ÖTB-1/2006.
(ÖTB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2006. június 6-án, kedden, 9 óra 37 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Az önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Lamperth Mónika bevezetője
Dr. Lamperth Mónika reflexiója
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP)
Dr. Balogh László (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Szabó György (MSZP)
Varju László (MSZP)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Gulyás József (SZDSZ)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Buzás Péter (MSZP) Jauernik Istvánnak (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 37 perc)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottságának mai ülésén megjelent hölgyeket, urakat. A bizottság alakuló ülését megnyitom.
Tisztelettel köszöntöm dr. Lamperth Mónika miniszter asszonyt, aki az 1. napirendi pont tárgyalására kapott meghívást. Köszöntöm képviselőtársaimat, köszöntöm a bizottság alelnökét, dr. Kovács Zoltán alelnök urat. Köszöntöm a tanácskozási joggal meghívottakat. Köszöntöm az országos önkormányzati érdekképviseletek vezetőit, munkatársait, akik eljöttek a bizottság alakuló ülésére. Köszöntöm a sajtó képviselőit.
A bizottságunk határozatképes, ezért nincs akadálya annak, hogy a munkánkat megkezdjük. Mielőtt megkezdenénk a munkát, engedjék meg, hogy köszöntsem és bemutassam egyúttal az önkormányzati és területfejlesztési bizottság segítőit, munkatársait, Vásárhelyi Pál urat és Palkó Katalin munkatárs és Szaiff Béláné titkárnő asszonyokat, akik segítik a munkánkat azért, hogy itt minden hatékonyan, gyorsan és flottul menjen.
Az írásos meghívóban kiküldött napirendi pontokra teszek javaslatot. Remélem, képviselőtársaim megkapták elektronikus úton, az eddigi szokásnak és rendnek megfelelően küldtük ki a bizottsági ülés meghívóját. Nem érkezett más javaslat, ezért a meghívóval egyben kiküldött napirendre teszek javaslatot.
Mielőtt szavaznánk, egy pontos létszámelszámolást rögtön kapunk. A jelenléti ív tanúsága szerint 23 képviselő személyesen van jelen és 2 képviselőtársunk megbízást adott helyettesítésére, tehát összesen 25 a szavazó létszámunk.
Ezek után akkor a napirend elfogadására kerül sor. Tehát az írásban kiküldöttnek megfelelően teszem fel szavazásra a kérdést. Aki elfogadja a mai ülésünk napirendi pontjait, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez látható nagytöbbség volt. Megkérdezem, volt-e tartózkodás? (Nincs jelentkező.) Volt-e nem szavazat? (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendjét egyhangú szavazással fogadta el.
Az önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Ezek szerint 1. napirendi pontként az önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatását tárgyalja meg a bizottság, 2. napirendi pontként pedig az Egyebek, technikai dolgok megbeszélésére kerül sor.
Még egyszer nagy tisztelettel köszöntöm dr. Lamperth Mónikát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! A parlamenti választásokat követően az alakuló ülésen május 16-án a köztársasági elnök úr Gyurcsány Ferencet kérte föl kormányalakításra. Ezt követően május 30-án a parlament megválasztotta a bizottság tagjait, vezetőit, döntött a bizottsági struktúráról. E döntés értelmében önkormányzati és területfejlesztési bizottság működik a 18 bizottság egyikeként a magyar Országgyűlésben. Ezt követően múlt hét pénteken Gyurcsány Ferenc bemutatta miniszterjelöltjeit. Eszerint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot dr. Lamperth Mónika fogja vezetni. A miniszter kinevezés előtti meghallgatását a Házszabály rögzíti, ennek megfelelően a bizottságnak véleményt kell mondania, véleményt kell megfogalmaznia a jelölt alkalmasságáról. A napirend kapcsán erre kerítünk sort.
A Házszabály függeléke tartalmazza a napirendre vonatkozó előírást. Eszerint először a jelölt szóban ismerteti életútját, szakmai és politikai pályafutását, s a tárca vezetésére vonatkozó elképzeléseit; ezt követően a képviselői kérdésekre kerül sor, majd a válaszok elhangzása után a vélemények kifejtésére nyílik lehetőség, és a végén a bizottság dönt az alkalmasságról.
Ennek megfelelően megkezdjük az első napirendi pont tárgyalását.
Miniszterjelölt asszony, öné a szó.
Dr. Lamperth Mónika bevezetője
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! A női esélyegyenlőséggel foglalkozó szakemberek azt szokták mondani, hogy ha egy testületben vagy egy szakmában egyre nagyobb számban jelennek meg a nők, akkor annak a társadalmi presztízse csökken, ahol meg csak férfiak vannak, annak erős a társadalmi presztízse. Ahogy néztem, ebben a bizottságban csak férfiak foglalnak helyet, én azonban ezt az összefüggést azért így alapjaiban nem fogadom el, de mindenesetre szeretném kifejezni abbéli reményemet, hogy a bizottsággal az elkövetkezendő időszakban jó, alkotó együttműködés alakul ki, és amennyiben a bizottság engem erre a tisztségre alkalmasnak talál, és megkapom az ehhez szükséges mandátumot, akkor miniszterként mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez egy jó, gyümölcsöző, alkotó együttműködés legyen az önkormányzati és területfejlesztési bizottság és a tárca között. (Tasó László megérkezik az ülésre.)
Szeretném kifejezni abbéli örömömet is, hogy ezek a területek, úgy az Országgyűlés bizottságában, mint a kormányzati szerkezetben, egybe kerültek. Meggyőződésem, hogy az önkormányzati feladatellátás és a területfejlesztés szoros összefüggésben van egymással, és a mondanivalóm szerkezetét úgy állítottam össze, hogy az önkormányzatokról először, majd a területfejlesztésről, de összefüggéseiben is szeretnék beszélni, és azt követően mondanék néhány, egyébként a tárcához és a bizottsághoz tartozó területről is néhány főbb irányt, hogy az összefüggéseket is végig tudjuk beszélni, ha erre van fogadókészség a tisztelt bizottságban.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Urak! Ha megengedik, az életutamról nem mondanék szóbeli kiegészítést, írásban megkapták. Természetesen, ha bárkinek van kérdése ezzel kapcsolatban, akkor szívesen állok rendelkezésére.
Elöljáróban szeretném megerősíteni, hogy az önkormányzati rendszer stabil pillére a magyar alkotmányos berendezkedésnek, én ezen a nézeten vagyok, és kormányunk is ezen az állásponton van. Ezért azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszer elmúlt tizenöt évének tapasztalatát olyan módon kell felhasználni majd az átalakításhoz, hogy ez az alkotmányos berendezkedésünk stabil pillére, és a demokratikus intézményrendszer önálló stabil része; ezt kell kiinduló alapnak tekinteni. Ezek után talán az nem is furcsa, ha mindjárt az elején megerősítem, hogy bár voltak ezzel kapcsolatban a nyilvánosság előtt is kérdések, zajlott ilyen polémia, hogy az önkormányzati rendszer átalakulásánál felmerül-e az a kérdés, hogy kevesebb önkormányzatra van szükség. Szeretném világossá tenni, hogy nem. Az én álláspontom az, hogy nincs szükség arra, hogy az önkormányzatok nagyságrendjét, számát megkérdőjelezzük. Sőt fontosnak tartom, hogy amit a rendszerváltáskor, 1990-ben az alkotmány, illetve az új önkormányzati törvény a településen élő választópolgárok közösségének alapjogként biztosított, tehát, hogy legyen saját önkormányzata, ezt hosszú távon meg kell őrizni. Az más kérdés, hogy a feladatellátásban milyen változtatást, milyen módosítást adunk. Hiszen az elmúlt 15 év alatt - most már talán többet is lehet mondani; azért mondom a 15 évet, mert tavaly ünnepeltük az önkormányzatok fennállásának 15 éves évfordulóját, és akkor is mérlegre tettük a tapasztalatokat. Tehát az elmúlt 15 év alatt bebizonyosodott, hogy az önkormányzati feladatellátásban változásra és változtatásra van szükség. Főleg a kistelepülésen élő emberek számára a mai szerkezetben nem lehet magas szintű közszolgáltatásokat, önkormányzati szolgáltatásokat nyújtani.
Ezért kezdtük el a kistérségi együttműködés támogatását. A többcélú kistérségi társulásokról az elmúlt kormányzati ciklusban törvényt alkotott az Országgyűlés, és az azóta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy jó úton járunk. Tehát önkormányzati és területfejlesztési miniszterként erősíteni kívánom a kistérségi együttműködést, és támogatom azt a törvénymódosítást, hogy nemcsak az ösztönzött, és pénzügyi és jogi ösztönzőkkel erősített kistérségi együttműködést szeretnénk szorgalmazni, hanem felhatalmazást kérünk a jogalkotótól arra, hogy a többcélú kistérségi társulásoknak maga a törvény, a jogalkotó adhasson közvetlenül feladatot, tehát legyen egy erősebb jogi kötelem, egy erősebb jogi ösztönzése annak, hogy a kistérségben lássák el az önkormányzatok a feladataikat.
Meggyőződésem egyébként, hogy mérföldkő volt az önkormányzati rendszerben a kistérségek megalakítása, és meggyőződésem, hogy mérföldkő lesz az is, ha kapunk ehhez a jogalkotótól felhatalmazást, hogy a kistérségeket, a kistérségi szerkezetet törvénnyel lehessen létrehozni, és ugyanilyen mérföldkőnek tartom a választott regionális önkormányzatok létrehozatalát, erről is fogok majd még néhány szót részletesebben szólni. De azt már mindjárt az elején szeretném elmondani, hogy nemcsak jogalkotással, jogalkotás kezdeményezésével kívánok élni mint önkormányzati és területfejlesztési miniszter, hanem borzasztó fontosnak tartom a következetes deregulációt. Ma az önkormányzatokra nézve is, de a közigazgatás egészében is, nagyon sok olyan szabály, norma van, amire, meggyőződésem szerint, ma már nincs szükség. Ahhoz, hogy az egész erre a területre vonatkozó joganyag áttekinthetőbb, könnyebben kezelhető legyen, egy nagyon következetes deregulációs folyamatra van szükség.
Hozzáteszem még azt is, hogy bár alapvetően ennek a felelőssége az igazságügyi tárcánál van, de nyilván minden ágazatnak kell a saját területével e tekintetben foglalkozni. Megpróbáljuk majd olyan módon megcsinálni, hogy ne azokra bízzuk a deregulációt, akik maguk is alkották vagy előkészítették ezt a jogot, hiszen akkor van egyfajta ellenérdekeltség, hanem egy olyan, az államigazgatási napi munkától független, de mégis hozzáértő szakemberekre, akik ebben tudnak érdemi lépéseket tenni. Persze a dereguláció nemcsak jogtechnika, hanem egy nagyon fontos szakmai kérdés is az elkövetkezendő időszakban, hogy újra kell gondolni az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztást, hiszen nemcsak a térszerkezetben, a település-kistérség-megye-régióközpont dimenzióban kell megnézni, hogy hova telepítünk feladatokat, hanem azt is meg kell nézni, hogy az állam és az önkormányzatok között a mostanihoz képest milyen ésszerű és más munkamegosztás jöhet létre.
Ez egy nagyon érzékeny kérdés, és szerintem amikor valaki arról beszél, hogy önkormányzatoknál darabra fölül kell vizsgálni az összes feladatot és hatáskört, akkor az én fölfogásomban először és elsősorban az emberek széles körét érintő közszolgáltatásokról kell beszélni. Ez a kulcskérdés. Közoktatás, szociális ellátás, egészségügyi alapellátás, infrastruktúra, területfejlesztés. Körülbelül ez az az öt, ami a legizgalmasabb. Persze nagyon fontos egyéb feladatai is vannak az önkormányzatoknak, de ott ez már talán kevésbé érzékeny kérdés. Erre fogok fókuszálni az elkövetkezendő időszakban.
Ugyancsak fontosnak tartom az érdemi decentralizációt. Sokszor, több kormány programjában is megfogalmazódott az, hogy központi túlhatalom van közigazgatásban. Nagyon sok minden a központi közigazgatásban dől el, miközben az emberekhez közelebb víve a döntéshozatalt nagyobb hatékonyságot és talán az emberek jobb bevonását is el lehetne érni a közszolgáltatások teljes körében.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kormánya egy nagyon komoly államreform végrehajtása mellett határozta el magát, aminek a központi közigazgatásra vonatkozó részeiből már láthattak jó néhány intézkedést, hiszen kevesebb minisztérium van és lényegesen karcsúbb lesz a központi közigazgatás, lényegesen jobb munkamegosztás alakul ki a központi közigazgatásban. Ebből logikusan következik az, hogy decentralizációra van szükség. Személyes meggyőződésem is, de a kormányprogram is emellett tesz hitet, hogy a választott regionális önkormányzat a valódi terepe a decentralizációnak. Tehát azt gondolom, hogy szakaszolni kell a decentralizációra vonatkozó döntéseket, és egészen más helyzetben van a jogalkotó akkor, ha megvan a többség a választott regionális önkormányzatok megalakításához, akkor lehet valódi érdemi decentralizációt csinálni, és egész más a helyzet, ha nem ezen az úton kell járnunk, hanem más megoldásokat kell keresnünk.
Csak egy mondattal szeretnék visszautalni 1990-re, amikor kialakult az önkormányzati rendszer. Akkor is nagy vita volt arról, ha emlékeznek képviselő urak, hogy a középszint, a középszintű önkormányzat milyen legyen. Az azóta eltelt több, mint másfél évtized tapasztalata azt hozta, hogy igenis szükség van erős középszintre. Nem lehet közel 3200 települési önkormányzattal úgy rendezni a viszonyokat, hogy nincs közben egy demokratikusan választott, közvetlen választói felhatalmazással rendelkező testület. A régió, a választott régió azért sokkal alkalmasabb a decentralizációra, mint mondjuk a mostani középszintű testület, a megye, mert nagyságrendjét tekintve ez az az optimális méret, amit az európai uniós forrásokhoz való hozzáférésnél, a területfejlesztésre való fókuszálásnál érdemben figyelembe tudunk venni.
Tehát én egy picit az elmúlt 15 évet ilyen szempontból sajnálom, hogy nem tudtunk abban megállapodni, hogy legyen erős középszintű önkormányzat. Akár az is jó út lett volna a '94-es Ötv-módosításra, ha emlékeznek még a képviselő urak, ott is volt arról párbeszéd, hogy az akkori megyei önkormányzatot erősítsük-e hatáskörökkel vagy nem. Akkor végül is azt mondta a jogalkotó, hogy érdemi erősítést nem akar a megyei önkormányzatoknál. Pedig ez is egy jó kiinduló alapja lett volna, egy erősebb, nemcsak önkormányzati, hanem más funkciókra is kiterjedő testület megerősítése. Tehát ezen túlvagyunk már, nekünk előre kell nézni, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy erős választott regionális önkormányzat ennek kitűnő terepe lesz majd. Ezzel a döntési szintek is közelebb kerülnek az állampolgárhoz, hiszen a központ Budapest helyett egy szinttel lejjebb a hét régióban születnek meg majd a döntések.
Ehhez a tárcához tartoznak változatlanul, mármint az önkormányzati és területfejlesztési tárcához a közigazgatási hivatalok és a közigazgatási hivatalok szakmai munkájának irányítása. A közigazgatási hivataloknál továbbra is a hatósági feladatellátást és az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését tartom kulcsterületnek, erre szeretnék fókuszálni. Az a szándékom, hogy az önkormányzatok szakmai munkájának segítésében, már eddig is egyébként nagyon komoly feladatot láttak el a közigazgatási hivatalok, de azt szeretném, ha ezen a területen további erősítés lenne.
Nagyon komoly feladata a közigazgatási hivataloknak a közigazgatási eljárási törvény alkalmazásánál nemcsak arra való felkészülés, hanem annak a segítése, és a közigazgatási hivatalok jegyzőket segítő szakmai támogató, segítő munkáját ugyancsak fontosnak tartom.
Szeretném már itt a bizottság előtt azt bejelenteni, hogy a regionalizációt illetően nemcsak a választott regionális önkormányzatokat, hanem a területi államigazgatás regionalizációját is meg kívánjuk valósítani. Ebben a közigazgatási hivatalok regionalizációja is szerepel, sőt nemcsak hogy szerepel, hanem kulcsszerepet kapnak majd a közigazgatási hivatalok a regionális átalakításban.
A megyékben működő közigazgatási hivatalok ma is úgynevezett általános hatáskörű területi államigazgatási szervként működnek. Ez azt jelenti, hogy nem köthető szorosan egy-egy ágazathoz a munkájuk, szemben más dekoncentrált szervezetekkel, hanem ahogy a nevében is benne van, az állam területi szerve általános hatáskörrel. Ezt a jellegét szeretnénk megerősíteni a közigazgatási hivataloknak. Ebben a megerősítésben az is benne van - beszéltem már a vertikális munkamegosztásról -, hogy a horizontális munkamegosztásban szeretnénk lényegesen csökkenteni a dekoncentrált államigazgatási szervek számát. Ma a megyékben 38 vagy ha máshogy számoljuk, mert még hozzászámoljuk legtágabb értelemben az összeset, akkor 42 dekoncentrált szervezet működik. Önmagáért beszél. Ez nem átlátható az állampolgárok számára sem, még sokszor a jogalkalmazók számára sem teljesen áttekinthető és nem is hatékony. Tehát akkor, amikor a közigazgatás átalakításáról beszélünk, akkor az államigazgatást és az önkormányzati igazgatást egyaránt értjük ez alatt, és a horizontális munkamegosztásban egy erősen integrált általános hatáskörű szervet erősítő irányt szeretnénk itt most önöknek bejelenteni.
Talán ezzel kellett volna kezdenem, de most sem késő deklarálni azt, hogy a közigazgatás átalakítása nem öncél, nem önmagában egy szép szakmai feladat, persze az, de nem ez a célja, hanem az az elsődleges célja a közigazgatás átalakításának, hogy magas színvonalú közszolgáltatást nyújtson az állampolgárok számára. Márpedig a mai modern világban akkor tudunk Magyarország bármelyik területen élő állampolgári közössége számára magas színvonalú közszolgáltatást nyújtani, ha élünk azokkal a korszerű eszközökkel, amelyeket a XXI. század kínál. A közigazgatás fejlesztésének ezt az irányát szeretném képviselni, tehát az interneten való hozzáférést a közigazgatási szolgáltatásokhoz, az ügyintézést, még akkor is, ha tudom, nagyon pontosan tudom, hogy ma nem sajátja még széles tömegeknek ez a technika.
De az új generáció, a gyerekeink, az unokáink természetes eszközként használják az internetet és az elektronikus eszközöket. Tehát azt mondom, hogy abba az irányba kell elmennünk, hogy a széles hozzáférés lehetőségét biztosítsuk.
Persze joggal teszik fel a kérdést, hogy ha a kistérségbe koncentráljuk az önkormányzati feladatellátást meg az államigazgatási feladatellátást is - hiszen láthatták a programban, hogy az ezer lélekszám alatti településeken az önálló jegyzőséget már az elkövetkezendő időszakban, a törvénymódosítás után nem lehet működtetni -, akkor mégis hogy juttatjuk az ezeken a településeken élő embereket hozzá a korszerű közigazgatási szolgáltatásokhoz. Elsősorban szeretném itt azt elmondani néhány mondattal, a kormányprogramban is megfogalmaztuk, hogy az okmányirodák bázisán térségi szolgáltató központokat kívánunk létrehozni. Ezek a térségi szolgáltató központok elsősorban a közigazgatási közszolgáltatásokat - tehát amit az okmányirodák csinálnak, hogy aki oda bemegy, az az okmányhoz való hozzájutáson túl más államigazgatási dolgát, ügyét is el tudja rendezni. Szeretnénk, ha az ingatlan-nyilvántartás, az APEH és sok-sok más közigazgatási közszolgáltatás ott hozzáférhető lenne, de nemcsak ezek szolgáltatások, hanem azt szeretnénk, ha az államigazgatási körön kívül lévő közszolgáltatók is itt, ebben a térségi szolgáltató központban működtetnének információs pultot, lennének ott olyan emberek, akikhez lehet fordulni. Lehet, hogy önök is látták, az egyik napilapban megjelent éppen a makói történet - ebben persze minden előfordulhat, gázszolgáltatótól áramszolgáltatóig, hogy megpróbálják elvinni távolabb a szolgáltató irodáikat. Mi ösztönözni akarjuk őket majd arra, hogy legyenek itt, és itt közelebb az emberekhez elérhetőek legyenek.
Azt szeretnénk, ha valamennyi településre tudnánk vinni, egyrészt a körjegyzőségeken keresztül államigazgatási szolgáltatást. Tehát magyarul, hogy egy adott időben legyen ott egy ember, akihez lehet fordulni, tehát kimegy és ott helyben elérhető, és ugyanezt szeretnénk elérni, elektronikusan is kiépíteni azt a hálózatot, hogy minden településen adott legyen ez a lehetőség, és legyenek olyan személyek is, akik segítenek, főleg az idősebb embereknek, akiknek nem természetes sajátjuk az, hogy kezelik ezt a technikát.
Az önkormányzatokat illetően nagyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzati működés továbbra is biztonságos legyen, és olyan bevételekkel rendelkezzenek az önkormányzatok, amelyek a biztonságos működésüket garantálják. Az önkormányzatok bevételei továbbra is alapvetően két nagy körből folynak majd be, egyrészt az állami támogatás, másrészt pedig az önkormányzatok saját bevételei. Nyilván nem ez a mai meghallgatás a legjobb alkalom arra, hogy az önkormányzatok finanszírozásával és gazdálkodásuk szabályaival kapcsolatos változtatásokat ismertessem, annál is inkább, mert ez nem tartozik közvetlenül az önkormányzati és területfejlesztési tárcához. A szabályozás felelőssége továbbra is alapvetően a Pénzügyminisztériumnál van, de természetesen - és ezt azért hoztam szóba, mert szeretném itt deklarálni önök előtt, hogy továbbra is fontosnak tartom, hogy az önkormányzati szakminisztérium partner legyen ebben a jogalkotó folyamatban, az előkészítő folyamatban, és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium egyik fontos feladatának tartom, hogy szakmai javaslatokkal és kezdeményezésekkel éljen az önkormányzati finanszírozást illetően.
Az önkormányzati érdekszövetségekkel való kapcsolattartást nagyon fontosnak tartom. Azt hiszem, hogy ez már azzal is kinyilvánítható, hogy a holnapi napra mint kijelölt önkormányzati és területfejlesztési miniszter, meghívtam az önkormányzati érdekszövetségek vezetőit, és szeretném részletesen bemutatni az önkormányzatokra vonatkozó törvénytervezeteket, jogszabály-változási terveket, és érdemi egyeztetést szeretnék velük folytatni annak érdekében, hogy partnernek megnyerjük őket a kistérségek megerősítése és a választott regionális önkormányzatok létrehozatala érdekében.
A területfejlesztési összefüggésekről. Elnök Úr! Mennyi időm van nekem? Mert akkor most úgy látom, fel kéne gyorsulnom.
ELNÖK: Tulajdonképpen nincs időkeret, nincs korlát. Azt terveztük, hogy fél egyig tarthat a bizottsági ülés.
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Akkor megpróbálom röviden összefoglalni az elkövetkezendő mondandómat, és utána állok rendelkezésre a képviselők kérdéseire.
ELNÖK: Igen, a képviselők majd biztos fognak kérdezni, és akkor ott részletesebben kifejtheti.
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Akkor néhány gondolat a területfejlesztéssel kapcsolatban. (Dr. Balogh László megérkezik az ülésre.)
A megszólalásom elején elmondtam, hogy jónak tartom, örülök annak, hogy az önkormányzat és a területfejlesztés kormányzati felelőssége egy tárcánál lesz, és hogy az Országgyűlésben is egy bizottsághoz került. Ezt azért tartom fontosnak, mert ugyan ez egy többszektorú tevékenység, de én önkormányzati dominanciát szeretnék a területfejlesztésben, még akkor is, ha ebben van ma a szakmában is egyébként vita, hogy ez jó vagy nem, vagy hordoz előnyöket vagy sem. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy kezdetben, amikor ezzel a fogalommal kezdtünk ismerkedni, meg az Európai Unióban is területfejlesztési gondolkodás, meg projektek indultak el, akkor a kezdeti cél a felzárkóztatás volt. Azért kezdődött el ez a tevékenység, merthogy az európai térségben vannak, voltak olyan területek, amelyek lényegesen elmaradottabbak voltak más területeknél. S amikor '96-ban Magyarországon is először megalkottuk a területfejlesztési törvényt, akkor hangsúlyoztuk a területfejlesztésnek ezt a funkcióját - hozzáteszem egyébként, nagyon helyesen. S szeretném deklarálni, hogy továbbra is kitüntetetten fontos célnak tartom - talán ez egy baloldali szociáldemokrata politikusnál nem is kérdéses - a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását mint egyik deklarált célt. De aztán később a területfejlesztés funkciói között már nagyon erősen megjelent az egyébként jól fejlődő térségek dinamizálása. Ezt is egy fontos feladatának és funkciójának tartom, ezért azt gondolom, hogy a választott regionális önkormányzatok nagyon jól el tudják látni a területfejlesztés funkcióját, ezért az a szándékunk - és személyesen is ezt az álláspontot képviselem, képviseltem minden korábbi szakmapolitikai vitában is, és itt is szeretném megerősíteni -, hogy nincs szükség párhuzamos intézményrendszerre az önkormányzati intézményrendszer és a területfejlesztési intézményrendszer tekintetében. Egyszerűen nincs rá szükség. A területfejlesztési tanácsok funkcióit a választott regionális önkormányzatok és a kistérségek esetében is - majd arról fogok még külön beszélni - úgy látjuk jónak, én azt az álláspontot képviselem, hogy a választott regionális önkormányzat lássa el mindazokat a funkciókat, amelyeket ma a megyei, illetve a regionális területfejlesztési tanácsok ellátnak.
Joggal merül fel a kérdés, hogy és egyébként a korporatív testület egyéb szereplőivel mi fog történni. Fontosnak tartom, hogy többszereplős legyen a területfejlesztés. Igen, azt mondom, legyen ott állami szereplő is, tehát az önkormányzati és területfejlesztési miniszter képviselője legyen ott továbbra is. Legyenek ott azok a szervezetek, amelyeknek pedig egyébként is ma a törvény erre lehetőséget ad, de ezt meg lehet teremteni olyan jogi konstrukcióban is, amikor a területfejlesztési funkció felelőssége a választott regionális önkormányzatnál van. Azt is elárulom önöknek, hogy az előzetes egyeztetések során volt ebben egy kis vita. Nem mondom el, hogy ki milyen álláspontot képviselt, mert már megegyeztünk a koalícióban. A lényeg az, hogy volt arról vita, hogy milyen jogi konstrukciót találjunk ki, milyen szerkezetet. Ennél maradtunk, ebben ma egyetértés van, a kormánykoalíció ezt az álláspontot képviseli, hogy legyen egy, a törvény által megnevezett bizottság, a területfejlesztési bizottság, és ennek a bizottságnak a munkájában vegyenek részt azok a szereplők, akik a mostani korporatív testületben részt vesznek.
Ugyanígy azt gondolom, hogy a kistérségek esetében is a szabályozás már ma is ösztönöz arra, hogy ne működtessünk két testületet, ezt szeretnénk még egy picit szorosabbá tenni, és egyértelművé tenni azt, hogy ennek a testületnek van területfejlesztési funkciója is. Ha ezek a testületek ezzel a felhatalmazással létrejönnek, akkor azt követően forrásokat is ide kell tenni majd a decentralizáció során, tehát komoly pénzügyi forrásokról kell, hogy döntsenek ezek a szervezetek. Az a tervünk egyébként, hogy nemcsak a központi költségvetésből és az Európai Unióból származó forrásokkal, hanem a választott regionális önkormányzatok saját bevétellel is rendelkeznek majd, és a saját bevételből is fordíthatnak erre a tevékenységre. Az önkormányzatoknál képzelem el a munkaszervezetet is, tehát hogy a munkaszervezet is legyen az önkormányzatnál, és legyen világos felelősségi viszony az önkormányzat és a munkaszervezet között.
Az európai uniós források 2007-2013 között soha nem látott nagyságrendben érkeznek majd az országba. Ezért azt kulcskérdésnek tartom, hogy olyan legyen a területfejlesztési intézményrendszer, az önkormányzati intézményrendszer, hogy segítse az abszorpciós képességet, minél több forrás megszerzéséhez és megszerezhetőségéhez nyújtson garanciát. Ehhez egyébként az kell, hogy a nemzeti fejlesztési terv II-re már úgy készüljünk, hogy a területfejlesztés és a nemzeti fejlesztési terv intézményrendszere nagyon szorosan kapcsolódjon egymáshoz, és a területi szinten ne legyen duplikáció. Egy rendszerben, egy intézményrendszerben kell meggyőződésem szerint ezt működtetni. Itt szerintem nagyon sok izgalmas kérdés van, de tekintettel arra a helyzetre, amire az előbb itt utaltam, és elnök úr nagyon udvariasan ugyancsak utalt erre, most ennél többet nem mondok, majd a kérdéseknél térünk vissza a részletekre.
A kormányzati munkamegosztásban az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz fog tartozni a katasztrófavédelem, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság is és a teljes intézményrendszer. Fölmerült persze az, miután a rendészeti feladatok a korábbi Belügyminisztériumtól egy másik tárcához kerültek, hogy ez a szervezet a rendészeti jellegénél fogva és a feladat tartalmánál fogva melyik tárcánál kerüljön elhelyezésre. Meggyőződésem, hogy nagyon jó döntés és megoldás született, hiszen bár a katasztrófavédelem szervezetének van rendészeti jellege, de sokkal erősebbek azok az érvek, amelyek amellett szólnak, hogy önkormányzati tűzoltóság működik ma Magyarországon, ez az önkormányzati feladatellátással szorosan összefüggésben itt van nyilvánvalóan jó helyen. Ugyanilyen nyomatékos és fontos érv, hogy a katasztrófavédelem rendszere, a védelmi bizottságok szerkezete a megyei közgyűlések elnöke, a polgármesterek felelőssége katasztrófahelyzetek kezelésében, és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, ezek nagyon szoros összefüggésben vannak egymással, és ezért ennél a tárcánál van ez a feladat az én személyes örömömre, és azt gondolom, hogy a polgármesterek és az önkormányzati vezetők megnyugtatására is, hiszen így koherens a rendszer.
A katasztrófavédelem stratégiai céljairól annyit szeretnék elmondani, hogy több intézménnyel együtt a katasztrófavédelem rendszerét is regionalizálni kívánjuk, és azokat a szakmai célokat, amelyeket egyébként korábban a belügyminiszter jóváhagyásával a katasztrófavédelem egy hároméves stratégiai tervben elfogadott, annak a végrehajtását szeretném itt megerősíteni. Ebben benne van az, hogy 15-20 perces beavatkozási időn belül szeretnénk az ország minden pontján eljutni oda, ahol baj van. Ez azt jelenti, hogy azon a térképen, ahol még vannak fehér vagy halvány foltok, ott fejlesszük majd a tűzoltóságot és az elérhetőséget.
Szeretnénk egy országos kiterjedésű meteorológiai és vegyi monitoring lakossági riasztórendszert létrehozni az elkövetkezendő időszakban, és amit mondtam az előbb erről a térképről, 2006. december 1-jéig az eddigi előkészítettség alapján azt mondhatom, hogy várhatóan újabb 9 köztestületi tűzoltóság kezdi meg majd a működését. Népszerűvé vált ez az önkormányzatok között, és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság az önkormányzatokkal együttműködve egészen szép eredményeket ért már el, és reményeim szerint ér majd el, de nem is így mondom, hogy reményeim szerint, meggyőződésem szerint ér majd el a jövőben is. Hasznosnak tartom ezt az együttműködést.
A balatoni és a velencei-tavi viharjelzőrendszerhez hasonlót szeretnénk a Tisza-tó és a Fertő tó mentén is kiépíteni. Azt szeretnénk, ha azok a fejlesztések, amelyek elindultak a tűzoltóság és a katasztrófavédelem fejlesztésében - ez a tűzvédelmi bírság és a biztosítók tűzvédelmi hozzájárulásából származó, igen jelentős nagyságrendű pénzösszeg - továbbra is azokra a fejlesztésekre fordítódjanak, amely a lakosság és a beavatkozó tűzoltóság biztonságát és nemcsak biztonságérzetét, hanem valódi biztonságát növeli.
Az építésügyről és a lakásügyről néhány mondat. Az építésügynél szeretném kiemelni azt, hogy a második nemzeti fejlesztési terv egy óriási lehetőséget kínál a magyar építésügynek és ennek a szektornak a számára. Itt olyan nagyságrendben zajlanak majd építkezések, beruházás, fejlesztés, amihez jelentős kapacitás kell, és egészen bizonyos, hogy a jó minőségű szakmai kapacitásnak ez egy nagyon komoly kihívást és lehetőséget nyújt. Tehát a tárca vezetőjeként azt kívánom majd segíteni, hogy a magyar kapacitás erre nézve megkapjon minden olyan jogszabályi ösztönzőt, ami hozzásegíti ahhoz, hogy ebből az óriási nagyságrendű beruházásból, fejlesztésből a lehető legjobban részesüljön.
Fontosnak tartom, hogy hatékonyabb építés-felügyelet legyen. Ezen a területen nem vad, nem durva beavatkozással, de fokozatos szisztematikus ellenőrzéssel el kell azt érni, hogy nagyobb legyen Magyarországon ezen a területen a fegyelem, hogy az építéshatósági előírásoknak érvényt tudjunk szerezni, és hogy a magyar épített környezet Budapesten is, vidéki városainkban, nagyvárosokban, kisvárosokban, de mindenütt, ahol épített környezetről beszélünk, egyaránt olyan legyen, hogy az egy magas európai színvonalat tükrözzön és persze az emberek komfortját.
Amit a lakásügyben szeretnék elmondani. Fontosnak tartom azt, hogy a fiatalok, a családalapítók és a szociálisan rászorultak kapjanak elsősorban támogatást a lakhatás feltételeinek javítása vagy a lakhatás megoldása tekintetében. Az elmúlt évben ebből sok vita volt, szakmai, szakmapolitikai, de sokkal inkább politikai vita, hogy melyik a helyes ösztönzés. Én emellé teszem a voksom: fiatalok, családalapítók, szociálisan rászorulók.
Amit még szeretnék következetesen végigvinni önkormányzati és területfejlesztési miniszterként, ez a panel-felújítási program. Olyan eredménynek tartom a panelprogramot, a Panel pluszt, amit tovább kell vinni, ami a lakótelepen élő emberek életminőségét javítja, ami a lakótelepek megjelenését, külső megjelenését is ugrásszerűen javítja, egész más életminőséget hoz. Nem véletlenül népszerű ez a lakótelepeken élő emberek körében, nem véletlenül népszerű az önkormányzatok körében, és nem véletlenül áldoznak az önkormányzatok is komoly anyagi erőt a saját egyharmad részük biztosítását illetően. A konstrukción nem kellene szerintem változtatni, ezt jónak tartom. A Panel plusz konstrukcióját jónak, eredményesnek tartom. Mindent meg fogok tenni azért, hogy hosszú távú finanszírozási garanciái legyenek. Bár hozzáteszem, azt mondták nekem a szakemberek, hogy olyan nagyon hosszú távon nem kell gondolkodni, mert olyan nagyságrendben indult meg a felújítás, hogy ha ezt az ütemet tartjuk, akkor néhány év alatt ez egy komplett és teljes egészében végrehajtott program lehet.
Tisztelt Elnök úr! Köszönöm szépen a türelmét és köszönöm képviselő uraknak is. Remélem, nem voltam az elviselhetőnél hosszabb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Kérdések feltevésére nyílik lehetőség az elhangzottakkal kapcsolatban, és minden olyanra, ami a Házszabályban leírtaknak megfelel. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács Zoltán alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Nem érzi-e a fejlesztési kabinet létrehozásával, hogy tulajdonképpen kiszervezték ön alól a fejlesztést? Tulajdonképpen a területfejlesztés benne van a minisztérium nevében, meg beszélt is egy keveset erről, de mégis az új struktúrában úgy tűnik, hogy a fontos feladatok nem a minisztériumoknál, hanem a miniszterelnöknél kerültek elhelyezésre. Ez lenne az egyik kérdésem.
A másik: hogy értékeli a szubszidiaritás elvét a regionalizmus tekintetében, tehát, hogy a döntések az állampolgárokhoz minél közelebb szülessenek meg? Az a kitétel, amely az önök programjában szerepel, hogy lassú és drága a közigazgatás, bürokratikus az ügyintézés, konkrétan miben nyilvánul meg az általánosság szintjén? (Dr. Bóka István megérkezik az ülésre.) A hatalmas központi igazgatásról írnak, de ezen kívül mondjuk a települési önkormányzatok mely részében lassú, bürokratikus a közigazgatás?
A negyedik kérdés az, hogy a deregulációról beszélt. Szerintem is nagyon sok olyan jogszabály van, amely idejétmúlt és szükségtelenül terheli az önkormányzatokat. Miként tud megküzdeni az ágazati minisztertársaival, ha miniszter lesz, a tekintetben, hogy az ágazati minisztériumok rendelkezései az ágazati oldalról hihetetlen mértékű jogszabálydzsungelt hoznak létre, és terheket rónak az önkormányzatra, adott esetben sokszor feleslegesen? Tehát a tárcasovinizmussal mi fog történni az önkormányzatok vonatkozásában az elkövetkezendő időszakban?
Mi lesz az önkormányzati bérlakásprogrammal? Nagy lendülettel álltak neki az önkormányzati bérlakásprogramnak, legalábbis szlogenek szintjén, aztán most a panelfelújítás került előtérbe. Az önkormányzati bérlakásprogramról, úgy látom, hogy nem beszélnek. Nem tudom, hogy mi lesz; ha ez a szociális bérlakáskérdés, amiről beszélt, akkor ha bővebben kifejtené, hogy ezt hogy gondolja. Hiszen eddig úgy történt, hogy az önkormányzatok döntöttek arról helyi rendeletekben, hogy ki a szociálisan rászorult, és ki milyen módon juthat hozzá szociális bérlakáshoz.
A forrásokról kérdezném. Nagy általánosságban az utolsó aranykorszak a '93-as év volt az önkormányzatok életében, a GDP mintegy 19 százaléka jutott az önkormányzatokhoz, ma 12 százalék. Makroszinten kérdezném, hogy kívánnak-e ezen változtatni, hogy növekszik-e ezen a területen a GDP-arányos juttatás vagy tovább csökken.
A másik, hogy mennyit szánnak a panelrekonstrukciós programra, és mi lesz az iparűzési adóval, illetve mi fogja kiváltani az iparűzési adót?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Papp József képviselő úré a szó.
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! A bevezetőben is esett már szó az európai támogatásokról, és általában mindenki arra is figyel ma, merthogy ez a magasabb összeg, viszont elképzelhetetlen, hogy minden helyi és nemzeti cél beleférjen az európai uniós támogatásokba. Érintőlegesen a bevezetőben már volt róla szó, de azért én konkrétabban szeretném megkérdezni, hogy milyen területeken és milyen célokra tartja szükségesnek a nemzeti támogatások megtartását, illetve ennek talán összegében az egyik legjellemzőbb formái a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásai voltak. Melyek ennek a tapasztalatai ön szerint, illetve ezek a tapasztalatok a jövőben milyen elképzeléseket szülhetnek? Mi ezekkel a cél, illetve mik a lehetőségek a címzett és céltámogatásokban?
Köszönöm.
ELNÖK: Nógrádi László képviselő úr!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Sok információt hallottunk itt most kistérségek erősítéséről, hogy a területfejlesztésben önkormányzati dominanciát szán miniszter asszony. Néhány kérdés merül fel bennem. Egy olyan területről jöttem, amely aprófalvas településszerkezetű, a kistérségi társulásunknak 51 tagja van, és egy rendkívül skizofrén helyzet jött létre. Az úgynevezett körzetközpont, a volt járási székhely, ellát nagyon fontos közszolgálati feladatokat - okmányiroda, gyámhatóság, építési hatóság. Ugyanannak az 51 településnek. A kistérségi társulás létrehozott egy munkaszervezetet, mert egyébként nem tudott működni, ellát szociális - családsegítő szolgálat, központi orvosi ügyelet, tehát egészségügy -, közoktatási feladatokat, és ez egy skizofrén helyzet most. Két külön munkaszervezet, hasonló nagyságrendű közszolgálati feladatok, miközben az egyikhez normatívák vannak rendelve, amelyek nem elegendőek, tehát nem támogatja az 51 település kiszolgálását, míg a másik oldalon pedig nagyon fontos intézményrendszer jön létre - lásd központi orvosi ügyelet -, aminek pályázati forrásból, tehát egy kvázi bizonytalan forrásból tudjuk a jövőjét biztosítani. Az első kérdésem tehát, hogy lát-e arra lehetőséget, hogy ez a bizonytalan helyzet, ha egyszer a kistérséget akarják erősíteni, valahol normalizálódik.
A másik, hogy elhangzott, hogy területfejlesztésben önkormányzati dominancia. Ezek az önkormányzatok, ahogy alelnök úr is mondta, már kiürültek, tehát nincs saját vagyonuk, nincs önrész pályázathoz, egyébhez. Tehát nagyon nehezen tudjuk elképzelni ezt az önkormányzati dominanciát, amikor gyakorlatilag nem tud diszponálni semmiféle forrás felett, csak ami jár neki, vagy amit kap. (Dr. Lamperth Mónika: Településre gondol...?) Településre, ugye az volt, hogy önkormányzati dominancia, igen.
Végül talán a legsúlyosabb kérdés, amit felvetnék, hogy itt többször elhangzott, hogy a választott regionális önkormányzat. Itt akkor az alapoknál kellene kezdeni, mert ez a regionális rendszer, ami most Magyarországon úgynevezett statisztikai régió, ez legtöbb helyen úgy rossz, ahogy van. Nem volt egy rendező elv, amikor ezt kialakították, vagy ha volt, nem nagyon tudunk róla.
Egy konkrét példát mondok, és nem húzom az időt. Ahhoz, hogy működnie lehessen egy gazdasági szférának, egy régiónak, fejlett közlekedési infrastruktúra kell. Magyarországon sugaras irányú főútvonalak vannak - 1-es út, 8-as út, 7-es út, 6-os, nem sorolom tovább. Ugyanakkor például a saját régiónk, egy nyugat-dunántúli régió, amelyik Győr-Sopron, Vas és Zala megye, észak-déli irányú - Magyarországon nem lehet észak-dél irányba közlekedni. Az egy nagy kaland északon. Tehát hogy akarunk mi fejlett regionális közigazgatást, amíg ezek a régiók nem a természetes földrajzi vagy gazdasági adottságok alapján vannak összerakva? Azt gondolom, hogy akkor úgy kellene kezdeni, hogy az alapoknál vizsgáljuk felül ezt a régiórendszert, ésszerű és valamiféle normális rendező elv alapján. Egyelőre ennyit szeretnék mondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? (Jelzésre:) Gulyás Józsefé a szó.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Megismerhettük miniszterjelölt asszony elképzeléseit az önkormányzati reformról, és tulajdonképpen ezek az elképzelések olyanok, amelyek már korábban is részben ismertek voltak az érintettek számára, egyfelől visszaköszönnek a kormányprogramban, másrészt komoly szakmai vitákon érlelődött ez az álláspont, és az önkormányzati rendszer szereplői, az érdekszövetségek már ezt az önkormányzati reformirányt alapvetően ismerhették. Annál is inkább, mert a miniszterelnök úr közel két hete az önkormányzati érdekszövetségekkel egy egyeztetésen felvázolta azt a reformirányt, amely megjelenik a kormányprogramban, és amelyet öntől most megismerhettünk.
A kérdésem arra vonatkozik, hogy ezen reformelképzelés megvalósíthatóságának az esélyét hogyan látja, és milyen menetrendet tart kívánatosnak. Szólt a párbeszédről és a kommunikációról, amely szerintem is nagyon fontos, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel, tehát az önkormányzati rendszer szereplőivel egy folyamatos párbeszédben együtt dolgozva lássa el a feladatát, és az ő véleményüket megismerve alakítsa a rendszerrel kapcsolatos joganyagot, előkészítő munkákat. Kérdezem, hogy ebben a menetrendben az ellenzék szerepe hova tehető, hiszen az ellenzéki pártok támogatása nélkül az önkormányzati rendszer megvalósíthatóságának esélye roppant minimális, annak ellenére egyébként, hogy az önkormányzati érdekszövetségekben az ellenzéki pártokhoz kötődő polgármesterek, önkormányzati vezetők is jelen vannak. Maguk az önkormányzati rendszer szereplői alapvetően az eddigi szakmai vitákon és a miniszterelnök úrral folytatott szakmai konzultáción is alapvetően támogatták a reformtörekvéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most már fölírjuk a sorrendet. (Bebes István, Horváth István és Hock Zoltán jelentkezik.) Bebes képviselő úré a szó, utána Horváth István és Hock Zoltán. Bebes képviselő úré a szó.
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Nagyon keveset foglalkozik a kormányprogram a területfejlesztéssel, ha visszagondolunk, akkor egy fél oldalon, Budapest-fejlesztés egy oldal, tehát elég keveset mond erről. Valahogy azt éreztem, hogy ön is keveset mondott erről a területről. A kérdésem arra irányulna, hogy mit jelent a kistérségek területi beosztásának felülvizsgálata az ön által elmondottak alapján, és mi az, hogy üzemi méretű kistérség, az üzemi méretű kistérség mit jelent az önök olvasata szerint.
Kevés, szinte sehol sem találkozunk a határon átnyúló programokkal a kormányprogramban sem. Hogyan kívánják ezeket megoldani, hiszen Magyarországnak hat régiója határos különböző európai uniós tagországokkal? Hol fognak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni? Ezt nem látom teljes egészében tisztán ebből a kormányprogramból. Nyilván erről ön többet tud.
Az átszervezések során többek között a kötelező feladatellátásban a gimnáziumok, szakközépiskolák, szakiskolák a megyéhez tartoztak eddig. Hova fognak tartozni az átszervezés után? Regionális önkormányzatokhoz vagy visszakerülnek az önkormányzati szintre? Erről szeretnék hallani. A kormányprogramban említik azt, hogy ezer iskola korszerűsítésére, valamint háromszáz iskola teljes felújításához biztosítanak nyilvánvalóan pénzt vagy európai uniós támogatást. Honnét lesz az anyagilag kiüresített önkormányzatoknak ehhez önereje? Tudnak-e ehhez forrásokat biztosítani, ha igen, akkor évente mennyit szeretnének biztosítani ehhez? Ennyit szeretnék most előre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kormánypárti, egy ellenzéki házszabályi előírást tartva most Ecsődi Lászlóé a szó.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony, Miniszterjelölt Asszony! Már többen kérdeztek a kistérségről, ezért azokat nem ismételném meg, csak kiegészíteném még. A mi tapasztalatunk szerint az elmúlt időszaknak egyik sikerágazata az önkormányzati rendszeren belül a kistérségi rendszer kialakulása, kialakítása. Ugyanakkor ma még úgy éljük meg, hogy viszonylag bürokratikus a szabályozása, bonyolult. Ezen való változást hogyan látja a miniszter asszony? A kistérségeknél, bár a bevezetőben említette ön is a fő irányokat, itt mennyiben kap olyan plusz feladatokat a kistérség, amellyel az állampolgároknak a közigazgatáshoz való kapcsolódását kényelmesebbé és rugalmasabbá teszi? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Hock Zoltán képviselő úr kérdez.
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Budapest témáját kerülte a bevezetőjében, egy szó nem hangzott el róla. A kormányprogramban szerepel egy Budapest-megállapodás, egy fővárosi törvénynek a víziója, és erről meglehetősen ellentmondásos információk láttak napvilágot. A főváros kormánypárti főpolgármestere a kerületeket ilyen kerületi hivatalokká alakítaná, ez azt jelenti, hogy az önkormányzatiság ott megszűnne. Ön azzal kezdte a bevezetőjét, hogy támogatja valamennyi önkormányzatnak a megmaradását. Ha Budapestről egy kicsit részletesebben lehetne hallani, hogy mit takar ez a Budapest-megállapodás a kormány és a főváros között, és egyáltalán Budapest közigazgatási szerkezete átalakul-e vagy ebben a formában marad.
A másik nagy kérdésem lenne, a finanszírozást átléptük azzal, hogy az a Pénzügyminisztérium kompetenciájába fog tartozni. Sajnálom, mert úgy érzem, hogy az önkormányzatoknak a finanszírozásával van a legnagyobb problémájuk most jelen állapotban. 2008-ban megszűnik az iparűzési adó, ez durván 400 milliárdos bevételkiesést fog eredményezni az önkormányzatok tekintetében. Milyen elképzelései vannak a kormánynak, illetve adott esetben személy szerint önnek?
A kérdésem az lenne továbbá, hogy önök tényként kezelik a régiók megalakulását, tehát hogy ez biztosan be fog következni. Nyilván önkormányzatitörvény-módosítást is feltételez. Ugyanakkor a kormányprogramban vannak ilyen szelíd utalások, hogy ha ez a kétharmados törvény mégsem jönne létre, akkor egyéb költségvetési trükkökkel kiürítenék a megyéket, gyakorlatilag súlytalanná és kompetencia nélkülivé tennék. Ha erről bővebbet lehetne hallani. Hogyan képzelik el ennek a megvalósítást? Adott esetben amennyiben ezek a kétharmados törvények nem módosulnak, akkor azt önök korrekt eljárásnak tekintik-e, hogy a választók úgy fognak megyei önkormányzatokat választani, hogy nem tudják még, hogy a kormány sajátságos eszközeivel egyébként teljesen súlytalan közigazgatási egységeket fog létrehozni a megyei önkormányzatokban, hiszen ez szerepel a kormányprogramban? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ipkovich György képviselő úr!
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Miniszterjelölt asszony említette a deregulációs folyamat szükségességét. Nagy örömmel hallottam. Hol kezdené ezt a deregulációs folyamatot, könnyítve az önkormányzatok sorsát?
A másik. Említette, hogy a panelprogramot folytatná. Milyen tempóban, milyen ütemben kerülne erre sor? A tervezett regionális reform kapcsán a mostani megyei jogú városok milyen szerepet kapnának ebben a struktúrában? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth képviselő úr következik.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Miniszterjelölt asszony bevezetőjére utalva azt kell, hogy mondjam, hogy az egyik szemem örül, a másik viszont sír a hangzottak alapján. Azért örül, mert a miniszterjelölt asszony azt mondta, hogy az önkormányzatok vagy az önkormányzati rendszer nagyon stabil alapon áll. Ennek örülök. Viszont az meg sírásra ad okot, hogy ismerve az önkormányzatok helyzetét, az önkormányzatok jelentős része gyakorlatilag teljesen el van adósodva, felélte az elmúlt időszakban teljesen a vagyonát, és abszolút forráshiányos, gyakorlatilag még a hitelkeretei is ki vannak merítve. Ha az önkormányzati törvényt értelmezzük, elképzelhető, a következő időszakokban majd meg kell szoknunk azt, hogy az önkormányzatok mellé csődbiztost kell kirendelni. Ezért volt nagyon fontos az a kérdés, amit az alelnök úr is mondott, hogy az iparűzési adó hogyan lesz, az önkormányzatok részére ez az elvonás milyen forrásból lesz pótolva, már csak azért is, mert ez a kormányprogramban is benne volt, és azt gondolom, hogy 2008 nagyon hamar eljön. Tehát nagyon fontos kérdés, hogy milyen lesz, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium az önkormányzatok érdekében ezt a finanszírozást mindenféleképpen segítse megoldani, ezt a konkrét javaslatot teszem. Tehát az iparűzési adó lenne ebből a szempontból is megerősítve, a kérdést az előzőekhez hozzátéve.
A következő kérdés, hogy hogyan történik meg az államháztartási reform és benne az önkormányzatok finanszírozása a regionális önkormányzatok létrejötte esetén, illetve azok nélkül. Tehát ez fontos tervezésben kell, hogy legyen az önkormányzatok részéről.
Nagyon fontos még, hogy az elmúlt időszakban folyamatosan csökkentek az önkormányzatok normatív támogatásai. Ez a folyamat hogyan alakul a következő időszakokban? Azt hallani, hogy a következő időszakban 10 százalékos normatívtámogatás-elvonás történik az önkormányzatok részéről. Ezt az önkormányzatok nem tudják másképp kivédeni, mint létszámleépítéssel, vélhetően a közalkalmazotti, illetve a pedagógus létszámoknak a leépítése várható a következő időszakban. Erre a minisztérium tesz-e valami javaslatot, hogy itt az önkormányzatok részére milyen átképzést, illetve a végkielégítések finanszírozására milyen támogatást ad az önkormányzatok részére, illetve a bérhikinek az átgondolása, illetőleg aktualizálása nagyon fontos lenne az önkormányzatok részére, azt gondolom.
A normatív támogatáshoz tartozik még, hogy a kormányprogramnak is része volt az, hogy a diáksportot az iskolákban szeretnék erősíteni. Ezzel ellentétes az, hogy az idén elvették a diáksportban a normatív támogatást, és a jövőre tekintve azt ígérték, hogy minden rászorulónak a diáksportban a sportoláshoz szükséges eszközöket megteremti a kormány. Bízom abban, hogy ez a feladat nem az önkormányzatokra fog hárulni. Ezt milyen forrásból próbálják meg pótolni?
A többcélú kistérségi társulások nagy reményekkel jöttek létre. Bővül-e ezek hatásköre, és kapnak-e ehhez megfelelő pénzügyi támogatást? Jelen pillanatban a TEKI és a CÉDE területén mintha elvonások lennének várhatók, és azt gondolom, hogy nehogy nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat, illetve a kistérségi társulásokat, ha ezek a források nem lesznek biztosítva.
A dél-dunántúli önkormányzati mintarégió milyen tapasztalatokkal szolgál az önkormányzati rendszer reformjához, illetve tervezik-e - ez a bérhikihez hozzátartozik, illetve ez is az önkormányzatokat nagyon érinti - az önhiki-szabályozás újragondolását? Sok önkormányzat rendkívül nehéz helyzetben van, de egyszerűen az önhikinek olyan a szabályozása, hogy hiába lehet évente kétszer erre pályázni, egyszerűen nem képesek az önhikinek megfelelni, s közben meg teljesen el vannak adósodva.
A kistérségen belül van-e központi akarat a közigazgatás területén mikrotérségi központok kialakítására, illetve megerősítésére?
Ez a kérdésem gyakorlatilag az előzőekkel összefügg, hogy az elmúlt időszakban mintegy 300 milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól, és ennek csak egy töredéke jutott vissza. Milyen többlettámogatást terveznek az önkormányzatok területén?
Egy aprónak tűnő, de nagyon fontos kérdés, legalábbis azokon a területeken, ahol az elmúlt időszakban - mint Tolna megyében Szekszárdról jövet az ártéri területeken - rendkívül komoly szúnyoginvázió van, ami az elmúlt időszakban az áradásokból, illetve a visszamaradt pangó vizekből maradt ebben a régióban. Az önkormányzatoknak a védekezésre nagyon kevés forrásuk van. Horvátországban konkrét példa volt, hogy az állam beavatkozott, és bizonyos területekre központilag emelt támogatást adott az önkormányzatok részére, hogy megfelelő mennyiségben, megfelelően szervezett módon tudjanak ezeknek a szúnyogriasztásoknak megfelelni. Várható-e, hogy az önkormányzatok támogatásokat tudnak kapni a szúnyoginvázió elkerülésére?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Eddig kilenc képviselő úr kérdezett. Megkérdezem felmérés jelleggel, hogy hányan kívánnak még kérdezni. (Jelzésre:) Hét. Azt javaslom, ha elfogadja a tisztelt bizottság, hogy csináljunk két kört, hogy most egy válaszadásra kerülne sor, és a következő körben, ha még szükség lesz kérdésre, akkor újabb kört nyitunk. Elfogadható-e így ez a bizottságnak? (Általános helyeslés.) Úgy látom, senki sem tiltakozik.
Eszerint most az elhangzott kérdésekre való válaszadásra kerül sor. Nem tudom, a miniszter asszony kér-e felkészülésre időt vagy sem. (Dr. Lamperth Mónika nemet int.) Nem. Köszönjük szépen.
Öné a szó.
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Kovács Zoltán alelnök úr a fejlesztési kabinet és a tárca kapcsolatait kérdezte, illetve azt, hogy van-e bennem aggodalom amiatt, hogy kiszervezték a területfejlesztési tárca alól az érdemi döntéseket. Nem így van. Nincs bennem aggodalom, mert világos munkamegosztás van a fejlesztési kabinet, illetve a Nemzeti Fejlesztési Tanács - ami ugye két szervezet - és a területfejlesztésért felelős tárca között. A fejlesztési kabinet és a Nemzeti Fejlesztési Tanács legfontosabb feladata az, hogy az európai uniós források elosztásának rendszerét, mechanizmusát és a szükséges előkészítő munkálatokat elvégezze. Ebben a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban egyébként tagként ott lesznek azok a tárcavezetők, akiknek ezen a területen felelősségük van. Tehát nemhogy elkerül innen egyfajta felelősség, hanem nagyobb rálátása lesz és nagyobb érdemi beleszólása a területfejlesztésért ágazati felelősséget viselő miniszternek az egész nagy pénzeszközről való döntéshozatalba.
Biztos, hogy önök meg fogják erősíteni képviselői, önkormányzati vagy polgármesteri tapasztalataik alapján azt az állítást, amit mondok, hogy az ágazati fejlesztési elgondolásokat, a regionális és kistérségi fejlesztési elgondolásokat, no pláne az ágazatok egymás mellett futó elgondolásait összehangolni nem volt mindig egyszerű dolog. És bizony itt voltak érdekkülönbségek, voltak ellentmondások, és nem tudtuk ezt megoldani. Ezt el kell mondjam önkritikusan, nem tudtuk megoldani. Én, önkormányzatokért is felelős belügyminiszterként szenvedtem attól, hogy egy picit későn vettük észre az oktatási tárca egyik iskolafelújítási projektjét, amiről kiderült, hogy nincs szinkronban a kistérségi elképzelésekkel, és olyan iskolafelújításokat is... (A széksorok felé:) Mi volt ennek a neve? A XXI. század iskolája? Ugye ez volt a program neve? Tehát olyan iskolafelújításokat is támogattak, amit egyébként a kistérség máshogyan gondolt. És ha neki lett volna ebben valamilyen megszólalási lehetősége, akkor valószínűleg máshogy alakul. Ezt nem szeretnénk. Tehát szeretnénk egy koherens, az érdekek megjelenítését is lehetővé tevő, az érdek megjelenése után pedig érdemi döntést hozó testület működését támogatni, ez lesz az új rendszer. Tehát én nemhogy csorbítva nem érzem, hanem azt gondolom, hogy nagyobb lehetőséget jelent az ágazati felelősség oldaláról.
Persze nem ebben az intézményrendszerben születik meg az összes pénzügyi döntés, ez félreértése annak a szisztémának, amelyet a miniszterelnök úr bemutatott. Merthogy arra, hogy milyen területre, milyen nagyságrendű forrásra lehet, mondjuk, pályázatot kiírni és milyen feltételek mellett, rá fog nézni ez kabinet, és az előkészületi munkákban lesz álláspontja. De természetesen az egy-egy részterületre vonatkozó források és azok felhasználása, a kontrollmonitoring meglesz az illetékes ágazatoknál is.
A szubszidiaritás elvét és a regionalizmus összefüggéseit illetően szeretném újra hangsúlyozni, hogy a választott regionális önkormányzatot a decentralizáció terepének tartom, és a szubszidiaritást annál is inkább megjeleníti, merthogy a központi kormányzattól kell hogy kapja a legfontosabb hatásköröket. Tehát a szubszidiaritás, ha ezt egy szóval akarnám lefordítani magyarra, a helyénvalóság, hogy ott szülessen meg a döntés, ahol az leginkább helyénvaló, mert a legtöbb információ áll rendelkezésre, mert a leghatékonyabb ez a döntés. Az szerintem ezt célozza. Tehát én a szubszidiaritást a regionalizmussal és a kistérségekre való fókuszálással abszolút összhangban lévőnek látom.
Lassú és drága a közigazgatás - mondjak példákat. A központira is és az önkormányzatira is, ha jól értettem az alelnök úr kérdését. Nagyon lassúnak tartom, és feltétlenül megváltoztatandónak az államigazgatási döntés-előkészítés mechanizmusát, nem azért, mert egyébként lusták lennének az ott dolgozó kollégáink, félreértés ne essék. Hanem egyszerűen, mert olyan mechanizmus alakult ki, ahol a különböző álláspontok egyeztetésének egy lassú és bürokratikus módját találtuk ki, és ez nagyon alacsony hatékonyságon működteti a jogszabály-előkészítést, az egyéb államigazgatási döntéshozatalt, amit szerintem meg kell változtatni.
Csak hadd mondjak egy példát a saját korábbi miniszteri munkámból. A közlekedésbiztonság javítása érdekében kidolgozott a belügyi tárca egy törvénycsomag-javaslatot; részben törvény, más szintű jogforrás szabályozási szükséglete is megjelent ebben a csomagban. Ebben minimum három, de inkább négy vagy öt szereplővel kellett volna egyeztetni - közlekedési tárca, Pénzügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium, mások -, és miután különböző érdekek és szempontok jelentek meg a szakmai előkészítésben, hosszú hónapokon keresztül helyben járás volt, amit egyrészt a mechanizmus, maga az eljárás és a különböző szempontok, érdekek összehangolásának az intézményes hiánya okozott.
Megoldódott végül is persze a dolog, és eljutott odáig, hogy ma már be lehetne nyújtani szerintem az Országgyűlésnek, és majd nyilván akinek ez a felelőssége, ezt végig is gondolja. De mindenesetre ezt lassúnak és bürokratikusnak tartom, tartottam.
Az önkormányzati igazgatást az én tapasztalataim szerint valamivel gyorsabbnak és rugalmasabbnak tapasztaltam, de meg kell mondjam őszintén, hogy itt nem elsősorban az én tapasztalatom a releváns, hanem az állampolgároké, hiszen az önkormányzati döntéshozatal hozzájuk nagyon közel esik.
A deregulációt, ágazati ellenállást hogyan lehet eredményesen megszüntetni. Úgy képzelem ezt el, ahogyan elmondtam az elején, hogy itt nemcsak az ágazati ellenállás, az az egyik része annak, amit alelnök úr kérdezett, hanem a másik része is, hogy majdnem ugyanazoknak a személyeknek kellene a deregulációt előkészíteni, akik annak idején mondjuk ezt a jogszabályt előkészítették, amely egyébként idejétmúlt és ki lehetne dobni nyugodtan az ablakon. Tehát van egy ilyen személyes ellenérdekeltség és van ágazati ellenérdekeltség is. Azt gondolom, hogy ezt úgy lehet legjobban semlegesíteni, ha ezt kivesszük a rendszerből, a deregulációval foglalkozó csapatokat az ágazati tárcáktól egy kicsit messzebb rakjuk, és megteremtjük a függetlenségüket kifejezetten az igazságügyi miniszter alá rendelten, oda bedolgozva a szakmai ágazatoknak vagy egy-egy ágazathoz értő szakembereknek. Azt gondolom, hogy így eredményesebben tudunk ezen a területen eljárni.
Az önkormányzati bérlakásprogramot illetően, hogy ki a szociálisan rászoruló, azt mondja alelnök úr, hogy erről eddig az önkormányzatok döntöttek és az önkormányzatok minősítették. Szerintem most se kellene nagyon máshogy. Hiszek abban, hogy az önkormányzatok tudják ezt a legjobban megmérni, és a további szociális rászorultságon alapuló intézkedéseknél, intézményes működésnél az önkormányzattól kérném ezt vagy rábíznánk ezt a feladatot, ők ezt jól csinálják.
Az önkormányzati bérlakásprogram részleteiről nem tudok ma beszámolni. Van olyan szándék, ez a kormányprogramban is megjelenik, hogy a bérlakásban lakóknak lakhatást segítendő rendszert szeretnénk majd megcélozni, működtetni, de csak a szándékot, az irányt tudom jelezni, a részleteket nem tudom még bemutatni, mert nem vagyunk ezzel készen és nem szeretnék felelőtlen elígérkezést tenni. Azt gondolom, talán egy ilyen miniszteri meghallgatásnál az a fontos, hogy az irányok legyenek egyértelműek és világosak, hiszen itt most nem konkrét törvényjavaslatokat mérünk meg, de mindenkinek a legjobb tudomásom szerint fogok válaszolni, csak kérek abban megértést, hogy ahol még nem tartunk, abban nem fogok tudni többet mondani, vállalva annak a kockázatát, hogy ez a jegyemből valamit levon majd önöknél, de akkor se akarok mást mondani.
Azt, hogy növekszik-e a GDP arányos juttatása az önkormányzatoknak vagy sem, önmagában kiragadva a feladatrendszerből nem lehet megmérni és nem is lehet megmondani. Előtte vagyunk annak, hogy az állami és önkormányzati munkamegosztást fölülvizsgáljuk, és ezt mindig feladatokhoz lehet csak mérni. Tehát ha nézek egy mátrixot, akkor akár a más országokkal való összehasonlításban vagy időbeli összehasonlításban, hogy GDP-arányosan az önkormányzati rendszer hogyan részesül a közpénzekből, csak olyan mutatószámnak lenne értelme, amely ugyanazon feladatellátást ugyanarra a területre vonatkozóan mér össze, mert ahol több vagy kevesebb az önkormányzati feladat, az elmozgatja ezt a rendszert.
De abban alelnök úrral egyetértek, hogy '93 volt a legboldogabb utolsó éve az önkormányzatoknak. Ezt már sokszor végigbeszéltük, úgyhogy most nem is húznám azzal az időt, hogy még a részletekről beszéljek. Abban is igaza van alelnök úrnak, hogy azért Magyarországon ez az összehasonlítás értelmes dolog, mert olyan nagyságrendben nem változott az önkormányzati feladatellátás. Nem tudok arra ígéretet tenni tehát addig, amíg a feladat- és hatásköri átvizsgálásra, felülvizsgálatra nem kerül sor, hogy az arányait tekintve növekedést vagy csökkenést jelent. Ez a feladatoktól függ.
Mennyi lesz a panelprogramra fordítandó pénz? Azt a programot vagy azt a pályázatot, amelyet eddig meghirdetett a tárca, illetve a felelős miniszter, és elkezdődött az elbírálás és eredményt is hirdettek részben meg kötöttek már szerződést, szeretnénk végigvinni. Azt szeretném, hogy arányosan az elkövetkezendő időszakban is rendelkezésre álljon forrás olyan nagyságrendben, azt gondolom... Bocsánat, itt egy rövid kitérő. Senkit nem fog meglepni, hogy nem fogok 2007-re vonatkozóan semmilyen konkrét pénzösszeget mondani, hiszen a költségvetés még borzasztó messze van és addig nagyon sok mindent el kell még egyébként is végezni, tehát összegről beszélni felelőtlenség lenne. Nem fogok egyetlen egy tételnél se pénzösszeget mondani, de arányokat, irányokat igen. Tehát azt szeretném, hogy tudjuk tartani azt a tempót a panelfölújításban, amit a lakosság és az önkormányzatok igényelnek, hiszen az önkormányzatoknak is meg kell azt tudni mérni, hogy mondjuk a Panel plusznál, ahol a kedvezményes hitelből biztosítja a saját egyharmadát, körülbelül milyen elkötelezettséget tud vállalni. Szerintem ezt jól meg tudjuk mérni, és ennek az ütemnek, ennek az aránynak megfelelően gondoljuk a panelprogramot továbbvinni.
Az iparűzési adót többen is kérdezték. Nem tudom ma megmondani, hogy mivel fogjuk kiváltani az iparűzési adót. A szándék, hogy kiváltjuk, egyértelmű. Az állásfoglalásom is egyértelmű, hogy az iparűzési adó megszűnéséből származó kiesés az önkormányzati szférában teljes egészében pótlást kell, hogy kapjon más adónemekből. Azt, hogy ez milyen módon történik, hogy egy központi adóból kapja meg az önkormányzati rendszer valamilyen rendezőelvek alapján vagy más módon, saját bevételként tudja egy más típusú adóból megszerezni, ma nem tudom megmondani, de egyhez személyes álláspontként ragaszkodom, hogy az önkormányzatoknál jövedelem- vagy bevételkiesést ez a jogtechnikai változtatás ne okozzon. Ezt az álláspontot fogom mindenütt képviselni.
Papp József képviselő úr kérdezte az európai uniós források és a nemzeti támogatások megtartását, illetve viszonyát, és a cél- és címzett támogatási rendszert. Az, hogy nagyságrendben érkezik európai uniós forrás önkormányzati fejlesztésekre, egyértelmű kötelezettséget ró a jogalkotóra és a kormányra, hogy ezt a saját nemzeti forrásból támogatott fejlesztési szisztémát megváltoztassa. Amikor a cél- és címzett támogatási rendszer kialakításra került, világos volt, hogy az önkormányzatoknak sose jön össze annyi pénze egyszerre, hogy egy ilyen nagy lélegzetű beruházást tudjanak finanszírozni. Más a logikája a céltámogatásnak, alanyi jogon jár bizonyos törvényi feltételek esetén, és más a logikája a címzett támogatásnak. Ezt föltétlenül átalakítandónak tartom már a 2007-es évben. Tehát úgy fogom beterjeszteni a 2007-es költségvetési előzetes tárgyalásokhoz a tárcám állásfoglalását a Pénzügyminisztériumnak, hogy ez már egy átalakult szisztéma.
Az elvekről a következő. Először is fölül kell vizsgálni a cél- és címzett támogatás valamennyi célját, hogy ez még ma is aktuális-e. Azt gondolom egyébként, hogy nagyrészük igen, tehát nem kidobni akarjuk az ablakon, ezt csak meg kell nézni darabra korrekt, egzakt mérlegeléssel. Azt követően meg kell nézni, hogy melyek azok a célok, amelyeket európai uniós forrásból is lehet finanszírozni, és amit lehet európai uniós forrásból finanszírozni, azzal nem terheljük a hazai büdzsét, illetve egészen pontosan egyféle szempontból terheljük, a saját erő biztosításának a rendszerét kell megteremteni.
Bocsánat, már pontosan nem emlékszem, de lehet, hogy a képviselő urak közül Nógrádi képviselő úr kérdezte a saját erővel összefüggésben, hogy itt mi a szándékunk. Akkor arra is megadnám itt a választ. A saját erőnél elindult egy szisztéma a Belügyminisztériumban, az EU önerő pályázati rendszer, ehhez hasonló rendszert szeretnék működtetni a jövőben is. Tehát azt szeretném, hogy csak azért ne eshessen el önkormányzat európai uniós forrástól, hogy kistérség vagy régió, mert azért inkább az lesz a tipikus, mert saját erőt nem tud biztosítani. Tehát a sajáterő-pótlási szisztémáját a központi költségvetésből szeretnénk fönntartani. Egyébként is azt egy alapelvnek tartom, hogy az európai uniós források megszerzéséhez szükséges saját erőt biztosítsuk a nemzeti költségvetésben. Ennek van prioritása. Tehát hátrébb vonulunk a saját pályázatokból, és erősítjük az európai uniós források megszerzésének a feltételrendszerét meg ösztönözzük, meg segítjük, és a saját erő megteremtésének a kereteit biztosítjuk.
Nógrádi képviselő úr az aprófalvas településszerkezetről, az 51 tagú kistérségről mondott néhány mondatot. A munkaszervezeteknél is szeretnénk egységes szabályozást, a párhuzamosságokat kiszűrni, amit lehet, ösztönzéssel elérni, amit meg nem lehet, azt meg jogszabályi előírással. Tehát teljesen igaza van a képviselő úrnak, hogy fölösleges ilyen párhuzamosságokat fenntartani. Tehát sem bizonytalan helyzetet, sem kettősséget nem kívánunk fenntartani.
Másutt is kérdezték, ezért egyben elmondanám a mikrotérségekkel és a kistérség-felülvizsgálattal kapcsolatos álláspontomat. Azért írtuk bele a kistérségi törvénybe a mikrotérségeknél, hogy magukban gyakorolhatják a kistérségi funkciókat, mert azok a kistérségek, amelyekről Nógrádi képviselő úr beszélt, meg azok a kistérségek, amiket én személyesen is ismerek Somogyban, Baranyában, Zalában, Borsodban - aprófalvas településszerkezet -, ez mind eleve adta azt, hogy nem lehet ugyanolyan kistérségi logikát rajzolni ide, mint mondjuk Hajdú-Bihar megyében, ahol három város alkot egy kistérséget. Tehát itt a mikrotérségek funkcióját meg kell erősíteni, és három évre kellett hogy szerződjenek az önkormányzatok vagy pontosabban vállaljanak kötelezettséget kistérségi feladatellátásra. A három év eltelte után lesz az a kegyelmi pillanat az én álláspontom szerint, amikor ki lehet nyitni a kistérségek lehatárolását. Ezt ma törvény mondja meg, az Alkotmánybíróság szorította rá a jogalkotót arra, hogy ezt törvényben fogalmazza meg. Akkor kell előkészíteni azt, hogy az elmúlt évek tapasztalatai hol hoztak olyan tudást, hol hoztak olyan tapasztalatot, hogy érdemes felülvizsgálni, és a kistérségek határait újraszabályozni.
Én személyesen nem akarnék ebben nagyon vad és durva változtatásokat, mert szerintem nincs is rá szükség - már a lehatárolást illetően -, de ahol azt hozza az élet, hogy ezen változtatni kellene, ott nem fogunk ennek ellenállni, és a kistérségeket, a mikrotérségeket illetően is azt mondom, hogy azokat bátorítani kell, hogy a saját mikrotérségükben a kistérségi feladatellátásban önállóan járjanak el. Rugalmas, életszerű modellt szeretnék. Ezért bonyolult egyébként a szabályozás, és mindenki, aki ebben részt vett, pontosan tudja, hogy küszködnek ezzel a polgármesterek és a jegyzők is, mert igen, bonyolult lett ez a szabályozás, mert nagyon bonyolult viszonyokat kell hogy szabályozzon. Annyi mutatót, annyi szempontot kell figyelembe venni egy-egy kistérségi ösztönző rendszernél, ami bonyolulttá teszi a szabályozást. Úgyhogy én nagyon hálás vagyok, és ezen a fórumon is a nyilvánosságot felhasználva szeretnék köszönetet mondani a jegyzőknek, polgármestereknek, hogy ezt tényleg mondhatom, hogy nagyon szívósan, lelkiismeretesen és türelmesen csinálták.
Ami a hét régió lehatárolását illeti. Azt mondja a képviselő úr, hogy rossz a hét régió lehatárolása. Ha azt kérdezi tőlem, hogy tudnék-e rajzolni jobbat, hát azt mondom, igen. Szerintem mindenki ezt mondja. Még pályakezdő belügyminiszterként az Idea-program bemutatása céljából meghívást kaptam az akadémia regionális bizottságához, ahol a magyar tudósok, akadémikusok közül szinte mindenki ott ült az asztalnál, aki a regionalizmusban valamit dolgozott, ért hozzá. S az egyik professzor felállt és azt mondta a hét régió lehatárolásával kapcsolatban, hogy felelősséggel állítom, hogy nincs ma Magyarországon olyan régiólehatárolás, amiben a szakma, a tudomány többé-kevésbé is egyetértene. Erre bólogattak nagy meggyőződéssel az ott jelen lévő professzor hölgyek és urak. Mert önnek teljesen igaza van, hogy nem mindenütt életszerű. '96-ban, amikor még csak tervezési statisztikai régióként került először megfogalmazásra ez a lehatárolás, akkor is volt egy dilemma, hogy felülírhatja-e a megyehatárokat vagy nem -, akkor úgy döntött a jogalkotó, hogy nem írja felül a megyehatárokat, hogy milyen okoknál fogva, ezt most nem akarom részletesen elmondani.
Röviden és érthetően. Ha a választott regionális önkormányzatok létrehozataláról folytatott széles körű szakmai és politikai egyeztetés azt hozza, hogy mi ezt megcsináljuk, de állapodjunk meg arról, hogy írjuk felül a régióhatárokat, akkor én, önkormányzati és területfejlesztési miniszterként hajlandó vagyok támogatni, hogy ezt a kérdést kinyissuk. De csak azért, hogy egy végtelen régiólehatárolási vitába fogjunk, aztán sem ez nem lesz, sem választott regionális önkormányzat, sem más, azt inkább károsnak tartom Magyarország szempontjából, mint hasznosnak. De ha azt mondja a képviselő úr, hogy ezen múlik, hogy lesz-e választott regionális önkormányzat Magyarországon, akkor én azt mondom, hogy kinyitjuk a kérdést.
Gulyás képviselő úr - milyen esélye van a reformnak? Nagyon jókat tudnak kérdezni! Én azt szeretném, hogy ez a reform megvalósuljon. Azt tudom ígérni, hogy mindent megteszek azért, hogy minden olyan kérdésre, ami az érdekszövetségeket, az ellenzéki pártok szakpolitikusait érdekli, a legkorrektebb választ tudjuk adni, és nagyon nyitott és nagyon együttműködő tárgyalásokat fogok kezdeményezni. Ennek egyébként, azt gondolom, hogy egy jó terepe lehet a mai bizottsági ülés is, hiszen itt ülnek az országgyűlési pártok vezető szakpolitikusai, akik kompetensek a tekintetben, hogy erről véleményt formáljanak. Tehát, ha a miniszteri meghallgatás alkalom erre is, vagy erre is sor kerül, akkor nekem az csak örömömre szolgál. Ha úgy gondolják, hogy ehhez még kevés az információ, ezt is megértem, és azt gondolom, hogy ez is egy korrekt és méltánylandó álláspont. Én mindent meg fogok tenni azért, hogy az érdekszövetségekkel, ezen belül a különböző pártállású polgármesterekkel, érdekszövetség-vezetőkkel és külön az ellenzéki pártokkal érdemi, szakmai és politikai egyeztetést és tárgyalást folytassunk. Nagyon szeretném őket partnernek megnyerni a kistérséghez és a választott regionális önkormányzathoz is. Egyébként jó esélyt adok.
Bebes képviselő úr azt mondja, hogy keveset beszéltem a területfejlesztésről. Kérem abban a megértésüket, hogy nehéz, hogy azt várják tőlem, hogy félórában vagy negyven percben próbáljak meg mindent a helyi értékén kezelni. Az üzemi méretű kistérségnél lehet, hogy ez nem a legszerencsésebb megfogalmazása annak, amit az előbb a mikrotérségről, meg a felülvizsgálatról elmondtam, de ezt értsék ez alatt. Az üzemi méretű alatt azt értettük akkor, amikor ezt a programot írtuk, hogy ami a kistérség optimális működésének a nagyságrendje, és ez más Hajdú-Bihar megyében és más Zala megyében és másfajta saját működési eljárási szabályokat is igényel már, amit ők saját maguk között kialakítanak. Hiszen egész más egy olyan kistérségben, ahol 51 településsel kell rendszeres párbeszédet folytatni, és egész más a másik széle, amit mondtam, a háromvárosos kistérség.
A határon átnyúló programokat fontosnak tartom, lesz az én kompetenciámban is ezzel kapcsolatos felelősség, tehát az, hogy itt most a szóbeli miniszteri bemutatkozó beszédben nem került erről szó, nem azt jelenti, hogy ne lenne fontos, egyszerűen így szelektáltam. Én személyesen is nagyon fontosnak tartom ezt. Másfajta együttműködést tudunk kialakítani, és folytatni, hiszen nem kell feltalálni, Interregtől kezdve van egy csomó program, tehát nem akarom a melegvizet feltalálni mindenegyes esetben, de más természetűt tudunk folytatni azokkal, akik már európai uniós tagországok, mást, a most csatlakozó országokkal, Romániával, Horvátországgal, és mást azokkal az országokkal nyilvánvalóan, amelyek ettől még távolabb vannak.
Nagyon izgalmas kérdést vetett fel a képviselő úr az intézményrendszernél, illetve a feladatellátásnál. Megmondom őszintén, hogy ilyen szempontból szerintem a közoktatás és az egészségügy a két legérzékenyebb, az összes többiben biztos, hogy hamar lesz békesség. Ön konkrétan a közoktatást kérdezte.
Ma a középfokú oktatásban a település vállalhatja, de ha a település nem vállalja, akkor a megye köteles ezt a feladatot ellátni. Nem akarnánk ezt elvenni a településtől. Volt óriási vita erről, de a városok jó gazdái a középfokú oktatásnak. Ezt a kisegítő szabályt találnám továbbra is jónak, hogy amennyiben a település nem, akkor a kistérség és a régió számára is legyen lehetőség és kötelezettség ezt a feladatot ellátni.
Amit még itt szeretnék elmondani ennek a kérdésnek a kapcsán, talán eddig nem volt egyértelmű, hogy a mai megyei önkormányzati feladatoknál nem evidens, hogy minden a régióhoz kerül, sőt azt mondom, hogy darabra végig kell nézni. Három olyan terület van vagy három olyan feladat-ellátási típus vagy szint, ahova ezt értelmesen lehet telepíteni: a megyei jogú város, amelynek majd más lesz a neve, ha nem lesz megye természetesen, majd erről fogok beszélni, mert van erre nézve kérdés, a kistérség és a régió. Itt kell értelmesen szétosztani és szelektálni.
Kollégáim írtak nekem nagyszerű jegyzeteket, csak nem volt időm még elolvasni, úgyhogy majd ha kell, akkor fülbesúgással kérek segítséget, de egyelőre még megvagyok.
Ugyancsak Bebes képviselő úr kérdezte, hogy honnan lesz önkormányzat önerő. Beszéltem már erről.
Ecsődi képviselő úr a kistérségek bürokratikus működését veti a szememre. Elfogadom ezt is, elfogadom, mert egyszer megnéztem nagyon részletesen ezt a szabályozást, és akkor alakult ki bennem az, hogy kalapot kell emelni a jegyző kollégák előtt, mert ez tényleg egy nagyon bürokratikus rendszer. De amíg nem tudunk oldani azon, hogy mi az, amihez többletforrásokat adunk, addig szerintem ez nem lesz sokkal egyszerűbb, de megpróbáljuk, folyamatosan értékeljük a tapasztalatokat. A modern kísérletes önkormányzatoknak, a kistérségeknek az a dolguk, hogy amit kikínlódtak saját kárukon és pozitív megoldásokat kihordtak, azokat megosszák a szaktárcával. Ez ezen túl is így lesz. Tehát próbálunk egyszerűsíteni, próbálunk oldani ennek a bürokráciáján. Azt gondolom, hogy ez csak lépésről lépésre megy addig, amíg ösztönzött kistérségi feladatellátás van. Ha lesz kétharmados törvénymódosítás, az egy új helyzet. Nagyságrenddel egyszerűbb lesz a szabályozás.
Hock Zoltán képviselő úr Budapesttel kapcsolatban kérdezett. Sajnálom, hogy legalább néhány mondatot nem mondtam. Igaza van abban, hogy Budapest nélkül a közigazgatás átalakítása, a közigazgatási reform egy picit féloldalas. Azt szeretném elmondani, ön utalt Demszky úr álláspontjára, hogy a kerületeket valamilyen kerületi hivatallá alakítanák, vagy nem tudom pontosan, milyen elnevezést használt. Nem osztom ezt az álláspontot. Az a véleményem, hogy választott kerületi önkormányzatokra van szükség, bár Budapest egy település, és egyszerre települési és regionális önkormányzat is, majd meglátják az új szabályozásban, de meggyőződésem, hogy ezt a nagyságrendet csak úgy lehet jó színvonalú közszolgáltatásokkal átfogni, ha az emberekhez közel lévő közszolgáltatások továbbra is a kerületi önkormányzatnál lesznek. De hogy kell új munkamegosztás, arról is meg vagyok győződve.
Tehát abba az irányba támogatom az átalakítást, egyrészt a kezdeményezője vagyok, így aztán jó szívvel képviselem azt, hogy az egyébként az önkormányzati törvény egészét szétfeszítő részletes budapesti szabályozás kerüljön ki az Ötv-ből. Tehát az az álláspontom, hogy az önkormányzati törvényben legyen néhány szakasz, most nem tudom, pontosan hányra terveztük szabályozni, ami a budapesti speciális igazgatást, közigazgatást leírja, és az alapvető jogosítványokat és a kötelezettségeket megállapítja, hiszen ez kétharmadba illő szabályozás. Egyébként pedig az önkormányzati törvényből ki kell venni a fővárosra vonatkozó részletesebb szabályozást, és egy önálló fővárosi törvényben kell ezeket a szabályokat megállapítani.
Itt a munkamegosztás iránya az kell, legyen, hogy ahogyan az előbb is említettem, a kerületekhez kerüljenek mindazok a közfeladat-ellátások, amelyek közvetlenül a lakossággal vannak kapcsolatban, közoktatás, általános iskolai oktatás, intézményi ellátás és sok minden más, és kerüljön a fővároshoz az, ami egy egységes városfölfogást igényel. Ilyenek alapvetően szerintem a különböző vonalas közművek, ennek nagy része ma is a fővárosnál van, de én például szívesen látnám azt a szabályt, hogy valamennyi budapesti közút kerüljön a fővároshoz, annak a tulajdonlása, fönntartása, karbantartása legyen a főváros feladata. Cserébe el tudom azt képzelni, hogy mondjuk a parkok, zöldterület meg kerüljön a kerületekhez. Ebből ki lehetne venni azokat a nagy területeket mondjuk, mint a Margit-sziget, amely jellegénél fogva annyira az egész fővároshoz kötődik, hogy furcsa lenne, ha csak egy kerületnél lenne. Ezt szerintem taxatíve föl lehet sorolni, nem egy nagy találmány, és egyébként egy ilyen munkamegosztás hasznos lenne az állampolgárok számára. Beszéltem már erről, nem formális, informális egyeztetést folytattam, beszélgettem erről kerületi polgármesterekkel is. Ők azt mondják, hogy ez egy értelmes gondolat, kivitelezhető, értelmes gondolat, és akkor világos a felelősség az összes kátyúért, mert ma van fővárosi kátyú meg kerületi kátyú is, akkor már csak egyféle kátyú lesz. Jól mondom ezt? Ugye jól mondom? Akkor oké.
Az iparűzési adót elmondtam.
Ha nincs kétharmad, akkor trükkökkel kiürítjük a megyét, nem emlékszem erre a trükkös szóra, azt mondja, hogy súlytalan a megye és hogy ezzel a választókat félrevezetjük. Nem szabad félrevezetni a választókat, tehát időben meg kell mondani, hogy mi az, amire számíthatnak. Teljesen igaza van, amikor ezt elvárja joggal a jogalkotótól. Kiüresíteni a megyei önkormányzatot olyan nagyon szerintem már nem lehet, mert higgyék el, hogy egy területi önkormányzathoz képest nagyon vékony ma is, nagyon vékony, főleg az erős legitimációhoz képest, hiszen közvetlenül arányos pártlistákon, illetve jelölőszervezeti listákon keresztül kapják a mandátumukat a megyei önkormányzati képviselők. Ez egy erős, demokratikus felhatalmazás. Ehhez képest nagyon vékonyak ezek a hatáskörök.
Amiben nem árulunk zsákbamacskát, leírtuk a kormányprogramban, hogy nem akarunk megyei területfejlesztési tanácsot működtetni akkor sem, ha nem lesz kétharmaddal választott regionális önkormányzat. A kistérségben és a régióban akarunk erős területfejlesztési decentralizációt és feladatellátást. Tehát trükközni nem akarunk. Világosan és egyértelműen ki akarjuk tenni az asztalra, hogy mit szeretnénk a választott regionális önkormányzattal, és ha ahhoz nem kapunk fölhatalmazást a jogalkotótól, akkor mi az, amit tenni akarunk más módon.
Ipkovich képviselő úr megkérdezte, hogy hol kezdeném a deregulációt. Ez egy jó kérdés. Azt gondolom, hogy először azoknál az államigazgatási feladatoknál kezdeném a deregulációt, ami iszonyú nagy bürokratikus terhet igényel, és nagyon minimális a felhasználhatósága vagy a hozadéka. Tehát ez lenne az, ahol elkezdenénk, aztán utána sorba szedve az összes többit. Ennek egyébként csak úgy szabad nekiállni, hogy kell egy derogációs tervet csinálni. Csináltunk eddig is, csak szerintem nem volt ebben egyik korábbi kormány sem elég konzekvens. Én most nagyobb súllyal tenném oda magam ebbe az ügybe.
Azt hiszem, a panelprogramról elmondtam a korábbi válaszadásnál, hogy milyen ütemben szándékozunk megvalósítani. Nagyon fontosnak tartom, hogy folytatódjék.
Képviselő úr kérdezte a megyei jogú városok szerepét. Ha nem lesz megyei önkormányzat, akkor értelemszerűen nem lesz megyei jogú város sem, hiszen ma az önkormányzati törvény azt mondja, hogy a megyei jogú város a saját területén sajátjaként látja el a megyei önkormányzati feladatokat. Tehát innentől megyei jogú a megyei jogú város. Hogy jó volt annak idején ez a szabályozás vagy sem, azt kár vitatni. Nem volt jó egyébként, ez a véleményem, és azt is egy hamisságnak tartom, hogy úgy jönnek létre megyei önkormányzatok, hogy megyei jogú város polgárai nem szavaznak, de a jogi státuszból ez következik. Tehát addig, amíg ilyen a jogi szabályozás, nem is nagyon lehet máshogyan.
Ugyanakkor a megyei jogú városok nemcsak azért visznek fontos szerepet - és nagyon sokszor hordoznak regionális funkciót, szinte mindegyik hordoz valamilyen regionális funkciót, függetlenül attól, hogy régióközpont vagy sem -, mert egyébként a státuszukat tekintve megyei jogú városok, hanem a ténylegesen megvalósított funkciók miatt is. Ezért az a szándékunk, hogy a mostani megyei jogú városoknak - huszonkettő... Huszonhárom, Érddel... (A széksorok felé:) Huszonkettő van? Érddel együtt huszonkettő? (Jelzésre:) Érddel lesz huszonhárom, köszönöm szépen a segítséget. Tehát a huszonkét megyei jogú város megkapja azt a jogosítványt, amit a törvény újonnan megfogalmaz, úgynevezett nagyvárosi elnevezést, és az ezzel kapcsolatos funkciókat. Mert úgy gondoljuk, hogy a mostani megyei jogú városok igenis értékes regionális funkciókat hordoznak, és ezt a fajta megkülönböztetést indokolt bevezetni az önkormányzati rendszerben. Tehát mi azt mondjuk, hogy nagyváros, és azt mondjuk, hogy a nagyvárosok sajátos funkcióihoz illeszkedő feladatok és hatáskörök címzettjei is lehetnek. Az alkotmányos felhatalmazás megvan, és az Ötv.-s felhatalmazás is, hogy lehet differenciált hatáskör-telepítéssel élni. Azt gondolom, hogy a jogalkotónak ezzel majd bátran kellene élnie.
Horváth képviselő úr az önkormányzatok eladósodásáról beszél, és kérdezi, hogy mi a megoldás. Itt mindig különbséget kell tenni a működési és a fejlesztési hitelállomány tekintetében. Mind a kettőben van egyébként növekedés. A működési területen egészen bizonyos, hogy az önkormányzatoknak, ugyanúgy, mint a kormánynak, a saját intézményrendszerét fokozatosan a feladatokhoz és az aktuális helyzethez kell igazítani. Működési támogatásban egyébként az elmúlt években nagyon feszes gazdálkodásra volt szükség az önkormányzatoknál, készséggel elismerem. Azt gondolom, hogy az adófizetők pénzével való takarékos gazdálkodás, a működési források takarékos felhasználása továbbra is igény lesz, és az önkormányzatoknak ennek megfelelően kell a feladatellátásukat biztosítani.
A fejlesztésnél nem tartom ezt problémának, semmivel sem vagyunk eladósodottabbak, önkormányzatok fejlesztési hitel tekintetében, mint mondjuk más európai uniós országok. Azt gondolom, hogy a fejlesztési hiteleknél az önkormányzatoknál ma meglévő jogszabálykorlátok elégségesek, az önkormányzati autonómiát ebben sem szabad semmiképpen sem korlátozni. Ez akkor is így van, ha egyébként én nem mindegyikkel értenék egyet. Az én városom, ahol most már örömömre és büszkeségemre többedszer mandátumot szereztem, milliárdos nagyságrendű elkötelezettséget vállalt jégcsarnoképítés miatt. Én biztos nem tenném. Látom, hogy mennyire beszűkíti a mozgásterét sok minden más okán. De ez az önkormányzat döntése.
A finanszírozási reform. Az, hogy a normatívák száma és az összege csökken-e vagy sem, illetve, hogy a finanszírozási reform regionális önkormányzattal és anélkül hogyan fog kinézni. Én azt az elvet továbbra is jónak tartom, szerintem ettől nem kellene eltérni az önkormányzatoknál, hogy a kötelező feladatellátás forrása részben a normatíva, részben a saját bevétel. Olyan állapot soha nem volt, és szerintem nem is lesz, hogy a saját bevételt az önkormányzatoknál ne kelljen fordítani valamilyen módon kötelező feladatellátásra, csak szabadon választott feladatra. Szerintem az, hogy két ilyen erős lábon áll az önkormányzati finanszírozási rendszer, kiállta az idők próbáját. Ami jó, azt nem kell megváltoztatni. De hogy bizonyos korrekcióra szorul, arról már beszéltem. Ha választott önkormányzatok lesznek, és lesznek saját bevételeik, akkor nyilván az egész finanszírozást úgy kell majd megosztani, hogy a feladatellátással arányosan kerüljön meghatározásra a regionális önkormányzatok... - ezt majd modellezni kell, ki kell előtte számolni, hogy körülbelül milyen saját bevételre tud ebből szert tenni a regionális önkormányzat, és hogy ehhez milyen feladatellátás illik, illetve fordítva: úgy kell a feladatellátáshoz szabni majd a saját bevételek és a központi támogatás arányát, hogy az arányos legyen és adekvát a feladatokhoz.
A létszámleépítéshez lesz-e segítség, vagy lesz-e bérhiki? Ha lesz ilyen ösztönzés, akkor azt gondolom, hogy szükséges ehhez ilyen segítséget is biztosítani.
Iskola és sportnormatíva. Hát majd a délutáni sportbizottságban, gondolom, erről elég sok szó lesz. Az, hogy a normatív finanszírozás szabályait illetően az önkormányzatoknál kevesebb lett a normatíva, óhatatlanul azzal jár, hogy mindenegyes címkézett pénznek, amikor keresik, nem találják meg a párját, de egyébként az önkormányzatoknál a gazdálkodás szabadsága, az önkormányzati finanszírozás arányos és az előbb általam elmondott elveken való meghatározása nyilvánvalóan nem zárja ki, sőt azt mondom, még ösztönözheti is, hogy az önkormányzat egyébként normatív módon és a saját bevételeiből, rendelkező pénzösszegéből az iskolai testnevelésre támogatást, és az iskolai sportfeladatokra támogatást biztosítson.
Kistérségek finanszírozásánál azt tudom mondani, hogy ha meglesz a kétharmados törvénnyel a változtatás, és az egységes területfejlesztési és többcélú önkormányzati feladatellátás intézményrendszere működni fog, akkor úgy kell a pénzügyi szabályozórendszert is alakítani, hogy ide nagyobb nagyságrendben jussanak források. Tőlem sokszor kérdezték, hogy milyen garanciákat tudunk adni arra, hogy a kistérségek a területfejlesztési forrást valóban területfejlesztésre fordítják, nem valami másra. Azt gondolom, hogy jogszabályi előírásokat majd nyilván kell tenni, de olyan rettenetesen nagy megkötést én nem akarnék ezen a területen. Ki tudja jobban, mint ott, a települési önkormányzat, hogy hol szorít igazán a cipő? Láttam én, hogy a területfejlesztési pénzeszközök felhasználása és az értelmezés tekintetében az önkormányzatok azért igen rugalmasak voltak. Én meg azt gondolom, hogy törvényes keretek között zajlott mindez. Nem is mondhatnék mást, hiszen felelek ezért a területért most még belügyminiszterként.
A dél-dunántúli mintarégió tapasztalatai. Egyértelműen azt mutatják, hogy a régióban a területfejlesztés és a fejlesztési együttműködés mellett a közszolgáltatások ellátása tekintetében is értelmes a regionális nagyságrendben gondolkodni. Sőt a mintarégió tapasztalatai már hoztak annyit - bár én ezt nem szívesen nevezem mintarégiónak, mert sokszor a szememre vetették, és az orromra koppintottak szakemberek amiatt, hogy ha ez valódi mintarégió lenne, akkor lenne speciális jogszabályi felhatalmazás, hogy többet tehessen, mint amennyit ma tesz. Ilyen nincsen, itt önkormányzati feladatellátásról van szó, de azt egyértelműen alátámasztja a tapasztalat, hogy például fekvőbeteg-ellátás, kórházak tekintetében, ott régióban kell gondolkodni, és az a szándékunk, hogy az önkormányzati tulajdonlású egészségügyi intézményeknél, fekvőbeteg-ellátás, kórház, a régióhoz kerüljön. Nagyon hamar fogok erről a Molnár miniszterjelölt úrral egyeztetést, konzultációt kezdeményezni, hogy ebben hozzunk egy egységes elképzelést a nyilvánosság elé.
Önhikinél szigorúak a szabályok, és sokan, akik amúgy nehéz helyzetben vannak, nem jutnak hozzá az önhikihez. Kérdezte a képviselő úr, hogy akarok-e ezen változtatni. Nem áll szándékomban az önhiki szigorán oldani, nem az én kezemben van ez a szabályozás, ez is a PM-nél van, de az én álláspontom az, hogy nem szabad ezen oldani. Korábban azt vetették a szemünkre, hogy kijátszhatóak az önhikis szabályok, és olyanok is hozzájutnak ehhez a forráshoz, akik igazából nem annyira rászorulók. Én azt mondom, hogy kiegyenlítő rendszer, az önhiki, az egy nagyon fontos kisegítő rendszer. Azt működtetni kell, továbbra is szigorú szabályokkal.
Négy évvel ezelőtt egyébként azt gondoltam, hogy négy év alatt meg tudjuk szüntetni az önhikit. Ebben tévedtem. Ahhoz, hogy ez megszüntethető legyen, nem állnak rendelkezésre ma még a feltételek. Tehát ma azt mondom, hogy működjön az önhiki, és emellett még érdemes működtetni egy olyan kisegítő rendszert, legalábbis az elmúlt négy év tapasztalata nekem azt mutatta, ami a Belügyminisztérium és a belügyminiszter mérlegelésén alapul és kisebb összegű, főleg kis önkormányzatoknak, az átmeneti működési nehézségekkel küzdő önkormányzatoknak nyújt segítséget. Ha létrejönnek a választott regionális önkormányzatok, én például ezt a hatáskört szívesen decentralizálnám, mert ehhez nem kell Budapesten az önkormányzati és területfejlesztési miniszternek dönteni, ha van választott regionális önkormányzat.
Mikrotérségekről beszéltem, ha a képviselő urat kielégítette ez a válasz, akkor köszönöm.
Végezetül, és egyáltalán nem utolsó sorban a szúnyogpénz. Valamilyen oknál fogva, én nem tudom, hol került kialakításra ez a szakkifejezés, ezt úgy hívják, hogy szúnyoggyérítés. Azt hittem, szúnyogirtás a jó kifejezés. Én inkább irtanám, mint gyéríteném, de a szúnyoggyérítésre, mert ez a szakszerű kifejezés, 500 millió forintos keret áll rendelkezésre a Belügyminisztériumban. Kiírtuk már a pályázatot, a kolléganőm az előbb tájékoztatott arról, hogy elindultak a pályázatok. Kifejezetten kértük, hogy a megyék és a megyén belül a települések ebben egyeztessenek. Tehát szeretnénk központi támogatást nyújtani ahhoz, hogy az árvíz után nagyon jelentős nagyságrendben elszaporodott szúnyogok, szúnyoglárvák gyérítésére, irtására legyen központi pénzügyi forrás is.
Köszönöm szépen. Remélem, mindenkinek adtam választ a kérdésére.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszterjelölt asszonynak a válaszokat. Ha lehet, akkor csinálnék egy listát, hogy ki kíván kérdezni, és akkor egy kormánypárti, egy ellenzéki a sorrend, ameddig van. (Dr. Kovács Zoltán, dr. Bóka István, Erdős Norbert, Kósa Lajos, dr. Tilki Attila, Vigh László, Nógrádi Zoltán, dr. Balogh László jelzi hozzászólási szándékát.) Kovács Zoltán, Bóka István, Erdős Norbert, Kósa Lajos, Tilki Attila, Vigh László, Nógrádi képviselő úr másodszor és Balogh László. Akkor most nem lesz olyan, hogy egy ilyen, egy olyan, és ha lesz idő, akkor még én is egyet szeretnék kérdezni, ha addig nem kérdez senki a katasztrófavédelemről. Akkor ennek megfelelő a következő kör.
Tudom, képviselő urak nagyon rutinosak, tehát meg tudják fogalmazni úgy a kérdést, hogy ne a konkrét kormányprogramra irányuljon, és hogy ami elhangzott, arra lehetőleg még egyszer ne. A következő bizottságnak tettem egy olyan ígéretet, hogy 1 órakor elkezdhetik az ülést. (Dr. Lamperth Mónika: Legyenek velem méltányosak, 5 perc technikai szünetet engedjenek meg.) Tehát az időkorlátunk csak ennyi, hogy miniszterjelölt asszonyt két bizottságnak kell meghallgatni, és a következő bizottság 1 órára van összehívva. Köszönöm szépen.
Kovács Zoltán alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Azt kérdezném meg, hogy készült-e bármiféle hatástanulmány itt a közigazgatás átalakításával kapcsolatosan. Főként az anyagi része érdekelne ebben az ügyben. A másik rövid kérdésem lenne még, átalakítják a költségvetési intézményeket, dekók megszüntetéséről van szó, és elsősorban programokat fognak finanszírozni. Ez mit takar?
Melyek a leggyakoribb ügyek, amelyekben felére csökken majd az önkormányzati hivataloknál az ügyintézés? Ki fogja ezt megmondani, hogy melyek a leggyakoribb ügyek, és hogy mit jelent ez, hogy a felére csökkentjük az ügyintézést, mert most már egészen szoros határidők vannak? Ezt is igazából létszámnöveléssel lehetne elérni, miközben önök arról beszélnek, hogy jelentős létszámcsökkentés lesz a közszférában. Ez mekkorára tehető? Nyilván összefügg az első kérdéssel.
A másik, hogy az ügyek többségét elektronikusan kívánják intézni 2010-re. Lesz-e ennek forrása, vagy ezeknek a fedezetét az önkormányzatoknak kell állni, vagy ismét azt a játékot játsszuk, hogy a kormány rendel, és más dárdájával verik a bozótot?
Mit jelent ez, hogy automatikus és normatív döntési eljárásokkal váltjuk fel a mérlegelésen alapuló diszkrecionális döntési eljárások többségét? Nem sikítoznak-e az alkotmányjogászok ebben az ügyben? Tudom, hogy Hiller úr bejelentette, hogy politikai kormányzás lesz és ebbe ez is belefér, de azért államigazgatásról meg némi jogbiztonságról van szó. Azt gondolom, hogy ez némi magyarázatot talán megérdemelne. Mik ezek a közigazgatási ügyfélszolgálati charták? Állampolgárokkal szerződéseket köt. Ki köt, kivel, hogyan? Azt gondolom, hogy ezekre lenne értelme válaszolni.
Miniszterjelölt asszony arról beszél, hogy legyenek párhuzamosságok és egységes hivatal lesz itt, kistérség, ne legyen külön párhuzamos hivatala a kistérségnek meg a jegyzői hivatalnak, most így egyszerűsítve mondom, tehát a polgármesteri hivataloknak. Közben arról is beszélnek, hogy a jegyző feladatköréből telepítenek át a kistérségre. Akkor mégis lesz egy másik hivatal? Nem tudom, hogy ezt technikailag hogyan oldják meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egyszer elmondanám, hogy mi is, de minden bizottság megkapta, abban rajta van, hogy nem a kormányprogram vitája van, és a kérdés közvetlenül nem irányulhat a kormányprogramban leírtakra. Miniszterjelölt asszony ennek megfelelően majd fog válaszolni, tehát majd eldönti, hogy ez kormányprogram vitája volt-e vagy nem. Most akkor Bóka István képviselő úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Három nagyon rövid kérdésem lenne. Az egyik az, hogy változni fog-e a Balaton Fejlesztési Tanács státusza a területfejlesztés rendszerében. Számomra egy nagyon fontos kérdés ez. Mit tervez a kormány vagy mit tervez ön a Balaton Fejlesztési Tanács státuszával kapcsolatban?
A következő kérdésem az, hogy nagyon sokat beszélünk a nemzeti fejlesztési terv II. című programról, és úgy tűnik, hogy 2007-től 2,5-3-szor nagyobb EU-s források érkeznek Magyarországra éves szinten. A projekt-előkészítés mindig komoly probléma. Terveznek-e forrásokat önkormányzati oldalon vagy akár más oldalon is a projektek előkészítésével kapcsolatban, hiszen egy engedélyezési, kiviteli terv jelentős pénzbe kerül. Teljesen más a helyzet, ha az engedélyezési, kiviteli terv meg a projektkészítés a program tekintetében elszámolható, de akkor valamifajta megelőlegezés elképzelhető-e az ön véleménye szerint, mert ez bennünket nagyon érdekelne.
A harmadik pedig, hogy a tűzoltóságon belül tervezi-e az önkéntes köztestületi tűzoltóságok és tűzoltók státuszának, helyzetének közelítését a hivatásos tűzoltóságokhoz? Azt látom, hogy ugyanazt a feladatot látják el gyakorlatilag, de óriási különbség van a finanszírozás tekintetében és a státusz tekintetében is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh László képviselő úr kérdez.
DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Két kérdést szeretnék föltenni a fejlesztéspolitikával kapcsolatosan. A fejlesztéspolitikának, de különösképpen a területfejlesztésnek a következő időszakban kulcsszava kell, hogy legyen a decentralizáció. Ez tulajdonképpen érinti és jelenti az önálló döntés lehetőségét és kérdését is. Az elmúlt időszakban a regionális területfejlesztési tanácsok önálló döntési lehetőségeit beszűkítették az irányító hatóságok működései, ugyanis vagy a véleményezés és gyakorlatilag a döntés determinálása itt már megtörtént, vagy pedig komolyabb pénzek fölött rendelkezhettek maguk a régiók.
Azt szeretném kérni miniszter asszonytól, hogy a következő időszakban ezt a duplikációt vagy lehetne sorolni triplikációnak, satöbbi kellene megszüntetni az irányító hatóságokat illetően, vagy pedig az irányító hatóságok szerepét is decentralizálni a régióba. Én a magam részéről nyilván ezt szeretném, és ezt szeretném kérni a miniszter asszonytól.
A másik kérdés, a nemzeti fejlesztési terv II-vel összefüggésben nagyon sok programot készítettünk elő. Ezeket összegyűjtöttük, ezek a régióban rendelkezésre állnak. Természetes, hogy ameddig a pályázatkiírás határideje le nem jár, újabb programok készülhetnek, de érdemes lenne áttekinteni ezeket a programokat, és biztossá tenni, hogy körülbelül ezeknek mi lesz a sorsa.
Amiben még javasolnám, hogy amennyiben lehet, minél előbb történjen meg egy egyeztetés - és ez előbbre vinné a régiókban a munkát -, ez az ágazati és a regionális programok közötti forrásmegosztás kérdése.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Erdős Norbert képviselő úr kérdez.
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ugyan csak második ciklusos képviselő vagyok, de magam részéről azért nagyon fájlalom és egyáltalán nem is értem, hogy egy bizottság elé egy miniszterjelölt meghallgatásra körülbelül kétszer-háromszor jön el. Miért van ez ilyen nagyon bekorlátozva? Mégiscsak a Magyar Köztársaság miniszterjelöltjét hallgatjuk meg, és három óra áll rendelkezésre. Én a magam részéről ezt nagyon csekélynek érzem, megmondom őszintén.
De nem visszaélve a türelemmel, két rövid kérdésem lesz csak. A kormányprogramban van egy olyan mondat, hogy "...az ezer fő alatti településeken az önkormányzati testület megtartása mellett nem működtetünk önálló jegyzői hivatalt, ezt a feladatot körjegyzőségek látják el.". A magam részéről megkérdezném, hogy a kormánynak milyen tervei vannak ezekkel a jegyzőkkel kapcsolatban. S mivel én alföldi képviselő vagyok, nálunk ugyan nincs ilyen sok, de az én választókerületemben egyetlenegy ilyen település van, Csárdaszállás, úgyhogy hadd kérdezzem meg konkrétan, Csárdaszállás jegyzőjének sorsa, Frei Mihály úr sorsa vajon mi lesz a jövőre nézve. (Dr. Kovács Zoltán: Bekerül a dossziéba! - Szórványos derültség.) Illetőleg a Körös-fejlesztési tervet, amit a Békés megyei fideszes képviselők terjesztettek be, nem támogatta a kormány még az előző ciklusban, miközben már itt van balatoni képviselőtársam mellettem - nagyon örülök, hogy vannak kiemelt térségek, hadd aggódjak egy kicsit a Körös mentéért. Számíthat-e támogatásra? Hadd kanyarodjak át rögtön arra, hogy a területfejlesztés fontos ágazata az infrastruktúra-fejlesztés. Medgyessy Péter 2002-ben négysávos autóutat ígért Békéscsabára, s hogy 2006-ra kész lesz. Semmi nem történt ez ügyben. Hadd replikázzak, mert most már lassan Békéscsaba az egyetlenegy olyan megyeszékhely, ahová nem vezet autóút, miközben a délnyugati megyeszékhelyek már lassan a tervekben autóúttal lesznek összekötve... (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.)
Köszönöm. Ennyit szerettem volna kérdezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az időkorlátra vonatkozó kérdésre nekem kell válaszolni. Nem miniszterjelölt asszonyon múlott a dolog. Megnéztem az előző két, kinevezés előtti meghallgatás jegyzőkönyvét, a három órába mindkettő belefért. Ezért voltam bátor, hogy talán a három és fél órába most is bele fogunk férni, úgyhogy két bizottságnak kell valamilyen kompromisszumra jutni, tehát ezért volt ez a döntés. A felelősség az enyém.
Kósa Lajos képviselő úré a szó.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Mindjárt hadd kezdjem azzal, hogy bár nem nagyon tisztem, de hadd mondjam azt, hogy őszintén csodálom, amit itt előadott, illetőleg, amit elmondott, azért, mert végül is úgy tudott beszélni egész hosszan a területéről és a munkásságáról, hogy abból a kívülálló nem pontosan állapíthatta volna meg, hogy vajon az előző négy évben ki volt a belügyminiszter, mert ha valaki összeveti az előző négy évben történteket meg az ön által előadottakat, abban annyi az ellentmondás, hogy egész meghökkentő. Igazából az alapkérdést úgy lehetne feltenni, hogy "De hát akkor mit tetszettek csinálni eddig?".
Néhány dolgot hadd mondjak. Az önkormányzati rendszer kapcsán nyilvánvaló, hogy alapvető kérdés, hogy milyen anyagi kondícióban van az önkormányzati rendszer. Itt pusztán egy kérdésem lenne. Tudja ön, hogy mennyi az önkormányzati rendszer adósságállománya? Mennyi a tartós kötelezettsége? - lízing, meg olyan pénzügyi determinációk, amelyek évekre meghatározzák az önkormányzati rendszer fizetőképességét. Főleg vesd össze ezt azzal, hogy majd nagyon komoly önrészeket kell betenni az európai uniós pályázati pénzek lehívásához. Kérdés az, hogy honnan veszi ezt a rendszer, tehát kifejezetten érdekel az - ezt bizonyára ön is tudja -, hogy furcsa módon az államháztartási adósságállományban, amikor a statisztikát feltüntetik, mindig ott van, hogy kivéve az önkormányzati rendszer adósságállományát, holott egyébként mindenki tudja, hogy az államháztartási rendszernek része az önkormányzat, és végső soron, akár tetszik az államnak, akár nem, ezért ő fog helytállni.
Főleg azért is kérdezem ezt, mert ha a rendszert át akarják alakítani, akkor például a megyék átszervezése az önök elképzelése szerint is azzal jár, hogy valamilyen szinten a régiók jogutódjai lesznek a megyéknek. Már csak az a kérdésem, hogy akkor viszik-e az adósságot is. S mennyi a megyék összes adósságállománya? Milyen hendikeppel indul a regionális rendszer, és főleg mekkora vagyont fognak oda átvinni? Tehát kifejezetten érdekel, utóvégre négy éve belügyminiszter, tehát valamifajta adat csak van. Én próbáltam utánajárni, de nem tudtam kideríteni, hogy az önkormányzati rendszernek mennyi az adósságállománya.
Kifejezetten érdekelt volna - nem kormányprogram, tehát nehogy félreértés legyen -, hogy mi a véleménye arról az önkormányzati törvénycsomagról vagy -javaslatról, amit Gyurcsány Ferenc, kijelölt miniszterelnök úr volt szíves átküldeni nekünk, mert az abban foglalt önkormányzati módosítások egy része tételesen ellentmond az ön itt megfogalmazott követeléseivel. Nyilván akkor ez azt jelenti, hogy amit ön elmond, csak idézőjelbe téve értendő, hiszen a miniszterelnök úr az ön főnöke lesz... (Dr. Lamperth Mónika: Ha konkrétumot hallhatnék!) Hogyne, természetesen! Szubszidiaritás, a döntéseket hozzák meg ott, ahol ez a legalkalmasabb, a legtöbb információ van, és ahol végrehajtják. Ehhez képest a regionális önkormányzatokban, a Gyurcsány Ferenc által átküldött anyagban az szerepel, hogy furcsa módon igazgatóságokat hoz létre a rendszer, amelyek önálló jogi személyiségként erősen emlékeztetnek a régi tanácsi rendszer szakigazgatási szervezeteire, amelyek számára feladatot törvény - és itt fogóddzanak meg, tisztelt önkormányzati bizottsági tagok! - és miniszteri rendelet is meghatározhat. Tehát eddig legalább az önkormányzati rendeletalkotást csak törvény tudta kikényszeríteni - mármint akkor persze, amikor ezt betartottuk, mert volt rá példa, hogy nem így volt, de ez mindegy ebből a szempontból -, de hol van akkor az önkormányzatiság, a szubszidiaritás, amikor ráadásul ezen igazgatóságok élére nem is a régió jegyzője vagy elnöke választ vezetőt, hanem, ahogy ez a javaslatban benne van, a testület. Na itt aztán ki van engedve a szellem a palackból, mert ez azt jelenti, hogy a testület politikai döntést tud csak hozni, mert politikai testület. Érdekelne, hogy ebben az ügyben akkor hol van az igazság.
Szemmel láthatóan a Gyurcsány Ferenc úr által átküldött anyag a budapesti önkormányzati rendszert az önkormányzati rendszer részeként képzeli el. Ön pont az előbb mondta, hogy úgy gondolja, hogy egy önálló budapesti önkormányzati törvényt kellene hozni. Vajon akkor itt most mire számítson az ember?
Azt szeretném megkérdezni, hogy a következő négy évben azt a dolgot, hogy igazságosság, amit a kormányzat nagy szeretettel és igen gyakran emleget, jobban érvényesíteni fogja-e a működése kapcsán, mint jelenleg az érvényesül. Néhány példát hadd mondjak. Például a panelprogram, amit rengetegen emlegetnek, ha jól belegondolunk, alapvetően teljesen igazságtalan program, hiszen teljesen esetleges, hogy valaki iparosított technológiával épült házban lakik, vagy nem iparosított technológiával épültben, de bérházban lakik, vagy társasházban, vagy kertes házban. A kertes házak lakói is lehetnek teljesen szegény emberek. Az ők ötvenes-hatvanas években épült házai fűtéstechnikai szempontból teljesen korszerűtlenek. Miért igazságos az, hogy önök kiválasztják az ország lakóinak egy csoportját - érthetetlen, hogy mi ennek a magyarázata -, és úgy gondolják, hogy ennek a csoportnak a magántulajdon-felújításához adnak kétharmadnyi közpénzt, miközben a teljesen hasonló szociológiai rászorultsági alapon mellette élő ember nem kap egy árva fillért sem? Minél inkább kisebb egy település és minél inkább falvas, annál inkább igaz ez. Hol van itt az igazságosság? Hiszen ezek az iparosított technológiával épült bérházak is zömmel magántulajdonban vannak. Hol van itt az igazságosság?
Vagy egy másik terület, ezt is az ön ideje alatt hozta a kormány, amikor a gázár emelkedésének a hatását a távhőár-emelkedésben kompenzálták, akkor azt a megoldást alkalmazták, hogy csak és kizárólag a gázár-kompenzációt a távfűtéses lakásokban élő nyugdíjasok számára kompenzálták, azon nyugdíjasok számára, akik társasházban laknak, éppen olyan rossz helyzetben vannak, nem kompenzálták. Hol van itt az igazságosság?
Azt is szeretném megkérdezni, hogy tud-e bármifajta dolgot mondani azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt négy évben az ön működése kapcsán tapasztalható anomáliák, amelyek a minisztérium működését vagy az ön által érintett terület működését érintették, valamilyen módon változni fognak. Paradox módon itt még olyan problémák is felvetődtek, ahol önök is tudták a jó megoldást, és mégse tudta ezt érvényesíteni. Emlékezzünk rá, a köztisztviselői bérek, 13. havi bérek ügyére. Azt úgy oldották meg, hogy mindenki tudta a jó megoldást, mégis jött a PM, lesepert mindent az asztalról, és egy kifejezetten kezelhetetlen helyzetet állított elő, amelynek kapcsán egyébként ennek a szférának a 13. havi bérét egyszerűen elsikkasztották, holott egyébként nem is ez volt a szándék eredetileg, tehát az a vicc, hogy még a kormányzat szándéka sem az volt, csak át akarta húzni a fizetést. De ön nem tudta érvényesíteni azokat a szempontokat, amelyeket egyébként az összes önkormányzati szövetségnek a szakanyaga letett az asztalra, és tudjuk, hogy ez kezelhetetlen helyzetet állított elő.
Vagy ön az előző ciklusban az elején kijelentette, hogy személyes felelősséget vállal, leteszi a kisdobosi nagyesküt, hogy a bérfedezet meglesz az önkormányzatoknak az ominózus 2002-es bérrendezés kapcsán. Mindenki tudja, nem lett meg. Mit tud azzal kapcsolatban mondani, hogy komolyan vehető-e ez, hogy valamit ön megígér? Egy csomó olyan ígéretet elmondott az előző négy évben a parlamentben, ami egyszerűen nem teljesült.
Még egy példát hadd mondjak. Szita Károly 2002 késő nyarán interpellált az önkormányzatok ügyében, és öntől kérdezte személyesen, hogy az 50 milliárdos szabad felhasználási keret meglesz-e az önkormányzatoknak. Ön azt mondta, hogy meglesz, nézzük meg az év végét, bizony úgy lesz. Bizony nem úgy lett. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy olyan ígéreteket tett, amelyeket nem tartott be, de ne felejtsük el, hogy önt például az Alkotmánybíróság is marasztalta. Emlékszünk rá, a 2002-es önkormányzati választás, az ön által hozott belügyminiszteri rendelet nem állta ki az alkotmányosság próbáját, és az Alkotmánybíróság elmarasztalta. Ez elég komoly gond, úgy érzem.
Ha mondjuk valaki felüti a 2004. évi költségvetési zárszámadáshoz kapcsolt ÁSZ-jelentést és abban a BM-fejezetet, ott az van leírva, hogy először is a 2004-es zárszámadáskor 13 milliárd forintos fejezeti felhasználással nem tudtak elszámolni. Kettő. Azt írta le az ÁSZ, hogy a BM gazdálkodási fegyelme és a gazdálkodás átláthatósága, ezek a szempontok kifejezetten romlottak az előző időszakhoz képest. Ön pedig egy csomó mindent a gazdálkodás szempontjából elmondott. Jó-jó, persze, gazdálkodjanak jól az önkormányzatok, mindenféle jókívánságom van, de a saját háza tájáról az Állami Számvevőszék kifejezetten rossz véleményt mondott, akkor hogy fogja tudni vagy más lesz, hogy lesz ezen túl? Azt szeretném kérdezni, hogy tud-e bármifajta dolgot mondani azzal kapcsolatban, hogy ez így megváltozik.
Végül, ha megengedi, két dolgot szeretnék, ami konkrétum, és szeretném, ha válaszolna rá. Az egyik a vesszőparipám, tehát nem lesz új. Két olyan önkormányzat van az országban, amely a kistérségi törvény szerint nem tud kistérségi társulásban részt venni: az egyik a főváros - az még csak-csak szakmailag érthető -, a másik Debrecen. Ezt kifejezetten diszkriminatívnak tartom. Többször elmondtam már önnek. Kíván-e változtatni azon az álláspontján, hogy ez a diszkrimináció Debrecennel kapcsolatban megszűnjön? Egy.
Kettő. Mit gondol arról a javaslatról, amit önök elmondtak a regionális önkormányzatok létrehozása kapcsán és főleg a megyék megszüntetése kapcsán a következők miatt? Ha most a megyei önkormányzati választások meglesznek azzal, hogy majd 2008-2009-ben a megyék összeolvadnak valamifajta régiókká, akkor nagyon-nagyon könnyen kiszámolható, hogy ez 2009-ben azt eredményezi, hogy a megyék a következő három évben, amikor már pontosan tudják, hogy halálra vannak ítélve, mert meg fognak szűnni, az összes vagyont még felélik és minden hitelt felvesznek, amit még tudnak, hogy egyáltalán az utolsó évben tudják finanszírozni a működésüket. Már nem lesznek kötelezettek a felelős gazdálkodásra. Egy olyan csődtömeget hozunk így létre mesterségesen, amely 2008-2009-ben számíthatóan óriási terhet jelent a kormány számára.
Azt szeretném megkérdezni, hogy mit szólna ahhoz a javaslathoz, ha azt mondjuk, hogy ne is legyenek megyei önkormányzati választások most 2006 őszén, a megye feladatait mindenestül cakompakk telepítsük át a megyei jogú városokhoz? A megyei jogú városok ezt nem engedhetik meg maguknak, mert ha ők a vagyon gazdái meg a hitelt is a saját kontójukra veszik fel, akkor nyilvánvalóan ott felelősebb gazdálkodás valósítható meg. Egyébként 2008-ra, 2009-re némiképpen hosszabb idő áll rendelkezésre, össze tudjuk rakni közösen, hogy a regionális választott önkormányzatok milyen vagyonnal, milyen költségvetéssel és mondjuk tiszta lappal tudnak indulni, és értelemszerűen van idő arra is, hogy a megyéknek azokat a részeit, amit át akarunk menteni, kezeljük valahogy. Ezt a jelenlegi elképzeléscsomagot kifejezetten működésképtelennek tartom.
A harmadik pedig egy teljesen konkrét kérdés. Említette, hogy a panelprogramot fogják folytatni. Mint tudjuk, az önkormányzatok egyharmad finanszírozásban részt kell, hogy vegyenek. Ezek általában városi önkormányzatok, mert jellemzően nagyvárosokban vagy városokban, kerületekben vannak tömegesen panelépületek. Ezek a városok tipikusan olyan városok, ahol a lakástörvény és az államháztartási törvény kötelezte őket a lakásalap létrehozására és elkülönített kezelésére. De a mostani szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a lakásalapból az önkormányzatok finanszírozzák azt az egyharmadot, amit egyébként kézenfekvő, hogy ebből lehetne finanszírozni, hiszen az alapgondolat a lakásalap létrehozásakor kifejezetten ez volt, hogy az önkormányzati lakók lakhatási feltételeivel kapcsolatban lehessen ezt a pénzt felhasználni. Ráadásul több nagyvárosi polgármester ül itt, aki meg tudja mondani vagy erősíteni, hogy ezek a lakásalap elkülönített kezelésével, felhasználásával kapcsolatos törvényi előírások nincsenek egyáltalán betartva, mert van egy csomó hely, ahol már nincs is lakásalap, mert egyszerűen beolvasztották.
Az a kérdésem, hogy egy olyan megoldást tudna-e támogatni a miniszterjelölt asszony, amikor a lakásalap felhasználását könnyítjük az önkormányzatok számára, hogy a panelprogramot - bár igazságtalan szerintem és ki kellene terjeszteni, akkor lehetne ezt igazságossá tenni - legalább az önkormányzatok tudják valamilyen módon finanszírozni.
Csak egy dolgot. Azt mondta, biztosan félreértettem, hogy ön '93-tól kezdve azt tudja mondani, hogy nagyságrendileg nem változtak az önkormányzati feladatok. Ez súlyos tévedés. Iszonyú mennyiségben változtak az önkormányzati feladatok. Gondolja csak meg azt, hogy '93-ban, '94-ben, sőt '98-ban az a dolog, hogy okmányiroda és okmányokkal kapcsolatos kiadmányozás nem szerepelt az önkormányzati feladatok között. Rengeteg minden. Tehát ez nyilván nyelvbotlás volt, de az önkormányzati feladatok csak növekednek, növekednek, növekednek. (Hajdu László: Ezt a Fidesztől kaptuk.) Az is butaság volt, nagy marhaság volt, meg kell, hogy mondjam, ezt úgy megcsinálni, hogy nem jött hozzá forrás, persze pénz nem jött hozzá. De most se jön hozzá pénz, csak a feladatok jönnek. Úgyhogy azt gondolom, hogy a legfontosabb az lenne, hogy tényleg a feladatokat átnézni és abban egyeselni egy nagyot, mert feladat oldalról lehet az önkormányzatokon segíteni, nem szervezeti oldalról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Tilki Attila, Fidesz. Önt illeti a szó.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Három rövid kérdést tennék föl. Az egyik a köztestületi tűzoltósággal kapcsolatos. Említette, hogy szándékukban áll növelni ezeknek a számát. A kérdésem az, hogy a határ mentén, Szatmár-Beregben több olyan település van, amely ellátatlan. Tavaly alakult Fehérgyarmaton és Vásárosnaményben is. A 15 kilométeres lehatárolással a határ mentén elhelyezkedő települések ellátatlanok. Szándékában áll-e ezt a kormányrendeletet majd módosítani, illetve előkészíteni a módosításra, hogy közvetlen a határ mentén élő települések ne maradjanak ellátatlanok? Van olyan település, ahol közel 50 kilométerre található tűzoltóság, tehát mindenféleképp célszerű, bár egy új köztestületi tűzoltóság nem feltétlenül érné meg.
A kormányprogramhoz kapcsolódik, bár szó volt arról, hogy ezt nem lehet megemlíteni, de a területfejlesztéshez is kapcsolódik, említette az önkormányzati alapra épülő területfejlesztést, az M3-as kérdését. Nem találtam sehol a kormányprogramban. Be fogják-e fejezni, el fog-e érni az országhatárig ebben a ciklusban?
A harmadik. Két irányzat fogalmazódik meg önöknél. Az egyik a választási programban - idézem -: "Hibásnak, sőt felelőtlennek és bűnösnek tartjuk azt a politikát, amely Budapestet vagy bármely másik magyar települést politikai végvárnak tekinti, amelyet be kell venni, és ha bevenni nem lehet, akkor kiéheztetni, móresre tanítani, megbüntetni.". Tehát azt mondták a választási programban, hogy ez a felfogás hibás. Az én választókerületemben hangzott el a minisztertársa mondata, amit szintén idéznék: "Mindenki azt mondja, hogy a következő körben a választások eredményeként kialakuló települési támogatottság legyen a meghatározója annak, hogy milyen módon viszonyulunk a településekhez.". Ez két ellentétes vélemény. A kérdésem az, hogy ön melyiket részesíti előnyben. A hétvégén az egyik országos napilap felkészítésnek nevezte Veres Jánosnak ezeket a mondatait. Települési vezetők, számíthatunk-e arra, hogy hasonló típusú felkészítések lesznek a helyhatósági választások előtt?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vígh képviselő úré a szó.
VÍGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! A kistelepülésekről kevesebb szó esett. Zala megyéből érkeztem, olyan választókerületből, ahol 102 település van. De Zala megye is aprófalvas településszerkezet, a 257 településnek több mint a fele 500 lélekszám alatti. Érdeklődöm, mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a lakosságfogyás megálljon, hiszen van egy természetes fogyás, ezt növeli egy elköltözési hullám a városokba, és megszűnnek ezeken a településeken az óvodák, iskolák. A postahivatalokat 600 lélekszám alatt folyamatosan zárják be. Érdeklődöm, hogy mit szeretnének tenni annak érdekében, hogy ez a drasztikus lakosságfogyás megálljon.
A második a forráshiánnyal kapcsolatos problémakör. Mondanám saját példámat. A harmadik ciklusban vagyok polgármester, 250 millióval gazdálkodunk, az idén 40 millió a forráshiányunk. A forráshiányra kaptunk egy választ öntől, hogy nem fog megszűnni ez az önhikis pályázat. Érdeklődöm, hogy változik-e a szabály, hiszen mindig az elmúlt évihez viszonyítanak, és annak a 70 százalékát lehet igénybe venni előlegként. Az önkormányzatok nagy többsége kihasználja a bérhitelt, folyószámlahitelt és a működés határára sodródik. Nem tudnak ezek az önkormányzatok fejleszteni. Most jön a harmadik kérdés: hogy érik el ezek az önkormányzatok az uniós forrásokat?
Mondok egy példát. Egy mezőgazdasági feltáró út körülbelül 100 millió forintba kerül. Az az önkormányzat, amelynek be van határolva, mint például Felsőrajknál, hogy kétmillióig fejleszthet, hogyan ér el egy százmilliós utat, hogyan tudja felmutatni, hogy 25 millió forintja van erre a pályázatra?
Ami még sújtja az uniós pályázatok problémakörét, hogy utófinanszírozottak, ami annyit jelent, hogy amikor elkészül egy út vagy egy mű, akkor utólag, hat hónap múlva írják le azt, hogy befogadtuk, és addig ami 100 milliós hitelt felvett az önkormányzat, az kamatozik, és tovább olvad az önkormányzat vagyona. Érdeklődöm, hogy ezzel kapcsolatban van-e megoldás, amivel segítené a kistelepülések fejlődését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi László képviselő úré a szó.
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tett egy megjegyzést, hogy másodszor is. Sajnos az a helyzet, hogy én csak sajnálni tudom miniszterjelölt asszonyt, hogy ennyi terület felügyelete fog hozzá tartozni, amivel kapcsolatban megszámlálhatatlan mennyiségű... (Dr. Lamperth Mónika: Hálás vagyok az empátiájáért! - Derültség.) ...kérdés merül fel. Az időkorlátok miatt ígérem, nem térek vissza az előző témákra, új témában két konkrétum.
A katasztrófavédelem, védelmi bizottság, önkormányzati tűzoltóság, valóban logikus, hogy idetartozzon. Számtalan probléma van. Az egyik már az előző ciklusban is kettőnk között egy kérdés volt a parlamentben, hogy mikor lehet végre a külföldi szabálytalankodókat bírságolni, mikor leszünk azonos helyzetűek a saját hazánkban, mondjuk egy osztrák vagy egy szlovén emberrel, aki, ha szabálytalankodik a magyar, azonnal megbírságolja. Az osztrák rendőrautóban kártyalehúzó automata van, nálunk meg a rendőr egy csekket ad át a kamionosnak, aki azt jó esetben összetépi, és nem a rendőr arcába vágja. Tehetetlenek vele, ezt meg kell oldani. Megígérte a belügyminiszter asszony korábban, remélem, hogy ez nem megy feledésbe.
Évek óta szenvedünk attól, hogy szintén az a probléma, hogy nem vagyunk urak a saját hazánkban. Egy szubszidiaritás. A szlovén határon, ha leesik a hó, a helyi határőrparancsnok elrendeli a határ lezárását. Nem akarok túlozni, amikor azt mondom, nálunk 20-30-40 kilométeres kamionsor torlódik fel, mert nálunk a miniszter hatáskörébe tartozik egy határ lezárása, képtelenek vagyunk egy osztrák határon vagy északról, bárhonnan a beáramló kamionokat megállítani, mert tőlünk nem tudnak kimenni. Nagyon magas költségbe kerül ezek elhelyezése, ellátása télvíz idején. Ha Szlovéniában egy kettős ünnep van, és nem engedik be a kamionokat, mérhetetlen kilométer hosszúságú kamionsor torlódik fel. Jó lenne akkor a szubszidiaritás elve alapján ott, ahol a probléma keletkezik, lehetőséget adni annak a határőrparancsnoknak, hogy rendelkezzen a saját belső igényei szerint.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előzetesen jelentkezők végére értünk. Megkérdezem a bizottság tagjait, kíván-e még valaki kérdést feltenni. (Senki sem jelentkezik.) Ha több kérdésre nincs igény, akkor a kérdések sorát lezárom. (Dr. Lamperth Mónika: Adok választ, és utána jönnek a hozzászólások.) És utána jönnek a véleménynyilvánítások, igen.
Parancsoljon!
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: A közigazgatás átalakítására nézve készültek-e hatástanulmányok? A hatástanulmány, tehát az, amit az Ideában végeztünk, az valószínűleg a hatástanulmány definícióját nem elégíti ki, de előzetes elemzés, és annak megmérése, hogy milyen várakozást lehet megfogalmazni, és az vélhetően milyen hatással jár, ilyen zajlott. Ami most zajlik, az pedig annak a modellezése - és ezt a Pénzügyminisztérium végzi -, hogy milyen pénzügyi hatásokkal jár. Tehát ezt nagyon precízen elvégzik a Pénzügyminisztériumban, ha ilyet igényel az alelnök úr, már hogy ilyen legyen, akkor erre azt tudom mondani, hogy igen, ilyenre készülünk mi is.
A dekoncentrált szervezetek átalakítását illetően nem tudok ahhoz hozzátenni mást, mint amit elmondtam. Nem tartunk még előbbre. Tehát mindazok a konkrét és részletes kérdéseknek, amelyeket feltett itt az alelnök úr, és a többi olyan kérdésnek is, ami a programra és annak részletei kibontására vonatkozik, azt gondolom, megtaláljuk majd a módját. Én szívesen eljövök egyébként, ez egy másik kérdésre is reagálás, hogy a bizottságban konkrét dolgokról beszéljünk. Én pártolom azt, hogy legyen szorosabb a kapcsolat az önkormányzati és területfejlesztési bizottság és a tárca között, nemcsak a miniszter szintjén, hanem más szinteken is. Tehát azt gondolom, hogy lesz erre mód és alkalom, nem az első miniszteri meghallgatásnál, hanem más parlamenti formában.
Talán egyetlen dolgot azért itt megemlítenék a jegyzőt illetően, hogy itt valami félreértés van. Mi nem azt mondjuk, ha mondjuk egy kistérségi illetékességi területre államigazgatási feladatot kap a kistérség székhely jegyzője, hogy külön hivatalt kell hozzá rendelni. Ahhoz nyilván kell adminisztratív segítség (Dr. Kovács Zoltán: Fordítva!), de nem külön hivatalban gondolkodunk. Egyébként van már most is erre példa, nem találjuk fel a melegvizet, van most is ilyen államigazgatási hatáskör, amit ellát a székhelytelepülés jegyzője.
Bóka István képviselő úr kérdezte, hogy a Balatoni Fejlesztési Tanács státusza változik-e. (Dr. Bóka István: Balaton.) Sorry. BFT, ez a beceneve, maradjunk ennél. Az én elképzeléseim szerint egyelőre nem. Az „egyelőre nem” alatt azt értem, hogy össze kell nézni annak az időbeli menetrendjét, hogy ha lesz választott regionális önkormányzat, annak a területfejlesztési feladatai hogyan alakulnak, a térségi fejlesztési tanácsok funkciója, szerepe ebben hogyan alakul. De szeretnék hitet tenni amellett, úgy is, mint Somogy megye egyik országgyűlési képviselője, és úgy is, mint a turizmusért felelős miniszter vagy leendő miniszter, hogy a Balaton fejlesztését nagyon fontosnak tartom. Hihetetlenül fontosnak tartom, hogy az a trend, ami nem örömteli bizonyos szempontból, főleg, ha Budapesttel vetjük össze idegenforgalom, turizmus szempontjából, megváltozzék. Szerintem erre közös erőfeszítésekre van szükség, állami erőfeszítésre, az ottani önkormányzatok, a turizmusban érdekelt valamennyi szereplő közös erőfeszítésére.
Partnerséget ajánlok. Nagyon szeretném a közeljövőben, még talán a nyáron, mert azért egy új minisztérium elindításával elég sok dolog van, de talán a nyáron szívesen leülnék a tanáccsal akár először egy kötetlen beszélgetésre, hogy rakjuk össze, hogy mi lenne a legértelmesebb. Nagyon érdekelt vagyok abban és személyesen elkötelezett is, hogy a Balaton, hazánk gyöngyszeme fényeskedjék a jövőben. (Dr. Bóka István: Minden szavát felírtam, miniszter asszony.) Írják a gyorsírók is, minden szavam meglesz.
NFT II-nél a projekt-előkészítést ösztönözni kell. Teljesen egyetértek ezzel. Meg kell nézni. Szeretném egyébként megnézni valamennyit, hogy a mostani regionális fejlesztési tanácsnál, illetve a megyéknél is a munkaszervezetek körülbelül mivel foglalkoztak, milyen arányban és ennek milyen a hatékonysága. Tőlem kérdezte, egy újságíró kérdezte meg éppen a hétvégén, hogy milyen fölkészültségűek ezek a szervezetek, milyen tudással rendelkeznek. Megmondom őszintén, hogy ezt nem tudom ma megmondani, nincs ilyen konkrét tapasztalatom. A területfejlesztéssel eddig csak és kizárólag önkormányzati szempontból foglalkoztam, kevesebb tapasztalatom van erről a területről. Egy biztos, ebben szerintem egyet fogunk érteni, eredményesen európai uniós pénzeket leszívni és megszerezni akkor lehet, ha ezek jók. Hogy ezek jók legyenek és hogy itt legyen ehhez szakmai, pénzügyi és egyéb ösztönzés, ebben szerintem közös az érdekünk. Úgyhogy ebben szeretném a nyitottságomat megfogalmazni.
A köztestületi tűzoltók. Más is kérdezte. Hadd mondjak annyit, a köztestületi tűzoltóknál mindig nagy kérdés, hogy merre húzzon a szabályozás, a hivatásos önkormányzati felé vagy az egyesületi felé. Ezek a köztestületi tűzoltóságok borzasztóan hasznosak, nagyon fontos, és ők saját felelősséggel is rendelkeznek. Azt láttam mindenütt külföldön, ahol talán erősebb ösztönzése és nagyobb hagyománya van, bár azt nem mondhatom, hogy nagyobb hagyománya volt, Magyarországon az önkéntes tűzoltóságnak nagyon szép hagyományai vannak, tehát ezzel akár mi büszkélkedhetünk is, csak volt egy időszak, amikor ez nem kapott kellő támogatást, a rendszerváltás előtti időszakban.
Tehát azt tudom mondani, hogy a készségek, a képességek tekintetében a köztestületi tűzoltóságokat arra kell alkalmassá tenni, hogy gyorsan és hatékonyan tudjanak beavatkozni. De ez nem föltétlenül azt jelenti, hogy a hivatásos felé húzzon minden szabályozás. Kapacitást állandóan készenlétben tartani csak akkor szabad, ha azon az érzékeny határon, ahol a biztonság és az ésszerűség van, a biztonságot garantálja. De fölöslegesen munkaerő-kapacitást nem tartanék ott, ahol egyébként ezt a biztonsági szempontok feltétlenül nem indokolják. Ez így van mindenütt a világon. Ha jól szervezett az önkéntes tűzoltóság, akkor ott van annak értelme. Egyébként inkább azt csinálnám, hogy tágítanám a finanszírozási lehetőségeket feléjük eszközökben, tehát hogy legyenek jól felszereltek és gyorsan tudjanak beavatkozni.
Balogh képviselő úr, a decentralizáció. Vettem, képviselő úr, az irányító hatóságok regionális mivoltára vonatkozó jelzést. Nem tudok ígéretet tenni rá, hogy ennek leszek az élharcosa és a zászlóvivője, mert így is azt gondolom, hogy az irányító hatóságoknál nem az a lényeg, hogy hol vannak, hanem az, hogy milyen hatékonysággal tudják a munkájukat végezni. Nem szabad, hogy túl sok operatív program és irányító hatóság legyen. Szerintem sokkal inkább az a kérdés, és ebben tökéletesen igaza van képviselő úrnak, hogy a regionális operatív programba a régióknak érdemi beleszólásuk legyen, és a saját régiók fejlesztésére nézve azokat a prioritásokat, amelyeket ők fontosnak tartanak, a ROP-ban viszontlássák. Ennek tulajdonítok jelentőséget, és hogy ez milyen intézményes megoldásban csináljuk, ebben nyilván még lehet egyeztetni. A területért felelős miniszterként elkötelezetten fogok a valódi decentralizációért lobbizni.
Azzal, amit az NFT II programokkal kapcsolatban elmondott a képviselő úr, teljesen egyetértek, tehát ez a kérdésben megfogalmazott állítás, csak szeretném megerősíteni, hogy ez rendben van.
Nagyon pártolom, amit a forráskoordinációval kapcsolatban mondott a képviselő úr, nagyon pártolom. Annyiféle érdek és álláspont és szempont szakítja, húzza szét a programokat, hogy ebben nagyobb koordinációra és nagyobb érdekmegjelenítő fórumokra van szükség. Ez a célja egyébként Gyurcsány miniszterelnök úrnak akkor, amikor ezt az új fejlesztési szerkezetet létrehozza, amiről az elején beszéltünk.
Erdős Norbert képviselő úr azzal kezdte, hogy kevesli a háromórányi időt a miniszteri meghallgatásra. Nagyon komolyan mondom, hogy szívesen jövök akkor a bizottság elé, és nemcsak én személyesen, hanem a Belügyminisztérium... Ez volt az első, azért lássák be, ennyi idő alatt nem túl nagy hibázás. Szóval az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium többi vezetője is. De ha úgy gondolja a képviselő úr, hogy akár más formában is szívesen szót váltana velem vagy szót válthatnánk az önkormányzati teendőkről, akkor azt javaslom, hogy ma este 6-ig van körülbelül elfoglaltságom, este 6-kor itt lent találkozunk az aulában, én ott leszek, aki jön, azt meghívom egy kávéra, valahol leülünk és tovább beszéljük, hogy mi van még ezen a területen. Valamennyi jelenlévő képviselőnek szól ez a meghívás. Szeretettel várom önöket, kormánypártit-ellenzékit egyaránt.
Ezer lélekszám alatt mi lesz a jegyzőkkel? Nagyon fontos kérdést tett föl a képviselő úr. Szeretném először megosztani abbéli tapasztalatomat önökkel, amit szerintem nem lesz nagyon távoli mások tapasztalatától sem, hogy a kistelepüléseken ott, ahol néhány száz lélekszámú településen saját hivatalt működtetnek, nem tudják működtetni vagy nem tudják biztosítani azt a színvonalat, amit egyébként mi ma szeretnénk az államigazgatási szolgáltatásokban biztosítani. A legkiválóbban fölkészült kollégák, jegyző kollégák egy vagy két szakmai segítővel nem tudják gyakorolni ezeket a hatásköröket. Háromfős apparátusban nem lehet magas színvonalú államigazgatási munkát végezni. Azt is hozzáteszem, hogy sajnos egyébként ezekre a kistelepülésekre nem is mindig azok a kollégák mennek el, akiknek mondjuk ott igazán jó szívvel tudnánk támogatni a szakmai munkavégzésüket. Nincs ekkora kiképzett államigazgatási apparátusa Magyarországnak, hogy az ezer lélekszám alatti településeken is ilyet tudjon garantálni.
Egyébként azt gondolom, hogy azok, akik itt dolgoznak jegyzőként, majd a körjegyzőségen néhányan biztosan kapnak munkát, tehát nem hiszem azt, hogy ez azt jelentené, hogy mindenkinek, aki ott dolgozik, másnaptól nincs munkája és nincs is rá szükség az államigazgatásban, hiszen a megnövekedett feladatok a körjegyzőségen egy-két státusztöbbletet biztosan igényelnek. Az átalakításnál figyelemmel leszünk az ő sorsukra is. Azt szeretném, ha ez világos lenne, és mindenféle cinikus megközelítéstől tiltakozom, mert nagy leépítés lesz az államigazgatásban, jelentős létszámcsökkentés, de azért itt nagyon sok jól képzett szakember dolgozik, és erkölcsi kötelezettsége is a kormánynak, hogy segítse azt, hogy ők másutt találjanak maguknak kenyeret.
A Körös-fejlesztési terv - nem ismerem ennek a részleteit, szívesen megismerkedek vele. Az, hogy a Körösök mentén fejleszteni kell, számomra nem kérdés. Az, hogy ennek ez a formája, hogy külön fejlesztési terv legyen mindenre, erről nem vagyok meggyőződve. De engedje meg nekem, hogy előbb megismerkedjek ezzel, és utána mondjak ítéletet, azt hiszem, ez így korrektebb.
Kósa Lajos képviselő úr. A megyék adósságállománya után érdeklődött a képviselő úr. Nem készültem ilyen papírral ma én sem, hogy a megyéknek mennyi az adósságállománya, de hozzáteszem, nem ezen múlik a választott regionális önkormányzat létrehozatala, hogy egyébként milyen adósságállománya van a megyei önkormányzatoknak, mert ezt nemcsak, hogy jogutódlással, hanem más technikákkal is nyilván lehet kezelni. De most itt ígéretet teszek a képviselő úrnak - kérem a kollégáimat, hogy írják fel -, hogy az önkormányzatok adósságállományáról, ezen belül a megyei önkormányzatok adósságállományáról írásosan meg fogom küldeni az adatokat valamennyi jelen lévő képviselőnek.
Azt mondja a képviselő úr, hogy ellent mondtam a kormányprogramnak, illetve Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak, amikor az igazgatóságok törvény és kormány, valamilyen jogi norma által meghatározható feladatairól beszélek. Valamit félreértett a képviselő úr. Az önkormányzatoknak továbbra is csak és kizárólag törvény adhat feladatot és hatáskört. Itt államigazgatási feladatról van szó, amit eddig is lehetett. Tehát e tekintetben nincsen változás.
És azt gondolom, hogy tekintettel a mi régi politikusi kapcsolatunkra, azért abban nem kellene egymást megkérdőjeleznünk, hogy most az önkormányzati rendszer része-e Budapest vagy sem. Nem voltam ennyire félreérthető, úgyhogy ennyi tisztességet adjunk meg egymásnak, hogy legalább nem próbáljuk meg az állításokat vagy az elmondottakat lebutítani, mert soha nem gondoltam azt, hogy Budapest nem része az önkormányzati rendszernek, soha. Azt gondoltam és vallom ma is, hogy Budapest közigazgatási sajátosságai, amelyeket egyébként a rendszerváltás előtt is meg azóta is elismer a rendszer, azok olyan erővel jelennek meg, hogy indokolt a külön törvényi szabályozás. Mint ahogyan a kistérségi társulásokra vonatkozó törvényi szabályozást sem akartuk belegyömöszölni az Ötv.-be - ott is logikus lett volna -, hanem azt mondtuk, hogy a rendszer a mi felfogásunkban úgy koherens, hogy az önkormányzati alkotmányos alapjogokat az alkotmány rögzíti, egyéb alapvető jogosítványokat az Ötv. E tekintetben nem más a főváros sem, de a részletszabályokat külön törvényben tartom indokoltnak megfogalmazni. Nagyon fontosnak tartom egyébként.
A panelprogram igazságosságát lehet persze, meg talán érdemes is egy kicsit végigbeszélni. Csak annyit hadd mondjak, hogy a kormányprogram 70. oldal első sorában szerepel, hogy a hagyományos építésű lakásokra is ki akarjuk terjeszteni. Tehát mi valóban azt gondoljuk, hogy az úgy igazságos, hogy arra is kiterjesszük ezt a programot. Ennek a részleteiről nem beszéltem, sok mindenre nem jutott idő nyilván a részletekre, az elején. Tehát szándékunkban áll errefelé is kiterjeszteni. De hogy a panelnél kezdődött, azt én hihetetlenül igazságosnak tartom, megmondom miért. Azért, mert amikor a rendszerváltás után a tanácsi bérlakások iszonyú nagy tömegeit adták el a bentlakóknak, akik ezt akarták egyébként, ez valóságos társadalmi mozgalom volt, hogy vegyék meg a tanácsi bérlakásokat. Ezt azért tették az emberek, mert úgy gondolták, hogy megszabadulnak a bérleti díjtól, és ennyivel is könnyebben biztosítják a saját lakhatásukat. Csak egy dolgot nem mondott meg akkor nekik minden önkormányzat - lehet, hogy volt, amelyik megmondta, de sok helyen nem -, hogy nem adnak át felújítási alapot ezekkel a lakásokkal. És az embereknek azzal kellett szembesülni, hogy a megvásárolt lakásnál a korábbi bérleti díjhoz képest is nagyobb nagyságrendű pénzt kell betenni a közösbe... - (Rövid szünetet tart. - Kósa Lajos felé:) köszönöm a figyelmét, képviselő úr. -, hogy fel tudják újítani a lakásukat. Tehát azt gondolom, hogy igenis indokolt volt, hogy közpénzből adjunk támogatást a panelfelújításhoz a lakótelepen élő emberek számára, merthogy szerintem egyébként nem volt egy igazán korrekt eljárás annak idején az a jogszabályi döntés.
Én tiszteletben tartom a képviselő úr minősítését az én négyéves belügyminiszteri munkámmal kapcsolatban, bár most nem ennek van itt a napirendje, de természetesen ellenzéki és kormánypárti képviselőknek is szíve joga, hogy erről legyen saját véleményük, és az is, hogy ezt elmondják a nyilvánosság előtt. Úgyhogy én ezzel különösebben nem akarnék foglalkozni, egy dolgot azonban szeretnék itt kiemelni: amikor azt mondta, hogy a köztisztviselők 13. havi fizetése elsikkasztásra került. Ez nem így van, ezt a szót visszautasítom. De azt elfogadom, hogy az egy ügyetlen szabályozás volt, szerencsétlen szabályozás volt, én is így látom.
Olyan sokszor elmondta már a képviselő úr az én igazmondásomat megkérdőjelezendő a 2002-es közalkalmazotti béremeléseknél a bérfedezetet. Ahányszor elmondja, én mindig elmondom válaszként, így aztán most is így lesz, hogy én azt, hogy minden fillért ki fog fizetni a központi költségvetés, 2002-re nézve vállaltam kötelezettségnek, 2003-tól pedig a determináció természetesen ugyanúgy került finanszírozásra, mint a korábbi időben, hogy részben a megnövekedett normatíva, részben pedig a saját bevételei az önkormányzatoknak. De ezt annyiszor elmondtuk már a nyilvánosság előtt, hogy szerintem már mindannyian pontosan tudjuk; én tudom, hogy ön mit fog kérdezni, ön is nyilván tudja, hogy én mit fogok válaszolni. Tehát az a 2002-es töredékévre vonatkozott, hiszen akkor már elfogadott költségvetése volt az önkormányzatoknak. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert az előző ciklusban a Fidesz-kormány nem így járt el. Mi meg azt mondtuk, hogy szemben a korábbi döntéssel, máshogyan gondoljuk ezt 2002-ben megvalósítani.
A kistérségeknél teljesen igaza van abban a képviselő úrnak, hogy Budapest és Debrecen nem megoldott. Budapestnél valamit oldunk ezen a nehézségen azzal, hogy a külső kerületek és az agglomeráció települései között a kistérségi együttműködést ugyancsak beemeljük a többletforrásokkal finanszírozott körbe. Szerintem ez így igazságos, így korrekt. A belső kerületeknél meg egyszerűen - bár erről van vita, megmondom őszintén, még a kollégáimmal is ebből szakmai, szakmapolitikai vita van. A kistérség funkciója az, hogy a közös feladatellátásban rejlő előnyöket próbálja megjeleníteni a települések számára. A kistérség nem az V. kerületre lett kitalálva, hanem Zala megyére, Somogyra, Vasra, Borsodra, aprófalvas településszerkezetre, de kiderült, hogy értelmes és jól megoldja a feladatait, mondjuk, Hajdú-Bihar megyében is.
Debrecenre még nincs jó megoldásunk, szerintem meg fogjuk találni. Nyolc hónappal ezelőtt beszéltünk erről. Nyolc hónappal és két héttel ezelőtt, megnéztem, mert lottóznom kellene, tuti biztos voltam benne, hogy ezt itt előhozza a polgármester képviselő úr. És akkor ígérte azt nekem, hogy van saját elgondolása, elküldi e-mailen. A titkárnőjénél havonta egyszer sürgettük, hogy küldje el ezt az elgondolást, még nem ért ide, de még mindig szívesen és nyitottan fogadom, mert ha ebben valamit közösen ki tudunk gondolni, és ha van Debrecennek erre nézve jó javaslata, hogy hogyan csináljuk ezt meg, isten látja a lelkemet, boldogan és nyitottan fogok erről tárgyalni, meg jogszabályi tervezést is kezdeményezni. Merthogy azért nem tudtuk Debrecen kérdését megoldani, mert a Debrecen körüli önkormányzatok maguk kezdeményeztek másfajta kistérségi lehatárolást, és ők ebben egyelőre nem tettek kezdeményező lépést, hogy Debrecennel akarnak valamilyen módon társulni. De az igaz, hogy ez problémás, hogy miért alakult ki ez a helyzet, arról én most nem akarok itt részletesebben beszélni.
Az a javaslata a képviselő úrnak, hogy a megye adja át a feladatait a regionális önkormányzati választásig a megyei jogú városnak, teljes mértékben alkotmányellenes. Tehát azt, hogy a megye lakossága által megválasztott testület, amelyikben a tetejében nem is volt benne a megyei jogú város választópolgárok közössége, hogy ezt átadjuk egy olyan, egyébként legitim testületnek, amelyiket más funkcióra és mások választottak, teljes mértékben alkotmányellenesnek tartom, tehát nem foglalkoztunk ennek a vizsgálatával.
A lakásalap tekintetében. Az volt a célja ennek a jogszabálynak, hogy legyen forrás új lakások építésére, új bérlakások építésére. Tehát sokkal inkább egy fejlesztési forrásként, fejlesztési típusú forrásként határozza meg a jogszabály, nem felújítási célúként. De nem teszek itt még a dolog végére pontot. Szeretnék nyitottságot megfogalmazni e tekintetben, hogy a Panel plusz egyharmadához való fölhasználásnál engedjük-e a jogszabályban vagy sem. Azt kérem, hogy most ennél ne menjünk tovább. Ezt meg fogom nézni, de nyitottan fogom megnézni, mert azt gondolom, hogy ez egy logikus és nem minden alapot nélkülöző fölvetés.
Az önkormányzati feladatok nagyságrendjét tekintve nem volt ez nyelvbotlás. Azokról a közszolgáltatásokról beszéltem, amelyek a legnagyobb anyagi terhet jelentik az önkormányzatnak és a leginkább érdeklik közvetlenül az állampolgárokat, óvoda, iskola, szociális ellátás, infrastrukturális alapellátás. Ebben nem volt jelentős változás. Tehát a feladatok jellegét és nagyságrendjét tekintve a példa egyébként jó, az okmányirodai, mert talán ez volt a legnagyobb olyan nagyságrendű új feladat, amelynek a létrehozatalakor volt némi tányércsörgés. Ebben én is részt vettem akkor még ellenzéki képviselőként.
Hozzáteszem, a Fidesz-kormánynak és a Fidesz-kormány belügyminiszterének azt a döntését, hogy az okmányirodák okmányoljanak és a rendőrség és más szervek igazgatásrendészet és egyéb tevékenységéből ezek ide kerüljenek, egy szakmailag rendkívül megalapozott és jó megoldásnak tartom. Tehát ebbe az irányba kell továbbmenni, ezért is tartottam az okmányirodai programot az egyik legfontosabb programnak az elmúlt időszakban, és olyan fejlesztési tervet hagytam jóvá, amely mögé forrást is rendeltünk, mert az önkormányzatokban a magas színvonalú államigazgatási szolgáltatást kulcskérdésnek tartom. Persze a döntések a különböző fejlesztésekről itt is úgy születtek, hogy volt az önkormányzatnak erre igénye, azt mondta, hogy kevés a munkaállomás, megnéztük, hogy tudunk-e ebben fejleszteni, tudjuk-e finanszírozni vagy nem abból a büdzséből, ami nálunk volt. Így a ciklus során volt munkaállomás-fejlesztés nagyon sok helyen, Debrecenben is volt meg másutt is.
Tilki Attila képviselő úr a köztestületi tűzoltóságokról. Szerintem elmondtam, amit el akartam, de a határ mentéről még annyit hadd mondjak, hogy ezt konkrétan meg kell nézni mindenütt a határ mentén. De az országok közötti együttműködésben látok abban még mozgásteret és lehetőséget, ez most elsősorban persze az európai uniós tagországokra vonatkozik, hogy ahol a schengeni szerződés után már nem lesz határ, ott akár közös feladatellátásban is megállapodjunk a határon túliakkal. Például van olyan, amiről konkrétan tudok, a horvát belügyminiszter kollégám szorgalmazta mindig, hogy a horvát-magyar határ mentén több olyan horvát település van, ahonnan a magyar tűzoltóság hamarabb átér és fordítva. Van is rá példa egyébként, hogy besegítenek egymásnak. Tehát látok ebben is fantáziát. Ilyen szempontból az lenne persze az ideális, ha eltűnnének a határok, meg nem jó, ha a biztonságot a határ fölülírja.
M3-as, lesz-e politikai diszkrimináció és mit gondolok erről? Nem lesz, nem volt az elmúlt négy évben sem és nem lesz a jövőben sem. Mielőtt nagyon ironizálnának ezen, azt akartam volna elmondani példaként, hogy az elmúlt négy évben soha nem látott nagyságrendű címzett támogatásból zajlott fejlesztés egy fideszes városban, Kaposváron, de még mielőtt a szememre vetnék, hogy a saját magunk felé lejt a pálya, ez nem így van. Az önkormányzatok politikai pártállásában meglévő arányok és a forrásfelhasználás arányai egyensúlyban vannak. Ezt nem lehet csak megyei jogú városokra kiszámolni, mert sokkal több megyei jogú városban van szocialista, szabaddemokrata vezetés, mint amilyenben ellenzéki, és ez igaz a megyei önkormányzatokra is. Lehet, hogy egyes sérelmek vannak, én azonban szeretném megerősíteni, hogy semmiféle politikai diszkriminációtól nem kell tartani sem részemről, sem a kormány részéről.
Vigh László képviselő úr kérdezte meg, hogy mit kívánunk tenni a települések, kistelepülések lakosságfogyása ellen. Ha a képviselő úr kérdésében benne volt az az állítás, hogy szükségesnek tartja, hogy legyenek érdemi lépések, akkor azt mondom, hogy ebben egyetértünk. De azt is el kell mondanom, hogy ez nem egyszerű kérdés, mert amíg egy pár száz lelkes településre saját olyan foglalkoztató, amely mondjuk megoldja az ott élők munkáltatását vagy foglalkoztatását, nincs rá nagy esély, hogy települ. Tehát egészen biztos, hogy a munka után utána kell menni az embereknek. A fiatalok, akik szakmát tanulnak vagy diplomát szereznek, olyan helyen akarják élni az életüket, ahol elérhető közelségben van a munkahely. Tehát sok-sok olyan érdek van, ami abba az irányba mozog, hogy a települések népességmegtartó képességét gyengíti. A vidékfejlesztésnek pont ez a lényege, hogy legyenek olyan programok, olyan projektek, amelyek segítik a vidék népességmegtartó képességét, és segítik a komfortos életfeltételek és életkörülmények kialakítását. A kistérségi programot például ilyennek tartom. Tehát azt, hogy egy kistérségen belül a települési önkormányzatok között legyen munkamegosztás, hogy az egyikben ilyen intézmény, a másikban olyan, hogy a zsáktelepüléseket megpróbáljuk fölszámolni a közlekedés fejlesztése révén, tehát sok-sok eleme van, ami ebbe az irányba hat.
Azt szerintem nem lehet igényként megfogalmazni, hogy minden szolgáltatást közvetlen, személyesen ott a településen tudjon biztosítani egy rendszer. Nincs ez másutt a világon sem, meg szerintem irreális megcélozni. Ha például ebbe a kispostatörténetbe belemegyünk, mert nem az én tárcámhoz tartozik, de konkrétan tudok olyan településekről, jó néhányról Somogy megyében, ahol megszokták ezt az emberek, elfogadják, és azt mondják, hát miért nem előtte mondták el, hogy ez mit fog nekem jelenteni? Tehát arra nagy figyelmet kell fordítani, hogy ezeket az új megoldásokat úgy vezessük be, hogy az ott élő emberekkel ezt meg kell beszélni, és meg kell őket nyerni partnerként. De nem lesz egyszerű.
Forráshiánnyal küszködő önkormányzatok, önhiki-szabályokat megváltoztatjuk-e. Az előbb beszéltem már erről, de most röviden csak megerősítem, hogy nem kívánunk ezen enyhíteni. De más kisegítő rendszer működtetését ugyancsak fontosnak tartom.
Hogyan érik el ezek a kistelepülések az európai uniós forrásokat? Egy-egy kistelepülés, néhány száz lélekszámú kistelepülés számára közvetlen EU-s forrás nem nagyon áll rendelkezésre. Az Európai Unió nagyságrendje más. Tehát ha így teszi föl a kérdést, hogy hogyan, akkor azt mondom, hogy kistérségen és régión keresztül. Ez a válasz.
Nógrádi képviselő úr a külföldiek bírságolása tekintetében. Ez nagy valószínűséggel adósságom még, ide fölírtam nagybetűkkel. Tudom, hogy mi az oka, hogy ilyen tehetetlenek vagyunk ebben, de a megváltoztatását is fontosnak tartom, úgyhogy megismétlem ezt, bár már nem az én dolgom lesz, de fogok vele foglalkozni, és az egyéb intelmeit is, amit kérdés formájában elmondott, hasznosnak tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszterjelölt asszonynak a válaszait. Véleményekre, hozzászólásokra kerül sor, ha van ilyen. (Vigh László jelentkezik.) Vigh László!
VÍGH LÁSZLÓ (Fidesz): Szeretném megosztani javaslataimat a miniszterjelölt asszonnyal. A lakosságfogyással kapcsolatosan vannak ötleteink, hogyan lehet megállítani, illetve hogyan lehet ott tartani a letelepedő fiatalokat. Az önkormányzatoknak nincs belterületi része, de vannak külterületi részek, amelyeket belterületbe lehetne vonni. Ehhez pénzre lenne szükség, illetve oda az infrastruktúrát kivinni. Gyakorta használjuk azt, hogy ingyen adjuk a háztelket faluhelyen, és a fiatalok emiatt nem mennek el városba, nem költöznek el, és az elvándorlást meg lehet állítani. Viszont itt jön a mi felelősségünk, hogy tudunk-e ehhez pénzeszközt rendelni, mert a belterületbe vonás, illetve a megosztás, illetve az infrastruktúra kivitele oda, pénzbe került. Ezért kérem a miniszterjelölt asszonyt, hogy ezt az ötletet fontolják meg.
A másik, hogy az uniós pályázatokkal kapcsolatban nem kaptam választ. Úgy érzem, hogy a 800 és 1000 lakosú településnek is szükséges, hogy elérje az uniós forrásokat. A kistérség ezt nem fogja megoldani. Azért nem fogja megoldani, mert például a kistérséghez le van telepítve, hogy ossza el a pénzeket az iskolák között, és amelyik nem felel meg a normatívának, az az iskola nem fog pénzt kapni. Mondok egy példát. Százfős iskolánk van, és mivel nem felelünk meg a feltételeknek, csak azok kapják a forrásokat, akiknek 220 fős iskolája van. Tehát a meglévő, jól működő iskola kap még több pénzt, a gyenge nem fog pénzt kapni, és nem is kap, tehát még hátrányosabb helyzetbe kerül.
Ennyit szerettem volna hozzátenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Tasó László képviselő úré a szó.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tévedés, a doktor nem stimmel, szerintem valami elírás van, simán Tasó László. Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Röviden, de mindenképpen el akarom mondani az aggályaimat zárásképpen, mert lassan hosszúra nyúlik a beszélgetés, s azt gondolom, hogy pihenőre van szükség. Az aggályom pedig arról szól, hogy mindenképpen nagy gondnak látom azt, hogy könnyedén átugortak egy kérdést, amely arról szólt, hogy nem tartja-e aggályosnak a miniszterjelölt asszony azt, hogy a fejlesztési kabinet berkeibe kerül majd az uniós pénzek elosztása. És amikor a Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy kell egy ember és kell egy szervezet, aki majd megmondja, hogy mi jó Magyarországnak, akkor bennem azonnal felmerült az, hogy úristen, most az fog történni, hogy valaki megmondja majd, hogy az uniós forrásokat mire használjuk fel, és fehéren-feketén erről van szó.
Ennek a fejlesztési kabinetnek az lesz majd a dolga, hogy mindenki számára egyértelműsítse, hogy mi az, ami támogatható elképzelés és cél, és mi az, ami nem. Ha Magyarországon a vidéki településeknek ilyen jövővel kell szembenézniük, akkor nem értem, hogy önnek nincsenek aggályai ezzel kapcsolatban. Tehát, ha egy Bajnai Gordon mondja majd meg Magyarország lakosságának, a magyarországi településeknek, hogy mi jó az országnak, akkor a vidéknek vége van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kósa Lajos!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Azzal kapcsolatban, amit a miniszterjelölt asszony elmondott, a következőt szeretném mondani. A köztisztviselői bérek elsikkasztása nem a saját mondásom, hanem azt a köztisztviselők érdekképviseleti szervezeteinek a vezetői mondták, én csak tőlük vettem át. Ők így élték ezt meg, de ez nem lényeges megjegyzés, csak mondom, hogy nem saját találmány volt.
A másik, amit elmondott tulajdonképpen a 2002-es béremelés kapcsán, na pont ez az a cinizmus, ami miatt én igazából nem tudom támogatni az ön jelöltségét. Ugyanis a helyzet a következő. Most megint napnál világosabban kiderült. Önök 2002-ben visszahivatkoztak a Fidesz-kormány rossz gyakorlatára, amit önök majd megváltoztatnak. Eddig stimmel, igazuk van. Mert én akkor sem értettem azzal egyet, hogy olyan béremelési kötelmeket határozott meg a kormány az önkormányzatok számára, amelyek fedezetét nem biztosította. Önök nagyon sokszor elmondták, hogy ezentúl máshogy lesz, és cinikusan arra hivatkoznak, hogy igen, 2002-ben, a töredékévben, tehát nem egészen öt hónapra egy négyéves ciklusban máshogy volt (Dr. Kovács Zoltán: Két hónap!), aztán visszatértek a jól bevált gyakorlathoz: a béremelést, tessék önkormányzat, hajtsd végre, egy fillér nincs hozzá. Akkor legalább merjék felvállalni azt, hogy kedves önkormányzatok, nem tudjuk biztosítani; a ráutaló magatartásunkkal ugyan azt hihettétek 2002 őszén, hogy majd ez így lesz - egyébként azt is csak 95 százalékban biztosították, de 5 százalékon nem érdemes vitatkozni, mert ugye a helyettesítésre nem adták meg a béremelést, holott a helyettesítés is beletartozik a bérkeretbe, de ez alkérdés. És utána pedig visszatértek ehhez, és végig azt mondták, hogy lám-lám, a szocialista kormány négy év alatt egy öt hónapra ezen változtatott. Az önkormányzatok egyébként rendkívüli mértékben megszenvedték ennek a következményeit, mert az összes forrásukat a béremelésre kellett fordítani. Ez kifejezett cinizmus. Szerintem így nem jó egy rendszerhez viszonyulni, mert megszűnik a bizalom. Legalábbis én azt gondolom, hogy az őszinteség fontosabb az együttműködés kapcsán, mint a sajtónak mondott három végtelenül cinikus mondat ezzel kapcsolatban, mert ön is elismerte, hogy utána, igen, 2002-ben öt hónapig biztosították a bérfejlesztés fedezetét, aztán visszatértek arra a rendszerre, amikor nem biztosították. Az Állami Számvevőszék számtalanszor leírta, az önkormányzati szövetségek számtalanszor elmondták. Ez nem becsületes eljárás az önkormányzatok számára, szerintem.
Hadd mondjam azt, hogy természetesen az önkormányzati rendszer átalakítása az önök javaslatában is számtalan alkotmánysértést fogalmaz meg abban az esetben, ha az alkotmányt nem igazítjuk hozzá. Tehát amikor államreformról beszélünk, akkor nem nagyon értelmezhető az a mondat, hogy valamilyen javaslat alkotmányellenes, mert az államreformnak számtalan eleme, ha az alkotmányt nem módosítjuk hozzá, ab ovo alkotmányellenes, tehát ez ilyen értelemben tartalmatlan bírálat. Én azt mondtam, hogy ha valóban meg akarjuk szüntetni a megyei önkormányzatokat, akkor ennek többfajta lehetséges eljárása van. Amit önök javasolnak, az én megítélésem szerint, azt a nagyon komoly veszélyt hordozza magában, hogy még megválasztunk három évre vagy két évre megyei önkormányzatokat, vagyonnal, hatáskörrel, hitelképességgel, de két év múlva már nem lesznek, azok a vezetők sem, mert három megyéből legfeljebb csak egy ember lehet a leendő regionális önkormányzat elnöke, nem három. Tehát ilyen értelemben semmifajta korlátja nincsen az önkormányzatok gazdálkodásának, a hitelfelvételének, a vagyonfelélésének, és én ezt nagy veszélynek tartom, ezért az a reform, amit így húznak el, szerintem kivitelezhetetlen, nem is szabad így hozzáállni szerintem. De egyáltalán nem kell támogatni ezt, tehát nem gondolom, hogy feltétlenül ez lenne az egyetlen jó javaslat, csak annak a reformelképzelés-csomagnak a veszélyére hívtam fel a figyelmet, amit önök elmondtak nekünk.
Hasonlóképpen azt megint figyelemreméltónak tartom, hogy igazából érdemben sem a kérdésekre adott válaszban, sem önállóan, amikor előterjesztette a meghallgatásához a szóbeli előterjesztését, nem fejtette ki az álláspontját ahhoz a javaslatcsomaghoz - még egyszer mondom: nem kormányprogram -, amit Gyurcsány Ferenc úr volt kedves nekünk megküldeni önkormányzati elképzeléscsomag kapcsán. Most vagy a Gyurcsány Ferenc urat kell komolyan venni, vagy önt, a kettőt együtt nem lehet, mert a helyzet az, hogy ellentmondanak egymásnak. Majd nézze meg! Nem is az szerepel egyébként a Gyurcsány Ferenc úr programjában, hogy csak hatósági jogkör esetén lehet miniszteri rendelettel önkormányzatnak feladatot megadni, hanem egy hatósági és egyéb - mondja nagyvonalúan Gyurcsány Ferenc úr. Csak érdekelt volna az álláspont, hogy igazából mire lehet az önkormányzatiság szempontjából számítani.
Azt is rendkívül figyelemreméltónak tartom, hogy még egy olyan félmondatot sem bírt mondani kedves jelölt asszony, hogy igen, valóban, az Állami Számvevőszék a Belügyminisztérium gazdálkodásában számos kifogást megfogalmazott, majd igyekszünk ezt korrigálni a későbbiekben. Tehát még erre sem tellett. A helyzet pedig az, hogy az ön tárcája az egyike azoknak, amelyeket az Állami Számvevőszék a legjobban megbírált a fejezeti előirányzatok között.
Végezetül, miután a területfejlesztés is önhöz tartozik, annyit hadd mondjak, hogy az a megoldás, amit most a kormány választott, semmilyen szempontból nem megnyugtató, két dolog miatt. Egyrészt valóban lesz majd valamikor valamifajta választott regionális önkormányzat, senki nem tudja hogy mikor, különböző, egymásnak is ellentmondó elképzelések vannak erről. Ami a valóság, az az, hogy egy nem választott testület fog ebben omnipotensen dönteni a Bajnai Gordon vezetésével. Sok mindennek lehet ezt mondani, szubszidiaritásnak semmiképpen sem.
Másrészt semmifajta jövőbe néző elképzelés nincs azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti fejlesztési terv megvalósításakor legalább azok a problémák... Itt azért önkormányzati vezetők ülnek, tehát részt vettek már ilyen program lebonyolításában, olyan mennyiségű feszültség van ezekben, amit kellene kezelni, mert nagyon-nagyon rossz lesz a lehívási képességünk. Például a nemzeti fejlesztési tervnek megfelelő projekteknél, meg a korábbiaknál, tehát az előcsatlakozási projekteknél is egész egyszerűen a Fejlesztési Intézet vagy a kormány képviselője Brüsszellel más fizetési feltételekkel írta alá a memorandumot, mint ahogy a PM ezt az önkormányzatokkal megköti. Tehát a kettő nem esik egybe. Rengeteg elszámolási probléma van ezzel kapcsolatban. Ezt minimum érzékelni kellett volna, mert ha az önkormányzatokat valóban megcélozzuk, hogy az önkormányzatok lesznek a fejlesztési terv végrehajtásában a kulcsszereplők, és mint beruházók is ők fognak szerepelni, akkor minimum azokra a kérdésekre válaszolni kellene, vagy legalább érzékeltetni, hogy ön ismeri ezt a problémát.
Az áfaelszámolás rendkívül problematikus, mert az uniós támogatásra nem lehet elszámolni az áfát, vagy nem lehet az áfát kivetni, de a PM állásfoglalása az önkormányzati önrész és a kormányönrész esetében ellentmondásos, mi meg az APEH-tól olyan állásfoglalásokat kapunk, mintha arra pedig az áfát be kellene fizetni. Akkor mindjárt nem jön ki a műszaki tartalom abból a pénzből, amit mi megcéloztunk, mert az Unió felé persze áfamentesen számolunk el.
Kettő. Ott, ahol önkormányzati közösségek pályáznak, mindig van egy gesztorönkormányzat, és az Unió azzal az önkormányzattal köti a finanszírozási memorandumot, miközben az az önkormányzat nem tud számla szerint elszámolni a társönkormányzatokkal akkor, amikor megvalósítják a tényleges műszaki objektumokat és aktiválni kell, valahol el kell számolni a tulajdont. Ezek a kérdések olyanok, amit látni kell, ha ráadásul még csak kiterjesztjük majd ezt a rendszert még inkább az önkormányzatokat ebbe bevonva. Az, hogy ön erre még csak nem is mutatta azt, hogy érzékel ilyen típusú problémákat, ami a teljes finanszírozás kapcsán nagyon-nagyon feszítő, minimum aggasztó számomra.
Az a helyzet, hogy valóban ismerjük egymást nagyon régóta. Minden tiszteletem a miniszterjelölt asszonyé. Mi is pontosan ki tudjuk számolni, hogy mire számíthatunk, nyilván ön is pontosan ki tudja számolni, semmi meglepetés nincs, de azért akkor nagyon vidám voltam és nagyon jóízűt kacagtam, amikor azt találta mondani, hogy politikai diszkrimináció kormányzati pénzek elosztásánál á, dehogy, sose hallottunk még ilyenről. De azért hány példát mondjunk? Azt tudom, hogy ön nem hallott róla, csak mi szenvedjük el, tehát ön nem hallja, mi elszenvedjük, a dolog teljesen rendben van. Mit is várhatnánk mást? Igen, Fidesz-kormány idején valóban szörnyűségek zajlottak, de azóta feljött a jó Isten napja, és olyan hihetetlen esélyegyenlőség van, hogy az fantasztikus. Csak mikor mondjuk a BM és a Miniszterelnöki Hivatal gyereknapi ünnepséget valósít meg 41 helyen az országban, akkor richtig egyetlen egy helyen sem tudott mondjuk ellenzéki önkormányzatra esni. Nyilván véletlen, nem lehet más, ez egészen biztos. Még lehetne sorolni az esetek tucatjait. Ilyen szempontból semmi meglepetés nem fog érni bennünket, mert pontosan tudjuk, hogy mire számíthatunk, eddig is ezt megéltük. Jó kis önkormányzati négy év lesz. Én mindenesetre nem tudom támogatni a miniszterjelölt asszonynak a miniszterségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. További? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács Zoltán alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Ön az én álláspontom szerint könnyű feladatot vállalt, hiszen egy kiüresített területfejlesztési tárcát kap félig-meddig, és az önök elképzelése szerint egy leendő lecsupaszított önkormányzati rendszert, tehát két negyedtárcával csak elbirkózna, gondolná az ember egy-egy ilyen meghallgatás előtt. De mégis úgy gondolom, hogy semmilyen konkrét kérdésre nem válaszolt. Lehet, hogy tanult a múltjából, amikor néhány konkrétumot mondott belügyminiszter-jelölt meghallgatottként, és azt néhányszor a fejére olvastuk. A mai napon semmilyen kérdésre nem válaszolt, még olyanra se, amit mondjuk jogászként azért megválaszolhatott volna, hogy mi az az automatikus és normatív döntési eljárás az államigazgatásban, amit be akarnak vezetni, vagy mi az az önkormányzati charta, amit az állampolgárokkal kötni kell. Azt mondta, hogy ezekre nem kíván válaszolni, mert még időnap előtt van.
Az azért mégiscsak egy furcsa helyzet, hogy most írják a PM-ben a hatástanulmányt, miután önök, ön itt a miniszterjelölti meghallgatásnál bemondta a tutit, hogy lesznek regionális választott önkormányzatok, kötelező kistérségek, és a hatástanulmány mennyibe fog az országnak kerülni és mennyit spórolunk meg ezen, azt mondta, hogy most írják a PM-ben. Kicsit mintha a szekér megelőzte volna a lovakat.
A másik, amit Kósa Lajos mondott, hogy nincs diszkrimináció. Hadd mondjak két példát itt ez előtt a bizottság előtt vagy ennek az alteregója előtt, ami korábban volt. A címzett és céltámogatásból mi kaptunk címzett támogatást, köszönet jár érte, hiszen az adófizetők pénzéből kaptuk vissza. De azt, hogy mondjuk Hatvan, mint szocialista város vagy mondjuk Makó - nincs itt Buzás úr, hallom, kórházban van, jobbulást neki -, még ingatlan se volt a tulajdonukban, de kaptak címzett támogatást, vagy Hatvanon nem volt vízjogi engedély, de kapott címzett támogatást. Be se fogadhatták volna ezeket a pályázatokat, és utólag módosítottak hozzá törvényt. Ez valóban cinikus törvényhozás volt. A válasz, ahogy ez nem volt diszkrimináció, azért szerintem ezt hajazza.
A másik, amit szeretnék még mondani, hogy Budapestről valóban nem nagyon volt szó. Tehát miközben az önkormányzati rendszer átalakításáról beszélünk, mintha Budapestről, hogy kell egy törvényt hozni, Budapesten mi történik, meg hogy kell kerületi önkormányzat, arról egy szó nem esett. Nem esett szó arról se, hogy mi lesz az önkormányzati képviselők létszámával az önkormányzati testületekben. Egészen eddig erről szólt a PR-szöveg, hogy csökkenteni kell a képviselők létszámát, nemcsak a parlamentben, hanem az önkormányzatokban. Ezekről nem esett semmi szó, és itt van szeptember, október lassan a választások ideje. Azt gondolom, hogy ezekről mindenképpen szót kellett volna váltani, ezekről kellett volna beszélni az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban. Megértem, hogy a területfejlesztésről nem kíván beszélni, mert nem ebben az ágazatban dolgozott az elmúlt négy évben, meg ráadásul most is kivették alóla, tehát ezt megértem, hogy erről nem kíván beszélni, de legalább az önkormányzati oldalról kellett volna egy kicsit többet beszélni.
Úgy látom, hogy a könnyű tárca könnyű minisztere nálam nem kapott kellő súlyt, tisztelt miniszter asszony, személyes megbecsülésem ellenére is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még további vélemény? (Dr. Mester László jelentkezik.) Mester Lászlóé a szó.
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Ha vezetői elképzelésekről vagy koncepcióról hallunk, akkor nyilvánvalóan fontosak a hangsúlyok. Hangsúlyokat hallottunk, és ezek önkormányzati területen dolgozók számára fontos hangsúlyok voltak. Akár a kistérségi együttműködés erősítése, a többcélú kistérségi társulások fejlesztése, közszolgáltatás korszerűsítésével összefüggő feladatok, közigazgatás korszerűsítése, a decentralizáció, a területfejlesztés, a térségi felzárkóztatási program fontossága, védelmi feladatok, ezek polgármesterek számára is fontos hangsúlyok, a védelmi bizottság vezetői számára, és építésügyi szabályozás vagy éppen lakásgazdálkodással összefüggő feladatok, bármennyire is kevésbé fontos feladatoknak tűnnek, de egy település számára nagyon fontos hangsúlyok.
Felmerülhet a kérdés egy koncepció kapcsán, hogy mi adja a hitelességét egy koncepciónak. Valóban itt nem keresve a kapcsolódást, az elhangzott figyelemfelhívást figyelembe véve a kormányprogram-tervezethez, egy felkészült és nagy tapasztalattal rendelkező közigazgatási szakember koncepcióját hallottuk. Úgy gondolom néhány képviselőre nézve, akik az elmúlt négy évben itt az önkormányzati bizottságban is részesei voltak az éves beszámolónak, hogy ezeket a hangsúlyokat rendszeresen hallottuk megfogalmazni belügyminiszteri fontos szempontként vagy hangsúlyként és prioritásként.
Tehát mindezeket figyelembe véve, és figyelembe véve a kérdésekre adott válaszokat is, én javaslom, hogy az önkormányzati bizottság, elismerve a jelölt alkalmasságát, támogassa a jelölést. A szocialista képviselők támogatni fogják.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászóló, az első napirendi pont tárgyalását lezárom. Megkérdezem miniszterjelölt asszonyt, kíván-e szavazás előtt röviden reagálni.
Dr. Lamperth Mónika reflexiója
DR. LAMPERTH MÓNIKA miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Nem kívánok természetesen mindenre részletesen reagálni, csak három gondolatot. Az első, hogy szándékosan nem tértem ki azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt négy évet forszírozták valamilyen módon. Ez most nem beszámoló. Én azt gondolom, hogy azt annak idején tisztességgel lezártuk, voltam itt, a bizottság előtt is beszámolni, és volt választás. Tehát természetesen van válasz arra, hogy mit és miért mondott az Állami Számvevőszék, meg lehet minősíteni. Önöknek szíve joga, tehát egy ellenzéki képviselő mindig elmondhatja, hogy kalap füvet sem ér az, amit produkál egy adott miniszter. Nincs ezzel probléma, csak ez most műfajilag más. Mert egyébként, ha arról a négy évről kellett volna elszámolni, akkor én büszkén vállalom azt, és büszke vagyok arra, hogy a kistérségi rendszerben idáig jutottunk. Ezt persze sokféleképpen lehet értékelni.
Azért térek rá vissza, bár mindent elmondtam Kósa képviselő úr kérdésére, csak nehogy az rögződjön valakiben, hogy ellentmondás van aközött, amit a miniszterelnök mondott, és amit én mondtam. Nincs ellentmondás. Hát jó lenne persze egy ilyen rést találni, és akkor ezen lehetne ott közlekedni, meg hátha nagyobbra mossa ki majd az esővíz ezt a rést. Nincs ellentmondás, mert az az érvelés, amit Kósa Lajos képviselő úr használt, egyszerűen nem valós érvelés. Tehát, amikor azt mondja egy szöveg, hogy "hatósági és egyéb", a hatósági nem szinonimája az államigazgatásinak. Nagy különbség van az önkormányzati feladatok és az államigazgatási feladatok között. Az önkormányzatiban szent és sérthetetlen, hogy csak törvény adhat ilyen feladatot. És ne is tessék kiforgatni sem az én szavaimat, sem a miniszterelnökét, mert ma sincs máshogyan. Az államigazgatási feladatokon belül pedig van hatósági is. Most nem fogom elmondani a hatósági ügy definícióját, sem a korábbi '57. évi IV-es, sem a közigazgatási eljárási törvény szerint. Meg lehet nézni pontosan, precízen, más, és van más államigazgatási tevékenységi forma, amit egyébként, hogy hogyan és miként láttat el az állam, ebben nagy szabadsága van minden államnak, így a mi államunknak is.
Végezetül azt szeretném kérni, hogy nem tudom, talán a képviselő úr volt az, aki a fejlesztési pénzek kapcsán kicsit, nem is kicsit, nagyon pejoratívan azt mondta, hogy az önkormányzatoknak annyi, ha egy Bajnai Gordon fog erről dönteni. Bajnai Gordon úr most kapta ezt a megbízást. Még semmilyen munkát nem végzett, ami alapján akár így, akár úgy lehetne minősíteni. Kérem, hogy ezt ne tegyék. Ő majd el fog számolni azzal, amit tesz. Egyébként a felelősség a kormányé és a miniszterelnöké és a minisztereké. Azt kérem önöktől, hogy legyenek ennyi méltányossággal mindenki iránt, és én cserébe megígérem, hogy továbbra sem fogom azt mondani, amit eddig sem mondtam, hogy nekem egy Nógrádi, vagy egy Kósa, vagy egy Kovács. Szerintem ennél jobban kellene egymást tisztelnünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A bizottság döntésére kerül sor. Kérdezem a bizottság tagjait, alkalmasnak tartják-e a miniszterjelölt asszonyt az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium irányítására. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenöt igen. Ki nem ért egyet vele? (Szavazás.) Tizenegy. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő.
Megállapítom, hogy a bizottság a miniszterjelölt asszonyt alkalmasnak tartotta. A miniszterjelölt asszonynak köszönjük szépen a közreműködést, munkájához sok sikert, jó egészséget kívánok.
Tisztelt Bizottság! Egyebek között a következő ülésen a technikai részeket meg fogjuk beszélni, 13 órától ez a terem egy következő bizottsági ülésnek kell helyet adjon. (Közbeszólás: Mikor van a következő ülésünk?) Írásban meg fogják kapni a képviselő urak. Ezen a héten nem kapott olyan törvényjavaslatot a bizottságunk, amelyet meg kellene tárgyalni. A kormányprogram vitája csütörtöki és pénteki napon lesz a Parlamentben. Eddig nincs olyan törvényjavaslat a Ház előtt, amelyet meg kellene tárgyalnunk.
Köszönöm szépen. A bizottsági ülést berekesztem. További jó munkát!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 05 perc)
|
|
Jauernik István |
Jegyzőkönyvvezetők: Földi Erika és Horváth Éva Szilvia