MB-1/2010.
(MB-127/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2010. február 11-én, csütörtökön, 11 óra 11 perctől
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megjelent: *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Beszámoló az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. (J/11511. szám) (Általános vita); országgyűlési határozati javaslat az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló elfogadásáról (Általános vita) *
Csépe Valéria (Magyar Tudományos Akadémia) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Csépe Valéria (Magyar Tudományos Akadémia) reflexiója *
Szavazások *
A bizottsági előadó kijelölése *
Dr. Gosztonyi Ádám (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Gosztonyi Ádám (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai *
Szavazás *
Egyebek *
1. a) Beszámoló az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. (J/11511. szám)
(Általános vita)
Előadó: Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
2. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11517. szám)
(Általános vita)
3. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Gulyás József (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Csontos János (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Frankné dr. Kovács Szilviának (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Dr. Karsai Józsefnek (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Font Sándornak (Fidesz)
Csépe Valéria főtitkárhelyettes (Magyar Tudományos Akadémia)
Dr. Gosztonyi Ádám (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Bársony Balázs (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 11 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkezdjük az ülésünket. Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait az idei első ülésünkön. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik bizottságunk nyílt ülését. És köszöntöm az egyes napirendi pontokhoz érkezett előadókat is.
Mielőtt a munkákat megkezdenénk, egy sajnálatos eseményről szeretnénk megemlékezni: Paizs József, bizottságunk tagja, hirtelen, tragikus körülmények között elhunyt. Kérem szépen, hogy felállva emlékezzünk meg bizottsági tagtársunkról. (Az ülés résztvevői felállnak.) Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot képviselőtársaim megkapták. Kérdezem, hogy a javaslat szerinti napirendi pontok kapcsán van-e kérdés, észrevétel, kiegészítés. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk róla. Ki az, aki elfogadja a napirendet? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen. Ezek szerint fogunk haladni.
Első napirendi pontunk két részre lett lebontva: az a) pontjában az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről szóló 2007-2008. évi jelentést, beszámolót fogjuk meghallgatni; és mint ahogy az a jelentésekhez szokott kapcsolódni - a b) pontban ez látható - a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről, 2007-2008. évi beszámolójához kapcsolódó határozati javaslatot is meg fogjuk vitatni, illetve erről is szavazunk. Az előterjesztő nevében megadom a szót Csépe Valéria főtitkárhelyettes asszonynak, akit nagy szeretettel köszöntök. Parancsoljon!
Csépe Valéria (Magyar Tudományos Akadémia) szóbeli kiegészítése
CSÉPE VALÉRIA (Magyar Tudományos Akadémia): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úr és a főtitkár úr akadályoztatása miatt nekem jutott az a megtisztelő szerep, hogy kiegészítsem azt az anyagot, amely a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról készült, mégpedig a 2007. és a 2008. évről. Tekintettel arra, hogy ezt a munkát 2009-ben végeztük el, nem tekintettünk el attól, amit a 2007. és 2008. évtől számított időben is tudtunk már mindarról, hogy milyen irányban halad a Magyar Tudományos Akadémia, illetve az a gazdasági és tudományos környezet, amely hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt meghatározza a Magyar Tudományos Akadémia munkáját.
Önök előtt szerepel az a beszámoló, amelyet a 2007. és a 2008. évről a korábbiaktól eltérő stílusban és eltérő fókuszálással készítettünk el, mégpedig abból kiindulva, hogy a Magyar Tudományos Akadémia környezete, illetve a kutatás-fejlesztés-innováció környezete változásokon megy és ment át, és ez mind érintette az Akadémia működését. Nem kívánnám megismételni mindazt, ami ebben a beszámolóban szerepel, hiszen annak nincsen semmi értelme, csak néhány hangsúlyos kiegészítést szeretnék ehhez hozzáfűzni.
Miért más, és miért több ez a beszámoló, mint egyszerű statisztikája mindannak, amit a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteiben, illetve a felsőoktatási intézményekben, akadémiai támogatású kutatócsoportokban történik? Azért több, mert a Magyar Tudományos Akadémia nem egy elszigetelt része annak a K+F+I szférának, amelyben dolgozunk, tehát szeretnénk arról is egy reális képet nyújtani, hogy mi a magyar tudomány jelenlegi helyzete, és ebben milyen irányban alakulhatnak a további lépések. Tehát egy számvetés - ezt, azt hiszem, ebben a bizottságban nem kell mondani - mindig szól arról is, hogy milyen kihívások állnak előttünk.
A beszámolóban természetesen azokat a tudományos eredményeket tüntettük fel, amelyek kiemelkedőek a 2007-2008-as időszakban, tehát nem a teljes kutatási hálózatnak valamennyi kutatásáról számolunk itt be, ehhez mindig vannak további, hozzáférhető anyagok. És mivel egy európai uniós környezet az egyik legmeghatározóbb nemzetközi terepe a magyar tudománynak, a nemzetközi összehasonlítások legszükségesebb és leginkább erős vagy gyenge vonatkozásait igyekeztünk bemutatni, ami arról szól, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a magyar tudomány eredményei a fajlagosan jó teljesítményhez tartoznak. Ez a fajlagosan jó teljesítmény azt jelenti, hogy eközben egy gyenge népességarányos kutatásról van szó, de ha a K+F területén foglalkoztatottakról van szó, akkor nincs okunk szégyenkezni, bármilyen kimutatást nézünk is meg.
Ugyanakkor azt sem feledhetjük el, hogy hogyan alakult 2007-2008-ban a magyar kutatás-fejlesztés és innováció irányító rendszere, tehát melyek azok a középtávú stratégiák, amelyek 2007-ban kialakultak, majd 2008-ban intézkedési tervként, illetve ezeknek a módosulásaiként jelentek meg, a különböző eseti bizottságok hogyan érintették ezt a munkát, a 2007-es vagyontörvény, a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter tevékenységének a megjelenése, majd ennek a megszakadása, illetve ami igazán az Akadémiát érinti, az a reform, amelyről sok évig vitatkozott az Akadémia, de ennek látható jelei 2008 óta jelentek meg olyan formában, ami az akadémiai törvény, tehát az MTA-ról szóló törvény módosítása volt, és amelynek az elfogadása 2009. március 30-án történt meg. Ehhez illesztettük azt az alapszabályt, amely egyértelművé teszi a Magyar Tudományos Akadémia működését, vezetőinek a felelősségi rendszerét, ami nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózata, intézetei, illetve egyetemi támogatott kutatócsoportjai megújulhassanak.
Természetesen mindig figyelembe vesszük azokat a jelentéseket, amelyek a magyarországi K+F+I helyzetéről születnek, tehát az OECD-jelentések anyagait is megtalálják ebben a beszámolóban, és mindazokat a problémákat is, amelyekkel az anyag elkészítésekor találkoztunk.
Új módon néhány kérdésre koncentráltunk, amelyről azt gondoljuk, hogy azok a magyar tudomány stratégiai fókuszpontjai, de ebben természetesen a saját munkánk van benne, az MTA munkája. Ugyanakkor az is benne van, hogy miként jelenik meg a tudomány a közgondolkodásban, ami az egész európai kutatási és felsőoktatási régióban egy meghatározó kérdés, hogy hogyan alakul, milyen a tudományos munka jelene. Benne van, hogy milyen a kutatói létszám, az utánpótlás és a magyar kutatói szféra teljesítménye, tehát hogyan vehet részt a hazai tudomány a versenyképesség megőrzésében, hogyan alakíthatja stabilabbá a felsőoktatásban folyó oktatással és kutatással együtt az országra vonatkozó kutatási kapacitást. És benne van, hogy milyen olyan lehetőségek vannak, ahol a versenyszférában megszokott stratégiai tervezést, elemzést alkalmazni tudjuk, hogyan tudjuk megtartani a pályakezdő fiatalokat, tehát hogy az agyelszívás helyett hogyan tudunk agyvisszaszívással működni, hiszen még jelen van Magyarországon egy olyan kutatói kapacitás, amely olyan eredményeket tud produkálni, ami a gazdasági versenyképesség javulásához szükséges.
Ugyanakkor az anyag tartalmazza azokat az elemzéseket is, amelyek arról szólnak, hogy az infrastruktúra hogyan marad el a kutatóintézeteinkben, és milyen olyan problémákat látunk, amelyek például a strukturális alapokhoz történő egyenetlen hozzáférés miatt az Akadémia kutatói hálózatában az infrastruktúra jelentős amortizációjához vezet. Pillanatnyi értéken 20 százalékon szerepel az a műszerezettség, amellyel még az európai uniós keretprogramokban jól részt lehetett venni, az FP8-asban, tehát a 8-as keretprogramhoz azonban nem biztos, hogy megfelelő infrastrukturális hátteret biztosítanak ehhez.
Azt gondoljuk, hogy az a cél, ami a lisszaboni elképzelés a 3 százalékról, az Magyarországon nem fog megvalósulni. 2008-ban sikerült az 1 százalékot elérni, évek óta 1 százalék körül ingadozik a GDP-ből a K+F-re történő ráfordítás. Ugyanakkor ennek egy folyamatos emelését mindenképpen el kellene kezdeni, amihez természetesen át kell tekinteni a teljesítményt, és át kell tekintenünk azt is, hogy hogyan történik a kutatás és fejlesztés forrásainak felhasználása alap és alkalmazott kutatásra, fejlesztésre és a teljes innovációs láncon belül a hasznosításra vonatkozóan, tehát hogy hogyan lehet együttműködnünk az egyetemekkel, a vállalati szférával.
Összefoglalva mindazt, amivel ez az anyag foglalkozik, a tudomány a közgondolkodásban, a tudomány és társadalom, a Magyar Tudományos Akadémia és a teljes hazai kutatás teljesítménye, végigvíve ebben a publikációkat, amelyek Magyarország kutatói létszámához és az infrastrukturális és egyéb támogatási rendszereihez képest nagyon jó helyen szerepel, az EU-15-ökkel összehasonlítva is. Tehát ebből a helyzetből mindenképpen előre kellene menni.
Ebben az anyagban - bár a beszámolási kötelezettség ilyet nem tesz feltétlenül szükségessé - szerepel a Magyar Tudományos Akadémia jövőképének néhány eleme is, amely a post lisszaboni stratégia nyomán várható építésre, gazdasági hatásokra vonatkozik, a globális problémáknak a megjelenése és megalapozása a tudományban, és mindazok a feltételek, amelyek a kiemelkedő emberi tudás és teljesítmény feltételeiként szükségesek. És természetesen ebben szerepel, ha csak utalásszerűen is - hiszen 2009 végéről beszélünk az anyagnál, a parlamenti beszámolónál pedig 2010-ről -, hogy milyen kiemelt kutatás-fejlesztési témák azok, amelyekben mint kiemelt témákban az Magyar Tudományos Akadémia a 2011-es magyar EU-elnökség során mindenképpen jelentős szerepet tud és kíván vállalni.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni ahhoz az anyaghoz, amit igyekeztünk közérthető formában megfogalmazni, és úgy szerkeszteni, hogy a múlt, a jelen és a jövő egyszerre látható legyen arra vonatkozóan, hogy milyen irányban kíván a Magyar Tudományos Akadémia haladni, mit végzett el, most hol tart, és milyen jövőképe van. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Megadom a szót a bizottság tagjainak kérdés, észrevétel megtételére. (Senki nem jelentkezik.) Amíg a bizottság tagjai ezen gondolkodnak, engedjék meg, hogy én szóljak.
Egyrészt megköszönöm - most a magam nevében mondom - ezt a beszámolót és azt a gondolkodásmódot, amelyben azért érezteti az Akadémia, hogy merre, hogyan tovább, és talán érezteti a pénzszűkét is, amire ön is utalt, konkretizálva az európai uniós irányelvek 3 százalékos GDP-arányos finanszírozását, és arra, hogy mi meg alig nyögjük ki ezt az 1 százalékot, s éreztetve azt a világ vezetői országai által mindig is mondott nagy szabályt, hogy a megújulás a tudománynál, az oktatásnál kezdődik minden ország számára. Ezt a szabályt mindenki ismeri, de jó néhányan vannak - ilyen sajnos Magyarország is -, akik lehet hogy ismerik ezt a szabályt, de hogy nem tartják be, az egészen biztos. Persze ez nem rögtön megtérülő befektetés, és ezen nagyon el lehet gondolkodni. Megdöbbenve hallottam a leköszönő kormány egyes tagjai részéről azokat a kijelentéseket, amikor azt mondták, hogy alapkutatásokat finanszírozni nem annyira megtérülő, csak a közvetlen hasznosuló szellemi kutatások kellenek, amelyek már holnap eladhatóak. Persze van ilyen, kell ilyen is, de akik itt közülünk - és vagyunk ilyenek néhányan - egyetemi környezetben nőttünk fel vagy végeztünk, ott bizony kőkemény elméleti tantárgyakat is megtanultunk. Magam mint villamosmérnök műszaki ember vagyok, ez az első diplomám, és hihetetlen volt az a szellemi közeg, amit egy komoly intézmény, a Műszaki Egyetem tudott nekem adni. És persze tudom, hogy abból a rengeteg érdekes tudásból és kísérletből a hétköznapi életben sok minden nem valósulhat meg, de amikor esetleg megmosolyogva figyeltük akár azt, hogy már akkor is foglalkoztak az űrkutatással, és ma, amikor az űrkutatásban az egyes szállítóeszközök magyar robotokat, kísérleti eszközöket is felvisznek, azért ez valami óriási eredmény. És persze olyanról is jó hallani, mint a napelemcserép, ami szerintem egy zseniális, fantasztikus ötlet, aminek kell legyen háttere, persze ehhez kell egy szellemi háttér is. Mint mondtam, ezt önmagában, fő szabályként ismerjük, használni azonban már nem nagyon szeretjük. Véleményem szerint tehát kikerülhetetlen az alapkutatás az alkalmazott kutatások mentén is.
Ugyanakkor bennünket itt azért természetesen az agrárium érdekel. Itt persze van már komoly véleménykülönbség a kormányoldal és az ellenzék között, hiszem mi nem értettünk egyet azzal, ahogy a mi minisztériumunk a kutatóbázist gyakorlatilag leépítette - az FVM-ről beszélek -, kiszervezte, átadta, amivel szerintem súlyos alapokat kockáztatott a jövőre nézve. És sajnos ugyanez a helyzet a kutatóintézeti hálózatokkal is. Ha csak mondjuk a szőlő-bor területére gondolunk, a borászati kutatóintézeteinknek nagyon kritikus sorsát említem itt meg. A legrégebbi, a kecskeméti kutatóintézet megmenekülésképpen a Corvinus Egyetemhez került, de a Corvinus Egyetem majdnem rögtön eladta az egyik legértékesebb bázisát - a kecskeméti Miklós-telepről beszélek. Szerencsére - merem azt mondani: - többszöri közbenjárásom, hivatalos kérdések sora után, miniszterekhez feltett kérdések után - három miniszterhez is tettem fel kérdéseket, aki érintett lehet a vagyonban, az oktatásban és a mezőgazdaságban - a rektor úr arról tájékoztatott a tavaly novemberi levelében, hogy ha ennyire aggódunk ezért a kutatóbázisért, akkor újragondolják, és találjuk meg a forrását annak, hogy működőképes legyen. Igen, ez fontos, mert több mint százéves tudomány, szellemi és fizikai infrastruktúra halmozódott ott fel a szaporítóanyagok tekintetében. És ez véleményem szerint végigkíséri az összes magyarországi, mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatóbázist.
Csak tájékoztatásképp mondom el, a bizottsági tagok tudják, hogy nem véletlen voltunk Tápiószelén kihelyezett ülésen, nem véletlenül tartottunk erről, a génmegőrzésről és a szerintünk fontos alapanyagokról nyílt parlamenti vitát minél nagyobb keretek között, felhívva erre a figyelmet. És itt szeretnénk megköszönni, hogy a Tudományos Akadémia minden egyes felkérésre támogatta és nevét adta ezekhez az üléseinkhez, amelyeket hol az elnök úr, hol a főtitkár úr személyes részvételével tartottuk meg. Szeretnénk ezt újból megköszönni.
Hogy a legfrissebb ilyen aggályunkat jelezzem: az érdi kutatóintézet - csak hogy mondjak még egyet a tudomány és a kutatóintézetek kapcsán. Kérem szépen, itt az történt - nem tudom, ki ismeri a történetet -, hogy kht. formában működtek a kutatóintézetek, egy törvényi kötelezettség a kht.-kat megszüntette, és átalakította jogi társaságokká, aki akarta, továbbra is nonprofittá alakíthatta, de kft. lett belőlük. Az érdi esetben az állam elfelejtette a saját intézetét átalakítani, ezért az ügyészség elindította a felszámolást. Ezt csak úgy megemlítem, hogy mi történhetett. Ma bírósági szakaszban van. Én értem azt a spekulációs szándékot, amely minden kutatóbázis mögötti ingatlanra és földterületre vonatkozó spekulációs szándék, de ezt a legkeményebben vissza kell verni. Érden a több száz hektáros, igen értékes - most földminőségről beszélek - terület sajnos túl jó helyen van egy lakópark számára, túl jó helyen van az új autópálya közelsége miatt és túl jó helyen van Budapest agglomerációjának. Hihetetlen, hogy ez ma megtörténhet. Az összes csonthéjasunk szaporítóanyag génbázisa Érden található, és itt olyan fejlesztések, húszéves kutatási eredmények vannak mondjuk a cseresznyénél, a meggynél és a szilvánál, amelyek kapcsán Európa egyelőre itt topog, hogy megvehessék a licencjogot - csak hogy megemlítsem. A mandulát mint különleges és csak a mediterrán Dél-Somogy, Veszprém, Balaton környéke és Baranya területén honos fajtánkat, már zárójelbe teszem, de igen, ilyenünk is van. És ez a szemünk láttára veszélybe kerülhetett. És nem szokott felelőse lenni, hogy hogy juthattunk el idáig, hogy az állam önmaga tönköli a saját rendszerét.
Mi hihetetlen nagy felelőtlenségnek láttuk, hogy az FVM környezetében, ami átfedésekkel működőképességet jelentett az MTA különféle tudományos területeivel, hogy így el lehet pazarolni, amit őseink tényleg száz vagy több mint száz éve építgetnek és rakosgatnak össze. Bízom abban, hogy valaki egyszer majd értékelni fogja a szellemi bázisainkat, értékelni fogja azt a szellemi infrastruktúrát - én így mondom -, amit itt több mint száz éve építget a hazai tudomány. Persze ennek a zászlóshajója az MTA.
Tudom, hogy van egy komoly vitánk is például a genetikailag módosított növények termesztése kapcsán, amelynek rendszerint teret ad az Akadémia, a rendezvényeinek is, időnként, majdnem azt mondom: csalárd módon úgy tűnik, mintha maga az Akadémia lenne a rendező és a szponzoráló szerv. Nem így történik valójában, csak a felületes olvasó számára látszik úgy a meghívóból, mint hogyha az Akadémia testülete állna a genetikailag módosított növények propagálása mellett, csak nekünk, akik már érzékenyek vagyunk az ilyen rendezvényekre, olvasható ki, hogy persze valaki most oda bekéredzkedett, és csak úgy csinálunk, mintha az Akadémia is egyetértene ezzel. Sőt vezető beosztású tudósok időnként véleményem szerint összekeverik a tudományos életüket az Akadémián betöltött tisztségükkel, és közben mintha nem vennének tudomást arról... Nem sérteném ezzel a kutatási szabadságot, ne értse félre, főtitkárhelyettes asszony, de ebben olyan egyértelmű állásfoglalást adott ki 2006-ban a magyar parlament a Fidesz kezdeményezésére, de mindenki csatlakozott hozzá, és azóta ez a fő bástyánk.
Azt állítjuk, hogy a magyar mezőgazdaság megújulási alapja, hogy a tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszert termeljünk, ugyanis ezt már nem sok ország tudja a világon, ez a helyzet. Magyarországon így alakultak a dolgok, hogy szerencsétlenül vagy szerencsésen, de egyszerűen így alakult a sorsunk, tiszta maradt az agrárkörnyezetünk. Ebben mint úttörők 2006-ban nekiindultunk ennek a szellemiségnek, ebben a nyílt, felvállalt GMO-tiltási ügyben Ausztria volt egyedül társunk. Azóta tudjuk, hogy Románia, Sarkozy elnök úr megjelenésével Franciaország, majd Németország még a nagykoalíciós kormányzás utolsó mozzanataként, végül Luxemburg is megtiltja a genetikailag módosított növények azon országbeli termesztését. Spanyolország, Szlovákia és Csehország maradt tudomásom szerint, amely még nem látnak ebben esetleg aggályt. Ez az ő dolguk, legyen az, de én azért nagyon szeretném, hogyha ilyen értelemben - mondom, nem sértve a tudományos kutatások szabadságát és a tudósok ebbéli lehetőségeit - ezt azért valahol figyelembe vennék, hogy a parlament, az ország, az ország népének felhatalmazása alapján felálló időszaki testület négyéves mandátummal azért mégis csak ennek az országnak a véleményét próbálja képviselni elég megalapozott indoklással. És minekünk egy picit fájó, hogy a Tudományos Akadémia egyes kutatóintézetei bizony-bizony azon nagyon nagy multinacionális, főleg amerikai kutatóbázisok által szponzoráltak, amelyek közismerten azon fáradoznak, hogy ezt a technológiájukat és az így előállított szaporítóanyagot leterítsék egész Európában, netán Magyarországon. Ebből komoly tudományos polémia, időnként éles vita jelenik meg komoly tudományos szaklapokban. Én azt gondolom, hogy ebben azért az Akadémiának időnként lehetne véleményt formálni, hogy hol is tartunk. Bennünket ez iszonyúan érzékenyen érint - mondom, ezt a parlamenti képviseletet adó bármely frakcióval összhangban merem ezt nyilatkozni.
De mint említettem, az alapkérdésben szerintem nagyon nagy az összhang a mi részünkről. Egyszerűen az a kérdés, hogy mikor fogjuk tudni betartani az Unió ajánlását a 3 százalékot. Repesne a szívünk, ha már itt tartanánk. Köszönöm szépen.
(Herbály Imre jelzésére:) Az alelnök úrnak adok szót, aztán a további jelentkezőknek.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is megköszönöm a főtitkárhelyettes asszonynak a rövid összefoglalót. Úgy gondolom, hogy a tudomány szerepével és a támogatással összefüggő felvetéssel kapcsolatban nincs közöttünk túl nagy vita, mármint a két oldal között. Én, aki régen a mezőgazdaságban dolgozom, azt tapasztaltam, hogy a tudomány fejlődésével, a tudomány eredményeinek az ágazatban való alkalmazásával tudtunk igazán előrelépni. Amikor ez az eredményalkalmazás megtorpant, az jelentősen hatott a mezőgazdaság teljesítményére, és jó lenne, hogyha újra nagyobb hatásfokkal tudnánk alkalmazni a tudományos kutatások eredményeit, az oktatás eredményeit.
Egy kis önvallomással tartozom a bizottság meg a jelenlévők előtt. A kutatóintézetek felsőoktatási intézményeknek való átadását mi kezdeményeztük, és én személyesen is nagyon sokat dolgoztam érte. Minden - hogy is mondjam? - rossz szándék nélkül úgy gondoltam, úgy gondoltuk, hogy a kutatóintézetek nem az MNV Zrt. hatáskörében vannak jó helyen, ott a privatizáció veszélye még akkor is fennáll, hogyha gyakorlatilag a nem privatizálandó vagyonkörbe tesszük. Az oktatás és a kutatóintézetek kapcsolatát én egy hosszú távú, jó együttműködésnek, jó formának tekintem. Amikor ezek az átadások megtörténtek, legjobb tudomásom szerint abban is történt eligazítás, hogy ingatlanértékesítésre nem kerülhet sor, vagy csak külön engedéllyel kerülhet sor rá.
Ami a kht.-k átalakulását illeti, egészen véletlenül azt a törvénymódosítást is én adtam be önálló képviselői indítványként, és meg vagyok döbbenve azon, amit az elnök úr mondott, hogy elfelejtették...
ELNÖK: Itt van a kérdés, és itt van a válasz is.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Jó, jó, csak én most meglepődtem ezen, amihez jogom van. (Derültség.)
ELNÖK: Hogyne! Csak segítségképpen mondtam, hogy itt a kérdés és a válasz.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem is meglepődtem, hanem megdöbbentem. Ez már nem is tévedés, ez több annál. (Demendi László: Felelőtlenség.) Ez felelőtlenség. És én is elítélem ezt, és nyilván én is próbálok majd tenni annak érdekében, hogy itt történjen valami.
Ami a GMO-k ügyét illeti, én mindig megszavaztam a GMO-ellenes fellépésünket, de mindig elmondtam, és most is elmondom, hogy a tudomány, a technológia fejlesztése egy elengedhetetlen feltétele annak, hogy abban a nagy világversenyben, amelynek a részesei vagyunk, eredményesen tudjunk szerepelni. Azt egy kicsit kellemetlennek tartom, és amikor itt volt egy akadémikus úr - a nevét nem tudom, amiért elnézést kérek -, én akkor is azt mondtam neki, és most is azt mondom, hogy nagyon sajnálom, hogy a politikára bízza, hagyja a tudomány, hogy a politika döntsön ebben a kérdésben. Jó lenne elérni azt, hogy azok a tudósok, akik ezzel az üggyel foglalkoznak, pontot tudjanak tenni ennek a vitának a végére, vagy hogy legalábbis azzal foglalkozzanak, amivel kellene az én értékrendem szerint, vagyis azzal, hogy bizonyítani tudják, hogy mi a káros, mi az engedhető, és mi az, amit tiltani kell. Az, hogy két akadémikus vitatkozik egymással, és az egyik azt mondja, hogy ezt nem szabad csinálni, a másik akadémikus meg azt mondja, hogy ez a jövő, és döntsétek el ti, politikusok, hogy mi van, az szerintem nem fair.
Hogyha a politika az oka annak, hogy ez a dolog nem tud rendeződni, azért a felelősséget nekünk, politikusoknak kell vállalnunk. Ha ennek pénzügyi vagy egyéb akadályai vannak, akkor pedig mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a politika, a kormányzat megfelelő forrásokat, hátteret, egyebeket biztosítson arra, hogy egyszer el tudjuk már dönteni, hogy mennyire káros, mennyire követendő példa a GMO-növények termesztése vagy felhasználása, mert ezt a kettőt véleményem szerint ketté lehet választani. Nem feltétlen kell Magyarországon GMO-növényeket termeszteni, de a másik oldalon a felhasználással kapcsolatban már kétségeim vannak, hogy ki tudjuk-e védeni - ezt én elsősorban az állattenyésztés problémájaként mondom.
Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának az az út, amelyen elindult a tudományszervezési tevékenységével kapcsolatban, egy jó irány, és ez a beszámoló is arról tesz tanúbizonyságot, hogy egy fiatalosabb munka folyik a Magyar Tudományos Akadémián, mint az elmúlt időkben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Főtitkárhelyettes Asszony! Talán az eddigi megszólalások időarányaiból is - ha valaki jegyezte volna - kitűnik, hogy eléggé neuralgikus pont ebben a bizottságban a GMO-kérdés, és gyanítom, hogy nem én leszek az utolsó, aki ebben az ügyben megszólal. Előzetesen inkább csak lerögzíteni szeretném a magunk számára, hogy amikor az elnök úr még képviselő volt, ő is megszavazta ezt a törvényt, és feltételezem, hogy ezt jó meggyőződéssel tette akkor is.
Anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkoznék azt illetően, ami itt már elhangzott, olyan véleményeket is hallunk, amelyek álláspontunk szerint tarthatatlanok, nevezetesen hogy a döntést rábíznák, rá szeretnék bízni a gazdákra, a piacra. Főleg amikor egy akadémikus szájából hallja ezt az ember, akkor egy kicsit megrökönyödik, mert ez a felelősség alól való kibújás, arról nem is beszélve, hogy logikailag is nonszensz ez a kérdés, mert ha ezt egy növényvédőszerrel hasonlítjuk össze, ott szóba nem jön, hogy majd a piac eldönti, hogy egy talajvízszennyező vagy más, mutagén vagy egyéb problémával bíró szert, amelyről ezt közben kiderítik, annak az eldöntését a piacra bízzuk. Ezt sem lehetséges így megközelíteni, és ezt talán a szóhasználatból is ki kellene venni, hogy majd a piac eldönti ezt. Ennél sokkal nagyobb jelentősége van ennek a kérdésnek. Rendkívül fontos lenne, hogy az Akadémia ebben a kérdésben világosan és egyértelműen állást foglaljon, mivelhogy a tudomány ez alól nem bújhat ki.
Ennyivel szerettem volna kiegészíteni az elhangzottakat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Karsai József jelzésére:) Karsai József képviselő úrnak adok szót.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főtitkárhelyettes Asszony! Azt hiszem, hogy ahogy itt körülnézek, ha jól tudom, 14-15 éven át én vagyok itt önök kívül az egyetlen kutatómérnök, aki tulajdonképpen alapkutatásokkal foglalkozott, és ha jól nézem itt - most számolgattam össze -, húsz darab originális molekulám van, amelyek a világ minden táján ott vannak, és ezek közül hat darabból az amerikaiak a BASF-től kezdve a többi cégig csekély egymilliárdot csinálnak, amit Magyarország akkor, '80-tól '90-ig nem tudott megvalósítani.
Hadd mondjak egy példát, csak érdekességképp, mert ezt sosem hallottátok tőlem, de azért a ciklus végén hadd mondjak el nektek néhány érdekes dolgot, mert az igazán nagy adalék ahhoz, amit Font úr, az elnök úr is kiemelt, hogy mennyire fontos az alapkutatás. A rendszerváltás előtt alapkutató voltam, alapkutatásokkal foglalkoztam. A Ciba-Geigynek tízezer darab molekulát kellett megcsináljunk komputeren. Én lerajzoltam szerkezeti képletben három darab molekulát, az én három darab molekulámból az egyik - egyébként Proponit lett a neve - tökéletes volt. Ehhez a Ciba-Geigynek tízezer darabot kellett szintetizálni. Igaz, hogy utána, a rendszerváltás után megrágalmaztak, hogy harci gázokat gyártottam a Szovjetuniónak (Derültség.), bocsánat, közöm nem volt hozzá, mert nem én voltam a vegyész.
Én semmi más alapon nem dolgoztam, csak azon az alapon, hogy lemodelleztem, hogy egy-egy növénynek mi az enzim- és katalizátorvilága, miben különböznek egymástól a növények. Hadd mondjam el, hogy az úgynevezett kétfenolos oxigénhidas kutatás, amikor leírtam - nem csináltunk belőle molekulát, csak leírtam -, onnan van, hogy csak az egyszikűeket viszi ki. Én leírtam, és tízmilliárd dollárokat kerestek a nyugati cégek azzal, hogy megvalósították, hogy brómokat, klórokat akasztgattak a duplafenolos oxigénhidas molekulára, pedig én csak leírtam, hogy van ilyen, hogy ez biztosan nem fogja bántani az egyszikű növényt. És nem magyar találmány lett, nem Magyarország... Velem akarták visszavásároltatni a molekulákat.
El kell mondjam, elnök úr, hogy '90-ben ezt a kutatást, ahol a cukorrépát a takarmányrépából egy gibberellinsavas variációval... Mindenki tudja, hogy ha télen megfagy egy kicsit a krumpli, megédesedik a fagytól, tehát a keményítőből cukor lesz. Miből lesz ez? Abból, hogy a keményítőt a gibberellinsav cukorrá alakítja. Én megcsináltam azt, csináltunk egy olyan molekulát - a kutatómérnöke, a vegyésze, bocsánat, sajnos meghalt -, hogy a cukorrépából 20-21-es répát csináltunk, a takarmányrépából, a 8-asból 16-ost, és annak ezer mázsa a termése, a takarmányrépának. Ezek mind gyönyörűen eltűntek. Ezek alapkutatások voltak, de elindult a megvalósításuk.
Arra a mondatra hadd térjek vissza, elnök úr, hogy amikor bejött 1990, úgy elsöpörtek bennünket alapkutatókat onnan a MÉM-NAK-tól, hogy mehettem a munkanélküli-könyvemmel. Az a szerencsém, hogy vagy 30 milliót kaptam a találmányaimból, amelyekből Amerika ma milliárd dollárokat forgalmaz - tudom igazolni, mert hordják ide a Gardiantól kezdve a Reglon turbóig és a Basagran Fortéig, s a többi, s a többi, tehát egy tucat szert.
Én tehát teljesen egyetértek azzal, hogy az alapkutatás fontos, csak egy a lényeg: ha igazán az alapkutatásban... Én ezt húsz éve abbahagytam, mert elmentem parasztnak, falugazdásznak meg parasztnak, falugazdász voltam elsőként '93-ban, tehát elmentem parasztnak, mert azt mondtam, miután kisöpörtek, hogy én nem megyek munkanélkülinek, ott egyszer írtam alá, amikor mondtam, hogy majd kitesznek egy disznótelepre engem, mikor 15 éve kutatómérnök vagyok. Természetes, hogy rendkívül fontos lenne az, hogy valóban ha az alapkutatásunk olyan irányba megy, hogy időben észrevesszük, hogy ezt más ország nem csinálja, vagy rosszul csinálja... Mert én azt mondtam az én kutatómérnöki munkám során, hogy az is egy találmány, ha időben rájövök, hogy rossz irányba megyek, mert nem költök el egy halom pénzt. Én meg tudtam mérni azt, hogy egy molekula hány másodperc alatt jut el a gyökérig. És sok kutató dolgozott vele évekig, mert mindenáron olyan molekulát akart alkalmazni, amelynek a gyökérben kellene kifejtenie a hatását, de nem mérte meg, hogy az mindig a fiatal levél felé megy. És én ezt még például meg is fordítottam, le tudtam küldeni a gyökérbe. Például a gibberellinsav csak a gyökérben hat, viszont a fiatal levél felé megy.
Ezt a kis tudományos előadást, ha már ilyen alkalom van, mert én nyolc év alatt nem találkoztam azzal, hogy itt jelen lett volna az Akadémia, és beszámolna nekünk mint Mezőgazdasági bizottságnak, amit én köszönök, elnök úr, szerintem ez egy privilégium a számunkra, még akkor is, ha az elnök úr nincs itt, de én azt hiszem, ön is tökéletesen képviseli, mert hallottam önről is. Én tökéletesen egyetértek. Ez az egy dolog van, amire nem szabadna sajnálni a pénzt, ezt én nyugodtan ki merem jelenteni.
Egyet kellene eldönteni: igen, az alapkutatásnak nem olyan gyorsan jelentkezik a hatása, de ha szépen ráépül, hogy valaki azt hasznosítani tudja, nem csinálja azt, amit Amerikában, inkább vegyük meg pénzért azt az alapot, és akkor tudunk pénzt csinálni belőle, hogy legyen molekula. El kell mondjam önnek, főtitkárhelyettes asszony - már így szólítom, mert nem tudom a nevét, bocsánat! -, hogy én gyakorlatilag lemenedzseltem a molekula formulázásától a molekula kísérleti fázisát. Engem '83-ban ki akartak csempészni Amerikába, a feleségemet Triesztnél, engem rendesen, normál útlevéllel. Csak hogy most már tudjátok rólam, mert nem tudni, hogy hogy volt...
ELNÖK: Elévült már?
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Elévült már gyakorlatilag, mert nem mentem. Nem mentem. Én azt mondtam, hogy ha az én kis hazámban nem találom meg a magam módját, és megtaláltam a megélhetést, akkor én nem megyek ki, és én innen folytattam a munkám. Sajnos nem lett belőle semmi.
Olyan kiváló kutatóink vannak, mindegy, hogy hol, az Akadémián, én nagyon sokat ismerek, nagyon sok akadémikust, de sajnos mindehhez, mint a háborúhoz, pénz, pénz és pénz kell, aztán van egy nagy űr, aztán megint pénz kell. És az az igazság, hogy amikor az a hatalmas nagy oktatásunk volt - és tényleg befejezem, elnök úr, mert nem akartam ebbe belemenni, de olyan öröm számomra, hogy az Akadémiával beszélhetek, ha még így, a bizottsági ülésen keresztül is -, hogy gyakorlatilag ha a Nobel-díjasainkat megnézzük, a legtöbb akkor lett, amikor nem fegyverkezhettünk, és mindent az oktatásra, tudományos célra tudtunk fordítani. Mikor volt ez? Mikor letiltottak '20-tól '40-ig vagy '36-ig, '38-ig. Óriási iskolafejlesztés volt, tanyasi iskolák... (Közbeszólások.) Dehogynem, bizony a Horthy alatt volt ez, ez énszerintem akkor volt. És nézzük meg a dátumokat, az atomtudósok akkor lettek, és amikor kiment egy vagy kettő, akkor magyarul beszélgettek az atombomba feltalálói. Én azt hiszem, hogy azóta egy picit visszább álltunk, de szerintem mindenképpen biztosítanunk kell az Akadémiának egy normális működését. Mert nekem mindig azt mondták ezek a hatalmas világcégek, amelyek több milliárd dollárról beszélnek a BauChemicaltól kezdve - most nem sorolom fel azt a millió világcéget -, mindig azt mondták, hogy akkor fordítanak a legtöbbet a kutatásra, amikor a legrosszabbul megy - nem akartam a másik szót mondani. (Közbeszólás: Azt is értjük. ) Most fordítva csináljuk: úgy akarunk takarékoskodni, hogy kialjazunk magunk alól.
Én tehát azt hiszem, hogy ezt meg kellene fordítani, mert ha mi előre akarjuk vinni ezt a különleges magyar észt. Azt mondják - és én azt hiszem, hogy megerősít ebben, mert biztosan ismeri ön is -, hogy azért lesz különleges a magyar agy, mert a magyar nyelvnek a használata olyan különleges részeket meg olyan agysejteket mozgat meg, amelyeket egyetlen más nyelv nem tud megmozgatni. Talán a német egy kicsit hasonlóan pontosan úgy el tudja magyarázni, mint ahogy most én önöknek elmagyaráztam, de az angol meg a többi csak körülirogatja. Ott lehet bármi, lehet a repülőgépből budi - már bocsánat! -, tehát bármi lehet az angol nyelvben. :De a magyar pontosan megmondja, hogy mit akar - mint ahogy én is pontosan megmondom, hogy mit akarok elmondani. (Közbeszólások. - Derültség.)
Még egyetlen dolgot hadd mondjak el, mert azt senki nem tudja elkerülni, és én azt kérem, hogy ne kerüljük meg, és javaslom, hogy adja tovább az akadémikusoknak, akik közül én sokkal tudok beszélni Gyöngyösön, másutt, Budapesten, de egyet tessenek elhinni: amikor én ezeket az alapkutatásokat végeztem, 200 ezer oldal irodalmat olvastam el hozzá - akkor ment tönkre a szemem, hogy elég komoly szemüveg kellett, ami most nem látszik, mert csak olvasáshoz kell szerencsére -, így tudom, hogy egy dolog van: amíg bele nem avatkozok az életnek abba a folyamatába, mint a genetika, a gén, amikor lemegyek a génekig, ott 20-25-30 éve tudják meg, hogy mi van. Elmondom önnek, hogy '88-ban a doktori disszertációmnál jöttem rá, amikor elfogadták kandidátusi dolgozatnak a dolgozatomat, hogy a metilhíd mindig rákkeltő, és ha etilhíddal kicseréljük egy-egy molekulában - bocsánat, metilalkohol, etilalkohol, erre gondoljatok, csak hogy jobban értse, aki nem vegyész, bocsánat! -, metil-, etilhíd igen, hogy az etil viszont, mivel a szervezet bontja, nem mérgező. Éppen ezért például a Dual nevű szer rákkeltő volt, az én Proponit nevű szerem meg nem, mert kicseréltem egy etilhídra, emiatt nem volt rákkeltő. Aztán szépen elvitték, ellopták, csinálják. Nem baj, éljenek vele jól! Én már nem kapok érte semmi royaltyt, mert kivárták a 15 évet. Egy darabig kaptam a pénzeket, most már az is elfogyott.
Visszatérve a géntechnológiára, egyet tessenek elhinni, és legyen szíves, közvetítse az Akadémiára azoknak, akik a géntechnológia mellett vannak, hogy én, egy egyszerű paraszt - mert most már húsz éve az vagyok, van egy csomó végzettségem, doktorim, nem libáért vettem -, egyet üzenek innen: megpróbálták, hogy ne menjen rá a burgonyabogár az illata miatt, mert nekem a burgonyalevélnek illata van, nem szaga, hogy ne repüljön rá a burgonyabogár a burgonyára, ezért a hóvirágnak a génjével lecseréltek egy gént. Így a burgonyalevél elvesztette azt a jellegzetes illatát, ami odavonzotta a burgonyabogarat, az imágót, amely lerakta a tojását. Hogyha nem volt meg ez az illat, az olyan volt, mint hogyha kukoricalevél lett volna. Nem ment rá, nem rakta le a tojásait, és nem bántotta a burgonyabogár. Igen ám, csak mikor ezt a burgonyát elkezdték etetni a kísérleti patkányokkal, akkor azok között az állatok között, amelyek ezt a génkezelt burgonyát ették, 25 százalékkal több volt az agydaganatos patkány. Ezt emberen, gondolom, nem próbálták ki, de patkányokon igen. Ez akkor, abban az időben jelent meg, a cikket már elhagytam, ez 15 éve volt, és azóta senki nem közli, hogy itt mi történt. Most szépen elfelejtjük, hogy a burgonyánál a hóvirággén miatt ez az esemény történt.
Mi történik akkor, amikor egy emésztőrendszert megzavarunk azzal, hogy van egy kukorica, és mivel nem tetszik neki, belepusztul, éhen hal, bocsánat, éhen pusztul, mert az ember hal meg, a kukoricamolynak a lárvája, mert egyszerűen nem tudja megemészteni a kukoricának azt a belső részét, amivel táplálkozik. Tehát egy olyan változást idézünk elő, ami nem a természetes útja a genetikai természeti változásnak, hanem egy abszolút mesterséget útja, amit valaki kiötöl valamivel.
Én tehát azt hiszem, hogy ehhez sokkal hosszabb idő kell. És egyet ne felejtsen el: lehet, hogy piaci oldalon a nagy multik, én multiellenes vagyok, az igaz... De az, hogy idejöjjön valaki, mert ő ráfordított több száz millió dollárt a kísérletére, hogy megtaláljon egy ilyen génkezelt kukoricát, amivel semmivel többet nem teremt, csak éppen valamelyik betegségnek vagy kártevőnek ellenáll, közben nekünk magyaroknak, meg amikor a portugáloktól kezdve bárki kéri - tessenek megnézni, főleg ha étkezési kukoricát kérnek tőlünk -, mi van nagy betűkkel odaírva, amikor kukoricát kérnek? Hogy GMO-mentes legyen. Tessék már megmondani, hogy fogunk exportálni, amikor fölöslegünk van kukoricából, ha tőlünk azok, akik bevezetik a GMO-t, azt kérik, hogy az étkezési kukoricájuk - nem a takarmányt, mert eleget eszünk, a szója úgyis be van génkezelve már, az itt van a nyakunkon Paraguayból meg mindenhonnan -, GMO-mentes kukorica legyen, azt kérnek.
Én azt hiszem, ez nagyon fontos, mert hiába teszik kis területre, ha az elkezd terjedni, akkor ezt nem lehet megóvni sem izolációval, semmivel, és csak addig vagyunk egy olyan sziget - meg leszünk többen, ahogy azt az elnök úr elmondta. Úgyhogy én mindvégig, addig, amíg engem konkrétan meg nem győznek, ezt mondom, de, remélem, akkor kell hogy éljek hozzá 25 évet. És amikor 25 év múlva leteszi valaki az asztalra, hogy ezzel végigvitte az etetési kísérletet, és megnézte, hogy az unokájának megvan-e mind az öt ujja hat helyett, akkor fogok hinni csak a génkezeltnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Remélem, hogy az Akadémia képviselőinek is fel tudtuk villantani azt, hogy ha véletlenül úgy adódna a helyzet, hogy egy következő beszámolónál nem tudják magukat képviseltetni, akkor mi ezt helyettesítéssel házon belül megoldjuk. (Derültség.) Köszönöm szépen ezt a tudományos szintű hozzászólást.
Kérdezem, hogy kinek van még kérdése, véleménye. (Senki nem jelentkezik.) Senkinek.
Egy rövid reflexióra megadom a szót az előterjesztőnek. Parancsoljon!
Csépe Valéria (Magyar Tudományos Akadémia) reflexiója
CSÉPE VALÉRIA (Magyar Tudományos Akadémia): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindazokat a javaslatokat is köszönöm, amelyek elhangzottak, és teljesen összhangban vannak mindazzal, amit mi is gondolunk a Magyar Tudományos Akadémián mint Akadémia, és nem mint egyes akadémikusok.
Az egyik dolog, amiről itt szó volt, az alapkutatás fontossága, és az a felelősség, ami a döntéshozó felelőssége, amikor hosszú évtizedek munkájával felépített kutatóműhelyek sorsáról dönt bármilyen jó szándékúan is, mert nagyon sokszor a jó szándékú döntéseknek is lehetnek olyan következményei, amelyek egy adott tudományterületnek a jövőjét érintik.
Köszönöm azokat az észrevételeket is, amelyek a finanszírozással kapcsolatban hangzottak el. A legutolsónál, ami a pénz, pénz, pénz kérdésre vonatkozik, hogy több pénzt költsünk, amennyit csak kell, az a gazdag országok privilégiuma. Úgyhogy én azt gondolom, hogy amikor pénzköltésről és finanszírozásról van szó, akkor az egyik alapvető kérdés az, hogy hogyan, milyen struktúrában kell, lehet ezeket elkölteni.
A harmadik nagyobb csoport arra vonatkozik, hogy a döntések hogyan születnek meg, és mi a tudomány felelőssége. Itt elhangzott egy egészen konkrét példa a génmódosított organizmusokkal kapcsolatban, ami tulajdonképpen elsősorban a növényekre vonatkozóan hangzott el. Ma az Európai Unióban egyetlen olyan génmódosított terület van, már felhasználás vagy kipróbálás szintjén, nem olyan elterjedten, mint az Amerikai Egyesült Államokban, a génmódosított kukorica, a MON 810-es, amivel kapcsolatban nagyon sok tudományos vita van.
Ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy minden üzenetüket átadom akadémikustársaimnak, de azért azt szeretném világossá tenni, hogy az egyes akadémikus véleménye az egy kutató véleménye, és nem az Akadémia álláspontja. Természetes, hogy vitatkoznak. Erre az Akadémiának van... Az Akadémia egy meritokratikus rendszer, ahol annak a határáig van egy demokratikus működés, és a tudományos vitákat nem szavazással döntik el, hanem tudományos eredményekkel.
Én kétszakmájú vagyok, pszichológus és biológus vagyok. A pszichológus lényem érti a társadalom mindenfajta félelmét a génmódosított organizmusokkal kapcsolatban, és nagyon értem a tudomány felelősségét. Mivel magam agykutatással és genetikai kutatásokkal, humánnal, foglalkozom, pontosan értem azt, amiről itt szó van, hogy a kutatás bizonyos nyomás alatt, egyéni érdek, ambíció vagy a pénz nyomása alatt milyen módon próbálja meg lerövidíteni azt az utat, ami a tudománynak a legfőbb feladata, hogy a tudományos igazságot keresse, és egyértelmű bizonyosságok esetén javasoljon bármit felhasználásra. Ugyanakkor a génmódosított organizmusoknak van két nagy kategóriája a növényen kívül, ezek a mikroorganizmusok, amelyek nélkül gyakorlatilag olyan fehérjetermelés, -előállítás nem lehetséges, ami mondjuk hatékony inzulin- és egyéb előállítás, illetve van egy sokkal ártalmatlanabb terület, ami a génmódosított állatokat jelenti, és a transzgenikus állatok nélkül ma modern gyógyszerkutatás jóformán alig van. Ezekben a kérdésekben, én azt gondolom, a mi tudományos osztályainknak és bizottságainknak lehet állásfoglalása, nem az egyes kutatónak.
Amit az elnök úr említett, hogy az Akadémián időnként elhangzanak dolgok, az nekem többek között mint a székház működéért felelős akadémiai vezetőnek, mint főtitkárhelyettesnek a legjobban fáj, hogy az Akadémiára bejövő rendezvények időnként úgy tűnnek, mint hogyha az akadémiai állásfoglalást tükröznék, holott az Akadémia időnként csak helyszíne bizonyos rendezvényeknek. Erre nekünk mindenképpen oda kell figyelnünk.
Én tehát abszolút osztom azokat az aggályokat, amelyek a GMO-val kapcsolatban a bizottságban megjelennek, és ezeket továbbítani fogom azoknak, akik ennek értői, akik ezen dolgoznak, figyelve más akadémiák állásfoglalását, működését ezzel kapcsolatban. Ilyen például az Akadémia mezőgazdasági, biotechnológiai bizottsága, amely jelenleg is ütközteti a tudományos eredményeket. Ezek bizonyítási eljárások, és én azt remélem, hogy a tudomány nem fog kilépni abból a szerepből, ami a tudomány szerepe. Ugyanakkor a döntéshozás az önöké, nem a kutatóké, ennél fogva a döntéshozás felelőssége is az önöké, én úgy gondolom. A tudomány felelőssége az, hogy egyértelművé tegye, hogy melyek azok az eredmények, amelyek bizonyosak, jóllehet a tudományban nincs bizonyosság, és mik azok az időtartamok, amikre azt mondjuk, hogy folyamatosan hatásvizsgálatokat kell végigvinni. A tudomány eredményeinek ellenőrzés nélküli átvitele vagy az ismeretek hiánya például tipikus példája a '70-es évek Európájának, ilyenek a Contergan-kérdések, ami után a teratogén ártalmakra sokkal nagyobb figyelem fordult. Nem ilyen tragédiák után kell a tudománynak felébrednie, bár ettől nem mindig tudjuk megkímélni a társadalmakat.
Tehát megvan a tudománynak a saját felelőssége és a politikának a saját felelőssége. A mindenkori döntéshozók támaszkodhatnak arra, amit a Magyar Tudományos Akadémia mint testület és annak a testületei ezzel kapcsolatban viselni tudnak. Egy akadémikus sem, egyikünk sem, az Akadémia egyik tagja sem mentes attól, hogy tudományosan tévedjen, ezért vannak azok a testületek, ahol a viták folynak, és ebben abszolút fontos az, hogy hogyan finanszírozzuk, hogyan gondozzuk mindazt az értéket, ami a magyar tudományban van, legyen az Akadémián, egyetemi vagy nem költségvetési intézményben folyó kutatásról van szó, ez valamennyiünk felelőssége. Ezért nagyon fontos, hogy jó színvonalú fiatalokat tartsunk meg, hozzunk vissza, tehát ne csak saját erőből próbáljunk lendületprogramot végigvinni, hogy a saját strukturális átalakulásunk mentén lehessen a jobban elköltött pénzt felhasználni kutatásra. Hiszen a Magyar Tudományos Akadémiának azért olyan kutatóintézetei vannak a mezőgazdaság területén, amelyek meghatározóak, ilyen a Szegedi Biológiai Központ Növénybiológiai Kutatóintézete, a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet, a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, ahol azok az eredményeket, amelyek megjelennek, meg kell mérni, ütköztetni kell - ez a tudományos vita lényege.
Még egyet szeretnék megköszönni - bár ez nem a Mezőgazdasági bizottsághoz tartozik -: Karsai képviselő úrnak a magyar nyelvre és a magyar agyra vonatkozó felvetését. Ez az én kutatási témám. (Közbeszólások. - Derültség.) Szokták tőlem kérdezni, hogy miért jó akadémiai vezetőnek lenni; többek között azért, mert olyan területeket ismer meg az ember, amelyekkel egyébként nem találkozik. Mégis azt gondolom, hogy az az átalakulás, amely az Akadémián folyt és folyik, és amelyben a lényeg az - és mi ezt kérjük számon, ha szabad így fogalmaznom a finanszírozásban is -, hogy nem az egyedüli strukturális átalakítási mód a felzárkóztatás, mert a tudományban a kiválóságfenntartás a meghatározó az érték, az érdem, a meritek mentén. Tehát amikor arról gondolkodunk, hogy az ország hány, a GDP-felosztás szempontjából más fejlettségi területén csinálunk tudásközpontokat, -pólusokat PPP-ben és minden más beruházásban, épületeket, meg kell nézni, hogy ott más is megvan-e hozzá, tehát megvan-e hozzá a humán erőforrás, vagy hagyjuk a kiválóságot a kiválóság szintje alá menni. Mind a kettő nagyon fontos. És amikor csak az egyik kap erőteljes támogatást a döntéshozók részéről, az azt jelenti, hogy a másik elsorvad. Ez az alapkutatásra is vonatkozik: ha elsorvad az alapkutatás, akkor miből lesz alkalmazott kutatás; ha nincs alkalmazott kutatás, miből lesz technológiai fejlesztés - és eljutunk az innovációs lánc gyenge pontjáig: miből lesz hasznosítás, hol van az a kockázati tőke, amellyel a hasznosítás irányába erőteljesen lehet menni? És ez már messze túlmutat azokon a lehetőségeken, amelyek jelenleg a kutatóintézetek rendelkezésére állnak.
Köszönöm, hogy a nagyon izgalmas és elgondolkodtató kérdéseikhez hozzáfűzhettem ezeket a megjegyezéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen a reflexiót.
Bizottságunknak technikailag két szavazást kell megejtenie az első napirendi ponttal kapcsolatosan. Először az a) pont kapcsán kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a jelentést, amely a 11511. számon került beterjesztésre. Aki elfogadja, általános vitára alkalmasnak találja, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú igen.
Az ehhez kapcsolódóan benyújtott határozati javaslat vonatkozásában kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja azt. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez szintén egyhangú.
Köszönöm szépen, az első napirendi pontot ezennel lezárom. Köszönöm szépen a képviseletet.
A bizottsági előadó kijelölése
A második napirendi pontra... (Közbeszólások: Előadó?)
Nem térünk még rá a második napirendi pontra, mert előadót szeretnénk ezzel kapcsolatosan állítani. Tudományos szintű értekezést hallhattunk... (Herbály Imre: Karsai József!) Karsai Józsefet javasolnám előadónak, hogy amikor ez napirendre kerül, akkor képviselje a bizottságot. Ha ezt elfogadjuk, erősítsük meg formálisan is! (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez is egyhangú. Tehát Karsai Józsefet kértük fel bizottságunk véleményének kifejtésére.
Most térünk rá a második napirendi pontra: a környezet védelmének általános szabályairól szóló '95. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, amely T/11517. számon került benyújtásra. Köszöntöm a minisztérium képviseletét ellátó Gosztonyi Ádám és Bársony Balázs urakat - nekem ők kerültek megnevezésre. Megadom a szót az előterjesztőnek.
Dr. Gosztonyi Ádám (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A...
ELNÖK: A nevét legyen szíves bemondani, bocsánat, mivel ketten vannak itt. A jegyzőkönyv kedvéért kérem.
DR. GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Bocsánat, Gosztonyi Ádám vagyok, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jogi és közigazgatási főosztály, főosztályvezető.
ELNÖK: Köszönöm.
DR. GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelettel, a bizottság előtt fekvő törvényjavaslatnak az aktualitását az adja, hogy folyamatban van Magyarország mint uniós tagállam ellen egy kötelezettségszegési eljárás, amelynek nem a jogszabályok hiányos átvétele, hanem egy konkrét hatósági eljárás során észlelt a bizottság bizonyos hiátust az eljárás lebonyolításában.
Az aktualitást az adja ennél a törvényjavaslatnál, hogy a magyar hatályos szabályozás nem ismeri azokat az intézményeket, amelyekkel utólag lehetne pótolni hatásvizsgálati eljárást. A hatásvizsgálati eljárás a hatályos szabályozás szerint megelőzi a beruházás megvalósítását, illetve a tevékenység, a környezethasználat folytatása során a felügyelőség, a környezetvédelmi hatóság kötelezheti a beruházót a tevékenység folytatása idején a környezeti hatások bemutatására. Ez a helyzet annyiban speciális, hogy a beruházásnak még a megvalósítási fázisában vagyunk, azaz a tevékenység nem kezdődött meg, illetve előzetesen sem történt meg a hatásvizsgálat. Ez a törvényjavaslat arra hivatott, hogy azt a hézagot pótolja, amikor még a megvalósítás fázisában tart a beruházás, és ehhez rendelhesse hozzá mind a felügyelőség kötelezése, mind pedig a beruházás a saját döntése alapján a hatásvizsgálati eljárást, azaz megismerhetőek legyenek a környezethasználat hatásai.
A törvényjavaslat másik szabályozási csomópontja tulajdonképpen a közigazgatás korszerűsítése, az adminisztrációs terhek csökkentése, a szolgáltató állam gondolati körben fogalmazható meg. Ezen gondolati körben két intézményi megújulást hivatott bevezetni ez a törvény. Ezek közül az egyik a bejelentéshez kötött tevékenységek megkezdése lenne, hiszen a hatályos szabályozás szerint minden környezethasználat vagy engedélyköteles, vagy pedig szakhatóság-köteles, de vannak, lehetnek olyan bagatell környezethasználatok, amelyek esetében a bejelentési kötelezettség és a hatóság ellenőrzése elegendő kontrollt jelenthet a hatóság számára, anélkül, hogy az engedélyezési procedúrát, annak minden igazgatási, szolgáltatási terheivel együtt kötelezővé tenné.
A másik korszerűsítési javaslat ebben a törvényben... Előzetesen azért bemutatnám, hogy a nagyobb volumenű környezethasználatok esetén egy integrált engedély kerül kibocsátásra, azaz egyszerre vizsgálja a felügyelőség a levegőtisztaság-védelmi, a vízvédelmi, a talajvédelmi, a hulladékgazdálkodási szempontokat. A kisebb tevékenységek esetén, nem ilyen jelentős tevékenységek esetén viszont a hatályos szabályozás szerint külön-külön hatósági engedéllyel kell rendelkeznie a tevékenység végzőjének egy levegőtisztaság-védelmivel, egy hulladékkezelésivel, egy vízvédelmivel, ami rendkívül sok adminisztrációs teherrel jár, és végül is ugyanazt a tevékenységet engedélyezzük. Ez a törvényjavaslat bevezet egy intézményt, amely a nem olyan jelentős környezethasználattal járó tevékenységek esetén lehetővé teszi az ügyfél kérelmére, hogy egybefoglalja az engedélyt, így egyszer kell elmennie a zöldhatósághoz, egyetlenegy kérelmet kell benyújtania, és egyetlenegy engedély lesz a végén az engedélyezési eljárás eredője.
Körülbelül ebben fogalmazhatóak meg a törvényjavaslat főbb szabályozási csomópontjai. Még egyszer köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a bizottság tagjainak kérdésre, hozzászólásra, észrevételre. (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péter!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két kérdésem van - volt több is, de az előterjesztő képviseletében elmondottak tulajdonképpen kiütöttek másik két kérdésemet. (Recseg, majd elnémul a hangosító berendezés.) A törvényjavaslat 16. §-ában, ahol a felhatalmazások fogalmazódnak meg tulajdonképpen , a vízgazdálkodásról szóló törvény... (Közbeszólások: Be van kapcsolva a mikrofon?) Bekapcsoltam... (Közbeszólások: Be van kapcsolva, csak nem szól.) ...Tehát ahol a felhatalmazások vannak, ott a vízgazdálkodásról szóló törvény 45. § (8) bekezdése kiegészül egy úgynevezett n) ponttal, amely tulajdonképpen a szolgáltatási díjról szól, és itt a miniszter kap ebben felhatalmazást, úgy, hogy tulajdonképpen együtt az adópolitikáért felelős miniszterrel, vele egyetértésben. Azt kérdezném itt meg, hogy tekintettel arra, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben születhet meg a döntés, ez tulajdonképpen nem minősülhet-e kormányfelhatalmazásnak. Vagy ez eddig hogy volt? Ez a kérdésem.
A másik kérdés: az általános indoklásban van egy olyan, hogy: "bizonyos környezethasználattal járó tevékenység...", s a többi, nem folytatom. Én nem találtam meg a törvényjavaslatban - de ez valószínűleg az én hibám -, hogy melyek ezek a bizonyos környezethasználattal járó tevékenységek, amelyeknek a lefolytatásánál, illetve végzésénél nem kell, és ilyen szempontból csak bejelentési kötelezettség van. Hogyha egy néhány ilyet - elsősorban a mezőgazdaság szempontjából - megemlítene!
Én egyébként üdvözlöm - így fogalmaz a törvényjavaslat is, illetve így fogalmazott Gosztonyi úr is - az integrált engedélykiadást. Azt hiszem, azt üdvözölnünk kell, ha ez egyszerűsíti ezt a folyamatot. Ugyanakkor ami alapos megfontolást igényel véleményem szerint, az az, hogy az eljárások számának a növelése elég hatékonyan szolgálja-e a környezeti érdekek érvényesítését, arányosak-e... (Közbeszólások: Kapcsold ki-be a mikrofont, hátha megint jó lesz!) ...Arányosak-e a hasznok, a javasolt fő módosítások, tekintettel a mai jogkövetés gyakorlatára a hatóságok felügyeleti, ellenőrzési lehetőségeire...? (Közbeszólások: Nem hallani!) Illetve az eljárásnak a javasolt minimális szintű törvényi szabályozása biztosítja-e tartósan a környezetvédelmi törvényben foglalt elvek érvényesülését, a fenntartható fejlődés megvalósítását?
Nekem a törvénytervezettel kapcsolatosan ilyen megfontolásaim, illetve aggályaim vetődtek fel. Jelen állapotában, én azt gondolom, a frakciónk, illetve a csapat egy tartózkodással fejezi ki az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra kérem az előterjesztőt, térjen majd ki arra - ismerve általában a Házszabályt, hogy egy törvényjavaslat a benyújtása után milyen életutat szokott bejárni a parlament különböző bizottságaiban és a parlament menetében -, hogy ezt hogy tetszettek tervezni. Mert azért azt tudjuk, hogy várhatóan két héten egy, illetve két ülésnapja lesz a parlamentnek - a 15-ei és a 22-ei hétre gondolok. Ezt hogy illesztették be önök a menetrendbe?
Van-e további kérdés? (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy praktikus kérdésem lenne: hogy ez a törvénymódosítás milyen hatással van a szerencsi szalmaégető erőműre (Derültség.), annak a működtetésére. Köszönöm. Konkrétan ez a példa.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Dr. Karsai József jelzésére:) Karsai József!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, csak nekem a legfontosabb kérdés az - nem vagyok jogász, nem is leszek -, és egyetlen kérdésem van, hogy eddig meddig tartott az, hogy elkezdjünk egy beruházást, illetve hogy ez meg fogja-e duplázni azt az időt, aztán utána ezt a törvényt fogjuk megenni, nem a kenyeret meg hozzá a kolbászt. Mert én úgy érzem, amennyit eddig ebbe bele érkeztem nézni, hogy ha itt elkezdenek megnyúlni a határidők... Rendben van, hogy egy helyen lesz minden, mint ahogy Kis Péter elmondta, de ha ez 30-50 százalékkal megnöveli az engedélyezési határidőt, vagy ha megállnak a munkák, akkor az az amúgy is minimális munkahelyteremtést vagy egyáltalán beruházást vagy gazdaságfejlesztést teljesen meg fogja bénítani. Nem megint azt akarja-e az Unió, hogy minek gyártsatok ti valamit, majd behozzuk mi nektek, mert nekünk van erre gyárunk, azt már nem kell engedélyezni. Ez a kérdés.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor az előterjesztőnek adok szót. Parancsoljon!
Dr. Gosztonyi Ádám (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) válaszai
DR. GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Elsőként a parlamenti életúttal kapcsolatban válaszolnék. Egy jogsértési eljárás van folyamatban Magyarország ellen. Ennek során mi kétféle optimista és egy realistább, egyben pesszimistább - nem tudom, hogy fejezzem ki magam - szcenárióval számoltunk. Az optimista szcenáriók egyike az, hogy a Házszabálytól való eltérést a Házbizottságnál kérve egy sürgősségi eljáráson keresztül visszük, a másik optimista szcenárió pedig az, hogy amennyiben a jogszabályt a parlamentben megnyilatkozók olyan színvonalasnak meg esetleg tartalmilag annyira megfelelőnek látják, hogy nem nyújtanak be módosító indítványokat, akkor az elvi lehetősége megvan annak, hogy ez alatt a két hét alatt keresztülmehessen. A pesszimista és realista szcenárió pedig nyilván az, hogy módosítók esetén az elvi lehetősége sincsen meg annak, hogy révbe érjen a javaslat. Azt gondolom, hogy a kormány oldaláról a jogsértési eljárás megnyugtató lezárása érdekében meg kellett tennünk mindent, hogy az elvi lehetőségeket kimerítsük; ha nem megy, akkor is legalább megkíséreltük keresztülvinni ezt a szabályozást, ami meggyőződésünk szerint jó.
A beruházás elhúzódása az engedélyezések bonyolultságával kapcsolatban. Azt reméltem, hogy sikerült pontosan elmondanom, hogy ez az új szabályozási javaslat pont engedélyeket váltana ki. Bizonyos engedélyek esetében nem engedély lenne, hanem csak be kellene jelenteni, a kérelmező elkezdheti a tevékenységet maximum 30 napnál, utána pedig a hatóság ezt ellenőrzi. Úgy látjuk, hogy az európai uniós csatlakozással a környezetvédelem és a környezetvédelmi hatóság hatáskörei olyan számosak lettek, hogy bizonyos engedélyezési tevékenységeket nem tud tartalommal megtölteni, hanem egyfajta regisztratív szerepet tölt be, azaz beveszi a kérelmet, megnézi, beidézi a jogszabályokat, és kiadja az engedélyt. Ez nem egy - hogy mondjam? - vélemény, hanem monitorozva a felügyelőségek munkáját ez abszolút nyilvánvaló. Ezt próbálja a jogalkotó követni azzal, hogy ott, ahol a felügyelőség csak regisztrál - begyűjtöttük egyébként ezeket az engedélyfajtákat -, és ahol látjuk, nem a felügyelőség véleményét kérdezzük, hanem ahol látjuk azt, hogy csak jogszabályokat idéz az engedélyben, és nincs egy tartalmi megvizsgálása, az legyen bejelentésköteles! Az legyen bejelentésköteles, mert valójában ez történik, csak engedélynek nevezzük pénzért, hosszú időn keresztül. Akkor legyen rövidebb, nem pénzért, és nem olyan hosszú időn keresztül!
Mely hatáskörökről van szó pontosan? A felügyelőségektől begyűjtöttünk az összes, a hatáskörükbe tartozó engedélyből egyet-egyet, és azokat próbáljuk megvizsgálni - nem egyenként, hanem felügyelőségenként merítünk. Tájékoztatásul annyit, hogy jelenleg egy olyan tíz körüli hatáskört merítettünk elsőre, amelyet majd átadok a képviselő úrnak egyébként. Idetartozik a kútlétesítés, ami a mezőgazdaságot érintheti, a védett természeti területeken a gyepek kaszálása, egy-két olyan engedély, aminek kapcsán úgy gondoljuk, hogy nem biztos, hogy az engedélyes keretek között kell a tevékenységet folytatni.
A felhatalmazással kapcsolatban az államháztartási törvény mondja meg, hogy a miniszter a Pénzügyminisztériummal együtt szabályozhatja az igazgatási szolgáltatási díjakat.
A védettségi szint. Azt gondoljuk, hogy a védettségi szint a gyakorlat és a jogszabályok összenézésével mérhető, és azt gondoljuk, hogy a védettségi szint attól, hogy átvettünk egy jogszabályt, vagy hogy a jogszabályban megjelenik egy hatáskör, amit nem gyakorlunk..., akkor annál sokkal praktikusabb a gyakorlása másmilyen módon. Egyébként pedig az én személyes véleményem az, hogy a hatóságnak a jövője talán arra van, hogy kicsit kevesebb engedélyezési hatáskör és több bejelentés, a terepen viszont erőteljesebb részvétel, ellenőrzés legyen, mert a jelenlegi hatósági tapasztalataink azt mutatják, hogy az engedélyezés irányába mozdult el az egykor még kiegyensúlyozott hatáskörgyakorlás, az ellenőrzések pedig egy picit háttérbe szorultak, amióta az a rengeteg hatáskör megjelent a felügyelőségeknél.
Remélem, minden kérdésre sikerült válaszolnom, köszönöm szépen... Ja, Szerencs! Szerencset nem érinti ez az ügy. Nem Szerencs ez az ügy, és nem érinti.
ELNÖK: Köszönöm szépen. De ha jól érzékeltem, akkor nemcsak a Magyarország ellen indult eljárásra ad választ ez a törvénytervezet (Dr. Gosztonyi Ádám: Nem, másra is!), hanem még más egyéb, ön által is említett kérdésre, eljárási szabályok újragondolása, ha jól értettem, hogy ezt mondjam. (Dr. Gosztonyi Ádám: Igen.) Jó, köszönöm szépen.
További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazunk róla.
Ki az, aki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Három - ez biztosan kisebbség lesz. Ki az, aki tartózkodik az indítvány általános vitára való alkalmassága kapcsán? (Szavazás.) Ez egyértelmű többség. A bizottság nem támogatja a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát.
Kérdezem, hogy akarunk-e bizottsági előadót állítani a törvényjavaslat parlamenti vitájához? (Közbeszólások: Nem!) Van-e önként jelentkező? (Senki nem jelentkezik. - Közbeszólások: Nem állítunk előadót!) Nincs. A bizottság nem kíván előadót állítani a parlamenti vitában.
Köszönöm szépen, ezzel a második napirendi pont tárgyalását lezárom.
A harmadik, egyebek napirendi pont keretében egy tájékoztatót ha meghallgattok, és akkor be is rekeszteném az ülést. Variációk vannak arra, hogy kell-e üléseznünk várhatóan február 15-én, 12 órakor. Nem tőlünk függ, a parlamenti ügyrend és más bizottságok esetleges munkája következtében bekerülhetnek olyan törvénytervezetek, amelyek kapcsán ki vagyunk jelölve, és akkor viszont üléseznünk kell. Várhatóan az alatt a szűk egy óra alatt meg tudjuk beszélni az éghajlatvédelem és netán az egyszerűsített foglalkoztatás kérdését például. Több függő indítványi helyzetsor alakult ki ismereteink szerint. Lehet, hogy ez már egyszerűsödött a Házbizottság döntése alapján, ezt nem tudjuk, de ha esetlegesen ránk is esik kötelezettség a kijelölés miatt, akkor 12 órakor ülésezünk - ezt jelezni fogjuk, ahogy megtudjuk az információt. (Herbály Imre: Oké!)
Ennyit szerettem volna az egyebekben elmondani.
Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor találkozunk hétfőn. Köszönöm szépen, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 33 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese