MB-24/2009.
(MB-113/2006-2010.)
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. október 6-án, kedden, 9 óra 8 perctől
Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók:*
Megjelent:*
Megnyitó*
A napirend megállapítása*
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/10744. számú törvényjavaslat (általános vita)*
Görözdy Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Hozzászólások*
Görözdy Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) válaszai, reflexiói*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése*
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló T/10745. számú törvényjavaslat (Általános vita)*
Dr. Erdei György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Erdei György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése*
Egyebek*
1.A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10744. szám)
(Általános vita)
2.A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10745. szám)
(Általános vita)
3.Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Csontos János (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Bodó Imre (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) dr. Ángyán Józsefnek (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Kékkői Zoltán (Fidesz) megérkezéséig dr. Medgyasszay Lászlónak (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) Herbály Imrének (MSZP)
Dr. Erdei György szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Görözdy Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Borsányi-Bognár Levente főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 8 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz). a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait! Köszöntöm a munkánkat segítő tisztségviselőket. Köszöntöm az egyes napirendi pontokhoz érkezett előadókat. És köszönöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik bizottsági ülésünket.
A napirendtervezetben három napirendi pontot jelöltünk meg, ezt írásban előre kiküldtük a képviselőtársaknak. Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel a napirendtervezethez. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazzunk róla!
Kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a napirendtervezetet. Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú. Ezek szerint fogunk haladni.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/10744. számú törvényjavaslat (általános vita)
Az első napirendi pont a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/10744. számon benyújtott törvényjavaslat, amelynek az általános vitájáról vitatkozunk. Köszöntöm a kormány nevében Görözdy Zsuzsannát. Megadom a szót, hogy ismertesse a jövedékitörvény-tervezetet.
Görözdy Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
GÖRÖZDY ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A jövedéki törvény módosítása alapvetően jogharmonizációs indíttatású, az Unióban elfogadásra került ugyanis egy új jövedékiadó-irányelv, amely 2010. április 1-jén fog hatályba lépni, és a tagállamoknak 2009. december 31-éig kell az irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogukba átültetni.
Az új irányelv tulajdonképpen a közösségi szinten harmonizált jövedéki adózás eddigi szabályait nem igazából érintette. Ami változást jelent az új irányelv alapján, az a jövedéki termékek közösségi adófelfüggesztéses, adó nélküli forgalmazására vonatkozik. Ebben az esetben tehát, amikor közösségen belül adófelfüggesztéssel szállítanak jövedéki termékeket, a továbbiakban nem papíralapú okmányolás fog érvényesülni, hanem bevezetésre kerül az elektronikus okmányok használata, ami egy, a bizottság és a tagállamok által közösen működtetett számítógépes rendszerben fog megvalósulni. Ez a számítógépes rendszer biztosítja azt, hogy az egyes szállítmányok a szállítás során végig nyomon követhetőkké válnak, és ezáltal az adó nélküli termékek szállításánál jelentkező csalások, visszaélések jobban kézben tarthatók lesznek. Tehát a bizottság és a tagállamok azt várják ettől az új rendszertől, hogy kevesebb csalásra lesz lehetőség a jövőben.
Az irányelv az elektronikus okmányolást kötelezően a közösségi relációban írja elő, és a tagállamokra bízza, hogy a belföldön megvalósuló adófelfüggesztéses szállításoknál is alkalmazzák-e ezt az új rendszert vagy nem. A törvényjavaslat magyar, tehát belföldi relációban is javasolja bevezetni ezt az új okmányolási rendet.
Az okmányok benyújtására kétféle lehetőséget biztosít a törvényjavaslat. Egyrészt a gazdálkodók kiépíthetnek egy közvetlen számítógépes kapcsolati rendszert a vámhatósággal, másrészt - főleg a kisebb forgalmú gazdálkodókra gondolva - lehetőség lesz az okmányoknak az ügyfélkapun keresztüli benyújtására is.
Nagyjából ennyi lenne a jövedékiadó-irányelvhez kapcsolódó jogharmonizációs változás. A törvényjavaslat természetesen minden irányelvi rendelkezést az egységes szabályoknak megfelelően átültet a jövedéki törvénybe.
Egy másik jogharmonizációs változás az előre csomagolt termékek végleges mennyiségére vonatkozó irányelvi rendelkezéseknek való megfeleléshez kapcsolódik. Ennek a lényege az, hogy nem lehet a termékek kiszerelési egységére hivatkozással megtiltani bizonyos kiszerelési termékek forgalmazását. A jövedékiadó-törvényben az egyéb borok tekintetében van egy olyan rendelkezés, hogy két liternél nagyobb kiszerelésben nem lehet egyéb bort forgalmazni. Ez a tiltás, korlátozás a továbbiakban nem tartható fenn az uniós szabályok, irányelvi rendelkezések alapján, így a törvényjavaslat lehetővé teszi a két liternél nagyobb forgalmazást is, azonban ezt előzetes vámhatósági bejelentkezéshez, bejelentéshez és vámhatósági nyilvántartásba-vételhez köti. Ezen kívül a biztosíték, a jövedéki biztosíték minimuma és maximuma abban az esetben, ha mondjuk belföldön egy termelő két liternél nagyobb kiszerelésű egyéb bort kíván forgalmazni, akkor az megduplázódik.
Előírásra kerül, hogy hivatalos zárat kell felhelyezni az ilyen nagyobb kiszerelésű egyéb borra, továbbá a rendelkezések, az új rendelkezések betartatása érdekében adózás alól elvontnak fog minősülni az az egyéb bor, amit két liternél nagyobb kiszerelésben hoznak forgalomba, de nem teljesítik a bejelentési, nyilvántartásba-vételi kötelezettséget.
A törvényjavaslat megpróbált tehát olyan szabályokat is beiktatni a változtatással párhuzamosan, amelyek az ellenőrizhetőséget a vámhatóság részére ebben az esetben, tehát amikor ilyen nagyobb kiszerelésű bor forgalmazására kerül sor, biztosítani fogja.
Az alkoholokat is érinti némileg ez a változtatás. Ott eddig is volt lehetőség két liternél nagyobb kiszerelésben forgalmazni, de az engedélyhez volt kötve. Most ezt az engedélyeztetést a továbbiakban nem lehet fenntartani, és az engedélyeztetés helyett - ugyanúgy, ahogy az egyéb bornál - egy előzetes bejelentés és nyilvántartásba-vétel fog szintén hatályba lépni.
Van egy harmadik jogharmonizációs módosítási javaslat is a törvényjavaslatban, ez pedig a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvhez és annak a kereskedelmi jogszabályokba való átültetéséhez kapcsolódik. Nem lehet generális szabály a továbbiakban a kiskereskedőknél a működési engedély, hanem ehelyett a bejelentési kötelezettség fog érvényesülni. Ezt a jövedéki kereskedelmi szabályokba és a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység tekintetében kellett szintén átültetnünk.
Működési engedély a jövedéki termékek közül egyedül a dohánytermékek forgalmazására marad fenn, egyébként pedig a bejelentés lesz a főszabály. Mindamellett a jövedéki termékek esetében eddig érvényesülő sajátos szabályok azért a továbbiakban is fennmaradnak, így ha üzlethelyiségen kívül történik jövedékitermék-értékesítés - ilyen lehet a közterületi, a vásárban, a piacon vagy az alkalmi rendezvényen való értékesítés -, az a továbbiakban is a vámhatósághoz történő előzetes bejelentés alapján lesz lehetőség. Tehát a vámhatóság tudomással fog bírni arról, ha nem üzlethelyiségben folyik a jövedéki termékek értékesítése, hogy az hol és milyen termékkörben történik. Tehát az ellenőrizhetőség ebben az esetben is biztosított lesz.
A törvényjavaslatban vannak még egyéb, nem jogharmonizációhoz kapcsolódó változtatások. Ezek jellemzően a jogalkalmazást segítő, könnyítő, egyszerűsítéseket jelentő változtatások lennének.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna röviden elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Megadom a szót a képviselőknek a törvénytervezet kapcsán. (Senki nem jelentkezik.) Tehát a kormányoldal sem támogatja a törvényjavaslatot (Derültség.), ha jól látom az eddigi hozzászólásokból. Kérdezem, hogy ezt meg is erősítik-e esetleg a kormányoldalról. (Demendi László jelzésére:) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): A beterjesztett törvényjavaslatot támogatjuk, általános vitára alkalmasnak tartjuk.
ELNÖK: Néhány szóban hozzá szeretnék szólni, ezért az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Van egy általános kérdésem, észrevételem. Értem azt az uniós irányelvet, amelynek az alapján 2010. január 1-jéig át kell ültetni az új elektronikus nyilvántartási rendszerbe, az Excise Movement and Control System, EMCS - ahogy itt látjuk ennek a rövidítését - rendszerbe, és talán áprilistól ennek működőképesnek kell lennie.
Ugyanakkor szeretném megkérdezni, hogy önöknek mi az információjuk arról, hogy a többi uniós ország hogyan viselkedik. Mert akikkel eddig beszéltem, érintettekkel, mondjuk így, azok egyelőre nagyon bonyolult rendszernek látták, nagyon komoly új ügyviteli rendszer bevezetését látták e mögött, és kellő aggályuk volt, hogy ez magyar részről működőképes-e, működőképes lesz-e április 1-jére. De kiderült - és ez most már hír -, hogy az Európai Unió néhány tagországa gyakorlatilag nem hajlandó e felé elmozdulni. Itt az irányelv az, hogy ez egy teljesen egységes, az Európai Unió területét lefedő egységes rendszer, amelyben a jövedéki termékek mozgását elektronikus úton tudják nyomon követni, minden nyomkövetést le tudnak fedezni. Mi van akkor, hogyha néhány ország, amelyek között van néhány elég súlyos, nagy súlyt képviselő tagország is, nem fogja ezt a rendszert bevezetni, nem akarja ezt a rendszert egyelőre bevezetni - úgy tudom, ebből most elég komoly vita van -, és ez a rendszer nem fog működni, nem lép életbe mondjuk április 1-jével, miközben mi itt lehet, hogy nagyon ügybuzgóak vagy nagyon tudatos tagország, tagok vagyunk, ezt a rendszert felépítjük, minden szereplőre törvényi erővel rákényszerítjük, és amúgy kiderül április 1-jén, hogy teljesen értelmetlen volt. Ekkor mit csinálunk? Azt szeretném megkérdezni, hogy akkor ezt átalakítjuk magyar rendszerré, vagy erre mi a válasz egyáltalán? Ezzel tetszettek-e foglalkozni, illetve mi a nemzetközi kitekintés jelen pillanatban, mert úgy tudom, hogy ebben folyamatosan elég komoly viták voltak a tagországok között.
A másik - és csak megemlítem, hogy egy régi vitánkról vagy vesszőparipánkról van szó - a gyümölcsborok témája. Sajnos azt kell mondanom, hogy a gyümölcsbor a magyar szeszhamisítás alapanyaga, és erre csak egy jellemző eseményt mondok. Most itt látom, hogy még további könnyítéseket engedünk meg, merthogy az Unió ezt most már így teszi. Rendben van. A magyar hatóság nem tudja lekezelni a gyümölcsbor kérdését. Gyakorlatilag akik engedéllyel rendelkező gyümölcsbor-előállítók - Magyarországon ilyen forgalom nincs -, azok ennek a döntő mértékét papíron exportálják, nézzük majd meg! Azok, akik egyáltalán engedélyt kaptak, illetve bejelentéssel élve ma gyümölcsbort állítanak elő, döntő mértékét exportálják - papíron. Igazából nem exportálják, az így megmaradt alapanyag... Mert a lényeg az, hogy gyümölcsborhoz gyakorlatilag klasszikus csigerbor-gyártási alapanyagot kell előállítani, azaz cukorból és vízből alkoholt erjesztenek nagyjából, ehhez adnak különféle gyümölcsadalékot, sűrítményt, és ezt nevezik utána gyümölcsbornak. Van, aki ezt issza, rendben, az ő dolga.
Magyarországon erre nincs fogadókészség, ez az eljárás viszont tökéletesen megfelel a klasszikus szőlőbor-hamisítás alapanyagának. Ezért aztán ezt az így legálisan előállított úgymond gyümölcsbort papíron exportálják, de igazából nem exportálják, hanem ez a nagy mennyiség itt marad Magyarországon a hamis bor alapanyagának.
Ezt a rendszert - érthetően - a bizottság keretein belül valószínűleg nem fogjuk tudni megoldani, csak most is azt érzékelem, hogy további teret engedünk a gyümölcsbornak EU-jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva, miközben a hatósági oldalt nézve ennek az egésznek a működését, azokat, akik gyümölcsbor előállítására bejelentkeztek, tehetetlenül nézzük, és úgy néz ki, hogy ez így van rendjén.
Én ezeket a felvetéseket vetem fel, több apró részlet talán nem is a Mezőgazdasági bizottság területéhez tartozik. Én ezt az egy részt szerettem volna kiemelni, kérdezve, hogy önök ezt hogy látják, mi a véleményük erről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Van-e további hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Az ülés vezetését visszaadom.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Ha nincs további kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor megadom a szót az előterjesztőnek.
Görözdy Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) válaszai, reflexiói
GÖRÖZDY ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Magyarország nagyon jól áll a felkészülésben az EMCS-rendszer bevezetését illetően. A tagállamok nyilatkozhattak arról, hogy kezdő tagállamok lesznek-e, vagy pedig fokozatosan vezetik be ezt a rendszert. Magyarország vállalta a kezdő tagállami pozíciót, ami azt jelenti, hogy mind a szállítmányok indításának, mind a szállítmányok fogadásának az új rendszerére át tud térni. Vannak olyan tagállamok, amelyek csak a termékek fogadását tudják elektronikusan megvalósítani vagy biztosítani.
Tulajdonképpen 2003-ban hozott az Unió egy olyan határozatot, hogy meg kell valósítani ezt a rendszert, tehát 2003 óta folyik ez a munka az Unióban. A tagállamok nagyon jól tudták, hogy tulajdonképpen milyen dátummal és hogyan kell erre az új rendszerre átállni. Két olyan tagállamról tudunk, amelyek most úgy nyilatkoznak, hogy nekik nehézséget fog jelenteni ez, hogy nem kezdő tagállamokként csak a szállítmányok fogadására is fel tudjanak készülni, ezek a lengyelek és a dánok. A következő jövedéki bizottsági ülés fog ezzel a témával foglalkozni. Náluk a problémát az jelenti, hogy közbeszerzési eljárásban kellett volna megtalálni azt a fejlesztőt, aki ezt a rendszert kialakítja náluk, valami ilyen problémákról tudunk, az egyik tagállamban ez volt a probléma. A másik tagállam pedig arra várt, hogy majd a bizottságtól kapnak egy kész szoftvert, és majd arra fognak felkapcsolódni, de ez nem jött össze. Tehát valóban van egy olyan probléma, hogy tartható-e a 2010. április 1-jei határidő, de az irányelv egyelőre még erről a határidőről rendelkezik, a tagállamoknak erre vonatkozóan kell megcsinálniuk a nemzeti szabályaikat.
Azt tudom elképzelni, hogy ha módosulna ez a határidő, amit én csak irányelv-módosítással tudnék igazából elképzelni, akkor a most kialakított szabályozás hatálybalépését kell majd április 10-éről egy későbbi időpontra áttennünk. Úgy gondolom, hogy az ősz folyamán el fog dőlni, hogy lesz-e irányelvi módosítás, vagy ez a két tagállam valahogy mégis meg tudja oldani a problémáját. Ettől függően a hatálybalépést akkor egy későbbi időpontra lehet tenni, de attól maga a szabályozás készen van.
Magyarországon a gazdálkodókkal a VPOP már nagyon régóta kapcsolatban van, és különböző tájékoztatásokat tartanak, mondhatnám azt, hogy folyamatosan erről az új rendszerről. Amikor a törvényi szabályozás kialakítását elkezdtük, mi magunk is konzultáltunk a szakmai szervezetekkel, a szakmákkal. Ennek nyomán született meg az a döntés, hogy célszerűen belföldön is meg lehet, meg kell valósítani ezt az új okmányolási rendet. Én tehát úgy gondolom, hogy magyar részről nem lesz semmiféle probléma. Más tagállamok részéről lehetnek gondok a fogadókészséggel, de ezt uniós szinten kell majd valami módon kezelni, és akkor a hatálybalépést kell egy későbbi időpontra tenni. Én ezt nem tartom olyan nehezen kivitelezhető problémának. Ha mondjuk most el lesz fogadva a mostani irányelvi rendelkezések szerint áprilisi hatálybalépéssel, és nem derül ki mondjuk az Unió részéről november elejéig, hogy mégsem lesz ez a határidő, akkor, ha ezt így elfogadja az Országgyűlés, és mégis változna az időpont, akkor a tavaszi ülésszakon egy hatálybalépés-módosítást kellene pusztán ezzel kapcsolatban megtenni.
A másik kérdés a gyümölcsbor kérdésköre. Valóban, itt mi is érezzük azt, hogy itt esetleg lehetnek problémák, ezért próbáltunk meg olyan szabályokat beiktatni a törvényjavaslatba, amelyek az ellenőrizhetőséget ebben az esetben is biztosítják, és így a vámhatóság ezt az érzékeny termékkört jobb körülmények között tudja ellenőrizni. De pontosan ennek az új rendszernek a hatálybaléptetése vagy működtetése, az EMCS-rendszer működtetése jelenthet majd megoldást arra, amit az elnök úr említett, hogy papíron kiviszik ezeket egy másik tagállamba, valójában azonban nem kerül ki az országból a gyümölcsbor. Ez az új rendszer, ez az új számítógépes rendszer az ilyen típusú visszaéléseket ki fogja szűrni, mert nem lehet az egyik oldalról elindítani a szállítmányt, mert annak már nyoma van, az benn van a rendszerben, arról az összes tagállam, az összes hatóság tud, tud róla az, akinek a nevére fel van adva az a szállítmány. Ez a rendszer tehát ezt a fajta visszaélést, én úgy gondolom, ki fogja küszöbölni, és ezért lesz nagyon jó, és ezért lenne nagyon jó, hogyha áprilistól valóban működni tudna ez a rendszer.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyanakkor mondjuk a fogadó partner egy Szlovákiában bejegyzett kft., amelynek a tulajdonosa egy magyar, aluljáróban élő személy - csak mondok egy verziót, hogy hányféle lehetőség van. És elektronikusan tökéletesen lejátszódik, tehát minden látszódik meg minden jó, csak a fogadó partner helyzete olyan lesz, hogy utolérhetetlen. Ez ma is működik, mert papíralapon is ugyanígy működik, csak most elektronikusan lesz így, jegyzem meg.
Kérdezem, hogy további kérdés, észrevétel van-e. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazni fogunk. Jelzem, hogy az ellenzéki frakció tartózkodni fog ez ügyben.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja az előterjesztés általános vitára való alkalmasságát. (Herbály Imre két kezét felemelve: Én és Velkey! - Szavazás.) A többség megvan a támogatáshoz. Ki az, aki tartózkodik, kérem, jelezzék. (Szavazás.) Az ellenzék egyhangúlag tartózkodott.
Köszönöm szépen Görözdy Zsuzsannának az előterjesztést.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Előadókat kérek. Kérem, hogy a többségi véleményt képviselők javasoljanak bizottsági előadót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Demendi László.
ELNÖK: Demendi László. Én elvállalom a kisebbségi vélemény képviseletét, hogyha egyetértetek ezzel. (Nincs ellenvélemény.) Szavazzunk erről, ha kérhetem. (Szavazás.) Egyhangúlag elfogadtuk a többségi és a kisebbségi vélemény előadóját.
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló T/10745. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Ezt a napirendi pontot lezárva rátérünk a második napirendi pontra: a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló 10745. számú előterjesztés általános vitára való alkalmasságáról fogunk tárgyalni. Köszöntöm a környezetvédelmi minisztérium képviselőit, dr. Erdei Györgyöt és Borsányi-Bognár Leventét. Megadom a szót az előterjesztőknek.
Dr. Erdei György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A hazai termékdíjas szabályozás több mint tízéves múltra tekint vissza, '95-ös az alapjogszabály, és a törvény működési tapasztalatai alapvetően beigazolták a hozzáfűzött reményeket, nevezetesen azt a célt, hogy a hazai hulladékhasznosítás Magyarországon a '90-es évek közepén meginduljon, és évről évre egy fejlődő tendenciát mutasson, ezáltal az Európai Unió felé vállalt kötelezettségeit Magyarország teljesítse. Ez a cél alapvetően teljesült.
A törvénynek természetesen számos korrekciója volt az évek során. A legutolsó nagyszabású felülvizsgálatra 2008 év végén került sor, amikor alakult egy termékdíj-munkacsoport a termelők, a gyártók, a kereskedők, a koordináló szervezetek, az érdekképviseletek és nyilván a kormányzat szereplőinek a részvételével. Ez a munkabizottság közel négyhónapos munka után arra a következtetésre jutott, hogy a termékdíjrendszer átalakítása közép- és hosszú távon lehetséges. Ugyanakkor tavaly, az ősz folyamán a gazdasági válság következményei már masszívan érzékelhetők voltak, és ezért a munka egy olyan irányt vett, hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekhez a termékdíj-szabályozásban hozzá kell nyúlni annak érdekében, hogy a gazdasági válság e szektort sújtó következményeit mérsékelni lehessen. Ennél fogva a szabályozás alapvetően egy ilyen irányt vett.
A módosítás során a figyelembe veendő szempontok közül én most kiemelném azt a négy legfontosabbat, amelyre ráfűződik a benyújtott törvényjavaslat. Ezek a szempontok a következők:
Elsősorban az adminisztrációs terhek drasztikus csökkentése volt a cél az új szabályozással. A másik fő irány a fizetési kötelezettség egyszerűsítése, a szennyező fizet elv alkalmazásával a korábbi kereskedői és termelői kötelezettség finomítása, alapvetően egy kötelezettre való összpontosítása. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a kereskedelemnek a hulladékgazdálkodásban játszott szerepét a szabályozás megtartja, nyilvánvalóan egy kapcsolódó jogszabály keretében - erről majd később szólnék egy-két szót -, de a hangsúlyok alapvetően a termelői oldalra helyeződnek át. Végül a termékdíjköteles termékkörök felülvizsgálata is megtörtént, hiszen a tíz év működési tapasztalatai nyilvánvalóvá tették, hogy bizonyos termékköröknél - mint például hűtőközegek vagy elemek, akkumulátorok kérdése - a korábbi termékdíj-fizetési kötelezettség fenntartása nem indokolt, egyrészről azért, mert piaci automatizmusok kiváltják, tehát működő piac jött létre, másrészt mert bizonyos európai uniós előírások miatt a termékek környezetre való veszélyessége már nem áll fenn, tehát olyan anyagokat nem lehet például hűtőközegekben felhasználni, amelyeket korábban lehetett. Ennél fogva ezeknél a termékköröknél eltöröltük a termékdíj-fizetési kötelezettséget. Még egyszer jelezném, hogy kialakult egyébként egy piaci automatizmus, ahol lényegében ezeknek a hulladékoknak a kereskedelmi célú hasznosítása mára megoldott.
Mindezeket követően nagyon röviden kiemelném a törvényjavaslat legfontosabb elemeit az előző négy rendezőelvet is figyelembe véve. Az első ilyen kérdés, hogy a törvény alanyi hatályának a változásával az első továbbforgalmazó vevő termékdíj-fizetési kötelezettsége megszűnik. A második fontos elem az, hogy megszűnik a darab alapú fizetési kötelezettség, és a szabályozás egységesen áttér a tömegalapú díjtételek alkalmazására. A mezőgazdasági termelői szervezeteknek lehetősége nyílik a termékdíj-fizetési kötelezettség átvállalására - ez egy nagy könnyítés a rendszerben -, ezáltal értelemszerűen egy csomó adminisztrációs kötelezettségtől megszabadulnak. Végül: a kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozók a bevallásukat teljesíthetik a hasznosítást koordináló szervezet útján, ami számukra is egy nagyon komoly adminisztrációs tehertételtől való szabadulást jelent.
Amit fontosnak tartanék még megjegyezni, az az, hogy a törvényjavaslat előkészítése rendkívül széles körű és hosszadalmas társadalmi egyeztetést igényelt, és azokkal az érdekképviseleti szervezetekkel - az MGYOSZ-szal, az ÉFOSZ-szal, a CSAOSZ-szal, az ÁFEOSZ-szal... (Közbeszólások: Mi az a CSAOSZ? - Zaj.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): A CSAOSZ vágta ki a biztosítékot.
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem sorolnám fel, mert van vagy tizenhat darab ilyen érdekképviseleti szerv. (Dr. Medgyasszay László: A CSAOSZ valami kínai?! - Derültség.) Nem, ez a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség. Egyébként valóban kínai, mert a császári udvarban a csauszok elöljárók voltak - de ez momentán nem azonos azzal. (Közbeszólások. - Derültség.)
A dolog lényege, hogy a beterjesztés előtti stádiumban ezekkel a termékdíjtételekkel és a szabályozás felvázolt rendszerével tulajdonképpen egy olyan közmegegyezés alakul ki, ahol úgy fogalmaztak az érdekképviseletek, hogy tudomásul veszik ennek a szabályozásnak a jelen formáját, különös tekintettel arra, hogy amennyiben ez a szabályozás nem lép hatályba, akkor marad a jelenlegi, ami mindenképpen, akár az adminisztratív terhek vonatkozásában, akár a fizetési kötelezettségek szempontjából 2010-ben, 2011-ben komolyabb terheket jelent az érdekeltek számára.
Kötelességem még egy dolgot megemlíteni: hogy az Agrárkamarával is folytattunk egy egyeztetést. Szeptember 10-én, a benyújtás előtti pillanatban érkezett meg az Agrárkamarától az a javaslat, amelynek a kidolgozását kértük, amely egy átalánydíj-fizetési megoldást tartalmaz az őstermelők számára. Mi ezt tartalmilag elfogadjuk, de nem volt már módunk a benyújtáskor beépíteni. Azt javasolnám, hogy bizottsági módosító javaslattal lehetne ezt a törvényjavaslat későbbi tárgyalása során kezelni. Tartalmában elfogadjuk ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Borsányi-Bognár Leventének:) Nem tudom, Levente, ki kívánod-e egészíteni. (Borsányi-Bognár Levente nemet int.)
ELNÖK: Megadom a szót a bizottság tagjainak kérdések, észrevételek megtételére. (Demendi László jelzésére:) Demendi Lászlónak adok szót.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az agrártermelők jelentős köre, őstermelők, családi gazdálkodók, egyéni vállalkozók és gazdasági társaságok a termékdíjtörvény értelmében többnyire az előállított mezőgazdasági termékek csomagolási tevékenysége révén válnak a törvény kötelezettjeivé. A törvényből fakadó kötelezettségeknél mind a bejelentkezés, a regisztráció, a bevallás, a befizetés, az önellenőrzés rendszere rendkívül bonyolult, magas szintű szakmai felkészültséget igényel és megfelelő elektronikus hátteret igényel, tehát egy olyan infrastruktúrát, amely véleményem szerint ebben a nevezett körben - különös tekintettel a természetes személyekre - jelenleg nem áll maradéktalanul rendelkezésre. Ez az ágazat szereplői számára éppen ezért olyanfajta kötelezettséget jelent, ami jelenleg véleményem szerint nem támogatható.
A környezetvédelmi termékdíj csomagolóanyag-használata önmagában fizetési kötelezettséget még nem feltétlenül keletkeztet, de maga ez a procedúra, amelynek eleget kell tenni, nagyon komoly feltételrendszert is igényel, mint mondtam, és az alaptevékenység, a termelő tevékenység rovására történik mindez, ennek a rovására vagy a közreműködőknek az igénybevételével ez így valósítható meg.
Maga az, hogy a mezőgazdasági őstermelők, a családi gazdálkodók és az egyéni vállalkozók, de a gazdasági társaságok egy része is, amelyek nagy része kisvállalkozó a mezőgazdaságban, ennek a mindenkori ellenőrzésnek és szankciók árnyékában dolgozzanak, elég indokolatlannak tűnik számunkra, számomra, annál is inkább, mert az én megítélésem szerint ezt még egyszerűbben meg lehetne oldani: minden csomagolóanyagot gyártanak valahol, és az, aki a csomagolóanyagot előállítja, az ott rögtön tetten érhető. Egészen faramuci helyzetek alakulhatnak ki a mezőgazdasági termelők körében, amit én most nagyon nem részleteznék, mert az általános vitára való alkalmasságról van szó.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a Magyar Agrárkamara javaslata egy kicsit hamarabb is keletkezett, mint ahogy azt most itt hallottuk, tehát nemcsak szeptember 10-én, hanem augusztus 31-én is született egy ilyen jellegű álláspont, sajnáljuk, hogy ez nem kerülhetett beépítésre a tervezetbe. De ez a kisebb probléma. A nagyobb problémát ott látjuk, ott látom, hogy az általános megegyezéses belső rendet is átlépve gyakorlatilag a kormányoldal rapportőri csoportjának az egyetértése nélkül került benyújtásra a törvény módosítása, illetve a tervezete. Éppen ezért én azt gondolom, hogy az általános vitára való alkalmasság megítélésénél - figyelembe véve azt is, amit az államtitkár úr jelzett, hogy bizonyos módosító indítványok befogadására nyitottak - tartózkodni fogok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Érdekes volt Demendi képviselő úr hozzászólása. Sok tekintetben egyetértek azzal, amit elmondott, de ezek új információk, hogy milyen módon történt a törvény előkészítése, amihez nem szeretnék hozzászólni, mert ez nyilván a kormányoldal belső problémája, hogyha az előkészítés ilyen módon történik meg egy törvény esetében.
Ami az elvet illeti, azt hiszem, vitathatatlan - de azt hiszem, ezen nem is vitatkozik senki -, hogy a szennyezőre kell terhelni azokat a költségeket, amelyek a hulladékok ártalmatlanításával a társadalmat terhelik. Valószínű, hogy a legegyszerűbb módszer az - egyetértve Demendi képviselő úr felvetésével -, hogyha a keletkezés helyén fogjuk meg ezt a problémát, vagyis a gyártónál, és így az a termék, amely ilyen típusú terhet visel, bizony váljon versenyképtelenné a piacon, értékelődjön le az a termék, és ennek következtében nyilván a kereskedő sem fogja venni, mert magasabb áron tudja csak értékesíteni, ami a versenyképességét rontja. Rontsa, igen, a versenyképességét, ami a társadalmat terheli! Tehát az irány maga jó, én azt gondolom - ezt azért szögezzük le! -, hogy a termelő irányába próbálja terelni a folyamatokat. Talán határozottabb és vehemensebb is lehetne ez a lépés: teljes egészében a termelői oldalt kellene megterhelni.
Egy kérdést is megfogalmaznék, ha szabad. Az államtitkár úr is említette itt, hogy majd szólna arról a kormányrendeletről, amely a kereskedelemmel kapcsolatos ügyeket rendezi. Ez mit fog tartalmazni? Mi a tartalma ennek? Mert együtt lenne jó látni a törvénnyel, hogy milyen módon kíván ott változtatást elérni a környezetvédelmi kormányzat e tekintetben. Kicsit bizonytalan vagyok. Az irányt, amit a törvénymódosítás kijelöl, én mindazonáltal jónak gondolom. Valószínűleg azt kell majd kérni, javasolni, hogy azokat a tételeket módosítsuk a törvényben, amelyek még módosíthatóak, és amelyek elsősorban a kis mezőgazdasági gazdálkodókat érintik azokkal a terhekkel - egyetértve azzal, amit Demendi képviselő úr elmondott -, amelyek valószínűleg ebben a körben elviselhetetlenek, illetve nem teljesíthetőek ezek a feltételek. Jobb, ha elébe megy a törvény, és olyan kondíciókat teremt.
A magam részéről is azt javaslom, hogy próbáljuk meg akkor együtt, közösen akár olyan irányba módosítani ezt a törvényt, ahogy azt több esetben megtettük már, kormányoldal és ellenzék, hogy ez a különösen a mezőgazdasági kistermelőket érintő kérdésekben könnyítést jelentsen, és egy egyszerűbb módszert eredményezzen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm. Mint korábban és a saját vállalkozásomban is érintett a személyes tapasztalatommal is meg tudom erősíteni mindazt, ami eddig elhangzott. Illetve meg szeretném kérdezni, hogy más tárcákkal egyeztetnek-e ilyenkor - például az élelmiszer-feldolgozás egy nagy csomagolóanyag-felhasználó -, ami már korábban is felvetődött, amikor ezt a kérdéskört tárgyaltuk. Mind a kereskedők, mind az élelmiszer-feldolgozók részéről felvetődik az a kérdés, hogy nincs-e túldimenzionálva ez a csomagolási kényszer. Az embernek néha az a benyomása, hogy a csomagolóanyagát is becsomagoltatják az élelmiszerbiztonságra hivatkozva, és mintegy keletkeztetik a hulladékot. Tehát azt hiszem, itt is lehetne ésszerűsíteni.
Egyébként mint gyakorlónak is teljes mértékig az a véleményem, hogy az adminisztratív terheket nagyban le lehetne csökkenteni, hogyha a gyártónál rendeznénk ezt a kérdést, illetve senki nem tudna kicsúszni ez alól. Illetve nekem is az a véleményem, hogy ott lehetne igazán megfogni - ezeket a veszélyes anyagokat különböző veszélyességi fokozatokba lehet besorolni -, és ott keményen fel lehetne lépni a környezetre a nehezen lebomló, s a többi, s a többi, szempontok szerint veszélyesebbnek ítélt anyagokkal szemben. A többit pedig a piac automatikusan lerendezné. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e esetleg további kérdező? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor átadom az ülés vezetését Jakab István alelnök úrnak, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Először egy egyszerű kérdésem van az előterjesztőkhöz: mi okozta ezt a súlyos stratégiai váltást a filozófiában, amit 2004 óta makacsul tartottak minden érintett tiltakozása ellenére? Most gyakorlatilag úgy néz ki, hogy feladják az eddigi álláspontjukat. Az érintettek - akár a termékdíjköteles termékek előállítói, akár olyan értelemben érintettek, mint fizetési alanyok, akik azt felhasználják, forgalmazzák - tiltakozását, ha jól értettem, most nagyban befogadták, ami eddig nem történt meg, ezt szeretném megjegyezni. Többször utaltunk e törvény kapcsán a képviselők által benyújtott... nem is indítványokra, hanem önálló törvénymódosításokra, amelyek ezeket a kifogásokat próbálták meg orvosolni, mint például az első továbbforgalmazó fizetési kötelezettsége, az első továbbforgalmazótól az első vásárlónak a fizetési kötelezettsége, és néhány képtelenség, amire itt Demendi László is utalt, mondjuk a mezőgazdaság területén különösen: az őstermelőknél, hogyha akarnánk, most az összes őstermelőt úgy meg tudnánk büntetni - szerencsére nem tette meg a hatóság - mondjuk egy őszi szüret, gyümölcstermés betakarításakor a ládák használata, szüretkor a műanyag ládák használata kapcsán, ami tényleg képtelenségek sorozatát indíthatta volna el. Nem volt véletlenül Soltvadkerten kétszer is, másodszorra, nyugodtan mondhatom, egy országos szintű tanácskozás, amelyen Borsányi-Bognár Levente is részt vett, amelyen már ordibáltak az érintettek. Ennek következtében két törvénymódosítást kezdeményeztünk. Az egyiket Orosz Sándor képviselőtársam nyújtotta be, azt elfogadta a parlament, a másikat én, nekem, úgy néz ki, pechem volt mint ellenzéki képviselőnek, mert azt nem fogadták el, de most meglepő módon benne van a törvénytervezetben annak a logikának a kivédése, ami ellen tiltakoztam vagy amit módosítani szerettem volna.
Azokon a bizottsági üléseken, amelyeken végigvitatkoztuk a törvénytervezetem logikáját, Borsányi-Bognár Levente szenzációs indoklással mindig elmondta, hogy ez miért nem lehet, amivel én nem értettem egyet. És most itt ülnek előterjesztőként, és azt mondják, hogy most már lehet. És még jó néhány ilyen kérdés van, amelyet az ellenzéki párt, értékelve, érezve a hozzánk forduló érintettek hihetetlen panaszát, megpróbáltuk törvénymódosításra benyújtani. Ezt gyakorlatilag a júliusi parlamenti ülésig minden alkalommal megkaptuk, hogy ezt így nem lehet, mi rosszul gondoljuk, itt a szennyező fizet elv rendben van, de - ahogy emlékszem Borsányi-Bognár Levente indoklására - itt nemcsak a termék előállítójával, a környezetszennyező termék előállítójával van baj, hanem azzal is, aki megveszi tőlük, és felhasználja azt, tehát őt is rá kell kényszeríteni arra a szemléletre, hogy legyen szíves óvni a környezetet, ne használjon annyit..., s a többi.
Gondolják el, nem messze a Parlamenttől bementem egy virágboltba. Nagy pechem volt, mert a virágboltos rám ismert, hogy én országgyűlési képviselő vagyok, és nekem esett, hogy - elnézést, de még finoman fejezem ki magam - hogy lehetünk ekkora marhák, hogy olyan törvényt hoztunk, amelynek következtében az ő könyvelője felmondta neki a könyvelést, és külön kell könyvelőt keresnie, olyat, aki hajlandó termékdíjköteles terméket forgalmazó vagy ebben érintett vállalkozás könyvvitelét könyvelni. És ezek, mint kiderült, ráadásul sokkal magasabb tarifáért végzik ezt a szolgáltatást, mert önök voltak olyan kedvesek, hogy külön kiképezték a tavaszi időszakban ezeket a könyvelőket, akik ezzel akartak foglalkozni, azoknak egy roadshow keretében elmagyarázták, hogy hogy kell majd a könyvelést - egyeztetve a Vám- és Pénzügyőrséggel és a megfelelő szakmai hatóságokkal - végezni. Na erre nagyon sok könyvelő azt mondta, hogy ez őt abszolút nem érdekli, mert ekkora fölösleges munkát, papírgyártást tonna számra nem vállalnak. És zseniális volt a virágboltos, elmagyarázta, hogy a csomagolóanyagot, ami neki az, átnevezte valami ajándékkiegészítőnek, és akkor már nem vonatkozott ár ez az egész. Nem tudom a pontos megfogalmazást, de az volt a lényege, hogy megmondták neki, hogy ezt annak kell mondani, hogy ez ajándékkiegészítő - akkor már minden rendben volt. És ki volt írva egy papíron, egy tájékoztatón a falra, hogy csomagolást nem vállal - de amúgy csomagolt természetesen. (Derültség.)
Hihetetlen, hogy egy ilyen törvénnyel fejre lehetett állítani, és kényszerhelyzetbe lehetett hozni addig normálisan működő vállalkozásokat. És most azt látom, hogy úgy néz ki, hogy a közhangulat és a Fidesz által benyújtott törvénymódosítások valahol mégis csak megtalálták az utat, mert most a kormány összefoglalja jóformán az eddigi Fidesz által tett észrevételeket, nagy részben összefoglalja azokat. Ekkor már tudtuk, hogy tavasszal, a nagy felháborodás után megindult az egyes szakmai szövetségekkel való konzultáció, hiszen természetesen ők is megkerestek bennünket, és ennek következtében láttuk, hogy ebből valami el fog indulni. És most azt látjuk, hogy amit önök eddig védtek, azt kidobták, és teljesen új alapra helyezték.
2004-ben nekem egy műanyagipari gyártó, csomagolóanyag-gyártó cég vezetője azt mondta, hogy: Sanyikám - elnézést ezekért a szavakért, idézni szeretném -, ezek tiszta hülyék. Eddig mint gyártó én fizettem be a környezetvédelmi termékdíjat tonnaszámra, ki sem tudtam kerülni, mert a granulátum alapanyagából mint tonna megmondták, hogy ennek mennyi a környezetvédelmi termékdíja. Tudod, most hogy van? Most ezt eladom ezer helyre meg külföldre, és most az ezer hely után akarják visszakérni a termékdíjat. Nem fogják tudni. De beiktatták ezeket a... milyen szervezeteket - Öko-Pannon meg ezek, van ez a nagyon szép nevük. - ... beavatkozó szervként, és azt találták ki, hogy ezek majd énhelyettem összegyűjtik az énáltalam kibocsátott csomagolóanyagot. Uraim, mondjuk meg, hogy ez képtelenség!
Ez ma úgy működik, hogy ezek a cégek - ismerek ásványolaj-forgalmazó cégeket, kenőanyagot forgalmazó cégeket, amelyek nagy mennyiségben hoznak be tömegáruban ilyen alapanyagot, itthon szerelik ki - természetesen, az volt az első, hogy kötöttek egy szerződést ezekkel a közbeiktatott szervezetekkel, amelyek azt vállalták, hogy helyette majd ezeket a göngyölegeket, amelyekben kiszerelik és szétspriccelik az országban tízezer helyre, ezeket majd helyettük összegyűjti ez a szervezet. Nem kicsi összegért kötik ezeket a szerződéseket, de ezzel kapott egy papírt az ezt a terméket előállító és csomagológanyagot is használó cég, hogy őneki most már semmi dolga nincs innentől kezdve. Tehát papíron mutattuk be, hogy most milyen környezetvédők vagyunk.
Naivan senki nem gondolta azt hétköznapi emberként, hogy ebből valaki vissza is gyűjti majd az anyagokat, és ahogy olvastam a statisztikákat, ez valóban nem is sikerült. Ezek a cégek iszonyú pénzt kaptak az államtól ennek a munkának az elvégzésére, és iszonyú pénzeket keresnek mind a mai napig a kényszerszerződések következtében, mert minden vállalkozás kvázi kényszerszerződést köt velük.
Én úgy érzékelem, hogy itt valami olyan módon szerettünk volna környezetvédők lenni, amivel tönkretesszük a vállalkozásaink egy részét, és egyrészt fikciót csinálunk, másrészt pedig monopolhelyzetbe kerültek ezek a közbeiktatott, környezetvédelemmel foglalkozó cégek - van egy becsületes nevük, de, elnézést, nem tudom idézni, hogy hogy hívjuk őket.
Aztán jöttek a képtelenségek ennek a törvénynek a kapcsán, amelyekre nézve most konkrét kérdésem is lenne, mert nem nyugtatott meg a pénzügyminiszter úr válasza, bár láttam, hogy a környezetvédelmi minisztériumhoz fordult. Kétszer intéztem írásbeli kérdést a pénzügyminiszter úrhoz azon nagyon egyszerű kérdés kapcsán, hogy vannak a pálinkabérfőzdék. Azért nevezzük őket bérfőzdének, mert a gazda elviszi oda azt a gyümölcscefrét, amiből pálinkát szeretne főzetni, ez meg is történik, mindenki leadózik utána, rendben van, vámfelügyelet alatt működik, majd pedig odamegy a gazda, viszi az edényeit, amelyek rendszerint műanyag ballonok, mondjuk így, kannák, és elviszi a bérfőzött terméket, aminek az alapanyagát ő adta. A bérfőzdés annyit tett, hogy azt az alapanyagot feldolgozta, és továbbadja a kész terméket. Itt csomagolóanyag egyetlenegy személynek van: a gazdának, aki bevitte a termékét lefőzetni, és elviszi utána a műanyag vagy bármilyen ballonokat, amiben elviszi utána a végterméket. És most ne csodálkozzanak, de tudják, kinek kell környezetvédelmi termékdíjat fizetnie? A bérfőzdésnek, tehát annak, akinek ehhez a műsorhoz semmi köze nincs, és most a vámhatóság elkezdte 2008-tól visszamenőlegesen, a lefőzött pálinkamennyiséget megtippelve kiszámolni, hogy azt mekkora űredénybe rakták bele, átlagos 15-20 literesekbe, és azután kivetni a fizetési kötelezettséget. Én azt mondom, hogy ez képtelenség. És, képzeljék el, ugyanez van a borozóknál, tehát ahol lehet kimért bort vásárolni, oda odamegy a bort fogyasztó vásárló, viszi az űredényét, abba beletölti a bort a gazdálkodó vagy a bort eladó pincészet, és ennek a pincészetnek elméletileg környezetvédelmi termékdíjat kell fizetnie a semmiért.
Utána én hallottam, hogy ezt most aztán módosítjuk, ezért kérdezem is, hogy ez így van-e még, vagy már nincs így, vagy ebben is történik módosulás, és mi történik azokkal, akiktől 2008-tól visszamenőleg most egyelőre a vámhatóság mindenáron be akarja gyűjteni négy évre visszamenőleg a környezetvédelmi termékdíjat egy törvény szerint. Igen, ez törvény, tehát értem, hogy a vámhatóságnak erre felhatalmazása van, de mi az a logika, hogyan gondolta azt valaki, hogy ahol nem keletkezett, nem őáltala keletkezett csomagolóanyag, annak a vállalkozásnak ez után termékdíjat kell fizetnie? Az után a csomagolóanyag után, amit hozott a gazda, valaki már ki kellett hogy fizesse a termékdíjat, a boltos vagy aki előállította azt valahol. Tehát egyszerűen nem is értettem, hogy hogy juthattak el ilyen képtelen helyzetek sokaságához.
Mint említettem, a legelső kérdésem, hogy miért változott meg stratégiailag a környezetvédelmi minisztérium szemlélete, mert alapjaiban változtatja most meg az eddig, négy-öt éven át tűzzel-vassal védett elméletét. Ez lenne az első. És utána hozzáteszem, hogy igen, olyan irányba változtatja meg, amit az érintettek és az érintetteken keresztül a Fidesz is követelt, kért mindvégig az eddigi viták során.
Az természetes, hogy - mint említettem - van még egy-két olyan kínos kérdés, mint amire Demendi László rámutatott, hogy az őstermelők és a mezőgazdasági termelők göngyöleghasználata egy olyan fenyegetettséget jelent, hogy bármelyik pillanatban úgy megbüntethetne a Vám- és Pénzügyőrség ma egy gazdálkodót, hogy fel sem fogja. Szállító eszközt is elkobozhat, csak hogy érzékeltessem: mondjuk egy traktort, amellyel szállítja az üres műanyag ládákat a gazdálkodó. Ha nem tudja bebizonyítani, hogy a termékdíjat befizette utána, a szállító eszköz elkobozható. Ez már persze a Vám- és Pénzügyőrségre vonatkozó felhatalmazások alapján általános szabály, csak elvezethetünk, eljuthatunk egy ilyen helyzetbe is. Úgyhogy jó lenne, hogyha ebben valami egységcsomaggal tudnánk gondolkodni, hogy hogyan kell kivédeni ezeket a képtelenségeket - most a mezőgazdaságra vonatkoztatva, és azokra a képtelenségekre, hogy mondjuk a virágboltosnak ne kelljen ilyen trükköket csinálnia, ha kérhetjük. A képtelenségeket szűrjük ki belőle!
Látom, hogy arról a kérdéskörről, amellyel kapcsolatban Kerényi János képviselőtársammal törvényt nyújtottunk be, az átvállalással kapcsolatosan, hogy a termékdíjat ki vállalta át, a 2. §-ban annyit írnak, és a 2/a pontban nevesítik, hogy: "A termékdíj-fizetési kötelezettség számla vagy szerződés alapján e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott módon átvállalható.". Azért ez még elég rejtélyes. Tehát én azt értem, hogy itt van egy nagyon pozitív üzenet, de hogyha a rendelet végül is olyan lesz, hogy alig lesz érintettje, akire vonatkozik majd ez az átvállalhatóság, akkor megint nem sokat értünk el ezzel a kérdéssel. Tehát - ahogy azt itt Ángyán József említette - jó lenne látni, hogy itt a rendeleti szándék mit tartalmazna ez esetben. És tényleg térjünk ki külön a bérmunka, a bérgyártás keretében alkalmazott eljárásokra, így persze a bérfőzdékre is! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Van-e további hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nem lévén visszaadom az ülés vezetését.
(Az elnöklést Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további kérdés, észrevétel (Senki nem jelentkezik.), megadom a szót az előterjesztőknek.
Dr. Erdei György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A végéről kezdeném, mert az elnök úr olyan kérdéseket érintett, amelyek általános megközelítésűek.
A bevezetőben említettem, hogy 2008 őszén indult meg egy konzultáció azokkal az érintettekkel, akik termelői oldalon, kereskedői oldalon "elszenvedő alanyai" a termékdíj-fizetési kötelezettségnek. Az "elszenvedő alanyai"-t idézőjelbe teszem, mert azért én úgy gondolom, hogy ez ma Magyarországon egy szükséges szabályozás, aki teljesít, az kevésbé szenved, mint aki nem teljesít. Ugyanakkor azt is említettem - és itt kapcsolódnék az elnök úr kérdéséhez -, hogy természetesen ez a szabályozás tartalmazott számos vitatható elemet. Ezek a konzultációk pont arra világítottak rá, hogy melyek azok a kérdések, ahol az érintettek egybehangzóan azt állítják - és akkor utalnék az elnök úr által beterjesztett törvényjavaslat filozófiájára -, hogy változtatni kell a korábbi szabályozás 2005. január 1-je óta hatályos elemein. Magyarul az az alanyikör-változás, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, ami a termelői oldalra telepíti a felelősséget, és a kereskedői felelősséget egy szűk körben hagyja meg - és akkor Ángyán képviselő úr kérdésére is válaszolnék rögtön -, hogy az a bizonyos csomagolási kormányrendelet-tervezet, amelyet egyébként szívesen a bizottság tagjainak a rendelkezésére bocsátunk, az is túlesett egy társadalmi egyeztetésen, és olyan szabályt tartalmaz, hogy csak az 500 négyzetméter feletti kereskedői egységeknek van visszavételi kötelezettségük az italtermékek tekintetében, a többieknek ilyen kötelezettségük nincs. Magyarul a szatócsboltok, a sarki ábécék, a kis alapterületű üzletek kiesnek a szabályozás hatálya alól. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy egy bevásárlóközpont méretű kereskedelmi egység minden különösebb gond nélkül vállalni tudja ezt a kötelezettséget, sőt én úgy gondolom, hogy kell is vállalnia ezt a kötelezettséget. Ebben volt megegyezés végül is a kereskedelmi érdekképviseletek és a tárca között.
Summa summarum én úgy gondolom, hogy azok a kérdések, amelyek véleményem szerint ebben a törvényjavaslatban jó irányba mozdultak el, sok tekintetben kapcsolódnak a képviselő úr által felvetett korábbi törvényjavaslathoz. Annyiban egészíteném ki, hogy az a törvényjavaslat a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet módosítása nélkül nem lett volna teljes. Én úgy gondolom, az nem baj, hogyha az ember időnként önvizsgálatot tart, ezt nyilván megtette a tárca is, és egy olyan szabályozási megoldással állt elő, amely életszerűbb, és szeretném hozzátenni, hogy élvezi az érintetteknek a nem üdvrivalgásokban megnyilvánuló, de hallgatólagos támogatását, mert ez a rendszer sokkal működőképesebb, mint a jelenlegi.
Kitérnék az őstermelők kérdése is, ezt is említettem. Nálam Ebele Ferenc úr aláírásával szeptember 10-ével van egy levél, ez történt a benyújtás előtti napon - természetesen előtte tárgyaltunk, de szövegjavaslatot akkor kaptunk -, és ez egy átalánydíj fizetését célozza meg, ez az Agrárkamara javaslata. Nem tudom, hogy célszerű-e felolvasnom (Közbeszólások: Nem!), nem tenném meg, mert ezt még nyilván ki fogjuk tárgyalni, de ez bizonyos nettó árbevételhez köti, tehát bizonyos nettó árbevétel alatti bevétel esetén átalánydíj fizetését teszi lehetővé az őstermelők számára, amivel, én úgy gondolom, minden adminisztrációs nyűgtől egyszer és mindenkorra megszabadulnak, nem kell számítógépet venni, nem kell könyvelőt alkalmazni, és a többi, és a többi, tehát ez is egy életszerű megoldása ennek a szabályozásnak. Szeretném még egyszer elmondani, hogy a tárca kész közreműködni az erre vonatkozó módosító indítvány kidolgozásában, és profilját illetően, hogyha a Mezőgazdasági bizottság felvállalja, akkor akár bizottsági módosító javaslatként is futtatható ez a javaslat, van fogadókészség.
A csomagolási kényszert illető megjegyzés kapcsán, ami tulajdonképpen egy vélemény, magam is úgy gondolom, hogy időnként az őrület határáig fokozódik a dolog, hogy a magaslest is magaslesről figyeljük (Herbály Imre: Az érdekes! - Közbeszólások, derültség.), tehát a csomagolóanyagot is csomagolóanyagba burkoljuk. Meg kell hogy mondjam, hogy azért leginkább az agrártárca területén lenen jó ezen elgondolkodni, mert nem biztos, hogy azok az élelmiszerbiztonsági szabályok, higiénés szabályok mindig úgy és olyan mértékben alkalmazandók, ahogy ma azt a szabályozás kikényszeríti. Én is piacra járó ember vagyok, az őstermelőtől nagyon egyszerű csomagolásban kapom az aznap elkészült darab vajat, és semmiféle élelmiszerbiztonsági problémát nem okoz, amíg hazaviszem, meg amíg megeszi a család.
Összefoglalva én nagy tisztelettel arra hívnám fel a bizottság figyelmét, hogy ez a törvényjavaslat megpróbál korábbi görcsöktől elmozdulni, és az élet realitásait reményeink szerint jobban kezelve kíván egy egyébként helyes szabályozási irányt rögzíteni az elkövetkezendő mintegy két évre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szavazzunk róla! Mi általános vitára alkalmasnak találjuk, mondom, azokkal a kitételekkel, amelyeket biztos, hogy módosító indítvánnyal szeretnénk még a továbbiakban is koordinálni. Az államtitkár úr előadásából egyértelművé vált, hogy öt évig tévúton járt a minisztérium, hiszen alapvető kérdéseket rúgott fel, és abba az irányba tért el, amit a Fidesz (Herbály Imre: Azt mondta, hogy önvizsgálatot tartottak!) öt év óta, mondom, az érintettek nagyon nagy tiltakozása következtében folyamatosan képviselt a parlamentben. Eljutottunk a szavazáshoz.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja az indítványt. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez tíz, az általunk képviselt tíz szavazat. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Kettő nem támogatót látok. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Az összes többi, tehát tíz tartózkodik, vagyis nem kapott többséget az indítvány.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
A többségi vélemény bizottsági előadójának kit javasolnak a többségi álláspont képviselői? (Herbály Imre: Demendi László!) Demendi László. A kisebbségi vélemény képviseletét ki vállalja? (Jakab István: Font Sándor!) Megpróbálom. Nem tudom a törvénytervezet időbeosztását, de hogyha ezt elfogadjátok, képviselem a kisebbségi véleményt. Kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja ezt. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen.
A napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm az előterjesztőknek az előterjesztést.
Az egyebekben szeretném jelezni, hogy a jövő héten várhatóan hétfőn, fél 11-kor - Katalinra nézek (Horváth Zoltánné: Igen.) - egy rövid bizottsági ülést tartunk a tisztességtelen kereskedelmi magatartásról szóló, a köztársasági elnök által visszautalt törvénynek a végső változatához benyújtott módosító indítványok benyújtására kerül majd sor. Úgy néz ki, hogy négy párt és a függetlenek képviselője teljes összhangra jutott az újragondolt törvénytervezettel kapcsolatosan. És mivel ezen a héten végig a költségvetést és a költségvetést megalapozó törvényeket tárgyalja a parlament, az ehhez benyújtott módosító indítványok tárgyalása a jövő héten veszi kezdetét. Kérdezem, hogy a kedd, 10 óra mint időpont megfelelne-e. A tisztelt Ház addigra várhatóan elő tudja készíteni a módosító indítványokat ajánlásjegyzékben. (Nincs ellenvélemény.) Tehát akkor kedden, 13-án, 10 órakor tartanánk a költségvetéshez és az egyéb törvényekhez benyújtott módosító indítványok tárgyalásáról szóló bizottsági ülésünket.
Nekem ennyi lett volna az egyebekben. Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot is lezárom.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 20 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese