1. A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény

2. (A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/4221/334. számon került iktatásra)

   (Zárószavazás előtti módosító javaslat megvitatása a Házszabály 107. §-ának (2) bekezdése alapján)

3. Az önkéntes tűzoltó egyesületekről szóló törvényjavaslat (T/.... szám)

4. (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)

5. Egyebek

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Varju László (MSZP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Hock Zoltán (MDF)

Helyettesítési megbízást adott

Szabó György (MSZP) dr. Balogh Lászlónak (MSZP)
Dr. Buzás Péter (MSZP) Jauernik Istvánnak (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) Balogh Józsefnek (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) dr. Mester Lászlónak (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) Varju Lászlónak (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Gulyás József (SZDSZ) dr. Bőhm Andrásnak (SZDSZ)
Dr. Bóka István (Fidesz) megérkezéséig dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Horváth István (Fidesz) Erdős Norbertnek (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP) Vigh Lászlónak (Fidesz)

 

Meghívottak részéről

Hozzászóló

Dr. Matejka Zsuzsanna, a Miniszteri Kabinet vezetője (Egészségügyi Minisztérium)

Meghívottak

Dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Horváth István főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Sallai Antal osztályvezető (Állami Számvevőszék)

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 37 perc.)

Elnöki megnyitó

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának mai ülésén megjelenteket. A 2008. év első bizottsági ülését megkezdjük.

A határozatképesség megállapítása

A bizottság határozatképes; 12 képviselő személyesen van jelen, 10 képviselő pedig megbízást adott helyettesítésre. Ennek megfelelően munkánkat meg tudjuk kezdeni.

Elsőként a mai ülésünk napirendjének elfogadására teszek javaslatot. Képviselőtársaim írásban megkapták ezt, ezek szerint három napirendi pont megtárgyalását javasoltam. Ezzel kapcsolatban van-e észrevétel, kérés, javaslat? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.)

Kovács alelnök úr!

Dr. Kovács Zoltán napirend előtti javaslata

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! A második számú napirendi ponttal kapcsolatban szeretnénk azt kérni, hogy ezt a mai ülésen ne tárgyalja a bizottság. Úgy gondoljuk, hogy van értelme foglalkozni ezzel a kérdéssel, ráadásul konszenzusos módon van értelme. Nem tudtuk még magunkat e tekintetben teljesen képbe hozni, ezért a következő vagy az azt követő ülésen tárgyaljuk meg. Mondhatnám azt is egy kis szójátékkal, hogy nem kerget a "tatár" bennünket. (Derültség.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úrral egyetértek, hogy nem kerget a tatár. Az önkéntes tűzoltók nagyon szeretnék már ezt a törvényt, de azt gondolom, hogy ahhoz, hogy tényleg konszenzusos, jó törvényt hozzunk, nyugodtan eleget tehetünk ennek a kérésnek, úgyhogy a kormánypárti MSZP-frakció nevében is ezt javaslom.

A napirend elfogadása

Van-e más észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor ezzel a kiegészítéssel szavazzuk meg a mai ülés napirendjét. Tehát megtárgyaljuk a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött törvényjavaslatot, majd az egyebek tárgyalására kerül sor. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság ennek megfelelően elfogadta a mai ülés napirendi pontjait.

A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény

Tehát elsőként megtárgyaljuk a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt.

Tisztelettel köszöntöm a napirendi pont tárgyalásához érkezetteket, dr. Baraczka Mariann szakállamtitkár asszonyt, dr. Horváth István főosztályvezető-helyettes urat, dr. Matejka Zsuzsát, és az Állami Számvevőszék részéről dr. Sallai Antal urat.

Tisztelt Bizottság! A Házszabály röviden, de rendelkezik a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött törvény tárgyalásáról. Ebben a kérdésben már a parlamentnek és a bizottságoknak némi gyakorlata is van, mert az előző parlamenti ülésszakon a kistérségi lehatárolással kapcsolatban is volt ilyen feladatunk. Javaslom, hogy a mai ülésen ennek megfelelően végezzük a munkánkat. Konkrétan: először tárgyaljunk a köztársasági elnök úr leveléről, az abban foglaltakról, ezt követően a bizottság tárgyalja meg az eddig benyújtott, a törvényhez érkezett zárószavazás előtti módosító javaslatokat. Egyetértünk-e ezzel a tárgyalási móddal? Helyénvaló-e ez így? (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy igen. (Dr. Bóka István megérkezik az ülésre.)

Ennek megfelelően megkérdezem, hogy ki kíván szólni. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.)

Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Én először szívesen meghallgattam volna egyébként a kormány álláspontját ebben az ügyben, és utána lehetne reagálni akár a kormánypárti, akár az ellenzéki képviselők részéről. Gondolom, a kérdés mindenkihez intéződött. A kormány jelen lévő képviselője, ha jól értem, nem kíván reagálni a köztársasági elnök úr levelére.

ELNÖK: Gondolom, hogy kívánnak reagálni, azért jöttek el. Csak azért nem kértem meg a kormány képviseletében megjelenteket, mert a köztársasági elnök ugye a parlamenthez küldte vissza. Ez teljesen technikai kérdés. Ha ez a javaslat, akkor mehetünk így is. Vegyük javaslatnak?

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Jó, vegyük javaslatnak. Egyébként ez volt a mindenkori menetrend.

ELNÖK: Jó. Köszönöm szépen. Akkor megkérjük a kormány képviseletében jelen lévőket, hogy a napirenddel kapcsolatban, tehát az elnök úr levelével, a beterjesztett javaslatokkal, azzal kapcsolatban, ami történt, tegyenek egy kiegészítést, és a módosító javaslatokról tételesen a végén kívánunk szavazni.

Tessék parancsolni!

Dr. Baraczka Mariann tájékoztatója

DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Elnök úr gyakorlatilag megválaszolta a kérdést. Köztársasági elnök úr az Országgyűlésnek küldte vissza megfontolás céljából a törvénytervezetet azzal, hogy az Országgyűlés az általa tett szóbeli tájékoztatás és a levélben leírtak szerint fontolja meg és az ő kéréseinek megfelelően egészítse ki néhány ponton a decemberben megszavazott törvényjavaslatot.

Köztársasági elnök úr alapvetően a törvény alkotmányosságával, szabályozási céljaival, illetve technikájával kapcsolatban fogalmazott meg elvárásokat, illetve javaslatokat. A törvény alkotmányosságával kapcsolatban megjegyzi, az alkotmány nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az egészségbiztosítás területén profitorientált magánbefektetők is megjelenhessenek, ennek arányaira, a kellő egyensúly megteremtésére viszont felhívta a figyelmet. Köztársasági elnök úr a levelében jelezte, hogy ennek végrehajtása a mindenkori kormány felelőssége, mint ahogy minden törvény végrehajtása alapvetően a kormány felelőssége. Köztársasági elnök úr a levelében további garanciák beépítésére tett javaslatot - egyrészt a lehetséges kockázatszelekció további kizárására, annak megakadályozására, másrészt a végrehajtás kikényszeríthetőségére vonatkozóan -, valamint véleményt fogalmazott meg a törvény előkészítésével kapcsolatos társadalmi vita fontosságára, illetve szükségességére tekintettel. Véleményünk szerint az ismét tárgyalt törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok kellő mértékben orvosolják azokat az aggályokat, kifogásokat, amelyeket köztársasági elnök úr a levelében jelzett.

A kormány, illetve az egészségügyi tárca elsőrendű feladata, hogy a törvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeleteket kellő időben, a törvényben meghatározott hatálybalépéssel egy időben alkossa meg és léptesse hatályba. Ennek a kívánalomnak a kormány a legmesszebbmenőkig eleget kíván tenni azzal, hogy azokat a kormányrendelet-tervezeteket, amelyek a törvény első hatálybalépési időpontjában, azaz 2008-ban az alkalmazhatósághoz elengedhetetlenül szükségesek, mihamarabb megalkossa. Ezek jellemzően az alapítással összefüggő részletszabályok - a 22 darab állami tulajdonú és alapítású egészségbiztosítási pénztár kisebbségi tulajdonrészének értékesítésére vonatkozó részletszabályok -, a Budapest és Pest megye területén működő pénztárak kialakítására vonatkozó részletszabályok, valamint az Országos Kockázatközösségi Alap kialakítására vonatkozó szabályrendszer. Az ezek végrehajtására vonatkozó rendelkezések koncepciói elkészültek, amiket az Országos Érdekegyeztető Tanács már napirendjére is tűzött, s első körben a koncepció szintjén meg is vitatott. Emellett az Országos Érdekegyeztető Tanács véleményt formálhat a készülő jogszabályokkal kapcsolatban.

Köztársasági elnök úr felhívta a figyelmet a társadalmi és a szakmai egyeztetés szükségességére is. Tájékoztatom a bizottságot, hogy ezeknek a rendeleteknek a tervezeteit széles körű szakmai egyeztetésre bocsátottuk, az elnök úr által is elvárt és szorgalmazott működés biztonságát garantáló hatástanulmányok az Egészségügyi Minisztérium honlapján elérhetők, a szakmai szervezetek a tervezetet megkapták véleményezésre, s a benne foglalt koncepciót megismerhették. A mai napig is várjuk az érdekképviseleti szervek álláspontját a törvény végrehajtására vonatkozó kormányrendelet-tervezetekkel kapcsolatban.

Elnök úr kifejezetten felhívta valamennyi parlamenti párt képviselőit arra, hogy valódi vita folyjék az egészségbiztosítás átalakulásáról. Én is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ennek fontossága ebben a kérdésben nem elhanyagolható. Igazából akkor lehet álláspontokat egyeztetni, véleményeket ütköztetni, ha a vélemények elhangzanak, tehát érdemi tárgyalás folyik a törvény bizonyos rendelkezéseiről.

Elnök úr kifejezte abbéli igényét, hogy az Országos Kockázatközösségi Alapnak, mint a nemzeti egészségbiztosítás, illetve a nemzeti kockázatközösség sarkaltos pontjának egy precízebb szabályozását várja el a kockázatszelekció kizárása érdekében. Reményeink szerint a most megtárgyalásra kerülő javaslat ezeknek a kifogásoknak eleget tesz és azt kellő mértékben szabályozza. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A hozzászólások következnek. (Nincs jelentkező.) Ha megengedik, akkor én mondanék néhány szót a köztársasági elnök úr által visszaküldött anyaggal, illetve az elnök úr levelével kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy az elnök úr, mint ahogy itt el is hangzott, nagyon alaposan elemezte a parlament által elfogadott törvényt. Jó néhány kritikát fogalmazott meg, szinte mindet el kell hogy fogadjuk. Természetesen a levélben nemcsak megállapításokat tett elnök úr, hanem véleményt is mondott, és oda is írta, hogy "véleményem szerint". Ez egy másik kategória, mint amikor megállapítást tett elnök úr.

A törvény elfogadásával kapcsolatos eljárási renddel kapcsolatban, úgy gondolom, mindnyájan érezzük, hogy nem egy normális menetben történt meg az elfogadása. Nem akarok itt magyarázkodni, de a jogalkotási eljárási rendünkkel kapcsolatban azért nemcsak ebben az egy esetben történt ilyen dolog.

Tehát van egy beterjesztett törvényjavaslat, ezt ugye a kormány terjesztette be, ez egy dolog. Emlékszem rá, itt, a bizottsági ülésen is az volt MSZP álláspontja, hogy igen, de módosító indítványokkal majd még kell ezen a javaslaton csiszolni. Mi mellett lehet addig érvelni, egyeztetni? A saját véleménye mellett az ember próbál, illetve nézi a bizottsági döntéseket, nézi a kormány álláspontját, hogy melyik az a módosító javaslat, amely elfogadásra kerül.

Számtalan törvényt írt már át a parlament, úgy, hogy jelentősen megváltozott a törvény. Nem mondom, hogy ez a törvény jelentősen megváltozott, mert koncepciójában nem változott jelentősen a beterjesztett javaslat, de azért voltak benne, a törvényjavaslat címe is változott.

December 10-éig nem nagyon volt olyan anyag a kormánypárti képviselők kezében, amiről mondani lehetett, hogy végső soron ez így lesz. De mondom, ez talán magyarázkodásnak hat, és nem is mondom tovább. Legfeljebb azért feszegetem ezt a kérdést, mert a parlamenti tárgyalásnál azért azon lehet gondolkodni, hogy a Házszabály például lehetőséget ad a kétfordulós tárgyalásra, ami azért megkönnyíti és elkerülhetővé teszi az ilyen dolgokat, amikor a parlament először lefolytat egy kvázi koncepciózus vitát, és akkor már van egy parlamenti döntés, és annak a második fordulójában egyszerűbb a dolog. Senkinek nem jó az, amikor egy ilyen eljárási rend alakul ki.

Amikor az elnök úr a tartalmi részben azt írja, hogy a törvény inkább az állami ellenőrzés ellátásszervezői feladatát ruházza át a pénztárakra, mintsem valódi versenyt hoz létre, elnök úrnak ez egy megállapítása, de nem teszi oda, hogy ez most jó vagy nem jó. Én erre nagyon határozottan azt mondom, hogy az én szándékomnak ez felel meg, és az nem felelt volna meg, ha az egészségbiztosítók versenye lett volna. Azt gondolom, hogy a mai egészségügyi ellátórendszer legnagyobb gondja abban van, hogy valamennyi szereplő egy oldalon érdekelt, abban, hogy a rendelkezésre álló pénzeket hogyan tudja megszerezni. Ezt látjuk az önkormányzati finanszírozásnál is, hogy minél több feladatot akar ellátni, mert akkor van pénz. A jelenlegi rendszerben a szereplők egyike sem abban érdekelt, hogy a rendelkezésre álló pénzből a legtöbbet hozza ki, hogy a létrejövő pénztárak meg tudják-e ezt valósítani. Azt gondolom, hogy az elfogadott törvényjavaslat ennek a lehetőségét megteremti.

Abban is teljesen egyetértek elnök úrral, amikor azt mondja, hogy az olyan vita, amelyben a felek csak saját javaslatuk előnyeit és a szembenálló javaslatok hátrányait hangsúlyozzák, nagyon megnehezíti a tárgyilagos tájékozódást. Igaza van elnök úrnak. Én itt, a bizottságban és a parlamentben sem mondtam el, hogy persze nekem is van jó néhány kételyem és aggályom, és látok veszélyt - és akkor itt nagyon röviden hadd mondjam el, hogy én miben látom a veszélyt ennek a törvénynek a működése során.

Abban egy darabig lesz verseny a pénztárak között, hogy kinek mennyi, de hát ez letisztuló, és nem ez az igazi verseny. Szerintem az igazi verseny az ellátást nyújtók, a szolgáltatók közötti verseny. Lehet, hogy erről keveset beszéltünk, és ebben a bizottságban erről kell beszélni. Konkrétan, hogy egy bizonyos idő után ezek a pénztárak kivel és milyen mértékű szerződéses viszonyban lesznek. Addig jó, hogy most indulásnál mindenkivel, de egy idő után ez a verseny egyre élesebb lesz. Ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy új egészségügyi szolgáltatók is belépjenek a rendszerbe.

Ez az önkormányzati tulajdonú, fenntartású egészségügyi szolgáltatók, kórházak, szakrendelők közötti versenyt ki fogja élezni. Attól tartok, hogy még akkor is, ha mindenféle garanciális szabállyal próbáljuk szabályozni. De lesznek önkormányzati kórházak, amelyekkel nem ugyanaz lesz a szerződéses viszony három év múlva vagy mondjuk négy év múlva. Ez egy nagyon rossz dolog, mert ha valahol valamit be kell zárni, le kell építeni, lehet, hogy nem egy egész kórházat, hanem csak egy osztályt, de az ott dolgozóknak eléggé nehéz elmondani, hogy ez nekik előnyös. Én a veszélyt itt látom, hogy ez a verseny mennyire lesz szabályozott, mennyire lehet ez a verseny igazságos. De a verseny eredményét azért hosszú távon csak el kell fogadnunk. Azt hogy egy ilyen verseny csak azt vonja maga után, hogy az a kórház, vagy az a kórházi osztály, ahol van elég ellátásra szoruló, ahova mennek az emberek, ott a pénztárnak az lesz az érdeke, hogy szerződést kössön. Megítélésem szerint itt a beteg vagy az ellátásra szoruló fogja eldönteni ezt a versenyt.

Nekem ebben van a félelmem, kvázi önkormányzati oldalról is, hogy azok a ma önkormányzati szakrendelők, kórházak meglesznek-e három-négy év múlva vagy nem lesz velük kötve szerződés, és ezeket az önkormányzatok fogják-e becsukni vagy az önkormányzatok fogják-e elbocsátani az embereket. De azt gondolom, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer jobbítása érdekében ez a verseny elkerülhetetlen.

Azért akartam ezt elmondani, hogy persze, szerintem a kormánypárti oldalon is van félelem meg várakozás, hogy hogyan fog működni. Van olyan módosító javaslat, amit ennek érdekében nyújtott be az egészségügyi bizottság, ami ezt a részt erősíti, a szabályozottságát, a belenyúlás lehetőségét módosítja. A magam részéről azt gondolom, hogy megfontolva elnök úr javaslatait, észrevételeit, kellenek módosító javaslatok, és elfogadásra úgy mindenképpen alkalmas lesz ez a törvény.

Van-e további hozzászólás? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.)

Parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Valóban, induljunk ki a köztársasági elnök úr december 27-én kelt leveléből, aminek az első mondata mindjárt arra utal, hogy a közelmúltban végrehajtott ágyszámleépítések és kórházösszevonások sem javítottak az egészségügy helyzetén; a hálapénz a vizitdíj ellenére nem szűnt meg, mind több helyen van komoly nővérhiány, főként a fiatal szakorvosok inkább külföldön vállalnak munkát. Ez egy másik reformcsomag volt, a köztársasági elnök visszautal erre.

Olyan grandiózus jelzők hangzottak el korábban is, hogy ettől aztán majd hogy megváltozik a rendszer. Ez a köztársasági elnök meglátása, de az intézményfenntartó önkormányzatok is- hadd utaljak részben az elnök úr által elmondottakra a hajdani finanszírozási ügyeket illetően - sok helyen hasonló módon látják ezt a kérdéskört.

Komoly aggodalom van az egészségügyben az új biztosítási modellt illetően. Attól félnek, hogy a kiemelt kórházak, a speciális kórházak meg a jó ellátotti körrel rendelkezők - amire nem kell sokat költeni - kapják majd a jó ajánlatokat, a többi meg lassan becsukhatja a kaput.

Azt írja köztársasági elnök úr, hogy az Egészségügyi Minisztérium által készített háttértanulmány nem tekinthető hatástanulmánynak, holott mindig erre hivatkoztak. A felvezetésben nem véletlenül kértem, hogy először a kormány képviselője szóljon, mert azt vártam, hogy azt mondja, a köztársasági elnök úr által hiányolt hatástanulmány elkészült, itt van, és ez már valóban annak minősíthető. Ez nem hangzott el, de ha van ilyen, akkor az előrelépés.

Az Állami Számvevőszékre is hivatkozik köztársasági elnök úr. Az ÁSZ véleménye szerint a rendszer működési költsége többszöröse lenne az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi működési költségének. Itt van a képviselője, tőle is meg lehet kérdezni, hogy e tekintetben változott-e valami. S még lehetne sorolni a kifogásokat, amelyeket a köztársasági elnök úr tett.

A módosító javaslat az imént érkezett a képviselők asztalára, folytatva azt a hagyományt, hogy közvetlenül a döntés előtt érkezik a zárószavazás előtti módosító javaslat, és elvárván, hogy a képviselők, ha úgy gondolják, mindenféle előtanulmányozás nélkül szavazzanak meg egy húszoldalas módosítást.

Nekünk változatlanul elvi kifogásunk van a rendszert illetően, továbbra is azt állítjuk, hogy ez nem jó módszer. Az egész rendszerrel egyet nem értve nem támogatjuk a részbeni változtatásokat, hiszen a rendszer alapjaival nem ért egyet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock Zoltán képviselő úr!

HOCK ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Engedjen meg néhány megjegyzést a bevezetőjével kapcsolatban. Ön a bevezetőjében többször hangsúlyozta, hogy a köztársasági elnök szinte minden észrevételével maradéktalanul egyetért. Az elnök pontokba foglalta kifogásait a törvény megalkotásának folyamatával kapcsolatban és tartalmi kérdésekben is állást foglalt. Ha a bizottsági elnök úr ezekkel mind egyetért, akkor azt nyilván a szavazatával is alá fogja támasztani. A köztársasági elnök döntését követő egy hónapban ebben a kérdésben tulajdonképpen semmiféle érdemi elmozdulás nem történt. Az a tizenkét módosító indítvány, amit a szocialista frakció hétfői vagy keddi ülésén jóváhagyott és most itt van a bizottság előtt, releváns módon nem befolyásolja a törvény újratárgyalását, illetve a törvény újbóli elfogadását.

Köztársasági elnök úr levelének a 2. pontjában azt írja, hogy a bonyolult intézményrendszerek átalakítását nem lehet parlamenti ciklusokhoz kötni. Szükségesnek és szinte nélkülözhetetlennek tartja az ebben a kérdésben a politikai részvevők között kialakult konszenzust, hiszen ez lehet a garanciája annak, hogy a soron következő választást követően nem következik be visszarendeződés, nem fog elindulni egy homlokegyenest más jogalkotási folyamat. Ezt maga a köztársasági elnök is az alkotmányos jogbiztonság sérelmeként éli meg, ami vélhetően bekövetkezik akkor, ha a politikai osztály nem tud megállapodni. Az elmúlt időszakban ebben a kérdésben semmiféle érdemi elmozdulás vagy előrelépés nem történt. A parlament arra készül, hogy a december 17-i szavazási arányt - mondjuk - két kormánypárti szavazattal kevesebbel meg fogja ismételni, és érdemben jottányit sem fog módosítani a törvény normaszövegén, illetve annak tartalmi elemein.

Aztán azt írja a köztársasági elnök, hogy a jogalkotási eljárás alapvető követelményeit súlyosan sérti, hiszen nem készült hozzá valódi hatástanulmány, amire az előbb alelnök úr is utalt. Ha mégis készült, az vélhetően titkos, hiszen a szakmai szervezetek ebben a kérdésben sem változtattak korábbi álláspontjukon. Ez alapján úgy tűnik, hogy a szakmai szervezetekkel sem sikerült ezt a kérdést dűlőre vinni. Vélhetően nagyobb lenne a törvény társadalmi támogatottsága, ha ez a kérdés valamilyen formában rendeződne, illetve ha e tekintetben előrelépés történne. Később pedig jogalkotási garanciákat is felsorol az elnök.

A lényeg: a köztársasági elnök hat-hét pontban összefoglalta a kifogásait, amikre az elmúlt hónap történései, illetve a módosító indítványok tartalmi változtatást nem kínálnak. Ennek megfelelően az elmúlt időszakban véleményem szerint nem állt be olyan körülmény, ami alapján a Magyar Demokrata Fórum a véleményén változtatna, ezért a február 11-i végszavazáskor - ahogy azt tette december 17-én - is nemmel fog szavazni, hiszen a köztársasági elnök aggályai jogosak. Abban egyetértés van, hogy változtatásra szükség van, és abban is, hogy ezt az állami szolgáltatást jó lenne hatékonyabban és magasabb színvonalon eljuttatni Magyarország polgáraihoz, de az, hogy a szavazás előtti napokban, órákban még csiszolgatnak, barkácsolnak a törvényen, nem feltétlenül vetíti előre azt a megalapozottságot és stabilitást, amiről az ember azt hihetné, hogy ez a jogszabály hosszú távon jó színvonalon szolgálná az ország érdekeit. Az elmúlt másfél hónap arra volt jó, hogy mindenki jó mélyen magába nézzen, de nekem az a véleményem, hogy február 11-én meg fog ismétlődni a december 17-i végszavazás. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ódor Ferenc képviselő úr!

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A bizalom az egészségügyben rendkívül fontos. Véleményem szerint a bizalom abban az értelemben megvan, hogy a kormánypárti frakciók bizalommal vannak a tervezet kidolgozói iránt, akik annak idején, a szavazást megelőző délelőtt sem nekik, sem a bizottságnak nem adtak módot arra, hogy a törvénytervezethez benyújtott módosító javaslatokat igazán megismerjék; mi legalábbis nem ismerhettük meg azokat. Később kiderült, hogy a módosító javaslatokkal nincs minden rendben. Az önök által elmondottak szerint a köztársasági elnök úr alapos elemzést végzett és több helyen is rámutatott a törvény hibáira. Ha bizalmat szavazunk valakinek, annak feltétlenül érdemesültnek kell lennie a bizalomra, de úgy néz, hogy az előkészítő munkát nem egy érdemesült csapat végezte, mert alig telt el egy-másfél hónap, s önök sorra elmondják, hogy ez is hiba volt, azon is változtatni kell. Egy rapid lefolyású törvénykezés ilyen súlyú kérdésben több hibát is eredményez. Kovács alelnök úr kifejtette, hogy mi mindenben nem értünk egyet, s a szakpolitikusaink is elmondták már, hogy milyen gondok vannak a törvénnyel.

Elnök úr beszélt a kórházfenntartói oldalról. Mi, önkormányzatok ebben érintettek vagyunk, hiszen áprilisban már elszenvedtünk bizonyos hátrányt akkor, amikor egy szintén elég gyors lefolyású törvénykezési folyamat végén be kellett zárnunk intézményeket, elbocsátásokra kényszerültünk. Ha jobb lett ettől az egészségügy, akkor jó, hogy megtettük, de sajnos nem ez az általános vélemény. Ma viszont már mást is át kell szervezni, és most azt mondják, hogy ezután lesz jó. Először csak azt mondták, ha aktívágyakat szüntetünk meg, akkor jobb lesz. Nem lett jobb. Most hozzányúlunk az Egészségbiztosítási Pénztárhoz és azt mondják, hogy jobb lesz utána. És ha nem lesz jobb, akkor mihez nyúlunk hozzá? Lassan eljutunk oda, hogy a bútorokat is kicseréljük. Hát az a kérdés, hogy most már a táncosokat kell-e kicserélni, mert a bizalmi elv megvolt, és nem jöttek be azok, amiket mondtak. Már önök is öt-hat hét múlva azt mondják, hogy hát mégsem úgy van, ezt és ezt mégis módosítani kell.

Ez egy elég komoly kérdés mindannyiunk életében. Feltehetően nem az itt jelen lévők gondjait fogja szaporítani, hogy vajh' melyik biztosítóba lépünk be, ha urambocsá rákényszerülünk az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére. Erről nem érdemes itt most beszélni, de meg fogjuk találni különböző módon azt a lehetőséget, hogy gyógykezeljenek, rendbe tegyenek, ismerőseinket, rokonainkat, mindent. De itt lesz egy nagyon széles réteg, amelynek nincs meg a lehetősége és ki fog hullani, egyrészt mint beteg, a másik oldalról ki fog hullani majd mint kórház, és mint kórházfenntartó kénytelen lesz az önkormányzat majd valami más funkciót nézni az épületnek, kénytelen lesz majd elgondolkodni, hogy mi lesz a dolgozókkal, amit már egyszer megéltünk.

Tehát elhamarkodott, azt gondolom, hogy túl nagy az a bizalmi elv, amit megadtak a döntéshozatalban résztvevők a szakpolitikusoknak, nem igazolta vissza az eddigi törvénykezés ezt a bizalmat. Nemhogy újraszavazni, meg újratárgyalni, de az egészet újragondolni volna érdemes. Tehát én ezért gondolom, hogy ez a szavazás vajon meg fogja-e erősíteni mindazon képviselőtársaim elvhűségét, párthűségét, akik majd igent fognak mondani meggyőződésük ellenére, tudásuk ellenére, a társadalmi elfogadottság ellenére.

Rohanunk egy olyan irányba, amire egy szűk réteg azt mondja, hogy ez lesz a legjobb. És mi van akkor, ha nem? Valakiknek biztosan jó lesz, de hogy nem a társadalom nagy részének, ezt már régóta lehet látni. Nehéz elfogadtatni, nehéz elfogadni, hogy ezt a törvényt ráerőszakolják a társadalomra. De akik ebben döntési pozícióval rendelkeznek, azok tegyék meg, és ha igennel voksolnak, akkor a felelősségét is vigyék el, mert ez előbb-utóbb komoly gondot fog jelenteni, nem az ők kétszázvalahány képviselőjének a személyére, hanem a magyar társadalomra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Papp József képviselő úr!

PAPP JÓZSEF (MSZP): Három nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni. Ez az elvi természetű vita is azt mutatja számomra, hogy akkor szoktunk elvi vitákat folytatni, amikor a hozzászólók a részletekben nem mélyülnek el, viszont valakiktől hallották, hogy ezzel probléma van. Én a sajtóban és személyesen az egészségbiztosítási pénztárakkal kapcsolatos törvény körül folyó vitáknál is ezt érzékelem, hogy egyébként nem magáról a törvényről vitatkozunk, hanem arról, amit hallottunk róla ettől-attól, mert a vitákban kiderül, hogy a vita szereplői sok esetben el sem olvasták a törvényt.

Nekem most van egy nagyon érdekes emlékem egy korábbi, köztársasági elnök által visszaküldött törvény kapcsán, amikor a kormánypárti frakciók ugyanazt a törvényt, amit előzőleg elfogadtak és a köztársasági elnök visszaküldött, szó nélkül és változtatás nélkül újra elfogadták. Az is egy borzasztóan antidemokratikus és mindenféle rettenet volt, amit csináltunk. Tehát, ha megfontoljuk, hogy mit mond a köztársasági elnök, akkor az a baj, ha nem fontoljuk meg, akkor az a baj; ebből az ellenzéki magatartásból is látszik, hogy abban igaza volt Ódor képviselő úrnak, hogy ennek az ezer sebből vérző egészségügynek a reformjáért és a megváltozásáért valóban csak a kormánypárti frakciók viselik és vállalják a felelősséget.

Azon pedig, hogy egy évvel ezelőtt az akkori törvény egyik napról a másikra nem tett csodát az egészségügyben, én például nem lepődöm meg, hiszen az egészségügynek a rendbetétele szisztematikus munkát és folyamatos változást igényel. Azt gondolom, hogy az lenne a helyes, ha mindenki részt venne ebben. A mi részünkről, a parlamenti képviselők részéről a törvényalkotás az ebben való részvétel. Én támogatom a módosító javaslatokat.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács alelnök úr!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Ilyenkor úgy szokták mondani, hogy már nem kívántam hozzászólni, de bujkál bennem a kisördög, hogy Papp József számon kéri, hogy ki mennyire ismeri a törvényt, a módosító indítványokat meg a jogszabályokat.

Gratulálok Papp Józsefnek, hogy mindenhez ért. Volt egyébként a parlamentben ilyen képviselő, pedig ő úgy kezdte, hogy "nem vagyok én poliészter". (Derültség. - Balogh József: Polisztirol!) Poliésztert mondott szerintem. Az a helyzet, hogy azt gondolom, kevés olyan képviselő van, aki mindenhez ért, és mindent elolvas az összes törvényjavaslattal kapcsolatban, amit a kormány benyújt a parlamentnek. Én például nem biztos, hogy merném venni a bátorságot, hogy mondjuk, a kémiai biztonságról szóló törvényhez hozzászóljak - noha ötös voltam kémiából annak idején -, vagy mondjuk az Európa területén élő vízi gázlómadarak nemzetközi egyezményéhez, mert nem vagyok ornitológus.

Azt gondolom, hogy minden képviselőcsoportban elfogadható az a módszer, amit szerintem a Szocialista Párt is gyakorol a maga frakciójában, hogy azok véleményét, akik a téma felelősei, ezzel foglalkoznak, hozzáértők, osztják azok is, akik kevésbé hozzáértők ebben az ügyben.

Ami pedig a mondandó érdemi részét illeti, úgy gondolom, hogy a jelenleg előttünk álló zárószavazás előtti módosítójavaslat-csomag - vannak technikai módosítások is az indokolás szerint -, a köztársasági elnök úr kifogásaira érdemi válaszokat nem ad, a mi álláspontunk szerint, és az alapkérdés kapcsán, amiben egyébként komoly érdekellentét van jelenleg az ellenzéki pártok és a kormánypártok között, ezt nem oldja fel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Papp képviselő úr!

PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm, hogy alelnök úr hozzászólásának első mondataiban megerősítette, hogy igazam volt. (Dr. Kovács Zoltán: Hogy nem vagy poliészter? - Papp József: Nem, hanem, hogy el sem olvastátok! - Derültség.)

ELNÖK: Hock Zoltán képviselő úré a szó.

HOCK ZOLTÁN (MDF): Arra számítottam, hogy öt perc alatt végzünk a mai bizottsági üléssel, mert annyira lefutottnak tűnt. (Közbeszólások: Szavazzunk!)

Azt gondolom, hogy rossz úton indulunk el, Jóska, ha nekiállunk minősítgetni, sértegetni egymást, mert mindenki elő tudná húzni a tarsolyából azt a szappanoperába illő eseménysorozatot, ami mondjuk a kormánypárti frakciókban lezajlott. Utalhatnék egyik-másik képviselőre, aki a szavazás után felismeri, hogy a karvalytőke megjelent ebben a törvényben, a második fordulóban nem fogja megszavazni, aztán borítékokat lobogtat, hogy ki mindenkit mire hatalmaztak fel, és hány pecsét van rajta, aztán felmentést kér, aztán nem adják meg neki. A házelnökre is lehetne utalni, aki aggályát fejezi ki a törvény elfogadása kapcsán, mondván, hogy a végrehajtási rendeletek ismeretének hiányában nehéz egyébként a kerek törvényt megalkotni.

Azt gondolom, hogy rossz út, ha abból indulunk ki, hogy akkor az ellenzéki képviselők teljesen vak, sötét tudatlanságukban beszélnek össze-vissza és nyomkodnak gombokat, és egyébként meg mindenki más hátulról visszafelé is fel tudja mondani a törvényt. Szó nincsen erről a kérdésről. Nyilvánvalóan az az idő lejárt már, hogy itt érdemi, elvi, stratégiai kérdésekről vitatkozzunk, hiszen néhány tényleg jelentéktelennek tűnő módosító indítványt követően a végszavazásra ismételten sor fog kerülni.

Nyilván belemehetnénk abba, hogy a kormánypártok által preferált biztosítói versennyel szemben nekünk például az volt a véleményünk, hogy a szolgáltatói versenyt próbáljuk meg erősíteni ebben az ágazatban. Ez teljesen értelmetlen, ezen túl vagyunk már, nyilván a többség megint el fogja dönteni ebben a formában ezt a törvényt.

Ha a bizottsági elnök úr háromszor-négyszer nem ismétli meg azt a mondatot, hogy ő egyébként a köztársasági elnök összes felvetésével maradéktalanul, teljes egészében egyetért - majd ennek tükrében az ember végigolvassa azt a néhány jelentéktelen módosító indítványt, amit egyébként a kormánypártok kiizzadtak magukból, és ezt most éppen megint át fogják vinni ezen a bizottságon meg a parlamenten is -, nem szólaltam volna meg.

Csak utaltam arra a hét-nyolc pontra, amit az elnök megfogalmazott, kerestem ezekre az adekvát válaszokat, amelyek ezeket az aggályokat teljes egészében feloldják, de ebben a tizenkét pontban nem találtam meg. Csupán erre kívántam utalni anélkül, hogy - töredelmesen beismerem - nem vagyok egészségügyi szakpolitikus. A kollégáim már sok mindent elmondtak nekem, amiknek a felét talán értem, a másik felét még nem értem, de ezekre a kérdésekre - amelyeket szemantikailag még egy bölcsész számára is értelmezhető módon írt le az elnök - ezek a módosító indítványok nem adnak kielégítő, megnyugtató választ, vagyis számomra maradt minden a régiben, a december 17-i állapotnak megfelelően. Február 11-én nyilván még egyszer szavazni fogunk róla. Köszönöm.

ELNÖK: Mivel kétszer is megszólíttattam, még egy rövid hozzászólást tennék. Nézzük sorra a pontokat. Az 1. pontban a köztársasági elnök úr azt mondja, hogy nem képzelhető el alapos változtatások nélkül a hiányosságok felszámolása. Ez számomra azt mondja, hogy itt valamilyen jelentős változású törvényt kell elfogadni. Szerintem ez az.

A 2. pontban köztársasági elnök úr a konszenzusra hívja fel a figyelmet, meg arra, hogy milyen vitát kellene lefolytatni. Már itt is elmondtam, de januárban másik három helyen is elmondtam, hogy nekem is vannak félelmeim ezzel kapcsolatban.

Köztársasági elnök úr a 4. pontban a valódi hatástanulmányt hiányolja. A valódi hatástanulmány nem túl konkrét dolog. CD-n is meg papíron is kaptunk olyat, ami nagyon sok mindent bemutatott. Ezzel a megjegyzésével túl sokat nem tudok kezdeni.

Az 5-6. pontokban az Országos Kockázatközösségi Alapról van szó. Képviselőtársaim, az azért jelentős változás, hogy törvényben kell szabályozni azt, hogy az OKA-nak mi a feladata és milyen lehetőségei vannak. Van egy ilyen módosító javaslat. Az, hogy a kormánypárti képviselők ilyen módosító javaslatot nyújtanak be, azt jelenti, hogy elfogadták a köztársasági elnök úr arra vonatkozó aggályát, hogy ne miniszteri rendeletben vagy más jogszabályban legyen ez szabályozva, hanem törvényben.

A 7. pontban köztársasági elnök úr kifejti abbéli véleményét, hogy valódi versenyt szeretne látni. Nos, én meg nem szeretnék ennél nagyobb versenyt látni. És vannak olyanok, akik még ennyi versenyt se szeretnének látni. Ezt a kérdést szakmai és politikai alapon el kell döntenünk. Én olyan módosító javaslatot nem tudnék megszavazni, amely arra irányulna, hogy több-biztosítós legyen a rendszer. Nincs is ilyen, a biztosítók közötti nagyobb verseny nem jelenik meg a módosító indítványokban.

Elnök úr azt is mondja, hogy a módosítás lényeges változást nem hozott. Megint itt van a mérték kérdése. Hogy hosszú évek óta először nem a központi költségvetésnek kell milliárdokat beletenni az Egészségügyi Alapba, az nem kis dolog, képviselőtársaim. Főleg akkor, amikor ekkora hiánnyal küszködik az államháztartás. Nem helyes azt mondani, hogy egy önálló alap hiánymértéke semmi. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire nagy a változás, de az biztos, hogy a változás megvan.

Ódor képviselő úr, januárban a kormánypárti képviselők nemcsak az irodaházban üléseztek két-három alkalommal, hanem nagyon sok érintettel is tárgyaltunk. Határozottan állítom, hogy aki elolvasta a törvényt és megértette a lényegét, annak biztosan változott a véleménye. Mi, kormánypárti képviselők számtalan e-mailt, levelet, telefont kaptunk és a nemzetrontóktól a népirtókig mindenek voltunk, de a levelek túlnyomó többségéből egyértelműen kiderül, hogy nem olvasták el a törvényt, nem tudják, hogy mi van benne. Minden olyan levélre igyekeztem válaszolni, amelyből látható volt, hogy az írója érdemben aggódik valamiért vagy valami miatt nem ért egyet a törvénnyel, de valami alapfogalma van a dologról. Higgye el, képviselő úr, ez olyan kérdés, amiről megalapozottan kell beszélni.

Azt mondta képviselő úr, hogy a rendszerből kihullanak emberek. Nos, ebből a rendszerből nem lehet kihullani. Kérdezem én, a törvénynek melyik az a pontja, amely alapján ezt mondta. (Dr. Ódor Ferenc: Csak idő kérdése!) Nézze, a Magyar Köztársaság parlamentjében körülbelül öt hét alatt lehet meghozni egy törvényt, és a ma hatályos 1997. évi LXXXIII. törvényt is lehet módosítani, ami mintegy öt hét alatt átmegy, lehet belőle alapcsomag, kiegészítő csomag és még sok mindent lehet csinálni. Lehet azt mondani, hogy ez csak kiegészítő biztosítás esetén jár, de ez ma nincs napirenden. Hogy mi lesz egy év múlva vagy hogy hullanak-e ki a rendszerből, az a Magyar Köztársaság parlamentjének a többségén múlik. Az a javaslat nem tesz ilyet, amire a képviselő úr hivatkozott. Köszönöm.

Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor a módosító javaslatokról fogunk szavazni. (Varju László: Csomagban szavazzunk!) Nem javaslom, hiszen nincs sok módosító javaslat. Amikor úgy döntünk, hogy ne csomagban szavazzunk, akkor megfogadjuk a köztársasági elnök úr ajánlásait és intelmeit.

Van előttünk egy ajánlástervezet, amely február 5-én kelt. Ebben dr. Nagy Kálmán és Soltész Miklós képviselő urak indítványa szerepel. Ez a javaslat az OKA-val kapcsolatos. Kérdezem, hogy mi a kormány véleménye erről a javaslatról.

DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): A kormány még nem tárgyalta meg, most csak tárcaálláspontot tudok mondani. A tárca nem támogatja.

ELNÖK: Jól értem-e, hogy ez a probléma részben nem probléma, másrészt pedig ezt a kérdést az OKA-val kapcsolatos javaslat megoldja?

DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Szeretném eloszlatni a képviselő urak aggályát, akik persze most nincsenek itt. Az egészségügyi bizottságban ezt a vitát már lefolytattuk. Ilyen típusú betegek esetén nem a pénztárváltás a megoldás. Nagy baj lenne akkor, ha a pénztár egy adott szolgáltatóhoz kötné a beteget és csak annak az igénybevételi lehetőségét biztosítaná. Ebben az esetben a törvény egyéb garanciális szabályai okán a pénztárnak szerződést kell kötnie azokra az ellátásokra, amelyek az ilyen típusú betegek ellátását a lehető legjobb mértékben biztosítják.

ELNÖK: Kinek van kérdése, észrevétele? (Nincs jelentkező.) Ki támogatja Nagy Kálmán és Soltész Miklós képviselő urak javaslatát? (Szavazás.) Tizenhárom. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenhat. Megállapítom, hogy a bizottság a módosító javaslatot 13 igen szavazattal, 16 nem ellenében, tartózkodás nélkül nem támogatja.

Képviselőtársaim előtt van egy összefűzött csomag, amit az egészségügyi bizottság a ma délelőtti ülésén nyújtott be.

Ez azt jelenti, hogy a tegnapi napon e-mailben ennek a hasonló változatát már az önkormányzati bizottsági tagok is megkapták. Van-e érdemleges eltérés, tartalmi változás e módosító javaslatokban a tegnap kiküldöttekhez képest?

DR. BARACZKA MARIANN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tartalmi változás nincs. Egy-két helyen elütés volt a szövegben, különösen a hatályba léptető rendelkezések között, a belső hivatkozásoknál, ez pontosításra került az egészségügyi bizottság ülésén.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez azt jelenti, hogy ha valaki tegnap megnézte az e-mailjeit, akkor egy napja volt, hogy áttanulmányozza. Szerintem ez alkalmas arra, hogy most döntsünk, de még itt is lehet kérdezni és vitát lefolytatni.

Határozathozatalok

Ennek nincsen sorszáma, de akkor sorban megyünk az összetűzött javaslatok között. Az elsőről döntünk. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő módosító javaslathoz van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Ez elég hosszú, egy része természetesen az időrendi különbségek átvezetése, hogy nem 2007. január 1-jén lép hatályba, hanem majd később. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja az egészségügyi bizottság javaslatát? Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő módosító javaslat az egységes javaslat 28. § (10) bekezdését érinti, ez is technikai, kodifikációs jellegű módosítás. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő a 45. § (7), (13) bekezdéseit pontosítja. A pénztári kártyára vonatkozó szabályok, tisztult a kép, most már pontosabb lesz. A bizottság támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő módosító javaslat az egységes javaslat 52. § (1) bekezdését egy új ponttal egészíti ki. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Aki támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő az egységes javaslat 55. §-át érinti. Van-e kérdés, vélemény? Kér-e valaki indoklást? (Senki sem jelentkezik.) Nem. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.

A következő az egységes javaslat 59. §-át pontosítja. A bizottság támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő módosító javaslat az egységes javaslat 76. §-át pontosítja. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs kérdés, vélemény, kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő a 89. § (6) bekezdését módosítja. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő a 94. §-hoz kapcsolódik. (Senki sem jelentkezik.) Nincs kérdés. A bizottság támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

A következő a 96. §-ra irányul. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Ki támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

Az utolsó módosító javaslat következik. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Itt a társadalmi kontroll erősítése szerepel, amit kifogásolt az országos érdekegyeztető, és az ő kérésüknek megfelelő javaslat, szerintem nem elhanyagolható. A bizottság támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.

Tisztelt Bizottság! Van-e a bizottság tagjai közül valakinek javaslata arra vonatkozóan, hogy a bizottság nyújtson be módosító javaslatot? (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen.

Megkérdezem a kormány képviselőit, kívánnak-e szólni. (Jelzésre:) Nem kívánnak. A parlamenti vitában a kormány kifejti majd az álláspontját. Köszönöm a közreműködést önöknek, további jó munkát kívánok. A napirendi pontot ezennel lezárom.

Egyebek

Rátérünk az egyebekre. Tisztelt Képviselőtársaim! Kértem képviselőtársaimat, hogy az e félévi munkatervünkhöz tegyenek javaslatot. Eddig még nem érkezett javaslat, de amennyiben van ilyen, akkor tegyék meg.

Egy olyan megkeresés érkezett bizottságunkhoz - alelnök úrral ezt egyeztettem -, hogy valahol Zalában tartsunk egy kihelyezett bizottsági ülést, amit kössünk egybe egy önkormányzati beruházás megtekintésével. Az MSZP-frakció támogat egy ilyen javaslatot. Megnéznénk Zalakaroson a szennyvíztisztító telepet és a hozzá kapcsolódó biogázüzemet. Ez a Vállalkozók Országos Szövetségének a meghívása, tehát nem egy magáncég, hanem a VOSZ meghívása lenne. Úgy van értelme, ha a bizottságunk valamekkora része azért elmegy, tehát a határozatképesség legyen meg, ez nyolc fő. Alelnök úrral abban maradtunk, hogy érdemes megfontolni ezt. Érdemes a helyszínen is tanulmányozni dolgokat. Erre április-május környékén kerülne sor.

Természetesen arra is várom a javaslatokat, hogy kit hallgassunk meg. A miniszter urat mindenképpen meg kell hallgatnunk, ennek az időpontnak az egyeztetése folyamatban van. Erdős Norbert úrral pedig már beszéltünk arról, hogy az országos katasztrófavédelmi főigazgató urat is minél hamarabb hallgassuk meg a tűzoltóságok, köztestületek és egyéb dolgok kapcsán. (Vigh László jelentkezik.)

Parancsoljon!

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Segíteném megszervezni a zalai látogatás programját. Egy biológiai szennyvíztisztító van Zalakaroson, valóban érdemes megnézni. Ha a bizottság lejön, akkor állunk rendelkezésetekre, tehát megszervezzük a normális programot. Ha valami mást is szeretne a bizottság, ha fürdési, illetve más lehetőséget szeretnétek, vagy ha valamit még szeretnétek megnézni Zala megyéből, akkor arra is biztosítunk lehetőséget.

ELNÖK: Köszönjük szépen a segítséget a bizottság titkársága nevében. Természetesen, amiben a bizottság dönt, azt meg tudjuk szervezni. Kérem, hogy legalább négy képviselő arról az oldalról is jöjjön, és a másik oldal is adja a négy képviselőt. Akkor már van értelme. Ebben a jövő héten döntsünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyebekben van-e valakinek valami? (Dr. Ódor Ferenc: Komoly döntéseket kérnénk azon az ülésen négy-négynél. - Derültség.) Igen, meg fogjuk beszélni. (Dr. Ódor Ferenc: Él még az a szabály, hogy az elnök szavazata dönt? Mert az már kilenc.) Nincs ilyen. (Dr. Kovács Zoltán: 2005-ös alkotmánybírósági döntés, már nincs ilyen.)

Tisztelt Bizottság! Én maximálisan igyekszem a konszenzusos döntéshozatalra. Amikor lehet, akkor minden esetben ez irányba megyünk. (Dr. Kovács Zoltán: Így van ez a tűzoltóknál is.) Ott is, például. (Dr. Kovács Zoltán: Aki nem tűzoltó, az gyújtogat - mondják a tűzoltók. - Derültség.) Szeretném jelezni alelnök úrnak, hogy a jegyzőkönyv továbbra is nyilvános, és az interneten olvasható. (Derültség. - Dr. Kovács Zoltán: Minden szavamért vállalom a felelősséget.)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Minden szavamért vállalom a felelősséget.

ELNÖK: A bizottság ez évi első ülését bezárom. További jó munkát kívánok. Legközelebb a parlament plenáris ülésén találkozunk. Viszontlátásra!

(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 41 perc.)

Jauernik István a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Soós Ferenc