ÖTB-24/2008.
(ÖTB-75/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. október 1-jén, szerdán, 10 óra 7 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Résztvevők *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat elfogadása *
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (Általános vita) *
Kanyó Lóránd szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Kanyó Lóránd válaszai *
Vélemények *
Kanyó Lóránd reflexiói *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5950. szám) (Általános vita) *
Bécsy Etelka szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Bécsy Etelka válaszai *
Vélemények, észrevételek *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat (T/6308. szám) (Általános vita) *
Kérdések *
Vélemények, észrevételek *
Válaszok *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A második Nemzeti Környezetvédelmi Program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés (J/6168. szám) (Általános vita) *
Prém Krisztina szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Válaszok *
Vélemények, észrevételek *
Reflexiók *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6071. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyebek *
Határozathozatal *
Döntés a bizottsági ülés hivatalos időpontjáról *
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
Elnököl: Gy. Németh Erzsébet (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Varju László (MSZP)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Gulyás József (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Buzás Péter (MSZP) Balogh Józsefnek (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP) megérkezéséig Hajdu Lászlónak (MSZP
Papp József (MSZP) megérkezéséig dr. Mester Lászlónak (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) távozása után Pál Tibornak (MSZP)
Varju László (MSZP) megérkezéséig Szabó Györgynek (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Erdős Norbert (Fidesz) Bebes Istvánnak (Fidesz)
Horváth István (Fidesz) megérkezéséig dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Meggyes Tamásnak (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Gulyás József (SZDSZ) távozása után Geberle Erzsébetnek (SZDSZ)
Nógrádi László (KDNP) Vigh Lászlónak (Fidesz)
Kanyó Lóránd főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Árvai Csaba főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Sepsi Tibor főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal)
Bécsy Etelka főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Prém Krisztina tanácsos (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Murányiné Krempels Gabriella főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Fekete István osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Gulácsy-Tóth Tamás tanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc.)
GY. NÉMETH ERZSÉBET, a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagjait, meghívott vendégeinket és az érdeklődőket.
A meghívót írásban megkapták képviselőtársaim. Az előzetes napirendi javaslathoz képest szeretnék egy cserét javasolni. Először maradjunk az egyes adó- és járuléktörvények módosításánál, tehát itt nem lenne változás, utána viszont a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvényt tárgyalnánk, és utána következne csak harmadikként a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat.
A napirendi javaslat elfogadása
Megkérdezem, hogy a napirendi javaslathoz van-e a bizottság tagjainak észrevétele. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szavazhatunk. Ki az, aki egyetért azzal, hogy ezekkel a napirendi pontokkal tárgyaljunk ma a bizottsági ülésen? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6291. szám) (Általános vita)
El is kezdenénk az első napirendi pontot az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslattal, ennek az általános vitájára való alkalmasságáról fogunk ma dönteni.
Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviseletében Kanyó Lóránd főosztályvezető-helyettes urat. Arra kérem, mivel egy nagy törvényről van szó, néhány dolgot mondjon el nekünk elsősorban az önkormányzatokat érintő kérdésekben.
Kanyó Lóránd szóbeli kiegészítése
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az adó- és járuléktörvények benyújtásával összefüggő törvényjavaslat három jól körülhatárolható, markáns karakterisztikájú téma köré csoportosítható.
Elsőként említhető az adóintézkedések körében az adóteher csökkentése, illetve az adóteher átrendezése. Fontosnak tartom megjegyezni azonban, hogy mindez csak a konvergenciaprogram keretein belül értelmezhető, és arra figyelemmel irányozta elő a kormány a törvényjavaslatban az egyes rendelkezéseket.
Idesorolható - csak példálózó jelleggel - a személyi jövedelemadó 18 százalékos kulcsára vonatkozó sávhatár 1,7 millió forintról 2 millióra emelése. Markánsabb változást jelent a járulékterhek csökkentése 2009. április 1-jétől, méghozzá a minimálbér kétszereséig terjedő járulékalap után 29 százalék helyett 26,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, emellett a munkaadói járulék mértéke is csökken 3 százalékról 1,5 százalékra, szintén a minimálbér kétszereséig terjedő járulékalap után.
Az adócsomag második pillére az adminisztrációs terhek csökkenését irányozza elő. Például a személyi jövedelemadóban az átalányadózásra vonatkozó összeghatár növekszik, többen képesek igénybe venni ezt az egyszerűbb adóztatási módot. Idetartozik még az, hogy a társasági adóalap kiszámításának módja is változik, sokkal egyszerűbbé válik.
Az adótörvények módosításának harmadik pillére a gazdaság fehérítését, a feketegazdaság hatókörének szűkítését szolgálja. Ez is szinte mindegyik adónemnél tetten érhető. Itt csak annyit emelnék ki, ami elsősorban az adózás rendjéről szóló törvényre vonatkozik, például az elektronikus árverés kiterjesztését az ingatlanárverésre, vagy a számlatartási kötelezettség előírását az evás vállalkozókra vagy az átalányadózó vállalkozókra.
Ugyanezek az elemek érhetők tetten a bizottság szakterületét érintő közterhekben is, így a helyi adókban, a gépjárműadóban és az illetékekben is. E körben is csak a legfontosabb változásokat emelném ki. Így a helyi adók kapcsán az egyszerűsített adóalap-megállapításra vonatkozó összeghatár, amely 2001. január 1-je óta változatlan, 4 millió forintról 8 millió forintra emelkedik. Ennek lényege az, hogy az adózónak nem kell külön kimutatnia a bevételcsökkentő tételeket, hanem a bevétel meghatározott százalékában számítható ki az adó alapja.
Fontos változtatás, ami inkább az önkormányzatok adóztatási költségeit érinti, hogy az iparűzési adóelőleg és a vállalkozók kommunális adójának előlege 2009-től már nem kivetéssel, hatósági adómegállapítással, hanem önadózás útján történik. Ennek az értelme az, hogy így nincs szükség az adóhatóságnak külön határozat kiadására, nem kell előállítani a határozatot, nincs papírköltség és nyomdaköltség, és ami a legfontosabb, nincs postaköltség. Becsléseink szerint ez az önkormányzatoknak összességében 400-500 millió forinttal csökkenti az adóztatási költségeit. Egyébként pedig az adóelőleg összege és az adóelőleg fizetési rendje azonos a maival.
A gazdaság fehérítését szolgálja, hogy az idegenforgalmi adóban megszűnik a bérlő, illetve a bérlő hozzátartozójának mentessége a tartózkodási idő utáni idegenforgalmi adóval kapcsolatban. Az utóbbi időben elharapódzott az a gyakorlat, hogy magánszálláshelyeken, szállodákban, úgymond, bérleti szerződéssel leplezték azt, hogy ott a vendég valójában szálláshely-szolgáltatást vesz igénybe. Ez elvileg természetesen adóhatósági ellenőrzés keretében tisztázható, a valós tartalmát megállapíthatja az adóhatóság, azonban ennek költsége jelentős, és sokszor nem áll arányban az elérhető bevétellel. (Hajdu László megérkezik az ülésre.)
Fontos intézkedés a helyi adókban, ami szintén a gazdaság fehérítésébe sorolható, az adóhatósággal való együttműködési kötelezettség előírása. A helyiadó-törvénybe az került bele, hogy az az önkormányzati adóhatóság, amely az iparűzési adó ellenőrzése során bevételeltitkolással vagy jogosulatlan költségelszámolással találkozik, és ilyet állapít meg határozatával, akkor a határozat jogerőre emelkedését követően adatot szolgáltat azon önkormányzati adóhatóságoknak, ahol a vállalkozónak még van telephelye, illetve adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak is. Természetesen ez a lába meglesz az állami adóhatóság oldaláról is. Az Art. jelenleg is tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi azt, hogy az állami adóhatóság megállapításait, azok eredményeit megoszthassa az önkormányzati adóhatóssággal. Ezzel meglátásunk szerint az adóhatóságok közötti szinergia jól kihasználható, és összességében eredményesebb megállapításokat tesz lehetővé.
Adóintézkedés körében a helyi adókban, az iparűzési adóban következik be változás. Az iparűzési adó alapját érintően levonhatóvá válik a kutatásfejlesztés közvetlen költsége, ugyanakkor a jogdíjbevétel az adó alapját, a nettó árbevételt már nem teljes egészében csökkenti, hanem csak 50 százalékban, tehát csak a jogdíj 50 százaléka vonható le a jelenlegi 100 százalék helyett.
Szintén az adóalapot érintő változás, hogy a külföldön tevékenységet végző vállalkozás a külföldi telephelyén elért, annak betudható iparűzési adóalapot jelenleg csak 90 százalékos mértékben vonhatja le az iparűzési adóalapjából, a jövő évtől ez már 100 százalékban lehetséges lesz. Ezen túl a helyi adóban néhány kisebb pontosításra, a joggyakorlat során felmerült korrekcióra kerül sor.
Az illetékek területén az egyszerűsítést szolgálja az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésre vonatkozó szabályok átalakítása, ami a feltételrendszer egységesítését jelenti, illetve a feltételek igazolása helyett az állami adóhatóságra bízza a feltétel teljesülésének ellenőrzését. Ily módon az adózónak csak arról kell nyilatkoznia, hogy jogosult a kedvezményes illeték miatti alkalmazására. Nagyjából ugyanezek a szabályok vonatkoznak a gépjármű-forgalmazókra, akiket jelenleg illetékmentesség illet meg, tehát számukra is egyszerűbb lesz az illetékmentesség igénybevétele.
Meggyőződésünk szerint a feketegazdaság szürkülését eredményezi az illetékeknél a feltűnő értékaránytalansággal kötött ügyletekre vonatkozó szabály. Ennek az az értelme, hogyha visszterhes ügyletek során a forgalmi érték felét nem éri el a vételár, akkor a forgalmi érték fele és a vételár közötti értékrészre már nem a visszterhes vagyonátruházási illetékmértéket, hanem az ajándékozási illetékmértéket kell alkalmazni. Természetesen a forgalmi érték fennmaradó részére a visszterhes illetékre vonatkozó illetékmérték az irányadó. Az illetékek körében olyan intézkedés van, amely az illetékbevételt változtatja: a fuvarozói megállapodáshoz híven ebben a törvényjavaslatban jelenik meg az a változás, hogy a gépjárműszerzési illetékre a tehergépkocsik körében abban az esetben, hogyha a tehergépjármű engedélytartalma az 5000 köbcentit meghaladja, akkor az 5000 köbcenti feletti részre a jelenleg 18 forint/köbcenti mérték helyett 10 forint/köbcenti mérték vonatkozik.
A gépjármű-adóztatás körében ugyancsak kisebb pontosítások nyernek teret, kis terjedelmű módosításról van szó, így például a gépjárműadó illetékességénél a gépjármű-adóztatásra illetékes hatóság pontosítása szerepel az idei gépjárműadó-törvényben, illetve a helyi, helyközi tömegközlekedést lebonyolító vállalkozások autóbuszainak mentességére vonatkozó szabály változik meg, és alanyi adómentességűvé válik.
A gépjárműadó kiegészül egy új címmel, ez a cégautóadó. A cégautóadó jelenleg a személyi jövedelemadóban definiált cégautóadót váltja fel és újítja meg, és vagyoni típusú adóvá, vagyoni típusú közteherré teszi. Az adótárgyi kör felöleli valamennyi nem magánszemély személygépkocsiját, és felöleli azon magánszemély személygépkocsijait, amelyek után a magánszemély tételes költségelszámolással költséget számol el. Valójában az adó a nem kizárólag magáncélú személygépkocsik adójává alakul át. Ez az adóztatási törvényjavaslat szerint értékalapon történne, különböző korrekciós tényezőkkel; a bekerülési értéket kell korrigálni, attól függően, hogy a gépjármű a gyártási évtől számítva milyen korú. Az első két évben 10 százalékponttal, a következő évtől pedig minden évben 5 százalékponttal folyamatosan csökken az adóalap a gépjármű élettörténete során. Az adó mértéke 7 százalék lenne. Viszonylag szűk körben és célhoz kötötten mentességeket is megfogalmaz a cégautóadó.
Az önkormányzati adóhatóságokat feladat ezen adóval nem terheli, az állami adóhatóság lesz az adóztatásra jogosult közigazgatási szerv, a bevétel pedig a központi költségvetést illeti meg.
Összességében ennyit gondoltam feltétlenül elmondani a tervezett törvényjavaslattal összefüggésben. Várom szíves kérdéseiket, illetve a jelen lévő kollégák a szakterületüket érintően válaszolnak kérdéseikre.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. A kérdéseket illetően a bizottság tagjaié a szó. (Jelzésre:) Gulyás képviselő úr!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! A benyújtott adótörvények kapcsán elmondható az, hogy egyfelől azok a célkitűzések, amelyek megjelennek az adómódosítás kapcsán, jó célokat fogalmaznak meg. Arról beszél az előterjesztő, hogy az a cél, hogy javítsa a magyar gazdaság versenyképességét, történjenek lépések az egyszerűsítés irányába, haladjunk tovább a kifehérítés útján. Ezzel együtt ez a törvényjavaslat, ez az előterjesztés messze nem felel meg a kitűzött célokkal összhangban a várakozásoknak, illetve nem gyakorolja például a gazdaságra azt az ösztönző hatást, ami indokolt lenne, a kifehérítés tekintetében pedig végképp nem mondható el az, amit korábban a Megegyezés című dokumentumban olvashattunk, hogy a kifehérítésből arra a hozadékszámra lehetne számítani, amit a miniszterelnök megfogalmazott. (Dr. Lamperth Mónika megérkezik az ülésre.)
A kérdéseimet tenném fel első helyen. Egyfelől azt, hogy kifehérítésből mennyit remél az előterjesztő. Aztán arra kérdeznék rá, hogy ugye Magyarországon alapvetően jövedelem típusú az adóztatás, ráadásul túladóztatás van a jövedelmek tekintetében, ha azt nézzük, hogy tulajdonképpen már az átlagbér is a legmagasabb kulccsal adózik. Vizsgálta-e az előterjesztő, és ha igen, akkor miért nem mozdulunk el érdemben a vagyoni típusú adóztatás felé? Tesz-e lépéseket ez az előterjesztés abba az irányba, hogy a vagyoni típusú adóztatást erősítsük?
Egy tavalyi változtatás volt az, hogy az illetékhivatalok megyei illetékességi körből kikerültek, és az APEH irányítása alá kerültek. Érdekelne, hogy itt a befolyó bevételek tekintetében hogyan alakultak a várakozások, a megyei önkormányzatok tekintetében a befolyt illetékbevételek aránya a korábbiakhoz képest hogyan alakult.
Érdekelne az is, ha már itt szóba kerültek a különböző költségtérítések, felmerült-e az, hogy a képviselői költségtérítéseket adóalap alá vonják, illetve megadóztassák. Fölmerült-e az, hogy a szállásköltség-térítés esetében a számlaadási kötelezettséget, illetve az elszámolási kötelezettséget bevezesse az előterjesztő?
Azt gondolom, hogy a személyi jövedelemadó sávhatára tekintetében jó lenne látni, hogy mik a számítások, tehát az adózók és az átlagbér tekintetében a tervezett 2 milliós határértékkel hogyan is néz ki ez százalékos arányban, tehát azok tekintetében, akik aláesnek, illetve akik a 36 százalékos kulccsal fognak adózni, illetve a különadóval fognak adózni.
Azt mondtam, hogy a célok alapvetően pozitívak és ambiciózusak, és ehhez képest a tartalom pedig messze nem kielégítő. Itt van egy olyan cél, amit viszont szintén problematikusnak tartunk, ez pedig a hiánycél. A hiánycélt az előterjesztés indoklásában 2009-re 3,2 százalékban jelölik meg, ami szerintünk nem elfogadható. Kívánatos lenne akár ebben az évben is elmozdulni 3,5 alá, minél inkább közelíteni a 3-hoz, de 2009-ben, már csak azért is, mert a világgazdaságban zajló folyamatok ezt indokolttá teszik, és a recessziós hatások nyilván nem kerülik el a magyar gazdaságot, indokolt lenne ebben egy ambiciózusabb célt megfogalmaznia az előterjesztőnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Csak egy rövid kérdésem lenne. Jól olvastuk, hogy az önkormányzatoknak is kell fizetnie cégautóadót? (Közbeszólás: Igen, jól!) És 5 millió forintos beszerzés felett mintegy évi 350 ezer forintot kell majd adóként befizetniük? Tehát magyarul egy kategóriába kerülnek az önkormányzatok, mondjuk, a Magyar Posta Zrt.-vel vagy a közműszolgáltatókkal. Jól olvastuk? (Közbeszólás: Igen!) Gratulálok!
ELNÖK: Köszönöm. Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Szeretném megkérdezni az előterjesztő képviselőjétől, hogy az adótörvény tervezete mit kíván üzenni a gazdaság, a társadalom számára. Részben vannak csökkenések az adótételeknél, részben kedvezmények szűnnek meg, új kedvezmények lépnek be. Számszerűsíthetően mekkora hatása van ennek az adótörvénycsomagnak 2009-et illetően?
Szeretném megkérdezni, amire már Tasó úr is hivatkozott, és csatlakozni szeretnék hozzá, hogy valós-e az, hogy az önkormányzatnak is kell a tulajdonát képező autó után cégautóadót fizetni. Kibővíteném ezt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha egy önkormányzati dolgozót, aki az adózás szempontjából magánszemélynek felel meg, az önkormányzat a saját tulajdonát képező gépjárművel kiküldi, mondjuk, havi rendszerességgel egy vagy két alkalommal. Kapcsolódik-e ehhez cégautóadó-fizetési kötelezettség vagy nem? Tehát nem tudjuk megoldani hivatali autóval, hogy a kollégákat tudjuk ide-oda fuvarozni, igénybe vesszük az autóikat. Minek minősül ez az adózás szempontjából?
Az anyag nem tartalmazza, de az illeték tekintetében szerintem mindenképpen szót érdemel a következő. Egy közvetett önkormányzati beruházás kapcsán futottunk bele egy projektcégen belül ebbe a kérdésbe. Az illeték szempontjából egy pénzügyi lízing konstrukció történik, ami alapvetően két ügylet, tehát egy adásvétel és egy kvázi bérlet vagy legalábbis egy olyan konstrukció, hogy majd a futamidő végén megszerzi a kedvezményezett ezt a tulajdonjogot. Tehát két konstrukció, de a kettő a pénzügyi lízing természetéből adódóan feltételezi egymást, azaz valójában egy ügyletnek minősül, és az illetékhivatal gyakorlatilag kapásból kiszabja erre az egy ügyletre a 2 százalékot is, és azonnal kiszabja a 10 százalékos illetéket is. Egyáltalán feltűnt-e önöknek ez, vagy kívánnak-e változtatni ezzel kapcsolatban? Rendkívül igazságtalannak tartom, hogy kvázi egy ügylet tekintetében, hiszen a pénzügyi lízing feltételez egy vételt és egy bérletet is. Kívánnak-e változtatni?
Azt egyébként nagyon jónak tartom, hogy az önkormányzati adóknál részben bevezetik az önadózást, illetve az úgynevezett vendégéjszaka utáni idegenforgalmi adónál gyakorlatilag ezt a bérletes konstrukciót kilövik, mert ez hihetetlen jogbizonytalanságra és vitákra adott lehetőséget. Tehát ezt mindenképpen pozitívnak tartom, és ezzel egyértelművé válik ez a helyzet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balogh képviselő úré a szó.
BALOGH JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Azt szeretném megkérdezni, hogy a jelenleg előttünk lévő adócsökkentési tervezetben az adóteher-csökkenés nagyjából hogyan oszlik meg a lakosság és a vállalkozások között.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor főosztályvezető-helyettes úré a szó.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Elég sok kérdés hangzott el, igyekszem csoportosítva válaszolni. Az Országgyűlés megkapta a T/6291/1. számon a tájékoztatót, amelyet a Pénzügyminisztérium bocsátott a képviselők rendelkezésére. Ennek a 7. oldalán van egy táblázat, amely adótípusonként mutatja be a változtatás számszaki hatását. Két kérdés is elhangzott ezzel összefüggésben, Balogh képviselő úr kérdése, illetve Gulyás képviselő úr kérdése.
Összességében, az összes változás figyelembevételével a nettó adóteher-csökkenés 167 milliárd forint. Ez úgy oszlik meg a lakosság és a vállalkozók között, hogy a lakosság körében 45 milliárd forinttal lesz kisebb az adóteher, a vállalkozások esetében 122 milliárd forinttal. (Gulyás József: Bocsánat! Ez számol a Robin Hood-adóval? Mert az további 30 milliárd.) Ebben nincs, ez csak a törvényjavaslattal összefüggő változtatásokra vonatkozó táblát... (Gulyás József közbeszólása.) Igen.
ELNÖK: Képviselő úr, adok szót nagyon szívesen, elsősorban azért, mert a gyorsíró hölgyek nem hallják, ha önök ott külön párbeszédet folytatnak. Köszönöm.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Elnézést! Csak azt kérdeztem meg, hogy a Robin Hood-adóval számol-e ez a számítás. Nem számol. Köszönöm.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Bemutatja ez a táblázat azt is, hogy hogyan változik az adóteher, hogyan rendeződik át az egyes adótípusok között. Ebből azt lehet látni, hogy a béreket terhelő adókban 177 milliárd forinttal lesz kevesebb az adóteher. Ezen belül a munkáltatói bérterhek 107 milliárd forinttal csökkennek, a munkavállalói bérterhek pedig 70 milliárddal.
Csökkennek a tőkét terhelő adók, összességében 15 milliárd forinttal. Elsősorban ez a társasági adó és a különadó egyenlegeként adódik. A fogyasztást terhelő adók a jövedéki adó 10 százalékos növekménye miatt növekszik 25 milliárd forinttal. Ebből az látszik, hogy az adóteher-átrendeződés az élőmunkaterhek csökkenésével és a fogyasztást terhelő adók növekedésével jár.
Gulyás képviselő úr említette, hogy a vagyoni típusú adózás felé mozdul-e el ez a javaslat. Annyiban, hogy az új cégautóadó egyértelműen vagyoni típusú adóvá válik, és ebből a tervek szerint 50 milliárd forint származik. Egyébként a vagyoni típusú adózás elsősorban az önkormányzatok körébe tartozik, tehát az önkormányzatok döntésén múlik az, hogy a vagyoni típusú adózást erősíteni kívánják, vagy más módon alakítják a helyi adópolitikát. Ez teljes mértékben önkormányzati kompetencia.
Elhangzott az is, hogy a kifehérítésből mennyi bevétel származik. Ez a táblázat nem tartalmaz adatot arra nézvést, hogy a kifehérítésből mennyi származik, ugyanis a kifehérítésnek az a jellegzetessége, hogy nem közvetlenül és egyértelműen lehet bevételnövekménnyel számolni, feltehetően nem abban az évben fog megvalósulni, amelyikben hatályba lép a norma, hanem adott esetben ez később következik be. Mindezzel együtt a kormány már 2006-ban is számos intézkedést tett a gazdaság fehérítésére, és valójában ennek az eredménye 2007-re, 2008-ra jelent meg, illetve mutatkozik meg.
Kérdés volt az is, hogyan alakultak az illetékbevételek azzal kapcsolatban, hogy az APEH vette át az illetékezéssel összefüggő jogkört. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint 2008-ra az előző évhez képest körülbelül 30 százalékkal lesz több az illetékbevétel az önkormányzati szektorban is. Ez körülbelül azt jelenti, hogy a 2008. évre előirányzott terv teljesül, valamelyest túl is teljesül. A problémát inkább az előző évben éreztem, amikor is az átállás nehézségei miatt az állami adóhatóság nem tudta átvenni azokat az állományokat, amelyek az illetékhivataloknál meglehetősen szétszórt informatikai rendszer keretében voltak. Meggyőződésünk szerint erre az évre helyreáll az eredeti állapot, és bízunk benne, hogy a jövő évben már sokkal jobb, eredményesebb adatokról tudunk beszámolni, ami elsősorban abból következik, hogy az illetékhivataloknál még felhalmozódott hátralékállományt képes lesz az állami adóhatóság csökkenteni.
Elhangzott Gulyás képviselő úrtól az a kérdés is, hogy a képviselői költségtérítés adó alá vonásáról van-e szó. Ez nincs benne a törvényjavaslatban, a törvényjavaslat szerint nincs ilyen változtatás. Ez módosító indítvánnyal az Országgyűlés elé kerülhet.
Milyen változások következnek be a sávhatár emelése kapcsán? Szintén erre a tájékoztatóra tudok utalni. Itt több diagramm mutatja be azt, hogyan változik a kereset függvényében akár az adóév, illetve hogyan változik a nettó kereset. Nem akarom mindegyiket felsorolni, de például a nettó keresetváltozás 2009-ben a 140 ezer forint felett keresők esetében az adatok és a diagramm szerint 4500 forinttal lesz magasabb.
Ami a hiánycélra vonatkozó kérdést illeti: biztosan lehet ambiciózusabb hiánycélt megfogalmazni, de azt hiszem, ennek elsősorban a költségvetés tárgyalásánál kellene előtérbe kerülnie.
Bóka képviselő úr kérdezte, mit üzen, mit akar ez a fajta törvényjavaslat. Igyekeztem a bevezetőben említeni, hogy milyen pilléreken, milyen elvi megfontolásokon nyugszik ez a törvényjavaslat, ami egyfelől adóintézkedésekben ölt testet, és összességében adóteher-csökkenéssel, adóteher-átrendeződéssel jár, annak érdekében, hogy a vállalkozások versenyképessége javuljon, másfelől pedig nagy hangsúlyt fektet az adminisztrációs terhek egyszerűsítésére, illetve a feketegazdaság további visszaszorítására. Tehát ha azt akarjuk, hogy mi a lényege, értelme ezeknek a változásoknak, akkor azt tudjuk mondani, hogy ezen témakörök köré lehet csoportosítani.
Elhangzott, és én bólogatással válaszoltam arra, hogy a cégautónak tárgya-e az önkormányzat tulajdonában álló személygépkocsi. Igen, nincs erre vonatkozó mentesség. Minden olyan személygépkocsi, amely nem magánszemély tulajdonában áll, az önkormányzatok esetében is a cégautóadó tárgya. Azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy jelenleg az szja-ban szabályozott cégautót az önkormányzatoknak akkor kellett fizetniük, hogyha magáncélú használattal volt összefüggésben a személygépkocsi, így biztosan voltak olyan önkormányzatok, ahol jelenleg is fizetnek cégautóadót. Az is igaz azonban, hogy amelyik személygépkocsi után nem kellett cégautóadót fizetni, a jövőben mindenképpen fennáll ez a fizetési kötelezettség. Az is fontos összefüggés, hogy azoknak, akik eddig cégautóadót fizettek, számításaink szerint 20-30 százalékkal, adott esetben 50 százalékkal is kevesebb cégautóadót kell fizetniük. Tehát azon személygépkocsik után, amelyek önkormányzati tulajdonban állnak, és jelenleg is fizettek utánuk cégautóadót, kevesebb ilyen adóval kell számolni.
Konkrét kérdés volt Bóka képviselő úrtól, hogyha a magánszemély kiküldetésben jár, ezután kell-e cégautóadót fizetnie a magánszemélynek. Ebben az esetben nem, ugyanis nem tárgya az adónak az a személygépkocsi, amely után kiküldetési rendelvénnyel és az szja-törvényben meghatározott mérték szerint térítenek költséget, tehát a költségtérítéssel összefüggésben ad hoc módon használt személygépkocsi után nem áll fenn cégautóadó-fizetési kötelezettség. Ugyanez a helyzet, ha például munkába járással összefüggésben térítenek költséget, itt szintén nem kell cégautóadót fizetni. Ez a két kivétel van a magánszemély-tulajdonú személygépkocsi-használattal összefüggésben, ha költség merül fel.
Mi a helyzet az ingatlan pénzügyi lízing esetén? Az illetéktörvénynek ez már egy elég régi szabálya. Valójában arról van szó, hogyha zárt végű pénzügyi lízingről van szó, tehát a futamidő végén a tulajdonátszállás teljes bizonyossággal bekövetkezik, akkor ez illetékköteles ügylet, és a futamidő elején meg kell fizetni az erre vonatkozó illetéket. Hangsúlyozom, ez egy viszonylag régi szabály.
A pénzügyi lízing tulajdonképpen nem más, mint részlet vétel. Semmi különbség nincs, ha én részletekben adok el egy ingatlant a vevőnek, ugyanúgy fennáll az illetékfizetési kötelezettség akkor, amikor a szerződést a földhivatalhoz benyújtják, mintha egyébként ezt én most pénzügyi lízing keretében tenném. Éppen ezért az illeték koherenciája érdekében nem is tervezzük azt, hogy ebben változás következzen be.
Balogh képviselő úr kérdésére, azt hiszem, válaszoltam az elején az adóteher-csökkentést illetően a lakosság és a vállalkozások vonatkozásában.
Nálam nincs több felírva, úgyhogy be is fejeztem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Észrevételek, vélemények. A bizottság tagjaié a szó. (Hajdu László jelentkezik.)
Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): A kormány előterjesztéséhez fűznék néhány szót önkormányzati szempontból. Az önkormányzatok minden évben a költségvetés készítésekor azon izgulnak, hogy fog alakulni az iparűzési adó szabályozása, hogy fognak alakulni a helyi adók egyéb részei vagy a gépjárműadó, és persze számít a személyi jövedelemadó ügye is. Néhány szót szeretnék pozitívumként említeni arról, hogy az iparűzési adónak lényegében a helyi szinten maradása és annak a meg nem változtatása életet jelent az önkormányzatoknak. Azt gondolom, hogy ez az egyik pozitívuma ennek a költségvetésnek. (Horváth István megérkezik az ülésre.)
A gépjárműadóval kapcsolatos megjegyzésem a következő. A mi esetünkben igen jelentős gépjárműadó-bevételről van szó. Magának a gépjárműadónak ez a bizonyos módosítása nem oldotta meg, tehát jelzem, hogy megoldatlan a gépjárműadó esetében a nyilvántartási probléma, illetve az az adatszolgáltatási hiányosság, amely alapján jelentős kintlévőség keletkezhet olyan önkormányzatoknál, ahol nagy mennyiségű ez a nyilvántartás. Mivel az okmányirodákban megjelenhet az ország szinte bármelyik részéről bárki, nagyon nagy keveredés van, az országban mindenhova kell levelezgetnünk, nyomozgatni azután, hogy ezek az adatok, kintlévőségek hogyan vannak.
Az átalakult cégautóadó, gépjárműadó ügyében azt gondolom, hogy a gazdasági társaságokat ez ösztönözheti arra, hogy a kintlévőségeiket megoldják. Jelenleg egyébként azt látjuk, hogy a cégautók esetében az az általános gyakorlat, hogy a menedzser, az almenedzser, a negyedmenedzser, mindenki kap egy fizetést, egy prémiumot meg egy cégautót, és utána nincs gazdája, hogy ki szaladgál majd az autónak a különböző vizsgáztatásaira, a lejárt jogosítvány, a lejárt forgalmi ügyében. Nincs gazdája az autónak, mert neki egy személyes használatú autója ez, de nem foglalkozik azzal, hogy az autó életveszélyes állapotban van-e vagy sem, mert annak viszont már a cégen belül nincsen gazdája. Úgy gondolom, ez a szabályozás fontos lehet, ha ilyen kiegészítésekre is kitérnek, amit most megemlítettem.
Tehát a lényegét tekintve az adózás rendjére vonatkozóan, önkormányzati szempontból úgy gondolom, hogy az látszik - de majd az élet fogja megmondani -, hogy törekednek arra, hogy adminisztrációegyszerűsítések megtörténjenek, hiszen hatalmas apparátust kell működtetni. Az én esetemben 50 fős adóapparátus működik. Tehát, ha a bürokráciát növeli az adórendszer, akkor ez nekünk nagyon kínos, ha egyszerűsíti, az kicsit kedvező. Tehát még nem jutottunk több pénzhez, csak egyszerűsödik. Ebben a javaslatban mi ezt az egyszerűsítést látjuk. Az egy más kérdés, hogy az is látszik ebből, hogy hatalmas ellenőrzésekre próbál koncentrálni, épp a kifehérítés miatt. Ugyanakkor az nem derül ki, hogy ennek az apparátusigénye, főleg APEH- meg ilyen szinten, meglesz-e majd, biztosított lesz-e.
Két konkrétumot szeretnék még említeni. Az egyik a személyi jövedelemadó esete. A személyi jövedelemadó-tábla sávja 1,7 millió forintról 2 millió forintra fog emelkedni. Mi kiszámoltuk, hogy ez a változás hogyan érinti nálunk a közalkalmazottakat. Konkrétan megnéztük, a közalkalmazottak esetében két-három iskolában. Tehát például a legalább bruttó 140 ezer forint kereset, az a mi esetünkben a keresők több mint 40 százalékát érinti. A mi önkormányzatunknál két nagy bértömeggel gazdálkodó intézményünk esetében 223 fő esetén 139 főnek, tehát 62 százalékának ez kedvezőbb. A másik intézmény 156 főjéből 85 főnek, 54 százaléknak kedvező ez a fajta mostani csökkentés.
A másik a társadalombiztosítási járulék, amire még szeretnék utalni. Ez érint bennünket, hiszen nekünk 2700 alkalmazottunk van. Itt nagyon fontos, hogy az milyen adminisztrációval jár, milyen behajtással jár, illetve milyen egyszerűsítéssel. Itt a 29 százalékról 26,5 százalékra való csökkentés, valamint a 3 százaléknak az 1,5 százalékra való csökkentése, úgy gondoljuk, hogy kedvező, de mivel csak egy részleges csökkentést hajtunk végre, fölmerül az a kérdés, hogy a járulékcsökkentésnek ez az útja ilyen részleges csökkentéssel majd milyen előnnyel fog járni.
Végezetül az adómentes béren kívüli juttatásokat szeretném kiemelni. Sok önkormányzat érintett ebben. A 400 ezer forintos korlát megmarad, és ez a korlát elsősorban ebben a javaslatban a magas keresetűeknek fog segítséget jelenteni. Félő, hogy ez a 400 ezer forint maximálisan mindig ki lesz használva, és ebben a tekintetben ez a kiskeresetűekre kevésbé vonatkozik, bár az önkormányzatok éltek ezzel a lehetőséggel, de 400 ezer forintig nyilván nem tudunk. Úgy gondolom, hogy a 400 ezer forintos határnak a mostani csökkentése azt fogja jelenteni, hogy mindenféle célhoz kötött feladat, mindenféle egyéb premizálás terhére is ebben a kategóriában fognak pénzt kifizetni.
Összességében támogatom a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Csak röviden szeretnék szólni. Bár hallottam számokat, de ha az úgynevezett Robin Hood-adót beszámolják, akkor ez az átrendeződés mennyit fog jelenteni?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Az összes nettó adóteher-csökkenés, ami a törvényjavaslatban van, az 167 milliárd forint csökkentést jelent, és ez az úgynevezett Robin Hood-adó 30 milliárd forint.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Más érdekszervezetek azt mondják, hogy ennél jóval kisebb hatása, volumene van ennek a bizonyos adóátrendezésnek, hiszen azt lehet látni, hogy bizonyos adótételek növekednek, bizonyosak pedig csökkennek, illetve az átrendeződés megtörténik. Változatlanul nem látom azt, hogy mi indoka lenne egy önkormányzat tulajdonában lévő autó után cégautóadót fizetni. Egyáltalán a logikáját sem értem ennek.
Mindig azt szoktuk mondani - és most alapvetően önkormányzati szemmel nézzük ezeket az adótörvény-módosításokat -, hogy nagyon nehéz úgy tárgyalni az adótörvényekről, hogy a benyújtott költségvetési törvénytervezetet nem pontosan ismerjük. Ugyanúgy fordítva is, roppant nehéz úgy önkormányzati költségvetésről beszélni a központi költségvetésben, ha az adótörvény-tervezetek szabályozását nem ismerjük.
Az asztalnál ülünk, polgármesterek vagyunk valamennyien. Attól félek, hogy a részleges járulékcsökkentés 29 százalékról 26,5 százalékra, illetőleg a 3 százalékról 1,5 százalékra, továbbá esetleg a sávhatár eltolása vélhetően azt fogja jelenteni, hogy lesz indok a költségvetési törvényben arra, hogy csökkentésre kerüljenek az önkormányzati támogatások, az önkormányzati normatívák, hiszen az elmúlt néhány évben ennek voltunk tanúi, ezért én ezzel kapcsolatban meglehetősen félek.
Visszatérve az általam felvetett pénzügyi lízingre: nem az a problémám, hogy fizetni kell, ez teljesen természetes, hogy fizetni kell. Megfordítva a kérdést, akkor ne így nevezzük, hogy részletkötelem, mondjuk inkább azt, hogy finanszírozási konstrukció, tehát hitelnyújtás. Az teljesen természetes, hogy egy illetéket fizetni kell, és a pénzügyi lízing természetéből adódik az, hogy a lízingcég megvásárolja - ott van a 2 százalékos illeték -, ezt követően pedig részletre eladja, és azonnal ott van még egy illeték, tehát kvázi egy ügyletből két illeték van, ami szerintem méltánytalan és igazságtalan, nem illő egy jogállamhoz.
Ezeknek az apró módosításoknak, amelyek most történnek, szerintem semmilyen pozitív hatása nem lesz az önkormányzatok gazdálkodására, de a gazdálkodó szervezetek gazdálkodására sem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Hajdu képviselőtársaim utalt arra, hogy az szja-sávhatáreltolás egy bizonyos körben hogyan alakítja át a viszonyokat, hány embert érint ilyen kedvezően. Csak utalni szeretnék arra, hogy mi 3 millió forintig szeretnénk felvinni a sávhatárt. Ezt most csak azért hozom szóba, mert nem beszéltünk róla, pedig érdekes, hogyha 3 millióig felvinnénk a sávhatárt, ennek mentén bevállalható lenne az, hogy a béreket visszafogja, a béreken keresztül pedig az állami kiadásokat visszafogja az állam.
A most tervezett módosítás kapcsán felmerült-e az, hogy a béralkura ez milyen hatással lehet? Egyáltalán hol tartunk a béralkuval?
ELNÖK: Köszönöm. Balogh képviselő úr!
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ha valaki ezt az adócsomagtervet a maga hosszúságában a százhetvenvalahány paragrafusával együtt végigolvassa, biztos, hogy bőséges észrevételi lehetőséget teremt, nagyon sok mindenbe bele lehetne kötni, lehetne vitatni, hogy nem lenne-e bizonyos dolgokban ésszerűbb javaslatot előterjeszteni és így tovább. Úgy gondolom, ha valaki mérlegeli ennek az adótörvény-beterjesztésnek az előzményeit, a körülményeit - már ami a gazdasági körülményeket illeti -, rájön, hogy a mozgástér lényegesen kevesebb, és nagyon sok olyan determinációval kell a törvénytervezet előkészítőjének számolnia, ami a mozgásteret igen nagymértékben befolyásolja, illetve korlátozza.
Összességében úgy fogalmaznám meg ezt a meglehetősen bonyolult, nem könnyen olvasható és egyáltalán nem szórakoztató olvasmányként szereplő adótörvény-módosítási javaslatot, úgy jellemezném, hogy kis lépések a nagyobb célok felé. Tehát ha az ilyen korlátozó körülményeket figyelembe vesszük, nyilvánvalóan lehet más javaslatokkal előállni, nyilvánvalóan még lehet bizonyos dolgokat mérlegelni, de a lehetőségeink határain belül ez a javaslatsor a tárgyalásra, az általános vitára mindenképpen alkalmasnak látszik.
Ami az önkormányzatokat érinti, ezzel kapcsolatban elhangzott vélemény. Én magam is azt tudom mondani, hogy összességében az önkormányzatokat érintő módosítási javaslatok az adóbevételekkel összefüggésben az önkormányzati gazdálkodásban nagyobb változtatást, nagyobb kockázatot nem jelentenek, tehát összességében azt lehet mondani, hogy az önkormányzati gazdálkodás stabilitását erről az oldalról végül is különösebb veszély nem fenyegeti.
Nem akarok kormánypártiként tippeket adni, de azt mondom, hogy számos olyan kérdés, javaslati megoldás szerepel a törvénytervezetben, amin lehet filozofálni, érdemes elgondolkodni azon, hogy így jó-e, vagy másképpen még jobb lenne, de ezzel együtt a tervezet az általános vitára alkalmas.
Az itt elhangzott cégautóadó-vitával kapcsolatban valóban fel lehet tenni kérdéseket, de amennyire meg tudom ítélni, itt azért a következőkkel számolni kell, azzal, hogy jelenleg a nem magánszemély tulajdonában lévő cégautók egészen kis hányada elég magas tétellel adózik. Tekintettel arra, hogy alapos okkal fel lehet tételezni - ez az én véleményem, nem a Pénzügyminisztériumé -, hogy ennél lényegesen szélesebb körben kerülnek magáncélú hasznosításra, amit természetesen nagyon nehéz nyomon követni, bizonyítani. Úgy gondolom, hogy a cégautóadó általános bevezetése, ugyanakkor egyben az összegének a csökkentése, bár ennek a szaldója végül is nyilvánvalóan többletbevételt eredményez az állami költségvetés felé, nem különösebben nagy nagyságrendű. Nem érzem ezt ilyen összefüggésben méltánytalannak és megalapozatlannak.
Az önkormányzatok eddig is fizettek, bár nem volt jellemző, de konkrétan tudomásom van arról, hogy ilyeneket fizettek, most ezekben az esetekben bizonyos csökkenésre lehet számolni. Ez talán egy kicsit ösztönzi az önkormányzatokat arra, hogy lehetőség szerint a hivatali autók esetében inkább az olcsóság irányába menjenek el. Kicsit demagógnak tűnik a véleményem, de azért elmondom: azt, hogy a volt és a jelenlegi győri polgármester A6-ossal jár, Győr esetében meg tudom érteni, mert 70 százalékos engedményt ad az Audi, de számos esetben nem látom az indokát, hogy még a nagyobb városok esetében is feltétlenül A6-ossal kellene a polgármestereknek járniuk. Ez egy kicsit demagóg, de nagyon hatásos az érvelésem. (Zaj, derültség.) Örülök neki, hogy felébredtetek! De azért változatlanul fenntartom a véleményemet, tessék csak elmenni az olcsóbb irányába. Én életemben egyszer jártam Japánban. Ott majdnem annyi cégvezető jár Suzukival, mint ahány Suzuki maszekban van Magyarországon, egyszerűen nem lehet parkolni a sok Suzukitól. (Derültség.) Örülök, hogy felélénkítettem a vitát.
Összegezve: úgy gondolom, ha nem is hiánytalanul és nem is észrevétel nélkül, de a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kovács alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! Most, hogy Balogh József feldobta a hangulatot, fokozhatnám azzal, hogy Tajvanon meg kerékpárral járnak. A környezetvédelmi programot úgyis tárgyaljuk, én is ajánlom a városvezetőknek, hogy üljenek biciklire. (Derültség.)
Balogh képviselő úr azt is mondta, hogy kis lépések a nagy cél felé. Mik lennének a nagy célok? Az egyik a gazdaság felpörgetése, a gazdaság beindítása, a másik a foglalkoztatás növelése, a harmadik pedig a gazdaság kifehérítése. E tekintetben hol tart ez a javaslat? Felpörög a gazdaság az adójogszabályok által? Nem fog felpörögni, ugyanúgy a leszakadás környékén leszünk. Növekszik a foglalkoztatottság? Csökken a munkanélküliség? Arra ez a javaslat alkalmatlan. Ezek a nagy célok. A gazdaság kifehérítésére tett lépések is minimálisak.
A bürokráciában történik valami előrelépés, de annyira túlbürokratizált volt ez az egész rendszer, hogy ennél lejjebb, azt gondolom, már nem lehetett volna menni, ezért már ezek az apró lépések is örömet okoznak akár az önkormányzati rendszerben is, mint ami az imént elhangzott. Úgy gondolom, hogy a nagy célok elérésére ezek a lépések nem alkalmasak, ezért nem támogatjuk törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Balogh képviselő úr azt mondta, hogy gyakorlatilag ez az adótörvény-tervezet az önkormányzati gazdálkodás stabilitását nem veszélyezteti - valahogy így fogalmazott. (Balogh József: Nincsen nagyobb kockázat.) Tehát nincsen nagyobb kockázat.
Ez kétségtelenül így van. Ez a 2008-as, a 2007-es és a 2006-os helyzethez képest nem ront, de nem is javít. Azt gondolom, hogy az nem egy pozitív dolog, hogy egy rossz helyzetben lévő önkormányzati gazdálkodást sikerül megőrizni vívmányként, és kis lépést tettünk a nagy cél felé, hogy mondjuk, 2010-ben is ilyen helyzetünk legyen. Azt gondolom, hogy bár lehet, hogy fővárosi kerületi önkormányzatoknál ez nem olyan probléma, de azért a vidéki önkormányzatok elég komoly problémákkal küzdenek meg a mindennapokban. Gondolom, a kötvény kibocsátása nem azért van, mert a polgármester úgy ébred, hogy ma kötvényt kell kibocsátania, és több milliárd forintos elkötelezettséget vállal.
Tehát ez a javaslat nem javít az önkormányzatok helyzetén. Ráadásul lehet itt a cégautóadón rágódni ilyen-olyan módon, de ez a javaslat alapvetően többletterhet jelent az önkormányzatok részére. Többletfeladatot jelent, a többletfeladatot pedig finanszírozni kell. Miből fog megtörténni a többletfeladatok finanszírozása? Van-e erre javaslat? Ez egy többletteher. Egy közepes méretű önkormányzatnak van három vagy négy autója, amit, hangsúlyozom, nem magáncélra használnak. Ha figyeltek, én például a saját autómmal járok a parlamentbe, és nem az önkormányzat tulajdonát képező autóval teszem tiszteletemet. Tehát ez egymillió forintot elérő teher lehet. És hát a Suzuki után is kell majd cégautóadót fizetni, azt gondolom. (Közbeszólás: Kevesebbet!) Valószínűleg kevesebbet.
Tehát elvi alapvetésként, mi a forrás? Vagy a normatíva, ami vélhetően pozitív módon nem fog csökkenni, negatív módon meg véletlenül csökkenni fog majd a költségvetési törvény tárgyalását illetően.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel, vélemény? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megadom a szót a főosztályvezető-helyettes úrnak.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Gulyás képviselő úr konkrét kérdést fogalmazott meg, hogy a személyi jövedelemadóban bekövetkező adóteher-csökkenés milyen hatást gyakorol a bértárgyalásra. Úgy gondolom, hogy ezzel az Országos Érdekegyeztető Tanács fog foglalkozni. Nyilván figyelembe veszik a béralku során, hogy a személyi jövedelemadóban csökken a munkavállalók adóterhe. Nyilvánvaló, hogy ha ez a változtatás markánsabb, akkor az egy markánsabb csökkenéssel jár együtt.
Bóka képviselő úr említette a pénzügyi lízinggel összefüggésben, hogy tulajdonképpen itt egy ügyletről van szó. Nem a vitát újranyitva, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mind jogi, mind közgazdasági értelemben két ügyeltről van szó. "A" megveszi az ingatlant - ez egy ügylet -, majd pedig ő továbbadja egy másik személynek, ez egy másik ügylet. Nincs semmi különbség aközött, hogy ezt én pénzügyi lízing keretében teszem, vagy pedig magánszemélyként megveszem akár Bóka úrtól az ingatlanát, és továbbadom Gulyás úrnak. Ugyanúgy két ügylet, akár még egy napon is megtörténhet ez. Nincs tartalmi különbség ebben a körben.
Ami a cégautóadót illeti, valóban nincs mentesség, erről beszéltünk. Nyilván, ha az önkormányzatoknak ez költségtöbblettel jár, akkor itt valószínűleg a költségvetési törvény vitájában kell arra valamilyen formában visszatérni.
Kovács képviselő úr említette, hogy kerékpárral járjanak. (Dr. Kovács Zoltán: Nem ez volt a mondanivalóm fő lényege! - Derültség.) Csak örömmel tudom közölni, hogy egyelőre a cégautóadó még nem terjed ki a kerékpárra, tehát ez egy valós opció. (Dr. Kovács Zoltán: Ez beleillik a koncepcióba.) Adott esetben igen. (Dr. Kovács Zoltán: Majd ha Dongó motor lesz rajta újra. - Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elég vidámra sikeredett ez a napirendi pont, bár, azt gondolom, hogy olyan módosítások szerepelnek előttünk, amelyek jelentősen meg fogják határozni a következő gazdasági évet.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló T/6291. számú törvényjavaslatot. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Tizennégy nem. Tehát a bizottság nem támogatja az általános vitára való alkalmasságot.
Kérdezem, hogy a két fél részéről - sehol sincs többségi vélemény - kíván-e a bizottság előadót állítani. Alelnök úr? (Jelzésre:) Alelnök úr Bóka képviselő urat javasolta az egyik vélemény megfogalmazására. Bóka képviselő úr elvállalja? (Dr. Bóka István bólint.) Igen. A bizottság ezzel egyetért? (Általános helyeslés. - Dr. Bóka István: A többségi vélemény, ugye?) Nem tudom, hogy a többségi, ki fog derülni. Végül is olyan szempontból igen, hogy nem támogatta a bizottság.
Kérdezem, hogy a másik véleményt Balogh képviselő úr elvállalja-e. (Balogh József bólint.) Gondolom, erre is bólogat a bizottság. (Általános helyeslés.) Akkor ezt a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm szépen.
Cseréltünk napirendi pontot. Másodikként következnek a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló T/5950. számú törvényjavaslat. Köszöntöm Bécsy Etelka főosztályvezető asszonyt, dr. Fekete István osztályvezető urat és Gulácsy-Tóth Tamás tanácsos urat.
Önöké a szó.
Bécsy Etelka szóbeli kiegészítése
BÉCSY ETELKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Sok szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, és engedjék meg, hogy egy ilyen hosszas és kimerítő napirendi pont után én megpróbáljak rövid lenni, és röviden bemutathassam önöknek, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény módosítására tulajdonképpen miért is kerül sor, illetve melyek azok a kulcsfontosságú területek, amelyeken ezt a módosítási javaslatot megtettük.
Mint ahogy a törvény nevéből is látszik, öt éve működik ez az alapprogram. Ez alatt az öt év alatt két választási ciklus is lebonyolódott, és mindezek gyakorlati megvalósulása, illetve ezek tapasztalata azt hozta magával, hogy néhány ponton finomabbá, módosítottabbá kell változtatnunk ezt a törvényt. Nem utolsósorban a változtatást indokolja az is, hogy közben más törvényi helyek is indokolttá tették, hogy hozzányúljunk ehhez a törvényhez.
Szeretném azonban azt is hozzátenni, hogy ez a változtatás egy széleskörű egyeztetés folyománya és végeredménye. A civil szervezetek teljes körű bevonásával készült el ez a javaslat. Azt is szeretném kiemelni, hogy talán önök is látják a bekerült dokumentum alapján, hogy magának az Nemzeti Civil Alapprogramnak a fő vívmányait, a rendszerét, a demokratizmusát egyáltalán nem érinti ez a módosítás, tehát ebben a működésben igazándiból nem voltak fennakadások, nem voltak olyan negatívumok, amelyek indokolttá tették. Tulajdonképpen csak finomhangolásról, kisebb módosításokról van szó.
Engedjék meg, hogy bemutassam a kulcsterületeket. Az első nagy terület, ahol a módosításra szükség volt, az azoknak a szervezeteknek a köre, amelyek az alapprogramból támogatást kaphatnak. Tehát a támogatási kör pontosítására kerül sor, azután pedig nem kell indokolnom, hogy fontos volt megjeleníteni és indokolni azt, hogy a pártok által alapított civil szervezetek támogatásának lehetősége megszűnjön.
A másik esetben javasoljuk magának a támogatottnak a jogorvoslati lehetőséget, itt ezt a mechanizmust egy kicsit pontosítottuk. A harmadik pont tartamazza gyakorlatilag az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat, amelyek szintén pontosításra szorultak. Itt tulajdonképpen harmonizálnunk kellett a 2007. évi közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényben ezt az NCA-törvényt. Az utolsó pont, amit megemlítenék, magának az átláthatóságnak, a nyilvánosságnak, a beszámolók nyilvánosságának a kiemelése és ennek a törvényi szabályozása, ebben a javaslatban ez szerepel.
A rövid tájékoztató után végül szeretném megkérni a bizottságot, hogy szíveskedjék általános vitára javasolni ezt a módosítást.
Nagyon szépen köszönöm. Amennyiben kérdéseik vannak, természetesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Kérdezem a bizottság tagjait, kérdések vannak-e. (Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, jól gondolom-e, hogy mintegy 70 ezer civil szervezet van az országban. (Bécsy Etelka: Mi is ezt az adatot tudjuk a KSH-tól.) Ebből a civil körből mintegy 5 ezer az NCA-ba beadott pályázatok száma. Van egy limitált felső határ, ez 18 millió forint, ha jól tudom. Az elbírálás során ezt hány esetben lépik túl? Történt-e erre példa?
Az a tendencia, amely szerint nem mindenki jut be ebbe a rendszerbe. Ez a nagyokat inkább erősíti a támogatási rendszerrel, a kicsik pedig továbbra is lemaradnak? A civil szféra véleménye szerint valahol a döntéshozók is elég erőteljesen képviselve vannak ezekben a döntéshozatalokban, a döntéshozókhoz közel álló civil szervezetek soha nem maradnak parlagon a döntéshozatalt követően, mindig pénzhez jutnak, bár ez inkább a kívül maradtak hangja. Pályázni nyilván tudni kell, ezt elfogadom, a célok is valamilyen formában meghatározottak, de a nagy számhoz képest a döntéshozatali folyamat végén mintegy egyötöd, egynegyed jut pályázati pénzhez. Mi ennek az oka?
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Senki sem jelentkezik.)
A főosztályvezető asszonyé a szó.
BÉCSY ETELKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Kovács úr kérdésére azt tudom válaszolni, hogy amit ön kérdésként feltett, azt tulajdonképpen nem a törvény szabályozza. Magyarországon szerintem egyedülálló demokratikus rendszer működik az NCA működtetésében. Itt valósul meg az az elv, hogy azok hozzák a döntést, akikről szól. Ebben tehát kormányzati akarat vagy kormányzati befolyásoltság egyáltalán nem működik közre.
A 18 millió forinttal kapcsolatban, amiről ön beszélt: gyakorlatilag a Tanácsnak, az NCA program egyik szervének az a dolga, hogy meghatározza azokat az elveket, amelyek mentén a kollégiumok a forrásokat szétosztják a pályázatok keretében. Erre gyakorlatilag a kormányzatnak nincs ráhatása. Gyakorlatilag magának az NCA szerveinek kell arra ügyelniük, hogy be tudják-e tartani a saját maguk által kialakított elveket.
Az a törvényi módosítás, ami a társadalmi szervek behatárolását, pontosítását jelenti, illetve azok a módosítások, amelyek az összeférhetetlenségre vonatkoznak, talán az ön által említett anomáliák megoldásában is segítenek. Még azt tudom mondani, hogy most tulajdonképpen egy új fejezet kezdődik, mert pont benne vagyunk az elektori választásban, és a jövő év tavaszától új tanács, új kollégiumok működnek új elvek mentén, tehát feltételezem, hogy ez a nem kedvező vélemény, ami esetleg kialakult, változni is tud az új működés kapcsán.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Ezzel az utóbbival kapcsolatosan nem gondolja-e, hogyha a kollégium létszáma csökken, ez a döntéshozatali folyamatot gyakorlatilag lassítani fogja az elkövetkezendő időben? Ha már spórolunk, akkor nem biztos, hogy adott esetben a testületi tagok tiszteletdíján kellene spórolni. Az elmúlt időszakban más közszereplők vonatkozásában is felmerült ez, hogy ott lehetne spórolni és nem a kollégium létszámán, mert az a döntéshozatali folyamatok sebességét befolyásolja.
ELNÖK: Köszönöm. Főosztályvezető asszony!
BÉCSY ETELKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tulajdonképpen ezek a számok, amelyek a módosításban szerepelnek, ahogyan említettem, a társadalmi szervekkel, a civil szférával egyeztetve vannak. Azt gondolom, erre az vezetett, és talán az jelenti a jó megoldást, azért alakulhatott ki ez a szám, mert a többéves működés gyakorlata az volt, hogy soha nem tudtak maximális létszámban részt venni a kollégiumi döntésben. Az is látható, hogy a korábbi törvényben is és a mostani módosításban is tól-ig számról van szó. Ez megoldódott a múltban is, és nem hiszem, hogy elsődlegesen a spórolás lett volna a cél, inkább az, hogy a valós gyakorlati tapasztalatok épüljenek bele a törvénymódosításba.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Észrevételek, vélemények vannak-e? (Jelzésre:) Mester képviselő úr!
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Főosztályvezető Asszony! Ahogyan a szóbeli kiegészítésben elhangzott, a több kisebb módosításon átesett Nemzeti Civil Alapprogram tizenötéves. A koncepció, a civil szektor egészének az érintettek részvételével történő támogatása alapvetően jó, de vannak további tennivalók is, amelyekre a törvénymódosítás kapcsán érdemes a figyelmet felhívni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény nagy jelentőségű jogi szabályozás volt, egyfajta úttörőmunka, talán némi túlzással azt is mondhatnám, hogy mérföldkő volt a kapcsolatrendszer kialakításában, szabályozásában és megteremtésében. Amiről szólok, lehet, hogy az alapvetően nem a törvény hibája, de közvetlenül kapcsolatba hozható a jogi szabályozással vagy éppen jogi tisztázatlansággal.
Az egyik probléma vagy talán a fő probléma az, hogy csupán a civil szervezetek egy része, méghozzá a jogi személyiséggel rendelkezők és általában azon belül is csak a közhasznú fokozatú szervezetek indulhatnak a pályázaton, ez a szabályozás eredménye. A civil szektor legalább egyharmadát alkotó jogi személyiség nélküli civil szervezetek, a civil közösségek ebből következően a pályázatoktól elesnek. Igaz, azt sem tudjuk pontosan, hány ilyen szervezet létezik, mint ahogyan az egyesületek, alapítványok pontos számáról sincsenek megbízható adataink, mert a bírósági nyilvántartás torzít, méghozzá nem kevéssel, mert becslések szerint ez a szám akár a 30 ezret is elérheti.
A probléma, ami miatt az NCA a levegőben lóg, többrétű. Egyrészt nincsenek pontos adataink, nem is tudjuk, hogy milyen információkat kellene összeszámolnunk. Ezzel kapcsolatban már akkor utalást tettem, amikor a polgári törvénykönyv módosításáról beszéltünk, hiszen ez a probléma a polgári törvénykönyvhöz is sok szálon kapcsolható.
A megoldás egy új egyesületi törvény megalkotásában rejlik. Használjuk önkéntelenül is a társadalmi szervezet két évtizede halott kategóriáját. Ezt a civil szervezetek gyakorlata alapján meghatározott formációjával kellene felváltani.
Ezt a jogalkotói aktust követhetné, nyilván logikusan, az új nyilvántartási szabályok megalkotása. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, ez egy ideiglenes megoldás, amit jelenleg a jogi szabályozás tartalmaz.
A döntés tehát nyilvánvalóan az Országgyűlés kezében van, de ha az egyesületi törvényt átgondoljuk egyszer, ez nyilván feltételezi a pártok, frakciók közötti konszenzust. Az NCA mai koncepciójához is akkor majd hozzá kell nyúlni. Itt tisztázásra vár, hogy milyen célokra, honnét, ki kaphat támogatást, és mely formában központi, illetve helyi szinten. Milyen az NCA és a helyi, illetve megyei önkormányzatok civil alapjainak egymáshoz való viszonya? Mekkora összeggel rendelkezzenek, és a forrásokat hogy osztjuk fel?
Tehát mindenképpen egy nagy munkáról van szó, amely megalapozott szakmai előkészítést és tőlünk, képviselőktől önmérsékletet igényel. Ezt a szakmai munkát egy, a közigazgatási és civil szektor kapcsolat- és támogatási rendszerének gyakorlatát bemutató konferenciasorozat fővédnökeként, a XVIII. kerület polgármestereként magam is segítettem. A konferenciáról hírek nem szóltak, az eredményeket csendben publikáljuk folyamatosan, és bízunk abban, hogy egyszer a reflektorfény nélküli alkotómunkához a döntéshozók támogatását is megnyerjük.
Az elmondott fenntartások ellenére a törvényjavaslat általános vitára bocsátását támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Azt gondolom, hogy az előterjesztés támogatható, különösen az elhangzott számos civil szervezeti egyeztetés és kialakított konszenzus alapján. Frakciónk támogatni fogja ezt.
Néhány megjegyzést szeretnék fölvetni. Az egyik, hogy nagyon fontos, hogy tisztázódik ebben a törvényjavaslatban az, hogy a támogatottak köre kikre vonatkozzon. Annál is inkább, mert konjunkturális dolgok burjánzottak el. Az önkormányzati választások előtt kvázi pártként kezdtek működni civil szervezetek, és a lényegét tekintve utána négy évig nem csináltak semmit, majd a választást követően megint indultak önkormányzati választáson, polgármester-választáson, fővárosi választáson, és utána ismét altatták ezt a dolgot. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ez tisztázódik.
A másik, hogy fontosnak tartom az összeférhetetlenségi ügy rendezését, a jogorvoslati lehetőségeket, és nagyon fontos a nyilvánosság ügye és ezen keresztül az átláthatóság.
A lakossági önszerveződéssel klasszikusan létrejött civil szervezet tehát nem olyan, hogy három ember összeáll és azt mondja, hogy csinálunk tizenhét listát és elindulunk a választáson, hanem olyan, amely a klasszikusan szociális ügyeket évek hosszú során csinálja, segíti a szegényeket, elesetteket, fogyatékosokat. A differenciálást továbbra sem tudja megtenni ez a törvény, úgy gondolom. Tehát nem tudja azt a differenciálást megtenni, hogy akik 365 napból 180-at önkéntes munkával dolgoznak, és akik ügyesek és bekerülnek a civil tanácsba vagy valahova, azoknak az érdekérvényesítő lehetősége nagyon erős. A törvényben meg ráadásul még szerepel a regionális megoldás.
Tehát én ismerek olyan regionális jellegű civil szervezetet, amiből úgy együtt regionálisan nincs annyi, mint nálunk egyetlenegy civil szervezet. Nincs annyi aktivistája, nem tesz annyit, de ki tudta mondani magáról, hogy regionális, mert itt is van két embere, ott is van három embere. Ezek nem sokat tesznek. Ehhez képest nézzük a polgárőröket. Hatezer órát töltenek egy évben önkéntes munkával a polgárőrök. Egy regionális szervezet, ha ezret fel tud mutatni, sokat mondok. És a hatezer órát teljesített civil szervezetnek semmilyen jogosítványa nincs ahhoz a regionális civil szervezethez képest. Ebben az ügyben szerintem picikét ebben a törvényben még tovább kell csiszolni, mert ez hátrányosan érinthet nagyon jól működő civil szervezeteket, hiszen akkor most az lesz a konjunktúra, hogy regionálisokat kell sorozatban létrehozni.
A másik, amit szeretnék megemlíteni, az a törvényjavaslat 2. § (2) bekezdésében olvasható, az 1 százalék ügye. Itt az 1 százalékra való utazás egy nagy biznisz. Én magam is 1 százalék felajánló vagyok hosszú évek óta, magam is persze civil szervezetnek, és gondolom, itt mindenki legalább egy civil szervezetnek, van, aki ötnek-tíznek is a tagja, legfeljebb nem olyan aktív tagja, mint akik ezt az igát naponta húzzák.
A törvényjavaslatban az van írva, hogy nem tudja meghatározni, hogy mihez viszonyítsa. Szerintem az kellene viszonyításként az 1 százalék meghatározásához, hogy a civil szervezetnek az egy évvel korábban tett felajánlása legyen a bázisszám, és akkor már könnyen tudnak tervezni. Tehát, akinek 2008-ban ennyi 1 százalék volt a felajánlása, ne kelljen újra bevárnia. Itt az a gond, hogy nincs egy igazi viszonyítás. Lehetne viszonyítás az, akinek az előző évben felajánlott száma és abból kialakult pénzei vannak, az lehetne a tervezési szám, hogy a felhasználható összegre vonatkozóan konkrétabban tudjanak a civil szervezetek számítani, mert pillanatnyilag ez egy olyan bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, hogy mennyi pénzt fognak kapni. Ezért az utolsó pillanatban kapják meg a pénzt, amikor kapkodva szétszórják valamire, mert el kell valahogyan számolni.
Végezetül, a 6. § (2) bekezdésében van a tanács és kollégium tagjaira vonatkozó hároméves kitétel, ami egyik oldalról nagyon jó, de a másik oldalon azért azt fogja jelenteni, hogy az oda bebetonozott... - mert itt bebetonozott emberek vannak sokan, akik öt évvel ezelőtt oda benyesték magukat abba a tanácsba, és onnan ki se tudnak kerülni. Most ezzel a három évvel viszont az fog történni, hogy mondjuk, ebből az új testületből esetleg, még akik aktívak és őszintén csinálják ott a munkát, azok is kieshetnek és nem lesznek a tagjai. Hatalmas cserebere zajlik le, és úgy gondolom, hogy ezt majd figyelembe kell venni. De ha erre a konszenzus megvan a civil szervezeteknél, akkor csak megjegyzésként jelzem.
Végezetül, a törvényjavaslatot a magam és a frakcióm részéről is támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor főosztályvezető asszonyé a szó.
BÉCSY ETELKA (Szociális és Családügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én csak annyit tennék hozzá, hogy azokat a pozitív megnyilvánulásokat, amelyek a felszólalásokból hangzottak, nagyon szépen köszönöm, de ugyanilyen mértékben nagyon szépen köszönöm azokat a figyelemfelhívásokat, amelyek a további munkánkhoz egy nagyon jó muníciót szolgáltatnak. Tehát látjuk a közös gondolkodásban, hogy merre kell majd továbbhaladnunk akár a szabályozás, akár a gyakorlati megvalósítás útján.
Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló T/5950. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Tizenkettő nem. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő tartózkodással a bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak.
Ettől függetlenül szeretném megkérdezni Hajdu képviselő urat, hogy vállalja-e, hogy a törvény vitájában az itt elhangzottakat összefoglalja és elmondja. (Hajdu László: Igen.) Köszönöm szépen. Akkor a bizottság Hajdu képviselő úr személyében állít előadót. Alelnök úrék kívánnak előadót állítani? (Dr. Kovács Zoltán: Nem.) Az ellenzék nem kíván előadót állítani.
A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat (T/6308. szám) (Általános vita)
Áttérünk a 3. napirendi pontra, a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló T/6308. számú törvényjavaslatra. Itt is az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie a bizottságnak. Kérdezem a kormányzat képviselőit.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok. Árvai Csaba pénzügyminisztériumi főosztályvezető vagyok.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Dr. Sepsi Tibor, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője vagyok.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Kanyó Lóránd, Pénzügyminisztérium.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vannak-e a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumból? (Nincs jelzés.) Még nincsenek itt. Köszönöm szépen.
Árvai úré a szó.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Én a benyújtott törvényjavaslathoz külön kiegészítést nem tennék, a kérdésekre a legjobb tudásom szerint válaszolni fogok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottságé a szó, a kérdések következnek. (Nincs jelzés.) A tisztelt bizottság tagjainak nincs kérdésük, nekem lenne két-három kérdésem.
A törvényjavaslat a 2. § (4) bekezdésben módosítja egyébként a társasházi tulajdonostársak létszámára vonatkozó döntéshozatalt. Csak erre az egy törvényre érvényes-e az összes tulajdoni hányad több mint a fele, vagy pedig bármi másra is? Ez az első kérdésem.
A második kérdésem: a törvényjavaslat 13. §-ában a következő új 57. §-t hozza létre. Ennek kapcsán szeretném megkérdezni: a távhőszolgáltatás csatlakozási díjának és a lakossági távhőszolgáltatás díjának megváltoztatási kezdeményezése - amit a Magyar Energia Hivatalnak kell benyújtani - konkrétan vonatkozik-e a hődíjra is? A távhődíj általában alapdíjból és távhődíjból áll, tehát vonatkozik-e a hődíjra is, különös tekintettel arra, hogyha ez az önkormányzat rendeletében a hődíjemelésre automatizmust hagyott jóvá, magyarul: nem kell visszavinni az önkormányzati testület elé a hődíj emelését, akkor ez az eljárás vonatkozik-e külön a hődíjra?
Még egy kérdésem van. Ha jól emlékszem a számra, több mint száz olyan önkormányzat van, ahol távhőszolgáltatás van. Képes lesz-e kapacitással bírni a Magyar Energia Hivatal, hogy ezeket a díjemeléseket egy évben többször jóváhagyja, illetve felülvizsgálja? Köszönöm.
Mivel nincs több kérdés, önöké a szó.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): A kérdések jellegére tekintettel én reagálnék.
Az első kérdésre igen a válasz, tehát csak ezen egyetlen döntést emeli ki a távhőtörvény jelenleg a négyötödös szabályt előíró főszabálya alól, ami a rendes gazdálkodási körét meghaladó döntések esetében ilyen többséget ad. Ennek megfelelően módosul a távhőtörvény vonatkozó rendelkezése is, és ennek kapcsán ez a törvényi kivétel.
A már meglévő díjmegállapító rendeletekkel való viszonnyal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a törvényi hatálybalépést megelőzően elfogadott díjrendeletek konkrét tartalmára ez az eljárás nem hat ki, tehát az ezt követő módosításokra vonatkozik, viszont a hatósági, önkormányzati ármegállapítási körbe tartozó díjak teljes körét voltaképpen ez az eljárás felöleli.
A Magyar Energia Hivatal kapacitása tekintetében pedig azt tudom jelezni, hogy ez egy érdemi új feladat, aminek az erőforrásigényével a kormányzat számol, tehát valóban ezeknek az ármegállapításoknak, szerződéseknek a hatósági típusú vizsgálata eddig nem jelent meg az Energia Hivatal feladatköre tekintetében, ennek a kormányhivatalnak a hatósági munkáját érdemben növeli ez az új hatáskör, de az érdemi árkontroll megvalósításához a kormányzat megítélése szerint az ilyen típusú feladatkör-kiterjesztés mindenképpen szükséges.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Bebes képviselő úr!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Egy kérdésem lenne. A fogalmak sorában a 10. § felsorolja, melyek az energiaellátó cégek. Maguk a távhőszolgáltató cégek - itt vannak a Magyar Energia Hivatal által kiadott, engedéllyel rendelkező cégek - ennek a sorába tartoznak-e?
ELNÖK: Köszönöm. Van-e egyéb kérdés? (Nincs jelzés.) Önöké a szó.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Azon vállalkozókat, akikre kiterjed az adófizetési kötelezettség, röviden és talán közérthetően a következőképpen tudnám felsorolni: a szénhidrogén-kitermelési tevékenységet végző, a bányászati törvény hatálya alá tartozó bányavállalkozó, a kőolajtermék-előállító, a jövedéki engedélyes kőolajtermék nagy- és kiskereskedő, valamint a Magyar Energia Hivatal által kiadott engedéllyel rendelkező. Nem tartoznak ide a villamos energia elosztására vonatkozó működési engedéllyel rendelkezők, mint a Mavir és néhány szolgáltató, az átviteli rendszerirányításra vonatkozó működési engedéllyel rendelkezők - itt kizárólag a Mavir-t értjük ez alatt -, a földgázelosztásra vagy földgázszállításra vonatkozó engedéllyel rendelkezők, a villamos energia vagy a földgáz egyetemes szolgáltatásra vonatkozó működési engedéllyel rendelkezők, a földgázközüzemű nagykereskedelmi közüzemi szolgáltatói engedéllyel rendelkezők. Ezek a kivételek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vélemények, észrevételek következnek.
Bebes képviselő úr!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni ennek a törvényjavaslatnak az előkészítéséhez.
Számos olyan döntés született az elmúlt időszakban, ami természetesen valójában nemcsak a távhőszolgáltatást igénybe vevő lakosságot, hanem az ország egész lakosságát sújtotta, többek között a gázáremelés vagy a villamos energia árának a növelése. Az a probléma, hogy a korábbi időszakban - nyilván jó szándékból - elindultak olyan programok, amelyek azt célozták meg, hogy a panellakások megújuljanak, lehetőség szerint a lakások felújítása megtörténhessen. Arra viszont a korábbiakban nem gondoltak, ami a legfontosabb, hogy talán azzal kellett volna kezdeni, és olyan lehetőséget kellett volna biztosítani a társasházak számára - ezt talán hatékonyabban kellett volna megtenni -, ami egyértelműen azt a célt szolgálta volna, hogy a távhőfogyasztás szabályozását, mérhetővé tételének kialakítását célzó felújításokat hatékonyabban próbálták volna támogatni, kezelni. Jelenleg is az van, hogy az önkormányzatok esetében főként a panelprogramban való részvételt próbálják megcélozni a lakóközösségek, és kevésbé ezeket a problémákat kezelni, ami szerintem jóval nagyobb megtakarításokat jelenthetne a számukra. Mindenesetre ez most egy kezdeményezés.
A kérdésem a következő. Ennek a fedezetére kivetett energiaadó milyen mértékben jön vissza, milyen mértékben köszön vissza? Milyen mértékben teljesítik azt, amit ebben igazából el szeretnének érni, hogy az állami támogatást, a lakóközösséget terhelő saját részt, a helyi önkormányzat általi átvállalását próbálják meg ezekkel a bevételekkel megcélozni?
Azt gondolom, hogyha a cél teljes mértékben elérné azt, amit ennek az adónemnek a bevezetésére ide szándékoznak tenni, és persze minden egyes adóforint ide kerülne, ami innen befolyik, biztos vagyok abban, hogy a lakosság terheit ez valamilyen mértékben csökkenteni tudná, de félő, hogy az állami költségvetés bevételi oldalát növelő ilyen jellegű bevétel vagy csak elég korlátozott mértékben kerül ide, vagy pedig olyan feltételeket fognak majd állítani, amelyek igazából lehetetlenné teszik azt, hogy ezek az adóbevételek elérjék a céljukat. Abban is biztos vagyok, hogy az így befolyt adó valamilyen mértékben majd tovább fogja növelni a lakosság terheit. Biztos vagyok benne, hogy a lakosságnak ezeknek a terheknek a megfizetésében részt kell vennie.
Biztos vagyok abban, hogy a lakosság majd ezeknek a terheknek a megfizetésében részt kell hogy vegyen. Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt jobban át kellett volna gondolni már korábban is, és nem így növelni az adónemeket az emberek és az ország számára.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Geberle képviselő asszony!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A SZDSZ véleményét szeretném megjeleníteni itt, a bizottság ülésén.
Azzal egyetértünk, hogy a törekvés jó, valamit kezdeni kell ezzel a problémával, de azt gondoljuk, hogy az irány nem jó. Tehát ez a törvényjavaslat nem elfogadható számunkra. Hiányzik belőle a rászorultsági elv. Tehát most globálisan beszélnék a távhőfogyasztók támogatásáról és ennek kapcsán erről az úgynevezett Robin Hood-adóról. Hiányoljuk belőle a rászorultsági elvet. Tulajdonképpen a mostani kormányzati intézkedések mindenkinek juttatnak valami pici, kevés összeget. Véleményünk szerint ez már csak egy lépésre van a Fidesz áfacsökkentési javaslatától, ami szintén elfogadhatatlan számunkra.
Azzal kezdi a törvényjavaslat az általános indoklását, hogy környezetvédelmi szempontból a távfűtés a legjobb. Ezzel magunk is egyetértünk, ugyanakkor nem értjük azt a kormányzati szándékot, hogy akkor miért támogatja a kormány a távfűtést igénybe vevők részére a távfűtésről való leválást ösztönző programokat.
Az a cél, hogy a távhőszolgáltatást versenyképesebbé tegyük - tulajdonképpen azt érezzük, hogy ez a javaslat nem számol azzal, hogy kik veszik ezt igénybe. Általában ezt mindenki tudja szociológiai felmérésekből, hogy ezekben a távfűtéses lakásokban a legelesettebb, jövedelmi viszonyaikat tekintve leghátrányosabb helyzetben élők, illetve kisnyugdíjasok élnek. Azok az ökoprogramok akár jók is lehetnének, amelyek az igénybevevő, az önkormányzat, illetve a kormányzat által támogatva egy három lábon álló programmal próbálnák segíteni a távfűtés korszerűsítését ezekben a lakásokban. Itt akár az öngondoskodást, mint egy megjelenő liberális elemet is üdvözölhetném. Mint elvet, ezt jónak tartjuk, csak az a tapasztalat, hogy például a budapesti ökoprogramban pontosan amiatt volt nagyon kevés a résztvevő, mert ezek a kisnyugdíjasok borzasztóan nem foglalkoznak azzal, hogy 20-30 év múlva ez a befektetés majd meg fog térülni nekik. Tehát azt gondoljuk, hogy maga a törekvés jó, de nem elég ösztönző.
Engedjenek meg utoljára két kérdést a törvény szövegével kapcsolatban. A 2. § (3) bekezdése azt mondja, hogy a támogatások pályázati feltételeit úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye a lakóközösséget terhelő saját rész helyi önkormányzat általi átvállalását. Azt szeretném kérdezni, hogy gondolt-e arra a kormány, hogy erre valami pluszforrást biztosítana az önkormányzatoknak, vagy ezt az önkormányzatoknak saját büdzséből kell kigazdálkodniuk. Megjegyzem, hogy itt megint azok az önkormányzatok fognak rosszul járni, akik egyébként is hátrányos helyzetben vannak, gondolok itt a budapesti külső kerületekre vagy a szegényebb vidéki nagyvárosokra, ahol ezeknek a távfűtéses lakásoknak a nagy része található.
Még egy észrevétel, hogy a 2. § (4) bekezdése, amely a tulajdoni hányad több mint felével teszi elérhetővé a határozatot a fűtéskorszerűsítésről, azt gondoljuk, hogy alkotmányossági aggályokat is felvet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is szeretnék hozzászólni. Azt gondolom, hogy csak támogatni lehet, hogy ez a törvényjavaslat az Országgyűlés elé kerüljön. Ezért frakciónk ezt általános vitára alkalmasnak találja, és támogatni fogjuk.
A távfűtés nagyon nagy probléma. A sorozatos emelkedések azt a helyzetet állították elő, hogy a távfűtéses lakásban élők, akik nem önként választották ezt a fűtési formát, sajnos kénytelenek ezeket a megemelkedett árakat megfizetni. Ezért gondolta úgy a kormány, azt gondolom, nagyon helyesen, hogy ezen a helyzeten változtatni kíván.
Én ebből a törvényjavaslatból elsősorban azt emelném ki, hogy hosszú távra próbál gondolkodni azzal, hogy a távfűtést a lakásokban szabályozhatóvá és mérhetővé teszi. Ez az alapja annak, hogy a távfűtés versenyképessége valamilyen módon javuljon. Természetesen Bebes képviselőtársamnak abban igaza van, hogy az összes többi, a szigetelés, illetve magának a panelháznak a korszerűsítése egy következő lépés kell legyen. Éppen ezért ez évtől már az ÖKOPlusz program keretében pályázható állami forrás arra, hogy a távfűtéses lakásokban szabályozhatóvá és mérhetővé tegyük a távfűtést.
A szabad demokraták felvetésére szeretnék reagálni még néhány kérdésben. Itt a rászorultság elvét említette Geberle képviselőtársnőm. Azt gondolom, mivel a távfűtéses lakásban élők nem választhatnak abban, hogy a távfűtésben kívánnak részt venni, vagy pedig egyedi fűtést alkalmaznának, illetve én nem tudok olyan kormányzati szándékról, amely ösztönözné azt, hogy a távfűtéses lakásban élők leváljanak erről a rendszerről, pont ellenkezőleg, ezt ösztönözni kéne mindenegyes önkormányzatnak és állami eszközökkel is, hiszen a távfűtés egy nagyon jó környezetvédelmi fűtési mód. Azt gondolom, hogy ezért itt nem lehet differenciálni elsősorban rászorultság, illetve nem rászorultság tekintetében. A szabályozást és a mérhetővé tételt kell mindenegyes távfűtéses lakásban élő család számára biztosítani, mert ezáltal kerülnek ők is abba a helyzetbe, hogy saját döntésük alapján próbálják majd ezt a kérdést szabályozni.
Azt gondolom, hogy az energiaadó persze válthat ki különböző véleményeket, és nyilvánvalóan energiaellátó cégek elég nehezen élik meg, hogy egy ilyen típusú adó bevezetésre kerül, ugyanakkor az a kormányzati szándék, amelyik azt mondja, hogy az ilyen lakásban élők terheit csökkenteni kell és közelíteni kell a más egyéb fűtési móddal rendelkezők terheihez, mindenképpen támogatandó.
Köszönöm szépen. Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az előterjesztéssel kapcsolatban a következőt szeretném mondani. Egyetértek azzal a hozzászólással, hogy itt valamit tennünk kell, mégpedig most azonnal, a fűtési szezon előtt. Lehet rajta vitatkoznunk, csak időnk nincsen, mert a fűtési szezon a nyakunkon van.
Itt van egy örökség, a távfűtött lakások öröksége, amelyért egyikünk sem hibás, mert nem most állt be, hanem 20-30-40 évvel ezelőtti örökség, amely örökség megváltoztatása nyilván csak egy teljesen komplex, nagy tőkebefektetést igénylő, energiatakarékos program keretében oldható meg. Van program természetesen most is, a Panel Plusz is egy ilyen, és az ÖKO-program, ami készül, az is ilyen, és amit most tárgyalunk, az is valamilyen megoldást jelent. Összességében azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy ezt a kérdést megoldjuk, tekintve, hogy 650 ezer körüli ilyen lakásról van szó, ez hatalmas mennyiség, itt milliós nagyságrendben élnek emberek távfűtött lakásban, és nem egyszerűen csak panellakásról van szó, hanem nem panellakások is kapnak fűtést.
Egyébként az az érdekesség, hogy távfűtést kapnak termelő és szolgáltató cégek is. Az én kerületemben is van olyan cég, amely a távfűtést azért választotta, mert akárhogy nézi - persze olyan rendszert épített már ki, hogy méri - neki semmilyen módon nem érte volna meg saját kazán működtetése, merthogy a rendszerét úgy építette ki, és ehhez az új rendszerhez a távfűtés gazdaságos. Ugyanakkor érdekes dolog az, hogy családi házban az egyedi fűtés olcsóbb, mint a távfűtésben az úgynevezett környezetkímélő fűtés.
Tehát ez nyilván a rossz örökség miatt van, és jelentős befektetés szükséges. Mi a budapesti példát ismerjük. Képviselőtársam a szabad demokratáktól elmondta, hogy fenntartásokkal lehet csak támogatni a dolgot. Hadd mondjam el, hogy Budapesten már ez a Robin Hood-dolog működik, hiszen a fővárosnak van egy olyan rendelete, ami alapján azt a bérlőt, aki nem fizeti a távfűtést, a kerület egy számlájáról leírja a főváros. Tehát egyszerűen Budapesten ilyen rendszer működik, ha nem fizeti valaki. Elterjedt a bérlők között, hogy minek fizessük, úgyis az önkormányzatnak mint tulajdonosnak ki kell fizetnie helyette a távfűtést. Ez az én esetemben 2008-ban 80 millió forint, 80 millió forintot fizetünk ki!
Elhangzott, hogy további terhet ró majd az önkormányzatokra. Ennél nagyobb terhet nem lehet! A bérlők között divat nem fizetni, mert miért fizessenek, az önkormányzat köteles kifizetni. Ez csak a bérlőkre vonatkozik, más a helyzet a szövetkezeti tulajdonnál, más a helyzet a társasházi tulajdonnál, és sajnálatos módon ez ilyen súlyosan érint bennünket. Az egy más kérdés, hogy nyilván mi is kitaláltunk erre válaszlépést, mert eddig a lakásbérleti szerződésnek nem volt része az, hogy aki nem fizeti a távfűtést, az felmondási indok. Az volt a válaszlépésünk, hogy felmondási indokká tettük a távfűtés nem fizetését, mert eddig csak az volt, hogy aki nem fizeti a lakbért, ez felmondási indok, de az nem volt felmondási indok, hogy évekig nem fizet vizet, csatornát, villanyt, gázt, legfeljebb ki lehetett kapcsolni, de a távfűtés olyan kényszerfogyasztás, kényszerszolgáltatás, amit nem lehet kikapcsolni, ezért kényszerültünk ezt a válaszlépést megtenni, hogy felmondunk a bérlőknek. Nekem most tömegesen ott vannak a kilakoltatásra megérett családok, és nem tudok velük mit kezdeni. Ezért mi marad? Az, hogy fizetjük a távfűtést a bérlőink helyett. Itt több ezer bérlőről van szó, így jön össze ez a nagy összeg.
Ez a törvényjavaslat, ami most előttünk van, nyilván sokféle alternatívát adhat, például milyen módon, ártámogatással, költségmegosztó támogatással, alanyi jogon vagy rászorultsági alapon adjuk és a többi, tehát rengeteg variáció van, de valójában senki sem tudja, melyik lenne jó. Egy biztos: ezt a hiányt, ami ebből keletkezik, mármint az, hogy a távfűtés rentábilisan tartása miatt kényszerül emelésre minden szolgáltató, és kényszerül ezt a fogyasztóra áthárítani, ebben az ügybe valamilyen központi megoldást kell tenni, és ennek az árát azok is fizetni kényszerülnek, akik nem távfűtött lakásban laknak.
Azt gondolom, hogy egy átmeneti intézkedésről van szó, amelyet követnie kell a hosszú, akár tíz évekre is elnyúló komplex energiatakarékossági programnak, éppen ezért most, tekintettel a kényszerfogyasztókra is, mi is kényszerhelyzetben vagyunk, és nem tehetünk mást, mint támogatnunk kell a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Van-e további hozzászólás, észrevétel? (Nincs jelzés.)
Önöké a szó.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, és igyekszem megválaszolni a kérdéseket. Nagyon sok megállapítás és tényadat is elhangzott, ezekből egy-kettőt kiemelve ezekre fűzném fel a válaszomat.
Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy ezen a távhőterületen valamit tenni kell, mert a lakossági terhek valóban nagyon jelentősek, és társadalmi feszültséget okoz az energiahordozók világpiaci árának emelkedéséből ez esetben a távhőt érintő hatása. A rendszer, mint tudjuk, rendkívül heterogén, igazából nagyon nehéz ebben tökéleteset alkotni, mert ahogyan elhangzott, mintegy száz település érintett a kérdésben, és a mi ismeretünk szerint mintegy 240 hőszolgáltató rendszerről kell még beszélni, amelyek egyenként vagy bizonyos csoportokba rendezve is műszakilag eltérő módon működnek. Önök is számos példát tudnának mondani pont ezen heterogenitásból fakadóan. A másik megemlített kifejezésre utalnék, hogy ez egy próbálkozás, lehet innen is közelíteni. Azt gondolom, ez egy nagyon jelentős próbálkozás.
A távhőt érintően az elmúlt években, évtizedekben több ilyen próbálkozásból fakadt jogszabály-módosítás és a rendszer módosulása. Talán ha egyet-kettőt kiemelünk - ez részben el is hangzott -, most az egyik ilyen próbálkozásnak lehet tekinteni az alapdíj hődíjának a megváltozását, amit összességében nem biztos, hogy mindenki úgy értékelt, hogy a legjobb megoldás volt, de akkor, abban a pillanatban úgy gondolták, részben ez is egy megoldás lehet.
Elhangzott, miért támogatja a kormány a távhőről való leválást, vagy miért támogatta korábban. Ilyen rendszer a múltban is volt, ennek lehet az eredője, hogy akkoriban úgy gondolták, ez is egy részmegoldás lehet. Erről a mostani megoldásról - ami ideiglenes jellegű, ideiglenes az adóterhet tekintve - elmondható, hogy az érintettekre, a fogyasztókra való továbbterhelés gátjaként a kormány szándéka szerint éppen ezért így határozta meg az adóalanyokat, hogy ne lehessen továbbterhelni a fogyasztókra. Ezt teljesen explicit kijelenteni leginkább majd akkor lehet, amikor már a rendszer működésbe lépne, de a szándék természetesen az, hogy ne lehessen továbbterhelni. Megint egy korábbi évre, 2005-re utalnék vissza: független tanácsadó szakértő cégek több távhőszolgáltató céget átvilágítottak, és akkoriban az adatokat elemezve bizonyos hatékonysági javulást feltételeztek a rendszerben, hogy meg lehetne tenni. Ez a hatékonyság, ha ezt most nem is számszerűsítjük, azt feltételezi, hogy az Energia Hivatal beiktatása a folyamatba az ármegállapítást megelőzően szakmai oldalról növeli a rendszerben a transzparenciát, a heterogenitást igyekszik azáltal csökkenteni, hogy központi szakmai szervezetként képes utat vágni a különbözőségek útvesztőjében. Ehhez természetesen a kormány hozzá fogja rendelni a kapacitásokat.
A továbbiakban olyan észrevételek hangzottak el, amelyekre általánosságban válaszolnék. Ez a törvényjavaslat természetesen nem tud mindent teljes részletében szabályozni. Olyan főbb elveket mond ki, olyan megállapításokat tesz, amelyekre további jogszabályalkotással a részletek kidolgozhatók. Például a 15. § felhatalmazást ad a kormánynak további részletszabályok kidolgozására, így természetesen a Robin Hood-adóból származó bevétel felhasználása is kizárólag erre a tevékenységre fordítandó, de a támogatás mikéntje innen még nem köszön vissza, ezeket még ki kell dolgozni, és a tárgyalás alatt lévő költségvetési törvénnyel összhangban kívánja ezt a kormány megtenni.
Felmerült továbbá, hogy mindenképpen mérőeszközökre van szükség. Igen, azt a választ lehet adni, hogy erre nagyon nagy szükség van. Adott esetben hiába vannak mindenféle felújítási, korszerűsítési programok, ha a mérőeszközök beiktatása a rendszerbe nem valósítható meg, nem lehet a tökéletes megoldáshoz jutni. Hozzá kell tenni, hogy jogi szempontból az is nehezítő körülmény, ami egyébként a jogállamiságból fakadóan pedig pozitív körülmény, hogy az emberek dönthetnek a saját sorsukat illetően. Ez azt jelenti, ha egy lakóházban, egy társasházban egyetlenegy lakó úgy gondolja, hogy ő bizony nem engedi be a lakásba a szerelőket, és nem szerelhetik be a mérőeszközt, akkor a műszaki feltételekből adódóan sajnos a teljes társasházat nem fogják tudni ellátni mérőeszközökkel. Tehát ez is egy nehezítő körülmény, de itt a törvényjavaslatban lévő társasházi döntéshozatalt érintő deklarációk igyekeznek ebbe az irányba terelni a megvalósítást.
A rászorultsági elvvel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a részletes indoklás is kitér erre, de egyébként a 3. §-ban olvashatunk erről, hogy a távhőfelhasználás támogatása során, az alanyi jogú támogatás lehetőségét nem kizárva, a fogyasztó anyagi helyzetére figyelemmel differenciált összegű támogatást lehet meghatározni. Ugye ez lehetőség, és most még ez nem kidolgozott, tehát majd a részletszabályok kell hogy erre választ adjanak. Elméletileg azonban ez lehetőség.
A 2. § (3) bekezdése kapcsán az önkormányzati saját rész, tehát, amikor az önkormányzat jogosult átvállalni, mondjuk, a társasháztól az önrészt, hogy tudjon pályázni a korszerűsítési programokban, nagyon hangsúlyozottan ki kell emeljem, hogy ez egy lehetőség, nem kötelezettség. Magyarul, hogy a kormány ehhez külön forrást hozzárendelt-e, megmondom őszintén, az én ismeretem nem terjed ki arra, hogy erre precíz választ tudnék adni, de nem vagyok abban biztos, hogy erre ma igen a válasz. Tehát lehet, hogy lesz ilyen a későbbiekben, ha van 2009-es költségvetési törvény elfogadva. Bizonyosan van erre elvi jogi lehetőség. Én ma erre ennél pontosabb választ nem tudok adni.
Átadnám a kollégámnak a szót, és addig is átgondolom, hogy minden kérdésre válaszoltam-e.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Röviden.
DR. SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Nagyon röviden csak erre a konkrét felvetésre szeretnék reagálni a társasházi többség követelményének csökkentése tekintetében. Nem tudom azt mondani a képviselő asszonynak, hogy az ezzel kapcsolatos aggályok tökéletesen légből kapottak lennének. Ez egy jelentős változtatás, egy érdemi csökkentés. Azt gondolom, hogy az elvi okát mindannyian látjuk. A négyötödös döntési követelmény egy jelentős akadálya annak, hogy ez az egyébként mindenki által kívánt mérhetővé, szabályozhatóvá tétel megtörténjen.
Két szempontot ajánlanék megfontolásra a bizottság számára. Az egyik, hogy itt a Rubicont tulajdonképpen a komoly döntéseknek az egyhangúságból való elvétele tekintetében a társasházi törvény elfogadásakor már átlépte az Országgyűlés. Tehát voltaképpen az egyes tulajdonosok jogainak védelme érdekében már akkor létrehoztunk garanciákat.
Még egy dolgot hangsúlyoznék, ez pedig az volna, hogy a kisebbségben maradt tulajdonosoknak megvannak a társasházi törvény szerinti lehetőségei arra, hogy ezeket a döntéseket megfelelő fórumokon megtámadják.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára bocsátja-e a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló T/6308. számú törvényjavaslatot. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Tizenkettő nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő tartózkodással a bizottság nem támogatja az általános vitára való bocsátást.
Áttérünk a 4. napirendi pontra, a második Nemzeti Környezetvédelmi Program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló J/6168. számú jelentésre. Az általános vitára bocsátásról dönt a bizottság.
Köszöntöm a napirendi ponthoz megjelent dr. Gergely Erzsébet főosztályvezető-helyettest a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumból és Prém Krisztinát.
Önöké a szó.
Prém Krisztina szóbeli kiegészítése
PRÉM KRISZTINA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Örülünk annak a lehetőségnek, hogy a középtávra szóló második nemzeti környezetvédelmi program középső két évében elért eredményekről nagyon röviden tájékoztathatom önöket. Engedjék meg, hogy a program elemei közül elsősorban azokat emeljem ki, amelyek önkormányzati vagy területfejlesztési szempontból nagyobb figyelemre számíthatnak.
Ha összefoglaljuk ezt a két évet, akkor három főirány volt, amely ezt a területet érintette. Az egyik a szabályozási keretek fejlesztése volt, a másik a környezet minőségét befolyásoló, környezetállapotra ható, illetve a környezeti infrastruktúra fejlesztését célzó beruházások voltak, illetve voltak olyan tevékenységek, amelyek a város egészének mint élhető környezetnek a minőségjavítását célozták.
Az első kategóriából kiemelném az épített környezet védelméről szóló törvény módosítását, amelybe többek között nagyon sok környezeti elem is beletartozott. Ezek közül csak kiemelném a csapadékvíz összegyűjtésére, tározására vonatkozó új szabályokat, amelyek az éghajlatváltozással összefüggésben egy fontos koncepcionális váltást is jelentenek a korábbi levezetési koncepcióhoz képest. Ugyanígy például a települések körüli zöld gyűrű előírását, azt, hogy szabályozva van, hogy a területek beépítése milyen mértéket érhet el, illetve, hogy a biológiai aktivitási érték belekerült a törvénybe. Ezek fontos új elemek környezeti szempontból is.
Hasonló szemléletben született meg a budapesti agglomerációs törvény is, és több más olyan jogszabályhely is volt, ahova sikerült környezeti szempontokat beépíteni. Itt csak a büntető törvénykönyv módosítását emelném ki, amely kibővítette a környezetkárosítás elleni fellépés jogi lehetőségeit, és ez például az illegális hulladékelhagyás terén egy fontos új lehetőséget teremt a települések számára is.
Ebben az időszakban született meg a rendeletek körében az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatára vonatkozó szabályozás, ami innentől kezdve gyakorlatilag minden településrendezési tervre vonatkozik, valamint a környezeti hatásvizsgálat és az egységes környezethasználati engedélyezés bevezetése, ami viszont mindenfajta ilyen engedélyezési tevékenységet leegyszerűsített, a fejlesztések, beruházások egyszerűbben végrehajthatók. Csak egy mondatban említeném meg, hogy az Európai Unió ebben az időszakban fogadta el a városi környezet tematikus stratégiáját, aminek a hazai beültetése jelenleg folyamatban van.
Ha végigtekintjük a környezetminőséget, akkor elmondható, hogy a levegőtisztaság-védelem tekintetében sok tényezőben előreléptünk. A közlekedési eredetű szennyezések továbbra is jelentős problémát jelentenek, és ebben lépni kell. Hasonlóan sok önkormányzati és társadalmi összefogásban végrehajtott lépés volt a parlagfű elleni védelem terén, mind helyi, regionális és országos szinten. A pollenszennyezettség lényegében csökkent, ugyanakkor a megbetegedések száma nem olyan mértékben csökkent le, ezért ezen a téren továbbra is lépnünk kell.
Az ivóvízellátás és különösen az ivóvízminőség javítása terén a legnagyobb feladat a Kohéziós Alap keretében az észak-alföldi régió programjának előkészítése volt, de az előkészítés során is a KIOP-ból, címzett támogatásból, illetve gazdálkodói szintből már születtek beruházások, amelyek nem olyan jelentős, de kimutatható eredményt adtak a szolgáltatott vízminőség javításában az így ellátott lakosság körében.
A szennyvíztisztításról csak két számot mondanék el. 2004-2006 között 5 százalékkal nőtt a csatornahálózatba bekötött lakások száma, és az összegyűjtött szennyvíznek 70 százaléka már biológiai tisztítási fokozaton is keresztülment. Itt folyamatosan haladnak tovább a beruházások, amelyeket ISPA-támogatásból, illetve a Kohéziós Alapból folytatunk.
Van egy olyan további tartalék is, amire felhívnám a figyelmüket, ez pedig a be nem kötött lakások aránya, ami 2005-ben 10 százalékot elért. Tehát az egy további feladat, hogy a lakosságot erre rávegyük.
Zaj és rezgés tekintetében elsősorban a zajtérképek készítése zajlott ebben az időszakban, a hulladékgazdálkodás fejlesztése pedig hasonló volt a szennyvizes témakörhöz, vagyis a nagy regionális ISPA-projektek előkészítése és a kivitelezése folyt. Emellett kifejezetten központi kormányzati forrásból 210 önkormányzat 1,5 milliárd forintot kapott 2005-ben, 2006-ban pedig 750 millió forintot annak érdekében, hogy többek között a szelektív gyűjtést a saját településén javítsa.
Az energiatakarékossági program is folytatódott, részben a lakosság körében, részben a panelprogram esetében. A Környezetvédelmi Minisztérium pedig a biomassza, illetve egyéb megújuló forrásfelhasználás referenciaprojektjeinek fejlesztését végezte el.
Ami a lakosság szempontjából sokkal érezhetőbb talán, hogy az NFT-ROP, "Városi területek rehabilitációja" körében az összes felhasználható támogatásnak mintegy 18-26 százaléka erre a célra ment el. Ez alapvetően városrehabilitációs, köztéri, gyalogos közlekedési, zöldfelületi fejlesztéseket jelentett. Külön forrásból pedig részben a múzeumi, részben pedig a világörökségi rekonstrukciók folytatódtak, amelyek egy település értékéhez hasonló módon hozzájárultak.
Összességében e két évben mintegy 785 milliárd forint volt az, amit a program keretében a környezetminőség javítására költöttünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdések következnek. Szabó képviselő úr!
SZABÓ GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Ott kezdeném a kérdésemet, ahol most abba tetszett hagyni, nevezetesen: a második környezetvédelmi program keretében 2005-2006-ban - erről a két évről beszélünk - az a bizonyos 785 milliárd forint kerül a különböző költségviselők részéről felhasználásra. Most az a sajátos helyzet van, hogy 2008 harmadik negyedévében vagyunk, és feltehetően valamilyen szolid becslésre már képesek vagyunk a tekintetben, hogy mire a program lezárul - itt a 2003-2008 közötti programról van szó -, talán már meg tudjuk mondani, mi várható, annak fényében is, hogy ez a 785 milliárd forint is igen érdekesen mutatkozik meg, hiszen az első évhez képest a második évben közel kétszer annyit sikerült felhasználni. Izgalmas lehet, hogy 2007-ben és 2008-ban ez a dinamika vajon folytatódott-e, mert ebből a magunk számára le tudnánk vonni azt a következtetést - hogyha jól emlékszem, a II. Környezetvédelmi programnak talán 4200 milliárd körüli volt a megcélzott felhasználási összege -, hogy teljesíteni tudjuk-e majd vagy sem. Valószínűleg nem, mondom én a magam részéről, és ennek megvan az oka, de nyilván nem tud most erre válaszolni.
A másik kérdésem a szennyvíztisztításhoz, csatornázáshoz kapcsolódik. 2003-ban készült a program, 2004-től vagyunk uniós tagok. Az uniós változások kapcsán az egyik leghosszabb távú és talán a legjelentősebb derogációt pontosan itt kellett kérnünk, ha jól emlékszem, talán 2015-ig, de ennek van egy 2008-as üteme is, ami gyakorlatilag a 10 ezer fő feletti településeket érinti. Engem érdekel, sok más embert is, az önkormányzatokat is, hogy olyan helyzetben vagyunk-e, hogy a derogáció derogációját is kérnünk kell. Azt hiszem, értik, mire gondolok.
A harmadik kérdésem: az anyag is említi, hogy a többnyire majdnem kizárólagosan az önkormányzatok által benyújtott csatornázási, szennyvíztisztítási pályázatok gyakran tartalmaznak túlzó igényeket és talán nem feltétlenül költségracionális megoldásokat. Érdekelne, hogy ebben van-e valamilyen előrelépés, hiszen a KEOP most már megy? Van-e valami pozitív változás?
Ennek egy alkérdése: többek között azért látom a szennyvíztisztítási rendszert kicsit túlságosan költségigényesnek, mert a 2002-es, évente felülvizsgálandó, de mégis alapvetően a szennyvíztisztítási agglomerációkat meghatározó kormányrendeletbe rengeteg kistelepülés belesuszterolódott - elnézést kérek a kifejezésért -, és megítélésem szerint ez nem igazán célszerű kezelési módja a kis lélekszámú települések csatornázási, szennyvíztisztítási megoldásának. Ennek a felülvizsgálata vajon folyamatban van-e, vagy korábban volt-e?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. További kérdések? (Nincs jelzés.)
A főosztályvezető-helyettes asszonyé a szó.
DR. GERGELY ERZSÉBET (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a képviselő úr kérdéseit, mert fontos pontokra mutattak rá.
A finanszírozást tekintve annak idején, amikor terveztük a programot, és összeállt ez a 4200 milliárd forintos részkeret, amelyből 2100 milliárd forint központi költségvetési ráfordítást terveztünk, a középtávú gazdaságpolitikai programból indultunk ki. Felhívom a figyelmet arra, hogy nem csupán a közvetlen, de a közvetett beruházások is szerepelnek ebben a költségvetésben. Hadd említsem meg a vasút-rekonstrukciót, amely a közösségi közlekedést, illetve a környezetbarát szállítást is jelenti. Tehát itt van néhány olyan tétel, ami, hogyha kicsit kevésbé halad, akkor már önmagában a finanszírozást befolyásolja.
Összességében azt tudom elmondani, hogy az első két évben, 2003-2004-ben viszonylag mérsékelt és az előzetes terveinkhez képest alacsonyabb szinten finanszírozódott a program. Ilyenkor tiszta meggyőződésből azt is el szoktam mondani, hogy nekünk a végső célunk a program céljainak a teljesítése és nem feltétlenül a ráfordítások teljesítése, mert pontosan 2003-2004 az EU-csatlakozás időszaka volt, amikor a környezetvédelem terén gyakorlatilag a teljes joganyag megújult, és ez egészen más helyzetet teremtett mindenki számára. Tehát ha önmagában sok pénzt költünk, az nem mindig biztos, hogy arányos az eredménnyel.
Ebben a két évben már két dolog látható. Egyrészt nagyon sok olyan tervezési munka, amely 2003-2004-ben folyt, már bejött, elkezdődött a projektek megvalósítása, ez 2005-2006-ban az EU-s pénzek belépése kapcsán nagyon jól látható. Azt is el kell mondanom - hiszen a zárszámadási adatokból, illetve a környezetvédelem terén például a Fejlesztési Igazgatóság adataiból dolgozunk -, hogy 2006 végén nagyon sok olyan projekt volt már befejezés előtt, amelyek tényleges kifizetése 2007 elején történt meg, tehát a valós teljesítés adott esetben 2006-ban nagyobb, mint amit a mostani számaink mutatnak. A megkötött szerződések, a folyamatban lévő projektek alapján úgy látjuk, hogy a középső két évben - tehát amiről most beszélünk - a program körülbelül kétharmad részében érte utol azt a finanszírozást, amit erre az időszakra terveztünk. 2007 és 2008 már lényegesen nagyobb forrásokat mutat. Összességében a program körülbelül 70 százalék körüli pénzügyi teljesítéssel lesz lezárható.
Még az idén szeretnénk a hatéves jelentést 2008-ra vonatkozóan becsült adatokkal az Országgyűlés elé hozni, hogy az egész időszakról átfogó képet mutathassunk be. Nagyon sok olyan témakör van, ahol ennek a forrásnak a rendelkezésre állása lehetővé tette a teljesítést. Van néhány olyan elem is - ezt minden anyagban tisztességesen a végén el is mondjuk -, ahol esetleg lemaradás van.
A finanszírozásnál egy dologra felhívom a tisztelt bizottság figyelmét: amiről pontos képünk van, az az EU-s, illetőleg a központi költségvetési források nyilvántartása. Az egyéb támogatások esetében a támogatás, illetve a szükséges saját pénz arányában tudjuk megbecsülni az önkormányzat, illetve a gazdálkodó szervezetek ráfordításainak egy részét, de mind az önkormányzatoknak, mind a gazdálkodó szervezeteknek vannak olyan ráfordításai, amelyek ebben a számban nem szerepelnek. Úgy gondolom tehát, hogyha a lakosságtól kezdve egészen az EU-ig végigtekintenénk, és minden adat rendelkezésre állna, akkor önmagában a program teljesítése pénzügyileg is biztosított.
A szennyvíztisztítás kérdésében Murányiné Krempels Gabriella kolléganőmet kérem meg, hiszen egészen részletes, pontos adatokat tud adni a képviselő úr kérdésére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó.
MURÁNYINÉ KREMPELS GABRIELLA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót.
Tisztelt Bizottság! Négy kérdéscsoport köré tudnám a válaszomat megadni a képviselő úr részére.
Az első az, hogy valóban 2015 a szennyvíz szakterületen vállalt derogációs utolsó határidő. Két előzetes határidő is van, ahogyan mondta a képviselő úr, 2008. december 31. és 2010. december 31. Ha a 2008. évit külön is elemezzük, ott azt szeretném elmondani, hogy az ország teljesítéséről természetesen készülünk megfelelő képet adni, mert az Unió ezt tőlünk várhatóan 2009 elején meg is fogja kérdezni. Azt megállapíthatjuk, hogy hiányzó rendszer nem lesz, s ez nagyon fontos, mert az Európai Unió bírósági tapasztalatából azt látjuk, leginkább azt üldözik, hogy ahol vállalás történt, és egyáltalán nem épült meg semmi. Nálunk néhány agglomerációban olyan rendszerelemek hiányoznak, ahol mondjuk a szennyvíztisztító telep adott, működik is, de a csatornahálózatban még fejlesztésre van szükség. Sajnos vannak olyan hiányzó projektek is, amelyeknek még a benyújtása sem történt meg, holott 2008. évi határidőt tartalmazó elemek is szerepelnek benne. Itt a tárca intenzíven segíti a pályázókat. Tehát itt szembesülünk azzal a kettősséggel, ami a szakterületünkön fennáll, hogy amíg a beruházás és a fejlesztés önkormányzati felelősségi körbe tartozik, addig az állami szinten elvállalt határidőkért a Magyar Köztársaság felel.
A KEOP-rendszerrel kapcsolatosan megfogalmazott kritikájára azt tudom mondani, hogy a korábbi szakterületi támogatásokhoz képest a KEOP-kiírás kizáró kritériumként kezeli a rendszerek fenntarthatóságának a vizsgálatát is. Vagyis hogyha olyan projektjavaslat kerül beadásra, amelyben a megjelölt - és kötelezően meg kell jelölni - a tervezett díj a bírálóbizottság részére már aggályokat vet fel, akkor van mód arra, hogy pusztán a fenntarthatóságra alapozott indokkal a projektet elutasíthassuk. Erre van is példa.
A bírálóbizottság működése mutatja, hogy azok a rendszerek, amelyek olyan magas díjakat generálnak, hogy vélhetően utána a fenntartásuk nem lesz megoldható - és hangsúlyozom, nem építési költségről, hanem a későbbi üzemeltetési szakaszról beszélek -, ezzel megfogalmazhatunk olyan kritikákat, amellyel vissza tudjuk adni a projektet az önkormányzatnak, nem örökre, hanem javításra és visszavárólag, hogy alacsonyabb díjkoncepciót eredményező megoldást hozzon. Ha itt ennek az az eredménye, hogy esetleg az agglomeráció kritikája jogos, akkor nincsen akadálya annak, hogy ahogy az önkormányzatok saját kérésükre kerültek az agglomerációba, olyan módon a minisztérium területi szerveinél kvázi kijelentkezzenek az agglomerációból. Az ez irányú folyamat elindult, és vannak ilyen beadványos kérelmek is és döntések is születtek.
A legutolsó kérdés pedig az agglomerációk felülvizsgálatára irányult. Ezzel kapcsolatban az a válasz, hogy a kormány elrendelte ezt a felülvizsgálatot, folyamatban van, intenzíven dolgozunk rajta, és pontosan ezeket a gazdaságossági kérdéseket feszegetjük, és ezt fogjuk megjeleníteni, és egy visszamenőleges hatályú korrekció lesz. Tehát a bent lévő települések felülvizsgálatára is kiterjed, mert 2006-ban hoztuk meg azt a rendeletet, hogy további lehetőség 2000 lakosszám alatti agglomerációk bekerülésére nincsen, de mind az Európai Unió kritikája, mind a szakmai kritikák, mind pedig a KEOP rendelkezésre álló kereteinek a kötelező feladatellátásra való ráfordítása azt tették szükségessé, hogy ne csak a további beáramlást akadályozzuk, hanem nézzük meg a teljesítés érdekében a bent lévők felülvizsgálatát is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó, észrevételek, vélemények következnek. (Szabó György jelentkezik.) Szabó alelnök úr!
SZABÓ GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Azzal kezdeném, hogy nem irigylem azokat, akik közép- vagy hosszabb távú terveket csinálnak, legkevésbé az olyan tervezőket, tervezéssel foglalkozókat, akik ilyen rendkívül szerteágazó problémával foglalkoznak, mint a környezetvédelem, amit nem is lehet másként kezelni, csak mint ahogy az anyag is teszi.
Nem irigylem, mert amikor készítik, akkor hitetetlen nyomás alatt vannak, és mindenki be akar kerülni a maga érdekeivel ebbe a csoportba. Nagyon nehéz konszenzust teremteni. Meg azt is szokták mondani, hogy egy terv akkor jó, ha feszített, azaz ambiciózus, mert az sarkallja mindazokat, akik érintettek lehetnek a végrehajtásban. Ennek egyfajta törvényszerű következménye - mindenegyes esetben, teljesen mindegy, hogy milyen témáról van szó -, hogy ekkora időtávon azokat a programokat úgy abban az ütemben és meghatározott módon és mértékben nem is lehet teljesíteni. Ezt mondjuk ki nyíltan, mert különben rosszul ítéljük meg az ilyen típusú programokat.
Egyetértek a válaszban elhangzottakkal, hogy a dolognak az a lényege, hogy haladunk-e abba az irányba - legyen szó gazdasági oldalról vagy intézményi szabályozásról vagy jogi szabályozásról -, amit mi kitűztünk magunk elé. Én e tekintetben pozitívnak tartom a programot, hiszen nincs olyan terület, ahol ne léptünk volna előre. Azt is mondhatnám, hogy valahol jobban talán, mint ahogy magunk is véltük, és olyan problémákat is sikerült az asztalról levenni, amelyek állandóan napirenden voltak. Én például ilyennek tartom a parlagfű kérdését is, akkor is, ha ennek még a népegészségügyi hatása nem jelenik meg.
Egy dolgot emelnék ki, nekem egy kicsit rögeszmém is ez a bizonyos környezettudatos nevelés. E tekintetben, azt hiszem, jócskán lehetne előbbre jutni. Én egy olyan dologra hívnám fel a figyelmet, amit a profitábilis szférába tartozók hihetetlenül alkalmaznak, a nagyszabású, igaz, komoly költségigényű kampányokra. Ezek abszolút nem hatástalanok.
Talán megengednek egy személyes élményt. Bő egy évtizeddel ezelőtt az egészségügyben dolgoztam, és akkor egy érdekes dologgal szembesültem. Kormányzati források összességében mintegy 1 milliárdot tudtak prevenció népszerűsítésére fordítani akkor, amikor a Coca-Cola amerikai cég csak tévéreklámra már 2 milliárd forintot fordított. Szóval, ha mi azt akarjuk, hogy ebben legyen valamifajta áttörés, akkor nem szabad ilyesmire sajnálni a pénzt.
És még egy kérésem lenne, hogy tessenek odahatni, hogy a KEOP-os pályázatok döntési mechanizmusát felgyorsítsuk.
Ezzel együtt az anyag korrekt, tisztességes, jó célokat szolgáló program megvalósítását mutatja be, és előrehaladásról tud beszámolni, ezért általános vitára alkalmasnak találom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Bizottság! 2005-2006-ról beszélünk. Az egyik megjegyzésem az lenne, hogy reális programot kellett volna akkor magunk elé tűzni, és akkor ma a végrehajtásáról szóló beszámoló kapcsán az itt lévő hölgyeknek is könnyebb lenne a helyzete. Ha pedig akkor reális volt ez a program, akkor miért nem sikerült kellő mértékben a végrehajtása?
Azt hiszem, hogy az nem elegendő indok, amit Szabó képviselő úr mondott, hogy óriási nyomás alatt van a készítésekor az azt készítő. Végső soron annak az elfogadásáért vannak felelősök, akik azt elfogadják, majd utána felelősök azért, hogy végrehajtsák. Önök mondták, hogy például a pénzügyi teljesítés sem teljes körű, és nincs is kimenekülési útvonaluk, hogy így mondjam - nem volt konvergenciaprogram 2005-2006-ban. Mert ugye most azt el lehet mondani, hogy amiatt kellett a pénzt megfogni, mert konvergenciaprogram volt. 2005-2006-ban még nem volt ilyen.
Az is biztos, hogy nem szabad - és ezzel egyetértek az elhangzottak tekintetében - csak infrastrukturális fejlesztési kérdésként érinteni ezt a kérdéskört. Tehát nem szabad csak nagy környezetvédelmi beruházásokra leszűkíteni. Nagyon fontos - önkormányzati bizottság vagyunk -, hogy a kisebb ilyen jellegű környezetvédelmi programokra vagy környezetvédelmi beruházásra is szükség van. Végiggondolhatjuk azt is, hogy nyilván itt az európai uniós források átalakítása tekintetében az úgynevezett KÖVICE megszűnt. Nem biztos, hogy ez egy helyes döntés volt, mert pont a kicsiket támogatta ez, a saját forrást segítette. Végig kell gondolni, hogy erre milyen lehetőséget tudnák a jövőben teremteni.
A másik, hogy az árvízi elöntés költségei mindig jóval nagyobbak, ha ilyen bekövetkezik, mint a megelőző védekezésé. Úgy látjuk, hogy azok az ígéretek, amelyek e tárgykörben elhangzottak, nem teljes körűen kerültek végrehajtásra. Megvannak a számok, hogy mikor mennyit fordítottunk erre. Ezeknél többet kellett volna fordítani a mi álláspontunk szerint. Ami fontos, hogy az ágazat létszáma mintegy 20 százalékkal csökkent, és adott esetben az árvízi védekezésnél, a jelentős árvizeknél ez problémát okoz. Nyilván nem mindig arra kell készülni, hogy csúcsra járatjuk a rendszert, de vélhetően a védekezésnél valahol a kettő között kellett volna megtalálni a létszámot.
Az ivóvízminőséget javító programról tetszett beszélni. Itt nem valósult meg az Európai Unió felé vállalt kötelezettség. Erről beszélt Szabó képviselő úr is más kontextusban. 2006. december 25-én járt le a vállalt határidő. Ezek elég kellemetlen ügyek, ráadásul nemcsak az, hogy az EU felé nem tudunk teljesíteni, hanem, hogy ez több százezer embert érint a mi megítélésünk szerint.
Ugyancsak a sérülékeny vízbázisra települt kiépített ivóvízellátás biztonságának a javítására az én ismereteim szerint - nem biztos, hogy jó a szám - 2,74 milliárd forintot kellene fordítani, és ennek egy töredéke az, ami rendelkezésre áll. Tehát ez sem teljesült.
Az egyik nagy baj, akik mezőgazdasági környéken élnek, azok tudják, hogy a Natura 2000 hálózat kijelölése megtörtént, a programra jelentős összegeket fordítottak, viszont az ingatlan-nyilvántartási tulajdonosok erről nem kerültek kiértesítésre.
Továbbra is folyt ugyanaz a mezőgazdasági termelés, amelynek egyébként a szabályozás következtében át kellett volna alakulnia. Megkérdezhettem volna, hogy mi volt ennek az oka. Szerintem ez egy jelentős malőr volt, hiszen ez a terület 12 százalékát érintette.
Úgy láttuk, nem teljesült a célok közül jó néhány abban a mértékben, ami elvárható lett volna. Ezekre kevés forrás volt, miután a forrást a parlamenti többség határozta meg, és ezt nem önöknek címzem, hanem a parlamenti többségnek, miután csak ennyi pénzt fordítottak ezekre a programokra. A végrehajtásnál ilyenkor csak azt tudjuk mondani, hogy ez helytelen volt, a végrehajtás nem volt teljes körű, és az Európai Unió előtt bizonyos tekintetben még szégyenkeznünk is kell a teljesítés elmaradása miatt, így ennek a programnak a végrehajtását nem tudjuk elfogadni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Van-e még további vélemény, észrevétel? (Nincs jelzés.)
Önöké a szó.
PRÉM KRISZTINA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Szeretnék válaszolni az első kérdésre. Itt felmerült az, hogy megszűnt például a Kövice. Valóban megszűnt, de a KEOP-ban most már nagyon sok olyan pályázati lehetőség van, ahol igyekeztünk mindazokat a pályázati lehetőségeket beépíteni. A Nemzeti Környezetvédelmi Program, illetve a Kövice és a KEOP között az alapvető különbség az, hogy az egyiket abszolút a hazai igények szerint lehetett meghatározni, a másiknál az Unióval mindig egyeztetési feladat van, és lehetnek olyan területek, amelyekre az Unió nem ad támogatást. Igyekeztünk megragadni minden olyan lehetőséget, ami például ezt tartalmazza, vagy tettünk olyan lépéseket például éppen a decentralizált területfejlesztési támogatásokkal, a kistérségi támogatásokkal kapcsolatban, hogy a települési környezetvédelmi program készítéséhez, ha már nincs Kövice, akkor más forrásból lehessen valamifajta támogatást kapni.
Hasonlóan elhangzott az a kérdés is, hogy ezt a programot hogyan lehet ilyen ágazati létszám mellett megvalósítani. A mi ágazatunk, csakúgy, mint a közigazgatás egésze, karcsúsodott, áramvonalasodott. Ilyen szempontból sem jobb, sem rosszabb helyzetben nem vagyunk, cél volt, hogy ütőképesebb államigazgatás legyen. Valóban vannak olyan területek, ahol már valamifajta korrekció történt. Gondolok itt arra, hogy például a Természetvédelmi Őrszolgálat létszáma a lecsökkentés után az utóbbi egy évben és az elkövetkező években várhatóan tovább javul.
Amit az alelnök úr mondott, valóban létszámleépítés volt a vízügy területén is, azonban az nagyon fontos, hogy az irányító személyzetben szerencsére még mindig nagyon ütőképes ez az ágazat, Európa számára példaértékű védekezések voltak, ez mind a mai napig így van. A környezetvédelmi hatósági rendszer is igyekszik segíteni ezekben az időszakokban, illetve a katasztrófaelhárítással, a honvédséggel való együttműködés is olyan lehetőség, ami ezekben a kritikus időszakokban az önkormányzatok és a helyi lakosság bevonásával segít túljutni ezeken a helyzeteken. Természetesen az ágazat célja az, hogy mind a létszámerősítéssel, mind az odavezető úttal - a szakképzés, a felsőfokú képzés fejlesztése terén - ezt az európai példaértékű tevékenységet meg tudjuk őrizni.
A Natura 2000 hálózat kijelölése terén azt kell mondanom, természetesen nagyon sok igazság volt abban, amit az alelnök úr mondott. Nem mentegetőzésként, de egyet azért elmondanék. Finnország, amelyik nagyon élen járó ország e téren, hosszú évekig foglalkozott a Natura 2000 területek kijelölésével, a tájékoztatással. Olyan angol példákat ismerek, ahol nagyon részletes és kiterjedt a vidéki hálózat, gyakorlatilag minden egyes gazda szintjére el tudták vinni ezt az üzenetet. Magyarországnak körülbelül két éve volt arra, hogy mindezt "keresztülverje". Ettől függetlenül minden jogszabályra, társadalmi egyeztetésre, tehát a hivatalosan elvárható dolgokra volt mód és lehetőség, még most is készülnek olyan anyagok, és próbálunk olyan kapcsolatokat kiépíteni, amelyekkel ez a hiány vagy sietség pótolható.
Az ivóvízbázis-védelem tekintetében valóban igaz, hogy a 2006. évi határidőben halasztást, módosítást kellett kérnünk az Európai Uniótól. Itt tudjuk azt, hogy az uniós határérték olyan követelményt támaszt Magyarországgal szemben, hogy javuljon az ivóvíz minősége, bár a WHO-nak ez a jelenlegi körülmények közötti is megfelel. Itt az előkészítő munka valóban lényegesen hosszabb volt. Ezzel összefüggésben el kell mondani, hogy itt valóban a partnerségre van szükség. Hasonló helyzetben vagyunk, mint a szennyvíz terén, ugyanis itt az önkormányzati feladatok és a kormányzati felelősségvállalás kapcsolódnak. A Fejlesztési Igazgatóság heti rendszerességgel jelenti, hogy most, amikor már a KEOP-forrásoknál ezekre a pénzekre pályázni lehet, hogyan próbálják ösztönözni az önkormányzatokat, hogy elmozduljanak ebbe az irányba, pályázzanak, hogy tényleg megvalósuljanak a tisztítókapacitások. Az azonban kétségtelen, hogy az uniós követelményű magasabb minőségű ivóvíz drágább vízdíjakat is eredményez, és ez gyakorlatilag az önkormányzatokat is elgondolkodtatja. Ebben együttműködésre van szükség.
Amennyiben részletesebb tájékoztatást szeretne az alelnök úr, Zách Péter kollégám szívesen áll rendelkezésre a további információkkal.
Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt bizottságot, szavazhatunk-e a második Nemzeti Környezetvédelmi Programról. (Igen jelzések.)
Kérem a tisztelt bizottságot, aki egyetért a második Nemzeti Környezetvédelmi Program 2005-2006. évi végrehajtásáról szóló jelentés általános vitára való alkalmasságával a J/6168. szám alapján, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Tizenhat igen szavazat. Ki nem ért egyet? Tizenkét nem szavazat. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasak találta ezt a jelentést. Köszönöm szépen a megjelenésüket.
Áttérünk az 5. napirendi pontunkra, amely az egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat a T/6071. szám alapján. A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslat megvitatására kerül sor.
Kérdezem a kormányzat képviselőjét.
DR. MAGYAR ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Magyar Éva, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tanácsosa vagyok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Önnek is van ajánlása? (Dr. Magyar Éva igen jelzése.)
Az ajánlást bizottsági képviselőtársaink kézhez kapták.
Az 1. számú módosító javaslatot, mely Filló Pál és képviselőtársai javaslata, támogatja-e a kormány?
DR. MAGYAR ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Következik egy összefüggő az 1., 2., 4., 5., 9., 12. számú módosító indítványokkal, a következő a 3. számú indítvány, szintén Filló Pál és képviselőtársai javaslata, ez a 13. számúval függ össze. A kormány képviselője támogatja-e?
DR. MAGYAR ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Többet nem talált a bizottság titkársága.
A képviselők közül kíván-e még valaki bármelyik módosító indítványról szavaztatni? (Nincs jelzés.)
Köszönöm szépen a megjelenését, és ezt a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk az egyebekre. Szeretném a bizottságot tájékoztatni: néhány felterjesztés érkezett a nyáron, illetve szeptemberben a bizottsághoz. Ezek közül néhányat ki is osztottunk, és szeretném ezeket a bizottsággal ismertetni.
A nyár folyamán Dány község polgármestere a bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy oszlassuk fel a képviselőtestületet. Az előterjesztés, illetve a polgármester úr levelének végére odatűztük azt a levelet, amelyet én az önkormányzati miniszter úrnak írtam, ami arról szól, hogy mivel ők nem kapták meg hivatalosan ezt a levelet, ezért hivatalosan átküldtem a polgármester úr levelét. Hiszen a helyi önkormányzatokról szóló törvény 93. § (2) bekezdése értelmében az Országgyűlés csak a kormány, az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után foglalkozhat ezzel a kéréssel. Most a kormányzatnál, az Önkormányzati Minisztériumnál van ez a kérdés. Amennyiben erre választ kapunk, tájékoztatni fogom a bizottságot. Ez elfogadható-e így vagy nyissunk erről vitát? (Általános helyeslés.) Nem nyitunk vitát. Köszönöm.
A második felterjesztés még a nyár elején érkezett. Kisújszállás Város Önkormányzatának Képviselő-testülete kezdeményezte a temetőkről és a temetkezésről szóló '99. évi XLIII. törvényre, tehát a temetési szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó módosítást. Ebben kikértük az Önkormányzati Minisztérium véleményét, amelyben a Jauernik államtitkár úr leírta azt, hogy miért nem támogatja az Önkormányzati Minisztérium, illetve az államtitkár ennek a törvénymódosítási kezdeményezésnek a napirendre tűzését. Azt kérem, hogy ezt a levelet, amit szintén kiosztottunk a bizottság tagjainak, szíveskedjenek tudomásul venni. Erről nyissunk-e vitát? (Senki sem jelentkezik.) Megyünk tovább.
A következő kérdéskör, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés fordult hozzánk felterjesztési javaslattal, mármint a Komárom-Esztergomi Megyei Közgyűlés megtárgyalta a Tasó és Kósa képviselő urak által benyújtott, az Ötv.-t módosító törvényjavaslatot. Ebben az erdők önkormányzati törzsvagyonba történő ingyenes átadása érdekében kezdeményeztek törvénymódosítást. Emlékeztetném a bizottságot, hogy ezt már egyszer a bizottság megtárgyalta, és nem vette tárgysorozatba sem. Erről szintén érkezett egy tájékoztatás, mégpedig Benedek Fülöp, agrárportfolióért felelős vezérigazgató-helyettestől, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től, amelyben az ő megítélésük szerint nincs lehetőség az erdőgazdasági társaságok részvényeinek önkormányzati tulajdonba adására. Erről kívánunk-e vitát nyitni? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A vitát lefolytattuk Tasó úr indítványáról. Én például nem ismerem a levelet, mert én ezt nem is kaptam meg, de azt gondolom, hogy az állami tulajdonról szóló rendelkezésekben nem egy vezérigazgató-helyettes dönt, hanem a tulajdonos magyar állam. És ha a magyar állam, a kormány vagy pedig az Országgyűlés így dönt... - hiszen az Országgyűlés döntött az összes többi állami tulajdonban lévő cég százalékos tulajdonlásáról, hogy mennyi a privatizálható, mennyi a kizárólagos állami tulajdonban tartható, azt is mondhatom, hogy közösségi tulajdonban tartható. Azt gondolom, hogy a tekintetben érdemes lenne legalább egy szavazás erejéig ismételten dönteni arról, hogy tárgysorozatba vesszük-e vagy sem. Ne egy vezérigazgató-helyettes döntse el ezt a kérdést, hogy lehet, vagy nem lehet, hanem maga a tulajdonos, majd végső soron az Országgyűlés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pontosan ezért hoztam a bizottság elé. Én is azt gondolom, hogy ebben egy szavazással dönthetünk, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés felterjesztését kívánja-e a bizottság ebben a témakörben tárgyalni. (Tasó László jelentkezik.)
Tasó képviselő úré a szó.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel szeretném kérni a bizottság tagjait, hogy támogassák, adjanak lehetőséget arra, hogy pontosan kifejtsük az álláspontunkat, hogy miért gondoljuk, és miért szolgálná ez az önkormányzatok és egyben az ország érdekeit is. Tegyék lehetővé, és segítsenek abban, hogy ez tárgysorozatba kerüljön!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy emlékeim szerint ezzel foglalkozott már a bizottság, és akkor úgy döntött, hogy nem kívánja tárgysorozatba venni. Ettől függetlenül az a korrekt kezelés, ha ebben most újra szavazunk alelnök úr javaslata alapján.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, kívánja-e tárgyalni a Komárom-Esztergom megyei közgyűlés felterjesztését az Ötv. módosításáról. Aki ezzel egyetért, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Tizenkettő igen. Ki az, aki ezzel nem ért egyet? (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy tartózkodás. Köszönöm szépen, ezt a bizottság nem kívánta ma tárgysorozatba venni, illetve napirendre tűzni.
Még egy feladatom van a felterjesztésekkel kapcsolatban. A XVII. kerület önkormányzatának polgármestere, Riz Levente úr írt egy levelet a bizottsághoz, amelyben a Ferihegyi repülőtér okozta zaj- és környezetszennyezésről kéri a bizottság állásfoglalását. Szintén megkapták a bizottság tagjai azt a levelet, amelyben tájékoztatom polgármester urat, hogy erről a kérdésről tájékoztatom a bizottságot, és a bizottság nevében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz fordultam szakmai állásfoglalás kérésével, és amennyiben ez megérkezik, akkor szeretném, ha ezzel foglalkozna a bizottság. Ez a kezelési mód elfogadható-e így a bizottság tagjainak? (Általános helyeslés.) Köszönöm szépen, akkor erről sem nyitunk még ma vitát.
Az egyebekben még egy kérdésem lenne a tisztelt bizottsághoz. Kovács alelnök úr kezdeményezte nálam, hogy ismét próbálkozzunk meg azzal, hogy a bizottsági ülés időpontját szerdai napról keddre áttegyük. Alelnök úr javaslata az lenne, hogy a rendes menetrend szerinti ülésnap mindig kedd legyen, és amennyiben ettől el kívánunk térni, akkor legyen a szerdai időpont. Ebben szeretném a bizottsági tagok véleményét kérni.
Alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Az én részemről azért került ez felvetésre, mert a múltkor csak egy napról szavaztunk egyébként e tekintetben, hogy akkor perpillanat szerdán vagy kedden legyen ez az ülés. Nyilván a kormánytöbbségnek kell alapvetően biztosítania a határozatképességet, de néha jó, ha itt van egyébként a parlamenti képviselők összessége, a bizottság tagjai.
Nálunk az összes polgármester 200-300 kilométerre lakik, és hétfőn a szavazás sokszor sokáig tart, kedden akkor nem kell hazamenni, és mondjuk 300 kilométerről - és nem az V. kerületből - beutazni az irodaházba. Tasó képviselő úr, Bebes képviselő úr, Tilki képviselő úr, Nógrádi képviselő úr, tehát Lenti, Fehérgyarmat, Körmend. Ez lenne a javaslat. Nyilván a program időnként nem engedi meg azt, hogy kedden tartsunk bizottsági ülést, hanem a parlamenti menetrend szerint szerdán kell tartani. Tehát főszabály szerint volt ez így egyébként korábban is, hogy kedden voltak a bizottsági ülések, és nem általánosságban szerdán is tartottunk. Arra is van lehetőség egyébként, hogy hétfőn 12 órára, fél egyre egy-egy napirendi pont átcsúszik, mint ahogy erre is volt már példa, ha valami kimaradt és a programhoz szükséges volt.
Ez az én javaslatom. Úgy gondolom, van értelme szót váltani róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is azt gondolom, hogy van értelme szót váltani róla. Egy szempontot tennék még ehhez hozzá: a plenáris ülések kedden reggel kezdődnek az Országgyűlésben, tehát azt gondolom, hogy ha a bizottság tagjai érintettek, akkor megint csak ugyanaz a kérdés áll elő, hogy itt legyenek az irodaházban bizottsági ülésen vagy pedig a plenáris üléseken.
Ettől függetlenül én erre mindig azt szoktam mondani, hogy ne budapesti képviselők döntsék el elsősorban, tehát ebből a szempontból én hajlandó vagyok alkalmazkodni. Ugyanakkor ezt a szempontot is kérem figyelembe venni, hogy plenáris ülés hétfőn, illetve kedden van általában, a szerda valamennyire rövidebb.
Kérdezem a bizottság tagjainak a véleményét. (Jelzésre:) Horváth képviselő úr!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Én tudom támogatni a keddi napot.
Igazából azt szeretném kérni a bizottságtól, hogy ez kiszámítható legyen. A legnagyobb probléma az, hogy pénteken kapjuk meg azt, hogy kedden vagy szerdán. Egy gyakorló polgármesternek sokszor már két, három héttel előre be vannak ütemezve a napjai, tehát nagyon nehéz az a helyzet, amikor azt mondjuk, hogy a kedd az állandó, de pénteken megtudjuk, hogy mégis szerdán lesz bizottsági ülés, vagy azt mondjuk, a szerda az állandó, és mégis kedden lesz. Nagyon nehéz így belogisztikázni az időt.
Tehát támogatom azt, hogy legyen egy állandó nap. A többséget tudomásul veszem, támogatom a keddet, de akkor ez mindig kiszámítható legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kiszámíthatóság fontos szempont, és akik több testületben is dolgoznak, azoknak ez biztosan nagyon fontos szempont. Azt nem tudom garantálni, hogy péntekenként nem lesz változás, ugyanis csütörtökön a házbizottság ülése után dől el. Szerintem többször lesz változás, ha most áttesszük a keddi ülésnapra, mintha egyébként maradnánk a szerdánál.
(Jelzésre:) Geberle képviselő asszony!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megelőzött, ugyanezt akartam elmondani, miként az alelnök úr felvetésére, miszerint a fő szabály az, hogy hétfőn plenáris ülés van, a kedd is plenáris ülés, és úgy tudom, a Házszabályban a szerda, csütörtök van kijelölve bizottsági napnak. Azt gondolom, tartsuk magunkat a szabályhoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további hozzászólás? (Jelzésre:) Pál képviselő úr!
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én sokkal együttműködőbb vagyok, mint az előttem szólók. Már többször napirenden volt a parlament működésének az újragondolása, volt is erre javaslat a házbizottságban, volt erről tárgyalás.
Azt javasolnám, amikor ez napirendre kerül, akkor térjünk rá vissza. Ha januártól ez lehetséges, akkor legyen, addig pedig maradjon a szerda.
Döntés a bizottsági ülés hivatalos időpontjáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez is egy járható út, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ezt most szavazással el tudjuk dönteni.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, ki támogatja, hogy keddre kerüljön át a bizottsági ülés hivatalos időpontja, és az ettől eltérő legyen a szerda. Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) Tizenkét igen szavazat. Ki nem ért ezzel egyet? Tizenhat nem szavazat. Köszönöm szépen.
Van-e az Egyebekben egyéb megtárgyalni valónk? (Nincs jelzés.)
Köszönöm a részvételüket, mai bizottsági ülésünket bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 52 perc.)
|
Gy. Németh Erzsébet |
Jegyzőkönyvvezetők: Gálné Videk Györgyi és Horváth Éva Szilvia