NBB-401/1/2010-16.
NBB-75/2006-2010.
az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának
2010. február 22-én, hétfőn, 10 óra 12 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
A napirendi javaslat elfogadása*
Dr. Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgató-jelöltjének kinevezés előtti meghallgatása (Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 8. §-ának (5) bekezdése alapján)*
Dr. Gyarmati György szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, észrevételek*
Dr. Gyarmati György válaszai*
Határozathozatal*
A legfőbb ügyész által Gazd.: 143-2/2010. (Gazd.: 167-6/2010.sz. kiegészítéssel) számon előterjesztett, a közbeszerzési eljárás alóli mentesítés iránti kérelem megtárgyalása*
Szavazás*
1.Dr. Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgató-jelöltjének kinevezés előtti meghallgatása
(Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 8. §-ának (5) bekezdése alapján)
2.A legfőbb ügyész által Gazd.: 143-2/2010. (Gazd.: 167-6/2010.sz. kiegészítéssel) számon előterjesztett, a közbeszerzési eljárás alóli mentesítés iránti kérelem megtárgyalása
3.Beszámoló a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Political Capital által kötött szerződés(ek) indokainak és tartalmának feltárása tárgyában az 1995. évi CXXV. törvény 14. § (4) bekezdés e) pontja alapján indított ténymegállapító vizsgálatról
(Zárt ülés!)
Az ülés résztvevői
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Simicskó István (KDNP), a bizottság elnöke
Tóth Károly (MSZP) a bizottság alelnöke
Földesi Zoltán (MSZP)
Juhász Ferenc (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Dr. Molnár Zsolt (MSZP)
Demeter Ervin (Fidesz)
Dr. Hende Csaba (Fidesz)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Földesi Zoltán (MSZP) távozása után Mécs Imrének (MSZP)
Dr. Kövér László (Fidesz) Demeter Ervinnek (Fidesz)
Lezsák Sándor (Fidesz) dr. Simicskó Istvánnak (KDNP)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Gyarmati György főigazgató-jelölt, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Kupai Gáborné gazdasági főigazgató, Legfőbb Ügyészség
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkezdjük mai ülésünket. Mielőtt elfogadnánk az előre megküldött napirendet, engedjék meg, hogy a határozatképesség érdekében ismertessem a helyettesítések rendjét. Dr. Kövér László képviselő urat Demeter Ervin képviselő úr helyettesíti, Lezsák Sándor képviselő urat pedig jómagam helyettesítem. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy mielőtt a napirendet elfogadtatnám, pár mondatban megköszönjem a bizottság minden egyes tagjának a bizottság egész ciklusra kiterjedő munkáját, hiszen ha minden igaz, akkor nem valószínű, hogy az elkövetkezendő időszakban - a választásokig legalábbis - bizottsági ülést tartunk. Nyilván, ha valamilyen rendkívüli helyzet van, arra mindannyian fel vagyunk készülve, de engedjék meg, hogy a sajtó nyilvánosságát is felhasználva megköszönjem mindannyiuknak a munkát. Nyilván tudjuk, hogy nehéz parlamenti ciklus áll mögöttünk, a bizottság szempontjából is nehéz időszak volt. Nem feltétlenül a feladatok sokasága és mennyisége volt az, ami nehézzé tette a munkát, hanem talán inkább úgy összegezhetném, hogy a kormányzati munka színvonala, ami a bizottság tevékenységére is rányomta a bélyegét. Arra szeretnék utalni, hogy az elmúlt 20 évben talán kevésbé volt jellemző az, hogy négyszer kellett a bizottságnak kinevezés előtti miniszteri meghallgatást tartania, ez rendhagyó volt, ez nem volt eddig jellemző. Arra sem volt példa, hogy egy ciklus alatt az öt magyar titkosszolgálat élén 13 főigazgató váltsa egymást, és ebbe nyilván beleértem a két szomorú esetet, hiszen Zsohár István és Stefán Géza tábornok urak elhaláloztak, ezért történt változás a szolgálatok élén.
Azt hiszem, a nemzetbiztonság olyan terület, amely kifejezetten igényli a kiszámíthatóságot és a nyugodt munkafeltételeket, és nem szereti a kapkodást és koncepciótlanságot, mi pedig nem szeretjük azt, hogyha a parlamenti kontroll nem érvényesül. Erre is volt precedens az elmúlt közel négy évben.
Őszintén remélem, hogy az elmúlt évek eseményeiből mindenki levonja a megfelelő tanulságot, és bízom benne, hogy a jövőben nyugodtabb, kiszámíthatóbb feltételek között végezhetik a szolgálatok a munkájukat. Még egyszer köszönöm szépen a bizottság tagjainak az együttműködést és a négyéves munkát.
Most pedig... (Mécs Imre: Elnök úr!) Tessék, képviselő úr!
MÉCS IMRE (MSZP): (Nem szól a mikrofonja.) Elnök úr, rosszallásomat szeretném kifejezni - nem először -, hogy frakcióülés időtartama alatt bizottsági ülést hívott össze, ez a józanésszel, a Házszabállyal és a házbizottság döntéseivel is szemben áll. Csak rendkívül sürgős és fontos ügyben lehetne ezt megtenni. Utolsó frakcióülést tartanak ma a frakciók, ez elől helytelen elvonni a bizottság tagjait, ezért kérem, hogy ezt jegyzőkönyvben rögzítsük. Ezt nem először kértem, úgyhogy rosszallásomat fejezem ki emiatt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, tudomásul vesszük. Az alkotmányügyi bizottság egyébként - szocialista elnöklettel - rendszeresen hétfőn délelőttönként ülésezik, de tekintettel arra, hogy Gyarmati György főigazgató urat szerettük volna meghallgatni még a kulturális bizottság előtt, ezért tettük kifejezetten erre az időpontra a mai ülést. Szerintem mindannyiunk érdeke, hogy a történeti levéltár főigazgató-jelöltjének a meghallgatása megtörténjen.
Nem volt jellemző, hogy hétfőnként ültünk volna, de köszönöm szépen az észrevételt. Nekem sem tetszett a hétfő, de végül is az események felülírják a tetszésünket vagy nemtetszésünket.
Szerintem szavazzunk az előre megküldött napirendről. (Tóth Károly: A napirendhez van javaslatom.) Alelnök úrnak a napirendhez van javaslata, megadom a szót.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A napirendhez szeretném javasolni zárt ülésen egy új, 4. napirendi pont felvételét. Beérkezett a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat kérése közbeszerzés alóli mentességre. Tudomásul veszem, ha a bizottság nem támogatja, 2011-es feladatra szól. Az a hagyományunk, azért teszem meg mégis a javaslatot, hogy szavazzunk róla, mert minden évben a tavaszi időszakban szoktuk megtárgyalni az ilyen típusú kéréseiket, ami ezekben az előterjesztésekben van.
Kérem, hogy a bizottság foglaljon állást, ha nem támogatja, akkor majd az új parlament által felállított bizottság megtárgyalja az anyagot.
Másrészt szeretném mondani az elnök úrnak, hogy mélyen egyetértek azzal, amit elmondott. A kiszámíthatóság jegyében - miután mindent megtanultak, hogy hogyan lehet együttműködni akár egy - az ön megfogalmazása szerint - sok változáson átmenő kormánnyal, őszintén kívánom önnek, mint akkor biztosan nem jelenlévő alelnök, hogy a következő ciklusban ön vezethesse ezt a bizottságot. Ez számunkra megnyugtató választási eredményt jelentene Magyarországon. De kérem, hogy a napirend kiegészítési javaslatomat... (Derültség, közbeszólás: Erre aludjál.) Nem alszom, vigyázok. De álmodni szabad, tanultam egy valamilyen nevű embertől.
ELNÖK: Köszönöm, jólesik ez a bizalom, de azért azt hiszem, hogy a nép akaratát figyelembe kell majd venni.
A lényeg az, hogy a napirendi kiegészítésről kellene szavaznunk, amit alelnök úr megtett. Megkaptuk ezt az anyagot, de magam nem értettem egyet azzal, hogy a 2011. évre vonatkozóan már döntést hozzunk. Ugyan azt mondta alelnök úr, hogy a tavaszi alkalmat szokta megragadni a bizottság, hogy a következő évi közbeszerzési mentesítésekről döntsön, de még - ha úgy tekintem - február van, még hó is van, szerintem a következő parlamentnek kell majd döntenie erről, az lenne a szerencsésebb és megnyugtatóbb. Szerintem a szolgálatok így is tudják nyugodtan végezni a munkájukat erre az évre vonatkozóan - reményeink szerint legalábbis.
Tehát szavazzunk alelnök úr javaslatáról. Ki az, aki támogatja a napirend kiegészítését? (Szavazás.) Négy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Hat nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás, a bizottság nem fogadta el az alelnök úr által beterjesztett, a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatot.
Most pedig az előre megküldött napirendről szavaznánk. Itt három napirendi pont szerepel, a történeti levéltár főigazgató-jelöltjének kinevezés előtti meghallgatása, a legfőbb ügyész által egy közbeszerzési eljárás alóli mentesítési kérelem megtárgyalása, és a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Political Capital által kötött szerződések vizsgálata, az erről szóló jelentéstervezet elfogadása.
A napirendi javaslat elfogadása
Kérdezem a bizottság tagjait (Tóth Károly közbeszól.), hogy ki az, aki elfogadja a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Úgy látom, egyhangú. Ellene nem volt senki, tartózkodás nem volt. Tehát a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Alelnök úr azt kérdezte közben, hogy a zárt és nyílt ülés milyen módon lesz. Az előzetes egyeztetések folytán ugye ma reggel már a háromtagú munkacsoporttal én magam is leültem, és valamilyenfajta megállapodás körvonalazódott - mármint az NBH és a Political Capital szerződéseinek vizsgálatát követően -, és itt a jelentésben szerepelnek olyan államtitkok vagy szolgálati titkok, amelyek kapcsán az merült fel az alelnök úr részéről, hogy minősítse őket a bizottság. Úgyhogy vélhetőleg ezt zárt ülésen fogjuk tárgyalni.
Az első két napirendi pontot nyilvános ülésen tárgyaljuk. Úgyhogy szeretettel köszöntöm a sajtó igen tisztelt képviselőit, és minden érdeklődőt, aki befáradt a bizottsági ülésterembe.
El is kezdenénk az első napirendi pont megtárgyalását (Dr. Bőhm András jelentkezik.), de mielőtt megkezdenénk, Bőhm András képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném leszögezni, hogy a nyilvánosság elleni súlyos és cinikus támadásnak gondolom, hogy ez a meghallgatás ilyen módon történik meg a bizottság előtt. Hangsúlyozom, hogy nem jogsértésről beszélek, mert a törvény lehetővé teszi ezt a megoldást, ugyanakkor a politikai morál, az ügy kényességére is tekintettel, ezt nem tenné megengedhetőnek, tehát, hogy egyetlen jelölt anyagát ismerjük meg. Hangsúlyozom, nem Gyarmati úr személyéről beszélek, én az eljárást tartom súlyosan kifogásolhatónak és elítélendőnek.
Az egész ügy jellege - anélkül, hogy most a történelmi előzményekbe vissza kívánnék menni - egyre inkább azt a látszatot erősíti, hogy a feledés homályába kerül igazán a történelmünk egyik legszégyenteljesebb részének a vizsgálata és főleg megismerése. Tehát hangsúlyozom, hogy én ezt a nyilvánosság elleni súlyos támadásnak tartom, és ezért a magam részéről ezen a meghallgatáson nem kívánok részt venni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor folytatjuk a bizottsági ülést. Dr. Gyarmati György urat hallgatnánk meg (Demeter Ervin jelentkezik.), de még mielőtt ezt megtennénk, megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak.
Parancsoljon!
DEMETER ERVIN (Fidesz): Ehhez szeretnék hozzászólni, mielőtt súlyos "Bőhm"-be, bűnbe esnénk. (Dr. Hende Csaba nevet.) Azt gondolom, hogy talán képviselőtársam minősítése nem a meghallgatást illeti, ezek a jogszabályi rendelkezések. Hogy jó vagy rossz, arról lehet vitatkozni, de ezek a jogszabályi rendelkezések vannak, talán 1996-tól.
Az a dolog lényege, hogy a Nemzetbiztonsági bizottságnak nincsen ügydöntő funkciója. Tehát meghallgathatna hármat, tizet, huszonnyolcat akkor, ha ügydöntő funkciója van. A Nemzetbiztonsági bizottságnak az a dolga - és hasonlóan, mint a miniszterjelölteknél. A miniszterjelölteknél is azt mondhatnánk, hát kérem szépen, micsoda dolog, hogy csak egy miniszterjelöltet hallgatunk meg, hát az MSZP-frakcióülésen felvetődött legalább három, hallgassuk meg mind a hármat. De általában azért nem hallgatjuk meg, mert a kinevezési jogosítvány gyakorlatilag a miniszterelnöknél van, és csak azt hallgatjuk meg, akit ő erre a feladatra jelöl.
Ugyanígy vagyunk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára esetében is. A jog az Országgyűlés elnökét illeti. Tehát áltathatnánk magunkat, hogy na majd mi kiválasztjuk, hogy a három közül melyik a jó, nincs erre sajnos törvényi felhatalmazásunk. Arra van felhatalmazásunk, hogy az Országgyűlés elnöke által előterjesztett javaslatról - hasonlóan, mint a főigazgatóknál, mint a minisztereknél - azt mondjuk, hogy megítélésünk szerint a feladat ellátására jelölt alkalmas, vagy nem alkalmas. Tehát ezt a feladatunkat pedig úgy tudjuk elvégezni, ha azt a jelöltet hallgatjuk meg, akit az adott miniszterelnök, akit az adott miniszter, és jelen esetben a házelnök megjelöl. Sajnos ilyen szűk a mozgásterünk.
Csak fontosnak tartottam, hogy legyünk tisztában vele, még mielőtt lelkiismeret-furdalása lenne a bizottság tagjainak, hogy micsoda gaztettet hajtunk most végre, amit a képviselőtársam mondott.
Köszönöm.
ELNÖK: Nem hiszem, hogy erről nagy vitát kellene folytatnunk. Egy biztos, hogy a bizottságnak addig terjed a hatásköre, amit részben Demeter Ervin képviselő úr elmondott, hogy a házelnök úr jelölte dr. Gyarmati György urat, az ő anyagát küldte meg a bizottság tagjainak; nyilvános pályázat volt, hárman pályáztak, de a házelnök úgy látta jónak, hogy egy pályázó anyagát küldi meg nekünk. Nekünk erről kell döntenünk, és ezért kell meghallgatnunk Gyarmati urat.
Nyilván a helyzet ilyen szempontból sajátos. Én megértem Bőhm képviselő úr álláspontját is. Nem hiszem, hogy erről itt most külön vitát kellene folytatnunk. Csak azért próbáltam én is összegezni ezt, mert nyilván a nyilvános ülés indokolttá teszi, hogy azért az emberek is tudják, hogy pontosan miről van szó. Biztos, hogy mind a három pályázó a maga nemében értékeket képvisel, de a házelnök úr ilyen döntést hozott, nekünk erről kell állásfoglalást tennünk. (Dr. Bőhm András jelentkezik.)
Tessék, Bőhm képviselő úr!
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Megértve elnök úr intését, nagyon röviden szükségesnek tartom jelezni, hogy én hangsúlyozottan nem beszéltem jogsértésről, nem beszéltem törvénysértésről, én nyilvánosságról és politikai erkölcsről beszéltem. Azt nagyon sajnálom, ha Demeter Ervin úr ezt természetesnek tartja, és nem érez lelkifurdalást az eljárás miatt. Én ezen nem tudok segíteni, az én véleményem ezzel nem változott. (A képviselő feláll helyéről, és elindul a teremből kifelé. - Demeter Ervin jelentkezik.)
ELNÖK: Demeter Ervin képviselő úré a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): (A távozó dr. Bőhm András felé:) Kedves Képviselőtársam! Nem erkölcstelen, ha csak egy jelöltet hallgatunk meg. Erre van lehetőségünk a jogszabályok alapján. (Dr. Bőhm András távozik a teremből.)
ELNÖK: Jó, szerintem ezen most már lépünk túl. Én meg is adnám a szót dr. Gyarmati Györgynek, aki eddig is vezette az elmúlt hét évben az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát, hogy röviden az elképzeléseiről, célkitűzéseiről tájékoztassa a bizottság jelen lévő tagjait.
Öné a szó.
Dr. Gyarmati György szóbeli kiegészítése
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elmúlt hét évben ez a bizottság mindenegyes alkalommal megtárgyalta a Történeti Levéltár főigazgatójának éves beszámolóját, és ha jól tudom - illetve ezt már elnök úr most is jelezte -, pályázatomat a bizottság tagjai előzetesen megkapták, ilyen értelemben ismerhetik. Ebből következően, engedelmével, engedelmükkel, nem olvasnám fel a húsz oldalt, de összefoglalom azt az öt pontot, amelyet fontosnak tartottam és fontosnak tartok, és ezt az új pályázatomban is rögzítettem.
Ez az öt pont a következő. A Történeti Levéltár, mint ahogy az elmúlt hét évben tette, továbbra is elsődleges fontosságúnak tartja az állampolgári kárpótlás elvégzését az általa megkapott, az általa feldolgozott iratok alapján. Amint azt, hozzáteszem - ha szabad itt törvényt értelmezni nekem, könyökvédős hivatalnoknak -, a törvény is elsődlegesnek tekinti.
A második pont igazából már egy munkafolyamat. A Történeti Levéltár jelenleg őriz mintegy 60 millió oldalnyi iratot. Ezen 60 millió oldalnyi iratból én akkor tudok - eddig is ezt csináltuk - információs kárpótlást csinálni mindenegyes érintett személy számára, aki ezt igényli a törvény alapján, ha én ezen 60 millió oldalról minél több embert - idézőjelbe! - legyűjtök, hogy ki, melyik dosszié, hányadik oldalán van, azon egyszerű oknál fogva, mert ha ő bárhol említve van, neve vagy adattartalom hozzárendelhető van az iratainkban, az információs kárpótlás arról szól, hogy ez rá vonatkozik, jogosult, tehát megkaphatja. Ebből következően végeztük már korábban is és kívánom végezni, amennyiben én kapom a megbízatást a Történeti Levéltárban, egy nagyon komoly információs adatbázis építését, amely információs adatbázisban rögzítve az iratokban fellelhető neveket - ha szabad kicsit pongyolán fogalmazni -, utca, házszám szerint tudom megmondani, hogy ki lelhető fel a Történeti Levéltár irataiban.
Pontosabban az elmúlt 7 év után - azt is mondhatnám, hogy az elmúlt 12 év, mert ez a folyamat már korábban elkezdődött, a levéltár fennállása óta - jelenleg mintegy egymillió emberről tudom ezt megmondani az irataim alapján. Azt gyanítom, hogy ez valószínűleg még bővülhet 20 százalékkal, részben a még nem nálunk lévő iratok, részben a még feldolgozás előtt lévő iratok alapján.
Azért ezt emeltem ki második helyre a levéltár feladatai közül, és nem a szintén ugyanilyen hangsúllyal jelölt, úgynevezett kollektív információs kárpótlást, a tudományos feldolgozást, mert azt mondanám, a tudományos feldolgozáson keresztül jut az egész társadalom a múlt megismeréséhez, a múlt feltárásához. Mert ezen adatbázisban - amellett, hogy mondtam, körülbelül egymillió embernél tartunk, akit pontosan tudunk kiszolgálni, ha hozzánk fordul -, pontosan 144 témacsoportban mintegy 600 altéma körében, ahogy tárjuk fel az iratokat, azt is hozzárendeljük, hogy ez milyen témára vonatkozik. Tehát a kutató többnyire a normál levéltárakhoz hasonlóan témát akar kutatni, a mi irataink eredendően ezt nem teszik lehetővé, mert a megelőző rendszer állambiztonsági szolgálata alapvetően úgy működött, hogy személyekre koncentrálódott igazából a tevékenysége. Tehát azt mondanám, hogy ebben a beérkezett személycentrikus iratanyagban amellett, hogy levéltári rendben megpróbáljuk újrarendezni, egy tematikus feltárást is végzünk, és azt is ezen információs adatbázissal tudjuk rendezni.
Tehát noha úgy tűnhet, hogy harmadik helyre sorolom a tudományos feltárást, igazából ezen tematikus és személyre vonatkozó adatbázis segítségével tudom biztosítani mind az - előbb így mondtam - egyéni állampolgári információs kárpótlást, mind a társadalmi vagy kollektív információs kárpótlást a kutatáson keresztül.
Negyedik pontként említem azt - szintén leírtam a pályázati elképzeléseimben -ahogyan azt egyébként az elmúlt 7 évben nagyon nagy hányadban sikerült elérni, hogy a politikai diskurzustól a történeti levéltár működését minél távolabb tartani, és azt funkcionálisan az archiváriusi és a történettudományi diszciplínák közé behelyezni. Ezt továbbra is fontosnak tartom, és remélem, hogy a levéltár számára ugyanilyen 7 év következik, ahogyan az elmúlt 7 évben sikerült tartanunk ezt a törekvést, erre a következő 7 évben is lehetősége lesz a levéltárnak.
Zárásként azt mondom el... (Megszűnik a hangosítás. - Közbeszólások. - Rövid időn belül megjavítják a hangosítást.) Bocsánat, 30 éve egyetemi katedrán kiabálok ekkora termekben, mondhatom mikrofon nélkül?
ELNÖK: Most már jó a hantosítás, a jegyzőkönyvvezetés miatt szükséges is, mivel pontosan kell hallani, és hangfelvétel is készül. Most már megjavították, úgyhogy nyugodtan folytathatjuk.
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: 5. pontként azt tudom elmondani, hogy költségvetés szerint a levéltár tevékenysége mind infrastruktúráját, mind befogadóképességét, mind intézményi létszámát tekintve behatárolt. Ez a behatároltság Magyarországon nemzetközi összehasonlításban, a más posztszocialista országok hasonló intézményeihez, anyagaikhoz vagy az egykori megfigyeltekhez képest is aránytalanul redukált. Jó lenne, ha ebben változás történne, de erre a levéltár igazgatójának csak abban az esetben van befolyása, ha ilyen alkalmakkor ezt elmondja, és a költségvetés - amely ráadásul, ahogy egyébként az egész országot, az elmúlt három évben bennünket is megszorításokra kényszerített - erre a fejlesztésre lehetőséget ad.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés, észrevétel az elhangzottakhoz, illetve a jelölthöz. (Jelzésre.) Juhász Ferenc képviselő urat illeti a szó.
Kérdések, hozzászólások, észrevételek
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Az észrevétel kategóriában kértem szót. Elnök úr, amit és ahogy önök az elmúlt esztendőben csináltak, személyes megítélésem szerint abszolút korrekt. A házelnök kezdeményezésével egyetértek, az önök kinevezését - önök alatt mindig csapatot értek, önt és bizonyos értelemben csapatot is - támogatom. Azt remélem, hogy megkapja a megbízást, és további jó munkát kívánok.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Már majdnem magamra vettem, mert "elnök úr" megszólítást alkalmazott Juhász képviselő úr. Főigazgató-jelölt, de nem baj, köszönjük a dicséretet.
Mécs Imre képviselő urat illeti a szó.
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! (Derültség.) Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan áll a számítógépre vitel. (Közbeszólás: Digitalizálás.) Részben digitalizáció, itt elsősorban a címek, a nevek felvitele, és utána pedig maguknak az anyagoknak a digitalizációja érdekelne, hogy hol áll ez.
A másik kérdésem látszólag személyes jellegű, de azért van ennek általánosabb vonatkozása is. Ez pedig az, hogy eddig a rám vonatkozó dossziékat nem találták meg. Ezzel mi a helyzet? Amikor rendszeresen elutasították az útlevélkérelmeimet a rendszerváltás előtti időszakban - még közvetlenül a rendszerváltás előtt is -, akkor behívtak az útlevélosztályra, és a cég munkatársai mindig korholtak engem, hogy hogyan képzelem, hogy külföldre utazhatok, és mutatták, hogy ennyi (Kezével mutatja.) dosszié van náluk rólam. Ebből semmi nem került elő.
Kérdezem, hogy személyesen az én ügyemen túlmenően hogyan áll annak a kutatása, hogy az iratsemmisítések miképp történtek, megnyugtató bizonyítékok vannak-e erre vonatkozóan. Van-e megfelelő kutatási eredmény vagy tanulmányok, amelyek ezt a kérdéskört megnyugtatóan feltárnák? Ezt valahogy az utóbbi 20 évben nem tudtuk megnyugtató módon megismerni.
Van még egy harmadik kérdésem, amit tulajdonképpen Kutrucz Katalin főigazgató-helyettes asszonyhoz kellene intéznem. Ő elmondta korábban, hogy talált bizonyos magnetofon, illetve számítógépes tekercseket egy íróasztal alatt, ezeket ő fölfedezte. Vajon ezek a szalagok azonosak-e azokkal a szalagokkal, amelyeket az utóbbi időben megmentettek, vagy pedig ez külön téma. Ha külön téma, akkor mi lett a sorsa ezeknek az íróasztal alatt talált szalagoknak?
Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon sok kérdés hangzott el, de még Demeter Ervin képviselő úr szeretne kérdezni, utána megadom a válaszadásra a lehetőséget. A képviselő urat illeti a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): A véleményét szeretném kérdezni egy-két, általam fontosnak ítélt kérdésben. Valóban minden évben meghallgatjuk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára beszámolóját az éves munkájáról, de szerintem vannak olyan kérdések, amelyeket még ennél szélesebb idődimenzióban is érdemes megbeszélni, ezekről esetleg most is néhány szót váltani, ezért a véleményét kérdezem.
Az iratnyilvánosság ügyében, mint ahogy a bizottsági ülés elején is kiderült, szemmel láthatólag van egy elégedetlenség. Ne dimenzionáljuk túl, egy létező véleményt fogalmazott meg itt Bőhm András képviselőtársunk. Tudom, hogy ez egy olyan emberi közösség vagy csoport véleménye, aki annak idején a saját pártjában nem tudta érvényesíteni ezeket a gondolatokat. Hisz ne feledkezzünk el róla, az első törvény a levéltárról 1996-ban született, egy Kuncze Gábor nevezetű SZDSZ-es belügyminiszter terjesztette a Ház elé, a második irattári törvény vagy az irattár munkáját, az iratnyilvánosságot érintő törvény, az 2003-as, ugye a Medgyessy-kormány idején; akkor sem egy elkötelezett szocialista, hanem az SZDSZ-től nem távol álló miniszter terjesztette elő.
De ennek ellenére tény és való, hogy van egyfajta elégedetlenség az iratnyilvánossággal kapcsolatban, hogy ez nem megfelelő mértékű, nem az elvárt mértékű. Ön hogyan látja ezt, miből táplálkozik ez a dolog, mi ennek az oka, és ebben tulajdonképpen van-e szerepe, felelőssége az ön által vezetett levéltárnak vagy nincsen?
Megítélésem szerint, két területen előbb-utóbb előre kell lépnünk. Az egyik, az, hogy jogalkotási feladataink vannak ezen a területen, annak érdekében, hogy ez az iratnyilvánosság szélesebb legyen. A másik, sokszor mi nem beszélünk róla, de én legalább ilyen fontosnak tartom, ha nem fontosabbnak, hogy hogyan tudjuk ezt a múltat feldolgozni, az nem elsődlegesen jogalkotási feladat, hanem az nyilván a történész szakma feladata.
Ehhez kapcsolódik a két kérdésem. Ön hogy látja, hogy jogalkotási területen milyen tennivaló van annak érdekében, hogy ez az említett iratnyilvánosság minél szélesebb körű legyen, tehát milyen jogalkotási feladatokat lát? Olvastam a pályázatában is, hogy megemlítette ezt a kérdést.
A másik pedig, hogy hogyan tudják kiszolgálni a történésztársadalmat, tehát, hogy megfelelően, nem megfelelően; ahhoz a történészi igényhez, ami ott önöknél napi gyakorisággal jelentkezik, rendelkeznek-e elég kapacitással, nem rendelkeznek? Tehát hogyan tudják a szakmát, a kutatást kiszolgálni, erről szeretném, ha elmondaná, hogy hol állunk most körülbelül.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy látom, hogy nincs több kérdés.
Főigazgató úré a szó.
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: Köszönöm szépen. Ha megengedik, a kérdések vagy észrevételek sorrendjében mennék végig, egyetlen helyet leszámítva, Demeter Ervin képviselő úr első kérdését, az iratnyilvánosságot. Tisztelettel nem külön válaszolnék, összekapcsolnám majd Mécs Imrének a digitalizálásra vonatkozó kérdésével. A dolog összefügg, tehát ugyanarra kétszer válaszolnom időhúzás lenne maguknak is és nekem is.
Az első. Juhász Ferenc képviselő úr akaratlanul az orromra koppintott, azon egyszerű oknál fogva, mert ahogy a bizottság elnöke megköszönte a bizottság munkatársainak a négyéves ciklusban való működését, én bizony egy zárómondatban megtehettem volna ezt egy okból, amikor azt mondta, hogy nem nekem, hanem annak a csapatnak szól. Igen bizony, annak a csapatnak szól, főleg egy ok miatt.
Amit az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára végez, alapvetően levéltárosi munka, csak hadd legyek egy kicsit szakmailag öntelt. Ezt a levéltárosi munkát, az elején próbáltam érzékeltetni, a specialitások miatt csak ott tanulja meg az a levéltáros is, aki adott esetben átjött már tizenöt éves levéltári gyakorlattal, mert egészen más jellegű, törvény által előírt feladatokat is kell végezni. Tehát azért mondom, hogy erre mondom azt, hogy igen, ez valóban egy olyan csapatmunka, akik - idézőjelbe! - ott tanulták ki ezt a szakmát, hogy ezen speciális levéltárból szolgáltassanak iratot az állampolgárnak, és majd szintén kitérek még a nyilvánosságra.
Mécs Imre képviselő úr három kérdése közül az egyik a digitalizálás - és elnézést, ezt a pontot hadd kapcsoljam össze Demeter úr iratnyilvánosságra vonatkozó kérdésével. A digitalizálást, tisztelettel jelentem, meglehetősen jó tempóban végezzük, és a kérdés alkalmat ad nekem egy kis önreklámra. Nem költségvetési pénzből, hanem egy úgynevezett nemzetközi norvég pályázati alapból elnyertünk egy 150 milliós lehetőséget - bocsánat, forintba átszámítva, félreértés ne essék! - iratrestaurálásra, iratdigitalizálásra és -nyilvánosságra. Ez egy többlépcsős folyamat, de a dolognak az a lényege, hogy amit mi egy úgynevezett savtalanító, szárító eljárásba - ez egy műszaki technika - bevinnénk, azt az iratot azelőtt már, nehogy valami baj történjen, előzetesen digitalizáljuk. Ezen költségvetésen kívüli pénzből, azt mondanám, hogy hetente tudunk most már tízezer oldalnyit digitalizálni - és itt megállnék.
Nem sorolom fel azt a jelenleg százezres nagyságrendű iratoldalt, amely már a Történeti Levéltár honlapján mint információ, ha úgy tetszik, bármely állampolgárnak hozzáférhető. Ahogy ezen restaurálást megelőző digitalizálással haladunk előre, úgy fog továbbra növekedni - éppen a következő két évben, mert addig van meg ez a nagy támogatásunk, 2011-ig -, hogy ha azt mondtam, hogy most százezres nagyságrendnél tartok, valószínű, hogy félmillió vagy millióhoz közelítő lesz, egy apró különbséggel. Ez megint a Történeti Levéltár specialitása.
Nekünk csak úgy lehet feltenni anyagokat a teljes nyilvánosság számára, hogy közben az állampolgári személyes adatok védelmére tekintettel kell legyünk. Tehát azt mondanám, hogy ez egy köztes belső folyamat, mert, ha úgy tetszik, a nyilvánosság érdekében szegnék törvényt, és sérteném meg sok-sok állampolgár személyes, jogos adatvédelmi érdekét. Ez az egyik dolog.
Ugyancsak a nyilvánosság és kutatói hozzáférés. Ami a levéltáramba bekerült a szolgálatokból anyag, az a kutatók számára korlátozás nélkül hozzáférhető. Ezt azért hangsúlyozom így, hogy a kutatók számára korlátozás nélkül hozzáférhető, mert az általában példaként hozott BsTU... - bocsánat! - Németországban, tehát a német Stasi-iratokból, nem erről van szó. A Stasi-iratokból azt kapja meg a kutató, amit neki fél év alatt kigyűjt a téma alapján a referense, és slussz. Egy.
Kettő. Az itteni kutatóknak a már említett adatbázisból, azt mondanám, készítettünk - ez egy párhuzamos adatbázis - egy kutatóbarát archívumot, szintén digitalizáltan. A kutatóbarát archívum azt jelenti, hogy nemcsak azt kapja meg a magyarországi kutató, amit neki előkészít a referense, hanem ebben az adatbázisban bent a levéltárban saját maga böngészhet, maga nézi végig az iratcsoportjainkat, és azt mondja, hogy ez egy olyan hívó szó, amiben esetleg lehet nekem iratom, ami a referensének nem jutott eszébe.
Tehát azt mondanám, hogy kétoldalú támogatás van. Most indítottuk el, ebben az évben - még csak két hónap telt el ebből az évből -, hogy regisztrált kutatóink emellett már be se kell jöjjenek a levéltárba. Ezt a kutatóbarát adatbázist otthonról, saját kóddal használhatja, tehát, ha úgy tetszik, a kutatását távkutatással tudja előkészíteni. Ez ebben az évben indult el, nem tudok mást mondani, 7 év alatt sajnos ezt is csak fejleszteni tudjuk. Ennyit a digitalizálásról.
A "rám vonatkozó dossziék" kapcsán azt hiszem, ebben a bizottságban már legalább háromszor ezt tudtam mondani, most is ezt mondom: a történeti levéltár "úri szabóság", hozott anyagból dolgozik. Nem tudom Mécs Imrének utólag meggyártani azokat a külföldi utazásával kapcsolatos iratokat, amelyek nem kerültek a levéltárba. A magyar történetírásban volt ilyen, mindannyian ismerhették, akik iskolába jártak, Thaly Kálmán nagyon gyönyörű kuruc kori forrásokat gyártott a XIX. század második felében. Ha a képviselő úr megbocsátja ezt nekem, nem kívánok Thaly Kálmán nyomdokaiba lépni.
A valamelyik asztal alatt talált tekercsekre vonatkozó kérdésre - miután jelen van, és ha a bizottság hozzájárul - Kutrucz Katalin tud válaszolni. Én nagyon úgy tudom, hogy ezek nem azok a tekercsek, amelyeket mostanában vizsgáltak, az viszont igaz, hogy ezek között valóban voltak úgynevezett hangzó tekercsek, amelyeknek legalábbis egy része már Mécs Imre képviselő úrnak is a saját kezében rendelkezésre állnak, mert ezen hangzó tekercsek egy részéből sikerült rekonstruálni - azt mondanám, technikai bravúrral - az 1958-as Nagy Imre-per hanganyagát. Mindkét bemutatón ott voltál, képviselő úr, mert együtt voltunk ott, tehát ezért mondom, hogy ezt a hangzó tekercset újra csak már a nyilvánosság számára hasznosíthatóan közzétettük, de tudomásom szerint ez nem azonos azzal, ami mostanában, az elmúlt hetekben mágnesszalagtekercsként nagy érdeklődést váltott ki.
Demeter Ervinnek volt még egy utolsó kérdése a jogszabály tekintetében, itt nagyon tömör leszek. A jogszabály tekintetében kétezerszer e bizottságnak is, máshova is - törvényelőkészítőknek is - eljuttattuk azokat a jelenlegi törvényben lévő kritikus pontokat, amelyeket egy törvénymódosítással, nem új törvénnyel, hanem egy végiggondolt törvénymódosítással korrigálni lehet, 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben, amikor nálunk ülésezett a bizottság, be is mutattuk. Tehát az, hogy a 2003. évi III. törvény több helyen korrigálást igényel, azt hiszem, egyértelmű.
Ugyancsak, hogy ezt összekapcsolják most a kormánybizottság által feltárt és nem látott - mert senki által nem látott, kivéve a szolgálat vezetőjét - mágnesszalaggal. A mágnesszalagok átadásához nincs szükség törvénymódosításra, mert tessék elolvasni a mostani törvényt, amennyiben a szolgálatokat felügyelő miniszter arra utasítja a szolgálatokat, és megteremtik a technikai feltételeket, az a mai törvény alapján is ezt a levéltárat illeti.
Eddig tartott a válaszom, majd eldöntik, hogy kielégítő volt-e vagy sem.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mécs Imre képviselő úr kíván szólni. Tessék!
MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a válaszokat, de egy kis dologra nem kaptam választ, hogy van-e olyan átfogó jelentés vagy olyan kutatási anyag, amelyik az iratmegsemmisítésekkel foglalkozik, és bizonyos fokig mennyire tudja megnyugtatóan ezt a kérdést lezárni. Ez is volt a kérdésem.
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: Ez igaz, bocsánat. Tisztelettel jelentem, azt kell mondanom, hogy a levéltár évkönyveiben eddig publikált, erre vonatkozó jelentések az '50-es évekre, az '56-os eltűnt iratokra, a Kádár-korszakra és a '62-es átszervezésre vonatkoztak. Ezek, noha megjelentettük, hozzáférhetők, de részjelentések. Magam is ezen a területen az előbb már említett kormánybizottság munkásságát tartom a legérdemibbnek, ezt leírtam az ő konferenciájukon is elmondtam. A legrészletesebb térképünk van a "nincs"-ről. A nincs alatt azt értem, hogy három nagy fejezetben részletesen leírja, és nyilvános, ott van a honlapon, hogy mit tudunk a "nincs" iratokról. Azért mondom, hogy amit tudunk a "nincs"-ről, arról az évkönyvben, valamint a kormánybizottság jelentésének megfelelő három fejezethez képest újabb nincs, ezt tekintem eddig a legrészletesebb feltárásnak. (Mécs Imre: Köszönöm.) Én is köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Demeter Ervin képviselő úré a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Lehet, hogy nem kaptam választ, lehet, hogy túl általános a válasz, azért érzem úgy. Véleményt kértem, hogy miből táplálkozik az iratnyilvánossággal szembeni elégedetlenség, és hogyan látja ebben a történeti hivatal szerepét, feladatát, felelősségét.
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: A következőt tudom mondani. Igen, elégedetlenség van abban az értelemben - főleg ezen a területen -, az elmúlt öt évben 1400 kutatási kérelem alapján folyt kutatói tevékenység, ebből egyet utasított vissza a bizottság, amely hozzánk beengedi a kutatókat, és egy témára nem találtunk anyagot, tehát amivel hozzánk fordultak, abban semmilyen anyagot nem találtunk.
A második része: ahol nagyon sík a keresztmetszetünk - hozzáteszem -, erre az 1400 kutatásra eddig mintegy 650 ezer xeroxmásolatot adtunk ki. Egyszer visszaosztottam, azt hiszem, minden egyes kutatott témára mintegy 150 oldalnyi iratot adunk. Félreértés ne essék, van olyan kutatott irat, amire csak 40 oldal, és van olyan, amire kivittek 800 oldalt. Viszont van egy probléma, nincs annyi munkatársam, amennyi a kutatói igény elvárása szerint tudná elvégezni a már megkutatott anyag xeroxozását. Egyszerűen azért valóban sorba kell állni, és van úgy, hogy másfél-két hónap múlva kapja meg csak a kutató.
Azt mondanám, ez technikai és infrastrukturális kérdés, de ha kapnánk öt új munkatársat és öt új csodálatos másológépet, akkor is bajban lennénk, mert - tisztelettel - nem tudom hova elhelyezni a levéltáramban, ez szó szerint értendő. A munkaállomásokat tekintve olyan zsúfoltsággal működünk, hogy nagyon nagy bajban vagyunk, márpedig ilyen iratokat a levéltárból - akárcsak másolásra is -, nem lehet. Tehát ilyen értelemben, ha van személyi szűk keresztmetszetünk, az infrastruktúrában és személyi struktúrában van, mert a kutatónak - miközben hozzájut az anyaghoz, és minden nálam őrzött anyaghoz hozzájuthat -, ezenközben késedelmet szenved. Hogy csak egy általános tapasztalatunkat mondjam, '56nak a 2006-os 50. évfordulója kapcsán a kutatók nagy részének 2006 áprilisában rohamszerűen jutott eszébe, hogy úristen, októberben mi lesz. Tényleg azt mondanám, hogy túlórában dolgoztak a munkatársaink, de így is volt úgy, hogy valakinek augusztus 11-ére kellett volna az anyag - igen, van ilyen probléma -, és tisztelettel jelentem, a nyári szabadságolások miatt ő azt nem kapta meg, csak szeptember 15-én, miközben 16-án már utaznia kellett volna az adott konferenciára. Ilyen értelmű szűk keresztmetszetünk tényleg van.
Az iratnyilvánosságra ugyanazt tudom válaszolni, amit az előbb mondtam, hogy a kutató nálunk minden irathoz hozzáfér. Ennél szélesebb nyilvánosságot nem tudok az iratoknak, az állampolgár természetesen - erről a törvény rendelkezik - csak a rá vonatkozó iratot nézheti meg. Állampolgárként hiába szerepel - ha már együtt szóltatok itt hozzá - Mécs Imre és Demeter Ervin egy oldalon megfigyeltként, ugyanezt nekem két változatban kell elkészítenem, mert az egyik a Mécs Imre jogos tulajdona, megfigyelése, a másik a Demeter Erviné, és Demeter Ervin ilyen értelemben nem jogosult a Mécs Imre adataira állampolgárként. Adott esetben ugyanazon az oldalon szerepelnek. Természetesen fiktív példa.
Nem tudom, hogy válaszoltam-e.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Demeter Ervin képviselő úré a szó.
DEMETER ERVIN (Fidesz): Igen, hellyel-közzel válaszolt főigazgató úr. Még egy kérdést szeretnék felvetni, mert az elmúlt időszakban hallottam, felvetődött, talán valamilyen konferencián is beszéltek róla, hogy az egykori politikai rendőrség iratait a többi volt szocialista országokhoz képest nálunk jobban zárják, kevésbé hozzáférhetők. Tehát nemzetközi összehasonlításban hogy állunk ezen a területen, ha erről tudna pár szót mondani.
Köszönöm.
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: Erre azért nem tudok egy mondatban válaszolni, mert különböző a társországok hozzám hasonló intézményeinek a birtoklási joga, és a nyilvánosságra hozatali jogosultsága.
Németországban katonai hírszerzés, katonai elhárítás eleve nem kerül a BsTU-ba - bocsánat! Tehát ez az elmúlt rendszer... Mondjuk a Stasi-iratot. A lengyeleknek, Varsónak, szintén azt mondanám, csak polgári irataik vannak. Ha jól tudom, most már ők is elkezdik a katonai hírszerzés anyagait megkapni, katonai elhárítást nem. A cseheknél és a szlovákoknál vannak ugyanúgy, mint mi, hogy megvannak, és náluk nemcsak, hogy megvannak, hanem kötelezték annak a lajstromnak a nyilvánosságra hozására őket, amely lajstromban viszont mindenki, így mondanám, benne van, a legkülönbözőbb minőségben. Tehát úgy értem, hogy egyszerre hozom nyilvánosságra az ügynököt és a megfigyeltet. De az ő törvényük ezt lehetővé teszi, a mi törvényünk nem.
Tehát ezért mondom, hogy ennyiben van különbség. Azt én Berlint megjárt kollégáktól tudom - tanítványaink kint kutatnak most is, egy, korábban kettő -, hogy nagyon szeretnénk, ha az lenne Berlinben, ami nálunk van, mert nálunk valóban ő maga mondhatja meg, hogy mit kér, a referensen túl, ott pedig megkapja. És még egy óriási különbség van - kutatási hozzáférés tekintetében, félreértés ne essék -, mindenegyes említett cégnél, Varsóban is, Berlinben is, Prágában is, Pozsonyban is, nagyon nagy számú a belső, főhivatásban tudományos munkával foglalkozó professzionista történészek száma. Varsóban ez 170 fő, Berlinben, ha jól tudom, most 136 fő.
Csak azért mondom, ők csak belül, mert azt mondják, hogy majd mi feltárjuk az iratot, és közzé tesszük, és ehhez akkora - így mondanám - belső feltáró bázist hoztak létre, amennyi nekünk a teljes levéltárunk létszáma nincs, beleértve, félreértés ne essék, a portást. Berlinnek is, Varsónak is száz fő feletti az úgynevezett "education" részlege, tehát a társadalmi nyilvánosság, a közoktatás. Talán nem sértődnek meg a külföldi kollégák, ha azt mondom, hogy itt nálunk bizonyos értelemben egy TIT-funkcióként lehetne beazonosítani, mint tudományos ismeretterjesztő társulat. Csak ez az úgynevezett "education" részlegük nagyobb, mint nekünk a teljes levéltárunk.
Ha ezen az új törvényhozás esetleg el akar gondolkodni, további összehasonlító számokkal tudok szolgálni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy látom, hogy további kérdés nincs. Azt hiszem, hogy az éves beszámolók során főigazgató úr tevékenységét mindig pozitívan értékeltük. Ennek figyelembevételével, és a mostani tájékoztatást és nem azt mondom, hogy programhirdetést, de a jövő szempontjából elhangzott véleményeket is figyelembe véve tenném fel szavazásra a kérdést.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy dr. Gyarmati György urat, a Történeti Levéltár főigazgató-jelöltségében támogatják-e, tehát főigazgatóvá választásának ezt a fontos aktusát megtesszük most. Tehát ki az, aki támogatja a jelölt urat? Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, hogy egyhangú. Ki volt ellene? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodás? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság tehát egyhangúlag támogatta dr. Gyarmati György úr Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatójává történő kinevezését.
DR. GYARMATI GYÖRGY főigazgató-jelölt: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük, és további jó munkát kívánunk. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Akkor a második napirendi pont megtárgyalásához érkeztünk el. A legfőbb ügyész által előterjesztett közbeszerzési eljárás alóli mentesítés iránti kérelem megtárgyalása fog következni. Nagy szeretettel köszöntöm a Legfőbb Ügyészség gazdasági főigazgatóját, Kupai Gáborné asszonyt. Kaptunk előzetes tájékoztatást és kiegészítő információkat is, de szeretném, ha röviden indokolná a kérést a bizottság tagjai felé.
Öné a szó.
KUPAI GÁBORNÉ (Legfőbb Ügyészség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ma a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok szerint a Legfőbb Ügyészség, illetőleg az ügyészi szervezet részére az üzemanyag-beszerzések jogszabály nélkül történnek.
A nemzetbiztonsági szempontból védett szervezetté nyilvánított ügyészi szervezet, és az a tény, hogy a központosított közbeszerzés alól az üzemanyag kikerült, szinte lehetetlenné tette a beszerzésünket. Ugyanis egyetlenegy olyan nemzetbiztonsági szempontból védett szervezet, a Mol által forgalmazott üzemanyag beszerzésére nyílik lehetőség, és azt gondolom, hogy tekintettel az üzemanyag mennyiségére és annak az árára, a nemzeti értékhatárt meghaladó közbeszerzés lefolytatása lenne szükséges, ami tekintettel arra, hogy egyetlenegy beszállító szervezetről lehet szó, szinte fölöslegessé teszi ezt az eljárást, és nem ad lehetőséget egy olyan alkupozíció kialakítására, ami egy ilyen beszerzés során ki kellene hogy alakuljon.
Ezért fordult a legfőbb ügyész úr a tisztelt bizottsághoz, hogy a közbeszerzési eljárás alól a mentesítést megkapjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel a bizottság tagjai részéről. (Jelzésre:) Mécs Imre képviselő úré a szó.
MÉCS IMRE (MSZP): Lényegében itt egy monopolhelyzet alakul ki azáltal, hogy egy üzemanyag-árusító cég áll nemzetbiztonsági védelem alatt. Miként tudják biztosítani, hogy mégis kedvező áron szolgáltasson ez, milyen garanciája van ennek?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó.
KUPAI GÁBORNÉ (Legfőbb Ügyészség): Erre az átmeneti időszakra a Mollal kötöttünk egy szerződést, ez a szerződés március 31-ig szól, és ez a szerződés arról szól, hogy a Mol által az aranykártyások részére biztosított árnál a 95-ös benzinre vonatkozóan 9 forint 50 fillér plusz áfakedvezményt biztosít számunkra.
Azt gondolom, ha ez a felmentés megvan, akkor ezt a szerződést ebben a formában tovább tudjuk vinni, és a meghosszabbítására sor kerülhet, kiváltva a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos, meghívásos eljárás lefolytatását.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk erről.
Kérdezem, ki támogatja a Legfőbb Ügyészség közbeszerzési mentesítésre vonatkozó kérését. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 7 igen szavazat. Ki nem támogatta? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 3 tartózkodás. Tehát 7 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
Köszönjük szépen, további jó munkát kívánunk, viszontlátásra! (Kupai Gáborné elhagyja az üléstermet.)
A harmadik napirendi pont megtárgyalásához érkeztünk, ez pedig egy jelentéstervezet, illetve annak elfogadása a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Political Capital által kötött szerződések indokainak és tartalmának feltárása tárgyában. A bizottság létrehozott egy háromtagú munkacsoportot, a munkacsoport több ízben egyeztetett, és elkésztett egy jelentéstervezetet, amit zárt ülésen tárgyalnánk meg, hacsak valaki nem tartja indokoltnak, hogy ellenkező döntés szülessen. (Nincs jelzés.)
(A nyílt ülés befejezésének időpontja: 11 óra 11 perc.
A bizottság 11 óra 11 perctől 11 óra 56 percig zárt ülés keretében folytatta, munkáját, melyről külön jegyzőkönyv készült)
|
|
Dr. Simicskó István |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Szoltsányi V. Katalin