NBB-1/2006.
(NBB-1./2006-2010.)
az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának
2006. június 7-én, szerdán, 14 óra 07 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
A határozatképesség megállapítása
Dr. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt meghallgatása
Dr. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt bemutatkozó expozéja
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt meghallgatása
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt bevezető expozéja
Elnököl: Dr. Simicskó István (MSZP), a bizottság elnöke
Tóth Károly (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Géczi József Alajos (MSZP)
Gőgös Zoltán (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Demeter Ervin (Fidesz)
Lezsák Sándor (Fidesz)
Gulyás József (SZDSZ)
Dr. Boross Péter (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kövér László (Fidesz) Simicskó Istvánnak
Gulyás József (SZDSZ) megérkezéséig Tóth Károlynak (MSZP)
Mécs Imre (MSZP) megérkezéséig dr. Wiener Györgynek (MSZP)
Dr. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 07 perc)
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a bizottság új tagjait, hiszen ez egy újjáalakuló parlament, és az újjáalakuló parlament újjáalakuló nemzetbiztonsági bizottságának mai üléséről van szó.
Köszöntöm Szilvásy György miniszterjelölt urat, akinek gyakorlatilag ma a meghallgatása van napirenden. Köszöntöm a sajtó igen tisztelt képviselőit is.
A határozatképesség megállapítása
Tájékoztatom a bizottság tisztelt tagjait, hogy az előre kiküldött napirend alapján a mai ülésünk a két miniszterjelölt úr meghallgatásából állna. A bizottságnak állást kell foglalnia abban a kérdéskörben, hogy alkalmasnak tartja-e a két miniszterjelölt urat a miniszteri tevékenység ellátására. Első körben dr. Szilvásy Györgyöt hallgatnánk meg. A kérdésem arra vonatkozna, hogy a bizottság tagjai elfogadják-e az előre kiküldött napirendet és e szerint megkezdhetjük-e a meghallgatást a helyettesítések figyelembevételével, ez még hozzátartozik a szavazás előtt.
Gyakorlatilag három helyettesítés van, a bizottság tagjai többségében itt vannak: dr. Kövér Lászlót Simicskó István, azaz jómagam helyettesítem; Gulyás József SZDSZ-es képviselőtársunkat Tóth Károly alelnök úr helyettesíti; továbbá Wiener György helyettesíti Mécs Imrét, aki szintén nincsen jelen. Ennek szellemében a bizottság határozatképes.
Az első szavazásunk az lenne, hogy elfogadjuk-e az előre kiküldött napirendet. Aki elfogadja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú, tehát a bizottság egyhangúlag elfogadta a kiküldött napirendet. (Gulyás József megérkezik az ülésre.)
Dr. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt meghallgatása
Most egy ügyrendi jellegű észrevételem lenne. A kiküldött napirendben az szerepel, hogy nyílt ülést tartunk, hiszen általában inkább ez volt a jellemző. Van gyakorlat arra nézve is, hogy zárt ülésen hallgatták meg a miniszterjelölt urakat a nemzetbiztonsági bizottság ülésein, de az utóbbi időszakban - áttekintve a különböző ülések jegyzőkönyveit, a meghallgatási jegyzőkönyveket - az a gyakorlat alakult ki, hogy nyílt ülésen hallgatjuk meg a miniszterjelölt urakat. Azt kérdezném, hogy kezdeményezi-e esetleg valaki a bizottság tagjai közül, hogy zárt ülésen történjen ez a meghallgatás, vagy adott esetben azt is mondhatnám, hogy akár a miniszterjelölt is kérheti ezt, kezdeményezheti ezt, illetve ha bármilyen olyan téma merül fel, ami zárt ülést igényelne, akkor azt menet közben jelezze. Tehát a kérdésem arra vonatkozik, hogy kezdeményezi-e valaki a bizottság tagjai közül azt, hogy zárt ülésen folytassuk a meghallgatást, vagy maradhat a nyílt, nyilvános meghallgatás. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nem kezdeményezi senki. Az ülésünk nyílt lesz, és ennek szellemében hallgatjuk meg a miniszterjelölt urat.
Két fontos szempontot még hadd mondjak el a meghallgatás előtt. A miniszterjelöltek meghallgatása fontos törvényi kötelezettsége a bizottságnak. Azt hiszem, a Házszabály és a házbizottság állásfoglalása alapján, ezen szempontok alapján kell eljárnunk, elsődlegesen kaptunk egy házbizottsági állásfoglalást, amely szerint le kell folytatni a miniszterjelöltek meghallgatását. Erre való tekintettel - betartva ezeket a szempontokat - elsőként arra kerülne sor, hogy a miniszterjelölt úr bemutatkozik, személyes életútját röviden ismerteti a bizottság tagjaival. Bár hozzáteszem, hogy a bizottság tagjainak a tegnapi nap folyamán - de lehet, hogy valaki ma kapta meg ezt az anyagot - egy előzetes anyagot már eljuttattunk a miniszterjelölt úr személyes életútjáról, rövid bemutatkozásáról. Ezt követik a szakmai elgondolások, célkitűzések a jövőre nézve, hogy milyen szempontokat kíván érvényesíteni a miniszterjelölt úr az adott szakmai területen, adott esetben a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatosan. Erre vonatkozna a mostani meghallgatásunk, ezt követően a bizottság tagjai kérdéseket tehetnének fel a miniszterjelölt úrnak, a végén véleménykörre is lehetőség adódna, és a legvégén pedig szavazunk a miniszterjelölt úr alkalmasságáról.
Megkérdezem, hogy megkapta-e mindenki ezeket az anyagokat előzetesen, illetve ha rátérünk a konkrétumokra, akkor azt javasolnám, hogy hallgassuk meg a miniszterjelölt urat egy rövid életútbeli ismertetéssel, és szerintem egyben kellene megtartani ezt követően, ne bontsuk ketté; volt erre is gyakorlat, hogy valaki csak a személyes bemutatkozást tette meg, és utána a szakmai programot mondta el. Szerintem kössük ezt egybe, és ha a személyes életút után, egy rövid bemutatkozás után a szakmai elgondolásokat ismertetné a miniszterjelölt úr, akkor azt megköszönnénk. Át is adnám ezennel a szót önnek. Köszönöm.
Dr. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt bemutatkozó expozéja
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, bár ezt törvény írja elő. Úgy látom a nemzetbiztonsági törvény alapján is, hogy igen intenzív kapcsolat fog kialakulni a bizottság és a későbbi miniszter között, hiszen törvényi kötelessége is, hogy sűrűn megjelenjen. E törvényi kötelezettség mellett is szeretném már előre is jelezni, hogy az egyéb szakmai egymásrautaltságra is tekintettel kész vagyok az intenzív párbeszédre, kapcsolatra, együttműködésre azon túlmenően is, amit a törvény kötelezővé tesz.
A személyes életutamról túl sokat nem szeretnék szólni, hiszen a kiküldött anyagban benne van. 1989-ben kezdődött a klasszikus államigazgatási pályám. 1990-től az akkor megalakult kormányban helyettes államtitkárként dolgoztam. 1995 közepéig a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára voltam. Ebben a minőségemben már kapcsolatba kerültem az akkori tárca nélküli miniszterekkel, akik a nemzetbiztonsági területet felügyelték, de csak arról az oldalról, hogy a költségvetési, gazdasági feltételek kialakításában működtem közre. Szakmailag nem foglalkoztam a területtel, nem is foglalkozhattam. Ezekről az időkről jó emlékeket őrzök.
A '95 közepe utáni három évem a környezetvédelmi tárcánál közigazgatási államtitkárként telt el. Ott már ilyen értelmű kapcsolatom sem volt ezzel a területtel, melynek felügyelete a következő években hozzám fog tartozni.
2002-ben, amikor visszakerültem az államigazgatásba, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban, a kulturális tárcánál, majd a Belügyminisztériumban tevékenykedtem közigazgatási államtitkárként. Ez utóbbi tárcánál már több ponton érintkeztünk a nemzetbiztonsági területtel, a polgári szolgálatokkal. Azonban ez sem volt alkalmas arra, hogy belülről, mélyen átlássam a működésüket és a problémáikat. Az elmúlt egy évben a miniszterelnök kabinetfőnökeként sem elsősorban ez volt a fő feladatom, hogy a nemzetbiztonság kérdéseivel foglalkozzak, hál' istennek, nem volt ez a feladatom, hiszen nem került előtérbe az elmúlt egy évben olyan probléma, amely azt indokolta volna, hogy elmélyültebben foglalkozzam vele, leszámítva az utolsó időszak ismert eseményeit, amelyek a politikai pártokat is érintették abban az értelemben, hogy megszólaltak és megszólalásra kényszerítették ezek az események. Egyébként intenzív kapcsolatok szakmai értelemben az elmúlt tizenvalahány évben érdemben nem alakultak ki.
Ebből következően - most áttérnék a bevezető másik részére - amikor elkezdtem felkészülni a bizottsági meghallgatásra, akkor ellentétben a másik két bizottság tárgykörével, amely szintén érinti a Miniszterelnöki Hivatal kompetenciáját, azt eleve tudtam a törvényekből kiindulva, hogy olyan mélyen nem tudok felkészülni, mint a másik két területen. Ma még a hivatalomnál fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár az önök információs szintjét elérjem, akik régebb óta foglalkoznak ezzel a területtel. Tehát nem voltam abban a helyzetben, hogy minden olyan részkérdésre választ kapjak, amelyet egyáltalán felteszek, mely részkérdések esetleg érinthetik a későbbi működést. Azonban azt hiszem, ha a bizottság esetleg alkalmasnak talál, és utána a köztársasági elnök előtt is leteszem az esküt, ha már ez megtörténik, és megismerhetem a napi gyakorlatból a problémákat, a működést, konzultálva elődeimmel, érdemben, a mostaninál mélyebben is tudnánk majd egyeztetni, amit ismételten szeretnék felajánlani.
Azzal, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyeli a nemzetbiztonsági szolgálatokat, illetve a polgári szolgálatokat, végül is részben hagyományt folytat, részben hagyományt meg is tör. Közvetlenül a miniszter felügyeli, nem tárca nélküli miniszter, és nem politikai államtitkár közbeiktatásával. Az, hogy a miniszterelnökség környékén van, ezzel a hagyományt folytatja. Azzal, hogy ebben a konkrét személyi struktúrában, tehát a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter közvetlen felügyelete alatt működik, részben hagyományokat változtat meg. Az elmúlt kormányzati időszakban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter már felügyelte a területet, de politikai államtitkár közbeiktatásával. Az ezzel kapcsolatos törvényi és rendeleti környezet átalakítása jelen pillanatban zajlik, és a szükséges határidőben hatályba is lép az átalakítás.
A mostani terveink szerint a miniszter közvetlenül irányítaná a szolgálatokat. Ez bizonyára magyarázatra is szorul, részét képezi annak az államigazgatási reformcsomagnak, amely a központi kormányzatot is érinti, és amelynek eleme az állami vezetők számának csökkentése is. De nemcsak ez a technikainak tűnő tartalmi kérdés, hanem az is, hogy a miniszter felelőssége közvetlenebbül fog tudni megjelenni. Tudom, hogy az elmúlt években a bizottsági ülésen gyakorta kérdés volt, hogy mikor a miniszter, és mikor a politikai államtitkár, mennyire aktívan vesz részt a felügyelet tevékenységében. Azt gondolom, ez most megoldódik, legalábbis a terveink szerint hosszú távon szeretnénk ezt a működési rendet fenntartani abban a szellemben, amivel kezdtem is, hogy a bizottsággal együttműködöm.
Magyarázatra szorul az is, hogy azt látjuk, a Miniszterelnöki Hivatal alapvetően profiltisztításon megy át. A profiltisztításnak az a lényege, hogy összkormányzati funkciók, melyek összkormányzati koordinációt is igényelnek, a Miniszterelnöki Hivatalban vannak, ott maradnak, vagy oda kerülnek - például államreform, stratégia irányítása, fejlesztéspolitikai kabinet létrehozása, nem átvéve a kormány felelősségét -, az ágazati típusú ügyek onnan kikerülnek. Tehát nem foglalkozik vagyonfelügyelettel, a kincstári vagy egyéb vagyonnal, amire korábban volt példa a Miniszterelnöki Hivatalnál. Nem foglalkozik más ágazati feladattal, kifejezetten az összkormányzati jelleg dominál. Így tekinthető összkormányzatinak a határon túli magyarok ügyeivel való foglalkozás is. Ez tükröződik mögötte.
A miniszterelnök úgy döntött - és majd ezt a javaslatot teszi meg -, hogy a nemzetbiztonsági terület, a polgári terület felügyelete mégiscsak maradjon a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyelete alatt, mert ebben is megjelenik egy összkormányzati funkció. Igaz, hogy nem a politikai kormányzás feladatköréből kiindulva, de azért abban az értelemben, hogy itt egy olyan felelősség jelenik meg - a bizottsággal együttműködve és a törvényekből is következően -, amely esetében nem lenne indokolt szaktárcára bízni a felügyeletet, ez ebben a döntésben megjelenik. Úgyhogy ez a magyarázat arra ad talán indokot vagy feleletet, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyeli a tevékenységet. (Mécs Imre megérkezik az ülésre.)
Feladatom területspecifikusságából következik az, hogy továbbra is biztosítsam a szolgálatok törvény szerinti működését, mely törvényességet körülvevő jogszabályok kétharmadosságuknál fogva is tükrözik azt, hogy itt nem egyszerűen csak egy kormányzati kérdésről van szó, hanem nemzeti, nemzetbiztonsági kérdésről van szó. Ennek a törvényes működésnek a biztosítása alapvetően a politikai befolyástól mentes működést jelenti azoknak a garanciáknak az érvényesítésével, mely garanciák ebben a törvényben megfogalmazódnak, illetve a törvényalkotási szándékok mögött körvonalazódnak. Ebben feltétlenül szeretném követni elődeim munkáját kivétel nélkül, azt gondolom - legalábbis az én tapasztalatom, részben személyes élményekre alapozva, részben pedig ismereteim okán -, nem volt kivétel közöttük, vagy legalábbis én nem tudok róluk.
Azt gondolom, a törvény elemzése után is arra a következtetésre juthatunk, hogy alapvetően teljesíti azt a célt, aminek érdekében ezt annak idején a pártok megalkották. Néhány területen, azt gondolom, a módosítására szükség van; ezek a módosítások talán nem alapvetőek, bár éppen beszélhetünk szervezeti kérdésekről is. Azonban nemcsak a kétharmadosság okán - ez alapvető adottság, és emiatt feltétlenül szükséges -, hanem az egész nemzet érintettsége okán is olyan változtatási javaslatok benyújtásáról szeretnék dönteni, amely természetesen egyeztetve van a parlamenti pártokkal, illetve magával a bizottsággal.
Megjegyzem, hogy nemcsak a kétharmados törvények esetében gondolom az egyeztetést szükségesnek, hanem azoknál a törvényeknél, illetve jogszabályoknál is, amelyek kormányzati kompetenciában vannak. Ezt a mondatomat még azzal kiegészíteném, hogy nem szeretném sem ezen a területen, sem más területen - ami a Miniszterelnöki Hivatal, a kormányzás hozzám tartozó részét illeti - áthárítani a döntés felelősségét az ellenzékre, mert az a mindenkori kormánynak a felelőssége, ebből következően kell, hogy maga is éljen ezzel, lehetőségét és kötelességét is teljesítse. Tehát amit említek, az nem egy felelősség áthárító mozzanata a működésünk során, a kormány tudni fogja mindig, hogy a felelősségi körében mi az a döntés, amiért felelősséget kell vállalnia. De hogy tartalmilag hogyan jut el ehhez, az egy más kérdés, ebben az egyeztetést szeretném kialakítani magával a bizottsággal is.
A kormányzati működés átalakításával választ kell majd találni még néhány olyan kérdésre, amely a nemzetbiztonsági szolgálatokkal is összefüggésben van. Ezekre most nem szeretnék kitérni, részben kormányprogramot érintenek, részben pedig a következő hetek feladata a kormányzati munka megosztásának alakítása. Szeretném kérni majd ebben a türelmüket, hogy a későbbiek során erre visszatérhessünk, ezek elsősorban szervezeti, koordinációs kérdéskörök, nem pedig tartalmi kérdések. A tartalmi, politikai, szakmapolitikai összefüggések ismeretében kell a szervezeti megoldásokat is hozni. Ilyen a terrorizmus elleni összehangolt fellépés, a szervezett bűnözés elleni összehangolt fellépés, idegenrendészeti, migrációs feladatok kezelése és egyéb olyan összkormányzati funkciót is leíró feladatok, amelyekben a következő hetekben még a szükséges döntéseket meg kell hoznunk.
Szeretném, ha a szolgálatok működési feltételei a következő években nem romlanának, ha lehet, javuljanak. Ennek kapcsán el kell mondanom azt a kezdeményezésemet, hogy szeretném, ha e területen is érvényesülne az, ami összkormányzati szinten követelmény: a hatékonyság javulása, a felesleges párhuzamosságok kiküszöbölése révén találjunk többletforrásokat, amit vissza lehet forgatni az alaptevékenységbe. Ennek megint csak konkrét módjairól a későbbiek során tudnánk majd beszélni.
Végül arról, ami kormányalakításkor szóba szokott kerülni - bár első esetben vagyunk úgy, hogy a kormányzó pártok nem változnak, de a kormány igen -, hogy a szervezeti, személyi kérdésekben milyen terveim vannak. Ha szervezeti kérdésekben lesznek terveim, azokat nyilván önökkel egyeztetve kell elsődlegesen megfogalmazni. Itt utalok vissza az előbbi mondataimra, hogy a hatékonyság javulása és a párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében elképzelhetőnek tartok ilyen kezdeményezést. Utalok ismét arra, hogy ezt önökkel egyeztetve, az ellenzéki és a kormánypárti képviselőkkel.
A személyi kérdések kapcsán pedig - mivel itt most nem olyan kormányváltásra került sor, ami során elő szokott fordulni, hogy a kormányok hozzányúlnak a vezetőkhöz - azt kell mondanom, hogy megismerésük után a teljesítmény és a munka alapján szeretnék minden esetben dönteni. Korábban is ennek voltam a híve, bármilyen kormányban is tudtam segíteni a munkát: az embereket a tevékenységük alapján és ne pedig politikai hovatartozásuk alapján ítéljük meg. Ez az utóbbi ma már nem kérdés, hiszen még egyszer említem, nem olyan kormányváltásról van szó, ahol ez megkérdőjelezhető, másrészt azt gondolom, a szolgálatok politikamentesen végezték a tevékenységüket, senki nem tudja megmondani a szolgálatok vezetőiről, nem is akarja és nem is helyes, hogy milyen politikai nézetek vallanak, és nem is észleltünk az elmúlt időszakban ilyet. Ez ma nem jellemző, azonban a teljesítmény, a munkateljesítmény, az alkalmasság mindig kritérium lesz a későbbiek során is, és nem fogok habozni az ilyen teljesítménykritériumok megfogalmazásánál és ezek érvényesítésénél. De ez nem szolgálatspecifikus megközelítés, hanem általában az általam irányított területek vezetőire vonatkozó követelmény lesz.
Köszönöm a bevezető lehetőségét.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt úrnak a tájékoztatást és a szakmai elgondolások végiggondolását.
Most megkérdezném a bizottság tagjait, hogy az eddig elmondottakkal kapcsolatosan, illetve bármivel a jövőt illetően, ami a miniszterjelölt úr szakmai tevékenységét, elgondolásait illeti, van-e kérdés a bizottság tagjai részéről. Akinek van kérdése, kérem, jelezze! (Dr. Boross Péter jelentkezik.) Boross Péter, öné a szó!
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Bizottság! Az első kérdésem az lenne, hogy miért számít a miniszterjelölt úr arra, hogy nagyon gyakran fog találkozni a bizottsággal. Én az ellenkezőjében hiszek, hisz törvényben szabályozott a beszámolási kötelem félévenként, ezenkívül pedig a miniszterjelölt úr is legyen optimista, hogy szakítván bizonyos rossz hagyományokkal, ez a bizottság nem napi pletykák, egyebek, dühök és csatározások színtere lesz, hanem fel tud nőni a nemzetbiztonság fontos kérdéseihez. A mérsékelt számú találkozó ellen, nagyon bízom benne, nem lesz kifogása, amennyiben ez bekövetkezik.
A másik: tekintettel arra, hogy nem olyan személyről tárgyalunk, aki most került ebbe az épületbe, és most először kap közszolgálati feladatot, mégis felteszem a kérdést, hogy kialakult-e az a kép a miniszterjelölt úrban, hogy azért a titkosszolgálatok irányítása speciális terület, és nem keveredhet más irányítási metodikával. Nevezetesen egyértelmű-e, hogy maga az irányító miniszter nem titkosszolgálati tag, tehát nem tagja a titkosszolgálatnak? Ennek következtében bizonyos mértéktartást kell tanúsítani akár a belső betekintések, akár egyéb esetekben. A miniszter változó személy, a titkosszolgálat pedig tartós, és megvannak a saját adattárai, módszerei, stílusa, ami már nem tartozik a felügyelet, illetve irányítás tárgykörébe, azok megismerése nem tartozik hozzá.
Elhangzott nagy hangsúllyal a törvényes működés feltétele, szeretném, ha legalább ilyen rangot kapna a hatékony és eredményes működés is. Tudom, hogy abból adódnak frászok, hogy valamely törvényi felfogással szemben sérelmet jelentenek be, de a titkosszolgálatoktól elvárható, hogy ebben a zűrzavaros, változó és különböző személyek által képviselt világban tájékoztatást adjon, egy kormányzati döntést előkészítsen megfelelő felismerésekkel és információkkal. Ennek érdekében, miniszterjelölt úr, hajlandó-e, vagy olyan munkastílust kíván-e kialakítani, amely feladatokat szab a titkosszolgálatoknak, és nem az elvégzés módszerei iránt érdeklődik, de feladatot mindenképpen szab, és arról beszámoltatja?
Végül, ami nem egészen röviden ide tartozik: az elmúlt években gyakorta kialakult furcsa szokás szerint az ön leendő beosztását kancelláriaminiszternek szokták nevezni. Kancellária Magyarországon nincsen. Egyetért-e azzal, hogy ebben fajta jelölésben van valami fellengzősség, netán parvenü jelleg, és visszatérne talán a kabinetminiszter egyszerűbb, valóságosabb és megemészthetőbb megszólításához? Ehhez a kancellársághoz hozzátartozik a Mädchen für alles szerep, ami gyakorta ilyen beosztásban, főleg a miniszterelnököket kísért olyan szándék, hogy minden, ami nem tartozik máshova, oda tartozzon. A kifejezésben van valami olyan, ami speciálisan lehet, hogy csak engem, de évek óta zavar, hogy egy nemlétező kancellária fölött ne legyen kancelláriaminiszter, felejtsük el ezt a szóhasználatot, és egyszerűsödjünk a saját szintünkre, mert úgy normális a dolog. Egyetért-e a miniszterjelölt úr ezzel?
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megadom a válaszadási lehetőséget a miniszterjelölt úrnak.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Remélem, hogy nem használtam a kancelláriaminiszter kifejezést (Dr. Boross Péter: Nem használta.), mert abszolút nem értek vele egyet én sem. Megjegyzem, ezzel kapcsolatosan elég sok írásművet sikerült elkövetni, de ott is végig azt az áramlatot képviseltem, hogy a Miniszterelnöki Hivatal a miniszterelnök nagykabinetje, a háttérszervezetet biztosítja ahhoz a munkához, amely a miniszterelnöknek van megszabva. Én ezt a szerepet próbálom követni. Ehhez közelebb áll a kabinetminiszter, de még a kabinetfőnök is közelebb áll. Tegnap az Este című műsorban megkérdezték, hogy melyik megszólítás közül választanék - négyet is mondtak -, ott a főbürokrata elnevezést választottam volna a magam számára, ha az nem annyira negatív hangzású. De azt hiszem, ezzel a kérdéssel így foglalkozhatnánk, hogy itt tényleg nem kancelláriásságról van szó. Az összkormányzati funkciók azonban egyrészt megjelennek a Miniszterelnöki Hivatalnál.
Egy másik kérdés vonatkozott a gyakori találkozásra. A törvény erejénél fogva száz százalék, hogy többször kell, hogy kötelességből találkozzam a bizottsággal. A minisztereket általában egyszer hallgatja meg az illetékes, kijelölt bizottság, a törvény erejénél fogva engem minimum kétszer meg kell hogy hallgasson a jelenlegi bizottság. Ez matematikailag jelentős növekedés. Emellett arra akartam utalni ezzel a kijelentésemmel, hogy a törvénytervezetek benyújtása kapcsán nyilván kell hogy találkozzunk, amikor bizottsági tárgyalási szakaszba érkeznek ezek a törvénytervezetek. Ott nem minden esetben szeretném áthárítani a munkatársaimra a feladatot, hogy a bizottsággal konzultáljanak. Valóban én sem a konkrét ügyek tárgyalására gondoltam, de nagyon bízom benne, hogy a következő négy évben ilyennel így egymás között nem is kell szembesülnünk. Elég, ha azt a beszámolókból tudjuk, hogy folyt a munka, és nincsenek olyan problémák, amelyeket egymás között kellene megbeszélnünk. De hogy a törvénytervezetek benyújtásához kötődően konzultáljunk, azt fontosnak tartom, túl a törvényi előíráson is.
Egyetértek a kérdésben rejlő állítással, és a kérdésre az a válaszom, hogy igen, tudom, hogy ha a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter felügyeli a nemzetbiztonsági területet, akkor nem része a szolgálatoknak, nem része annak a szervezetnek, amely végrehajtja a feladatokat. A feladat meghatározása, a feladatok végrehajtásának ellenőrzése a feladat, e feladatok is azonban törvényes keretek között kell hogy folyjanak, a feladatok megadása és meghatározása, egyrészt nem lehet akármilyen feladatot adni, másrészt a feladatok megadásának is megvannak a törvényes kellékei, amelyekkel szeretnék élni és a törvényt betartani. Az egy más kérdés, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnék a feladatok végrehajtásának ellenőrzésére egyrészt tárcakompetenciában, ha szabad ezt mondani a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelöltként, másrészt összkormányzati értelemben is, hiszen az együttműködés a különböző szervezetek, szervek között megkövetelt különösebb feladatkiosztás nélkül is. Azt hiszem, a kérdésekre válaszoltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések vannak-e a bizottság tagjai részéről? (Demeter Ervin jelentkezik.) Demeter Erviné a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. 1996-ig a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelte az adott miniszter. Akkor volt egy törvénymódosítás, gyakorlatilag a nemzetbiztonsági törvény megszületett. Ebből adódóan még ma is a köznyelvben rengetegen abban a téves elképzelésben vannak, hogy a miniszter felügyeli a nemzetbiztonsági szolgálatokat. Az én nevem mellett is sokszor ki volt írva, azóta is hallottam. Ahogy megfigyeltem az ön előadását vagy felvezetőjét ebben a kérdéskörben, amikor a miniszter feladatairól beszélt, hét alkalommal került szóba: hat esetben felügyeletről beszélt és egyszer irányításról. Ezt csak azért bocsátom előre, mert mi most úgy tekintünk önre, illetve én úgy tekintek önre, mint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszterjelöltre. Éppen ezért és azért, mert az együttműködési készségét nyilvánította ki a bizottságnak, megpróbálok egy pár kérdést feltenni - ami megítélésem szerint fontos -, és kérem, hogy azokra a mostani ismeretei alapján válaszoljon. Említette, hogy majd később sok mindenre visszatérünk. Azokra a kérdésekre, amelyeket felvetek, a mostani ismeretei alapján mondja el a gondolatait. Ezt azért tartom szükségesnek, mert e beszélgetés vagy bizottsági ülés végén véleményt kell nyilvánítanunk szavazás formájában az ön alkalmasságáról.
A kérdéseim és a kérdéskörök, amelyekről a véleményét szeretném, szeretnénk megismerni, a következők. Hogyan látja, milyen jogalkotási feladatok állnak a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter előtt? Tehát milyen törvények, milyen jogszabályok várnak megalkotásra, és melyek szükségesek? Hogyan látja a nemzetbiztonsági törvényt? Szükséges-e módosítani? Ha igen, akkor hol? Tíz éve van hatályban a nemzetbiztonsági törvény. Sokat hallunk a közigazgatási reformról mostanában. Érinti-e a nemzetbiztonsági szolgálatokat? Ha igen, akkor hogyan? Többször fel szokott vetődni a szolgálatok szervezete. Ön is beszélt párhuzamosságokról. Lát-e valahol párhuzamosságokat? Van-e valamilyen elképzelése a szolgálatok szervezetére? A nemzetbiztonsági törvényben lát-e indokoltnak változtatást? Milyen jogalkotási feladatok vannak, és hogyan érinti a közigazgatási reform a nemzetbiztonsági szolgálatokat?
A költségvetésről. Úgy gondolom, a költségvetés javában készül. Tekintettel arra, hogy folyamatosság van, sokkal tisztább helyzetben vannak, mintha egy másik kormánytól kellene átvenni a feladatot. Hogyan látja, milyen lehet a szolgálatok költségvetése? Említette, hogy szeretné, ha a működési feltételek nem romlanának a szolgálatoknál. Ezt most a költségvetés jelenlegi fázisában hogyan látja? Javulni fognak a költségvetési pozíciók, vagy sem? Ez azért is érzékeny kérdés a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, mert a költségvetésük jelentős része, 70-75 százaléka illetmény, a személyi bérek, és bizony mostoha négy év áll mögöttük. Bizonyára kíváncsiak a szolgálatok munkatársai is, hogy milyen tervek vannak az önök fejében, hogyan fog alakulni a szolgálatok költségvetése. Most ezt hogyan látja? Hogyan fogja irányítani a szolgálatokat? Valóban van egy újdonság az eddigi gyakorlathoz képest. Az előző ciklusban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter kapta meg a feladatai mellé ezt a csomagot. Ő akkor úgy látta, hogy egy embernek túl sok lenne ez a feladat, ezért egy helyettest, egy konkrét segítőt nevezett meg. Ez egy államtitkár lett. Ha jól láttam a híradásokat, akkor ez nem így lesz.
Azt szeretném kérdezni öntől, hogy a Miniszterelnöki Hivatal vezetése mellett hogyan látja, körülbelül mennyi ideje fog jutni egy héten a szolgálatok irányítására, a szolgálatokkal való törődésre. Kik fogják az ön munkáját segíteni ilyen formában? Nyilván szüksége lesz segítőkre. Az a konkrét kérdésem, hogy ki fogja önt helyettesíteni, ha nincs az irodájában, és alá kell írni valamit, meg kell hozni egy döntést, ne adj' isten ki fogja önt helyettesíteni. Változik-e a szolgálatok irányításában felépített adminisztráció? Van a Nemzetbiztonsági Iroda, annak van egy vezetője, volt egy államtitkár és a miniszter. Változik-e ez a szervezeti hierarchia? És ha változik, akkor hogyan?
A szolgálatokhoz való eddigi viszonyáról: tett említést arról, hogy gazdasági ügyekkel foglalkozva a Miniszterelnöki Hivatalban a költségvetéssel valamilyen formában mindig találkozott, de az elmúlt időszakban - mondjuk, egy-két évet visszatekintek - a miniszterelnök úr kabinetfőnökeként dolgozott. Milyen kapcsolata volt eddig a szolgálatokkal? Nyilván a bizottság régi tagjai előtt nem titok, hogy szóba került a bizottsági ülésen az ön szerepe és a szolgálatokkal való kapcsolata egy utolsó, utolsó előtti bizottsági ülésen. Az lenne a konkrét kérdésem, hogy milyen kapcsolata volt eddig a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, mondjuk, az elmúlt két esztendőben. Volt-e olyan feladat, munka, amelynek során kapcsolatba kerültek? Milyen jellegű volt? Milyen feladatot adott ki nekik?
Végül arról szeretnék érdeklődni, hogy milyen kapcsolata van önnek a miniszterelnök úrral; csak azért, mert slágertéma a sajtóban a miniszterelnök úr és az ön kapcsolata, üzleti, baráti, hogy ne találgatásokra legyünk utalva. Mikori az önök kapcsolata? Hol, milyen területeken dolgoztak együtt? Milyen kapcsolata volt, illetve van a miniszterelnök úrral? A tisztánlátás érdekében kérdezem, hogy ne sajtótalálgatásokra legyünk ráutalva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez számos kérdés volt, úgyhogy rögtön megadnám a lehetőséget a miniszterjelölt úrnak, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Szabadkozással kell kezdenem. Az előző két bizottságban többször fordul az elő, hogy ilyen szakmai precizitással megfogalmazott kérdések után az elnök vagy pedig helyettese szóba hozta a házbizottsági ajánlást, mely szerint ha lehet, kormányprogramhoz kötődő kérdéseket most ne nagyon tegyenek fel a képviselő urak, inkább a személyes programról érdeklődjenek. Ezt most csak azért bocsátom előre, mert van egy-két olyan kérdése a képviselő úrnak, amelynek a megválaszolása a következő hetek után történhet meg, amikor belemegyünk majd a kormányalakítás után a kormányprogram végrehajtásába, pontos kibontásába, utána fogom tudni elmondani.
Ma nem mondhatom el magamról, ilyen jogot formálhatok magammal kapcsolatosan, hogy azt mondjam, ismerem annyira a szervezetek, szolgálatok belső működését, hogy kész válaszokkal rendelkezem; nem is ismerhetném, de nem is ismerem olyan mélységben. Ha majd a következő beszélgetésre kerül sor, amikor be kell számolnom az elvégzett munkáról, akkor nyilvánvalóan meg kell, hogy követeljék tőlem az elmélyültebb információadást. Itt inkább a személyes elképzeléseimet tudom mondani, semmint a nagyon pontos, részletes, a kormány által is elfogadott szakmai programot, hiszen ez majd még csak ezután következik, a kormányprogram elfogadása után.
Azt hiszem, a ránk vonatkozó törvény módosítása, ahogy a bevezetőben is mondtam, alapvetően nem lenne szükséges. Ha meg tudnánk állapodni szervezeti kérdésekben - az ön kérdése is vonatkozott arra, hogy hol képzelek el hatékonyságnövelést, esetleges párhuzamosságok kiszűrését a polgári és a katonai területek között, ezeken belül -, hogy ezek valóban létező párhuzamosságok, valóban létező, hatékonyságot csökkentő problémák, és ezek kiküszöbölése fontos, lehetséges, akkor nyilván a törvény ilyen módosítása is indokolt, amihez az önök támogatása is kell, nemcsak a kormánypártok elhatározása. Megjegyzem, hogy több kétharmados törvény szerepel ma már a politikai szereplők asztalán, nem a nemzetbiztonsági területen, de nagyon bízom abban, hogy a többihez is megkapjuk ezt a támogatást, amit esetleg majd itt is szükséges elérni, ha egyetértünk a törekvéseket illetően. Ez egy olyan terület, amiről az átvilágítás után, a hivatalba lépés után végzett elemzések során tudok majd javaslatot tenni és egyeztetésre kínálni az önök számára is, kormánypárti és ellenzéki képviselőknek egyaránt.
A köznevén titokvédelmi törvény - Demeter úr nagyon precíz, úgyhogy a pontos megfogalmazásokat szeretném itt mondani -, a minősített adatok védelméről szóló törvény ismételt benyújtása napirenden szerepel a kormányprogram alapján. Ez nyilván megint érinti a kormányprogramot, némi átdolgozás után szeretnénk ezt ismételten beterjeszteni az Országgyűlés számára. A szolgálatokat is érintő törvények egy része - amely a kormányzati koordinációval van összefüggésben - az önkormányzati funkciók gyakorlásával van összefüggésben, valószínűleg szintén napirendre kerülnek. Ennek még a mértékét és körét nem tudom önöknek megmondani, végig kell néznünk, hogy milyen törvények és egyéb jogszabályok vannak, amelyek befolyásolják a hatékonyabb kormányzati koordinációt és munkát azon tartalmi feladatok megoldása érdekében, amelyeket a bevezetőben említettem: terrorizmus elleni fellépés, szervezett bűnözés elleni fellépés és így tovább.
A költségvetési pozíciókat tekintve általános választ tudok adni. Tudjuk, hogy a kormányon belül a kormányzati szervek számára is feladatot szabó átalakítás zajlik, amely átalakítások tartalmi üzenete az, hogy hatékonyabban, átláthatóbban, egyszerűbben, racionálisan működve érjünk el megtakarításokat is - ez egy másodlagos cél -, amely megtakarításokat vissza lehet forgatni sok esetben az alaptevékenység finanszírozására. Az elsődleges cél a hatékonyság növekedése, az átláthatóság, a döntés-előkészítés gyorsasága és a végrehajtás átláthatóbbá és egyszerűbbé tétele, ezek a legfontosabb követelmények. Hogy ezek most konkrétan milyen szervezetet érintenek és milyen mértékben, erre a kérdésre szintén a későbbiek során fogok tudni majd önnek válaszolni, ha lesz módom átvilágítani. Ezt most ne feltétlenül tanácsadói értelemben értsék, hanem átlátni, áttekinteni a szolgálatok működését.
Időm terveim szerint annyi lesz, amennyit az irányítás feladatainak elvégzése indokol. Nem többet és nem kevesebbet szeretnék erre fordítani. Elnézést kérek, hogy pongyolán fogalmaztam, amikor a szintén köznyelvben sokszor összetévesztett felügyeletet és irányítást én is felváltva használtam, valóban az irányítási feladatok ellátásáról van szó. Tehát nem többet és nem kevesebbet, ez azt jelenti, hogy bízom a szolgálatok vezetőinek felkészültségében és az általam elvárt munkatempó folytatásában és teljesítésében, a munkájuk magas színvonalú elvégzésében. Ennek ellenőrzésére fogok időt szentelni, de nem akarom kézi vezérléssel - megint egy köznyelvi kifejezés, elnézést, a hivatalos jogszabályokban nem található ez a kifejezés -, nem szeretném kézi vezérléssel irányítani a szolgálatokat. Nem szeretném átvállalni tőlük a döntési kompetenciájukat, nem szeretném, hogy esetleg úgy érezzék - mert vannak ilyen típusú vezetők, nem tudom, hogy ők ilyenek-e -, hogy ha áthárítják a döntés felelősségét, akkor ezzel meg is szabadulnak ettől a felelősségtől, mert ez nem így van. Nem szeretném összekeverni a szerepeket, ezért is említem, hogy nem többet és nem kevesebbet, viszont annyit szeretnék időben ráfordítani, amennyi az irányítás elvégzéséhez szükséges.
Az irányítás mechanizmusát illetően engedje meg, képviselő úr, hogy ezzel kapcsolatosan a konkrét szerkezeti megoldást és személyi megoldást kialakíthassam. Az biztos, hogy nem politikai államtitkár útján szeretném ezt az irányítást megoldani. Egyébként a törvény is úgy fogalmaz, hogy a kormány a miniszteren keresztül irányítja a szolgálatokat. Ezt szeretném megvalósítani, de hogy ez milyen belső szervezeti egységgel működik majd, ezt látni fogják a későbbiek során. Részben természetesen azzal a személyi körrel szeretnék együtt dolgozni, mely személyi körrel az elmúlt években az irányítás zajlott és folyt, mert nem egy alapvető kormányváltásról van szó.
A kapcsolatom a szolgálatokkal és a miniszterelnökkel: a szolgálatokkal közvetlenül nem kerülhettem, nem is kerültem kapcsolatba, az irányító miniszterrel vagy a politikai államtitkárral, rajtuk keresztül, elsősorban a miniszterelnököt érintő személyes kérdésekben. De ezekről nem szeretnék többet beszélni, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy mit mondhatok a sajtó előtt, és mit nem, hogy milyen ügyek kerülhettek vagy kerültek elő az elmúlt években. Arra gondosan ügyeltem, hogy se szóban, se írásban illetéktelenül ne kaphassak információt, illetve ne kérjek olyat, amire nem vagyok jogosítva. Ezért is említem még egyszer, hogy az irányítást ellátó miniszterrel és politikai államtitkárral, azok részvételével zajlottak az egyeztetéseim, ha voltak ilyenek a miniszterelnököt érintő kérdésekben. Voltak ilyenek. Tehát volt néhány, ami a miniszterelnököt is közvetlenül érintette. A kabinetfőnöki munkámat ebben a felfogásban folytattam, végeztem el.
Eddig minden bizottságban megkérdezték tőlem az utolsó kérdést, hogy milyen viszonyban vagyok a miniszterelnökkel. Mindegyik esetben az ellenzéki párt képviselője kérdezte meg... (Demeter Ervin: A kormánypártiak nem kérdeztek...) Csak megkérdezték, és ebből arra következtetek - talán még a válaszaimat is össze fogják hasonlítani, de bocsánat, ez nem ide tartozó megjegyzés volt. A nyilvánosság előtt erről mindent meg lehet tudni. Nincsenek olyan információk, amelyeket ne mondtunk volna el, vagy jogerős bírósági ítélettel ne cáfoltunk volna, ha esetleg ilyet felvetett volna valaki, ami nem felel meg a valóságnak. Volt erre példa, hogy felvetettek sajnos szintén ellenzéki oldalról a képviselő urak olyat, ami nem állja meg a helyét és nem igaz, de ezeket a bíróság jogerősen elítélte vagy visszautasította. Ezek a nyilvánosság előtt ismertek.
Fontosnak tartom elmondani - ez a mai napokat illetően nem feltétlenül közkeletű információ -, hogy nekem és a miniszterelnöknek közös, a kormányzaton kívüli ügyekben folytatott tevékenységünk nincsen. Ezt azért tartom hangsúlyosan fontosnak elmondani, mert a sajtón keresztül olyan híreszteléseket lehetett hallani, hogy korábbi üzleti partnerek lettünk volna vagy vagyunk. Ilyen összefüggések nincsenek. A kormányzati munkán kívül bennünket ma más nem is köt össze a tevékenység oldaláról, személyes oldalról pedig a bizalom kölcsönös egymás felé. Ezt nagyon fontosnak tartom. Azt hiszem, a miniszterelnök is bízik bennem, én pedig biztosan tudom, hogy bízom benne. Kölcsönösen bízunk abban, hogy meg tudjuk csinálni azt, amit a választók akaratából a kormányzópártok programja alapján elhatároztunk, végigcsináljuk. A múltat illetően, képviselő úr, hadd ne menjek bele, hogy mikor ismertük meg egymást. Ezt a sajtón keresztül hitelesen lehet ismerni. Ha mégis lenne olyan specifikus kérdés, amely fontos lenne, akkor természetesen nem fogom kikerülni a választ, csak most félek attól, hogy húszperces interpretációval felesleges húzni az időt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth Károly alelnök úr jelezte kérdésfeltevési szándékát. Tóth Károlyé a szó.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy még azelőtt jeleztem a szólási szándékot, mielőtt Demeter úr azt mondta, hogy más nem kérdez.
Két területre szeretném felhívni a figyelmet és kérni a határozott együttműködést. Az egyik, ami nagyon fontos: az elmúlt években állandó vitatéma volt, hogy nem megfelelő a minősített adatok védelme. Időnként szivárgott a rendszer, és ez folyamatosan elvitte a figyelmet az érdemi párbeszédről - amit a képviselőtársam is mondott az első hozzászólásában -, maradt helyette a szenzáció. Nagyon fontosnak tartom egyrészt ennek a törvénynek a létrehozását. Másrészt javaslom olyan belső munkamegosztás létrehozását, amely garantálja, hogy ezek a valóban fontos adatok a szolgálatokon belül maradnak. Állandó politikai konfliktust fog gerjeszteni, rettenetesen rontja a szolgálatok napi működését, a vezetőit elbizonytalanítja, nagyon fontos lenne kidolgozni ennek a feltételrendszerét.
A másik, amire nagyon fontos kitérni, a szakszolgálatoknál megvalósítandó folyamatos műszaki fejlesztések. Nem feltétlenül új beruházásokra gondolok, hanem ez egy állandó verseny. A költségvetés kapcsán is mondom, hogy szeretném kérni a miniszter úr együttműködését, segítségét. Ez a legnagyobb, pénzigényes terület, azonban a hatása nem a szolgálatoknál van, hanem a nemzetbiztonság szélesebb értelemben vett egészénél, hiszen valamennyi terület csak akkor tud valódi és érdemi döntést hozni, ha megalapozott, ellenőrzött, tudatosan feldolgozott, értékelt, elemzett információk alapján születnek a döntések. Ha e fejlesztésekben elmaradunk vagy a fejlesztések pótlásával, folyamatos karbantartásával, akkor annak nagyon súlyos ára van hosszú távon. Ebben szeretném kérni a közreműködését, mint irányító miniszternek, hogy a kormányzat költségvetésénél erre fokozott hangsúlyt tudjunk helyezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az alelnök úrnak a kérdést, észrevételt, felvetést. A miniszter úrnak van-e ezzel kapcsolatban észrevétele, véleménye? Kíván-e reagálni erre?
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Természetesen tartalmilag egyetértek, a részleteket illetően konzultálnunk kell, hogy a következő időszak fejlesztéspolitikája alapvetően szakmai követelmények által támasztott és a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben megfogalmazott célokat tudja követni. E kettőt kell összehangolni. Ezek nem zárják ki egymást, de tudnunk kell, hogy a hangsúlyok hol lesznek. Amit a képviselő úr elmondott, azzal tartalmilag egyetértek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki kíván még kérdést feltenni. (Demeter Ervin jelentkezik.) Demeter Ervin jelentkezett. Demeter Erviné a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak azért szólnék, mert a miniszterjelölt az együttműködéséről biztosított. Hogy ne legyenek elvarratlan szálak, és ha a készség megvan az együttműködésre, akkor próbáljuk meg a megválaszolatlan kérdéseket tisztázni. Előtte még annyit az említett házbizottsági ajánlásról, hogy kérdések ne érintsék a kormányprogramot vagy sem, a házbizottsági ülésen a kormánypárti többség azt kéri a kisebbségben lévő ellenzéktől, hogy bizonyos kérdéseket ne tegyen fel. Ezt akceptálom, de úgy gondolom, hagyjuk meg az ellenzéknek ezt a jogosítványt, hogy tegyen fel minden kérdést. Ezért bátorkodtam megtenni. Ha esetleg úgy érzi, hogy a házbizottsági ajánláson túljutnak a kérdések - azonban bátorkodtam ezt megtenni. Ami az érdemi részét illeti, sok helyen azt a választ kaptuk, lehet, hogy indokoltan és megalapozottan, hogy a későbbi időpontban térjünk ezekre vissza. Én ezt el tudom fogadni, csak az nehezíti a helyzetünket, hogy nekünk most kell az ön alkalmasságáról véleményt formálni. Míg ön abban a könnyű helyzetben van, hogy azt mondja, ezeket a kérdéseket tegyük későbbre, mi nem tudjuk ezt a választ, a szavazást későbbre tenni. Nekünk most kell megtenni. Tehát nehéz helyzetbe hoz, ha azokra a kérdésekre a továbbiakban sem válaszol.
Jövök a végéről. A miniszterelnök úrral lévő kapcsolat: félreértés ne essék, igyekeztem röviden és egyszerűen kérdezni. Mióta ismeri? Hol dolgoztak együtt? (Dr. Géczi József Alajos: Ide van írva.) Valóban nem egy húszperces választ várnék erre. Inkább egy húsz másodperces választ. Itt és itt dolgoztam - ez húsz másodperc alatt elmondható.
A szolgálatokkal való kapcsolatánál említette, hogy csak a miniszterelnök személyével kapcsolatos kérdésekben nincs rá lehetősége, hogy erről részletesebben beszéljen. Nem tudom, úgy gondolja-e, hogy erre a kérdésre szükséges és érdemes válaszolni. Szerintem megteremthetők annak a feltételei, hogy érdemben tudjon válaszolni.
A szolgálatok irányítási rendjénél látom és értem, hogy ön egy új rendet fog kialakítani, de a jelenleg hivatalba készülő miniszterek közül ön az egyetlen, vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter az egyetlen, aki nem tudja, vagy nem mondta meg, hogy ki fogja helyettesíteni. Kérem, hogy tegye meg, pótolja!
A költségvetési pozíciókról talán egy véleményt mondanék, mint a kérdéseket sorjáznám. Ha azt mondja, hogy minden eszközével és szándékával azon dolgozik, hogy ne romoljanak a szolgálatok pozíciói, azt elfogadom, egyetértek, helyesnek tartom. Itt a biztonságra költünk, és nem annyira költségvetési kérdés. Egy lakás biztonsági berendezését meg lehet csinálni harmincezer forintból és meg lehet csinálni 2,5 millió forintból, nyilván az adottságoktól függ. Magyarországon körülbelül beállt egy szintre az, ami a nemzetbiztonsági szolgálatok működtetésére finanszírozható. Én csak arra szeretném kérni önt és javasolni, hogy ezt igyekezzen megvédeni, mert ez nemzetközi viszonylatban sem magas, és minden évben meg kell vívni a költségvetési csatát. Valóban többen úgy gondolják... - találkoztam olyan parlamentbe jutott politikai párttal, amelyik egyszerűen úgy gondolkodott, hogy nincs is szükség a nemzetbiztonsági szolgálatokra, de nyilván ezek szélsőséges vélemények és megfogalmazások.
A minősített adatok védelméről szóló törvény valóban egy kétharmados törvény, érinti a nemzetbiztonsági törvényt is, itt egy viszonylag széleskörű konszenzust sikerült kialakítani. Megmondom őszintén, meglepetéssel álltunk előtte, hogy leállt a törvény, sőt, hogy visszavonták. Ha esetleg abban tudna segíteni - említette, hogy átdolgozzák és újra benyújtják -, hogy milyen főbb elemeiben, milyen pontokon dolgozták át, tehát mi az, ami más lesz a törvényben, hiszen ebben volt egyetértés és támogatottság, legalábbis az ellenzék részéről.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszterjelölt urat kérdezem, hogy kíván-e reagálni a kérdésekre.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Muszáj, mert különben le fog szavazni a képviselő úr, és azt fogja mondani, hogy alkalmatlan vagyok, ha nem válaszolok a kérdésekre.
Az együttműködést nem keverném össze azzal, hogy hályogkovács módjára az ember próbál válaszolni a kérdésekre, amelyekre nem is tud. Ha most tőlem azt kérdezi, hogy 2007-ben mennyi lesz a szolgálatok költségvetése, és erre azt mondom, hogy nem tudom, akkor inkább mondja azt, hogy alkalmatlan vagyok, de ön az én helyemben szintén ezt mondaná, hogy nem tudja, 2007-ben mennyi lesz a szolgálatok költségvetése. (Demeter Ervin: Ebben a kérdésben elfogadtam a válaszát!) Mondtam, hogy két kérdésre tudok válaszolni, ezek ilyen típusúak voltak. Arra, hogy a hatékonyság vizsgálata során, az átvilágítás eredményeként hol jön ki, hogy párhuzamos kapacitások vannak, részben ma még nem lehet válaszolni, mert csak ezután kezdődnek ezek az elemzések. Bizonyára vannak ilyen átvilágítások, voltak a múltban is, de ezeknek a rendszerezése, feldolgozása most fog kezdődni. Remélem, nem fog sok ideig tartani, és arról tudunk majd beszélni. Ezekre a kérdésekre nem szerettem volna konkrét választ adni, mert talán azzal bizonyítottam volna alkalmatlanságomat - lehet, hogy egyébként is ezt tettem -, hogy olyasmibe megyek bele, amihez az információ nem áll egyikőnk rendelkezésére se, bármilyen pozícióban van, hiszen a jövő évi költségvetés tervezése még nem kezdődött el, azon a szinten legalábbis nem tart, ahol én ezzel foglalkozhatnék.
Valóban egy kérdésére nem válaszoltam, és emiatt elnézést kérek, a helyettesítés kérdésére, ezt nem szándékosan tettem. Azt tudom mondani, hogy a kormány ügyrendjében ki lesz jelölve az én helyettesem. A jövő héten, a kormány első ülésén várhatóan ki is fog derülni, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert ki helyettesíti. Ez a fajta helyettesítési rend a miniszterelnök esetében is egyébként a kormány ügyrendjéből fog majd kiderül, hogy ki a helyettese, ez a jövő héten eldől, most még a döntés előtt nem szeretném elmondani, hogy milyen elképzelések vannak ezzel kapcsolatosan.
Nem fontos most belemennünk a miniszterelnökkel kapcsolatos információkba, hogy azok milyenek voltak, el tudják képzelni önök, hogy vannak információk a miniszterelnökre vonatkozóan. Azt gondolom, nem indokolja semmi, hogy most erről külön beszéljünk, ezek nem haladják meg a napi horderejű vagy rövid horderejű kérdéseket. Ezek nem hosszú távú és nem olyan ügyek, amelyek miatt most össze kellene hívnunk a bizottságot, vagy zárt ülést kellene tartunk. Csak megemlítem, hogy a munkám során voltak ilyenek, amikor is ezeknek az információknak a megismerésére sor került, és így kerültem kapcsolatba a szolgálatokkal - az ön kérdésére válaszolva.
Most akkor muszáj vagyok a miniszterelnöki kapcsolatomat leírni, mert ha másodszor is megkérdezte a képviselő úr, akkor nem tagadhatom meg a választ. Jól értem ezt, elnök úr?
ELNÖK: Bármit válaszolhat rá, meg is tagadhatja a válaszadást, ön szabadkezet kap ebben a kérdéskörben.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Nincs okom, hogy megtagadjam, csak egyszerűen arra utaltam, hogy a nyilvánosság előtt ez széles körben ismert, sok orgánum tárgyalta, a médiumok tárgyalták.
A '80-as évek közepén ismertem meg a miniszterelnök-jelöltet, még akkor főiskolai, illetve egyetemi vezetőként, azt hiszem, hallgató korában még nem ismertem. Azt követően elsősorban a közösségi munka során kerültem vele kapcsolatba, később pedig munkakapcsolatba is kerültem vele, de ez se ilyen munkaviszonyszerű munkakapcsolat volt. Talán egy páran ismerik az akkori KISZ működését, egy tanács titkárságát vezettem osztályvezetőként, az Egyetemi, Főiskolai Tanács Titkárságát, és a mostani miniszterelnök-jelölt pedig választott funkcióban, de nem alkalmazottként dolgozott a tanács vezetőjeként, így dolgoztunk együtt. Ez a korszak nagyjából 1988-89 körül záródott, amikor én az államigazgatásba kerültem, ő pedig még egy darabig maradt ennek a közösségi jellegű munkavégzésnek a keretei között, aztán szakmai pályára ment. A '90-es évek elején, amikor a Miniszterelnöki Hivatalban dolgoztam, egy ingatlanfejlesztési projekt kapcsán egy fővállalkozó alvállalkozója megbízottjaként jelent meg a Miniszterelnöki Hivatalban, és akkor találkoztunk újra.
Azt követően a munkakapcsolat határozta meg a kettőnk viszonyát, amely viszony a '90-es évek közepén, második felében elmélyültebb baráti viszonnyá is változott. Ez persze kérdés, hogy kinek ki a barátja, mit nevez barátságnak, ennek a definíciójába nem szeretnék most belemenni, mert eléggé ingoványos ez a kérdés, hogy ki mikor nevez valaki mást a barátjának. Amikor 1998-ban nem várt fordulatként az akkor valóban stabilnak hitt közigazgatási államtitkári pozícióból - Pepó Pál jóvoltából, de alapvetően az akkori kormányzó pártok jóvoltából - hirtelen váltanom kellett előkészítés nélkül, akkor több ajánlat közül mérlegelve az ő ajánlatát fogadtam el a cégei vezetésében való közreműködésre.
Itt már konkrét alá-fölérendeltségi kapcsolatba is kerültem vele, ahol az ő érdekeit megjelenítve cégvezetőként dolgoztam, illetve igazgatósági tagként. Egy félreértést azért itt szeretnék eloszlatni: üzleti kapcsolatban nem voltam vele ekkor sem, tehát közös üzleteink nem voltak. Ezt nem ön kérdezte, csak már a sajtót idéztem, de ha már itt tartok, akkor hadd mondjam el: ha persze üzleti kapcsolatnak minősítjük, hogy az ember vezeti valakinek a cégét, akkor lehet ilyennek is nevezni, de ez inkább alkalmazotti státusz, mint vállalkozásban üzleti partner. Ez inkább érték kérdése, ez is lehetett volna, az is lehetetett volna, de én nem ezt csináltam, hanem inkább a cégvezetésben működtem közre. 1998-2002 között folytatódott ez.
2002-ben ismét visszakerültem az államigazgatásba államtitkárként, és amikor ő is bekerült az államigazgatásba - megint megjegyzem személyes észrevételként, a korábbi évekhez képest váratlan fordulat volt ez, hogy bekerült az államigazgatásba -, akkor váltottam minisztériumot is, mert mint tudják, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium élére került, és ott voltam közigazgatási államtitkár. Itt megint egy személyes vallomást szeretnék tenni: többször megkérdezték már, hogyhogy elmentem közigazgatási államtitkárként, miért nem volt összeférhető a viszony, ellenben kabinetfőnökként viszont már összeférhető volt. Tényleg komolyan gondolom azt, amit válaszoltam, túl azon, hogy ez így volt szerintem etikus is. Az akkori közjogi viszonyrendszerben, mely mostanra kismértékben változott, sőt 2006-ra elég jelentős mértékben, a miniszter és a közigazgatási államtitkár között a berendezkedés miatt - függetlenül az ő viszonyuktól - elsősorban elkülönült érdekeltségi viszony kellett, hogy kialakuljon az irányítási elkülönültség miatt. Egy olyan közigazgatási apparátust vezettem, amelynek kézi irányítását a miniszter nem végezhette el. Ezt a rendszert mindenki ismeri, hogy hogyan vált ketté a közigazgatás és a politikai irányítása a minisztériumoknak. Én akkor azt gondoltam, és ma is helyesnek tartom, hogy egy ilyen baráti, bizalmi viszony - inkább a barátit mondanám, a bizalmi most nem annyira fontos - megnehezíti, hogy én szakmai kérdésekben alternatív álláspontot foglaljak el. Ehhez persze ismerni kellene mindkettőnket hosszabb idő óta, de ezt így gondoltam.
Kabinetfőnökként viszont pont fordított a helyzet. Ott azt kell csinálni, amit ő mond. Ott nincs elkülönült érdek, ott nincs elkülönült munkaszervezet, ezért azt gondolom, hogy viszonylag jól tudtuk elvégezni ketten ezt a munkát a későbbiek során. Ha ez a személyes vallomás is belefér, akkor ezzel zárnám a kérdésre adott válaszomat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György képviselőtársunknak adom meg a szót.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter-jelölt Úr! Mielőtt feltenném a kérdésemet, nagyon röviden reflektálnék az elhangzottakra, tudniillik itt az a félreértés keletkezhet, mintha a mostani kormány kérte volna azt, hogy ne a kormányprogrammal kapcsolatosak legyenek a feltett kérdések. Ez a gyakorlat már tizenhat éves. Először 1990. május 15-én született egy olyan házbizottsági állásfoglalás, hogy a kormányprogram nem lehet a miniszterek meghallgatásának a tárgya, és ezt a megállapodást '94-ben, '98-ban, 2002-ben és idén, 2006 június elején is megerősítette a házbizottság. Tehát az a házszabályszerű eljárás, ha a miniszterjelölt semmiféle, a kormányprogrammal kapcsolatos kérdést nem kap, ezen túlmenően pedig itt olyan területről van szó, miként erre a miniszterjelölt úr utalt is, amelyet nem lehetett megismerni korábban. Az lenne az alapvető probléma, ha ő felkészülten, naprakészen tudna válaszolni, mert abban az esetben Magyarországon nem érvényesülne megfelelően a minősített adatok védelme.
A másik megjegyzésem az volna, hogy a minősített adatok védelméről szóló törvényjavaslatot azért vonta vissza a kormány, mert amikor az új parlament megkezdi a működését, akkor a kormányok általában függetlenül attól, hogy folytatják-e a tevékenységüket vagy sem, szokásjogi alapon a korábbi előterjesztéseiket mind visszavonják. Ez nemcsak a minősített adatok védelméről szóló törvényjavaslat esetében volt így, amely egyébként nem kétharmados, hanem csak feles törvény, lévén, hogy a ma hatályban levő, az állam- és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény is feles törvény, tehát a helyébe lépő új törvény sem kétharmados. Egyébként az alkotmány nem nevesíti ezt a törvényt. Nevesíthetné, de a szabályozás más.
Ami pedig a helyettesítést illeti, a kétharmaddal elfogadott 1995. évi CXXV. törvény nem ismeri a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter helyettesének az intézményét. 1998-ban volt némi vita - én is részt vettem egyébként ebben a vitában - arról, hogy lehet-e egyáltalán politikai államtitkárt kinevezni helyettesként, vagy sem. 1995-98 között egy hivatalvezető helyettesített. 1998-ban alakult ki az a gyakorlat, hogy a tárca nélküli miniszter mellett politikai államtitkár volt, majd 2002-től - mint ezt egyébként többen helyesen megjegyezték - Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter lévén, az irányító miniszter tevékenységét egy politikai államtitkár segítségével látta el. Mindezt azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy a sajtó jelenlévő igen tisztelt képviselői is, akik talán nem mindig mélyednek el ezekben a témákban, olyan információkkal rendelkezzenek, amelyek a hatályos alkotmányos szabályozásnak teljes mértékben megfelelnek.
A kérdésem a következő volna. Teljes mértékben tiszteletben tartva a házbizottság álláspontját, amelyet már számos alkalommal megerősített, nem konkrét szervezeti kérdést tennék fel, hanem egy olyan stratégiai témakör iránt érdeklődnék, amellyel kapcsolatosan nyilván nem a konkrét szervezeti, jogi, irányítási megoldásra kérdezném a választ. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, mint közismert, alapvető jelentőségű tevékenységet folytatnak a terrorizmus elleni harc területén, amely azonban más tárcák, más ágazatok funkcióit is érinti. E téren a koordináció létkérdés a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságának növelése érdekében. Milyen stratégiai elképzelései vannak a miniszterjelölt úrnak ezen a területen? Hogyan látja kialakíthatónak főbb elveiben a koordinációt e szférában? Előre köszönöm a válaszát.
ELNÖK: Köszönjük szépen Wiener György képviselőtársunknak. Lám-lám, a bizottság milyen módon gazdagodott és gyarapodott a képviselő úrral - élő cd-jogtárként -, mindenféle jogszabályt ismerő képviselőtársunkkal! Köszönjük szépen a rövid jogtörténeti eszmefuttatást, amely a jövőben is segíti a bizottság munkáját, ha ilyen felkészült, alkotmányügyi bizottságban is megedződött tagunk van.
Megadnám a válaszadás lehetőségét a miniszterjelölt úrnak.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen. A bevezetőben utaltam a terrorizmus elleni harc koordinációjával kapcsolatos kormányzati feladat megoldására. Felhívnám a bizottság figyelmét arra, hogy az említett ajánlás '90-ben született, tehát nem a mostani kormány hozta. Én is úgy kaptam, mint amire tizenhat éve minden meghallgatás során utaltak. Tehát nem én akartam kikerülni a kérdéseket. Én csak alkalmazkodom ehhez, és próbáltam is válaszolni minden olyan kérdésre, függetlenül attól, hogy figyelembe veszi-e vagy nem ezt az ajánlást. Ezt ne értsék félre. Ezt a kiegészítést szeretném tenni.
A helyettesítésre visszatérnék, mert a képviselő úr elmondta a konkrét feladat kapcsán a helyzetet. A Miniszterelnöki Hivatalt vehető miniszter helyettesítése a kormányülésen vagy egyéb kérdésekben, a kormány ügyrendjében meg lesz határozva, meg lesz mondva, hogy ha akadályoztatva van, akkor ki az, aki helyettesíteni tudja. Ilyen értelemben ez a kiegészítés, úgy gondolom, helytálló.
Visszatérve a terrorizmus elleni harcra, azt most nem tudjuk megcsinálni, és nem is lehet - tartalmilag és szervezetileg sem -, hogy a terrorizmus elleni harcban résztvevőket egy nagy szervezeti egységbe fogjuk össze, hiszen valóban szervezeti egység kereteiben és több tárcához kapcsolódóan folyik ez a harc, ez a munka, ha a kormányzatot nézem. Ha nemcsak a kormányzatot, akkor még ennél tágabb körben is. A stratégia viszonylag egyszerű. A kormányzaton belül kell megtalálni - és meg is tesszük ezt - azt a koordinációs mechanizmust, amely szervezetek együttműködését hatékonyan biztosítja. Volt erre többféle kísérlet az elmúlt években, hogy hogyan lehet ezt jól megoldani kormánybiztossal, miniszterelnöki meghatalmazottal, kijelölt miniszterrel, külön pozíció létrehozásával. Én a szerves megoldásnak vagyok a híve, tehát egy olyan megoldásnak, amely nem új struktúrákat hoz létre, hanem a kialakult rutinokat könnyen magába foglaló és könnyen alkalmazni tudó megoldásnak. Jelen pillanatban ez már mélyrehatóbb terv. Ma ez az új Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vagy a Miniszterelnöki Hivatal koordinációjában látszik megoldhatónak. Ez a kérdés most még nem dőlt el, de erről még beszélnünk kell, hogy ez hogy is legyen. Mindegy is, hogy hol, az a lényeg, hogy a benne közreműködő vezetők és szervezetek egy világos munkamegosztás alapján dolgozzanak, egyértelmű irányítási rendszerben és követelménymeghatározás mellett, a feladatok egyértelmű számonkérése mellett. Ez a stratégiai szempont. A taktikai, hogy ez hol valósul meg és kinek a koordinációjával, a következő hetekben fog eldőlni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Demeter Ervin jelentkezik.) Demeter Ervin!
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. A minősített adatok védelméről valóban van egy feles törvény, képviselő úr, de tartalmaz a benyújtott törvényjavaslat kétharmados részeket is. E kétharmados részek nélkül a törvény üres és értelmetlen. Ez nem az én minősítésem, ez az előterjesztő minősítése volt, ami elhangzott a nemzetbiztonsági bizottság ülésén. Önnek igaza van, formálisan feles a törvény, gyakorlatilag kétharmados. Ezt bátorkodtam mondani. Valóban ilyen nüansznyi különbséget nem tettem, de úgy gondolom, hogy nem is érdemes.
A helyettesítés rendjére visszatérnék, hogy jól értettem-e a miniszterjelölt úr válaszát. Ön két feladatot fog végezni: a Miniszterelnöki Hivatalt vezeti, és ettől jól elkülöníthető - hiszen a törvény pontosan szabályozza -, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat fogja irányítani. Ha jól értem, az ön helyettese mind a két minőségében fogja helyettesíteni - akit még nem tudunk. Majd a kormány ügyrendje tartalmazza, hogy mindkét minőségében helyettesíti-e. Engem igazándiból az érdekel, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert ki fogja helyettesíteni, kevésbé az, hogy ki helyettesíti a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert. Ha ez egybeesik, akkor megköszönöm a válaszát.
ELNÖK: Nem tudom, kíván-e a miniszterjelölt úr ehhez további kommentárt fűzni, választ adni?
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: A Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert a helyettesítési szabályoknak megfelelően fogja helyettesíteni a kormány ügyrendjében kijelölt minisztert. Hogy ez mire terjedhet ki, az már attól függ, hogy melyek azok a területek, amelyeknek a helyettesítése szóba kerül; azokra meg alapvetően törvények vonatkoznak vagy kormányrendeletek. A kormányrendeletek kormányzati kompetenciába tartoznak, a törvény meg törvény. Más helyettesítési mechanizmust nem szeretnénk, nincs tervben, nincsen a szándékaim között.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van további kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Akkor most szerintem térjünk rá a vélemények körére. Egyébként hadd jegyezzem meg, ha már Wiener képviselőtársam és Demeter Ervin képviselőtársam között felmerült ez a kérdéskör a miniszterjelölt úr meghallgatása kapcsán, hogy a házbizottság állásfoglalása itt áll előttem, a bizottsági elnöki értekezleten Szili Katalin, a Ház elnöke valamennyi bizottsági elnök rendelkezésére bocsátotta. Valóban, ebben egyértelműen állásfoglalásra került az, hogy a miniszterjelöltek meghallgatása során a kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára. Azonban meg kell jegyeznem, mindannyian ismerjük a kormányprogramot, a szabadság és szolidaritás programját, amelyhez igen nehéz lett volna konkrét kérdést feltenni a nemzetbiztonsági szolgálatok jövőjére vonatkozóan, hiszen egyetlenegy mondat sem szerepel benne, tehát ilyetén módon a kormányprogramot nem is feszegettük. Szomorú egyébként, hogy nincsen róla egyetlenegy mondat sem, de ezt itt a megjegyzés rovatban kívántam elmondani.
Most akkor a véleményekre térnénk rá, amennyiben nincs további kérdés. Nem tudom, hogy ki kíván véleményt megfogalmazni akár frakcióként, akár képviselőként önállóan az elhangzottak kapcsán, a meghallgatásra vonatkozóan. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nincsen senki, akkor engedjék meg, hogy mivel kérdést nem tettem fel, hadd összegezzem a magam számára is az itt elhangzottakat, mielőtt szavazásra bocsátanám a kérdést. Gyakorlatilag azért nem tettem fel kérdést, mert valóban elég sok kérdés elhangzott már, és más bizottságok meghallgatásai során is a miniszterjelölt úrnak volt lehetősége különböző fontos kérdésekre válaszolni.
Nekem elsősorban az tűnt fel, hogy itt rendelkezésünkre áll néminemű interjúból származó anyag és forrás, amelyben - és ezt más bizottsági üléseken is felvették az ön irányában - önmagát szerényen valóban főbürokratának nevezte, de azért mégiscsak miniszteri pozíciót vállal most. A miniszterség politikai szerepvállalás, tehát nem tudom, hogy pontosan végül is mi vette rá vagy mi vitte rá arra, hogy ilyen fontos politikai szerepet vállaljon, de nyilvánvalóan az ön mérlegelési joga és döntési jogköre volt, hogy ezt eldöntse, és bizonyára ön felkészült ember, és tudja, hogy mit vállalt.
Nem igazán volt számomra egyértelmű az, hogy végül is a szolgálatok felügyelete, irányítása milyen módon fog megoldódni. Ezt feszegette Demeter Ervin képviselőtársunk, hogy ez a helyettesítés hogyan fog kinézni. Hallunk sok mindent arról, hogy mindenféle megszorító csomagok készülnek, bár ön elmondta azt is, hogy lát arra lehetőséget és garanciát - amit azt hiszem, a bizottság valamennyi tagja támogatna -, hogy legalább reálértékben maradjon meg a nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetése, ha lehet, akkor növekedjen. Erre ön is utalt, bízzunk benne, hogy így lesz majd a jövő évi költségvetés során. Bár nem tudom, hogy ezek a megszorító intézkedések - amelyek például az államtitkárok számának a csökkentését is jelentik, adott esetben Tóth András pozíciójának a megszűnését is jelentik, tehát nem lesz egy közbeeső személy, aki irányítaná és működtetné a szolgálatokat, de mégiscsak lesz önnek egy helyettese - mennyiben jelentenek költségvetési csökkentést. Mennyit lehet ezen megspórolni? Amikor ráadásul van egy kormányrendelet is, amely erre nézve meghatározza azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter politikai államtitkára útján gyakorolja a felügyeletet és az irányítást a szolgálatok felett. Úgy látom, hogy ezek egy kicsit látszatintézkedések, nem igazából tűnik úgy, hogy most aztán a magyar gazdaság további dübörgését láthatnánk, ha itt most megszűnik egy államtitkári pozíció.
Felmerült bennem kételyként, a szavazás során ezt nyilvánvalóan majd mindenki érzékeltetni fogja - és nem elsősorban az ön szakmai vagy emberi felkészültségét, közigazgatási tapasztalatait vonnám kétségbe, mert azt látjuk, hogy igen gazdag, széleskörű, valamennyi kormány időszakában szinte ott volt, és látszik, hogy nem kezdő közigazgatási szakemberről, bürokratáról vagy ha tetszik, politikusról van szó. Inkább elsősorban azt érzem kétségesnek, hogy megfelelő figyelem tud-e irányulni arra a területre, amelyet önnek többek között felügyelnie, irányítania kell. Itt a határon túli magyar ügyektől kezdődően, egészen a titkosszolgálatok, a nemzetbiztonsági szolgálatok működtetéséig, irányításáig, többek között a kormányülések előkészítése, a különböző feladatok elvégzése önnek igen-igen komoly és széleskörű munkát jelent. Nem megnyugtató számunkra az, hogy valóban a kellő súlyával, kellő mértékben lesz-e a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítása ellátva.
Azt hiszem, mindannyiunk számára fontos a nemzet biztonságának ügye, ez kiemelt terület számos országban, azt kell mondanom, az országok többségében. Úgy érezzük - nem kétségbe vonva az ön munkabírását -, hogy igazából már nem tűnik egyértelműnek az, hogy ön ezt a feladatot teljes odaadással el tudná látni a nap huszonnégy órájára való tekintettel, hiszen önnek is huszonnégy órából áll a nap, mint mindenki másnak. Ez nem megnyugtató egyértelműen ebből a szervezeti rendszerből, ebből a leosztásból, ami itt elénk tűnik.
Picit bizonytalannak látom. Mi megértéssel vagyunk az ön irányában abban a vonatkozásban, hogy még valóban meg kell ismerkednie a területtel, át kell tekinteni pontosan, hogy mit szeretne megvalósítani, de nem tűnik jelen pillanatban megnyugtatónak az, hogy a szolgálatok jövője hogyan fog alakulni. Nagyon-nagyon sok a bizonytalansági tényező jelen pillanatban. Nem egyértelmű az, hogy például a kormány tájékoztatása hogyan fog történni, amit Boross Péter miniszter úr feszegetett a kérdésében és felvetésében. A kormányzati döntések előkészítésében - nemzetbiztonsági szempontok alapján - fontos szerep hárul önre a szolgálatokon keresztül. Nem látjuk és nem egyértelmű az, hogy ez hogyan fog történni, milyen módon adják meg a támogató segítséget a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok egy-egy kormánydöntés előtt, milyen formában fog ez működni. Ezek sem derültek ki teljes mértékben a mostani beszélgetés alapján.
Végezetül azt szeretném kérdezni - nem kardinális kérdés -, hogy a nemzetbiztonsági kabinet munkáját ki fogja irányítani. Van ez a fontos testület, szervezet, az előző kormány időszakában ezt a honvédelmi miniszter látta el, most nem tudjuk, hogy ezt ön fogja ellátni, egy újabb feladat, egy újabb munka lesz, vagy más fogja ezt a tevékenységet végezni. Azt hiszem, nagyon-nagyon fontos pozícióról van szó, és ezeket a kérdéseket érdemes végiggondolni. Azt hiszem, az itt elhangzottakkal kapcsolatosan nagyjából mindent elmondtam, amit szerettem volna.
Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e észrevétel, kérdés. (Tóth Károly jelentkezik.) Akkor Tóth Károly következik, hogy valóban legyen egy ellenzéki és egy kormánypárti észrevétel is. Utána Demeter Ervin következik.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Három mondatot szeretnék mondani, ha újranyitottuk a kérdéseket. Az első, hogy kormánypárti képviselőtársaimmal együtt azt gondolom, jó szívvel és meggyőződéssel támogatni fogjuk a miniszter úr kinevezését.
A másik az, hogy azért az irányítási modellért, amely ma kereszttűzbe került, hogy nincs közbeiktatva senki, azt gondoltam, nagy dicséretet kapunk, mert négy évig - ennek a bizottságnak a tagjaként - állandó konfliktusforrás volt, hogy miért iktattuk közbe a politikai államtitkárt. Rendszeresen megkérdezték az ellenzéki barátaim, amikor leült arra a székre Tóth András, hogy miért ő jött, nem őt hívták. Végre létrejött az az irányítási modell, amely kiiktatta ezt a láncszemet, és akkor az első kérdés az, hogy hol a láncszem. Így lehet haladni!
A harmadik dolog: az elnök úr felé jelzem, hogy őszinte hálával tartoznánk az elnök úrnak, ha legközelebb az összefoglaló helyett inkább menetközben feltenné a kérdéseit, és nem úgy történne, hogy lezártunk egy kérdéssort, majd az elnök úr összefoglaló apropóján feltesz tizenegy kérdést. Őszintén örülnék, ha az elnök úr bekapcsolódna a kérdések körébe, és mindig feltenné a kérdéseit. Ez nem kötelező, csak kérés.
ELNÖK: Köszönöm szépen az alelnök úrnak. Ezek nem kérdések voltak, hanem összegzések, és egyébként pedig az előző időszakban - azért szeretnék utalni -, az Orbán-kormány időszakában is volt miniszter és volt államtitkár, tehát én nem hiszem, hogy azt kifogásolták a bizottság ellenzéki tagjai az előző kormány időszakában, hogy miért van politikai államtitkár, hanem inkább azt, hogy az akkori miniszter miért nem jelent meg ezeken a meghallgatásokon.
Demeter Ervin jelezte még, hogy van észrevétele.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Csak hogy értsük egymást, teszek egy kísérletet. Meglátásom szerint - a vitáknak régebben is ez állt a középpontjában - két, egymástól jól elkülöníthető feladatról van szó, amikor a Miniszterelnöki Hivatal vezetéséről beszélünk és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáról. A vita az volt közöttünk, hogy úgy ítéltük meg, és most is úgy ítéljük meg, hogy ez a két feladat nem tolható egybe, mert egy ember nem tudja elvégezni. Ezt gyakorlatilag az előző ciklusban olyan formában ismerte be előttem az akkori kormány, hogy a feladat elvégzésével egy államtitkárt bízott meg. Az történt, hogy miniszter helyett államtitkárnak hívták úgy, hogy ő cselekedett, és nem ő viselte a felelősséget. Mi ezt kifogásoltuk, hogy nem az végzi a feladatot, aki viseli a felelősséget. Változatlanul úgy gondolom most is. A jelölt úr azt mondta, a Miniszterelnöki Hivatal vezetése mellett foglalkozik a szolgálatokkal, nem kevesebbet, mint amennyi szükséges. Kétlem, hogy a Miniszterelnöki Hivatal vezetése mellett lesz ennyi ideje. Figyelmébe ajánlom a nemzetbiztonsági törvényt, amely tételesen felsorolja a miniszter feladatait és hatáskörét. Ez együtt az én véleményem szerint nem végezhető el.
Ide kapcsolódik - már csak vélemény formájában mondom -, hogy itt két feladatról van szó. Amikor a kormány ügyrendje rendelkezik a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter helyetteséről, akkor megítélésem szerint nem rendelkezik egyúttal és automatikusan a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter helyettesítéséről. Én arra keresem a választ - és nem kaptam meg a mai nap -, hogy ebben a feladatkörében, ebben a jogkörében ki fogja helyettesíteni önt. Hangsúlyozni kívánom, számos, sűrű alkalommal lesz szükség helyettesítésre. Meg merem kockáztatni, hogy a helyettes többet tud ezek közül a feladatok közül elvégezni, amit a törvény felsorol, mint maga a miniszter. Javaslom, tanulmányozza át. Be fogja látni. Nekem ilyen jellegű tapasztalataim vannak.
Összegezve a véleményemet, úgy gondolom, és változatlanul úgy tartom, hogy a két feladat együtt csak úgy végezhető el, ha a miniszter jogkörében, nevében valaki más jár el. Erre ma nem kaptunk választ. Akkor választ kaptunk rá, hogy egy államtitkár, és mi elmondtuk a fenntartásainkat. Ma annyival vagyunk szegényebbek, hogy még egy ilyen választ sem kaptunk. Ez volt a vita közöttünk, kedves Tóth képviselő úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszterjelölt úrnak adnám meg a szót.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Az észrevételek között volt olyan, amely effektív kérdésként is elhangzott, például hogy ki vezeti a nemzetbiztonsági kabinetet. Ezt kérdezte az elnök úr. Erre szeretném azt mondani, hogy a kormány tagjai 9-én teszik le az esküt. A kormány 12-én tartja az első ülését. Az ügyrendet, a különböző statútumokkal foglalkozó rendeletet ezt követően fogja megalkotni. Most egy olyan kérdést érintenénk, amelyet a megalakuló kormány kompetenciája lesz eldönteni. Ezért nem akarok belemenni, mert a személyes véleményem ebben az összefüggésben talán kevésbé számít, hiszen kormányzati kompetencia.
A politikai szerepvállalásom kapcsán talán nem tűnt fel, hogy egy éve már politikusként dolgozom a kormányban. Csak lehet, hogy kicsit másképpen, mint általában elvárják vagy megszokják a politikusoktól, mindenesetre politikusként dolgozom. Ez egy tudatos szerepvállalás volt már akkor is, amikor a kabinetfőnöki felkérést elfogadtam - még politikai államtitkár vagyok. Ezt tudatosan is teszem. Ezzel összefüggésben azt elmondhatom, hogy a munkámat a tárca vezetőjeként abban a felfogásban szeretném végezni, amit Boross miniszterelnök úr az első hozzászólásában elmondott. Szerintem ez nincs ellentmondásban. Egy ilyen politikusi szerepet szeretnék betölteni a kormányzó pártok érdekében és képviseletében is.
A helyettesítési renddel összefüggésben: most valami akadémikus vitába kezdünk belemenni. Alaposan átolvastam a nemzetbiztonsági törvényt. Ebben nem látok olyan passzust, amely arról szólna, hogy helyettesem kellene hogy legyen, hogy engem helyettesíteni kellene. Nincs ilyen. Semmi nem is írja elő. (Demeter Ervin: Az élet fog ilyen helyzetet hozni.) De a törvény nem ismer ilyet, az irányítási jogkörnél nincs definiálva, hogy legyen egy helyettesem, aki irányít és így tovább, és így tovább. Ez így egy akadémikus kérdéssé válik, pontosabban nem jól megfogalmazható kérdéssé.
A helyettesítési rend, amire utaltam, a kormány ügyrendjében rögzítve arról szól, hogy a távollétemben, akadályoztatásom esetében melyik miniszter helyettesíthet. Nem arról szól, hogy ki az a politikai államtitkár vagy akármilyen köztisztviselő, aki engem helyettesíteni tud, mert ezt nem lehet. Ki az a miniszter, aki távollétemben helyettesít? Erre utaltam. Ha a törvények értelmezése után az általam irányított területekre vonatkozóan ez a helyettesítés értelmezhető az adott törvény szerint helyettesnek, akkor igen. Ha nem, akkor nem. Tehát nincs más helyettes. Ez az egyféle helyettes van ezen a területen. Szerintem ennél adekvátabban nem tudok válaszolni. Nekem nincs helyettesem a nemzetbiztonsági törvény szerint sem. A munkámat azonban el szeretném végezni hatékonyan. A vezetési stílusom olyan - ebbe már belementünk a korábbiak során -, hogy nem mások helyett szeretnék dolgozni. Azt szeretném, ha mások elvégeznék a munkájukat, és ne tolnák felfelé és lefelé sem a felelősséget, végezzék el a munkájukat. Szerintem ehhez a szakembergárda rendelkezésre áll nemcsak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, hanem a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó munkaszervezeteknél is. Úgy látom, elvállalhatom ezt a munkát, de a figyelmeztetést is tudomásul veszem, hogy ezt nagyon-nagyon alaposan kell megfogni és odafigyelni. Köszönöm a képviselő uraknak is az erre való figyelemfelhívást.
Azt gondolom, arra válaszoltam, amit Boross miniszterelnök úr kérdezett. Ebben az a változás, hogy most Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek hívnak engem, és nem politikai államtitkárnak. A kormányzati munka segítése a törvényes rend szerint, a már bevett szabályok szerint folyik a továbbiakban. Ebben gyökeres változtatást nem akarok elérni. Azt gondolom, elég hatékony volt e kormányzat és az előző kormányzatok időszakában is ez a segítség.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener képviselő úr jelezte, hogy röviden kíván hozzászólni.
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Valóban nagyon röviden szeretnék bekapcsolódni az eddigi vitába, pontosabban ismételten felvetni a helyettesítési problémakört. Ha megnézzük pontosan a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény megfogalmazását, akkor világosan láthatjuk, hogy ott a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter fogalma szerepel, ami azonban nem egy miniszteri poszt, hanem egy feladat. Valóban akkor, amikor ez a törvény született, egy tárca nélküli miniszterhez tartozott ez a terület, azonban a törvénybe nem került be az a megfogalmazás, hogy tárca nélküli miniszter. Ennek következtében az a helyzet, hogy ezt a feladatot különféle minisztereknek lehet odaadni, kivéve azokat, akiket a törvény ebből kizárt, például az igazságügy-minisztert, a honvédelmi minisztert vagy a belügyminisztert. Ebből pedig az következik, hogy a helyettesítés rendje, amely megtörténik egy miniszterelnöki rendeletben, ugyanúgy érintheti a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, mint ahogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert. Ez a két személy lehet azonos is.
Kétségtelen az is, hogy amikor a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény megszületett, akkor még a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter jogi fogalma és gyakorlata Magyarországon hiányzott, lévén akkor közigazgatási államtitkárhoz tartozott ez a terület, és akkor az 1997. évi LXXIX. törvény, amelyet a múlt héten helyeztünk hatályon kívül, vezette be azt a lehetőséget, hogy a Miniszterelnöki Hivatal élére is miniszter kerüljön. Már csak ezért sem lehetséges itt kollízió, mert egy korábbi és egy későbbi szabályozás összekapcsolásáról van szó.
Megítélésem szerint a miniszterjelölt úr nagyon pontosan értelmezte a törvényt a helyettesítés szempontjából. Az egy más kérdés, hogy amikor egy apparátust felépítenek, akkor lévén ezen a területen döntő többségűek a minősített többségű adatok, szükséges az, hogy a segítő apparátusok pontosan elkülönüljenek egymástól, de semmi szükség arra, hogy a feladatmegjelölést és a miniszteri pozíciót is elválasszuk egymástól és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert két miniszterként és ne egy miniszterként közelítsük meg. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy szavazzunk a miniszterjelölt úr kinevezéséről. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem alkalmassági vizsgálatot tartottunk, hanem elsősorban arról kell döntenünk, hogy e meghallgatást követően a kinevezését támogatja-e a nemzetbiztonság bizottság.
Felteszem szavazásra a kérdést. Ki az, aki támogatja dr. Szilvásy György miniszterré történő kinevezését? Kérem, kézfelemeléssel jelezze, aki igen! (Szavazás.) Hat igen szavazat. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Négy. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodó szavazat.
Az Országgyűlés nemzetbiztonság bizottsága hat igen, négy nem és egy tartózkodó szavazat mellett támogatja dr. Szilvásy György kinevezését Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterré.
Miniszterjelölt úr, gratulálok a támogatás megszerzéséhez, sok sikert kívánunk a tevékenységéhez, és bízom benne, hogy az egész nemzet javára fogja a tevékenységét ellátni.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Én is köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, hogy megjelent. Öt perc szünetet tartunk, amíg Szekeres Imre megérkezik, utána folytatja a bizottság a munkáját.
(Szünet: 15.41-15.50)
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt meghallgatása
ELNÖK: Megkérek mindenkit, hogy foglalja el helyét, lassan megkezdenénk a meghallgatást. Tekintettel arra, hogy 15 órára terveztük dr. Szekeres Imre meghallgatását - kicsit csúsztunk, mert az előző miniszterjelölt úr meghallgatása elhúzódott egy kissé -, elnézést kérek a miniszterjelölt úrtól.
Köszöntöm a miniszterjelölt urat. Azt hiszem, most már mindannyiunknak komoly rutinja kezd kialakulni a miniszterjelöltek meghallgatásában, mint miniszterjelölt úrnak a meghallgatásokon való részvételben, hiszen úgy tudom, ma délelőtt a honvédelmi bizottság ülésén is megtörtént a meghallgatás. Mi most túl vagyunk dr. Szilvásy úr meghallgatásán. Szerintem próbáljuk meg hatékonyan és felgyorsítva ezt a meghallgatást végigvinni, tekintettel arra, hogy itt azért szerintem korlátozzuk majd a kérdéseket, észrevételeket a két katonai titkosszolgálat tevékenységére, úgyis fogunk találkozni majd a miniszterjelölt úrral. Gondolom, meg fogja kapni a bizalmat, és törvényi kötelezettsége lesz, hogy évente legalább egyszer beszámoljon nekünk is; úgy tudom, a polgáriról kétszer, a katonairól egyszer kell beszámolnia a bizottság tagjainak.
Tekintettel arra, hogy megkaptuk az ön életrajzát, személyes adatait - ha ön ezt esetleg fontosnak tartja főbb vonalakban, röviden ismertetni a bizottság tagjaival -, inkább a szakmai elgondolásait, célkitűzéseit szeretnénk megismerni, hogy a bizottság állást foglalhasson abban a kérdéskörben, hogy kinevezését támogatni tudja-e vagy sem. Ezennel meg is adnám önnek a szót.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt bevezető expozéja
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy nagy kihívásnak és egy felelősségteljes feladatnak tartom a honvédelmi miniszterségét. Olvasva a sajtót persze láttam az erre vonatkozó mondatokat, hogy egy „kakukktojás”, láttam azokat a mondatokat is, amelyek arról szólnak, hogy „jó lesz itt a Szekeres, mert biztosan ehhez is ért”. Bár ezek nem tűnnek hízelgőnek, de azt gondolom, e mögött a véleményalkotás és pletykák mögött azért döntően az van, hogy amit eddig feladatot elvállaltam, amit kihívásnak tekintettem, mindig alaposan elvégeztem. Így volt ez, amikor az MSZP szervezését végeztem a '90-es évek elején; amikor az MSZP parlamenti frakcióját vezettem, és egyébként részletesen foglalkoztam a NATO-csatlakozással, és így volt ez, amikor államtitkárként a Stratégiai Elemző Központot irányítottam, ahol kül- és biztonságpolitikai kérdésekkel is foglalkoztunk, és minden eddig feladatomnál.
Tudom, hogy ezek olyan feladatok, amelyekbe bele kell tanulni, de van elképzelésem, van elvárásom, és szeretnék olyan munkatársakat választani, akikkel ezt teljesíteni is tudom. Egész eddigi életemben ezért voltam jó szervező vagy eredményes. Az egész miniszterséget egy menedzserfeladatnak fogom fel, egy szervezési feladatnak; annak fogom fel, hogy az én feladatom a szervezet működtetése, mert a szaktudás ott van a Honvédelmi Minisztériumban, illetve jelen esetben annál a két szolgálatnál, amely a honvédelmi miniszter közvetlen felügyelete és irányítása alatt működik. Természetesen nem ismerhetem az ő munkájuk részleteit, hiszen eddig nem olyan beosztásban dolgoztam, ami ezt lehetővé tette volna, de az eddig kapott információk és hivatalos tájékoztatások alapján bizton tudom állítani, hogy nagyon jól felkészült szakértőkről van szó. Támaszkodni szeretnék az ő munkájukra, tehát mind a Honvédelmi Minisztérium szakértőinek a munkájára, mind a két szolgálat tevékenységére és munkájára.
Úgy fogom fel a miniszterséget, hogy nekem az a feladatom, hogy működtessem a Honvédelmi Minisztériumot, képviseljem a Honvédelmi Minisztériumot, és a stratégia kialakításában vegyek részt, vagyis egy képviseleti feladatom is van a politikában és a kormányban, és ezt konstruktívan szeretném megoldani: politikai súlyt szeretnék adni a Honvédelmi Minisztériumnak, és ebben szeretnék a nemzetbiztonsági bizottsággal is együttműködni. Ugyanezt kértem és ajánlottam az Országgyűlés honvédelmi bizottságának is. Természetesen tudom, hogy vannak olyan feladatok, amelyek egy minisztert a kormányprogram végrehajtására késztetnek, vannak olyan feladatok, amelyek a minisztérium működéséhez kapcsolódnak, és természetesen vannak személyes célkitűzéseim és ambícióim is. Szeretném ezt a három különböző feladatot összhangba hozni a miniszterségem során, és úgy tervezem, hogy mindhárom feladatot a szakemberek segítségével és velük együttműködve fogom végrehajtani.
Úgy látom, és tisztában vagyok vele, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség nagy utat tett meg az elmúlt tizenhat évben. Ez egy nagyon jelentős átrendeződés volt, óriási változás, nagyon nehezen átélt évek és nagyon nehezen átélt személyes sorsok kísérték ezt a tizenhat évet. Mégis úgy látom, hogy hátravan egy feladat: az a feladat, hogy ez az önkéntes hadsereg beilleszkedjen egy modern köztársaság, egy modern társadalom és egy modern piacgazdaság viszonyai közé, és úgy látom, hogy hátra van egy feladat, a hadügyminisztérium korszerűsítése is. Úgy tekintek erre a négy évre, mint egy olyan időszakra, amikor szeretném ezt a hosszú és elhúzódó átmenetet befejezni. Szeretném, ha ez alatt a négy év alatt mind a Honvédelmi Minisztérium, mind természetesen azok a szolgálatok, azok az intézmények és maga a haderő is, amelyek a minisztérium irányítása alatt vannak, túljussanak ezen az átmeneti időszakon, kialakuljon egy végleges, nagyon hatékony és eredményes Honvédelmi Minisztérium, és kialakuljon egy modern, expedíciós feladatokra is képes Magyar Honvédség, amely itthon is és külföldön is biztosítja a magyar állampolgárok biztonságát.
Úgy látom, ebben a legnagyobb kihívás az, hogy összhangot teremtsek majd a nemzeti célok, a szerződéses kötelezettségek, az együttműködés kötelezettségei és a költségvetési, pénzügyi feltételek között. Olyan megoldásokat szeretnék választani, amelyek tartósak, és amelyek ennek a három, sokszor persze egymásnak is ellentmondó részérdeknek az egyensúlyát teremtik meg. Ebben szeretnék tevékenykedni, és ehhez kérem a nemzetbiztonsági bizottság támogatását is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszterjelölt úr bevezető gondolatmenetét, tájékoztatást, előadást.
Megkérdezem a bizottság tisztelt tagjait, hogy az elhangzottakhoz van-e kérdésük. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nem mutatkozik meg túl nagy aktivitás, bár ez némiképpen annak is betudható, hogy néminemű átfedés van a honvédelmi bizottság és a nemzetbiztonsági bizottság tagsága között, hiszen gondolom, jó néhányan hallhatták a délelőtt folyamán is a honvédelmi bizottság ülésén.
Engedje meg a miniszterjelölt úr, hogy én magam néhány kérdést feltegyek, tekintettel arra, hogy magam nyolc éven át a honvédelmi bizottság alelnöke voltam, és volt szerencsém végigkövetni a honvédség ez irányú átalakulását, amiről ön is beszélt.
Elsőként talán azt a kérdést hadd tegyem fel - beszélt arról, hogy az expedíciós jelleget szeretné tovább erősíteni. Ez adott esetben helyes cél lehet, hiszen valóban nemzetközi kötelezettségeink ez irányú kötelezettséget jelentenek számunkra, tehát ez irányú fejlesztéseket mindenképpen indokolttá tesznek. Az elmúlt időszakban azonban úgy tűnik, hogy ez elsősorban csak hangzatos kijelentés volt.
A szállítókapacitásra van-e valamilyen elképzelése? Gondolok itt arra, hogy elsősorban hol román barátainkat, hol német barátainkat, hol amerikai barátainkat kell megkérni, hogy saját csapatainkat kivigyék, hazahozzák. Úgy tűnik, hogy a világban ezek a folyamatok, amelyek más kontinenseken, különböző veszélyes békekikényszerítő, békefenntartó műveletekben való részvételt jelentenek, és Magyarország ebben szövetségesi tagként, NATO-tagként vagy akár bármilyen más ENSZ-felhatalmazás alapján részt vesz; elsődleges fontossággal bírna az, hogy ha olyanná alakul a helyzet azokban a térségekben, hogy ki kell hozni a magyar katonákat, tehát ha romlik a helyzet, akkor ne a magyar katona legyen az utolsó, akit onnan elhoznak, legyen saját szállítókapacitásunk, már csak a magyar katonáink biztonsága szempontjából is. Van-e erre valamilyen szándéka? Van-e valamilyen elgondolása?
Persze amiket elmondott, a harmónia, az egyensúly megteremtése, a hármas szempontrendszer, a nemzeti célok, érdekek, a nemzetközi kötelezettségek teljesítése és a pénzügyi szempontok figyelembevételével. Látjuk azt, hogy grandiózus költségvetés valószínűleg nem lesz, de ez mégis fontos cél lenne. Lát-e erre realitást és lehetőséget, hogy az expedíciós képességet nemcsak víztisztító szakaszok létrehozásával, hanem a magyar katonák kivitelével és hazahozatalával is szolgálni tudjuk? Ez lenne az elsődleges kérdésem.
Azonkívül a katonai titkosszolgálatok jövőjével kapcsolatosan van-e valamilyen elgondolása? Olvashatta a szemlélődő ember Sárközy Tamás elgondolásait a különböző kormányzati struktúrákra vonatkozóan. "Államszervezetünk potenciazavarai" címmel igen komoly eszmefuttatást lehetett végigolvasni. Sárközy Tamás ebben utalást tesz arra, hogy szükség lenne arra, hogy a titkosszolgálatokat összevonják, csökkentsék a létszámukat stb. Akár itt egy összevont katonai titkosszolgálat, akár egy-egy polgári titkosszolgálat, a nemzetbiztonsági szolgálat működne. Önnek erről mi a véleménye? Van-e esetleg olyan irányú elgondolás, hogy valamilyen módon a Katonai Felderítő Hivatalt, illetve a Katonai Biztonsági Hivatalt ez érintené?
A költségvetésre vonatkozóan lenne még egy kérdésem. Az elmúlt időszakban végzett politikai tevékenységéből adódóan a költségvetési bizottság elnöke volt, pénzügyi-költségvetési szakember. Szerintem fontos, hogy a Honvédelmi Minisztérium tevékenységében ilyen szakirányú végzettséggel rendelkezzen valaki. Az a kérdés, hogy az ön politikai szerepe, súlya a kormányban, az MSZP-ben lehetőséget ad-e arra, hogy a honvédelmi költségvetést tudja növelni vagy egyáltalán szinten tartani. Lát-e erre esélyt? Mit jósol? Mit szeretne elérni? Gondolom, azt fogja mondani, hogy azt szeretné elérni, hogy több legyen a költségvetése. Van-e ennek realitása? Érez-e önmagában annyi erőt, hogy ezt keresztül tudja vinni? Hiszen valóban nélkülözhetetlen fejlesztések elmaradtak a magyar honvédség területén az elmúlt időszakban. Gondolkozik-e azon, hogy a Gripen-szerződést esetleg áttekinti? Ha már a nagy spórolások vannak, nagyon fontosnak tartom, hogy a politika önmagán kezdje a spórolást, helyes, támogatólag léptünk fel, a parlamentben elfogadtuk mindannyian a különböző önkorlátozásunkat, helyes. De tudjuk mindannyian, hogy ettől a magyar gazdaság valószínűleg nem fog ismét dübörögni, ha egyáltalán dübörgött az utóbbi években. Egy Gripen légi-utántöltési képességnek az a 60-70 milliárd forintja, ami többletköltséget jelent, eléggé nyomasztja a mindenkori honvédelmi költségvetést. Gondolkodik-e azon, hogy esetleg ezt áttekintse, és ebből valamilyen tényleges spórolást, tényleges megtakarítást el tud-e érni? A nemzetközi szerződések köteleznek minket, ezt tudjuk. Juhász Ferenc előző honvédelmi miniszter úr ezt tartotta a legfontosabb célkitűzésének, és erre igen komoly pénzügyi fedezetet, áldozatot is vállalt a magyar adófizetők terhére. Lát-e erre realitást, lehetőséget, hogy esetleg megváltoztatja és valamilyen ésszerű, költségkímélőbb megoldást alkalmaz ezen a területen?
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna kérdezni. Várnám a miniszterjelölt úr válaszát. Javaslom, hogy haladjunk abban a sorrendben, ahogy az előbb.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt négy évben feltorlódtak a fejlesztési feladatok. Ezt tartom a legnagyobb ellentmondásnak. Ennek azok a részletei, amelyekről ön is beszélt, csak az egyik részét jelentik, a szállítókapacitás problémái. E feltorlódott fejlesztési feladatok most ki kell hogy váltsanak egy hosszú távú döntéssort. Azon az állásponton vagyok, hogy olyan és csakis olyan fejlesztést valósítsunk meg, amely hosszú távon és biztosan szükséges, csak és kizárólag olyat, abból a helyzetből kiindulva, hogy számos olyan igény sorakozik fel - rövid miniszterjelölti pályafutásom alatt volt módom ezekkel megismerkedni -, amelyek nyilvánvalóan együtt egyidejűleg nem teljesíthetők és nem is szükségesek. Hogy ebben mi legyen a sorrend, az a legnagyobb kérdés. Ebben a szakemberekre kívánok támaszkodni. Azt gondolom, ők azok, akik racionális számvetés alapján egy miniszternek és ezen keresztül a kormánynak döntési lehetőséget tudnak biztosítani. Éppen ezért azt gondolom, erre a kérdésre akkor korrekt a válaszom, ha ezt a szakmai álláspontot sikerült megismernem és a többi részt is.
Csak egy félmondatos megjegyzés, mert tudom, ez a víztisztító többször előkerülő kérdés volt. Eredetileg vegyészmérnök vagyok, tehát én ezt egy nagyon fontos ügynek tartom. Minden olyan ügyet fontosnak tartok, amelyben képesek vagyunk olyan feladatot teljesíteni, amelyet más nem tud a NATO-ban. Az a törekvésem, amit megfogalmaztam, hogy a nemzeti célokat, a szerződéses kötelezettségeket és a pénzügyi feltételeket hozzuk összhangba. Ez pontosan ilyen feladatok vállalása révén lehetséges, amelyek nem olyan költségigényűek, amelyekhez megvan a magyar technológia, megvan a magyar tudás, ismeret, és egyébként hiány van belőle. Azt gondolom, ezek azok a rések - nevezzük így -, amelyek felhasználása lényegesen megkönnyítené a későbbi döntéseket.
Ismerem Sárközy professzor úr tanulmányát és más ilyen munkálatokat is. Azt szeretném leszögezni, hogy indokoltnak tartom a külön katonai szolgálatokat. Hogy ennek mi legyen a formája és a módja, erre szintén egy szakértői vizsgálatot szeretnék elvégezni.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot arról, hogy az a szándékom, amennyiben miniszter leszek, hogy ez év december 31-én a Honvédelmi Minisztérium irányítása alatt álló szervezeti intézményt, az összes költségvetési szervet, azok funkcióit, feladatait és a minisztériumot meg kívánom vizsgálni, a felesleges párhuzamosságokat leépíteni és egyszerűbb, hatékonyabb szervezeti rendet létrehozni. Nyilván ebből az első lépés az lesz, hogy magát a Honvédelmi Minisztériumot szeretném áttekinteni. A magam számára adtam egy belső határidőt, június 30-át - ez hivatalosan július 31-ét jelent -, amikorra szeretném előterjeszteni a Honvédelmi Minisztérium szervezeti és működési szabályzatát, amelyben pontosan a minisztériumon kezdve szeretném először ezt a munkát elvégezni. Ennek keretében egyébként hatékonyabb és takarékosabb működést képzelek el a minisztériumban. Ennek a részleteiről beszéltem a honvédelmi bizottságban. Amennyiben indokolt, természetesen itt is meg fogom ismételni.
Az az igény, hogy a haderő, de maga a minisztérium hatékonyan működjön, és takarékosan gazdálkodjon, nyilván a bázisa lehet annak, hogy a költségvetés i támogatások és az állami költségvetés döntéseiben erős pozíciót foglaljon el. Van egy célrendszer. Nekünk nagyon pontosan meg kell határozni azokat a peremfeltételeket, amelyek mentén ez teljesíthető. Amennyiben a feltételek valamely feladat teljesítését nem teszik lehetővé, természetesen magát a feladatot is felül kell vizsgálni. Ezt a munkát is szeretném elvégezni. Bízom benne, hogy szeptember 30-ig ezt a munkát is el lehet végezni. Ebbe a sorba tartoznak mindazok a konkrétumok, amelyeket ön említett. Természetesen a szállítókapacitás, a már megkötött szerződések, az egyébként érvényes szerződések tiszteletben tartása mellett lesz a felülvizsgálat, tehát minden szakmai és költségvetési kérdés.
Azt gondolom, az a helyes magatartás és miniszteri viselkedés, ha szakértők véleménye alapján időt hagyok arra, hogy jómagam is és a minisztérium vezetése is megismerje a választható lehetőségeket. Ezekről nyilván nekem nem csupán kötelességem egy nagyon részletes konzultációt lefolytatni elsősorban a honvédelmi bizottsággal, hanem törvényben előírt feladatom is, és ennek eleget is akarok majd tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Boross Péter úré a szó!
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Amit én kérdeznék, miniszterjelölt úr, az természetesen feltételezi a bizottság hozzájárulását, de ezt megelőlegezve megkérdezem, hogy hajlandó-e a miniszterjelölt úr három-négy hónap múlva, szeptember-október hónapban tájékoztatni a bizottságot éppen a biztonsági szervezetek tapasztalatainak feldolgozásával kapcsolatban és az ország biztonsága szempontjából rendkívül fontos tényezőkről. Milyen a hadsereg állapota? Milyen a tisztikar hangulata? Milyen a fegyelem a hadseregben? A parancs-végrehajtási hajlamok milyen erősek? Magyarul, a régi katonai hagyományoknak e pozitív vonása érvényesül-e? Ha nem, akkor miért nem? Bevált-e - és ebben nagyon őszinte és zárt üléses tájékoztatásra gondoltam - minden szempontból a fizetett hadsereg? Ha nem, mi a gyengéje, ha egyáltalán van? Milyen szociálisan meghatározott körből jelentkeznek önkéntes katonának?
A másik, hogy pontosan mi a kialakult vélemény rólunk NATO és egyéb helyeken? Még egyszer mondom, az őszinte, valóságos és a biztonsági szolgálatok által hitelesített vélemény. Mi a kép rólunk? És miért olyan, amilyen? A részben azonos múltú, de nemcsak azonos múltú, hanem bennünket érintő országokban milyen a hadsereg állapota? Ugyanezek a kérdések hogyan jelennek meg a többi szomszédos vagy nem szomszédos országok hadseregénél? Tehát az erények szempontjából milyen a hadrafoghatósága annak, amit most magyar hadseregnek nevezünk? És ezen a téren vannak-e tennivalók és milyenek? Egy ilyen természetű tájékoztatás úgy vélem, számomra rendkívül fontos volna, a reális helyzet felmérése miatt. Ez természetesen nem arra vonatkozik, hogy hány páncélos van és hány helikopter, mert az egy másik kérdés, hanem hogy milyen az air, a levegő a magyar hadseregben, és ugyanez hogyan néz ki másutt is. Egy ilyen természetű tájékoztatásra számíthatunk-e? Hangsúlyozom még egyszer, ha ehhez a tisztelt bizottság hozzájárul, hogy napirendre kerüljön.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék, Géczi úré a szó!
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Miniszterjelölt Úr! A képviselő úr elébem vágott, pontosan erre akartam rátérni. Számomra nagy élmény volt, és gondolom, mindenkinek az volt, hogy az árvízvédelemnél kiderült, hogy van hadseregünk. Ez most kiderült, és olyan katonai erények mutatkoztak meg ebben a kicsi hadseregben - együttműködve minden más szervezettel, amelyek ebben közreműködtek, egészen az altisztektől, a közkatonáktól a főtisztekig meg a tábornokokig -, hogy azt hiszem, alkalmas pillanat arra, hogy a magyar csapattisztek és a magyar hadsereg társadalmi presztízsénél fordulatot lehessen elérni, elvinni ebbe az irányba, mert az elmúlt tizenöt év átalakulásai rossz lelkiállapotba hozták a hadsereget, és itt egészen a '80-as évek legvégére folynak vissza ezek a folyamatok.
Azt is kérdezném, hogy a reformtervek készítése közben támaszkodni kíván-e a miniszterjelölt úr a csapattisztekre, azokra a szakértőkre, akik lent a mezei hadak szintjén látják át az ügyeket; akik azért bizonyítottak, mert a horvátországi missziót is nagyon szépen megcsinálta a magyar katonaság, az iraki misszióban is azért - amennyiben ott egyáltalán lehet siker - jól szerepeltek, az árvízvédelemnél pedig kifejezetten kiderült, hogy ebben nagyon tudhatnak működni. Tehát azon a szakértők mögött, akik most a miniszterjelölteket körbeveszik, van egy másik szakértői gárda is, amelyik szerényebb és visszahúzódottabb. Én ezért azt is kérdezem, hogy a magyar hadsereg tekintélyének növelése érdekében tervez-e a miniszter úr valamit. Még arra is felhívom a figyelmét, hogy rengeteg nyugdíjba ment katona is van, aki nyilván már nem tudja magát aktivizálni, de az elmúlt tizenöt évben nagyon sokan kikerültek a hadseregből, akik talán még sok mindent tudnának segíteni ebben a közös gondolkodásban. Sajnos, a tiszti kaszinók jelentős része is eltűnt. Tehát a magyar hadsereg körül olyan civil háló is működött korábban, amit érdemes volna - egyébként mindegyik korábbi rendszerben - újra megnézni, hogy mit lehet ebből hasznosítani, amellett, hogy azt gondolom, a zsoldos hadsereg, fizetett hadsereg alternatívája már... (Mécs Imre: Önkéntes hivatásos!) Önkéntes hivatásos hadsereg, bocsánat, kezdő vagyok ebben a bizottságban, de voltam katona.
Ez lett volna a mondanivalóm, csak kapcsolódik Boross Péter képviselőtársam felvetéséhez. Azt gondolom, nagyon sok tartalék van még a katonaságban, ha a Honvédelmi Minisztérium túlment a laktanyák háza táján.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszterjelölt úré a szó!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Igen, egy teljes áttekintést magam is terveztem, és természetesen ennek a tapasztalatait szeretném én is megosztani a bizottsággal. Természetesen azt, hogy ennek mi a formája és a módja, én is csak hétfőtől ismerem meg, miután esküt tettem, hiszen itt különböző típusú információk állhatnak rendelkezésre, amelyeket fel tudunk dolgozni, elemezni és használni. Magam is indokoltnak tartom ezt az áttekintést.
Kiből lesz hivatásos Magyarországon, és kiből lesz önkéntes? Milyen a túljelentkezési arány? Milyen az összetétele annak a jelentkező körnek, amely szerencsére évről évre növekszik? Ezt már át tudtam tekinteni. Milyen módon élik meg a katonai életpályát? Ez mennyire jelent perspektívát és biztonságot a számukra? Hogyan dolgozzák fel a változásokat? És ez milyen erőt jelent egyébként? Ezt a munkát én is szeretném elvégezni, és magam is szeretnék tisztába jönni ezzel a helyzettel, és azzal is, hogy a társadalmi elismertség hogyan növelhető tovább.
Szeretném viszont egyértelműen leszögezni és hangsúlyozni, hogy a Magyar Honvédségnek magas a társadalmi presztízse és magas a nemzeti presztízse. Amit erről mind a nemzetközi sajtóban, mind itthon olvastam, egyértelmű, és nem csupán az árvízi helytállás miatt, hanem a missziós feladatok ellátása miatt is. Magamban úgy fogalmaztam meg, hogy csodálatraméltó teljesítményt mutatnak aránylag nem kedvező körülmények között. Azt hiszem, ez valódi képet mutat, hiszen nincs meg mindenük, amire szükség lenne, vagy nem mindig van meg, és mégis nagyon komoly teljesítményt mutatnak fel. Szeretném, ha ebben a mérlegkészítésben majd természetesen ne csak a hivatásos elemzők, ne csupán a vezérkar és ne csupán a Honvédelmi Minisztérium szakértői, hanem azok is vegyenek részt, akik a valóságos végrehajtó munkában részt vesznek. Ezt meg lehet oldani, és törekedni is fogok rá, hogy egy ilyen párbeszéd kialakuljon. Azt gondolom, ez már önmagában is segíteni fogja azt, hogy egy tartással rendelkező és társadalmi presztízzsel rendelkező Magyar Honvédség legyen, nekem ez lesz a törekvésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Demeter Erviné a szó!
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. A képviselő úr említette, hogy amikor a felkérést megkapta, azon gondolkodott - hiszen nem foglalkozott ilyen területtel, és említette, hogy sok feladatot megoldott már. Talán ha a közöset keressük a gondolkodásmódokban, bizonyára sok képviselő vagy a politikával, közélettel foglalkozó fejében is megfordult - elnézést, hogy most így leegyszerűsítem -, hogy „miért a Szekeres lett a honvédelmi miniszter”. Hasonlóképpen felvetődött bennünk is a dolog. Ön azt mondja, hogy nagyon sok különböző természetű feladatot megoldott már a Szocialista Pártban, ez bizonyára így van, de engedje meg, ha valaki bővebb környezetben gondolkodik, bizonyára más is van így a Szocialista Pártban, ez önmagában nem biztos, hogy elegendő magyarázat magunknak vagy a társainknak.
Ha szintén a közöset keresem, akkor talán a menedzser szó közelebb hozza egymáshoz a gondolkodásunkat. Ön azt mondta, hogy menedzser szemléletű szeretne lenni. Én már úgy gondolom, hogy ez egy közös iránya a gondolkodásnak. Ha egy szóval akarom mondani, menedzser, de ismeri, hogy ha bővebben akarom mondani, akkor mondjuk válságmenedzser, vagy ne adj' isten, felszámolóbiztos. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor kiderült az ön beszámolójából, hogy nem tudni, hogy fog működni a honvédség, mint egy sötét köd, tehát mindent át kell vizsgálni, mindent át kell világítani, meg kell kérdezni a szakértőket, meg kell ismerni az alternatívákat - mint egy ilyen szürke köd.
Többször említették, hogy folyamatos a kormányzás, tehát hogy a választáskor nincs váltás, ennek vannak előnyei is. Ezzel én magam egyetértek, de úgy gondolom, van felelőssége is. Egy kicsit furcsán hangzik az a vélemény, amit ön elmondott a honvédségről, nincs meggyőződve arról, hogy megfelelő hatékonysággal dolgozik, megfelelően át van világítva, megfelelő szervezeti keretek között. Ezt mind most el kívánja végeztetni a szakértőkkel és ezt megvizsgáltatni. Ha jól értettem az elmúlt években a kormánypártok és az ellenzék vitáját a honvédségről, kellő távolságból nézve természetesen, ez ma már a minisztereknél is divatos, hogy ilyen apró szakmai kérdésekben nem mélyednek el, én is veszem magamnak ezt a bátorságot. Úgy láttam, hogy az a vita tárgya, hogy a nemzeti védelmi képesség és a közösségi feladatvállalás arányát vitatta az ellenzék. Ha le akarom sarkítani a dolgot, akkor a kormány a fő hangsúlyt a nemzetközi szerepvállalásokra helyezi, míg az ellenzék azt mondta, hogy jó, jó, de itt nemzeti védelmi feladatok is vannak. Nyilván ennek az egészséges arányát kell megtalálni.
Az a kérdésem először is, hogy a most meglévő arányt a nemzetközi feladatvállalások és a nemzeti védelmi képesség között jónak tartja, vagy valamilyen irányban módosítani kíván ezen az arányon.
A másik kérdésem a következő. Sokat hallunk a közigazgatási reformról. Hogyan érinti ez a honvédséget? Hogyan érinti a katonai biztonsági szolgálatokat? Ha még konkrétabban akarom kérdezni, szükség van-e ilyen formában az ön véleménye szerint a Katonai Biztonsági Hivatalra? Szükség van-e ilyen formában az ön véleménye szerint a Katonai Felderítő Hivatalra?
A harmadik kérdés a menedzserszemléletről jutott eszembe. Mekkora ingatlanvagyona van ma a honvédségnek? Van-e valamilyen elképzelése vagy felmérése, hogy mekkora az ingatlanvagyona, amely a működéshez szükséges? Ez a kettő milyen arányban van egymással?
A negyedik kérdésem az, hogy volt-e ön katona. Ilyen pletykákat mondanak, hogy annak idején a KISZ-titkárokat megmentették attól, hogy katonák legyenek. A kérdés akkor válik indokolttá az ön esetében, ha honvédelmi miniszterjelölt. Tehát volt-e ön sorkatona?
ELNÖK: Szekeres Imre!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen. A kettőnk menedzserszemlélete nagymértékben eltér egymástól, és azt gondolom, hogy nincs is köszönőviszonyban. Én a menedzserszemléletet olyan vezetési módnak tartom, ahol a célok pontos kijelölésével az a feladata egy vezetőnek, hogy szervezze meg azok végrehajtását. Ez az én szemléletem. Ezek közé tartozik persze az is, hogy valaki a tizenöt éves átalakulást reálisan értékelje, nem az elmúlt négy évet, nem az elmúlt nyolc évet. Azt tapasztaltam ez alatt az idő alatt, hogy a magyar honvédség átalakulása - amely nagyon jelentős volt - elindult, de nem fejeződött be. Együtt vannak jelen még olyan formák, megoldási módok és eszközök, amelyek már indokolatlanok, és hiányoznak még olyan képességek, lehetőségek, amelyekre szükség lenne. Azt mondtam a bizottságnak, ezt a négy évet arra szeretném szánni - és az a célom -, hogy ez az átmenet lezáruljon, tiszta, világos viszonyok jöjjenek létre. Mindezt mondom úgy, hogy elismerem az elődeim munkáját, bármelyik kormánypárthoz is tartozzanak.
A második: van ismeretem arról, hogy hogyan működik a honvédség. Az elmúlt napok során és korábban országgyűlési képviselőként, költségvetési bizottsági elnökként, a kormánypárt frakcióvezetőjeként részletes ismeretek birtokában voltam. Ezeket fel kívánom használni a mostani munkám során is. Azt gondolom tehát, egyáltalán nem arról van szó, hogy bárki szürke ködnek tartaná azt, ami a magyar honvédségben van. Arról van szó, hogy megváltozott körülmények között szükség van változásokra, indokoltak a változások. Aki ezt elmulasztja, az nagy kárt okoz. Aki ezt megteszi, és jól teszi meg, közös célt teljesít.
A harmadik: számomra a nemzeti védelmi képesség és a szövetségesi kötelezettség nem egymással szembenálló feladatok. A magyar alkotmány úgy rendelkezik, hogy ezek összefüggő feladatok és hogy egy, a nemzeti védelmi képesség erősítését jelző törekvés is a közös szövetségesi feladatok közé tartozik. Mint ahogy természetesen nekünk is van részünk abban, hogy a szövetség máshol is teljesíteni tudja a hivatását. A kettő tehát nem egymással szembenálló, hanem szorosan összekapcsolódó és egymással kölcsönhatásban lévő feladat. Ez vezet el egyébként ahhoz, hogy milyen típusú hadseregre van szükség, önkéntes hivatásos hadseregre, vagy sorállományú hadseregre. Ha az lenne a feladata a magyar honvédségnek, hogy önmagában és egyedül biztosítsa Magyarország biztonságát, akkor a szövetségesek nélkül megvizsgálandó kérdés lenne, hogy milyen alapon álljon fel ez a hadsereg. A szövetségesi kötelékek és lehetőségek fontosak, a nemzeti védelmi képesség és a szövetségesi együttműködés együtt képes biztosítani a célt.
Megerősítem az elnök úr kérdésére: indokoltnak tartom, hogy a honvédség, a honvédelmi miniszter közvetlen irányítása alatt legyenek ilyen szolgálatok. Hogy milyen formában és milyen módon, ezt éppúgy megvizsgálandónak tartom, mint ahogy megvizsgálandónak tartom a logisztikai feladatok ellátását, amelyekre a magyar honvédségnek szüksége van, és bármilyen más intézményi feladat ellátását pont azért, hogy ezt az átmenetet fejezzük be, végleges és stabil formákat alakítsunk ki.
Az ingatlanvagyon jelentős. Kaptam egy tájékoztatást országgyűlési képviselőként már korábban arról is, hogy mi az, ami ingyenes átadásra kerül az önkormányzatoknak vagy az állami szerveknek. Megkaptam a tájékoztatást arról, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyek a Magyar Fejlesztési Bankon vagy a Kincstári Vagyonigazgatóságon keresztül értékesítésre kerülnek. Természetesen ezek után is fogok felmérést készíttetni, hogy a jelenlegi állapot milyen. Ami ebből a legizgalmasabb kérdés, az a Honvédelmi Minisztérium elhelyezése. Elmondtam a honvédelmi bizottság ülésén: szeretném, ha három épületből egy épületbe költözne a Honvédelmi Minisztérium, mert az általam elképzelt szervezési modell, az irányítási munka és a létszám elfér egy épületben. A másik két épület természetesen hasznosításra kerül.
Nem voltam sorállományú katona. Ezt is elmondtam a honvédelmi bizottságban. Nyilván önök váltottak szót egymással a felkészülés során. Azok közé tartozom, akik nem azért nem voltak sorkatonák, mert KISZ-titkárok voltak. Azért nem voltam sorkatona, mert amikor egyetemre kerültem, akkor utána volt a képzés, és amikorra elvégeztem az egyetemet, és ismét besoroztak, akkor meg már előtte, így három sorozási élményem van. Jász-Nagykun-Szolnok megyeiként körülbelül négy-ötszáz társammal együtt nem kellett sorkatonai szolgálatot teljesítenem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Persze nem kritérium, hogy valaki sorkatonai élményekkel rendelkezzen ahhoz, hogy honvédelmi miniszter lehessen, de mindenképpen fontos kérdés volt ez is.
Engedje meg, miniszterjelölt úr, hogy három rövid kérdést én is feltegyek, és utána lassan zárhatjuk is a sort. Menetközben is felmerültek kérdések, ahogy Demeter képviselő úr is jelezte. Most már tényleg rövidebbre fogjuk. Nekem azért fontosak ezek a kérdések, mert ettől teszem függővé, hogy tudom-e esetleg tartózkodóan támogatni a miniszterjelölt urat, tekintettel arra, hogy nekem elég rossz véleményem volt Juhász Ferenc elmúlt négyéves tevékenységéről, tehát egy „ehhez képest már rosszabb nem nagyon lehet elven” viszonyulok a kérdéskörhöz, és kellő bizalommal viszonyulok a jövendőbeli miniszterhez.
A következő kérdésem lenne. Kíván-e változtatni azon a szerintem szerencsétlen, mondhatnám rossz és felháborító gyakorlaton, hogy ma még meglévő, működő alakulatoknál - gondolok itt elsősorban a Tatai Gépesített Lövészdandárra vagy a debreceni dandárra, összesen két dandárunk maradt, ami képes bármilyen harci cselekmény elvégzésére - magán őrző-védő cégek őrzik a laktanyákat. Kíván-e ezen a gyakorlaton változtatni? Ön azt az álláspontot képviseli, hogy a magyar katonának az is feladata, hogy a saját laktanyáját őrizze? Itt nem a bezárt, megszüntetett, eladásra vagy hasznosításra váró ingatlanokra gondolok, mert itt a megfelelő arányban - ahogy Demeter Ervin képviselőtársam fogalmazott - az országvédelmi képességek és a résképességek közötti arányban volt közöttünk vita az előző négy évben és valószínűleg lesz majd az elkövetkező időszakban is. Itt is az a megfelelő középút, az a helyes út, amelyben persze a magán őrző-védő cégeknek is van szerepe, hiszen sajnos már nagyobb foglalkoztató, nagyobb munkáltató, mint a Magyar Honvédség. Valóban az önök kormányprogramjában is szerepel, hogy itt a biztonság egy kiteljesedett biztonság és nemcsak az állam feladata, nemcsak az önkormányzati szervek feladata, hanem a magán biztonsági cégek feladata is.
Változtatni kíván-e ezen a gyakorlaton? Gondolok itt arra, hogy hétmilliárd forint az ez évi költségvetésben az erre szánt összeg a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében, ez egy igen jelentős összeg. Lehet, hogy esetleg olcsóbban is meg lehetne úszni, ha mondjuk a katonák - akiknek egyébként a kiképzésükben kell, hogy szerepeljen az őrzés-védelem, ráadásul még külszolgálatban, békefenntartó feladatok elvégzése során is végzünk ilyen típusú tevékenységet, tehát mondjuk, célszerűbb lenne - ezt itthon gyakorolnák és a saját laktanyájukat is őriznék. Kíván-e ezen a gyakorlaton változtatni? Felülvizsgálja-e egyáltalán? Van-e szándék erre? Szerintem ez fontos lenne. Mert mégiscsak érdekes üzenete van, hogy a Magyar Honvédség mire képes, ha a saját laktanyáját se tudja őrizni, miközben persze ott vagyunk Irakban, Afganisztánban, Koszovóban, szerte a világban. Ez az egyik fontos kérdés szerintem, mert eléggé rossz üzenete van a biztonság szempontjából a magyar társadalom felé és a hadsereg részéről.
A másik dolog, hogy kíván-e esetleg elgondolkodni és lépéseket tenni - persze megszűnt a sorkatonai szolgálat és ez helyes - a honvédelmi tudat fenntartása, a fiatal generáció, a jövő generáció vonatozásában, az oktatásban, nevelésben. Ez eléggé nem hangsúlyos elem a mai világunkban, és eléggé elszomorító tapasztalatokkal rendelkezem én magam is, hiszen én magam is oktatok és tanítok. Nagyon sok fiatal fejében bár persze ott van az alkotmány 70/H. §, hogy minden magyar állampolgárnak kötelessége a haza védelme, de azért valahol nem nagyon tudatosul a hazaszeretet érzésvilágán túl a haza védelmének kötelezettsége. Kíván-e ezen változtatni, esetleg felvenni a kapcsolatot Hiller úrral, aki az oktatási területet is felügyeli és viszi, hogy valahol az iskolai rendszerben, akár a történelemórák keretében, akár külön tantárgyként, akár osztályfőnöki órák keretében egy kicsit hangsúlyosabban szerepeljen ez a feladatkör? Ne engedjük, hogy kasztjelleget öltsön, mondjuk, a jövendőbeli professzionális Magyar Honvédség tevékenysége, és ne kapjunk róla tudomást, híreket, csak esetleg néhány bizottsági ülésen.
Végezetül pedig az lenne egy fontos kérdés, hogy esetleg elgondolkodik-e azon... - most lehet, hogy elébe vágok, mert még tényleg nem tudta olyan mértékben áttekinteni ezt a területet, ahogyan azt a jövőben gondolom, meg fogja tenni. Hoztunk egy olyan törvénymódosítást, a honvédelmi törvény módosítását az előző ciklusban, amely gyakorlatilag az egész rendszert átalakította, az országmozgósítást, az országvédelmi rendszert, ami arra vonatkozik, hogy gyakorlatilag megszűnt nemcsak a sorkatonai szolgálat, hanem megszűnt az összeírás, megszűnt az egészségügyi alkalmassági vizsgálat, kikerült a honvédelmi törvényből a 18. életévüket betöltött fiatalemberek bejelentési, tájékoztatási, megjelenési kötelezettsége. Tehát nemcsak a fegyveres szolgálati kötelezettsége szűnt meg, hanem egy más irányú szolgáltatási kötelezettsége is megszűnt az állam irányába, a hadkiegészítő parancsnokságok irányába vagy a jegyzők irányába. Kíván-e esetleg változtatni a honvédelmi törvénynek ezen a szempontrendszerén, vagy ezen az irányultságán, vagy egyáltalán van-e nyitottság, fogadókészség arra nézve, hogy ezt hogyan lehetne talán életszerűbbé tenni? Utalnék csak arra, hogy a NATO egyetlenegy tagországában sincs ilyen rendszer. Lehet, hogy akkor fontos volt ezt ilyen módon, sebtiben meghozni, de azért érdemes lenne ezen is elgondolkodni. Ha erre most nem tud válaszolni a miniszterjelölt úr, akkor legalább annyit mondjon, hogy nyitott ez irányban és áttekintjük ezt a kérdést, ha van erre affinitás.
Ennyit szerettem volna kérdésként megfogalmazni, és akkor a végén még lenne néhány jó szándékú tanácsom, észrevételem és tényleg most már csak röviden. Miniszterjelölt úré a szó!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Felülvizsgálom, az egész ingatlangazdálkodást természetesen időnként át kell tekinteni. Az eddigi költségvetési elemzésekből azt látom, hogy a Magyar Honvédségnek és a Honvédelmi Minisztériumnak az az érdeke, hogy minden olyan ingatlant, amelyet egyébként nem használ, minél hamarabb adjon át. Költségvetési és pénzügyi bizottsági elnök voltam, teljes mértékig tisztában vagyok vele, hogy már az is megtakarítást jelent, ha nem kell a fenntartásról és az őrzésről gondoskodni, és később pedig bevételt jelenthet az ingatlanértékesítés. Természetesen ezt a munkát azoknak kell elvégezni, akik ehhez értenek, tehát a KVI-nek, a Fejlesztési Banknak és az erre hivatott szervezeteknek.
Alapvető kérdést érintett a honvédelmi tudat, hozzátehetném, hogy az utánpótlás és a belső társadalmi kohézió kérdésével. Van egy Bevetésklub nevű mozgalom, amely gyermekektől, a fiatalokon keresztül - tulajdonképpen, ha jól csináljuk - közelebb hozhatná a felnövő generációkat a honvédelmi feladatokhoz, nem csupán a sportolás révén, hanem ismeretek átadása révén is. Erre kiemelt figyelmet fogok fordítani, és szeretném, ha ez minél szélesebb körben terjedne. Van egy személyes elkötelezettségem is, mint a Triatlon Szövetség elnöke nyilvánvalóan önmagában a sport erős jelenlétét ösztönözni és támogatni fogom.
A harmadik kérdése szintén egy alapvető kérdést érint, hogy mennyiben hatékony és mennyiben eredményes az önkéntes tartalékos rendszer. Azt mindenképpen indokoltnak tartom, hogy erről a kérdésről egy vizsgálat folyjon, pontosan annak a keretében, amelyről a miniszterelnök úr az elején beszélt, hiszen az ismereteim szerint nagyon kevesen jelentkeznek tartalékosnak, tehát nyilvánvalóan nekünk ezt át kell gondolnunk. Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy törvényeket változtatni nem lehet évente, hiszen be kell állnia egy rendszernek, meg kell várni a tapasztalatait, ezért ebben az ügyben egy kis türelmet kérek a bizottságtól, és természetesen, ha úgy látom, hogy ebben már van annyi tapasztalat, hogy kezdeményeznem kell, akkor ezt meg fogom tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kérek, miniszterjelölt úr, a civil őrző-védő cégek vonatkozásában nem kaptunk választ.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Együtt válaszoltam rá az ingatlanokkal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Demeter Ervin képviselőtársamé a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): A nemzeti védelmi képesség fenntartása, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalások nem szembeállítható feladatok, én eddig nem is találkoztam olyannal, aki egyáltalán felvetette volna, hogy ez szembeállítható. Az ön okfejtésében láttam először ennek a lehetőségét is felvezetni. Nem szembeállíthatóak a dolgok, én magam nem tartom szembeállíthatónak, de itt nem is ez a kérdés. A kérdés az, hogy az erőforrásokat a két feladat között milyen arányban használjuk fel. Erre irányult a kérdésem, hiszen úgy láttam, hogy ez volt a viták középpontjában. Helyesnek tartja a mostani arányokat vagy nem? Ha nem, akkor milyen irányban tartja szükségesnek elmozdítani? A kérdésem csupán erre irányult.
Még egy kiegészítő kérdésem lenne. Ön azt említette, hogy feladatának azt tekinti, hogy az átmeneti korszakot lezárja. Mikor zárul le az átmeneti korszak vagy mit ért a lezárás alatt? Mikor jutunk oda? Köszönöm.
ELNÖK: Az alelnök úré a szó!
TÓTH KÁROLY (MSZP): Be tudjuk fejezni egy kérdéskörrel.
ELNÖK: Van még kérdés? Mert akkor most zárjuk le utolsó kérdéskörben, és utána esetleg még véleményekre adunk lehetőséget röviden, aztán szavazzunk.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm. Küzdöttem magam ellen, hogy ne szólaljak fel, de egyetlenegy dolog miatt teszem meg. Most az a feladatunk, hogy áttekintsük a katonai biztonsági szolgálatokat. A honvédelmi ügyeket megbeszéltük délelőtt jó hosszan, végig se bírtam idegileg várni, ezért egyetlenegy kérdésem van.
Elmondta a miniszterjelölt úr, hogy fontosnak tartja, hogy megmaradjanak valamilyen szervezeti keretek között a katonai szolgálatok, így akkor természetesen megmaradnak valamilyen keretek között a polgári szolgálatok is. Milyen lépéseket tervez? Gondolkodott-e azon, hogy hogyan lehet a két különböző csatornán keletkezett információkat egyrészt ütköztetni, másrészt olyan döntési helyzeteket létrehozni, ahol valóban megalapozott információkkal születnek a döntések?
Elfogadom, hogy külön van katonai és külön polgári. Az összes eddigi élményem azt mutatta, hogy a keletkezett információk jelentős része oda-visszahatással van, különösen egy olyan világban, ahol ami veszélyforrásra fel kell készülni, legritkább esetben jelenik meg tank, repülőgép és más formában. Erre hogyan készül? Milyen elképzelése van? Csak azért próbáltam visszalendíteni a mi bizottsági feladatkörünkbe, mert élvezettel hallgatom a repülőgépszárny-távolsággal kapcsolatos összes szakmai vitát.
ELNÖK: Idáig még nem jutottunk el (Derültség.), ez lett volna a következő kérdés. Szerintem fontos, hiszen az alelnök úrnak a honvédelmi bizottságban szerep jutott, tehát talán nem árt, ha kiterjeszkedünk és a honvédelem általános kérdéseivel is foglalkozunk, és mondjuk még a jelölt úr is meggyőz bennünket arról, hogy nemcsak a katonai titkosszolgálatok irányítását, felügyeletét tudja ellátni, hanem adott esetben az egész tárca tevékenységét is. Nem hiszem, hogy ez káros. Nyilvánvalóan az időre tekintettel kell lennünk, hiszen ez fontos dolog, és türelemmel vagyunk a miniszterjelölt úr irányában, hogy ez egy kezdeti állapot, és nyilvánvalóan időt kell hagyni, hogy bebizonyítsa, ténylegesen eredményesen fog majd dolgozni ezen a területen.
Válaszokat várnánk Demeter képviselő úr és Tóth Károly alelnök úr kérdésére.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. A nemzeti védelmi és a szövetségesi kötelezettség nemcsak hogy egymással nem állítható szembe, hanem nem is különül el. Éppen ezt hangsúlyoztam a kérdésre adott válaszomban. Nincs olyan része, vagy csak nagyon kevés a tevékenységnek, ahol ezt az elkülönülést érdemes lenne elvégezni. Ezért tehát azt gondolom, hogy ezek egyidejű követése mint cél, az egyetlen helyes magatartás. Nem csupán az expedícióban való részvételt, hanem a képességek itthoni kifejlesztését és hasznosítását is ez alatt értem.
Nagyon komoly kérdés, hogy mikor és mit tekinthetünk az átmenet lezárásának. A "mikor" kérdése: az az ambícióm, hogy ebben a négy évben lezáruljon. A "mit" már nehezebb kérdés. Azt tekinteném az átmenet lezárásának, ha kialakulna egy olyan végleges képességrendszer és olyan szervezeti forma, amely hosszú távon el tudja látni a feladatát, akár a nemzeti védelmi képességről, akár a szerződéses nemzetközi kötelezettségekről van szó. Amikor már olyan változásra nincs szükség, amely lényegét érintően akár a szervezet szempontjából, akár pénzügyi, akár más szempontból változtatást kíván. Lehet, hogy optimista vagyok, de bizakodó vagyok abban, hogy ebben a négy évben le tudjuk zárni ezt a folyamatot. Ez egy nagyon fontos feltétel, hogy az állományban egy stabil pályakép kialakulhasson.
Az alelnök úr kérdésére hétfőn tudok igazából válaszolni, mert a legjobb ismereteim szerint akkor fogok bizonyos információkat megkapni, miután az esküt letettem. Ezért csak a törekvésemről tudok a bizottságnak számot adni, hogy én mint irányító és felügyelő miniszter, azon leszek, hogy akár a mai formában, amikor öt szolgálat tevékenykedik, ezek között a megfelelő összhang, a nemzeti érdekek érvényesítése megtörténjen. Ennek a belső tartalmát, szervezeti formáját akkor tudom én magam is kialakítani, amikor már hivatalosan és érdemben ismeretekkel rendelkezem, amelyek ehhez a munkához kellenek. A törekvés meglesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs további kérdés, én is szólnék. Bár nem tisztem, hogy bárminemű tanácsot adjak, inkább néhány megfontolást hadd mondjak el a jövendőbeli miniszter úrnak a honvédelmi területre vonatkozóan. Nagyon-nagyon fontos az, hogy a washingtoni szerződés 3. cikkelye szellemében járjon el a miniszterjelölt úr, gondolok arra, amit Demeter Ervin képviselőtársam feszegetett és boncolgatott. Ez arról szól, hogy a felek, azaz a tagok elkötelezettséget vállalnak arra, hogy fenntartják és fejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességeiket. Az egyéni védelmi képesség fenntartása, az ország védelmi képességének fenntartása nagyon fontos. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a NATO kollektív katonai védelmi szervezet elsősorban, politikai testület is. Fontos, új kihívások vannak, új feszültségek vannak a világban, biztonságpolitikai kockázatok, amelyeket kezelni kell, és erre törekednie kell a NATO-nak is, de az alaprendeltetés a kollektív védelem. Az egyéni védelmi képességek fenntartása nem azt jelenti, hogy csak résképességeket kell fenntartanunk és kiépítenünk, hanem az országvédelmi képességekben is kötelezettségünk van, és ezt egy honvédelmi miniszternek szerintem vállalnia kell. Fel kell vállalnia, hogy ez irányban is tesz lépéseket, a fejlesztéseket végrehajtja, persze az anyagi lehetőségek figyelembevételével. Azt láttam, az elmúlt négy évben ez az arány átbillent. Fontos a víztisztító képesség. Nem azért hoztam fel ezt, hogy poentírozzam, csak nem olyan áron, hogy mondjuk közben felszámoljuk a tüzérséget, és egyáltalán nincs tüzérségünk, vagy odaajándékozzuk az összes harckocsit, azt a 77 darabot az irakiaknak, a T72-es tankokat, és közben nekünk alig marad. A megfelelő arány, a megfelelő mérték az, amit szerintem szem előtt kell tartani. Ez adott esetben a washingtoni szerződés szellemében való tevékenységet is jelent.
A másik az, hogy pont e szempontok figyelembevételével a magyar honvédség állapota igen rossz. Ezt valljuk be őszintén. Boross Péter miniszterelnök úr kérdezte, hogy milyen állapotban van. Azt kell mondjam, majd biztosan meg fogja tapasztalni a miniszterjelölt úr: a morális állapota igen rossz. Bizonytalanságérzete van a magyar honvédség tagjainak, hiszen nem tudják, hogy elbocsátják-e őket, maradnak-e a helyükön, vagy nem. Ezen mindenképpen célszerű lenne változtatni, valamifajta biztos jövőképet adni, amiről egyébként beszélt is a miniszterjelölt úr, hogy érzi ennek a felelősségét és súlyát. Gondolok arra is, hogy a költségvetés elég szerény. Egy héttel ezelőtt volt szerencsém kint járni a NATO parlamenti közgyűlés védelmi bizottságának ülésén, ahol a NATO főtitkára, Sheffer úr ugyan nem nevezte meg Magyarországot, de enyhén szólva elmarasztalta azokat az országokat, amelyek nem érik el a GDP 2 százalékos hozzájárulását, tehát akik a védelemre nem fordítják a bruttó hazai össztermékük 2 százalékát.
Meg kell mondjam őszintén, ez is hozzátartozik a tárgyilagossághoz, hogy nem sok ország van a NATO 26 tagországából, aki efölött teljesít, de aki 1,17 százalékot teljesít, az csak Magyarország. Mögöttünk már csak Izland van. Ha egy nemzetközi szervezetben fontos súlyunkat akarjuk érzékeltetni, akkor szerintem erre érdemes odafigyelni, és ezt lépésről lépésre növelni célszerű, hiszen a lemaradásunkat is be kell hoznunk.
Felmerült az árvízvédelemben való részvétel. Ez valóban példaértékű, de ha belegondolunk, az egyik szemünk sír, a másik nevet. Amikor azt hallom, húsz katonát kivezényeltek a Margitszigetre, vagy ötven katonát kivezényeltek Győrbe az árvízi védekezéshez, ez már az erejét meghaladja a magyar honvédség jelenlegi állományának, már jelentős csapatmozgásnak minősül, miközben a Katasztrófavédelmi Igazgatóság toborozza a helyi embereket napidíjért, pénzért, mint amikor télen nagy hó van Budapesten, és Demszky Gábor felszólítja az embereket, hogy jöjjenek a rendkívüli hómunkások, és ha jelentkeznek önként, akkor kapnak két-háromezer vagy akárhányezer forintot, és akkor el van hányva a hó, ha meg nem, akkor nem igazán. Nem biztos, hogy egy komoly országban ilyen állapotot elő kell segíteni, vagy ne kellene ezen változtatni. Azt mondom, ezen is érdemes elgondolkodni. Az a néhány száz katona, aki ott volt, aki részt vett ebben, nagyon nagy munkát végzett. Azt tudni kell, hogy a magyar honvédség létszámleépítése már tényleg a működésbeli problémákat is jelzi, ezt már az Állami Számvevőszék is jelezte. Azt esetleg el lehet fogadni, hogy a minisztérium létszámát csökkenteni akarja, a háttérintézmények létszámát csökkenteni akarja, de a csapatokat, a hadrafogható állományt szerintem nem szabad tovább csökkenteni, mert ez vissza fog ütni. Ebből komoly bajok származhatnak az elkövetkezendő időszakban. Összességében ennyit szerettem volna mondani.
Azt érzékeltem és láttam, van egyfajta nyitottság a miniszterjelölt úr részéről arra, hogy fontosnak tartja adott esetben az ellenzéki pártokkal, adott esetben a bizottsággal is az együttműködést. Ezért a magam személyes szavazatát előre be is jelentem, úgy fogom leadni - az előbb elmondtam, Juhász Ferenc után reményekkel indulok -, hogy tartózkodó bizalommal tekintek az ön tevékenységére. Bízom benne, hogy valamelyest jobban fogja szolgálni ezt a nemzeti ügyet, és többet tud tenni az elkövetkezendő időszakban a magyar honvédség fejlesztéséért, mint elődje tette ezt. Köszönöm szépen.
Van további észrevétel, kérdés? (Demeter Ervin jelentkezik.) Demeter képviselő úrnak van egy észrevétele.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Csak egy egymondatos vélemény. Én is sok erőt kívánok a képviselő úrnak a miniszteri feladataihoz, és azt kívánom, hogy munkáját és feladatait jó menedzserként és ne felszámoló biztosként végezze. Köszönöm.
ELNÖK: Van még a miniszterjelölt úrnak észrevétele? Utána szavaznánk.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, amit elmondott. Egyetlenegy kérdésben szeretnék szólni, ez a NATO-ban elfoglalt helyünk. Kétségkívül igaz, hogy rendkívül takarékosan bánunk a költségvetési hozzájárulással, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország a NATO tagjai között a hatodik a missziós tevékenységet illetően, és ez minden szempontból elismerést vált ki mind a Magyar Köztársaság vonatkozásában, mind pedig a Magyar Honvédség vonatkozásában. A két dolog együtt igaz.
ELNÖK: Így igaz, több értékelési szempont van. Általában három szempontot néznek: mekkora a GDP, mekkora a nemzetközi szerepvállalás létszáma és mennyi jut a költségvetésből fejlesztésre. Akkor most már két negatív pont van és egy pozitív elismerés. Valóban körülbelül ezer katonánk van külföldön folyamatosan. Ha megnézem Törökországot, amelyiknek 550 ezer fős hadserege van, és 1062 katonája van külföldön, akkor ehhez képest Magyarország valóban jelentős súlyt képvisel, de a fejlesztések vonatkozásában szintén nagyon el vagyunk maradva, hiszen a költségvetés arányait megnézve, tíz százalékát fordítjuk csak fejlesztésre. Ezen is érdemes változtatni. Köszönjük szépen a miniszterjelölt úrnak a részvételt, a kérdésekre adott válaszát.
Feltenném szavazásra a kérdést. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága támogatja-e a jelölt miniszterré történő kinevezését? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 6 igen szavazat. Ki van ellene? (Szavazás.) 2 ellenszavazat. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás.
Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága 6 igen szavazattal, 2 nem ellenében és 2 tartózkodás mellett támogatja dr. Szekeres Imre kinevezését honvédelmi miniszterré. Köszönjük szépen és gratulálunk.
A bizottság befejezte munkáját, az ülést bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 53 perc)
|
|
Dr. Simicskó István |
Jegyzőkönyvvezető: Vicai Erika és Szűcs Dóra