MÖB-14/2008.
(MÖB-45/2006-2010.)
J e g y z ő k ö n y v*
az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának
2008. szeptember 16-án, kedden, 8 óra 45 perckor
a Képviselői Irodaház 556. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirend
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető *
A bizottság által benyújtott alkotmánymódosításról (T/5987. sz.), a képviselői jogállásra és juttatásra vonatkozó törvények módosításáról (T/5986. sz.) és a Házszabály módosításáról (H/5985. sz.) szóló önálló indítványokhoz érkezett kormányzati és egyéb észrevételek áttekintése, a parlamenti általános vitára való felkészülés *
Döntés a törvénymódosítás benyújtásáról *
Elnököl: Dr. Géczi József Alajos (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Deutsch-Für Tamás (Fidesz), a bizottság alelnöke
Sándor István (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Dávid Ibolya (MDF)
Dr. Bőhm András (SZDSZ
Dr. Karsai József főtanácsadó, a bizottság munkatársa
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) dr. Géczi József Alajosnak (MSZP)
Dr. Hende Csaba (Fidesz) dr. Deutsch-Für Tamásnak (Fidesz)
Móring József Attila (Fidesz) dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Megjelent
Dr. Papp Imre szakállamtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 50 perc.)
Tisztelt Bizottság! Az ülést megnyitom, és a kellemes nyaralás után egyben mindenkinek sikeres munkát kívánok.
Deutsch-Für alelnök úr nem jelezte, hogy helyettesíteni kellene. Cser-Palkovics képviselő úr helyettesíti Móring József Attila urat, én Csákabonyi Balázs urat, Tatai-Tóth és Sándor képviselő urak remélhetőleg nemsokára megérkeznek.
Üdvözlöm az államtitkár urat, és remélem, állást tud foglalni ügyünkben.
Az 1. napirendi pont a távolléti szabályozási csomag, amit képviselőtársunk nyomán Lex Tollernek neveznek. Ebben az ügyen bizottságunk már állást foglalt. A nyáron az Országgyűlés Hivatala, illetve a szociális szakértők részéről voltak kritikai észrevételek, amelyeket javasoltak beépíteni a javaslatba.
(Sándor István megérkezett.)
Itt az lenne a pontosítás, hogyha egy képviselő megbízatása megszűnik, annak megállapításával, hogy egy évig folyamatosan nem vesz részt a munkában, az Országgyűlésnek egy igazoló döntést kell erről hoznia, ami garancia lenne arra, hogy ezzel senki sem tudjon visszaélni. Az is benne van, hogy az Országgyűlés összes képviselőjének a kétharmada szavazatával állapítja meg a távollétet, tehát ez elég nagy garanciának látszik. Szerintem ebben a formában már életszerűbben tudunk ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Informálisan hallottam Salamon képviselőtársamtól az aggályt, hogy mi van akkor, ha rendkívüli helyzet van, mi történik rendkívüli helyzetben. Az alkotmány rendelkezik a rendkívüli állapotról, ez a mandátumot nem érinti; nyilván akkor nem számít bele, erről külön szabály nem kell. Arra az esetre nézve, hogyha mondjuk Osama Bin Laden és csapatai fogságban tartanak a sivatagban egy képviselőt, valóban nincs szabály, esetleg erről még lehetne gondolkodni, de arra még nem volt példa, hogy magyar képviselőkre vadásznának.
Tehát a hatályba lépés november 1-je lenne, azzal a kitétellel, hogy a halálesetre vonatkozó szabály a ciklus elejétől számít. Azt hiszem, ebben a ciklusban öt halottunk volt, és emberies üzenet lenne, ha a halálesetre vonatkozó szabály a ciklus elejére visszamenne. Ezt a pontosítást elegendőnek látom, a többi már extrém eset.
(Tatai-Tóth András megérkezett.)
Nagyon sok észrevétel érkezett a mandátummegszűnéssel kapcsolatban abban az esetben, ha a képviselő rokkanttá válik, gyógyíthatatlan betegségben szenved, vagy pedig a saját megítélése szerint alkalmatlanná válik a közszereplésre például egy égési seb miatt. Itt nem arról van szó, hogyha valakinek megállapították a rokkantságát, akkor annak megszűnik a mandátuma, hiszen rokkant képviselőnk most is van, de természetesen a politikának van egy olyan sajátossága, hogy van, amikor nagyfokú rokkantság mellett is lehet a képviselői munkát folytatni, de olyan eset is van, amikor a sérülés, egészségkárosodás miatt a képviselő ellehetetlenül. Erre vonatkozóan az indítványtervezetbe szövegmódosítást tettünk: egyértelművé tesszük, hogy az egészségkárosodás, illetve a közéletre való alkalmatlanság más esetei a képviselő saját megítélésétől függenek, tehát ha a képviselő úgy látja, hogy a rokkantsága vagy elcsúfulása miatt nem kíván tovább részt venni a képviselői munkában, akkor lemondhat a mandátumáról, ugyanakkor az is benne van, hogy a képviselő mandátuma akkor is megszűnik, ha gondnokság alá helyezik.
Ehhez a részhez észrevételek érkeztek a társadalombiztosítási, valamint a szociális és munkaügyi minisztériumi szakértők részéről, hogy mivel ma már nincs teljes körű rokkantság, a vonatkozó szabályok szerint az 50 vagy 79 százalékos egészségkárosodás fokát javasolták beleírni. Mi viszont úgy gondoljuk, mivel az egyértelműen a képviselő saját megítélésétől függ, hogy képesnek tartja-e magát a politikai, illetve a képviselői munkára, ezt valamilyen módon igazolnia kell, de azt nem tartom túlságosan fontosnak, hogy ezt részletesen, hatósági igazolással támassza alá. Itt felmerült az is, hogy ezzel vissza lehet élni. Véleményem szerint a visszaélés itt nem életszerű, ebben az esetben ez a politikában nagyon ritkán fordulhat elő, a mandátum mindenki számára fontos, a visszaadása nehéz döntés. Azt a szöveget meghagytuk, hogy az országgyűlési képviselő halála esetén hat havi tiszteletdíjnak megfelelő összegű juttatás jár az özvegynek, illetve ennek hiányában az örökösnek. Ezt a sajtó halálpénznek is nevezte, de az európai gyakorlatban kegydíjnak nevezik. Kilenc európai uniós országban van ilyen, más országokban pedig kollektív életbiztosítás van, és a képviselő a mandátuma kézhezvételekor beléphet ebbe a szerződéskörbe. Ha ilyen lenne, a magyar parlamentben ennek az elfogadásához három, négy, öt év kellene. Ha eddig a képviselő olyan szerencsés volt, hogy pont akkor halt meg, amikor megszűnt a képviselői mandátuma, akkor a végkielégítést megkapta, de ha ciklus közben halt meg, semmilyen juttatást nem kapott. Tehát kilenc uniós országban van kegydíj. Van olyan észrevétel, hogy ez Magyarországon csak a nagyon magas közjogi méltóságoknak - például a köztársasági elnöknek - jár, de ezt ki lehetne terjeszteni az egyszerű képviselőkre is.
Itt van a hatályba lépés, hogy november 1-jén lépjen hatályba. Reméljük, ez napirenden lesz, és a 2006. évi országgyűlési képviselőválasztást követően ezekre az esetekre már alkalmazni kell. Ez tehát a második módosítás, a harmadik pedig a Házszabállyal való módosítás.
(Dr. Deutsch-Für Tamás megérkezett.)
Az alelnök úr megérkezett, és egyben helyettesíti Hende Csaba képviselő urat.
Tehát az eset itt arról szól, hogy az Országgyűlés elnöke és Hivatala ezt az Országgyűlés elé terjeszti, az Országgyűlés elnöke kiadja a mentelmi és mandátumvizsgáló bizottságnak, az Országgyűlés az ezt követő ülésén megtárgyalja, és ez Házszabály-módosítás.
Jeleztem a bizottságnak, hogy a nyáron voltak észrevételek a szakértők, a minisztériumok és a frakciók részéről ezzel a bizottsági módosító indítványunkkal kapcsolatosan, és amennyiben ebből nem hátrálunk ki, az észrevételeket át kell tekinteni. Informálisan jelezte az alkotmányügyi bizottságban illetékes fideszes képviselő, hogy a fideszes frakcióban is támadtak aggályok. Ez, amint már kitértem rá, az egyéves távollét miatt van, ez itt bizottsági ajánlással, országgyűlési határozattal, az összes képviselő kétharmados szavazatával lenne, és a mandátum ennek az Országgyűlés általi megállapításával szűnne meg. Az is felvetődött, mi van akkor, ha rendkívüli állapot van, de erről az esetről az alkotmány rendelkezik. Tehát megtartottuk az összes országgyűlési képviselő kétharmada szavazatának a szükségességét, méltányoltuk az Országgyűlés Hivatala Főtitkárságnak az észrevételét, továbbá azt, hogy a betegség vagy elcsúnyulás miatti lemondás esetében is járna a végkielégítés.
(Dr. Dávid Ibolya megérkezett.)
A bizottságnak azt kell eldöntenie, hogy ezekkel az észrevételekkel, amelyeket kiosztottunk, illetve az elhangzottakkal be tudjuk-e építeni a törvényjavaslatba, van-e erre politikai szándék. Azt hiszem, a távollét, a végkielégítés, a kegydíj szabályozásának továbbra is van emberi oldala, ami régóta megoldatlan.
Milyen észrevételek vannak a bizottsági tagok részéről? Mit építsünk be, mit ne építsünk be? Van-e továbbra is elszánás, hogy benyújtsuk indítványunkat?
(Jelzésre:) Bőhm képviselő úré a szó.
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Két jogszabályszerkesztési kérdésre szeretnék kitérni, mind a kettő az alkotmánytervezet szövege. Az első ez a bizonyos f) pont. Itt azt javasolnám, hogy a főtitkár úr javaslatából az üléseinket vegyük ki, helyes a szociális tárca álláspontja, de többesszámot kell alkalmazni.
A másik pedig: arra tennék javaslatot - ez a (2) bekezdési pont -, hogy a Bin Laden-féle történettel ne foglalkozzunk, a jogállásról szóló törvénytervezet egyértelművé teszi, milyen feltételekkel tesz javaslatot az Országgyűlésnek az illetékes bizottság. Nem valószínű, hogy bárki terrorista módszereket akarna a parlamentben alkalmazni, ezzel ne töltsük az időt. A magam részéről a tervezetet szakmailag, jogilag támogathatónak tartom, nem látok jogi problémát, ami esetleg politikai problémát is jelentene.
ELNÖK: Köszönöm.
(Jelzésre:) Megadom a szót Tatai-Tóth Andrásnak.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Amit elmondtál, az támogatható.
ELNÖK: Ez nyilván nem azt jelenti, hogy most azonnal a teljes pontos szöveget meg tudjuk szavazni, ezt még össze kell foglalni. Egyébként Répássy képviselő úr jelezte, hogy voltak aggodalmak az egyéves távollétet illetően, és a másik pedig az, hogy jobb lenne a kollektív életbiztosítás, amivel többnyire egyetértünk, csak legalább egy-két év kell hozzá, amíg az Országgyűlés meg tudja csinálni, és addig is lesznek olyan esetek, amelyeknél szükség lesz erre a szabályra.
Van-e további képviselői hozzászólás? (Nincs jelzés.)
Államtitkár úr, öné a szó.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót.
A javaslattal egyetértünk, ezt korábban világossá is tettük, mivel segítettük a kodifikációs munkát. Azokat a részletkérdéseket, amelyek itt elhangzottak, nyilvánvalóan támogatni tudjuk, a szövegezéssel nincs probléma.
Felhívom a figyelmet arra, hogy az alkotmány módosításánál ez a konstrukció okozhat jogi problémákat a későbbiekben, hiszen minden olyan döntés, amely valamely objektív döntés utáni parlamenti határozathozatalt kíván meg, felveti azt a kérdést, mi van akkor, ha annak ellenére, hogy valaki egy évig folyamatosan nem vesz részt az Országgyűlés munkájában, nincs meg a kétharmados döntés. Ebben az esetben olyan alkotmányjogi csapda keletkezik, ami egyébként számos esetben van a hatályos alkotmányszövegben. Erre akkor nincsen jogi megoldás. Ugyan egy évig folyamatosan nem vett részt az üléseken, mégsem szavazza meg a parlament kétharmaddal, tehát ez mindenesetre egy olyan csapda, amire nem igazán lehet jó megoldást adni, hiszen vagy az van, hogy objektív ok a megszűnési jogcím, és ehhez képest ez külön szavazásra nem kerül, viszont a másik érv az volt, hogy garanciális szabály kell, hogy ne lehesse egy képviselőt eltávolítani a parlamenti képviselők sorából, és ehhez indokolt a kétharmad. A két cél nyilván nem tud egyszerre teljesülni, tehát ez a megoldás rendben lévőnek tűnik.
Kormányzati körökben felvetődött, hogy az összes képviselő kétharmada nem egészen ezekre az ügyekre van kitalálva, tehát leginkább a jelenlévő képviselők kétharmada szerepelt. Végül az alkotmányból két példát hoztunk, ezek a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó döntés, illetve az összeférhetetlenség megállapítása. A példák részben megfeleltethetőek ezzel az üggyel. Más kérdés, hogy míg a mentelmi jog felfüggesztésénél nem szűnik meg a képviselői megbízatás, addig az összeférhetetlenség bizonyos eseteiben megszűnik. Itt is megszűnne, tehát ebben a képviselőknek nyilván döntési szabadságuk lenne, hogy kiválasszák, melyik megoldást tartják megfelelőnek.
A törvénymódosításnál az 1. § nem is módosulna, az értelemszerűen osztja az alkotmányban megjelenő jogi hézagot, ezt a bizonyos kétharmadosságot, hogy megszavazzák-e vagy sem, erre itt külön nem térnék ki. A 2. §-ban meglévő esetek nyilván pontosabbak, tehát ezt természetesen támogatni tudjuk. Egy eset lóg ki a 9/A. §-ban szereplő esetek közül. Vannak teljesen objektív esetek: amikor gondnokság alá helyezik a képviselőt, itt nincs vita. Abból sem lehet vita, hogy a társadalombiztosítási szabályok szerint valamit mondanak az ő betegségéről, rokkantságáról, és emiatt mond le, ez is egy objektív tényező. A harmadik eset alkotmányjogi értelemben egy nem objektív eset. Azt mondja a képviselő, hogy ő nyilvánvalóan alkalmatlan a közszereplésre. Ez nem feltétlenül betegségnek, rokkantságnak vagy bármi egyébnek a következménye, tehát az indokolás inkább erre az esetre gondol, de ez bármilyen közszereplésre nyilvánvalóan alkalmatlanságot jelöl, és emiatt a megbízatásáról lemond. Tehát ez egy nem objektív kategória, bármely lemondó képviselő mondhatja, hogy ő ezért mondott le, ezért jár neki a hat havi ellátás. Tehát a másik két esethez képest megítélésem szerint ez eléggé gyenge lábakon áll, különösen, ha a 3. §-ban most visszamenőleges hatállyal lépne ez a rendelkezés hatályba.
ELNÖK: A visszamenőleges hatály csak a halálra vonatkozik.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem csak a halálra. Tehát a 2. § nemcsak a halálesetet tartalmazza, hanem mindent.
ELNÖK: A visszamenőleges hatály csakis a halálra vonatkozik, ezt így gondolom.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Visszamenőleg azt nem lehet kifürkészni, hogy a képviselő miért mondott le, tehát mi meggondolásra javasoljuk, hogy a harmadik esettel kezdjen valamit a bizottság, mert ez az eset nem egészen kerek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Objektíve ez egy nagyon fontos aggály, de nem életszerű, hogy ezzel tömegesen visszaélnének a képviselők. Az országgyűlési képviselőknek a választóktól kapott mandátumukkal elhivatottságuk is van, ezt minden politikai közszereplő végig akarja vinni a saját munkáján, és ok nélkül vagy csinált okból erről nem fog lemondani a hat havi végkielégítés miatt. Abban igaza van, hogy ez itt nem teljesen tiszta.
Az álláspont szakmailag teljesen jó, de van olyan eset, amikor valaki baleset következtében például égési sérülést szenved az arcán, vagy elmegy a beszédkészsége, és sokkot kap, miután nem tud beszélni - ilyen bárkivel előfordulhat -, de van olyan eset is, amikor nem biztos, hogy valaki rokkant lesz, ugyanakkor a képviselői munkáját nem tudja elvégezni, van viszont olyan, hogy rokkantnak minősül, de teljes értékű képviselői munkát tud végezni. Ezt nem lehet másképp feloldani. A visszamenőleges hatályt viszont csak a halálesetre tudjuk elképzelni.
(Jelzésre:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Mi van akkor, ha a parlamentnek szavaznia kell, és mi van akkor, ha nem szavaz? Tegnap mandátumot igazoltunk. Szeretném megkérdezni: arra milyen szabály van, ha például a parlament nem szavazza meg, nem igazolja a mandátumot? Ezt inkább ehhez érzem hasonlónak, ugyanis a mentelmi ügyeknél gyakorlattá vált, hogy nem jött össze a kétharmad, mert politikai természetű a kérdés.
Tulajdonképpen azt gondolom, hogyha a mandátumigazoláshoz kétharmados többség kell, akkor azt kellene megnézni, hogy olyan szabály legyen rá érvényes, mint a mandátumigazolásnál. Azt sem tudjuk, akkor mit kellene tenni, hogyha minden szabályos, de a parlament mégsem igazolja a megválasztott képviselő mandátumát. Nyilvánvaló, hogy ez érinti a parlament felelősségét, mert ha indok nélkül nem szavaz meg valamit, akkor az, aki nem szavazta meg, bajba kerül a közvélemény előtt.
A konkrét javaslatom az, hogy ugyanolyan szabály legyen rá érvényes, mint a mandátum igazolásánál, ezzel párhuzamot érzek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Közben megnéztük: itt egyszerű többség kell az igazoláshoz. A mandátumigazolásnál van egy alkotmányos csapda, ez egyszer nagyot durranhat. Eddig nem volt botrány, mert még az Antall-kormány idején kialakult az a szokás, hogy a magyar parlament ezt hagyománytiszteletből elfogadja, hiszen itt a választói akarat fejeződött ki a mandátumban, ezt igazolja a Választási Bizottság. Itt a mandátum megkeletkezik. Ez azért érdekes, mert a mandátum már létrejön a választással, majd a Választási Bizottság igazolásával, de a képviselő mégsem tudja ellátni a tevékenységét. Ugyan ilyen eset még nem fordult elő, de volt egy határeset. Tegnap például 100 százalékos volt a szavazás a parlamentben; ez egy szokásjog a magyar parlamentben, de alkotmányosan nincs szabályozva, és ellenkező esetben az valóban kérdéses, mi lenne a képviselői tevékenység megkezdésével. Ez egy furcsa helyzet.
Az összeférhetetlenségbe egyébként Bihari Mihályék belevettek egy olyan szabályt, hogyha az Országgyűlés kimondja az összeférhetetlenséget, akkor a képviselőnek még mindig van öt napja, hogy elrendezze az ügyét, de ezután már nincs tovább.
Döntés a törvénymódosítás benyújtásáról
Tisztelt Bizottság! Kérdezem a bizottságot: az itt megjelölt módosításokkal - beleértve azt, hogy csak halál esetében van visszamenőleges hatály - támogatja-e a bizottság a képviselők jogállásáról, juttatásáról szóló törvénymódosítás benyújtását, valamint a Házszabály módosításáról szóló indítványt? (Szavazás.) (Mindenki jelez.) A bizottság tíz igen szavazattal támogatja.
Köszönöm az államtitkár úr megjelenését, egyben bejelentem, hogy a bizottság zárt ülés keretében folytatja munkáját.
(A nyilvános ülés befejezésének időpontja: 9 óra 28 perc.
A bizottság zárt ülés keretében folytatja munkáját.)
|
Dr. Géczi József Alajos |
Jegyzőkönyvvezető: Gálné Videk Györgyi