MB-29/2009.
(MB-118/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. november 10-én, kedden, 10 óra 07 perckor
a Képviselői Irodaház 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelentek *
Elnöki megnyitó *
Napirend elfogadása *
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló (T/11083. szám) törvényjavaslat *
Szóbeli kiegészítések *
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszokok, reflexiók *
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
További kérdések, válaszok *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
A 2009-2010 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló határozati javaslat (H/10931. szám); a 2003-2008. közötti időszakra szóló második Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról szóló jelentés (J/10932. szám) *
Dr. Faragó Tibor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Faragó Tibor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) reflexiói *
Szavazás a 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló H/10931. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Szavazás a 2003-2009 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló J/10932. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottsági előadó kijelölése *
A vízi társulatokról szóló T/6669. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Kuncze Gábor (SZDSZ) szóbeli kiegészítése *
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Kuncze Gábor (SZDSZ) *
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) *
További hozzászólások, reflexiók *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításáról szóló T/11143. számú törvényjavaslat *
Herbály Imre (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Mikó Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások *
Dr. Mikó Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiója *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló T/11142. számú törvényjavaslat *
Herbály Imre (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény módosításáról szóló T/11029. számú törvényjavaslat (Új/átdolgozott változat a T/10867. szám helyett) *
Herbály Imre (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Jakab István (Fidesz) érkezéséig Font Sándornak (Fidesz)
Bedő Tamás (MSZP) dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Csontos János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Czerván György (Fidesz) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) távozása után Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bérces Kamilla (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Faragó Tibor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Mikó Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Kanyokné dr. Strohmayer Mária osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bódi András főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik bizottságunk ülését és köszöntöm az egyes napirendi pontokhoz már megérkezett előadókat.
A kiküldött napirendi pont tervezetet mindannyian megkapták. Közben volt egy módosulás és már több napirendi pontot újra felvettünk, a parlamenti munka ezt megkövetelte tőlünk, így alakult ki a mai végleges tervezet, amelyben az Egyebekkel együtt nyolc napirendi pontot szeretnénk megtárgyalni. Az FVM minisztérium jelezte, hogy az 5-ös és 6-os napirendi pontnál cserét kér, mindkettő az FVM-hez tartozik. Nekünk úgy gondolom, hogy ez nem okoz gondot. Ez idáig ez az egy napirendi módosítási igény érkezett. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy további kérdés észrevétel a napirendi ponthoz van-e? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor először a cserével kapcsolatosan kérdezem az állásfoglalást. Ki az, aki egyetért azzal, hogy az 5-ös és 6-os napirendi pontot cseréljük meg? Aki ezzel egyetért, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú. Az így módosított napirendi ponttal kapcsolatosan kérdezem a bizottságot, hogy ki az, aki egyetért a napirendi pontokkal, aki igen, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú. Ezek szerint fogunk haladni.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló (T/11083. szám) törvényjavaslat
Első napirendi pontunk az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló T/11083-as számú törvényjavaslat, köszöntöm nagy számú előadóinkat a minisztérium részéről. Megadom a szót önöknek, akik majd eldöntik, hogy ki terjeszti a bizottság elé a törvényjavaslatot indoklásképpen. Parancsoljanak és kérem a neveket bemondani. Kis Zoltánt, régi harcostársunkat azért mindannyian ismerjük, de ha rajta kívül felszólalók lesznek, mindig kérem bemondani a jegyzőkönyvnek.
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok a bizottságnak és köszönöm a szót elnök úrnak. Jómagam Burik Mária vagyok a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályának helyettes vezetője. Bemutatnám a kollégáimat is. Előre kell bocsátanom, hogy két tárca képviselői vannak jelen a bizottság előtt. A már jelzett Szociális és Munkaügyi Minisztérium, de főleg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Kis Zoltán úr, Strohmayer Mária, az FVM részéről Bódi András főosztályvezető úr a foglalkoztatási főosztály vezetője, illetőleg a jogi főosztály részéről Bérczes Kamilla szakmai főtanácsadó asszony.
Röviden szeretnék egy vázlatot, áttekintést adni a tisztelt bizottságnak az előttünk fekvő előterjesztés tartalmáról. Az előterjesztés, illetőleg a törvényjavaslat immáron két éve áll előkészítés alatt a szociális és munkaügyi tárcánál. A hosszas előkészítést számtalan körülmény indokolta. Részben az, hogy az 1997-ben bevezetett alkalmi foglalkoztatásnak a gyakorlatban történő használatával kapcsolatban számtalan joggyakorlatbéli probléma merült fel, ezen belül kimutatható visszaélésszerű joggyakorlat is. Másrészt a törvényjavaslat tartalma gyakorlatilag a munkáltató és munkavállalói oldal részéről egymásnak ellentmondó érdekek alapján kellett, hogy megvitatásra kerüljön, ez ésszerű és érthető, hiszen a munkáltatók ragaszkodnak ehhez a foglalkoztatási formához, gyakorlatilag az alkalmi munkavállalásnak a gyakorlatban történő továbbéltetéséhez, míg a munkavállalói oldal számtalan garanciális elemet kíván továbbra is megjelentetni a törvényjavaslatban. Nagyon nehéz volt az érdekegyeztetés során egyfajta kompromisszumhoz közelíteni az álláspontokat, de azt kell, hogy mondjam, hogy ez, ha nem is teljes mértékben, de sikerült.
Új törvényt terjesztett a kormány a parlament elé, új törvény megalkotására tesz javaslatot, hiszen a törvényjavaslat részben új tartalommal tölti meg az eddigi alkalmi m unkavállalási formát. A törvényjavaslat lényegi célját úgy tudnám összefoglalni, hogy egyrészt az adminisztráció csökkentése az, ami a jogalkotót, jogszabály előkészítőjét predesztinálta, hiszen az alkalmi munkavállalói könyv mint effektíve fizikálisan megjelenő dokumentum a jövőben megszűnne. Ehhez képest a munkavállalók számára garanciát biztosító bejelentési kötelezettség lenne az, ami továbbra is megmaradna, hiszen ez biztosítja a munkavállalók számára a szociális biztonságot. Ezt a bejelentési kötelezettséget a jövőben nemcsak az eddigi megszokott formában lehet majd teljesíteni a hatóság felé, hanem elektronikus úton, illetve telefonon is, ami egy további adminisztrációs tehercsökkenés az ilyen formában foglalkoztatottak számára.
A másik fő cél a rendeltetésszerű joggyakorlás erősítése a jogalkalmazás során, ugyanis a tapasztalatok azt mutatták, hogy az alkalmi foglalkoztatáshoz kapcsolódó nagyon kedvező járulékterhek miatt olyan esetekben is használják jelenleg az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást a munkáltatók, amikor valójában nem is alkalmi foglalkoztatásról van szó. Ilyen eseteket lehet tapasztalni a két legjellemzőbb ágazat, az építőiparban és vendéglátóiparban, amikor hosszas hónapokon, sőt akár éveken keresztül tartó foglalkoztatást is alkalmi munkavállalói könyvvel valósítanak meg a munkáltatók. A rendeltetésszerű joggyakorlás erősítése érdekében az előttünk fekvő törvényjavaslat gyakorlatilag leszűkíti azt a kört, azokat a tevékenységeket, azokat az ágazatokat, ahol ilyen foglalkoztatásra a jövőben lehetőség nyílna. Ilyen lenne továbbra is a háztartásokban végzett munka, az idénymunka, beleértve természetesen a mezőgazdasági idénymunkát is, amelynek a fogalmát a Munka Törvénykönyvével összhangban definiálja a javaslat. Az alkalmi munka, illetőleg a közhasznú szervezetek számára az egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő foglalkoztatás lehetősége továbbra is megmaradna. Ez a szűkítés a gyakorlatban már visszaszorítaná a visszaélésszerű felhasználását az úgymond alkalmi foglalkoztatásnak.
A másik ilyen eszköz a járulékterhek eszköze. A pénzügyi kedvezmények mindig is ösztönzők lehetnek valamiféle jogi eszköz igénybevételére vagy pont a fordítottjára. Idáig a nagyon kedvező járulékterhek predesztinálták a munkáltatókat ennek az eszköznek sokszor a nem törvénynek megfelelő igénybevételére. Most a kedvező járulékmérték 40 százalékos járulékteher maradna. Kifejezetten a rövid ideig tartó, ténylegesen alkalmi jellegű foglalkoztatások esetében, illetőleg a 31 hónapon belül a 30 napot meg nem haladó foglalkoztatás esetén. Az ezt meghaladó időtartamú, gyakorlatilag hosszabb idejű foglalkoztatások esetében az általános járulékterhet kellene fizetni a munkáltatónak. Ez is azt szolgálná, hogy nem lennének érdekeltek a munkáltatók egy általános járulékteher-fizetési kötelezettség mellett arra, hogy valójában tartós foglalkoztatás esetén az alkalmi, illetőleg egyszerűsített foglalkoztatás eszközét használják fel.
A törvényjavaslat a kormányülést követőn, illetőleg a kormány döntésének megfelelően kiegészült a növénytermesztési ágazatra vonatkozó speciális szabályokkal is. Erre vonatkozóan majd Kis Zoltán úr ismertetni fogja ezeket a speciális szabályokat. Ezzel összefüggésben röviden utalnék arra, hogy a Foglalkoztatási bizottság megtárgyalta tegnap a törvényjavaslatot és ezzel összefüggésben azt emelte ki, hogy általános vitára alkalmasnak tartja a javaslatot, de szükségesnek tartja megfontolni, hogy a parlamenti vita során a munkavállalói garanciák biztosítása céljából, amelyre nézve európai uniós kötelezettségeink vannak, másrészt pedig az országos érdekegyeztetésben lefolytatott érdekegyeztetések során a munkavállalói oldal véleményének tiszteletben tartása céljából, esetleg szükséges lesz majd módosító javaslatok benyújtása. Az OÉT-ben, ahogy már említettem, a törvényjavaslat tervezete megtárgyalásra került számos alkalommal, hogy így fogalmazzak. Ennek során az OÉT plenáris ülésén az elmúlt hónapban a munkáltatói oldal egyértelműen támogatta a javaslatot. A szakszervezeti oldal úgy fogalmazta meg álláspontját, hogy a korábbi koncepcionális álláspontjának, véleményének fenntartása mellett tudomásul veszi, hogy a kormány benyújtja ezt a törvényjavaslatot. El kell, hogy mondjam, hogy a növénytermesztési ágazatra vonatkozó speciális rendelkezések az OÉT előtt nem szerepeltek, azok a legutolsó OÉT ülés után kerültek be a javaslat szövegébe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kis Zoltánnak adnék szót, hogy a mezőgazdasági részt ismertesse. Megadom a szót.
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
DR. KIS ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény előkészítése során kaptuk azokat a jelzéseket több helyről - illetve korábbi tapasztalatok alapján itt a bizottságban is megfogalmazódtak már -, hogy azokat a sajátosságokat, amelyeket az ágazat tartalmaz és azokat a viszonyokat, amelyek az időjárástól kezdve a biológiai érésen keresztül tipikussá, illetve nem mindig tervezhetővé teszi a munkavállalást, szabályozzuk úgy, hogy az a munkaadóknak és munkavállalóknak is a garanciát megadja, de túlzott adminisztrációs terheket, valamint azokat a korábban hallottuk - finoman akarom kifejezni magam - olyan ellenőrzéseket, amelyeknek célja nem mindig az adott munkavégzés jellege volt, azokat olyan mederbe tereljük, hogy a későbbi vitának elejét vegyük.
A jogszabály rendezi, hogy milyen keretek között foglalkoztathat és milyen bejelentési kötelezettsége van az alkalmi munkavállalónak. Ez az előterjesztés erre azt a megoldást kínálja, hogy egy átalány jellegű járulékbefizetés lenne, amit az agrár munkáltató befizetne, és ez az átalány igazodna az általa birtokolt, használt, illetve a gazdaságához tartozó kultúrához. Ugyanis ezt az alkalmi munkavégzést nem valamennyi mezőgazdasági tevékenységre engedi a törvény, hanem a kormányrendelet, amelynek a végrehajtási utasítása lesz, határozza meg, hogy kertészetben zöldség, gyümölcs, dohány, szőlő és a szántóföldi zöldség, gyümölcs, amelyben természetesen ezek az alkalmi munkavégzések megjelennek. Nem kívánja kiterjeszteni a jogalkotó például a non stop üzemben működő üvegházakra, ahol télen-nyáron megy, mert ott épp az a cél, hogy a foglalkoztatás teljes legyen és hosszú távú, ne időszaki ötnapos, tíznapos, harmincnapos, mint amiről a törvény szól. Ezek a kormányrendelet mellékleteként megjelenő táblázatok fogják megállapítani azt, hogy egy-egy kultúrának mennyi az élőmunka-igénye. Nyilván ezt nem a minisztérium mondja meg, hanem a szakmai szervezetek bevonásával kerül ez kialakításra. Itt is mondok egy példát. Ne vegyétek úgy, mert nem tudom mennyi, de mondjuk egy szőlőültetvénynél felsorolja, hogy metszés, kötözés, hajtásválogatás, hajtásbefűzés stb. mennyi munkaóra egy hektárra vetítve és mely hónapokban jelentkezik a bizonyos munkavégzés. Ez jelentené azt az alapot, ami a tulajdonos, illetve munkavállaló számára az átalánybefizetési előleget is jelenti. Ezt befizette, magyarán ő már akkor jelzi a hatóságok felé, hogy neki mekkora területe van, körülbelül milyen munkák kerülnek majd végrehajtásra. Amikor ténylegesen jön a munka és el kell végezni, akkor ahhoz egy jelenléti ív kitöltésére van szükség, amely jelenléti ív alapján, amely tartalmazza a munkavállaló TAJ-számát, adószámát, a munkavégzés helyét és idejét, és aláírja a munkavállaló is, hogy most ő ott van. Ez szigorú számadási bizonylatnak számít, és ennek adatait - nem magát a jelenléti ívet, hanem ennek adatait - havonta egyszer a munkaadó köteles az APEH felé lejelenteni, hogy azoknak a dolgozóknak, akik ott voltak, a biztosításuk meglegyen. Az lesz az alapdokumentum, ami alapján xy-nak, aki ott munkát végzett, jóváírják a társadalombiztosítási befizetését, valamint az adóvonzatát is azoknak a szabályoknak az alkalmazásával, amit ez a törvény meghatároz.
A törvény ezt ilyen részletesen nem tartalmazza, ahogy ezt a tisztelt bizottság is olvashatta, ezt a végrehajtási kormányrendeletben kívánja a jogalkotó szabályozni, de jelzem, hogy nyitottak vagyunk minden olyan módosító indítványra, ami esetlegesen a törvény azon szabályait, ami az egyértelműséget, a jogi garanciákat és a hatósági ügyintézés egyszerűsítését célozza, beemeljük, illetve a kormány döntésétől függően ezt a kormány a támogatotti módosító javaslatok sorába berakja. Ez a modell gyakorlatilag, amit megpróbáltunk itt kialakítani, a spanyol rendszert követi majdnem minden elemében a hasonlóság kimutatható. Én tudom, hogy ha a bizottsági tagokat megkérdeznék, akkor legszívesebben valamennyien azt mondanák, hogy még ez is bonyolult. Igen, a kártyarendszer, ahogy alelnök úr is mutatja, az lenne a tényleges megoldás, ebbe mi nem nagyon tudunk beleszólni, mert ez pénzügyi vonzattal, méghozzá nem is kicsivel jár a kiépítése. De istenigazából az lenne az igazi, ha minden munkavállaló rendelkezne egy ilyen kártyával, a munkaadónál meg ott van a masina, lehúzta neki, onnantól dokumentálva van, hogy mikor kezdett, mikor végzett és annak függvényében fizeti meg a közterheket is, és akkor a rendszer teljesen zárt, a visszaélések megakadályozhatók és a munkáltatónak és munkavállalónak is egyformán garanciát jelent. Itt még nem tartunk, ezért kerestük ezt a köztes megoldást és kérjük a tisztelt bizottságot, hogy szavazataikkal az általános vitára való alkalmasságot támogatni szíveskedjenek, módosító indítványokra, ha lesznek ilyenek, arra természetesen állunk rendelkezésre konzultáció vagy esetleg kodifikáció terén is. Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a bizottság tagjainak a vélemények kifejtésére és a kérdések feltevésére. (Jelzésre:) Demendi László.
Kérdések, hozzászólások
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! A mezőgazdaságban az egyszerűsített foglalkoztatás igényének lehetősége tényleg hosszabb időre nyújtható vissza. Miről is van itt szó? Gyakorlatilag a jogi szabályozás és a gazdaság mozgása ezen a területen nem találkozott egymással. Olyannyira nem találkozott egymással, hogy ma lehet tapasztalati adatokat felsorolni azon a területen, hogy a gazdaság szereplői milyen módon nem tartották be, és lehet adatokat felsorolni azon az oldalon, hogy ez a foglalkoztatásban a vidékfejlesztésben, (Jakab István megérkezik az ülésre.) a vidéki életminőség javításában milyen gondokat és problémákat okoz. Nyilvánvaló, ha a felmérés ilyen nagymértékű, akkor egy dologról lehet szó, hogy semmire sem jó az a törvény, az a jogszabály, amely a gyakorlatban nem vagy nehezen tartható be. Ez a jogszabály nem tartható be, ezért azt gondolom, hogy ez a hosszabb előkészítés a törvényjavaslathoz szükséges, tényleg olyan hiánypótlást láthatunk, amely bizonyára nagy érdeklődést fog kiváltani. A törvényjavaslat általános vitájának alkalmasságáról beszélünk most. A mezőgazdaságban szerintem a megjelölt célterületek reálisak, valóban a zöldség, szőlő, dohány, gyümölcstermesztés területén, de azért én itt is megemlítem, hogy az ezekhez kapcsolódó feldolgozás ettől nem választható szét, ugyanakkor a szóbeli kiegészítésből hallottuk a növényházi zöldséghajtatást. Azért azt szeretném megjegyezni, hogy ezt is végig kell gondolni, mert aki ilyen tevékenységet már végzett, az tudja, hogy itt is van bizonyos időszakonként komoly alkalmi munkaerő-szükséglet, amely a betakarítás egy-egy időszakára vonatkozik nyilván, mert a volumentől függően lehet itt munkaerő-szükségletről beszélni. Nagyon fontos annak a szempontnak a figyelembevétele, és ez az előterjesztés ezt azért szellemiségében, célkitűzésében tartalmazza, hogy rendezettnek kell lenni a munkaügyi bejelentéseknek, az alkalmi bejelentésekhez pedig olyan szabályokat és eszközrendszereket kell hozzárendelni, amely a mezőgazdaságban alkalmazható is. Nagyon fontos a közterhek adminisztrációja, bevallása, elszámolása és valóságosan a másik komoly pillér az, hogy a gazdasági szereplők legyenek érdekeltek abban, hogy a legális foglalkoztatás keretében a vidéki embereket foglalkoztatni tudják és nyilván az adminisztrációs terhek csökkentésén túlmenően a közteherviselés mértéke is meghatározott. Ezeket megcélozza ez a törvényjavaslat, éppen ezért az MSZP-frakció, illetve munkacsoport, a bizottság MSZP-tagjai részéről általános vitára alkalmasnak tartjuk, természetesen fogunk élni azzal a lehetőséggel, amit a kormány képviselői itt elmondtak, több módosító indítványunk és javaslatunk lesz ahhoz, hogy a törvényi szabályozást teljesebbé tegyük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Van-e további hozzászóló? (Jelzésre:) Parancsolj. Örvendi László.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Vártuk már az alkalmi munkavállalást megkönnyítő szabályozást, azonban elolvasva a törvényjavaslatot, nem nagyon találok benne jelentős könnyítést, különösen az adminisztrációt emelném ki a törvényjavaslatból, hogy mennyivel csökkent, de nem találom ezt nagy csökkenésnek, de lépjünk előre. Ez a törvény kormányrendelettel lesz szabályozva még, mint ahogy azt Kis Zoltán úr említette, akkor én abban a felsorolásban nagyon hiányolom a növénytermesztést, magát a szántóföldi növénytermesztést, mert hogy egyet mondjak, nagyon sok alkalmi munka van a mechanikai gyomirtásban. Ezt okvetlenül be kell venni ebbe a törvénymódosításba, tehát ezt hiányolom. Ami az adminisztrációt illeti, végighallgattam, hogy milyen adatokra van szükség. Ez van jelen pillanatban is, ezekre az adatokra szükség van, legfeljebb annyi, hogy ezeket az adatokat minden nap rögzíteni kell jelen pillanatban, abban az esetben majd egy külön, legfeljebb csak egy helyen kell rögzíteni és a jelenléti íven vagy nem tudom, hogy gondolta a kormányzat, minden nap le kell szignálni. Tehát az adminisztrációban annyi könnyítést látok, hogy nincs munkavállalói kiskönyv és nincs a közteherjegy beragasztás. Amúgy a bevallás, bejelentési kötelezettség pontosan ugyanúgy működik, mint ahogy az Kis Zoltán úr elmondása majd a törvény alapján működik.
Van egy másik terület, ami a munkaadók szempontjából egy nagy teher, hiszen sokkal több közterhet kell befizetni az alkalmi munkavállalók után. Eddig 16, maximum 30 százalékot kellett befizetni a kifizetett munkabér alapján. Most ez 62,5 százalék, illetve a könnyített befizetési lehetőség 40 százalék. Ez két-háromszorosa annak a tehernek, amit a kisvállalkozóknak az alkalmi munkavállalói munkát biztosító gazdáknak, munkáltatóknak be kell fizetni. A közterhek befizetésének növekedéséhez fog vezetni a törvénymódosítás. Úgy gondolom, ez a törvény nem alkalmas a támogatásunkra, nem találjuk benne azt a könnyítést, amit elvártunk volna, ugyanakkor jelentős anyagi terhet ró a munkaadókra. Köszönöm.
ELNÖK: (Jelzésre:) Karsai József.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Lassan nyolcadik évi képviselőségem alatt ez egy folyamatos téma, és én egyre romló helyzetet tapasztalok annál is inkább, hogy van egy gazdasági világválság, és úgy látom, hogy sajnos fittyet hányunk arra, hogy van egy gazdasági világválság. Azért kellene fizetni a vállalkozónak vagy egyébnek, hogy egyáltalán foglalkoztassa, nem ilyen mértékű terhet rátenni, mert azt hiszem, ha ezt visszafelé egyszer elkezdenék osztani a minisztériumban, hogy mibe kerül egy olyan ember, akit nem foglalkoztatnak, sokkal többe kerül, mint az, hogy mit tudom én bármi áron foglalkoztassuk. Főleg a téli időszakban, és én nem cáfolni akarom, de a hűtött-fűtött üvegházban, Kis Zoltán úr, valóban folyamatos a foglalkoztatás, de a nyáron nem hűtött üvegházban megáll a munka, tehát ott sem folyamatos. Szeretném felhívni az ön figyelmét is, hogy az építőipar, ahol nincs kész a belső munka és mínusz hat fok van belül, az építőiparban se folyamatos a munka, és el kell mondjam, ha lemegy a Balatonra, három hónapig üzemelnek a vendéglátóiparban. Velencei-tónál maximum négy hónap, véletlen öt hónapos, de az már pangó. Megint ott vagyunk, ha mind a tíz embert becsukjuk, biztos benne lesz a rabló.
Az az érzésem, hogy megint nem tudunk szelektálni, és megint ott tartunk, hogy a következő majd lesz a következő bizottsági ülésen, vagy következő évben, minden évben elő fog kerülni az, mikor Magyarországról kijárnak narancsot szedni. Miért nem nézünk már meg egy uniós országot, ahol ezek a foglalkoztatások meg vannak oldva? Állandóan toldozgatjuk, foltozgatjuk a törvényeket és folyamatosan nem alulról felfelé jövő kezdeményezés van, hanem mindig letesznek az asztalra elénk valamit és mi elkezdjük majd javaslatokkal toldozgatni, foltozgatni. Miért nem jövünk már ki egyszer a minisztériumból vagy valahonnan egy-két gazdálkodóhoz vagy üvegházhoz aztán gyere, nézd meg, kisfiam, hogy tudod foglalkoztatni az embereket. Felmérni. Még bejelentette 10-kor, de már 11-kor esett az eső. Kifizette az egész napot. Számtalan ilyen eset van. A gyakorlat tesz igazán mesterré, de ha már ennyit módosítunk, akkor miért nem hallgatunk már azokra az emberekre, akik értenek hozzá?
Egyébként ez a hozzáfűznivalóm ehhez, hogy 40 százalékát fizeti, stb. Gyakorlatilag 16,5 százalék egy banki kamat most a lízingnél. 245-250 forintos svájci frankkal számolták, amikor soha nem volt 189 fölött a svájci frank, például a kombájn törlesztőrészletemet. 350 forintos euróval, ami legtöbb 317 volt. Gyakorlatilag 16 százalék kamatra adják a hiteleket, hogy nem éri el a 6 százalékot, most mínusz 10 százalék a mezőgazdaságban, és megint azon gondolkodunk, hogy hogy lehet még azt a kis kézi munkaerővel elvégzett, amit már más nem csinál Nyugat-Európában, és ezek mind olyanok, hogy igenis kell kapálni, mert itt beszélgettünk egymás között, hogy kell-e növénytermesztésre. Igen kellene, ha tudna olyan embereket vagy megfelelő foglalkoztatást találni arra, hogy valóban úgy tudjon foglalkoztatni, hogy ténylegesen, valóban olyan eredményeket érjen el ebben a foglalkoztatásban, hogy érdemes legyen neki kézi munkaerőt foglalkoztatni.
Végül is azt hiszem, hogy egyszer már olyan szempontból kellene dűlőre jutnunk, hogy tényleg olyan előzetes tárgyalások után tényleg olyan szakértőkkel, szakemberekkel összeülni a minisztériumban ott az illetékes főosztályokon, osztályokon, hogy végre legyen egy normális idényjellegű foglalkoztatási rendelkezésünk, és egyetlen cél legyen. Nem ez a cél lebeg előttünk. Az ember lebegjen előttünk, aki el tud a kis munkanélkülije meg egyéb mellett annyi kis foglalkoztatásra, napszámba menni, hogy ne haljon éhen, ne fagyjon meg. Nekem ennyi az igényem, köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelzésre:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az előttem szólókat megismételni nem szeretném, tényleg csak az általános vitára való alkalmasságához, a részletekbe nem szeretnék belemenni.
Számos törvényjavaslatnál irritálta a bizottság tagjait, legalábbis minket igen, amikor úgy hozunk egy törvényt, hogy majd külön jogszabályban meghatározzuk a részleteket. Azt tudjuk, hogy az ördög a részletekben rejlik és már itt felszínre bukkant egy-kettő ilyen. Nem tudom, hogy a jogalkotást nem lehet másképp elképzelni, csak hogy a bizottság tagjai egy biankó csekket írnak alá, és majd kiderül később, hogy mi lesz belőle.
A másik, hogy az általános indoklásban benne van, hogy ez a törvényjavaslat azoknak szól, akik, és ezt tényleg nagyon szükségszerű volt elkészíteni, nem rendelkeznek apparátussal, munkaügyi, humánpolitikai, jogászi apparátussal. Elég hátborzongató annak, aki majd ezt a kezébe veszi. Vannak paragrafusok, amelyek tele vannak hivatkozással. Egy ilyen esetben, legalább ilyen esetben, mivel a törvény ezeknek készül, akikről beszélünk, nem lehetne beidézni? Több kiló papírt a kezébe kell venni, ha ezt értelmezni szeretné, és mondhatnám, hogy melyik paragrafusokra gondolok. Mindjárt a 7-esnél tele van hivatkozással, de hát ezt tudják, akik csinálták. Ennek a törvénynek a használhatóságából ez sokat levon. Általánosságban csak ennyit szerettem volna.
ELNÖK: (Jelzésre:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Bizottság! Tényleg úgy van, ahogy többen megemlítették. Lassan másfél évtizede foglalkozunk ezzel a témával, ahol mi akik ismerjük a mezőgazdaság sajátosságait, ahhoz igyekszünk alkalmazni a foglalkoztatást. Be kell látnunk, hogy az a fajta foglalkoztatási igény, amit mondjuk vizionált képviselőtársam hozzászólása, hogy ne kelljen adminisztrálni semmit, az idejétmúlt, úgy hívták, hogy napszámos meg nem tudom mi. Az idejétmúlt, hisz akkor mások voltak az igények, mások voltak a lehetőségek. Ma a XXI. században társadalombiztosításról kell gondoskodni, egyéb közterhekről kell gondoskodni. Én azt gondolom, hogy ami ebben a törvényjavaslatban van mint adminisztráció, az majdnem a legszélső határig elmegy a minimális vonatkozásban. Ez az egyik, amit én szerettem volna elmondani.
A másik, hogy az az igény, hogy mondjuk a növénytermesztési munkákra is terjedjen ki, én ezt jogosnak látom, azonban van egyfajta bizalomhiány, nem tudom pontosan ezt úgy megfogalmazni, hogy ne értse félre senki, az agrártársadalommal szemben. Kialakult, a városi és vidéki ember nem akarja érteni egymást, és ez okozza azt, hogy csak fokozatos bevezetést próbál elképzelni, aki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, illetve szerintem még most is van valamiféle vita. Ez egy olyan törvényalkotást követel tőlünk, hogy tényleg aktívan vegyünk részt az egyeztetésben, módosító indítványokkal, érdekegyeztetéssel próbáljuk meg azt elérni, hogy bővüljön ez a lehetőség, de a tartalmát tekintve pedig olyan legyen, ami megfelel még a foglalkoztatóknak, munkavállalóknak és a felügyeleti szerveknek is. Én ezek után azt tudom mondani, hogy ez biztos érződött is, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, azonban úgy gondoljuk, hogy pontosítások kellenek részünkről is, szükségesnek látszanak, de a társadalom szempontjából olyanná teszik ezt a törvényt, hogy nem az tűnik ki belőle, hogy az agráriumban a feketemunkát akarják támogatni. Én kérem, hogy ennek megfelelően tartsuk általános vitára alkalmasnak. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor hozzászólni szeretnék, addig átadom az ülés vezetését Jakab István alelnöknek.
(Jakab István, a bizottság alelnöke átveszi az ülés vezetését.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Valóban úgy van, ahogy az eddig elhangzott megszólalások ezt jelezték. Olyan törvényjavaslat előtt állunk, amely témakör még sosem okozott általánosan egyhangúságot kormányoldal és ellenzék között, sőt nyugodtan mondhatom, hogy még az aktuális kormányoldali képviselők is számos ponton folyamatosan kritizálták az idénymunkára, alkalmi munkára vonatkozó éppen aktuális jogszabályt. Ha jól emlékszem, a minisztérium 2008 nyarán, kora tavaszán adta az első jelzést, hogy valószínűleg át szeretné alakítani az alkalmi munkavállalásról szóló törvénytervezetet zöld könyv, kék könyv procedúrát. Tudják, az egyiket a hazai, magyar állampolgárságúak, a másikat a külföldi állampolgárságú munkavállalóknak kellett kitölteni, és a sokat emlegetett, elég bonyolult és a hatóságok által sokszor fenyegetés szintjéig jutó procedúrás eljárásokat tartalmazó könyvkitöltés, aláírás, hogy a közteherjegyet mikor ragasztottam be, nálam van-e az alkalmi munkavállalói könyv. Csak hogy emlékeztessek arra, hogy munkavégzés során a törvény jelenleg hatályos változata szerint ezen könyveket fizikailag mindig az alkalmi munkavállalónál magánál kell tartani. Az ellenőrző hatóság nem engedte például azt meg, hogy mondjuk a terület szélén, a sor végén az autóban vagy egy védett helyen legyenek az alkalmi munkavállalói könyvek. Csak hogy milyen mókás ez, amikor tűző nap melegében, amikor egy szál gatyában szoktunk dolgozni, ekkor az alkalmi munkavállalói könyvek elvileg ott kellene, hogy legyenek. Mondom, a hatóság nem engedte meg, azt mondta, hogy az törvénytelen, ne is menjen el a sor végére, mert ott már esetleg olyan tevékenységet is folytathat az illető, mondjuk, aláír és beragaszt bélyeget, amivel úgy tűnik, hogy fedezi, hogy ő szabályosan foglalkoztatható. Csak egy részét mondtam el annak a kaotikus helyzetnek, ami amióta megjelent ez az alkalmi munkavállalási könyv ilyen formájában, azóta soha nem jutott nyugvópontra. Számtalan példát próbáltunk felsorolni, magam közvetlenül a német rendszert ismerem, hogy milyen modellel dolgoznak más országokban, de hát a spanyolok és olaszok is elég laza, megengedő modell, ott az észak-afrikai alkalmi munkavállalók igen nagy számban kerülnek foglalkoztatásra minden különösebb procedúra nélkül. Jegyzem meg, hallottam Kis Zoltántól, hogy a spanyol modell egy része tapintható ki a törvénytervezetben.
A minisztérium elég sokat gondolkodott ezen, mert utána csak kommunikációs üzenetek voltak, hogy 2008 nyara után ősszel miért nem kerül bevezetésre, aztán jött egy újabb időpont, hogy 2009 januárja, aztán az, hogy 2009 év közben, és akkor most eljutottunk 2010 januárjához, amit körülbelül látok. Ez alatt az időszak alatt nem volt alkalma a minisztériumok egyikének sem legalább egy előzetes érdeklődést tenni a bizottságnál, hogy akár egy napirendi pont keretében vitassuk már meg az akut szabályokat véleményünk szerint. Itt földön járó gazdálkodók vannak, remélem, lehetett érezni a megszólalásokból. Egy-két akut pontra hívjuk már fel a figyelmet, hogy legalább azt a hibát ne kövessük el még egyszer és így próbáljuk meg azokat a célokat megfogalmazni, amelyekre szerintem azért Karsai József elég jól rátapintott, hogy itt úgy tűnik, hogy Magyarország egyik súlyos kérdése a foglalkoztatás. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk, és ezek után el kellene gondolkodni. Tudjuk, hogy Magyarország legfontosabb, legnegatívabb kérdése például a részmunkaidőben történő foglalkoztatás kérdése. Ebben totál alul vagyunk, de alul vagyunk abban is, hogy a hazai aktív munkavállalók hány százaléka van egyáltalán a rendszerben mint foglalkoztatott, talán 50 százalék körül, az uniós átlag 63 százalék környékén van, és nagyon alul vagyunk a részmunkaidős foglalkoztatások rendszerében, amire a mezőgazdaság már elnézést, de elég jó lehetőséget adna, ha most visszatérünk a saját témánkhoz. És akkor tényleg gondoljuk már meg, hogy amikor most mindenki annak örülne, hogy kinyitnánk a kaput, hogy uraim, most ilyen szabályozás van, csak legyenek szívesek jönni dolgozni, akkor úgy tűnik ebből az előerjesztésből, hogy ezt a szempontot nem tartalmazza. Tehát ha majd megpróbálom végigelemezve a következtetésemet levonni, egyelőre bármilyen jó szándékú is lehetett - én ezt feltételezem a két minisztérium részéről - az előterjesztés, ezen kritikus szempontokat nem oldotta meg, illetve nem segítette a válság miatt kialakult még súlyosabb helyzetet.
Miért mondom én ezt, tényleg kezdjük az elején. A jelenlegi alkalmi munkavállalásra vonatkozó feltételeknél érdemes tisztázni, hogy ki lehet munkáltató, meg ki lehet munkavállaló. Ez nagyon fontos része szerintem minden munkajogszabálynak. A jelenlegi szabályozás ezt elég egyértelműen elmondja különféle törvényekre hivatkozva. Itt van, hogy a törvényjavaslat mostani változata egyszerűen nem tartalmaz konkrét rendelkezést arra, hogy kik állhatnak az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban a munkáltatói, illetve munkavállalói oldalon. Ezeket egy körülírásos rendszerrel kell majd kibogozni, hogy például természetes személy munkáltató kizárólag háztartási munka esetében lehet foglalkoztatható, és milyen leírásokkal, tehát nincs definitíve meghatározva a két oldal, és az egymáshoz való viszony.
Én külön ki szeretnék térni a külföldi, harmadik országbeli állampolgár foglalkoztathatóságára, hogy ezt legyenek szívesek elmondani, ez akut kérdés volt mindig, és a rájuk vonatkozó társadalombiztosítási szabályok minden tekintetben, hogyan tetszenek gondolni érvényesülni akár a 62,5 százalékos, akár a 40 százalékos terhet magyarul melyik területen vállalná ezt az alkalmi vagy akár növénytermesztési idénymunkát? Hogy tetszenek ezt gondolni, rájuk hogyan vonatkozik ez a részokiratozással, az ő okirati feltételeik, annak a foglalkoztatók általi megismerhetősége, magyarul, hogy mi azokat kezelhetjük-e mint alkalmazók ezeket az okiratokat, de erre a kérdésre majd külön kérném szépen, hogy tessenek rátérni.
Ez alapján, hogy definite nem látjuk egyelőre, hogy ki is a munkáltató meg ki lehet a munkavállaló, csak körülírásos rendszer alapján lehet ezt kisilabizálni. Például olyan érdekes helyzetek állnak elő, hogy ha jól értem - és majd kérnék választ rá - egy természetes személy csak háztartási munkakörben alkalmazhat alkalmi munkavállalót. Mi van, ha ennek a természetes személynek van mondjuk szőlője meg kukoricája és kapálásról van szó meg mechanikus gyomirtásról meg stb., de történetesen nem őstermelői minőségben végzi, de végezheti abban is. Ez esetben mit mondunk rá, hogy akkor ő kit alkalmazhat végül is és egyáltalán alkalmazhat-e? Mondom, nagyon lényeges, hogy kik lehetnek alkalmazók, tehát kik foglalkoztathatnak alkalmi munkavállalót.
Utána van egy nagyon érdekes, ez már csak következménye, ha jól értem vagy jól értjük mi akik itt próbáltuk kibogozni a törvénytervezet egymásra utaló szabályait, hogy eddig definite tiltva volt, hogy közvetlenül olyan tevékenységre nem lehet idénymunkást, alkalmi munkavállalót foglalkoztatni, amely alaptevékenységi körbe tartozó feladat lenne. Egy vállalkozásnak egy alaptevékenységi körbe tartozó feladatára nem lehet alkalmi munkavállalót foglalkoztatni. Ugyanakkor, ha jól értjük, akkor a Ktv., illetve a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatók esetében - de ez csak rájuk vonatkoztatható - megszűnik ez a korlátozás. Ez, ha továbbviszem, elméletileg azt is megengedi, hogy a költségvetésből gazdálkodó szervezetek gyakorlatilag alkalmi munkavállalókat foglalkoztassanak. Tényleg ez a szándéka a minisztériumnak, a kormányhivataloknak? Csak úgy kérdezem, hogy ezt önök úgy értik, hogy ez egy olyan következménye lesz, amire önök számolnak, vagy pedig ez egy mellékterméke lesz, amire önök esetleg nem figyeltek oda? A költségvetési szerveknél, ha az alaptevékenység tiltásra, feloldásra kerül, ott is lehet akkor most már alkalmi munkavállalót foglalkoztatni. A mi meglátásunk szerint történne ez a törvénytervezet, ha a leírtak szerint lépne életbe.
Aztán a foglalkoztatás időtartamára vonatkozó szabályozás - itt majd megint segítséget kérnék - az eredeti verziót ismerik, tehát a jelenleg hatályos verziót, annak különféle fordulatait, hogy mondjuk egy évben 90 napig lehet mezőgazdasági alkalmi munkánál, de a külföldieket csak 60 napot lehetett foglalkoztatni a jelenlegi szabály szerint. Szeretném itt megkérdezni, hogy rendben van, hogy van alkalmi és idénymunka, és főleg növénytermesztési idénymunka, de itt azért már nagy kérdés, hogy a növénytermesztésnél jelzik, hogy itt eltérően lehet 31 napot meghaladóan is foglalkoztatni. De itt már viszont egy határozott időre szóló munkaviszony keretében kell ezt megtenni? Hogy van, hogy tér el az általános szabálytól? Az általános szabályban megint visszatérünk, hogy legfeljebb öt egymást követő naptári nap egy naptári hónapon belül, legfeljebb tizenöt naptári nap, egy naptári éven belül legfeljebb kilencven naptári nap? Hogyan tetszenek ezt érteni növénytermesztésre ezeket a szakaszokat, és mennyi lehet a maximum, és külön kérem megjelölni a külföldi állampolgárságú személy és magyar állampolgárságú személy tekintetében a növénytermesztésben az eltölthető munkanapok számát.
Az, hogy az adminisztrációs teher ezzel csökken-e vagy nem, ez azért nagy kérdés, mert lehet, hogy a két könyvtípus megszűnik, de én változatlanul nagyon komoly aggálynak tartom a hétköznapi gazdaember, az egyszerű gazdaember - mindig arról az oldalról közelítem meg - a bejelentési feladatát, az adminisztratív nyilvántartó feladat és a bejelentési elektronikus, néhány eset kivételével a telefonon történő bejelentést. Ez azért akut pontja lesz ennek a kérdésnek, mondjuk az idősödő gazdageneráció esetében ezt azért mondjuk meg, gondoljuk át. Itt azért e-mailezést ne nagyon várjunk tőlük, de sms-küldés is nagyon komoly problémát okoz ám még ennek a korosztályú gazdagenerációnak. Én ezt azért tudom, mert elnézést, nagyon személyes a dolog, de az én telefonom úgy van beállítva, hogy ha nem tudom felvenni, akkor kérem, hogy küldjön sms-t, mert nem tudom fogadni a hívását. Egy hét után, mikor véletlenül beszélgetek valakivel, akkor mondja, hogy képviselő úr, én nem tudok sms-t küldeni, ezért telefonálok most negyvenedszer. Csak úgy mondom, hogy ott milyen problémák jöhetnek.
És akkor jön ez az adminisztráció nagyon vitatott kérdése, hogy valóban az alkalmi munkavállalói könyv kérdése valószínű, tarthatatlan volt. Hogy ez-e a helyes modell, ez aggályokat vet fel, és akkor jön szerintem a legsúlyosabb kérdés, a közteherfizetés. Tehát azt én csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a kormány megint elmondta mindenféle programban, hogy milyen komoly adókönnyítések jönnek létre különböző területen, és akkor így nyitjuk meg most a munka világa felé a lehetőséget az embereknek. De akkor hogy gondoltuk azt, hogy pont az egyik legizgalmasabb területen, azon az alkalmi munkavállalói területen különösen a mezőgazdaságnál, amely mezőgazdaságban - összességében jelzem - nincs hazai, hadra fogható, alkalmi munkát vállaló réteg. Aki van, az sajnálatosan ismert szociális előnyök miatt nem is akar belekerülni ebbe az alkalmi munkavállalói rétegkörbe, és aztán kialakult az a furcsa helyzet, hogy bizonyos megyék, bizonyos országrészek esetében halmozottan nagy számú a munkanélküliek száma, másik területeken, ahol például a kézimunka-igényes növényi kultúrával foglalkoznak, ott pedig folyamatos munkaerőhiány van. Ez a munkaerőhiány-pótlás gyakorlatilag semmi mással csak külföldi munkavállalókkal pótolható sajnálatos módon. (A képviselők beszélgetésére:) Egy kicsit ott csendben maradjatok Medgyasszay Laciék, ha kérhetem, majd utána megbeszélitek, majd adok szót nektek, jó? Ekkor azt gondoltuk, hogy lehetséges, hogy ezt a területet kinyitjuk, na de véleményem szerint ez, ami itt az adójogszabályok változtatását is jelenti, mert ez adójogszabály-változtatás, hogy az egyes kategóriába ami az eddigi szabályok szerint négy kategória volt, a közteherjegy beragasztásának a mértékét attól függően kellett választani a gazdának, hogy milyen napi közteherdíjat fizetett ki. Elindul 1800, 2399 forintos kategóriától és felmegy a felső kategóriákig. Ekkor különféle közteherjegyeket kellett beragasztani, annak pedig a megbontása az ismert szabályok szerint volt, hogy mennyi hova megy ebből a közteherjegyből.
Ezeket a szabályokat váltja fel - ha csak a mezőgazdaságot nézzük - a 40 százalékos átlagos terhelés, ami gyakorlatilag és most konkretizálom, az eddigi 1-es, 2-es, 3-as, 4-es közteherjegy-fizetési kategóriákban következőképpen módosul mint adóterhelés. Az első kategóriában 140 százalékos lesz, az eddigi 400 forint helyett 960 forint lesz például a 2700 forint esetében kifizetendő terhelés. A másik kategóriában a 700 forint közteherjegy helyett 1200 forintos, tehát 70 százalékos, a harmadik kategóriában 60 százalékos, negyedik kategóriában 64 százalékos terheléssel gondolják megoldani a munkavállalás feltételeinek könnyítését. Azt hiszem, ez kritikus részelem.
Miközben a törvénytervezet részletes indoklásában a terület kifehérítésén, a szürkegazdaságból való kivezetésén gondolkodnak, aközben egy olyan tételt tesznek be, ami - ha valaki ismeri tényleg a mezőgazdaság állapotát, és erről most ne nyissunk vitát mert az másik szakterület lenne, de aki ismeri ennek a jövedelmezőségét, szétziláltságát és szétvertségét, úgy fogalmaznék - ma nincs olyan mezőgazdasági terület, amelyre azt merném mondani valakinek, hogy kérem most már ezt tessék termelni, ezzel tessék foglalkozni, mert ezzel ön meg fog élni. Ma nincs ilyen területe a mezőgazdaságnak. Ebben az állapotban még adóterheléssel sújtani ezeket a gazdákat tartok tőle, hogy a jogszabálykerülés útjára fognak lépni az alkalmi munkavállalók foglalkoztatása esetében. Én úgy érzem, hogy ez fog ebből bekövetkezni.
Aztán jön egy-két érdekes kérdés, amire a Hegyközségi Nemzeti Tanács is felhívja a figyelmet. Itt hallhattunk Kis Zoltán részéről már egy védekező logikai magyarázatot az előrefizetéssel kapcsolatosan, hogy milyen munkafázisok kerülnek majd megnevezésre egy hektár területre vonatkozóan, ha jól értettem, különféle növényi termesztésnél. Ha jól értettem, zöldség-, gyümölcs- és növénytermesztésnél, ez majd a német modell, ők találták ki értelemszerűen. Voltam egy bizottsági ülésen, ez egy része úgy látszik, hogy onnan jön át, de ha átvennék a német modellt, akkor olyan boldogok lennénk, mert ez nem az, csak az a része, hogy végre valaki meghatározza, hogy egy hektár növényi kultúra műveléséhez mennyi lehet várhatóan az éves munkaigény. Ha jól értem, nagyjából erről van szó, csak a német modell utána azt mondja, hogy ahhoz tartozó élőmunka-igényt korlátlanul vehet igénybe, külföldi és belföldi személyt. Belföldit nem vesznek igénybe, mert nincs belföldi munkavállaló, csak külföldit vesznek igénybe, és képzeljék el, közteher nincsen, anélküli a munkavállalás, mert azt mondja a német logika, hogy a mezőgazdaság nehéz ágazat, társadalmilag, politikailag komoly feladatot lát el, ezért támogatásra jogosult, ezért ezzel támogatom a mezőgazdaságot, hogy nincs közteher az elvégzett munka után. Nagyon egyszerűen oldották meg ezt a kérdést, hát én ilyenre nem is merek gondolni, hogy valaki azt mondja, hogy a mezőgazdasági alkalmi munka után ne kelljen adóterhelést fizetni.
Visszatérve, a június 12-én a közteherelőleg fizetésének kérdése, ebből egy rágós kérdés lesz az őszi idénymunkák nem látta előtt, hogy mi is fog történni június után, külön elsősorban a zöldség-, gyümölcskultúrának van komoly veszélyeztetettsége ebben az időszakban. A tervezett befizetés valóban szükségszerű lesz-e, hogy valóban az aszály, jég, egyéb nem okoz-e olyan kárt, hogy különben nem is kell ősszel majd vagy minimális mértékben az alkalmi munkavállalói réteget igénybe venni. Ezt elég jól megfogalmazza a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának egy feljegyzése, nem tudom, hogy a kormányhoz ez elkerült-e, mi ugyanezt a kérdést a saját szakmai elemzőinkkel kritikusnak látjuk, tehát a tervezhetőséget ebben az esetben.
Akkor most nézzünk vissza még egyre, a jogosultságok kérdésére. Az alkalmi munkavállaló, vagyis amit a munkaadó a terhelés befizetése után biztosít a munkavállalónak. A törvényjavaslatban ez alapvetően 62,5 százalék, és ezzel ugyan a jelenleg hatályos munkajogi törvények szerint ez egy teljes tb-juttatásra jogosultságot biztosít, ha jól értjük. Mi van akkor, csak kérdezem, ha az idénymunka, háztartási munka, mezőgazdasági idénymunka, aminél mindössze 40 százalékos a közterhelés, kérem, fejtsék ki, hogy akkor milyen jogosultságot szerez az alkalmi munkavállaló. A mi álláspontunk szerint a tb-törvény itt már nem biztosít teljes körű juttatásra jogosultságot, csak bizonyos nyugellátási, baleseti és egyéb területen szerezheti meg a jogosultságot. Kérem, erről majd nyilatkozzanak, hogy önök hogy látják. Egyik esetben csökkentik a közterhelést 40 százalékra, csak itt vajon a jogosultságszerzés hogyan változik meg az alkalmi munkavállalók részéről?
Mindezekkel együttesen azt hiszem, érzékeltettük, hogy ezt a változatot - bármennyire másfél évig gondolkodtak rajta - átgondolatlannak és néhol hibásnak tartjuk, és nem támogatjuk. A fizetendő közterhek nagyon jelentős mértékű emelkedése szerintünk nem a tisztítását fogja hozni ennek az ágazatnak, hanem bizony még inkább belekényszeríti a jelenlegi gazdasági helyzet miatt a szürke- vagy netán kőkeményen a feketegazdaságba. Az alkalmazási kör a mi álláspontunk szerint ez esetben szűkül keményen és az egy évben ledolgozható napok számának csökkenését vonja maga után, és abból adódóan csökkennek ezek a napok. Az adminisztrációs terhek hogy csökkennek vagy nőnek, ez nagy kérdés. A régi nagyon bonyolultakra látok szándékot a megszüntetésre, de kérdés, hogy ez a modell-e a megfelelő és ahogy mondtam már, a közteherelőleg-fizetési szabály megjóslása a gyakorlatban nehéz ügy a gazda, a foglalkoztató részéről, hogy akkor mi legyen ezzel. Ha többet fizet, akkor körülbelül egy évig használja az állam a pénzét, esetleg félév, ha belegondolok, a következő félévi bejelentésén tudja ezt korrigálni. Legenyhébb esetben is fél évig felesleges fizetett és használja az állam a pénzt, és a Munka Törvénykönyve szabályainak az összehangolása számunkra fontos lenne, hogy tisztázzuk, hogy milyen jogosultságot szereznek az alkalmi munkavállalók. Ezen kritikák miatt nem támogatjuk ezt a törvénytervezetet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. (Jelzésre:) Parancsolj! Visszaadom az ülés vezetését. Borenszki Ervin, bocsánat.
(Font Sándor, a bizottság elnöke átveszi az ülés vezetését.)
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Én szeretnék az ellenzéki képviselőtársaim véleményére reagálni. Kifejezetten csak arra a részére, hogy ezt a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartjuk-e, mert ez a mai vitánk tárgya. Én normál logikai alapon már többször is face to face alapon reagáltam képviselőtársaim mondandójára. Most megtenném így jegyzőkönyvbe mondva is.
Ha valaki nem tartja általános vitára alkalmasnak az adott témában asztalon fekvő törvényjavaslatot, annak nagyon nincs erkölcsi meg szerintem jogi alapja sem arra, hogy utána benyújt hozzá módosító indítványokat, részletes vitában részt vesz, stb., mert ha általános vitára nem tartja alkalmasnak, akkor utána nincs miről beszélnünk úgymond. Én azt gondolom, hogy ha csak ezt a szempontot, a normál logikai szempontot vesszük figyelembe, akkor is hibás talán az, hogy lesöpörjük az adott törvényjavaslatot, és utána próbáljuk úgymond javítani az adott törvényt. Itt sokan elmondták azt, hogy ez már egy hosszú ideje meglévő probléma, amivel szembenézünk és én úgy érzékeltem itt az általános vita eddigi szakaszában, hogy kormányoldalról sem az üdvrivalgások hangzottak el, hogy ettől jobb törvényjavaslatot még nem láttunk a földön. Nem erről beszéltek képviselőtársaink. Azt gondolom, hogy ha egy szemernyi kis lehetőséget látnak önök arra, hogy ezt a törvényjavaslatot lehet javítani, lehet egyről a kettőre lépni, akkor gondolják meg, gondoljátok meg, hogy érdemes-e ezt az asztalon fekvő törvényjavaslatot javítani.
Nagyon messzire, időben messzire tekintenék vissza. Az alkotmányt, a Magyar Alkotmányt annak idején módosította 89-ben a Magyar Országgyűlés, csak a címe maradt meg. Az összes többi, ami az alaptörvényünket illeti, át lett írva. Nem gondolom, hogy ezt ilyen mértékben kell átrajzolni, de azt az optimizmust kérem tőletek, hogy ezt a törvényjavaslatot lehet javítani, lehet a mi általunk elmondottaknak irányába javítani, módosítani, az élethez igazítani, mindazokat, amiket elnök úr is elmondott. Egy részével egyet is tudok érteni. Lehet ezt a törvényjavaslatot javítani, de azt kérem tőletek, képviselőtársaimtól, hogy általános vitára alkalmasnak ítéljük és a módosító javaslatainkkal kapcsolatban pedig folytassunk újra egy vitát és akkor én azt gondolom, hogy fejezzük ki mindazt a célt, amit magunk elé tűztünk már több alkalommal, el tudjuk érni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedjék meg, külön kérdést felvessek képviselő úrnak, ami nem konkrétan a törvényhez kapcsolódik, inkább a képviselők jogállásáról. Képviselő úr, kérem, tanulmányozza a képviselők jogállásáról szóló törvényt és ahhoz kapcsolódó alkotmánybírósági döntést. Ez egyértelműen kimondja, hogy képviselő megválasztása után nem függ sem a pártjától, sem az őt jelölő szervezetétől, döntéseit kizárólag ismerete és meggyőződése alapján hozza. Engedtessék már meg nekünk az, hogy ezt az álláspontot alkalmazzuk. Ön ne kritizálja azt meg, hogy ha mi ezt általános vitára nem tartjuk alkalmasnak, akkor nekünk utána van-e jogunk egyáltalán részt venni az általános vitában, módosító indítványban és a folytatásban, mert ön nem teheti meg. Erre szerettem volna felhívni a figyelmét.
És még valami. Azt mondja, hogy általános vitára engedjük be, mert utána majd formáljuk ezt. Vissza szeretnék térni a termékdíj törvényre. Megállapodtunk abban itt a Mezőgazdasági bizottságban, hogy a termékdíj vonatkozásában egy harmadik kategóriát létrehozunk a 600 ezer forintos árbevételig rendelkező őstermelők részére, hogy vonjuk ki őket a termékdíj hatálya alól. Benyújtottuk a módosító indítványt. Mit csináltak önök? Leszavazták a parlamentben. Ezt a játékot miért akarják játszani? Netán legyünk ismételten lojálisak, állapodjunk meg valamiben, és utána jön a nagy felügyelet önök fölé, és azt mondják, hogy önök nem szavazhatják meg. Simán konszenzussal elfogadjuk és a parlamentben simán leszavazták. Szerintem cinikus ez a játék, tehát ne kérje azt, hogy itt általános vitára való alkalmassággal legyünk lojálisak és akkor mondjuk meg, hogy hogyan módosítjuk. A termékdíj törvényhez önálló indítványként be fogjuk nyújtani azt a bizottsági módosító indítványt, amiben megállapodtunk, majd aztán megint elvitatkozhatunk azon, hogy önök ezt támogatják vagy nem támogatják. Egyszer támogatták, utána rútul megfutamodtak. Ezt a játékot ne játsszuk most el itt a benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan, és engedje meg, hogy az ellenzéki képviselők ismeretük és meggyőződésük alapján vegyenek részt a parlamenti munkában. (Jelzésre:) Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Az ülésvezetéssel kapcsolatos mondandójának első részével egyetértek. Képviselőtársam egyébként normál logikai szempontból vezette fel ezt a kérdést, nem a házszabály szempontjából, de egyetértek. (Font Sándor közbeszól.) Mondom, egyetértek. Ami a felvetése másik részét illeti, azzal csak azért nem vitatkozom, mert gondolom, hogy nem kíváncsiak a jelenlévő köztisztviselők, hogy hogy működnek a pártok a parlamentben. Úgyhogy ilyen szempontból csak annyit mondok, hogy az ön felvetését én is cinikusnak tartom, de az a javaslatom, hogy innen menjünk tovább. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jelzésre:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Legyen köztetek béke. Normál logikai szempontból sem helyes az, hogy ha én általános vitára nem tartom alkalmasnak, utána teszek rá javaslatot, de én bízom abban, hogy hátha nem szavazza meg a tisztelt kormányoldal, és akkor nem kerül oda. De ha egyszer mégis odakerül, akkor miért ne tehetném meg azt jóindulattal és barátsággal, hogy javítsunk a dolgon, amennyiben lehet. Abszolúte természetes dolog, hogy általános vitára nem tartjuk alkalmasnak, utána pedig módosítókkal próbálunk segíteni. Úgyhogy én azt tartom normálisnak, úgyhogy azon túl pedig elnök úrnak abszolút igaza van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot Velkey Gábor helyre és befutóra? (Jelzésre:) Megadom a szót képviselő úrnak.
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnézést, a MÁV állapotai miatt késtem. (Font Sándor: Felszámolják a vasutat?) Nem is tervezik, hogy felszámolják, de 40 helyett 10 óra 30-kor érkezett a Keleti Pályaudvarra. Ez sajnos 10 évvel is ilyen volt meg 8 évvel ezelőtt is ilyen volt és sajnos jelenleg is ilyen, de ez most mellékes.
Ehhez az előző vitához csak egy mondatot. Azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy az általános vita le fog folyni, illetve lefolyt már és lesz majd részletes vita is és szerintem ezek a presztízsharcok feleslegesek. Úgy gondolom, hogy a tartalomról érdemes beszélni.
Mindannyian bizonyára egyetértünk abban és nem voltam itt a bizottság elején. Bizonyára sokan elmondták, hogy a közteherjeggyel töménytelen mennyiségű problémák vannak, ezt meg kell változtatni. Ebben a változtatási irányban, amelyet elénk tett a kormány, látunk pozitív elemeket, ugyanakkor sok kritikával illethető joggal ez a javaslat. Vagyis valóban több módosító javaslatot kell benyújtani és fogunk is benyújtani annak érdekében, hogy elfogadhatóvá váljon az anyag, ebben a formában szerintem sem elfogadható.
Személy szerint azzal, ahogy a lehatárolást ez a javaslat megfogalmazza, alapvetően egyetértek. A lehatárolás költsége, tágassága alapvetően a kijátszhatóság kérdését veti fel, a jelenlegi rendszer kijátszható és ezzel élnek is a munkaadók és ennek aztán töménytelen mennyiségű negatív következménye van. A szorosabb és egyértelműbb lehatárolás létkérdés, szerintem jó irányba lép a javaslat, lehet persze javítani. Ugyanakkor érdemi előrelépés csak akkor lehet, ha lefelé csökken a fizetési kötelem, vagyis érdekeltté válnak a munkaadók abban, hogy legalizálják a foglalkoztatottakat. Ez a befizetési volumen erre nem alkalmas, lényegesen csökkenteni kell, különben nem lesz érdemi előrelépés.
A legalapvetőbb probléma, amit szeretnék hangsúlyozni, az egyes munkavállalók kiszolgáltatottsága alig csökken vagy nem csökken. Az a jogi megfogalmazás, amely a munkavállaló kérésére írja elő vagy rögzíti az írásbeliséget, egyszerűen a gyakorlatban nem működik, mert azt a munkavállalót, aki az írásbeliséget kérni fogja, nem fogja senki felvenni alkalmi munkavállalói formában akár a mezőgazdaságban idényjellegű munkáról beszélünk, akár másmilyenben. Ha a munkavállaló számára nem adunk védelmet, akkor a javaslat a tekintetben nem eredményez előrelépést, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottsága csökken, ma pedig alapvetően kiszolgáltatottak ezek az emberek, azt kell mondjam, hogy többségében a legalitás irányába az ő aktivitásuk következtében lépni nem lehet, mert nem veszik fel őket, ha bármilyen ilyen jellegű kezdeményezésük lenne.
Én a jelenléti íves típusú, könnyített eljárást a mezőgazdasági típusú alkalmi, idényjellegű munkavégzés esetében rugalmasnak és helyesnek gondolom. Úgy gondolom, hogy az elektronikus eljárások irányába való ellépés helyes, ez az élet más területén is megtörtént, és az a tapasztalat, hogy bár döntenünk kell, de ez a folyamat segíthető, gyorsítható. Vagyis ebbe az irányba kell lépnünk, de meg kell adni a rugalmas lehetőséget arra, hogy akik erre nem képesek, azok ezt megoldják. Ez az öt éven keresztül őrizzük meg a jelenléti íveket konkrét megfogalmazás ez érdekes. Azt gondolom, hogy ha átmenetileg rugalmasan a jelenléti íveket - ha jól láttam, benne van ez a szabályban - akkor is meg kell teremteni, ha nem azonnal és nem a foglalkoztatás megkezdése előtt, hanem közvetlenül utána meghatározott időn belül az elektronikus rögzítést is. Én tehát azt gondolom, hogy a szándék alapvetően fontos, előre kellene lépnünk, a javaslat több tekintetben módosításra szorul, ezeket a módosításokat be kell nyújtanunk, nyilván az ellenzék minden pártja be fog ilyet nyújtani. Én egyértelműen azt mondhatom, hogy csak akkor fogjuk megszavazni a törvényt, ha érdemben ellép arról a szintről, amin jelenleg van. Nyitottan közelítünk a kormányzathoz, hogy hogyan fog hozzáállni a módosításokhoz, e tekintetben a tapasztalatok vegyesek. Több olyan eset volt, amelyre elnök úr hivatkozott már, tehát volt megegyezés és mégsem volt elfogadott módosítás, de hát mindig optimista az ember és reménykedik abban, hogy a józan javaslatoknak van fogadása, érvényesülni fognak. Most csak azért, hogy ne csináljak presztízskérdést a dologból, úgy fogok szavazni, hogy menjen általános vitára a javaslat, de nem azért, mert olyan zseniálisan jó ez a javaslat, hanem tegyünk még egy kísérletet arra, hogy a józan módosító javaslatokat a kormányzat támogatni fogja-e. Kétségeim vannak, hogy így lesz, de azért megpróbáljuk ismét. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: (Jelzésre:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Egy kérdést szeretnék feltenni többek között, hogy van-e adatunk arra, hogy amióta 2008-ban, egyáltalán van szabályozott idénymunka, mennyi az állam bevétele? Kimondottan a mezőgazdasági idénymunka-vállalók után befizetett különféle bevétel nagysága mennyi? Mennyi az egészségbiztosítási része, mennyi az adórésze, van-e erre valami adat? Nagyon érdekelne, hogy milyen pénzért hadakozunk itt tulajdonképpen, mennyi pénzért hadakozunk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez különösen akkor lenne izgalmas... (Dr. Medgyasszay László: Amennyiben benne van, akkor elnézést, most kaptam meg az anyagot.) Különösen úgy lenne izgalmas, hogy idősorra, tehát évekre lebontva láthatnánk ezt. További kérdés, észrevétel? (Jelzésre:) Igen, parancsolj, Borenszki Ervin.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Természetesen amit elmondtam hozzászólásomban a megfeddés ellenére fenntartom és arra sem fogok figyelmet fordítani, plusz energiát, hogy majd anno netán valamikor az elnök úr kormánypárti képviselő lesz (Elnök: Készültök rá?), hogyan szavaz, de a lelkiismeretére szeretnék apellálni. Ha majd lesz olyan döntés a parlamentben, amivel teljesen nem ért egyet, akkor is a képviselői jogállásról szóló törvénnyel mélyebben foglalkozzon. Köszönöm.
ELNÖK: (Jelzésre:) Igen, Bagi Béla.
BAGI BÉLA (Fidesz): Az általános vitára való alkalmassághoz még egy gondolatot. Azt gondolom, hogy ha egy törvényjavaslattal ha koncepcionálisan nem ért egyet az ember, akkor azt már nem a részletes vitán lehet korrigálni. Itt pedig úgy tűnik az eddigi felvetésekben, hogy koncepcionális problémák vannak. Egy kérdésem lenne ehhez az előző megjegyzéséhez kapcsolódóan, hogy volt-e társadalmi vitán ez a törvényjavaslat? Az érdekképviseletek, szakmai szervezetek véleménye vajon mi volt ezzel kapcsolatban? Köszönöm.
ELNÖK: (Jelzésekre:) Ilyenkor ellenzéknek kell. Ja igen, most az SZDSZ ellenzéki párt, akkor viszont Medgyasszay Lászlónak adok szót, mert előbb jelentkezett és utána Velkey Gábor.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Én csak, hogy ne maradjon elvarratlan szál, valóban a megkapott könyvben vannak adatok, de ahogy tetszettek mondani, ez az összesre vonatkozik. A mezőgazdaságban, kimondottan hogy onnan mennyi pénz került be, arról nincs adatunk. Én csak azért jutott eszembe, hogy egyáltalán mennyi pénzért hadakozunk. Tehát az ezer nem tudom hány milliárdos költségvetésnek hány százaléka, amelyhez a mezőgazdaság hozzájárul. Vajon nem lehetne-e a következő kormánynak elengedni, hogy ne kelljen itt pénzt fizetni a mezőgazdaság támogatásaként? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót Velkey Gábornak, azt kérném a kormány képviselőitől, hogy ez jövő héten ez általános vitára indul és majd egyszer szavazásra kerül sor, hogy eközben ha kérhetnénk, ezt az adatsort megkaphatná-e a Mezőgazdasági bizottság? Kizárólag a mezőgazdasági alkalmi munkavállalásból befolyt közterhelés összegére vagyunk kíváncsiak, jól értem? (Dr. Medgyasszay László: Igen.) Ezt kérem szépen legyűjteni. Velkey Gábornak adok szót.
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Egy olyan elem volt, amire elnök úr hivatkozott a hozzászólásában és reagálni szeretnék rá, és ez pedig az előlegfizetési rendszer, ami itt most megjelenik. Én alapvetően ezt a módszert helyesnek és jónak gondolom. Úgy gondolom, ez az a technika, amivel a fizetési kötelem alól való kibúvásban és a munkavállalók kiszolgáltatottságának ügyében lépni tudunk, az az előre befizetés és utólagos elszámolás.
Nyilván legalapvetőbb kérdés a közteher mértéke, a volumen maga. Ha az érdemben lecsökken, és megmarad az előlegfizetési kényszer, akkor válhat a legkevésbé kiszolgáltatottá az alkalmi munkavállaló. Nyilván az utólagos elszámolás technikáin finomítani kell, tehát a konstrukcióban a lehatárolásra való törekvést és a normál foglalkoztatási vagy munkajogi szerződéses viszonytól való elkülönítés törekvését én nagyon helyesnek gondolom, és a szabály irányát is elfogadhatónak, és magát ezt az előlegfizetési eljárást szintén helyesnek. Úgy gondolom, ezek azok az irányok, amiben előre lehet lépni nemzetközi tapasztalatok alapján is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Valóban nem tudom, képviselő úr, hogy melyik részénél érkeztél. A legkritikusabb pontjának a terhelési összeget jeleztem, és valóban, ha ennek egy nagyon jelentős csökkenése bekövetkezne, nyilvánvaló, hogy a foglalkoztató mint egy mobilkártya rendszerben fölteszi a pénzt és tudja, hogy ott nekem benn van és nincs vele gondom és ebből fogyasztják. De ha ezt teljesen értelmetlennek látja, akkor nem fog működni.
Kis Zoltánt szeretném megkérni esetlegesen, praktikus oldalról is nagyon szépen meg szoktad közelíteni egy-egy törvénynek majd a lefolyását, hogy hogy működik a hétköznapokban. Ha vázolnád, hogy a ti elképzelésetek szerint a mezőgazdasági alkalmi munkavállalás hogyan történne. Tehát megérkeznek az alkalmi munkavállalók, innentől kezdve gazda, munkavállaló, mit csinál, mi neki a kötelezettsége, a ti elképzelésetek szerint a szabályozáson kívül a folyamatot, ha lennél szíves felvázolni, a hétköznapi nyelvezettel. További kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor megadom a szót a kormány képviselőinek, ki-ki a magára vonatkozó kérdésre kérem, hogy válaszoljon.
Válaszokok, reflexiók
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
DR. KIS ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlen dolog nem jött ki annyira a vitában, hogy ez a rendszer, az átalány is választható. Tehát az a mezőgazdasági munkaadó, aki úgy dönt, hogy nem akar előleget fizetni, nem akarja ezt a jelenlétet csinálni, az csinálhatja az általános szabály szerint elektronikus bejelentést. Eredetileg úgy is gondoltuk, hogy ezt a lehetőséget, tehát ezt az egyszerűsítettet nem adjuk meg minden mezőgazdasági munkaadónak, hanem az eredeti elképzelés az volt, hogy évente legfeljebb 20 ezer munkaóráig lehet ezzel élni. Akinek már nagyüzeme van, annak feltételezzük, hogy van olyan szakszemélyzete és olyan infrastruktúrája, hogy telefonon vagy e-mailen le tudja jelenteni a dolgozókat. Ez kikerült az előterjesztésből, nincs benne a 20 ezer órás felső határ. A jelenléti ív azoknak a kérése volt, kedves bizottsági tagok, akik ebben az ágazatban dolgoznak. Tehát ezek a szakmai szövetségek és ők állították össze ezeket a táblázatokat is, nem a minisztérium, hanem a zöldség-gyümölcsösök, a szőlészek, a hegyközségek, a dohányosok, tehát akikre vonatkoznak, valamint egyeztetésre került sor a MOSZ-szal és az agrárkamarával, valamint meg lett küldve annak idején a Gazdakörök Országos Szövetségének is, amiből most sok mindent nem látunk egyébként ebben a törvényben, mert a végrehajtási utasítás lenne az, ami ezeket a részletszabályokat adja. Ezért mondom, tisztelt képviselő urak, hogy én abszolút akceptálom, elfogadom azokat az érveket, amelyek azt mondják, hogy igen, törvényben szeretnénk látni azokat a részletszabályokat, amelyek eligazítást adnak, valamint azt a védelmet biztosítják a munkavállalók számára, amiről Velkey kolléga és több képviselő úr is a vitában megszólalt.
Hogy nézne ki ez a rendszer? Úgy néz ki, hogy van a kisebb vállalkozó, van neki mondjuk három hektárnyi területe, és be van jelentve regisztrációs számmal. Ha én most beballagok, hogy szeretnék egy átalányrendszerben foglalkoztatni söprögetésre, favágásra valakit, azt nem tehetem meg, azt háztartási alkalmazottként tehetem meg, hogy az udvarban kapirgál. Ez csak azokra vonatkozik, aki regisztrált mezőgazdasági termelő, akár őstermelő, akár egyéni vállalkozó, akár társas vállalkozó, mert az sincs kizárva a rendszerből, és azt mondja, hogy én rendelkezem - mondjuk, legyek szőlész - kettő hektárnyi szőlővel. A kormányrendelet melléklete megmondja, hogy a kettő hektárnyi szőlőnek mennyi az élőmunka-igénye. Nem tudom, mennyi. (Borenszki Ervin: 1200.) 1200 munkaóra. Tehát akkor nekem az előlegfizetési kötelezettségem 1200 munkaóráig áll fenn, ennek egy részét, a törvényben meghatározott százalékát befizetem. Ez úgy van, ahogy elnök úr mondta, kártyán be van fizetve. Innentől nekem mint munkaadónak nem érdekem, hogy elsumákoljam a dolgokat, hiszen már befizettem az előleget, és ha én ezt nem használom ki, magyarul én nem költöm el azt az 1200 munkaórát, akkor nekem kell azt bizonyítani, hogy miért nem költöttem el. Tehát ab start az 1200 óra után a minimumbér figyelembevételével ezt az összeget majd teljes egészében ki kell fizetni. Elverte a jég és nem volt szüret, azt mondja, hogy van papírom biztosítótól, meteorológusoktól, nem tudom kitől, APEH-től, hogy nem kellett kijönni a zárjegyekkel a bornak, mert nem termett, nem volt szüret. Ennyiben lecsökkenti. Ha ezt elfogyasztottam vagy többet fogyasztottam, mert olyan extra munkák jöttek utána, akkor megint csak utána elszámolunk a végén, hogy ez a többletmunka indokolt volt vagy nem, illetve kiket foglalkoztattam.
Most jön az, hogy kit nevesítek hozzá? Mert az rendben van, hogy én befizettem a közterhet és akkor nyugodt vagyok mint munkaadó, de a munkavállalónak is kell egy garancia, mert ha leesik a létráról és nincs bejelentve, akkor bizony a munkaadó élete végéig fizetheti a munkavállalónak az életjáradékot, kártalanítást, kártérítést stb., nem beszélve arról, hogy a munkavállaló nem lesz jogosult nyugdíjra, táppénzre, mit tudom én. Innentől én mint munkaadó itt van a 10 hektár szőlőm után ha már a pénzt úgy is be kell fizetni ha a fene fenét eszik, akkor is arra az 1200 órára - még egyszer, ha ezt választom -, ha mobilon akarok jelenteni az más, akkor minden nap mobilozok, ott nincs átalány, nincs előleg, ott nincs semmi. Ott az van, amit az általános szabály mond.
Innen jön ez a jelenléti ív, hogy van egy olyan papírom, ami szigorú számadású bizonylat, magyarul ez nem úgy van, hogy én otthon a kockás papírt, ezt majd a kormányrendelet alapján a nyomda legyártja, és én amikor bejelentkezek ebbe, hogy átalánydíjba akarok lenni, akkor megveszem a nyomtatványboltban. Igen, már látom, elnök úr csóválja a fejét, hogy már mennyire bonyolult, és ráteszik a pecsétet, hogy innentől hivatalos ez az APEH, ez egy szigorú számadású bizonylat. Ebbe én bevezetem, hogy Kovács Béla megjött 8-án 6.30-ra, adószáma, Taj-száma, dolgozott 12.40-ig, 12.40-kor esett az eső, 12.40-kor befejezte. Elállt az eső, megint újrakezdte, egész nap ledolgozott hat órát. Kész és aláírja a jóember is, aki dolgozott, és ez az, amit meg kell őrizni 5 évig, és ez az alapadat annak, amit én mint munkaadó havonta egyszer akár elektronikusan, akár papíralapon az APEH felé elküldök. Nem magát a jelenléti ívet, hanem azt, hogy Kovács Béla dolgozott nálam ebben a hónapban 20 vagy 30 órát, és ez az, ami a biztosítási jogviszonyt keletkezteti a jóembernek, ami alapján ő megkapja a juttatásokat, és ami a munkaadót meg védi, hogy be van jelentve az ember. Ha ellenőrzés érkezik a területre, akkor egy dolgot néz az ellenőr a munkavédelmi szabályok más dolog, hogy ez a jelenléti ív vezetve van-e és az az ember az-e az az ember, aki oda be van írva, hogy most ott dolgozik az a két vagy három ember. Mást nem ellenőrizhet, ennyi a lényeg. Aki ennél egyszerűbbet tud, akkor mondja, de volt olyan felvetés is, hogy akkor már egyszerűbb, mert ha használható lenne, akkor nem csalnának, ha a biztonsági rendszert meg lehetne tenni.
Én a járulék mértékében nem tudok nyilatkozni, mert felhatalmazásom sincs, ebben a minisztériumban egy foglalkoztatási programirodában vagyok mint jóember, akinek ötletei vannak. Ez az igény, ami érkezett az átalányfizetésre, ez a szakmától érkezett, nem a minisztériumban találta ki a Marika vagy miniszter. A szakma jött, hogy egy általánnyal rendezzük ezt a dolgot. Oké. Az átalányt nagyon egyszerű megcsinálni, befizeti a munkaadó az átalányt. De a másik oldal, a munkavállalók, őt kell regisztrálni, mert az általánnyal még nem tudom, hogy ki dolgozott nála, hány órát, és aki meg ott dolgozott, joggal várja, hogy ezen ideje után a befizetett járulék az ő juttatásait szolgálja, nyugdíját, baleset, táppénz, mit tudom én micsodát, ne pedig úgy bemenjen a nagykalapba. Ezt a rendszert úgy dolgoztuk ki eredetileg, de ezt Jakab úréknál is elérhető, mert körülbelül másfél hónappal ezelőtt küldtük ki, hogy ez bekerül a törvénybe. A kormány úgy döntött, hogy nem kerül be a törvénybe, hanem a kormányrendeletbe kerül be. Tehát most ezt kell eldönteni, hogy kormányrendeletben szabályozzuk ezt vagy ha nem itt, akkor a bizottság vagy a képviselők kitalálják, hogy hogy és ez törvénybe kerül-e. Úgy gondolom, hogy a törvénybe nem kellene beemelni a mellékleteket, hogy szőlő, dohány meg mit tudom én micsoda, hány óra milyen hónapban mennyi. Ezt lehet kormányrendeletben is szabályozni, de eredetileg azt is törvényben kívántuk meghatározni, hogy mely területekre terjed ki a szántóföldi zöldséghajtatás, a dohány, a szőlő, de most az a kormánydöntés, és ezt nekünk mint fegyelmezett embereknek itt tudomásul kell venni. Önöknek nem, nekünk tudomásul kell venni, hogy a kormány úgy döntött, hogy ez megy törvénybe és kormányrendeletbe meg mennek azok a részletes szabályok, amiről itt megpróbáltam önöket tájékoztatni. A többi részre vonatkozóan a jogi főosztályvezető asszony, Marika fog tájékoztatni. (Dr. Burik Mária: Helyettes.) Vagy helyettes.
Dr. Burik Mária (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Elhangzott többször már, hogy általános vitára való alkalmasságról döntünk és számtalan vélemény, javaslat, megállapítás hangzott el, amire úgy gondolom, hogy talán nem mindegyikre reagálok, de a fontosabbakra mindenképpen.
Számtalan olyan vélemény hangzott el, amire mint kormányzati képviselő egyet kell értenem. Azzal is egyetértek, egyetértünk valamennyien, hogy a jó példákból kell tanulnunk. Itt Karsai képviselő úr mondta, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy lehetne, kellene megfogalmazni, hogy a jó mintákból Európán belül a jó példákból tanuljunk. El kell, hogy mondjam, hogy Magyarország volt az első, aki alkalmi foglalkoztatást szabályozott. Azt kell mondjam, ez egy magyar unikum, amelynek egyes elemeit talán most kezdi átvenni Európán belül például a spanyol rendszer. Spanyolországban, Portugáliában személyes ismereteim szerint egy ilyen törzsszámlás rendszer volt, amin az adó- és járulékterhek megfizetésével kapcsolatosan jelentett könnyebbséget, de önmagában a foglalkoztatásra nézve nem voltak specialitások. A magyar 1997-es törvény eleve egy ilyen unikumnak tekinthető, és személy szerint úgy gondolom, ennek számtalan jó eleme is volt attól függetlenül, hogy a gyakorlat egy kicsit túlterjeszkedett az alkalmazásában, ami valóban visszaélésszerűvé vált mostanára.
Az elején hangsúlyozni kívántam azt is, hogy pontosan ezeknek a visszaéléseknek, én úgy fogalmaztam, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás kiküszöbölésére irányul egyrészt ez a törvénytervezet, aminek az egyik eszköze pontosan a járulékteher megemelése lenne, hiszen az predesztinálta a munkáltatókat a ténylegesen a határokon túli alkalmazásra. Ebből a szempontból valóban el lehet vitatkozni a parlamenti vita során, és ez egy józan mérték megállapítása érdekében feltétlenül szükséges is, hogy ez a 40 százalék, amit a javaslatnál kedvezményes mértékként tüntet fel, túlzottan magas-e, és mi lehet az a mérték, amit mindenki alkalmasnak tart arra, hogy jogkövetésre ösztönözze a társadalmat. Az kétségtelen, hogy a járulékterheket ahhoz igazítva tervezte megállapítani az előterjesztő, hogy a foglalkoztatásnak az időtartama, időbeli terjedelme milyen, a valóban alkalmi jellegű foglalkoztatásokra nézve a kedvezményes mértéket szerettük volna kiválasztani, míg a ténylegesen huzamos, tartós idejű foglalkoztatásokra, amelyekre valójában egy határozott idejű munkaviszonyt lehet létesíteni a Munka Törvénykönyve alapján, az az általános mérték szerint, amit minden más munkáltató is köteles megfizetni. Ezt kívántuk az előterjesztésben felvázolni. Természetes, hogy a vita során a kedvezményes mérték megállapításán még lehet vitatkozni, erre utalt Székely Judit asszony is tegnap a Foglalkoztatási bizottság ülésén.
Hogy az adminisztrációcsökkentés miben jelenik meg, elhangzott egy olyan kritika is, hogy nem érezni eléggé a törvényjavaslatból, hogy mi lenne az az adminisztrációcsökkenés. Az egyik oldala valóban az egyszerűsített bejelentés, ami az elmúlt egy-két évtizedben a technikai fejlődésen, az innováció és technika fejlődése miatt most már mindennapossá vált az elektronikus bejelentés, és amelyre egyébként az adózás rendjéről szóló törvény eddig is lehetőséget teremtett már. Ezen túlmenően a telefonos bejelentés is egy további adminisztrációcsökkenés a munkáltató számára, mert ha elektronikus úton, számítógépen nem tudta eljuttatni a bejelentést a munkavégzés megkezdése előtti legkésőbb legutolsó napon, illetőleg a munkavégzés megkezdéséig, akkor még az adott napon a munka megkezdését megelőzően telefonon is tudja teljesíteni ezt a kötelezettségét. A bejelentést fogadó ügyfélszolgálati központ, a kormányzati ügyfélszolgálati központ non stop működik, tehát minden nap 24 órában, tehát hajnalban 2, 3, 4 órakor - a mezőgazdasági munkák általában kora reggeli órákban kezdődnek meg - is lehet teljesíteni. Tehát az adminisztrációcsökkentés a közteherfizetés teljesíthetősége érdekében rendelkezésre áll. Ami nagyon fontos és talán erre én nem tértem ki a felvezetőmben, hogy az állami hatóságok oldaláról nagyon jelentősnek mondható az adminisztrációcsökkentés, hiszen a munkaügyi központoknak minden év végén, illetőleg a tárgyévet követő év legelején összesíteni kell az alkalmi munkavállalói könyvekben foglalt bejelentéseket, és ezekből megfelelő adatokat továbbítani kell a társadalombiztosítás és adóhatóság szervei számára. Gyakorlatilag ez köti le a munkaügyi központok kapacitását majdhogynem teljes egészében minden év januárjában és februárjában. Jelenleg több mint egymillió darab alkalmi munkavállalói könyv van kiadva. Az ezzel kapcsolatos adminisztráció iszonyatosan nagy terhet ró a központokra, elvonva ezzel az alapvető profiljukról, a munkanélküli ellátásokkal kapcsolatos eljárás és egyes foglalkoztatási célú támogatásokkal kapcsolatos eljárásoktól a köztisztviselői kört.
Font Sándor elnök úr részletes felvetései közül mindenképpen szeretnék reagálni arra, hogy nem definiálja ez a törvényjavaslat azt, hogy ki lehet munkáltató és munkavállaló az egyszerűsített foglalkoztatás szempontjából. Ez is sokat vitatott, jelenleg sem kérdőjelezhető meg az, hogy az alkalmi, illetőleg az egyszerűsített foglalkoztatás munkaviszony. Munkaviszony létesül, tehát a munkaviszony alanya munkáltatóként és munkavállalóként az lehet, akit a Munka Törvénykönyve erre megfelelőnek tart. Tehát munkáltató jogképes, nagykorú személy lehet, illetőleg a Munka Törvénykönyve részletesen meghatározza azt is, hogy ki lehet munkavállalóként munkaviszony alanya. A törvényjavaslat szerkezetében és kodifikációs szempontból is úgy határozza meg ezeket a feltételeket és fogalmakat, hogy a Munka Törvénykönyv rendelkezéseit e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Erre vonatkozóan a 4-es paragrafus az, amely konkrétan meghatározza, hogy hol lehet eltérően alkalmazni a Munka Törvénykönyvét, illetőleg mely Munka Törvénykönyvbeli rendelkezések nem alkalmazhatók.
A részmunkaidő. Kétségtelen, hogy az elmúlt hosszú évek során, akár az elmúlt tíz évet is említhetném, a mindenkori kormányzatnak célja volt a részmunkaidős foglalkoztatás terjedése. Erre vonatkozóan emlékezetem szerint 2003-ban született utoljára kormányhatározat, amely arról döntött, hogy meg kell szüntetni azokat a korlátokat, amelyek Magyarországon gátolják a részmunkaidő terjedését. Ennek alapvetően két fontos tényezője volt, a nyugellátásra jogosító szolgálati idő szempontjából, mivel a részmunkaidős foglalkoztatott fele annyi időre szerzett jogosultságot, illetőleg az egészségügyi hozzájárulás, amelynek a mértéke akkor még nem volt differenciált. Ezek a korlátok gyakorlatilag mostanra már megszűntek, azonban az is kétségtelen és el kell mondjam szakértőként, hogy igazából a részmunkaidős foglalkoztatás egyik legnagyobb akadálya, hogy részmunkaidő esetén a munkáltató jogosan munkabér tekintetében arányossági szabályt alkalmaz. Tehát ha én 4 órában lennék foglalkoztatott, akkor a jelenlegi illetményem szerint kapnám, és adott esetben mindig az lesz a kérdéses, hogy valaki abból a fele munkabérből meg tud-e élni vagy sem. Ez a törvényjavaslat nem igazán erről a kérdésről szól, de önmagában nem, ha a részmunkaidős foglalkoztatás ellen sem, hiszen nem zárja ki a részmunkaidő alkalmazásának szabályait, tehát az egyszerűsített foglalkoztatás keretében is van lehetőség arra, hogy valakit részmunkaidőben alkalmazzanak. Ez megállapodás alapján lehet akár napi szinten, akár 4 órás, akár 6 órás foglalkoztatás, sőt heti vagy havi szinten lebontva lehet egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett is részmunkaidőben alkalmazni.
A külföldiekkel kapcsolatos felvetés, tartalmaz szabályt a törvényjavaslat. Ennek az alapvető indoka az, hogy egyrészt nem akartuk kizárni annak a lehetőségét, hogy Európán kívüli harmadik ország állampolgárai is érkezhessenek egyszerűsített foglalkoztatás céljából adott esetben mezőgazdasági idénymunkára is munkavégzés céljából is Magyarországra. Az idegenrendészeti feltételek miatt szükséges volt konkrét szabályt is beilleszteni a törvényjavaslatba. Eddig ugyanis az idegenrendészeti hatóság, amikor valaki munkavállalás céljából érkezett Magyarországra, az alkalmi munkavállalói könyvet fogadta el annak igazolására, hogy valaki munkavégzési céllal jön ide, tehát az itt tartózkodás jogcíme munkavállalás. Mivel az alkalmi munkavállalói könyv a maga mivoltában meg fog szűnni vagy a törvényjavaslat ezt meg kívánja szüntetni, valamilyen formában az idegenrendészeti hatóság előtt továbbra is igazolni szükséges a munkavállalási célt. Mivel nem lesz am-könyv, ezt másfajta módon kell megtenni és erre az előterjesztő kormány azt a megoldást fogadta el, hogy továbbra is a harmadik országból érkezők részére a munkaügyi központ állít ki most már nem alkalmi munkavállalói könyvet, hanem egy hatósági bizonyítványt, igazolást. Ebben az fog szerepelni, hogy munkavállalást tervez az érintett, és ebből a célból a munkaügyi központ továbbra is egyablakos eljárásban megkéri a társadalombiztosítási szervtől, illetőleg az adóhatóságtól a tb-számot a külföldi részére, illetőleg az adóazonosítót. Ugyanis, ha Magyarországról származik az illetőnek jövedelme, attól függően, hogy van-e kettős adóztatást elkerülő egyezmény, megfelelően adózni kell esetleg Magyarországon is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, köszönöm szépen, én ehhez rögtön kapcsolódnék egy kérdéssel, hogy a külföldi ez esetben, ha megindítja az igazolás kiadását az adott hatósági szervtől, utána ebbe az igazoló okiratba bejegyzés kerül a munkaadó részéről? Magyarul elégséges ennek a megléte, és utána egész évben? Mert van egy veszélyeztetett oldala, a bűnözők, már elnézést, akik időnként munkavállalói szándékkal érkeznek, bemondva. Igazából sajnálatos módon elkövettek külföldiek bűncselekményt, néhány elég brutális esetről is tudunk. Ez esetben hogyan tetszenek itt ezt gondolni?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Kizárólag a foglalkoztatási szerv, tehát a munkaügyi központ állítja ki. Ez gyakorlatilag egy közokirat, olyan mint egy hatósági határozat, annak is minősül. Kizárólag a hatóság tehet bele bejegyzést, a hatóság részéről kiadmányozási jogkörrel rendelkező aláírása és bélyegzője szerepel benne, illetőleg a hatóság hivatalos fejléce alatt kerül kiállításra. A munkáltatónak nem kell és nem is tehet ebbe bejegyzést, hiszen a közokiratba nem tehető harmadik személy részéről bejegyzés egy ilyen okmányba. Ezt az okmányt a külföldi köteles bemutatni az idegenrendészeti hatóság előtt, ezzel fogja igazolni a munkavállalási célú tartózkodását.
ELNÖK: Igen, értettem, csak az, hogy mondjuk kiváltja márciusban és egy októberi idegenrendészeti ellenőrzésnél az ellenőrző szervnek lesz-e arról valami adata, hogy ezt csak kiváltotta és nem csinált semmit? Vagy pedig láthatólag tényleg alkalmi munkavállalóként részt is vesz a munkavállalásban? Csak kérdezem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az idegenrendészeti hatóság meghatározott időre állítja ki a tartózkodási engedélyt a munkavállalási célú tartózkodási engedélyt. Ezt most meg nem tudom mondani, hogy hány évre szokta kiállítani ezt az idegenrendészeti hatóság, de ameddig érvényes itt tartózkodási engedélye van a munkavállalónak, addig jogszerű a munkavégzése bármelyik magyarországi foglalkoztatónál egyszerűsített foglalkoztatás keretében. (Dr. Kis Zoltánhoz fordul.)
Próbáljuk megfejteni a kérdésnek azt a részét, hogy azt hogyan lehet kontrollálni, miszerint dolgozott-e ténylegesen az érintett Magyarországon.
ELNÖK: Idegenrendészeti szempontból nagyon fontos kérdés, hogy ha netán nyomozati ügyet próbál véghez vinni a hatóság, akkor az az érintett személy csak kiváltotta alibiként és fedezetként ezt az igazolást és ez fedezete alatt tartózkodik Magyarországon, tehát követ el nem kívánatos cselekményt, vagy pedig más is...
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az, hogy dolgozott-e, feltételezve a jóhiszemű eljárást minden munkáltató részéről a bejelentési kötelezettségnek teljesülnie kell, tehát az APEH-nyilvántartásban szerepelni fog, hogy hol, mely munkáltatónál végzett az érintett munkát. (Dr. Kis Zoltán: A jelenléti ív van a mezőgazdaságban.) A mezőgazdasági idénymunka esetén a jelenléti ív.
ELNÖK: Az egy másik adatgyűjtésből fog kiderülni netán a nyomozást végző hatóság számára, tehát nem ott abban a pillanatban, amikor az ellenőrzést végzik. Rendben, értem, de ezt tisztázni szerettem volna és még egy kérdés, ha szabadna kérném, amelyikük illetékes. Mezőgazdasági alkalmi munkavállalásnál legyenek szívesek ismertetni a belföldi és külföldi, harmadik országbeli, így mondanám az ön szóhasználata szerint is, nem uniós tagország, uniós tagország, tehát Románia, Erdély vonatkozásában, harmadik országbeli akár egy szerb vagy ukrán állampolgárra, és egy magyar állampolgárra vonatkozó munkavállalási szabályokat és az egy időszakban eltölthető napok számát heti, havi vagy éves bontásban. Mennyiben különbözik e három kategóriának a foglalkoztathatósága?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bérces Kamilla kolléganőm fog válaszolni a kérdésre.
DR. BÉRCES KAMILLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A harmadik országbeliekre vonatkozó speciális szabályokat a törvénynek az 5. paragrafusa tartalmazza. Ez nem határoz meg semmiféle speciális időkorlátozást a harmadik országból érkező egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalókra. Rájuk is az általános szabályok irányadóak, amelyet a törvénynek a 2. paragrafusa tartalmaz, és amely mind a magyarokra, mind az uniós állampolgárokra vagy unión kívülről jövő külföldi munkavállalók foglalkoztatására ugyanazokat az időkorlátokat határozza meg.
Az alkalmi munka fogalmát kell elválasztani az idénymunka fogalmától, hiszen a kettő abban különbözik egymástól, hogy amíg az idénymunkánál megkívánunk egy olyan objektív körülményt, nevezetesen hogy az elvégzendő munka valamilyen külső objektív körülmény miatt csak akkor végezhető el, és ennek az időtartamát úgy határozzuk meg fő szabály szerint, hogy az 31 nap lehet, naptári éven belül ismétlődően pedig 90 nap, amire munkaviszonyt kötnek. Itt utalnék vissza elnök úrnak arra a kérdésére is, hogy itt határozott idejű munkaszerződésről van szó. Kivételes esetben a növénytermesztési idénymunkánál viszont a 31 napos korlát, a tervezet jelenlegi állapota szerint nincsen benne a szövegben, tehát egybefüggő 90 napos határidejű munkaszerződést lehet kötni.
Ezt el kell választani az alkalmi munkától, ami ilyen objektív feltételt nem kíván meg, tehát ezt akármilyen munkáltató alkalmazhatja, feltéve hogy az idénymunkánál sokkal szigorúbb időbeli korlátozásoknak viszont megfelel ez a fajta munka. Tehát például annak, hogy egybefüggően az öt napot nem haladhatja meg, azonos felek között egy naptári hónapon belül a 15 napot nem haladja meg, illetve azonos felek között egy naptári éven belül a 90 napot nem haladja meg. Ez a pontszerű munka, de ez lényegében bármilyen munkakörre megköthető bármilyen munkajellegre megköthető. De mindezeknek a szabályoknak - hangsúlyoznám - a harmadik országból érkezők vonatkozásában eltérő rendelkezés nincsen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tehát az idénymunka esetén, de csak idénymunkáról beszélek, egyforma szabályok vonatkoznak a hazai, harmadik országbeli és uniós ország állampolgárainak.
DR. BÉRCES KAMILLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A munkajogi szabályok vonatkozásában, amelyek körébe tartozik a munkaviszony határozott idejének maximális hossza, igen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdésre jelentkezett, Karsai képviselő úr? (Dr. Karsai József: Igen) Tessék, képviselő úr. Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánatot kérek, elnök úr. Erre utaltam, kedves főosztályvezető-helyettes asszony, önnek. Fogalmuk nincs, hogy mi megy a mezőgazdaságban. Ne haragudjon, hogy így fogalmazok mezőgazdasági bizottsági ülésen. Megrohad a két nap alatt, mikor önök leállítják. Pont ez a gond. Ez nem úgy működik, ahogy itt önök lefirkálják a papírra. Tizenöt napot dolgozik, mikor lehet, hogy negyven napig tart. Van tavasszal is idénymunka, nyáron, ősszel a zöldségszedés. Kifagy az egész répa addigra, mire felszedik, ha megáll öt nap után? Hát milyen korlátokat raktak bele? (Közbeszólások.) De ha lejár a 90 nap, mit csinál, mikor lejár az idénymunka. (Borenszki Ervin: Kettőt vesz fel, nem egyet.)
ELNÖK: Pillanat, így a jegyzőkönyvezés lehetetlen. (Dr. Karsai József: Így nem szavazom meg és kész.) Az egy magánügy. Karsai József befejezte hozzászólási kérdését. Az előterjesztők részéről van-e valaki, aki úgy érzi, hogy erre a felvetésre kell válaszolni, hogy tisztázzuk a helyzetet? Csak kérdezem.
DR. BÉRCES KAMILLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A Munka Törvénykönyve mint a munkaviszony általános jogi kerete, bármely munkáltatónak rendelkezésére áll és munkajogi szempontból a munkavállalók érdekében viszont azt a szempontot is mérlegelni kell, hogy akit lehet, akit mondjuk 90 napnál, egy negyedévnél tovább kíván a munkáltató foglalkoztatni, az kapja meg mindazokat a jogosultságokat, amelyek az MT általános szabályai szerint megilletik őt. Köszönöm.
ELNÖK: Igen, tehát 90 napon túl nincs idénymunka és alkalmi munka, hanem van az általános munkavállalásra vonatkozó feltételeket leíró több törvény alkalmazása.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A visszaélésszerű joggyakorlatnak azt a formáját, amikor tartós foglalkoztatásra veszünk igénybe munkavállalókat, nem feltétlenül alkalmi foglalkoztatás keretében kell megtenni, hanem lehet létesíteni akár határozott idejű, akár határozatlan idejű jogviszonyt is, ha mondjuk éveken keresztül szeretnénk egy megbízható, jó munkaerőt foglalkoztatni.
ELNÖK: Igen, csakhogy ennek a közteherviselési szabályai már olyan szintet érnek el, amibe a mezőgazdaság éppen beleroskad. Ezt is tegyük hozzá, hogy akkor átlép egy másik kategóriába, egy sokkal súlyosabb adófizetési és tb-fizetési kategóriába. Rendben. Kérdezem, kinek van további kérdése, észrevétele? (Nincs jelzés.)
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Ha nincs, akkor a szavazásra jutottunk el. A most benyújtott, úgynevezett egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény a T/11083-as számon benyújtott törvénytervezetet aki általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Tizenkettő, ez többség, ha mindannyian szavaztak a képviselők. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? Ez az ellenzék együttes szavazata. (Szavazás.) Tíz. A bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Kérdezem, hogy a többséget illetően ki vállalja a bizottsági vélemény elmondását? (Jelzésre:) Demendi László. Kérdezem ellenzéki oldalról. (Jelzésre:) Örvendi László. Kérdezem együttesen a bizottság elfogadja-e, hogy a többségi előadó Demendi László, kisebbségi előadó Örvendi László legyen? Amennyiben igen, erről szavazzunk. (Szavazás.) Egyhangú a szavazat. Amennyiben nincs más kérdés, ezt a napirendi pontot lezárom, köszönöm a kormány képviselőinek az előterjesztést.
A 2009-2010 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló határozati javaslat (H/10931. szám); a 2003-2008. közötti időszakra szóló második Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról szóló jelentés (J/10932. szám)
Rátérünk a második napirendi pontra. A második napirendi pontunknál a 2009-2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló határozati javaslat általános vitájáról tárgyalnánk. Ugyanakkor - kis csöndet kérek szépen - szeretném jelezni, hogy a hármas napirendi pont a 2003-2008-as, tehát ezt megelőző időszakra vonatkozó második Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról szóló jelentés lenne és az előterjesztő képviselete kérte, hogy a két napirendi pontban együttesen adhassák elő a két napirendi pontot. (Dr. Medgyasszay László távozik az ülésről.) Formailag külön szavazunk róla, de javaslom, hogy az általános előterjesztést és vitát a két napirendi pontban együttesen folytassuk le.
Megadom a szót dr. Faragó Tibor szakállamtitkár úrnak, aki az előterjesztést megteszi a kormány részéről.
Dr. Faragó Tibor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. FARAGÓ TIBOR szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyrészt köszönöm a megértést, amit elnök úr tanúsított és önök ezt elfogadták. Egyszerűbb az én dolgom, de az önöké is. Nem akarok hosszú akadémiai előadást tartani az igen átfogó környezetvédelmi programról. A környezetvédelem számára egy kulcskérdés és a kormányzat oldalára nyilván egy óriási feladat az is, hogy a harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Programot előállítsa. A harmadik elem azt is jelzi, hogy egyen túl vagyunk, a másodikon igazából nem, de a beszámolójával most fogunk foglalkozni. Magát a programot, a programkészítést a kormányzat számára az 1995. évi átfogó vagy alapvető környezetvédelmi törvény írja elő.
Egy kicsit úgy vagyunk vele, hogy a kollégámmal együtt és többen eljöttek a minisztériumból, tisztelt kolléganőim is mellettem ülnek, és ha nehéz kérdések vannak, fognak támogatni ebben a dologban.
A környezetvédők számára borzasztóan fontos dolog az, hogy egyszer egy évben minden környezetvédelmet érintő ügyet, ha úgy tetszik, egy papírba berakhatnak. A vállalkozás majdnem lehetetlen, mégis erre irányult az Európai Unió környezetpolitikája, a globális környezetpolitika és nagyon sok államnak is a környezetpolitikája. Ez egy keretprogram. Nem ezzel a szóval nevezzük, de ez egy keretprogram, és ennek a keretprogramnak a különféle alkotóelemeit maga a törvény előírja. A harmadik program is és az önök előtt fekvő beszámoló a második programról annak idején egy helyzetértékelésből, egy környezeti és környezetpolitikai állapotértékelésből indult ki. Ezért is kedvező akár a mostani eljárási ügy is, amikor mi a második programról önök elé elhozunk egy átfogó beszámolót, mi magunk, akik a programkészítésben hosszabb ideje érintve vagyunk, számunkra is kulcskérdés, hogy ne a semmiből találjunk ki egy harmadik programot, mert figyelembe kell vegyük azt, akár pozitív, akár negatív, azt az előző hat évben elértük. Ez tehát a háttér ehhez a dologhoz. Szándékosan utaltam a pozitív és a negatív ügyekre is. A hat év a harmadik program kapcsán számunkra azt jelenti és a harmadik program kapcsán ezt próbáltuk érvényesíteni, hogy hat év után nem kezdődhet teljes egészében újra a környezeti stratégiai tervezési munka.
Az első két hatéves program kapcsán a legfontosabb tanulsága a programalkotóknak, hogy kell, ahol csak lehet, hosszabb távú kitekintést adni. Muszáj valamilyen hosszabb távú folytonosságot tenni, ez fontos lehet minden szakágazat képviselője számára - mezőgazdaságot értem nyilván a bizottság előtt alatta -, de mindenkinek energetikai, beruházási területen is főleg akkor, ha bármilyen cselekmény messze túlmutat a hat éven. Így van számos helyen, akár a foglalkoztatáspolitikánál, akár egy felépítmény tervezett kialakításánál, vagy például beruházások kapcsán, legyenek azok közlekedési vagy energetikai természetűek.
Azt is őszintén meg kell mondani - a harmadik programról beszélek, mert nem voltunk elég pontosak a második program kapcsán -, hogy számos helyre nem tudtuk nagyon konkrétan megtenni, hogy milyen mértékű a társadalmi-gazdasági változások folyamata országon kívül. A környezetvédelem számára szintén nem mindegy, hogy mi történt az országon kívül és országon belül - most nem a politikai változásokra gondolok, hanem a társadalmi-gazdaságiakra - nagyon nehéz, bár kívánatos lenne mennyiségi módon meghatározni azt, hogy akár a levegő-környezetvédelem, akár a környezetterhelés, akár a talajhasználat vagy bármely más elem kapcsán mit kellene elérni vagy mit lehet elérni. Mert ennyiben ezzel együtt legalább minőségi módon számos esetben a harmadik programnál annak próbáltunk eleget tenni, hogy hosszabb távon mit kell elérni főleg olyan területeken, például klímaváltozásnál, biológiai sokféleség védelménél, ahol hosszabb távú célkitűzésből kell tudni visszavezetni. A program tervezéséről szeretnék valamit mondani, ami a második tervezése volt, az elsőt most hagyom, mert nagyon régen történt és a harmadikra különösen igaz. A környezetvédelem stratégiai keretprogramjáról beszélünk, de ennek sem a készítése, sem a végrehajtása nyilván nem lehet csak a környezetvédelmi kormányzat ügye. Nem tudja végrehajtani, hiszen sem a hatások jelentős részéről nem maga a környezetvédelem felel, sem a végrehajtatást nem tudja megoldani. Ezért számunkra kulcskérdés volt az, hogy ez egy összkormányzati program, jelentős tárcaközi koordináció volt. Megint visszautalok arra, ami számos nehézséggel is jár a környezetvédő számára, mert számos olyan egyéb ügyet kell figyelembe vennie például ipari, fejlesztési folyamatoknál, ahol ha úgy tetszik, egyfajta kompromisszumot kell tudni kötni. A környezetvédelem azt kívánja, illetve, hogy a környezetvédelmi kompromisszumok az ésszerűség keretei között maradhassanak.
Ha értik az én diplomáciai üzenetemet, akkor ebben számos kompromisszum található. A mi érdekünk - és a tisztelt kollégáim is eljöttek, döntően a környezetvédelmi tárcától jönnek -, ezzel együtt állítom, minden tárcánál megpróbáltuk magunk erősíteni a környezetvédelmi gondolkodást, ez egy nagyon fontos ügy volt a számunkra, és egyúttal a harmadik program kapcsán is szoros együttműködést alakítottunk ki a tudomány képviselőivel, a gazdálkodó szervezetek képviselőivel, a környezetvédő civil szervezetekkel is, észrevételeiket, ahol csak lehetett, beépítettük a programba.
Nem akarok részletekbe menni, és nem akarom feldicsérni, tudom, végigültem, amivel az előző témakör alapján foglalkoztak, nem fogok részletekbe menni a második programmal kapcsolatos hatéves beszámoló kapcsán. Önöknek nyilván módjuk van kérdezni, észrevételeket tenni, és az általános vitára való alkalmasság támogatásának a szintjénél tartunk jelen pillanatban. Magam is úgy készültem - kollégáimmal együtt -, hogy ha önök kívánják, és ezt tényleg önökön múlik, a második program hat éve kapcsán is pro és kontra számos érvvel rendelkezünk mi magunk is. Azért kell saját magunkkal szemben őszintének lennünk, mert tudnunk kell, amit nem tudtunk elérni terveinkkel szemben a második program keretében, hiszen megmarad a probléma, egyes problémák meg halmozódnak, és ezeket figyelembe kellett venni a harmadik program tervezésénél. Ezért nagyon röviden a harmadik program szerkezetére szeretnék utalni.
Önök egy nagyon vastag programot kapnak. Fogalmam nincs, hogy lehet-e szeretni egy ilyen vastag programot vagy nem, egy körülbelül 160 oldalas anyagról beszélünk, nyilván, mert mindent le kell tudnunk fedni, hiszen lehetetlen dolog, hogy valamelyik környezeti elemmel vagy a környezetet érő tevékenységgel ne foglalkozzunk. A környezetvédő azt szokta mondani, hogy abban a pillanatban az átterhelés problémája fog előkerülni: megoldunk valahol valamit, a szennyvízkezelést, ha kihagyjuk a talajt, akkor a talajterhelésnél fog megerősödni a dolog - szándékosan olyan átterhelési problémát említettem, amely kulcskérdés például a mezőgazdaság számára. Ezért úgy épül fel a harmadik program is - és tanultunk az előző két programnál, több olyan kollégám van, aki részt vehetett mind a kettő korábbi tervezésében is -, hogy egy tételes helyzetértékelést adtunk, megint nemcsak a környezetállapot-változásról, hanem a környezetpolitika változásáról is. Ha önök megnézték - nem kívánom, hogy betéve megtanulják, nekünk sem kell ennyire részletesen ismernünk, nem is lehet, annyi területet érinti -, mindenütt igyekeztünk belevenni a kritikai észrevételeket is, különösen a hajtóerők, az eredendő problémák oldaláról. Ha nem tesszük meg, nem tudunk ésszerű válaszokat kidolgozni. Ezt régen úgy mondtuk, hogy a forrásánál próbáltuk elemezni a problémákat, és nem tüneti kezelést adni, amikor a válaszintézkedéseket tesszük.
A konkrét cselekvési irányok meghatározásánál a korábbi logikai rendet követtük. Tíz olyan átfogó célterületet azonosítottunk, közöttük például a különféle stratégiák közötti összhang biztosítását - amire megint finoman úgy tudok utalni, hogy amely számos esetben nem történt meg, és nem szokott megtörténni, mindegy, hogy most energiapolitikáról, közlekedésről kontra környezetvédelemről beszélünk. A környezeti nevelés, a környezettudatosság eleméről beszélünk, ami két szinten is megjelenik az anyagban. Foglalkozunk a jogalkotás általános megközelítésével, ami egy nagyon nehéz, koncepcionális kérdés, de nemcsak az önök szakterületén, a környezetvédelemnél is, a kitűzöm, végrehajtatom, büntetem, a túloldalról megengedő típusú az önkéntes jogkövetés. Tíz ilyen tételre szedtük környezettechnológiával, számos egyéb üggyel. Megtalálják az anyagban.
Ezzel együtt van néhány olyan terület - régen ezeket még prioritásoknak mondtuk volna -, amellyel önálló jogukon elkezdtünk korábban foglalkozni, és semmi okunk nem volt, hogy ne tartsuk meg. Ezeket hívjuk tematikus akcióprogramoknak vagy tematikus programoknak. Ebben nem csak az van benne, hogy követjük azt, ahogy az EU maga a környezetpolitikával foglalkozik - ott is tematikus programok társulnak az átfogó környezetpolitikai tervezéshez -, de úgy gondoltuk, hogy ezeket jobb nem beszuszakolni, berakni ugyanabba a rendbe, ahogy a horizontális szakpolitikák vannak. Ezért önök találkoznak egy átfogó, környezettudatossággal foglalkozó tematikus programmal, klímaváltozással, természetvédelemmel - nem folytatom a sort, megint önök előtt van, ha a tartalomjegyzéket megnézik, könnyen látható, hogy ez a kilenc tematikus program hogy épül fel.
Amit nem tudunk jól megoldani, talán nem is akartunk, az az, hogy lehetetlen izolálni ezeket a területeket. Nem lehet külön tekinteni a környezetbiztonság ügyeit - ez az utolsó, a záró, a kilencedik tematikus programunk -, nem lehet külön tekinteni a biológiai sokféleség, a természetvédelem vagy a települési programok ügyét. Magunk azon szabódtunk, hogy a vizet hova tegyük: külön vízgazdálkodási programba, vagy a településnél hagyjuk meg. Lehetetlen jól megoldani. Körülbelül olyan, mint hogyha csak egy nagyon hosszú mondatot szabadna leírni. Ilyen viták korábban is voltak, most is vannak. Amiért felelősséget próbáltunk vállalni, az az, hogy ne hagyjunk ki területet, és bárhol is jelenik meg, igyekezzünk utalni az összefüggésekre. A legnagyobb veszély a környezetvédelemnél is, a környezetpolitikánál is az, hogy valamit valahol megoldunk, de a teljes életciklusról vagy a teljes lényeges összefüggésrendszerről elfeledkezünk.
Ebben a szellemben épül fel a tíz horizontális vagy átfogó célterületre vonatkozó cselekvési irány és a kilenc tematizált program. Nem akarok most arra időt vesztegetni, hogy konkrétan ezeknél mit tanultunk a második programnál, és hogy mit módosítottunk, nem untatom önöket vele, ha gondolják, megkérdeznek. Úgy gondolom, kormányzati képviselőként az én dolgom az, hogy akkor válaszoljak az önök kérdéseire.
Amit legvégül szeretnék kiemelni, az nem a pénz, bár többen azt mondták, amikor felkészültünk a mai ülésre - délután a Környezetvédelmi bizottság előtt leszünk, holnap pedig a gazdasági bizottság előtt leszünk, még két bizottság van -, hogy, kedves Tibor, a pénzről beszéljél, légy szíves. Ha akarják, úgyis megkérdezik; tudom, hogy az egyik kulcskérdés, hogy mennyit fordítottunk, mennyit fordítunk erre. Én arra az összefüggésre szeretnék végül rámutatni, amelyre az elején is utaltam, hogy: 1. a kormányzat önmagában nem tudja végrehajtani, ezért kulcskérdés a számunkra, hogy a parlament elé meg - 1995-ös döntés, hogy ezt a parlament elé kell vinni. A folytonosság ebből a szempontból rendkívül kényes dolog, különösen a hosszabb távú környezetet érintő hatások miatt, hiszen lehetetlen végrehajtani, sem egy év, sem hat év alatt nem lehet több dolgot végrehajtani. És ugyanehhez kapcsolódik, hogy térben - tágan értelmezve a tér fogalmát - sincs, öt év óta legalábbis nincs ebben az értelemben önálló hazai környezetpolitika-alkotás. Több mint öt éve az EU tagja vagyunk, a környezetvédelem területe az egyik legszabályozottabb terület az EU-ban. Van egy része, amelyet a környezetvédelem nehezen visel, hiszen Brüsszelben történik az alku, ott is ugyanúgy történik, mint hogyha más ágazatok, minisztériumok ülnének ott. Pontosan tudatában vagyunk öt éve, hogy ha mi értelmes hazai környezetpolitikát akarunk folytatni, annak egy jó részét és az ezzel kapcsolatos erőfeszítéseket Brüsszelben, az EU keretében kell megtenni. Mindegy, hogy agrártámogatásokról - ami az önök területe - beszélünk, mindegy, hogy az EU közös agrárpolitikájáról beszélünk, mindegy, részben még mindegy, hogyha az agrárkörnyezet-védelemről vagy bármely olyan területről beszélünk, mint akár a klímaváltozás és a kibocsátásszabályozás ügye, ennek egy jelentős része, ha úgy tetszik, a 27 tagállam közötti alkudozás keretében történik. Ebben az értelemben az EU is kétlaki - persze ez a két lakja összefügg egymással -, az EU tagjaként lettünk nemzetközi közszereplők, amely minden páneurópai, minden globális ügyben, akár a világkereskedelmi szervezeten keresztül, akár a nemzetközi egyezmények során keresztül, legalább 40 ilyen egyezmény van, amelyek jelentős részénél az EU saját jogán tagja. Tessenek egy kicsit elképzelni akár a klímavédelemnél, akár a biológiai sokféleség-védelemnél vagy akár a tájvédelemnél, amelynek megszületett az európai vagy páneurópai szintű egyezménye! A magunk jogán is tagjai vagyunk ezeknek, de innentől, ebben a félévben legalábbis, csak svéd hangon szólalhatunk meg. Számomra ez érzékelteti a leginkább, hogy mennyire észnél kell lenni, hogy hogy folyik az európai környezetalkotás ügye.
Nem kívánok többet mondani, köszönöm, hogy meghallgattak, mi meg köszönettel vesszük, ha önök általános vitára alkalmasnak ítélik meg a két előterjesztést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kis Péter László jelzésére:) Megadom a szót Kis Péternek.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az idő előrehaladtával, illetve az egészségi állapotommal összefüggésben röviden próbálnék szólni... (Jakab István: H1N1? - Herbály Imre: N2! - Derültség.) De itt mindenki be van oltva, úgyhogy nincs veszély. Néhány gondolatot mondanék el röviden.
Köszönöm az államtitkár úrnak ezt a nagyon racionális szemléletet tükröző, jó felvezetését - sok kiegészítenivaló nyilván nincs hozzá -, illetve ahogy beajánlotta ezt a dolgot. Azt mindenféleképpen megállapíthatjuk, hogy ez a program társadalmat, gazdaságot átfogóan jelöl meg feladatokat, ezeket, a társadalmat és a gazdaságot is átfogóan jelöl meg feladatokat, tehát nemcsak környezetügy, hanem azt lehet mondani, hogy talán zöld szemüvegen keresztül közelíti meg ezeket a kérdéseket, illetve problémákat. Úgy van, ahogy itt elhangzott: '95 óta kötelezi az Országgyűlést egy törvény arra, hogy ezeket a programokat megalkossuk, megalkossa, és gyakorlatilag az előző program teljesítéseit figyelembe véve alkotja meg mindig a következő időszak programját.
Ha azt az igényt támasztjuk ezzel a programmal kapcsolatban, hogy hat évre előre pontosan tervezzen, illetve mondja meg, hogy mikor mi fog történni ezen a területen, akkor, én azt gondolom, ezt a követelményt semmiféleképpen nem támaszthatjuk, hisz mindig az előzőre épül, amit vagy sikerül teljesíteni, vagy nem. Tehát ez a követelmény nem fogalmazható meg. És én örülök neki - talán mi, képviselők is figyelmesebbek lehettünk volna, és az ülés elején javasolhattuk volna, hogy ezt a két napirendi pontot együtt tárgyaljuk -, hogy ez együtt kerül most tárgyalásra.
Az NKP III. program - mint ahogy itt szó is volt róla - több fejezetből, ha jól számoltam, hét fejezetből, függelékből áll, illetve két mellékletet is takar, ami mindenféleképpen nagymértékben segíti az anyagnak a megértését, illetve az állásfoglalást ezzel kapcsolatosan.
Ami az NKP II. programot illeti, amire gyakorlatilag ráépül, tehát az előző hat évre ráépül a következő hat év programja, ott az az igaz, ami itt is elhangzott, hogy pozitív eredmények, illetve negatív dolgok is fellelhetők, illetve ennek a figyelembevételével kellett az NKP III. programot megtervezni, illetve programot alkotni. Anélkül, hogy a részletekbe belemenne az ember, mindenféleképpen pozitív eredmény, és példaként lehet említeni az erdőterületek növekedését, a felszíni vízszennyezés csökkenő tendenciáját vagy éppen a megújuló energiaforrások növekedését. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem sikerült minden területen úgy előrelépni, tehát negatív példaként hozható fel a beépített területeknek a növekedése, egyes szennyvízkezelési megoldások ösztönzésének az elmaradása vagy éppen a vasúti szállítás térvesztése és a közúti közlekedés okozta levegőszennyezés bizonyos mértékű növekedése.
Nyilván én sem akarok kitérni a részletekre. Mint említettem, hét fejezetből áll a program, az államtitkár úr utalt is már a fejezetek egy részére, ilyen az az ötödik fejezet, amely tartalmazza a tematikus akcióprogramokat kilenc csoportba sorolva.
Szintén említésre került, és emlékszem az NKP II. program vitájára is, ahol olyan igény merült fel, elsősorban az ellenzék részéről, hogy úgymond a keret-, a forrástervezésnél milyen összegek kerüljenek meghatározásra, és hogyan követhető, hogyan érhető tetten az adott éves költségvetésekben ez a kérdés. Az NKP III. program 3500 milliárdot tervez meg, illetve tűz ki célul, hogy ennek a programnak a végrehajtása körülbelül ennyi összegbe kerül, és megjelöl mintegy 2900 milliárd nemzetközi forrást is. Marad a különbözet, a 600 milliárd, amit, ha nagyon leegyszerűsítve elosztunk, akkor évente gyakorlatilag 100 milliárdot kellene hogy felemésszen ez a program. Azt gondolom, persze hogy jó lenne, hogyha az adott éves költségvetésekben ez a dolog megtervezhető lenne, de én azt gondolom, hogy ha hat évre előre tervez valaki, illetve alkot programot, ezeket a keretösszegeket tudja talán meghatározni, de hogy ez minden évben számszerűen megjelenjen a költségvetésben, az, azt hiszem, semmilyen parlamenttől vagy kormánytól nem lenne elvárható.
Én természetesen mind a két anyagot, a jelentést, illetve a határozati javaslat tervezetét is általános vitára alkalmasnak tartom, és azt elfogadásra ajánlom, nem utalva vissza az előző napirendi ponttal kapcsolatos azon vitára, hogy ki minősíti alkalmasnak vagy alkalmatlannak. Egy jelentés nyilván abszolút objektív, sok esetben számokra alapozva mutatja be a parlamentnek az elért eredményeket. Ilyen szempontból természetesen mindenkinek általános vitára alkalmasnak kellene minősítenie, hisz nem gondolom, hogy bárkinek is érdeke lenne, hogy a megtörtént dolgokat ne gondolja úgy, vagy ne higgye, hogy úgy történtek meg. Illetve én azt gondolom, hogy a hatéves tervezésnél is, az NKP III-nál is meg kellene hogy állapítsa a bizottság az általános vitára való alkalmasságot, hisz ha nem ez történik, akkor kicsit a szakma véleményének vagy a hozzáértőknek, a szakmai háttérnek a minősítése is történik azzal, ha esetleg azt mondjuk rá, hogy ez így alkalmatlan az általános vitára, ahogy van. A szocialista oldal részéről tehát a jelentést is, illetve a határozattervezetet is általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Ángyán József és Velkey Gábor Dániel jelentkezik.) Velkey Gábornak adok szót.
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Azt hittem, hogy először Ángyán Jóska jön, de akkor mondom... (Herbály Imre: Ne keverjétek már!) Semmi gond, köszönöm szépen, tökéletes így... (Herbály Imre: Most ellenzéki...) Vita van, hogy ellenzéki vagyok...
ELNÖK: Engem is zavar, hogy ellenzéki vagy kormányoldali megszólalónak kell-e szót adnom...
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): A tartalom alapján kell megítélni...
ELNÖK: ..., és még nem rögzült bennem ez az ellenzéki magatartásod. (Derültség.) Tehát Velkey Gábornak adok szót.
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Köszönöm szépen. Először a műfajról röviden. Hogyha megnézzük a következő öt-hat évre vonatkozó javaslatot, akkor az egy valóban nagyon tartalmas, nagyon részletes, nagyon jól kimunkált anyag, nehéz vele tartalmilag vitatkozni, nincs is szándékomban. Ugyanakkor ha megnézzük az elmúlt időszakra vonatkozó tervekkel kapcsolatos jelentés megfogalmazását, akkor automatikusan az az összevetési kényszer van előttünk, hogy a reális folyamatokkal vessük össze a tervek teljesülését. És itt van nekem egy problémám. Gyönyörű terveket tudunk készíteni, nagyon részletes, nagyon pontos, nagyon széles körű, mindenre kiterjedő, és még azzal sem vesztegetjük az energiáinkat nagyon sokszor, hogy összevessük azzal, hogy a valóság ezzel szinkronban változik, vagy aszinkronban. Én ezért ezt a módszert problematikusnak vagy egy pótcselekvésnek érzem. Azzal szembesülök napi szinten, hogy a megfogalmazott programjaink és terveink, amelyeket nagy, széles konszenzussal elfogadunk, aláírunk, megszavazunk: éghajlat-változási stratégia, energiapolitika, abban aztán attól egy merőben eltérő egyéb energiapolitikai koncepció, aztán amikor odajutunk, és döntenünk kell, mondjuk - csak hogy itt vitába bocsátkozzak mindenkivel a jelenlévők közül - a termékdíjtörvényben pedig minden környezetvédelmi szabályt annulálunk vagy figyelmen kívül hagyunk, és elfogadjuk azt a teljesen evidens gazdasági érdek szerinti átalakítást, ami a környezetvédelmi elemeket figyelmen kívül hagyja. Csak azért mondom ezt, mert tegnap szavazott róla a parlament.
Ez a dilemmám nekem ezzel az anyaggal kapcsolatban, ezért előrebocsátom, hogy a jelentést is meg a programot is általános vitára alkalmasnak tartom, mert tartalmas anyag. Úgy gondolom azonban, hogy nem nagyon régen képviselőként dolgozó emberként nekem az a gyakorlat, amely az agráriumban kialakult, amely kötött tematikával, éves szinten hoz elénk egy agrárgazdasági jelentést, amely összehasonlítható időbeni adatokat tartalmaz, ráadásul emellett mindig ott van a tanács véleménye, amely javaslatokat fogalmaz meg, egy jó módszer. Nekem a kétéves jelentések és a kétéves jelentések, amelyek mindig a megfogalmazott program adott fejezeteire hivatkoznak, és a programmal, nem a valósággal vetik össze a folyamatokat, kevéssé kézzelfoghatók és kevésbé jók. Jobb lenne az éves jelentés, amely céltudatos lenne, konkrét adatokat közölne, és alkalmat adna a folyamatok nyomon követésére és ellenőrzésére.
Természetesen amikor programot alkotunk, akkor áttekintjük a program helyzetértékelő fejezetében az előző program eredményeit, és megfogalmazunk egy újat, ami hosszú távú, ezért ezzel nincs bajom. Azt gondolom, módszertanilag érdemes lenne áttekinteni, hogy nem lehetne-e egy kicsit felhasználóbarátabbá vagy a valósághoz közelebb alakítani a tematikát. Szerintem évente szükség van arra a szembesítésre, amelynek során a parlament és a kormány szembesül azzal, hogy mi történt környezetpolitikai ügyekben Magyarországon, hasonlóan komplex megközelítéssel, mint ahogy ez az anyag dolgozik és gondolkodik.
Azért nem fogok belemenni a részletekbe - és ezért vagyok szkeptikus -, mert hogyha megnézem a termékdíjtörvényt, a költségvetési törvényt, az éppen az asztalunkon lévő, a Vásárhelyi-terv módosítására vonatkozó javaslatot, vagy azt, hogy mennyit kellett várnunk a víziközmű-társulásokról szóló törvényre, hogy mi történik az energiapolitikában, a biomassza, a zöldenergia terén vagy a közlekedésben, vagy hogy mire jutottunk a széndioxidkvóta értékesítéséből származó bevételek felhasználásában, nos ha ezeket a folyamatokat nézem, akkor azt mondom, hogy nagyon-nagyon nagy a lemaradás a környezetvédelmi gyakorlatot tekintve. Persze az elvek és a leírt anyagok gyönyörűek, a gyakorlat viszont folyamatosan ellentétes a leírt elvekkel, és mindig az aktuális kényszerek alapján - úgy, ahogy az előterjesztő nevében hozzászólótól diplomatikusan hallottuk - felülíródik, és olyan kompromisszumokat kell megkötni, amelyeket szerintem nem kellene, de ez a személyes véleményem.
Összefoglalóan tehát általános vitára alkalmasnak tartom, színvonalas anyag, és szeretném felvetni, hogy a minisztérium gondolja át a módszertant. Talán használhatóbbá, közérthetőbbé, a közvéleményt és a kormányzati szereplőket is a valósággal drasztikusabban szembesítőbbé lehet tenni az eljárásrendet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Kedves Kollégák! Tisztelt Előterjesztő! Mindenekelőtt én is köszönöm azokat az anyagokat, amelyeket elénk terjesztettek, részben a beszámolót, részben pedig a következő időszakra vonatkozó nemzeti környezetvédelmi programunkat is. Miután általános vitáról van szó, és miután sok tekintetben egyetértek azzal, amit Velkey Gábor elmondott, nem kell mindent megismételnem. Néhány dologra szeretnék tulajdonképpen rámutatni.
Részben elhangzott, de talán érdemes ezt külön is exponálni: nemzeti programoknak akkor van értelme, ha annak valamiféle köze van az éves költségvetésekhez. Az éves költségvetésekben kellene tulajdonképpen a nemzeti programjainkat viszontlátni és végrehajtani. A teljesítések kapcsán is látszik, hogy - nyilván éppen ezzel összefüggésben - 45 mutatót, indikátort sorol fel itt ez az anyag, és hogyha jól végignéztem ezt a sort, ezek közül talán nyolcra mondható az, hogy a célállapotot elértük. És sok esetekben olyasmire hivatkozik - egy-két példát azért hadd hozzak -, ami nyilvánvalóan ezzel a konfliktussal függ össze: a költségvetésnek nem sok köze van a nemzeti programokhoz, és nincs jól ez így, ezt nagyon határozottan szeretném leszögezni. Nyilván ebből fakad az is, hogy a beszámolás is részben késésben van, illetve különösen a terv - ezt azért talán szóba szabad hozni -, a 2009-2014-es tervünket 2009 végén, tehát a hat évből egy év eltelvén hozzuk ide a parlament elé, és próbálunk meg róla vitát nyitni.
A konfliktus nyilvánvalóan nemcsak abból származik, hogy általában a nemzeti programok és a költségvetés közt nincs összhang, hanem a környezetvédelem esetén speciálisan abból is fakad, hogy nyilván nem csak a tárca közvetlen illetékességi területét érinti az egész program, és a környezetvédelem érdekérvényesítő képessége - kormányokon keresztül - a kormányzati munkában láthatóan lényegesen gyengébb, mint adott tőkéscsoportok gazdasági érdekérvényesítő képessége. Ezen valahogy úrrá kellene lenni, mert a közjó szempontjából nem mindig a legjobb megoldások születnek éppen ezért. Itt egész konkrétan arról is szó van - ezt sem lehet eltagadni -, hogy a források nagyrészt nem a KvVM-nél vannak, a szakmai feladatot meg a KvVM-nek kell koordinálnia. Nagy tisztelettel és kellő alázattal figyelem azokat az erőfeszítéseket ennek következtében, amit a környezetvédelmi tárca a jövő generációk vagy egyáltalán az élhető környezet megóvása érdekében egy ilyen közegben megpróbál tenni.
Különösen közvetlenül érintett maga a mezőgazdaság is, és azt hiszem, erről is érdemes vitát folytatnunk. Magát az agrárstratégiát is valamelyest alakítanunk kellene, hogyha ezekhez a folyamatokhoz jobban illeszthető programokat akarnánk végrehajtani, és olyan programokat, amelyek egyúttal az agrárium érdekeltségi viszonyrendszerében is jobban megjelennek. Tehát ez a fajta gyenge érdekérvényesítő képesség egy általános, sajnos általános jellemzője. Valószínűleg ebből fakad, hogy míg a II. programban voltak egészen konkrét célállapot-előrejelzések, hogy 2008-ig mit kellene elérni ebben a 45 indikátorban, ebben a koordinátarendszerben, ez ilyen pregnánsan, határozottan nem jelenik meg a következő időszakra, pedig jó lenne, hogyha valamiféle jövőképet, célállapotot ilyen szempontból konkrétan, számszerűen is fel tudnánk vázolni, és meg tudnánk mutatni. Néhány konkrét példával szeretném ezeket a problémákat alátámasztani, anélkül, hogy a részletekkel foglalkoznánk.
Monitoring kell ahhoz, hogy követni tudjuk a folyamatokat - láthatóan erre aztán már végképp nem maradt pénz. Hogy egy konkrét példát mondjak: a 2010-es költségvetésben a talajinformációs rendszerre, amikor a talajjal kapcsolatban itt szerepelnek a monitorozandó dolgok, egyszerűen nincs pénz, nincs rá egy fillér sem a költségvetésben. Tehát amikor a talajvédelemről beszélünk, az ehhez szükséges és az azt nyomon követő, a folyamatokat nyomon követő intézményrendszer, információs és monitoringrendszer működtetésére nincs pénz. Ebből fakad, hogy nem teljesülnek azok, amiket ezekkel kapcsolatban előírunk, illetve maga az anyag azt mondja, hogy adathiány van, egyszerűen nincs róla semmi információnk, hogy történt-e valami ez ügyben vagy sem, mert azt a pár száz milliót adott esetben nem vagyunk hajlandóak arra fordítani, hogy lássuk, hogy a folyamatok arra mennek-e, amit elhatároztunk ezekben a programokban.
Egy-két dolgot még kiemelnék, ami nyilván ebből fakad. Ilyeneket ír elő magának, hogy a rendelettel elfogadott természetvédelmi kezelési tervek által lefedett terület aránya", vagyis a kezelési tervekkel szabályozott területek aránya milyen legyen, és itt 815 ezer hektárt ír elő magának a program 2008-ra, a II. program, és ehelyett van 35 695 - nagyságrendbeli eltérésekről van itt szó. Azt hiszem, nem jó, hogyha ilyen módon van.
A Natura 2000-es problémáját újra szeretném idehozni, ami tipikusan ebbe a kategóriába tartozik. Kijelölünk - mert az Európai Közösségben ki kell jelölnünk - majdnem 2 millió hektár területet élőhelyvédelmi területként. Az ennek a finanszírozásához szükséges forrás nem a tárcánál van, ő szakmai alapon kijelöl területeket - hogy hogyan és mint, s hogy milyen problémái voltak, azt most ide sem hozom, ez majd a részletes vitának lesz a témája. De a kijelölés azt szolgálja, hogy ott elinduljon egy olyan program, amely ezeket az élőhelyeket fenntartja. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program tartalmazná ehhez a forrásokat, ott külön soron - az Európai Közösség azt mondja - van, hogy erdő, Natura 2000-es területek meg mezőgazdasági Natura 2000-es területek, aztán az egyiken nulla, azaz nulla forint szerepel hét éven keresztül, a másikon meg 13 milliárd, ha jól emlékszem; el sem indítható a program, nemhogy folyamatosan folytatható lenne. Ezeket érdemes meggondolni.
Még egy ilyen indikátort mondanék, amely jelzi ezt a konfliktusos helyzetet, amit az elején megpróbáltam érzékeltetni: az élelmiszerbiztonság növelésével kapcsolatban az egyik indikátor az, hogy az ökológiai gazdálkodás területe hogy változik. És igaz, hogy növelni kellene, Európában mindenütt nő az ökológiai gazdálkodás területe, kivéve Magyarországot, ahol csökken, merthogy olyan játékszabályok meg olyan ösztönzőrendszer van, meg egy olyan forráselterelési kényszere van a jelenlegi agrárpolitikának, hogy adott körök felé tereli azt a pénzt, amit ökológiai gazdálkodásra kellene fordítani. Itt előír magának - nagyon helyesen egyébként, ez egy reális cél volt - 300 ezer hektár ökológiai gazdálkodási területet, és már 100 ezer alatt vagyunk az ellenőrzött területtel. 85-ről indultunk.
Ezek azok a pontok, amelyek arra utalnak - és nem akarom részletezni -, hogy bizony elvileg is másképp kellene hozzáállnunk a nemzeti programjaink végrehajtásához, és gyakorlatilag a kormányzati munkában az együttműködést, a tárcák közti együttműködést egyfajta jövőorientáltságnak kellene jellemeznie, amiben bizony, finoman fogalmazva, van tennivaló.
Azért néhány olyan területet is szeretnék megnevezni, amelyek érzésem szerint nagyon jó irányba mutatnak, és jelzik, hogy a tárca maga is gondolkodik azon, milyen irányba kellene épp ezeknek a problémáknak a megoldása terén továbbmenni. Arra gondolok, hogy ilyen új elem, amely megjelenik az új programunkban, a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó rész egy kifejezetten jó dolog, hiszen egyre inkább integrálódunk ezekhez a nemzetközi folyamatokhoz, és ezt sokkal inkább figyelembe kell vennünk, akár forrásoldalról is, de egyéb szabályozási szempontból is, amire az államtitkár úr volt szíves utalni.
Azután a minisztérium intézményrendszerével kapcsolatos átgondolási folyamat is ilyen. Én itt nagyon halkan jegyzem meg, mert pontosan tudom, hogy a környezet- és természetvédelem területe miért tart attól, hogy még integráltabb legyen a gazdaság bizonyos részeivel, nagyon óvatosan próbálom jelezni, hogy ha abba az irányba mozdulna el a gondolkodásunk, hogy egy természeti erőforrás-védelmi és -használati, -gazdálkodási struktúrát gondolnánk ki, mint ahogy az Európai Közösségben már nagyon sok helyen együtt van a két terület, talán továbbjutnánk, abban az esetben, ha az agrárpolitika kellőképpen változik ebbe az irányba, én ezt készséggel elfogadom, tehát a félelmeket értem. Sokkal több forrást tudnánk szerezni, egy okosabb környezethasználatot tudnánk megvalósítani, nagyobb foglalkoztatást tudnánk biztosítani, és környezeti szempontból is jobb állapotokat tudnánk elérni, hogyha egyfajta ilyen integráció elindulna, sokkal inkább elindulna ezeken a területeken, mint ahogy az eddig volt.
Az együttműködéssel kapcsolatos fejtegetés is jó szerintem, mert be kell ágyazni ezt az egészet abba a közegbe, ahol vagyunk. És végül én kifejezetten jónak gondolom, hogy egy nemzeti természetvédelmi alapterv és ehhez kapcsolódó koncepció is a parlament elé kerül végre. Azt hiszem, még akkor is, hogyha láthatóan nagyon nehéz ezt az éves költségvetési keretek közé szorítani, jó, ha van egy zsinórmértékünk, hogy milyen irányba is tartunk.
Összességében tehát azt gondolom - és persze a részletes vitában majd még beszélünk a részletekről -, hogy ez az előterjesztés egy világos képet ad az elmúlt időszakról, a következő időszakra, amennyire azt a realitások lehetővé teszik, próbál egy keretet felvázolni, azokkal a megjegyzésekkel persze, amelyeket itt megpróbáltam érzékeltetni, és azt gondolom, hogy ez a kérdéskör még tovább vitatható a parlamentben. Úgyhogy összességében azt javaslom a saját oldalunknak is, hogy a jelentést is és a következő időszakra vonatkozó tervet is, pontosabban az általános vitára való alkalmasságát támogassuk ezekkel az általános megjegyzésekkel együtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, megadom a szót az előterjesztőknek esetleges reflexióra.
Dr. Faragó Tibor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) reflexiói
DR. FARAGÓ TIBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azok egyikének, akik az első, a második meg a harmadik programban is részt vehettek - még nem fáradtam el bele -, öröm volt önöket meghallgatnom, ha szabad egyáltalán a kormányzat képviselőjeként ilyen szavakat használnom. Tényleg úgy gondoljuk, hogy ezt a környezetvédelemnél a stratégiaalkotással foglalkozók ezt önmagukban nem tudják megalkotni, jól pláne nem tudják megalkotni, végrehajtani meg végképp nem tudják. És én kifejezetten nem csak arra gondolok, hogy a pénz jelentős része nem a környezetvédelmi tárcánál van, mert akkor ez környezet- és pénzügyi tárca lenne - bár ilyen összevonásról még nem hallottam, másról már igen -, de ezen túlmenően is úgy gondolom, hogy a környezetvédelem és a környezetvédők számára kulcskérdés az, hogy elfogadják-e más ágazatok, ő pedig értse, hogy hogyan tud, hogyan kellene hatnia. Ha szabad ilyet mondanom, a környezetpolitikával foglalkozó - és nem a politikáról, hanem a környezeti szakpolitikáról beszélek - nem adhatja fel az ambícióit, és ha úgy tetszik, önök ugyanerre ingerelnek bennünket, stratégiai tervezőket.
Volt néhány észrevétel, amelyekre nincs okom reagálni, számossal - mint a környezetvédelemben hosszú ideje dolgozó ember - egyszerűen csak az egyetértésemet tudom kifejezni, hiszen az általános vitára alkalmasságról beszélünk, és önöknek joguk van, más bizottságokban ülőknek is joguk lesz majd a részletes vitában olyanokat mondani, amelyekből, úgy gondolom, tanulnunk kell, amikor a konkrét ügyek előjönnek. Ezzel együtt van néhány olyan pont, amelyre szeretnék reflektálni.
Az egyik, ami a legelején elhangzott. Pontosan tudatában vagyunk, utaltam rá a felvezetőmben is, hogy a környezetstratégiai programozás ügye - amelynek nyilván egy megjelenítése egy program - messze nem csak a környezet ügye. Ez olyan mélységesen függ össze a társadalmi-gazdasági folyamatokkal, beleértve az ország vagy a lakosság egészségi állapotát - és nemcsak a környezetegészségre gondolok, hanem a tájhasználatra, a foglalkoztatáspolitikára is -, hogy mi magunk is tudatában vagyunk. Néha azt szeretnénk, hogyha nem a környezetvédelmi tárca foglalkozna ezzel a programmal, hanem valami magasabb szinten menne ez - néhány országban egyébként, ha úgy tetszik, a kancellária és egyéb szinten foglalkoznak ezzel is, és a fenntarthatóság hosszú távú, stratégiai tervezésébe ágyazzák be, tehát nem izolált környezetvédelemben gondolkodnak. Mi így gondolkodtunk, és számos utalást látnak magában az anyagban. Tehát tudatában vagyunk, azzal együtt, hogy nyilván ennek is vannak korlátai.
Rendkívül fontos számunkra, amire egy képviselő úr utalt - aki közben távozott. Mi az első környezetvédelmi programnál nagyobb álmokat kergettünk, és ha módunk lenne, nem adnánk fel, s pontosan érezzük ezt az üzenetet: tételes, konkrét, számszerű, sok indikátort, mutatót tartalmazó monitoringot gondoltunk, ami által évről évre követhető, hogy mi nem történt meg, mit kell duplán bepótolni egy második évben. És ez igaz mindegyik területre, mindegy, hogy a hulladékgazdálkodásról, a talajterhelésről vagy akár környezetpolitikai célok eléréséről beszélünk. Bizonyos mértékben megmaradt ez az ügy, és nem tudok a képviselő úrnak válaszolni, de önök is hallották a kérdést, és magunk is tudjuk, hogy jelentési kötelezettség volt és van, a törvény előírja: a kormányzat számára befelé - de az is publikus - évente, hogy, ha úgy tetszik, szembesülni lehessen vele, ami egyúttal, ha úgy tetszik, arra is módot ad, hogy mit kellene korrigálni a végrehajtás során; kétévente pedig a törvény előírása alapján a parlamentnek is be kell számolni a kormánynak. Tehát önök is találkozhatnak vele.
Értettem a célzást - személy szerint azt mondhatom, nem lenne ellenünkre az sem, de a kormányzatnak évente beszámolunk -, a direkt hatás más stratégiákra, más politikákra, azok kidolgozási és végrehajtási szintjén is, ez a szándék, egyfajta önelszámolás is, és természetesen a költségvetésre való hatás is, de azzal ugyanúgy önök foglalkoznak a parlamentben különféle képviselőként. Tehát pontosan érzékeljük, és ezért... Tudom, hogy azt szoktuk mondani, hogy úriemberek egymás között nem beszélnek pénzről, de nem volt okom a felvezetőben erre visszatérni. De értettük ezt a dolgot, és csak szerettem volna visszajelezni, hogy ez az éves számadás, ellenőrzés egy létező rendszer. Ha önök azt kívánják, bár a törvény a kétévenkéntit előírja, de az nem zárja ki, hogy egyévente is legyen, megint eldöntheti a parlament, a kormányzat képviselői pedig akkor megtanácskozzák, hogy célszerű-e évente tenni ezt a dolgot. Egy azonban biztos: nem regényekbe illő jelentést szeretnénk. Akkor hat évre kötelez minket, hogy ha egy ilyen módon, ilyen nehezen olvasható módon is, de mindent belerakjunk, és lehet, hogy konkrét, számszerű mutatókban, minőségi mutatókban célszerű akkor ezt megtenni.
Elhangzott a "késés" szó. Ha már utaltam arra, hogy vagyunk néhányan, közöttünk jómagam, mindent elkövettünk, hogy legalább a harmadik nemzeti környezetvédelmi program terve ez év tavaszán a parlament tavaszi ülésszaka elé kerülhessen. Megint nincs módom... Nagyon nehéz egy ilyen programot akár a konszenzus ilyen szintjéig elhozni önök elé. Lényegében a tavaszi ülésszak végre felé elkészült ez a program, nyáron önök általában nem üléseznek, úgyhogy mi késlekedtünk ezzel a dologgal. Az első két program esetében is, tetszik, nem, nem sikerült. De egy dolgot muszáj elmondani - és ez nem mentség akar lenni -: a megelőző hat évre szóló beszámoló, ami kulcskérdés a számunkra, hogy tanuljunk belőle, és ahhoz képest a reálfolyamatokat vegyük figyelembe, ne a hat évvel azelőtti álmokhoz képest építsük tovább, ezt nyilván nem tudjuk megtenni a következő hat év mondjuk első negyedévében, egyszerűen adatok nincsenek az utolsó évről. Tehát ez a dolog lehetetlenné teszi, hogy a nyitó napon, záró napon megszülessen. Én is tudom, hogy novembert írunk, és hogy célszerűbb lett volna, hogy ha a kettő együtt, de előbb önök előtt lett volna. A késésre ennyiben szerettem volna reagálni.
Az éves költségvetéshez való viszonyra utaltam. Ha úgy tetszik, megint a politikán múlik az egyértelmű tükröztetés. De ugyanez van a honvédelemnél, a mezőgazdaságnál, az oktatásnál, tehát magam is tudatában vagyok, hogy a környezetvédelem nem egy külön gyerek, hanem ebben a nagycsaládban sajnos csak az egyik gyerek. Mi szeretnénk, hogyha ez a "zöld" gyerek lenne az egyik legfontosabb, szeretett gyerek, de a költségvetésnél ugyanúgy, ha úgy tetszik, az ágazatok eltérő érdekeit veszik figyelembe. Mi azt próbáljuk elérni - és ezért fontos az integrált megközelítés egy környezeti programozásnál -, hogy hassunk mindenkire, iparpolitikára, energiára, és ezen keresztül átfogóan is hassunk a költségvetésre.
A mezőgazdaságra utalás volt, nem térek ki rá, volt egy olyan felvetés.
A második környezetvédelmi programnál valóban megpróbáltuk plasztikusabbá tenni azokat a számszerű célokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy a hat év alatt el kell érni, és évente szeretjük látni, hogy a progresszió megvan. Nagyon tudatosak voltunk benne. Nem ennyire plasztikus a harmadik programnál, tudatában vagyok a kollégáimmal együtt. Lehet, hogy egy kicsit rejtettebben, lehet, hogy jobban kellett volna... Mi nem is jövőképet írunk most, hanem egyfajta kitekintést írtunk - óvatosak voltunk a "jövőkép" szóval. Magában az anyagban körülbelül hatvan olyan számszerű mutató van - önök mondhatnák, hogy miért kellett eldugni ezeket -, amelyek azért egy fokkal egyértelműbbé teszik, hogy a levegőminőségnél, a vízminőségnél mit szeretnénk elérni. El tudom képzelni azt, hogy ezeket akár egy parlamenti vita céljára - nyilván a miniszterem felel érte - egy fokkal egyértelműbben közzétegyük, ez egy segédlet lehet. De azt hiszem, hogy csak megköszönhetem ezt az észrevételt, hiszen segíthet számszerűbben, jobban látni a ható tényezőket és a választ is.
Ez összefügg a monitoringgal. Mi nyilván követünk egy monitoringot, és ez rendkívüli módon összefügg a környezetállapot mérésére, értékelésére vonatkozó informatikai rendszerrel - és ugyanez igaz a környezetpolitikára. Ha úgy tetszik, az ország teljes folyamatait kell tudnia tükröznie. Ebben benne van a jelenlegi általános társadalmi-gazdasági, statisztikai folyamatok követésének, értékelésének lehetősége és problémája, és ebben sajnos benne van a környezetvédelmi állapot és a környezetpolitikai állapot értékelési rendszere. Monitoringról tehát gondoskodunk, ezt valószínűleg informatikai módon is sokkal jobban alátámasztottá kell tenni, aminek, ha úgy tetszik, megint anyagi forrásai vannak, és ezeket áttételesen igazolja az anyag, sőt európai uniós pénzünk is van erre a dologra; ez szerintem messze nem elég erre, de egyetértek, erre nagy szükség van.
Ami elhangzott, és ebben nekem kell bocsánatot kérnem az érintett kollégáimtól is, egyikük itt ül a balomon éppen, nem Gergely Erzsiről, Rodics Katiról beszélek. Valóban két nagyon fontos melléklet van az anyagban. Az egyik - és nem kell ellentmondanom Ángyán képviselő úrnak - az NTA-t, ahogy mi használjuk ezt a bűvszót, a nemzeti természetvédelmi alaptervet előírja az 1996. évi természetvédelmi törvény, tehát az első programnak is, a második programnak is kötelessége volt párban hozni a természetvédelem dedikált programját, alapprogramnak vagy alaptervnek mondjuk, tehát a harmadik is emiatt hozza. Amit mi nem akartunk feladni - volt ebben vita a kormányzaton belül is -, hogy ezzel együtt tetszenek látni egy külön, tematikus alprogramot. Tehát éppen azért, hogy az integrált szemléletet formálisan is tükrözzük, a teljes csomagnak is része, plusz a '96-os törvény alapján dedikáltan is van egy ilyen melléklet, és úgy gondolom, hogy azért is nagyon sokat küszködött a tárca, és büszke vagyok, hogy ez a melléklet is önök előtt lehet.
Ami nem volt magától értetődő, az a biológiai sokféleség stratégiája, és azt szerettük volna elérni - miután már van ilyen világstratégia, külön egyezmény van róla, van az EU-nak is egy biológiai sokféleség-megközelítése, egy rendkívül fontos ügy, sokan mintha nem is tudnák, hogy miről beszélünk -, hogy dedikált módon, külön megjelentetve szerettünk volna ugyanúgy e program keretében ennek egy sokkal magasabb státuszt adni. Tehát magáért beszél a két melléklet: az egyiket kellett tenni, a másiknál pedig a lehetőséggel éltünk. Ha valakit az analógia is érdekel, ugyanezt tettük az első nemzeti környezetvédelmi program keretében, amit felsőbb jogszabály nem írt elő, akkor a nemzeti környezet-egészségügyi programot hoztuk be, és úgy gondoltuk, hogy nincs annál szebb, mint amikor a környezet és az egészségügy programja szintetikusan, együtt jelenik meg.
Nincs okom visszatérni arra, amiben dicséretet kaptunk, de egyetlenegy elemét meg kell említeni, bár dicséretet kaptunk - magam azzal is nagyon régóta foglalkozom - a program nemzetközi vetületeivel kapcsolatban. Az EU-t már kiemeltem. Önök ugyanúgy tudják, mint jómagam, hogy egy medenceországban élünk, nagyon sok szomszédunk van, és ez a környezet szempontjából - most a migrációt hagyom, Schengent hagyom, az egyéb ügyeket hagyom - egy hihetetlenül nehéz állapot volt és maradt. Ha csak a kulcsszavakat elmondom önöknek - és ezt is tükrözi az anyagi -, meg kell említenem a Rábát, Heiligenkreutzot, a Verespatakot, Bős-Nagymarost nem szeretném most megemlíteni, és itt is vannak pro és kontrák. Rengeteget küszködtünk az elmúlt hat évben is, és, úgy gondolom, fogunk a következő hat évben is, hogy minden szomszédunkkal, ha úgy tetszik, környezeti értelemben is jószomszédi módon éljünk. Jó példánk is van: horvát-magyar vetületben nemrég került elfogadásra egy bioszféra-rezervátummal kapcsolatos közös program. Több rossz példát is tudnék mondani, de megkímélem önöket.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönjük szépen az előterjesztést. Ez utóbbi gondolatra csak egy gondolattal reflektálhatok. Engedje meg, hogy azt mondjam - nem ilyen értelmű szakmai -: úgy néz ki, hogy Trianon borzasztó nagy károkat okozott ennek az országnak, hogy nem tudjuk egységes szerkezetben kezelni a Kárpát-medencét.
Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel az elhangzottakhoz. Ha nincs, akkor szavazunk róla a szabály szerint.
Döntés a 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló H/10931. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
A második napirendi ponttal kezdenénk, amely a H/10931. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról szól. Kérdezem, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja a határozati javaslatot. Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Ez egyhangú.
Szavazás a 2003-2009 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló J/10932. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról
A következő, 3. napirendi pont alatt szereplő indítványról, a J/10932. számú jelentés általános vitára való alkalmasságáról szavazunk most. Aki ezt általános vitára alkalmasnak tartja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez is egyhangú.
A bizottsági előadó kijelölése
Kérdezem, hogy ki lenne a bizottság részéről a majdan sorra kerülő napirendi pontnál a parlamentben a bizottság véleményének előadója. A kormányoldalra nézek... (Herbály Imre: Kis Pétert javaslom.) Kis Péter kapott egy jelölést az alelnök úrtól... (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péter!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Bocsánat, a parlament is külön tárgyalja, tehát elvileg a két anyagnak lehet két előadója. (Herbály Imre: Jó, az is jó! - Közbeszólások: Ángyán József! - Herbály Imre: Akkor legyen a másik Ángyán József!) Azt javaslom, hogy Ángyán képviselő úr mondjuk az NKP II-nek, én meg akkor a másiknak lennék a bizottsági előadója. (Herbály Imre: Jó, oké, én támogatom! - Általános helyeslés. - Dr. Ángyán József: Ahogy gondoljátok!)
ELNÖK: Herbály alelnök úr kiosztotta a feladatokat... (Derültség. - Herbály Imre: Nem, én csak azt mondtam, hogy támogatom. - Demendi László: A Péter osztotta ki!) Tehát akkor... Bocsánat, pontosítsuk! Melyiket, a jelentést vagy a határozatot?
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): A jelentésnél lenne Ángyán József...
ELNÖK: A jelentésnél akkor Ángyán József, a határozati javaslatnál pedig Kis Péter lenne a bizottsági vélemény előadója. Aki ezzel az előterjesztéssel egyetért, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A napirendi pontok tárgyalását lezárom.
A vízi társulatokról szóló T/6669. számú törvényjavaslat (Általános vita)
A negyedik napirendi pont következik: a vízi társulatokról szóló törvényjavaslat, amely a T/6669. számon került beterjesztésre. Több indítványtevőt látunk, de én úgy tudom, hogy Nógrádi László KDNP-s képviselő visszavonta az előterjesztői aláírását (Herbály Imre: Igen.), tehát ilyen értelemben ez az előterjesztés egy kicsit sántít itt ez esetben. Úgy tudom, Kuncze Gábor, Herbály Imre és Katona Kálmán a jelenleg jegyzett előterjesztői ennek az indítványnak. (Herbály Imre: Igen.) Kuncze Gábornak mint benyújtónak, előterjesztőnek adok most szót.
Kuncze Gábor (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Valóban így van, Nógrádi képviselő úr visszavonta az aláírását. Nekem azt is megmondta, hogy miért, de ezt most itt nem ismertetem a bizottság előtt.
A vízi társulatok kétszáz éves múltra tekintenek vissza Magyarországon, 1810-ben kelt az a királyi pátens, amelynek az alapján létrejöttek. A jelenlegi szabályozás az 1995. évi LVII. törvény alapján történik. A törvény 14 éves, és az elmúlt 14 év felszínre dobta azokat a problémákat, amelyek alapján érdemes egy alapos újraszabályozásban gondolkodni. Ezért gondoltuk, hogy egy önálló vízi társulati törvény megalkotása indokolt és időszerű lehet.
Én most nem akarom elmondani azokat az indokokat, amelyek ezt szükségessé teszik, itt az általános vitára alkalmasságról születik döntés, de természetesen ha szükséges, a későbbiek során részletesebben is tudok indokolni. Megjegyzem, hogy a társulatok nélkülözhetetlenek, szükségesek, sok vita övezi jelenleg a tevékenységüket, ami részben a megfelelő szabályozottság hiányának az okán van, azt gondolom, hogy érdemes ezen a területen rendet tenni. Erről szól szerintünk ez a benyújtott törvényjavaslat.
ELNÖK: Az előterjesztő részéről akkor ennyit hallhattunk. Megadom a szót a KvVM képviselőjének, dr. Szűts Korinnának.
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. SZŰTS KORINNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A kormány a benyújtott önálló képviselői indítványt 2009. március 11-én tárgyalta, és úgy határozott, hogy nem támogatja azt, tehát a kormányálláspont ellentétes a javaslattal, tehát nem támogatja a kormány. Az indokolást, ha szükség van rá, akkor természetesen mondom.
ELNÖK: Igen, kérnénk szépen azt, halljuk, mert ez egy ritka verzió.
DR. SZŰTS KORINNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Rendben. Az alapvető kiindulópont a vízi társulati törvényjavaslat vonatkozásában az volt, hogy a társulatoknak két fajtája van, tehát a gyűjtőneve a vízgazdálkodási társulatok. Ezeknek az egyik fajtája a vízi társulat, ezek elsősorban árvízi védekezésre, belvízvédekezésre jönnek létre, a másik fajtája pedig a víziközmű-társulat. A tárcához számos olyan panasz érkezett, amely megalapozza azt, hogy mind a két társulatra vonatkozó szabályt felül kellene vizsgálni, és ebben természetesen egyetértek Kuncze képviselő úrral, ez a törvényjavaslat viszont kizárólag a vízi társulatokra koncentrál, és abszolút mértékben megfeledkezik a víziközmű-társulatokról, holott ott is számos probléma jelentkezett. Éppen ezért képviseli a kormány azt az álláspontot, hogy mielőtt még a részletekbe belemennénk, tehát részeket emelnénk ki a vízgazdálkodási törvényből, azelőtt a törvénynek a felülvizsgálatára van szükség, tehát a háttérjogszabály felülvizsgálatára van szükség, és ezt követően kerülhet csak sor a következő lépésre, és mondjuk a külön törvények megalkotására.
A másik érv, amit a kormány a vízi társulati törvényjavaslat ellen felhozott, az az, hogy koncepciójában nagyon sok olyan elem szerepel benne, amely a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel ellentétes, illetőleg nem illeszkedik a vízgazdálkodási törvénynek a jelenleg kialakított fogalomrendszerébe, illetőleg a jelenlegi rendszerébe.
A harmadik érv a kodifikációs előírások be nem tartására vonatkozik, tehát olyan kodifikációs problémák vannak, kezdve onnan, hogy számos olyan elemet próbál törvényi szinten szabályozni, amelynek kormányrendeleti, illetőleg miniszteri rendeleti szinten lenne helye, illetőleg kodifikációs problémák, a tervezeten belüli ellentmondások vannak, tehát számos ilyen elem merül fel.
A negyedik, amit még meg tudnék említeni - ez már nem szerepel a kormányálláspontban, de szeretném megemlíteni -, hogy az önálló képviselői indítvány a 41. §-ában rögzíti azt, hogy a közcélú érdekeltségi hozzájárulás, ami egyébként a társulati tagok részéről kerül befizetésre, azzal egyidejűleg állami támogatásra is jogosult a vízi társulat. Én azt gondolom, hogy a költségvetésben ennek a forrása jelenleg nem biztosított. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A képviselőknek adok szót kérdésre, észrevételre. (Demendi László jelzésére:) Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól figyeltem, akkor a kormány képviselője négy kifogást említett, én erre a négyre szeretnék rákérdezni.
Miből gondolja a kormány, hogy ha egy megoldatlan feladat egy része egy önálló képviselői indítvánnyal megoldható, akkor arra nincs szükség, azért, mert nem az egészet oldja meg? Szerintem ez egy elég helytelen gondolkodásmód.
A második: ön azt mondta, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel több ponton ellentétes. Szeretném megkérdezni, hogy melyek ezek.
Azt mondta ön, hogy kodifikációs problémák vannak. Ha szintén jól figyeltem, akkor 2009. március 11-én tárgyalta ezt a kormány. Azóta már eltelt egy kis idő, azt gondolom, hogy ha kodifikációs problémák vannak, azt azért lehetett volna rendezni. Inkább azt kérdezem - és aztán mondom még a negyediket -, hogy miért nem rendezték akkor ezt. Tehát azt kijelenteni, csak úgy, hogy kodifikációs problémák vannak, és ezért ezt nem támogatjuk, az nem egy feladatorientált hozzáállás.
A negyedik pedig az állami támogatásra vonatkozik. Szeretném megkérdezni: úgy gondolja a kormány, hogy a vízi társulatok tagjai által befizetett hozzájáruláson kívül ehhez a feladat-végrehajtáshoz nem kell forrást tenni? Ha így gondolná, akkor csalódnék, mert a feladatot végre kell hajtani. Ugyanakkor mivel 2009 márciusában tárgyalta ezt a kormány, megint azt tudom mondani, hogy akkor a 2010. évi költségvetés tervezési időszakában gyakorlatilag időbelileg nem volt különösebben nagy akadálya, még egyszer mondom: az időbeliségét illetően. Mert ha a feladatot meg kell oldani, márpedig a felvezetőjében ezt valós problémának vagy megoldandó feladatnak jelezte, akkor szerintem ebben is kellett volna tenni.
Azok az érvek tehát, amelyeket a kormány nevében ön most általánosságban megfogalmazott, azok a megoldandó feladattól való hátrálást, nem pedig a megoldások keresését tartalmazza. Ezért nagyon sok minden függ attól természetesen, hogy ezekre a kérdésekre a kormány milyen választ tud adni. Köszönöm.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Godó Lajos jelzésére:) Parancsolj, Godó Lajos képviselő úrnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én nem kérdést szeretnék feltenni, csupán támogatom a benyújtott törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy 1995-ben, amikor még Szabó Iván úr volt a Vízi társulatok Országos Szövetségének az elnöke, akkor mi hibát követtünk el, hogy a vízgazdálkodásról szóló törvénybe emeltük bele a vízi társulatokról szóló szabályozásokat. Az azóta eltelt 15 év bizonyítja azt, hogy igenis egyértelmű szabályozás kell a társulatokról, hiszen a jelenlegi társulati élet legyengült, nincsenek rendben a köztulajdonban lévő csatornák, nem tudják, hogy melyiket ki üzemelteti. Hiába, hogy 15 éve kértük az NFA-t, meg a különböző állami szervezeteket, meg törvénymódosítás is volt, nincs rendben, hogy kié az állami csatorna, kié a társulati csatorna, ki üzemelteti az önkormányzati csatornákat. Ezt rendbe kellene tenni.
Annál is inkább időszerű ez a kérdés véleményem szerint, mert a mezőgazdaság számára nagyon fontos az öntözővíz, és abból a vízből, ami az országon keresztülfolyik, minél többet meg kellene fogni, tározni kellene, és az öntözési lehetőségeket ki kellene építeni; hozzá kellene juttatni a mezőgazdasági termelőket az öntözővízhez, ezt pedig csak a vízi társulatok révén lehet megoldani. Nem tudja a termelő odavinni a területére az öntözővizet, a vízi társulatok képesek erre, ők ismerik, az ő feladatuk lehet majd ez később is.
Én úgy gondolom, hogy ez a szabályozás nagyon egyértelműen, pontosan rögzíti a feladatokat. Nagyon sajnálom, hogy a kormány részéről ilyen vélemény fogalmazódott meg. Ez - átolvasva ezt a javaslatot - szerintem egy nagyon jó javaslat, mi támogatjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kapcsolódva az elhangzottakhoz nagyon egyetértek Godó képviselőtársammal: nincs rend, nincs összhang, nincs költségvetés. Előttünk van egy olyan törvénytervezet, amely viszont ezekre a problémákra nem ad egyértelmű megoldást. Azt gondolom tehát, hogy ha már valóban elkészült egy ilyen törvénytervezet, és elég régen elkészült, akkor én nagyon szívesen vettem volna, ha a preambulumában, mondjuk úgy európai módon, megfelelő módon elővezetik, felvezetik, hogy mi a cél, milyen módon, milyen formában, hogyan akarják a problémákat kezelni - ezzel én nem találkoztam.
A mási dolog az, hogy nincs összhang. Úgy gondolom, hogy a jogalkotók részéről az összhangot mindenképp biztosítani kellett volna. Tudjuk, hogy egy neuralgikus problémáról van szó. Tudjuk, hogy ma már, mivel önálló költségvetési soron nem jelenik meg a vízelvezetéssel, a vízgazdálkodással összefüggő állami feladatok finanszírozása, így gyakorlatilag nagyon gyakran előfordul, és figyelembe véve, hogy mekkora az az időintervallum, amit a gazdának tűrnie kell, amikor a területét víz borítja, pontosan ezért azt kell mondjuk, hogy ebben a tervezetben sem található meg. Nyilván nem akarok belemenni a részletes vitába.
Így, ebben a formájában, ahogy a törvényjavaslat elkészült, a problémákat nem képes kezelni, nem ad megoldást. Pontosan ezért, mivel ráadásul a költségvetésben szerepelnek azok a tételek, amelyeket a törvény szabályozni hivatott, én a magam részéről nem tartom elfogadhatónak és támogathatónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak, képviselőként szeretnék hozzászólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Ritka alkalom, amikor Kuncze Gábort előterjesztőként mezőgazdasági bizottsági ülésen látjuk; szerintem olyan ritka, hogy még nem is volt ilyen, ha jól emlékszem, de hogyha ez nem így volt, akkor elnézést kérek, úgyhogy maradjunk csak a "ritka alkalom" kifejezésnél! (Kuncze Gábor: Ha van rá igény, elnök úr...! - Derültség.) Őszintén megmondom, hogy kénytelen voltam végiggondolni, mi az, ami az SZDSZ képviseletét ezen társulatok felé irányította, aztán kérném szépen, hogy az előterjesztő, Kuncze Gábor (Közbeszólások.) esetleg jelezze az érintettségét ezen vízitársulásoknál (Közbeszólások.), annak a felügyeleti szervénél...
ELNÖK: Azonnal szót adok, képviselőtársaim.
FONT SÁNDOR (Fidesz): ..., ha nem a jelenlegi, akkor az elmúlt időszakra vonatkoztatva.
Most mi a parlamentnek egy olyan időszakát éljük, amikor elvileg egy kisebbségi kormány van, amelyet kívülről folyamatosan támogat az SZDSZ, és a költségvetés megszavazása előtt vagyunk. Megmondom őszintén, lehet, hogy az már politikai sandaság, amit én most mondok (Kis Péter László: Ez az!), de azért sokféle változattal kell számolnunk. Lehetséges, hogy az SZDSZ-nek ezen törvénynek az átvitele a feltétele a költségvetés megszavazásához? Mert egy éve ott áll ez a törvényjavaslat, 2008-as benyújtású, hogyha jól látjuk, októberi. A probléma, amelyet feszeget, azóta működik, azóta élő probléma, amióta itt a vízitársulások ilyen módon működnek, ahogy működnek.
Mi is itt a legnagyobb probléma? Néhányan már megemlítették: egy kötelező, adók módjára való társulási hozzájárulás a gazdálkodók részéről hektáralapon, és utána a gazdálkodó azt látja, hogy ezért a pénzért ő gyakorlatilag semmit nem kap. Ugyanakkor egy garantált, törvény által garantált finanszírozása történik a vízitársulásoknak és azok teljes felsővezetői rendszerének. A problémák olyan szélsőséges változatot is megemlítenek a gazdák részéről, ismerve ezen vízitársulások működését, hogy bizony-bizony ezt a pénzt saját önszolgalmi résszel élik fel, gyakorlatilag nem látják, hogy hogyan fordulna vissza ez a befizetés egyáltalán a gazdasági életre, netán az ő életükre. Itt spanyolországi utazásokról mint ottani vízgazdálkodási modellek megismeréséről és hasonlókról szólnak a történetek - tényszerű helyzetekről beszélek -, és nyilvánvaló, hogy ez joggal irritálta a gazdálkodókat, hogy álljon meg a menet, itt vízitársulásokról van szó, miközben csatorna még létezik, csak benőtte a nád, a sás, és most már a fa, a harmadik év után a fa is megszokta a honosodást, és netán hogyha víz lenne, akkor a probléma eddig az volt, hogy ezen a csatornán nem tudott lefolyni a víz, akkor elöntötte a területét, de most már, három éve nem ez van, három éve az van, hogy nincs víz. És akkor a gazda megkérdezte: és akkor most miért is fizetünk? Mert ha ez netán úgy működne, mint az olaszországi vagy a hollandiai rendszer, amely egy nagyon komoly példa, akkor el tudom képzelni, hogy ha úgy lenne, ahogy ott, hogy hozzájárulási díjat fizetnek az érintettek, és látják azt a nagyon komoly ellenszolgáltatást ezen társulások részéről, akkor itt, Magyarországon is hajlandóak, hajlamosak lennének a gazdálkodók ezen kötelezőszerű fizetésnek értelmét látni, és azt mondanák, hogy: igen, ha baj van, ha túl sok a víz, ezek elvezetik, ha meg nincs víz, akkor nekem rendelkezésre bocsátják a vizet. És akkor már látnák valami értelmét a rendszernek. Ez a probléma olyan mértékű eszkalálódáshoz vezetett, hogy a gazdák megtagadják a fizetést. Mint ismert, ezek a társulások viszont adók módjára behajtják, tehát leterhelik a szántóföldjüket, a termőterületeket és az ingatlanjaikat, mindaddig, amíg nem fizetik be a pénzt.
Nyilvánvaló, hogy ennek a problémának a feltárása előttünk ismert, és az is, hogy valahogy már meg kellett volna oldani ezt a kérdést.
És akkor visszatérünk arra a kérdéskörre, amit itt a kormány képviselője jelzett. Engedjék meg nekünk elárulni azt, hogy egyetlenegy szóval nem egyeztettünk a kormánnyal, merthogy nem tudtuk a kormány álláspontját ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, de az az igazság, hogy a szakértőink gyakorlatilag ugyanezeket a problémákat vetették fel, és mi magunk is ugyanezeket az ellenérvű problémákat látjuk ennél a törvényjavaslatnál, amit a tisztelt kormány képviselője itt megjegyzett.
Hogy visszatérjek: van tehát a vízgazdálkodásról szóló '95. évi törvény, amely törvényben, igaz, a legtestesebb részt valóban a vízitársulásokról szóló rész adja ki. De még ez a testes rész sem volt elég, ezért '95-ben megjelent a vízgazdálkodási társulásokról szóló rendelet, amely részletesen szabályozza az itteni eljárásokat. Itt jön a kormánynak az egyik kifogása, ha jól értettem, a kodifikációs rész, hogy változatlanul nem látják indokoltnak a benyújtott törvénytervezetben törvényi szinten szabályozni olyat, ami rendeleti szintű szabályozás körébe tartozik, ha jól értettem. Mi ugyanezt a kifogást tettük meg a magunk részéről.
De az igazi nagy kérdés az, hogy meg akarjuk-e oldani ezt a problémát. Mert látszattapasztgatásokra véleményünk szerint semmi szükség nincs, itt pedig valami ilyesmi történik. Ugyanis ehhez a vízgazdálkodási törvényhez tartozóan két nagy társulatot kell figyelembe venni: a vízi társulatot, amelyet most kiragadna az előterjesztő a Vgtv.-ből, és egy önálló törvény lenne, hiszen - figyeljünk oda! - ez egy önálló törvény lesz innentől kezdve, ez nem egy volt törvénynek a módosítása, hanem ezzel életbe lépne a vízi társulatokról szóló önálló törvény, de benne hagyja a víziközmű-társulatok kérdéskörét. Hogyha komolyan gondoljuk, hogy ezt a kérdést, amely iszonyú nagy feszélyezettséget okozott a gazdálkodók körében, meg akarjuk oldani, ennek kétirányú előterjesztése lehetséges. Ezek közül véleményünk szerint az az egyik, hogy a mai megoldásnak megfelelően ebben a vízgazdálkodási törvényben kell helyet foglalniuk a vízi társulatok és a víziközmű-társulatok szabályozásáról szóló leiratoknak, és ezzel a vízgazdálkodásról szóló törvény egy kódex jelleget kapna. Persze ezen két társulati törvény együttes szabályozásával lehetne többek között azokat az akut kérdéseket megoldani, amelyek iszonyú elemi erővel törnek fel a gazdálkodói társaság részéről, mármint a mezőgazdasági társaságok részéről. Vagy a másik megoldás: legyen olyan, hogy a vízgazdálkodási törvény már csak egy ernyőtörvény, egy kerettörvény lenne, és tudomásul vesszük, hogy az alá két nagy ágazati törvény tartozik, legyen az egyik a most benyújtott önálló vízi társulati törvény, a másik lába pedig legyen a víziközmű-társulati törvény; akkor üresítsük ki ezt a vízgazdálkodási törvényt, mondom, egy összefogó ernyőtörvény legyen, amely két nagyon erős talapzatú, önálló törvényen állna. Itt egyik sem történik meg, hanem az az öszvérmegoldás van, amit itt már többen is kritizálnak, mégpedig az, hogy ez a nagy kerettörvény, ami most a vízgazdálkodási törvényről szól, ennek az egyik akut pontja, a vízitársulásokról szóló törvény önálló életre kelne.
És aztán jön az a kérdéskör, amit utána maga az előterjesztő is feszeget, hogy jó lenne ehhez állami támogatást kapni. Igen, ez régen így volt. Ez a kormány nyolc év alatt eliminálta azt az önrész-hozzájárulást, ami addig kötelező volt neki, hogy amennyit a gazdák befizettek, annyi részt hozzátesznek. Aztán ezt levitte 50 százalékra, majd lenullázta. A probléma tehát természetesen ismert előttünk is, de mi történik most? Önök a múlt héten összhangban megszavazzák - itt egy ellenzéki pártról van szó jogi formában, az SZDSZ-re utalok - a kormányoldalra a költségvetés keretszámait, ezzel fixen le van öntve, hogy mi történik, egyetlenegy módosító indítványt engedélyeznek 150 millió forint eltéréssel éppen az SZDSZ részéről, ami helyes célra ment egyébként, hozzáteszem, de minden más a kormányzati előterjesztésnek megfelelően van, kivétel a gyermekétkeztetés és azok a nagy, milliárdokat megmozdító törvény... De hol van a költségvetés megszavazott sarokszámai tekintetében a vízitársulási törvény önök által gondolt állami önrészbefizetése? Hol van ebben ez költségvetési szinten?
Kérdezem én: olyan törvényt akarnak most erőszakkal elfogadtatni, amely egyébként valamilyen más szándékot szeretne teljesíteni, de közben tipikus törvénysértésbe fogja vinni az államit, mert mi nem látjuk azt, hogy erre megfelelő pénzeszközt mellé tetszettek szavazni. Vagy mondták volna azt a költségvetési törvény általános vitájában, hogy: ja, uraim, az SZDSZ-nek van még egy kifogása ezen költségvetési törvénnyel szemben, egy olyan 60-80 milliárdot tessenek már odarakni a vízi társulatokhoz, mert mi úgy szavazzuk meg, mert itt lóg már bent egy éve a törvényjavaslatunk; ezt mi szépen most be fogjuk szavazni, és akkor összeáll a kerek egész. Nem ez történt.
A vízitársulásokkal kapcsolatban egyébként a legnagyobb probléma véleményem szerint a felügyelet és az ellenőrzés hiánya a befizetők részéről. Jogi értelemben gyakorlatilag teljesen pontosan tudjuk, hogy hogy épül fel, hogy milyen küldötti rendszer van, hogy milyen mandátumrendszere van, hogy hogy megy fel egészen a piramisig, de az a kérdés, hogy a dühöngő gazda kihez fordulhat, amikor azt látja, hogy tőle a pénzt törvényi úton elvették, de semmi szolgáltatást nem adott vissza ez a társulás. Szeretném jelezni, hogy ha most még ki is ragadják egy önálló törvénytervezettel ebből a rendszerből a vízi társulatokat, az ezt a problémát nem oldja meg, azaz a rendszer továbbra is fennmarad: a gazdálkodótól törvényi úton elvesszük a pénzt, és utána a társulat azt csinál vele, amit akar, soha többet nem lehet felelősségre vonni, és visszaellenőriztetni; soha többet, mert azokat a képviselőket utazgattatják ezen a pénzen, akik elméletileg azt az önkormányzatot és azt a gazdatársadalmat képviselik, amely a szavazati felhatalmazást megadják ezen képviselőknek. Nagyon ügyesek az ezeknél a társulásoknál ott lévő igazgatók, vezérigazgatók, zseniális módon értetik meg velük ilyen juttatásokon keresztül azt, hogy higgyék el, ez a legjobb rendszer, ami most létezik. Na, ezt az akut problémát meg végképp nem kezeli ez a törvénytervezet.
Azt hiszem, megpróbáltam érzékeltetően indokolni, hogy miért nem fogjuk támogatni ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadom az ülés vezetését az elnök úrnak. Parancsolj!
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imrének adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha a megyei önkormányzatok, ha a magyar futballklubok, a természetvédelmi és egyéb egyesületek képviselői nem utazgatnának külföldre, akkor én is azt mondanám, hogy amiatt, hogy a Vízgazdálkodási Társulatok Szövetsége időnként elviszi külföldre a tagjait, seperjük le ezt a javaslatot. Én sem szeretem azt, hogy külföldre utaznak, mert sokba kerül, és nagyon sok a feladat. Én azt szeretem ebben a törvényjavaslatban, hogy kötelezően előírja a hozzájárulást a fenntartáshoz, a működtetéshez, és nemcsak a földtulajdonosoknak, hanem a költségvetésnek is.
Egyébként semmiféle sandaság nem volt bennünk, amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtottuk, sőt még azt sem mondhatom, hogy azért vettük most ezt elő, mert az SZDSZ javaslatára 150 millió forintot megszavazott az Országgyűlés, és nem ez a jutalma mondjuk Kuncze képviselő úrnak, hanem azért, mert reális problémákat feszeget a javaslatunk. Ismerjük a vízgazdálkodási társulatok tagjainak a véleményét is, nemcsak azokét, akik ellenzik a vízgazdálkodási társulatok működését, hanem azokét is, akik igenis "nyernek" azáltal, hogy működnek vízgazdálkodási társulatok. Mert az nem igaz, hogy általában nem tartják karban a csatornákat, hogy nem végeznek az érdekeltségi területükön fejlesztéseket; végeznek, és folynak munkálatok, de az nem várható el, hogy egyszerre minden problémát megoldjon egy olyan társulat, amely - mondjuk meg őszintén! - alulfinanszírozott.
Azt gondolom, hogy még azt illetően tartozom talán magyarázattal, hogy miért éppen most, és miért vártunk idáig a beterjesztéssel, hogy ez bekerüljön. Amikor mi ezt benyújtottuk, azt a tájékoztatást kaptuk, hogy heteken belül megjelenik a vízgazdálkodási törvény módosítása, a víziközművekkel kapcsolatos törvénymódosítás, és ez úgy húzódott-húzódott-húzódott, és én még igazából nem látom, hogy be lenne nyújtva, a probléma meg szorít. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne, hogyha legalább ezzel is kikényszerítenénk a törvény benyújtását, természetesen nem titkolva azt, hogy szeretnénk, ha ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartva esetleg el is fogadná az Országgyűlés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Jakab István jelzésére:) Megadom a szót Jakab Istvánnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Herbály alelnök úr felvetéseire tennék néhány apró észrevételt.
Nem az a baj, hogy utaznak, mert ha azért utaznak, hogy hogyan lehet mondjuk olasz mintára rendbe tenni a csatornákat, a víziközműveket, akkor a dolog rendjén lenne. Csak a helyzet az, hogy az autópálya-építéseken dolgoznak a társulások gépei, de arra nincs kapacitás, hogy a csatornák rendben legyenek. Az alelnök úr többet jár a vadászterületeken, mint én, tehát biztos, hogy nagyon gyakran megy keresztül olyan csatornákon, ahol a cserje már nem nagyon engedi át az embert. (Közbeszólások és derültség az MSZP-s képviselők soraiban.) Érdekes módon a csatornák rendbetételére már nincs pénz, és amikor tavasszal a belvizeknél az elvezetés kapcsán ráállnak a nagyteljesítményű szivattyúkkal, érdekes módon nincs ráfolyás, mert a nád, a cserje gyönyörűen felfogja a vizet. Ezt nehezményezik a gazdák, méghozzá nagyon határozottan, és nagyon határozottan ott tartanak, hogy fizetni természetesen kell, és fizetnek is, meg szükség van a társulásra, de csak akkor, ha az valóban nyújt szolgáltatást is. Mert ahogy azt az elnök úr mondta, el nem végzett munkáért, nem nyújtott szolgáltatásért nem lehet pénzt kérni, főleg nem úgy, hogy azt közadók módjára hajtják be. Ez az egyik.
De ha már szóba került, hogy mik azok a hatalmas dolgok, amiket ez a törvénytervezet megoldani hivatott, elmondom, hogy nemigen látjuk a törvénytervezetben - ha már a XXI. századi törvény megalkotásáról beszélünk -, hogy mondjuk nem mezőgazdasági vízgazdálkodásról, hanem mondjuk területi vízgazdálkodásról szólna, nem nagyon látjuk. Hivatkozik ugyan néhány mondatban a holland modellre, de nem látjuk a holland modellnek a megvalósítását, az elképzeléseinek a realizálását ebben a törvénytervezetben.
Erre mondjuk azt, hogy ha ebben az időszakban akarják beterjeszteni a törvénytervezetet, és elfogadtatni, úgy, hogy a költségvetésben viszont szinte egyetlen fillért nem rendelnek hozzá, ha úgy akarják beterjeszteni a törvénytervezetet, hogy lényegi kérdésekről nem beszélünk, akkor mi meg úgy ítéljük meg, hogy átfogó, komplex törvényt kell alkotni, és ahhoz a megfelelő forrásokat hozzá kell rendelni. Ez viszont nem ez a körülmény, nem ez az időszak jelen pillanatban. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: (Kis Péter László jelzésére:) Megadom a szót Kis Péternek.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én nem kívántam hozzászólni... (Dr. Karsai József: Dehogynem!) Most már igen. (Derültség.) Én úgy gondolom, hogy ezt a törvénytervezetet, úgy tűnik, pártoktól függetlenül négy képviselő adta be, és feltételezem, hogy miniden előterjesztő azonosult szakmailag ezzel a dologgal. De most már, az elnök úr hozzászólása után értem, hogy Nógrádi László, szegény, miért vonta vissza az aláírását... (Jakab István: Nem olyan szegény a képviselő úr, ne sajnáld!) ...az aláírását az előterjesztésről, ismerve a pártszövetségen belüli viszonyokat. (Jakab István közbeszól.)
Egy másik dolog: amit Jakab alelnök úr mondott Godó Lajos képviselőtársam véleményére reagálva, hogy igen, a felismerés megvan az önök részéről vagy a részetekről is, hogy nincs rend, nincs összhang... (Jakab István: Így van, de ez nem termeti meg azt, ez a baj!) ..., és állítólag több mint tíz évre nyúlik vissza ez a rendetlenség, illetve hogy nincs összhang ebben a kérdésben. Jogosan vethető fel a kérdés, hogy ha a gazdáknak a sanyarú sorsát ez a helyzet még inkább fokozza, akkor ti miért nem terjesztettetek be ezzel kapcsolatban törvénytervezetet. Én ezt nem értem, mert hogyha ezt a kérdést meg kell oldani, mert több mint tíz éve nincs rend, meg nincs összhang, ahogy az alelnök úr fogalmazott, akkor megvan az ellenzéknek az a lehetősége és joga, hogy ha rendet akar tenni ezen a területen, akkor ő is beadhatta volna ezt a törvénytervezetet vagy hasonlót, a gazdáknak megfelelő törvénytervezetet.
A politikai sandaságra én azt mondom, hogy példák sorát lehetne hozni oda-vissza, de nem hiszem, hogy ebbe az irányba kellene elvinni ezt a dolgot. Én is egyetértek azzal, hogy a törvénytervezet általános vitára alkalmasságát támogassuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megadom a szót az előterjesztőnek, majd pedig a környezetvédelmi minisztérium képviselőjének.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Először egy általános megjegyzést szeretnék tenni, aztán a konkrét felvetésekre is válaszolok. Egyeztetések valójában a törvény hibáiról vagy a törvénnyel kapcsolatban felvetődő problémákról 2001 óta zajlanak. Az a tervezet, amely most itt fekszik önök előtt, ebben a formában 2008 elején készült el, és akkor több alkalommal egyeztettünk a mezőgazdasági, a földművelésügyi és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal. Volt olyan munkabizottsági ülés a KvVM-mel, amelyen egyetértettek a törvénnyel, aztán később ugyanazzal a törvénnyel már nem értettek egyet. Ezt a problémát, amit itt a bizottság tagjai is feszegettek, hogy a közműtársulatokról szóló törvénnyel együtt kellene elfogadni, a minisztérium 2008 óta jelzi, és mondja azt, hogy mindjárt elkészül a szabályozás, és akkor majd sor kerülhet ennek a törvénynek a beterjesztésére és tárgyalására.
A törvény benyújtására - ezt jelzi a 6669. sorszáma is - a tavalyi évben került sor. 2008. december 3-án tárgyalta a gazdasági bizottság mint főbizottság, ahol az hangzott el a minisztérium részéről, hogy: "Az önálló vízi társulati törvény gondolatának örülünk, azt elfogadhatónak tartjuk.", és utána elmondták, hogy: "de a vízgazdálkodási törvény módosítása jelenleg folyik a tárcánál, és fontosnak tartjuk, hogy a vízgazdálkodási törvény a víziközművekkel és a vízi társulatokkal foglalkozó jogszabályok összhangban legyenek, koherensek legyenek.". És azt kérték, hogy miután tavasszal benyújtják az Országgyűlésnek a megfelelő törvényjavaslatokat, ez a törvénytervezet várja meg azokat. A gazdasági bizottság úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak találja, de május 1-jén tér vissza a dologra, és ha addig a kormány nem nyújtotta be, akkor tárgysorozatba veszik. Én májustól kezdve megpróbáltam a gazdasági bizottságnál elérni, hogy tárgyalja, amely tárgyalásra végül szeptember hónapban került sor, ahol azt mondta a KvVM, hogy már célegyenesbe értek a törvényjavaslattal, mindjárt benyújtják a parlamentnek, szeptember végéig. Ezért a gazdasági bizottság úgy döntött, hogy akkor október 15-e után már elengedi.
A törvényjavaslat továbbra sem lett benyújtva, de hadd tegyem hozzá rögtön, hogy ha egyszer ez a helyzet, hogyha a víziközmű-társulatokról szóló törvényt nem lehetett elkészíteni, akkor miért nem rendezünk valóban egy másik területet? A vízi társulatok kétszáz éve léteznek, lehet, hogy még kétszáz évig fognak létezni, a víziközmű-társulat létrejön, megvalósítja a feladatát, és megszűnik; ráadásul az inkább gazdasági társaság jellegű, ez pedig egy társulás más feladatokkal.
Valójában ez az oka annak, hogy a törvényjavaslat idáig húzódott. Én mindent megtettem annak érdekében, hogy tárgyaljuk. Ezt mondanám Font Sándor elnök úrnak, aki hogyha a vízi társulatok szabályozására vonatkozó törvényt, meg az én személyemet, meg az SZDSZ-t, meg a költségvetés megszavazását egybe tudja csomagolni, akkor ez túlzott politikai éleslátásra nem vall; szerintem több benne az üldözésimánia-elem, mindenki kiválogathatja ebből a magának megfelelőt.
Ami ebben az ügyletben az én érdekeltségemet jelenti: 2006 ősze óta a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének az elnöke vagyok. Ez alatt az idő alatt jövedelmet, tiszteletdíjat, költségtérítést nem vettem fel az országos szövetségtől, nem is szándékozom a jövőben sem felvenni, egyébként pedig külföldre sem utaztam egyetlenegyszer sem a társulat színeiben. Ezért aztán azt gondolom, hogy az ilyen módon feltárt érdekeltségem mutatja, hogy én nem azért szeretném itt a szabályozást, hogy külföldre utazhassak, annál is inkább nem, mert az elnökváltásra az országos szövetség élén, egyébként az én javaslatomra, december hónapban sor fog majd kerülni.
Ami a társulatok finanszírozását illeti, Font képviselő úrnak igaza van, a '98 és 2002 közötti időszakban valóban időként 1 és 3 milliárd forint körüli támogatást kaptak, aztán ez fokozatosan elfogyott; a költségvetésbe beépítve ilyen támogatások nem jelentek ugyan meg, de az FVM költségvetésében mindig volt keret arra, hogyha a belvíz ellen védekezni kell, akkor azt tudja biztosítani. Másrészt pedig amióta én figyelemmel kísérem, és amióta én elnök vagyok, tehát '96-tól kezdődően a megelőző karbantartásokra a költségvetési tartalék terhére mindig kaptak a társulatok 500 millió és 1 milliárd forint közötti összeget. '98 és 2002 között sem volt olyan törvényi előírás, hogy kötelező lenne a társulatokat támogatni, ilyen módon ki vannak szolgáltatva, ha tetszik, a költségvetés helyzetéből adódó finanszírozási problémáknak.
Amire itt kísérletet teszünk, az az, hogy az érdekeltségi hozzájáruláshoz igazodva kapjanak költségvetési támogatást, törvény írja elő, hogy legyen ilyen, de ez a törvény nem mondja meg a fix összegét, azt a költségvetésre bízza, ellenben azt mondja, hogy legyen nevesítve a költségvetésben. Ez pedig azért szükséges, mert a vízi társulatok részben olyan területen dolgoznak, ahol az állam a tulajdonos, részben olyanon, ahol az önkormányzat, és részben olyanon, ahol a gazdák érintettek. Ha a költségvetés nem ad neki támogatást, akkor az állami műveken a fenntartást, a karbantartást a gazdák által befizetett hozzájárulásból kell finanszírozni, és igazuk van a gazdáknak akkor, amikor ezt nem tűrik el, és emiatt idegesek. Rögtön hozzáteszem, hogy persze amit itt hallottunk, az egyfajta beállítás volt, mert egyébként a gazdák az érdekeltségi hozzájárulás mintegy 95 százalékát évente könnyedén befizetik, 5 százalék szokott lenni... (Jakab István a fejét ingatja.) Jakab képviselő úr csóválja a fejét (Jakab István: Így van!), de az nem baj, mert amíg ő a fejét csóválja, addig én meg a pontos adatokat ismerem, és szívesen rendelkezésre bocsátom. A gazdák befizetik az érdekeltségi hozzájárulást. Vannak olyan, egyébként kicsi... (Jakab István: Közadók módjára, könnyűszerrel!) Ezt most nem hallottam, úgyhogy nem tudok rá reagálni, mindenesetre vannak olyan kicsi társulatok, ahol valóban probléma van külön a befizetésekkel is, aztán ezek a társulatok tönkremennek és megszűnnek, ami sajnálatos, mert a feladat attól kezdve nincsen ellátva.
Arra tessék gondolni, hogy a vízi társulatok kétszáz éve azért jöttek létre, mert a gazdák úgy gondolták, hogy ilyeneket létre kell hozniuk, ha a víz ellen védekezni akarnak, és össze kell fogniuk, mert egyenként ezt nem tudják megoldani. És olyan társulatokat hoztak létre, ahol ők döntenek a társulat létrehozásáról, ők döntenek a vezető tisztségviselők megválasztásáról, és ők döntenek a felügyelőbizottságról, amely pedig az egészet hivatott ellenőrizni, a közgyűlésen meg egyébként minden döntés meghozatalára alkalmasak. Azt meg ne feltételezzük róluk, hogy ők olyanokat választanak, akikben utána nem kell bízni, akiknek nem kell hinniük. Szóval az én tapasztalataim alapján a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy Jakab képviselő úr beállítja - egyébként pedig való igaz, hogy vannak konfliktusok, éppen a finanszírozatlansági problémák miatt.
Én a külföldi utakat nem tudom őszintén szólva. Azt tudom, hogy a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége tagja a nemzetközi szervezetnek, amelyet egyébként épp a hivatkozott hollandok hoztak létre, és valóban ők a követendő példa, bár náluk egészen más a szabályozás.
Problémaként felmerült az adó módjára való beszedés. Ez döntés kérdése. A társulatok, a társulások azonban szolidaritási alapon működnek, vagyis van közöttük olyan gazda, akinek semmilyen kára, haszna meg semmije nem származik adott esetben abból, hogy ott víz van, vagy nincs valahol máshol, az sem érinti őt, ha az ő földjeiről folyik le a víz oda, ahol aztán már a belvíz ellen védekezni kell, miért fizetne ő tulajdonképpen, mondhatná, ugyanis az is egy különbség, hogy a víziközmű-társulatokat a kár-haszon elvén, a vízi társulatokat pedig a szolidaritás elvén szabályozzák. 1885-ben kelt egy törvény egyébként, amely többek között a vízi társulatokról szólt, az 1885. évi XXIII. törvény szabályozta annak idején a vízi társulatokat, ott például a társulati hozzájárulás adók módjára beszedhető befizetés volt, vagyis ennek azért vannak előzményei Magyarországon is. Ez egyébként döntés kérdése, hogy ha már úgy döntöttek a helyiek, hogy társulatot hoznak létre, megteremtjük-e a biztonságos finanszírozás feltételét.
Végül Jakab képviselő úr vetett fel egy kérdést a területi vízgazdálkodással kapcsolatban. Ezek tulajdonképpen területi vízgazdálkodási feladatokat látnak el. Hollandiában a szint miatt, a mélység miatt meg a vizek miatt ez azért egy napi szinten felmerülő probléma, már ami a területi vízgazdálkodást illeti. Jó lenne ebbe az irányba elmozdulni, ez már azt jelentené, hogy a társulatok is szolidárisak a másik társulattal, amit a gazdákon keresztül nem nagyon lehetne finanszírozni. Ez abban az esetben járható, ha egyébként a költségvetés még nagyobb összeggel száll be.
Ami a költségvetést illeti: ha az Országgyűlés ezt a törvényt ebben a formában elfogadja, akkor a jövő évi finanszírozást természetesen el kell majd rendezni; az egy rendkívüli helyzet a költségvetés szempontjából, és ebben az esetben a költségvetésnek intézkednie kell a tartalékok terhére. Csak hogy a nagyságrendet mondjam: évente körülbelül 3-3,5 milliárd forintot fizetnek be a gazdák érdekeltségi hozzájárulás címén, amit itt most előírunk, az egy ennek az 50 százaléka alatti összeg. Tehát ha fontosnak tartjuk magát a feladatot, ha fontosnak tartjuk, hogy az állami műveken, az árkokban, a szivattyútelepeken folyjon a karbantartás, akkor ezt a döntést ilyen formában is meg lehet erősíteni. Ezért én kérem a bizottságot, hogy támogassa, hogy a parlament megvitathassa, és a végén a szavazatával döntsön a törvény elfogadásáról.
ELNÖK: (Dr. Szűts Korinnának:) Parancsoljon!
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
DR. SZŰTS KORINNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Szeretnék reagálni a feltett kérdésekre.
Miért gondoljuk mi azt, hogy nem kell ezt most, hogy nem időszerű leválasztani egy részt a törvényből? Én azt gondolom, hogy Kuncze Gábor a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének az elnöke, amely szövetség nemcsak a vízi társulatokért, hanem a víziközmű-társulatokért is felel, és én azt gondolom, hogy az elnök úr látja a legjobban a felmerülő problémákat a víziközmű-társulatok vonatkozásában is. Ez indokolta volna az egységes kezelést. De ha már erre nem került sor, akkor mi a kormányálláspont, illetőleg a tárca álláspontja, mit tettünk annak érdekében, hogy megoldjuk a problémát? Folyamatban van - ezt Kuncze úr is mondta - a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása, jelenleg közigazgatási egyeztetésen van. A csúszásoknak számos oka van: egyrészt az, hogy nem kizárólag a társulatokra vonatkozó szabályozást igyekszik rendezni, hanem olyan neuralgikus pontokat is, mint a víziközművekre vonatkozó rendelkezések, és ezért nagyon széles társadalmi egyeztetésre volt szükség, ezért is csúszott, társadalompolitikai kabinet, s a többi, s a többi, de most már közigazgatási egyeztetésen van. Az ütemezés szerint december 3-án kerülhet az államtitkári értekezlet elé, december 9-én pedig a kormány elé, vagyis még ez évben szeretnénk beterjeszteni a parlament elé a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását.
A következő kérdés az volt, hogy milyen kodifikációs problémáink vannak, illetőleg hogy a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel mennyiben ellentétes a benyújtott önálló javaslat. Csak néhányat mondanék kodifikációs problémaként. A 4. § (2) bekezdésében a rendelkezés szerint a társulat vízfolyásokat is létrehoz például. Aztán a 12. § (5) bekezdésében rendelkezik arról, hogy a szervezőbizottság létrejön akkor, ha kimondja megalakulását -hogy ez milyen többséggel történik, arról nem tudunk. A 31. §(2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az intézőbizottság elnökét és legalább két tagját a küldöttgyűlés választja meg - az összes többi tagnak a megválasztási rendszerét nem tudjuk meg a rendelkezésekből. Ugyanez vonatkozik a felügyelőbizottságra. A 34. § (1) bekezdése úgy szól, hogy: "A tisztségviselőt fel kell menteni, ha tisztségéről lemondott.". Én azt gondolom, hogy ha valaki lemondott, akkor azt nem kell felmenteni. És hogy hol ellentétes a Gt.-vel? A 19. oldaltól szabályozza a jogutódlással való, illetve a jogutódlás nélküli megszűnést: egyesülés, szétválás, kiválás, mind-mind a Gt. szabályaira alapul, vagy kellene alapulnia. Úgyhogy itt látom a kodifikációs problémát.
Az állami támogatás vonatkozásában, azt gondolom, igaza van a képviselő úrnak, tehát kellene a pluszpénz a vízi társulatok tevékenységének az ellátására, de az kormánydöntés, kormányzati kompetencia, hogy hogyan kerülnek felhasználásra a jelenlegi szűkös források. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jakab István jelzésére:) Jakab István egy rövid reflexióra kért lehetőséget.
További hozzászólások, reflexiók
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy stratégiailag végiggondolva egy területet nem lehet csak egy részt kiragadva megoldást adni. Én a magam részéről nagyon nagy tisztelettel azt kérném az elnök úrtól, képviselőtársamtól, hogy ne szaladjanak előre. Ha volt nyolc év, akkor legyen arra néhány hónap, hogy valamennyi vonatkozó törvény esetében, még azt is figyelembe véve, hogy most folyik az országos vita, egyeztetés a vízgyűjtő-gazdálkodási tervvel kapcsolatban is! Miért nem lehet ezeket a rendszereket együttesen kezelni?
Most nyilván az általános vita van, nem lehet mélyen belemenni a szakmai részeibe. Remélem, hogy lesz majd lehetőség - majd meglátjuk, mi lesz a végeredmény -, hogyha napirenden marad a törvénytervezet, majd a részletes vita kapcsán egyeztetni és bemutatni, hogy hol vannak a nagyon súlyos hibák és a nagyon nagy hiányosságok. Köszönöm szépen, ennyit akartam mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kuncze Gábor jelzésére:) Kuncze Gábor szeretne még erre reflektálni. Megadom a szót.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) előterjesztő: Egyrészt amióta benyújtottuk a törvényjavaslatot képviselőtársaimmal, azóta hallgatom azt, hogy mindjárt lesz egyeztetés a kormánnyal, és a tervezet jön a parlament elé. Tudok idézni a gazdasági bizottsági felszólalásokból, az önkormányzati bizottsági felszólalásokból, és nem érzem úgy, hogy a közműtársulatokról szóló törvénynek és a vízi társulatokról szóló törvénynek ilyen szoros összefüggése lenne, hogy az egyiket a másik nélkül ne lehetne megcsinálni. Jó, víz mind a kettőben van, de ilyen alapon a bizottság elnöke csak Vízi Szilveszter lehetne, ha ennyire ragaszkodunk ahhoz, hogy amiben víz van, az...
A másik, hogy amit a képviselő úr, Jakab képviselő úr vagy alelnök úr felvetett, azt én osztom egyébként, csak kicsit másként. Mert én azt gondolom, hogy ha igaz a felmelegedés, és ha igaz az elsivatagosodás, akkor nekünk el kell kezdeni azon dolgozni, hogy 15-20 év múlva az egyébként jó magyar lehetőségeket a termőterületek termőn tartásával kihasználjuk, mert egyébként a következő stratégiai termék az energia után az élelmiszer lesz, ez pedig azt jelenti, hogy az országnak előbb-utóbb ki kell alakítania, és végre kell hajtania egy olyan hosszú távú, 15-20 éves stratégiát, aminek az eredményeként meg tudja oldani, hogy amikor sok víz van, akkor azt összegyűjtse, és itt tartsa, amikor meg kevés van, akkor azt, amit itt tartott, amit összegyűjtött, azt felhasználja. De ennek az anyagi forrásai nincsenek meg soha úgy, hogy egyben meg lehessen csinálni, ezért ehhez kell egy stratégia, és azt következetesen, 10-15 évig végig kell hajtani. A társulatokat meg addig is olyan állapotban kell tartani, hogy amikor ez végre beindul, akkor ott legyenek a helyszínen, és ennek a feladatnak képesek legyenek megfelelni. A törvényjavaslat azt teszi lehetővé, hogy ne végletesen legyengüljenek, hanem ezen az időszakon is túljussanak, és normálisan, működőképesen lássák el a gazdák érdekében a feladatukat.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazzunk róla!
Kérdezem, ki az, aki támogatja a most napirenden lévő, a vízi társulatokról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát. (Szavazás. - Herbály Imre: Az egyik kezem Velkey András! - Közbeszólások: Gábor! - Herbály Imre: Bocsánat, Gábor, igen, bocsánat!) Ilyenkor 11-et számolok, vagy mennyit? (Horváth Zoltánné: Velkey Gáborral együtt tizenkettőt. - Dr. Karsai József: A táblaemelés kettőt jelent!) Igen? Ez a Házszabály melyik részében van leírva? (Derültség. - Herbály Imre dr. Karsai Józsefnek: Emeld fel mind a két kezed! - Megtörténik.) Jó, így tizenkettő igen. És ki nem támogatja ezt az előterjesztést? Aki nem támogatja, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Az ellenzék tíz ellenszavazattal nem támogatja.
A bizottság többsége támogatja az indítványt. Ki lesz a többségi előadó a bizottság részéről? (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Herbály Imre! - Herbály Imre: Én nem lehetek!) Az előterjesztő ne legyen, ha kérhetem. (Közbeszólások. - Godó Lajos: Nem leszünk itt holnap este! - Herbály Imre: Ki lesz itt holnap? - Közbeszólások: Holnap lesz? - Godó Lajos: Holnap, 5 óra után. - Herbály Imre: Kis Péter...! - Kis Péter László: Kicsoda?!. - Kuncze Gábor: Én tudom képviselni a bizottságot is...! - Derültség. - Herbály Imre: Velkey Gábor! - Derültség. - Herbály Imre: Gyerekek, legfeljebb nem lesz ott! - Derültség.)
A bizottság rendkívül érdekes helyzet elé került. Mindannyian látjuk, milyen fontos törvénytervezetről van szó, de nem mi vagyunk a főbizottság, tehát az első helyen kijelölt bizottság, ezt is tudjuk azért. Egyelőre, ha jól látom, a bizottság nem akar többségi és kisebbségi előadót állítani. Én ezt elfogadom, a pártok majd elmondják a véleményüket a parlamentben ezzel kapcsolatosan. (Herbály Imre: Így van!) Ha ezt így mindenki akceptálja, akkor a bizottság nem állít többségi és kisebbségi előadót, így dönt. Elfogadjuk, hogy így döntünk? Ezt azért megszavaztatom, nehogy utána a Házbizottság számon kérjen. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen az előterjesztőnek és a kormány képviselőjének az előterjesztést.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény módosításáról szóló T/11143. számú törvényjavaslat
Következő napirendi pontunk a 6. sorszámú lesz, mivel itt egy cserét hajtottunk végre, azaz képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről fogunk dönteni. A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényhez került beadásra egy módosító törvényjavaslat a T/11143. számon. Az előterjesztő - többek között - Herbály Imre bizottsági tag képviselőtársunk, akinek megadom a szót. Utána reflexióra a kormány képviselőjének adom meg a lehetőséget.
Herbály Imre (MSZP) szóbeli kiegészítése
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az indoklásban elolvasható, hogy milyen fontos szempontok miatt nyújtottuk be ezt az önálló képviselői indítványt. Nem szaporítanám a szót ezen a késői órán. A támogatásukat kérem.
ELNÖK: A kormány képviselőjének adok szót.
Dr. Mikó Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A minisztérium egy támogató javaslatot készített a kormány elé. Nagyon röviden, egy gondolattal szeretnék emlékeztetni ennek a hátterére.
Az Európai Unióval folytatott egyeztetések eredményeképpen január 1-jétől bizonyos támogatásokat a zöldség-gyümölcs-, illetve a dohányszektorban termeléstől függetlenül tudunk adni, akkor, hogyha bizonyos programokat, jelen esetben munkahely-teremtési, munkahely-megőrzési programokat indítunk el, ez a 73/2009. EK. tanácsi rendelet 68-69. cikke szerinti program. És ezt a programot, ezt a nemzeti programot csak akkor tudjuk beindítani, hogyha ennek a megfelelő nemzeti lábát, a szankcionálásnak a megfelelő nemzeti lábát meg tudjuk teremteni. Sajátos a helyzet: a program nemzeti, a pénz közösségi, viszont nekünk nemzeti szankciórendszerben kell a problémát megoldanunk. Ez a javaslat ennek a jogi problémának a megoldását szolgálja. A cél az, hogy már január 1-jétől kezdve meg tudjuk hirdetni a zöldség-gyümölcs- és a dohányágazatban ezeket a programokat. Ilyen szankció hiányában ezen programok meghirdetése késedelmet szenvedhet, ami megítélésünk szerint több tízezer dohány- és zöldség-gyümölcstermesztő családnak okozhat problémát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Van támogató hozzászóló? Mert ha nincs, akkor úgy veszem, hogy senki nem támogatja. (Demendi László: Majd megszavazzuk! Haladjunk, elnök úr, haladjunk!)
Röviden azért azt hozzá szeretném tenni, hogy nem arról van szó, hogy a kormány végre ráeszmélt, hogy a 73-as tanácsi rendelet 68-69. cikkében foglaltak szerint különleges támogatási lehetőség van - néhány éve már felhívtuk erre a figyelmet, hogy legyenek szívesek azt is olvasgatni -, és ez a törvénytervezet nem is erről szól, bár ez egy jó dolog, hanem ennek a nem teljesítése esetén a bírságról szól. Nyilvánvaló, hogy valakik hibáztak a hivatalban, amikor ezt kénytelenek voltak most önálló indítványként beterjesztetni, mert, gondolom, már nem volt idejük átfuttatni a kormányzati rendszeren - mást nem tudok elképzelni, hogy miért kellett ezt egyéni képviselői módosító indítvánnyal beterjeszteni.
Önmagában azt a programot természetesen támogatjuk, amely szerint a kormány végre észrevette, hogy különleges támogatási lehetőségek vannak a mezőgazdaságnak, amit sajátos módon eddig elfelejtettek kihasználni. Magukat a bírságokat általában nem szoktuk támogatni, de hogy ne akadályozzuk meg magának az alapprogramnak a teljesülését, azaz a különleges eljárásokban támogatható területeket, ezért az ellenzék részéről tartózkodni fogunk ennek az indítványnak az általános vitára való alkalmasságáról szóló szavazáskor.
További kérdés, észrevétel van-e? (Dr. Mikó Zoltán jelzésére:) A kormány képviselője részéről látok jelentkezést.
Dr. Mikó Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) reflexiója
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A tisztesség okán és a mundér becsülete miatt: két héttel ezelőtt kaptuk meg a bizottságtól azt, hogy ezt a programot így, ebben a formában elindíthatjuk. Ennyi idő alatt értelemszerűen a teljes, komplett kormányzati rendszeren átfuttatni..., eléggé korlátozott lehetőségekkel bírunk. És miután bizottsági jóváhagyás nélkül pedig nem tudunk ebben az ügyben mit csinálni, ezért kérem, méltányolják, hogy ezt a megoldást választottuk. Köszönöm.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazhatunk róla. Ki az, aki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Ez a többség.
Kérdezem, hogy akarunk-e többségi, kisebbségi előadót állítani, hiszen szakmailag úgyis ott leszünk. Mikor kerül ez napirendre, tudjuk? (Godó Lajos: Holnap nem, a jövő héten.) Jó.
HERBÁLY IMRE (MSZP): De lehet, hogy ez is szerdán lesz, úgyhogy szerintem nem muszáj előadót állítani!
ELNÖK: A bizottság ismételten eltekint a többségi és kisebbségi előadó állításától. Szakmailag ott leszünk. Hogy elfogadjuk-e, hogy nem állítunk előadót, azért szavazzuk meg, nehogy az én fejemre hulljon ez egyszer vissza! (Szavazás.) Köszönöm szépen. A bizottság úgy döntött, hogy nem állítunk többségi és kisebbségi előadót.
A napirendi pont tárgyalását lezárom.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, bizottság, köszönöm szépen a segítségüket.
ELNÖK: Köszönjük.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló T/11142. számú törvényjavaslat
Rátérünk az eredetileg ötödik, most hatodik napirendi pontra, amely szintén egy önálló, képviselők által benyújtott indítványról szól: az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényhez nyújtott be törvénymódosítást T/11142. számon Herbály Imre képviselő úr és képviselőtársunk, Frankné dr. Kovács Szilvia. Ez esetben először szintén az előterjesztőnek, majd pedig a kormány képviselőjének adom meg a szót.
Herbály Imre (MSZP) szóbeli kiegészítése
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Ugyanazt tudom mondani. Az indoklásban elolvasható, hogy miért kellett ezt benyújtanunk. Kérem, hogy támogassa a bizottság.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel? (Közbeszólás: A kormány?) Bocsánat, nem ezt kérdezem, hanem kérem a kormány képviselőjének az állásfoglalás-kifejtését. Elnézést kérek!
Dr. Andréka Tamás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. ANDRÉKA TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a jövő héten terjeszti be a kormány elé a támogathatóságáról az előterjesztést. A minisztérium részéről támogatni javasoljuk a törvényjavaslat elfogadását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most kérdezem meg, hogy van-e kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Képviselőként szintén hozzászólok, ha megengeditek. Átadjam az ülés vezetését? (Herbály Imre: Nem kell!) Csak röviden.
A kormányoldal bizonyára támogatja ezt a kérdést, ez a kérdés azonban egy picivel súlyosabb a mi szemüvegünkön keresztül, mint az előző. Itt egy olyan kérdéshez nyúlunk hozzá, amely régóta, az egész rendszer, az MgSZH rendszerének a megalakulása óta kritizált az ellenzék részéről. Az utolsó pillanatban a kormánynak láthatólag további ötletek jutottak az eszébe, hogy milyen feladatokkal, milyen körülmények között szeretné még tovább terhelni azt az MgSZH-t, amely most éppen az összeomlás szélén van, ahogy mi látjuk. Ezt még erősíti az a költségvetés, amelynek a sarokszámait önök már megszavaztak, amelynek kapcsán egy néhány százmillió forintos elvonást is indítványoztak az MgSZH jövő évi működéséből, miközben azt látjuk, hogy további elég érdekes feladatokkal terhelnék meg ezt a rendszert.
Összességében - mi ezt többször kifejtettük - önmagában azt a struktúrát sem támogattuk, ami az MgSZH létrejöttét jelenti, és nyilvánvalóan semmi értelmét nem látjuk, hogy egy ilyen toldozgatáshoz-foldozgatáshoz a nevünket adjuk. Ezért ezt az előterjesztést nem támogatjuk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazhatunk róla.
Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Bizonyára a kormányoldal minden tagja, igen, tehát ez többség. Mi viszont, mint említettem, nem támogatjuk. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Az ellenzék nem támogatja ezt az indítványt.
Szintén megkérdezem, hogy akarunk-e külön előadót állítani, hiszen mi fogunk ezzel a témával foglalkozni a parlamentben. (Herbály Imre: Nem.) Úgy tűnik, hogy nem. Akkor foglaljuk döntésbe, hogy nem kívánunk előadót állítani, sem többségit, sem kisebbségit! (Szavazás.) Így döntöttünk.
Akkor ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is lezárom. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének a jelenlétét.
A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény módosításáról szóló T/11029. számú törvényjavaslat (Új/átdolgozott változat a T/10867. szám helyett)
Az utolsó napirendi ponthoz érkeztünk az indítványok terén: a Tisza-völgy. (Horváth Zoltánné: A Környezetvédelmi bizottság tárgysorozatba vette a mostani ülésén ezt az új változatot, tehát megtárgyalhatjuk általános vitára.) Igen. A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térségek terület- és vidékfejlesztését szolgáló program közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004-es törvényhez benyújtott törvényjavaslatról vitatkozunk majd. A törvényjavaslat a T/11028. számon került beterjesztésre. Szekeres Imre és többek között Herbály Imre és Godó Lajos képviselőtársaink indítványa. Szintén megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak mint előterjesztőnek, majd utána a kormány képviselőjének.
Herbály Imre (MSZP) szóbeli kiegészítése
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének a megvalósulása során több olyan tapasztalat jutott el hozzánk, amelyek az alapján kezdeményeztük az egyeztetést a tárcával. Ennek a kezdeményezésnek az eredménye, hogy több olyan módosító javaslat is bekerült, amely abszolút a mi kezdeményezésünk, és az egyeztetés nyomán a tárca is javaslatot tett nekünk, hogy mit kellene változtatni. Mi azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy az egyszeri kártérítés összege változzon, hisz az indítás óta a 6 ezer forint aranykoronkénti összeg az infláció és egyéb okok miatt már nyilván nem volt helytálló, ezt 8 ezer forintra javasoljuk változtatni. Illetve javasoljuk, hogy az egyszeri térítés mértéke a Statisztikai Hivatal által közölt, a tárgyévre érvényes fogyasztói árindex mértékével változzon.
Aztán a munkanélküliség csökkentése és a foglalkoztatás javítása érdekében javasoljuk, hogy a szakképzetlen lakosság részére a közfoglalkoztatáshoz kötődő pályázati lehetőségekre legyen lehetőség. Illetve javasoljuk, hogy a 7. § (1) bekezdése, amely termelési korlátozásokat írt elő az eredeti törvényben, kerüljön ki, így a tározó területén belül gazdálkodó gazdák lehetőségei javulnak.
Kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a kezdeményezésünket. És szeretném megköszönni a KvVM segítségét, ugyanis az első változatban nem írtunk részletes indoklást, és azért kellett egy új változatot benyújtani, amelynek a részletes indoklásában megfelelő segítséget kaptunk, amit köszönök. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány képviselőjének, dr. Szűts Korinnának adok szót.
Dr. Szűts Korinna (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. SZŰTS KORINNA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Kormányálláspontot nem tudok ismertetni, a kormány még nem döntött az előterjesztésről. A tárcaálláspont az, hogy támogatjuk a törvénytervezetet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.)
Az ellenzék részéről, ha megengeditek, röviden azt ismertetetném házszabályszerűen, hogy a környezetvédelmi bizottság tárgysorozatba vette ezt a jelenleg is folyó ülése alkalmával, tehát dönthetünk az általános vitára való alkalmasságáról. Az ellenzéki oldal támogatni fogja ennek az általános vitára való alkalmasságát.
További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Szavazhatunk róla, elérkeztünk ide? (Általános helyeslés.)
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja az indítványt az általános vitára való alkalmasság tekintetében? (Szavazás.) Ez egyhangú.
A napirendi pont tárgyalását lezárom, hiszen ezzel ennek is a végére értünk.
Az egyebek maradtak csak hátra. Szeretném jelezni, hogy nincs még egyértelmű időpontunk a jövő heti ülésre. Függvénye a miniszter úr esetleges meghallgatása időpont kijelölésének, hiszen esedékes az agrárminiszter úr házszabályszerű meghallgatása. (Közbeszólások: A jövő héten?) Szerintem egy-két napon belül ki fog derülni ez az időpont, és úgy értesítjük a bizottsági tagokat. Ha nincs akadálya, akkor minden bizonnyal jó lenne a keddi, esetleg a szerdai napon való tárgyalás, én azt fogom kezdeményezni. (Herbály Imre: A kedd jobb lenne. - Közbeszólás: A kedd 10 óra jobb lenne.) A miniszter úr is jelzi majd esetlegesen... (Közbeszólások.)
Az egyebekben van-e másnak kérdése, észrevétele? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is bezárom.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 12 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Dancsecs Dóra és Molnár Emese