MB-36/2009.
(MB-125/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. december 8-án, kedden, 9 óra 9 perctől
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megjelentek: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter éves meghallgatása *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszai, reflexiói *
Herbály Imre ügyrendi javaslata *
Hozzászólások *
Szavazás az ügyrendi javaslatról *
Válaszkiegészítések *
Margittai Miklós (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal) *
Dr. Forgács Barnabás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
További kérdések, válaszok *
Egyebek *
2. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán Béla (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Gulyás József (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Demendi László (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Paizs Józsefnek (MSZP)
Kis Péter László (MSZP) távollétében dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
Dr. Forgács Barnabás szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Margittai Miklós elnök (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal)
Dr. Bérczes Kamilla (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Fekete László (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kis Zoltán (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 9 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm a napirendi ponthoz érkezett vendégeinket miniszter úr vezetésével.
Formálisan a napirendről kell először szavaznunk. Egy napirendi pontot javasoltunk a délelőttre: Gráf József agrárminiszter meghallgatását. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés, észrevétel a napirendtervezethez. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Szavazunk róla. Ki az, aki elfogadja a napirendet? Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Egyúttal szeretném köszönteni Gulyás József független képviselő urat, aki Velkey Gábort váltja a mai naptól a bizottságunkban. Sok sikert kívánok! Épp az előbb próbáltam Herbály Imre alelnök urat megkérdezni, hogy hány bizottsági ülésre számíthatunk még a kormányciklus hátralévő részét illetően, de az alelnök úr is elbizonytalanodott még e kérdés hallatán. Mi sem tudjuk, hogy hány alkalommal fogunk ülésezni, hogy kell-e még netán az idei évben üléseznünk, ami valami rendkívüli helyzet esetén történhet csak meg, a január végi, február eleji időszakról pedig túl sokat még nem tudunk. Mindenesetre erre az időszakra köszöntöm az új bizottsági tagunkat.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter éves meghallgatása
Ahogy említettem, a napirendi pont keretében Gráf József miniszter urat hallgatjuk meg. Valószínű, hogy miniszteri ciklusának az utolsó meghallgatására kerül sor, és ennek fényében, ha megkérhetem a miniszter urat - bár hivatalosan természetesen éves meghallgatásról van szó -, mondja el, hogyan látja ezt a négy évet, ha egy picit messzebbre nyúlunk, majdnem öt évet, a Gyurcsány I. kormányban is részt vevő miniszterről van ugyanis szó, de talán a 2006-2010-es évekről esetlegesen ha tudna átfogó képet is adni, hogy hogyan látja ön, miniszter úr. A miniszter úr jelezte - ezt képviselőtársaimnak mondom -, hogy 12 óráig áll a rendelkezésünkre, ezért őt is arra kérem, mi magunkat is arra kérem majd, hogy ezt az időkeretet próbáljuk meg betartani.
Megadom a szót a miniszter úrnak.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tájékoztatója
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valóban, a mai téma a 2009-es gazdasági évről való beszámolás, de akkor az elnök úr kérésének megfelelően egy picit korábbra is visszamennék.
2005. május 2-ától töltöm be ezt a pozíciót. Az elnök úrnak a jelenleg közvélemény-kutatások alapján lehet természetesen olyan reménye, hogy ez az utolsó beszámolóm, de mindig azt szokták mondani, hogy a lónak a derbi napján kell jól futnia és nyernie, úgyhogy azért a medve bőrére sem jó előre inni - ezt csak egy öreg, tapasztalt politikusként mondanám. (Dr. Medgyasszay László: Nem így értette az elnök úr, másképp értette.) Biztos másképp értette, rendben van.
2005. május 2-ától töltöm be tehát ezt a funkciót. Talán mindannyian tudják, hiszen régi képviselők, vagy ismerik az akkori szituációt és helyzetet, hogy akkor egy válságkezelő pillanatban kellett átvennem a minisztérium igazgatását, aminek az volt a lényege, hogy a kifizető ügynökség nem állt fel erre az időszakra, és egy jó éves, másfél éves tartozása volt a gazdák felé, aminek a gazdák elég nyomatékosan hangot is adtak több napig a Kossuth téren. Tehát egy ilyen szituációban kellett átvennem a miniszteri feladatokat. Ezért az első számú feladatom akkor az volt, hogy a kifizető ügynökséget létre tudjuk hozni, és normális mederbe tudjuk terelni. Az akkori 25 tagország között a kifizetések tekintetében Magyarország az utolsó helyen állt, a mostani adatok szerint a magyar kifizető ügynökség és általában a gazdákhoz eljuttatott pénzek, bár ezzel tökéletesen elégedettek sosem lesznek a gazdák - mint ahogy Európa egyetlenegy országában sincs így, hiszen a pénz mindenkinek tegnapelőtt kellett volna, és nem holnapután -, de ennek ellenére a magyar kifizető ügynökség a 3-4. helyen áll a most már 27 európai tagország között, és nálunk azóta olyan jelentős kifizetési probléma, olyan típusú problémáink, mint ami ma is jellemző még néhány országban, főleg az új tagországokban, Romániában és Bulgáriában, nem voltak. Az első feladat tehát az volt, hogy ezt az ügynökséget fel tudjuk állítani.
A második az volt, hogy Magyarország sem úszta meg büntetés vagy visszatartás nélkül a tevékenységét az elmúlt időszakban, de ebben is szintén az első három helyezett között vagyunk: a legkisebb összegű visszatérítést Magyarországnak kellett fizetnie. Azt gondolom tehát, hogy az első feladatomat sikerült megoldanunk. Kisebb-nagyobb problémák mindig vannak, de működik a rendszer, és a gazdák időben hozzájutnak a pénzükhöz, sőt az idei évben előre hoztuk a területalapú támogatások 70 százalékának a kifizetését, mert egy új uniós rendelet erre lehetőséget adott. És a tejágazat gondjainak a megsegítésére a jövő évi tejpénzt is kifizettük ebben az évben. Ez persze okozott gondot, hiszen ugyanazzal a létszámmal kellett megoldanunk a feladatokat, és néhány más típusú kifizetésnél - hiszen jó három hétre lekötötte az apparátust ennek a technikai megoldása - most van egy kis csúszásunk, de azt gondoljuk, hogy ez volt a legfontosabb feladat.
A következő időszakban - és erről majd a 2009. évnél részletesebben szólok - a másik nagy feladat az volt, hogy a 2007-2013 közötti pénzügyi időszakra, már az agrár-költségvetési, pénzügyi időszakra az uniós szabályok szerint elkészítsük a programunkat, amit az Európai Bizottság szintén az elsők között fogadott el. Akkor kritika is ért, mert néhány nagyon fontos ágazatban már az elfogadás előtt meghirdettük a támogatási lehetőségeket. Ezt azért kellett megtennünk, mert egy előző döntés értelmében - már az én időszakomat megelőző döntés értelmében - nagyon rövid ideje volt a magyar állattenyésztő-telepeknek arra, hogy trágyaelhelyezési problémákat a környezetvédelemnek megfelelően meg tudják oldani, és ezért kellett bevállalnom azt a kockázatot, hogy már a végleges elfogadás előtt meghirdettük ezeket a pályázatokat. Persze ennek azért volt egy biztosítéka: hogy a bizottság szakmai csoportjaival már leegyeztettük a programunkat, és nem volt nagy kockázata annak, hogy abban valamiféle problémát találnak.
Ugyanilyen volt a géptámogatás meghirdetése, ami azért nagyon fontos, mert kizárólag Magyarországon létezik ez a támogatási konstrukció, erre egyedi elbírálást kértünk a programunkban. És azért volt ilyen szűk idővel, ebben az évben még egyszer kinyitva és meghirdetve a támogatás, és azért kell elszámolni vele január 15-ig, mert többet ilyen nem lesz az egész Európai Unióban, de Magyarországon sem, hiszen lejárt a kétéves lehetőségünk erre a támogatási formára.
Azt gondolom, ezek voltak azok a legfontosabb lépések, amelyekben előrébb kellett lépnünk.
Azt gondolom, hogy az ágazatban az elmúlt négy és fél év alatt a visszatérő problémák, mint a fagykár, az aszálykár, az időjárási gondok, egyik évben az elszabadult, magas takarmányárak, illetve növénytermesztési árak, a sertéságazatban, a baromfinál, most pedig a tejnél jelentkező problémák, ezek mind olyan időszakos problémák, amelyekre megoldást kell keresni. A sertés- és a baromfiágazatban teljesen egyedi nemzeti támogatási formát találtunk ki, amit 2013-ig notifikáltunk az Európai Unióval, ami azt jelenti, hogy a sertéságazatban az elmúlt évi árak, különösen az elmúlt év második félévétől, és az idei árak, teljesen megnyugtatóak, önköltség felettiek, tisztességes nyereséget lehet velük elérni. Az idei átlagár olyan 340 forint körül lesz, az önköltséget pedig ki-ki a maga módján tudja számolni, de 270-275 forint körül meg lehet állni a sertéstartás önköltségében annak, aki egy picit is jól csinálja a tevékenységét. Ugyanez jellemző a baromfiágazatra, az állategészségügyi költségek megtérítése, illetve ez az állatjóléti támogatás - amit, még egyszer hangsúlyozom, kizárólag Magyarországon van ebben a formában - gazdaságossá tette a termelést.
A nagy problémát a tejágazat okozza, és az igazi problémája az, hogy nem magyar probléma. Ha magyar probléma lenne, erre is megtaláltuk volna a megoldást, és a következő évre meg is találtuk - erről majd a 2009-ről szóló beszámolómban fogok részletesen szólni.
Azt hiszem, ezek voltak azok a legfontosabb események az elmúlt időszakból, amelyek miatt azt mondhatom, hogy ebben az ágazatban más ágazatokhoz viszonyítva nagyjából, az alkalmanként mindig keletkező feszültségeket leszámítva, rend volt. Az ágazat szereplőivel és a szakmai szervezetekkel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Néhány olyan törvény, mint a bortörvény az Európai Unióban, teljesen a magyar igényeknek megfelelően alakult, ezt a borosszakma is elismerte, néhány olyan törvény pedig, amellyel nem tudtunk megbirkózni, amelynek kapcsán nem tudtuk a magyar érdeket megfelelően érvényesíteni - mint a cukorrendtartási törvény változtatása -, ezek viszont a negatívumok közé tartoznak, ott nem sikerült átvinnünk az akaratunkat. Ha kellett, akkor szembementünk az Unióval, bírósági úton is, mint amilyen az utólagosan bevezetett kukoricaminősítés ügye volt az intervenciónál, én tehát azt gondolom, hogy a magyar érdekek képviselete azon keretek között agrárdiplomáciailag, amelyek között lehetett, megtörtént, és viszonylag jó eredménnyel. Persze mindent nem lehet Magyarország igényeihez igazítani, hiszen 27 ország képviselője alkotja az európai miniszterek tanácsát, és jó néhány országnak más az érdeke, mint Magyarországnak. Ezért mindig különböző alkukat kellett kötni, és politikai szövetségeseket kellett keresni.
Abban az esetben - és ezt még egyszer elmondanám -, amiben kritizáltak, hogy az 1 százalékos tejkvótaemelést az első alkalommal megszavaztam, mindenkinek tudnia kell, aki a szakmában dolgozik, csak ezt elfelejtik, két alternatíva volt a bizottság előtt. Az egyik alternatíva az volt, hogy azoktól az országoktól, amelyek nem használják ki a tejtermelési kvótájukat, elveszik azt a kvótát, és szétosztják a többi ország között. Ezért kellett a két rossz közül az egyiket választanom, amikor ez 1 százalékos kvótaemelés mellé álltunk, holott ez nem szolgálta az érdekeinket. De kénytelen voltam ezt megtenni, a politika a kompromisszumok művészete, és hogy a kvótaelvonást megússzuk, kénytelen voltam ezt az előterjesztést támogatni.
Nagyjából ennyit szeretnék a négy és féléves időszakról elmondani, ha majd kérdések lesznek, azokra válaszolnék.
Ennek az évnek a legnagyobb problémája, mint minden ágazatban a világon, a válság hatásainak a valamilyen módon való enyhítése, és amennyire lehet, az ágazat megvédése ezektől a hatásoktól. Többször elmondtam, de azt hiszem, mindenki tudja, hogy a válság minket egy picit másképp érint, mint más ágazatokat, hiszen itt nem esik vissza a fogyasztás az egyik pillanatról a másikra a felére, mint mondjuk az autóiparban, vagy nem építenek fele annyi lakást, mint az építőiparban, de azért teljes egészében minket sem kerül el, hiszen az itthoni fogyasztást és az európai fogyasztást, élelmiszerfogyasztást tekintve is jól látható, hogy azért egy 4-5 százalékos visszaesés mind a két relációban tapasztalható. A másik pedig, hogy évente folyamatosan nő a lakosság száma, tehát ilyen értelemben a piac, a mezőgazdasági piac állandóan bővül. Ezért nem is a termelési oldalról voltak alapvetően problémáink, hanem azzal, amivel mindenkinek: a finanszírozási oldalról. A finanszírozást kellett megteremtenünk, ennek kellett valamilyen lehetőségét biztosítani, és ebben egy féleredményt tudtunk elérni; féleredményt, azért, mert a bankok, a finanszírozók magatartása az egyik végletből a másikba esett át. Az egyik véglet az volt, hogy nulla forinttal, minden igazolás nélkül autót, lakást és bármit lehetett venni, a másik véglet az, hogy a hitelre rászorult és tényleg működő gazdaságok sem jutnak hozzá annyi hitelhez vagy annyi pénzügyi forráshoz, ami a finanszírozásukhoz szükséges.
Ezért a Magyar Fejlesztési Bankkal együttműködve már 2008 második felében négy hitelprogramot hirdettünk meg, amelyet a Fejlesztési Bank a kereskedelmi bankokon keresztül refinanszírozott. Nagyon nehezen indult a konstrukció, és ma is van még olyan változata, amelyben van még hitelkeret, de ezt a helyi körülmények, a banki finanszírozási hajlam miatt nem tudtuk kijuttatni. Ilyen volt az agrárfejlesztési hitelprogram volt mintegy 25 milliárd forint értékben, az agrárforgóeszköz-hitelprogram 15 milliárdos értékben, ilyen volt a gabona-hitelprogram 15 milliárdja és a tész-hitelprogram 5 milliárdja. Ezekkel próbáltuk az elmúlt év őszén élénkíteni a pénzforgalmat, a banki finanszírozás növelését. Ezen programokon keresztül jelenleg az eredeti 60 milliárd forintnak a fele még mindig rendelkezésre áll, nem a mi hibánkból és problémánkból, hanem - és ezt még egyszer hangsúlyoznám - a bankok lényegesen csökkentett finanszírozási hajlama miatt.
A legutóbbi intézkedések a mezőgazdasági vállalkozások hitelhez jutásának az elősegítése, elsősorban a tész-ek tevékenységéhez szükséges forgóeszközhitelnek a biztosítása volt. A kormány eredetileg 5 milliárd forintot szánt erre, de ezt a hitelkeretet 3 milliárd forinttal megemeltük, mivel szükségét éreztük. Ez továbbra is egy kedvező hitel, amely lehetővé teszi a felkínált árualapok megvásárlását, az értékesítésig való finanszírozását.
Szintén a pénzügyi segítséghez tartozik, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program finanszírozásához igénybe vehető projekt kiegészítő hitelfeltételét módosítottuk, abban az értelemben, hogy a válság hatásait is figyelembe tudjuk venni, hogy gyorsabban hozzájuthassanak a saját forrásuk egy részéhez, ezért megelőlegező hitelt tudtunk biztosítani, és hogy ehhez a hitelhez azon beruházásokat is felhasználhassák, amelyeket a támogatási kérelem beadását követően, de még a határozat kézhezvétele előtt megkezdtek.
És végül: ezzel a módosítással hatékonyabb vált az ÚMVP kihasználtsága, segítve ezzel a fejlesztések megvalósulását, a program céljainak a teljesülését.
Szintén még a pénzügyi válsághoz kapcsolódik - furcsa, hogy ezzel kezdem, és ennyi mindent mondok erről, de ez a legnagyobb problémánk -, hogy a tárca a 2009. évi költségvetési gazdálkodásával lehetővé tette, hogy a 2010-es költségvetés terhére fizetendő top-up kötelezettségből mintegy 16 milliárd forint tej-top-up támogatást kifizessünk ebben az évben, ami meg is történt az előző hónapban. A másik nagy előrelépés szintén a gazdálkodók pénzügyi forrásának a javítására a SAPS-előlegfizetés volt, hiszen az általános gazdasági válságot több miniszter követelésére - többek között az enyémre is - a bizottság is értékelte, és ezért lehetővé tette, hogy 2009-ben előlegfizetést adjunk a 2010. évi költségvetés terhére. Így azok a gazdálkodók, akiknél semmiféle probléma nem volt, a jövő évi SAPS, területalapú támogatás 70 százalékát igénybe vehették. Azt gondolom, ez a két pénzügyi injekció segített az év végi gazdálkodási problémák megoldásában, mert ez az összeg, amit előlegként ki tudtunk fizetni, 130 milliárd forint nagyságrendű volt.
A nemzeti támogatásokról néhány szó - és ez is a pénzügyi válsággal kapcsolatos. Nyilvánvalóan sok kritika ért bennünket azért, mert a nemzeti támogatási rész csökkent, ami alapvetően szintén a pénzügyi válságnak és az ország gazdasági helyzetének a következtében állt be. A mezőgazdaságnak is vállalnia kellett valamilyen áldozatot azért, hogy a pénzügyi egyensúlyt helyre tudjuk állítani, és hogy az ország elkerülje a pénzügyi, gazdasági ellehetetlenülést. Nagyon sokáig kerestük a megoldás lehetőségét, és a 33 milliárd forintos földalapú top-up, a GOF-növényekre fizetett földalapú top-up lett az áldozat ebben a támogatási rendszerben - hiszen az állattenyésztéshez semmilyen módon sem szerettünk volna hozzányúlni semmilyen csökkentéssel -, amit ennek a konszolidációnak az oltárán nekünk is fel kellett áldoznunk. Nagyon fáj, meg nagyon hiányzik ez az összeg, ezt mindig őszintén elmondtam, de más lehetőségünk nemigen volt. Ezt valamennyire egyensúlyozza az ez évi költségvetésben is az európai uniós támogatások most már 10 százalékos növekedése. Tehát gyakorlatilag a földalapú támogatásoknál is azt veszik észre és azt érzik a gazdálkodók, hogy a hektáronkénti 41-42 ezer forint - a mindenkori euróátváltástól függően - nagyjából ugyanannyi marad, nem növekszik, és nem csökken. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a költségvetés a magyar top-up részt teljes egészében oda tudná adni, akkor ez növekedne.
A másik nagy kérdésünk az agrárágazatban dolgozók foglalkoztatottságának a biztosítása, hiszen különösen egy krízishelyzet esetén ez egy nagyon fontos feladat. Ezért is oldottuk meg - és most már rendeletileg és törvényileg is túl vagyunk rajta - az egyszerűsített foglalkoztatás lehetőségét, amit gyakorlatilag együtt dolgoztunk ki a szakmai és érdekképviseleti szervekkel. Ez az egyszerűsített foglalkoztatás a mezőgazdasági alkalmi és idénymunka szervezésében most már létkérdés, és azt hiszem, hogy azokat az anomáliákat, amelyek eddig ebben voltak, sikerül megszüntetnünk. Ennek persze egy olyan következménye is van, hogy az alkalmi munkavállalókat foglalkoztatók eddigi tevékenységét szeretnénk kifehéríteni, és azt gondoljuk, hogy ettől kezdve nemigen éri meg kockázatot vállalni a következő időszakban.
Egy biztosítékot is igyekeztünk biztosítani a gazdák részére a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszerrel, amivel az az alapvető problémánk, hogy amióta működik, minden évben ért bennünket olyan típusú kár, akár aszálykár, akár fagykár, ami a teljes évi befizetést elviszi, sőt igen jelentős összeggel kell a kormánynak hozzájárulnia. Így lesz ez az idén is, hiszen az 5 milliárd forint nagy valószínűséggel nem elég a részleges kielégítésre sem. Szerdán várunk ebben majd döntést, hogy mennyire tudjuk kiegészíteni.
Menjünk akkor egy picit konkrétan a mezőgazdasági területre! Elnézést, hogy a pénzügyi helyzettel ennyit kellett foglalkoznom, de ma mindenütt a világon ez az egyik legfeszítőbb probléma.
Kitaláltuk, és egyedül Magyarországon alkalmazzuk, ahogy már említettem, a sertés- és a baromfiágazatban, és ugyanezt fogjuk a tejágazatban is csinálni, az állatjóléti támogatást. Ez 2007 decemberében került először meghirdetésre, tehát a tavalyi évben már tudtuk alkalmazni, és az idei évben is folyamatosan alkalmazzuk. Itt azért nem egy jelentéktelen dologról van szó, és hogy a két ágazat jövedelemoldalról konszolidált viszonyok között tudott dolgozni az elmúlt és az idei évben is, abban ennek óriási szerepe volt, mert a sertéságazatnál ez évi 6 milliárd forintot, a baromfiágazatnál pedig 4 millió forintot jelent. Európában elsőként vezettük be ezt a támogatási formát, és - ahogy említettem - a bizottság 2013-ig nofitikálta és jóváhagyta. Jelenleg a csökkentések közül azon dolgozunk, hogy a hatósági állatorvosi díjtételeknek az EU-minimumszintre csökkentéséről tudjunk döntést hozni, aminek persze költségvetési vonzata is van, hiszen a rendszerek fenntartása alapvetően a termelők befizetéséből adódik.
A szarvasmarha-ágazatban évente meghirdetésre kerül a húsmarhatartásnál már ismert támogatási forma, valamint az anyatehéntartásra, az extenzifikációs marhatartásra - ezek változatlanul működnek, és a következő időszakra is megvannak.
Az állat-egészségügyi költségek csökkentésére irányuló támogatásokat a szarvasmarha-, a juh- és a kecskeágazat termelői is igénybe vehetik. A juh- és a kecskeágazatban az úgynevezett de minimis támogatások keretében, ami szintén magyar forrást jelent, továbbra is, változatlanul az anyajuhok után vehető igénybe a támogatás.
A tejtermékágazatban kialakult válságra válaszként, gyors intézkedésként a sertés- és baromfiágazathoz hasonló csomag került meghirdetésre, ami 2,5 milliárd forint volt a termelők számára. Egy csomó költséget levettünk a gazdálkodók válláról, ezeket nem kívánom felsorolni. Az iskolatej program beindításánál a 23 forintos deciliterenkénti támogatási szintet megemeltük 27,60-ra. Ezzel együtt ismert, hogy az évek óta rendelkezésre álló keretet az önkormányzatok egy része továbbra sem veszi igénybe. És a tejnél is elindítottunk egy marketingprogramot, amelynek a költsége 145 millió forint. A fent említett intézkedéseken túl október 16-a és 31-e között, ahogy említettem, kifizettük a tejkvótára járó pénzt.
Az állati termékek EU-s szabályozásában nagyon sok fontos lépés történt az elmúlt időszakban. Megpróbáltam mindent érvényesíteni a tejágazat esetében is, többször követeltük több kollégámmal együtt a tejkvóta, a támogatás felemelését, az exporttámogatás felemelését és a tárolási költségekhez való hozzájárulást. Az Európai Bizottság hallatlan érzéketlenséggel kezelte a tejpiaci problémákat, minden európai miniszteri értekezlet kísérőjelenségei voltak az elmúlt év őszétől a radikális tejtermelői tüntetések, akár Bécsben, akár Luxemburgban, akár Brüsszelben volt miniszteri értekezlet. Az alapproblémát az jelenti, hogy 40 eurócentről 20 eurócentre csökkent a tej átvételi ára egész Európában, a 30 cent körüli önköltség mellett ma egyetlenegy európai tejtermelő sincs, aki a liter tejét gazdaságosan tudja előállítani. Ezért léptünk és lépünk ebben az évben, abból a 10 százalékból, amit az össztámogatásból fel lehet használnia egy adott országnak a saját elképzelései szerint, persze az uniós szabályok betartásával, a 3,5 százalékot teljes egészében a tejtermelők fogják megkapni, és az ágazati modernizációra fordítható összeggel is ugyanígy szeretnénk eljárni. Ez a két összeg gyakorlatilag egy olyan 14-15 forintot tesz ki tejliterenként. Ehhez jön a régebbi támogatás és az állatjóléti, amit mondtam. Ez így együtt egy 20 forint fölötti tejtámogatást tud eredményezni. Most azon dolgozunk - hiszen itt a leadott tej alapján lehet elszámolni -, hogy mint az állatjóléti támogatásoknál, ne kelljen megvárni a termelői év végét, hanem valamilyen módon szakaszos kifizetést tudjunk csinálni, annak érdekében, hogy a problémát meg tudjuk oldani.
A gabonaágazatról. Rossz évünk volt a gabonatermelés szempontjából, hiszen a nevelőidőszak, az április-május katasztrofálisan aszályos volt, így mintegy 22-24 százalékos terméskieséssel számolhattunk a gabonánál. Ehhez jött ez a pénzügyi válság, aminek az lett a következménye, hogy a hazai felhasználók sem tudtak készletezni, de egész Európában hasonló a helyzet, heti maximum havi készleteket vásároltak, és amíg ki nem fogytak a tavalyi készletek, nagyon nyomott piaci árak voltak. Ezek jelenleg sem túl magasak, valahol az intervenciós ár közelében vannak, a kenyérbúza esetében olyan 28 ezer forintnál van az ár, és a kukoricáé is nagyjából ide kúszott fel az elmúlt időszakban - ezek nagyon alacsony árak az elmúlt évek áraihoz viszonyítva, és, még egyszer hangsúlyozom, a piaci likviditási szempontból pedig katasztrofális következménnyel járhatnak. Ezért is volt nagyon fontos a jövő évi kifizetések előrehozása.
Mindezekkel együtt azért olyan 14 millió tonna körüli gabonát be tudtunk takarítani. Mindenki előtt ismert, hogy a hazai felhasználás olyan 8 millió tonna körül van, tehát bőven van lehetőségünk ebben az évben is exportálni. A feldolgozás kapcsán pedig nagyon-nagyon hosszú idő után most már az etanolkérdésben is el tudtunk mozdulni, és úgy tűnik, hogy két üzem a közeljövőben meg fog valósulni, ami valamilyen szinten kiviszi a termelés egy részét. A világpiaci árak is hasonlóak, mint a magyarországiak, nagyon lassú emelkedést látunk. Reméljük, hogy a szokásosnak megfelelően év elejére ezek az árak azért a 30 ezer forintot lényegesen meg fogják haladni.
Exportlehetőség. 6-800 ezer tonna gabonát vittünk ki az év első félévében havonta, tehát továbbra is igen jelentős volt az exportigény. Ez a második félévben már olyan 500-550 ezer tonna körüli havi kiszállítást jelentett, tehát a világpiaci kereslet is csökkent.
Az élelmiszerprogram, az a segélyezési program, ami annak idején éppen egy ellenzéki képviselő javaslatára indult, úgy gondolom, jól működik. 2009-ben 13,4 millió euró összegű támogatási keretet kaptunk a bizottságtól, és ez jövőre, 2010-ben 14,7 milliárd euróra fog növekedni. Ez bizonyos értelemben segíteni fog a termékfeleslegeinken.
A szőlő-bor ágazatról azt szeretném elmondani, hogy egy közepes évünk volt a mennyiséget tekintve: 3,2-3,4 millió hektoliter bort tudunk előállítani. Az átmenő készletekről nagyon sokan sokféleképpen vélekednek. Nincs nagyobb átmenő készletünk, mint egyéves készlet. Egy olyan országnak, mint a miénk is, amely azért 750 ezer hektoliter bort exportál évente, kell hogy legyen átmenő készletei, és hogy a vevőit el tudja látni. Azt szokták mondani, hogy ha egyéves készleten, új előállított készleten belül van az átmenő készlet, az egy normális helyzet. Persze a felvásárlók mindig el szokták játszani, hogy mindenütt tele van a hordó, és nincs helye a szőlőnek, de ez jól felfogott gazdasági érdek ilyenkor a felvásárlások indulásakor, az elején. Amikor azért rájöttek, hogy nem olyan rózsás a helyzet, mert mennyiségileg kevesebb van, akkor emelkedtek a szőlőátvételi árak, persze azok még mindig messze nem kielégítőek.
A magyar borászat - többször elmondtam - az előtt a válaszút előtt áll, hogy tömegbort akar-e előállítani nagy mennyiségben, aminek óriási a piaci versenye, és nem tudjuk Magyarországon azon az áron előállítani, mint más országokban, ahol 10-15 ezer hektáros szőlőbirtokok vannak abszolút legépesítve, emberi kéz hozzá sem nyúl. Én azt gondolom, hogy ezen a pályán vesztesek vagyunk. Nekünk a most már eredetvédelemmel megjelölt, földrajzi oltalommal ellátott választékot és jó minőségű bort kell előállítani ahhoz, hogy meg tudjunk élni a hazai és a nemzetközi piacon.
Sok a kivágási igény Magyarországon. Ezt természetesen nem tudjuk kielégíteni, de őszintén megmondom, olyan nagyon nem is szorgalmazzuk ennek a kielégítését, hiszen erre a 75-80 ezer hektár szőlőterületre szükségünk van. Ezért most már megfelelő támogatást, a nemzeti magyar borítékot is sikerült kiharcolnunk a bortörvény kapcsán az Európai Bizottságnál. Ebből komoly támogatásokat nyújtunk a szerkezetmegújításra, illetve a szőlőtelepítésekre is. A jogi helyzet az, hogy egy csomó új rendelet jelent meg az ágazatban részemről is és az EU-s rendelet is. Szakmaközi szervezetekkel dolgozunk rajta, és nagyon-nagyon remélem, hogy jól tudjuk felhasználni az ötéves időszakra erre a célra rendelkezésünkre álló 122 millió eurót.
Változatlanul élünk a lepárlás lehetőségeivel. Az eddigi lepárlási akciók túl nagy sikert nem jelentettek, ugyanis az ágazat bejelentett igényétől mindig lényegesen elmaradt az a mennyiség, amit ténylegesen lepárlásra, piackivonásra alkalmaztak.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programról is szeretnék beszélni, mert így visszamenőleg is, az elnök úr kérdésére válaszolva azt gondolom, hogy a legnagyobb eredmény, amit az elmúlt időszakban elértünk, az, hogy abban a modernizációs versenyben, amelyre Európa termelői rákényszerülnek, és a hatékonyság növelésében, az állat-egészségügyi helyzet javításában, a gépesítettség színvonalának az emelésében, azt hiszem, ebben értük el a legnagyobb eredményt, aminek a kulcséve a tavalyi év volt és az idei év lesz. Számos intézkedés és pályázat hirdette meg, hogy a magyar agrártermelők induljanak ezeken, és próbáljanak eredményeket elérni.
A 2007-2009. évi támogatásbenyújtási időszakban több mint 10 ezer támogatási kérelmet nyújtottak be, már induláskor mintegy 83 milliárd forint igénnyel, és ebből mintegy 80 milliárd forint megítélésre is került gép- és technológiai berendezések megvásárlására. A szántóföldi növénytermesztésnél és annak gépeire 25 százalékos támogatásintenzitás volt - mi többet szerettünk volna, de még egyszer hangsúlyozom, egy csak Magyarországon létező konstrukcióról van szó, és az Európai Bizottság ennél magasabb támogatási jogcímet nem engedett meg. Ez év őszén még egyszer meghirdettük ezt a konstrukciót, és erre ismét beérkezett mintegy 39,9 milliárd forintos igény. Azt gondolom, hogy a magyar szántóföldi növénytermesztés területén ez a lépés egy óriási előrelépés volt.
Szeretném elmondani, hogy a másik nagyon sikeresnek ítélt programunk... Itt mindig elhangzik kritikaként - az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlya. Tudomásul kell venni, hogy ha ezen változtatni akarunk, nem elég a szándék, és nem elég erről beszélni, hanem a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök döntő többségét erre az ágazatra kell fordítani, és a műszaki, technológiai megújulást végre kell hajtani. Néhány adatot szeretnék erre mondani. Az állattenyésztő-telepek korszerűsítésében a trágyatermelés megoldására, amit soron kívül meghirdettünk, már 495 szervezet jelentkezett, és 672 telep oldotta meg az EU-s környezetvédelmi problémáját. Ebben 499 jogi személyiségű társaság, 170 egyéni vállalkozó és 87 őstermelő vett részt. Ennek a támogatási összege 10 milliárd körüli nagyságrend volt, a megvalósult beruházás 14-15 milliárd közötti volt, hiszen itt igen magas támogatottsági fok volt.
Az állattartótelepek korszerűsítésére és a komplett megvalósítására még több pályázatunk érkezett. Itt összesen 878 jóváhagyott támogatási kérelem volt, 1158 telep újult meg teljesen Magyarországon vagy épült fel ebben az időszakban, és 266 milliárd forint beruházás valósult meg az állattenyésztési ágazatban - hangsúlyozom: 266 milliárd forint -, amiből a támogatás több mint 130 milliárd forint volt, azaz nagyjából 50 százalékos intenzitás van. Itt is 118 őstermelő, 215 egyéni vállalkozó és 545 jogi személyiségű társaság pályázott. Erre a két pályázatra tehát, még egyszer hangsúlyozom, több mint 266 milliárd forint került az ágazatra, elsősorban a szarvasmarha- és a sertéstelepek teljes korszerűsítésére.
A gépeknél is hasonló a helyzet, hiszen összesen 9440 pályázó volt, és itt is 302 milliárd forintos beruházás valósult meg a gépek esetében, amiből 78 milliárd forint volt a támogatási összeg. Azt gondolom, ezek a számok azt bizonyítják, hogy nemcsak beszélünk arról - és hogy kevés beszélni arról -, hogy megváltoztatjuk az állattenyésztés sanyarú helyzetét, azért tenni is kell. A szakmának mondanám, hogy ezeken a telepeken gyakorlatilag átlagosan fél kiló takarmánnyal kevesebből állítunk elő egy kiló húst, egy hónappal rövidebb az előállítási időszak, legalább másfél malaccal több születik, és a felnevelt malacok száma is 2-2,1-gyel több. Tehát gyakorlatilag így tudunk versenyképesek lenni az európai termelőkkel, akik végrehajtották. És maga a koncentráció sem olyan nagy baj, mert a csodagazdaságnak tartott Dánia esetében a '70-es évek végén a sertéstelepek száma 20 ezer fölött volt, ma pedig 9 ezer alatt van a sertéstelepek száma. Tehát a koncentráció, hogy a háztájiból telepi körülmények közé kerül, az állattenyésztésben nem magyar specialitás, sok magánvállalkozó, ahogy idéztem, sőt még őstermelő is él azzal a lehetőséggel, hogy telepet alakít ki, hanem ez egy világjelenség, és a hatékonyság, a versenyképesség irányába való előremozdulást jelenti.
A cukorreformra egy kicsit visszatérve el szeretném mondani, hogy Magyarországon a reform közvetlen hatásaként egyetlenegy cukorgyárat zártak be, Kabát az Eastern Sugar. Ő bezárta a csehországi és a szlovákiai gyárat is, kivonult a piacról. A másik három gyár bezárása a két félen múlott: a termelőkön és a cukorgyárakon, mindenki hibázott. Mi megpróbáltunk maximálisan közvetíteni közöttük, és mindent elkövetni azért, hogy a cukorrépagyártás megmaradjon, de az akkori magas gabonaárak egy kicsit a termelőket is elkábították, a cukorgyárak pedig nem voltak hajlandóak az árakkal feljebb menni. Ennek lett a következménye a másik három gyár bezárása. Itt már nem a minisztérium dönt ezekben a kérdésekben, hiszen többfordulós tárgyalások voltak a termelők és a cukorgyárak között. Ez így valósult meg.
Az SPS-ről csak nagyon röviden annyit, hogy az alkotmánybírósági megítélés alatt áll, meg kell várnunk az Alkotmánybíróság döntését. Én minden jogszabályt és rám kötelező előírást betartottam ebben a kérdésben, időben megtettem a bejelentési szándékunkat az Európai Bizottságnak, záradékban jelezve, hogy alkotmánybírósági felülvizsgálata van az ügynek, és amennyiben az nemleges lesz, akkor természetesen nem lehet bevezetni. Soha nem léptem át ezeket a jogi hatályokat.
Egy nagyon picit a vidékfejlesztésről és az agrárkérdésekről szeretnék még szólni. Az is vitakérdés volt, hogy ebben a hétéves programban melyik tengelyre mennyi támogatást teszünk, a számok is ismertek: az I. tengelyre 48, a II. tengelyre 35, a III. tengelyre 17, a maradék pedig a Leaderre került. A döntő - hogy még egyszer elmondjam - a műszaki, technológiai megújulása volt az ágazatoknak, és azt gondolom, hogy ezt sikeresen teljesítettük.
A felsorolt pályázatokon kívül még azt szeretném kiemelni, hogy a növénytermesztési ágazat gépesítésén és az állattenyésztésen kívül igen jelentős összegeket fordítottunk a kertészet megújítására is. Rengeteg fóliaház, üvegház, termálkút és technológia épült ezekből a támogatásokból is. Én tehát azt gondolom, hogy az ÚMVP végrehajtása mindenképp eredményes. Ezen kívül a mezőgazdasági termékek értéknövelése, azaz az élelmiszeripari programot is meghirdettük 47,3 milliárdos támogatást került a feldolgozóüzemekhez, és ebben néhány dologban, például a magyar pálinkaágazata felépítésében és a termék megvédésében, hungarikummá tételében, azt gondolom, egy adott ágazatban igen jelentős előrelépést tettünk. Ugyanez mondható el az öntözés, a melioráció területéről is. Itt is 444 pályázat érkezett be, és 3,5 milliárd forint értékben támogattuk. A gyümölcsültetvények korszerűsítésére is több mint 2 milliárd forint támogatás került megítélésre, ami 1022 hektáros terület újratelepítéséhez elegendő. Ugyanígy lépünk a fás és a lágyszárú növények, a gazdaságátadás, az ifjú gazdák területén is. Én azt gondolom, hogy a támogatások alapvetően átalakítják a magyar mezőgazdaságot, elsősorban abból a szempontból, hogy korszerű és modern mezőgazdaságot sikerült létrehozni.
Van két olyan terület, amely többször kritika tárgya volt: elsősorban az ÚMVP-ben a III. és a IV. tengely - erről nagyon röviden. A mikrovállalkozások létrehozása és fejlesztése - itt a mi célterületünk az 5 ezer lakos alatti települések, erre 76,9 milliárd forint van elkülönítve. Számos pályázat érkezett, itt még újbóli meghirdetésre is sor fog kerülni. Turisztikai tevékenységek, falusi turizmus, falumegújítás, falufejlesztés - erre 18 milliárd forint van. El kell mondanom, hogy soha ennyi kistelepülési közintézmény, plébánia, templom, köztér nem újult meg egyetlenegy időszakban, mint amennyi ebben az időszakban, így a vidéki örökség megőrzésében is szerepet játszik.
A IV. tengely a Leader. Ezzel kapcsolatosan hangzott el többször több kritika. El szeretném mondani, hogy a helyi közösségek kialakultak Magyarországon, ezek több mint 1200 tagot foglalnak magukba, ezekben a szervezetekben szinte mindenütt részt vesznek az önkormányzatok is, lefedik az ország teljes vidéki térségét. A Leader egy olyan program, amelyben minden döntési jogosítvány a helyi közösség kezében van, mi csak szakmai segítséget nyújtunk a célok meghatározásához, mindent a helyi akciócsoportok döntenek el. Mi azt gondoljuk, mivel ez a nyár folyamán indult be gőzerővel, hogy ennek az igazi eredményei majd tavasszal fognak jelentkezni.
Két dolgot szeretnék megemlíteni, amivel problémánk volt az elmúlt időszakban. Az egyik a Leader Közhasznú Egyesület és ennek kapcsán a KEHI vizsgálata. Szeretném elmondani azt, hogy mi a KEHI-vizsgálat után elvégeztük az intézkedési tervünket, amit megküldtünk a KEHI-nek. Néhány esetben jogvitánk van. Ezek közül a jogviták közül az egyik az, hogy közbeszerzéssel vagy pedig pályázati úton kellett volna-e meghirdetni, és erre mondja a KEHI azt, hogy vissza kell fizetni az EU-s pénzt. Ezt mi vitatjuk, hiszen egy olyan külső körülmény adódott, hogy amikor mi megcsináltuk a programot, és kiküldtük az Európai Bizottsághoz, akkor Magyarországon egy olyan rendelet, kormányrendelet élt, amely szerint a magasabb szintű, közbeszerzéssel lehet meghirdetni a pályázatot, majd az Európai Bizottság ezt jóváhagyta, visszaküldte a számunkra, és a kihirdetés előtt jelent meg Magyarországon egy új rendelet, hogy nem kell közbeszerzés, elég a pályázat is. Ekkor nem akartuk még egyszer elölről kezdeni a kört, és az illetékes államtitkár úgy döntött, hogy a magasabb szintű közbeszerzés elég, ezt az Európai Bizottság is elfogadja. Ebben a KEHI-vel jogvitánk van, ez majd később zárul le. Az észrevételeiben állapított meg az egyesületre súlyos szabálytalanságokat és jogsértéseket, ezek egy részét a mi ellenőrzésünk is alátámasztotta, más része vitatott. A következő időszak intézkedése az, hogy a KEHI-vel egyeztetjük a véleményünket, de nagyon komoly visszafizetési kötelezettsége lesz az egyesületnek, hiszen jó néhány dologban elmarasztalható.
A másik, hogy a közhasznú egyesületként megkapott 500 millió forintos támogatással - amit a kormánytól kapott - kapcsolatban az elszámolásainál szintén hasonló problémák merültek fel, nem teljesen ugyanazok, de lényegében igen. Ezért ebben a szerződésben nagyon szigorúan meghatároztuk azokat a feltételeket, amelyek alapján el kell számolni. Ezért már az első, szintén közbeszerzés, nem közbeszerzés ügynél jelentős visszafizetési kötelezettséget állapítottunk meg mintegy 16 millió forintban, amiből az alap befizetése meg is történt, a kamatoké - ilyenkor a jegybanki alapkamat duplájával kell visszafizetni - még nem.
De ezeken kívül is, az én szakmai ellenőrzésemnek, az én belső ellenőrzésemnek is vannak komoly problémái az egyesület elszámolásával. Így a tanulmányok egy részét, amit erre a célra megrendeltek, szakmailag elfogadhatatlannak tartjuk. Nem tartjuk megfelelőnek a kommunikációs eszközök megvalósítását, a megyei irodák működését, néhány megyei és helyi rendezvényt, a honlap irreális költségeit és a menedzsment költségeit sem. Ezért mindösszesen a mi belső vizsgálatunk jelentős visszafizetést, 349 millió forint visszafizetését állapította meg. A befejezett vizsgálat alapján felszólítottuk az egyesületet, hogy tegyen észrevételt a megállapításainkra. Ez december első napjaiban megérkezett hozzánk. Itt még egy egyesítés, egy egyeztető tárgyalás lesz, és azután állapítjuk meg a végleges kifizetést.
Azt azért szeretném elmondani, hogy nem egyedi esetről van szó, különösen a szakmai társadalmi szervezetek esetében. Nagyon lazán kezelik az egyesületek a tőlünk kapott pénzeket és ezeket a visszafizetéseket. Egyet szeretnék kronológiailag ismertetni önökkel, és ugyanez az eljárásrend minden más esetben, mert senkivel nem teszünk kivételt.
Van egy olyan egyesület, a Gyümölcspálinka-főzők Egyesületének országos elnöksége, amely szintén nem tud egy régi, felvett összeggel elszámolni, ezért csak kronológiai sorrendben szeretném ismertetni, hogy milyen lépéseket tettünk, és ugyanezt tesszük minden más esetben is. Itt az alapösszeg 750 ezer forint volt, január 15-éig, 2006-ban, már el kellett volna számolni, ez nem történt meg. A minisztérium július 19-én jogerős fizetési meghagyást bocsátott ki, a pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással próbálta behajtani. A jogi főosztály bírósági végrehajtás iránti kérelmet nyújtott be a Szerencsi Városi Bírósághoz, a bíróság elrendelte a szövetséggel szembeni bírósági végrehajtást, ezen kívül szóbeli egyeztetések történtek. Végül a bírósági végrehajtó a 2008. december 12-én kelt levelében arról tájékoztatta a jogi főosztályt, hogy az adós szövetségnek lefoglalható ingó-, ingatlanvagyona, illetve bankszámláján fedezetül szolgáló pénze nincs, a szervezet székhelyén, amelynek környezete elhanyagolt, és ahol nem tartózkodik senki, egy üzemen kívüli szeszfőzde található. A végrehajtó további, a szövetség vagyonának felkutatására irányuló megkeresést bocsátott ki, a tartozás összege december 9-én 1 millió 175 ezer forint. A szövetség, annak ellenére, hogy nem fizette vissza számunkra a kötelező pénzt, azért a 2009. évben ismét jelentkezett egy 5 millió forintos támogatásra, amit természetesen kénytelen voltam elutasítani, mivel az előzővel nem számolt el.
Ezt csak azért ismertettem, mert mi mindenkivel szemben egyformán járunk el. Két-három éve tart ez az ügy, számtalanszor megtehettük volna, hogy nyilatkozunk, vagy a nyilvánosságra hozzuk, de mivel ennek a szövetségnek az elnök úr az elnöke (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.), ezért ezt nem tettük meg idáig... (Közbeszólás a fideszes képviselők soraiból: Nem tudtuk, miért mondod ezt el!) ...ezért ezt nem tettük meg idáig, és idáig sem tettük volna meg, ha nem olyan elfogultan és nem úgy nyilatkoznak. Én azt gondolom, hogy a törvények és a jogok mindenkire egyformán vonatkoznak, és az próbáljon ilyen ügyekben megnyilvánulni, aki tiszta, és mindenét rendezte az elmúlt időszakban. (Közbeszólások.)
Ugyanez az eljárás lesz egyébként a másik esetekben is, hiszen először végig kell járnunk a bíróságot, a végrehajtót, minden egyes esetben így járunk el, és ez lesz a megoldása ezeknek a kérdéseknek.
2009-ről utolsó mondatként azt szeretném elmondani, hogy az öt év legnehezebb gazdasági éve volt mindezek ellenére, mert katasztrofális időjárási körülmények voltak az áprilisi-májusi időszakban, aztán később az almáknál volt a jég, a harmadik pedig az a pénzügyi válság, ami körülvesz bennünket, és az ebből való kilábalás sem egyszerű.
Negyedszer: a kormányzati lehetőségek a támogatás oldaláról jól érezhetően szűkültek, többek között az SPS-re való áttérést is ezért szorgalmaztam, mert akkor a bázisév támogatásai beépülhettek volna az EU-s támogatások közé, és gyakorlatilag nem kellene a szűkülő magyar költségvetésből megoldani ezeket a problémákat. De ez nem rajtam múlik. Soha nem bíráltam az Alkotmánybíróságot, hiszen az egy olyan szerv, amelynek önálló gondolkodása, önálló programja van. Egyet szoktam elmondani: hogy ha a köztársasági elnök sürgősséggel átküld valamit véleményezésre, azt egy év alatt azért illene valamilyen módon véleményezni, hogy igen vagy nem, nem lehet bizonytalanságban tartani az agrártermelőket.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen a beszámolót, miniszter úr. Az egyharmad idő elment a három óra hosszából.
Az ülés vezetését Jakab Istvánnak adom át, hozzá szeretnék szólni.
(Az elnöklést Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Font Sándornak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A miniszter úr közvetlen volt, személyeskedő; én is megpróbálok majd hasonlóan az elkövetkezendő időszakban néhány tényadattal rávilágítani az ön működésére. De engedje meg, hogy előtte néhány mondatban a Gyümölcspálinka-főzők Országos Szövetségének az ügyletére térjek ki!
Ennek az elnöke vagyok, a főtitkára Császár Antal, minden jogkörrel Császár Antal van megbízva, az a Császár Antal, aki a Fidesz-frakciót elhagyja jelenleg független képviselő, de egyben miniszterelnöki kormányfőmegbízott. Ön adott neki irodát, ott van az irodája az ön minisztériumában, miniszter úr, ő az egyedüli független képviselő, aki megszavazta most, november 30-én önöknek a jövő évi költségvetést. Ha bármilyen kérdése van, nagyon szépen kérem... Önök, úgy látszik, kormányon belül kellene hogy találkozzanak egy kormány-főtanácsadóval, egy miniszterelnöki megbízottal, akinek ön ad jelen pillanatban is irodai munkakörülményi helyet a minisztériumban, tessék már megkérdezni tőle, hogy mi történt ott! Én megkérdeztem. Jelenleg is ő jár el az APEH-hoz és minden más, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hatósághoz. Álláspontom szerint egyébként, és az ő álláspontja szerint is, minden rendben van ebben az ügyben is, bármit is állít most itt a miniszter úr. De nagyon szépen kérem, hogy mivel teljes jogkörrel Császár Antal van megbízva ezzel a kérdéssel, őhozzá legyen szíves fordulni, ha eddig még ezt nem sikerült megtenni, megadom a mobilszámát is.
Nézzük a mezőgazdasági...
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Egy baj van, elnök úr: a kérelmet ön írta alá...
FONT SÁNDOR (Fidesz): ...Nézzük a mezőgazdasági...
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: ..., ami most hozzánk érkezett, úgyhogy a teljes jogkör egy kicsit...
FONT SÁNDOR (Fidesz): ...Nézzük a mezőgazdasági helyzetet!
ELNÖK: Azonnal megadom a szót, miniszter úr, azonnal, csak megvárjuk az elnök urat.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Nézzük a mezőgazdasági helyzetet! Miniszter úr, ön valószínűleg más szemüvegen keresztül látta az elmúlt öt évet. Hogy összefoglalólag nézhessük, körülbelül a következő, jelenleg kialakult helyzetet tudom mondani. A mezőgazdasági minisztériumot, az FVM-et ön gyakorlatilag kiszervezte maga alól. Létrehozott egy MgSZH-t, egy MVH-t, a Nemzeti Földalapot mint legnagyobb vagyont átnyomta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársasághoz, azóta már, úgy látjuk, az a személy, aki az ön legkedvesebb beosztottja volt, Benedek Fülöp, az elsőfokú ítélet alapján, úgy tűnik, fél lábbal a börtönben van. Szétszervezte maga alól a teljes mezőgazdasági minisztériumi oktatásrendszert, a felsőoktatás rendszerét, a kutatóintézeteket áttolta, kiszervezte önmaga alól, áttolta intézményekhez. Jelenleg a kutatóintézetek törzsültetvény-bázisait haszonlesők és nagyberuházók próbálják megszerezni. A teljes laborhálózatot kiszervezte az SGS Hungáriához, amely egy multinacionális külföldi cég. Gyakorlatilag semmi nem maradt a kezünkben. A genetikai alapjainkat több soron megpróbálta tönkretenni, időnként a mezőgazdasági munkacsoport, a bizottság, illetve a parlament megpróbálta költségvetési szinten ezt valamilyen szinten megmenteni. Szaporítóanyagunk például gyakorlatilag nincsen már. Az egész folyamatban 2005 óta egy primitív alapanyag-termesztésre süllyesztették le az országot. Miniszter úr, úgy tűnik, hogy erre a helyzetre József Attila Reménytelenül című versét tudnám leginkább az állapot jellemzésére idézni, így szól: "A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog...". Valahogy így van most, miniszter úr, úgy látom, az önmaga által szétszervezett egész mezőgazdasággal és az egész minisztériummal.
Gondolataimban többször szeretnék majd visszatérni arra a kérdésre, hogy, miniszter úr, mondjon egy olyan mezőgazdasági termelőágazatot, amelyet a mostani helyzet alapján szívesen ajánlana egy induló, fiatal vállalkozásnak. Melyik lenne ez? Szántóföldi növénytermesztés? Zöldség-gyümölcs? Állattenyésztés? Minek szabadna ma nekikezdeni? Mi az, amire azt mondhatjuk, hogy ez igen, ez egy perspektivikus, ez egy nyereséges dolog, úgy tűnik, hogy ennek van jövőre. Tud-e egyáltalán ilyet mondani ön, miniszter úr, amit tiszta szívvel tudna ajánlani a jelenlegi adatok alapján?
De nézzük, hogy mi is történt itt az elmúlt időszakban! Az európai uniós országok közül... (Zaj.)
ELNÖK: Egy pillanat, elnök úr. Képviselőtársaim, kérem, hogy ha lehet, akkor ne itt benn folytassuk a konzultációkat. Köszönöm. Parancsoljon, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): ...egyedüliként 2007-től kezdve nálunk nem fizetik ki azt a kiegészítő támogatást, amelyet az uniós szerződés megenged. Mennyi is ez? A 2007., a 2008. és a 2009. évben 25 milliárd forinttal kevesebbet fizetnek ki top-upra, ez már 75 milliárd. És most, a 2010-es költségvetési tervezetben elfogadták, hogy további 33 milliárd forinttal csökkentik ezt, azaz most már 58 milliárd forinttal fog kevesebbet kapni a magyar mezőgazdaság mindahhoz az összeghez képest, amit az Unió megengedne. Ugyanakkor az Agrárgazdasági Kutatóintézet jelentése bemutatja, hogy egy egységnyi mezőgazdasági termék 15-30 százalékkal drágább a magasabb adóterhelése miatt, mint a velünk konkuráló országoké. Miniszter úr, egy kérdésre legyen szíves válaszolni! Egy egységnyi mezőgazdasági termék 15-30 százalékkal drágább Magyarországon a magas élőmunka- és adóterhelés miatt, ugyanakkor nem fizetnek ki most már 58 milliárd forintot ahhoz képest, amit a konkurenseink kifizetnek. Ön szerint akkor ez egy felzárkózás, ön szerint akkor lehetséges az, hogy a velünk konkuráló országok mezőgazdasági termékeivel egyáltalán versenyképesek lehetünk? Nem, ennek egyenes következménye, hogy egyes élelmiszerekből - képzeljék el! - Magyarország élelmiszerimportőr lett, idáig tetszettek lesüllyeszteni 2004-től ezt az országot. Lengyelország, Szlovákia folyamatos exporttöbblettel rendelkezik Magyarországgal szemben.
És akkor az állattenyésztés. Már majdnem hősként tetszett viselkedni, miniszter úr, ahogy figyelmet a küzdelmét az Európai Unióval. De azért nézzük meg, hogy 2005-től kezdve mi is történt csak a legfőbb, a legismertebb állatállományok tekintetében! Szarvasmarha: 2005-ben 708 ezer, 2008 év végére 701 ezerre süllyed le; sertés 3 853 ezerről 3 383 ezerre csökken, mintegy ötszázezres a veszteség ezen időszak alatt, amióta ön a miniszter; juh: 1 405 ezerből 1 236 ezer lett; tyúkfélék: 31 902 ezer helyett 31 165 ezer. Tud ön olyan állatállományt mondani, amely növekedett? Na ne valami haszonállat papagájra vagy ilyesmire, díszállatra tessék majd utalni, legyen szíves a magyar mezőgazdaságot meghatározó állatokra utalni majd esetleg!
Aztán a kulcskérdés: a föld. Miniszter úr, ön azt mondta, hogy nem szeretne portásnak elmenni ebbe a minisztériumba. Szerintem a József Attila-vers tökéletesen idézi: ön portás lett. A legsúlyosabb, legégetőbb kérdésünket, a földet kiszervezte önmaga alól, áttolta - Benedek Fülöppel együtt - a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársasághoz. Ismert események: Bábolna, Kerteskő, Sukoró, Pákozd. Egyetlenegyre ráhatása többé nem volt, pedig ön azt mondta, hogy nincs itt baj, el lehet fogadni ezt az új szervezeti egységet is, mindenben vétójogunk lesz majd, önnek mint miniszternek; de nem, itt mindig volt egy erősebb miniszter, Veres János, és a csapata, amely az egész MNV Zrt.-t irányította, és láthatólag most már a bűnüldöző szervek is azt mondják, már nemcsak az ellenzék, hanem a bűnüldöző szervek is azt mondják, hogy törvénytelenség történt. A folyamatokat mindenki ismeri, erről szól a sajtó.
De önök előtte, még amikor az ön felügyelete alatt volt a Nemzeti Földalap, kitaláltak egy állami termőföld-értékesítési formát, bocsánat, az értékesítési egység fogalmát. Kérem szépen, nevezze meg azt a jogszabályi felhatalmazást, amely ön szerint az értékesítési egységet mint technikát bevezetni engedi. Jogszabályt kérek szépen ehhez megnevezni! Ilyen tudomásunk szerint nincs. ilyen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szerint nincs, ezt csak önök végzik. Valószínűleg meg kell kérdeznünk, hogy ezt az ön tudtával, az ön felhatalmazásával, netán segédletével találták-e ki, és így alkalmazták azt a törvénytelenséget, hogy ennek az értékesítési egységnek a bevezetésével, amikor összevonnak 10-20-30-40 helyrajzi számon, egyébként egymástól függetlenül létező területeket, de ezeket egyben értékesítik, olyan magas hektármennyiséget, amit egy magánszemély meg sem vásárolhatna, mert 300 hektár lehet elméletileg egy magánszemély tulajdona, de önöket ez nem zavarta, ezres nagyságrendű hektármennyiségű területeket is kiírtak százmilliós, milliárdos vásárlási értékért, amivel - nem kérdéses - a helyben lakó gazdálkodót abban a pillanatban elütötték attól a lehetőségtől, hogy a helyben lakással, őstermelői állapotával, a szomszéd jogán elővásárlási joggal élhessen, és önök nyilvánvalóan a tőkeérdeknek megfelelően, a tőkésbefektetőknek adták oda ezeket a területeket, amelyek aztán időnként eladták persze azokat a későbbiekben a helyben lakóknak.
Aztán itt van az osztatlan közös tulajdon kérdése. Miniszter úr, önök tudatosan nem helyezik tulajdonba a gazdákat, azokat a tulajdonosokat, akik az osztatlan közös tulajdon létezése miatt nem tudnak saját tulajdonukhoz hozzájutni. Ebben a MOSZ-nak, az ön kedvenc szervezetének, nagyon határozott az állásfoglalása: tiltakozott az ellen, hogy a mezőgazdasági minisztérium netán elkezdje az osztatlan közös tulajdonok szétírását. Igaza lett a MOSZ-nak, erősebb volt, mint ön, bár szerintem nem is kellett önnel vitatkozni, mert ebben a kérdésben láthatólag semmit nem tett. Úgy akarták, hogy aki már egyszer megszerezte az osztatlan közös tulajdonok művelési jogát, azok a nagyüzemi cégek, részvénytársaságok, kft.-k, amelyek hihetetlen mértékű pénzt tudnak lehívni ez után, miért adnák oda a tulajdonosnak? Az egyszer csak fogja magát, és majd elkezd gazdálkodni rajta, és netán nem lesz ezeknek a tőkésvállalkozásoknak bérleti területük, hogy azok után is béreljék azt.
Mi lett ennek a következménye? Az a téesz alapú tőkés nagyüzemi rendszer, amelyet önök gőzerővel kialakítottak, a következő eredményt hozta: sajnálatos módon Európában kizárólag csak Magyarországon létezik az a rendszer, amelyet egyetlenegy Unióból ideérkező ellenőr nem ért meg, több napig kell felkészíteni, hogy hogy léteznek ilyen több ezer hektáros rendszerek, amelyeknek még a bérleti rendszerét sem tisztázták ki, hiszen osztatlan közös tulajdonú földek alapján kerültek bérleti rendszerbe ezek a termőföldek.
A végeredmény a következő - ez egy 2007-es adat: mintegy 200 ezer regisztrált gazdálkodóról beszélünk, bár akkor, abban az időben már csak 190-185 ezer volt, most már ez 180 ezer alá süllyedt az önök hathatós tevékenysége következtében, és ennek az iszonyú nagy, 320 milliárd forintos támogatási összegnek, évenkénti összegről beszélek, a 60 százalékát 5500 nagyüzemi vállalkozás viszi el, a teljes összeg 60 százalékát 5500 nagyüzemi vállalkozás viszi el! Mint említettem, 320 milliárd forintról van szó. A maradék 40 százalékot kell felosztani a megmaradt 180 ezer gazdálkodónak. Tetszenek érteni? A megmaradt 40 százalékot kell elosztani a 180 ezer további gazdálkodónak. Vagy hogy beljebb lépjek még eggyel: a teljes összegnek a 32 százalékát már csak 930 cég viszi el. És ha még beljebb lépek: a támogatásoknak a 25 százalékát alig 400, valamivel több mint 400 cég viszi el. Tetszenek érteni? Az összes többin kell osztozkodnia a megmaradt 180 ezer gazdálkodónak. Ezt a rendszert tetszettek önök kialakítani ezzel a földértékesítési és támogatási gyakorlattal.
Aztán nézzük az egyik kulcskérdést, az MVH-t! Ne értsék félre, vagyunk olyan belső viszonyban, tudjuk, mi az MVH, de manapság a gazdálkodók ezt ÁVH-nak hívják - lehet, hogy kezdenek felfedezni közöttük valami párhuzamosságot. Mert az a gyakorlat, amit önök ott megvalósítottak, az törvénytelen. Miniszter úr, többször fordultam önhöz levélben, hogy hány nap alatt kell az MVH-nak a különböző fellebbezésekre válaszolnia. Először persze azt kérdeztem meg, hogy jogi értelemben hány nap alatt - ön jogszabályszerűen válaszolt, leírta, hogy 60, és egyes meghosszabbított esetekben 90 napon belül válaszolni kell. Igen, ez van a jogszabályban, erre voltam kíváncsi, de hogy ez bizonyítva legyen, ezért ön az írásbeli kérdésemre ezt is válaszolta. Aztán kénytelen voltam viszont azt is megkérdezni, hogy, tessék mondani, 335 nap után miért nem válaszolnak a konkrét, megnevezett kérdésre, amit elküldtem. Miniszter úr, ön azt válaszolta, hogy azért nem válaszolnak, mert sajnálatos módon azon a főosztályon, ahol a másodfokú jogorvoslatot kell elvégezni, kevesen vannak, és sajnálatos módon ön ezen nem fog tudni változtatni, azért, mert most éppen létszámstop van. Meg kell kérdeznem, hogy ne haragudjon, de ki a miniszter ebben a rendszerben? Ön azt válaszolja, hogy igen, törvénytelen minden az MVH-ban, és nem is fogja betartani a törvényeket ez az MVH. Tessék mondani, ilyenkor a miniszternek nem kellene vennie a kalapját, amikor azt mondja, hogy többet ezt a rendszert én nem tudom felügyelni, mert úgy néz ki, hogy valami más erők ezt nekem nem engedik meg a későbbiekben.
Aztán nézzük meg, hogy az ön által sikeresnek ítélt pályáztatás, illetve az Uniótól való támogatási rendszernek kik is a nyertesei! Ennek van egy hivatalos honlapja, amely azzal foglalkozik, hogy az európai uniós pályázatokat, a farm subsidieseket vajon kik és milyen mértékben igénylik le. Ezt minden évben meg lehet nézni, én most a 2007-es adatot ismertetem, csak úgy érdekességképpen, hogy a KAP-rendszeren belül vajon Magyarországon kik voltak a legnagyobb pénzlehívók sorrendben. A legnagyobb pénzt, összeget ebben a támogatási rendszerben - mondom, a mezőgazdaság- és vidékfejlesztés támogatásáról beszélek - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Equal irányító hatósága hívja le. A második helyen a földművelésügyi minisztérium AVOP irányító hatósága van. A harmadik helyen az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága van. A negyedik helyen a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség irányító hatósága van. Az ötödik helyen az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Közhasznú Társasága van. De jó lenne tudni, hogy kik ezek! A hatodik helyen a Magyar Államkincstár van. A hetedik helyen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, a nyolcadik helyen az Egészségügyi Minisztériumnak szintén egy projektigazgatósága van. Eddig ugye még nem tetszettek hallani mezőgazdasági vállalkozót, aki a KAP-rendszeren belül nagy összegű támogatást kapott volna? Mert ezek kapták a legnagyobbakat, csökkenő sorrendben mondom a támogatási mértéket. És a kilencedik helyen - valami hiba történhetett - kérem szépen már egy agrárcég van, nem egy kicsi, a Tedej Agrártermelő, Szolgáltató Rt., amely a kilencedik abban a sorban, hogy ki kapta a legnagyobb pénzösszeget. A tizedik helyen az Egészségügyi Stratégiai Kutató-fejlesztő Intézet projektigazgatósága, a tizenegyedik helyen a Pápai Hús Rt. van - na végre, az első tizenegybe már két cég is befért! A tizenkettedik helyen... (Herbály Imre: Az elnök úr lassan az egyhatod részét elhasználja az időnek!) Nem ön vezeti az ülést, nem ön vezeti az ülést. (Herbály Imre: De már az egyhatod részét elhasználod az időnek!) Nem ön vezeti az ülést. Nem ön vezeti az ülést!
ELNÖK: Megkérem az alelnök urat, hogy amíg... (Herbály Imre: Én meg téged!)
FONT SÁNDOR (Fidesz): A tizenkettedik helyen - és akkor itt álljunk meg egy szóra! - a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesület van. Zseniális! Igen, ez az az egyesület, miniszter úr, amelyet ön megpróbált megvédeni, már egy picit magyarázkodott is, hogy hogyan, milyen szigorúan járnak el vele szemben. De tessék mondani, csak azért, mert felfedeztük ezt? Azért, mert az ügyészséghez fordultam? Azért, mert azt mondtuk, hogy az képtelenség, hogy egy egyesület, egy civil egyesület, amelynek a teljes felső vezetése jelenleg is aktív MSZP-s, polgármestertől kezdve megyei szervezeti vezető helyettese, helyi szervezeti vezető helyettese, így alakítanak meg egy egyesületet, amely egyesület először 800 millió forinthoz, majd pedig 500 millió forint közvetlen támogatáshoz jut, és utána a 800 millió forintos támogatásról a KEHI azt mondja, hogy a kezdetektől fogva, tehát az önök pályázati kiírásától kezdve a szerződéskötésig, a felhasználási jogcímekig, a felhasználásról benyújtott számlákig, az elszámolásig minden törvénytelen. Ezt állítja a KEHI. Ön ezt vitatja, rendben van, de a KEHI mégis csak kitalálta ezt valamiért, és úgy érzi, hogy itt valami nagyon nagy gazemberség történt. Azt mondja, hogy azonnal fizessük vissza a pénzt, ezt az itt megemlített 570 millió forintot, amit az Uniótól hívtak le, mert magyar részről is mellétettünk elég rendesen. Ja, ennek az egyesületnek egyetlenegy pályázatához nem kellett lennie önrészének, csak úgy megemlítem. És az 500 millió forintot, amit önök, Gőgös Zoltán segédletével, 2008 decemberében, pont egy évvel ezelőtt utaltak ki neki, minden önrész nélkül, 22 nap alatt, a kérelmező elnök asszony - a kazári MSZP-s polgármester ekkor az egyesület elnöke - beérkező kérésére 22 nap után átutalják a pénzt a számlára, de mivel önöknek nem volt pénz a számlájukon a minisztériumban, ezért kormányzati döntéssel - kormányzati döntés kellett! - az egyensúlyi tartalékból kellett gyorsan kihúzni a költségvetésből pénzt, és így juttatni el azt ehhez az egyesülethez.
Na hát, ahogy halljuk, ennek a vizsgálata is zajlik, mert folyamatosan bombáztam a miniszter urat, hogy vajon mi történik itt. 1,3 milliárd forintot tetszettek adni egy MSZP-s egyesületnek vidékfejlesztés jogcímén. Azért ez felháborító, ha meg tudjuk, hogy közben a gazdálkodók, a vállalkozók, akik szeretnének pályázni, önrészletétellel, előre, saját erőből végrehajtott beruházással, majd bankoktól, hitellel és mindennel, majd utólagos finanszírozással... Tudom, most a válság alatt önök létrehoztak egy előlegkifizetési rendszert, nem kicsi terheléssel fizetik ki önök előre, tehát ára van az előre való fizetésnek, de ez mellékes. Magyar vállalkozó ilyen kedvezménnyel, mint a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesület, soha forráshoz nem jutott. 1,3 milliárd forintot füstöltek el az önök kedves barátai, és ön azt mondja, hogy különösebben nincs itt nagyobb baj ezzel.
Aztán ott van az ön személyes részvétele az uniós reformokban. Három dolgot említek meg. Cukorreform. Az ön hozzájárulásának a következtében Magyarországon gyakorlatilag megszüntetik a cukorrépa-termelést, Közép-Európa legmodernebb üzemét beton szintig bontják le, szinte tényleg sóval hintik be, és felszámolják, aki volt ott, megnézheti - Kabáról beszélek. Ezek a cukorrépa-termelők hirtelen átállnak gabonatermelőnek, még nagyobb konkurenciát okozva az amúgy is nagy bajban lévő gabonaágazatnak. Az állatállomány úgy csökken, ahogy mondtam, nincs a gabonát első fokon értékesítő, feldolgozó rész, ez az állatállomány, és ezzel gyakorlatilag, mint említettem, primitív alapanyag-termelők szintjére süllyedünk le, a magyar export legnagyobb részét ezen primitív alapanyagok adják, nem a feldolgozott élelmiszerek, ebből import a legnagyobb részünk, ezt mindjárt tegyük is hozzá!
A második nagy reform, amihez ön a nevét adta, a borreform, a szőlő-bor reform. Mi is történt? Az az idei 25-40 forintos szőlőfelvásárlási ár, igen, az a reformnak az egyenes következménye, amihez ön a nevét adta. Természetesen mi a következménye? Hogy mindenki ki akarja vágni a szőlőjét. Óriási baj lenne. A teljes borágazat padlón van. A hatóság szeme láttára folynak a korrupt üzletek. Senkit nem zavar, hogy a magyar borforgalmazás mintegy 40 százaléka számla nélkül folyik. Az Olaszországból feladott importbor még számlával indul el, és amikor Magyarországra beérkezik, a fele eltűnik, számla nélkül érkezik. Az exportnak minősített, Szlovákiába és Romániába exportált bormennyiség nem hagyja el az országot, itthon marad, számla nélkül kerül forgalomba. Ez persze egyenes következménye lett ennek a borreformnak, egyenes következménye a 25-40 forintos szőlőár. És ezek után önök... Júniusban írok a miniszter úrnak, hogy azonnal indítsák meg az óborlepárlást, nagy baj lesz. A miniszter úr elutasítja. Augusztusban még egyszer írok. Ekkor már a miniszter úr is azt mondja, hogy tényleg baj lesz. És mit tesznek? Ennek az évszázadnak a legjobb minőségű borai teremtek meg az idén, és új borra írják ki a lepárlást. Ilyet ember még nem látott. A létező legnagyobb szakmai hiba, amit el lehetett követni, a létező legnagyobb. Borlepárlás, kérem szépen, szüretidőszakban és az új borra. Ha lehet még a hamisításra gerjeszteni valakiket, akkor persze megvan ennek az alkalma, lehet. Az óbor persze, ami már egy éve nem kelt el, az bennmaradt, azzal nincs gond. És most utólag, kapkodva, a szakmai szervezetek ordibálására, természetesen szóban, bemondják, hogy ha nem telik ki a 100 ezer hektós újbor-lepárlási készlet, akkor valószínűleg az óbort is meg kell hirdetni. Önök fordítva ülnek a lovon.
Én értem, miniszter úr, ön szántóföldi növénytermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkozott, sajnos a kertészet önnek teljesen idegen. Önt idegenül nézték, idegen is maradt ezen a területen. A létező legsúlyosabb szakmai hibákat követte el. 25-40 forintos szőlőfelvásárlási árnál a meghirdetett pályázatban 65-75 forintért lehet a felvásárló nagyüzemi cégeknek majd beszállítani a lepárlandó bort, 25-40 forintos szőlőfelvásárlási árnál 40-50 forintért elő lehet állítani egy liter bort. Iszonyú jó üzlet ám az 50 forintos bort bevinni, és 65-75 forintért lepároltatni, ez iszonyú jó üzlet. 15 ezer hektót is be lehet vinni egy cégnek, 15 ezer hektót. A szőlőtermelő ebből a támogatásból természetesen semmit nem fog kapni, mert ezek a felvásárló cégek azt le fogják nyúlni. Önök nyitották meg a rendeletet ilyen szinten, ne is csodálkozzunk rajta!
SPS. Változatlanul azt állítjuk, hogy az egyik legzseniálisabb gazemberség, amit az SPS-en belül kitaláltak. Ilyen rendszer Európában nincs, ilyen modell Európában nincs. A miniszter úr arra hivatkozik, hogy a régi tagországok mind ezt használják. Igen, nekik kötelező volt, más kifizetési rendszert használtak. Ja, és hogy az új tagországok közül kettő belépett? De melyek is? Málta és Szlovénia - két nagyon erős mezőgazdasági országról beszélünk, tudjuk. Tudja, miért léptek be, miniszter úr? Ön tudja, csak ezt sosem mondja el. Azért, mert amikor 2004-ben ők csatlakoztak, ők a régi tagországok kifizető rendszeréhez csatlakoztak, és a szabály az, hogy aki belépéskor a régi tagországok kifizetési rendszeréhez csatlakozott, annak kötelező volt 2007. január 1-jén átlépni az SPS-be. De akkor nézzük, hogy volt-e olyan bolond ország, amely önként be akarta vezetni az SPS-t! Rajtuk kívül volt-e olyan? Nincs, egyetlenegy sem. Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Románia, Bulgária tiltakozik, azt mondja, hogy ilyen bolondságot nem láttak, hogy elválasszák a termeléstől a támogatást? Hogy az kapja a támogatást, aki már nem is termel? Miniszter úr, tudja ön, hogy ma hány millió forintot... Ön mellett ül a főigazgató úr, meg tudja mondani; számoljon be majd, legyen szíves, hány volt állattartó van, aki megszerezte a bázist, szarvasmarhánál, más nincs neki állata, bejelentett egy hektár termőföldet, és kapja a támogatást az önök rendelete alapján. Nincs már élő állata, de megszerezte 2006-os bázison az élőállat-támogatási jogosultságot. Ezt a rendszert hozták önök létre, szerencsére csak a top-upra, merthogy a SAPS-ra nézve sikerült megállítani, remélem, örökre. Mert amit most önök most be akarnak vezetni, tudjuk, hogy 2013-ban ez a kifizetési rendszer lejár, és teljesen új fog következni, miniszter úr. Ezt ön pontosan tudja, ha meg nem, akkor nagyon nagy a baj.
Sajnálom, hogy nem volt ott Domonyvölgyben, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat által szervezett KAP-megújítási programról való vitán, akkor tudhatná - Gőgös Zoltán ott volt, jó lenne esetleg a tartalmi részéről beszélgetni. Netán két évre érdemes bevezetni ezt az önök által erőltetett SPS-rendszert? Miért? Egy ok miatt: azért, hogy az a 350-400 nagyüzemi tőkés vállalkozás, amely Magyarországon 3 millió hektárt bérel, örök időkre megszerezze más tulajdona után, az e föld után járó támogatási jogosultságot. Nem kicsi pénz: 450 milliárd forint jutna mintegy 350-400 nagyüzemi vállalkozásnak. A rendszer lényege erről szól, ezért fordultunk az Alkotmánybírósághoz, valószínű, hogy a köztársasági elnök úr is ezért fordult az Alkotmánybírósághoz. Tehát nem szeretnénk egy ilyen rendszert, bármekkora sikernek próbálja is ön ezt feltüntetni. Én értem azt a lobbierőt, amely az ön kezét fogja, de sajnos most már túl erős ez a szorítás, miniszter úr, ez a portás szerepkör, amiből ön menekülni akart, mégis ide tetszett lesüllyedni.
És akkor a végén két kérdés. Mi van az AKG-val, az agrár-környezetgazdálkodási programmal? Hol tartanak a kifizetések a lezárt, 2004-2009-es programban? És mi van az újjal, miniszter úr? Hol tartunk most, amikor már régen a megnevezett nyerteseket kellene értesíteni, hogy készüljenek fel, végezzék azt a munkát, ami az AKG-ból következik. Nem tudunk róla semmit sem. Megint a szántóföldisek viszik el az egészet? Hogy lesz ebből AKG, miniszter úr? Önök az SPS-ből ki akarják zárni a szőlő-, gyümölcstermelőket, azért, hogy majd lépjenek be az AKG-ba. Bele tudnak majd lépni? Mi van a géptámogatással?
Mi van azzal a visszafizetéssel, amiről most már a sajtóból tudunk? Egy éve nyáron, 2008 nyarán ön itt ült, ugyanebben a környezetben, ugyanezekkel a segítőkkel, és azt mondta, hogy az Unió félreértette a magyarországi kifizető rendszert, nem lesz büntetés. Mennyi lett az első kanyarban? 3,5 milliárd forint. Ja persze, most be akarják hajtani a gazdálkodókon, felülvizsgálati eljárást indítottak ellenük, most próbálják visszaszedni a pénzt, azt, amit önök elrontottak egy téves blokkdiagram kiadása alapján. De ön akkor itt azt állította... Zárt ülést rendeltek el tévesen, én azt feloldottam, annak az ülésnek az anyagát, mindenki hozzáférhet, amelyben el akarták titkolni, hogy mi az igazi oka ennek a büntetésnek. Önök azt mondták akkor, hogy nem lesz büntetés, és mennek az Európai Bírósághoz, ha kell, itt vállvetve küzdünk azért, mert félreértett az Unió. Valahogy nem értette félre az Unió, megbüntették Magyarországot, visszafizetésre kötelezték. És utána jön most a géptámogatásra, ha jól értem, a túlzott támogatási mértékre a büntetés. Ha erről is lenne szíves néhány szót szólni!
És még egyszer azt kérem: mondjon már egy olyan mezőgazdasági ágazatot, amelyet ma Magyarországon szívesen ajánlana egy gazdálkodónak, hogy ezt tessék csinálni, mert ebből ön meg fog élni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót, és visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Szeretném önökkel is közölni, hogy most Gráf József miniszter meghallgatása van, nem pedig Font Sándor meghallgatása, aki szerintem rendkívül udvariatlanul viselkedett, és megsértette a szokásjogot, csak azért, hogy a tévében szerepelhessen, mert valószínű, hogy a továbbiakban már nem ér rá a televízió. (Paizs József: Hozta a formáját!) Miért mondom azt, hogy megsértette a szokásjogot? Azért, mert egy testületi ülés általában nem a levezető elnök hozzászólásával kezdődik, hanem azzal, hogy a levezető elnök lehetőséget ad a tagoknak kérdések feltételére. Úgyhogy én azt gondolom, hogy a meghallgatottat arra figyelmeztetni, hogy már egy órája beszél, az idő egyharmad részét, és ő az egyhatod részét kibeszéli, és közben sérteget, faragatlanul jelzőkkel illeti egyrészt a meghallgatottat, másrészt... Ja, de hát lehet, hogy már a kampányt folytatja az elnök úr. Köszönöm szépen a szót. (Paizs József: Ezt csinálta négy évig!)
ELNÖK: Igen, "A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog" változatlanul. (Paizs József: Olvasod?! - Járvás István jelzésére:) Járvás Istvánnak adok szót. (Paizs József: Látom, olvasod! - Közbeszólásra:) Járvás Istvánnak adok szót, mert az alelnök úr megszólalt, utána az ellenzéknek kell hogy szót adjak.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt bizottsági Tagok! Egyetlenegy rövid kérdésem lenne. Amikor elindult az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, kiadtak egy brosúrát, egy összefoglalót, amelynek a 9. oldalán az a forma van meghirdetve, amelyben mezőgazdasági telepek energia- és vízellátását is meg kívánjuk oldani e program keretén belül. Van egy olyan gazdálkodói kör, több telep tulajdonosai, külön-külön tulajdonosok, akik szeretnének ebben a programban részt venni. El is készítették az erre vonatkozó vízjogi engedélyes tervüket, már a múlt évben megkapták. Szerettek volna pályázni, de még nem találták meg a pályázati lehetőséget, bár egy olyan munkaanyagot sikerült begyűjtenem, amely a miniszteri álláspontot még nem tükrözi a mezőgazdasági üzemek víz- és energiaellátására vonatkozóan.
Azt szeretném megkérdezni az ő nevükben, hogy lesz-e rá lehetőség, vagy körülbelül mikor lesz ez a pályázati forma kiírva? Tudom, hogy most ki van írva vonalas infrastruktúrára, de az útra van, ha jól tudom, nem pedig erre a másik kettőre. Ezt szeretném megtudni. Többen kérdezik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Zatykó János jelzésére:) Zatykó Jánosnak adok szót.
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Miniszter Úr! Úgy érzem, hogy a meghallgatási időszak egyharmad részében az ön beszámolója korrekt, kerek és érthető volt. Úgy ítélem meg, hogy amit itt az elmúlt három-négy megszólalás alkalmával kapott... Ön már elég hosszú ideje itt van a politikában, '94 óta szerepel itt. Arra kérem önt, hogy az egyes hozzászólásokat úgy ítélje meg, hogy a stílus maga az ember.
Én mint polgármester, de egykor agrárszakember voltam, az agráriummal is sokat foglalkozom, és hasonló üléseken szoktam részt venni. Az ilyen üléseken úgy szoktam kifejezni magam, amikor ilyen elfogadhatatlan, otromba támadásnak vagyok kitéve, azt szoktak mondani, hogy én nem vagyok hajlandó szellemi csatát vívni fegyvertelen emberekkel. Kérem, miniszter úr, ön is így álljon hozzá a mai meghallgatásához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán József képviselő úrnak adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a tájékoztatót, miniszter úr. Néhány kérdéssel, illetve felvetéssel ha szabadna kiegészítenem az eddig elhangzottakat, illetve reagálnék néhány dologra, amelyeket a miniszter úr volt szíves megemlíteni.
Célratörően, a földdel kezdve egy konkrét kérdésem lenne. Látjuk azt a folyamatot, hogy le nem járt szerződéseket, földbérleti szerződéseket felbontanak, 4-5 év hátralévő bérleti szerződési idővel, és megkötik 20 évre a földbérleti szerződéseket. Ez különösen akkor érdekes kép, hogyha tudjuk, hogy az állami földek 80 százalékát 180 tőkéstársaság bérli. Legyen kedves valami érthető magyarázatot adni arra, hogy miért bontják fel a szerződéseket, le nem járt, 4-5 éves futamidejű szerződéseket, és miért kötik meg előre ezeket a szerződéseket.
A foglalkoztatásról elég keveset hallottunk, pedig én úgy érzem, hogy az agráriumnak, az agrár- és vidékpolitikának egyre inkább a homlokterébe kerül a foglalkoztatási probléma. Látjuk, hogy a bérmunkásréteg fokozatosan csökken, ami természetes, merthogy a tőkéstársaságok bérmunkásokat alkalmaznak. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy sokkal nagyobb a foglalkoztatási kapacitása a magángazdaságnak, ezt végre a 2008-as agrárjelentésben az acquis táblázatából világosan látjuk. Miközben a föld felét ezek a tőkéstársaságok művelik, azonközben 108 ezer fő bérmunkást foglalkoztat ez a kör, és a föld másik felén - több százezer egységről beszélünk, az elnök úr említette -, 340 ezer fő az átszámított foglalkoztatási kapacitás. Hogy értékeli ezt, miniszter úr? Jó-e vajon az az irány, hogy ennek ellenére a tőkéstársasági, nagyüzemi irányba költjük el a forrásainkat és a támogatásainkat is?
Az ÚMVP-vel kapcsolatban néhány megjegyzés, kérdés. Várható, hogy 2013-tól, ha egyáltalán megmarad az első pillér, a direkt támogatások rendszere, egy közepes becslés szerint 50 százalékra felmehet a második pillér aránya, tehát a vidékfejlesztési intézkedések aránya. Ehhez képest azt látjuk, hogy a forrásoknak az elköltése - és ez egy többfunkciós mezőgazdaságot, színes mezőgazdaságot jelent, minőségi termelést jelent, a családi gazdálkodás megerősítését jelenti, és azok összefogása révén a piaci versenyképesség növelését jelenti, ha az agrárrészre vonatkoztatjuk, de egyébként a helyi közösségek megerősítését, a helyi gazdaság több lábra állítását, a helyi kezdeményezéseket jelenti ez az újfajta agrár- és vidékpolitika. Ehhez képest ha megnézzük a lekötött, illetve kifizetett pénzeket, hogy milyen jogcímeket vettek elő, és mely jogcímek azok, amelyek vagy meghirdetődnek, vagy nem, úgy látom, hogy most 28 jogcímet fognak még az elkövetkező időben a terveik szerint meghirdetni. De mik azok, amikre elment a pénz?
2007 és 2008 között 516 milliárd forint lekötött összegről tudunk, ez a teljes forrás 40 százaléka körüli összeg. Ebből kifizetésre került 182 milliárd forint, tehát a teljes összeg 13 százaléka. Ebből az I. tengely - hogy az arányokat érzékeltessem - lekötött 412 milliárd forint az 516-ból; négy tengelye van ennek a vidékfejlesztési tervnek. Ebből kifizetett 140 milliárd forint, tehát a 182-ből 140 milliárd forint I. tengelyes kifizetés. És az aránytalanság továbbmegy, a tengelyen belül ugyanis van jó néhány olyan intézkedés, amely fontos lenne a vidék számára, de, kérem szépen, az 1.2. fizikai tőke intézkedés csoportban, tehát a beruházás, az infrastruktúrafejlesztés, a vas és betonba öntés, így mondom talán: a pénzek vas és betonba öntése mentén 400 milliárd forint a lekötött, az összes 516-ból a teljes vidékfejlesztésre lekötött 400 milliárd, a 80 százaléka az összes lekötött forrásnak itt, ezen az egy... három-négy intézkedésen került lekötésre, és ebből kifizetett 125. Tehát három-négy intézkedés, a 182 milliárd forint összes kifizetésből 125 milliárd ezekre az intézkedésekre ment. Láthatóan itt van az az érdekkör, amely - talán szabad így mondani, és ez nem lesz talán durva - nyilván szorítja a miniszter urat, hogy ezen az ágon, itt kell kifizetni mindent, mert vinniük kell a pénzt a többiek elől is. Az AVOP-nál ismert, a korábbi időszakból tudjuk, hogy négyezer-egynéhány száz szerződés mentén vitték el az összes pénzt, a 200 ezer plusz akárhány ezer egyéb gazdálkodó egység elől négyezer-egynéhány száz szerződéssel vitték el az összes AVOP-pénzt, és ez ennyi személyt sem jelent, mert van, akinek több szerződése is volt.
Tehát, mondom még egyszer, elképesztő ez az aránytalanság, amit lát az ember, hogy koncentráltan a fizikai tőkére koncentrál. Ráadásul itt bevezeti az életképességi határt, amit újra, mindig szóba kell hozni, tehát olyan magasra tolja fel a hozzáférési lehetőséget, hogy ezekhez a forrásokhoz, a lekötött forráshoz ehhez a 400 milliárdhoz hozzá sem fér a szereplők többsége, több mint 90 százaléka a nyilvántartott gazdasági egységeknek, tehát nem tud beadni pályázatot ezekre, ahol pedig pénzek vannak.
2009-2010 között, ha jól látom, 28 újabb jogcímet hirdetnek, további 35-40 százalék lekötése történik meg. Felmerül a gyanú, miniszter úr, hogy miért kellett idáig várakozni, és miért kell most hirtelen, talán a választások közelségében újabb 28 jogcímet meghirdetni, és újabb 35, várhatóan 35-40 százalékot lekötni a forrásokból, ami az ÚMVP-n van. Gyanakszik az ember. Kérem, hogy oszlassa el ezt a gyanút. Miért történik ez így? Vagyis marad körülbelül a következő kormánynak a négyéves időszakra, tehát a hét évből négyéves időszakra marad 20-25 százalék mozgástere, hogy egy esetlegesen más irányt szabjon a források elköltésének, az idő felére vagy több mint felére 280 milliárd körüli... Esetleg bedőlnek, mert úgy látom, hogy a fizikai tőkénél olyan cégeket is elkezdtek finanszírozni, amelyek a gazdasági válság hatására bedőlnek, és ott források fognak megmaradni, úgy becsüljük, hogy olyan 100-120 milliárd forint még ott maradhat, nem tudom, hogy ezt ön hogy látja. Mindenesetre hihetetlenül bekorlátozzák a következő kormány mozgásterét - talán nem túlságosan fair ez a játék, miniszter úr. Hirdettük, hogy másfajta agrár- és vidékpolitikát gondolunk. Annyi lovagiasság lehetne az előző kormányban, hogy ehhez mozgásteret hagy a következő kormánynak.
Mire nem adnak? Itt is hadd mondjak azért egy-két dolgot, mert az is árulkodó, hogy mire adtak, és mire nem adnak vidékfejlesztés címén. Gazdaságátadási támogatás. Az államtitkár úr, aki a miniszter úr balján ül most, mindig azt szokta mondani, hogy nincs érdeklődés a dolog iránt. Igen, merthogy illetéket vetnek ki arra, a magyar kormány illetéket vet ki arra, ha a családon belül a papa a fiának átadná a birtokot. Hogy fogja átadni? Nem tudják kifizetni a családok. 61 pályázat érkezett, ugye, államtitkár úr, de el kellene törölni ezt az illetéket. Próbálkoztunk ezzel, és én nagyra értékeltem, hogy kormányoldali képviselőtársaim is partnerek voltak abban, hogy töröljük el. De, miniszter úr, ez a kérdés is odatartozik, amit Font elnök úr is firtatott, hogy ura-e még a helyzetnek az agrárium az MSZP-n belül. Nem tudja átvinni az MSZP-s mezőgazdasági képviselő a közösen, ötpártiként benyújtott illetéktörvény-módosítási kérelmünket, mert úgy lesöprik, hogy nekik is le kell szavazniuk a saját javaslatukat, hogy ugyan ne kelljen már illetéket fizetni, ha családon belül átadom a birtokot a gyereknek, mert akkor nem fognak jelentkezni erre az európai forrásra, és ez a generációváltás megakad. Nem ez a célunk, generációváltás kellene.
Miniszter úr, ezúton is kérem, hogy segítsen ebben, győzze meg, legyen kedves, az MSZP-frakciót, hogy itt olyan dologról van szó, ami közös érdekünk, hogy a generációváltás menjen. Itt, a bizottságban már megértették a képviselőtársaink, de úgy látom, a kormány még nem érti ezt. Bevétele pedig így nem lesz a pénzügyminiszternek belőle, ezt is legyen kedves elmondani, mert nem jelentkezik senki, tehát nem lesz illetékbevétel. Ugyanakkor leállítja ezt a folyamatot.
Új termékekre, eljárásokra - 1.2.4. - nincs pénz. A minőségi szerkezetváltásra például, a minőségitermék-marketingre, ami kellene nekünk - 1.3.1., 1.3.2., 1.3.3. - nulla forint van hét éven keresztül, pedig az Európai Közösség kínálja a minőségi szerkezetváltás eszközeit.
2.1.3., Natura 2000. A Natura 2000-es rendszert nem fogjuk tudni bevezetni, mert nincs rá forrás, azt itt kellene valahogy biztosítanunk, és ez egy kötelező eleme az európai rendszerhez, ha Európához csatlakoztunk.
Aztán az állat. A miniszter úr, jogosan, mindig szóvá teszi, hogy az állattenyésztést segíteni kellene. Én két olyan tételt mondok, ami az ÚMVP-n belül nem arra utal, hogy itt nagyon nagy segítség érkezne: a 2.1.5. állatjóléti intézkedéseken nulla forint van, az AKG-ban az ökoállattartás és az őshonosok tartása, nem a génmegőrzés, hanem az, hogyha valaki szürkét akar tartani, az őshonosok tartása nem támogatott, míg az előző hároméves ciklusban ez támogatott volt. A szürke, a mangalica, nem tudom... Még Ficsor Ádámmal kezdtem levelezni annak idején, hogy, államtitkár úr, értsék meg, azért tartjuk fenn a fajtákat, hogy elterjesszük a gazdaságban, tehát a végpontot, a harmadik lépcsőt is támogatni kell - nem sok sikert értem el.
A III. tengelyen a lekötött 50 milliárd forint jelzi, hogy milyen az arány, a 400-500 milliárd forint amott lekötötthöz képest 50 milliárd van lekötve itt, a III. tengelyen.
A Leaderről nem szeretnék semmit mondani, itt elég sok minden elhangzott. Talán csak annyit, hogy én már annak idején megdöbbentem azon, amikor Ficsor Ádám egy belső eligazításon felhívta a figyelmet, ami kicsit hasonlított ahhoz - bocsánat, hogy ezt szóba kell hoznom! -, amit Lamperth Mónika volt szíves egy ilyen belső tájékoztatón elmondani, hogy nem kell félni, a megoldás a kezünkben van a HACS-ok, a helyi akciócsoportok létrehozása kapcsán. És látjuk is bizonyos pontokon, hogy hogyan történt ez. Ő már akkor elmondta, még mielőtt ez felmerült volna, a legelején azt mondta Ficsor Ádám - a jegyzőkönyv nálam van -, hogy ha a polgármesterek egyfajta csoportot akarnának létrehozni, de van ott néhány civil szervezet, amely egy másik Leader-csoportot hoz létre, akkor majd az FVM el fogja dönteni, hogy melyik nyer, tehát nyugalom, civil szervezeteket kell létrehozni, és a civil szervezetek alakítanak egy alternatív Leader-csoportot, és az FVM ezt a Leader-csoportot fogja elismerni. Ficsor Ádámot idéztem, egy belső eligazításon ezt mondta.
ELNÖK: És ezt végre is hajtották.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Sok helyen látjuk ezt, miniszter úr. Valóban az kellene - és én a jó szándékát nem vonom kétségbe -, hogy a döntés helyben születik ebben az ügyben is, és az FVM csak törvényességi felügyeletet gyakoroljon - ez az európai rendszer. És ezt ön elmondta, és ez nagyon helyes, így kellene hogy történjen, de számos helyen azt látjuk, hogy egyáltalán nem így történik a dolog, hanem bizony bizonyos elvárásoknak kell megfelelni.
A helyi vidékfejlesztési irodákat, a 173-at már szóba sem hozom, az egy külön történet, hogy kik nyerték el ezeknek a működtetését, és hogy mennyire ürült ki a funkciójuk. Ahelyett, hogy a HACS-okhoz, tehát a helyi akciócsoportokhoz telepítenénk az ügyintézést, mert ott folyik a munka, itt csak gyakorlatilag pénzelköltés folyik a helyi vidékfejlesztési irodákban, és ez 173 egység, nem kis pénzt költ el ez az intézményrendszer.
Az MNVH-nak a határozatlan státusza, az a bizonyos társadalmi kontroll is jelzi - tegnap hallgattuk meg Glatz elnök urat -, látható, hogy mennyire tisztázatlanok ezek a viszonyok. Tehát a felügyelete, a társadalmi felügyelete ezeknek az ügyeknek nem megnyugtató, miniszter úr, különösen nem, hogyha a monitoringbizottság összetételét is figyelembe vesszük, ahol évek óta azért küzdünk, hogy valamiféle tényleges társadalmi kontroll lehessen, és ne a kormány uralja a döntéseket. Formálisan ugyan egy társadalmi kontrollt jelent a monitoringbizottság is, de ennek nem sok nyomát látjuk.
Szóval, miniszter úr, összegezve azt szeretném tulajdonképpen kérdezni, hogy ezeket a jeleket, amelyek egy másfajta agrár-, vidékpolitikát mutatnak, mint amiről érzésem szerint ma, és a jövőben még inkább Európa szól, hogy ítéli meg, miniszter úr? Ez egy jó irány? Ez európai irány? És milyen eszközeink maradnak arra, hogyha mégis más irányba kellene ezt az agrár-, vidékpolitikát vinni, ha elköltjük bizonyos érdekcsoportok érdekei mentén azt az 1300-1400 milliárd forintot, ami agrár- és vidékfejlesztésre rendelkezésre áll. Talán vissza nem térő alkalom a csatlakozást követően, hogy ezt okosan, értelmesen, a helyi közösségek, a helyi gazdaság és társadalom megerősítésére használjuk, ahelyett, hogy tőkéstársaságok tőkeérdekei mentén, extraprofitigényei mentén költenénk el zömében ezeket a forrásokat. Szeretném, hogyha megnyugtatna, hogy ez nem így történik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Csontos János jelzésére:) Csontos Jánosnak adok szót.
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék néhány kérdést feltenni. Miniszter úr, a cukoripar megszűnése után az a bizonyos szerkezetátalakítási program most nagy várakozások után meghirdetésre került, és a jövő héten jár le a határidő. Szeretném megkérdezni, hogy mennyi forrás áll rendelkezésre a térségeknek, illetve hogy ezeknek a pályázatoknak a feldolgozását mikorra fogja elvégezni az MVH, és mikorra kell majd befejezni a pályázóknak a kért beruházásokat.
A másik kérdésem kapcsolódik Ángyán József egyik felvetéséhez. A fiatal gazdák számára volt meghirdetve pályázat nemrégen. Azt is szeretném megkérdezni, hogy mikor történik meg ennek a feldolgozása, mert nagyon nagy szükség lenne arra a kis pénzre a családoknak, amelyek beadták a pályázatot, hogy ezek a fiatal gazdák családon belül átvegyék a gazdálkodást. Ez is egy nagyon fontos kérdés.
A harmadik kérdésem a IV. tengelyhez, a vidékfejlesztéshez kapcsolódik. Itt is megtörtént a pályázat meghirdetése. Szeretném megtudni, hogy ezeknek a pályázatoknak a feldolgozására készen áll-e az MVH, mert a III. tengely feldolgozása elég hosszú ideig tartott, január 10-éig kellett beadni, és majd ősszel, most október-novemberben kapták meg a papírokat a pályázók. Ha ez így halad tovább, akkor az elég lassú lesz. Úgyhogy a kérdésemmel együtt kérni is szeretném, hogy egy kicsit gyorsítsuk ezeket a feldolgozásokat.
A következő kérdésem - és ez a záró kérdésem - azzal függ össze, hogy a miniszter úr említette a bioetanol-üzemek helyzetét. A tavaszi meghallgatáson, talán itt, ebben a teremben vagy a felsőben is szó volt arról, hogy a minisztérium két bioetanol-üzem létesítését, két nagyüzem létesítését támogatja, az egyiket a Dunántúlon, a másikat Kelet-Magyarországon. Én érintett vagyok a sárréti térségben, Kelet-Magyarországon, mert az a bizonyos kabai cukorgyár, amiről itt az előbb szó volt, az az én térségemben van. Szeretném megkérdezni, hogy a kabai cukorgyár területén létesülő bioetanol-üzem kap-e kormányzati támogatást.
ELNÖK: (Gráf József jelzésére:) Öt perc szünetet rendelek el.
(Szünet: 10.53 - 11.02 óráig)
ELNÖK: Folytatjuk az ülést. (Jakab István jelzésére:) Jakab István alelnök úrnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! (Zaj.) ...Szeretném feltenni a kérdéseimet, ha nagyon nem zavarok esetlegesen. Köszönöm.
Tisztelt Miniszter Úr! Az állattenyésztéssel szeretném kezdeni. A miniszter úr jelezte, hogy milyen magas színvonalon működik az állattenyésztés támogatása, különösen az új támogatási rendszer, az állatjóléti támogatások tekintetében. Szeretném megkérdezni, hogy a 2009. évi állatjóléti támogatások miért álltak le az I. negyedévi támogatások kifizetésénél, hisz ha nem tévedek, akkor az MVH-nak van egy ígérete, mely szerint a II. negyedévet talán november végén kifizetik. Ez volt az ígéret - azóta sem érkezett meg egy forint sem az állattenyésztők számlájára. Azt gondolom, hogy ez sajnos igen-igen hátrányosan érinti az állattenyésztőket. Tehát miért nem történt meg a kifizetés?
De maradjunk tovább az állattenyésztésnél! A költségvetéssel összefüggésben is mondom: ha az állattenyésztésben a különböző állatbetegségek mentesítésére vonatkozó folyamatokhoz nem biztosítják a forrásokat, akkor gyakorlatilag az eddig az erre a folyamatra fordított összes költség elvész, mert újrafertőződik az állomány. Tehát miért van az, hogy nem szavazta meg a kormánytöbbség az Aujeszky-féle betegségre való mentesítést, miért van az, hogy a szalmonellamentesítésre fordított összegeket úgyszintén leállították?
A tej kapcsán szeretnék konkrét kérdést feltenni. Hatalmas vita volt, és a tejtermeléssel foglalkozó szakmai szervezetek nagyon határozottan kinyilvánították azt, hogy számukra a kommunikációs szinten megjelent 22 forint nagyon nagy veszteséget okozott. Ugyanis nem hangzott el, hogy ez a támogatás létezik-e majd, milyen forrásból létezik, és kérdezném: és mikor kerül kifizetésre, konkrétan, dátumszerűen mikor kerül kifizetésre? Ugyanis a piac ezt beárazta, a tej árát nem emelték úgy, mint Nyugat-Európa többi országában, és a termelőknek ez az információ jelentős veszteséget okozott.
Ha már itt tartunk, meg kell fogalmaznom kérdésként, hogy mi van azzal a támogatási összeggel - kifejezetten a tejkvóta-támogatásra gondolok -, amikor a termelő befejezte, felszámolta az állományát, de 2007. február 15-én még volt kvótája, tehát a történelmi bázis alapján jár a számára a támogatás, nem termel, azóta kapja a támogatást.
Az állattenyésztéssel kapcsolatos beruházások. Ha jól értettem, a miniszter úr úgy fogalmazott, hogy kifizetésre került 266 milliárd forint..., bocsánat, "megvalósult támogatás" ezt a kifejezést használta a miniszter úr. Miniszter úr, az állattenyésztési beruházásoknál, ha jól készültem a mai napra, az elfogadott, tehát a befogadott pályázat 223 milliárd, az eddig kifizetett 59 milliárd a 266 helyett, és az 59 milliárdból előlegként került kifizetésre 23 milliárd. Kérdezem, mi a valóság, mert nagyon nagy a különbség.
A földdel kapcsolatban: megtörtént-e hivatalosan az Európai Unió felé a moratórium további fenntartására irányuló bejelentés, a magyar kormány ezt hivatalosan megtette-e?
A termőföld kapcsán szóba kerül az értékesítési egység. Szeretném egyértelművé tenni és pontosítani. Az értékesítési egység mint technika került szóba az én tudomásom szerint. Ez nagyon súlyos károkat és hihetetlenül nagy veszteséget okozott az egyes településeken élő embereknek. Az elfogadhatatlan és tarthatatlan, hogy adott ügylet kapcsán úgy fogták össze a területeket egy értékesítési egységbe, hogy több mint húsz települést érintett egy-egy pályázat. Létezik-e ez? És csatlakoznék Font elnök úr kérdéséhez, hogy van-e ennek jogszabályi háttere.
Még egy kérdés csupán: folyamatosan azzal szembesülünk a médián keresztül, és bizony a mezőgazdaság ellen, hogy a mezőgazdaságból élők ellen már lassan egyfajta hangulatot keltenek, merthogy minek a támogatás, ha annyira nagy a jövedelem. Miniszter úr, nem érzi-e, hogy nem kellene azt hangoztatni, hogy mekkora a jövedelem az ágazatban, mert akkor hozzá kellene tenni, hogy 2006-ban és 2007-ben a kiviteli többletet, illetve 2007-ben és 2008-ban, bocsánat, a kiviteli többletet a többletgabona, az intervenciós készleten lévő gabonatöbblet okozta, nem pedig az ágazat valós teljesítménye. Ez nagyon súlyos a számunkra, mert az ágazat megítélése ennek alapján történik.
És nagyon szeretnénk arról is hallani, hogy történt-e valamilyen intézkedés, hogy az élelmiszer-feldolgozóiparban azt a mélyrepülést, ami ma van, valamilyen szinten megállítsák. Mert megítélésünk szerint sajnos nagyon súlyos a helyzet, hisz a magasan feldolgozott termékek aránya jelentős mértékben csökkent az exporton belül, ami hosszú távon nagyon súlyos helyzetet idéz elő.
Az utolsó kérdésem: nagyon jó néven vettük azt, hogy az uniós lehetőséggel élve korábban kerültek kifizetésre az összegek, tehát hogy megtörtént a támogatások előrehozása - ez természetesen a 2009. évi támogatásra vonatkozott, nem a 2010. évire. Miniszter úr, ezzel összefüggésben egy kérdésem van: a kifizetett előlegekkel összefüggésben nyugodtak lehetünk-e azt illetően, hogy megtörtént az ellenőrzés, hogy valóban nem a következő kormányoknak kell-e majd kifizetniük a büntetést, azért, mert esetlegesen történt egy gyors intézkedés, amely mögött nem volt meg az ellenőrzés. Ugyanis a következő éveket már elég rendesen terheli majd az a 3,6 milliárd, amit információim szerint a következő kormányoknak kell megfizetniük, mert, úgy tudom, a kormány kérelmezte, hogy évek alatt fizethessék vissza az Unió számára.
A családi gazdaságok hitelállományával összefüggésben fel kell tegyem a kérdést. Válság van, az Európai Unió érzékeli, hogy az emberek nem tudják a hiteleiket visszafizetni, hogy nehéz helyzetben vannak, a de minimis támogatás összege a duplájára emelkedett, a családi gazdaságoknál pedig számolják fel a gazdaságot, indulnak a csődeljárások, és kapnak egy elegáns választ, illetve az országgyűlési képviselő, én a parlamentben kapok egy választ, hogy március 31-éig moratórium van, közben kiderül, hogy moratórium nincs, át kell alakítani a hitelt, a 60 százalékát ki kell fizetni, és majd a 40 százalékra egy teljesen új eljárás keretében kapnak esélyt, hogy egy újabb hitelkonstrukció keretében majd talán túl tudják élni ezt az időszakot. Családi házak és földek vannak fedezetként bejegyezve, nagyon súlyos a helyzet. Tervez-e a tárca ezzel kapcsolatban valamit? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bedő Tamás jelzésére:) Bedő Tamásnak adok szót.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Csak néhány dologra szeretnék kitérni, illetve nekem is lennének kérdéseim.
Amikor a miniszter úr megtartotta a tájékoztatóját, úgy gondolom, tényszerűen és hitelesen elmondta az elmúlt öt évet, de különösen az elmúlt éveket, amire itt számomra egy kicsit ingerült elnöki hozzászólás volt a válasz, és biztos csak az ingerültség miatt volt, hogy Font elnök úr azt mondta, hogy kiszervezte a minisztériumból... először az MgSZH-t említette, majd az MVH-t. Ez biztos nem tárgyi tévedés, hanem csak egy elszólás, hiszen az MVH az Európai Unió által előírt kifizető ügynökség, azt nem a miniszter úr magától szervezte ki.
Elég sok kritika érte az 1300 milliárd forint felhasználását, ugyanakkor azért a hozzászólásokból azt láttam, hogy a hatékonyságnövelésre, a technológiai fejlesztésre továbbra is szükség van, és most az az ősrégi vita, hogy a 48 százalék magas vagy alacsony az I. tengelyre, az elhalni látszik. Sőt igazából olyan kérdéseket láttam visszaköszönni itt Járvás képviselő úr kérdéséből - és ez jogos, nálunk is készülnek rá -, hogy mikor folytatódik ez a fejlesztői pályázat az út után a villany és a víz biztosításával.
Volt még néhány olyan dolog, amiről én úgy gondolom, hogy azt biztos csak a vita heve hozta ki az elnök úrból. A Leader Egyesület kapcsán mondta, hogy önrész nélkül, hogy biztos, hogy rajta kívül senkinek nem lehetett önrész nélkül pályázni. A III. és a IV. tengely pályázatainál az egyesületeknél nem kell, tehát egyesületnek, nonprofit egyesületnek nem kell önerőt biztosítania, bruttó 100 százalék a támogatás - mondom ezt úgy, mint HACS-elnök -, az önkormányzatoknak a nettó érték 100 százaléka a támogatás, vállalkozásoknál pedig 60 százalék a támogatásintenzitás.
Mint szőlőtermelő megértem a felvetéseket, hisz az engem is ugyanúgy érintett, mint aki ezzel foglalkozik, hogy alacsony a szőlőár, de két évvel ezelőtt nem hallottam ezeket a kritikákat, amikor 75-80 forint volt, és akkor is Gráf Józsefnek hívták a minisztert.
Csak ezekre szerettem volna kitérni.
Minden vitában, amikor szóba kerül itt a támogatások aránya, hogy milyen az őstermelő és a nagyüzemek között, és hogy mekkorák ezek a földhasználók, én roppantmód örülök, hogy Csongrádba, a csongrádi térségbe, a város területére az én szerény nyilvántartásaim szerint kicsivel több mint 1 milliárd forintnyi I. tengelyes forrás érkezett. És tényleg nem akarom megbántani a pályázókat, de nem tudnám, illetve egyről konkrétan tudom, hogy nem kimondottan baloldali, hisz az önkormányzat képviselő-testületében nem a baloldalon ül, és jelentős támogatást kaptak. Én erre azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy ki és mekkora területen gazdálkodik, hiszen akkor azzal az erővel, amit az elnök úr elmondott, lehet, hogy már itt a bizottságban is valakinek a lelkébe gázolt, de még a szomszéd településen is van olyan nagy mezőgazdasági rt., amelynek a vezetője az ön képviselőtársa a Fidesz képviselőcsoportjában, mégis úgy gondolom, hogy ha ott teremt értéket, akkor nem kell azt nézni, hogy milyen területen és mekkorán gazdálkodik. Én mindig is, a képviselői munkámban is azt tekintettem a fő irányelvnek, hogy aki ott akar valamit létrehozni, teljesen mindegy, hogy mekkora területen gazdálkodik, annak minden segítséget megadtunk. Én úgy gondolom, hogy ez a mezőgazdasági támogatás lényege, és ettől szektorsemleges. Abból, hogy így alakult ki a magyar mezőgazdaság területszerkezete, én úgy gondolom, nem kell messzemenő tanulságokat levonni. Örüljünk, hogy ekkora gazdaságok is vannak, hiszen ők - ahogy itt hallottuk - talán a válságra is jobban tudnak reagálni.
Én egy kicsit inkább azokra a kritikákra térnék ki, amelyek a III. és a IV. tengely forrásösszetételét érintik. A 17 plusz 4 vagy 5 százalék, Leadernél ezt nehéz eldönteni, az 22 százalékos támogatás, az 1300 milliárd forintból az sok, akkor is, hogyha arányaiban ez csak 22 százalék. Hiszen ez azt tette lehetővé, hogy például a csongrádi-szentesi kistérségben a III. tengelyből, csak a III-asból közel 1,2 milliárdról dönthetnek a helyiek. És oly mértékben a helyiek dönthetnek róla, hogy gyakorlatilag az egyesületi pontozás alapján alig volt vesztes pályázat, és ennek kapcsán közel 700 millió forint került már az első körben szétosztásra, teljesen mindegy, hogy honnan jött a pályázó. 244 millió forint ment csak falumegújításra - ezeket döntően önkormányzatok nyújtották be -, 105 millió forint még visszamaradt a második körre. Turisztikára is több mint 200 millió forint volt. És - azért ez is egy érdekesség - csak templomfelújításra közel 190 millió forintot fordított az egyesület, és ezek között olyan pályázók is voltak, mint a fiatal vállalkozók, az Agrya alelnöke, Gémes László, Szegvár polgármestere, tehát megfelelő társadalmi kontroll alatt vannak.
Lehet, hogy valahol ezt esetleg rosszul csinálják, de az általánosítást én ennek az egyesületnek minden tagja nevében visszautasítanám, mert igyekszünk, és úgy gondolom, normálisan is végezzük a munkánkat. Ha ilyen gyanúja van bárkinek, akkor azt névvel, címmel jelezze - és ez igaz a HVI-irodákra is -, mert minden olyan embert, aki tisztességgel végzi ezt a munkáját, általánosságban gyanúsítottak meg itt képviselőtársaim.
Kérdéseim szintén ezekre utalnak, illetve a támogatásokkal kapcsolatosak. Sokan kérdezik tőlem is, hogy az AKG mikor kerül kifizetésre. Sokan kérdezik, hogy állunk az agrárkárenyhítéssel. Beérkeztek az igények, várhatóan mikor lesz belőle döntés és kifizetés? És egy kicsit a III-IV-esnél maradva szintén azt kérdezik polgármester-kollégák is, hogy ugyanolyan hosszú lesz-e most a III-asnak az új döntéshozatali mechanizmusa, vagy egy kicsit bejáródott már a rendszer, mint az elsőnél volt, hogy januártól majdnem őszig tartott, mire egy támogató határozatot megkaptak a nyertesek. Tehát ezek lennének a kérdéseim.
Megköszönöm a miniszter úr eddig végzett munkáját, és teljes mértékben korrektnek és elfogadhatónak tartom az adott tájékoztatást.
ELNÖK: (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Megpróbálom nagyon röviden feltenni a kérdéseimet, hogy másnak is jusson idő - remélem, így is egyértelműek lesznek, és a szándékaim is kisejlenek mögülük.
Lényegében a termelésről beszéltünk. Nagyon szívesen hallottam volna, de még hátha lesz rá alkalmam most, hogy halljak a vidék általános állapotáról - tekintettel hogy a minisztérium nevében is benne van -, a vidéki emberek életminőségéről, lehet, hogy lassan-lassan az életesélyükről kellene szót váltanunk. Vannak az országnak olyan területei, amelyek katasztrofális állapotban vannak.
A piacvédelmi intézkedésekről ha kategorikusabban szólna a miniszter úr, hogy mit tett, vagy mit látna jónak lépni. Nemcsak a külső piacainkat veszítettük el nagyrészt, hanem nagyon jelentős hányadát a belső piacainknak is. Nem szeretném ezt itt tovább cizellálni.
A földmoratóriummal kapcsolatban - bár ez már elhangzott - milyen lépéseket tett a miniszter úr? Tudott-e szövetségeseket találni a hasonló cipőben járó országokban jártakor?
Ugyanezt tudnám megfogalmazni GMO-ügyben. Hogy látja GMO-ügyben a távolabbi jövőnket? Most tudjuk, hogy egy darabig megvagyunk, de hogyan tovább?
Magyarország adja az Európai Unió elnökségét 2011-től. Prioritás a Duna. A Duna-stratégia mezőgazdasági vonatkozásairól ha hallanánk egy-két gondolatot! Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Karsai József jelzésére:) Karsai Józsefnek adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elsősorban néhány olyan dologról szólnék - közben egy bizottsági ülésre, a gazdasági bizottság ülésére kellett átmenjek, ezért nem tudom, elhangzott-e -, amely, úgy érzem, nem hangzott el, mióta én itt vagyok, nem. Természetesen én, aki minden héten tulajdonképpen konzultálok a minisztérium illetékeseivel, és hozom a vidéki információt, azért azt szeretném elmondani, professzor úr, neked is, hogy érdemes, hogy ha öt percre leülnünk a szünetben, nem akarom neked elmondani, hogy nálunk kik vannak a Leaderben, ki van a HVI irodában, ez most nem bizottsági ülési téma, de nagyszerűen együttműködünk. Nálunk kistérségi ülés úgy nem zajlik le, hogy ne legyen ott a Leader teljes vezetése, hogy ne legyen ott a HVI irodának mind a két képviselője, plusz a kistérség a polgármesterekkel együtt. Én tehát azt hiszem, hogy az a mi feladatunk is, akik ott vannak kistérségi elnökök, hogy milyen formában működünk együtt, és kik azok, akik ezeket a pályázatokat elosztják. Igen, ott egy kicsit oda kell figyelni arra, hogy ha egyszer vidéki, helyi döntés van, akkor a tulajdoni lap határozza meg azt, hogy az Bánkútnak egy kultúrháza vagy pedig egy kastélya, mert a tulajdoni lap megadja azt, amikor a pályázatokról helyben döntenek, és lehet, hogy az MVH-nak a hatáskörében benne van, hogy a törvényességet megnézi, de szerintem ott helyben döntenek. Tehát ez ügyben van egy kis vitánk néhány dologban, de azt hiszem, ezek lezárhatóak, hiszen ezek mind helyi döntések, és ezek nem rosszak.
A multi felvásárlókról szeretnék szólni. A miniszter úrral és az államtitkár úrral, Máhr Andrással és Gőgös úrral már számtalanszor beszéltem arról, hogy bizony meg kell nézni két cégnevet. Nem mondom ki ezeket a neveket megint, mert már egy párszor bepöröltek, tudjuk, melyek kettőről van szó, amelyek lassan Magyarország szinte összes gabonáját megveszik. 50 forint különbséggel pontosan együtt mozognak, mesterséges kínálati piacot alakítanak ki, a tőzsdét ők szabályozzák, és amikor Romániában - most ugyan mondtam egy nevet - ott van a szomszéd, jönnek most már, mert januárra elfogy a búzájuk, mégis ők szabályozzák, oda is belépett ez a cég, az egyik oda is betette már a lábát. Gyakorlatilag teljesen együtt mozogva olyan áron tartják, hogy kevesebbet ajánlanak egy A2-es búzáért, mint amennyiért intervenciós gabonát le lehet adni. Kérem, ez már pofátlanság, tehát ez már meghalad minden mértéket, minden léptéket.
Hogyan lehet fellépni? Elmondtam már többször: nem igaz, hogy nem lehet megoldani a saját, magyar intervenciót, betenni, és onnan vigye el ez a két multicég azon az áron, ami legalább az önköltséget fedezi, és az legyen... Nálam 6 tonna nem fedezi, mert a fuzárium miatt tavaly nem vették át a búzát, most, maga szinten termelve, 7 tonna búzánál bajban vagyok, hogy 27 ezer forint nem fedezi, mert azt mondák, ha van benne 1 százalék fuzárium, még takarmánynak sem kell. Megcsinálja az ember a védekezéseket, 43 éves gyakorlattal, és gyakorlatilag szinte értékesíthetetlenül jó minőséget csinál.
Miniszter úr, mit csináljunk? Ki kell találnunk egy irányt, nekünk vagy épp a minisztériumnak. Térjünk vissza a primitív, faekés gazdálkodáshoz, ahol elvetjük, nem is kell csávázni, kikel a búza, meggyomirtjuk, mert a gyom káros, semmi gombaölő, semmi, egyen, amit akar, aki akar, 1 milliárd éhező ember van, és megvan. Meg tudjuk mi oldani, hogy 2006-ért vigyék el a búzánkat. Nekem volt, illetve konkrét alternatív megoldásom van: amíg nem vonunk ki a piacról... Szabad lehetséges ilyet? Nekem papírom van, bizonyított, hogy három kazán működik, a polgármester úr lenn volt nálam megtekinteni, hogy gyakorlatilag a hulladékgabonával, a fuzáriumossal, a kukoricakásával működött az alternatív tüzelés a technikában. Kivonni 5 millió tonna gabonát a piacról, mert nem tudjuk eladni, a Dunán nem lehet elvinni az aszály meg egyéb miatt. Le lehet váltani 350 milliárd értékű orosz gázt, és azt lehet mondani, hogy: kisfiam, ha kell kenyérgabona... Mert a liszt akkor is ennyi volt, amikor 5 ezer volt, meg most is 5 ezer forint a liszt, amikor takarmánybúza van benne. És, miniszter úr, sajnos az államtitkár úr, Süth Miklós azt mondja, hogy nincsen joga megnézni az APEH-nál, hogy a malom mennyiért vette a búzát. Mert összekeverik... Tőlem úgy akart venni az egyik malom - tudom a nevét, és majd ebben vizsgálatot fogok kérni -, ha adok kétharmad takarmánybúzát, csak most már az intervenció miatt nincsen, tehát ha adok kétharmad takarmánybúzát 2500-ért, akkor megveszi 3300-ért a kenyérgabonámat, mert olyan magas a sikér- és egyéb mutatója az A2-es búzának, hogy összekeveri. Mennyiért vásárol?
Tehát el kellene érni végre - és sajnos ez nem a miniszter úron múlik, mert ott tárgyalunk szinte minden héten -, hogy nem lehet az, hogy a malmok csak annyi búzát vegyenek meg, amennyi lisztet eladtak. Mesterséges kínálati piac van fenntartva, semmi olyan többletünk nincs, ami azt igazolná, hogy ilyen alacsony árak legyenek. Én tehát azt hiszem, hogy ez egy rendkívül fontos dolog, hogy a Versenyhivatal felé lépni kellene, végig kellene követni az árat, és valakinek végre, ha mást nem, majd én teszem meg a feljelentést, majd az árkövetést meg fogom csinálni.
Az AKG-val kapcsolatban azért csak elmondanám azt, hogy én azt hiszem, aki megnézi, látja, hogy igen, óriási nehéz feltételek vannak kiírva. Én nagyon sok emberrel beszéltem, aki pályázott, és amikor elmondtam neki, a pályázat után megmutattam az öt-hatszázféle feltételt, tulajdonképpen megmondom őszintén, fogalma nem volt róla, hogy mit vállalt, amikor beadta a pályázatot, lehetséges, hogy nyer, lehet, hogy nem. Aki beadott pályázatot, és aki igazán nem vesz fel egy agrár-környezetgazdálkodási gyakorlattal rendelkező embert, ki merem nyugodtan jelenteni, nem fogja tudni megcsinálni. Beadják az egymillió-száz vagy hány ezer hektárra, azt ha... Ezt én sem tudom megcsinálni negyvenéves gyakorlattal, szakmérnöki meg tudományos doktori gyakorlattal. Nem tudom. Ott ülök mellette, akkor sem tudom megcsinálni. Ehhez tehát már szakember kell. Itt vannak feltételek, ez nem olyan, mint az előző.
Lesz egy csomó nyertes pályázat, mert valaki valamiért megfelelt, mert van állata, ami éppen környezetszennyező... Nem is értem, hogy függ össze, az AKG-nál miért jó az, hogy teli van trágyával, mikor közben a trágyát meg tiltja, de mindegy, meg hogy aki régen benne volt, az annyival több pont, de nem ez a baj, hanem az, hogy esetleg 5-600 ezer hektárra majd visszafizetik, mert olyan kemények a feltételek, hogy azokat teljesíteni csak speciális szakemberek bevonásával lehet. Itt olyan adminisztrációs munka és olyan szakértelem kell, hogy ezt egy egyszerű őstermelő énszerintem nem tudja megcsinálni.
Fiatalgazda-támogatás. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb téma, és úgy érzem, hogy ez egy kicsit bagatellizálásra kerül. Miniszter úr, valamit tennünk kell, nézzük meg, hogy valóban kik azok a fiatal gazdálkodók, akik tényleg átveszik a gazdaságokat, akik megmaradnak a gazdaságban, akik tényleg át akarjuk venni az apjuk után vagy a szüleik után. És én hiányolom belőle azt, hogy nagyon sok pályázattal... Hozzám is fordulnak, hogy mit csináljanak. Körülbelül a felét látom, és hogyha a másik fele nem nyer, aki valóban azért csinálja, nem a pénzért... Bocsánatot kérek azoktól, akiknél nem így van, de amiket én láttam, a húszból tíz csak a pénzért teszi, tíz igazán az, aki valóban mint fiatal gazda tovább fogja vinni, és benne van a vérében, hogy gazdálkodjon. Lehet, hogy jobb volna, hogy ha megnézek egy pontot nyersen, hogy látok egy könyvet, de nem látom kinn, hogy mi van... Ki kellett volna menni hozzá, mutassa be, ha már ilyen kevés nyer, meg ha ilyen kevés pályázat van az MVH-nál, mutassa már be, hogy tényleg úgy van-e, mint amit leírt abban a pályázatban! Mert ez eldönthetné azt, hogy akinek odaítéljük... Ez valóban egy nagy fellendülés lenne, mert egy nagyon okos dolog, hogy egy fiatal gazda pályázzon, csak vajon igazak-e, jók-e azok a feltételek, mert benn csak a beadott papírok alapján döntenek.
Talán még egy dolgot szeretnék elmondani. A mezőgazdasági munkacsoportunk is egyetért azzal, hogy a kékkönyv után, az építőipar visszaélései, a vegytintával való írások miatt, én azt hiszem, hogy ezek a számítógépes... Én láttam olyan paraszt bácsikát - pedig technikus egyébként -, hogy már úgy megnőtt a keze, hogy a kisebb laptopokon három billentyűt átér a keze, ha le akar ütni egyet - és ezt most nem humorosan mondom, hanem valójában. Tehát ezeket a jelentéseket beadni, és meggyanúsítani egy parasztembert egy aljas vállalkozóval, aki 10-11 hónapon át most is dolgoznak az építőiparban, mert nem fagy... Milyen alapon használta az építőipar? És állandóan egy kalap alá vesznek velük bennünket, ezt az utolsó becsületes réteget, amely még vidéken megmaradt, mindig ezeket akarjuk megsarcolni, pedig olyanok fogják abbahagyni emiatt a hibridkukoricától kezdve mindent, a szőlőről nem beszélve... Nagyon sok helyről számtalan jelzés jött hozzám, hogy többe kerül, bonyolultabbá válik, öt évig megőrizni.
Állítólag vannak benn módosítók, amelyek valamit segítenek ezen...
ELNÖK: Nem, egy sem lett megszavazva.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Egyet mondok, miniszter úr: amíg ebben az országban el nem érjük azt, hogy aki vidéken alkalmi munkát ad négy hónapra, annak egy fillért ne kelljen befizetni, mert akkor is 30-40 ezer forintot keres... (Borenszki Ervin és Godó Lajos egymással egyeztet.) Bocsánat, hadd mondjam el, megbeszéljük utána, de kicsit zavar, hogy beszéltek mögöttem, bocsánatot kérek! (Borenszki Ervin és Godó Lajos: Bocsánat!)
Akivel tegnap beszéltem - szocialista képviselő volt, városi volt -, azt mondta, hogy ahhoz, hogy vidéken lenn maradjon az ember, Németországban, Ausztriában már azért fizetni kellene, hogy ne költözzön be a városba, ne nyomassza a várost. Aki alkalmi munkát ad, annak egy fillért... Le kellene írni, és adni kellene neki 5 ezer forintot meg egy kitüntetést, hogy munkát adott annak a nyomorult embernek, aki télen ott fog fázni, éhezni, nemhogy még megsarcolni. Vagy pedig mit csinálnak? Egyet ne felejtsetek el - azt hiszem, mondtam már bizottsági ülésen -, próbáljátok ki, képviselőtársaim! Markoljatok bele a búzába, felemelitek, elég sok van benne, próbáljatok belemarkolni, főleg egy kicsit nedves kukoricába, ha elkezditek összeszorítani a markotokat, minél jobban szorítják össze a markukat, ha kinyitjátok a kezeteket, alig marad benne valami, mert fogják magukat, elkerülik, kikerülik. És megvan rá a lehetősége, mert azt mondja: tessék, itt van egy hektár, kiadom neked, ez a tiéd, ezért kapod... Egy rohadt fillér nem folyt be, és még törvényes is. Én elmondom nektek, hogy hogy lehet kijátszani.
Tehát semmit nem ér, amit ezzel csináltunk, és a munkacsoport azon a véleményen volt egyébként - ezt nyugodtan elmondhatom, itt ül az alelnök úr -, hogy ebben a formában nem támogatjuk. Én utána, amikor elkezdtünk szavazni, ki is mentem tegnap, mert én így nem tudom támogatni, hogy jobbat akarunk, azért, mert az építőiparban vegytintával írnak. Mert ha én az egész országot becsukom, biztos benne lesz a móri bankrabló. (Derültség.) Én tehát azt hiszem, hogy nem lehet egy kalap alá venni minden embert. Azt lehetne differenciálni, mert igenis ott kell tartsuk vidéken.
Volt egy elszólásom, hogy százezer vidéki munkahely, ha kell, mint az egyszeri viccben, név szerint megnevezek százezer embert. Kérem, itt ül Forgács államtitkár úr, benn voltam nála, amikor kivitattuk. A szalma fő termék. Emberek! Nem lehet a Leaderben csinálni belőle brikettet, mert fő termék a szalma. Szóval teljes képtelenség, hogy újra kellett pályázni... Nem tudunk brikettet csinálni, mert a pellethez külön kazán kell, de a brikettel lehet tüzelni, az egyszerű szegény kis emberke, mindenki tud vele tüzelni, mert az elég a kandallótól kezdve mindenben, nem kell ilyen rács hozzá... (Herbály Imrének:) Bocsánat, hogy szakmázok, alelnök úr, de én azt hiszem, hogy ez...(Herbály Imre: Nem, ez... - Közbeszólás: Elveszed az időt!) Elveszem az időt mindenkitől, úgyhogy be is fejezem, azzal, hogy tényleg van, amit meg kell tegyünk.
Én azt hiszem, hogy nagyon sok mindent megtettünk, mert ez mindannyiunk felelőssége, az enyém is, mert én ezeket minden héten elmondom, és nagyon-nagyon sok minden nem a mezőgazdasági kormányzaton múlik. Mert ez az előrehozott fizetés is, ahogy hallom - és azért nem teszem fel a fizetésre a kérdést -, 95 százalékra tartanak a keresztellenőrzéssel, és hátha még ebben az évben, január 10-15-éig ki lesz fizetve 100 százalékban. És arra is választ kaptam már, hogy a cukorrépa, az erdészet, s a többi, ami sajnos a cukorrépa megszüntetése miatt nem áprilisban, hanem az is együtt lesz kifizetve a területalapúval, erre már megkaptam még a múlt héten a választ.
Köszönöm szépen, és bocsánat, hogy ezt elmondtam, de én azt hiszem, hogy ez rendkívül fontos volt.
ELNÖK: (Örvendi László József jelzésére:) Örvendi Lászlónak adok szót.
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! A témák fogynak, de az idő sajnos jobban fogy, ezért lerövidítem a kérdéseimet. Miniszter úr, nem lehetne megállítani a földszerző lobbi kártékony tevékenységét? Mert az, hogy ma az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya 32-68 százalék között van, abban a gazdálkodók megítélése szerint nagymértékben benne van a földszerző lobbi kártékony tevékenysége. A kicsiket már tönkretették, már nincs se tejcsarnok, se felvásárlás, a falusi istállók kihaltak, elnéptelenedtek, az emberek mennek sorban állni a polgármesteri hivatalnál segélyért, ahelyett, hogy otthon tudnának dolgozni. De már a kis- és középüzemeket is elérte, az állattenyésztés már ott is csődben van. Már az 50-100 hektáros birtokok földjeire spekulálnak. Nekem az a megítélésem, hogy a legnagyobb kárt a mezőgazdaságban ez a földszerző lobbi okozza. Meg kell állítani a tevékenységüket.
Az MNV Zrt. most kiírt olyan pályázatokat, amelyek egyszerűen... A legutóbbi bizottsági ülésünkön megvitattuk, nem tudott a kormányoldal olyan érveket mondani, amelyek alapján... (Herbály Imre: Nanana!) ..., amelyek alapján én elfogadtam volna... (Herbály Imre: Ja, az más!) ..., amelyek alapján én elfogadtam volna a magyarázatot arra, hogy miért kell a 2014-ben, 2015-ben, 2016-ban lejáró földterületeket most újabb húsz évre kiírni pályázatra. Az én megítélésem szerint csak azért, hogy ezek a nagyüzemek - mert szinte személyre szabva vannak kiírva - újabb húsz évre biztosítsák a földterületüket, mert az egyéb gazdasági okok ezt nem kell hogy előírják, hiszen ötéves kötés van például az AKG-ban is, mert az AKG-s példát hozták fel.
Úgyhogy nekem az volna a javaslatom, hogy ezt a földszerző lobbit egy kicsit nyomjuk már vissza, lépjünk már abban, hogy ne okozzanak ennyi kárt a mezőgazdaságnak! Beszéltünk a kiírásokról, az értékesítési egységekről, ezekről én most nem szeretnék itt szólni.
A moratórium kapcsán megerősíteném, hogy mi történik a moratóriummal, mert ez egy nagyon fontos kérdés.
Most áttérnék egy másik témára, az eredetileg kabai diverzifikációs, most már nemzeti diverzifikációs programra, a cukorreformra, amit bizony a Kabán és környékén lévő gazdálkodók szenvedtek meg a legjobban, hiszen 2006-ban be lett zárva a cukorgyár, és a diverzifikációs kiírás minden évben többszöri ígérgetés ellenére csak most, 2009. november 9-én lett kiírva. Mikor aztán elolvasták, akkor néztek nagyot a kabai és a környéki gazdálkodók, hogy mindenkit rászabadítottak erre az összegre, mindenki, aki csak él és mozog ott a környéken, mindenki pályázat rá, nemcsak a gazdálkodók, hanem a vállalkozók, azok is - és elsősorban ez fáj az embereknek -, akik sohasem foglalkoztak cukorrépa-termesztéssel. Az előírásoknál és a pontozásoknál pedig előnyt élveznek és pluszpontot kapnak azok, akik cukorrépát termelnek, akiknek még lehetőségük van a cukorrépa-termesztésre. De akik kárt szenvedtek a cukorrépa-termesztés abbahagyásával, azok nem kapnak semmit, semmi pluszpontot nem kapnak.
A diverzifikációs program azért lett megalkotva, hogy a cukorgyár bezárása következtében kárt szenvedetteket valamilyen formában, szerkezetátalakítási támogatásokkal, egyébbel segítsék - de nem ez történik. Sőt! Petőháza és környéke, vonzáskörzete kapcsán mit látok? Kaposvár ki van írva, a kaposvári cukorgyárba szállítók, mindenki támogatható belőle. Akkor ezt nem értem. Erre kérnék szépen választ.
A másik téma a falugazdászok témája. Szeptember óta megszűntek a falugazdászok irodáiban a fogadóórák, csak a körzeti irodákban vannak. Bementek az MVH-ba. Én érdeklődgettem több esetben, sajnos érdemi munkát nem nagyon végeznek. Ott vannak benn az MVH-nál, kinn meg az emberek várják őket, hogy mi lesz. Nem ebben állapodtunk meg 2005-ben. Kérdezem én: januártól lesz falugazdász-hálózat egyáltalán vagy nem? Arról volt szó, azt hallottuk magyarázatként, hogy az előrehozott területi támogatás kifizetése - ami meg is történt - miatt kellene a falugazdászok, de azt azért hadd jegyezzem már meg, hogy a területi támogatásokat, a SAPS-támogatásokat decemberben mindig kifizettük, ezek most csak egy hónappal jöttek előrébb.
Volt az elmúlt időszakban egy búzafelvásárlás, úgy nevezték, hogy segítsük a búzaágazatot, és meg lett hirdetve egy - én nem is tudom milyen - felvásárlás 24 ezer forintért. És akkor azt mondja a minisztérium, hogy nem jelentkezett senki. Hát hogy jelentkezett volna?! Mikor az intervenciós felvásárlás is 101 euró, az 30 ezer forint. Legalább ilyet ne csináljanak! Ilyet csinálni...! Szóval nem értem. Ez egy mézesmadzag? De annak sem jó, mindenki csak nevetett rajta.
Még annyit szeretnék elmondani, csatlakozva Karsai képviselő úrhoz, hogy a malmoknak meg kellene tiltani, hogy takarmánybúzát vegyenek. A malmok nem azért vannak, hogy takarmánybúzából csináljanak lisztet. A malmok azért vannak, hogy első osztályú, jó minőségű, szabvány szerinti búzalisztet állítsanak elő, adalékanyag nélkül - adalékanyag nélkül!
Aztán van még egy témám - igaz, Karsai képviselő úr azt is elvette -, hogy szerintem az AM-kiskönyvvel kapcsolatos törvénymódosítás vagy új törvény sokkal rosszabb lesz, mint ami az eddig alkalmazott rendelet alapján működött. Sokkal rosszabb lesz. A módosító javaslatainkat nem fogadták el, le lettek seperve, olyan helyzet lesz kialakítva ebben a törvényben is, amiben már kódolva van a büntethetőség lehetősége. A bizottságunk egyhangúlag elfogadta a javaslatomat, hogy adjunk időt az adminisztrációs munkák elvégzésére - amikor oda került a sor, le lett seperve a tegnapi szavazás során. Én azt javaslom, még van egy zárószavazási lehetőség, próbáljunk eljutni oda, miniszter úr, próbálja meg bevetni a befolyását, hogy ne fogadják el ezt a törvényt. Ne fogadják el, mert ez a törvény sokkal rosszabb lesz, mint az AM-kiskönyv alkalmazása volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Paizs József jelzésére:) Paizs Józsefnek adok szót.
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Bizottsági Képviselőtársaim! Kedves Meghívottak! Érthető az élénk érdeklődés a bizottsági tagok és a média részéről is, hiszen valószínűleg a ciklusidőszak záró miniszteri beszámolóján veszünk részt. Remélem, hogy a miniszter úr beszámolója, tájékoztatója eljut más csatornákhoz is, más tévétársaságokhoz is, mint a HírTV-hez, megérdemelné, hiszen olyan öt évet tudhat maga mögött, amely, azt gondolom, mindenképpen egyedülálló, azért, mert 1990-től nem volt még olyan miniszter, aki öt éven keresztül bírta volna ezt a gyűrődést, amit alkalmanként itt a bizottsági ülésen is el kell szenvednie, de leginkább azért, amit az ágazatért meg kellett tennie, és hogy meg kellett feszülnie.
Az is nyilvánvaló számomra, hogy lehet nézni az elmúlt öt évet 2005. május 2-ától, lehet nézni 2006-tól, a ciklusidőtől, és lehet értékelni a 2008-as agrárjelentés kapcsán, lehet 2009-et is értékelni, és lehet a jövőbe mutató módon is hozzászólni ehhez a témához. Én a tények alapján - és nem szeretném 31 percig húzni a szót, volt, aki ezt megtette, egyébként joga van hozzá természetesen, ezt nem is vitatom... (Jakab István: Huszonkilenc! - Herbály Imre: Harmincegy!) Teljesen mindegy.
Én a 2008. évi agrárjelentéssel kapcsolatban szeretnék néhány véleménnyel hozzájárulni a bizottság munkájához. Ez a KSH és az FVM közös felelősséggel benyújtott jelentése, amelynek a tárgyalására mindig így október tájékán, talán tizedik alkalommal került most sor. Azt gondolom, hogy figyelembe kell venni az agrárjelentés kapcsán azt, hogy az Agrárgazdasági Tanács kritikával is illette ezt az agrárjelentést, nem csak dicsérte, amit én egy természetes dolognak tartok. Mint ahogy azt viszont nem tartom természetesnek, hogy csak bíráló szavakat lehet hallani az elmúlt öt évről, arról az öt évről, amelyre azért nem az volt a jellemző, hogy kiálltak az utcákra, terekre, a főközlekedési útvonalakra teljesen vadonatúj...
ELNÖK: Nem, mert ott lövöldözött a rendőrség. (Derültség a fideszes képviselők soraiban. - Herbály Imre: Sanyi! - Jakab István: Gumilövedékkel!)
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Miért?
ELNÖK: Mert ott lövöldözött a rendőrség. (Közbeszólás: Hol?)
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Hol lövöldözött a rendőrség? (Közbeszólás: Sehol, menjünk tovább!) Visszatérve... (Borenszki Ervin közbeszól.) Visszatérve: én azt gondolom, hogy nem figyelembe venni, amit egyébként az ellenzék padsoraiban mindig is vitattak, hogy van-e világgazdasági válság, és hogy annak van-e hatása Magyarországra, azért most itt elhangzott az ellenzék részéről is, hogy most már az utóbbi időben elismerik, hogy van világgazdasági válság, annak vannak hatásai Magyarországra is, és sajnos nyilvánvaló, hogy 2010-ben, 2011-ben is lesz hatása. Sajnálatos módon azt mondják a közgazdászok, akik csődöt mondtak egyébként a világgazdasági válság előrejelzése kapcsán, hogy olyan 2013-15-ig lesz ennek hatása, majd a végén mondom, hogy miért tartom ezt érdekesnek.
A 2008. évi adatokból arra lehet következtetni egyébként, hogy a válság önmagában nem csökkentette az agrártermékek iránti keresletet, mert az export rekordot döntött, és az agrárszaldó is jelentősen javult ebben az időben. Megállapítható az is, hogy az élelmiszergazdaság ebben a válságban betöltötte egy stabilizáló szerepet is. Persze nyilván az agrárium likviditása mindenesetre befolyásolja ezt a hatást.
A hitelekkel kapcsolatban szeretném megemlíteni - a miniszter úr is foglalkozott vele -, hogy az MNV Zrt. 2008-ban mintegy 60 milliárdos agrár-hitelcsomagot léptetett életbe, érvényben, ezzel nem túl nagy mértékben, de az agrárágazat eladósodása növekedett 328 milliárdról 375 milliárdra. ugyanakkor azt is el kell mondani - és ehhez kaptunk egy háttéranyagot, amely Gráf József miniszter bizottsági meghallgatásához adatott nekünk -, hogy az ágazat bruttó kibocsátása közel 2 ezer milliárd forint volt, így azt gondolom, hogy az agrárágazat eladósodottságáról nem igazán lehet beszélni, sőt azt is mondom, hogy isten igazából az alulfinanszírozás majdnem nagyobb gondot okoz az ágazatnak, mint alkalmanként az ellenzék padsoraiban sokat kritizált - nem vitatom, hogy alkalmanként joggal kritizált - támogatás.
A hiteleken belül a devizahitelek mintegy 20 százalékot mutatnak. Ez a háztartások eladósodottságához képest nem túl nagy problémát jelent.
Azt is szeretném elmondani 2008-cal kapcsolatosan, hogy szintén makrogazdasági adatok árulkodnak arról, hogy az agrárgazdaság teljesítménye nélkül 2008-ban a magyar nemzetgazdaság már recesszióban, nagyon mély recesszióban lett volna. Az Agrárgazdasági Tanács a jelentésében megállapítja, hogy a termelés stabilizálódik, sőt növekszik, és - ez 2008-ra vonatkozik - mintegy 3,7 százalékot fog jelenteni, az adatok még nem teljesen véglegesek, azért nem tudom pontosan megemlíteni.
Megemlítettem az agrárgazdaság kibocsátását. Azt is szeretném megemlíteni, hogy a lakossági kiadásokon belül az élelmiszerekre való kiadás körülbelül 22 százalék, ez komoly szerepet játszik a mindenkori életszínvonal alakulásában.
Szeretném megemlíteni, hogy a külkereskedelem szaldója az ágazatnál, az ágazat esetében 1,9 milliárd exporttöbblet, úgy, hogy egy 5,7 milliárd eurós kivitel mellett a behozatal nem érte el 4 milliárdot. Azt gondolom, amikor én kritizálok, akkor ezeket a számokat is... Ha nem vagyok teljesen elfogult, akkor szerintem ezeket a számokat is meg kell említeni.
Mint ahogy nem került megemlítésre - én jó szívvel teszem, hogy ezt itt, a bizottsági ülésen, a miniszter úr meghallgatása kapcsán ezeket megemlítsem -, hogy az agrárgazdaság szerkezetében változást idézett elő az őstermelői és az egyéni vállalkozói regisztrációs kötelezettség, de arra azért hadd utalja, hogy mintegy 5,4-szeresen nőtt a nyilvántartott egyéni vállalkozók száma az agyonsanyargatott mezőgazdasági szektorban. Aztán arról is lehetne beszélni, hogy az adóhatóság a kettős könyvvitelt vezető társas vállalkozások üzemi eredményét ugrásszerűen növekedő tendenciájúvá tudja minősíteni, hiszen ezek korrekt, valós számok, nem hiszem, hogy ezen lehetne vitatkozni. Nem gondolom, hogy ez vitatéma lehetne olyan emberek között, akik részben ebből az ágazatból élnek, vagy itt ülnek mint bizottsági tagok.
Azt is szeretném megemlíteni, hogy természetesen mint volt agráros én is látom az ágazat problémáját, látom azt a problémát, amelyre a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya utal. A miniszter úr tájékoztatott bennünket, hogy milyen támogatásokkal próbálnak ezen az arányon változtatni. Valószínű, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Szintén a beszámolóból tudhatjuk, hogy kérdést intéztek hozzá, amikor a miniszter úr a parlamentben kardoskodott a tejágazat mellett, és elmondta, hogy bizony nehéz ágazat az agrárszektorban a tehéntartás, a tejtermelés, hogy tíz év kell, mire egy viszonylagos normál irány kimutatható, vagy mire rend lesz az ágazatban.
Szeretnék foglalkozni a "Földért életjáradék" programmal. Örülök neki, hiszen vidéken ez a program kedvelt, 69 ezer hektár szántóterület került megvásárlásra. Az egy picit elgondolkodtat engem, hogy "Földért életjáradék" program kapcsán meghaladja a 70 ezret azok száma, akik befejezik a termelést, és azt tartom sajnálatosnak - erről is több szó esett már -, hogy a fiatal gazdák nem igazán lépnek a helyükbe, hogy én is mondjak egy kritikai véleményt vagy észrevételt.
Sok vita zajlik egyébként, tegnap is vita zajlott Glatz akadémikus úr meghallgatása kapcsán a Leader-csoportokról, a HVI-irodákról. Szeretném elmondani, újra meg újra, csatlakozva főleg szocialista képviselő kollégáimhoz, hogy az általánosítást nagyon-nagyon veszélyesnek találom, ezt tegnap is elmondtam, az rombol. Tessenek olyan egyéni eseteket mondani vagy büntető feljelentést kezdeményezni, ahol a visszaélés kimutatható, és ne húzzuk rá a teljes rendszerre ezt, mert eléggé szerencsétlen dolognak tekintem ezt. Egyébként a mi esetünkben, Szigetvár és térségében egy nagyon harmonikus együttműködés van a vállalkozókkal, a civilekkel és az önkormányzatokkal, abszolút semminemű feszültség nem terheli a mi kistérségünkben a rendszert. Lehet, hogy ez egy üde színfolt, én ezt nem tudom megállapítani, de azt látom, hogy az elmúlt időszakban nincs olyan települési polgármester, legyen az független, jobboldali vagy baloldali, aki ne arról adna számot, hogy jelentősen fejlődött a települése. Azért ezt ajánlanám figyelembe venni az elnök úrnak, amikor leegyszerűsítő módon csak a problémákat veti fel. Tessék akkor megbeszélni az alsó szinten, a helyiekkel, hogy ez hogy működik, mert nem ezt mondják a helyi polgármesterek, habár lehet, hogy annak megfelelően nyilatkoznak és beszélnek, hogy éppen kihez fordulnak.
Végezetül, mielőtt a kérdéseimet feltenném (Derültség.), szigetváriként és magyar polgárként azt gondolom, hogy amit a miniszter úr tett az elmúlt öt évben az ágazatért, azért dicséret illeti. Nem hiszem, hogy föltétlenül reagálni kell minden olyan leegyszerűsítő, színvonaltalan bekiabálásra, amely a mai napon is elhangzott itt jó pár esetben. Én azt gondolom, hogy felelősen kell egy időszakot mérlegre tenni, lehet egyébként annak nyilvánvalóan kritikája is, de azt mondani, hogy nem voltak eredmények, és azokról egyetlen szót nem ejteni, az, azt gondolom, maga a kampány. Én nem hiszem, hogy nekünk itt most kampányolnunk kellene a jövő évi választás kapcsán, az majd el fog dőlni, nyilvánvaló, hogy az elnök úr is megjelenik Szigetváron, mint ahogy megjelente 2006-ban is. Nem szabad összekeverni szerintem a város patinás főterét az elnöki székben töltött pozíciójával. Ez egy kritika a levezetést illetően. Ennél sokkal durvábbakat kapok, higgye el, a helyi fideszesektől Szigetváron, de ez kikívánkozik belőlem. Nem hiszem, hogy szerencsés az elnök úr levezetése, ami itt 31 percben történt az ő részéről.
Két kérdést szeretnék befejezésül feltenni a miniszter úrnak. Az első, hogy a COPA/COGECA segíti-e a magyar törekvéseket az Unióban. Természetesen ez a magyar képviseletre is vonatkozik. Valamint ön találkozik mindkét oldal EU-s parlamenti képviselőivel, számíthatunk-e az EU-s parlamenti képviselőkre minden esetben, vagy ott is ez a megosztottság jellemző, amit itthon, Magyarországon sajnos meg kell élni? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Polgármester úr, valószínű, hogy más vizekre evezett, mint ami itt a bizottsági üléseken általában megszokott. Költőien megkérdeztem, hogy más települések is dicsekednek majd biztos a beruházásaikkal. Igen, Gyula, Szentes, Makó, Szeged, Szigetvár biztos, mert milliárdos támogatásokat kaptak. (Herbály Imre: Meg Kunhegyes, meg Törökszentmiklós, meg Gödöllő! - Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: Mór, Debrecen, Szolnok, Kaposvár, mondhatnánk tovább!) Egyetlenegy jelzőt még hozzáteszek: mindegyiknek MSZP-s országgyűlési képviselő egyben a polgármestere. (Bedő Tamás: Kistelek? - Közbeszólások. - Czerván György jelzésére:) Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. A vége felé nagyon méltányos leszek, és pozitív dolgot is fogok mondani, és csak nagyon röviden akarok beszélni. Nem nagyon értettem, hogy Paizs képviselőtársam a válsággal kapcsolatosan mire akart kilyukadni, de arra emlékszem, hogy 2008 szeptemberében Varga Mihály frakcióvezető-helyettes felszólalt ez ügyben, és az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, riogatással vádolta meg - aztán néhány hónap múlva le is köszönt. Úgyhogy nem az volt a gond, hogy azt nem ismertük el, hogy a válság hatása negatív a magyar gazdaságra is, hanem azt mondtuk, hogy az nem volt törvényszerű, hogy egy zuhanórepülésben lévő magyar gazdaságot találjon. Erről ennyit.
Egy megjegyzést hadd mondjak, és akkor a pozitívumot is hadd mondjam, amit Örvendi képviselőtársam egyébként jogosan fogalmazott meg kritikaként. A saját példámat tudom mondani a cukorrépa-diverzifikációval kapcsolatban. A települési listát... Szóval eléggé nehéz dolog az, hogy mondjuk Tápiógyörgyének Cegléddel kell versenyeznie majd ezekért a meglehetősen szűk forrásokért, de ez, úgy tudom, szerencsére már módosult, kijött egy új törvényjavaslat, hogy a cukorrépa-termelő is kap plusz 15 pontot. De azért a kritika jogos abból a szempontból, hogy az alaprendeletnek már úgy kellett volna kijönnie, hogyha egyszer az a diverzifikáció arról szól, amiről szól.
Egyébként én sajnos nem tudok egyetérteni a miniszter úr azon megjegyzésével, hogy egyedül Kaba volt a cukorreform áldozata. Nekem volt szerencsém a szolnoki termelők részeként részt venni ezeken a tárgyalásokon, ahol senki nem akarta abbahagyni a répatermelést, bármilyen csábító volt is a szerkezetátalakítási pénz. Tehát nem arról volt szó, hogy a termelők és a feldolgozóipar, a külföldi kézben lévő feldolgozóipar, amelynek résztulajdonosai a külföldi, anyaországi cukorrépa-termelők..., nekik nem volt érdekük az, hogy a magyar répatermelők labdába tudjanak rúgni. Tehát ez volt az oka. És már csak azért is így van ez, mert most is termelnek, a kaposvári cukorgyárnak a kvótájára még a Jászságban is meg a Tápió mentén is, ami tulajdonképpen egy nonszensz dolog. Ezt előre lehetett látni.
A Leaderrel kapcsolatban nem mondom el, amit szerettem volna, mert arra már nincs idő. Lehet, hogy naivitás ilyen napi gondok, ágazati gondok, pénzügyi, finanszírozási, szerkezeti gondok mellett, de én a jövő felé szeretnék nézni - remélem, hogy lesz, aki megéli majd ezt a jövőt mint mezőgazdasági termelő, és nem megy teljesen tönkre az ágazat -, a 2013 utáni időszakra gondolok. Azt szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy a 2013 utáni KAP-reform magyar esélyeit hogyan látja, különös tekintettel arra, hogy román agrárbiztos kerül majd talán kinevezésre, aki egyébként valószínűleg látatlanban, helyből jobb, mint aki eddig volt, és talán biztató az is, hogy francia felesége van az úrnak, illetve a franciák nyomták be, mint tudjuk, ami talán a jövőt illetően jelenthet némi esélyt arra, hogy a közös agrárdolgok - és most nem reformról beszélek, mert a reformok eddig nekünk mindig rosszat hoztak, akár a cukorra, akár a tejre, akár az intervencióra, akár a bortémára gondolok, ezek mindig rosszat hoztak - kapcsán marad majd valami esélye Magyarországnak a többi, azonos érdekeltségű országokkal 2013 után a mezőgazdaság- és vidékfejlesztésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Paizs József és Bodó Imre jelzésére:) A második körben majd esetleg adhatok még szót, elnézést kérek, de még elsőkörös megszólaló is van, Bodó Imre.
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr...
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök úr, csak annyit szeretnék jelezni, hogy én közöltem előre az elfoglaltságom. Ha kíváncsiak lennének a válaszaimra, akkor szeretném megejteni, mert nekem fél 2-kor egy lakossági fórumon kell részt vennem (Közbeszólás: Rövidek leszünk.), és oda kell érnem a rendezvényre.
ELNÖK: Igen, vagyunk így néhányan, hogy megpróbáljuk a bizottsági ülés keretében első helyre tenni a napi munkánkat. Én nem tehetem meg, hogy megtagadom a jelentkezőktől a kérdezés lehetőségét.
Bodó Imrének adok szót.
BODÓ IMRE (Fidesz): Miniszter úr, két rövid vélemény, majd ehhez kapcsolódóan két kérdés. Az egyik a háztáji kontra nagyüzemi állattartás. Polgármesterként már egy évvel ezelőtt is jeleztem ezt önnek, akkor sem értettünk igazából egyet a háztáji gazdaságok háttérbe szorításával. Az első kérdésem az, hogy az ön véleménye szerint van-e összefüggés a munkanélküliség jelen állapota, illetve a foglalkoztatás jelenlegi igen alacsony száma és a mezőgazdaságban a háztáji gazdaságok teljes visszaszorulása között.
A második kérdésemhez idéznem kell egy mondatot az ön anyagából a vízgazdálkodás, a csatornák, az öntözőcsatornák helyzete kapcsán. Ön azt nyilatkozta 2009. augusztus 27-én, hogy az Európai Unió országaiban 60-70, de esetenként 80 százalékos öntözöttségi lefedettség van, míg Magyarországon ez 30 százalék. Az elmúlt hosszú-hosszú években sajnos semmi előrehaladás nem történt a csatornahálózat tulajdonviszonyainak a rendbetételére, én ezt már többször jeleztem. Mint polgármester a vízügyek, társulások, önkormányzatok, illetve esetenként a gazdák, a tulajdonosok, a sok bába közt elvész a gyerek. Erre központi intézkedés már, még nem történt. Gyakorlatilag ezt tartom az egyik okozójának, hogy az öntözési eljárások egyszerűen nem haladnak előrébb Magyarországon.
Köszönöm szépen, miniszter úr. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, nincs további hozzászóló. Gráf József miniszter úrnak adok a válaszadásra lehetőséget.
Engedje meg, miniszter úr, hogy miután sem ön, sem a kérdezők nem említették, az erdészettel kapcsolatosan azért szóljunk néhány szót. Ez egy elég hangsúlyos ágazata még a mezőgazdaságnak, de sajnos öntől sem hallottunk elképzelést, és a kérdezésbe sem fért bele. Legalább annyit, hogy miért épültek le így a támogatások, miért akadoznak a kifizetések. Az egyik kiugró lehetőségünk lenne az Unió által támogatott erdősítési felület növelése, alapjaink, netán a megújuló energiaalapok megteremtése. Miért akadt így el ez az egész rendszer?
És talán még egy konkrét kérdés: ismeri ön az alkalmi munkavállalás feltételeiről szóló, most végszavazás előtt lévő törvénytervezetet? Mert az tényleg valami borzasztó, ezt itt, azt hiszem, mindkét oldal egyformán jelezte. Köszönöm.
Megadom a szót a miniszter úrnak.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter válaszai, reflexiói
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Több kérdés összefügg egymással, ezért nem név szerint szeretnék válaszolni, hanem próbálom a témákat csoportosítani. Egy-két olyan kérdés volt, amely közvetlenül az MVH-kifizetésekre irányult, azzal kapcsolatban megkérem majd Margittai urat, hogy ha gondolja, az államtitkár úr kiegészíti.
Az elején annyit szeretnék elmondani, hogy érdekes, hogy itt a bizottságban sem tapasztalok semmilyen rosszindulatot - valamiért az elnök úrral nem tudtuk megtalálni az elmúlt öt évben a hangot -, és el szeretném mondani, hogy vidéken sem. Heti négy-öt rendezvényen vagyok jelen, jobboldali polgármesterek, jobboldali agrárvállalkozók tisztelettel és szeretettel fogadnak, nekem nincs testőröm, nincs védelmem, nincs is rá szükségem, mert meg tudjuk találni a tisztességes hangot - hétvégén is három rendezvényen voltam, ezen a héten öt rendezvényre megyek -, talán jó lenne, ha ez önnel is sikerülne.
A rendszer kiszervezésével kapcsolatosan: van egy általános állampolgári igény, ez pedig az, hogy olcsóbb államot kívánnak az állampolgárok, és ezért ésszerűsíteni kell az intézményi rendszert és az abban dolgozók létszámát is. Ebben vannak néha sikeres lépések, és vannak sikertelen lépések is természetesen, de ez egy természetes út. Magyarországon az államigazgatásban dolgozók aránya lényegesen magasabb, mint Európa más, fejlettebb országaiban. Az intézkedések jó részét külső szervezetek végzik, és egyre több feladatot adnak civil szervezeteknek is. Ezen az úton kell haladni, nem lehet egyetlenegy minisztérium ennek az akadályozója.
Az MVH létrehozása kapcsán el szeretném mondani, hogy Európában sehol nincs a minisztérium keretei között, hiszen egy független európai intézmény, kifizető ügynökség, amelynek a belső rendjében megvannak az EU-s szabályok, amelyeket alkalmazni kell. Ez sehol nem a minisztériumban van, mindenütt van ennek egy elnöke, és külön intézményként működik. Természetesen a szakmai együttműködés rendkívül fontos.
Az MgSZH-nál is ugyanez a feladat. Már az átalakítás kapcsán is gyorsnak tartottam azt az ütemet, amikor a sok szakhatóság egyetlenegy szervezetbe tömörül össze. Azt gondolom, hogy a mostani időszakra azért már összeállt a munkája.
A földnél nem a földbirtok-politikai irányelvekkel van alapvetően probléma, mert én azt mindig is világossá tettem, hogy ma Magyarországon, ahol kétféle földművelő vagy a földdel foglalkozó van: bérlő és tulajdonos, ezeknek azonos jogosítványokat kell biztosítanunk a termelésben. Előnyösebb helyzetben a tulajdonos van, mert ő mindig saját maga eldöntheti, hogy mit csinál a földjével, hogy műveli vagy bérbe adja, de ha bérbe adta, akkor megkapja a bérleti díjat, aki pedig dolgozik a földön, az megkapja a támogatásokat. Ez egy teljesen logikus európai rendszer, ezzel semmiféle probléma nincs.
Ebből jön a földbérlet, és ebből jön a földeladás kérdése is, és mindjárt arra is utalnék, hogy miért kell a két vagy három év múlva lejáró szerződéseket meghosszabbítani: azért, mert másfél milliárd forintba kerül körülbelül egy nagy telepi beruházás, ha valaki csont újat épít, tehát eldózerolja az előző telepét, és mondjuk ezer kocával vagy 600 tehénnel indul a vállalkozása. Ebben az esetben az önerőn és a banki hitelen kívül kapott támogatásra nem elég a hitelfedezet, és egy olyan gazdálkodónak, akinek mondjuk két év múlva lejár a földbérlete, a bankok egyszerűen nem adnak hitelt. Tehát ez egy gazdasági szükségszerűség. Erre kellett kitalálni valamilyen megoldást. A hitel tíz évig működik, nyilván annak ad hitelt a bank, akinek tíz évig biztosítva vannak a működési feltételei. Ehhez semmi nagy egyetemi végzettség, nagy ész nem kell, egyszerűen emiatt kell ezeket a meghosszabbításokat megtenni.
Másodszor: soha nem mondtuk, hogy a jelenlegi földbirtokhasználók között mi valami erőszakos rendet akarunk tenni. Én úgy gondolom, hogy a bérelt föld aránya Európa más országaiban nagyjából azonos, mint Magyarországon. Van olyan ország, ahol a gazdálkodók 70 százaléka földbérlő, mert a tulajdonától az istenért sem válik meg, inkább bérbe adja a földjét, de az apja, az öregapja, az akárki földjét nem adja el, hanem bérbe adja. De a mezőgazdasági termelők között óriási a mozgás az utóbbi időben. Említettem Dánia példáját, ahol több mint tízezerrel kevesebb sertéstelep van, mint volt 15 vagy 20 évvel ezelőtt. Tehát a koncentrációs folyamat, a fiatalok elvándorlása a szakmából vagy beletelepülése a városba nem magyar jelenség, ezek európai jelenségek.
Nézze meg azt, ahol nagyüzemi rendszer volt, Szlovákiát például! Ott gyakorlatilag 14-15 ezer regisztrált gazdálkodóval dolgoznak, az az összes nagyüzem megmaradt - csak példaként említeném ezt. Nagyjából Csehországban is hasonló a helyzet. Az egész kelet-németországi részen privatizálták a cégeket, de meghagyták a nagyüzemeket szervezeti egységükben, azért, mert versenyképes és hatékony a termelés, és kevesebb támogatást kell nekik adni a későbbiekben ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni. Ugyanakkor szükség van a kistermelőkre is. Magyarországon olyan másfél millió érintett van ebben, őket abban kell segíteni, hogy minél többen legyenek agrárvállalkozók, és az agrárvállalkozók, a családi gazdaságok, ha megnézzük a föld- és a jövedelemviszonyokat, még dinamikusabban fejlődtek az elmúlt öt év alatt, mint a nagyüzemek, abból a szempontból, hogy egyre nagyobb földterületen dolgoznak, már 700-800 hektárt művel néhány családi vállalkozó, aki szorgalmasan dolgozott, mindig gyűjtötte a földet, gyűjtötte a pénzét, és úgy intézte a befektetéseit.
Nincs bennünk semmi ellenségkép egyetlenegy vállalkozói réteg iránt sem. Én azt mondom, hogy Magyarország nagy versenyelőnye az, hogy a nagyon kicsik, akikből bármikor lehet piaci szereplő, azok, akik már ott vannak, de a piac alsó szegmensén, és azok, akik már magánvállalkozóként a piaci viszonyok fölső részén vannak, és a nagyüzemek, ez együtt a magyar mezőgazdaság. És az a nagy ellenségeskedés nincs, nincs jobboldali meg baloldali agrárvállalkozó, soha nem válogatunk, és soha nem érdekel bennünket, hogy a pályázó milyen politikai párt tagja vagy kinek adja le a szavazatát. Alapvetően azért nem értjük mi meg sokszor egymást, mert ön politikus, én meg az elmúlt öt évben gazdasági szakemberré szerettem volna lenni - több-kevesebb sikerrel - a minisztériumban, és két nyelven beszélünk, ezért elbeszélünk egymás mellett. De én azt gondolom, hogy egy picit a szakmai ismereteket kellene bővíteni ahhoz, hogy ilyen megfogalmazások elhangozzanak.
A földértékesítésről tehát ennyit, azt gondolom, ezt mindenki érti. Azért kell ezeket meghosszabbítani, amiről beszéltem.
Mindezzel együtt azt gondolom, hogy a földmoratórium is ehhez a kérdéskörhöz tartozik, és nagyon komoly kérdés. A hivatalos bejelentést a lejárat előtti évben, tehát 2010-ben kell megtenni, augusztus 31-éig, mint minden mást, ami a következő évre vonatkozik - ez a szabály. Ennek ellenére amikor felülvizsgálták a moratórium kérdését, akkor én hivatalosan jegyzőkönyvbe mondtam, és jeleztem a bizottság számára, hogy Magyarország élni fog a meghosszabbítás lehetőségével, és amikor ezt hivatalosan meg kell tenni, Magyarország ezt meg is fogja tenni. Nagy valószínűséggel nem én fogom ezt megtenni augusztus 31-éig, hanem a következő miniszter, de bízzunk benne, hogy ő ugyanígy gondolkodik majd erről a kérdésről! Egyébként el szeretném mondani, hogy a 27-ből négy országban, mindösszesen négy országban van moratórium, ők kérhetik ennek a meghosszabbítását. Az összes többi új tagország az első pillanatban felszabadította a földforgalmat a külföldiek előtt, néhány országban - számomra teljesen érthetetlen módon - éppen a külföldi jogi személyek előtt, és nem a magánszemélyek előtt, de ez minden országnak a saját belügye, és ők küszködnek az ő problémáikkal, nem mi.
A pályázatokban miért az I. tengely, és azon belül miért az állattenyésztés? Még egyszer szeretném elmondani, hogy azért, mert húsz évig mindenki beszélt arról, hogy ez az arány romlik, de igazán tenni egyetlenegy kormány, egyetlenegy miniszter sem tett semmit azért, hogy ez változzon. Én tettem érte az én szakmai stábommal, mert ma az állattenyésztés szempontjából Európa legkorszerűbb mezőgazdaságával, állattenyésztésével fogunk rendelkezni egy-másfél év múlva, amikor befejeződnek ezek a beruházások. Nem hátul kullogunk a műszaki-technológiai színvonalunkkal, hanem Európa élmezőnyébe tartozunk. Legyenek szívesek elmenni a megépült szarvasmarha-, sertés- vagy baromfitelepekre, és meglátják, hogy ez így van. És azokat a mutatókat, amelyekről beszéltem, ezek a telepek mind tudják.
Ez fogja jelenteni azt, hogy például biztos vagyok benne, hogy a sertésállomány három éven belül el fogja érni az ötmilliós létszámot Magyarországon, és a tejtermelésben is megszűnik a létszámcsökkentés. Csak itt is van egy olyan szakmai probléma, hogy ne felejtsük el, hogy a tehénlétszám-csökkenéssel ellentétes irányba mozogva ma ötezer literrel több tejet ad egy tehén, mint amennyit adott mondjuk tíz évvel ezelőtt. Tehát ezeket az arányszámokat is tekintve objektíve kevesebb tehénre van szükség ahhoz, hogy ugyanannyi tejet tudjunk előállítani. Ezek szakmai kérdések, és amikor valaki kijelent valamit, akkor ezeket mindig figyelembe kell venni.
A cukorreformmal, Kabával és az etanollal kapcsolatos témában azt szeretném elmondani, hogy bizony-bizony egy kicsit vitatkozva a Czerván Gyurival elmondanám azt is, hogy a termelők részéről... Mert az első körben csak a gyárakat célozta meg az Unió, a második körben a termelők részéről néhány számára is vonzó volt a termelésből való kiszállás, és a támogatások felvétele. Nem mondom, hogy általános jelenség, de a második körben jó néhányan az uniós támogatás megszerzése miatt szálltak ki a rendszerből. Kaba esetében végső döntés előtt áll az etanolüzem hitelének az állami támogatása. Én úgy gondolom, hogy semmiféle probléma nem lesz vele, és ez a héten nagyjából meg is fog születni.
A foglalkoztatás, a bérmunkásréteg csökken, a magángazdaság több embert foglalkoztat. Ez is egy olyan témakör, amelyben azt mondom, hogy a vidéki foglalkoztatást erősíteni kell, de nem elsősorban az agrárium területén és a versenyszféra területén, mert ott több hátránnyal küzd, hanem a helyi ellátásban, a helyi piacokra való termelésben, és a helyi fogyasztás az a terület, amelyet elsősorban fejlesztenünk kell. Ezek a termékek zömében nem arra valók, hogy 800-1000 kilométerre elszállítsák őket, és ott különböző tárolási, szállítási veszteségeket szenvedjenek el. A falunak és a környezetének... Erre sajnos kevés energiánk volt, ezt őszintén megmondom, hiszen a versenyképes mezőgazdaságot kellett alapvetően ebben a négy-négy és fél évben megvalósítanunk és helyrehoznunk. Erre sokkal kevesebb energiánk volt, mint lehetett volna, és azért az I. tengelyt erőltettük és majd visszatérek 2013-ra, mert arra nézve több kérdés volt -, mert valóban úgy van, ahogy mondják, hogy alapvetően megváltozik a támogatás összetétele és logikája. 2013 után ezt a szakmai programot nem lehetett volna megcsinálni. Erre most az egyszer volt lehetőség, és vagy éltünk a lehetőséggel, vagy nem éltünk a lehetőséggel.
És akkor mondanám is: nagy valószínűséggel az első pillérről a második pillérre kerül át a támogatások egy jelentős része, de az igazi nagy probléma nem is ez vele, hanem az, hogy nagyon-nagyon erős az elszánás azokban az országokban, amelyek sokallják a mezőgazdasági támogatásokat, és azt mondják, hogy az tűrhetetlen, hogy az összköltségvetés 50 százaléka még mindig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar támogatására megy. Jól körülhatárolható ez a csoport: alapvetően a befizető országok, Anglia, Svédország, Dánia és azok az országok, amelyek befizetnek a büdzsébe. Nem tudom, hogy mi lesz, mert 2007-ben is lefolyt ez a vita, és akkor mi "nyertünk", hogy így fogalmazzak, mondjuk a francia vonal.
És itt a válasz is rá: úgy látszik, az Antant időnként még működik, vagy ilyen formában fellelhetők a nyomai - elnézést, ezt nem politikai megközelítésben mondtam, de valóban úgy van, ahogy mondtad, hogy nem véletlen, hogy a román biztos lesz Fischer Boel utódja. Én azt gondolom, hogy jobb nekünk, hiszen ő ugyanúgy átérzi az új tagországok gondjait, problémáit, a két támogatási szint közti különbséget, azon túl pedig egy végtelenül rendes, korrekt kolléga, dolgoztam együtt vele miniszterként. Azt hiszem, hogy sokkal könnyebben előrébb tudunk jutni az ő bizottsági elnöksége alatt.
A jogcímek, hogy miért ennyit, és hol tartunk? Nem tudunk már 28 jogcímet meghirdetni, és nem is akarunk. Ez egy hétéves program. Egy párat még, azt hiszem, el tudunk indítani, de igazán a következő kormányzatnak kell majd ezt tartalommal megtöltenie. Egy nagy rohamot, egy nagyot tervezni... értelme sincs a dolognak, meg én is úgy gondolom, hogy nem is lenne túl etikus. Tehát amit eddig meghirdettünk... Egy-két olyan van, például még a víznél meg egyébnél, amit elindítunk, mert az olyan feladat, amit mindenkinek meg kell oldania, de nagy, generális változtatásokat már nem akarunk eszközölni a támogatások folyamatában.
El szeretném mondani, az EUMÉ-ról is többször vitatkoztunk. Magyarországé a legalacsonyabb EUME-szint. A Magosz kongresszusán egyeztünk meg, hogy 5-ről 4-re visszavisszük, a kérés 3 volt. El szeretném mondani, hogy ez például Szlovákiában 8, Hollandiában 16 EUME a minimális támogatottsági szint, és az európai országok többségében egyre emelik ezt a szintet, mert azt mondják, hogy a támogatás a versenyképesség által kikényszerített dolog, hogy egyrészt a birtokszerkezetet, másrészt a támogatások hasznosultságát emeljék. Én sem értek vele egyet teljes egészében, bizonyos szempontból el tudom fogadni, de én azt gondolom, hogy ezt a segítséget azoknak, akik agrárvállalkozóvá akarnak válni, és nincsenek ebben a kategóriában, meg kell hagyni. Magyarországon egyébként meghagytuk a 100 eurós alsó határt, sok mindent, ami abba az irányba hat, hogy ezt a réteget valamilyen módon támogatásokban tudjuk részesíteni. De az általános európai gyakorlattól mi is nagyon nehezen tudunk eltekinteni.
A gazdaságátadás illetéktörlése. Ez nem rajtunk múlik, mi nagyon szívesen megtennénk, hogy a mezőgazdasági vállalkozónak az égvilágon semmilyen adót meg illetéket ne kelljen fizetnie, nagyon szívesen támogatnám ezt a javaslatot, meg egyet is értek vele. De azért rajtam kívül van egy pénzügyminiszter, vannak a kormánynak más tagjai, akik azért az ország működtetéséért felelősek - én csak az agráriumért felelek -, és ezek az egyeztetések hol így dőlnek el, hol úgy. Amikor az alapvető élelmiszereknél az áfa alsó sávjáról szó volt, én is sokkal nagyobb falatban gondolkodtam, de annak is örülök, hogy a tejnél és néhány egyéb terméknél azért sikerült az áfát ott hagyni. Ez mindig egy vitatéma.
A Naturánál a gyepre már fizetünk egyébként, de igyekszünk ezt kiterjeszteni. Az őshonos-rendelet készen van gyakorlatilag, azt szeretném elmondani, nagyon rövid időn belül megtörténik a meghirdetése is, és év elején indul a támogatás is.
Agrárirány Európában. Erről beszéltem. Nem állunk túl jól, agrárosok, erre a pénzügyi válság is ráerősített. Én azt gondolom, hogy csökkenni fognak a támogatások, és lényeges áttolódás lesz az I. és a II. tengely között a II. javára. Ez jól látható két irányvonal, nagyot nem tévedhetünk, ha ma körülbelül ezt mondjuk. A csökkentés ellen persze mindent meg kell tennie majd annak idején az agrárminiszternek, a miniszterelnöknek, a pénzügyminiszternek, mert ez mindig egy összefogás kérdése.
A szerkezetátalakítás és a cukorrépa. A nevében is benne van, hogy diverzifikációs támogatás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy más típusú jövedelmet és más típusú foglalkozást kell biztosítani az ott élőknek, és a gyár megszűnésével nem mondhatjuk azt, hogy ez csak a répatermelőket érinti, mert a gyár dolgozóit is érinti, érinti a beszállítókat és nagyon sok mindenkit. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a diverzifikációs pénzt kizárólag a répatermelők között szabad felosztani, mert új munkahelyeket kell teremteni az ipari parkszerűen kialakult településre be kell vinni ezeket a vállalkozásokat, ez egy sokkal komplexebb program. Azt gondolom, hogy jól haladunk ezzel.
A fiatal gazdák támogatása kapcsán el kell mondjam azt, hogy ez ellentmond azzal... És akkor az elnök úr egyik kérdésére is válaszolnék, hogy milyen foglalkozást mondanék ma a mezőgazdaságban. Ezzel az a baj, hogy minden évben másikat lehetne mondani, hogy melyiknek milyenek a jövedelmezőségi viszonyai. A jelen körülmények között, ahol mondjuk 80-85 forint kilónkénti hasznot lehetett elérni a sertéstartásban, most nyugodtan bele lehetne vágni. De azt ki tudja megmondani nekem, hogy két év múlva mennyi lesz a sertés átvételi ára? Ez van a baromfinál is. Azért vagyunk mi, agrárvállalkozók, egy kicsit megszállottak és őrültek, mert soha nem a pillanatnyi érdekünkben gondolkodunk, hanem hosszú távú fejlesztésekben és a megélhetésben. És én azt gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk az én korosztályomban, akik egész életünkben ebben a szakmában dolgoztunk, és talán az is bizonyíték a fiatalok számára, hogy itt vagyunk, dolgozunk, és nem olyan elsatnyult szakma ez, hogy ne lehetne ebből megélni. De azt gondolom, hogy ma Magyarországon egy jó adottságú növénytermesztésből is... Minden olyan jövedelemviszony, ami évek óta kimutatja az agrárvállalkozások nyereségét, az azért erre hat.
A nyereség - István is említette. Nem túlozzuk mi ezt el, de a statisztikai adatok minden évben megjelennek, és azokkal nagyon nehéz vitatkozni. A 2008. év, az azt megelőző év, amelyről beszélünk, az elmúlt tíz év legjobb éve volt az agráriumban, hiszen 74 milliárd forint fölé nőtt a kettős könyvvitelt vivő agrárvállalkozások száma, és pontosan nem követhető ugyan, mert ebbe az őstermelőtől kezdve mindenkit be kell számolni, de majdnem hasonló nagyságrendeket mondanak a más típusú vállalkozások esetében is. Ez azt jelenti, hogy ha a 2 ezer milliárdos nemzeti össztermék előállítást nézem az agrártermékeknél, akkor 10 százalék körüli vagy egy picivel a feletti nyereséget tudtunk elérni. Ugyanakkor szomorúan jegyzem meg, hogy az idei év gazdasági viszonyai között jó, ha a felét el tudjuk érni ennek a nyereségnek, tehát sokkal rosszabb gazdasági évre számítunk.
Az állatjóléti támogatások miért álltak le? Ennek több oka is volt. Az egyik oka az volt, hogy az Állami Számvevőszék megállapította, hogy az a gyakorlat, amivel mi ezt fizetjük, az nem jó, azért nem jó, mert év elején odaadtuk az összeget a Vágóállat Terméktanácsnak vagy a másiknak, ott "parkolt" az állami pénz, és ezt folyamatosan fizették év közben. Ezért olyan megállapítást tett, hogy a terméktanácsoknak számunkra az egész éves kamatot ki kell fizetniük, mert ez a mi pénzünk volt, állami pénz volt. Ez úgy lelassította a rendszert, hogy előbb el kell számolni, be kell nyújtani, utána tudjuk odaadni a pénzt. Ez volt az egyik technikai oka. A másik technikai oka pedig az, hogy különösen a második félév során azért fel kellett készülnünk például az előrehozott kifizetésekre, tehát nálunk is egy picit lassabban ment a munka. A sertésnek az első félévén túl vagyunk, a baromfinál a napokban történik meg az első félév befejezése, és bízom abban, hogy még az idén, illetve a jövő év elején tudunk ezekből a kifizetésekből többet adni. Ezek nem következő évi kifizetések, hanem negyedéves elszámolású kifizetések. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy ez új támogatási forma, csak Magyarországon létezik, és semmiféle pluszlétszámot és egyebet nem kapott az MVH, hogy ezt a plusztámogatást meg tudja oldani, és el tudja végezni.
A földmoratóriumot említettem.
Az export-import. Valóban úgy van, hogy nem egészséges a szerkezet, abban az értelemben, hogy nagyon sok alapanyagot exportálunk, de azért el szeretném mondani, hogy egyetlen európai ország sem tudott ilyen nagyságrendű aktívumot produkálni az agrármérlegében. És azért az, hogy 5,8 milliárdért tudtunk tavaly is, és nagyjából ezt fogjuk megközelíteni idén is... Hogy abban vannak változások, hogy kivel leszünk pozitív, és kivel negatív mérlegben, az természetes. Egy példát mondanék. Németország hagyományosan a legnagyobb exportpiacunk, és oda zömében nem alapanyag megy, hanem feldolgozott termék, Románia pedig a tizedik helyen állt az EU-s belépése előtt. Ma Románia ugyanolyan nagyságrendet képvisel a magyar exportban, mint amit Németország, tehát holtversenyben vannak az első helyen, és azért ide is szépen megy zöldség, gyümölcs, más típusú termék is, mint gabona.
Megtörtént az előlegek kifizetésének az ellenőrzése - volt egy ilyen típusú kérdés is -, azt gondoljuk, hogy ezzel semmiféle probléma nem lesz. A szükséges nagyságrendet, amit előír az Európai Unió, szeptember 15-éig - ha jól emlékszem a dátumra - elvégezte az MVH.
A családi gazdaságok hitelén dolgozunk, de azért egyet figyelembe kell venni: teljesen úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ez lassan egy évtizede felvett hitel, és hogy néhány ember, akivel beszéltem erről, jól láthatóan úgy gondolja, és már a hitelfelvétel pillanatában is azt gondolta, hogy ez egy olyan adomány, amit soha nem kell visszafizetni, azt azért nagyon nehéz elfogadni. Néhány ember esetében, akivel beszéltem, ez előfordult, a legtöbbnél pedig nem jó, nem olyan gazdasági célra lett felhasználva, ami visszahozta volna az eredményét. Meg kell oldanunk a problémát, hiszen megoldottuk nagy nehezen azokat a problémákat is, amelyeket a libásokkal kapcsolatban meg kellett oldanunk. Megoldottuk Mórahalom problémáját és még nagyon sok cégét, hogy a termelők, főleg a kistermelők, ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy ellehetetlenülnek és tönkremennek. Ezt is meg kell oldanunk. De figyelembe kell vennünk, hogy amíg nem voltunk az Európai Unióban, addig más szabályok voltak, és most is más szabályok vannak, és minden módon el kell kerülnünk azt, hogy ezt közvetlen termelői támogatásként kezeljék. Erre nézve pedig nagyon-nagyon szigorú szabályok vannak, amelyeket be kell tartani.
A szőlő- és borágazatról is sok szó hangzott el. Azt szeretném hozzátenni, hogy én azért a szakmával nagyon szorosan tartom a kapcsolatot, rengeteg rendezvényen vagyok ott. Nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogy azt néhányan lefestik. És szeretném hozzátenni azt, hogy az szakmailag egy teljesen rossz megközelítés, amit az elnök úr mondott, mert az elmúlt időszakban kétszer hirdettünk meg óborra lepárlást, és a termelők egyszerűen nem voltak hajlandóak feltölteni a készleteket. Az első nagy átverés az volt velem szemben a termelők részéről, hogy a hamis bor miatt 500 ezer hektolitert verjek ki az Európai Unióból, és 40 ezer hektolitert nem tudtak összeszedni lepárlásra. Ebben az évben meghirdettem százezer hektót, 30-32 ezer hektoliter jött össze.
ELNÖK: Ötven.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Most már akkor, a második körben, igen, a fele. és most hirdettük meg az új borra, mert egy éven belül kétszer az óborra nem hirdethetem meg, és abból fogunk átmenni az óborra, mert kénytelenek vagyunk már minden variációt bedobni, hogy kielégítsük az igényeit. Utána vagyunk képtelenek a maradékra ismét az óborlepárlásra átmenni. Nem hirdethettem volna meg ezt a támogatási formát; lettek volna szívesek az előzőt kihasználni, amikor egész tavasszal meg lehetett volna oldani ezt a kérdést! Úgyhogy nemcsak a minisztériumtól kell együttműködést várni, hanem sok esetben a szakmától is, és nagyobb szakmai fegyelmet kell megoldani.
Az AKG-val kapcsolatosan: megindul a kifizetés, erre majd Margittai úr válaszol.
Az agrárkártérítés ügyében holnap tárgyalunk a miniszterelnök úrral. Egyetlenegy nagy probléma van: hogy az 5 milliárd, amivel feltöltöttük, a kormány is és a termelők is, annak a hatszorosa, az öt és félszerese körülbelül a bejelentett igény. Szakmai oldalról azért ebben is van néhány érdekesség a termelők részéről, amit nyilván felül kell vizsgálni, és meg kell nézni.
A fiatal gazdák esetében is - többen foglalkoztak a kérdéssel - óriási az igény, és ez sem azt mutatja, hogy a fiatalok nem akarnak az agráriumban dolgozni, és nem akarnak ezzel a tevékenységgel foglalkozni, mert akkor sokkal kisebb lenne az igény.
A cukorrépa ügyét érintettem már.
A falugazdászok januárban visszamennek. Az erőltetett és előrehozott kifizetések miatt kellett őket átirányítani az MVH-hoz, ideiglenesen, egész pontosan négy hónapra, tehát ez megoldódik. És 165 ment át az eredetileg tervezett 600-ból.
A búzafelvásárlást én is teljesen fölöslegesnek tartottam ezen az áron meghirdetni. A terméktanács úgy döntött, hogy legyen egy ilyen típusú kivezetési lehetőség, mi meg azért vagyunk, hogy a szakmai szervezetek igényét kielégítsük. Én már akkor elmondtam, hogy semmi értelmét nem látom a dolognak, de a terméktanács kérte, meghirdettük. Különösebben sokba nem került a dolog, de értelmetlen volt ilyen értelemben az akció.
A malmok ne vehessenek takarmánybúzát. Ez így még azért nem merült fel, de meg fogjuk nézni, hogy ennek milyen szakmai és hatósági lehetőségei vannak.
A COPA/COGECÁ-val kapcsolatban elmondhatnám, hogy segít, hiszen ez a termelői szervezet, együtt dolgozunk.
Az EU-s parlamenti képviselők... Most nem tudom, hogy ez a magyarokra vonatkozott-e, vagy nemzetközileg. Nemzetközileg nem az a probléma, hogy ki milyen párthoz tartozik, hanem hogy ki milyen országhoz tartozik, tehát egység van az agrárium megítélésen az országok között, és a parlamenti képviselők is lekövetik az országuk álláspontját, mondjuk a franciák a franciát, teljesen mindegy, hogy milyen párthoz tartozik, az angol az angolt, teljesen mindegy, hogy melyik párthoz tartozik. Tehát van, amelyik ellenzi a támogatásokat, van, amelyik növeli. Az új európai parlamenti képviselőkkel még olyan szoros munkakapcsolat nem alakult ki, hogy ezt meg tudnám ítélni, de remélem, hogy az ország érdekét mindenki fontosabbnak tartja, mint a saját vagy az egyéb érdekeit.
A KAP-reformról beszéltem.
Háztáji, nagyüzemi, foglalkoztatás - ezt is említettem. Tehát mindennek megvan a helye, és az a piaci szegmens, amelyre dolgozni kell, úgy gondolom.
A csatornahálózat és a vízgazdálkodás. Többször nekifutottunk annak, hogy a tulajdonviszonyokat rendezzük. Most már elindultak a pályázatok, és gyakorlatilag az öntözésesben lehet is pályázni. De ezt a tulajdonjogi kérdést nem volt erőnk... Igazán nem tudtunk más problémák miatt olyan nagy erőt fordítani erre, hogy ezt döntésre vigyük. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, és változatlanul dolgozunk rajta.
Az erdészet. Négy erdészeti támogatás van egyébként meghirdetve, tehát nincs leépítve semmi. A mostani kifizetés azért késik- és ezt az erdészekkel megbeszéltük, és szerdán lesz egy következő megbeszélés -, mert a két előrehozott, nagy kifizetés miatt egyszerűen technikailag képtelenek voltunk arra, hogy november végén, december elején kifizessük. Két dologban fogunk velük a héten megegyezni: hogy vagy valamelyiket, amelyik nagyon fontos, még tegyük be az idei évben, és a többit hagyjuk januárra; vagy amennyiben meg tudják oldani a gondjaikat, problémáikat, akkor teljes egészében minden jogcímre tudunk fizetni.
Egyébként 2 millió hektár fölött vagyunk az erdőtelepítésben. Azt gondolom, Trianon óta ilyen erdőborítottság nem volt Magyarországon. Ezt a programot nem lehetne eredménytelennek nevezni, az elmúlt években is 14-15 ezer hektár telepítése történt meg évente. Most van benne egy visszaesés a gazdasági helyzetre való tekintettel. Azt gondolom, hogy ebből nagyon nagy dolog nem lenne.
Az MVH-val kapcsolatosan - hogy ne Margittai úrnak kelljen az elnök úr kérdését megválaszolni -: lehet ezt az MVH-t ÁVH-nak vagy bárminek nevezni, de a magyar kifizető ügynökség az első három között van Európában, és higgyék el, hogy az a kisebb baj, amikor ő ellenőriz, és ő kontrollálja a gazdákat, mint amikor majd más fogja ezt az Európai Unióból megtenni, és akkor egyéni büntetések és visszafizetések fognak létrejönni, különösen most, amikor a health check keretében egyre több minőségi szempontnak kell megfelelni. És a helyszíni ellenőrzéseinken a magyar gazdálkodók egy részénél is bőven találtunk olyan kifogásolnivalót, főleg az AKG-ban, aminél jól látszik, hogy esze ágában sem volt betartani a szükséges szabályokat. Egyébként az európai büntetések közel fele - Karsai úr utalt már erre - a cross complience be nem tartása és az AKG miatt történt az európai országokban, úgyhogy jó lesz ezekre szakmailag odafigyelni. Én tehát azt gondolom, hogy az MVH ellátja az alapvető feladatát, semmi olyan probléma nincs európai szempontból sem.
Még a büntetésre visszatérve: ez 9 milliárd fölötti büntetés volt, és hogy miért kellett kiegyeznünk az Európai Unióval? Nem az IRR-rendszer miatt, hanem gyakorlatilag a helyes környezetgazdálkodási gyakorlatilag miatt kellett kiegyeznünk. Ugyanis Magyarország volt olyan okos, amikor a programot kiválasztotta, hogy a lehetséges, ha jól emlékszem, 16 szempontból, hogy mit kell betartania a magyar gazdának, mind a 16-ot bevállalta - négynél többet rajtunk kívül senki -, és ennek az ellenőrzését is meg kellett volna oldani. Amikor miniszter lettem, ezt háromra vittem vissza, de az Európai Unió azt mondta, hogy visszamenőleges jogszabály-alkotás nincs, 2004-2005-re vonatkozik az, amit kifőztünk magunknak, és itt a büntetés. Ez alól nem tudtam kijönni, és ezért kellett megegyeznem. Nem a rendszer miatt, a rendszer, állítom, jól működik. Mi nem tudunk gazdaregisztert csinálni, amit szeretne az EU, mert állandóan változnak a föld- és a tulajdonviszonyok, mi csak fizikai blokkos rendszert tudunk csinálni, és ezt tudomásul kell vennie. Ha nincs ez a helyes környezetgazdálkodási probléma, akkor nullára viszem le a büntetést, de ez volt, nem tudtam levinni. Azért 6 milliárdot így is lealkudtam belőle, és eddig még a legkevesebb büntetést fizettük az egész Európai Unió vizsgálatai... Egyébként mind a kettő 2004-2005-re vonatkozik, a miniszterségem előtti időszakra, de nyilvánvaló, hogy mindent megtettem azért, hogy kijöjjünk ebből a problémából.
Köszönöm szépen a bizottság jóindulatú hozzáállását, amit mindig is tapasztaltam az öt év alatt. És mivel ténylegesen, akármi történne is ebben az országban, áprilisban a választások idején, lévén 64 éves vagyok, nyugdíjba vonulok, befejezem a miniszterségemet, én mindannyiuknak szeretném megköszönni ezt az elmúlt négy és fél évet, azt a korrekt magatartást, amit velem szemben akár a parlamentben, akár a bizottságban tanúsítottak. Mindegyiküknek nagyon eredményes, jó munkát kívánok a következő politikai időszakukban, és az egyéni életükben is sok sikert kívánok! Köszönöm szépen, hogy együtt lehettem önökkel ebben az időszakban. (Taps az MSZP-s képviselők és a meghívottak soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úrnak a beszámolóját. Ha jól értem, kollégái maradnak még néhány kérdés megválaszolására...
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Nem tudok mit csinálni, mert én soha nem kések el sehonnan, engem fél 2-kor várnak Egerben.
ELNÖK: Igen, értem. Köszönöm szépen a személyes jókívánságait, amit viszonozni tudok az életútjához is. Annyit azonban engedjen meg, hogy ez az öt év... Természetesen politikai szervezet vagyunk, ha ön ezt politikai megnyilatkozásnak minősíti, ám legyen, de még egyszer hangsúlyozom, hogy véleményünk szerint egy végtelenül legyengített, egy tőkésérdekeket kiszolgáló, kiszervezések következtében alapintézmények nélküli, sajnos a szakigazgatási hivatalok némelyike a működésképtelenség határáig jutó és egy folyamatosan csökkenő állatállományt hagy a miniszter úr maga mögött az ötéves munkája után, úgy néz ki. Az adatok egyszerűen ezt bizonyítják. Köszönöm szépen.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Viszontlátásra! (Gráf József távozik.)
ELNÖK: Akkor átadom a szót a miniszter úr munkatársainak...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Bocsánat!
ELNÖK: Nem, az alelnök úrnak adok szót.
Herbály Imre ügyrendi javaslata
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én úgy gondolom, hogy miniszteri meghallgatás volt, a miniszteri meghallgatás befejeződött, így javaslom, hogy zárjuk be az ülést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez egy egyedi...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem, nem, ügyrendi!
ELNÖK: Egyedi ügyrendi indítvány...
HERBÁLY IMRE (MSZP): Ügyrendi javaslat.
ELNÖK: ..., mert az általánosan megszokott volt eddig, hogy ha a miniszter úr szakigazgatási, szakmai kérdést kapott, akkor megadta a szót a munkatársainak. Nem biztos, hogy erre akkor itt lehetőség lesz, de várjuk meg az ügyrendi indítvány szavazási eredményét.
Kérdezem, hogy frakciónként akar-e valaki hozzászólni az indítványhoz, először ugyanis ezt kell indítványoznom. Bármelyik frakció egy képviselője hozzászólhat az indítványhoz. (Czerván György jelzésére:) Czerván György!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Én csak azt szeretném mondani, tisztelt bizottság, hogy igaz, hogy miniszteri meghallgatás volt, de a miniszter úr is említette, hogy lesznek olyan kérdések, amelyekre majd a kollégái fognak válaszolni. A döntés előtt legalább kérdezzük meg őket, hogy van-e mondanivalójuk!
ELNÖK: Az MSZP részéről nem látok hozzászólót, akkor... (Borenszki Ervin jelzésére:) Parancsolj!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Én azt javaslom, hogy az alelnök úr indítványát fogadjuk el, abból a megfontolásból, hogy az elnök úrtól, én úgy gondolom, már elhangzott az az ítélet is, ami ennek a meghallgatásnak a vége volt. Hogyha ez így van, akkor semmi szükség arra, hogy a szakmai munkatársakat, embereket meghallgassuk, mert az ítélet már elhangzott. Csak a Tanú című filmre szeretnék utalni, összekevertük egy kicsit, ez nem a vád volt, hanem az ítélet. Köszönöm.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: További hozzászólás nincsen, szavazunk. Ki az, aki támogatja az alelnök úr indítványát, hogy az ülést rekesszük be? Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Meg kell kérdeznem, hogy hány tag képviseletét látják el jelen pillanatban az MSZP bizottsági tagjai. (Közbeszólások: Hét.) Az adminisztráció segítségét is kérem, és magukat az MSZP-s képviselőket is kérem, hogy ebben segítsenek. Hány szavazatot tudtak itt most összesíteni? (Közbeszólások. - Az elnök Horváth Zoltánnéval egyeztet.) Újabb indítvánnyal még egyszer kérem szavazásra feltenni a kezeket. Akinek jogosultsága van bárki helyettesítésre, két kézzel szavazzon. (Szavazás.) Hét. Ki az, aki nem támogatja ezt az indítványt, az legyen szíves most ezt jelezni. (Szavazás.) Ez nyolc, tehát a többség.
Az ülést tehát tovább folytatjuk.
Megadom a szót a hivatalvezető úrnak.
Margittai Miklós (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal)
MARGITTAI MIKLÓS, az Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke: Az előrehozott kifizetésekkel kezdeném. Azért van ennek jelentősége, hiszen az előlegkifizetésről való döntés elég későn született meg az Unióban, a folyamatokhoz képest természetesen, hiszen ez nyár közepén volt. Ennek megfelelően a két fontos feltételt, amely elsősorban a száz százalékos fizikai és távérzékeléses ellenőrzés végrehajtása volt, körülbelül szeptember közepéig be kellett fejezzük, ezt prioritásként kellett kezelni. Valamint az előleg kifizetésének a metodikájából következik, hogy egy olyan számítási módszert kell alkalmazni, amely teljesen új fejlesztéseket kíván. Ezzel együtt gyakorlatilag sikerült kifizetni, és mint a FÖVÉT-ülésen az agrár-érdekképviseletekkel ezt megbeszéltük, ennek viszont, hogy előbb ki tudjunk fizetni, hogy az előleget ki tudjuk fizetni, az volt az ára, hogy az összes földalapú jogcím, beleértve az együtt a 12 jogcímben elektronikusan beadott kérelmet, az összes földalapú kifizetési jogcím az elmúlt évekhez képest egy hónapot csúszik. Az egyhónapos csúszás pedig annyit jelent, hogy a tavaly decemberi kifizetések ezekben a jogcímekben át fognak csúszni. Erre a FÖVÉT-ülésen az a döntés született, hogy akkor ne decemberben, normál módon fizessük, hanem az előleget fizessük. Utána jött az adategyeztetési folyamat. Az adategyeztetésnél a blokktúligényesek felszabadulnak, ez megtörtént gyakorlatilag, most rögzítjük vissza az adategyeztetéseket. Ezután lehet gyakorlatilag lefolytatni most már a keresztellenőrzéseket. Adategyeztetés nélkül, tehát a blokktúligénylések feloldása nélkül semmilyen más jogcímet nem lehet kifizetni. Ez alapvetően azt jelenti, hogy az agrár-környezetgazdálkodás kifizetései nagy valószínűséggel átcsúsznak a jövő évre. Reményeink szerint még ebben az évben lehet, hogy ki tudunk fizetni 12-16 milliárd forint közötti összeget. Bízom abban, hogy ez karácsony előtt a termelők számláján lesz.
A többi jogcím kapcsán említettük az erdőt. Itt szintén ugyanez a probléma van. Holnap megvizsgáljuk azt, hogy az NVT erdőben esetlegesen bizonyos körben, ami a keresztellenőrzésen nem akad fenn, eszközöljünk-e kifizetéseket, de ez mindenképpen bizonyos más folyamatoknak a rovására mehet csak. Azt szeretnénk tehát majd kérni, hogy ahogy terveztük, ezt január hónap folyamán fizethessük.
Januárban a kincstár általában 15-én nyit, tehát 15-étől tudunk kezdeni kifizetéseket teljesíteni. Azért mondom el ezt ismételten, mert ez megint rajtunk kívül álló ok. Tehát a kifizetések gyakorlatilag január közepétől értendők.
Gyorsan végigszaladnék a jogcímeken. A tejkifizetést a miniszter úr említette. Egy olyan kérdés volt, hogy akkor a jövő évi tejkifizetések milyen forrásból mennek. Szintén említette, hogy a 68. cikkely alapján a 3,5 százalékot lehet bajba jutott ágazatok kezelésére fordítani, és ezt tulajdonképpen a SAPS-támogatásból kell levenni, ez a SAPS-támogatásból kerül levételre, és mint ilyen gyakorlatilag a SAPS-szabályoknak megfelelően fizethető. Ha jövőre is engedi az Unió, akkor az előlegkor nyilván fizethető, ha pedig nem engedi, akkor a normál rendszerben, tehát december 1-jével indulhat meg a kifizetés, 2010-ben természetesen... (Jakab István: 2010 decemberében.) Így van... (Jakab István: Ezért kérdeztem.) ..., így van, hiszen ennek a forrása a SAPS, a SAPS-támogatásnak az egy hektárra eső része ennyivel nyilván csökkenni fog, ez a jogszabályi feltétele.
Az összes többi kifizetéssel kapcsolatban: az I. tengelyes kifizetésekkel kapcsolatban a miniszter úr az igényelt összeget, illetve a lekötött összeget említette. Ott a Jakab úrnak a számai korrektek a kifizetési és az igényelt adatokat illetően. A miniszter úr megvalósulásnak vette tulajdonképpen azt, amire okiratot kibocsátottunk. Mindenki nyilván nem fogja ezt megvalósítani, de az előlegek és a kifizetési kérelmezők, már akik beadtak, azoknak az aránya előrevetít egy 80 százalékos megvalósulást. Úgy gondolom, azért, hogy az I. tengely, az I. tengely beruházási jogcímei minél előbb termelőerővé váljanak, ezért nyilvánvaló prioritást élveznek. Ami most már az I. tengelyben eredmény, az az, hogy a december 15-ei elszámolás az előleggel - most fog megjelenni a kormányrendelet - gyakorlatilag január 31-éig kitolásra kerül, ami annyit jelent, hogy akik nem tudták az építést olyan ütemben csinálni, később számolhatnak el vele. Ezen kívül még az a lehetőség is bekerül az állattenyésztésnél, hogy szerkezeti, illetve technológiai elemeket is, amelyek még nem beépítettek, el tudjanak számolni, így az előleget le tudják kötni, és folytassák a beruházásokat.
A III. tengely négy intézkedésével kapcsolatosan alapvetően azt gondolom, hogy szeptembertől, de azelőtt is nagy részben a pályázók hiánypótlásán, hiánypótlási készségén múlt ez a jogcím. Szeptember végétől pedig tulajdonképpen a forrásallokáció megy, és ahol még nem tették meg a forrásoknak az allokációját, ott van még vissza támogatás. Tehát most körülbelül 50 milliárd lekötés van, ez a forrásoknak durván az egyharmada, de ismételten kiírásra került a III. tengely négy intézkedése.
Elindult a Leader. A Leader intézményrendszere felállt, a helyi akciócsoportok fogják a pályázatokat feldolgozni. Erre az akkreditációkat gyakorlatilag elvégeztük, tehát az MVH nevében, helyett fognak eljárni. Az akkreditációjukat elvégeztük, a 96 akciócsoportból 92-nek megvan az akkreditációja. A beadott pályázatok száma 4 ezer fölött van, és mintegy 15 milliárd forintot érintenek. Itt már az iktatás rögzítése, amit a HACS-ok végeztek, 50 százalék fölötti, és a HACS-ok egy része elkezdte az ügyintézést - itt az A1-es, A2-es ügyintézési lehetőség már rendelkezésre áll -, és elképzelhető, hogy a legjobb HACS-ok, amelyek képesek lesznek elvégezni az adminisztratív munkát, még ebben az évben határozatot tudnak hozni. De azt hiszem, hogy ez a HACS-ok munkaszervezetének, felkészültségének a függvényében folyamatosan tud menni a következő évben, és a forrásallokáció változatlanul a helyi akciócsoportok feladata, illetve lehetősége. Tehát elindult a Leader-program, és a IV. tengelyben is elindulhatnak a kifizetések a jövő évtől. És azt gondolom, hogy folyamatosan lehet újrahirdetni a pályázatokat.
Az agrár-környezetgazdálkodás, az új agrár-környezetgazdálkodás, azt gondolom, az egyik legfontosabb probléma. A szántóföldi célprogramok kivételével az összes célprogramban nincs érdemi túljelentkezés, sőt egy pici forrás is marad itt-ott, tehát a pályázók alapvetően, nagyjából lefedték a zonális célprogramokat, az integrált gyümölcsöst és az összes intézkedést. Nagy feszültség a szántóföldi célprogramnál van. Annak ellenére, hogy programszinten az előző programban 50 százalék volt a szántóföldi növénytermesztéssel kapcsolatos alapszintű, illetve integrált szántóföldi célprogramra fordítható összeg, ez itt most lecsökkent 35 százalékra, és ez egy igen szigorú korlát, tehát lényegesen visszament az aránya. Ennek ellenére a jelentkezésben nagyon nagy számok vannak: 15 650 pályázónk van, és ha a forrásokat öt évre nézzük, és a 35 százalék nem bővíthető, akkor gyakorlatilag mintegy 1900 pályázót lehet támogatásban részesíteni - a teljes sorrend már rendelkezésre áll, mindenki le van pontozva egyébként mind a két területen. Itt egy olyan lehetőség van, hogy a forrást még bővíteni lehet, úgy, hogy esetleg háromévessé tesszük a programot - ennek a vizsgálata jelenleg folyik -, hiszen 2013-tól meg fog nyílni egy újabb program. Tehát hogy ne legyen ekkora forrásfeszültség a lehetőségek és az igények között, ez jelenthetné további 1500-2000 pályázó támogatását. Jelenleg ez a munka folyik, és mihelyt ez befejeződött, a határozatokat ez évben mindenképpen ki szeretnénk küldeni. Tehát a szántóföldin kívül a héten, a jövő héten már meg fog történni a kiküldés, a szántóföldinél pedig mihelyt ebben a forráskérdésben döntés születik, szintén kiküldésre fog kerülni. Elég szoros lesz a mért területekkel majd a végleges kérelmezésnek a beadása az elektronikus kérelembeadásig, de még megoldható.
Azt hiszem, nagyjából minden kérdésre válaszoltam, ha valami kimaradt volna, akkor kérem jelezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e olyan kérdés, amelyre a bizottsági tagok vissza akarnak térni. (Senki nem jelentkezik.)
Forgács Barna szakállamtitkár úr jelentkezett közben. Megadom a szót.
Dr. Forgács Barnabás (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
DR. FORGÁCS BARNABÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden szólnék, mert volt egy-két olyan terület, amelyet nem érintett a miniszter úr és Margittai úr, és nem szeretnék ismételni, de van egy-két dolog, amiről nem szóltunk.
Azzal kezdeném, hogy Jakab István alelnök úr felvetésére csak nem hangzott el konkrétan a válasz, hogy a 22-24 forint hogy is áll össze, és mikor. Úgyhogy azzal együtt, hogy én is azt gondolom, ez egy neuralgikus pontja az állattenyésztési támogatásoknak, illetve a szarvasmarhának, az legyen már teljesen tiszta és egyértelmű, hogy itt a 2010. évről beszélünk, ebből kifolyólag ennek két elemnek, a tejkvóta alapú támogatásnak és amit az előbb Margittai úr említett, a 3,5 százaléknak 2010. október 16-a a legkorábbi kifizetése, de sanszos, hogy 2010. december 1-je után vagy a 2011. év eleje. Ez a kétszer... A tejkvóta alapú 8 forint nagyságrendileg, az átváltási árfolyamtól függően, a 3,5 százalék, abból kifolyólag, hogy ez 46 millió euró, ez is olyan 6 forint, ez a második eleme ennek a 22-24 forintnak. És van egy harmadik eleme, amelyről ugyancsak nem beszéltünk: a gazdaságélénkítő csomagnak a 48,6 millió eurója, tehát nagyságrendileg 50 millió euró, ami ugyancsak 7-8 forintot jelent. Azt viszont látni kell, hogy most van folyamatban az egyeztetése az Európai Bizottsággal, hogy ezt elfogadtassuk, hiszen ennek a gazdaságélénkítő csomagnak a felhasználására több lehetőség van, és ezek között van két meghatározó, nem számunkra meghatározó, de mondjuk a bizottság számára - hogy korrekt legyek - meghatározó elem: a tej-szerkezetátalakításának a támogatása, illetve a szélessávú internet támogatása. A miniszter úr két levelet kapott a bizottságtól, nehezen értelmezhető számukra, hogy a szélessávú internetnek mennyire nagy jelentősége van ebben az időben, amikor folyamatosan küzdöttünk a franciákkal, a németekkel, hogy a bizottság vegye már tudomásul, hogy lépni kell ebben a helyzetben. Ezzel csak arra utalok, hogy milyen kihívás amúgy ezt az utolsó vagy harmadik 6-8 forintot elérni. Ehhez az informatikát kellett, kell meggyőzni, és ezt követően pedig a tej-szerkezetváltásra vonatkozó feltételrendszert kell összeállítani. És abból kifolyólag, hogy ezt úgy kezeljük, illetve úgy szeretnénk kezelni, hogy minél egyszerűbben jussanak hozzá a gazdák, nem nehéz kitalálni, hogy állatjóléti intézkedésben egy olyan feltételrendszert szeretnénk összeállítani, amivel összefüggésben tízből tíz gazdálkodó felel meg, és nem további elvárásokat rögzítünk.
Meg kell állapítani, hogy a szerkezetváltás, amit számon akarnak rajtunk kérni, az nem egyszerűsíti a pozíciót, de folyamatosan, tegnap is éppen az Agrárgazdasági Kutató Intézet kollégáival, illetve a mezőgazdaság agrárszabályozási főosztályával együtt küzdünk azon, hogy a bizottsági informális kommenteket kezeljük, mert 2009. december 31-éig fog lezárulni ez az egyeztetés, és akkor, bízom benne, felhatalmazást és lehetőséget kapunk arra, hogy a harmadik elemét is hozzátegyük ennek a támogatásnak. Ez azt jelenti, hogy ez egy ötéves kötelezettségvállalás, hasonlóan az agrár-környezetgazdálkodáshoz, aminek az indulópontja legjobb esetben 2010. január 1-je, 2010. év végéig, tehát ebből a kifizetés ugyancsak leghamarabb a 2010. év végén, a 2011. év elején realizálódhat. Mindenképpen tisztán kell tehát látni, hogy ha ez a 22-24 forint összeáll, akkor hogy áll össze.
Ángyán József képviselő úr vetette fel, hogy útban van a rendelkezésre álló forrásoknak a lekötése, amivel kapcsolatban a képviselő úr 25-30 százalékot említett. Mindenképpen ki kell emelni, hogy itt az érdemi forráslekötést az agrár-környezetgazdálkodás intézkedését tekintve mondhatjuk el, és amit Margittai úr elmondott, a szántóföldi célprogramokon belül egyedül az integrált szántóföldi célprogram az, ahol forrásfeszültség van, az összes többi nagy célprogramcsoport, tehát az ültetvény, a gyep, illetve a vizes élőhely is, ugyanúgy, ahogy az ökológiai szántótól kezdve a zonális programok, a szántóföldön belől a túzok-élőhelyfejlesztés, egyéb élőhelyfejlesztések, minden egyes támogatási kérelem, amely megfelelt a tartalmi, formai előírásoknak, lehetőséget fog kapni. Azt gondolom, hogy ezt a rendszerszintű vizsgálatot egy héten belül elvégezzük az MVH által összeállított előzetes támogatási rangsoron, és az integrált szántóföldi növénytermesztési célprogram kivételével egy héten belül elindulhatnak a határozatok.
Az integrált szántó kapcsán mindenképpen el kell mondani, hogy 1,6 millió hektárra érkezett be támogatási kérelem, és az ügyek jelenlegi állása, illetve a források rendelkezése állása alapján úgy tűnik, hogy 450-500 ezer hektárt fogunk tudni támogatni. Ez, amit az elnök úr is mondott, 1800-1900 kérelem most, jelen pillanatban, és még megnézzük, hogy milyen lehetőségek vannak, mert azzal mi is tisztában vagyunk, hogy a 16 ezer, 15 800 kérelemből az 1900 kérelem..., ezt nem egy egyszerű helyzet szakmailag, szakmapolitikailag lekezelni.
Csontos János képviselő úr a cukor-szerkezetátalakítás forrásaival kapcsolatban kérdezett. Abból kifolyólag, hogy menet közben tette egyértelművé a bizottság, hogy nemcsak uniós a forrás, hanem nemzeti társfinanszírozást is kell hozzárendelni, így a teljes forrás 17,2 milliárd forint, és úgy néz ki - kezdem Kabával, hiszen elsősorban arra irányult a kérdés -, hogy Kaba, azt gondolom, 6,5 milliárd, Szerencs 5,6 milliárd, Szolnok 2,6 milliárd, Petőháza pedig 2,5 milliárd forint. És azzal összefüggésben, hogy azt gondolom, aktualitásokat is kell mondani, merthogy a 2009. évi beszámoló van, most van folyamatban a jogszabály módosítása, amely szerint a benyújtási időpont december 16-áról január 15-ére kerül meghosszabbításra, annak érdekében, hogy minél inkább és minél szélesebb körben legyen leköthető a forrás.
A III. és a IV. tengely feldolgozása kapcsán Bedő Tamás képviselő úr is felvetette, hogy mennyire sanszos, hogy felgyorsul a döntéshozatal. Azt gondolom, hogy a III. tengely kellő tanulópénz, hiszen a közel 6 ezer kérelem 2008 végi, 2009 eleji benyújtása után, ahogy elhangzott, 2009 őszén hoztuk meg ezeket a döntéseket. Ezzel az állománnyal ezt nem lehet gyorsabban feldolgozni. Azt kell látni, hogy a 96 akciócsoportnál 3-400 ember van alsóhangon, akik most a Leader-pályázatok feldolgozásában is megkezdték a munkájukat, illetve a III. tengely négy intézkedésében is egy új megközelítés ugyanaz a Leader-végrehajtás, intézményi rendszer, ami jellemző lesz. Azt gondolom tehát, hogy a támogatási kérelmek, pályázatok benyújtásától számított három hónapot rendszerszinten is fogják tudni tartani az akciócsoportok, mert azt mondtam, hogy nem lehet összehasonlítani, bármilyen lelkes és pozitív hozzáállású is egy MVH-s vagy egy FVM-es tisztviselő, nem lehet azt überelni, amit az ott, helyben lakó, ténykedő emberek fognak tudni. Hogyha az informatika, az eljárásrend, a jogszabályt nem változtatjuk, annak érdekében, hogy kiszámítható legyen, akkor, azt gondolom, hogy fogjuk tudni tartani, nemhogy a négy hónapot, ami a törvényben van, hanem még ennél hamarabbi időszakot is a feldolgozással kapcsolatban.
És ha már a feldolgozásról beszélünk, a fiatal gazdálkodók ügye is elhangzott. Azt tudni kell, hogy 6 ezer kérelem, 64 milliárd támogatási igény van, és itt is azzal kalkulálunk, hiszen ez egy már indított konstrukció, hogy a három-négy hónapot itt is fogjuk, kell tartanunk. Természetesen amikor összeállt az előzetes támogatási rangsor, akkor meg kell nézni, hogy még mennyi forrást tudunk csoportosítani, hiszen nem titok, hogy a jelenlegi forrásallokáció mellett fiatal gazdára 3,5 milliárd forintunk van, ami szinte semmi, jellemzően 40 ezer euró per fiatal gazda, tehát 340-350 fiatal gazdára van most pénz. Azt gondolom, itt is az ezer körüli szám az, ami a minimum, szakmailag is egyeztetve az Agryával. Persze mindent megtesznek annak érdekében, hogy többet támogassunk, de a rendelkezésre álló kereteket figyelembe véve azt gondolom, hogy ez az ezer az, ami életszerű.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait... (Örvendi László József jelzésére:) Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Röviden az államtitkár úrhoz szólnék. Arra nem kaptam választ, hogy a diverzifikációs programban pályázók, akik már nem termelhetnek répát, mert nincs rá lehetőségük, de termeltek répát, miért nem kapnak pluszpontot, legalább annyit, mint a most répát termelő gazdálkodók? Ez volna az egyik dolog.
Egy megjegyzésem volna, ha szabad, az elnök úrhoz, hogy talán jobb volna, ha az AKG-ban a hároméves rendszert vezetnénk be. Ez csak az én személyes véleményem.
És még annyit szeretnék kérni a Leader-program kapcsán, hogy ha közpénzből működik a szervezet, akkor tegyük már nyilvánossá, hogy kik pályáztak, és mennyi támogatást kaptak. Mert ezt sehol nem lehet elérni.
Köszönöm szépen. Ennyi.
ELNÖK: Megadom a szót válaszadásra.
DR. FORGÁCS BARNABÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Örvendi László képviselő úr előzőleg feltett kérdésére Czerván György képviselő úr már segített válaszolni, ugyanis tény és való, hogy a jogszabály eredeti változata azt rögzítette, hogy plusz 15 pont, aki még termel. Teszem hozzá: azért ha belegondolunk, Kabán, azt hiszem, túl sok kedvezményezett nem tudna háttérbe kerülni, azzal együtt, hogy amúgy ez is a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetsége és annak a prioritása alapján lett meghatározva, de aztán módosítottuk a jogszabályt, hogy az is jogosult a 15 pontra, aki már nem termel cukorrépát, így igyekeztünk ezt kezelni.
A másik felvetésre pedig, hogy közpénzekből... Ezt minden további nélkül meg tudjuk tenni, és azt gondolom, hogy az MVH honlapja - azzal együtt, hogy most éppen megújulás alatt van, vagy már meg is újult - még felhasználóbarátabban fogja kezelni, hogy az odaítélt támogatást minden további nélkül a kedvezményezett megnevezésével, a fejlesztési céllal, a támogatási összeggel jelöli meg. Ezen kívül, azt gondolom, több információ nem is szükséges. Ez minden további nélkül elérhető lesz.
MARGITTAI MIKLÓS, az Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke: Bocsánat, negyedéves frissítéssel a honlapunkon minden támogatási adat nyilvános és jól kereshető most már.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés, észrevétel? (Járvás István jelzésére:) Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Szeretnék rápontosítani a kérdésemre, amely arról szólt, hogy a telepek vízellátása, villamos energiával való ellátása kapcsán mikor van tervbe véve a pályázat kiírása. Illetve az milyen nagyságrendű lesz, mekkora összegre lehet gondolni? Mert az sem teljesen mindegy. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megadom a szót.
DR. FORGÁCS BARNABÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Igen, ez már elhangzott korábban is. A miniszter úrnak súgtam, hogy azzal együtt, hogy 2007-2008-2009-ben és még 2010-ben is kalkulálunk intézkedésindítással, az ügyek jelenlegi állása szerint ezt 2010 félévére kalkuláltuk. 2010 első negyedévében, azt gondolom, túl sok új intézkedés nem fog indulni, az őshonos többek között az, ahogy a miniszter úr utalt rá, nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikáció hogy csak új intézkedésről beszéljünk, mert egy Leader mindenképpen ugyancsak életszerű, hogy induljon. Ezen kívül május-júniusra kivitelezhetőnek látom, hogy az infrastruktúrán belül elinduljon a villamosítás, az energiaellátás. Teszem hozzá: az I. tengelyen belül ezen kívül minden elindult, ami érdemi beruházási intézkedés, beruházási, mert persze Ángyán úr mondaná, hogy van még egy-kettő az I. tengelyen belül, de ami beruházás, azt el tudtuk indítani. Tehát fogjuk, akarjuk indítani, hiszen már a jogszabálytervezet is elkészült rá korábban, csak amikor meghatároztuk 2009 és 2010 első negyedévének a programját, abba nem került bele. Köszönöm szépen.
MARGITTAI MIKLÓS, az Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke: Ha egy mondat kiegészítést tehetnék! Az első negyedévre az előlegek elszámolása miatt az MVH-nak körülbelül 50-60 milliárd forintos kifizetése csak a beruházás jogcímeket illette. Összehasonlítva: az AVOP a legnagyobb évében, amikor a legtöbb beruházási pénzt fizette ki, akkor egy év alatt fizetett ki 48 milliárdot. Tehát ezen előleg okozta csúcs miatt az őshonosok is úgy fognak indulni, hogy májusi meghirdetésre, de visszamenőlegesen január 1-jei hatállyal. Ezért fog tehát egy kicsit később indulni, úgy május környékén, ahogy az államtitkár úr mondta, aminek az az oka, hogy alapvetően egy olyan munkacsúcs van, ami ezt indokolja.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
A napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a miniszter úr segítőinek, hogy továbbra is a rendelkezésünkre álltak.
Az egyebekben annyit, hogy szeretném, hogy akinek még van energiája, egy koccintás erejéig itt maradna, a munkatársakkal együtt. Várhatóan ez volt az évi utolsó rendes ülésünk, ha véletlen valami olyan történik, akkor egy nagyon rövid időre kell már csak összeülnünk.
Köszönöm szépen mindenkinek az egész évi munkáját, segítő kollégáinknak is, az adminisztrációnak is.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 17 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese