ÖTB-8/2008.
(ÖTB-59/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. április 16-án, szerdán, 10.08 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Tatár Attila, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatójának tájékoztatója "A katasztrófavédelem (tűzoltóság és polgári védelem) 2007. évi feladatainak végrehajtásáról és a jövőbeni kiemelt célokról" *
Dr. Tatár Attila szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Dr. Tatár Attila válaszai, reflexiói *
Elnöki zárszó *
A tűzoltó egyesületekről szóló T/5281. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása *
Egyebek *
3. Egyebek
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Varju László (MSZP)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz) dr. Ódor Ferencnek (Fidesz)
Dr. Szabó György (MSZP) távozása után Hajdu Lászlónak (MSZP)
Balogh József (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) dr. Mester Lászlónak (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) dr. Buzás Péternek (MSZP)
Bebes István (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Horváth István (Fidesz) megérkezéséig Erdős Norbertnek (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Meggyes Tamásnak (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) Vigh Lászlónak (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP) dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Dr. Tatár Attila, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója
Dr. Ring Béla (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent hölgyeket és urakat! A bizottság ülését megnyitom. Bizottságunk határozatképes, jelen pillanatban 13 képviselőtársunk személyesen van jelen, 6 képviselőtársunk pedig megbízást adott a helyettesítésére, munkánkat így meg tudjuk kezdeni.
Elsőként a bizottsági ülés napirendjének az elfogadására kerítsünk sort! Képviselőtársaim előzetesen írásban megkapták a napirendi javaslatot. Három napirendi pontot javaslok megtárgyalni. Képviselőtársaimtól más javaslat nem érkezett, így ezt teszem fel szavazásra. Aki egyetért vele, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy bizottságunk egyhangúlag elfogadta a mai ülés napirendjét.
Elsőként a dr. Tatár Attila, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatójának tájékoztatója "A katasztrófavédelem (tűzoltóság és polgári védelem) 2007. évi feladatainak végrehajtásáról és a jövőbeni kiemelt célokról" című napirendi pontot tárgyaljuk meg. Köszöntöm a tábornok urat és munkatársait, Hoffmann Imre és Kivágó Tamás igazgatóhelyettes urakat, Kozári László hivatalvezető urat, Szűcs Tamás főosztályvezető urat, Szűcs Katalin titkárságvezető asszonyt, és több munkatársa is van még, akiket név szerint most nem sorolok fel. Köszöntöm a tűzoltószervezetek képviselőit, akik mai ülésünk mindkét napirendi pontján érdeklődéssel kísérhetik a munkánkat.
Tisztelt Bizottság! A tegnapi napon képviselőtársaim megkapták a főigazgató úr írásos tájékoztatóját is, amelyet olvashattak - remélem, volt rá lehetőségük! -, de a főigazgató úrral úgy beszéltük meg, hogy természetesen szóbeli tájékoztatásra is sor kerül, így ennek megfelelően végezzük a munkánkat.
Tisztelt Bizottság! Ennyi bevezető után átadom a szót a főigazgató úrnak. Tessék parancsolni!
Dr. Tatár Attila szóbeli tájékoztatója
DR. TATÁR ATTILA, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója: (Tájékoztatóját vetítéssel kíséri.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Először is engedjék meg, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szakmai vezetése nevében és a magam nevében is megköszönjem, hogy immár többedik alkalommal módom és lehetőségem van arra, hogy az elvégzett munkáról és a jövőbeni feladatainkról egyfajta tájékoztatást és beszámolót adjak a tisztelt bizottság részére.
Elöljáróban azt az - én azt gondolom - mindnyájunk előtt ismert tényt szeretném rögzíteni, hogy a katasztrófák elleni védekezésen, ezen belül a tűzoltóság és a polgári védelem feladatrendszerén túl sokkal tágabb összefüggései és rendszere van ennek a szakmai feladatnak. Azt hiszem, hogy a vonatkozó hatályos jogszabályok biztosítják ennek a szervezeti struktúrának a működését, és nagyon pontosan, egyértelműen meghatározzák azokat a feladatokat és felelősségeket, amelyeket a tűzvédelmi törvényben, a polgári védelmi törvényben és a katasztrófák elleni védekezési törvényben az erre kijelölt szervezeteknek a jogalkotók meghatároztak.
Szeretnék idézni egy passzust a tűzvédelmi törvényből ennek az igazolására is. A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvény szerint: "A tűzvédelem, a műszaki mentés, valamint a tűzoltóság tevékenységének központi irányítását a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter a központi katasztrófavédelmi szerv vezetője útján gyakorolja.". Ugyanez a helyzet a polgári védelemmel kapcsolatban, a kétharmados polgári védelmi törvényben hasonló meghatározást találunk, és nyilván felvetődhet - önökben talán már nem, de másokban igen - olyan kérdés, hogy egyébiránt rendezve van-e az a tétel, hogy ki a központi szerv vezetője, és milyen jogköre van. Erre vonatkozóan a katasztrófavédelmi törvény egyértelmű utalást tartalmaz, amely kimondja, hogy a jogelőd szervezetek, a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága és a Polgárvédelem Országos Parancsnoksága után központi szervként az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot és a feladatoldalról az előbb említett szervezetek országos parancsnokai helyett, tehát a tűzoltóság országos és a polgári védelem országos parancsnokán túl az elkövetkezendőben az országos katasztrófavédelmi főigazgatót kell érteni. Azt gondoljuk tehát, hogy a két törvény abszolút módon megágyazott és megfelelő szabályozást adott a katasztrófavédelmi törvény végrehajtására, és egyértelműen kijelölte az abban meghatározott személyek feladatát és felelősségét.
De azt is állítottam a bevezetőben, hogy nem csupán csak és kizárólag a tűzvédelemről és a polgárvédelemről szól a katasztrófák elleni védekezés. A hazai jogrendszerben is találunk sokkal tágabb értelmezést, hiszen az egész védekezési mechanizmus, eljárási rend a polgármesterek, a megyei védelmi bizottságok működésére, struktúrájára van felfűzve, jelentős tárcaközi egyeztetéseket kell végezni, olyan munkacsoportokban, védekezési munkabizottságokban kell együtt dolgozni, amelyeket egyértelműen rögzít a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvény. Felelősségünk, feladatunk van a civil és a karitatív szervezetek együttműködésében és integrációjában, és nem utolsósorban, azt gondolom, nagy jelentőséggel bír ennek a bizottságnak a munkája is a megelőzési és a védekezési jogszabályalkotás területén. És szeretném ugyanebbe a kategóriába beemelni a Kormányzati Koordinációs Bizottság feladatát, amely gyakorlatilag a kormány, a mindenkori kormány egyfajta javaslattevő szervezete, és amely a kialakult veszélyhelyzetek függvényében a működtetett munkabizottságok jelentései alapján készít javaslatot, és készít elő döntést a kormány részére.
Ez a struktúra természetesen kiegészül a nemzetközi kapcsolattartási rendszerrel, hiszen többször mondtuk, mi magunk is állítottuk, hogy a katasztrófák nem ismernek határokat, és lehetnek olyan természeti, civilizációs katasztrófák, veszélyhelyzetek, amelyekben a nemzetközi együttműködés is követelményként jelenik meg. Az EU-tagállamok vonatkozásában hasonló szervezeti struktúrát találunk, mint Magyarországon, mindösszesen három országban van ettől eltérő struktúra, de minden tagállam esetében egyértelműen állítható, hogy civil rendvédelmi szervezethez kapcsolódik ez a feladat.
Szeretném megemlíteni a NATO katasztrófavédelmi igazgatási rendszer tekintetében a polgáriveszélyhelyzet-tervezést, ami a nevével ellentétben a legnagyobb nem katonai program a NATO-n belül. Ez gyakorlatilag arról szól, azt a feladatot tűzték ki a jogalkotók e program keretén belül, hogy a katonai műveletek polgári támogatására adjanak lehetőséget és felhatalmazást, és viszont, hiszen előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a katonai műveleteket adott esetben civil forrásokkal, kapacitásokkal kell támogatni. Ebben is jelentős szerepe, feladata és felelőssége van az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak. Én tehát azt gondolom, hogy a hazai jogszabály alkotmányosan, korrektül, szakmailag megalapozottan, egymásra épülő módon rögzíti a felelősséget, a hatásköröket és a feladatokat.
Mi, amikor a szakmai feladatokat szoktuk értékelni, a hármas egységen belül szoktunk gondolkodni: ez a megelőzés, a veszélyhelyzet-kezelés és a helyreállítás-újjáépítési feladat hármas egységét jelenti. Ezért engedjék meg, hogy először a megelőzési feladat néhány nagyon fontos elemét emeljem ki!
Az első az, ami szerintem szakmailag is indokolt volt, és aminek pozitív fogadtatása volt a szakmán belül is, hogy az önkormányzati tűzoltóságok visszakapták a tűzvédelmi hatósági jogkört. Azt hiszem, hogy ez mindenféleképpen a szakma megerősítését jelenti, és egy olyan formális rendet tett helyre szakmai oldalon is, amely hosszú távon is vállalható. Ebben a feladatrendszerben szeretném megemlíteni azt is, hogy 2007. május 1-jei hatállyal a veszélyes áruk közúti szállításának önálló ellenőrzésére kapott hatósági jogkört a katasztrófavédelem. Ez azért nagyon fontos, mert ennek a veszélyeztető hatásnak az egyik elemét már kontroll alatt tartjuk, hiszen a Seveso, a veszélyes anyagok előállításával kapcsolatos üzemekre vonatkozó direktíva alapján a létesítés és a használat szabályait ellenőrizzük, de a gyárból kikerült veszélyes anyagok ellenőrzésére most nyílt lehetőség. Azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen a biztonságot fogja a jövőben is erősíteni.
Február hónapban a Seveso II-es irányelv módosításával összefüggésben végrehajtottuk azt az EU-s direktívát, amely az új üzemeknek ebben a rendszerbe való beemelésével járt együtt. 27 alsó és 17 felső küszöbű veszélyes ipari üzem biztonsági dokumentációját kellett leellenőriznünk, és az azokhoz szükséges állásfoglalást kiadni. Így jelenleg az országban 85 alsó és 63 felső küszöbértékű veszélyes ipari létesítmény van, amely az EU-s Seveso direktíva hatálya alá tartozik.
Nagyon fontos az építéslétesítéssel kapcsolatosan, hogy a szakma megfelelő anyagi jogszabály alapján olyan épületekhez tudjon szakmai állásfoglalást kidolgozni, és az engedélyezés során megkövetelni, amelyek valóban biztosítják az azokat használók biztonságát. Elkészült az országos tűzvédelmi szabályzat, szinte a tűzmegelőzési szakterület teljes egésze dolgozott ezen a szakmai munkán, de természetesen szeretném kiemelni az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ebbéli szakmai és koordinációs munkáját is. Ez a szabályozás is megfelel az uniós irányelveknek.
A hatósági terület kapcsán szeretném még megemlíteni, hogy amit a folyamatos elemzések után, a tűzesetek bekövetkezése után a szakma javasol a megelőzési területre, azt valóban komolyan vesszük, és odafigyelünk rá. Így 2007-ben a panelépületekben keletkezett tüzek indukálták azt, hogy a panelprogramhoz kapcsolódóan olyan szakmai, tűzvédelmi többletet adjunk ennek a rendszernek, amely biztosítja a panelépületek magasabb szinten történő kivitelezését, már ami a tűzvédelmi szempontokat illeti. Így lehetőség van egyrészt a tűzesetek okaként korábban gyakran meghatározott belső szellőzőrendszerek biztonságosabbá tételére, másrészt lehetőség van arra is, hogy a hőszigetelés, a panelfelújítás során végrehajtott hőszigetelési eljárások is a figyelem előterébe kerüljenek, és csak olyan anyagok és olyan technológiával kerüljenek felhasználásra, amelyek kielégítik a vonatkozó tűzvédelmi követelményeket.
Természetesen azt is érzékeljük, hogy az energiaiparon belül van egyfajta lépésváltás, amely nemcsak a hagyományos, nukleáris és olaj-, gáztüzelésű erőművek létesítésében kap kezdeményezést, hanem a megújuló energiaforrásokat illetően is. Ezeknek a technológiai rendszereknek a tűzvédelemmel összefüggő szakmai kérdéseit is tanulmányoztuk, és egy rendelettervezettel, egy normaszöveg-tervezettel készen állunk arra, hogy ezeknek a létesítményeknek a beruházásait is kontroll alatt tarthassuk tűzvédelmi szempontból.
Nyilvánvaló, hogy - ahogy a bevezetőben is említettem - nem csak és kizárólag a tűzvédelem, hanem a polgári védelem oldalán is kell egyfajta szabályozást, szakmai szabályozást tennünk, ezért a törvény felhatalmazása alapján többhónapos, majdnem azt is mondhatnám, hogy éves egyeztetések után eljutottunk arra a szintre, hogy meg tud jelenni az országos katasztrófavédelmi szabályzat, amely stílusában, szerkezetében gyakorlatilag harmonizál az előbb említett országos tűzvédelmi szabályzattal, és a másik oldalnak is meglesz a hatályos joganyaga a megelőzés területén a lakosságfelkészítés, -tájékoztatás területén.
A hatósági megelőzési területet követően szeretnék szólni néhány szót a tűzoltói beavatkozásokról és a korábban vázolt trendekről. A 2007. évben a tűzoltóságok eseményszáma 69 ezer 860 volt, ami 5 százalékkal több, mint az előző évi. Igaz tehát az az állításunk, hogy folyamatosan és állandó jelleggel nő a riasztásoknak és a vonulásoknak a száma. Ezt 2003-tól vizsgáltuk, ez a trend - egyébként vissza is mehetünk még az éveken, de 2003-tól egy nagyon jellemző és markáns változás állt be. Egyrészt azt mondtuk korábban, hogy a vonulások tekintetében a tűzesetek mint hogyha egy épített és működtetett környezet kockázatához igazodóan beállnának egy adott számra, és számuk e körül - plusz-mínusz - változik az évek során. Az évek során most viszont azt tapasztaltuk, hogy inkább stagnált, mint jelentősen változott volna, viszont ehhez képest a műszaki mentések száma rendszeresen emelkedett, és messze meghaladta a tűzesetek számát. Az elmúlt év volt egyedül olyan év 2003 óta, amikor a tűzesetek meghaladták a műszaki mentések számát.
Korábban azt állítottuk, hogy ennek a hátterében a klímaváltozás okozta hatások vannak, mert a műszaki mentések száma nem a klasszikus technikai balesetekkel, a közlekedéssel összefüggésben jelentkeztek, hanem alapvetően és majdnem a növekedést okozó módon árvízi, belvízi védekezést, a szélviharok és egyéb természeti kockázatok után beállt helyzetek kezelését kellett végrehajtanunk. Ez annyiban változott az elmúlt évben, hogy valóban a tűzesetek növekedtek a műszaki mentésekhez képest, de szintén a klímaváltozás hatására, mert alapvetően az erdő- és bozóttüzek növelték meg ezt a számot. Tehát nem az ipar és nem a veszélyes létesítmények kapcsán keletkezett tüzek száma ugrott meg, hanem az időjárással kapcsolatos vonulások száma.
A beavatkozások feltételrendszere a tűzvédelem területén. Az egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy azt a programot, amelyet a tűzoltók munkaidő-csökkentésével kapcsolatosan a szakmai szövetségekkel - mindazokkal a szakmai szövetségekkel, amelyek érdekeltek voltak ennek a feladatnak a végrehajtásában, és amelyekkel kötelezően volt egyeztetésre mandátumunk -, végrehajtsuk, ezeket a szakmai egyeztetéseket folyamatosan megtartottuk és levezettük. Talán a tisztelt bizottság is emlékszik rá, hogy egy évvel ezelőtt a két szakmai szövetség elnökével ültem itt, ennél az asztalnál, és mind a két szakmai szövetség elnöke megerősítette, hogy az a szakmai program és az a technológia, amellyel ezt a kérdést kezelni akarjuk, általuk elfogadott és támogatott, következésképp nyilvánvalóan egyeztetett is volt. Mára annyival több ez a helyzet, hogy bizonyos, idő közben kialakult kétségek kapcsán fontosnak éreztem azt is, hogy az érdekképviseletek ezt a fajta támogatást ilyen írásos formában is megadják részünkre. A bizottság előtt jelenthetem, hogy most egy olyan konszenzus van a szakmai szövetségek és a BRDSZ, illetve a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének képviselői között, amely ennek a programnak az ilyen formában történő véghezvitelét támogatja, és fontosnak ítéli meg. A jelenlegi helyzetben ott tartunk, hogy elindult az új létszám kiképzése, az országban több helyen létesítettünk kiképzőbázisokat és -helyeket, tehát nemcsak a Katasztrófavédelmi Oktatási Központban történik ennek az állománynak a kiképzése és felvétele, hanem az ország több területén.
Úgy hiszem, hogy az a szakmai program, amely a kockázatok vizsgálata után meghatározta és eldöntötte, hogy mely területeken milyen eszközökre, és ehhez milyen minimális létszámra van szükség, majd ezt követően előírta a készenléti szolgálat ellátásának az előbbi paraméterek alapján történő módját, módszerét, stabil és kiszámítható méretezést adott nekünk erre az évre is, és azt gondolom, hogy évekre megalapozta ezt a fajta munkát. Ma tehát Magyarországon a hivatásos önkormányzati, a köztestületi tűzoltóságok - és természetesen a tűzoltó egyesületeket is idesorolom, bár őket ez a szabályozás nem érintette - képesek biztosítani ilyen elvek mentén a szolgálatszervezés és -ellátás megfelelő rendjét, és a szervezeti egységek közötti átjárhatóság, egymásra épülés is biztosított az egyesületektől a köztestületeken át akár a hivatásos, önkormányzati tűzoltóságokig is.
Ha már itt tartunk, szeretném a másik részt is megemlíteni, a köztestületi tűzoltóságokat, hiszen a tavalyi évben ugyanúgy folytatnunk kellett a fehér foltos programunkat, és nem maradt írott malaszt az a 2003-ban, a kinevezésemkor vállalt kötelezettség, hogy a köztestületi tűzoltóságok számát növelni kell, és nemcsak a számukat kell növelni, hanem a feladatrendszerüket is erősíteni kell a tűzvédelmi struktúrán belül, hiszen működési területtel rendelkeznek, és elvárjuk tőlük a működési területükön a közvetlen beavatkozást, a szakszerű és közvetlen, számon kérhető beavatkozást. Ehhez természetesen pályázható módon biztosítani kell eszközöket, felszereléseket a részükre, és segítséget kell nyújtani azon tűzoltó egyesületeknek, amelyek ezt a felkészülést vállalják, és köztestületté kívánnak válni. A diagrammon látni lehet, hogy az elmúlt években hány köztestület alakult meg és jött létre. Ma már közel másfél millió állampolgárnak a biztonságát ez a köztestületi tűzoltóság biztosítja a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokon túl. Azt is szeretném önöknek elmondani, hogy a köztestületi tűzoltóságok részére természetesen nagyon fontos, hogy az előbb említett eszközök pályázhatóvá váljanak, és azt hiszem, hogy az elmúlt években igazoltuk, hogy a köztestületi tűzoltóságok részére ezek az eszközök nemcsak pályázhatóvá váltak, hanem meg is kapták ugyanazokat az eszközöket, mint amelyeket a hivatásos tűzoltóságok.
Szeretném még elmondani, hogy a fejlesztéssel kapcsolatosan az a forrás, amit a tűzvédelmi törvény erre biztosít, korrektül, szintén a szakmai szövetségekkel egyeztetett módon, a kijelölt szakmai bizottságok által egyeztetett módon kerül felhasználásra egy meghirdetett szakmai program alapján, amelyet a miniszternek kell jóváhagynia. Az elmúlt években, a 2003-2006-os években a fejlesztési program során 143 darab tűzoltó-gépjárművet, valamint egyéb tűzoltó műszaki mentési eszközt adtunk át 14 milliárd forint értékben. Ebben az évben 21 darab gépjárműfecskendő került átadásra. Ezen túlmenően a jogszabály erejénél fogva fontosnak ítéljük meg, hogy a képzés, felkészítés vonatkozásában a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ is részesülhessen, pályázhasson ezekből az eszközökből, és egy tűzszimulációs oktatórendszer is meg tudtunk vásárolni, és tudtunk telepíteni. Ez a beszerzés, amelyet már ebben az évben realizáltunk, 3,1 milliárd forint értékben került megfinanszírozásra.
Egy nagyon jelentős és fontos tényező van, amelyre az elkövetkezendő időben egyeztetett módon, de nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk - ez összefügg egyébként a létszámemeléssel is -, ez pedig a laktanyaprogram, a laktanyaépítés programja. Több mint tíz évvel ezelőtt született meg erre vonatkozóan az akkori Országos Tűzoltó-parancsnokság felmérése alapján egy olyan prioritási rendszer, amely a műszaki, technikai paraméterek figyelembevételével határozta meg, hogy mely laktanyákat kellene a hivatásosoknál újjáépíteni. Azt gondolom - és ezt az élet igazolta -, hogy ez után a lista után olyan újabb tűzoltó-laktanyák kerültek be a rendszerbe, amelyek most már azt igénylik, hogy az így rendelkezésre álló adatbázist ilyen módon nem lehet kezelni, hanem pályázati úton szeretnénk megindulni a laktanyaépítéssel is, nyilvánvalóan azon épületek tekintetében, ahol a műszaki tartalom egybeesik, és azonos módon értékelhető.
Itt szeretnék arra is egyfajta garanciát adni - mert egyébként magunknak mondanánk ellent -, hogy természetesen a hivatásos és a köztestületi tűzoltóságok vonatkozásában, ugyanúgy, mint a gépjárműtechnikában, meg kell adni ezt a lehetőséget. Szabályozott keretek között természetesen, de abban gondolkodunk, hogy az év második felében pályázati úton laktanyaépítésben mind a két irányban lépni tudunk esetleg. Ebben az évben, ez év végén fejeződik be a berettyóújfalui tűzoltó-parancsnokságnak az építéslétesítése, és a rendelkezésre álló források függvényében fogjuk tudni ezt a programot az előbb említett módon folytatni.
A polgárvédelem területéről szeretném önöknek elmondani, hogy minden olyan szakmai felkészülést, amelyet a megyék polgárvédelmi besorolása igényel, a szakma elvégezte, végrehajtotta. A védekezéshez és a megelőzéshez rendelkezésre állnak mindazok a veszélyhelyzeti tervek, amelyek elsősorban az árvízi, belvízi védekezéssel vannak alapvetően összefüggésben, de ennek számos vonzata van, hiszen egy-egy árvízi, belvízi védekezés során nemcsak a védekezés feladatait, hanem a kimenekítési, a kitelepítési, a lakosságtájékoztatási, az elhelyezési és az ehhez kapcsolódó logisztikai feladatokat is végig kellett gondolni. Az ezzel kapcsolatos terveink naprakészek, és a feladat végrehajtására a polgárvédelem készen áll.
Itt szeretném megjegyezni azt a tényt is, hogy a korábbi évek tapasztalatait látva a tűzoltóság beavatkozásán és segítségnyújtásán túl természetesen megerősítést nyert a polgári lakosság mind jobban való integrálása és behívása ezen polgárvédelmi feladatkör végrehajtásába. A polgárvédelmi szakalegységeknek a felkészítését, kiképzését elsősorban az ilyen veszélyeztetettségben lévő megyéknél végrehajtottuk, és nemcsak a kiképzést és a felkészítést, hanem az eszközökkel történő ellátásukat is megszerveztük. Nagyon bízom benne, hogy az elkövetkezendő időben csak a gyakorlatok során - mint ahogy ebben az évben már két ilyen árvízvédelmi gyakorlatot végrehajtottunk - fogjuk kipróbálni a polgári védelmi szakalegységek működését, és éles helyzetre nem fog sor kerülni.
Néhány szót a gyakorlatokról is szeretnék szólni. Az elmúlt évben nemzetközi és hazai katasztrófavédelmi gyakorlatokat is végrehajtottunk. Ezek közül a Zala 2007 elnevezésű Interreg III. együttműködési kutató-mentési gyakorlatot szeretném megemlíteni, amelyet Ausztriával közösen szerveztünk és hajtottunk végre. Két nemzetközi gyakorlaton vettünk még részt: az egyik az IDASSA 2007 volt, ez a NATO euroatlanti gyakorlata volt Horvátországban, és Luxemburgban került végrehajtásara az EULUX 2007 nevű veszélyhelyzet-kezelési gyakorlat.
A befejező részből ideemelve arról is szeretnék a tisztelt bizottságnak tájékoztatást adni, hogy ebben az évben két jelentős gyakorlatunk lesz. Az első gyakorlat a Balaton 2008, amelyet a horvát partnerszervezettel együtt a határ menti és a kormányok közötti együttműködési megállapodás alapján készítettünk elő és hajtunk végre. Ez már egy több mint másfél éves terv a két szakmai szervezet között, amely reményeink szerint május hónapban végrehajthatóvá válik. A másik legnagyobb gyakorlatunkat, amely egy EU-s pályázati lehetőség elnyerése után nyílt meg számunkra, a Romano Szolgálattal együtt végeznénk: ez a Huromex elnevezésű gyakorlat lesz, amely már a pályázati céljaink meghatározásánál is kiváltotta az Európai Unió érdeklődését - nyilván ezért is sikerült elnyerni. Ennek keretében egy olyan programot, egy olyan gyakorlatot fogunk végrehajtani, amely programba hét ország fog még bekapcsolódni azon túlmenően, hogy a gyakorlat levezetéséért Magyarország felelős, a partner a román fél, és több helyszínen, Magyarországon két helyszínen, Romániában pedig egy helyszínen árvízvédelmi, veszélyesanyag-szállítás, kritikusinfrastruktúra-sérülés és lakosságkimenekítés, -elhelyezés szerepel az opciókban, amelyben a kijelölt csapatoknak együtt, közösen kell részt venniük. Ehhez nyilvánvalóan egy olyan stábot kell majd működtetni, egy olyan nemzetközi stábot fogunk működtetni, amelybe az EU-ból körülbelül 30 szakértőt fognak delegálni, és ellenőrizni és vizsgálni fogják a gyakorlat végrehajtásának mennyiségi és minőségi paramétereit. Azt is szeretném jelezni, hogy ez a gyakorlat valóban alkalmas lesz arra, hogy bizonyítsa, hogy a katasztrófa-segítségnyújtás működik, hiszen a program úgy fog indulni, hogy az Európai Monitoring és Információs Központon keresztül fogunk segítséget kérni és kapni a környező országokból, tehát az EU mechanizmusa bekapcsolásra kerül ebbe a gyakorlatba is.
Nagyon röviden szólnék az informatika és a távközlés feltételrendszereiről. A slide-on lehet látni, hogy milyen informatikai fejlesztéseket tudtunk elsősorban az adatkezelés, adatállomány készítése során végrehajtani. Én ennek az operatív kimeneti részét is szeretném megemlíteni, hiszen működtetünk két olyan segélyhívórendszert, amely alapvetően a lakosság védelmét szolgálja: az egyik a balatoni információs segélyhívórendszer, a másik pedig - én ezt egybetartozónak érzem - a tiszai és a dunai információs rendszer, amelynek végpontjai az OKF-en vannak, amelyek által nagyon pontosan, egyértelműen lehet tudni, hogy ezeken a folyókon milyen veszélyesanyag-szállítás történik. Tehát gyakorlatilag az egész folyószakasz kontroll alatt áll ebből a szempontból, és a balesetekhez, a helymeghatározáshoz és a bekövetkezéshez kapcsolódó információkat gyorsan meg tudjuk szerezni. A balatoni segélyhívó- és riasztórendszert nem olyan régen helyeztük újból - szezonálisan - üzembe, és a próbák során meggyőződhettünk arról, hogy a rendszer kiválóan működik az elmúlt évben végrehajtott két új jelzésadóval együtt.
Ugyanebbe a körbe tartozik a veszélyes ipari létesítmények környezetében élők biztonságának garantálását szolgáló úgynevezett MoLaRi-rendszer. Ez a projekt folytatódik, reményeink szerint két év múlva teljesen le is zárul, és valamennyi ipari létesítmény körzetében olyan azonnali információkat tudunk szerezni, amely a kibocsátás mértékéről, koncentrációjáról a valós meteorológiai viszonyok mellett ad tájékoztatást és segítséget a beavatkozó állománynak, illetve a lakosság menekítése érdekében hozott intézkedéseket tudja megalapozni.
Végezetül a főbb terveinkről, csak tételszerűen. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tűzoltók létszámemelése és a munkaidő csökkentése június végére az ütemezés szerint befejeződjön, hogy július első napjaiban a Hősök terén, ugyanúgy, mint az elmúlt évben, ezek a tűzoltó kollégák ott állhassanak eskütételre, és júliustól a szolgálati helyükön teljesítve szolgálatot biztosítani tudják a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál a heti 48 órás munkaidőt. A tűzoltóságok mentő tűzvédelmének fejlesztésében programként szerepel ennek a technikai fejlesztési szakmai programnak a végrehajtása, ezt a miniszter úr aláírta, ennek eredményeképpen erre az évre még vannak ütemezett vállalásaink. Én fontosnak tartom, hogy ezek ez év végéig teljesüljenek.
Fontos és ugyanilyen kiemelt feladat a köztestületi tűzoltóságok fejlesztése. Itt alapvetően két követelményt kell figyelembe vennünk: az egyik a rendelkezésre álló források nagysága, hogy mennyi lesz erre jövőre, hogy ne csak kiképezzünk és rendszerbe állítsunk, hanem a hozzá szükséges finanszírozás is, a stabil, kiszámítható finanszírozás is rendelkezésre álljon. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy sikerült elérni, és hogy hamarosan megjelenik a jogszabály, amelynek alapján a köztestületi tűzoltóságok besorolása, szakmai követelményrendszere teljes mértékben harmonizál a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokéval, amovel lehetőség teremtődik a kiegyensúlyozott finanszírozásra és a szakmai kérdések azonos módon történő megítélésére mind a két szervezetnél.
Sürgős feladatnak ítélem meg, hogy a laktanya-beruházásokkal, -felújításokkal kapcsolatosan egy mindenki által konszenzussal elfogadható megoldást dolgozzunk ki, hiszen a források egy évben 600-650 millió forint körüli összegben állhatnak rendelkezésre, ami egy laktanyaépítést bevállalva nem tűnik túl soknak, hiszen az önkormányzati tűzoltóságoknál olyan 400 és 500 millió forint értékben tudunk laktanyát építeni, de vannak olyan parancsnokságok, amelyek a kategóriájuk miatt ennél magasabb, 11 milliárd forint értékű beruházást is igényelnek. Említettem a köztestületi tűzoltóságokkal kapcsolatos elképzeléseinket is.
Nagyon fontosnak tartom, hogy az a polgári védelmi dinamizálási folyamat, amely ebben az évben elindult, és a polgárvédelmi szövetségnek e feladatba történő integrálása is hatékonyan menjen végbe, és a lakosság felkészítése, a polgárvédelmi szakalegységeknek a felkészítése tényleg egy látható, aktív polgárvédelmi szolgálatot tudjon az év során felmutatni.
Ezúton szeretném megköszönni az önkormányzati bizottságnak a támogatását és a segítségét, amelyet a katasztrófavédelem és ezen belül a tűzoltóság és a polgárvédelem támogatásához nyújtott. Szeretném itt magam is - úgy, mint a miniszter úr az elmúlt héten - megköszönni az ebben a szervezeti rendszerben működő tűzoltóságok és a polgárvédelem szakembereinek az elmúlt évi munkát, ezen belül a hivatásos, az önkéntes, a köztestületi, létesítményi tűzoltóságok és a tűzoltó egyesületek munkáját is. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő hónapokban, egy erre az évre egy kiszámítható szakmai program alapján, megfelelő finanszírozással ezt az évet is sikerrel tudjuk zárni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a főigazgató úr részletes és, úgy gondolom, nagyon korrekt tájékoztatóját.
Tisztelt Bizottság! Első körben nézzük a kérdéseket! Merültek-e fel kérdések? (Dr. Bóka István jelentkezik.) Bóka István képviselő úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Főigazgató Úr! Az anyagot alaposan elolvasva számomra rendkívül meglepő volt az úgymond téves jelzések hihetetlenül magas száma, ami évente a 13-14-15-16 százalékot is elérheti. Gondolom, hogy ez azért jelentős többletkiadásokkal jár, nem beszélve arról, hogy esetleg más, fontos, sürgős helyekről von el energiát. Lehet-e valamilyen módon csökkenteni ezeket a téves jelzéseket? Mert ez a több mint tízezres szám számomra hihetetlenül soknak tűnik.
Az anyag is és a költségvetési törvény is tartalmazza, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságokra 33 plusz 2 milliárd forint van költve, ez tehát összesen egy 35 milliárd forintos költségvetési tétel, illetőleg az önkormányzati köztestületi tűzoltóságokra 1,4 milliárd forintot költünk. Ez az anyag is rávilágít, hogy ezek mintegy 1 millió 250 ezer fő biztonságát szavatolják, annak ellenére, hogy nyilván vannak átfedések. A hatékonyság szempontjából ez milyen arányban áll? Készültek-e kimutatások a hatékonyság tekintetében? Tehát a mérleg egyik serpenyőjében van a 35 milliárd forint, a másikban pedig az 1,4 milliárd forint.
Szó volt róla, ha jól értem, hogy a biztosítóktól származó 1,5 százalékos hozzájárulásból megvalósítandó vagy részben megvalósítandó laktanya-felújítások tekintetében az önkénteseknél Berettyóújfalu szerepel 2008-ban az anyag szerint, de ez nem zárja ki, hogy év végén egy pályázati kiírás történjen még köztestületi laktanyák építésére, felújítására. Ez nálunk, Veszprém megyében azért fontos, mert a Veszprém Megyei Önkormányzat a mentőprogramnak megfelelően egyfajta tűzvédelmi programot is összeállított, és viszonylag jelentős pénzeszközöket rendelt hozzá ígérvény formájában. Félő, hogy ha ez a program késlekedik, akkor ezek a megyei önkormányzati pénzek elvesznek a felújítások tekintetében.
Szeretnék előre is kérdezni. A következő napirendi pont keretében fogjuk tárgyalni a tűzoltó egyesületekről szóló T/5281. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokat. Ott van egy bizonyos 18. pont dr. Gedei képviselő úr és társai tollából, amely annak a 300 millió forint pluszpénz kiosztásának a megoldását tartalmazza. Megkérdezem, hogy a kormány támogatja-e ezt a módosító indítványt, mit lehet tudni, és amennyiben úgy van, hogy a kormány támogatja ezt a módosító indítványt, akkor ennek a plusz 300 millió forintnak a felosztása mikorra történhet meg? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr kérdéseit. Vannak-e további kérdések? (Horváth István jelentkezik.) Horváth István!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főigazgató Úr! A laktanyaépítéssel kapcsolatosan szeretnék kérdést feltenni Szekszárd polgármestereként. A szekszárdi hivatásos tűzoltóság részéről felmerült az, hogy Szekszárd oly módon pályázna egy új laktanyaépítésre, hogy a most meglévő laktanyánkat kiképzőközponttá alakítanánk át, pont abból az indokból - legalábbis ez az információm volt -, hogy vidéken elég gyengén állnak a tűzoltókiképzésben megfelelő bázissal. Szekszárdon egy viszonylag nagy laktanya van a belvárosban, ahonnan sokszor eléggé nehézkes a tűzoltók kivonulása. Mi adott esetben az ipari parkban, egy jól megközelíthető helyen biztosítanánk területet, ahonnan az autópálya, az M6-os autópálya is jól megközelíthető lenne, és a bent lévő, amúgy tűzoltóságnak épített laktanyánkból adott esetben egy regionális vagy vidéki kiképzőbázis is lehetne. Szeretném megkérdezni a tisztelt főigazgató urat, hogy reális esély van-e erre, érdemes-e ezzel nekünk érdemben foglalkoznunk, mert amennyiben egy vidéki kiképzőbázisra is szükség van, akkor ez egy jó adottság lehet, illetve egy jó helyen lehetne egy új laktanyaépítést eszközölni, és amennyiben ez reális dolog, úgy szeretnénk felvenni a kapcsolatot önökkel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Senki nem jelentkezik.) Hogy a másik oldal is szó kapjon, nekem is van egy kérdésem.
Nem mondom, hogy gyakran, de azért lehet találkozni a sajtóban, különböző híradásokban az úgynevezett tűzoltóperekkel kapcsolatban bírósági döntésekkel. Elég jelentős összeget képviselő jogerős vagy még nem jogerős bírósági ítéletek születtek. Azt szeretném megkérdezni a főigazgató úrtól, hogy milyen nagyságrend az, ami mondjuk most így per alatt van, lehet-e ezt tudni? Tudom, hogy sok esetben nem az OKF-et perelik a tűzoltók, hanem mondjuk a helyi önkormányzatot vagy a fenntartót, de elég sokféle dolog van itt. Tehát nagyságrendileg, milliárdban mennyi az, ami várható e tekintetben?
Ennek kapcsán, amennyire én tudom - nem biztos, hogy teljes körű az információm -, az egyik a szolgálati idő kérdésével kapcsolatos dolog, hogy mi számít bele a szolgálati időbe, és mi nem. A szolgálati nyugdíjnál, a jubileumi jutalomnál nem elhanyagolható kérdés, hogyha másképpen kell a szolgálati időt számba venni.
A másik a munkaidővel kapcsolatos kérdés. Mindig felmerül ilyenkor bennem mint képviselőben a jogszabályok egyértelműségének a kérdése. Elég régóta veszek részt a parlamenti munkában a döntéshozás során, és azt gondolom, ha egy jogszabályt nem úgy ért mondjuk az önkormányzat mint fenntartó, mint a tűzoltó, aki a másik oldalon van, akkor lehet, hogy bennünk van a hiba. Van-e már valami olyan vizsgálat, hogy a hatályos jogszabályoknál melyek azok a kritikus pontok, ahol nem egyértelmű a szabályozás? Tudom, hogy visszamenőleg nem lehet jogszabályt változtatni, de célszerű lenne ilyen szempontból áttekinteni a hatályos jogszabályokat, és úgymond megelőzni ezeket a tűzoltópereket.
Az elmúlt időben több dologban, nagyon sok egyeztetésen részt vettem én is. Volt, amikor megegyeztünk - itt az 1996-os időre gondolok vissza, vagy '95 végére, amikor a tűzvédelmi törvény keletkezett -, és tudom, nagyon határozottan emlékszem, hogy a tűzoltó-szakszervezet kérésére lett úgy a szabályozás, ahogy, néhány év múlva pedig épp a tűzoltók támadták meg azt a szabályozást. Én tehát értem, hogy a jogalkotói felelősség nagyon fontos, de ha lehetne, előre kellene menni ebben a kérdésben, hogy ne legyenek tűzoltóperek. Nem jó ez senkinek sem. Nem jó annak sem, aki veszít, legyen az a tűzoltó, legyen az az önkormányzat vagy a központi költségvetés, árt az egész tűzoltó-társadalom presztízsének, hogy bírósági döntéseket meg fellebbezéseket várunk, várnak, hogy ez mibe kerül, és ki kit győzött le. Ezzel kapcsolatban mit lehet tudni, illetve vannak-e ilyen vizsgálódások?
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e még kérdés? (Dr. Mester László jelentkezik.)
Mester képviselő úr!
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főigazgató Úr! Egyre inkább tanúi vagyunk országon belül és a híradásokból értesülve Európa különböző országaiban is az időjárási változások néha katasztrofális következményeinek, és úgy tűnik, hogy ezzel a jelenséggel hosszabb távon együtt kell élnünk, azt pedig pontosan érzékeljük, hogy egy-egy településen milyen következményekkel jár egy hirtelen vihar vagy valamilyen szeszélyes időjárás-változás. Érzékelhető-e az Európai Unión belül vagy az egyes európai országokban valamilyen kezdeményezés az ezzel kapcsolatos tapasztalatcserékre, valamilyen közös eljárás kidolgozására, valamilyen megelőzési, felkészülési stratégia kidolgozására, akkor is, hogyha talán azt mondhatjuk, hogy fel kell készülni arra, amire nem tudunk igazán felkészülni. De, hangsúlyozom, nagyon úgy tűnik, és a szakmai információk is arról szólnak, hogy ezekkel a jelenségekkel vagy legalábbis a megelőzéssel szakmai szinten nem tudunk sokat kezdeni, úgyhogy ezekkel együtt kell élni, a hatásait pedig tényleg sokszor katasztrofálisnak lehet minősíteni, ami egy-egy településen a különböző károk számbavétele után eredményként összegezhető. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még további kérdés? (Dr. Ódor Ferenc és Hajdu László jelentkezik.) Ódor képviselő úr, utána Hajdu képviselő úr.
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Altábornagy Úr! Örömmel látom, hogy folytatódik a programban a laktanyák építése. Akik várnak rá - és mi ilyenek voltunk Encsen -, tudják, hogy éveket kell várni. Jó, hogy van erre egy program, de azt gondolom, az nem abban az ütemben megy, mint ahogy kellene, így is, hogy már több laktanyát sikerült önöknek újjáépíteni vagy felújítani, rendbe tenni. Ez a program sokat érne a tűzoltóság helyzetének a megerősítésében, az ott dolgozó állomány munkakörülményeinek a javításában. Lát-e ön arra esélyt - tudom, ez pénzügyi kérdés az egyik oldalról -, hogy az önök szervezetén belül a biztosítóktól kapott pénzek felhasználásával együtt ez teljes mértékben erre fordítódjon?
A másik, ami kérdésként vetődik fel, hogy szerencsénk van, hogy épültek autópályák, hogy egy kicsit gyorsabb lett a forgalom, mert a veszélyes anyagokat szállító kamionok is képesek most már gyorsabban menni vagy valamiféleképpen figyelmen kívül hagyni, hogy ők egy mozgó veszélyforrást jelentenek mindenkire nézve. Milyen mértékű az autópályák mentén azoknak az eszközöknek a használata, a daruk bevetésére mennyi időnként kerül sor, vagy milyen távolságokra mennyi idő alatt tudnak ezek az eszközök odaérni egy-egy katasztrófához, hogy alakul ezek hatótávolsága? Sajnálatos módon elég sokszor látom a 3-ason, hogy ez gondot jelenthet.
A harmadik rész részben egy általam helyettesített képviselőtársam véleménye is. Az anyag nagyon szépen és nagyon látványosan ad beszámolót a tűzoltóság munkájáról, és a polgári védelem tevékenységéről, mint a katasztrófavédelem egy másik lábáról, talán mintha egy kicsit visszafogottabb lenne ez az értékelés, illetve annak a munkájáról való beszámolás. Ahogy ön mondta, ebben az évben dinamizálják a polgári védelmi feladatokat, illetve ebben a képzés is benne van. Ezt személy szerint üdvözlöm, és örülök neki, mert ebben valóban egy picit folyamatos vetélytársság alakult ki, hogy melyik a fontosabb. Mind a kettő fontos, amit akkor látunk, amikor megtörténik a baj. Talán Mester képviselőtársam is erről beszélt, hogy mennyire fontos feladatokat lát el ez a szervezet.
A legvégére hagytam egy kérdést, amelyre nem is kell választ adni, talán inkább csak megjegyzés formájában fogalmaznám meg. Nem érzik-e néha úgy, hogy kirakatba rakják önöket akkor is, amikor nem kellene? Gondolok itt a nyári hőségriadóra. Mi most mindenért azt mondjuk holnapután, hogy hőség van, most más van, és akkor ennél a szervezetnél, amely ennél sokkal komolyabb feladatokra van létrehozva - és ne legyen munkája, de mindig van -, felmerül a vizek osztogatása című dolog. Én azt gondolom, hogy ezt a helyi, települési önkormányzatok jobban el tudnák végezni, mintsem hogy önöket kelljen erre használni. Túl drága az a rendszer, amellyel önök kivonulnak. Ha a bezacskózó gépre gondolunk, tehát arra, hogy a vizet zacskózzák, akkor azt a részét értem, de hogy azokkal a technikákkal kivonuljanak - elnézést kérek a sajtó képviselőitől - a televízióban szerepelni, vagy a híradóban elmondani azt, hogy mennyire odafigyelők vagyunk, mert mi most vizet osztogatunk, ezt én egy kicsit látszatdolognak tudom be, és feltételezem, hogy erre nem ön adja ki az utasítást, mert a rendszert ismerve nem ön adja ki az utasításokat, hanem ön is kapja azt. Én azt gondolom, hogy ez időnként abba az irányba megy, amikor önigazolásképpen használják fel az önök állományát és eszközrendszerét. Köszönöm szépen. (Dr. Steiner Pál: A Rogánra gondoltál?! - Közbeszólások.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu László képviselő úré a szó.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Főigazgató Úr! A miniszter úr közelmúltban történt meghallgatásával, az önkéntes tűzoltóságról szóló törvénnyel, aztán a mai beszámolóval eléggé helyzetbe vagyunk hozva bizottsági tagként, és többen ülünk itt olyanok, akik polgármesterekként a helyi védelmi bizottság tagjai vagyunk, ilyen módon talán egy kicsit munkatársai is vagyunk az OKF-nek.
A beszámoló, különösen ha a miniszter úr beszámolójának azt a fejezetét veszem, amely ennek a része, tehát maga ez a beszámoló is eléggé hiteles, leltárszerű és tényszerű, amennyire mi ismerjük - és eléggé részletesen kényszerülünk ismerni - a feladatot, azt jól mutatja be. Ódor Ferenc képviselőtársamhoz kapcsolódnék, részben egyetértve, részben talán kicsit vitatkozva vele. Egyetértek vele abban, hogy a polgári védelmi feladat - pont azért, mert védelmi bizottsági vezetői vagyunk a településeinknek - azért egy kicsit nagyobb feladat, jelentős lakossági létszámot megmozgató, sok fiatalt is erre a feladatra aktivizáló feladat. Csak arra gondolok, hogy nálunk most fejeződött be a polgári védelmi iskolai verseny, amelyen iskolán belüli, majd kerületi szintű döntők voltak, ahol technikabemutatás is kell ahhoz, hogy a gyerekek ezt megismerjék. A lakosság tényleges felkészítése egy külön mozgalom, és itt a fiatalok nagyon lelkesek. Tehát azt kell mondjam, hogy nem egyszerűen osztályfőnöki kényszerből vesznek ezen részt, hanem tisztességgel, szorgalomból mennek erre, és nagyon komoly tudásra tesznek szert, olyan szakanyagokat tanulmányoznak át az iskolás gyerekek, amelyekről polgármesterként sem biztos, hogy hallottam vagy tudok.
A beszámoló erről, tehát erről a bizonyos polgári védelmi mozgalomról és a védelmi bizottsági feladatainkról mintha nem szólna. Egy kicsit megemlíthettük volna, úgy gondolom, a polgármesterekkel, az önkormányzatokkal kialakított, egyébként a helyi szinteken szerintem kiváló kapcsolatokat. Ráadásul ilyen éves beszámolókat is meg szoktunk tenni, amelyben mi magunk is beszámolunk erről a munkáról. Ezt hiányolom a beszámolóból, és talán kérdezem, hogy ennek más, terjedelmi oka van-e, vagy egyéb helyen később fogunk erről olvasni. Ennyi lett volna, köszönöm szépen.
A beszámolót elfogadhatónak tartom, és köszönjük a munkájukat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés? (Pál Tibor jelentkezik.) Pál Tibor képviselő úr!
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Mielőtt a kérdésre rátérnék, szeretném elmondani, hogy a bizottsági tagok emlékeznek rá, hogy elég gyakran volt a bizottság előtt olyan napirendi pont, amelynek keretében az előző év eseményeit tárgyaltuk meg, amikor az egyetemi tűz vagy épp az ünnepségek, az augusztus 20-ai ünnepségek alkalmával történtekről volt szó. Az, hogy most nem erről van szó, önmagában minősíti azt, hogy az elmúlt év másképp történt, mint az azt megelőző évek, ami kétségtelenül egy jó dolog.
Minthogy mindenki a saját maga területéről kérdezget, én a fővárosról szeretnék kérdezni. Legutoljára a III. kerületben volt bővítés, illetve egy újlaktanya-átadás. Hogy látja, főigazgató úr, ezzel valóban megoldódott-e a fővárosban az ellátási felelősség, szükség van-e még bővítésre? Valamint a munkaidőalap-csökkentéssel, a létszámbővítéssel a főváros a meglévő létszámmal el tudja-e látni azt a feladatot, amely egy nagyvárosra, egy európai fővárosra hárul? Hiszen jól tudjuk, hogy persze fontos egy-egy kistelepülés, de egy nagyvárosban mégis egy egészen másfajta szervezet és egy másfajta felkészültség kell. Az a feladat, amely egy nagyvárosra hárul, ezzel a felszereltséggel, ezzel a létszámmal, ilyen munkaidőalap-csökkentéssel megoldható-e, vagy szükség van még valahol valamilyen beavatkozásra?
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tasó László jelentkezik.) Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Vendégek! Ha már mindenki a maga területéről beszél, nekem is lenne egy rövid kérdésem. Az elmúlt évben két egyesület kapott működési területet. Ebben az évben vajon hasonló nagyságrend várható, tehát kettő vagy több ilyen lesz? Ezt bizonyára a felhasználható keret dönti majd el. Ez azért érdekel, mert Nyíradony és Vámospércs közösen kíván Hajdú-Bihar megye északi területén elmozdulni ebbe az irányba, és egy kis lobbi kifejtése talán nem árthat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Sós Tamás jelentkezik.) Sós Tamás képviselő urat látom jelentkezni, övé a szó.
SÓS TAMÁS (MSZP): Köszönöm. Két gondolatot szeretnék elmondani. Az egyik arra vonatkozik, amire már történt utalás, hogy ha az elmúlt esztendőket nézem - én a harmadik ciklust tudom összehasonlítani -, a katasztrófavédelmi területen, és ezen belül a polgári védelem, a tűzoltóság területén, de magát az egész tevékenységet tekintve a védelmi területen egy jelentős, pozitív változás ment végbe szerintem országosan. Én Heves megyéről tudok igazán szólni: kialakultak a mechanizmusok, valójában kistérségenként funkcionálnak, és én ezt mindenképp pozitívnak tartom, amiért, úgy gondolom, a Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot is elismerés illeti.
A másik egy kérdés. Jól emlékszünk a 2000. év időszakára, a martinsalakos házak ügyére - ez elsősorban Borsod és Heves megyét érinti -, akkor elég sok gond, probléma volt, amikor ez elindult. Örvendetesnek tartom, hogy az ez évi költségvetésben is van erre pénz. Az iránt érdeklődöm a főigazgató úrtól, hogy van-e olyan típusú kérdés, amelyet nekünk még szabályoznunk, pontosítanunk kell, illetve milyennek ítéli a mostani mechanizmust, mert azt gondolom, hogy azért még ez a következő esztendőkben is ad számunkra feladatot. Én látok olyan típusú feszültséget, hogy ahol le kellett bontani az ingatlant, ott valójában még a települési önkormányzattal vannak bizonyos területeken viták, polemizációk, nem biztos, hogy ők jól értik a helyzetüket. Mert ott van a kérdés, hogy azon a területen, amelyet le kellett bontani, például a törmelékkel mi történik. Látszatra egy egyszerű, formális kérdésről beszélek, de ez egy kistelepülésen mondjuk 500 ezer forintot is jelenthet ingatlanonként. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e még kérdést feltenni valaki? (Ecsődi László jelentkezik.) Ecsődi képviselő úr!
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főigazgató Úr! Egy rövid kérdésem lenne, amelyet tapasztalatok alapján teszek fel. Hogy ítéli meg a katasztrófavédelem, megfelelő segítséget kap-e a katasztrófavédelem, vagy megfelelően működik-e? Ezt főleg kisebb településekre vetíteném ki, hogy egy-egy katasztrófahelyzet esetén a polgármester ura-e a helyzetnek. A különböző polgármesterek mentalitása, rátermettsége alapján akár több tízmilliós kárnövekmény van abból, hogyha nem megfelelően felkészült a polgármester, vagy fordítva. Szerencsére eddig még nem került emberéletbe a klímaváltozásból fakadó katasztrófahelyzetek előállása, de nem gondolja-e, vagy nem érzékelik-e azt, hogy itt esetleg valamilyen változás kellene? Mert én azt tapasztalom - és csak a választókerületemről beszélek -, hogy vannak olyan helyzetek, amikor teljesen tanácstalan a település, mert a polgármester nincs a helyzet magaslatán, és van, ahol sokkal nagyobb veszélyhelyzetben is nagyon rugalmasan, nagyon profi módon le tudnak vezényelni egy védekezést, egy katasztrófaelhárítást. Azért is kérdezem ezt, mert mindenhol nem tud egy időben ott lenni a katasztrófavédelem, mert a kapacitásai végesek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A kérdések körét lezárhatom? (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, igen. Főigazgató úr, öné a szó. Sok kérdés hangzott el, kérjük, hogy amennyiben tud, szíveskedjen megadni a válaszokat.
Dr. Tatár Attila válaszai, reflexiói
DR. TATÁR ATTILA, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Megpróbálok röviden és tárgyszerűen válaszolni a feltett kérdésekre.
Az első, ami a riasztási adatokkal összefüggésben elhangzott, a téves jelzések nagy száma. Ez valóban így igaz, ennek a sajnálatos hozadéka mérhető sajnálatos módon nemcsak nagyságrendileg, hanem nyilvánvalóan bekerülési költség oldalon és finanszírozási oldalon a teljes rendszer működtetési költségeihez mérten. Azt azonban tudni kell, hogy a téves jelzések, vaklármák egy része nem az állampolgárok rosszindulatú kezdeményezéséből adódik, hanem mondjuk a beépített tűzjelzőrendszerekkel összefüggésben; egy meghibásodott jelzésadó is kiválthat egy ilyen helyzetet, és akkor ugyanúgy vonulás történik, egészen addig, amíg kint, a helyszínen vagy menet közben hitelt érdemlően nem tudják nyugtázni, hogy ez nem valós esetet jelez. Ennek nyilván jelentős része az, amikor állampolgárok egyéb megfontolásból indokolatlanul riasztanak, és előfordulhat, hogy - ahogy a képviselő úr is mondta - akár egy megkezdett és folyamatban lévő feladattól eszközöket kell átcsoportosítani éppen emiatt. Ez tehát mindenféleképpen kerülendő.
Talán a 112-es rendszer..., nem is mondom, hogy talán. A 112-es rendszer nagymértékben tudja ezt szűrni és kontrollálni, hiszen egyrészt a hívásbeazonosítás alapkövetelmény ezen a rendszeren belül, másodsorban az az állomány, amely majd ezeknek a 112-központoknak a kezelését végrehajtja, ebből a leckéből is fel lesz készítve, és olyan technikákkal, olyan módszerekkel, amelyeket megismernek, próbálják majd kiszűrni az ilyen rosszindulatú, téves jelzéseket. Bízom benne, hogy ez a rendszer e tekintetben is segíteni fog.
Ami az önkéntes köztestületi tűzoltóságok és a hivatásos tűzoltóságok működési költségeit és a végrehajtott feladat hatékonysági mutatóit illeti, ezzel kapcsolatosan azt szeretném jelenteni, hogy mind a két szervezeti struktúra - hiszen a beszámolóban is mondtam, hogy elvárás a működési terület védelme, biztonsága okán - azonos paraméterekkel azonos kimenő teljesítményeket kell hogy mutasson, a tüzet el kell oltani egy megadott szintidőn belül. Mi ezt a hatékonyságot tudjuk mérni, mármint hogy ez megfelelő vagy nem.
Ami a ráfordítási költségekkel történő összevetést illeti, ezt elsősorban a köztestületeknél tudjuk végezni, a hivatásosoknál nem, hiszen a belső gazdálkodással összefüggésben erre nincsenek jogosítványaink, ez az önkormányzatok felelőssége és feladatköre. Természetesen azokat a szakmai azonosságokat, amelyeket a beavatkozásnál előírunk, hogy egyes tűzesetekre miket kell riasztani és hány fővel, tudjuk szabályozni. Ez a követelmény, azt gondolom, teljesülni is fog a köztestületi tűzoltóságok új besorolásával kapcsolatosan, és azonos elvek mentén kerülnek megítélésre ők is.
Az önkormányzati tűzoltóságok esetében a többletköltség jelentős része a bér és bér jellegű juttatás, és a hivatásosoknál nyilván olyan esetekre is fel kell készülni - lévén, hogy Magyarország területvédelemre rendezkedett be -, amelyek a speciális felszerelések többletbeszerzés-igényét és a működtetési oldalon is egy többletet generálnak. De én mindenféleképpen azt gondolom - és erről beszéltünk korábban is -, hogy elkerülhetetlen ennek a két rendszernek az ilyen módon történő összehasonlítása is.
Ami a másfél százalékkal és a laktanyaépítéssel kapcsolatos helyzetet illeti, Berettyóújfalu nem köztestületi, hanem hivatásos önkormányzati tűzoltóságként kapta ezt a lehetőséget, és valóban egy rendkívüli módon leamortizált és abszolút használhatatlan létesítmény helyébe kerül most egy új - reményeink szerint október végére jó minőségben el is készül.
Ami a rászorultságot illeti - és ez máshol is felmerült kérdésként -, én nagyon szeretném elérni azt, hogy a szakmai szövetségekkel együtt egy olyan követelményrendszert, amely a pályáztatáshoz kerülne megfogalmazásra, össze tudjunk hozni a II. félév közepére vagy utolsó harmadára. Ez tisztázná, hogy az azonos "műszaki tartalommal" bíró - most a "műszaki tartalmat" pláne idézőjelbe teszem, hiszen itt nem a korszerűséget kell majd vizsgálni, hanem hogy mennyire alkalmatlan már az az épület, tehát egyfajta prioritást ennek a szakmai bizottságnak fel kell állítania -, azonos kategóriában lévő tűzoltóságoknál mi legyen az a rendezőelv, amely az egyiket mégis előrébb sorolja a másikhoz képest. Ebben akár olyan is lehet, hogy pluszfeladatot vállal be képzés oldalon, de meg kell vizsgálni, hogy a képzés tekintetében mennyire indokolt azt azon a helyen fenntartani, hiszen a képzések kapcsán egy-egy terület fluktuációjából adódóan elég jól meghatározható és prognosztizálható, hogy az elkövetkezendő időben mi várható. De ugyanilyen szempont lehet az is, ami a laktanyák építésével kapcsolatosan jelentkezhet, hogy milyen pluszráfordításokat, milyen költségeket tud az illető település az önrész mellett bevállalni. Ez azért lehet fontos, mert a rendelkezésre álló szűk keretek nyilvánvalóan ezt a fajta kérdést is fel fogják vetni, mert ha kevesebb pénzből, de meg tudunk építeni egy laktanyát, az mindig jobb, mint hogyha nem tudjuk megépíteni, mert kevesebb a pénz. Ezeket a helyzeteket nekünk tehát számba kell vennünk, azt gondolom, hogy a II. félévre össze tud állni egy szakmai állásfoglalás e tekintetben, és mind a két irányba - nincs még pályázat kiírva - el tudunk indulni a fejlesztés területén.
A 300 millió forinttal kapcsolatosan - talán az írásos anyag is tartalmazza -megint csak visszacsatolok arra a szakmai programra és egyeztetésre, amelynek nagyon fontos eleme és tényezője a köztestületi tűzoltóságok vonatkozásában, hogy az azonos teljesítmény megítéléséhez milyen paramétereket kell beemelni ebbe a rendszerbe. Ezek azonosak a hivatásosoknál alkalmazottakkal. Tehát hogyha ezt bevállaltuk, és ha ezt jogszabályban megjelenítjük, akkor a veszélyeztetettség alapján ezt a többlettámogatást a köztestületi tűzoltóságok egy rendelet, a meglévő rendelet módosítása alapján ugyanúgy végre tudják hajtani, hiszen adott, mérhető paraméterek mentén egyértelmű a finanszírozása. A jogi oldalon volt problémánk, sem a szövetség, sem mi nem késlekedtünk ez ügyben, ebben volt egy szakmai konszenzus. Jogi problémákkal szembesültünk sajnálatos módon: a korábbi jogszabályok nem úgy készültek, amelyek alapján ezt könnyen át tudtuk volna vinni. De most úgy tűnik, hogy sikerült - talán a bizottság támogatásával is - egy olyan megoldást találnunk, amely a felhatalmazó rendelkezésekben zöld utat ad nekünk, és a köztestületi tűzoltóságok besorolását rendezni tudja. A joganyag, az ezt követő, a felhatalmazás után készülő joganyag rendelkezésre áll, készen van, tehát onnan nagyon gyorsan fogjuk tudni telepíteni és szétosztani ezeket a forrásokat.
Horváth képviselő úr felvetésére talán reflektáltam már a kiképzőközpont és az esély kapcsán. Erre akkor tudunk majd egyértelmű választ adni, hogyha valóban összeáll ez a szakmai elképzelés. De a képzéssel kapcsolatosan korrektül el kell mondanom, hogy tömeges jellegű képzésekre - mint amilyen akár a közel ezerfős állomány kiképzése - nem nagyon valószínű, hogy az elkövetkezendő időben sor fog kerülni. A kiképzőhelyek kijelölése és meghatározása más szempontok szerint is fontos és lényeges, nem tudjuk a laktanyaépítéshez hozzákapcsolni. Ámde - úgy, ahogy az előbb említettem - ha ebben van olyan szakmai konszenzus, hogy igen, itt kiképzőközpontot kell létesíteni, és meg tudjuk határozni, hogy az ország még mely területén, hol, akkor ez nyilvánvalóan pluszopciója a vizsgálatnak.
A tűzoltóperekkel kapcsolatosan és a nagyságrendeket illetően először a szolgálati idő beszámításával kapcsolatosan szeretnék tájékoztatást adni. A 2007. év II. félévében a nyugdíj változása okán a tűzoltóság és a polgári védelem területéről a vonatkozó Hszt. alapján több kolléga kezdeményezhette a nyugállományba helyezését jogszerűen. Ez különösen a II. félévben erősödött fel jelentős mértékben sajnálatosan, pedig elkövetünk mindent, hogy az állományt megtartsuk. Ez azért is lett volna fontos, mert a vezetői állomány gerince vagy annak jelentős része is kikerült ebből a struktúrából - ez különösen a készenléti szolgálatot ellátó állománynál fontos ez, és az ő pótlásuk nehéz. A szolgálatiidő-változásból adódóan gyakorlatilag az a helyzet állt elő, hogy a II. félév visszapótlására mindazok kapcsán, akik elmentek 2007-ben, mintegy 660 millió forintot kell a rendszerbe beemelni, hogy ezeket a követeléseket ki tudjuk elégíteni. És azt is el kell mondanom becsülettel, hogy három évig van lehetőség arra, hogy ilyen jogot érvényesítsen a munkavállaló. Nem látjuk egészen pontosan, hogy még hány lehet olyan, aki ebbe a rendszerbe bekerül. Nagyon nem fogja elvinni ezt a számot, mert - ismerve az előzményeket - nagyjából ezzel lehet kalkulálni, de a nagyságrendet illetően már volt egy 30 millió forintos változásunk a korábbi kalkulációhoz képest. És ez csak a munkaidő, illetve a szolgálati idő beszámításából adódó többletköltség.
A másik kérdés a munkaidő-csökkentéssel, a heti 48 órával van összefüggésben. Szeretném rögzíteni, hogy teljesen alkotmányosan és teljesen jogszerűen, a hazai jogszabályokban, törvényekben előírtaknak megfelelően járt el a minisztérium is és az országos szervezet is. Amit tőlünk számon lehet kérni, az az, hogy a törvényben előírt 54-ről 48 órára történő lecsökkentést megfelelő módon, szakmailag koordináltan, jól hajtottuk-e végre. Erről állítottam a beszámolóban, hogy ezt teljes konszenzussal végrehajtottuk. A mostani perekben a szakszervezetek részéről egyrészt az EU-ba történő belépésünk időpontjáig visszamenőleg kérik 54 óra és a 48 óra közötti túlórapénzek kifizetését, másodsorban pedig az EU-s joganyagra való hivatkozással - amelynek kapcsán azért némi vita van, és eléggé felemás ítéletek is születtek e tekintetben a különböző bíróságokon - kérik a 48 óra és a 40 óra közötti túlmunka megváltását, annak a kifizetését is. Ha az előzőt fogja a jogegységi nyilatkozat vagy a Legfelsőbb Bíróság végleges álláspontja rögzíteni, akkor azért a kormányzatnak - a miniszter úrnak és még Lamperth Mónika miniszter asszonynak a szakszervezetek előtt tett kijelentése alapján is - helyt kell állnia, ez mintegy 7-7,5 milliárd forint összeget fog jelenteni. Ha 40 órára kell lemenni, az 50 és a 40 óra közötti különbség kapcsán durván majdnem a kétszerese, tehát olyan 15 milliárd forint összegben jelentkezik többletköltségigény ezen a területen.
A jogszabályokkal kapcsolatosan végzünk-e ilyen konkrét, célirányos vizsgálatokat? Olyan, hogy melyik a jogszabály azon pontja, amelyet sürgősen egyértelművé, tisztává kellene tenni, nincs, hiszen most egyben folyik a Hszt. felülvizsgálata, mert a tűzoltóság és a polgárvédelem ugyanabba a rendészeti, rendvédelmi kategóriába tartozik, mint a rendőrség, korábban a határőrség, a büntetés-végrehajtás, és ennek a szolgálati jogviszonnyal, a besorolásokkal összefüggő kérdéseit mind a Hszt., a hivatásos szolgálati jogviszonyról szóló törvény szabályozza. Annak nem lett volna értelme tehát, hogy egy-egy részt külön kiemeljünk, de így egyben folyik ennek a felülvizsgálata, és reményeink szerint egy egzaktabb, egyértelműbb szabályozás kerül kiadásra, amivel egyrészt ilyen ügyeknek is elejét tudjuk venni, másodsorban - és ezt a szakma is tudja, ismeri -, eléggé követhetetlen, és mindig problémákat okozhat, hogy sok-sok pótlék van elhelyezve egy-egy jogszabályban, ami mindig egyfajta felülvizsgálatot indukál a munkavállalók oldaláról. Sokkal tisztább, egyszerűbb lenne, ha a pótlékrendszert valamilyen módon vagy egységesíteni tudnánk vagy a bér részévé tudnánk tenni. Tisztább, átláthatóbb rendszer jönne létre.
Mester képviselő úr felvetésére, ami a megváltozott időjárási viszonyokkal kapcsolatos problémakört és a szakemberek ezzel kapcsolatos érzékenységét vetette fel - és itt egy kicsit már a polgárvédelemhez kapcsolnám a választ -, valóban általában igaz az, halljuk a híreket és ismerjük az ezzel kapcsolatos állásfoglalásokat is, hogy a világban és a szűkebb régióban, az Unióban a felkészülést ezzel összefüggésben már korábban megkezdtük, illetve csatlakoztunk azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek korábban megfogalmazásra kerültek. Ennek egyik nagyon fontos és jelentős eleme az a polgárvédelmi mechanizmus, amely az EU-n belül működik. Ennek a polgárvédelmi mechanizmusnak, amelyet egy úgynevezett PROCIV munkacsoport fémjelez az EU-bizottságon belül, két területi egysége van: az egyik maga a polgárvédelem, a másik pedig a kritikusinfrastruktúra-védelemmel kapcsolatos feladatok. Mind a három területre a polgárvédelem területéről jelöltünk elnököt, tehát a PROCIV munkacsoportot az EU-ban egy polgárvédelmi elnök fogja vezetni, a pv. modulos egység élére szintén erről a szakterületről jelöltünk ki egy kollégát, és hasonló módon a kritikusinfrastruktúra témakörében is. Ennek a pv. modulnak most például az a feladata, hogy egy olyan rendszert állítson össze, egy olyan mechanizmust alkosson meg, amely amikor egy ország kapacitása egy jelentős árvízi védekezésnél kevés, olyan polgári védelmi modulokat, egységeket, felkészített szakembereket, eszközöket, szállítási kapacitásokat és pénzügyi forrásokat - ezek külön-külön modulok ebben a rendszerben - állítson össze a tervezés időszakában a segítségnyújtásra, amely modulokat, amelyeket különböző országok, így Magyarország is felajánl, hogy mit tud ebbe a modulba elhelyezni, a kérés során egy adott esemény kapcsán egybe tudnak kapcsolni, és így egy egységes rendszer, egy együttműködni képes rendszer fog létrejönni szakemberből, eszközből szállítókapacitásból. Általában mindig a szállítókapacitás okoz problémát, de az EU-nak most már arra is konkrét javaslatai vannak, hogy milyen módon és hogy fogja megoldani ezeknek a moduloknak az A pontból B pontba történő eljuttatását. Én ezt az egyetlenegy utat látom erre üdvözítőnek és végrehajthatónak.
Ódor úr az encsi laktanyával kapcsolatosan szólt. Én magam is örülök, hogy Encsen sikerült egy olyan laktanyát építeni, amely nemcsak a jelenlegi helyzetre és körülményekre elegendő kapacitást biztosít, hanem, azt gondolom, több évre is.
A másfél százalékból történő biztosítása ennek a programnak jelenleg az előbb említett forintösszegig ad erre lehetőséget, többre nem. Nem olyan régen a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának az ülésén az elnök úrral közösen megfogalmaztuk azt, hogy a másfél százalék emelését milyen szakmai alapon lehetne esetleg kezdeményezni, nyilván a biztosítókkal egyeztetetten, és hogy ezt egy reális értékben lehet-e még tovább emelni. Én erre az egyeztetésre készen állok, és természetesen megpróbálkozhatunk vele újból. Nem olyan régen volt egy 0,5 százalékos emelés, amely azért 50 százalékot jelentett, amelynek kapcsán szeretném megköszönni a bizottságnak és az elnök úrnak a támogatását is, hiszen ez adott lehetőséget például arra, hogy az előbb említett 600-650 millió forintos összegben ilyen pályázati úton el tudjuk majd indítani a laktanyaprogramot.
A veszélyesanyag-szállítással kapcsolatosan és a hozzárendelt technikai hátteret illetően két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik azt, hogy a műszaki mentőbázisok szerállományát olyan módon és mértékben kell majd átalakítani, amennyire és ahogy az szükséges, ahogy azt a kialakult helyzet igényli. Itt, ebben a térségben is van műszaki mentőbázis, és az, azt gondolom, a 3-as út forgalmát megfelelő módon, a jelenlegi helyzetben stabilan tudja biztosítani. Ami a tűzoltóságok eszközbeszerzését illeti, azt pedig a kialakult kockázatok alapján évenként felülvizsgáljuk, és a szakmai érdekképviseletekkel egyeztetett módon tudunk kialakítani egy álláspontot arra, hogy mit kell majd valóban vásárolni, vagy hogy el kell-e térni attól a szakmai programtól, amely már négy évre jóváhagyásra került. Tehát itt is van erre lehetőség, és adott esetben ezzel lehet is élni. Egyébiránt meg nagyon fontos ennek a területnek a kezelése hatósági oldalon, és ahogy a beszámolóban is említettem, szerintem jelentős előrelépés volt az, amikor ezt a hatósági feladatot megkaptuk, és így biztosítani tudjuk a jövőben a szakszerű ellenőrzéseket.
A feltett kérdésnek a megválaszolásától, amelynek kapcsán nincs kötelezettségem a válaszadásra, én most itt az idő rövidsége miatt eltekintenék.
Hajdu polgármester úr, képviselő úr felvetésére: valóban igaz, hogy ebben az anyagban a polgárvédelemnek a megjelenítése nem annyit hangsúlyos, mint a tűzvédelem feladatai és feladatrendszere. Ennek egyetlenegy oka van: amit a 2007. évi tevékenységek vonatkozásában most napi szinten a bizottság elé kellett hoznom, abban inkább a tűzoltói, nemcsak beavatkozások, hanem azok a jogszabály-változások és létszámfejlesztések, szakmai programok, amelyek az elmúlt évben valóban jelentős terhelést adtak nekünk, voltak dominánsabbak. Én a szakszervezetek siófoki ülésén is nagyon egyértelműen jeleztem a tűzoltó kollégák felé, hogy ez a katasztrófavédelem nemcsak tűzvédelemből áll, hanem polgárvédelemből is, és valóban, a polgárvédelemnek jelentős szerepe van nemcsak a polgármesterek felkészítésében, támogatásában adott esetben a védelmi bizottságokon belül a megfelelő szakmai feladatok, alternatívák javasolásával, kidolgozásával, hanem konkrét operatív tevékenységgel is a védekezés időszakában. Nyilván tévedés azt hinni, hogy ez csak ár- és belvíznél, tehát a klasszikus természeti veszélyeztető hatásoknál van így, ez így van akár a mindennapjainkban is. Hiszen amikor a tűzoltóság egységei veszélyes anyag környezetében dolgoznak, akkor az a vegyi felderítő szolgálat vagy csoport, amely egyrészt támogatja a beavatkozást és a személyi állomány védelmét a kinti méréseivel, nyilván a polgármesternek is fontos tájékoztatást tud adni, hogy a veszélyes anyag kikerülése okán kell-e lakosságvédelmi intézkedéseket kezdeményezni vagy nem. Tehát mindenféleképpen fontosnak és egyenértékűnek tartom a másik szervezet kötelezettségvállalását és feladatát ebben a rendszerben.
Ellátási felelősség, kapacitások, és hogy a kapacitások oldalán elengendőek-e ezek a kapacitások adott esetben. Ha most a polgárvédelem területén maradunk, és elsősorban a konkrét védekezéssel összefüggésben, egy település védelmekor tesszük fel ezt a kérdést, akkor azt mondom, hogy elindultunk ezen az úton. Azok az azonnali eszközök, amelyek a beavatkozáshoz szükségesek, telepítve vannak, rendelkezésre állnak, nyilván nem olyan módon, mint a tűzoltóságnál, készenléti szertárban, hanem az előre kijelölt raktárakban, a szükséges szállítókapacitások pedig rendelkezésre állnak arra, hogy azokat a védekezés helyszínére szállítsuk. Ugyanígy azok a kapacitások és azok az eszközök is rendelkezésre állnak, amelyek a lakosság kimenekítéséhez, kitelepítéséhez, ideiglenes elhelyezéséhez szükségesek, akár olyan körülmények között, amelyeket az ideiglenes elhelyezés igényel, de olyan körülmények között is, amikor nagyobb befogadóhelyeket kell kialakítani, amit a 2006. évi árvíznél is megtapasztaltuk sajnálatos módon, és azt is zökkenőmentesen végre tudtuk hajtani az önkormányzattal együtt, közösen. Amiben előre kell lépnünk, az a beavatkozás során szükségessé válható egyéb műszaki eszközök, felszerelések beszerzése. Nagyon bízom benne, hogy az idén elkezdett programban, már ami a polgárvédelem technikai fejlesztését illeti, tovább tudunk lépni, és egy jelentősebb fejlesztést fogunk tudni végrehajtani itt is, nemcsak védőeszközben, hanem más technikai eszközökben is.
Ami azt illeti, hogy hány köztestületi tűzoltóság lesz, amely jövőre működhet, az elmúlt évek gyakorlata azt mondatja velem, hogy én azt valószínűsítem, hogy három, de inkább úgy mondanám, hogy 2-4, hiszen mindig a rendelkezésre álló források döntik el, hogy mennyi az annyi. Én azt látom, hogy hála istennek a tűzoltó egyesületek vonatkozásában több olyan van, amely komolyan készül ilyen feladatra, amely alkalmassá tudja magát erre tenni, amely komolyan veszi magát, és alkalmassá tudja tenni a saját egyesületét arra, hogy ilyen működési területet biztosító köztestületi tűzoltósággá váljon. Én azt tudom mondani, hogy a szakmai szempontok szerint prioritása elsősorban azoknak van, amelyek a fehér foltokon vannak, hiszen a program arról szól, hogy a fehér foltokon lévő egységeket kell erősíteni. Ha ezek száma megvan, és ezt tudjuk, és mód és lehetőség van arra, hogy még egyéb más szempontok szerint beemeljünk ebbe a rendszerbe olyan köztestületeket, amelyek készen állnak ilyen feladat végrehajtására, akkor az természetesen egyfajta döntési helyzet, hogy a rendelkezésre álló források alapján ezek be tudnak-e kerülni ebbe a rendszerbe vagy nem. De elsődlegesen mindenképpen a fehér foltosok azok, amelyek elsőbbséget élveznek.
A teljes személyi állomány nevében szeretném megköszönni Sós Tamás úr dicsérő szavait. Én is úgy hiszem, hogy ez a szervezetei rendszer és struktúra 2000 óta azért igazolható módon teljesített, azt gondolom, hogy a jövőben is teljesíteni fog, és nem leszünk majd olyan kritika tárgyává téve, amikor nekünk kell majd magyarázni, hogy mit és milyen formában nem teljesítettünk vagy rontottunk el.
A martinsalakos épületekkel kapcsolatos program valóban fut még mindig. Azt jelenthetem örömmel, hogy az életveszélyes kategóriába sorolt épületek száma jelenleg nulla, tehát nincs olyan épület, amely közvetlenül életveszélyesnek van minősítve, és nem tudjuk finanszírozni. A forrás rendelkezésre áll. A feladat az lesz, hogy a C-kategóriába sorolt épületek vonatkozásában megnézzük, melyek azok, amelyek egy belátható időn belül vagy a vizsgálat lezárásáig mégiscsak kaphatnak ilyen minősítést, és akkor a rendelkezésre álló ez évi forrásokból ezeknek az építését vagy megerősítését fogjuk természetesen végrehajtani. Az egy jó kérdés - és ez korábban is felvetődött -, hogy a bontott anyaggal, egyáltalán az ingatlannal, a telekkel mi történjen. Én azt gondolom, talán az lenne a legszerencsésebb megoldás, lévén hogy a kárenyhítés egyébként az önkormányzatokon keresztül történik, ha az önkormányzat tulajdonába menne át az a telek, és az önkormányzat a saját szempontjai mérlegelése alapján tud arról dönteni, hogy azt értékesíti, vagy további szociális problémákat old meg vele. Maga a rendszer, a jelenlegi szabályozás nem gondolkodik ennek az ingatlannak az állami tulajdonban tartásáról.
Végezetül a képzéssel, a polgármesteri képzéssel kapcsolatosan: működik nálunk egy olyan szakmai program, amely a polgármesterek és a tisztségviselők ez irányú felkészítését biztosítja. Azt gondolom, hogy különösen a választásokat követően, tehát amikor újabb polgármesterek kerülnek be a rendszerbe, indokolt lenne ennek a képzésnek a végrehajtása. Lévén hogy polgármesterekről, polgármester hölgyekről, urakról van szó, nem mindig sikerül ennek a dolognak érvényt szerezni, kötelező jelleggel erre nincsen felhatalmazásunk, és nincs olyan direkt jogszabály a kezünkben, amely alapján ezt kikényszeríthetnénk. Én azt látom, hogy ettől függetlenül a polgármesterek a napi tevékenységek és a kapcsolattartás során kiképződnek erre a feladatra, a korábbiakról meg nem is beszélve, különösen azokról, akik olyan területen dolgoznak, ahol folyamatosan visszatérő, konkrét veszélyeztető hatások vannak, gondolok itt az árvizes megyékre, ahol ez konkrét és egyértelmű feladat a részükre.
Végezetül, de nem utolsósorban Pál Tibor képviselő úrnak szeretnék válaszolni, ami a fővárosi létszámhelyzetet illeti. Többször is hangsúlyoztam a mai nap folyamán, hogy a munkaidő-csökkentéssel és a kategóriamódosításokkal összefüggésben meghatározott szolgálatszervezési elveket és létszámot az előbb említett két érdekvédelmi és két szakmai szövetséggel egyeztetett módon dolgoztuk ki, és azt gondolom, ez a mai napig megállja a helyét. Jelenleg a fővárosnál a hatályos jogszabályok, szolgálatszervezési elveket tartalmazó rendelkezések alapján a szükséges és elégséges létszám rendelkezésre áll, tehát amit a jogszabály rendel, és a hozzá igazított tartaléklétszám rendelkezésre áll. Most már az országban mindenütt körülbelül 54 százalékon vagyunk, kis eltérés van, de azokat a jelentős aránytalanságokat kiküszöböltük ezzel a szakmai programmal, amelyek korábban voltak. Azt jelenthetem tehát, hogy a főváros az előírt tartaléklétszámmal - nyilván nagyobbal, mert a létszáma ettől magasabb - ugyanúgy rendelkezik, mint a többi önkormányzati tűzoltóság, és ezen felül van még pluszlétszáma a fővárosi tűzoltóságnak. Egyébiránt a fővárosi tűzoltóparancsnok úr a múlt évben írt nekem egy levelet, amelyben visszaigazolta, hogy 2008. január 1-jétől a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság a jelenlegi létszámával biztosítani tudja a heti 48 órás szolgálati időt, így létszámigény nem merül fel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bizonyos kockázati tényezők vagy valami olyan körülmény esetében, amely akár a főváros tekintetében, akár más önkormányzati tűzoltóság vonatkozásában indokolja a konkrét felülvizsgálatot, az megtörténjen, ez elől mi nem zárkózunk el, ezt természetesen meg kell vizsgálni, erre konkrét, egyértelmű, korrekt választ kell erre, és bízom benne, hogy a korrekt válaszokat mindenki el is tudja fogadni.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen a válaszokat.
Tisztelt Bizottság! Ki kíván hozzászólni, véleményt mondani? (Senki nem jelentkezik.) A kérdésekben már tulajdonképpen megfogalmazódtak a vélemények, elismerő szavak is elhangzottak, amit a végén megerősíthetünk.
Ha megengedi a bizottság, egyetlenegy dolgot felhoznék a végén. Többször felmerült a költségvetés kérdése a fehér foltok, az önkéntes tűzoltóságok létrehozásával kapcsolatban. Az anyagban, a kivetített anyagban is látszódott a költségvetési források biztosítása, megteremtése és új források felkutatása mint feladat. Azt gondolom, hogy ezt talán ki lehet egészíteni a jelenlegi költségvetési lehetőségek, költségvetési források hatékonysági szempontból való átnézésével - a főigazgató úr többször tett erről említést már más rendezvényeken is. Amikor arról beszélünk, hogy feladatot veszünk el a hivatásos önkormányzati tűzoltóságtól, mert egy köztestületi átveszi a működési területet, akkor elengedhetetlen, hogy megnézzük a feladattal arányos költségeket is. Én úgy gondolom, hogy most, amikor a jövő évi költségvetés készítésének az időszaka van, mindenképpen át kell nézni a jelenlegi források hatékony felhasználását. Mert a közpénzeket illetően túl sok új forrással nem számolhatunk, remélem, hogy lesznek új források a tűzvédelem, a katasztrófavédelem területére, de túl sok nem lesz, ugyanakkor vannak igények, jogos igények, amelyeket ki kell elégíteni, ez ügyben tehát mindenképpen meg kell nézni a feladattal arányos finanszírozást.
Azt gondolom, elég sok tapasztalat van arra nézve is, hogy például a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál jó-e a normatív finanszírozás, jók-e ezek a normatívák, jó-e az, hogy kilométer után kapnak pénzt tűzoltóságok. Lehet, hogy jó, de mire ösztönöz ez, vagy ösztönöz-e ez esetleg valami rosszra? De ilyen a laktanya négyzetmétere vagy köbmétere is. Ez-e a jó finanszírozás, ez hozza-e a leghatékonyabb pénzfelhasználást?
Ugyanígy fel lehet vetni a finanszírozásnál azt a kérdést a műszaki fejlesztés kapcsán, hogy jó-e még az a jelenlegi rendszer, hogy önrésszel kell az önkormányzatoknak hozzájárulniuk. A tűzvédelmi törvény azt mondja, hogy fejlesztésnél ez központi költségvetési feladat, a törvény tehát lehetővé teszi azt, hogy önrész nélkül is lehessen pályázni. Lehet, hogy eljutottunk már oda, de ha még nem, akkor rövidesen eljutunk oda, amikor nem ott kell fejleszteni műszaki eszközökkel, ahol biztosítani tudják a saját részt. Az önkormányzatok között óriási különbség van a saját erő, a lehetőségek tekintetében. Nem lenne jó, hogyha egy adott területen, azért, mert saját erőt hamarabb és többet tudnak biztosítani, lenne magasabb színvonalú ellátás, a szegény részeken, az ország szegényebb részein pedig, ahol az önkormányzatok nem tudják összedobni azt a saját erőt, ott pedig ez elmaradna. Lehet, hogy az állomány életkora, műszaki állapota alapján ma már el lehet dönteni, hogy ott kell-e fejleszteni vagy nem.
Amikor elindult ez a rendszer, akkor egy nagy hiánygazdálkodás volt, tehát akkor tulajdonképpen mindenütt fejleszteni kellett, és akkor volt egy sorrend. Ez akkor jó volt, és lehet, hogy még jövőre is jó lesz. De valamikor el fogunk oda jutni, amikor már nem aszerint kell eldönteni, hogy hova tegyünk egy-egy eszközt, hogy hol van saját erő, hanem aszerint kell eldönteni, hogy ez itt már elhasználódott. Ehhez a rendelkezésre álló információk, adatok megvannak, a törvényi felhatalmazás is megvan.
Szóba került a költségvetésnél a másfél százalék is. Azt ne feledjük el, hogy amikor egy ilyen százalékos összeg van, a mögött, ha ez a százalék évekig nem változik is - és nemrégen változott 1-ről másfélre -, a mögött a forint határozottan emelkedik. Tehát ahogy megjelenik a biztosítási tevékenység, megjelenik a forint is. Lehet látni, hogy valamikor ez 3 milliárd alatt volt, ebben az évben pedig - reményeink szerint - már 5 milliárdos nagyságú lesz ez az összeg. Tehát egy változatlan százalék mellett is emelkedik a forintösszeg, ami egy jó lehetőséget biztosít. És azt is tudnunk kell, hogy ezt a lakosság meg a cégek, akik biztosítást kötnek, azok fizetik meg, mert ez beépül a biztosítási díjba.
Ennyit mindenképpen el akartam mondani még a végén, mert nagyon sok mindent meg lehet tenni, csinálni, hogyha van forrás, de itt egy közfeladatról és közpénzek felhasználásáról van szó, a feladatunk pedig az, hogy a közpénzek minél hatékonyabb felhasználását biztosítsuk.
Tisztelt Bizottság! Ezzel lezárhatjuk a napirendi pont tárgyalását? (Általános helyeslés.)
Főigazgató úr, úgy gondolom, nem kell reagálnia az elmondottakra. Nagyon szépen köszönjük a tájékoztatást. Azt gondolom, nagyon sok információt adott ez a tájékoztató, amely tényleg részletes volt. Azt kérem a titkár úrtól, hogy a bizottság honlapján legyen olvasható ez is, mint a jelentősebb tájékoztatók, hogy egy hónap múlva is elérhető és bárki által hozzáférhető legyen, hogy aki tájékozódni akar, az ott megtalálja.
Köszönjük szépen az előző évben végzett munkát, a 2008. évi meg az előttünk álló feladatokhoz pedig jó erőt és egészséget kívánunk önnek is, munkatársainak is. A tűzoltóknak és a polgári védelemben szolgálatot teljesítőknek, az önkénteseknek és a fizetetteknek, mindenkinek sikereket és eredményeket kívánok a következő időszakra! Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Az első napirendi pontunkat ezzel lezárom. Vendégeinktől azért nem búcsúzom el, mert a második napirendi pont is a tűzoltósággal kapcsolatos, kérem, aki tud, az maradjon.
A tűzoltó egyesületekről szóló T/5281. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása
Második napirendi pontunk tárgyalásánál köszöntöm az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból dr. Ring Béla főosztályvezető urat, aki a módosító javaslatok megtárgyalásánál segítségünkre lesz.
Soron következik tehát a tűzoltó egyesületekről szóló T/5281. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása. Nem első helyen kijelölt bizottságként, hanem előterjesztőként kell döntenünk az indítványokról. Hétfőn este zárult le az általános vita, a főosztályvezető úr jelezte, hogy kormánydöntés még nincs, tárcaálláspontot tud mondani. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy lehetőleg olyan döntést hozzon a bizottságunk, amelynek az alapján mához egy hétre a bizottság össze tudja állítani a támogatotti sort, tehát ha kételyünk van - lehet, hogy lesz egy-két ilyen eset -, akkor most inkább ne támogassuk a javaslatot, és a jövő héten hozzunk vissza egy kapcsolódó módosító javaslatot, hogy ne kelljen felülírni a döntésünket. Érthető-e ez? (Általános helyeslés.) Úgy látom, hogy igen.
Az ajánlástervezet szerint, a szokásos menetrendben haladunk. 18 ajánlási pont van.
Az 1. ajánlási pontban dr. Répássy Róbert képviselő úr javaslata szerepel. Mi a tárcaálláspont?
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: A tárca nem támogatja. Nekem pedig nagyon tetszett Répássy úr javaslata. Egy indoklást hogyha szabadna!
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény valamennyi egyesületre kiterjeszti a hatályát, tehát ezt még egyszer kimondani felesleges. Ez a jogalkotási törvény szerint a párhuzamos jogalkotás tilalmába ütközik. Csupán csak jogi szakmai kifogásunk van tehát, maga a megállapítás természetesen teljesen helytálló. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor nincs olyan nagyon messze egymástól a véleményünk. Van-e kérdés, vélemény? (Senki nem jelentkezik.)
Ez egy evidencia, de azért egy érdekes kérdés Magyarországon az egyesülési jogról szóló törvény. Nagyon ne menjünk bele, de az új változat is emiatt került a Ház elé, és nagyon sok vita tárgyát képezi. Azt gondolom, hogy ez egyértelművé tenné ezt a dolgot, úgyhogy én hajlok arra, hogy ezt támogassuk. A parlamenti végszavazásnál majd tudunk még dönteni. Van-e más vélemény? (Senki nem jelentkezik.)
Kérdezem, hogy ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
Az ajánlás 2. pontjában Gedei képviselő úr és képviselőtársai javaslata szerepel, az indítvány összefügg a 7. ponttal. Mi a tárcaálláspont?
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: A tárca támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
Egyszerre szavaztunk a 2. és a 7. pontról.
Az ajánlástervezet 3. pontjában szintén a képviselőtársak javaslata szerepel. A 3. és az 5. pont az ajánlás szerint összefügg, szerintem viszont nem függ össze annyira, mert más dologról van szó, úgyhogy ezekről mindenképpen külön szavazunk.
Mi a tárca álláspontja a 3. pont alatti javaslatról?
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Ezt támogatja a tárca. Van-e kérdés, vélemény? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 4. pontban szereplő javaslatról kérdezem a tárca álláspontját.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: A tárca támogatja.
Ez az egyik módosító javaslat, amelyet én is aláírtam, viszont ezzel kapcsolatban komoly aggályaim vannak. Az OKF által jelzett szakmai álláspontot tartom erősebbnek, az OKF pedig azt mondja, hogy nem kellene elfogadnunk ezt a módosító javaslatot. (Közbeszólások: Szavazzunk, elnök úr!) Képviselőtársaim, ha elolvassák, akkor kiderül, hogy az általunk beterjesztett javaslatban az van, hogy a tűzoltó egyesület szaktevékenységéhez megállapodást köthet, a módosító javaslat pedig azt tartalmazza, hogy a hivatásos önkormányzati vagy az önkéntes tűzoltóság kötheti ezt a megállapodást. Ez nem csak elvi kérdés. Én azt gondolom, most így utólag már, hogy ez a törvény az önkéntes tűzoltó egyesületekről szól, és nem a hivatásos önkormányzati vagy az önkéntes tűzoltóságokról, tehát hogy ők mit csinálhatnak meg mit nem, az nem ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik. Ezért én most itt azt mondom, hogy ez nem annyira jó javaslat, még ha a nevem ott van is alatta. Ennek a végiggondolását kérem a tisztelt bizottságtól.
Ring úr, kíván-e reagálni?
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Csak annyit szeretnék jelezni, hogy igaz, hogy kormányzati álláspont még nincs, de elkezdtük kialakítani a kormányzati álláspontot, tehát ez ügyben már egyeztettünk az IRM-mel, és tulajdonképpen a két tárca közös álláspontja az, hogy támogatja ezt a módosító javaslatot.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ennek ellenére, ennek tudatában kérdezem... (Dr. Bóka István jelentkezik.) Bóka úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Akkor kérdeznék. Az az eredeti javaslat, hogy: "A tűzoltó egyesület a szaktevékenység végzésére írásban megállapodást köthet a hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tűzoltósággal.". Az eredeti javaslatot, a "köthet"-et úgy kell akkor tekinteni, hogy köteles szerződést kötni, amennyiben a tűzoltó egyesület ezt kezdeményezi? Ez egy szerződéskötési kötelezettség? Szerintem nem. (Dr. Ring Béla: Nem.) Egy szerződéshez két fél kell.
ELNÖK: Igen, egy szerződéshez két fél kell, ezt a képviselő úr jól látja. Ma a hivatásos önkormányzati tűzoltóságnak van egy ilyen feladata, hogy ha tűzoltó egyesület kezdeményezi, akkor nekik megállapodást kell kötniük. Törvény kötelezettséget az önkormányzati tűzoltóságnak előírhat. Az egyesületnek ilyet - épp az 1-es módosító javaslat értelmében - nem írhatunk elő, az egyesület annyira önálló, hogy egy ilyen feles törvénnyel nem írhatunk elő neki semmit, csak azt mondhatjuk, hogy ő köthet ilyet. Ring urat kérdezem, ki kívánja-e egészíteni.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, egyelőre köt engem ez az IRM és az ÖTM közötti megbeszélés. A kormány persze még dönthet másképp, a kormányzati álláspont lehet akár más is, de egyelőre ez az álláspont.
ELNÖK: Értem, a köztisztviselő kötött mandátummal van itt. Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki nem jelentkezik.) Én azt gondolom, hogy a bizottság ezt ne támogassa most, erre a kérdésre a részletes vitánál vissza tudunk térni. Ha most elköteleznénk magunkat, akkor esetleg meg kellene változtatnunk a véleményünket. Ezért, hogy ne kelljen véleményt változtatni, én azt javaslom, hogy ne támogassa most ezt a bizottság.
Kérdezem a bizottságot, annak tudatában, hogy a tárcák, az IRM és az ÖTM támogatja, támogatja-e a javaslatot. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja.
Az 5. pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: És a bizottság...? (Dr. Bóka István: Összefüggő!) Külön szavazunk róla. Tehát támogatja-e a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 6. pont következik: egy "t" betű van benne.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 7. ajánlási pontról már döntöttünk.
A 8. ajánlási pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A 8-ast is támogatja a tárca.
ELNÖK: Jogtechnikai javaslat, az átírásnál benne maradt egy szó.
Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 9. ajánlási pont hasonló.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Támogatja a tárca.
ELNÖK: A tárca támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 10. ajánlási pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A 10. ajánlási pontot is támogatja a tárca.
ELNÖK: A 10-est is támogatja a tárca.
Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy ez a másik olyan kérdéskör (Dr. Bóka István: Kardinális!), amely kardinális kérdéskör, mondja Bóka úr, és igaza van. Én kiosztottam, illetve munkatársaink kiosztottak egy papírt, amelyen látható, hogy a Magyar Vöröskeresztről, illetve a polgárőrségről szóló hatályos törvényben hogyan szabályoztuk a költségvetési kapcsolatokat. Én azt gondolom, hogy egy ilyen szintig mindenképpen el kellene menni ebben a szabályozásban. Ez a 10. ajánlási pont, Szabó képviselő úr javaslata, azt gondolom, sokkal kisebb vagy kevesebb garanciát jelent.
Van-e valaki, aki ezzel kapcsolatban szólni kíván? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
A tárca támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Ketten támogatják. Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 11. pont szintén költségvetési támogatással kapcsolatos.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja, mivel az előzőt támogatta.
ELNÖK: Mivel az előzőt támogatta, így ezt nem támogatja.
Ezzel a módosító javaslattal már majdnem egyetértünk, csak szerintem a megfogalmazásában van egy kis pontatlanság. A (2)-(3) bekezdés nem pontosan és nem teljesen szakszerűen írja le, amit mi szeretnénk. Épp az előző napirendi pont kapcsán beszéltünk arról, hogy sok mindenért el lehet menni a bírósághoz, éppen ezért én azt mondanám, hogy ezt még gondoljuk végig, és a következő héten egy kapcsolódó módosító javaslattal majd helyre teszik képviselőtársaink ezt a kérdést. Van-e más vélemény? (Senki nem jelentkezik.) Akkor tudunk róla szavazni.
A tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 12. pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A 12-est támogatja a tárca.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 13. pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A 13. pontot a tárca nem támogatja.
ELNÖK: A tárca nem támogatja. Van-e kérdés, van-e vélemény? (Senki nem jelentkezik.)
Ez arról szól, hogy a Magyar Tűzoltó Szövetség érdekvédelmi, érdekképviseleti társadalmi szervezetként segíti a tűzoltó egyesületek szaktevékenységét, hogy tisztázzuk - szerintem tisztáznunk kell - a szövetség ebben való szerepét, ez a szerep pedig egyértelmű: segítő szerepe van, nem irányít, nem felügyel ebben a törvény-végrehajtásban. (Dr. Bóka István jelentkezik.)
Bóka úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Miért kell ezt szabályozni? Ez egy érdekképviseleti szervezet, amelyet ők hoztak létre - gondolom én; vagy nem? -, tehát a tűzoltó egyesületek vagy azok tagjai, nem tudom, hogy épül fel. Ez tehát egy konkrét érdekképviseleti szervezet, érdekképviseleti szövetség. Persze hogy támogatja őket, különben nem hoznák létre. De ha holnap létrehoznak egy másikat, ha az egyik fele ezt hozza létre, a másik fele azt hozza létre, akkor ismételten le fogjuk törvényben szabályozni ezt a konkrét kérdést? Persze, gondolom, ez az egyesülési jog alapján létrejött Magyar Tűzoltó Szövetség, amelyet a tagszervezetek hoztak létre, és persze hogy támogatja őket. Ez az ő belső ügyük. Nem értem. Tehát nem ellene akarok szólni, mert szerintem ez evidencia, ez teljesen egyértelmű. De hogyha holnap mondjuk 30 darab egyesületi tűzoltóság egy másik érdekszövetséget akar létrehozni, akkor azt is szabályozzuk valamilyen módon? Nekem ez evidencia, szerintem ez teljesen természetes. Ha ők hozzák létre, akkor egy érdekképviseleti szervezetnek támogatnia kell az ő tevékenységüket. De ezt miért kell törvénybe beemelni?
ELNÖK: Mivel az aláírók között szerepelek, a kérdés szólhat akár nekem is. A Magyar Tűzoltó Szövetség kéri ennek a megjelenítését. Én e mellé a kérdés mellé álltam, éppen abból az apropóból, hogy egyértelmű legyen ez a dolog. A polgárőrségről szóló törvény sok esetben példa, meg nem is példa, tehát nem lehet teljesen párhuzamot vonni. A Polgárőr Szövetség sokkal jelentősebb feladatot kap a törvény erejénél fogva a polgárőrségről szóló törvény végrehajtásában és a támogatásnál is. Hogy a gyakorlat során ne merüljön fel, hogy ahogy a polgárőrségről szóló törvényben a Polgárőr Szövetség kapja a támogatást, és hogy nekik milyen jogosítványaik vannak, legyen egy ilyen analógia levezetve. Hogyha itt megjelenítjük, hogy ez a szervezet segíti ezt a tevékenységet, akkor ez egyértelmű. Tehát mind a két oldalt, hogy egyáltalán nincs köze az egyesületekhez, vagy hogy van köze, és milyen mértékű, azt próbálná ez egyértelműen szabályozni. Természetesen ha ez elmarad, attól a törvény ugyanolyan jó, csak kérdés, hogy a jogalkalmazás során ez milyen hatással lesz majd a törvény működésére. Én azt gondolom, hogy a Tűzoltó Szövetségnek van szerepe abban, hogy az egyesületeket segítse, összefogja. Természetesen nem tudom hány tűzoltó egyesületnek joga van egy másik szövetséget is létrehozni, akár többet is, és egy egyesület több szövetségben is benne lehet, és a Magyar Tűzoltó Szövetségben nemcsak az egyesületek vannak jelen, hanem ott vannak a létesítmények is, meg ott vannak a hivatásosok is, tehát eléggé átfedik a szövetségek, néha csak személyükben, egymást, de személyükben meg pláne. (Dr. Bóka István jelentkezik.)
Bóka úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Viccesen javaslom, hogy az én nevem is kerüljön bele a 10. §-ba, mert én is támogatni kívánom ezt a szaktevékenységet. (Derültség.) Nemigen értem. Beleteszünk egy mondatot a törvényszövegbe, amelynek egyébként semmilyen kapcsolódási pontja nincs a következő vagy az előző vagy az azt követő részekhez, és egy teljes evidenciát akarunk megfogalmazni, ami a dolga, ami a feladata, ami alulról, tehát az egyesületek részéről jön. De ha ez kardinális a részedről, elnök úr, akkor én nem akarok ágálni, csak... érdekes.
ELNÖK: Értem. (Dr. Ring Béla jelentkezik.) Ring Béla főosztályvezető úr!
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Szeretném jelezni a bizottságnak, hogy az igazságüggyel egyeztetett álláspontunk az, hogy ez a módosító javaslat alkotmányellenes: beleszól az egyesület, illetve a szövetség autonómiájába, tehát korlátozza az egyesülési jogot, ezért alkotmányellenes, tehát a kormány nagy valószínűséggel semmiképpen nem fogja támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további hozzászólás, vélemény? (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, nincs. Akkor döntünk.
Kérdezem a bizottságot, támogatja-e ezt a módosító javaslatot. (Szavazás.) Ahogy számolom, a bizottság nem támogatja, sima nem. (Közbeszólások.) Számoljuk meg? (A kormánypárti képviselők felé fordulva:) Azt gondolom, hogy ezen az oldalon meglesz az egyharmad. (Dr. Mester László: Meglegyen?! - Derültség. - Az elnök Vásárhelyi Pállal, a bizottság tanácsadójával egyeztet.)
A titkár úr jelzi, hogy mint előterjesztők mondunk véleményt, tehát akkor itt azt mondjuk, hogy igen vagy nem, és előterjesztőként akkor a "nem" a teljesen szabályos döntés, nem kell megállapítani, hogy van-e egyharmad vagy nincs. Az előterjesztő nem támogatja.
A 14-es ajánlási pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Támogatja a tárca.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 15. pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatja a tárca.
ELNÖK: A tárca nem támogatja.
Ez a módosító javaslat szól arról, hogy a tűzvédelmi törvény 4. § egészüljön ki egy új n) ponttal, amely az önkéntes tűzoltók fogalommeghatározását tartalmazza. Szakmailag van kifogás ellene, vagy pedig felesleges? Ha szabad, rákérdezek a nemre.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Egyrészről úgy látjuk, hogy ha ezt esetleg szükségesnek ítélné meg a kormány, akkor is csak kapcsolódóval lehetne javítani, tehát a jelenlegi formájában semmiképpen nem tartjuk jónak a szöveget. Egy elírás is van benne: a tűzoltó egyesületet akkor ugye nem nevezzük önkéntesnek. Ezenkívül ha valahogy lehetne kezelni ezt a módosítót, akkor a szakmai álláspontunk az, hogy biztosítani kellene, hogy az önkéntes tűzoltó akár a hivatásos önkormányzati tűzoltóságoknál is végezhessen önkéntes munkát, és ez nem szerepel a módosító javaslatban. De azzal semmiképpen nem értünk egyet, tehát úgy gondoljuk, hogy a tűzvédelmi törvény 37-40. §-a mindenképpen csak az önkéntes köztestületi tűzoltóságok tagjait nevezi önkéntes tűzoltónak, tehát az elképzelhető lenne, hogy önkéntes munkát végezzenek ezen szervezeteknél, de tagjai nem lehetnek a tűzvédelmi törvény szerint, hanem csak önkéntes munkát végezhetnének. Tehát valami ilyen értelmű kapcsolódó módosító javaslatra ha esetleg lehetne gondolni.! Köszönöm. (Dr. Bóka István jelentkezik.)
ELNÖK: Bóka úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Kérdésem lenne. Mivel a 14. és a 15. pontnak ugyanazok az előterjesztői, kérdezem, hogy van-e különbség, és ha van, mi a különbség a tűzoltói feladat meg a tűzoltói szaktevékenység között. Biztos, hogy van, mert, gondolom, más fogalommal operálnak a 14-esben, amit támogattunk és amit a tárca is támogatott, meg a 15-ös pontban is.
ELNÖK: A 14-es ponton már túlhaladtunk...(Dr. Bóka István: Igen, azt támogattuk. Azért is kérdezem!) Az a büntető törvénykönyv módosítását tartalmazza, tehát a büntető törvénykönyvben jelenleg is tűzoltói feladat van megfogalmazva, az egy másik törvény, és abban is a törvény kifejezéseit kell használni. Ez már nem a tűzoltó egyesületekről szóló törvénybe fog beépülni, és a tűzoltó egyesületek végeznek szaktevékenységet, míg az állami, önkormányzati és önkéntesek tűzoltói feladatot látnak el. Ez a magyarázata. Tehát itt visszamentünk a 14-eshez.
A 15-össel kapcsolatban fontosnak tartom, hogy a magyar tűzoltó-társadalom kapcsán valahol, valamelyik törvényben legyen megfogalmazva, hogy ki az önkéntes tűzoltó, ezt a parlamenti hozzászólásomban is elmondtam. És hogyha ennek az elvárásnak meg akarunk felelni, akkor ennek a tűzvédelmi törvényben van a helye.
A Ring úr által elmondottak egy részét el tudom fogadni, főleg az "önkéntes" szóra vonatkozó részét. A másikkal már nem nagyon értek egyet. A létesítményieknél vannak önkéntesek, az önkormányzatiaknál, a hivatásos önkormányzati tűzoltóságnál, én azt gondolom, éppen a feladatukból adódóan nem kellenek. Az önkormányzatnál, egy önkormányzat területén, mint ahol én lakom, Kunszentmártonon van hivatásos tűzoltóság, és van önkéntes tűzoltó egyesület is. Én ezt gondolom, de akkor ez ügyben még le kell folytatni egy szakmai egyeztetést. Mivel ez az "önkéntes" szó ide belekerült, ezért azt javaslom, hogy ezt most ne támogassa a bizottság, viszont készüljön el az önkéntes tűzoltó megfogalmazása, és ehhez a tárca segítségét kérném. (Dr. Ring Béla: Igen.)
Tudunk dönteni? (Általános helyeslés.) Igen.
A tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja - viszont lesz ennél jobb javaslat.
A 16. pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 17. pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Van egy kérdésem. Szakszerű az utolsó sorban a "munkáltató" kifejezés? Nem "fenntartó" az? Ezt nézzük már meg!
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Utánanézünk.
ELNÖK: Mert a hivatásosoknál nem munkáltató van. Vagy munkáltató van?
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Mivel itt munkabalesetről van szó, elnök úr, ezért tartottuk szakszerűnek a "munkáltató" kifejezést.
ELNÖK: Szerintem ezt most tudjuk támogatni, mert egy másik felülírja majd, hogyha kell. Ehhez is kérnénk segítséget. (Dr. Bóka István: De ezt miért kellene szabályozni ebben a törvényben?!) Ez megint a tűzvédelmi törvény 41. §-ába kerül bele.
A tárca támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 18. ajánlási pont következik.
DR. RING BÉLA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A 18-ast támogatja a tárca.
ELNÖK: A tárca támogatja. Az első napirendi pont kapcsán megvitattuk. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
Köszönöm szépen, a módosító javaslatok megtárgyalásának a végére értünk. Köszönöm a közreműködést a kormány képviselőjének, és akkor további segítséget kérünk az érintettektől.
Képviselőtársaimnak szeretném jelezni, hogy várhatóan jövő héten hétfőn lesz a részletes vita, és a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtására addig van idő, akkor jár le a határidő. Köszönöm szépen.
A második napirendi pontunk tárgyalását lezárom. Köszönjük szépen a megjelent vendégeknek a közreműködést, az érdeklődést, további jó munkát kívánok önöknek. Aki eddig figyelemmel kísérte a bizottság munkáját, attól elköszönök.
Rátérünk a harmadik napirendi pont tárgyalására: egyebek. Van-e valakinek az egyebek között bejelentenivalója? (Hajdu László jelentkezik.) Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Kaptunk egy levelet, én is megkaptam, legalábbis az elnök úr kapott egy levelet ennek a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak a kapcsán több kistérségben érintett önkormányzat mintegy 200 millió forintos visszafizetésére vonatkozóan, amit az érintett államkincstár visszafizetéssel és büntetőkamattal is sújtott. Erre vonatkozóan nem folytatunk valami megbeszélést majd?
ELNÖK: A legutóbbi bizottsági ülésen is felmerült, hogy dolgozunk ezen az ügyön. Odáig bizottsági döntés is van, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozunk. A Pénzügyminisztériummal folyamatos egyeztetésben vagyok. Az ellenzéki frakcióknak, az alelnök úrnak is elküldtem a javaslatot. Keressük rá a megoldást. A mai napon még nincs abban a helyzetben az ügy, hogy megtalálnánk a megoldást, remélem, a következő héten vissza tudunk rá térni.
Képviselőtársaim! Az egyebekben azt szeretném jelezni, hogy a jövő héten szerdán, 10 órakor lesz bizottsági ülés, azt követően pedig egy héttel később szerdán, azaz április 30-án kihelyezett ülésre kerül sor. Kérem, hogy mindenki, aki teheti, és aki ígérte, hogy eljön, úgy készüljön. Innen indul egy autóbusz valamikor 7 óra körül, amely visszafelé is jön. Zalakaroson az egyik képviselő úr közreműködésével nagy várakozással tekintenek a bizottság kihelyezett ülése elé is, úgyhogy azt szeretném, hogyha tisztességgel helytállna a bizottságunk, ha úgy döntöttünk, hogy oda elmegyünk, megnézzük, megtárgyaljuk a szükséges dolgokat. Kérem a frakciókat, hogy a megfelelő részvétel érdekében tegyék meg a szükséges intézkedéseket.
(Vásárhelyi Pálnak:) Van-e még valami? (Vásárhelyi Pál: Nincs.)
Köszönöm szépen, a mai ülést berekesztem, lezárom. További jó munkát kívánok önöknek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 20 perc)
Jauernik István
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese