ÖTB-11/2008.
ÖTB-62/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. április 30-án, szerdán, 10 óra 18 perckor
Zalakaroson, a Polgármesteri Hivatalban
(Zalakaros, Gyógyfürdő tér 1.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A napirendi javaslat elfogadása *
Szirtes Lajos köszöntője *
Murányiné Krempels Gabriella, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesének tájékoztatója a szennyvíztisztítás, biogázüzemek jelenéről és jövőjéről *
Murányiné Krempels Gabriella tájékoztatója *
Kulinyiné Székely Ildikó tájékoztatója *
Dr. Csoknyai Istvánné tájékoztatója *
Szabadics Attila, a Szabadics Zrt. termelési igazgatójának tájékoztatója Zalakaros és térsége szennyvízcsatornázási projektjéről *
Eszes Zsolt, az INWATECH Kft. ügyvezető igazgatójának tájékoztatója a csatornadíjakat jelentősen befolyásoló iszapkezelés és -hasznosítás lehetőségeiről *
Lorx Viktor, az INWATECH Kft. műszaki igazgatójának tájékoztatója az új generációs energiahatékony szennyvíztisztítási technológiáról *
Eszes Zsolt, az INWATECH Kft. ügyvezető igazgatójának tájékoztatója a települési és kistérségi energiatermelő biogázüzemekről *
Kérdések, vélemények *
Egyebek *
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Steiner Pál (MSZP)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz) Nógrádi Lászlónak (Fidesz)
Dr. Buzás Péter (MSZP) Balogh Józsefnek (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) Szabó Györgynek (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) dr. Steiner Pálnak (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Varju László (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Erdős Norbert (Fidesz) Vigh Lászlónak (Fidesz)
Tasó László (Fidesz) Horváth Istvánnak (Fidesz)
Szirtes Lajos, Zalakaros polgármestere
Murányiné Krempels Gabriella főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Kulinyiné Székely Ildikó vezető főtanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Csoknyai Istvánné vezető főtanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Szabadics Attila termelési igazgató (Szabadics Zrt.)
Eszes Zsolt ügyvezető igazgató (INWATECH Kft.)
Lorx Viktor műszaki igazgató (INWATECH Kft.)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 18 perc.)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Nagy tisztelettel köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai kihelyezett ülésén megjelent hölgyeket és urakat.
A bizottság ülését megnyitom. A bizottságunk határozatképes. Kilenc képviselőtársunk személyesen van jelen, hat képviselőtársunk pedig megbízást adott a helyettesítésére.
Nagy szeretettel köszönjük a meghívást. Köszöntöm bizottsági ülésünkön Zalakaros város polgármesterét, Szirtes Lajos urat, köszöntöm a kihelyezett bizottsági ülés megszervezésében közreműködő Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megyei és régiós vezetőit, akik voltak szívesek közreműködni a kihelyezett bizottsági ülés megszervezésében.
Tisztelt Bizottság! Ez az első ilyen kihelyezett bizottsági ülésünk. Annak ellenére, hogy kihelyezett a bizottsági ülés, teljes mértékben a Házszabály és a szabályzatainknak megfelelően tervezzük a bizottsági ülést lefolytatni.
A napirendi javaslat elfogadása
Elsőként a napirendi pontok elfogadására teszek javaslatot. Képviselőtársaink ezt írásban megkapták, más javaslat nem érkezett. Ezek szerint az egyebekkel együtt hét napirendi pontot tárgyalunk. Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottságunk elfogadta a mai ülés napirendjét.
Mielőtt megkezdjük az ülést, azért elsőként megadnám a szót polgármester úrnak, egy rövid köszöntő erejéig.
SZIRTES LAJOS, Zalakaros polgármestere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem önöket abból az alkalomból, hogy az Országgyűlés bizottsága Zalakaroson tartja a kihelyezett ülését, ahogy elnök úr mondta, ennek a ciklusnak az első vidéki ülését itt, Zalakaroson.
Ez számunka megtisztelő, ami azt is jelenti, hogy az érdeklődést talán sikerül felkelteni a tisztelt képviselő urakban és a jelenlévőkben Zalakaros iránt. Néhány gondolatot azért, ha megengedik, szólnék Zalakarosról. Zalakaros mintegy 750 éves múltra visszatekintő település, amelynek újkori története 1965-ben kezdődött, amikor is a zalai olajvidék feltérképezése során, kutatófúrások során itt éppenséggel nem szénhidrogén, hanem melegvíz került a felszínre. Ha mondhatjuk azt, hogy vannak csodák, én csodának tartom azt, hogy éppen Zalakaroson lett a melegvíz kapcsán fürdő építve, ugyanis olyan jelentős olajtermelő települések vannak a megyében, amelyek talán előbbre juthattak volna ennek a víznek a hasznosításában. De ez így történt, ennek nagyon örülünk.
Ez az 1965-ös év sorsfordító volt a település életében, ugyanis már az indítás évében, majd azt követően 10 ezres nagyságú vendéglétszám-növekedés következett be, amely később 50-100 ezres nagyságrendet is elért. Hadd mondjam, 1989-ben volt a csúcs, amikor több mint 900 ezer fürdőbelépőt regisztráltak.
A rendszerváltást követően a vendéglétszám 520 ezerre csökkent, ennek kapcsán közismert, hogy a szomszédos szocialista országokból való vendégek elmaradtak, másrészt megváltozott a magyar szakszervezeti üdültetési rendszer. Tehát úgy kellett továbblépni, hogy ezt a vendégkört megtartani vagy továbbfejleszteni, ami annyira sikerült is, hogy az utóbbi időben csak a fürdőbelépők száma 730-750 ezer között van.
De közben az élet mást is hozott. 1964-ben mintegy 700 fő élt a településen, jelenleg a 2000 főt meghaladja a népességszám. Az a fejlődés, amit elsősorban a fürdő területén történt, nagymértékben köszönhető annak a megyei összefogásnak, ami megvalósult. Én még a tanácsi rendszerből itt maradt személy vagyok, akik azt ismerik. Akkor volt az éves költségvetés elfogadása, év végén pedig a pénzmaradványok besöprése, és ilyenkor mindig sikerült megyei pénzmaradványból pénzt fordítani arra, hogy a fürdő fejlődjön.
A fürdő első ízben tanácsi kezelésbe, helyi kezelésbe került, később pedig a megyei tanács, a Dél-Zalai Vízmű kezelésébe lett helyezve. Szerencsénkre volt egy megyei elnökhelyettessel vezetett zalakarosi intézőbizottság, amely nemcsak a fő irányokat, de az operatív feladatokat is szervezte, és ennek volt köszönhető, hogy jelentős fejlődés következzen be.
A következő jelentős évszám 1975, pont tíz évvel a fürdő avatása után elkészült a fedett fürdő, ami lehetővé tette, hogy egész éven keresztül tudjon vendégeket fogadni. A fürdő népszerűsége magával hozta azt, hogy egyre többen építettek üdülőt, később magánházakat, amelyeket bevontak a szolgáltatásokba, illetve a fürdővendégek elhelyezésébe.
A következő évszám 1983 volt, amikor megépült a településen a SZOT-üdülő és néhány vállalati üdülő, többek között a Bács megyei, valamint a Magyar Hajó- és Darugyár, és kisebb vállalatok is építkeztek. Arra az időszakra esik a tanácsháza és a posta építése is, addig még talán kisebb lehetőség volt nagyobb közönség elhelyezésére. Nem volt szinkron a fürdő és a település közötti fejlesztésben, ezt a '80-as évek után sikerült felgyorsítani, ami azt is jelenti, hogy az addig gyakorlatilag csak tagiskolával rendelkező településen az alapvető infrastruktúrák építése megkezdődött, és egyre inkább a vállalati üdülők, majd később szállodák építésére is sor került.
A rendszerváltás új helyzetet teremtett, amikor is a fürdő önkormányzati tulajdonba került. A megyével való együttműködést, illetve a tulajdonra való igényt úgy tudtuk feloldani, hogy az önkormányzatnak juttatott vagyont megosztottuk a megyével 35:65 százalékos tulajdoni arányban. Később létrehoztunk egy részvénytársaságot, amelyikben az arányok megváltoztak, mert 5-5 százalék átengedésével a dolgozói alapítvány is részvényekhez jutott. Az első időben már jelentős eredményeket tudott felmutatni a fürdő a gazdálkodásban és a fürdőfejlesztésben is. A megye szeretett volna osztalékra igényt tartani, de mivel ezt nem tudta elérni, így a későbbiekben a részvényeket átengedte a zalakarosi önkormányzatnak, és így a tulajdonosi arány 90 százalékra nőtt, majd később az önkormányzat apport bevitelével és támogatásokkal növelte a tulajdoni arányt, jelenleg 97 százalékos tulajdoni aránnyal bír.
Ami a fürdő gazdálkodását jelenti. Egy alkalommal az egyik pénzügyminiszter úr is látogatást tett itt, és azt mondta, hogy ha a magyar vállalatok így tudnának produkálni, akkor örömteljes lenne. A mintegy milliárdos vagyonhoz viszonyítva 200-250 millió forintos nettó eredményt tudott a fürdő termelni, és az önkormányzat ezt az összeget minden filléréig visszaadta a fürdőnek azért, hogy fejleszteni tudjon, rekonstrukciókat tudjon végrehajtani, és ennek következtében jelentős fejlesztések valósultak meg. A fürdőfejlesztés magába vonta a magánberuházókat is, jelenleg 12 szálloda és több apartman is rendelkezésre áll. Ha csak a vendégek elhelyezését szolgáló kereskedelmi szálláshelyekről szólók, az mintegy 3 ezer, ugyancsak a magánszállásokon is mintegy 3 ezer fő elhelyezésére van lehetőség, és van egy 750 férőhelyes kemping. Ha mindezt összeadjuk, az megközelítően 7 ezer, tehát ennyi vendéget tudunk elhelyezni.
A fejlődés úgy lett értékelve, hogy ez a kistelepülés 1997-ben városi rangot kapott, akkor Zalakaros volt az ország legkisebb városa. Éppen ezért kezdeményeztük - Magyarországon van legnagyobb létszámú város és legkisebb létszámú város is -, hogy Budapesttel partnervárosi települést hozzunk létre, amit a kerületek figyelmébe is szívesen ajánlunk, hogy ez az együttműködés hasznos legyen. Meg kell mondanom, hogy az én nem teljesen hiteles információim szerint mindössze két tartózkodással Budapest Fővárosi Közgyűlése elfogadta ezt az együttműködést.
Azt is szeretném említeni, hogy a fejlesztések következtében növekedett folyamatosan a vendéglétszám, ennek következtében az idegenforgalmi bevétel is. 2000-től folyamatos fejlődési tendencia mutatható ki, ami a vendéglétszámban és mint utaltam rá, az idegenforgalmi bevételben is megnyilvánul. A rendszerváltást követően az ellátási rendszerben is lényeges változások következtek be, hisz addig csak szövetkezeti vagy állami szolgáltatásra tudtunk építeni. Azóta a magánkereskedők, a vendéglátósok jelentős szerepet töltenek be, és úgy tudjuk összegezni, hogy a településellátást tudják biztosítani.
A település infrastruktúrája majdnem százszázalékos. 2007-nek két fontos eseménye volt. Egyrészt a térségi feladatot ellátó szennyvíztelep műszaki, illetve hivatalos átadása, amely a szomszéd települések gondját, de Zalakaros problémáját is megoldotta, hisz a korábbi, szintén sajátos működésű nyárfás rendszerű szennyvíztelep, már nem tudta teljes mértékben biztosítani a keletkezett szennyvizek tisztítását. Úgy tudjuk, hogy ez nagyon magas színvonalon tudja biztosítani az ellátást.
Mintegy egymilliárd forintos költségvetéssel gazdálkodik az önkormányzat. Volt időszak, amikor ebből 50 százalék - vagy még kevesebb volt ugyan a végösszege - fejlesztésre volt fordítható, de az évek múlásával ez fokozatosan csökkent. Évente azért így is 200-300 millió forintot tudunk fejlesztésre fordítani. Ha ezt a 2000 lelkes településre vetítjük, az nem elhanyagolható.
Tíztagú önkormányzati képviselő-testület működik a településen. Mondhatjuk azt, hogy teljes összhangban. Senkit nem szeretnék megsérteni, de itt pártpolitikai viták nincsenek. A település önkormányzata, teljesen tiszteletben tartva, hogy ki milyen ideológiai vagy politikai nézeteket vall, arra törekszik, hogy a település érdekeit szolgáló döntéseket tudjunk meghozni. Másrészt az is kedvező pozíciót jelent számomra, mint polgármester számára is, hogy ez a 100-200 millió forintos fejlesztési alap biztonságérzetet ad, és a felvetéseket vagy kéréseket is alapvetően tudjuk biztosítani.
Itt be is fejezném Zalakaros bemutatását, szíves figyelmébe ajánlom a kedves vendégeknek. Azt hiszem, hogy a program ismert. Annyit azért szeretnék említeni, hogy ha az idejük engedi, vegyenek részt a program minden részén. Az éjszaka kétszer megnéztem az időjárás alakulását, és örömmel láttam, hogy éjfél után már csillagok jöttek az égre a tegnapi borult idő után. Azt szeretnénk, ha a szennyvíztelepet megtekintenék. Oda kisbuszokkal mennénk ki, majd egy kisvonatos városnézéssel fölmennénk a vendéglátóhelyre.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen a polgármester úrnak a városról szóló rövid tájékoztatót. Kimondottan öröm volt hallgatni önt, mert ebben a bizottságban általában a panasszal szoktunk foglalkozni és találkozni. A magyar önkormányzati rendszer sajátossága folytán nagyon sokféle helyzetben lévő önkormányzat van. Öröm, hogy van ilyen önkormányzat is, ilyen képviselő-testület is. Az pedig szomorú, hogy nem minden önkormányzat van ilyen helyzetben.
Tisztelt Bizottság! A napirendi pontokból látható, hogy valamennyi a szennyvíztisztítást, -kezelést és az ehhez kapcsolódó kérdéskört öleli fel. Szerintem az lenne a célszerű, ha napirendi pontonként végigmennénk, és a végén nyitnánk vitát. Nézem, hogy ezzel egyetértés van-e. (Általános helyeslés.) Tehát akkor napirendi pontonként meghallgatnánk az előadásokat, és akkor együtt nyitnánk vitát az ötödik napirendi pont után. Úgy látom, hogy ebben egyetértés van.
Első napirendi pontként Murányiné Krempels Gabriella, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesének tájékoztatóját hallgassuk meg a szennyvíztisztítás és a biogázüzemek jelenéről és jövőjéről.
Parancsoljon!
(Az ülés során az előadásokat projektoros kivetítés kíséri.)
Murányiné Krempels Gabriella tájékoztatója
MURÁNYINÉ KREMPELS GABRIELLA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a mi szakterületünk teret kapott ezen a kihelyezett ülésen. Igyekeztünk úgy beosztani a három előadónkkal az időt, hogy tiszteletben tartsuk az időkorlátot, ugyanakkor azért egy gyors pillanatfelvételt tudjon adni mindenki egy témáról. Tehát általánosan a szennyvizes ügyekről, fókuszáljunk a biogáz- és iszaphasznosítási kérdésekre, végül pedig az általános megújuló energiás, energetikai kérdésekről adnánk egy rövid áttekintést.
Előzményként a szennyvizes kérdéskörhöz azt szükséges hozzátenni, hogy közismert az ivóvízellátás és a szennyvizes szolgáltatás közötti, lakossági ellátás közötti különbség. A szennyvizes szakterületen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egy nagy előrelépést jelentett, ugyanis van egy olyan kötelezettségünk, hogy az irányelveket be kell tartsuk, és a 2000 lakosegyenérték feletti körben az Európai Uniónak van egy irányelve a szakterületünkre vonatkozóan, amelyben kötelezettségeket és határidőket határoz meg. A 2000 lakosegyenérték alatti terhelési körben pedig a nemzeti tagállami hatáskörbe utalja a feladatok megoldását.
Ismeretes a magyar önkormányzatok lakosságarányos eloszlása, ez a 2000-es határ nyilván a magyar szerkezetre nagyon kedvezőtlenül hatott. Nálunk különösen magas ennek a települési körnek az aránya az összes településhez képest, de az Unió részéről a kötelezettségek megfogalmazásánál 1991-ben ennek a bizonyos határvonalnak a meghúzása mellett döntöttek, és a nagyobb szennyezésektől a kisebb szennyezések felé haladásra kötelezik és irányítják a tagállamaikat.
Ahogy közeledtünk az Unió felé, ezen irányelvben megfogalmazott program elkészült, és ezek az első dátumok '98-tól azokat a változatokat mutatják, amelyek már elkészültek. Mindig kétévenkénti beszámolóra kötelezi az Unió akkor még csak a csatlakozni vágyó tagállamokat. A vastaggal írt 2004. május 1-jei dátum azért szerepel, mert az a csatlakozás időpontja volt. Itt megtört ez a decemberi kétéves ritmus. A most hatályos programváltozat, amit a 25/2002-es (II. 27.) kormányrendelet módosításával kapunk, az ennek a 2004. május 1-jei állapotnak a tükre. Mi most nagyon intenzíven dolgozunk, kormány-előterjesztés készült. Az első félévben várható a következő referenciadátum szerinti, tehát a 2006. december 31. szerinti programváltozat elkészítése.
Az előadásommal úgy készültem, hogy a szennyvizes szakterület legfőbb sarkalatos kérdéseiről csak kis pillanatfelvételeket szeretnék adni, nyilván az idő nem enged többet. Ez az ábra jól szemlélteti a csatornahálózati hossz előrehaladását. Amit szeretnék hozzátenni, nyilván az, hogy a koncentráltabb lakónépességű területek csatornázása már a hátunk mögött van, tehát, ha pénzt is gondolunk ezen oszlopok mögé, akkor nyilván a hátralévő feladatok fajlagosan drágábbak lesznek, mint azok, ahol már elkészültek a hálózatok.
Ez a kép a 2006. december 31-i meglévő állapotot mutatja. Nyilván mindenki a szívéhez legközelebb álló kis agglomerációt itt kinézheti. Pillanatnyilag ezeken a színessel jelölt területeken vannak működő rendszerek, látható azért, hogy jócskán van az országban még világos színű terület is.
Néhány szám, de tényleg csak a legfontosabbak, csatornázottsági mutatók. A KSH legutóbb közzétett adatai szerint a 2006. évi csatornázottsági mutató 67,5 százalékos volt, a 2007-es előzetes adataink sincsenek még a kezünkben, sajnos nem tudok beszámolni, de általános tendencia az utóbbi időben, hogy 2-3 százalék között mozog ez az éves fejlődési arány.
Néhány szám a településekről és szennyvíztisztító telepi kapacitásokról. A 6 millió, az csak a megfelelőt jelenti ebben a vonatkozásban, lényegesen nagyobb a magyar beépített szennyvíztisztító telepi kapacitás, de nekünk úgy kell már dolgozni, hogy az EU felé a megfelelőt számolhatjuk csak, így azokon a helyeken, ahol még technológiai korszerűsítés vagy kapacitásfejlesztés szükséges, a továbbiakban azt nem számolhatjuk így el.
A program hátralévő időszakának költsége 651 milliárd forint, ez az összeg, amit úgy kalkulálhatunk, hogy a folyamatban lévő dolgokat levontuk ebből. Ez egy célállapoti térkép, már látszik, hogy sokkal színesebb a tartománya. Vannak olyan területek - talán messzebbről nem látható olyan jól -, ahol világoskék színnel maradt az agglomeráció, és vagy a mérete miatt, vagy azért, mert a csatornahálózat kiépítése nem gazdaságos, nem lesz gyűjtőrendszer kiépítve, de azért látható - különösen a keleti országrészben -, hogy jelentős színesedése várható a területeknek.
Szakmai prioritások. Felsorolás jellegű három fólián szeretném végigkövetni és elmondani, hogy min dolgozunk. Nekünk nagyon szigorú határidős kötelezettségünk van, Magyarország számára az európai uniós csatlakozás terén ez a legkeményebb irányelv, amit teljesíteni kell. Ilyen magas összegű, ilyen széles lakónépességre kiterjedő kötelezettség nincsen más szakterületen. A kiépítési méretsornak megfelelően három határidőt kaptunk: 2008., 2010. és 2015. december 31. a három dátum. Zalakaroson vagyunk, örömmel üdvözölhetem ezt az agglomerációt, amelyik a 2008-asok közé éppen bekerült pillanatnyilag, mert meghaladta a 10 ezer lakos egyenértéket, és érzékeny területen fekszik. Látható ebből is, hogy van bizonyos mozgás is.
Nagyon nagy feladatot jelent mind a három határidő teljesítése az országnak. Mi nyilván irányítjuk, és itt a teljesítésnél próbáljuk beterelni az önkormányzatokat egy olyan mederbe, hogy a határidős kötelezettségeket tiszteletben tartsák, az országra ugyanis nagyon jelentős bírságveszély árnyéka vetül. Ahogy tárgyalunk az Unióval, azt látjuk, hogy egyre keményebb hangnemben és egyre komolyabb kikérdezéseket kapunk, ami arra irányul nyilván, hogy szeretnék az ország készültségi állapotát felmérni. A mi szakterületünk különleges abból a szempontból is, hogy más szakterületeken nem engedélyezte az Unió, hogy két operatív program hatálya alól is kaphasson a szakterület támogatást; nálunk pontosan azért, hogy elhatárolhatók legyenek az európai uniós kötelezettségek és a hazai vállalások a 2 ezer fő alatti körben. Ezért a KEOP-ban támogathatóak azok a fejlesztések, amelyek közvetlenül a fenti három határidő teljesítését szolgálják, és a régiós operatív programban pályázhatnak a kistelepülések a hazai prioritások mentén.
Az új pályázati rendszerben felhasználtuk az ISPA és a Kohéziós Alap előprojektek tapasztalatait, két dolgot emelnék itt ki. Az egyik az, hogy a beruházási költség mellett legalább olyan fontos hangsúlyt kap a beruházási döntéseknél az üzemelési élettartam és az üzemelési gazdasági mutatók vizsgálata, ez nagyon-nagyon fontos. A másik pedig az, hogy lakossági oldalról a projektek megfizethetőségét is vizsgálni kell. Ez a két szempont hangsúlyosan bekerült a KEOP és a ROP-pályázatokba, és nyilván ez újdonság a korábbi hosszú évtizedek gyakorlatához képest.
A mi szektorunkban önmagában ez a program növekedést fog generálni nyilván, ahogy a teljesítés felé haladunk. A 2015-ös időzónában 4-7 százalékos növekedésre lehet számítani, és 0,1 százalékos növekedésre a GDP vonatkozásában. Lehet mondani, hogy ezek nem túl magas számok, szerények, azonban azt hiszem, hogy ha a környezet és a lakosság életminőségére vonatkozó hatást is figyelembe vesszük, akkor nem elhanyagolható.
Nagyon fontos kérdés a budapesti tisztítatlan szennyvíz-bevezetési helyzet felszámolása, köztudott, hogy a csatornahálózaton keresztül a Dunába tisztítatlan bevezetések torkollnak. Ha valamit az Unió biztos, hogy bírsággal el fog csípni az országban, az ennek a helyzetnek a tiltása lehet, ezt nem fogja tűrni.
Nagyon fontos, hogy a hatékonyság kérdése már a projektek tervezési időszakában eldőljön. Amikor az önkormányzatok fejlesztési beruházásaikat megfogalmazzák, akkor a helyes szemlélettel, tehát a tervezés-építés-üzemeltetési szakasz komplex szemléletével gyakorlatilag eldönthetik egy projektnek a hosszú távú sorsát, azt is beleértve, hogy a lakosság a későbbiekben milyen díjat fog fizetni. Fel fognak értékelődni a jövőben a szakterületünkhöz kapcsolható energetikai szempontok is, hiszen a szennyvízben nagyon sok értékes anyag és energia rejtőzik még, amelyeknek a kiaknázása fogja mutatni a jövő fejlesztési irányait és trendjeit.
A kistelepülések gondja, úgy gondolom, a ROP-ban rejlő források ismeretében nem megoldott. Indítványoztuk, hogy a régióknál erre a szakterületre a jelenlegi 2007-2008-as akciótervhez képest jelentősen nagyobb összeget állítsanak be, mert így tudjuk megakadályozni azt a közismert nagy érdeklődést, ami a Környezet és Energetika Operatív Program felé a kistelepülések részéről pusztán azért jelenik meg, mert a KEOP-ban több a forrás. Azt gondoljuk, hogy ez a 2 ezer alatti kör meg kell hogy találja a maga boldogulását a tisztességes ROP-források mellett.
Nagyon fontos még a településeken belüli csatornázottság mértékének a kérdésköre, az Európai Unió ugyanis nem írja elő a települések 100 százalékos csatornázottságát, és ez megint egy olyan téma, amit nem egy településre vonatkoztatva kell figyelni, mert nyilván van, ahol megvan a laksűrűség ehhez, hanem összességében. Ezt a szemléletet szeretnénk elterjeszteni, és ahol már gazdaságtalan a településszéli részek csatornázása, ott jöhessenek azok az egyedi berendezések, amelyek szintén újdonságként a mostani KEOP- és ROP-kiírásokban már teret kaptak és elterjedhetnének.
Áttérve az iszapkérdésre. Az iszaplerakás megszüntetése és ennek az irányítása az egyik legfontosabb feladatunk. Köztudott, hogy a lerakóba hordható iszapmennyiséget korlátozni kell, és mindenképpen törekedni kell a hasznosítás növelésére. Ahogy körülnézünk magunk körül, a fejlettebb országokban mindenhol a szennyvíznek és a szennyvíziszapnak a megújuló energiák felé való elmozdulását látjuk, ideértve az iszapokban rejlő energetikai lehetőségeket is. Nagyon fontos, hogy fejlett technikákkal, több évtizedes K+F-es tapasztalatokkal rendelkeznek a fejlettebb országokban, és ha ezeket a kutatási lépcsőket kihagyva bizony ezekből az európai uniós forrásokból jól használjuk fel az összegeinket, akkor egy több évtizedes előrelépést lehetne elérni.
Nem szeretném elvenni a következő kolleganőmtől a szót, ez a fóliarész már átvezet az ő részéhez, de annyit mindenképpen el szeretnék mondani, hogy az iszapkezelési centrumokat nem szabad decentralizáltan úgy létrehozni, hogy most mindenkinek presztízskérdéssé váljon, hogy márpedig ezt ő csinálja, mert itt megvannak azok a szakmai alapkritériumok, amelyek szállítási távolsághoz és méretnagysághoz köthetők, amikor már üzemgazdaságosan ezek a visszanyerési folyamatok végezhetőek.
Végezetül az égetés szerepe. Ez fel fog merülni egyre inkább, ugyanis azoknak a szennyezőanyagoknak a kutatása, amelyek a gyógyszermaradványokkal és egyéb emberi termékek során kerülnek a szennyvízbe - antropogén anyagoknak nevezzük -, még nagyon kezdeti fázisban van, de bizony nagyon sok ország szakmapolitikai célkitűzésként tette, hogy mintegy megelőzésként inkább égeti a szennyvíziszapot, mintsem a mezőgazdaságban lerakja. Magyarországon nagy felvevő felület van, gazdaságosan, olcsón végezhető a szennyvíziszap-komposztálás, nyilván itt a megfelelő arányok megtalálása nagyon fontos feladat lesz.
Végül amit látunk a nemzetközi trendekben, az a szennyvíztisztításnak egy nagyon érdekes megközelítése. Már nem arról van szó pusztán, hogy kap a hatóságtól a szennyvíztisztító telep egy elfolyó vízminőségi követelményt, és azt deklaratíve teljesítenie kell, hanem szinte ez egész mellékessé válik, és minden a visszanyerésről szól. Tápanyagot visszanyernek, ami nyilván konkurencia lesz a vegyi műtrágyagyártó lobbynak, gázokat nyernek vissza, a közvetlen földgázhálózatba való betáplálásukra vannak üzemelő példák, és a legelterjedtebb módokon próbálják a rothasztás során is kiszedni azokat az értékes és zöldgondolatokat is tartalmazó lehetőségeket, amik előremutatóak. Ezek költségesek, nagyon kell vigyáznunk, hogy ebben is csak a lakosság teherbíró képességével együtt tudunk fejlődni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük. Kulinyiné Székely Ildikó következik, szintén a minisztériumból.
Kulinyiné Székely Ildikó tájékoztatója
KULINYINÉ SZÉKELY ILDIKÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Mindenekelőtt én is köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt felszólalhatok, illetve szeretném köszönteni a megjelenteket. Folytatnám, amit kolléganőm előttem mondott.
Gyakorlatilag egy kis statisztikával kezdeném az előadásomat. A jelenlegi adatnyilvántartás szerint 522 szennyvíztisztító telep szerepel a nyilvántartásunkban. Ebből körülbelül 145 telep 10 ezer lakosegyenérték feletti kapacitású. Ezeknek a telepeknek az összesített kapacitása 10,7 millió lakosegyenérték. Ha ezt szárazanyag-tartalomra vetítjük, durván 170 ezer tonna/év szennyvíziszap keletkezik.
Jelenleg ezekből a telepekből 16 olyan szennyvíztisztító telepünk van, ahol egyáltalán biogáz-előállítás folyik. Ebből 7 olyan telep van, ahol a biogáz-előállításon túl ezt gázmotor segítségével villamos energiává alakítják át. Ez elsősorban 7 nagyobb szennyvíztisztító telepet jelent. A további kisebb szennyvíztisztító telepeknél csak a biogáztermelést lehet figyelembe venni.
Jelenleg 4 olyan szennyvíztisztító telep van, ahol biogáztermelésre igyekeznek üzemet felállítani. Ha ezek is üzembe lépnek, akkor úgy lehet számolni, hogy pillanatnyilag 9-10 megawattnyi elektromosáram-termelésre van lehetőségünk, ami szennyvíziszapra alapozott. Ez volt a jelen.
A jövő. Mint ahogy a kolléganőm említette, a nemzeti szennyvízelvezetési, -tisztítási program végrehajtása folyamatban van. Ennek eredményeként egyre-másra a szennyvízberuházások megvalósítása folyik. A végső határidő pillanatnyilag 2015, és erre a távlatra vetíteném ki azokat az adatokat, hogy körülbelül ezen beruházások végrehajtásával milyen mennyiségbeli és milyen egyéb olyan lehetőségek vannak, amelyek a szennyvíziszapból mint megújuló energiából nyerhetők.
Ezeknek a beruházásoknak a megvalósításával 2015-re várhatóan olyan 250-300 ezer tonna/évvel, szárazanyag-tartalomban véve, ezzel lehet számolni. Ebből körülbelül 4,7 PJ az, ami kinyerhető energia. Ennek a biogázon belüli részaránya 5,4-5,6 százalék. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a szennyvíziszap 90 százalékát hasznosítják, és így körülbelül 29-30 megawattra emelkedhet az előállítható elektromos áram mennyisége, amit szennyvíziszapból tudunk előállítani.
Mint ahogy erre már korábban is utalás történt, célszerű kistérségekben, régiókban gondolkodni biogázüzemek esetében. Tulajdonképpen ezeket úgy is neveznénk, mint szennyvíziszap-agglomerációk, ami nem jelenti azt, hogy ezek megegyeznek a szennyvíz-agglomerációkkal, tehát ezek egészen más szempontokat figyelembe véve és más alapon nyugvó gazdaságossági számításokat figyelembe véve kerülnének kialakításra.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy gazdaságossági szempontokat figyelembe véve, egy üzemeltetési terv fajlagos költségeit figyelembe véve bizonyos mennyiség alatt nem célszerű telepíteni. Tehát gyakorlatilag 100 kilowatt az a minimális mennyiség, ameddig érdemes biogázüzemben gondolkodni. Ez körülbelül 6200 tonna/év nyers szennyvíziszapot feltételez, amit folyamatosan kell tudni biztosítani, és ennek az iszapnak tulajdonképpen 70 százalékos kihasználtsága mellett lehet ezzel számolni.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor egy ilyen biogázcentrum létesítésében gondolkodunk, hogy esetleg nemcsak a szennyvíziszapra lehetne alapozni, hanem a térségből hasznosítani lehetne olyan hulladék anyagokat, zsiradékokat, amelyeknek megfelelő arányú keverése a szennyvíziszappal, a szennyvíziszapból kinyerhető biogáztartalmat akár meg is kétszerezheti. Tehát, amikor ilyen biogázüzem felállításában gondolkodunk, ezeket mind mérlegelni kell, és tulajdonképpen célszerű figyelembe venni.
A régióknál, ha szennyvíziszapról beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy a szennyvíztisztító telepeket kell elsősorban figyelembe venni. Durván úgy lehet számolni - különböző tanulmányokat készítettünk, és az ezekben lévő tapasztalatok, illetve következtetések alapján lettek ezek a számok meghatározva -, hogy körülbelül 30 olyan nagy szennyvíztisztítónk van Magyarországon, ahol egyáltalán érdemes ezzel foglalkozni, és egy régiót köré fogni, ugyanis a 30 legnagyobb szennyvíztisztító telepen keletkezik az összes szennyvíziszap-mennyiség 48 százaléka, tehát majdnem a fele az országos mennyiségnek.
Itt most 40 kilométeres körzetet vettem figyelembe, ez eléggé a határa már a gazdaságosságnak. Tehát a 30 kilométer szállítási távolság még a leginkább gazdaságos, de ez még a határesetet képviseli. Tehát innen körülbelül 45 százaléka kerül ki a szennyvíziszapnak, és 6-7 százaléka a körzeteknek, ahol tulajdonképpen a 40 kilométeres körzeten kívül esnek bizonyos települések.
Ezeknek a központoknak a helyét mutatja ez a térkép, a 40 kilométeres körzetet bejelölve. Ugyanakkor a tanulmányban készült egy olyan táblázat is, elméleti számítások alapján, hogy egyes nagyobb szennyvíztisztítók esetében körülbelül hány olyan csatlakozott településszámmal lehet esetleg számolni, ahol végül is nagyobb mennyiségű biogáztermelésre volna lehetőség.
Még egy dolgot szeretnék azért hozzátenni. Vannak különböző támogatási lehetőségek is. Tehát jelen esetben a KEOP 1.2.0-s akcióterv keretén belül van lehetőség a szennyvíziszappal kapcsolatosan a biogáztermelésnél, a beruházásnál, a projekt elszámolható költségének a 20 százalékát mint biogáz, illetve megújuló energiaforrásként történő hasznosítást figyelembe venni. Ez tulajdonképpen körülbelül az a mennyiség, amit egy telep biogáztermelés során önfenntartásra tud hasznosítani. Tehát kifejezetten, amely energiatermelésre, tehát rendszerekbe való beadásra létesül, azoknál tulajdonképpen a KEOP energia részében van további támogatásra lehetőség.
Ennek mentén adnám át a szót a kolléganőmnek, aki ennek az egésznek az általános dolgait ismertetné.
ELNÖK: Köszönöm. Dr. Csoknyai Istvánné következik.
Dr. Csoknyai Istvánné tájékoztatója
DR. CSOKNYAI ISTVÁNNÉ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Csoknyai Annamária vagyok, a környezetfejlesztési főosztályról, a Környezetvédelmi Minisztériumból. Itt egy átfogó képet szeretnék adni - de röviden, mert az idő már kevés - a biogáztermelés jelenéről, jövőjéről a megújuló energiaforrásokon belül, arányaiban hogyan helyezkedik el, hogyan lehet a jövőbeni fejlesztéseket elképzelni.
Amikor az Európai Unió meghatározta a közös célt, a 20 százalékra való növelést 2020-ra, készített egy megújulóenergia-útitervet, hogy hogyan lehet a 20 százalékot a különböző típusú energiaforrásokból létrehozni. Lehet látni, hogy legalul van a biogáz-hasznosítás, ami gyakorlatilag szinte 2004-től kezdődően indult be komolyabban, és viszonylag kiegyensúlyozott fejlődést fog mutatni. Ha összehasonlítjuk a többi energiaforrással, akkor mondjuk, az aránya viszonylag szerény, a biomassza, a vízi erőmű és a szélenergia hasznosítása az Európai Unióban döntő, meghatározó.
Azt is megnézte az útiterv során, hogy hogyan fognak változni a különböző megújuló technológiák árai, beruházási költségee. Lehet látni ott fent, ott van az a kis ciklámenszínű rész, amelyik a biogáz, 100-ról 95 százalékra fog 2020 körül lecsökkenni, tehát nem jelentős beruházáscsökkenési változás lesz.
A megújulók hazai helyzete 4,2 százalék most az összes energiafelhasználáson belül, és ezen belül 0,8 százalékot foglal el a biogáz, a döntő része szilárd biomassza. 2020-ra hogyan fog kinézni? 6,7 százalékra fog növekedni a 0,8 százalékról, ami jelentős növekedést jelent. Becsülve vannak a biogázpotenciálok, az ország energiaigénye 1150-1200-1300 PJ. A Magyar Tudományos Akadémia készített egy vizsgálatot, pontenciálvizsgálatot, ahol majdnem 2,5-szer annyi energiapotenciált számított ki, mint amennyi az ország energiaigénye.
Ez természetesen csak az elméleti energiapotenciál. Reálisan megvalósítható ebből, most biomassza-potenciálra fókuszálva, 150-300 PJ. A teljes biogázpotenciál az FVM számításai alapján 25, az 50 különböző szakértő számításai alapján, ami annyit jelent, hogy itt az energianövény termesztéséből ugrana fel 50 PJ-ra, ami most egy eléggé kényes kérdés, hogy az ilyeneket ne biogáz és biomassza energiahasznosításra használjuk.
A magyarországi célkitűzés 2020-ra 12-13 PJ. Ha megnézzük a megújuló energiafelhasználást, lehet látni, hogy 2005-ről 0,3-ról 12,57-re fog emelkedni, ami egy majdnem negyvenszeres növekedést jelent.
Ha a hőtermelést nézzük, akkor ott még drasztikusabb a növekedés. A megújuló villamosenergia-termelésnél is pirossal jelöltem, 25-ről 217 gigawattórára tervezzük növelni.
Biogázüzemek Magyarországon. 2002 előtt szennyvíztelepekre alapozott biogáztermelés volt, és itt 150-től 2015-ig 300 ezer tonna/év szárazanyag-tartalomra vonatkoztatom a szennyvíziszap-mennyiséget. Jelenleg Magyarországon 16 szennyvíztelep van, amelynek egy része saját energiaigényét elégíti ki. 2015-re az irányelv szerint egy nagyszabású szennyvíztisztítási program lesz, és itt cél a szennyvíziszap minél inkább való hasznosítása.
2002-től rohamos, látványos fejlődésnek indult Magyarországon a biogáz-hasznosítás, és a mezőgazdasági, állati és növényi eredetű alapanyagokra alapozódtak ezek a fejlesztések; Nyírbátor, Pálhalma, Kenderes, Klárafalva, sörfőző üzemekben és élelmiszerhulladékokból, a Kaposvári Cukorgyár répacukorból és számos kisebb üzem van tervezés és kivitelezés alatt.
Most milyen tervek vannak a megújuló energiastratigia-tervezet és a nemzeti éghajlat-változási stratégiában? A biogáz nagyon sokoldalúan használható energiaforrás, nagyon sokoldalúan használható fel, ezért energetikai, környezetvédelmi és vidékfejlesztési szempontból is nagyon jelentős forrásként kezeljük. Kiemelt szerepe van a decentralizált energiatermelésnek. Itt az alap a mezőgazdasági melléktermékek, hulladékok, trágya, élelmiszer, biohulladékok, szennyvíziszap, ezek szolgálnak alapanyagként. Tehát a biogáz decentralizáltan áll rendelkezésre, és kapcsolt energiatermeléssel lehet belőle és hatékonyan kapcsolt energiatermeléssel célszerű az energiát előállítani.
Nagyon fontos stratégiai elem a tisztított biogáz földgázhálózatba történő betáplálása, ez mindként stratégiában komoly fejlesztési cél. A földgáztörvény lehetővé teszi a betáplálást, a földgázhálózat kiépítése nagyon jelentős Magyarországon, lehetővé teszi elvileg, de még a végrehajtási utasítások nincsenek kidolgozva. Jelenleg gazdasági korlátai vannak, bár a tisztítás nem annyira drágítja meg a tiszta biogáz, a tiszta metán előállítását; a legutóbbi tanulmányok szerint minimálisan drágítja meg. Reálisan ezzel a tisztított biogázzal a földgázfogyasztás 1 százaléka lenne kiváltható.
Még egy másik stratégiai cél a biogáz közlekedésünkben üzemanyagként történő felhasználása. Itt is a kormányzatnak még jelentős feladatai vannak, szabályozási és pénzügyi ösztönzőkkel kell elősegíteni.
Kivetítettem a megtérülési időt a különböző megújuló alapú villamos energia termelési projektnél. Lehet látni, hogy a biogáznak körülbelül 11 év a megtérülési ideje.
Támogatást a KEOP-ból, a ROP-ból, az Új Magyarország vidékfejlesztési tervből és a Gazdasági Operatív Programból lehet kapni. A KEOP-nál 4 százalék, tehát az összes rendelkezésre álló 1200 milliárd forintból 4 százalék fordítható megújulóenergiaforrás-fejlesztésre, és a megújuló környezetbarát energetikai fejlesztéseknél még lehet támogatást kapni megújulókra és hatékonyságfokozásra. 2007-2008-ban 13,26 milliárd forint áll rendelkezésre, és 10-50 százalékos támogatást lehet kapni. Itt a támogatható tevékenységek vannak, ebben a biogáztermelést és -felhasználást kipirosoztam, vállalkozások, költségvetési szervek, önkormányzatok, nonprofit szervek pályázhatnak.
A támogatás intenzitása. A nyugat-dunántúli régióban 30 százalékos az intenzitás, mikro- és középvállalkozások esetén 20 százalékkal, középvállalkozások esetén 10 százalékkal növekedhet, összesen maximum 50 százalék lehet az intenzitás és a mértéke minimum 1 millió forinttól maximum 500 millió forintig terjedhet. A támogatható projektméret - itt csak a minimumot szabtuk meg - 10 millió forint, nagyvállalatnál 200 millió forint.
A biogáztermelés történhet növényi, állati eredetű anyagokból, szennyvíztisztító telepeken képződő iszapból, depóniagázból vagy kapcsolt energiatermeléssel. Ami fontos, hogy a fermentációból visszamaradó anyag mezőgazdasági célú hasznosításához szükséges beruházási elemek elszámolhatók a költségben, és amikor a támogatás mértéke kiszámolásra kerül, akkor itt mit jelent az előny: kapcsolt energiatermeléssel valósul meg az energiatermelés, 100 százalékban megújuló energiaforrás kapcsolt hasznosítása, gazdaságilag fenntartható legyen, tehát fajlagosan alacsony beruházási igény, a megtermelt energia sajátcélú felhasználása, minél rövidebb a megtérülési idő, az kedvező a támogatás szempontjából.
Iszonyúan fontos a környezeti fenntarthatóság igazolása. Mit értünk ez alatt? Zárójelbe be is írtam: nem kimerülő energiaforrás, nincs fosszilis segédenergia-igény, tehát lehetőleg a megújulóból oldják meg a technológiai hőigényt. A keletkező hulladék mennyisége minél kevesebb legyen, és hogy milyen technológiát vált ki. Itt természetesen a természetvédelmi fenntarthatóság is fontos, valamint a munkahelyteremtés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium munkatársainak előadásait meghallgatva a második napirendi pontban Szabadics Attila urat hallgatjuk meg, Zalakaros és térsége szennyvíz-csatornázási projektjéről, aki a Szabadics Zrt. termelési igazgatója.
Parancsoljon!
SZABADICS ATTILA termelési igazgató (Szabadics Zrt.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Polgármester Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a lehetőséget. Nagyon rövid leszek. Cégünk zalakarosi székhelyű, családi tulajdonú részvénytársaság; édesapám, öcsém és én vagyunk a tulajdonosai. Külön örömünkre szolgált, hogy a környező településeknek mi tudtuk végrehajtani a szennyvízcsatorna-hálózat kivitelezését, valamint a szennyvíztisztító telep építését is. Hiszen egy kis klasszikus áthallással, családunk itt élt, él, és remélhetőleg, élni is fog.
Tehát ezeket a rendszereket úgy építettük, hogy az amúgy is szigorú műszaki és minőségi követelményekre még rátettünk egy kis lapáttal, hiszen mi ezeken a nyomvonalakon járunk, és használjuk is a rendszert nap mint nap.
Első lépésben, az 1990-es évek második felében elkészültek a különböző koncepciók, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. Ezekre a képviselőtestületek elvi határozatait meghozták, és első lépésként 1999-ben Galambok község, valamint Zalakaros még csatornázatlan településeinek a szennyvízcsatornázását végeztük el. Ez 2001-ben fejeződött be, nettó 400 millió forint költséggel.
Ezután következett egy kis szünet, amely előkészítő munkákkal telt, és tulajdonképpen három fő rész következett ezután. Négy északi település, Garabonc, Zalamerenye, Nagyrada és Zalaszabar mellékművi rendszerének kiépítése, ugyanezen települések főművi rendszerének kiépítése, és harmadik lépésben a korszerű zalakarosi 1600 köbméter/nap kapacitású szennyvíztelep megépítése. Ez összesen nyolc közbeszerzési eljárás, nyolc pályázat, nyolc szerződés, nyolc jogviszony, de tulajdonképpen mind megvalósult már, mindet sikerült megnyernünk, és a kivitelezést is elvégezni.
A mellékművi csatornahálózat 2002 februárjában kezdődött, április végén írtuk alá a szerződést. 2003 október vége volt a négy településen a befejezési határidő. Ez a mellékművi rendszer szoros összefüggésben van a főművi rendszerrel, amelynek az állam vállalta a költségeit. Ez gyűjti össze a négy település szennyvizeit és vezeti el a szennyvíztisztító rendszerbe. Ehhez ennek illő passzolnia, ez húzódott, módosítottuk a szerződést 2004-re, mi befejeztük, a főművi azonban még késett. A mellékművi rendszer 2004-ben befejeződött. Összesen a négy településen ez 12 kilométer gravitációs vezetéket jelentett, 9 kilométer bekötő vezetéket, ezer ingatlan bekötését, két darab közüzemi átemelőt, és durván 2500 fő ellátását biztosította. A kivitelezési összeg nettó 450 millió forint volt.
Ez elkészült, azonban működni nem tudott, és itt elég nagy lakossági felháborodások voltak, hiszen ők már fizették a kölcsönöket, a hiteltörlesztéseket, de nem volt hova elfolyjon a víz. Különböző pénzügyi és egyéb más gondok miatt a főművi rendszer 2002-es indítása helyett az tulajdonképpen csak 2004-ben került indításra, és 2005 márciusára zárult le a közbeszerzés, akkor tudtunk szerződést aláírni, és elkezdeni ennek a megvalósítását.
Az eredeti határidő itt is 2005 novembere volt, tehát egy szűk év, azonban szintén költségvetési és egyéb pénz-átcsoportosítások miatt tulajdonképpen 2007. május 30-án kellett befejeznünk, illetve tudtuk befejezni ezt a művet, akkor adtuk át műszakilag, és azóta működik a teljes rendszer.
Ez tulajdonképpen 4 kilométer gravitációs csatornát jelentett, öt közüzemi átemelőt, és 475 millió forint volt a szerződési összeg. Itt olyan rendszereket is alkalmaztunk, mint a biokiviteles szagtalanítással kombinált levegőátöblítés, tehát egy olyan rendszert, amire tényleg megpróbálunk büszkék lenni. Ez elkészült, ez is működik.
Utolsó lépésként a szennyvíztisztító telep építése kezdődött, amelynek megvalósításánál Zalakaros Város Önkormányzata 100 millió forinttal járult hozzá ehhez az állami beruházáshoz. Az INWATECH Kft. generál alvállalkozói kivitelezésében készült el. Most, május végén zárul le az egyéves próbaüzem, amely kiváló eredményeket mutat. De majd a helyszínen, erről mindenki meg tud győződni. Ennek a nettó összege 674 millió forint volt.
Tehát összességében ebben a kistérségben elkészült 16 kilométer gravitációs vezeték, 10 kilométer bekötő vezeték, 8 kilométer nyomóvezeték, 12 közüzemi átemelő, és Zalakaroson és Galambokon kívül 2500 lakost érintett. A beruházások pedig összértékben nettó 2 milliárd forintot tettek ki.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Eszes Zsolt, az INWATECH Kft. ügyvezető igazgatója következik, a csatornadíjakat jelentősen befolyásoló iszapkezelés és -hasznosítás lehetőségeiről. Mindig érdekes kérdés, amikor a díjakról van szó, amely megállapítása önkormányzati hatáskör.
ESZES ZSOLT ügyvezető igazgató (INWATECH Kft.): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi is köszönjük a lehetőséget, hogy néhány információt megoszthatunk önökkel. Amikor mindannyian használjuk a vizet nap nap után, és a vízből szennyezett víz keletkezik, akkor ezt a szennyvizet összegyűjtjük, és gyakorlatilag az ismert eljárások szerint tisztítjuk.
Ezek évtized óta ismert eljárások - szennyvíztisztítási technológiáról beszélek -, és alapvetően két végtermékük keletkezik. Az egyik végtermék a tisztított víz. Általában könnyű elhelyezni, és ha a hatósági előírásoknak megfelel, akkor az élővízbe ki lehet bocsátani. Természetesen ezek a határértékek jelentősen szigorodtak az elmúlt években. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a szennyvíztisztítási technológiák alkalmasak arra, hogy ezeket a technológiai határértékeket kielégítsék.
A másik nagy végtermék az iszap. Az iszap kezelése már nem ilyen egyszerű feladat, messze nincs akkora hagyománya sem technológiailag, sem egyéb szempontból, hogy mit is csináljunk ezekkel az iszapokkal. Az iszap nem más, mint nagy nedvességtartalmú, jelentős szerves anyagot, illetve egyéb tápanyagot tartalmazó lötty - hívjuk löttynek. Hogy ezeket a löttyöket, hogyan kezeljük, az viszont nagyon nem mindegy. Ezer variáció van. Néhány tíz évvel ezelőtt elkezdődött a mezőgazdasági kihelyezés. Gyakorlatilag a régi hagyományoknak megfelelően, mint ahogy a trágyát is kihelyezték a földre, így úgy gondolták, hogy az iszapot is minden további nélkül ki lehet helyezni a földre.
Ez részben van csak így, hiszen az elmúlt évek - vagy nevezzük ezt az időszakot évtizednek - vizsgálatai azt mutatják, hogy jelentős korlátozó tényezők vannak a szennyvíziszap kihelyezhetősége szempontjából.
A másik nagyon fontos elem, amelyet a hölgyek röviden bemutattak, hogy energetikai lehetőség rejlik a szennyvíziszapokban, hiszen ez a magas szervesanyag-tartalom kiválóan alkalmas arra, hogy energiát állítsak elő belőle. Első körben, mondjuk, biogázüzemben, tehát rothasztom az iszapot, beleteszem egy tárolóba, lezárom, rothad, jön a gáz. Nem ennyire egyszerű, de majdnem. A másik lehetőség pedig az - és erről ne feledkezzünk meg -, hogy azon túlmenően, hogy ezek a szerves anyagok az elbontás során biogázt termelnek, a végén még mindig van bennük olyan anyag, ami energiát tud adni.
Úgy fogalmazok, hogy ha ezt az iszapot víztelenítem akár a legnagyobb mértékben, akkor kvázi barnaszenet fogok kapni a végén, hiszen azok a szerves anyagok, amiket beletettünk a tevékenységeink során, a végén ott lesz az iszapban. Nos, ez az iszap jelentős energiatényező, és akár kombinálva lehet biogázt is nyerni belőle és akár égethető anyagot. Elhangzott, hogy az égetésnek abszolút alternatívája van világszerte, vagy pedig csak az egyiket, csak a másikat csinálom. Ahhoz azonban, hogy égethető legyen egy iszap, technológiával kell rendelkezni. Az elmúlt évtizedekben ismertek voltak ezek, hiszen számos iszapégető létesült a világban. Ezek az iszapégető művek hatalmas létesítmények voltak, értelemszerűen nagy szennyvíztelepek mellett létesítettek ilyet, bődületes pénzbe kerül, veszélyesek, robbanásveszélyesek, és energetikailag nem voltak a leghatékonyabbak, hiszen gondoljunk csak bele, hogy jelentős mennyiségű vizet kellett eltávolítani belőle.
Arról már volt szó, hogy iszapok hol keletkeznek, ipari kommunális szennyvíztisztítókban, iparban, mezőgazdaságban, gyárakban a legkülönbözőbb fajta iszapokkal találkozhatunk, most maradjunk egyelőre a kommunális iszapoknál. Mit kell tennünk ezekkel az iszapokkal? Először is térfogatot kell minimalizálni. Miért? Azért, mert el kell vinni a szennyvíztisztító telepről. Klasszikusan - bizonyára ismerik - vízteleníteni szokták az iszapot szalagszűrőprésben, centrifugába belehányjuk és fázisszétválasztunk, tehát vizet nyerünk ebből a bizonyos löttyből, és ezt a bizonyos koncentrált sűrű anyagot szállítjuk, aminek már akkora a szárazanyag-tartalma, hogy szállíthatóvá válik, a vizet pedig visszavezetjük a szennyvíztelepre és megtisztítjuk, mert erre alkalmas a szennyvíztisztítási technológia.
A következő lépcső pedig a hasznosítás. Hasznosítom-e akkor az iszapomat, amikor kihelyezem mezőgazdaságilag földterületre? Igen. A világon, számos helyen nagyon aktív párbeszédek és viták folynak a tekintetben, hogy ha az iszapot kihelyezem mezőgazdasági földterületre, az hasznos-e. Hasznos abból a szempontból, hogy tápanyagot jelent nitrogén, foszfor, kálium és szerves szén formájában, tehát a mezőgazdaságban jól felhasználható, ugyanakkor elhangzott a hölgyek részéről, hogy olyan anyagokat is tartalmaz a kommunális szennyvíziszap, ami már mégsem annyira kedvező a földterületekre történő kihelyezés szempontjából. A mezőgazdaságban fel lehet használni, de egy sor olyan anyagot viszünk be a földbe, amely nem fog elbomlani, halmozódik benne, és általában talajdegradációhoz vezethet hosszabb távon; hangsúlyozom, hogy hosszabb távon.
A hasznosításnak tehát alapvetően két útjáról lehet beszélni, a komposztálásról és az égetésről. A komposztálás, azt gondolom, jól hangzik, de azért számos problémát is jelent és vet fel, hiszen a komposztálás során azt csináljuk, hogy miután ezt a löttyöt fázisszétválasztottuk, összerakjuk egy másik anyaggal, aerob vagy anaerob módon kezeljük és keletkezik belőle egy úgynevezett végtermék, amit ugyanúgy a mezőgazdaságba helyeznek ki. A komposztálás végterméke gyakorlatilag ugyanaz, mint a víztelenítést követő végtermékem, tehát a probléma a komposztnak a földterületen történő elhelyezésével ugyanaz: olyan idegen anyagokat viszek be a földbe, ami nem biztos, hogy hosszú távon kedvező.
Égetés. Az égetésről beszéltem, iszapégetők léteznek, viszont az égetés technológiája messze nem olyan biztonságos, óriási beruházási és üzemköltségeket emészt fel. Bizonyára tudják, hogy igen jelentősek a csatornadíjak, észlelik önök is most már hazánkban is. Ennek a csatornadíjnak, amiben a szennyvíztisztítás benne foglaltatik, egy nagyon markáns része az iszap kezelésére fordítódik. Az a nagy kérdés és általában politikai kérdés, amikor a testületek szavaznak bizonyos díjakról, hogy ezek a díjak hova fognak emelkedni, van-e egyáltalán racionalitása annak, hogy ezek a díjak csökkenhetnek, mondjuk, annak okán, hogy energetikai célú felhasználást tudok elérni a szennyvíziszapok kezelése révén.
Bármit is teszek, a végső elhelyezéssel foglalkoznom kell, legyen az centrifugálás, szalagprés, legyen az komposztálás, legyen az égetés, végtermékem keletkezik, a végtermékeket el kell helyezni. A végtermék elhelyezésére vonatkozóan változnak a körülmények, egyre szigorúbbak a követelmények, nem mindenhol lehet lerakni ezeket a szerves anyagokat, és nem akármekkora mennyiségben lehet lerakni ezeket az iszapokat.
Különböző technológiai folyamatok vannak. Bizonyára ismert az injektálási eljárás, az amerikaiaktól jött a '80-as években, számos példa van rá a Balaton környékén. Ugyanaz a probléma vele, hogy másodlagos talajszikesedést okozhat hosszabb távon.
Az a fajta technológia, amiről mindjárt egypár szót ejteni fogok, a DryVac technológia. A nevéhez kapcsolják, hogy forradalmian új, de azért nem eszik forrón a kását, hiszen a '30-as években járunk, amikor is kiderül, hogy az anyagok szárazanyag-meghatározásához úgynevezett gőzős eljárást alkalmaznak, és a Dryvac technológia ezen alapul. Tehát forradalmian új az angol partnerünk szlogenje, de egyébként 1930-ról beszélünk.
Milyen BAT-hoz tartozó ez a technológia? Bizonyára tudják, hogy van egy elvárás a szennyvíztisztítási és iszapkezelési eljárásokat tekintve az úgynevezett elérhető legjobb technika alkalmazására. Miért van erre szükség? Azért van rá szükség, mert az egyes technológiák kifejlesztése nagyon nagy időigényű, és a kifejlesztést követően, mire az üzemi paraméterek igazolják azt, hogy érdemes volt a technológiát fejleszteni, jelentős idő telt el, de ennek be kell váltania a hozzá fűzött reményeket. Rengeteg olyanfajta próbálkozás van a világon ezen a területen, ami a legkülönbözőbb technológiai megoldásokat nyújtja. Nos, a DryVac technológia mindenképpen az elérhető legjobb technikákhoz tartozik.
Úgy fogalmaztunk, hogy ajánlott megoldás. Azt gondoljuk, hogy egy ilyen DryVac-berendezéssel, ami egy lépcsőben képes fizikailag vízteleníteni, a második lépcsőben ugyanez a berendezés az összes kémiai kötésű vizet el tudja távolítani a rendszerből, alapanyagot hozunk létre a hulladékégető számára, amitől irtóznak az országban - kicsit arrébb vagyunk az égetőkkel, nem tudom, még hány évig nem fognak megszavazni égetőket -, de ha csak a DryVacot önmagában használom, olyan végterméket nyerek, ami abszolút stabilizált, bárhol lerakható. Amerikában haláleseteket regisztráltak a földterületre kihelyezett iszapból eredően, nevezetesen vannak kórokozók, a staphylococcus aureus - bocsánat, hogy ilyet mondok -, ami rezisztens a különböző kezelésekkel kapcsolatban, ott marad a földeken, a szél felkapja a porszemmel együtt, eljut az ember orrába, és bizony, megbetegedést okoz. Nem egy ilyen esetet regisztráltak. Amerikában óriási felháborodás lett abból eredően, hogy azt mondták, hogy mi az, hogy az iszapot nem helyezhetjük ki a mezőgazdasági földterületre, hiszen ez van már húsz éve. Nem olyan egyszerű a kérdés, mert bizony okozhat ilyenfajta problémát.
A DryVac technológiával, ahol 130 fokos gőz és vákuum segítségével kezelem az egész iszaplepényt, és ennek segítségével érem el a hatalmas szárazanyag-tartalmat, teljes mértékben higienizálom az iszapot, tehát állat- és humán-egészségügyi szempontból teljes mértékben minimalizáljuk azt a kockázatot, ami az ilyen iszapok elhelyezését jelenti.
Arról már tettem említést, hogy a DryVac technológia kifejlesztését mi minden indukálta. A klasszikus iszapégetők, amelyek konkurens technológiának nevezhetők a DryVachoz képest, tűz- és robbanásveszélyesek voltak, itt van ez a bizonyos staphylococcus aureus. Az EU-irányelvek arra ösztökélnek, hogy a szervesanyag-lerakást csökkenteni kell. Bizony Angliában - ahol egyébként majd a referenciatelepet mindjárt mutatom - megépült ez a technológia, ott a kormánynak egy úgynevezett víztakarékossági, vízminőség-javítási listája van. Ebbe a listába, amiben technológiákat sorol fel, bekerült a DryVac technológia, mert ha van 1000 köbméternyi iszapunk naponta - és nem egy ilyen szennyvíztelep van, különösen a budapesti szennyvíztelep lesz hasonló nagyságrendű -, az 900 vagy ennél jóval nagyobb köbméter mennyiségű vizet tartalmaz. Ezt a vizet nem szabad elszállítani, ezt a vizet vissza lehet nyerni technológiával és kezelni lehet, és csak azt kell továbbvinni, amit feltétlenül szükséges.
A hazai elvárásokról szó volt, a hölgyek elmondták, egyéb tényezők. Emissziómentes a technológia gyakorlatilag, összehasonlítva más égetési technológiákkal a beruházási költség 50 százalékkal olcsóbb, üzemköltségben 30 százalékkal.
Rugalmas. Azért rugalmas a technológia, mert 40-99 százalékig...; a 99 százalék az elméleti szárazanyag-tartalom, az gyakorlatilag porszáraz, tehát homokkategória, bárhova beállítható a technológia. Ennek azért van jelentősége, mert ahogy az égetőművekkel egyeztetgettünk, kiderült, hogy ha 60 százalék körül van a szárazanyag-tartalom, az már egy az egyben előkezelés nélkül is bevihető és égethető, tehát egy biomasszaműbe bevihető az iszap és égethető.
A méreteinél ugyanaz a szám ismétlődik meg, amit a hölgyek szintén említettek már, úgy látszik, egy bűvös szám a 10 ezer lakos egyenérték. Ez az a méret, ahonnan lehet és érdemes foglalkozni ezzel a technológiával.
Itt az első európai referenciamű. Ennek a története az, hogy Angliában az egyik legnagyobb víz-, csatornaszolgáltató cég - 6 millió embernek szolgáltat vizet, illetve vezeti el a szennyvizeit és tisztítja azt - egy amerikai céggel kötött egy olyan megállapodást, hogy megépítheti a területén ezt a technológiát úgy, hogy a technológiát adó pénzt is hozott. A saját pénzéből megépítette, szolgáltatási szerződést kötöttek, hogy neki ezzel a technológiával mennyire sikerül minimalizálni a térfogatot, mit ér el, milyen költségcsökkenést ér el, aminek alapvető kihatása van a csatornadíjakra. Elérte azt, és egy év után - tízéves koncesszióban állapodtak meg egyébként - visszavásárolta a cég, mert nagyon megérte nekik. Így néz ki belülről a sátor, ez nem egy lakodalmas sátor, hanem egy gépészeti bonyolultsággal teli létesítmény, ami egyébként 68 tonna szárazanyagot tud naponta. Ez a budapesti szennyvíztelep mérete gyakorlatilag.
Ez a végtermék. A végtermék teljes mértékben stabil, humán, és állategészségügyi szempontból abszolút kockázatmentes, bárhol elhelyezhető, vissza nem oldódó anyag.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor haladunk a konkrétumok felé, amit majd meg fogunk nézni. Az új generációs energiahatékony szennyvíztisztítási technológiáról tart tájékoztatót Lorx Viktor úr, INWATECH Kft.
LORX VIKTOR műszaki igazgató (INWATECH Kft.): Szeretettel köszöntök mindenkit. Nagyon röviden csak ízelítőt adok egy-két szennyvíz-technológiai előrehaladásból. Nagyjából évtizedek óta ez a tudomány nem hoz semmiféle forradalmi előrehaladást, nem is fogok tudni ilyenről beszámolni. Amik viszont történnek, azért nagyon érdekesek olyan szempontból, hogy hogyan lehet egy adott köbméternyi szennyvizet vagy egy adott kilogrammnyi szennyeződést kisebb energiával, rugalmasabb technológiával és még hatékonyabban eltávolítani. E tekintetben azért van mit fejlődni még, és úgy látjuk, hogy mozog is előre a tudomány.
A C-Tech technológia Ausztriából származik, és jelenleg most már világhódító útjára indult, Magyarországon is megvalósult egy cégünk részvételével. Úgy gondoljuk, hogy ez a technológia egy sor olyan kérdésre tud nagyon pozitív válaszokat adni, amelyek már régóta foglalkoztatják a szennyvizes mérnököket.
A fő problémák általában kisebb, közepes településeknél, hogy hogyan lehet egy nagymértékben változó módon érkező szennyvizet egy stabil rendszerben kezelni, ez az egyik. A másik, hogy hogyan lehet minél egyszerűbben és az üzemeltetők által átláthatóbban üzemeltethető telepeket létesíteni, illetve hogyan tud ez kisebb üzemköltséggel üzemelni, azt lehetővé téve, hogy a csatornadíjak is csökkenhessenek, vagy ne olyan mértékben növekedjenek, mint ahogy egyébként lenne.
A technológia besorolását illetően, ez egy ciklikus üzemű technológia, ami önmagában már egy nagyon erős fejlődés a tekintetben, hogyan lehet pulzálva érkező szennyvizeket fogadni és kezelni. A módszer régi. Magyarországon számos szakaszos üzemű szennyvíztisztító berendezés épült, és ezekről a tapasztalatok nagyon vegyesek. Mondhatni azt is, hogy nem túl pozitívak. Ez a rendszer sok tekintetben pozitívra fordítja azokat a hátrányokat, amelyeket korábban az SBR-rendszerekben tapasztaltunk, és megvalósítja mindazokat a célokat, amelyeket az előbb említettem.
Nem mennék bele most a technikai részletekbe, mert az idő elszaladt közben. Annyit érdemes tudni a világszerte terjedő technológiákról, hogy általában Európában keletkeznek, tehát a szennyvizes tudomány fellegvára mégiscsak Európa, azon belül is bizonyos nyugat-európai országok, és most ezeknek a piacterülete elsősorban Ázsia, ahol hatalmas fejlődés van minden tekintetben, és ahol nagyon erős igény jelent meg a legkorszerűbb szennyvíz-technológiákra, illetve általánosságban környezetvédelmi technológiákra. Tehát ezek a bizonyos európai technológiák mostanában inkább ott épülnek, és reméljük, hogy azért hazánkban is, mert hazánkban még hiányzik néhány szennyvíztisztító telep, mint ahogy elhangzott az előbb.
Különféle kialakításokban látható, ez a magyarországi. Sajnos nem kommunális, hanem ipari az első megvalósulás. Mondjuk épp egy bioetanol-gyári fejlesztés kapcsán született meg ez a technológia ott.
Az energiahatékonyságra rátérve, látható, hogy nagyon nagy különbségeket sikerült létrehozni a hagyományos régebbi folyamatos technológiák, a korábban ismert szakaszos, illetve a zölddel jelölt C-Tech technológia között.
Számos helyen lehet növelni az energiahatékonyságot egy szennyvíztisztítónál, elsősorban a légbevitelnél, mint a legnagyobb energiaigényért felelős része a szennyvíztisztításnak, de idesorolhatók a recirkulációk, keverések, és nagyon szorosan kapcsolódik ehhez a témához a tápanyag-eltávolítás. Ugyanis a nitrogénfoszfor-eltávolítási biotechnológiai folyamatok arányaikat tekintve nagyon nagy súllyal szerepelnek a létesítmény összköltségében és összes energia-felhasználásában.
Ráadásul Magyarországon van egy olyan speciális helyzet, hogy nagyon sok településnél a nitrogénszennyeződések, illetve a szénforrású szennyeződések aránya kicsit eltér, mondjuk, a nyugat-európaitól, és sokkal nagyobb arányban vannak jelen a nitrogénszennyeződések. Ez azért okoz gondot és fejtörést a szennyvíztechnológusoknak, mert pláne akkor, amikor szigorú befogadó határértékek vannak, mint például itt, Zalakaroson is a balatoni védőterület miatt, gyakorlatilag a szakirodalmi tervezhetőség határára kerülnek a nitrogéneltávolítási képességek, és egy fővállalkozó életében sem egy utolsó szempont, hogy olyat tervezzen, ami azért hozni fogja legalább a hatósági előírásokat.
Amikor ez viszont már a szakirodalmi lehetőségeket feszegeti, akkor az gond. És akkor elindítja a gondolkodást, hogyan lehet a meglévő technológiákat úgy fejleszteni, hogy ez nagy biztonsággal kielégíthető legyen. Ezt tettük itt Zalakaroson is. Ugyan sajnos nem ez a technológia valósult meg, mert a közbeszerzés nehézkessége vagy hosszadalmas procedúrája miatt nem volt már idő arra, hogy áttérjünk egy másik technológiára, de amit ez a technológia hoz tápanyag-eltávolításban, azt sikerült átültetnünk a már vízjogi engedéllyel rendelkező, tehát már folyamatban lévő technológiába, és sikerült egy olyan, ha nem is forradalmi, de újszerű technológiát alkotnunk itt, ami messze nagyobb nitrogéneltávolítást, messze jobb energia-felhasználás mellett volt képes létrehozni - most már ezt tudjuk -, mint ami akár a szakirodalomból vagy akár az egyéb megvalósult létesítményeknél látható.
A szakirodalmi adatok - és ez az egyetlenegy szám, amit meg kell említenem, hogy lássák, mit sikerült elérnünk Zalakaroson, és ez a legfrissebb, már módosított szakirodalom, a szennyvíztechnikában ez az ATV Németországból eredő szabvány, amit szentírásnak tekintünk - nagyjából 0,16-os denitrifikációs kapacitást írnak mint maximálisan lehetséges mértéket. Ez azt jelenti, hogy mennyi nitrogéneltávolítást tud egy szennyvíztisztító létrehozni. Mint említettem, ez éppen csak elég lett volna ahhoz, hogy a szigorú hatósági előírásokat kielégítsük a viszonylag speciális összetételű magyar szennyvízből.
Amit megcéloztunk, az ennél sokkal nagyobb, és egy olyan denitrifikációs technológiát alkalmaztunk - hál' istennek erre a kezdeti óvatosság után fogékonyak voltak a beruházók is, így ezt meg tudtuk valósítani -, ami 0,20-0,25-ös tényezőt tudott végül is a gyakorlatban produkálni, és nemcsak nyáron, nemcsak nagy terhelésnél, hanem alulterhelésnél is és télen is. Most már mindezeken az időszakokon túl vagyunk, tehát gyakorlatilag meglepetésre már nem számíthatunk. Azt kell mondanunk, hogy még a mi várakozásainkat is felülmúlva tudunk nitrogént eltávolítani a zalakarosi tisztítóműben.
Nagyjából ennyit szeretnék mondani, az idő kicsúszott, úgyhogy a következő napirendi pontra rátérhetünk.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most már a biogázüzemekről lesz szó, újból Eszes Zsolt úr következik.
ESZES ZSOLT ügyvezető igazgató (INWATECH Kft.): A biogázüzemekről. Elhangzott, hogy energetikai adottságai vannak egy szennyvíziszapnak, ez volt egy kiindulási pont. A biogázüzem ennél több, számos alapanyag-lehetőség van. A projekt-előkészítéseink során azonban rengeteg tévhittel, rengeteg olyanfajta problémával találkozunk, ami úgy gondolom, káros abból a szempontból, hogy vajon egy adott helyen érdemes-e biogázüzemet létrehozni vagy sem.
A biogázüzemek létrehozását alapvetően az kell, hogy indukálja, hogy olyan szerves hulladékok vannak a környezetünkben, amelyekből lehet energiát termelni. Nem mindegy azonban, hogy ezek a szerves hulladékok milyenek, milyen mennyiségben, arányban vannak jelen és hozzáférhetők-e. Ha ezeket az anyagokat - ha és amennyiben kitekintünk, mondjuk, Németországra - meg kell vásárolni, pénzt kell befektetni, akkor azok a megtérülési idők, amelyek itt szintén szerepeltek, hét-kilenc év, nem fognak tudni teljesülni; most a támogatásról nem beszélve természetesen, minél nagyobb egy támogatás, annál jobb a megtérülési idő.
Egy biztos: biogázüzemi alapanyagként olyan anyagot használni, ami pénzbe kerül, nagyon nagy körültekintéssel kell végezni. Németországban a biogázüzemek nagyon nagy hányada trágyán és additíven kukoricasilón alapul. Tavaly a kukoricasiló ára majdnem a kétszeresére növekedett, az állattartótelepek baromi drágák voltak, borultak be a projektek finanszírozásban, reménykedünk a jó esőben, jó termésben, így aztán a kukoricasilónak a várható ára alapvetően befolyásolja majd a biogázt. Na, ez nagy tanulság, tehát Magyarországon igenis tessék nagyon alaposan az előkészítés során feltérképezni azt, hogy ami alapanyagok szóba jöhetnek, azok elérhetők-e, milyen mennységben, milyen biztonsággal, és annak a költsége milyen, beleértve ebbe akár a nulla forintért beszerezhető, de szállítási költséget jelentő beszerzéseket is.
Arra, hogy érdemes biogázüzemű projektet generálni, azt tudom mondani az eddigi tapasztalataink alapján, hogy ez nem kérdés, igen, érdemes létrehozni, de ez a bizonyos körültekintés elemi erővel bír. A hölgyek szintén említették már, hogy a KEOP-on belül a támogatás elérhető ezekhez a projektekhez. Ami ennél talán még fontosabb és nagyobb generációs tényező volt a magyar piacon, hogy az EMVA-s pályázatok lehetővé tették, hogy az állattartótelepek a trágyakezelés kapcsán biogázüzemekre pályázzanak. Magyarországon van egypár biogázüzem, elhangzott, most viszont körülbelül huszonnyolc olyan határozat van - részben már kiadták és kiadás alatt van -, aminek révén valószínűsíthető, hogy ezek a biogázüzemek meg fognak épülni. Az állattartótelepek esetében adott a helyzet, van trágyám, akár híg trágyám, akár almos trágyám, van esetleg egy kis takarmánymaradékom vagy egyéb szerves anyagom, és ezeket használom fel biogázüzemi alapanyagként.
Mégis, hogy ez meg tud-e valósulni, az számtalan egyéb kérdéstől fog függni. Például olyan egyszerű dologtól, hogy ha kogenerációt akarok építeni, akkor nem biztos, hogy ezt a kogenerációt létre tudom hozni gazdaságosan. Pálhalma esetét bizonyára ismerik, első körben nekifutottak, hogy csatlakozzunk a hálózatra két megawattal. Az EMVA azt mondta, hogy pajtás, nem itt, hanem ott, ha ott akarsz, az 210 millió forintba kerül. Akkor miről beszélünk, nem lehet a projektet megvalósítani. Tehát van egy sor tényező, amit nagyon alaposan végig kell rágni előtte ahhoz, hogy döntést lehessen hozni annak ellenére, hogy nem kérdés, hogy érdemes biogázüzemet építeni.
Hogy mi a biogázüzem zárt térben, ebbe részletesebben nem szeretnék belemenni. Egy biogázüzem is kellően összetett létesítmény egy kicsit analóg módon, hiszen ezek nedves technológiák, a szennyvíztisztító telepekhez számos építészeti, gépészeti és villamos technológiák, berendezések, eljárások alkalmazása szükséges. Inputként vagy híg, vagy szárazanyagot viszek be a rendszerbe, a fermentorba nedves állapotban, tehát egy kicsit sűrűbb, paradicsomlészerű állapotban lezajlik a fermentáció, gáz termelődik, majd a folyamat végén egy híg lötty megy ki a végén. Ez a másik, amikor meg szoktak lepődni a beruházók, akik biogázüzemben gondolkodnak, hogy ha beviszem az anyagot, akkor hogy-hogy kijön a végén, amikor biogáz lesz belőle. Kijön. Azért jön ki, mert a szerves szárazanyagok bomlanak el a fermentáció során, és nemhogy a szárazanyag-tartalom növekedne, hanem csökkenni fog, tehát még hígabb állapotban fogja elhagyni a rendszert, térfogatára pedig szinte ugyanaz lesz. 10 ezret viszek be, 9 ezer valahányszáz jön ki, tehát a végtermékről gondoskodnom kell.
Hova tudom tenni a végterméket? Megérkeztünk az iszapproblémához. A földre. Itt már nagyon nem mindegy, hogy milyen alapanyagokról beszélünk. Tehát az úgynevezett hátulról kezdem a projektet dolgok akár a villamos energia tekintetében, hogy rá tudok-e csatlakozni, akár a végtermek kihelyezésében, nagyon fontos kérdések, van-e elegendő és alkalmas földprogramom arra, hogy a kirothasztott szubsztrátokat el tudom helyezni a földön, és vajon a végtermékem alkalmas lesz-e erre a kihelyezésre, hiszen a talajra akármit nem lehet kijuttatni, ennek vannak szabályozó értékei, nitrogénérték és a többi, és a többi.
Szóval, így néz ki egy kapcsolási sémája, a megvalósítás folyamata, gyakorlatilag erről már beszéltem. Nagyon fontos, hogy az alapanyagokat össze kell tudni állítani, megfelelő technológiai háttér kell, hogy gázhozamszámítás történjen. A gázhozam meg fogja határozni például az eladható árbevételt generáló villamosenergia-teljesítményemet, úgyhogy nagyon nem mindegy, hogyan kalkulálok. Az elérhető árbevételt meg kell határoznom, hiszen csak akkor építsek biogázüzemet, ha az fenntartható lesz. Ki fizet nekem ezért? Senki. Olyan létesítményt kell létrehoznom, ami önállóan az árbevételéből, a villamos energia vagy a biogáz eladásának árbevételéből fenn fogja tartani magát.
Az a verzió, mely szerint biogázüzemet tisztítok és hálózatba viszek, valóban a jövő, annyira a jövő, hogy már van ilyen projekt, nem is egy, Németországban. Magyarországon is van már egy-két olyan projekt, amiben azon dolgozunk, hogy tegyük fel, az első lépcsőben támogatásból megépül egy biogázüzem kogenerációban, és a hatodik, hetedik év végén, amikor nagyjából kihordódik a gázmotor, le kell cserélni kompletten - ez egy nagyon nagy tétel -, akkor már esetleg nem abban gondolkodok, hogy gázmotor-kogenerációt hozok létre, hanem a gázt tisztítom és hálózatba viszem. Úgy gondolom, ez lesz a jövő, illetve ez lesz realitás.
Az engedélyeztetés baromi bonyolult, nagyon hosszadalmas, jogszabályok kuszasága, gyakorlatilag most már nagyjából a helyére került. Tavaly az volt, hogy a biogázüzem alapvetően építésiengedély-köteles, aztán kiderült utólag éppen Pálhalma esetében, hogy nem is az önkormányzatnak kellett volna engedélyezni, hanem az MKEH-nak, tehát a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatalnak, amelyik a főhatósága lett, mert ez egy egyedi, sajátos létesítmény. A környezetvédelem részéről - bocsánat - teljes az ellentmondás a tekintetben, hogy most egy biogázüzemnél előzetes környezetvédelmi vizsgálat, EKHT, RKHT, hadd ne soroljam, mi kell. Ez annyi idő, hogy ad absurdum két évet elvesz, és még az is kiderülhet a végén, hogy nem is kellett volna megcsinálni az adott vizsgálatot vagy az előzetes környezeti vizsgálatot.
A hatóságok részéről van egyfajta tanácstalanság, illetve nagyon pozitív az, hogy az adott területi igazgatóságok részéről érkeztek olyan határozatok, amelyek az európai irányelvek szerinti és a magyar jogszabályokban is rögzített hivatkozási alapként azt mondják ki, hogy például az állati trágyát, az állati mellékterméket mint olyat nem hulladékként kell hogy kezeljem, ugyanis ez a kulcs. Ha hulladékról beszélek, akkor előzetes vizsgálat, EKHT és a többi kell, ami mennyiséghez kötött. Na, ez boldogítja az ember életét.
A bioetanol, biodízel már nem annyira sláger. Végül is a Hungranánál látjuk, hogy mi keletkezik, ez az első legnagyobb bioetanolgyártó gyár, mi építettük a szennyvíztisztító létesítményét második lépcsőben. A párakondenzeket tisztítjuk, de nem a szeszmoslékát például. A szeszmoslék alkalmas biogázüzemi alapanyagnak, de nem a legjobb biogázüzemi alapanyag. Beruházás szempontjából jelentős költségtöbbletet okoz.
Települési szennyvíztisztítók. Ez a nyitja a dolgoknak. Tehát mi is azt gondoljuk, hogy mivel a legstabilabb úgynevezett szerves anyagok, vagy nevezzük mellékterméknek, fölös iszapok alapanyagként szolgálhatnak biogázüzemben, ez egy stabil dolog. Tehát, ha emberek élnek egy helyen 10 ezren, használják a vizet, abból szerves anyag lesz, az biztos alapanyaga a biogázüzemnek, de nem a legjobb. Számos alapanyag van, ami sokkal jobb ennél, érdemes körbenézni, kalkulálni kell.
Meg kell nézni, hogy hol a gazdaságossági határa egy iszap biogázüzemi felhasználásának. Lehet olyan verzió, hogy teljesen kizárjuk a szennyvíziszapot, hiszen, ha az elhelyezhetőséget korlátozza, akkor nem biztos, hogy érdemes ezt az alapanyagot felhasználni, de összességében azt lehet mondani, hogy az úgynevezett vegyes biogázüzemek, tehát az állattartó telepi hulladékok és szennyvíztisztító telepi iszapok lehetnek a leginkább kedvező alapanyagmixek a biogázüzem esetében.
A tervezés alapjai. Amikor arról van szó, hogy a tisztelt beruházó eldöntötte, hogy ő épít, és elkezdjük tervezni, akkor elég sok verzión végig kell menni, hogy azok a szubsztrátok, amikben ő gondolkodott, tuti, hogy meglesznek-e; Józsi a szomszédból odaadja-e a 10 tonna vágóhídi melléktermékét, és vajon meddig lesz az a vágóhíd. Mert ha megtervezünk egy létesítményt egy fix inputra, ha az meg fog változni egy adott időszakon belül, akkor meg fog változni a biogázmennyiség, meg fog változni a kogenerációs teljesítmény, nem fogom tudni az árbevételemmel utolérni magam, és adott esetben a létesítmény gazdaságtalanná válhat. Tehát nagyon óvatosan kell eljárni.
A fő cél a szerves hulladékból hasznos energia, a környezetterhelés csökkentése. Azt mindenképpen nagyon pozitívnak tartom egy biogázüzemben, hogy ha szerveződik egy ilyen kis projektközösség és biogázüzemet építek, akkor, amit oda beviszek, azt nagyon ellenőrzött módon tudom követni. Tehát, amíg mondjuk, bizonyos szerves hulladékok útját nem feltétlenül tudom követni teljesen egyértelműen, addig ha ezt egy biogázüzembe viszem, akkor a végtermék teljes analízise, ami rendelkezésre fog állni, tudom, hogy amit oda bevittem, az utána hova került, és mit okozott. Tehát gyakorlatilag egy teljesen monitorizálható folyamat részévé válik.
Kistérségi projekt. Benne vagyunk egy ilyenben a Dunántúlon. Egész jól alakul. Állattartó telepek, szennyvíztelepek, egyéb szerves hulladékokat beszállítók. Zalakarosnak is ajánlani tudom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Most értünk a végére a tervezett előadásoknak. Azt gondolom, hogy folyamatában tudtuk áttekinteni ezt a területet. Valahol onnan indul, hogy az ivóvízellátás kötelező önkormányzati feladat, és ebből adódnak aztán a következmények. Hallottunk itt jogalkotással kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat, és sok mindent.
Együttes vitát javaslok. Ha képviselőtársaim egyetértenek, akkor így egyben szavazzuk meg azt, hogy ha a jelenlévők szót kérnek, akkor természetesen szót kaphatnak. Ezzel egyetértés van? (Általános helyeslés) Úgy látom, hogy igen. A nem bizottsági tagoknak mondom, hogy a bizottságnak külön meg kell szavaznia, hogy szót ad-e a bizottsági ülésen tanácskozási joggal résztvevőknek. Ebben egyetértettünk.
Parancsoljanak! Kérdések, vélemények - kicsit csúszunk az időben, de nem nagyon sokat, még kezelhető az állapot. (Horváth István jelentkezik.)
Horváth István!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem nagyon hasznos volt ez az előadás. Ugyanis most önző módon Szekszárdról szeretnék beszélni, mert épp most voltunk a dél-pesti biogázüzemben, és most terveztük el, hogy mindenképpen csinálunk egy ilyen biogázüzemet, és mind a minisztérium részéről, mind a kivitelezők részéről lehet, hogy jó partnerek tudnánk lenni. Szekszárd ideális egy biogázüzemmel kapcsolatosan.
Jelen pillanatban ott van Magyarország talán legnagyobb tejipari vállalata, a Tolle, amely száz százalékban magyar tulajdonban van, a szekszárdiak tulajdonában van. Ők is Dél-Pestre viszik fel ezeket az élelmiszer-melléktermékeket. A városnak százszázalékos tulajdonában van a Vízmű Kft., tehát a szennyvízzel is mi foglalkozunk. Gyakorlatilag nagyon sok mezőgazdasági melléktermék van - gondolok itt a borászatból keletkezőre, amit egyelőre még az Alföldre visznek le a borászaink, de azt szeretnénk, ha ilyen cefre, söprű, venyige alapon azokat helyben lehetne átvenni.
Csak szeretném önöket biztatni, hogy ezután majd cseréljünk kontaktot, mert nálunk a döntés megszületett, ehhez a megfelelő partnert keressük, illetve próbáljuk majd a KEOP-pályázathoz beilleszteni az elképzelésünket. Úgyhogy nekem hasznos volt és köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Akkor közbevetőleg én is kérdeznék, főleg a minisztérium irányába. Többször elhangzott, hogy milyen pályázatok és hogyan. Nekem mint képviselőnek, elég sokszor az az érzésem, hogy mindig mondjuk, hogy van pályázat, van uniós pénz, meg sok minden, de ma hogyan látszik ennek a jelzett igény és a rendelkezésre álló forrás aránya? Van néhány téma, amiben látszik, hogy ötszörös, tízszeres, kétszeres a jelzett igény.
Tudom, hogy soha nem volt ennyi pénz, de most azt kezdem látni, hogy soha nem volt ennyi igény sem. Tehát tudnak-e valamit mondani, hogy például 2000 lakos alatti településeknél, a ROP-oknál, milyen kielégítés várható, vagy milyen az arány? Tehát a rendelkezésre álló forrás és a várható igények aránya hogyan áll össze. Azt látom, hogy elég sokan próbálkoznak a kistelepülések is csinálni a csatornát, ugyanakkor, amikor elkészül, akkor egyrészt szembe kell nézni a víz- és csatornadíj kérdésével, és ha önkormányzatok területén voltak meg vannak csődök, ennek a jelentős része beruházásból adódó probléma volt.
Vigh László képviselő úr! Őt nem kell bemutatni, mert házigazda.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Hasonló kérdésem lenne a Környezetvédelmi Minisztériumhoz. Zala megye aprófalvas településszerkezet, és az elmúlt években nem nagyon halmoztak el bennünket az elnyert pályázatok szennyvíztisztítás, -kezelés kapcsán.
Érdeklődöm, hogy mit tudunk ígérni a kistelepüléseknek. Több település összefogva, konzorciumot létrehozva évek óta pályázik, és nagyon messze van attól, hogy valamilyen pályázati forráshoz hozzájusson. Érdeklődöm, hogy ezek a források, amelyeket felsoroltak, elérhetők-e mostanság. Nagyon várják a biztató szót a településeink. Tudni kell, hogy tanulmánytervi szinten elkészültek a tervek. Több önkormányzat rendelkezik ilyennel, viszont az első lépés, hogy valami biztató szót kapjunk, az nagyon messze van, úgy látjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr, szintén Zala!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Ugyanehhez a kérdéshez csatlakoznék, hiszen hasonló cipőben járunk. Kettőnknek van az országban a legnagyobb településszámú körzete, mindkettő száz települést tölt ki. Ugyanezek a problémák. Szenvedünk ettől a 2000 fős lélekszámkorláttól, és gyakorlatilag nem nagyon látszik a kiút, egyszerűen azért, mert a települések elhelyezkedése, közelsége-távolsága miatt a kapcsolatlétesítés, az összekötő vezetékek nagyon megdrágítják a rendszert.
Minket nagyon érdekelne, tudom, hogy a mai napnak nem volt a napirendjén, de kifejezetten a kistelepülések egyedi szennyvíztisztító megoldásaira valami ötlet. Próbálkoztunk, kísérletek folytak, energia, tűz, amelyik felszívja a közé eresztett szennyvizet.
Tehát itt is az energiahasznosítás és a szennyvíztisztítás kapcsolata van, de nagyon jó lenne, ha ebben a témában a minisztérium...; különösen itt most jó helyen vagyunk Zala megyében, mert egészen kiugró ilyen szempontból országosan, egyedi helyzet. Bizonyos előrelépések történtek, és én is csak azt tudom megerősíteni, hogy a térségben nagyon jó szakmai kapacitás van, Lenti öt városrészének az elmúlt években megoldottuk a szennyvízbekötését és a szennyvízmegoldását szintén a Szabadics Zrt.-vel kiváló lett, csak dicsérni tudom, mert nagyon jó, maga a közvélemény, a lakosság is jól fogadta a munkavégzést. Szenvedünk ettől, és nagyon fontos, számunkra ez egy cél, hogy minél előbb ez a térség valami különleges elbírálásban részesüljön az aprófalvas településszerkezet miatt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni, a minisztériumból!
MURÁNYINÉ KREMPELS GABRIELLA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Haladjuk sorban! Szekszárd felvetése, azt hiszem, partnerkeresésre irányul, de azt szeretném itt elmondani, ami közérdeklődésre tarthat igényt, hogy pontosan azért, hogy azoknál a szennyvíztisztító telepeknél, ahol a csatornahálózat és a telepi kiépítés is megfelelő, ne kelljen mesterségesen a megújuló energiára irányuló beruházáshoz kreálni álságos projektelemeket, csináltuk azt, hogy az, aki ilyen beruházással rendelkezik, az nem a sima szennyvizes KEOP-pályázatra jöhet, hanem a megújuló energiát célzó ablakra. (Horváth István: Ez a 4.1.0.?) Igen. Úgy tudom, hogy Szekszárd esetében a korábbi megyei jogú városi támogatásból korrekten kiépült. (Horváth István: Az a tisztítás, ez most meg a biogáz meg szennyvíz, mert komposztálva visszük ki, de szeretnénk biogázt.) Amikor kimondottan erre a megújulóenergia-hasznosításra irányuló projekt van, akár szennyvíztisztító telephez kapcsolódóan, mi is akkor tudjuk ajánlani ezt a KEOP 4. ablakot.
A KEOP-ról általában azt szeretném elmondani, hogy ha szigorúan vesszük a kapcsolatot a programban vázolt fejlesztési kötelezettségekkel 2015-ig, akkor az előirányzott pénzösszegek nem fedik le maradéktalanul a mi igényeinket, de pillanatnyilag a 2007-2008-as akciótervben a keretösszegek még a tízes nagyságrend körül járnak, tehát a pályázati lehetőség teljesen nyitva van, és a 2009-10-es akciótervben is mi ugyanezzel az ütemmel igen nagy indulóösszeget kaptunk. Tehát a mai napon azt mondani a program hatálya alá tartozó települési körnek, hogy nincs elegendő forrás, nem lehet, mindenkit csakis tényleg a becsületes, tisztességes, műszakilag jól előkészített pályázásra tudok bíztatni, ami igazodik a programban foglalt tartalmi követelményekhez, megfelel a fenntarthatóságnak, tehát olyan díjjal dolgozik a projekt, amit várhatóan a lakosság ki fog tudni fizetni, akkor a támogatást megkapják.
Ez két fordulós pályázati rendszer, ami azt jelenti, hogy az első fordulóban gyakorlatilag majdhogynem a projektötlettel is elegendő pályázni, és lehet tervezési pénzt elnyerni, majd ennek az első fordulós döntésnek a birtokában lehet a kivitelezésre pályázni, és aki a terveiben előrehaladottabb állapotban van, tehát a tervezésre nem kér pénzt, az az első fordulós projekttartalmi célkitűzés után gyakorlatilag azonnal jöhet a másodikra. 2007 szeptembere óta van nyitva ez az ablak, második fordulós pályázatot még nem kaptunk, de az első fordulós tervezési körbe beadott és első körben elutasított pályázatok közül már van olyan, amelyik javítva visszaérkezett, tehát nagyon kedvező folyamatot tapasztalunk, hogy az igény megvan ezen a szakterületen a projektek iránt. Egyébként a múlt hétig összesen 160 beérkezett pályázat volt, úgyhogy ennek az ablaknak kiemelkedő a népszerűsége, azt tudom mondani, és a tárca külön figyelmet fordít arra, hogy ezt a nagy darabszámú pályázatot megfelelően kell kezelnie.
A csődökkel kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy azért azok nem típusosan ezek a típusú beruházások, amiket itt most beszéltünk, hanem voltak bizonyos olyan konstrukciók, amik ezt generálták, és ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy ez állami számvevőszéki vizsgálathoz kötődő, tehát nem klasszikusan szakmai indokokra visszavezethető.
A régiós operatív programokban az igényekhez képest töredék a megjelenő forrásösszeg, és mi azt tapasztaljuk, hogy a minisztériumba érkező levelek jelentős része a kistelepülési körből azért érkezik, mert a kistelepülések szeretnének a KEOP körébe jutni és a program hatálya alá kerülni, hogy ott megfelelő támogatási összegeket találjanak. Az Európai Unió ezt a 2000-es határt nagyon szigorúan veszi, és Magyarország a korábbi programváltozataiban nagyon barátságos elbánásban részesítette ezt a 2000 alatti településkört. Nem titok, hogy a program hatálya alatt regionális rendszerkapcsolatokkal most is nagyon nagy mennyiségű település szerepel, de mivel ezt a folyamatot az állami kötelezettségvállalás további bővítése miatt le kellett állítanunk meg az Európai Uniótól is kaptunk egy ilyen instrukciót, 2006. február óta nem lehet további 2000 fő alatti kistelepülésnek önállóan a programhoz csatlakozni.
A feszültség oldását abban látjuk - ebben felsővezetői intézkedés született -, hogy a régióknál teremtődjön egy olyan forrásmegosztás a 2009-10-es akciótervekben, ami méltó módon kezeli ennek a szakterületnek az igényeit, és messze-messze nem a jelenlegi szinten van. Nem szeretnék régiós összegeket mondani, de van, ahol egészen megalázóan alacsonynak minősíthető régiós szinten az összeg. Tehát ha az összegeket meg tudnánk növelni, akkor meglenne újra az a pályázati kedv, ami a kistelepüléseket is behozhatná a megoldások közelébe, és a kényszerű módon kiépített csatornázási törekvéseknek gátat szabhatunk.
Itt át tudok kötni a kistelepülések egyedi és természet közeli megoldásaihoz, a korábbiakban ilyenre állami támogatást nem lehetett kapni. Az Európai Uniónak is vannak fenntartásai ennek a közvetlen támogatásával kapcsolatban, mert ha egyedi berendezés épül közpénzből, akkor az tulajdonképpen bekerül magánterületre, és itt a közösségi források ilyen módon való bekerülését nem támogatta az Unió, ezért az a kikötés szerepel most mind a két kiírásban, a KEOP-ban és a ROP-ban is, hogy ha közszolgáltatásba van vonva, akkor lehet ilyen berendezéseket létesíteni. Ez egy újfajta tevékenysége lesz a szolgáltató szervezeteknek, de ezzel tudtuk elérni azt, hogy ez a fajta beruházási elem is bekerüljön a támogatási körbe, és megakadályozzuk a feleslegesen, mesterkélten kiépített csatornahálózatok létesítését.
Szakmai útmutatásul, remélem, kint van a tárca honlapján, most mielőtt jöttem, nem néztem meg, de megígérem, ha ismét levették - mert időnként a régi anyagokat cserélik -, akkor egy héten belül intézkedem, hogy visszakerüljön. Készítettünk direkt az önkormányzati kör számára szóló útmutató az egyedi és természet közeli berendezésekről, úgyhogy a vízügy címke alatt lehet tovább keresni, szakterület szerint eljutni ehhez. (Jelzésre:) Már mondják a kollegák, hogy fent van. Ez egy nagyon hasznos útmutató, mind jogi, mind pedig a műszaki megoldásokban iránymutatást ad erre az új szakterületre pontosan azért, hogy mindenki láthassa, hogy mik a lehetőségek, mi lesz az, ami az ő településén vélhetőleg a legjobb. Nyilván meg kell, hogy előzze még a konkrét pályázati fordulót egy hatósági ellenőrzés is, amit javasolhatok tényleg jó szívvel, mert ez új terület, és a hatóságnak ezekről az akciókról tudni érdemes.
Ha már a honlapra hivatkoztam, akkor elmondanék még annyit, hogy ugyanitt van egy iszapkezelési szempontrendszer is kint a honlapon, amit szintén az önkormányzati kör részére segítségül készítettünk, mert az, hogy melyik önkormányzat milyen iszapkezelési stratégiát választ, sokszor nem diktálható felülről. Ebben azt a szempontrendszert soroltuk fel és nem is technikai megoldásokat, hanem azokat a körülményeket, gondolatokat és háttér-információkat, amiket vizsgálni szükséges, és akkor minden önkormányzat eljuthat oda, hogy az ő esetében mi lesz a legjobb megoldás. Tehát ez egy ilyen háttér-témafelsorolás végül is, nem olyan, hogy fellapozzuk és kivehető belőle közvetlenül a megoldás.
Tehát a kistelepülések megoldásaira pedig változatlanul azt tudom mondani, hogy mindenképpen a feleslegesen megépült települési regionális összekötő rendszerek kiépítésének a folytatását abba kéne hagyni. Tehát ezek, amikor nagyon kis szállított vízmennyiséggel, szaghatásokkal terhelve, csak azért, hogy regionális rendszerben legyenek, így megépültek. Nagyon sok panasszal működnek ezek a korábbi rendszerek. Tehát ezeket a fajta új támogatási elemeket, amelyek lehetővé teszik akár azt is, hogy csak egyedi létesítmény létesüljön egy településen, lehetővé teszik, hogy csak a településmagon belül legyen csatornahálózat, és a település szélén lehetnek egyedi berendezések, tehát komplex gondolkodást is engednek, ezzel éljenek, és ezt a fajta megoldást használják a jövőben, mert erre nyitott a szakma, és ez a jövő útja.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lezárhatjuk a 1-5. napirendi pontot? (Általános helyeslés.) Az együttes tárgyalást lezárom. Megköszönöm a tájékoztatókat az előadóknak, a minisztérium munkatársainak és a helyieknek is. Azt gondolom, hogy mindenképpen hasznos volt. További sok sikert kívánok az önök munkájához. Még nem búcsúzunk el, mert a helyszínen további konzultációkra lesz lehetőség.
Áttérünk az egyebek napirendi pontra. Várható bizottsági ülés jövő héten szerdán, 10 órakor. A legutóbbi bizottsági ülésen jeleztem, hogy sok napirendi pontunk van. Az Állami Számvevőszék elnöke, Kovács Árpád úr 13 órakor fog jönni. Ez azt jelenti, hogy 10 órakor kezdünk, és reményeim szerint, végigérünk a tervezett napirendi pontokon, majd ebédszünet után 13 órakor folytatódik a bizottsági ülés. Kérem, hogy így készüljenek. Az ombudsmani jelentés egy héttel később kerül sorra.
További bizottsági ülés várható Gyenesei István miniszterjelölt úr meghallgatásával kapcsolatban. Nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor lesz a meghallgatás. Ha nem lesz módosító javaslat a beterjesztett törvényjavaslathoz - bár az ellenzék jelezte, hogy lesz módosító, amikor legutóbb néztük, még nem volt - lehet, hogy el tudja fogadni a parlament a törvényt hétfőn, és akkor a keddi napon terveznénk a miniszterjelölt meghallgatását. Ha nem fogadja el a parlament a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt, akkor azt követő egy hét vagy két hét, illetve ameddig a parlamentben a törvény elfogadására sor nem kerül.
Tehát a keddi napot szeretném jelezni. Ez alkalmas-e? Például 6-a vagy 14-e, az viszont már szerda. (Horváth István: Úgy volt, hogy 7-én van bizottsági ülés. Hatodikán is?) A 7-ei a normál. Ezzel nem tervezném együtt tárgyalni a miniszteri meghallgatást. (Papp József: Tizenharmadikán meg plenáris van.) Tizennegyedikét mondtam, az szerda. Ez gyakorlatilag az ellenzék számára rendkívül érdekes, mert mi fogjuk biztosítani, mi ott leszünk. Majdnem mondtam, hogy a többséget, de mi ott leszünk. (Derültség. - Közbeszólás: Az új többséget!) Azért mondtam, hogy mi ott leszünk.
A bizottság ülését akkorra szeretném összehívni, amikor a képviselők többségének megfelel. Ez a keddi nap. Vagy tegyük át szerdára, a rendes bizottsági ülésre. Nem fogja úgy érezni az ellenzék - ma még így mondom (Derültség.) -, hogy méltánytalan a napirendi pont tárgyalása. (Vigh László: Elnézést! A plenáris előtt nem tudnánk meghallgatni a miniszterjelöltet?) Nem. Amíg a parlament el nem fogadja a törvényt, addig nem lehet meghallgatni. (Vigh László: De ha hétfőn elfogadják.) Ha hétfőn elfogadják... (Vigh László: Sima törvény, nem?) Sima törvény. Azt jelezte a Fidesz frakciója, hogy lesz módosító javaslat, tehát ehhez tudjuk tartani magunkat. Mi szeretnénk, ha már hétfőn elfogadná a parlament.
Tehát keddre ne tervezzek bizottsági ülést? (Közbeszólás: Ne! - Horváth István: Úgy ne, hogy kedden is meg szerdán is.) Ahogy önök mondják, úgy lesz. (Horváth István: A szerda, az jó.) Tehát a normál bizottsági ülési menetrendben ezt önök elfogadják. (Balogh József: Inkább hozunk kétnapi hidegélelmet.) Köszönöm szépen. Természetesen bármilyen gond van, akkor a Kovács alelnök úrral fogok egyeztetni.
Az egyebek napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 16 perc.
A bizottság a továbbiakban megtekinti az üzemelő új zalakarosi szennyvíztisztítót.)
|
Jauernik István |
Jegyzőkönyvvezetők: Szűcs Dóra és Horváth Éva Szilvia