ÖTB-7/2008.
(ÖTB-58/2006-2010.)
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. április 8-án, kedden, 10 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter meghallgatása*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítése*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter válaszai*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter válaszai*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter reflexiói*
1.Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter meghallgatása
(A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján)
2.Egyebek
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Gulyás József (SZDSZ)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Balogh József (MSZP) távolléte idején Dr. Buzás Péternek (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) Jauernik Istvánnak (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) távolléte idejére Hajdu Lászlónak (MSZP)
Varju László (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Erdős Norbert (Fidesz) Vigh Lászlónak (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz) távolléte idejére Horváth Istvánnak (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) megérkezéséig Tasó Lászlónak (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP) távolléte idejére Bebes Istvánnak (Fidesz)
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 35 perc)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent hölgyeket, urakat. A bizottság ülését megnyitom.
A bizottságunk határozatképes, huszonegy képviselőtársunk személyesen van jelen, hat képviselőtársunk pedig megbízást adott a helyettesítésére. Ilyen nagy létszámban régen volt a bizottságunk határozatképes. A munkánkat meg tudjuk kezdeni.
Elsőként a bizottság mai ülésének napirendjének elfogadására kerítsünk sort! A bizottsági tagok a múlt héten írásban megkapták a javaslatot, amely két napirendi pontot tartalmaz. Más javaslat nem érkezett, ezek szerint ezt teszem fel szavazásra.
Aki egyetért az írásban kiküldöttek szerinti napirenddel, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottságunk egyhangúlag elfogadta a mai ülés napirendjét.
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter meghallgatása
Elsőként tárgyaljuk Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter úr meghallgatását a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján. Nagy tisztelettel köszöntjük a bizottsági ülésünkön a miniszter urat. Köszöntöm a minisztérium munkatársait, az államtitkár urakat, a tábornok urat és a munkatársait, akik a mai bizottsági munkában segítségünkre lesznek, hogy a bizottság eredményes munkát végezzen.
A miniszter úr a múlt héten írásos anyagot küldött, amelyet a képviselőtársainknak kiküldtünk, ez elérhető volt, ebből készülhetett a bizottságunk valamennyi tagja, de úgy beszéltük meg, hogy a miniszter úr itt szóbeli kiegészítést tesz a meghallgatásánál.
Azt szeretném jelezni a tisztelt bizottságnak, hogy a parlamenti menetrend a tervezetthez képest egy kicsit felgyorsult, lehet, hogy az Országos Területrendezési Tervről szóló törvény módosítása egy órán belül elkezdődik. (Gy. Németh Erzsébet megérkezik a bizottság ülésére.) A terv szerint ez délután kettőtől lett volna, úgyhogy a bizottsági előadóknak, a többséginek és a kisebbséginek szeretném felhívni a figyelmét, hogy őket fogják szólítani hozzászólásra. A bizottságunk döntésének megfelelően nem zárul le ennek a törvénynek az általános vitája ezen a héten, tehát aki hozzászólni kíván a törvényjavaslathoz, az a következő héten is el tudja mondani. Ez kissé kellemetlen, hogy egy időben a bizottsági tagokat két helyen is érintő napirend szerepel, de most azt javaslom, hogy ettől tekintsünk el.
A miniszter úrral abban egyeztünk meg, hogy nincs időbeli korlátja a mai ülésnek, természetesen ésszerű keretek között gondoljuk a mai bizottsági ülést lefolytatni. Először a miniszter úr kiegészítését hallgatjuk meg, utána pedig a kérdések, majd a vélemények elhangzására kerítünk sort. A Házszabály rendelkezése szerint döntést a bizottságnak nem kell hoznia, az itt elhangzottak, a tájékoztató és az észrevételek, javaslatok a további munkát segítik.
Ennyi bevezetővel átadom a szót a miniszter úrnak. Tessék parancsolni!
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Jó napot kívánok! Én is tisztelettel köszöntöm a bizottsági tagokat. Köszönöm szépen a meghívást.
Ha megengedik, azt feltételezem, hogy a kiküldött anyagot át tudták tekinteni, inkább ahhoz kiegészítéseket, hangsúlyokat szeretnék hozzáfűzni, egyfajta - ha lehet így mondani - vitaindítót is, ami természetesen nem zárja ki, hogy önök bármi mást is felvessenek, mint ami az anyagban szerepel vagy az én bevezetőmben elhangzik.
Erről a minisztériumról, ennek a tevékenységéről szólva, azt gondolom, hogy első helyre mindig is az önkormányzatok világa kívánkozik, már csak a névben megadott sorrendből is következően, de azért is, mert Magyarországon ez egy hatalmas területet fed le. Azt gondolom, hogy ha egy picit kiemelkedünk a napok hordalékából, hullámaiból, és kiemeljük a fejünket, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon az önkormányzati világban az 1990 óta lefektetett keretek között egy folyamatos, lassú átalakulás megy végbe. Ez a lassú, folyamatos átalakulás a tavalyi évben is zajlott, és az idei évben is zajlik. Ennek az átalakulásnak, azt gondolom, a lényege egyfajta racionálisabb és jobb minőségű szolgáltatás felé való haladás, a kistérségi rendszer kialakulásában egy új, egyelőre még csak önkéntes alapon szerveződő önkormányzati társulási szintnek a létrejötte, ennek bizonyos finanszírozási elemeinek a megjelenése. Azt gondolom, összességében ez egy szerves fejlődésnek tekinthető a magyar önkormányzati világban. Ez egyébként az előnye. Én azt gondolom, hogy a jó reformok, a jó reformáció mindig szervesen történik, és a meglévőből kiindulva halad előre - ez önmagában pozitív -, és szükségesnek is tartom ezt a folyamatot.
Ugyanakkor hadd kezdjem azzal a kicsit talán provokatív megjegyzéssel, bár nem provokálni van szándékom, hogy azt gondolom, a magyar önkormányzati világra most már több mint tíz éve egyre nagyobb mértékben ráférne egy alapos frissítés, jogszabályi, törvényi áttekintés. Ráférne az, hogy a folyamatos politikai viták által vagy politikai hatalmi harcok által támasztott blokkokból ki tudjon lépni az önkormányzati világ, és nagyon sok olyan ésszerű, józan ész alapon megléphető lépés lenne, amelyet kétharmados többséggel az ország érdekében egyfajta megegyezéses alapon meg kellene tenni, és ehhez szükség lenne arra, hogy a politikai pártok, félretéve a legközvetlenebb napi érdekeket, megpróbáljanak valamilyen egyezségre jutni. Azt gondolom, hogy tíz éve rabja a rövid távú hatalmi érdekeknek az önkormányzati világ jogszabályi típusú modernizációja. Ebben a helyzetben a mindenkori kormány kétharmados változtatások híján csak pénzügyi eszközökkel képes egyfajta szerves, folyamatos, lassú változást elérni. De azt is látni kell, hogy ennek a szerves változásnak egy idő után egyre több területen már akadálya az, hogy sokszor nagyon apró, praktikus kérdésekben sincs meg a kétharmados egyezség.
Ha már a tavalyi évről beszélünk, akkor azt gondolom, a tavalyi évben is a tárca, az elődöm és én megpróbáltunk lépéseket tenni annak irányába, hogy megkeressük azt az először szakmai konszenzust, amely aztán lehetőség szerint felkínálható a politikai pártok vagy parlamenti pártok számára is. Ebben történtek lépések tavaly. Az egyik legfontosabb vívmány, amely túlmutat ezen, az az, hogy tavaly megalakult a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma, amely egy állandó egyeztető fórum, stabillá, kiszámíthatóvá tette az önkormányzatok és a kormányzat között egyeztetést. Rendszeresen ülésezik ez a fórum, az idén is már több ülése volt. Ez a fórum előre meghatározott napirend szerint minden olyan kormányzati intézkedést megtárgyal, amely közvetve vagy közvetlenül az önkormányzatokat érdemben érinti, és a fórumon feljövő vélemények sok esetben beépültek már az intézkedésekbe, vagy éppen korrekcióra késztették a kormányzatot. Ennek a legmarkánsabb példája az idei év elején az áfatörvényben hozott három korrekció, amelyeket a kormány a parlament többsége elé terjesztett. Igaz ugyan, hogy csak a kormányoldal szavazta meg ezt az előterjesztést, ami csalódás volt, hiszen korábban a kezdeményezés nagyrészt ellenzéki oldalról jött, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy a KÖEF, a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórumának működését pozitívan minősíti az, hogy nagyon gyorsan képesek voltunk reagálni, és korrigálni valamit, ami az önkormányzati világot zavarta volna.
Azt gondolom, azzal, hogy a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma létrejött, hogy az önkormányzati szövetségekkel rendszeres konzultáció van, lehetővé tette azt, hogy érdemi, folyamatos szakmai munka folyjon az önkormányzati reform kétharmados és nem kétharmados lépésein. Ha kérdés kapcsán érdekes, akkor szívesen belemegyek ennek a részleteibe, mert azt gondolom, hogy érdemi előrelépés van. Abban állapodtunk meg az előkészítő munkák után, hogy négy olyan munkabizottságot hozunk létre, amely érdemben foglalkozik az önkormányzati reform különböző aspektusaival. Hadd előlegezzem meg azt, hogy érdemi esélyt látok arra, hogy szakmai konszenzus jöhessen létre olyan praktikus, pragmatikus, az önkormányzati világ napi működését pozitívan érintő modernizációs lépésekben, amelyek nem írják át alapvetően a kialakult hatalmi, szervezeti viszonyokat, de lényeges előrelépést jelentenének a napi gyakorlatban. Amennyiben ez a megállapodás létre tud jönni, akkor, azt gondolom, hogy a szakmai egyeztetésből, az érdekképviseleti egyeztetésből a politika világába hozzuk majd ezeket. Nagyon bízom abban, hogy itt a józan ész alapján meg lehet állapodni a nemzeti érdekek szerint.
Eközben, ahogy mondtam, szerves, lassú átalakulás van, erősödik a kistérségek szerepe, és évről évre nő a kistérségi társulások támogatására fordítható összeg. 2006-ban 15 milliárd körüli összeg, 2007-ben 22 milliárd, az idén már 28 milliárd körüli összeg lesz az, amely a kistérségi társulások erősítésére szolgál. Tavaly - erre még visszatérnék a területfejlesztés kapcsán - újrarajzoltuk a kistérségi térképeket is.
A másik ilyen jelentős elmozdulás volt a rendszerben 2006 óta a regionális közigazgatási hivatalok létrejötte. Azt gondolom, hogy ez igazgatásszervezési, szolgáltatásminőségi és hatékonysági, költségvetési szempontból is egy ésszerű és jó lépés volt. Úgy gondoljuk, hogy rövid idő alatt sikerült lebonyolítani ezt a váltást, a működés erősödött, a kormányhivatali szerep erősödött, a jogalkalmazás egységessége, amely korábban nagyon sok problémát okozott megyéről megyére változva, nagyban javult, ráadásul több mint 700 millió forintos megtakarítást jelentett rögtön az első évben a közigazgatási hivatalok regionalizációja, ezért ezt mindenképpen jó és indokolt lépésnek tartom. Fontos megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság a döntés módját, amellyel ezek létrejöttek, alkotmányellenesnek minősítette, és ez év júniusáig adott lehetőséget arra, hogy valamilyen módon a parlament rendezze el a közigazgatási hivatalok sorsát. Erről két héttel ezelőtt ötpárti egyeztetés kezdődött, a jövő héten folytatódik ez az egyeztetés. Azt gondolom, hogy ott majd kiderül, hogy miben lehet megállapodni. Összességében azt a struktúrát, amely a megyei kirendeltségekben egy regionális egységes irányítást hozott létre, sikeresnek és jónak tartom.
Az önkormányzati gazdálkodás és finanszírozás vonatkozásában nyilván rengeteg a panasz, és Magyarországon az, hogy egy stabilizációs pénzügyi kiigazító folyamat van, konvergenciaprogram van, mindenkinél, nemcsak a lakosságnál, nemcsak a gazdálkodóknál, hanem az önkormányzatoknál is egy szorosabb gazdálkodást tesz szükségessé, de ezzel együtt 2007-ben is az önkormányzati rendszer működése biztosított volt. A kilencvenes évek közepe óta lényegében minden évben el lehet olvasni, hogy a következő év lesz az önkormányzati csődök éve. Eddig ez soha nem igazolódott. A tavalyi évben három kisebb önkormányzat ellen folyt csődeljárás, az idén átfedéssel, a tavalyi évet is tekintve, öt ellen folyik. Ez nem tekinthető szignifikánsnak a közel 3200 önkormányzatot tekintve.
Működtek tavaly is azok a kormányzati korrekciós mechanizmusok, az önhiki, illetve az úgynevezett 6/3-as működésképtelen támogatások, amelyek az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő, de a működésüket szabályszerűen működtető önkormányzatok számára megoldásokat kínáltak. Sok esetben éltünk a visszatérítendő támogatások eszközével is, egyfajta racionalizáláshoz kötve az önkormányzatok megsegítését, arra bíztatva őket, hogy tegyék meg azt a szükséges lépést, amely fenntarthatóvá teszi a működésüket. Általában is elmondható erről a kis darabszámú, néhány, 3-5 csődről, amely az elmúlt években bekövetkezett, hogy többnyire ezer főnél nagyobb, de ötezernél kisebb, vagy kétezernél is kisebb településen következett be általában, olyan fejlesztések végrehajtását követően, amelyeket a település nem volt képes fenntartani. Ez a legtipikusabb oka ezeknek eddig. Összességében nem ez a jellemző, hanem az, hogy nadrágszíj-megszorítással, de működőképesek az önkormányzatok, folyik egy racionalizációs folyamat, amely egyébként nem egyszerűen csak költségmegtakarításról szól, hanem nagyon sok esetben hatékonyságról, jobb minőségű szolgáltatásról, például az oktatásban.
Jelentősen gyarapodnak a körjegyzőségek, 2006-ban még csak 645 körjegyzőség működött 1716 önkormányzattal, tavaly ez a szám fölment 753 körjegyzőségre, és már több mint kétezer település volt tagja ezeknek az önkormányzatoknak.
Elég sokat ír a sajtó is róla, és folyik polémia az önkormányzatok adósságállományáról, ezen belül is az önkormányzati kötvénykibocsátásokról. Meghatározó trendje a tavalyi évnek az önkormányzati kötvénykibocsátások felfutása. Azt gondolom, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, ha egységesen próbáljuk elítélni vagy megítélni ezt a folyamatot. Azt gondolom, hogy differenciált a kép, de összességében ad okot aggodalomra az, ami a kötvénykibocsátások terén történik. Nagyon sok önkormányzat, megyei és helyi önkormányzat bocsát ki kötvényt. A kötvényállomány a 2006-os 25 milliárdos szintről 200 milliárd fölé nőtt a tavalyi évben, és az idei év első két hónapjában újabb 40 milliárdnyi kibocsátás történt már. Ezek részben persze régebbi hiteleket váltottak ki, de jelentős nettó növekmény van akkor is. Az igazi kockázat az, hogy sok esetben ezeket 15-20 évre felvéve, az elején ötéves türelmi idővel, ahol csak kamatot kell törleszteni, valójában a törlesztés problémáját a következő választási ciklusra tolják át az önkormányzatok. A pénzköltést most meg tudják csinálni, de hogy valójában fenntartható lesz-e majd az önkormányzati bevételekből, visszafizethető lesz-e ez a hitel a kamataival együtt, legalábbis ennek a szofisztikált vizsgálata nem minden esetben látszik.
A másik aggasztó dolog ebben a kötvénykibocsátásban, hogy nagyon nagy arányban történik devizában a kötvénykibocsátás, méghozzá nagyon nagy a svájci frank alapú kibocsátások aránya. Én azt gondolom, hogy az önkormányzatok nagyon kis részénél van meg - és akkor finoman fogalmaztam - az a szükséges pénzügyi kockázatkezelő képesség, amely bonyolult deviza-árfolyamkockázatok menedzselésére képes lenne. Mivel a forint, ha valamihez, akkor leginkább az euróhoz konvergál és nem a svájci frankhoz, ezért ez egy valós, érdemi kockázatot jelent, főleg 25 éves távon, hogy mekkorák lesznek a törlesztőrészletek, és milyenek lesznek a kamatok. Én nagyon-nagyon aggasztónak tartom ezt a folyamatot, de differenciáltan szeretném megítélni.
Az sem mindegy, hogy működésre vagy fejlesztésre veszik igénybe. Azt gondolom, hogy fejlesztésre indokolt lehet, ha valóban olyan fejlesztések megvalósulása történik meg ebből a pénzből, ami aztán hatékonyabb működést, vagy önmagát eltartó fejlesztést hoz létre, mert akkor az kitermelheti ennek a kamatát és visszafizetését. Ha azonban működési hiányok kipótlására használják a hosszú távú forrást, az már a vállalatoknál sem egészséges, sőt, tiltott folyamat, amit az önkormányzatoknál ugyanúgy nagyon kockázatosnak tartok. Itt valódi problémáról van szó. Azt gondolom, hogy megint csak pártállástól függetlenül kellene akár az Országgyűlés illetékes bizottságának is foglalkozni ezzel a kérdéssel egy későbbi ülésen mélyebben, behatóbban, és megnézni, hogy lehet-e ebben valamilyen közös ajánlást elfogadni, hiszen sokszor hiányzik helyben a szakértelem.
Végül persze ez a növekvő eladósodottság a maastrichti kritériumokra, ilyen értelemben a konvergenciaprogramra is hatással van. Persze arányaiban ez pici az összadóssághoz képest, de a növekedése ennek a legdinamikusabb Magyarországon. Míg az állam eladósodása lényegében megállt a konvergenciaprogram eredményeképpen, addig az önkormányzati világban radikálisan nő az eladósodás.
Azt gondolom, hogy az önkormányzati világban a fejlesztések mindig is forró témát jelentettek, de a tavalyi évvel elindulva az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel, a fejlesztések alapvetően új lehetőséget teremtenek. A fejlesztésekre még visszatérnék általában is, hiszen ez is a tárcánkhoz tartozik, de amit fontos megemlíteni, hogy az önkormányzati világban jó néhány fejlesztési típusú intézkedést tettünk, a fejlesztéseket szeretnénk megkönnyíteni, lehetővé tenni, ésszerűvé tenni. Ennek érdekében olyan kiegészítő forrásokat biztosít a kormányzat az önkormányzatok számára, amellyel azt kívánja elérni, hogy lényegében minden önkormányzat hozzáférhessen a neki szükséges fejlesztésekhez. A Magyar Fejlesztési Bank segítségével olyan fejlesztési típusú hiteleket tettünk elérhetővé, amelyek 25 évre szólnak, öt év türelmi idővel - hasonlóan az említett kötvényekhez -, de jóval kedvezőbb kamatozással. Forintalapon van a hitel, de eurókamatot kell rá fizetni, tehát az árfolyamkockázatot a Fejlesztési Bank átvállalja. Ezért is érthetetlen, hogy sok önkormányzat miért nem ezt választja, hanem a sokszor drágább és kockázatosabb banki konstrukciókat.
A kormány külön intézkedést tett, hogy a szennyvíz-, ivóvíz-, hulladékpályázatoknál, amelyek a legtöbb önkormányzat esetében, a közepes és nagyobb önkormányzatok esetében meghatározó gondot és uniós kötelezettséget jelentenek, az első öt évben a kamatok 80 százalékát is átvállalja, nemcsak hitelt nyújt ezen beruházások megtételéhez. Így orvosoltuk azokat a gondokat, amelyek a nagyobb önrész miatt ezeknél az önkormányzatoknál előálltak volna.
Nemcsak fenntartottuk, hanem 50 százalékkal növeltük az úgynevezet EU Önerő Alapot tavaly, amely a fejlesztéseknél a rászorulóknak, többnyire a kisebb önkormányzatoknak kínál kiegészítő forrást, hogy igénybe tudják venni az uniós fejlesztési pénzeket. Megmaradtak a hazai támogatási rendszerek az önkormányzati világ számára, a vis maior, a különböző önkormányzati pályázatok, sőt, olyan új elemek jelentek meg, mint a legkisebb települések iskolapályázatai, amelyek az uniós pályázatok alá lőnek méretében, az iskolabusz-pályázatok, vagy éppen a körjegyzőségek felállításához szükséges források biztosítása. Ilyen értelemben tehát az uniós források nem rövidítették meg az önkormányzati világ rendelkezésére álló forrásokat, hanem ezek egymást kiegészítik.
Szorosan az önkormányzati világhoz kapcsolódik a lakástámogatási rendszer működtetése is. A tavalyi évben áttekintettük az eddig is nagyon sikeres panelprogramot. A panelprogram első öt évében 190 ezer lakás újult meg Magyarországon - ezt nagyon nagy sikernek tartjuk -, de áttekintettük és korszerűsítettük ennek a rendszerét. Lehetővé tettük, hogy az önkormányzati önrészt is a lakosság fizesse be, ha az önkormányzat ezt nem tudja megtenni, de a lakosság erre képes, miközben az állam kötelezettségvállalása nem csökkent. Négy évre rögzítettük a költségvetésben előre, hogy évente tízmilliárd forintot meghaladó kötelezettségvállalást fog tenni a kormány panelfelújításra, ráadásul az Új Magyarország lakásépítési program már nemcsak panelről szól, hanem bekerült a távfűtés akár hagyományos módon épült lakásokban is, amely egy másik nagy problémakört kezel, és bekerültek olyan, a paneltüzeket megelőző intézkedések is, amelyek modernizálják ezeket a lakásokat, és csökkentik a paneltüzek kialakulásának esélyét. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon sikeres program volt eddig is, a jövőben pedig megnövekedett forrásokkal és kibővült résztvevői körrel még sikeresebb lehet. Ezen túl a kormány egyéb lakáspolitikai intézkedései is sikeresek voltak. A Fészekrakó programban a program indulása óta már közel negyvenezer résztvevő van, a használt lakás vásárlásában is szintén negyvenezer körül van az ebbe bekapcsolódó támogatott, segélyezett résztvevők aránya.
Területfejlesztés, területrendezés, építésügy. Itt az első helyre kívánkozik, mert szorosan kapcsolódik az előbb elmondottakhoz, a kistérségi rendszer létrejötte. Ezt nagy eredménynek tartom. Lényegében 2006-ra felállt az ország teljes lefedettsége kistérségekkel, majd tavaly az önkormányzati választások után a kötelező hat hónapos határidővel létrejött a megújult kistérségi rendszer, és ennek alapján tavaly ősszel, szeptemberben a parlament elfogadta a kistérségi besorolásról szóló törvényt, amely a kistérségi támogatást új alapokra helyezi.
Ahogy az elnök úr elmondta, éppen ezekben a percekben talán, vagy néhány perc múlva kezdődik a parlamentben az országos területrendezési törvény expozéja, amely alapvetően szeretné modernizálni a területrendezési törvényt, frissíteni, új lehetőségeket kínálni, egységesebbé tenni a jogalkalmazást, és az elmúlt néhány évben felmerült problémákra reagálni. Hamarosan hasonló módon a Balaton-törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslatot is beterjesztjük a parlamentnek; még az első félévben szeretnénk ezt megtenni.
Az építésügyben pedig jelentősen átalakult az építési és az építésfelügyeleti hatóságok megerősítése és a bírságok alkalmazhatósága. Ami nagyon nagy jelentőséggel bír, nem annyira a tavalyi év, mint az idei fejleménye lesz ezekben a napokban, az egy átfogó gyorsítás a beruházásokhoz kapcsolódóan. A kormány azt látja, hogy ahhoz, hogy Magyarország sikeresen fejlesszen, és hogy a beruházások körül ésszerűbb, gyorsabb, átláthatóbb folyamatok menjenek, érdemes áttekinteni, deregulálni több mint 30 jogszabályt. Ezekre teszünk javaslatot ezekben a napokban. Néhányról már született kormánydöntés, néhány a következő hetekben történik meg. Ennek eredményeként sokkal gyorsabban lehet majd beruházásokat végigvinni, és azt gondoljuk, hogy csökkenhet az ezek körüli bürokrácia, vagy éppen az időnként előforduló korrupció is.
A katasztrófavédelem olyan, hogy akkor szoktak róla sokat beszélni, ha nem jól teszi a dolgát. Egy kicsit olyan, mint a fociban a kapus. A katasztrófavédelemről ilyen értelemben szerencsére tavaly nem kellett sokat beszélnünk. Azt gondolom, hogy kifejezetten megnyugtató az, ahogy a tavalyi évben a katasztrófavédelem biztosította Magyarország biztonságát, és az időnként fellépő problémákkal, mint például, hogy tavaly több mint 33 nagy kiterjedésű erdőtűz, avartűz esetén, amely a tavalyi évnek egy ilyen arányban legalábbis új fejleménye volt, vagy más problémáknál a katasztrófavédelem gyorsan, hatékonyan, pontosan, megbízhatóan, megnyugtatóan látta el a feladatát. Így történt ez ez év elején is, amikor a vihar az országban két nap alatt több mint kétezer kiszállást tett szükségessé, és ezt a katasztrófavédelem el tudta látni. Megnyugtató, hogy ilyen módon működik ez a rendszer.
A kormány jelentős forrásokat biztosított a katasztrófavédelem műszaki fejlesztéséhez. A tavalyi évben több mint hárommilliárd forinttal újítottuk meg a gépjármű-állományt, az idén további kétmilliárd forint kerül erre a területre, és laktanyafelújításra is sor került a tavalyi évben. Ami pedig jelentős többletterhet ró a költségvetésre és többletmunkát a katasztrófavédelem vezetésére, hogy az uniós munkaidőnormák miatt két év alatt több mint ezer fővel kell bővítenünk a létszámot. Ez tavaly is sikeresen megtörtént, és az idén is több mint ötszáz új belépő lesz a katasztrófavédelem állományába. Ezt sikeresen menedzselte az illetékes parancsnokság.
Amit még fontos elmondanom, hogy hamarosan a parlament elé kerülhet képviselői indítványra, bizottsági indítványra egy törvényjavaslat, amely az önkéntes tűzoltóságok számára tesz világosabb, átláthatóbb törvényi szabályozási viszonyokat. A kormány a napokban alakítja ki az ezzel kapcsolatos támogató álláspontját, és azt gondoljuk, hogy ez hamarosan a parlament elé fog kerülni. Jauernik úr ennek az egyik kezdeményezője, úgyhogy ezért is fontosnak tartottam ezt itt megemlíteni, hogy ezzel most foglalkozik a kormány. Támogatjuk azt, hogy az önkéntes tűzoltóságok körül tiszta, átlátható, nagyobb védettséget eredményező helyzet jöjjön létre.
Azt gondolom, hogy a sport és turizmus területére, amely szintén a minisztériumhoz tartozik, én most nem térnék ki, ezzel külön parlamenti bizottság foglalkozik, de ha kérdés van, szívesen válaszolok.
Ami az Országos Választási Irodát illeti: sikeresen működött. Azt gondolom, hogy az Országos Választási Iroda és a kormány választási szervei és a területi szervek, az önkormányzati szervek összességében megnyugtatóan működtették a magyar demokráciát, ha fogalmazhatok ilyen patetikusan. Sok támadás, prejudikált támadás érte ezt a rendszert most a népszavazás lebonyolítása előtt, sokan éltek a gyanúperrel, hogy ez a rendszer befolyásolható. Én azt gondolom, hogy a lebonyolítás szakszerűsége, tisztasága, átláthatósága és gyorsasága mindenkiben eloszlathatta a kételyeket. A magyar demokrácia legalapvetőbb intézménye, a választási rendszer korrektül, tisztességesen, megbízhatóan működik, ugyanúgy, mint a múltban, és biztosíthatok mindenkit, hogy a jövőben is így fog működni.
A fejlesztések. Új fejlemény a tavalyi évben, hogy a miniszterváltással egy időben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, és így lényegében a kormánynak az a koordinációs szerve, amely az összes európai uniós forrást Magyarországon befekteti, ide került, egy szervezeti irányítási rendszerbe került a minisztériumba. Azt gondolom, hogy vitán felül áll, az Európai Unió is többször megerősítette, hogy Magyarország az első helyen áll az európai uniós fejlesztések vonatkozásában a 2007-13-as időszakban. 2007-ben 185 pályázatot írtunk ki, és már 210 körül tartanak a kiírt pályázatok. (Dr. Kovács Zoltán távozik a bizottság üléséről.) Ezen túl mintegy 340 kiemelt projektet hagyott jóvá a kormány. Most ott tartunk, hogy közel 3500 nyertese már van ezeknek a fejlesztéseknek, ebből több mint 180 önkormányzati nyertes, és a következő hónapokban sok százzal fog bővülni az önkormányzati nyertesek száma, hiszen látom a bírálóbizottságok, a pályázati kifutások menetrendjéből, hogy mi van előttünk. Ezzel, azt gondolom, Magyarország büszke lehet, hogy uniós összehasonlításban is első helyen áll, sőt, a határmenti programok tekintetében elmondhatjuk, hogy Magyarország bizonyos értelemben regionális vezető szerepben van a fejlesztéseket tekintve, hiszen a legtöbb szomszédsági programot irányító hatóságot is a jó teljesítmény miatt Magyarország kapta.
Új folyamatok indultak el, a fejlesztések oldaláról is próbáljuk segíteni azt a modernizációt, amely az önkormányzati világban végbemegy. Kiemelném most csak említés szintjén, ha kérdés van, bővebben, az integrált városfejlesztési stratégiákat, az új típusú, a fenntarthatóságot és a magántőke PPP-alapú bevonását lehetővé tevő városfejlesztési pályázati kiírásokat, amely, tudom, hogy többletmunkát rótt az önkormányzatokra, de valójában egyre több az elismerő hang is, hogy ez valójában az önkormányzatok tervezési munkáját is segíti. Ráadásul ezzel azt tettük lehetővé a közepes és nagyobb önkormányzatoknál, hogy hosszú távra tervezhessenek, egy nagyobb keretből kiindulva, és egy teljes koncepciót tudjanak megvalósítani, ne egy-egy elszigetelt beavatkozás történjen egy városban.
Említést tettem már a környezetvédelmi jellegű beruházásokra, amelynek az önrészéhez a kormány segítséget nyújt.
Még a fejlesztések közül szeretném kiemelni, mert az önkormányzati vonatkozásai is jelentősek, az iskolapályázatokat. Én azt gondolom, hogy itt várható a legnagyobb érdeklődés és izgalom. A beadott pályázatok alapján átlagosan ötszörös túljegyzés van a legtöbb régióban, ezért óriási érdeklődés, óriási kommunikációs offenzíva várható e körül, hiszen mindenki szeretne iskolát fejleszteni. Hadd tegyem hozzá, hogy a korábbi években öt-hat milliárd forint jutott kormányzati forrásból iskolafejlesztésre, most 56, sőt, Közép-Magyarországgal együtt több mint 60 milliárd forintot írtunk ki iskolafejlesztésre. Soha nem látott méretű oktatási modernizáció indul be Magyarországon, amit ki fog egészíteni az oktatás tartalmi és eszközszempontú megújítása. Hadd mondjam el azt is, hogy a sokat vitatott, inkább politikai alapon, mint szakmai alapon sokat vitatott digitálistábla-pályázaton jelentős túljegyzés van az önkormányzatok mint iskolafenntartók részéről. Láthatóan az iskolákban nincs kétely afelől, hogy szükség van e korszerű informatikai eszközökre az oktatásban.
Jelentős változásokat hozhatnak az önkormányzatok világában a belterületi utak vagy a kisebb településeket összekötő utak pályázatai. Több mint 1200 kilométernyi négy-öt számjegyű út fog megújulni a következő másfél évben Magyarországon. Ez soha nem látott fejlesztést jelent ebben a szegmensében a közúthálózat fejlesztésének.
Van két területfejlesztési szempontból nagyon fontos programunk, amelyek az előkészítési szakasz végénél vannak, illetve részben már megindultak. Az egyik a leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztésére vonatkozik. Itt sikerült fixen bekarikáznunk, elkülönítenünk azt a 140 milliárd forintos keretet, amelyre csak ezek a leghátrányosabb térségek pályázhatnak. Ez azt jelenti, hogy ez garantált pénz. Most folyik a tervezése ezeknek a kistérségi komplex terveknek. A másik ilyen programunk pedig a Pólus program, amely a régiós központokra koncentrál. Az első Pólus-pályázatok épp a napokban kerültek beadásra, és ez két körben van, tehát az idén még egyszer lehet majd pályázatokat beadni. Itt pedig az a célunk, hogy Európa gazdaságtérképére felrajzoljuk a magyar vidéki nagyvárosokat, oldjuk Magyarország Budapest-központúságát gazdaságfejlesztési szempontból, hogy ezzel is erősítsük a területi kiegyenlítődést az országban.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy a fejlesztések terén Magyarország nemcsak a mennyiségi adatokban első, hanem - ahogy a közelmúltban itt járt uniós biztos elmondta - minőségi, innovációs szempontból is új megoldásokkal kísérletezik, amelyeket Európából is több szempontból követendőnek minősítettek. Itt tartunk most a fejlesztésekben. Én azt gondolom, hogy a minisztérium tavaly nagyon keményen dolgozott, nagyon sok eredményt ért el, és az idén hasonlóan sikeres évet zárhatunk, de igazán áttörésnek akkor tartanám az idei évet az önkormányzati világ szempontjából, ha tudnánk végre politikai egyezséget, megállapodást találni ésszerű szempontok mentén, mindenkinek érdekében az önkormányzati világ modernizációjában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Bizottság! A Házszabálynak megfelelően elsőként kérdések következnek, egy ellenzéki, egy kormánypárti. Azt javaslom, hogy ha valamennyi kérdés összejön, akkor adjuk vissza a szót válaszadásra a miniszter úrnak, és majd újabb köröket teszünk, nem lezárva a dolgot, de nem összevárva túl nagy számú kérdést.
Ki kíván kérdezni? Mester képviselő úr elsőként.
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Azzal folytatom, amivel a miniszter úr abbahagyta, az önkormányzati világ jogszabály-típusú modernizációjával. Többször elhangzott a miniszteri tájékoztatóban, nyilván nem véletlenül - én a magam részéről ezt örömmel üdvözöltem, és üdvözlöm a gondolatot, hiszen önmagában abból a tényből indulunk ki, hogy az önkormányzati alaptörvény, az LXV. 1990-ben született meg, azóta igazán átfogó módosítás nem volt, többszöri nekirugaszkodás ellenére. Ez is már önmagában indokolja, de nyilvánvalóan nem ez az egyetlen.
Milyen főbb súlypontokon látja a miniszter úr a változtatás szükségességét? Konkrét utalások, vagy van, amiben már részletes kifejtés is volt, amit, azt hiszem, örömmel üdvözölhetünk, és azt a problémaérzékenységet is, amely a tájékoztatóból kiderül, például az önkormányzati hitelfelvételek szabályozásával kapcsolatban, azt a fajta árnyalt megközelítést. Lényeges problémáról van szó, az önkormányzati gazdálkodás szükséges, lehetséges finanszírozásváltoztatásáról. Gondolom, hogy többek között ez is azok közé a kérdések közé tartozik. A tájékoztatóban vannak konkrét eredmények, beszámolók, utalások arra, amit a minisztérium el tudott végezni, el tudott indítani, és nyilván annak a reményében is, hogy ebből belátható időn belül törvénymódosítás lesz, például a közigazgatási eljárási törvény. Ha jól olvastam, akkor ennek a módosított változata már kész, amire egyébként feltétlenül szükség van.
Visszatérve az önkormányzati világ jogszabály-típusú modernizációjára, tudva azt, hogy ez nyilván csak úgy képzelhető el, és úgy lehet ennek nekiveselkedni, ha ebben valamilyen politikai konszenzus ki fog alakulni, de az előkészítés, a változtatás feltétlenül szükséges, akár abban a kérdésben, amelyről évek óta beszélünk, hogy hogyan lehetne vagy kellene például a kötelezően vagy nem kötelezően ellátandó feladatokat különválasztani, de ez nyilvánvalóan csak egy része. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? Ódor képviselő úré a szó.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! A megyei önkormányzatok kapcsán, tehát az önkormányzati részről szeretnék kérdéseket felvetni, és egyben területfejlesztés is volna a kérdésekben.
Az önök elküldött anyagában is benne van, hogy mindent regionális szintre kívánnak leosztani, illetve országgyűlési határozat is indokolja, hogy a hazai forrásokat is, nemcsak az Unió által biztosított forrásokat, hanem a hazai, nemzeti forrásoknak a felhasználásában is a régió az egység. Ebben a kérdésem a következő: jónak találja-e továbbra is ezt a rendszert? Amiért kérdezem: ezek a források nagyságrendjükben körülbelül egyharmadára csökkentek 2006-hoz viszonyítottan. Nem nagy pénzekről van szó. Nem tudom, hogy ilyen pénzek felhasználásában az egyébként láthatóan az uniós források felhasználásában a túlszabályozás miatt vagy az egyéb feladataik sokasága miatt nem halad előre a Regionális Fejlesztési Tanács. Gondolom, hogy érdemes volna ezt még egyszer megvizsgálni, ha még lesznek hazai források, lehetséges-e a megyei területfejlesztési tanácsokat ismételten bevonni ebbe a munkába. Ez volna az egyik kérdés, és számomra ez ilyen értelemben javaslat is a miniszter úr felé.
A másik. Az anyagban és az ön szóbeli beszámolójában a közigazgatási hivatalokkal kapcsolatosan nagy siker, és az utolsó mondat ott van, hogy de egyébként az alkotmánnyal vannak gondjaink. Én a beszámolóban azt vettem észre, és most is, hogy önök ezt dicsérik, de ha a szabályoknak nem megfelelő, akkor a dicséret nem helytálló ilyen értelemben.
A harmadik megint megyei önkormányzati probléma. Sokszor fölvetettem az önnel való személyes találkozásoknál is, településen az önhiki kérdését. Önöknek van egy válaszuk erre, hogy a megyei önkormányzatok rendszeres nem átlátható a gazdálkodás szempontjából. Szeretném jelezni: 16 évig átlátható volt. Ugyanazok az emberek ülnek, csak nem a miniszteri székben, de a szakmai oldal, amely eddig átlátta, ugyanaz, mint azelőtt is. Most mi történt? Lehet, hogy a korral előrehaladva történtek valami látásproblémák, vagy pedig talán a miniszteri kapcsolatokban az van, hogy az önhiki nem jár megyei önkormányzatoknak. Szeretném jelezni önnek, hogy azért vannak gondjaink, mert a kisebb önkormányzatok átadják, tehát soha nem olyan intézményt vesz át egy megyei önkormányzat, amely pénzügyileg rendben van, azt nem adnák át, tehát valahonnan nekünk pótlólagos forrásokra van szükségünk. Sokszor elmondtam, sokszor nem értették meg, megkérdezném most ismét öntől, hogy ugyanilyen makacs magatartást kívánnak-e a jövőben is folytatni, mint eddig. Ezért van, amikor arról beszélünk, hogy szofisztikált vizsgálat a kötvénykibocsátásra. Kérem, a csődölt önkormányzatok kérdésénél mi is lassan oda fogunk jutni, ha nincs kötvény, mert az állam nem képes azt a forrást biztosítani nekünk a költségvetésből, illetve a kiegészítő forrásoknál.
Még egy dolog a kötvényfelvétellel kapcsolatosan: a miniszter úrral egyetértek abban, hogy ez nem jó megoldás, de tessék jobbat mutatni. Ha ez az MFB-s hitellehetőség, amelyet ön felvetett, ha jól értettem - ha nem, akkor majd fogom a miniszter urat ebben keresni és kérdezni - nem jó megoldás, csak tessenek jobbat mondani. Ha minden évben a költségvetés vitájánál nem tetszenének beleszámolni a 4-es metró általunk, a többi önkormányzat által soha nem látott pénzét - ez csak a Fővárosi Önkormányzatnál van -, és mindig beleszámolják abba, hogy hány százalékkal növekszik az önkormányzatok fejlesztésre jutott pénze. Ez az egyik dolog. A másik pedig az uniós pályázatok által elnyerhető pénzek. 2007-ben, itt sok önkormányzati vezető van, de kíváncsi vagyok, hogy kinek volt uniós pénzzel dolga, amely az önkormányzati fejlesztésekben mutatkozik. Magyarul, az infláció, amely megjelenik az intézményfenntartóknál, nem is az átlagos inflációról kell beszélnünk, hanem a közüzemi számláknál annak a többszörösével emelkedik, akkor nincs más módunk, ha ugyanannyi pénz marad az önkormányzati költségvetésben, hogy valahonnan pótlólagos forrásokat vegyünk fel. Itt a kötvénykibocsátásnál jelentős számban voltak megyei önkormányzatok, amelyek egyéb forrásokból kizártak voltak, tehát ezért jelenhet még így meg. És sajnálatos módon, ahogy ön is mondta, valóban nemcsak fejlesztésekre, hanem a fenntartásra is pótlólagos forrásokat kell ily mértékben bevonni. Azt hallottam, hogy a miniszter úr szerint ez helytelen. Szerintem is. Kívánnak-e tenni valami más megoldást arra a költségvetési politikában, hogy ne kelljen ilyen pótlólagos forrást bevonni. Köszönöm szépen, ennyi lett volna az első körben. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Warvasovszky Tihamér.
WARVASOVSZKY TIHAMÉR (MSZP): Köszönöm szépen. A miniszter úr említette a Pólus-programot. Ez látszólag csak pár nagyvárost érint, de ahogy megfogalmazta, nagyon fontos az ország gazdasági versenyképességének fokozása és megőrzése szempontjából, illetve kihatása van a régión belül is, és kihatása van a környező települések fejlesztési lehetőségére is. Hogy látja a miniszter úr a Pólus-program jelenlegi állását, illetve mit lehet tenni, hogy egy kicsit felgyorsuljon a program végrehajtása?
A másik, amit szintén megfogalmazott a miniszter úr, és a magam részéről üdvözlöm, de szerintem nagyon sok érintett polgármester üdvözli, hogy elindul a beruházásoknak, fejlesztéseknek az úgynevezett gyorsító programja. Nekünk az a gondunk, hogy megszületik a döntés, van egy sikeres pályázatunk, megvan a döntés, és utána hónapok, ne adj' isten, egy év elmúlik, mire el lehet kezdeni a konkrét beruházásokat. Ez több szempontból fontos, hiszen a fejlesztési forrásokat, az önrészt a városoknak vagy az önkormányzatoknak biztosítani kell, másrészt pedig, ha valamit fejlesztünk, az a jó, ha minél hamarabb megvalósul, hiszen ennek utána különböző gazdasági hatásai is kell hogy legyenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úr.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottsági Ülés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt jelenlévő kedves Vendégek! Emlékszik talán rá a miniszter úr, megkérdeztem a kinevezése előtt, hogy vajon sikeres üzletemberként bele tudja-e magát élni az önkormányzat világába, és azt mondta, hogy megpróbálja mindenképpen. Kíváncsi lennék arra, mi a véleménye, hogy sikerült ez az elmúlt időszakban. És mi a véleménye konkrétan arról, hogy Sarkaddal mi történt a legutóbbi alkalommal? MI a véleménye arról, hogy az önkormányzatok megkérdezése nélkül próbálták a sarkadi kistérséget megszüntetni?
A másik kérdésem, hogy pontosan mennyi jut a leghátrányosabb kistérségeknek -, mert 140 milliárd forintnál járunk, de volt már 120, 220, 320, a 140 milliárd került elénk a legutóbb -, és konkrétan mikor indul a program végrehajtása.
A másik kérdésem, hogy mit is adott eddig konkrétan az új besorolás a kistérségeknek, mert eredményeket nem igazából ismerek még konkrétan, amely kötődne a besoroláshoz, az új rendszerhez legalábbis.
Fontos mondanivalója volt többek között az is a kiegészítésben, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozás tíz éve egy helyben áll, nem mozdul. Ebből eddig hat évet az MSZP-SZDSZ-kormány időszakában éltünk át a tíz évből. Reménykedünk benne, hogy a következőkben talán tényleg el is fog mozdulni. A konkrét kérdésem az, hogy a gazdálkodással kapcsolatban mi a véleménye, lehet-e egy önkormányzat viszonylag független a kormánytól, lehet-e a gazdálkodás biztonságáról beszélni, ha nincs helyzetben egy önkormányzat. Magyarországon legfeljebb 300 önkormányzatnak van komoly vagyoneleme vagy anyagi háttere, a többinek nincs. Terveznek-e, van-e az ön szándékai között olyan, hogy állami vagyont átadnak az önkormányzatoknak? Esetlegesen miben látja a gazdálkodás stabilizálásának lehetőségét? Mert ameddig nincs, addig nem lehet a gazdálkodásról beszélni, csak - mint mondtam - legfeljebb 300 körüli önkormányzatnál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ecsődi képviselő úr.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! A vitaindítójában a miniszter úr is többször visszatért a kistérségek működésére, amelyben osztom az ön véleményét, hogy egy sikeres együttműködés indult be a kistérségek területén. Lehet, hogy a kérdésem korai, de van-e a minisztériumnak valamilyen tapasztalata, hogy a körjegyzőségek számának növekedésével javult-e az állampolgárok - hogy mondjam? - kiszolgálása, az állampolgárok ellátottsági színvonala azokon a településeken, ahol megalakultak a körjegyzőségek. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a kérdés azért foglalkoztat, mert ma úgy érzem, hogy minél kisebb egy település, az állampolgár az önkormányzattal szemben annál kiszolgáltatottabb, és annál kevésbé jut hozzá azokhoz a közigazgatási szolgáltatásokhoz, mint amelyekhez hozzájut Budapesten mondjuk az V. kerületben vagy a II. kerületben, vagy akár a XV. kerületben. Itt az állampolgárok hozzáférhetősége javult-e?
Ilyen szempontból nagyon jónak tartom, ön is utalt rá, az iskolák, kisiskolák 3,5 milliárdos pályázati lehetőségét. Milyen mértékű az igény a településeken a közös iskolák működtetésére, és megvannak-e az eszközei a minisztériumnak arra, hogy ezek a társulások valós társulások lesznek, és nemcsak pénzleszívás lesz, és egy mondvacsinált társulás alakul ki? Illetve vannak-e olyan más jogszabályi akadályai - kétharmados vagy más tárcákhoz tartozó -, amelyek esetleg ezt a működést gátolják? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Vigh Lászlóé a szó.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 2007 nem a vidék éve volt. Én azt látom, hogy magam is sokat küzdöttem a vasúti szárnyvonalak bezárása ellen, postabezárások történtek... Érdeklődöm, hogy a miniszter úr mit kívánt annak érdekében tenni, hogy ezek a vidékromboló intézkedések ne történjenek meg. Érdeklődöm, hogy van-e számadat arra, hogy 2007-ben mennyi óvodát és iskolát zártak be, és gondolkodtak-e azon, hogy netalántán átcsoportosítsanak? Hiszen az előbb is elhangzott két nagyon nagy szám: az egyik egy 50-60 milliárdos, a másik pedig egy 40 milliárdos tétel. A mi számításaink szerint ha 5 milliárdot átcsoportosítottunk volna a jelenlegi finanszírozásra, akkor egyetlen óvodát, iskolát nem kellene bezárni. Továbbra is marad ez a koncepció, hogy aki nem felel meg a feltételeknek, az szűnjön meg, vagy netalántán gondolkodnak átcsoportosításon? Várom a megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gy. Németh Erzsébet képviselő asszonyé a szó.
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Két kérdést szeretnék feltenni, mind a kettő számomra elég közel áll a lelkemhez, szívemhez, illetve Budapesthez.
Én is sikernek tartom a panelprogramot, és nagyon örülök annak ennek a továbbfejlesztésére, illetve ennek az új ökoprogramnak a fejlesztésére is további kormányzati források állnak rendelkezésre. Tudom, hogy az ökoprogramra nem régen lehet pályázni, ugyanakkor ha hallhatnék egy számot, azt megköszönném, hogy eddig körülbelül mennyi társasházi lakóközösség pályázott az ökoprogramra.
A másik kérdésem, hogy ha hallhatnánk néhány szót a kiemelt projektekről, és ezen belül a 4-es metró projektjéről. A Fővárosi Önkormányzat, ha minden igaz, akkor az április végi közgyűlésen fogadja el azt az uniós pályázatot, amelyet benyújtunk a kormányhoz. Hogy látja ön ennek az előkészítettségét, illetve hogy ahhoz a körülbelüli összeghez, amelyet a kormány elkülönített a 4-es metró uniós pályázatára, hozzá fog-e tudni jutni a város? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka István.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Suchman Tamás, a Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke nyilatkozta néhány napja, hogy a Balatoni Zászlóshajó Program "megfeneklett", mint komplex program, úgy tűnik, nem hajtható végre. Hozzátette, hogy egyes elemei a pályázati rendszerben megvalósíthatóak. Mi történt a Balatoni Zászlóshajó Programmal? Nincs politikai akarat ennek a végrehajtására, vagy a jelenleg kialakult eljárásrend nem tudja kezelni ezt a helyzetet, illetve ezt a kérdést.
A második kérdésem, hogy lesz-e turizmustörvény, és ha igen, akkor mikor.
A harmadik kérdésem az, hogy tetszett említeni, hogy hamarosan a Balaton-törvény módosítása a parlament elé kerül. Egy régi adóssága a tárcának, illetve a tárca jogelődjének a Balaton-törvény helyes rendelkezéseinek települési szabályozási tervbe történő átültetése miatti kártalanítások, kárpótlások rendezése. Mikor születik meg az a miniszteri rendelet vagy kormányrendelet - pontosan nem tudom, hogy milyen jogszabállyal kell ezt rendezni -, amely a bíróság által marasztalt önkormányzatokat kárpótolná? Hangsúlyozom, az egyébként helyes célok érdekében, tehát nem arról van szó, hogy a Balaton-törvény céljait nem helyeselnénk, hanem arról van szó, hogy nyilvánvalóan a köz érdekében kárt okozunk az állampolgárnak, az állampolgár ingatlanában, viszont itt a marasztalt fél mindig a települési önkormányzat a bíróság által. Jó lenne elfogadni ezt a bizonyos jogszabályt.
A miniszter úr említette, hogy vannak bizonyos pályázatok, ahol többször, akár ötszörös túljelentkezés van. Én úgy tudom, de lehet, hogy rosszak az információim, hogy bizonyos régiókban bizonyos pályázatoknál - inkább a regionális operatív programra van nyilván rálátása az embernek - akár tízszeres a pályázati túligény. Hangsúlyozom, jó dolog az, ha túljelentkezés van a pályázatok tekintetében, hiszen verseny, összehasonlítás akkor van, de ha már öt-tízszeres a túljelentkezés, akkor az szerintem további bonyodalmakat vet fel. Nem biztos, hogy igazságos és jó döntést lehet hozni ebben az esetben, például az iskolák, óvodák, középiskolák tekintetében. Ahol például már nyolc-tízszeres a túljelentkezés, ott nagyon sok lesz a vesztes, úgy érzem. Akár bizonyos régió kiírt kereskedelmi szállásférőhely-fejlesztésre is pályázatot, és ott is nagyon sok pályázat érkezett be. Ráadásul korábban jeleztem, hogy egy piaci alapon működő rendszerben 40 százalékos támogatást adni egy pályázónak nem helyes, abszolút nem jó. Nyilván valamekkorát kell adni, ezt nem vitatom, és vannak térségi szempontok, de akár 40 százalékot adni az egyik utcában, amikor a másik utcában pedig támogatás nélkül működik egy hasonló színvonalú szálloda, ez nem helyes. Ráadásul itt is azt látom, hogy túl nagy az igény a rendelkezésre álló forráshoz képest. A jövőre nézve mondom, hogy a pályázatok tekintetében jobban kellene priorizálni, a célokat sokkal markánsabban megfogalmazni. Mi az érdekünk, mi annak a régiónak vagy mi annak az ágazatnak az igazi érdeke? Mert ahol ilyen nagy számú és ilyen nagy volumenű pályázat bejön, ott szerintem valami probléma van a pályázat kiírásával, bár ezt lehet, hogy rosszul látom. Az az általános tétel, ami valamennyiünknek fontos, és amit Warvasovszky polgármester, képviselő úr is említett, a pályázatoknál csak általános elvet tudok mondani: gyorsítani és egyszerűsíteni. Tudom, hogy ez egy háromszereplős rendszer, azt is tudom, hogy az önkormányzatok vagy a pályázók is most először vagy másodjára készítik elő ezeket a pályázatokat, tehát a mi készülékünkben is rengetet hiba van, a pályázatírók készülékében is rengeteg hiba van, de akkor is valamennyiünk érdeke, hogy minél gyorsabban és minél egyszerűbb kereteken belül kerüljenek a pénzeszközök felhasználásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Jó néhány kérdés elhangzott már. Azt gondolom, hogy nem lezárva ezt a kérdéskört, de most hallgassuk meg a válaszokat, és utána újabb kör nyílik a kérdezési lehetőségre. Úgy látom, hogy még egy kör biztosan lesz.
Miniszter úr, öné a szó.
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter válaszai
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a kérdéseket. Akkor haladjunk sorjában! Az önkormányzatok jogi környezetének modernizációjára kérdezett a polgármester úr. Valóban elég komoly munka folyik ezen. Most abban állapodtunk meg a kormány-önkormányzatok egyeztető fórumán, hogy négy külön témában indítunk szakértői egyeztetést. Az egyik oldalon mindig az önkormányzati szövetségek képviselői vannak, a másik oldalon a kormány különböző képviselői, és van egy bizottság, a fővárosi reformmal foglalkozó bizottság, a főváros-törvénnyel foglalkozó előkészítő bizottság, amelyben a főváros a harmadik oldalon megjelenik saját képviselővel. Ebből következik, hogy az egyik ilyen a fővárosi törvény, amelynek a teljes újragondolását, azt hiszem, mindenki indokoltnak tartaná, csak mindenki mást szeretne benne elérni. Ez a nagyobb probléma. De azt az álláspontot képviseljük ebben, hogy a mi dolgunk az, hogy legyen egy szakmailag megalapozott, és az érdekképviseletekkel lehetőség szerint megállapodott verzió, hogy ha eljön az a politikai pillanat, egy pillanatnyi megvilágosodás - ha fogalmazhatok ilyen viccesen -, akkor azt gyorsan ki tudjuk majd használni, és legyen kész koncepció, amelynek mentén meg lehet egyezni ebben.
A másik három munkabizottság, amely megalakult: az egyik az úgynevezett feladat- és hatáskör-felülvizsgálat, hiszen az önkormányzati szövetségek azt mondják, hogy e nélkül nehéz alapvetően mást is újragondolni, ha a feladatok és hatáskörök, és persze az ehhez kapcsolódó finanszírozás nincs alapvetően átgondolva. Ez egy nagyon alapvető kérdés, ez az önkormányzati törvény legalapvetőbb rendelkezéseiben igényelne változtatást, de ebben is folyik munka. A másik kettő stratégiai ügyekkel foglalkozik. Amikor azt mondtam, hogy bizony a politikának néha a saját bennfentes érdekein túl kellene lépni ebben, és meg kellene állapodni bizonyos ügyekben, akkor ezekre gondoltam. Mondjuk, hogy legyen Magyarországon ne csak önkéntes társuláson alapuló kistérség, hanem lehessen bizonyos feladatokat kistérségi szintre telepíteni, azon keresztül finanszírozni, és kistérségen keresztül megszervezni az ellátásukat. Vagy ilyennek gondolom egy önkormányzati középszint kialakítását, - ez már Ódor úr kérdésére is utal, hogy régió, nagy megye, megye, vagy mi az a megoldás, ebben is jó lenne valamilyen megállapodásra jutni. Sorolhatnám hosszan, de ilyen típusú kérdések szerepelnek itt.
Van egy negyedik csoportja a kérdéseknek - valójában ez áll az első helyen az előrehaladottság szempontjából -, amit mi nagyon egyszerűen úgy hívtunk, hogy rövid távon megoldható ügyek. Azt érzékeltük a tavalyi tárgyalások alapján, hogy van 10-12 olyan ügy, amelyet ugyan kétharmaddal kell eldönteni, de mindenki látja, hogy ez mindenkinek érdeke, és nem jelent hatalmi újrarendezést. Ha józan ésszel, belátással le tudnánk ülni és megállapodni, akkor lényegesen könnyíteni lehetne az önkormányzatok működését. Mondok néhány példát, csak hogy értsék, mire gondolok. Volt is rá kérdés, hogy a körjegyzőségek milyen hatékonysággal működnek. Azt gondoljuk, hogy bevált a körjegyzőségek intézménye, de lehetne tovább enyhíteni a körjegyzőség alakításához szükséges feltételeket, például hogy ne csak szomszédos települések lehessenek körjegyzőségben, hanem egymáshoz közel lévő települések, ne kelljen közvetlen szomszédnak lenni. Vagy mondhatnám azt, ami talán a legnagyobb izgalmat váltja ki, hogy mi azt gondoljuk, hogy érdemes lenne az egyik oldalról a polgármesterek önállóságát erősíteni a testületekkel szemben, hiszen mégis nonszensz, hogy a leglegitimebb szereplője az önkormányzati világnak a mindenkori polgármester, hiszen őt közvetlenül választják, ugyanakkor a keze rettenetesen meg van kötve, nem tudja a programját végrehajtani, ha a testület valamiért ellene megy. Ebben nem egy radikális átalakítást, de valamelyest a polgármester megerősítését bizonyos alapvető kérdésekben mi támogatnánk. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy az is egyfajta nonszensz, hogy a jegyző, aki az általa ellátott kétezer-néhányszáz feladatból háromnegyedében állami feladatokat lát el, de a jegyző munkájának minőségére, ösztönzésére, a minősítésére semmilyen ráhatása nincs a megbízójának, aki ebben az ezerhétszáz feladatkörben megbízója az államnak, ez sem jó. Egyszerre kellene a polgármestert is erősíteni például, és a másik oldalon a jegyzők munkájában valamifajta közvetett, nem elsőhelyi, hanem másodhelyi minősítés, érdekeltségbe való beleszólás jellegű beleszólást a kormányzati közigazgatásnak is engedni kellene. Ez például egy ilyen ügy, amelyben azt gondoljuk, hogy meg lehetne egyezni mindkét irányban.
Még sorolhatnám, van nekem itt egy hosszú listám. Csak említésszinten, mert ez érdekes lehet: a vagyonkezelői jog kiterjesztése. Bevált az, hogy az önkormányzatok vagyonkezelői jogát erősítettük a múltban, és szeretnénk ezt esetleg társulásokra is kiterjeszteni, növelni az önkormányzatok dolgát. A képviselő-testületek differenciált létszámcsökkentése. A kicsiknél nem, de a nagyoknál lehet, hogy érdemes lenne csökkenteni ezzel a költségeket. Aztán, mondjuk a bizottsági rendszer korszerűsítése, bizonyos összeférhetetlenségi szabályok módosítása, a többcélú kistérségi társulások további erősítése, regionális fejezet kialakítása a költségvetésben. Csak néhány dolgot soroltam föl, amelyekben úgy tűnik, hogy meg lehetne állapodni. Ezek nem radikális változást jelentenek, de egyfajta modernizációt jelentenek a működésben. A nagy ügyek nem ebben vannak, a nagy ügyek a stratégiai strukturális reformok dolgában vannak, a kötelező önkormányzati társulás, a jegyzői jogállás, erős önkormányzati középszint, törvényességi ellenőrzési rendszerek, normatív finanszírozási rendszer, ezek nyilván alaposabb egyeztetést és megállapodást kívánnak. Itt is van javaslatunk, csak eddig nem jutottunk megállapodásra. Talán megválaszoltam a kérdését.
A Ket., a közigazgatási eljárásról szóló törvény pedig lényegében kész van, hamarosan kormány elé fog kerülni. Az igazságügyi minisztérium vette át tőlünk ennek az előkészítését a közelmúltban, tehát ők a felelősei ennek a beterjesztésnek.
Ódor úr több kérdést is föltett. Mi azt gondoljuk, hogy sok ok van, ami miatt a regionális fejlesztési tanácsokat tartjuk annak a meghatározó fórumnak, ahol a fejlesztéseket érdemes koncentrálni, a területfejlesztési pénzeket és témákat. Az egyik maga az Unió elvárása, amely régiókban határozza meg a fejlesztés egységét, és régiókban gondolkodik. Ezért is jöttek létre lényegében Magyarországon a régiók annak idején. Lehet vitatni, hogy jól jöttek-e létre, de mindenképp meg kellett valahogy csinálni. A régiós tanácsok mellett alakult ki az a munkaszervezet is, amely megnyugtató színvonalon és megnyugtató kapacitással el tudja látni ezt a funkciót. Ezeket a szervezeteket jelentősen megerősítettük az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán, sokkal több feladatot kaptak. A régiós tanácsok feladatköre is kibővült, jóval több témába van érdemi beleszólási, tervezési, kezdeményezési joguk. Azt gondolom, hogy mivel az uniós források a fejlesztésben jóval nagyobbak, mint a hazaiak, ezért ahhoz kell passzítanunk a többit is. A hazai források kisebbek, és alapvetően kiegészítő jellegűek, de egy helyről kell ezeket látni, aki dönt, annak egyben kell látni a különböző befektetési, fejlesztési területeket, ezért célszerű, hogy minden forrást oda koncentráljunk. A regionális fejlesztési tanácsokban egyébként ott ülnek a megyei közgyűlési elnökök és a megyei jogú városok vezetői is, tehát ilyen értelemben az ő jelenlétük ott biztosított, és ez ma is működik. Ezt nem tervezzük megváltoztatni. Én abban látom a jövőt, hogy fokozatosan ki fog alakulni egy olyan regionális területfejlesztési tudásbázis, részben politikusi szinten - ezt kifejezetten jó értelemben mondom -, tehát a régióért tenni akaró, abban dolgozó politikusoknak kialakul az a szaktudása, amely a meglehetősen uniós fejlesztési szabályok, fejlesztéspolitika ismeretét elsajátítja, a másik oldalról kialakul az a munkaszervezet is, amely képes lesz egyre nagyobb önállósággal területfejlesztési döntéseket hozni. Azt gondolom továbbra is, és a kormány korábbi álláspontja is az volt, hogy ha létrejönne egy erős önkormányzati középszint, ha ebben megállapodás lenne - régió, nagy megye, tudom, hogy több lehetőségről folyt és folyik egyeztetés -, ha ennek lenne választott politikai legitimációja, tehát ezt közvetlenül választanák, ha lenne saját bevétele, hogy felelősséget vállaljon a saját döntéseiért, és ehhez alkalmas munkaszervezete lenne - ezen dolgozunk most a regionális fejlesztési tanácsokkal -, akkor akár a végső döntési jogosítványok is átkerülhetnének oda. Most, ugye, osztott a felelősség a régiók és a kormány között.
A regionális közigazgatási hivatalokra vonatkozó megjegyzése az volt, hogy mégsem lehet annyira sikeres az az átszervezés, ha az Alkotmánybíróság ezt kifogásolja, hogy ezzel valami probléma van. Csak a pontosság kedvéért, az Alkotmánybíróság nem azt kifogásolja, hogy regionális közigazgatási hivatalok jöttek létre, hanem a változtatás módszerét, miszerint nem az elnevezés megváltoztatásával kell ezt megváltoztatni, hanem más módon, de ez nem szól a dolog lényegéről, hogy egyébként racionális-e vagy nem racionális így működtetni a közigazgatási hivatalokat. Azt gondolom, hogy azok az érvek, amelyeket elmondtam, az egységesebb jogalkalmazás, a jelentősen, 700 millióval csökkenő költségek azt mutatják, hogy anélkül, hogy a szolgáltatások romlottak volna, azt gondolom, hogy egy értelmes változtatást mutatnak.
A megyei önkormányzatok finanszírozásában az önhiki jelentősége. Az idei költségvetésben nem szerepel, viszont azt gondolom, hogy jó néhány megyei önkormányzat tudott az úgynevezett 6/3-as működésképtelenségre vonatkozó forrásokért folyamodni, és jó néhány megyei önkormányzat kapott tőlünk támogatást. (Dr. Ódor Ferenc közbeszólása.) Ez nem igaz, Ódor úr. Hadd soroljak fel néhányat, aki kapott. Mondhatom? (Dr. Ódor Ferenc közbeszólása.) Heves megye is kapott, ezen túl kapott Zala, Csongrád, Komárom, Borsod-Abaúj-Zemplén, tehát jó néhány megye kapott, ezt csak a pontosság, a jegyzőkönyv kedvéért mondjuk el. Nem soroltam végig, többen is kaptak, lényegében mindenki, aki... Győr-Sopron, és sorolhatnám, tehát sokan kaptak a megyei önkormányzatok közül ebből a forrásból.
A kötvény. Mondjunk nála jobbat. Azt gondolom, hogy ha fejlesztési célra akar valaki forrást használni, akkor az MFB hitele jobb, mert - ahogy mondtam - forintalapon van, tehát nincs árfolyamkockázat a hitelfelvevő számára, de a kamatot euróalapon számolja, tehát átvállalja a hitel kockázatát az MFB. Tulajdonképpen az állam vállalja magára közvetve az árfolyamkockázatot, nem az önkormányzatnak kell ezt futni. Ugyanúgy 25 éves, tehát a kötvényeknél elérhető leghosszabb futamidőt tudja az MFB, ugyanúgy ötéves türelmi ideje van, mint a legjobb kötvénykibocsátásoknak, nincs olyan magas kötvénykibocsátási költség, mint amit sokszor tanácsadóknak vagy másoknak fizetnek a kibocsátó önkormányzatok, és a szennyvíz, ivóvíz, hulladéknál még az első öt év kamatköltségének 80 százalékát is magára vállalta a kormány. Ennél kedvezőbbet szerintem a piacon nem nagyon tudnak mondani. Működésre, még egyszer mondom, szerintem hosszú lejáratú hitelt igénybe venni nem indokolt, veszélyes.
A metró költségeire vonatkozó hivatkozás az idei évben már nem szerepel, tehát azon költség nélkül számítottuk ki az önkormányzatok támogatását. A 2008-as költségvetésben már nincs figyelembe véve a metró támogatása, a nélkül számoltuk ki az önkormányzatok finanszírozását. 2007-ben még benne volt, kivettük, tehát most már nincs.
Warvasovszky polgármester úr a Pólus-program kapcsán tett fel kérdést. A Pólus-programok elindultak, tavaly megjelent az első pályázat a pólus-városoknak. Éppen a napokban kellett beadni az első kört. Két kört írunk ki az idén, mert többen jelezték, hogy nincsenek készen. Több megyei jogú város vagy regionális központi város azt jelezte nekünk, hogy most még nincs készen, ezért részben meghosszabbítottuk a pályázati beadást április elejéig, másrészt még egy kör fut az idén, tehát aki most nem készült el, az ősszel is be tudja adni. Mostantól azonban nem rajtunk múlik, a pályázati kiírások kint vannak, elérhetők. Egy város akár négymilliárd forintot elnyerhet egy ilyen gazdaságfejlesztési programhoz, de legalább 50 százaléknyi - ez egy kicsit Bóka úrnak is visszautalás -, a pólusvárosoktól is elvárjuk, hogy a városi gazdasági infrastruktúrafejlesztésnél legalább 50 százalék magánforrást tegyen mellé. Ha négymilliárdos forrást akar elnyerni uniós forrásból, akkor további négymilliárdot minimum hozni kell magántőkéből, épp azért, hogy ezeknek a projekteknek a fenntarthatóságát lássuk, hogy valódi magántőke legyen mögötte, ne csak üres csarnokok épüljenek, amelyek aztán nem fenntarthatóak. Tehát ez a program halad.
A másik lába, hogy a vállalkozások számára úgynevezett klaszterpályázatokat írunk ki. Ezek is mostanában fognak megjelenni, a következő hetekben. Ennek a kettőnek össze kellene érni. Azt szeretnénk, hogy ezekbe a gazdasági erőközpontokba települjenek be olyan modern iparági klaszterek, hogy hosszú távon lehessen azt mondani, hogy mondjuk Székesfehérvár a mechatronika fővárosa, vagy Miskolc a nanotechnológiáé, vagy Debrecen a biotechnológiáé, hogy legyen minden városnak gazdaságpolitikai értelemben egy arca, amivel húzza maga után a régióját.
Ami a gyorsítást illeti, ez volt a második kérdése, itt nagyon világos, hogy Magyarországon az elmúlt 18 évben rettenetesen elbürokratizálódott a beruházásokhoz kapcsolódó szabályozási rendszer. Új és új hatóságok új és új akadályokat tettek be. Ma egy nagyobb beruházáshoz 37 engedélyt kell beszerezni, de van olyan autópálya-beruházás, ahol 53 különböző engedélyre van szükség. Van olyan eljárási folyamat, engedélyezési folyamat, ahol ha mindenki betartja a maximális határidőt, akkor 650 nap, amíg egy engedélyt kiadnak a környezetvédelemben. Ez azt jelenti, hogy Magyarország, ha mindenki mindent betartana, akkor képtelen lenne az európai uniós határidőket, az úgynevezett n+3 éves határidőket betartani egy beruházásban. Látjuk is, hogy mennyi probléma van ezzel. Nagyon sokszor látjuk azt - ez sem új fejlemény -, hogy sokszor ez hivatali részérdekekből, vagy ennek mentén megjelenő akár korrupcióból is fakad, hiszen nagyon sok helyen jelenik meg valakinek az engedélyezési jogköre akár alacsony szinten, hogy valamit csináljon. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy szükséges ennek a folyamatnak a deregulálása, gyorsítása, nem elvesztve azt az eredeti célt, hogy alapvetően szükség van engedélyekre, szükség van a közérdek érvényesítésére egy-egy beruházásnál, de rövidítsük le a határidőket.
Van olyan javaslatunk, ahol azt mondjuk, hogy például ezt az úgynevezett olasz modellt követnénk, hogy egyszerre az összes engedélyező hatóság egy helyszíni szemlét tartana, egyszerre indulna nekik az óra ketyegése, egyszerre kellene befejezni az engedélyezési folyamatot, hogy egyben látható legyen. Erősítenénk a hatósági közvetítő intézményét, átalakítjuk a közbeszerzési törvényt, az építésengedélyezési folyamatokat a környezetvédelmi engedélyezéssel szeretnénk összehangolni, és rövidíteni az eljárásokat, elektronizálni dolgokat. Több mint 30 jogszabályról van szó, én most ezt nem részletezném. Most tavasszal a kormány szeretne végigmenni ezeken a döntéseken. Van, ami már megszületett. Azt gondoljuk, hogy ez jelentősen gyorsíthatja nemcsak az uniós beruházásokat, hanem általában a beruházásokat Magyarországon, és átláthatóbbá is fogja tenni. Kérem, hogy ami a parlament elé kerül, abban legyenek partnerek, hiszen nagyon sok részérdek fog megjelenni ennek kapcsán, ami mindig csak azt az egy-egy tételt szeretné kihúzni ebből a csomagból, csak a végén nem marad semmi a csomagban, ha minden érdek visszakúszik, és nem fog gyorsulni az ország fejlődése.
Tasó képviselő úr kérdezte, hogy sikerült-e az önkormányzatok lelki világába beleélnem magam. Köszönöm szépen, végre egy kicsit olyan kérdés, amelyről nem csak a szigorú szakma mentén lehet beszélni. Én igyekszem. Nagyon sokat találkozom önkormányzati vezetőkkel. Elhatároztam egy programot tavaly ősszel, amikor megszületett a kistérségi besorolási törvény, hogy másfél év alatt végig akarom látogatni mind a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérséget. Most 15 körül tartok, és el fogok menni mindegyikbe. Mindenütt azt kérem a kistérségi vezetőtől, a polgármesterektől - mert a hajlam az, hogy mindig megmutassák nekem, hogy mi az, ami felépült uniós pénzből, hogy milyen szép iskolánk, óvodánk van, ezt is szívesen megnézem, de arra vagyok kíváncsi, hogy mi a baj -, hogy azt mutassák meg, hogy mi van a földes utcán, a romák által lakott részen, miért nem megy a gazdaság az adott településen, hogy hol van baj az iskolában. A legmegrázóbb ebből a szempontból a nyírmihálydi látogatásom volt, ahol a jegyző asszony, a térség lelkésze, az iskola, óvoda és a bölcsőde vezetője, az ÁNTSZ területi vezetője ültek egy szobában, és elmondták, hogy mik a problémák. Talán emlékeznek a nyírmihálydi esetre, amely a sajtóban is nagy visszhangot kapott, és aztán ki is mentünk arra a területre, ahonnan elindult a vírusos fertőzés. Azt gondolom, hogy annak van értelme, akkor tudja az ember valóban megérteni ezt a világot, ha odamegy helybe, és azokkal beszélget, sok mindenkivel, akinek ott, helyben ez a probléma sok szempontból felmerül. Beszélgettem a legfertőzöttebb területeken élő roma emberekkel, vagy harmincan-negyvenen álltak körbe, beszélgettem a tiszti orvossal, a lelkésszel, ők mind-mind a maguk szempontjából elmondták. Azt gondolom, hogy így lehet megérteni ezeket a problémákat. Nem hiszek abban, hogy innen a Roosevelt térről lehet az önkormányzati világot megérteni és vezetni. Persze, nagyon mások a problémák Székesfehérváron, Győrben vagy Debrecenben; ezekkel a polgármesterekkel is rendszeresen találkozom, nem csak a bizottsági ülések keretében.
Éppen ezért azt tudom önnek mondani, hogy az egyik fő tapasztalata számomra ennek az egy évnek, hogy ilyen szempontból az önkormányzati törvény és a hozzá kapcsolódó szabályok sokszor meglehetősen stupidok, leegyszerűsítőek. Ugyanazt várják el a közszolgáltatásban egy 500 fős kistelepüléstől, mint egy megyei jogú várostól, és arra lenne szükség, és ezért keresem a politikai egyetértést alapvető kérdésekben, hogy nézzük már meg, hogy 18 év alatt hova fejlődött ez az önkormányzati világ, hogy mennyire máshogy működnek, hogy mennyire másra van szükség, hogy hogyan lehetne sokkal jobb szolgáltatást adni. Egy hátrányos helyzetű kistérségben egész másra lenne szükség, mint egy nagy városban. Ezért keresem, hogy lépjünk túl a saját korlátainkon, és meg tudjunk állapodni. Köszönöm szépen, hogy erről megkérdezett, mert ez fontos volt nekem.
Sarkad dolgában azt gondolom, hogy bár nem én voltam még a miniszter, amikor ez az ügy előkerült, de a kormány álláspontja egyértelmű volt: a kormány nem támogatta a sarkadi kistérség megszüntetését. A kormány az eredeti álláspontját érvényesítette, amikor tavaly szeptember 10-én az eredeti állapot helyreállt. Én azt gondolom, hogy ezt így rendben levőnek és indokoltnak tartom.
A leghátrányosabb helyzetű kistérségek. 142 milliárd - ha jól mondom fejből - az, amit végül bekarikáztunk. Ez úgy történt, hogy a sok-sok különböző programból, a regionális operatív programokból, a gazdasági programból, a társadalmi megújulás és társadalmi infrastruktúra programokból bekarikáztuk azokat a pénzeket, konkrét pályázati kereteket, amelyek kifejezetten zárt körben ezeknek a térségeknek írhatók ki. Ilyen már van, az idén kiírt gazdaságfejlesztési pályázatokban körülbelül ötmilliárd forint az, ami kifejezetten csak a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségből pályázható. Ezek már annyira élő pályázatok, hogy nemcsak kiírtuk, be is lehet adni ezekben a napokban ezekre a támogatási igényeket. Ezek garantáltan oda fognak jutni, csak azért küzdjünk, tegyünk együtt önök is, én is, hogy legyen elég pályázat, mert tavaly éppen a leghátrányosabb térségből nem jött elég pályázat a gazdaságfejlesztésre. Ennek persze mélyebb okai vannak, a hátrányos helyzetű kistérségekben körülbelül 30-40 százaléka a vállalkozássűrűség annak, ami mondjuk Budapesten vagy egy nagyvárosban adott. Ezért csináltuk azt egyébként, hogy a feltételek is egész mások. Budapesten - megint Bóka képviselő úr kérdésére is utalva - egy vállalkozásnak 25 százalék az, amit el tud nyerni támogatásban maximum, ezt a leghátrányosabb térségben fölemeltük 50 százalékra. Most már két forintból egyet az állam ad oda, ha egy vállalkozó pályázik a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből. Tavaly ez 40 volt, tehát léptünk előre ebben a vonatkozásban. Csökkentettük a növekedési elvárásokat is, ha valaki az infláció fölött 3 százalékot tud teljesíteni, akkor nyertesen pályázhat. Ráadásul ezek a pályázatok automatikusak, tehát ha valaki beadja és megfelel a kritériumoknak, akkor nem is kell vizsgálnunk, nincs zsűri meg ilyesmi, megkaphatja a pénzt, továbbá fölemeltük a keretet, tavaly 10 milliót lehetett így nyerni, most már 20 milliót nyerhet el egy vállalkozás ebben az automatikus pályázatban, és vannak nagyobb összegek is. A legnagyobb pályázatokat, amelyek 250 és 500 millió között vannak a gazdaságfejlesztésben, csak a hátrányos helyzetű térségekből lehet pályázni, máshonnan nem is, mert ez a nagyobb vállalkozásoknak van, amelyeket csak ott akarunk támogatni - a multikat és nagyobb vállalkozásokat -, ha hátrányos helyzetű térségbe mennek, és ott teremtenek munkahelyet. Ez a program ilyen értelemben már működik az egyéb részeinek pedig a tervezése folyik. Minden kistérségben létrejött az a tervezési bizottság, amelyben a polgármesterek, civilek, gazdasági szervezetek szerepelnek, elkezdődött ez a munka, módszertant is adtunk hozzá, de egyre több olyan visszajelzést kapok, hogy szeretnék látni a kistérségek, hogy pontosan mennyi pénzre, mennyi forrásra tervezzenek, hogy ne általában készüljön ez, úgyhogy mérlegeljük ennek a tervezési módszernek a további finomítását ilyen szempontból.
A kérdésére válaszolva: ilyen értelemben az új besorolási rendszer már működik. Azt hiszem, azt mondtam, hogy 10 éve, de valójában 14 éve, '94-95 óta nem volt érdemi kétharmados változtatás az önkormányzati világban. Erre utaltam. Ennek a kétharmados hajlandóságnak a hiánya jellemzi az elmúlt hat évet, jellemzi az előző négy évet, és még az azt megelőző éveket is. Azt gondolom, hogy nem a mostani kormányzaton múlt ilyen szempontból az elmúlt hat évben a változtatási szándék hiánya, hiszen volt sok ilyen beterjesztett javaslat, utoljára 2006-ban egy jelentősebb csomag, hanem azon, hogy a mindenkori ellenzék és kormánypárt nem tudott megegyezni. Ebből a szempontból igenis kárhoztatnám a politikát - akinek nem inge, ne vegye magára -, mert alapvető, fontos kérdésekben, az ország számára fontos kérdésekben nem lehet egyezségre jutni, mert mindig fontosabb a következő választáson vagy az előző választáson elért adott pozíció, és ez baj.
Az állami vagyon átadás nem az én tárcámhoz tartozik, ugyanakkor vannak önkormányzati megkeresések. Még nem láttam ebben végleges álláspontot, de nagyon jelentős önkormányzati vagyon fog létrejönni még a kisebb önkormányzatoknál is a fejlesztések révén. Ha belegondol, hogy például közműben - szennyvíz, csatorna, hulladék - az önkormányzatok vagy az ő társulásaik milyen vagyonhoz jutnak - és erre vonatkozik az egyik kétharmados javaslatunk, hogy a vagyonkezelői jogot társulásnak is lehessen adni -, ott sok százmilliárdos önkormányzati vagyon fog létrejönni a következő években. De ha belegondol, hogy egy önkormányzatnak ma 10 százalékot, egy hátrányos helyzetű önkormányzatnak 5 százalékot kell beletenni mondjuk egy iskolapályázatba vagy egy járóbeteg-ellátó központ pályázatába, akkor hatalmas önkormányzati vagyon fog létrejönni minimális hozzájárulással a fejlesztések révén, és ez mind olyan vagyon, amely aztán az önkormányzatok vagyongazdálkodásában is meg kell hogy jelenjen pozitívumként, hiszen annak a tulajdonosa nem az állam lesz és nem az Európai Unió, hanem az önkormányzatok. Ugyanez igaz az önkormányzati turisztikai beruházásokra és más épített vagyonra. Összességében ezermilliárdos nagyságrendű ilyen vagyon jön létre az önkormányzatoknál. Ez egyébként a megyei önkormányzatokra is igaz, hiszen megyei kórházak is pályáznak, megyei fenntartású iskolák, gimnáziumok pályáznak, tehát ez rájuk is igaz.
Ecsődi úr kérdéseire: a körjegyzőségekre már utaltam. Azt gondolom, hogy nagyon javult a szakmai színvonal, egységesebb lett a jogalkalmazás. Mindenhol, minden településen köteles a körjegyző fogadóórát tartani minden héten, tehát ilyen értelemben ez egy jól elérhető szolgáltatás, ráadásul épp az idén írtunk ki pályázatot, amelyből kistérségi jegyzői hivatal tárgyi feltételeinek a működését segítjük, tehát adunk hozzá forrást is, hogy ezek létre tudjanak jönni. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy ez a rendszer épül. Ahogy mondtam az elején, már több mint kétezer település vesz részt ebben. Lényegében ez is a része annak a lassú, szerves fejlődési folyamatnak, amelyre utaltam, amelyben a következő lépést persze azt jelentené, ha körjegyzőségben való részvétel létszámfeltételeit is pontosítanánk, kiigazítanánk a korábbihoz képest.
A közös iskolaműködtetésekre vonatkozóan szintén az a szerves folyamat igaz, amelyre utaltam, és amelyet most az uniós fejlesztési pályázatok is támogatnak. Különösen felső tagozat és középiskola vonatkozásában ösztönözzük, hogy jöjjenek létre közös fenntartású iskolák. Azt gondolom, hogy ez a folyamat gyorsulni fog a következő időszakban. Ha konkrét számokra kíváncsi, akkor az intézményi társulások száma óvodavonatkozásban 629-ről 706-ra nőtt 2006-tól az idei évig, az első négy osztály vonatkozásában 659-ről 703-ra, az 5-8. osztályban pedig 663-ról 698-ra, tehát mindenütt megfigyelhető ezeknek a társulásoknak a fokozatos növekedése. Ez a társulások száma, a részt vevő önkormányzatok száma kétezer fölött van mindhárom esetben, tehát az önkormányzatok nagy többsége már részt vesz valamilyen társulások formában, és ezt ösztönözzük kiegészítő normatívával is.
Még volt egy kérdés, hogy kétharmados akadálya van-e ennek. Igen, utaltam arra, hogy az önkéntes társulás helyett, ha bizonyos feladatok törvényileg kistérségre lennének telepítve, akkor sokkal ésszerűbben lehetne tervezni, kiszámíthatóbban társulni, ehhez forrásokat rendelni. Ráadásul nem fordulhatnának elő olyan esetek, mint ami a csörögi iskola esetében tavaly előfordult, ahol a Magyar Köztársaság újkori történetének egyik szégyene majdnem előállt, hogy 6-7 éves gyerekek nem tudtak iskolába menni szeptember 1-jén, mert nem volt, aki bevállalja őket. Szerencsére néhány napos késéssel ez a dolog rendeződött, de a mi szégyenünk lett volna. Ilyen, a csörögihez hasonló eset - már most is lehetne sorolni a problémás helyiségeket - egyre több lehet, ha nem tudunk világos szabályozást alkotni a kistérségi szintű feladatellátás vonatkozásában. Van persze egy másik folyamat, hogy nagyon ésszerűnek kell lennünk abban is, hogy mennyire engedélyezzük önálló települések, kistelepülések létrejöttét, hiszen sokszor életképtelen települések válnak le, válnak önállóvá, ami aztán ilyen problémákat jelent, mert nem tudják ellátni a kötelező feladataikat. Ezért gondolom, hogy a szabályozás szigorítására szükség lenne.
Vigh képviselő úr kérdezte a véleményemet a vidékfejlesztésről, és ehhez kapcsolódóan arról, hogy nem történnek-e vidékromboló intézkedések. Én azt gondolom, hogy leginkább az árt a kistelepüléseknek, ha rossz szolgáltatásokat nyújtanak helyben. A helyben élők életesélyeit rontja az, hogy milyen minőségű oktatást, egészségügyi ellátást, általában közszolgáltatásokat kapnak. Ezért az a célunk, hogy a lehető legracionálisabban, mondjuk kistérségi vagy mikrotérségi társulásokon keresztül, de olyan színvonalú oktatást biztosítsunk a gyerekeknek, hogy ha egy hatéves gyerek iskolába kerül, akkor ne veszítse el minden esélyét azzal, hogy a helyi iskolába 20, 30 vagy 40 gyerek jár a nyolc osztályba, és ezért soha nem fog olyan tudáshoz jutni, amely majd munkaképessé teszi őt, hanem olyan színvonalú oktatást biztosítsunk a kistérségi társulásban létrejött iskolákban, amely valóban versenyképes tudást ad ezeknek a gyerekeknek. Ráadásul a szülők számára is egy ottmarasztaló tényező, ha olyan minőségű intézménybe járathatják a gyerekeiket, amely megfelelő színvonalat biztosít. Ezért például az idei évben pályázatot írtunk ki iskolabuszokra ismét - tavaly is volt ilyen -, hogy lehessen a gyerekeket kulturáltan megfelelő iskolába vinni. A fejlesztési pályázatok pedig lehetővé fogják tenni, hogy sok száz iskola alapvetően megújuljon Magyarországon.
De beszélhetnék mondjuk a kistérségi járóbeteg-ellátó központokról, ahol már be kellett adni a pályázatokat, most folyik majd a bírálatuk, ahol összességében új, és már meglévő kistérségi központok fejlesztésével összességében százat meghaladó számú kistérségi központ fog megújulni az országban. Ez is egy érdemi változást jelent, helyben marasztaló szolgáltatásjavulást. Azt gondolom, hogy ha sikerül a közigazgatási szolgáltatások színvonalát is emelni, javítani, akár például körjegyzőség igénybe vételével, akkor az is azt mutatja, hogy lehet, érdemes helyben, vidéken élni.
Másrészt pedig a vidékfejlesztési program, amely az agrártárca kezelésében van, több mint ezermilliárd forintos forrással kifejezetten az ötezer fő alatti települések és a körülöttük folyó gazdálkodási tevékenység támogatására koncentrál. Ez ki fogja egészíteni a mi programjainkat. Azt gondolom, hogy a vidéki élet esélyei javulni fognak.
Amit az ötmilliárdos átcsoportosításról mondott, itt a fejlesztési forrásokból, legalábbis az uniósból nem tudunk átcsoportosítani, azt az Unió adófizető csak fejlesztésre adják, működére nem lehet használni, és vizsgálni is kell a fenntarthatóságot minden esetben. Hiába tennénk oda fejlesztési forrást egy-két-három évre, ha lehetne is, ha utána nem tudjuk fenntartani a mi adóbefizetésünkből, adóforintjainkból. Ezért csak olyan intézményeket szabad támogatnunk fejlesztésben és működésben is, amelyek fenntarthatók, van elég gyerek benne, és hosszú távon a normatíva biztosítja a fennmaradását.
Gy. Németh Erzsébet kérdezett az ökoprogramról. Még nem érkeztek be a pályázatok, hiszen nemrég írtuk ki, szeptemberig kell beadni ezeket a pályázatokat, de az ökoprogram, amely a távfűtés bevonását jelenti, a közepes és nagyobb városokban nagyon nagy lehetőséget jelent arra, hogy egy takarékosabb energiafogyasztás valósuljon meg, és a távfűtés mint rendszer fennmaradása működhessen. Ezért már az idei évben is növeltük a forrásokat másfél milliárddal az eredetileg a panelprogramra kiírt tízmilliárdos kerethez képest, hogy ennek a programnak legyen esélye. Budapestnek például ez nagyon nagy esély arra, hogy a távfűtést korszerűsítse, modernizálja.
A 4-es metró. Úgy tudom, április második felében, április vége felé fogjuk megkapni hivatalosan a fővárostól a tervek szerint a már jóváhagyott, végleges metrópályázatot, vagy metróprojekt-beadványt. Ilyenkor az a menetrend, hogy a kormány ezt átveszi, majd utána maga is megvizsgálja. Ez igénybe fog venni néhány hónapot. Hat hónap állna a kormány rendelkezésére az eljárási rend szerint, ezt mi jelentősen rövidíteni szeretnénk, mert az a szándékunk, érdekünk, hogy lehetőség szerint minél előbb hagyja jóvá Brüsszel ezt a támogatást. Én abban bízom, hogy a nyár közepére megtörténhet a kormány általi átvizsgálása ennek a projektnek, és a kormány támogató döntését követően mehet ki ez a projekt Brüsszelbe. Hat hónap áll Brüsszel rendelkezésére egy ilyen projektnél, de ugyanúgy a sakkóra-módszerrel fog ez működni, mint minden brüsszeli projekt működött - például az operatív programjaink és a nemzeti fejlesztési tervünk is -, Brüsszel jó néhányszor vissza fog kérdezni, pontosításokat kér, magyarázatokat kér majd, így ez el fog tartani jó néhány hónapig. Remélem, hogy az idén ebben még döntés születhet Brüsszeltől, de nem kizárt, hogy a jövő év elejére születik meg. Ez nem érinti azt, hogy amennyiben pozitív döntés születik, akkor a pénz 2007 elejétől kezdve, tehát visszamenőleg lehívható lesz Brüsszeltől erre a feladatra, de nyilván jó lenne, ha ezt minél előbb megtehetnénk. Ez az országnak, a költségvetésnek és Budapestnek is érdeke.
Hogy lesz-e pénz, mert ezt is kérdezte: nem tudom megelőlegezni Brüsszel döntését. Brüsszelnek van egy úgynevezett szakértői gárdája, amely nem maga a jóváhagyó testület, ez a JASPERS, ők dolgoznak ezen a projekten, és segítik a főváros munkáját. Világos feladatmegosztás van: a főváros felelőssége, hogy jó projektet nyújtson be - ebben bízunk, ezt most fogjuk megkapni, a kollégáink próbálják segíteni ezt a folyamatot -, a kormány dolga, hogy megvizsgálja ezt, és minél előbb továbbadja Brüsszelnek, és a végső döntéshez a kormánytámogatást követően Brüsszel jóváhagyása fog kelleni, tehát ez egy elég összetett folyamat, de az az érdekünk, hogy legyen pénz.
Bóka képviselő úr, polgármester úr a balatoni programra kérdezett. Én azt gondolom, hogy a balatoni térség kiemelt fejlesztési cél Magyarország szempontjából. Ezért is léptünk túl azon a máshol mindenütt kötelezően érvényesített regionális logikán, hogy csak régiók szerint tervezünk. Azt mondtuk, hogy a Balaton térségében, azon túl, hogy van egy tudatos közlekedésfejlesztés, környezetvédelmi fejlesztés - amelyekről ön is tud, most nem részletezem hosszan, mik zajlanak -, a turizmus a legfontosabb. Hiszen a Balaton attól különleges Magyarországnak, attól ad az egész országnak is valamit, nemcsak önmagának, hogy a turizmusban kiemelt célpont, a turizmusra kiírandó pályázatok, a turizmus attrakciófejlesztés és desztinációmenedzsment pályázatokat nem egyszerűen minden régió maga-maga külön hirdeti meg, hanem ezt a körülbelül 25 milliárdos nagyságrendű kétéves keretet a Balatoni Fejlesztési Tanács tervezi meg és íratja ki a régiókkal. Tehát egy balatoni szempontrendszer határozza meg, hogy hogy írják ki, és nem a régiók sokszor másfelé húzó érdekei. Ebből a szempontból kiegészítve ezt a 25 milliárdot a szálláshelyfejlesztéssel, az út-, környezetvédelmi és egyéb gazdaságfejlesztési programokkal, szerintem, majd ha visszatekintenek, akkor látni fogják, hogy volt itt egy tudatos Balaton-fejlesztés. Ennek a magvát a turizmusközpontú balatoni egységes tervezés fogja adni, amelyet a Balatoni Fejlesztési Tanács csinál. Ilyen értelemben ezt a programot rögzítettük, fixáltuk, ugyancsak bekarikáztuk ezt a 25 milliárdot. Mondhatom így is, ha ez érthetőbb, hogy "lenyomtuk a régiók torkán", hogy erről nem ők döntenek, hanem a Balatoni Fejlesztési Tanács. Ilyen értelemben ez a program működik, elfogadták az illetékes régiók is.
Ezen túl hazai forrásból is a Balatoni Fejlesztési Tanács a korábbinál nagyobb összegeket kap. Vannak olyan pályázataink az idén is, amelyek kifejezetten a régióhatárok közötti együttműködést támogatják például a Balaton térségében, erre fognak tudni pályázni, és más forrásokból is van a balatoni fejlesztésekre pénz, de nyilván meghatározó az uniós források nagyságrendje. Ezért ilyen értelemben, bár értem Suchman képviselő úr aggodalmát ebben a vonatkozásban, és neki dolga is, mint a Balatoni Fejlesztési Tanács elnökének, hogy ösztökélje az oda kerülő forrásokat, de azt kell mondanom, hogy van Balaton-fejlesztési támogatás célzottan, jelentős összegben, soha nem látott összegben a kormány részéről az uniós és nem uniós programokból.
A Balaton-törvényre vonatkozóan kérdezett a kártalanításról. Ennek egy kormányrendelet, illetve törvényjavaslatformájában is elkészült a szövegezése. Most a költségvetési kihatását vizsgáljuk, hiszen biankó csekket a kormány nem írhat alá, ezt, gondolom, ön is elfogadja. Ön sem írna alá polgármesterként egy biankó csekket, ezt talán így mondhatom, nem unfair, ha ezt mondom. Mi azt gondoljuk, hogy óvatosan vezessük ezt be, valószínűleg a 2008. évi költségvetés függvényében nézzük meg az egyedi eseteket, és a költségvetés függvényében biztosítsunk arra forrásokat, hogy ezeket rendezzék, de nem szeretnénk elszabadítani spekulációt ebben a vonatkozásban, mert az egy komoly veszély, hogy amennyiben erre egy biankó csekket és egy kényelmes csatornát kínálunk, akkor ez elszabadul. Ez a megfontolás az, amely miatt még dolgozunk ezen az ügyön.
Ön nagyon reálisan fogalmazta meg azt, képviselő úr, amit magam is látok a nagy túligénynél egyes pályázatok vonatkozásában. Utaltam az iskolapályázatokra, ahol átlagosan ötszörös a túljegyzés, más pályázatoknál is, például a belterületi utaknál és máshol, a kerékpárutakban egyes régiókban jelentős túligény mutatkozott meg. Amit ön mond, hogy a 40 százalékos önrész fejenként magas, túlságosan ösztönöz, különösen a magánprojekteknél, ez közel áll a szívemhez, de látnia kell, hogy nagyon sokan mást mondanak. Az érdekképviseletek is mást mondanak. Például a gazdasági érdekképviseletek azt szeretnék, hogy minél nagyobb legyen a támogatás a magáncélú beruházásoknál, de nagyon sokszor az ön pártja is mást mond bizonyos támogatások kapcsán, hogy miért nem támogatjuk még magasabb arányban a magánvállalkozásokat a turizmusban. Annak idején a Széchenyi-terv is nagyobb támogatást fogalmazott meg a legtöbb esetben. Azt gondolom, hogy nekünk differenciáltan kell eljárni. Ezt tettük a hátrányos helyzetű térségek vonatkozásában is. Ahogy mondtam, Budapesten 25, a leghátrányosabb térségben 50 százalékot kap a magánberuházó. A turizmusfejlesztésben régiónként eltérő az arány, attól is függ, hogy az adott régiónak mik a lehetőségei, de 50 százalék fölé sehol nem megy. Máshol is láttuk, például útpályázatoknál, hogy vannak térségek, ahol nem indokolt ilyen magas támogatási arányt adni, ha alacsonyabbat adnánk, akkor is elfogyna a keret, de többeknek jutna. A pályázati rendszer ilyen típusú folyamatos korszerűsítését indokoltnak tartom, és a képviselő úr a szívemből beszélt, hogy ezeket a szempontokat, a támogatások versenytorzító hatását, hatékonyságát vizsgálnunk kell. Ilyen szempontból azt gondolom, az egyik legfontosabb dilemmámat osztottam, amikor ezt a felszólalást megtette. Fogunk ilyen felülvizsgálatot csinálni, a következő két év akciótervére megint egy teljes körű, széles társadalmi egyeztetés lesz. Szívesen veszem, ha ebben a bizottságban is megvitatjuk majd az akcióterveket, amikor ennek eljön az ideje, valamikor ősz elején, hiszen az fogja eldönteni, hogy a következő két évben le tudjuk-e vonni az első tapasztalatokat, és tudunk-e még jobb pályázatokat csinálni. Ebben nyitottak vagyunk minden konstruktív kritikára, építő észrevételre.
Ami a gyorsítást illeti, talán már beszéltem erről. Abban egyetértünk, hogy erre nagy szükség van.
A turizmustörvényt átugrottam, bocsánat. Olvastam a tegnapi sajtóban, miszerint egy másik parlamenti bizottság ellenzéki elnöke azt mondta, hogy szerinte már ebben a ciklusban nem lesz turizmustörvény. Én hadd legyek ennél nem csak kincstári alapon optimistább, én azt gondolom, hogy egy hónapon belül, tehát még ebben a hónapban a kormány tárgyalni fogja a törvényjavaslatot, és ez után a parlament elé benyújtásra kerül a turizmustörvény tervezete, úgyhogy jó hírrel szolgálhatok. Ha a parlamentnek legalább 51 százaléka úgy gondolja, hogy ez a törvény támogatandó - és ebben számítunk az önök támogató szavazatára is -, akkor lesz turizmustörvény ebben a ciklusban, és az egy lényegesen rendezettebb helyzetet fog hozni a hazai turizmusban, világos felelősségeket, néhány új intézkedést, amely erősíti a helyi kompetenciákat, a regionális kompetenciákat ebben a vonatkozásban.
Azt hiszem, válaszoltam a felmerült kérdésekre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ez volt az első kör, és most folytassuk a további kérdésekkel. Tilki Attila jelentkezett, de nem ő következik, hanem Papp József, aki korábban jelezte, és utána Tilki úr.
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Én is a fejlesztéspolitika, a fejlesztések területéről kérdeznék. Minden fejlesztésnek alapvetően három feltétele van: az első a felismert szükség, a második, hogy az után az a tudás, amely alapján ebből a felismert szükségből valamilyen fejlesztési terv, vagy ha támogatható, akkor projekt lesz, a harmadik pedig természetesen a pénz, a forrás, amellyel ezt meg lehet valósítani. Gondolom, az elsőről sokat beszélnünk nem kell, hiszen nyitott szemmel járva a szükséges dolgokat látjuk. Az én kérdésem igazából, bár lehet, hogy kissé korai, de a második és harmadik feltételre vonatkozik, és kifejezetten az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Tervre pályázó önkormányzatok aspektusából szeretnék néhány kérdést feltenni.
Ha jól emlékszem a szóbeli bevezetőjére, akkor azokat a számokat hallottuk, hogy 3500 nyertes volt, és abból 180 önkormányzat. Remélem, nem értettem félre. Látható-e az, megítélhető-e az, hogy az önkormányzatok képesek pályázatokat kidolgozni, megvan az a tudás az önkormányzatokban, amely képessé teszi őket arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfelelve jó projekteket, és ezekből jó pályázatokat dolgozzanak ki?
A másik pedig a forrás, hiszen általában több vagy kevesebb, de önrész mindig szükséges. Itt inkább arra kérdeznék rá, hogy amikor eleve létrejött az EU-önerő alap, akkor is az volt ennek az indoklása, hogy egyetlen jó fejlesztési terv, egyetlen jó elképzelés, projekt se maradjon el azért, mert az, aki esetleg ezt kitalálta, nem rendelkezik a megfelelő saját erővel. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan, milyen módon működik most az EU-önerő alap, és hogy ítéli meg ön ennek a hatását az önkormányzati fejlesztésekre.
Még egy kérdésem lenne. Én annak idején polgármesterként, de kistérségi vezetőként is mindig igazából azokat a fejlesztési ötleteket, elképzeléseket szerettem, amelyek nemcsak egy-egy településen, és nemcsak egy-egy település részvételével zajlanak, hanem több település összefogásával vagy az egész térséggel. Ezek között az önkormányzati pályázatok között, ha lehet tudni, h milyen arányban tapasztalhatók önkormányzati együttműködések, a kistérségek számára megnyíltak-e már pályázati lehetőségek, illetve használják-e ezt, és pályáznak-e kistérségek a fejlesztési forrásokra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Tilki Attiláé a szó.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Arra szeretnék rákérdezni, hogy olyan települések, amelyek térségi igazgatási feladatot látnak el, és az utóbbi időben jelentősen növekedett az ilyen ellátandó feladat, a hozzá rendelt normatíva viszont egyenes arányban csökkent, és ha meg szeretnénk felelni annak, amit önök is kormányprogram szintjén meghirdette, hogy ügyfélbarát önkormányzat, akkor mindenféleképp, akár munkaerővel is, akár egyéb lehetőséggel támogatnunk kell az ilyen típusú igazgatási feladatokat. A kérdésem a következő, hogy esetleg tervezik-e olyan típusú pályázatok kiírását, ahol ilyen önkormányzatok pályázhatnak, hogy minél korszerűbbek legyenek ezek a térségi igazgatási feladatok, akár épületre, akár pedig a környezet megteremtésére, nyilván ellentételezésként, hogy hosszú időn keresztül az önkormányzat tette mellé a szükséges forrásokat, hogy ügyfélbarát közigazgatás működhessen.
A másik, amit kérdeztünk már többször bizottsági szinten - nyilván erre választ nem fog adni -, hogy az önkormányzati reform mit is jelent pontosan, hány önkormányzatra van szükség. Ugyanis említette a beszámolójában is, a szóbeli kiegészítésében is, hogy az önhiki, illetve a 6/3-as ugrásszerűen növekedett, a kötvénykibocsátások megnövekedtek, és ne feledkezzünk el aról sem, hogy térségi társulási szinten a regionális közigazgatási hivatalok kérésére a társulási megállapodásokba most már bele kell tenni az inkasszó jogát a gesztortelepülések számára. Nyilván ennek az az oka, hogy a társulásokban részt vevő önkormányzatok, amelyek különböző társulási tagdíjat fizetnek, tartoznak a gesztorönkormányzat vagy -kistérség felé. Ezek a tényezők természetesen azt jelzik, hogy nagyon nagy bajban van az önkormányzati szféra. Ezért vetettem föl a kérdés elején azt a bizonyos költői kérdést, hogy hány önkormányzatra van szükség.
A harmadik kérdés az EU-s fejlesztési forrásokhoz kapcsolódik. Engedje meg, hogy hadd idézzek az ÁSZ jelentéséből: "Kedvezőtlen, hogy sem a hazai, sem pedig az uniós pályáztatási rendszerben nem kellően érvényesültek a tartósan leszakadó és periférikus térségek esélyegyenlőségi szempontjai, sőt a pályáztatási rendszer esetenként mélyítette, illetve konzerválta a kialakult területi egyenlőtlenséget. Ehhez kapcsolódóan azt szeretné kérdezni, hogy az észak-alföldi régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében két kiemelt program került a kormány elé, két nagy program, az egyik a Hit és Egészég, Nyírbátor és Máriapócs összefogásával. Lehet, hogy az önök számára meglepő, számunkra már nem meglepő, hogy Nyírbátor természetesen szerepel ebben a programban. A tájékoztatóban is benne van, hogy lesz egy információs rendszer, ahová fel fogják rakni a győztes településeket és a pályázati támogatásokat. Szerintem országos szinten is kiugróan magas lesz a Nyírbátor által elnyert pályázati támogatás. A lényeg az, hogy ezt a két település, Nyírbátor és a szomszédos, görög-katolikus kegyhelytemplomáról híres Máriapócs adta be közösen. Aztán különböző információk láttak napvilágot, először 50 százalékos támogatás volt, utána 90 százalékos támogatás, majd megint 50 százalékos támogatás lett, és amikor a máriapócsi képviselő-testület úgy döntött, hogy 50 százalékos támogatás mellé ő nem tud saját erőként 50 százalékot tenni, kiszállt a programból, és amikor már csak Nyírbátor maradt a programban, akkor hirtelen megint 90 százalékos lett a támogatás. A hosszú fölvezető alapján a kérdésem az, hogy hogyan kívánja megszüntetni az ilyen típusú anomáliákat a pályázatok elnyerésében. Ezt korábban is megkérdeztük, hogy számít-e a szín, vagy tényleg elég egy jó program, amely nyerhet a leszakadó hátrányos helyzetű kistérségeknél.
A következő kérdés a tűzoltósággal kapcsolatos. Elkészült korábban egy veszélyeztetettségalapú pontrendszer, amelyet az OKF koordinált, a szakmai egyeztetésben részt vettek a hivatásosok, és részt vettek az önkéntesek is. Nyilván ez egyfajta feszültséget okozott a hivatásos és az önkéntes tűzoltók között, azonban költségvetési finanszírozás még mindig nem történik a pontrendszer alapján. Valójában ez a veszélyeztetettségalapú pontrendszer, amelyet a szakma dolgozott ki, talán ez tűnik a legobjektívebb mércének. Nyilván így hivatásos érdekeket sérthetnek az önkormányzati tűzoltóságok. A kérdésem az, hogy mikor várható ez alapján finanszírozás.
Örömmel olvastam a 25. oldalon a tájékoztatóban, ahol megemlíti két köztestületi tűzoltóság létrejöttét. Az egyik a baktalórántházi tűzoltóság. Persze, érdekes, hogy épp az észak-alföldi régió elnökének egyéni körzetében alakult ez a köztestületi tűzoltóság. De többször elmondtuk már bizottsági ülésen, én magam is, hogy ez még mindig megoldatlan akár a szatmári, akár a beregi térségben, még mindig létezik fehér folt. Azzal a bizonyos 15 kilométeres szabályozással nem tudjuk a határ mentén elhelyezkedő településeket lefedni. (Nógrádi László megérkezik a bizottság ülésére.) Nyilván ha csak az ukrajnai határra gondolunk, nem egyszerű onnan az átjárás, és valószínűleg nem ez a kormány célja, hogy onnan várjon segítséget mondjuk Tiszabecs esetében Tiszaújlakról.
A következő kérdésem az országos területrendezési tervhez kapcsolódik, amit a 17. oldalon említett a tájékoztatóban. A "széles körű egyeztetés" kifejezést használta, és a múlt bizottsági ülésen derült ki pontosan, hogy bár úgy gondolta az előterjesztő, hogy tényleg széles körű egyeztetés volt, valójában mi, akik a rendszer részei vagyunk akár polgármesterként, akár kistérségi elnökkén, akár országgyűlési képviselőként, mi tudtuk elmondani a legkevésbé a véleményünket. Ez igaz a megyei közgyűlésekre is. Olyan anomáliák fordulhatnak elő ebben a területrendezési tervben, hogy korábban azt mondták, hogy a 38 szüneteltetésre váró vasútvonal közül a törzshálózat részeiben van olyan vasútvonal, amely korábban benne volt a 38-ban, viszont például az én térségemben két vasútvonal már a törzshálózat részeként sem szerepel. Ez a széles körű társadalmi egyeztetés, ahogy tájékoztattak engem például az észak-alföldi régió területi főépítésze, egy kipipálandó dolog volt, valójában nem volt megfelelő számú érdeklődés, és szervezési hiba is volt. Ez a területrendezési terv élethelyzeteket fog majd meghatározni, ezért erre mindenféleképp jobban oda kellene figyelni. Ennek most zajlik, illetve most kezdődött az általános vitája; természetesen módosító indítványokat fogunk majd benyújtani.
A következő kérdés a kistérségi koordinátor. Már az ikszedik ilyen típusú rendszer van. Örülünk annak, hogy a hátrányos helyzetű térségek kaptak még egy főt, viszont kérdés az, hogy feladatokat tudnak-e majd mellé rendelni. Ne csak politikai funkciót betöltő, a településszervezéshez, településfejlesztéshez talán egy keveset értő munkatársak legyenek, hanem valós, érdemi segítséget képesek lesznek-e adni majd a kistérségeknek.
Egy személyes kérdés lenne a végére. A saját, személyes véleményére lennék kíváncsi. Korábban vita volt arról, hogy polgármester lehet-e országgyűlési képviselő. Mi az ön személyes véleménye erről?
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdező? Horváth István képviselő úré a szó.
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Több kérdést szeretnék én is feltenni. Az anyag 10. oldalán sikerként van feltüntetve, hogy újra tudták szervezni a regionális fejlesztési tanácsokat, most már több mint egy éve működnek a regionális fejlesztési tanácsok. Nekem is, aki a dél-dunántúli régióban ennek tagja vagyok, az a tapasztalatom - és ezt mondhatnám a politikai pártoktól függetlenül, tehát mindegy, hogy a tanácsban ki milyen mandátummal vesz részt -, hogy gyakorlatilag bábtanácsokká alakulnak át a regionális fejlesztési tanácsok, sok esetben a hatáskörüket igazából nem látom. Az a tapasztalatom az elmúlt egy év távlatából, hogy igazából valóban területfejlesztési döntési kompetenciájuk nincs, javaslatokat tehetnek a pályázatok kiírásának szempontjaira, többször a különböző tervbizottságokban, illetve magán a tanácsülésen is teszünk javaslatokat, terjesztjük az irányító hatóság elé, és egy teljesen más szempontrendszer szerint kerülnek kiírásra, vagy olyan elemek is megjelennek ezekben a kiírásokban, amelyek kimondottan negatívan érintik az adott területet. De ha azt veszem, hogy a tanácsok döntési mechanizmusában sem látom igazából a szerepet, nem a regionális fejlesztési tanácsok döntenek a pénzek odaítélésében, talán még vétószerepük sincs, hanem egy valamilyen döntő bizottság, amelynek a szerepe, a személye az ismeretlen a tanács számára, valahol meg fog hozni ezzel kapcsolatosan döntéseket.
Röviden: a legutolsó tanácsi ülésen is kialakult egy nagyon nehéz döntési szituáció, amikor az ipari parkokra beérkezett pályázatokat már korábban egy bíráló bizottság bírálta, a regionális fejlesztési tanácsnak is kell ezzel kapcsolatosan valamiféle véleményt mondani, és a tanács nem mer sorrendet kialakítani, mert, legalábbis nekem az az információm, hogy ha a regionális fejlesztési tanács véleményalkotása, illetve a bíráló bizottság véleményalkotása nem ugyanaz, akkor az egész bírálati szempont újraindul, és a határidők is kitolódnak. Ráadásul a regionális fejlesztési tanács nem ismerheti meg a bíráló bizottság sorrendjét, illetve szempontrendszerét. Ezt én nem tartom jó gyakorlatnak, és azt sem, hogy az irányító hatóság azt mondja a regionális fejlesztési tanácsnak, hogy ebből a 12 iparipark-beruházásból négyet jelöljön meg kiemeltnek, négyet jelöljön meg támogathatónak, és esetleg négyet kevésbé támogathatónak. Miért pont négyet? Miért nem hármat, miért nem hatot? Egyáltalán miért jön ez a szituáció? Azt gondolom, hogy maga ez a döntési mechanizmus eléggé nehézzé teszi a munkát a regionális fejlesztési tanács tagjai számára. Azt kell hogy mondjam, hogy a dél-dunántúli régióban - leszámítva az elnökválasztás körül kialakult politikai alkukat - a tanács tagjaiban próbál egy konszenzus lenni a régió fejlesztése érdekében, és ilyenkor nagyon nehéz helyzetek alakulnak ki. Nem érzem a megfelelő súlyát a regionális fejlesztési tanácsnak.
Azt sem tartom egy jó gyakorlatnak, hogy a forint és az euró viszonya - most dél-dunántúli példákat mondok, mert nyilván abban vagyok tájékozottabb - az elmúlt hónapokban a regionális forrásokat kétmilliárd forinttal meg kellett csonkítani arra hivatkozva, hogy az euróárfolyam másképp van megállapítva, mint az korábban volt. Szeretném kérni a tisztelt miniszter urat - és ez többször fölmerült -, hogy miért nem lehetséges az, hogy ezeket a forráskereteket eleve euróban határozzák meg. Innentől kezdve az árfolyamkockázat is a pályázóké, és gyakorlatilag akkor az euró, mivel az Európai Unióból kapjuk a források nagy részét, folyamatosan azon a bázisértéken van, és nem keletkezhet olyan nehéz helyzet, amikor le kell szűkíteni valamit kétmilliárddal, hogy mely sorokból vesszük le azt a kétmilliárd forintot, illetve ha megint változik az árfolyam, akkor melyikhez tesszük hozzá azokat a forintokat. Volt egy olyan nem hivatalos indok, hogy azért, mert a hazai források viszont forintban vannak meghatározva, ezért forintban kell egy adott árfolyamon ezeket nyilvántartani, de az európai uniós pénzek nagyobb mértékben vesznek részt, mint a hazai részarány. Azt javasolnám, hogy a hazai összegeket euróban határozza meg a kormány, folyamatosan euróban legyenek bekottázva a pályázati kerestek, és innentől kezdve sem az árfolyamkockázat, sem a későbbi árfolyam-módosítások - hogy honnan húzzunk le pénzeket - veszélye nem fenyeget. Javaslom, hogy ezt gondolják végig. Nem értem, hogy miért van ez a kettősség.
Az új kistérségi hálózat kiépítése, illetve hogy a kistérségekben új funkciókat kapnak most személyek, - Attila erre már utalt. Elég méltatlan helyzet alakult ki a dél-dunántúli régióban, és itt is a döntések meghozatala, illetve a véleménynyilvánítás, a demokráciába vetett hit - elnézést, hogy ilyen nagy mondatot kerítek mögé - ingott meg alapjaiban. Jó dolognak tartottam azt, hogy az adott kistérségeket megkérdezik arra vonatkozóan, hogy a jelöltek közül kit tartanak alkalmasnak arra, hogy ennek a hálózatnak a része legyen. A szekszárdi kistérségben ez úgy alakult, hogy ott volt négy jelölt, valamilyen szempontrendszer szerint a kistérség polgármesterei, hangsúlyozottan konszenzusban - azt hiszem, 24-en voltak ott a 26-ból -, egységesen megmondták, hogy ki legyen az első helyezett, és kit nem támogatnak. Utána volt egy szakmai meghallgatás, amely már kicsúszik a kistérség koordinációja alól, és nyilván ezt a szakemberek, az NFÜ adott illetékesei végzik. Amúgy szerintem ez teljesen normális, hogy a szakmai szempontokat meg kell találni. A szakmai szempont alapján azt, akit a kistérség egyhangúan alkalmasnak tartott, ez után a meghallgatás után nem tartotta alkalmasnak az a grémium, és akit a kistérség egyhangúan elutasított, azt jelölték az első helyre, sőt, ki is nevezték azt a fiatalembert, aki korábban négy évig egy másik kistérségi hálózat részeként ott tevékenykedett. A polgármesterek egyhangúan - nálam tapasztaltabb polgármesterek - mondták ki az elmúlt négy év munkája alapján, hogy nem alkalmas, tehát nem volt kisebbségi vélemény és többségi vélemény. Azt kértem, mint a kistérség elnöke, illetve azt javaslom, hogy legyen újra kiírva. Ez a fiatalember, aki négy év alatt nem tudta meggyőzni az ott lévő polgármestereket, nálam tapasztaltabbakat, hogy ő erre alkalmasabb, akkor bizonyítsa be egy új kiírás keretén belül. Ráadásul a dél-dunántúli régióban 47 ilyen hely van, 35-ben első körben hirdettek eredményt, 12-ben új kiírás van, tehát abszolút beleillett volna abba, hogy legyen egy új kiírás, de nem, gyakorlatilag azt nevezték ki a kistérséghez hálózati menedzsernek vagy valaminek - a megnevezését most pontosan nem tudom meghatározni -, akire a 26 polgármester egyhangúan azt mondta, hogy szerintük az eddig munkája alapján nem alkalmas. Azt gondolom, hogy ha valóban megkérdezik a kistérség polgármestereinek véleményét, akkor valamilyen szinten vegyék figyelembe, mert ezt a demokrácia megcsúfolásának érzem. Azt a konszenzust, hogy legyen egy új kiírás, a régiós kormányzati politika egyértelműen elutasította. Ez nem szerencsés.
A következő felvetésem az intézményt fenntartó társulások. Egyetértek azzal, amit ön korábban egy kérdésre válaszként megfogalmazott, hogy fontos az, hogy ezek az intézményi társulások tervezhetőek legyenek. Én egyelőre ezt támogatom, és ha ez valóban a következő időszakban így meg lenne valósítva, ez azért lenne szerencsés, mert nem fordulhatna az elő, hogy minden intézményi társulásnál a normatívákat csak egy évre tudjuk előre, tehát nem tudjuk, mi lesz a második, a harmadik és a negyedik évben. Idén például előjött az, hogy a bejárók utáni plusz normatív támogatást az idén már nem kapják meg a társult intézményben lévő központi iskolák, tehát gyakorlatilag a finanszírozásban forráselvonás történt. Az ÁSZ véleménye is azt mutatja, hogy a normatív támogatások reálértéke jelen pillanatban nem éri el a 2006-os szintet. A normatívák esetében, akár például az enyhén és közepesen sérült gyermekeknél is, fele lett a normatív támogatás, mint a korábbi években. Tudom azt, benne van a válaszban, hogy majd teljesítmény-, értékszempontok alapján lehet három vagy négy forrásból ezeket a normatívákat igényelni, de egyértelműen csökkennek a normatívák. Ez a teljesítményértékelés is inkább épp azt szolgálja, hogy kevesebbet adjon, mint amit korábban megszoktunk. Ezért lehet az, hogy amikor az önkormányzatok bármilyen racionalizálást csinálnak, a következő évben mindig 150-200 milliárd forinttal hátrányban van - mondjuk egy Szekszárd város nagyságrendű önkormányzat - a normatívák kedvezőtlenebb alakulása miatt. Mind a kistérségeknél, mind az önkormányzatoknál, ha támogatjuk ezeket az intézményi társulásokat, én egyetértek abban, és jó lenne, ha megvalósulna egy tervezhető, legalább egy hároméves normatív finanszírozás is ott lenne, hogy később a fenntarthatóság is kiszámítható legyen.
Azt is nagyon fontosnak tartanám, ha az adóerő-képességgel kapcsolatos szabályozásokat is átvizsgálnák vagy felülvizsgálnák. Ez egy régi, sok önkormányzat által sérelmezett, és azt gondolom, hogy most már a szolidaritásra hivatkozva is egy igazságtalan keretet hoz. Én azt javasolnám, hogy legyen egy szolidaritás azon önkormányzatok számára, amelyek valaminél fogva hátrányban vannak, és legyen meghatározva, hogy 25, 30 vagy 40 milliárd forint. Gyakorlatilag jelen pillanatban senki nem tudja azt, hogy az adóerő-képesség címén hány milliárd forintot vonnak el az önkormányzatoktól, nincs ez maximalizálva. Például a mi esetünkben is 200 millió forinttal nőtt az iparűzésiadó-bevételünk, de 60 százalék elment az adóerő-képességre, tehát nem érdekeltek az önkormányzatok az ilyen típusú iparfejlesztésben.
A városrehabilitáció. Nagyon jónak tartom azt a kezdeményerzést, hogy a megyei jogú városok esetében is egy nagyobb összeggel a következő három-négy évben jelentős beruházásokat tudnak véghez vinni. Azt is el kell hogy mondjam, hogy azok a kollegák, akik benne vannak rendszerben, konstruktívak, és próbálnak együttműködni a várossal. Amúgy van ennek egy gyenge pontja - és erre szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét -, hogy addig, amíg ennek az integrált városfejlesztési koncepció antiszegregációs tervének az elkészítéséhez 30-35 antiszegregációs szakembert vettek fel a szociális minisztériumba - vagy pontosan nem tudom, hogy melyik minisztériumhoz tartozik -, hogy ezek menjenek ki a településekre, és próbálják a városrehabilitáció antiszegregációs részét véleményezni, illetve abban véleményt formálni, addig a két hölgy közül az egyik, akik a konkrét városrehabilitációval foglalkoznak, most volt félig gyes-en, illetve van egy másik, Horváth Csilla, aki főállásban ezzel dolgozik. Fölvetettük azt a kérdést - próbáltak most régiós egyeztetéseket, ez is nagyon jó -, hogy ha az antiszegregációra van 30 szakember, kijönnek a helyszínre és megnézik, akkor van-e arra lehetőség, hogy ami a nagyobb része a városrehabilitációra, hogy kijönnének a nagyobb városokba az NFÜ-től, az önkormányzati minisztériumtól. Mert más egy Miskolcnak, egy Szegednek, egy Szekszárdnak, egy Pécsnek, egy Győrnek a városrehabilitációs terve, mások a súlypontok, amikor az adott településen sok milliárd forintról döntünk, ezért vetettük fel, hogy lehetséges-e egy helyszíni egyeztetés, ahol bemutathatjuk a programokat. Megmondom őszintén, megdöbbentem, amikor azt találtam, hogy a minisztériumban ezzel az egésszel csak két ember, két hölgy foglalkozik. Ezt én kevésnek érzem, erre rá kellene erősíteni, főleg akkor, ha az önkormányzatoktól városfejlesztő cégek létrehozását is várjuk. A minisztériumi oldalon gyengének érzem ezt a pontot. Én biztatom a miniszter urat, hogy jó ez a program, csak erősítés kellene az ott lévő kollegáknál, és a városokban szükséges lenne... Ha az antiszegregációra van költség, hogy arra helyszíni bejárás legyen, akkor a normál városfejlesztéssel kapcsolatosan is teremtse meg a minisztérium, illetve az NFÜ a humán erőforrás részét.
Amit az anyag gyenge pontjának érzek önkormányzati szempontból: én tizenegynéhány éve önkormányzati képviselőként is figyelemmel kísérem az önkormányzatok szociális lakásépítő programjait, de nem látok arra utalást, hogy az önkormányzatoknak szociális lakás építésére bármiféle forráslehetőségük lenne. Ez nagyon komoly probléma, amely minden évben feljön. Szociális feszültségeket okoznak az önkormányzatok lakásgazdálkodásában. Én ezt hiányolom, nem is láttam rá utalást. (Gy. Németh Erzsébet távozik a bizottság üléséről.) Szeretném megkérdezni, hogy az önkormányzati szociális lakásépítési programmal kapcsolatban mi az elképzelés, mi várható a jövőt tekintve.
Amit még gyenge pontnak éreztem itt, a sportberuházásokra vonatkozó valamiféle utalás. Azt gondolom, hogy az esélyegyenlőségnek, az ifjúságpolitikának egy fontos része az "ép testben ép lélek", ehhez viszont nincsenek meg a régiókban, a megyékben a megfelelő sportlétesítmények. Vannak sportcsarnokaink, az OLLÉ program egy kicsit a műfüves pályákra vonatkozóan ad egy finanszírozást, de ez sem más, mint egy kedvező kamatozású hitelkonstrukció, és nem is lehet pályázni sehová sem. Ez nem egy produktív beruházás, tehát hosszú távon több százmillió forintot fölveszünk atlétikapálya, illetve műfüves pálya építésére, de ez nem egy produktív dolog. Viszont azt gondolom, hogy ha figyelembe vesszük a megyék számát, megnézzük, hol vannak még fehér foltok, én szerencsésnek tartanám olyan források megteremtését - ez pár milliárd forint lenne, két-három milliárd forintból vagy egy-két milliárd forintból is csodákat lehetne létrehozni, ugyanis egy nyolcpályás atlétikapálya beruházási értéke 100-120 millió forint, egy műfüves pálya szintén 100 millió forint. Ez megyénként 200 millió forint. Egy nyolcpályás atlétikapálya egy megye sportéletét olyan szintre tudja hozni, hogy ezeknek a beruházásoknak komoly egészségmegőrző, preventatív szerepük lenne. Jelen pillanatban erre nincsenek források. Ez egy nem produktív beruházás. Ebben hiányolom a pályázati, illetve a forráslehetőségeket. Javasolnám ennek az átgondolását, mert mindenféleképpen nemes cél lenne. Egy olyan konstrukcióban, mint ahogy a városoknak a városrehabilitációjában egy teljesen jó gondolkodás próbált kialakulni.
A dél-dunántúli régióban az EKF az, amely folyamatosan szerepet játszik. Meg szeretném kérdezni a miniszter úr véleményét arról, hogy jelen pillanatban az EKF helyzetét hogyan látja, a tervek megvalósíthatók-e. Hetente egymásnak teljesen ellentmondó EKF-információk vannak. A héten éppen a sikerről szólt, de a múlt héten éppen valaki lemondott. Félő az, hogy a jövő héten megint le fog mondani valaki. Az EKF-re vonatkozóan nem látjuk pontosan a perspektívát. A minisztérium ezt hogy látja? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ódor képviselő úr.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy az ön által elmondottakra legyen egy nagyon rövid felvetésem. Én az önhikit kérdeztem. Akkor úgy kérdezem, hogy ön egyetért-e azzal továbbra is, hogy ebből mi mint megyei önkormányzatok kimaradunk. A 6/3-ast említette, de a kettő között tízszeres különbség van a források kiegyenlítésében. Természetesen sok megyei önkormányzat is kapott onnan, vélhetően az idén is jelentkeznek önnél, de azt hiszem, hogy 1,2 milliárd volt az ez évi költségvetésben, 14-gyel vagy 12,4-gyel volt az önhiki, tehát az egytizede. Több elnevezése van ennek a forrásnak, a lényeg az, hogy ami az ön rendelkezésére áll, nem fogja tudnia z egész rendszert megoldani. Ez egy gyors beavatkozási lehetőség, és jó, hogy van, szükséges, de én azt hiszem, hogy ez nem megoldás. Láthatóan fújom ezt a tüzet, de csak a hamu jön a szemembe, és semmi jót nem tudok ebben önnél elérni. Akkor inkább úgy kérdezném, hogy egyetértett-e ön 2007 decemberében azzal a költségvetési koncepcióval, illetve költségvetési előterjesztéssel, amely az önkormányzatokra vonatkozott. Egy megszorító, megvonó önkormányzati költségvetéssel van dolgunk. Abban a vonatkozásban, ha összehasonlítjuk 2007-et és 2008-at, ezért mondom, hogy egyetértett-e ön akkor, a múlt évi munkáját tekintjük, hogy ugyanezek maradtak a bizonyos megszorítások, illetve feladatot adunk, vagy ha nem is adunk feladatot, de forrást mindig kevesebbet, mint ami valósan az infláció megjelenít.
A másik ilyen gond, amely szintén a megyei önkormányzati szint gondja, tehát speciális, a területi kisebbségi önkormányzati kérdése. Ebben többször kértünk segítséget, hiszen az elmúlt esztendőben, amikor feladatbővülés volt a megyei önkormányzatnál, és ugyanannyi pénzt kaptak a területi kisebbségi önkormányzatok, mint amennyit egy településnél. Azt hiszem, hogy ez nem egy nagy pénz, ha elhangzana, inkább mosolyt váltanék vele. Az idén ezek duplázódtak, már 1,6 millió forint. Ha megnézzük a feladatoknál, hogy milyen lehetőségei vannak önmaga fenntartására is adni pénzt, arra is kevés. Szeretném jelezni önnek, hogy ezt érdemes volna újragondolni. Ez konfliktusforrás, de nem annak az alapcélnak a megoldását segíti, hogy a megyét ne szeressük annyira, akkor legyen területi kisebbségi önkormányzat, ez az elnevezése, de ha létrehozták, akarják, hogy legyen, akkor valamennyi forrással el kell látni. Bennünket nem tetszenek ellátni elég forrással, nem tudunk mi olyan mértékig kiegészíteni. Ha erre adna választ a miniszter úr, hogy miért maradt csak ilyen szűk mértékű az emelés a 2007-ről 2008-ra terjedő időszakban, illetve hogy miért volt eleve 2007-ben olyan alacsonyan megállapítva.
Még egy másik probléma, igyekszem rövid lenni. (Nógrádi László távozik a bizottság üléséről.) A panelprogrammal kapcsolatos dolgokról, nem tudom, melyik képviselőtársam mondta, hogy jó, illetve a miniszter úr is említette, a beszámolójában is szerepel. Ez nem az ellenzék-kormány közötti óhatatlanul meglévő más megítélés egy-egy kérdésben, hanem szakmai kérdésként jön vissza az a vélemény, hogy ez a technológia, amely ma Magyarországon van a panelfelújításoknál, az a technológia, amellyel annak idején építették, amikor acélszerkezeteket hegesztettek össze, fokozza majd bizonyos értelemben ezeknek az acélszerkezeteknek a korrózióját ez a felújítási technológia, illetve az épületeknél a gépészetek felújításának elmaradása komoly gondot jelent az elkövetkezendőkben. Van-e erre terv, hogy a gépészeti felújítások megtörténhessenek a panelprogramnál? Köszönöm szépen, miniszter úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt bizottság, van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs. A válaszadásra visszaadom a szót, a miniszter úré.
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter válaszai
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Papp képviselő úr kezdte az önkormányzati pályázatok dolgával. Hadd mondjam el, mielőtt még rosszul rögzül valami, hogy igen, 3500 körüli nyertes van, és ebből eddig 181 önkormányzati nyertes - ezek április elejei adatok -, de ez valójában nem egy olyan arány, amely hosszú távon feltétlenül így marad. Itt időbeni eltolódásról van szó. Tavaly januárban írtuk ki az első pályázatokat, amelyek gazdaságfejlesztésiek voltak. Több mint 2000 gazdasági vállalkozás nyert pályázatot. Az önkormányzati pályázatok a természetüknél fogva hosszabb átfutásúak, mert iskola, akadálymentesítés s a többi. Azt gondolom, hogy a közeli hetekben, a következő két hónapban sok százzal bővül az önkormányzati nyertesek sora, tehát a létszámarányokból nem érdemes most nagy következtetést levonni.
Hogy van-e tudás az önkormányzatoknál pályázni, arra azt tudom mondani, hogy nagyon differenciált, méghozzá nem is mindig csak a településnagyság szerint. Azt látom, hogy vannak kiemelkedően sikeres kistérségek vagy önkormányzatok, amelyek nagyon sikeresen pályáznak. Egyébként ennek semmi köze nincs ahhoz - a későbbi kérdést beleértve -, hogy milyen színűek ezek az önkormányzatok. Például Mórahalom az egyik legsikeresebb az egész országban, ami nyilván az ottani csapat felkészültségét dicséri, bár nagyon régóta ellenzéki polgármestere van, és Balatonfüred például szintén nagyon sikeresen pályázik, de sorolhatnám még tovább is. Debrecen is általában sikeresen pályázik, de még mehetünk tovább különböző méretű önkormányzatok között. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy a tudás meghatározó, és nem is hiszem, hogy kimutatható lenne ebben - bár még nagyon kicsi a darabszám - valamilyen színezet, de ön a tudásra kérdezett.
A tudás nagyon eltérő. Persze van korreláció, hogy tipikusan a kisebb és hátrányosabb helyzetű térségek kevésbé pályáznak sikeresen - vannak kivételek, de általában ez igaz -, mint a nagyobb és jobb helyzetű kistérségek. Ez egyébként nem szokatlan, ez egy közgazdasági megfigyelés, úgy hívják, hogy Kuznets-Williamson-tétel, és arról szól, hogy általában a felzárkózó országoknál a fejlettebbek könnyebben, gyorsabban szerzik meg a forrásokat, mint a fejletlenebbek. Éppen ezért a felzárkózás első szakaszában szinte kivétel nélkül minden európai országban is a fejlett és fejletlenebb régiók közötti különbség növekedett, és nem csökkent. Tilki képviselő úr kérdezte tőlem az ÁSZ-jelentést, amely erre hivatkozott. Ez egy általános európai megfigyelés, amely ellen nagyon nehéz valamit tenni, de próbálkozunk, és erre majd visszatérek, hogy hogyan. Miközben az országok egésze általában viszonylag gyorsan halad, mondjuk 10-15 éves távlatban a megcélzott átlaghoz, aközben az országokon belüli különbségek nőnek. Kevesebb a vállalkozás a hátrányos helyzetű térségekben, kevesebb a szakember, nem is tudja megtartani sokszor azt az értelmiséget, amely aktív lenne ebben a dologban, kevesebb a szaktudás, és kevesebb a képesség, hogy megfizessenek szakemberek. Éppen ezért csináltunk néhány olyan kiegyenlítő intézkedést, amely ezt próbálja orvosolni, például a leghátrányosabb kistérségeknél most kistérségenként 20 millió forintot kapnak arra - térségenként van ennyi pénzről szó -, hogy a kistérségi terv összeállításához tanácsadókat tudjanak foglalkoztatni arra, hogy az adott kistérség terveit össze tudják rakni. Ez például most folyamatban van. Szóval, vannak ilyen programjaink, amelyek ezt próbálják orvosolni, de egyébként itt más kérdés kapcsán elhangzott a kistérségi hálózatok kérdése. Azt gondolom, hogy azért kellett ezeket megújítanunk, mert azt szeretnénk, hogy minden kistérségben legyen legalább egy, a hátrányos helyzetű kistérségben kettő olyan szakember, aki helyben tud információt, segítséget adni megfelelő színvonalú pályázatok elkészítéséhez. Valóban egyenetlen a tudás, és sokszor meglepően nagyon önkormányzatok is elég ügyetlenül vagy bénán pályáznak, és ebből nagyon sok kommunikációs zűrzavar is van a sajtóban, mert sokszor az ügyetlenséget mindenféle vádaskodással próbálják a pártállástól függetlenül - ezt fontos elmondanom - helyettesíteni. Én azt gondolom, hogy a jól kidolgozott pályázatok nyernek, a rosszak pedig nem nyernek, de valóban döntő a tudás, és ebben segítenünk kell.
Például képzéseket csináltunk önkormányzatok számára. Az első nemzeti fejlesztési tervből több mint 8000 önkormányzati és kistérségi szakember vett részt ilyen képzéseken, de a most meghirdetett újabb képzéseken sokkal alacsonyabb a részvételi arány. Lehet, hogy már úgy gondolják, hogy már mindent tudnak, akkor ez jó, de a pályázatok nem minden esetben tükrözik ezt. Bár azt is el kell mondanom, hogy a korábbi időszakhoz képest például a formailag érvénytelen pályázatok aránya lényegesen kisebb, most 20 százalék alatt van pályázattípustól függően, és van, ahol 10 százalék alatt. Ez mindenképp egy javuló tendencia mondjuk a két-három évvel korábbi statisztikákhoz képest.
Hogy működik az EU Önerő Alap? Ez korábban is működött, már 2004 óta. A tavalyi tízmilliárdhoz képest az idén tizenötmilliárd van ebben az alapban. Alapvetően a hátrányos helyzetű térségek pályázhatnak, és vannak témák is megjelölve benne, az ivóvízminőség, szennyvíz, hulladék, a belterületi és külterületi önkormányzati utak és a kerékpárutak a tipikusan pályázható témák, illetve visszautalva az EKF-re, ebből a keretből fogunk némi támogatást adni a pécsi kulturális főváros önerejéhez. Ezt tehát elég jól működik. Pécset leszámítva a kisebb és hátrányosabb helyzetű kistérségekre koncentráltuk ennek az elveit. Arra is van lehetőség, hogy amennyiben olyan új téma merül föl, ahol tömegesnek látjuk ezt a problémát, hogy még az egyébként nagyon alacsonyan megállapított önerőt sem tudják kigazdálkodni az önkormányzatok, akkor újabb témákat bevegyünk majd ezek közé. Ez év közben lehetséges, ilyen jellegű képviselői felvetésekre, ha azok széles körben megalapozottak, akkor nyitott vagyok. Az én jogköröm bővíteni ezt a listát, nem településenként, hanem természetesen témánként. Ez azt jelenti egyébként a mai kiírási feltételek alapján, hogy több mint kétezer önkormányzat jogosult a mostani kiírások alapján igénybe venni ezt, közel négymillió főt tömörítő, kis települések, amelyek elvileg ma is jogosultak ezt az önerőalapot igénybe venni.
A települési összefogásokat ösztönző pályázatok. Igen, általában ösztönözzük, például a kistérségi összefogást ösztönzi az iskolapályázat, ahol plusz pont jár érte, vagy növelni lehet az elérhető összeget, ha többen fognak össze. Négy település összefogásánál van egy összeglimit, ez megduplázódik, ha legalább nyolcan fognak össze, és nyolc fölött még tovább lehet menni az elérhető pénzekben. Tehát vannak olyan beépített ösztönzők, amelyek vizsgálják ezt, de a legkeményebb ösztönző a fenntarthatósági vizsgálat, mert nyilván akkor érdemes összefogni, ha egy település egyedül nem tudná azt az intézményt megtölteni például kellő számú diákkal, vagy éppen beteggel egy kistérségi járóbeteg-ellátó esetében. Ezekben az esetekben ezt az összefogást a fenntarthatósági vizsgálat kimutatja, és ha nincs meg a fenntarthatóság, akkor a pályázatot elutasítjuk.
Mennék tovább a kérdéseken. A térségi igazgatási feladatok, csökken-e a normatíva vagy sem. Én azt gondolom, hogy nem. Voltak átcsoportosítások a normatívákon belül. Az egyik ilyen terület például az építésigazgatás, ahol igyekszünk kistérségi szintre ösztönözni, hogy az építésigazgatás jó minőségben, egy kellően kompetens nagyságú település, és kompetens építéshatósággal rendelkező település lássa el ezt. Itt például 800 millió forinttal növeltük az erre szánt normatíva keretösszegét, hogy a kistérségi építési hatóságokat erősítsük, mert több mint ötszáz településen volt már építéshatóság. Ez azt jelenti, hogy jó néhány településen nem volt meg a kellő szakértelem, hogy megfelelő színvonalon lássák el ezt a feladatot. Megnöveltük a normatívát, de oda koncentráljuk, ahol kellő darabszám van ügyekből ebben a vonatkozásban. Ebben vannak pozitív példák, mint ahogy általában is elmondható, hogy például a bejáró hallgatók normatívája összességében nem csökkent, hanem átcsoportosítottunk a két különböző tétel között. Sorolhatnám még, de nem akarok végigmenni az egészen. Szívesen elküldöm a képviselő úrnak akár írásban az erre vonatkozó intézkedéseket. Például az iskolabuszos támogatás külterületről is igénybe vehető, de sorolhatnám még.
Azt gondolom, hogy ebben van egy tudatos tervezés, abban viszont nagyon egyetértünk, hogy ennek sokkal kiszámíthatóbbnak kellene lenni hosszú távon, mert valóban az ember egy iskola esetében legalább nyolc évre, vagy ha felső vagy alsó tagozatról van szó külön, akkor négy évre megtervezi, hogy az az adott évfolyam, amely bekerül, hogyan fog tudni járni. Jó lenne nagyobb kiszámíthatóság ebben a rendszerben. Ebben segíteni fog nekünk az, hogy a kistérségi társulások eddigi működése kapcsán az idén a tárca, és egy külön projekt keretében az önkormányzati szövetségek is áttekintik az első néhány év tapasztalatait, és ebből egy komoly elemzés után, azt gondolom, elő fogunk jönni jó néhány olyan javaslattal, amely ezt a rendszert tovább javítja. Persze az lenne az igazi, ha meg tudnánk állapodni - csak hadd mondjam el még egyszer - abban, hogy a kistérségi társulások ne csak önkéntes alapon, hanem úgymond normatív alapon kötelező feladatokkal is létrejöhessenek, mert akkor az egész rendszert sokkal kiszámíthatóbban lehetne tervezni. Ma sokszor az önkéntes társulások időnként felbomlanak, és ez is kiszámíthatatlanná teszi a rendszert.
Az igazgatási központok erősítésére pályázatok. Van ilyen pályázat, mostanában indul például polgármesteri hivatalok informatikai megerősítésére, kistérségi szolgáltató, ellátó központokra szintén indul pályázat, részben a vidékfejlesztési alapból a kisebb települések esetében, tehát nyitott kapukat dönget a képviselő úr, egyetértünk abban, hogy erre szükség van.
A képviselő úr azt kérdezte, hogy hány önkormányzat kell szerintünk vagy szerintem. Ez jó alkalom arra, hogy világossá tegyük, hogy mi a kormányzat álláspontja ebben. Mi nem gondoljuk, hogy Magyarországon egyetlen önkormányzattal is kevesebbnek kell lenni, mint amennyi van, mi azt gondoljuk, hogy az önkormányzatiság a magyar demokráciának egy fontos vívmánya, és az fontos, hogy minden településnek legyen saját választott önkormányzata. Nem ezt próbáljuk mi csorbítani semmivel, viszont azt látjuk, hogy nagyon sok település épp amiatt, amire korábban utaltam, hogy az önkormányzati törvény túl egysíkúan, egyformán szabályozza a nagy és kis települések feladatait, nem teszi lehetővé, hogy racionálisan szervezzék meg a feladatellátást, és hogy jó minőségű feladatellátást végezzenek. Ehelyett rettenetesen szétaprózott, de ez a szétaprózottság azt is jelenti, hogy a kisebb településeken nagyon sokszor nem kielégítő színvonalú a feladatellátás. Ezért ösztönözzük a kistérségi társulásokat, egy percig sem feltételezve, hogy azt szeretnénk, hogy szűnjön meg az önkormányzatiság, hanem a szolgáltatásokat szervezzék racionálisabban. Az így felszabaduló pénzekből összességében jobb minőségű szolgáltatást lehetne nyújtani mindenhol, de nem gondoljuk, hogy meg kéne szüntetni az önkormányzatiságot Magyarországon a kistelepüléseken, ezt szeretnénk fenntartani, és ennek látjuk az értelmét. Fontos, hogy ebben világosan lássunk, mert akkor talán egy olyan előfeltételezés vagy prejudikáció kikerül a köztünk folyó tárgyalásokból, ami segítheti a megállapodást.
Már utaltam arra, amit az Állami Számvevőszék jelentéséből ön is idézett, hogy a hátrányos helyzetű kistérségeknél nőnek-e a különbségek. Ha megnézi az erről készült elemzéseket - amelyek elérhetők a mi honlapunkon is, de úgy tudom, hogy az ÁSZ-nak is rendelkezésére álltak -, akkor az is kimutatható, hogy az első nemzeti fejlesztési tervből, amely már mérhető, mert eldőlt, hogy hova mennek a pénzek, nagyon világos korreláció van: minél fejletlenebb egy térség, annál több pénz jutott oda. Az összpénz persze viszonylag kevés volt. Idén, vagy ezekben az években egy év alatt többet költünk el, mint az első fejlesztési tervben három év alatt. Egyértelműen kimutatható az a kormányzati szándék és annak az érvényesítése, hogy több pénz jutott a hátrányos helyzetűeknek, mint a nem hátrányos helyzetűeknek. Egy ilyen térképet szívesen bemutatok valamikor a bizottságnak, ha ez érdekli önöket. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben ennél sokkal markánsabb differenciálást és szabályokat léptettünk életbe. Ezekről már beszéltem, nem akarom elismételni, a bekarikázott pénzek, a plusz pontszámok, például az iskolapályázatoknál plusz öt ponttal indulnak a hátrányos helyzetű térségből pályázók, a leghátrányosabb kistérségi program, és sok minden más van, ami szeretné még tovább erősíteni, hogy oda is jussanak el források.
A konkrét hivatkozásának, a Hit és egészség programnak a részleteire most nem tudok reagálni, nem ismerem ezt a folyamatot. Azt tudom mondani erre, hogy az utolsó ismereteim szerint, amikor a kormány jóváhagyta ezt a programon, az volt a célunk, hogy a két település közösen valósítson meg egy életképes programot. Nyilván továbbra is ez a szándékunk. Ami az önerő, önrész dolgát illeti: a projektben megvalósítani kívánt tevékenységektől függ a támogathatóság. Ami megtérül, tehát bevételt hoz - mondjuk egy jegybevétel, vagy valamilyen vállalkozási jellegű tevékenység -, azt le kell vonni a támogatási összegből, ez egy uniós szabály, ami pedig nem megtérülő - például egy iskolaüzemeltetés, vagy önkormányzati kötelező feladat - ott 90, sőt, hátrányos helyzetű kistérségnél 95 százalékos támogatást is adunk. Ez tehát könnyen tisztázható, de nem jól fogalmazok, nem könnyen, hiszen az kell, hogy egy nagyon pontos tervet leadjon a pályázó, hogy ő mit akar megvalósítani, ahhoz mellékelje a költséghaszon-elemzését az egyes résztevékenységeknek. Ebből a szakemberek ki tudják számolni egy EU-s direktíva alapján, hogy mennyi támogatás jár. Nemcsak 50 és 90 lehet, lehet 67,5, attól függően, hogy a tevékenységek hogyan térülnek meg. Azt gondolom, hogy Máriapócs önkormányzatának akkor kellene végső döntést hoznia, amikor majd látja ezt a végleges számítást, de a projektgazdának kell kidolgozni, hogy pontosan milyen tevékenységekből áll össze a dolog. Az nyilván az ön számára is elfogadható és méltányolható, és uniós elv is, hogy aminek jelentős megtérülése van vagy magánhaszon van benne, az vállalkozási tevékenység, azt nem lehet 50 százaléknál jobban támogatni, míg a nem megtérülő részt lehet. Ezeknek a keverékéből áll össze egy ilyen támogatási arány.
A tűzoltóság. Az a szándékunk, ahogy utaltam rá, hogy az önkéntes tűzoltóságokra vonatkozóan egy törvényjavaslatot viszünk a parlament elé. Egész pontosan mi támogatjuk azt a szándékot, amely képviselői oldalról indult. Ennek kapcsán szeretnénk ezt a pontrendszerhez kapcsolódó finanszírozást is rendezni. Ennek a normaszövege már kész van. Ilyen szempontból abban egyetértünk, hogy ezt meg kell csinálni, meg akarjuk csinálni, és kész is van rá a javaslatunk, csak a felhatalmazó rendelkezés kell. azt hiszem, hogy ez rendben lesz.
Ami a határmenti vonulásokra és ezeknek a működési területi problémájára vonatkozik, itt a szövetséggel már egyeztettünk, van egy konkrét kormányrendelet, 119-es, ha jól mondom, amelynek a normaszövege már kész van, amely szabályozná a határmenti vonulásokat, ahol ilyen probléma van.
Ami a Baktalórántházára vonatkozó megjegyzését illeti, ott az önkéntes tűzoltóság csak a fehér folton lévő települések biztosítását vette át. Ezzel azt értük el, hogy 30-ról körülbelül 20 percre csökkent a vonulási idő. Ez még mindig sok, 15 perc az általunk országosan megvalósítani kívánt norma, ha jól mondom, tábornok úr. Az világos, hogy itt szakmai szempontok alapján született ez a döntés, és nem politikai alapon. Egyébként a költségvetési lehetőségeink függvényében szeretnénk továbbmenni, és mindig a legrosszabb helyzetben lévő fehér foltokat szeretnék befedni.
Hogy milyen volt az egyeztetés a területrendezési törvény kapcsán: két írásos egyeztetés volt, az Országos Területfejlesztési Tanácsban, a kormány-önkormányzatok egyeztetési fórumán, az önkormányzati szövetségekkel... Nem településenként egyeztettünk, ez igaz, de az önkormányzati szövetségekkel igen. Szabolcs-Szatmár megyében az a probléma, hogy nincs területrendezési terv 2003 óta, ez egy pótolandó hiányosság, és ilyen értelemben a megyei önkormányzatnak Szabolcs-Szatmár megyében eleget kellene tenni a területrendezéssel kapcsolatos feladatainak - ezt mi mindig sürgetjük -, mert ezzel sérülhetnek bizonyos helyi érdekek, ha ezt nem rendezik el. Ezt fontosnak tartom elmondani, bár ez nem magyarázza azt, hogy egyébként egyeztetés ebben a dologban volt, és természetesen a parlamenti szakaszban még lesz is lehetőségük, hogy képviselőként módosító indítványokat vagy észrevételeket tegyenek.
A hálózat, a kistérségi hálózatok. Ezt többen fölemlítették, most egyben válaszolnék erre. Ön úgy fogalmazott, hogy az ikszedik hálózat jött létre. Én azt mondanám, hogy három hálózat volt 2006 közepén, most egy, tehát nem újabb hálózat jön létre, hanem háromból két lépésben csináltunk egyet. Az összlétszám is jelentősen csökkent. (Dr. Ódor Ferenc jelzésére:) Bocsánat, értelmező kérdése van? (Dr. Ódor Ferenc: A kistérségi megbízotti a legjobb tudomásom szerint nem szűnt meg, hanem változott.) Nem, három hálózat volt annak idején: az NFT házhoz jön, voltak a területi kormányzati hivatalhoz tartozó kistérségi valakik, és volt az önkormányzati minisztériumnak az önkormányzati kistérségi megbízotti hálózata. A területi kormányzati hivatalé 2006 júliusában, a második Gyurcsány-kormány megalakulásakor megszűnt, többek közt az én támogatásommal, ezt követően maradt kettő, és ebből a kettőből csináltunk most egyet ezzel a bizonyos pályáztatási folyamattal, amely máshol szóba került. Most egy maradt, és ez a két hálózat úgy vált eggyé, hogy mindenhol van egy képviselő, és a hátrányos helyzetű kistérségekben van kettő, ahol pedig romák által sűrűn lakott térség van, ott az egyiket roma, esélyegyenlőségi kiképzett szakemberekből fogjuk kiválasztani. Az a pályázati szakasz még hátravan. Így összesen a létszám az eredeti létszámnak körülbelül a 40 százalékára csökkent a három hálózathoz képest. Ilyen értelemben a kormány egy létszámcsökkentést, ésszerűsítést, és egy szakmai alapú kiválasztást hajtott végre - erre a képviselő úr is utalt a későbbi kérdésében. Ennek a hálózatnak pontosan az a célja, hogy növelje az információhoz jutást, javítsa az esélyegyenlőséget a térségek között. Én azt gondolom, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat érvényesítettünk, kikértük a kistérségek véleményét. Erre elhangzott egy megjegyzés, nem ismerem a konkrét esetet természetesen, hiszen kétszáz-egynéhány helyi menedzser kiválasztásáról volt szó, de általában azt biztosan mondhatom, hogy szakmai alapú kiválasztás volt egy nagyon kemény teszttel, volt, ahol nyolc-tíz emberből választottak ki hármat-négyet, akit szóbeli meghallgatásra behívtak. Egyébként nemcsak a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, hanem a regionális ügynökség és az önkormányzati minisztérium képviselői külön is ott ültek ezekben a tanácsokban a döntéshozatalnál. Én azt gondolom, hogy ez egy lényegesen jobb, hatékonyabb hálózat lesz, mint a korábbi.
Még egy megjegyzés, ez már a második felvetésre, hogy ha valaki alkalmatlannak bizonyul, arra olyan mechanizmust csináltunk, hogy lényegében háromhavonta, negyedévente mérés van a teljesítményről, és ha valaki nem alkalmas, akkor cserélhetjük. Ilyen értelemben jó értelemben véve ez egy porszívóügynök-hálózat, ahol teljesíteni kell, mérőszámok alapján pályázatokat kell generálni, segíteni, kontaktust létesíteni a kistérségben, és mindenkivel kiegyensúlyozottan együtt kell tudni működni. Ez az elvárásom ezzel a hálózattal szemben.
Végül a képviselő úrnak az volt a kérdése, hogy mi az én álláspontom, hogy polgármester lehet-e, legyen-e képviselő. Gondolom, országgyűlési képviselőre gondolt. Az én álláspontom az, hogy Magyarországon van egy kialakult helyzet, ezt egyik napról a másikra nem lehet felrúgni. Magyarországon ma az országgyűlési képviselők nagy része, jelentős része egyben polgármester is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy valószínűleg célszerű lenne középtávon - ez túlmutat a mostani választási cikluson - kialakítani egy olyan rendszert, ahol az önkormányzatoknak a mainál markánsabb érdekképviselete van, de egységes érdekképviselete van. Itt jelennek meg a polgármesteri szempontok, települési szempontok, lehetőleg valamilyen egységes és legitim struktúrában, akár választott struktúrában. Ha létrejönne egy erős, önkormányzati egységes érdekképviseleti rendszer - én ezt támogatnám -, akkor lehetőség lenne arra, hogy a parlamentben alapvetően ne a helyi érdekekre, ne a helyi érdekek egyéni megjelenésére, hanem, ami a parlament alapvető dolga, az országos érdekekre koncentráljunk. Azt gondolom, hogy ezt a két változtatást kéz a kézben, egyeztetve kell megtenni. Ehhez megint csak szükség lenne arra, hogy az önkormányzati szövetségek és a parlament oldalai is egyetértsenek ebben, Igazából persze látom annak előnyét, hogy a parlamentben alapvetően ne a sok helyi részérdek domináljon, hanem alapvetően országos érdekekkel foglalkozzanak, de ehhez kell a helyi érdek megfelelő megjelenítése. Ez a személyes álláspontom ebben.
Bábszerepre vannak-e kárhoztatva a regionális fejlesztési tanácsok? Én azt gondolom, hogy nem. A regionális fejlesztési tanácsok hatáskörét egy 2000-ben hozott törvény szabályozza. (Dr. Bóka István távozik a bizottság üléséről.) Ebben, azt gondolom, jelentős előrelépés történt az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán. Az első Nemzeti Fejlesztési Tervhez képest most minden régiónak van önálló programja - korábban egy darab országos regionális program volt. Minden régió programját a saját regionális fejlesztési ügynöksége tervezte meg az adott regionális fejlesztési tanács javaslatai, instrukciói alapján. Valóban egy nagyon erős iteráció van, hiszen a kormánynak van egy végső felelőssége, a pénzeket ma a kormány tudja visszafizetni, vagy a kormánynak kell visszafizetni, ha rossz döntést, vagy szakmailag, jogilag megalapozatlan döntést hozunk, ezért kell egy iteráció, de én nem látom bábszerepben ezeket a regionális fejlesztési tanácsokat. A pályázatok között érdemi különbség van a régióknál, eltérően a régiós sajátosságoknak megfelelően; ez a regionális tanácsok javaslatai alapján került kialakításra. A pályázatok kiírásának ütemezése is jelentősen eltér, attól függően, hogy melyik régió mit tartott fontosnak. A regionális fejlesztési tanácsok minden egyes regionális operatív programba tartozó pályázatnál véleményezési joggal rendelkeznek a beadott pályázatokra vonatkozóan, sőt az idei évtől bevezettük, hogy a területi relevanciával rendelkező, tehát infrastruktúrajellegű ágazati pályázatokat is megküldjük a regionális fejlesztési tanácsoknak véleményezésre. Ez most indult el, az elmúlt hetekben.
Valóban azt mondtuk, hogy a pályázatoknak csak egy részére lehessen azt mondani, hogy nagyon fontos, mert azzal semmire nem megyünk, ha azt mondja egy tanács, hogy egyébként minden nagyon fontos mondjuk egy ágazati programnál, mert akkor azzal nem lettünk okosabbak. Ez a rendszer úgy működik, hogy ha a pályázatok mondjuk 30 százalékára azt mondja a regionális tanács, hogy területi szempontból neki ez a 30 százalék nagyon fontos, akkor amennyiben a szakmai alapú pontozás, ágazati szempontok alapján ez a pályázat nem nyerne a pontszám alapján, akkor kötelező újraértékeltetni egy harmadik, független értékelővel, aki megnézi, hogy mi az oka annak, hogy egy területileg nagyon releváns pályázat nem kerül be az egyébként nyertesek közé. Tehát ez egy korrekciós mechanizmus, ahol a regionális fejlesztési tanácsban kialakított vélemény alapján kell ezt az újraértékelést elrendelni. Előfordulhat, hogy az újraértékelés is azt mondja, hogy lehet, hogy területileg fontos, de szakmai, ágazati szempont alapján nem az, de legalább van egy védő mechanizmus az ágazati pályázatoknál is, hogy a területi szempont megjelenhessen.
Ezen túl ön azt mondta egy fél mondattal, hogy ismeretlen emberek döntenek valahol erről a dologról. Ez nem így van, bíráló bizottságok vannak, a bíráló bizottságok névsora a döntést követően nyilvános, tehát bárki megtekintheti, ha fellebbezni akar - ez a pályázók szempontjából fontos -, de ezekben a bíráló bizottságokba a regionális operatív programoknál a regionális fejlesztési tanács delegál egy pontozó szakembert, egy bíráló embert, tehát ott ül az ő delegáltja ezekben a tanácsokban. Én azt gondolom, hogy van érdemi befolyás, de persze nem először hallom ezt az érvet. Nem abszolút hatáskörük van a regionális fejlesztési tanácsnak, mint ahogy a kormánynak sem. Ez egy egyensúlyon alapuló, finomabb rendszer ennél. Én ebben az egyensúlyban látnék elmozdulást a kormány felől a régiók felé, csak akkor lehetne ezt megtenni - amit a bevezetőmben is mondtam -, ha választott régiók vagy valamilyen középszintű egység lenne, ha önálló bevételekkel rendelkezne ez a régió, és ha a munkaszervezete ennek megfelelően tudna működni, mert akkor tud a saját kockázatára, a választóinak elszámolva, felelősen dönteni. Akkor a kormány nem is vállalna felelősséget az ő döntéseiért, hanem a saját büdzséjéből tenné ezt a dolgot. Én látnék ilyen elmozdulási lehetőséget, ez benne van abban a nagy csomagban, amelyet szeretnénk egyeztetni, és amihez kellene az ellenzék támogatása is.
A forint-euró. Nem tudjuk euróban meghatározni a költségeket, mert forintban fog felmerülni. Hogy az iskola mennyibe fog kerülni, azt forintban számolják ki Magyarországon, ezért forintban lehet odaítélni. Egyébként az euróárfolyam csökkenése ugyanúgy vissza is jöhet a forint gyengülése alapján. Most 248-as árfolyamon számoltuk ki ezt az egész évet, ehhez képest 255-260 között mozog a forint. Jövőre lehet, hogy megint följebb fog menni ez a keret. Hosszú távon ez kiegyenlítődik.
A hálózatról már beszéltem.
Az intézményt fenntartó társulásokról már beszéltem a másik kérdés kapcsán. Az ösztönzők összességében nem csökkentek. Lehet, hogy finomhangolás volt a kettő között, de ha valami az egyik soron csökkent, az a másik soron visszament. Ezekről van egy hosszabb anyag, most nem mennék bele.
Az adóerő-képesség valóban okoz konkrét faramuci helyzeteket. Szerintem nem általában rossz a rendszer, de nem tud kezelni kivételes helyzeteket, ezért én is indokoltnak tartom, hogy a jövő évi költségvetés előtt nézzük át ezt a rendszert a Pénzügyminisztériummal együtt, hiszen ez az ő hatáskörükben van, hogy ne álljanak elő furcsa helyzetek, hogy valakinél már elment egy beruházás vagy még nem jött meg, de beszámítják vagy nem számítják bele az iparűzési adót, és más ilyen anomáliákat én is látok. Ezek egyedi esetek, próbáljuk kezelni, de én is indokoltnak tartom, hogy erre ránézzünk.
A városrehabilitáció. Elsősorban a regionális fejlesztési ügynökségeknek kellene biztosítani emberi kapacitást, és mi ehhez adunk nekik finanszírozást, de rá fogok nézni, mert ez egy hasznos megfigyelést. Én nyilván nem abból a nézetből látom a rendszert, rá fogok nézni, hogy van-e elegendő kapacitás ezen a területen.
A szociális lakásépítés. Készülök arra éppen holnap a Construmán, hogy jelezzem, hogy szeretném újraéleszteni ezt a tanácsot, a nemzeti lakáspolitikával foglalkozó tanácsot, és általában a meglévő lakáspolitikai csomagunkat, a felújítást, a vásárlási támogatásokat, az építési támogatásokat kiegészíteni egy bérlakás-programmal. Az MFB-nek ma is van egy hitele, de nem fogy nagyon, tehát valami konstrukciós probléma lehet ezzel. Itt akár a PPP-alapú konstrukciók is szóba jöhetnek.
A sportberuházások. Ez a kormány, ez a minisztérium volt az, amely a legmarkánsabban odaállt az OLLÉ program mellé. Az OLLÉ programból, amelynek a finanszírozásában mi is részt veszünk - egyébként uniós forrásokból és hazai forrásokból is - néhány év alatt sok száz pálya jöhet létre, műfüves pálya világítással, kisebb, nagyobb és közepes pályázat jöhet létre. azt gondolom, hogy ez az egyik legérdekesebb program, ráadásul itt egy közcélú magánkezdeményezés és egy kormányzati szándék találkozásáról, összefogásáról beszélhetünk. Ebben a mi minisztériumunk nagyon markánsan kiállt. Azt gondolom, hogy ez nagy lehetőséget kínál. Kicsit jó lenne, ha a sportszövetségek közül többen állnának oda a támogató mellé, és nagyon sok esetben az önkormányzatok pályázati hajlandósága is viszonylag alacsony ebben a dologban, de így is azt gondolom, hogy több száz pálya épülhet meg. Az iskolapályázatoknál pedig mi tettük lehetővé, hogy pályázni lehessen OLLÉ-ra. Nagyjából tudom, hogy 50-60 pályázat jött be, ami OLLÉ-t is tartalmaz az önkormányzatok részéről, pedig összességében 1500 iskolapályázat érkezett be. Valamiért az önkormányzatok nem éltek ezzel a lehetőséggel.
A képviselő úr kérdezte, hogy hogy látom az Európa Kulturális Fővárosa dolgot, amely körül valóban sokféle híresztelés jelenik meg. Én úgy látom, hogy ez a projekt most jó irányba halad végre. Mit értek a jó irány alatt? Azt értem, hogy ésszerűsödnek a beruházások, ésszerűsödnek a beruházásméretek. Mi magunk is sokat teszünk azért a szakértőinkkel, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, hogy segítsünk az önkormányzatnak, a megyei és helyi önkormányzatnak ilyen értelemben, hiszen mind a ketten szereplők ebben a programban, hogy ésszerűbb, fenntarthatóbb beruházásokat hozzanak létre. Nem az a feladat, hogy egy évre csináljunk egy presztízsberuházást, megmutassuk a világnak, hogy adunk bele apait-anyait, hanem az a cél, hogy olyan méretű beruházások jöjjenek létre, amelyeket Pécs adóbevételeiből, az önkormányzat, a kormányzat bevételeiből fenn lehessen tartani. Akkor lehetőséget adunk az önkormányzatnak, hogy ne csak néhány szimbolikus épület jöjjön létre, hanem kulturális turizmus, jobb, vonzóbb város alakuljon ki. Nagyon keményen kell dolgozniuk, komoly menedzsmentkapacitás-igényre is kell számítani. Azt hiszem, 2010 elejére készülhetnek el a beruházások a nagy projektekből. Azt gondolom, hogy az utóbbi időben a projekt felgyorsult.
Ódor képviselő úr azt kérte, hogy még egyszer térjünk vissza a megyei önkormányzatok és az önhiki kapcsolatára is. Elég faramuci helyzetet érzek a megyei önkormányzatok finanszírozása körül, egyrészt érkeznek jelzések nem csupán hozzánk, nem csak öntől, de öntől is rendszeresen, hogy kevés a forrás, a másik oldalról viszont azt látom, hogy a megyei önkormányzatok szponzorációjában soha nem látott nagyságrendben, jelentősen emelkedett a megyei önkormányzatok szövetségének tagdíja, viszont azt ugyanúgy tudom, hogy 13 millió forintra emelték a párszázezer forintos éves tagdíjról. Azt látom, hogy a megyei önkormányzatok az egyik legjelentősebb hitelfelvevők, kötvénykibocsátók az utóbbi időszakban, és ezt azzal indokolják, hogy fejleszteni szeretnének, és valóban adnak is be fejlesztési pályázatot, de sokszor olyan fejlesztési célokat fogalmaznak meg a megyei önkormányzatok, amelyek nem tartoznak az alapfeladataik közé. Az a kérdés, hogy ha az alapfeladatok ellátására nem elég a pénz, akkor miből fogják kifizetni azoknak a hiteleknek a kamatait, amelyeket gazdaságfejlesztési és más beruházásokat akarnak megvalósítani, miből fogják fizetni, finanszírozni annak a kamatait, amikor egy önkormányzat maga csődöt meghaladó kötvényt bocsátott ki, mindaddig, amíg nem fekteti be az önrészét. Azt gondolom, hogy egymásnak ellentmondó információkat kapok erről a helyzetről, miközben mi magunk is támogatjuk a 6/3-as működésképteleneket, ahogy jeleztem, a megyei önkormányzatokat. Azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak vannak fontos, kötelező feladataik az egészségügyben, az oktatásban, szociális, kulturális intézményekben, ezeknek a fenntartásához a kormánynak hozzá kell járulni, és hozzá is járul. Ön említette a problémát az első kérdésfelvetésnél is, hogy ezzel foglalkozzunk. Abban partner lennék, hogy változtassuk ezt meg, partner lennék a kistérségi feladatellátás kötelezővé tételében, azt mondanánk, hogy a kistérségnek kell ellátni, oda tennénk. Valószínűleg partner lennék abban, hogy elindítsuk ezt a változtatást, hogy abban szofisztikáltan végigvegyük, mire veszik fel és mire használják fel ezeket. Ezeket az ellentmondásokat muszáj volt elmondanom, mert ezek között vannak bagatell tételek, mint a tagdíj, de a hitelfelvétel mégis nagyon jelentős lehet, akár a tanácsadók díjai, akár a kamat költségei. Partner lennék abban, hogy nézzük át rendesen a következő évi költségvetés előtt ezt a dolgot, hogy mennyibe kerül, milyen feladatokat vállal és abból mennyit racionalizál.
A területi kisebbségi önkormányzatokat illetően azt tudom mondani, hogy ez nem megyei önkormányzati erőforrás, de a forrásszámítás szerepe ugyanaz, mint a helyi kisebbségi önkormányzat... (Dr. Ódor Ferenc: Ez nem jó információ, miniszter úr, nekünk afeladatként működtetésükben segíteni kell.) A szakállamtitkár úr kisegít engem. (Rövid szünet.) Tehát a szakmai álláspont az, hogy a települési önkormányzatoknak is ki kell egészíteni ezt a támogatást, amit az állam ad, ugyanúgy önöknek is - most a kisebbségi önkormányzatokra gondolunk - és a normatív támogatás alapján... (Dr. Ódor Ferenc: Próbáljunk meg még egyszer nekifutni ennek, nem vagyunk teljesen...) Szívesen nekifutok, akár a KÖEF keretében is, és akkor tisztázzuk pontosan, hogy mi a probléma ezzel, és hogyan lehet megoldani.
Ami a paneltechnológiára vonatkozik: mi komplex felújítást támogatunk, négy témára lehet pályázni, amiben a gépészet is benne van. Nem ismerem a problémát, a műszaki problémát, de ha technológiai problémát látnak, semmiképpen nem szeretnénk rossz technológiára vagy balesetveszélyes technológiára... (Dr. Ódor Ferenc: Nem értek hozzá, ez szakértői vélemény volt.) Megköszönném, ha elküldené hozzánk ezt a szakértői véleményt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Több mint három órája tart a bizottsági ülésünk. Kérdezem, hogy a kérdéseket lezártuk-e. (A bizottság tagjai egyetértőleg bólintanak.)
Vélemény, javaslat? Úgy látom, hogy Tilki Attila és Buzás Péter. Összefoglaló, rövid vélemény a két oldalról.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. A nyírbátori felvetéssel kapcsolatban egy kicsit határozottabb véleményt vártam volna a miniszter úrtól, ugyanis az volt a véleményem, hogy különös, ha egy település ilyen nagyságrendű pénzekhez jut, és nem beszéltem azokról, amikor a Híd és Egészség programnál az ötletet tőlünk vették, el egy olyan térséget ütöttek ki, ahol Európában egyedülállóan középkori műemlékek 25 kilométeren belül ilyen nagy számban találhatók. Ebben markánsabb véleményt vártam volna, és higgye el, nemcsak épp Nyírbátor miatt, hanem mondhatnám a mórahalmi, debreceni és a többi példát, de nincsenek annyira rossz helyzetben, hogy ilyen szellemi kapacitással képtelenek lennének felzárkózni az említett településekhez. Ezt szerettem volna rövid véleményként elmondani, hogy egy kicsit bátrabban vártam volna véleményt. Gondolom, hogy a miniszternek van lehetősége arra, hogy egy módosító indítvánnyal oda ítélje a forrást, annak a térségnek, amit említett a Kuznets-Williamson-tétellel kapcsolatban.
Az ÁSZ azt fogalmazta meg, hogy a közép-magyarországi régió kapta a legmagasabb pályázati összeget. Mi egy ilyenre emlékszünk, ami a bizottság elé került, hogy a kormánynak szándéka volt lemaradó térségre költse a pénzt, mégis az utóbbi években is a közép-magyarországi régió részesült a legnagyobb támogatásban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Buzás Péter.
DR. BUZÁS PÉTER (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Az anyag 12. oldalának 2. bekezdése foglalkozik a vállalkozási övezetekkel, és ennek utolsó mondata úgy szól, hogy "Folyamatban van az övezetek lehetséges jövőbeli szerepének, feladatainak újragondolása, illetve ehhez kapcsolódó szabályozás előkészítése."
Tisztelt Miniszter Úr! A háromnegyed kettes időpontra tekintettel tőmondatokban hadd mondjam el, hogy javaslom megfontolni azt, hogy amire irányulna ez a szabályozás, az a bizonyos területi kiegyenlítődés - miután erre már többször történt utalás az önkormányzatoknál - az a vállalkozási övezetekben történhessen meg, tehát induljon el a vállalkozások felzárkóztatása. Ha ez szabályozás a 19 vállalkozási övezetre megtörténne, akkor területfejlesztési szempontból azt szakmai sikerként mondhatnánk el magunknak, hogy a leghátrányosabb térségek felzárkóztatásáért, azok továbbfejlesztése érdekében tettünk valamit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Zoltán alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Előrebocsátom, hogy ha olyat mondok, ami már elhangzott, akkor elnézést a miniszter úrnak és a bizottságnak. De azt azért szeretném elmondani, hogy nem normális ütemezése a feladatoknak, hogy miközben mi itt a miniszter hallgatjuk meg, aközben az Országgyűlés együtt tárgyalja a Otr.-t, és a bizottság fele a parlamentben vesz részt az általános vitában, egyharmada pedig itt ül a bizottsági ülésen, és próbál mind a két helyen helytállni, csakúgy, mint a minisztérium, mert az államtitkár éppen a parlament plenáris ülésén van. Szerintem ez nem jó, hogy így van.
A miniszter úrnak szeretnék néhány gondolatot idézni - nyilván olvasta ezeket a gondolatokat -, amelyek a következők. Az ÁSZ azt javasolta a kormánynak, hogy készítse elő az állami fejlesztési feladatok tervezésének erősítését célzó átfogó törvényi szabályozást, amely magába foglalja a magyar és uniós források egységes tervezési módszertanát. Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról szóló OGY-határozattal összhangban terjessze az Országgyűlés elé - ez a kormányra és a minisztériumra is vonatkozik - a már elfogadott programokra épülő közép- és hosszú távú átfogó társadalmi-gazdasági fejlesztés stratégiáját, különös tekintettel a különböző hazai és uniós támogatások, kedvezmények összehangolására, és alakítsa ki az egységes elvű monitoring, ellenőrzési és értékelési rendszerét. Ezt nem az ellenzék, hanem az Állami Számvevőszék mondja 2007-ben. Ugyancsak az Állami Számvevőszék mondja azt, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia kormányzati szintű elfogadása nélkül készült el az Új Magyarország Fejlesztési Terv, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv, a második Nemzeti Környezetvédelmi Program, tehát a részstratégiák közötti összhangot nem teremtették meg. Azt gondolom, hogy ebben a tárcának is van némi felelőssége.
Ami a kötvényt illeti - akkor még itt voltam -, azt gondolom, hogy nem az önkormányzatoktól kell félteni a konvergenciaprogramot, nem az önkormányzati kötvénykibocsátástól, illetve hitelfelvételtől - ön is úgy fogalmazott -, mert ez messze van az összes adósságállománytól. Különösen, ha ismerjük, hogy az elmúlt néhány esztendőben megduplázódott, tehát 8 000-ről 16 000 milliárdos lett az adósságállomány, ehhez képest az önkormányzati 2050 milliárdos kötvénykibocsátás, illetve az összadósságállomány az önkormányzatoknál nem akkora mennyiség. De hogy mi akkor az oka, azt is vizsgálni kell ilyenkor. Az egyik, hogy a Pénzügyminisztérium beterjesztett egy rendkívül korlátozó javaslatot tavaly év végén a parlament elé, aminek következtében az is felvett hitelt vagy bocsátott ki kötvényt, aki nem akart, mert abba olyan hihetetlen korlátozó szabályok kerültek beemelésre, ami túlment minden határon. Az én megítélésem szerint ez az egyik oka.
A másik, hogy az európai uniós források esetében az önerőalapot, ön is beszélt róla, 10 milliárdról 15 milliárd forintra emelték fel 2008-ra - de most a 2007-es beszámolási időszakról beszélünk -, ez elenyésző egyébként a saját forrás tekintetében, és ez is korlátozott, nem mindenki által igénybe vehető volt. 2008-ra talán szigorúbbak a határok ebben a tekintetben, pedig sok tekintetben 2008-ban kell a fejlesztési forrásokhoz pénzt biztosítani. Szerintem az ok és okozati összefüggéseket fel kell tárni, és nem kell az önkormányzatok nyakába varrni kifejezetten ezt a kérdéskört.
Ami a panelprogramot illeti, ott épp egy évet csúsztunk, a 2007-es esztendő elmúlt úgy, hogy a panelprogram ügyében csak kicsi előrelépés történt, elodáztuk a feladatot éppen egy évig. A 2007-es esztendőben az utolsó egy hetet leszámítva nem volt panelprogram.
Azt is elmondhatjuk, biztos, hogy erről is esett szó, csak nem voltam itt, biztos volt szó a nagy projektekről. Ez tartalmilag egész mást jelent. Igen, megvannak a kiemelt projektek, de a pályázati rendszerben előkészítetlen kiemelt projektekről döntött az a bizonyos ismeretlen bizottság, amiről, nem is tudom, talán Horváth István beszélt.
A tűzoltóság fejlesztésével egyetértünk, szerintünk szükség van rá. Az önkéntes tűzoltósággal kapcsolatos vitát lefolytattuk már a bizottságban, szerintem erről még lesz szó - ez egyébként is idei feladatunk -, de úgy gondoljuk, hogy a katasztrófavédelem vonatkozásában a létszám, illetve a technikai erő, eszköz - ahogy ők hívják - fejlesztését lehetőleg arányosan, és szerintem időben ütemezetten ott kell megtenni, ahol a legnagyobb szükség van rá, tehát kevésbé jelenjenek meg adott esetben lobbiérdekek. Mondok egy példát: a tábornok úr tudja, mert ezt már jó néhányszor elmondtam, hogy a Magasbakony, ahol a legtöbb erdő van, a legtöbb fa van mintegy 70 kilométeres sugarú tűzoltósági területen, az erdőtüzes gépkocsi éppen két évet késett, helyette máshova került belőle, ahol kevésbé volt rá szükség. Mondjuk az idén nyáron lehet, hogy 45 hektár erdőt meg lehetett volna menteni, ha ez a gépkocsi ott lett volna két, vagy csak egy évvel ezelőtt.
Nem kívánom a bizottság tagjainak a türelmét tovább igénybe venni, hiszen én nem voltam itt, ők pedig végigülték, viszont ők meg nem voltak ott az országos területrendezési terv vitáján, őket pedig onnét hiányoltuk. Egy jó koordináció talán még inkább elősegítette volna a mi munkánkat, hiszen mi vagyunk az első helyen kijelölt bizottság abban a témakörben is. úgy látom, hogy a tárca bizonyos szegmenseiben tett erőfeszítéseket, de mégis a 2007-es esztendőt különösen a fejlesztéspolitikában, az uniós források tekintetében elvesztegetett esztendőnek tartom, akkor is, ha a miniszter úr így csinál. (Dr. Kovács Zoltán megvonja a vállát.)
ELNÖK: Köszönöm az alelnök úrnak a hozzászólást. Azt gondolom, hogy végére érünk a miniszteri meghallgatásnak.
Két nagyon rövid mondatot azért engedjen meg az alelnök úr. A múlt év végén önkormányzati bizottsági indítványban, hogy a Fidesz rosszul szavazott, egy módosítót beszavaztak, és ezt most a miniszternek vagy az ÖTM-nek a számlájára írni, ez elég durva dolog, alelnök úr. Pontosan tudjuk, hogy miről van szó. Egyetértés volt, én tettem egy módosító javaslatot, önök ezt beszavazták, és a végén nem tudtak mást csinálni, mint az egészet kidobták. Erről volt szó. (Dr. Kovács Zoltán: Arról volt szó, hogy ezt nem kell egybegyúrni. Én erről beszélek.) Alelnök úr, én meghallgattam önt, úgy gondolom, hogy ön is meghallgat engem. (Dr. Kovács Zoltán: Akkor kérek szót személyes érintettség miatt.) Természetesen a végén személyes érintettség miatt szót adok önnek.
Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a mai hosszú bizottsági ülésen is, és a kiküldött anyagból is elég egyértelműen látszik a tárca szándéka, hogy milyen hangsúlyokat helyez el, milyen irányba kívánja akár az önkormányzati rendszert, akár a területfejlesztés kérdését továbbvinni. Azt gondolom, hogy ezek a szándékok jó irányúak, ezeket mindenképpen méltányolni kell. Azt is fontosnak tartom - a miniszter úr többször hangsúlyozta -, hogy ha van probléma, akkor partnerként, nagyon felelősen együttműködést ajánl a bizottsággal, és ugyanez látszik a KÖEF-nél. Nekem egyetlen egy gondom van, mert látjuk, hogy a KÖEF-be a minisztérium és a kormány nagy energiát fektet, létre is jönnek megállapodások, csak azt nem látom, hogy mi a garancia arra, hogy majd a parlamentben a megegyezés át is megy. Erre nagyon rossz példa volt - most hadd mondjam az ellenzéknek még egyszer -, hogy az egyes adótörvényeknél, a szociális és gyermekétkeztetésnél, valamint a lakás, ingatlan bérbeadásának áfájánál a KÖEF-ben egyetértés volt, végigvittük, végül is az ellenzék mégsem szavazta meg, éppen hogy csak átment ez a törvényjavaslat. Ha nem megy át, akkor az önkormányzatoknak nagyon nehéz helyzetük lett volna. Én azt gondolom, hogy itt a politikai felelősség egy nagyon fontos dolog, és hogy ebben valamennyiünknek egyforma felelősségünk van. Lehet ellenzéki, kormánypárti oldalról mondogatni dolgokat, jól hangzókat, de a felelősségünk önkormányzati téren mindenképpen közös.
Azt gondolom, hogy a mai vita tanulságait mindnyájan le tudjuk szűrni, és a továbbiakban tudjuk hasznosítani. Lezárhatjuk-e így az ügyet? (Dr. Kovács Zoltán: Spongyát rá, Virág elvtárs!) Az alelnök úr is azt mondja, hogy lezárhatjuk. A vitát lezárom. Miniszter úr, amennyiben kíván befejezésül reagálni, akkor az öné a szó.
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter reflexiói
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a lehetőséget. Jó néhány olyan dolgot mondtak, amit magam is szeretnék megvizsgálni, utána nézni, a panelprogramtól kezdve Szekszárdon keresztül más ügyekig, amelyeknek utána fogok nézni, valamint Nyírbátornak is. De ezért van a meghallgatás, ne csak engem hallgassanak meg, hanem adjanak jelzéseket is. Ezt köszönöm szépen.
Azt is köszönöm, hogy összességében egy tárgyszerű, korrekt légkör volt. Két dologra szeretnék reagálni a legvégén elhangzottak közül, mert azt gondolom, hogy ez nem maradhat a levegőben. Engedje meg, hogy én a kollégáim nevében a választási iroda részéről visszautasítsam, hogy ők bármilyen szabálytalanságot követtek volna el. Az Országos Választási Iroda a népszavazáson is bizonyította, hogy a magyar demokrácia egyik alapintézménye, amely korrektül, a határidőket betartva, sőt, azokat lehetőség szerint megelőzve teljesíti a feladatát. Kérdezhetném azt is, hogy mit kellet volna még a választási irodának tenni, vagy milyen eredmény lett volna még ennél elfogadhatóbb az önök számára, de ez persze demagóg kérdés lenne. (Dr. Kovács Zoltán: Én nem erről beszéltem, miniszter úr.) Én sem ezt utasítottam vissza, azt utasítottam vissza, hogy a választási iroda, azt gondolom, hogy korrektül, a szabályoknak megfelelően, mindent betartva, sőt, határidő előtt teljesített minden feladatot. (Dr. Kovács Zoltán: Én nem is ezt mondtam.) Azt sejtette velem, hogy indokolatlanul hosszú időt vettek igénybe. Ők a törvényi határidőknél rövidebb idő alatt végeztek el mindent, átláthatóan, a jogszabályokat betartva, pontosan. Azért tartottam ezt fontosnak megjegyezni, mert a népszavazáshoz felvezető időszakban nagyon sokszor az önök oldaláról megkérdőjelezték a választásban közreműködők korrektségét, én pedig ezt a kollégáim nevében szeretném visszautasítani, mert én egy politikai funkciót betöltő ember vagyok, de ők köztisztviselők, őket nem jó, ha elbizonytalanítják ilyen kérdésekben. A választási iroda most már sok választáson keresztül bizonyította, hogy a magyar demokrácia egyik legalapvetőbb intézménye, és rendkívül tisztességesen, korrektül és hatékonyan látja el a feladatát.
A másik, amit fontosnak tartok megjegyezni - ez nyilván már sokkal inkább vélemény, mint a vélemények vitája, de azért azt fontos elmondanom -, hogy 2007 a fejlesztések szempontjából nem elvesztegetett év volt, hanem, nemcsak a mi véleményünk alapján, hanem az Európai Unió fejlesztésért felelős biztosának a véleménye alapján, és a brüsszeli statisztikák alapján is Magyarország a 27 tagország közül az első mindenben, amit csinál, nemcsak a kiírt pályázatok számát és összegét tekintve, hanem azon négy tagország között vagyunk, amely már kifizetést tudott teljesíteni. A képviselő úr egyben polgármester is, és pontosan tudja, hogy utófinanszírozás van. Ön is tudja, ha épített már házat, ingatlant, hogy a tervezéshez jó idő kell, és sokkal jobb valamit rendesen megtervezni és utána megcsinálni, mint kapkodva belevágni és aztán menet közben módosítani. Önkritikusan mondom, láttunk a mi magunk dolgában is sok olyan hibát korábban, ami éppen az ilyen Hűbele Balázs-magatartásból fakad. Magyarország első a fejlesztésekben, a kiírt pályázatok tekintetében, általában a kifizetések tekintetében, a nyertesek tekintetében. Egyébként erről volt szó, a képviselő úr ezt nem hallotta, de fontosnak tartom, hogy ne maradjon a levegőben egy ilyen állítás, mert Magyarországnak az az érdeke, hogy ezek a fejlesztések menjenek előre, és Magyarország megint egy sikeres ország legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A miniszter úrnak és a munkatársainak megköszönjük a mai bizottsági ülésen való részvételt. További sikeres, jó munkát kívánok a minisztériumnak, a miniszternek, a munkatársainak. Köszönjük szépen a részvételt. Viszont látásra!
Nagyon röviden tudunk a következő napirendi pontról dönteni. Az egyebekre kerül sor. Jövő héten szerdán tartunk bizottsági ülést, 10 órakor.
Köszönöm szépen a megjelenést. A bizottsági ülést ezennel berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 03 perc)
|
|
Jauernik István, |
Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz