ÖTB-22/2008.
(ÖTB-73/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. szeptember 17-én, szerdán, 10.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
1. a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi
költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (T/6133/1. szám)
Elnököl: Gy. Németh Erzsébet (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Gulyás József (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Gy. Németh Erzsébetnek (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) Szabó Györgynek (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Dr. Buzás Péter (MSZP) Balogh Józsefnek (MSZP)
Vigh László (Fidesz) dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP) Hock Zoltánnak (MDF)
Erdős Norbert (Fidesz) dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) Horváth Istvánnak (Fidesz)
Szelényi György főosztályvezető-helyettes, Pénzügyminisztérium
Dr. Lóránt Zoltán főigazgató, Állami Számvevőszék
Tartalomjegyzék
Elnöki megnyitó 7
A napirend elfogadása 7
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló
törvényjavaslat (T/6133. szám)
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi
költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (T/6133/1. szám) 7
Szelényi György (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója 7
Dr. Lóránt Zoltán (Állami Számvevőszék) tájékoztatója 8
Kérdések válaszadással 10
Képviselői vélemények 11
Döntés az általános vitára való alkalmasságról 20
Egyebek 20
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc.)
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Megnyitom az önkormányzati bizottság mai ülését.
A meghívót előzetesen megkapták képviselőtársaim, mely szerint két napirendi pontunk van. Az 1. napirendi pont a) és b) pontokból áll, de azt javasolom, hogy egyszerre tárgyaljunk mindkét pontról.
Kinek van megjegyzése, észrevétele a napirendi pontokkal kapcsolatosan? (Nincs jelzés.) Tehát azt javasolom, egyszerre tárgyaljunk mindkét pontról.
Van-e valakinek észrevétele? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérdezem a bizottságot: ki az, aki egyetért az önkormányzati bizottság mai napirendjével? (Szavazás.) (Mindenki jelez.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag egyetértett.
Tájékoztatom a bizottságot, hogy a Házszabály 120. § (2) bekezdése értelmében a zárszámadási törvényjavaslatot minden bizottság külön véleményezi, a bizottságok véleményét a költségvetési bizottság foglalja össze, majd terjeszti az Országgyűlés elé, és írásos ajánlást készít a mai bizottsági ülésről, a bizottság véleményéről.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám);
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (T/6133/1. szám)
Szeretettel köszöntöm a napirendi pont tárgyalásához megjelent Szelényi György főosztályvezető-helyettes urat a Pénzügyminisztériumból és az Állami Számvevőszék főigazgatóját, dr. Lóránt Zoltán főigazgató urat. Átadom önöknek a szót, szeretnénk meghallatni a Pénzügyminisztérium, illetve az Állami Számvevőszék előterjesztését a 2007. évi zárszámadásról. Önöké a szó.
Szelényi György (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója
SZELÉNYI GYÖRGY (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Az államháztartási törvény értelmében a kormánynak augusztus 31-ig kell az Országgyűlés asztalára letennie az előző év zárszámadásáról készült törvényjavaslatot. Íme a mű, nem kevés, itt van az önök asztalán. Elsősorban a bizottság profiljának megfelelően a helyi önkormányzatokról szóló legfontosabb, a zárszámadási törvényjavaslatban lévő információkat tekintjük át.
Az első legfontosabb tény talán az, hogy 2007-ben a helyi önkormányzatok mintegy 3350 milliárd forint tárgyévi bevétellel gazdálkodtak, ez mintegy 3,2 százalékkal több volt az előző évihez képest. Érdemes még tudni, hogy az önkormányzatok bevételéből és kiadásából származó egyenleg mínusz 53 milliárd forint. Ez az előzetes terveinkhez képest, ami 84 milliárd forint volt, némi javulás, ami tulajdonképpen a GDP 0,1 százalékának megfelelő mértékű javulásként fogható fel.
Az önkormányzatok bevételeiben jelentős mennyiséget az állami támogatások, hozzájárulások és az átengedett személyi jövedelemadó, azok a bizonyos központi költségvetési kapcsolatok adják. 2007-ben ez összesen 1355 milliárd forint volt. Jelentős része a működéshez járult hozzá, és mintegy 150 milliárd forint volt a fejlesztési támogatás, ami mintegy 373 milliárd forint összegű beruházást segített a központi költségvetés eszközeivel.
2007-ben a többcélú kistérségi társulások szerepe a feladatellátásban igen jelentős volt. A 173 kistérségből a közszolgáltatási feladataik ellátásához 164 többcélú kistérségi társulás kapott a közszolgáltatási feladataikhoz ösztönző támogatást, ösztönző normatívát. Jeleznem kell, hogy 2007 volt az az év, ahol elindult a tanévváltáshoz kapcsolódóan a közoktatásban a teljesítménymutató bevezetése. Ez egyrészt a megfelelő érdekeltségi rendszereket a tanév során jelentősen átalakította, másrészt a szociális ellátásnál a 2007. év volt az első teljes év, amikor a rendszeres szociális segélyezés már a családi fogyasztási egységre épült, és ennek megfelelően alakultak az önkormányzatok segélyezési gyakorlatai.
A 2007. évről való elszámolás kapcsán az önkormányzatoknak bizony jelentősen sok szakmai szabályt, költségvetési szabályt kellett ismerniük, amelyek alapján elszámoltak. Az elszámolásukkal kapcsolatosan tudni kell azt, hogy az Állami Számvevőszék ezen elszámolások felülvizsgálata kapcsán összességében, egyenlegében mintegy 545 millió forint további állami támogatást talált jogszerűtlennek. Ez nyilván részletesen szerepel az Állami Számvevőszék által önök elé letett kötetekben.
A zárszámadási törvényjavaslatban felhívom a figyelmet a korábbi évekhez képest egy jelentős változásra: megteremtettük a lehetőségét az Alkotmánybíróság korábbi felvetése kapcsán annak, hogy a számvevőszéki megállapításokkal kapcsolatban is meglegyen az érintett önkormányzatok jogorvoslási lehetősége. A 8. § rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés kvázi mintegy tudomásul veszi az Állami Számvevőszék megállapításait, az önkormányzatokat felkérik a visszafizetésre; ahol ez nem történik meg, ott a Kincstár határozatot hoz, és ennek megfelelően teremtődik meg tulajdonképpen az önkormányzatok számára a jogorvoslati lehetőség. Jelzem még azt, hogy a vizsgálatok során nemcsak a visszafizetési összegekben, hanem a szabályozás továbbfejlesztésére vonatkozó számos javaslatot is tett a Számvevőszék. Ez nyilván a következő évi költségvetésekben kerül visszacsatolásra.
Köszönöm a szót, bevezetőben ennyit kívántam mondani, és ezzel együtt javasolom az önkormányzati bizottságnak tanulmányozásra, illetve elfogadásra a zárszámadási törvényjavaslatot.
Köszönöm.
Dr. Lóránt Zoltán (Állami Számvevőszék) tájékoztatója
DR. LÓRÁNT ZOLTÁN (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy az utóbbi gondolattal kezdjem, azzal, amit a főosztályvezető-helyettes úr mondott. Én mondhatom azt, hogy sokan, sokszor bíráltak bennünket, hogy az ÁSZ egy szent tehén, mi is emberből vagyunk, mi is tévedhetünk, annak ellenére, hogy hangsúlyozom, dupla minőségbiztosítási rendszerünk van. Úgy gondoltuk, ez a kezdeményezés nagyon hasznos, és az elnök úr pártolásával a PM bevonásával a törvényjavaslat technikai részében erre sor került, tehát úgy érzem, nagy előrelépés, hogy az ÁSZ-megállapításoknak is lesz jogi fóruma.
A másik dolog a bizottság hatáskörében a 2007. évi zárszámadás beszámolója. Ha az összes minisztérium fejezeti szintű költségvetéséről mintegy 160 helyi önkormányzat jelentését szeretném valamilyen formában önökkel ismertetni, akkor egy kicsit úgy érzem, nem sok ez az anyag, és részletes információval szolgál. Ahhoz kapcsolódva, amit a kolléga is elmondott, azt emelem ki egy kicsit büszkén, hogy mi nem csak elvonásra teszünk javaslatot: 77 esetben visszafizetés van, 64 esetben pedig az államnak kell az önkormányzatoknak visszafizetni. Azt hiszem, itt a mérleg nyelve igazságos.
A másik dolog az alrendszerre vonatkozik, erre szeretném felhívni a figyelmet, és ez a következőkben összegezhető. Azt hiszem, nem mondok újat a bizottság tagjainak, hogy az úgynevezett sokat említett konvergenciaprogram vagy a központi költségvetés helyzete az önkormányzati alrendszeren is visszatükröződik. Sajnos az önkormányzati alrendszerben a jelenlévő problémák egyben abból is adódnak - ez sajnos a likviditási mutatók alakulásából is látható -, hogy az önkormányzati alrendszerben üzemeltetési problémák is vannak, ez inkább a megyei önkormányzatok esetében, vagy ha úgy tetszik, a helyi adókkal, főleg az iparűzési adóval nem rendelkező önkormányzatoknál jelentős.
Az elmúlt hónapokban jelentős mértékű kötvénykibocsátásokra került sor, és ez a folyamat sajnos ebben az évben sem áll le. A kötvénykibocsátással kapcsolatban az a problémánk, hogyha ez gazdasági program részeként, a fejlesztési célkitűzések részeként hat, ha úgy tetszik, előremenekülésként történik, akkor semmi probléma nincs vele, de ha ez döntő részben az üzemeltetésre, tehát napi felélésre, a korábbi rossz hitelek kiváltására fordítódik, akkor ez már problémát jelent, mert ez tizenöt-húszéves elkötelezettséggel bír, és ez a folyamat sajnos nem állt le az elmúlt években. Hozzáteszem: az Áht. vonatkozó jogszabályi rendelkezése alapján ezt az önkormányzatok törvényesen teszik, tehát ilyen probléma nincs.
Talán szakmámból adódóan szólnom kell arról, hogy az államháztartási beszámolónál a technikai fejezeten keresztül technikai jelleggel kapcsolódik ez a durván 1450 milliárd forint. Amíg az államháztartás központi szintjéről az Állami Számvevőszék 93 százalékos bizonyossággal mondja azt, hogy elfogadható, addig a helyi önkormányzati rendszerről nem tudjuk ezt mondani, mert alapvetően az 1450 milliárd forint törvényes felhasználásáról adunk számot. Örömmel jelenthetem, hogy a normatívák elszámolásában is előrelépés történt, sajnos még nem olyan mértékben, mint ahogyan szeretnénk, mert a közel kétszáz kódszámon akaratlanul is problémát okoznak az elszámolások a dolgozóknál.
Az ellenőrzésről kell néhány szót szólnom, nemcsak az ÁSZ-ellenőrzésekről, hanem az egész rendszer ellenőrzéséről. A pénzügyi bizottságoknak jelentős szerepük volna az önkormányzatok esetében, és a pénzügyi bizottságok a megállapításaik szerint - bocsánat a tiszteletlenségért - mire megtanulják, mit és hogyan kell csinálni, szinte kicserélődnek, ez jelentős problémát okoz, a belső controlling rendszer pedig vagy emberhiány, vagy pénzhiány, vagy pedig technikai és együttes emberi problémák miatt nehezen működik, tehát nem megoldott a belső ellenőrzési rendszer. Egy jól működő belső ellenőrzési rendszer feltételezi mindazt, hogy a MÁK, az ÁSZ döntő mértékben majd mást és hatékonyabban tudjon vizsgálni.
Leírtuk, hogy az ÁSZ-jelentéseinknek most már a száz százalékánál konkrét intézkedési tervek készülnek, de a megvalósításuk csupán kétharmad részben teljesül, így az ÁSZ sajnos nem tud mit tenni, csak azt, hogy folyamatosan felhívja a figyelmet.
Összefoglalásképpen azt merem mondani, hogy az államháztartás mind a négy alrendszerének költségvetésében az üzemeltetési problémák, az intézményfenntartási és intézményműködési problémák jelen vannak, így az önkormányzati alrendszerben is.
Amennyiben kérdésük van, természetesen szívesen válaszolok.
Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
Kérdések válaszadással
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): A bizottság feladatkörébe tartozónak vélem az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium tevékenységét, és úgy gondolom, az Állami Számvevőszék a jelentésében jó néhány szabálytalanságot tárt fel ennél a minisztériumnál.
Hogyan értékeli ezt a főigazgató úr? A korábbiakhoz képest romlott vagy javult a minisztérium ilyen irányú tevékenysége, hiszen a korábbi években is jó néhány szabálytalanságot tárt fel az Állami Számvevőszék. Ennek nyilván utóellenőrzése is van. Mi a helyzet most ebben az ügyben, még akkor is, ha a tavalyi esztendőben két miniszter vitte ezt a tárcát, fél évig Lamperth miniszter asszony, majd Bajnai Gordon?
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés?
(Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Mind a két urat kérdezem, helyesnek tartják-e a következőt. Gyakorlatilag ilyen kvázi címzett támogatási rendszert vezetett be a kormány. Utalok arra, hogy a közoktatási, fejlesztési feladatok ellátásának terhére címzett támogatást - nem ennek hívják - kapott mondjuk Szombathely, 1 milliárd forintot színházfejlesztésre, Miskolc, ha jól emlékszem, 500 milliót szennyvízcsatornázásra, Nyírbátor szintén ugyanerre a feladatra. Új címzett támogatás nem indult, a céltámogatás pedig jelentős mértékben lecsökkent. Egészségügyi gép-, műszerbeszerzésre, és szintén erre a feladatra, amit az imént említettem, indult el céltámogatás. A címzettnél a determinációk jelentkeznek, amiről egyébként Szelényi úr beszélt, hogy 150 milliárd forint volt a fejlesztésre, de itt a korábbi években, 2006-ban vagy azt megelőzően eldöntött fejlesztési források determinációja jelenik meg.
Helyesnek tartják-e ezt az irányt, hogy milliárdos, félmilliárdos kvázi címzett támogatás jelenik meg ebben a rendszerben más feladatok terhére, még akkor is, hogyha lemondások vannak, vagy nem indult el az a fejlesztés egyedileg? Az már csak hab a tortán, hogy szocialista vezetésű helyeken vagy a pénzügyminiszter választókerületében indult el ez a feladat.
Van-e arról tudomásuk, hány ilyen igény jelentkezett a Pénzügyminisztériumban, hogy szeretnének ilyen forrásokhoz jutni? Miért pont ezek a települések kaptak ilyen jellegű forrásokat?
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Van-e további kérdés? (Nincs jelzés.)
A főosztályvezető-helyettes úré és a főigazgató úré a szó.
SZELÉNYI GYÖRGY (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen.
Kovács alelnök úr második kérdésével kapcsolatosan úgy gondolom, a kormány itt ülő képviselőjének nyilván nem a minősítés a feladata, hogy milyennek tartja - idézem vissza a kérdést.
Pusztán azt a tényt tudom e tekintetben közölni, hogy szabályszerű előterjesztés alapján decembernek abban az időszakában a kormány döntött egy sor 2007-ben lévő támogatás odaítéléséről, ennek a kormányhatározatnak a részeként voltak benne ezek a tételek az ország különböző területeiről, és e döntés alapján történt ezen tételek utalványozása, folyósítása az utalványozási és folyósítási rend szerinti szabályszerűséggel. Úgy gondolom, a kérdésnek erre a részére tudok én a konkrét tényadatok tekintetében válaszolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Főigazgató úr!
DR. LÓRÁNT ZOLTÁN (Állami Számvevőszék): Köszönöm, én is rövid leszek.
Alelnök Úr! Tisztelettel jelzem, hogy a minisztériumban - ha szabad így mondanom - egyenletes fejlődés van. Nyilvánvalóan mindazon esetekben, ahol a szaktárcánál minisztercsere van, ott három-, négyhónapos átfedések vannak. Az utóellenőrzések során lehet majd a teljesítésekről megállapításokat tenni.
A címzett támogatással kapcsolatosan ilyen konkrét ügybe nem tudunk, és nem is kívánunk beleszólni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Nyírbátoron, Szombathelyen, Miskolcon is magyar állampolgárok élnek, ott fejlesztik a színházi kivitelezést, a városi uszodát, a gyógyfürdőfejlesztést, ezek helyes és fontos célok. Az viszont már megkérdőjelezhető, hogy ez a közoktatatási kiegészítő hozzájárulás alcím terhére történik. Én nem azt kértem az Állami Számvevőszéktől, hogy minősítse azt, hogy most szocialista vezetésű vagy a pénzügyminiszter választókörzetében lévő önkormányzatról van szó, hanem helyes eljárás-e, hogy a kormány ilyen módon, konkrétan a parlamentet megkerülve - kvázi 1 milliárdos vagy a fölötti támogatásról van szó - kormányzati hatáskörben december 23-án a 2258. számú kormányhatározatban döntött. Persze örülök, hogy a kormány a karácsony előtti napon is dolgozik, de én a módszerre kérdeztem rá.
Az ellenőrzés szempontjából ez helyes módszer-e? Ez beleillik-e ebbe a jogalkotási rendbe, amit egyébként a magyar demokratikus jogalkotási rend képvisel? Ilyen módon ez megfelel-e az alkotmány szellemének? Ezt ilyen módon kérdeztem, ez egy ellenőrzési kérdés is lehet.
ELNÖK: Köszönöm.
(Jelzésre:) Főigazgató úr!
DR. LÓRÁNT ZOLTÁN (Állami Számvevőszék): Bocsánatot kérek, alelnök úr, de ellenőrzési kérdés ez akkor lehet, hogyha majd az lesz, és ez is szerepel ebben a három esetben. Először is olyan, hogy címzett támogatás, az európai uniós források bejövetelével már nincsen. Minden olyan esetben, amikor a meghirdetett projektekben van saját önrész és a pályázat sikeres, akkor ezeket odaítélik.
Azt tudom ígérni, hogy amikor ezt a hármat vizsgálni fogjuk, fokozottabban odafigyelünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Van-e további észrevétel, vélemény?
(Jelzésre:) Bóka képviselő úr!
Képviselői vélemények
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A zárszámadásban tényszámok vannak, hogy az előirányzatok milyen módon teljesültek. Azt is lehet mondani, hogy túl sokat nem érdemes ezzel foglalkozni, de mégis egyfajta tanulási folyamat része, hogy azok a tapasztalatok, amelyek levonhatók a 2007. év zárásával kapcsolatban önkormányzati vagy költségvetési tekintetben, segítenek-e bennünket a jövőt illetően, hogy milyen irányban kellene haladnunk.
Volt egy beszédes szám: az önkormányzati bevételek 2007-ben makroszinten 3,2 százalékkal haladták meg a 2006. évi szintet, tehát a teljesülés alapját. Ha jól emlékszem, akkor 2007-ben 8 százalék körüli infláció volt, a gazdasági növekedés pedig 1 egész valamennyi volt. Tehát ami önkormányzati oldalról látszik: reálértékben csökkenő bevételek 2007-ben, önkormányzati szinten azt érezzük, hogy folyamatosan növekvő feladatok, hihetetlenül növekvő adminisztráció, ami egy polgármesteri hivatal szintjén azt jelenti, hogy szinte már minden dolgozó, aki effektív az adminisztrációban szerepel, szinte meggebed az adminisztrációs terhek miatt, egyik beszámoló a másik után, azután a következő egyik feladat a másik után, így gyakorlatilag azt érezzük, érzékeljük, hogy évről évre kapkodóbb az ágazati jogalkotás, különösen a szociális területen. Bevihetünk egy jogintézményt, akkor rájövünk, hogy az nem jól működik, akkor valami korrekciót megejtünk, akkor rájövünk, hogy megint nem jó, kinyílnak a kiskapuk és a többi. Tehát alapvető élmény évről évre az önkormányzati finanszírozást illetően, hogy csökkenő reálérték, növekvő feladatok, hivatali szinten növekvő adminisztráció, és egy hihetetlenül kapkodó, szinte kiszámíthatatlan ágazati jogalkotás jellemzi makroszinten ezt az egész rendszert.
Ha ezt továbbgondoljuk, és az önkormányzati szférából kimegyünk, a nagy költségvetést nézzük, amit ez tartalmaz, akkor milyen jövőt tudunk építeni ilyen alacsony járulékfizetői szint mellett, hiszen Magyarországon 40 százalék a járulékfizetők aránya. Tehát ha kitekintünk a tapasztalatok szintjén, merre tudunk menni? Közel 80 ezer a közszolga, aki gyakorlatilag csak az elosztásban vesz részt, de nem a jövedelmek megtermelésében. Hosszú távon nézve én például a Balatonfüredi Rendőrkapitányságot néztem, ahol nyolcvanvalahány státusz van. Én nem tartozom a legidősebb emberek közé, de a legidősebb dolgozó lennék a Balatonfüredi Rendőrkapitányságon, hiszen ebben a korban már el szoktak menni nyugdíjba a tisztelt kollégák.
Az önök véleménye szerint mit mutat a 2007. évi költségvetés? Van-e a korábbi évekhez képest változás vagy valamilyen pozitív jel, amire a 2009. évi költségvetés megalkotásánál tudunk építeni?
Köszönöm szépen.
(Dr. Kovács Zoltán elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
További vélemények vannak-e? (Jelzésre:) Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! A zárszámadás minden évben ennek a bizottságnak és minden bizottságnak, amelyik tárgyalja, egy nagyon fontos napirendje. Egyrészt tükörkép arról, hogy az elmúlt esztendőben a sok vitával elfogadott költségvetés végrehajtása hogyan sikerült, másrészt pedig ebben a bizottságban azért is, mert a saját szakmai területünk, az önkormányzatok tükrét is láthatjuk. Azért nagyon fontos a jelentés mind a kormány részéről, mind pedig az Állami Számvevőszék kontrolloldaláról, mert olyan kép mutatkozik meg itt - most nem a saját magunk által irányított önkormányzatokra gondolok, figyelembe véve az ország összes önkormányzati tendenciáját -, amelyek az éves feladatainkban adnak bizonyos teendőket, vagy súlyoznak olyan feladatokat, amelyekre jobban oda kell figyelni.
Ezt a hagyományosan részletes és szakmailag igényes jelentést, amit a kormány évente le szokott tenni az asztalra, az Állami Számvevőszék pedig ezeket tételesen végigvizsgálja, ez nagyon fontos egyébként külön-külön az önkormányzatok számára is, amelyek hangsúlyt helyeznek arra, hogy például a saját zárszámadásukat is komolyan veszik; tehát amikor az önkormányzat a saját zárszámadását komolyan veszi, az nem csak egy napirend, hogy elfogadják, azután soha többet nem veszik elő, mert ahogyan az országos zárszámadásnak nagyon komoly tanulságai vannak az egész évre, valamint a következő költségvetési év tervezésénél és azt követően is, a helyi önkormányzatnál legalább ilyen fontossága van annak, hogy tanulmányozza a saját költségvetési kiadásait, tendenciáit. Ezekből kiindulva azt gondolom, az a 3350 milliárd forint, ami itt is elhangzott, és amelyet maga az önkormányzati ágazat használt fel a települések működtetésére, a GDP-hez viszonyítva 12-13 százalék, de azért jelentős dolog, és ez a pénz elegendő volt arra, hogy az önkormányzatok a rájuk bízott feladatokkal tudták működtetni az ország falvait, városait, kerületeit. Azt hiszem, hogy mi, önkormányzatok ennek a dupláját is képesek lennénk elkölteni, sokkal többet is, de ha a takaró eddig ér, akkor ebből is működött a településünk.
Ez a zárszámadás egyértelműen azt mutatja, hogy az önkormányzatoknál igen jelentős súlyt jelent az, hogy az önkormányzatok saját bevétele lényegében lassan nagyobb arányt képvisel, mint az állami normatív támogatás vagy a személyi jövedelemadóból átengedett adó mennyisége, így nagyon komolyan kell vennünk a zárszámadásnak azt a részét, hogy ma az önkormányzatok nem egyszerűen csak pénzelosztogató intézmények, hanem nagyon komolyan pénzcsináló szervezetek is. Ebben a tekintetben a vizsgálatnál is és az elszámolást készítő kormányanyagnál is lehetett volna kicsit jobban kihangsúlyozni, hogy milyen tendenciák azok - egyébként részletezik - amelyeknél bizonyos települések jobb helyzetben vannak, mert több és jobb lehetőségük van a pénzcsinálásban, és vannak települések, amelyek önhibájukon kívüli okok miatt egyszerűen nem képesek többletpénz létrehozására. Nekik a mankót valóban a normatív támogatás, illetve a személyi jövedelemadó átengedése jelenti, bár az ilyen helyen általában a személyi jövedelemadó is kicsi szokott lenni.
Amit az elszámolásnál általánosságban figyelembe kell venni, az, hogy mindig nagyobb hangsúlyt szoktunk helyezni az Állami Számvevőszék jelentésére, mint a kormányjelentésre, mert az Állami Számvevőszék jelentésében vannak népszerű kritikák, és azokra könnyebb odafigyelni, mint a kormány által felsorolt tényekre arról, amit megcsináltunk.
A felsorolt tényekhez szeretnék pár példát mondani, nem hosszúra nyújtva a gondolataimat. Az önkormányzati bizottságban a zárszámadásnak elsősorban ehhez a részéhez tudunk hozzászólni. Ma a kormány egészségügyi politikáját a fekvőbeteg-ellátásban, a járóbeteg-ellátásban, a megelőzésben döntő mértékben az önkormányzatoknál hajtják végre. Lehet a miniszter bárki, végül is az önkormányzatok amilyen differenciával, szakértelemmel bírnak, úgy látják el a településen az egészségügyi ellátást. Ez igaz a szociálpolitikára is. Tehát ha azt mondom, hogyan van a pénzügyi keretén belül megoldva a szociálpolitika, ahhoz, hogy ezt el tudja látni, az egészségügynél az OEP-normatíván felül a tehetősebb hozzátesz, a többi pedig csak olyan szinten tudja ellátni, amit az OEP ad. Tehát a differenciák nem egyszerűen a pénzben, hanem a szolgáltatások minőségében jelennek meg. Az általam vezetett önkormányzatnál csak a járóbeteg-ellátáshoz hozzá tudunk tenni 300 milliót, a szomszéd kerületben egy fillért sem tesznek hozzá, nem azért, mert nem tudnának hozzátenni, hanem azért, mert ott más struktúra van, és meg tudják úszni azt, hogy nem kell hozzátenni. Tehát ilyen differenciák a szervezeti felállásban is előállhatnak.
A szociális ellátásnál az önkormányzatok számos önként vállalt feladatot vállalnak be, olyant, amit a törvény talán nem is kötelezne. Hozzá kell azonban tennem, hogy az önként vállalt dolog is olyan, hogy nem a nagylelkűség, hanem döntően a helyi kényszer szüli ezeket. Persze az önként vállalt feladatok sokszor kampányjelleget is öltenek, de ezek megtorzítják a zárszámadásról szóló jelentést mind a kormány, mind az Állami Számvevőszék oldaláról, ha ezek jelentős arányt képviselnek. Az általam vezetett önkormányzat esetében ha a szociális részt kiemelném, ez eléggé torzó lenne, mert körülbelül 40-42 százalék önként vállalt feladattal egészítjük ezt ki, azaz pluszban ennyit hozzáteszünk, hétszázvalahány millió forint normatívát, egymilliárd-egyszáznyolcvan-kilencvenre egészítjük ki, azért, mert a helyi társadalmi összetétel, a szociális körülmények és sok minden egyéb azt igényli, hogy ezt megtegyük. Mi legalább is helyben így gazdálkodunk. Természetesen ezt a pénzt elő kell teremteni, mert az önként vállalt feladatot csak akkor lehet végrehajtani, ha a település képes kitermelni ennek a részét.
Amikor a zárszámadásról beszélünk, és az állami normatívákról, a személyi jövedelemadóról, a különböző helyi adóbevételekről is szót ejtünk, de arról is szót kell ejteni, hogy az önkormányzatok ebben az országban igen ügyes tornamutatványokat csinálnak, mert minden településen működik az iskola, működik az ellátás különböző foka, ami a mi feladatunk, működik a közigazgatás, és mindez együtt adja az ország működőképességét. Úgy gondolom, hogy mielőtt még több ágazati részen is végigmennék, az önkormányzatok jóvoltából tud működni a közoktatás, tud működni a sport, a kultúra, a szabadidő, ez mind ott csapódik le, és itt ma, amikor az önkormányzati bizottságban zárszámadásról beszélünk, akkor nagyobb területről beszélünk, mint a szorosan vett normatív támogatás, lényegében az ország működése nagyon jelentős részben a GDP-hez viszonyított 12 százalékot messze meghaladóan az önkormányzatoktól is függ.
Úgy gondolom, ez a jelentés hűen visszatükrözi azokat az eredményeket, amelyeket a helyi köztisztviselők, közalkalmazottak, pedagógusok, orvosok vagy választott tisztségviselők az ország működéséért tesznek, és azt is kiemelten visszatükrözi az Állami Számvevőszék jelentésében, hogy milyen gondokkal küszködünk, vagy például a visszafizetés kapcsán milyen hibákat is követhetünk el.
Javasolom, hogy tekintsük általános vitára alkalmasnak ezt az önmagunkról is szóló jelentést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
További vélemények? (Jelzésre:) Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Tisztelt Jelenlévők! Röviden szeretnék egy hosszabb megjegyzést tenni.
Hajdu képviselő úrtól hallottuk az imént, hogy az önkormányzatok nagyobb százaléka nagyobb saját erővel rendelkezik, mint ami a költségvetési forrásokat jelenti. Ilyen Magyarországon talán száznál is kevesebb van, ugyanis a valóságban ez nem így van. Az önkormányzatok közül körülbelül 2800 önkormányzat jellemzően 5-25 százalék közötti saját bevétellel rendelkezik a mérlegfőösszeghez képest. Ezek eléggé torz arányok, amit hallottunk. Ha valahol már 42 százalékos mértékben lehet önként feladatokat vállalni, ez egy fantasztikus hely és életlehetőség Magyarországon. Örülök annak, hogy sok ilyen kerület és önkormányzat van Magyarországon, ahol ilyen mértékben lehet önként vállalni a költségvetés terhére feladatokat, s igény szerint ezeket rangsorolni.
A helyzet az, hogy Magyarországon az önkormányzatok haldokolnak, akármilyen nehéz is elhinni. Azt a teljesítményt, amit egyébként a képviselő úr az imént értékelt, és nagyra értékelt, mégis csak meg kellene jobban vizsgálni, mert mennyivel nehezebb olyan önkormányzatban a gazdálkodást végrehajtani, a közfeladatot biztosítani, az iskolát működtetni vagy bármilyen más intézményét fenntartani, mint ott, ahol az imént említett módon van komoly saját bevétel, a teljesítmény és teljesítmény között nincs különbség, de ezt senki nem értékeli. Soha nem értékelte a költségvetés azt, hogy milyen nehéz egy kisebb településen vagy akár egy kisvárosban is megfelelni a napi ellátásoknak, és mennyivel könnyebb ott, ahol egyébként boldogulni tud az önkormányzat saját maga is. Sokszor elmondták, megerősítem: 300 önkormányzat illetékes Magyarországon abban a tekintetben, hogy mindenféle támogatás nélkül is megélne a világban. Ez 300, de lehet, hogy 322, 298, de közel 300. A többinek segítségre van szüksége, mégpedig differenciált segítségre. Sajnos akárhányszor megfogalmazza ezt az Állami Számvevőszék, nem reagálnak rá a döntési helyzetben lévők. Nem hiszem, hogy most itt lenne az az idő, amikor erre figyelni fognak.
Sajnálattal veszem észre, hogy megint itt van egy jelentés, amelyben világossá teszik, mivel küszködnek az önkormányzatok, de nem hallgattatik meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Balogh képviselő úr!
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Elnök Asszony! A jelentések, tájékoztató anyagok a megszokott, rutinszerű tálalási módban értékelik a 2007. évet, ami nem volt rutinszerű és nem volt megszokott, hiszen a 2007 előtti, az ország lehetőségeit túllépő osztogató évek után bizony itt megszorító intézkedéseket is kellett tenni. Az anyag nagyon korrekt, a pozitív és negatív folyamatokat egyaránt bemutatja, és éppen ennek alapján nyilván mind a kormánypártiak, mind az ellenzéki képviselőtársaink bőséges tárházát láthatják a saját álláspontjuk, véleményük alátámasztására. Ebből én viszont egy következtetést mindjárt le is vonok: az előterjesztések az általános és a részletes vitára is minden bizonnyal alkalmasak.
A következő nagy kérdés, hogy ki, milyen következtetéseket von le ezekből az előterjesztésekből. Úgy gondolom, az ellenzéki és a kormánypárti képviselői vélemények között számos olyan közös van, ami nyilván a kormányzati munka számára is hasznosítható, és ellenzéki képviselőtársaink kritikai észrevételeit is alátámasztják.
Úgy gondolom, az itt elhangzott vélemények jelentős része a 2009. évi költségvetési munkában mindenképpen hasznosíthatók, és erre a határozati javaslatok számos esetben konkrét intézkedési, illetve határozati pontokat tartalmaznak. Tehát mindkét előterjesztés ilyen értelemben is mindenképpen alkalmas úgy az általános, mint a részletes vitára.
Ami az önkormányzatok vonatkozását illeti, tény, hogy a megszorító intézkedések miatt az önkormányzatok nehezebb körülmények között dolgoztak az előző évinél, ezt kár lenne tagadni, hiszen a jelentés világosan megmutatja, hogy vannak olyan önkormányzati feladatok, ahol nemcsak az infláció növekedését nem sikerült kompenzálni, hanem a megszorító intézkedésekkel összhangban a 2006. évben kisebb csökkenés is bekövetkezett, de úgy gondolom, ez a társadalmi közfogyasztás a csökkentések visszaszorításának a kormányzati programjával - itt lehet hivatkozni a konvergenciaprogramra, a költségvetési egyensúly helyreállításának törekvésére - összhangban van. Az önkormányzatok szempontjából a lényeg az, hogy az önkormányzatok működőképessége fennmaradt. Tény, hogy komoly állami kiegészítő rendszereket kellett ehhez működtetni. Újakat tulajdonképpen nem állított elő a kormány, hanem jelentősen nagyobb előirányzatokat kellett még a költségvetés eredeti előirányzatához képest is biztosítani, annak érdekében, hogy a támogatásra szoruló önkormányzatok részére jelentősen nagyobb összeg álljon rendelkezésre.
Összességében határozottan állíthatom, hogy gyakorlatilag egyetlenegy önkormányzat volt 2007-ben - ha jól olvastam - csődeljárás alatt, de az erre vonatkozó döntés sem 2007-ben született, hanem még 2005-ben, a folyamatok értelemszerűen még 2005 előtt következtek be, a többi önkormányzatnál - ha nehezen is, és állami rásegítő, kisegítő eszközökkel - végül is sikerült a működőképességet biztosítani.
Tennék egy olyan megjegyzést, amit a vizsgálatok világosan kimutatnak. Ennek alapvető okai döntően a kormányzati intézkedések voltak, amit a kormány nyilván kényszerhelyzetben tett, de a jelentések, az ellenőrzések számos olyan megjegyzést tesznek, amelyek szerint bizony még vannak pénzügyi tartalékok és lehetőségek az önkormányzatok esetében is. Számomra a legszembetűnőbb és nagyon hasznosítható kritikai észrevétel az, amikor az Állami Számvevőszék jelzi, hogy a címzett és céltámogatások ellenőrzése során - nyilván ami áthúzódott az előző évek döntései nyomán - írja a megállapítás, hogy a vizsgált beruházások 60 százalékánál találták a műszaki-gazdasági előkészítést megfelelőnek, 40 százalékában nem találták megfelelőnek. Hozzáteszem: ha most az Európai Unió pénzével történő Nemzeti Fejlesztési Terv II. beruházási tapasztalatait látjuk, nagyjából ugyanazok a problémák vissza is köszönnek, úgyhogy én ezt a megállapítást nagyon megszívlelendőnek, nagyon hasznosnak, értékesnek tartom, azzal együtt, hogy nem elég pusztán a kormányzati kényszerintézkedésekben keresni az önkormányzatok munkájának jobbítását gátló tényezőket, hanem bizony igenis az önkormányzatok esetében is vannak jelentős tartalékok; van, akinek nincs ilyen, de az önkormányzatok többségének igeis lehet eredményes és hatékony intézkedéseket tenni. Számomra az ellenőrzések, illetve az egész jelentés egyik legfontosabb tapasztalatát ez jelenti.
Nos, sajnálom, hogy alelnök kollégám, Kovács úr elment, mert feltett egy kényelmetlennek tűnő kérdést Lóránt Zoltán főigazgató úrnak, aki nagyon diplomatikusan válaszolt. Nyilán ennek a kérdésnek politikai éle volt, ezért nagyon helyesen a főigazgató úr diplomatikus választ adott, de nyugodtan merem állítani, hogy a felvetett kérdésére a politikai oldal igen határozott választ tud adni. Igen, hogy eljárási ügyekbe kifogásolható-e, én azért meg merem kockáztatni, hogy a kormánynak van egyedi beruházási támogatási lehetőségre jogszabályi lehetősége.
Ami pedig a konkrét ügyeket illeti, úgy gondolom, a kormányoldal nyugodt lelkiismerettel felvállalhatja, hogy Szombathely az egyetlen olyan megyei jogú város, sőt a tíz legnagyobb magyar város egyike, amelyiknek nincs saját színháza, és ha a jelenlegi városvezetés, ami per pillanat többségében már fideszes, nem szocialista, és egy kormányzati döntéssel jelentős, 1 milliárdos előirányzatot kapott, hogy a szombathelyi színház létrejöhessen, én ezt szemérmesen nem tartom olyan dolognak, hogy most ne lehetne e mellett a vélemény mellett kiállni, de ugyanezt meg merem kockáztatni Miskolc esetében is, ahol nyilván a tapolcai fürdő, a városi fürdő igen jelentős idegenforgalmi vonatkozású, és a fejlesztéséhez pénzhiány miatt állami támogatást kértek. Úgy tudom, Nyírbátor esetében a szennyvíztisztító támogatására született döntés. Persze, lehet azt mondani, ilyen igénye másnak is lenne, de erre azt tudom mondani, az 1998-2002-es ügyekben hadd ne példálózzam, milyen hasonló politikai indíttatású, szakmailag megalapozott döntést hozott az a kormány, amelyik fel merte vállalni iksz város vagy iksz kistelepülés kormányzati szintű támogatását. Ennyit szükségesnek tartottam Kovács alelnök úr kérdéséhez és megjegyzéséhez hozzátenni, mert ezek szakmailag indokolhatóak, kormánypolitikai szempontból támogathatóak.
Összességében az általános vitára is és a részletes vitára is alkalmasnak tartom az előterjesztést, azzal együtt, hogy akár az ellenőrző szervek, akár a PM-beszámoló, akár az ellenzéki képviselőtársaink által tett kritikai megjegyzésekkel együtt mindenképpen hasznosíthatóak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Hock képviselő úr!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Mindösszességében egy kérdést szerettem volna feltenni. Számomra mindig nagy élmény hallgatni, hogy egy beszámolóból hogyan lehet két homlokegyenest ellenkező véleményt levonni. Tasó képviselő úr arról beszélt, hogy az önkormányzatok döntő többsége meglehetősen rossz állapotban van, míg az alelnök úr arról tartott előadást, hogy az önkormányzatoknál tartalékok vannak. Mindebből nagy művészet mindezeket kiolvasni, de ez csak zárójeles megjegyzés volt.
Tekintettel arra, hogy az alelnök úr említette, a konvergenciaprogramnak előnyei is vannak, kétségtelen tény, hogy a központi költségvetésre jótékony hatással van, hiszen a deficit csökken, viszont azt gondolom, ennek az előterjesztésnek nem célja és nem is volt tárgya, de azért nem lehet nem figyelembe venni a Számvevőszék korábbi vizsgálatait, ami viszont ezzel ellentétes mozgást mutat az önkormányzatoknál, nevezetesen azt, hogy exponenciálisan növekszik az önkormányzatok eladósodottsága. Ha emlékem nem csal, 2008-ra talán a 800 milliárdot is meg fogja haladni. Tehát a hiány, ami a központi költségvetésben megtakarításként mutatkozik, viszont megjelenik egy másik alrendszerben, az önkormányzatoknál. Azt gondolom, önmagában az nem eredmény, és erre nem is lehetünk különösebben büszkék, hogy mindösszességében egy darab csődeljárás indult 2007-ben az önkormányzatok tekintetében, nevezetesen Somogy megye egy településénél, hiszen látni lehet, hogy az önkormányzatok nagyon jelentős részének ezen időszakban a hitelállománya meglehetősen nagy lépésekkel növekszik, amire előbb-utóbb választ kell adni, hiszen ezek az ellentételezések, az a portfolió, amivel az önkormányzatok rendelkeznek, előbb-utóbb nem lesz elégséges a hiány finanszírozására. Ez volt az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem az, hogy a Számvevőszék jelentését szakmailag nagyon felkészültnek, tartalmát tekintve korrekt dokumentumnak tekintem, ezért a magam részéről támogatni fogom az általános vitára való bocsátását.
A konkrét kérdésemet viszont szerettem volna a főigazgató úrnak feltenni, bár ez ennek a vizsgálatnak nyilván nem volt célja, de a szakmai álláspontjára kíváncsi vagyok. Budapestiként senkit nem fog meglepni, hogy a 4-es metró finanszírozásával összefüggésben szeretnék kérdést feltenni. A jelentésben olvasható, az ÖTM, illetve a Kincstár a 2005. évi LXVII. törvény alapján az állami szerepvállalásként utal át a fővárosnak a teljesítés arányában, s itt utalnak néhány helyen arra, hogy huszonkét devizás kifizetés esetében az kedvezőtlen volt, mert az árfolyamátváltás, az utalvány és a tényleges felhasználás között különbözőségek voltak, húsz esetében pedig kedvezőek. Engem nem ez a rész érdekel. A LXVII. törvény nominális értékben rögzíti, hogy 208 milliárd 869,6 millió forintban állapítja meg a metróberuházás első ütemének a teljes költségét, és ehhez egy belső arányszámot is megállapít. Emlékeim szerint talán 79 százalékot vállal ebből az állam mint finanszírozó, és a fennmaradó 21 százalék terheli a Fővárosi Közgyűlést.
Nem derül ki az előterjesztésből, de kíváncsi vagyok, hogy az állami szerepvállalás finanszírozása esetében mekkora részt képvisel az úgynevezett devizás kifizetés, és mekkora részt képvisel az úgynevezett forintalapú kifizetés.
Összességében, miután ez az egész beruházás több száz milliárd forint, a legnagyobb közlekedési beruházás ma Magyarországon, miután most eléggé kedvezőtlen hírek érkeznek az Egyesült Államokból, várható-e a pénzpiaci összeomlás, ami adott esetben relevánsan érintheti a forint-, euróátváltási árfolyamot is? Összességében hathat-e olyan kedvezőtlenül a finanszírozásra a devizás elszámolásnál, amely okán és alapján nem lesz tartható a 2005. évi LXVII. törvénynek az államot terhelő része? Ez mennyire fogja ezt borítani? Amit önök önmagában vizsgáltak, az pénzügytechnikai kérdés, hogy az ÖTM elutalta, két nap múlva az euró árfolyama megborult egy kicsit, és akkor volt néhány százmillió forintos eltérés. Persze ez is nagy baj, de ez önmagában pénzügytechnikai kérdés. Viszont ha a beruházás jelentős része devizában történik, a finanszírozás is ilyen formában történik, és a szerződés 250-252 forintos átlagos forint-euró árfolyammal számol; ha gyengül a forint, mondjuk drámaian - mert ez benne van a pakliban, persze erősödhet is, az is benne van a pakliban -, az ön szakmai vélekedése szerint ez hosszú távon érdemben befolyásolhatja-e a metrófinanszírozást?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
További kérdések, vélemények, észrevételek?
(Jelzésre:) Steiner képviselő úr!
DR. STEINER PÁL (MSZP): Ülök, hallgatom ezt a vitát, és azon gondolkodom, hogy mi a napirend, ki, kivel vitatkozik. Egyrészt azért, mert itt nyilván én vagyok leglassúbb felfogású képviselő, tehát el tudom képzelni, hogy képviselőtársaim át tudnak venni egy több ezer oldalas anyagot, ennek a kvintesszenciáját le tudják vonni, és nyilvánvalóan ezek a hozzászólások valóban arról szólnak, hogy a költségvetés vizsgált időszakát hogyan minősíti az Állami Számvevőszék, mert szerintem a számadás körülbelül ezt jelenti, hogy az elmúlt idő eseményeit az Állami Számvevőszék mint számvevő megvizsgálja, hogy a kitűzött céloknak megfelelő állapotban mérjük a dolgokat.
Ugyanakkor számos olyan problémát hallottam, amelyeknél minden egyes sorra rá lehet mutatni, amelyik a Balatonról vagy másról szól, most speciel a fővárosról szól, de azt már végképp nem tudom követni Hock képviselőtársam hozzászólásában, ami nem baj, mert ő fantasztikus közgazdasági felkészültséggel rendelkezik, tudni szeretné, az árfolyam-ingadozásban az Állami Számvevőszéknek milyen szerepe van, hogyan becsli az árfolyam-ingadozást, tőzsdetanácsokat megfogadtunk-e. Az egésznél azért vagyok egy kicsit pikírt, tisztelt képviselőtársam, mert a Fővárosi Közgyűlés ülésén - képviselőtársam tagja a Fővárosi Közgyűlésnek - több órát beszélgettünk ezekről az ügyekről, többször felvetődtek ezek a kérdések. Szerintem amire most kérdést lehet feltenni, az az, hogy a metrófejlesztéssel összefüggő ügyek az időarányos témák, hogy az ügyek szabályszerűen, a jogszabályoknak megfelelően teljesíthetők-e. Arra nem nagyon várnék választ az Állami Számvevőszék mélyen tisztelt képviselőjétől, hogyan látja, hogyan áll most az euró árfolyama, milyen a Nasdaq és így tovább.
Tehát azt szeretném tisztelettel javasolni, hogy próbáljunk a keretek között maradni, mert ha most elkezdünk képviselőtársammal egy külön vitát, akkor a Fővárosi Közgyűlés helyszínén találjuk magunkat, ami borzasztóan fogja untatni a többi képviselőtársamat. Ha az a kérdés, hogy a metrófejlesztéssel összefüggő pénzfelhasználási ügyekben mi történt, arra meg azt mondom, hogy nagyon részletes válasz hangzott el. Ha az a kérdés, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálhatja-e, hogy okszerű gazdálkodás történt-e az elmúlt években, akkor pedig úgy kellene megfogalmazni a kérdést, és csatlakoznék Hock képviselőtársam kérdéséhez, hogy a kiemelten nagyprojekt, a 4-es metró fejlesztésénél okszerű gazdálkodás folyik-e.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Hock képviselő úr!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Képviselőtársam funkcióit ismerem, mint országgyűlési képviselőt, fővárosi MSZP-s frakcióvezetőt, a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács társelnökét (Dr. Steiner Pál: Még több van.). Azokat nem tudom felsorolni, de majd előveszem a jegyzeteimet. Egyébként a Számvevőszék főigazgatói posztjára is tört, bár erről az információról lemaradtam, tekintettel arra, hogy én egy teljesen triviális kérdést tettem fel.
Ezt a vitát azért nem lehet lefolytatni a Fővárosi Közgyűlésben, mert ott általában arról szoktunk vitatkozni, hogy a metró alagút miért téved el a Móricz Zsigmond körtérnél, adott esetben a Vámház körúti metrómegálló miért csúszik egy évvel, miért kell betemetni azt a lyukat, amit korábban kiástak, csak azért, hogy ne kelljen büntetéseket fizetni. Most ezt lehetne ragozni, sok-sok mindenen szoktunk vitatkozni, de itt az én kérdésem célirányosan az állami költségvetés szerepvállalására vonatkozott a metróberuházás kapcsán, tekintettel arra, hogy a törvény világosan rögzíti, hogy a magyar állam milyen mértékben, milyen keretek között vállal kötelezettséget ennek a kiemelt nagyberuházásnak a finanszírozásához.
Tekintettel arra, hogy a törvény forint fizetőeszközzel határozza meg nominális értékben az állami szerepvállalást ennél a beruházásnál, ha megjelennek ebben a finanszírozásban a devizaszámlák is, amelyek az árfolyamtól függenek, ez nyilvánvalóan befolyást gyakorolhat végső soron a forintban meghatározott, a törvényben precízen leírt összegre. Ez azért izgalmas, mert a törvénynek van egy záradéka is, nevezetesen, hogyha a költségek meghaladják a törvényben meghatározott értéket, akkor a fennmaradó összeg egészét teljes egészében a Fővárosi Önkormányzatnak kell viselnie. Ez izgalmas dolog lenne, és tudjuk, hogy már meghaladta a költségeket, hiszen messze nem tartható a 208 milliárdos nettó összeg a beruházásban, lényegesen nagyobb összegekről beszélünk. Bele sem mentem ilyen kérdésekbe, hiszen ezt a Közgyűlésben már szintén megvitattuk, és pillanatnyilag még mindig az Európai Bizottság előtti döntés előtt állunk, miközben a lyukat ássuk, vitatkozunk a finanszírozásról és egyebekről, de az Európai Bizottság még nem döntött a maga részéről. Vannak persze rendkívül merész és optimista várakozások, hogy az Európai Bizottság számunkra a legoptimálisabb és legnagyobb összeget fogja meghatározni és átutalni, de még erről szó sincs. Csak arra voltam kíváncsi, hogy mekkora részt tesz ki az állami szerepvállalásban a devizaalapú finanszírozás, és mekkorát tesz ki a forint. Szerintem erre a főigazgató úr azt is mondhatta volna, hogy ez nem tárgya a napirendnek, erről később beszéljünk, azt is mondhatta volna, hogy vannak róla információk, ezeket megosztja velünk, de ezt semmiképpen sem a képviselő úrnak kellett volna megmagyarázni. Ha megtette volna, megköszöntem volna, de azon túlmenően, hogy itt főváros kontra állam zavaros fejtegetésbe bocsátkoztunk, ez nem vitte előbbre a kérdést, de ettől függetlenül örömmel hallottam a képviselő úr hangját.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Azt gondolom, hogy a 4-es metró egy nagyon fontos fejlesztése a fővárosnak és az országnak, de talán térjünk vissza a zárszámadás, illetve a 2007. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz.
Van-e még ehhez képviselőtársaimnak észrevétele, véleménye? (Nincs jelzés.)
A főosztályvezető-helyettes úré és a főigazgató úré a szó.
SZELÉNYI GYÖRGY (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen.
Nem szeretnék semmi különösebbet hozzátenni. Elmondtuk, válaszoltunk a kérdéseikre, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Főigazgató úr!
DR. LÓRÁNT ZOLTÁN (Állami Számvevőszék): Elnök Asszony! Tisztelt Elnökség! Tisztelt Bizottság! Muszáj szólnom, duplán is érintve voltam. Mindig büszkén mondom: négy fiam van, és a négy fiam soha ne hallja azt, hogy az elmúlt évtizedekben a te apád volt az a Lóránt? Valami szebbet halljanak.
Nyilván azt is megkapom, diplomatikus vagyok, bár diplomata soha nem akartam lenni, pedig hívtak a külügybe annak idején, de nem vállaltam. A lényeg az, hogy megpróbálok a tisztességes eszemmel és a tisztességes helytállásommal a jogos kérdésekre válaszolni.
Először is: az Állami Számvevőszék a zárszámadás keretében úgynevezett szabályszerűségi vizsgálat keretében kitekintett a 4-es metróra. Sajnos, fejből mondom, az előirányzat 46 százalékkal teljesült, és kézifékkel jelezzük, hogy problémák vannak. Nem akartunk mélyebben menni, mert egy külön Számvevőszék kellene ahhoz, hogyha a 4-es metrót annak idején majd megvizsgáljuk. Tehát ez az egyik dolog.
A másik: felhívtuk a figyelmet arra, amit a képviselő úr is mondott, hogyha a forint árfolyamváltozásokba közgazdaságilag belemegyünk, akkor idáig csak nyertünk az üzleten, de nem tudom, mit hoz a jövő, tehát ebbe ne menjünk bele.
Mire hívtuk fel a figyelmet? Bocsánat, de ha azt a lapot tovább tetszik olvasni, akkor ott sokkal súlyosabb megállapítás van, mégpedig az, hogy 52 esetben az utalványozás előbb történt meg. Megint csak kézifékjelleggel felhívtuk a figyelmet arra, hogy formális az Önkormányzati Minisztérium ilyen irányú szerepe, és a MÁK már benne van a szerepben.
Mindannyian várjuk, hogy az EU megnyissa azt a bizonyos majdnem 300 milliárdos forrást. Megint mire hívjuk fel a figyelmet? Arra, hogy a kormányzatnak az úgynevezett főellenőr kijelölésére jogosítványa van, és tegye meg, mert egyszer úgy volt, hogy nem kell, de most megint kell. Tehát magyarul: a szabályszerű vizsgálat keretében nem mentünk bele a vizsgálatba, mert azt megint csak egy konkrét vizsgálattal megalapozottan tudjuk értékelni, bár nagyon remélem, hogy az ÁSZ-nál már nem fogom megélni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a T/6133. számon. Aki ezzel egyetért, és az általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 16 igen szavazat. Ki nem ért egyet? 7 nem szavazat. Ki tartózkodik? 2 tartózkodás van.
Megállapítom, hogy a bizottság a T/6133. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Amint az ülés elején jeleztem, véleményünket megküldjük a költségvetési bizottságnak, ez a bizottság foglalja majd össze a bizottságok véleményét.
Ezt a napirendi pontot lezárom. Megköszönöm a főigazgató úrnak, a főosztályvezető-helyettes úrnak a részvételt és a segítő véleményeket.
Egyebek
Rátérünk az Egyebekre. Van-e valakinek bármilyen bejelentenivalója? (Nincs jelzés.)
Miután nincs, köszönöm a megjelenésüket, mai bizottsági ülésünket bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 10 perc.)
Gy. Németh Erzsébet
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Gálné Videk Györgyi