ÖTB-2/2007.
ÖTB-22/2006-2010.
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2007. február 28-án, szerdán, 9 óra 12 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Jelenlévők *
Elnöki megnyitó *
A napirendi javaslat elfogadása *
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos tájékoztatója a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásának lehetőségeiről az Új Magyarország fejlesztési tervben *
Bajnai Gordon tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Bajnai Gordon válaszai *
Dr. Szaló Péter hozzászólása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1719. szám) (Szűcs Lajos, Bányai Gábor, Becsó Zsolt, Domokos László, Fülöp István, Dr. Gyimesi Endre (Fidesz), Dr. Hargitai János (KDNP), Horváth István, Kovács Ferenc, Kósa Lajos, Lasztovicza Jenő, Lázár János, Manninger Jenő, Dr. Ódor Ferenc, Rácz Róbert, Dr. Szakács Imre, Szalay Ferenc, Dr. Zombor Gábor és Bencsik János (Fidesz) képviselők önálló indítványa) *
Dr. Szaló Péter kiegészítése *
Döntés az indítvány tárgysorozatba-vételéről *
A budapesti 4-es - Budapest Kelenföldi pályaudvar-Bosnyák tér közötti - metróvonal megépítésének állami támogatásáról szóló 2005. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1376. szám) (Dr. Kupper András és Dr. Fónagy János (Fidesz) képviselők önálló indítványa) (Általános vita) *
Árvai Csaba kiegészítése *
Vélemények *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
Egyebek *
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Varju László (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Gulyás József (SZDSZ)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz) dr. Ódor Ferencnek (Fidesz)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP) Warvasovszky Tihamérnak (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) dr. Buzás Péternek (MSZP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ) Gulyás Józsefnek (SZDSZ)
Bebes István (Fidesz) Erdős Norbertnek (Fidesz)
Horváth István (Fidesz) dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) Meggyes Tamásnak (Fidesz)
Vigh László (Fidesz) Nógrádi Lászlónak (KDNP)
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Árvai Csaba főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Horváth Péter főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Kolber István szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Vaszócsik Győzőné (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Kiefer Márta tanácsos (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 12 perc)
ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket. A bizottság határozatképes, ezért meg tudjuk kezdeni a munkát. Tíz képviselő személyesen van jelen, hat képviselőtársunk pedig megbízást adott helyettesítésére.
A napirendi javaslat elfogadása
Elsőként a bizottság napirendjének elfogadására teszek javaslatot. Képviselőtársaim írásban még a múlt héten megkapták a mai ülésre javasolt napirendi pontokat. Kérdezem a bizottság tagjait, egyetértenek-e a tervezett napirendi pontokkal. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság a mai ülésen ezek szerint végzi munkáját.
Elsőként bizottságunk megtárgyalja Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos tájékoztatóját a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásának lehetőségeiről. Nagy tisztelettel köszöntjük kormánybiztos urat, Szaló Péter államtitkár urat és Kolber István államtitkár urat, akik segítségünkre lesznek a vita során.
A kormánybiztos úr küldött egy írásos tájékoztató anyagot, amelyet képviselőtársaim megkaptak. Ennek ismeretében, úgy gondolom, egy rövid szóbeli kiegészítés is elég lesz.
Parancsoljon!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy én is tisztelettel köszöntsem önöket, köszönöm szépen a meghívást.
Feltételezem, hogy az írásos anyagot látták, tehát inkább kiegészítéseket fűznék ahhoz. Hadd mondjak néhány gondolatot arról, hogy egyáltalán mi a logikája ennek a programnak. (Gulyás József megérkezik az ülésre.)
Onnan indulnék, hogy amikor a kormány azzal foglalkozott, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben milyen célokat kellene kitűzni, akkor tanulmányozva más európai uniós országok felzárkózási kísérleteit - hangsúlyozom a kísérletet, mert voltak sikeres és sikertelen próbálkozások ebben a témában, jó néhány sikertelen is -, próbáltuk elemezni, hogy mi volt a kudarcok okozója. Az egyik az, hogy az az ágazati logika, amelyet maga az Európai Unió meg az ő alapjai is követnek, nagyon sokszor nem alkalmas arra, hogy a komplexen felmerülő problémákat egyszerre tudja kezelni, orvosolni. Egy-egy részbeavatkozás nagyon sokszor kevés ahhoz, hogy egy egész problémát kezeljen. Ezért azt gondoltuk, hogy szükség lesz olyan komplex programokra, vagy népszerűbben, zászlóshajó programokra, ahol egy nagy társadalmi problémahalmazt több oldalról támadva próbálunk megoldani; több forrásból, több logika mentén, egy időben, koordináltan avatkozzunk be.
Ezért kezdeményezett a kormány egy-egy nagy társadalmi probléma kezelésére zászlóshajó programokat, amelyek persze ugyanúgy az egyes Unió által elfogadott operatív programokból szedik össze a forrásaikat, de koordináltan egy célra fordítják. Ha van zászlóshajó program, amely a legjobban demonstrálja ennek a megközelítésnek a szükségességét és indokoltságát, akkor az pontosan a leghátrányosabb helyzetű kistérségek problematikája. Az önök számára nem kell hosszan magyaráznom, hogy ha megnézzük ezeket a kistérségeket, akkor az látszik, hogy volt számos kísérlet, és az Unión belül is volt számos ilyen típusú kiegyenlítő vagy kohéziós kísérlet, amely ilyen típusú térségekre irányult, és e próbálkozások közül sok volt a sikertelen azért, mert ha egy témát kezelünk, mondjuk csak az oktatás vagy csak az egészségügyi ellátás problémáját próbáljuk megoldani egy egyébként súlyosan deprimált kistérségben, akkor az előbb-utóbb elsüllyed a reménytelenség mocsarában, nem hoz fenntartható változást.
Ezért korábbi magyar kísérleteket is figyelembe véve egy olyan program kidolgozását kezdeményezte a kormány - és azért most olyan szempontból is jól tölti be funkcióját a bizottság, hogy azért itt munka közben vagyunk, még a koncepció kidolgozásának a fázisában tudunk eszmét cserélni erről -; azt kezdeményezte a kormány, hogy nézzük meg, hogyan lehet a különböző uniós és magyar logikák szerint összerakott részprogramokból összeszedni a forrásokat erre a célra, bekarikázni és megvédeni őket.
Miért mondom, hogy meg kell védeni ezeket a forrásokat? Átfogó uniós tapasztalat, hogy a fejlettebb régiók vagy kistérségek elszívják a forrásokat a versenyben a fejletlenek elől. A fejletlenek általában kevésbé sikeresek a pályázati eljárásokban, nincsen annyi kiforrott koncepciójuk, nincsen annyi projektképes vállalkozójuk vagy önkormányzatuk. Nagyon sokszor azok a forrásaik hiányoznak, amelyek egy projekt kidolgozásához szükségesek vagy adott esetben akár azok a kapacitások is hiányoznak, amelyek komplexen át tudnának gondolni egy ilyen programot. (Dr. Bóka István megérkezik az ülésre.) Ezért meg kell védenünk ezeket a forrásokat a versenytől. Általában hívei vagyunk a versenynek, hiszen az javítja a források elköltésének hatékonyságát, minőségét, de a hátrányos helyzetűeket nem szabad versenyeztetni. Nem lehet az Ormánságot Budapesttel vagy Nyugat-Dunántúl legfejlettebb részeivel versenyeztetni, mert abból az lesz, hogy oda nem marad érdemben pénz. Ezért az egyik fontos elv, hogy zárjuk körbe, szedjük össze ezeket a forrásokat, és célzottan csak egy zárt körben lehessen majd ezeket kihelyezni. Ez az egyik elv.
A másik, ami indokolja, hogy egy külön program legyen erre, hogy az uniós tapasztalatok meg általában a fejlesztések közgazdaságtanának egy szinte közhelyszerű törvénye, hogy a felzárkózás első szakaszában - és Magyarország még ebben van - a régiók közötti különbségek nőni szoktak, nem csökkenni. Ezt a világon eddig szinte sehol nem tudták sikeresen megakadályozni, hogy ne szétnyíljon az olló, hanem összecsukódjon. Akik már fejlettebbek, azok jóval gyorsabb ütemben fejlődnek, míg ha van önmagához képest fejlődés egy lemaradó kistérségben vagy régióban, az sokkal lassabb ütemű szokott lenni a fejlődés első szakaszában, mint ahogy a gyorsan fejlődő térségek haladnak.
Egyébként Magyarországon is ez a helyzet. Ha megnézzük, akkor az elmúlt tíz évben Magyarország 15 százalékkal került közelebb az Unióhoz GDP/fő alapon, de az ország egészére ez nem igaz. Például a dél-alföldi régió 14 százalékkal szakadt le a magyar átlaghoz képest. Én most régiókról beszélek, nem is kistérségekről, és a Dél-Alföldben egyszer benne van Szeged városa is, meg benne van, mondjuk, a makói kistérség - láttam itt a makói polgármestert, azért hivatkozok rá. Tehát ezen belül is vannak eltérések.
Magyarországon ma egyszerre van jelen Budapest az Unió GDP/fő alapú fejlettségének 125 százaléka fölött már, és mondjuk a dél-alföldi régió, az észak-alföldi, az észak-magyarországi régió, amely 41-42 százalékán van az Unió GDP-alapú fejlettségének. Nagyon nagy a távolság ma is az országon belül, ezért tudatosan törekednünk kell arra különböző programokkal - ezek közül az egyik az, amiről most szó van, a másik például a pólusprogram, ami ennek egy másik szeletét célozza meg -, hogy szembemenve ezzel a közgazdasági törvényszerűséggel a régiók között próbáljuk az uniós forrásokat arra felhasználni, hogy a régiók és a kistérségek között szétnyíló ollót próbáljuk összezárni. Nem lehet egy ilyen mértékben szétszakadó országban tartósan stabilitást teremteni, ezért mindenkinek, még azoknak is érdeke ez, akik a jobban menő kistérségekben élnek, mert nem lehet egy szétszakadó társadalomban tartósan stabilan élni. Ezért van szükség ilyen célzott programokra. (Dr. Balogh László megérkezik az ülésre.)
A huszonnyolc vagy huszonkilenc hátrányos helyzetű kistérségre célzott kistérségi program kidolgozás alatt van. Azt próbáltuk megnézni, hogy mennyi forrás az, amit reálisan erre a célra a különböző programokból össze tudunk szedni. Azt látjuk biztosan, hogy olyan 120 milliárd forint körüli összeget meg tudunk jelölni, csillagozni ezekben a programokban, hogy az kifejezetten ennek a körnek jár. Azt szeretnénk, ha minden kistérségre annyi forrás jutna, amiből érdemi változást lehet elérni. Bár nagyon nagy a késztetés mindenkiben, hogy még újabb és újabb kistérségek kerüljenek be ebbe, hiszen mindenütt ki lehet mutatni problémákat, én azt javaslom mindenkinek, azt vegye figyelembe, hogy akkor lehet változást elérni, ha egyrészt megfelelő tömegű forrás jut egy kistérségre, másrészt ha különböző eszközökkel próbálunk különböző problémákat megoldani.
Van ez a halmaz, a leghátrányosabb helyzetűek, aminek a módszertanáról majd mondok egypár szót, hogy hogyan választjuk ki őket - ez jelenleg is még véglegesítés alatt van -, de van ezenkívül még sok kistérség, ahol például a foglalkoztatás nagyon nagy gondot jelent. Lehet, hogy van járóbeteg-szakellátás, lehet, hogy van normálisan működő iskola, de mondjuk, a foglalkoztatás nagyon nagy probléma. Ezeket is próbáljuk kezelni, például a most január 30-án meghirdetett gazdaságfejlesztési pályázatoknál külön egy zárt részben 9 milliárd forint, kifejezetten a foglalkoztatási szempontból minősítetten hátrányos helyzetű kilencvenöt kistérség - tehát a legtágabb köre a hátrányos helyzetűeknek - lesz a kedvezményezettje ezeknek a gazdaságfejlesztési forrásoknak. Ez azt jelenti, hogy nem is a vállalkozás székhelye számít, hanem hogy hol valósítja meg a beruházást; abban a kilencvenöt kistérségben kell megvalósítani ezeket a beruházásokat enyhébb feltételekkel, mint egyébként és magasabb támogatási összeggel lehet ezekhez hozzáférni. Ezt csak arra mondom illusztrációként, hogy vannak más eszközök, amivel a szélesebb körét próbáljuk segíteni a hátrányos helyzetű kistérségeknek, de az a program, amiről most kezdtünk beszélni, kifejezetten a leghátrányosabb helyzetűekre vonatkozik.
Hogyan próbáljuk meghatározni ezt a kört, hogy ki tartozik ezekbe a kistérségekbe? Az elmúlt időszakban négy olyan tanulmány készült - erre hivatkozik a háttéranyag is, amit kiküldtünk -, amely Magyarországon különböző szempontrendszer szerint megnézte, hogy kik vannak a legnehezebb helyzetben. Volt ebben oktatási, egészségügyi, gyermekszegénység-alapú vizsgálat, a Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja és más szakértők bevonásával készült ez a négy különböző tanulmány. Ez alapján úgy azonosítottuk be ezt a jelenleg huszonkilenc hátrányos helyzetű kistérséget, hogy melyik az, amelyik a négyből legalább három kategóriában a legrosszabbak közé esik, a legsúlyosabb helyzetben van, ahol a legnagyobb a szegénységi kockázat ezen módszertanok szerint.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a kör még nem lehet végleges, két dolog hiányzik hozzá. Az első az, hogy le kell zárulnia a kistérségi átsorolások most még nyitva álló időszakának - ez március végéig van nyitva a jogszabály szerint, tehát azt meg kell várnunk, hiszen addig nem tudjuk pontosan definiálni, hogy miről van szó -, és akkor újra leporoljuk ezeket a vizsgálatokat, meg tudjuk nézni, hogy történt-e jelentős változás esetleg kistérségekben, bár őszintén szólva arra nem számítok, hogy lényegesen javulna egy kistérség leszakadtsági helyzete, de így korrekt, ha ezt megtesszük. A másik pedig: az a célunk, hogy magát ezt a programot - mint minden más zászlóshajó programot is - majd egy kormánydöntés véglegesítsen akkor, amikor az akcióterveket elfogadjuk, ez pedig akkor történhet meg, ha Brüsszellel lezártuk a most folyó operatív programokra vonatkozó tárgyalásokat. Ezt legkésőbb júniusra várom a Brüsszellel egyeztetett időpont alapján. (Varju László megérkezik az ülésre.)
Azt gondolom, az Önkormányzati Minisztériumnak nyilván javaslata lesz arra, hogy pontosan hogyan teremtsünk ennek valamilyen jogszabályi hátteret vagy valamilyen legitim hátteret, hogy ezeknek a hátrányos helyzetű kistérségeknek a különböző koncentrikus köreit hogyan szabályozzuk vagy hogyan vizsgáljuk felül a jelenlegi szabályozást.
Még egy dologról hadd beszéljek, ami a lényeg, hogy miről szólnak ezek a programok. Ahogy mondtam, komplex megközelítést szeretnénk, azt szeretnénk, ha ezekbe a programokba egyszerre tudnánk beavatkozni az infrastruktúra rendbetétele oldaláról, kistérségi logika, társulás, közös megegyezés alapján: a közoktatásba való belépést megelőző kora gyermekkori programok, hiszen sokszor itt van a legnagyobb probléma, és itt a legmagasabb a megtérülése az emberi tőkébe való befektetésnek, ha korai stádiumban kezdjük, tehát a gyermekkori programok, a közoktatás; az egészségügyi, kiemelten a járóbeteg-szakellátás - az egészségügyi tárca is több mint húsz olyan kistérséget azonosított Magyarországon, amely nagyrészt átfed ezekkel, ahol fehér folt van járóbeteg-szakellátás szempontjából, itt jelentős beruházásokat kell majd tennünk; a helyi közlekedés, hiszen azt látjuk, hogy a foglalkoztatás szempontjából nagyon sokszor a helyi közlekedés, a helyi kis utak vagy a tömegközlekedés helyi hiánya okozza azt, hogy például a foglalkoztatási problémákat nem lehet mobilitással kezelni.
Általában a foglalkoztatási programok sok térségben közmunkát jelentenek vagy a közmunkába beépített foglalkoztatáshoz kapcsolódó felnőttképzést, a vállalkozásfejlesztés speciálisan ezen térségekre igazított módját, amely lehetővé teszi, hogy itt is beinduljon valamilyen vállalkozási tevékenység. Ezzel nem egyezik meg az, hogy egyébként pedig beruházásösztönzést, tőkevonzást is szeretnénk csinálni. Az uniós források lehetővé teszik, hogy adott esetben nagyobb vállalkozók vagy munkáltatók ezekbe a térségekbe költözését, ott munkahely teremtését ösztönözzük, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, szeretnénk jelentős forrásokat fordítani a helyi civil társadalom létrejöttére, mert azt gondoljuk, hogy nem fog ez úgy menni, ha csak az önkormányzatokra alapozzuk. Az önkormányzatok az alapkövei ezeknek a programoknak és a kistérségi társulások, de ahhoz, hogy ezek a programok fenntarthatóak legyenek, szükség lesz olyan helyi társadalmak kialakulására, civil egyesületek, szervezetek megerősítésére vagy országos civil szervezetek helyben való megjelenésére is, akik segíthetnek stabilizálni az elért eredményt.
Általában is a program lényege, hogy ne fusson ki - mert az uniós tapasztalat szerint ez az egyik legnagyobb kockázat -, ne álljon meg az élet akkor, ha az uniós források hét év múlva elfogynak. Elkölthetünk most kistérségenként áltagosan 3-4 milliárd forintot, de ugyanúgy szakadni fog a vakolat, ugyanúgy visszaáll a munkanélküliség, ha nem fenntartható folyamatok indulnak be. Közhellyel élve ezért nemcsak halat akarunk adni, hanem hálót szőni és halászni megtanítani az ott élőket, ehhez pedig az kell, hogy az ott működő önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók, vállalkozói szervezetek és a kormány különböző szervezetei összefogjanak és együttműködjenek.
A program forrásait a különböző operatív programokból szeretnénk biztosítani, beleértjük ebbe a vidékfejlesztési forrásokat is. Ez az agrártárcával egyeztetésben van, ők is jelentős részvételt jeleznek ebben a programban, és az általuk vitt LEADER Plusz program egyébként jó alapja lehet a közösségszervezésnek, -építésnek is.
Azt gondolom, hogy a kormány által tervezett zászlóshajók közül talán ez az egyik legjelentősebb, ezért kiemelten koncentrálunk rá, jelenleg folyik a tervezése. Az a szándékunk, hogy ez a program széles körű egyeztetésen menjen keresztül, ennek keretében találkoztunk már az eddig beazonosított huszonkilenc kistérség képviselőivel januárban, a miniszterelnök úr személyesen fogadta őket. Azt ígértük, hogy az önkormányzati szövetségeket bevonjuk ezen program kidolgozásába - akik számára ez releváns -, és a készülő anyagokat elküldjük a kistérségi képviselőknek, megvitatjuk velük, a véleményeiket szeretnénk figyelembe venni, és aztán egy olyan programirodát állítanánk fel erre célzottan, amely kifejezetten folyamatosan tartaná a kapcsolatot az érintett kistérségekkel, és biztosítaná, hogy ez a program megfelelő egyeztetés mellett menjen végig. Itt tartunk most.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Első körben kérdések feltevésére kerítsünk sort. Kíván-e valaki kérdezni? (Tasó László jelentkezik.)
Parancsoljon!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Ha kérdésekről van szó, akkor nagyon egyértelműen próbálok fogalmazni. Aggályosnak tartom, hogy a források, amelyekre hivatkozással van az anyag a nyolcadik oldalon, 2001-es, 2003-as, 2005-ös kiadásúak. Ez azt jelenti, hogy a mintavétel előtte egy vagy két évvel, legjobb esetben is az év elején történhetett. Tehát mindenképpen aggályos, hogy január 6-ról beszélünk, és tekintjük kiindulási alapnak, ami már nem felel meg a mai valóságnak.
Nem gondolja-e a kormánybiztos úr és a kedves vendégek nem gondolják-e, hogy egy ilyen nagyon fontos döntésnél, annak a megalapozásánál körültekintőbben kellene a forrásanyagot megkeresni? Mert lényeges változások történtek az elmúlt években. A jelenlévők közül szerintem mindenki tudja, hogy nem javult a térségek és a települések helyzete az elmúlt években. Tehát azért 2001 és 2000 környékén mégiscsak voltak pozitív elmozdulások, ezek 2003-ban is talán még tartottak, és azóta eltelt néhány év, és csak arról hallunk, hogy romlott a helyzet, és nemcsak halljuk, hanem tapasztaljuk is, magam is ezt tapasztalom. Tehát a kérdés konkrétan: nem tartják-e aggályosnak, nem lenne-e jobb frissebb anyagból dolgozni?
A másik pedig konkrétan az, hogy nem láthatná-e a bizottság vagy nem lehetne-e nyilvános az, hogy a mérések milyen adatokkal szerepelnek térségenként. A végén ilyen iskolás gyerekeknek szóló táblázat van, amikor van négy szempont, beikszelünk belőlük hármat vagy éppen négyet, tizenkettőtől már csak hármat. Ennek alapján ez a konkrét mérés eredménye, mondhatjuk, de nem látjuk, hogy valóban így történt-e mondjuk, így van-e ez a nyírbátori kistérségben, vagy a nagykállói kistérségben vagy bármelyik másikban, és miért nincs ez így mondjuk a hajdúhadházi kistérségben. De mondhatnám a kunszentmártoni kistérséget vagy mondhatnék még nagyon sok kistérséget.
Tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy hozzáférhetünk-e, láthatóvá válik-e az, hogy pontosan ezek a mérések a valóságban milyenek is. Ez egy fontos kérdés lenne.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom a tisztelt bizottságnak, mivel Tasó képviselő úr hozzászólásából is ez derült ki, hogy vegyük egybe a kérdéseket, véleményeket, hogy ne kelljen konkrét kérdést is megfogalmazni a véleményben. Tehát kérdés-vélemény egyszerre, és ha választ kapunk, utána zárjuk le a dolgot.
További kérdés, vélemény? (Tasó László: Egyben van?) Egyben. Ha folytatni akarja a képviselő úr, akkor parancsoljon!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon sok ellentmondást érzékelek abban, amit a kormánybiztos úr elmondott, és ami egyébként a valóságban történik. Amit elmondott, azzal, azt gondolom, mindenki egyetért. Hogy alkalmanként szembe kell menni a közgazdasági törvényszerűségekkel, ez világos, ha valóban azt akarjuk, hogy felzárkóztassunk kistérségeket. Ez nagyon helyes. Egyébként az anyag tartalmával, ütemezésével, talán a csoportképzéssel sem adónak nagy problémák, de valóban fontos megvizsgálni, hogy helyzetbe hozunk-e térséget vagy sem ezzel a lehetőséggel, mert jól tudjuk, hogy Európában mindenhol, minden csatlakozó uniós tagállam valóban arra kapta ezt a támogatást, hogy felzárkóztassák azon térségeit, régióit, amelyek rosszabb helyzetben vannak.
Most úgy néz ki, hogy ez csak részben történik meg, és a támogatások felhasználása inkább a versenyképesség fokozását teszi előtérbe. Magyarul, ha nem történik valóságos felzárkóztatás, akkor valóban úgy lesz, ahogy mondta a kormánybiztos úr, örökre konzerválódik a rossz helyzet. Amikor 48 leghátrányosabb kistérséget megjelöltek helyzetüknél fogva a korábbiakban, 2004-ben a 64-es rendelet alapján, gondolom, hogy egy nagyon komoly előkészítő munka előzte meg, és tette nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy ez a 48 azért 48, mert valóban nagyon rossz helyzetben vannak. Úgy voltunk vele talán többen, térségi vezetők vagy polgármesterek, hogy ez nem fog változni, és ha valamikor a kormány vagy bárki, aki a döntéshozatal folyamatában jó helyen van, gondolkodik ezek felzárkóztatásában, nem fog-e eszközölni újabb megszakításokat és újabb kivitelezéseket. Mert az a bajunk, hogy nem látunk világosan még.
Hallottam öntől, hogy ez még egy folyamat, és nem lezárt, de mindannyian tudjuk, hogy igen, hogy legfeljebb egy-két helyen történhet változás. Alapvetően nem fog változni, nem lesz a 29 helyett 38, ez biztos. A források szűkőssége miatt sem, illetve azért sem, mert akkor mi alapján marad ez a néhány kistérség, amely most a 48-ban szerepel. Ezért is fontos átgondolni, hogy valóban jó-e az, hogy nem világos minden kistérség számára, hogy az ott mért eredmények milyenek. Mert az aggályunk az, hogy nem látunk tisztán. Mi elfogadjuk, ha mindenki számára világossá válik, egy olyan forrásból merítenek majd, amely a valóságot jobban megközelíti, mert ez a forrásmunka, véleményem szerint, messze van a valóságtól. Egy év alatt óriási problémák keletkeztek, és egy év alatt jelentős mértékű leszakadásról lehet beszélni több kistérségben, akár a foglalkoztatás helyzetét nézzük, akár más jelzőket mérünk meg.
Véleményem szerint ezt kellene átgondolni, és ha van rá lehetőség, tisztelettel kérem, hogy adjanak lehetőséget más kistérségnek is egyrészt, hogy megismerjük, a másik pedig, hogy a véleményünkkel befolyásolni tudjuk. Azt szeretném tisztelettel kérni, hogy tegyék nyilvánossá az adatokat, és amennyiben lehet, korrigálják mostani elképzelésüket. (Szabó György megérkezik az ülésre.)
Ha már nálam van a szó, még egy gondolat a végére. Azért van az emberben kétely, mert én Hajdú-Bihar megyéből jöttem, vagyok képviselő és polgármester is, és mégiscsak feltűnő, hogy Szabolcs megyében 11 kistérségből 7 került besorolásra ebbe a körbe. Tehát 28 volt első körben, nem volt benne egyetlenegy Hajdú-Bihar megyei kistérség sem, aztán majd később valahogy belekerült Berettyóújfalu. Nem az a probléma, hogy Berettyóújfalu vagy a 7 kistérség Szabolcs megyéből benne van, hanem az, hogy sokan mások meg nincsenek benne. Ezért szeretnék tiszta képet látni, ha kérhetjük, vizsgálják meg újra mind a 48 kistérséget, és kérjék be azokat a forrásokat, amelyek közelebb visznek a valósághoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Röviden én is elmondanám a véleményemet. Azt gondolom, hogy nagyon egyértelmű, nem vitás, hogy erre a programra szükség van. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy egy ilyen nagyságrendű pénzt kell erre fordítani, legalább ebben a 120 milliárdos nagyságrendben kell erre a programra pénzt szánni.
Azt is gondolom, hogy ez a 30 körüli kistérség az, amely bevonásra kell kerüljön ebbe a programba azért, hogy ne legyen elaprózva a pénz, tehát jelentős összeg legyen, érdemi változások történjenek ebben a programban. Az anyagban is jól le van írva, hogy nem fix még ez a lehatárolás. Azt az álláspontot erősíteném, amely az anyagban úgy szerepel, hogy meggondolandó, tehát hogy a célterület ne szigorúan kistérségi határhoz kötődjön. Tudjuk pontosan, hogy egy kistérségen belül is lehetnek olyan települések, ahol nincs ilyen probléma, és van olyan jó mutatókkal rendelkező kistérség, ahol pedig van egy-két település, ahol van probléma. Tehát azt a véleményt erősítem, ami az anyagban is megjelenik, hogy ne szigorúan a kistérségi határhoz igazodjanak ezek a célterületek. Ha így járunk el, szerintem akkor tudjuk elérni azt a célt, hogy az erősek, úgymond, ne szívják el a pénzt, hanem oda kerüljön ez a jó szándékú és jó program kapcsán irányzott fejlesztés, ahol az a legfontosabb.
Egy dologról nem szól ez az anyag, és itt sem hangzott el. Ez egy nagyon kényes téma, de szerintem kell beszélni róla azért, hogy túlzott reményeket ne keltsünk. Magyarországnak vannak olyan települései, ahol a jelenlegi infrastruktúra is olyan alacsony színvonalú, a demográfiai összetétel is olyan, hogy tipikusan elöregedő települések, ahol nagyon minimális az esély arra, hogy nagy fejlődést tudunk generálni bármilyen pénzekkel is. Ott egy más célt lehet kitűzni, ott nem azt tudjuk kitűzni, hogy majd sok munkahely lesz, hanem azt a célt tudjuk kitűzni, hogy az ott élő tisztességes és jószerivel idős emberek tisztességes megélhetése, szociális és egyéb ellátásuk biztosított lesz. Van ilyen program, de ne hitegessük az embereket azzal, hogy most minden egyes magyar falu gyönyörű szép felvirágoztatás előtt áll és mindenütt új munkahelyek meg új üzemek lesznek. Talán kell erről szólnunk, hogy ne érezzék esetleg becsapva magukat emberek.
Mindenképpen azt erősítem a kormánybiztos úrban is, hogy végig kell menni ezen a dolgon. Azt érzékelem, hogy a célterület lehatárolása mindenkinél nagyon fontos, ebben tényleg konszenzust kell kialakítani, tényleg olyan szempontokat, amelyek mérhetőek, idősorosak, ellenőrizhetőek és amelyekkel mindenki szembenéz, hogy igen, azért, mert... És én is azt mondom, amit Tasó képviselő úr mondott, hogy ismerje meg mindenki ezeket az anyagokat, ami alapján most első körben van huszonkilenc kistérség. Köszönöm szépen. (Papp József megérkezik az ülésre.)
Ódor képviselő úré a szó.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. A kormánybiztos úr által elmondottakban a "megvédeni" szót a forrásokra fontosnak dolognak tartom, mert a Cserehát-program is - ami az írásbeli anyagban is szerepel - a 2003. évi költségvetésben szerepelt, aztán utána még beindult. Ezt látom gondjának az egész programnak, hogy először is abból pénzek kerültek elvételre, tehát nem az egész forrás indult a programban, a másik pedig az időbeli eltolódás, tehát a költségvetés elfogadásától több mint másfél évnek kellett eltelnie, míg egyáltalán ott helyben megindultak azok a folyamatok, amelyekből pénzhez jutottak a különböző szerveződések, akik pályázhattak. Ha megnézem azt a programot, akkor azok nem olyan nagyon nagy összegűek voltak, ez már azért egy komolyabb beavatkozásra ad módot, lehetőséget. Ugyanakkor az időbeli eltolódás mindig meghatároz valamit, mert előfordulhat az, amit Jauernik képviselőtársunk, elnök úr mondott, hogy lesznek már települések, amelyek addigra eltűnnek egy-egy kistérségen belül a lakott települések kategóriájából, tehát azért mondom, hogy ha ez időben jön és ez az összeg ott megjelenik, akkor talán ezt a folyamatot meg tudja fordítani vagy legalábbis koncentrálni tud bizonyos kistérségi központokra.
Amit látok én, Borsod-Abaúj-Zemplén megye az első dobogós helyeket mindenképpen viszi, és az első ötben is eredményt tud elérni. Komoly gondjaink vannak, a program ugyan beszél róla, de szeretném még egyszer kihangsúlyozni a közlekedési feltételek javítását. Ez akár az iskolába járó gyerekek gondjaként, akár a munkába járó emberek kérdésében... A jelenlegi megoldásoknál minden egyes olyan intézkedést, amikor a közlekedés általában nem vasút, hanem jórészt busz a tömegközlekedés...; ami vasút volt, azt esetleg bezárták a területeken, tehát ezek negatívként jelennek meg, a busszal ne járjunk így. Nem tudom, hogy ezt a Volánnal vagy pedig valami más működtetéssel és egy csillagpontos rendszerben kell majd valahogyan megoldani, de ami jelenleg van, az biztosan nem támogatja a munkába járást. Általában ezeken a területeken munkahelyek szolidan vannak, inkább a munkavállalók eljárnak, és valahol nagyobb településeken, meglévő helyeken tudnak dolgozni.
Komoly gond a munkavállalóknak az eljutása mellett a bérlet díjának kifizetése és nem kifizetése. A munkáltatók megkérdezik, hogy hol lakik, Miskolctól 40 kilométernél nagyobb távolságról már nem alkalmazzák. Azt gondolom, ennek a kérdése is megoldható vagy meg kellene rá tenni a kísérletet - annak, aki onnan munkába jár, és nem tud helyben munkát vállalni -, hogy ilyen távolságnál hogyan oldjuk meg a bérletek visszatérítését a munkavállalónak vagy a munkaadónak és milyen idővel. Általában az a problémánk, hogy lassúak az ilyen jellegű pénzvisszajuttatások.
A másik ilyen gond, hogy nem tudom, mennyire veszik figyelembe a program elkészítése során az önkormányzatok lehetőségeinek szűkülését, hiszen ezek a térségek általában apró falvakkal rendelkeznek, egy-egy térségi kisváros lehet az, ami a központ, és utána a falvak kicsit. Ezeknek az önkormányzatoknak a 2006. és a 2007. év drasztikus következményekkel jár pénzügyileg, tehát nem tudom, hogy őket mennyire lehet majd figyelembe venni a fejlesztéseknél mint együttműködő partnert, a saját létüket mennyire fogja tudni a költségvetés általánosan biztosítani, mennyire tudják ezek a programok az ő megerősítésüket jelenteni.
Helyesnek tartom ebben a programban az iskoláknak, óvodáknak a felújítását, de önmagában ez csak épület. Fontos, hogy nagyon sok helyütt ezekben a leszakadt kistérségekben a demográfiai mutatók szemben mennek az országos tendenciával, elsősorban a cigány lakosság körében nagyszámú gyermekszületés figyelhető meg, gondot okoz az iskolákban a tantermek ellátása. Ebben volt egy jó program a 2004-től terjedő időszakban, tehát az uniós csatlakozást követően, illetve még az előcsatlakozási alapok felhasználásával. Ezt szeretném a kormánybiztos úr figyelmébe ajánlani, ha ezt a programot lehetne folytatni, de ez csak az épület.
Még fontosnak találom, hogy eltűnik onnan a humán értelmiség, és ez komoly problémát jelent, ezért tartom nagyon veszélyesnek azt, amikor bezártunk postákat. Kérdezem, hogy a közszolgáltatásokat mennyire veszi ez a program majd figyelembe, mennyire tud segíteni ott visszaállítani a közszolgáltatásokat vagy legalábbis nem tovább elvenni. Véleményem szerint vissza kéne állítani, mert az azt jelenti, hogy egy-egy munkahelyet tud valamilyen állami szervezet garantálni és mégis egy képzettebb valakinek a településen való maradását, beleértem a pedagógust, beleértem a postákat, beleértem az önkormányzatok lehetőségének a megtartását. Ha azt mondjuk, hogy minek oda egy-egy ember egy hivatalba, akkor azt mondjuk, hogy elvesztünk egy olyan valakit, egyáltalán egy információs hozzáférési lehetőséget, ami arra ad módot, hogy tudjanak hova bemenni egy közösségi térbe. Ezekre szeretném felhívni a figyelmet.
A másik dolog: a kistérségek lehatárolása és a kistérségek fetisizálása mellett szeretném tisztelettel arra kérni a kormánybiztos urat, hogy a térségeknek van országgyűlési képviselője, nem tudom, hogy kivel sikerült már ezeket egyeztetni. Mi nem vagyunk szakemberek az ilyen felméréseknél, de vagyunk olyanok, akik ezzel foglalkoztunk vagy a munkánk során foglalkozunk, bennünket még soha senki meg nem kérdezett ebben az ügyben, vagy legalábbis ennek az oldalnak a képviselőit, úgy tudom.
Az önkormányzati szövetségekkel kapcsolatosan. Egyet-egyet meghívunk, egyet-egyet nem hívunk meg. Szerintem most már van kormány, önkormányzati egyeztető fórum, ha ebben az önkormányzati oldalt meg lehet hívni, akkor tegyük meg. Ennyi volna a felvetésem.
Az alapgondolattal, mint olyan térségek képviselője, mint az abaúji, az encsi és a szikszói kistérségek, egyetértek. Sajnos az is igaz, amit a kormánybiztos úr mondott, hogy voltak ezeknek a kísérleteknek már negatív tapasztalatai is. Tudom ajánlani a Cserehát jó és rossz oldalát. De egyet szeretnék mondani. Kétmillió forintokkal nem tudunk előrejutni. Abból akár néhány számítógép beszerzését vagy az internet egy évre való előfizetését eszközölni tudjuk, ami fontos, csak azt gondolom, hogy ennél komplexebbnek kellene lennie, mert ez most ilyen tanulási folyamatnak jó, de a helyzet megváltoztatására kevés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka képviselő úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy mennyire kell szigorúan venni a napirendet, túl lehet-e terjeszkedni rajta, vagy ezt most ne feszegessük.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy ez most konkrét napirend. Figyelembe véve a kormánybiztos úr további programját, most ne terjeszkedjünk túl. Tudom, hogy sok kérdés van, ami a bizottság tagjait érdekli a kormánybiztos úr által felügyelt tevékenységből, de ma maradjunk ennél a témánál, ami napirenden van.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, tudomásul veszem, tehát nincsen kérdésem és hozzászólásom a témával kapcsolatban. Szeretném emlékeztetni elnök urat, hogy körülbelül már egy éve szerettem volna általános jelleggel az NFT II-vel kapcsolatban kormánybiztos úr tájékoztatását kérni, és akkor gyakorlatilag egy nagyon szűk szegmens jött ki ebből, de hát...
ELNÖK: Értem. Azt gondolom, hogy kormánybiztos úrral egyeztetni fogjuk, hogy egy másik napirendi pont keretében, amikor az NFT II-ről kérünk tájékoztatást... (Dr. Bóka István: Egy év múlva.) Belátható időn belül. A képviselő úr emlékszik rá, hogy a bizottságban kétszer volt kijelölt időpont, és nem a kormánybiztos úr miatt maradt el az a napirendi pont, amiről szó volt. A legutóbbi ülésen Tasó képviselő úr határozottan ezt a kérdést tette fel, amihez csatlakoztak a képviselők, azért tűztük ma ezt a kérdést napirendre.
További hozzászólás? (Jelzésre:) Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Az anyag átolvasása kapcsán látszik, hogy bár kistérségeket próbálunk besorolni, a kiválasztás szempontjai az ott élő emberekre vonatkoztak. Hiszen végzettségről beszélünk, nyugdíjbevételről, foglalkoztatásról és a többi, amelyek KSH- egyéb statisztikai adatokból jól mérhetők. Ez kétségtelenül fontos, és talán a legfontosabb szempont.
Én mégis egy másik dimenziót is szeretnék itt most felvillantani, ami, bár az ország speciális területére vonatkozik, de szeretném, ha a példa alapján mégis általánosságokat vonnánk le. Ilyen másik dimenzió lehetne például a környezeti körülmények. Mindjárt megemlítem, hogy léteznek aprófalvas településszerkezetű vidékek és kistérségek, például a saját kistérségem 51 településből áll, ahol a települések 80 százalékának átlagos lélekszáma nem éri el az 500 főt. Ez olyan speciális problémákat vet fel, mint például a különböző lélekszámra vetített normatívák. Legyen az például a körzetközpont rendőrségének a kilométerpénze, a tűzoltósággal kapcsolatos ellátások. Ez az 51 település, 23 és 25 ezer körüli ember, de hangsúlyozom, 51 településen, és nem egyszer ezek között 20-30-40 kilométeres a távolság, és a két nagyváros - konkretizálom: Zala megyéről beszélek -, Zalaegerszeg és Nagykanizsa, mindkettő 30 percen túl járható, inkább egy óra, mint 30 perc.
Tehát a környezetben vannak olyan tényezők, amik a statisztikában konkrétan az emberekre mért adatokat megterhelik. Eleve egy kistérségi tanácsülésen 51 polgármester egybehangzó igenje - egyértelmű érdekellentétek vannak, mert az egyik rész már inkább Somogy megye, Nagykanizsa környékéhez tartozik, a másik inkább Zalaegerszeg, innentől már iskolázási, egyéb problémák is feszültséget okozhatnak.
Egy másik ilyen környezetből fakadó, de ugyanehhez a dimenzióhoz tartozó például a közlekedési anomáliák. Egy olyan kistérségben, ahol valamikor évtizedekkel ezelőtt megépültek közlekedési utak, közben a körülmények megváltoztak. Gondolok itt az uniós csatlakozásra, a határok megnyílására, átjárhatóságára, ami lényegesen megváltoztatta a közlekedési szokásokat, és így például 2004 óta, az európai uniós csatlakozás óta megduplázódott a tehergépjármű-forgalom a térségben. Ez azt jelenti, hogy 2006-ban már elérte az egymillió tehergépjárműt például a rédicsi határátkelőhelyen, ami egy Pozsony-Bécs irányból a 86-os úton percenként két kamion, és a régi közlekedéstervezés miatt ez mind lakott terület közepén megy át.
Folytatom tovább. Amióta most, januártól Románia és Bulgária is csatlakozott az Unióhoz, már az elmúlt két hónapban 30 százalékos növekedés volt, hiszen már nem mennek át Horvátország, Letenye, egyéb irányba, mert ott vámhatár van, hanem mind errefelé jönnek. A számítások és a terv szerint ez egy éven belül megduplázódhat. Arról van szó, hogy élhető települést, kistérségeket akarunk, ezek olyan szempontok, amelyek gyakorlatilag élhetetlenné teszik, hiszen remeg a ház, repednek a falak, a faluban a templom csúszik le a domboldalról. Azzal szeretném a mondandómat zárni, hogy vannak olyan speciális dimenziók, környezeti körülmények, amelyekkel korrekciós tényezőként be lehetne hozni az anyagban egyébként nagyon jól és nagyon pontosan a lakosság és ott élő emberek szempontjából mért mutatókat.
Végezetül a régiók helyzetére szeretnék egy mondattal utalni. Ez a jelenlegi régiókiosztás szintén rengeteg problémát hordoz. Egy megye, amely egyébként nagy lehetőségekkel bírna, például Zala megye, egy nyugat-dunántúli régióban, ahol Győr-Sopron, Vas, Zala egy észak-dél irányú elrendezésben gyakorlatilag ellehetetlenül, mert Magyarországon a közlekedési útvonalak sugárirányúak. Budapestről van az 1-es út, a 8-as út, Veszprém, Szentgotthárd, van a 7-es út, Nagykanizsa, Letenye, van a 6-os út, és nem sorolom. Ahhoz, hogy egy gazdaság fejlődjön, egy régión belül lehessen dolgozni, közlekedési infrastruktúrára van szükség. Megint a saját példámat mondom, de szeretnék ebből azért általánosságokat levonni. Egy felülvizsgálat érdemes lenne, még nem késő talán.
Valamilyen vetítési vagy valamilyen rendezőelv kellene a régiókhoz. Egy rendezőelv lehet például a közlekedési infrastruktúra. Az 1-es úton lehet Komárom, Győr között - Esztergom, satöbbi - közlekedni. A 8-as úton lehet Veszprém, Vas megye, Szentgotthárd között közlekedni. A 7-es úton lehet Somogy megye, Zala megye között közlekedni. De Nagykanizsáról a jelenlegi régióközpontba, Győrbe eljutni nagyságrenddel nagyobb feladat, mint eljutni Budapestre. Ahogy kormánybiztos úr mondta, a gazdaságnak van egy vonzereje. Tehát gyakorlatilag kormányzati elhatározásoktól is függetlenül egy Győr-Mosonmagyaróvár-Sopron el fogja vonzani, nemcsak a hivatalokat, hanem mindent, ami a gazdasági életet befolyásoló fontos szempont, és kialakul egy nagyon gazdag körzetközpont, és egy egyébként szépreményű - mert nyugati határszél, festői táj, termálparadicsom - megyét el tud lehetetleníteni, és teljesen hátrányos helyzetűvé tesz, benne lévő kistérséggel együtt azzal, hogy nem tud a saját körzetében lélegzethez jutni vagy mozogni.
Tehát másik rendezőelv lehetne például a földrajzi szempont. De egy Veszprém, Zala, Somogy, az maga a Balaton-régió. Önmagában óriási lehetne, s abban a pillanatban egy megye - és most nyilván a saját üléspontomból beszélek - óriásit emelkedne, és hihetetlenül előnyös helyzetbe kerülne, ha ő egy Balaton-régió része, mintha egy ilyen lehetetlen nyugat-dunántúli régióban észak-déli irányban közlekedik. Szigetközből, Mosonmagyaróvárról eljutni Rédicsre vagy Szentgotthárdra majdnem lehetetlen négy órán belül.
Köszönöm szépen, a fentiek megfontolását kérem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólások? (Jelzésre:) Szabó György alelnök úré a szó.
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez is egy olyan téma, amivel kapcsolatban én majdnem reménytelennek tartom, hogy bármifajta konszenzust ki lehessen alakítani, hiszen itt mindig kőkemény érdekek feszülnek egymással szemben, és ahogy Nógrádi úr is elkezdte mondani a saját maga által ismert területeknek a problémáit, azt hiszem, mindannyian képesek lennénk arra, hogy nagyon hosszasan soroljuk itt akár órákon keresztül, hogy milyen sajátos gonddal kell egy-egy általunk ismert kistérségben szembenézni. Nem is erről szeretnék szólni, mert annak itt és most szerintem sok értelme nincs.
Arról viszont úgy gondolom, mindenféleképpen szót kéne érteni vagy talán meg is tudnánk állapodni, hogy milyen kör kerül bele ebbe a huszonnyolc vagy huszonkilenc kistérségbe. Nagy valószínűséggel ezt sem tudjuk itt megvitatni, mert elsősorban mi politikusok vagyunk, a kérdés pedig kőkeményen szakmai. Természetesen lehet vitatni a szakma által kidolgozott és itt ebben az anyagban is vázlatosan bemutatott szempontokat, de azt mondom, hogy ezt csak úgy lehet, ha egy másik szakmai mutatószámrendszerrel - mondjuk, amit egyébként a szakma általában konszenzussal el tud fogadni - állítjuk szembe. Az semmiféleképpen nem járható út, hogy azt mondjuk, hogy bővítsük és akkor tegyünk még bele, mondjuk, kettő-három-négy-öt kistérséget, mert ha egy más szakmai szempontot hozunk elő, akkor ez másfajta csoportot fog majd képezni, gondolom, ez triviális. Tehát ne mi vitassuk meg ezt a kört, nekünk gyakorlatilag arról kell szólnunk, hogy ez a huszonnyolc megfelelő célterület-e a tekintetben, hogy elindíthatja a hátrányos helyzetű kistérségeknek valamifajta komplex felzárkóztatását vagy pedig sem. Én inkább arra hajlok, kormánybiztos úr, hogy talán még ez is sok. Tudom, hogy most rosszat mondok, és sokan felkapják a fejüket, de meggyőződésem, hogy ha mi valóban ütős dolgokat akarunk, akkor nagy valószínűséggel - ha másban nem, de legalább az ütemezésben - egy erőteljesebb forráskoncentrációt kell csinálni. Biztos vagyok benne, hogy máskülönben egyébként mindenütt mozgolódni fog valami, de azt az érzést, amit az ott élők is átélnek meg mi is folyamatosan tapasztaljuk, hogy megy tovább a lefelé csúszás, nem fogjuk tudni megállítani. (Erdős Norbert megérkezik az ülésre.)
A másik dolog. Általában az a tapasztalat, hogy a tervezésre érdemes sok időt szánni. Tudom, hogy mindenki türelmetlen, hiszen hosszú évtizedes problémákról van szó, de azt kérem és azt javaslom, hogy e tekintetben ne sajnáljuk rá az időt. Az a tapasztalat, hogy ha tisztességesen dolgoztatjuk ki ezeket a komplex programokat... És ha lehet, akkor ne annyi szakértői csoport dolgozzon, ahány kistérség van, mert ez megint nem vezet messzire, hiszen tényleg csak akkor jutunk előre, ha lesz egy ilyen kemény, intenzív, szakmailag megalapozott, korrekt javaslat, amit legalább egy évig ki kell érlelni.
Még néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet. Azért amikor itt a 120 milliárdot mérlegre tesszük, hogy sok vagy kevés, tudnunk kell azt, hogy ezeknek a kistérségeknek a fejlesztését nemcsak ez a 120 milliárd fogja szolgálni: van az ágazati operatív programokban, a regionális operatív programokban is számos olyan cél, amelynek a megcélzott területe óhatatlanul és egyértelműen az érintett kistérségben fog majd megjelenni. Ilyen például a körzetközpontoknak a kiemelt fejlesztése, hiszen minden kistérségnek van egy sajátos központja, amelynek a dinamizálása nélkül egyébként a kistérség sem tud fejlődni, ezt mindannyian tudjuk. Vannak környezetvédelmi, árvízvédelmi beruházások, útberuházások, hiszen ha belső utakról van szó, az is a térség dinamizálását szolgálja.
Hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy hazai források is támogatják a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket, hiszen mondjuk, csak az észak-magyarországi régió részére ebben az évben szerepel - kifejezetten ezen kört megcélozva - egy kétmilliárdos program, amely kisebb fejlesztések forrásait jelentheti. Tehát itt egy átfogó, komplex és ha úgy tetszik, szinergetikus, a különböző operatív programokat összehangoló magatartással lehet ezt a dolgot tényleg kimozdítani a holtpontról.
Azt mindenféleképpen hangsúlyoznám, hogy egy koncentrált, kidolgozott, ha úgy tetszik, ütemezésben és erőforrásokban is nagyon erőteljesen összefogott programnak kell készülni, különben szét fogjuk szórni a pénzt; valahol, a legtöbb helyen fog előremozdulni valamit, csak a térség nem fog istenigazából megváltozni, a térség jellege.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock Zoltán képviselő úré a szó.
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, nagyon rövid leszek. Budapestiként nyilván nem kistérségekről szeretnék beszélni, hogy melyiket kellene beemelni és melyiket kivenni onnét, én általánosságban szeretnék kérdezni néhány dolgot.
A háttéranyagban is szereplő programcél és a megfogalmazottak között, azt gondolom, itt azonnal konszenzust lehetne teremteni, hiszen a hátrányos helyzetűek életminőségét, helyzetét kiegyenlíti és ezt valamilyen szinten rendezi, szintre hozza. Ez egy mesterséges kiegyenlítés állami eszközökkel és közösségi forrásokkal. Ez önmagában még egy támogatható törekvés is lenne, és azt hiszem, ha itt meg tudnánk állni, akkor nagy vita nem lenne az NFT II-ből meg általában ezekből a programokból sem.
Nekem a kérdésem inkább arra irányulna, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek fejlesztésére vonatkozó komplex terveikben vizsgálták-e, hogy ez milyen formában és milyen mértékben fogja befolyásolni Magyarország településszerkezetét, tehát azt a bizonyos 3200 települést, ami Magyarországon van, ez a fejlesztési program - nem a 120 milliárd forint, hanem általában az NFT II. - milyen mértékben és formában fogja befolyásolni, hiszen nem lehet megkerülni ezt a kérdést. A parlamentben tavaly júliusban volt egy alkotmánymódosítási kísérlet a közigazgatási berendezkedés átalakítására. A kétharmados többséget nem kapta meg, és úgy tűnik számomra - ami nem biztos, hogy baj, csak úgy tűnk -, hogy a kormány egyéb költségvetési eszközökkel igyekszik olyan helyzetet teremteni, ami a közjogi rendszerben nem tudott megvalósulni, mert nem volt meg a támogatása, de egyébként támogatásokkal, fejlesztési programokkal viszont terelgeti a dolgokat; ilyen a kistérség kérdése.
Ezt azért kérdezem, mert a szempontok alapján a kistérségi iskolacentrumok létrehozása... Erről is nagy viták vannak, hogy az elektronikus tábláktól kezdve egyéb fejlesztések zajlanak; ez mind helyes dolog, hiszen egy korszerű közoktatás nyilvánvalóan korszerűbb tudást tud közvetíteni a gyerekeknek, támogatható a dolog, de nyilvánvalóan az átlagosan tíz-húsz településből álló halmaz, amely egy kistérségben koncentrálódik - mellettem a képviselő úr mondta, hogy neki ötvenegy van, nyilván ez egy kirívó példa az országban, átlagosan hét-tizenöt-tizenhat környékiek szoktak lenni. A megyei jogú városok pólusprogramjához hasonlóan a kistérségi központok forráselszívó képessége okán a legkisebb településeknek az élhetőségét, egyáltalán az életben maradási esélyeit, úgy gondolom, ez komolyan rongálja.
Ezért kérdezem azt, hogy amikor ezt a fejlesztési programot elkészítették, vizsgálták-e, hogy ha ez a program ilyen kondíciók mentén végigmegy, akkor adott esetben 15-20-25 éves távlatban - tehát nem holnap meg nem ebben a választási ciklusban, valamikor 2020-2025 magasságában - hogyan alakítja át Magyarország településszerkezetét, tehát milyen lesz Magyarország, mondjuk, 2025-ben. Azt gondolom, hogy ilyen döntéseknél nemcsak az a fontos, hogy 120 milliárd vagy 8 ezer milliárd, hanem egyáltalán Magyarországon a közigazgatási dolgokat és általában a hagyományokat hogyan fogja befolyásolni.
A másik kérdésem általában a komplexitásra vonatkozna. Kérdezném tisztelettel a kormánybiztos úrtól, hogy önmagában a fejlesztési terv mellett gondolkodnak-e, készülnek-e az államháztartás egyéb alrendszerében befolyásolásra, hiszen itt önmagában a nevében is az van, hogy az Új Magyarország fejlesztési terve, ez nagyon jó dolog. Ez egy egyszeri meglévő közösségi eszköz felhasználását jelenti, ugyanakkor kerestem, de nem nagyon találtam benne azokat a részeket, amelyek a későbbi működés alapját szolgálnák. Ez nagyon fontos dolog, mert önmagában valamit létrehozni, az egy viszonylag egyszerű dolog: el kell dönteni, a beruházás megtörténik, aktiválni kell és mindenki boldog, de utána ezt működtetni kell. Az iskolabuszprogram nagyon jó dolog, de az iskolák megszüntetik a kis iskolákat, mert nem hatékony, nem tud olyan korszerű tudást szolgáltatni, bevisszük egy kistérségi központba, azt mondjuk, hogy meghirdetjük az iskolabuszprogramot, aztán minden kistérség, kis falu megkapja a maga kis iskolabuszát, eltelik két év, és a kérdés az, hogy a benzint ki fogja fizetni a tankoláskor. Ez egy nagyon nagy kérdés, mert ezen közben az ő esélyeik és erőforrásaik szűkülnek, hiszen a források áttelepítésének tanúi vagyunk.
Önmagában ezen bizonyos közösségi szolgáltatások, kiegyenlítések mellett fontos tartanám a versenyképességet és azon összevetéseket, hogy mondjuk, adott kistérségeknek, amelyek nagyon jól működnek, jól prosperálnak, egzisztenciálisan képesek eltartani annak a térségnek a lakosságát, vajon mi a titkuk a másikkal szemben, mert önmagában nem gondolom azt, hogy hosszú távon közösségi forrásokból ezt finanszírozni lehetne. Azért lennék arra kíváncsi, hogy a kistérségek versenyképességét, a munkahelyteremtését akár állami preferenciákkal vagy éppen diszpreferenciákkal kívánják-e, vannak-e ilyen elképzelések, hogy ezt befolyásolják, hogy a működéshez szükséges eszközöket és forrásokat hosszú távon lehessen megteremteni ezen térségekben, és mondjuk ne a közösségnek kelljen adott esetben ilyen allokációkban ezt kiegészíteni és rendbe tenni, mert azt gondolom, hogy ez előbb-utóbb ugyanazt a csődhelyzetet fogja létrehozni, ami elől egyébként ez a program most éppen menekülni akar, vagy ezt valahogy rendezni akarja.
Önmagában a cél nagyon helyes, nagyon szép, én azzal vitatkozom, hogy a 120 milliárd nagyon nagy összeg. Persze, nagyon nagy összeg egy ember életében, akár egy kistelepülés életében is, de azt hiszem, hogy azért ezen leszakadt térségeknek az infrastrukturális és egyéb pólusképző erejét vizsgálva nem olyan sok. De egy fontos kiindulópont lehet, amivel valamit el lehet indítani. Én inkább a második lépésre lennék kíváncsi, hogy ezt a létrehozott új értéket milyen formában és milyen eszközökkel gondolják működtetni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászólás, akkor lezárjuk a kört. Megadom a szót a kormánybiztos úrnak, amennyiben reagálni kíván az elhangzottakra.
Parancsoljon!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen képviselő urak kérdéseit és véleményeit, számos olyan dolog hangzott el, amiben vagy mi magunk is gondolkozunk és tervezzük, vagy küzdünk, hogyan kellene megoldani, és van néhány olyan vélemény, amit el is vinnék magammal és továbbgondolnék. Engedjék meg, hogy mindegyik felvetésre megpróbáljak reagálni röviden.
Hadd kezdjem Bóka képviselő úr felvetésével, hogy más témákról mikor lehet beszélni. Ha konkrét kérdése van, akkor természetesen írásban haladéktalanul megválaszolom, ahogy azt mindig is megtettük. Több kérdést intézett már hozzám, nem volt ebben fennakadás. Valóban volt szó róla, tavaly többször, talán kétszer vagy háromszor is, hogy eljövök a bizottságba, de ezt mindig felülírta a politikai élet akkoriban, úgy emlékszem. Természetesen állok rendelkezésére a bizottságnak megfelelő időpont-egyeztetés mellett írásban is, egyébként meg a parlamentben most létrejött az uniós fejlesztéspolitikát felügyelő bizottság, amely már két ülést is tartott, és jövő héten újra ülésezik, ott is rendszeresen képviselem a kormányt ezekben a kérdésekben. De természetesen annak a tematikája nem olyan fókuszált, mint a területfejlesztési bizottságé.
Hadd kezdjem azzal, hogy nagyon örülök annak, hogy azt látom, hogy az alapvető kérdésekben egyetértés van ezt a programot illetően. Tehát úgy vettem ki, hogy abban, hogy erre a programra szükség van, hogy ennek a programnak ilyen elemei kell hogy legyenek, hogy ezeket a pénzeket meg kell védenünk másoktól, hogy ezeket koncentrálnunk kell erre a körre, hogy az ország szempontjából is kiemeltem fontos ez a program, és hogy alapvetően ilyen irányba kell menni, mint amit ez a program meghirdetett, azt hiszem, nem volt vita. Ezt jó érzéssel mondom, mert manapság fontos, hogy alapvető kérdésekben legalább ki tudjuk mondani az egyetértést, és ez egy jó bázis, amire építkezni lehet a jövőben.
Úgy látom, hogy az egyik legtöbbet feszegetett kérdés az, hogy milyen alapon kerül be valaki ebbe a célzott körbe, ebbe a bizonyos most éppen 29 kistérségbe, milyen alapon történik a besorolás. Hadd kezdjem azzal, hogy a besorolás alapjául szolgáló négy szakértői anyagot, amelyet a Tudományos Akadémia és más ilyen szervek készítettek, nem áll szándékunkban eltitkolni senki elől, tehát közzé fogjuk tenni, akár a honlapunkon, és akkor a széles nyilvánosság számára is elérhető lesz, amennyiben erre igény van. Úgy értettem, hogy erre van igény, ezeket közzé tesszük. Ezek eltérő időkben, de valamikor az elmúlt öt évben készültek. Volt, ami közelebb a mostani időhöz, valami régebben. De az a szándékunk, közösen a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal, hogy amikor lezárul most, március 30-án ez az átsorolási lehetőség a kistérségek számára, akkor mindenképpen legalább egy gyors revízióját vagy áttekintését, leporolását ezeknek az anyagoknak megcsinálnánk. Ezt muszáj is megtennünk, hiszen változhatnak kistérségek is.
Ugyanakkor két dolgot szeretnék erre elmondani. Nyilvánvalóan élelmes a magyar vállalkozó, polgármester, képviselő, civil szervezet, és megnézi, hogy hol mire lehet pénzt kapni, és az ember, ha pólusvárosra adják a pénzt, akkor szeretne pólusváros lenni, ha hátrányos helyzetű kistérségre, akkor szeretne hátrányos helyzetű kistérség lenni. Úgy egyébként természetesen senki sem szeret az lenni, és nem akarok ezzel ironizálni sem, de nyilvánvalóan az ember ott áll sorba, ahol több pénzt adnak, ha lehet az ember ennyire profán. Nekünk az a dolgunk, hogy legitim, átlátható, érthető, szakmailag megalapozott módon válasszuk ki, hogy kik azok, akik tényleg a legrászorultabbak ebben az országban, és ennek teremtsük meg a szakmai és politikai alapját széles körben.
Ezért használtunk négy különböző besorolási elvet, és ebből a négyből valakinek háromban kell benne lennie ahhoz, hogy ebbe a körbe be tudjon kerülni, ami egy elég jó arány. Fontos, hogy ez nem politikai alapon alakult ki. Mivel ez különböző időpontokban készült, nem is alakulhatott ki ilyen alapon, legalábbis nem pártpolitikai alapon, hanem legfeljebb a politikát a közjó szolgálataként értve azt próbáltuk megtudni, hogy melyek a leghátrányosabb helyzetűek ezek közül a kistérségek közül.
Egyetértek azzal, amit Szabó képviselő úr mondott, és amit többen felvetettek egyébként, hogy ésszerűen kell koncentrálnunk ezeket a forrásokat. Ez a program kifejezetten a legleszakadtabbak, a legdeprimáltabbak segítésére van. De a program egyébként, az Új Magyarország fejlesztési terv, számos intézkedést tartalmaz, amely speciális problémák kezeléséről szól. Utaltam már arra, hogy a gazdaságfejlesztési programban külön prioritás foglalkozik a foglalkoztatási problémával küzdő területek beruházásélénkítésével, és ennek élő példája, hogy a most meghirdetett és a holnaptól megpályázható pályázatokon már 95 kistérséget célzunk meg zárt, bekarikázott összeggel foglalkoztatási célokra.
Indulnak olyan zászlóshajó programok, amelyekről itt nem volt szó, amelyek nem kifejezetten területi alapúak, de a leszakadó társadalmi csoportok megsegítését szolgálják. Ilyen például a gyermekesély program, amelyen szintén most dolgozunk, amely általában a mély szegénységben élő gyerekekkel foglalkozik. Nem területi alapon, de nyilván nagyon nagy átfedése lesz ezzel a 28-29 kistérséggel ezeknek a társadalmi csoportoknak.
Várható, hogy a besorolás váltja ki a legnagyobb vitákat. Nyitottan állunk ezen viták elé, tehát, ha olyan érvet hallunk, akkor készek vagyunk ezt felülvizsgálni. Egyébként az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak van olyan listája is, amely településenként nézi meg a leszakadást és nem csak kistérségenként, tehát ezt a szempontot is szívesen felmérjük. Elhangzott itt olyan javaslat Jauernik elnök úrtól, hogy esetleg a kistérségi határokat ne vegyük olyan mereven, hiszen nagyon sokszor igazságtalan, hogy egy település, mert a határ túloldalára esik egy kistérségben, kimaradna ebből az ügyből. Egyetértek azzal, hogy ezt vizsgáljuk meg. Az a lényeg, hogy nem szabad ezt a rendszert nagyon felpuhítani vagy olyan hivatkozási alapot találni, ami aztán a forrásokat elaprózza, mert akkor meg senki se fog igazán jól járni, megint egy rossz kompromisszumot kötünk. Az uniós országok egyik fő tapasztalata az, hogy akik nem tudtak világos prioritásokat állítani, azok a pénzt elszórták, és nem jutottak előrébb.
Még egy ilyen általános megjegyzésem lenne, mielőtt a konkrétumokra is reagálnék. Nagyon fontos, hogy értsük, hogy ezek a pénzek arra vannak, hogy katalizátorok legyenek, ami Hock képviselő úr megjegyzésére is utal. Ezeknek be kell indítani valamit, ami aztán fenntartható módon fennmarad, és növekedést generál ezekben a térségekben. Éppen ezért nem az a cél, hogy csak kőbe, betonba, malterba fektessünk bele, épüljön valami presztízsberuházás vagy épüljön meg egy iskola, ami aztán esetleg kong az ürességtől, mert egyébként a településen már nincs gyerek; nem az a cél, hogy csobogó kutak épüljenek a település központjában vagy kifessük a főteret, mert három év múlva, öt év múlva megint lemállik a vakolat, és nem lesz miből újra kifesteni, el fognak fogyni az uniós források hét év múlva, és egyáltalán nem biztos az Unió mai kohéziós politikai vitái alapján, hogy ilyen nagyságrendben források rendelkezésre állnak majd hét év múlva. Akkor lesz jó ez a program, ha egyszerre az infrastruktúra alapvető elemeinek létrehozásával, az emberek képzésével és foglalkoztathatóságának megteremtésével, vállalkozásélénkítéssel olyan környezetet tudunk kialakítani, amelyben beindul valami fenntartható növekedés, ebből adófizetés lesz, és - helyben és országosan visszaosztva - ezekből az adóforintokból majd ki lehet festeni a főteret újra meg újra, ha prosperálni kezd egy térség, ha pedig nem, akkor bármit csinálhatunk, lézengeni fognak a szépen kifestett városokban a munkanélküliek és konganak az ürességtől az iskolák. Ezért a fenntarthatóság egy általános, horizontális elve minden programunknak, mindig vizsgálni fogjuk ezeket, minden egyes pályázati intézkedésnél és általában az indikátoroknál, amiket ezen programok előidéznek.
Azt hiszem, részben már reagáltam arra, hogy ezeket a felméréseket, amelyek rendelkezésre állnak, nem lehet gyorsan megcsinálni, tehát hogy most megint az aktuális helyzethez teljesen újra megcsináltassuk ezt a négy felmérést. Lehet, hogy az megint egy évet tolna ezeken a programokon, csúsztatna, miközben egyetértek Szabó képviselő úr megjegyzésével, hogy gondosan kell megtervezni ezeket, de lehetőséget látok arra, hogy ezeket frissítsük, átnézzük, történt-e alapvető változás. Bár azt gondolom, hogy itt azért olyan trendekről, tendenciákról van szó, hogy a mély szegénység, a tartós leszakadás Magyarországon tízéves távlatban fordul meg, és éppen ezért azt is fontosnak tartom, hogy mérsékeljük a várakozásokat. Egy ilyen program nem biztos, hogy négy-öt éven belül látványos eredményeket hoz. Ha most elkezdünk képezni valakit, vagy ha egy hatéves gyerekre most több figyelem jut, vagy ha odakerül egy digitális tábla és ezért esélye van egy legkisebb falu iskolájában, hogy az egész világ a szeme elé kerüljön az internet segítségével és ez beépüljön az oktatásba, akkor abból a hatéves gyerekből húsz év múlva lesz olyan munkavállaló - ha elvégzi a felsőoktatást is esetleg, végre esélyt kínál ez az oktatás neki -, aki aztán az egész országot előreviszi a tudásával. Most kell elkezdenünk foglalkozni ezekkel a problémákkal, mert ha most nem foglalkozunk vele, akkor Magyarország nem a felzárkózásról, hanem a leszakadásról fog szólni a következő harminc évben.
Tasó képviselő úr felvetései között említette, hogy az Unió a felzárkóztatásra, a kohézióra adja ezeket a forrásokat és nem a versenyképességre vagy nem elsősorban. Hadd osszam meg azt a friss élményemet most az Unióval alkudozva, hogy ott is ágazatok vannak és tárcák, és mindegyiknek megvan a maga feladata és kitűzött célja, úgyhogy nem könnyű egyensúlyt teremteni ezen célok között, mert a lisszaboni célokban a versenyképességet és a foglalkoztatást tűzi ki, ami egyébként itt is releváns. Nem véletlen, hogy a mi Új Magyarország tervünk is "Foglalkozatás és növekedés" címmel született meg; nem Brüsszelnek akartunk megfelelni, hanem azt gondoltuk, hogy ebben a kettőben egyensúlyt kell találnunk és ezt a kettőt egymásra hatóan kell erősíteni.
Nagyon sok a determináció az Unió részéről, például a környezetvédelemben a források nagyon jelentős részét fogja lekötni a szennyvíz, az ivóvíz és a hulladékkezelés problémája. Egyébként pozitívak ezekre a térségekre is, de önmagában nem keletkeztet hosszú távú foglalkoztatási előnyt, mégis sok száz milliárdot kell ezekre fordítanunk azért, hogy megfeleljünk a csatlakozási szerződésben vállaltaknak. Ezt csak azért mondom példaként, hogy lássák, nagyon sok olyan determináció van, ami limitet szab, hogy mit lehet szabadon felhasználni, megcélozni a programok közül.
Az ön érveiben többször elhangzott - és ezzel nem vitatkozom -, hogy nem huszonkilenc hátrányos helyzetű kistérség van csak Magyarországon. Megpróbáltuk a leghátrányosabbakat megtalálni, de lesznek olyan célzott programjaink, amelyek lehetőséget kínálnak az eggyel feljebbi kategóriába sorolt, de még mindig hátrányos helyzetű kistérségeknek, hogy a foglalkoztatás, a gazdaságélénkítés vagy például egyes konkrét infrastruktúraelemek megvalósításával azok is pályázhassanak, akik esetleg ebbe a körbe most nem kerülnek bele, mert attól még az ő helyzetük is elég rossz, hogy nem a legrosszabbak közé tartoznak. Ezeket a programokat látni fogja a képviselő úr.
Jauernik elnök úr felvetésében egy fontos dologra hívja fel a figyelmünket, hogy a várakozásokat reálisan állítsuk be és menedzseljük, ne gondoljuk azt, hogy itt a Kánaán, ne gondoljuk azt, hogy ha most négymilliárd forint megjelenik egy kistérségben - átlagosan ennyi jut körülbelül -, azzal minden megoldódik. Nagyon fontos az - Szabó képviselő úr felvetésében a tervezéshez szükséges időre utal -, hogy nem lesznek fenntarthatók és jól működők ezek a programok, ha a helyi civil szféra nem tud megszerveződni és ha nem mindenkinek a bevonásával, helyi partnerséggel készülnek ezek a tervek. Helyben is lehet felülről vezérelten csinálni ezeket a programokat, de ahhoz, hogy tartós hatása legyen, muszáj megjeleníteni ebben a helyi vállalkozókat, a helyi kamarákat, a helyi ipari övezeteket, a helyi civil szervezeteket vagy például a romák képviselőit, hiszen ezen térségek nagy részében a roma népesség aránya nagyon magas. Ezekre figyelni szeretnénk.
Nyitott vagyok minden olyan javaslatra, amely normatív módon meg tudja határozni - de nem végtelenné bővítve - a résztvevők számát, hogy a kistérségi határon hogyan lehet esetleg átlépni és racionális struktúrákat hozni. Ha ez normatívvá, számon kérhetővé és politikai értelemben is, szakmai értelemben is legitimmé teszi ezeket a programokat, akkor ne engedjük, hogy egy ésszerűtlen határvonal kizárjon valakit igazságtalanul ebből a programból. Ha van ilyen szakmai javaslat bárkitől, akkor azt szívesen várom.
Ódor képviselő úr hivatkozott a Cserehát-programra. A csereháti szakértőket is bevontuk a program előkészítésébe, és kifejezetten kértük, hogy Cserehát rossz tapasztalatait is nézzük meg és a jókat is, hiszen az egy próbálkozás, egy modellkísérlet volt - nyilván nem elégséges forrásokkal -, de a módszertant is vizsgáljuk, hogy mi az, ami ebből átvehető és mi az, ami nem.
A közlekedési feltételek javítása Nógrádi miniszter úr felvetésében is előkerült kicsit más aspektusban, regionális összefüggésben. Minden tanulmány azt mutatja, hogy a helyi közlekedés intézkedései a foglalkoztatás egyik legnagyobb akadályozói ma Magyarországon, tehát nem lehet átmenni a szomszéd faluba vagy városba dolgozni, miközben nagyon sok térségben például a szakképzett munkaerő kiköltött az olcsóbb ingatlanárak miatt vagy más miatt az elmúlt tizenöt évben városból falura; majd most nem biztos, hogy be tud jutni és munkát tud vállalni. Ezért egyszerre van jelen a szakképzett munkaerő hiánya Magyarországon és egy iszonyatos méretű inaktivitás: 42 százaléka a magyar munkaképes korú lakosságnak nem vesz részt a foglalkoztatásban, ami az Unióban az utolsóelőtti helyen van, tehát muszáj a közlekedés eszközeivel élni, ami jelentheti a helyi érdekű utak rendbetételét; hamarosan indulnak a regionális programok keretében ilyen pályázatok. Ez nemcsak ezekre a térségekre koncentrál, hanem a regionális tanácsok által megtervezett programokban szerepelnek önálló prioritásként a helyiérdekű három-négy-öt számjegyű utak és erre vonatkozó források, és lehetőség van ezekben a kistérségekben arra, hogy adott esetben a közlekedési eszközökre is lehessen pályázni, ha ez egy integrált foglalkoztatáspolitikai koncepcióhoz illeszkedik, tehát legyen egy mikrobusz, ami rendszeresen közlekedik, munkahelyre elviszi és hazaviszi az embereket.
Ódor képviselő úr felvette a bérletet is, hogy például nem tudják kifizetni sokszor a munkába járás költségeit, hiába lenne ott valamilyen közlekedési eszköz. Jelentem, van a kormánynak most olyan programja a "Lépj egyet előre!" programhoz kapcsolódóan, ahol alacsony végzettségű vagy nyolc általánost sem végzett munkaerő továbbképzése, célzott munkára való képzése folyik, és ott a program sikeres elvégzését követően egy ideig támogatást kapnak a munkába járáshoz is emberek. Ezt a programot szeretnénk folytatni, uniós forrásokkal is megtámogatni, hiszen mi is látjuk, hogy akkor fenntartható egy képzési program hatása, ha utána segítjük a munkába állást és a munkába járást.
Felmerült, hogy az önkormányzatok helyzete sok esetben nem engedi meg a pályázatokon való részvételt. Tudatában vagyunk, hogy pont ezekben a térségekben nagyon nehéz helyzetű önkormányzatok vannak, ezért az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium kezelésében az idei évre a költségvetés még a nehéz helyzetben is 10 milliárdos önerőalapot hozott létre, amely az uniós forrásból elnyert pályázatokhoz szükséges önkormányzati önrészt rászorultsági alapon, aki valóban rászorult, annak képes odaadni. Ezt szeretnénk fenntartani a teljes fejlesztési időszakban.
Egyetértek azzal, hogy az iskoláknál, óvodáknál ne csak az épület felújításáról legyen szó. Olyan pályázatokat szeretnénk kiírni, ahol eszközbeszerzésre is lehetőség van az infrastruktúra részen, ahol összekapcsolódik az iskolák felújítása egyfajta értelmes, előretekintő, fenntarthatóságot is figyelembe vevő tervezéssel - amire Hock képviselő úr is utalt -, kistérségi alapon, hogy hogyan oldjuk meg, hogy annyi gyerek legyen, ami folyamatosan értelmesen fenntarthatóvá teszi az iskolát. Ahol viszont van annyi gyerek, és megegyezés van a kistérségben, ott legyen olyan iskola, ahol lehet tornatermet csinálni, ahol van digitális tábla, hozza el a legkorszerűbb ismereteket ezekbe a térségekbe; ahol például nagyon nagy a hátrányos helyzetű vagy a roma gyerekek aránya, ott legyen lehetőség például megfizetni magasabb összeggel a tanárokat, hogy a legjobb tanárok kerüljenek oda, és a befogadó iskola koncepció keretében ne csak az oktatás, hanem a nevelés funkciói is jelenjenek meg az iskolában. Így szeretnénk integráltan megközelíteni ezeket a kérdéseket. Ez egyébként segíthet abban is, amit Ódor képviselő úr fölvetett, hogy a humán értelmiség helyben tartására lehetőség legyen, hiszen ilyen ösztöndíj vagy kiegészítő jövedelem esetleg segíthet abban, hogy visszamenjenek képzett pedagógusok vagy nemcsak pedagógusok, más munkavállalók is.
A vidékfejlesztési programmal közösen szerepel a terveinkben az, hogy helyi közszolgáltató terek jöjjenek létre. Ezt egyébként az elektronikus közszolgáltatás kiépítése is lehetővé tenné, hogy helyben legyenek olyan szolgáltatások, ahol elérhető a 25 legfontosabb közszolgáltatás. Ez nem ehhez a programhoz kapcsolódik, hanem az e-közigazgatás programunkhoz, de ezeknek a helyi lábait szeretnénk megteremteni.
Nógrádi képviselő úr felvetéseire. Valóban vannak egyéb környezeti vagy speciális adottságok, amiket figyelembe kell vennünk. Nem biztos, hogy ezt ennek a programnak a keretében kell kezelnünk, hiszen például a közlekedés programjaira a közlekedési operatív program, illetve a regionális programoknak ez a bizonyos már említett sok számjegyű utakra vonatkozó prioritása adhat választ. Az ön által említett térségben, Nyugat-Dunántúlon például a közlekedési operatív program most jelentős fejlesztéseket tartalmaz. A 86-os úton Győr és Szombathely között, a csornai elkerülőn, ami ma az egyik legkritikusabb útja az országnak, az uniós forgalom miatt megnövekedett a közlekedés. Egyébként ugyanez igaz más térségekre. Hajdú-Bihar megyében Biharkeresztesnél a Románia felől jövő kamionforgalom ugyanilyen problémát jelent. Az M43-as megépítése, ami Szeged és a román határ között a majdan odaérő dél-erdélyi autópálya miatt fontos. Az ön térségében a 8-as út fejlesztése kiemelt program ebben a közlekedési programban.
Úgyhogy sok ilyen dolog van, amit nem ez a program fog kezelni, amiről most volt szó, hanem például a közlekedési operatív program. De hadd mondjam el, hogy az Unióval ebben érdemi vitánk van. Ők soknak találják azt az utat, amit mi építeni akarunk, mi meg azt gondoljuk, hogy még ez is alatta van annak az igénynek, ami alátámasztható és indokolható lenne. Ebben nagy vitában vagyunk az Unióval, ők nagyságrendi változtatásokat szeretnének a közútépítésben, én meg ennek egyelőre minden erőmmel próbálok ellenállni.
Az útterhelésre vonatkozó észrevételével egyetértek, ezt is próbáljuk kezelni, és azt is el szoktam mondani az Uniónak, hogy onnan nézve könnyű, de Magyarországon a gyorsforgalmi úthálózat sűrűsége 40 százaléka az Unió gyorsforgalmi hálózata kiépítettségének, ami azért indokolja. Tehát sok érvünk van, csak ez egy komoly vita.
Az ön által említett balatoni régió bizonyára Bóka képviselő úrnak is egyébként érdeklődésére tart számot. A balatoni régió kapcsán tervezzük, hogy egy, a balatoni régió speciális igényeihez illeszkedő zászlóshajó programot indítsunk, amelyről előkészítő tárgyalásokat kezdeményeztünk a Balatoni Fejlesztési Tanáccsal. Maga az, hogy önálló balatoni régió jöjjön létre - azt gondolom, hét évre eldőlt, hogy egy ilyen önálló régió uniós statisztikai értelemben nem fog tudni létrejönni. Most ezek a regionális programok meg az Unió tervezési rendszere kijelölte ezeket a határokat. Lehet ezt módosítani jogszabállyal, de azt gondolom, hogy legkorábban a hétéves program lejárta után vagy akkorra érdemes, ha ezt egyébként racionálisnak tartja a szakma és a politika. De egyébként szeretnénk egy olyan balatoni programot csinálni, amely a régiós programok forrásainak egy kisebb részét és ágazati programok forrásait koncentráltan, Balaton-specifikusan, a Balaton igényeinek megfelelően próbálja megfogalmazni, hiszen az Magyarországnak egy kiemelt turisztikai térsége. Ez talán feloldja azt a problémát, legalább részben, amit ön felvetett.
Szabó képviselő úr felvetései. Azt látjuk, a nemzetközi példákat is elemezve, hogy azok a programok voltak sikeresek, ahol érdemi időt szántak a tervezésre, és a befogadó oldal felkészítésére. Itt utalnék vissza a civil szervezetek dolgára, a vállalkozók bevonására, és hogy legyenek olyan kistérségi tervek, amelyekben valamilyen helyi konszenzus van, hogy mire költjük a pénzt, különben nagy a kockázat, hogy elfolyik.
Hock képviselő úr felvetései különösen közel állnak a szívemhez, mert ezekkel a dilemmákkal küzdünk mi is. Hogyan lehet fenntartható programot csinálni, hogyan lehet a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásokat úgy befektetni, hogy azok aztán egy folyamatosan önerejéből gyarapodó országot segítenek létrehozni? Mert ma nagyon sok fenntarthatatlan folyamat és rendszer működik ebben az országban. Túlmutatva most a 28 kistérség kérdésén, ez az egész program filozófiáját feszegeti, és meggyőződésem, hogy ilyen programot sikerült előállítanunk. Már az első pályázati kiírásokban is tetten érhető, hogy olyan programokat akarunk beindítani, amelyekhez a magántőke csatlakozni tud, amelyek az ország növekedését beindítják, és ezért növekedést kérnek a magánvállalkozóktól is, az ingyen pénzért cserébe üzletet ajánlanak a vállalkozóknak.
Olyan programot szeretnénk indítani, ahol - tudom, hogy erről sok vita van - egy ésszerűen fenntartható, finanszírozható szerkezetben működő egészségügyi struktúrában egyébként 400 milliárd forintot fognak a fejlesztési forrásokból befektetni a most létrejövő szerkezetben. Ez azt is jelenti, hogy miközben egyes kórházak funkciója csökken vagy megszűnik, aközben új járóbeteg-szakellátó központoknak kell létrejönni nagy számban az országban ahhoz, hogy ez a koncepció jól tudjon működni, és erre lesz forrás ezekből a pénzekből.
Ahogy mondtam, az iskolák fejlesztésénél jelentős forrásokat költünk arra, hogy modernizáljuk az oktatást tartalmában, infrastruktúrájában, ingatlanállományában, informatikai ellátottságában. Eközben az a cél, hogy ahol meg elöregednek a falvak és már nincs gyerekszám, oda ne költsünk el jelentős forrásokat - hiszen az kidobott pénz lehet néhány év múlva, ha már nem járnak oda gyerekek -, hanem egyezzenek meg a kistérségek. Tessék megegyezni abban, hogy hol lehet racionálisan működtetni, és teremtsük meg hozzá az összes feltételt. Ott viszont olyan eséllyel járjanak a gyerekeink iskolába, hogy ne legyen az egy életre meghatározó hátrány, hogy valaki egy kistelepülésen vagy egy hátrányos helyzetű kistérségben született, legyen neki valóban esélye. Úgyhogy az egyik legfontosabb kérdés volt, amit a képviselő úr feszegetett. Mindenegyes programunkban vizsgálni fogjuk a fenntarthatóság szempontjait.
Vizsgáltuk-e, hogyan hat az ország településszerkezetére ez a program? Vizsgáltuk, vizsgáljuk folyamatosan. Szaló államtitkár úr bizonyára kiegészít ebben, de hadd mondjam el, hogy nagyon sok olyan folyamat indul meg, amely reményeim szerint az ország településszerkezetét, területfejlesztési szempontjait pozitív irányban fogja befolyásolni.
Hadd mondjam el, hogy nagyon sok olyan folyamat indul meg, amely reményeim szerint az ország településszerkezetét, területfejlesztési szempontjait pozitív irányba fogja befolyásolni. Az egyik ilyen a pólusprogram, amiről most nem ejtettünk szót, de nyilván olvasták az ezzel kapcsolatos híradásokat - szívesen beszélek egyszer erről is ebben a körben, ha igény van rá -, amely arról szól, hogy hogyan lehet Európából is szabad szemmel látható központokká tenni a ma Budapest árnyékában növekvő vidéki regionális központokat. Tudom, hogy vita van arról is, hogy a többi várost ez hogyan érinti, de muszáj, hogy legyenek önállóan fejlődő vidéki nagyvárosaink, amelyek Európával versenyeznek és nem Budapesttel vagy egymással. Ehhez az kell, hogy ott is koncentráljunk az egyes iparágakra, amelyeknek vannak már ott hagyományai. Most ebbe nem mennék bele, mert biztosan megér egy külön bizottsági ülést.
Azt gondolom, hogy a közlekedésfejlesztés például területfejlesztési szempontok alapján is történik, és alapvetően befolyásolhatja a településszerkezetet az, ami a közeljövőben a regionális tanácsok döntéseiben a kisebb utakat illetően történik és ami a közlekedésfejlesztés nagy programjait illetően már megfogalmazásra került. Ilyen településfejlesztési program a vidékfejlesztés számos programja, ez a most vitatott hátrányos helyzetű kistérségi program, amely esélyt kínál arra, hogy ne szakadjon ketté ez az ország. Azt gondolom, hogy nagyon sok területfejlesztési aspektusa van ennek, ahol az illetékes minisztériummal közösen tervezünk. Ezek beépültek, és azt is kiemelném, hogy az egész fejlesztési terv azzal, hogy a kormány úgy döntött, hogy minden régiónak önálló programot tervez és oda a fejlettséggel fordított arányban, tehát a fejletlenséghez arányosan minél nagyobb forrásokat ad, pontosan egy ilyen markáns területfejlesztési elképzelésnek a megjelenése, ami továbblépés az első fejlesztési terv időszakához képest, és más uniós országokhoz képest is azt mutatja, hogy a magyar kormány elkötelezett a területi kiegyenlítődés és a kohézió szempontjai iránt. Ezt tükrözi az is, hogy a regionális fejlesztési tanácsoknak jelentősen megnőtt a jogosítványa, a beleszólása, a kezdeményező és tervező szerepe ezekben a programokban. Ezen az úton szeretnénk továbbhaladni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és köszönöm a válaszadás lehetőségét. Nem tudom, hogy az államtitkár úr ki akarja-e egészíteni.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, csak igazán röviden szólnék, hiszen a kormánybiztos úr mindent elmondott.
Az országos területfejlesztési koncepció keretében foglalkozott az Országgyűlés a magyar településhálózattal. Kétségtelenül van feszültség az önkormányzati törvény településhálózati kategóriái és a fejlesztéspolitikában meghatározott kategóriák között. Ez a koncepció az országos fejlesztéspolitikai koncepcióval együtt kijelölte a fejlesztési pólusokat, társpólusokat, és biztos, hogy célszerű lenne hosszabb távon egy átfogó településhálózat-fejlesztési koncepciót is megnézni, hiszen a különböző ágazati normatívák, szabályozók kumulációja sajátos végeredményt tükröz. Azt mondhatnám - ha a korábbi támogatások eredményére vagyunk kíváncsiak -, hogy ebben a rendszerben, például akár a címzett támogatások vagy a korábban működtetett állami támogatások éppenséggel a területfejlesztés minden erőfeszítése ellenére a településhálózat legfelsőbb szegmenseit preferálták, tulajdonképpen a polarizációt erősítették, tehát valószínűleg - bár ez a jelenlegi Ötv.-be nehezen fér - egy ilyen településpolitikai áttekintés is kellene, adott esetben a mindenkori költségvetési törvényhez kapcsolódóan, mi erre majd teszünk egy kísérletet.
Annyit szeretnék még a kormánybiztos úr mondatai kapcsán elmondani, hogy március 31-ig tehetnek javaslatot az önkormányzatok a térségi besorolás módosítására, és azt tervezzük, hogy még áprilisban előterjesztést készítünk részben a lehatárolás módosítására és ezzel együtt pedig arra az országgyűlési határozatra, ami a területfejlesztési támogatások irányelveit és a kedvezményezett területek besorolását, annak feltételrendszerét határozza meg; ez április második felében történne meg. Ebből alakulna ki az a kedvezményezetti kör, amire a kormánybiztos úr is utalt, a legtágabb kör. Nyilvánvaló, hogy minden ágazatnak megvannak a sajátos hátrányos helyzetű térségei, és lehetővé kell tenni, hogy ahol egészségügyi hiányok vannak, ott az egészségügyet oldják meg, ahol közlekedési hiányok vannak, ott a közlekedési kapcsolatokon kell javítani. Van azonban az ágazati problémahalmazatoknak egy közös mezője, amelyek tulajdonképpen koncentrikus körökben rajzolhatók meg: ahogy említette, ez a kilencvenöt hátrányos helyzetű település, ezen belül a negyennyolc leghátrányosabb helyzetű és van még egy kör, ahol mély szegénység van, gyermekszegénység, oktatási, kulturális hátrányok sokasága már megoldhatatlan jelleggel; itt külső beavatkozás kell, az állami eszközök önmagukban nem elégségesek, és komoly szervezéskoordináló szerep is kell. Ennyit a lehatárolásról, tehát ennek keretében akkor az Országgyűlés fog határozni a keretekről.
Harmadikként még a Nógrádi képviselő úr által felvetett balatoni régiókról szólnék. A logika teljesen világos, az a baj, hogy Pécs problémája és a Dunántúl többi problémája ebben a prezentációban nem jelent meg. Azt hiszem, a régióbeosztást csak együtt lehet megváltoztatni, tehát felülről lefelé az ország összes problémáját együtt kezelve.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tasó úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): A legnagyobb tisztelettel, kormánybiztos úr, mégiscsak azt kérem, hogy nézze meg a lehetőségét annak, hogy a forrásokat újra átnézik, és mégiscsak megpróbálnak egy picivel korábbi időpontra visszamenni, ugyanis az elmúlt néhány évben, de az eltelt négy évben is óriási mértékben tért el a térségek fejlődése. Azért is kérem ezt - nyilvánvalóan érintettként is mondom ezt -, mert fontos lenne, hogy megtudjuk pontosan, hogy milyen eredmények születtek egy más forrásanyagból, tehát magyarul: nem arra vagyunk kíváncsiak, én személy szerint, hogy mi van a négy anyagban és mit tartalmaz, ezt egyébként bármikor el is érhetjük, ha akarjuk, hiszen mindenki számára nyitott, hanem az, hogy összegzésképpen hogyan alakult ki ez a helyzet, hogyan alakult ki a huszonnyolc, illetve most már huszonkilenc kistérség.
Ha megengedik, csak példaképpen mondanám - mivel ön is az autópályákat említette, az autóutakat, a közlekedés fejlesztését -, hogy a hajdúhadházi kistérségben, amely Hajdú-Bihar megyében van, évek óta a másodrendű főutakkal semmi nem történik, kritikán aluli a minőségük. Most sincs lehetőség egyébként az észak-alföldi regionális programokban hozzáférni a másodrendű utakhoz, egyszerűen nincsen benne. Ez mindenképpen jelentős problémát okoz a számunkra.
Ellenben vannak mellettük kistérségek, amelyek most ebben az úgynevezett...
ELNÖK: Képviselő úr! Ne haragudjon, de volt egy kör, azt hittem, hogy valamit a válaszra szeretne reagálni. Még egyszer ne mondjuk el!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Csak fel akarom hívni a figyelmét még egyszer a kormánybiztos úrnak, hogy legyen kedves nézze meg, mert időben a források nem jók.
És szeretném tisztelettel kérni azt, hogy tegyék nyilvánossá vagy nézzük meg, hogy mi a konkrét eredmény térségenként. Konszenzusról nem lehet szó egyébként a politikában, egyébként sincs konszenzusra lehetőség, úgy néz ki, főleg ott nem, ahol arról van szó, hogy el kell osztani egy olyan összeget, amely csak egyszer van egy ország életében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ódor képviselő úr is jelentkezett. Először Nógrádi úr, parancsoljon!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Tényleg csak reagálni szeretnék Szaló államtitkár úr szavaira. Néhány évvel ezelőtt elindult a kistérségi munka, és említette, hogy az országos fejlesztéspolitikai koncepció bizonyos fokig ellentmondásban van az önkormányzati törvénnyel és a lehetőségekkel. Ezt mi a bőrünkön tapasztaljuk, egy konkrét példa: a kistérségben - adott esetben most ötvenegy településen - mint körzetközpontnak önkormányzati költségvetési normatívákból kell megoldani a hatósági feladatokat, a gyámhatóságot, az építési hatóságot, az okmányirodát és a kistérség ugyanezen területén a szociális és egészségügyi feladatokat, az összevont orvosi ügyeletet, az oktatási feladatokat, és valahol ez mindennapi feszültségeket okoz. Nagy örömmel működnénk a tapasztalatokkal közre, hogy ezeket a feszültségeket megszüntessük, és egységes irányítás alakuljon ki egy adott kistérségen belül akár hatósági, akár szociális, egészségügyi és egyéb területeken.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó úrnál már ilyenkor közbeszóltam.
Tisztelt Bizottság! Lezárhatjuk a tájékoztatót. Nagy tisztelettel megköszönöm a kormánybiztos úrnak és az államtitkár úrnak a tájékoztatót, azt gondolom, nagyon hasznos volt a mai bizottsági ülésünknek ez a napirendi pontja.
Az együttműködés reményében további jó munkát kívánok önöknek! Ahogy a kormánybiztos úr javasolta, hogy áll a bizottság rendelkezésére, rövid időn belül élni fogunk azzal, hogy az NFT II-ről egy hasonló napirendi pont keretében váltsunk szót. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Rátérünk a második napirendi pont tárgyalására: döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről. Amennyiben úgy dönt a bizottság, hogy tárgysorozatba veszi, akkor az általános vitát is folytassuk le. Szűcs Lajos és képviselőtársai T/1719. számon terjesztették elő az indítványt.
Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásánál megjelent szakállamtitkár urat az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból, munkatársát, Vaszócsik Győzőnét. Ki kívánja indokolni a beterjesztett javaslatot az előterjesztők nevében? (Senki sem jelentkezik.) Olyan sok képviselő szerepelt itt, hogy azt hittem, hogy... Megkapták az értesítést, ugye? (Jelzésre:) A titkár úr jelzi, hogy a képviselő urak megkapták az értesítést, hogy ma ez lesz napirenden. A bizottságunk a Házszabály értelmében tud dönteni, tehát meg tudjuk tárgyalni a napirendi pontot. Nézem itt a másik oldalt. Ódor képviselő úr jelen van. A képviselő úr kíván-e szóbeli kiegészítést tenni? (Dr. Ódor Ferenc: Köszönöm szépen, nem kívánok.) Nem kíván. Köszönöm szépen.
Hallgassuk meg a kormány álláspontját. Parancsoljon, államtitkár úr!
DR. SZALÓ PÉTER szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány megtárgyalta a képviselői önálló indítványt, és úgy döntött, hogy nem támogatja a tárgysorozatba-vételét. Részben tartalmi indokai vannak, elsősorban az, hogy az önálló indítvány megszüntetné a kormánytagok részvételét a regionális fejlesztési tanácsokban, amit feltétlenül indokoltnak tart, részben azért, mert a következő hétéves időszakban az európai uniós támogatásoknak minden felelőssége a kormány vállát terheli. Ezt követően még nagyon sok részindoka van. Maga a nemzeti fejlesztési terv ágazati és operatív programokon keresztül kerül majd végrehajtásra, és nagyon súlyos elvárás ezen programok összhangjának biztosítása. Tehát a tárcák, illetve a központi irányításban lévő programok és a regionális programok összhangját a kormányzatnak kell elsődlegesen biztosítani.
Vannak olyan formai, bár szintúgy, tartalmi észrevételek, amelyek szintén problematikusak. Nem igazán világos számunkra a kistérségi fórum megtartása ezen a rendszeren belül, mert a javaslat szerint minden kistérség tagja a területfejlesztési tanácsoknak, ugyanakkor a kistérségi fórum előzetesen ülést tart, közös álláspontot alakít ki, és a kistérségi fórumon megválasztott képviselő képviseli a kistérségi álláspontot. Tehát szerintünk tulajdonképpen egy kettős tagság van, akkor a kistérségek nem lennének teljes jogú tagjai a testületeknek.
Problematikusnak tartjuk a régiólehatárolás módosítását, mivel a területi besorolást az Európai Unió rendelete szabályozza, természetesen nagyfokú önállóságot biztosítva az adott tagországnak. Ez a bizonyos NUTS-rendelet, a területi statisztikai egységek nomenklatúrájáról szóló uniós rendelet, ami bejelentési periódusokhoz köti a rendelet felülvizsgálatát. Éppen most lett kihirdetve újra, ami azt jelenti, hogy egy tagállam legközelebb 2009-ben kezdeményezheti a lehatárolás megváltoztatását, és azt követően az abban meghatározott eljárási rend szerint kerülhet sor a módosításra. Tehát 2010 előtt semmiképpen sem módosítható, de igazából tartalmilag csak a következő programozási periódusra lehetne módosítani. Itt a központi régiót illetően a főváros és Pest megye szétválását javasolta a tervezet.
Ennek kapcsán jelezném, hogy ugyanakkor nem kezeli a főváros problematikáját. Ki látná el a regionális vagy a megyei területfejlesztési tanács szerepét a fővárosban? Vélhetően a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése, de ez nem derül ki a tervezetből, nem rendel hozzá olyan struktúrát, ami alapján ezt mérlegelni lehetne. Több kisebb probléma is van, de ezek azok a lényeges tartalmi összefüggések, amelyek miatt a kormány nem támogatta az előterjesztést.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Előterjesztőként a végén is szót kap a képviselő úr, de ha most kíván szólni... (Dr. Ódor Ferenc: Nem, megvárom a végét, köszönöm.) Jelzem, hogy a Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetségétől kaptunk az indítvánnyal kapcsolatos anyagot, képviselőtársaim ezt olvashatták, elektronikus úton mindenki megkapta, Szilvássy István soros elnök aláírásával. Ez is felhasználható a kérdés eldöntésénél.
Szabó György alelnök úré a szó.
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy ne támogassuk az indítvány tárgysorozatba-vételét. Bevallom őszintén, hogy istenigazából nem is értem ezt a fajta felvetést, amit képviselőtársaim többen megfogalmaztak, és amelynek a lényege tényleg az lenne, hogy a kormány által delegált képviselőket kvázi cseréljük ki a kistérségi képviselőkre a regionális fejlesztési tanácsok összetételét tekintve, és még néhány más módosítás, amire államtitkár úr is utalt.
Részben azért nem értem, mert ez a tanács most úgy áll fel, ahogy annak idején, '99-ben a Fidesz által dominált kormány felállította. És ha jól emlékszem - de majd segítenek nekem képviselőtársaim -, akkor ez a törvénymódosítás kifejezetten azt célozta, hogy a fejlesztési tanácsokban igen jelentős szerepet játszó és nagy számban jelen lévő kistérségi képviselőket kiszorította az akkori testületekből, nyilván azon tapasztalatok alapján, amelyeket, ha nem is formálisan, de informálisan sokan megfogalmaztak, hogy mondjuk a megyei, megyei jogú városi vezetőknek túl sok mozgástere nem volt a fejlesztési források ledelegált részének elosztásában, hanem a kistérségi vezetők összeültek, informálisan megegyeztek, aztán bementek a tanácshoz és megszavazták, amit meg kellett szavazni.
Ez abból a felismerésből táplálkozik - és ez a legfontosabb ellenérvem -, hogy az egy óriási tévedés, hogy a kistérségeknek valamifajta érdeke, annak az összegzése egyben regionális érdekként is értelmezhető. Ez nem igaz. Sőt egészen biztos, ha a kistérségek jelentős száma, mondjuk, Észak-Magyarországon a 25 kistérség megjelenne és vele szemben ott lenne még hat képviselő, aki a megyét képviseli meg a megyei jogú városokat, akkor annak aztán végképp az lenne a vége, hogy valamifajta nagy átlagos és általános megegyezés közepette egy forrás-, ha úgy tetszik, dekoncentráció és egy forrásszétszórás következne be. Az az érv pedig, amit az indoklásban felhoznak a képviselőtársaim, hogy akkor más volt a helyzet, mert akkor csak hazai forrásokról kellett dönteni, és ezért a minisztériumok képviselőit természetesen oda kellett küldeni, sajnos végképp nem érthető, mert ha csak hazai forrásokról volt szó, ez azt jelentette volna akkortájt, hogy a korabeli kormány úgy decentralizálta ezeket a forrásokat, ahogy akarta, mert senkinek semmi köze nem volt a dologhoz.
Most más a helyzet. Az államtitkár úr is utalt rá, hogy az uniós források felhasználásánál, amiben szerepet játszanak ezek a tanácsok, az elsődleges és megkerülhetetlen, mondhatni, osztatlan felelősség bizony a kormánynál van. Magától értetődik, hogy a kormány képviselőjének ott kell lennie a tanácsban, az egy más kérdés, hogy ha a kormány helyesen teszi a dolgát, akkor olyan közszereplőket választ, akik képesek, mondjuk, adott esetben a kormányzati tárcaálláspontokat is közvetíteni és egyben van olyan rálátásuk is szakmai és politikai tapasztalataik alapján, amely regionális érdekként is, regionális közelítésként is értelmezhető. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a felelősségi szint egy kistérségi vezetőnél egészen más, mint annál, akitől azt követeli meg, ha úgy tetszik, a kormány egyik tagja, hogy te regionális érdekeket kell hogy megjelenítsél, ha kell, bizonyosfajta ágazati metszetekben. A kistérségi vezető semmi másért nem felelős, csak a saját kistérségéért, tehát ennek a fajta felelősségnek a megjelenítése egy regionális szinten azt jelenti, hogy a regionális felelősség egyszerűen kijönne, márpedig pontosan az lenne a cél, hogy ez erősödjön és ez a szemlélet váljon uralkodóvá. Van erre jó megoldás, ezt a képviselőtársaim is tudják: kellenének a regionális önkormányzatok, nagy tisztelettel jelentem, és volt is erre valamifajta kezdeményezés. Innentől kezdve nagyon világos és egyértelmű politikai legitimációja lenne azoknak, akik ilyen források elosztásánál valamifajta fontos szerepet tölthetnek be.
Azt hiszem, kormánypárti képviselőtársaim nevében is mondom, hogy ha egy ilyenfajta kezdeményezés történik, nagyfokú nyitottsággal fogunk ennek elébe állni, akár még magunk is megtehetjük ezt a kezdeményezést, de ha úgy tetszik, anakronisztikus, rossz és diszfunkcionális javaslatokat nem szabad a parlament elé engedni és terhelni magunkat olyan dolgokkal, amelyek sehova sem vezetnek. Úgyhogy tisztelettel azt javaslom, hogy felejtsük ezt az indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van további vélemény, kérdés? (Jelzésre:) Bóka Istváné a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem kívántam hozzászólni ehhez a napirendhez, teljesen világos és egyértelmű volt Szabó alelnök úr véleménye és álláspontja, világosan és tisztán megértettem, de azt gondolom, hogy a '99-es helyzet nem biztos, hogy megegyezik a 2007-es helyzettel. Abszolút logikus volt az, amit az alelnök úr elmondott és abszolút megértettem, csak azt gondolom, hogy ne beszéljünk szerintem még csak irányzatként vagy jövőbe mutató dolgokként sem decentralizációról, sem pedig regionalizmusról. Az NFT II. a központi Magyarországnak az elosztási programja. itt nincs se decentralizáció, se regionalizmus, valamifajta fügefalevél van. Csak ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, vélemény? (Gulyás József jelentkezik.) Gulyás képviselő úr!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy azért az elhangzott két vélemény, az alelnök úr véleménye és Bóka úr véleménye alapkérdéseket érint. Meggyőződésem, hogy az önkormányzati egyeztető fórum, illetve az önkormányzatok működését érintő szabályozás felülvizsgálata és általában az önkormányzati reform kérdésköre az, amiről a parlamenti pártoknak egyeztetniük kell, de nem ennek az előterjesztésnek a mentén. Azt gondolom, ez egy részterület, de ez is szerintem abban a csomagban elő kell hogy kerüljön, magyarán a területfejlesztési intézményrendszer áttekintésénél. Indokoltnak tartom, hogy ez az ötpárti egyeztetési folyamat minél előbb meginduljon.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úré a szó.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Csak egy pontosítás a történeti hűség kedvéért: olyan javaslat nem volt, ami azt a problémát orvosolta volna, amit a regionális önkormányzatok hiánya most jelent, nem volt ilyen javaslat. 2009-től szólt egy előterjesztés, tehát arról nem szólt, hogy most 2007-ben már ezek működhetnének, nem volt ilyen előterjesztés. (Szabó György: Nem lehetett!) Nem volt ilyen előterjesztés, 2009-ről volt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Buzás képviselő úré a szó.
DR. BUZÁS PÉTER (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megmondom őszintén, hogy Szabó György alelnök úrral mélységesen egyetértek, minden elemében igaza van a tekintetben, hogy ez a felvetés most a kezdeményezők részéről tényleg egy picit anakronisztikus. Én ezt nem fokoznám tovább, hanem helyette hadd mondjam azt el, hogy szakmailag azt mindenképp el kell fogadni, hogy a dél-alföldi régióban is huszonöt kistérség van, és ha a huszonöt kistérség érdekeit szépen matematikailag összeadjuk, az nem egyenlő, legfeljebb részben átfedi a régió érdekét.
Ugyanakkor a kistérségek érdekét én fontosnak tartom - magam is kistérségi társulási elnök vagyok -, és a dél-alföldi régióban elkezdtük az együttműködést szakmai alapon, mind a huszonöt kistérség. Úgy gondolom, hogy ennek a regionális tanácsban lesz is súlya, ebben mi is partnerek vagyunk, és nagyon bízom abban, hogy azok a fejlesztések, amelyek ebben a régióban a későbbiekben a most meglévő szabályok mentén megvalósulnak, a döntéshozatal során azt az óriási ívet, amit kezdő képviselőként most a parlamentben megélek, tompítják egy pöttyet. Csakhogy ezt úgy hívják, hogy együttműködés, az együttműködéshez pedig két félnek a konszenzusára, azt megelőzően beszélgetésére van szükség. Mi ezt ott elkezdtük, én abban reménykedem, hogy ez mindkét oldalról sikeres lesz. Mi erről az oldalról a DATTE elnökeként, az én koordinációm mentén rendelkezésre állunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemények, hozzászólások vannak? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor az előterjesztők nevében Ódor képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Decentralizáció. Ez a szándék nyilvánult meg ebben a beadványban, amit többféle jelzővel illettek, de mindenesetre valami olyan témát hoztunk elő, amit érdemes végiggondolni. Hogy ezt most ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával, elutasításával vagy egy újnak a beterjesztésével...; de a gond attól még itt van, hogy majd lesöpörjük az asztalról az előterjesztést. Erős, koncentrált döntéshozatalra van szükség, amiben lehet történelmi időszakra, távlatokra... A területfejlesztésnél 1999-ben volt a regionális tanácsok kialakulása, aztán úgy emlékszem, hogy volt közben még egy módosítása a területfejlesztési törvénynek. Pont Szabó György alelnök úr volt a bizottság elnöke, és tudjuk, hogy a végén nem olyan szavazás volt, mint amilyen a beterjesztés eredeti elképzelése volt, tehát az sem ment át, az is meghagyta a régi összejövetelt. Legfeljebb ez sem megy át, és ez is majd újragondolásra készteti az embereket.
A kistérségek szerepének növelése, azt gondolom, fontos dolog, a kormányzati szerep túlsúlyozott, és ha ebben nem próbálunk valami rést nyitni, akkor ez úgy néz ki, hogy gyakorlatilag végigmegy - pontosan ezt a fügefalevelet gondolnám, hogy végigmegy - a területfejlesztésnél a regionális tanácsokig, minden egy központi akarat szerinti elosztásban történik, kevésbé tud megjelenni a helyi érdek akár a szavazatoknál, mert ha jók az információk, akkor eléggé egyértelműen lehet csak szavazni a kormány minisztériumait képviselő képviselőknek. Ha jól tudom, akkor az ÖTM képviselője a vezénylő szerepet eljátssza.
Az előterjesztésünkre tudomásul vesszük azt is, amit a polgármester úr, képviselőtársam mondott, hogy együttgondolkodás van. Biztosan lehet ebben így előrejutni, mi most egy előterjesztésre jutottunk, és ebben érezzük azt, hogy a másik oldalnak elutasító gondolata van, de a decentralizáció kérdését próbáltuk ebben az előterjesztésben előhozni. Ebben most úgy érezzük, hogy elutasítás van, illetve van talán egy ilyen, hogy "na, erről még lehet beszélni". Tehát megpróbálunk majd beszélni róla, ha máshogy nem, akkor ismét egy módosuló előterjesztéssel.
A regionális tanácsok, a regionális önkormányzat, a megyei területfejlesztési tanács és a megyei önkormányzat kérdésére reagálnék, ha szabadna, hiszen a véleményben erről is szó volt. 2009-től lett volna regionális tanács, ezt mindannyian tudjuk az előterjesztésből, ha nem emlékszik valaki, akkor vegye elő, a 2009-es európai parlamenti választásokhoz kötődött volna Ugye?
ELNÖK: Igen, de önkormányzat!
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Regionális tanácsot mondtam?
ELNÖK: Igen.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Bocsánatot kérek, önkormányzatra gondoltam, elnézést kérek, visszavonom azt a mondatrészt. Tehát az önkormányzatokra vonatkozóan. Ezt a per pillanatnyi állapotot ugyanúgy nem kezelte volna ez sem, lehet ezt elővenni, hogy az a jó.
A kérdésem csak az, hogy '96-ban a megyei területfejlesztési tanács, megyei önkormányzat kategóriában ez jó volt vagy nem volt jó, hiszen '96-tól működött a megyei önkormányzat és működött mellette területfejlesztési tanács megyei szinten. Akkor még jónak találtuk, ma már csak a regionális tanácsot tartjuk jónak. Amikor megyei tanács volt, akkor sem a megyei önkormányzat volt a döntéshozatal politikai legitimációval rendelkező része, hanem a tanács volt.
Értjük ezt is, biztosan arra is érdemes továbbgondolni, ahogy Gulyás képviselő úr mondta, hogy nem kőbevésett ez, legfeljebb a többség által elfogadott akarat lehet, de ettől mi még megpróbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy a decentralizáció kérdése ennél a jelenlegi leosztásnál nincs megoldva. Amikor erről beszélünk és ezt mint egy fontos alapelvet vesszük, akkor ez nincs. Lehet, hogy '99-ben sem volt, én nem vitatom, Szabó György képviselőtársam véleményét, hogy lehet, hogy '99-ben sem volt. Ha akkor nem volt, akkor most sincs. Ha akkor nekik nem tetszett, most nekünk nem tetszik, tehát a probléma itt van, mindannyiunknak itt van a probléma, csak úgy látszik, hogy nem mindig egy időben jön ez elő. Lehet ezt így tekinteni.
Itt van 25 kistérségi képviselet. A 25 kistérségi képviselet kap három embert. Erre gondolva szerettük volna szélesíteni a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét. Úgyhogy ez lett volna az elképzelésünk. Bizonyára érdemes erről vitákat folytatni, csak addig is ne tartsuk abban a hitben az embereket, hogy ez egy decentralizációval történő döntéshozatal. Itt egy erős centralizált szerveződés van, nagyon behatárolt mandátummal rendelkező kormánymegbízottaknak a részvételével kell megtenni a döntéshozatalt, és örülni kell a kistérségeknek, ha valaki ott az ő érdekeiket tudja képviselni. Ezt szerettük volna javítani. Megpróbálunk egy újabb nekifutással, pontosan a kormány véleményét is figyelembe véve néhány dologban finomítani rajta, és lehet, hogy ismét fogunk erről még vitázni. Ha nem beszélünk róla, akkor abban a hitben maradunk, mintha minden rendben lenne, pedig '99-ben sem volt minden rendben, 2007-ben sincs minden rendben. Akkor próbáljuk meg megfogadni polgármester képviselőtársunk véleményét, hogy beszéljünk róla. A beszélgetés egyik módja, hogy írásban beadunk valamit, és arról elmondjuk a véleményünket. Gondolom, a jövőben is ezt fogjuk majd tenni.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyetlenegy apró megjegyzés. Úgy gondolom, hogy akik itt ülünk az asztalnál, mindannyian egyetértünk abban, hogy ez egy probléma, tehát mindannyian keressük a megoldást. Azt gondolom, hogy amit Gulyás képviselő úr mondott, az helyénvaló, hogy a kormány és az önkormányzati egyeztető fórum elé kerül - és úgy tudom, talán már időpontja is van ennek a kérdésnek -, és ha ott lesz valami érdemleges dolog, akkor az visszakerül a parlament elé. Tehát mindenkit arra kérek, hogy ezen az úton menjünk.
Azt pedig, hogy most a kormány képviselői milyen mandátummal meg hogyan vannak, azt gondolom, talán nem célszerű minősíteni, mert személyesen azok az emberek, akik ott vannak, el tudják dönteni, hogy mi a véleményük és milyen álláspontot képviselnek. Nehéz a másik ember gondolataiba belelátni, úgyhogy talán nem célszerű. (Dr. Ódor Ferenc: De befolyásolni lehet.) Minden vélemény befolyásol mindenkit.
Döntés az indítvány tárgysorozatba-vételéről
Tisztelt Bizottság! A kormány tehát nem javasolja tárgysorozatba venni a T/1719. számú indítványt. Kérdezem a bizottság tagjait, ki támogatja, hogy vegyük tárgysorozatba. (Szavazás.) Tizenkettő igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhat nem. Tartózkodás volt-e? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Megállapítom, hogy a bizottság nem vette tárgysorozatba az előterjesztést. Így az általános vitára való alkalmasságról nem kell döntenünk, a feladat viszont előttünk van. Köszönöm szépen.
Áttérünk a harmadik napirendi pont tárgyalására. A harmadik napirendi pont a budapesti 4-es metróvonal megépítésének állami támogatásáról szóló 2005. évi LXVII. törvény módosításáról szóló T/1376. számon beterjesztett törvényjavaslat. Általános vitára kerül sor. A bizottságnak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie. Dr. Kupper András és Fónagy János képviselők indítványa van napirenden. A kormány képviseletében a Pénzügyminisztériumból köszöntöm Árvai Csaba főosztályvezető urat és Kiefer Márta tanácsos asszonyt. Kérdezem, hogy az előterjesztők képviseletében van-e valaki jelen. (Senki sem jelentkezik.) Nincsen. Kérdezem a képviselőtársaimtól, hogy valaki képviseli-e az előterjesztőket a vita során. (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor a bizottságunk e nélkül is tud dönteni az általános vitára való alkalmasságról.
Kérdezem a kormány képviselőit, a kormány hogyan vélekedik a javaslatról.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A mandátumomat szeretném ismertetni az önök számára. A javaslatról azt tartjuk, hogy miután nem tartalmazza a világpiaci hosszabbítás részletes költségbecslését, a tervezési-engedélyezési folyamat, illetve megvalósítás időigényére vonatkozó becsléseket, így érdemi döntést e tekintetben, úgy véljük, nem célszerű hozni.
A mi véleményünk szerint, illetve a főváros szakértőivel folytatott konzultációk alapján úgy látjuk, hogy legalább egy 40-50 milliárd forintos többletkiadást jelentene ez, és a kivitelezés sem tudna várhatóan 2010 előtt elkezdődni. Nagyon fontos megemlíteni az önök számára, hogy mint azt bizonyára tudják, a közlekedési operatív program indikatív listáján a 4-es metró beruházása szerepel, és ez azt jelenti, hogy folyik ennek az előkészítése. Hamarosan meg fogja küldeni a kormány Brüsszelnek a támogatási igényre vonatkozó javaslatát. Ez a javaslat, amely most önök előtt fekszik, ezt jelentősen megváltoztatná, módosítaná, ami késedelemhez vezetne, ezért az általam képviselhető mandátum az, hogy a kormány nem támogatja ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Nekem annyi véleményem van, hogy amikor a parlament a törvényjavaslatot elfogadta, akkor már mérlegelte ezeket a kérdéseket, már fölvetődtek ezek a problémák, és akkor alapos mérlegelés után döntött úgy a parlament, ahogyan döntött. Azt gondolom, hogy pénzügyi fedezet nélkül, finanszírozási kérdés nélkül bármilyen változtatás felelőtlenség lenne a parlament részéről. Éppen ezért azt gondolom, hogy így nem alkalmas általános vitára ez a javaslat. Természetesen, ha a pénzügyi vetülete itt lenne előttünk, akkor is igen erőteljesen mérlegelni kellene, hogy ha van a Magyar Köztársaságnak erre 40-50 milliárd forintja, akkor sorrendben ez-e a következő feladat, amit meg kell oldani, nem vitatva, hogy ez a fejlesztés bizony jó lenne, szükséges lenne, és jó célokat szolgálna. Azt gondolom, hogy mindig az a helyes, ha a rendelkezésre álló forrásokhoz igazítjuk a törvényeinket. Tehát nem javaslom az előterjesztést általános vitára.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Van-e további hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor úgy látom, hogy dönteni tudunk. Mivel előterjesztő nincs, nem tudom visszaadni a szót.
Megkérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e az előterjesztést, a kormány nem javasolta. Kérdezem, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja. (Szavazás.) Hat igen szavazat, köszönöm szépen. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) Tizenhat nem szavazat. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Nem. Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára nem tartja alkalmasnak az előterjesztést.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy kíván-e előadót állítani, ha napirendre kerül ez a parlamentben. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nem kívánunk előadót állítani, akkor a szokásnak megfelelően írásban jelezzük a Ház felé a bizottság döntését.
Köszönöm szépen a közreműködést, önöknek további jó munkát.
Tisztelt Bizottság! Rá tudunk térni a következő napirendi pont megtárgyalására, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 1744. számú indítványra. Feladatunk a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása nem kijelölt bizottságként, de úgy ítéltem meg, hogy bizottságunkat érinti, mert önkormányzatok érintő kérdésről van szó.
Köszöntöm a bizottság ülésén megjelent Horváth Péter főosztályvezető urat, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból. A képviselőtársaim megtalálják asztalukon az ajánlástervezetet. Kezdhetjük a munkát a szokásnak megfelelően. A titkár úrral úgy ítéltük meg, hogy először az ajánlás 5. pontja az, amelyik önkormányzati vonatkozású. Természetesen, ha a képviselőtársaimnak, bárkinek igénye van bármelyik pontra, akkor arról is szavazhatunk.
Elsőként az ajánlástervezet 5. pontjában Hirt Ferenc és képviselőtársai javaslata szerepel. Kormányálláspontot kérünk!
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Családügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először hadd kérjek egy kis segítséget, hogy önöknél is az-e az 5. javaslat, ami nálam. Ez a 2013-ban megjelölt határidő 2010-re történő módosítása?
ELNÖK: Nem. Ez a 7. számú módosító javaslat, tehát a módosító javaslatok száma szerint a 7. Volt egy korábbi bizottsági ülésen, amikor ebből adódott félreértés.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Családügyi Minisztérium): Megvan az 5. pont, miszerint az európai uniós társfinanszírozással megvalósuló fejlesztésekhez a települési önkormányzatoknak 15 százalékos önrészt kell biztosítaniuk. A kormány álláspontja ezzel kapcsolatban nemleges, az okunk a következő: az akadálymentesítésre kiírt pályázatok esetében a pályázati kiírások fogják tartalmazni az önrészre vonatkozó előírásokat, amelyekre a regionális fejlesztési tanácsok javaslata alapján az operatív programokban illetékes irányító hatóságok fogják az áldásukat adni. Ezekben az általam már ismert pályázati kiírásokban ennél sokkal cizelláltabban tervezzük az önrész meghatározását, ami adott esetben lehet 15 százaléknál magasabb is, de hátrányos helyzetű települések esetén, a települések nagysága, az akadálymentesítendő épület alapterülete, illetve a szintjeinek a száma alapján ennél lehet kevesebb az önrész mértéke, ezért nem tartjuk célszerűnek törvényben meghatározott mértékben rögzíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Azt gondolom, hogy egyértelmű, világos.
Megkérdezem, hogy a bizottság támogatja-e az 5. ajánlási pontban szereplő javaslatot. A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Az ajánlástervezet 6. pontjára térünk át, Borsos József és képviselőtársai indítványa szerepel benne. Kormányálláspontot kérünk! Ez a tanács tagjaira vonatkozik.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Családügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Elsősorban szeretném jelezni, hogy a beterjesztett indítvány formai hibás, ugyanis a 25. § (1) bekezdésének a), b), c), d), e), f) és g) pontjai, valamint a (2), (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdés per pillanat is ugyanezzel a szöveggel szerepelnek a törvényben. Itt gyakorlatilag a javaslat egy (8) és (9) bekezdéssel történő kiegészítésre irányul, és annak a kiegészítésnek az a lényege, hogy a törvény, illetve a törvény által létrehozott országos fogyatékosügyi programnak a monitorozására jelöljünk ki egy bizottságot.
Szeretném felhívni a képviselő urak figyelmét arra, hogy a 10/2006., az új országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozat 4. pontja ennek a monitoring bizottságnak a felállítását már kijelölte a kormány számára. Ezt a munkát meg is kezdtük, az új országos fogyatékosügyi tanács megválasztásával áprilisban sor kerül a bizottság felállítására, tehát lesz ilyen monitorozás. Éppen ezért külön törvényben újfent nem tartjuk szükségesnek az erre való kötelezést, a kormány az előterjesztést nem támogatja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e ezzel kapcsolatban kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor dönt a bizottság.
Megkérdezem, hogy ki támogatja az ajánlástervezet 6. pontját. (Szavazás.) Négy igen szavazat, köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja.
A következő módosító javaslat, amiről döntenünk kell, az ajánlástervezet 8. pontja, László Tamás és képviselőtársai indítványa. Kormányálláspontot kérünk!
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Családügyi Minisztérium): Az előterjesztés arra irányul, hogy ahol az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeinek 2010. december 31-ig az önkormányzatok nem tesznek eleget, ott szüntessük be az óvodai nevelést, alapfokú iskolai oktatást, középfokú oktatást, szociális, gyermekvédelmi, egészségügyi alap- és szakellátást. Ez a szankció túlzott mértékű, az önkormányzati törvényt sértenék meg az önkormányzatok, ha a közszolgáltatást a jövőben nem nyújtanák. Ezzel együtt az önkormányzatoknak a kezében van egy lehetőség, a végleges működési engedélyeket adott esetben határozott idejű ideiglenes működési engedélyre változtathatják, illetve egyéb szankciók is rendelkezésünkre állnak, ezért az arányosság elve miatt nem támogatjuk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy gondolom, elég érthető volt a magyarázat. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor dönt a bizottság.
Megkérdezem, hogy ki támogatja az ajánlástervezet 8. pontjában szereplő indítványt. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e olyan indítvány, amelyről kellene döntenünk? Jószerivel ezek érintették az önkormányzati ügyeket.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Családügyi Minisztérium): Tudom, hogy ez nem szokás, de az utolsó, 11. javaslat, ami a táblázatot tartalmazza, bizony vaskosan érinti az önkormányzatokat, hiszen itt további közel hatezer önkormányzati kötelezettséget írnánk elő. Nem szokás a kormány részéről javaslattal élni, de azt gondolom, hogy ha valami még érinti az önök kompetenciakörét, akkor ez az lehet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a bizottságnak javaslom, hogy erről is döntsünk. Mi a kormány álláspontja?
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Családügyi Minisztérium): Azért is javasoltam, hogy beszéljünk erről, mert szeretnék tájékoztatást adni a dolognak a lényegéről, hiszen önök állnak legközelebb az önkormányzatokhoz, önök tudják polgármestertársaiknak is közvetíteni a dolgot.
A javaslat részben arról szól, hogy az óvodákat és az alapfokú iskolákat 2349 kétezer fő alatti településen kötelezően akadálymentesítsük. Természetesen magával a gondolattal egyetértünk, hogy ezeken a településeken is szükség van akadálymentes óvodákra és alapfokú iskolákra, ám teljesen szükségtelennek tartjuk ott az akadálymentesítést elvégezni, ahol a településen nem veszik igénybe ezt a közszolgáltatást. Ha viszont egy óvodába, alapfokú iskolába beíratnak fogyatékos gyermeket, úgy a közoktatási törvény és annak végrehajtási rendeletei alapján az akadálymentesítést kötelező elvégezni. Tehát a nemleges álláspontunk oka az, hogy csak ott végezzük el az akadálymentesítést, ahol erre szükség van.
Ugyanez vonatkozik a 2-30 ezer fő lélekszámú településeken a középfokú iskolák akadálymentesítésére is. A gondolattal, a szükséggel egyetértünk, ám a közoktatási törvény 86. §-a a középfokú iskola működtetését a megyei, fővárosi önkormányzatok kötelező feladatai között sorolja fel, ezért ha ennél kisebb településeken is kötelezővé tennénk az akadálymentesítést, olyan települések számára írnánk elő a feladatot, akiknek egyébként ezt a közfeladatot kötelezően nem kell ellátniuk. Ha viszont ellátják önként vállalt módon, akkor a közoktatási törvény és végrehajtási rendeletei értelmében az akadálymentesítést ezen kötelezés nélkül is el kell látniuk. Ezért nem támogatjuk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor dönt a bizottság.
Megkérdezem, hogy ki támogatja az ajánlástervezet 11. pontjában szereplő javaslatot. (Szavazás.) Nincs ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja a javaslatot.
Köszönöm szépen, úgy gondolom, hogy most már a végére értünk. Köszönöm szépen önnek a közreműködést, további jó munkát kívánok.
Rátérhetünk a 4. napirendi pont megtárgyalására, amelyek az egyebek. Tisztelt képviselőtársaim, van néhány kérdés, amit meg kell beszélnünk.
Az egyik az, hogy a meghívóval kiküldtük azt, hogy javaslatot kérünk az első félévi munkatervre. Nem érkezett javaslat a munkatervhez, így a titkár úrral elkészítettünk egy rövid javaslatot, amely csak a jogalkotási tervre épül. Ezentúl ezeket fogja tartalmazni a munkaterv, ha nincs most több javaslat. A jövő héten ennek megfelelően írásban idehozzuk.
További kérdés merült fel, legutóbb Kovács Zoltán alelnök úr tette fel a javaslatot, hogy beszéljünk a műegyetemi tűzről. Ha erre konkrét igény van, akkor kérném az ellenzéki oldaltól konkrétan, hogy milyen formában kit hallgassunk meg, és mi legyen a formája.
A harmadik kérdés szintén a munkarendhez tartozik. Lamperth Mónika miniszter asszony megküldte a bizottság részére törvényben előírt időre, február 28-ra a költségvetési törvény VI. melléklet 3. pontjában szereplő előirányzat elmúlt évi felhasználásáról szóló tájékoztató jelentést, ezt kiküldjük a bizottság tagjainak. Nem írja elő semmi, hogy mi ezt tárgyaljuk meg, csak korábban volt erre példa. A miniszter asszonnyal egyeztetve, ha ezt napirendre akarjuk venni, akkor természetesen van erre lehetőség.
Nem tudom, hogy van-e ilyen igény vagy pedig az írásos tájékoztatót kapjuk meg. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy ez ellen nincs kifogás, akkor azt kérem, hogy a legközelebbi alkalommal a képviselők kapják meg ezt az írásos tájékoztatót, és akkor ezzel letudjuk ezt a feladatot.
Tisztelt Bizottság! A következő heti ülésünkkel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy annak függvényében tudjuk az ülés idejét meghatározni, hogy a kormány milyen törvényjavaslatokat terjeszt a Ház elé. Ma úgy látszik, hogy nincs olyan beterjesztett törvényjavaslat, amit meg kellene tárgyalnunk, de a csütörtöki napon ki fog alakulni, hogy a jövő héten kedden lesz-e ülés. Ha esetleg csak egy rövid napirendi pontunk lesz - ami várható -, azt pedig utána való héten hétfőn tárgyalnánk meg, akkor tartanánk ülést, tehát lehet, hogy nem lesz a jövő héten bizottsági ülésünk. Azt javaslom, hogy egy napirendi pontért ne jöjjünk össze, akkor azt egy ülés előtti hétfő délelőtt meg tudjuk tartani.
A munkatervvel, egyebekkel kapcsolatban van-e valami észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Akkor a munkánkat a továbbiakban ennek megfelelően szervezzük és csináljuk.
További jó munkát önöknek, az ülést berekesztem. Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 35 perc)
|
|
Jauernik István |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Szűcs Dóra