NBB-332/1/2008-1.
(NBB-36/2006-2010.)
az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának
2008. február 18-án, hétfőn, 11 óra 13 perckor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Meghívottak részéről*
Megjelentek*
Elnöki bevezető*
Határozatképesség megállapítása*
Napirend elfogadása*
Az állami intézményeknek és szervezeteknek az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésével kapcsolatos korrupciógyanús ügyekben való részvételének körülményeit és az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság tevékenységéről szóló jelentés (J/4848. szám)*
Az állami intézményeknek és szervezeteknek az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésével kapcsolatos korrupciógyanús ügyekben való részvételének körülményeit és az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)*
Demeter Ervin előterjesztése*
Kérdések, vélemények*
Határozathozatalok*
1/a Az állami intézményeknek és szervezeteknek az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésével kapcsolatos korrupciógyanús ügyekben való részvételének körülményeit és az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság tevékenységéről szóló jelentés (J/4848. szám)
(Az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság önálló indítványa)
(Általános vita)
1/b Az állami intézményeknek és szervezeteknek az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésével kapcsolatos korrupciógyanús ügyekben való részvételének körülményeit és az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/.... szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
Elnököl:Tóth Károly (MSZP), a bizottság alelnöke
Földesi Zoltán (MSZP)
Juhász Ferenc (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Molnár Zsolt (MSZP)
Gulyás József (SZDSZ)
Dr. Boross Péter (MDF)
Demeter Ervin (Fidesz), az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság elnöke, előterjesztő
Lékó Zoltán (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Földváry Gábor, a bizottság munkatársa
Matern Richárdné titkárnő
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 13 perc)
TÓTH KÁROLY (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Országgyűlési bizottságként ez megengedhetetlen. Amikor megállapodtunk az időpontban, akkor kellő körültekintés vagy információszerzés hiányában még fel sem merült bennünk, hogy miniszteri meghallgatás lesz a mai napon. Csütörtökön megállapodtunk a bizottság tagjaival az időpontban, ahhoz képest lettek miniszteri meghallgatások, és azért késtem néhány percet, mert a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén voltunk a szakértő úrral.
Kezdeményezésünkre az elnök úr összehívta az ülést, jelezte, hogy akadályoztatása miatt nem tud részt venni a bizottság ülésén és megbízott az ülés levezetésével. A házszabályszerű paragrafusokat majd elrendezzük egymás között.
Határozatképesség megállapítása
Először a helyettesítéseket nézzük meg, de ilyen nincs. Személyesen van jelen hat fő, így a bizottságunk határozatképes. Demeter Ervin úrral megállapodtunk, hogy más minőségben van itt, mielőtt valaki számolni kezdi. A bizottságunk határozatképes.
Szeretném megkérdezni, hogy a napirendi javaslat elfogadható-e a kiküldött módon. Van észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor kérem, hogy aki egyetért a napirenddel, az jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. A bizottság jelen lévő tagjai egyhangúlag elfogadták a napirendet.
Az 1. napirendi pontunk következik. Az "Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány" működésének nemzetbiztonsági kockázatát vizsgáló bizottság elkészítette jelentését, és a parlament a bizottságunkat jelölte ki arra, hogy az általános vitára való alkalmasságról döntsön. Kértem a bizottság elnökét, Demeter urat, akit köszöntök, hogy vegyen részt a bizottság munkájában és előterjesztőként meg is adom Demeter Ervin úrnak a szót.
Annyit szeretnék előzetesen jelezni a bizottság tagjainak, hogy a vizsgálóbizottságban nagy többséggel együttes jelentést tudtunk elfogadni. Demeter úré a szó.
DEMETER ERVIN előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bár vannak átfedések a nemzetbiztonsági bizottság és a vizsgálóbizottság tagjai között, azért röviden a lényegét mégis szeretném elmondani azok számára is, akik nem vettek részt a bizottság munkájában.
Azt a feladatot kaptuk az Országgyűléstől, hogy vizsgáljuk meg egy alapítvány működéséhez kapcsolódó esetleges korrupciós jelenségeket - itt vámkezelések körüli kérdések vannak terítéken -, illetve működésének nemzetbiztonsági kockázatait. A bizottság - bár a téma kellően bulváros és ennek megfelelően nagy érdeklődés is mutatkozott, ebbe az irányba is húzták a bizottságot -, úgy gondolom, komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy úgy működjön, mint egy parlamenti vizsgálóbizottság, és ennek eredményeképpen készült egy jelentés. A jelentés a parlamenttől kapott feladatokra ad választ, illetve a válaszadáshoz vezető utat rögzíti. Rövid volt az időnk, kilencven napot, három hónapot kaptunk az Országgyűléstől, amiből másfél hónap szünet volt, és az elején is elment az idő, mire kiküldtük a meghívókat, így azt tudjuk letenni, ami ez alatt lehetséges volt.
A megállapításainkat talán öt-hat oldalban összegeztük, a következő a lényege. Az egyik kérdéskör az alapítvány által kedvezményesen vámkezelt áruk. Azt tapasztaltuk, hogy elindul Távol-Keletről az élelmiszer, általában konzerv, és eljut Magyarországon egy áruházlánc polcára úgy, hogy közben áfa, vám és környezetvédelmi termékdíj nem kerül kifizetésre. Hogy ez mennyire esik egybe a jogalkotó szándékával, az kérdés, a konkrét esetben büntetőeljárás indult vámcsalás és egyéb ügyekben, tehát a konkrét esetben az igazságszolgáltatás fog dönteni. Azonban úgy ítéltük meg és azt javasoljuk a Pénzügyminisztériumnak, hogy vizsgáljuk meg, hogy a jogalkotó szándékával egybe esik-e ez a mód, tehát hogy kiskapu van itt vagy sem. (Mécs Imre megérkezik az ülésre.)
A Vám- és Pénzügyőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal kapcsolatában is észleltünk mindenféleképpen szóvá tenni szükséges dolgokat. Ha le akarom egyszerűsíteni, akkor a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatója és az a személy, aki az alapítványban és a Nemzetbiztonsági Hivatalban is dolgozott, egészen durván és brutálisan azt a látszatot vagy valóságot keltette, hogy itt nincs másról szól, mint hogy a Vám- és Pénzügyőrség valamilyen bosszút áll a Nemzetbiztonsági Hivatalon, ez volt az ő olvasatuk. Azt láttuk, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai - ez alatt a főigazgató értendő és még néhány munkatárs - tettek lépéseket azért, hogy ezt az ügyet, úgymond, elsimítsák, és azt is tapasztaltuk, hogy mindennek ellenére a Vám- és Pénzügyőrség a törvényes keretek között végezte a dolgát. Lehet, hogy ezt érzékelték ők kiszúrásnak, hogy úgy kezelték őket, mint ahogy a törvény szerint kell.
Hogy itt pontosan mi történt? A részletes dokumentumokhoz részben nem tudtunk hozzájutni, nem tudtuk meghallgatni azt a személyt, aki az alapítvánnyal a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről tartotta a kapcsolatot, illetve itt olyan vizsgálok elvégzése szükséges, amire nem biztos, hogy alkalmas egy parlamenti vizsgálóbizottság. Ezért teszünk majd javaslatot, hogy a két miniszter, a pénzügyminiszter és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter nézze meg, hogy a két szervezet együttműködése, mind annak a megállapodásbeli szabályozása, mind pedig a gyakorlati tartalma megfelelő vagy sem.
Az Együtt Egymásért, Egy-másért Alapítvány és a Nemzetbiztonsági Hivatal kapcsolatánál sikerült feltárnunk, hogy van kapcsolat a két szervezet között, és két szervezet közötti kapcsolatban nem fedővállalkozásként működött az alapítvány, hiszen annak szigorúan előírt szabályai vannak; nem ezeknek a szabályoknak a mentén történt az együttműködés, de ez létezett. Annak a részletes tartalmát a bizottság nem tudta kibontani, de tapasztaltuk, hogy feladatot kapott az alapítvány, megbízással rendelkezett a Nemzetbiztonsági Hivataltól. Magát a megbízási szerződést megismerhettük, de az érdemi tartalommal nem bírt, abból csak az ellenértéket - ami igen jelentősnek mondható - lehetett kiolvasni. Éppen ezért azt kérjük majd, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelősséget végző miniszter tisztázza egy célszerűségi, eredményességi vizsgálat keretében az alapítványnak juttatott pénzek felhasználását és annak szakmai megfelelőségének a mivoltát.
A negyedik kérdéskör pedig az alapítvány politikai kapcsolatépítési törekvéseire kereste a választ. Megállapítottuk, ha le akarom egyszerűsíteni, hogy voltak ilyen kapcsolatépítési törekvései az alapítványnak a politikai szféra, a döntéshozók felé, a rendvédelmi területeken, de ez a kapcsolatépítés nem járt azzal az eredménnyel, hogy az alapítványt valamilyen kiváltságos módon, tehát törvénytől eltérő módon kezelték volna, illetve hogy ebből nekik valamilyen előnyük származott volna.
Ezek a bizottság megállapításai, amiből - mint említettem - négy feladat következik. Az egyik: megkérjük a Vám és Pénzügyőrség országos parancsnokát, hogy vizsgálja meg - ez a 175 alkalommal történt vámkezelésnél egy konkrét vámhivatal végezte -, hogy a tőle elvárható gondossággal jártak-e el. Megkérjük a pénzügyminisztert, hogy tekintse át az adományok vámkezelésének szabályozását, a gyakorlatot, és ha szükséges, akkor tegyen a jogszabályok módosítására, jobbítására kezdeményezést. Mint említettem, a pénzügyminisztert és a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert is felkérjük, hogy a két szervezet együttműködésének mind a szabályozottságát, mind a tartalmát vizsgálja meg, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős minisztert, hogy végezzen egy célszerűségi és eredményességi vizsgálatot.
Fog születni reményeim szerint, a Házszabály előírásai szerint mellékelni kell egy határozati javaslatot, amit a Nemzetbiztonsági bizottság fog megtenni, ha jól tudom. Az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy támogassák a bizottságnak ez irányú javaslatait, amit ha határozati formába öntjük, két dologgal szükséges kiegészíteni. Az egyik ezeknek a vizsgálatoknak a határideje. Azt javasoljuk, hogy mivel itt április 30-a szerepel, az talán elegendő idő erre, a másik pedig: meg kell jelölni, hogy kinek a részére készüljenek el ezek a vizsgálatok, az az értelemszerű javaslatunk - talán ebben az alelnök úrral is egyetértünk -, hogy az Országgyűlés szakbizottságai kapják meg ezeket a vizsgálatokat. Tehát ennek megfelelően készült egy javaslat. Tisztelettel kérem, hogy támogassák az általános vitára kerülését, illetve a mellé szükséges határozati javaslatot tegyék meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, Demeter úr. Szeretném megkérdezni, hogy a bizottság tagjainak kérdése, véleménye van-e az előterjesztéshez kapcsolódóan. Boross Péter úr!
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Bizottság! Itt van egy javaslat, ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom azért a figyelmet felhívni a magyar közigazgatás, a tágabb értelemben vett közigazgatás teljes lezüllésére, mert ebben az érhető tetten. Elképesztő dolog, és különböző más műfajokban is tapasztalható, hogy a valóságról való meggyőződés, amit nevezhetünk mondjuk utóellenőrzésnek is, teljesen kimarad a közigazgatási eljárások köréből. Tehát itt lehet támogatást kapni nem létező ingatlan felújítására azért, mert nincs, aki ezzel felelősséggel bánik, meggyőződjön arról, hogy van. Lehet kapni minden környezettanulmány nélkül szociális segélyt, egyes becslések szerint a közigazgatásban működő önkormányzati tisztviselők közönye legalább 30-40 százalékkal több szociális segélyt oszt ki, mint ami indokolt lenne, és ez is egy tipikus eset.
Adott egy helyzet, hogy vannak vámolási kötelmek, és azon belül vannak kedvezmények. Hogyan lehet százegynéhányat úgy kiadni, hogy egyetlen alkalommal nem győződtek meg arról, hogy a beadott adatok megfelelnek-e a valóságnak, vagy mi a sorsa az árunak később? Szóval valami olyan abszurd eljárási mulasztások ezek, hogy ha egyszer előfordul, mert bejött egy nagy tétel, de hogy száz alkalommal ne tudja egy vámhivatal, és csak a papírokra szorítkozik, hogy karitatív célra érkezik, tehát vámkedvezmény, megnyugszik, és százegynéhány alkalom közül egyetlenegy esetben nem kérdezi meg, vagy nem ellenőrzi le, hogy hová került az áru.
Nagyon egyetértek ezzel a szigorítással, de azzal még jobban egyetértenék, hogy a közigazgatásnak ez az utóellenőrzéses kötelme valami nagyobb hangsúlyt kaphatna, mert úgy hiszem, hogy ez olyan probléma az ország életében, a bemutatott okmányok kontrollja alapján kiadott határozat, azzal az akta elsüllyed valahol. Soha nem így működött a magyar közigazgatás - hozzá kell tennem - a klasszikus időben, és engem nagyon meglep, hogy az utóbbi tíz esztendőben mennyit romlott ebből a szempontból. De őszintén mondom: azt se tudom, hogy jelenleg ki a közigazgatás általános felügyeletével megbízott miniszter, fogalmam sincs, ki tart a jegyzőknek eligazítást a közigazgatási eljárás egységesítése céljából, mi folyik a magyar közigazgatásban, hogy ilyen ügyek ne jöjjenek, mert a legnagyobb nyugalommal hivatkozik itt arra, hogy a bemutatott okmányok rendben voltak. De nem ez a vámőrség feladata, hanem az a feladata, hogy vámot fizessen az, akinek vámot kell fizetnie.
Majdnem belebonyolódom ebbe az ügybe, de ezek a jelenségek úgy hiszem, legalább arra kellene hogy késztessék a kormányt, hogy jelölje már meg, hogy a közigazgatás általános felügyeletével ki foglalkozik. Régen ez a belügyminiszter volt, évtizedeken keresztül az ország gyakorlatában, és már bocsássatok meg, én a közigazgatási államtitkároknak tartottam eligazító értekezleteket, mert a Belügyminisztériumnak volt egy egyértelmű feladata. Ki csinál most ilyet egyáltalán, és a nem létező közigazgatási államtitkárokat ki nem hívja össze?
Bennem most másfajta mérgek halmozódnak, de teljesen egyetértek egyébként magával a javaslattal, csak kitágítanám egy kicsit zordonságunkat az ilyen ügyek kapcsán. Nem lett volna nehéz mindezt megelőzni, ha teljesíti az a hivatal a feladatát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor döntenénk, egy mondat előtte, Boross Péter úrnak nem válaszolva, de mint a bizottság tagja, az alelnök szólnék. Minden határozati javaslatunk és minden, amiben egyet tudtunk érteni a vizsgálóbizottság során, az mind arról szólt, hogy ösztönözzük legalább utólag ezt az ellenőrző funkciót. Minden ilyen kezdeményezés erről szólt, hogy erre felhívjuk a figyelmet.
Elnök úr, ha még szavazás előtt kíván válaszolni, akkor öné a szó, utána szavazunk.
DEMETER ERVIN előterjesztő: A felvetett problémára szeretnék válaszolni a miniszterelnök úrnak. Tehát általánosságban a közigazgatás lezüllésével én magam is egyetértek, de talán most a konkrét elemeit nézzük meg a dolognak. Tehát az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendszer egy önbevalló rendszer, tehát aki kéri a vámmentes vámkezelést, annak nyilatkoznia kell a büntetőjogi felelőssége tudatában - ebből adódóan van büntetőeljárás -, hogy megfelel a vámmentesség követelményeinek. Jelen esetben az alapítvány megtette ezt a nyilatkozatot.
Tény és való, hogy 175 esetben vámkezeltek árut, ami most utólag kiderült, hogy jogszerűtlen volt. Ez felveti azt a kérdést, hogy egy vámhivatalban, akik 175 alkalommal vámkezelték, azok a kellő gondossággal jártak-e el. Ezt felveti, a javaslatunk erre is irányul. De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy másik szervezeti egysége a Vám- és Pénzügyőrségnek észlelte, tehát egy ilyen kockázatkezelés keretei között észlelte, hogy a vámkezeléseknek döntő része, kilencvenegynéhány százaléka egy alapítványhoz kapcsolódik, és ennek alapján rendelt el vizsgálatot. Noha az egyik szervezeti részleg nem jól működött, mert 175-ször vámkezelték, volt egy olyan szervezeti részleg, amelyik a kockázatkezelés alapján észrevette, így maga a Vám- és Pénzügyőrség indította az eljárást, de teljesen egyetértve ezzel mi is azt kezdeményezzük, hogy kerüljön tisztázásra, hogyan fordulhatott elő ez 175 alkalommal.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Döntenünk két ügyben kell: 1. a vizsgálóbizottság által készített jelentésről abban a vonatkozásban, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e; 2. a vizsgálóbizottság jelentésével teljes összhangban készítettünk egy országgyűlési határozati javaslatot dátummal és az illetékes szakbizottságok megnevezésével, amit önálló bizottsági indítványként tudunk beadni abban az esetben, ha ezt is támogatja a bizottság. Azt fogjuk kérni, hogy a parlament egyben tárgyalja a két ügyet, tehát időrendben ne váljon egy mástól, hanem a jelentés és a határozat egyidejű tárgyalására kerüljön sor.
Kérdezem, hogy ki tartja általános vitára alkalmasnak a vizsgálóbizottság jelentését. Aki igen, az most szavazzon! (Szavazás.) Hat igen szavazat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Ilyen nincs. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodás. Hat igen szavazat és egy tartózkodás volt.
Ettől függetlenül ki támogatja a kiosztott önálló bizottsági előterjesztés, határozati javaslat beadását a vizsgálóbizottsági jelentéshez? Aki igen, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Hat igen szavazat. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Egy tartózkodással az 1. napirendi pont tárgyalását befejeztük. (Demeter Ervin: Köszönöm szépen. Viszontlátásra!)
Nem kötelező bizottsági előadót állítani ebben az ügyben, írásban elég. (Demeter Ervin távozik az ülésről.) Tehát bizottsági előadót külön nem állítanánk, akinek van kedve, a vitában részt vesz, gondolom, késő éjszaka lesz.
Térjünk át a 2. napirendi pontra, ha itt vannak az előterjesztők. (Dr. Boross Péter: Bocsánat, szabad nekem ez után szólni valamit?) Boross Péter úré a szó.
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Azt mondtad az előzőkben, hogy a bizottság elnöke akadályoztatva van. Most a bizottság elnöke akadályoztatva van vagy pedig a bizottság elnöke nem jött el azért, mert a megelőző ülésen itt drámai kivonulás történt? Ha ezt érted akadályoztatás alatt, akkor nagyon fuvoláztál és barátságos voltál. Nem, ez a részvétel megtagadása, ha én jól értelmezem, amit Ervin ugyanígy jellemzett.
Engedjétek meg, hogy mindenképpen hangot adjak abbéli meggyőződésemnek, hogy így nem lehet eljárni egy bizottsági tagsággal akkor, amikor egyébként a szerintem is helytelenül kinevezett, különböző kifogások alá kerülő Nemzetbiztonsági Hivatal-vezető iránt nincs elég bizalom. Ebben az esetben a bizottságnak a kontrollt és az ellenőrzést kell fokoznia, és nem pedig elhagynia a bizottságot. Roppant sajnálom, hogy ellenzéki társaim erre a nagyon egyszerű evidenciára és a mandátummal járó kötelezettségekre nincsenek tekintettel ebben az ügyben.
ELNÖK: A teljes igazsághoz tartozik, hogy igyekeztem a lehető legárnyaltabban fogalmazni pontosan egy dolog miatt. A nemzetbiztonsági törvény kötelezővé teszi, hogy ellenzéki elnöke legyen a bizottságnak. Ismereteim szerint egy hete a Házbizottság az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsághoz fordult, hogy megkérdezze, mi a helyzet ilyen esetben, amikor ténylegesen az a helyzet, hogy bejelentették a fideszes és a KDNP-s képviselőtársak, hogy nem vesznek részt a bizottság munkájában. De addig, amíg nincs sem állásfoglalás, hogy ebben az esetben az alelnök automatikusan átveheti-e a feladatot, sem más egyetértés, annyi kompromisszumot legalább sikerült elérni az elnök úrral, hogy vállalta, hogy abban az esetben, ha kezdeményezzük az ülés összehívását, akkor azt megteszi. Ha a Házbizottság vagy az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság hoz más házszabály-értelmezést, akkor könnyebbé válik a dolgunk, nem kell külön kezdeményezést tenni. Jelenleg csak ez az esély volt arra, hogy a bizottságot össze tudjuk hívni.
Mivel nem tudom, hogy mi lesz az állásfoglalás, véletlenül sem szeretném mérgesíteni a viszonyt, mert szeretném, hogy ha szükséges a parlamenti munkához, akkor az elnök úr ismételten összehívná az ülést akkor is, ha nem lesz addig semmilyen állásfoglalás. Ráadásul nagyon nehezíti az ügyet, hogy van bizonyos jogosítvány, amellyel csak az elnök élhet, a nemzetbiztonsági törvényből adódóan van nem átadható bizonyos jogkör, csak a bizottság technikai működtetését lehet igazából átadni az alelnöknek épp az ellenzéki elnöki kötelező feladat miatt.
Gulyás úr jelentkezett még, utána Földesi úr és aztán szeretnék esélyt adni magunknak.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót. Boross Péter képviselőtársam felvetése teljesen jogos, és hiba is lenne, ha szó nélkül mennénk el a történtek mellett, illetve amellett, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kivonult a bizottsági munkából. Most ha jól érzékelem, akkor az elnök úr és az alelnök úr mégiscsak egyfajta konstruktivitást mutatva megállapodott abban, hogy elősegíti, hogy a bizottságot összehívjuk, illetve a bizottság összehívására sor kerüljön és meg tudjuk tartani ezt a bizottsági ülést, de tartósan ez valóban nem tekinthető működőképes, ideális állapotnak.
Köszönöm.
ELNÖK: Földesi úr!
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr, én is csak egyetlenegy gondolatot szeretnék mondani. Szeretném a magam részéről megköszönni - de azt gondolom, ezzel egyetértenek a képviselőtársaim is - Boross Péter miniszterelnök úrnak a nagyon korrekt megjegyzését, ezt a jegyzőkönyv számára tartom nagyon fontosnak rögzíteni. Egyrészt minden egyes szava pontosan azt a fajta felelősséget és jogi hátteret említette fel, amivel ebben a bizottságban tartozunk az általunk felügyelt szervezetekért, másrészt miután én viszonylag friss tagja vagyok ennek a bizottságnak, de ez azért tavaly őszre, októberre datálódik, elképesztőnek tartom egy parlamenti bizottsági munkában, hogy van olyan képviselőtársunk - én most dr. Kövér Lászlóra gondolok -, akit egyetlen fél mondat erejéig láttam ebben a bizottságban az elmúlt közel fél évben: amikor ülésvezetés közben valamit a fülébe súgott az ülést vezető elnök úrnak, és ott dőlt el az, hogy időt kértek, majd úgy tűnik, a döntésük az volt, hogy kivonulnak ebben a helyzetben ebből a bizottságból.
Tehát én is elképedve vagy meglehetősen meglepve állok az ügy előtt azzal együtt is, hogy elfogadom, hogy az ellenzéki képviselőknek lehetnek fenntartásai bizonyos ügyekben, de a felelősségük nem eddig ér, úgyhogy én tisztelettel köszönöm ezt az előbbi hozzászólást.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tartalmilag egyetértek Boross Péter úrral. Amíg alelnök vagyok, igyekszem viszont legalább azt az állapotot fenntartani, hogy a kötelező parlamenti munkánknak eleget tudjunk tenni, és azon túl is érdemi nemzetbiztonsági ügyek megtárgyalására sor kerülhessen, mert egyébként "elanyáznánk" egymást, egyetlen ülés nem lenne, tehát szeretném fenntartani a következő időszakban a végleges döntésig vagy a visszavonulásokig azt az állapotot, hogy képesek legyünk dolgozni.
Ezt a részt lezárnám, és szeretném jelezni, hogy szándékosan nem kezdeményeztem az elején a zárt ülést, hiszen a vizsgálóbizottság végig nyilvánosan végezte a munkáját, a parlamentben végig nyilvános vita lesz. A következőkben közbeszerzés alóli mentességet kell adni, itt azt javaslom, a bizottság döntsön amellett, hogy a három mentességgel kapcsolatos pontot zárt ülésen tárgyalja. Elfogadható? (Szavazás.) Köszönöm szépen, akkor mindenkit kérek, aki nem jogosult a zárt ülésen való részvételre, segítse elő a munkánkat azzal, hogy kint megvár bennünket.
(A bizottság 11 óra 40 perctől zárt keretek között tárgyalt tovább, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
|
|
Tóth Károly |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Szűcs Dóra