Jegyzőkönyv

Szatmári László válasza

Vélemények, hozzászólások

A helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalása

Dr. Bujdosó Sándor reflexiója

A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Vélemények

A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Vélemények, észrevételek

További észrevételek

Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalása

Egyebek

Napirendi javaslat

1. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/231. szám) (Általános vita)

2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/240. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)

3. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/241. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)

4. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/234. szám) (Általános vita)

5. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/236. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)

6. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Varju László (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Gulyás József (SZDSZ)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vígh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Bőhm András (SZDSZ) távozása után Gulyás Józsefnek (SZDSZ)
Dr. Buzás Péter (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) távozása után Pál Tibornak (MSZP)
Bebes István (Fidesz) dr. Kovács Zoltánnak (MSZP)
Kósa Lajos (Fidesz) Vígh Lászlónak (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Dr. Balogh László (MSZP) távozása után Balogh Józsefnek (MSZP)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Szatmári László (Pénzügyminisztérium)
Dr. Bujdosó Sándor (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Papp Imre helyettes államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra.)

Elnöki megnyitó

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a megjelent hölgyeket és urakat, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülését megnyitom.

A bizottság határozatképes. Jelenleg 21 képviselő személyesen van jelen, és három képviselőtársunk megbízást adott a helyettesítésére, így munkánkat meg tudjuk kezdeni. Amennyiben további képviselőtársaink esetleg megérkeznek, akkor a szavazás előtt majd még bejelentem a jelenlévők és a szavazásra jogosultak létszámát.

Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek mindenkitől, aki a bizottsági ülésére 13 óra 30 percre ért ide, a parlamentben a szavazások kicsit elhúzódtak, ezért késve kezdjük a mai bizottsági ülést.

A napirend elfogadása

Az írásban kiküldöttek szerint teszek javaslatot a mai ülésünk napirendi pontjainak elfogadására. Más javaslat nem érkezett. Kérdezem képviselőtársaimat, egyetértenek-e az írásban kiküldöttek szerinti napirendi pontokkal. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat igen. Ki tartózkodik? (Szavazás.) Tizenegy. Ki nem értett egyet a napirenddel? (Szavazás.) Egy. (Dr. Kovács Zoltán: A "nem", az én vagyok, a másik a Bebes! - Derültség.) Bizottságunk elfogadta a mai ülés napirendjét, ezek szerint hat napirendi pontot tárgyalunk meg.

Elsőként az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számot viselő törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell dönteni. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalására a Pénzügyminisztériumból érkezett Szatmári László főosztályvezető-helyettes urat, aki gondolom, szóbeli kiegészítést kíván tenni a javaslathoz. Ez egy nagy terjedelmű, igen sok területet érintő törvényjavaslat, azt kérném, hogy az önkormányzatokat és esetleg a területfejlesztést érintő részekre terjedjen ki, és amennyiben kell, akkor majd a képviselőtársaim fognak kérdezni.

Átadom a szót. Parancsoljon!

Szatmári László szóbeli kiegészítése

SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálom tartani magam az elnök úr felszólításához, és amennyiben lehet, nem terjeszkedem túl ezen a körön.

Először is, ami a területfejlesztéshez ebben az igen nagy terjedelmű módosításcsomagban közvetlenül kapcsolódik, az egyetlenegy vonatkozásban érhető tetten, mégpedig egy pozitív intézkedésben. A 48 leghátrányosabb helyzetű kistérségben a foglalkoztatás bővítéséhez kapcsolódó adókedvezmény feltételeként meghatározott létszám-növekedési követelmény a nagyvállalatok esetében 20 fő, míg a közép- és kisvállalkozások esetében 5 fő. Ez lényegesen kedvezőbb, mint a beruházási adókedvezménynél megkövetelt létszám. Tehát ez a társasági adó rendszerében igénybe vehető létszám a foglalkoztatás bővítéséhez kapcsolódó adókedvezményt érinti. Egyéb, közvetlenül ebben a módosítási csomagban a területi tagozódást valamelyest érintő módosítás, a fizetési kötelezettséget érintően ilyen módon nem található. Egy, az adózás rendjéről szóló törvényben található változásmódosítás az adóztatás szervezeti és intézményrendszerét érintő módosítás érinti a jelenleg a fővárosi közgyűlés főjegyzőjének hatásköreként működő illetékeztetést, illetve a megyei közgyűlés főjegyzője esetén érinti illetékeztetés kérdését, ugyanis 2007. január 1-jétől az illetékhivatalok ilyenként megszűnnek, ezt a feladatot átveszi az állami adóhatóság. Tehát ez, mint ilyen egy változás, amely változás azonban nem kell feltétlenül érintse az illetékbevételek megoszlásának a kérdését, hiszen arról minden évben az adott évi költségvetést szabályozó törvényben találhatók rendelkezések. (Dr. Balogh László megérkezik az ülésre.)

Ha már ezen a vonalon haladunk, akkor megemlíteném az önkormányzatokat érintő változásokat, az önkormányzatot mint állami bevételek címzettjét érintő változásokat. Kezdeném az illetékezéssel. Változik a gépjárműszerzési illeték mértéke. 1890 köbcentiig a jelenlegi 15 forint/köbcentiméter mértékről 18 forint/köbcentiméterre emelkedik - már 2006. szeptember 1-jétől -, és hasonló arányban emelkedik az 1891 köbcenti feletti gépjárművek esetében is az átírási illeték, 18 forintról 24 forintra emelkedik köbcentiméterenként. A pótkocsi-átíratási illeték is hasonlóan, tehát 20 százalék mértékben emelkedik.

Változik a személygépjárművek és a motorkerékpárok esetében a gépjárműadó fizetésének az alapja is, mégpedig a jövőben itt a súlyadóztatást felváltja a gépjármű hajtómotorjának a teljesítményéhez és a gépjármű életkorához igazodó adóztatás. Ha egy gépjármű életkora 1-4 év között található, ebben az esetben kilowattonként 300 forint az éves adótétel; ha 4-8 év között található, ebben az esetben pedig 260, és így emelkedik. A legkisebb adótétel 18 év felett jelenik meg a 120 forint/kilowattonkénti adóztatási tétellel. Tehát, ha úgy tetszik, akkor ezek olyan változások, amelyek az önkormányzatokat mint adóztató vagy bevétellel rendelkező önkormányzatokat érintő változások, de természetesen az önkormányzatok mint foglalkoztatók, illetve mint szolgáltatást nyújtók és ilyen módon az általános forgalmi adónak az alanyaként is jelen lévő szervezeteket fenntartó személyek is jelen vannak az adóztatásban.

Itt talán az egyik leglényegesebb változás éppen az általános forgalmi adóban megjelenő változás. Ez pedig abban ragadható meg, hogy az általános forgalmi adó jelenlegi 15 százalékos kulcsa 20 százalékra emelkedik. Az önkormányzati intézmények által nyújtott tárgyi mentes értékesítésekhez nem kapcsolódik levonási jog, tehát gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a kulcsemelkedés ebből a szempontból egyben egy költségemelkedést is jelent. Itt az összes általános forgalmi adóhatásnak mintegy egytizede jelenik meg az államháztartási szektorban, nemcsak az önkormányzatoknál. Ez körülbelül azt jelenti, hogy az ez év szeptember 1-jétől bevezetett áfaemelésnek az összesen 60 milliárd forint hatásából 6 milliárd jelenik meg az államháztartási szektornál, tehát ennyivel növekednek a terhek a le nem vonható általános forgalmi adó következtében, illetve a következő évben, 2007-ben a mintegy 169 milliárd forint egytizede, tehát 16,9 milliárd forint jelenik itt meg.

Természetesen az általános jellegű intézkedésekből az önkormányzati intézményeket is számos érinti, hiszem foglalkoztatói minőségben vagy gazdasági társaságok tulajdonosaiként is érintettek az önkormányzatok. Nem lehet eltitkolni, és nem is tagadható, hogy ebből a szempontból az egyénijárulék-emeléssel foglalkoztatói pozícióban az önkormányzatokat is érinti, és természetesen az olyan intézkedések is, mint például a természetbeni juttatások esetében a 44 százalékos adómérték 54 százalékra emelése szintén foglalkoztatói pozícióban is érinti az önkormányzatokat. Tehát ezek az általános jellegű, a foglalkoztatók, illetve az adózók, mondhatni, széles körét érintő hatások ebben a szférában is tetten érhetők lesznek.

Nem visszaélve a tisztelt bizottság türelmével, ennyit kívántam előre bocsátani. Köszönöm szépen.

CsE 11-20

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! A 2. és 3. Napirendi ponthoz meghívtuk Lóránt Zoltán főigazgató-helyettes urat, de amennyiben az első napirendi ponthoz is van hozzászólása, azt szívesen vesszük. Őt majd külön köszöntöm. (Dr. Lóránt Zoltán: Elnök úr, bocsáss meg, de visszafelé nem akarok menni. Főigazgató vagyok.) Főigazgató-helyettes. Ja, főigazgató. Bocsánat! (Derültség.) A második ember az Állami Számvevőszéknél, valószínűleg ez zavart meg.

Tisztelt Bizottság! Kérdések elhangzására nyílik lehetőség. Kovács Zoltán alelnök úré a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt kérdezném megt, hogy az évközi adóemelés kiállja-e az alkotmányosság próbáját. Az önkormányzatok vonatkozásában a törvény azt mondja ki, hogy évközi adóemelésre nincs lehetőség, csak mentességet és kedvezményt lehet adni. Tehát csak csökkenhet, itt pedig emelésről van szó. Mi a helyzet ebben az ügyben?

ELNÖK: További kérdések? Horváth képviselő úré a szó.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Azt szeretném kérdezni, hogy az illetékek összege, illetve az önkormányzatok terhei folyamatosan növekednek, de azt nem tudtam kiolvasni, hogy az önkormányzatoknál ezekből a többlet-illetékbevételekből többletbevételek maradnak-e. Akár a súlyadóra gondolok, vagy egyéb illetékbevételre, ezek milyen mértékben emelkednek az önkormányzatoknál? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Gulyás képviselő úré a szó.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): A gépjárműadónál szeretném megkérdezni, milyen szempontok vezették az előterjesztőt arra, hogy a súlyalapról áttértek a lóerő plusz évek kombinációjára. Hiszen nyilvánvalóan az fontos környezetvédelmi szempont lehet, hogy minél fiatalabb gépjárműparkkal rendelkezzen az ország, és ez ellentétes irányba hat ezzel.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék! Hock Zoltán képviselő úr. A neveket néha még keresem, elnézést, de megtalálom. Képviselő úré a szó.

HOCK ZOLTÁN (MDF): A következő kérdésem lenne. Az illetékhivatalok eddig az önkormányzatok működtetésében végezték a munkájukat, és most, a szándékok szerint az adóhatóságok keretébe kerülne ez be. Mit várnak ettől az intézkedéstől? A személyiségi jogi vonatkozással összefügg-e ez azzal, amit a miniszterelnök úr a kormányprogram ismertetése kapcsán bejelentett, hogy növelni kívánja az adóhatóság a vagyonvizsgálatok számát? Az adatbázisok összekapcsolása adott esetben nem vetít-e előre bármilyen személyiségi jogi, vagy az emberek személyiséghez fűződő jogainak sérelmét, ha a jogalkotó ezt a lépést megteszi?

Ezek a bevételek eddig az önkormányzatokat illették meg. Amennyiben a kormányhivatal fogja ezeket behajtani, beszedni, ez milyen formában fog visszajutni az önkormányzatokhoz?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, én is kérdeznék. Van még? Bóka úr. (Dr. Bóka István jelzi, hogy átengedi a kérdezés jogát előbb az elnöknek.) Akkor a sorban én következem. A helyi iparűzési adót nagyon rövid szakaszban érinti a törvény. Ha ezzel kapcsolatban lehetne valami bővebbet hallani. Rákérdeznék, hogy pontosan hogyan történik az ezzel kapcsolatos változás.

Bóka úr?

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Összességében mennyi kiadásnövekedés történik az önkormányzati szektorban az év hátralévő részén, illetve mi lesz ennek a 2007-es kiadása összvolumenben, illetőleg a bevételi oldalon, nemzetgazdasági szinten van-e többlet az önkormányzatoknál? Amennyiben az egyensúly nem biztosított, akkor a kompenzáció hogyan fog történni a bevételi és a kiadási egyensúly megbomlása tekintetében? Készültek-e egyáltalán ilyen számítások?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ha nincs több kérdés, akkor a kérdések körét lezárom. (Szatmári Lászlóhoz.) Rátérhetünk-e a válaszokra, vagy kell egy kis idő a felkészüléshez?

Szatmári László válasza

SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az alkotmányosság kérdésére: valóban, ha itt éves tételű adókról lenne szó, tehát ha olyanokra is sor kerülne, itt súlyos alkotmányossági kérdések merülnének fel. Itt vannak olyan adónemek, amelyek megállapítási időszaka egyébként adóévet érintene, például a különadó esetében, ezt egy másik törvény tárgyalja, itt viszont olyan módon történik hatálybaléptetés, hogy semmiféleképpen se lehessen visszamenőlegesen alkalmazandó adóemelésről beszélni. Tehát itt az adózó választhat a között, hogy az éves adóalapját arányosítja az év vég még hátralévő részére, vagy pedig egészen egyszerűen az adókötelezettségének az adóalapján tételesen kimutatja az adókötelezettség belépésétől. Gyakorlatilag ez a különadó esetén, hangsúlyozom, ez egy külön törvényben található, tételes kimutatásra van lehetőség. Az adózóra van bízva.

A gépjárműszerzéssel kapcsolatos illetékmérték változtatásánál ez nem egy éves tételű adó, itt az adófizetési kötelezettség a szerzéshez kapcsolódik. Ilyen szempontból itt valamiféle alkotmányossági aggályt nem látunk. Nyilván, ha felmerült volna ilyen, akkor a jogszabály-előkészítés során ezt érvényesítettük volna. Azt gondoljuk, legjobb szakmai tudásunk szerint úgy készítettük el ezt a módosító csomagot, hogy ilyen típusú alkotmányossági aggályok ne merülhessenek fel.

Az illetékbevételek megoszlása miként érinti azt, hogy változik a szervezeti rendszer? Önmagában ez nem kell hogy érintse. A költségvetési törvény határozza meg, úgy tudom, hogy egyébként évek óta meglehetősen stabil szabályok mentén, hogy ilyen módon oszoljék meg az illetékbevétel a központi költségvetés, illetve a főváros, valamint az egyes megyék költségvetése között. Tehát ez továbbra sem szervezetfüggő, hanem ilyen módon a költségvetési törvényben szabályozandó kérdés volt és marad is.

Ami a súlyadót felváltó lóerőadót illeti, más alapú, tehát a teljesítményt és az életkort figyelembe vevő adóztatást illeti, itt alapvetően az volt a szempont, hogy lehetőleg olyan mutatókat találjon a jogszabály-előkészítő, amelyekben tükröződik a gépjármű értéke. Két ilyen mutatóval közelíthető meg leginkább, az egyik a teljesítmény, a másik a gépjármű kora. Itt az igazságosság és a környezetvédelmi és egyéb szempontok sokféleképpen közelíthetők meg, de valószínűleg az is belátható, hogy nem igazán tekinthető egy igazságos adóztatásnak egy olyan megoldás, amelyiknél és 17 éves Lada Samara ugyanakkor adóterhet visel, mint egy igen korszerű, nagy értékű luxusautó.

(20)

Hész (21-30) /Szatmári/

Mindkettő olyan 10 ezer forint környéki lenne a jelenlegi adószabályok mellett. Tehát egyértelműen azt befolyásolta, hogy a gépjármű értékéhez igazodjon az adóztatás.

Az állami adóhatóság esetében az adatbázisok összekapcsolása során valóban az állami adóhatóság ezt követően több típusú adatbázist fog kezelni. Azonban, hogy milyen típusú adatokat milyen célra használhat fel az állami adóhatóság, részben az adatvédelmi törvény szabályai vonatkoznak rá, illetve az adózás rendjéről szóló törvény is; éppen a mostani módosítás tartalmaz olyan szabályokat, amelyek az egyes különböző célú adatbázisnak az összekapcsolhatóságáról szólnak.

Egyébként az, hogy mikor és milyen adatokat kezel vagy nem kezel az adóhatóság, az adóhatóság információs rendszerében nagyon jól nyomon követhető, hiszen az elmúlt hónapokban voltak olyan esetek, amiket a sajtó is közzétett, amikor bizony olyan adatkezelések, amelyek nem bizonyultak jogszerűnek, igen-igen gyorsan napvilágra kerültek, tehát ilyen szempontból az adóhatóság adatbázisai jól védettek.

Egyébként annyit hadd jegyezzek meg, hogy például éppen vagyonosodási vizsgálat esetében eddig sem volt akadálya, hogy az állami adóhatóság adatokat, információkat szerezzen be társadóhatóságtól, így például az illetékhivataltól, tehát a vagyonosodási vizsgálathoz ezek az információk, adatok az eddigiekben is felhasználhatóak voltak.

Köszönöm, talán ennyi. (Dr. Bóka István: Az iparűzési adóhoz nem volt! Mekkora annak a hatása? - Dr. Kovács Zoltán: Elmaradt!)

ELNÖK: Az iparűzési adóval kapcsolatban Bóka úr kérdezett rá a nagyságrendre, a költségvetési kihatásokra, hogy erről lehet-e valami számot tudni pontosabban.

SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Ebben a pillanatban pontosan megmondani, hogy éppen az önkormányzati szférát ezek az intézkedések mennyiben érintik, tehát ilyen ágazati hatással jelenleg nem tudok számolni, és az iparűzési adó helyében lévő adó átalakításának a munkálatairól sincs jelenleg felhatalmazásom szólni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy majd a parlamenti vitánál és a részletes vitánál ezek a kérdések újból elő tudnak jönni.

Vélemények, hozzászólások

Tisztelt Bizottság! A vélemények, hozzászólások elhangzására kerítünk sort. Ki kíván hozzászólni? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács Zoltán alelnök úré a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Ön azt mondta az imént, hogy egyszeri, tulajdonképpen vásárlási illetéknek minősül a súlyadó, ezért nem ütközik alkotmányossági korlátba, noha a helyi adóhatóság azt adók módjára hajtja be tavaszi és őszi adóként. Lehet, hogy félreértettem, mert rázza a fejét. Akkor én abbahagyom, tessék kiigazítani!

SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Elnézést kérek, a súlyadó 2007-től hatályba lépő módosítás, nem év közben hatályba lépő! (Dr. Kovács Zoltán: Jó.)

ELNÖK: Köszönjük, akkor ez tisztázódott. További hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nagyon nem erőltetem a dolgot. Akkor tud a bizottság dönteni? (Általános helyeslés.) Úgy látom, hogy igen. Időközben a létszámunk úgy alakult, hogy most már négy képviselőtársunk megbízása van itt, és ezzel együtt összesen 28 szavazatot kell megszámolni.

A helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalása

Tisztelt Bizottság! A T/231. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Aki egyetért az általános vitára való alkalmassággal, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Ki tartózkodott? (Senki sem jelentkezik.) Ki nem ért egyet vele? (Szavazás.) Tizenkettő. Megállapítom, hogy a bizottság 16 igen szavazattal, 12 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a beterjesztett javaslatot.

A bizottságnak a parlamenti vita során előadó állítására van lehetősége. Ma este kell ismertetni a bizottsági véleményt a Házban. Nézek az ellenzékre, hogy kívánnak-e kisebbségi véleményt mondani. (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor azt javaslom, hogy a bizottságunk írásban jelezze a Ház felé, hogy... (Jelzésre:) A titkár úr jelzi, hogy úgy elegáns, hogy mivel nem küldtük ki időben, ha ma tárgyalunk, akkor előadót kell állítani. Az itt elhangzottakról én szólok a Házban... (Dr. Kovács Zoltán: Nem volt vita!) Nagyon nagy vita nem volt, ezt elmondom, és ismertetem a szavazás eredményét. Ezzel egyetért-e a bizottság? (Dr. Kovács Zoltán: Bocsánat!) Az alelnök úré a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Bocsánat, de gyakorlatilag nem volt vita. Akkor miről beszél a bizottság elnöke? Felesleges. Tehát nem kell izmozni, hogy előadót állítunk. Más bizottságban részletes vitát lefolytattak, majd elmondják a véleményt. Itt egy mondatot lehet elmondani, hogy a kormánypárti képviselő igennel szavaztak az adóemelésre, az ellenzékiek pedig nemmel. Egy mondatot el lehet mondani, ha ez fontos a bizottságnak, de ez le lesz írva a szavazási mutatóban is. Nem vagyunk első helyen kijelölt bizottság.

ELNÖK: (A bizottság munkatársának jelzésére:) Ezt nyugodtan hangosan is elmondhatjuk. Tehát, ha a Házszabályt pontosan be akarjuk tartani, ha három nappal korábban a bizottságunk nem döntött, nem adta le írásban a bizottság döntését, akkor ezt szóban kell elmondani. Ha a bizottság nem állít előadót, akkor sem tud velünk mit tenni a Ház, akkor nem lesz bizottsági előadó, akkor nem szólítanak bennünket. Azt gondolom, hogy nem jelent problémát, én elmondom, hogy mi történt a bizottsági ülésen, ez 40 másodpercben meg fog történni, de erről nyithatunk vitát. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Megadom a szót az alelnök úrnak.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Bocsánat, elnök úr! Három nappal ezelőtt még törvényjavaslat sem volt. Tehát a bizottság összehívásával meg a törvényjavaslattal egyszerűen nem felelünk meg a Házszabálynak. Maga a kormány meg a Ház elnöksége nem felel meg a Házszabálynak, mi meg itt izmozunk azon, hogy mondjunk bizottsági véleményt. De mondjon az elnök úr véleményt, mondja el, hogy igen meg nem, aztán zárjuk le a vitát, szerintem felesleges ezzel időt tölteni.

ELNÖK: A titkár úr itt mutatja nekem, hogy a Házszabálynak pontosan melyik paragrafusa, hányas pontja - a 101. § (2) bekezdése. (Dr. Kovács Zoltán: Mondd el!) Akkor teszünk jobbat, ha elmondjuk, ami itt történt, én erre vállalkozom. (Dr. Kovács Zoltán: Hosszabb volt a házszabályvita!)

Kérdezem a bizottságot, hogy egyetért-e azzal, hogy a bizottság véleményét Jauernik István mondja el. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen. Az ellenzéknek még ezután is joga van bejelenteni a kisebbségi véleményt. Köszönöm szépen.

Rátérünk a második napirendi pontra. Első helyen kijelölt bizottságként tárgyaljuk a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló T/240. számon beterjesztett javaslatot. A napirendi pont tárgyalásához érkezetteket köszöntöm, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból dr. Bujdosó Sándor helyettes államtitkár urat, Bekényi József urat és Deli Erika asszonyt, és köszöntöm a munkatársaikat, akik nagy számban megjelentek ennek a bizottságnak a feladatkörébe tartozó törvény tárgyalásához.

Mielőtt átadnám Bujdosó úrnak a szót, jelzem, és remélem, hogy képviselőtársaim megkaptak egy segédanyagot, amely egységes szerkezetbe foglalta, hogy ha a beterjesztett formában fogadja el a parlament az önkormányzati törvény módosításait, akkor hogyan fog kinézni ez a törvény.

CsE 31-40 elnök folyt.

Remélem, tudták használni és hasznosítani. Bujdosó úr, öné a szót. Tessék, parancsoljon!

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A második napirendi pont keretében az önkormányzati törvény módosítására irányuló törvényjavaslat vitájához az alábbiakban szeretnék szólni. Először néhány szót arról, hogy mi a jelentősége ennek a módosításnak, majd ezt követően az egyes lényeges módosítással érintett jogintézményekről és a szabályozás lényegéről szeretnék szólni.

A Magyar Országgyűlés elfogadta a szabadság és szolidaritás programját, azaz a kormányprogramot. Az e kormányprogramban meghatározott célokhoz igazodik az önkormányzati törvényt érintő módosító törvényjavaslat. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy a törvényjavaslat előkészítésénél az önkormányzati működés elmúlt több mint 15 éves gyakorlati tapasztalataira, a nemzetközi tapasztalatokra egyaránt támaszkodtunk, illetve a több cikluson átívelő szakmai, tudományos javaslatokat is igyekeztünk figyelembe venni a törvényjavaslat összeállítása során. A módosító törvényjavaslatokkal, az abban megjelenő irányokkal kapcsolatban az önkormányzati érdekszövetségek támogatását is bírjuk.

Milyen céljai vannak az önkormányzati törvény módosításának? Itt néhány fontos elemet szeretnék hangsúlyozni, és nem részletesen ismertetni. Az egyik fő célkitűzés a decentralizáció elvének érvényesítése a szabályozásban, a területi önkormányzás szintjének megerősítése és regionális szintre emelése, valamint a kistérségi társulások rendszerének továbbfejlesztése is az elérni kívánt célok közé tartozik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a törvényjavaslat az érdemi decentralizáció kereteit biztosítja és teremti meg a magyar önkormányzati rendszerben, Ennek a decentralizációnak az iránya a törvényjavaslat szerint nem a megye, hanem a régió. A cél választott testülettel rendelkező regionális önkormányzatok megteremtése, amely alkalmas az állam modernizálására.

Nagyon fontos, hogy minél több hatáskör, minél több forrás kerüljön a régiókhoz. A közszolgáltatások magasabb színvonalának biztosítása érdekében a célok között jelenik meg a kistérségi összefogás továbbfejlesztése, tovább erősítése. A többcélú kistérségi társulások rendszere a hatékony térségi típusú feladatellátásnak megfelelő formája, a működési tapasztalatok alapján ez a szervezeti forma, feladatellátási forma alkalmas arra, hogy a térségi összefogást, a települési összefogás folyamatát elmélyítse, és a továbbfejlesztésnek is egyfajta garanciáját jelentheti.

Nemcsak gazdálkodási, hanem ésszerűségi és célszerűségi szempontok is indokolják a körjegyzőségek jól bevált intézményrendszerének továbbfejlesztését. A javaslat célja a körjegyzőség jogintézményében rejlő lehetőségek teljesebb kiaknázása, kibontakoztatása, a körjegyzőségi rendszer kiteljesítése, dinamizálása egyaránt. Várható eredménye ennek a szabályozásnak, hogy a legkisebb települések lakói is magasabb szintű államigazgatási szolgáltatáshoz juthatnak hozzá, és ezen a területen is mérséklődhetnek a területi egyenetlenségek, és így az egységes szakmai színvonal biztosításához juthatunk közelebb.

A főváros szabályozását is érinti a módosításra irányuló törvényjavaslat. A főváros speciális helyzetéről ebben a szakértői körben, azt hiszem, nem kell részletesen szólni, hiszen minden országban sajátos, különleges helyet foglal el az államberendezkedésben a főváros, nem pusztán egy önkormányzat a többi önkormányzat között, hiszen a helyi ügyek intézésén túl nemzetközi, országos, illetve agglomerációs funkciókkal egyaránt rendelkezik.

Az egyes jogintézményekről engedjenek meg néhány szót. Először a körjegyzőségről szeretnék néhány szót szólni. A körjegyzőségre vonatkozó szabályozás céljáról, irányáról már beszéltem, tehát a célszerűségi követelmények, a szakmaiság követelményének erősítése és nem vitatottan a költségtakarékosság követelménye is indokolja a körjegyzőség jogintézményének továbbfejlesztését. A benyújtott törvényjavaslat szabályozásának lényege, hogy az 500 lélekszám alatti településeken a jövőben nem működnének önálló polgármesteri hivatalok, az 500 és 1000 lélekszám alatti településeken pedig törvényben rögzített, meghatározott feltételek esetén van mód polgármesteri hivatal működtetésére.

A javasolt szabályozással életszerűbbé válhatnak az eddigi működési szabályok is, hiszen például a javasolt módosítás eredményeként nem feltétel az egymás mellettiség a körjegyzőség létrehozásában részt vevő önkormányzatoknak, az egymással határosság követelménye kikerülne a törvényi feltételek közül, illetve a döntéshozatal rendjében következne be változás, életszerűbbé téve a döntéshozatal szabályait. Azaz egybeszámolva az érintett képviselőtestületek tagjait, kerülne sor a minősített döntéshozatalokra.

A változás, amellett, hogy az államigazgatási feladatellátás szakmaiságát emelheti, hiszen képzettebb köztisztviselők kerülhetnek a körjegyzőségekben kinevezésre, ez anyagi megtakarítást is eredményezhet az eddig önálló hivatalt fenntartó települési önkormányzatok számára.

A többcélú kistérségi társulást érintő módosítás lényege arra irányul, hogy az eddigi önkéntesség elve alapján működő társulási rendszert egy sajátos szabályozással, az önkormányzati autonómia figyelembe vételével, az önállóság figyelembe vételével egy feladatellátási fórumként, vagy formaként nevesítené az önkormányzati törvény. Miért mondom ezt? Azért, mert a szabályozás szerint törvény határozhatja meg azon feladatot, amelynek ellátása tekintetében a többcélú kistérségi társulás kap főszerepet, azonban a törvényi szabályozással automatikusan nem jelenik meg a társulási feladatellátás, a többcélú kistérségi társulás társulási tanácsa hozhat olyan döntést, amellyel a törvényben meghatározott feladat társulásban való ellátását kiterjeszti azon településekre is, amelyek eddig a társulásban, a közös feladatellátásban nem vettek részt. (40)

Hész (41-50) /Bujdosó/

Ez a szabályozás azért jelentős és előremutató, hiszen így mód van arra, hogy amennyiben az adott kistérséghez tartozó társulások meghatározó többsége, azaz a törvényi előírás szerint a kistérségbe tartozó települések fele abban az esetben, ha az általuk képviselt lakosságszám együttes aránya a kétharmadot meghaladja, vagy a települések kétharmada, ha az együttes lakosságszám meghaladja a tagtelepülések lakosságának a felét, ebben az esetben kerülhet sor az ilyen típusú közös feladatellátásra. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a javasolt megoldás azért is minősíthető demokratikusnak, mert csak az érintett önkormányzatok többsége alapján valósulhat meg ez a közös feladatellátás.

Milyen típusú feladatok jöhetnek szóba ebben a tekintetben? Mint említettem, ezt mindig a törvényalkotó határozza meg. Elsősorban azok a feladattípusok kerülhetnek szóba a jövőbeni szabályozás szempontjából, amelyek esetén a kimaradó települések nélkül nem valósítható meg egy hatékony közös feladatellátás. Gondoljunk csak a vonalas infrastruktúrával összefüggő önkormányzati feladatokra, útfelújításra és így tovább. A regionális önkormányzatra vonatkozó jogi szabályozás egy erős érdemi döntési jogosítványokkal és forrásokkal rendelkező területi önkormányzati szint megteremtését ígéri, amelyre decentralizálhatók a központi kormányzat egyes hatáskörei. A javaslat elfogadása esetén választott regionális önkormányzatok 2009-től működnének.

Az önkormányzati törvény módosításának ez a része követi az önkormányzati törvény szabályozási logikáját. A feladatrendszer tekintetében meghatározza azokat a fontos feladatköröket, amelyekkel a regionális önkormányzat felruházható. Az ehhez kapcsolódó konkrét hatásköröket, ismétlem, hogy önkormányzati törvény szabályozási logikájából is adódóan az ágazati törvényalkotásnak kell megtennie. Tehát nem a kormány, hanem a parlament lesz az, amely a konkrét döntési jogosítványokat a regionális önkormányzat számára az ágazati jogalkotás keretében meghatározhatja.

Az Ötv.-módosításra vonatkozó javaslat azonban orientációs jellegű szabályozásokat tartalmaz a feladatkörök kijelölésével - gondolok itt elsősorban a területfejlesztéssel összefüggő feladatkörökre, jövőbeni szerepkörökre. A szabályozásból egyértelműen kitűnik, hogy anyagi, pénzügyi források feletti döntési jogosítványokkal is rendelkezne a majdan létrejövő regionális önkormányzat.

Hogy mely feladatköröket célszerű a regionális önkormányzathoz telepíteni, ebben elsődlegesen segítségünkre volt az Európai Tanács regionális önkormányzatokkal összefüggő ajánlása, illetve feltérképeztük, hogy az Európai Tanács tagországainál, ahol működik regionális önkormányzat, milyen típusú feladatok ellátása történik ezen a szinten, és a szabályozás kialakításánál erre is tekintettel voltunk.

Nagyon fontos eleme a regionális önkormányzattal kapcsolatos szabályozásnak a területfejlesztés regionális önkormányzatokhoz való telepítése. Ennek indoka elsősorban a területfejlesztés meghatározó jellegében kereshető. Ezzel a megoldással elkerülhető egy párhuzamos feladatellátás, egy párhuzamos intézményrendszer működtetése. Végül, de talán nem utolsó sorban ki kell emelnem azt is, hogy ezzel a megoldással a választópolgárok, az önkormányzatok kontrollja alatt születhetnek területfejlesztési döntések.

A regionális önkormányzatok szervezetét illetően nagyban hasonlít ez a szervezet a már ismert helyi önkormányzati szervezetrendszerhez. A közgyűlés itt is az önkormányzat legfőbb szerve, tisztségviselői között találjuk a közgyűlés elnökét, a szabályozási módot a több alelnök választására a közgyűlés tagjai sorából. A bizottságok szerepe sajátosan alakul a helyi önkormányzatok eddigi szabályozásához képest. Több bizottság kötelező megalakítását írja elő a törvényi szabályozás; a területfejlesztés, turisztika, gazdaságfejlesztés, monitoring jellegű tevékenység, munkaügyi feladatkörökkel kapcsolatban jelenik meg kötelező bizottságalakítási előírás a törvényben.

Ennek oka az is, hogy például a területfejlesztési feladatok regionális önkormányzathoz való telepítésével nem kívánjuk elvonni olyan alapelvek érvényesülését, amelyek a területfejlesztési feladatellátást eddig is jellemezték, például a partnerség elvének érvényesítését. Jellemzően az a tripartit típusú szervezetrendszerek, regionális önkormányzati bizottságként való működését teremti meg, ennek lehetőségét teremti meg a jogi szabályozás azzal, hogy törvényi szabályozással előírható ezen kötelező jellegű bizottságok összetétele is. Értve ez alatt, hogy hagyományosan a képviselő-testület tagjaiból, és más kívülállóból állnak ezek a bizottságok, itt a partnerség elvének érvényesítése oly módon válik lehetővé, hogy konkrétan megjelölt szervezetek képviseletét tudja jogszabályi előírással biztosítani a jogalkotó. A regionális főjegyző áll a hivatali apparátus élén. Az önkormányzat hivatali szerve önálló hatásköri, belső szervezeti egységekkel is rendelkezhet, amik természetesen csak az államigazgatási feladatellátás tekintetében rendelkezhetnek hatáskörrel, önkormányzati feladatellátás tekintetében ezeknek a belső szervezeti egységeknek önálló hatásköre nem lehet.

A regionális önkormányzat önálló bevétellel és saját vagyonnal rendelkezik. A szabályozás szerint a székhelyét az Országgyűlés jelöli ki, és lehetővé teszi a szabályozási javaslat a társszékhely funkció kialakítását a nem székhely nagyvárosok tekintetében. A régiók működési területéről a vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket, hatáskör-telepítést is figyelembe véve az Országgyűlésnek van joga dönteni. A szabályozás elfogadása esetén 2009-ig a megyei önkormányzatok működnek, azt követően a regionális önkormányzatok veszik át a szerepüket.

Engedjenek meg néhány szót a fővárosi önkormányzati rendszert érintő szabályozásról. A teremben ülők egy része megélte az ezen a területen bekövetkezett szabályozásmódosulásokat. Ha visszaemlékszünk rá, 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény a fővárossal csak a fő jogintézmények tekintetében foglalkozott, és a rétegszabályozást az úgynevezett fővárosi törvényre bízta. Majd az önkormányzati törvény első novellájában, a '94-es Ötv.-módosításban került be a különálló fővárosi törvényi szabályozás az Ötv. kétharmados keretei közé.

CsE 51-60 dr. Bujdosó folyt.

Az eltelt időszak azt mutatja, hogy az ilyen típusú szabályozási megoldás, amelyik részletesen meghatározza a főváros, illetve a kerületek feladat- és hatáskörét, a napi működés során jelentős gondot okoz, azt a rugalmasságot, ami abból a specialitásból adódik, amit a főváros a közigazgatási rendszerben elfoglal, nehezen tudja követni. Ezért az előterjesztő olyan jogszabályi megoldásra ad javaslatot, amely egyrészt megtartja a főváros kétszintű rendszerét, az Ötv.-be ismételten garanciális jellegű szabályozások és jogszabályhelye, rendelkezések kerülnének be, a részleteket pedig az úgynevezett fővárosi törvényben lehetne rögzíteni. A szabályozási javaslat, a módosítás új alapokra helyezi a munkamegosztást is, amelyben a főváros az egységes városi működéshez szükséges, elsődlegesen vonalas infrastruktúrához kapcsolódó, valamint fejlesztési jellegű feladatokért felel, a kerületi önkormányzatok pedig az egy kerülethez tartozó, elsődlegesen az állampolgárokkal közvetlenül kapcsolódó közszolgáltatások szervezését, biztosítását, elsősorban a humán szolgáltatások biztosítását látják el.

Tisztelt Bizottság! A önkormányzati törvény módosítási javaslatával kapcsolatban bevezetőként ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönjük szépen a részletes és nagyon fontos kiegészítést. Tisztelt Bizottság! Kérdések elhangzására kerítünk sort. Dr. Tilki Attila kérdez először.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): A részletes indokolás 5. §-ában van egy ilyen kitétel, hogy modellkísérletekkel alátámasztották, hogy ezer lélekszám alatti települések nem képesek szakszerűen és hatékonyan hivatalt működtetni. Kérdésem az, hogy melyek ezek a modellkísérletek, kaphatunk-e ezekről a modellkísérletekről valamilyen írásos anyagot. Ugyanis az ÁSZ és a közigazgatási hivatalok folyamatosan, évente, esetleg évente többször is vizsgálják ezeket a településeket, és ilyen kitétel nem szerepelt még sosem, hogy nem képesek szakszerűen működtetni a hivatalt. Ez lenne az egyik kérdés.

A másik kérdés: a normaszövegben helyi közügyről beszélnek, a részletes indokolásban pedig regionális közügy szerepel. A 11. §-ban van a helyi közügy, a részletes indokolásban pedig regionális közügy. Ez csak elírás, mert inkább regionális közügyet kellett volna használni?

A következő: a normaszöveg 7. §-ában, hogy ha nem sikerül körjegyzőséget alakítani, akkor a közigazgatási hivatal vezetője 30 napon belül keresettel kéri az illetékes megyei bíróságtól, tehát kiállná-e a 2. § a) és b) pontja az alkotmányossági próbát.

A részletes indokolás a 18. §-hoz eminens állampolgári érdekekről beszél, meg szeretném kérdezni, hogy mit jelent az eminens állampolgári érdek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? Varju Lászlóé a szó.

VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak azt az egy kérdést szeretném feltenni, hogy a megyék létszámváltozását támogatva, és egyetértve azzal, hogy a következő időszakra ezt a létszámot csökkenteni kell, mégis ezek közül kiemelkedik, hogy Pest megye vonatkozásában az indoklás ellenére eltér minden másfajta létszámcsökkenéstől. Mi ennek az oka?

ELNÖK: A kérdés jogos, de ez egy következő törvényhez tartozik, ezt a kérdést majd ott megismételjük. További kérdés merült-e fel? Kovács Zoltán alelnök úr.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Van jó néhány kérdésem, de igazából az elégedetlenségemnek szeretnék hangot adni mindjárt a bizottsági ülés elején. Komolyan gondolják-e önök, hogy együttműködést várnak el az ellenzéktől akkor, amikor három munkanap állt rendelkezésre a végleges szöveg olvashatóságától a mai bizottsági ülésen történő megtárgyalásig, illetve a szerdán történő általános vitáig? Komolyan gondolják-e önök, hogy az egész közigazgatási rendszer, az önkormányzati rendszer átalakítására hat nap felkészülés, tárgyalás a végleges szöveget illetően elegendő-e? Komolyan gondolják-e azt, hogy az önkormányzati rendszer átalakításához szükség van az ellenzék voksaihoz, a kétharmadhoz, vagy ez csak egy blöff, vagy egy kormányzati marketingfogás, hogy el lehessen mondani, hogy lám-lám, a gaz ellenzék ismét nem járult hozzá a kétharmados törvényekhez, és ezért nem lesz az a fene nagy jólét már jövőre az embereknek?

Úgy gondolom, hogy ha komolyan gondolják azt, hogy számítanak a támogatásunkra ebben az ügyben, akkor minimum egy négypártit össze kellett volna hívni. A másik, amit szeretnék elmondani, és ez a fő kérdés. A belügyminiszter asszonytól megkérdeztük az elmúlt ülésen, amikor a kinevezéséről döntött a bizottság kormánypárti többsége, hogy mennyi ennek a megtakarítása. Azt mondta, hogy nem tudja, a Pénzügyminisztériumban most számolják. Hát, önök előbb bemondták a tutit, és most folyik annak a vizsgálata, hogy ez mennyivel jár. Különböző milliárdok röpködnek a levegőben, tudnak-e már egyáltalán számot mondani?

Hogy néhány konkrétabb kérdést is feltegyek. Pici a kérdés, de végül is a törvény 7. oldalán szerepel, hogy a közigazgatási hivatalok előszeretettel egrecíroztatják és észrevételek tesznek, ha 15 napon belül nem érkeznek be a bizottsági és a testületi jegyzőkönyvek. A 17. § (2) bekezdésében írnak a fővárosi önkormányzat képviselőtestületéről, de a régiónál készül-e jegyzőkönyv, mert arról nem írnak, hogy azt 15 napon be kell-e nyújtani. Pici a kérdés, nem igazán kardinális ebben az ügyben.

A körjegyzőség létrehozatalához és megszüntetéséhez az érdekelt képviselőtestületek közös megállapodásával lehet csatlakozni. Van-e kisebbségvédelmi szabály önök szerint ebben a törvényjavaslatban, ha mégis ki akar válni valaki a körjegyzőségből? Azt is megkérdezem, hogy miért pont 7 önkormányzatnak kell bent lenni. Tudom, hogy heten, mint a gonoszok, de lehet, hogy más az indoka. Ezért ha abból egy rossz szomszédság, török átok, ma is érezzük annak hatásait, hogy az egykori községi közös tanácsok tisztségviselői néha még ma sem állnak szóba egymással, ha ebből a hétből egy ilyen van, és megakadályozza a kiválást, van-e valamilyen kisebbségvédelmi szabály?

Írnak a módosító javaslatok között a jegyzői képesítésekről, például ha 6 hónapon túl nem neveznek ki körjegyzőt megfelelő képesítéssel. Kívánnak-e változtatni a képesítési szabályokon? Volt már itt a bizottság előtt, hogy rendőrségi tanácsost akarnak kinevezni jegyzőnek, aztán volt, hogy a földmérési hivataltól adták ki a felmentést, és lett belőle jegyző. Tehát a képesítési szabályok megváltoznak-e, illetve ez csak a jövőre vonatkozóan kívánják a képesítési szabályokat megállapítani? (60)

Hész (61-70) /Kovács/

A korábban kinevezett, de a leendő képesítésnek meg nem felelő jegyzők maradnak-e?

A korábbi törvény azt mondja, hogy "...amennyiben a törvény a fővárosi önkormányzatot, fővárosi érdekkörét vagy gazdasági lehetőségét meghaladó országos feladatok ellátására kötelezi, az Országgyűlés biztosítja az ellátáshoz szükséges feltételeket.". Kikerült belőle az "anyagi feltételek". Miért?

A következő. "A fővárosi és kerületi önkormányzatok gazdasági alapjait, feladat- és hatáskörét érintő törvény kormányzati döntés-előkészítésébe a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat megfelelő határidő biztosításával be kell vonni." Mi ez a megfelelő? Ezek gumifogalmak egyébként, amiket így is, úgy is lehet értelmezni. Célszerű lenne egzaktan meghatározni.

A regionális önkormányzatról azt írják, hogy a decentralizáció elve alapján területi önkormányzat működik. Mi van azokkal a feladatokkal, amelyeknek mindig csak az egyik oldaláról beszélnek, hogy decentralizáció az, amikor a minisztériumtól kerül el feladat? És mi van azokkal, ami a megyéktől fölfelé, mert az meg dekoncentráció, vagy koncentráció, vagy centralizáció? Tehát én azt gondolom, hogy a decentralizációról részben beszélhetünk, a minisztériumnak leadott feladatokkal, de nagyon sok feladat felcsúszik eszerint a megyéktől, hogy a későbbiekben felsorolják, az távolabb kerül a választópolgároktól vagy az állampolgároktól, ez éppen a szubszidiaritás elvével szembe megy.

Aztán jön a gyöngyszem, szerintem. Mindig vita volt, hogy mit kell biztosítani milyen feladathoz. Mi ez a támogatás értékű bevétel? Ez egy új fogalom, legalábbis számomra. Mi az, hogy támogatás értékű bevétel?

Korábban a környezetvédelmi, műemlékvédelmi bírság - ismeretes, ez a szennyvízbírság - került az önkormányzatokhoz egyharmad mértékben, most kiveszik a törvényből, és beírják, hogy külön törvényben meghatározott bírságok. Melyek ezek? Tehát marad a kettő, vagy jön hozzá még egy kis bevétel, vagy már ezek sem lesznek ott?

A címzett támogatás megszűnik. Helyette az a törvényszöveg, hogy pótolja a címzettet, hogy egyedi támogatást nyújthat az Országgyűlés. Tehát a címzettet pótolja ez, vagy valami egészen másról beszélünk?

Az önhiki mértékéről a költségvetési törvényben az Országgyűlés döntött. Ez most kikerül. Ki dönt a mértékről? Tehát a feltételeket az Országgyűlés szabja meg, hogy mennyi pénzhez jutnak az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok, azok kikerülnek a törvényből. Állandóan az önkormányzatok vesszőparipája volt: új önkormányzati feladat megállapítása esetén az Országgyűlés egyidejűleg biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet. Most kikerül belőle a "biztosítja", bejön helyette egy szó, hogy "gondoskodik", és a pénzügyi fedezetet is kiveszik, és forrásokról beszélnek. Tudom, hogy ez nemcsak fogalmi változtatást jelent, hanem ez jelentős tartalmi változtatást is jelent. Mi ennek az oka, és mire számíthatnak ez ügyben az önkormányzatok?

Az Országgyűlés dönt az állam területi tagozódásáról és a régiók összevonásáról is. Ebben az anyagban nemcsak megye-, hanem régió-összevonásról is szó van. Tehát önök gondolkodnak-e abban, hogy a jelenlegi hét statisztikai és területfejlesztési régióból csinálnak kevesebbet, azaz összevonják? Tudható-e - itt van néhány megyei jogú város polgármestere, amely most ugye nagyvárossá nyilvánítódik -, mik lesznek az új régiószékhelyek?

Változik a törvény a tekintetben, hogy eddig az Országgyűlés oszlatta fel a települési önkormányzatokat, most ez felcsúszik az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróságnak volt egy döntése egyébként, az Alkotmánybíróság eddig véleményező volt. Ez egy tartalmi módosítás, ahogy szokták mondani: a dögöt áthúzzák a másik asztalra, tehát az Országgyűlés helyett az Alkotmánybíróság lesz az, amely dönt ebben az ügyben. Ennek mi az oka?

Mi lesz a megyék vagyonelszámolásával? Tudják-e, a megyéknél mennyi a hitelállomány, tudják-e, hogy ezekkel a hitelállományokkal mi lesz? 2009-ig lesz-e olyan védelmi szabály, amely azt mondja, hogy a hitelállomány növekedését és a jelentős mértékű vagyonvesztést megakadályozza a megyéknél? Lehet, hogy kiüresített és megterhelt régiók lesznek? Vagy a hiteleket átvállalja a magyar kormány, esetleg a bankok, és tiszta lappal indulnak a régiók?

Összességében a régiók vonatkozásában van-e már olyan számítás, amely az ügyön a megtakarítási oldalt is be tudja mutatni a bizottság tagjai felé? Fenntartom még a kérdezés jogát.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka Istváné a szó.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Lényegében a két fő általános kérdést az alelnök úr megkérdezte. A rendszer lényegét érintő változás 2009-től lesz hatályos. Kérdezem: hova ez a sietség? Hova ez a sietség, hogy két-három napot adnak egy ilyen volumenű módosító törvényjavaslat áttanulmányozására? Gondolom, ugyanezt kérdezik a kormánypárti képviselőtársaink is, mert gondolom, ők is a múlt szerdán kapták meg ezeket az anyagokat. Tehát hova ez a sietség, amikor gyakorlatilag 2009-től fog az önök elképzelésében a rendszer fő eleme, tehát a megye vagy a régió működni? Nem kellene-e jobban átgondolni a település, kistérség, megye, régióközpont problematikáját?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth István képviselő úr kérdez.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök úr, illetve Bóka képviselőtársam gyakorlatilag már föltette azokat a kérdéseket, amelyeket én szerettem volna föltenni, de azért két kiegészítést tennék hozzá. Az egyik az elnevezésre vonatkozik, hogy az eddigi megyei jogú városok nagyvárosok lesznek. Azt gondolom, hogy ez nem szerencsés elnevezés. Én Szekszárdról jöttem, és Szekszárd mint megyei jogú város 35 ezer fővel nem azért kapta meg a megyei jogú rangot, mert annyian laktak ebben a városban, hanem azért, mert abban a térségben integráló szerepet töltött be. Gyakorlatilag most meg fog szűnni, akkor egy 35 ezres Szekszárdnak azt mondjuk, hogy nagyváros, és minden, ami 50 ezer fölött van, az lehetne amúgy nagyváros, ami szerintem jogos is, de azt gondolom, hogy a megyei jogú városok nem azért lettek megyei jogú városok, mert sokan laktak benne. Javasolnám, hogy amennyiben ezt a régiós funkciót szeretnénk fenntartani, régiós jogú városok lennének, és akkor esetleg ez az integráló régiós jog megmaradhatna a városokban.

A másik, abszolút egyetértve, szerintem ez egy teljesen elhamarkodott előkészülete a régió létrejöttének, mert a régiós önkormányzatok létrehozását szerintem akkor lehet megnyugtatóan véghez vinni, ha minden régió úgy érzi, hogy nyerhetett ezzel az összevonással. Azt gondolom, hogy itt sok régió - lásd: Tolna megyei régió; úgy érzem, hogy mi nem biztos, hogy ezzel nyerünk, hanem nagyon sokat veszítünk. A kormány majd ki fogja jelölni, hogy hol lesz a régióközpont, a testület ki fogja jelölni, hogy kik lesznek a régiós elnökök, és az elnökhelyettesekre majd az elnök fog javaslatot tenni.

CsE 71-81 Horváth folyt.

Egy régiónak hány alelnöke lehet, mi alapján tesz az elnök javaslatot, érvényesül-e a területi elv, illetve a lakosságarányos elv, és nem lesz az, hogy a kisebb régiók, Tolna, Baranya és Somogy összevonásánál Tolna megye teljesen el fogja veszíteni a súlyát, mert a létszámából adódóan nem fogja érvényesíteni a már megszerzett jogokat. Szekszárd megyei jogú város. Tehát javaslom, hogy ezt a nagyváros elnevezést módosítsuk, és az alelnöki pozíciókat, illetve a régiós önkormányzatokban lévő jogok érvényesítésében a területi elvet is vegyük figyelembe a lakossági elvek mellett. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vígh képviselő úré a szó.

VÍGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Az a kérdésem lenne, hogy 500 lélekszám alatt nem lehet polgármesteri hivatal. Jól hallottam? Bizonyára. Ahonnan jöttem, Zala megyéből, 257 település található, és több mint a fele 500 lélekszám alatti. (Dr. Bujdosó Sándor: Nem azt mondtuk, hogy nem működhet önálló polgármesteri hivatal.) Nem jól mondom? Azt mondtam, hogy a településeinken intelligens dózer kószál, ugyanis nem azt mondják, hogy zárjuk be iskoláinkat, óvodáinkat, hanem nem kapunk hozzá megfelelő támogatást, és mivel a polgármesterek képviselők, kénytelenek bezárni. Ezt tavaly megfejelték azzal, hogy a 600 lélekszám alatti településeken nem lehet önálló posta. Megkerestek Zalalövő környékéről, egy kistelepülésen megszűnt a postahivatal. Amikor kimegy a mobilposta, nem találja otthon az urat, akkor beviszik Zalalövőre a postát. Kérdezte tőlem a nyugdíjas ember, hogyan menjen be, mert megszüntették a buszjáratot, és nincs autója, hogyan menjen be e postára a postai csomagjáért.

Most érdeklődöm: a kistelepüléseket most úgy rendezik el, hogy az egyetlen egy közösségi színteret, ami a polgármesteri hivatal volt, azt is megszüntetjük. Azt hiszem, hogy Zala megyét ez nagyon érzékenyen érinti. Érdeklődöm, hogy készült-e felmérés ezekről a településekről. Megkérdezték-e az 500 lélekszám alatti települések lakosságát, polgárait, képviselőit, polgármestereit, hogy mit szólnak ahhoz, hogy nem tarthatnak fenn még egy egyszemélyes polgármesteri hivatalt sem? A lakosságnak egyetlen egy közösségi színtere nem lesz, ahová bemehetnek, ahol felvehetnek egy telefont, netalán tán információt kaphatnak. Az utca szélén tartják a megbeszéléseiket? Az utca szélén találkoznak és adnak információt?

Azt hiszem, hogy Zala megyében ez nagyon nehéz helyzetbe sodorja a kistelepüléseket, nagyon nagy gondokat fog felvetni, és semmilyen információ nincs arról, hogy bárkit megkérdeztek volna Zala megyében, a kistelepüléseken ezzel kapcsolatosan. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdést. Gulyás József.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Ahogy az előterjesztő képviselőjétől, az államtitkár úrtól is hallottuk, az előterjesztés a kormányprogrammal összhangban készült, tartalmazza az önkormányzati reform legfontosabb lényegi elemeit a kormányprogram, és ezzel összhangban elkészült az önkormányzati törvény módosítása. Nyilvánvalóan itt egy részletes szabályozásról van szó, amely részletekbe menően kitér azokra a tartalmi elemekre, amelyek a kormányprogramban megfogalmazódnak. Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés visszaadja a kormányprogram lényegét, és csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy nemcsak a miniszterelnök úr, hanem a napokban a belügyminiszter is találkozott az önkormányzati érdekszövetségek képviselőivel, azok vezetőivel, és alapvetően támogatták az önkormányzati reformra irányuló kormányzati törekvéseket.

Természetesen az előterjesztés, amelyet tárgyalunk, részletszabályozást tartalmaz, és ennek lehetnek olyan pontjai, amelyeket joggal vitatnak a szereplők, ellenzéki képviselőtársaim, vagy akár később kormánypárti képviselőtársaim, hiszen egy nagyon komoly szabályozásról van szó. Ezen lehet és érdemes is finomítani. Ezzel együtt mégis csak egy alapkérdése a mai vitának az általános vita előtt, hogy mennyiben vannak partnerek a szükséges módosításokhoz. Hiszen, ahogy utaltam már rá, megérett a reformra az önkormányzatok helyzete, ezt alapjaiban támogatják mindazok, akik a rendszer szereplői. Most, ebben a vitában nemcsak olyan kérdések merültek fel ellenzéki képviselőtársaim részéről, amelyek egy-egy finom szabályozásra vonatkoznak, hanem a rendszer lényegét érintő kérdések. Jó lenne látnunk majd menet közben, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája meddig tud eljutni. Nyilván az lenne a jó, ha a végszavazásig jutnánk el. A kormánypártok és a koalíciós pártok abban eltökéltek, hogy az önkormányzati rendszer reformját végigvigyék, ehhez azonban partnerekre lesz szükség.

Ami a konkrét szabályozást illeti, ott tennék fel konkrét kérdést, illetve megjegyzést. Az egyik, amit ellenzéki képviselőtársam már érintett, csak ő pont a másik oldalról, tulajdonképpen meg szeretné erősíteni a különleges jogállású önkormányzatokat már elnevezésükben is. Azt gondolom az SZDSZ részéről, hogy nem feltétlenül kell továbbéltetni az Ötv.-ben különleges jogállású városokat, illetve státusokat. A nagyváros elnevezés, önmagában nem is az elnevezés, hanem maga a különleges jogállás fenntartása nem indokolt. Itt a szempontokra lennék kíváncsi, hogy az előterjesztő milyen érveket sorol fel a nagyvárosi státus továbbéltetése mellett, amely a megyei jogú városi státus továbbéltetése.

Fontosnak tartom megjegyezni, szemben azzal, amit szintén egy ellenzéki képviselőtársam mondott, hogy nem a kormány, hanem az Országgyűlés jelöli ki a regionális önkormányzat székhelyét. Ugyanakkor a társzékhely fogalma, amelyre lehetőséget ad az Ötv., számomra megint csak kérdéseket vet fel, hogy vajon mennyiben indokolt a társszékhelyeket meghatározni az Ötv.-ben, hiszen maguk a régiók majd működésük során különböző feladatokat delegálhatnak egyik vagy másik nagyobb településhez, nem fontos ezt külön társszékhely megjelöléssel illetni.

Egy ennél súlyosabb kérdés számomra az önkormányzatok települési és regionális közgyűlésének egymáshoz való viszonya, amely a szabályozásban megjelenik oly módon is, hogy a regionális közgyűlés, a 75. § (2) bekezdésében, a saját pénzeszközei és vagyona terhére támogatást nyújthat a települési önkormányzatok feladatainak ellátásához. Majd később, ugyanebben a mondatban szól arról, hogy egyébként pedig megállapodhat a települési önkormányzatok feladatainak ellátásához. Majd később, ugyanebben a mondatban szól arról, hogy egyébként pedig megállapodhat a települési önkormányzatokkal az önkormányzati feladatok közös megoldásában. Ezt az utóbbit mindenképpen pártolnám, ugyanakkor a mondat első része azt sejteti, hogy akár ad hoc módon is, közvetlen önkormányzati feladatok, kötelező feladatok ellátáshoz adhat egyoldalúan támogatást a regionális közgyűlés. Ebben a felállásban kialakulhat egy olyan nem kívánatos függés régió és települési önkormányzat között, amelyet szerintem korábban már meghaladtunk, és el kellene kerülni.

Természetesen a mai fejlesztéspolitikában létezik az, hogy konkrét települési ügyekhez adnak a régiós fejlesztési tanácsok támogatásokat, de az egy transzparens pályázati rendszerben történik, és annak egyébként híve lennék, és a törvény ezt tartalmazza is, és az rendben is van, hogy ezek a fejlesztési típusú támogatások majd léteznek. De hogy a közvetlen önkormányzati feladatellátáshoz a régió adjon támogatást azon a formán túl, amit egyébként támogatok az SZDSZ részéről, tehát hogy megállapodás legyen önkormányzati feladatok közös ellátására, nem tartanám kívánatosnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi László képviselő úr kérdez.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. Egyetértek az előttem szólókkal, hogy nagy a sietség, miközben fontos, alapvető dolgokat kellene tisztázni. Az egyik ilyen, hogy a régiók fogalmát most bevezetjük a törvényben. Megtévesztő lehet, bár ott van az utolsó paragrafusban, hogy jogutód a megye területét érintő régió. Ugyanakkor tudjuk, hogy a régiót ma másra használjuk, a statisztikai régió kifejezésre. Ugyanakkor előre kellett volna venni magának a régiónak a helyretételét, hiszen a jelenlegi statisztikai régiórendszer nem jó. (80)

Hész (81-90) /Nógrádi/

Én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, aki ezzel elégedett lett volna, vagy olyan társasággal, vagy olyan megyével - szóval még ilyennel nem találkoztam, ha van, akkor szívesen beszélgetnék vele.

Azt gondolom, hogy amikor ezeket kijelölték, akkor nem gondoltak végig egy rendező elvet. Mondok erre egy példát. A gazdaság fejlődésének a motorja a közlekedési infrastruktúra. Magyarországon az utak Budapesttől sugár irányúak - gondolok az 1-es útra, a 8-asra, a 7-esre, 6-osra Pécs felé -, és most egy példát mondok, a saját régiónkat: nyugat-dunántúli régió; Zala megyei képviselő vagyok. Győr-Sopron megye, 1-es úton rendkívül jó lehetőség, osztrák határmentiség, és Magyarországon észak-déli irányban szinte lehetetlen közlekedni. Aki ezt nem hiszi, egyszer próbáljon meg a Szigetközből mondjuk Szentgotthárdra eljutni, és akkor a három megyét keresztezi. Ez egy nagy kaland északnak.

Tehát ez a legelső, hogy újra kellene gondolni földrajzi, gazdasági és történelmi adottságok alapján. Hogy a történelmet is említsem, az ötvenes évek végéig Zala megyéhez tartozott a tapolcai, a sümegi, a balatonfüredi járás, amiket, akkori megyei párttitkári vitákon eldöntve még a keszthelyi járással együtt, elcsatoltak Veszprém megyéhez, aztán Keszthely visszajött, a másik három megye a mai napig is Veszprém megye, de történelmileg, fölrajzilag valahol a történelmi Zala megyéhez tartozik. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezt a gondolatsort kellene egyszer megjárni, mielőtt komolyabban belemegyünk az önkormányzati struktúra megváltoztatásába. Nagyon sokféle lehetőség, elképzelés van. Az a véleményem, hogy valahol egy rendező elvet kellene találni, és a rendező elv valahol a gazdaság fejlődésének a lehetőségét rejtse magában.

A másik ilyen dolog, ami szintén úgy érzem, hogy egy picit el van kapkodva, az pedig a többcélú kistérségi társulások mint fogalom bevezetése ebbe a törvénybe. Igaz, szintén ott van egy mondat, hogy a többcélú kistérségi társulások szervezetére, működésére vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Véleményem szerint, ha ez a kívánság, hogy külön törvény legyen - amivel nem értek egyet, szerintem valahol ez az új önkormányzati vagy közigazgatási reform része kell legyen, ha már a megye helyett be van vezetve egy nagyobb, a régió, akkor be lehetne vezetni a régi járás fogalma helyett, különösen ilyen kistelepüléses rendszerben, a kistérséget.

Én egy olyan kistérségi társulás elnöke vagyok, amely 51 településből áll. Most rendkívül skizofrén a rendszer. A város mint körzetközpont ellát közigazgatási és közcélú feladatokat - gyámhivatal, építési hatóság, okmányiroda -, miközben létezik a többcélú kistérségi társulás, külön munkaszervezettel, külön helyiségben, szintén közcélú feladatokra - oktatás, egészségügy, működteti az összevont orvosi ügyeletet a településekre, aztán szociális ellátás. Tehát azt hiszem, hogy ha már ragaszkodik hozzá a törvény-előkészítő, hogy külön törvény legyen, akkor minimum együtt kellene tárgyaljuk vagy legalábbis egy időszakban. De véleményem szerint, lehetne akár ennek a törvénynek a része, hiszen közigazgatási jellegű funkciókat is odatettünk, de próbálunk tenni a közcélú társaságokhoz. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még további kérdés? (Senki sem jelentkezik.) A kérdések sorát lezárjuk. Megadom a lehetőséget válaszadásra Bujdosó úrnak és kollégáinak.

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR helyettes államtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, hogy az előterjesztő képviselői nem panaszkodhatnak, mert nagyon sok kérdés hangzott el, és látszik, hogy a kérdések is hozzáértők szájából hangzottak el, tehát olyanoktól, akik érintettek és érdekeltek a magyar önkormányzati rendszer, illetve a magyar közigazgatási rendszer jobbításában. Igyekszem tényszerűen és röviden válaszolni a kérdésekre.

Tilki Attila képviselő úr kérdezte a körjegyzőségekkel kapcsolatban, hogy milyen modellkísérletekre épül a vonatkozó szabályozási javaslat. A magyar közigazgatásban megjelent egy összegző tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy a polgármesteri hivatalokban foglalkoztatottak létszáma és a települések nagysága milyen módon függ össze, és erre a kísérletre, ennek a tapasztalataira alapult a szabályozási javaslat. Ha jól tudom, bár én akkor még nem dolgoztam az e területért felelős minisztériumban, de a kollégám igen, Zala megyei települések vettek részt ebben a vizsgálatban. Nagyon szívesen eljuttatjuk ezt az összegző tanulmányt a képviselő úrhoz, hogy pontosan lássa, miről is van szó.

A második kérdése fogalmi tisztázásra irányult, a helyi közügy és a regionális közügy fogalmára. Nem két dologról van szó. Az önkormányzati törvény fogalomrendszerében a helyi szint a települési és az annál nagyobb területi szintet foglalja magába, a regionális közügy indokolásban való szerepeltetése a regionális önkormányzatokra vonatkozó jogi szabályozás keretében jelenik meg. Azt tudom mondani a kérdésére, hogy helyi közügy van, amelynél vagy települési közügyről beszélünk, vagy területi önkormányzásról, és az ezen a szinten megjelenő közügyek intézéséről.

A 7. §-sal kapcsolatban, a körjegyzőség ilyetén módon való létrehozásával összefüggésben kérdezte a képviselő úr, hogy vajon kiállja-e az Alkotmánybíróság próbáját az a szabályozás, hogy bíróság dönt ebben a kérdésben. Az előterjesztő álláspontja szerint, igen, ez egy önkormányzati jogokat erőteljesen védő garanciális jellegű elem, hogy nem a közigazgatás szervezetrendszerében születik döntés arról, hogy körjegyzőség keretében kell működnie egy önkormányzat hivatalának, hanem egy független hatalmi ág, az igazságszolgáltatás az, amely kimondja ezt a döntést.

A 18. §-sal kapcsolatban vetette fel a képviselő úr, hogy mit jelent az eminens érdek. Itt az Alkotmánybíróság önkormányzat-feloszlatási jogára vonatkozó szabályozásról van szó. Az eminens választópolgári érdek azt jelenti, hogy az alkotmányellenes működést mutató képviselő-testület működését joga van megszüntetni az Alkotmánybíróságnak, a választópolgári érdek pedig ott jelenik meg, hogy az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg, és nem a képviselő-testületet. Tehát, ha egy testület, egy választott szerv alkotmánnyal ellentétesen működik, annak a hátrányait az önkormányzati jogok alanyai, a választópolgárok közössége nem szenvedheti el. Ilyenkor fel kell oszlatni a testületet, és rábízni a választópolgárokra, hogy hozzák ők létre, válasszanak új képviselőket, akik biztosítják az önkormányzáshoz való joguk érvényesülését.

Kovács Zoltán alelnök úr mondta, hogy három munkanap állt rendelkezésre. Én nem ismerem pontosan a különböző javaslatok eljárási rendjét. Én egyet tudok, hogy ha jól emlékszem, május vége óta az interneten mindenki számára elérhetők azok a törvénymódosítási javaslatszövegek, amelyek nagyon kis mértékben változtak, a benyújtotthoz képest sem lényegében, sem jogintézményeiben nagy eltérés nem tapasztalható, nagyon minimális eltérés van csak a közzétett normaszövegek között.

Mennyi megtakarítás érhető el? Történtek-e ilyen jellegű számítások? Ezzel kapcsolatban szeretném tájékoztatni a testületet, hogy a pénzügyminisztériumi számítások szerint a regionális önkormányzatok kialakításával 11-13 milliárd forintnyi megtakarítás érhető el.

CsE 91-100 dr. Bujdosó folyt.

A kistérségi társulás keretében történő, a törvényjavaslatban szereplő megoldással megvalósuló közös feladatellátás tekintetében azért nehéz megbecsülni a megtakarításokat, hiszen attól is függ, hogy a parlament, a törvényhozók bölcsessége milyen feladatok tekintetében tartja fontosnak az ilyen módon történő feladatellátást. De a feladatellátás terjedelmétől, mértékétől függően több tízmilliárd forintra is tehető.

A körjegyzőségekre vonatkozó szabályozás módosulásával a megtakarítás 10 milliárd forint összegű lehet, ezeket tudom elmondani a számítások eredményével kapcsolatban. Szeretném alelnök urat megnyugtatni, hogy a regionális önkormányzat üléseiről is készül jegyzőkönyv, arra azok az általános szabályok vonatkoznak, amelyek alkalmazását a törvénymódosító javaslat megemlíti az elején, hogy az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell a szabályokat alkalmazni. Tehát ugyanolyan módon működik a regionális önkormányzat, most a működési szabályokat említem, mint egy települési önkormányzat, tehát a szavazati aránytól a testület összehívására és a jegyzőkönyv-készítési kötelezettségre is ugyanígy vonatkozik, és nem tartalmaz a módosítási javaslat olyan elemet, amely a 15 napot 7, vagy 8 napra, vagy hosszabb időre módosítaná a régiók tekintetében.

A körjegyzőséggel kapcsolatban kérdezte alelnök úr, hogy van-e kisebbségvédelmi szabály, illetve, hogy miért pont 7 településnél húzzuk meg a határt az egy körjegyzőséghez tartozó maximális településszám tekintetében. Ez a kérdés mindig felmerül, amikor az ezzel kapcsolatos szabályozást valóban a gyakorlat oldaláról is ismerők olvassák, azért hét, mert hét oka van. Az egyik az, hogy a jelenleg működő körjegyzőségek viszonylatában is azt láttuk, hogy ennél több település nem alkot körjegyzőséget ma Magyarországon, másrészt pedig az a a szakmai véleményünk, hogy egy körjegyzőségi hivatal, amelynek éppen a lakosság érdekében azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznia, arra a kérdésre is utalva, amit Vígh László úr feltett, biztosítania kell a helyi ügyfélfogadást a nem székhelytelepülésen élő lakosság számára is. A szakmai álláspontunk szerint hétnél több településen egy körjegyzőségi hivatalban ezt a feladatot ellátni eredményesen nem lehet.

Milyen kisebbségvédelmi szabályok vannak még a körjegyzőség tekintetében az Ötv.-ben? Ugyanazok a szabályok, amelyek eddig is működtek, azaz körjegyzőségből kiválni csak fél évvel azelőtt meghozott döntéssel, január elsejei időponttal lehet. A körjegyzőség létrehozását és megszüntetését nem tudjuk korlátozni, hiszen ez önkormányzati alapjogot sértene, ha ez időbeli korlátozáshoz kötődne, ha valamennyi település úgy döntene, hogy márpedig nem kívánnak körjegyzőséget működtetni, tehát megszüntetik, illetve, ha azt mondják, hogy ketten szeretnénk összeállni, és közös hivatalt működtetni.

A jegyzők képesítési szabályait illetően nem tartalmaz módosítást a beterjesztett javaslat, nem is készül, legalábbis nálunk olyan törvényalkotási javaslat, amely a jegyzők képesítési feltételeinek más, a jelenlegitől eltérő szabályozást említene.

A fővárossal kapcsolatban kérdésként merült fel, hogy miért került ki az anyagi feltételek biztosítása, ha a főváros számára feladatot állapít meg az Országgyűlés. A feltételek biztosítása természetesen magában foglalja az anyagi feltételek biztosítását is, de nem csak az anyagi feltételekét, mert más feladatellátáshoz szükséges feltételek biztosítására is módot nyújt. Semmi tudatos tevékenység itt a módosító javaslatban ezzel kapcsolatban nem volt.

A főváros tekintetében mit jelent a megfelelő határidő a törvényi szabályozásban a véleménynyilvánítással kapcsolatban? Ez a klasszikus gumi jogi fogalmak közé tartozik. Tehát kellő idő legyen arra, hogy érdemben véleményezni tudják a szabályozási javaslatot. Nem tudom, ha törvényben előírnánk, hogy három nap, az mennyire lenne megnyugtatóbb. (Dr. Kovács Zoltán: Annyira, mint ma.) Úgy érzem, hogy ez durva szabályozás lenne. Álláspontom szerint a megfelelőség kérdésében nem szükséges közelebbi, vagy pontosabb határidőt meghatározni.

A decentralizáció kérdéskörével kapcsolatban vetette fel képviselő úr, hogy hogy is néz ki itt a feladattelepítés, mert az előterjesztés, illetve az elhangzott kiegészítés csak arról szólt, hogy decentralizálásra kerül sor, azaz a központi igazgatás feladatrendszere kerül lebontásra. Mi van a megyében ellátott feladatokkal? A szabályozás arra utal, hogy a regionális önkormányzatok tekinthetők a megyei, vagy területi önkormányzatok jogutódainak. A feladattelepítés, a feladatrendezés munkája a jogalkotó munkája, a törvényalkotó munkája, az ágazati törvényi szabályozások azok, amelyek meghatározzák, hogy mely feladatellátásnak ki a címzettje, kinek kell erről gondoskodni. Nyilvánvaló, hogy a megyei önkormányzat jelenlegi feladatrendszere is átalakításra kell hogy kerüljön. Ennek két iránya van logikusan, a regionális önkormányzatok számára megállapított feladatrendszer, ez már azokból a feladatkörökből jól látszik, amelyeket az Ötv. módosítása tartalmaz, másrészt ilyen feladatellátási lehetőség megjelenhet a települési szinten, hiszen az önkormányzati törvény 15 éves szabályozása az, ami lehetővé teszi, hogy a település lélekszámától függően az egyes települési önkormányzatoknak eltérő feladatköre, hatásköre legyen. Tehát lehetőség van arra, hogy a települési önkormányzatok lássanak el volt megyei önkormányzati feladatot. De az előterjesztő szándéka elsődlegesen a regionális önkormányzati szintre való vitele a megyei önkormányzati feladatok többségének.

Távolabb kerül-e ezzel a lakosságtól? Azt hiszem, hogy nem az határozza meg, hogy milyen közel, milyen távol van a feladat ellátása az érintett állampolgártól, vagy fizikálisan az adott feladatellátó szervezet székhelye hol található, hanem attól, hogy milyen könnyen, milyen úton érhető el az állampolgár számára ez a szint. És itt nem közlekedési szintekre gondolok elsősorban, hanem kommunikációs szinten milyen módon érhető el. Lehet, hogy ezt rosszul gondolom, de úgy gondolom, hogy az állampolgárt nem az érdekli, hogy valamely szervezetnek hol van a székhelye, hol üzemel, hanem az érdekli, hogy egy közszolgáltatáshoz hozzájut-e, vagy sem, biztosítják-e számára, vagy sem. (100)

Hész (101-110) /Bujdosó/

Tehát a szerv székhelye és a feladatellátás vagy a közszolgáltatás biztosításának helye a mai önkormányzati rendszerben is elválhat egymástól, és álláspontom szerint a regionális önkormányzatok mint szervezeteik létrejötte, nem eredményezi a feladatbiztosítási szint távolabbra kerülését, a szervezet székhelye elképzelhető, hogy távolabb esik, mint eddig.

Mit jelent a támogatás értékű bevétel? Ha jól emlékszem, ez az Áht.-ben már szereplő, tehát nem vadonatúj fogalom, alelnök úr, a támogatás értékű bevétel. A tisztelt parlament volt olyan szíves ezt beszavazni az államháztartási törvénybe. Ennek a szóhasználatnak a leképezését, illetve az Ötv. szabályainak a jelenlegi fogalmakhoz való igazítását jelenti a szabályozási javaslatnak ez a módosulása.

Azzal, hogy a bírságok eddig az Ötv.-ben meghatározott, nevesített körét érinti a módosítás, úgy gondolom, hogy inkább a jogalkotó lehetőségét növeli a szabályozási javaslat. Hiszen a jelenlegi szabályozás ezt a két bírságformát nevesíti. Egy ilyen általánosabb jellegű szabályozással lehetősége nyílik a jogalkotónak arra - és remélem, hogy élni is fog ezzel -, hogy minél több bírságbevételt telepít a települési önkormányzatokhoz. Ezzel kapcsolatban nagyon szívesen felajánlom a magam és a kollégáim segítségét is a képviselők számára, ha ilyen lesz. Néhány abortált kísérletünk volt már eddig a bírságbevételek növelése tekintetében, mármint az önkormányzatokhoz telepítése tekintetében.

A címzett támogatást pótolja-e az egyedi támogatás? Igen, alelnök úr, ezt kívánja pótolni, de az Országgyűlés döntési jogkörében megőrizve és ott tartva ezt a támogatási formát.

Az önhiki rendszerében ez a módosítási javaslat nem tervez változást, a jelenlegi rendben és a szabályozási szinteknek megfelelően kerül sor az önhiki rendszer működtetésére, tehát a mértékéről is ugyanaz dönt, aki eddig.

Az alelnök úr említette, hogy a szükséges mennyiségű anyagi forrás törvényi garantálásával mi van, hiszen mintha másként fogalmazna a módosítási javaslat. Szeretném jelezni, hogy a törvénymódosítási javaslat nem érinti az önkormányzati törvény 1. § (5) bekezdésének rendelkezését, ami egy garanciális jellegű szabályozást tartalmaz arra az esetre, amennyiben az önkormányzat számára Országgyűlés törvénnyel új feladat ellátását rendeli el, akkor a feltételek biztosításáról is gondoskodnia kell. Örök vita a magyar önkormányzati rendszerben, hogy most itt fillérre ki kell fizetni az új feladatellátás mibe kerül című számlát, vagy pedig az önkormányzati finanszírozási rend forrásszabályozási logikájához igazodva - az Alkotmánybíróság is megmérte már az ilyen típusú törvényalkotásokat - az önkormányzatok feltételrendszerét kell úgy alakítani, hogy módja legyen, hogy az biztosítsa a feladatellátás feltételrendszerét. A magyar önkormányzati rendszer kialakításakor a jogalkotó bölcsessége úgy tartotta jónak, hogy a forrásszabályozás rendszerét vezette be, nem a feladatfinanszírozás rendszerét. Ez egy értékválasztás volt, ezen a rendszeren azóta sem következett be változás, tehát nyilvánvaló, hogy a forrásszabályozás logikája szerint lehet csak az önkormányzati feladatellátás feltételeit biztosítani. (Dr. Bőhm András távozik az ülésről.)

A régiók összevonásának kérdésében is az Országgyűlés dönthet. Mik lesznek az új régiószékhelyek, fogalmazódott meg alelnök úr kérdése. A szabályozás szövege természetesen az alkotmányhoz és az önkormányzati működési területre vonatkozó eddigi szabályozáshoz igazodik. Tehát a régióról, a régiószékhelyről, a régiókhoz történő csatlakozásról vagy átcsatolásról, régiók összevonásáról a jövőben, éppúgy, mint ma a megyék székhelyéről, a megyék területéről, összevonásáról, szétválasztásáról, megyehatárt érintő települések átcsatolásáról az Országgyűlés jogosult dönteni, ezen a szabályozás nem kívánt változtatni. Ez nem teszi szükségszerűvé azt, hogy régiók összevonására itt sor kerüljön. A jogi szabályozásnak a hatáskört, a döntési jogosultságot kell telepítenie, és azt hiszem, hogy ebben a kérdéskörben méltóbb fórum, amely meg tudja ítélni egy-egy ilyen döntés következményeit, a Magyar Köztársaság Országgyűlésénél nem lehet.

Feloszlatás. Országgyűlés helyett az Alkotmánybíróság. Mi az oka? Hál' istennek eleddig olyan sok települési önkormányzat feloszlatására nem került sor. Eddig összesen kettő esetben hozott ilyen döntést a parlament. Az első kormányzati ciklusban Tiszaderzs tekintetében, a 2002-2006-os ciklusban pedig Tápiószele tekintetében kényszerült a parlament ilyen döntést hozni. A szabályozásváltozásnak pusztán szakmai indokai vannak, a szakmai indokok pedig arról szólnak, abból a sajátos szabályozásból erednek, hogy a feloszlatásra vonatkozó javaslatot a kormánynak az Alkotmánybíróság véleményével együtt kellett benyújtania az Országgyűlésnek, az alkotmánysértő működés tekintetében kellett az Alkotmánybíróságtól véleményt kérni. Ez az egyetlen olyan döntése az Alkotmánybíróságnak, amely nem bír kötelező erővel. Tehát nagyon sajátos, faramuci volt ez a szabályozási logika. A feloszlatás kérdése alapvetően alkotmányossági kérdés, alkotmánysértő működést szab feltételként a mostani javaslat is meg a korábbi javaslat is. Tehát tartalmában nem változik a jogintézmény, a döntési szint az, amely változik. Hozzáteszem, hogy gyorsabb döntési folyamatot tesz lehetővé az alkotmánybírósági döntéshozatal. A parlamenti döntéshozatal eljárási rendjéből adódóan, ezt végigéltük, több hónapos időszakot jelent, mire a kezdeményezéstől a testület feloszlatását kimondó országgyűlési döntésig eljutunk. Ez alatt az idő alatt a településen egy alkotmánysértő állapot áll fenn, nincs mód időközi választás tartására, nincs mód arra, hogy a választópolgárok közössége újrarendezhesse a települési önkormányzat sorait, polgármestert, képviselőket válasszon, eldönthesse azokat a vitákat, amelyek ezek mögött az alkotmánysértő működések mögött húzódnak.

Mi lesz a megyék vagyonával? Lesznek-e védelmi szabályok? A hitelállomány mennyi, és mi lesz a vagyonnal? - kérdezte az alelnök úr. A megyei önkormányzatok hitelállománya, ami nemcsak a fejlesztési, hanem a fejlesztési célú hiteleket is tartalmazza, a 2005. évben 6,8 milliárd forint összeget tett ki. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ezek jó részénél fejlesztési célú hitelfelvételről volt szó.

110

CsE 111-120 dr. Bujodosó folyt.

Ami a vagyont illeti, amíg nem jön létre egy jogintézmény, egy új szervezet, de már tudjuk, hogy valami változás lesz, akkor a jogelőd szervezettől azért sok mindent féltünk. A megyei önkormányzatok vagyona tekintetében szeretném elmondani, hogy a helyi, értve ez alatt a települési önkormányzatokat is, önkormányzatok vagyonösszetételétől eltérően a megyei önkormányzatok ingatlanvagyonának 71 százaléka forgalomképtelen vagyoni kategóriába tartozik. Tehát ezt nem lehet elherdálni, nem lehet eladni, nem lehet jogügylet tárgya. A korlátozottan forgalomképes ingatlanok aránya is meghaladja a 25 százalékot. Tehát nagyon minimális az a vagyoni kör, ami fölötti rendelkezési jogosultság a képviselőtestületet egyéb kötöttségek nélkül megilleti.

Úgy gondolom, tekintettel arra, hogy választott képviselők hozzák az önkormányzati döntéseket, választott képviselők hozzák a vagyonnal kapcsolatos döntéseket, minden választott képviselő, legyen az települési, megyei, vagy országgyűlési képviselő, biztos vagyok benne, hogy a feladatköréből, a státusából adódó felelősséggel gondolkodik akkor, amikor döntésre emeli a kezét, vagy nyomja meg az igen, vagy nem gombot egy döntés mellett, vagy ellen. Nem gondolom azt, hogy azt kellene feltételeznünk, hogy a megyei önkormányzatok, a mostaniak, meg pláne a következő általános választásokon megválasztott képviselők azért gyűlnek össze, hogy elherdálják a helyi önkormányzat, közte a megyei önkormányzat vagyonát. De vannak ilyen biztosítékok már most, tehát mi a forgalomképtelen vagyontárgyak nagyságát jelenti, azt hiszem, nagyon fontos garancia is lehet.

A régió jelent-e megtakarítást? Igen, jelentem, 11-13 milliárd forint megtakarítást várunk. Bóka István képviselő úr azt mondta, hogy 2009 a regionális önkormányzatok felállítása, hová ez a sietség. A regionális közigazgatási feladatellátás gondolata nem 2006-ban születet Magyarországon. Ezt megelőzően is merültek fel erre vonatkozó javaslatok. Szinte minden kormányzati ciklusban tetten érhető egy ilyen gondolkodás, a '98 és 2002 közötti kormányzati ciklusban is megjelent a közigazgatás regionalizációjának gondolata, a 2002 és 2006 közötti kormányzati ciklusban is választott testülettel rendelkező regionális önkormányzat formájában, és most, a 2006-tól kezdődő kormányzati ciklusra vonatkozó, a parlament által elfogadott kormányprogramban is. Ezen túlmenően 2003-ban, ha jól emlékszem a dátumra, társadalmi vitára került sor az Idea programok keretében, emlékszik rá, képviselő úr, ahol nemcsak a kistérségi rendszerre, hanem a regionális önkormányzati rendszerre vonatkozóan is megkérdezték a leginkább érintettek, értve ez alatt a polgármesterek véleményét, tehát önkormányzati emberek véleményét.

Ha 2009, akkor miért kell ezt a törvényjavaslatot ilyen gyorsan elfogadni? Erre is van praktikus válasz is, hiszen tudjuk jól, hogy ebben az évben önkormányzati választásra kerül sor. Ha az önkormányzati rendszerben változás következik be, olyan módosulás, ami fontos a választópolgárok, a választott képviselők, tisztségviselők számára, akkor ezekről a változásokról időben értesülni kell, hogy tisztességgel fel lehessen készülni erre. Tehát tudják azt, bár a szabályozási törvénymódosításnak nem tárgya a regionális önkormányzati választások kitűzésének időpontja, de összefüggő jogalkotásról van szó, tudják azt a választópolgárok, ha a választási szabályok ilyen módon módosításra kerülnek, hogy 2009-ig működnek azok a megyei közgyűlési tagok, akikre az általános választásokkor a saját önkormányzáshoz való jogainak gyakorlását bízták, 2009-től pedig számíthatnak arra, hogy egy regionális közgyűlést, regionális képviselőtestületet fognak létrehozni.

Horváth István képviselő úr felvetette, hogy a nagyváros elnevezés szerencsés-e, vagy sem, illetve a megyei jogú város elnevezése már átment a köztudatba, ha jól értettem a kérdését, véleményét, és javasolta, hogy régiós város elnevezés kerüljön intézményesítésre az Ötv.-ben. Az én hibám, hogy nem hívtam fel erre a figyelmet a felvezetőben, a regionális önkormányzat szabályozása módosítja a jelenlegi területi önkormányzati szint szabályozását. A jelenlegi rendszerben a megyei jogú városok nem szükségszerűen azonosak a megyeszékhelyekkel, és saját illetékességi területükön megyei feladatokat látnak el, illetve nem részei a megyének, hiszen a megyei jogú város választópolgárai nem szavaznak a megyei közgyűlés tagjaira. Csak halkan jegyzem meg, hogy a megyei közgyűlési tagok túlnyomó többsége pedig a megyeszékhelyen lakó választópolgárok közül kerül ki, úgy gondolom, nagyon sok szakmai érv hozható fel amellett, hogy ezt az áldatlan állapotot meg kell szüntetni. Hajdú-Bihar megye Debrecen nélkül nem igazán értelmezhető kategória.

Ha területi önkormányzásról beszélünk, akkor annak ugyanúgy részesei a szerepkörükben többletfeladatot ellátó nagyobb lélekszámú települések. A regionális jogú város kategória beemelése ugyanezt az áldatlan állapotot hozná létre, hiszen akkor a feladatellátásban kell különbséget tenni, és azt kellene mondani, hogy mondjuk a jelenleg 22 megyei jogú város helyébe lépő regionális jogú város a saját területén ellátja a regionális önkormányzati feladatokat, nem része a regionális önkormányzati szintnek. Ezért tartalmaz a javaslat egy nagyváros elnevezésű kategóriát, ezért tartalmaz a javaslat egy olyan szabályozást, amely arra teremt módot, hogy a regionális önkormányzat saját döntésével regionális feladatellátásának székhelyéül jelöljön meg nagyvárost, azaz regionális társszékhely funkciókat adjon.

Itt elsősorban pontosan az olyan települések lebegtek a szemünk előtt, amikor a szabályozási javaslatot összerakni, mint Szekszárd, ami lélekszámában nem éri el a megyei jogú városok lélekszámát, ha ehhez kötnénk, azonban közigazgatási központként működött, és remélhetőleg működik a későbbiekben is, legyen lehetősége arra, hogy regionális feladatellátási központ legyen. Nem szükségszerűen államigazgatási központ, de önkormányzati közszolgáltatási központ igen. Miért ne lehetne, most csak példát mondok, a regionális levéltár Szekszárd székhellyel, vagy a regionális könyvtár, hogy csak a klasszikus megyei önkormányzati funkciókból szemelgessünk néhányat. Tehát erre készülünk.

A szabályozási javaslat elfogadása esetén nem kerül sor a világ újrafelosztására, tehát akik megyei jogú városi státussal rendelkeztek, azok a törvény erejénél fogva a nagyvárosi státussal is rendelkezni fognak. A jövőbeni nagyvárossá nyilvánítás feltételrendszerét próbáltuk megjeleníteni a szabályozási szövegben, egyébként nem kíván érdeksérelmet okozni a települések számára ez a rendszer.

(120)

Hész (121-130) /Bujdosó/

A regionális önkormányzat választása és létrejötte. A regionális önkormányzati testület létrehozatalának módja nem ennek a törvénynek a szabályozási tárgya. Tehát ott a választási törvény az, amely a létrehozatal módjáról rendelkezik. Azért is hoztam példaként a ma regnáló és működő megyei önkormányzatok összetételét, mert úgy gondolom, hogy a jelöltállító szervezeteknek kellő görcsösséggel meg elemi érdekük is fűződik ahhoz - bár nem tisztem, hogy én ebbe most belemenjek -, hogy úgy állítsák össze a javaslataikat, jelöltjeik listáját, hogy ott a területi elv valamiképpen megjelenjen. Tehát van a választási rendszernek egy olyanfajta mechanizmusa, amely a területi elv érvényesítésére módot és esélyt nyújt. Másrészt azért hoztam példaként, mert lám élhet valaki megyei jogú városban, lehet ottani lakos, lehet debreceni lakos, de én nem vitatom el azt a jogát és tisztességét, hogy Hajdú-Bihar megye érdekeit is érvényesíteni tudta eddig a megyei önkormányzatban, a megyei közgyűlésben, a többi település érdekeit is meg tudta jeleníteni. Úgy gondolom, hogy ugyanez igaz kell legyen a regionális önkormányzat választott tisztségviselőire is, hiszen több mint 15 éve a megyei önkormányzatoknál - most értsük jól - ez a gyakorlati tapasztalat él és működik.

Nem terveztünk olyan szabályozást, amely behatárolná, rögzítené, hogy most település-lélekszámtól, tájegységtől függően mennyi a megválasztható képviselők száma, és nem kívánjuk kötni ahhoz sem, hogy az adott tájegységben vagy az adott településen éljen a regionális önkormányzati képviselő. Azt hiszem, hogy ez sem biztos, hogy jó szabályozás lenne, de kétségkívül van egy ilyen elméleti szakmai lehetősége a választási rendszer ilyen módon való kialakításának.

Vígh László képviselő úr vetette fel az 500 lélekszám alatti települések önálló hivatal működtetésével kapcsolatos kérdésköröket, és mondta azt, hogy még egyszemélyes hivatalt sem tarthatnak fenn, és elvesszük ezt a jogot a polgármesterektől. Remélem, hogy nem is tartanak fenn egyszemélyes polgármesteri hivatalokat, még azon a 62 településen sem, amely jelenleg önálló hivatalt működtet 500 lélekszám alatt. Egyébként az 500 lélekszám alatti 1025 településből 963 ma is körjegyzőség keretei között működik. Tekintettel arra, hogy ebben az elmúlt 15 évben borzasztó nagy volt a szabadság, a csatlakozás, kiválás kérdésében is teljes volt az önkéntesség, senki nem tudta befolyásolni az ebbéli döntését az érintett önkormányzatoknak, én nem gondolom azt, hogy 15 éve rossz konstrukciót választanának az 500 lélekszám alatti települések. Az látszik a körjegyzőségek működéséből, hogy ez az állampolgárok számára nyújthat szakszerűbb szolgáltatást, szakszerűbb államigazgatást, szakszerűbb közigazgatási tevékenységet, mert hogy egy jegyzőnek mennyi mindenhez kellene értenie, azt jól tudjuk, mondjuk, hogy már több ezer az a hatáskör, amivel rendelkezik. De azt is jól tudjuk, hogy egy-egy településen, ha egyfajta ügy csak tízévente egyszer merül fel, és a másik településen pedig napi gyakorisággal fordul elő, nyilvánvaló, hogy a napi gyakorisággal hatáskört gyakorló döntést előkészítő hivatal szakmai szempontból sokkal felkészültebb, mint az ilyen üggyel csak ritkán találkozó polgármesteri hivatali ügyintéző. Maga a szabályozás tehát nem kíván többet annál, csak azt, hogy ezen az 500 lélekszám alatti 62 településen, ha egy mód van rá, ne tartsanak fenn önálló polgármesteri hivatalt. A legkisebb, önálló polgármesteri hivatalt fenntartó önkormányzat, ha jól tudom, Kékkút önkormányzata, amelynek polgármestere elhíresült itt az elmúlt hónapok híradásaiban. Az is három fővel működő polgármesteri hivatal, jegyzőt tartanak, és 88 lakosa van a településnek. Sajnos az önállóan működő polgármesteri hivatal sem mentette meg a települést, hogy olyan események történjenek, mint amilyenek történtek.

Említette a képviselő úr, hogy akkor mi lesz; az árok partján, az utca végén fognak találkozni az állampolgárok a polgármesteri hivatal dolgozóival? Hol lesz a közösségi tér, ha már ezt is el akarják venni? Senki nem akarja elvenni a közösségi teret, csak halkan jegyzem meg, a közösségi tér biztosítása valamennyi települési önkormányzat számára kötelező feladat. Az épületet sem akarja senki elvenni. A körjegyzőségekre vonatkozó szabályozás ma is érvényesülő eleme, hogy a nem székhely településeken is mind biztosítani kell legalább heti egyszeri ügyfélfogadást. A képviselő-testületek dönthetnek úgy, hogy többet. Ha nagyobb lélekszámú településről van szó, a mi tapasztalataink szerint, előfordul, hogy állandó kirendeltséget működtetnek egy fővel, aki fogadja az állampolgárokat, felvilágosítást ad, beadványokat átvesz, kézbesít is akár a számukra. Ezt mindig a település nagysága és a helyi viszonyok határozzák meg, hogy melyik a célravezető.

A törvény azonban előírja, hogy köteles a körjegyzőségi hivatal ügyfélfogadást tartani hetente egyszer, a körjegyző köteles maga vagy megbízottja útján részt venni a helyi képviselő-testület ülésén, hiszen a testületet nem érinti, a polgármestert nem érinti a körjegyzőségi szerepében történő hivatali feladatellátás. Tehát nagyon sok garanciája van annak, hogy a település érvényesíteni tudja az ebbéli érdekét. Tehát az a polgármester, az a képviselő-testület, amely úgy gondolja, hogy az adott településen szükség van egy folyamatos hivatali jelenlétre vagy gyakoribb hivatali jelenlétre, a körjegyzőség létrehozásáról szóló megállapodásában ezt rögzíteni és érvényesíteni tudja. Úgy érzem, ez nem fogja azt eredményezni, hogy az utca szélén kénytelenek az állampolgárok a hivatallal találkozni.

Gulyás József képviselő úr vetette fel, hogy miért van szükség a nagyvárosra. A szakmai indokainkat elmondtam, hogy ez a kategória végül is annak a jelenleg 22 település státuszának, térségi szerepének a védelmét szolgálja, amelyek eddig megyei jogú városi státusszal rendelkeztek, lehetőséget adva arra, hogy ha regionális önkormányzat jön létre, akkor az ne csak egyközpontú legyen, hanem a régióhoz tartozó nagyobb, jelentős városok is társszékhelyi funkciót és szerepet kapjanak. A társszékhelyi feladatellátásra csak utal az önkormányzati törvény; lehetőségként adja a regionális önkormányzatnak, hogy társszékhely funkcióval ruházzon fel régióba tartozó nagyvárost. Tehát nem kötelezettség, nem teher a regionális önkormányzat számára, pusztán lehetőség.

A regionális önkormányzatok által települési önkormányzat számára nyújtott támogatás vajon nem eredményez-e alá-fölérendeltséget, vetette fel a képviselő úr.

130

CsE 131-140 Bujdosó folyt.

A pénzügyi támogatások befolyásoló szerepe a tanácsrendszer után mindig előjön, mindig felvetődik. A törvényi szabályozás a regionális önkormányzat számára lehetőséget biztosít arra, hogy saját bevételei terhére nyújtson támogatást a települési önkormányzatok számára. Úgy éreztük a szabályozás megfogalmazásakor, hogy újabb lehetőségeket nyitunk meg a települési önkormányzatok számára a decentralizáció elvéből fakadóan, mivel helyben látják el a feladatokat, jobban tudják, hogy mire van szükség, mire kellene fordítani a pénzeszközt, akár átmeneti pénzalapból kisegíteni a településeket, akár fejlesztési támogatáshoz kiegészítő támogatást adni nekik. Mivel a kormány által benyújtott törvényjavaslat egy erőteljes decentralizációval számol, a pénzügyi források erőteljes letelepítésével a regionális önkormányzatok szintjére, úgy gondoltuk, hogy ez a támogatási rendszer nem eredményezi szükségszerűen a települések alá-, fölérendeltségi viszonyainak kialakulását. Az Ötv.-nek az a szabályozása sem módosulna, amely rögzíti, hogy a települési és a területi önkormányzatok egyenrangúak, nincs alá-, fölérendeltségi viszony, az önkormányzatok azonos jogállásúak, feladatukat tekintetében lehet köztük különbség.

Nógrádi képviselő úr említette a régiók lehatárolásának problémakörét is, illetve utalt arra is, hogy területfejlesztési statisztikai egységként ma már működnek régiók, és kérdezte, hogy hol fognak ezek a határok húzódni, illetve, hogy a régiólehatárolásnál bizony-bizony földrajzi, gazdasági, történelmi körülményekre, sajátosságokra is figyelemmel kell lenni. Maga a benyújtott szabályozási javaslat nem kívánja a régiókat lehatárolni, ennek a döntésnek a felelősségét és lehetőségét az alkotmányos szabályozásból eredően az Országgyűlésnek adja meg azzal, hogy az ország területi tagozódásáról, és itt jeleztem, a működési területet érintő nagy kérdésekről eddig is országgyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekről a továbbiakban is a Magyar Köztársaság parlamentje hozzon döntést. Úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje képes arra, hogy a régiók területi határának megalkotásakor a földrajzi, történelmi, gazdasági tényezőket és körülményeket egyaránt figyelembe vegye. Nem is szabályozási tárgya az Ötv.-nek a régiók lehatárolása. Ma a megyék kérdését is országgyűlési határozat rögzíti, tehát nem is törvényi szintű szabályozás van rá, az Országgyűlés határozatban dönt erről.

A többcélú kistérségi társulásokra vonatkozó szabályozással kapcsolatban vetette fel képviselő úr, hogy kiutalunk egy külön törvényre. És ne legyen külön törvény, hanem épüljön be az Ötv. szabályozásába. Szeretném jelezni, hogy a külön törvény, a kistérségi társulásokról szóló törvény ma is létező jogforrás. Mi azon a szabályozáson nem is kívánunk változtatni, tehát a működési szabályok jórészt ott jelennek meg. A mostani szabályozást, az Ötv.-be való bekerülést az a sajátos jogi forma igényli, vagy jogintézmény igényli, ami a többcélú kistérségi társulások keretében történő, törvény által meghatározott feladat tekintetében a kistérségi feladatellátásra vonatkozik. Nem magát a kistérségi társulást kívánjuk szabályozni, hanem azokat az elemeket, amelyekkel ennek az ominózus közös tevékenységnek a kiterjesztése a társulás nem tag önkormányzatai tekintetében című döntés meghozható, és amivel biztosítható, hogy az adott kistérséghez tartozó települések mindegyike részese legyen a közös feladatellátásnak. Hangsúlyozni szeretném, nem pusztán a törvény erejénél fogva, hanem a társulási döntés alapján és a tagok akaratából.

A város is lát el államigazgatási feladatokat, említette képviselő úr, és ez valóban nagyon fontos. Körzeti feladatokat lát el ma is, és reményeink szerint a jövőben is fog ellátni. A többcélú kistérségi társulás az önkormányzati feladatellátás formája, az államigazgatási feladatellátásnak nem. Ez a társulás csak a képviselőterületek önkormányzati ügyekhez kapcsolódó hatáskörének átruházásával jön létre önkéntes formájában, tehát csak testületi hatáskört lehet átruházni, államigazgatási hatáskört nem. Van egy speciális társulás, a hatósági társulás, és bizonyára képviselő úr erre gondolt, azonban ez a társulás is csak a döntés előkészítésére vonatkozó feladatok átruházására, közös ellátására ad módot, a kiadmányozó, a hatáskör gyakorló nem változik a hatósági társulás létrehozatalával sem. Tehát azt mondom, hogy nagyon fontos, amit mondott képviselő úr, csak ez nem az önkormányzati feladatellátás, hanem államigazgatási feladatellátás rendje, és nem része az Ötv.-szabályozásnak.

Az igaz, hogy apparátusok működnek kistérségi társulásban, ilyen működik a székhelytelepülés polgármesteri hivatalában. Az ominózus kistérségi társulásról szóló törvény, éppen azért, hogy az önkormányzatok döntési szabadsága ebben az esetben lehetőség szerint minél szélesebb legyen, biztosítja azt, hogy dönthet úgy a kistérségi társulás, hogy a székhelytelepülés polgármesteri hivatalának szervezeti keretei között hozza létre a többcélú kistérségi társulás munkaszervezetét, illetve a jelenlegi szabályozás azt is mondja, hogy dönthet úgy is, hogy elkülönült munkaszervezetet hozhat létre. Ez az érintettek döntésén múlik, hogy melyiket tartják célszerűnek, melyiket tartják célravezetőnek. Nem biztos, hogy ez ide tartozik, de magam is szívesebben látnám ezeket a szervezeteket a polgármesteri hivatalok szervezetrendszerében, mások pedig ennek az ellenkezőjét tartják üdvözítőnek. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönjük szépen a kérdésekre adott választ. Akkor a hozzászólások, vélemények elhangzására kerítünk sort. Nógrádi képviselő úré a szó.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Így nem válik szét a téma. Lehet, hogy az én hibám, arra próbáltam rámutatni, hogy időrendben fontosabb lenne, ha a parlament a régióval foglalkozna, mint most az Ötv.-ben mindenhol bevezetni a megye helyett a régió fogalmát. A kistérségi társulásnál pedig egyetértek államtitkár úrral, de mégis csak, ha most az államigazgatás, az állam olcsóbbá tételéről gondolkodunk, akkor problémás az, hogy a legtöbb helyen két munkaszervezet lát el ugyanazon a településen feladatokat, és nagyon hasonló feladatokat. Ezeket valahol szinkronba lehetne hozni, egységesíteni, és akkor többre mennénk. Ezért mondtam azt, hogy ha lenne egy törvény, akkor legalább időben együtt kellene a kettőt megalkotni, tárgyalni a parlamentben, mert nagyon sok párhuzamosság kiküszöbölhető lenne.

Még egy megjegyzés, hogy van 12 településes körjegyzőség az én választókörzetemben.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Papp József képviselő úré a szó.

PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Most ennek a törvények az általános vitája zajlik, azt gondolom, ez a vita nem három napja kezdődött meg, nem ma délután 2-kor kezdődött. Aki az önkormányzati szférában dolgozik, több mint egy évtized óta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. (140)

Hész (141-150) /Papp/

Azt gondolom, hogy ha egyébként nem ilyen formális fórumon vagyunk, akkor ellenzéki képviselőtársaimmal egyébként sokkal nagyobb egyetértésben tudunk ezekről a dolgokról beszélni, hiszen azt gondolom, hogy általános vita szintjén - most elnézést a fővárosi képviselőtársaktól, hogy vidéki képviselőként nem fővárossal foglalkozom, de mi a két legfontosabb csomópontja ennek a törvényjavaslatnak, és az egyébként még most következőknek.

Az egyik a hatékonyság. Ha ezt nézem, akkor a többcélú kistérségi társulásokról és a körjegyzőségekről beszélek, hiszen, ha tudomásul vesszük, hogy Magyarországon van majdnem 3200 önkormányzat, és nem akarunk ahhoz hozzányúlni, hogy az önkormányzatok száma csökkenjen, akkor a feladatellátás módjában kell változtatni. A többcélú kistérségi társulásról szóló törvényt az előző ciklusban nyújtottuk be, és sajnos ahhoz nem kaptunk akkor kétharmados támogatást. Ma már az alkotmánymódosítás hiányában abból, hogy ilyenek a többcélú kistérségi társulások, látszik, hogy hova és milyen mértékben lehetne továbbjutni. Azt gondolom, hogy igen-igen helyes, hogy erre újra kísérletet teszünk, hiszen a közfeladatok ellátásának a hatékonyságát, a közszolgáltatások színvonalának a kiegyensúlyozását ezzel igenis el lehet érni.

Tizenhat évvel ezelőtt minden település a szuverenitását és az autonómiáját látta az önálló önkormányzatban, és akkor ez volt a legfontosabb szempont. Ma egy kistelepüléses kistérségben én már azt tapasztalom, és ezt elmondják polgármester-kollégák is, hogy nem szuverenitásnak fogják fel azt, hogy ugyanolyan mennyiségű és minőségű feladattal terheltek, mint egy nagyobb önkormányzat. Gyakorlatilag a törvény szemében mindegy, hogy egy 80 fős vagy egy 50 ezer fős településről van szó, a feladat- és a hatásköröknek és az ellátandó feladatoknak ilyen töménységű előírását már egyáltalán nem szuverenitásként, hanem teherként élik meg. Tehát szükség van arra, hogy igenis a közszolgáltatások színvonalának növelése esetében is, a gazdasági hatékonyságuk érdekében is az együttműködések minél kiterjedtebbek legyenek, és akkor hatékony az együttműködés, ha törvény erejével jön létre, és nem lehet akár személyes okokból is kimaradni belőle.

A másik hasonló témakör a körjegyzőség. Itt van a különbség az önkormányzati feladat és az államigazgatási feladat között, hogy igenis legyen kötelező a körjegyzőség bizonyos településmérték alatt. Ez kifejezetten a gazdasági és a szakmai hatékonyságnak is az előfeltétele.

Azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a másik vezérelve a mi területünkön a decentralizáció, ez pedig a régiók kialakításában, létrehozásában érhető tetten. Ha körülöttünk ma megnézzük a gazdaságot, a szolgáltató szférát, szinte alig maradt olyan társaság, amely a térségi vagy a megyei szintjét megtartotta volna, hiszen ma már az információ, a kommunikáció, az információtechnológia olyan szinten van, hogy könnyedén elérhető és nem feltétlenül fizikai elérést tesz lehetővé az ügyek intézése. Itt a legfontosabb cél, és benne is van a javaslatban az állami feladatok régióra telepítése, és itt az állami források régióra telepítése, és azt gondolom, hogy az egész szféra régóta várja ezt a változást és lépést, hogy a túlnyomórészt ágazati logikából egy másfajta fejlesztési logikába lépjünk át, és azt gondolom, hogy ez a törvényi alapjait meg is teremti.

Nem gondolom, hogy a régió létrehozása szembemenne a szubszidiaritással, hiszen azok a megyei funkciók, amelyek felkerülnek... Tehát én nyolc évig voltam megyei közgyűlés tagja, én akkor is pártlistán választott gamesznak neveztem a megyei önkormányzatokat. Elnézést a megyei önkormányzatok elhívatott vezetőitől, de igazából intézményfenntartó szerepe volt, ami területfejlesztési szerep megyei szinten volt, azt meg a megyei területfejlesztés tanács látta el. Azt gondolom tehát, hogy feladatszinten kevés őriznivaló van a megyei önkormányzatok területén. Nem gondolnám azt, hogy ebből a szempontból a regionalizáció centralizációt jelentene. A regionalizáció kifejezetten decentralizációt jelent.

Azt gondolom, hogy ez a két legnagyobb feladat és kérdés ma az önkormányzatiság területén, és ehhez kérjük az ellenzék együttműködését, mert e nélkül valamennyiünk számára világos, hogy ezek a szükséges lépések nem valósíthatók meg. Én a magam részéről támogatom a javaslatot, és általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Zoltán alelnök úré a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Szó esett arról, hogy mióta van fenn egy törvényjavaslat az interneten, meg lehet nézni. Én láttam már ilyen törvényjavaslatot, jóval előtte fent volt, majd azt követően tizennégyszer írták át - ez a többcélú kistérségi társulásról szóló törvényjavaslat volt -, míg véglegesen benyújtották a parlament elé. Majd utána ott is parkolt még jó két-három hónapot, mire mondjuk éppen Wekler Ferenc, SZDSZ, vagy éppen néhány erős szocialista képviselő szája ízének megfelelt. Erről ennyit.

De mondanék valamit, amire Bóka képviselő úr is utalt, a sietségre. Szeretnék valamit felolvasni. Ez a TÖOSZ elnökségének a levele, amely azt mondja: "A jelenleg ismeretes önkormányzati törvény módosításának tervezete és a kormányprogram nem tartalmaz elegendő információt arra vonatkozóan, hogy a tervezett lépések milyen módon és mértékben támogatják a decentralizációt, a szubszidiaritást, a demokráciát és főleg a hatékonyságot.". Ezt június 13-án írták le, és június 27-én össze is hívták Szentendrére a TÖOSZ-közgyűlést. Önök mindig hivatkoznak arra, hogy az önkormányzati szövetségek már véleményezték és támogatják a reformot, ebből egyébként nem ez derül ki, hanem az, hogy nincs elég információjuk. Azt mondja, hogy június 27-én, Szentendrén: "...amely foglalkozik az önkormányzati reform ügyeivel, a TÖOSZ végleges álláspontjának kialakítása ennek keretében a küldöttgyűlésen történik.". Tehát először is a mai napig sincs végleges álláspontja a TÖOSZ-nak. Azt azért tessék nekik megmondani, hogy 27-ére már az általános vita is lezajlott ebben az ügyben, úgyhogy vagy igyekezzenek előbb összehívni a küldöttgyűlést az önkormányzati szövetségek - különösen a legnagyobb szövetség, a TÖOSZ -, vagy pedig már lassan vége van a parlamenti döntéshozatalnak, mire kialakítják az önkormányzati szövetségek az álláspontot. Ennyit arról, hogy mennyi idő van a felkészülésre, meg a kiérlelt vélemények befogadására.

A másik, azt is mondhatnám, hogy vajúdtak a hegyek, aztán egeret szültek, legalábbis, ami a megtakarítást illeti. Ha jól adtam össze a helyettes államtitkár úr számait, akkor közel 30 milliárd forintot hoz a konyhára ez az egész ügy. Szerintünk egyébként még ennyit sem. Ez egy nagyon bő szám. A megyék által ellátott feladat és annak régiók szintjén történő ellátása 5-10 milliárd forint között meg fog állni, mert a feladatot el kell látni a mi véleményünk szerint. A többcélú kistérségi társulás sem hoz ilyen nagyságrendű megtakarítást. Úgyhogy mi úgy látjuk, hogy az a kitétel, amely szerint itt jelentős megtakarítás történik, nem igaz.

Mondanék egy másik számot. Tudják-e önök, hogy mennyi az egész közszféra, hány milliárd forintba kerül? Kettőszázhúszmilliárd forintba. Az összes tűzoltó, rendőr, aki közszolgaként jár el. Ha mindet elbocsátják, és senki nem látja el a feladatát, nem olt tüzet, nem üldözi a betörőt és a többi, akkor az ezermilliárdnak a 22 százalékát takarítják meg. CsE 151-160 dr.Kovács folyt. Ennyit a nagy közigazgatási reformról és a számokról.

Ami a decentralizációt és szubszidiaritást illeti, itt van a MÖOSZ, a megyei önkormányzatok szövetségének elnöke is, Balogh képviselő úr, alelnök úr, aki arról is tud nyilván nyilatkozni, hogy pártlistán megválasztott GAMESZ-e a megyei közgyűlés, vagy sem. Hát mitől az? Mert a törvényhozó így döntött. Ha azt egyébként megrakja feladattal, akkor innentől kezdve nem az. Nézzük meg, hogy a decentralizációban mi van közelebb az állampolgárokhoz. A megye, vagy a régió? A szubszidiaritás elve, hogy a döntések minél közelebb szülessenek meg az állampolgárokhoz. Mi van közelebb? A megye, vagy a régió? Most önök azt mondják, hogy a régió. Ennek egyik része igaz. A minisztériumtól leadott feladatok, pénzek részére igaz. Nagyon sok feladat meg felcsúszik, a munkaügy, földügy, a területfejlesztés egy része, és még sorolhatnám. Ráadásul az a kitétel is megdőlt, idézem Baráth Etelét, hogy az Európai Unió nem támaszt olyan feltételeket, hogy a megyék helyett regionális önkormányzatot hozzanak létre. Az volt a dolog lényege, hogy a pénzt minél könnyebben el lehessen venni az Európai Uniótól. Ez nem kritérium, különösen a NUTS rendszer átalakításával. Tehát két olyan korábbi állítás, amely szerintem jóval olcsóbb, és kötelező az EU miatt, a pénzek leszívása miatt, ez a két állítás jelen pillanatban megdőlt.

Van egy olyan része is ennek az egésznek, nem azért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, de például szó nem esik a polgármesterek megerősítéséről ebben az önkormányzati csomagban. Megmondom, hogy miért. Polgármester az a személy, aki a legnagyobb választói legitimitással bír az egész településen. Jelen pillanatban egy forintról nem dönthet. A legtöbb problémát egyébként az okozza, ha kisebbségbe kerül, vagy nincs abszolút többsége a polgármesternek. Ki kell egyezni, természetesen, de ez hihetetlen módon lelassítja a döntési folyamatokat, a személyi ügyeket, satöbbi. Úgy gondolom, az egyik fontos feladata lenne a jövőt illetően az önkormányzati rendszernek a polgármester megerősítése.

A harmadik dolog, amit szeretnék mondani, hogy kifejezetten kistelepülés-ellenes ez a törvényjavaslat. Ha a hatékonyságról beszélt Papp József, azt tudjuk, hogy a hatékonyság és az olcsóság, ez a kettő sok esetben nem egymást erősítő, hanem kizáró fogalom. Tehát, ha hatékony közigazgatást akarunk, meg kell fizetni az embereket, meg kell teremteni hozzá a technikát, akkor hatékony, de ez pénzbe kerül. Az olcsó húsnak híg a leve igaz a közigazgatásra is. A jó szakemberek el fognak menni a versenyszférába.

A megyei önkormányzatok vagyona: ha ez a törvény megszületne, onnantól kezdve lehet, hogy felelősen választott emberek vannak, és nyilván nem a bűncselekmény kategóriájáig jutnának el a vagyonnal való gazdálkodást, illetve a hitelfelvételt illetően, de a jogszabályi keretek megengedik, hogy milyen nagyságrendig lehet hitelt felvenni, akár működésre, akár fejlesztésre, és azt is, hogy a vagyonnal mit lehet tenni. Lehet, hogy a legértékesebb vagyontárgyak most esnek áldozatul, az elkövetkezendő három évben. Ezért kérdeztem azt, hogy van-e annak jelentősége, hogy a megyei önkormányzatok hitelállománya, amit áthúznak majd a régióhoz, illetve a vagyon, amit majd bevisznek a régiós vagyonba, egyáltalán megmarad-e az elkövetkezendő három évben.

Különbséget teszünk itt képviselő és képviselő választása között önkormányzati szinten. Az egyiket három évre, a másikat meg hat évre választjuk. Megítélésem szerint ez sérti a választhatóság elvét, még én is megsértődhetnék mint országgyűlési képviselő, mert engem meg csak négyre, ez már a harmadik kategória.

Summa summarum, úgy látom, hogy még nem kiérlelt teljesen, még akkor sem, ha sok munka fekszik benne. Sok olyan javaslat van, amit korábban az Idea programban akár a mindenkori ellenzék fogalmazott meg, akár a mindenkori kormánypárti képviselők fogalmaztak meg, van benne értékelhető momentum is, amit a magam részéről tudnék támogatni. De úgy gondolom, hogy összességében a rendszer még nem állt teljesen össze. Ezen szerintem még sokat kell dolgozni, általános vitára nem tartom alkalmasnak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólók? Balogh József bizottsági alelnök úré a szó.

BALOGH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen egy olyan témáról vitatkozunk, amelynek a megoldási kísérlete régóta a levegőben lóg. Különféle ötletek, elképzelések eddig is voltak, és most egy olyan csomagtervvel találkozhatunk, amely egy újabb kísérletet tett arra, hogy az önkormányzati ügyeket abba a célirányba próbálja terelgetni, amit itt Bujdosó államtitkár úr volt szíves említeni, hogy melyek a céljai ennek az önkormányzati reformnak. Ezt azért tartom szükségesnek mondani, mert itt az ellenzéki képviselőtársaimmal is biztos, hogy közelebb jutunk egymáshoz, mert legjobb ismereteim és emlékezetem szerint a Fidesz-program is tartalmaz jelentős önkormányzati változtatásokat, a regionalizáció lobogója alatt. Ez egy lehetséges változata, amit most van alkalmunk megismerni, illetve volt alkalmunk már régebben is tanulmányozni.

Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ha most itt elkezdünk azon lamentálni, hogy a különböző önkormányzati szinteken mennyi probléma és gyakorlati nehézség merül fel, akkor az idők végezetéig lamentálhatunk azon, hogy ezeket a kérdéseket hogyan oldjuk meg, vagy hogyan próbáljuk szabályozni, előbbre viszont nem jutunk. Azt tanácsolnám itt az elhangzott kérdések és a kérdésekre adott válaszok alapján, hogy van egy kezelhető, és szerintem általános vitára alkalmas, komplex javaslat, amely mindenképpen méltó arra, hogy megvitassuk. Azok a korrekciók, amelyek ellenzéki képviselőtársaink részéről elhangzottak, végül is módosító indítványokkal a további részletes vita folyamán bekerülhetnek az előterjesztésbe, és ezzel mindenképpen egy olyan állapotot tudunk elérni, hogy nemcsak beszélünk a régiós átszerkesztésről, hanem valami gyakorlati lépést is tudunk ebbe az irányba tenni.

Összességében így összegezném, megosztva másokkal is az itt elhangzott vitát, a kérdések sorát, hogy van néhány cél, amelynek az elérését tűzzük ki magunk elé, bizonyos finomítások elképzelhetők, ezzel együtt, mérlegelve az elhangzottakat, általános vitára mindenképpen alkalmasnak tartom az előterjesztést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló lesz-e még? Hock Zoltán képviselő úr jelentkezett. Öné a szó, képviselő úr.

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Több megközelítésben minősítették ezt a jogszabály-módosítási javaslatot. Volt, aki csomagnak nevezte, volt, aki egy komplex anyagnak tekintette. Azt gondolom, hogy messze-messze nem éri el azt a komplexitást, ami elvárható lett volna, ha már ilyen lelkesen reformról beszélünk. A kiinduló helyzet nem jó, hiszen ha valóban egy adekvát törvénymódosítást, a közigazgatásnak valóban egy paradigmaváltásszerű javaslatát fogalmazta volna meg a kormány, akkor, azt gondolom, először is a közszolgáltatások körét át kellett volna tekinteni.

Olvasom a törvényjavaslat 8. fejezetében, hogy a regionális önkormányzatoknak mi minden lesz a feladatuk, támogatáspolitika, területfejlesztés, foglalkoztatás, környezet- és természetvédelem, satöbbi, satöbbi. Ha ugyanaz lesz a sorsa a regionális önkormányzatoknak, mint volt adott esetben a települési önkormányzatoknak az elmúlt 16 évben, nevezetesen, hogy folyamatosan, megállás nélkül áramlottak feléjük az új állami feladatok, amelyeket jogszabályok telepítettek hozzájuk, és a források odatelepítéséről mindig megfeledkezett az aktuális kormány. Nem a jelenlegi, mindegyik kormányra jellemző volt ez a tevékenység, okmányiroda, szociális igazgatás, és minden egyéb más kérdés. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy decentralizálás legfeljebb a feladatok tekintetében lesz, de egyébként a világon semmivel nem fog ez jobban működni. Három megyéből kettőt meg lehet szüntetni, és a harmadik helyén fog működni a regionális önkormányzat.

Ha itt valóban tényleg előrelépést akartunk volna tenni, akkor ezzel kellett volna kezdeni, de ez a helyzetértékelés sehol nincs meg.

A második megjegyzésem. Túlságosan sok a ha benne, túlságosan sok az a körülmény, hogy majd meglátjuk, és majd egy másik törvény fogja ezt szabályozni. Ha ezt a parlament így, ebben a formában elfogadja, egy biankó csekket állított ki. Hiszen egyfolytában a regionalizmus lázában él az egész ország, a parlament is és mi magunk is, miközben, mondjuk ki bátran, hogy ez csak 2009-ben lesz aktuális.

(160)

161-170/Gy (Hock Zoltán)

A mostani választástól kezdve a világon semmi nem történik, majd 2009-ben, amikor a megyék megszűntek, akkor létrejönnek a regionális önkormányzatok.

A területfejlesztésnél el tudjuk képzelni, hogy legyen szerepe a régióknak, semmi gond nincsen, csak hozzáigazítva szeretném látni a kormányzati struktúrát, hiszen most pillanatnyilag három darab kormányhivatal is foglalkozik a területfejlesztéssel: az egyik éppen ez a tárcaügy, amelyikhez ez a bizottság igyekszik valahogyan idomulni, a másik a kancellárián a Fejlesztési Ügynökség, a harmadik pedig a vidékfejlesztés, de ez még mindig a mezőgazdasági tárcánál van. Ebbe kellene valahogyan beleilleszteni a regionális önkormányzatokat. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a decentralizáció hogyan fog megtörténni, mert úgy látom, a központi apparátus szintjén túlságosan sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Persze át lehet lépni nagyvonalúan, a racionalitás oltárán mindent, a megyéket feláldozva, de azért szeretném megmondani, olyant egyelőre még nem láttam, hogy például én észak-magyarországi, dél-dunántúli identitással bírok, mert ez a régió fog létrejönni. Egyébként ebben az országban vannak megyei identitások, van megyei kulturális identitás, amely ezzel a kérdéssel nem akar, nem is tud foglalkozni.

A harmadik a kistelepülések, nagytelepülések kérdése. Erről egyébként már volt szó, hogy körjegyzőségek jönnek létre. Megoldható lett volna egy kormányhivatallal, hiszen néhány hatósági kérdés színvonalasabb ellátásának a kérdéséről van szó. Odalöktük azt a kérdést, hogy hét települési önkormányzatnak meg kell majd állapodnia, ha nem tudnak megállapodni, akkor valamilyen elv alapján ez a dolog működni fog. Belekódoljuk egyébként ebbe a törvénybe - ezt már most lehet látni, hogy belekódoljuk - a konfliktusforrásokat, miközben ha lényegi és érdemi változásokat akartunk volna csinálni, egyetlenegy dolgot kellett volna: három évre megválasztani a megyei önkormányzatokat, azzal, hogyha tényleg van konszenzus az új közigazgatási struktúra kialakítására, azt el lehetett volna fogadni akár jövőre is, akár két év múlva is.

Ezzel az "egy hét alatt áttolom a parlamenten" történetről azt gondolom, messzire nem fog ez az egész történet jutni, hiszen az a fajta hiátusa mindvégig meglesz az embernek - mert az ördög mindig a részletekben van, és például a főváros esetében erről kevés szó esett -, de arra a kérdésre nem tud ez a törvény válaszolni, nem is akar válaszolni, hogy milyen típusú fővárost képzel el a kormány 2007-től, 2010-től ebben a fővárosi törvényben. Tizenhat éve nem tudjuk eldönteni, hogy ez egy szövetségi főváros-e, amelynek 23 városrésze van, és annak egyfajta laza szövetségeként működik ez a város, vagy egy centralizált város, amelyet az egyszerűbb igazgathatóság kedvéért 23 kicsi államocskára osztottunk. Nagyon távol állnak a vélemények a kerületről a főváros képviselői között.

Ez a törvény sem kísérel meg erre választ adni, hanem azt mondja, majd egy fővárosi törvényben el fogjuk rendezni ezt a kérdést. Ez a "majd egy fővárosi törvényben el fogjuk rendezni", ezzel rögtön odajutunk a forrásmegosztáshoz, amit tizenvalahány éve nem tudott megoldani a jogalkotó. Nemcsak ez a kormány, a másik sem tudta megoldani. Tizenvalahány éve évi 160-180 milliárd forint körül zajlik az élet a fővárosban, ez sem fogja megoldani, vagyis minden marad a régiben.

Egyetlenegy lelkesült törekvést látok ebben az egész önkormányzati izgalomban és átalakításban, nevezetesen, hogy ennek a vizionált többezermilliárdos fejlesztési forrásnak a sorsa hogyan fog alakulni. E környékén zajlik az egész. Ez az indikátora egyébként az egész törvénymódosításnak, hiszen az államtitkár úr elmondta, a körjegyzőségeknél a megtakarítás 2 milliárd forint - azt hiszem, 2 milliárd forintot mondott -, ennyit várnak tőle. Ha azt gondoljuk, hogy egyébként a költségvetési deficitnél az államháztartás egyensúlyi helyzete ezen a 2 milliárd forinton múlik, akkor nagyon nagy bajok vannak. A régióktól mindösszességében 13 milliárd forintos megtakarítást remélnek, summa összegét tekintve 15 milliárd forint ez a hatalmas nagy izgalom, ami egyébként az önkormányzati rendszer átalakítását jelenti. Ugyanakkor azt gondolom, ettől egy jottányit sem lesz hatékonyabb a közigazgatás, nem lesz színvonalasabb az a közszolgáltatási kör, amit jelenleg egyébként a polgároknak nyújt az állam az önkormányzatokon keresztül.

Amit ebben az egész kérdésben különösen aggályosnak tekintek, ha valóban adekvát törvényt akarna a parlament elfogadni, akkor mellé kellene tenni például a közoktatási törvény módosítására vonatkozó javaslatcsomagot, ami egyébként még sehol nincsen. Hogyan lesz rendezve például a 20 százalékos kötelező óraszám-növekedés? Hol lesz egyébként az elbocsátások sora? Nyilván látom, de a feladat ott lesz a régióknál. Mellé kellene tenni egyébként az egészségügyi ellátórendszer átalakítására való szabályokat - hiszen maga a feladat egyébként az önkormányzatoknál van -, de egyetlenegy szó nincsen benne. Lelkesülten igyekszünk valamit létrehozni, amelyről egyébként még azt sem tudjuk, hogy milyen feladatokat akarunk hozzátelepíteni. Ameddig ezeket a kérdéseket nem vagyunk képesek megválaszolni, merthogy nincsenek rá válaszok, a következő kérdés, hogy az 1. napirendi pontként bizonyos pénzügyi jogszabályokat, adópolitikai kérdéseket tárgyaltunk.

Én igényeltem volna, hogy akár az előző előterjesztő, akár az államtitkár úr egy szót szólt volna az iparűzési adóról. 400 milliárd forint az önkormányzati háztartásból belátható időn belül ki fog esni, miközben amiről most éppen vita folyik a parlamentben, a reform vagy megszorítócsomag keretében az szja., a társasági adó, az eva módosítása, számos adójogszabály, a központi adók terhelése növekszik a vállalkozások, a lakosság vonatkozásában, de fogalma sincs senkinek, hogy ezt a durván 400 milliárd forintot honnan és milyen módon

lehet majd pótolni, pedig ez egy évre be fog következni, ezenközben alakítgatjuk át az önkormányzatokat, és ilyen 15 milliárdos megtakarításokkal bütykölünk.

Úgy gondolom, abban vélhetően egyetértésre lehet jutni, kitüntetett céljának kell lennie mindenkinek, hogyha a közszolgáltatás és a közigazgatás színvonalát, hatékonyságát képes növelni a közösség. Ez egy hasznos dolog. Erről érdemes és kell is beszélni, de önmagában csak azért, mert most meghirdettünk reformcsomagokat, és a reformok lázában ég az ország, rárontani az önkormányzati rendszerre, ennek ezt a formáját alaposabban érdemes átgondolni. Célszerű lett volna egyébként az elvekről egyezkedni, az elvekben megállapodni, hogy utána tartalommal is ki lehessen tölteni. Ezt nem érzem olyan mélységűnek és olyan megalapozott átalakításnak, amelyről egyébként itt legendák keringenek, bár a későbbi napirendi pontokban nyilván katartikusan fogunk arról vitatkozni, hogy hány tized százalékkal lehet majd csökkenteni az önkormányzati képviselők tiszteletdíját és egyebeket.

Megjegyzem, ez sem fogja megoldani a költségvetés deficitjét, az államháztartás hiányát, ezért úgy gondolom, a kormánynak vagy oly mértékben kellene lekurtítani ezt a javaslatot, hogy a megyei önkormányzatokat három évre válasszák meg a választók, adott esetben célként fogalmazódjék meg, hogy amennyiben 2009-ben megteremtődnek a feltételek, a regionális önkormányzatok választására kerüljön sor. Egyébként még egyetlenegy sor sincs leírva, hogy milyen formában fog erre sor kerülni - arányosan, aránytalanul, többségi elven, kisebbségi elven -, de már döntünk róla, hogy holnapután létrehozzuk ezeket. Ebben a formában egyébként ez még nem érett meg arra, hogy a parlament támogassa. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló van-e? (Nincs jelzés.) Lezárom a vitát. Mielőtt a bizottság szavazna, az államtitkár úr kíván-e valamelyik észrevételre reagálni? (Igen jelzés.) Parancsoljon!

Dr. Bujdosó Sándor reflexiója

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Felvetődött, hogy miért nincs itt a többi törvény. Bocsássanak meg, képviselő urak, gondoljunk már vissza az időben egy pillanatra. Az önkormányzati törvényt 1990-ben fogadta el a parlament. Az úgynevezett hatásköri törvényt, amivel átrendezte a hatásköröket, 1991-ben, ez az 1991. évi XX. törvény. A szociális törvényt, ami a szociális rendszer szabályozására vonatkozott, 1993-ban fogadta el a parlament, és sorolhatnám tovább.

Úgy gondolom, azzal, hogy az Országgyűlés feladatát például az alkotmány tartalmazza, megjelöli a fő elemeit, abból nem következik az, hogy az Országgyűlés valamennyi hatáskörét bele kell passzírozni az alkotmányba. Itt egymásra épülő jogalkotási folyamatról van szó. Az Ötv. kerettörvény, születésétől fogva az, ez a jellege most sem változna.

170

SF 171 (Bujdosó Sándor)

A kerettörvény szabályozási elemeit a részletszabályok adják meg.

Kovács Zoltán alelnök úr idézett a MÖOSZ-elnökség véleményéből és azt mondta, hogy a kormányprogram nem tartalmaz elég információt. Nos, a kormányprogram vitája már lezárult, most az Ötv. módosításáról van szó. Egyébként az önkormányzati érdekszövetségek a módosításokkal és az önkormányzati rendszer átalakításának az irányaival egyetértettek. Még az az önkormányzati érdekképviseleti szerv is egyetértett az átalakítás irányaival, amelyik nem írta alá az ezzel kapcsolatos nyilatkozatot.

Én nem tudom, hogy kinek mi a megtakarítás; az én fogalmaim szerint ha valami 7, 11 vagy 13 milliárd forinttal kevesebbe kerül, az megtakarítás. Talán nem sikerült eléggé érzékeltetnem, de a közigazgatás átalakításának és ennek a törvényi szabályozásnak nem az az elsődleges célja, hogy kevesebbe kerüljön - az is -, hanem szakszerűbb, hatékonyabb feladatellátásról szól a történet. Nagyon helyesen mondták a képviselő urak azt, hogy ez nem mindig pénzkérdés és az sem biztos, hogy minden esetben olcsóbb.

Nem hivatkozott az előterjesztő arra, hogy uniós követelmény lenne a regionális önkormányzatok létrehozatala, és korábban sem volt szó arról, hogy ezt kötelező lenne az EU miatt megcsinálni, csak azt mondta, hogy az európai uniós források jó része a megyéknél nagyobb területi egységekbe ment. Természetesen nem kötelező, de ez látszik az uniós támogatás logikájából.

Alelnök úrnak azt szeretném mondani, hogy a képviselő-testületen kérje számon, ha egy forintról sem dönthet. Az Ötv. szerint egy meghatározott értékhatár feletti hitelfelvételhez, illetve kötelezettségvállaláshoz kell a testület jóváhagyása a költségvetés végrehajtása során. Tehát a testület dönti el, hogy hol húzza meg az értékhatárt. Azt készséggel elfogadom, hogy lehet ezen bővíteni.

Mi lesz a megyei vagyonnal? A megyei ingatlanvagyon több mint 70 százaléka a forgalomképtelen törzsvagyon kategóriájába tartozik, és mintegy 26 százaléka a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon körébe tartozik. Ez a vagyon tekintetében egyfajta biztosítékot jelent. Nem könnyű dobra verni a megyei önkormányzatok vagyonát. Én makacsul hiszek a választott képviselői felelősségérzetben, és nem gondolom, hogy olyanokat választanak meg a választópolgárok, akiknek az a céljuk, hogy elherdálják egy önkormányzat vagyonát.

Hock Zoltán képviselő úr utalt arra, hogy a közszolgáltatások körét kellene áttekinteni. Erre valóban szükség van, de most egy másik jogalkotásról van szó. Már utaltam arra, hogy a magyar önkormányzati rendszer eddigi történetére sem az volt a jellemző, hogy a törvényalkotó egy adott pillanatban szabályozta az alkotmányt, az Ötv.-t, a bírósági törvényt, az ágazati törvényeket, hanem a folyamatos jogalkotás során az egyes szabályozások egymásra épületek. Azt hiszem, ez a menetrend ezután is követhető.

Az identitás kérdése. Elnézést kérek a személyes hangért, de az én kedves anyósomnak nem Jász-Nagykun-Szolnok megyei identitástudata van, hanem - mivel jász - jászsági. Nekem nem Hajdú-Bihar megyei identitástudatom van, hanem - mivel hajdú vagyok - hajdúsági. És bizonyára soha nem lesz észak-alföldi identitástudatom, de ezt talán nem is kellene elvárni tőlem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az ebben a bizottságban ülő képviselőknek elég nagy a felelősségük ebben a kérdésben. Azt gondolom, a mai vita is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező napokban úgy dolgozzunk, hogy amiért az Országgyűlésbe küldtek bennünket, annak eleget tudjunk tenni. Ennek a törvénynek az általános vitájára szerdán kerül sor akkor, ha most általános vitára alkalmasnak fogjuk tartani.

Kérdezem, hogy ki ért egyet a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával. (Szavazás.) Tizenhat. Ki tartózkodott? Senki. Ki nem ért egyet az általános vitára való alkalmassággal? Tizenkettő. Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.

Első helyen kijelölt bizottság vagyunk, így a bizottsági vélemény ismertetőjére kell javaslatot tenni. A többségi vélemény ismertetésére Balogh Józsefet javasolom. Ki ért egyet vele? (Egyhangú.) A kisebbségi vélemény ismertetésére pedig alelnök úr vállalkozik. A kisebbség részéről ki ért ezzel egyet? (Egyhangú.) Bejelentem, hogy a többségi véleményt Balogh József, a kisebbségi véleményt pedig Kovács Zoltán alelnök úr ismerteti a plenáris ülésen. A 2. napirendi pont tárgyalását lezárom.

ELNÖK: Rátérünk a 3. napirendi pont tárgyalására, a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló, T/241. számon előterjesztett törvényjavaslat általános vitájára. Első helyen kijelölt bizottság vagyunk. A kormány részéről ennél a napirendnél is államtitkár úr és munkatársai állnak rendelkezésünkre. Megadom a szót az államtitkár úrnak.

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. A szabályozás célja az önkormányzati képviselők tevékenységével összefüggő kiadások reális értékmeghatározása. Ez magában foglalja a képviselői tiszteletdíjak mértékének csökkentését, valamint annak a szankcionálását, amit a választópolgárok gyakran szóvá tesznek, hogy a feladatát, a kötelezettségét nem teljesítő képviselő valamilyen módon szankcionálható legyen. Ennek egyik módját tükrözi a törvénymódosítási javaslat. Településkategóriákhoz igazodik a tiszteletdíj-csökkentés mértéke. A legkisebb települések képviselőinél 17 százalékos a csökkentés mértéke, a legnagyobb lélekszámú településeknél pedig 26 százalékos. A többes tisztség - tehát bizottsági tagsági, bizottsági elnöki megbízás - esetén is csökken a kifizethető tiszteletdíj. 180

181-190/Gy (Bujdosó Sándor)

A kötelezettségeit nem megfelelően teljesítő képviselő szankcionálásának pedig a törvényi kereteit tartalmazza a módosítás, és megszűnik a módosítás eredményeként az önkormányzat működési területén tömegközlekedési eszköz ingyenes igénybevételére jogosító bérlet pénzbeli megváltásának lehetősége.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szabályozás módosítása nem jelenti azt, hogy a települési képviselő a feladatai ellátása során felmerült költségeket ne kapja meg, tehát ez az általános szabály továbbra is él. A bérletet tehát nem lehet pénzben megváltani, de ha valaki igazoltan képviselői feladatot lát el, és ezzel utazási költsége merül fel, annak megtérítését kérheti az önkormányzattól, és az köteles számára ezt megtéríteni, összhangban természetesen a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának követelményeivel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Kérdések merülnek-e fel a törvényjavaslattal kapcsolatban? Pál Tiboré a szó.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két kérdésem lenne. Az egyik: tudjuk-e, hogy egyébként más európai uniós vagy az újonnan csatlakozott országokban az önkormányzati képviselet esetében milyen javadalmazás dívik, milyen javadalmazás a szokásos? Ha nincs, akkor nem, de a mértékét, nagyságát, a szerkezetét tekintve - például alapdíj - így működik-e más országokban is, és persze a mérték is érdekes?

A másik kérdésem: körülbelül lehet-e azt tudni, hogy ezzel a csökkentéssel mekkora összegről is van szó pontosan, mármint ami a csökkentés nagyságát illeti? Kiszámoltam egy kerületi önkormányzatnál - de persze ez mindenhol más -, ott 40-50 millió forintot számoltam évente. Ez elég tetemes összeg, amivel egy önkormányzat gazdálkodhat, de országosan tudunk-e erről valamilyen adatot?

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés merült-e fel? Ipkovich György képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Kérdésem lenne: a lakosságarányos számítási rendszeren túlmenően valami más szóba jött-e, mondjuk az egy főre jutó iparűzési vagy helyiadó-bevétel vagy ilyesmi számításainak kikalkulálásakor?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát a kérdés az, hogy ne a település nagyságától függjön. 2003-ban álltunk át, a parlament akkor fogadta el a jelenlegi szabályt, és azóta nem a polgármester fizetéséhez van kötve. További kérdés? (Nincs jelzés.) A kérdéseket lezárom, a válaszadásra kerül sor. Államtitkár úré a szó.

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid lesz a válaszom. Nem készült olyan összeállítás, amely a környező országok települési képviselőinek a javadalmazásával foglalkozott volna. Nem készült, elsősorban azért, mert minden ország lehetőségei, hagyományai más és más elemet jelentenek. Egy közös pont biztosan van, ez az általam is már idézett vagy emlegetett Helyi Önkormányzatok Európai Chartája. Ez követelményként támasztja az aláírókkal szemben azt, hogy a megválasztott települési képviselők a kiesett jövedelmük pótlását, költségtérítést kapjanak, illetve ha egy mód van rá - ahogyan erre utal a szöveg -, javadalmazásban is részesülhetnek.

A képviselői tiszteletdíjnak ez a platformja, amit a törvény tartalmaz, ezért kevesebb összegű tiszteletdíjat is megállapíthatnak a képviselőtestületek. Magyarországon nagyon sok olyan képviselőtestület működik, amelyik nem is állapít meg a tagjai számára, nem fizet a választott testületi tagságért tiszteletdíjat, hanem a szó szoros értelmében a valóságban társadalmi megbízatásban és nem főállásban látják el a képviselői feladatokat. Éppen ezért nehéz megmondani, konkrétan mekkora összegről van szó, hiszen minden testületnek jogában áll a törvényi maximumot alkalmazni, annál kevesebbet alkalmazni vagy egyáltalán úgy dönteni, hogy nem fizetnek tiszteletdíjat, ezért nagyon nehéz ennek az összegnek a pontos meghatározása.

Nem végeztünk más számítási alapot, amint Ipkovich úr kérdezte a lakosságszám és a településnagyság esetében. Azért sem, mert a törvény eddig elfogadott szabályozási logikáján nem akartunk változást hozni. Ahogyan az elnök úr is említette, korábban a polgármester tiszteletdíjához kötődött, aminek tudjuk, hogy olyan kedvező vagy kedvezőtlen hatásai voltak, hogy a képviselők érdekeltek voltak abban, hogy a "tóligos" polgármesteri illetménynél az "iget" szavazzák meg, mert az övéké ahhoz igazodott. Tehát az előterjesztő nem kívánt más logikát alkalmazni ebben az esetben.

A szabályozás egyébként a fővárosi kerülettől kezdődően a megyei jogú városok, a megyék és a Fővárosi Közgyűlés tagjai tekintetében eredményezi a legnagyobb mértékű csökkentést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vélemények fogalmazódtak-e meg? Pál képviselő úr!

Vélemények

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Igazából nézegetve ezt a törvénytervezetet három paragrafus az egész, nem túl sok a módosítás, és mégis ez a három paragrafus 25 ezer önkormányzati képviselőt, 25 ezer embert érint. Ez a törvénytervezet igen sok embert érint.

Amint már jeleztem, az elején kiszámoltam, hogy egy kerületben ez mennyit, mekkora forrást jelent. Ha országosan a három paragrafussal együtt tudunk az önkormányzatoknak biztosítani, akkor szerintem ez jó irány, érdemes támogatni.

Az is látszik, mindannyian tudjuk, akik az önkormányzatokban dolgozunk, amikor az önkormányzati rendszer elindult, akkor nem volt ritka az, hogy még éjfélig, este tíz óráig tartottak a bizottsági ülések, az önkormányzati ülések, tehát valóban sok időt elvett, kialakulatlan volt a rendszer.

Az előző napirendi pontnál hallottuk, hogy 1990-ben csak a kerettörvény volt meg, utána kezdtük feltölteni a kerettörvényt az egyéb ágazati törvényekkel, a helyi rendeletek megalkotása, az akkori szabályok kialakítása teljesen ismeretlen volt, teljesen ismeretlen közegben mozogtunk, tehát több időt igényelt. Azt látom, hogy ma már azért kialakult ennek a rutinja, kialakult a szakmai háttere, metódusa, módszere, és sokkal kevesebb időt igényel egy önkormányzati képviselőtől az a munka, amit végez. Ma már kevésbé jellemző az, hogy az önkormányzati ülések este tíz óráig vagy éjfélig tartanak, általában hamarabb meg lehet ezeket tartani, hamarabb véget érnek az önkormányzati ülések.

Az a (3) bekezdés, ami a bizottsági tagokról, a képviselőkről, az alapdíjemelésről, illetve a külsős bizottsági tagokról szól, elég jelentős csökkentést eredményez a korábbi szabályozáshoz képest, de ha valaki komolyan gondolja, hogy helyben szeretne érdeket képviselni, akkor nem az fogja befolyásolni, hogy milyen tiszteletdíjat kap. Tényleg az fogja befolyásolni, hogy érez-e felelősséget az adott település, az adott probléma, az adott ágazat szakmai érdekképviselete iránt, nem pedig azért fog dönteni, hogy ennek a mértéke, az ezért kapott juttatás, javadalmazás milyen mértékű. Én magam ezt a törvénytervezetet, ezt a módosítást tudom támogatni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Zoltáné a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Alapvetően az, hogy a képviselői tiszteletdíj - különösen az elrugaszkodott nagyságrendű tiszteletdíjakra gondolok -, megítélésem szerint helyes, ha csökken. Az, hogy egyébként egy testület mennyit ülésezik és mennyit nem, az a testület aktuális összetételétől, a kistelepülési önkormányzatoknál egyébként az ottani személyes viszonyoktól adott esetben a témától is függ. Ma is van hosszan tartó ülésezés, és van, amikor flottul, gyorsan megy egy-egy ülés. Természetesen ez mindig függ attól is, hogy a testületi ülés ötven percet vagy egy óra tíz percet hagy a válaszokra, vagy pedig negyed óra alatt elrendezi az ügyeket.

190

SF 191 (Kovács Zoltán)

Kistelepülésen pedig azok, akik közszereplést vállalnak, a tiszteletdíjukat sok esetben felajánlják valamilyen beruházási, fejlesztési vagy iskolai célra.

Egy dologban azért látok némi problémát: a 3 és 10 ezer lakos közötti városok esetében bruttó 18 ezer forint a külsős bizottsági tagok tiszteletdíja. Ha oda jó szakembereket akarunk meghívni és szakmai alapon akarjuk ezeket működtetni, akkor ez egy kicsit megalázó. Vagy ne kapjanak pénzt, vagy pedig ennél egy kicsit többet. Ez nagyon alacsonyra van szabva, a minimum összegnek is csak a fele, holott bizottsági üléseken a külsősök nem egyszer teljesebb értékű munkát végeznek, mint a politikusok. Lehet, hogy másképp kellene gondolkodni ebben az ügyben.

A szankciónál nem tetszik az a megfogalmazás, hogy 12 havi időtartamra csökkentheti, de valóban gondolkodni kell azon, hogy ha valaki nem végzi el a munkát, akkor azt hogy szankcionáljuk. Kivéve persze, ha önhibáján kívül, mert lehet valaki tartósan beteg. Egy cizelláltabb megfogalmazással a Pttv. 17. §-át lehetne javítani.

Még egy dolog jutott az eszembe. Nem ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik, de a kisebbségi önkormányzatoknál is vannak tiszteletdíjak. Tekintsünk már ki arra a körre is, mert vannak tapasztalataim arról, főleg, ahol etnobizniszszerűen működik a kisebbségi önkormányzat, hogy ott a tiszteletdíj az izgalmas kérdés, ami a költségvetésből ezek után korlát nélkül feloszthatóvá válik. Lehet, hogy abban is szabályozást kellene végrehajtani.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock Zoltán képviselő úr!

HOCK ZOLTÁN (MDF): Ehhez a törvényjavaslathoz nem igazán szeretnék véleményt mondani, mert ízlés kérdése az, hogy ez kinek tetszik, és kinek nem tetszik. Hitelesebb lenne a magyar parlamenttől ennek a törvénynek az elfogadása, ha az új parlament megalakulása kapcsán az a hatalmas nagy takarékossági tüsténkedés, amit a bizottságok számának és létszámának a csökkentésében nyilvánul meg, nem eredményezte volna azt, hogy gyakorlatilag több a kiadás a parlamentben, mint volt az előző ciklusban.

Másrészt az önkormányzati képviselők esetében a parlament szűkmarkúbb, mert itt az egy bizottsági tagságot is legfeljebb 25 százalékos tiszteletdíjjal hajlandó támogatni, miközben saját maga esetében rögtön 40 százalékkal 70 százalékra emelte. Mondom, ízlések és pofonok különbözők. Szerintem ez a törvényjavaslat tipikus pótcselekvése annak, hogy eltereljük a figyelmet sokkal fontosabb kérdésekről. Ha Magyarországon ma az a legfontosabb kérdés, hogy egy települési önkormányzat milyen tiszteletdíjat állapít meg magának a helyi ügyekben a nyilvánosság előtt - ez fontos dolog, mert nyilvánosságra kell hozni a tiszteletdíjakat -, akkor rajta, alkossunk törvényt, de szimpatikusabb lett volna, ha a parlament magán kezdte volna a valóságos megtakarításokat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki hozzászólni? Alelnök úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Igaza van Hock képviselő úrnak, de a parlament némileg már kezdte magán. Az alapdíj tekintetében nem, de jó néhány tételben igen. A kormány viszont jóval kevésbé; 1 millió 226 ezer forint egy miniszteri fizetés. Ez több mint kétszer annyi, mint amennyi 2002-ben volt. A parlamenti képviselők és az önkormányzati képviselők tiszteletdíja azonban még 30 százalékkal sem növekedett az elmúlt négy-öt évben.

ELNÖK: Ez nem tartozik szorosan a tárgyalt napirendhez, de természetesen erről is beszélhetünk. A parlament plenáris ülésén szerepel ez a téma, most viszont az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról van szó. Ha időben befejezzük, akkor még át tudunk menni és ott el tudjuk mondani ezeket az észrevételeket.

A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Tisztelt Bizottság! Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem, ki ért egyet a T/241. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával. (Szavazás.) Tizenöt. Ki tartózkodott? Tizenegy? Ki nem ért egyet az általános vitára való alkalmassággal? Ilyen nincs. Megállapítom, hogy a bizottság 15 igen szavazattal, 11 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést.

Bizottsági előadót kell állítanunk. A többségi vélemény elmondására Pál Tibor képviselő urat javaslom. Ki ért ezzel egyet? (Egyhangú.) A kisebbségi véleményt pedig Erdős Norbert képviselő úr fogja ismertetni. A Házszabály szerint a kisebbségi vélemény ismertetőjét nem kell megszavaznia a többségnek, azt csak be kell jelenteni.

A 3. napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium képviselőinek a közreműködést, további jó munkát kívánok nekik.

A 4. napirendi pont - amely összefügg az eddig tárgyaltakkal - a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló, T/234. számon előterjesztett törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának a megállapítása. Köszöntöm Papp Imre helyettes államtitkár urat. Úgy gondolom, nem volt haszontalan államtitkár úrnak végighallgatnia az előző napirendi pont kapcsán elhangzottakat. Megadom a szót államtitkár úrnak.

DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amiről a 2. napirendi pontban szó volt, annak az alkotmányjogi alapja van a 234. számú javaslatban. Egyrészt közjogi értelemben a regionális önkormányzatok alkotmányi alapjának megteremtése szerepel a szövegben, másrészt a választások időpontjára vonatkozó kérdéskör, ami leginkább azt célozza, hogy az országgyűlési, illetve az önkormányzati választások időpontja eltérjen egymástól. Erre ad a javaslat megoldást. Néhány egyéb részletkérdéssel együtt egy mindössze hat paragrafusból álló alkotmánymódosítást terjesztettünk önök elé. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítést. Valóban nagy horderejű az a kevés számú módosító javaslat, amit az előterjesztés tartalmaz. Kinek van kérdése? (Nincs jelentkező.) Ha nincs kérdés, a hozzászólások következnek. Gulyás József képviselő úr!

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Nem tudom, hogy az ellenzéknek lesz-e véleménye a bizottsági ülésen. (Dr. Kovács Zoltán: Akarod?) Igen, kíváncsi vagyok rá. De ha most nem is, a plenáris ülésen nyilván meg fogjuk ismerni a véleményét. Az alkotmánymódosításhoz való viszony mégiscsak alapkérdés, ami az egész önkormányzati reformcsomag szempontjából meghatározó jelentőségű.

A törvényjavaslat szerint az önkormányzati választásokat, ezen belül is a regionális közgyűlés tagjainak általános választását 2009-ben kell lebonyolítani, de a kormányprogram 2008-ról rendelkezik. Az SZDSZ részéről indokoltnak tartanánk, hogy az önkormányzati reform minél előbb kiteljesedjék. Meggyőződésünk szerint a két év elegendő arra, hogy felkészüljünk a regionális átalakulásra, és hogy 2008-ban lebonyolítsuk a régiós választásokat. Ha pedig ez ekkor megejthető, akkor nem tartjuk indokoltnak, hogy hat évre szóló mandátummal ruházzuk fel az ősszel megválasztandó polgármestereket és önkormányzati képviselő-testületi tagokat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? Kovács Zoltán alelnök úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Gulyás képviselő úr kívánságára a következőt szeretném elmondani. Hogy mi az egyik alapja és mi a másiké? Nos, az Ötv.-módosítás az alapja az alkotmánymódosításnak is, és erre mondtuk azt, hogy az sok tekintetben nem kiérlelt, hiányos, ha pedig így van, azaz az egyik alappillérét, az Ötv.-t nem tartjuk jónak, akkor az alkotmánymódosításra se mondhatjuk azt, hogy jó. 200

201-210/Gy (Kovács Zoltán)Ez a kettő egymással összefügg, nyilván egyik a másik nélkül nem létezik, hiszen új jogintézmények, új önkormányzatok jönnek létre. Ezt alapvetően az alkotmány tudja szabályozni és utána a törvény. Most fordítva volt-e? Nem ezt tárgyaltuk először, hanem az Ötv.-t, tehát mindegy, ne ez a lényege, ebből adódóan ugyanaz a véleményünk, nemcsak nekem, a többieknek is ebben az ügyben az Ötv.-nél.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az alelnök úr kérdezi: itt nem első helyen kijelölt a bizottságunk, az alkotmányügyi az első helyen kijelölt, bennünket is kijelöltek, csak nem az első helyen.

További hozzászólás van-e? Gulyás képviselő úré a szó.

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm Kovács Zoltán alelnök úrnak, hogy reflektált a felvetésemre. Azt gondolom, hogy mind az Ötv., mind az alkotmánymódosítás tekintetében nagyon fontos, hogy a különböző szereplők hogyan viszonyulnak a szabályozáshoz, azon belül az egyes kérdésekhez is, mert itt van az Ötv., illetve az alkotmány tekintetében is egy csomag.

Az egy kérdés, hogy az egészet utasítja-e el az ellenzék vagy az ellenzéki pártok, vagy adott esetben az egyes elemeit esetleg támogathatónak tartják, amennyiben igen, melyek azok az elemek, amelyeket támogatásra érdemesnek tartanak. Ha ez most nem is, de ez nyilván ki fog derülni az általános vitában.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Magamnak adok szót. Tisztelt Bizottság! Többször felvetették ellenzéki képviselőtársaim, hogy mire ez a nagy sietség. Azt gondolom, itt alaposan végig kell gondolni. A sietség azért van, mert közeledik október hónap, és a magyar alkotmány szerint ebben az évben, októberben önkormányzati választások lesznek. A köztársasági elnök úrnak ezt 72 nappal korábban ki kell írnia. Ha addig nem történik az alkotmányban a választási eljárásokról szóló törvényben változás, ez így fog történni, és akkor négy évre fogunk önkormányzati képviselőket, polgármestereket választani, szóba sem jöhet az, amit Gulyás képviselőtársunk felvetett, hogy például már 2008-ban is meg lehetne tartani. Tehát a mai alkotmány szerint majd 2010-ben, és 2010-ben is októberben. Itt alapvető alkotmányossági dolog az, hogy a megválasztott önkormányzatok olyan feltételekkel és úgy működjenek, ahogyan megválasztásra kerültek. A választópolgárnak joga tudni azt, hogy mennyi időre, hogyan és mire választ képviselőket, a sietség ezért van, ezért van az Ötv. sietsége, ezért van az alkotmánynak a választási eljárásról, a következő napirendi pontban tárgyalt törvény módosítása is.

Ha most nem tudunk megegyezni, akkor van egy kis időnk, de természetesen az a kis idő azt jelenti, hogy a 2010. évi választás utáni időszakra tudunk a szabályokon változtatni. Meg kell kísérelnünk azt, hogy mi az, amiben most meg tudunk egyezni, akár az Ötv.-ben, akár ennek következtében az alkotmányban, hogy próbáljunk a legfontosabb kérdésben megegyezni, és azt írjuk bele az alkotmányba, illetve a szükséges törvénybe.

Azt tudom mondani, hogy minden kérdés megvitatására fogadókészek vagyunk, minden javaslatot alaposan megtárgyalunk, csak az időkorlátot kell figyelembe venni, mert ezek az időkorlátok behatároltak. Ha a július 11-ével kezdődő héten nem fogadja el ezeket a jogszabályokat, akkor gyakorlatilag a 2006. évi választások már így történnek, és 2010-ig sem a létszámcsökkentés, sem a regionális önkormányzat, sem egyéb olyan dolog nem tud megtörténni, amik itt le vannak írva.

Ennek a mérlegelését kérem önöktől, és azt, hogy az elkövetkezőkben van valamennyi idő hátra, egyezzünk meg ezekben a kérdésekben. Akik már régebben képviselők vagyunk, tudjuk, hogy tíz év óta mondjuk. Papp képviselő úr vetette fel azt, hogy itt már nincsenek nagyon új dolgok, sokszor körbejártuk ezeket a kérdéseket, próbáljunk még egyszer leülni, még egyszer nekifutni. Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, fogalmazzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett támogatni tudják ezeket a változásokat, mert akkor erről beszélni, illetve érdemben előrehaladni tudunk.

Ezek figyelembevételével kérem, hogy döntsünk majd az alkotmány módosítására beterjesztett javaslatról.

Kovács Zoltán alelnök úré a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Örülök, hogy mostanában ennyire szeretnek bennünket a kormánypárti képviselők, és állandóan a mi lojalitásunkat kérik az általuk el nem végzett feladatnál. Gondoljuk el, április 23-án vége volt a választásoknak, június 15-e körül bejön egy törvény, hogy három nap alatt rendezze le az ellenzék saját magával, a kormánypártokkal, mert éppen alkotmányt akarunk módosítani, ami kétharmados, utána arra hivatkoznak, hogy a köztársasági elnök egyébként ki fogja írni a választásokat október 1-jével.

Egyébként emlékszem arra - nyilván a köztársasági elnök is végig tudja gondolni -, a Horn-kormány idején december 11-én is voltak választások. Azt, hogy egyébként a köztársasági elnök mikor írja ki, azt mondta, a lehető legkorábban. Beszélt egyébként már vele valaki a kormányoldalról, hogy ezek például ezt is jelentik? Lehet beszélni a köztársasági elnökkel, ha beszélő viszonyban vannak az állami vezetők egymással, ezt legalább is deklarálták.

A másik, amit szeretnék elmondani: a kampányban mást sem hallottam, mint azt, hogy az önkormányzati reform készen áll, csak be kell nyújtani a parlamentnek. Egy hónapot késett; május 16-án volt az alakuló ülés, már két héttel ezelőtt is be lehetett volna nyújtani, sőt egyeztetni is lehetett volna ezekről az ügyekről, mert vannak benne olyan dolgok, amelyekkel egyébként nem biztos, hogy nem értenénk egyet. Azt mondani, hogy mi nem dolgozunk, nem akarunk részt venni ezekben az ügyekben, ez nem sportszerű.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Ilyeneket nem mondtam, hogy nem sportszerű, vagy nem dolgozik az ellenzék. A pontosság kedvéért: a kormány e hónap 12-én alakult, másnap délután 5 óra, 1/2 6 között voltak benyújtva ezek a törvényjavaslatok. Erre a törvényjavaslatra is igaz az, hogy május 28-tól kezdve nyilvános, és ebben semmiféle változás nem történt, azóta lehetett róla tárgyalni. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk azóta leülni, de gondolom, mindenki végig tudta nézni ezeket az előterjesztéseket, köztük ezt a nagyon fontosat is. Most akkor járunk el helyesen, ha nem visszafelé mutogatunk, hanem megnézzük, az elkövetkező két-három hétben mit tudunk elvégezni. Alelnök úré a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Én nem gondolom, hogy visszafelé kell mutogatni, de ránk se mutogassanak. A kormány öt hétig alakult. Ha minden rendben volt, akkor miért nem alakult meg két hét alatt? Akkor három héttel előbb be lehetett volna nyújtani a törvényjavaslatot. Ez megint ne a mi felelősségünk legyen.

ELNÖK: Van-e további hozzászólás, észrevétel? (Nincs jelzés.) Mivel nincs, a vitát lezárom. Kíván-e az államtitkár úr reagálni? (Igen jelzés.) Parancsoljon, öné a szó.

DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A történelmi hűség kedvéért megjegyzem, hogy a Fidesz képviselőcsoportja volt az, amelyik az ötpárti egyeztetéseken azt kérte a kormánytól, hogy a kormányprogram vitájáig ennek a kérdésnek a megtárgyalására ne kerüljön sor, addig ne legyenek egyeztetések. Az itt jelenlévő Hock Zoltán képviselő úr jelen volt ezeken az egyeztetéseken, tehát a kormány 9-éig, ha úgy tetszik, e tekintetben egy moratóriumot vállalt, éppen Répássy Róbert kérésére.

Ami a konkrét ügyet érinti, amit az elnök úr itt elmondott, azt annyiban erősíteném meg, hogy alkotmányossági követelményként jelenik meg az a kérdéskör, hogy pontosan lehessen tudni, valamennyi jelölt számára mennyi időre szól a megbízatása. Ez a megbízatási idő utólag már nem változtatható meg, nem rövidíthető, nem hosszabbítható meg, vagyis ha elmarad az a bizonyos lépéssorozat, ami az alkotmánymódosításban vagy bármely más többi javaslat elfogadásában ölt testet, akkor valóban lesz az Országgyűlésnek ideje arra, hogy kitalálja az új szabályokat, de akkor ezek jogi értelemben a 2006. évi választásokon már nem kezelhetőek.

210

SF 211 (Papp Imre)

Jelen pillanatban az alkotmány egyértelműen kimondja, hogy a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik a választások időpontjának kitűzése, de azt is rögzíti, hogy ezt október hónapban teheti meg. Itt széles mérlegelési joga van az elnöknek, és néhány dátumot leszámítva október folyamán bármikorra kitűzheti a választásokat. Az más kérdés, hogy a 72 napos időköznek közjogilag meg kell lennie ahhoz, hogy a választások törvényesen lebonyolításra kerülhessenek, következésképpen a június közepi dátum az utolsó, ami alkotmányjogilag még szóba jöhet akkor, ha úgy döntenek, hogy ez a 2006-os választásokon bármilyen szempontból éreztesse a hatását. Hogy kettő, négy vagy hat év, az nem alkotmányossági kérdés, a dolog úgy történik, ahogy az Országgyűlés a döntését meghozza. Az az alkotmányossági követelmény, hogy pontosan lehessen tudni, és ki lehessen számítani, hogy a megbízatási idő, az adott ciklus mennyi ideig tart.

Volt egy gondolat, amelyben kormánypártiak és ellenzékiek is egyetértettek, mégpedig az, hogy a parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választások ne ugyanabban az évben legyenek. Ha ezt a célt el kívánja érni az Országgyűlés, akkor erre sokfajta megoldás kínálkozik. Az elkövetkezendő hetekben is azon leszünk, hogy szakmailag tudjunk olyan segítséget nyújtani, hogy ez a cél valamennyi politikai erő támogatásával elérhető legyen, és egy alkotmánymódosításban erősíttessen meg. Köszönöm szépen.

A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Döntési helyzetben vagyunk. Ki tartja általános vitára alkalmasnak a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló, T/234. számon előterjesztett törvényjavaslatot? (Szavazás.) Tizenhat. Ki tartózkodott? Egy. Ki nem tartja általános vitára alkalmasnak? Tíz. Megállapítom, hogy a bizottság a törvényjavaslatot 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönjük szépen az előterjesztést.

Előadót kell állítanunk. A többség véleményét én fogom elmondani a plenáris ülésen. Ki ért ezzel egyet? (Egyhangú.) A kisebbség kíván-e előadót állítani? (Nem.) Nem kíván. A napirendi pont tárgyalását lezárom.

5. napirendi pontunk a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról szóló, T/236. számon előterjesztett törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megállapítása. A kormányt továbbra is Papp Imre helyettes államtitkár úr képviseli. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság. A javaslat roppant rövid, amely a Fővárosi Közgyűlés, illetve a megyei közgyűlések létszámát érinti. Ezek csökkentésére kerülne sor azzal, hogy a megyei közgyűlések vonatkozásban a jelenleg hatályos törvényben meglévő két lista eggyé olvadna össze, de a rendszer egészében érdemi változás nem következne be, a megyei jogú városok választópolgárai ezután sem voksolhatnának a megyei közgyűlések tagjaira. Ez az előterjesztés lényege, s mind a szövegben, mind a mellékletben megtalálható táblázat ennek megfelelően készült el. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése? Kovács Zoltán alelnök úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Az előzőekre visszatérve: helyettes államtitkár a történelmi hűség ismertetésekor hozzátehette volna, hogy Répássy képviselő úr azt nem mondta, hogy a kormány öt-hat hét alatt alakuljon meg.

Kérdésem a következő. Mi adja ki ezeket a számokat? Van, ahol 2, van, ahol 9, van, ahol 12, másutt meg 4. Azonos területű, több esetben azonos funkciót ellátó megyéknél is vannak különbségek. Azt megértem, hogy Bács-Kiskun megyében csak kettővel csökken a létszám, hiszen mégiscsak a Megyei Önkormányzatok Szövetségének az elnöke vezeti ezt a megyét, ezért onnan nem mernek többet elvenni. Néhány "ellenzéki" megyénél viszont jobban saraboltak. Emlékszem az SZDSZ álláspontjára, amely úgy szólt, hogy egy képviselői körzet adhat három képviselőt. Volt egy ilyen benyújtott törvényjavaslat is. Kérdezem, hogy most mi az SZDSZ álláspontja. Vagy ez már egyeztetett álláspont, mely szöges ellentétben áll a korábbiakkal mind a fővárost, mind pedig a megyéket illetően, ahol egyharmadra, illetve felére kívánták csökkenteni a létszámot?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? Gulyás József képviselő úr!

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Egy kérdés merült fel bennem. Bujdosó államtitkár úr is beszélt arról, hogy milyen problémák vannak a megyék és a megyei jogú városok egymáshoz való viszonyának a tekintetében. Tulajdonképpen kilyukasztott megyékben választunk megyei képviselőket, és sok helyen az a gyakorlat, hogy a pártlistákról megyei jogú városokból jutnak be szereplők a megyei közgyűlésekbe. Van-e alkotmányos aggály vagy érdemi közjogi ellenvetés azzal szemben, hogy a megyei jogú városok polgárai is választhassanak a megyei közgyűlésbe tagokat?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, a kérdéseket lezárom. Államtitkár úré a szó.

DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A választópolgárok létszámára vonatkozó adatsorból derül ki, hogy az egyes megyékben a lakosságszámhoz viszonyított választópolgári létszám hogyan alakul, illetve ezt a kérdést színezi az is, hogy az adott megyében hány megyei jogú város van. Ezek azok az objektív kritériumok, amelyek alapján visszaellenőrizhető az egyes megyei közgyűlések létszámának a meghatározása. 220

221-230/Gy (Papp Imre)Gyakorlatilag az biztosan egy rossz kiindulópont, a korábbi törvényjavaslatokban is láttuk, ha valaki a hatályos szabályozáshoz kívánja igazítani a megyei közgyűlési létszámot, a hatályos szabályozás 1990-ben jött létre, és azóta nem módosult.

Ennek rengeteg hátulütője van. 1990-ben még voltak olyan megyeszékhelyek, amelyek nem voltak megyei jogú városok, éppen ezért látható, hogy Tolna megyének, az ország egyik legkisebb népességű megyéjének 41 darab megyei közgyűlési mandátuma van, ami jóval több, mint számos olyan megye kvótája, amelyik lényegesen nagyobb népességgel rendelkezik. Ennek például az az oka, hogy Szekszárd, mint nem megyei jogú város, értelemszerűen beleszámított az akkori kalkulációba 1990-ben, és akkor sem igazították a megyei közgyűlési létszámot a már megváltozott helyzethez, amikor Szekszárd megyei jogú város lett. Tehát a jelenlegi helyzetben mi nem tekintettük kiindulópontnak a '90-es mellékletet, illetőleg annak a szövegét, hanem ez alapján, gyakorlatilag empirikus adatok alapján dolgoztuk ezt ki.

A másik kérdés arra vonatkozik, hogy a megyei közgyűlés tagjai kik lehetnek, illetőleg van-e annak közjogi akadálya, hogy a megyei jogú városok választópolgárai is élhessenek az aktív választójoggal. Alkotmányjogi kizáró feltételt megfogalmazni nem lehet, az indifferens, hogy a képviselőjelölt hol lakik, megyei jogú városban lakik-e vagy valahol máshol. Az alkotmány ilyen típusú korlátozást nem tartalmaz, következésképpen a képviselőjelöltek tekintetében csak az alkotmány 70., 71. §-ában megjelölt kritériumrendszer az, ami perdöntő.

Az, hogy a megyei jogú városok választópolgárai voksolhatnak-e a megyei közgyűlésben, az Országgyűlés döntése volt, amikor ezt kizárta. Az azóta eltelt idő sokakban nyilvánvalóan más gondolatokat indított el. Kifejezett közjogi akadálya nincs annak, hogy a megyei jogú városok választópolgárai is voksolhassanak a megyei közgyűlésben. Mi azért nem foglaltunk emellett állást, mert a javaslat az utolsó megyei közgyűlési választásra vonatkozik, vagyis nem kívántuk magát a rendszert felborítani. Szigorúan alkotmányjogi szempontból ennek a megoldásnak különösebb értelme igazából nincsen, és azt hiszem, ez egészen bebizonyosodott, főleg azokban a megyékben, ahol két megyei jogú város is van. Itt több személyes megnyilatkozás volt. Én nem nagyon tudom elképzelni Győr-Moson-Sopron megyét, a lakóhelyemet Győr és Sopron nélkül, tehát ez a fajta megoldás lehet, hogy akkor haladó megoldás volt, de a mai viszonyokra már nem igazán méretezett, de alkotmányjogilag nincs olyan gondolat vagy nincs olyan akadály, ami ezt kizárná.

Ugyanakkor magában az Ötv.-ben teremtettünk arra jogintézményt, hogy a megyei közgyűlés, illetőleg a megyei jogú város között legyen egyfajta párbeszéd. Van strukturális, szervezeti leképeződése ennek a viszonyrendszernek, vagyis mi itt az utolsó alkalommal nem kívántunk ezen gyökeresen változtatni. Nyilvánvaló, ha a regionális reform nem sikerül, vagy a megyei közgyűlésekre hosszabb távon kell számítani, akkor ez a kérdéskör is olyan lehet, amely átgondolásra szorul. Még egyszer hangsúlyozom: kifejezetten alkotmányossági aggály nincsen e tekintetben.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vélemények, hozzászólások elhangzására kerítünk sort. Gulyás Józsefé a szó.

Vélemények, észrevételek

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Kezdem ezzel az utóbbival, hiszen az államtitkár úr két alkalommal is utalt arra, hogy utolsó alkalommal választunk megyei közgyűléseket.

Reményeink szerint igen, de a bizottsági vitát és a politikai klímát figyelve ennek az ellenkezőjére is jó nagy eséllyel fogadhatunk. Amennyiben pedig így van, akkor érdemes végiggondolni azt a kérdéskört, amelyet felvetettem, és érdemes egy olyan számítást elvégezni, hogy abban az esetben, ha a megyei jogú városok tekintetében az Országgyűlés, tehát a jogalkotó akarata változik, és úgy döntene, hogy beemelné a közgyűlésekbe, ez milyen módon alakítaná át a számokat egymáshoz képest. Rögtön hozzá is teszem, nem amellett kardoskodnék, hogy egyébként a leírtakhoz képest növekedjen a megyei közgyűlések száma, de nyilvánvalóan ez a belső arányokat átrendezi, hiszen erről az államtitkár úr szólt.

Hozzászólásom második részében azzal szeretnék foglalkozni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének az elmúlt év végén volt egy kezdeményezése: elsőként vetettük fel, majd törvényjavaslat formájában Fodor Gábor képviselőtársammal el is készítettük, majd be is nyújtottuk azt a módosítást, ami érdemi létszámcsökkentést irányzott elő és kezdeményezett a képviselőtestületek, a közgyűlési helyek tekintetében. Bizony, ettől a javaslattól, ennek az irányától, mértékétől messze elmarad az, amiről ma itt tárgyalunk. Egyfelől azért, mert csak a közgyűlési körrel foglalkozik. Ugyan mind a fővárosi, mind a megyei közgyűlési körre kiterjed a javaslat, de nem foglalkozik a települési önkormányzati körrel.

Meggyőződésünk szerint a települési önkormányzati körben is lehet és kell csökkenteni a képviselőtestületek számát, mégpedig oly módon - most nem akarom számokban ismertetni a korábbi javaslatunkat -, hogy a falvak esetében kevésbé, míg a városok, a nagyobb kerületek esetében még inkább, egyébként oly módon, hogy a mostani választási rendszer lényege, az azon belül kialakult arányosság elve ne boruljon fel. Tehát úgy ítélem meg, hogy az ilyen léptékű csökkentés, amelyet ez az előterjesztés előirányoz, nemcsak a mi javaslatunktól esik messze, hanem attól a szocialista javaslattól is, amelyet Wiener György és más MSZP-s képviselők nem sokkal később a mi javaslatunkhoz képest benyújtottak a parlamentbe, vagy akár attól is, amit a miniszterelnök úr korábbi vitákban ebben a kérdéskörben megszólalva érzékeltetett.

Bízom abban, hogy ebben a kérdéskörben, függetlenül attól, hogy az ellenzéknek az egész önkormányzati reformhoz hogyan alakul a viszonya, adott esetben még a most leírt javaslathoz képest előrébb lehet lépni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úré a szó.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Ami a listaválasztást a tízezernél kisebb, illetve a tízezernél több lakosú települést illeti, azzal egyet tudunk érteni, ez valahol egy logikus lépés, viszont lehet, hogy az én hibám, nem figyeltem, de úgy vettem ki az államtitkár úr szavaiból, mintha amellett érvelt volna, hogy a megyei jogú városok lakói is szavazhassanak a listára. Nem? (Dr. Papp Imre: Nem zárta ki.) Persze, Győr, Sopron hasonlattal ezt támasztotta alá. Én is ezzel értenék egyet. Úgy gondolom, nem kellene megkülönböztetést tenni egy megyén belül, hiszen a megye életét döntően a megyei jogú város is befolyásolja, nem egy elkülönített része.

Ami pedig általánosságban a megjegyzésem: szintén nem értem, és még mindig nem tudtam kivenni a magyarázatot, miért van az, hogy egyes megyéket lényegesen nagyobb számú csökkentés érinti, mint másokat.

A másik pedig: ha meg vannak róla győződve, hogy ez a megyék utolsó ciklusa, akkor én már nem nyúlnék hozzá ehhez a létszámcsökkentéshez, hagynám a hattyúdalt a megyéknek, éljenek az eddig megszokott életük rendje szerint, ez nem jelent akkora megtakarítást. Ha tényleg az lenne, amiről eleinte beszéltek a kormánypártiak, hogy 40-50 százalékos csökkenés, ez átlagosan 15 százalék csökkenés, ahogyan számolom, és ez nem releváns, tehát nem különösebben érinti, békén hagynám a megyéknek ezt az elképzelt utolsó ciklust. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás van-e? Papp képviselő úré a szó.

230

SF 231

PAPP JÓZSEF (MSZP): Nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy van, aki sokallja és van, aki kevesli azt, ami ebben a törvényjavaslatban benne van. Ami benne van, az egy kis takarékosság és egy kicsit nagyobb ésszerűsítés, ami abban az esetben célszerű, ha valóban a megyei közgyűlések utolsó választásáról van szó. Egyébként azt tartanám a legnagyobb értékének, ha ez megvalósulna. Ez ugyanúgy összefügg az előző három javaslattal, mint ahogy az az alkotmánymódosításnál is elhangzott. De ha ez nagy szomorúságunkra mégsem valósul meg, akkor úgyis generálisan kell az egészet átnézni. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben - figyelemmel az elnök úr által az előző napirend keretében említett időhatárokra - ez célszerű javaslat. Még egyszer mondom, kicsi a csökkentés, és a megyei önkormányzati választások során célszerű lenne a két különböző választókerületet megszüntetni. Támogatom a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is szeretnék hozzászólni. A szocialista frakció tudja támogatni, hogy a megyei jogú városok állampolgárai is szavazhassanak. Ez ugyan valamivel emeli a költségeket, de nem jelentősen. Ha ebben van a politikai egyezség, akkor ez részünkről nem jelent akadályt.

A települési önkormányzati képviselők számával kapcsolatban nekem továbbra is az a határozott véleményem, nem baj az, hogy sokan foglalkoznak a helyi közügyekkel, főleg a kistelepüléseken, az viszont baj, ha ez sokba kerül. Ennek előrebocsátásával azt gondolom, hogy a nagyobb településeknél, a megyei jogú városoknál és a nagyobb városoknál feltétlenül lehet csökkenteni a képviselők számát, és az nem megy a munka rovására, ha nem 28, hanem annál kevesebb a képviselő-testület létszáma. Hogy ez a javaslat miért nincs itt az asztalon? Ennek az az oka, hogy az egyéni választókerületeket ma már nem lehet átrajzolni. Persze mindent meg lehetne csinálni, csak hát van egy bizonyos korrektség meg alkotmányos alap. Az alkotmányba mindent bele lehet írni, de az nem lenne elegáns dolog, hogy a településeken belül az egyéni választókerületeket ezután rajzoljuk át. A kompenzációs listát lehetne csökkenteni, az viszont az arányosságot változtatná meg, ezért aztán azt sem lehet megcsinálni.

Az MSZP-frakció azt viszont tudja támogatni, ha meg tudunk egyezni, hogy már most írjuk bele a törvénybe, a 2006-os választás után mik legyenek a létszámok. Ez azért nincs még az asztalunkon, mert nem biztos, hogy ebben gyorsan meg tudunk egyezni, és itt még van idő arra, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban egyezzünk meg ebben. De ha a többi parlamenti pártban van erre vonatkozó egyezségi hajlandóság, akkor állunk elébe.

Egyébként a beterjesztett javaslat az a minimum, amivel egyetértünk. Hogy itt mennyi a megtakarítás? Ha figyelembe vesszük a megyei közgyűlési tagok jelentős számát és elég nagy szorzóját, akkor már milliárdokról beszélhetünk, és ez jelentős az állami költségvetés vagy az önkormányzatok szempontjából, tehát érdemes megnézni ezt a dolgot még akkor is, ha eléggé fájdalmas is. Köszönöm szépen.

Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, visszaadom a szót helyettes államtitkár úrnak.

DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Összegezve válaszolnék. Az első kérdéskört érintette elnök úr felszólalása. A szakmai válaszom az, hogy a 2006-os választások tekintetében az egyéni választókerületeket érintően már nem nagyon van mozgástér. Magyarán a 10 ezer lakos feletti településeken - ideértve a fővárosi kerületeket is - az egyéni választókerületek átszabására lenne szükség, annak az esélye viszont, hogy ez jogorvoslati és egyéb körülmények miatt július hónapban konkretizálódhasson, nagyon minimális, és a választások törvényessége olyan fontos szempont, amit nem lehet megkérdőjelezni. Ha azt a feladatot kapjuk, hogy már 2006-ban hatályosuljanak ezek a szabályok, akkor nem tudunk olyan megoldásokat támogatni, amelyek az egyéni választókerületek átszabását eredményezik. Ez persze jelentheti azt, hogy a 10 ezer lakos alatti, tehát a kislistás településeken lenne mód a létszámcsökkentésre, a kormány azonban úgy határozott, hogy ha nem érinti a 10 ezer lakos fölötti településeken a képviselő-testületi létszámot, akkor oktalanság volna éppen a kislistás településekkel kezdeni a sort. Az anyag ezért töredékes, ezért, hogy csak a megyei közgyűlés, illetve a Fővárosi Közgyűlés jön szóba, hiszen itt egyéni választókerületek szervezéséről nincs szó, listás a választás, így ha mindenki időben tudja, hogy hány tagú a közgyűlés, akkor az átalakításnak nincs alkotmányossági akadálya.

Gulyás képviselő úr kérdésére a válasz egyértelmű. A magyar településszerkezetet figyelembe a megyei jogú városok agyon nyomják a megyéket. Ez majdnem minden megyére igaz, kivéve talán Pest megyét, mert ott egyedül csak Érd jöhet szóba és nincs ilyen típusú probléma. A legnagyobb problémát Csongrád megyében látom, ahol a választópolgárok többsége megyei jogú városokban él, tehát ez ott igen erőteljesen jelenne meg. Azonban Zala vagy Győr-Moson-Sopron megyére is igaz ez, de megemlíthetném például Baranya megyét is. Baranya megye mintegy 300 ezer választópolgára közül 130 ezer él megyei jogú városban. Ezek az arányok és ezek a számok értelem szerint nem stimmelnek akkor, ha a megyei jogú városok is a rendszerbe kerülnek. A törvényjavaslathoz készített melléklet a megyei jogú városok nélküli választópolgári létszámmal kalkulál. Ha a megyei jogú városok bekerülnének ebbe a körbe, akkor teljesen más számításra lenne szükség.

Ha nem sikerült eloszlatnom néhány kételyt a melléklet összeállításával kapcsolatban, akkor nézzük meg, hogy 2002-ben a közgyűlési tagok létszámának meghatározásakor hány választópolgár volt az egyes megyékben. Bács-Kiskun megye választópolgárainak a száma 438 493 volt, ebből megyei jogú városban nagyon kevesen éltek, mindössze 86 165-en, tehát Bács-Kiskun megye népessége a választópolgárok szempontjából 350 ezer, és ehhez a létszámhoz van 44 képviselő kalkulálva. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 360 ezer választópolgár volt e számítás szerint. Nagyon egyszerűen leellenőrizhetik a számadatokat, mert ezek tényadatokon alapulnak. Mi a választópolgárok konkrét számát vesszük figyelembe.

Röviden azt is indokolnám, hogy a megyei jogú városok problémájától függetlenül miért egy listával kalkulál a rendszer és a jelenlegi két listát miért nem tartja fenn. Ennek az a magyarázata, hogy néhány megyében a 10 ezer lakos fölötti településeken már semmiképpen nem lehetne arányos választást lehetne lebonyolítani. Nógrádi képviselő úr megyéjében, Zala megyében a 10 ezer lakosnál nagyobb településen, Keszthelyen mindössze 17 ezer választópolgár van, magyarán a 17 523 választópolgárra értelmesen listás és arányos választást előírni nem lehet.

240

241-250/Gy (Papp Imre)

Több olyan megye van, ahol mindösszesen három, négy vagy öt mandátumra jönne ki a megszerezhető mandátummennyiség. Ez azt jelentené, hogy hiába írunk elő 4 százalékos küszöböt, a valóságban Zala megyében ez harmincvalahány százalékos lenne, ha három mandátumra startolhatnának rá a megyei közgyűlési választásokon a tízezer lakos fölötti ágon az egyes jelölőszervezetek. Következésképpen nem tartható fenn a két darab mesterséges lista, ez evidencia. Az egy lista esetén - még egyszer hangsúlyozom - a törvényjavaslat a két darab mesterséges lista, ez evidencia. Egy lista esetén - még egyszer hangsúlyozom - a törvényjavaslathoz mellékelt táblázat azt kalkulálja, hogy a megyei jogú város választópolgárai nélkül mennyi választópolgár van. Ha olyan döntés lesz, hogy a megyei jogú városokat is kalkulálni kell, akkor nyilvánvalóan ezek a számok változnak, hiszen ebben a rendszerben azok a megyék, amelyek több megyei jogú várost vonultatnak fel, nyilvánvalóan hátrébb sorolódnak a megyei közgyűlési tagok számát tekintve.

Nagyon hangsúlyoznám azt, hogy aki a '90-es törvény melléklete alapján indul el, az mindenképpen rossz utat jár, rossz a kiindulópont. Tehát nem a '90-es szöveg a mérvadó, mert azóta mind a demográfia, mind a területátcsatolások és számos olyan szempont van, amelyek érintették azt a rendszert, ami manapság eléggé statikus.

Összefoglalva: mi bármilyen megoldásra készek vagyunk. Az optimizmusomat hangsúlyoztam azzal, hogy remélhetőleg ez az utolsó megyei közgyűlési választás, az elnök úr szavaiból is ezt éreztem ki, Gulyás képviselő úréból már kevésbé. Tény, ha valamit a rendszeren reformálni akarunk, akkor most van erre alkalom, ha pedig nincs ilyen változtatás, akkor 2010-ig úgy kell megtenni, hogy 2010-ben már ne az ugyanilyen szabályok szerinti választásra kerüljön sor, mert akkor gyakorlatilag egy teljes ciklus kimarad, és 2010 októberében is általános önkormányzati választásokra kerül sor. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi, majd Erdős képviselő úré a szó.

További észrevételek

NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. Egy rövid reflexiót szeretnék két témában tenni.

Az egyik: nyolcéves képviselőségem alatt folyamatosan küzdünk a közigazgatásban, jogalkotásban, pályázati rendszerben, hogy ne csak a lélekszám, hanem a településsűrűség is egyfajta vetítési mutató legyen. Egy példát mondok. Rendőrkapitányság, 30 ezer lélekszám, de 51 település, így kilométerpénz, és csak a lélekszám a vetítési arány. Hulladék-, szemétgyűjtés, 80 ezer fő alatt nem lehet hulladékátrakó, 51 település, a volt járás. Az én választókörzetem pont ebből a logikából, hogy csak a lélekszám, 103 település, köztük 80-90 kilométeres távolság Vas megye határától Somogy megye határáig és a többi. Ez az egyik. Tehát szeretném, hogy mint kalkuláló tényező legyen pozitív diszkrimináció a nagy településszám.

A másik megjegyzésem: ha az a logika, hogy a megyei jogú városokban többen laknak, akkor az olló a város és a falvak között nyílik, hiszen például Zala megyében lecsökkentettük 40-ről 28-ra a képviselők számát. Ez azt jelenti, hogy a vidék érdekeit egyrészt sokkal kevesebben képviselik, sokkal nagyobb településszámú helyről sokkal kevesebb képviselő jut be a megyegyűlésbe, ugyanakkor a kistelepülések között sokkal nehezebb a közlekedés, sokkal nehezebb összehangolni például egy közös térségi fejlesztési koncepciót. Tehát mi különösen érdekeltek lennénk abban, ahol ennyi apró település van, vagy a megye szerves részét döntéshozatalban képezzék a városok, hiszen ők a legfőbb munkáltatók. Tehát amikor egy megyei jogú város - bocsánat, hogy a megyét hozom be -, Zalaegerszeg, Nagykanizsa óriási távolság, gyakorlatilag a felvevőpiaca az egyébként közel 300 településen élőknek. Nagyon rossz gyakorlatnak tartom, hogy szétválik helyi törvényhozásilag ez a két rész. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Erdős Norberté a szó.

ERDŐS NORBERT (Fidesz): Az államtitkár úr egy mondatába szeretnék belekérdezni: ha nem a '90-es törvényből kell kiindulnunk, mi lenne az, amiből ki kell indulni? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth képviselő úré a szó.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Mennyi idő átfuttatni a számításokat a megyei jogú városok lakosaival, beszámítva a közgyűlések létszámát?

ELNÖK: Másodszor lezárom a vitát. Államtitkár úré a szó.

DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Horváth képviselő úrnak egyszerű a válaszom: néhány percbe telik. Ezek ma már komoly számítógépes rendszereken vannak, igazából csak azt kell kitalálni, mit szeretnénk a táblázaton, tehát ez nem jelent szakmai problémát.

Erdős képviselő úrnak: a vetítési alap a választópolgárok létszáma. Itt Nógrádi képviselő úr kérdésére is válaszolok. Ez egy rideg, alkotmányjogi válasz, ami arról szól, hogy számunkra, közjogászok számára csak egy dolog számít, az, hogy mennyi a választópolgár, hiszen itt azokat kell figyelembe vennünk, akiknek aktív választójoguk van. Azzal mélységesen egyetértek, hogy számos, elsősorban szakágazati témakörben nem lehet pusztán életszámok alapján kalkulálni normatívát vagy akármi mást, tehát ez a fajta differenciálódási igény teljesen jogos. Az alkotmányjog ebből a szempontból nem ad módot ilyen fajta cizellálásra, hiszen itt az ténykérdés, hogy konkrétan hány választópolgár van.

Egy rövid számítást elvégeztem az ön megyéjét illetően. Zala megye jól jellemzi a közállapotokat mindazok miatt, amit elmondott. Ha megosztanánk ezt a 28 közgyűlési helyet a tízezer lakos alatti, illetőleg a tízezer lakos fölötti településekkel, akkor Zala megye lakosainak, választópolgárainak 88 százaléka él kislistás településeken. Ez azt jelenti, ha a 28-at lefordítom, az 25+3, vagyis 25 képviselőt küldhetnek be a Zala Megyei Közgyűlésbe a tízezer lakos alatti települések, és gyakorlatilag 3 darab képviselőt küldhetne Keszthely városa. Ez a jelenleg hatályos szabály. Azt gondoljuk, a 25+3 vonatkozásában a 3 már az alkotmányosság próbáját nem tudja kielégíteni, egész egyszerűen azért, mert hihetetlenül aránytalan a választási rendszer. Ezért mondjuk azt, hogy Zala megye 28-a megfelel annak, hogy Zala megyében nagyjából 150 ezer választópolgár van a megyei jogú városok lakói nélkül.

A 28 vonatkozásában, amit Gulyás képviselő úr kért, hogy a megyei jogú várost helyezzük be a rendszerbe, akkor rögtön van 240 ezer választópolgár, de a 240 ezerből nagyjából 110 ezer olyan választópolgár lesz, aki a tízezer lakos fölötti településekről jön. Magyarán: az ilyen módon megkonstruált megyei közgyűlésben valóban csökken a kislistás települések részaránya és képviselete, egész egyszerűen a számszerűségi okok miatt, hiszen ha nem is 50-50 százalék, de így most nagy közelítéssel 60-40 százalékos arány képzelhető el. Ha ezt rávetíti a 28 képviselőre, akkor ez világosan mutatja, hogyan alakul át az arány. Magyarán: azt akartam érzékeltetni, hogy amennyiben úgy döntenek, a megyei jogú városok kerüljenek be ebbe a történetbe, akkor ennek ez lesz a hatása szinte valamennyi megyében, Pest megyét leszámítva.

Bármilyen vetítési alapot elfogadunk. A vetítési alapnak a választópolgárok számát kell jelentenie. Mondhatjuk azt, hogy ne a 2002. évi adat legyen az utolsó választás, hanem legyen egy országgyűlési választás. 250

SF 251 (Papp Imre)

Itt más a választójogosultak köre, hiszen a helyi önkormányzati választásokon jóval szélesebb a kör, az alkotmány alapján a bevándoroltak, a letelepedettek, a menekültek, az Európai Unió más tagállamainak Magyarországon lakóhellyel rendelkező választópolgárai is aktív választójogosultak. Igazából nem tudunk a polcról levenni egy olyan elemet, ahol kétséget kizáróan meg tudnánk állapítani valamilyen korábbi választási tényadat alapján, hogy melyik kör is jogosult erre, következésképpen ezért mentünk vissza a 2002-esre. Ha mást kívánnak, szakmailag az is megoldható, ugyanakkor ezt a plusz személyi kört értelem szerint sehol nem tudjuk érzékeltetni, ami a megyék nagy részében nem is jelentős, de lehet, hogy néhány megyében ennek valamilyen hatása van. Köszönöm szépen.