MB-22/2009.
(MB-111/2006-2010.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. szeptember 22-én, kedden, 10 óra 10 perckor
a Képviselői Irodaház 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés (J/10528. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)*
Az agárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)*
Gőgös Zoltán államtitkár (FVM) szóbeli kiegészítése*
Dr. Máhr András szakállamtitkár (FVM) szóbeli kiegészítése*
Gőgös Zoltán államtitkár (FVM) reflexiói*
További kérdések, hozzászólások*
Dr. Máhr András szakállamtitkár (FVM) válaszadása*
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) válaszadása*
Döntés az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságáról*
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról*
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita)*
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)*
Bajánházy László (PM) szóbeli kiegészítése*
Tolnai Lászlóné szóbeli kiegészítése*
Bajánházy László (PM) reflexiói*
Tolnai Lászlóné (ÁSZ) reflexiói*
Döntés a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról*
A géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI.29.) OGY-határozatban foglaltak 2008. évi végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat*
Dr. Ángyán József ismerteti a határozatijavaslat-tervezetet*
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról*
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10176. szám) (Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról)*
Dr. Máhr András (FM) szóbeli kiegészítése*
Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról*
A Magyar Nemzeti Katasztrófa Alap létrehozásáról és működési feltételei megalkotásáról szóló határozati javaslat (H/10045. szám)*
Demendi László (MSZP) előterjesztése*
Szatmári Edina (PM) hozzászólása*
Döntés általános vitára való alkalmasságról*
Tájékoztató az állami erdővagyon, az erdőgazdaságok, továbbá a fafeldolgozás és a parkettagyártás helyzetéről, a kormányzati tervekről, stratégiáról*
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) tájékoztatója*
Sirman Ferenc szakállamtitkár (FVM) hozzászólása*
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) válaszadása*
Sirman Ferenc (FVM) hozzászólása*
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) hozzászólása*
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Bedő Tamás (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) távozása után Borenszki Ervinnek (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Czerván György (Fidesz) távozása után Járvás Istvánnak (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) megérkezéséig dr. Medgyasszay Lászlónak (KDNP)
Morvai Krisztina EP-képviselő (Jobbik)
Meghívottak részéről
Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Máhr András szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.)
Bajánházy László (Pénzügyminisztérium)
Tolnai Lászlóné (Állami Számvevőszék)
Bézi-Farkas Barbara (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Vértes Csabáné (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szatmári Edina (Pénzügyminisztérium)
Sirman Ferenc szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, köszöntöm a munkánkat figyelemmel kísérőket, és köszöntöm mindazokat, akik már a napirendi pontokhoz előadóként érkeznek.
Külön köszöntöm Morvai Krisztinát, európai parlamenti képviselő asszonyt a Jobbik képviseletében, aki jelezte írásban, hogy amennyire ideje engedi, a későbbiekben várhatóan részt fog venni a parlament mezőgazdasági bizottsági ülésein, különösen azért, mert ő az Európai Parlamentben a mezőgazdasági szekcióban, a mezőgazdasági bizottság fő tagjaként folytatja tevékenységét az elkövetkezendő öt évben.
Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy az európai parlamenti képviselőkre a jogállás szerint ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a nemzeti parlamenti képviselőkre a bizottsági ülések esetében, azaz ő teljes joggal vehet részt a bizottsági ülésen a hozzászólások tekintetében is. Értelemszerűen szavazási jogosultsága nincs, tehát teljes körű a tanácskozási jogosultsága.
A képviselő asszony a hozzám intézett levelében kitér arra, hogy a szakértője várhatóan részt fog venni mindig a bizottsági ülésen. Ez teljesen természetes, hiszen a bizottsági ülésünk nagyon kevés számtól eltekintve mindig nyilvános. Nagyon kevés szám, én talán egy vagy két esetre emlékszem az elmúlt három évben, amikor zárt ülést rendeltünk el. Akkor meghatározott jogosultsággal rendelkezők vehetnek csak részt a bizottsági ülésen. (Jakab István megérkezik az ülésre.)
A felkészítő és szakértői anyagokkal kapcsolatban a képviselő asszony kérte, hogy ezt automatizmus rendszerében küldjük el. Én erről állásfoglalást kértem Soltész István úrtól, az Országgyűlés főtitkárától. Ezt a levelet majd átadom, és én egyelőre e szerint fogok eljárni. A levél rövid lényege, hogy nincs automatizmus a szakértői és háttéranyagok tekintetében.
A szokásunknak megfelelően a napirendi pontok megszavazására térnék rá. A képviselőtársaim írásban megkapták a napirendtervezetet. Kérdezem, hogy van-e kérdés, kiegészítés. (Nincs jelzés.)
Szeretném jelezni, hogy az államtitkár úr már jelezte, hogy az 1-es és 2-es napirendi pontot cseréljük meg. Én azt javasoltam, hogy ezt fogadjuk is majd el, tehát javaslatot teszek egyből az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés 1. napirendi pontra vételére, és a 2008. évi zárszámadás pedig a 2. napirendi pontban lenne. Kérdezem, hogy további kérdés, észrevétel van-e a napirendi pontokhoz. (Nincs jelzés.)
Ha nincs, akkor először a módosítást kérem megszavazni. Ki az, aki elfogadja a két napirendi pont cseréjét? Aki igen, kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.
Ezek után a napirend egészét kérem, hogy aki egyetért vele, az szavazza meg! (Szavazás.) Ez is egyhangú. Ezek szerint fogunk haladni.
Az 1. napirendi pont az agárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés. A bizottságunknak ilyenkor feladata, hogy erről a jelentésről egy határozati javaslatot is terjesszen a parlament elé, majd végül erről is szavazni fogunk.
Gőgös Zoltán államtitkár úrnak adok szót.
Gőgös Zoltán államtitkár (FVM) szóbeli kiegészítése
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót és a képviselőtársaim megértését. Sajnos egy szomorú helyre kell majd mennem, és ezért nem tudok végig itt lenni az ülésen.
A tizenegyedik alkalommal van előttünk az agrárjelentés, amelyet a parlamentben fogunk majd megvitatni, és azt gondolom, hogy egyértelműen teljesíti azt a feladatát, amiért annak idején a jogalkotók úgy döntöttek, hogy készüljön egy ilyen. Ezt azért is mondom, mert most mi a parlamentben már ennek kapcsán egy kisebb polémiát lefolytattunk az elnök úrral és Medgyasszay képviselő úrral, és mind a kettőben említést tettünk a jelentésről, tehát ez azt jelenti, hogy ez egy használható és mindenki számára kezelhető agrárdokumentum, kiegészítve természetesen az Agrárgazdasági Tanács anyagaival.
Mielőtt a tartalmi részekre térnénk, amit részleteiben majd Máhr András szakállamtitkár kollegám fog ismertetni, egy olyan hibára szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét, amit már sajnos a leadás után vettünk észre. Bent maradt az előzetes anyagokból egy olyan jogalkotást érintő passzus, amely benne van, de sajnos a jelentést már ebben a szakaszában módosítani nem lehet, tehát én azt kérem, hogy elnézést kérve ezért a hibáért, de ezt így vegyék tudomásul. Ez arról szól, hogy úgy került be a jelentésbe a földtörvény-módosítás, hogy elfogadtuk a bérleti idő meghosszabbítását és a hét évre való kiterjesztését a minimális bérleti időszaknak. Ezen nagyon-nagyon sokat vitatkoztunk 2008-ban, már volt is konszenzus közeli állapot, de nem így lett, a jelentésben viszont így szerepel, úgyhogy ezért szeretném én is kérni, mivel nem tudtuk már a tárgyalás szakaszában korrigálni, annak ellenére, hogy nagyon sok fórumon volt ez a jelentés.
Természetesen minden évben megfelelően a jelentést megtárgyalta az Agrárgazdasági Tanács, és elkészítette a saját kiegészítését. Ugyancsak végigtárgyaltuk a minisztériumi érdekképviseleti rendszeren belül is, tehát a FÖVÉT is megtárgyalta és benyújtásra alkalmasnak találta.
Azt mindenki tudja, hogy ez alapvetően elemzések nélküli statisztikai adatok állománya, ami szándékosan ilyen, hiszen a szerkezetébe sokszor belenyúltunk ennek az anyagnak, de pontosan azért, hogy mindenki számára - elsősorban természetesen a szakma szereplői, de akár a politika számára is - átlátható és világos képet adjon az ágazatról. Természetesen mindenki majd olyan következtetést von le a 2008. évi tapasztalatokról, amilyet gondol, és ezt majd, ahogyan eddig, a gyakorlatnak megfelelően a parlamentben is hosszasan meg fogjuk vitatni, és nagyon remélem, hogy a végén egy elfogadott országgyűlési határozattal le tudjuk zárni.
A másik, hogy az a törvényi előírás, hogy ezt még a költségvetés tárgyalása előtt hajtsuk végre. Én úgy gondolom, hogy ennek is eleget tettünk. Az idén korábban kellett a jelentést elkészítenünk, hiszen a kormány korábbi időpontban nyújtotta be a költségvetést. Volt egy olyan ezzel kapcsolatban, hogy az APEH gyorsjelentései nyilván később készültek el, úgyhogy ezt már a kormányhoz benyújtás kapcsán tudtuk csak pótolni, de természetesen az itt lévő anyag már ezeknek a kiegészítéseknek megfelelően készült, és ugyancsak megkapta még időben az Agrárgazdasági Tanács is, tehát már az ő javaslataiba is beépültek a legutolsó olyan számok, amelyek a teljes körűséghez szükségesek.
Én bevezetésképpen ennyit szerettem volna mondani, és akkor a kollegám, nyilván nem túl részletesen, a főbb pontokat kiemelve beterjesztené a javaslatot, és utána nyilván az elnök úr majd lefolytatja ezzel kapcsolatban a vitát.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(Az ülés vezetését Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.
Máhr András szakállamtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, szakállamtitkár úr!
Dr. Máhr András szakállamtitkár (FVM) szóbeli kiegészítése
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Először szeretném leszögezni azt, amit az államtitkár úr is mondott, hogy bevett gyakorlata van a jelentésnek, nevezetesen, hogy a KSH és az FVM közös felelősséggel nyújtja be ezt a jelentést, másodszor pedig továbbra is törekedtünk arra, és az Agrárgazdasági Tanács ezt visszaigazolta, hogy nem minősítettük az eseményeket, hanem a tényeket próbáltuk a lehető legteljesebb mértékben közölni.
Az is tény, hogy tekintettel arra, hogy a költségvetés benyújtása előbb történik, mint a korábbi időszakban, ezért néhány tényadat még mindig nem áll teljes száz százalékosan rendelkezésünkre, de azt gondolom, hogy ezt a tisztelt bizottság pontosan tudja, hiszen vannak adatok, amelyeknek a feldolgozása és véglegezése a későbbiekben van, például a végleges GDP-szám megállapítása, hogy egy példát mondjak. Ez nagyságrendjében nem változtat a folyamatokon és a helyzeten, ezt pusztán azért akartam előre jelezni, hogy ezt mindannyian tudjuk, hiszen nem először tárgyaljuk a jelentést.
Ami a jelentésből kitűnik, hogy egyrészt elkészült az Agrárgazdasági Tanács jelentése, együtt tudtuk benyújtani a kettőt, és azt gondolom, hogy a minősítéseket, illetve javaslatokat a szokásunknak megfelelően ez tartalmazza. A 2008. évről ugyanakkor azt kell látni, hogy egy eléggé ellentmondásos év volt nemcsak az agrárium, hanem az egész világgazdaság és az agrárgazdaság vonatkozásában is, hiszen 2008 második felében robbant ki a világgazdasági válság, aminek természetesen következményei voltak a makrogazdasági folyamatokra, és természetesen következményei voltak az élelmiszergazdaság egészére.
Ugyanakkor úgy tűnik a 2008-as adatok alapján, hogy a válság önmagában az agrártermékek iránti keresletet nem csökkentette. Azt gondolom, hogy ezt többek között azok az adatok, amelyek a 2008-as jelentésben szerepelnek, igazolni látszanak. Gondolok itt arra, hogy az export volumene - nem szeretem ezt a szót, de nem tudok most hirtelen jobbat mondani - rekordot döntött, az agrárszaldó pedig érzékelhetően javult, tehát úgy tűnik, hogy az élelmiszergazdaság a válságon belül egy stabilizáló szerepet töltött be, illetve tölthet be a jövőben is.
Ugyanakkor az is tény, hogy az, hogy ezt a szerepet mennyiben tudja betölteni, nagymértékben függ attól, hogy hogy alakul a likviditása, hogy alakul a forráshoz jutási esélye, hogy alakul a hitelezése. Ezért utalnék rá, az anyag tartalmazza, hogy különböző hitelkonstrukciókkal próbáltunk az ágazat likviditásmegőrzésében. Ezt nem ismertetném, hiszen a jelentés pontosan tartalmazza.
Ami a makrogazdasági kereteket illeti, én egyetlen dolgot szeretnék jelezni, hogy az agrárgazdaság teljesítménye nélkül 2008-ban a magyar nemzetgazdaság már recesszióban lett volna. Ezt az anyag adatszerűen, pontosan alátámasztva mutatja, az Agrárgazdasági Tanács jelentése pedig ezt egyértelműen megállapítja, tehát olvasható benne a megállapítás.
Úgy tűnik, hogy a GDP-termelése az agrárgazdaságnak stabilizálódik, sőt növekszik. A 2008-as adat 3,7 százalék, erre mondtam azt, hogy minimális mértékben, mint tudjuk, változhat, de összességében azt gondolom, hogy nem. Az agárgazdaság kibocsátása 2008-ban 1933 milliárd forint volt, ami 15 százalékos többletet hoz. Hozzáteszem, hogy volumenben ennél is magasabb volt, hiszen tudjuk, hogy volt egy árrobbanás, és ahhoz képest egy visszamenő árszint együttes hatására a volumenváltozási index 27 százalékot meghaladó.
Ami az agrárkereskedelmet illeti, amit kiemelnék, hogy az élelmiszerkereskedelem egyre inkább koncentrálódik. Továbbra is látszódik, hogy 52 százalék feletti az a kereskedelmi értékesítési volumen, amely nem így szerepel az anyagban, mert általában a forgalmazás praktikusan az áruházi láncokon keresztül történik. Ez az arány rendkívül magas, ez viszont mutatja az élelmiszergazdaság kiszolgáltatottságát is. Tudom, hogy nekem nem illik minősítenem, de azért azt gondolom, hogy ez egy önmagában beszédes adat.
A lakossági kiadásokon belül továbbra is jelentős az élelmiszerkiadás, hiszen 22 százalék feletti, tehát abban, hogy végül is az életszínvonal alakulása milyen, az élelmiszer-kibocsátás, annak volumene, ára és minősége egyértelműen komoly szerepet játszik. Arra már utaltam, hogy az élelmiszerkereskedelem vonatkozásában a külkereskedelem vonatkozásában a szaldónk 1,9 milliárdos exporttöbbletet mutat, ami, azt gondolom, hogy rendkívül beszédes szám, egy 5,7 milliárd eurós kivitel mellett, a behozatal ebből kifolyólag 3,8 milliárd euró, csak hogy mondjam.
A gazdasági szerkezetben érdemi, jelentős változás valójában nem történt, egy dolog viszont igen, nevezetesen az, hogy az őstermelői és az egyéni vállalkozói regisztrációs kötelezettség megtörtént, ezért jelentősen, 5,4-szeresére nőtt a nyilvántartott egyéni vállalkozások száma. Hangsúlyozom, hogy ez nem a gazdaság szerkezetében bekövetkezett változás, hanem az a tényhelyzet, ami a regisztrációs kötelem okán állt elő.
Jól látható továbbra is, hogy a magyar háztartások minimum egynegyede egyértelműen érintett az agráriumban, az agrártermelésben. A földterület kapcsán a földhasználat szerkezetében érdemi változás nem következett be. Itt szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét a tanács jelentésének egyik pontjára, nevezetesen, amely jelzi, hogy viszont a földkivonások mértéke növekszik, amit nem biztos, hogy kedvező folyamatként ítél meg az agrártársadalom.
Ami az eredményeket illeti, az APEH-adatok szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások üzemi eredménye ugrásszerűen, 38,2 százalékkal növekedett, az adózás előtti eredmény pedig 27,7 százalékos növekedést mutat. Ugyanakkor egy rendkívül kedvezőtlen folyamatra is fel kell hívni a figyelmet, hogy eközben az élelmiszeripari ágazatok jövedelemvesztése továbbra is jelentős mértékben következett be. A szektor egészének eredménye negatívra váltott 2008. év vonatkozásában. Úgy gondolom, hogy ez mélyebb elemzést igényel, és mivel folyamatosan jönnek az adatok, ezért viszonylag az elején vagyunk benne, de azt hiszem, ezen még dolgoznunk kell, hogy főleg mely szektoroknál jelentkezik. Ami a legnagyobb gond, hogy ez az alapvető élelmiszereket előállító szektorban jelent egy mínuszt, a többiben továbbra is egy viszonylag elfogadható jövedelmezőséget, ami még inkább felhívja a figyelmet arra, hogy e tekintetben végig kell gondolni a további lépéseket.
A tesztüzemi rendszerből levonható tanulságok és eredmény tulajdonképpen alátámasztotta a mérleg szerinti eredményt, tehát azt gondolom, hogy egy megbízható képet mutat a tesztüzemi rendszer a jövedelemfolyamatokról, hiszen a tesztüzemi rendszer adatai sokkal előbb keletkeztek, mint ahogy az APEH-adatok. Azt is látni kell, hogy most a korábbi időszakkal ellentétben a társas vállalkozásoknál jelent meg egy nagyobb eredménynövekedés. Ennek hátterében az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya áll. Mivel a kisüzemekben sokkal kisebb az állattenyésztés aránya, a korábbi időszakban egy érdemben nagyobb eredménynövekedést értek el, mint a társas vállalkozások, tekintettel arra, hogy a növénytermesztés jövedelmezősége látványosan javult. Most az állattenyésztés jövedelmezősége az elmúlt években érzékelhetően javult, ennek következtében az olló a másik irányba mozdult el.
Ami a támogatásokat illeti: 426 milliárd forint támogatáskifizetés történt meg a tervezet 442 milliárddal szemben. Az eltérés oka alapvetően kettős: egyrészt az OMVT-ben valamivel kisebb volt a kifizetési arány, mint amit terveztünk - ez az évek közti mozgásokban, azt gondolom, hogy természetes -, illetve a direkt uniós piaci támogatásoknál volt egy kisebb kifizetés, mint amit előre vártunk. Ez a legkevésbé tervezhető dolog, mert hogy az EU mikor hirdet exporttámogatást, mikor nem, mikor hirdet lepárlást, ezt-azt, tehát különböző intézkedéseket, mikor nem, azt gondolom, hogy teljes mértékben kiszámíthatatlan, hiszen minden évben az adott piaci és az uniós költségvetés együttes függvénye. Mint tudjuk, sokszor olyankor sem hoz intézkedést, amikor kellene. Például most a tejre szeretnék utalni, mint ez évi példára, bár tudom, hogy nem illik idei példákat mondani a beszámoló kapcsán.
Egyébként a tanács a jelentésében meg is állapítja, hogy a nemzeti láb aránya kisebb, mint az agártörvényben előírt arány, viszont azt is látni kell a tisztelt bizottságnak, hogy ezek a számok a jövőben még inkább el fognak térni. Ennek az az alapvető oka, hogy a nemzeti támogatások alapvetően korlátosak, tehát csak olyan támogatás nyújtható, ami notifikált, a notifikációs játékszabályok okán pedig egyre kisebb az a kör, amiben támogatás nyújtható. Ugyanakkor az is tény, hogy egy tétel van, aminél több adható lett volna, ez a top-up. Ez körülbelül a mostani árfolyamon számítva egy 10-15 milliárd közötti összeg, illetve nem egészen, kevesebb, de tízmilliárd feletti, ami a 30 százalékhoz képest ebben az időszakban az elszámolt top-up-ot illeti.
Jeleztem, hogy a legnagyobb probléma a jövőben is, és 2008. második felében is a forrásokhoz jutási esély. Azt gondolom, ez évben is ez lesz. Tudom, hogy nem illik előre vetítenem dolgokat, de ezt tényszerűen azért jelezni szeretném. Ezért körülbelül 60 milliárd forintos össznagyságrendben az MFB Zrt.-vel különböző agrárhitelcsomag-konstrukciók voltak érvényben 2008-ban.
Ami az árakat illeti, mint ahogy a jövedelemváltozásnál mondtam, a növényi termékek viszonylatában egy árcsökkenés következett be azokhoz a rekordárakhoz képest, amik tudjuk, hogy voltak. Ez egy 14,9 százalékos árcsökkenés, az állati termékek vonatkozásában viszont egy 13,6 százalékos árnövekedés következett be. Az is tény, hogy az elmúlt évekkel ellentétben, amikor... Innentől kezdve azért vagyok zavarban, mert azon, hogy most az agrárolló záródott meg nyílt, most hitvita van, hogy melyiket kell használni. Tehát addig, amíg az elmúlt időszakokban a régi terminológia szerint az agrárolló záródott, tehát a mezőgazdasági felvásárlási árak növekedési üteme nagyobb volt, mint az import növekedési üteme, addig 2008-ban ez megfordult, és a ráfordítások árszintje 15 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy az agrárolló régi értelemben véve nyílt, új terminus szerint záródott. Még egyszer mondom, a lényeg az, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árnövekedési üteme kisebb volt, mint a beáramló inputok növekedési üteme. Itt szeretném megjegyezni, hogy feltűnő és látványosan növekedett egy terméknek, a műtrágyának az árszínvonala, ami több mint 60 százalékkal nőtt az elmúlt időszakhoz képest.
Röviden ennyivel szerettem volna felvezetni, elnök úr, a témát. Természetesen, ha tudunk, akkor a kérdésekre szívesen válaszolunk. Köszönöm a lehetőséget, hogy meghallgattak.
(Az ülés vezetését Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ha nincs további előterjesztői rész, akkor a képviselőknek adok lehetőséget a hozzászólásra, Godó Lajosnak elsőként.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A '97. évi CXIV. törvény, illetve a 2005. évi XXVIII. törvény alapján, úgy, ahogy elhangzott, tizenegyedik alkalommal kerül a képviselők elé az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés. Az Agrárgazdasági Tanács megállapította, hogy a jelentés valós adatokat tartalmaz, és reális helyzetet lehet kialakítani az agárgazdaság helyzetéről. Határidő előtt, október 15-e előtt érkezett a jelentés, erről már az államtitkár urak szóltak, hogy a költségvetési törvény előbbi beterjesztése volt szükség. Arról is szóltak, hogy a KSH július végi adatai alapján készültek el a számsorok, voltak olyanok, amelyeket becsléssel állapítottak meg.
Én úgy ítélem meg, pontosan ezen vélemények alapján a szóbeli, államtitkári kiegészítésekkel együtt, hogy a jelentést elfogadásra ajánljuk a kormánypárti képviselők részéről. Reális képet nyújt az agrárgazdaság helyzetéről, valójában minden szeletére kitér a jelentés, ami az agráriumot érinti, úgy a termelési részét elemzi - növénytermelés, állattenyésztés, kertészet, élelmiszeripar -, azon túlmenően pedig a költségvetési támogatási rendszereket is elemzi. Éppen ezért én nem szeretném ismételni a számokat, amiket az államtitkár úr is említett, azt szeretném kérni a képviselőktől, hogy fogadják el a jelentést.
Az Agrárgazdasági Tanács 14 pontban határozta meg ajánlását. Vannak olyan pontok, amelyek évek óta visszatérnek a jelentésben az ajánlások között. Ilyen az állattenyésztés helyzetéről való felhívás - romlik az állattenyésztésben részt vevő gazdálkodó szervezetek száma, csökken az állattenyésztési termékkibocsátás -, vagy pedig a termelői szerveződések tekintetében is felhívja a figyelmét a kormányzatnak, hogy ösztönözni kellene a különböző típusú termelői szerveződéseket.
Új elemként találtam meg benne a vízfelhasználásra vonatkozó ajánlást, amellyel természetesen egyetértünk. Itt szeretném megjegyezni, hogy napjainkban zajlik az a vita, amely a víz keretirányelvről szól. Jó lenne az illetékeseknek ezeket a megállapításokat, amelyeket a tanács is megfogalmazott, a víz keretirányelvbe beépíteni, hiszen egy 25 éves időszakról szól ez a víz keretirányelv, és azokat az előnyöket próbálja megfogalmazni, amelyeket az agrárium a vízfelhasználás tekintetében megkaphat majd a következő húsz évben.
Tisztelt Bizottság! Én összességében elfogadásra ajánlom a jelentést, és kérem, hogy a határozati javaslatot is fogadja el a bizottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További megszólaló ez ügyben? Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A jelentéssel kapcsolatban én azt gondolom, hogy először is alá kell húzni az Agrárgazdasági Tanács véleményét, mely szerint 2008-ban nem biztosította a nemzeti agrártámogatások reálértékének megőrzését a kormány. Ez alapvetően az agrárágazat helyzetét befolyásolta. Szeretném jelezni, hogy 2008-ról beszélünk, és ez a 2009. évre is igen jelentős kihatással volt.
Az államtitkár úr felvezetésében jelezte, hogy milyen jelentős eredményeket ért el az agrárgazdaság 2008-ban. Ez így van, de annak örülök, hogy azt is jelezte, hogy itt az árrobbanás, ha úgy tetszik, nagyon nagy mértékben befolyásolta az eredmények alakulását. Szeretném jelezni és duplán aláhúzni, hogy ezen túlmenően a gabonakészletek és a készletek nyilvántartási árai ugyanúgy jelentős mértékben hozzájárultak a 2008-as eredményhez, de sajnos ez a 2009. évi eredményeket már negatívan befolyásolja.
Az agrárszaldóval kapcsolatban a számok valóban azt jelzik, hogy jelentős eredményeket értünk el. Nagyon örültünk volna, ha az is elhangzik, hogy az exportnövekedésünk elsősorban az alacsony feldolgozottsági fokú, alacsony hozzáadott értéket tartalmazó termékek esetében nőtt, az import viszont a nagyon magas feldolgozottsági fokú termékek esetében volt érzékelhető, legalábbis a növekedés tekintetében is.
A kereskedelmi láncokkal kapcsolatban a kiszolgáltatottság valóban súlyos. Nem szeretném megint 2009-et ide hozni, de a 2008-as tevékenység már alapjaiban "megalapozta" - idézőjel -, sajnos előidézte azt a helyzetet, hogy 2009-ben ez a kiszolgáltatottság tovább nőtt, sőt nyilván a mai helyzet kialakulásához vezetett.
A beruházások tekintetében az államtitkár úr adott egy magyarázatot, összefüggésben az állattenyésztéssel is. Én megpróbáltam a munkatársaimmal a táblázatokat értelmezni, megpróbáltunk egy olyan összehasonlítást, egy olyan kimutatást készíteni, amely szerint megnéztük, hogy 2002 és 2008 között a beruházások nettó értéke hogyan alakult, hogyan alakult összességében, és hogyan alakult az egyes szektorokban. Azért hozom ezt szóba, mert bizony itt az állattenyésztés tekintetében komoly változások következtek be, de nem elsősorban az állattenyésztésben. Két számot hadd mondjak, és utána a jövedelemről is kell beszélnünk.
Az első, hogy ha a termőföld 54 százalékát művelő egyéni családi gazdaságokról, önálló gazdaságokról beszélünk, akkor ebben a szektorban a fejlesztés értéke 120 és 130 milliárd közötti összegre tehető, a nagyüzemi szektorban vagy a nagybirtok esetében ez meghaladja a 680 milliárd forintot. A versenyképességet innen kellene néznünk, és sajnos a számok azt mutatják, hogy a struktúra nagyon rossz irányban változott, nagyon rossz irányban, és ez, őszintén meg kell mondani, hogy a jelentésből ez nem tűnt ki, ezt igazán nem érzékelhettük. Nyilván abban a szektorban, ahol többszöröse, három-négyszerese a fejlesztési forrásfelhasználás, ott nyilván a jövedelemtermelő képesség is ennek arányában változik. Ugyanis igaz, hogy 2008-ban még a tejtermelésben volt jövedelem, igaz, hogy a sertés már kezdett valamilyen szinten pályára állni, de nem itt jelentkezett a jövedelem. A jövedelem ott keletkezett, hogy amíg az egyéni gazdaságok nagy része tarlóról értékesítette a gabonát, addig az a szektor, amely hozzájutott forrásokhoz - és itt utalnék a hitelek elérésére is, az uniós fejlesztési források elérésére is, az AVOP keretében megépített gabonatároló-kapacitások lehetőségeinek kihasználására is -, nyilvánvaló, hogy aki a gabonát be tudta tárolni, aki megfelelő áron tudott értékesíteni, az jelentősen tudta növelni a jövedelmét is.
A magunk részéről azt kell mondjuk, hogy ezek a számok azt jelzik számunkra, hogy a különböző szektorok esetében oly nagy lett a különbség, ami ma már szinte áthidalhatatlan, és ha úgy tetszik, akkor 2009-ben is követeltek volna, de az elkövetkező időkben is nagyon határozott intézkedéseket követelnek.
A növénytermesztés, állattenyésztés aránya valóban elfogadhatatlan, valóban tarthatatlan, tehát itt sürgős, azonnali intézkedésekre van szükség. Az agrárolló tekintetében azt kell mondjam, hogy sajnos egyet kell értsünk, sajnos az a helyzet, hogy a mutató értéke, a mezőgazdasági termelői árindex és a mezőgazdasági ráfordítások árindexének hányada 84,3 százalék, tehát drasztikusan romlott ebben az időszakban.
Még egy dologról szeretnék említést tenni, ez pedig az Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni évek agrárgazdasági támogatásainak helyzete, tehát azon támogatási összeg, amit el tudtunk érni a tervezethez viszonyítva. Ez összességében 134 milliárd forinttal kevesebb, mint amennyit terveztünk. Ezt is szerettük volna látni a jelentésben, de sajnos nem találtuk meg. Csatalakozva az Agrárgazdasági Tanács által is megfogalmazott igényhez, mely szerint növelni kell a transzparenciát, nagyon szeretnénk elérni azt, és kérem az államtitkár urat, hasson oda a kormány, hogy amikor az interneten megjelennek a különböző támogatási összegek, akkor az lehetőleg úgy jelenjen meg, hogy az nyomon követhető is legyen. Kérem, nézzék el nekem, lehet, hogy ez most nagyon erősen hat, de körülbelül úgy jelennek meg a támogatásokkal kapcsolatos összegek az egyes vállalkozások vagy vállalkozók tekintetében, mint ahogy a költségvetésben, amikor megpróbálunk eligazodni a táblázatok között, és bizony hihetetlenül nehéz utánamenni, amikor egy-egy folyamatot értékelni, elemezni akarunk. Átláthatóbbnak kellene lenniük a táblázatoknak, sokkal nagyobb transzparenciát várnak el az emberek, azt gondoljuk.
Összességében a Fidesz-frakció álláspontja az, hogy az agrárgazdaságról szóló jelentést, összhangban a zárszámadással is, a frakciónk nem tudja támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a frakciónk a véleményét ismertette, de úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés több annál, minthogy egy pár tőmondatban elintézzük az általános vitára való alkalmasságot. Így aztán én szeretném még egyszer elismerésemet kifejezni azért, hogy időben sikerült a költségvetés benyújtása előtt, a határidő lejárta előtt benyújtani ezt a jelentést, amely részletesen tárgyalja az agrárgazdaság ágazati termelési, pénzügyi folyamatait, az agrárjogalkotás helyzetét, és egy olyan anyag, ami, azt gondolom - ellentétben talán Jakab képviselőtársammal -, olyan részletes anyag, amelyet én az agrárgazdasággal magasabb szinten foglalkozóknak kötelező olvasmánnyá tennék. Talán ezeknek a jelentéseknek a folyamatos elemzése ráébresztené a különbözőképpen gondolkodókat azokra az ágazati gondokra, amelyeket párthovatartozás nélkül, szakmai szempontokat figyelembe véve kellene nyomon követni és megváltoztatni.
Ilyen szempontból én 2008-at, ha már erről szóltam, egy előremutató évnek tartom, mert nagyon sok olyan fellépésünk volt a mezőgazdasági bizottságban, amikor is párthovatartozás nélkül az agrárgazdaság érdekeit figyelembe véve együtt mozogtunk - hogy ilyen kifejezéssel éljek - az ágazatot irányító szakminisztériummal, és sikerült több olyan apróbb-nagyobb törvénymódosítást közösen beterjesztenünk, elfogadnunk, amely segítette az ágazat gondjainak csökkentését. Szándékosan mondom, hogy csökkentését, hiszen ez egy olyan ágazat, ahol nemcsak politikai tényezők, hanem éghajlati, globális, egyéb tényezők is befolyásolják az eredményességet.
Azt gondolom, hogy mindezen gondok mellett azt mondhatjuk, hogy a 2008-as esztendő egy sikeres év volt. Persze az a baj, hogy ezek a sikerek nem stabilak. A trendek állandóan változnak pozitív és negatív vonatkozásban is, és ez egy nagy gond. Azt hiszem, ez a legnagyobb gondunk, amely egy nagyon fontos megállapításunk kell hogy legyen, és azon kell dolgoznunk, ez az érdeke minden mezőgazdasági termelőnek, hogy ezek a trendek kiszámíthatóak legyenek.
Anélkül, hogy belemennék a számok elemzésébe, szeretném megköszönni a jelenlévőkön keresztül az ágazat szereplőinek az elmúlt év erőfeszítéseit, és továbbra is kérni a megértésüket a mi munkánkkal kapcsolatban, mert hisz mind a két oldal kap ilyen meg olyan instrukciókat, hogy min kellene változtatni. Ha nem tudtuk kellő időben, kellő módon változtatni, ezért elnézést kérünk, de nehezen lehet alkalmazkodni ahhoz a változó világhoz, amelyben szereplők vagyunk.
Összességében azt tudom mondani, hogy az Agrárgazdasági Tanács megállapításai szinten pontról pontra most már évről évre jelzik azokat a gondokat, amelyeknek a megoldása nélkül a magyar mezőgazdaság folyamatai nem fognak pozitívan, vagy az elvárásoknak, a mindenki által tett elvárásoknak megfelelően változni. Csak szeretnék egy dologra rámutatni: az Agrárgazdasági Tanács azt mondja, hogy kedvezőtlenek a szakmai munka színvonalával kapcsolatos mutatóink. Ezen sokat vitatkozunk, az intenzitás, a versenyképesség egy nagy vita közöttünk, ideológiai, szakmai szempontból más és más véleményen vagyunk, de azért el kellene gondolkodni azon, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelői áron számított kibocsátás milyen különbségeket mutat a régi tagállamok vonatkozásában, ahol 2232 euró az egy hektáron kibocsátott mezőgazdaság termék, a 12 új tagállamban 1179, nálunk 1312 euró. Ez azt mutatja azért, hogy van mit tennünk a termelés intenzitását illetően.
Ha már az előbb szóltam arról, hogy igyekszünk azért olyan folyamatokba beavatkozni, amelyekben talán a minisztérium egyedül nem boldogul - az kérdés, hogy mi majd boldogulunk-e -, az Agrárgazdasági Tanács az 1. pontjában felveti a nagy élelmiszerláncok túlzott árnyomását. Van egy országgyűlési határozati javaslatunk. Az FVM vezetése elkezdte a kereskedelmi kódex elkészítését, nem sikerült, mi elkezdtünk egy törvényalkotási folyamatot, aztán a köztársasági elnök úr - előrebocsátom: sok vonatkozásban jogos - észrevételeivel visszaadta ezt az Országgyűlésnek, és most is közösen gondolkodva, tényleg mindenféle pártállású képviselőkkel és szakértőkkel próbáljuk megoldani ezt az ügyet, de - nem akarom úgy mondani, ahogy otthon szoktam kifejezni magam - nem egyszerű feladat a megoldása. Mindenkitől várjuk a jó tanácsokat.
Tegnap este, elnézést, hogy a múlt év kapcsán tegnap estét említem, de egy földügyi kérdés kapcsán vallottuk be egymásnak, hogy a földkérdés ügyében milyen elmaradásaink vannak. Ezt aztán lehet mondani, hogy az elmúlt év elmaradása, vagy az azelőtti év elmaradása, vagy az az előtti év elmaradása, vagy így kaptuk ezt magunknak a rendszerváltáskor, mindenesetre azt a hitvitát, hogy az elaprózottság ellen kell küzdenünk, vagy a földkoncentrációval szemben kell küzdenünk... Én azt gondolom, hogy középen meg kellene találnunk az utat, és tudomásul kellene venni, hogy a magyar agrárgazdaságban, én azt gondolom, hogy nagyon komoly helye és szerepe van a középbirtoknak, a kisbirtoknak, de a nagybirtoknak is, úgyhogy ezt a kérdést, azt gondolom, hogy komolyan kell a továbbiakban is vennünk.
Én a túlzott mértékű földkivonás megállapításával egyetértek, azt gondolom, hogy a zöldmezős beruházások helyett próbálni kellene a barnamezős beruházások támogatását. Az előző években is elmondtam, és tudom, hogy nagyon komoly erőfeszítései vannak a kormánynak az agrárdiplomácia erősítésében, de ezek, én azt tudom mondani, hogy nem elegendőek. További lehetőségeink vannak, vagy szükségesek, hogy feltárjunk, hisz ha az idén nincs is túl sok gabonánk, de azért látszik, hogy a piac áll, és én úgy gondolom, hogy ebben a világban a régi partnereink is, ha egy intenzívebb agrárdiplomáciát folytatnánk, talán jobban állnának hozzánk. Az egyéb politikai háttérről nemigen szeretnék itt szólni.
Az élelmiszeripar helyzetéről teljesen egyetértek az államtitkár urak által elmondottakkal, itt is tennünk kell valamit. Elsősorban - anélkül, hogy most felvenném a nemzeti színű ingemet - a hazai termékek továbbfeldolgozását kell szorgalmaznunk, és mindent meg kell tennünk. Itt a határokat kellene feszegetnünk, és azt hiszem, hogy ebben az egy dologban biztos egyetértünk Morvai Krisztina képviselő asszonnyal, a határokat kellene feszegetnünk, hogy egyre több lehetőséget tudjunk kiharcolni magunknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudnék én még beszélni a dologról, de látom, már morognak, úgyhogy majd otthon magamnak elmondom és leírom, és amikor majd a parlamentben az általános vitát folytatjuk, akkor folytatom a polémiáimat. Mindezen gondok mellett, ezek ellenére azt mondom, hogy a 2008-as helyzetről szóló agrárgazdasági jelentést azért tartsuk általános vitára alkalmasnak. Nem arról kell döntetünk, hogy ez a jelentés mindenben igaz-e, mindenben mindenkinek elfogadható eredményeket mutat-e, hanem hogy alkalmas-e általános vitára, és én kérem, hogy ezt tartsuk általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Elnök úr, bocsánat, két mondatot szeretnék kérni, utána el kell mennem.)
ELNÖK: Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak.
Gőgös Zoltán államtitkár (FVM) reflexiói
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést kérek, ahogy jeleztem, el kell mennem, de van egy-két olyan ügy, amit próbálnék megválaszolni, és nyilván nem befolyásolni a további vitát.
Jakab alelnök úrral és a szakértőivel ezt a számot szeretném megnézni, mert nem azt mondom, hogy ez nem jó, amit mondott a beruházási volumenről, de kíváncsiak lennénk, hogy ez honnan van. Elvileg ilyen típusú összehasonlítás nem nagyon hozzáférhető, de sokat segítene, ha megtalálnánk, hogy ez honnan van.
Egy dolgot nem tett hozzá, ami viszont a jelentésben van, hogy a két szektor termelési volumene között kettőszörös különbség van, tehát így azért ez már egy kicsit árnyalja a képet, mert amikor egy gazdasági ágról beszélünk és beruházási volumenről, nyilván az árbevétel-arányos beruházásokat kell figyelembe venni. Még ennek ellenére is rosszabb a szám, vagy olyan értelemben más a szám, de azért egyet hadd mondjak: az elmúlt időszak pályázati rendszereiben - ez főleg az uniós pályázatoknál igaz - egyetlen egy támogatási kérelmet nem utasítottunk el, ami formailag rendben volt. Azt is megmondom, ha kicsit mélységében vizsgáltunk volna, amit az Európai Unió időnként reklamál is az auditon, hogy most kell-e harminc hektárra 30 milliós kombájn - ugyanis voltak ilyen vásárlások, igaz, hogy most van is probléma a hitel visszafizetésével -, de ezt mi nem vizsgáltuk. Szándékosan nem vizsgáltuk, mert nem akartunk ilyen értelemben a gazdasági szereplők életébe beavatkozni, hanem azt mondtuk, ha forrásoldalról bírjuk, akkor rendben van. Az sem biztos, hogy olyan túl sok jót tett a magyar mezőgazdaságnak, hogy megduplázódott mondjuk öt év alatt a traktoros őrségünk.
Ami korábban komparatív előnyünk volt bizonyos ügyekben, azok az előnyeink most a gazdasági oldalon pontosan a beruházások hatására, mert ugye Magyarországon az összefogás nagyjából még egynéhány tehénnél a borjaztatásnál van, hogy a szomszéd átmegy segíteni, egyébként nem jellemző. Nagyon nehéz rá is venni a gazdálkodóinkat a termelői csoportok és az egyéb szervezetek létrehozására, mert mindenben téeszt látnak. Ezen túl kell esnünk, ugyanis ezek nem segítik a gazdaságosságát, és főleg a kisebb termelőink gazdaságosságát, hogy próbálnak mindent maguk megoldani, mert őhozzá egy héttel később érkezett a kombájn, és azért kellett neki megvenni ezt a 30 milliós gépet. Biztos, hogy meg tudta venni, mert nyilván megvolt erre a forrás, de azért ezt nyilván nem kellene.
Az agrárdiplomáciára visszatérve, én azt gondolom, hogy az országnak eleve rossz a logisztikai helyezte, tehát addig nagyon nehéz tömegáruexportban további javulást csinálnunk, mert még azon a területen is kellene, amíg olyan 30 euró hátrányunk van mondjuk a tengeri országokhoz képest. Ebbe a Duna hajózhatóságától kezdve nagyon sok minden belejátszik, és az is belejátszik, hogy túl kell esnünk azon a vitán is, hogy az élelmiszer mellett mondjuk a bioenergia mennyire fontos Magyarországnak.
Karsai képviselőtársam éppen telefonál, vagy nem tudom, hol van, de éppen most, két hét múlva lehet, hogy kukoricaégető hírében fogunk tündökölni, ugyanis bejött olyan kazán, amely pirolízissel, kukoricával működik. A kérdés az, hogy most ez Magyarországnak jó-e vagy nem. Ezeket a vitákat majd le kell folytatni. Ha ez nem az élelmiszertermelés és a magyar gazdák rovására megy, akkor ez földtől elrugaszkodott dolog-e, főleg ha minőséghibás gabonát vagy mondjuk túltermelt kukoricát akár lakóházak fűtésére használunk? Mert abban semmi különbség nincs, hogy az etanol és autó, mert az is energia, vagy akár állati termék és az ember megeszi, mert az is energia, de én azt hiszem, hogy ezt a vitát még nekünk is majd a saját fejünkben is rendbe kell tenni. Soha nem fogunk tudni az állattenyésztés ágán ennyi terményt feldolgozni. Legyen szerencsénk, növekedjen meg hatszázszorosára a volumen, de ehhez azért sok mindennek kellene történni, és nem abba az irányba mennek most a világ folyamatai, hogy ebben Európa fog élen járni a maga elmaradott termelési szerkezetével vagy a volumenével, főleg a világgal szemben.
Én abszolút nem lepődöm meg, hogy az ellenzék erre a jelentésre azt mondja, hogy nem fogadja el. Soha nem szokta, tehát ilyen értelemben nincs különösebb probléma, annak ellenére, hogy minden információt ebből fog megszerezni. Nekünk ez már megnyugtató, amit a tanács leírt, hogy ez egy korrekt anyag. Nyilván ebben rengeteg munka van és sok-sok dolog, de én úgy gondolom, hogy nem az ellenzék dolga a kormány által elkészített anyagok elfogadása. Ez változik. 2002-ben mi sem fogadtuk el, ha jól emlékszem, a 2001-es jelentést, de én azt hiszem, hogy ez a parlamentarizmus természetes rendje. Számomra az a megnyugtató, hogy olyan értelmű kritika, legalábbis eddig, amióta én itt voltam, és eddig az első tanácskozásokon sem érte a jelentést, hogy nem objektív. Nekünk az a feladatunk, hogy egy objektív számhalmaz kerüljön ide, lehetőleg kommentárok nélkül. Néhány kommentárt itt a bevezetőben fűztünk hozzá, nyilván ez a kötelességünk, de az egyébként a szakma szereplőinek a feladata, hogy ebből azokat a tanulságokat és azokat a dolgokat levonják, amelyek mindenki számára előbbre viheti ezt a közös ügyünket, mert azt gondolom, ebben nincs vitánk.
Én ennyit szerettem volna mondani menet közben, elnézést kérek a rend megbontásáért, és utána nyilván a kollegáim itt maradnak, de nekem sajnos el kell mennem. További jó tanácskozást! Nyilván ezt órákon keresztül fogjuk mi még a parlamentben folytatni, ismerve a korábbi évek gyakorlatát, de azt hiszem, hogy nem olyan viták voltak ezek, amelyek ártottak, hanem inkább használtak a közös ügyünknek. (Herbály Imre elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán Józsefnek és majd a kormányoldalról adok szót.
További kérdések, hozzászólások
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégák! Valószínűleg egy agrárgazdasági jelentés nem pusztán arról szól, hogy a számokat összesítjük, hanem ennek segítségével folyamatokat kell hogy felfedezzünk, és ezeket kell értékeljük, tehát annál több a dolgunk, semhogy megállapítsuk, hogy milyen tényadatok voltak az elmúlt évben a gazdaságban. Ezt a folyamatot kell egybevetni azzal a létező vagy nem létező agrárstratégiával, amely mentén haladnunk kéne, és azt kell megállapítsuk, hogy vajon a folyamat arra tart-e, amerre szeretnénk.
Ebből a szempontból, anélkül, hogy a részleteket vitatnánk, mert az általános vita és a részletes vita majd erről fog szólni, itt arról beszélünk, hogy a jelentés alkalmas-e az általános vitára, mégis néhány dolgot ebből a szempontból a tendenciákat illetően szeretnék kiemelni. Szokásos beszélni a kormányoldalon - és bizonyosan ebben igazság is van - az export-import egyenlegekről, és hogy a GDP-hez hogyan járul hozzá a mezőgazdaság, és a többi, és a többi. (Gőgös Zoltán távozik az ülésről.) Szeretném jelezni, hogy az európai mezőgazdasági felfogás szerint nem pusztán erről szól a mezőgazdaság. Nem lehet megmérni egy ágazat eredményét aszerint, hogy a GDP-hez hogyan járul hozzá, hanem aszerint kell, különösen a mezőgazdaság esetén megmérni, hogy mi történik a végeken. Kit érdekel - bocsánatot kérek - abból a szempontból, hogy mi történik Battonyán azzal a gazdával, akiről Jóska beszél, kit érdekel ebből a szempontból, hogy hogyan alakul az export-import egyenleg? Az egy következő lépés. A makrogazdasági mutatók önmagukban semmit nem árulnak el arról, hogy a folyamatok jó irányba tartanak vagy sem. Ha ebből a szempontból nézzük... És nem volumenekről szól a történet, bocsánatot kérek, különösen az állami támogatást nem a volumenekhez kell kötni. Ez régen lejárt lemez. A termeléshez kötött támogatások le fognak épülni, mindannyian tudjuk. Hibás az az elképzelés, amely azt mondja, hogy az alapján osztom szét a közösségi erőforrásokat, hogy ki mekkora volument állít elő. Ebből aztán sok olyan következik, amire az adatok világosan utalnak.
Egy-két dolgot szeretnék ezek közül kiemelni, ami mutatja, hogy valószínűleg fordítva ülünk a lovon, és nem az európai, úgynevezett többfunkciós agrármodellről gondolkodunk, hanem bizonyos régi beidegződések szerint volumeneket akarunk ismét csak növelni, anélkül, hogy az emberekről beszélnénk, hogy mi történik a vidékkel és mi történik a parasztsággal ezen közben.
Termelői csoportról van itt szó az anyagban, nagyon helyesen, és Godó képviselőtársam is említette. Nagyon kellene. Nyilván egy gazdaság nem tud megállni a piaci versenyben, ha nem fog össze, amikor a piaccal kapcsolatba kerül. De csak akkor, tehát nem kolhozt akarunk létrehozni, hanem amikor a piaccal kapcsolatba kerül, akkor össze kell fogni. De, kérem szépen, akkor oda kell a forrásokat tenni! Az "Új Magyarország vidékfejlesztési program" a hét évre összesen 19 milliárdot tartalmaz erre az egész problémakörre, a teljes integrációs problémakörre, ez 1,4 százaléka az összes forrásnak. Miért nem ide teszünk akkor többet? Vagy a kisebbeket be kell erősíteni, hogy részt tudjanak venni ebben a piaci versenyben.
A félig önellátó gazdaságok támogatása szinte nincs. Elképesztő, hogy a források 0,3 százalékát teszik oda, ami Nyugat-Európában nem egy üldözendő tevékenység, ha valaki részfoglalkozásban mezőgazdaságból jövedelemre tesz szert. Őket nem elüldözni kell, lezavarni a terepről, hanem segíteni abban, hogy meg tudjanak maradni. Ennek nyoma nincs. (Herbály Imre visszatér az ülésterembe.)
Kérem szépen, a tendencia ezt az elképzelést tükrözi, az osztatlan közös ki nem adása. Kérem, a tulajdonosokat birtokon belül kell helyezni. Tarthatatlan állapot az, hogy nem rendelkezhetnek a tulajdonukkal, nem tudják a birtokaikat összerendezni, nem tudnak pályázni, mert az Európai Közösség nem is ismeri el, hogy osztatlan közös. Ki kell adni az embereknek. Írja a tanulmány, a jelentés, hogy 6500 hektárt sikerült az elmúlt évben a több százezer hektárból kimérni az embereknek. Kérem, így ötven évig tart az osztatlan közösök kiosztása, ha ezzel a tempóval haladunk. Akarjuk vagy nem akarjuk? Nekem az a benyomásom, hogy nem akarjuk. Jobb helyen van az közösben, hogy az emberek ne tudjanak a tulajdonukkal rendelkezni.
A Nemzeti Földalap. Döbbenetes. Egyébként deklarálja maga az anyag, hogy 10 százalék lehet csak a kisebb térmértékű egységek értékesítése az összes értékesítésből, tehát 90 százalékot nagy értékesítési egységben lehet eladni, és mint eredményt állapítja meg, hogy az értékesítési egység nagysága meghaladta átlagosan az 50 hektárt. Barátaim, ehhez nem tud hozzászólni az a gazda, akinek a szomszédjában ott van a föld és meg tudná venni, ha mondjuk 10 hektárt is megvehetne, és nem értékesítési egységeket dobnának piacra. 5900 hektár a maximum, amiről én tudok, 1,4 milliárd forint kikiáltási árral. Uraim, hogy tudnak ehhez a gazdák hozzászólni? Mi volt a földalap célja? Nem az volt, hogy megerősítsük ezeket a családi gazdaságokat és növeljük a földalapjukat, hogy versenyképesek legyenek? Ez a szisztéma távol tartja az emberek a földszerzés lehetőségétől is, és a tőkés társaságok irányába tereli a Nemzeti Földalapot, begyűjtögeti, majd a tőkés társaságok irányába egyenirányítja ezzel a módszerrel, amit önök követnek.
A támogatásokról is két szót hadd mondjak, mert döbbenetes, ahogy végrehajtják az európai rendelkezést, és ahogy a saját agrártámogatási törvényünket is végrehajtja a tárca. Nem tudom, megnézték-e, megnéztétek-e, ugyanis kötelező közzétenni 2007 óta az Európai Közösségben az összes támogatást, hogy ki, milyen jogcímen, mennyi forráshoz jutott. Megteszi a tárca, de láttátok, hogy hogyan? Tizenháromezer oldal terjedelemben, emészthetetlenül, hozzáférhetetlenül. Tessék mondani, mikor tetszenek feldolgozni tisztességesen nekünk, a mi számunkra, hogy lássuk a folyamatokat? Tizenháromezer oldalba senki nem vág bele, ha egy támogatási adatot keres, vagy tizenháromezer oldal ömlesztett formában fent van az interneten, hogy "nesze nektek, vigyétek, ha ezt akarjátok". Ez nem működik, uraim, ez nem az európai módszer.
Hadd mondjak néhány félreértésre okot adó, vagy olyan dologról is megjegyzést, amit mint egy hiedelmet szoktak terjeszteni, hogy milyen hatékony is ez a nagyüzemi gazdaság. Még a saját, az egyetlen dimenziójukban, a gazdasági dimenzióban sem hatékony. Kedves barátaim, nem tudom, tudják-e, nézzék meg az adatokat! Ha kivesszük az adózás előtti eredményből a támogatásokat, a hektáronkénti támogatási összegeket ebben a kategóriában, negatív lesz az eredmény. Vagyis, ha nem kapja meg a közösségi pénzt a társas vállalkozás, abban a pillanatban csődbe megy. Nézzétek meg az eredményeket! A beruházástámogatásokban 85 ezer forint a társas vállalkozások hektáronkénti támogatása, az egyénieké 41. Ez egyenes következménye annak az életképességi határnak, amit bevezettek, merthogy beruházástámogatásra nem is pályázhat a szereplők többsége. Húznak egy határt, és azt mondják, aki az alatt van, azt otthagyjuk az útszélen, az nem érdekel bennünket, annak nem kell agrármodernizáció. Tessék megnézni az adatokat! És az eredmények ezt nem igazolják vissza, tehát ráadásul még gazdasági dimenzióban sem igazolják vissza az eredmények.
A foglalkoztatottak között is most már legalább megjelenik egy ilyen, hogy "nem fizetett". Ugye, ez önfoglalkoztatás lenne a nem fizetett foglalkoztatott, de ezt fontos kategóriának gondolom. Az önfoglalkoztatás, uraim, a családi gazdálkodás esetén Európában egy alapkategória. Tehát nem a bérmunkásokat kell mezőgazdasági foglalkoztatottként pusztán számba venni, mert azok a tőkés társaságok bérmunkásai, olyan, mint az iparban. Tessék szíves lenni komolyan venni, hogy valóban az önfoglalkoztatás a döntő formája az európai gazdálkodásnak, a családi gazdálkodásnak, és nem a bérmunkára alapuló tőkés társasági forma. Úgy látszik, ezt nagyon nehéz megemészteni.
Végül egy dolgot, miután szóba került ismételten az SPS. Az SPS egy tipikus példája annak, hogy milyen módon történik a lehetőségek, a források, a tőkejavak és minden egyebek terelése egy adott csoport irányába. Kedves Herbály képviselő úr, miután tegnap valóban beszélgettünk, hogy sok mindenben jó lenne egyetértésre jutni, de az nem járja, hogy ha a bérlet területek, állami bérelt területek 80 százalékát 180 darab tőkés társaság bérli, akkor erre a 180 darab tőkés társaságra, vagyis a nagy bérlőkre egy külön rendszert vezetünk be, még akkor is, ha az Alkotmánybírósághoz küldte a köztárasági elnök úr, volt alkotmánybírósági elnök, és nem azt írta, hogy aggályosnak tartja, hanem azt gondolja, hogy alkotmányellenes az a mód, ahogyan bevezetik az SPS-t. Úgy látszik, ez a 180 tőkés társaság olyan érdekérvényesítő képességű, hogy a kormány még azt a kockázatot is vállalja, hogy Európában lejárat bennünket. Bejelenti, hogy bevezeti az SPS-t, és ha kiderül, hogy valóban alkotmányellenes az SPS-rendszer, akkor vissza fogja vonni az Európai Közösség színteréről ezt az előterjesztést. Ez nem járja. Így nagyon nehéz együttműködni, ha valóban ilyen kiemelten pozitív diszkriminációban részesített szűk csoport érdekében akár törvényeket is megpróbál keresztülvinni a parlamenten a kormány.
Ezek azok a tendenciák - sokat lehetne még itt sorolni, és adatokkal alátámasztható -, amelyek szerintem rossz irányba visznek bennünket, a magyar vidék, a magyar gazdatársadalom, de az európai irányok tekintetében is hibás irányba visznek bennünket. Ezért mondjuk azt, hogy valóban érdemes lenne ezekről a stratégiai kérdésekről nyílt színi vitát folytatni, mint ahogy az tegnap fel is merült. Ideje lenne, hogy mielőtt még ránk szakad például a földvásárlási moratórium feloldásának következménye, 2011 vagy 2013, meg kellene ezeket a kérdéseket beszélnünk. Kik is a célcsoportjai a magyar agrárfejlesztésnek? Milyen érdekeket képviselünk, és a forrásokat ennek megfelelően - különösen, ha közpénzekről van szó - hogyan osztjuk el? Ezek alapkérdések, és ehhez tartozik persze a földügyek rendezése is. Attól tartok, hogy közeledve a választásokhoz, kevés alkalom lesz arra, hogy ilyen típusú szakmapolitikai jellegű vitákat folytassunk, de az optimizmusa az embernek kell hogy tartson annyira, hogy bízzon abban, hogy mégiscsak sor fog kerülni egy ilyen típusú vitára. Az, amit ez a jelentés tükröz, véleményem szerint, véleményünk szerint, többünk véleménye szerint, azt hiszem, egyre többünk véleménye szerint, így is mondhatom, rossz irányt jelez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az alelnök úr kért egy mondatos reagálási lehetőséget.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr, tisztelt Képviselőtársaim! Mivel megszólíttattam, én azt tudom javasolni, hogy a parlament plenáris ülésén majd ezt a szakmai vitát lefolytatjuk, itt most az általános vitára való alkalmasságról vitatkozunk. Ha elkezdenénk ilyen hitvitákat, szakmai vitákat, tartalmi vitákat, akkor azt hiszem, hogy megunnának bennünket a jelenlévők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én nem látom ezt az unalmukat.
Karsai József, Bodó Imre és Velkey Gábor, akiket eddig láttam. Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Nem akartam hozzászólni, de Gőgös Zoltán államtitkár úr megszólíttatott. Tulajdonképpen én hiányolom is a jelentésben, én azt hittem, hogy végre öt-hat év után eljön az az idő, amikor arról beszélünk, hogy a mezőgazdaságilag megtermelt terményeinknek, mivel az állattenyésztés olyan mértékig csökkent akár a sertés, akár más takarmányt fogyasztva a baromfi, hogy valóban egyszer rájövünk, hogy igenis létezik ipari felhasználása a mezőgazdasági terményeinknek.
Szeretném pontosítani, mert nagyon röviden mondta el Gőgös úr, és nem szeretném, hogy ez új jöjjön ki, mint egy kukoricaégetés. Ez nagyon fontos, amit most elmondok. Kettő hét múlva lesz a bemutatója annak, ahol, és higgyétek el, képviselőtársaim, a kukorica árát az az egy bemutató meg fogja húzni, amikor valaki meg fogja látni, hogy kémény nélkül működik egy pirolízissel működő kazán. Gázt állít elő a kukoricából és maga a gáz ég el, két-három hetente kell kivenni egy parányi hamut. Gyakorlatilag egy 18-20 szobás, tanácskozótermes területet 30 kiló kukoricából naponta... 30 kilós tartálya van, egy csiga adagolja be. Gyakorlatilag azokat a dohos vagy valamilyen tárolási hibás búzákat, a fuzáriumos búzát, ami mondhatjuk mi, hogy ez az élet, de bele is halhatunk ám a fuzáriumba, költöttünk is rá bőven, hogy az idén ne legyen fuzáriumos búzánk.
Én mindig, amikor már itt a nyolcadik vitán veszek részt, mindig az előző évről beszélünk, és nem lehet, egyetlen mondatot mondok csak arról, hogy én tizenegy év óta, amikor én belekerültem - életemben nem kerültem volna a politikába, ha akkor nincsen Józsi bátyánk - legalább olyan nehéz helyzetet érzek. Én azóta gazdálkodom egyfolytában. Én úgy érzem, józan, normál paraszt vagyok, aki, ha kell, beül a kombájnba otthon a traktorral, tehát nekem aztán nem kell erről magyarázni, se az értékesítésről, se a talajmunkáról, se hogy mit csinál a környéken, mit jelent az aszály meg egyéb. Kérem, addig, amíg nem fogjuk megoldani azt, hogy igenis olyan alternatíva elé kell állítanunk... Mert ez egy csoda, amikor a széndioxidkvóta-igénylésünk, 200 milliárd orosz gázt lehetne leváltani, és ott vannak kidobva öt éve elindított...
Éppen Gőgös Zoltán, aki elment, hogy csináljunk pelleteket, hasznosítsuk a mezőgazdasági mellékterméket. Sem a melléktermék, sem a fő termék hasznosításában sajnos, itt el kell mondjam - ha itt van a képviselője, ha nincs a Shell-nek vagy bármelyik nagy fosszilis energialobbistának -, nagyon nehezen engedik azt, hogy a mezőgazdaság valóban kibontakozhasson. Ez a magyar mezőgazdaság valamikor hatmillió embert látott el teljes energiával, és még a jószágok is megették a fő terméket róla és a kukoricalevelet, amikor szárízék lett, a kóré meg a csutka le volt morzsolva, nem kint a földön. (Font Sándor, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.) Ezzel a pontosítással szerettem volna kiegészíteni, hogy igenis van lehetőség, és ha ezt megragadjuk, akkor egy normál, tisztességes ár mellett...
Még hadd mondjam el az árviszonyokat. 3500, tehát 35 ezer forint/tonna kukorica esetében egy köbméter 29 ezer megajoule-os gáz előállítása mindössze 43 forintba kerül. Én azt hiszem, ma mindenki örülne, ha oda tudná adni áfásan 35 ezerért a kukoricáját. 43 forintba kerül a gáz. A szövetkezetek vagy szállítók vagy maszekok, akik ipari méretekben veszik, 140 forintért vesznek egy köbméter gázt, a háztartások több mint 100 forintért vesznek, és 46 forintban van a MOL-nak a földgáz kitermelése, ami fosszilis energia, amivel húsz év múlva lehet, hogy az unokánk levegőt se fog kapni. Én azt hiszem, hogy nagyon fontos ez a dolog, és bocsánat, hogy ezzel kiegészítettem.
(Az ülés vezetését Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Bodó Imre képviselőtársam következik. (Közbeszólás: Cseréltek.) Cseréltek, viszont akkor Örvendi László, parancsolj!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Végigolvasva az agrárjelentést, a 2008. évi mezőgazdaságból talán egyetlen jó dolog van, az, hogy a növénytermesztési hozam végre már egy normális évnek megfelelően alakult. Ugyanakkor, ha nézzük az ágazat arányait a növénytermesztés és az állattenyésztés esetében, bizony az 65-35 százalék.
Magáról az agrárgazdasági jelentésről a tanács leírja, hogy aggodalomra ad okot az agrárolló alakulása. Az agrárolló-mutató 84,3 százalék, ami drasztikusan romlik. Ugyanakkor a jelentés még leírja azt is, hogy kedvezőtlen tendenciát vetít előre az élelmiszeripari beruházások jelentős csökkenése. A külföldi tőke aránya az élelmiszeriparban 48 százalék. Mindez a mezőgazdaság romló helyzetére utal. A felvásárolási árak az elmúlt évben 2007-hez viszonyítva jelentősen visszaestek, azonban ezt nem követte az élelmiszerek fogyasztói árának alakulása, sőt maga a jelentés leírja, hogy jelentős növekedés lépett be a 2008-as évben az élelmiszerek fogyasztói árszínvonalát tekintve.
Hiányolom a jelentésből, hogy az áruházláncok viselkedését megvizsgálja az anyaország és Magyarország tekintetében. Bizony, ez nagy hiányosság. Nagyon meg kellene vizsgálni, mert itt derülne ki az, hogy mennyire szívják le a magyar mezőgazdaságot.
A felvásárlási árak csökkenése ellenére az inputárak növekedtek jelentősen. (Font Sándor visszatér az ülésterembe.) Szinte kivétel nélkül minden egyes termékhez szükséges anyag növekedett. A legfeltűnőbb a műtrágya árának növekedése, amely 61 százalékkal nőtt, a felhasználásnál már jelentkezett a csökkenés 15 százalékkal. Érdekes dolog, és meg kell azt vizsgálni, hogy az állami támogatással megerősített monopolhelyzetű nitrogénművek tavaly tízezer forintért adta az egy mázsa műtrágyát, mondván, így kifizetődő nekik - lehet, hogy így volt nekik kifizetődő - ugyanakkor ma ötezer forintért adja a nitrogénműtrágyát. Kérdezem: így is kifizetődő? Lehet, hogy így is. Akkor tavaly a mezőgazdaságot nagyon leszívták, az állami támogatással együtt.
A Nemzeti Földalapról egy pár szót szeretnék említeni. (Frankné dr. Kovács Szilvia elhagyja az üléstermet.) Kétmillió hektár termőföld felett rendelkezik, 1,2 millió hektár ebből erdő, 800 ezer hektár termőföld, és a 800 ezer hektárból csak 370 ezer hektár van bérletbe kiadva. Érdekes, és akkor hova tűnt 430 ezer hektár termőföld? Nem találom sehol, mindenütt kerestem. Az nem lett kiadva, az valahol lóg a levegőben? Az értékesítési eljárásáról a Nemzeti Földalapnak Ángyán professzor úr beszélt, de azért azt hadd jegyezzem meg pontosítva, hogy az összes értékesített területnek maximum 10 százalékát kell hogy a kicsiknek kiadják. Érdekes ez az értékesítési eljárás. Az én megállapításom szerint nem a céloknak megfelelően történik a nemzeti vagyon, a Nemzeti Földalap, a termőföld értékesítése, hanem a már említett nagyüzemi célokat szolgálja ki.
A földbérlet is egy érdekes dolog. A magánszférában 1000 meg 1800 forint az aranykorona-értékenként megállapított földbérleti díj. Mennyi lehet ez az állami szférában? Érdekes, csak a 370 ezer hektár földbérlethez viszonyítjuk, érdekes számok jönnek ki. Az is érdekes, ami a magánszférában nem nagyon történik meg, hogy aszálykár miatt elengedik a bérleti díjat. Ez egy állami támogatás, ezt nem tudom másként mondani, ezt nem kapja meg a magántermelő. Ezt nem tudom hova tenni, csak ahhoz, hogy egy bújtatott állami támogatás a nagyüzemeknek, annak a kevés nagyüzemnek, amit a professzor úr már említett, hogy az állami föld nagy részét egy viszonylag szűk kör kapja meg.
Az intervencióval kapcsolatban: nagyon szükséges megoldás volt. Vajon 2009-ben hogy fog ez működni? Mert nem tudjuk elválasztani ezt az esztendőt az elmúlt évtől. Szerintem tárgyalhatnánk ezt az esztendőt is, hiszen nagyon rossz lesz a 2009-ről szóló agrárjelentés majd jövő ilyenkor, amikor tárgyaljuk. Sajnos nagyon rossz lesz.
Az élelmiszerbiztonsági rendszerről annyit szeretnék mondani, hogy nagyon nagy átalakítás és javítás előtt kell hogy legyen. Maga a jelentés leírja, hogy az import zöldség-, gyümölcsellenőrzések során 154 tételből 171 kifogásolt. Tehát nemcsak egy kifogás volt egy tételnél, hanem volt, amelyiknél kettő-három, és ez igaz az importtételekre is. Állandóan jelezzük, hogy az élelmiszerbiztonsági rendszer megerősítése és állandó vizsgálat bevezetése tudná a magyar mezőgazdaságot részben helyzetbe hozni, mert a rengeteg szemetet - mint ahogy mondja, 154 tételből 171 kifogásolható volt -, ezt a rengeteg élelmiszerszemetet nem engednénk be Magyarországra. Kérdezem ebben a körben, befizették-e a bírságokat azok, akik megbírságoltattak. A Mega Trade átcímkéző üzem ügye hogy áll? Szépen elaludt, nem hallottunk róla semmit már.
Az alternatív energiával kapcsolatban azt lehet érzékelni, hogy az olajlobbi lenyom mindenféle alternatív energiafelhasználási lehetőséget. Itt van csak közvetlenül a mezőgazdaságot érintve, már az előbb Karsai képviselő úr által említett kazán. (Demendi László elhagyja az üléstermet.) Én már láttam tíz évvel ezelőtt Ausztriában, ahol egy kisebb farm teljes hőenergia-ellátását egy ilyen magtári sepredékből, szemét és egyéb, már szemétre kerülő magtári hulladékból oldották meg az égetésével az energiaellátást. Tavaly nagyon sok helyen volt azért alternatív energiafelhasználás, csöves kukorica fa helyett. Jelentős mennyiséget égettel el a háztartások, mert a csöves kukorica 1800 forint volt, míg a tűzifa 2000 forint vagy 2500 forint, az energiaértékük azonban hasonló volt.
Annyit szeretnék még végezetül elmondani, hogy a magyar nemzeti vidék hálózat létrehozásával kapcsolatban érdekes híreket hallottam. Ebben az évben beléptették az MgSZH összes alkalmazottját mint magánszemélyt a hálózatba, majd jött is az újsághír, hogy jelentősen megnövekedett a hálózat létszáma.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Velkey Gábornak adok szót.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. A tárgynál szeretnék maradni a legelején. Azt gondolom, hogy ebből a jelentésből is egyértelműen kiolvasható, hogy a helyzet nem jó, ugyanakkor az anyagról el kell mondani, hogy az korrekt, tartalmas, összeszedett, éppen ezért azt gondolom, hogy az anyag általános vitára bizonyosan alkalmas.
De azt is gondolom, hogy ennél jobb alkalom valóban nincs arra, hogy a stratégiai kérdéseket megvitassuk, és egyetértek mindazokkal akik úgy gondolják, hogy az adagokból a folyamatokra kell következtetni és a folyamatok irányait követni, és ezek alapján megfogalmazni azokat a kritikus elemeket, amelyek a folyamatokból következnek, és amelyek a meggyőződésem szerint a meglévő és erősödő szerkezeti aránytalanságokra és problémákra hívják fel a figyelmet. Ezekről kell beszélni, mert ezek alapján lehet a dolgokat megoldani vagy elindulni a megoldás felé.
Néhány folyamatelemet, illetve az általam is említett szerkezeti aránytalanságokat azért itt most nem részletesen - majd a parlamenti vitában részletesen - szeretném megemlíteni. A belső szerkezeti aránytalanság az anyagból egyértelműen kiderül, a kutatói jelentésből is kiderül az állattenyésztés aránya, illetve hogy a belső aránytalanság tovább növekedett. A feldolgozottság ügyében nem léptünk előre, a nagyobb hozzáadott érték ügyében nem léptünk előre, a gazdasági szereplők szerkezetében nem léptünk előre. Ez azt jelenti, hogy a piacképes középbirtokok szerepe, a családi gazdaságok szerepe nem növekedett, pedig ennek növekednie kellene. (Godó Lajos elhagyja az üléstermet.) Valóban ez az európai tradíció, és ezt a folyamatot kellene erősíteni.
A jelenlegi gazdasági helyzetben a foglalkoztatásban szintén nem léptünk előre, a munkaintenzív ágazatok szerepe nem növekedett, továbbra is technológiai alapú a termelés, ebből adódóan a vidék foglalkoztatásában az agrárium, a szélesen értelmezett agrárgazdaság szerepének ilyen esetben pedig bizony, hogy növekedni kellene. Ebben sincs előrelépésünk. Úgy gondolom, hogy ez a legnagyobb hiba.
Sajnos nem léptünk előre a fekete-, szürkefoglalkoztatás szerepében sem, a kifehérítésben, sem a bürokratikus eljárások, sem az egyéb szabályozások nem hoztak eredményt. Ez azt jelenti tehát, hogy a járulékcsökkentés, amely most persze meg fog jelenni, várhatóan szintén nem fog érdemi eredményt hozni, mert olyan volumenű csak, amelyik nem eredményezhet nagy arányú vagy érdemi arányú kifehérítést, a szürke és a fekete szerepének csökkentését.
Az anyag helyesen emeli ki az összefogás, önszerveződés, szövetkezés hajlandóságának problémáját, és ennek az eredményeit a piaci folyamatokba való bekapcsolódásba, vagyis a termelői kiszolgáltatottságot, illetve a piaci erőfölénnyel való visszaélést, - ezt nem akarom részletezni, mert sokat beszéltünk róla, és fogunk is. Úgy gondolom, hogy egyre-másra kerül elénk sok olyan jelenség, amelyek a tész-ek működési zavarait és egyéb szövetkezeti formák működési zavarait tárják elénk. Ezekkel foglalkoznunk kell, mert összefogás, szövetkezés nélkül piacképes termelés Európában ma nem lehetséges.
Még két dologra szeretnék röviden hivatkozni. Az egyiket említette Karsai József. Nagyon egyetértek azzal, hogy a mezőgazdasági melléktermékek, energiák hasznosítása, a megújuló energiában sokkal, de sokkal több tartalék van mind gazdasági szempontból, mind foglalkoztatási szempontból. E téren sem léptünk előre. (Demendi László és Godó Lajos visszatérnek az ülésterembe.) Sajnos azok a kísérletek, amelyek a biomassza energetikai célú hasznosításában születtek, nagy erőművekben gondolkodnak csak, ezek pedig nem működőképesek. Kis, lokális rendszereket kell létrehozni, mert ezek a működőképesek, és Európában is ezek a működőképesek. Ebbe az irányba kellene továbbhaladnunk. Sajnos a lobbierő a nagy erőművek irányába visz, a nagy erőművekkel kapcsolatban pedig van bizalmatlanság a lakosságban, és egyéb problémák is vannak, nagy ráhordási távolságok, és nem akarom részletezni.
A vitához csak annyit, az eddig elhangzottakhoz, hogy azokban az ügyekben, amelyek majdnem minden alkalommal, amikor stratégiáról beszélünk, előkerülnek, én már jeleztem, hogy az osztatlan közösben, a Nemzeti Földalapban azokat az aggodalmakat, amelyeket Ángyán József elmondott, osztjuk, és ebben szerintem tudnánk előrelépni. Nyilván költségvetési tételek kellenek ahhoz, hogy ez eredményes legyen, de azt gondolom, hogy ez egy olyan adósság, amit nem nagyon lehet húzni, tehát mindannyiunkat bíztatnám arra, hogy e tekintetben határozott és egyértelmű lépést tegyünk. Költségvetés előtt vagyunk, be kell nyújtani a módosítást, aztán meg kell próbálni átvinni. Másként nem megy a dolog, csak így mehet.
Az összefoglalásom annyi tehát, hogy a folyamat iránya nem jó, de ezt senki nem vitatta, és senki nem állított ezzel ellenkezőt. Az anyag ezzel együtt korrekt, és meggyőződésem szerint általános vitára bizonyosan alkalmas. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Az anyaggal kapcsolatban én is úgy látom, hogy ez egy korrekt anyag, mint az előző években is, de mindenféleképpen magán viseli annak a nyomát, hogy a KSH és az FVM egy közös produktuma, mert - mint tudjuk - nem mindegy, hogy a pohár félig tele vagy félig üres a megfogalmazásaiban, de alapvetően ilyen vonatkozásban nincs ezzel különösebb aggályom.
Egy 2008. évi beszámolóban, agrárjelentésben, úgy gondolom, hogy már nemcsak az agrártermeléssel, kategorikusan csak a termeléssel kellene foglalkozni. Én hiányolom a mezőgazdaság multifunkcionalitását. Tudom, hogy ezek nehezen mérhető dolgok, főleg, ha - amit jó néven veszek - 2003. évig visszanyúlnak az adatfeldolgozással, de erre rá kellene szokni. Ezt lehet, hogy inkább a jövő szempontjából mondom, hogy az agrárjelentésnek ki kellene térni ezekre a területekre is.
Miután mezőgazdaságról beszélünk, ma is többször elhangzott, hogy egy év - ahogy szokták mondani - nem év valaminek a megállapítására, mert azt nagyon sok tényező befolyásolhatja. (Herbály Imre elhagyja az üléstermet.) Ilyen volt ez a 2008. év is több szempontból, viszont a tendenciák megállapítására alkalmas. Kiírtam a magam számára, hogy a részletes vitába ne bonyolódjak bele, mert annak majd meglesz a maga helye. Két dolgot meg lehetett állapítani, hogy a mai magyar mezőgazdaság, illetve ha ez a vonal így folytatódik, Magyarország népességeltartó képességében negatívan játszik szerepet. Ezek az adatokból egyértelműek. (Csontos János elhagyja az üléstermet.) Egy olyan országban, ahol a területének háromnegyede mezőgazdasági művelésre alkalmas, az iparosodottsága olyan, amilyen, enyhén szólva kétségbeesésre adhat okot, ha így kezeljük ezt a kérdést.
Még elszomorítóbb a helyzet, ha az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy alapanyag-termelő mezőgazdaság, egyre erősebb arányban alapanyag-termelő mezőgazdaság képe bontakozik ki előttünk. Ha a fejlesztéseket elkezdeném boncolgatni, amire lehet, hogy a részletes vitában majd még kitérhetünk, az a balsejtelmem, hogy a fejlesztések is ezt az irányvonalat erősítik, ami nagyon nagy baj, és ez természetesen visszahat az előbbi témához, amit fölvetettem.
Ez a két problémakört pedig megkoronázza a feldolgozóipar - nyugodtan mondhatom - tragikus helyzetét, amit egyébként jól bemutat az anyag, különösebb kommentár nélkül. Megdöbbentő. A tavalyi vitában is frekventált helyen szerepelt a feldolgozóipar helyzete. Az az ember benyomása, hogy a kormányzat ebből semmit nem tett magáévá. A tavalyihoz képest is romlott a feldolgozóipar helyzete, márpedig ha mi itt hozzáadott értékről akarunk beszélni egy agrárjelentésben, akkor nem is tudom, hol vagyunk, ha a feldolgozóipar pedig az ellenkező irányba, lefelé tendáló fejlődést mutat.
A többivel most nem foglalkoznék. A részarány - még ezt az egy gondolatot, bár ez már a részletekhez tartozik -, a részaránytulajdon nem kimérése egészen egyszerűen antidemokratikus, nem európai, és egyéb jelzővel lehetne illetni. Mondhatnám azt is, hogy snassz az Európai Unióban ilyen birtokállapotokkal bent lenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs kormányoldali hozzászóló, akkor Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Mint ahogy az államtitkár úr jelezte, mondta, valóban ma már napirend előtt polemizáltunk konkrétan az élelmiszerellenőrzésről. Sajnálom, hogy nincs itt az államtitkár úr, de mégiscsak egy-két gondolatot ezzel kapcsolatban a jelentést átnézve is szeretnék elmondani. (Dr. Karsai József elhagyja az üléstermet.)
Tizenkét évvel ezelőtt Németországban volt alkalmam tanulmányozni az Európai Unió filozófiáját és gyakorlatát a biztonságos élelmiszer-előállítással kapcsolatban. Ennek a filozófiának, gondolatnak a lényege, ami már nálunk is bevezetésre került, az önellenőrzés. Én azt gondolom, hogy az önellenőrzés a tapasztalatok alapján rendszeres, kemény, szigorú hatósági ellenőrzés nélkül török áfium, és ha nagyon bízunk az önellenőrzésben, akkor bizony az élelmiszerbiztonság bizonytalansággá válik. Éppen ezért nem véletlenül polemizálunk, vitatkozunk, veszekszünk, hogy ez a bizonyos szolgálat, az élelmiszerellenőrzéssel foglalkozó szolgálat milyen szervezeti keretben működik, elég hatékony-e vagy nem. Most nem ezt a szervezetet kívánom vitatni, hanem magának az eredménynek az ellenőrzését egy kicsit röviden.
Azt is hozzá kell tennem, hogy a bizottságban is, jól emlékszem, többször szót ejtettünk már arról, hogy jó lenne, ha a kormány - ez az agrárdiplomáciához is tartozik - Brüsszelben kezdeményezné az egész Európai Unióban uralkodó élelmiszerellenőrzés és -forgalmazás átgondolását és az ezzel kapcsolatos szabályok szigorítását. Nem tudom, hogy a kormány ebben az ügyben mit lépett, én nem tudok róla, visszajelzést én magam nem kaptam, hogy sikerült-e valamit elérni, vagy pedig csak arról van szó, hogy nem akarásnak nyögés a vége.
Azt látjuk az anyagban, hogy rátérjek az anyag egy-két szegmensére, aztán majd az általános vitában aztán részletesen, most valóban nem kell belemenni a részletekbe, csak egy-két érdekes dolog... (Frankné dr. Kovács Szilvia visszatér az ülésterembe.) A magyar élelmiszerpiacon közel 150 ezer élelmiszer-vállalkozás van, ez az anyagban olvasható, és itt a helyszíni ellenőrzések száma hetvenhétezer-valamennyi. Akkor ez a korrekt anyag azt mutatja, hogy a mi szolgálatunk mintegy fele üzembe tudott eljutni helyszíni ellenőrzést végezni. És ezt nem ellensúlyozza az a három kiemelt ellenőrzési akció, amelyről szól az anyag, ami nagyon látványos, jól kommunikálható, hatékony is és kell is, de ezek a kiemelt akciók nem ellensúlyozzák a rendszeres, következetes és minden üzembe eljutó ellenőrzést. Azon kívül azt is hozzá kell tennem, hogy az állategészségügyi ellenőrzés alá 243 ezer létesítmény tartozik - itt most már állattartó telepekről beszél az anyag -, ott viszont 68 ezer volt a helyszíni ellenőrzés. Ez valószínűleg statisztikai tévedés, mert én a gyakorlatból tudom, hogy azért egy állatorvos megfordul a telepeken. Most az a kérdés, hogy mit nevezünk ellenőrzésnek, hogy a hatóság volt-e ott, de ha hatósági ellenőrzés volt ennyi, akkor ez az egynegyed része körülbelül, tehát ez is elégtelen. Itt is megint azt mondom, hogy a szolgálat működése vajon megfelelő-e.
Nagyon örülök, hogy Örvendi képviselőtársam beszélt már róla, számon kérte a bírságok behajtását. Amikor a szegedi áruházban ott volt három hétig a melaminos tej, és ezt egy vásárló vette észre - és amit a parlamentben megemlítettem -, a miniszter úrral nagyon egyetértettünk a dologban, és nagyon elismerte, hogy mennyire disznóság ez. De mi történt? Becsukták az áruházat? Nem történt semmi. Én azt mondtam, hogy lakatot arra a cégre, amelyik egyáltalán ilyen terméket kitesz, amikor már tudva tette ki - hangsúlyozom - a terméket, hiszen, emlékeztek rá, hogy akkor már régen megvolt a kínai tejbotrány, amikor ezt megtették. Tehát itt nemcsak az ellenőrzés hatékonysága, hanem a büntetés hatékonysága vagy következménye is fontos, erről nem szól az anyag, erről nem tudunk.
A másik, amit szintén olvasok, ezt tavaly is megemlítettem, hogy az import minősítése, vizsgálata. Itt az van, hogy 900 darab húskészítmény 63,5 százaléka tartalmazott mérhető, de nem kifogásolt mennyiségű szermaradékot. A szakembereket meg lehetne kérdezni, hogy itt vajon nem lehet-e valamit finomítani vagy szigorítani, merthogy ilyen nagy százalékban volt szermaradvány a behozott növényekben, arról szól az anyag. Akkor vajon ennek a felét nem kellett volna-e visszadobni, esetleg vizsgálati finomítással, hogy ezt a szót használjam a nyilvánosság előtt? (Herbály Imre visszatér az ülésterembe.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom összefoglalva, hogy a szolgálat erőfeszítéseit is figyelembe véve, nem elegendő ez az eredmény. Hozzáteszem, hogy most arra nincs idő, és ez egy másik téma, hogy ha elkezdenénk boncolgatni, hogy hogy van ellátva ez a szolgálat egyébként finanszírozással, s a többi, s a többi, de az eredmények azt mutatják, hogy nem tud eljutni, és nem tud következetes ellenőrzést végezni.
Még egy mondat. Nem akarok farkast kiáltani ott, ahol nincs, de azért ha nap mint nap találkozunk élelmiszerbotrányokkal - most nem a méz, a méz az egy dolog, megint más -, de nem csak nálunk, Európában mindenhol, és lassan azt gondolom, hogy ez, amit úgy gondolunk, hogy a tápláléknak egy egészséges anyagnak kell lenni, lassan azt kell gondolnom, hogy egy veszélyes anyag az élelmiszer. Gondoljunk a melaminra, a marokkói paprikára, és nem akarom felsorolni. Itt az önellenőrzés smafu, a hatósági ellenőrzést kell szigorítani és megcsinálni rendesen. (Dr. Karsai József visszatér az ülésterembe.)
Még egy mondat az alternatív energiáról. Ez nemcsak az, ez vidékfejlesztés kérdése. Az alternatív energiát nem csak a búzaégetésre, kukoricaégetésre... Örülök, Jóska, hogy bejöttél, mert én mondtam azt '95-ben, hogy a búzát nem elégetni kell, hanem metil-alkoholt csinálni. Emlegettem a parlamentben Karsai urat, de igaz, nem biztos, hogy metil-alkoholt kell csinálni belőle. (Herbály Imre: De nem így uraztad!) De uraztam, mindig urazok mindenkit, még Szilvássy urat is. (Derültség.) Így neveltek. Komolyra fordítva a szót, bizonyosan nekünk is, a mezőgazdasági bizottságnak, a jelenleginek és a jövendőnek is kell hogy nagyobb hangja legyen az alternatív energiákkal kapcsolatban. De ez nem csak agrárkérdés, mert a szélkerék vagy akármi vidékfejlesztés, mert egy alternatív energiához járuló beruházás szakembert kíván, karbantartót kíván, nem akarom folytatni a dolgot. '98-ban a metil-alkohollal kapcsolatban Gyuri felvázolta nekem, hogy hány munkahelyet teremtenének vidéki kis szeszfeldolgozókkal, s a többi. Én azt gondolom, hogy ebben tényleg konszenzust kell csinálni, de keményen és hatékonyan kell az fosszilis energialobbi ellen fellépni. Bár ebben a pillanatban én reménytelennek látom az elmúlt húsz év tapasztalata alapján, de a remény hal meg utoljára, azért reménykedjünk. (Dr. Ángyán József elhagyja az üléstermet.)
A Nemzeti Földalap. Kedves barátaim, én szégyellem, hogy ez a nagyreményű intézmény idáig jutott. Teljesen át kell gondolni ennek a szerepét, teljesen új alapokra kell tenni. Most csak annyit jegyzek meg, hogy a kereszténydemokrata néppárt véleménye, határozott véleménye, hogy a továbbiakban állami tulajdonú földet eladni, értékesíteni nem szabad. Megvan a használat más módja is, akár bérlet, vagy vagyonkezelés, bármi. Ezzel kapcsolatban volt egy kis kezdeményezésem már, tavasszal vagy tavaly beadtam egy törvénymódosítást. Akkor túllőttem a célon a bérbeadás idejével, de én nagyon fontolgatom azt, illetve nem fontolgatom, eldöntöttem, majd októberben ezzel újra előállok, mert a termőföld használati joga a lényeges, azt hiszem, a gazdálkodás szempontjából, csak persze megfelelő garanciákat kell adni a használónak, hogy az ágazattól függően mennyi ideig tudja használni. Ez is csak a konszenzus irányába való lépés földügyekben, de nem lesz köztünk konszenzus, mert nincs is már rá idő, majd a következő ciklusban lehet konszenzus közöttünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha továbbra sincs kormányoldali felszólaló, akkor Járvás Istvánnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ígérem, hogy csak egyetlen egy témával fogok foglalkozni az agrárgazdasági jelentésen belül, azzal, amivel talán egy picit nem foglalkozik, nevezetesen hogy mégis a gazdálkodás mögött is ember van, és az emberek közül is az is nagyon fontos, hogy kik a tulajdonosok, hogyan is van, vagy hogyan is alakul a tulajdonlás az elkövetkező időben. Azt jól tudjuk, hogy a rendszerváltáskor állami gazdaságokkal és téeszekkel érkeztünk. Az állami gazdaságok el vannak adva, egy része magyar tulajdonban van, egy részét ezeknek a kft.-knek rt.-knek már el lehetett adni, külföldi tulajdonban vannak, ezeket lehet félretenni.
De mi történt a szövetkezetekkel? A szövetkezeteknek két sorsuk lett, vagy átalakultak részvénytársaságokká, vagy egy részük kivált, kivitte földjét, eszközét, és magángazdálkodik. Ennél a csoportnál egy nagyon nagy probléma van, a magyar mezőgazdaság en bloc, tehát ez a része generációváltás előtt áll. A nagyüzemeknél és nagy részvénytársaságoknál, gazdasági társaságoknál 80 százaléka a vezetőknek ott van, hogy nyugdíjkorhatárnál van, vagy már túl van a nyugdíjkorhatáron. A fő tulajdonosi kör is egyébként ebből a személyi állományból adódik ki, és egyébként a magángazdálkodóknál is, hiába vannak kiírva a pályázatok a gazdaságnál, a következő generáció nem látszik jól, és egyébként nem is gondozzuk jól, hogy a következő generáció nem lesz. Ha így folytatjuk, akkor nem kell hozzá 10-15 év, Magyarországon magyar mezőgazdaság nem lesz, csak Magyarországon gazdálkodók lesznek, magyar földön, de ez nem jelenti azt, hogy itt magyar tulajdonlás lesz ebben a tempóban.
Tragédiának látom azt a tényt is egyébként, hogy gyakorlatilag nem is lehet a földhöz hozzájutni. A bérleti jogviszony sokszorta erősebb egyébként, mint a tulajdon, sokszorta erősebb. Ha egy gazdálkodó földet vásárol, és azon bérleti jogviszony van, az nem juthat hozzá, nem gazdálkodhat rajta, nem az övé, legfeljebb a földhaszonbérleti díj illeti meg őt, de nem gazdálkodhat. Olyan gúzsba kötések vannak egyébként a mezőgazdaságban, amely gyakorlatilag állandó feszültséget jelent különböző nézetek között, máskülönben meg óriási hátrányokat szenvedünk el, ha az elkövetkező időszakban ezen nem tudunk változtatni. Arról nem is beszélve, hogy milyen a pénzügyi helyzete az egész ágazatnak, mekkora az eladósodottsága, milyen esélyek vannak arra, hogy visszafizessék ezeket az adósságokat akár kicsi, akár nagyobb gazdák. Tehát én nagyon tragikusnak látom. (Dr. Ángyán József visszatér az ülésterembe.)
A szakmai munka, azzal egyetértek, hogy nagyon gyatra. Egyébként szakmai munka a mai magyar mezőgazdaságban nagyon elvétve van. A foglalkoztatás szempontjából, teljesen egyetértek Velkey képviselőtársammal, a munkaigényes termeléssel nem foglalkozunk. Én nem tudom, hogy hogy akarunk mi egyébként a piacon megjelenni kertészeti és egyéb termékekkel, ha azt látjuk, hogy a világban mindenütt szürke- és feketemunkával állítják elő ezeket a termékféleségeket, - most teljesen mindegy, hogy Törökországról, Észak-Afrikáról vagy Spanyolországról beszélünk. Azt azért ugye nem akarjátok mondani, hogy akit Spanyolországba kivisznek mandarint szedni, annak a magyar munkásnak befizetik a nyugdíjjárulékát. Ennek semmi esélye nincs egyébként, biztos, hogy nem. Én sajnálom, hogy a reformbizottságnak azt a javaslatát, amelyet Demján mondott, hogy 5 százalékkal le kell vinni, ha csak lehet azoknak az tb-járulékát, akik könnyűiparban és mezőgazdaságban foglalkoznak, ez a jelenlegi kormánykoalíciónál süket fülekre talált, pedig hát a világban csak úgy lehet versenyezni, ha ezeket a feltételeket fölvesszük, amik egyébként a világban uralkodnak. Nem lehet 30-40 százalékos adóteherrel csemegeuborkát termelni, ha a világ másik része nem így csinálja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy bátorkodtam a vége felé szót kérni, de itt érdeklődők vannak egyrészt, másfelől pedig mi tényleg egy évet szoktunk várni arra, hogy egyszer normálisan, időkorlátok nélkül tudjunk beszélgetni - persze nem most, a bizottsági ülésen, hanem majd a plenáris ülésen. Hajnali négy óra felé már bizonyára fáradtabbak leszünk, és csak bízhatunk abban, hogy a média a másnapi tudósításaiban kellő figyelmet fordít azokra a kérdésekre, amelyeket mi valóban fontosnak tartunk.
Az anyag is azt mondja, hogy a magyar háztartások csaknem egynegyede érintett a mezőgazdaság ügyében. Én értem, milyen összefüggésben mondja, de gyakorlatilag minden háztartás érintett, hiszen élelmiszerfogyasztó mindenki, de remélhetőleg magyar élelmiszert, és biztonságos magyar élelmiszert is fogyaszt mindenki.
Én is úgy gondolom, hogy egy év múlva vissza fogjuk sírni majd a 2008-as évet, amikor a 2009-es agrárjelentést fogjuk tárgyalni, mert sajnos a helyzet egyáltalán nem bíztató. Én nagyon-nagyon elégedett lennék akkor, ha az Agrárgazdasági Tanács ajánlását... És 2002-ig kerestem vissza, majd össze fogom szedni a plenáris ülésre, hogy mi az, ami szinte szó szerint megegyezik mondjuk a 2002-es állásfoglalással. Szóval, nagyon elégedett lennék, ha a jövő évi költségvetésbe ennek mondjuk a 60 százaléka bekerülne úgy, hogy figyelembe veszi majd a kormányzat. Ezeket tételesen már mindenki említette, én már nem beszélek erről. A műtrágya nálam is kiakasztotta a biztosítékot. Én javasolnám, hogy valamelyik illetékes albizottság nézze meg ezt a kérdést, mert tényleg felháborító.
A keresetekről talán nem volt szó. A szokásos tendencia folytatódott, hogy nominális értékben növekedtek, de reálértékben nem, illetve az elmaradás nagyobb lett. A hozzáadott értékről szintén beszéltek.
Amiről talán még nem, az a tudomány és a kutatás, az oktatás témája. Utalok arra, amit Pista mondott, és az államtitkár úr is említette a finanszírozással kapcsolatos gondokat. Az a baj, hogy aki hitelképes, annak nincs szüksége hitelre általában, és fordítva, akinek szüksége van rá, az pedig banki szempontból nem hitelképes, tehát hiába vannak különböző garanciák, a dolog nem nagyon akar működni.
Alapvetően még egy dolog: a transzparencia hasznosulását figyelemmel követni. Talán épp Gőgös államtitkár úrnak mondtam, hogy nagyon jó dolog tejtermelés, tudjuk, hogy milyen bajban vannak, és hogy jövőre milyen intézkedéseket tervez a kormányzat. Mi a garancia arra, kérdezem én, hogy ha most 50 forint a feldolgozóipar által fizetett tej ellenértéke, hogy ha 20 forintot adunk, akkor nem viszik le 30 forintra. Ismerjük ezt a játékot, ezt mindig meg szokták csinálni, mint a géptámogatásokkal annak idején. Erre valamilyen rendszert ki kellene találni, mert akkor semmi értelme, ha a feldolgozóipar, illetve a kereskedelem zsebét tömjük meg.
A problémákról nagyon sok szó esett, a megoldásokról talán kevesebb. Alapvetően én három csoportba gyűjteném a problémákat. Az egyik, amivel nem nagyon tudunk mit tenni, az időjárási tényező; ez nagyban befolyásolta mondjuk a tavalyi és az idei év közötti különbséget is. Itt a vízgazdálkodással kapcsolatos dolgokat lehet talán említeni.
A másik két dolog a megoldás tekintetében az Európai Unió, abban az értelemben, hogy jó lenne tisztán látni, hogy fordítva ül a lovon vagy nem ül fordítva, illetve mit tekintünk annak, hogy fordítva ül a lovon, hogy a multifunkcionalitás irányába kell elmozdulni, vagy a növekvő élelmiszer iránti fizetőképes keresletet kell meglovagolni, vagy ennek a kombinációját. Azok az intézkedések, amelyek működtek korábban - intervenció -, mind megszűntek. Tudjuk nagyon jól, hogy az Unió a csatlakozásunk óta amilyen döntéseket hozott, az a magyar mezőgazdaságot minden olyan értelemben hátrányosan érintette, mert vagy többet kellett fizetni, vagy relatív kevesebb támogatást kaptak a magyar termelők. Lásd a cukorreform, az intervenció megszüntetése, és így tovább. Az érdekérvényesítő képességünk, amit itt többen agrárdiplomáciaként fogalmaztak meg, nem túl erős. Nem tudom, például tegnap hányan voltak ott, ha jól tudom, a német tejtermelők tüntettek. Nem tudom, a magyar társaik esetleg csatlakoztak-e, de az biztos, ha ott voltak, annak én örülök, de amikor a cukorreform kapcsán voltak az első tüntetések, azt tudom, hogy Magyarországot csak egy ember képviselte. Ezekre is oda kellene figyelni.
Ami pedig a nemzeti hatáskörrel kapcsolatos dolgokat illeti, a top-up-ról millió egyszer elhangzott, hogy mi a helyzet, Nyilván, miután ez a felzárkózásunkat, illetve a versenyhátrányunk enyhítését segítette volna, nagyon hátrányos a magyar termelők számára. De mondok egy egyszerűbb példát: az energetikáról sok szó elhangzott, erről sem tudjuk pontosan, hogy mit akarunk, pedig ezt el lehetne nemzeti hatáskörben dönteni. De amikor még jó szándékú döntésekkel foglalkozunk - ilyen volt az élelmiszerlánc kérdése - akkor még a saját hivatalainkkal sem egyeztetünk normálisan, mert itt a versenyhivatallal összeütköztünk már helyben. Ezeket a dolgokat, azt hiszem, ki lehetne kerülni, és ez még pénzbe sem kerül.
Összefoglalva: vita lesz, az, hogy most megszavazzuk-e általános vitára vagy nem, az egy más dolog, de úgy gondolom, szükség van arra, hogy kibeszéljük azokat a dolgokat. Az anyag szintén említi, hogy feltétlenül szükség van stratégiai és operatív döntésekre. Ennek a kormánynak még a jövő évi költségvetés keretében lehetősége van operatív döntések meghozatalára, de azt hiszem, hogy a stratégiai döntéseket már a következő kormánynak kell meghozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a képviselők közül van-e még valaki, aki hozzá szeretne szólni. (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor megadom az előterjesztőknek a viszonválaszra a lehetőséget.
Dr. Máhr András szakállamtitkár (FVM) válaszadása
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány általános megjegyzést hadd tegyek, mielőtt a konkrétumokban néhány dologra reagálnék.
Az egyik: számomra az rendkívül megnyugtató, hogy az agrárjelentés, tulajdonképpen úgy gondolom, a vitában is kiderült, valós adatokat tartalmaz az agrárium helyzetéről. Ez itt és most kiderült, márpedig azt gondolom, hogy az agrárjelentésnek ez az alapvető funkciója. (Czerván György elhagyja az üléstermet.) Az, hogy bővüljön-e, például, hogy a multifunkcionalitásra vonatkozóan vizsgálatokat végezzen-e, adatokat szolgáltasson, ez, azt gondolom, konszenzus kérdése, méghozzá politikai. Az agrárgazdasági jelentés szerkezete tizenegy éve többé-kevésbé adott. Egyszer változtattunk rajta érdemben konszenzussal, amikor az uniós csatlakozás okán beillesztettük az egész rendszert az EU-ba. Én azt gondolom, hogy semmilyen akadálya nincs annak, ha azt gondolja a politika - és most itt szándékosan azt mondom, hiszen a döntést e tekintetben a minisztérium nem hozhatja meg, a kormány nem hozhatja meg -, hogy ez még aszerint változik, hogy még ilyen típusú adatok kerüljenek bele. Szerintem semmilyen akadálya nincs. Ezt jól végig kell gondolni szakmailag is és társadalmilag is.
Amit viszont kérnék, hogy azt tartsuk meg, hogy a jelentésnek egyetlen egy funkciója van, adatot szolgáltatni, a következtetés levonása az olvasó ügye, adott esetben a parlamenté, aki elé a jelentés benyújtásra került, adott esetben az ágazat szereplőié, a közvéleményé és sok-sok mindenki másé. Azt gondolom, azt jó lenne megőrizni, hogy a jelentésnek egy funkciója van, hogy a lehető legobjektívebb és legkorrektebb adatokat szolgáltassa az ágazat helyzetéről. Én, még egyszer mondom, úgy éreztem a vitából, hogy ennek a funkciójának eleget tesz.
Néhány dologra szeretnék csak reagálni, nyilvánvalóan mindenre az idő okán sem lehet. Az alelnök úrnak mondanám: igen, természetesen a jövedelmeket nagymértékben befolyásolják azok a kérdések, hogy valaki milyen készletekkel bír, ezeket mikor értékesíti, milyen kondícióban. Nyilvánvalóan ennek nagyon sok feltétele van, objektív feltételei, hogy egyáltalán képes-e ilyen döntést hozni, mert rendelkezik-e mondjuk tárlótérrel, forrással, s a többi, és természetesen szubjektív döntések.
Amit jeleznék - egyébként az anyagban, azt hiszem, konkrétan szerepel, hiszen az export szerkezetét elég pontosan bemutatjuk -, hogy sajnos igaz az alacsony hozzáadott érték. Én inkább azt hiszem, hogy kevésbé feldolgozott, mert ez abból az aspektusból rosszabb, mert én azt gondolom, hogy Magyarország adottsága ez a hús-gabona vertikum, ahol igazából komoly versenyképességgel bír, csak az nem mindegy, hogy én ezt a gabonát gabonaként értékesítem, állatként értékesítem, húsként, ne adj' isten téliszalámiként. (Közbeszólás.) Köszönöm szépen, elfogadom, csabai kolbászként, de a nem kívánt rész törlendő. Igen, én is ezt komolyan látom, mint ahogy azt gondolom, hogy az anyag adatok vonatkozásában jelzi az élelmiszergazdaság, és nem is a mezőgazdaság, hanem leginkább az élelmiszeripar áruházláncok irányába történő kiszolgáltatottságát. Nyilvánvalóan minősítésre jogosítványunk nem volt, nem lesz.
Ezt a beruházási adatsort, alelnök úr, én is szeretném látni, mert ez egy érdekes új adat. Bizonyosan igaz, csak ez a feldolgozás izgalmas. Ami viszont tény, és az anyagban szerepel, hogy a kibocsátási arányok is hasonlóak, bocsánat, nem hasonlóak, a kibocsátási arányokban is érdemi eltérés van a földhasználati arányok és a kibocsátott áru-értékarányok között, tehát azt gondolom, hogy ez egy mélyebb elemzést igényel. Bizonyosan nem a jelentés feladata, de ezt az elemzést meg kell csinálnia akár a kormányzatnak is, még egyszer mondom, nem az agrárgazdasági jelentés keretén belül, mert akkor túlterjeszkednénk.
A forráshoz jutásban egy kicsit vitatkoznék. Az anyag adataira szeretnék hivatkozni. Ha megnézzük azt, hogy az úgynevezett konstrukciós hitele, amelyeknek sajnos az aránya csökken, mivelhogy az Unió szerint tiltott támogatás, ez 2008-ban 124 milliárd forint, azért nem mondanám, hogy támogatott hitel, szándékoltan úgy fogalmaznék, hogy konstrukciós hitel, mert akkor nem sértjük az uniós szabályokat. Mindenki érti, hogy mire akartam célozni. Ha ennek a szerkezetét megnézzük, akkor ez nem egészen ezt támasztja alá. Azért a családi gazdaságok részaránya még ezen belül is 40 milliárd maradt, a birtokfejlesztési hitelek aránya 13,6. (Csontos János visszatér az ülésterembe.) Ezeknél biztos, hogy csak kifejezetten kisüzem tudott hozzájutni. Az egy más kérdés, abban viszont nagyon egyetértünk, hogy a hitelhez jutási esélyei az ágazat egészének rendkívül sokat romlottak a válság okán, és abban még inkább egyetértünk, hogy e tekintetben a még gyengébb fedezettel bíró kisüzem hitelhez jutási esélyei pedig tényleg rendkívül rosszak, de ez, azt gondolom, egy más, összetettebb kérdés.
Ami az élelmiszerláncot illeti: igen, nagyon sok kísérletet tettünk, kétszer futottunk neki a kódexnek, egyszer nem sikerült, másodszor sikerült, amit utána egy GVH-s akció elmeszelt, utána nekiszaladtunk egy törvénynek. Most én bízom benne, hogy a következő törvényalkotásnál, ha jól tudom, ez azon kevés kérdés közé tartozik, amiben tényleg teljes a konszenzus, talán sikerrel jár. (Herbály Imre: Köztünk.) Hiszek abban, hogy van annyi érdekérvényesítő képességünk - és ez alatt most értem az FVM-et és értem a bizottságot -, hogy ez a törvény most már a lehető leggyorsabban meg tud születni. Hiszen én azt gondolom, hogy ha ezek a folyamatok tovább tartanak - tudom, nekem nem illik minősítenem -, akkor tényleg olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, hogy tulajdonképpen teljesen érdektelenné válnak azok a viták, hogy kicsi, nagy közepes, és melyik irányba kell mozogni, értelmetlenné váló kérdéssé teremtené.
Ángyán professzor úrnak szeretném mondani, hogy van néhány olyan adat, amivel, azt gondolom, muszáj vitatkoznom, mert a tényadatok mást mutatnak. A tesztüzemi jelentés szerint, a tesztüzemi adatok alapján - most adták ide a kezembe a kollégáim - az egy hektárra jutó támogatás a kisüzemeknél 57 ezer forint, a közepeseknél 59 ezer forint, a nagyüzemeknél 77 ezer forint. (Dr. Ángyán József: Mi az ellentmondás? Ezt mondtam.) A nagyüzem alatt azt kell látni, hogy európai értelemben ezek, inkább úgy fogalmazok, hogy társas vállalkozás, mert európai értelemben ezek tulajdonképpen közép-, sőt a zöme kisüzemnek számít, de ezt a vitát most nem akarom megnyitni. Itt más adatok hangzottak el, professzor úr, ezért szerettem volna ezeket bemondani.
Igen, bizonyosan egyetértünk, hogy a mezőgazdaság többről szól, mint GDP-termelésről és agrártermék-előállításról. Még egyszer megismétlem a bevezetőmben mondottakat: a konszenzus - és ez, még egyszer hangsúlyozom, tizenegy éves konszenzus - a jelentés tartalmában ezt a jelentéstartalmat fedi le. Ha ezen változtatni kívánunk, én azt gondolom, hogy a kormány biztos, hogy partner benne, semmilyen akadályát nem látom.
Ami a támogatási irányokat illeti: a termelői csoportoknál a benyújtott összes pályázatot, amit nem kellett elutasítani uniós okokból, tehát ami megfelelt a formai követelményeknek - Barnára nézek, hogy jól mondom-e - befogadtuk, és a jövőben is be kívánjuk fogadni. Az, hogy mennyi a forrás, ez egy forrás felosztása, ami bár elfogyna, mert akkor át lehetne csoportosítani. Én félek tőle, hogy nem fog elfogyni, és nem azért nem, mert kívánjuk kiadni ezeket a támogatásokat.
Az NFA-ügyben majd Benedek úr külön fog szólni, abban ugranék, úgyhogy arra egyben fog reagálni.
Az önfoglalkoztatás, foglalkoztatás kapcsán azt gondolom, hogy ez egy nagyon régi keletű vita. Hogy a mezőgazdaságban létezik önfoglalkoztatás, ezt senki, azt gondolom, nem is vitatta, sőt, azt gondolom, hogy próbáljuk bemutatni a rendelkezésre álló adatok alapján. Nyilvánvalóan ezek az adatok a tesztüzemből nyerhetők. Én azt gondolom, hogy a kettő egymás mellett élése mentén értelmezhetők ezek a kérdések. Többször előkerült a bioenergia. Itt szeretnék egy hírt közölni. Igen, folyik az, hogy néhány nagyobb bioetanol-üzem jöjjön létre. (Godó Lajos elhagyja az üléstermet.) Hogy ez létrejön, nem jön, nem tudom, mert ez még mindig a tárgyaláson és levegőben lévő ügy, de negyven-egynéhány biogázüzem támogatása már jóváhagyásra került. Ha jól tudom, ezeknek a zöménél az építés is megkezdődött, sőt, legjobb tudomásom szerint - nem tudom a darabszámot pontosan - átadásra is kerültek. Tehát a biomassza-hasznosítás egyéb ágainál, azt gondolom, hogy épp a kisebb méretű történetek irányába került elmozdulás. Hogy lesz-e nagy etanolüzem Magyarországon vagy nem, én, megmondom őszintén, nem tudom. Valószínűleg jó lenne, ha egy van kettő lenne, mert ez sok mindent megold, és ezt más szinten, azt gondolom, hogy ezt kicsiben nem lehet csinálni. Ezt mutatja Európa, ezt mutatja a világ, de nyilvánvalóan a bioenergiának ezer módja van, és azt kellene végiggondolnunk, hogy még milyen módon és módszerekkel lehet tenni. (Dr. Medgyasszay László érthetetlen közbeszólása.) Én ebbe nem akarom belemenni. Én azt mondom, hogy... (Közbeszólások, zaj.)
A következő kérdéskör, amire szeretnék reagálni: igen, az anyag is rögzíti, még egyszer mondom, minősítés nélkül, hogy az állattenyésztés és növénytermesztés aránya nem jó, annak ellenére, hogy picit az év második felében elkezdett javulni, de ez messze van attól, ami a hibahatáron belül lenne. Viszont az, hogy a mezőgazdaság helyzete 2008-ban romló, én azért, képviselő úr, egyetlen egy olyan adatot nem tudok mondani, amely ezt alátámasztja. A jövedelmezősége minden szektorának és minden ágazatának javult, a terméskibocsátása nőtt, az export-import szaldója javult. Az egyedüli, ami az agrárolló nyílása, most én hadd fogalmazzak így, a hitvitát tegyük félre, az, ami, ha úgy tetszik, ebből az aspektusból negatív, hozzáteszem, hogy egy olyan bázishoz képest, ami viszont a másik oldalról volt egy kicsit abszurd az árrobbanás okán. 2008-ban azt nagyon sommásnak gondolom, hogy az ágazat helyzete romlott.
Az igen, igaz, és azt gondolom, hogy külön vizsgálatok tárgyát igényli, és ezen több kutatás történt, beleértve még a Mezőgazdasági Kutató Intézetet, és ajánlom a tanulmányaikat mindenki szíves figyelmébe, igen, elég érdekesen mozog a fogyasztói ár és a felvásárlási ár, de még érdekesebben mozog az élelmiszeripari átadási ár és a fogyasztói ár. Én igazából a nagy gondot és az élelmiszeripari problémák zömét itt látom, és ezt, azt gondolom, hogy érdemes komolyan végiggondolni mindenféle politikai vitától függetlenül.
A műtrágyaárral kapcsolatban én jeleztem a 60 százalékot, azt hiszem, hogy a bevezetőmben kiemeltem, még akkor is, hogy ha persze lehet mondani, hogy csúcsgázár mellett volt, ha lehet mondani, hogy mind Magyarországon, mind Európában jó ideig álltak a műtrágyagyárak, miközben a kereslet nőtt. Sok-sok minden magyarázat van a történetre, de ennek ellenére én is azt gondolom, hogy a 60 százalékos árnövekedés... Hadd ne fejezzem be a mondatot, mert utána meg elfogultsággal leszek vádolható.
Az intervenciós rendszer működésére az európai uniós szabályok sajnos adottak. Egyetlen egy dolgot tudok mondani, és most megint megszegem a szabályt, hogy 2008-ról kell beszélnem, teljesen természetesen Magyarország kezdeményezte a megállapodásnak megfelelően 2009 vonatkozásában nulla kukoricaintervenció felülvizsgálatát arra a megállapodásra hivatkozva, ami az eltörléshez kapcsolódott.
Bocsánat, az alternatív energiáról már korábban beszéltem, úgyhogy nem ismételném.
A vidéki hálózatról és a belépésekről kértem egy gyors információt. Ez, azt gondolom, egy picit téves információ. (Czerván György visszatér az ülésterembe.) Háromszáz falugazdász lépett be ebben a rendszerbe saját magától, senki által nem felkérve. (Derültség. - Dr. Ángyán József: Népi kezdeményezésre.)
Ami Velkey képviselő úr észrevételeit illeti: igen, nagyon sok folyamat van, amit végig kell gondolni, úgy gondolom, hogy néhány dolgot azért alaposabban. A munkaintenzív ágazatokat mondjuk, sőt elég komoly támogatásokat adunk, majd utána te - bocsánat, mi tegeződtünk - utaltál rá két perc múlva, hogy a tész-eknél pedig komoly működési zavarok tapasztalhatók. A kettő között, azt hiszem, hogy legalábbis kis koherenciazavart én érzek, de lehet, hogy ez az én... (Velkey Gábor: Mind a kettő ok.) Mind a kettő ok, de azt gondolom, hogy a dolgokban komoly összefüggések fedezhetők fel.
Amit még szeretnék jelezni, ez a fekete-, szürkefoglalkoztatás. Igen, ez igaz, nem magyar jelenség, európai jelenség. Az, hogy a regisztrációt sikerült elérni, azt gondolom, hogy ez egy előrelépés, aztán nyilvánvalóan ennek a kijátszására nálunk... Mindig találékonyabbak, mint a... Ez a rabló-pandúr című történet. Ebben, azt gondolom, hogy tovább kell lépni. Nagyon sok rendszert kellene komolyan újragondolni, de én azt gondolom, hogy ahhoz azért a politikai akarat sem igazán van meg, mert ha komolyabban bele akarnánk nyúlni bármely rendszerbe, akkor azt gondolom, hogy elég komoly hitvitáknak néznénk elébe.
A multifunkcionalitást jeleztem, hogy szerintem berakható az anyagba, de ehhez az kell, hogy egy közös megegyezés legyen. (Bodó Imre elhagyja az üléstermet.)
A mezőgazdaság népességmegtartó készsége az egész világon egyébként, azt gondolom, hogy folyamatosan drasztikusan csökken. Ehhez képest Magyarországon, relatíve, azt gondolom, hogy kicsit talán még jobb is a helyzet, mint ami akár az európai, akár a fejlett világ folyamatain látható. (Godó Lajos visszatér az ülésterembe.)
A feldolgozóiparnál szeretnék két dologra utalni. Az egyik, hogy a feldolgozóipar privatizációja az első körben, a kilencvenes évek legelején történt meg, méghozzá rendkívül intenzív módon. Ez tulajdonképpen a feldolgozóipar szerkezetét hosszú távra eldöntötte, és azóta igazából, ha őszinték akarunk lenni, nem is nagyon változott. A másik, hogy az európai uniós szabályok ezt abszolút versenyszféraként kezelik, tehát mindenfajta beavatkozás esetén - (Jelzésre:) igen, vettem, azonnal abbahagyom - elég komoly szankciókkal sújtanak. Ettől függetlenül megjegyzem, hogy most például egy élelmiszergarancia programot nem véletlenül hirdettünk meg.
Ami az élelmiszerellenőrzéssel kapcsolatos ügyeket illeti, én egy picit másként látom, képviselő úr, a dolgot. (Közbeszólás.) Nem vagyok állatorvos, ez tényszerű, de én azt gondolom, hogy ha egy élelmiszerellenőrzés 50 százalékos Európán belül, az egy rendkívül jó arány, és én azt hiszem, hogy ezzel Európában talán az elsők vagyunk. (Dr. Medgyasszay László: Európa olyan, amilyen.) Bocsánat, folytatni szeretném. Én azt gondolom, hogy ez az arány Európában biztos, hogy rendkívül jó arány. Abban, hogy az uniós játékszabályokat újra kellene gondolni, maximálisan egyetértünk. Nem is igazából az ellenőrzések gyakoriságában, nem is igazán abban, ami azt mondja, hogy gyártói felelősség van, hanem a megengedő szabályok tömegében, ami, azt gondolom, hogy egy rendkívül komoly érdek- és hitvita, és nem vagyok benne bizonyos, hogy ebben lennénk a győztesek, de ettől függetlenül célszerűnek látom felvetni.
Ami a bírságok behajtását illeti, már csak azért is, mert az intézmény abszolút érdekelt a bírságok beszedésében, merthogy az az ő bevétele, hidd el nekem, hogy mindent megtesz a behajtás érdekében, sőt azon túl is. Tény, hogy megint vannak kreatív cégek, mert tudunk olyan céget, amelyik amint lebukott, utána másnap eltűnt, és kiderült, hogy nem is létezett, ettől még élelmiszert forgalmazott. Innentől kezdve jön az, hogy igen, nagyon jó lenne minden bűnöző mellé egy rendőrt odaállítani, csak az nem működik, mert ennyi rendőr, úgy gondolom, hogy nincs.
Ami az osztatlan földtulajdont és kimérését illeti: azon lehet vitatkozni, hogy a rendelkezésre álló költségvetési forrás sok vagy kevés (Dr. Ángyán József: Ezen nem lehet vitatkozni, ez nulla.), és ez természetesen ez megítélés kérdése. Egy tény, az, ha valaki saját maga akarja használni a földjét, minden további nélkül kimérheti, sőt, kedvező körülmények között, tehát itt az, hogy ennek állami funkciónak kell lenni és ezt az államnak kell fizetnie, erre van egy jogszabály, amely azt mondja, hogy az állam olyan ütemben fizeti ezt, amilyen ütemben tudja. Tehát önmagában nem a források döntik el a kimérést és a kimérhetőséget. Az, hogy ki kéri a kimérést, azt gondolom, a szuverén magánügye.
A bérleti jog és a tulajdon. Igen, egy jogállamban tényszerű, hogy ha egy földet valaki bérbe vett X időre, és ezt valaki megvásárolja, akkor nyilvánvalóan ezzel a kötelemmel vásárolta meg. Ha én megveszek egy lakást, ami bérbe van adva öt évre, akkor én vagy meg tudok egyezni a bérlővel, hogy előbb kimegy a lakásból, vagy öt évig tudomásul vettem, hogy a bérlő ott van a lakásomban. Hogy utána újra kötök-e vele vagy sem, az egy dolog.
Az ágazati eladósodottság. Én most egy picit fordítva látom ezt - és Czerván képviselő úrnak is mondanám -, nekem az a bajom, hogy ez most pont alacsony, mert nem jutunk hitelhez. Az ágazat hitelállománya 350 milliárd forint, ez mondjuk a bruttó kibocsátás 1,9, durván 2000 milliárd volt, most egymilliárd-kilencszáz-akármennyi. Ez nem éri el a 20 százalékot, ez pokolian alacsony bárminemű összehasonlításban. Én azt gondolom, hogy a mezőgazdaságnak pont nem az a baja, hogy eladósodott, az a baja, hogy nem jut forrásokhoz. Én tudom, hogy ez hitvita... (Közbeszólás: Alulfinanszírozott.) Abszolút alulfinanszírozott. Én nem is tudom, hogy mikor volt utoljára, '90 óta biztos nem volt ilyen alacsony az ágazat kibocsátáshoz viszonyított hitelállománya. (Bodó Imre visszatér az ülésterembe.) Tehát pont fordítva van a dolog, sajnos a pénzügyi és hitelválság ezt hozta, hogy ha kell, ha nem, kiszálltak, és sajnos belőlünk is. Ezt rendkívül nagy gondnak látom. Nagyon alacsony a 350 milliárd forint, ebben én egészen bizonyos vagyok. értékesítési ár
Milyen garancia van arra, hogy a támogatást nem nyúlják le? A dolognak egyrészt piacgazdaságban vagyunk, tehát az állam nem mondhatja azt, hogy te, kérem szépen, ugye, voltak ötletek, hogy bizonyos támogatásokat kössünk ahhoz, hogy ha ennyi árat meg annyit adnak, az Európai Unió úgy vág ki minket, mint macskát az ablakba, mondván, hogy a direkt szabályait sértjük meg. Én azt hiszem, hogy egyetlen egy lehet rá garancia, ha az árak ott maradnak, ahol most vannak, mert abban a pillanatban nem kötelező csak Magyarországon értékesíteni, és hála istennek az árak a tejben megközelítették most már a 30 euró centet, ami talán rá fogja kényszeríteni a tejipart is arra, hogy átgondolja az ügyeit. Megint mondom, a probléma gyökere ott van, hogy miközben az élelmiszeripari átadási árak nem változnak, sőt csökkennek, a fogyasztói árak jellemzően növekednek, és az élelmiszeripar ott van a kettő között egy elég furcsa csapdahelyzetben. (Csontos János visszatér az ülésterembe.) Ezzel nem fölmenteni akarom, de én azt gondolom, hogy ha valamin változtatni akarunk, akkor ezen kell változtatnunk. Én szeretnék hinni abban,hogy például az a sokszor elvetélt megállapodás, törvény - mit tudom én, minek hívjam - talán segíthet.
Az utolsó megjegyzésem, hogy az Európai Unió nyilvánvalóan látszik, hogy a bővülésével együtt az agrárbüdzséjét nemhogy bővíteni akarja, hanem alapvetően szűkíteni. Ez a folyamat, nem hiszem, hogy meg fog változni a következő időszakban, tehát ezzel mint objektív adottsággal, azt gondolom, hogy számolni kell. Nyilvánvalóan nekünk ebben az az érdekünk, hogy ez minél később és minél kisebb mértékben következzen be.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Azt hiszem, hogy még Benedek úr az NFA kapcsán válaszolna.
ELNÖK: Megadom a szót.
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr.
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) válaszadása
BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Köszönöm, elnök úr. Három bizottsági tag tett fel kérdéseket, és igyekszem csak a válaszokra szorítkozni.
A Nemzeti Földalap - mind az anyagból is kiderül - durván kettőmillió hektár termőföldvagyont kezel. Azért van ez a durván kettőmilliárd... (Közbeszólások: Millió.) Kettőmillió, bocsánat. Tehát a kincstár, a földalap és az ÁVÜ részéről megtörtént, akkor még földkezelőként a Honvédelmi Minisztérium korábban A1-es és A2-es kategóriában nyilvántartott földterületei a Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörű Részvénytársaságtól függetlenül léteztek, és léteznek ma is. Hasonló helyzet volt a kincstártól átvett földterületekkel, ott utoljára 2002-ben történt egy tételes ellenőrzés, ahol a papírokon és a valóságban lévő földterületeket egyeztették, és most van folyamatban a végleges, egyező területek kialakítására irányuló munka, ahol vagy többlet, vagy hiány mutatkozik a ténylegesen nyilvántartott és a valóságban meglévő, korábban kincstár által kezelt területeken. Ezek többnyire védett területek, és ezért nem történt meg a nyilvántartás teljes körű átvezetése.
Hol vannak ezek a területek? A következő napirendi pont keretében 970 ezer hektár erdővel elszámolunk, miszerint ezt a 19 állami erdőgazdaság kezeli. 120 ezer hektárt kezel a három honvédségi erdőgazdaság, és a további erdőterületek részben a vízmű, részben a különböző intézmények és a volt állami gazdaságok erdőterületeiből áll össze ez az 1 millió 200 ezer hektár. Helyesen olvasta a professzor úr, hogy durván 380 ezer hektár az, ami bérbe van adva, és ha néhány sorral lejjebb nézi az adatokat, akkor az is szerepel, hogy az úgynevezett kényszer- vagy egyéves hasznosításból 360-370 millió bevételünk van, ami harmincezer hektár olyan területnek a bérbeadását jelenti, ahol nincs hosszabb, húsz évre szóló bérleti jogviszony. Ezeket október 15-éig adjuk ideiglenes bérbe, és meghirdetjük a bérbeadását, tehát durván egy 400 ezer hektár, ami után az a bizonyos négy és fél milliárd forint bérleti díj bejön, amivel az anyagban elszámolunk. Csak megjegyzem, hogy 2002-ben ez 860 millió forint volt, és sajnos a '91-92-93-ban kötött szerződések teljes átvezetése még nem történt meg, körülbelül 60 százaléknál tart.
Ami a további területelszámolást illeti, 300 ezer hektár van a nemzeti parkok kezelésében, ebből durván a fele, 150 ezer hektár kimondottan természetvédelmi célokat szolgál, mezőgazdasági hasznosítást nem. Mintegy 150 ezer hektárt tesz ki, erről a környezetvédelmi minisztérium évente elszámol, azon korlátozott művelést folytatható területek nagysága, ami a természetvédelmi követelményekkel együttesen még művelésben van. Ezekre vonatkozó szerződést az illetékes nemzeti parkok kötötték meg, és a Pénzügyminisztérium engedélyével az itt befolyó összeget ők hasznosítják természetvédelem céljaira a nemzeti parkok költségvetésében. Tehát ez a 700 ezer hektár.
És mint említettem, még van a minisztériumok kezelésében olyan hatósági ügyeket ellátó területek köre, mint a vízügyi védekezést szolgáló. Említettem, hogy a honvédségtől az erdőkön kívül nem került még át a határvédelmi övezetek és utak köre, és több olyan honvédségi terület, amely a rendezés során reményeink szerint már az idén a Nemzeti Földalapnál nyilvántartásba kerül, és az átvételei is megtörténik.
Ezen kívül még azt kell megemlítsem, hogy az erdőgazdaságoknak vagyonkezelésbe adott területek köre mintegy 1,2 milliárd forint bevételt hoz a földalapnak.
Elhangzott az értékesítésre vonatkozó kérdés is. 2002 végéhez viszonyítottan - az anyagban is szólunk róla - 69 ezer hektárt vásároltunk életjáradék fejében, és mintegy 23 ezer ember kapja - szintén az itt leírtak szerint - az életjáradékot éves szinten 10 milliárd forint értékben. Közel most már 40 ezer forintot kapnak átlagosan hektáronként. Egyébként ezek az emberek 71 évesek most átlagosan.
Ami az értékesítésre vonatkozó dolgokat illeti, itt valószínű, hogy mi hibáztunk, hogy mit értünk ez alatt a 10 százalék kisebb térmértékű ingatlanokon. Itt az 5 hektár alatti, az életjáradék fejében vásárolt területek szerepelnek, és azok az osztatlan közös tulajdonban, 5 hektárnál kisebb területek, amelyeket az elmúlt évben, tehát 2008-ban értékesítésre meghirdettünk. Ezek mintegy 3000 hektárt tesznek ki, mert azok vásárolják csak, azok adhatók el, amik nem terheltek bérleti jogviszonnyal, és azok vásárolják, akiknek a szomszédjában vagy beékelődve ezek a területek bent vannak.
A földbirtok-politikai irányelvek szerint történik évente a föld használata és a 12 ezer hektár, ami a bábolnai területek értékesítését jelentette 2008-ban az önök által nagyon jól ismert kormányhatározatra épült, tehát ez független a Nemzeti Földalap földbirtok-politikai tevékenységétől. A miniszter határozza meg minden évben a földbirtok-politikát, és ő úgy döntött, hogy tavaly, tehát 2008-ban 100 hektárig lehetett árverésen értékesíteni, most már a miniszter úrtól megkaptuk, ezt 50 százalékkal szűkítette, és ezen nagyságrendek kerülnek csak 2008-ban, illetve 2009-ben értékesítésre.
Az egyéb kérdések között szerepelt még a biztosítás. Itt az agrárkár-enyhítési törvényben foglaltak szerint és az európai tormákkal összhangban lévő kárenyhítésre lehetet sort keríteni. Nyilvános, hogy kik kapták, ezek a honlapon hozzáférhetőek, illetve hozzáférhető volt január 1-ig, de ha szükséges, akkor az erre vonatkozó adatokat tudjuk szolgáltatni a tisztelt bizottságnak.
Ami az egyéb, földalapra vonatkozó dolgokat illeti, hogy jogi szabályozás és a további sorsa hogy alakult, talán egy dolgot érdemes még megjegyezni. 2002 óta az állami földalapba tartozó területek mintegy 50 ezer hektárral növekedtek, függetlenül attól, hogy az életjáradék fejében történő kifizetésekkel az értékesítése 50 ezer hektárt meghaladva 53-54 ezer hektár volt. A 70 ezer hektár életjáradék fejében bejött földön belül a kárpótlásnál a két évvel ezelőtti elbirtoklás megelőzésében mintegy 40 ezer hektár került vissza az állami nyilvántartásba és tulajdonba, akik művelték, azok tudják, hogy a kárpótlásra rendelkezésre bocsátott földek státusza vitatott volt, az bekerült az állami büdzsébe. Most 2 millió hektár durván az, ami az állam területe, és ha a politikai döntés olyan - egyébként jelzem, hogy ennek a körülbelül 1,3 millió hektár része védett -, és az erdőterületek értékesítése nem történhet meg, az egyetemeknél hosszú távon különböző vagyonkezelői szerződések vannak, ami 80 ezer hektárt tesz ki, nem történhet meg, a kutatóintézeteknél ugyanez van, és ugyanez van a társminisztériumok kezelésében, vadgazdaságok, hatósági földek és egyéb tekintetben is.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az különösen pikáns része egy ilyen beszélgetésnek, amikor a több száz fős apparátussal rendelkező minisztérium adatsort kér ellenzéki képviselőtől, akinek maximum egy szakértő állhat rendelkezésére, és ennek az adatsornak nem a teljes körű ismertetésére, de néhány alapszámnak az ismertetésére most rövid időre megadnám a szót Jakab István alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, nem terhelem a jelenlévőket. Egy dologról szeretném biztosítani az államtitkár urat: pontosan minden adatot megkapnak táblázatba foglalva, és ez vonatkozik a támogatásokra is évente, halmozottan mennyi az a mínusz, amit nem fizettek ki. Gondolom, a parlamentben lesz lehetőségem elmondani, és természetesen rendelkezésre bocsátom.
Egy gondolatot még: tulajdonképpen az anyagban minden adat benne van, tehát köszönet az adatokért, azzal nincs gond. A helyzet az, hogy a képviselőnek, úgy gondolom, nemcsak joga, nemcsak lehetőség,e hanem kötelessége, ha már egy agrárjelentést megkap - mint ahogy teszik ezt a németek - tökéletesen megpróbálják értelmezni és abból levonni a következtetéseket, mi több, a jövőre nézve is. Semmi mást nem tettünk, csoportosítottunk, és megnéztük, hogy a folyamatok milyen irányba hatnak. Ennek alapján állt össze az a kép, amit bátorkodtam elmondani.
Egyetlen gondolatot még ahhoz, hogy ha megnézzük a magyar agrárpotenciált, hogy az milyen mértékben van kihasználva, ha egyszer majd egy ilyen számot is kapunk, akkor meglepő lesz az érték, 50 százalék körül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőket, hogy további kérdés, észrevétel van-e, mert amennyiben nincs, akkor két részletben szavazunk az első napirendi pontról, miszerint először is általános vitára való alkalmasságról szavazunk az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentésről.
Döntés az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja a J/10528. számú agrárgazdasági 2008-as évi jelentést. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Ez egyértelműen többség. Kérdezem, hogy ki az, aki nem támogatja ezt a jelentést? Aki nem, kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Az ellenzék nem támogatja. (Herbály Imre: Egy tartózkodás is volt, úgy látom, mert nem szavazott Medgyasszay képviselő úr. - Közbeszólások, zaj.)
Medgyasszay képviselő urat kérdezem, Herbály Imre alelnök úr kérdezi, hogy milyen álláspontot képvisel a KDNP az agrárgazdasági jelentésnél. (Dr. Medgyasszay László: Nem tartjuk alkalmasnak.) Nem tartják, tehát ezzel a megerősítő nemmel az ellenzék nem támogatja a jelentést. (Dr. Medgyasszay László: Igen, elnézést kérek. - Közbeszólások, zaj.) Kérem szépen a magánbeszélgetéseket abbahagyni. A gyorsírót rendkívül kellemetlen helyzetbe tudjuk ilyenkor hozni.
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Az agrárgazdasági jelentéshez kapcsolódik mindig mint első helyen kijelölt bizottságnak a határozati javaslat. A határozati javaslat általunk ismert, előkészített verzióját tudjuk. Kérdezem, hogy ki az, aki ezt a határozati javaslatot támogatja. Aki ezt támogatja, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez többség, tehát a bizottságunk benyújtja a parlamenthez ezt a határozati javaslatot.
Kérdezem, hogy van-e olyan kérdés, amelyet ezzel a napirendi ponttal kapcsolatban még meg kell vitatnunk. Amennyiben nincs, akkor az első napirendi pontot lezárom. (Herbály Imre: Előadó.) Előadó, bocsánat.
Ezt a napirendi pontot megnyitva technikai jellettel a többségi vélemény előadójának Godó Lajos, a kisebbségnél Czerván György. Kérdezem, hogy a bizottsági tagok a többségi és kisebbségi vélemény előadóinak elfogadják-e a két képviselőtársunkat. Ha igen, ezt kézfeltartással jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen. Most zárnám le az első napirendi pontot.
Rátérhetünk a 2. napirendi pontra. Talán ezzel a két és fél órás vitával is ízelítőt adunk Morvai Krisztina képviselő asszonynak, hogy ha véletlen a parlamenti internetes honlapon legyűjtésre kerülne, és önhöz eljutna, hogy melyik bizottság hányszor ülésezik, és mennyi az egy évben eltöltött óraszám, akkor ebben a mezőgazdasági bizottság helyezett az ülésezés számát tekintve is, az ülésezési óraszámban viszonyt toronymagasan elsők vagyunk. Meg sem közelít bennünket olyan mások által nagy hírű bizottság, mint a pénzügyi, alkotmányügyi vagy európai integrációs bizottság. Megjegyzem, ezekben a bizottságokban kiemelt tiszteletdíjat kapnak a képviselők a sok-sok ülésezés miatt állítólag. Tehát erre kell a továbbiakban is készülni, így szokott zajlani a mezőgazdasági bizottság ülése.
Amennyiben a 2. napirendi ponthoz az előadók elfoglalják a helyüket, ez a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásának általános vitára való alkalmassága, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentést fogja a bizottságunk most megtárgyalni. Kérném szépen mind a Pénzügyminisztérium, mind az Állami Számvevőszék részéről, hogy az előadói székeken foglalják el helyüket.
Ha a bizottság tagjai és a munkánkat figyelemmel kísérő vendégek is lehetőséget adnak, akkor megadnám a szót a kormány képviseletében. Parancsoljon!
Bajánházy László (PM) szóbeli kiegészítése
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az általános vitára való alkalmasságról tárgyal e napirendi pont keretében a bizottság. Tekintettel arra, hogy a napirendipont-csere egy kicsit megkönnyítette a dolgunkat a tekintetben, hogy az agrárium részleteiről talán most csak egy-egy tényezőt emelnék ki.
A zárszámadási törvényjavaslatot a kormány időben eljuttatta a számvevőszékhez, illetve az államháztartási törvény előírásainak megfelelő időben eljuttatta, rendelkezésre bocsátotta a parlamenti képviselőknek.
A zárszámadási törvény háromféleképpen is értelmezhető, vagy három megközelítésben is lehet róla beszélni. Lehet egyszer jogi értelemben, amelyik magában a törvényjavaslatban ölt testet, mindazokkal a szabályokkal, amelyeket az államháztartási törvény előír, tehát a fő összegek jóváhagyása, a hiány jóváhagyása, a költségvetés finanszírozásával kapcsolatos rendelkezések, külön a központi költségvetés tekintetében, külön a társadalombiztosítási alapok, az elkülönített állami pénzalapok, illetve az önkormányzati kapcsolatok tekintetében. Ebből a szempontból ezt a törvényjavaslat huszonvalahány paragrafusa és a mellékletei tartalmazzák, úgyhogy ehhez én különösebb kommentárt nem szeretnék fűzni.
A második aspektusa lehet egy zárszámadási törvénynek az, hogy ez egy éves pénzügyi terv, amelyik olyan számszaki összefüggésekből, táblázatokból áll össze, amelynek végeredménye az államháztartás egészében is a pénzügyi hiány vagy többlet, a bevételi és kiadási főösszegek, illetve ezen belül részletezve a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok, az elkülönített állami pénzalapok, illetve az önkormányzati kapcsolat. Ebben a tekintetben azért ki szeretném emelni azt, hogy a konvergenciaprogram keretében is, és egyéb összefüggésben is a kormányzat egy nagyon határozott célkitűzést fogadott el, nevezetesen a hiánynak a csökkentését. A 2008-ra elfogadott költségvetés ebbe a vonulatba illik bele, és a 2008. évi költségvetésről szóló zárszámadásnál e tekintetben az megállapítható, hogy a bevételi számok összességében mintegy 1 százalékponttal jobbak lettek a költségvetési törvényben előirányzottaknál, a kiadási számok 0,2 százalékkal a GDP arányában lettek nagyobbak, így a hiány tulajdonképpen a megcélzottnál majdnem 1 százalékponttal az államháztartás hiánya kisebb lett. Ebben a tekintetben és a belső összefüggések tekintetében tehát a költségvetési törvény teljesülése tulajdonképpen sikeresnek mondható.
A harmadik aspektusa az a mögöttes reálfolyamatoknak az értékelése, és gondolom, ez az értékelés vált ki majd az általános vita kapcsán is, illetve akár most, az általános vitára való alkalmasság megvitatása kapcsán is eltérő nézőpontokat. Ebből a szempontból a 2008. év meglehetősen ellentmondásosnak ítélhető meg, még akár a naptári év egészét tekintve az első félévre és második félévre is bontván. Míg az első féléves folyamatok többé-kevésbé a költségvetési tervnél, tervezettnél, várthoz hasonlóan alakultak, a második félévben az ismert folyamatok pont az ellenkező irányú tendenciákat gyorsították föl, és épp ezért azok az átlagszámok, amelyek akár a GDP növekedésére, akár a beruházások változására, akár az átlagkeresetek nominálértékének változására, akár a fogyasztói árak változására, és így tovább, és így tovább, tehát az összes olyan pénzügyi mutató, amelyik a 2008-at általában jellemzi, még azon belül is, tehát éven belül is ez több esetben egymásnak ellentmondó folyamatok eredője igazából.
Amit még ki szeretnék emelni és a bizottság figyelmébe ajánlani, az a következő. Az előző napirendi pont kapcsán már külön-külön összefüggésben elhangzottak bizonyos utalások, de azért itt szeretnék ráerősíteni a következőre. Egyszer a GDP 0,6 százalékos növekedéséhez jelentős mértékű volt az agrárium hozzájárulása, mert e nélkül ez a szám nem került volna bele a pozitív tartományba. Az exportfolyamatok, amire a költségvetés önmagában vajmi kevéssé hat ki igazán, de a tavalyi export- és importfolyamatok a nemzetgazdaság egészében jóval alacsonyabb mértékű számokat hoztak ki év végére, mintsem amit produkált az agrárium. Tehát az itteni pozitív tendencia jelentős mértékben szintén hozzájárult az ország teljesítmények jelzőszámához. A beruházásoknál, amikor az agrárjelentés arról beszél, hogy milyen dinamizmusa volt az agrárium területén a beruházásoknak, az megjelenik abban a számban is, amely a nemzetgazdaságilag csökkenés lett volna az agrárium helyett.
Végül még egy összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet. Elszámolta az agrárjelentés is, és tulajdonképpen a fejezeti kötet, tehát az FVM-ről szóló fejezete is teljes részletességgel elszámolt a támogatásokkal. Ezen támogatások kapcsán egy lemaradásról vagy egy relatív lemaradásról ad számot az uniós társfinanszírozású vidékfejlesztési támogatások kapcsán. Ugyanakkor más összefüggésben azt kell mondanom, hogy az "Új Magyarországért vidékfejlesztési program" 2008-ban a legjobban teljesítő program volt az összes társfinanszírozású programban, 70 százalékát tudta teljesíteni, míg az átlag 57 százalék, és a nemzeti fejlesztési terv 32 százalék. Persze, ahogy a képviselő úr mondta, ha félig üres pohár, félig tele pohár esete, tehát nyilván mindenki az ülésrendjétől függően értékeli majd ezt a tényt, de ez is tény.
Még egy dolog: a korábbi időszakban többször felmerült, hogy akkor most hogyan áll a nettó meg bruttó pozíciónk az Unióhoz képest. Szeretném kiemelni azt, hogy az Európai Unióban befizetendő összeg 2008-ban - ez a 210 milliárd forint - nagyságrendileg megegyezik azzal, amit az agrárium közvetlen támogatásként kap, és az összes fejlesztési támogatás, ami egyébként a költségvetésben jelenik meg, jelent igazából addicionális forrást. Tehát tulajdonképpen addig terjed a nullszaldó, amíg az agrárium ezt megkapja. Nem tudom, hogy ez mennyire volt érthető. (Többen: Teljesen.) Hadd ne menjek bele most a fejezeti számok részleteibe. Az előterjesztő nevében tisztelettel kérem, hogy a bizottság általános vitára tartsa alkalmasnak az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki szeretne hozzászólni. (Jelzésre:) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A beterjesztett költségvetési zárszámadással összefüggésben kimondottan csak a fejezeti rész néhány elemét szeretném kiemelni. Mint ahogy a 2008. évi költségvetés tárgyalásakor is rávilágítottunk arra, hogy ez nem a lehetőségek korlátlan költségvetése, ez a zárszámadás végrehajtásából is világosan látszik. A beszámoló, a zárszámadás a végrehajtásnak azt az elemét végigveszi, hogy hogyan történt meg a fejezet a különböző támogatási programjainak teljesítése, amelyek célként meghatározásra kerültek 2008-ban, a 2008. évben a költségvetésből nemzeti támogatási jogcímeken mennyi pénz került kifizetésre, és hogyan álltunk az európai uniós támogatások kifizetésével, ami nagy összességében a terveknek megfelelően alakult; ennek megoszlását is részletesen tartalmazza.
Az intézmények vonatkozásában a fejezet tárcához tartozó intézményeknél talán lehet hogy nem elegendő, de mindenképpen eredményként könyvelhető el, hogy az intézmények likviditása biztosítható volt - nem kis erőfeszítések árán természetesen -, és az is látszott a 2008. évben is már, hogy az intézmények működési feltételeiben a feladathoz igazodó feltételek elég nehezen állnak össze. Itt is nagyon komoly szervezési és erőforrás-átcsoportosítási munkálatok zajlottak ahhoz, hogy ebből a pénzből, ami itt a költségvetésben rendelkezésre állt, ki lehessen jönni. Az intézmény saját bevételeinek tervezése és annak realizálása mindig izgalmas folyamat egy költségvetési zárszámadás kapcsán, visszatekintve arra, hogy amit terveztünk, az hogyan sikerült. Ezt szintén jól tartalmazza a zárszámadás; azt hiszem, hogy az ezzel kapcsolatos következtetéseket természetesen a 2010. évi tervezésnél is le kell vonni.
Sajnálattal látjuk a zárszámadásból, de láttuk év közben a folyamatokból is, hogy azok az elhatározások, amelyek a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok egységes hivatali feltételrendszerét fizikálisan meg tudták volna teremteni, abban sajnos nem igazából léptünk előre, ugyanakkor ma is azt gondoljuk, hogy ez egy helyes elgondolás, és az erőforrások hatékony mozgatására, illetve felhasználására alkalmas lehet. Itt úgy látjuk, hogy a 2010. évben ezen az úton tovább kellene menni: néhány, nem túlságosan nagy erőfeszítést igénylő, de egyébként bürokratikus álláspont felülvizsgálatára volna szükség. Bebizonyosodott az is, hogy bár a mi véleményünk szerint a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal a feladatát ellátta, de azért vannak olyan dolgok, amelyek egy zárszámadásban nem kerülnek leírásba, vagy nincsenek benne. Ha azonban figyelemmel kísértük a történéseket, az évközi folyamatokat, akkor láttuk, hogy a köztisztviselői személyi állomány bizony olyan nagyon komoly, megfeszített munkát végzett, amely egyértelműen arra utal, hogy a költségvetés a 2008. évben sem tudott megfelelő személyi feltételeket biztosítani, és bizony az informatikai rendszerek fejlesztésében és más fejlesztési ügyekben is a visszafogottság kellett, hogy jellemezze az intézményt.
Az Állami Számvevőszék megállapításai közül csak az összegző megállapítást hadd emeljem ki, ami szintén a fejezetre vonatkozik: "Az FVM központi igazgatása, az intézmény gazdálkodása és előirányzatainak felhasználása összhangban volt a költségvetési gazdálkodásra vonatkozó szabályokkal; az intézményi beszámoló a költségvetési szerv vagyoni, pénzügyi helyzetéről megbízható és valós képet ad.". Ez az összegző megállapítás is azt támasztja alá, hogy a zárszámadásnak ezzel a részével foglalkozva az a javaslatom, hogy az általános vitára való alkalmasságát a bizottság támogassa. Ugyanakkor természetesen az Állami Számvevőszék azon megállapításait, amelyeket javaslatként változtatási szándékkal, igénnyel megfogalmaz a tárca számára, mi is aláhúzzuk, és javasoljuk, hogy a tárca ezeket a megállapításokat a saját eljárási rendszerében, működésében minél hamarabb vezesse át, és próbáljon meg a számviteli szabályok ilyen javaslattal történő alkalmazásában előbbre lépni. Összességében természetesen azért ez nem befolyásolja azt, hogy a 2008. évi költségvetés végrehajtására, a zárszámadására vonatkozó beszámoló azért általános vitára alkalmas, és ezt javasoljuk a tisztelt bizottságnak. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy hibáztam: a kormány előterjesztése után nem adtam szót az Állami Számvevőszék képviselőjének, aki itt megszólíttatott egyébként Demendi képviselő úr által is. Megadom a szót most a Számvevőszék képviseletének.
Tolnai Lászlóné szóbeli kiegészítése
TOLNAI LÁSZLÓNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Néhány gondolattal rögtön kapcsolódnék képviselő úr előző értékeléséhez, de mielőtt ezt elmondanám, néhány általános dolgot szeretnék önökkel megosztani. Az Állami Számvevőszék feladatát az államháztartási törvény és saját számvevőszéki törvénye határozza meg, és miután a számvevőszéki jelentést a parlament, az Országgyűlés a kormány zárszámadási törvényjavaslatával együtt tárgyalja meg, ez a mi munkánkat is behatárolja és meghatározza. Feltétlenül el kell azt mondani, hogy a számvevőszéki ellenőrzés célja elsősorban a szabályszerűségi szempontok vizsgálata, nem érinti a célszerűségi, eredményességi szempontokat, nem tartalmaz ilyen jellegű megjegyzéseket; ezt az Állami Számvevőszék egyéb jelentései részletezik. Így volt ez 2008-ban is.
2008-ban a költségvetés végrehajtását az úgynevezett financial audit módszerrel értékeltük, amelynek eredményeképpen véleményt mondtunk a minisztériumról magáról, vagyis a minisztérium igazgatásáról, önálló véleményt fogalmaztunk meg a fejezeti kezelésű előirányzatokról készített beszámolóról. Ezeket a vizsgálatokat az FVM tárca vonatkozásában kiegészítették a fejezeti belső ellenőrzés vizsgálatai is, többek között a már említett MVH vizsgálatát a fejezet belső ellenőrzési apparátusa végezte. Figyelemfelhívó megjegyzést fogalmazott meg a 2008. évi költségvetési beszámolóra vonatkozóan, továbbá a szintén nagy költségvetéssel gazdálkodó Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ellenőrzését is a fejezet belső ellenőrzése végezte, ahol tiszta véleményt fogalmazott meg. Tervezte még a fejezet három földhivatal ellenőrzését is, de ez a mi vizsgálatunk befejezéséig nem történt meg.
A saját vizsgálatunkról, tehát az igazgatásnak és a fejezeti kezelésű előirányzatok beszámolójának vizsgálatáról az igazgatás, tehát maga a minisztérium valóban tiszta véleménnyel zárult, ezt azonban kiegészítette egy figyelemfelhívás. A figyelemfelhívás okait részletesen leírtuk a jelentéshez kapcsolódó függelékben. Én inkább egy-két dolgot ezzel kapcsolatosan kiemelnék. Ezek egy része szabályszerűségi, tehát a különféle belső szabályzatok pontosítása, egy más része közvetlenül a beszámolóhoz kapcsolódik. Azt tapasztaltuk a tavalyi év ellenőrzése során, a beszámoló ellenőrzése során, hogy az FVM fejezetnél az úgynevezett technikai segítségnyújtás keret terhére - egyébként szabályszerűen, tehát ez egy megengedett módszer - foglalkoztatnak létszámot elég nagy számban. Ez a foglalkoztatott létszám a beszámoló létszámstatisztikájában benne van, pontosabban a bérstatisztikában benne van, a létszámadatok azonban ezeket a létszámokat nem tartalmazzák. Tehát így, ha önmagában a minisztérium beszámolójából a tisztelt olvasó arányszámokat számol, tehát kereseti arányszámokat számol, akkor ez téves következtetésre vezethet. Ezért megfogalmaztuk azt, hogy az ezzel kapcsolatos minisztériumi belső szabályzatot a tárca gondolja át, pontosítsa, és ennek megfelelően a beszámoló ilyen értelmű pontosítását is végezze el a jövőre nézve. 2008-ra ezt már nem lehetett megtenni, amikor ezt a hibát feltártuk.
A fejezeti kezelésű beszámoló: nagyon sok adat hangzott el, nem szeretném én ezt ismételni, nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, csak annyit, hogy a fejezeti kezelésű beszámoló mintegy 220 milliárd forint elszámolásáról szól, a fejezeti kezelésű beszámolónál viszont minősítő véleményt kellett megfogalmazunk. Három dolog indokolta ezt a minősítő véleményt. Az első dolog egy kvázi költségvetési forrás kihelyezése a terméktanácsokhoz. Önök bizonyára olvasták, a függelékben részletesen le van írva, hogy a tárca szerződés alapján meghatározott feladatra két terméktanácsnak pénzösszeget adott át anélkül, hogy az előző évben, tehát a 2007. évben ugyanilyen címen átadott pénzzel elszámoltatta volna a terméktanácsokat. A terméktanácsoknak az átmenetileg szabad pénzeszköz kamatoztatására volt lehetőségük. Ez a kamatoztatás megtörtént, és tulajdonképpen az ellenőrzés folyamán az ellenőrzés kezdeményezésére a tárca kezdeményezte a keletkezett kamat visszavonását a tárca részére, tehát költségvetési forrásként. Itt záródott a helyszíni ellenőrzés az effektív befolyásról nincs tudomásunk, de a kezdeményező levél másolatát megkaptuk.
Ugyancsak egy egyszeri tényező indokolta a fejezeti kezelésű előirányzatokról szóló beszámoló korlátozását. A tárca az egyik intézményének egy fejezeti kezelésű előirányzatból célfeladatra, tehát az úgynevezett céljutalmazásra biztosított kiegészítő forrásokat. Úgy ítéltük meg, hogy a tárca belső szabályzatai, ezen előirányzat belső szabályozása az ilyen irányú felhasználást nem tette lehetővé.
A harmadik téma pedig nem ilyen egyszeri, tehát valószínűleg csak 2008-ra jellemző téma, általánosabb téma lehetett. Az előző években is tapasztaltuk azt, hogy a minisztériumi beszámoló összeállításában közreműködő úgynevezett analitikus nyilvántartó helyek, tehát azok a részben költségvetési intézmények, mint az MBH, amelyek a beszámolóhoz adatot szolgáltatnak, hiszen a kifizetéseket ők bonyolítják le, a követelések értékelésével kapcsolatosan a feladatukat nem a minisztérium iránymutatása alapján látták el. A minisztérium pedig elkövette azt a hibát, hogy ezeknek a szervezeteknek az ilyen irányú tevékenységét a beszámolókészítés összeállítása során, azt megelőzően nem ellenőrizte, vagy csak esetileg ellenőrizte. Ezért korlátoztuk a beszámoló eme sorát, a fejezeti kezelésű beszámoló eme sorát, hogy ezt a tevékenységet, a minisztérium ez irányú tevékenységét felgyorsítsuk, és lehetőség szerint a szabályszerűségi hiba megszűnjön. Annyit még hozzátennék ehhez, hogy az ellenőrzésünk során ezeknek az analitikus nyilvántartó helyeknek az ez irányú tevékenységét teszteltük, megvizsgáltuk helyszínen, teszteket végeztünk, és nem találtunk problémát, a szúrópróbaszerű ellenőrzés során nem találtunk problémát, de ez természetesen nem mentesíti a minisztériumot az ez irányú tevékenység rendszeres végzése alól.
Zárószóként az utolsó mondatban azt szeretném még elmondani, hogy a költségvetés kiadásainak 92 százalékát vizsgáltuk meg a financial audit módszerével. Alapvetően a Számvevőszék azt állapította meg, hogy megbízhatóak a beszámolók. Természetesen ezzel együtt minden területen előfordultak apróbb hibák, de a 92 százalék vizsgálata alapján a Számvevőszék leírta a jelentésében, hogy a zárszámadási adatok megbízhatóak.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Újból lehetőséget adok a képviselőknek a hozzászóláshoz, miután a kormányoldal már véleményezte a zárszámadást.
Jakab Istvánnak adnám át az ülés vezetését, mert hozzá szeretnék szólni képviselőként.
(Az ülés vezetését Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én azt gondolom, hogy nagy bajban van annak az országnak a nemzetgazdasága, amelyiknek ahhoz, hogy a GDP-je ne billenjen át negatívba, a mezőgazdaság teljesítményére van szüksége. A tavalyi évben ez történt. Tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság, mint az európai uniós tagországokban általánosan - kivétel Görögország, Spanyolország - négy-öt százalékkal veszi ki a részét a teljes magyar GDP-ből.
Úgy néz ki, hogy a 95 százalék kiegészítéséhez most kellett ez a 4-5 százalék is ahhoz, hogy a GDP-nk ne forduljon negatívba. Ezt csak azért mondom, mert a tavalyi évet elég egyszerűen sommázza a zárszámadás, de azért borzasztó dolgok történtek, egyrészt különösen politikailag. Másrészt az a politikai vezetés, aki megbukott - most a miniszterelnökre gondolok - az őszi időszakban még hazugsággal, időnként botránykeltéssel, a bajok eltúlzásával vádolta azt az ellenzéket, aki nemzetközi kapcsolatrendszerek és elemzései alapján egyértelműen mondta, hogy nagyon nagy baj lesz, mert ahogy a világban, különösen az USA-ban, nagy baj van, ennek hatása elérkezik Magyarországra is. Ezt szeptember elején még az akkori miniszterelnök képmutatásnak nevezte, és minden egyéb negatív jelzővel illetően utasította vissza. Aztán - csodák csodájára - egy hét múlva nemhogy belátja, hogy Magyarországot eléri ez a világgazdasági válság, hanem ő akar a bajok megmentőjének is feltűnni, és elkezdődik az a folyamat, amit ő már nem bírt végigvinni, ezt átadta a tükörképének, és próbálja most a jelenlegi miniszterelnök az akkor még nem felfedett hibákat és problémákat kezelni.
Ilyen szemüvegen keresztül viszont már szerintem izgalmasabb egy kicsit ez az egész zárszámadás, hogy hogyan is kezeljük le, a tervszámok hogyan alakultak 2008-ban a 2007-es költségvetés elfogadásával. Mi persze értjük azt, hogy világgazdasági válság, de azért tisztázzuk: a magyar gazdaság minden számadata alapján 2006 óta folyamatosan keményen lejtőn van, hiszen nem győztük emlegetni a Gyurcsány-I., Gyurcsány-II., Gyurcsány-III. megszorító intézkedéseket, amit időnként költségvetés formájában nyújtott be. Naivan még akkor is azt mondták, hogy ez a 2008-as év lesz most már talán az utolsó, amikor ezeket a megszorításokat még el kell viselni, és utána kikerülhetetlenül itt van a fellendülés. Aztán ez nem történt meg, bár 2008-ban - ugyan nem ehhez a költségvetési zárszámadáshoz tartozik - azért egy olyan szándékú törvényt fogadott el az akkori MSZP-SZDSZ-es többség a 2009-es évre vonatkoztatva, aminek most már nehéz számolni, hogy hányszor módosították a makrogazdasági sarokszámait; háromszor egészen bizonyos, amit be is vallottak, de közben is néhányszor, tehát a 4-5. módosításnál tartunk.
No, ennek az előzménye ez a 2008-as év, ami - nem kérdéses - teljesen szétzilálta a tervezési logikát. Ilyen értelemben, mint említettem, természetesen ez a mezőgazdaság szempontjából egy izgalmas év, és aki a mezőgazdasághoz valamelyest ért, az körülbelül tudja is, hogy miért. Azért, mert itt egy folyamatos termék-előállítás történik. Nagyon kevés olyan, GDP-t adó nemzetgazdasági ág van, amely fizikaitermék-előállítással járul hozzá a nemzeti össztermékhez. Az iparnak néhány területe kicsi részben veszi ki magát a magyar GDP hozzáadott értékéből, nagyrészt szolgáltatás, kereskedelem adja ezeket, de a mezőgazdaság mégiscsak a végén ott van, hogy produktumot állít elő. Pontosan ezzel a tulajdonságával nem számoltak elégszer, és sajnálatos módon a kormányzati szándék sem az volt, hogy megérttesse a lakosok azon részével, akik nem kapcsolódnak a mezőgazdasághoz, hogy azzal, hogy egy produktumot állítunk elő, ráadásul ezt úgy hívják, hogy élelmiszer, hihetetlen szoros kapcsolat alakul ki minden lakossal, mert az emberek élelmiszert fogyasztanak. Tehát az, hogy a mezőgazdaság még úgy, ahogy talpon van, annak a triviális egyszerűségnek a következménye, hogy az emberek élelmiszert fogyasztanak, tehát erre az élelmiszerre, a mezőgazdasági termelésre még a legnagyobb válság időszakában is szükség van. Tény az, hogy a hangsúlyok esetleg eltolódhatnak, az élelmiszervásárlási szokásaink részben megváltozhatnak, de teljesen nem, mert ebbe belehalnánk - röviden fogalmazva meg ezt a triviális állításomat. Ennek következménye az, hogy a mezőgazdaság működik, mert tavasszal, nincs mese, itt elindul az élet. Bármilyen kormányszerencsétlenkedés történik, bármennyire nem vették észre, hogy a világgazdaság hatásai hogyan rombolják a magyar gazdaságot és ezen belül a mezőgazdaságot, azért az élet megy tovább, sokkal kisebb drámai elfordulásokkal, mint esetleg egy szolgáltatás, kereskedelem és ipar területén.
Akkor tényleg csak az agrárium aspektusából nézve a zárszámadást, azért tisztázzuk, hogy a zárszámadás nem más, mint annak a filozófiának a számokba öltése, amit az adott kormány éppen arról az ágazatról gondol. Szerintem nagyon jó példa volt az agrárgazdasági jelentés ebbéli vitája, hiszen itt azért mindannyiszor, amikor fajsúlyos kérdésekről beszélünk, egyértelművé válik, hogy a jelenlegi ellenzék filozofikusan hibásnak tartja az agrárium ilyetén való irányítását és a súlyponthelyezéseket; amit ő éppen most gondol, mi ezt elhibázottnak gondoljuk. Nem értette meg az Európai Unióban a lehetőséget, a mozgásteret, nem úgy, mint a szlovákok és a lengyelek, akik most elgázoltak bennünket élelmiszerrel, úgy mellesleg, pedig rájuk is vonatkozott ám ugyanaz a szigorú európai uniós feltétel, ami Magyarországra, csak valamiért ott a kormányzat másképp gondolta az agrárium helyzetének javítását. Ennek meg is lett kőkeményen a következménye, mondom, az előbb említett tényszerű adatokkal, amiben most alulmaradunk ez esetben, és - mint mondom - ennek a filozófiának a számszaki rögzítése, amit az agrárgazdasági jelentésben végigvitattunk, és gyakorlatilag a zárszámadásban ennek számszaki összesítését látjuk. Innentől kezdve remélem, hogy érezhető, hogy az ellenzék ezt a logikát nem tudja támogatni, de ha megnézünk azon belül néhány konkrét kérdést, azért az is figyelemreméltó.
A harmadik év az idei év, amikor 25 milliárd forinttal csökkentették a top-up-kifizetést: 103 milliárd forint helyett 78 milliárdot irányzott elő a költségvetés. Ez a legsúlyosabb csapás a mezőgazdaságra, amit egy kormány elkövethetett, miközben tudjuk, hogy hogyan indult az uniós támogatási mérték, és ezt kellett volna kiegészíteni minden országnak az adott nemzeti költségvetéséből, így a magyarból is. Hogy kinek jutott az eszébe, hogy úgy segítsünk a magyar mezőgazdaságon, hogy elvonunk most már harmadik évben 25 milliárd forintot, azt nem tudom, de valószínű, hogy tévedett, amikor ezt ő a mezőgazdaság segítésére szolgálta. És hogy csak a 2010-es évre kitekintsünk, ha jól értem - legalábbis a benyújtott költségvetési törvény alapján ezt látjuk -, további 33 milliárd forint elvonás jelentkezik a mezőgazdaságnál. Ha ezt megnézzük, a 103 milliárdból elvontak három éven keresztül 25 milliárdot, plusz a 2010-es évben a tervezett 33 milliárd forint, ez 58 milliárd, azaz 45 milliárd forintot fognak kapni a magyar gazdálkodók a 103 milliárd helyett. Ezt a leépülést tükrözi vissza természetesen a 2008-as költségvetés zárszámadása, egy olyan, még ezt tetéző bajjal, hogy nem elég, hogy elvonták a 25 milliárdot, a 78 milliárd elméletileg a beállított költségvetési tervezetben benne volt, na persze nem külön tételsoron. Az Állami Számvevőszék minden évben felhívja a figyelmet arra, hogy legyenek szívesek már külön tételsorra tenni a top-up-támogatást; ez sosem történt meg, de 78 millió forint a részletekből kiszámítható volt. Mit látunk most a zárszámadásban? Ebből is csak 74 milliárdot fizettek ki. Bravó! Tehát amiről már azt gondoltuk, hogy nem lehet tovább csökkenteni, azt csökkentették, majd pedig most a 2010-es évben további 33 milliárd forint elvonással illetik.
Az agrárgazdasági fejlesztésről szóló törvény megsértése most már folyamatos. A jelentésből láttuk, hogy 196 milliárd forint lenne a törvények alapján számítható összeg, amelyekkel a támogatást kellene reálértéken megőrizni, és 153 milliárd, alig 154 milliárd forint az, ami valójában teljesült. És akkor ilyen apróságok - tudom, ez személyes ügy, hiszen ezért interpelláltam tegnap, de azért mégiscsak ebben a zárszámadásban látjuk -, hogy igenis az FVM 500 millió forintot adott a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületnek, amelynek polémiája a napokban zajlik. És aztán még néhány olyan kérdés, ami itt a viták során elhangzott: az osztatlan közös szétírásának kérdése. Azt önök előszeretettel elfelejtik, hogy azért az önök által sokat szidott 2001-2002-es kétéves költségvetés tartalmazott egy nagyon komoly, több tízmilliárd forintos, a földhivataloknak szánt összeget, amit szét kellett volna írni, az osztatlan közös tulajdont. A Medgyessy-kormány első intézkedése volt a száznapos törvénykezésben, hogy ezt azonnal elvonták, és azóta is elfelejtették visszatenni. Próbálkoznak néha, bemutatva, hogy ne lázongjon a köznép, akik ebben érintettek, akik nem jutottak a saját vagyonukhoz - ahogy Ángyán József ezt tökéletesen kifejtette -, ezért látszatra mindig odatesznek egy kicsi pénzt, hogy na, jó, aki nagyon ordibál, meg ennyi van, ott majd nekik szétírjuk, névre írjuk az osztatlan közös tulajdont.
Mi is van a 2008-as zárszámadásban? Beterveznek 200 millió forintot. Nevetséges. 1,2 millió hektár van jelenleg osztatlan közös, összevont területen, 1,2 millió hektár, 25 százaléka durván a jelenleg művelhető termőföldterületnek, iszonyú mennyiség. Ennyi föld után még nem jutottak tulajdonhoz a jogos tulajdonosaik. Hogy ezt a 200 millió forintot berakták, ez már maga nevetséges volt. És mennyit ír a zárszámadás? 29,5 millió forint került ebből felhasználásra. Tehát, ami már semmi, még azt is lehetett - úgy néz ki - fokozni a még inkább semmi felé.
Aztán jön egy másik oldal, ami meglepő módon növekményeket tart. Ezt mi már akkor kritizáltuk, hogy ez valószínű, hogy be fog következni. Melyek ezek? FVM központi igazgatóság: 3 milliárd 163 millió forinttal megindítják a tervezetet, aztán év közben majdnem 2 milliárd forintot minden törvényi felhatalmazás nélkül átraknak, növelik ezt a keretet 5,1 milliárdra, aminek majdnem teljes egészét aztán fel is használják. Kíváncsi lennék, hogy mi indukálta 2 milliárd forint átcsoportosítását.
De ugyanígy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, amellett, hogy mi végérvényesen, sokszor elmondtuk, hogy teljesen rossz az a struktúra, amit ezzel a konglomerátummal létrehoztak, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatallal, amikor a biológust összezárták az erdésszel - mert ez történt gyakorlatilag -, és azt is mondtuk, hogy ez működésképtelen szerkezetileg is és anyagilag is. Mi történt? Megindítják 32 milliárddal az MgSZH működését, év közben, szintén minden törvény nélkül 13 milliárd forinttal megnövelik a működési keretüket 45 milliárdra, ebből majdnem 44 milliárdot el is használnak.
Ugyanez történik természetesen az MVH-val, ami a másik rákfenéje a magyar gazdaság nehézségének, illetve ügyviteli és igazgatási, szervezési nehézségeinek, mert a gazdák erről elég sokat tudnának mesélni, hogy hogyan látják ők az MVH működését. No, megindul 10 milliárd 700 millióval, a törvényt így fogadja el a parlament, menet közben, szintén törvényt nem látunk hozzá, de 7 milliárd forint pluszt kap, 18 milliárd forintra felnövelve, és ezt szinte maradéktalanul mindet el is használja.
Kérdezném, hogy mi volt a végső indoka ezeknek a nagyon komoly növekményeknek. Talán az, amit már említettünk, hogy így működésképtelen lesz ez az MVH és ez az MgSZH? Ott tartanak egyébként, mondom, elsősorban strukturális, másodsorban a mellé rendelt anyagi források miatt.
Részletezhetnénk még a továbbiakban is, de mint említettem, a legfőbb problémánk, hogy véleményünk szerint egy teljesen elhibázott agrárpolitika számok által tükrözött 2008-as évét adja vissza ez a zárszámadás, ennek a folyamatnak a legalizálására törekszik érthető módon, ezt mi mindannyiszor elutasítottuk, most is el fogjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdezem, van-e további hozzászólás. (Nincs jelzés.)
Visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Ha nincs további hozzászólás, akkor megadom a szót az előterjesztőknek esetleges reflexióra.
Bajánházy László (PM) reflexiói
BAJÁNHÁZY LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, köszönöm a szót. Egyetlen dologra hadd reagálja. Amikor az elnök úr hozzászólásában a költségvetési intézmények felhasználásnöveléséről beszélt, vélhetően elkerülte a figyelmét az, hogy a zárszámadási törvény részletesen elszámolt a bérrel, béremeléssel, számviteli tartalékok felhasználásáról, amely a költségvetési intézményeknél érthető módon megjelenik az elszámolásnál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a Számvevőszék képviselőjének.
Tolnai Lászlóné (ÁSZ) reflexiói
TOLNAI LÁSZLÓNÉ (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Az elnök észrevételére, illetve kérdéseire szeretnék a számok alapján, a vizsgálatunk alapján, amire tudok, válaszolni.
Megfogalmazta az elnök úr az osztatlan földtulajdon kimérésével kapcsolatos számadatokat, elmondta. Annyit szeretnék csak hozzátenni, nem szakmai, hiszen mi itt is szabályszerűségi ellenőrzést végzünk, tehát csak ilyen értelemben a számokról tudunk beszélni, hogy valóban az eredeti előirányzat 200 millió volt, de amit ön felhasználásként említett, az tulajdonképpen ennek az előirányzatnak a maradványa, mert ez az előirányzat a földhivatalokhoz megy át, és a kifizetés onnan történik. Ezt pontosításként szerettem volna megjegyezni.
A másik: feltette a kérdést közvetve, hogy a központi igazgatásnál a durván 2 milliárdos év közi előirányzat-módosítást mi indokolta, mivel magyarázható. A vizsgálatunk azt állapította meg, hogy valóban ezek a pénzek év közben kerültek a minisztériumhoz, tehát az igazgatáshoz, döntően a nemzetközi tagdíjak kifizetésére, tehát ezek tulajdonképpen dologi kiadásokat fedeztek. További pénzeszköz került a minisztériumhoz a brüsszeli utaztatásra, európai uniós kiutaztatások fedezetére, és végül, de nem utolsó sorban az úgynevezett TS keret terhére foglalkoztatott létszám kiadásait, személyi juttatásokat, ennek járulékait is év közi előirányzatosítással kapta meg a minisztérium az MBH-tól, tehát bizonyos igénylési mechanizmust követően. Ezeket az év közi többletek döntően ez a három tényező indokolta.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a pontosítást, kiegészítést. Tehát 170 millió forint körülbelül, ami valóban az osztatlan közösök kifizetésére fordítódott, akkor így pontosíthatom a saját észrevételemet. Ez a szám sem dobogtatja meg nagyon a szívünket, mint említettem, az eredeti előterjesztés sem, és ami az FVM központi igazgatásánál jelentkezett 2 milliárd forintos többletigény, tulajdonképpen az sem, megmondom őszintén, merthogy nemzetközi tagdíjak, én ezt értem, és nem önök felé, de egyáltalán a tervezés felé teszem fel a kérdést, hogy nem tudtuk, hogy nemzetközi tagdíjak kerülnek befizetésre. Akkor még valahol nem voltunk tagok, közben lettünk? Igazából ezt nem értem, én azt gondoltam, hogy stabilak ezek a nemzetközi kapcsolataink. Aztán, ami az utaztatási és a technikai segítségnyújtás keretét, a személyi juttatásokat illeti, ezekről szinte egész nyáron polémia folyt, hogy megfelelő minisztériumok megfelelően használták-e el ezeket az összegeket, magyarul pazarlás nem történt-e ott. Bízzunk benne, megelőlegezve a bizalmat, hogy helyes cél érdekében kerültek felhasználásra ezek az összegek.
Ha további kérdés, észrevétel nincs, akkor szavazáshoz érkeztünk. A zárszámadás 2008. évi törvénytervezetéről a T/10380. számon benyújtott törvénytervezet általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért az általános vitára való alkalmasságával. Aki igen, az kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás. - Közbeszólás.) Értem, egy kis koalíció formálódik ott a végen. Ezzel megállapítom, hogy többséget kapott a zárszámadás. Ki az, aki ellenzi, nem ért egyet az általános vitára való alkalmassággal? Aki nem, az kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Az ellenzék egységesen ellene szavazott.
Bizottsági előadó nem kell, mert ezt a pénzügyi bizottság fogja egységesen kezelni, levéve a terhet a vállunkról. A napirendi pontot lezárom, ha nincs olyan észrevétel, amelyet még a napirendi pont keretében tárgyalni kellene. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyet. A napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen.
Rátérhetünk a 3. napirendi pontra. A géntechnológiai tevékenységgel, annak mezőgazdasági és élelmiszer-előállítási alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről és az ezeket érintő magyar stratégiáról szóló 53/2006. (XI.29.) OGY-határozatban foglaltak 2008. évi végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról fogunk dönteni, pontosabban egy határozati javaslatot benyújtani a parlamenthez. Mivel a bizottság önálló indítvány benyújtására készül, ezért bizottságunk nevében megkérném Ángyán Józsefet, hogy ismertesse a határozatijavaslat-tervezetünket, és utána adnám meg a szót a kormány képviselőinek.
Dr. Ángyán József ismerteti a határozatijavaslat-tervezetet
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valószínűleg hosszasan nem kell indokolnom ezt a határozati javaslatot, mert magát a jelentést a bizottságunk megtárgyalta, ami formálisan és a jogrendnek megfelelően megfelelt annak a követelménynek, amit az országgyűlési határozat a kormány elé állított, nevezetesen, hogy minden évben számoljon be arról, hogy hogyan hajtja végre a 2006-os országgyűlési határozatban foglaltakat.
Ez a határozati javaslat arra vonatkozik, hogy egyrészt kifejezzük, hogy bizonyos területeken a 2006-os országgyűlési határozatnak megfelelően történtek előrelépések. Itt talán három-négy ilyet kiemelnék. Egyrészt a moratóriumunkat változatlanul sikerült fenntartatunk, amiben sokaknak komoly szerepük volt a jelenlévők közül is, a kormány és civil társadalom részéről is; létrejött az Egészségügyi Géntechnológiai Hatóság, amit kértünk, hogy hozzon létre a kormány, előkészület alatt van a törvény további módosítása, és amennyire tudom, ennek az Európai Unióval történő egyeztetése is lezárult, tehát azt várjuk, hogy a kormány hamarosan beterjeszti a géntechnológiai törvény további módosítását. Bizonyos értelemben folynak a vizsgálatok is, bár rendkívül szűk körben, és nem mindig azzal a tartalommal folynak a kutatások és a vizsgálatok, mint amilyen tartalommal kellene, hogy folyjanak, ugyanakkor számba veszi ez az országgyűlési határozat azokat a részben kevéssé előrehaladott területeket, amelyeket pedig az országgyűlési határozat megszabott, illetve az újabb fejleményekből következő teendőket. Néhányat ezek közül csak tényleg tézisszerűen kiemelnék. A költségvetési források változatlanul elégtelenek ahhoz képest, mint amilyen feladatokat célul tűzött a géntechnológiai stratégiai anyag, a 2006-os országgyűlési határozat, tehát ezekkel a forrásokkal ezek a célok nem valósíthatók meg. Ráadásul tartalmilag - és ezt meg is említjük itt - a GM-mellékhatás-vizsgálatok messze nem azzal a súllyal jelennek meg a kutatásokban, mint ahogy kellene, inkább változatlanul GM-termék-előállítás finanszírozása zajlik közpénzekből. Nyomatékosan felhívtuk annak idején is a kormány figyelmét, hogy közpénzeket nem termék-előállításra kell fordítani, a termék-előállítással kapcsolatos kutatásokat intézzék el a multik, akik ezeket a termékeket előállítják, a közpénzek viszont nem erre valók. Nyomatékosítani szeretnénk az a) pontban ezt a kérdéskört, hogy kapjon prioritást: egyrészt pályázhatóvá váljon a mellékhatás-vizsgálat, mert a határozat ellenére nem pályázható, másrészt kapjon prioritást a támogatásokban. A közvélemény tájékoztatását rendkívül fontosnak tartjuk, de független vizsgálatok alapján ismét megerősítjük, hogy ehhez források, intézményrendszer kell, ami a független vizsgálatok eredményeit eljuttatja a közvéleményhez, akik végül ezeket a termékeket vagy fogyasztják, vagy nem fogyasztják.
A törvénymódosítási folyamatot fel kell gyorsítani. Azt reméljük, és erre felhívjuk újra a kormányt, hogy terjessze a géntechnológiai törvény további módosítását a törvényhozás elé - erre vonatkozik a c) pont. Kedvező fejlemények vannak az Európai Unióban, és ezeket a folyamatokat erősítenünk kellene. Erősítenünk kellene azt, hogy az Európai Parlamentnek, mint választott testületnek a hatásköre erősödjön a Bizottsággal, a Bureau-val szemben, ami könnyebben bekeríthető a multinacionális cégek által, mint az Európai Parlament, tehát több jogosítványt kellene, hogy kapjon az Európai Parlament ezeknek a kérdéseknek az eldöntésében, illetőleg egy nagyon kedvező fejlemény van, amit erősíteni kellene európai szinten. Erősödik az, és kezdeményezés is van erre vonatkozóan, hogy a nemzeti szabályozás erősödjön ezekben a kérdésekben, tehát legyen joga egy közösségnek, egy nemzetnek eldönteni, hogy akar-e élni ezekkel a technológiákkal, ezeknek a termékeivel vagy sem - erre vonatkozik a d) pont. Bizonyos anomáliák tapasztalhatók a hatóságok és szakhatóságok együttműködésében, és akkor finoman fogalmaztam: öt tárcához tartozik ma ennek a területnek az áttekintése, tehát itt feltétlenül egyfajta jobb együttműködést kellene elérni ezek között a hatóságok és szakhatóságok között. Itt a géntechnológiai eljárásokat véleményező bizottság működésével kapcsolatos anomáliákat is figyelemmel fogjuk kísérni, és kérjük, hogy ezek szűnjenek meg; ezek nagyon fontos feladatot látnak el mindannyiunk érdekében, úgyhogy az együttműködésük alapkérdés. A tárca jobban szolgálja ki - ha szabad így mondani - ezt a szervezetet is, akinek a tagjai társadalmi munkában nagyon fontos feladatot látnak el. Az ezzel kapcsolatos minden tevékenységükben segíteni kell a tárcáknak ezt a géntechnológiai eljárásokat véleményező bizottságot.
Végül megállapítja ez a javaslatunk, hogy a hazai ellenőrzéseket erősítenünk kell. Egy elképesztő dolgot szeretnék itt most mondani, ami a legutóbbi napokban került elém, amiről értesültem: 15 tonna GM-árpa termesztése zajlott Magyarországon úgy, hogy finoman szólva is aggályosak ennek a körülményei, méghozzá egy olyan árpa, ami az európai fajtajegyzéken nem is szerepel. Ez aláhúzza ennek az f) pontnak a fontosságát, hogy a hazai ellenőrzést erősíteni kell. A vizsgálati protokollok nemzeti végrehajtása és a monitoringrendszer erősítése nagyon fontos, ha azt akarjuk, hogy meg tudjuk tehát őrizni GM-mentességünket, mert ez volt az eredeti elképzelésünk: tiszta élelmiszert akarunk előállítani, ami a piaci versenyben is felértékelődő versenyelőnyt fog számunkra jelenteni. Ezt a folyamatot erősítené meg a mostani országgyűlési határozat, felhívva a figyelmet azokra a pontokra, ahol további lépésekre lenne szükség a kormány részéről, hogy a 2006-os országgyűlési határozatban foglaltak közelebb jussanak a megvalósuláshoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
BÉZI-FARKAS BARBARA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Bézi-Farkas Barbara vagyok az FVM jogi főosztályának képviseletében. Kormányálláspontot értelemszerűen még nem tudunk mondani, hiszen egy még be nem nyújtott határozati javaslatról van szó. Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy az FVM úgy gondolja, hogy támogatható ez a javaslat, és reményeink szerint - ugyanúgy, ahogy az elmúlt években - talán most is meg tudjuk majd szerezni hozzá a kormány támogatását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Esetleg a környezetvédelem részéről kíván valaki hozzászólni?
VÉRTES CSABÁNÉ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Vértes Csabáné vagyok a mezőgazdasági főosztály képviseletében; úgy látom, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumból nem érkeztek meg a kolléganők. Ha valamilyen kérdés van, akkor azt tisztelettel várjuk a bizottság részéről. Én csatlakoznék a jogi főosztály képviselőjéhez, hogy jelen pillanatban ennyit tudunk elmondani a határozati javaslattal összefüggésben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Frakciónként megadom a hozzászólási lehetőséget, de ha bizottsági elnökként összefoglalhatom: ez a mi ügyünk, olyannyira, hogy ebben 2006 óta teljesen egységesen lépünk fel. Kérdezem, hogy van-e most eltérő vélekedés a frakciók részéről. (Nincs jelzés.) Nincsen, látom a jelzésekből, tehát továbbra is egységes a támogatás. Szeretném megköszönni Ángyán József képviselő úrnak, hiszen nagyon sokat dolgoztak szakértőkkel a szövegezésen és a technikai részletek kidolgozásán, hogy ez a határozati javaslat benyújtásra kerülhessen, és reméljük, hogy majd a kormány és a parlament előtt is megállja a helyét.
Ha nincs hozzászólás, kérdés, észrevétel, Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Ha már a köszönetről volt szó, ne felejtsük el, ezúttal is szeretném én magam is, mint aki ezen a bizottsági határozati javaslaton dolgoztam, megköszönni az FVM rendkívül empatikus segítségét, és kérem, hogy a továbbiakban is segítsék azt a munkát, amit közösen kezdtünk. A szakmai és a jogi főosztály segítsége nagyon fontos volt, hogy egy valóban elfogadható országgyűlési határozattervezet szülessen. Én ezúttal az előterjesztő bizottság nevében is szeretném ezt a segítséget megköszönni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor szavazhatunk róla.
Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Kérdezem, ki az, aki egyetért azzal, hogy a napirendi pont címében jelzett témakörben - a hosszú címet nem akartam ezzel felolvasni - a géntechnológiai tevékenységgel összefüggésben nyújtsa be a bizottságunk ezt a határozati javaslatot. Aki ezzel egyetért, kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.
Nem tudom, a bizottság nevében kérhetem-e Ángyán Józsefet, hogy képviselője legyen ennek a határozati javaslatnak. (Közbeszólások: Igen.) Aki ezt elfogadja, szintén kézfeltartással szavazza meg! (Látható többség jelentkezik.)
Ezzel a szavazással, úgy gondolom, hogy ennek a napirendi pontnak a végéhez értünk. Nincs olyan témakör, amelyről szavaznunk kellene. Köszönöm szépen a kormány képviseletében jelenlévőknek az előadottakat.
Rátérünk a 4. napirendi pontra, a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény módosítására, amely T/10176. számon, többpárti képviselettel került benyújtásra. A képviselők részéről nem tudunk róla, hogy módosító indítvány érkezett volna az indítványunkhoz, nem látunk ilyen legyűjtést.
Egyelten egy bizottsági módosító javaslattal élnénk, miszerint ez kettő pontban módosítaná az eredeti előterjesztést. Ha szabad így fogalmaznom, a megnyitott 1. § 3. pontjában egy még szigorúbb feltételt fogunk esetlegesen elfogadni, ha a módosító indítványt a bizottság többsége javasolja benyújtásra, azáltal, hogy elhagyunk feltételi részeket, és még egyértelműbb lesz a környezettanulmány sorsa ez esetben.
A 2. §-ban történő módosítás pedig az igazságügyi és rendvédelmi minisztérium kiegészítő kérése volt kodifikációs szempontból, hogy hogyan kell a törvény hatályba léptetését megtenni, milyen feltétellel.
A bizottsági tagok ismerik a módosító indítvány tervezetét. Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel. (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, akkor a kormány képviselőit kérdezem. Ismerik a módosító javaslati szándékot. Mi az álláspont?
Dr. Máhr András (FM) szóbeli kiegészítése
DR. MÁHR ANDRÁS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy ez még csak egy tervezet, kormányálláspontot nem tudunk képviselni. A tárcám nevében azt tudom mondani, hogy meglátásunk szerint ez a bizottsági módosító alkalmas az elérni kívánt szint megvalósítására, úgyhogy a tárca részéről támogatni tudjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor szavazni szeretnék róla.
Döntés bizottsági módosító javaslat benyújtásáról
Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért azzal, hogy az előbb ismertetett bizottsági indítványt a bizottság nyújtsa be. Aki egyetért, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Ehhez a napirendi ponthoz, úgy tudom, nincs más indítvány, amelyről tárgyalnunk kellene, úgyhogy a napirendi pontot lezárom.
Rátérünk az 5. napirendi pontra. Az 5. napirendi pont a Magyar Nemzeti Katasztrófa Alap létrehozásáról és működési feltételei megalkotásáról szóló határozati javaslat. A bizottságunkban több képviselő is jelen van az aláírók közül. Kérném, hogy akár Jakab István, akár Demendi László, ha ismertetné a határozati javaslatot, és utána majd a kormány képviselőjét kérdezzük meg a véleményről.
Demendi Lászlónak adok szót.
Demendi László (MSZP) előterjesztése
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képviselői párthovatartozásra való tekintet nélkül terjesztették be ezt a határozati javaslatot, amely abból az alapgondolatból indult el, hogy a 2009. évi tapasztalatok azt mutatják, hogy nemzeti katasztrófa alap létrehozása, annak a költségvetésben önállóan történő megjelenítése, nyilván forrás meghatározása indokolt lehet. Az elmúlt években, és nem csak ezt az évet figyelembe véve, olyan éghajlati, időjárási jelenségek alakultak ki, amelyeket korábban, legalábbis ilyen gyakorisággal nem tapasztaltunk. E tekintetben fontosnak látjuk és fontosnak gondoljuk azt, hogy egy olyan szabályozás álljon rendelkezésre, amely megfelelő eligazítást ad ilyen esetekben a teendők azonnali megkezdésére. A határozati javaslat ki van osztva, az aláírásokat látja a bizottság. Az a javaslatom, az a kérésem, hogy a bizottság a határozati javaslatot fogadja el, és nyújtsa be a parlamentnek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab István is szeretne hozzászólni előterjesztőként.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr, tisztelt Bizottság! Csatlakozva Demendi képviselőtársamhoz, valamennyien megtapasztaltuk, hogy jelentős azon polgárok száma, akik önerőből, főleg egy ismétlődő természeti katasztrófa esetén képtelenek a saját élethelyzetüket rendezni, tehát mindenképp indokolt, és ez valóban valamennyi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, de azóta sajnos több megyében ez a helyzet előállt, tehát azt gondolom, hogy itt a klímaváltozással összefüggésben szinte az egész ország területére indokolt megfontolni ezt a döntést. Kérem, hogy támogassátok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviselőjének adok szót.
Szatmári Edina (PM) hozzászólása
SZATMÁRI EDINA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Szatmári Edina vagyon a Pénzügyminisztérium részéről.
A kormány az előterjesztést nem tárgyalta, így tárcaálláspontot tudok képviselni. Nem tartjuk támogathatónak a nemzeti katasztrófa alap létrehozását. Egyrészt ez már meglévő feladatok kibővítését jelentené, másrészt természeti katasztrófa esetén a jelenleg nyújtott támogatások sem jelentenek általában teljes kártalanítást, ezek is előnyben részesítik az öngondoskodó szándékot.
További indokunk a következő: az, hogy az államháztartási rendszerünkben jelenleg is vannak, működnek olyan eszközök - célelőirányzat, pénzalap -, amelyek természeti károk esetén kártalanítást nyújtanak. Ezekről egy rövid összefoglalót: működik a nemzeti agrárkár-enyhítési előirányzat, amely a mezőgazdasági termelők és az állam közös kockázatvállalására épül. Kötelező 2010-től a belépés, mert korábban, amíg önkéntes volt a belépés, addig működésképtelennek bizonyult ez a konstrukció, tehát 2010-től kötelező a belépés az őstermelők kivételével. A termelők befizetéseit a költségvetés ugyanannyi összeggel egészíti ki, és káreseménynél ez is részleges kompenzálást biztosít a termelőknek, nem pedig teljes kártalanítást.
Létezik egy törvényünk, ez a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvény. (Herbály Imre: Az egészen más.) Itt szeretném a tisztelt bizottság figyelmét arra felhívni, hogy az elemi károk közé az eddig aszály-, belvíz- és fagykárok mellé bekerült a jégeső okozta kár is. Hasonló konstrukcióban, tehát elkülönített állami pénzalapként már működik egy pénzalap, ez a Wesselényi Miklós ár- és belvízvédelmi kártalanítási alap. Ez az alap szerződéses viszony alapján működik, tehát a magyar államkincstárral, az alapkezelővel a szerződő felek, tehát a természetes személyek szerződés köthetnek, és biztosítási díj fizetése ellenében, kárszakértő véleménye alapján már jogosulttá válnak kártalanításra az alapból.
Továbbá vis maior keret is rendelkezésre áll az államháztartáson belül, tehát ez a lakossági és a helyi önkormányzatok tulajdonában ért károk rendezésére szolgál.
Mindezeken felül az államháztartási törvényüknek a 46. § (1) bekezdése egy általános szabályt tartalmaz. Ez mondja ki azt, hogy elemi csapás esetén ezeknek a következményeinek az elhárítása érdekében a kormány átmeneti intézkedéseket hozhat, ezek alapján a kormány fejezetek között átcsoportosíthat, továbbá a költségvetési törvényben nem szereplő kiadásokat is teljesíthet. Tehát függetlenül attól, hogy van-e a költségvetési törvényben tervezve előirányzat vagy sem, a kormány akkor is intézkedéseket hozhat, és kifizetéseket teljesíthet természeti csapások esetén. Így összefoglalva azt szeretném elmondani, hogy ezen mindenféle meglévő költségvetési eszközök alkalmazása révén nem támogatható egy új pénzalap létrehozása, hiszen a kormány, ahogy említettem, természeti csapások esetén rendelkezik a kártalanításról. Továbbá ennek működési formája az indítvány szerint elkülönített állami pénzalap, és nem indokolt pénzalapként való kezelést létrehozni, hiszen az alap létrehozásának feltétele az, hogy meghatározott állami feladat ellátásához meghatározott adó jellegű befizetések, hozzájárulások, járulékok, illetve bírságok közvetlenül hozzárendelhetők legyenek ehhez. Az indítvány tehát ezekre a törvényi feltételekre sem tért ki, holott egy pénzalap létrehozásának ez a feltétele.
Szeretnék még néhány adalékot mondani ahhoz, hogy a hasonló konstrukcióban működő Wesselényi Alap - mint elkülönített pénzalap - esetében számtalan probléma merült fel. Az alap beszedett biztosítási díjbevétele még a működési feltételeket sem biztosítja, tehát nem nyújt fedezetet az alap működtetésére, így a kártalanításokat is ugyanúgy költségvetési támogatásból kell biztosítani. Az Állami Számvevőszék is jelezte többször, hogy ezt az alapot a pénzügyminiszter, mint alap felett rendelkező, szüntesse meg. 2007-ben a közfeladatok felülvizsgálatával kapcsolatos feladatokról szóló kormányhatározat is előírta már az alap megszüntetését feladatként. 2008-ban ezt a pontot a 2001. évi 171. számú kormányhatározat tulajdonképpen törölte, de amiatt, mert tulajdonképpen ez egy szerződéses kapcsolat, és így az alapot nem lehetett megszüntetni, a szerződést nem tudja egyoldalúan felmondani az alapkezelő, és nem azért, mert hatékonnyá vált volna a működése; az olyan konstrukció, ami kevésbé működik, és hasonlóan kevésbé működne a létrehozandó pénzalap is, ezért nem támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőknek adok szót; Medgyasszay Lászlónak elsőként.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Az az érdekes helyzet áll elő majd a parlamentben, hogy a kormány nem támogatja, és kérdés, hogy a kormányoldal megszavazza-e. A KDNP mindenképpen támogatja ezt a javaslatot, már csak azért is, mert a keresztényszociális eszme szerint a szolidaritás és az esélyek támogatása fontos dolog, és itt valahol a szolidaritás is benne van ebben az előterjesztésben, ettől függetlenül azonban már most felhívom az előterjesztők figyelmét egy-két aggályos dologra. Azt írja az anyag, hogy a lakosság egy jelentős része anyagi helyzeténél fogva nem képes vagyontárgyait a biztosítótársaságokkal teljes körűen biztosítani, és ezáltal védeni, a következő mondatban pedig felkéri a kormányt, hogy ezek részére alakítsa ki a konstrukcióban a résztvevők hozzájárulásának szabályait és alapjait, tehát ha jól értem, itt hozzá kell járulni. A kérdés az, hogy majd az a szegény ember, aki nem tud egyáltalán biztosítani, ebbe az alapba mit tud tenni, önként teszi-e, kötelező lesz-e. Ezt majd bizonyára egy előterjesztésben kell megfogalmazni, és tisztázni, én csak azt gondolom, hogy az a nagyon szegény ember, aki semmiképpen nem tud biztosítani, az ebbe sem tud néhány garast tenni; ez az egy aggályom, de ettől függetlenül támogatom.
Arra szeretném még felhívni a figyelmeteket, hogy az is nagyon fontos lesz, hogy kötelező vagy nem kötelező, és akinek egyébként van biztosítása, annak is be kell lépnie, vagy beléphet, tehát sok részletkérdés van, ahogy hallottuk a reagálásból is, amit tisztázni kell, de támogatjuk, és adja isten, hogy ez sikerüljön is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Jelzésre:) Demendi Lászlónak adok szót. Elnézést, előbb megkérdezném, hogy előterjesztőként viszontreflexió?
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Előterjesztőként viszontreflexió, tehát nem képviselőként, de nem tagadhatom le, hogy képviselő is vagyok azért.
ELNÖK: Megadom a szót. Már csak azért, mert meg akartam kérdezni, hogy más is hozzá akar-e még szólni, mert ha nem, akkor - mint általában - az előterjesztő viszontreflexiójával tudnánk lezárni a napirendi pontot.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a PM képviselőjének őszinte gondolatait. Azt gondolom, ez tipikus esete annak, hogy mit hogyan nem kell megcsinálni, hogy megkeressük azokat a pontokat, hogy mi miért van. Nyilván ebben van egyfajta félreértés is nagy valószínűséggel, nem állítom én, hogy ez egy tökéletes előterjesztés, tehát mi hibáztunk valószínűleg, és félreérthetővé vált. Ami a külterületi földek, mezőgazdasági termőföldeket, a nem biztosítható területek elleni károkat illeti, erre nem is gondoltunk egyébként, hogy ez most ugyanoda tartozna. Ismerjük, mert mi elég sokat dolgoztunk azért, hogy ez a törvény létrejöjjön, ismerjük, hogy hogyan működik, egyébként nem 2010-től, hanem 2009-től kötelező egy részének a részvétele ebben, és reméljük, hogy 2010-től talán majd mindenkinek kötelező lehet, vagy legalábbis szeretnénk. Még egyszer mondom, én nem értek vele egyet, amit ön felsorolt, több dolog megoldható, és igazából attól, hogy a Wesselényi Alap így működik, az nem azt jelenti, hogy más nem működhet jól. Én fenntartom nyilván a javaslatomat, és arra kérem a bizottságot, hogy támogassa a határozati javaslat benyújtását.
ELNÖK: Jakab Istvánnak adok szót, szintén, mint előterjesztő.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Arra szeretném a kormány képviselőjének figyelmét ráirányítani, hogy elsősorban az önmagukon segíteni nem képes polgárok érdekében fogtunk össze valamennyien, mind a tizenhat képviselő, aki aláírta, és szolidáris velünk a többi képviselőtársunk is. Nem véletlen, mert sajnos ezek a természeti katasztrófák sorozatban ismétlődtek meg, és aki önmagán képtelen segíteni, az képtelen egy biztosítótársasággal érdemben szerződést kötni, az képtelen olyan helyzetet teremteni, hogy a kára valamilyen szinten nemhogy megtérüljön, csak az élethelyzete rendeződjön. Hadd mondjak el önnek egyetlen gondolatsort csupán. Végignéztük, amint a gazdának a földjét porig verte a jég, a gépeit szétverte a jég, kiverte az üvegeket, az állatait félig agyonverte, hazament, az autójában az udvarán nem volt üveg, és a házán nem volt tető. Nincs az a biztosító, ami ezt megtéríti. Ráadásul képzelje el azt, hogy ezek olyan emberek, akik minimálnyugdíjból élnek, és elment a tető a fejük felől, az önkormányzatok meg nem voltak képesek intézkedni, mert nem volt elegendő forrás. Több polgármester ül itt; képviselőtársammal együtt mi végigjártuk ezt a vonalat, tehát még egyszer jelezni szeretném, és kérjük önöket, hogy ezt fontolják meg. A javaslatban nem konkrét megoldás van, hanem a figyelmet kívántuk ráirányítani a problémára, és ha úgy tetszik, akkor egyfajta megoldási javaslattal éltünk, és az önök nagy lehetősége és esélye, hogy megkeressék a megoldást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben nincs további kérdés, észrevétel, akkor szavazhatunk erről az előterjesztésről.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki általános vitára való alkalmasnak tartja, kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.)
Ez egyhangú a bizottságunk részéről.
Előadók tekintetében egyrészt vannak eleve a benyújtók, másrészt a bizottság részéről kívánja-e valaki indokolni? Medgyasszay képviselő úr? (Dr. Medgyasszay László: Még sosem indokoltam bizottsági döntést. - Herbály Imre: Többségi véleményt legalábbis. - Derültség. - Dr. Medgyasszay László: Ha megtiszteltek a bizalmatokkal, akkor igen.)
Aki elfogadja, hogy Medgyasszay László adja elő a bizottsági véleményt, az kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Medgyasszay képviselő úr fogja a bizottsági véleményt ismertetni a parlamentben, ha napirendre kerül. Lezárom az 5. napirendi pontunkat.
A 6. napirendi pontra térnénk rá, tájékoztató az állami erdővagyon, az erdőgazdaságok, továbbá a fafeldolgozás és a parkettagyártás helyzetéről, a kormányzati tervekről, stratégiáról. (Godó Lajos távozik az ülésről.) Itt előadóknak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviseletét és az FVM képviseletét. Az MNV Zrt. részéről látjuk már az előadót, és az FVM részéről is. Köszönjük szépen.
Megadom a szót - nem tudom, milyen sorrendben szeretnék - Benedek úr, ha elkezded, tiéd a szó.
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) tájékoztatója
BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Tisztelt elnök úr, köszönöm a lehetőséget. A bemutató anyaghoz egy rövid demonstrációs háttéranyagot osztanak széjjel a kolléganők, és erre visszautalva szeretném a szóbeli tájékoztatásomat megtenni. (Font Sándor, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.)
Ami az erdővagyonra vonatkozó legalapvetőbb adatokat illeti, azt a kiosztott anyag 2. és 3. diája tartalmazza. A 2. dián azt próbáltuk érzékeltetni, hogy az elmúlt 38 évben mennyit változott Magyarországon a művelési ágak szerkezete, és látszik, hogy a 12 százalékos erdővel szemben most meghaladja az összterületből az erdőterület aránya a 20 százalékot. Ezen kívül csak érdekességként jegyzem meg a bizottságnak, hogy a legdrasztikusabban a kivett területek aránya növekedett, 7 százalékról 16 százalékra nőtt.
Ami a tulajdonosi megoszlást illeti, erről itt most már szó volt, állami tulajdonban van a magyarországi erdők 55,8 százaléka, és ennek döntő többségét az állami vagyonkezelő zrt. kezeli, illetve annak társaságai. Az állami terület megoszlása a 4. diát... Kérem esetleg, hogy próbálják követni, talán most már eljutott mindenkihez. (Közbeszólás: Igen.) Akkor alapvetően klasszikus hármas funkció volt: volt a gazdasági rendeltetésű, aztán volt az úgynevezett véderdő - ez most természetvédelmi erdőként szerepel -, és az úgynevezett jóléti erdő, és ezek aránya az elmúlt időszakban az utóbbiak rendkívüli mód, helyesen, megnőtt. Itt főleg az állami tulajdonú erdőknek a társadalmi igények kielégítése kapcsán az utóbbi két funkcióban nagyon nagy a szerepük. Más kérdés az, hogy ennek a költségvetési elszámolását az ide vonatkozó rendszer szerint biztosítani kell.
Ami a további diákat illeti - elnézést, hogy lapozgatni kénytelenek, nem tudtuk megoldani itt a technikát, hogy vetíteni lehessen - a 6-os dia tartalmazza az erdőgazdasági területeket. Az 1. napirendi pont kapcsán már szóltam arról, hogy kilencszázhatvan-egynéhány ezer hektár, durván kilencszázhetvenezer az, ami az állami erdőgazdaságok - 19 erdőgazdaságról beszélek, a honvédségi nincs benne, mint említetem az imént is - kezelésében van, és ebből 912 ezer hektár maga az erdő, a többi egyéb művelési ágba tartozik.
Ami a 7-es diát illeti, ahol az ENSZ '97. évi közgyűlésén elfogadott főbb erdőgazdálkodási célokat fogalmazzák meg, erre csak utalni szeretnék. Ezt igyekszünk azóta is alkalmazni, és a most elfogadott, illetve az idei évben elfogadott erdőtörvény is gyakorlatilag ezeket a célokat igyekszik jogszabályi formában garantálni.
Az állami erdészeti társaságok vagyonkezelésének stratégiáját tartalmazza a 8-as számú dia. Úgy érzem, ha ezt a nyolc szempontot megnézzük, akkor mindenki számára egyértelművé válik, hogy nem kimondottan a klasszikus piacos, tehát a gazdálkodási funkció, hanem azok az egyéb szempontok kerültek előtérbe, amelyek az egészséges levegő, a társadalom, a lakosság egészséges életmódját hivatott szolgálni.
A 9-es dia arról szól, hogy melyek azok a birtokpolitikai irányelvek, amelyek érvényesítése kapcsán ezeket a bizonyos erdőgazdálkodásra vonatkozó szabályokat biztosítanunk kell. E tekintetben a szakmai, hatósági felügyeleti tevékenységet a földművelésügyi miniszter látja el az MNV Zrt.-re vonatkozó törvény értelmében, és ezek azok az általános birtokpolitikai irányelvek, melyek során az erdőgazdálkodásra vonatkozó tételeket is be kell illesztenünk és be kell tartanunk.
A 10-es számú - lehet, hogy nincs sorszámozva - diakép az erdőtörvény legfontosabb tételeit emeli ki, ami az erdőgazdálkodásról, az erdő védelméről és magáról az erdőről szól. Ezek közül két olyan tételt említek meg, ami a mi tevékenységünkben nagyon nagy feladatot, és a korábbiakhoz képest korlátozást jelent. Az erdőtörvény 8. §-ának (2) bekezdése az 5 hektárnál nagyobb, természetben összefüggő erdőt mint a kincstári vagyon részét forgalomképtelennek tekinti, néhány kivételtől eltekintve. Ez alapvetően nem baj, de olyan jellegű birtokösszevonást és az állami erdőgazdálkodás céljait szolgáló erdőgazdálkodói tevékenységet, ami ennél nagyobb területet, például egy-egy fasort, egy-egy állattenyésztő telephely körüli terület egészséges cseréjét illeti, azt korlátozza.
Nagyobb gond, vagy legalábbis ezzel azonos súlyú számunkra a 113. §-ban foglalt rendelkezés, amely előírja, hogy 2010. december 31-ig a határozatlan idejű szerződéseket meg kell szüntetni. Köztudott önök előtt, hogy a volt állami gazdasági tulajdonú erdők most haszonbérleti szerződéssel vannak hasznosítva, és ezek leválasztása már megkezdődött, tehát az 1/1-es tulajdoni lapokat külön gyűjtöttük, ahol pedig ugyanazon helyrajzi számon belül erdő művelési ág van, annak a műszaki leválasztását és a külön nyilvántartását biztosítani kell. A törvényalkotóknak jeleztük, majd esetleg Sirman úr jelzi, hogy ezzel kapcsolatban milyen kibontakozási lehetőség van. Nekünk ez több tízezer tétel leválasztását jelenti.
Ami a 11-es diát illeti, az állami erdészeti társaság vagyonkezelésének főbb céljait fogalmaztuk meg. Úgy hiszem, hogy mindazok a szempontok, amelyek az ENSZ által jóváhagyott célokat és a törvényben meghatározott feladatokat tartalmazzák, azok itt megjelennek.
Én 12-es számú diában az erdőgazdaságok vagyonkezelése során megfogalmazható elvárásokat csak azért emeltem ki, mert ezek a jogszabályban megfogalmazottakon túl beépültek az erdőgazdaságok vagyonkezelési szerződéseibe is, és bár most ideiglenes vagyonkezelői szerződés alapján működnek a gazdaságok, de ez az FVM által jóváhagyott, a KVVM által még nem jegyzett vagyonkezelői szerződés legfontosabb feladatait jelenti. Ezt azért emelem ki, mert itt harmincéves, vagy az FVM által és mi általunk is elképzelhetőnek tartott ötvenéves vagyonkezelői szerződést is el tudunk képzelni. Ez azért fontos, mert az erdőtervezésnél, az erdészeti stratégia végrehajtásánál indokolt, hogy ezek az időszakok beépítésre kerüljenek.
A következő, az erdészeti társaságok vagyonkezelése során megfogalmazott elvárásokat a 13-as dia tartalmazza, amelyen egy ló van fenékkel a vendégek felé. Ott szeretném felhívni a szíves figyelmüket arra, ami a szétosztott anyag elején szerepel mint adat. Magyarországon az erdészeti növedék 10,3-10,5 millió köbméter - itt az erdész kollegák ezt megerősíthetik. Tízmillió köbmétert kellene kitermelni. Most durván Magyarországon a kitermelt erdő fatömeg-mennyisége olyan 6,2-6,3 millió köbméter, és ebből 3,6 millió köbméter az állami erdőkben kitermelt fatömeg. A kitermelt faanyag egy jelentős része nem hasznosul, és elsősorban ezekre irányul az a kormányzat által is meghatározott feladat, hogy minél több energetikai célú hasznosítást építsünk be az erdészeti stratégiába. Ennek során most két olyan öt és tíz megawattos erőművet üzemelünk be az idén, ami már műhelyértékkel és gyakorlati tapasztalatokkal is szolgál, és az FVM-mel együttműködve az MVM hasznosításában további öt ilyen erőmű bázist jelöltünk ki. Ehhez az erdőgazdaságoktól a faapríték rendelkezésre áll. Ennek megvalósítása körülbelül két-hároméves programban lehetséges. Az első háromnak a helyét kijelöltük, a megvalósításra vonatkozó tanulmányterveket elkészítettük, és az engedélyezési okiratokat beszereztük, a fedezetet a beruházáshoz az MVM fogja biztosítani.
A következő tábla a vagyonkezeléssel összefüggő fontosabb feladatokat tartalmazza, erre nézve nagyon sok hozzáfűznivalóm nincs. Célunk az, és ebben a bizottság megerősítését is szeretném magam mögött tudni - vagy akik ezt csinálják, azok is szeretnék biztosan -, hogy végleges vagyonkezelői szerződéssel hasznosuljon az állami erdőterületek teljes területe, és ehhez az MNV Zrt.-nek a minisztériumok jóváhagyásával a már kiadott erdőkezelői, vagyonkezelői szerződést meg kell kötnie.
Ami az erdészeti társaságok gazdasági tevékenységét illeti, az a 15-ös táblázattól követhető nyomon. Ezek között talán azt emelem ki, hogy a társasági csoport sajáttőkeértéke 2002-től 2008-ig 22,9 milliárd forinttal, több mint másfélszeresére nőtt, és azoknak a feladatoknak ebben az időszakban, amit a korábbi vagyonkezelői szerződésekben megfogalmazott, gazdasági tekintetben eleget tett, a likviditása, az árbevétel-arányos nyeresége és a tőkeszerkezet megfelel egy egészséges versenyképes erdészeti társasági körre vonatkozó elvárásnak, igénynek. Az erdészeti társaságok költségvetési kapcsolatait tartalmazza a 17. számú táblázat, amiben arra hívom fel a szíves figyelmüket, hogy az erdőgazdaságok befizető pozícióban vannak: ha a nulla alatti részt nézzük, akkor például 2008-ban már meghaladta a 9 milliárdot, és a 2009. évben 10,5 milliárd befizető az erdőgazdasági kör. Nem különösebben indokolt, hogy költségvetési támogatást kapjon, de szerencsés lenne az elszámolásoknál, például az erdő által megtermelt szén-dioxid-kvótát legalább, mint az erdészet hozadékát, megjelentetni, ugyanis ez most a Környezetvédelmi Minisztérium kompetenciájába kerül értékesítésre, és bár a költségvetés kapacitál vagy hozzájut forrásokhoz, de az erdőgazdaságoknál az az érték, amit ehhez hozzátesznek, sem a magánerdőnél, sem az állami erdőnél nem jelenik meg.
Ami az erdőgazdaságok üzleti tervezésének főbb szempontjait illeti 2009-re vonatkozóan, azt a 19. számú dia, illetve kép tartalmazza: itt jórészt szövegbe és adatokba sűrítettük az erre vonatkozó előírásainkat. Azt kell mondanom, hogy a 20. diától kezdődően már érzékelhetik a szövegből is azt a feszültséget, amit a 2008 végén, 2009 elején megjelent általános recesszió jelent számunkra. A válság hatására az erdőgazdaságoknál - főleg a feldolgozott termékeknél, a faipari termékeknél, a parkettáknál, a furnérgyáraknál, a lap-lemez, cellulózipari tevékenységnél - olyan visszaesés következett be, melynek bemutatására a 20. dia alkalmas. Itt a parkettapiacon például az Európai Parketta Szövetség piaci jelentése szerint a 2008-as termelés már 16 százalékkal csökkent, és mintegy egyharmados visszaesést jósoltak 2009-re - ez sajnos be is igazolódott. Azt kérem a tisztelt bizottsági tagoktól, elnézést kérek a szerkesztésért, hogy ha a diák legvégén nézik az utolsó hármat - nem azt, ahol a Kamarás Miklós nevében majd megköszönöm, ha vége lesz a mondandómnak, hanem az előtte lévő két diát - próbáljuk konkrétan bemutatni azokat a parkettagyártásra, illetve -feldolgozásra vonatkozó gondjainkat, amelyek most leginkább az erdőgazdaságokat jellemzik. A három nagy parkettaüzemünknél elbocsátásokra, részleges leállásokra, azt reméljük, hogy talán bezárásra nem kell sort keríteni. Érdekes módon, a Dunántúlon működő cégeink elveszítették piacaik nagy részét, míg az alföldiek talán nullára - úgy tűnik, hogy a keleti piacok meglétével - ki tudják hozni az idei éveiket. Ennyit talán az írott és az írásban kiadott anyaghoz.
Ezt követően az erdészeti társaságok munkájának értékelésénél a 22. számú diavetítőblokkban foglalkozunk a védett természeti területek kezelésével. Nem hátrányos, ha itt három adatra felhívhatom a tisztelt bizottság figyelmét. Az erdészeti társaságainknál vannak az országosan védett erdők 90 százalékban, ezt a mi erdészeti társaságaink kezelik. Ez azt jelenti, hogy a nálunk lévő erdők több mint egyharmada védett ilyen szinten. A Natura-programmal további erdőterületek kerültek valamilyen szintű természeti korlátozás alá, és a 19 állami erdészetnél 526 ezer hektár az az erdő - az összes erdőterületünk 54 százaléka -, ami kijelölésre megtörtént. A múlt évi mérlegben csak védett természeti célokra közel 700 milliót fordítottak az erdőgazdaságok. A következő, ami szintén feladata a társaságoknak, és az elnök úr kérte, hogy adjunk róla tájékoztatást, a közmunkások foglalkoztatása az erdőgazdálkodásban. Itt már közel tizenkét éve tapasztalatokkal rendelkezünk, és ez az egyik legsikeresebb közmunkaprogram. Nemcsak azért, mert az erdőgazdaságban nem felkészült embereket kell foglalkoztatni, hanem azért, mert abban a körben, akik ezt a munkát végzik, mintegy 6-8 hónapos elfoglaltságot jelent. Az itt dolgozó emberek most már több mint 50 százaléka, tavaly 52 százaléka visszatérő, és az itt dolgozók 15 százaléka olyan, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő faipari szakmunkás-bizonyítványt szerzett, amire a legnagyobb arányban van példa a közmunka során, de hangsúlyozom, ehhez azért el kellett telnie 12 évnek.
A közjóléti tevékenységet mutatja be a 24. számú dia. Itt talán nem mindenki előtt ismert, hogy az adott erdőterület nagysága mellett mi mindent végeznek. 15 erdészeti szakiskolát működtetünk 14 kollégiummal, durván 160 kilométeres pályahosszon megy a 16 erdei vasút, és múzeumok, kiállítások, turistautak és közjóléti szolgáltatások körülbelül 2-2,5 milliárd forintban képezik ezt a feladatot. A közcélú és közérdekű ellátandó feladatok körét tartalmazza a 25. tábla. Úgy ítéljük meg, hogy amennyiben a társadalom igényeit ki akarjuk elégíteni, akkor ebben a két táblában összefoglalt legfontosabb feladatokra a későbbiekben is hasonló súlyt, és ami nem kevesebb, legalább ennyi pénzt kell fordítani. Én ezek érdekében az állami erdőgazdasági vezérigazgatókkal és a hozzátartozó szakszemélyzettel azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket itt összefoglaltam, és az írott anyagba is beírtam, előzetes feladatként és a minősítésük, valamint elismerésük feltételeként az MNV Zrt. tanácsa által jóváhagyottan továbbítottam. Köszönöm szépen a figyelmet Kamarás Miklós helyett is. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy az MNV Zrt. részéről kívánnak-e még hozzászólni. (Nincs jelentkező.) FVM képviseletében adok szót. Sirman Ferenc szakállamtitkár úr, parancsoljon!
Sirman Ferenc szakállamtitkár (FVM) hozzászólása
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy nem sok kiegészítést kell tennem, hiszen korábban eljuttattunk az elnök úrnak egy írásos anyagot, ami gondolom, hogy a bizottság tagjai számára rendelkezésre áll, és ebben összefoglaltuk az FVM álláspontját e kérdésben. Amit szeretnék jelezni, hogy a Benedek úr által elmondott vagyonkezelési kérdések ennek a témakörnek körülbelül 70 százalékát lefedik. Ami még ezen felül a mi feladatunk, az a jogalkotás. Ebben a tekintetben jó helyzetben vagyunk, hiszen egy új erdőtörvényünk van, amely az állami erdővagyonnal való gazdálkodás szempontjait és a társadalom jelenlegi elvárásait pontosan leképezi, tehát aktuális, a hozzátartozó végrehajtási rendelet az aláírás előtti utolsó egyeztetések fázisában van. Ezzel ilyen szempontból, azt gondolom, hogy hosszú időre biztosította az FVM azt a jogszabályi környezetet, amely lehetővé teszi, hogy az állami erdőkkel, de egyébként ezzel párhuzamosan magánerdőkkel is színvonalasan bánjanak Magyarországon.
Ami a jogi környezethez tartozik, az az, hogy erdőket felügyelő hatóságok az MgSZH-n belül az erdészeti szolgálat hozzájuk tartozik. Az állami erdőgazdaságok tevékenységét az erdészeti szolgálat évek óta színvonalasnak ítéli meg, és azt gondolom, hogy minden tekintetben elégedett lehet vele, azzal együtt, hogy természetesen itt is vannak olyan feladatok, amelyek elsősorban az erdő újonnan felmerült és a társadalom által elvárt funkcióinak teljesebb érvényesítését jelentik a következő években.
A jogi környezethez azt szeretném hozzátenni - Benedek úr is említette -, hogy az erdőtörvényben egy nagyon fontos cél valósult meg azzal a képviselői módosító indítvánnyal, hogy állami tulajdonú erdőt csak állami részvénytársaság vagy költségvetési szerv kezelhet, ugyanakkor időközben kiderült, hogy egy nagyon picit talán sikerült túllőni a célon, hiszen vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek mezővédő erdősávokat, kisebb-nagyobb összefüggő erdőket kezelnek évek óta jó gazda módjára. (Font Sándor, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.) Feltételezzük, hogy itt az volt a jogalkotó célja, hogy azok az erdőterületek, amelyeket jelenleg az állami részvénytársaságok kezelnek, ne kerülhessenek ki ebből a körből, és az állami tulajdonú részvénytársaságok kezeléséből. Majd javaslattal fogunk a bizottság elé jönni, és feltehetően módosítási javaslatunk lesz abban a tekintetben, hogy ennek a nagyon fontos célnak a megőrzése mellett ezeket a mezőgazdasági üzemeket ne hozzuk olyan helyzetbe, mint amit Benedek úr mondott, hogy a mezővédő erdősávokat vagy a kisebb erdőket az onnan 70 kilométerre levő állami részvénytársaságnak kelljen kezelni. Ezt a témát majd érdemes lesz a következő időszakban átgondolni.
Ami még nagyon fontos, az a vagyonkezelésre vonatkozó kormányálláspont. Az állami erdővagyonkezelést a vagyonkezelési szerződéseken keresztül tudjuk megfelelő módon kontrollálni. Az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy az új vagyontörvény a vagyonkezelési szerződések megkötésébe nem vonja be az FVM-et, tehát jog szerint és a törvény betűje szerint a földművelésügyi miniszternek nincs beleszólása a vagyonkezelési szerződések megkötésébe. Éppen ezért dolgozunk egy olyan kormányelőterjesztésen, amely az állami erdővagyonnal való gazdálkodás hosszú távú szempontjait rakja le, és ebben szeretnénk azt rögzíteni, hogy az FVM-miniszternek van lehetősége a vagyonkezelési szerződések megkötésekor érvényesíteni azokat a szempontokat, amiket fontosnak tart.
Ami a vagyonkezelés egyéb szempontjait illeti, számunkra az a probléma, hogy az állami erdőkkel azok a szervezetek, amelyek a vagyonkezelést végzik, megfelelő színvonalon bánjanak, kevésbé lényeges kérdés az, hogy ezt milyen szervezeti struktúrában teszik, tehát hogy hány részvénytársaság működik és hogy milyen formában. Amit fontosnak tartunk, hogy az a portfólió, amely állami tulajdonú társaság vagy társaságok közvetítésével az erdővagyont kezeli, az portfólió címen legalább nonprofit módon gazdálkodjon. Tehát fontosnak tartjuk azt, hogy ugyan az egyes társaságok között elképzelhetőnek tartjuk a képződött eredmény átcsoportosítását, azt viszont nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy a portfólióból osztalék vagy bármilyen más címen tőkekivonás történjen, hiszen ezeknek nemcsak gazdasági társaságként kell működni, hanem olyan mértékű, a társadalmi elvárásokkal összhangban lévő közjóléti tevékenységet kell végezni, ami miatt a képződött nyereséget az ágazatba, a portfólióba vissza kell forgatni. Összességében talán ezt tartom a legfontosabbnak.
Ha van kérdésük, természetesen szívesen válaszolok. Én nagyjából ennyivel kívántam kiegészíteni az elnök úr által elmondottakat. Köszönöm.
(Az ülés vezetését Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy az előterjesztők közül még valaki esetleg akar-e megszólalni. (Nincs jelzés.) Nem.
A bizottság tagjainak adok szót. Herbály Imre alelnök úr, majd Medgyasszay László.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr, tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy az MNV Zrt. tájékoztatója a magyar nemzeti erdővagyon helyzetéről, illetve azt kiegészítő FVM-es államtitkári kiegészítés tükrözi azt a helyzetet, ami a magyar erdővagyont jellemzi az elfogadott erdőtörvény tükrében, illetve annak a munkának a nyomán, amit az állami tulajdonú erdőgazdaságok folytattak és folytatnak jelenleg is. (Morvai Krisztina távozik az ülésről.) Én biztos vagyok benne, hogy azok a találgatások, amik az erdővagyon privatizálására, a különböző találgatások inkább zavarkeltő felvetések, mintsem megalapozott döntésekre utaló felvetések. Mind az erdőtörvény által leírt szándék, mind pedig a vagyontörvény előírásai biztosítják az állami erdővagyon további állami tulajdonban tartását.
Ami az államtitkár úr által elmondottakat illeti, illetve amit a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. agrárportfólió igazgatóságával folytatott egyeztetéseink nyomán tudok mondani, az az, hogy tényleg belekerült a törvénybe egy-két olyan gátló tényező, amely a hatékony gazdálkodást gátolja, és zavarokat is kelt esetenként a vagyonkezelésben, hisz a törvény megszületése előtt és közben magántársaságok telepítettek állami tulajdonú földön erdőt, aminek a befejezése, átadása még nem történt meg, és ez a törvény által meghatározott szigor gátolja a további vagyonkezelést. (Velkey Gábor visszatér az ülésterembe.) Ezt valahogy fel kellene oldani, és azt, amit az államtitkár úr mondott, hogy a fasorok és egyéb ügyek vagyonkezelése jobb lenne, ha a mezőgazdasági termelők vagyonkezelésében maradhatna, kerülhetne. Én úgy gondolom, hogy az erre irányuló szándékot kellően mérlegelve, közös akarattal lehetne támogatni, természetesen továbbra is fenntartva azt, hogy az erdők többsége, túlnyomó többsége, amik nem tartoznak ebbe a körbe, amit említettem, azok garantáltan állami tulajdonban maradjanak.
Én azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy a tájékoztatót, természetesen kellő kitárgalás után, fogadják el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Államtitkár Urak, tisztelt Bizottság! Jobban örültem volna annak, ha megvalósul Herbály alelnök úr javaslata, miszerint egy kihelyezett frakciülésen tárgyaltunk volna a mai napirendről. (Közbeszólások: Bizottsági.) Ezt javasoltam. Bizottsági ülésen. (Közbeszólások.) Igen, de érthető, hogy a bizottságnak annyi munkája van most egyéb vonatkozásban ebben a szezonban, hogy ezt a módszert választottuk. Még akkor sem tartom fölöslegesnek, ha fél háromkor beszélünk erről és egy kicsit már megfáradva, mert az erdő nagyon fontos. (Demendi László visszatér az ülésterembe.)
Annak is örültem volna, ha ehhez a háttéranyaghoz a minisztériumtól nem ma reggel jutok hozzá, tegnap kapta meg a bizottság, és az elnök úrtól ezt az anyagot mondjuk egy hete megkaptuk volna, mert én nem vagyok erdész csak szimpatizáns, és szakértőkkel, erdészekkel ezt a két anyagot ha átnéztük volna, bizonyára a hozzászólásom is szakszerűbb lenne, és a kérdéseim is szakszerűbbek lennének.
De mindettől függetlenül én azt gondolom, hogy nagyon fontos ez a mai napirendi pont, mert amit Herbály alelnök úr mondott, hogy itt zavarkeltésről beszélt az előzőekben az erdővel kapcsolatban, én azt gondolom, hogy azok a bizonyos megnyilvánulások, amelyek a részünkről, részemről is például megindult a parlamentben is és a nyilvánosság előtt is, az nem zavarkeltés volt, kedves Herbály alelnök úr, hanem az az aggodalom, amely talán nem alaptalan sok történés, ha megnézünk. Ezért nagyon fontosnak tartom. Ez most itt a legfontosabb kérdés - majd elmondom, hogy miért javasoltam ezt az ülést -, és a legfontosabb kérdést talán itt majd tisztázni tudjuk. Mindazonáltal itt közben sikerült ezt az anyagot átnézni, és azért egy-két hozzáfűznivalóm volna ehhez. Elsősorban pozitív hozzáfűznivalóim vannak, azonban van egy kis ellentmondás a 3-4. oldalon leírtak szerint. Egyrészt megdicséri az anyag a szakmailag felkészült, professzionális szervezeteket a vagyonkezeléssel kapcsolatban - így igaz ez -, ugyanakkor az erdőgazdálkodás fejlesztésénél azt nyilvánítja ki, hogy olyan kezelő intézmény, szervezet kialakítása szükséges és a többi. Itt akkor felmerül a kérdés, mert máshol is olvasunk és hallunk arról az MNV-anyagban, Benedek úr által is, hogy korszerű szervezet. Itt mindjárt az első kérdést tisztázzuk, mert ez már felkerült napirendre a parlamentbe is, hogy tervez-e változtatást a jelenlegi struktúrán a Vagyonkezelő zrt., a vagyontanács vagy a kormány, tehát összevonásokat, ne adj' isten, holdingot, amiről szó volt, vagy a jelenlegi 19 erdőgazdaságban gondolkodik. Ez egy olyan kérdés, amit valahol fel kellett tennem. Annak csak örülök, hogy ami itt elhangzott szóban is, és amit olvastunk, itt az erdőgazdálkodás pozitív dolgait hozza elő, tehát nem tévedtem akkor, amikor az erdőtörvény tárgyalása során az erdész szakma mellett tettem le a voksom, mondván, hogy az erdész a legjobb környezetvédő.
Most akkor mi a kérdés? Ne húzzuk az időt, mert a részletekben el lehetne az anyagban is mélyülni. Én azért kezdeményeztem az ülést, mert az egyik erdészeti részvénytársaság vezetője azt mondta nekem, hogy azzal nevezték ki, hogy mindent adjon el, ami az erdőgazdaság tulajdonában van, mert csak akkor fogják konszolidálni azt a részvénytársaságot, ahova most őt kinevezték. Ez összefügg azokkal az aggodalmainkkal, hogy mi lesz az erdővel. Oszkó úr a parlament utolsó parlamenti ülésén tavasszal egy interpellációra elmondta, halkan ugyan, hogy nem kell aggódni, nemhogy nem adjuk el az erdőt, hanem még a részvénytársaságok sem kerülnek vagyonkezelésbe kívülállóknak. Ez a parlament előtt elhangzott, és tulajdonképpen törvénymódosítás kellene ahhoz - én erdészekkel konzultáltam -, hogy valami csavart módon az erdőkezelő részvénytársaságok vagyonkezelői, illetve nem az erdők, hanem a társaság vagyonkezelői jogát egy kívülálló megkapja. Én már 19 éve sok furcsaságot láttam, és ezt a veszélyt, úgy gondoltam, hogy fel kell vetni, de az a helyzet, és kérem, hogy ebben erősítsenek meg, hogy erre ma jogi lehetőség nincs, tehát nem tervez semmi ilyesmit a vagyonkezelő sem, összhangban a vagyonkezelőt felügyelő miniszterrel, tehát nincs erről szó. Ezért fontos, hogy ezt tisztázzuk, és akkor nem lesz zavarkeltés.
A második, ami nagyon lényeges, hogy hogyan áll azoknak a vagyontárgyaknak az eladása, amelyről nekem ez a frissen kinevezett igazgató beszélt. Gondolunk itt a fafeldolgozókra, fűrészüzemekre elsősorban, parkettaüzemekre, ennek a társaságnak is éppen egy komoly parkettaüzem van a tulajdonában, kezelésében, azon kívül ott vannak az erdészházak, vadászházak; erre is van egy konkrét példám, hogy hogyan kívánják egy vadászház tulajdonjogát bizonyos magas vadászati körök, nagyvadak megszerezni, de ezt csak zárójelbe teszem. Ezt szeretném megkérdezni, hogy ezek a tervek hogyan állnak, és van-e itt valami elképzelés, olyan elképzelés, aminek persze mi nem tapsolnánk, sőt tiltakozunk ellene, mert véleményünk szerint az erdőgazdálkodáshoz szükséges vagyontárgyak eladása bűn az erdőgazdálkodással szemben. Én nem vagyok erdész, és nekem csak a kezemet fogják erdészek, hogy igenis, egy fafeldolgozó, egy parkettaüzem, sőt egy erdészház, egy vadászház is az erdőgazdálkodáshoz igenis szükséges létesítmények, és ezek eladását a szakma tudomásom szerint nem támogatja. Sokszor láttuk az elmúlt évtizedekben vagy elmúlt másfél évtizedben, hogy a szakma valamit támogatott, vagy nem támogatott, és egészen másként történt a dolog.
Végül, de nem utolsósorban, és tényleg nagyon rövidre fogtam a mondandómat, mi a véleménye Benedek Fülöp úrnak arról, hogy egy ennyire speciális szakmát igénylő területnek, mint az erdészet, a részvénytársaságok egyikében-másikában a kinevezéskor nem követelik meg az erdőmérnöki diplomát - nem technikusról beszélek, az erdőmérnöki diplomáról -, sőt van olyan eset is, amikor olyan menedzsert neveztek ki, akinek inkább a vadászathoz volt köze, mint az erdészethez. És ha már a vadászatnál vagyok, akkor azt szeretném kérni Benedek Fülöp úrtól, kedves Fülöp, hogy a vadászati jognál szíveskedjen a vagyonkezelő azokat a részvénytársaság-vezetőket támogatni, akik védik az állam érdekét, védik az állam vadászati jogát, és nem örülnek annak, amikor mondjuk a Bakonyerdő Zrt. területén a legjobb részt kimazsolázzák bizonyos emberek, és megkapják a vadászati jogot. Ezen már post festa túl vagyunk, majd elővesszük akkor, amikor több adatunk lesz arról, hogy ez hogyan történt. Mindenesetre én nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a Kisalföldi Erdőgazdaság új vezetőjét, de ott is - hadd mondjam el, konkrét információ - egész komoly harcok vannak azért, hogy a vadászati jogot az állam javának rovására módosítsák bizonyos területen. Kérdezem - ez egy mellékkérdés, de azért fontos -, hogy a vadászati jog megtartásában mi a véleménye a vagyonkezelő zrt.-nek. Azt hiszem, hogy a lényeges kérdéseket feltettem, amik engem izgattak, a részletekre pedig majd más alkalommal kitérek. Annak mindenesetre nagyon örülnék, ha a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek beleszólása lenne ezekbe a hosszú távú vagyonkezelési szerződésekbe, csak az a kérdés, hogy él-e ezzel a beleszólásával, és hogyan él, de hát lehet - és ez csak egy zárójeles megjegyzés -, hogy az már a következő miniszternek lesz majd a döntése, hogy hogyan fog élni vele. Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna röviden elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen Borenszki Ervin képviselőtársam kért szót. Parancsoljon!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tényleg nem az időhúzás szándékával, de megütötte a fülemet Benedek Fülöp úr előterjesztésében, hogy a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből befolyó bevétel sorsa az állami költségvetést gazdagítja most. Az én tudomásom szerint erősen korlátozott felhasználással van megkötve, konkrétan környezetvédelmi célokra kell ezt felhasználni, szabály szerint legalábbis. (Velkey Gábor: Benne vannak a szerződésekben.) Én úgy gondolom, hogy az erdő funkciója többek között a környezet védelme, a szén-dioxid lekötésével is bizony szorosan összefügg. Én azt gondolom, és olvasom itt az MNV Zrt. anyagában - azt hiszem, a 8. oldalon - erdőtelepítésnél, hogy az erdőtelepítési program beindításával az erdőtelepítésnek az a hátulütője, hogy a vagyon kezelésében a társaságoknak nincsen földterülete, ami eredményezhetné azt, hogy itt egy nagyobb boom létrejöjjön abban az esetben, ha ebből a szén-dioxid-kvótából kapnának a társaságok.
Az a kérdésem röviden, hogy e tekintetben van-e dolga a bizottságnak szerintetek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Van-e még további kérdés, felvetés? (Nincs jelentkező.) Nem lévén, válaszadásra megadom a szót Benedek Fülöp úrnak. Parancsoljon!
BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Köszönöm szépen. A Herbály úr által mondottakhoz érdemi reagálnivalóm nincs; ami korrigálandó tétel, azt gondolom, a kidolgozásnál majd figyelembe veszi a jelzéseinket a tisztelt bizottság, ha erre sor kerül.
A Medgyasszay úr által tett konkrét kérdésekre igyekszem röviden, és amennyire tudok, konkrétan válaszolni. Tervez-e változást az MNV Zrt. a 19 erdőgazdaság jelenlegi szervezeti struktúráján? A 19 erdőgazdaság szervezeti struktúráján nem tervezünk változást. Az MNV Zrt. tanácsa tavaly október 13-án ülésezett Debrecenben, és akkor az erdőgazdasági tevékenységek összehangolására vonatkozóan hozott döntéseket. A közös beszerzés, a közös értékesítés, az egymással szembeni konkurencia kiküszöbölése, a nemzetközi szerződések összehangolása, a közös sajtó, a védelmi és egyéb, egymással összehangolandó, például energetikai tevékenység közös koordinációja történik meg, az erdőgazdaság szervezeti egységei nem.
Ezen az ülésen döntött, és a kérdések között kimaradt, bár korábban szerepelt már Medgyasszay úr kérdései között (Dr. Medgyasszay László: Majd a következő körben.), hogy egységes számviteli politikát és meghatározott mélységig egységes informatikai rendszert kell kiépíteni. Az informatikai rendszer végrehajtására vonatkozóan, mivel nem hangzott el most kérdés, arra nem térték ki. Tehát ezekre vonatkozóan született a tanács részéről döntés tavaly októberben, és ennek a végrehajtása történt meg, tehát például a parkettagyárak között olyan jellegű konkurenciát, mint eddig, nem engedünk az egyeztetések szerint. Vagy voltak olyanok,, hogy a tűzifával az egyik erdőgazdaság területén megjelent a másik, és aláígért. Tehát ezekről van szó, amiben az összehangolódásnak meg kell történni, és az ilyen jellegű tevékenységet ki kell iktatni. Ezekre vonatkozóan van érvényes tanácsi határozat, az ilyen jellegű együttműködések fejlesztésére köteleztük, együttműködésre és konzultációra köteleztük a gazdaságokat egymással, és megjelöltük azokat, hogy melyik területnek ki a felelőse. (Font Sándor, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.) Például most Tatabányán - milyen erdőközpont van? - a Vértes Erdő a felelőse annak, hogy a beszerzett energetika nagyjából egy áron történjen. Csak jelzem, hogy négyféle áron használjuk most az áramot, vagy azt, hogy mind a három telefontársasággal van minden erdőgazdaságnak külön-külön kapcsolata, vagy hogy hatféle terepjáró kocsikat szerzünk be. Ezek egységesítésére van intézkedés a részünkről.
Azt, hogy mindent adjon el, amit lehet, a képviselő úr korábbi jelzése alapján ezt a Bakony Erdő Zrt.-nél... (Dr. Medgyasszay László: Nem mondtam nevet.) De én azért mondom, mert én részt vettem a Bakony Erdő és a Kisalföldi Erdőgazdaság vezérigazgatójának beiktatásán, sőt, én voltam, aki a legfontosabb feladatokat közöltem vele, azok között ilyen nem szerepelt. Ezt tisztáztam a vezérigazgató úrral, illetve urakkal is. Arról van szó, hogy az erdőgazdaságok számára feleslegessé vált, nem erdő és nem föld ingatlanok értékesítése történjen meg. Erre vonatkozóan készítettünk felmérést. De nem arról van szó, hogy az erdő középén 30 millióért két éve épített vadászházak értékesítésére kerüljön sor, hanem ezek többnyire olyan erdészi szolgálati lakások, ahonnan nyugdíjba mentek az erdészek, akik most lakják, és kérték a megvásárlását. Erre adtam ki egy olyan intézkedést, hogy mérjék fel, de ilyen jellegű konkrét értékesítések még nem történtek. Sőt, ez az intézkedés tartalmazta azt is, hogy az erdőgazdaságok az elmúlt húsz évben több olyan területen építettek vadászházat, menedékházat, amelynek a tulajdoni bejegyzése nem történt meg, és ez is ez év végére fejeződik be, körülbelül 230-240 ilyen ingatlan van. Ezek között is azt próbáljuk megnézni, hogy mely hasznosítható hosszú távon, melyik nem, és nem furfanggal, hanem az erdőgazdaság igazgatóságának hatáskörébe utalva kell felterjesztést tenni a vezérigazgató, illetve a tanács részére, attól függően, hogy az milyen értékű. Tekintettel arra, hogy a képviselő úr megkifogásolta, egy felülvizsgálat lefolytatásáig leállítottuk ezt a folyamatot, a Bakony Erdőnél történt megjegyzésed alapján.
Az erdészeti rt.-knél erdőmérnöki diploma. A Bakony Erdőnél azért került kitűzésre, hogy lehetőleg közgazdász és pénzügyes végzettségű legyen, mert ez az az erdőgazdaság, ahol határidős devizaügyleteknél több százmilliós kiesés keletkezett, és a belső elszámolások, a hatáskörben meghatározott kvótatúllépés olyan jellegű, nem erdészetszakmai, hanem pénzügyi, belső elszámolási problémák voltak, ami ezt indokolta.
Ami a vadászati jogot illeti: az erdőgazdaságok vagyonkezelésében, mint említettem, 970 ezer hektár föld van, tehát ez az állami tulajdonú föld, ahol alapjogon a vadászati jog gyakorlása is az államot, jelen esetben az erdőgazdaságokat illeti meg. 2007-ben ját le az a tízéves ciklus, amely alapján az új vadászati törvény meghatározta a vadászterületeket. Ekkor az erdőgazdaságok kezelésében 1 millió 150 ezer hektár vadászterület volt. Most ez 1 millió 300 ezer hektár, tehát az átalakulások során mintegy 120-130 ezer hektárral nőtt az erdőgazdaságokhoz tartozó vadászterület nagysága. Az FVM jelzésére és mások jelzésére 35 különleges rendeltetésű vadászterület kijelölése van most napirenden, illetve most már olyan 25-26-nál tartunk, 12 van még hátra. Ott az az egyezség született közöttünk, hogy sem több, sem kevesebb nem lehet a különleges rendeltetésű vadászterületű sem erdő, sem más társasági vagy földhasználati közösségnél levő terület nagysága, mint eddig volt. Ez a pillanatnyi helyzet.
A kisalföldi erdőgazdaságnál pedig kilenc önkormányzat kezdeményezte, hogy részére a vadászati jogot biztosítsuk olyan területen, ahol a magántulajdonú, az önkormányzat lakosai tulajdonában lévő földeken akarnak vadászterületet kijelölni. Ez még nincs véglegesítve, ilyen megkeresés van nálunk, most folyik az eljárás. Köszönöm szépen.
Borenszki úr, a kvóta. Itt mi elég sokat vitatkoztunk az erdőtörvény előkészítése kapcsán, és próbáltuk belecsomagolni, hogy hogy lehetne az erdőgazdálkodás forrásoldali pozícióját erősíteni. Ha megnézzük, a 3. § úgy rendelkezik, hogy amit az erdő megtermel, annak a hozadékát az erdő fejlesztésére és fenntartására kell fordítani. Több országban a környezetünkben a széndioxid-kvóta az erdőgazdálkodót illeti meg, természetesen az államot fölötte, de nem áttételesen, hanem direktben. Én erre utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy rendkívül sok társadalmi feladatot kell ellátni az erdőgazdálkodóknak az előbb említett funkcióknak az ENSZ által meghatározott hét, vagy egyesek szerint nyolc kiemelt szempont szerint, és ehhez nincs meg a kellő forrás. A szomszédos országokban, két, illetve három országban is van arról konkrét ismeretem, hogy a kvótával az erdőgazdasági kör rendelkezik, és ezt az erdészet fejlesztésére fordítják. Erre utaltam, amikor ezt a megjegyzést tettem.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést a bizottságtól, hogy szót kértem ismételten.
Köszönöm a korrekt, rövid és érthető válaszokat, bár azt szeretném pontosítani, mert a Bakonyi Erdő került nevesítésre, hogy csak a Bakony Erdőnél állította le a vagyonkezelő ezt a folyamatot a parkettaüzemmel kapcsolatban - tudjuk, hogy miről beszélünk - vagy általában minden részvénytársaságnál, 19 részvénytársaságnál leállították a különféle értékesítési szándékokat és folyamatokat, és ezt felülvizsgálják, és mikor döntenek arról, hogy ez folytatódik-e vagy nem. Ez az egyik.
A másik az, hogy azt csak üdvözöni tudom az egységes gazdálkodást az erdészeteknél, hiszen még laikusként is tudom, hogy van olyan erdőgazdaság, amely jó nyereséggel tud dolgozni, olyan adottságai vannak, és van, amelynek kevésbé jó adottságai vannak, és annak is működni kell. Itt egy igazságos elosztás mindenképpen feladat, és a jövedelemelosztás is mindenképpen indokolt.
Azonban az informatikai rendszer, ha már szóba került, akkor hadd kérdezzem meg, hogy hogy áll ez a dolog, mert ismereteim szerint ma sem üzemel még. Másfél milliárd forintot költött erre a vagyonkezelő zrt., amelynek a bekerülési költségét is lehet vitatni. Az írásbeli választ megkaptam a pénzügyminiszter úrtól az erre vonatkozó kérdéseimre, de ezek a válaszok nem megnyugtatóak természetesen sem a beruházási költséget illetően, sem azt, hogy miért kellett ezt az egészet. Illetve, hogy miért kellett, ezt indokolja, részben lehet indokolni, hogy az eddig működő rendszereket felváltják egy jobbal, csak az a probléma, hogy ez a jobb tudomásom szerint nem működik. Mikor fog ez a másfél milliárd forintos csodarendszer működni, és egyáltalán ez a befektetés mikor kerül elszámolásra várható időn belül. Tudom, lehet, hogy ez a jóslások kategóriájába tartozik, de amennyiben erre lehet válaszolni, akkor kérném, hogy kapjak választ ezekre a kérdésekre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e még bárkinek kérdése, felvetése ehhez a napirendi ponthoz? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor ezt a fordulót is, úgy gondolom, hogy kiveséztük. Megköszönöm az MNV Zrt. részéről és az FVM részéről... (Dr. Medgyasszay László: Én még választ kérek.) Van még válasz? Ja, erre a kérdésre. Teljesen logikus, hiszen én csak azt kérdeztem, hogy kinek van még kérdése, azt nem kérdeztem, hogy kinek van még válasza is. Most érkeztünk el ahhoz, hogy van, akinek még válasza is van.
Megadom a szót Benedek Fülöpnek.
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) válaszadása
BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) Köszönöm szépen. A Bakonyerdőnél a teljes kört leállítottuk. A többieknél csak azt állítottuk le, ami abban a fázisban van, ugyanis van körülbelül 20-30 ingatlan, aminek az értékesítése megtörtént. Nem a faüzem, a faüzem külön előterjesztésben ment, a zalai, a bakonyi pedig nincs tervezve értékesítésre, tehát a kisebb ingatlanokról van szó, amire én utaltam, ami az országban körülbelül 30 lehet, de ha szükséges, akkor megnézem, és pontos választ adok.
A többieknél az újakat állítottuk le, tehát ahol már szerződéskötés stádiumában volt, és nem találtunk benne kifogást egy utóellenőrzéssel, azt elengedtük. Meg kell néznem pontosan, hogy ez hol tart, és természetesen, ha szükséges, akkor írásban megválaszolom. Az informatikai rendszer: a 1,5 milliárd forintos rendszer egy programalapító dokumentum szerint került elfogadásra a tanács által. Ez három mérföldkövet vagy lépcsőt határoz meg a végrehajtásban, és 2011-ben kell a teljes rendszer működtetését a szerződésben foglaltak szerint biztosítani. Ez 14-16 modult jelent, és alapvetően - nem akarom a rendszer nevét mondani - hat társaságnál eddig alkalmazott rendszerre épül. A többszöri egyeztetés eredményeként elkezdődtek a munkák, és az első lépcső - a felmérés, az oktatás, a programismertetések - mintegy 600 millió forint értéket képviselt, ez került kifizetésre. A második lépcső tartalmazza most már a konkrét bevezetésre vonatkozó feladatokat, illetve az ehhez rendelt alkalmazási feltételeket, tehát magyarán a meghatározott modulok éles beállítását. A rendszer alkalmazása kapcsán néhány erdőgazdaság - körülbelül fele vagy inkább bő harmada - felvetette azt, hogy neki bizonyos modulok magasabb szinten állnak rendelkezésre, és ezt jobbnak tartja alkalmazni, mint amit a Sagem, bocsánat, nem akartam mondani, a fő vállalkozó ajánlott. Akkor egy olyan köztes megoldás született az erdőgazdaságok egyetértésével, hogy azoknál a cégeknél, ahol fut a rendszer - ez körülbelül az egyharmada -, a bevezetés megtörténik, és már az idei mérleget is ennek alapján fogják összeállítani. Ahol a rendszer alkalmazhatósága év végégig biztosítható, ott ez a másik 4-6 gazdaság kijelölésre kerül, és ahol a leghátrébb vannak ennek az új rendszernek az alkalmazásában, ott a végső határidő 2010 második fele. Ezek egyenként az erdőgazdaságokkal egyeztetésre kerültek, most kerül erdőgazdaságonként kijelölésre a konkrét határidők és feladatok köre, és az erdőgazdasági informatikából körülbelül az eredetileg elfogadtatni szánt rendszerből hat-hét modul kerül alkalmazásra, a többi az erdőgazdaságoknál alkalmazott modulok felújításával, korszerűsítésével és velük való egyeztetéssel kerül bevezetésre, de hangsúlyozom, ezek valamennyi erdőgazdaságnál egységesek lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sirman úrnak adok szót.
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm. Csak egy rövid kiegészítés, mert Medgyasszay képviselő úr kérdezte, hogy a jelenlegi jogi környezetben van-e lehetőség arra, hogy akár az erdők, akár a részvénytársaságok bármilyen módon magánkézbe kerüljenek. Határozottan állítom, hogy nincs, tehát ahhoz, hogy ez megtörténhessen, vagy ebben bármi történhessen, az erdőtörvény és a privatizációs törvény módosítására is szükség lenne, a jelenlegi jogi környezetben ez nem lehetséges. (Dr. Medgyasszay László: Ez megnyugtató.)
ELNÖK: Értjük. Most kérdezem meg, hogy van-e még kérdés, esetleg válasz. (Nincs jelentkező.) Egyik sincs. Én csak kérdezem, hogy Benedek úr itt felajánlotta - Medgyasszay László figyelmébe szeretném ajánlani - az ingatlanlistát. (Benedek Fülöp: Medgyasszay úrnak közvetlenül elküldjük.) Igen, azt megköszönnénk, de én azt kérném szépen, hogy a bizottságunk titkárságára, hogy mindenki, aki akar ezzel foglalkozni, hozzájuthasson. Ez a hivatali eljárás, hiszen bizottsági ülés keretében merült fel ez a kérdés. További kérdés, észrevétel nincs. Lezárom ezt a napirendi pontot, és köszönöm az előadóknak a jelenlétet.
ELNÖK: Az "egyebek" pontra térnénk rá. Velkey Gábor képviselőtársam jelezte, hogy a napirendi pont keretében szeretne egy témakört előadni. (Herbály Imre: És szeretné, ha az FVM maradna.) Megadom a szót.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Arra szeretném kérni az FVM, illetve a Nemzeti Földalap képviselőjét, hogy maradjanak. (Herbály Imre: És figyeljenek!)
ELNÖK: Az "egyebek" napirendi pontnál Velkey Gábor egy olyan közérdekű felvetést szeretne elmondani, amihez esetlegesen szükségeltetik a minisztériumi képviselet is.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Egy teljesen konkrét ügyben szeretném a bizottság, az FVM és az MNV Zrt., Nemzeti Földalap figyelmét felhívni, illetve tájékoztatást kérni az ügyben: ez egy kárpótlási hirdetés, amiről szeretnék beszélni. Most jelent meg a Központi Igazságügyi Hivatal közleménye 2009. október 12-én. Az ország nagyon sok területén, többek között Békéscsabán kárpótlási földek értékesítése történik meg kárpótlási jegyért, vagyis árverési kitűzésről van szó. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazságügyi Hivatal volt a kitűző, ez érinti Békéscsabát is konkrétan. Nem akarom elmondani a részleteket, csak néhány tényadat. Nyilván hozzájutottunk a hirdetéshez, Tóth Károllyal és Hanó Miklóssal gyűjtöttük össze az információt; ezt csak azért mondom, hogy mindenki számára legyen nyilvánvaló. Hanó Miklós jelenleg Békéscsaba alpolgármestere - ült ebben a bizottságban -, Tóth Károlyt pedig, azt gondolom, nem kell bemutatni, ők is Békéscsabán élnek, ezért csak a Békéscsabára vonatkozó adatokat ismerem közvetlenül.
Békéscsaba környékén ebben az árverési kitűzésben két nagyobb terület szerepel több helyrajzi számmal. Az egyik közvetlenül belterülethez kötődő gyepterület, legelőterület, ennek az adatok szerint is durván 26 hektár a területe. Ez az árverési kitűzés azt jelenti, hogy árverési áron aranykoronánként 3 ezer forintért lehet hozzájutni kárpótlási jeggyel ehhez a földterülethez. Ha nincs licitáló, akkor lefelé is mehet a licit, ennek következtében 50 százalékon megvehető, vagyis 1500 forintért lehet hozzájutni aranykoronánként ehhez a területhez. Közvetlenül közművesített területtel határos ez, ráadásul ez a terület gyep, legelő, az öntözött rét mellett van Békéscsabán, Natura 2000-es terület. A piaci árakat tudjuk, 15-20-szoros ehhez képest, ha pedig belterületbe vonják, és közművesítés után értékesítik, százszoros a haszon. A másik terület, amit Békéscsaba esetében konkrétan tudunk, szintén belterülethez közvetlenül kötődő nagyobb földterület, szántó, nyilván sokkal jobb minőségű terület, az értékesítés ugyanezen az áron megy. Az én információim szerint ilyen jellegű kezdeményezéskitűzés, árverési kitűzés néhány évvel ezelőtt történt, amit leállítottak.
Az 1. napirend kapcsán Benedek Fülöp említette azt, hogy két évvel ezelőtt megtörtént az elbirtoklás megakadályozása érdekében a kárpótlási földalap áttétele a Nemzeti Földalaphoz. Először is én szeretném tudni, hogy mi az oka annak, hogy most hirtelen kárpótlási jegyért megtörténik ez az árverési kitűzés, csak kárpótlási jeggyel lehet ebbe beszállni. Nyilvánvalóan mindannyian tudjuk, hogy olyan kárpótlásijegy-tulajdonos, aki maga szeretne gazdálkodni, és maga kapta, nem nagyon van, szétszórva van, ez pedig sajnos azt az érzetet alakítja ki bennünk - bennem is, mindazokban, akik ezt látják, különösen annak fényében, hogy ez belterülethez, közművesített területhez közvetlenül közel van -, hogy felsejlik a spekuláció veszélye. Én az egyéb területeket nem ismerem, tehát nem tudom, hogy a többi megyében hogy van, ezt a két területet ismerem, mert megnéztük; megítélésem szerint ez több mint problémás ebben a helyzetben.
Én úgy tudom, hogy nincsen, aki ebben ilyen szinten, saját jogon szerzett kárpótlási jeggyel részt vehetne. Mellesleg megjegyzem, hogy hetek, hónapok óta Békéscsabán egy hirdetmény a falragaszok formájában kint van a városban, hogy kárpótlási jegyet vásárol. Egyrészt szeretném tudni, hogy mekkora az a terület, ami országos szinten ilyen formájú kezelésben van most már a Nemzeti Földalapnál, de korábban kárpótlási terület volt. Ha jól gondolom, ez az a rövid bérbe adású terület, amiről szintén... (Jelzésre:) Nem az. Mindegy, majd kiderül. Azt szeretném kérdezni, hogy mi az oka annak, hogy ezt írták ki, mi az oka annak, hogy konkrétan ezt a területet írták ki, mikor fognak még ilyet kiírni.
Én azt gondolom, hogy azonnal le kellene állítani magát ezt a folyamatot a lehető leggyorsabban. Megmondom őszintén, én személy szerint nem politikai cirkuszt szeretnék, hanem először is tisztán látni, és érzékelni a folyamatok irányát, a szándékot. A politikai cirkusz generálásának más technikái vannak. Ezért mondom itt, mert azt gondolom, hogy ez a szakbizottság, amelyiknek ebben a dologban valóban tisztán kellene látni, és tájékozottnak kellene lennie. Ha jól tudom, hosszú évek óta nem volt kárpótlási jegyes árverés.
Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy érthető. Ha valakit érdekel a dokumentum, akkor oda tudom adni. Nemcsak a békéscsabai területek vannak benne, hanem az összes ebben a formában kiírt árverési terület. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót az MNV, illetve az FVM képviselőinek.
Sirman Ferenc (FVM) hozzászólása
SIRMAN FERENC szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Azt szeretném jelezni - mindamellett, hogy megértem a képviselő úr jogos aggodalmát, és azt látom, hogy van információja a dologról -, hogy az említett uraknak körülbelül ilyen vastag anyaguk van ezzel kapcsolatban. Én örültem volna, ha ezt is megosztják a képviselő úrral, nem csak azt a néhány lapot, ami ott van, mert akkor teljesen világos lett volna, hogy ezt nem mi generáljuk. Ezt a "nem mi"-t úgy is értem, hogy nem a szocialista kormányok, illetve hogy nem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Ez a kilencvenes években elfogadott kárpótlási törvényeknek az utóhatása, úgyhogy ahhoz, hogy ezt a folyamatot le lehessen állítani, törvénymódosításra lenne szükség, és végre le kéne zárni a kárpótlási folyamatot.
Az a hivatal, amely ezeket meghirdeti, nem az FVM-hez, hanem az igazságügyi minisztériumhoz tartozik. Az elmúlt években jelzések alapján többször állítottuk le ezt a folyamatot, de ezt úgy állítottuk le, hogy semmiféle jogi felhatalmazásunk nem volt, hanem a miniszter urunk odaszólt a miniszter társának, hogy "Papa, állítsátok ezt le, mert ebből botrány lesz!". Ennek ellenére a törvényi kötelezettség miatt ez időről időre előkerül.
Azt javasolnánk a tisztelt bizottságnak, hogy tegyen kezdeményezéseket abban a tekintetben, hogy zárjuk le a kárpótlást, mert tényleg azt hiszem, hogy sem az eredeti célját nem éri el, sem a jelenlegi mezőgazdasághoz kapcsolódó gazdálkodói körök érdekeit nem szolgálja, úgyhogy teljesen egyetértenék vele, ha olyan jogszabályi környezet lenne, amelyben a folyamat leállítható lenne.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úr.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engem a kárpótlási törvény akkor is felháborított, amikor megszületett, de spongya rá, majdnem végrehajtottuk, földhöz jutottak azok, akik akartak - sajnos nem mindig azok, akiknek szánták ezt -, de ez, ami most kezd kialakulni, felháborít.
Úgyhogy az a javaslatom, hogy a bizottság forduljon levélben az illetékes miniszterhez, illetve kérjük fel Gráf miniszter urat, hogy próbáljuk ezt megakadályozni. Vegyük meg kilóra a papírt attól, akinél még van - mondom, kilóra -, és adjuk ezt a Nemzeti Földalapnak, ha már nem sikerült oda juttatni, ahová kellett volna ezeket a földeket.
Egyébként úgy emlékszem rá, hogy a törvény úgy szólt, hogy a kárpótlásból visszamaradt földeket a vagyonnevesítés szabályai szerint kell azoknak a tagoknak, dolgozóknak felosztani, akiknek a földjét érintette, de nyilván ezek közben megszűntek, felszámolták, végelszámolták őket. Elkövettük azt a hibát - hogy most ki követte el, azt nem tudom -, hogy nem módosítottuk akkor időben ezt a törvényt, hogy akinek nincs jogutódja, az kerüljön állami tulajdonban. (Közbeszólás: Ez nem állami tulajdon.)
Benedek Fülöp (MNV Zrt.) hozzászólása
BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Az első dolog arról szólt, amiről én beszéltem, hogy ki voltak jelölve kárpótlásra a földek '94-ben vagy '93-ban, és ezeket... (Herbály Imre: '92-ben.) '92-ben volt az eleje, mert volt egy 1-es, 2-es, 3-as, és ezeket a földeket nem vették meg kárpótlási jegy ellenében adott településeken, de valaki művelte, és aki művelte, az arra készült, hogy tavalyelőtt letelik a tizenöt év, és az elbirtoklás szabályai szerint ő jogosult lesz a tulajdonába venni. Én ezekről beszéltem tehát, nem azokról, amikből kárpótlási árvereztek és maradt valamennyi. Ezek főleg állami tartalék földek voltak régen, vagy az állami gazdaságok tulajdonában lévő állami földek, tehát én ezekről beszéltem.
Amiről most szó van, azt Sirman úr pontosan definiálta, és te is tudod, hogy körülbelül két évvel ezelőtt jelentek meg ismételten, hogy az állami tulajdonú földekből álljunk mögé a még meglévő kárpótlási jegyeknek. Az állami tulajdonú földekre vonatkozó jogszabályok szerint, az NFA-törvény, illetve most az MNV Zrt.-törvény úgy rendelkezik, hogy a 19. számú 2002-es országgyűlési határozat, és az NFA-törvény és az MNV Zrt.-törvény határozza meg, hogy milyen birtokpolitikai irányelvek szerint kell az állami földeket hasznosítani. Ebben kárpótlási célra átadandó föld nem szerepel, és ezen az alapon szólt annak idején át két éve a földművelésügyi miniszter az igazságügyi miniszternek. Most az érvényes szabályok szerint - persze a jogszabályok ettől még értelmezhetőek így meg úgy, de az állami tulajdonú földekre érvényes MNV Zrt.-törvényről beszélek - a felsorolt hasznosítási elvek között az, hogy én ezt kárpótlási célra X, Y vagy Z településen rendelkezésre bocsássam, nem szerepel.
Legfeljebb azért köszönöm meg, ha átadod ezt a listát, hogy nem kerülte-e el valahol a figyelmünket, hogy korábban kárpótlásra kijelölt területek esetleg mégis ottmaradtak úgy önkormányzati, vagy - ahogy Herbály úr utalt rá - még a kárpótlást végrehajtó bizottságok kezelésében, amit nem sikerült feltárnunk a felmérés alapján, amikor erről a 35-40 ezer hektárról én beszéltem, amikor ezt két évvel ezelőtt lezártuk. Tehát nincs ilyen föld az állam kezelésében, nincs is ilyen jogcím, 2007-ben sem volt, amikor ezzel először előjöttek, de most 2009-ben sincs. De megköszönöm, ha az egészet megkaphatom és átnézem, leellenőriztetem. (Velkey Gábor: Megjelent a közlönyben.) Akkor nem kell, ha megjelent a közlönyben. Mondtad a dátumot. Mindegy, megnézzük. Köszönöm szépen. (Velkey Gábor: Október 12-én lesz az egyik árverés, a másik meg 22-én. Az a kérdés, hogy addig ezen a logikán le lehet-e állítani. Le kell állítani.) Köszönöm szépen. Köszönöm a jelzést mindenképpen.
ELNÖK: Akkor összegezésképpen azt megállapíthatom-e, hogy a bizottság szeretne ebben úgy állást foglalni -, ha jól értettem az eddigi hozzászólásokat az MNV Zrt. és az FVM részéről is -, hogy javasoljuk a bizottság részéről két miniszter úrnak való tájékoztatást, ez az IRM és az FVM, hogy járjanak el, hogy ezt a hirdetményt vonják vissza? Ez az első, azt hiszem, az első és legfontosabb.
A második: a bizottság egy teljes körű tájékoztatást kér, hogy mennyi ilyen nyilvántartásban lévő kárpótlási föld, földalap létezik még, és egyáltalán mi ezzel a szándéka a jelenlegi kezelőjének. Stratégiailag erre készült koncepció, hogy ezt így szeretnénk értékesíteni, majd netán kárpótlási jeggyel, vagy valami, vagy nem, ez majd enyészetté válik és a Nemzeti Földalapba kerül egyszer bele?
De ilyen véletlenszerű spontaneitást ne csináljunk, mint amit most Velkey Gáborék feltártak, hanem akkor a meglévő nyilvántartott kárpótlási földalapok, amelyek ilyen-olyan úton nem lettek akkor kárpótlásra kimérve, és megszűnt azóta a valamikori kezelő téesz, s a többi, s a többi, ezekkel a területekkel egyáltalán mi a koncepció, mi a vagyongazdálkodási elképzelés, hol tartunk ezzel.
Először is, összességében azt merem javasolni, hogy egy ilyen irányú megfogalmazással éljünk -, ha felhatalmaztok, akkor Katalinék a titkárságon megfogalmazzák -, hogy leállítani azonnal, visszavonni ezt a felhívást, és egy teljes körű tájékoztatást kérünk a kimarad kárpótlási földek további sorsáról. Nem tudom, hogy ez így érthető-e; kérdezem.
Benedek Fülöpnek adok szót.
BENEDEK FÜLÖP (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.): Köszönöm szépen. Érthető; az első része nem is kíván szerintem különösebb kommentárt. Az MNV Zrt.-törvény - ami a földalapról szóló törvényben foglaltakra épül, ezt átvettük egy az egyben - úgy rendelkezik, hogy az ilyen jellegű kárpótlásból, szövetkezetből, öröklésből, ismeretlen tulajdonosból, tehát fel vannak sorolva a jogcímek, a Nemzeti Földalaphoz kell, hogy kerüljön. Itt az előző lépcsőt, amire Sirman úr utalt, jó lenne rendezni: lezárni azt a bizonyos kárpótlási törvényt, amellyel ezt mindig kinyitják. Én most jogalkalmazó vagyok, azért kértem a listát, mert nem biztos, hogy tökéletes a nyilvántartásunk - és akkor nem nagyot tévedtem -, hogy ezt leellenőrizzem, de jog szerint a Nemzeti Földalap tulajdonában lévő földből kárpótlás nincs kijelölve, nem is lehet, mert ennek jóváhagyása az FM-miniszter kompetenciája az MNV Zrt.-törvény, illetve a korábbi NFA-törvény értelmében is. (Velkey Gábor: Akkor nyilván a státuszukat rendezni kell ezeknek a földeknek.) A státuszban az a lépcső az én megítélésem szerint, amit elnök úr volt szíves jelezni, a két miniszter kompetenciája lenne, hogy a jogszabály ezt zárja le.
ELNÖK: Akkor azt is belefoglalnám ebbe a levélbe, hogy esetleges jogszabály-változtatást szükségesnek látnak, erre tegyenek javaslatot, akár kormány, akár képviselői indítvány tekintetében, hogy ezt meghozzuk (Herbály Imre: A kárpótlás lezárására.), amilyen koncepció van, annak a koncepciónak a megvalósítására. Ha az a koncepció, hogy zárjuk le a kárpótlást, és ne legyen himihumi földeladás, már elnézést, hogy ezzel a szóval illetem ezt, Velkey Gábor legalább azt az ismert területre vonatkoztatva... (Herbály Imre: Nem himihumi. - Velkey Gábor: Az a kettő biztos, amit én ismerek.) Szóval ami 1500 forintról százszorosára nőhet fel, az több mint aggályos, hogy nem köznyilvános, ha szabad így fogalmaznom. Tehát a felfüggesztés, leállítás, teljes körű tájékoztatáskérés és esetleges jogszabály-módosítás: ez a három nevesített része lenne ennek a levélnek, amit a bizottság nevében írnék a két miniszter úrnak. Köszönöm szépen. Ha ez így elfogadható, akkor ezt így megfogalmazzuk.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy várhatóan jövő héten kedden, 10 órakor ülésezünk, a költségvetés lesz a legnagyobb témánk, kettő kisebb törvénytervezet, illetve témakörünkben ellátandó feladat lesz még, ami nem olyan nagy időt vesz várhatóan igénybe a jelenlegi ismereteink alapján.
Van-e még olyan kérdés, amit az "egyebek" napirendi pont keretében bárki tájékoztatásképpen el szeretne mondani? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a segítséget.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 13 perc)
|
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Várszegi Krisztina