NBB-70/3/2009-1.
(NBB-58/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 12 óra 08 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A honvédelmi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszadás *
Döntéshozatal *
A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Ficsor Ádám polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszadás *
Döntéshozatal *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Simicskó István (KDNP), a bizottság elnöke
Tóth Károly (MSZP) a bizottság alelnöke
Földesi Zoltán (MSZP)
Juhász Ferenc (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Molnár Zsolt (MSZP)
Demeter Ervin (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Lezsák Sándor (Fidesz)
Gulyás József (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Mécs Imre (MSZP) megérkezéséig Földesi Zoltánnak (MSZP)
Dr. Kövér László (Fidesz) Demeter Ervinnek (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt
Ficsor Ádám polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt
Megjelent
Dr. Lázár János, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 08 perc)
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a mai ülésünket. Szeretettel köszöntök mindenkit, köszöntöm a honvédelmi miniszterjelölt urat, jelenlegi miniszter urat és csapatát, illetve a jelenlévőket.
Mielőtt a bizottsági ülés napirendjét elfogadnánk, a helyettesítés rendjét ismertetném. Dr. Kövér László képviselő urat Demeter Ervin képviselő úr helyettesíti, Mécs Imre képviselő urat megérkezéséig - míg átér a parlamentből - Földesi Zoltán képviselő úr helyettesíti. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött napirendi javaslat alapján az első napirendi pontunk a honvédelmi miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatása, a második pedig a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatása. Kérdezem a bizottság tagjait, elfogadják-e az előre megküldött napirendi javaslatot. Aki elfogadja, azt kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, egyhangú. Ellenszavazat és tartózkodás nem volt, tehát a bizottság egyhangúlag elfogadta az előre megküldött napirendet.
A honvédelmi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Rátérünk az első napirendi pont megtárgyalására, dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatását tartjuk. Nem is húznám az időt, hiszen sajátos helyzetben vagyunk, Szekeres Imre az a miniszter, aki egyébként folytatja a tevékenységét a Bajnai-kormány alatt is. Nyilván tudjuk és ismerjük az elmúlt hároméves munkáját, de azért mégis úgy érzem, fontos, hogy ezen a mai bizottsági ülésen meghallgassuk az elképzeléseit, akár egy mérleg megvonását az elmúlt három évről, akár a jövőbeli terveit, már amennyire a jövőre lehet tervezni a Bajnai-kormányban. De nyilván meghallgatjuk az ön véleményét és álláspontját, úgyhogy meg is adom önnek a szót.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszterjelölt szóbeli kiegészítése
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Bajnai Gordon miniszterelnök úr, amikor felkért honvédelmi miniszternek, akkor a felkérését azzal támasztotta alá, hogy az az elmúlt három év, amelyet honvédelmi miniszterként végeztem, eredményes volt, hiszen a Magyar Honvédség átalakítása sikeresen és eredményesen befejeződött, és mindezt nem kísérte társadalmi konfliktus.
A felkérést azzal vállaltam el, hogy ezt a munkát szeretném befejezni, és sem a felkérésnek, sem az elvállalásának nincs ahhoz köze, hogy a Magyar Szocialista Pártban vezető pozíciót töltök be. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert honvédelmi miniszterként mind az önök bizottságával, mind a honvédelmi és rendészeti bizottsággal az elmúlt három év során együttműködés alakult ki, és több olyan ügyet tudtunk sikerre vinni - többpárti konszenzus alapján -, amelyre a következő egy évben, a következő parlamenti választásokig működő kormánynak is szüksége van.
Készítettem egy írásos jelentést a bizottság számára, ezt a bizottság tagjai megkapták, illetve elkészítettem a következő egy évre vonatkozó elképzeléseket is. Nagyon röviden szeretném ennek a legfontosabb súlypontjait kiemelni.
Három évvel ezelőtt, amikor itt voltam a nemzetbiztonsági bizottságban, azt mondtam, hogy úgy vállaltam el a honvédelmi miniszterséget, hogy azoknak a katonai vezetőknek a tudására és tapasztalatára támaszkodom, akik a Magyar Honvédséget vezetik, és döntően az a feladatom, hogy összhangot teremtsek a kormányzati munka és a katonai szakmai hivatás között. Három feladatot jelöltem meg: befejezni a haderőreformot, és stabilitás alakuljon ki; folytatni azt a korszerűsítést, amellyel új, modern technika jelenik meg a Magyar Honvédségben; és a stabilitás és az új technika biztosítása mellett egy jól felkészült, kiképzett és motivált Magyar Honvédséget szeretnék létrehozni. Az elmúlt három évben a Honvédelmi Minisztérium vezetői és a Honvéd Vezérkar munkatársai, az alakulatok vezetői, parancsnokai kivétel nélkül ezen dolgoztak, bízom benne, hogy eredményesen.
Itt és most szeretném megerősíteni, hogy amennyiben honvédelmi miniszter leszek, változatlanul számítok a munkájukra, mind a vezérkari főnök úrra, mind annak helyettesére, mind az összhaderőnemi parancsnokéra, mind pedig a minisztérium három szakállamtitkárára. Kiváló emberek, nagy felkészültségű, komoly felkészültségű katonai vezetők, és azt gondolom, megfelelően és szépen szolgálják saját hazájukat és a Magyar Honvédséget. (Mécs Imre megérkezik az ülésterembe.)
Az a munka, amelyet az elmúlt három évben elvégeztem, nem csupán abból állt, hogy kialakult egy új és korszerű szervezeti rend, hanem abból is, hogy új képességeket alakítottunk ki a Magyar Honvédségben. Olyan képességeket, amelyek egyidejűleg tudják biztosítani Magyarország biztonságát, a NATO kollektív védelmét és azokat a békefenntartási feladatokat, amelyeket a NATO az Európai Unió vagy az ENSZ megbízása alapján a Magyar Honvédség ellát. Azt gondolom ugyanis, hogy egy Magyar Honvédség van, és ennek a három feladatnak egyidejűleg kell megfelelnünk. Ez a munka visszajelzést is kapott a magyar társadalomtól, hiszen ma már a Magyar Honvédség annak a két szervezetnek az egyike, amelyeket a magyar társadalom leginkább elismer, és visszajelzést kapott nem csupán a katonai hivatást szeretők körében, hanem a szövetségesi rendszeren belül is, más szövetséges tagállamok értékítéletében és véleményében.
Az a feladat, ami az elkövetkező évben előttem áll, ennek a munkának a befejezése és egy új korszak előkészítése. Egyrészt azért, mert a változóban lévő világban az új biztonsági követelményeknek kell megfelelni, ezt alapozza meg az a nemzeti katonai stratégia, amit elfogadtunk, és azért is, mert a gazdasági válság közepette, a megváltozott világban mindennek az értéke, ami biztonságot ad, fel fog értékelődni. A Magyar Honvédség egyébként kész és képes erre, hogy magasabb színvonalon lássa el a feladatát, még a mainál is. Ezért van szükség egyébként az egyes fegyvernemek párhuzamos fejlesztésére, ezért van szükség a haditechnikai fejlesztés folytatására, és ezért van szükség arra, hogy 3000 szerződéses katonával bővítsük a Magyar Honvédség létszámát, amelynek mind a létszámkerete, mind a bérfedezete rendelkezésre áll.
Ennek a folyamatnak a részeként a honvéd egészségügy és a honvéd felsőoktatás korszerűsítésével egyidejűleg szeretnénk ez új, és a magyar társadalom számára fontos feladatot is elvégezni, aktív és kezdeményező részvétellel a hazafias nevelésben. Igaz ez a középiskolákra - holnap lesz például a középiskolák történelemtanárainak az a konferenciája, amelyet a Honvédelmi Minisztérium szervez, hogy a katonai ismeretek átadásában és a hazafias nevelésben társakra találjunk -, igaz ez azokra az egyetemekre, ahol ma már a katonai ismeretek nem csupán választható tárgyként, hanem kredittárgyként is szerepelnek, és igaz ez azokra a könyvekre, kiadványokra, rendezvényekre, amelyekkel közelebb visszük a magyar társadalomhoz a hazafias nevelést. Abban bízom, hogy a Magyar Honvédség vezetői és mindazok, akik érdemben tesznek Magyarország biztonságáért - beleértve a két katonai titkosszolgálatot is -, maradéktalanul eleget fognak tenni a következő egy évben is a feladatuknak.
Ebben a bizottságban nyilván külön kell szólnom a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal tevékenységéről is. Szakmai tudásuk legjavát adva, magas színvonalon látják el azokat a feladatokat, amelyekkel mind a Magyar Honvédség, mind annak egyes alakulatai biztonságát és azok műveleti képességeit növelik itthon és külföldön egyaránt. Elismerést érdemel a munkájuk. Abban bízom, hogy a következő egy évben ott is technikai korszerűsítéssel és felkészítéssel, a nemzetközi együttműködés bővítésével még eredményesebben és hatékonyabban fogják tudni szolgálni a Magyar Honvédséget és a Magyar Köztársaság kormányát.
Mivel írásos előterjesztést is készítettem a bizottság számára, ennyiben kívántam összefoglalni mind az elmúlt három év, mind az előttünk álló egy év munkáját. Szeretném megköszönni a bizottságnak azt, hogy az elmúlt három évben támogatást kaptam azokban a kérdésekben, amelyekben egyeztetésre sor került, és bízom benne, hogy így lesz a következő egy évben is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt úrnak a gondolatait. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdés, észrevétel az elhangzottakhoz. (Jelzésre.) Demeter Ervin képviselő urat illeti a szó.
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
DEMETER ERVIN (Fidesz): Csak röviden szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy ugye, úgy gondolkodik, mint két héttel vagy két hónappal ezelőtt. Ugye, ezután is úgy fogja végezni a munkáját, mint eddig végezte? Ugye, nem fog semmi változni?
ELNÖK: Öné a szó, miniszter úr.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Amennyiben a kérdés arra irányult, hogy hogyan fogom fel a honvédelmi miniszteri munkámat, és hogy konszenzusra törekszem-e, hogy úgy gondolom-e, a honvédelem nemzeti ügy, akkor szeretném megerősíteni, nem változom, nem is szoktam változni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Jelzésre.) Alelnök úré a szó.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Elöljáróban szeretném jelezni, hogy képviselőcsoportunk, az MSZP-s képviselők, bizottsági tagok támogatni fogják a megbízást.
Második: van három olyan terület, ahol nagyon fontos lenne Magyarországon az együttműködés az érintett bizottságokban. Ez a rendészet, ilyen a nemzetbiztonsági és ilyen a honvédelmi terület. Erre a bizottságra visszatérve úgy látom, és ezt külön szeretném kihangsúlyozni, hogy a katonai biztonsági szolgálatok, illetve a honvédelmi vezetés esetében a bizottság munkája - amennyire meg tudtam ítélni az elmúlt években - zavartalan volt és együttműködő, nyilván a szükséges viták mellett. Soha sem személyi, sem szervezeti ügyek nem nehezítették a bizottság munkáját a honvédelem területén.
Nagyon bízom benne - és ez már csak személyes véleményem -, hogy a bizottsági munka valamennyi területén legalább azt az együttműködési szintet sikerül elérni, mint amit sikerült elérni a katonai szolgálatok esetében, mind a minisztériummal, a miniszter úrral való kapcsolattartásban, mind a főigazgató urak munkájában, a kapcsolattartásban, illetve a konkrét munkájuk megítélésében. Azt tapasztaltam, hogyha a szavazatokban időnként csak tartózkodásban jelent is meg, de a két katonai szolgálat vonatkozásában a bizottságban pozitív kép alakult ki mindegyik oldalon, és biztosan látom, hogy nem a katonai terület, nem a honvédelmi terület volt az, amely időnként nehezítette, hogy a bizottság hagyományos keretek között tudja folytatni a törvényben előírt feladatait.
Tehát mi támogatjuk, és arra szeretnék mindenkit kérni a kormány- és az ellenzéki oldalról is, hogy próbáljunk hasonló feltételeket kialakítani a polgári területre is - de az majd a következő felszólalás része lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezsák Sándor képviselő úré a szó.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bár a korábbi megnyilatkozásaiból egyértelmű számomra a kép, mégis szeretném, ha elmondaná, mi a véleménye, lát-e megnyugtató megoldást a Tubesre tervezett NATO-radar ügyében.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt nem mondtam az elején, de nyilván, ha olyan kérdés merül fel, amely esetlegesen zárt ülés elrendelését indokolttá tenné, akkor jelezze, miniszter úr, ha olyan titkot szeretne megosztani. Azt hiszem, a társadalmat és a nyilvánosságot érdekli, hogy mi az ön álláspontja ezzel kapcsolatosan.
Öné a szó, parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm. Magyarországnak szüksége van a légtér ellenőrzésére, ez elkerülhetetlen, ennek az országnak a légterében 2008-ban 545 ezer repülőgép ment át. Ez hihetetlen sűrűségű légtér, ehhez három radarra van szükség. Kettő felépült, kiválóan működik, semmi probléma nincs. A harmadik esetében, amely tulajdonképpen megvalósítaná a háromszöget, társadalmi ellenállásba ütköztünk, ezt tiszteletben kell tartanunk. Jelenleg bírósági eljárás folyik az építési engedély érvényességéről, amennyiben ezt az építési engedélyt érvényesnek tekintik, ezt a radart szükséges megépíteni Magyarországon.
Azt azonban szeretném elmondani, hogy ez már így is nagyon sokba kerül. Egyrészt sokba kerül, mert három olyan radarszázadot kell fenntartanunk, amelyek 30-40 éves technikát alkalmaznak, ez egyébként körülbelül 300 főt jelent, fölöslegesen. Most már elkerülhetetlen ezeknek az eszközöknek a felújítása, korszerűsítése, az épületek rendbetétele, mert ha két-három-négy évig is kell működtetni, most már akkor is pénzt kell rá szánni. Illetve azt a létszámot is leköti, amelyet így más célra lehetne használni. Bízom benne, hogy a türelem, a megértés megoldáshoz is vezet bennünket, nemcsak a jogszabályokat fogjuk betartani, hanem természetesen azok szellemét is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván ezzel kapcsolatban lenne kérdésem, de most nem megyek bele, mert nyilvános ülés van, de ennek a radarnak a mérési intervalluma mettől meddig terjed, ez is érdekes kérdés lenne. Nyilván, ha úgy közelítjük meg ezt a helyzetet, hogy munkahelyeket mentenek meg azok, akik egyébként azt a három radarállomást még ennek köszönhetően működésben tartják, ez is másfajta megközelítés. De most nem megyünk ebbe bele, szerintem nem ez a kérdés.
Volna azonban néhány kérdés részemről is, amennyiben a bizottság tagjainak ... (Jelzésre.) Még van, akkor utána, a végén kérdeznék. Földesi úré a szó.
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. A Magyar Honvédség megbecsült és elismert tagja a nemzetközi katonai szervezetnek, a NATO-nak. A Magyar Honvédség állományából jelentős erők vannak külföldön, és töltenek be elismert és fontos feladatot ezekben a missziókban.
Azt szeretném megkérdezni - amennyit a nyilvánosság ereje elbír -, azok után, hogy nyilván élénk figyelem kísérte az elmúlt évek ilyen típusú eseményeit, mennyire tartja biztonságosnak az ott lévő katonák körülményeit. Tudjuk, milyen veszélyes területeken dolgoznak, és azt is, hogy jelentős áldozatok árán is felelősen és elismerten végzik a munkájukat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Öné a szó, miniszter úr.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Három földrészen, 13 országban, egyidejűleg ezer magyar katona teljesít szolgálatot, békefenntartásban. Ebben a különböző NATO- és EU-parancsnokságokon vezető beosztást, egyéni beosztást töltők nincsenek benne, az másik rezsim.
Ezek közül nyilvánvalóan a legnagyobb kontingensünk a Balkánon állomásozik, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában, közel 600 katona. Ez a balkáni jelenlét közvetlen nemzeti érdek, mert az ország határa melletti stabilitást erősítjük vele. Folyamatában, ahogy ott rendeződik a helyzet, nyilván kisebb katonai jelenlétre lesz majd szükség.
A másik nagy békefenntartó feladat Afganisztánban van, és nyilván ez a veszélyesebb. Itt több egyidejű dologgal igyekszünk a veszélyt minimalizálni és a biztonságot növelni. Egyrészt magát a Pol-e Khumriban lévő tábort, amelyet a hollandoktól vettünk át, teljesen átépítettük, nagyon jelentős erődítési munkálatokkal, a hozzá tartozó eszközökkel együtt, beleértve olyan munkálatokat is, amelyek sok információt tudnak szolgáltatni, megerősítettük.
Megerősítettük a létszámot is, döntően a force protection képességet. Tehát azoknak a katonáknak az odavezénylésével, akik a biztonságot, a védelmet tudják garantálni. Megerősítettük azzal is, hogy minden más vállalásunkat - térben és időben - ehhez a Pol-e Khumri bázishoz kötjük. Hadd mondjak rá egy példát. Végzünk kiképzési, felkészítési feladatokat egy afgán zászlóaljnál. Abban állapodtunk meg, hogy az afgán zászlóalj a legközelebbi bázisra települ, ez 20 kilométerre van Pol-e Khumritól, ez önmagában növeli a magyar katonák biztonságát, hiszen egy jelentős lövészzászlóalj jelenik meg, másrészt azokét is, akik ott kiképzésen vesznek részt. Ugyanígy, akik kimennek majd a választások biztonságát garantálni, szintén ugyanebben a térségben lesznek. Tehát egymás biztonságát is garantálják. Természetesen van egy folyamatos értékelő munka, hogy mire van szükség. Talán a sajtóból is ismert, hogy például most három tűzszerész páncélozott járművet szereztünk be nyilvános közbeszerzési eljárásban, hogy azoknak a katonáknak a biztonságát tovább növeljük, akik esetleg az IED-ket, tehát azokat a robbanószereket derítik fel, amelyeket ott elhelyeznek.
Azonban osztom azt az álláspontot, amely most a NATO legutóbbi védelmi miniszteri értekezletén megfogalmazódott, és volt módom is részt venni annak az új Afganisztán-stratégiának a kidolgozásában, amit a NATO elfogadott. Változásra van szükség abban az értelemben, hogy Afganisztánon belül arra kell törekedni, hogy afganizáljuk a megoldást. Tehát hogy az afgán hadsereget és az afgán rendőrséget készítsük fel a feladata ellátására. Ez azt jelenti Magyarország számára, hogy egyrészt növelnünk kell a rendőri kiképzésben való részvétel arányát, másrészt a katonai feladatokon belül a kiképzésre kell a hangsúlyt tenni. Ez néhány év alatt lezajló, teljes cserés változás lesz, és természetesen a civil oldalt is erősíteni kell. Eddig a Magyar Honvédség volt a vivője ennek az afganisztáni feladatnak. Mi változatlanul el fogjuk látni a feladatunkat, de ez most már nem katonai természetű feladat, hanem újjáépítési, kiképzési és rendőri feladat, amelyet ott biztosítani kell.
A folyamatos értékelés mellett természetesen nemcsak az történik meg, hogy erősítjük azoknak a biztonságát, akik ott szolgálatot teljesítenek, hanem feldolgozzuk azokat a tapasztalatokat is, amelyeket ezekben a békefenntartó műveletekben szerzünk, és ez a Magyar Honvédség technikai modernizációjának és kiképzésének is egyfajta iránytűje. Azok a katonák, akik külföldön teljesítenek szolgálatot, minden elismerést megérdemelnek, hiszen rendkívül nehéz körülmények között tesznek eleget feladatuknak, és bízom benne, drukkolok is értük, hogy semmi baj ne legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mécs Imre képviselő úré a szó.
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csatlakozva Földesi Zoltán feltett kérdéséhez, külföldön járva azt tapasztaltam, hogy a külszolgálatot teljesítő katonáinknak szorongása adódhat amiatt, hogy ha lejár a külszolgálat ideje, vissza tudnak-e illeszkedni a hadsereg kötelékébe, és biztosítva van-e szervezetten az, hogy rangjuknak és tudásuknak megfelelő helyre jussanak.
A másik kérdésem az, hogy a XXI. században a hírszerzés arányai megváltoztak, mivel óriási hírözön, hírcunami, hírtenger közepette vagyunk, amelyből ki kell halászni az értékes információkat, és egyre nagyobb szerepe van a kiértékelésnek, a valódi intelligenciának, ahogy ez a szerviz nevében is van. Hogy állunk ezzel a katonai szolgálatok esetében?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Öné a szó, miniszter úr.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Azok, akikről most a képviselő úr beszélt, nem a békefenntartásban részt vevő katonák, hanem különböző egyéni beosztásban parancsnoki feladatot ellátó főtisztek vagy tábornokok, tisztek.
Friss példát tudok mondani arra a tudatos munkára, amit ebben képviselünk. Most jön haza négyéves külszolgálatból egy tábornok, aki most lesz az összhaderőnemi parancsnokság parancsnokhelyettese, a légierőt fogja ellenőrizni és irányítani. Mert korábban szerzett kint megfelelő tapasztalatokat. Előtte egyébként a kecskeméti vadászrepülő-bázis parancsnoka volt. Azt gondolom, ez az a - nevezzük így - körforgás: alakulatparancsnok, nemzetközi megbízatás, tapasztalatszerzés, magasabb parancsnoki beosztás, amiben az ő legjobb tudásukat, ismereteiket, képességeiket ki lehet használni.
Nyilván volt egy olyan időszak, amikor a szervezeti, méretbeli csökkenés miatt nem mindenki talált helyet, ma ilyen problémába már nem ütközünk, és előre tervezetten tudjuk ezeket a nemzetközi megbízásokat biztosítani. Mert azt szeretnénk, ha ebből a Magyar Honvédség profitálna egyébként, amikor hazatérnek, és azokat az ismereteket hasznosítani tudjuk.
Ami a hírszerzést illeti, kiváló. Azt hiszem, ez elegendő.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván Mécs Imre képviselő úr el tudja dönteni, hogy ez elegendő-e, de úgy látom, bólogatott, hogy beéri ezzel a válasszal, kis mosollyal kísérve.
Most viszont Lezsák Sándor képviselő úr jelezte, hogy ismételten kérdezni kíván. Öné a szó.
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bár az új, most megalakuló szocialista kormány programját nem ismerhetjük, nem ismerjük, de a különféle szakértői megnyilatkozásokból kitűnik, hogy emelik a nyugdíjkorhatárt. Érinti-e ez a Magyar Honvédséget? Ha igen, akkor a kormány tagjaként erről mi a véleménye? Alakult-e ki erről egyáltalán véleménye?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úré a szó.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: A Magyar Honvédségben az a szabály van, és ez helyes, hogy öt évvel alacsonyabb a nyugdíjba vonulási korhatár, mint az általános nyugdíjkorhatár. Ez az öt év meg fog maradni. Ha nő az átlagos nyugdíjkorhatár, akkor természetesen itt is fog nőni, de ez az öt év megmarad, és azt gondolom, hogy ez méltányos és helyes eljárás.
De valamit szeretnék önöknek elmondani. A közhiedelemmel szemben a Magyar Honvédségből nem mennek sokan nyugdíjba, és főleg nem mennek 57 évesnél fiatalabban. A szervezeti átalakulás lezárása után az első tiszta évünk 2008 volt. 118 katona ment nyugdíjba, ebből 104-en 57 évesen, vagy annál idősebb korban. Összesen 12-en voltak, akinél - elég súlyos egészségügyi okokból - korábbi nyugdíjba vonulás történt. Tehát beállt egy jó értelemben vett katonatiszti karrierpálya, és a tisztek nem el akarnak menni nyugdíjba, hanem szolgálni akarnak. Ezért azt gondolom, a társadalomban ezzel kapcsolatban élő kép ma már nem tükrözi a Magyar Honvédség korábbi helyzetét.
Szeretném először is azzal kezdeni, hogy abból a 30 ezer főből, aki a honvédelmi miniszter felügyelete vagy irányítása alá tartozik, 10 ezren civilek, egyetemen, kórházban, közalkalmazottként különböző helyeken. Nekik semmi kedvezményük nincs. 13 ezren szerződéses katonák, akik 15 évet töltenek a Magyar Honvédségben. Nekik semmilyen nyugdíjba vonulási kedvezményük nincs. Tehát azokra a hivatásos katonákra vonatkoznak ezek a szabályok, akik egész életpályájukat bent töltik a Magyar Honvédségben. Szerintem ez az 5 év különbségtétel méltányos, és ragaszkodni is fogok ahhoz, hogy ez megmaradjon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Köszöntöm körünkben dr. Lázár János elnök urat, aki - gondolom az előző bizottsági meghallgatásról - friss élményekkel ért ide, és ismételten tudja ellenőrizni, hogy a miniszter úr ott is ugyanazt mondta-e el, mint nálunk. Ha valami nem stimmel, akkor az elnök úr jelezze!
Engedjék meg, hogy néhány kérdést én is feltegyek a miniszterjelölt úrnak. Egyrészt nyilván nem tudjuk, milyen hosszú vagy milyen rövid időre tervezhetünk az ön miniszterségét illetően, ettől függetlenül azért talán feltehető az a kérdés, hiszen azért a katonákat az is érdekli, hogy tervez-e a hátralévő időszakban illetményemelést. Szeretném emlékeztetni önt arra, hogy 2001-ben volt utoljára a katonáknál illetményemelés, legalábbis ami tisztességesnek mondható - mintegy 70-75 százalékos átlagos illetményemelés volt -, azóta kevésbé tapasztalható ez a folyamat. Nyilván nem várjuk el, hogy minden évben ennyivel emeljék a katonák illetményét - bár ők biztosan örülnének neki -, de azért legalább az inflációkövető illetményemelésre szükség lenne. Már, hogy a motiváció is megmaradhasson továbbra is, amiről ön itt beszélt az előbb.
A másik: tervezi-e esetleg, vagy gondolkodott-e azon már, hogy a honvédelmi törvény egyfajta átfogó vagy legalábbis fontosabb pontokon történő módosítását kezdeményezné? Gondolok itt elsősorban arra a visszásságra, amit most már talán mindannyian megtapasztaltunk - és ön is az elmúlt három évben a törvény olvasgatása során azért több hiányosságra rálelt -, többek között a katonai nyilvántartás rendszerének lehetetlen helyzetére. Az összeírások, az adatközlési kötelezettségek és számos más olyan, ami a potenciális hadköteleseket terhelte, az ilyen típusú kötelezettségek eltörlésre kerültek. Tehát nemcsak a sorkatonai szolgálat szűnt meg, hanem minden egyéb más tájékoztatási, adatközlési kötelezettség is.
Esetleg a minősített időszakok vonatkozásában is tervez-e a miniszter úr módosítást? Jónak tartja-e ezt a rendszert, ezt a bizonyos 4+1 minősített időszaki rendszert, ami kialakításra került? Bizonyára tudja, hogy azért itt a NATO-ban szokatlan 5 minősített időszakkal kevés ország rendelkezik. Általában 2-3 szokott lenni, nálunk pedig rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, megelőző védelmi helyzet és az alkotmány 19/E. §-a is rendelkezik úgynevezett válsághelyzetek kezeléséről. Eléggé kaotikusnak tűnik ez a rendszer számomra, például a szükségállapot, amely egyszerre természeti katasztrófát és az alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekedeteket is, sőt a közrend és a közbiztonság rossz állapotát is jelzi, tehát bármikor kihirdethető. Eléggé rendezetlennek tűnik, legalábbis számomra.
A személyi változásokról részben szólt miniszter úr, azonban minket politikai értelemben is érdekelnek a változások, ha lesznek. Tervez-e ilyet? Tehát nemcsak a Magyar Honvédség vezetésének állományában, hanem gondolok itt elsősorban az államtitkár asszonyra, aki ön mellett tevékenykedik és dolgozik. Bajnai Gordontól tudhatjuk, hogy itt állítólag nagyon-nagyon sok szakértő végzi a munkáját ebben a mostani kormányfelállásban, tehát itt tervez-e valamilyen változást politikai vagy szakmai alapon?
Amit magamnak itt még felírtam: megnyugvással vettem, fontosnak érzem azt, és látom a gesztust, hogy a miniszter úr valóban törekszik a honvédelem nemzeti üggyé tétele felé. Fontosnak tartom, és örülök annak, amiért kitért arra, hogy a honvédelmi tudat fenntartását, a hazafias nevelést fontosnak érzi, fontosnak tartja, és törekszik erre. Ezt örömmel tudjuk nyugtázni, és reméljük, ennek lesz valamilyen eredménye, haszna is.
A missziók jövőjével kapcsolatosan feltették már a kérdést. Az új technikával kapcsolatosan a miniszter úr azt mondta, hogy hármas követelményrendszert állított fel magának: a haderőreform folyamatának a lezárását, a stabilizációt, új technika jelenjen meg a Magyar Honvédség állományában, továbbá motivált Magyar Honvédséget kell létrehozni.
Hogyan állunk az új technikával? Tehát milyen fejlesztések voltak? Még mi várható itt a hátralévő időszakban? Nyilván abban az értelemben szeretném ezt a kérdést továbbvinni, hogy várható-e az ország védelmi képességének az erősítése, mert azért sok mindent láttunk az elmúlt három évben öntől, valóban sok, ügyesnek is mondható PR-fogást is, nagyon sok, a külföldi missziókat népszerűsítő utazást, amelyek során neves személyek, Horváth Ágnestől Bochkor Gáborig eljutottak Afganisztánba, és sokféle dolog történt. Ez a jó PR rá is fér a Magyar Honvédségre, de azért azt tudjuk, hogy a költségvetés eléggé gyengécske, tudjuk, hogy az országvédelmi képességek eléggé legyengült állapotban vannak.
Tervez-e ebben a vonatkozásban még valamilyen változást a hátralévő időszakban? Most nem mondanám azokat az információkat, hogy hány működőképes harckocsival rendelkezünk. Egyáltalán ön mit tart fontosnak? Látja-e még a jövőjét ennek a fegyvernemi kultúrának? A tüzérség kapcsán mi az álláspontja? Tudom, hogy fontos a misszió, tudom, hogy fontos a nemzetközi feladatvállalás, ebben egyetértünk, de ez nyilván nem alakulhat ki annak a rovására, hogy az országvédelmi képességeket a NATO-szövetségeseinkre bízzuk. Ebben egy egészséges arányt kell megtalálni, de úgy érzem, már régen az egészségtelen irányba indultunk el. Tervez-e még valamilyen változást, ami visszabillenti vagy legalább is megpróbálja létrehozni és felvázolni ezt az egyensúlyt?
Néhányszor fel is vetettem a parlamentben, különösen a pápai repülőtér és a közös NATO-akció kapcsán - ez egy fontos dolog, ezt támogattuk is az elmúlt időszakban - a közös légtérellenőrzést. Néhány évvel ezelőtt felmerült, hogy Magyarország és Szlovénia kapcsán a magyar légierő Szlovénia légterét is ellenőrizhetné, a NATO szövetségesi rendszerben ez nyilván korszerűnek mondható, a bizalmat erősítő elgondolás. Ennek én akkor is a támogatója voltam. Tervezi-e ön, esetleg a minisztérium más szakemberei, hogy ebben egyfajta offenzív elmozdulást eszközölnének? Van-e ilyen szándék? Nem beszélve arról, hogy szerintem még most is hasznos lenne, bár Horvátország útja már egyenes a NATO-ba, van magyar-román, van magyar-szlovák-ukrán, van magyar-szlovén-olasz, de a magyar-horvát közös egység nem jött létre. A fegyverbarátság erősítése érdekében, Horvátország stratégiai jelentősége és a magyar-horvát barátság elmélyítése érdekében is szerintem érdemes lenne ezt végiggondolni. Nem hiszem, hogy olyan túl sok pénzbe kerülne egy közös alakulat felállítása, szerintem akár a NATO-ban is nagy örömmel tekintenének ránk. Nem feltétlenül csak akkor tekintenének ránk örömmel, hogyha ezer helyett ezerkétszáz vagy ezerhatszáz katonát küldünk külföldi misszióba, egyébként pedig a missziós vállalásoknál a minőségi feladatok elvállalása lenne a fontos.
A missziók kapcsán megkérdezem: vállalkozna-e vagy tervezi-e a honvédelmi tárca azt, hogy esetlegesen mondjuk afganisztáni rendőrök, katonák vagy jövendőbeli közép- és felső vezetők képzése itt, Magyarországon történne, akár néhány hetes kurzusokban, akár például a tűzszerészek képzése is, de bármilyen más szakemberek szakmai képzése itt is történhetne? Vannak erre a NATO-tagországokon belül próbálkozások, és nyilván az oktatásban, nevelésben és a kiképzésben hatékonyan szerepet tudna Magyarország vállalni.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyit szeretnék, és várom a miniszter úr válaszát.
DR. SZEKERES IMRE miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Az elnök úr kérdésére és egyben még Tóth Károly alelnök úr kérdésére egy közös felület volt, amit szeretnék megerősíteni, ez az együttműködés kérdése.
Minden olyan ügyben, ami alapvetően érinti a Magyar Köztársaság biztonságát, vagy érinti a Magyar Honvédség fejlesztését és működését, azt tartom helyesnek, ha ötpárti konszenzus jön létre. A törvény-előterjesztések és a kormánydöntések során is ezt képviseltem, így alakult ki egyébként a nemzeti katonai stratégia is. Szeretném arról biztosítani a bizottságot, hogy ez a következő évben is így lesz, egyszerűen azért, mert ez így hasznos és így eredményes az ország számára, így azt gondolom, hogy egymásra épülő fejődési fázist lehet a Magyar Honvédségben megvalósítani.
Ma a Klapka György Lövészdandárnál egy szolgálatot teljesítő legénységi állományú szerződéses katona nettó 179 405 forint fizetést visz haza - nettó fizetést. Természetesen ebben benne van az adóköteles jövedelem nettó összege és az adómentes járandóságok összege is. Szerintem ez komoly fizetés. Ha ehhez még hozzávesszük, hogyha elmegy és feladatot vállal, mert a lövészeknél kétévente hat hónap biztosan jut valakire, és kint devizaellátmányként kap havi 2000-2500 dollárt, ez egy normális fizetés, de nem azt mondom, hogy ez nem lehetne több. Ahogyan az ország anyagi lehetőségei ezt lehetővé teszik, biztosan többet kell adnunk, sőt, azon is változtatni kell - erre van egy nagyon részletes tervünk, amit a vezérkarral közösen dolgoztunk ki -, hogy hogyan tudjuk megtartani a szerződéses katonákat. Az a rendszer, ami most volt, arról szólt, hogy amikor lejár a tizenöt év, utána kapnak egy tekintélyes összeget ahhoz, hogy visszailleszkedjenek. Azt vetették fel, és most ezen dolgozunk, hogy ahhoz, hogy itt maradjanak tizenöt évig, és ne öt vagy tíz év után menjenek el, arra van szükség, hogy már menet közben is premizáljuk az itt maradásukat. Tehát számos olyan eszköz van, ami a mai bértömegen belüli gazdálkodásban is jóval nagyobb elismerést és hatékonyságot biztosíthat. Azt gondolom tehát, hogy nem csupán az illetmény emelése - egyébként ez nemcsak 2001-ben volt, később is -, hanem az egyéb járandóságok is adják ki azt a pluszt, amellyel egy fiatal férfi vagy nő vállalja a katonai hivatást: nyelvtanuláshoz, számítógépes ismeretekhez, sok minden máshoz jutnak úgy hozzá, amelyek ezekben a szolgáltatásokban, amelyekről most beszéltem, nincsenek benne.
A honvédelmi törvény átfogó módosítását tervezem két területen is. Ez természetesen szintén csak konszenzussal lehetséges. Nem biztos, hogy ezt a parlament áprilisban el tudja fogadni, de a munkát el kell kezdeni, és utána lehet folytatni. Az egyik az, amiről az elnök úr beszélt. Tehát elkészült a teljes jogi intézményrendszer a békeidőszakra vonatkozóan, de húsz éve nincs Magyarországon - ahogyan a szakzsargonban fogalmazzák - a békétől eltérő időszakra vonatkozó jogi szabályozási rendszer, ami egyébként érinti az alkotmányt, ezt szeretném hangsúlyozni. Ezt a munkát elindítottuk, és ebben ötpárti egyeztetésekre van szükség, egyébként szakmai konszenzusra a civil jogi világgal is, ezt szeretném hozzátenni, mert ez nem csupán a Magyar Honvédségre vonatkozik, hanem az egész állami szerkezetre és annak a működésére is. Ez az egyik munka, amit már elindítottunk, a másik pedig a katonák jogállását, a Hjt.-t érintő változások, amit szintén konszenzusos törvényhozásban érdemes és szükséges majd elvégezni.
A személyi kérdéseket illetően az államtitkárra vonatkozó javaslatot a miniszterelnök úr fogja megtenni, ez nem az én kompetenciám. Nekem arról kell nyilatkoznom a bizottság előtt, ami az én feladatom és hatásköröm, ezt meg is tettem. Még egyszer szeretném megerősíteni, hogy az a katonai vezetés, az a tábornoki kar, amelyik ma a Magyar Honvédséget vezeti, nagy tudású, nagyon komoly képességű és nagyon tiszteletre méltó munkát végez. Nagy elismerés illeti őket azért, amit tesznek, és ahogyan azt teszik. Én büszke vagyok rájuk, mert szerintem nagyon kiváló emberek.
Technika. Van egy tízéves fejlesztési tervünk. Minden döntés akkor jó, ha nemcsak most mondjuk rá, hogy helyes, hanem 5-10-15 év múlva is azt mondják, hogy az helyes döntés volt. E tízéves terv szerint a technikai modernizáció egyrészt minden fegyvernemre, minden haderőnemre kiterjed. Leginkább ebből a légierő ismert, de szeretném hangsúlyozni, hogy a szárazföldieknél is hasonló típusú változások zajlanak, talán kevésbé látványosan az informatika és a hírközlés területén, a gépjármű, a szállítóapparátusok területén, és a fegyverzet tekintetében is, főleg a személyi védelmet, a force protection képességeket megerősítendő. Azt is szeretném jelezni, hogy a tüzérségen belül is van egy fegyverzetkorszerűsítési program, bár erről a katonák között van egy szakmai vita, hogy érdemes-e és mikor lecserélni a mai tüzérségi rendszereket újra és másra, de ott is van egy ilyen nagyon világos és nagyon egyértelmű, a mobilitással, a telepíthetőséggel együtt fejlesztendő elképzelés.
Az országvédelmi képességeket kiválónak tartom. Nemrég volt egy gyakorlat, ahova meghívtuk a honvédelmi és rendészeti bizottság tagjait és szakértőket is, és azokról a képességekről, amelyekről tanúbizonyságot tettek, azt gondolom, megelégedéssel lehet beszélni.
Szeretnék egy kérdésre visszatérni, amelyet a bevezetőmben mondtam. Nem lehetséges, csak együtt, a három feladatot tekinteni: Magyarország területének védelmét, a NATO kollektív területi védelmét és a békefenntartási feladatokat. Erre egy hadseregünk van, mint ahogy egy NATO is van rá. Amikor valamilyen képességet kialakítunk, annak egyaránt meg kell felelni mindhárom szóba jöhető feladatnak. Hadd mondjak rá egy példát. Minden egyes alakulatunknak kellően mobilnak kell lenni, két okból. Egyrészt, ha bármelyik más NATO-tagállamot megtámadnak, akkor oda átcsoportosíthatók legyenek az erőink, másrészt mi legyünk képesek fogadni más NATO-tagállamok idecsoportosított erőit. A mobilitás tehát nem azért szükséges csupán, mert részt veszünk békefenntartásban, hanem azért is szükséges, hogy Magyarország területvédelmét vagy a NATO kollektív területvédelmét biztosítani tudjuk. Ezért hangsúlyoztam a bevezetőmben, hogy ezek nem egymástól elszakítható feladatok. Annak az eszközrendszernek, amelyet használunk fegyverzetben vagy technikában, szintén mindhárom célra alkalmasnak és megfelelőnek kell lennie.
Ami a közös légtérellenőrzést illeti, ezt tervezzük, és készülünk is rá. 2012-13 táján van a technikai fejlesztés már abban a fázisban, hogy erről tudunk tárgyalni. Ehhez kell biztosítani egy fontos feltételt - erről a honvédelmi és rendészeti bizottságban szó volt, de itt szeretném megerősíteni -, azt a repülési óraszámot, amellyel a magyar vadászgépek, a Gripen-flotta megfelelő módon tudja a képességeit gyakorolni és kialakítani. Idén ez biztosított óravásárlással. Elkészítettük azt a nyilvános tendert, amiben eszköz- vagy szolgáltatásvásárlás révén 2010. január 1-jétől pedig 12-15 évre biztosítani tudjuk a szükséges repülési óraszámot. Tehát ott is van még teendő, de ez ilyen értelemben előkészített és megfelelő.
Ami a magyar-horvát alakulatot illeti, ennél mi másban gondolkodunk, elnök úr, és a NATO-ban és az Európai Unióban is ebben állapodtunk meg, ezt fogadtuk el. Nevezetesen a magyar-szlovén-olasz együttműködést egészítenénk ki egy magyar-horvát-szlovén-olasz együttműködéssé, több nemzetiségű, szárazföldi erővé, amely egyben az Európai Unión belül a megfelelő harccsoport is lenne. Erről a horvát kollégámmal másfél évvel ezelőtt meg is állapodtunk, bízva abban, hogy ők az idén már tagjai lesznek a NATO-nak, és ennek semmi jogi akadálya nincs, a tárgyalások rövidesen meg fognak kezdődni. Ez gyakorlatilag a Julia dandár körüli együttműködést jelenti, talán szép válasz Európa történelmi múltjára, hogy ez a négy nemzet így képes együttműködni, és egy közös katonai alakulatot kialakítani.
A békefenntartásban vállalt feladataink mind magas minőségűek. Nem csupán a kabuli reptér irányítására gondolok, hanem azokra a kiképzési, felkészítési és speciális, különleges katonai műveletekre is, amelyeket ellátunk, és ebben is igazából mi minőségi feladatokat vállalunk. Ezért értékelik nagyra Magyarország szövetségesi szerepvállalását, ezért tartják nagyra azt, hogy Magyarország a telepített erők arányában, a valóban műveletben lévők arányában az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság után a harmadik a sorban az észak-atlanti szövetségen belül. Ez nagyon magas szintű képességet jelent, ez azt jelenti, hogy a szárazföldi erők 11,98 százaléka műveletben van egyidejűleg. Az Egyesült Királyságban ez 12 százalék, az Amerikai Egyesült Államok haderejében ez 15 százalékot tesz ki. Tehát ez nagyon jelentős képességet jelent egyébként, ennek az összes vonzatával együtt.
Ami az afgán katonák vagy rendőrök itthoni képzését illeti, nem gondolkodunk benne, ott helyben kell a kiképzést nyújtani. Az más, ha valaki akadémiára vagy tisztképzésre, rendszerezett iskolai képzésre jön. Azért azok között a körülmények között, mert ott tudják a mi kiképzőink is igazából érzékelni azokat a speciális körülményeket, amelyekhez nekik ismereteket kell adni. Itt szeretném megerősíteni azt, amit a bevezetőmben mondtam: az afganisztáni stratégiában váltásra van szükség, és például rendőri erők kiképzésében a mainál jóval többet akar tenni a NATO, és bízom benne, hogy Magyarország is, hogy megfelelő rendőrség biztosítsa majd Afganisztánban a biztonságot az ott élő embereknek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még további kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Egyetlen kérdést engedjen meg nekem, miniszter úr.
Említette a Gripeneket, és gondolkodtam, hogy megkérdezzem-e, de nyilván fontos kérdés, és gondolom, sok vita volt annak idején erről a kérdéskörről. Árulja már el nekünk, hogy az a bizonyos légi utántöltési képesség hányszor került használatra az elmúlt években!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszterjelölt: Az elnök úr fantáziája igen szűkre szabott, mert mindig ezt a kérdést teszi fel az elmúlt egy évtizedben. A légi utánpótló képesség akkor kerül alkalmazásra, amikor műveletbe kerülnek a vadászgépek. Ezt be kell gyakorolni, ez az idén indul el, egy megfelelő tréning értelmében, amelyet megkötöttek. Még annyit szeretnék mondani az elnök úrnak, hogy nincs ma olyan vadászgép a világon - sőt, igazából szállítógép sem -, amely nem rendelkezne a légi utántöltési képességgel. (Elnök: Azért van ilyen.) Én a modern típusok között ilyet nem ismerek, mert minden gépet arra készítenek fel, hogy minél hosszabb ideig a légtérben tudjon tartózkodni.
Például az a feladat, amelyet támogat az elnök úr, hogy közös légtérellenőrzés legyen, akkor lehetséges, ha van légi utánpótlás. Tehát amit az elnök úr támogat, annak ez a feltétele. Ezért mondtam, hogy 2012-13-tól tudunk ilyen műveleteket vállalni, 2+2 gépnek a NATO kötelékében való alkalmazását, mert a légi utánpótlást viszont be kell gyakorolni. Hihetetlenül magas szintű technikai feladat. Nem elég, hogy a gépen ott van a lehetőség, azok a pilóták, akik ezt képesek lesznek majd teljesíteni, a legmagasabban képzett pilóták lesznek a világon, a legbonyolultabb műszaki és vadászrepülőpilóta-feladat ennek a teljesítése. Irtózatosan nehéz és komoly feladat, egyébként idén indul ennek a képzése egy meghatározott rend szerint, még a korábbi szerződés értelmében.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Pont ezért kérdeztem. Ha már ilyen képességet vásároltunk nem kevés pénzért, akkor legalább használjuk ki, és a térségben tudjunk ellátni ilyen légtér-felügyeleti, légtérőrzési, -védelmi feladatokat.
Van-e észrevétel, kérdés? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs. Mielőtt feltenném szavazásra a miniszterjelölt úr alkalmasságáról a kérdésemet, hogy támogatja-e a bizottság, azért azt szeretném elmondani észrevételként, amit már a kérdéseim feltevése során is említettem. Valóban vannak fontos szempontok egy honvédelmi miniszterjelölt esetében, hogy fontosnak érzi-e a törvény szelleméből adódóan is egyébként, meg a gondolatainkból, értékrendünkből adódóan is, hogy a honvédelem nemzeti ügy.
A honvédelem nemzeti ügy jellege nyilván nem abból áll össze, hogy néhány párt az alapvető honvédelmi kérdésekben egyetért, hanem a honvédelem kérdése jóval teljesebb körű, az egész társadalmat érinti, ezért jelenti azt egyébként, hogy nemzeti ügy, hiszen alkotmányos kötelezettség is, és az alkotmány 70H §-a értelmében minden magyar állampolgárnak kötelessége a haza védelme. Nyilván a politikai elitnek, az Országgyűlésnek, a kormánynak lehetővé is kell tennie azt, hogy ez a honvédelmi kötelezettség kiterjedhessen, ezért kérdeztem rá a honvédelmi törvény átfogó módosítására, hiszen a honvédelmi törvény a jelen pillanatban nem teszi lehetővé, hogy abban az értelemben váljon nemzeti üggyé, hogy minden magyar állampolgár részt vehessen a haza védelmében, ugyanis már a nyilvántartási rendszernél összedől az egész.
Elismerve azt, hogy vannak és voltak olyan eredmények, amelyek a nemzeti katonai stratégia elfogadása - nyilván ebben a prioritások az én felfogásom alapján máshová helyeződnének - mégis csak elkészült, bár hozzáteszem, a honvédelmi törvény 52. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a honvédelmi miniszter az ágazati jelentést jogkörében kidolgozza, megalkotja a nemzeti katonai stratégiát. Erre azért egy kicsit várni kellett, de jobb később, mint soha, elkészült. Elfogadásra került az 51/2007. országgyűlési határozat, amely a honvédség nem hosszú távú, de további fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozat, egyébként ezzel valamennyi párt egyetértett.
Tehát elismerve azokat a próbálkozásokat, amelyeket a miniszter úr tett ezen a területen, mindazonáltal mi a mai meghallgatás során nem az ön hozzáállását és nem az ön eddigi tevékenységét fogjuk értékelni, hanem azt a helyzetet, ami előállt, márpedig mi ennek a kormányátalakításnak nem látjuk értelmét, egy új választás értelmét látjuk, hiszen egy olyan helyzetben lévő ország esetében, mint amilyenbe Magyarország került - többek között Gyurcsány Ferencnek, az előző miniszterelnöknek köszönhetően -, ezt az átalakítást nem tartjuk elfogadhatónak. Magyarország nemcsak pénzügyi és gazdasági válságba keveredett, hanem ennek köszönhetően többek között olyan lelki válságba, olyan kilátástalanság érzetbe kerültek a magyar emberek, ami azt mondatja velünk, hogy ezen alapulva csak és kizárólag a társadalom bizalmát élvező kormányzat lehet az, amelyik ebből a lelki válságból ki tudja vezetni az országot, és társadalmi, gazdasági, politikai területen eredményeket tud majd felmutatni, ezért mi nem fogjuk tudni támogatni a miniszterjelölt-úr kinevezését.
Most szavazás következik. Kérdezem a bizottság tisztelt tagjait, ki az, aki támogatja a miniszterjelölt-urat. (Szavazás.) Hat igen szavazat. Ki az, aki nem támogatja? Öt nem szavazat. Tartózkodás nem volt. Megállapítom, hogy hat igen és öt nem szavazat ellenében a bizottság támogatta a miniszterjelölt úr miniszteri kinevezését. Gratulálok, további jó munkát kívánok.
DR. SZEKERES IMRE miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Az elnök úrnak szeretném ezt a könyvet átadni, az a címe, hogy Katonai alapismeretek. (Derültség. - Demeter Ervin: István, voltál katona? )
ELNÖK: Voltam. (Átveszi a könyvet dr. Szekeres Imrétől.) Köszönöm szépen a könyvet. Ez nyilván a középiskolások számára egy oktatóanyag, nekem megvan az előző kiadása, azt is ismerem, megnézem, és össze fogom vetni, milyen változások történtek ahhoz képest, és bízzunk benne, hogy minél többen fognak kedvet kapni a haza védelmének a szolgálatához. Köszönöm szépen, jó munkát. Viszontlátásra. (Dr. Szekeres Imre: Köszönöm szépen. - Elhagyja az üléstermet.)
Rövid technikai szünetet tartunk, amíg a következő miniszterjelölt úr meg nem érkezik, ez néhány percnél nem lesz hosszabb, addig kérem a türelmüket.
(Rövid szünet.)
Folytatjuk munkánkat a 2. napirendi pont megtárgyalásával.
A 2. napirendi pont Ficsor Ádám, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszterjelölt úr kinevezés előtti meghallgatása. Köszöntöm a miniszterjelölt urat.
Szeretném jelezni, mielőtt átadnánk önnek a bemutatkozás és a programhirdetés lehetőségét, hogyha olyan szándéka van, ami a nemzetbiztonsági szolgálataink úgynevezett minősített információit, adatait érinti, akkor lehetőség van arra, hogy zárt ülés keretében folytassuk a bizottsági ülésünket, és ha olyan kérdés merül fel, amiről úgy ítéli meg, hogy zárt ülés keretében kíván válaszolni, akkor erre lehetőség van, és kérem, ezt jelezze felém.
A bizottság tagjai megkapták az ön életrajzát, amely nem hosszú, hiszen 1980-ban született, tehát azért itt egy fiatal emberről van szó. Ettől függetlenül gondolom, a bizottság tagjai nagy érdeklődéssel tanulmányozták, ebben néhány interjú is szerepel. Azt hiszem, első lépésként talán a legfontosabb az lenne, hogy hallgassuk meg az ön tájékoztatóját, miért vállalta, milyen célokat fogalmaz meg ezen a területen. Úgyhogy öné a szó, átadom.
FICSOR ÁDÁM polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottságot és a megjelenteket.
Pont amiatt, amit ön is mondott, hogy az önéletrajz kiosztásra került, ezért önéletrajzi részletekbe nem bocsátkoznék. Természetesen, ha valakinek van ebben kérdése, majd fel fogja tenni, és akkor rá tudunk térni. Ahogy ön is fogalmazott, alapelvekről, célokról, arról az értékrendről szeretnék beszélni, ahogyan közelíteni szeretnék ehhez a feladathoz. Egészen biztos vagyok benne, hogy a bevezetőmben nincs szükség zárt ülésre, természetesen a kérdések során lehet olyan helyzet. De abban bízom, és először is azért szeretném az örömömet kifejezni, hogy a bizottságnak azok az ellenzéki tagjai, akik a korábbi időszakban - volt olyan - a bizottsági üléseken nem vettek részt, most megjelentek. Ez azt a reményt kelti számomra, és abban bízom emiatt, hogy a jövőben a részletekről - egészen biztosan gyakran zárt ülés keretében - lesz alkalmunk szót váltani, lesz alkalmunk szakmai részleteket megbeszélni.
Azt gondolom, és nyilván ezt a törvények feladatköri szabályozása is indokolja és alátámasztja, az egyik legfontosabb, legszélesebb jogkörrel rendelkező bizottságról van szó. A magam részéről azzal szeretném kezdeni a legalapvetőbb hitvallásomat, hogy nagyon bízom abban, hogy helyre lehet állítani azt az időszakot, ami - ha jól tudom - korábban ezen a területen működött, hogy nagyon sok mindenben, nagyon sok szakmai kérdésben konszenzusos vagy konszenzusközeli állapot tudott kialakulni. Arra számítok, hogy nem a politikai csaták színtere lesz ez a bizottság, hanem a szakmai párbeszédé. Természetesen vannak olyan helyzetek, olyan ügyek és olyan színterek, ahol politikai küzdelmeket kell vívni, azt gondolom, ez természetes a demokráciában, de a bizottsági munkában a magam részéről mindenképpen arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogy szakmai párbeszéd alakuljon ki, szakmai munkát tudjunk itt folytatni.
A legfontosabb feladat, amit a legfontosabb feladatomnak tekintek, ezzel egyébként nagyban összevág. Mert amíg a nemzetbiztonsági törvény egészen pontosan definiálja, hogy mi az ezért a területért felelős miniszter feladata, a 20-30 feladat között van egy, amit szeretnék mindenképpen kiemelni, és szeretném világossá tenni, hogy ezt a legfontosabb feladatomnak gondolom. Ez a feladat a szolgálatok, a polgári szolgálatok törvényessége, szakszerű működése feletti ellenőrzés, az e feletti őrködés. Azt hiszem, ezt mindenképpen világossá akarom tenni, hogy ezt gondolom a legfontosabb feladatomnak, és ilyen értelemben szerintem kifejezetten fontos és elkerülhetetlen, hogy a bizottsággal jó szakmai kapcsolat tudjon kialakulni, hiszen a nemzetbiztonsági törvény erről is világosan rendelkezik, hogy a kontroll és az ellenőrzés legfontosabb színtere és legfontosabb felelőse a bizottság. Ebben miniszterként szeretnék maximálisan közreműködni, minden információt megadni, és minden módon, minden formában rendelkezésre állni, hogy a bizottság ezt a funkcióját be tudja tölteni, és én is ezt a saját, személyesen kitűzött célomat, elvárásomat, hogy a szolgálatok törvényességét mindenek felett garantáljam, meg tudjam valósítani.
Azt gondolom, hogy a szó teljes értelmében polgári szolgálatokra van szükség, az állampolgári jogokat feltétel nélkül tiszteletben tartó szolgálatokra, amelyekre a gyanú legkisebb árnyéka sem vetődhet, hogy bármilyen befolyás - politikai, gazdasági vagy bármilyen értelemben vett befolyás - akadályozná azt a munkájukat, ami szerintem egyébként nagyon fontos feladat: a nemzeti, nemzetbiztonsági érdekek képviselete.
Miért gondolom, hogy ez a legfontosabb feladat? Ennek két oka van. Egyrészt magam személy szerint, és meggyőződésem szerint a bizottság, az Országgyűlés valamennyi tagja elkötelezett demokrata. Elkötelezett demokrataként felelősségünk van abban, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok törvényességét mindenek felett garantáljuk. Van azonban egy ennél - ha úgy tetszik - aktuálisabb oka is. Azt láthatjuk, azt érzékelhetjük a közélet minden pontján, minden terén - a politikai közéletben, a gazdasági életben, mindenhol -, hogy óriási feszültségek vannak a magyar társadalomban.
Nem szeretnék ezen a bizottsági ülésen politizálni, és nem akarok ebben még kétértelmű megjegyzéseket sem tenni, hogy hogyan és milyen módon állt ez elő, de az mindenképpen ténykérdés, hogy meglehetősen feszült légkör van az országban, ennek sok oka van. Ha erre egy újabb kártya húzódik rá, hogy a szolgálatok törvényes működésére bármilyen negatív gyanú vetül, azt hiszem, az nagyon negatív értelemben tovább rombolja a közbizalmat, tovább növeli ezt a társadalmi feszültséget. Azt hiszem, mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy ezt ne engedjük. Elsőhelyi felelősségem természetesen nekem van, ebben nagyon határozott szeretnék lenni, és ebben szeretném tenni a dolgomat mindenekelőtt. Azt gondolom, a bizottságnak is van felelőssége, és minden politikai megszólalónak van felelőssége ebben, hogy ebből ne politikát csináljunk.
A második stratégiai feladat a törvényesség felügyeletén, a törvényesség védelmén, biztosításán túl - azt hiszem, megint csak a helyzet diktálja - egy speciális feladat, amely egyébként normál időszakban a szolgálatok egyik természetes működése, most kvázi kiemelten kezelendő. A világgazdasági válság hozza ezt a helyzetet, és ezért a gazdaságbiztonsági funkció, a nemzetbiztonság gazdaságvédelmi funkciója különösen erős kell hogy legyen. Azt hiszem, ha lesz alkalmam áttekinteni a szolgálatok pontos munkatervét, feladattervét, céljait, prioritásait a következő időszakra, mindenképpen azt fogom tenni, javasolni, hogy ez kiemelt célként szerepeljen.
Tegnap az Országgyűlés egy válságkezelő miniszterelnököt választott, azt hiszem, ebben a kontextusban mindenképpen miniszterként nekem, az általam felügyelt területnek is ezt a célt kell szolgálnia, hogy a válságkezelésből ez a terület is minél inkább kivegye a részét. Ebben nyilvánvalóan nagyon sok feladat van, azt gondolom, az ország energiabiztonságától a stratégiai vállalatok függetlenségének megőrzésén át számtalan olyan terület van, ahol ebben érdemben, hatékonyan és határozottan kell tennünk a feladatunkat.
A harmadik feladat, amit szeretnék - ha úgy tetszik - külön kiemelni, külön nevesíteni, az alkotmányvédelem, a demokratikus intézmények védelme. A rendszerváltás idején én nagyon fiatal voltam, de amikor felnőttem, és politikailag kicsit érettebben tudtam értékelni az eseményeket, azt kell mondjam, nagyon felnéztem önökre. Felnéztem mindenkire, akinek a rendszerváltásban szerepe volt. Azt hiszem, az olyan alapteljesítmény a mai politikai elittől, amire méltán lehet büszke. Ugyanakkor azt mindenképpen látni és érzékelni kell, hogy az elmúlt időszakban - ha lehet ilyen szenvedő szerkezetben fogalmazni - egy szellem ki lett engedve a palackból. Tudatosan fogalmazok így, mert megint csak nem szeretnék ebben politikai csatákat vívni, hogy hol romlott el ez a dolog, de mégiscsak azt gondolom, hogy az alkotmányosságból, Magyarország érdekéből az következik, hogy ez egy békés, nyugodt ország legyen.
Nagyon sok társadalmi feszültség úgy halmozódott fel, ami könnyen keres - és néha talál - utat a szélsőségek felé. Azt hiszem, abban közös a felelősségünk, hogy ezt a szellemet visszazárjuk. Azt tudom ígérni, hogy ebben semmilyen politikai játszmát nem akarok és nem fogok játszani. Ezt nem politikai kérdésnek gondolom, sokkal inkább egy értékrendi kérdésnek, és ebben mindenképpen számítok a bizottság támogatására, szakmai segítségére.
Összefoglalva: ha úgy tetszik, három alappillért jelöltem meg, mint a feladataim fő pilléreit. Az egyik: a törvényesség mindenek felett; a másik: a válságkezelésből kivenni a szolgálatok részét, a gazdaságbiztonsági feladatok kiemelt kezelése, a nemzeti érdek védelme ezen a területen; a harmadik pedig: az alkotmányos rend, a demokratikus intézmények védelme. Ez három olyan kiemelt terület, ahol áttörést, eredményt kell tudni felmutatni, de ez csak közösen sikerülhet.
Természetesen vannak egyéb kiemelt szakmai ügyek is, ezekre most itt, a bevezetőmben nem térek ki, de számítok rá, hogy kérdések formájában ezek el fognak hangzani, és akkor válaszolnék.
Néhány szakmai alapelvet mindenképpen szeretnék rögzíteni, ami nem tartozik ehhez a három alappillérhez, de fontos kiegészítő gondolatok, amelyek tükrözik az alaphozzáállásomat ehhez a területhez. Az első és nagyon fontos: a szolgálatnak a most is meglévő szövetségesi kapcsolatait korrekt, színvonalas módon kell továbbvinni, továbbfejleszteni, a szövetségesi feladatainkat minden szempontból el kell látnunk. A második: azt gondolom, az én személyes, ha úgy tetszik, a személyiségemből és általában a politikai hitvallásomból az együttműködés kultúrája következik, ilyen módon mind a szolgálatok közötti, mind a szolgálatoknak a társszervekkel való együttműködését szeretném erősíteni megfelelő szakmai sztenderdek és törvényességi garanciák mellett. Ebben olyan érdemi együttműködést kell hozni, ami javítja a munka hatékonyságát. A harmadik dolog, bizonyos értelemben talán ezzel kellett volna kezdenem a bizottság előtt: azt hiszem, és olyan információim vannak - természetesen nyilván nem miniszterjelöltként a legfelkészültebb az ember, és egészen biztos, hogy lesz alkalmam ezekben jobban elmélyedni -, a mostani információim alapján a területet érintő legfontosabb törvényekben lehetne olyan szakmai előrelépéseket tenni, amelyekben kialakítható a szakmai konszenzus.
A titoktörvény be van nyújtva. Információim szerint ebben a szakmai párbeszéd viszonylag magas szintig jutott el, de ezt nem sikerült politikai közös akarattá formálni. Azt gondolom, a nemzetbiztonsági törvényben is egészen biztosan lehet találni olyan ügyeket, amelyekben konszenzussal lehet előre menni, de ebben csak közösen tudunk előre menni. Nem gondolom, hogy ebben hiperaktív szeretnék lenni, ebben a nagyfokú nyitottságomat szeretném kifejezni, a nyitottságomat arra, hogyha látunk olyan ügyeket, amelyekben konszenzussal javítani lehet a szolgálatok által is garantált nemzeti érdekérvényesítési képességet, a szolgálatok erősebb kontrollját, felügyeletét, ebben mindig partner leszek, és mindig számíthatnak rám, hogy ebben a legjobb tudásom, illetve az általam felügyelt terület legjobb szakértelme szerint igyekszem együttműködni, közreműködni, hogy ezeket megtegyük.
Azt hiszem, a titoktörvény viszonylag kész helyzet abból a szempontból, hogy be van nyújtva. Ebben mindenképpen kezdeményezni szeretném, viszonylag gyorsan kapjunk olyan pozíciót, hogy van-e arra esély, hogy abban előre tudjunk lépni, ami az ország érdeke lenne. Sokkal kevesebb titok lenne, az újságírók munkáját jelentősen könnyítené, hozzájárulna a gazdasági versenyképességünkhöz. A benyújtott javaslatról nyilván egészen biztosan vitát kell nyitni, szakmai vitát, politikai vitát, de fontos lenne, hogy ebben előre lépjünk.
Utoljára, de nem utolsósorban igyekeztem nagyon egyenes mondatokat mondani, és ezt így is gondolom, hogy a törvényesség garantálása mindenekfelett nagyon fontos szempont lesz a munkámban. Ugyanakkor azt is szeretném ennek kvázi a másik lábaként hozzátenni, hogy ma a szolgálatokról természetesen részletes, mélyreható információim nincsenek. A miniszterelnök kabinetfőnökeként, a politikai élet szereplőjeként bizonyos információk természetesen hozzám is eljutottak, amelyek számomra azt mutatták, hogy egy jól felkészült, szakmailag lojális, a nemzeti érdekeket mindig szem előtt tartó csapat dolgozik ezekben az intézményekben. Egészen biztosan vannak problémák, hibák, biztosan fogunk is erről beszélni, a munkám jelentős része biztosan azzal fog telni, hogy ezeken javítsunk, de összességében egy korrekt és tisztességes csapat dolgozik ezeknél a szervezeteknél, emiatt feladatomnak fogom érezni azt, hogy a nemtelen politikai támadásoktól megvédjük ezt a csapatot, hogy jól, színvonalasan és felkészülten tudják végezni a munkájukat.
Ezek azok az alapelvek, ezek azok az alapgondolatok, amelyek mentén végezni szeretném a munkámat. Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjainak a kérdései következnek.
(Jelzésre:) Demeter Ervin képviselő úré a szó.
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Jelölt Úr! Ha szakmai párbeszédről beszélünk, akkor beszéljünk annak az előfeltételeiről is. Az a kérdésem, hogy vissza kívánja-e terelni az alkotmányos keretek közé a titkosszolgálatok működését, itt elsődlegesen a Nemzetbiztonsági Hivatalra gondolok. Ha igen, akkor mikor? Ha igen, akkor ennek érdekében milyen intézkedéseket kíván hozni? Úgy gondolom, ma ez az alapvető kérdés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Ficsor Ádám: Azonnal válaszoljak, vagy összegyűjtjük a kérdéseket?) Szerintem ez valóban egy fontos, alapvető kérdés, megadjuk önnek a lehetőséget, hogy válaszoljon.
FICSOR ÁDÁM miniszterjelölt: Azt gondolom, nagyon világossá tettem, hogy a törvényesség mindenekfelett. Amit ön mond, azt jelenti, hogy alkotmányos keretek között dolgozni. Nekem - még egyszer szeretném hangsúlyozni - az elmúlt időszakban nem ez volt a fő profilom, elsősorban nem ezzel foglalkoztam. Az összes rendelkezésre álló információim azt mutatják, hogy a szolgálatok alkotmányos keretek között és törvényesen működnek.
Részletesen meg kell ismernem ezt a területet, részletesen meg kell ismernem azt, hogy pontosan milyen munka folyik itt. Ha önöknek, mint bizottságnak, képviselőknek, politikusoknak konkrét információik vannak, hogy ez hol nem működik ezek között a keretek között, akkor felelősségük, kötelességük, hogy elmondják, nekem pedig felelősségem és kötelességem, hogy meghallgassam, hol vannak ezek a pontok. Természetesen akkor ebben haladéktalanul vizsgálatot és intézkedést fogok kezdeményezni.
Ugyanakkor az utolsó mondatomra is szeretném felhívni a figyelmét: az alaptalan, politikai indíttatású vádaskodás szerintem az országnak árt, a szolgálatoknak is árt, ezért azt kérem, hogy attól és az ilyen általános kijelentésektől ebben a formában tartózkodjunk. Ha esetleg zárt ülést kíván az, amilyen információja van, akkor annak is nézek elébe, de akkor ezekről konkrétan kell beszélnünk, ha bármilyen ilyen információja van. A kérdésére ilyen módon az a válaszom, hogy ezen a területen nem visszaterelni, hanem alapvetően a törvényesség és az alkotmányosság keretei között szeretném tartani a munkát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kérdést hadd tegyek fel, amíg képviselőtársaim gondolkodnak. Ön azt mondta, hogy elkötelezett demokrata, és nagyon fontosnak tartja a demokratikus intézmények működését.
Mennyire tartja fontosnak a nemzetbiztonsági bizottság véleményét, állásfoglalását, határozatait, szavazását, magának a szakbizottságnak a döntéseit? Öné a szó.
FICSOR ÁDÁM miniszterjelölt: Azokban a kérdésekben, amelyekben a törvények döntési kompetenciát adnak a bizottság kezébe, ott ez nyilvánvalóan teljesen alapvető. Ahol véleményezési és egyéb jogkörük van, azt nyilvánvalóan figyelembe kell venni, gyakran figyelmeztető jel tud lenni, és újabb szakmai munkára és párbeszédre kell hogy ösztönözzön minket. Összességében a bizottsággal való alapos, szakmai és széles körű együttműködésre szeretnék törekedni.
ELNÖK: Alelnök úr! (Demeter Ervin jelez. - Tóth Károly: Megvárom, elnök úr) Demeter Ervin képviselő urat illeti a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Tisztelt Jelölt Úr! Valóban nem rendelkezhet ismeretekkel, de talán a miniszterelnök kabinetfőnökeként érzékelhette azt, hogy az ellenzék és a kormánypártok között komoly, a parlamenti együttműködés egyetlen területén sem tapasztalható éles véleménykülönbség van. Az ellenzék - mint megfogalmaztam, és konkrét példákat is fogok önnek mondani - több alkalommal bizonyította bizottsági üléseken, egyéb eljárások során, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal nem megfelelően, és nem az alkotmányos keretek között működik.
A történet már ott kezdődött, hogy a nemzetbiztonsági bizottság az NBH jelenlegi főigazgatóját nem tartotta alkalmasnak e feladat elvégzésére, ezért én is csak meg tudom erősíteni, és talán más aspektusból megkérdezni a véleményét, hogy milyennek, milyen súlyúnak tartja a bizottság véleményét, ha egy meghallgatott alkalmasságáról véleményt mond. Milyen súlyúnak tartja azt? Fontosnak, de nem figyelembe veendőnek, figyelembe veendőnek?
A konfliktus akkor is tetten érhető volt, Alkotmánybíróság előtt van a kérdés, alkotmánybírósági beadványt készítettünk, amikor a zömében ellenzéki vezetésű önkormányzatokat vonta egy kormányhatározat - megítélésünk szerint jogtalanul és felhatalmazás nélkül - nemzetbiztonsági védelem alá. Nem a hivatalaikat, mert az polgármesteri hivatal, nem az alkalmazottaikat, az önkormányzatokat. Erről a vitáról a miniszterelnök kabinetfőnökeként talán értesülhetett.
De számos alkalommal mondjuk az országgyűlési biztosnak is kifogása merült fel a Nemzetbiztonsági Hivatal működésével kapcsolatban. Például akkor, amikor 2006-ban a tüntetések során a Nemzetbiztonsági Hivatal állásfoglalást adott ki, amiben olyan jogértelmezés szerepelt, hogy akik tüntetésen részt vesznek, azok jogsértő magatartást követhetnek el. Az adatvédelmi biztos erősen megkifogásolta a Nemzetbiztonsági Hivatalnak ezt az intézkedését; az ön elődje és az ön egykori főnöke, Gyurcsány Ferenc nem vette figyelembe az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ezt a véleményét.
A központi ügyészségen jelenleg folyamatban van egy büntetőeljárás, aminek a tárgya - ha le akarom egyszerűsíteni és a nyomozásról nem különösen beszélni - a Nemzetbiztonsági Hivatal jogszerűtlen adatkezelése; hogy milyen szintig, főigazgató vagy miniszteri szintig, az majd az eljárás során kiderül. Ezzel azt akartam szemléltetni önnek, hogy többször hangot adtunk annak, és alapvető kérdésnek tartjuk, hogy ön vissza akarja-e terelni az alkotmányosság keretei közé a Nemzetbiztonsági Hivatalt vagy sem. Ha azt mondja, hogy most is ott van, nem tudom elfogadni tájékozatlanságnak. Ezek a konkrét felvetések, amelyeket említettem, már napvilágot láttak.
A törvényességi részéről is ejtsünk néhány szót. Azt mondja, hogy törvényességet mindenek felett, és ön ezért vállal felelősséget. A magyar nemzetbiztonsági törvény - tudatosan és helyesen - a törvényesség felelősségét a főigazgatók hatáskörébe utalja. Tehát ma - hangsúlyozni kívánom, helyesen - a főigazgatók viselnek felelősséget a szolgálatok törvényes működéséért. Ön, mint miniszter, a szolgálatok irányításáért visel felelősséget, és azért, hogy ezt a törvényességet, és ennek betartását ellenőrzi. Ebben komoly hiátusa volt az elődjének, az előbb említett példák alapján.
Tehát leegyszerűsítve azt kérdezem: tervez-e valami olyan intézkedést, ami a nemzetbiztonsági szolgálatokat, elsődlegesen a Nemzetbiztonsági Hivatalt az alkotmányos keretek közé visszateszi? Ha igen, mikor és milyen intézkedéseket? Vagy számomra az is elfogadható, ha azt mondja, hogy úgy érzi, semmilyen intézkedésre nincs szükség.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úré a szó, utána Tóth Károly alelnök úr következik a kérdésével.
FICSOR ÁDÁM polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt: Nyilvánvalóan szóbotlás volt a képviselő úr részéről, hogy elfogadható lenne, hiszen demokrataként nyilván ön is úgy gondolja, hogyha önnek meggyőződése, hogy ez nem az, én pedig ezt nem venném figyelembe, ezt nyilván nem fogadná el, hanem menne ebben, és további lépéseket tenne.
Azt mondta, hogy többször bizonyították a bizottsági és az ellenzéki politikusok a törvénytelen működést. Szerintem, amit elmondott, azok közül egyikre sem feltétlenül igaz, hogy ezt bizonyította, de vegyük sorra ezeket az ügyeket, mert szerintem így sokkal színvonalasabb vitát lehet folytatni, ha konkrét példákat, konkrét ügyeket vesz elő.
Személyi kérdésekben a bizottságnak erős véleményezési joga van. Azt gondolom, a bizottság véleményét mindenképpen meg kell hallgatni, és a bizottság véleményéből le kell vonni következtetéseket. A következtetés nem feltétlenül az, hogy akit a bizottság nem tart alkalmasnak, az nem feltétlenül alkalmas, de nyilvánvalóan ez olyan jelzés, ami - azt hiszem - azt adja feladatul a felügyelő miniszternek, hogy különösen oda kell figyelni, mert nyilván ott voltak aggályok. Azt hiszem, ebben így helyes eljárni.
A mostani főigazgatókkal kapcsolatban: miniszterjelölt vagyok, nem volt még alkalmam személyesen egyikükkel sem konzultálnom. Természetesen ezt meg fogom tenni, és mérlegelni fogom, hogy bármilyen szinten, bármilyen módon személyi és szervezeti döntésre van-e szükség. Ha igen, akkor nyilvánvalóan abban a bizottsággal konzultálni fogok. Illetve, ha a bizottság úgy gondolja, hogy ebben konzultálni akar, akkor természetesen az előtt is nyitott vagyok.
Az önkormányzatok ügye. Az önkormányzatok ügyének szakmai részleteit valóban nem ismerem, mint politikai ügyet, természetesen ismerem. Azt tudom, hogy - és ezt nagyon határozottan tudom, merthogy a miniszterelnök kabinetfőnökeként azt, hogy mivel mi volt a politikai szándék, nyilván tudnom kell - ezzel politikai hátsó szándék semmilyen értelemben nem volt. Ez egy szakmai javaslat volt, amit akkor helyesnek gondoltunk. Azt hiszem, azóta eltelt valamennyi idő, nyilván akkor ezt meg kell vizsgálni, meg kell nézni, ennek a tapasztalatait le kell szűrni. Ha a bizottság konzultálni akar ennek a tapasztalatairól, egy zárt ülés keretében természetesen állok elébe, hogy ezt megtegyük, ha úgy gondolják. De azért ezt semmiképpen sem fogadnám el annak, amit a képviselő úr mondott, hogy ez valamilyen törvénytelenség bizonyítéka lenne.
Az országgyűlési biztos. Az átadás-átvétel során azt az információt kaptam, hogy az adatvédelmi biztossal most is levelezésben, szakmai párbeszédben van a miniszter. Nyilván vannak kérdések, amelyekben van egyetértés, és vannak kérdések, amelyekben nincs teljes egyetértés. Azt gondolom, hogy azokat a kérdéseket, amelyekben törvénymódosítás szükséges, közösen kell megvitatnunk és végigvinnünk, ami pedig a belső eljárásrendeket illeti, abban nekem van felelősségem, abban nyilvánvalóan tenni fogom a dolgom, hogyha ez a szakmai párbeszéd, vita ezzel zárul. Ilyen értelemben azt szeretném jelezni, hogy természetesen az egyik első dolgom lesz, hogy a területet felügyelő országgyűlési biztosokkal felvegyem a kapcsolatot, velük konzultáljak, és jó szakmai együttműködésre fogok törekedni velük. Reményeim szerint a működésem alatt nem lesz olyan helyzet, hogy az országgyűlési biztosok bármilyen aggályt tudnak megfogalmazni, illetve ha megfogalmazzák, igyekszem azonnal adresszálni.
A képviselő úr beszélt egy ügyészségi nyomozásról. Erről nekem részletes információm nincs, de ha jól értettem a képviselő úr szavait, ön nyomozásról beszélt. Itt megint csak azt hiszem, hogy felelőtlenség van abban, ha ezt is abba a kategóriába soroljuk, hogy ellenzéki képviselők bizonyítottak törvénytelenségeket. Itt van egy nyomozás, ennek nyilvánvalóan meg kell várni a végét, illetve nem is csak a nyomozás végét, hanem azután ebből nyilván, ha úgy ítéli meg az ügyészség, lesz bírósági eljárás, és akkor annak a végén, az után lehet ezt minősíteni. Egy ilyen folyamatot eljárás közben semmiképp sem minősítenék.
Végül, de nem utolsósorban arra hívta fel a figyelmemet a képviselő úr, hogy a főigazgatókon keresztül van a törvényességi felügyelet, tehát a főigazgatók felelőssége a törvényességi felügyelet. Minthogy az irányítási jogkör pedig a miniszternél van, ilyen értelemben ebben a kontextusban is lenne felelősségem.
Egy apró pontosítást azért hadd tegyek. A nemzetbiztonsági törvény 11. § (2) bekezdés g) pontjában a miniszter feladatai között "az ellenőrző Nemzetbiztonsági Szolgálatok törvényes és rendeltetésszerű működését, feladataik végrehajtását" szerepel, én erre utaltam, amikor azt mondtam, hogy ezt kiemelt feladatomnak tekintem, mert van ellenőrzés, természetesen a konkrét feladatokat, cselekményeket semmilyen módon, semmilyen formában nem kell végrehajtanom, hanem ezt ellenőriznem, felügyelnem kell, és úgy kell irányítanom, hogy ebbe az irányba mutasson minden.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úré a szó.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm. Azt szeretném mondani, hogy meggyőződésem, az elmúlt időszakban is alkotmányos keretek között folyt a munka, de nem volt elégséges a civil kontroll. Ennek két oka volt. Az egyik, amit itt átírtunk a bizottságban, hogy a nemzetbiztonsági törvény által a bizottságunknak biztosított ellenőrző szereppel, ha őszinték vagyunk, lényegében több mint egy éve a bizottságunk nem tudott kellő hatékonysággal élni. Nem tud csak kormánypárti jelenlét mellett, vagy nem kellő számú ellenzéki jelenléttel ez az ellenőrző szerep megvalósulni. Ehhez kapcsolódik az is, hogy természetesen ezen ellenőrző szerep részlegessége vagy hiánya miatt felértékelődtek azok az ügyek, amelyek közül nem az alkotmányos keretet emelném ki, vagy pontosabban azt mondanám, hogy alkotmányos keretek között folyt, de valóan vitatott megközelítés, amelyek közül jó néhányat Demeter Ervin képviselőtársam is említett. Még néhányat én is tudok mondani. Ilyenek a levéltári és más ügyek, amelyekben érdemi bizottsági munkára van szükség.
A bevezető után abban bíztam, és Demeter úr első kérdése után is még mindig abban bízom - a második után óvatosabb vagyok -, hogy létre lehet hozni azt az állapotot, hogy a bizottság ismételten a nemzetbiztonsági törvény szellemében, az ottani elvárások szerint működjön. Ehhez biztosan szükség van a miniszter úr irányából is egy lépésre. Ez pedig az, hogy a többször szóba hozott véleményező szerep abban az időszakban, amikor jól láthatóan a bizottság és nem a mostani miniszterjelölt, de a bizottság és a minisztérium irányában nem volt zavartalan az együttműködés.
Azt szeretném javasolni és kérni, hogy a bizottságnak ezt a véleményező szerepét értékelje felül, tehát még többet, mint amire a törvény ad lehetőséget. Én most nem a személyi ügyek eldöntésére gondolok, hanem valamennyi olyan folyamatra, amikor vissza lehet állítani azt az állapotot, hogy kiegyensúlyozott szakmai munka folyhasson a zárt ülésen, ahol azelőtt sem értettünk mindenben egyet. Én elég régóta itt vagyok a bizottságban, soha nem volt teljes egyetértés, de volt érdemi párbeszéd. Azt szeretném kérni, hogy adjon nagy szerepet a bizottságnak, azért, hogy elindulhasson az érdemi párbeszéd, és az ilyen típusú szakmai észrevételeknél - amelyeket többen, többfélét felvethetnek - van esély érdemben megbeszélni, érdemben kifejteni a véleményt. Nagyon szeretném, ha a bizottság nyitottságot találna azokban az ügyekben, ahol kialakul a minimális, közös szakmai álláspont. Ennek van esélye. Szeretnék rá példát mondani, és bíztatni is a következő időszakra.
Jó tíz éve alakult ki a szakmai egyetértés a bizottságban, utána természetesen minden évben vitázunk a konkrét részleteken, hogy olyan műszaki fejlesztést kell folyamatosan végrehajtani a polgári szolgálatoknál, hogy lépést tudjon tartani azokkal, akik nem a törvény tisztelete oldaláról közelítenek Magyarországhoz belülről és kívülről, és ezt a műszaki fejlesztést egy percre sem lehet abbahagyni. Ez a műszaki fejlesztés soha nem maradt abba, legfeljebb időnként kevesebb összeg jutott rá, de egy pillanatra sem maradt abba.
Azt szeretném mondani, Ervin, hogy ráadásul még azon kívül az is történt, hogy nem maradt abba, hogy egy több mint tízéves folyamat részeként egymásra épülő fejlesztések valósultak meg. Ha a válságidőszak kezelését hirdette meg a miniszterelnök, akkor is figyelembe kell venni, hogy a műszaki, technikai fejlesztés területén nem szabad a következő egy évben sem spórolni, és azokat a fejlesztéseket, amelyek ütemesen egy program részeként előttünk állnak, meg kell csinálni, mert különben olyan versenyhátrányba kerülünk, ami sokkal többe kerül, mint ami a megtakarítás lenne. A technikai fejlesztés elmaradása után évekig üldözhetjük azokat, akik szembe akarnak szállni velünk.
Ismételten azt szeretném mondani: szeretném megkérni a bizottság mind a két oldalát, szeretném megkérni a miniszterjelölt urat, hogy használjuk ki ezt az esélyt, és nem az elmúlt időszak vitáinak az újraélesztésével, nem az elmúlt időszak esetleg eltérő értékelésével, amire a bizottsági ülésen persze esélyünk sem volt. Én magammal időnként egészen jól egyetértek, de adjunk esélyt arra, hogy újra létrejöhessen az az állapot, amikor a bizottságunk szó szerint eleget tud tenni a nemzetbiztonsági törvényben biztosított ellenőrző jogkörének, hiszen azért olyan széles a jogkör, mert itt kevés a civil ellenőrzés lehetősége.
Még egy utolsó mondat, ami már nem a bizottsághoz kapcsolódik. Nagyon szeretném kérni a szolgálatokat, a miniszterjelölt úron keresztül is, hogy keressenek meg egy más típusú nyilvánosságot a munkájukban. Bizalomerősítő nyilvánosság kell, és nem biztos, hogy minden hír, ami megjelent az elmúlt időszakban, erősítette a szolgálatok iránti bizalmat, ez pedig szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy aktív és jó társadalmi kapcsolatok alakulhassanak ki a szolgálattal. Egyben viszont biztosan nincs vita közöttünk, legalább is eddig azt tapasztaltam, akivel beszéltem, az elnök úrral és másokkal is, hogy egy jól működő, a törvényeket tiszteletben tartó, a bizottság által megfelelő kontrollt, a civil kontrollt biztosító polgári nemzetbiztonsági szolgálatokra az országnak elengedhetetlenül szüksége van most, holnap és tegnap is az volt.
A kommunikációban, az együttműködésben zavart láttam, a személyi változás apropóján pedig esélyt látok arra, hogy nem az alkotmányos keretek közé térjünk vissza, mert ott voltunk, de a nemzetbiztonsági törvény teljes betartására térjünk vissza, amelynek része többek között a bizottság ellenőrző szerepének a teljes mértékű tiszteletben tartása, a bizottság részéről pedig az akarat és a szándék, hogy minden bizottsági tag a munkáját a bizottságban végezze el, és ne tegyük a nemzetbiztonsági bizottságot külső sajtótájékoztatók nem egyidejű megtartásának fórumává.
Személy szerint is azt gondolom, hogy MSZP-s képviselőtársaim is támogatni fogják a miniszter úr kinevezését, őszintén bízom benne, hogy megkapja a bizottság többségét is. Remélem, az elnök úr nem úgy jár el, mint a honvédelminél, ahol elmondta, hogy jó a munka, de a kormány... (Elnök: Nem ezt mondtam.) Hogy most új kormány álljon fel, azzal nem ért egyet.
Abban bízom, hogy most az elnök úrék is igennel szavaznak, két ok miatt. Egy: hogy teljes legyen a véleményező szerep, és ne újabb konfliktusponttal kezdjük a munkát. Kettő: szóljon annak a jelzés, hogy mindkét oldal - a bizottság és a miniszter úr is - kész arra, hogy új alapokon a teljes ellenőrzöttség és a törvények maximális betartása mellett tudjunk együttműködni. Hálás lennék, elnök úrnak, ha együtt emelhetnénk most egyszer a kezünket az igennél.
ELNÖK: Már majdnem meggyőzött az alelnök úr. Ha még egy kicsit hallgattam volna, már lehet, hogy elgondolkodom rajta, de azért még néhányszor meg kell adnom a szót neki.
Azt hiszem, egy alapvető és fontos kérdés még nem merült fel, és talán innen érdemes kiindulnunk. Engedjék meg, hogy ezt azért hadd tegyem fel. Azt hiszem, talán az érdeklődés is ennek szól elsősorban, hiszen egy 29. életévét még be nem töltött fiatalember kerül egy ilyen fontos helyzetbe és egy fontos bizottság elé, akinek az életútját végigolvasva, ebben a háttéranyagban láthatunk kiváló szakmai publikációkat a vidékfejlesztés, falupolitika jegyében - esély a vidék boldogulására -, tehát egy kiváló mezőgazdasági szakemberrel ülünk itt szemben.
A kérdés több szempontban merülhet fel bennünk, mégpedig szeretnénk megtudni, amennyiben - gondolom - megosztható ebben a körben velünk, hogy mi motiválta ennek a feladatnak, ennek a jelölésnek az elvállalásában. Tehát miért vállalta el ezt a jelölést? Gyurcsány Ferenc akarta, ön akarta, együtt akarták? Tehát miért vállalta ezt a feladatot? Hiszen azért úgy látjuk - nem kérdeztünk erre rá, de ön is elmondta -, hogy azért az eddigi szakmai tapasztalatai nem ezen a területen bontakoztak ki, hogy finoman fogalmazzak. Ezért itt most érdemes lenne meggyőzni a bizottságot - vagy kísérletet tenni rá -, hogy valójában miért is vállalta ezt a feladatot. Nyilván a civil kontroll fontos dolog, de ez nem azt jelenti, hogy a laikus elemnek kell maximálisan érvényesülni, főleg ezen a területen, hiszen azért nem mindegy, hogy az nemzetbiztonsági szolgálataink milyen munkát végeznek az elkövetkező időszakban. Tehát azért a politikai felügyeletnek, irányításnak van ráhatása a hírigény megfogalmazásában is, és a törvényességi felügyeletben is elsősorban, tehát ezért ez fontos lenne.
Látjuk, alelnök úrral ellentétben, azért azt hadd tegyem hozzá kiegészítésképpen, bár még ettől majd valamikor - galambászat során vagy valami futballmeccsen - együtt emelhetjük a kezünket, de attól tartok, ma ez nem fog menni. De nyilván nem előlegezem meg, azért még hagyom magam sodródni az eseményekkel, és nyilván meghallgatjuk az ön véleményét és álláspontját. De Szekeres Imre miniszterjelölt úr meghallgatása során szó nem volt arról, hogy bármiben egyetértettem volna vele, nem erről volt szó. Ettől függetlenül azt el kell ismerni, hogy ügyes PR-fogásokat alkalmazott, és ő - mint valóban laikus elem - az elmúlt három évben tudott valamit bizonyítani. Az más kérdés, hogy ebben több a PR, mint a tartalmi elem és a lényeges változások, de azt a keveset is ügyesen menedzselte, vagy legalábbis volt erre törekvés, és ő maga valóban szintén hasonlóan laikusként erre a szakmai területre, bár elég komoly politikai múlt áll a hátterében, de neki azért személyes élményei nem fűződnek a katonasághoz, ezt nem lehet rá mondani.
Ettől függetlenül várnánk az ön véleményét, úgy érzem, a sajtó nyilvánossága is nagyon nagy érdeklődést mutat erre.
Köszönöm szépen, utána további kérdéseket várunk.
FICSOR ÁDÁM polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszterjelölt: A kérdésének volt egy nagyon konkrét része, amire azt tudom önnek válaszolni, elnök úr, hogy - mint azt gondolom, minden normális kormányalakítás során, a miniszterelnök-jelölt, Bajnai Gordon kért fel ennek a feladatnak az ellátására, és némi gondolkodás után neki mondtam erre igent.
Miért mondtam igent? - szólt a kérdés másik része. Az jól esett, és köszönöm, hogy a vidékfejlesztés és mezőgazdaság területén tett erőfeszítéseimet ilyen nagyra értékeli. Ebben még Lezsák képviselő úrral vannak közös előzményeink, egy konferencia keretében jókat vitatkoztunk ezen a területen. De azt kell mondanom, hogy egy éve azt a területet otthagytam, és egy klasszikus értelemben vett politikai államtitkári funkciót vállaltam. Én politikus vagyok ebben az értelemben. Arra, hogy van egy szakterület, ahol van szakmai előzményem - azt hiszem, hogy olyan, ami a koromhoz képest tartalmas és viszonylag széles körű -, inkább büszke vagyok, mintsem hogy ezt letagadni akarnám. Az elmúlt egy évben politikusként működtem, éltem és dolgoztam, és politikusként vállaltam el ennek a területnek a felügyeletét.
Azt hiszem, egy olyan politikai szerepet tudtam betölteni - és ez nem a személyem öndicsérete akar lenni, hanem normálisan a miniszterelnöki kabinetfőnöki funkcióból következő módon -, hogy itt meglehetősen széles körű közigazgatási, politikai egyeztetési tudásbázisom és információm alakult ki. Azt gondolom, ez feljogosít arra, hogy merjem azt gondolni, ennek a területnek - ahogy ön is mondta - a kormányzati hírigény-összefogását, koordinálását el tudom látni.
A másik dolog az, hogy az elmúlt időszakban - és az alapvető szakmai végzettségem kapcsán is, közgazdász vagyok - a gazdasági válságkezelés az, ami olyan hozzáadott értékem tud lenni, amiben tán érdemben fogok tudni segíteni, és az irányítói munkában pluszokat beletenni ahhoz, hogy azt, amit itt 2. számú stratégiai célomként megfogalmaztam, hogy a gazdasági válságkezelésben érdemi hozzájárulást tudjanak tenni a szolgálatok, valóra tudom váltani. Azt gondolom, ehhez van tapasztalatom és tudásom ebben a helyzetben, szeretném ezt mindenképpen kamatoztatni.
A harmadik dolog, ami miatt igent mondtam, valóban az, amit ön is megfogalmazott. Büszkén és hittel vallom magam demokratának, és azt hiszem - ahogy a bevezetőmben is próbáltam hangsúlyossá tenni -, a civil felügyelet, a törvényességi kontroll, az ellenőrzés gyakorlása mindenképpen nagyon fontos szempont kell hogy legyen az ezt a területet felügyelő miniszternél. Azt hiszem, elkötelezettségem és az az elmúlt időszaki tapasztalatom, amit az államigazgatásban szereztem, reményeim szerint alkalmassá fog erre tenni. Amit ebben tudok ígérni az, hogy szabadidőmet, munkaterhelésemet nem kímélve minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy a kitűzött céloknak megfeleljek, és megfelelő színvonalon lássam el ezt a munkát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Jelzésre.) Gulyás képviselő úré a szó.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen. Bár amikor Demeter Ervin képviselőtársamat hallgattam, úgy éreztem, mintha az ellenzék nevében beszélt volna, hát az ellenzék kicsit tagoltabb értékek mentén is lehet akár.
Azzal szeretném kezdeni, hogy szerintem abban biztosan egyetértünk itt a bizottságban - mindkét oldalon -, hogy nem a Magyar Köztársaság miniszterelnökének vagy a kormányzó pártnak, hanem a Magyar Köztársaságnak vannak nemzetbiztonsági szolgálatai, és ez egy olyan terület, ahol a depolitizáltság fontos alapérték a törvényességi és az alkotmányossági alapértékek mellett.
Tóth Károly képviselőtársam, de mások is utaltak a bizalmi kérdésre. Valamilyen módon mégiscsak újra kellene építeni a bizalmat, hiszen ha a szolgálatokról túl gyakran esik szó a médiában, akkor ott valami nem igazán van rendben. Azt gondolom, akkor teszik jól a dolgukat, ha a lehető legkevesebb hír keletkezik a működésük során, vagy ha keletkezik, akkor az semmiképp nem a botránykrónikák részeként keletkezik, vagy ott jelennek meg az ilyen típusú hírek, amelyek a szolgálatok működésével, tevékenységével kapcsolatosak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a jelöltnek milyen elképzelései vannak a bizalom újraépítése szempontjából.
Érdekelne, hogy a tavaly szeptember 11-e óta a kormány asztalán heverő Kenedi-jelentéssel kapcsolatban mi a személyes elképzelése a miniszterjelöltnek, milyen a személyes viszonya ehhez, hiszen kabinetfőnökként nyilván találkozott ezzel, és tudja, hogy a kormány előtt járt ez a jelentés. Tudhatja, hogy szó van, szó volt arról, hogy akár már az elmúlt év végére megszületik a vonatkozó törvényi szabályozás. Érdekelne, hogy van-e ismerete arról, hogy ez a folyamat hol tart, illetve hogy általában az elmúlt rendszerben keletkezett iratok nyilvánossága, kutathatósága érdekében mi a személyes álláspontja.
Érdekelne az is, hogy vannak olyan érzékeny ügyek, amelyek a Magyar Köztársaság működése során gazdaságpolitikai természetűek, erre utalt, de messze több mint gazdaságpolitikai jelentőségűek, hiszen nemzetbiztonsági vetülete, vonatkozása is lehet mondjuk egy olyan ügyletnek, ami a MOL környékén zajlott. Én sajnálom, bár több képviselőtársamnak felvetettem, hogy idáig a nemzetbiztonsági bizottság nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, és valószínűleg nem nyílt ülés keretében kell ezzel foglalkoznunk, hanem vissza kell térnünk erre a kérdésre, és azért is örülök, hogy így együtt vagyunk, mert az lenne a jó, ha a teljes bizottsági ülés keretében tudnánk a jövőben foglalkozni az ilyen súlyú kérdésekkel.
Érdekelne, van-e kellő személyes ismerete ebben az ügyben, hogy itt mi történt. Most nem az információk megosztására gondolok, hanem egyáltalán úgy érzi-e, hogy itt kellő mennyiségű információ áll az ön rendelkezésére, illetve lát-e valamilyen feladatot nemzetbiztonsági szempontból a hivatal, illetve a szolgálatok tekintetében.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszterjelölt úré a szó.
FICSOR ÁDÁM miniszterjelölt: A képviselő úrral alapvetően egyetértek azokkal, amiket mondott. Ilyen módon - és ezt próbáltam is hangsúlyozni - újra erősítem, a depolitizáltság fontos érték ezen a területen, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a bizottság, a miniszter és a szakterület között helyreálló és erősödő bizalmi viszony tudjon kialakulni, ebben kérem a támogatásukat.
A Kenedi-jelentéssel kapcsolatban: azért "a kormány asztalán hever" kitételt semmiképpen sem használnám, mert ebben kormányzati döntések születtek, most pedig kormányzati háttérmunka folyik. A kormányzati háttérmunka ebben most alapvetően két területen folyik. Az egyik az önök által is ismert mágnesszalagok archiválása és olvashatóvá tétele. Információim szerint ebben megfelelő civil kontroll és civil felügyelet mellett viszonylag előrehaladott állapotban folyik a munka. Azt természetesen most nem tudom felvállalni, hogy konkrét határidőkre, részletekre tegyek vállalást, de arra, hogy ezt pályán tartom, menedzselem, természetesen igen.
A másik, ami miniszterjelöltként nem a szoros értelemben vett felelősségem, ebben inkább kabinetfőnökként tudok megnyilvánulni, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium hatáskörében van a szükséges törvényalkotó, kodifikációs munka, itt zajlik az előkészítés. Több szakmai egyeztetés volt, de még nem ért el abba a stádiumba, hogy ez újra a kormány elé és ilyen értelemben politikai szintre tudjon emelődni. Ami ebben igazán érdekelte a képviselő urat, az a személyes álláspontom ebben az ügyben, ebben pedig egyértelmű álláspontom van. Azt hiszem, az információs kárpótlásban, az elmúlt rendszer kutathatóságában el kell menni a falig. Az, hogy a falat mi jelöli ki, azt gondolom, két dolog. Az egyik objektív, és ebben majd nyilván a megfelelő szakértők meg fogják mondani, hol van ez a fal. Nyilvánvalóan nemzetbiztonsági érdek nem sérülhet, amelynek szakmai szempontjai vannak, de ebbe most semmiképpen sem akarok határozott álláspontot foglalni. Arra fogom ösztönözni a kollégáimat, hogy találjuk meg, mi ennek az a feltétlenül szükséges mértéke, ami kell, de ne menjünk ebben tovább.
A másik sokkal inkább az önök, vagy ha úgy tetszik, a mi felelősségünk, mert ez egy politikai mérlegelés kérdése is. A jelenlegi alkotmányos keretek között meglehetősen korlátos az, amit meg lehet tenni. Precízen fogalmazott a képviselő úr, a kutathatóságban lehetnek a jelenlegi keretek között is további előrelépések, ebben biztosan tennünk kell lépéseket. Ahhoz, hogy az alkotmányos kereteket megváltoztassuk, részben az alkotmányszabályozás miatt is, de általában a politikai jó ízlés miatt is konszenzust vagy konszenzusközeli helyzetet kell teremteni. Természetesen ennek a felelősségét nem tudom magamra vállalni. Azt, hogy ebben szakmai háttértámogatást adunk, amennyiben ez bennünket érint, mert ez nagyobb részt igazságügyi minisztériumi feladat. A személyes politikai elköteleződésemet ebben odateszem, és ebbe az irányba tolom, ezt tudom vállalni. Az, hogy ez milyen eredményre vezet az elkövetkező időszakban, elsősorban nem rajtam múlik, ez közös felelősség, de ebben az alapkérdésben nincs közöttünk véleménykülönbség, az odavezető útról pedig nyilván számtalan technikai egyeztetést kell folytatni.
A másik kérdése a nemzeti olajvállalattal kapcsolatban hangzott el. Itt azért nem kérnék ebben zárt ülést, miközben szeretnék néhány információt megosztani, mert nem olyan információk, mivel ennek a nemzetbiztonsági részével érdemben nem foglalkoztam, csak annyira, amennyire a miniszterelnök kabinetfőnökének ezzel szükségszerűen kellett, a politikai részével viszont annál inkább. Ebben a kérdésben egy nem korrekt politikai játszma zajlott, ebben a kormányoldal és az ellenzéki oldal is alapvetően egyetértett, ugyanaz volt a szándékunk. Világossá tettük az első napon, hogy a nemzeti olajvállalat függetlenségének megőrzése fontos cél, az ország energiabiztonsága szempontjából fontos cél, és ugyanúgy kell eljárni, mint ahogyan az osztrák ügyben eljártunk. Hozzáteszem, erről van információm, mivel a MOL felső vezetésével kabinetfőnökként kapcsolatot tartottam, és információm szerint tulajdonképpen velük egyetértésben tettük és tesszük ebben a dolgunkat. Ilyen értelemben ebben korrekt és nemzeti érdekvédő munka folyik. Ebből próbáltak politikát csinálni. Szerintem nem kell politikát csinálni azokban az ügyekben, amelyekben egyetértünk, abban kell támogatnunk egymást, hogy hogyan tudjuk ezt az ügyet képviselni. Ilyen értelemben a MOL-ügyben a politikai pozícióm határozott és világos, ebben információm szerint az új miniszterelnöknek is ez a pozíciója. Abba, hogy ez konkrétan milyen feladatokat ró a nemzetbiztonsági területre, most semmiképpen sem mennék bele. Ha a bizottság igényli, hogy legyen erről konzultáció, akkor ismét a nyitottságomat szeretném kifejezni, hogy szívesen eljövök szakértő kollégákkal, de ahhoz valószínűleg egy zárt ülést kell elrendelni, és annak keretei között a részletekről is szívesen váltok szót. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász Ferenc képviselő úré a szó.
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy ilyen bizottsági meghallgatásnak - akik régóta vesznek részt ilyeneken, pontosan tudják - van egy koreográfiája, és a személyes felkészültség, illetve alkalmasság sokszor nem feltétlenül játszik szerepet az ilyenfajta meghallgatásokon, egyszerűen a pillanatnyi állapot dönt nagyon sok kérdésben. Annak, aki ilyen szerepet vállal, pontosan kell tudnia, hogy adott esetben az elődje teendőiért, adott esetben az életkoráért és más miatt is érhetik olyan megjegyzések, amelyeket talán méltánytalannak tarthat, merthogy az elnök úr, nyilvánvalóan egy korosztályos párt képviselőjeként az ön fiatalságát felhánytorgatja, ez valamiféle méltánytalanságot jelenthet. Ezzel együtt is ez hozzátartozik ehhez a műfajhoz.
Hozzátartozik ehhez, hogy az ellenzéki pártok valami ok miatt általában azt mondják, hogy nem, a kormánypártok azt mondják valami oknál fogva, hogy igen. Nyilvánvalóan mindkettő a saját lojalitása okán mond igent vagy nemet, és azt követően van egy végeredmény. Olyan bizottságokban, ahol a kormánynak többsége van, ott általában az a végeredmény, hogy a bizottság támogatja, olyan bizottságokban - egy van ilyen -, ahol nincs többsége a kormánypártoknak, ott pedig teljesen természetesen más lesz majd az eredmény. Nem kell ettől kétségbe esni. Azt gondolom, hogy az az entrée, amit ön itt előadott, 10-15 év múlva is vállalható mondatokat tartalmaz, és ez nagyon rendben van. Nagyon rendben van, ha ez a holnapi, holnaputáni cselekedetekkel megerősítve kerül valamennyiünk elé.
Az elmúlt időszakban nagyon rosszul éreztem magam attól a politikai hidegháborútól, ami zajlott ebben a bizottságban. Nem jó. Nem nekem nem jó, mert az ember már hozzászokik ahhoz, hogy ilyenfajta problémák adódnak, hanem az országnak nem jó. Kellenek gesztusok. Olyanfajta gesztusok, amelyeket mindig azok tehetnek meg, akiknek erre lehetőségük és esélyük van. Ez esetben a miniszternek, bizonyos értelemben a kormánypárti többségnek kell tudni érteni valamennyiünknek, ha úgy gondoljuk, hogy demokraták vagyunk, hogy ebből a szempontból - olykor méltánytalanságokat is elengedve a fülünk mellett, mint hogy alkotmányon kívüli és egyéb kérdés - kell tudni bizonyos párbeszédminimumot kialakítani.
Arra szeretném önt kérni és felhívni, hogy ebben tegyen bátor lépéseket. Arra szeretném önt felhívni, hogy akár négyszemközt, sokszemközt legyen kedves ellenzéki politikustársainkkal - ha ők hajlandók - szót váltani arról, hogyan lehetne a szolgálatokat depolitizálttá tenni, nem ilyen-olyan átpolitizálttá, hogyan lehetne egyébként az ország érdekében álló feladatokra minél inkább ráhangolni. Nem gondolom, hogy eddig nem ezt tették volna, de azt látjuk és halljuk - és nyilvánvalóan bizonyos értelemben a médiaérdeklődés is erről szól -, hogy az elmúlt időszakban másfajta hangok is felmerültek.
Nem ajánlanék PR-fogásokat. Önnek nehéz lenne utaztatni celebeket ide-oda-amoda. Azt szeretném, hogyha a legeslegkevesebbet hallanánk a titkosszolgálatokról a nyilvános médiában. Az volna a legeslegjobb, ha a honvédelmi bizottságban, a rendészeti bizottságban és itt, ebben a bizottságban tudnánk szót váltani. Adott esetben nem zárom ki, hogy vitázunk, de egyébiránt itt szülessenek döntések, itt szülessenek javaslatok. Éppen ezért, a nagyobb megértés jegyében szeretném ajánlani azt, hogy a felvezető mondatait vegye nagyon komolyan. Azt, hogy itt most ön ellen szavaznak, ne vegye a szívére, sőt inkább arra ösztökélje önt, hogy a későbbiekben még inkább akarjon azokkal együttműködni, akik itt és most majd nemmel fognak szavazni.
A magam részéről - még egyszer mondom - korrektnek tartottam a tájékoztatót, ebben a pillanatban több egy ilyen szituációban nem is nagyon mondható. Határozott igényem, hogy kevés gőzt a sípra, sok gőzt a kerekekre, és az együttműködést pedig szépen lassan elindítani. Nem megy ez egyik pillanatról a másikra, valószínűleg nem is lesz olyan, mint általában más bizottságokban, de a minimumot mindenféleképpen meg kell teremteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez nagyon jó hasonlat volt, látszik, hogy Juhász Ferenc kollegám is kisgyermekes édesapa, és sok mozdonyos mesefilmet néz mostanában. (Derültség.) A "síp és a gőzmozdony" hasonlatára utalnék.
Földesi Zoltán képviselő úr jelzett előbb, utána Demeter Ervin képviselő urat illeti a szó.
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön még nem is foglalta el a hivatalát, már történelmet csinált. Mármint ennek a ciklusnak a keretén belül, és a nemzetbiztonsági bizottság életében.
Én ugyanis ott szeretném folytatni, ahol Juhász képviselő úr abbahagyta, mert valóban érdekes életet éltünk mi itt az elmúlt évben. Magam 17 hónapja vagyok tagja ennek a bizottságnak, és harmadízben sikerült találkozni a Fidesz-KDNP-s képviselőtársainkkal, és ez számomra nagy öröm. Nemrégiben is volt már egy ilyen találkozás, az is fontos napirendeket tartalmazott, de bizonyára ennek a mai kinevezés előtti meghallgatásnak a témája és az az esély, amiről itt többen azért szóltak már, hozhatta azt a helyzetet, hogy ma gyakorlatilag teljes létszámban vagyunk jelen.
Nagyon örülök ennek a dolognak, mert elhangzott itt az eddigi vitában - nem tudom, talán elnök úr vagy valaki említette -, hogy a magyar parlament szakbizottságai közül nagyon kevesek rendelkeznek azzal a sajátossággal és felelősséggel, mint mi. Mert hát azért ez nem az a szokványos területe a politikának meg a törvényhozásnak, ahol el lehet játszani a klasszikus kormányzati és ellenzéki szerepet. Ami ugye, abból áll, hogy a kormány többséggel rendelkezik és kormányoz, teszi a dolgát, az ellenzék pedig általában nemet mond. Az én ízlésemtől persze, messze távol áll az a módszer, ahogy ez ma zajlik Magyarországon a kormány és az ellenzék oldaláról, de ezt megtapasztaltuk ennek a bizottságnak az életében is.
Én is azt gondolom, hogy ez nem az a terület, ahol sértődöttet lehet játszani, ahol ki lehet vonulni, ahol nem kötelező az embernek - politikusként is, törvényhozóként is, talán hazafiként vagy nemzetben gondolkodóként is -, hogy részt vegyen ebben a munkában. Ugyanis tényleg egy speciális terület civil kontrollja vagyunk mi ebben a bizottságban, és ha ez nem 100 százalékban működik vagy megosztott, vagy kétségeket hagyhat bárki felé - elsősorban a társadalomra, a közvéleményre gondolok -, akkor az nagy baj. Mert bizalmatlanság, ellenérvek, más elképzelések, vita, verseny az élet ezernyi területén lehet, de abba az ügybe, amelynek ön gazdája lesz - reményeink szerint rövidesen -, abba nem nagyon fér ez bele.
Olyan világot élünk, és nagyon örülök, hogy ön erről - nagyon helyesen - szólt, amikor is azt mondta, hogy ha a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknak nagy feladata volt azt ügyben, hogy magyar gazdasági, magyar nemzeti érdekeket, általában ezt az országot a kitettségtől bármilyen módon is tudja óvni, védelmezni, abban közreműködni, hogy elhárítsunk ilyen típusú veszélyeket, akkor látja el a feladatát. Ezért aztán az ön által elmondott gondolatokkal teljes mértékben egyetértek. Juhász képviselő úrhoz hasonlóan szeretném kérni önt - nyilván ezt halál komolyan gondolja, azért is a szavaiból, szóhasználatában többször mondta ezt el -, nagyon-nagyon kérjük mi is, személy szerint én is, hogy a törvényességre és a bizalomra tegye a hangsúlyt. Valóban úgy, ahogy ezt az előbb hallottuk, vissza kell ezt a dolgot szerezni. Túl vagyunk sok mindenen, nem gondolnám, hogy előrevisz bárminek a felhánytorgatása, vagy bárkinek is a bántása. Valószínűleg mindenkinek megvan itt a felelőssége.
Éppen ezért azt gondolom, hogy jó jelöltet talált a miniszterelnök úr az ön személyében. Mert elnézést, nem vitázni akarok az elnök úrral, meg nyilván ő is csak egy megjegyzést tett ez ügyben az életkorra és a korábbi más típusú szakmai előéletre, de hát némi képzavarnak gondolom ezt a dolgot. Hát, ha valami ebben az országban a civil kontroll része, akkor engedjük már meg, hogy bármilyen szakmából jöhessen ennek a területnek a felelőse. Ha most végigmennék a parlament azon bizottságának az elnökein és a korábbi nemzetbiztonsági területeket felügyelő miniszterek korábbi polgári foglalkozásán, akkor a szakmakörök nagyon széles skáláját találnám. Nem is ilyen típusú munkát ad a törvény a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszter kezébe, hanem annak a törvényi betartását, amelyről egyébként - nagyon pontosan - itt többen idézgették még a törvény különböző szakaszait is, hogy mi is az a jogcím, ami felhatalmazza erre a tárca nélküli minisztert.
Nos, én megnyugtatónak tartom azt, amit ön elmondott. Én is azt gondolom, ahogy Juhász képviselő úr elmondta, hogy sok-sok év múlva is érvényesek lesznek - és ezt pártállástól függetlenül mondhatjuk - azok a szavak, amelyeket ön elmondott a leendő tisztségével kapcsolatosa. Mi ezt támogatni fogjuk, bizonyos vagyok benne, hogy a jövő héten ön be fog ülnie ebbe a székbe. Kérem, hogy azzal az elánnal, lelkesedéssel és hitvallással kezdjen a munkához, amiről az imént szóban már tanúbizonyságot tett, és azt gondolom, akkor előre fogunk lépni ezen a területen.
Utolsó gondolatom: ebben a bizottságban azért az átlag szakmai kérdések mögött vagy ehhez képest bárkivel összevetve - nem lebecsülve más szakmai bizottság munkáját -, ami a törvényhozás munkabizottságot illeti, a mi felelősségünk sokkal nagyobb. Ebben kéretik mindenkinek némi alázattal és természetesen a törvényesség maximális elvárásával, betartatásával ebben részt venni.
Én támogatni fogom az ön kinevezését, és sok sikert kívánok a munkájához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezen kemény kérdések után most Demeter Ervin képviselő úré a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen. Sokat beszéltek itt képviselőtársaim a konszenzusról, amit hasonlóan fontosnak tartunk, csak szeretném önöket emlékeztetni, hogy a konszenzus megteremtésének az eszköze kizárólagosan az önök kezében van, tehát nem beszélni kell, nem a sípról, Juhász képviselő úr, hanem a kerékről.
A konszenzus ott bomlott meg, amikor megítélésünk szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal élére egy alkalmatlan embert állítottak, aki az MSZP céljaira használja fel a titkosszolgálatokat. Itt bomlott meg a konszenzus, és ebből a szempontból jelentősége van a bizottság véleményének, tisztelt jelölt úr. Önnek abban igaza van, hogyha a bizottság valakiről azt mondja, hogy nem alkalmas, az még nem jelenti azt, hogy nem alkalmas, de megfordítom, az ön logikáját követve: hogyha a miniszterelnök mondja valakiről, hogy alkalmas, ebből sem következik az, hogy alkalmas.
De beszéljünk a lényegről. Ön ebben a szerepben hátrányos helyzetből indul, talán még nem is tehet róla. Hátrányos helyzetből indul, még hogyha tud róla, nem tud róla, tudomásul veszi vagy sem, és nemcsak azért, mert a Nemzetbiztonsági Szolgálatok vagy a titkosszolgálatok nem ma kezdik meg önnel együtt a munkát, nemcsak azért, mert már hét éve az MSZP irányítása alatt működnek a titkosszolgálatok, hanem azért, mert itt van egy olyan jelenség, látszat, elemzői vélemény, ami ön ellen szól. Az a látszat, hogy mindenki minden miniszterjelöltnél azt keresi, hogy mi motiválta, hogy ő lett a jelölt, milyen érvek szólhattak mellette. Az ön jelölése erősíti a Fidesznek azokat az érveit, hogy itt bizony szoros pártkézben akarják tartani a szolgálatokat. Ebben a kormányzati ciklusban ön lesz a második miniszter. Mind a két miniszternél az az azonosság, hogy az előző beosztásában Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke volt. Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke lett 2006-ban a titkosszolgálatok irányításáért felelős miniszter, és most, kormányváltáskor is Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke lesz a miniszter. Az emberek keresik, hogy milyen kötődések vannak. Nyilván semmilyen szakmai kötődések nincsenek, ami önmagában nem baj, csak ebből az következik, hogy az ember nagyon sok mindenben, amiben nincsen tapasztalata, nincsen ismerete, kénytelen mások véleményére támaszkodni.
Önnek ez a véleményi kör, amire támaszkodhat, adott, és a kapcsolatrendszeréből, az előző beosztásából feltételezhető. Nyíltan és világosan több elemző logikai úton azt mondja, hogy Gyurcsány nem engedi ki a kezéből a titkosszolgálatokat, az ön személyén keresztül akarja kézben tartani. Ezt ön akár elfogadja, akár nem, létezik ilyen vélemény, ez nem kizárólagosan az én véleményem, én is látok erre utaló jeleket, ezért próbáltam azt kérdezni, hogy a meglévő rendszeren kíván-e változtatni a konszenzus helyreállítása érdekében, mert ez önöknek is világos. Lehet, hogy az élet helyre fogja állítani, tehát meg fogja szüntetni ezt a problémát az igazságszolgáltatás révén, de szerintem érdemes lenne előre menni.
Néhány kérdés, hogy a kötelező gyakorlatokat is végezzük el. Ez a kormány szakértőkből és párthoz köthető pártkatonákból áll, ahogyan a miniszterelnök mondta. Ön melyik csoportba tartozónak érzi magát? Szakértőnek, pártkatonának vagy párthoz kötődő embernek? A kérdés nyilván költői, tehát, ha azt mondja, szakértői, akkor nem fogjuk elhinni, de abból az következik, hogy ez párthoz kötődő funkció, és akkor az emberek megint elkezdenek kombinálni, hogy min keresztül kötődik a párthoz, milyen erősséggel.
Milyen személyes kapcsolatot ápol Gyurcsány Ferenccel? Milyen üzleti érdekeltségei vannak? Egy szenzitív adatot is kérdezek, ami kizárólag az ön hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, akár az én tudtomra is. Kérdezhetem általánosan is: tagja-e valamelyik egyháznak, tagja-e a szcientológiai egyháznak? Igen vagy nem? Ez a válasz érdekelne.
Kockázati tényezőnek tartja-e, ha ennek az egyháznak valamelyik tagja, képviselője mondjuk a kormány tagja lenne? Az nem kérdés, hogy ilyen szándékok vannak ennek az egyháznak a részéről, de ezt a világ számos részén különbözőképpen értelmezik. Tehát kockázati tényezőnek tartja-e ön, ha mondjuk a szcientológiai egyház minisztert tudna adni?
Végül egy szakmai kérdést azért felteszek, mert úgy gondolom, a miniszterelnök kabinetfőnökeként ezzel találkoznia kellett. A kormány decemberben döntött arról, hogy 1 milliárd forinttal megnöveli a Nemzetbiztonsági Hivatal költségvetését. Mi volt ennek az oka? Feltételezem, hogy erről a kormány-előkészítésről, kormánydöntésről rendelkezik ismeretekkel, mint a miniszterelnök kabinetfőnöke. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úr, öné a szó.
FICSOR ÁDÁM miniszterjelölt: Mondjuk úgy, hogy a képviselő úr hozzászólásában volt néhány elem, ami nem volt teljesen pontos, de természetesen ahhoz tartom magam, amit mondtam, hogy a pontatlan fogalmazás, még ha tendenciózusnak is látszik, talán logikai úton ezt nem tudnám levezetni, ellentétben az ön által citált szakértőkkel. Nem lesz akadálya annak, hogy a szakmai kérdésekben normálisan tudjunk párbeszédet folytatni.
Az NBH élén álló főigazgatóval kapcsolatban erős állításokat tett a képviselő úr. Csak arra tudom bíztatni, ha és amennyiben ezek kézzelfogható, tényalapú állítások, akkor azokat nyilván megfelelő formában ossza meg, és abból vonjuk le a következtetéseket, általánosságokat pedig nem korrekt ebben a formában tenni.
Az, hogy ezek az elemzők - azt hiszem, elemzőnek nevezte őket -, akik, ha jól értettem, logikai úton vontak le bizonyos következtetéseket, nem PR-miniszternek készülök, de nem tudok most átadni senkinek egy logika tankönyvet, de valószínűleg egy logika tankönyvet kellene az elemzőknek küldeni, mert viszonylag kevés információból egészen konkrét következtetésre jutottak, ami legalább is nem igazolható, még csak logikai úton sem.
Szintén mondott egy erős állítást, hogy az a véleményi kör, amiből én táplálkozom, adott. Adott, és elsősorban a nemzetbiztonsági bizottságot gondolom annak. Azt hiszem, szeretnék innen táplálkozni, és szeretnék minden szakértőnek, minden képviselőnek egyenként is lehetőséget adni, sőt kérni, hogy keressék a kapcsolatot, amilyen formában gondolják, mondják el a véleményüket. Minél szélesebb véleményi bázisból szeretnék meríteni és úgy hozni a felelős döntéseket.
Ön azt a szót használta, arra utaló jeleket lát, hogy Gyurcsány Ferenc rajtam keresztül akar majd befolyást gyakorolni. Tegye meg, hogy akkor megosztja, mik ezek a jelek.
A kérdéseire: szerintem a miniszterelnök úr nem mondott ilyent, hogy szakértőkből és pártkatonákból áll ez a kormány, nem tudom, hol látott tőle ilyen idézetet. Ez egy kormány, amelyben felelős miniszterek fognak ülni.
Amennyiben a következő napok eseményei a mostani terveknek megfelelően zajlanak, akkor a Magyar Köztársaságnak leszek a minisztere, ilyen értelemben szerintem ebből a szempontból teljesen független, hogy milyen háttérrel. Igen, nekem van pártkötődésem, és igen, úgy gondolom, hogy az élet bizonyos területein vannak szakmai kompetenciáim. De nem ez a lényeg. A köztársaság kormányának minisztereként az alkotmányból, törvényekből és a személyes hitvallásomból adódóan világos felelősségi rendben fogom tudni ezeket a dolgokat rendezni magamban, és a szerint fogok minden esetben eljárni.
A személyes kapcsolatom milyen a volt miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel? Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke voltam, és egy jó és szoros munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Ilyen értelemben azt mondom, hogy kifejezetten jó a személyes kapcsolatunk, és erre büszke is vagyok.
Milyen üzleti érdekeltségeim vannak? Nincsenek üzleti érdekeltségeim.
Tagja vagyok-e a szcientológiai egyháznak? Nem, nem vagyok tagja.
Mit gondolok arról, hogy ha valaki alkotmányos hatalmat nem feltétlenül alkotmányos eszközökkel, hanem egyéb befolyásszerző módon próbál megszerezni? Hívjuk ezt bárminek is, és legyen ez bármilyen keretbe csomagolva, ezt egyértelműen elítélem, és azt gondolom, ez ellen fel kell lépni. Vannak ennek nyilvánvalóan nemzetbiztonsági eszközei, hogy fel kell lépni, és azt hiszem, önöknek is van ebben felelőssége, mert talán törvényalkotói oldalról is lehetne ebben többet tenni. Ha abban kell szakmai háttér, szakmai segítség, nyitott vagyok arra, hogy ebben együttműködjünk.
Nem szeretnék beszélni az NBH költségvetéséről, nyílt ülésen semmiképpen, és nincs is annyi információm, hogy erre a kérdésre... Csak azért jelzem az elnök úrnak, hogy szerintem most nincs értelme ebben zárt ülést elrendelnie és erről a kérdésről külön beszélni. Amennyiben az NBH költségvetésére kíváncsi a képviselő úr - az én tudásom alapján a bizottságnak meglehetősen széles jogköre van, hogy ezt megismerje, ebben javaslatokat tegyen -, szívesen állok szintén rendelkezésre egy külön zárt ülés keretében, hogy az NBH és a további nemzetbiztonsági szolgálatok költségvetéséről eszmecserét folytassunk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs. Akkor szavazás előtti pillanatban vagyunk, azonban egy rövid véleményt hadd mondjak, ha megengedik a bizottság tagjai.
Nyilván, amire alelnök úr már utalt Szekeres Imre miniszter úr meghallgatása során, azok állnak itt is. Ezen túlmenően azonban mi ezt nagyon komoly - pont azért, amit egyébként többek között Földesi Zoltán képviselőtársam is mondott -, nagyon fontos bizottságnak tartjuk, és fontos szakmai területnek véljük, tehát korántsem mindegy, milyen döntéseket hozunk. Szilvássy miniszter úr annak idején, amikor még jelölt volt, és meghallgattuk, nagyjából azokat az elemeket alkalmazta - gondolok itt elsősorban az együttműködés fontosságára -, amelyeket most ön is elmondott nekünk. Aztán az együttműködés helyett nemhogy barátságtalan, de eléggé durva lépések történtek.
Többek között, amikor ön mondta, hogy elkötelezett demokrata, akkor már kicsit kezdtem megörülni, azonban ezt is hallottam már, és amikor felmerült bennem az a kérdés, hogy ön mennyire gondolja fontosnak a nemzetbiztonsági bizottság véleményét, döntését, alapvető kérdés most is egyébként, amikor meghozzuk a magunk kérdését. Nyilván ön is meg fogja vizsgálni saját magát és ezt az elmúlt röpke néhány órát, amit most itt velünk töltött, és annak a tapasztalatait - gondolom - letisztázza önmagában, és a feladatot, amit önre róni kíván a miniszterelnök, ennek szellemében fogja majd értékelni.
Tehát azt látom - és azt láttam az elmúlt időszakban is -, ezért vannak nagyon komoly fenntartásaink, mondhatnám azt is, hogy kialakult bennünk egy egészséges bizalmatlanság, amit egyébként többek között - sőt elsősorban - maga a Gyurcsány-kormány váltott ki. Nemcsak a trükkök százaira gondolok, nemcsak azokra a féligazságokra és hazugságokra, amelyek elhangzottak az elmúlt időszakban, hanem arra, hogy amikor a parlamenti demokráciát és azokat a játékszabályokat komolyan vesszük, amelyek itt az elmúlt 19 évben kialakultak, akkor számunkra fontos, hogy ha egy bizottság véleményt mond, és azt mondja a törvény adta jogánál fogva egy főigazgató-jelölt esetében is, hogy nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy ezt a feladatot ellássa, akkor ennek ellenére megtörténik-e a kinevezés. Mi ez, ha nem a parlamenti demokrácia megcsúfolása? Miért számít, miért van egyáltalán akkor nemzetbiztonsági bizottság, ha a véleményünk nem számít? Tehát ezt fontosnak érzem, és ez volt talán a legsúlyosabb cselekedet az elmúlt időszakban, ami a bizottság történetét illeti.
Ezért van bennünk az a bizonyos egészséges bizalmatlanság, az elkövetkezendő időszakra is, amit egyébként a mai meghallgatás abban a vonatkozásban tovább erősített, hogy ön nem tett határozott kijelentést és véleményt arra nézve, hogy ezt a bizonyos problémát, ami egyébként a bizottság együttes működésének a lehetőségét kizárja, hogyan kívánja kezelni, meg kívánja-e ezt a problémát oldani, vagy pedig sem. Ezt lehet persze az idő rövidségének is betudni, én ezt is elfogadom, nyilván számos kérdésünk lenne még, de az idő előrehaladtával nem kívánunk már további kérdéseket feltenni. Számomra az is kérdés egyébként, hogy néhány nappal ezelőtt, vasárnap még az a hír látott napvilágot, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, tehát a kancelláriaminiszter fogja irányítani a szolgálatokat, aztán egyszer csak kiderült, hogy mégsem így lesz, hanem másként. Tehát nem igazán tűnik átgondoltnak és végiggondoltnak ez az egész kormányátalakítás. Időnyerést látok ebben, nem többet.
Ezért általánosságban - hangsúlyoznám - azok a tézisek állnak, amelyeket elmondtunk az előző miniszter úr meghallgatása során. Egyébként azt kell mondanom, hogy ehhez valóban kell valamilyenfajta elszántság - vagy akár azt is mondhatnám, hogy "bátorság" -, mert ön azért bevállalt egy ilyen szerepet, aminek azért úgy látom, kétséges az eredményes kivitele. Nyilván úgy indulni, hogy egy bizottság nem fogja önt támogatni - vagy támogatja, ez majd kiderül néhány másodperc múlva -, ehhez kell egy nagyfokú önbizalom, azt azért látom. És értékelem azt az együttműködést és azt a szándékot, amit ön itt kifejtett, de nem látom annak a továbblépési lehetőségeit. Pont azért, mert nem tett egyértelmű nyilatkozatot annak érdekében, hogy az együttműködés kialakulhasson.
Amiről Földesi Zoltán képviselőtársam beszélt, hogy örömmel lát minket most már harmadszor itt a bizottságban - ugye, menet közben jött a bizottságba tagként -, azért azt nyilván ő is komolyan gondolja, hogy ennek a bizottságnak a véleménye fontos, és ő is tudja, hogy itt milyen döntés született az NBH főigazgatójának a kinevezésekor, a meghallgatása során. Tehát ha fontosnak érezzük a bizottságot és a parlamenti demokráciát, akkor szerintem ezt ténylegesen tegyük is meg. Tehát mi szívesen részt veszünk a bizottság munkájában. Eddig is részt vettünk egyébként, mert a bizottság üléseit előkészítettük, alelnök úrral rendszeresen konzultáltam a napirendek kapcsán, összehívtam a bizottsági ülést, ezt követően még több munka hárult rám, mint egyébként, ha itt lettem volna. Mert bár a memóriám nem káptalan - és Juhász Ferenc képviselőtársam utalt arra, hogy én egy generációs párt tagja vagyok, bizonyára arra gondolt, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnál már nem a legfiatalabb emberek ülnek, tehát nem a Fideszre gondolt ebben az esetben, de a memóriám azért még valamelyest működik -, azért még valamelyest működik, tehát azért arra szoktam emlékezni, ami a bizottsági üléseken elhangzik. Azonban, ha nem veszek részt a bizottsági ülésen, nekem el kell olvasnom a jegyzőkönyvet, tehát ez többletmunkát is igényel. Ezt követően nyilván azokat a szükséges intézkedéseket, döntéseket meghozzuk, levezéseket lefolytatjuk, amelyeket meg kell tenni bizottsági elnöki mivoltomban.
Egyébként pedig azt még a figyelmébe ajánlom, akár megszavazza a bizottság, akár nem, akár miniszter lesz, akár nem, azért az mégis csak érdekes és jelez valamit, hogy az elmúlt időszakban a panaszok száma a Nemzetbiztonsági Hivatal C típusú biztonsági ellenőrzései kapcsán rendkívüli módon, mondhatnám, hatványozottan megnőttek. Ennek is valamilyen oka van. Mondjuk az elmúlt tíz évben nem volt ennyi panasz, mint a tavalyi évben, amikor tizenkét panaszt regisztráltunk, ezért úgy éreztük, fontos, hogy a bizottsági munkában, amikor emberi sorsokról van szó, állást foglaljunk, itt legyünk, és kivizsgáljuk ezeket az ügyeket. Tehát érdemes megnézni, vajon mi ennek az oka.
Végezetül pedig elérkezett a szavazás. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja a miniszterjelölt urat. Aki támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Öt igen szavazat. Ki az, aki nem támogatja? Öt nem szavazat. Ki tartózkodik? Egy tartózkodás van. Tehát öt igen, öt nem szavazattal, egy tartózkodás mellett a bizottság ezen döntése alapján nem támogatta Ficsor Ádám miniszteri kinevezését.
Köszönöm szépen a bizottság munkáját, a mai ülést bezárom. Köszönöm szépen az érdeklődést, mindenkinek további jó munkát kívánok. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 42 perc.)
|
Dr. Simicskó István |
Jegyzőkönyvvezetők: Gálné Videk Györgyi
és Szoltsányi V. Katalin