ÖTB-15/2007.
ÖTB-35/2006-2010.
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2007. június 19-én, kedden, 9 óra 03 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Jelenlévő *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat elfogadása *
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Bajnai Gordon bevezetője *
Kérdések *
Bajnai Gordon válaszai *
Kérdések *
Bajnai Gordon válaszai *
Vélemények *
Bajnai Gordon reflexiója *
Határozathozatal *
Egyebek *
1. Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. Egyebek
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Varju László (MSZP)
Gulyás József (SZDSZ)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Balogh József (MSZP) megérkezéséig Szabó Györgynek (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) megérkezéséig Jauernik Istvánnak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) dr. Balogh Lászlónak (MSZP)
Papp József (MSZP) megérkezéséig Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) dr. Buzás Péternek (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ) Gulyás Józsefnek (SZDSZ)
Bebes István (Fidesz) dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Horváth István (Fidesz) megérkezéséig dr. Tilki Attilának (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz) megérkezéséig dr. Ódor Ferencnek (Fidesz)
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt
Dr. Ujhelyi István önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 03 perc)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent hölgyeket, urakat. A bizottság ülését megnyitom. A bizottságunk határozatképes, ezért érdemben tudjuk végezni a munkánkat. Tizenöt képviselőtársunk személyesen van jelen, és nyolc képviselőtársunk megbízást adott a helyettesítésére, így határozatképesek vagyunk.
A napirendi javaslat elfogadása
Elsőként a bizottság mai ülése napirendjének elfogadására kerítünk sort. Képviselőtársaim írásban előzetesen megkapták, egy napirendi pontot javasolok a mai bizottsági ülésen megtárgyalni, Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatását. Más javaslat nem érkezett, így ezt teszem föl szavazásra. Kérdezem a bizottság tagjait, egyetértenek-e a mai ülés napirendi pontjával. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság eszerint elfogadta a mai ülés napirendjét.
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelettel köszöntöm a bizottságunk ülésén Bajnai Gordon miniszterjelölt urat, és köszöntöm Ujhelyi István államtitkár urat az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból. Köszöntöm a minisztérium munkatársait, akik elkísérték miniszterjelölt urat a mai bizottsági ülésre.
A bizottságunknak kinevezés előtti meghallgatást kell lefolytatni, a Házszabály értelmében végezzük munkánkat. A korábbi gyakorlat az volt, hogy ilyenkor a miniszterjelölt röviden ismertette elképzeléseit és szólt a bizottsághoz. Így készült miniszterjelölt úr is. Átadom a szót. Tessék parancsolni!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm önöket. Amikor néhány héttel ezelőtt itt jártam a bizottságban, akkor abban maradtunk, hogy rendszeresen fogunk találkozni. Akkor nem gondoltam, hogy ilyen rövid időn belül térek vissza önökhöz, de akkor folytassuk ott, ahol akkor abbahagytuk, kicsit kiegészítve, hiszen ez az átalakítás is arról szól, hogy folytatódjék az, amit elkezdtünk fejlesztéspolitikában, elkezdtünk az önkormányzati reformok terén, és ezt próbáljuk összehangoltan csinálni a jövőben is.
Hadd kezdjem azzal, hogy milyen megközelítéssel, milyen filozófiával szeretnénk hozzáállni ehhez a dologhoz, mert ez az, ami a következő időszakban ma még előre nem látható döntéseket is kell hogy vezessen majd. Azt gondolom, hogy együttműködésre van ítélve a kormány és az önkormányzati világ a következő időszakban, talán sokkal inkább, mint bármikor korábban. A választók ítélték együttműködésre a kormányt és az önkormányzatokat, függetlenül attól, hogy milyen színezetűek ezek az önkormányzatok, tavaly a két választáson. Mondhatnám úgy is, hogy kényszert teremtettek az együttműködésre, egyébként szerintem egy jó kényszert, az ország érdekében való kényszert.
Ezt a kényszert lehetőségnek is látom. (Gulyás József megérkezik az ülésre.) Azért látom lehetőségnek, mert nem lehet sikeres a kormány, ha nem fejlődik az ország, az ország pedig nem fejlődhet, ha nem fejlődnek a települései - ez elég banálisan hangzik -, ugyanakkor természetesen nem lehet sikeres egy bármilyen politikai színű többségű önkormányzat sem, ha önmaga nem tud fejlődni, nem tud eredményeket felmutatni, vagy éppen nem tud fenntarthatóan, racionálisan gazdálkodni. Ezért azt gondolom, hogy az a helyzet, ami kialakult az országban, ez a fajta együttműködési kényszer egyben egy együttműködési lehetőség is, és az országnak ez jót tehet. Ez egy nagy lehetőség.
Azért is nagyon nagy a tétje ennek, mert ahogy már múltkor is beszéltünk róla, fejlesztésekre és ezen belül területfejlesztésre és önkormányzati típusú fejlesztésekre talán soha ennyi forrás ennyi idő alatt nem állt rendelkezésre, mint a következő hét évben. Ez azt jelenti, hogy ezzel a lehetőséggel élnünk kellene. Látjuk azt is az európai példák alapján, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy minden ország egyformán tudott élni ezekkel a lehetőségekkel. (Nógrádi László megérkezik az ülésre.) Ezért Magyarországon mindazoknak, akik valamilyen módon a döntések közelében a végrehajtó hatalom különböző szintjein ülve ezekért a pénzekért felelősséget vállalnak, óriási felelősségük, kötelezettségük van abban, hogy ezeket a pénzeket jól használjuk fel.
Talán éppen ez motiválja azt a kormányzati döntést, hogy a fejlesztések világát, nemcsak a területfejlesztést, hanem a fejlesztések teljes körét egy irányítás alá vonja az önkormányzatok és a területfejlesztés világával. Rengeteg az összefüggés, rengeteg a kapcsolódás a két terület között. Nagyon fontos egyik oldalon, hogy nemcsak területfejlesztésről beszélünk, hanem minden fejlesztés a jövőben ehhez a tárcához fog tartozni, az ágazati fejlesztések is. Logikus is ez így, hiszen minden dolognak, minden infrastruktúrának, minden befektetésnek, ami létrejön ezekből a forrásokból, két vetülete van, egy ágazati, hiszen ha egy iskola jön létre, az egy oktatási kérdés, ha egy járóbeteg-szakellátó központ az egészségügyi kérdés, vagy ha ipari park, akkor az gazdaságfejlesztési kérdés, másik oldalról meg nagyon markáns területi aspektusa van. Nagyon más dolgokra van szükség mondjuk egy leghátrányosabb helyzetű kistérség romák által sűrűn lakott falvaiban, hogy milyen iskolát kell ott fejleszteni, és nagyon más iskola-felújításokra van szükség mondjuk Budapest budai kerületeiben. Mindenütt vannak ilyen szükségek, de nagyon mást kell csinálni. Nagyon másfajta gazdaságélénkítési filozófiára van szükség az ország foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű térségeiben, és nagyon másra van szükség Nyugat-Dunántúlon vagy Közép-Dunántúlon. Ott is nagy igények vannak, de más módon kell megközelíteni.
Ezt a fajta területi alapú megközelítést, a területi egyenlőtlenségekre koncentráló, azokat kiegyenlíteni próbáló fejlesztési megközelítést szeretnénk az ágazati politikákkal összehangolni. Ebből a szempontból a tárcának, az így nem létrejövő, hanem kibővülő tárcának kitüntetett szerepe lesz a kormányban, hogy ezt a koordinációt elvégezze az ágazati és a területi aspektusok között.
Rengeteg olyan lehetőséget, tartalékot látok az önkormányzat és a fejlesztési terület között, amelyet a jövőben azzal, hogy ez egy irányítás alá kerül, még jobban ki fogunk tudni aknázni. Ilyennek gondolom a kistérségi együttműködés ösztönzését fejlesztéspolitikai eszközökkel is. Olyan iskolák jöjjenek létre a kistérségekben, amelyek fenntarthatóak, amelyekben hosszú távon is lesz diák, és ott viszont olyan minőségű oktatás legyen, amely valóban esélyt kínál minden gyereknek. és ne dőljön el 6 éves korban, hogy kiből mi nem lesz már soha az életben.
Nagyon nagy lehetőségeket látok abban, hogy az egyik legnagyobb problémát, ami az önkormányzatok terén fölmerül, például az önerő kérdése, hogy hogyan tudnak az önkormányzatok, főleg a kisebb önkormányzatok majd részt venni a fejlesztésekben. hogy ebben komplex megoldásokat dolgozzunk ki a rászorultsági alapon osztható önerő-kiegészítő támogatástól a különböző hitelkonstrukciókon át a differenciált önrész-megállapításig. (Balogh József megérkezik az ülésre.)
Nagy lehetőséget látok abban, hogy a hazai források, hazai fejlesztési források, amelyek továbbra is léteznek párhuzamosan az uniós forrásokkal, koordináltan, kiegészítve az uniós forrásokat, illetve azokra a területekre koncentrálva, ahol az uniós források szabály szerint nem használhatók föl, oda koncentráljunk, és ugyanakkor a módszertanát egységesítsük ezen források kiadásának.
Nagy lehetőséget látok abban, hogy a területfejlesztési szakmai tervezés és a fejlesztési típusú döntések egymással még szorosabban kapcsolódjanak össze. Talán a legfontosabb, amiről már beszéltem, hogy a területi kiegyenlítődés, a kohézió, az esélyteremtés politikája minden intézkedésünkben meg kell hogy jelenjen differenciáltan az ország különböző részén.
Vannak olyan programjai a fejlesztéspolitikának, amelyek kifejezetten területi szempontúak. Ilyennek tekintem legeminensebben a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására szolgáló úgynevezett zászlóshajóprogramot, de ilyen a pólusprogram is, amely persze gazdaságfejlesztési program, de azért arról is szól, hogy hogyan rajzoljuk föl Európa gazdaságtérképére vidéki nagyvárosainkat, régióközpontjainkat, hogyan legyenek azok az Unióból is szabad szemmel látható gazdasági növekedési egységek, korszerű ipari termeléssel. Vannak olyan speciális területi alapú programok, mint például a Balaton speciális turisztikai adottságaira koncentráló programunk, vagy más olyan törekvések, amelyek például a záhonyi kistérség speciális logisztikai adottságaira próbálnak építeni, és még sorolhatnám ezeket.
Ezek tehát azok a pozitív kölcsönhatások, amelyek tartalmi együttműködést tesznek lehetővé a két terület között, és indokolják ezt az összevonást.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy a két terület eddig önmagában mint szervezet jól működött, hatékonyan működött. Nem tervezek semmi radikális változást ezen a területen belátható időn belül. Azt gondolom, hogy nem kellene terhelnünk újabb szervezeti átalakulással ezeket a területeket, hiszen az mindig a hatékonyságtól vesz el erőt rövid távon legalábbis. Most úgy látom, hogy a fejlesztéspolitikai intézményrendszer összeállt, az Önkormányzati Minisztérium pedig eddig is tette a dolgát, sok folyamatot már sínre állított, azokat kell folytatnunk.
Az önkormányzati területen a kormány előterjesztett egy kétharmados támogatást igénylő reformjavaslatot tavaly. Ehhez akkor nem sikerült megszerezni a politikai támogatást. (Papp József megérkezik az ülésre.) Ezért a kormány a pénzügyi és önkéntességen alapuló, belátott érdekeken alapuló együttműködésre helyezte a hangsúlyt az utóbbi időben. Nem mondtunk le arról, hogy amikor megteremthető - hangsúlyozom mind a hármat - a szakmai, érdekképviseleti és politikai háttér ahhoz, hogy ilyen reformokat továbbvigyünk, akkor ezeket szeretnénk következetesen képviselni. Ennek érdekében szeretném fenntartani, működtetni és tovább erősíteni a kormány-önkormányzatok egyeztető fórumát, amely azt gondolom, hogy az elmúlt fél évben beváltotta a hozzáfűzött reményeket, még konkrétabbá szeretnénk tenni ezt az együttműködést, és ezen a fórumon kívül is szoros együttműködésre számítok a hét önkormányzati érdekképviseleti szövetséggel és azokkal a szakmai szövetségekkel, amelyek az önkormányzati szereplőket szakmai alapon is tömörítik.
Jelentős sikernek tartom, és folytatni szeretném ezt a folyamatot, hogy létrejött az eddigi 166 kistérségben - tegnap óta, úgy tudom, már több van - mindenütt az önkéntes kistérségi társulás. Ez azt jelenti, hogy megteremtődtek azok a keretek, amelyben önkéntes alapon elindulhat egy ésszerű, racionális, jobb szolgáltatást nyújtó működés az önkormányzatokban. Most az a dolgunk, hogy ezeket a létrejött kereteket minél jobban ki tudjuk tölteni tartalommal, és ehhez lehetőséget adnak a fejlesztések és az önkormányzati finanszírozás rendszere is. (Gy. Németh Erzsébet megérkezik az ülésre.)
Azt gondolom, hogy nemcsak abban van érdek, hogy a fejlesztésekben működjünk együtt, hanem az is érdeke minden önkormányzatnak, hogy olyan racionális struktúra jöjjön létre az önkormányzati világban, olyan együttműködések alakuljanak ki, amelyek fenntarthatóvá, folyamatosan fejleszthetővé és folyamatosan javuló szolgáltatásokat eredményeznek az önkormányzatok világában. Ebben is közös érdek van, ezért is fontos a kistérségi társulások ösztönzése, amennyiben ehhez szakmai, politikai konszenzus teremthető, akkor akár kötelezővé tétele, hiszen ez jelentősen növelné, javítaná a kistérségek feladat-ellátási lehetőségeit.
Összességében azt szeretném mondani, hogy az önkormányzatok világa egy nagyon bonyolult világ, ahogy megismertem az elmúlt egy év után. Ha egyik helyén megmozgatjuk a hálót, akkor nagyon távoli helyeken is mozgások jöhetnek létre. Ezért azt gondolom, hogy illő tisztelettel, hogy azt ne mondjam, szakmai alázattal, megfontoltan szeretnénk hozzáfogni minden további lépéshez. De vannak olyan sínek, amelyeken elindult a vonat, és ezeket jó síneknek, jó irányoknak tartom. Efelé szeretnénk továbbvinni a folyamatokat, de ebben keresni fogom az együttműködést önökkel, mint a politika világával, keresni fogom az együttműködést az érdekképviseletekkel, keresni fogom az együttműködést a polgármesterekkel, rendszeresen szeretnék velük a jövőben is találkozni, mint ahogy az elmúlt egy évben is tettem. Hiszek abban, szándékosan használtam ilyen szavakat, hogy kényszer, érdek, mert nem vagyon naiv, de azt gondolom, hogy ezen az alapon viszont teremthető olyan együttműködés, amely az egész ország érdekében áll, és abból a sok kis helyi érdekből, amelyet az önkormányzatok képviselnek, összerakható egy országos érdek, és ez az egész fejlesztés és önkormányzati reform egy nemzeti üggyé, egy hosszú távú nemzeti üggyé tehető. Ebben a szellemben szeretnék miniszterként működni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, jelölt úr. Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy először a kérdések elhangzására kerítsünk sort. Itt már előre szeretném jelezni, hogy ha nagyon sok a kérdés, akkor csináljunk inkább két kört ahhoz, hogy érdemi legyen a munka, és utána kerül sor a vélemények elhangzására. Ha ezzel egyetértés van, akkor megkérdezem a bizottságot, hogy ki kíván kérdezni. (Gulyás József jelentkezik.) Gulyás József!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Korábban az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz került ügyek között a területfejlesztés hangsúlyosan szerepelt, és az előző ciklusban nagyon sok párhuzamosság volt, amiből azért még mindig maradt fenn a fejlesztéspolitikai intézményrendszer és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium alatt kiépült intézményrendszer között. Egy elég bonyolult, sokszereplős struktúra működik azzal a következményével is, hogy ez kiadási oldalról azért egy jelentős kiadási igénnyel bír. Ugyanakkor valóban az elmúlt év során kiépült és hatékonyan működik a nemzeti fejlesztési intézményrendszer, illetve az a fejlesztési intézményrendszer, amelynek nagyon komoly feladatai vannak az uniós források hatékony felhasználása területén. Lát-e miniszterjelölt úr további lehetőséget abban, hogy a párhuzamosságokat megszüntetni, leépíteni, és ilyen módon hatékonyabbá, átláthatóbbá tenni az intézményrendszert?
Mindenképpen üdvözlöm, hogy a két terület egy nagyon világos, újragondolt kompetenciarendszerben egy miniszter irányítása alá tartozik, ezt korábban a Szabad Demokraták Szövetsége szorgalmazta, ugyanakkor van ehhez kapcsolódóan olyan típusú elvárás is, egy igény, hogy akkor nézzük meg, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni az intézményrendszert, illetve a párhuzamosságokat megszüntetni, vagy a túl sok szereplőből egy átláthatóbb rendszert felállítani.
A másik, amire a miniszterjelölt úr utalt, és ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a fejlesztési források felhasználása során egy akkut kockázati probléma, hogy mennyiben képesek a települések, a térségek, különösen a kisebb települések a forrásokat felhasználni önerő hiányában. Miniszterjelölt úr utalt arra, hogy ez egy olyan probléma, amelyet mindenképpen kezelni kíván a minisztérium a jövőben. Vannak-e esetleg már olyan irányok, amelyekről érdemes beszélni, még ha konkrét, komplex kidolgozott javaslatok nincsenek is, de milyen irányokról lehet itt esetleg beszélni?
A harmadik dolog, amire szeretnék rákérdezni, hogy az önkormányzatok egyik legfontosabb problémája a működési nehézségek kezelése. Az elmúlt években újra és újra visszatérő probléma volt, hogy leginkább a működési oldalon voltak feszültségek az önkormányzati finanszírozásban. Egy fontos és kényes kérdés, hogy a költségvetés előkészítése során, az adórendszer átalakítása során lát-e olyan lehetőségeket, hogy az önkormányzatok bevételeit vagy egyáltalán a mozgásterét lehet-e bővíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Hock Zoltán jelentkezik.) Hock Zoltán képviselő úr!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt úr a bevezetőjének a hangsúlyait érezhetően a fejlesztéspolitikára fordította, ami érthető is, hiszen eddig ezzel foglalkozott, amit nagy lendülettel végzett az elmúlt időszakban. Az ÖTM eddig sem volt egy kicsi minisztérium, legalábbis szerteágazó volt a feladata. Ide tartoznak az önkormányzatok, a lakásügyek, sport, turisztikai, katasztrófavédelem, választások, elég sok mindennel foglalkozott eddig is. Ha jól értettem a szavaiból, akkor ön az eddigi hatásköreit megtartva vállalja el vagy fog az ÖTM vezetőjévé válni, ami azért is érdekes, mert egy harmadik Gazdasági Minisztérium is létrejön, hiszen a fejlesztési ügyek, az európai fejlesztési források azért nemcsak az önkormányzatokhoz kapcsolódó területfejlesztéssel foglalkoznak, hanem a kis- és középvállalkozásokkal, infrastrukturális beruházásokkal, sok-sok minden mással is foglalkozik. Akkor a Pénzügyminisztérium, a GKM mellett az ÖTM is azért egészen aktívan részt fog venni a gazdaságpolitika irányításában és alakításában, ha mást nem, a fejlesztéseken keresztül.
Nyilvánvalóan nehéz lesz erre válaszolni, és azt fogja mondani, hogy természetesen teljesen kiegyensúlyozottan fogja vezetni a tárcáját. Ezen sok-sok feladat mellett, és nyilvánvalóan a múltját is figyelembe véve, amit a fejlesztéspolitika területén töltött el az elmúlt egy esztendőben, a minisztériumon belül ezt a szerteágazó munkát, az egyensúlyokat meg tudja-e tartani? Minek fog prioritást adni, milyen munkamódszerrel igyekszik majd azt a meglehetősen bonyolult tárcát kormányozni?
Még mint fejlesztéspolitikai kormánybiztos, amikor egy hónappal ezelőtt itt járt nálunk, akkor azt kérdeztem akkor öntől, és akkor ezt most már a leendő önkormányzati minisztertől kérdezem, hogy az NFT II. milyen mértékben és formában fogja befolyásolni Magyarország településszerkezetét. Ha 2030-ban beszélgetnék önnel akár itt, akár máshol, akkor hogy gondolja azt, hogy Magyarországnak az a hozzávetőlegesen 1500 kistelepülése, amely nem éri el az 1500 lelket, megmaradnak-e, meglesznek-e még, vagy adott esetben ez a fejlesztés, a kistérségeknek ez a típusú erőltetése hogyan fogja átalakítani? Ez mindenképpen egy izgalmas dolognak tűnik.
Végül ez egy praktikus kérdés lenne. Eddig mint kormánybiztos önhöz tartoztak az irányító testületnek azok az államtitkárai, akik most a Miniszterelnöki Hivatalban vannak. Most nem sorolnám föl őket, hiszen mindenki tudja, hogy kiről beszélek. Milyen lesz az ön viszonya velük? Most nem a személyes emberi viszonya, hanem közjogi értelemben a viszonya, hiszen már nem a kancelláriához fog tartozni, hanem egy önálló kormánytagként fogja a munkáját végezni, és ez egy negyedik áthallása lesz a rendszernek a másik két gazdasági tárca mellett. A Miniszterelnöki Hivatalban a státuszukat betöltő államtitkárok és az ön viszonya hogyan fog alakulni a jövőben?
Első nekifutásra ez a néhány kérdés, aztán véleményem is lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó György alelnök úré a szó.
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Legjobb tudomásom szerint záró szakaszához érkeztek Brüsszellel az Új Magyarország fejlesztési tervhez kapcsolódó operatív programok elfogadásával kapcsolatos tárgyalások. Kérdésem az, hogy mikorra várja miniszterjelölt úr, hogy ezek végleg lezáruljanak, és ennek alapján mikor hirdethetők meg az első kétéves akciótervhez kapcsolódó pályázatok. Kapcsolódó kérdés, hogy a pályázatokat úgymond egy csomagban, egyszerre fogja meghirdetni valamennyi operatív program valamennyi intézkedésével és konstrukciójával kapcsolatosan? Ide sorolható az a kérdés is, amelyet oly gyakran feltesznek a joggal türelmetlenül pénzt, forrást, fejlesztési lehetőséget váró potenciális kedvezményezettek, hogy nincs-e ebben csúszás, hiszen 2007. első félévének a végén vagyunk, és úgy tűnik, hogy az ez évre rendelkezésünkre bocsátott forrásokból effektív kifizetés most nem nagyon lehetséges. Még egy kérdést muszáj lesz tenni, ezt is gyakran megkérdezik, hogy múlott-e valahol rajtunk, mondjuk a magyar kormányon, a magyar szervezeteken, hogy korábban nem lehetett lezárni azokat a tárgyalásokat, amelyek megnyitják a fejlesztési források csatornáit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Zoltán alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt kérdezném meg, erről már volt néhány kérdés, hogy hogyan fog kinézni a minisztérium statútuma. (Horváth István megérkezik az ülésre.) Nem gondolja, hogy az informatikai fejlesztésnek is itt lenne a helye például?
A másik. A helyi adók rendszerével kapcsolatosan hogyan látja ezt a kérdéskört? Hock Zoltán is utalt arra, hogy kifejezetten fejlesztéspolitika oldaláról beszélt itt a felvezetőben, hogy az önkormányzatok napi gondokkal küzdenek, utalás volt itt a kistelepülésekkel kapcsolatosan. A 2007-es esztendőben egyébként nemcsak reál-, hanem ha kivesszük a 4-es metrót és a közlekedési támogatást, nominálértékben is csökkent az önkormányzatok támogatása. Hogy látja 2008-2009-re ezt a támogatási rendszert a költségvetésben? A költségvetésben a GDP 19 százalékáról 12 százalékra esett vissza, az ÁSZ számításai szerint 17-ről 10 százalékra az önkormányzatok részesedése. Lát-e lehetőséget, hogy ez megváltozzon? Az önkormányzati vagyon jelentős része, illetve értékpapírjaik, vonalas létesítményeik, ezek értékesítésre kerültek, tehát nincs igazán mobilizálható, a nagyvárosokon kívül mobilizálható vagyona az önkormányzatoknak.
Értem én a saját forrást a fejlesztésnél kiegészítve, illetve egy hitelkonstrukció. Hogy nézne ki ez a hitelkonstrukció? Ezt azért vissza kell fizetni nyilvánvaló.
Ezek lennének elsőkörös kérdéseim. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Pál Tibor jelentkezik.) Pál Tibor képviselő úr!
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt Úr! Kétségtelen igaz az, ami itt az előző hozzászólásokban is súlyt kapott meg az ön felvezetésében is, hogy ennek a tárcának a legnagyobb részét, a munkájának a legnagyobb részét, a feladatainak a legnagyobb részét az önkormányzatok működtetése, működése, támogatása, illetve a fejlesztése alkotja. Azt gondolom, hogy ez helyes is, hogy az ön fölvezetésében is ez kapott hangsúlyt. De az is igaz, és magam is csatlakozom ahhoz, amit Hock Zoltán képviselő úr mondott, hogy azért ez a tárca egy ennél szélesebb, a turisztika, sport megtalálható, és a katasztrófavédelem, a tűzoltóság is a tárcához tartozik. Ezért én most egy kicsit ebbe az irányba vinném el, mert azt gondolom, hogy nem árt, ha az egyensúlyt megpróbáljuk valahogy fenntartani, tudva, hogy nagyságát tekintve természetesen ez nem olyan, mint az önkormányzati terület.
Néhány héttel ezelőtt Tatár Attila tábornok úr tartott itt egy tájékoztatót a bizottság előtt, ahol elmesélte, hogy a tűzoltóságnál lévő egyik legnagyobb probléma a munkaidőalap-csökkentés és hogy annak következményei milyen hatással vannak az állományra, az átszervezésre, majd pedig a költségvetésre. Akkor azt hallottuk, hogy mintegy 500 fő felkészítése elkezdődött a tűzoltóságnál. Erre az évre a kieső munkaidőre a forrás is rendelkezésre áll. A kérdésem az, hogy mennyire sikerült ezzel megismerkednie. Továbbra is nyugtázhatjuk, hogy ez a folyamat folytatódni fog a munkaidőalap-csökkentéssel kapcsolatban? Van-e arról valamilyen információ, hogy az állomány felkészítése majd eskütétele után a szétosztása hogyan történik, milyen arányban? Nem biztos, hogy ilyen mélységben bele tudunk ebbe menni. Ha erről hallhatunk valamit, de legalább megerősítve azt, hogy ez a folyamat folytatódik, a munkaidőalap-csökkentés, valamint tegyen ígéretet arra itt, ha kérhetem, hogy amikor Tatár Attila tábornok úr tájékoztatót tartott, akkor mi itt elköteleztük magunkat, hogy a jövő évi költségvetésben mintegy 2 milliárd forintot biztosítunk már a most hadrendbe álló állomány számára, hogy ezért ön is mindent meg fog tenni, hogy ez az összeg a jövő évi költségvetésben rendelkezésünkre álljon.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tasó László képviselő úr jelentkezett.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Ülés! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ahogy olvastam az életéről a kiadványokból és az újságokból, el kell mondjam azonnal, hogy ez sikertörténet, ami mögött tehetség van, nagyon komoly munka és biztos, hogy nagyon kemény üzletember-logika. Ez egy jó kiindulási alap. Van-e terve arra, hogy ezt árnyalja azzal a világgal és annak a világnak a rezzenéseivel, amelyet most irányítani fog? (Dr. Mester László megérkezik az ülésre.)
A másik kérdésem az lenne, hogy meghagyja-e azokat a hálózatokat, amelyek most pillanatnyilag is nehezítik az önkormányzatok, gazdasági szereplők, a civil szféra lehetőségeit és árnyalják a képet, nem férhetnek a forrásokhoz csak rajtuk keresztül, és most is, ha visszaemlékszik vagy hallott a tegnap napról, érintik az ebben rejlő feszültségeket. Tehát megmaradnak-e a hálózatok, amelyeket már korábbiakban kiépítettek?
A harmadik kérdésem az lenne, mivel szólt a társulások jelentőségéről, bár az önkéntességről pont tegnap egy döntés során mondhatunk egészen másfajta véleményt, hiszen a Bocskaikert nevezetű települést a testület megkérdezése nélkül csapták Debrecenhez a legutóbbi alkalommal, bizonyára ön is hallott róla. De ön kíván-e másképp gondolkodni a kistérségi területfejlesztési tanácsokról? Kíván-e úgy gondolkodni, hogy esetleg jogosítványokat kapjanak? Hogyan legyen sanszuk a tisztségviselőknek, akiket választottak arra, hogy befolyással legyenek a források felosztására? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh László képviselő úr!
DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterjelölt úr, ön a fölvezetőjében szerintem nagyon helyesen emelte ki azt, hogy végre a fejlesztéspolitika országos szinten egy helyre kerül és az irányítás egy helyről valósul meg. Ez a rendszer működése szempontjából is egy rendkívül lényeges kérdés. Aztán másodikként arról beszélt, hogy a területi különbségeket csökkenteni szándékozik. Azt szeretném megkérdezni, hogy ehhez európai uniós forrásokat nyilván föl kíván használni. Milyen formában, milyen rendszereken keresztül?
A második kérdés az, hogy nem lenne-e jó, ha az európai uniós források fölhasználása, ami most kétségtelenül mindenkinek a gondolkodásában a központban van, elfedné a területfejlesztés rendszerének a továbbépítését. Gondolok itt a pólusprogram mellett a városhálózatok továbbépítésére, gondolok itt a kistelepülések problematikájára, a vidékfejlesztés és a területfejlesztés kapcsolatára Ha ezzel kapcsolatban lehetne hallani néhány szót.
A harmadik kérdésem a Homokhátság-programhoz kapcsolódik. Mit gondol, Bajnai úr, hogy ez a program mikorra kerülhet kormány elé? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ódor Ferenc képviselő úré a szó.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Osztja-e ön az eddigi minisztériumi állásfoglalásokat a kistérségek és megyék támogatására, és a falu és a megye mint számunkra nem létező kategória, mert ehhez hasonló megnyilvánulás volt a most még jelenleg miniszterkedő Lamperth Mónika miniszter asszonytól. Tehát az ön gondolatvilágában a megye létezik-e, kaphat-e támogatásokat? Az az eddigiekben soha nem volt, és ebben az évben a költségvetési törvénybe bevezetett, hogy pótlólagos forrásokra nincs mód, ugyanakkor kötelezettség van, ha átadnak önkormányzatok intézményműködtetést. Tehát változhat a folyamatban lévő költségvetés negatív értelemben. Egyrészt az önhikis rendszerbe bekerülhetnek-e az ön elképzelései szerint még ebben az esztendőben a megyék?
A másik pedig, amire szeretnék rákérdezni, hogy mennyire látja ön vagy mennyire kapott vagy kap tájékoztatást arról, hogy a fejkvótarendszerben milyen alacsonyak az intézmény működtetéséhez szükséges források százalékában a fejkvóták. Ebben, ha eljön az idő, akkor tud-e, akar-e változtatni? Köszönöm szépen. Egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gy. Németh Erzsébet képviselő asszonyé a szó.
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy mi az elképzelése Budapestről. Ugyan ez az egyetlen egy olyan település Magyarországon, amelyhez nem tartozik kistérség, de azt gondolom, hogy akkor, amikor a települések fejlesztéséről, illetve az egész ország fejlesztéséről beszélünk, Budapestet nem lehet kihagyni és nem lehet megkerülni. Van-e valami elképzelése arról, hogy kétharmados támogatottság híján a kerületek és a főváros között, illetve kerület és kerületek közötti viszonyrendszeren valamilyen módon változtatni lehet-e? Az, hogy Budapestet 24 kiskirályság alkotja, azt gondolom, és itt mindenki előtt világos, a 24-ben benne van Budapest, tehát mint a Fővárosi Önkormányzatról is beszélek. Van-e erről valamilyen elképzelése, hogy hogyan lehet itt a szolgáltatások minőségének javítása érdekében egységesíteni a rendszert? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most nézem, hogy tíz kérdésnél tartunk. Látom, még sokan kívánnak kérdezni. Nem tudom, hogy járható út-e az, hogy most hallgassuk meg az eddigi kérdésekre a választ, és akkor úgyis merülhet még föl további kérdés. Egyetértés van ebben? (Közbeszólás: Igen.) Jó. Akkor miniszterjelölt úr, nem tudom, tíz kérdés után akkor csinálunk egy választ. Kell-e egy kis idő a konzultációra?
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. A fejlesztéspolitikai intézményrendszerre vonatkozott az első kérdés. Nem sok helyen látok nagy párhuzamosságot, hiszen eddig is a fejlesztés politikai intézményrendszere egy területhez tartozott, az általam eddig is felügyelt Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez és a vele szerződött közreműködő szervezetekhez. Éppen azt csináltuk az elmúlt egy évben, hogy megszüntettük a párhuzamosságokat. Radikálisan csökkentettük a közreműködő szervezetek számát, bevezettük az egykapus ügyintézést, tehát egy pályázat vonatkozásában csak egy állami szervezettel kell a pályázónak találkozni. Ez lényegesen csökkentette a korábbi szereplők számát ezen a területen.
A létszámok is csökkentek, hiszen ránk is igaz volt az, ami a közigazgatás egészére, hogy átlagosan közel 20 százaléknyi létszámcsökkentést kellett végrehajtani, annak ellenére, hogy egyébként a feladatok, legalábbis a pénz nagyságát tekintve évente közel négyszeresére nőttek.
Sokkal egyértelműbbé tettük ezen a területen a területi szereplők, a területi pályázókhoz közelebb lévő szereplők szerepét, hiszen egyértelműen a regionális fejlesztési ügynökségek váltak a meghatározó végrehajtóvá a regionális programok vonatkozásában. Így olyan szereplők fogják a pénzeket kihelyezni, akik közelebb vannak a regionális fejlesztési tanácsokhoz és magukhoz a térségekhez, ahol ezeket ki kell helyezni. Differenciáltunk is, hiszen külön-külön regionális programot hoztunk létre minden régiónak, és ezeknek a tartalmát alapvetően a régiók kezdeményezésit figyelembe véve, az alapján raktuk össze.
Párhuzamosság ma egy területen van, a kistérségi hálózatok vonatkozásában. A kistérségi hálózatok vonatkozásában is a korábban meglévők közül egyet megszüntettünk. A meglévő hálózatokban van külön az agrárfejlesztési hálózat, ez nem a mi területünkhöz tartozik, a másik kettőt viszont összeköltöztettük egy intézménybe, és köztük egy világos feladatmegosztást hoztunk létre. Ez már létrejött, tehát ez számomra nem egy új feladat. Az a feladat, hogy ezt a hálózatot a mainál is sokkal hatékonyabban működtessük, és hogy érdemi segítséget jelentsenek ezek az emberek az ott működő önkormányzatok számára, jó minőségű befektetési lehetőségeket generáljanak, ahol valóban érdemes a forrásokat kihelyezni, és azok valóban hosszú távú fenntartható fejlődést hozzanak.
Az önerőre ön is rákérdezett, és ez a kérdés többször előkerült. Valóban, az egyik legnagyobb feladat, és ez ennek a félévnek a feladata, hogy megoldjuk még, hogy miközben elindulnak az uniós források Magyarország felé, nagyon sok önkormányzat lehet olyan helyzetben, hogy nem tud élni az egyébként szükséges fejlesztések lehetőségével, ha nem tudunk valamilyen módon az önrészhez, az önerőhöz hozzásegíteni az ő esetükben. Ezért már létrejött még Lamperth miniszter asszony kezdeményezésére az elmúlt hetekben egy kormányközi munkacsoport, amely különböző megoldásokat keres ezen a területen. Ahogy mondtam, lehet itt hosszú lejáratú hitelekkel keresni a megoldást, és itt az MFB-t is bevontuk ebbe a dologba, de természetesen a kereskedelmi bankok se lesznek ebből kizárva. Itt az a lényeg, hogy az önerő valahogy nagyon hosszú távon és elosztva jelenjen meg egy önkormányzat költségvetésében. A másik, hogy szeretnénk fenntartani azt a rászorultsági alapon működő önrésztámogató alapot, ami eddig is működött az Önkormányzati Minisztérium alatt. Harmadrészt keressük annak a lehetőségét, hogy ez nem minden pályázattípusnál lehetséges, de ahol lehetséges, ott a legrászorultabb önkormányzatok önrészét igyekezzünk csökkenteni, amennyire csak lehet.
Ez a három irány, amelyre el tudunk indulni. Lehet, hogy jogszabályi változásokat is kezdeményezni kell majd ezen a területen, erről most még nem szeretnék többet mondani, hadd dolgozzunk először. Általában azt szeretném követni, hogy először dolgozunk, aztán egyeztetünk, és utána, ha van egyezség vagy legalábbis kikristályosodtak az álláspontok, akkor kezdünk róla beszélni. Azt hiszem, más sorrend helytelen lenne és káros lenne.
Több kérdezőtől fölmerült a működési költségek kérdése. Olyan szempontból rossz hírrel kell szolgálnom, hogy csak az egyik tárcám vagy a tárcám egyik fele van degeszre tömve, ez a fejlesztési tárca. De egyébként ezzel a miniszterváltással és átszervezéssel több pénz a magyar költségvetésben rövid távon nem lesz. Tehát radikális változás úgy, hogy most hirtelen beköszöntene a Kánaán, vagy legalábbis több pénz lenne, ez nem várható. Az idei év működését - ezt már egy másik kérdésre is válaszolom - pedig a költségvetési törvény keretei szabályozzák, ilyen értelemben például a megyei közgyűlések támogatását is a költségvetési törvény határozta meg.
Abban viszont nyitott vagyok, és idejekorán szeretném elkezdeni az egyeztetést az önkormányzati szövetségekkel, hogy a jövő évi költségvetés kapcsán a reális keretek között, ami jövőre rendelkezésre állhat, hiszen még mindig tart az egyensúlyteremtés, a konvergenciaprogram, de a reális keretek között hogyan csináljuk ezt legjobban, hogy legalább bosszantó hibák ne legyenek, vagy olyanok, amelyek az önök gyakorlati tapasztalatában, polgármesterek gyakorlati tapasztalatában értelmetlen dolgok, olyanok ne legyenek. Nézzük meg akár differenciáltan, hogy hol mire van nagyobb szükség, milyen típusú településeknél mire van nagyobb szükség. Ebben nyitott vagyok. Tehát időben szeretnénk elkezdeni az egyeztetéseket, és szeretnénk, ha mind a ketten tiszteletben tartjuk, hogy ha a rendelkezésre álló forrás nagyjából véges és nagyjából adott, akkor azon kereteken belül hogyan lehet a leghatékonyabban elosztani. Nem gondolom, hogy feltétlenül nálunk van a bölcsek köve, szívesen hallgatunk önökre abban, hogy hogyan lehet a meglévő forrásokból legjobban gazdálkodni.
Itt jön be a kistérségek ösztönzése. Ez az egész kistérségi kérdés kicsit olyan, mint amikor az ember épít mondjuk egy háromszobás családi házat egy adott keretből, és el kell döntenie, hogy most akkor minden szobához építünk egy vécét egy mosdóval, vagy csinálunk egy darab fürdőszobát, és akkor mindenkinek ki kell menni a szobából, de az egész család tudja használni megfelelő minőségű szolgáltatással. Ráadásul itt arról van szó, hogy sok esetben a családi háznál máris inkább házátalakításról beszélünk, nem új ház építéséről, annak minden nehézségével és kényelmetlenségével. De ezzel együtt is az lenne a feladat, hogy egy racionálisan működő, fenntartható és lényegesen jobb minőségű szolgáltatást kínáló rendszer jöjjön létre. Ebben viszont a fejlesztési források kiegészíthetik a működési bevételeket, és a racionalizálásból felszabaduló pénzek pedig segíthetik a működési költségek növelését.
Kapacitások, hogyan fogjuk bírni ezt a sok területet együtt, és hogyan szervezzük. Valóban az Önkormányzati Minisztérium, a bizottság nevéhez igazodóan én elsősorban az önkormányzati és területfejlesztésre gondoltam, mert délután lesz a Sport- és turisztikai bizottság, erről a témáról ott akartam hosszabban beszélni. De annyit hadd mondjak el akkor két mondatban erről a területről, hogy a sport területén éppen most van végszavazáson a sportstratégia, amelyben úgy tudom, hogy ötpárti támogatás van, és két évvel ezelőtt került elfogadásra a turizmusra vonatkozó stratégia, amelyben szintén ötpárti, sőt hatpárti megegyezés volt a bizottságban. Azt gondolom, hogy az a fajta együttműködés, egyetértés, amit más területen is létre kellene hoznunk, már megvan, ezt tekintem a munka alapjának, ezen a nyomon való haladást. Itt nagyon szoros a turizmussal is és közvetve a sporttal is, különösen a tömegsport részével a fejlesztési elképzelések koordinációja; nagyon nagy lehetőséget teremt.
Lakásépítés ügye is ide fog tartozni, ahol mostanában kezdődik meg újabb 50000 lakás felújítása, már eldőltek a források ebben a vonatkozásban, és nagyon szűkösen, de lesznek további lehetőségeink a lakásfelújítás, elsősorban energiatakarékosság irányú hatékonyságnövelő beruházások terén az Új Magyarország fejlesztési terv forrásaiból is.
A katasztrófavédelem területén, amire külön kérdés is vonatkozott, két dolgot szeretnék most kiemelni. Általában azt gondolom, hogy a katasztrófavédelem az én fejemben kicsit olyan, mint a focicsapatban a kapus szerepe. Van, hogy egy óráig nem rúgnak a kapujára, de akkor, ha kapura rúgnak, lehet, hogy bravúrt kell bemutatni, és mindig készen kell állni arra, hogy ezt a bravúrt be tudja mutatni. Ez nem egy kellemes feladat, ha az embernek folyamatos készenlétben kell lenni, de nem tudja, hogy mikor történik valami. Éppen ezért azt fogom kérni a katasztrófavédelem vezetőitől, hogy az elmúlt időszak tapasztalataiból is okulva erősítsük a készenlétet, fokozzuk a figyelmet, nézzük meg, hogy hogyan lehet még szorosabb együttműködést teremteni a különböző részterületek között, akinek ezzel dolga van, és minden esetben előre gondoljunk a kockázatokra, ne csak utólag. Azt hiszem, hogy ebben jó partnereket találok majd a szakmai vezetésben.
Volt egy konkrét kérdés, hadd válaszoljam meg most, ami a tűzoltókra vonatkozik. Ott egy munkaidőalap-csökkentés zajlik 52 óráról 50-re, majd 50-ről 48-ra kell lemennünk az európai uniós normák szerint. Ez valóban csak a létszám növelésével oldható meg a vonatkozó jogszabályok szerint. Ez valóban az idén 2 milliárd forintba kerül, és 500 fő beléptetésére van szükség, és újabb 500 főre lesz szükség jövőre. Azt gondolom, hogy ez egy olyan terület, ahol nem tehetjük meg azt, hogy ezen spóroljunk, tehát azt az ésszerű és legszükségesebb költséget, ami rendelkezésre áll, a költségvetésben biztosítani kell jövőre.
Ugyanakkor hosszú távon lehetőséget látok abban, ma is azt látjuk, hogy a köztestületi alapon működő tűzoltóságok lényegesen költséghatékonyabbak. Tehát ott, ahol nem indokolt esetleg, vagy racionalizálható vagy összekapcsolható a köztestületi és a hivatásos tűzoltóállomány feladatellátása, megnézhetjük, hogy van-e lehetőség abban, hogy a köztestületi irányba bővítsünk bizonyos területeket, de úgy, hogy ne veszélyeztessük sehol az ellátást, sőt vannak olyan fehér foltok, ahol javítanunk kell az ellátást, hogy a 15-20 perces kiérési minimum-határidőt mindenhol tartani lehessen az országban. Ezt fontos feladatnak tartom. Ez nemcsak pénzügyi kérdés.
Hogyan szervezzük majd ezt? Ahogy mondtam, azt gondolom, hogy a fejlesztési területen felállt egy intézményrendszer. Ezt nem szeretnénk most átszervezéssel terhelni, ott továbbra is felügyelni szeretném ezt a területet, stratégiai döntésekben kívánok részt venni. Egyébként van a hivatalnak elnöke, minden egyes szervezet felállt, megvan a finanszírozásuk, elkészültek az eljárásrendi szabályok, olyannyira, hogy egyébként már zajlanak a pályázatok. Ez már Szabó úr kérdéséhez is átvezet. Magyarországon ma 18 pályázatot írtunk ki, ebből hatot már le is zártunk, és több mint 750 nyertest már kiértesítettünk arról, hogy nyert pályázatokon. Tehát ez az intézményrendszer már működik, lényegesen hatékonyabban, mint korábban. Eddig az átlagos értesítési határidő 3 hét körül van a korábbi 3-4 hónappal szemben a pályázati elbírálásoknál. Erre még visszatérek Szabó úr kérdése kapcsán. Tehát úgy látom, hogy a fejlesztéspolitikában van egy felállt intézményrendszer, ezt nem kell nagyon bolygatni, mert azzal esetleg akkor tényleg lelassulhatnának a folyamatok.
Az önkormányzatok területén én meg azt látom, legalábbis az ismerkedések alapján, hogy egy nagyon komoly szakembergárda van, aki régóta szoros egyeztetést folytat az ágazatban érdekelt szereplőkkel. Itt sem gondolom, hogy valamiféle radikális változtatásra lenne szükség, hanem ahogy mondtam, azokon a síneken kellene továbbmenni. Jó szakembereket látok a minisztériumban, többen itt ülnek mögöttem, képletesen is mögöttem ülnek vagy állnak, és rájuk szeretnék elsősorban támaszkodni. Ez nemcsak az önkormányzati világra igaz, hanem az előbb felsorolt összes területre. Ugyanakkor azt kérem a kollégáktól, hogy azokat a lehetséges tartalmi szinergiákat használjuk ki minél jobban, ami a fejlesztésekkel kapcsolatban van, és a szabályozás meg a fejlesztések egymást erősítsék.
Településszerkezet vonatkozásában 2030. Látok esélyt arra, hogy azzal a fejlesztéspolitikával, amit próbálunk beindítani most, lehetőség van arra, hogy az ön által kérdezett legkisebb falvak is talpon tudjanak maradni. Éppen azért van szükség kistérségekre, hogy fenntartható működésbe kerüljenek, és hogy olyan intézmények működjenek, amelyek jó életesélyt kínálnak, olyan minőségű egészségügyi szolgáltatást, olyan minőségű oktatást, ahol nem kell elmenni a faluból ahhoz, hogy a gyereknek esélye legyen gimnáziumba menni, hanem ott maradva és olyan színvonalú iskolába járhat, ahonnan majd megfelelő életesélyekkel megy tovább. Éppen erről szól a kistérségi reform, nem arról, hogy felszámoljuk ezeket a kis falvakat. Az Unió támogatáspolitikája is azt mondja, hogy a vidéki élet minőségét javítani kell. Erre most számos lehetőségünk lesz.
Csak példálózóan hadd mondjam, hogy több mint 21 fehér foltot fogunk befoltozni egészségügyi járóbeteg-szakellátás terén. További 35 járóbeteg-szakellátó központot szeretnénk alapvetően megújítani. Több mint 700 iskolát szeretnénk felújítani, a döntő többségüket vidéken, de úgy, hogy azokban az iskolákban aztán folyamatosan hosszú távon legyen elég gyerek, hogy érdemes legyen odakölteni a forrásokat. Ezért van szükség a kistérségi együttműködésre, akár önkéntes, akár kötelező alapon.
Másik oldalról, ami a városokat illeti, ott pedig egy teljesen új filozófia mentén indul el - a körülbelül 15000 lakost tömörítő városoktól fölfelé már mindenképpen - a fejlesztéspolitika támogatás. Azt mondjuk, hogy ne egy-egy épület felújítására, ne egy utcaszakasz felújítására tessék pályázni, hanem olyan komplex, a területfejlesztés, városfejlesztés elveihez illeszkedő programokat csináljon az adott polgármester, az adott testület, amely több évre végiggondolja egy adott város fejlesztését. Egyben pályáz meg egy összeget, de abból nemcsak egy dolgot tud megcsinálni, hanem egy városfejlesztési koncepciót csinál meg, amely a várost fenntarthatóan, foglalkoztatásbővítés, életminőség javítása terén komplexen képes fejleszteni. Tehát rakjuk rendbe a Fő utcát, de úgy, hogy közben a lerobbant területekhez is jusson forrás, és esetleg köztük valamilyen városfejlesztési szempontból értelmes kapcsolat jöjjön létre, ami esetleg majd tőkevonzó hatású is lesz az adott településen. Lehetőség lesz ilyen bonyolultabb pályázatok beadására, és nemcsak arra, hogy hagyományos módon egy épület, megnyertük a pénz, aztán majdcsak lesz valahogy alapon haladjunk tovább. Ez egy új szemlélet. Ezek lehetőséget kínálnak, hogy élhetőbb, fenntarthatóbb környezet legyen.
A fejlesztéspolitikai irányító testület és a benne lévő, benne működő államtitkárok helyzete nem változik az átalakítás kapcsán. Ők továbbra is a Miniszterelnöki Hivatalban maradnak. A fejlesztéspolitikai irányító testület a jövőben is egyfajta koordinatív, ágazati és területi szempontok közötti koordinatív funkciót tölt be, egyfajta belső kormánytanácsadó testületként fog működni a jövőben is, ebben nem tervezünk változást. Így az én viszonyom sem változik. Egyébként nagyon kiegyensúlyozott, jó szakmai kapcsolatom van az ebben működő államtitkárokkal.
Szabó úr a Brüsszellel folyó tárgyalások kapcsán tett föl kérdéseket. Valóban a záró szakaszában vagyunk ezeknek a tárgyalásoknak. Májusban aláírtuk az első tíz ország egyikeként egy csomóban az Új Magyarország fejlesztési tervet Brüsszellel, ez a szakasz lezárult. Most az operatív programok véglegesítésénél vagyunk. Abban bízom, hogy a következő néhány hétben bejelenthetem majd önöknek, hogy lezárultak a tárgyalások, kezdhetjük az akcióterveket véglegesíteni, hiszen ezek egymást feltételező folyamatok. Amennyiben ezt meg tudom tenni, akkor júliusban szeretnénk kormány elé vinni az akcióterveket jóváhagyásra. Ez azt jelenti, hogy augusztus végétől indulhatnak el a pályázatok. Nem egyben szeretnénk kiírni kétszáz pályázatot, tréfásan fogalmazva talán még médiafelülettel se bírnánk a kötelező meghirdetését ezeknek a pályázatoknak, meg a pályázatok se biztos, hogy be tudnák fogadni, de nem szeretnénk sokáig várni, ezért augusztus végétől szeptember, október folyamán szeretnénk kiírni. Összesen körülbelül kétszáz pályázat kerül kiírásra Magyarországon.
Van-e csúszás? A reményeinkhez, elvárásainkhoz képest biztos, hogy minden későn van, hiszen óriásiak a várakozások ezzel a programmal kapcsolatban, lehet, hogy túlzóak is, de ez mindig így van. Viszont Magyarország volt az első, amely az Unió 27 tagállamából kiírt pályázatokat január 30-án. Ma közel 60 milliárd forint elérhető.
Hadd mondjam el a bizottságok közül talán elsőként önöknek, hogy lezártunk a múlt héten öt gazdaságfejlesztési pályázatot, ahol nagyon nagy kételyek voltak korábban, hogy azokkal a feltételekkel, amelyek a gazdasági vállalkozásoktól a közpénzért cserébe növekedést várnak el "az országnak is jobb legyen" alapon, hogy lesz-e elég jelentkező, lesz-e érdeklődés ilyen feltételekkel, ha nem ingyen osztogatjuk a pénzt. Hadd mondjam el, hogy azt az öt tételt, amelyben lezártunk pályázatokat, átlagosan 340 százalékon jegyezték túl. Tehát nagyon jelentős érdeklődés volt ilyen feltételekkel. Igenis van Magyarországon sok olyan vállalkozás - ezek most kis- és középvállalkozások voltak, a mikrovállalkozások pályázatai még nyitva vannak, ott is az egyik kategória már túljegyzésben van, de időben még nyitva vannak -, szóval van Magyarországon sok olyan vállalkozás, amely igenis lát reményt és akar növekedni, és ehhez szeretne támogatást kapni. Úgyhogy ez jó hír. Tehát Magyarországon már működik a fejlesztési terv.
Azt is hadd mondjam el, az a tervünk, hogy júliusban újabb húsz pályázat jelenik meg a régiókban, regionális fejlesztésekről szól, akadálymentesítés, ipari parkok, közlekedés, tehát közútfejlesztés, belterületi és külterületi közútfejlesztés témáiban, kerékpárutak, szóval ilyen témákban. Még júliusban jelennek meg pályázatok, újabb pályázatok indulnak a gazdaságfejlesztés terén, és júliusban el fog indulni a Start Plusz, Start Extra programok extrafinanszírozása, hiszen itt nagyon nagy az igény, ami pedig a foglalkoztatást fogja bővíteni szintén uniós forrásokból. Úgyhogy sok tízmilliárd, sőt közel 100 milliárd forint lehetősége nyílik meg. Nem várunk egyébként ezekre a brüsszeli tárgyalásokra, ebből a szempontból mondhatom úgy, hogy vesszük magunknak a bátorságot, hogy amiben nem látunk vitát Brüsszellel, abban induljunk, mert szüksége van rá az országnak.
Múlott-e rajtunk? Mivel elsőként írtuk ki az Unió tagországai közül, talán lehet mondani, hogy az rajtunk múlott, hogy mi siettünk, hogy az első tíz között tudtunk aláírni, miközben a V4-országok közül mindenki még most folytatja a tárgyalásokat. Azt gondolom, hogy ez is rajtunk múlott, de inkább pozitív értelemben, mint negatív értelemben.
Kovács Zoltán úr kérdései. Informatikai fejlesztések. Bizonyos értelemben az informatikai fejlesztések ide tartoznak, abban az értelemben, hogy az uniós forrásokból finanszírozzuk az e-közigazgatás, az elektronikus közigazgatás programjait. Ez egy 100 milliárdos hétéves csomag. Ez a fejlesztéspolitikához tartozott eddig is, ennek a kormányzati koordinációja. Ennek lesznek regionális és önkormányzati lábai is, hiszen az a célunk, hogy egy egységesen használható, a korábbi hibákból okulva nem szigetszerűen létrejövő, egymástól elkülönült informatikai fejlesztések jöjjenek létre, hanem olyanok, amelyek egymással kommunikálni képesek. Ezért szeretnénk azt elérni, hogy a regionális önkormányzati rendszerek, ahol kapcsolódnak a kormányzati rendszerekhez, hogy átjárható legyen, azt biztosítsuk, és a forrásukat úgy osszuk ki, hogy ilyen átjárható rendszerek, interoperábilis rendszerek jöjjenek létre. Nagyon kockázatos volt ezt a szót bevállalni, de sikerült kimondani.
Helyi adók vonatkozásában. Nehéz elválasztani a helyi adó kérdését egy átfogó adó-újraszabályozástól. Az önkormányzatok összes saját bevétele, ebben nemcsak a helyi adók vannak benne, hanem a 860 milliárd forint az idén körülbelül, ennek legnagyobb részét a helyi adók és abból legnagyobb részt az iparűzési adó teszi ki. Dolgozik a kormány felkérésére egy kerekasztal, nemzeti kerekasztal, amely elsősorban az adóreform lehetséges irányaival, kérdéseivel foglalkozik, és vizsgálja ezt a kérdést a kormányon belül is szakértői csoport. Azt gondolom, hogy hosszú távon célunk lenne egy nagy csomagban, az önkormányzati reformcsomagban erősíteni az önkormányzatok önállóságát, a nagyobb saját bevételek arányát, de ehhez az is kell, hogy egy átfogó csomagban meg tudjunk egyezni, mert minden mindennel összefügg.
Lesznek-e regionális önkormányzatok? Ha valóban érdemben működő önkormányzati középszintet akarunk, akkor annak valamilyen módon saját bevételi forrást kell majd teremteni. Ilyen koncepciók megvitatására készülünk majd a kormány-önkormányzatok kerekasztal keretében is például és szakértői tárgyalásokon. Akkor mernék erre határozott állításokat, irányokat kijelölni, ha ahogy mondtam, a koncepcionáláson és a szakmai egyeztetésen túlvagyunk és elkezdődik a politikai egyeztetési fázis. De indokoltnak látom a kérdést, és azt gondolom, hogy ebben haladnunk kell előre a következő időszakban, amennyire a politikai hajlandóság csak megengedi, hogy haladhassunk.
Ön is fölvetette, amit Gulyás úr is, a működési költségek kérdését. Az általam ismert számok alapján azért volt növekedés, 4 százalékos növekedés, a mi számaink annyit mutatnak az önkormányzatok költségvetésében, de tudom, hogy a feladatokhoz képest ez is kevés. Éppen ezért az önkormányzati reformkoncepció kapcsán azt is a témához tartozónak tartom, hogy nézzük át, és erre idő kell és sok egyeztetés. Nézzük át az önkormányzatok és a közigazgatás egyéb funkciói közötti feladatmegosztást, milyen feladatokat kell kötelezően és önkéntesen ellátni az önkormányzatoknak és ehhez milyen finanszírozás van. Ez persze nem az idei év problémáját fogja megoldani, ezt tudom, de indokolt lehet 17 év után, hogy ezt a témát is áttekintsük.
Ami az eladósodottságot illeti, egyik oldalról nagyon differenciált a kép. Európai átlagban az önkormányzatok eladósodottsága nem tekinthető kiugrónak. Magyarország a középmezőnyben van, a GDP 2 százaléka körül van az önkormányzatok eladósodottsága. Ez Európában nem számít magasnak, de ettől még vannak önkormányzatok, ahol nagyon magas, és tudom, hogy nagyon nagy a probléma. Ráadásul a hitelfelvételi korlát meg sok helyen éppen a fejlesztési önerőhöz való hozzájutást zárja le, ezért ezt a kérdést majd végig kell gondolnunk. Ebben most nem mondanék még többet, de tudok erről a problémáról.
A tűzoltóság kérdésére válaszoltam.
Tasó úr első kérdése. Egy érzelmi kérdést tett föl, hogy hogyan árnyalnám azt a kemény üzletemberi képet, ami kialakult. Én üzletemberként is azt gondoltam, hogy hosszú távon kell gondolkodni, hogy kicsi ez az ország, hogy a racionalitás és a közös érdekek mentén kell mindig egyeztetni, és mindenkit meg kell hallgatni, utána kell döntést hozni. Ezt szeretném itt is csinálni. A racionalitásból, a közgazdasági kényszerekből nem lehet engedni, mert ha újra és újra megbomlik az egyensúly az országban ciklusosan, mint ahogy zajlik, gyakorlatilag már a rendszerváltást megelőzően is ilyen ciklusok voltak, már a '80-as évek elején is megbomlott az egyensúly, és aztán újra és újra. Ha mindig a vágyaink túlszaladnak a racionalitáson, azt nem engedhetjük. De hogy a rendelkezésre álló racionális keretek között hallgassunk meg mindent, és azt is tudom, hogy van, amikor vannak olyan feladatok, amelyek fontosabbak, mint a hideg racionalitás, akkor az összkereteket figyelembe véve ebben mindig is fogunk előrehaladni. Azt gondolom, hogy a legjobb módszer erre az egyeztetés, ha mindenkit meghallgatunk. Ezt csináltuk a fejlesztéspolitikában az elmúlt egy évben. Több mint 600 szervezettől kaptunk írásos véleményt, több mint 200 szervezettel találkoztam személyesen a fejlesztéspolitikai tervek elkészítése kapcsán. Ez egy nemzeti termék, nemcsak egy nemzeti fejlesztési terv, egy közös szellemi nemzeti termék, amelybe szinte mindenki beletette a magáét. Itt szeretném folytatni az önkormányzatokkal való egyeztetést is, és így egyébként a turizmus, a sport és az építésügy szereplőivel is, meg a szakszervezetekkel, ha arról lesz szó. Mindenkit meghallgatunk. A pénzünk annyi amennyi, de arról, hogy azt hogyan osszuk el, hogy osszuk be, mindig is lehet beszélni.
Hálózatok. Az általunk működtetett hálózatoknak nem az a dolga, hogy csak rajtuk keresztül lehessen forrásokhoz férni. Az önkormányzatok számára, ha erre gondol, ott a pályázati út az egyik. A másik sokkal kisebb mértékben a kiemelt projektek, ahol a regionális fejlesztési tanácsok dönthetnek arról, hogy mit támogatnak, mit javasolnak. Itt a pályázatos út lesz.
A hálózatok dolga a segítés. Én úgy szeretném működtetni azokat a kistérségi hálózatokat, mint egy jó értelemben vett mosóporügynök-hálózatot, ahol teljesítményt várunk tőlük, mérhető, rendszeresen elszámoltatható teljesítményt, milyen projektet generáltak, hány önkormányzatnak segítetek abban, hogy ott uniós fejlesztés valósuljon meg. Szolgáltatásnak tekintem ezt, és nem valamifajta kinyújtott hatalmi kéznek a kistérségekben. Ez a fajta átszervezés egyébként már elkezdődött.
Kapjanak-e jogosítványokat a kistérségek? Ez összekapcsolódik azzal az átfogó önkormányzati reformmal. Azt gondolom, hogy akkor kaphat a mainál jóval nagyobb jogosítványt, akár régiós önkormányzatról van szó, akár kistérségiről, három dolog kell hozzá: Legyen jogi legitimációja. Régióban azt mondom, hogy legyen választott régiós önkormányzat, akkor, ha választott alapon jön létre a régiós önkormányzat, akkor rá lehetne bízni sok mindent, amit ma az állam intéz, hogy a régiós ügyeket intézze. A másik, hogy legyen megfelelő kompetenciája, tehát legyen olyan munkaszervezete, amely képes kompetens szakmai ügyintézésre. A harmadik, hogy legyen saját bevétele, mert különben hogyan dönt, ha nem tud a döntéseiért felelősséget vállalni, ha nem tud mögéje állni a döntéseinek. Az Unió a fejlesztésekben például visszakéri tőlünk a pénzt, ha szakszerűtlen döntést hozunk. Ezért már most is nagyon sokat erősítettünk a régiókon, és erősítjük a kistérségeket, de akkor tudunk teljes mértékben átadni felelősséget, ha megfelelő jogi és politikai legitimáció van ezen térségek mögött. Én azt szeretném, hogy az az önkormányzati reform, amiről beszélgetünk, egyeztetünk, ilyen irányba menjen tovább. A kormánynak ilyen javaslatai voltak korábban is, és ha létrehozható e mögött a politikai támogatás, akkor ilyen irányba szeretnék továbbmenni.
Területi különbségekről kérdezett Balogh László. Igen, az uniós forrásokat kiemelten arra szeretnénk fordítani, hogy a területi különbségek csökkenjenek. Nagyon fontos, hogy a területi különbségek úgy csökkenjenek, hogy fenntartható javulás jön létre, nem arról van szó, hogy felújítjuk a főtereket, építünk néhány szökőkutat, hogy jobb legyen az életminőség, majd az adóforintjainkból ezeket nem tudjuk fönntartani. Ezért olyan programokat kezdeményezünk, amelyek - már említettem a bevezetőmben - a hátrányos helyzetű kistérségek, a pólusvárosok és egyes térségek, például a Homokhátság is, ahol az adott térség igényeinek megfelelően lehet fejlesztéseket csinálni.
Kifejezetten az a célja ennek, hogy a területi különbségek csökkenjenek, de a pólusprogram arról is szól, hogy ne úgy, hogy az elöl haladókat fogjuk vissza, hanem a hátul jövőket segítsük előrébb. Ez nagyon-nagyon nehéz probléma. Az Európai Unióban eddig nem volt sikeres példa arra, hogy a felzárkózás korai szakaszában a területi különbségek ne növekedtek volna egy országon belül a régiók között. Azért próbálunk tudatos, újszerű eszközökkel sokszor úttörő programokat, az Unióban sem ismert úttörő jellegű programokat kidolgozni, hogy legalább ne nyíljon tovább az az olló. Ennek az eredménye most az, hogy Budapest 125 százalékán van az Unió GDP-alapú fejlettségének, Észak-alföld, Észak-Magyarország, Dél-alföld meg 40 százalékon, és csak azért van 40 százalékon, mert 35-ön volt, csak csatlakozott Bulgária és Románia, és így egy kicsit följavult az átlag. Tehát nem így kéne nekünk előrehaladni.
Ezért szeretnénk tudatos területfejlesztési politikával felhasználni ezeket a forrásokat. Ez vonatkozik a Homokhátságra is, ahol több olyan intézkedést tervezünk elsősorban a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium témakörébe tartozóan, vízvisszatartó, vízmegtartó beruházásokat, amelyek ezt a térséget már a következő években is javítható állapotba hozzák, hiszen látjuk ott a problémákat. Ezt ki fogják egészíteni közlekedésfejlesztési, a tanyák fejlesztéséhez kapcsolódó oktatásfejlesztési, egészségügyi intézkedések, amelyek esélyt kívánnak adni ennek a térségnek.
Ódor úr kérdéseire részben már reagáltam. Tudok róla, hogy a fejkvóták alacsonyak, de differenciáltak, hiszen magasabb a kvóta a kistérségi társulásba belépőkre, és úgy tűnik, ez el is érte a kívánt hatást olyan értelemben, hogy az utolsó kistérségi társulás is létrejött Magyarországon. Összességében tudom, hogy jó lenne több, most ennyi futja a büdzséből. Amikor a költségvetés kapcsán megcsináljuk majd az egyeztetéseket önökkel, akkor meg fogjunk nézni, hogy hogy lehet esetleg a meglévőt racionálisabban elosztani. Erre mindenképpen ígéretet tehetek.
Budapest. Itt is a kétharmados problémával küzdünk. Én is látom az irracionalitást, ami Budapesten van. Károsnak tartom azt a folyamatot, amikor időnként egyes kerületek egymást vagy kerület a fővárost zsarolja egy-egy beruházás kapcsán, hogy akkor engedélyezem, ha te meg ezt csinálod meg nekem, mert ez irracionális méretűre duzzaszthat beruházásokat, és olyanoknak is meg kell épülni, ami nincs. Látom ezeket az állam az államban jelenségeket. Ez is része annak a reformkoncepciónak, amit szeretnék önökkel együtt kidolgozni, de kétharmad nélkül, ezt ön is tudja, nem tudunk ezen jogszabályi értelemben változtatni. Abban van lehetőség, hogy a fejlesztések megtervezésénél, a pályázatok kiírásánál olyan szempontokat érvényesítsünk, ami az együttműködést erősíti és a közös szempontokat erősíti, és nem a részérdekek irányába húzza szét Budapest fejlesztését. Erre pedig törekszünk most pályázati kiírásoknál. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen a választ. Én úgy emlékszem, talán még Ódor képviselő úr... (Közbeszólás: Válaszolt.) Megvolt, jó, Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Akkor folytatjuk a kérdéseket. Akinek esetleg az első körben még hiányérzete maradt, akkor az újból szólhat. Nagyon sokan jelentkeztek, elnézést, ha nem pontos sorrendben mondom. Láttam Horváth Istvánt, Erdős Norbertet, Vigh Lászlót, Tilki Attilát, ahogy nekem föl van írva, ha megengedik, mindenkire sor kerül. Azt szeretném jelezni a bizottság tagjainak, hogy 11 órától egy másik bizottság várja miniszterjelölt urat, tehát rövid kérdésekre és érdemi rövid válaszokra számíthatunk. Elsőként akkor legyen Horváth Istváné a szó.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretettel köszöntöm miniszterjelölt urat. Megmondom őszintén, amikor a sajtóból értesültem a kinevezéssel kapcsolatosan, akkor eleve váratlanul is ért egy kicsit, és félelmek voltak a következőkkel kapcsolatosan. 7-8 hónapja vagy 6-7 hónapja működnek a regionális fejlesztési tanácsok. A Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács tagjaként látom azt, hogy az akciótervek milyen nehezen álltak össze. Látom azt, hogy sok esetben komoly kommunikációs, illetve koncepcionális problémák voltak az NFÜ, illetve a regionális fejlesztési tanácsok között. Úgy éreztem a tanács tagjaként, hogy nehezen, nehézkesen jönnek meg a döntések, nehézkesen van kialakítva az akcióterveknek a behatárolása, illetve maga a fejlesztési pénzek nagyon nehezen jelennek meg.
Most az a félelmem, hogy ha az NFÜ-t, illetve a minisztériumot ilyen szinten összevonják, akkor a regionális fejlesztési tanácsok, illetve az NFÜ munkájának a rovására megy, vagy a másik oldalon az önkormányzati feladatok ellátásának a rovására fog menni. Nem volt egyértelmű számomra a miniszterjelölt úr válaszaiban, hogy ezt hogyan próbálják összehangolni. Az NFÜ-nek ki lesz akkor jövőben a gazdája? Ezt ön át kívánja-e adni egy más kollégának? Hogyan fognak a továbbiakban lenni, a regionális fejlesztési tanács, illetve az NFÜ-ben milyen kapcsolat lesz ezáltal az új szerkezeti átalakulások szintjén? Nem fog-e még jobban lelassulni a különböző akcióterveknek a kialakítása, illetve a forrásoknak a megjelenése? Illetve a másik oldalon nem megy-e ez az összevonás az Önkormányzati Minisztérium rovására már az előbb felsorolt ügyek, feladatok, a katasztrófavédelemtől kezdve a sport területén? Attól félek, ön az előbb azt mondta, hogy az EU azokat a pénzeket vissza fogja kérni, amelyek nem szakszerűen lettek elköltve. Az ön korábbi feladata az NFÜ-ben pont az volt, hogy szakszerűen legyenek elköltve ezek az összegek. Esetleg nem lesz-e az, hogy szakszerűtlenebbül lesznek előkészítve a különböző pályázatok?
Azt is szeretném kérdezni, hogy tudna-e mondani egy vagy kettő olyan konkrét programot, amely másképp lesz mondjuk az Önkormányzati Minisztériumban azáltal, hogy ön lesz ennek a minisztériumnak a vezetője. Tehát mik azok a konkrét programtervek, amelyeket szeretne az elkövetkező egy-két hétben megvalósítani. Köszönöm. Nehogy másoktól elvegyem a szót, ezekre szeretnék választ kapni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka István!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem olyan régen találkoztunk. Szeretném megkérdezni, hiszen július végére a kormány el akarja fogadni az operatív programokat, illetőleg az akcióterveket, tehát túl sok idő most már nincs. Hogy áll jelen pillanatban a nemzeti fejlesztési tervben kiemelt Balatonnak a helyzete? Mi történt a zászlóshajóprogrammal? Ennek az előkészítése hogy áll? Intézményfejlesztési szempontból ez hogyan lesz beillesztve? Túl sok idő nincs már, egy vagy másfél hónap, és szerintem valamilyen döntést ebben hozni kell. Nem csinálunk-e most már nagyobb kárt, kérdezem én halkan, hogy valamifajta önálló kedvezményezetti státuszt próbálunk a Balaton régióra kialakítani? Roppant bizonytalan vagyok ebben a kérdésben.
Akár az jó is lehet, hogy a turizmus önhöz tartozik, hiszen a Balaton számára a turizmus rendkívül fontos és meghatározó. Tehát azt gondolom, hogy ez egy pozitív változás is lehet. Tisztelettel felhívnám a figyelmet a legnagyobb problémára, amely közvetve turisztikai kérdés, és ezzel nem foglalkozunk megfelelően. A legnagyobb szennyező forrás jelen pillanatban a Balatonnál a csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága. Ez pedig nem településfejlesztési kérdés, ezért nem a regionális operatív programban kellene szerepeltetni, hanem kőkeményen vízminőségvédelmi, környezetvédelmi kérdés, amit nem lehet egy-egy településre leszűkítve megoldani. Ugyanolyan probléma, mint volt 10-15 évvel ezelőtt a szennyvízcsatornázás megoldatlansága. A legnagyobb szennyező forrás. Nem lehet településenként kezelni ezt a gondot és problémát, nem lehet a regionális operatív programra bízni, amely források tekintetében nagyon rosszul áll.
Sokan feszegettük az önkormányzati működési finanszírozást. Szerintem nem kell túl bonyolult dolgokat tenni. Lesz-e ereje ahhoz, hogy betartsa majd azt az ígéretet, amit korábban mindenki megtett, hogy önkormányzati többletfeladatot csak akkor fognak az önkormányzatokra telepíteni, amennyiben ehhez a forrást teljes mértékben biztosítják? Másik oldalról kérdezve, lesz-e ereje ahhoz, és a magam oldaláról ehhez minden segítséget meg kívánnék adni, hogy azt a nyomást, amely alapvetően az önkormányzati közszférában dolgozók jövedelemkiáramlásával kapcsolatos, és általában meg szokta haladni mindig azt az önkormányzati többletfinanszírozást működési oldalról, ami rendelkezésünkre áll, ezt kezelni tudja? Nem tudom, világosan fogalmaztam-e meg a felvetésemet.
Van több, de azt gondolom, hogy az idő miatt szeretném most itt lezárni, de ez a két legfontosabb kérdésem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Erdős Norbert!
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Elvi alapon kérdezem először is öntől, hogy elképzelhetőnek tartja-e azt, hogy a jövőben Magyarországon mondjuk úgy szűnik meg egy kistérség, hogy arról nem kérdezik meg a képviselő-testületeket. Egy biccentést hadd várjak el, hogy elképzelhetőnek tartja-e ezt, mert elárulom, hogy a tegnapi nap folyamán ez történt a parlamentben. A sarkadi kistérség úgy szűnt meg, hogy se a képviselő-testületeket nem kérdezte meg senki, se a polgármestereket, erről ők véleményt nem nyilvánítottak, sőt elárulhatom önnek, miniszterjelölt úr, hogy egyikőjük sem akarta. Most ehhez képest a sarkadi kistérség felülről vezérelve lett megszüntetve. Ezzel kapcsolatban kérdezem az ön véleményét, hogy helyes döntés volt-e ez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha a másik oldalon nincs kérdező, akkor újból az ellenzék. Igyekszem a jelentkezés sorrendjében. Vigh László képviselő úré a szó.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Érdeklődöm, hogy az önhikis rendszert kívánják-e változtatni. Kistelepüléseket nagyon hátrányosan érinti. Zala megyében 257 település található, abból több mint az 50 százaléka 500 lélekszám alatti. Ezeknek a településeknek annyi pénze nincs, hogy a kötelezően ellátandó feladatait finanszírozza, tehát nem tudják a jelenlegi intézményrendszerüket fenntartani. Érdeklődöm, mit kínál ön ezeknek a kistelepüléseknek, mit mond.
Mit mond akkor, mikor nem tudják fenntartani az iskolát, és ajánlja ön a kistérségi rendszert? Fontos-e az, hogy létszámkorlátokat húzzunk, és ha valaki nem felel meg, zárja be az iskoláját, zárja be az óvodáját? Jelzi, hogy fontos, hogy fejlődjenek a települések. Hogyan, mikor 30, 50, 60 millióval gazdálkodnak, ebből 5, 6, 8, 15 millió a forráshiány? Esélyük nincs arra, mondok egy példát, hogy 5 kilométeres mezőgazdasági feltáró utat építsenek, ami 100 millió, és ehhez 25 millió önrész kellene. Nem tudnak felajánlani semmit jelzálogban. Semmilyen vagyontárgyuk nincs. Hogyan fejlesszék az úthálózataikat? Hogyan építsék ki azt a szennyvízrendszert, ami még nincs meg a településeiken? Hogyan fejlesszék a körjegyzőségüket, a művelődési házukat? Netalántán az óvodájukat, iskolájukat hogyan újítsák fel? A működésre nem elég a pénzük.
Az a kérésem, hogy ne azt mondja, hogy el kell kezdeni közösen gondolkodni, Lamperth Mónika ugyanezt mondta egy éve, hogy kezdjünk el közösen gondolkodni azon, hogy mit csináljunk. Ha sokáig gondolkodunk, ezek a települések megszűnnek. A lélekszámuk folyamatosan fogy, az emberek költöznek el ezekből a településekből, mert nem látnak jövőképet. Nagyon várom a miniszterjelölt úr válaszát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tilki Attila képviselő úré a szó.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt szeretném megkérdezni, hogy a régiókból beérkező és a régiók által elfogadott egyedi projektek számát csökkenteni fogják-e, ha igen, akkor ki fogja csökkenteni, és milyen rendezőelvek alapján. A másik a kistérségi hálózatokhoz kapcsolódó kérdés. Megjelent most a kistérség-fejlesztési és programiroda. A kistérségek dologi támogatását ahhoz kötik, hogy adjanak helyet a kistérség-fejlesztési és programirodához, aminek a tagja a nem önhöz tartozó, de botrányos körülmények között létrejött HVI is. Korrektnek tartja-e ezt az eljárást? Azt mondta, hogy nem kinyújtott hatalmi kéz lesz a kistérségi hálózat. Mi kistérségi elnökök viszont ezzel a szerződéssel feltétlenül ezt érezzük.
A következő. Az Ódor képviselő úr által föltett kérdésére nem válaszolt, hogy túl alacsony a normatíva. Lehet-e arról beszélni, hogy kistérségi oktatási intézményt hozzunk létre ilyen alacsony normatívával? A kiegészítő normatíva lehívásával sem lehet működtetni oktatási intézményt. Aprófalvas településszerkezetben lakom, 49 település tartozik hozzám. Ha csak egy iskola lenne, akkor se jönne ki nyereségesen. Tehát itt mindenféleképpen a normatívával is gondolkodni kell.
A tűzoltóság. Az elődjétől, illetve a mostani hivatalban lévő miniszter asszonytól egy éve kérdezem, hogy miért vannak még mindig fehér foltok az országban. Régen nem igaz az, illetve 2002 óta nem igaz az, hogy 15 percen belül kiérnek. A határ mentén 2002 óta folyamatosan vannak olyan területek, amelyeket nem lát el tűzoltóság, bár köztestületi tűzoltóság közelebb van. Egy éve nem történt semmi, és többször jeleztem a kérdést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés merült-e föl? (Senki sem jelentkezik.) Akkor válaszadásra visszaadom miniszterjelölt úrnak a szót. Azt kérném, hogy rövid válaszokat adjon, hogy legyen még lehetőség arra, aki véleményt kíván mondani az elhangzottakról.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Horváth képviselő úr arról kérdezett, hogy az összevonás a kapacitásokat nem veszélyezteti-e. Azt látom, hogy pontosan azért nem szeretnék most átszervezésekkel foglalkozni a folyamat elején, mert minden ilyen átszervezés leköti a kapacitásokat egy időre, mert milyen ilyen átszervezésnél a szervezetek önmagukkal foglalkoznak egy ideig ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, ami a dolguk. Azt gondolom, hogy most világosan definiált, hogy mi a dolga a fejlesztéspolitikának, és világosan látszik, hogy mi a kormány elképzelése önkormányzatok reformja terén. Mindenki dolgozzon azon, ami a dolga.
A miniszternek stratégiai irányítást kell végezni, ez azonban nem jelenti azt, hogy ki kellene vonulni a területből, hanem hogy feladatokat kell adni és rendszeresen be kell számoltatni a területek vezetőik, és biztosítania kell, hogy minden területen megfelelő részterületi vezető legyen. Ezt szeretném biztosítani. Úgy látom, hogy a fejlesztéspolitikában most megnyugtató vezetése van a fejlesztéspolitikai intézményrendszernek, van elnöke a hivatalnak. Akikkel az Önkormányzati Minisztériumban találkoztam, felkészültségről adtak tanúbizonyságot, tehát azt gondolom, hogy ez vezethető lesz.
Fölvethető úgy is a kérdés, hogy mi lesz fontosabb: az önkormányzatok vagy a fejlesztés. Szerintem ez vagylagosan nem vethető föl. Az önkormányzatok számára az egyik legfontosabb feladat a napi működésen túl, hogy hogyan tudnak élni azzal az eséllyel, amit a fejlesztések kínálnak. Éppen ezért az egyik legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy azokat a területeket, ahol a kettő összehangolható, nagyon gyorsan hangoljuk össze, és nagyon gyorsan juttassuk el azokat az információkat az önkormányzatokhoz, amelyek sokszor hiányoznak főleg a kisebb önkormányzatoknál, hogy hogyan lehet sikeresen pályázni, hogyan lehet sikeresen beruházásokat megvalósítani. Tulajdonképpen ez egy önkormányzati és fejlesztési, nem területfejlesztési, hanem fejlesztési minisztérium lesz, és ezt a két dolgot össze fogja kapcsolni.
Kiemelt feladatomnak tartom, ez más kérdés kapcsán is előjött, hogy a területi, az önkormányzati, a megyei és régiós területi világot is jelenítsem meg a kormányban, képviseljem annak a szempontjait és érdekeit.
Szakszerűség vonatkozásában. Ebben a pályázati rendszerben, hogy az Unió ne vegye vissza a pénzt, mindenkinek megvan a maga felelőssége. Szakszerűen kell dönteni, ez az intézményrendszer felelőssége, és utána a beruházásokat szakszerűen kell végrehajtani, ez meg a nyertesek, például az önkormányzatok felelőssége. De az is a mi dolgunk, hogy próbáljuk az önkormányzatokat tanítani, figyelni, hogy hogyan zajlanak a beruházások, és segíteni akkor, amikor még korrigálni lehet, és ne később, hogy a pénzt később ne vegyék vissza. Egyébként egy nagyon nagy könnyítést megcsináltunk ebben a vonatkozásban az önkormányzatok számára éppen azért, hogy minél többen tudjanak pályázni. Eltöröltük a biztosítékadás kötelezettségét. Eddig az elnyert összeg 120 százalékát kellett egy önkormányzatnak letenni. Ezt megszüntettük, nullára vittük. Önkormányzattól, egyházi szervezettől, civil szervezettől nem kérünk biztosítékot. Ez egy radikális változás. Nagyon sokan fognak tudni belépni pályázóként, akinek eddig már mindene le volt terhelve bankhitellel. Ha emellé az önrészre is találunk megoldást, és ezt tartom a legsürgetőbb feladatomnak, azt kérdezte, hogy mi lesz más, mi az, amit gyorsan, azonnal másként szeretnék csinálni, nem másként, hanem előrevinni szeretném ezt a dolgot nagyon gyorsan, hiszen már miniszter asszony elkezdte ezt a problémát feldolgozni, hogy a biztosíték-eltörlés mellett az önrészkérdésre is találjunk teret.
Amit még másként szeretnék csinálni, vagy inkább új dolgot szeretnék csinálni, az az, hogy ezzel az összevonással megteremtődik számos olyan lehetőség, amelyre utaltam, hogy hatékonyabban működtessünk dolgokat, például kistérségi hálózatokat, például területfejlesztési intézményrendszert, hogy ezeket a tartalmi összefüggéseket teremtsük meg, és hogy még jobban beágyazódjon az önkormányzatok valós érdeke, nem politikai érdekről beszélek, működési, fejlesztési érdekei még nyilvánvalóbban megjelenjenek a fejlesztésekben. Erre most sokkal nagyobb lehetőségünk lesz. Nem kell tárcák között vándorolni. Amikor egyeztetünk az önkormányzati szövetségekkel, a polgármesterekkel vagy jegyzőkkel, akkor az ott elmondottak direkt módon fognak beépülni a fejlesztési intézkedésekbe. Ez az, amit legelőször realizálható, megvalósítható előnyként látok a két terület összevonásában.
Bóka úr kérdései Balatonra vonatkozóan. Az az elképzelésünk továbbra is, hogy lesz Balaton-zászlóshajó. A Balaton Fejlesztési Tanácsra számítunk a zászlóshajó bizonyos programjainál. Miben más a Balaton, mint az egyébként meglévő, jogilag is létező régiók, mert a Balaton jogi értelemben nem régió, legfeljebb kiemelt turisztikai övezet? Abban más, egy szempontból markánsan más, aminek sok más vetülete van, az, hogy az ország legvonzóbb turisztikai területe Budapest mellett a Balaton. Ezért azt gondolom, hogy ahol markáns kezdeményezőkészséget, javaslattevő képességet, a pályázati bírálatokban megjelenő önálló szerepet szeretnénk adni a Balaton Fejlesztési Tanácsnak, az a turizmus kérdése. Ott látjuk a hozzáadott értéket. Minden más olyan programban, ami a Balatont még érinti, ott igyekszünk kikérni a Balaton Fejlesztési Tanács véleményét, hogy ne széttagoltan egy-egy régió szempontjainak a határán jelenjen meg a Balaton, hanem legyen egy egységes koncepció.
100 milliárdot jelentősen meghaladó összeget látunk, ami a Balatont érintő jelentős fejlesztés. Ebben az is célunk, hogy legyenek olyan turisztikai pályázatok a 100 milliárd részeként, amelyek kifejezetten a Balaton Fejlesztési Tanács kezdeményezése alapján, az ő szempontjai alapján állnak össze. Itt tart ez a dolog. Kész, egy ilyen zászlóshajóprogram leírása már kész van, egyszer beszélhetünk róla akár ezen a fórumon is, ha érdekes vagy kisebb csoportban.
Csapadékelvezetés. Ez a régiós programokban van mint forrás, tehát csak onnan lehet. Egy dolgot nem tudunk két helyről finanszírozni, ez uniós szabály. De éppen azért erősítettük meg a regionális fejlesztési tanácsok javaslattevő jogát, éppen azért mondtuk azt, hogy a náluk lévő forrásokról, a hozzájuk delegált forrásokról ők tegyenek javaslatot, ők foglaljanak állást, hogy az egész régióban gondolkodjanak, ne csak egyes települések csapadékelvezetéséről. Úgyhogy pont az lenne a feladata a regionális tanácsoknak, hogy ne feltolják a döntéseket a szaktárcához, mert akkor minek vannak. Tessék élni az önállósággal! Tessék ezekben a tanácsokban javaslatot tenni!
Azt kérte Bóka úr, hogy foglaljak egyértelműen állást abban, hogy mit fogok követni miniszterként a többletfeladatok versus többletforrások kérdésében. Azt gondolom, hogy már ma is a feladatok 100 százalékra vagy azt meghaladóan kifeszítik az önkormányzatokat. Ebben persze vannak önkéntesen vállalt feladatok és vannak kötelező feladatok. Ezért indokoltnak tartom a feladatok átnézését is, ahogy erre már utaltam. De mindaddig, amíg ebben nem születik egy új megegyezés, addig határozottan szeretném érvényesíteni minden kormánydöntésnél, hogy új feladatot csak a hozzátartozó kikalkulált forrás megjelölésével lehet érvényesíteni.
A sarkadi kistérség példája kapcsán. Úgy tudom, a tegnapi döntés egy parlamenti döntés volt, amelyet a kormány nem így terjesztett a parlament elé. A kormány nem javasolta a parlamentnek, hogy szűnjön meg a sarkadi kistérség. Ez tehát egy képviselői javaslat volt. A most fennálló jogszabályok alapján a parlamentnek lehetősége van, hogy többséggel döntsön erről a kérdésről. Ha azt kérdezi, hogy helyes-e úgy, hogy az ott lévőket esetleg nem kérdezik meg, akkor azt gondolom, hogy nem helyes, meg kell kérdezni a jövőben. Most a meglévő jogszabályok alapján a jelenlegi miniszter nem javasolta a kormánynak és a kormány sem javasolta a parlamentnek a sarkadi kistérség megszüntetését. Ez egy képviselői javaslat volt.
Vigh úr felvetéseire. Az önhiki kérdése. Azt hiszem, az önhikivel az a probléma, hogy kevés. Nyilvánvalóan akkor lehetne kitörni ebből a helyzetből, ha ez több lenne. Erre törekedni fogunk, de ahogy mondtam, be van deszkázva az ég, a költségvetés lehetőségei nem engedik meg, hogy ezt korlátlanul növeljük.
Mondta, hogy ne mondjam azt, hogy tessék társulásban gondolkodni. Szerintem se gondolkozni tessék. Vannak társulások, abban szívesen adunk segítséget, hogy hogyan lehet a legjobban, legracionálisabban létrehozni fenntartható iskolát, egészségügyet, és ehhez tudunk fejlesztési forrásokat adni. A leghátrányosabb térségeknél még többletforrásokat is biztosítunk ezekre az iskola, egészségügy és más ilyen kérdésekre, hogy ezek megoldódjanak uniós forrásból, és ahogy mondtam, az önrész dolgában is szeretnénk segíteni, mert éppen a leghátrányosabbaknak önrészre sincs pénzük és már hitelt se tudnak felvenni. Ezért igyekszünk például önkormányzati önerőalappal és más technikákkal segíteni ezen a dolgon. Nagyon sokszor azt látjuk, hogy a leghátrányosabb térségekben nincs meg helyben az a tudás sem, hogy uniós módon gondolkodva fenntartható programokat tervezzenek. Ezért abban is módszertani segítséget kívánunk adni a döntést otthagyva, de módszertani segítséget adni, hogy hogyan kell sikeres pályázatot írni és készíteni. Ez a célunk. De a pénz korlátos. Egyet ne várjon tőlem, hogy azt fogom megígérni, hogy sokkal több pénz lesz. Természetesen küzdeni fogok érte, de mindannyian ismerjük az ország helyzetét. Demagógiára nem szeretnék vállalkozni. Hamis ígéretet se szeretnék tenni.
Egyedi projektek száma. Több mint 500 projektet kaptunk a régióktól, plusz a tárcák által javasolt projektek. Ez irreálisan nagy szám. Ha ezt kérdezi tőlem, akkor azt látom, hogy a régiók nagyon sok esetben azt a konfliktust, hogy ott vívják meg, hogy melyik projekt jó és melyik nem jó, és melyik fér bele a keretekbe és melyik csordul túl az adott kereteken, nem vívták meg, hanem feltolták a kormányra. Régiónként eltérő, van, ahol megvívták. Ezért a döntést a kormánynak kell meghozni végső soron ott, ahol ezt nem vívták meg. Szeretném, ha a következő szakasznál, ami ez év végén jön, és majd újra lehet egyedi projektekre javaslatot tenni a következő két év megtervezésénél, már ez racionálisabban működne. Ez egy tanulási folyamat mindannyiunk számára mindkét oldalon.
Arra számítok, hogy a kormány jelentősen csökkenteni fogja a projektek számát. A kormány nem fog a régiók helyett javasolni projektet, csak azt fogja vizsgálni, hogy szakszerűen elő van-e készítve, pályázati úton is kielégíthető-e az az igény vagy csak kiemelt projektként kezeli, mert ha pályázható, akkor ne csináljunk belőle kiemelt projektet, mert a kiemelt projekt nem arra van, hogy kikerüljük a versenyt. Tessék megvívni a versenyt egymással.
Elég nagy, azt mondtuk, hogy 1 milliárdnál kisebb költségvetésű projektet ne tessék kiemeltnek javasolni. Szóval vannak szabályaink, világosan kommunikált szabályaink erre. Ami ebbe nem fér bele, az megy vissza. Ami belefér az alapfeltételekbe, azt egy szakmai zsűri szakértőkkel fogja megvizsgálni és ajánlást fog tenni a kormány számára. Ha azt látjuk, hogy a projekt fenntartható, költségei indokoltak, költséghatékony, megfelel olyan uniós és magyar elvárásoknak, mint az esélyegyenlőség biztosítása és más - persze ez projektenként eltérő lehet -, megfelel az operatív program céljainak, ezeket a projekteket a kormány támogatni fogja. De azért az a célunk, hogy a pénzek döntő többsége pályázati úton kerüljön kiosztásra. A kiemelt projekt arra van, hogy ha egy pályázat a standardizáltsága miatt nem alkalmas arra, hogy egy nagyon fontos problémát kezeljen, akkor erre kell kiemelt projektet benyújtani. Az ilyeneket, ha megfelelően előkészítettek, akkor támogatjuk. Világos feltételeket kommunikáltunk ezzel kapcsolatban, tehát azt gondolom, hogy ez menni fog. Lényegesen kevesebb projekt lesz, mint 500, azt már most látom az első körben. Egyébként meg van itt egy kis kapuzárási pánik. Valójában hét évig lehet projekteket javasolni. Ami most nincs eléggé előkészítve, azt kár most javasolni, azon lehet még dolgozni fél évet vagy egy évet és újra beadni.
A hálózatokat illetően nem követtem a tegnapi vitát a parlamentben, de az általam felügyelt hálózatokra - most ez már kettő - azt tartom irányadónak, amit elmondtam, hogy ez egy kinyújtott kéz, ez egy szolgáltatás, és nem egy hatalmi eszköz. Azokba a szerződésekbe, amelyeket a kistérségekkel kötöttünk, bele is vettük ezeket a szempontokat, hogy ezekben a hálózatokban a kistérségekkel az együttműködést fogjuk keresni.
Megerősítette, hogy alacsony a normatíva. Erre most ne várjon tőlem több választ, mint amit már eddig adni tudtam. Nem tudok ígéretet tenni magasabb normatívára. Arra ígéretet tudok tenni, hogy tárgyaljunk arról, hogy kell-e, lehet-e átcsoportosítani valahol, vagy lehet-e ésszerűbben finanszírozni ezeket a normatívákat. Erről szívesen egyeztetek, de még a költségvetési vita ideje nem jött el, ott szeretnék erről egyeztetni önökkel.
A fehér foltokról a tűzoltóság területellátására észrevételt tett. Én is hallottam ezekről, tudok ezekről már. Az a célunk, hogy ezeket befoltozzuk. Nyilván ez részben anyagi kérdés. Itt folyik egy jelentős fejlesztés a tűzoltóságnál eszközállományban. Látok lehetőséget a köztestületi tűzoltóság rendszerének további bővítésében, és ez költséghatékonyabb, mint a hivatásos állomány. De ott, ahol ez nem megoldható köztestületi módon, a hivatásos állomány éppen az új belépő 500 és még újabb 500 tűzoltóval, akik a munkaidőalap miatt lépnek be ugyan, de ezzel a többletlétszámmal arra is lesz lehetőség, hogy területileg módosítsunk a területi ellátás rendszerén, és ez talán megoldást kínálhat bizonyos feladatokra ezen a területen is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. Tisztelt Bizottság! Akkor most utolsó körben a vélemények elhangzására kerítünk sort. (Kósa Lajos jelentkezik.) Kósa Lajos, öné a szó.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelölt Úr! Elég fura helyzetben vagyunk most, amikor önt meghallgatjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy ön egy olyan minisztériumnak lesz a vezetője, amely egészen rendkívül szerteágazó területeken diszponál rendkívül fontos kérdések fölött, önkormányzat, sport, területfejlesztés, építésügy, katasztrófavédelem, tűzoltóság, turisztika, választási rendszerek működtetése. Ráadásul ez egy önkormányzati bizottság, ahol általában olyan emberek vannak, akik sok éve csinálják az önkormányzati munkát. Eleve az a szituáció, hogy sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik egy átlag bizottsági munkatárs vagy képviselő, polgármesterekről vagy alpolgármesterekről nem is beszélve, mint amivel rendelkezhet ön. Ez egy alaphelyzet, ezt nem felrovom, csak azért mondom, hogy egy elég fura helyzet, hogy most meg lehetne éppen kérdezni valamit önkormányzati ügyben, de kár fárasztani magunkat ezzel.
Az a kérdés, hogy mennyire feltételezzük azt, hogy egy ilyen munkába bele fog tudni tanulni. Senki sem született polgármesternek vagy önkormányzati képviselőnek, ezt meg lehet tanulni. Attól függ, az ön előéletéből kinézi az ember azt, hogy ezt viszonylag gyorsan meg fogja tanulni vagy bele fog szokni ebbe a munkába. Éppen ezért én arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy igazából milyen örökséget kap az elődjétől.
Furcsa módon a demokráciában Lamperth Mónika töltötte be ezt a pozíciót a leghosszabb ideig, ezzel együtt nem lehetne egy sikeres korszaknak mondani ezt sem az önkormányzati rendszer szempontjából, sem a miniszter asszony szempontjából. Egy kifejezetten nehéz örökséget vesz át. Nehéz örökséget vesz át azért, mert ennek a minisztériumnak a mi tapasztalataink szerint, de ez egy ellenzéki nézőpont, a munkája olyan mértékben volt átpolitizált, hogy az egyszerűen kétségbeejtő. Egészen onnantól kezdve, hogy amikor még meg is volt hozzá a politikai önbizalom, akkor van arra példa, hogy a minisztérium felső vezetéséből instruálták a rendőrséget bizonyos ellenzéki politikusok elleni nyomozati cselekményekre, egészen odáig, hogy képes volt a minisztérium úgy beterjeszteni például a kistérségi társulásokról szóló törvényt, hogy abból egy ellenzéki vezetésű önkormányzat abstart kimaradt, és nem is tudott volna megalakulni, ha akar se. Nem tetszett a képe az előterjesztőnek, erre más magyarázat nincs. Ha ezt nem tudja ön megszüntetni vagy ezen nem tud csökkenteni, akkor az egész önkormányzati együttműködésünk és ezeknek a területeknek az együttműködése nem fog változni vagy javulni. Itt ez alapvetően bizalmi kérdés is.
Tulajdonképpen nagyon méltánytalan is lenne csak mondjuk a rendőrséget emlegetni, hiszen gondoljuk csak meg, Lamperth Mónika minisztersége alatt fordul az elő, hogy a Választási Iroda sorozatban hoz olyan döntéseket, amelyek egyébként később alkotmányellenesnek bizonyulnak, sőt az ő minisztersége alatt fordul az elő, hogy mégis a választást meg kellett ismételni a törvénytelenségek miatt, cigány kisebbségi önkormányzati választást, holott egyébként a törvényességről mégis a felügyelőnek politikai értelemben is van felelőssége. A választási rendszer működtetése pedig a demokrácia egyik alapintézménye, ennél komolyabb dolog nincs a demokráciában, mert ha ez nem működik, akkor innentől kezdve nincs demokrácia.
Lehetne sorolni a legkülönbözőbb területeket. Azt gondolom, hogy ezt az örökséget valahogy le kell bírni, tehát nem szabad ennyire átpolitizálni a minisztérium munkáját, és nemcsak akkor nem szabad átpolitizálni, amikor éppen nincs politikai támogatottság és látszik, hogy a kormánynak a politikai önbizalma a béka feneke alatt van, mert ilyenkor általában nagyobb az együttműködési képesség és kisebb az átpolitizáltság. De ez nem a politikai erő kérdése, hanem meggyőződés kérdése, hogy ezt politikai alapon akarjuk nézni abban az értelemben, hogy kormánypártiaknak jár, ellenzékieknek nem jár, és ez a felfogás van, vagy képesek vagyunk máshogy nézni az életet. Őszintén feltételezem önről, talán azért is, mert viszonylag új szereplője a politikai közéletnek, hogy ezzel meg fog tudni birkózni. Nem lesz könnyű.
Azt gondolom, hogy az ellenzéknek abban lehet szerepe, hogy ebben segít. Ez azt is jelenti, hogy abban az esetben, amennyiben világos, hogy nincs ilyen folyamat, azt méltányolható módon el is mondja, tehát azt mondja, hogy igenis, itt van arra példa, hogy ez egy olyan döntéssorozat vagy olyan működési folyamat, amelynek az eredményeképpen nem pártpolitikai szempontok, hanem valami más - szakmaiság vagy egyéb fejlesztési szempontok, az ország érdeke, sok mindent lehet mondani - vezérli adott esetben az ön kezét. Őszintén remélem, hogy ez így lesz. Ebben az értelemben a kezdeti szimpátiámat mindenképpen bírja. Meg kell mondjam, hogy az országnak egyébként fölöttébb nagy szüksége lenne ilyesmire, mert talán ez vezethet ki ebből az egészen meghökkentő közéleti helyzetből.
Abban az értelemben nincs könnyű dolga, nyilván az mindenki számára világos, hogy egy tökéletesen hitelét vesztett kormányban vállal szerepet, ami sose könnyű. Lehet tudni, hogy egy csődben lévő vállalatnak egyébként a korábban jó képességű menedzsere is alacsonyabb bizalmi indexszel rendelkezik a piacon, mintha az a vállalat jól menő vállalat lenne.
Van néhány olyan alapkérdés, amiben viszont mindenképpen abban az értelemben szeretnénk együttműködni, hogy a mostani rendszerek, amelyeket az ön minisztériuma működtet, végkimúlás előtti állapotra emlékeztető módon működnek. Az önkormányzatok kapcsán az az egyeztetési fórum, amelyet a kormány-önkormányzat egyeztető fórumot működtet, hogy is mondjam, működődött természetesen és megtartotta az üléseit, tehát formailag azt mondom, hogy rendben van. De azt kell mondjam, hogy az a munkamódszer, amit még Medgyessy Péter vezetett be annak idején, hogy úgy hívom az ellenzéket tárgyalásra, hogy ott van az egész sajtó a teremben, az is lehetséges módszer, csak nem véletlen, hogy az üzleti életben is ritka az a komoly tárgyalás, ami érdemi, és mégis az egész sajtó ott van. Inkább csak az eredményekről szoktak beszámolni.
Ebben az értelemben az egyeztetésnek olyan módjait is szeretném a figyelmébe ajánlani, vagy ezen lehet gondolkodni, amikor adott esetben képesek vagyunk valamifajta kompromisszumos javaslatot előadni anélkül, hogy egyébként halálra ítélnénk eleve az adott pozíciót. Ha a sajtó ott van, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy mind a kormányoldal, mind az ellenzék azt kalkulálja, hogy abból, amit ő ott elmondott, mi jelenhet meg. Ez nem biztos, hogy mindig a kompromisszumhoz vezető útnak a legkézenfekvőbb része. De ezt az egyeztetési fórumot fontosnak tartom, mert az önkormányzati rendszer tényleg komoly bajban van, és tényleg az a helyzet, hogy pont akkor nincsenek már tartalékok, amikor a fejlesztési források lehívása érdekében erre szükség lenne.
Van néhány olyan terület, amelyben az együttműködésünket abban az értelemben szeretnénk felajánlani, itt ugyan nem egyeztettem a kormánypárti kollégákkal, de a korábbi működésünkből ezt lehet tudni. Az önkormányzati politikusoknak és az önkormányzati vezetőknek az érdekei jelentős mértékben egybeesnek a politikai meggyőződésüktől függetlenül. Csak egy példával, hogy érzékeltessem. Az építésügyi szabályok esetén a régészeti feltárásra vonatkozó reguláció megváltoztatása nem váltana ki itt éles vitát a kormánypárt és az ellenzék között, mert mind a ketten ezt a mostani működést egyszerűen rossznak tartjuk, sőt nem rossznak tartjuk, hanem hibásnak tartjuk, komoly akadálya lehet ez egy európai fejlesztési programnak, főleg ha a kétéves szabályt is figyelembe vesszük. Tehát korábban is volt erre példa, emlékezzünk rá, a nagyvárosi tömegközlekedés finanszírozása kapcsán 2002-2003-ban lényegében az önkormányzati vezetők ki tudtak egyezni egymással annak érdekében, hogy ezt a rendszert lehessen működtetni.
Abban az értelemben is esetleg az önkormányzati képviselők, vezetők tudnak segíteni a parlamentben is, hogy közös érdek az, hogy megszűnjön az a kormányzati rutin, hogy a megoldatlan problémákat rátestáljuk az önkormányzatokra, vagy gyorsan adunk a jegyzőnek egy plusz hatáskört, hogy nesze, jegyző, csináld, ugyan pénz meg elképzelés nincs, meg azt se tudjuk, hogy mit kéne csinálni, de megjelenik hatáskörben. Ma is az a helyzet, hogy hemzseg, minden közlönyben jön néhány olyan hatáskör, új feladat, amivel nem lehet mit kezdeni. Persze az önkormányzati vezetők, a rutinosak, meg még a rutintalanok is le tudják alibizni ezeket, de tudjuk, hogy ez megtévesztés, Potemkin-világot építünk, és az nem helyes. Ebben az értelemben is érdemes lenne gondolkodni az együttműködésen, még akkor is, és ez talán meghökkentő lehet, ha ez a kormány szándékával ellentétes, mert a kormány is néha egy csomó ostobaságot akar csinálni, amiről inkább arról kellene meggyőzni a kormány képviselőit, hogy az, amit akarnak, nem politikai érdekalapon rossz, hanem egyszerűen értelmetlenség. Sok olyan példát lehet mondani, ahol egy ilyen együttműködés akár lehet hasznos is.
Lesz jó néhány olyan kérdés, ami a kormányüléseken nagyon komoly vitát fog kiváltani ön - amennyiben az ágazathoz valamifajta elképzelése van - meg a többi minisztertárs véleménye között, ez ütközni fog, lásd Volán-vállalatok privatizációja. Biztos, hogy ez nem lesz egyszerűen elintézhető kérdés. Azt gondolom, hogy itt az önkormányzati vezetőknek megvan az az érdekeltsége a működtetés és a minőség szempontjából, ami adott esetben az ön pozícióját erősítheti. Mint ahogy lehet tudni, hogy a parlamentben - jól hivatkozik a sarkadi példára, bár az egy kicsit sajátos - a háttéralkuk felülírták a kormány elképzelését is, bár itt igazából inkább ez csak egy, hogy is mondjam, ügyesen előadott színjátéknak mondható. Most a területfejlesztési vagy a kistérségi változások esetén a kormány, amit nem akart felvállalni, azt beadatta a képviselőkkel, illetőleg volt olyan is, erre is van példa, a mi esetünkben például lehet tudni, hogy maga a szocialista képviselő volt egy olyan alkunak a része, amiről se a kormány, se a frakció nem tudott, csak különböző balesetek folytán átment, aztán most mindenki rosszul járt, és mindenki nézegeti magát, hogy ilyen hülyeséget hogy lehetett megszavazni.
Mindenesetre kívánom önnek azt, hogy azokat az elképzeléseket, nem is a maguk konkrétságában, hanem a indíttatás oldaláról, próbálja megtartani. Ha ezt a minisztériumi szemléletet és működést meg tudja változtatni, az már önmagában egy hatalmas siker lenne. Mi ebben biztos, hogy partnerek leszünk, amennyiben látjuk, hogy erre való szándék van, mert elemi érdekünk, hogy ez a rendszer működjön. Aztán hogy a további dolgaink költségvetésben meg egyebekben hogyan alakulnak, az úgyis politikai összefüggések mentén határozódik meg. Tudom, mint ahogy valószínűleg ön is beláthatja, hogy egy sor kérdésben nem biztos, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat, még ha a bennünk lévő kompromisszumkészség meg is van, mert felülírja azt különböző politikai akarat.
Mindenesetre kívánok önnek őszintén jó munkát. Megvallom őszintén, ellenzéki szokás alapján a bizalmam jeléül tartózkodni fogok a szavazáson, ugyanis ez az önkormányzatban is így szokott lenni, hogy ha az ellenzék tartózkodik, az azt jelenti, hogy lényegében támogatja. Csak azért jelzem előre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemény? (Dr. Mester László jelentkezik.) Mester László! Nagyon röviden, képviselő úr.
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem először került szóba a bizottságban Budapest szerepe. Sokszor van olyan érzésem ma is, hogy szent tehénként gondolunk Budapestre, akár a jogszabályi, akár más korlátok vagy megközelíthetetlenség miatt, holott akár az önkormányzat, akár a területfejlesztés témájához kapcsolódva elmondhatjuk azt, hogy sok olyan érintkezési pont van, amire jogszabály is lehetőséget biztosít, vagy nem is kell feltétlenül jogszabályi előírást nézni.
Tegnap a parlament szavazott két módosító indítványomról, ami a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács szerepét próbálta erősíteni az egész területfejlesztési rendszerben. Számomra egy kicsit érthetetlen módon a szemben ülő képviselőtársaim ezt nem támogatták, holott pont azért van szükség ennek a szerepnek az erősítésére, mert a BAFT-ra sokan leegyszerűsítve úgy gondolnak, mint ez valamilyen budapesti szervezet, és van néhány apró település, ami kapcsolódik hozzá. Akkor elmondom mindenkinek, hogy a fővárosi önkormányzatokon kívül 81 agglomerációs település fejlesztését fogja össze. Annál is inkább érdemes ezt megemlíteni, mert két hete fogadta el a BAFT a fejlesztési koncepciót és programját, amelyben az egész térségnek a kapu és híd szerepét erősítettük. Kérem, hogy ez kapjon támogatást a jövőben is, mert úgy gondolom, hogy sokfajta létező konfliktus megoldásának is lehet ez valamilyenfajta elindítója.
Gy. Németh Erzsébet képviselőtársnőm említette, hogy kistérség nem kapcsolódik a fővároshoz. Ez igaz, de éppen azért érdemes felhívni az olyan kísérletekre a figyelmet, amit a minisztérium már támogat. Például Gyál kezdeményezésére egy stratégiai szövetséget hozott létre több fővárosi kerület, és agglomerációs település. Nos tehát vannak átjárások, van együttműködési lehetőség, erre közösen meg lehet találni nyilván ennek a kulcsát. Ebben kérem majd a további támogatást is.
Sokoldalúan került szóba az érdekegyeztetés vagy érdekegyeztetések szerepe. Itt miniszterjelölt úr figyelmét felhívom a Budapesti Külső Kerületi Önkormányzatok Szövetségére, amely közel 15 éve működő, fővárosban egyetlen működő érdekszövetség, és többek között a fővárosi forrásmegosztásban, annak alakulásában is meghatározó szerepet töltött be. A partneri segítségünket mindenképpen felajánljuk.
Végül kulcsgondolatnak tartom az együttműködést és koordinációt, amit úgy éreztem miniszterjelölt úr szavaiból, hogy erre erős fogadókészség van. Ezt a továbbiakban is erősíteném. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony. Azt kérném képviselőtársaimtól, hogy nagyon röviden, mert másik bizottságban három perc múlva kezdődne az ülés. Köszönöm.
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen. Nem is szóltam volna hozzá, ha nem hallgatom végig Kósa képviselőtársam néhány mondatát. Azt gondolom, hogy képviselőtársam, polgármester úr viszonylag ritka vendég itt az Önkormányzati bizottság ülésén, és mai hozzászólását tekintve lehet, hogy jobban járna a bizottság is meg az önkormányzatok is, ha ez a továbbiakban is így maradna.
Azt gondolom, képviselő úr, hogy nem elegáns egy leendő utódot az elődhöz hasonlítva, az előd negatívumait vagy az előd tevékenységének negatívumait kiemelve pozitívként beállítani és valamilyen más megfogalmazást használni. Ettől függetlenül a hozzászólása révén azt gondolom, hogy egy lehetősége van önnek, támogatja a miniszterjelölt úrnak a kinevezését, hiszen tényleg, és ezt most nem cinikusan mondom, nagyon sok olyan pozitív tulajdonságát, illetve felkészültségét hangsúlyozta, és az együttműködését ön felajánlotta, amire azt gondolom, egy mód van csak, hogy miniszterjelölt urat támogatják.
A ténybeli tévedéseihez pedig, hogy mennyire volt az előző miniszter asszony vezetése alatt átpolitizált az önkormányzati tárca vagy a belügyminiszteri tárca, azt gondolom, egy fontos tényről nem lehet elfelejtkezni, és ezt minden alkalommal elmondom, amikor módom és lehetőségem van rá. A Fővárosi Önkormányzat '98 és 2002 között egyetlen egy fillér címzett állami támogatást nem kapott az önök kormánya alatt, pontosan kimutatható politikai okból. Ez alól egyetlen egy kivétel volt, amikor a Vámosmikolán lévő szociális otthonunk kapott támogatást, nyilvánvalóan azért, mert nem tudták, hogy az a Fővárosi Önkormányzat intézménye, és egy miniszterük nevével, Mikola úr nevével egy kicsit hasonló ennek a településnek a neve. Köszönöm szépen. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Horváth István kért szót.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tartózkodni fogok a szavazásnál. Azért fogok tartózkodni, mert elvi problémáim vannak, és nem feltétlenül alkalmassági problémáim vannak a most kialakult helyzettel kapcsolatosan. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az NFÜ-ben elkezdtek egy munkát, és úgy érzem, hogy ez nem teljes egészében lett még befejezve, akár az akciótervek nehézségeit, a pályázati pénzeknek a 6-7 hónapos csúszását nézzük. Nagyon nehézkesen működik ez a dolog, és nem tartom szerencsésnek, hogy egy ilyen esetben megosztjuk az elsőszámú vezetőnek mondjuk a feladatkörét egy teljesen más területre vonatkozóan. Tehát ha azt kérdeznék meg, hogy a Belügyminisztériumban támogatnánk egy váltást, Kósa Lajos polgármester úrhoz csatlakozva azt gondolom, hogy már korábban indokolt lett volna a minisztercsere ebből a szempontból, de nem biztos, nem tartom szerencsésnek, hogy 7 hónappal ezelőtt meghirdetnek egy programot, hogy miért szükséges az NFÜ, és gyakorlatilag ezt a feladatot megosztják önnel. Én attól félek, hogy ez megint meg fogja lassítani az NFÜ-ben lévő feladatot, illetve a pályázati forrásokat. Bízom benne, hogy nem így lesz. Én semmiképpen se tudom ebben a formában támogatni az ilyen jellegű összevonást, és tartózkodok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Szabó György jelentkezik.) Szabó György képviselő úr!
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Én meg pontosan azért támogatom messzemenően ezt a kormányzati szerkezetátalakítást, amit most Bajnai úr kinevezése fémjelez, mint amit Horváth képviselő úr most kifogásokat támasztott. Hihetetlen módon jó dolognak tartom, hogy több mint másfél évtized után végre létrejön egy olyan tárca, amely felelős a fejlesztéspolitikáért, a területfejlesztésért, az önkormányzatokért. Legalább másfél évtizedet késtünk ezzel. Elképesztő volt azt látni, hogy a fejlesztésre szánt források hányfajta homokozóban folynak szét sokszor esztelenül, pazarlóan és hatékonytalanul.
Ha a területfejlesztésben azt tapasztaltuk másfél évtizede, hogy a régiók közötti, a megyék közötti és a kistérségek közötti különbségek nemhogy csökkennének, hanem nőnének mindenfajta kormányzati jó szándék ellenére, akkor többek között az volt a oka, hogy magának a térségi szemléletnek nem volt isten igazából komoly politikai súlya. A területi önkormányzatok ugyanis valójában nincsenek területfejlesztési feladattal felruházva, a megyék ebben rendkívül gyengék, regionálisnak nincsenek, a kormány pedig jellegénél fogva ágazatok szerint végzi a munkáját, és egy területfejlesztésért felelős miniszter súlya kevés volt, ha csak nem rendelkezik a fejlesztés átfogó koordinálásának a lehetőségével, azaz kordában tudja tartani az ágazati érdekeket, vagy fogalmazhatok elegánsabban, hogy be tudja hozni a területfejlesztési szempontokat is. Ezt rettenetesen fontosnak tartom. 1.
2. Amit a miniszterjelölt úr eddigi munkája során megismertetett például velem, most úgy is mondom, hogy szakpolitikussal, úgy is, mint régióelnökkel, számomra rendkívül szimpatikus. Az, amit ő elmondott, biztos, hogy alátámasztható, hogy konszenzusra törekvő, rendkívül pragmatikus, és az érdekegyeztetés folyamatos és állandó eleme az ő munkájának. Ezt tudjuk tanúsítani mi régióelnökök, akik két-háromhetente minden egyes fontos kérdésről folyamatosan konzultálunk, és nincs egy olyan értelmes javaslat, amit nem volna hajlandó mérlegre tenni.
Végül is azt is mondom, miután nagyon régóta foglalkozom fejlesztéspolitikával, területfejlesztéssel, és végigkísértem az első nemzeti fejlesztési terv, második fejlesztési terv előkészületeit, illetve végrehajtását, hogy higgyék el nekem, ez a második nemzeti fejlesztési terv, Új Magyarország fejlesztési program nem tartana itt, ha nem Bajnai Gordon irányította volna most a munkákat. Úgyhogy azt kérem, hogy támogassák. Sok sikert kívánok a munkájához!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még, aki véleményt kíván mondani? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács Zoltán alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Úr! Igazából ez nem is önre tartozik alapvetően, de már többször elmondtam, hogy egy miniszteri meghallgatást ne azért kelljen befejezni, mert a másik bizottsági ülés kezdődik. Azt gondolom, ennél ez többet érdemel, ahogy önök szokták mondani.
A másik, amiről viszont már ön beszélt, hogy együttműködési kényszer van az önkormányzatok, illetve a kormányzat között. Azt gondolom, talán a fejlesztések terén igaz is, de nehéz úgy együttműködni - amire részben egyébként Kósa Lajos utalt például az egyeztetőbizottsággal kapcsolatosan -, hogy ha ez formális, igazán tartalom nélküli, tulajdonképpen PR-tevékenységet folytató szervezet. Jómagam, mint önkormányzati szövetség egyik tisztségviselője, Mester vagy Buzás képviselő úrral is, azt is látom, hogy sok esetben formálisak ezek az önkormányzati szövetségekkel kapcsolatos egyeztetések. Ha ezt ön tartalommal kívánja megtölteni, akkor ennek örülök. A gyakorlat szerint azt, hogy kiállja a próbát vagy sem, majd eldöntjük egy év múlva, ha még ön lesz a miniszter és jön a bizottsági meghallgatásra.
Az azonban az együttműködést mérgezi, vagy legalábbis rendkívül rontja, amikor olyan kérdésekben, ahol egymásra vagyunk utalva, és ez tartozik valamennyire a fejlesztéspolitikára, mára kiderül, hogy az elődje nemcsak elszólta magát, hanem végrehajtotta azt, hogy a regionális területfejlesztési tanácsokba választott személyekkel szemben kétharmados többségű minisztériumi delegáltak dönthetnek el bármilyen kérdést. Egyetlen egy ilyen regionális fejlesztési tanács van, ez a közép-dunántúli régió, ahol nincs meg a kétharmad. Némi nehézséget is okozott ez egyébként.
A másik, hogy amikor a fideszes többségű önkormányzatok egyet kivéve létrejönnek a megyékben, akkor elindul a megyék eszköztelenítése, az illetékbevételektől beszélhetünk az egyéb támogatási rendszereknek a lecsökkentéséről is. Erről beszélt egyébként Kósa Lajos, hogy politikai alapon születtek meg ezek a döntések. Innentől kezdve az embernek kétségei támadnak az ön által felvezetettek szerint az együttműködést illetően.
Tegnap azért született néhány döntés a parlamentben a kistérségeket illetően, amit az egyik sikertörténetként aposztrofált az ön elődje. Azért ezek a kistérségek megint nem szakmai, hanem politikai alapon dőltek el. Itt Sarkadot említették, vagy akár Hévíz-Keszthely problémáját. De azt is mondhatnánk, ahol viszont lehetett volna szakmai alapon kétpólusú kistérségből kettőt csinálni, ott ez nem történt meg, mert a politika, a többségi politika nem így döntött. Ha ezeken ön változtatni kíván, akkor ezt mi szívesen vesszük, de ön, mint aki részt vett eddig valamilyen formában a döntésekben, azért nyilván ezekről értesült.
Az pedig, hogy egy miniszteri meghallgatásnál nem ért az önkormányzatokhoz, hiszen egy éve ismerkedik tulajdonképpen település- és területfejlesztési politikával, az önkormányzat egészen más világ. Sportmúltját nem ismerem, de a sport, a turisztika azért nemcsak a nyaralásról szól, hanem ennél sokkal szélesebb körű történet, és kifejezetten egy zárt világ mondjuk a katasztrófavédelem. Egy csúcsminisztérium jött létre, azt hiszem, hogy részben a GKM rovására, ha még az SZDSZ ezt nem vette volna egyébként észre. Ezért aztán komoly feladata lesz önnek ezt a csúcsminisztériumot vezetni. Ez irányítást jelent. Ön felügyeletről beszélt, de ennél több jogosítványa lesz most már. Ezeket a fogalmakat egyébként a közigazgatásban sokszor keverik.
Ezt még színezni fogja egyébként az ön kollegájának, Draskovics Tibornak a közigazgatási reformelképzelései, amit nem tudunk. Én egyébként helyesnek tartanám, ha a bizottság Draskovics Tibort is meghallgatja, hiszen azért a közigazgatás ennek az önkormányzati világnak, a területfejlesztési világnak valamilyen formában jelentős része. Ha belegondolunk, ha egy háromlábú székhez hasonlítjuk, ön is beszélt róla, hogy nívós önkormányzati közszolgáltatásokat szeretne, emellett ott van az államigazgatási, tehát a közigazgatási része, és ott van az ön által eddig felügyelt területfejlesztési politika. Ebből kettő ennél a tárcánál van, és lesz egy tárca nélküli miniszter, aki ennek a reformját fogja majd vezetni. Ezért úgy hiszem, hogy azt is össze kell hangolni önöknek, hogy ez miként fog folyni, hiszen befolyásolja majd a mi életünket.
Az pedig, hogy ki mennyit jár bizottsági ülésre, nem mindig jelent valamit, van, aki itt ül a bizottsági ülésen, és ugyanannyi, mintha valaki nem lenne itt. Eddig Németh Erzsébettől hallottam háromszor már ezt a poént Vámosmikolával vagy nem tudom, mivel és Mikola miniszter úrral. De azért azt ne felejtse el a képviselő asszony, hogy jó néhány központi beruházás nem címzett támogatásból, hanem kormányzati beruházásból épült meg Budapesten az Orbán-kormány ideje alatt, a Nemzeti Színházra gondolok vagy a Millenáris Parkra, ami elsősorban azért a fővárosiakat gazdagította, ami ellen pedig a vidéki képviselők ágáltak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lezárhatjuk a vitát? (Nincs jelzés.) Igen. Miniszterjelölt úrnak visszaadom a szót, amennyiben kíván reagálni az elhangzottakra szavazás előtt. Öné a szó.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Kaptam biztatást, meg mondtak olyan dolgokat is, amiket fölírtam, és neki kell állnunk ezekben egyeztetni, mert én az egyeztetést komolyan gondolom. Szerintem az elmúlt egy év erre ad számos példát a fejlesztéspolitika területén. Az együttműködést is komolyan gondolom. Azt szeretném, ha ebben tiszta lappal mennének bele.
Azt mondta Kósa úr, hogy ez a terület nagyon át volt politizálva. Ebben a fogalomban, ebben a politika fogalomban sok minden össze szokott keveredni, amikor köznapi szinten használjuk. Szerintem érdemes egy pillanatra kettéválasztani a hatalom megszerzésére vagy megtartására irányuló tevékenységet, ami a politika része, másrészt pedig a közjó szolgálata, vagy hogy mire akarjuk használni ezt a hatalmat. Azt gondolom, hogy akkor van baj, ha túl sokat szól a parlament vagy az utca arról, hogy hogyan akarjuk megszerezni vagy adott esetben megtartani, és túl keveset szól a választási kampányokon kívül arról, hogy mire akarjuk használni.
Én meg azzal a szemlélettel szeretnék ebben a tárcában működni, hogy most éppen nincs kampány, majd akkor is lesz feladata a minisztériumnak, de akkor nagyon szigorúan jogszabályok szerint kell eljárni, de egyébként most nincs kampány, úgyhogy most arról beszéljünk, hogy ezt a hatalmat, a közhatalmat mire akarjuk használni, vagyis tartalmi kérdésekről. Az lenne jó, ha ebben partnerek lennének, mert itt, ahogy mondtam a bevezetőben, kényszer is, érdek is meg lehetőség is, hogy együttműködjünk és találjunk közös megoldásokat. Hogy ki fogja majd nyerni a következő választásokat, az majd eldől, amikor azt kiírják és lebonyolítják, de addig élni kellene ezzel a hatalommal, kinek-kinek a maga szintjén, és a lehető legjobban használni az emberek érdekében. Valószínűleg, hosszú távon legalábbis általában az szokta nyerni, aki legjobban használja a két választás közötti időszakban. Azt gondolom, hogy ebben kellene együttműködnünk, ebben kellene együttműködést találnunk. Ez mindenkinek érdeke, az önkormányzatokban lévő ellenzéki vagy kormánypárti polgármestereknek, testületeknek és a kormánynak is.
Elég szűk keblű fejlesztéspolitika lenne a kialakult helyzetben, ha a kormány csak a kormánypárti önkormányzatokat próbálná fejlesztésekkel támogatni a kialakult választási arányokat tekintve. Úgyhogy ezért azt gondolom, hogy nekünk a kormányban is ennél sokkal tágabb körűen kell gondolkozni, és azt kell mondani, hogy az egész országot kell fejleszteni, az egész országban minden település és minden magyar polgár benne van. Erre fog irányulni a fejlesztési tevékenységünk is.
Azt szeretném, ha ebben tényleg adnának egy esélyt arra, hogy próbáljunk meg tisztességesen együttműködni, egyeztessünk sokat zárt ajtók mögött is meg sajtónyilvánosság előtt is. Akkor érdemes a sajtó elé állni, mikor már legalább látszanak a véleménykülönbségek, és amikor látjuk, hogy miről van szó. Én azt kérem, hogy gyakorlatilag a megkezdett úton haladva - az elődöm által megkezdett folyamatokat szakmapolitikában szeretném továbbvinni -, ezen az úton haladjunk tovább, folytassuk az egyeztetéseket, csináljunk egy jobb országot, annak része az, hogy egy jobban működő, hatékonyabb és jobb szolgáltatásokat nyújtó önkormányzati rendszer is működjön és minden más terület, ami ebbe a minisztériumba tartozik. Ebben kérem a támogatásukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Dönteni kell a bizottságnak. Kérdezem a bizottság tagjait, egyetértenek-e azzal, hogy Bajnai Gordont önkormányzati és területfejlesztési miniszterré nevezzék ki. Aki egyetért ezzel, aki támogatja ezt, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 17 igen. Ki az, aki nem ért ezzel egyet? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 12. Megállapítom, hogy az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság Bajnai Gordon miniszterré történő kinevezését 17 igen és 12 tartózkodással támogatja.
Jelölt úr, sok sikert, eredményes, jó munkát kívánunk önöknek! A további bizottsági meghallgatáshoz pedig gyors átérkezést. Köszönjük szépen.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen a bizalmat én is.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mai ülésünk és a tavaszi ülésszak végére értünk. Bizottsági ülést valamikor szeptemberben kell tartanunk. Még egyszer kellemes pihenést, jó nyaralást kívánok mindenkinek! A mai ülést berekesztem. További jó napot mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 15 perc)
|
|
Jauernik István |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika