ÖTB-13/2008.
ÖTB-64/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. május 14-én, szerdán 9 óra 49 perckor
a Képviselői Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Jelenlévők *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat elfogadása *
A turizmusról szóló törvényjavaslat (T/5655. szám) (Általános vita) *
Mányai Roland szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Szavazás *
Egyebek *
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Gyenesei István bemutatkozása *
Kérdések *
Válaszok *
Szavazás *
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítője *
Kérdések *
Válaszok *
Szavazás *
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5656. szám) (Általános vita) *
Dr. Gál Krisztina szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Szavazás *
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5726. szám) (Általános vita) *
Dr. Tóth Gábor szóbeli kiegészítése *
Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5587. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5588. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/5016. szám) (Általános vita) *
Dr. Szabó Máté szóbeli kiegészítése *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Jauernik István (MSZP), a bizottság elnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Varju László (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Gulyás József (SZDSZ)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Mányai Roland főosztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Gál Krisztina osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Tóth Gábor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Csillag Márta főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Magyar Mária osztályvezető (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bujdosó Sándor szakállamtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda vezetője
Dr. Tatár Attila főigazgató (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság)
Dr. Gyenizse Dorottya vezető tanácsos (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Susán Judit fogalmazó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Bérces Kamilla szakmai tanácsadó (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 49 perc)
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm az önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent hölgyeket, urakat. A bizottság ülését megnyitom. Elnézést kérek a késésért, más bizottsági tárgyalás elhúzódása miatt egy kicsit késve tudjuk megkezdeni a bizottságunk ülését.
A bizottságunk határozatképes, tizennyolc képviselő személyesen van jelen, hét képviselőtársunk pedig megbízást adott a mai ülésen a helyettesítésére.
A napirendi javaslat elfogadása
Elsőként a mai bizottsági ülés napirendjének elfogadására teszek javaslatot. Írásban múlt héten megkapták képviselőtársaim, a tegnapi napon a parlamentben mindenki megkapott egy kiegészítést, az 5. napirendi pont került kiegészítésre. Más javaslat nem érkezett, így ezt teszem föl szavazásra. Aki egyetért azzal, hogy az előttünk levő napirendi pontokat tárgyaljuk meg, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottságunk ennek megfelelően elfogadta a mai ülés napirendjét.
Mielőtt rátérünk a munkára, engedjék meg, hogy hadd köszöntsem bizottságunkban Geberle Erzsébet szabad demokrata képviselő asszonyt, akit tegnap választott a parlament az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagjává Bőhm András helyett. Sikeres, jó munkát kívánok! A hölgyek erősödtek az önkormányzati bizottságban, már azt is lehet mondani, hogy képviselő hölgyek és urak, mert eddig csak egy képviselő hölgy volt. Sikeres, jó munkát kívánunk önnek!
A turizmusról szóló törvényjavaslat (T/5655. szám) (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! Dr. Gyenesei István miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása még tart a sport- és turisztikai bizottságban, ezért azt kezdeményezem, hogy a 3. sorszámmal jelzett napirendi pont tárgyalásával kezdjük meg a munkát, ez a turizmusról szóló törvényjavaslat T/5655. számon. Általános vitára való alkalmasságról kell dönteni.
Köszöntöm az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból dr. Gyenizse Dorottya vezető tanácsost és dr. Farkas Gergely vezető tanácsos urat. Nem? Akkor még nem ismerjük pontosan, egy bemutatkozást kérnék.
MÁNYAI ROLAND (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Mányai Roland vagyok, a turisztikai szakállamtitkárság főosztályvezetője.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A törvényjavaslatot a képviselők megkapták. Gondolom, szóbeli kiegészítéssel készültek, átadom a szót. Tessenek parancsolni!
Mányai Roland szóbeli kiegészítése
MÁNYAI ROLAND (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid szóbeli kiegészítést szeretnék csak tenni az anyaghoz.
Ez a törvény gyakorlatilag egy olyan törvény, illetve törvénytervezet, amelyet a turisztikai szakma nagyon régóta vár. Jelenleg a turizmusra vonatkozó hatályos belföldi joganyag széttagolt. Éppen ezért célja ennek a turizmustörvénynek amellett, hogy szimbolizálja egyébként a partnerséget a politika és a szakma között, az állami és önkormányzati feladatok meghatározása, illetve a turizmuságazat működési és együttműködési kereteinek a rögzítése, tehát az állami feladatok, a szervezeti struktúrák és az alapfogalmak tisztázása.
Amit kiemelnék, az mindenképp az, hogy ennek a törvénynek a célja az, hogy a céltudatos fejlesztéshez szükséges feltételeket kialakítsa, illetve azt elősegítse. Amit szintén kiemelnék még egy gondolattal, az pedig az, hogy sok minden, ami a turizmushoz kapcsolódik, a kereskedelmi törvényben megjelenik. Tehát ennek a törvénynek a célja az volt, hogy megteremtse az összhangot a kereskedelmi törvénnyel.
Elöljáróban ennyit szeretnék hozzáfűzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Általános vitára való alkalmasságot kell vizsgálnunk. Kíván-e kérdezni valaki? (Jelentkezésre:) Hock Zoltán képviselő úré a szó.
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen, egy gyors kérdésem lenne. A regionális fejlesztési tanácsok mellett úgynevezett regionális turisztikai bizottságokat hoz létre a javaslat vagy fog létrehozni ez a törvénytervezet. Nem derül ki viszont belőle, hogy kik lesznek ennek a tagjai, ki, kiket, hogyan és miért delegál, a helyi önkormányzatok delegálnak-e benne, a szövetségek, a kormány milyen szerepet fog ebben betölteni. Ez azért is érdekes kérdés, mert ezeknek a bizottságoknak a törvény elég széles jogosítványokat akar adni, a regionális turisztikai koncepciók meghatározásában szerepük lesz.
A másik izgalmas kérdés az, hogy az RFT-kkel milyen lesz az együttműködés. Ezt az egyetértési jogot adott esetben az együttdöntési joggal talán jobban lehetne helyettesíteni, hogy ki kivel fog egyetérteni, milyen vétója lesz.
Ha ezekre néhány mondatban válaszolna, akkor azt megköszönném.
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Jelzésre:) Bóka Istváné a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megkérdezni azt, hogy ez a törvényjavaslat a jelenleg meglévő rendszerhez képest milyen nóvumokat tartalmaz. Mit fog ez adni a turisztikai szakmának? Tehát miért szükséges egy ilyen tematika ily módon történő kodifikálása? Mit gondolnak, a jelenlegi önkormányzati finanszírozási rendszerben a 11. § rendelkezései mennyiben lehetnek életszerűek akkor, amikor az önkormányzatok turizmusból származó közvetett adójellegű bevételeinek a felhasználását próbálják bizonyos célokhoz hozzákötni? Általában az tudott dolog, hogy egy önkormányzatnál nehézipart, vegyipart vagy bármilyen ágazatot és a turizmust egyszerre művelni egy területen nem lehet, ebből következik, hogy ahol üdülőterületek vannak, ott nyilvánvalóan korlátosak az egyéb forrásból származó adóbevételek, iparűzésiadó-bevételek. Ebből következik, hogy mivel az önkormányzatok roppant nehéz helyzetben vannak, ezért a működtetésbe a turizmusból származó bevételeket kell hogy beforgassuk. Átgondolták-e a 11. § rendelkezéseit?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor válaszadásra visszaadom a szót.
MÁNYAI ROLAND (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Elkezdeném, és utána lehet, hogy egy kis kiegészítést a kolleganőm is hozzátesz. Először is itt a regionális turisztikai bizottságok kérdése merült fel, és egyben azt gondolom, hogy ez az egyik nóvum a törvény tervezetében. Miniszteri rendelet szabályozza azt, hogy ki a regionális turisztikai bizottság tagja, egyébként pedig jelenleg működik regionális idegenforgalmi bizottság, amelyik nem a regionális fejlesztési tanács bizottságaként szerepel. Tehát mindenképpen célja volt ennek a törvénynek az, hogy a területfejlesztési szervezetrendszer és a turisztikai szervezetrendszer közelítsen egymáshoz. Most is feladata az - jelenleg regionális idegenforgalmi bizottságnak nevezzük ezt a szervezetet -, hogy a regionális fejlesztési, stratégiai, koncepcionális kérdéseket kidolgozza, ami a turizmust érinti, illetve ezzel foglalkozzon. Ennek a törvénytervezetnek pont a célja, hogy ez teljes mértékben összhangban legyen a regionális fejlesztési és területfejlesztési elképzelésekkel, szabályozással, koncepciókkal és stratégiákkal.
A másik kérdéssel kapcsolatosan azt tudom elmondani, hogy több újdonságot is tartalmaz. Az egyik pont az a regionális kérdés, amiről én beszéltem, a másik az alapfogalmak tisztázása és az állami feladatok meghatározása, ami azt gondolom, hiányos volt, jogszabályi szinten nem volt lefektetve.
Ami a konkrét kérdést is feszegette, az pedig pontosan az, ami szintén újdonság, a helyi idegenforgalmi adó kérdésköre. Az, hogy a helyi idegenforgalmi adó összegéhez a költségvetés támogatást biztosít, természetesen nem változik, hanem az a célja ennek a törvénytervezetnek, hogy ott, ahol a turizmust fontosnak tartják, egy részét ennek a költségvetési támogatásnak fordítsák a turizmusra, ahogy egyébként minden helyen jelenleg is, ahol a turizmust fontosnak tartják, ez meg is történik. Egyébként semmilyen más szankció nem szerepel ebben a törvénytervezetben, mint az, hogy ahol egy bizonyos részét turisztikai célú kiadásokra nem fordítja az önkormányzat ennek az összegnek, az ne is pályázzon a turisztikai fejlesztési forrásokra. Tehát aki turisztikai fejlesztésben gondolkozik, az legalább egy részét annak az összegnek, ami erre van, tegye meg.
Azzal tisztában vagyunk, hogy ez a törvénytervezet az önkormányzatok vagy bizonyos önkormányzatok, egyes önkormányzatok nehéz anyagi helyzetét nem oldja föl, igazság szerint ennek nem volt ez célja. Azt gondoljuk, hogy az ellenkezője sem igaz erre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor vélemények. Ki kíván hozzászólni? (Jelentkezésre:) Bóka Istváné a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr, Bizottság! Én elolvastam ezt a törvényjavaslatot, és így bizony hiányérzetem van a törvényjavaslatot illetően. Szerintem valamilyen módon ez a törvényjavaslat leírja a jelenlegi helyzetet, egyfajta leíró szabályozást tartalmaz. Ez nem fogja segíteni szerintem a turizmusszakmát és a turizmuságazatot a véleményem szerint. Az, hogy regionális idegenforgalmi bizottságok helyett - egyébként regionális idegenforgalmi bizottságok is kezdenek elmozdulni arrafele, amit most regionális turisztikai bizottságnak nevezünk - ezeket átkereszteljük, ettől nem lesz jobb szerintem a helyzet, illetve nem lesz jobb a turisztikai rendszer.
Roppant kevés nóvumot látok ebben a törvényjavaslatban. Nem tudom, hogy ettől a törvényjavaslattól, illetve ennek elfogadásától miért lesz jobb a turizmusnak. Vajon a turizmusszakma ezt a törvényjavaslatot várta-e avagy nem?
Még egyszer szeretnék visszatérni, mert alapvetően azért egy önkormányzati bizottságot az önkormányzati részek kell hogy érdekeljenek. Általában, kivéve talán Budapestet, ahol a turizmus erős, ott más iparág, szolgáltatási ág nem szokott erős lenni, hiszen általában a kettő kizárja a másikat. Nyilván a kivétel nagyon sok esetben erősíti a szabályt. Van, aki iparűzési adóban vagy egyéb, vállalkozásokhoz kapcsolódó bevételben teremti meg az önkormányzati büdzséjének az egyensúlyát, van, aki pedig a turizmusból származó bevételeiből teremti meg a költségvetéseinek az egyensúlyát. Ahol általában magas az idegenforgalmi napidíj vagy kúrtaksa, ott általában alacsony szokott lenni az iparűzési adó, illetőleg a vállalkozásokhoz kapcsolódó adóbevételek. Amit az állam visszaoszt, az 1 forint utáni 2 forintot, az gyakorlatilag egy megosztás eredménye, azoknak a bevételeknek a visszaosztása, amit az adott területen az illető turista hagy és biztosít. Ráadásul a felsorolást is rendkívül hiányosnak tartom, hiszen szerintem turizmussal kapcsolatos kiadás az is, ha valaki mondjuk a Balaton vízminőség-védelme érdekében... Abban egyetértünk, hogy a Balatonnál nincs turizmus, ha a Balaton vízminőségével bármilyen gond és probléma történik, de például a szennyvízcsatornázás mint jelentős infrastrukturális beruházás nem szerepel a célok között, legalábbis nem találok a példálózó felsorolásban ilyen célt. Vagy például a csapadékvíz-elvezetés megoldása vagy megoldatlansága sem szerepel, esetleg bizonyos szűk területeken.
Köszönöm szépen. Nekem hiányérzetem van a törvényjavaslattal kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Tisztelt Bizottság! A szocialista frakció részéről szeretném jelezni, hogy a frakció támogatja a törvényjavaslatot. A hiányérzettel kapcsolatban nem vitázom Bóka úrral, természetesen módosító javaslatok benyújtásával lehet meg megítélésem szerint kell is a törvényjavaslatot még jobbítani és jobbá tenni. Tehát mi támogatjuk a javaslatot.
Más hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Lezárhatjuk-e a vitát? (Egyetértés.) Úgy látom, hogy igen.
Tisztelt Bizottság! Arról kell döntenünk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e. Aki igennel szavaz, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 17 igen. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Nincs jelzés.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 10 tartózkodás. (Meggyes Tamás megérkezik az ülésre.) Megállapítom, hogy a bizottság 17 igennel és 10 tartózkodással a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Kérdezem a bizottságot, kíván-e előadót állítani a parlamenti tárgyalás során, vagy írásban jelezzük a döntésünket. (Nincs jelentkezés.) Úgy látom, hogy nincs jelentkező. Akkor írásban közöljük a bizottság döntését.
Köszönöm szépen. A napirendi pont tárgyalását lezárom. További jó munkát kívánok önöknek!
Úgy tűnik, hogy mi pedig néhány percen belül meg tudjuk kezdeni a miniszterjelölt meghallgatását. Addig ügyrendi javaslatom van. Ha a bizottság ebben meg tud állapodni, akkor ez megkönnyíti a munkánkat. 12 óra 20 percig be kellene fejezni a bizottságnak mindkét miniszterjelölt meghallgatását. Az az indítványom, hogy egyezzünk meg egy ilyen időkeretben, hogy a két miniszterjelöltre mennyi-mennyi időt kíván a bizottság fordítani. Bajnai miniszter úr nemrégen volt a bizottság előtt meghallgatás céljából, Gyenesei miniszterjelölt úr pedig még nem volt. Ezért ha egy ilyen időrendi ütemezést nézünk, akkor egy kicsivel több mint 2 óra hossza van, tulajdonképpen egy-egy órát tudnánk szánni a meghallgatásra. Először a napirendi pont szerint is Gyenesei úrral kezdünk. (Közbeszólások.) Egy pillanat, mert a jegyzőkönyvvezetés dolgát könnyítsük meg. Azt látom, itt a képviselőtársaim azt mondják, hogy Gyenesei úrra egy kicsivel több időt szabjunk. Úgy látom, ebben egyetértés van. Akkor 1 óra 20 perc legyen Gyenesei úrra, és akkor 50 perc... Ebben egyetértés tud lenni? Ezt tekinthetem úgy is, hogy időkeretben tárgyaljuk a dolgot? (Jelentkezésre:) Tilki Attila kért szót.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Egy olyan kérdésem lenne, hogy lesz-e időnk kérdezni majd Bajnai úrtól, mert ő elég hosszú felvezetőket szokott tartani, és mindenféleképp kérdezni szeretnénk. Azért ebben is állapodjunk meg valahogy, hogy legyen időnk kérdezni.
ELNÖK: Értem a javaslatot, egyet is értek vele. Amilyen időkeretet kérünk a jelöltektől, olyan időkeretben fognak beszélni. Tehát akkor 10 perces bevezetőnél lehetőleg ne legyen több. Egy-két perc eltérés persze lehet. Ez így járható út? Tehát akkor a bizottság elfogadja-e azt az ügyrendi javaslatot, hogy időkeretben tárgyaljuk a következő két napirendi pontot, dr. Gyenesei István miniszterjelölt meghallgatását mintegy 1 óra 10 perces időkeretben, Bajnai Gordon miniszter úr meghallgatását 50 perces időkeretben, és azt kérjük a két jelölttől, hogy 10 perc körüli bevezetés legyen, hogy legyen idő a kérdezésre, és majd a válaszok adására is? Ezzel egyetértés van-e így? Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Köszönöm a konstruktivitását a bizottságnak. Ismereteim szerint talán el is indult a miniszter úr az V. emeletről, addig pici technikai szünet, és rögtön ideér. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Hogy az időt hasznosan töltsük, egyebek között a jövő heti menetrendről váltsunk szót. A parlamentben minden bizonnyal háromnapos ülésre kerül sor, tehát a hétfő, kedd és szerdai napon is plenáris ülés lesz. Ennek ellenére azt javaslom, hogy a szokásnak megfelelően a mi bizottságunk szerdán 10 órakor tartsa meg az ülését, és amennyiben úgy alakul a napirendek tárgyalása, akkor esetleg az azt követő héten hétfőn tartsuk még meg a szükséges bizottsági ülést. Gondolom, hogy ebben egyetértés tud lenni, de ennek megfelelően kérem, hogy készüljenek. A napirendi pontok között a jövő héten megkezdődik az általános vitája a vasúti közlekedésről, valamint az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről, illetve fogalmáról szóló törvényjavaslatnak. Mind a két törvényjavaslat olvasható már, megkapták képviselőtársaink, két általános vitára való felkészülés lesz, és azon törvények módosítóira, kapcsolódó módosítóira kerül sor, amit a héten megkezdtünk, illetve a mai napon megkezdődik. (Horváth István megérkezik az ülésre.)
Az egyebekben van-e valakinek bejelentenivalója? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor így az egyebek napirendi pontot is letudtuk. (Rövid szünet. - Dr. Gyenesei István megérkezik az ülésre.)
Dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Folytatjuk munkánkat, következő napirendi pontként dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatására térünk rá. Tisztelettel köszöntjük a miniszterjelölt urat.
Egy kis szusszanásnyi idő biztosítása céljából tájékoztatom a miniszter urat, hogy időkeretben tárgyalja bizottságunk a meghallgatást, mintegy 1 óra 10 perces időkeret áll a bizottság rendelkezésére. Azt kérjük a miniszterjelölt úrtól, hogy a szóbeli kiegészítést lehetőleg rövidre fogja, mintegy 10 perc körüli időtartamban azért, hogy legyen lehetőség kérdések és válaszok elmondására.
Köszöntöm az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium munkatársait, akik a miniszterjelölt urat elkísérték, Bujdosó Sándor szakállamtitkár urat, Tatár Attila főigazgató urat, Rytkó Emília főosztályvezető asszonyt és munkatársait is, de a szűkös időkeretre való tekintettel a név szerinti köszöntéstől engedjék meg, hogy eltekintsek.
Miniszterjelölt úr, ha az előző bizottsági ülés fáradalmait kipihente, akkor átadom a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Gyenesei István bemutatkozása
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Meghívottak! Köszönöm az invitálást és azt, hogy a lehetőséget törvényből adódóan kötelezettségként itt megkaptam a bizottságnál. Megpróbálom a lehető legrövidebben elmondani azt a rengeteg mondanivalót, amit nyilvánvalóan gondoltam itt megfogalmazni, de ha majd kérdésekre tudok válaszolni, akkor nyilvánvalóan egyiknél-másiknál ez fogja meghatározni.
Önéletrajzi adatokra most nem térnék ki, olvasható volt, és hogy a minisztériumnak milyen területei vannak, amivel foglalkozik, arra sem térnék ki. Az, hogy szűkült a minisztériumnak a tevékenységi köre, ezt én pozitívumként tudom értékelni, feltehetően több energia fog jutni majd azokra a területekre, amelyek maradnak, jócskán lesz rá szükség akár az önkormányzatok vonatkozásában, akár a sport, akár a turizmus vonatkozásában.
Az Önkormányzati Minisztérium fontos feladatának tartom, hogy bizonyos önkormányzati és még inkább államigazgatási funkciók érvényesülése érdekében központi ágazati koordinációt is működtessen. Felmerült a név kérdése, amit visszavontam módosító indítványként, azonban ez nem azt jelenti, hogy nem tartanám fontosnak. Remélhetőleg ötpárti konszenzussal ez benyújtható lesz elsősorban azért, hogy ne ilyen mellérendelt vagy alárendeltségi viszonyban legyen a három fontos terület. A névben is jelenjenek meg, ez több mint gesztus, egy olyan jelzés a társadalom felé, amelyik azt mondja, hogy az önkormányzatok, a sport és a turizmus egyaránt fontos a kormányzatnak, fontos a parlamentnek, mert a névben is megjelenteti.
Bajnai miniszter úrral tulajdonképpen több fontos kérdésben megállapodtunk, ezt a mai napon folytatjuk tovább. Szó sincs arról, hogy úgy érezném, nálam van a bölcsek köve, semmiképpen nem szeretném az észt osztani - bocsánat a kifejezésért -, sokkal inkább segíteni a megoldások megtalálásában és megvalósításában.
Semmiképpen nem tudok ígérni több pénzt, a konvergenciaprogram kényszerpályákat jelöl ki, amelynek a mentén nagyon szűk az a mozgástér, amit akár egy tárca, akár pedig maga a kormány be tud vállalni. Ezzel együtt az önkormányzatok vonatkozásában biztos, hogy több módosításra és más típusú odafigyelésre is szükség lehet. Nem akarok kelteni hamis illúziókat. Vannak azonban kihasználatlan lehetőségek. Úgy gondolom, hogy ha mi nem korlátozzuk egymást, akkor vannak tartalékaink.
A bizalmi tőkét szeretném erősíteni a kormánypárti és ellenzéki polgármesterekkel, megyei közgyűlési elnökökkel való kapcsolattartásban egyaránt. Akarjuk, nem akarjuk, egy hajóban ülünk, csak akkor tudjuk megtalálni a megoldásokat, és akkor tudunk eszközöket is mellérendelni, ha a másikkal tudunk emberi párbeszédet folytatni. Tőlem nem fog távol állni annak a mondatnak a kimondása, akár kormánypárti, akár pedig ellenzéki képviselő, polgármester vagy megyei közgyűlési elnök tesz javaslatot, hogy igaza van, polgármester úr, igaza van, elnök úr. Közösen próbáljuk megoldani ezt a problémát! Ezzel szeretnék indulni, ez az, amit egy olyan közlekedési szabálynak tekintek a magam részére, ami valóban a minisztert szolgává teszi, az első szolgává, aki emberi közösségeknek és annak az ágazatnak a szolgája, amelyiknek a vezetésével megbízzák. Nem tartozom azok közé a politikusok közé, akik az idő kezdetét és végét a saját tevékenységükhöz mérik. Nem hiszem azt, hogy a Nap velem kél és velem nyugszik, amiből az következik, hogy valamit folytatok és valamit folytatni fognak majd azok, akik utánam következnek.
Az elődeim megfogalmazták, de mostanság különösen igaz az, hogy akar-e és tud-e együttműködni a kormány és az önkormányzatok, és itt nem teszek különbséget az önkormányzatok összetételének a színezete között. Az emberek a kormány munkájának hatását a leggyorsabban és a legközvetlenebbül az önkormányzatok tevékenységén keresztül mérik le. Információim szerint minden szereplő számára hasznos, jelen pillanatban működik a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórum a minisztériumban. Ha esetleg finomításra szorul, szívesen fogadok majd javaslatokat e vonatkozásban.
Hasonlóan fontosnak tartom a működő kapcsolatot a hét érdekképviseleti szövetséggel is. Azon kár vitatkozni, hogy ez most sok vagy kevés, nyilvánvalóan inkább sok, de ha már egyszer hét van, akkor héttel kell együttműködni és azonos hőfokon a mindenkori problémák megoldásában részt vállalni. Nem szeretném, ha a kapcsolat formális lenne akár egyikkel, akár másikkal.
Bármilyen jól működnek ezek a fórumok, bizonyos kétharmados törvények megalkotásának a kényszere is rajtunk van, bár ennek a lehetősége meglehetősen korlátozott. Ezért önkormányzati reformokra az elképzelésem szerint nem készülök, nem kerülne sor, de az arra való alkalmasságunk erősítését a ciklus végéig mindenképpen segíteni szeretném.
Ellentmondásos az önkormányzatok helyzete. Van egy fejlesztési fellendülés és van a működés terén egy ellehetetlenülés, egy nagyon nehéz helyzet, működési recesszió, pedig az önkormányzati törvény erről úgy rendelkezik, hogy első és első mind az idáig a működtetés, amíg annak a forrásai megvannak, és csak a fennmaradó forrásból lehet a fejlesztésre fordítani. Most ez jelenleg úgy tűnik, hogy nagyon erősen megfordult, és a fejlesztés sokkal nagyobb figyelmet kap, mint a működtetés. Működtetésnél van egy nagyon visszafogott, takaréklángra állított helyzet.
Sokat beszélünk a területi egyenlőtlenségekről. Jó kezdeményezésnek tartom a leghátrányosabb negyvenhét kistérségi programot. Ezt az önkormányzati tárcánál kell továbbra is mozgatni, bármennyire is itt feladata van a többi tárcának vagy több tárcának is. Ugyanakkor látni kell és kezelni kell, hogy a hátrányos térségekben is vannak jól prosperáló önkormányzatok és a fejlett térségekben is vannak nagyon nehéz helyzetben lévő települési önkormányzatok. Tehát ez nem kezelhető egységesen és nem kezelhető úgy, hogy szakaszhatárokat húzunk.
A zászlóshajó- és a pólusprogramok sikere vagy sikertelensége az önkormányzati vidékfejlesztésnek a vizsgája lesz, ezért erre különös figyelmet szeretnék fordítani munkatársaimmal együtt. Ezek mellett speciális területi programok is léteznek, mint például az úgynevezett interrégióként működő balatoni térség.
Ma a fejlődés egyik korlátja az önerő hiánya, ezért működésbe kell hozni és működésben kell tartani a rászorultsági önerő-kiegészítő alapot, a kedvező hitelkonstrukciókat és a differenciált önrész-megállapítás lehetőségét. Amelyik nem működik, azt működésbe kell hozni és meg kell teremteni, amelyik működik, azt pedig erősíteni szükséges.
Az esélyegyenlőség megteremtésének igénye megítélésem szerint illúzió, ez egy szóvirág, ami értelmezhető, az a különbségek csökkentése. Realitás az esélyteremtés segítése, és differenciáltan, természetesen mást jelent nagyvárosnál, kisvárosnál, falvakban, tanyavilágban, de valamennyi élettér, éppen ezért megfelelően kell ezzel foglalkozni. A reális cél nem lehet más, mint a szükséges és elégséges szolgáltatást mindenki számára elérhető közelségbe hozni. Az elérhető közelséget húzom alá, ez nyilván közlekedésit és egyéb mást, reptereket jelenti.
A kistérségi társulásokról néhány mondatot. Létrejöttével megteremtődött a kerete az ésszerűbb működtetésnek és a jobb szolgáltatásnak, egészségügy, oktatás, közigazgatás, hatósági munka. Pénzügyi, költségvetési hasznuk nem érződik azonnal, addig még azért ki kell bírni, amíg ezeknek tényleg érzékelhető hatása lesz. Jövőjüket nagymértékben befolyásolja, ha a költségvetési támogatási rendszerben mérhető módon növekednének a társulási normatívák. Ez egy nagyon fontos kihívás és nagyon fontos kérdés. Ha eddig sikerül eljutni, akkor ez mindenképpen meghatározza a települések jövőjét, amik a társulásnak részei.
A jelenlegi önkormányzati gazdasági-pénzügyi problémák megoldásának egyik útja a kistérségi társulások erősítése, jogosítványaik növelése, jogi legitimációjuk megteremtése, számon kérhető felelősség, és akár saját bevételi forráshoz szükséges lehetőség megadása is. Nem akarok itt most példákat mondani, járóbeteg-ellátás, iskola, satöbbi, nyilvánvalóan tudjátok, hogy miről van szó.
Az önkormányzatok pénzügyi helyzete sok esetben kritikus. Részesedésük a GDP-ből 17-19 százalékról 10-12 százalékra esett vissza. Az eladósodás a legújabb információk szerint 700 milliárd forintra tehető. Ez már egy más megközelítésben a GDP 2 százaléka. Azt mondják, hogy ez európai középmezőny. Lehet, hogy európai középmezőny, de nekünk az fáj, ami van, és mindenkinek a saját helyzete az. Tehát nem az átlagokból kellene kiindulni, hanem minden településnek a saját helyzetéből és az ahhoz nyújtandó segítségből.
Az intézmények működési költsége és a normatívákból származó támogatás közötti olló folyamatosan nyílik. Ennek a megállítása, esetleg szűkítése lehet olyan középtávú program, amiben részt kívánok venni. Kezdettől fogva mellőzve volt az az alapelv, mely szerint új feladat esetében az, aki az új és többletfeladatot adja, rendelje mellé a forrásokat is. Ez az önkormányzati lét vagy az önkormányzatok működésének kezdetétől fogva folyamatosan egy hiányzó része volt a gyakorlatnak. A megyék számára egy hihetetlen nehéz kihívást jelent, minden ciklus elején átadtak több-kevesebb intézményt a megyéknek, nyilvánvalóan azokat adták át, amelyek nehezen működtethetők a normatívából.
Jelentősen csökkent a mobilizálható vagyon, és ezzel nyilván a hitelfedezet is csökkent. Folyamatosan szűkül a hitelplafon. Felgyorsította az eladósodást a kötvénykibocsátás folyamata, ami nagyon nehezen korlátozható, nyilván egy kiskapu lehetőségének a kihasználása. Tulajdonképpen ennek a súlya, nehézsége, hátrányos hatása a moratórium időszaka után fog igazán jelentkezni. Szerintem ebben a tekintetben a legnehezebben az értelmezhető, hogy a kötvénykibocsátásból származó források meghatározó része nem fejlesztésre, hanem működtetésre fordítódik, és ez bizony különlegesen nehéz helyzetet teremt vagy teremthet. Ha van kérdés, akkor erről nyilvánvalóan még szólnék.
A megyékről három gondolatot. A 2009. évi költségvetés előkészítése során, tehát az új költségvetés előkészítése során - a korlátozott lehetőségek határán belül - a támogatási rendszerünkben feltétlenül kisebb korrekciókat kell megvalósítani, a megyék voltak a legnagyobb elszenvedői az elmúlt időszak támogatási recessziójának vagy átcsoportosításaink.
A megye-régió kérdésben a vagy-vagy kérdés helyett én az is-is pártján vagyok, megye és régió egymás mellett is élhet, a hatásköröket, a forrásokat kell pontosan megtalálni. A régió lehetőségeit tulajdonképpen nem a méretei adják meg, hanem az eszköztára, a funkciója adja meg. Abban az esetben, ha ez az eszköztár és a funkciók felülről kerülnek feltöltésre, tehát kormányzati szintű feladatokat kap, abban az esetben ez egy decentralizációs folyamat; ha ez alulról kerül feltöltésre, akkor ez egy decentralizációs folyamat. Nyilvánvalóan ebből következik, hogy a kívánatos az, hogy a decentralizáció erősödjön e vonatkozásban, és az esetleges regionális hatáskörök ne alulról felfelé vitt feladatokra, hanem felülről lebontott kormányzati feladatok helyi eldöntésére vagy a felhasználóhoz való közelebb hozására vonatkozzanak.
Itt most beszélhetnék Budapestről, nyilvánvalóan a fővárosi kerületek viszonyáról, aminek a megváltoztatása kétharmados törvényt igényelne. Ez egy csapdahelyzet nyilván, de ha van kérdés, akkor erre is szívesen válaszolok. Az egyébként érdekes, észrevettem, hogy például Budapesten egyetlen működő érdekközösség, a külső kerületi önkormányzati közösség működik. Biztos, hogy ennek van valamilyen üzenete.
A helyi adókról lehetne itt szólni. A helyi adókat nem lehet elválasztani az átfogó adószabályozástól. Jelenleg 860 milliárd forint döntően az iparűzési adó, ami bevételt jelent az önkormányzatoknak, ez szorosan összefügg a lakosság és a helyi vállalkozók teherbíró képességével. Hosszú távon növelni kell ezt a bevételi arányt, de ez nyilvánvalóan az előbb elmondottak szerint összefügg a teherbíró képességgel.
Az átgondolásra javasolt tartalékok közé sorolnám: a társulásokban rejlő további lehetőségeket; a vágyakat a racionalitás határán belülre kell szorítani: a kötelező feladatok és előírások kormányzati áttekintését, akár csökkentését is vagy határidő-módosításokat, ez nem kerül pénzbe; az önként vállalt feladatok kényszerű mérséklését; a közigazgatáson belül az önkormányzati feladatok államigazgatási szintre helyezését: a meglévő források felosztásának optimalizálását. Minderre nem sok időnk van, pontosabban a gondolkodásra nem sok időnk van, a cselekvést kellene minél előbb e vonatkozásban is megkezdeni.
Beszélhetnék itt most a tűzoltóságról, a katasztrófavédelemről, ha kérdés lesz, szívesen válaszolok rá. Itt talán a legfontosabb az, hogy lezárulnak a heti munkaidő csökkentésével kapcsolatos törvények, 52 óráról 48 órára csökken, ezzel kapcsolatosan a 2x500 fő beállítása, ami ebben az évben fog befejeződni és ennek a pénzügyi fedezete. Készül a tűzoltó-egyesületi törvény, ennek kapcsán is vannak még feladataink.
A lakásfelújítási témakörben megemlíteném azt, hogy évente mintegy 50 ezer lakás felújítására van esély, 2008-ban, ez évben 11,5 milliárd forint jut erre, a következő évben 10 milliárd forintra lehet számítani. Lakásfelújítási program a panelfelújítás, a hagyományos építőanyagú tömbházak felújítása és a kéményfelújítások. Az új lakbértámogatás és bérlakás-támogatás beindítása jelent olyan feladatot, ami kihívás ezen a területen és kezelni kell.
A Választási Irodáról két mondatot. Munkája reflektorfényben van, nem hibázhat már csak azért sem, mert a választási rendszer a demokrácia alapintézménye, ennek megfelelően kell működtetni. Népszavazás, európai parlamenti képviselői választás lesz, ami a kihívásokat a közeljövőben jelenteni fogja.
A közigazgatási hivatalokról befejezésképpen egy mondatot, és ezzel le is zárnám a mondandómat, elnézést a felgyorsított előadásért. Az Alkotmánybíróság 2008. június 30-ai hatállyal megsemmisítette a regionális közigazgatási hivatalokat létrehozó jogszabályt, tehát itt vagyunk másfél hónapra ettől. A módosítást végre kell hajtani úgy, hogy megítélésem szerint a közigazgatási hivatalok jogállásának módosítása mellett a regionalizációból fakadó előnyök megmaradjanak. Kétharmados törvényről van szó, csak azt tudjuk megvalósítani, amihez ötpárti konszenzust tudunk kialakítani. Megkezdődtek, folynak a tárgyalások, nyilván ezeket majd át kell néznem, át kell venni, és onnan folytatni, ahol tartanak, hogy határidőre meg tudjuk oldani ezt a leckét, kihívást is, mint oly sok minden más egyebet.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet, és még egyszer elnézést kérek a felgyorsított tempóért.
ELNÖK: Köszönöm szépen, mi kértük a gyors tempót. Tisztelt Bizottság! Először a kérdések következnek. (A képviselők közül többen jelentkeznek.) Bebes képviselő, Gulyás úr, Ódor Ferenc, Nógrádi úr, Sós Tamás, lesz kérdés. Bebes képviselő úr!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön április 28-án az MTI-nél azt nyilatkozta, hogy ha az önkormányzatok jól működnek, megvannak a tevékenységükhöz szükséges források, akkor az emberek is jól érzik magukat. Az ön elődje, Lamperth Mónika is azt mondta, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek, de az ÁSZ véleménye szerint a normatív támogatások nem érik el reálértékben a 2006-os szintet. Amennyiben ez a tendencia nem fog változni, és jövőre is csökkenés mutatkozik a normatív finanszírozáson belül, úgy ön meg fogja-e szavazni a költségvetést? Ez lenne az első kérdésem.
A másik. A leghátrányosabb kistérségek számát oly módon csökkentették, hogy új szempontrendszert alakítottak ki, ezáltal kikerültek olyan térségek - a közelemből is tudok egy ilyen térséget mondani, az Őrséget -, amelyek egyébként teljes mértékben rászorulnának a támogatásra. Mit kíván tenni ezen kistérségek felzárkóztatása érdekében? Tud-e ígérni valami konkrét tervet ezen kistérségek felzárkóztatásával kapcsolatban? Van-e valamilyen akcióterve erre a két évre vonatkozóan?
Még egy kérdés. A 2007. évben tovább romlott a vidék helyzete Magyarországon, iskolákat, intézményeket zártak be, vasutak, kis posták bezárására került sor. Mit kíván tenni annak érdekében, hogy az országban egyre növekvő, önkormányzati szinten is jól látható különbségek csökkenjenek?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyet erről az oldalról, egyet onnan, így Sós Tamás következik.
SÓS TAMÁS (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egyetlenegy kérdésem van. Említve van az írásos anyagban és szóban is elhangzott, gyakorlatilag a középszintre szeretnék rákérdezni. Magyarországon a rendszerváltás után egy gyenge középszint jött létre. Ha az utóbbi esztendőket nézzük, valójában a kistérségek szerepe felértékelődött, és úgy gondolom, itt jelentős sikereket is mondhatunk az utóbbi esztendőkben, illetve megjelent a regionalizmus. Valójában az iránt érdeklődöm, hogy a középszintet hogyan látja a következő időszakban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ódor képviselő úr!
DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Gyenesei István miniszterjelöltet úgy is kérdezném, mint sportban élő és hosszú éveken keresztül a sportvezetésben is résztvevő embert, hogy nem érzi-e úgy, hogy most itt oldalvonal van. Ezen az oldalon még mindent tud az ember, ha pályára lép, akkor vajon milyen lehetőségei vannak, kap-e labdát vagy rugdossák a feje fölött - bocsánat, a futballból mondom, nem éppen ez az ön sportja. Tehát van-e valami lehetősége, lát-e lehetőséget erre - gondolom, bizonyos beszélgetések voltak a miniszterjelöltség elvállalásánál -, az önkormányzati rendszer ugyanebben a hajóban lesz-e, ugyanezen gondokkal fog-e küszködni?
Említette ön a konvergenciaprogramot. Mennyire ad lehetőséget, hogy azt érezhessék az önkormányzatok, hogy most egy olyan ember van ebben a pozícióban, akinek legalább fogalma van ilyen értelemben gyakorlati oldalról? Hiszen az eddigi minisztereknek nem volt olyan mértékű vezetői gyakorlata az önkormányzatiságban, legfeljebb a Baloldali Önkormányzati Közösség vezetői pozíciójában. Tehát ez az egyik, hogy látja-e a jelen állás szerint azt a lehetőséget, hogy amit ön most gondol és amit itt a partvonal másik oldalán fontosnak tart, azt végre tudja-e hajtani annak idején. Ilyen értelemben csatlakozom Bebes képviselő úrhoz. Ha ez nem történhet meg, akkor mi történik a dolgokkal? Önkormányzati oldalon tudom, mi történik. Egyik oldalról a kistérségek említése. A kistérségek az önkormányzatoktól kapják tulajdonképpen a pénzt, nem a rendszerbe hoztak többet, csupán a települési önkormányzatoktól veszik el. Ezt jó iránynak látja-e? A mostani megnyilatkozásában azt mondta, hogy a kistérség egy kiváló dolog. Nem tudom másképpen minősíteni, mint hogy egy forráselvonó, a települési önkormányzattól nemcsak feladatot, hanem úgy néz ki, hogy nagyobb forrást visz el.
A másik pedig, természetesen a megyei önkormányzatokról szeretném Gyenesei urat kérdezni, hiszen itt a teremben Sós Tamás, aki még a nyomába léphet a megválasztottságban, hiszen harmadszor képviselő, Gyenesei úr pedig még ezt megelőzően is volt megyei vezető. Azt, amit mondott, nem mondom, hogy örömmel hallottam, tényszerűnek hallottam. A kérdés az, hogy tud-e tenni értük valamit, a megyei önkormányzatokért. Nem azt kérem, hogy feladatot adjon még, hanem ha feladatot, akkor forrást is, ha pedig azt nézzük az elvonásoknál, egyetért-e ön azzal, hogy már két éve a pótlólagos forrásoknál nem jut a megyei önkormányzatnak az önhikis szerepben lehetősége. A kényszerűség visz oda bennünket, nagyon sokat, az elmúlt esztendőkben még kevesen voltunk ilyenek, pont Somogy volt az egyik, a másik meg Borsod-Abaúj, akik sok pénzt, mondják, hogy sok pénzt vittek el ebből a rendszerből. Vajon most, amikor a másik oldalon van, látja-e ezt a gondot? Tud-e abban segíteni a megyéknek, hogy legalább ez a lehetőségük meglegyen a költségvetésből?
Ennyit szerettem volna. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás József!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Többen vagyunk itt a bizottság tagjai között olyan képviselők, akik különböző kormányprogramok megfogalmazása során játszottak valamiféle szerepet. Én például a 2006-2010-es, tehát az erre a kormányzati ciklusra készülő kormányprogram előkészítésében részt vettem, részt vehettem. Ez a kormányprogram érvényben van. Arra nem emlékszem, hogy a képviselő úr annak idején megszavazta-e ezt a kormányprogramot, amikor erről szavaztunk, a második Gyurcsány-kormány programját, tehát hogy megszavazta-e vagy sem, és hogy mennyire tudott akkor azonosulni vagy mennyire tud azonosulni az ott megfogalmazottakkal. Végül is ez az a kormányprogram, amely a legtöbbet mondja az önkormányzati reformról, annak a tartalmi kérdéseiről.
Elég konkrét megfogalmazások szerepelnek ebben a programban, többek között választott önkormányzati régiókról beszél ez a kormányprogram, a megyék szerepéről, alapvetően újraértékeli a megyék szerepét, és tulajdonképpen kimondja, hogy a megyék feladatait részben a települések, a kistérségek, másrészt pedig a régiók irányába kell eltolni és oda kell telepíteni. Most ön úgy fogalmazott, hogy megye vagy régió, is-is. Ezt részben tudom értelmezni, ugyanakkor azért egy kicsivel többre lennék kíváncsi. Egyrészt mondta azt, hogy önkormányzati reformra nem készül, miközben a kormányprogram mégiscsak ezt tartalmazza. Az se mindegy, hogy egy miniszter vagy egy kormány a ciklus végén hogyan adja át a stafétát, tehát hogy ki van tárazva, van a fiókjában valami, vannak előkészített koncepciók, a mögött van-e valamiféle társadalmi vagy politikai, szakmapolitikai egyetértés. Magyarán mi a viszonya az önkormányzati reformhoz? Mi a viszonya a választott önkormányzati régióhoz? Hogyan látja a megyék szerepét? Egy elemet mondott, hogy gazdasági, költségvetési szempontból sok sérelem érte őket, erősíteni kellene.
Azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszer valamennyi szintjére igaz az, a kistelepülésekre, a falvakra, a városokra, a fővárosra is, hogy költségvetési szempontból eléggé kiszolgáltatottak, és a működési kiadások fedezése is nagyon sok gondot okoz. Tehát ez a rendszer egészére igaz. Ennek okán gondolta azt éppen a ciklus elején a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt, hogy megérett a rendszer egy átfogó, komplex reformra, azon belül is a különböző szintek reformjára, a feladatok és a hatáskörök újratelepítésére, valamint a finanszírozás reformjára is. Valamikor a ciklus elején kiderült, hogy kétharmados törvények okán viszonylag szűk a mozgástér, ugyanakkor abban maradtunk akkor, hogy azért vannak olyan ügyek, kérdések, ahol feles törvénnyel a finanszírozás tekintetében el lehet mozdulni. Erről mit gondol a miniszterjelölt úr? Mit gondol az iparűzési adó, az ingatlanadó szerepéről az önkormányzati adóztatás területén belül? Kíváncsi lennék arra, hogy a közteherviselés reformja részeként hogyan gondolkodik a helyi adóztatásról.
Elöljáróban ennyit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úré a szó.
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Két kérdéskört szeretnék feltenni, az egyik a kitelepülésekre vonatkozik, a másik a kistérség-megye-régió viszonyára.
Mint Somogyból miniszteri székbe készülő, talán nem kell túl részleteznem a kistelepülések problémáit. Egy általános jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Nem tudunk mi, a kistelepülések képviselői éveken, évtizedeken keresztül áttörni egy rossz szemléleten, hogy a legtöbb szolgáltatás, a legtöbb tevékenység esetén lélekszám a vetítési arány, nem pedig a kilométer és a települések. Gondolok itt például arra, hogy tűzoltók ellátnak hatvan-hetven települést, nem függ az összeg attól, hogy egy 500 fős településen ég a ház vagy egy több ezer fős településen. Akkor a szennyvíz. 2000 fő lélekszám alatt ma sincs megoldva a kistelepülések szennyvízmegoldása. Az előző években mindenféle kényszermegoldásokban léptek, több kilométeres fölösleges vezetékeket kellett kiépíteni ahhoz, hogy tíz-húsz település összehozza azt a kétezres létszámot. Vagy gondolok itt a rendőrségre, akiknek nem mindegy, hogy húszezer fős vagy hatvan települést kell bejárni és ott biztonságot szolgáltatni.
A kérdésem tehát az, hogy számíthatunk-e arra, hogy valamiképpen a kistelepüléseknek ez a lélekszám mint vetítési arány vagy a megtett kilométerek, vagy a települések száma... Például egy kistérségi társulásánál nem mindegy, hogy húsz tagja van vagy ötven, vagy adott esetben hetven település tartozik hozzá.
A második kérdéskör a kistérségi társulás, illetve megye-régió. Annak ellenére, hogy konkrét példát mondok, ami szintén nem ismeretlen, de általánosságot szeretnék belőle levonni és kérdést feltenni. A kistérségi társulás, adott esetben, amiről beszélek, ötvenegy település, miközben a város mint körzetközpont ellát gyámhatóságot, okmányirodát, építési hatóságot ugyanarra az ötven településre mint körzetközpont, aközben a kistérségi társulás munkaszervezete szociális, oktatási és egészségügyi vonatkozásban témagazda. Ez nem teszi olcsóbbá a rendszert. Két munkaszervezet, kétféle irányultság, ugyanazon településszerkezet.
Aztán a megye, régi szintén egy állatorvosi beteg ló, nincs vetítési alap egy régió elmozdításához, például a nyugat-magyarországi régió Győr-Sopron-Moson megye, Vas megye, Zala megye. Nem lehet közlekedni. Innentől kezdve a régió nem tud a régiónak megfelelő módon működni, mert nem kell önnek mondanom, helyismerettel rendelkezik, Nagykanizsáról Győrbe nehezebb eljutni, mint Budapestre. Egy ideális régió lehetne Somogy, Zala, Veszprém, amelynek van földrajzi értelme, egy Balaton-környék, van történelmi értelme, valaha három-négy veszprémi járás Zala megyéhez tartozott. Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés, de évek óta küszködünk azzal, hogy valaha definiáltak egy rossz rendszert, és most mindent mint axióma abból kiindulva kell megoldani. Nagyon remélem azt, illetve a kérdésem így szól, hogy aki empátiával rendelkezik - somogyi, zselici kistelepülés-szerkezet, Zala -, ismeri, számíthatunk-e ennek az egész rendszernek valamiféle, nem elsősorban pénzigényes vagy költségvetés-igényes, hanem ésszerűség és racionalitás szerinti felülvizsgálatára. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az elfogadott időrendi keretnek megfelelően 11.30-ig tárgyaljuk ezt a napirendi pontot, tehát kérem, hogy a kérdésfeltevésben gondoljunk arra, hogy a válaszadásra is legyen idő.
Tasó képviselő úré a szó.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Hangoztatta és egyébként olvastam is az anyagban, ami önről szól, az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatban megfogalmazásra került a nehézség, a probléma és az, hogy mennyire eltérő a lehetőség. A kérdésem az lenne, hogy gondolt-e arra, hogy az önkormányzatokat helyzetbe hozza állami vagyontárgyak átadásával. Példaképpen hoznám fel, hogy a Balatoni Hajózási Zrt.-nek a részvényei átkerültek most már 100 százalékban az önkormányzatok birtokába, és ez óriási lehetőséget jelent az érintett önkormányzatok számára. Talán emlékszi rá, volt egy törvényjavaslat az állami erdőkről, és mint tudjuk, továbbra is burkolt előkészítés során készülnek azért a részleges privatizációjára. Gondolt-e arra, hogy az önkormányzatok kaphassák meg ezeket a részvénycsomagokat?
A másik kérdés azzal kapcsolatos, hogy a területfejlesztés kivonul a minisztérium világából, úgy tűnik, holott nem hiszem, hogy ez értelmes elképzelés, hiszen az önkormányzat területén van végrehajtva minden fejlesztés, tehát minden egyes fejlesztés valamilyen önkormányzati területhez igazodik. Így kivinni elég érdekes. Önnek mi erről a véleménye?
Úgy tűnt egy picit, hogy a kiegészítése inkább egy pénzügyminisztériumi szóvivő expozéjához hasonlít, mert abszolút pénzügyi és költségvetési szempontokból értékelte az önkormányzat működését, pedig mögöttünk emberek vannak, emberek, lakók. Nem sok szó volt arról, hogy munkája során mennyiben fogja vizsgálni az önkormányzatok területén élő lakosság életkörülményeinek a javítását, illetve azt sem, hogy mit kíván tenni az esélyegyenlőségi vagy a fejlettségi különbségek kompenzálására.
Azt mondta, hogy nem lesz reform. Ezt többen szóvá tették már, fontos kérdésről van szó. Tehát akkor ön sem kívánja rendezni az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztás kényes problémáját, ön sem akar ezzel foglalkozni? Így hallottam, tehát valóban igaz ez.
Mi a véleménye ehhez kapcsolódóan arról, hogy kell-e hozzányúlni a helyi önkormányzatok testületeihez, a kompetenciahatárokhoz? Mi a véleménye az egyre tisztábban látszó, jegyző és polgármester közötti feszültség mesterséges gerjesztéséről?
Nagyjából ezt akartam hozzátenni még az előző kérdésekhez, és ha megengedik, arról konkrétabban kérdezném, hogy az emberekkel, a lakókkal hogyan kíván foglalkozni, mert arról egy szó sem esett még.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tilki Attiláé a szó.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ha értékelni kellene és erősorrendet kellene felállítani a régi és az új minisztériumok között, a lecsupaszított önkormányzati minisztériumot ön hol helyezné el ezen a képzeletbeli skálán? Kérdezem ezt azért - az én véleményem is hasonló Tasó képviselőtársaméhoz -, mert ön elmondta, hogy szükséges és elégséges szolgáltatás elérhető közelségben, ez a célja főleg a kistelepülések fejlesztésével kapcsolatban, és nyilván ez forrásigényes. Az önkormányzat vidék- és területfejlesztésből is áll. Mennyire rendelkezik az ön megítélése szerint megfelelő vagy elég érdekérvényesítő képességgel Bajnai Gordon úrral, a szocialisták erős emberében szemben? Hiszen forrásokra ennek a tárcának is szüksége lesz.
Nehéz feladatot vállalt el, hiszen a miniszterek elég gyorsan cserélődtek ezen a poszton. Mindegyik minisztertől megkérdeztük, hogy meddig fog tartani az önkormányzatok kivéreztetése, hiszen a normatív támogatások folyamatos csökkentése miatt - ön mint volt Somogy megyei közgyűlési elnök és országgyűlési képviselő tökéletesen tisztában van, gondolom, az aprófalvas településszerkezet problémáival - tömegével fognak csődöt bejelenteni a kistelepülések. Ezt hogyan próbálja kezelni? Hiszen azt mondta, hogy "semmiképp nem tudok ígérni több pénzt".
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Vigh Lászlóé a szó.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nagyon örülök annak, hogy vidékről származó minisztere lesz az önkormányzatnak. 2007-ben tovább romlott a vidék helyzete, de bízom benne, hogy az ön tevékenysége nyomán meglátszik majd a vidék emelkedése.
Érdeklődöm, a kistelepülések folyamatosan fogynak, elnéptelenednek. Van-e programja önnek erre, hogy mit lehetne kezdeni azzal, hogy az állatállomány lecsökkent vagy a kiskertek eltűntek falvainkból? Van-e olyan program az ön kezében, ami azt jelentené, hogy a vidéknek újra találna egy olyan programot, amiért érdemes lenne ott lakni, ott maradni és nem elköltözni a városokba?
Érdeklődöm, egy másik kérdés a vasúti szárnyvonalak bezárása. Ön tudja mint vidékről származó, hogy a falun élőknek két lehetőségük van: vagy autóbusszal, vagy vasúttal közlekednek. Jónak tartja-e ön ezt, hogy ebből is az egyiket megszüntetik, bezárják? Jónak tartja-e a postabezárásokat? Le kívánja-e állítani, hogy a 600 lélekszám alatti településeken a postákat megszünteti? Jónak tartja-e azt, hogy most megszámoltatunk? Számolják a vasúton közlekedőket, és ha könnyűnek találtatunk, akkor megszüntetjük. Jónak találja-e azt a programot, amit most a MÁV végez a vasúti szárnyvonalak lakosságszámlálásánál? Jónak találja-e azt, hogy iskolákat zárnak be? Fontosnak tartja-e ön azt, hogy ha megvan az osztálylétszám, akkor fennmaradhat egy iskola vagy tudnánk-e engedményeket adni? JÓ dolognak tartja-e ön azt, hogy ha nem felelnek meg az osztálylétszámnak, akkor nem kapnak önhikis támogatást? Felül kívánja ezt bírálni vagy pedig mint Damoklesz kardja, akkor onnantól fogva egy-egy kistelepülésen nincs iskola?
Ennyi lett volna a kérdésem, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock Zoltán!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Miniszterjelölt Úr! Szinte már mindent megkérdeztek, amit egy ilyen műfajban meg lehet kérdezni, viszont a bevezetőjével kapcsolatban néhány ellentmondás feloldására szeretném kérni.
Úgy fogalmazott - ebben nyilván a tárgyszerűség és a realitások bemérése is volt -, hogy különösebben nagy felfordulást nem akar a tárcánál, tehát az önkormányzati szektorban. Nyilván ezt azért is mondta, mert a kétharmados törvények, a kisebbségi kormányzás bonyodalmasak a meglehetősen bizonytalan politikai környezetben. Aztán említést tett arról, hogy a konvergenciaprogram is meglehetősen merev, határozott kereteket szab a tárca mozgásának. Ideírtam magamnak, hogy akkor végül is mit akar csinálni az elkövetkező két évben. Önmagában ügyintéző szerepre készül, ez egy lehetőség, ez is egyfajta alternatíva vagy azért ennél többre gondolt?
Nagyon fontos volt az a megjegyzése, amikor az önkormányzatok fejlesztési forrásainak és működési forrásainak az anomáliájáról beszélt, mert az valóban feszítő probléma, miközben most majd egy másik tárca hetente fogja bejelenteni a győzelmi jelentéseket, hogy élversenyzői vagyunk az európai uniós források lehívásában, hány ezer milliárd forint fejlesztési lehetőség áll az ország előtt, és ebből az önkormányzatok aztán milyen nagy mértékben részesülnek. Ezenközben csöndben a folyosón meg arról beszélünk, hogy az önkormányzatok egy nagyon szignifikáns részének a saját rész előteremtése is meglehetősen nagy problémákat okoz.
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az önkormányzati rendszer nem statikus állapotban van, tehát nem lehet itt két évig ülni, hogy majd csak történik valami, hiszen a Számvevőszék jelentéséből, a Pénzügyminisztérium jelentéseiből, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium tájékoztatóiból is egyértelműen kiderül, hogy nagyon dinamikusan emelkedik az önkormányzati háztartás eladósodása. Különböző trükkök ezek, simán, nyersen hitelfelvétel, most újabban a kötvénykibocsátások nagy divatját élik Magyarországon, és - bár még az államháztartás egészét nem veszélyezteti - az a 7-800 milliárd forintos hitelállomány, amivel most már rendelkeznek az önkormányzatok; ha azt is vizsgáljuk, hogy az elmúlt három évben ez hogyan növekedett és milyen elképesztően emelkedett, belátható, hogy ez a dinamikus állapotban lévő rendszer 2010-re akár az 1000 milliárd forintot is elérheti, ami adott esetben már kezelhetetlenné válik.
Volt egy fontos megjegyzése egy ilyen alárendelt mellékmondat keretében, miszerint elképzelhetőnek tartja, hogy felül kell vizsgálni az önkormányzatok kötelező feladatait. Most sok száz, sok ezer kötelező feladatot látnak el. Kétféleképpen lehet forráshoz jutni az önkormányzatoknak: az egyik, amikor primer módon az állam a központi költségvetésből normatív vagy más egyéb formában pénzeket átutal, a másik lehetőség pedig az, hogy ha a feladataikat csökkenti és nem változtatja meg a támogatás mértékét, ezáltal egyfajta többlethez jutnak. Gondolkodik-e adott esetben ennek a végiggondolásán?
Egy utolsó kérdésem lenne. Amikor a miniszterelnök megkereste önt azzal, hogy vállalja el ezt a tárcát, és ön nyilván igent mondott, azért ül itt, végiggondolta-e magában, hogy ha két év múlva visszatekint az ön előtt álló időszakra - most induljunk abból, hogy ez kettő év, tehát 2010 tavasza a választásokig -, akkor mi az a három legfontosabb dolog, amelynek örülne, ha úgy emlékezne és úgy örökítené meg önt a politikatörténet, mint azt a Gyenesei István önkormányzati minisztert, aki a két év alatt ezt a három fontos elkövette az önkormányzatokért. Mi az, amit úgy érez, hogy van ön mögött akkora szakmai, politikai támogatottság, amit az elkövetkező kettő esztendőben meg fog tudni csinálni ezen temérdek gond mellett, hogy kisvasutak, meg szárnyvonalak, meg kistérségek, meg kistelepülések, meg nagytelepülések?
Végül egy megjegyzésem lenne Vigh képviselő úrhoz, aki azt mondta, hogy örül, hogy vidéki a miniszter. Én meg annak örülnék, ha egyszer olyan önkormányzati minisztere lenne az országnak, aki érti Budapestet. Remélem, ön fel tud nőni a feladathoz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Pál Tibor képviselő úr!
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Az az igazság, hogy tartózkodtam, hogy hozzászóljak, de Hock képviselő úr hozzászólása eldöntötte a kérdést. El kell mondanom, ami a fejemben van, és azt gondolom, hogy miniszterjelölt úrnak is jó, ha erről néhány szót tudunk váltani.
Azt gondolom, hogy világosan lehet látni, hogy az önkormányzati rendszer az elmúlt 18 évben vagy lassan 20 évben olyan tőkéket mozgatott meg, olyan energiákat mozgatott meg, ami talán a magyar közigazgatás történetében soha nem volt. Ez kétségtelen eredménye az önkormányzati rendszernek. De azt is látjuk pont a hozzászólásokból, hogy azért ma már a rendszer, az önkormányzati rendszer elért egy olyan pontra, amikor mindig több és több pénz kell a működtetéséhez, hiszen erről szóltak ellenzéki képviselőtársaim is a kistelepülések esetében, és egyre kevesebb az új teljesítmény vagy a több teljesítmény. Ez az az ellentmondás, amivel küszködünk állandóan, minden miniszterjelölt, minden miniszter ezzel a kérdéssel kerül szembe. A költségvetés feszítő kérdése, a feladatok ellátásának a színvonala, ami állandóan előttünk van mint kérdés és feloldhatatlan feladat. Ez fölveti az önkormányzati rendszer valamilyenfajta reformját, persze tudjuk, hogy ez kétharmados törvényeket igényel, erről ön is szólt az elején. Elég kevés esélyét látjuk ma politikai értelemben ennek a megváltoztatására.
Azt szeretném mondani, hogy ön somogyi származású, volt már az önkormányzati rendszernek Somogyból származó minisztere, aki a kistelepüléseket is támogatta. De szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy azon miniszterség ideje alatt született a fővárost érintően egy igen fontos törvény, a forrásmegosztási törvény.
Tehát nagyon örülök annak, hogy ön most miniszterjelölt és miniszter lesz, remélem, hogy a főváros számára ez ugyanolyan hasznot fog hozni, ezért van is kérdésem. Ön a hozzászólásában jelezte, hogy hét önkormányzati érdekszövetség működik. Partner tud-e lenni egy nyolcadikban, egy, a fővárosi kerületeket összefogó önkormányzati érdekszövetségben, hiszen a város számára ez nagyon fontos lenne? Az a kétszintű önkormányzati rendszer, amit sokan nehezen értenek meg, egy egészen speciális helyzet, talán egy kicsit feloldaná azt a problémát, ami a város működéséből érzékelhető.
Itt van két kollégája is, a katasztrófavédelem és az Országos Választási Iroda vezetője is. Hadd kérdezzem, a katasztrófavédelem területén most hallottam, hogy épp határ menti együttműködés van Horvátországgal. Hogy látja, ezeknek az együttműködéseknek szakmai tartalma, szakmai hozama jó, érdemes ilyeneket csinálni? Egyébként ez is épp Somogy megyében van, ha jól tudom. Korántsem gondolom, hogy van összefüggés az ön jelöltsége és a jelenlegi akció között.
A másik pedig: az Alkotmánybíróság többször elmarasztalta a parlamentet a választási törvény kapcsán. Lenne ott néhány módosítási igény, amire szintén kevés esély volt eddig a politikai konszenzus hiánya miatt. Hogyan látja, elképzelhető, hogy a közeljövőben, az ön miniszterségének az ideje alatt ez megtörténik, vagy legalábbis kísérletet tesz ennek a változtatására? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Bóka úr? Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy 11 óra 30-kor befejezzük, tehát legyen idő a válaszadásra is.
Bóka úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy Gyenesei urat először hallgatjuk meg mint miniszterjelöltet, tehát annyira itt az időt nem kellene sajnálni.
Két, viszonylag rövid kérdésem lenne. Az egyik egy relatíve konkrét kérdés. Ön a sportért is fog felelni, miniszterjelölt úr. Mit szándékozik tenni azon értékes sportcélú ingatlanokkal akár a Balaton körül is, amelyek részben hasznosítatlanok, illetőleg hihetetlenül rossz, a településképhez nem méltó állapotban vannak és találhatóak, illetőleg amelyek működnek? Fő céljuk alapvetően a sport, a vitorlás sport kiszolgálása, utánpótlásképzés, nemzetközi versenyek, élsport bonyolítása. (Sós Tamás távozik az ülésről.) De ha arányokat kellene mondanom, akkor azt kell mondanom, hogy körülbelül 90 százalékban bizniszelnek, tehát bevételt próbálnak termelni azon a területen, amelynek alapvetően sportcélt kellene szolgálnia, és jó, ha 10 százalékban szolgálnak ezek a területek sportcélt. Tehát részben lerobbantak, amelyek már egy üdülőterülethez nem méltóak, részben pedig nem azt a funkciót látják el, amire korábban lehetőséget kaptak. Mit kíván tenni ezekkel az ingatlanokkal?
A második kérdés. Ön az elején nagyon markánsan leszögezte azt, hogy több pénz nincs, több pénzt nem tud ígérni. Nyilván ezt azért kereteken belül kell kezelni, hogy több pénz nincs, illetőleg nem tud ígérni. Azonban máshogy nézve nem olyan régen láttunk egy táblázatot, minden statisztikai adat kimutatja, hogy 2007-ben és 2008-ban az önkormányzatok részesedése a GDP-ből, illetve a Magyar Köztársaság költségvetéséből gyakorlatilag nagyon régen látott mélypontot ért el arányaiban. Azt tudja-e legalább garantálni, hogy ez az arányszám nem fog csökkenni az elkövetkezendő években, esetleg minimálisan növekedni fog? Ha már több pénzt nem tud ígérni, akkor azt meg tudja-e ígérni, hogy a feladatok és a kötelezettségek nem fognak olyan arányban növekedni, mint amilyen arányban az állami támogatások az önkormányzati szektor felé növekedni fognak?
Ön önkormányzati vezető volt és jelen pillanatban is önkormányzatban van, tehát tudja azt, amikor a feladatok jönnek, miközben a feladatokhoz források nem tapadnak. Meg tudja-e védeni az önkormányzatokat a burjánzó ágazati jogszabályalkotástól, amikor ágazati törvényekben raknak ránk különféle feladatokat? Lehet, hogy a tárca nem is tudja, hogy e mögött jelentős financiális igények vannak. Hadd említsem például a szociális területet. Itt hihetetlen kaotikus jogalkotást tapasztalok, illetőleg látok. Valamikor csinálunk valamit, akkor egy év múlva azt gyökeresen módosítjuk, amit priorizáltunk tavalyelőtt, arról kiderült, hogy már nem jó, nem életszerű, vissza kell térni valamilyen más rendszerhez. Tehát legalább ezekben a kérdésekben meg tudja-e védeni az önkormányzati szektort?
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Horváth István!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért kérdezek, mert lehet, hogy nem lesz időm már kérdezni, és sajnálom, hogy ilyen szűk időkeretbe - tudom, hogy a bizottság ezt megszavazta - tettük bele a miniszteri meghallgatásokat. Azt gondolom, ezek komoly témák, főleg egy önkormányzati bizottságnál, tehát erre több időt kellett volna hagyni.
Sok kérdéssel tudok azonosulni, és egy-két kérdést azért szeretnék kiegészítésképpen feltenni. Szeretném megkérdezni a miniszterjelölt úrtól, amire vonatkozóan Hock képviselő úr is tett már fel kérdést, de én nem visszafele, hanem előre. Mi az a három konkrét cél az ön elképzeléseiben, amit az önkormányzati területen, a turisztika területén, illetve a sportterületen meg szeretne valósítani? Tehát meg tudná-e mondani, a következő két évben ki meri-e jelenteni, hogy ezt meg fogom tenni az önkormányzatok, a turisztika és a sport területén, főleg a sport területén? Itt az önkormányzatok nagyon rossz infrastruktúrával rendelkeznek, és ami a tömegsporthoz, a diáksporthoz tartozó infrastruktúra, gyakorlatilag az elmúlt időszakban erre megszűntek a források.
Korábban volt egy olyan elképzelés, hogy minden megyében legyen egy atlétikapálya, minden megyében legyen egy műfüves pálya, minden nagyvárosban legyen egy uszoda, és gyakorlatilag mind PPP-, illetve mind egyéb területen megszűntek a források. Most ami van OLLÉ-program, az nem más, mint egy finanszírozási program, bármelyik bank kereskedelmi vagy kedvezményes kamaton keresztül tud finanszírozást adni, de ez nem megoldás az infrastruktúra-fejlesztésre. Vannak-e konkrét elképzelései ezen a területen?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nézek körbe, hogy lezárhatjuk-e a kérdések sorát. (Nincs több jelentkező.) Tisztelt Bizottság! Az valóban igaz, hogy a mai napon be vagyunk szorítva az időt illetően, de ez a szorítás nem igaz az elkövetkező napokra, hetekre. Azt gondolom, hogy ebben a bizottságban eddig is mindig megtárgyaltuk azokat a napirendeket, amire igény mutatkozott, gondolom, ezután is így lesz. Tehát amennyiben a mai időkeretünk szoros, azt javaslom, hogy a bizottság valamikor kvázi folytassa ezt a beszélgetést, mert szerintem ennek van értelme. (Közbeszólások: Az államtitkárral együtt! - Derültség.) Remélem, hogy majd a mindenkori bizottsági elnök ennek megfelelően fog intézkedni. Kovács alelnök úr ma nincs itt, ő el tudná mondani, hogy nem hajt a tatár bennünket, szánjunk időt rá, hogy beszéljük meg a dolgokat.
Most is ezt javaslom, amikor visszaadom a miniszterjelölt úrnak a lehetőséget a válaszadásra. Negyedórája van a miniszterjelölt úrnak, eldönti, hogy milyen technikát választ, a feltett kérdésekre mennyiben tud ilyen rövid idő alatt megválaszolni.
DR. GYENESEI ISTVÁN önkormányzati miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt a technikát semmiképpen nem választhatom, hogy kérdésről kérdésre megyek, és mindegyikre kimerítő választ adok, mert nyilvánvalóan kizárt dolog, hogy ennyi időtartamban ezt teljesíteni tudjam. Talán egy miniszterjelölti meghallgatásnak sokkal inkább célja lehet az, hogy a véleményt mondó bizottság tagjai arról győződjenek meg, hogy a jelölt tud-e, akar-e ugyan a kormány tagjaként, a kormányt képviselve, de valahol az adott területért tenni, illetve annak érdekeit a kormányzati munkában képviselni, képes-e és kész-e erre. Tudniillik a kérdéseknek egy része pont arra vonatkozott, hogy az, hogy én mit akarok, mit szeretnék megvalósítani, nyilvánvalóan alapvetően attól függ, hogy az a közeg és az a csapat, amelyikkel nekem ezt meg kell valósítani, kellő környezetet és fogadókészséget mutat-e arra, hogy ezek meg is valósuljanak.
Itt azért azt mondanám, hogy ha van valahol a kormányzati munkának, a parlamenti munkának olyan része, ahol talán közelebb kerülhetne egymáshoz, a jelenlegi helyzethez, a jelenlegi állapotokhoz képest a kormányoldal és az ellenzéki oldal, akkor az az önkormányzatok területe. Nem igaz az, hogy egy polgármesternek az érdeke és a viselkedése, viszonyulása bizonyos kérdésekhez attól függ, hogy melyik oldalon ül a patkóban. Őtőle párthovatartozástól függetlenül a választói, a települése azt várja, hogy valami olyan változást érjen el, amit ők is éreznek. Ezért mondtam az elején azt, hogy ha az önkormányzatok - volt egy idézet is, valaki az MTI-nek adott nyilatkozatomból idézett, Bebes képviselő úr - működnek, az önkormányzatok működési feltételei biztosítottak, akkor az emberek azt a leggyorsabban érzik meg és ennek a fordítottját is. Tehát a mindenkori kormányzati intézkedések, parlamenti döntések a legközvetlenebbül és a leggyorsabban az önkormányzatok tevékenységén keresztül jutnak el a lakossághoz, ott érzik.
Ha ez így van, akkor meg kéne próbálnunk nekünk és az elnök úrnak, aki rövidesen államtitkárként segíti a közösen vállalt munkánkat, vesz abban részt, elérni azt, hogy szervezzünk egy olyan fórumot - nem feltétlenül kell nekünk egy ilyen bizottsági ülésen leülni -, hogy leülünk nyakkendő nélkül, mindenki elmondja, hogy ő hogyan látja, mi az, amiben változtatni kéne az önkormányzatokkal kapcsolatos kormányzati munkán, a tárca munkáján, a parlamenti munkában, és mit tud ő ehhez felajánlani, mert kérni, javasolni, kritizálni akár kormánypárti oldalról, akár ellenzéki oldalról eszméletlen könnyű. Közületek vannak itt jelentős számban polgármesterek, megyei önkormányzati vezetők, ti egy másik helyzetben, egy másik székben ugyanezt megélitek, amit adott esetben én most itt mint esetleg a tárca leendő vezetője kérdésként, feladatként kaptam, illetve amit magam is felvázolok saját magamnak.
Tehát ha nincs hozzá kellő muníció, ha nem közösen keressük meg, hogy mi az a minimális program, amit megpróbálunk végigvinni - ez mindjárt válasz arra is, hogy mit szeretnék elérni -, egy minimumot magunknak felállítani...; ez a minimum nem a szó szoros értelmében minimum, hanem az, amit mindenképpen teljesíteni szeretnénk. Ez lehet egy magasabbra állított mérce is, de ahhoz viszont az eszközrendszer megteremtésében segítségünkre legyen a kormánypárti és ellenzéki, önkormányzati elkötelezettségű képviselők nagyobb része. Ha ezt meg tudom érezni, és ehhez kellő muníciót fogok kapni, akkor az, hogy én mit akarok, másodlagos kérdés. A fontos az, hogy arra vezessen rá a környezet, hogy amit én szeretnék, akarok, az-e a három-négy-öt-hat legfontosabb teendő vagy más, ami ennél fontosabb, és ha kell, akkor én ezen hajlandó vagyok változtatni is. De még egyszer mondom, ehhez az kell, hogy ha nem is fenntartás nélkül, de mindenképpen érezzük, hogy egy hajóban ülve közös érdekeink vannak, és e mentén próbáljuk egymás munkáját segíteni.
A másik lényeges kérdés, hogy azt mondtátok, nem beszéltem az emberekről. Úgy érzem, hogy végig arról beszéltem, végig arról beszéltem, hiszen az önkormányzat tevékenysége az emberekről szól és az emberekért történik. A dolognak erről a részéről, úgy gondolom, lehet direkt és közvetett módon is beszélni, de talán ki lehetett érezni a mondandómból, hogy én pontosan azt szeretném - mindjárt a képviselő úrnak az egyik választ meg is adom -, hogy az emberek érezzék azt, hogy a közigazgatás, benne az államigazgatás is meg az önkormányzati igazgatás, munka is őértük van. Ha ebből valamit megéreznének, akkor partnerek lennének abban is, hogy adott esetben egy nehézséget is jobban megértenének. Ha ők nem érzik azt, hogy értük történik az, ami történik, akkor kívülállóként csak a kritikát fogják mindig megfogalmazni, és a mégoly sikeres döntéseket és fejlesztéseket, változtatásokat sem sikerként élik meg, mert mindig azt nézik, hogy mi az, ami nem működik.
Szóval, akarjunk és tudjunk örülni azoknak a sikereknek, amelyek akár a területfejlesztés vonatkozásában, akár adott esetben - volt kérdés, csakhogy a tárcánál maradjak - a sport vonatkozásában, a turisztika vonatkozásában előrelépést jelent, többletet jelent. Most készítjük a turisztikai törvényt, ami nem sikeredett még olyan erősre, hogy igazából kiállja azokat a próbákat, amiket egy ilyen törvénytervezetnek meg kell élnie, de közösen kell ezt úgy finomítanunk és megalkotnunk, hogy végül is hasznára váljon a területnek és mindenkinek, hiszen a turizmus valahol az önkormányzatok platformja, minden turisztikai látványosság valamelyik önkormányzat területén van, és itt függ össze minden mindennel.
Van ez a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórum, aminek éppen holnap lesz az ülése. Engem arról tájékoztattak, hogy ez időről időre erősödik, és ez az erősödés akár a feltétele is lehet annak - amit itt többen kérdeztetek -, hogy vajon mi adja majd nekünk, nekem az erőt ahhoz, hogy a tárca, az ágazat érdekeit képviselni tudjam, melyek azok a fórumok, ahol azokat az önkormányzatokat, az emberek, helyi közösségek életét érintő különböző tárcadöntéseket a számunkra kedvezőbb formában tudjuk befolyásolni. Ezt a fórumot egy nagyon-nagyon fontos fórumnak tartom ebben. De ez is csak akkor működik, ha nemcsak a miniszter számára fontos vagy az államtitkár számára fontos ez a fórum, hanem az apparátus számára, a szakállamtitkárok, a főosztályvezetők, az ott dolgozók odateszik az asztalra azokat az összegyűjtött koordinációt, érdekérvényesítést szükségessé tevő igényeket, amelyeket a többi tárcával akkor és ott meg kell beszélni. Nem lehet egy hónap múlva azt megbeszélni vagy egyeztetni, aminek akkor van ott az ideje. Ez egy jó apparátus nélkül nem működik. Hiszem azt, hogy ez az apparátus kész és képes arra, hogy ezt előkészítse. Nyilván az apparátussal való találkozás során el fogom mondani az ezzel kapcsolatos kívánságaimat, elvárásaimat, ami azoknak a megvalósítását segíti, amiket ti itt megfogalmaztatok, elmondtatok.
Ennek a nagyon állandóan visszatérő része a költségvetéssel kapcsolatos kérdés, hogy a költségvetésben megteremtődnek-e, megteremthetők-e azok a források, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezt az egész önkormányzati rendszert egy jobb működési pályára helyezzék. Erre nyilván az a visszatérő legegyszerűbb válasz, amit nagyon nem szeretnék sokszor hangsúlyozni, hogy a konvergenciaprogram határolja be mindazokat a lehetőséget. Ez egy A4-es szöveg, amit el lehet mondani, és ami igaz is, de ugyanakkor mozgásteret is ad. Ugyanez adja a mozgásteret a fejlesztések vonatkozásában, a működés vonatkozásában, a lehetőségek vonatkozásában.
Akkor, amikor egyik oldalról adott esetben okkal, ok nélkül, de nem kapja meg a kellő elismertséget például a kistérségi társulásoknak a jelenlegi konstrukciója, akkor azért gondolkodjunk csak el azon - elmondtam a bevezetőmben, ezt nem akarom elismételni -, hogy ha helyzetbe hoznánk a kistérségeket hatáskörileg és egy sor más jogi háttérrel, akkor éppen a kistérségek tudnák megoldani azokat a problémákat, amik a kistelepülések számára ma megoldhatatlan kihívást jelentenek. De ezt nem lehet úgy megoldani, hogy ha zsigerből elutasítjuk ezért vagy azért ezeket a lehetőségeket. Ha nem úgy működnek, ahogyan kellene, akkor tegyük működővé, akkor keressük meg, hogy miért nem úgy működik. Arra nincs idő, hogy egy új konstrukciót helyette létrehozzunk.
Erre is utaltam, hogy új reformlépésekre, főleg olyanokra, amelyek kétharmados többséget igényelnek, annak nincs esélye, de a reformra való alkalmasságot, annak a fenntartását a ciklus végére akár erősíteni is lehetne. Elő lehetne készíteni bizonyos dolgokat. Nincsenek illúzióim a vonatkozásban, hogy ezeket át is tudjuk vinni, talán még addig se tudjuk elvinni, hogy széles körben megvitassuk. De addig igen, hogy még egyszer mondom, nyakkendő nélkül és pártjelvény nélkül - most jó értelemben véve mondom ezt - egy pohár balatonfüredi bor mellett mondjuk - Pistára néztem - miért ne tudnánk közösen egy kockás papírra fölírni mindazt, amit fontosnak tartunk, szükségesnek tartunk, és abból megnézni azt, amit meg is tudunk valósítani most, amihez van támogatás, és mi az, amit pedig csak elő tudunk készíteni. Ezek azok a - talán - finomságok, talán azok a szemléletbéli másként való gondolkodás, ha úgy tetszik, úgy mondtátok, hogy egy civil került ide, amit talán be tudok hozni lehetőségképpen a kormányzati munkába és a párbeszédbe.
Többen olyan kérdéseket emlegettetek vagy vetettetek fel, ami az önkormányzati törvényben tulajdonképpen van. Ha betartanánk az önkormányzati törvényt és betartatnánk, akkor annak működőképesnek kellene lenni, nem jöhetne létre az a helyzet, ami adott esetben létrejött, ti is visszaigazoltátok, én is mondtam az előbb a felvezető mondandóim között azt, hogy aki feladatot ad, az adjon mellé forrást is. Tehát többletfeladatot csak többletforrással szabad adni. Nyilvánvaló, hogy a tárca leendő vezetőjének és vezetőtársaimnak az egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy például e vonatkozásban próbáljuk elérni azt, hogy ez ne csak szólam legyen, ne csak verbálisan, ne csak papírra leírt elvárás legyen, hanem ez valóban egy gyakorlattá váljon.
Itt kérdeztetek a határ menti együttműködésről, tűzoltóságról, katasztrófavédelemről van szó. Azt hiszem, nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy belássuk azt, hogy a katasztrófáknak, a váratlan helyzeteknek egy jelentős része nem tiszteli az országhatárokat. Ha pedig ez így van, akkor a megelőzés és a védekezés is egyaránt csak közösen képzelhető el, és mindent csak úgy lehet megvalósítani éles helyzetben, amit egy normál helyzetben, egy "békehelyzetben" modelleznek, kipróbálnak, és akkor működik egy váratlan helyzetben is.
Amit itt a kétharmados törvényekkel, elmaradással, választással kapcsolatosan mondtatok, tudomásom szerint három olyan alkotmányos mulasztás van jelen pillanatban a tárcához kapcsolódóan, amiről beszélni kell vagy a megoldás felé el kellene vinni, csak itt is kétharmados törvényekről lévén szó ez meglehetősen nehéz. Az egyik az országgyűlési választókerületek aránytalanságának a megszüntetése, amiről meg kellene egyezni, a másik a népszavazás-kezdeményezési eljárás törvényi garanciáinak megteremtése, a harmadik "az országgyűlési választások első fordulójában a magyarországi szavazás napján külföldön tartózkodó minden választópolgár szavazhasson" című, hogy maradjak itt Emília területénél, de például idesorolom a közigazgatási hivatalok, regionális hivatalok új státuszának a megteremtését. Június 30-án lejár az a határidő, amikorra a regionális hivatalok helyett tulajdonképpen kvázi visszalépésként a megyei hivatalokat kell megteremteni, miközben a regionális előnyöket pedig meg kellene tartani. Tehát egyszerre kellene megfelelni egy törvényi, alkotmányossági eljárásnak, ugyanakkor pedig azokat az értékeket, amelyeket ez létrehozott, nem elveszíteni, tehát akkorát azért nem visszalépni, hogy például ezeket elveszítse.
A kérdés, amit Gulyás képviselő úr föltett, hogy megszavaztam-e. Megszavaztam természetesen, mindazokkal az elképzelésekkel, amelyeknek a megvalósításában nyilvánvalóan át kellett hogy értékeljük az akkori helyzetet, mert akkor négy év volt hozzá, most pedig egy új politikai helyzetben alig van két esztendő erre. Tehát egészen más esélyt lehetett adni négy évvel ezelőtt egy olyan helyzetben, mint amit most adhatunk. Ebből a realitásból kell kiindulni, nem abból kell kiindulnunk, hogy mit szeretnénk megvalósítani.
Ami a megyéket meg az önkormányzatok ellehetetlenülését illeti, itt például meggyőződésem, hogy onnan kell kiindulni, hogy meg kell nézni, hogy az adósságállomány szerkezete milyen. Rövid lejáratú, hosszú lejáratú hitelek, likvidhitelek, mekkora nagyságrendet képvisel például a kötvénykibocsátás ezen belül, vagy például az is egy nagy kérdés, hogy a kötvényből, amit kibocsátott, mennyit költött el, mennyi van még ott tartalékban. Tehát egyik oldalról megjelenik az eladósodás, a másik oldala azonban, a kibocsátott kötvényből származó lehetőség nagyobb része még ott van. Szabad-e például azt a gyakorlatot követni, hogy ennek egy jelentős része a működésre megy el? Vagy azt mondjuk, hogy ez menjen a fejlesztésre, méghozzá a fejlesztésnek is annak a területére, ami mellé a nagyobb részt támogatásból pályázaton meg lehet nyerni uniós forrásból. Ha ez 30 százalék és 70 százalékkal megfejelhető, akkor adósodjon el adott esetben, de ha 100 százalékban ebből akarja megvalósítani, akkor az luxusdolog.
Vagy például ott van az asztalon egyik oldalról a hatalmas adósságállomány, kezelhetetlen adott esetben a hitel, a másik oldalról ott van a kötvénykibocsátásból származó lehetőség, és van egy olyan érzete az önkormányzatnak, hogy tele az asztal és úgy kéne fogyókúrázni. Hát, piszok nehéz egyébként úgy fogyókúrázni - gondolom, ezt néhányan el tudnátok mondani -, hogy közben az asztal meg állandóan meg van terítve. Igaz, hogy a szomszédé az a kaja, de akkor nyúlok hozzá, amikor akarok, és ezt vissza kell majd egyszer adni valakinek valamikor, nem is biztos, hogy nekem. Itt azért jön egy olyan felelősség, amit végig kell gondolni, hogy most jogszabállyal kell-e kordában tartani vagy pedig egyszerűen egy olyan józan vezetői előrelátással, belátással, ami nemcsak a saját lehetőségemet nézni, hanem az előretekintést is.
Bocsánatot kérek, végigválaszolhattam volna minden kérdésre, de próbáltam kicsit... Azt meg higgyétek el - aprófalvas megyéből jöttem, ott élek -, hogy ha valaki, akkor én pontosan tudom azt, hogy mit jelentenek a zsáktelepülések, mit jelent az apró falu, mit jelent az, hogy adott esetben van-e alsó tagozatos általános iskola és milyen összetételű gyerekcsoportokkal működik ez, vagy hogy mit jelentenek adott esetben kényszerből vagy lehetőségként például a kistérségi társulásos megoldások. De erre, úgy gondolom, nagyon sok időre lenne szükség.
Arra kérlek benneteket, hogy ha túl vagyunk ezen a kezdeti nehéz időszakon - köszönöm a meghallgatást -, akkor tényleg teremtsünk arra alkalmat, hogy leülünk és összeírjuk azt, hogy mi az, amit közösen akarunk és tudunk is felvállalni, még egyszer mondom, frakció-hovatartozástól függetlenül. Felajánlom ehhez a segítségemet, tapasztalatomat meg azt az apparátust, amivel rendelkezni fogok.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Bizottságunknak arról kell dönteni, hogy támogatja-e a jelölt miniszterré történő kinevezését.
Kérdezem a bizottságot, hogy ki az, aki támogatja dr. Gyenesei István önkormányzati miniszterré történő kinevezését. Aki igen, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen szavazat. Kérdezem, hogy ki az, aki nem támogatja. (Szavazás.) Tizenegy nem szavazat. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy tartózkodás. Tizennégy igen, tizenegy nem és négy tartózkodás.
Kimondom a határozatot: az önkormányzati bizottság tizennégy igen szavazat, tizenegy nem és négy tartózkodás mellett nem támogatja a jelölt miniszterré történő kinevezését.
Köszönöm szépen. A miniszterjelölt úrnak további jó munkát, a napirendet ezzel lezárom. Természetesen ez a bizottsági döntés nem akadálya annak, hogy a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára kinevezze a jelöltet. A napirendi pontot lezárom, a miniszterjelölt úrnak további jó munkát a mai napra, a miniszterségéhez pedig sok sikert kívánok. Köszönjük szépen.
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelt Bizottság! Következő napirendi pontunk tárgyalása Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Tisztelettel köszöntöm a miniszter urat a bizottságunk ülésén, köszöntöm munkatársait, akik elkísérték a meghallgatásra. Az idővel való takarékosság miatt név szerint most nem köszöntöm a munkatársait.
Bizottságunk úgy döntött, hogy időkeretben tárgyalja ezt a napirendi pontot, ez azt jelenti, hogy 12 óra 25 percig mintegy 50 perc áll rendelkezésünkre. A bizottság azt kéri a miniszter úrtól, hogy lehetőleg rövid szóbeli kiegészítés legyen mintegy 10 perces időkeretben, hogy a felmerülő kérdéseket is legyen idő megválaszolni. (Nógrádi László távozik az ülésről.)
Tisztelt Bizottság! Úgy látom, hogy akkor rendben vagyunk, átadom a szót a miniszterjelölt úrnak. Tessék parancsolni!
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítője
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Jó napot kívánok! Én is tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Egy hónapon belül már másodszor találkozunk a bizottsággal, úgyhogy igyekszem azokra a témákra koncentrálni, amelyeket a legutóbbi alkalommal nem beszéltünk át vagy amelyekben új fejlemény van.
Mindenképpen új fejlemény, hogy egy új minisztérium létrehozását javasolta a kormány és fogadta el a parlament tegnap, ez a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, és ennek a vezetésére jelölt engem a miniszterelnök úr. Ez a minisztérium foglalná magában a területfejlesztést is a jövőben, és ez a kormánynak azt a szándékát tükrözi - és ebben reflektál egyébként az Állami Számvevőszék korábbi felvetéseire is -, hogy érdemes lenne Magyarországon az ország hosszú távú fejlesztését, az ezzel kapcsolatos részpolitikákat minél integráltabban kezelni; nemcsak elkülönült forrásokban, mondjuk, uniós forrásokban és hazai forrásokban külön-külön gondolkodni, hanem nyilvánvalóan a ma domináns uniós források, a gazdaságfejlesztésben rendelkezésre álló források - ideértve a Fejlesztési Bankhoz tartozó hiteleket is -, a területfejlesztés szempontjai és a rendelkezésre álló forrásai összehangoltan, egymást kiegészítve, egy cél érdekében kerüljenek felhasználásra.
A dolog tartalmáról. Azt gondolom, hogy a gazdaságstratégiáért felelős miniszterként azt kellene kimondanunk, hogy amire Magyarországnak leginkább szüksége van, az egy fenntartható növekedés, egy olyan növekedési pálya, amelyben tartósan az Európai Unió átlagos növekedésénél legalább 2 százalékkal gyorsabban növünk tartósan. (Dr. Bóka István elhagyja az üléstermet.) Ide kellene eljutnunk, és ezt kellene fenntartanunk. Hogy miért pont ennyi? Azért mondom ezt, mert két szempontból is kritikus ez a különbség, a 2 százalékos növekedési többlet az Unió átlagához képest. Ha érezhető kohéziót, felzárkózást akarunk, és innentől már kicsit a területfejlesztés vizein veszünk, ha azt szeretnénk, hogy érezhetően közeledjünk az Unió átlagához, akkor legalább 2 százalékkal meg kellene haladnunk évente az Unió növekedési átlagát. Ezt Magyarország '95 és 2005 között jól teljesítette, 2006-ig tíz év alatt 15 százalékkal közeledtünk az Unióhoz, ami azért érdemi, érezhető közeledés volt. Az a cél, hogy egy legalább ilyen pályához vissza tudjon térni Magyarország.
A másik ok, ami miatt ilyen növekedési rátára lenne szükség, az a foglalkoztatás területe. Azt gondolom, hogy Magyarországon ma a növekedés útjában álló legnagyobb stratégiai korlát, szűk keresztmetszet a foglalkoztatásban van, abban, hogy Magyarországon a foglalkoztatási ráta 57 százalék az Unió 65 körüli átlagához képest. Ez lényegében azt jelenti, hogy a felnőtt korú, munkaképes korú lakosságból szinte minden második ember inaktív. Ez a ráta sokkal rosszabb, mint az Unióé. Ha mélyebben elemezzük ezeket a számokat, akkor azt látjuk, hogy ebben alapvetően az alacsony képzettségűek terén van a legnagyobb elmaradás, máshol az Unió átlaga körül vagyunk, de az alacsony képzettségűek körében jó 20 százalékkal elmarad Magyarország az Unió foglalkoztatási mutatóitól ugyanabban a csoportban. Itt van tehát a legsürgősebb teendőnk. Éppen ezért azt gondolom, hogy az ország felzárkózását segítő gazdaságpolitika középpontjába az ország munkához való viszonyának a megváltoztatását kell állítani. Azért fogalmazok ilyen bonyolultan, mert ez sok mindenre kiterjed. Azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikánknak is foglalkoztatásorientált gazdaságpolitikának kell lenni.
Három területen kell a kormány egészének összehangoltan lépéseket tenni, amelyek mind-mind ezt a célt szolgálják. Az egyik a munkahelyteremtés. Ennek a legfőbb eszközei vannak ennél a tárcánál a fejlesztési és gazdaságfejlesztési forrásokkal. Ideszámítom a területfejlesztést is, de a munkahelyteremtés politikájába beletartozik a közteherviselésnek is egy olyan átalakítása, amely ösztönzi a munkavállalást, és nem a munkától elfelé ösztönöz. Tehát az első nagy kör a gazdaságfejlesztés eszközei. Erre még visszatérnék.
A második nagy kör, amellyel a kormánynak foglalkozni kell a munkahelyteremtés mellett, az a munkára ösztönzés. Ez azt jelenti, hogy a Magyarországon működő szociális segélyezési és támogatási rendszer sok esetben szakmai zsargonban perverz módon működik, vagyis nem arra ösztönöz, amit az eredeti szándék céloz, hanem éppen sok esetben a munkától való távolmaradásra ösztönöz. Ezért jó néhány olyan módosításra van szükség a szociálpolitikában vagy segélyezési politikában, amely ösztönzi azt, hogy minél többen vegyenek részt a munkavállalásban Magyarországon, minél többen akarják tolni Magyarország szekerét, és azok közül, akik képesek tolni, minél kevesebben üljenek a szekéren. Ez a második nagy kör. Ezt a kormány már lényegében megfogalmazta az "Út a munkához" című programban, amelyet az idén készül bevezetni. Nagyon sok részletből áll ez a program.
A harmadik nagy csomag pedig a munkára képesítés és a munkára alkalmassá tevés, hiszen hiába akar valaki dolgozni és hiába van munkahely, ha a képzettsége nem teszi lehetővé, hogy azt a munkát ellássa. Ezért a harmadik nagy terület, ahol szintén a fejlesztési forrásoknak óriási jelentősége van, az a munkaképességet javító rövid és hosszú távú programok. Rövid távon alapvetően a felnőttképzésben, átképzésben lehet eredményeket elérni. Itt jó néhány jelentős módosításra, intézkedésre készülünk. Mondok egy példát, hogy értsék. Az uniós fejlesztésekből megvalósuló nagyobb infrastruktúra-beruházásoknál azt szeretnénk előírni, hogy ezt a pénzt kétszer használjuk a Magyar Köztársaság érdekében, egyszer hogy infrastruktúrát építünk belőle, de azt is szeretnénk elérni, hogy aki pályázaton elnyeri a kivitelezés jogát, kötelezően foglalkoztasson alacsony képzettségű, hátrányos helyzetű munkavállalókat egy bizonyos létszámarányban, így segítsük a munkaerőpiacra való visszatérést, viszont állami foglalkoztatási eszközökkel adjunk képzést is annak, aki visszatér ebbe a munkába. Lényegében így a közmunka helyett vagy mellett a magáncégek által elvégzett közberuházásokban is jelentősen, akár tízezres létszámmal, több tízezres létszámmal növelhető lenne a hét év alatt a hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatása. Ez csak egy példa arra, hogy milyen típusú foglalkoztatást ösztönző új intézkedéseket tervezünk bevezetni.
Három dologról beszéltem tehát: munkahelyteremtés, munkára ösztönzés, munkára képesítés. Ez a három terület együtt kell hogy működjön. Ez nem egy tárca feladata, hanem sok tárca egyenrangú és összehangolt együttműködését kívánja majd.
Mi a célunk a területfejlesztéssel, hogyan illeszkedik ebbe a területfejlesztés, ami ennek a bizottságnak az egyik fő profilja? Azt gondolom, hogy Magyarország elmúlt 18 évben való kettészakadása leginkább területi alapon érhető tetten. Nagyon világosan alakultak ki területi zárványok, elkülönült olyan térségek, ahol a munkanélküliségi, a foglalkoztatási, a képzettségi, a növekedési, az egy főre jutó jövedelmi vagy akár infrastruktúraadatok lényegesen rosszabbak, mint máshol. Erről már beszéltünk a bizottságban, erről nem kell hosszasan itt beszélnem.
A célunk az, hogy a gazdaságpolitika eszközeivel és a fejlesztéspolitika eszközeivel is tudatosan tereljünk gazdasági növekedést ezekbe a térségekbe, mert az ország ma ketté van szakadva. Van Budapest, van Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, amelyek viszonylag jól teljesítenek és megközelítették az Európai Uniót, legalábbis másokhoz képest megközelítették, Budapest el is hagyta magasan az Unió átlagát, és eközben Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl egyes részei kifejezetten elmaradottak az Unió átlagához képest. Ezért az a célunk, hogy a gazdaságpolitikában is hajtsunk végre egy olyan félfordulatot, amely nem feladva a magas hozzáadott értékű beruházások Magyarországra vonzását, forduljunk félfordulattal a foglalkoztatás felé, csináljunk ezekben a hátrányos helyzetű térségekben célzott munkahelyteremtő programot, ahol külföldi és - hadd hangsúlyozzam - hazai befektetőket is szeretnénk odavinni különböző célzott eszközökkel, ideértve a beruházásösztönző programjainkat, esetleg más olyan járulékrendszerhez kapcsolódó intézkedéseket, amelyek ösztönzik a foglalkoztatást ezekben a térségekben.
Van két kiemelt területfejlesztési programunk uniós forrásokból. Ezekről már beszéltünk itt a bizottságban. Az egyik a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására vonatkozó harminchárom leghátrányosabb kistérséget érintő program. Itt egy hónappal ezelőtt azt rendeltem meg a kollégáimtól az első időszaki konzultációk, a kistérségek vezetőivel folytatott konzultációk alapján, hogy alakítsuk ezt a programot olyanná, amilyen talán Európában még nem is volt, de jogi lehetőségünk van rá, hogy ne tegyük ki a pályázatok szeszélyének, spontaneitásának és kiszámíthatatlanságának ezen térségek felzárkóztatását. Azt már elértük, hogy több mint 140 milliárd forintot bekarikáztunk ezeknek a térségeknek, máshonnan nem pályázható, csak innen ez az összeg.
Szeretném olyan irányba továbbfejleszteni ezt a programot, hogy az egyes kistérségek tudják körülbelül, hogy mennyi összeg, ami biztosan rájuk jut, tudják, hogy milyen témákból kell válogatni, és velük együtt közösen csináljunk egy olyan tervet, amikor aztán garantáltan megkapják ezt az összeget, különben ha csak szabadon pályáztathatóvá hagynánk, akkor lehet, hogy egymással összefüggő lépésekből kimarad a középső, ami az egész felzárkóztatási tervet megbontja. Ugyanakkor azt az elemet, hogy itt jó tervet kell készíteni, hogy meg kell küzdeni a forrásokért, hogy meg kell tanulni tervezni, nem akarjuk kivenni belőle, de segítséget adunk hozzá. Tanácsadókat fogunk fizetni, akik a kistérséggel együtt kialakítják ezeket a programokat, és akik a kistérségek megbízása alapján dolgozva összerakják ezeket a terveket, és utána egyedi, kiemelt projektekként ezeket a komplex programokat támogatnánk. Itt tehát szintén a fejlesztésben lesz előrelépés, ami ezeknek a térségeknek, a leghátrányosabbaknak külön irányt kínál.
A másik területfejlesztési jellegű kiemelt programunk a pólusvárosok programja, már elkezdődtek a pályázatok. Itt viszont ragaszkodunk a pályázatos rendszerhez, hiszen a pólusvárosok alapvetően az ország viszonylag fejlett régióközpontjai, ahol azt szeretnénk, hogy az országhoz képesti viszonylagos fejlettségük úgy fejlődjön tovább, hogy Budapestet is közelítsék meg, sőt európai értelemben gazdaságfejlesztési centrumokká váljanak ezek a nagyobb városok, az ott már meglévő tudás, egyetemi bázisok alapján egy-két iparágban kiválasztott szakértelemmel rendelkező tudásközpontokká váljanak. Ezeknek az első pályázatai már elindultak, érkeztek már be pályázatok néhány nagyvárosból, most indul nemsokára a második köre ezeknek a pályázatoknak, tehát azt gondolom, hogy a legnagyobb városaink - egyetemi, gazdasági szereplői együttműködve az ottani önkormányzatokkal - nagyon jelentős fejlődés elé néznek ezen program eredményeként.
Vannak más területfejlesztési alapú programjaink, amiket folytatni szeretnénk, ilyen a Balatonra vonatkozó fejlesztési elképzelés, ahol a Balaton Fejlesztési Tanács önálló jogosítványokat kapott a turisztikai fejlesztések terén. Máshol a régiós tanácsokon kívül nem adtunk jogosítványt, csak a Balaton vonatkozásában, mert ott kiemelt nemzeti érdeknek tartjuk a turisztikát.
Fontosnak tartom, hogy a területfejlesztésben ma meglévő források, hazai források és az uniós források a jövőben az eddiginél jobban kiegészítsék egymást, hiszen uniós forrásból sokkal több pénz áll rendelkezésünkre, de vannak leeső témák, vannak olyan témák, amiket uniós forrásból nem tudunk támogatni. Ezért is fontos, hogy a hazai források, amelyek megmaradnak a jövőben is, kiegészítsék ezeket az uniós forrásokat, és olyan témákat fedjenek le, amivel teljessé válik a fejlesztéskínálati spektrum. Különösen fontos, hogy vannak olyan hátrányos helyzetűeket segítő hazai források vagy olyan önkormányzati jellegű speciális témák, amiket az Unió nem enged meg támogatni a saját forrásaiból. Itt mindenképpen kell hogy legyen hazai támogatás is.
Azt gondolom, ez a minisztérium azért lesz felelős, hogy jelenítse meg a hosszú távú fejlődés, a hazai és nemzetközi források integrált tervezését, legyen az országnak mindig egy hosszú távú integrált terve, és azért lesz felelős ez a minisztérium, hogy azokkal, akik az ország hosszú távú fejlődésében érdekeltek, nagyon széles körű folyamatos egyeztetésben legyen, és ez az egyeztetés ne a sok helyen már megszokott látszat - leülünk, kávézunk egyet és megköszönjük a dolgot típusú - egyeztetés legyen, hanem nagyon konkrét ügyekre, intézkedésekre, jogszabályokra vonatkozó egyeztetés legyen. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan ügyekkel foglalkozik ez a minisztérium, amelyek nem két évre, nem ennek a kormányzati ciklusnak a hátralevő részére, hanem sokkal hosszabb távra vonatkoznak. Ilyen a gazdaságfejlesztés, a gazdasági növekedés programja, egy olyan szintű növekedés elérése - amit jeleztem -, ami az Uniót 2 százalékkal tartósan és fenntarthatóan meghaladja. Nyilván ez többéves összehangolt gazdaságfejlesztési folyamat eredménye lehet. Ilyennek tartom a fejlesztéseket, 2015-ben futnak ki a következő években eldöntött fejlesztések, akkorra készülnek el legkésőbb.
Ezért ezekben az ügyekben fontosnak tartom, hogy a széles társadalmi egyeztetésen túl legyen folyamatos parlamenti ötpárti párbeszéd. Ezért azt fogom kezdeményezni, hogy az öt párttal szakértői szinten folyamatos, rendszeresen ismétlődő egyeztetés legyen a lényegi ügyekben, mint a gazdaságstratégia, -fejlesztés vagy például az ősszel újratárgyalandó kétéves akciótervek kérdése. Azt szeretném, ha túl tudnánk lépni azon a mostanában eluralkodott logikán, amely mindent az igen-nem, fekete-fehér logikájában néz, az ország érdekéről van szó, és ebben keresni szeretném aktívan a társadalmi szereplők és a parlamenti szereplők együttműködését. Ilyen irányba szeretnénk elvinni a fejlesztéseket, ilyen irányba szeretnénk elvinni a gazdaságpolitikát, Magyarországnak több növekedésre, nagyobb foglalkoztatásra és egy fejlődő, dinamikus jövőképre van szüksége.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az első körben kérdést kíván-e valaki feltenni? (A képviselők közül többen jelentkeznek.) Vigh László, Tilki Attila, Tasó úr, Bebes úr, ebben a sorrendben. Vigh László úré a szó.
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem tudom, ebben a ciklusban hányszor fogjuk még meghallgatni, úgy látszik, szimpatikusak vagyunk.
Említette, hogy 57 százalékos foglalkoztatottság van Magyarországon az Unióval szemben, ahol 65 százalékos, és olyat mondott, hogy nagyon nagy munkánk van abban a következő időszakban, hogy valahogyan tompítsuk ezt az óriási különbséget. Bizonyára emlékszik még, a megelőző ciklus elején azt mondták, hogy 800 ezer új munkahely lesz, és most szintén azt mondják, hogy újra munkahelyeket kell teremteni, elmondta a térségeket is, hogy hol, de várnánk azért konkrétumokat, hogy nagyobb legyen a foglalkoztatás, ennek érdekében mi ezt szeretnénk csinálni, kettőspont, és akkor sorolná. Ilyen felsorolásokat nem hallottunk az elmúlt időszakban.
A jelenlegi gazdasági növekedés 0,8 százalék, és ebben állítólag benne vannak a prostituáltak és a kábítószer, az is bele van véve ebbe a 0,8 százalékba. Az ön miniszterelnöke azt mondta a parlamentben, hogy mi 7 százalékosat ígértünk, és csak 5,6 százalék jött össze. Igen, 1 százalék gazdasági növekedés 100 milliárd bevétel az ország költségvetésének. Mit kívánnak annak érdekében tenni, hogy erről a 0,8 százalékról kimozduljunk? Mert szerintem az Unióban nagyon hátul kullogunk ebben a mértékegységben. Ennek érdekében mit kívánnak tenni? Annak idején az azt megelőző miniszterelnök azt mondta, hogy ami jó program, azt folytatják. Például volt egy jó Széchenyi-program és azt lefejezték, mert annak nem volt értelme, de megláttuk a gazdasági növekedést utána, hogy mit produkált az ország.
Mit kíván tenni a minimálbér érdekében, hogy változzék? Fel kívánják-e emelni? Ön szerint normális állapot-e az ma, hogy a minimálbér ilyen összegen van? Meg lehet-e ebből élni ma Magyarországon családoknak, polgároknak?
Köszönöm szépen, ennyi lett volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tilki Attiláé a szó.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az előző meghallgatáson úgy fogalmazott Gyenesei úr, hogy szükséges és elégséges szolgáltatás elérhető közelségben legyen a települések számára. Úgy gondolom, ehhez mindenféleképpen hozzátartozik a közúti és a vasúti infrastruktúra. A kérdésem a két említett infrastruktúrához kapcsolódik. Az egyik az, hogy folytatódik-e a vasútbezárások korszaka. Az esetlegesen térségi kezelésben lévő vasútvonalak működtetését ön hogyan képzeli el, ha elképzeli? A közúttal kapcsolatban pedig mi az oka annak, hogy leállt az M3-as autópálya Nyíregyháza és az országhatár közötti szakaszának építése, illetve a tervezés is egy helyben topog? Ehhez kapcsolódóan a Nyíregyháza, Szatmárnémeti, Nagybánya folyosóval kapcsolatban az M49-es útra szeretnék rákérdezni. Itt is a nyomvonal kijelölése zajlik, nem éreznek a térségben lakók előrelépést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Ülés! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Igazán mondom, őszintén, hogy szeretem önt hallgatni, jó a stílusa, nagyon kellemesen beszél egyébként, ezt már tapasztaltuk néhány alkalommal.
Ha megengedi, akkor mégiscsak én is szeretnék - igazodva a képviselő úrhoz, Vigh Lászlóhoz - néhány konkrétabb választ kapni arra a kérdésre, hogy adócsökkentést tervez-e a csúcsminisztérium, mikor, milyen adónemeket fog majd érinteni, járulékcsökkentést tervez-e. Vigh László érintette, hogy minimálbéremelés történik-e, milyen mértékben, van-e már erre elképzelése. Mondta, hogy képzésre, átképzésre szükség van, ez valóban így is van. Annak költségei kit terhelnek? Lesz-e lehetőség hozzáférni a költségekhez vagy lesznek valamilyen új lehetőségek? Mit tervez a magyarországi fiatalokkal, diplomásokkal, képzett emberekkel, mert bőséggel akadnak a munkaerőpiacon? Nem zavarja-e, hogy a turizmus kikerült a bűvköréből, holott ha jól megnézzük, mégiscsak azt mondhatjuk, hogy a turizmus Magyarországon húzóágazat, tehát gazdasági szempontból igen jelentős terület, és most kikerült a másik, az előző alkalommal meghallgatott kedves miniszterjelölt úr kompetenciakörébe.
Aztán valóságosan mit is tervez a leszakadt területek felzárkóztatásával kapcsolatban? Mert a pólusprogram abszolút nem azt szolgálja, hogy a leszakadt részek meginduljanak egy felzárkózási pályán. A pólusprogram néhány nagyvárosnak a dinamikus fejlődését fogja elősegíteni, ami szintén fontos és nagyon értékelendő dolog, de még sem fog segítséget nyújtani a leszakadó régióknak, Észak-Alföldnek, Észak-Magyarországnak, Dél-Magyarországnak többek között.
Igen, úgy tűnik, de egyébként megértem, hogy Gyurcsány Ferenc, ha az uniós pénzekről van szó, akkor csak önben bízik. Bízunk benne, hogy ez a bizalom Magyarország valamennyi polgára számára hoz majd eredményeket, nemcsak úgy, ahogy eddig a barátiakban.
Remélem, hogy nem fog beleesni abba a hibába, amibe általában beleesnek a kormány tagjai, önmagában a kormány is, hogy isten tudja, hányadik programot fogalmazza meg, hányadik jó nevű, hangzatos program, nem is tudom, hány lépés meg felzárkózás meg út. Ha lehet, akkor arra kérem tisztelettel, hogy a mostani, a mindennapokról kell többet beszélni és megfogalmazni lépéseket, mert arról, hogy mi lesz tíz év múlva, nyolc év múlva vagy éppen tizenöt év múlva, könnyű beszélni, de nem oldja meg a mindennapi gondokat. Magyarországnak most van gondja, ma, holnap, a következő négy-öt-hat-hét évben. Erről kell többet talán beszélni, és erről szeretnénk jobban hallani önt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Bebes képviselő úré a szó.
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Érdekes volt a fejtegetése a területfejlesztéssel, valamint a területi egyenlőtlenségekkel kapcsolatban. Engedje meg, hogy pont ezért az ÁSZ-jelentésből próbáljak meg önnek idézni, ami a fejlesztéspolitikával kapcsolatos teljesítményt értékeli. "Az emberi erőforrás átfogó fejlesztése az ország versenyképessége javításának, a társadalmi esélyteremtésnek nélkülözhetetlen és hatékony eszköze. Kedvezőtlen, hogy sem a hazai, sem pedig az uniós pályáztatási rendszerben nem kellően érvényesülnek a tartósan leszakadó és periférikus térségek esélyegyenlőségi szempontjai, sőt a pályáztatási rendszer esetenként mélyítette, illetve konzerválta a kialakult területi egyenlőtlenségeket." Ön hogyan értékelné ezt a jelentést? Kíván-e valamilyen új programot megfogalmazni annak érdekében, hogy ezek a területi egyenlőtlenségek csökkenjenek?
A másik kérdés. Ön is tudja, hogy az önkormányzatok többségének nehézséget okoz az önrész biztosítása. Ugyan megpróbálják akár hitelfelvétellel, akár kötvénykibocsátással ezt a lehetőségüket megteremteni, de viszont vannak olyan önkormányzatok, amelyek ezt vagy nem tudják megtenni vagy nincs rá lehetőségük. Korábban volt ígéret arra, hogy ezek a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok pályázati önrész biztosításához kormányzati segítséget kaphatnak. Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan látja ezt megoldhatónak.
A harmadik. Az elmúlt időszakban felvetődött problémakör a kinevezések, amelyben a különböző nagyprojektek élére ilyen területi megosztási alapon miniszteri biztosok vagy projektfelügyelők lettek kinevezve, akik tehát felügyelik ezeknek a nagyprojekteknek az előrehaladását. Azt gondolom, hogy ez valamennyiünk számára, akik mondjuk nem a parlamenti patkónak azon az oldalán vagyunk - nem szeretnénk persze ezt a feladatot átvállalni -, egy problémát okoz, hiszen valamennyien egy párthoz kötődő emberek. Nyugat-Magyarországon is tudok mondani ilyet, képviselő urak. Tudja-e ön ezeken a miniszteri biztosokon keresztül a projektek előrehaladását gyorsítani, többek között például akár a 86-os útnak az építését, fejlesztését, vagy a 8-as út előkészítését és fejlesztését, megvalósítását? Úgy érzi-e, hogy ezzel a dologgal kicsit előbbre tudnak jutni a nagyprojektek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdező? (Jelentkezésre:) Horváth István!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Üdvözlöm miniszterjelölt urat, illetve miniszter urat; kettős szerep ebben a dologban. Bebes képviselőtársamhoz csatlakoznék, és utalnék arra is, amit miniszter úr is már mondott, hogy többször találkoztunk bizottsági ülésen. Emlékszem, amikor elindultunk az elején az NFÜ részéről, akkor az akkori kormány kialakításában azért volt fontos az NFÜ-nek a kormányzati tényezőn kívüli önálló szervezetként való működtetése, illetve önnek abban a vezetése, hogy valóban szakmai alapon szervezzék, területi kiegyenlítettségi elven a megfelelő hatékonysággal, a fejlesztési pénzek gyakorlatilag jól legyenek koordinálva, ne legyenek csúszások, és tényleg egy szakmai munka folyjon. Amikor volt egy kormányátalakítás, akkor azt hallottuk, hogy ezt át kell gondolni, és az NFÜ-t hozzátették az Önkormányzati Minisztériumhoz. Akkor ennek a döntésnek a jogossága mellett érvelt a miniszter úr, amikor valóban ez az ÖTM lett az, ahol jó helyen vannak a fejlesztési pénzek, az önkormányzat kapcsolata, a regionális tanácsok, a megyei jogú városok, illetve a területi kiegyenlítésben, illetve az önkormányzatokkal való együttműködésben ez lesz a megfelelő helye magának a fejlesztési pénzeknek. Most megint egy kormányátalakítás van, és akkor most egy harmadik helyre helyezzük el ezeket a fejlesztési pénzeket.
Ha közben nézzük a gyakorlatot, akkor meg kell hogy mondjam, és nem azért, mert ellenzéki politikus vagyok, hanem azért, mert gyakorló polgármesterként része vagyok ezeknek a regionális fejlesztési tanácsoknak a döntésmechanizmusában, és múltkor is, amikor városrehabilitációról beszéltünk, akkor fel is vetettem a miniszter úrnak, hogy ott van két-három nagyon szorgalmas ember, aki tényleg igyekszik dolgozni, de humán erőforrásban erősítésre lenne szüksége az NFÜ-nek, illetve nagyobb odafigyelésre. Nem az ott élők szándékát kérdőjelezem meg, inkább azt veszem észre, hogy kezd elmenni a miniszter úr is inkább a nagypolitika felé, és a kezdeti szándék, amikor a... Tehát a nagyprojektekre úgy értem, hogy a feladatok felé, mert nyilván egy Gazdasági Minisztériumban lehetne kérdéseket feltenni az autópálya-építésről, az energiapolitika, az MVM, csomó egyéb területeken, ahol komoly döntéseket kell hozni. De mégiscsak 24 órából áll az idő, és az ember nem tud odafigyelni adott esetben már a korábban kitűzött célokra.
Tehát visszatérve, én nem támogatom, megmondom őszintén, hogy újra ezek a fejlesztési pénzek egy harmadik helyre áramoljanak, a fejlesztések rovására megy ez a folyamatos átalakítás. Nem érzi-e azt úgy, hogy esetleg az energiájában nincs annyi idő, hogy segítse az ott lévő kollegákat, akikkel együtt ön alakította ki a rendszert? Magára hagyta a kollegákat, nem tud annyit odafigyelni erre a területre. Valóban azzal, hogy fölgyorsítjuk a döntéseket, ez már a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsban is és azt gondolom, hogy más regionális fejlesztési tanácsokban is úgy működne, hogy gyakorlatilag a különböző programoknak az ajánlása helyi politikai alku és nem szakmai előkészítés alapján történik. Az megint más, bízunk benne, hogy majd az IH meg az NFÜ döntéseket fog hozni, de jelen pillanatban a regionális fejlesztési tanácsokban politikai döntések születnek, és valóban van ez a félelmük, amit Pista mondott, hogy most még erre MSZP-s képviselő kollegákat is úgymond ilyen politikai biztosoknak gyakorlatilag odahelyeznek. Tegnap elhangzott a parlamentben, hogy miért nem jelölünk erre a mi részünkről. A lehetőségünk se volt meg. Tehát ha a látszatot azt akarjuk ezeknél a fejlesztési pénzeknél, hogy valóban területi alapon, szakmai alapon menjenek és gyorsak legyenek, akkor ezt pont úgy kellene koordinálni, hogy mielőtt meghozzuk a döntést, előtte az egyeztetéseket is lefolytatjuk.
Azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól, illetve jelölt úrtól, nem érzi-e úgy azt, hogy a kezdeti küldetése ennek az egész feladatnak meg a fejlesztések egy kicsit háttérbe szorulnak, mostohagyerekek lettek, nincs megfelelő egyeztetés. Ha most a 2010-es választásig, lehet, bízom benne, hogy azért előbb is lesz már itt választás, de ha addig valamilyen szinten kihúzza ez a kormány, akkor most jelen pillanatban kapkodás van, hogy gyorsan hozzuk be azt az időt, amit az elmúlt időszakban elvesztettünk. A mostani átalakulás is inkább a politikai döntéseket hozza előtérbe a szakmai rovására, és lelassulnak azok a fejlesztési ambíciók, amelyek a kezdeteknél még önben is megvoltak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju László!
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Az időre való tekintettel távirati stílusban gyakorlatilag egyetlen kérdést szeretnék megfogalmazni. Elöljáróban azért szeretném azt elmondani, hogy világos és egyértelmű az a meghatározás, amit miniszterjelölt úr elmondott. Örülök annak, hogy továbbra is a foglalkoztatás van ennek a középpontjában, azt gondolom, ez az, amit tovább kell vinni.
Harmadik pontként említette a konzultációt, aminek egy kicsit bővebb kifejtése, azt gondolom, szerencsés lenne, tekintettel arra is, hogy az elmúlt időszakban, korábban zajlott ilyen ötpárti egyeztetés szakértői szinten, annak volt komoly hozadéka, azok beépültek, és örülök annak, ha ez tovább tud menni.
Utolsó gondolatként pedig azt szeretném felvetni, hogy a miniszter úr sok bizottság felé lesz elkötelezve beszámoltatási vagy meghallgatási igénnyel. Azt javaslom, hogy ezt meg kellene fontolnunk, valamilyen egyszerűsítési mechanizmus ki kellene gondolnunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás József!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt gondolom, az egyik legfontosabb kérdés a minisztérium esetében, de a magyar kormány esetében is, hogy a versenyképességért mit tudunk tenni, mit tehet a kormány. A versenyképességben fordulatot elérni nyilvánvalóan a kormány egésze, elsősorban a Pénzügyminisztérium együttműködésével lehet, hiszen ahhoz, hogy fordulat legyen, nagyon fontos - ahogy itt már el is hangzott - az adók, a közteherviselés reformjában való gondolkodás és egy olyan feltételrendszer biztosítása, ami valóban kedvezőbbé teszi Magyarországot a befektetői környezet szempontjából, a magyar piaci szereplők, vállalkozók szempontjából. Ez nyilvánvalóan nem működhet másképpen, minthogy a PM és az új minisztérium vezetése között, illetve a kormányon belül egyetértés van. Az a kérdésem, hogy mi a várakozása, a szükséges javaslatok, koncepciók mikorra dolgozhatók ki és mikor kerülnek az Országgyűlés elé.
Ami a fejlesztéspolitikai kérdéseket illeti, ott a megfogalmazott elvekkel, szándékokkal, törekvésekkel változatlanul lehet azonosulni, azok támogathatók, támogatandók. Itt az a nagy kérdés, ahogy korábban is fogalmazott a miniszter úr, hogy elkerüljük azt, hogy ezeket a forrásokat felaprózzuk, kevésbé hatékonyan használjuk fel; hogy olyan típusú forrásfelhasználás legyen egy-egy településen, hogy nem a település, a közösség fejlődését megmozgató, a foglalkoztatottságot erősítő, a település vagy egy térség jövedelemtermelő képességét erősítő fejlesztések legyenek, hanem inkább látvány- vagy presztízsberuházások kistelepüléseken vagy egy-egy térségben. Ennek az iránynak, ennek a szándéknak, ennek a törekvésnek mennyiben sikerült eddig megfelelni, és mennyiben változatlan cél az, hogy koncentráltabban és valóban a jövedelemtermelő képességet, a települések, térségek önfenntartó képességét erősítsük?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nézek körbe, de nincs több kérdés. A miniszter úrnak visszaadom a válaszadásra a lehetőséget. A gazdasági bizottságban várják a miniszter urat, tehát ennek megfelelően kérem az időt beosztani.
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen, köszönöm a kérdéseket. Hadd kezdjem azzal - mert itt több hozzászólásban előjött -, hogy csúcsminisztériumként emlegették vagy energiát, közlekedést említettek a minisztérium kapcsán. Csakhogy egyformán értsük: a kormányszerkezet átalakítása során az infrastruktúrával foglalkozó részei az eddigi GKM-nek - ami a K betű, de valójában sokkal több volt, tehát az energiapolitikával kapcsolatos ügyek és annak szabályozása, az ahhoz tartozó cégek, a közlekedéssel foglalkozó ügyek és a hírközléssel foglalkozó ügyek, az informatika - kikerülnek ebből a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumból. Ez nem azt jelenti, hogy a válaszok alól szeretnék kibújni, fogok is válaszolni a kérdéseikre, csak szeretném pontosítani, hogy ez nem ennek a minisztériumnak az elsőrendű felelőssége lesz. Mivel az uniós források jelentős részéből egyébként ilyen infrastruktúrát finanszírozunk, ezért jó néhány kérdésükre tudok válaszolni, hiszen én magam is látom és van vele dolgom.
Nem gondolom, hogy ez csúcsminisztérium lenne, ezt a sajtó felkapta még azelőtt, hogy látták volna a pontos szerkezetét a leendő kormányátalakításnak. Valójában ez nem csúcsabb, mint bármelyik más minisztérium, egyébként is abban hiszek, ahogy a bevezetőmben elmondtam: ahhoz, hogy Magyarországon beinduljon a növekedés, a foglalkoztatáson kell alapvetően változtatni, és hogy azon változtatni tudjunk - itt már utalok Gulyás úr kérdésére is -, ahhoz az adópolitika, a közteherviselés, a járulék, a foglalkoztatás szociális intézményrendszere és az oktatás rövid és hosszú távú intézkedéseire mind-mind szükség lesz a fejlesztéseken és a gazdaságpolitika direkt eszközein túl. Ezért ez nem csúcsminisztérium, hanem ugyanolyan minisztérium, mint a többi. Remélem, hogy a politikánk lesz csúcs abból a szempontból, hogy ezt jól össze tudjuk majd rakni. Ennyi optimizmust engedjenek meg nekem.
A konkrét kérdésekre válaszolva. A képviselő úr egyetértett abban, hogy az 57 százalékról kéne a 65 felé haladnunk, és ez a legsürgősebb feladat. Mit teszünk konkrétan? Hadd mondjak néhány dolgot, amit ebben a dologban nagyon konkrétan idén megteendő lépésnek tartok, ez részben mások kérdéseire is válaszolni fog. Azt gondolom, hogy ma a foglalkoztatás vagy a munkahelyteremtés útjában ugyan több akadály is áll, de a legsúlyosabbnak azt a közteherviselési és segélyezi rendszert tartom, ami ma távol tart sok mindenkit a munkától, aki egyébként dolgozhatna. Ezért azt gondolom, hogy nem az én tárcám kompetenciájába tartozik első helyen, de elkötelezett képviselője szeretnék lenni egy olyan közteherviselési reformnak, amely az adó- és járulékszerkezetet olyan irányba mozdítja el, amely a foglalkoztatást ösztönzi, a munkaadókat ösztönzi abban, hogy több embert tudjanak foglalkoztatni, könnyebb legyen foglalkoztatni embereket.
Ez nem járhat a konvergenciaprogramban eddig elért eredmények, kitűzött célok felborításával, azt keservesen megtanultunk az elmúlt tizennyolc évben többször. Lényegében minden választási ciklus előtt elszaladt a költségvetési hiány, majd utána mindig rendbe kellett rakni. Ez nem jó, mert mindig leállítja a gazdaságot, és az országnak egy ilyen húzd meg, ereszd meg típusú fejlesztést, fejlődést hoz. Ehelyett felelős, kiegyensúlyozott, ciklusokon átívelő egyensúlyi politikára van szükség, ezért elszánt híve vagyok egyébként a közpénzügyi szabályoknak is, amelyeket a parlament előtt ötpárti egyeztetésen tárgyalnak a pártok, ezeket fogadjuk el, az talán stabilizálná hosszú távra a költségvetést, és kivenné a mindenkori populizmust a választási kampányokból, legalábbis ebben a vonatkozásban.
Konkrétabban válaszolva még a kérdésére. A foglalkoztatás irányában tudunk ösztönözni az adó- és járulékrendszerrel, és akkor is kell még lépéseket tennünk a szociális segélyezési rendszerben, hiszen ma nagyon sok esetben arra ösztönöz - különösen az alacsony képzettségűek esetében -, hogy inkább távol maradjon a munkától. Én magam is jártam itt, többen kérdezték, Tasó úr is kérdezte, hogy az önkormányzatok mennyire állnak közel a szívemhez meg a hátrányos helyzetű térségek, a múltkor meg még egy éve is kérdezte. Járom az országot, elhatároztam, hogy sorban mind a harminchárom hátrányos helyzetű térségbe ellátogatok, az elmúlt és az idei évben, tehát két év alatt már tizenöt fölött vagyok. Szoktam konzultálni polgármesterekkel, ott élőkkel, iskolaigazgatókkal, és azt látom, hogy nagyon-nagyon sokan vannak ma, akik annyi segélyt kapnak, ami mellett már nem éri meg feltétlenül elmenni dolgozni. Ezért azt gondolom - az "Út a munkához" program a kormány részéről tartalmaz ilyen törekvéseket -, hogy a segélyezés egy része függjön össze azzal, hogy ki mennyit tesz azért, hogy maga is találjon magának munkát. Persze nem biztos, hogy sikerül, de legalább a törekvést ebben díjazni kell.
Ilyen típusú fordulat nélkül, ha nem ösztönzünk munkára, akkor nem lehet érdemben bővíteni a foglalkoztatást, mert Magyarországon ma a képzett munkaerő nagyjából ki van használva, már szakmunkáshiány van bizonyos térségekben. Van, hogy Szlovákiából jön át, csak most már ott is olyan növekedés van, hogy nem biztos, hogy megéri átjönni a szakképzett munkaerőnek. Ezért muszáj lesz a nagyon nagy inaktív rétegnek segíteni célzott programokkal, jogokat és kötelességeket is adva ebben a vonatkozásban, hogy a munkához visszataláljanak, utat találjanak azok, akik erre képesek. Nyilván van, aki fizikailag képtelen, van, aki már megdolgozott érte, és most a nyugdíját élvezi, róluk nem beszélek, van, aki majd készül arra, hogy tolhassa ezt a szekeret, amikor majd elvégezte a tanulmányait, de jó néhányan vannak ma, akik ülnek a szekéren és nem tolják, pedig képesek lennének rá, hogy tolják. Őket mobilizálnunk kell a szociális rendszer ilyen irányú módosításával is. Persze ennek alapvetően továbbra is a szolidaritáson kell alapulni, ne értsék félre, nem valamifajta vad, elvadult átalakításra gondolok, hanem arra, hogy más országok példáiból kiindulva ösztönözzük a munkavállalást Magyarországon.
Mondanék konkrét olyan lépéseket, amelyek nem szabályozórendszerrel, hanem direkt intézkedésekkel segítenének. Említettem már, hogy az uniós pénzek elköltésénél kétszer akarjuk felhasználni a pénzeket, egyszer infrastruktúra építésére, de ugyanannál az elköltésnél elvárnánk a közbeszerzésen nyertes beruházóktól, hogy foglalkoztassanak hátrányos helyzetű munkaerőt, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat pedig álljon oda és biztosítsa ezt a munkaerőt a munkát keresők közül, így több tízezer embert tudunk a következő hét évben visszahozni a munkaerőpiacra. Számukra képzést is adni kell, mert különben ez csak átmeneti lesz, olyan képzést, amivel szakmunkát szerezhetnek.
Szükség van a felnőttképzés további erősítésére. Magyarországon általában alacsony a felnőttképzésben való részvétel, de az alacsony képzettségűek részvétele elképesztően alacsony az uniós átlagokhoz képest. Ezért a "Lépj egyet előre!" program, amely már fut, annak a további erősítésére van szükség; ezt uniós forrásokból csináljuk. Van programunk, amely az állami foglalkoztatásból kikerülők képzését, átképzését magánszektorban használható szakmákra támogatják, ez az "Új pálya" program, ez uniós forrásból most indult el egy fél éve.
Folytatódik a Start, Start Plusz, Start Extra program, amely járulékot fizet be a munkáltató helyett, ha hátrányos helyzetű munkavállalót foglalkoztatnak. Ezt szándékunkban áll kiegészíteni egy Start Régió kártyával, amely területfejlesztési jellegű lenne. Ha valaki hátrányos helyzetű munkavállalót foglalkoztat, aki eddig munkanélküli volt, akkor lényegében az első három évben nulla járulékot fizetne az adott munkavállaló után. Ez pont azokban a régiókban igaz, azért hívjuk Start Régiónak, ahol a leghátrányosabb helyzetek alakultak ki, ahol a legtöbb ilyen hátrányos helyzetű munkavállaló van. Ez kifejezetten azt ösztönözné, hogy érje meg foglalkoztatni legálisan hátrányos helyzetű munkavállalókat.
A gazdaságfejlesztés eszközei közül említettem már a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre vonatkozó programot- De az is szándékom, hogy a tőkevonzó, tehát a külföldi tőke, és itt hangsúlyoznám, mostantól már nemcsak a külföldi, hanem a hazai tőke új befektetéseit is ösztönző, beruházásösztönző rendszerben, amelyet a kormány működtet, szeretnék egy félfordulatot tenni abba az irányba, hogy ennek legyen egy markáns területi aspektusa a hátrányos helyzetűek javára, találjunk olyan munkaadókat és hozzuk ide Magyarországra, vagy hozzuk át az országnak abba a részébe őket, ahol akik nagy tömegében foglalkoztatnak sok embert és közülük sok alacsony képzettségűt. Ez párosulva a járulék-, adó- és más reformokkal, hozhat egy érdemi bővülést a foglalkoztatásban.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, és őszintének kell lennünk, hogy érdemi változást a foglalkoztatásban csak akkor lehet elérni, ha az oktatási, képzési rendszer alapvetően megújul. Ebben a szakképzésnek most kiemelt szerepe van. Magyarországon ma az 1990-es szintnek, ha azt tekintjük 100 százaléknak szakmunkásképzésben, akkor ma 56 százalék jár szakmunkásképző intézménybe. Megszűnt a szakmunka becsülete, elképesztően alacsony lett. Egyébként a tanulók színvonala is nagyon alacsony, ez immár a képzés problémája is, de a kétharmaduk egyes szinten írta meg a PISA-teszt olvasási részét, akik szakmunkásképzőbe járnak. Márpedig komoly szövegértési ismeretek nélkül nem lehet ma már elhelyezkedni. Tehát a szakképzés reformja nagyon sürgető.
A közoktatásban hasonló ügyekre van szükség. Azt gondolom, itt az is, hogy a nyelvtudás, az informatikai alapismeretek és a vállalkozói ismeretek megjelenjenek már a közoktatásban, egy fontos feladat lesz a következő időszakban.
Néhány dolgot soroltam föl, de talán ezek között volt olyan konkrétságú, amelynek a pénzügyi fedezeteit is be tudtam mutatni meg a konkrét szándékot, amit tenni szeretnénk. Ezek nagyon sokféle területre terjedtek ki.
Egyet még hadd mondjak, talán ez a legfontosabb a gazdaságfejlesztés eszközei közül. Magyarországon a munkavállalók 70 százalékát a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják. Ezért a mi gazdaságstratégiánk középpontjába a kis- és középvállalkozások támogatását kell állítani, még az eddigieknél is erősebben. Itt valaki említette a Széchenyi-tervet, annak is volt egy ilyen része. Azt gondolom, hogy most annál jóval nagyobb forrásokkal, jóval szélesebb körben tudjuk támogatni a kis- és középvállalkozásokat.
Hadd mondjak néhány példát. Elsőként írtuk ki az Európai Unióból tavaly a vállalkozásösztönző pályázatokat, és az idén ezt megismételtük. Most zárult, a múlt pénteken érkeztek be az utolsó pályázatok, a kiírt pályázói körök közül azok, amik határidőhöz voltak kötve. Ezek a pályázatok megint sikeresek voltak. Körülbelül 170-180 százalékos az átlagos túljegyzése, tehát elvitték a pénzt. 22 milliárd helyett 37 milliárd forintnyi jegyzés érkezett be, pedig növekedést, foglalkoztatást vártunk el ezektől a pályázatoktól, tehát kellett valamit teljesíteni cserébe az uniós pénzekért, a közpénzekért.
Ráadásul, és ez válasz már Tasó képviselő úr kérdésére, hogy mit teszünk azért, hogy a hátrányos helyzetű térséget konkrétan felzárkóztassuk, olyan pályázatot írtunk ki gazdaságfejlesztésben az idén, hogy például a nagyobb vállalatoknak csak a hátrányos helyzetű térségben levő beruházásokat támogatjuk, tehát csak akkor támogatjuk, ha hátrányos helyzetű térségbe viszi a beruházását. A kisvállalkozásoknál meg olyan pályázatot írtunk ki, ami csak onnan pályázható, védett forrás, más nem is pályázhat rá. Ez egyébként még nyitva is van, fut ez a pályázat egész évben. Ez automatikus pályázat, 20 millió forintig automatikusan jár a pénz, ha valaki beküldi az internetről letöltött kérdőívet. Tehát semmilyen szubjektivitás nincs ebben a rendszerben.
Ezek egymással összefüggő intézkedések, amelyek egy dinamikusan növekvő gazdaságban a foglalkoztatást is beindítanák, és ha tudatosan tereljük a gazdasági aktivitást a hátrányos helyzetű térségek felé, akkor ez ott hozhat érdemi bővülést, ahol van is rá szabad munkaerő, és ahol a legnagyobb a leszakadtság. Ez nyilván a növekedést is beindíthatja.
Azért azt fontos elmondani, hogy a tavalyi alacsony növekedési adatok mögött - ami éves szinten azért 1 százalék fölött volt, de ettől még ugyanolyan alacsony, ezen nem is érdemes vitatkoznunk, ezt elfogadom - az állami szektor beruházásainak visszahúzódása a meghatározó, hiszen a magánszektor tavaly is 3 százalékot megközelítően nőtt, ami nem magas, alacsonyabb, mint kívánatos, de jóval magasabb, mint a teljes átlag. Ez a kiigazítás kényszerű mellékhatása volt. Az idén már javulni fog ez a helyzet. Azt gondolom, hogy ha mindazokat a politikákat, amiről beszéltem, meg tudjuk csinálni, akkor érdemben beindulhat a gazdaság, egészséges szerkezetben, nem elsősorban az államra alapozva, mert az nem fenntartható hosszú távon, hanem az exportra, a beruházásra, a kis- és középvállalkozásokra.
Minimálbér Európa nyolc országában van, most fejből mondom, azt hiszem, hogy kilencben minimálbér, tehát ez nem feltétlenül feltétele annak, hogy valaki működjön. Azt gondolom, hogy nem a minimálbér szintje az, ami igazából szociálpolitikát kell hogy csináljon, sőt azt kell hogy mondjam közgazdasági elemzéseket olvasva, hogy a 2001-2002-ben radikálisan megemelt minimálbér, amelyet folytattak a további kormányzatok is, több mint százezer embert tolt ki a munkaerőpiacról két év alatt. Lényegében a könnyűipar Magyarországról azt követően ment el, hogy a minimálbér együtt egyébként egy nagyon nagy árfolyam-átárazódással, amihez a magyar kormánynak persze nem volt köze, ez a világpiac miatt volt, az rengeteg gyárat zárt be. A Közgazdasági Szemlében van erről egy tanulmány, tavalyelőtt jelent meg, érdemes megnézni.
Lényegében a minimálbért nem tartom szociálpolitikai eszköznek. Azt gondolom, hogy a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és egy ezt kiegészítő szociálpolitika lehet az, ami megfelelő gazdaságpolitikai eszköz. Minimálbér egyébként ma van, elfogadom ennek a létét és szükségszerűségét, csak azt gondolom, hogy nem a minimálbérrel kell szociálpolitikát csinálni, hanem a foglalkoztatással, a gazdasági növekedéssel és a gazdaság fehérítésével, mert ma Magyarországon körülbelül kétszer annyian vannak minimálbéren bejelentve, mint Szlovákiában, ami nyilván azt mutatja, hogy nagyon sokan valójában fekete- vagy szürkejövedelemre tesznek szert.
Tilki képviselő úr infrastruktúrára vonatkozó kérdései. A vasútvonalak kapcsán az uniós forrásokból a nagy európai vonalak fejlesztésére van csak lehetőségünk, ezek azonban döntően érintenek hátrányos helyzetű térségeket. A Budapest-Szolnok-Lőkösháza, illetve a Szolnok-Debrecen vasútvonal fejlesztése, ami 160-nal közlekedő vasútvonalakat jelent majd, az ország leghátrányosabb térségeibe visz majd el, csak úgy, mint a záhonyi térségben már jóváhagyott fejlesztés. Ezek területi felzárkózást hozhatnak, iparfejlesztést hozhatnak, logisztikai fejlesztést hozhatnak ezekben a térségekben. Ezekről a kormány már döntést hozott, ezeknek a projekteknek az előkészítése is zajlik, sőt van, ahol már a beruházás zajlik az első fejlesztési tervből, a Budapest-Cegléd-Szolnok-Lőkösháza vonalon már talán Ceglédnél tart most a fejlesztés és megy tovább. Úgyhogy ezek az ügyek folynak.
Amikor ezek elkészülnek, akkor az lesz a feladatunk egy tudatos logisztikai stratégiával, hogy ne csak átrobogjon rajtunk a vonat, hanem meg is tudjuk állítani, úgy, mint ahogy Záhonynál tervezzük, meg máshol, és ott valamilyen munkafolyamatot hozzácsatoljunk az áruátrakáshoz.
Záhonyt azért fejlesztjük, mert azt gondoljuk, hogy az orosz és kínai Európa felé irányuló kereskedelemnek az lehet az egyik stratégiai pontja - de ehhez jelentős fejlesztésekre van szükség, ennek külön kormánybiztosa van, aki ezt készíti, és a döntések már megvannak kormányszinten, jóváhagyott források vannak erre.
Az M3-as autópálya építését nem uniós forrásból, hanem PPP-forrásból készíti elő a kormányzat. Folytatódni fog Vásárosnamény felé az M3-as autópálya fejlesztése, erről döntések, bejelentések vannak, de nem uniós, hanem PPP-forrásból. Az előkészítés zajlik. Az az uniós tapasztalat, hogy az előkészítés általában kétharmad a teljes időből, egyharmad a kivitelezés. Ez zajlik most, kisajátítások, előkészítések, tervezés. Menni fog tovább az autópálya Nyíregyházától Vásárosnamény felé.
Az M49-es. A román féllel egyeztettünk arról, hogy amikor az ő autópályájuk - vagy ott gyorsforgalmi utat terveznek, nem autópályát - eljut a határig, akkor mi is egy gyorsforgalmi úttal addigra szeretnénk odaérni. Ennek az odaérésnek az ideje román oldalról bizonytalan. Nekünk sokkal kevesebbet kell ahhoz építeni, mint nekik. A szándékuk megvan rá. Az az elképzelése a kormánynak, hogy egy időben érünk majd a határhoz, ezt viszont uniós forrásból csinálnánk meg, félretettük rá a pénzt.
Tasó képviselő úr - adócsökkentésről, járulékcsökkentésről már ejtettem szót. Nem elégséges, de szükséges feltételének tartom azt, hogy a gazdaság beinduljon Magyarországon, és hogy versenyezni tudjunk a régióban más országokkal. Egyetértünk ebben. És abban is elkötelezett vagyok, hogy elsősorban a foglalkoztatást bővítő, segítő adóváltozásoknak van értelme. Azt fontos mondanom, hogy az egyensúlyi cél viszont minden mást megelőz. Olyan mértékű adócsökkentést vagy adóátrendezést lehet végrehajtani, amely nem veszélyezteti azt, hogy Magyarország egyensúlyban legyen, teljesítse a konvergenciaprogram célkitűzéseit.
Képzésről-átképzésről beszéltem már. Turizmus bűvköre. Remélem, nem az én bűvkörömben volt a turizmus, hanem a miniszteri feladatkörömben. Én a turizmust az egyik sikerágazatnak tartom Magyarországon. Tavaly rekordot döntöttünk a vendégéjszakák számát tekintve, és az idén ezt megint szeretnénk meghaladni.
Háromszázmilliárdot meghaladó turisztikai fejlesztés lesz továbbra is a hatókörömben a minisztériumnál, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél, így érdemi módon kell foglalkoznom a turizmussal - szeretnék is. Ráadásul azt gondolom, hogy a turisztikai törvény elfogadása, amit beterjesztettünk a parlament elé, most van tárgyalás alatt, a szakma is üdvözölte ezt, és a szakma számára is kiszámítható, megbízható kereteket nyújt a turisztika terén. Ráadásul olyan turisztikai régóta várt nagy beruházások pályázatát indítottuk el, mint például Budapesten a konferenciaközpontra szánt Tüskecsarnok pályázata, ami éppen a hetekben jelent meg. Ezekben a hetekben dől el több mint 100 milliárdnyi uniós pályázati fejlesztési forrás a turizmus terén, amely turisztikai attrakciót és szálláshelyeket fog fejleszteni Magyarországon. Úgyhogy optimista vagyok abban, hogy a turizmusban azt a megindult jó tendenciát, amit az elmúlt évek, az üdülési csekk bevezetése, és ezzel a turisták itthon tartása beindított, most minőséggel, vonzerővel is le fogjuk tudni követni.
Ráadásul a turizmus az egyik legnagyobb foglalkoztató ágazat, amely alacsony képzettségűeket foglalkoztat, együtt az építőiparral és az agrárszektorral, ezért ezekre kiemelten ágazatfejlesztési stratégiákat is kell csinálnunk a foglalkoztatás szemszögéből.
Hátrányos helyzetű kistérségekről már beszéltem. Hogy ne legyen túl sokadik program. Azt gondolom, hogy amit én két éve mondok, az nagyjából mindig ugyanabba az irányba megy. Két évvel ezelőtt az Új Magyarország fejlesztési terv címlapjára azt írtam fel - és ez van most is rajta, ott van az interneten -, hogy a foglalkoztatás és a növekedés programja. Most ugyanerről beszélek itt leendő gazdasági miniszterként is, mert már akkor is meggyőződésem volt, hogy persze, ki kell igazítani, helyre kell állítani az egyensúlyt, de utána el kell indulnunk fölfelé a foglalkoztatásban és a növekedésben, mert tartós felzárkózást csak ez hozhat. Ezt a foglalkoztatási és növekedési fejlesztési programot szeretném most gazdasági eszközökkel is kiegészíteni.
Bebes képviselő úr felvetéseire. Az ÁSZ-jelentés vonatkozásában, azt mondja az ÁSZ, hogy nem érvényesülnek a hátrányos helyzetűség szempontjai. Fontos leszögeznünk, hogy az ÁSZ-jelentés 2004-es és 2006-os időszakot, sőt valamivel 2004 előtt kezdve, de 2006-ig vizsgálta a fejlesztések hatásait, hiszen azt követően már magát a jelentést készítették. Ezért az általam most említett pályázatokat és törekvéseket ideértve a hátrányos helyzetű kistérség felzárkózási programját nem érintette az ÁSZ vizsgálata, de az ÁSZ elmondja ebben a jelentésben - ha olvasta a képviselő úr, nyilván én hivatalból átböngésztem -, hogy az uniós pályázatok lényegesen modernebb, jobb módszereket tartalmaznak, mérhetőbbek, átláthatóbbak.
Üdvözli azt, hogy 2007-től átalakítottuk az uniós pályázatok rendszerét, korszerűsítettük, modernizáltuk, egykapus ügyintézést csináltunk az egyes pályázatoknál.
Ilyen szempontból éppen azt javasolja az ÁSZ, hogy a hazai fejlesztési pénzeket is hozzuk fel az uniósok színvonalára. És én pont ezt szeretném csinálni: a területfejlesztés terén szeretném a módszertanában az unióshoz hasonlóvá tenni a hazai források elköltését, mert ott az uniós források sokkal világosabb, mondjuk úgy, európai szabványokat írnak elő a mérés, értékelés, döntéshozatal stratégiai tervezésre vonatkozóan. Ezt szeretném megcsinálni.
Egyébként azt azért fontos elmondani, hogy az első fejlesztési tervnél az egy főre jutó támogatásokat tekintve nagyon világos korreláció mutatható ki - ezt a statisztikát szívesen bemutatom egyszer a bizottságnak. Az első fejlesztési tervnél is a hátrányosabb térségekbe több pénz jutott, mint a fejlettebbekbe. Ez nagyon világosan kimutatható. Ez a tendencia folytatódik, erősödik az új fejlesztési tervnél. Éppen most néztem meg a gazdaságfejlesztési operatív program első körének az értékelését, mert bevezettettem azt, hogy minden kör után kötelező értékelést csinálni. Nem tudom, kitalálják-e, hogy melyik megye nyerte el a legtöbb gazdaságfejlesztési forrást egy főre jutóan: Borsod-Abaúj-Zemplén, ami nem az ország legfejlettebb megyéje. Ilyen értelemben jól teljesített például Heves is, és Dél-Dunántúl egyes megyéi teljesítettek a leggyengébben, ami pedig nem a legfejetlenebb, bár a fejletlenebbek közé tartozik. Tehát kimutatható, hogy van terelési hatás a hátrányosabb helyzetűek felé, és nincs világos előnye a fejlettebbeknek.
Az önkormányzati önrész. Késve vagyok a másik bizottságból, itt már elmondtam egyszer hosszan, hogy nagyon világosan tartjuk ezt az ígéretünket. Feleannyi önrészt kell fizetni az iskolapályázatoknál és általában a kötelező önkormányzati feladatoknál a hátrányos helyzetűnek és a nem hátrányos helyzetűnek. Ezentúl 50 százalékkal megemeltük az önkormányzati önerőalapot, 15 milliárd forint az idei évben a tavalyi 10-hez képest, és ebben kifejezetten a hátrányos helyzetűek vannak preferálva bizonyos önkormányzati céloknál. Ezentúl pedig az MFB-vel csináltunk egy hitelt, amely 25 évre, öt év türelmi idővel ad forrást azoknak, akiknek nem elég az önkormányzati önerőpályázaton elérhető forrás, kedvezményes kamatozással. Azt gondolom, ez minden korábbi hitelnél kedvezőbb, és nagyon nagy számban veszik is igénybe ezt önkormányzatok.
A mentorokat nem a projektek élére neveztem ki. A projektekért a felelősséget továbbra is az intézményrendszernek kell vállalni, illetve a projektgazdának, hiszen nagyon sok esetben egy önkormányzat dolga, hogy előkészítsen egy pályázatot, vagy egy vállalkozó, vagy egy civil szervezet dolga. És vannak olyan projektek, mint a nagyobb útberuházások, ahol pedig egy állami szereplőnek kell előkészíteni.
Ez egy világos feladatmegosztás, ahol minden projektre útvonaltervet vetettem fel a projektgazdával és a mi embereinkkel, és alá kellett írnia a projektgazdának és a nálunk közreműködő embernek, hogy milyen határidőket vállalnak. Így haladnak most ezek a projektek előre. Mindegyik esetben ellenőrizzük ezeket a határidőket.
Az országgyűlési képviselőknek az a dolguk ezzel pusztán, hogy képviselői jogosítványaikkal élve, ha a nekik fontos területen úgy látják, hogy egy projekt nem megy előre, akkor szóljanak, hiszen nagyon sokszor a projektgazdánál van a baj, vagy a helyi engedélyezési folyamatban. Semmilyen plusz jogosítványt nem kaptak, és nem vesznek részt a döntésben sem. Ezek már eldöntött projektek, amelyeket már bejelentettünk, fönt vannak az interneten. Amikor a mentorokat megbíztam, felkértem, akkor azt is kértem, és ez megtörtént, hogy a frakció honlapján legyen fönt név szerint, hogy ki melyik projekttel foglalkozik. Pont az a célunk, hogy átlátható rendszer legyen ez a rendszer. Segítséget kértem ezektől a képviselőktől, de ez a segítség mindenki számára lehetőség. Nagyon sok ellenzéki képviselő szokott hozzám bekopogni, és konkrét ügyekben, konkrét projektekben kér segítséget, vagy jelzi, hogy valami nem úgy megy, ahogy szeretné, és mindig ki szoktam vizsgáltatni. Nincs különbség ebben ellenzéki vagy kormánypárti képviselő között, mert az ország érdeke, hogy ezek a fejlesztések menjenek.
Horváth képviselő úr. Azt gondolom, hogy nagyon sok mindent elvégeztünk az elmúlt egy évben akkor, amikor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az önkormányzati tárcához került, a területfejlesztés, az említett önkormányzati önerő, az önkormányzatok szempontjainak beépítése a pályázati rendszerbe vonatkozásában. Ráadásul a területfejlesztés ebből a tárcából jön velünk, tehát a logikának az a lényege, hogy ami a fejlesztéseket összekapcsolja, az megmarad. Ilyen értelemben nincs változás. Nekem pedig továbbra sincs szándékom, hogy magára hagyjam ezt a területet, épp hogy a szinergiákat, az együtthatókat szeretném kihozni ebből. A mai napig úgy dolgozom, hogy minden héten van egy napom, amit kifejezetten a Fejlesztési Ügynökségben fizikailag is ott töltök, az ottani kollégákkal töltök időt, és megnézem, hogy haladnak a projektjeik. Tehát kifejezetten szorosan kötődök a fejlesztési projektekhez. Ezt a jövőben is így kívánom csinálni.
Viszont jó néhány területen, például a Magyar Fejlesztési Bank és a fejlesztési források, uniós források, a területfejlesztés terén szinergiákat látok a létrejövő új tárcánál. Nem szeretnék elmenni a parttalan politizálás felé. Közpolitikával foglalkozom, olyan közpolitikával, ami arról szól, hogy hogyan lehet ezt az országot gyorsabban előbbre juttatni, közelebb juttatni az Európai Unió szintjéhez. Ezt szeretném a jövőben is tartani, és ebben számítok az önök segítségére is.
Varju képviselő úr kérdése pont ehhez vezet át, a konzultáció kérdéséhez. Ahogy mondtam, azt gondolom, hogy a parlamenten kívüli társadalmi erők támogatására, konkrétan a gazdasági szféra nagyon komoly szakmai támogatására, lényegében a velük együtt megalkotott jogszabályok, vagy még inkább a velük együtt kigyomlált jogszabályok tömegére lesz szükség. Magyarországon az adminisztrációs költségek 6,5 százalékát teszik ki a magyar GDP-nek uniós becslés szerint; az Unió átlaga 3,5 százalék, Finnországé 0,8 százalék. Ezért az lenne a dolgunk, hogy ezt a 6,5-et egy nagy deregulációval, bürokráciamentesítéssel lehozzuk 3,5-re. Ha belegondolnak, hogy 3 százalék a GDP-ből 750 milliárd forint körüli összeget jelent, ha ezt megtakarítjuk a gazdaságnak, az önmagában egy jelentős lökést adhat a növekedésnek. Ebben az elődeim elkezdtek már dolgozni, Kóka miniszter úr, Kákosy miniszter úr, egy "Üzletre hangolva" program keretében együttműködtek a szakmával. Ennek szeretnék új lendületet adni, újrakezdeni vagy folytatni ezt a programot és végigvinni.
Gulyás képviselő úr felvetéseire, azt hiszem, részben már válaszoltam a közteherviselés kapcsán. A versenyképességünk helyreállításában sok mindent kell tennünk, de élenjár a közteherviselésnek az ilyen irányú átalakítása az egyensúlyi feltételek megtartása mellett.
Ami a pályázatok elaprózását és esetleges presztízsberuházásokat illeti, arra törekszem az elmúlt két évben, hogy Magyarországon attól legyen presztízse egy településnek mondjuk, ha magas a foglalkoztatás, ha megy a gazdaság, ha jó az oktatás. Ez legyen presztízs Magyarországon, ne az, hogy kifestettük a szökőkutat a főtéren, mert az a vakolat újra le fog hámlani, mállani három év múlva, és ha nem indul be közben valamilyen gazdasági növekedés mögötte, akkor nem lesz az az adóbevétel, amiből újra ki lehet majd festeni.
Támogatunk egyébként település-megújítási projekteket. Arra számítok, hogy az idén több mint száz településen komplex, integrált, városfejlesztési stratégiába illesztett településmegújítás lesz, részben szociális rehabilitáció, részben akár főterek rendbetétele is. De ha rendbe teszik a főteret, annál mérni fogjuk, hogy az a foglalkoztatáshoz, a turizmushoz hozzájárul-e, beleillik-e abba, hogy abból egy integrált, hosszú távú városfejlesztési stratégia kijön-e. Tehát nem ez ellen beszélek, csak a parttalan, elszigetelt, ötletszerű presztízsberuházások ellen, ezt továbbra is elég szigorúan mérjük, és a módszertanunk ebben benne van.
Az integrált városfejlesztési stratégia Magyarországon példa egyébként arra a szinergiára, ami a területfejlesztés és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség együttműködéséből fakad. Egy uniós, Angliában kitalált módszert interpretáltunk magyar modellre. Először sokat sziszegtek az önkormányzatok, mert szerettek volna egy-egy ügyet megcsinálni, ami már elő volt készítve; most legtöbben azt jelzik vissza nekem, hogy jó, hogy ezt megcsinálták, jó, hogy végiggondolták sok évre a fejlesztést, és olyan eszközt adtunk a kezükbe, hogy egy keretpénzzel számolhatnak, amiből több projektet egymással összefüggően tudnak megcsinálni. Ez érdemi változást jelent a magyar önkormányzati tervezési, fejlesztési működésben.
Összefoglalóan azt szeretném mondani, hogy mindazok, amiket önök kérdeznek és felvetnek, nagyon korrekt és szakmai felvetések, amelyekre azt gondolom, hogy lehet alapozni egy jó együttműködést. Azt kérdezte Varju képviselő úr, hogy kell-e átalakítani a bizottsági struktúrát. Nem tudom, én biztos, ha ezt a megbízást végül elnyerem, akkor el fogok járni, amikor hívnak, ide fogok jönni, szeretnék önökkel egyeztetni, és szeretnék más fórumokat is teremteni az egyes szakkérdések megvitatására.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Időben egy kicsit kicsúsztunk, a gazdasági bizottságban várják jelölt urat.
A bizottságunknak arról kell dönteni, hogy támogatja-e Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterré történő kinevezését. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfölemeléssel jelezze. (Szavazás.) 16 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 12 nem. Ki az, aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Ilyen nem volt. Megállapítom, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság Bajnai Gordon kinevezését 16 igen és 12 nem mellett támogatja.
Köszönöm szépen. Miniszter úrnak további jó munkát és sikeres tevékenységet az új minisztérium élén! A következő bizottsági ülésre pedig minél hamarabb érjen oda.
Tisztelt Bizottság! A mai ülésünkön még öt napirendi pont van hátra, kettő általános vita, kettő módosító javaslatok megtárgyalása és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelentésének megvitatása. (Vigh László távozik az ülésről.) Az ombudsmant, a biztos urat 14 órától... (Közbeszólások.) Azt gondolom, hogy ennek nincs akadálya, tehát akkor pontosítok, az előbbi határozat érdemi része nem változott, viszont a szavazás eredménye a nemeket illetően nem 12, hanem 13. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Az ebédidőre való tekintettel is azt javaslom, hogy folytassuk a munkát, és akkor reményeim szerint fél 2-kor tudunk ebédet tartani 2-ig, vagy ha hamarabb befejezzük, akkor hamarabb. Járható út-e ez, vagy más javaslat van? (Egyetértés.) Járható út. Úgy tudom, hogy itt vannak a következő napirendi pontok előkészítői. Van olyan javaslat, hogy most tartsunk ebédidőt, és akkor fél óra múlva folytatjuk az ülést? (Közbeszólások: Nem.) A többség azt mondja, hogy csináljuk.
Tisztelt Bizottság! Rátérünk a 4. sorszámmal jelzett napirendi pontunk tárgyalására, a közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, általános vita, T/5656. számon.
Tisztelettel köszöntöm az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból dr. Susán Judit fogalmazót, aki segítségünkre lesz, és van kolleganője is, egy bemutatkozást kérnénk.
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt képviselőket. Gál Krisztina vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közbeszerzési és versenyjogi osztályának vezetője.
ELNÖK: Osztályvezető asszonyt is köszöntjük. Képviselőtársaim megkapták a törvényjavaslatot. Szóbeli kiegészítés biztosan készül. Egy rövid szóbeli kiegészítést kérnénk, főleg az önkormányzati vonatkozásokra fókuszálva.
Dr. Gál Krisztina szóbeli kiegészítése
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Azt emelném ki a törvényjavaslatból, amint önök is látják, hogy több területet is érint, egyrészt a közbeszerzési eljárások egyszerűsítésére, gyorsítására, átláthatóságára törekszik, másrészt a közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazása során felmerült értelmezési, jogalkalmazási problémáknak az egyértelművé tételére, tisztázására, harmadrészt pedig a közbeszerzésekhez kapcsolódó jogorvoslati rendszer módosítására. Ez utóbbi kapcsán kiemelném, hogy a törvénymódosítás átültetni szeretne egy közösségi közbeszerzési jogorvoslati irányelvet, amelyet tavaly decemberben fogadtak el. Tehát a jogorvoslati rendszer átalakítására vonatkozó javaslatok döntő többsége ebből az irányelv-átültetésből származik.
Amit kiemelnék az egyszerűsítés kapcsán, hogy a jelenlegi három eljárásrend helyett a jövőben a törvényjavaslat elfogadása esetén két eljárásrend kerülne kialakításra, megszűnne az úgynevezett nemzeti eljárásrend, és ennek kapcsán egy új egyszerű eljárás lenne, amely sokkal rugalmasabb és gyorsabb beszerzést tesz lehetővé. Kiemelném például, hogy ebben az új eljárásban az ajánlatkérő maga dönthetne arról, hogy kíván-e tárgyalni, vagy nem kíván tárgyalni az eljárásban, az igazolások benyújtása egy nyilatkozattal történne, és ez a módosítás egyébként a nemzeti eljárásrend nyílt eljárásához képest mintegy egy hónappal rövidíti le az eljárások időigényét.
A gyorsítás kapcsán megjegyezném hogy a közösségi eljárási rendben is, köszönhetően az elektronikus hirdetményfeladás kötelező bevezetésének, amelyre 2009. július 1-jétől kerülne sor, szintén gyorsabbak lennének az eljárások.
Ami az önkormányzatokat érintheti, az egy olyan előírás a törvényjavaslatban, amely kötelezővé tenné az ajánlatkérők számára, hogy egy honlapon közbeszerzési eljárásonként csoportosítva a közbeszerzési eljárás megindításától kezdve egészen az esetleges jogorvoslati eljárás befejeződéséig a releváns információkat tegye közzé. Ez a közbeszerzési eljárások átláthatóságát növelő törvénymódosítási javaslat lenne.
Az értelmezési, alkalmazási nehézségek kapcsán kiemelném az alvállalkozó fogalmának a Ptk.-beli alvállalkozói fogalomhoz közelítését. A gyakorlatban problémát okozott az erőforrást nyújtó szervezet intézményének alkalmazása, ezt is módosítaná a törvényjavaslat.
A jogorvoslat kapcsán kiemelném a szerződéskötési moratóriumot, amelyet a közbeszerzési törvény jelenleg is ismer, ugyanakkor az említett jogorvoslati irányelv átültetése kapcsán szükség van a módosításra. Tulajdonképpen azt jelentené a módosítás, hogy amennyiben jogorvoslati eljárás indul, akkor az elsőfokú döntés meghozataláig nem lehetne megkötni a közbeszerzési szerződést, kiküszöbölve így azt, hogy esetlegesen jogellenes eljárás eredményeként szülessen közbeszerzési szerződés.
Ami, úgy gondolom, hangsúlyosan érinti az önkormányzatokat, az az önkormányzatok egészségügyi feladat-ellátási kötelezettségével kapcsolatos módosítás. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény jelenleg is tartalmaz egy olyan sajátos rendelkezést, amelynek az a lényege, hogy ha az önkormányzat ezt a feladatellátását át kívánja adni, tehát egészségügyi szolgáltatási szerződést kíván kötni, egyben vagyonkezelői jogot is szeretne átadni, akkor hogyan kell az eljárást lefolytatni.
A törvénymódosítás, érzékelve az előkészítés során, hogy bírósági szakaszban is több ügy volt, és nem egyértelmű a közbeszerzési törvény, az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény, és az államháztartásról szóló törvény egymáshoz való viszonya e kérdésben, szintén módosítani javasolja ezeket a törvényeket. Így kimondaná az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény, hogy ha az önkormányzat a feladatellátásai érdekében egészségügyi szolgáltatási szerződést köt úgy, hogy egyben vagyonkezelői jogot ad át és ez a közbeszerzési törvény szerint szolgáltatási koncessziónak minősül, akkor nem közbeszerzési eljárást, hanem az államháztartási törvény szerinti pályáztatási eljárást kell lefolytatni. Egyben belekerülne ugyanez a közbeszerzési törvénybe is. Tehát a közbeszerzési törvény is a szolgáltatási koncessziónál kimondaná, hogy ezeknek a sajátos szerződéseknek az esetében közbeszerzési eljárás helyett az államháztartási törvény szerinti pályázati eljárást kell lefolytatni.
Annyit tennék még hozzá nagyon röviden, hogy ezekre az eljárásokra is vonatkoznak közösségi jogi követelmények. Éppen ezért kis mértékű módosítást eszközöl a törvényjavaslat az államháztartási törvényben, amelynek a lényege az, hogy minden esetben ezeket az eljárásokat nyilvánosan meg kell hirdetni, egy dokumentációt kell készítenie az ajánlatkérő önkormányzatnak, és az ajánlattevők esélyegyenlőségét az eljárásban biztosítania kell.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés merült-e fel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs kérdés, akkor nézzük a véleményeket! (Dr. Mester László jelentkezik.)
Parancsoljon!
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Egyetértek azzal, ami a bevezetőben elhangzott, hogy indokolt és szükségszerű volt a törvényváltoztatási javaslat előkészítése, és mindenképpen így, ahogyan ez értékelhető is a törvénymódosításban, egyrészt az elmúlt időszakban összegzett tapasztalatok felhasználásával, másrészt pedig a lehetséges egyszerűsítés igényével. Mindkettő érzékelhető a törvényjavaslatban.
De ahogy ez általában így van más törvénymódosításnál is, akár az egyszerűsítés, akár a változatás időnként felvet aggályokat is. Abban bízva, hogy a parlamenti vita során el lehet végezni a szükséges pontosításokat vagy a még lehetséges ésszerűsítéseket végre lehet hajtani, néhányan érzékeltetésül megemlítenék.
A bevezetőben is elhangzott a nemzeti eljárás megszüntetése, és egy új egyszerű eljárás kialakítása, ami egyrészről örvendetes, mert a szabályozás egyszerűsödését jelenti, másrészről, mivel a szigorúbb szabályozást tartja meg, így nagyobb részt nehezíteni fogja az ajánlatkérők dolgát, mind a kivitelek körében, mind az eljárás lefolytatásában.
Kiváltképpen jelentős nehézséget okoz majd, ha egyetlen közbeszerzési eljárásban sem nyílik az ajánlatkérőnek lehetősége arra, hogy a hirdetmény feladása helyett közvetlenül küldje meg az ajánlattételi felhívást legalább három ajánlatkérőnek.
Ugyanígy ezt a kettősséget lehet érzékeltetni például a kizáró okok előzetes igazolási kényszerének megszüntetésénél is, mert ez, bár előnyös az ajánlatkérőnek is abból a szempontból, hogy kevesebb munkával jár az ajánlatok elbírálása, de a kockázata is nagyobb lesz, hiszen csupán a szerződés megkötésekor győződhet meg ténylegesen arról, hogy a nyertes ajánlattevő az előírt feltételeknek mindenben megfelel.
A hirdetmények előzetes ellenőriztetési kötelezettségének megszüntetését nem tartom szükségesnek. A kötelezettség előírása azért szerepel a hatályos jogszabályban, mert a jogalkotó tudatában volt annak, hogy szükség van a Közbeszerzések Tanácsának ezen kontrollszerepére, az esetleges jogszabálysértések megelőzése végett.
Ugyancsak nem tartom szükségesnek az úgynevezett átláthatósági megállapodás szabályozását. Egyrészről azért, mert véleményem szerint ezt a közbeszerzési eljárás résztvevői nem fogják igénybe venni, másrészről azért, mert úgysincs az esetleges jogszabálysértésnek e körben szankciója. Ugyanez lett a sorsa a békéltetési eljárásnak is, amit már, amikor a törvény megszületett, bizonyos aggályokkal fogadtunk.
Utolsóként említem, hogy szintén nem értek egyet a hiánypótlás kötelező biztosításával. Bár a jogalkotó az ajánlatkérőre kívánja terhelni a felelősségét a hirdetmények előzetes ellenőriztetési kötelezettségének megszüntetésével, azt vélelmezve, hogy az ajánlatkérő kellő szakmai tudással és körültekintéssel jár el felhívása összeállítása során, ugyanezt viszont nem feltételezi az ajánlattévőről, és részére biztosítja a lehetőséget arra, hogy ajánlatát hiányosan, akár teljesen gondatlanul összeállítva nyújtsa be ajánlatkérő részére. Ezzel egyrészt többletmunkát okoz az ajánlatkérőnek hiánypótlás tekintetében, illetve lehetőséget ad a többi ajánlattévő ajánlati árának és egyéb megajánlásainak megismerése során az ajánlat annak megfelelően történő kiegészítésére.
Még egyszer ismétlem, hogy bízom abban, hogy a szükséges pontosítások, egyszerűsítések elvégezhetők. Azt még kihangsúlyoznám a törvénytervezet változtatása kapcsán, ami azt hiszem, hogy örvendetes tény, hogy törvényjavaslat több fogalmat is pontosítani törekszik.
Összegezve, általános vitára alkalmasnak tartom.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Jelezte a módosító javaslatokat. Itt a jövő héttől fölgyorsulnak a parlamenti menetrend eseményei, ezért kérem, hogy foglalkozzunk a módosítók írásával.
További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Tudunk dönteni? Úgy látom, hogy igen. Kérdezem a bizottságot... (A kormány képviselői felé:) Elnézést. Kívánnak-e reagálni az elhangzottakra? (Nincs jelzés.) Nem, majd jönnek a módosítók, és akkor megvitatjuk. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Általános vitára alkalmasnak tartja-e a beterjesztett törvényjavaslatot, a T/5656. számút. Aki igen, az kézfölemeléssel jelezze. (Szavazás.) 14 igen. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) 7 nem. Megállapítom, hogy a bizottság a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta 14 igen, 7 nem szavazattal.
Kíván-e a bizottság előadót állítani? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nem. Úgy látom, kisebbségi vélemény nagyon nem volt. Tehát akkor írásban jelezzük a parlament felé. Köszönöm szépen. A napirend tárgyalását lezárom. Önöknek további jó munkát kívánok!
Bizottságunk rátér a következő, 5. napirendi pont tárgyalására, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításáról beterjesztett törvényjavaslatra T/5726. számon. Általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Köszöntöm a bizottsági ülésünkön a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból megjelent dr. Bérces Kamilla szakmai tanácsadót és Tóth Gábor főosztályvezető urat. Szóbeli kiegészítéssel készültek biztos. Átadom a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Tóth Gábor szóbeli kiegészítése
DR. TÓTH GÁBOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Igyekszem nagyon röviden összefoglalni a Kjt.-nek ezt a módosító javaslatát.
Gyakorlatilag ez egy bizonyos fokú folytatása annak a módosításnak, amely a tavalyi év nyarán történt, több jogviszonytörvény, közöttük a Kjt. módosítására is sor került. A folytatása abban az értelemben, hogy tavaly létrejött három lehetséges vezetői kategória. Eddig is létezett és ezután is létezni fog az úgynevezett megbízásos vezető, tehát ha pedagógusként besorolnak valakit a közalkalmazotti rendszerbe, és utána megbízzák mondjuk iskolaigazgatással. Ez a rendszer működött eddig. Ez tovább gazdagodik két további vezetői kategóriával, az egyik, hogy kifejezetten vezetői munkakörre történő kinevezés lehetséges, és a harmadik, hogy alkalmazhatnak menedzservezetőt is az intézmények. Ebben a módosításban a munkakörre kinevezett vezetőknek az illetményrendszere került kidolgozásra.
A másik talán súlyponti kérdés, hogy egy világos, átlátható teljesítményminősítési rendszer kerül bevezetésre általában és a vezetőkre nézve is.
A harmadik tényező - és ebben talán majd a jogász kolléga tud részletesebb tájékoztatást adni, ha érdeklődés van iránta -, hogy bizonyos ágazati és kormány végrehajtási rendeletekkel kapcsolatos felhatalmazási ügyekben a jogászok tiszta helyzetet teremtettek, és ennek megfelelően egyértelmű az, hogy mit lehet végrehajtási szabályokban szabályozni, mit kormányrendeleti szinten és mit ágazati miniszteri rendeletekben.
Ezen kívül van még egy pár kisebb módosítás, például az úgynevezett prémiumévekről szóló törvényt ebben a módosításban javasoljuk kismértékben változtatni, hogy a szabályozás egyértelműbb legyen. Ugyanígy a munka törvénykönyvében is kisebb módosítások vannak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Általános vitára való alkalmasságról kell majd döntenünk. Kérdezem, kíván-e kérdést föltenni valaki. Véleményt ki kíván mondani? (Bebes István jelentkezik.) Bebes képviselő úré a szó.
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Csak egy rövid véleményt. Végül is magát az indokolást kiegészíteni így is lehet, de mondjuk e törvény módosításának a jelentős része az egy évvel ezelőtti módosításoknak a korrekcióját jelenti, így például a gyakorlati idővel kapcsolatos része. Igazából azt lehet mondani, hogy még meg sem száradt a tinta a törvényjavaslaton, már ismételten módosítjuk, barkácsoljuk a törvényt. Ez bizony kapkodást mutat ennek a törvénynek a módosítását illetően. És akkor még ne soroljuk ide azt, hogy más törvényeket módosít, például az oktatásit, közben párhuzamosan folyik az oktatási törvény módosítása. Szóval az egész jogalkotási munka ebben a tekintetben számunkra kapkodó, és igazából a folyamatosan változó miniszterek sora valahol ezt is hozza magával, nyilvánvalóan idevezet egy törvényalkotási folyamat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Lezárhatjuk? (Nincs jelzés.) Úgy gondolom, hogy igen. Megkérdezem, kíván-e reagálni az elhangzottakra.
DR. TÓTH GÁBOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm, nem.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Arról kell dönteni, hogy általános vitára alkalmas-e a javaslat. Aki igen, az kézfölemeléssel jelezze. (Szavazás.) 15 igen. Ki az, aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? (Szavazás.) 6 nem. Megállapítom, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta 15 igen, 6 nem szavazattal. Köszönöm szépen.
A bizottság kíván-e előadót állítani? (Nincs jelentkező.) Úgy gondolom, a vitára tekintettel nem. A napirendet lezárom. Köszönöm szépen. További jó munkát kívánok önöknek!
Rá tudunk térni a következő, 6. napirendi pontunk tárgyalására, az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása. Köszöntöm az Oktatási és Kulturális Minisztériumból Csillag Márta főosztályvezető asszonyt és kollegáját, Bihari László urat.
Ajánlástervezetet képviselőtársaim megtalálták. A bizottság feladatkörébe tartozó módosítókat javasolom, hogy tárgyaljuk meg, bár ha képviselőtársaimnak lesz kérése, hogy más javaslatot is tárgyaljunk, akkor kérem, azt jelezzék. Az elején, ha letisztázzuk, hogy kormányálláspont vagy... (Csillag Márta: Kormányzati álláspontot képviselünk.) Nagyszerű, már kormányzati álláspont van.
Kezdhetjük. Ajánlási tervezet 2. ajánlási pontban szereplő indítvány.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ha megengedi a bizottság, hogy ezt ne kérdezzem meg, hanem kérek közbeszólást, ha kér valaki indokolást vagy érvelni akar mellette. Tehát a 2. pontról döntünk. A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja.
A 6. pontban Tóth Ferenc képviselő úr javaslata szerepel.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Egységes óvoda. Itt a következő ajánlási pontokban is szerepel ez a dolog. Ha vitát folytatunk, akkor együtt. Van-e olyan, amelyiket támogatja a kormány az egységes óvodával kapcsolatban? (Csillag Márta: A 8. pontot.) Tehát a 6. pontot a kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
7. pont?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem, mert majd a 8. pontot fogja. Kérdezem, a bizottság támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja, sima nem.
A 8. pontot a kormány támogatja.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A bizottság támogatja? (Szavazás.) Tizennégy igen. A bizottság támogatja.
A 10. pont?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 12. pont?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 15. pont következik. Egymás után több ajánlási pont tartalmazza azt a kérdést, hogy a tanulót ki köteles felvenni és ki nem.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A 15. pontot a kormány támogatja.
ELNÖK: Akkor a 16-ost értelemszerűen nem.
CSILLAG MÁRTA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja. A 17-est sem támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja a 15-öst? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 16-ost a kormány nem támogatja. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 17. pontot a kormány nem támogatja. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 24. ajánlási pontnál tartunk. Több módosító is kapcsolódik ehhez, a 24-es és a 25-ös.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A 24-est nem támogatja a kormány, a 25-öst igen.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Nekem finanszírozási aggályaim vannak. Itt a kormány rendeletben meg fogja mondani, hogy mit kell fizetni a fenntartónak. Mi az elképzelés? Ha a polgármesterek itt panaszkodnak, akkor mit tudunk erre mondani, hogy mit fog a kormány rendeletben mondani, vagy hogy lesz meg a fedezete?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Itt a felhatalmazások szabályozásáról van szó. Tehát itt a kormányt felhatalmazza a jogszabály arra, hogy kormányrendeletben szabályozza a juttatások mértékét. Ez nem egy új szabályozás, csak egy helyre csoportosítottuk össze a foglalkoztatási szabályokkal kapcsolatos felhatalmazásokat.
Például a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés ebben a pillanatban is szabályozott. Mindegyik szabályozott ebben a pillanatban a 138-as kormányrendeletben, úgyhogy itt elsősorban egy olyan szakaszt hoztunk össze a közoktatási törvényben, ami egy helyre csoportosítja ezeket a felhatalmazásokat. Ennek az egyik oka például a Kjt. módosítása, ami világossá teszi, hogy mik azok a kérdések, amelyeket miniszteri rendeletben, kormányrendeletben vagy törvényben kell szabályozni a foglalkoztatási szabályok közül.
Ugyanakkor ezek a felhatalmazások szolgálják azt, hogy az "Új tudás" programban azokat a plusz foglalkoztatási formákat, illetve kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítést, ösztöndíjat, a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó pedagógusok pótlékát szabályozni tudjuk, oda tudjuk adni az önkormányzatoknak az ehhez szükséges forrásokat is.
ELNÖK: Köszönöm. Többször visszatér ez a kérdés a továbbiakban. Ebben a pénzosztásban a fenntartó, kvázi önkormányzat, csak a postás szerepét fogja betölteni, vagy majd valamikor beépül a normatívákba ennek a fedezete?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Az "Új tudás" programban többfajta intézkedés található. Az előkészítés alatt lévő jogszabálytervezetekben, általában a Kjt.-ben, illetve a különböző miniszteri rendeletek formájában juttatjuk el az önkormányzatokhoz ezeket a forrásokat. Ezen most dolgozik a kormány. Meg kell különböztetni azt a forrást, ami adott esetben beépül a bérrendszerbe. Ezt máshogyan kell kezelni, mint azt a forrást, amely mondjuk, egy kiemelt teherrel rendelkező hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő pedagógusoknak odaadható bértöbblet. Úgyhogy különböző eszközöket különböző módon kívánunk megoldani, pillanatnyilag a minisztérium együtt a társminisztériumokkal készíti ezeket a rendelkezéseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A 24. pontnál vagyunk. Ezt nem támogatja a kormány. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 25. pontot támogatja a kormány. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja?
A 29. pont következik
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 33. pont következik.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Jelentős szabályozás az esélyegyenlőséget illetően. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A kormány nem támogatja. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 34. pont?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 35. pont szintén Tóth Ferenc képviselő úr javaslata.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja. A 36-ost támogatja ebben a kérdéskörben.
ELNÖK: A kormány nem támogatja a 35. pontot. Van-e kérdés, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 36-ost támogatja a kormány. Ahogy itt néztem ezt a módosítót, van egy kis gondom. Elég pontosnak érzik úgy, hogy első alkalommal 20 ezer, és ezt követően pedig 10 ezer? Ezt követően ezt mikor kell fizetni?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): December és június.
ELNÖK: Tehát mindegy, hogy mikor van első alkalommal a beíratás, ha szeptemberben vagy októberben íratják be, akkor is 20 ezer.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Három hónap elteltével.
ELNÖK: Ha már három hónapot jártak. A kormány támogatja. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 37. pont?
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány támogatja. Szeretném itt elmondani, hogy a mai alkalommal kormányzati döntés született, hogy ehhez a módosító javaslathoz kapcsolódó módosító javaslattal kiegészítené a kormány, hogy első alkalommal a szülő kérésére ennek a támogatásnak a fele beiratkozáskor természetben is nyújtható, amennyiben az önkormányzat rendeletében szabályozza. Ezt döntötte ma a kormány.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a kormány helyes döntést hoz, mert így ez a módosító javaslat nem igazán életszerű. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy a szülő azt kérje, hogy ne pénzt kapjon, ismerve a körülményeket. Tehát egy kis szigorítás van, mégpedig az önkormányzat döntésétől függően.
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): És rendeleti döntésétől függően.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e a 37. ajánlási pontban szereplő indítványt. A kormány támogatja. (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság is támogatja.
A 38. ajánlási pont összefügg a 40. ponttal. (Horváth István visszatér az ülésterembe.)
CSILLAG MÁRTA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Van-e kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Egyszerre szavazunk a 38. és 40. pontról. A kormány nem támogatja. És a bizottság támogatja-e? (Nincs jelzés.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Nekem nincs kijelölve több olyan módosító javaslat. Képviselőtársaimat kérdezem, kíván-e valaki bármelyik módosító javaslatról bizottsági döntést. (Nincs jelzés.) Nincs ilyen.
Köszönöm szépen a közreműködést. A napirendi pont tárgyalását lezárom. További jó munkát kívánok önöknek! Viszontlátásra!
Tisztelt Bizottság! Következik a 7. sorszámú napirendi pontunk megtárgyalása, a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Köszöntöm az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból Magyar Mária osztályvezetőt, aki segítségünkre lesz a módosító javaslatok elbírálásában.
Ajánlástervezetet megkapták képviselőtársaim. Első helyen kijelölt bizottságként valamennyi módosító javaslatról döntenünk kell. Nincs túl sok, tegnap este fejeződött be az általános vita. Kezdhetjük a munkát. Először tisztázzuk, hogy kormány- vagy tárcaálláspont van. (Magyar Mária: Tárca.) Tárcaálláspontunk van.
1. ajánlási pontban dr. Fónagy János, Meggyes Tamás képviselő urak javaslata szerepel.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, vélemény van-e? (Nincs jelentkező.) Az előző menetrendnek megfelelően, ha van, akkor kérem, képviselőtársaim jelezzék. Tehát nem támogatja. És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 2. pontban szintén.
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
3. ajánlási pont?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
4. ajánlási pontban szereplő indítvány?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
5. pont?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
6. pont?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottságunk nem támogatja.
A 7. ajánlási pontban szereplő javaslat?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
8. ajánlási pont?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Ebben a formában nem tudjuk támogatni, elírást tartalmaz. Szeretném fölhívni a figyelmet, hogy az 50 millió euró megjelölés valószínűleg elírás, mert 5 milliárd forint szerepel ugyanennek a bekezdésnek a többi pontjában értékhatárként, az 50 millió euró pedig 12,5 millió forint. Tehát itt vélhetőleg elírás történt, ezért nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: A képviselő úrnak biztos eljut a tudomására. Magában azt a dolgot támogatnák, hogy euróban legyen meghatározva?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem, az összes többi pont forintban van, tehát ahhoz kellene igazítani, és az értéket is ahhoz kellene igazítani.
ELNÖK: Jó. Van-e kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Ebben a formában így nem támogatja a tárca. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
9. ajánlási pont?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja, sima nem.
10. ajánlási pont?
MAGYAR MÁRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A végére értünk az ajánlástervezetben szereplőknek. Nem tudom, van-e valamelyik más bizottságtól beadott módosító javaslat. (Nincs jelzés.) Nem tudunk ilyenről.
Köszönöm szépen. A napirendi pont tárgyalását lezárom. További jó munkát kívánok! Viszontlátásra!
Tisztelt Bizottság! Akkor most szünetet rendelek el. 14 órától folytatódik a bizottságunk munkája az állampolgári jogok biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámolóval. Kérem képviselőtársaimat, hogy a határozatképességet szíveskedjenek biztosítani. Most jó étvágyat kívánok, és a 14 órás viszontlátás reményében szünetet rendelek el.
(Szünet 13 óra 25 perctől 14 óra 07 percig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Térjünk rá a nyolcadik napirendi pont tárgyalására, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámolóra, amely a J/5016. számot viseli. A jelentés általános vitára való alkalmasságáról kell dönteni.
Tisztelettel köszöntjük Szabó Máté urat, aki nemrég tölti be ezt a jeles feladatot. Tehát még nem az ő munkáját tartalmazza ez a beszámoló, hanem az elődjének munkáját, de természetesen a tevékenységről tudunk véleményt mondani, hasznosítani a javaslatait, és a tanulságokat leszűrni.
Köszöntöm a biztosi hivatal munkatársait, akik biztos urat elkísérték, és ha véletlenül kell, akkor a segítségére lesznek.
A szokásnak megfelelően először a biztos urat illeti a szó, amennyiben szóbeli kiegészítésre készült.
Öné a szó.
Dr. Szabó Máté szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Én nem készültem, készítettek ezek a kitűnő kollégák, akik nemcsak azért jöttek, hogy engem készítsenek, hanem, ha el akarnék szaladni, akkor megfogjanak. Remélem, hogy mint ahogy az elnök úr is említette, önök nyilván jól tudják, hogy itt én olyan vagyok, mint egy felszámoló biztos egy kft. utolsó pillanataiban.
A múlt évben az önkormányzati ügyek tartoztak egyrészt az általános biztoshoz és helyetteséhez, hiszen azok sokasága miatt nem volt világos az ügymegosztás, tehát Lenkovics és Takács is működött önkormányzati ügyekben. Azt követően őket egy egységes pozícióra redukálták, tehát a helyettes megszűnt, helyette lett egységes helyettesként először Kaltenbach Jenő, aztán hosszabb időre Péterfalvi Attila, és végül aztán szeptember végén, mint önök jól tudják, szerénységemet választották meg az első ilyen egyesített biztosnak hat évre. Ez az idő, tehát az a néhány hónap, amit 2007-ben töltöttem a hivatalban, természetesen azt a korábban is meglévő meggyőződésemet támasztotta alá, mely szerint az önkormányzatok olyanok, mint egy szépen csiszolt gyémánt, tehát minden probléma jelen van bennük, és mindenre rá lehet világítani.
Az előbb kérdeztem a kollégákat, hogy mi az, ami nem önkormányzati ebben a jelentésben, és amire gondoltam, elnök úr azt mondta, hogy az is az, vagy olyan relevanciája is van. Tehát ilyen értelemben nagyon sokat lehetne beszélni az önkormányzatiság és az ombudsmanok tevékenységéről, hiszen az egyik fő kapcsolódási pontunk a helyi önkormányzatok, mind a regionális, mind a lokális. Tehát nagyon sok esetben kerülünk velük kapcsolatba. Elöl jár ebben az agglomeráció és környéke. Tehát lehet mondani, hogy itt van egy erős ügyforgalom.
De van egy fontos elem, amit perspektivikusan szeretnék megemlíteni, mert ez egy újabb tevékenység, amit elődeim nem folytattak - mindamellett, hogy én elfogadom az ő kitűnő hagyományaikat, s nagy tisztelettel alkalmazom az ő korábbi döntéseik tanulságait, amelyek itt találhatók a jelentésben -, mégpedig, hogy az írországi és az ausztriai ombudsmannal való személyes találkozás, illetve az ügyforgalom megfigyelése alapján úgy döntöttem, hogy havonta szükség van egy regionális panaszfelvételi napra, amikor is azt a társadalmi kört próbáljuk meg elérni a panaszfelvétellel, aki dacára annak, hogy Ausztria és Írország kisebb lélekszámú, mint Magyarország, és az internetes elterjedtség sokkal nagyobb, mégsem él ezzel az olcsó és egyszerű panaszfelvételi móddal. Tehát még ezekben a nálunk fejlettebb és kisebb létszámú országokban is szükség van arra, hogy az ombudsmanok rendszeresen kiszálljanak területekre, és attól a társadalmi körtől személyesen, illetve munkatársaik útján vegyenek fel panaszokat, akik a felméréseink tanulsága szerint kimaradnak a panaszkörből, tehát akik nem jutnak be az e-mailes panaszfelvételbe, nem veszik, mert nem vehetik, vagy nem tudják, vagy nem akarják venni a fáradságot, hogy Budapestre jöjjenek. Ezeknek a kihelyezett panaszfelvételi napoknak a tanulsága és eredménye jelentős, tehát jelentősen nő a panaszok száma. Ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy egy kicsit mi magunk, akik a hivatalban dolgozunk, rácsodálkozzunk annak a területnek a sajátos problémáira, összesítsük a tapasztalatokat azzal a régióval kapcsolatosan.
Tehát úgy gondolom, hogy e tevékenységnek ugyan még nincsen benne a tapasztalati hozadéka ebben a jelentésben, de remélem, hogy jövőre ez az amúgy is nagyon jelentős önkormányzati ügyforgalmunknak egy megnövekedésével és elmélyülésével fog együtt járni.
Mindezt a rövid kiegészítést hozzátéve kérném, hogy elődeimnek, illetve nekem, aki jegyzem ezt a dolgot, a munkáját értékeljék, értékeljék úgy, ahogy ők azt csinálták, jó szándékkal, pozitívan.
Nyilvánvalóan nagyon sok ügy és ügytípus nem szerepel és nem szerepelhet benne a már mondott komplexitás következtében, amely az önkormányzatok tevékenységét illeti. Tudjuk jól, hogy az állampolgárok mindig azért panaszkodnak, ami az orruk előtt van, a parkolás, a szomszéd, az autósztráda, és a tipikusan tömeges vissza-visszatérő ügyek. Ezekkel foglalkozunk továbbra is. Sajnos lelkesedésünk kicsit csökkenni szokott ilyenkor, mert ha százhatodszorra a Centrum Parkoló Kft.-t látjuk, akkor nem annyira intellektuálisan vonzó az ügy. Tehát a ritkább és mondjuk a proaktív tevékenységből következően, amikor fókuszálunk bizonyos ügyekre és minőségi ügytípusokra, új típusú kihívásokra, amik az önkormányzatok területén is vannak, ezek vonzzák jobban a munkatársakat, akik már régebb óta dolgoznak és bizony néha belefáradnak a szomszédjogok világába. Azt szűrtem le a rövid tevékenységem alatt, hogy Arany Jánosnak a pacsirtája még mindig fütyül Magyarországon, tehát a szomszédviták kimeríthetetlen országa vagyunk, nem tudom, a többi országban is ez ilyen nagy mértékű-e, de legalábbis az általános iskolában meg kellett hogy kívülről tanuljam ezt a verset.
Tehát úgy gondolom, hogyha ezt megtennénk és megszívlelnénk a tanulságait, akkor az önkormányzatokhoz meg az ombudsmanhoz aztán hatszázadszorra és generáción keresztül bekerülő szomszédjogi ügyek, amikor már a szomszédjogi perpatvar olyan dimenziókat ölt, hogy jogszabályváltozás igénye merül föl ennek kapcsán, akkor az kicsit elriasztja az embert mondjuk a helyi konfliktusmegoldásnak eme hiányától, mert tulajdonképpen valószínűleg - és gyakran a leveleinkben írjuk a panaszosnak - egy humán és mondjuk kommunikatív hozzáállás - esetleg beszélje meg a szomszédjával - többet hozna a konyhára, mint a központi panaszfórumok sokaságához fordulni, és az aktatömegeket halmozni otthon és másutt.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Kíváncsian várom a megjegyzéseiket, amelyek előremutatóak is lehetnek, ha már az én munkám számára az önöké mindig az nyilván, de én csak tanulok abból, amit esetleg mint fontos ügyeket vagy ügytípusokat figyelmünkbe ajánlanak. Természetesen a jelen meghallgatáson túlmenően is mindig szívesen állok és állunk a tisztelt képviselő urak és a hölgy rendelkezésére bármely önök által fontosnak tartott ügyben, mert az imént említett példa mutatja, hogy a sok, nem mondom azt, hogy piszlicsáré, de mondjuk rutinügy egy kicsit fáradttá teszi a kollegákat is meg talán engem is. Érdemes néha felhívni a figyelmet minőségileg egy-egy új ügytípusra vagy panasztípusra, vagy állampolgári problémára, mert hiszen önök vannak kapcsolatban az állampolgárokkal, és tudják azt, hogy hol szorít ténylegesen a cipő, és nemcsak a fölfokozott panasztételi vágy vagy kultúra az, ami folyton ugyanarra a témára visszavezet minket.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szerintem az a praktikus, ha a kérdéseket, véleményeket egy csokorban, egy blokkban kezeljük. Nézek körbe, ki kíván szólni. (Nincs jelentkező.) Az első hozzászólás szokott a nehezebb lenni, akkor megpróbálkozom azzal.
Biztos úr szólt arról az esetről, amikor ugyanazzal a majdnem megoldhatatlan üggyel találja magát szembe az ember. Azt gondolom, hogy ezt képviselőként mindnyájan meg tudjuk erősíteni, tehát tudunk mi is mondani szinte megoldhatatlan ügyet, amely tudjuk, hogy van, meg tudjuk, hogy nem jó, de egyszerűen úgy tűnik, hogy megoldhatatlan. Persze idővel majd az is megoldódik, csak akkor éppen nem mindent tudunk tenni.
A másik. Egyetlen egy dolgot azért, ha szabad így biztatásképpen mondani a munkatársaknak is, hogy ami az anyagban is le van írva itt a végén, most elő is kerestem, a fölmérés, a Szonda, amit elfogadnak az emberek, ez egy nagyon szép eredményt mutat itt a 10 év alatt, tehát az, ami a '98 és 2008 közötti dolgot mutatja. Azt gondolom, hogy 18 intézmény közül a harmadiknak lenni, amikor nem hatóságról van szó, meg nem olyan jogosítványai vannak az ombudsmannak meg a hivatalának, ahol olyan nagyon keményen tartanának tőle az emberek, meg konkrét beavatkozása nincs, ebben ez a helyezés mindenképpen elismerésre méltó. Most az elődök munkáját minősíti vagy a csapat munkáját minősíti, tehát mindenképpen azt gondolom, hogy ez elismerésre méltó.
Összességében azt gondolom, hogy így a megállapításokkal kapcsolatban a kormány is vagy a parlament is azért próbálkozunk hasznosítani, amit lehet. Tudom, hogy nagyon sokszor nem sikerül, de az elmúlt évben ilyenkor, amikor Lenkovics úr volt itt, az egyik ilyen nagy kérdés volt a dunai, tiszai árvíz kapcsán a jelzálog intézménye. Végül is sok embert érint. Lenkovics úr itt nagyon határozott véleményt fejtett ki. Azt tudom mondani, hogy épp most van ennek a folyamodványa, mert talán május 15-ig kell az érintett lakosságnak újból bejelenteni az igényét, ha véletlenül két évvel ezelőtt a jelzálogbejegyzés miatt nem éltek a támogatással.
Azért vannak olyan példák is, amikor az egyértelmű és határozott az ombudsmani véleménynek, az ombudsmani munkának az észrevételeit, a megfogalmazott feladatokat megfogadta a kormány és a parlament is, mert részben a költségvetési törvényben kellett a fedezetet megteremteni, és ez megvan.
Azt gondolom, hogy ez a könyv tanulságos eseteket szorgalmaz. Hajdu képviselő úr szokta elmondani a bizottsági ülésen, hogy ki szokta adni a hivatalba tanulmányozásra az ilyen könyvet kötelező olvasmányként a köztisztviselőknek, hogy el kell olvasni, mert ebből nagyon sokat lehet tanulni - az ÁSZ-jelentést is meg az ombudsmani jelentést is. Úgyhogy a képviselő úrnak most kettőkor kezdődött a bizottsági ülése, ezért helyette én mondom el. Én is azt gondolom, hogy az önkormányzati köztisztviselőknek, de az állami köztisztviselőknek is hasznos olvasmány.
Köszönöm szépen a hivatal munkáját. A jelentést természetesen alkalmasnak tartjuk általános vitára.
Ki kíván hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen. Mielőtt lezárjuk a vitát, biztos úrnak visszaadom a szót, amennyiben kíván reagálni.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Egyet mindenképpen. Megköszönni szeretném ugyanazt a bizalmat és elismerést, amely a munkatársaknak, illetve az elődeimnek jár. Valóban én is úgy gondolom, ahogy az elnök úr mondta, hogy a hatékonyság és a fogadókészség természetesen nem száz százalék, mert miért lenne az, de van, például ez az imént ön által említett minősített eset, ami akár sikerként is elkönyvelhető elődeim számára. Tehát úgy gondolom, hogy tettek és tesznek az ombudsmanok azért, hogy előremenjenek az ügyek.
Ezt természetesen csak a mindenkori kormányzattal és önkormányzattal együtt tudják tenni. Az önkormányzatok pedig sokfélék és sokféleképp reagálnak, és a kormányszervek is erre, és úgy gondolom, hogy ez természetes dolog, a pluralizmus és demokrácia velejárója, hogy az ombudsmani ajánlások differenciáltan és különböző módon szelektíven érvényesülnek.
Külön köszönöm, hogy felhívta a figyelmet a Szonda Ipsos felmérésre, és én figyelmébe is ajánlom a tisztelt képviselő uraknak, hogy nézzenek utána. A honlapunkon van a teljes anyag, nagyon tanulságos. Ennek az egyik tanulsága az, ami arra indított, hogy legyenek ezek a helyi panaszfelvételi napok, hogy nagyon világosan látszik, hogy ennek az intézménynek, de attól tartok, hogy az összes többi közjogi intézményünknek az elfogadása, egyáltalán a transzparenciája és a hozzáférés lehetősége alapjában középosztályi jellegű Magyarországon, és az alacsonyabb iskolázottságú, a centrumtól minél távolabb élő, minél idősebb emberek kevésbé tudnak hozzáférni ezekhez a panaszintézményekhez és közfórumokhoz. Tehát ezért szeretnénk valamit tenni mi is ezekkel a kiszállásokkal.
Felhívnám a figyelmet, és egyben megragadnám az alkalmat, hogy a bizottság elnökségének átadjuk szerény ajándékunkat. Az ombudsmani jelszavunkat illetően ugyebár, természetesen a Habsburg-kiállításról vettem az ötletet, hogy minden uralkodónak volt egy latin nyelvű mondata, de én természetesen köztársasági tisztviselő vagyok, tehát csak hat évre lehet egy jelmondat, hogy "emberi méltóság korlátok nélkül". Ennek a példájaként egy olyan budapesti padot vettünk, ahol bizonyos önkormányzatok köztes karfát szereltek fel, mert úgy gondolták, hogy ne legyenek azon hajléktalanok. Ez persze csak egy szimbólum és egy embléma, de sokat lehet elmélkedni azon, hogy hol vannak azok a korlátok, amelyek a társadalom többségét egy kirekesztett kisebbségtől vagy kisebbségek sokaságától elválasztják.
Azt gondolom, hogy mind az önkormányzatok, mind a képviselők, mind az ombudsmani intézmény is egyaránt azt kívánják elérni - meg a kormányzat is természetesen -, hogy ezek a korlátok csökkenjenek, ne legyenek kemények, átjárhatóak legyenek, és hogy azok, akik a korláton kívül érzik magukat, ne érezzék ott magukat, mert a demokratikus közösségben benne kell legyenek. Azt gondolom, hogy ezt a helyi önkormányzatok szintjén nagyon kézzelfoghatóan lehet elérni egy jó érzéssel, egy emberi hanggal. Egyébként pedig az ombudsmanok tevékenysége, ahogy mondta nekem egy nagyon kedves idős hölgy, amikor felruházott egy szép mondattal, amikor megválasztottak: humánus módon értelmezni a jogot és az emberi jogokat. Emberi jogok, ez egy humán jogértelmezés, és ez az, amit mi szeretnénk elérni a hivatalban.
Nem mondom azt, hogy ez nincs jelen az önkormányzatokban és a közjogi intézményekben, de azt hiszem, hogy az ombudsmani intézmény tipikusan egy olyan intézmény, ami ezt a humán értelmezést kell hogy középpontba állítsa. Ne foglalkozzunk mi a költségvetéssel, a szűkösségekkel, a tárgyi kényszerekkel, erre ott van az önkormányzat, foglalkozzon vele ő, hogy mennyi pad van és mennyi helyiség, mi pedig mondjuk azt, hogy emberi méltóság korlátok nélkül, és tessék biztosítani. Hogy hogyan? Hát erre keressük mindannyian a választ.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Arról kell döntenünk, hogy a J/5016. számú jelentés általános vitára alkalmas-e. Aki szerint igen, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ha jól számoltuk, ez 20. Van-e más vélemény? Tartózkodott-e valaki? (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen. Nemmel szavazott-e valaki? (Senki sem jelentkezik.) Olyan sincs.
Megállapítom, hogy az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság a jelentést 20 egyhangú szavazattal általános vitára alkalmasnak tartja. További sok sikert, jó munkát kívánunk a biztos úrnak. Jövő héten a plenáris ülésen a jelentés megvitatásra kerül.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Számítunk az önök segítségére a szürke munkás hétköznapjainkban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mai ülésünk végéhez értünk. Az egyebeket már az első napirendi pont után megtárgyaltuk. Tehát a következő bizottsági ülésre várhatóan jövő héten szerdán, 10 órakor kerül sor. Mindenkinek további jó munkát, sok sikert kívánok!
Nagy valószínűséggel most ezennel a bizottságtól el is fogok köszönni, mert a következő ülést várhatóan már más fogja összehívni. Köszönöm szépen mindenkinek a közreműködést, a segítséget. További sok sikert önöknek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 26 perc)
|
Jauernik István |
Jegyzőkönyvvezetők: Szűcs Dóra, Horváth Éva Szilvia és Földi Erika