Nbb-1236/2/2006-23.
(Nbb-2/2006-2010.)
az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának
2006. június 27-én, kedden, 12 óra 09 perckor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Buzálné dr. Szabó Mária tájékoztatója
Dr. Galambos Lajos tájékoztatója
Kérdések, észrevételek, reflexiók
1.Tájékoztatás a CIA Magyarországot érintő esetleges fogolyszállításával kapcsolatban megjelent hírek hátteréről
Az ülés résztvevői
Elnököl: Dr. Simicskó István (KDNP), a bizottság elnöke
Tóth Károly (MSZP), a bizottság alelnöke
Juhász Ferenc (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Vadai Ágnes (MSZP)
Demeter Ervin (Fidesz)
Gulyás József (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Boross Péter (MDF) dr. Simicskó Istvánnak (KDNP)
Gőgös Zoltán (MSZP) dr. Vadai Ágnesnek (MSZP)
Dr. Galambos Lajos főigazgató (Nemzetbiztonsági Hivatal)
Dr. Buzálné dr. Szabó Mária irodavezető (Nemzetbiztonsági Iroda)
(A bizottság 11 óra 06 perckor megkezdett zárt ülésének - melyről külön jegyzőkönyv készült - folytatása. -
A nyílt ülés kezdetének időpontja: 12 óra 09 perc.)
DR. SIMICSKÓ ISVÁN (KDNP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Elérkeztünk a 4. napirendi pont tárgyalásához. (Dr. Galambos Lajos és dr. Buzálné dr. Szabó Mária belépnek az ülésterembe.) A bizottság többsége úgy döntött, hogy nyilvános ülésen tárgyaljuk meg ezt a napirendi pontot. Ennek szellemében kitárulnak az ajtók. Köszöntöm a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatóját, dr. Galambos Lajost; és a Nemzetbiztonsági Iroda irodavezetőjét Buzálné dr. Szabó Máriát.
Az ülés ugyan nyilvános, de mást nem látok, aki bejött volna, tehát majdnem olyan, mintha zárt ülést tartanánk.
A 4. napirendi pont tájékoztatás a CIA Magyarországot érintő esetleges fogolyszállításaival kapcsolatban megjelent hírek hátteréről. A bizottsági ülésre meghívást kapott dr. Szilvásy György miniszter úr is, akinek a titkárságával fölvettük a kapcsolatot, ő azonban más közfeladatot lát el. (Juhász Ferenc: Beteg.) Beteg, ez még pontosabb információ. Egy a lényeg, hogy nem tud jelen lenni ezen a bizottsági ülésen. (Mécs Imre: Jobbulást kívánunk neki.)
Meghívást küldtünk dr. Göncz Kinga külügyminiszter asszonynak is. Ők jelezték, hogy valakit küldenek majd erre a bizottsági ülésre, de jelen pillanatig ő nem érkezett meg. Ettől függetlenül a mai bizottsági ülést folytatjuk.
A zárt és nyilvános üléssel kapcsolatosan annyit hadd tegyek még hozzá kiegészítő információként, hogy nyilvános ülésről van szó ezen napirendi pont tárgyalása kapcsán, ez azt jelenti, hogy ez néhány napon belül az interneten bárki által olvashatóvá válik. Ennyi a különbség a zárt ülés és a nyilvános ülés között.
Ehhez a napirendi ponthoz még azt teszem hozzá, hogy mivel tájékoztatás szerepel a napirendi pontban, és így fogadta el a bizottság, ezért a napirendi pont tárgyalása végén határozathozatalra nincs szükség.
A napirendi ponthoz annyit előzetesként hadd mondjak el, hogy volt már e témakörben egy tájékoztatás még az előző parlamenti ciklusban - ez 2005. november 15-én történt -, amelyen a jegyzőkönyvet átnézve több kérdés, észrevétel, tájékoztatás elhangzott. Azonban azóta is fölmerültek információk és hírek mind a sajtóban, mind más úton-módon, így gyakorlatilag a bizottság azért tartotta fontosnak, hogy ezeket a hírek megpróbáljuk tisztázni, mert Magyarországot mindenképpen érinti. Szerintem fontos, hogy a nemzetbiztonsági bizottság és a nyilvánosság is ebben a kérdéskörben tájékoztatást kapjon, hogy érintett-e Magyarország, helyesek-e azok a cáfolatok, amelyek elhangzottak 2005. november 15-én a bizottság ülésén Tóth András államtitkár úr részéről, vagy pedig azóta fölmerültek újabb információk.
Mi úgy látjuk, hogy a sajtóban mindenképpen téma ez az ügy, Magyarország nemzetbiztonságát, biztonságát ez érinti, ezért fontosnak éreztem, hogy a bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéskörrel. Úgyhogy megkérdezem a jelen lévő főigazgató urat, illetve az irodavezető asszonyt, hogy készen állnak-e a tájékoztatásra - gondolom, készültek egy tájékoztatással -, hogy a bizottságot tájékoztassák az önök rendelkezésére álló információkról. A tájékoztatás után a bizottság tagjai kérdéseket, észrevételeket fognak tenni az elhangzottakhoz.
Nem tudom, ki kívánja kezdeni. (Jelzésre:) Az irodavezető asszonyé a szó.
Dr. Buzálné dr. Szabó Mária tájékoztatója
DR. BUZÁLNÉ DR. SZABÓ MÁRIA irodavezető (Nemzetbiztonsági Iroda): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mivel a november 15-ei ülés jegyzőkönyve az interneten is hozzáférhető, illetve elnök úr is említette, hogy ismételten átnézték az akkori ülésen elhangzottakat, nem szeretném megismételni azokat a tényeket, információkat, amikről a bizottság akkor tájékoztatást kapott.
Magyarországon 2006. június közepén az Amnesty International elevenítette fel ismételten a történteket a miniszterelnökhöz írt levelével, a feltételezett átrepülésekkel, le- és felszállásokkal kapcsolatos kérdéseivel. Azt gondolom, az Amnesty International kérdései tükrözik azt a fajta nemzetközi figyelmet és aggodalmat, amit az emberi jogok korlátozása jelent, illetve jelenthet a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. Éppen ezért én is úgy gondolom, ez a nyílt ülés megfelelő alkalom arra, hogy ezeket az aggályokat el lehessen oszlatni, tehát Magyarország szerepét, a történéseket tisztázni lehessen.
Az Amnesty International kérése, amely egy vizsgálat elvégzésére irányul, konkrét repülőjáratokat említ. El lehet mondani a levélben foglaltakról - illetve mindez az interneten is megismerhető, mert a szervezet honlapján szerepelnek ezek az adatok, nyilvános adatbázisokból utolérhetők -, hogy az adatok nagy része helytálló volt. A Magyar Köztársaság légterén átrepülő, illetve a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtéren leszálló és felszálló gépek valóban voltak, de ezeket a magyar légügyi hatóság úgy kezelte, mint bármely más, normál menetben átrepülő, leszálló, felszálló gépet, semmilyen olyan adat, információ nem keletkezett, ami megkülönböztetésre okot adott volna.
Szokásos útmegszakítása volt ez a le- és felszálló gépeknek, tehát nem kellett ehhez a magyar hatóságoktól, főleg a magyar kormánytól engedélyt kérnie az amerikai kormánynak, miután a nemzetközi légügyi egyezmények, a légi közlekedésről szóló törvény, illetve annak a végrehajtási rendeletei egyértelműen szabályozzák, hogy például a NATO-tagállamok vagy az EU-tagállamok repülőgépei esetében csak egy repülési tervet kell az átrepülőknek benyújtaniuk.
Tény az, hogy az Amnesty International hivatkozik arra, hogy a Magyar Köztársaságnak jogában állt volna megakadályozni ezeket a repüléseket, illetve nem hogy jogában állt volna, hanem kötelessége lett volna. Itt is szeretném azonban hangsúlyozni, hogy semmilyen olyan jel, ami jogellenességre utalt volna, nem volt, nem keletkezett.
A november 15-e óta eltelt időben újra megvizsgáltuk az adatokat, új megvilágításba nem kell semmit helyezni, az akkor elmondott adatok helytállóak voltak. Azonban azóta megjelent az Európa Tanács főtitkárának, Terry Davis úrnak és a svájci raportőrnek, Dick Marty úrnak a jelentése. Azt gondolom, mindegyik utolérhető, mindegyik elolvasható. Magyarországot egyetlenegy esetben sem marasztalja el semelyik jelentés, sőt az Európa Tanács főtitkárának a jelentése kifejezetten pozitívan nyilatkozik Magyarország szerepéről, hozzáállásáról.
Szeretném ismételten hangsúlyozni - mint ahogyan az a november 15-ei ülésen is elhangzott -, hogy a Magyar Köztársaság bármely hivatalos szervéhez fogolyszállítással kapcsolatban, táborokkal kapcsolatban hivatalos és nem hivatalos megkeresés nem érkezett. Magyar hivatalos szerv, illetve annak az állományába tartozó személy ilyen ügyletekben, jogellenes cselekményekben nem vett részt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Főigazgató úr, kíván-e hozzátenni valamit?
Dr. Galambos Lajos tájékoztatója
DR. GALAMBOS LAJOS, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy először van módomban részt venni egy új összetételű bizottsági ülésen, engedjék meg, hogy magam és munkatársaim nevében tisztelttel köszöntsem önöket, és felelősségteljes munkájukhoz jó egészséget kívánjak. Biztosíthatom önöket, mint ahogy eddig is, a Nemzetbiztonsági Hivatal kész a konstruktív együttműködésre, és minden segítséget megadni a bizottság munkájához, és igényeljük és várjuk a bizottság támogatását is.
Az irodavezető asszony által elmondottakat csak röviden szeretném kiegészíteni. Nincs lényegi, olyan körülmény, amely indokolttá tenné, hogy a kérdésben a nemzetbiztonsági szolgálatok közössége - mármint a magyar - és a rendvédelmi szervek új adatot, új körülményt hozzanak nyilvánosságra, illetve a bizottság tudomására. Szeretném itt és most is aláhúzni, hogy e tárgyban az Európai Bizottság kérdésére adott válaszok kialakításakor a magyar nemzeti hozzájárulás példaértékű együttműködése úgy a Külügyminisztérium, a rendvédelmi és a nemzetbiztonsági szolgálatok közössége szempontjából, én úgy gondolom, sokat mutat, és a nemzetközi közvélemény számára is hozzáférhető az a megnyilatkozás, hogy az anyag készítője, az Európai Unió példaértékűnek tartotta Magyarország ez irányú tájékoztatási anyagát és kötelezettségét.
Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Köztársaság területén fogolyszállításra vonatkozó események nem történtek meg ismereteink szerint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.)
Kérdések, észrevételek, reflexiók
Amennyiben egyelőre nincs, én néhány kérdést föltennék az elején. Átnézve a november 15-ei jegyzőkönyvet, az akkori államtitkár úr, Tóth András részéről nagyon komoly és kategorikus visszautasítás és cáfolat volt, amikor ezek a bizonyos hírek napvilágot láttak, hogy állítólagosan olyan repülőgépek, amelyek foglyokat, terroristagyanús személyeket vittek keresztül az országon, itt leszálltak, és elhagyták az országot, egyáltalán érintve lett volna Magyarország bármikor is. Idézném ezt a gondolatmenetet annyiban, hogy egyértelmű volt a visszautasítás. Gyakorlatilag itt valamennyi, a kormány részéről nyilatkozó személy, mind a miniszterelnök, mind az akkori honvédelmi miniszter, mind a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének vezetője, aki egyben a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter mind-mind még a feltételezést itt kizárta - itt van előttem a jegyzőkönyv -, semmiféle ilyen típusú jel nem történt.
Ehhez képest a kérdésem arra vonatkozna, hogy néhány nappal ezelőtt, talán pont az Egyesült Államok elnökének magyarországi látogatása során az egyik napilapban arról kaptunk hírt, hogy nem lehet kizárni, hogy Budapesten is leszálltak a CIA fogolyszállító gépei, ám erről a magyar hivatalos szerveknek nem volt tudomása - fogalmazott a Külügyminisztérium szóvivője. Ebben a cikkben még az is szerepel, hogy miközben megérkezett az Egyesült Államok elnöke, néhány órával Bush elnök úr látogatása előtt a magyar kormány első alkalommal ismerte el, hogy leszállhattak a CIA terrorizmussal gyanúsított foglyait szállító repülőgépek Ferihegyen. Ehhez képest az Amnesty International konkrét állításokat is megnevezett úgynevezett gyanús repülőgépek leszállására vonatkozóan. Tehát arra az állításra, amit a bevezető gondolatokban főigazgató úr és irodavezető asszony elmondott, hogy nincs új körülmény, semmiféle új elem nem merült föl november óta, ezt a két új elemet szeretném fölhozni, és bizonyára önök is tapasztalták ezeket az információkat, híreket.
Arra kérnék majd választ, hogy önök hogyan minősítik ezeket az új információkat, egyrészt az Amnesty International állításait, kérdéseit, amelyeket egyébként úgy tudjuk, hogy a miniszterelnök úrnak is megküldtek, valamint a külügyi szóvivő tájékoztatását. Persze jó lett volna, ha a külügyminiszter asszony vagy a Külügyminisztérium részéről valaki eljön a bizottság ülésére, és megtiszteli a bizottságot azzal, hogy tájékoztat minket, de az biztos, hogy ezt a kérdést érdemes tisztázni, mert úgy tűnik, hogy ez Magyarország jó hírnevének nem kifejezetten használ. Nem használ a terrorizmus elleni harcnak sem, úgy tűnik, és az a gyanúm, hogy a hitelességünket egy picit csorbítja. Ez mindannyiunk közös hitelessége, tehát a Magyar Köztársaság felelősségéről és hitelességéről van szó.
Szeretnék utalni arra, hogy a terrorizmus elleni harc, küzdelem nem folytatható olyan áron, hogy kockára tegye az alapvető emberi jogi értékeket, azokat a vívmányokat, amelyeket elértünk az elmúlt évtizedekben vagy a jogállamiság vívmányait. Ezért mindenképpen fontos, hogy ebben a kérdéskörben tisztán lássunk, és ha nem történt ilyen - reméljük, hogy nem, ebben bízik valamennyi bizottsági tag -, akkor ebből olyan nagyon tanulságot nem lehet levonni, de azért mégis érdekes, hogy újból és újból felmerülnek ezek a hírek, és újból és újból fölmerül Magyarország érintettsége is. Én azt hiszem, hogy ebben pártpolitikától mentes, közös érdek fogalmazódik meg, hogy nem szerencsés, ha ilyen hírek megjelennek, nem szerencsés, ha Magyarország nemzetközi tekintélye alaptalanul esetleg csorbát szenved. De ha meg van alapja, akkor meg tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne legyen többé ilyen, ne fordulhasson elő többé ilyen. Ezt szolgálja ez a bizottsági ülés, semmi mást.
Én ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni, illetve, ha vannak még kérdések, azokra. Demeter képviselő úr és Mécs képviselő úr is jelezte kérdési szándékát. Most kérjük a válaszokat, vagy gyűjtsük össze a kérdéseket? Néhány kérdést még áttekinthetünk, és ezt követően válaszolhatnak, vagy akár most a bevezető gondolatsorra válaszolhatnak, és utána ismételten kérdéseket tennénk föl. (Mécs Imre: Kérdésenként kellene...) Akkor azt kérném, hogy most válaszoljanak arra, amit kérdeztem.
DR. GALAMBOS LAJOS, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Az ön által elmondottakkal egyetértek, és fontosnak tartom, hogy ilyen kérdések ne terheljék meg a Magyar Köztársaság érdekeit, fontosnak értékelem, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a Magyar Köztársaság következetes részvétele világos, a hazai és a nemzetközi közvélemény számára is egyértelmű legyen.
Én mindenképpen szeretném a kérdés közvetlen megválaszolása során felhívni a figyelmet arra, hogy a 2005-ös adatok szerint mintegy 600 ezer átrepülés, illetve landolás volt Magyarországon, amely egy jelentős számot mutat. Ha hozzáteszem a 8 millió utasforgalmat, ez is egy nagyon jelentős szám. A különböző nemzetközi sajtóban megjelent különböző lajstromjelű gépekkel összefüggésben elvégzett vizsgálataink egyértelműen arra utalnak, hogy a Budapesten landolt, rövid ideig itt tartózkodó gépek fogolyszállításban nem vettek részt, eleget tettek azoknak a nemzetközi kötelezettségeknek, amelyek az útvonaltervre vonatkoznak, illetve a magyar határrendészet, a határőrség ilyen esetekben végrehajtotta azokat a szükséges ellenőrzéseket, amelyeket előírásszerűen végre kell hajtaniuk, és semmiféle olyan tapasztalatot nem jeleztek soron kívül sem, és az elmúlt időszakban sem, amely ilyetén összefüggésbe hozható lenne a fogolyszállítással.
Szeretném itt és most hangsúlyozni, hogy az említett repülőgépek technikai leszállása során kifejezetten a repülőgép személyzete tartózkodott Magyarországon, Budapesten, és egy rövid itt-tartózkodást követően folytatta célját a repülési tervének megfelelően.
Összegezve: én szeretném ismételten aláhúzni, hogy mindezen lajstromjelű gépek - amelyek a különböző okmányokban, különböző médiákban nyilvánosságot láttak - budapesti technikai leszállása a rendelkezésünkre álló ismeretek alapján nem hozható összefüggésbe ezekkel a szállításokkal. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a nemzetközi szabályzat értelmében a Magyarország légterén áthaladó repülőgépek vonatkozásában a nemzetközi szerződések és jogszabályok nem teszik kötelező, hogy a fedélzeten szállított személyekre és árukra vonatkozóan a magyar hatóság felé nyilatkozzanak, van szűkítés, természetesen, ha olyan veszélyes anyagot szállítanak, amellyel kapcsolatban a nemzetközi szerződések előírják. Katonai gépek esetében - mivel a NATO és az Európai Unió tagországa vagyunk - mások az előírások az egyeztetési eljárási rendben. Ha hadműveleti jellegű igénybevétel van, akkor a Magyar Honvédség kijelölt tábornoka rendelkezik ilyen harckészültségi vagy hadműveleti repülési terv Magyarország légterét érintő engedélyezését illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? (Jelzésre:) Demeter Ervin képviselő úré a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Érdemes visszakanyarodnunk az előző üléshez mint kályhához, és megnézni, hogy azóta mi történt, meg mivel érdemes most foglalkozni. Az előző ülésen a beszámolóra, a meghallgatásra vagy a téma megbeszélésére egyáltalán azért került sor, mert felvetődött az a kérdés, az a gyanú, hogy az Egyesült Államok a terrorizmus elleni küzdelem jegyében megsérti a nemzetközi jogot több vonatkozásban, illetve előfordulhat, hogy megsérti az alapvető emberi jogokat. Ez idáig a kérdés kisebbik része. A nemzetbiztonsági bizottság elé kerülését az indokolta, hogy felvetődött a gyanú, hogy Magyarország is részt vesz valamilyen formában ezekben a jogsértésekben, akár úgy, hogy ő maga is jogsértő magatartást tanúsít, megsérti a nemzeti jogot, akár olyan formában, hogy tud róla, kvázi nem jogot sértve, hanem együttműködő félként.
Mi akkor azt a javaslatot tettük itt, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt, hogy ez van olyan fontos kérdés, hogy érdemes róla őszintén és érdemben beszélni. Akkor tudunk erről őszintén és érdemben beszélni, ha megvizsgáljuk, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben milyen együttműködés van Magyarország és az Egyesült Államok, Magyarország és a Központi Hírszerző Ügynökség - amely szemmel láthatóan intézi ezeket az ügyeket - között, és akkor meg tudjuk vizsgálni, hogy a magyar szerepvállalás ebben jogsértő, nem jogsértő, vállalható, nem vállalható, érdemi vita tud erről kialakulni, és a kérdést tisztába tudjuk tenni. Akkor a kormánypárti többség elzárkózott ettől a megoldástól.
Ha azt vizsgáljuk, hogy Magyarország és a CIA vagy az Egyesült Államok a terrorizmus elleni küzdelemben milyen együttműködést folytatnak, az minősített információk megismerésének a tömkelegét igényeli. A kormánypárti többség gyakorlatilag mereven elzárkózott attól, hogy ezt a kérdést érdemben vizsgáljuk, olyan formában zárkózott el, hogy azt mondta, hogy ezt nyílt ülésen kell megtárgyalni, nincs itt semmi, nincs miről beszélni, beszéljünk nyílt ülésen. Nyilván van Magyarország és az Egyesült Államok között együttműködés a terrorizmus elleni küzdelemben, és hogy van, az helyes. Hogy ennek mi a tartalma, azt még a nemzetbiztonsági bizottsággal sem hajlandó megosztani a kormánypárti többség, ez minimum gyanúra ad okot, helytelen magatartásnak tartjuk. Ehelyett történt egy, a kormánytól nem idegen píármegoldás, ami azt a látszatot mutatja okkal vagy ok nélkül, hogy itt nincs semmi, nyilvános az ülés, tessék, beszéljünk a semmiről, hiszen nincs semmi.
Szerintem ez vezetett oda, hogy a probléma - mint ahogy sejtettük - újra és újra elődugja vagy elődughatja a fejét. Most olyan formában dugta elő a fejét, hogy az Amnesty International olyan információval rendelkezik, vagy olyanokat hozott nyilvánosságra, ami újra felveti a kérdést, hogy Magyarország milyen szerepet vállal a terrorizmus elleni küzdelemben, milyen együttműködést vállal, és az esetleg megsérti a nemzetközi jogot, az emberi jogokat vagy sem. Nyilván az ő állításuk szerint megsérti.
Az, hogy az Egyesült Államok megítélése november 15-e óta változott, és ha igen, milyen irányba, mindenki előtt világos. Tehát az a gyanú, hogy ez a terrorizmus elleni küzdelem bizonyos esetekben - hogy finoman fogalmazzak - túlnyúlik a nemzetközi jog adta lehetőségeken, és bizonyos esetben túlnyúlik vagy túlnyúlhat az emberi jogok tiszteltben tartásán is, az már szinte egyértelmű, olyan egyértelmű, hogy nagyon karakán módon a Magyar Köztársaság elnöke a maga finom eszközeivel ezt fel is vetette, amikor itt járt az Egyesült Államok elnöke.
Nézzük meg, a mostani kérdéssel tudunk-e valamit kezdeni! Megint az a gyanú kerül sugallásra, hogy Magyarország valamilyen cinkos módon részt vesz ilyen jogellenes tevékenységben, és lám, lám, az egyik legjelentősebb emberi jogi szervezet már Magyarországot tűzte a puskája végére. Ebben a helyzetben, ha továbbra se hajlandóak - márpedig úgy látom, hogy továbbra sem hajlandóak - arról érdemben beszélni, hogy vizsgáljuk meg, hogy ez a terrorizmus elleni küzdelem hogyan működik, hanem tartsunk egy nyilvános, kibővített sajtótájékoztatót, ám legyen, de azért néhány kérdést nem a kormánypárt szavahihetősége meg hozzáállása miatt, hanem a Magyar Köztársaság megítélése és becsülete érdekében szükséges és érdemes tisztázni. Legalább próbáljuk meg tisztázni, hogy mi történt, mi van ezekkel a repülőgépekkel, amik átszálltak, kit vittek, mit vittek. Az a megközelítés, amit itt a bevezetőben hallottunk, hogy itt a légügyi hatóság a szokásos rend szerint kezelte a dolgokat, lépjünk rajta tovább, számomra nehezen emészthető.
Átrepülhetnek áruszállítási céllal, meg átrepülhetnek személyszállítási céllal Magyarország fölött. A személyszállításra vannak menetrendszerű járatok. Tehát én úgy gondolom, hogy akkor kell a légügyi hatóságnak a szokásos rend szerint kezelni a személyszállítások ügyét, ha menetrendszerű repülőgépjáratokról vagy charterjáratokról van szó, ennek megvannak az intézményesített részei. Itt egyértelműen nem erről van szó, vagy az a gyanú, hogy nem erről van szó. Az a gyanú, hogy a CIA vagy a CIA által bérelt, vagy a CIA egyik fedővállalkozása által üzemeltetett repülőgép repült át Magyarországon, illetve leszállt Magyarország területén. Én erre szeretnék választ kapni - ha nyílt ülés keretében lehet, akkor nyílt ülés keretében, ha zárt ülés keretében, zárt ülés keretében -, hogy átrepült-e, illetve leszállt-e a CIA vagy általa bérelt, vagy valamelyik fedővállalkozása által működtetett repülőgép. Ha igen, akkor ezt milyen céllal tette. Harmadsorban: mit tud erről a Nemzetbiztonsági Hivatal?
Hangsúlyozni kívánom, én elképzelhetőnek és elfogadhatónak tartok olyan szituációkat, hogy a CIA részére valamilyen formában - mindegy, hogy fedővállalkozásról vagy miről van szó - szükséges lehet valamilyen művelethez Magyarország együttműködése, és Magyarország ebben részt vesz úgy, hogy a nemzetközi jogot ne sértené. De akkor legyünk tisztában azzal, legalább a nemzetbiztonsági szolgálatok ellenőrzéséért felelős parlamenti bizottság legyen tisztában ezzel a ténnyel.
Nézzük meg, milyen elméleti verziók lehetnek, mert erre vagyunk késztetve az információhiány miatt! Az egyik az, hogy nem is volt ilyen, nem is szállt itt át semmilyen CIA-gép, erre majd nyilván fogunk választ kapni. A másik az, hogy tényleg szükség volt Magyarország légterére, a leszállásra. Akkor felvetőik a kérdés, hogy milyen tájékoztatást kapott, milyen együttműködése volt a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokkal. Ha jó és korrekt az együttműködés - márpedig nekem ilyen tapasztalataim vannak, ha fő vonalaiban nézem - az Egyesült Államok biztonsági szolgálata és Magyarország között, akkor az a dolog korrekt intézése, ha itt átszáll egy ilyen repülőgép, akkor együttműködést kér a magyar hatóságtól, és az együttműködéshez szükséges mértékben információkat ad, tájékoztatja a Nemzetbiztonsági Hivatalt vagy az adott magyar hatóságot. Ezek az információk általában minősített információk, nem szokták kidobolni, vagy nem szokták egy ilyen kibővített sajtótájékoztatón ismertetni. De attól még léteznek.
A másik megoldás, amit sugallnak, és talán tisztába kellene tenni, hogy szükség van Magyarország légterére, szükség van az áthaladásra, szükség van a leszállásra, azonban a magyar biztonsági szolgálatokkal nem osztják meg ennek az okát, és nem osztják meg azokat az információkat, amik ennek a mérlegeléséhez vagy a szükséges tájékozódáshoz elengedhetetlenek. Ha ez így van, akkor ez helytelen. Nyilván tisztában vagyok a két ország nagysága és ereje közti különbséggel, de ez mégsem egy olyan irány, amit kívánatosan tartunk; egy banánköztársaságnak tekinti az Egyesült Államok Magyarországot, és itt szabadon röpköd, mert ezt az ő jó belátásának ítéli. Én nem szeretném, ha ilyen irányba mennének el a magyar-amerikai biztonsági kapcsolatok.
Zárójelben és az őszinteség kedvéért jegyezzük meg: többen vagyunk, akik találkoztunk, ha elvétve is, olyan jelenségekkel, amik azt mutatják, hogy előfordulhatnak ilyen hajlamok néha egy-egy vezetőben az Egyesült Államok biztonsági szolgálatainál. De ezt természetesen én úgy értékelem, hogy egy-egy vezető elképzelése, és Magyarország egy szuverén ország, és meg tudja mondani, hogy az együttműködés konkrét keretei között mit lehet megtenni, és mit nem. Talán nem feszíti szét a nyílt ülés kereteit: az én miniszterségem idején is érkezett olyan kérés hozzám az Egyesült Államok biztonsági szolgálataitól, ami a nemzeti jog kereteit, hogy finoman fogalmazzak, jelentősen átlépte volna. Mégis megtaláltuk azt a megoldást együttműködés keretében, a Nemzetbiztonsági Hivatal együttműködésében, hogy hogyan lehet az adott problémát mondjuk a nemzetközi jog és a korrekt, partneri, egyenrangú együttműködés keretei között működtetni.
Tehát én azt tudom mondani, hogy lehet korrekten együttműködni, kell korrekten együttműködni, de ahhoz elengedhetetlen, hogy a nemzetbiztonsági bizottságot érdemben tájékoztassák, mert itt nem a kormányról, hanem a Magyar Köztársaságról van szó, éppen ezért szeretném, ha választ kapnánk azokra a kérdésekre, amiket felvetettem. Az, hogy a légügyi hatóság a szokásos rend szerint kezelte, talán nem elfogadható. Nem a szokásos dolog, ha a Központ Hírszerző Ügynökség átrepül, esetleg valamilyen leszállást is végrehajt Magyarországon. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, ki kíván válaszolni. (Jelzésre:) Irodavezető asszonyé a szó.
DR. BUZÁLNÉ DR. SZABÓ MÁRIA irodavezető (Nemzetbiztonsági Iroda): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy két mondat erejéig visszakanyarodjak arra az elnök úr által feltett kérdésre, hogy nem lehet kizárni a fogolyszállítást végző gépeknek a magyarországi leszállását. Úgy vélem, hogy ez a lehető legnehezebb helyzet, mert nemlegeset kellene bizonyítani, ami - főigazgató úr is említette - 600 ezer átrepülés, le- és felszállás esetében a tűnek a szénakazalban történő keresésével lenne egyenlő.
Azt gondolom, hogy bizonyítani azt kell, és azt lehetne, hogy történt-e ilyen leszállás vagy ilyen célú átrepülés Magyarország légtere felett, és azt gondolom, hogy nekünk ezzel kellene foglalkozni nem a nemleges bizonyítással.
Mert kizárni ilyen mennyiségű repülési adat kapcsán, azt gondolom, valóban nem lehet.
A tények, a bizonyítékok. Továbbra is azt mondom, hogy a magyar hatóságokhoz nem érkeztek olyan információk, amik arra utalnának, hogy jogellenes cselekményeket követnek el, tehát foglyok szállítása történik. Ugyanakkor ezek a járatok magáncégek járatai voltak, tehát valóban nem menetrendszerinti szállítást végeztek, a sajtó is megírta, hogy ezek vélhetően valóban CIA-fedővállalkozások, de az útvonaluk, a leszállásuk kapcsán az elvégzett hatósági ellenőrzések, amelyeket a magyar szervek végeztek, semmilyen alapot nem adtak arra, hogy itt jogellenes fogolyszállítás, vagy bármiféle fogolyszállítás történne.
Az együttműködési kötelezettség. Akkor, amikor az utaslistát sem kell ismertetni átrepülés esetén azzal az országgal, amelynek a légtere fölött átrepül az adott gép, azt gondolom, hogy irreális feltételezés akkor azt számon kérni, hogy a magyar hatóságok rendelkeznek erre vonatkozóan bármiféle adattal, információval, miután nincs közlési kötelezettség. (Demeter Ervin közbeszólása.) Képviselő úr, jogszabályok írják elő, hogy mely esetben lehet, vagy kell az utaslistát rendelkezésre bocsátani, illetve ezek megőrzési idejét is a jogszabályok határozzák meg.
Úgyhogy ilyenformán a Nemzetbiztonsági Hivatalnak sem keletkezett olyanfajta kötelezettsége, amire utólag azt mondhatnánk, hogy bármiféle mulasztást követett el a hivatal, bármiféle olyan információra nem tudott rámutatni, vagy a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ami egyébként szükséges lett volna.
ELNÖK: Főigazgató úr!
DR. GALAMBOS LAJOS, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója: Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy rövid kiegészítéssel szeretnék élni a nyilvános ülés keretén belül.
Tekintettel arra, hogy szóba került a CIA-val való együttműködésünk, én szeretném itt és most a bizottság tisztelt tagjai számára, illetve a közvélemény számára is egyértelművé tenni: az együttműködésünk korrekt, pragmatikus, és minden kényes kérdésben azt az eljárást folytatjuk, amelyet a miniszter úr által is ismert időszakban folytattunk.
Ilyen irányú megkeresést a fogolyszállítással kapcsolatosan nem kaptunk az átrepülő gépek vonatkozásában sem, és semmiféle ilyen összefüggésben. Természetesen a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatainak valamennyi tagja és közössége eltökélten támogatja azt a törekvést, a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet, amelyben egy meghatározó partnerszolgálat a CIA. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mécs Imre jelezte elsőként a kérdezési szándékát. Megadom a szót.
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Főigazgató Úr! Tisztelt Irodavezető Asszony! Itt hallottunk adatokat 600 ezer landolásról, 8 millió személy transzportjáról. Úgy gondolom, hogy a magyar Nemzetbiztonsági Hivatalnak alapvető kötelessége, hogy bizonyos szempontból rajta tartsa ezen a szemét.
Azt sem lehet kizárni, hogy a 8 millió személy között nem voltak-e foglyok, akiket abszolút legálisan szállítottak, tehát átadtak különböző országok egymásnak, fogolycsere következtében, letartóztattak személyeket, hazahoztak repülőgéppel. Nyilvánvaló, hogy ezekről tudomása van a magyar hatóságoknak, és ezt kezelik is.
Itt azonban egy picit már hisztériává váló nemzetközi hangulat alakult ki ezekkel a bizonyos feltételezett repülőgépekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a mi viszonyaink és a mi biztonságunk ellenőrzésére hivatott Nemzetbiztonsági Hivatal figyelemmel kísérte a repülőgép-forgalmat, és amennyiben a főigazgató úr az előző kijelentését megtette, én úgy gondolom, hogy ezzel, engem legalábbis, megnyugtatott. És ennél többet nem is kívánhatunk, hiszen nyilvánvaló, hogy a terrorizmus elleni, és általában a bűnözés elleni nemzetközi együttműködés keretében nagyon sok információt kapnak a titkosszolgálataink, a Nemzetbiztonsági Hivatal is, amelyeknek a gondos kezelése és az értékelése is az ő feladatuk.
Tehát azért nagyon jó lenne, jelen van itt a sajtó is, hogyha nem kevernénk a fogalmakat. És abból adódóan, hogy egy szervezetnek figyelemmel kell kísérnie, és nem könnyű feladat ez, a hatalmas utasforgalmat és repülőgép-forgalmat, biztonsági szempontból, ebből nem lehet olyan feltételezéseket levonni, hogy itt bizonyos titkos, a CIA által irányított fogolyszállítások történtek.
Tehát a főigazgató úr megelőzte tulajdonképpen az én kérdésemre adott választ az előbb, amikor azt mondta, hogy felelőssége teljes tudatában kijelenti, hogy a CIA korrekt tájékoztatást adott minden egyes esetben, amikor ez szükséges volt, és ennek alapján felelősséggel tudja állítani azt, hogy Magyarországnak semmiféle szerepe nem volt az esetleges fogolyszállításokban. Köszönöm.
ELNÖK: Juhász Ferencé a szó, utána Gulyás Józsefé.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! A gyanúnak van egy furcsa természetrajza, pláne a politikában. Nem ugyanaz a politikában megfogalmazott gyanú és a napi politikai együttműködésben, mint ahogy azt egyébként büntetőjogi értelemben használják. Nem is bünteti persze a politika a hírbehozókat és a gyanúba keverőket olyan mértékben és olyan értelemben, mint ahogy azt egyébként a büntetőjogban büntetni lehet és szükséges is.
Nagyon óvatosan kell bánni a gyanúval, mert sajátos működése okán olyan öngerjesztő folyamat, ami sokszor már kezelhetetlenné válik. Mi a kérdés? Ha az a kérdés gyanú keltésével, hogy egy elvi lehetőséget, egy egyébként elvileg megvalósulható eseményt tesz az érdeklődés középpontjába, akkor arra azt lehet mondani, hogy igen, elvileg lehetséges, elvileg nem kizárható.
De az a kérdés itt, hogy elvileg lehetséges-e, és elvileg nem kizárható, vagy pedig az a kérdés, hogy a magyar hatóságok és a magyar szereplők ebben a kérdésben mit és hogy csináltak. Tudniillik az "elvileg lehetségesbe" nagyon sok minden belefér, és a nemzetközi kapcsolatokban általában két fél korrekt együttműködését veszik alapul, és az olyanfajta bizalmatlanságnak nincsen helye, amely arról szól, hogy te engem bizonyosan át akarsz ejteni, hanem mind a ketten azon a platformon vagyunk, hogy a nemzetközi szerződések és megállapodások betartásával végezzük a közös tevékenységünket. Márpedig ha ez alapján végezzük a közös tevékenységünket, akkor nekünk tudnunk kell, vagy a nemzetbiztonsági szolgálatnak, vagy a légügyi hatóságnak, vagy a Honvédelmi Minisztérium ilyen és olyan rendű-rangú emberének, hogy itt valami történik-e, ami a szokásostól eltérő.
Ha azt feltételezzük, és azzal a gyanúval élünk, hogy ezek olyanok, mint régen voltak, hiszen amikor mi kormányoztunk, akkor Magyarország területéről szálltak fel repülőgépek magyar területet bombázni, mielőtt a miniszterelnök meg azt mondta, hogy nem történik ilyen esemény, és nem tudtunk semmit csinálni - hát bizony, ilyen előfordul! Előfordul olyan szituáció, amikor a partnerek a nemzetközi együttműködés egyébként korábban szokásos normáit valamilyen úton-módon át- és megszegik. Ebből adódóan azt gondolom, hogy nem lehet kizárni.
De ha a formállogika alapján közelítünk, akkor vizsgáljuk meg, mi történt! Az elmúlt időszakban az Amnesty International kérdésein túlmenően - mondom: kérdésein túlmenően - egyetlen egy olyan hivatkozás, olyan utalás sem az Európai Uniótól, sem más helyről nem érkezett, amely magyar közreműködést, magyar együttműködést feltételezett vagy igazolt volna. Egyetlen egy szomszéd országban nem bizonyosodott be ez a fajta közvetlen együttműködés, egyetlen egy szomszéd országban, márpedig a repülőknek az a természete, hogy úgy mennek, hogy a határokon keresztül, tehát minimum egy szomszéd országunknál már be kellett volna bizonyosodnia annak, hogy valami történt, hogyha mi magunk is belekerültünk volna, lévén ezek átrepülnek.
A másik kérdés, hogy mit kell kérni, mit kell engedélyezni. Egy civil gép a normális eljárási szabályok szerint bejelenti, hogy egyébként 10 ezer méter magasan szállva tehert szállít. És ha nem azt? Volt-e a világon példa arra, hogy egyébként fölszálltak és leellenőrizték volna a repülőgép beltartalmát, hogy valóban azt szállít-e? Nem lehet tudni. Ha most azt kérik Galambos úrtól, hogy tegyen esküt arra, hogy 10 200 méteren nem szállt fölöttünk át olyan repülőgép, hogyan tehetne? Tisztelettel kérdezem: hogyan tehetne ilyenfajta ígéretet vagy ilyenfajta esküt? Ő azt tudja, hogy neki azt mondta a partnere, akivel egyébként évek óta korrekt együttműködés van, hogy nem csináltak ilyet.
Én azt gondolom, hogy a kölcsönös bizalom elvének ebben a kérdésben is kell működni. Kell érteni azt, hogy persze érdekes esemény, izgalmas esemény, kell tenni prevenciót, ha a gyanú már eléri azt a szintet, hogy érdemes a szabályokat megváltoztatni, akkor lehet, hogy kell kezdeményezni bizonyos jogszabályi változást, de egyébként nem szabad úgy csinálni, mintha volna egy gonosz kormány, amely el akarja a saját választóitól, pláne az ellenzéktől titkolni azt, hogy ő sutyiban foglyokat szállíttatott Magyarországról Guantánamoba vagy fordítva. Nem erről szól a dolog.
Elnézést, hogy egy picivel hosszabb vagyok az indokoltnál, de azt gondolom, hogy önmérséklet szükséges valószínűleg a politikai többséget adók oldaláról éppúgy, mint az ellenzéket adók oldaláról, és megérteni, hogy semmiféle érdeke a Magyar Köztársaság egyetlenegy politikusának, egyetlenegy hivatalnokának nincsen arra vonatkozóan, hogy egy ilyen akcióban csendestársa legyen egy egyébként jogszerűtlen magatartásnak. Tessék mondani egyetlenegy érdeket is, ami alapján bárki ebben szívesen vállalna sorsközösséget akárkivel! A magyar törvényeknek akar megfelelni, a Magyar Köztársaság érdekeit akarja képviselni. Ebből adódóan illő tisztelttel kérem és javasolom - hogy ha a képviselő kollégáknak van kérdése, utána lehet menni, mindenféle hatóságoknál ennek utána lehet nézni -, ne verjük nagyobbra azt a habot, azt a port, ami ebben a pillanatban bennünket úgy tűnik, hogy kikerül.
Az a nyilatkozat, amely megjelent abban a lapban, arról szól, hogy elvileg a külügyi szóvivő sem tudja kizárni, hogy 10 200 méterrel fölöttünk mi történik. Erről szól. Ne tessék ennek ennél többet tulajdonítani, és ha ezt ekként kezeljük, akkor talán érthető vagy elfogadható lesz a korábbi bizottsági ülésen elhangzottak sora, elfogadható és értelmezhető lesz az, amit most mondanak. Egyébként meg őszintén mondom önöknek, hogy nem tudok egyetlenegy olyan indokot se, ami alapján a köztársaság bármely tisztségviselőjének érdeke lenne, hogy ezt a dolgot eltussolja, ha ilyen történt volna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Józsefé a szó.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! A napirendi pont tárgyalása elején az irodavezető asszonytól kaptunk egy tájékoztatást, és én azt másképp értelmeztem, mint Mécs Imre képviselőtársam. Ő feltételezett járatokról, repülésekről beszélt, itt viszont én úgy értelmeztem az irodavezető asszonytól kapott tájékoztatást, hogy az Amnesty International-nek a nyilvánosságra hozott leveléből, illetve a honlapján elhelyezett információkból kiolvasható konkrétumok annyiban megalapozottak, hogy ezek a járatok léteztek, mozogtak a magyar légtérben, illetve voltak úgynevezett technikai leszállások, amiről itt kaptunk tájékoztatást.
A technikai leszállások esetében a különböző hatósági ellenőrzésekről, a légügyi, illetve határőrizeti hatóságok részéről lefolytatott ellenőrzésekről, ha jól értettem, elég konkrétan és határozottan az volt a válasz az irodavezető asszony, illetve a főigazgató úr részéről, hogy ezen ellenőrzések alapján határozottan állítható, hogy fogolyszállítás Magyarország területén nem történt. Ez lenne a kérdésem, és akkor erre várnék egy igen vagy nem megerősítést.
A másik: Demeter Ervin képviselőtársam felé kénytelen vagyok egy kérdést megfogalmazni. Ő beszélt arról, hogy amikor ő abban a helyzetben volt illetékes miniszterként politikai felelősséggel bírva, hogy szembesült az amerikai fél részéről különböző igényekkel, megkeresésekkel, szándékokkal, volt olyan, amely bizonyos elfogadható kereteket túllépett, akkor ön, képviselőtársam, a saját szerepében politikai felelősséggel bírva fellépett, és ezeket olyan mederbe terelte, hogy azok végül is vállalható aktusok legyenek. Próbálom lefordítani mindazt, amit mondott. Arra irányulna a kérdésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ön akkor, amikor ilyen politikai felelősséggel bírt, a nemzetbiztonsági bizottságot tájékoztatta-e erről a megkeresésről, illetve erről a konkrét eseményről. Én ebben az időben nem voltam a bizottság tagja, de kíváncsi volnék, hogy ő ezt megtette-e. Köszönöm.
ELNÖK: Fontos kérdés, de most nem egymás meghallgatása van napirenden, szerintem nem feltétlenül ide tartozó, hogy Demeter Ervint hallgassuk meg ebben az ügyben, de ha kíván majd képviselő úr, biztosan reagál rá. Térjünk vissza a napirendi pontban megfogalmazott tájékoztatáshoz! Az elhangzott kérdésekre kérnénk válaszokat. A főigazgató úré a szó.
DR. GALAMBOS LAJOS, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Gulyás képviselő úr kérdésére szeretnék válaszolni. Egyértelmű, amit korábban elmondtam, hogy az elvégzett eljárási vizsgálatok abszolút kizárják annak a lehetőségét, hogy a Budapesten technikai leszállást végrehajtó, különböző lajstromjelű gépek vonatkozásában fogolyszállítással összefüggésben a Magyar Köztársaság területe érintett lenne. Szeretném még azt is hozzátenni, hogy természetesen ez nagyon fontos. A másik pedig, hogy a feltételezések vonatkozásában én valóban egyetértek Juhász miniszter úrral abban, hogy nagy hibába esnénk, ha a különböző feltételezések alapján formál vagy szakmalogika szerint modelleznénk bizonyos folyamatokat. A tények önmagukban makacsak. Szeretném azt is ismételten alátámasztani, hogy az együttműködésünk rendkívül korrekt, a magyar nemzeti érdekek és a nemzetközi kötelezettségünk vonatkozásában eltökéltek vagyunk a terrorizmus elleni küzdelemben.
Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy a bizottság - bár minden bizonnyal ismerik - és a közvélemény számára hadd idézzek abból a levélből, amelyet a helyettes államtitkár úr írt az Amnesty International igazgatójának a megkeresésre, amely markánsan összegzi, kifejezi az ezzel kapcsolatos magyar helyzetet és a magyar kormányzati álláspontot. Ez így szól: "Amint azt a jelentés világossá teszi, a kormány által lefolytatott vizsgálat kiterjedt valamennyi olyan tárcára, szervre és intézményre, melynek elméletileg tudomása lehetett volna ilyen tevékenységről, vagy amely szerepet játszhatott volna ilyen akciókban. Egyértelművé vált, hogy a magyar hivatalos szervek vagy azok munkatársai nem vettek részt ilyen tevékenységben, nem kaptak a részvételre vonatkozó sem formális, sem informális felkérést, és nem szereztek tudomást más ország illetékességének hazánk területén végzett ilyen tevékenységéről". Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Jelzésre:) Demeter Ervin képviselő úré a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Véleményem lenne.
ELNÖK: Nekem még lenne néhány kérdésem az elhangzottakkal kapcsolatban. A főigazgató úr azt mondta, hogy érkeztek ugyan ilyen gépek is, amit az Amnesty International megfogalmazott, és tételesen fölsorolta a lajstromszám alapján, géptípusonként lebontva, sőt még az azt üzemeltető cégeket is megnevezve. Végül is ön azt mondta, hogy a légügyi hatóság úgy kezelte, mint bármely más gépet. Akkor csak érkeztek végül is ilyen típusú gépek, amelyek a CIA működtetésében, üzemeltetésében állnak! Ez önmagában nem keltette föl az érdeklődését a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak vagy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak?
A bizalmi elv nagyon-nagyon fontos. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk azzal, hogy az Egyesült Államokhoz fűződő viszony stratégiai jelentőségű, tehát nemcsak nekünk fontos ez, hanem azt hiszem, a világ bármely országának fontos, hogy a globális főhatalommal jó viszonyban legyenek. Ez persze az élet minden területére kell hogy irányuljon és vonatkozzon, a titkosszolgálati együttműködésekre is. Közös az elkötelezettségünk a terrorizmus elleni harcban.
Szerintem ebben a helyzetben az a fontos, hogy ez a bizalmi elv, ami ilyen gépek érkezésekor, vagy fogalmazzunk így, hogy az Amnesty International által is gyanúsnak tartott gépek érkezésekor hogyan működik. Ennek a mértéke azt jelenti, hogy semmilyen ellenőrzést nem kell hogy ellássunk, hanem amit mond a partnerszövetséges vagy bárki más, azt mi elfogadjuk, elhisszük, vagy esetleg a saját megnyugtatásunkra, hogy ne követhessen el senki sem nemzetközi jogsértést, törvénysértést, vagy pedig a hazai jogszabályok megsértését ne követhessük el, és betartsuk a nemzetbiztonsági törvényt is, és mindenki úgy járjon el, ahogyan az általánosan elvárható.
Tehát ennek a mértéke meddig terjed? Mert hogyha azt mondjuk, hogy a bizalmi elv úgy működik, hogy az Egyesült Államok kér valamit, vagy bejelent valamit a magyar kormány felé, hogy 12 ezer magasságban, vagy 10 200-on, ahogy Juhász Ferenc képviselő úr fogalmazott, mi történik, az nem feladata a Nemzetbiztonsági Hivatalnak, hogy átrepülnek-e fölöttünk. De itt nem arról van szó, hogy csak átrepültek, hanem itt azért egy egész konkrét állítássorozat vagy gyanú merült fel, talán egészen még odáig is, a legrosszabbig, hogy akár még itt is tartottak foglyokat.
Tehát az átrepülés a legkevesebb rossz, vagy a legkevésbé rossz, amiről én elfogadom, hogy nem kell röntgenen átmenniük ezeknek a gépeknek és 10 200 méteren átvilágítani őket, hogy kiket szállítanak bármilyen gépen, akár CIA-gépek, akár bármilyen más gépek. De ha leszállnak ide, ne adja a jó isten, még talán ideig-óráig, vagy napokig-hetekig tartanak is olyan körülmények között embereket, akiknek semmilyen joguk nincsen, semmilyen törvényes védelem nem illeti meg őket, esetleg netalán még kínozzák is őket, ebben én remélem, hogy Magyarországnak nem volt szerepe. De azért ez a legrosszabb.
Hogy ezenkívül leszálltak-e gépek, és itt maradtak ideig-óráig, és aztán továbbszálltak, ez az, ami nem egyértelmű a számomra. Tehát az a bizalmi elv, ami működik, ami helyes, hogy működik, csak ennek a mértéke és a kölcsönössége korántsem mindegy, hogy milyen fokú. Tehát magyarul: a nemzetbiztonsági szakembereink, kollégáink felmennek-e ezekre a gépekre, vagy nem. Elhangzott a november 15-ei meghallgatáson, hogy amit az Egyesült Államok bejelent, a bizalmi elv úgy működik, hogy akkor azt nem is vizsgáljuk. Nem vizsgáljuk, mert bízunk a szövetségesünkben. Ez helyes bizonyos értelemben, csak hogy ha ilyen típusú kirívó esetek merülnek fel, akkor szerintem talán helyes, hogyha a saját megnyugvásunk szempontjából is legalább tisztán látunk, és megnézzük azt, hogy valóban azt szállítják-e, amit mondanak, és ne adjisten, embereket hurcolnak meg ezen az úton, ezen a területen.
Az számomra nem tűnik mentségnek, hogy túl sok gép van. Tehát az folyik úgy, ahogy Demeter képviselő úr mondta, a maga szokásos rendjében, hogy jönnek a charterjáratok, meg jönnek a különböző légi közlekedési vállalatok repülőgépei, és hozzák a turistákat, meg viszik az utasokat külföldre, ami helyes és jó, egy ilyen nyitott ország esetében ez nyilvánvalóan nagy forgalommal jár. De azért mégsem olyan nagy forgalmat jelentenek ezek a különleges jelzésekkel ellátott, különleges lajstromszámba vett gépek; ezek azért nem 6 ezres, meg 600 ezres nagyságrendet érnek el, hanem néhány gépről van szó, amelyeknek az áttekintése azért nem hiszem, hogy olyan nagyon nagy gondot jelentene. Bár le vannak terhelve a kollégák, tudjuk, a szolgálatoknál, de azért nem biztos, hogy olyan nagyon nagy gondot jelentene ezeknek a gépeknek az áttekintése, hogy pontosan kiket szállít, milyen céllal és hová.
Számomra az a kérdés, amit Juhász Ferenc képviselő úr mondott az előbb, hogy miért lenne érdeke a magyar kormány bármelyik képviselőjének, tisztségviselőjének, vagy a szolgálatoknál bárkinek is, hogy Magyarország érdekével szemben cselekedjen? Én ezt nem is feltételezem, szerintem senki sem feltételezi a bizottság tagjai közül. Tehát én biztos vagyok benne, hogy az esküjéhez híven mindenki a Magyar Köztársaság érdekeit szolgálja.
Csak az a kérdés akkor, annak a felvetésnek a másik fele, amit Juhász képviselő úr mondott, hogy vajon miért lenne érdeke az Amnesty Internationalnak az, hogy Magyarország ebben az ügyben érintett legyen? Miért oka egy nemzetközi emberi jogi szervezetnek az, hogy ebben a kérdéskörben, konkrét gépeket megnevezve, konkrét időpontokkal, a magyar miniszterelnöknek kérdéseket tegyen föl, amelyek egyébként kapcsolódhatnak bizonyos foglyok szállításához? És ebben Magyarországon nemcsak átrepülésről, hanem leszállásról is szólnak.
Tehát miért lenne érdeke ennek a nemzetközi jogi szervezetnek, hogy Magyarországot befeketítse úgymond a világ előtt? Én nem hiszem azt, hogy az Amnesty Internationalnak érdeke lenne. Tehát akkor itt most senkinek sem érdeke, de mégis van valamilyen ügy, amiben természetesen nem nagyon látunk tisztán.
Én szeretném jó irányba elvinni a dolgot, mégpedig jóhiszeműen, hogy Magyarországnak ebben semmiféle közreműködése nem volt. De egyelőre különböző híreket látunk, különböző nyilatkozatokat hallunk. Ami itt elhangzott, hogy 10 200-on mi történik, arról nem tudhatunk, de azért a Külügyminisztérium szóvivőjének a nyilatkozata nem ezt mondja, hogy 10 200-on repülhettek gépek, hanem azt mondja, hogy nem lehet kizárni, hogy Budapesten is leszálltak a CIA fogolyszállító gépei.
Ez azért más kategória, mint hogyha most fölöttünk elrepülnek több ezer méter magasságban repülőgépek, amit nem is várnánk el, vagy már egy túl jól működő szolgálatot jelentene, ha mondjuk azt is tudnánk, hogy a kicsi légterünkben melyek azok, amelyek ilyen magasságban átrepülnek.
Tehát ez egy további kérdés lenne a részemről, hogy milyen mértékben, vagy mire alapozhatta a Külügyminisztérium szóvivője ezt a nyilatkozatát? Tehát hogy van az, hogy lehet az, hogy mondjuk míg a Nemzetbiztonsági Hivatal továbbra is tartja az álláspontját, elfogadva, amit ön mondott, nagy tisztelettel, hogy semmiféle olyan információ nincsen, amely alátámasztaná azt, hogy itt leszálltak ilyen fogolyszállító gépek, aközben mondjuk, mégiscsak valamire alapozva, nem tudom, mire, lehet, hogy a Külügyminisztériumnak több információja van, vagy máshonnan szerezte be az információit, de mégis azt mondja, hogy nem lehet kizárni, hogy leszálltak ezek a gépek Magyarországon. Tehát a létezését már senki sem cáfolja. Most az a kérdés, hogy leszálltak-e, vagy nem szálltak le Magyarországon, magyar repülőtereken ezek a gépek. És ha leszálltak, erről mondjuk a Nemzetbiztonsági Hivatal hogy lehet, hogy nem tud semmit?
Azt hiszem, hogy körülbelül ez lett volna, ami megfogalmazódott itt a kérdések sorában. Úgyhogy kérném önöket, hogy akkor válaszoljanak ezekre a kérdésekre is. Köszönöm szépen.
DR. GALAMBOS LAJOS, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megismételni, amit elmondtam korábban: a szolgálatokhoz ilyen irányú partnerszolgálati kérés nem érkezett.
Az elvégzett határrendészeti eljárás és kontroll semmilyen esetben sem támasztotta alá, hogy a megjelölt lajstromjelű gépek részt vettek volna ebben, vagy a gépek fedélzetén olyan személyek jöttek volna, akik esetlegesen fogolyként továbbszállítás, vagy épp esetlegesen Magyarországra... - ez minden valóságot nélkülöz.
Én nem kívánok a Külügyminisztérium szóvivőjének a tisztében lenni, természetesen az ő szíve-joga, hogy hogy értékel bizonyos folyamatokat.
Elméletileg természetesen egy lehetséges variánst azért én is elmondanék, bár messze áll tőlem az ilyetén történő megnyilatkozás. Engedjék meg, hogyha elfogadjuk igaznak, hogy történtek ilyen szállítások különböző típusú gépekkel, azok nem börtöngépek, hogy úgy mondjam. Azok normál utasforgalomban használható gépek lehetnek. Hogy esetlegesen más megrendelő vonatkozásában mi másra használják, és hogy esetlegesen Magyarországon leszállt, természetesen elméletileg sok minden kizárható. De szeretném nyomatékosan aláhúzni, hogy ilyen jellegű szállításról nincs ismeretünk, és az együttműködésünkben a nemzetközi jogi és a hazai jogszabályokat messzemenőlegesen betartva hajtjuk végre a feladatainkat.
Ilyen különgépek esetében, amiket hallhattunk és megnevezésre kerültek, esetenként természetesen a Nemzetbiztonsági Hivatal - a sajnálatosan szerény személyi és egyéb tárgyi feltételek mellett is - megteszi a szükséges és indokolt lépéseket, adott esetben a repülőgép fedélzetének a szemrevételezéséhez. Ettől eltérő negatív tapasztalataink nem voltak, hogy ezeket felhasználták volna.
Szeretném azt is hozzátenni, hogy természetesen a Nemzetbiztonsági Hivatal koordinálja azt a terrorellenes koordinációs bizottságot, amely összefogja a Magyar Köztársaság ez irányú munkáját. Ilyen jelzés, ilyen információ nem keletkezett a működése óta. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést, csak egy kiegészítő kérdés, hogy ezek szerint a szóban forgó gépek ellenőrzése, tehát amelyek leszálltak Ferihegyen és bárhol Magyarországon, ezek ellenőrzése megtörtént? Tehát ezért tudja ön azt állítani, gondolom, hogy csak a repülőgép személyzete tartózkodott a gépen.
DR. GALAMBOS LAJOS, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója: Így van. Megerősíteném a korábban elmondottakat: az említett lajstromjelű repülőgépek döntő többsége a légtéren valóban átrepült és technikai leszállást hajtott végre.
A kialakított szabályoknak megfelelően ezen gépek ellenőrzése megtörtént, rendben lévőnek találtuk. Ebből különleges eljárásra okot adó körülmény nem merült fel a magyarországi preauditálásakor, vagy éppen átszállásakor.
Semmiféle olyan információ nincs, amely azt erősítené, hogy ezeket a gépeket a megrendelő civil cég adott esetben erre használta volna.
És az is csak feltételezés, mert azért szeretném felhívni a figyelmet arra tisztelettel, hogy a végső megrendelő esetében a rendelkezésünkre álló hazai és nemzetközi nyilvántartások egyike sem támasztja alá, hogy a megrendelő az Amerikai Egyesült Államok említett cége volna, tehát a CIA volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vadai Ágnes képviselő asszonyé a szó.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem a főigazgató úrhoz és az irodavezető asszonyhoz szeretnék szólni és kérdést intézni, hanem véleményt szeretnék megfogalmazni, amennyiben erre az elnök úr lehetőséget ad.
ELNÖK: Persze.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Én azt gondolom, hogy nincs ok, ami ennyire elhomályosítsa a tekintetet és beszűkítse a hallást. Körülbelül tízszer elhangzott a napirendi ponttal kapcsolatos nemzetbiztonsági hivatali válasz. Én értem, hogy újra és újra körbe kell járni, meg kell próbálni újra és újra más módon föltenni a kérdéseket, de azt gondolom, a válasz akkor is ugyanez lesz, tisztelt képviselőtársaim, ha jobbról balra, balról jobbra, alulról fölfelé vagy fölülről lefelé tesszük fel ezeket a kérdéseket.
Ami magát az ügyet illeti: én rettenetesen nagyra értékelem, hogy az emberi jogok kérdése ilyen hihetetlen erőteljesen előkerült a bizottsági ülésen, és azt gondolom, nagyon fontos, hogy vannak nemzetközi civil szervezetek és magyar emberi jogi szervezetek, amelyek foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de azért azt nem gondoljuk, hogy minden ilyen civil szervezet vagy nemzetközi civil szervezet tévedhetetlen. Az Amnesty International sem tévedhetetlen. Az is elképzelhető, hogy olyan információkat tett nyilvánossá, aminek egyáltalán nincsen alapja. Ráadásul, amikor elnök úr fölteszi a kérdést, hogy mégis mi vezérel kit abban, hogy Magyarországot itt befeketítsék, hát, tisztelt képviselőtársaim, azért az elmúlt négy évben láttunk itt mindenféle nemzetközi megmozdulásokat ettől az ügytől elvonatkoztatva, ahol látható volt, hogy kiket vezérelt és mi annak érdekében, hogy Magyarország nemzetközi tekintélyét jelentősen megtépázzák mondjuk Brüsszelben.
Én azt is szeretném elmondani önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy beszéltünk itt az emberi jogokról, beszéltünk itt Magyarország megbízhatóságáról, és talán kevés szó esett a Magyar Köztársaság biztonságáról. Azt gondolom, minden ilyen ügy, amit a sajtó teljesen nyilvánvalóan nagyon helyesen elővesz, csak aztán a politika saját önös érdekei miatt meglovagolja, legkevésbé szolgálja a Magyar Köztársaság biztonságát. Ezt képviselő úr is ugyanolyan jól tudja, hiszen a honvédelmi bizottságban számtalan ilyen ügyben volt napirend és vitatkoztunk.
Most már több mint egy órája ugyanazok a kérdések hangzanak el, csak más-más köntösben, és egyébként következetesen ugyanazt a választ kapjuk. Természetesen, ha ellenzéki képviselőtársaim nem hisznek a Nemzetbiztonsági Hivatalnak és a Nemzetbiztonsági Irodának, ehhez joguk van. Ha nem hisznek a Külügyminisztériumnak, ehhez is joguk van. Azt meg már nem is várom, hogy a kormánynak higgyenek.
A beszámoló legelején elhangzott egy nemzetközi szervezet, az Európa Tanács neve, amelyikről képviselőtársaim is pontosan jól tudják, hogy az európai kontinens legnagyobb, az emberi jogokat védő, egyébként hivatalos szervezete. Ebben az Európa Tanácsban, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak kormánypárti, hanem bizony ellenzéki képviselők is ülnek, akik pontosan tudták követni azt, hogy milyen módon folyik a vizsgálat. Ha jól emlékszem, az irodavezető asszony egész konkrétan azt monda, hogy Terry Davis, az Európa Tanács főtitkára ebben az ügyben Magyarország szerepét, hogy korrekt információátadás van, abszolút kiemelte.
Tehát én azt gondolom, hogy ha nem hiszünk a Nemzetbiztonsági Hivatalnak, erre van lehetőség, jog, csak szerintem a Nemzetbiztonsági Hivatal erre nem adott okot. Ha nem hiszünk a kormányzatnak, ez is rendben van. De azért az Európa Tanács - amelyik egyébként kellő távolsággal viseltetik a tagállamok esetében - jelentése, hozzáállása mégiscsak mérvadó, ott pedig világos válasz született. Úgyhogy én azt gondolom, hogy persze még itt 4 óráig lehet ugyanazokat a kérdéseket fölétenni, a sajtó számára nagy hosszúságú anyagot legyártani, csak ezzel nem jutunk beljebb az ügyben, és nem segítjük a Magyar Köztársaság biztonságának előmozdítását, márpedig, tisztelt képviselőtársaim, a nemzetbiztonsági bizottságnak ez is a feladata lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő asszony hozzászólását. Én azt hiszem, hogy a nemzetbiztonsági bizottság igyekszik a lehetőségeihez mérten szolgálni a Magyar Köztársaság biztonságának erősítését, többek között azért tűztük napirendre ezt az ügyet is, és sok minden mást.
Én nagyra értékelem, hogy a képviselő asszony idézte az Európa Tanács állásfoglalását, vizsgálatát, vagy bárminek is nevezzük ezt. Érdekes fölvetést mondott azzal kapcsolatosan, hogy mi netalántán nem hinnénk a Nemzetbiztonsági Hivatalnak vagy az irodavezető asszonynak, vagy nem hinnénk a Külügyminisztériumnak, vagy nem hinnénk az Amnesty International-nek. Mi mindenkinek hiszünk, csak azt nem tudjuk, hogy kinek higgyünk most jobban, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának, az irodavezető asszonynak, a Külügyminisztériumnak, a Külügyminisztérium szóvivőjének vagy az Amnesty International-nek. Biztosan mindenkinek megvan a maga igazsága, ezt tudjuk a történelmi tanulmányaink meg az életünk lefolyása alapján, de itt különböző állítások, vagy gyanúk - maradjunk ennyiben -, vagy fejlemények vannak, amelyek vagy tényszerűek, vagy nem.
De mégiscsak mást állít az Amnesty International, és én nem hiszem, hogy az Amnesty International lenne a csúnya ebben a kérdéskörben, és a kormány lenne a jó. Nyilvánvaló, hogy az Amnesty International-nek megvannak a maga információi, amelyekre alapozta ezeket a fölvetéseket és ezeket a kérdéseket szerintem érdemes megbeszélni akár a nemzetbiztonsági bizottság ülésén is. Én ezért gondoltam fontosnak ezt az ügyet, mert valóban Magyarország nemzetközi megítéléséről van szó, és nem kisebb dologról.
Ha az Európa Tanács egy jelentést elkészít, nyilvánvaló, hogy többféle módon készítheti el a jelentését. Én nem kívánom ezt minősíteni, nem olvastuk még ezt el, most kaptuk meg. Sajnálom, hogy a Külügyminisztérium részéről nem jött ide senki, sem a szóvivő, sem a külügyminiszter asszony, hogy tisztázzák ezt a vagy félreértést, vagy valamilyen egyéb információs csatornán beérkezett információt, amelyre alapozva a Külügyminisztérium azt jelezte, hogy nem lehet kizárni, hogy Budapesten is leszálltak a CIA fogolyszállító gépei. Nem kaptunk lehetőséget, hogy ez a tisztázás itt megtörténjen.
Nyilvánvaló, hogy az Európa Tanács nagy valószínűséggel megkérdezte a magyar kormány hivatalos szerveit, hogy mi az álláspontja az állítólagos fogolyszállításokkal kapcsolatosan, és a magyar kormány elmondta azt az álláspontját, amit most itt ismételten hallhattunk önöktől. Tehát én nem lepődöm meg, hogy ez azt tartalmazza, amit tartalmaz.
Tehát én úgy érzem, hogy mindenképpen hasznos volt ez a bizottsági ülés abból a szempontból, hogy legalább egy fontos kérdésre ráirányítottuk figyelmet, és valóban az ország biztonságát, sőt ezen túlmenően nemzetközi tekintélyének a kérdéskörét is megpróbáltuk rendbe tenni, amennyiben persze sikerült a kérdések és a válaszok alapján.
Nem tudom, van-e még további észrevétel, kérdés. Demeter Ervin jelezte hozzászólási szándékát.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Csak véleményt szeretnék mondani. Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy van, aki úgy látta, hogy az emberi jogok kérdése került elő a nemzetbiztonsági bizottság ülésén. (Gulyás József: Az is előkerülhet.) Az is előkerülhetett volna, de nem az került. Én a magam részéről nem az emberi jogok kérdését vetettem fel, hanem azt, hogy az Egyesült Államok erős kritikával illetett, terrorizmus elleni küzdelmében Magyarországnak van valamilyen része vagy nincsen, és ez egy megválaszolandó kérdés. (Dr. Vadai Ágnes távozik az ülésről.) Természetesen lehet a bizalomra építeni, és helyes is egy együttműködésben a bizalom elvárása, de azért engedjék meg, hogy a külügyi szóvivőt idézzem önöknek egy pillanatra. A külügyi szóvivő azt nyilatkozta, hogy nem lehet kizárni, hogy Budapesten is leszálltak a CIA fogolyszállító gépei, ám erről a magyar hivatalos szerveknek nem volt tudomása. Úgy látom, a Külügyminisztérium szóvivője sincs maximális bizalommal az Egyesült Államok ez irányú tevékenysége iránt, hiszen azt mondta, hogy nem lehet kizárni, holott őt is vagy a Külügyminisztériumot is tájékoztatták.
Ami a feltett kérdésekre érkezett válaszokat illeti: arra a kérdésre értelemszerűen nem kaptam választ, hogy átrepültek-e, leszálltak-e a CIA vagy valamilyen más formában működő gépei, ha igen, milyen célra. Nyilván egy nyilvános ülés keretében erről nem lehet beszámolni. Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy a kormánypárti képviselők kérdéskezelés-technikája ilyen keretek között nem lehet érdemi, ezt az elmúlt alkalommal is, meg ma is már többször elmondtam.
De amire tudtunk jutni, azt verjük le cövekként, bár úgy látom, a legnagyobb hozzászólók erre már nem kíváncsiak, csak a saját véleményükre, de vegyük tudomásul. A Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójától azt a felelősségteljes tájékoztatást kaptuk, hogy ilyen jellegű, mármint fogolyszállításra vonatkozó kérés nem érkezett, és ilyen fogolyszállításról tájékoztatást nem is kaptak a magyar szervezetek. Ebből számomra az következik, hogy Magyarországnak... (Gulyás József közbeszól.) Parancsolsz? (Gulyás József: Többet is mondott, két elemet soroltál föl, azt mondta...) Kivételesen csinálhatunk úgy, hogy elmondom én a véleményemet, és akkor kérném, hogy adjon szót a képviselő úrnak az elnök úr? (Gulyás József: Természetesen. - Mécs Imre: Köszönjük szépen.)
Köszönöm, nem kívánok hozzászólni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Józsefet kérdezem, hogy akkor így, a normális rendbe visszatérve kíván-e kiegészítő információt tenni Demeter Ervin képviselő úr felszólalásához.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Elnézést a közbevetésért, csak egy lényeges elemet nem mondott, képviselőtársam, és nyilván én fontosnak tartom, hogy ez is elhangozzék.
Az is elhangzott a főigazgató úr részéről, hogy fogolyszállítás nem volt sem a magyar hatóságok közreműködésével, sem tudtával - ilyen nem volt. Ellenőrzések voltak, és az ellenőrzések nem igazolták vissza, hogy fogolyszállítás lett volna. Még egyszer elnézést a közbevetésért. Köszönöm.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.)
A főigazgató úr, illetve az irodavezető asszony részéről van-e egyéb észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.)
Akkor köszönjük szépen a megjelenést, köszönjük a tájékoztatást, köszönjük az érdeklődést a sajtó részéről. További jó munkát kívánok mindenkinek!
A következő bizottsági ülésre egyrészt újra kell majd gondolni a Gazdasági Minisztérium előterjesztését. Amint az megérkezik, tájékoztatom majd a bizottság tagjait, hogy mikorra tervezzük a bizottság soron következő ülését. Több tárcától jelezték előterjesztés lehetőségét, tehát nagy valószínűséggel még a nyár folyamán lesz ülésünk.
Köszönöm szépen, mindenkinek jó munkát kívánok!
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 21 perc.)
|
|
Dr. Simicskó István a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária