ÖTB-30/2007.
ÖTB-50/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2007. december 4-én, kedden 10 óra 7 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Jelenlévők *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat elfogadása *
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4409. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Dr. Szaló Péter, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára tájékoztatója a területfejlesztés aktuális kérdéseiről, különös tekintettel a kistérségek újbóli besorolására *
Dr. Szaló Péter tájékoztatója *
Kérdések *
Dr. Szaló Péter válaszai *
További kérdések, vélemények *
Dr. Szaló Péter reflexiója *
Egyebek *
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György alelnök (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Varju László (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Gulyás József (SZDSZ)
Bebes István (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Rytkó Emília főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Szaló Péter szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Tipold Ferenc osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Tompai Géza főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent hölgyeket, urakat. A bizottság ülését megnyitom.
A bizottságunk határozatképes. Tizenegy képviselőtársunk személyesen van jelen, hét képviselőtársunk pedig megbízást adott a helyettesítésére.
A napirendi javaslat elfogadása
Elsőként a napirend elfogadására teszek javaslatot az írásban kiküldötteknek megfelelően azzal a kiegészítéssel, hogy az 1. napirendi pontként javasolt Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló törvény módosításához a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatokat nem kell megvitatnunk, mert nincsenek ilyen javaslatok. Kérdezem a tisztelt bizottságot, egyetért-e a mai ülés napirendi pontjaival a kiküldötteknek és az előbb kiegészítetteknek megfelelően. Aki igen, az kérem, kézfölemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottságunk ezek szerint elfogadta a mai ülés napirendi pontjait.
Rátérünk akkor elsőként a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról szóló T/4409. számú törvényjavaslat bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására. (Dr. Mester László megérkezik az ülésre.) Tisztelettel köszöntjük az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból Rytkó Emília főosztályvezető asszonyt, aki segítségünkre lesz a döntéshozatal során.
Ajánlástervezetet képviselőtársaim megtalálták az asztalon, a szokásnak megfelelően fogunk dönteni. Most nem kérdezem meg, hogy van-e kormánydöntés, mert tegnap este záródott le az általános vita, tehát csak tárcaálláspontot fogunk hallani.
Az ajánlástervezet 1. pontjában Hankó Faragó Miklós és Gulyás képviselő úr javaslata szerepel. Ez összefügg a 8. ajánlási ponttal, együtt tárgyaljunk róla és együtt szavazzunk. Tárcaálláspontot kérünk.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Van- kérdés, javaslat? (Nincs jelentkező.) Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja.
Az ajánlástervezet 2. pontjában dr. Salamon képviselő úr javaslata szerepel.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 3. pontban szintén Salamon képviselő úr javaslata szerepel.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca ezt is támogatja.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 4. ajánlási pontban Czira Szabolcs képviselő úr javaslata szerepel.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Sima nem, megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja.
5. ajánlási pont.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e. (Nincs jelzés.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 6. pontban Salamon képviselő úr javaslata szerepel.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igen, a tárca támogatja.
ELNÖK: Összefügg a 13. ponttal. Azt is támogatja a tárca?
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Nincs. Tehát döntünk a 6. és 13. pontokról. Aki támogatja, kézfölemeléssel jelezze. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 7. pontban Czira Szabolcs képviselő úr javaslata szerepel, összefügg a 8. ponttal. Bocsánat, csak a 7. pont önállóan. A tárca?
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 8. pontról már szavaztunk az 1. ponttal összefüggésben. A 9. pontról döntsünk. A tárca támogatja-e?
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ezt nem támogatja a tárca. Van-e kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja, sima nem.
10. ajánlási pont.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatja a tárca.
ELNÖK: Kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság nem támogatja.
11. pont?
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatja a tárca. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.)
ELNÖK: Alelnök úr kér szót.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy miért nem támogatják ezt a javaslatot.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca eredeti álláspontja, amelyet a kormány álláspontja megerősített, hogy a népszavazási törvény módosítása is ebben a törvényben kerüljön kivitelezésre. A javaslat arról szól, hogy a népszavazási törvénynek ez a passzusa ne módosuljon a jelen választási eljárási törvény módosítási csomagjával együtt. Múlhatatlan érdeknek tekintjük, hogy úgy kerüljön sor jövő évben népszavazásra, hogy a kötőerőre és a népszavazás elrendelésére vonatkozó olyan feltételek, hogy meddig lehet, meddig kötelező hatályban tartani a kérdést, a népszavazás eredményét, és milyen időtartamon belül ne lehessen újabb népszavazást kitűzni, ezek törvényben rendezésre kerüljenek. Ez a javaslat, a 10. és a 11. is a népszavazási törvény módosításának elhagyását javasolta.
ELNÖK: Alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): A 11. ajánlási pont b) pontja miért pont kettő év? Miért nem négy? Miért nem három? Miért nem egy?
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Képviselő úr, annak idején, amikor a kettőéves javaslatot benyújtottuk, akkor tájékoztatást adtunk, én magam mondtam itt el, hogy más javaslat is lehet, de erre nézve módosító indítvány nem érkezett.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Bocsánat, én nem más javaslatra, hanem miért pont...
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Akkor majd kettő évet javasol, kettőéves gyakorlat megfelel más korábbi tapasztalatnak, nemzetközi tapasztalatnak, reálisan teljesíthető, hogy két éven belül egy népszavazással megerősített törvényhez ne nyúljon hozzá a jogalkotó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Milyen nemzetközi tapasztalatok vannak? Melyek ezek?
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Általában a népszavazások elrendelésére nézve és a népszavazások következményeire nézve az uniós országok tapasztalatait vizsgáltuk meg. Az uniós országokban nem olyan túl gyakori a népszavazás-kezdeményezés és a lebonyolítása sem, de a népszavazási szabályok között a lengyel és a finn szabályok között találtunk olyat, ahol nem kezdeményezik, hanem ajánlják, hogy legalább két évig a népszavazás adott kérdéséhez ne nyúljanak hozzá.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tehát a 26 országból mindösszesen kettőben.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Általában nem gyakorlat ilyen tömeges népszavazás-kezdeményezés, mint Magyarországon.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor tudunk dönteni. (Horváth István megérkezik az ülésre.) Az ajánlástervezet 11. pontjánál voltunk, vagyunk. A tárca nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja, sima nem.
12. ajánlási ponthoz értünk.
RYTKÓ EMÍLIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Van-e kérdés ezzel kapcsolatban? (Nincs jelentkező.) Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 13. pontról már a 6. ponttal egy ütemben döntöttünk. Úgy látom, végére értünk. Van-e tudomása valakinek olyan indítványról, amelyről döntenünk kell? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a közreműködést. További jó munkát kívánok!
Rá tudunk térni a következő napirendi pontunk megtárgyalására, dr. Szaló Péter szakállamtitkár úr tájékoztatójára kerül sor a területfejlesztés aktuális kérdéseiről, különös tekintettel a kistérségek újbóli besorolására. Köszöntöm bizottságunk ülésén szakállamtitkár urat. Az írásos anyagot a bizottság tagjai múlt hét végén megkapták. Ennek ellenére gondolom, szakállamtitkár úr kíván szóban is kiegészítést adni. Tessék parancsolni, öné a szó.
DR. SZALÓ PÉTER (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először csak szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy röviden bemutathatjuk munkánkat. Mivel tudom, hogy nagyon túlterhelt a tisztelt bizottság ezekben a napokban, ezért nagyon rövid szeretnék lenni.
Annyit szeretnék kiemelni, hogy alapvetően az országos területfejlesztési koncepció érvényesítésén dolgoztunk az elmúlt időszakban, tehát a nagy koncepciók elfogadása korábban megtörtént, és erről próbáltunk számot adni, hogy mit is tettünk ennek érdekében.
Az egyik, ami a legfontosabb eleme, hogy az Országgyűlés megalkotta a decentralizáció, illetve a területfejlesztési támogatások elveiről szóló OGY-határozatot, illetve meghatározta a besorolás feltételrendszerét. Ennek alapján született meg és az elmúlt napokban jött ki a 311/2007-es kormányrendelet, amely valóra váltotta az Országgyűlés szándékát. A besorolás szerint az új kistérségi lehatárolással 94 hátrányos helyzetű térséget jelöl ki ez a kormányrendelet, ennek pontosan az 50 százaléka - érdekes módon semmi irányítás nem volt benne -, 47 kistérség pedig a leghátrányosabb helyzetű körbe került.
Volt egy olyan rendelkezése ennek az országgyűlési határozatnak, hogy ezen belül a legérintettebb vagy a leghátrányosabb helyzetű egymillió főt még válasszuk ki, amiket a kormánynak komplex programmal kell segíteni, ezek az úgynevezett zászlóshajóprogramba bekerült kistérségek. 33 kistérség került be ebbe a körbe, ami persze azt jelenti, hogy a korábbi körből kettő kikerült, tehát egyfajta mozgás természetesen ilyenkor mindig van.
A számításokat a KSH végezte el. Abszolút áttekinthető, nyomon követő. Valamennyi önkormányzat számára elkészítettük azt a tájékozatót, nyomdában van, amit megküldünk valamennyi önkormányzatnak, hogy nyomon tudják követni, hogy miért is kerültek ki az egyes kategóriából vagy éppen miért kerültek be. Reméljük, hogy az érintett önkormányzatok ezt pozitívan fogják tudomásul venni.
Hogyan érvényesült az OTK? Az egyik, amiről már korábban született döntés, hogy van hét regionális operatív program. De a kohézió szempontjait úgy tudtuk érvényesíteni, hogy a területfejlesztés szempontrendszere került be az Új Magyarország fejlesztési tervébe, tehát adtunk egy mutatószámrendszert. Nem pusztán fejkvóta alapon, hanem az elmaradottság szempontjait vette figyelembe a kormány, amikor az egy főre jutó támogatásokat differenciáltan állapította meg, tehát a leghátrányosabb helyzetű régiók nagyobb összegű támogatást kapnak, méghozzá a GDP-vel fordított arányban, a munkanélküliséggel egyenes arányban. Figyelembe vette az elosztás a települések számát, sőt ezen belül a hátrányos helyzetű települések számát is. Tehát egyfajta komplexitás itt is érvényesült, ami biztosítja, ha a forrásfelhasználás mindenütt 100 százalékos lesz, hogy a legelmaradottabbak több fejlesztést tudnak megvalósítani.
Hogy ne csak az átfogó szinten jelenjenek meg ezek a szempontok, ezért mutatókat, illetve segédleteket dolgoztunk ki az akciótervek készítéséhez. A területiség mint horizontális szempont beépült az összes operatív programba, az akciótervekhez külön, a pályázatokhoz külön, és abban mellékeltük azt, hogy itt van az a lista, amit elfogadott az Országgyűlés, hogy kezeljék a leghátrányosabb helyzetűeket, a hátrányos helyzetűeket, milyen preferenciákat állapítsanak meg, és vagy többletpontokat kapnak, vagy pedig kizárólag ezek számára írnak ki pályázatot.
Az, amit még szeretnék megemlíteni, viszont a versenyképességhez kapcsolódik. Megjelenik a városrehabilitáció kérdésköre az egész pályázati rendszerben. Integrált programok finanszírozása jelenik meg, tehát nemcsak konkrét fejlesztéseket lehet támogatni, hanem komplex programokat, intézkedéscsoportokat. Ennek feltételéül integrált városfejlesztési stratégiák kidolgozását kérik meg a pályázatok során az irányító hatóságok. Úgy gondoljuk, hogy ez egy támpontot is ad a városok további tervezéséhez, még ha nem is minden elemét tartjuk kötelezőnek, de hogy legyen egy ilyen stratégia, az nagyon fontos, hogy társadalmi, illetve gazdasági kérdéseket oldjunk meg és ne csak fejlesztésekben gondolkodjunk, tehát a cél felől közelítsük meg.
Ezek talán a legfontosabb szempontok, de természetesen megjelenik ez a konkrét programok menedzsmentje során akár a Vásárhelyi-terv térségéről van szó, a Duna térségéről, amit nemzetközi együttműködésben tervezünk, vagy a Tisza egész vízgyűjtőjére megkezdett többoldalú együttműködésről. A Duna egyszerre környezetvédelmi és turisztikai program is, amit szintén nemzetközi kitekintésben szeretnénk majd együtt tervezni és fejleszteni.
A támogatási rendszer reformjáról azért nem szeretnék beszélni, mert hiszen a bizottság nagyon jól ismeri az országgyűlési határozat tartalmát. Erről készítettük ennek intézkedési tervet, és azt a programot, amit már jövő évben hajtanánk végre annak érdekében, hogy egyszerre jussunk a regionális rendszer kialakításához.
Ami még a bizottság munkáját a közeljövőben érinteni fogja, hogy elkészült és az utolsó fázisban tart a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési terve, illetőleg az országos területrendezési tervnek az egyeztetése. Ez bekerülhet jövő tavasszal a kormány pozitív döntése esetén az Országgyűlés elé, ami a két tervet integrálja, tehát azt a korábbi lyukat megszünteti az országos területrendezési tervben, ami azt jelenti, hogy metodikai és tartalmi összehangolás is történt. Nyilván az új szerkezetben új hálózati elemeket, a korábbi anomáliáknak a feloldásait javasoljuk a két terven, és reméljük, hogy akkor ez a tavaszi ülésszak végén elfogadásra is kerül.
Köszönöm a bizottság figyelmét, és persze minden részletkérdésre örömmel válaszolok munkatársaimmal együtt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Annyi kiegészítés, hadd köszöntsem itt a bizottsági ülésen Tipold Ferenc urat és Tompai Géza főosztályvezető urat, akik az elhangzottaknak jeles végrehajtói, közreműködői voltak a minisztériumban.
Tisztelt Bizottság! Először nézzük, hogy kérdések merültek-e föl. Biztosan vannak kérdések. (Tasó László jelentkezik.) Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Ülés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogy el is hangzott a tájékoztatójában, a kiegészítésben pontosabban fogalmazva, hogy rövidesen az önkormányzatok, térségek megkapják a rájuk vonatkozó adathalmazt. Szeretném megkérdezni, hogy lehetőségünk lenne-e arra, hogy megnézzünk valamennyi kistérségre vonatkozó és településekre vonatkozó értékelést. (Varju László megérkezik az ülésre.) Ez véleményünk szerint fontos lenne azért is, ugyanis amikor elfogadta az Országgyűlés a szempontrendszert, és annak alapján a komplex mutató képzéséhez is azt mondtuk, és arra is azt mondtuk, hogy az egy jó és valós lehetőség, akkor úgy gondoltuk, hogy nem lesznek feszültségek, és mindenki nagyjából azt fogja látni a számok tükrében, amit érez is. Az utóbbi időszakban kiderült, hogy számos térségben, településen lényegesen rosszabbak voltak azok a mutatók, amelyekről most egészen jót hallunk. Mindenki kíváncsi arra, hogy pontosan az értékelés hogy zajlott le, arra is kíváncsiak vagyunk, hogy egymás környékén élő települések tükrében mi is a pontos valóság. A KSH adataival kapcsolatban az is nagyon fontos, hogy megtudjuk, hogy a KSH vajon pontosan milyen adatokból merített és mit adott közzé. Bár ez volt részben szabályozva, és olvastuk és emlékszem is rá, ettől függetlenül a pontosságára mindenképpen kíváncsiak vagyunk.
Az is kérdésem lenne, hogy a korábbiakban az előkészítés során is volt arról szó, hogy egy régi, területfejlesztés szempontjából fontos lehetőség megmarad, miszerint korábban, ha 1993-ig próbálok visszanyúlni, amikor államtitkár urat már ismertem, akkor arról is szó volt - és '96-tól indult útjára ez a fajta törvény -, hogy a szomszéd település is hasonlóképpen részesülhet a kedvezményekből, mint az a település, amely a kedvezményezetti körben benne van. De ez elmaradt teljes mértékben. Tehát meredek a szakadék. Van egy kistérség, ahol a települések ebbe a körbe tartoznak, aztán mellettük lévő szomszédos, 1 kilométerre, 3 kilométerre, 5 kilométerre lévő település pedig már rögtön kiesik, holott a valóságban tudjuk, hogy nincsenek ilyen meredek váltások, és még a megyehatár sem biztos, hogy ilyen falat jelentene.
Volt arról is szó, hogy az uniós pályázatokon történő részvétel szempontjából lényeges az, hogy ki van a 33 és ki a 14 a 47 leghátrányosabb térség között, melyik csoportban szerepel. Vannak ilyen mendemondák, segítsen nekem, lehet, hogy nem igazak egyébként, hogy a 14, tehát a 47-ből a 14, a nem 33 közé sorolható települések nem pályázhatnak önállóan uniós forrásokra, csak térségi program keretében. Vagy ez a 33-akra vonatkozik? Aztán olyan is volt a korábbiakban, és volt is egy írott tervezetben, hogy ezeket a térségeket nem lehet elutasítani forráshiány miatt. Ez már megint nem található benne.
Ami még nagyon fontos, nagyon sok számot hallottunk az elmúlt mintegy szűk másfél évben, 120 milliárdtól kezdődően 240-ig, 280-ig, 320-ig, legutóbb 135 milliárd forintig. Most nem tudjuk, hogy mi is ez a szám. Az a 33 település együttes vagy 33 kistérség, amely komplex program keretében tudja majd lehívni a forrásokat, mikor láthatja élesben a kiírásokat, mikor készülhetnek el, mikor adhatják be ezeket a koncepciókat? Pontosan a 14 térség helyzetét nem ismerjük. Mit is jelent? Mivel is másabb a 14-nek a 47-en belüli szerepe, mint a 47 és 94 közöttinek a szerepe? Azt tudjuk, hogy a besorolás szempontjából mit jelent, és hogy van értékelve, azt ismerjük.
Még egy kérdés. Nem érzik-e azt, hogy az, hogy egy térségben az infrastruktúra viszonylag jól kiépített, ellenben a munkanélküliség aránya nem az országos átlag másfélszerese, hanem három- vagy négyszerese, nem érzékelik-e, hogy itt azért meg kellett volna vizsgálni vagy felülírni azt a fajta besorolást és szempontrendszert, amelyet egyébként elfogadtak? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Másik oldalon? (Szabó György jelentkezik.) Szabó György alelnök úré a szó.
SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az anyag világosan bemutatja, és államtitkár úr is utalt arra, hogy a regionális különbségek mérséklésének a céljából és szándékával a regionális operatív programnál olyan mutatószámrendszert alkalmaztak, amely a hátrányos helyzetű régiók számára pozitív diszkriminációt jelent. Ez így is van. Ugyanakkor tudjuk, hogy az uniós források, amelyek most a területfejlesztésnek a meghatározó eszközei, nemcsak a regionális operatív programokban, sőt talán nem is elsősorban ott vannak jelen, hanem számos ágazati operatív programban, és valahol területileg majd ez meg fog valósulni, és ez nyilván befolyásolni fogja egy-egy régiónak mondjuk a fejlődési folyamatait.
Attól, hogy a ROP-ok tekintetében van egy differenciálás, amely korrekt, de ugyanakkor mégsem teszi lehetővé önmagában, hogy ezek a területi hátrányok, különbségek csökkenjenek, ezért az a kérdésem, hogy vajon tervezi-e a tárca, hogy az ágazati OP-knál egyfajta folyamatos monitoringozással figyelemmel kísérik, hogy az ágazati OP-k nyertes pályázatai milyen területi differenciálódás, milyen területi megoszlást mutatnak. Ezt nagyon fontosnak tartanám a magam részéről, mert lehet, hogy a felzárkózási cél nagyon korrekt és tisztességes, és sok-sok jel utal arra is, hogy ezt a tárca komolyan veszi, mégis a spontán folyamatok generálhatnak olyan dolgokat, amelyek a hátrányok növekedéséhez vagy mondjuk így inkább, hogy a régiós különbségek növekedéséhez vezetnek. Ezt mindenféleképpen jó lenne mondjuk folyamatosan figyelni, gondolom én, és ha kell, akkor időben különböző úgymond beavatkozásokat tenni, mert azt a törekvést, hogy mondjuk az ágazati OP-k területén is legyenek úgymond régiós indikátorok, úgy tudom, hogy sem Brüsszel nem támogatta, sem mondjuk kormányzati szinten nem sikerült elfogadtatni. Ettől még ez a probléma létezik, és ezzel meggyőződésem szerint foglalkozni kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Horváth István jelentkezik.) Horváth István képviselő úr!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Részben csatlakoznék Tasó képviselő úr kérdéséhez, illetve egy kicsit most tanácstalan vagyok, mert az anyagban van, hogy "a kistérségi besorolás módszertanáról tájékozató kiadvány készül, melyet a bizottság minden tagjához eljuttattunk". Nem emlékszem, hogy ezt mikor kaptuk meg, de most utána fogok nézni ennek. Nagyon fontos lenne, ha elmondanák, hogy mikor kaptuk meg, annak örülnék, mert akkor utánanézek, hogy az miért nem került a kezembe. Ugyanis amikor itt a besorolásokat néztük, azért én is, mint gyakorló, a dél-dunántúli régióban területfejlesztéssel foglalkozó közéleti emberke, amikor összehasonlítom mondjuk Szekszárd városát vagy a szekszárdi kistérséget mondjuk Kaposvár vagy egyéb kistérségekkel, akkor nehezen tudja eldönteni az ember, hogy az mitől hátrányos, a mienk meg mitől mondjuk nem hátrányos. A módszertanban nyilván ezek bent vannak. Nem minden esetben tűnik számomra logikusan ez a besorolás, tehát fontos lenne ennek a módszertani anyagnak a megismerése.
Bent van az, hogy "szeretnénk, ha a magyar településhálózat jövőképét egy teljes szakmai, politikai konszenzussal elfogadható koncepció fogalmazná meg". Az elmúlt egy évet figyelembe véve a regionális tanácsok működésében, ahol a helyi választott képviselők, illetve a minisztériumi delegáltak sok esetben küzdenek egymással, itt ez a konszenzus nem annyira rajzolódott ki. Szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt mondjuk fél év távlatából az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, valamint az NFÜ között milyen tapasztalatok vannak az együttműködésről, mert sokszor helyileg azt érezzük, hogy ilyen párhuzamos szabályozás van az NFÜ részéről is, illetve az Önkormányzati Minisztérium is most a miniszter úr megválasztásával gyakorolja itt az irányító hatóságot. A jövőt tekintve nem éreznek-e itt párhuzamosságot ebben a kettős irányításban?
A jövőt tekintve lehetne azon változtatni, mint a regionális fejlesztési tanácsnak a tagja, sokszor úgy érezzük, hogy itt a szép szavak mögött a gyakorlatban sajnos nem jön át ez a konszenzus, illetve a helyi érdekek figyelembevétele. Jó példa volt erre az ipari parkok pályázatánál, azt a pályázatot, amit kiírt végül is az NFÜ, hónapokon keresztül a regionális fejlesztési tanácsban azt a szempontrendszert próbáltuk megtalálni a pályázat ajánlott szövegében, ami a helyi ipari parkok sajátosságait figyelembe veszi, illetve hogy minél jobban tudjanak érvényesülni azok a települések, ahol az ipari parkok léteznek és működnek. Mély megdöbbenésünkre akkor, amikor a kiírás megtörtént, egy teljesen más szempontrendszer jelent meg a kiírásban, mint amit előtte a regionális fejlesztési tanács hónapokon keresztül tárgyalt, illetve kidolgozott akár a tervbizottságon keresztül is. Tehát mi az oka annak, hogy ami hónapokon keresztül szakmai konszenzusnak látszik mondjuk a tanácsban, az később a kiírásban meg teljesen más környezetben jelenik meg?
Sokszor van egy olyan érzése az embernek a tanács munkáján belül, hogy igazából nem is veszik komolyan a mi munkánkat. Itt egy jó példára erre a különböző társadalmi egyeztetésnél és az ipari parknál már utaltam, hogy más szempontrendszer volt helyi szinten kidolgozva és más volt a kiírásban. De sokszor, amikor egy pályázati kiírás anyagát akár a turisztika vagy egyéb területekről mondjuk fölrendeli az Önkormányzati Minisztérium vagy az NFÜ, és azt mondja, hogy társadalmi egyeztetésre bocsátjuk, akkor utána mindig attól félünk, és ez sajnos többször be is igazolódott, hogy egy teljesen más szempontrendszer alapján írja ki a felügyeleti hatóság. Azt gondolom, hogy ha egy társadalmi egyeztetésre visznek egy ROP-os pályázati kiírást, akkor az úgy lenne szerencsés, ha a társadalmi egyeztetés után, mielőtt kiírásra kerül, még egyszer visszakerülne a regionális fejlesztési tanácsba, hogy a társadalmi egyeztetés eredményéről tudjanak az ott élő helyi politikusok véleményt mondani, illetve a területfejlesztési szakemberek, és utána kerülne kiírásra.
Azt gondolom, hogy az elmúlt egy év a konszenzusra, az együttműködésre inkább negatív tapasztalatom volt, legalábbis a dél-dunántúli régióban, de más régióknál is tájékozódva azt gondolom, hogy ez a néha fejetlenség vagy néha túlszabályozás, vagy ilyen önkényes átírása a szempontrendszereknek a többi régióban is megvalósította, illetve teljesen más szempontrendszer alapján valósította meg a kiírásokat, mint amit a ROP-okban az ott lévő szakemberek terveztek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés merült-e még föl? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács Zoltán alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Szabó György alelnök úrhoz kapcsolódva én egy kicsit másképp látom. A regionális operatív programokban úgy vélem, hogy ez a felzárkóztató program, amiről ön is beszélt, valamint Szabó György alelnök úr is, az csak részben igaz, hiszen az olló bizonyos tekintetben jelentősen nyílik. Ilyen van például a Közép-Magyarország operatív programoknál, amely az egyik legfejlettebb régiója Magyarországnak, mégis a legjelentősebb támogatáshoz jut 2007 és 2013 között.
Azt szívesen vettem volna itt a táblázatok között, ha a pénzügyi allokációt is feltünteti 2007 és 2013 között, hogy miként jelenik meg az egyes pénzek lehívhatóságának az előretervezhetősége. Ha ez pótolható, szerintem igen, akkor ezt még szívesen venném a magam részéről.
Miként áll az egységes elektronikus nyilvántartási rendszer a fejlesztési források esetében, hiszen már ki vannak írva a pályázatok? Ez már kiépült, kiépített a rendszer, vagy erre még kell várni? Amikor korábban itt a bizottsági ülésen erről beszéltünk, akkor ugyanezt kértük, hogy az egységes nyilvántartási rendszer fontos, hogy ne csússzon ki valaki vagy ne csússzon be a rendszerbe, ha ez egységes. Erről, ha lehetne valamit hallani.
A településhálózat fejlesztésének készül a szakmai koncepciója önök által is. Ez hol tart jelen pillanatban? Ebbe a településhálózat-fejlesztésbe a jelenleg ismert személyszállítás felfüggesztése a vasúti hálózatnál miként épült be a rendszerbe, azokba a településhálózat-rendszerekbe, ahol főleg a szerintem jó néhány hátrányos helyzetű térségben vagy nevezzük másik oldalról kedvezményezett térségben ezek felfüggesztésre kerültek? Már tavaly júliusban volt az első döntés, és most egy második, illetve nem tudjuk, hogy márciusban mi lesz a harmadik döntés.
Horváth István arról beszélt, hogy két részre bontotta, egyrészt konkrétan beszélt az ipari parki rendszerről. Van itt tizenegy vállalkozásfejlesztési övezet. A vállalkozási fejlesztési övezetekhez képest jóval szélesebb az ipari parkok hálózata. A Gazdasági Minisztérium meghirdette, hogy felülvizsgálja az ipari parkok hálózatát. Ez körülbelül, most nem tudom pontosan, 137-ről tudok én, de lehet, hogy ez a szám nem pontos az ipari parkoknál, ahol legtöbb helyen csak cím van meg tábla, hogy ez egy ipari park, de valójában ipari parkként nagyon kevés ipari park működik. Összevetik-e a Gazdasági Minisztérium felülvizsgálati rendszerével ezt a tizenegy vállalkozási övezetet? Tudom, hogy nem ugyanaz a kettő, de mégis valahol összefügg a vállalkozási övezet, illetve az ipari parkok rendszere a gazdaságfejlesztés szempontjából.
Amire Horváth István utalt, azt én csak megerősíteni tudom, hogy maguknál a regionális operatív programoknál van egy széles körű társadalmi egyeztetés, annak alapján a ROP-ok, tehát a tanácsok meghozzák a döntéseket. Van egy szerződés, amelyben - nevezzük - vétójoga van az NFÜ-nek, és az NFÜ sok esetben teljesen átírja - amiről ő is beszélt - a meghozott döntést, ami társadalmi egyeztetésen alapul. A tanácsokban a sokat kifogásolt minisztériumi képviselők ott ülnek többségben. (Szabó György és dr. Balogh László távozik az ülésről.) Tehát a minisztérium véleménye úgymond megjelenik ezekben a döntésekben. Ezután az irányító hatóság mégis átírja. Ha visszakerül újra a regionális fejlesztési tanácsokhoz, ott azt mondja a tanács, hogy mégsem veszi figyelembe az irányító hatóság döntését, újra felkerül, újra megváltoztatja. Akkor nem gondolják, hogy nincs szükség ezekre a tanácsokra, hanem döntse el a miniszter úr, a miniszterelnök, Draskovics Tibor vagy esetleg az NFÜ mindenkori vezetője ezeket a kérdéseket akár a kiemelt projektek esetében? Láttunk erre példát. Akkor nem kell lejátszani a társadalmi egyeztetést, ezt az áldemokratikus folyamatot, hogy döntsenek a tanácsok, akkor teljesen felesleges ez a rendszer, és megspórolunk egy csomó munkaórát, egy csomó pénzt ezzel. Ha pedig komolyan vesszük, hogy van társadalmi egyeztetés, komolyan vesszük azt, hogy a regionális fejlesztési tanácsoknak adunk döntési jogosultságot, akkor vegyük komolyabban ezt a rendszert, ezzel én teljes mértékben egyetértek a Horváth képviselő úr által elmondottakkal.
Még egy dolog. Én úgy érzem, és talán a bizottság sem figyelt rá vagy fordított kellő figyelmet eddig arra, úgy látom, hogy az építésügy egy mostohagyerek ebben a rendszerben. A területfejlesztésnek az apró kis téglácskái mégiscsak a településfejlesztések és ezen belül az építésügy valamilyen formában, lásd a panelprogram, amely az idén elfelejtődött kiírni mondjuk, de ezen felül is azért fontos része a rendszernek. Ezen belül szerintem teljesen kiesik a rendszerből a kulturális tárcánál lévő Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a műemlékingatlanokkal kapcsolatos dolga, nem a tárca kebelébe illik, hogy így mondjam, mert kívül van. Nem gondolnak-e arra, hogy be kellene húzni ebbe a rendszerbe, hogy egységesebb lenne így az építésügy kezelhetősége? Nyilván most fura, hogy így mondom, szakhatóságként a kulturális tárca működhetne ebben az ügyben, de mégis egységes lenne akkor a műemléki meg az egyéb épített környezet rendszere. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.) Szerintem elég sok kérdés összegyűlt, úgyhogy a kérdések körét lezárom. Természetesen, ha menet közben majd fölmerül valami, akkor még lesz rá lehetőség. Szakállamtitkár úré a szó. Tessék parancsolni!
DR. SZALÓ PÉTER (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sorban válaszolnék a feltett kérdésekre.
Tasó képviselő úr azt kérdezte, hogy van-e lehetősége a mutatók megismerésére. Igen. Itt rögtön válaszolnék Horváth úr kérdésére, azt hiszem, ő mondta, hogy múlt időben fogalmaztunk, de az előterjesztésben azt írtuk, hogy most fogjuk rendelkezésre bocsátani, örömmel átadjuk, tehát a legmélyebb szinten. Pont az a lényeg, hogy a bizottság javaslatot tett a mutatószámrendszerre, az eljárásra, és ezt maradéktalanul valóra váltottuk. Ennek az ellenőrizhetőségét ez a kiadvány fogja biztosítani. Természetesen mi elektronikusan most is el tudjuk küldeni, tehát azt meg tudjuk tenni, hogy a képviselők jobban tájékozottak legyenek, mint az önkormányzatok, tehát erre ígéretet teszek, hogy akkor el fogjuk juttatni mindenki számára.
Sajnos azt a '93-ban működött szabályozást nem tudtuk beemelni a rendszerbe, hogy a szomszéd település is hasonló kedvezményeket vegyen igénybe. Ez nem kapott kellő támogatást. Vannak ezzel aggályok. A rendelet kimondja, hogy ki az, aki kedvezményezett, ki az, aki nem kedvezményezett. Tehát ennek a fellazítása nem kapott igazából támogatást. Valóban akkor nagyon nehéz megállni, és így is elég kiterjedt a kedvezményezettek köre. Bár valóban igaz az, hogy sokszor a határok nem húzhatók meg olyan élesen, mint ahogy a rendelet az egyes kategóriák között ezt megteszi.
A leghátrányosabb helyzetű, a zászlóshajóprogram alá tartozó térségekkel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy egyfelől hogyan is kapnak támogatást. A legjelentősebb ezek közül, hogy van számukra elkülönített keret, tehát ami mások által nem pályázható ki, ez a legfontosabb ismérve, míg az összes többinél, tehát a 14-re csak plusz preferenciát jelent, illetve olyan értékelési kedvezményeket, hogy adott esetben az önerő kisebb mértékű, mint a másik körbe tartozó települések esetében. De tulajdonképpen ez egy háromfokozatú támogatási rendszer, amit célunk, illetve prioritások függvényben próbálunk megjelentetni a különböző pályázati rendszerekben. De elkülönített kerete egyik programnak sincs, csak az "Adjunk esélyt mindenkinek!" zászlóshajóprogramba tartozó 33 kistérség településének.
A pályázatok mindenki számára nyitottak. Tehát mindamellett, hogy lesznek stratégiai szempontból fókuszált programok, de azért a most kikerült pályázatokra pályázni kell mindenkinek, csak jóval kedvezőbb feltételekkel. Tehát a 33 kistérségből is, a 14-ből is meg a másik 47-ből, ami a 94 és a 47 között van az adott feltételekkel. Csak itt azzal, hogy a zászlóshajóprogram kap öt plusz pontot, azt mutatja, hogy majdnem befutó, tehát az értékelési rendszernek a kritériumait figyelembe véve. Ez a legfontosabb az egészben, és azt hiszem, hogy ez egyfajta garanciát jelent a leghátrányosabb helyzetű térségekben élőknek.
Azon kérdésére, hogy nem kell-e felülvizsgálni a mutatószámrendszert, valóban az infrastruktúra kiépítettsége és a munkanélküliség között egyfajta feszültség lehet, lehet egy eltérés. Mivel egy komplex mutatószámrendszer alapján történt meg a besorolás, ez a feszültség benne van ma is a rendszerben. Itt az a kérdés, hogy melyik mutatócsoport húz, melyik differenciál jobban. Nyilvánvalóan ezeket a kérdéseket most úgy lehet kezelni, hogy ahol a gazdaság nem kínál kellő munkahelyet, ott a helyi pályázatoknál a munkahelyteremtésre kell koncentrálni és kevésbé az infrastruktúrafejlesztésre. A végrehajtás szakaszában ezt így lehet kezelni, de biztos, hogy majd a következő felülvizsgálat keretében a súlypontozáson lehet változtatni.
Szabó György úr kérdése a differenciálás kérdésére vonatkozott az ágazati operatív programok keretében. Jelezném azt, hogy abban az útmutatóban, amit az egyes irányító hatóságok számára készítettünk, éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk. Minden operatív programra, ágazati operatív programra is készítettünk egy útmutatót, nem általában, hanem arra az irányító hatóságra. Személyesen tárgyaltam én is minden irányító hatóság vezetőjével, és azt mondtuk, hogy itt van a humán infrastruktúrát támogató operatív program, akkor felsoroltuk, hogy szerintünk az alapfokú oktatásnál az elmaradottakat ki kellene emelni, mert ott kulcskérdés. De nem fogalmaztuk meg ezt az igényt a felsőfokú oktatás esetében vagy az innováció kérdéskörénél, mert ott nyilván nem a hátrányos helyzetű térségekbe kell sok pénzt vinni, hanem éppen a felsőfokú oktatással rendelkezőbe, a szellemi központokba, ahol az innováció gazdasági és társadalmi feltételei adottak. Tehát az OTK-t több szálon próbáltuk érvényesíteni, itt most kicsit súlypontoztunk a hátrányos helyzetű térségekre, de a Balatonnál megint más prioritások érvényesülnek. Tehát a területiségnek azt a komplex elvárásrendszerét, amit az OTK megfogalmazott, minden IH felé megpróbáltuk megfogalmazni. Azt kell hogy mondjam, hogy elég nagy nyitottságot tapasztaltunk, és örömmel vették, hogy van egy területi kohézióról szóló útmutató, és meg is fogalmazták többen, hogy sajnos a többi esélyegyenlőségi, más útmutatókkal nem tartanak olyan szinten. Azóta már ezt pótolták.
A településhálózat két alkalommal merült fel. Azt szeretném elmondani, itt fennmaradt a konszenzuskeresés kapcsán. Azt azért elmondanám, hogy mi olyan információkat kaptunk a tanácsok üléséről, hogy az operatív programokat, akcióterveket a tanácsok konszenzussal fogadták el. Ennek nagyon örültünk, hogy végül is addig folyt a győzködés a különböző testületekben, amikor nyilván voltak részkérdésekről viták, de jómagam a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsban is megtapasztaltam, hogy nem volt igazából politikai vita a testületen belül, csak szakmai vita volt, és ez igazán örvendetes.
Van-e kettős irányítás? Bizonyos értelemben van, de mások a szerepek. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a végrehajtásban érdekelt, itt nyilván a hatékonyság szempontjai érvényesülnek, nekünk pedig az a dolgunk, hogy a területfejlesztés szerteágazó szempontrendszerét számon kérjük a végrehajtáson. Tehát kicsit két székben ül miniszter úr, ami között persze nincs ellentmondás vagy feloldhatatlan ellentmondás. Ezt a kettős szempontrendszert szeretnénk megtartani, nem szeretnénk átvenni a végrehajtás felelősségét, nincs is végrehajtási felelősségünk, de szeretnénk a szempontjainkat a végrehajtásban megjeleníteni.
Az irányító hatóságnak óriási a felelőssége, ő a felelős a kormány és az Európai Unió felé. Nyilván vannak olyan szempontjai, amelyek adott esetben nem igazán kedvezőek a regionális fejlesztési tanácsok számára, például homogenizál, még akkor is, ha egy pályázatot ír ki vagy külön írja ki a pályázatokat, de a rendszer alapelemeit egységesíti. Vannak pályázatok, ahol mások a szempontrendszerek régiónként, mások a prioritások, támogatási célok. Erre lehetőség van, de amennyire lehet, megpróbálja az egységes eljárásrend miatt a homogenizálást, ami sajnos ilyen anomáliákhoz vezet, hogy valóban úgy érzik a tanácsok, hogy nem ők voltak a döntéshozók, hanem a javaslatukat felülbírálta az irányító hatóság. Ez a rendszer sajátossága, hogy a tanács közvetett felelősséggel rendelkezik, egyetlen döntéshozó van, ez az irányító hatóság. Biztos, hogy nagy nyomás alatt volt, hiszen pénz hiányzik a rendszerből a vállalkozásoknál, építőiparnál, tehát az akciótervek beiktatása miatt lassan jöttek ki a pályázatok. Szerintem most elmúlt ez a szakasz, tehát a következő időszakban mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezekre a visszacsatolásokra az irányító hatóság adjon lehetőséget, hogy társadalmi egyeztetés után a tanácsok újra megvitathassák az összegzett álláspontokat, és esetleg a véleményeket újra meg tudják jeleníteni.
A közép-magyarországi régió esetében Kovács Zoltán alelnök úr jelezte, hogy ő kapják a legnagyobb forrást. De jelezném, hogy a közép-magyarországi régióból nincs pályázat a gazdasági operatív programra. Egyetlen egy kivétel van, az Európai Szociális Alap forrásaira lehet pályázni közép-magyarországi régióból. Az összes ágazati operatív program kizárólag a hat hátrányos helyzetű régiót szolgálja. (Dr. Kovács Zoltán: HEFOP?) Igen, csak a HEFOP-ból lehet pályázni KMR-ből, annak is csak a 17 százalékát, tehát az is limitálva van. Az Unió már eleve külön soron adta a KMR forrásait, de a közép-magyarországi régiónak egy integrált programja van, abban van a gazdaságfejlesztés, abban van minden, a közlekedés is, tehát nincs közlekedési beruházás, csak ami abban van. Tehát a 4-es út, aminek a bevezetése megoldandó a fővároshoz, a regionális operatív programból lesz finanszírozva, ami azt jelenti, hogy érvényesül egy kiszorító hatás, hogy sajnos a településeknek kevés fog jutni majd útberuházásra vagy felújításra. Épp ez a baj a közép-magyarországi régióban, hogy kevés a forrás, és az is az első három évre, tehát nemcsak hogy kevés, hanem időnyomás alatt is kell dolgozni, ami sokkal nehezebb feltételeket jelent a régiónak. De a kért táblázatot természetesen eljuttatjuk a tisztelt bizottságnak, ahol a forrásokat egy főre kumuláltan meg tudjuk jeleníteni.
Az egységes elektronikus nyilvántartás mit jelent? Annyiban született döntés, hogy az EMIR-nek, ennek az egységes monitoring információrendszernek, amely az uniós nyilvántartásokat, uniós támogatásokat tartja nyilván, annak a rendszerére fognak épülni a hazai nyilvántartások. Nyilván nem kell egy újabb menedzsmentrendszer, ami végigköveti a pályázattól a kifizetésig, a pénzügyi ellenőrzésig a pályázat teljes életciklusát, erre pénz sincs, meg nem célszerű így az EMIR fejlesztését most késleltetni, de hogy azok az outputok legyenek és azok jelenjenek meg a honlapokon, és a kormány is és az Országgyűlés is tudja követni a különböző ágazati támogatásokat, erre kell egy rendszer. Ennek a kifejlesztése nem fog azonnal megtörténni, ez legalább másfél-kétéves munka, még nem kaptuk meg a megvalósíthatósági tanulmányt, hogy mire lehet ezt megcsinálni. Nyilván a meglévő rendszerekre akarunk támaszkodni, a Kincstárban lévő működő OTMR-rendszerre, de annak az összehangolása mindenképpen jelentős munkát igényel.
A településhálózat-fejlesztés kapcsán annyit szeretnék elmondani, hogy a településhálózat-fejlesztési koncepció egy kísérlet, ilyen nincs az önkormányzati törvényben, sem a területfejlesztési törvényben. De egyet látunk, hogy ma is működik településhálózat-fejlesztési koncepció, csak implicit módon, elemekből rakódik össze, ágazati támogatásokból, különböző, tehát mi is adunk építésügyi normatívát vagy gyámügyi normatívát, millió támogatási rendszer van. Mi ennek a kumulációja? Megadott-e a döntéshozóknak, önöknek itt az Országgyűlésben, hogy a végére szavazzanak? Azt láttuk a korábbi támogatásoknál, hogy a cél-címzettek, ágazati támogatások a megyei jogú városokba halmozódtak a legnagyobb mértékben, tehát kevésbé érvényesült a kiegyenlítés elve. Tehát hogy végig tudjuk-e követni, és ez valóban ellátást, hozzáférhetőséget jelent, tehát egy állampolgár-centrikus közelítést. Egyelőre szeretnénk a koncepciót fölvázolni, megnézni, hogy van-e értelme erről beszélni, és ad-e egy olyan szabályozási alapot az Országgyűlésnek, amely transzparensebb helyzetet teremt a következő években. Alapvetően erre törekszünk. Ebben természetesen megjelenik az elérhetőség, és ilyen értelemben kapcsolódik a vasúti közlekedéshez is, tehát a közúti, vasúti vagy bármilyen más elérhetőség a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel együtt jelenik meg, és azt a két szempontot nekünk együtt kell vizsgálni.
Ami egészen nóvum ebben a munkában vagy nóvum kell hogy legyen - még itt a kutatók adósak egy-két kérdéssel -, hogy a szerkezeti, tehát településhálózati térbeli szerkezeti összefüggéseket is meg kell jeleníteni. Erről csak a későbbiekben tudok majd eredményről beszámolni.
Vállalkozási övezetek, ipari parkok felülvizsgálata. Természetesen összevetjük, mindamellett, hogy jelezném, hogy a tizenegy vállalkozási övezet egy egészen más kategória, hiszen az ottani adókedvezmények és sajátos területi pozíció nem vethető össze az ipari parkkal. Hasonló egyébként, de a kedvezményrendszere alapvetően inkább azt mondom, hogy államháztartási kérdéseket vet fel, hogy célszerű-e meghosszabbítani ennek a rendszernek a működését a következő időszakban.
Az NFÜ vétójoga kapcsán már beszéltem a tanács szerepéről.
Még annyit szeretnék jelezni az építésügyre, hogy mostohagyerek-e. Én örömmel hoztam volna ide azt a kiterjedt szabályozást, amelyet ebben az évben végeztünk el az építésügy keretében, bár éppen az utolsó pontra, a hatósági rendszer kialakítására talán most kerül pont rövidesen. De örömmel hoznám ide a bizottság elé mindazt a munkát, amit az építésügy terén végeztünk egy hasonló beszámoló keretében. Ennek keretében valóban felmerül, én magam is egyeztettem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökével, új elnökével, hogy hogyan lehetne az együttműködést elősegíteni. De azért egyet lássunk! Olyan helyzet van, és ma ez nem vitatott a tárcák részéről, hogy igazából egy építésügyi hatóság van, illetve hogy a műemlékvédelem van. Tehát ami korábban önálló hatóságok működtek minden területen, ma nincs, nincs környezetvédelemben, közlekedésben. Egy rendszerként működik már sajátos építményfajták tekintetében, és ezt egy nagy eredménynek tartjuk, hogy a szakhatósági rendszerrel sikerült egy egész átlátható rendszert kialakítani, és ezen a téren szeretnénk továbbmenni. Volt egy olyan nagyon régi egyetértés, amennyiben állami hivatal látná el az építéshatósági feladatokat, akkor természetes lenne az örökségvédelmi hivatalok integrációja, tehát szakhatóságként való további működtetésük, azonban amíg ez nem adott, addig nyilván a függetlenségét célszerű megtartani.
Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat. (Horváth István, Varju László jelentkezik.) Úgy látom, hogy van további hozzászólás vagy kérdés még? (Horváth István: Kombinálva.) Akkor lesz második kör, egy ilyen kombinált kör. Először Horváth István, utána Varju urat.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Korrekt választ kaptunk szakállamtitkár úrtól, mármint a korrekt az, hogy egy őszinte választ, de sajnos a válaszok megerősítették azokat a hiányosságokat, amelyek pont a területfejlesztésben és a regionális tanácsok működésében állnak fenn. A válaszában ezeket a hiányosságokat a szakállamtitkár úr a továbbiakban is megerősítette, tehát nem tudott megnyugtatni.
Konkrétan az NFÜ és a regionális tanácsok kapcsolatáról. Van egy ellentmondás ebben a kérdésben. Itt az anyag 3. oldalán az van, hogy "A regionalizmus sikerét jelenti, hogy mind a hét régió számára lehetővé vált, hogy a 2007-13-as tervezési időszakban elkészíthesse önálló operatív programját, biztosítva ezzel a régióspecifikumok megjelenítését, az egyedi problémákra történő fókuszálást". Ez pont ellentmond annak, hogy a felelősségre hivatkozva szakállamtitkár úr azt mondta, hogy az NFÜ-nek pont a homogenizálás a célja. Azt gondolom, hogy az NFÜ homogenizálhatna gyakorlatilag az ágazati források szétosztásánál, tehát a ROP-nak pont az lenne a célja, amit itt a 3. oldalon meg is fogalmaztak, csak sajnos nem ez érvényesül. Tehát jelen pillanatban ez nem működik.
Azt gondolom, hogy a regionális fejlesztési tanácsban ott lévő emberek igen szívesen vállalnának felelősséget a döntéseikkel kapcsolatosan. A ROP-ban az uniós pénzek 15 százaléka érvényesülésének pont az a célja, hogy a régióban meghozott döntések alapján, azon szempontrendszerek alapján legyenek elköltve, de sajnos ez nem jön át a gyakorlatban. Az NFÜ nagyon sok esetben ezeket igenis felülírja, és pont ezáltal a felelősség nem tud megfogalmazódni, mert ha mi azt mondjuk a régióban lévő gazdaság szereplőinek, illetve azoknak a szereplőknek, akik ezekre a pályázatokra pályáznának, hogy miért így lett végül is kiírva, amikor több hónapon keresztül másról beszéltünk, akkor mindig jön a csodafegyver, hogy az NFÜ így döntött, és nem tudjuk személyhez kötni a felelősséget.
Tehát még egyszer azt kérem szakállamtitkár úrtól, hogy ha van erre lehetősége, ezt gondolják végig, hogy igenis lehet otthagyni a felelősséget a regionális fejlesztési tanácsban. Valóban, ahogy ön is mondta, nem politikai döntések vannak, hanem alapvetően régiós szakmai döntések vannak, megvan a konszenzus, és azt gondolom, ebben az ott lévő tanácstagok a felelősséget is szívesen vállalnák.
A másik, amire igazából itt nem terjed ki a területfejlesztés egy ismét sokat használt kifejezése, ezek a kiemelt projektek. A kiemelt projektek, amelyek a régiót érintik, azt gondolom, hogy itt egy nagyon komoly ellentmondás van. Nem szerencsés ennek a kommunikációja sem, legalábbis nálunk a Dél-dunántúli Regionális Tanácsban azt tapasztaltuk, hogy a különböző szervezetek a három megyéből kiemelt projektekre tesznek felterjesztéseket. A kiemelt projektnek az a sajátossága, hogy erről majd a kormány fogja meghozni a döntéseket. A több kiemelt projekt vonatkozik a turizmus fejlesztésére, de a kormány valószínűleg a döntését erre vonatkozóan majd valamikor április-májusban fogja meghozni. De ezzel az az ellentmondás, hogy a turisztikai pályázatokat már kiírta a ROP.
Tehát úgy hozunk kiemelt projekteket a régiós forrásokra, hogy arra amúgy nincsenek elkülönítve pénzeszközök, egyetlen egy projektre van elkülönítve pénzeszköz, az a megyei jogú városok városrehabilitációs fejlesztése, ott meg van határozva minden régióban konkrétan, hogy ez a ROP-ban hány milliárd forintot jelent, és a városok ennek megfelelően tudnak majd tervezni és készítik az integrált városfejlesztési koncepciójukat első körben, majd április-májusban a kiemelt projekteknél meglesznek a döntések. De erre van forrás elkülönítve. Minden egyéb kiemelt projektnél nincs forrás elkülönítve. Ezt azért nem tartom akkor szerencsésnek, hogy itt közben meg kiemelt projektekről kommunikálunk, mert ezzel becsapjuk magát a projektgazdát is, mert ő abban a hiszemben van, hogy ezzel a kiemelt projekttel majd meg fogja tudni valósítani a turisztikai beruházását, de amikor meg döntés születik a kormány részéről, akkor a ROP-ban erre vonatkozóan nem lesz pénz. Ugyanis úgy gondolom, minden tanács a különböző régiós pénzeket már bekottázta, hogy azt milyen szempontrendszer alapján az NFÜ-vel egyeztetett módon kívánja-e elkölteni.
Tehát szeretném kérni szakállamtitkár urat, hogy gondolják át a régiókban lévő kiemelt projekteknek a befogadását, mert abszolút nem életszerű, és amikor a kormány fog dönteni, akkor ott lesznek abban a helyzetben, hogy a ROP-ban erre vonatkozóan meg nem fog ott maradni forrás, mivel hogy a kiemelt projektek felterjesztése nem igényli a forrás konkrét megjelölésére, illetve erre nincsenek a ROP-okban elkülönített pénzek.
Ezeket az észrevételeket szerettem volna elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Varju képviselő úré a szó.
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Államtitkár úr, ahogy látom, a tárgyalásnál haladunk tulajdonképpen felülről lefelé, és az intézményrendszer ismeretében, amit szép lassan belakunk, az összes előnyét, hátrányát, lehetőségét, kockázatát érzékeljük már. Haladjunk egy kicsit lejjebb! Láttuk a nagyobb városoknál, hogy mi történik, nézzük meg, hogy egy kistérségben, településen mi történik. Az elmúlt időszakban volt nekünk egy olyan, ami az egységes kistérségi cselekvési tervekre vonatkozott. Úgy láttam, úgy érzékeltem, hogy a települések sem közösen, sem együtt nem nagyon tudtak abban megállapodni, a prioritásokat megfogalmazni, hogy mit akarnak igazából pontosan közösen együtt. Hiányzik az az összehangoltság, ami a településfejlesztési koncepcióból fakad, sok esetben azért is, mert településeknek nincs ilyen, tehát egy-egy település nem készítette el a maga saját elképzelését, hogy a következő időszakát hogyan képzelik el, él egyik napról a másikra.
A kérdésem az lenne, hogy lehet-e számítani arra, márpedig olyan szabályozást készíteni, amely a településfejlesztési koncepció készítését mondjuk legalább érdekeltté vagy esetleg kötelezővé teszi, és ilyen módon hozzájárul a tervezés elősegítéséhez, a közeljövőben fontos, hogy ez legyen, vagy legalább kistérségi szinten megoldani ennek a felelősségét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy látszik, közösek és frissek az élményeink Varju Lászlóval, mindketten a nemzeti fejlesztési tervet ellenőrző bizottság üléséről jöttünk át ide. Megjegyzésem ezzel a munkával kapcsolatban, hogy kistérségi szinten vidéken egyre inkább érezzük azt a kettősséget, ami a vidékfejlesztés kettős irányítása miatt van, tehát hogy egyrészt az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál, másrészt pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál zajlik. Nincs jó koordináció, nincs jó egyeztetés, sokszor szempontrendszer nem köszön egymásnak. Én is ezt mondom, hogy valahol meg kellene jeleníteni vagy rákényszeríteni a településeket is, hogy saját koncepciójuk, saját terveik alapján próbáljanak meg a jövőjükről gondoskodni. Pillanatnyilag egy olyan állapot van, hogy lesben ülnek, várják, hogy hol milyen pályázatot írnak ki, aztán megfelelőképpen megpróbálnak rálendülni. Ehhez képest tehát szükség lenne arra, és itt az egész bizottságnak mondom, hogy mi sem koncentrálunk arra, hogy párhuzamosan zajlik egy vidék- és területfejlesztés.
Mint előző generációs LEADER-es területen élő, tudom, hogy annak idején az volt az EU szempontja, hogy mert agrárfejlesztésről van szó, szétválik a vidékfejlesztés. Szeretném elmondani, hogy tapasztalatunk alapján az előző LEADER-ben körülbelül 20 százaléka ment a forrásnak agrártémára és 80 százaléka falumegújításra, vidékfejlesztésre. Ezért nagyon fontos a koordináció, az összhang, különösen, még egyszer mondom, a helyi szereplőknél. Most már egy egész elburjánzó intézményrendszer van, kistérségi koordinátor, helyi vidékfejlesztési iroda, és ezek jó esetben nem köszönnek egymásnak.
A másik megjegyzés pedig a hátrányos helyzetű kistérségekkel kapcsolatos. Ez egy megjegyzés, hangsúlyozom, és inkább a térségfejlesztő szakemberek számára mondom, hogy egy dolog, hogy a jelenleg már hátrányos helyzetű településeket megpróbáljuk felzárkóztatni és megpróbálunk segíteni. De létezik egy prevenció is. Olyan gyorsan változó világban élünk, csak egy példát mondok, Bulgária, Románia EU-csatlakozása, a december 21-ei határmegszűnés, ezek olyan hihetetlen változásokat hoznak egy térség életében a rázúduló kamionforgalom miatt, hogy ha nem hangoljuk össze, hangsúlyozom a preventív szempontokat, akkor egy idő után a ma még az elfogadott szempontrendszer szerint nem hátrányos helyzetű térség hihetetlen gyorsasággal csúszik le. Gondolok itt arra, hogy a települések közepén áthaladó végtelen kamionsor olyan egészségtelen kipufogótermékeket juttat ki, hogy már lehetetlenné válik a konyhakerti termés, ami egy falu életében nagy katasztrófát jelent, aztán a dübörgő kamionok, repednek a házak, tehát élhetetlenné válnak falvak, és ez nagyon gyorsan következhet be.
Tehát én csak felhívnám a figyelmet arra, hogy mi örülünk neki, hogy van egy szempontrendszer és segítünk a hátrányos helyzetűeken, de legyen a jövőben egy tervezési szempont, amikor a forrásokat elosztjuk, hogy infrastruktúrafejlesztés szempontjával vagy azon a területen hogyan lehetne megakadályozni a villámgyors lecsúszást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További vélemény? (Tasó László jelentkezik.) Tasó képviselő úr?
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Engem meglep, ha 2007-ben arról beszélünk, hogy településeken nincs településfejlesztési koncepció. Akkor hogy készültek el a kistérségi koncepciók? Akkor hogy készültek el a regionális koncepciók? Akkor hogy is állt össze ez a ROP? Érdekes ugyan, mert ennek ellentétében olyan kormánydöntések is születnek kiemelt projektek tekintetében, amelyhez elegendő két gépelt papír. De ez már egy cseppet sem meglepő egyébként, a mostani gyakorlatnak ez teljes mértékben megfelel, ugyanis akkor, amikor beszélünk arról, hogy a területfejlesztés milyen fontos Magyarországon, és mennyire fontos az is, hogy a helyben keletkező problémákra helyben adják meg a válaszokat, attól függetlenül még a döntéshozatal abszolút koncentráltan marad.
Továbbra is úgy kezeli a kormány az uniós forrásokat, mint a saját pénzét, nem úgy, mint ahogy kellene kezelnie. Ennek igazából az a legjobb példája, amikor az ágazati operatív programokra közel 5189 milliárd forint, 77 százaléka jut, a ROP-okra pedig 23 százaléka, 1564 milliárd forint. Itt is világosan látszik, hogy nem engedi a helyi döntéshozókat, a választott tisztségviselőket beleszólni abba, hogy kerüljön elosztásra, felosztásra a kiírások szerint az uniós forrás. Benn maradt a szubjektivitás, és az aggályok is megmaradtak továbbra is, mert szerintem Északalföldön kevesen fogják megérteni azt, akármilyen KSH által benyújtott adathalmazt látnak meg majd az emberek, hogy hogyan is van az, hogy a tokaji kistérség például hátrányosabb, mint jó néhány borsodi, szabolcsi vagy Hajdú-Bihar megyei kistérség. De ez a helyzet majd a Tisza-völgy térségében is. Van néhány érdekes megállapítás, amelyet nagyon nehéz lesz megmagyarázni. Na persze nem szükséges mindenkinek megmagyarázni ezt, és nem is szokták, de megpróbálják és lesz lehetőség rá, 15 milliárd forint elegendő lesz ahhoz, hogy mindenkinek megmagyarázzák azt, amit nem lehet megmagyarázni majd, de ez már nem a napirendhez kapcsolódik szorosan.
Tehát summa summarum, rendkívül sajnálom azt, ha Magyarországon még sincs igazi koncepció, mert ha igaz, akkor a koncepcióknak, tervek halmazának, összefüggésrendszerének mégiscsak helyben kell indulnia, és ha ez valóban hiányzik, akkor inkább csak jelentkezőket keresünk egy központilag, kormány részéről kiindult tervhalmazhoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Én örülök annak, ha az építésüggyel kapcsolatos anyag elkészül vagy elkészült és azt a bizottság megismerheti. Én ilyenekre gondoltam, amikor arról beszéltem, hogy mostohagyerek, ebben az évben a panelprogram-pályázat mondjuk kiírásra sem került, ami az egyik legfontosabb rehabilitációs terület például a településfejlesztés területén, idézőjelbe téve a fejlesztést.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal kapcsolatosan azzal különösebb problémám nincs, hogy régiós hálózatba szerveződik és hogy önállóan megmaradt, hanem az építésügyet egységesen kezelendő gondoltam, hogy nem annál a tárcánál, hanem ennél a tárcánál egy kézben lenne az egész rendszer. Tudjuk, volt korábban ÉVM mint minisztérium, aztán egyre kisebb és kisebb lett, ma meg szétszabdaltan van jelen. Erre gondoltam, amikor az imént erről beszéltem.
Kérdéseimből egy dolog kimaradt, hogy hogyan látják a jelenlévők az európai uniós önerő-kiegészítő alap működését, illetve a benne levő pénz nagyságrendjét, hiszen itt a hátrányos helyzetű térségekről meg településekről beszélünk, elsősorban ezeket szolgálná vagy ezeket lenne hivatott szolgálni ez a rendszer, illetve azért általánosan ebbe bárki bepályázhat, hogy így mondjam. Ezt miként látják?
Amire Szaló államtitkár úr válaszolt itt a ROP-ok kapcsán, és Horváth István újra előhozta, azt mondom, hogy az a része nem működik jól, hogy az ágazati minisztériumok képviselői jelen vannak. A minisztériumok el kell hogy engedjék valamilyen instrukcióval a képviselőiket ezekre a tanácsülésekre, ahol régiós szintű döntések születnek. Hogy ez konszenzusos, az jó, erre hivatkozik most mindenki, hogy konszenzusos döntések vannak, de ha nagyon akarják, majd nem lesznek konszenzusos döntések, mert ezek megváltoznak ezek a konszenzusos döntések, amire itt több kifogás is hangzott el, mert akkor nincs értelme konszenzusos döntést hozni, ahol egyébként mindenki enged az igazából. Ez pont azért történik, úgy gondolják, hogy ez egy megfelelő, a régiót szolgáló döntés. Ezt az ágazati minisztériumok képviselői is végigülik, megszavazzák, majd jön egy következő lépcsőfok, amely ezt fenekestől felfordítja adott esetben. Vannak erre példák. Erre mondtam azt, hogy akkor ennek nincs értelme, ezt a lépcsőt hagyjuk ki, hagyjuk ki a társadalmi egyeztetést, hagyjuk ki a tanácsdöntést, hanem döntse el az, akire telepítsük oda a hatáskört. Vagy pedig beszélgessenek egymással az ágazati minisztériumok képviselői, meg az NFÜ meg az irányító hatóságok vezetői, üljenek le, mielőtt a döntés megszületik a regionális tanácsokban. Ennek így van értelme, mert egyébként ez egy sóhivatallá változik.
ELNÖK: Köszönöm. (Balogh József jelentkezik.) Balogh József alelnök úré a szó.
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Nem akarok vitát provokálni, de Kovács alelnök úr nagyon keményen fogalmazott. Azért hadd mondjam, hogy Magyarország nem államszövetség, hanem egy egységes Magyar Köztársaság, és nyilván így lépett be az Európai Unióba, és tudomásul kell venni, hogy annak autonómiával, önállóssággal, önálló felelősséggel rendelkező egységei, szervezetei, közigazgatási alakulatai, így mondom, de a Magyar Köztársaság egységes és oszthatatlan ezen szempontok figyelembevételével.
Tehát az, hogy kormányzati szinten a nemzeti fejlesztési terv és az összes e kategóriába sorolható bármiféle program, elképzelés, terv, akció, program nyilván egységes irányítás alá kell hogy tartozzék, ezt a kis országot akkor lehet valamilyen formában előreléptetni, ha ezek egységes gyakorlat és elv alapján kerülnek kialakításra. Tehát ennek megfelelően ez a nagyon kemény kritikai hang szerintem nem valós, meglehetősen egyoldalú. Nyilván a kritikai észrevételek oszthatók, a szakmai érveket nyilván Szaló államtitkár úr el fogja mondani, de azt mondom, hogy ennyire ne legyünk egyoldalúak, és azért a dolog másik oldalát is nézni kell mindig, akkor tudunk konszenzusos véleményre jutni, ami te is sürgetsz, ha a dolognak mind a két oldalát nézzük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Bocsánat, egyről beszélünk Balogh alelnök úrral, ugyanazt mondom, amit ő. Azt mondom, hogy rendszerbéli probléma van. Tehát az ágazati minisztériumok, amelyek az országos egységes egészként tekintik területfejlesztés szempontjából, ott ülnek bent ágazati minisztériumi képviselőként a regionális fejlesztési tanácsban, ha az éppen parciális érdekek felé tolná el a döntéshozatalt, akkor tessék megszólalni az ágazati minisztérium képviselőjének, és azt mondani, hogy az egységes magyarországi fejlesztésbe ez éppen nem illik bele, uraim, és ne hozzuk meg ezt a döntést. Ehhez képest ülnek ott, mint a sült hal - bocsánat, tisztelet a kivételnek -, nem szólnak egy szót se, majd miután megvan a döntés, amelyre hivatkoznak, hogy konszenzusos, azt követően utólag megváltoztatják ezt a döntést. A döntés-előkészítés során kellene odajutni, hogy így legyen konszenzusos a döntés. Tehát ugyanarról beszélünk, én azt mondom, hogy nem lehet úgy regionális területfejlesztést csinálni, hogy mondjunk fejlesztünk egy utat, amely két régión keresztülmegy, és az egyiknek a fele elmarad, a másiknál meg négyszámjegyű út következik a kétsávos gyorsforgalmi úthálózat után. (Balogh József felé:) Tehát ugyanazt mondom, Jóska, amit te mondasz, csak rendszerbéli problémáim vannak, amelyről Horváth István már beszélt. De nem vitatkozom erről, tehát lezárhatjuk ezt a kört. (Papp József jelentkezik.)
ELNÖK: Papp József képviselő úr!
PAPP JÓZSEF (MSZP): Lehet, hogy akkor ez a történet még nincs lezárva. Azért két megjegyzésem csak lenne, mert azért bájos egyrészt a regionális fejlesztési tanácsok összetételét bírálni arról az oldalról, ahol ez a törvény vagy ahonnan ez a törvény annak idején megszületett. Még a Fidesz-kormány alatt lett ez az összetétele a regionális fejlesztési tanácsoknak. Másrészt pedig azt tudomásul kell venni, hogy Magyarország az EU szemében egy régió, bár mi erre tettünk kísérletet törvényjavaslat formájában, hogy valós választott régiók legyenek Magyarországon, de ebben nem találtunk partnerekre. Tehát azt gondolom, hogy ezt a kritikát most így ellenzéki részről megfogalmazni nem éppen reális. Azt gondolom, hogy mi azokat a kísérleteket, amelyek ezt a rendszerproblémát kezelhették volna, megpróbáltuk, csak éppen a kétharmados többséget nem kaptuk meg hozzá. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Horváth István és Tasó László jelentkezik.) Horváth István először.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Papp József képviselőtársamra reagálnék. Nem ugyanarról tetszik beszélni, Papp József képviselő úr, mint Kovács Zoltán alelnök úr. Az alelnök úr is és én is lehet, hogy az összetételt kritikusan illettük, de a problémát nem az összetételben láttuk, hanem pont abban, hogy a meghozott döntéseket utána nem decentralizált módon hagyják jóvá, amelyekben azok a minisztériumi delegáltak is konszenzusosan a régió szempontrendszerét figyelembe véve hozzák meg a döntéseket, hanem ezek felkerülnek az NFÜ-höz, és pont az, hogy centralizáltan homogenizált döntéseket hoznak, ami nem veszi sok esetben figyelembe a meghozott döntéseket. De ennek semmi köze most ahhoz abból a szempontból, hogy a Fidesz-kormány vagy nem a Fidesz-kormány hozta létre a regionális fejlesztési tanácsokban a minisztériumi delegáltak szerepét, hanem itt pont arról van szó, hogy a tanács meghoz egy konszenzusos döntést. Nekünk az a kifogásunk, hogy utána ezeket a döntéseket sok esetben az NFÜ gyakorlatilag megváltoztatja, és pont erre utaltam, nyilván a szakállamtitkár úr majd erre mond egy véleményt, hogy lent a regionális tanácsok szívesen vállalnák a felelősséget a döntéseikért, de gyakorlatilag utána fölkerül az NFÜ-höz, ezek meg vannak változtatva, és itt már nem lesz meg a személyi felelős.
ELNÖK: Igen, köszönöm. Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Csak egy rövid megjegyzés és reagálás is egyben. Már többször elhangzott a bizottság ülésén, újra elmondom én is a magunkét. Amikor a regionális tanácsok összetételével kapcsolatosan a Fidesz-kormány idején született egy döntés, akkor még nem voltak uniós források. Ez egy egészen más helyzet volt, amikor nemzeti forrásokról kellett dönteni. Az, amikor uniós források jönnek 8000 milliárdos nagyságrendben és hét évre szólnak, ciklusokon átívelő időszakban kell elkölteni a forrásokat, teljesen más helyzet. Ez nem a kormány pénze. Ez Magyarország pénze. Ha az Országgyűlés döntene benne, és ott kijönne a kormánytöbbségnek megfelelő szavazati arány, kijönne a jelenlegi erőviszonyok szerinti szavazat, elfogadja az ember, rendben van, ez van, a választások voltak amilyenek, úgy ahogy történt, történt, mégiscsak, de nem az Országgyűlés hozza a döntéseket. Mi inkább ezt kifogásoljuk, az országgyűlési tagok mégiscsak más tisztségviselők mind egy szálig.
A másik pedig, azt mondta Ódor Ferenc elnök úr és mellette kollegám, hogy bizony 2009-től az uniós választásokkal egy időben tervezte a Magyar Szocialista Párt a választott regionális tanácsok kialakítását. 2007-ben beszélni erről, hogy mi akartuk, ti meg nem, lehet ugyan, de ez csak egy egyszerű PR-fogás inkább.
A másik pedig az, hogy lett volna lehetőség bőséggel igazolni 2002-től 2006-ig, hogy hogyan is kell egy ilyen regionális tanáccsal szemben föllépni és a megyék javára dönteni. Meg is történt ez, ugyanis 2002-től 2006-ig a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok kapták a címzett támogatások 67 százalékát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Ódor Ferenc jelentkezik.) Ódor Ferenc képviselő úré a szó.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Elnök úr, az eredeti vitához képest csak egy egészen parciális dolog, az előző véleményhez hozzáfűzendő, csak azért, hogy a történelmi dolgok nehogy így maradjanak, így rögzüljön csak a mostani jegyzőkönyvben. Kérem szépen, az előző ciklusban volt az akkor is kormánypárton lévő MSZP-nek egy javaslata, Szabó György elnök úr volt a területfejlesztési bizottság elnöke, és ezt valahogy magunk között egy Szabó-Wekler-paktumnak mondtuk, ami miatt nem változott meg. Szándék volt a megváltoztatásra, az SZDSZ ezt nem engedte.
Csak azért, hogy képviselőtársam itt a valamikori időkről, talán '99-es módosításról beszéljen. Öt éve van rá módjuk változtatni. Tessenek! Ha ez ennyire nem tetszik önnek, mert ránk olvassa, hogy ez helytelen volt, akkor tessék változtatni, van rá mód beadni képviselő úrnak is módosítást, de mondom, beadott a kormány egy törvénymódosítást, abban önök egymás között nem tudtak megegyezni. Tessék szíves bennünket ebből a részből kihagyni a jövőre vonatkozóan, és tessék megkérdezni Szabó - most - alelnök urat, hogy miért is nem tudták annak idején megváltoztatni, vagy megkérdezni most elnök urat, hogy miért is nem akarja most megváltoztatni, ha ön ezt mint egy helytelen döntést akarja a mi számlánkra írni. Tehát az, hogy most mi volt, Fidesz és nem tudom, micsoda, mi volt az MSZP? Ezek teljesen feleslegesek most itt, azt hiszem, és bocsánatot kérek, azért mondtam ezt kénytelen, mert úgy néz ki, mintha közben nem történt volna semmi '99 óta. Sok minden történt, ez is benne van a történelemben, nemcsak az, amit képviselőtársam mondott az előbb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nézzük, lezárhatom-e a vitát. (Nincs jelentkező.) Akkor szerintem most zárjuk le a vitát. Gondolom, az elhangzottakra kíván reagálni szakállamtitkár úr, amennyiben kérdés is volt közben, akkor arra is lehetőség van. Tessék parancsolni!
DR. SZALÓ PÉTER (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy megpróbáljam átfogóan megválaszolni a kérdést. Szeretném jelezni azt, hogy nem igazán érzem magamat illetékesnek az NFÜ vonatkozásában, azokat továbbítani fogom, de nem szeretném átvállalni a szerepüket, nem mintha nem tudnám, csak illetékességi probléma merül fel.
De mindaz a kérdés, ami a tanácsok működésével kapcsolatos, az akkor is kérdés lenne, ha lenne regionális önkormányzat. Vajon a regionális önkormányzat végrehajtója lenne egy operatív programnak? Nem. Ugyanaz a kérdés van a tanácsok asztalán, ami a tárca asztalán is, de minden tárca asztalán, hogy lehet-e politikát, szakmapolitikát csinálni az eszközökre való direkt ráhatás nélkül. Ennek próbálunk mi is megfelelni, hogy hogyan tudjuk a területfejlesztés elveit érvényesíteni úgy, hogy mi nem döntünk a pénzről.
Az Unió annak idején, amikor területfejlesztési törvényen gondolkodtunk meg feladatok megfogalmazásán, akkor azt mondta, hogy a politikának a stratégiaalkotásban, koncepció-kidolgozásban minden felelőssége és feladata, hatásköre megvan, ott kell lefolytatni a politikai vitát, hogy merre tartson a régió, és aztán eljön a végrehajtási szakasz, akkor azt intézményekre, köztisztviselőkre kell bízni, akik végrehajtják azt a stratégiát, amit a politika kitűz. Ez egy modell, ami választható, hogy tulajdonképpen ebben a helyzetben, amikor az irányító hatóság felelőssége teljesen világos az uniós rendeletek szerint, hogy akkor mi a szerepe a tanácsnak.
Úgy gondolom, hogy a régi kérdés, ami az egy ROP kapcsán is fölmerült, én azt mondtam, hogy nem az a fontos, hogy egy ROP vagy hét ROP, hanem hogy van-e közreműködő szerepe az ügynökségnek vagy nincs. Mindig azt mondtam az ügynökségen dolgozóknak, hogy az a jó, hogy ti mint egy új pénzintézet, mint egy új kincstár, pályázatokat vesztek be, nyitjátok, értékeltek. előre meghatározott szempontok szerint minősítitek. Elméletileg az egy olyan daráló, amire nincs ráhatás. Persze tudjuk, hogy az értékelő ráhatás nem kiváltható, tehát vannak benne szubjektív elemek. De igazából sokkal fontosabb a passzív oldal mellett az aktív oldal, hogy egy régió, amelynek van egy stratégiája, azt meg tudja-e valósítani. Itt van egy hiányzó szerep, ez a gazdaszerep, amely a települési önkormányzatok szintjén van, mert ő koncepcionál, tervez, és elszenvedi minden döntésének a következményét, hiszen majd ő működteti, fűt, világít, alkalmaz, bért fizet. A tanácsnál ez nem így van. Igazából azt a szerepet keressük, hogy ki az, aki a régiós stratégiát megvalósítja. Van más, mint a tanács, amely együtt látja az egészségügyet, az oktatást, a gazdaság kérdését?
Az Unióban is kérdés, hogy lehet-e lisszaboni programot, tehát a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás programját nemzeti szinten végrehajtani. Bejelentkeztek a régiók, hogy nélkülünk nem hiszem, nálunk vannak a vállalkozók, nálunk vannak az önkormányzatok, nálunk vannak az oktatási intézmények, tehát mi tudjuk megvalósítani, és igazából ott a pólusprogram. Meg kellene csinálni, szervezni kellene, klasztereket kellene szervezni, együttműködést, le kell ülni az asztalhoz, tehát a szervezés a legfontosabb az egészben. Ahhoz, hogy egy Duna-program összejöjjön, azon dolgozni kell, szervezni, és azok a projektek majd végigmennek egy darálón.
Tehát nem biztos, hogy ezt a szerepet keresem, amikor a jövőről gondolkodunk, hogy mi is a tanács szerepe, és szerintem az egy illúzió, hosszabb távon is, hogy befolyásoljuk a döntéseket. Az lenne a jó, ha azok elhatározott menetrend alapján tényleg mindenki számára befolyásmentesen dőlnének el. Persze itt a pályázati kiírások fontosak, és nem akarok mellébeszélni, a kérdéseket nem akarom megkerülni, csak azt hiszem, hogy stratégiai szempontból talán így adható meg az a válasz, hogy merrefelé kellene keresni a jövőbeni utat. Egy regionális önkormányzat esetén is ez lenne a jövőbeli út, hogy legyen gazdája, tehát hogy működtessen is, ne csak döntéseket hozzon, hanem fejlesszen, tehát a döntések konzekvenciáit is szenvedje el, legyen felelős minden momentumáért. Ez igazából tényleg egy regionális szerepért kiált.
Ezzel összefügg nyilván a kistérségi szint szerepe is. Itt Varju képviselő úr kérdezte, hogy lehet-e szabályozásra számítani. Az egyik oldalon a kistérségi cselekvési terv, ha nem is itt, de a kistérségi fejlesztési koncepció benne van a területfejlesztési törvényben a kistérségi területfejlesztési tanács feladataként. Mi úgy gondoljuk, hogy az ösztönzőrendszer most elég, hiszen nagyon nehéz, hogy ebben a tervezési feladatban, amikor nem lehetett előre kiadni egy metodikát, hogy azt csináljátok meg, hiszen a metodika is alakul, egy olyan interaktív rendszer működött, hogy ha mi meg tudtuk volna mondani előre, hogy mi lesz a végén, akkor könnyen kiadtunk volna egy szabályozást. Félek, hogy ez a rendszer még akkor is, ha most már letisztult száz elemét tekintve, sokkal jobb, ha ösztönzőkkel működik. Mi csinálunk egy metodikát a következő évre, és az irányító hatóság vezetője a ROP vonatkozásában azt mondta, hogy nem elfogadhatatlan számára, tehát nyitott abban a kérdésben, ha ezek a kistérségi cselekvési tervek megfogalmazódnak, egy teljesen új alapra építeni a következő évek akciótervét, tehát kistérségi alapról indítani. Ehhez persze egyfajta szintre hozás kell, hiszen óriásiak a különbségek. Tehát vannak egészen csodálatos kistérségi stratégiák, cselekvési tervek, aztán vannak ilyen kicsit összegereblyézett projekthalmazok. Ebből még tényleg nehéz regionális operatív programot, tervet készíteni.
A vidékfejlesztés, területfejlesztés kettősségéről annyit szeretnék elmondani, hogy a legjobban kritizáltuk, amikor a közösségi stratégiai irányelvek első változata megjelent, hogy hogyan képzelik az Unióban szétválasztani a vidékfejlesztést és a területfejlesztést. Ők maguk is kuncogtak rajta, mert akikkel mi tárgyaltunk, azok szintén nem nagyon értettek egyet ezek szerint vele, bár ezt soha nem mondták. De most nemrégiben volt az első kohéziós fórum, ami ezt a programozási periódust értékelte. A legsúlyosabb kritikát a tagállamok a vidékfejlesztés és a területfejlesztés szétválasztása kapcsán fogalmazták meg, hogy ezt nem lehet szétválasztani, hogy nincs meg a szinergia, az, hogy intézményesen így kettévált az Unióban, hogy egy régiós főigazgatósághoz meg egy agrár vidékfejlesztési főigazgatósághoz tartozó két eszközrendszer, hogy ezzel nem egy jó kört nyitott az Unió. Biztos, hogy ez meg fog változni, de most addig van.
Viszont amit itt lehet tenni, mert a gyakorlat szintjén van egy pontos demarkációs rendszer, így hívták a bizottságiak, tehát pontosan meg van húzva, hogy 5000 fölött ide, 5000 alatt oda, vagy 10000 fölött, már lakosszám fölött ide kell pályázni, 10000 alatt oda. Tehát mindennek megvan a maga helye. Nincs települési kör, ami ki lenne hagyva az egészben, csak ezt nem látja senki. Még én sem látom minden pályázat vonatkozásában, ez most össze fog állni az év végére. Tehát most az a dolgunk, hogy ezt az önkormányzati vezetőknek nyilvánvalóvá tegyük, hogy amikor keressük a fejlesztések helyét, akkor tudják, hogy ide és nem máshova. Ezzel tudjuk meghaladni ezt a dilemmát.
Azt hiszem, hogy a többi kérdést elteszem véleményként, és majd a továbbiakban fogjuk hasznosítani. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy hasznos volt napirendre tűzni ezt a mai tájékoztatót, úgy gondolom, hogy sok kérdést sikerült körbejárni. Remélem, hogy az elkövetkezendő időszak munkáihoz is segítséget nyújtottunk. Van néhány kérdés meg néhány feladat, ami megfogalmazódott, egyrészt az, ami az anyagban is volt, el is hangzott, hogy megkapja a bizottságunk valamennyi tagja azt az anyagot, ami nemsoká elkészül. A következő évi munkatervünknél majd figyelembe vesszük azokat a dolgokat, amelyek itt elhangzottak, esetleg az építésüggyel kapcsolatos dolgot is be tudjuk hozni.
A bizottság nevében köszönjük a tájékoztatást. Az elvégzett munkát elismerve további jó munkát kívánunk a feladatok végrehajtásához! A következő évben fogunk találkozni. Szakállamtitkár úr munkatársainak köszönjük szépen. További jó munkát kívánunk önöknek! További szép napot! A napirendi pontot ezzel lezárom.
Tisztelt Bizottság! Egyebek napirendi ponthoz érkeztünk. Nem tudom, van-e valakinek bejelentenivalója. (Dr. Ódor Ferenc: Kérdésem lehet?) Tessék parancsolni!
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): A most lezárulthoz direkt nem akartam, de az akcióterv 2007-2008-ra szólt, tehát már ebben az évben most olyan nagy döntések nem hiszem, hogy megtörténnek, még ajánlások sem a tanácsok részéről. A jövő év januárjában meg lehetne azt nézni, hogy hogyan leszünk most ezeknek a forrásoknak a felhasználásával, hiszen a most megkapott táblázatokban is szerepel hogy az akcióterv milyen mértékű. (Dr. Kovács Zoltán: Akkor még nem voltál itt, Feri, én ezt kértem.) Zoli, isten bizony, hogy nem beszéltünk össze, de akkor csatlakozom Kovács alelnök úrhoz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben Vásárhelyi úrnak már jeleztem is, hogy ezt jegyezzük föl, és akkor február elején ezt be tudjuk hozni. Szerintem érdemes beszélni róla egy hasonló körben. Tehát meg fogjuk kapni az anyagot, a szakállamtitkár úr ígérte, meg akkor lehet, hogy megbeszéljük még az első ülésen, hogy esetleg az építésüggyel kapcsolatos kérdést is hozzátesszük, és akkor egy hasonló tájékoztatót fogunk kérni.
Tisztelt Bizottság! Várhatóan holnapi napon tartjuk a mai év utolsó bizottsági ülését. Lesz néhány napirendi pontunk, de azt gondolom, hogy bele fog férni abba, hogy a bizottsági munkának az évzárására is sort kerítsünk. Fontos kérdések is lesznek, módosítókról szavazunk, és szeretném jelezni, hogy a bizottsági önálló indítványról is kell szót váltanunk, tehát a zárószavazás előtti állapotról. Ezekkel készülünk, illetve kérem képviselőtársaimat is, hogy tekintsék át ezeket a kérdéseket, hogy tudjunk róla dönteni. Tehát holnap 10 óra 30-tól van bizottsági ülésünk.
Köszönöm szépen. További jó munkát! A bizottság ülését berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 40 perc)
|
Jauernik István |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika