ÖTB-30/2008.
(ÖTB-81/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2008. november 12-én, szerdán, 10 óra 9 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Résztvevők *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám, új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Határozathozatalok *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6572. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6645. szám) (Általános vita) *
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítése *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6687. szám) (Általános vita) *
Marton Tamás szóbeli kiegészítése *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6647. szám) (Általános vita) *
Dr. Kovárik Erzsébet szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Dr. Kovárik Erzsébet válaszai *
Vélemények, észrevételek *
Varga László hozzászólása *
Zsiros Sándorné hozzászólása *
Révész László hozzászólása *
Szepessy Zsolt hozzászólása *
Reflexiók *
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(Általános vita)
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Gy. Németh Erzsébet (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Papp József (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Varju László (MSZP)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Gulyás József (SZDSZ)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó György (MSZP) távozása után Balogh Józsefnek (MSZP)
Dr. Buzás Péter (MSZP) távozása után dr. Mester Lászlónak (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) távozása után Papp Józsefnek (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) megérkezéséig Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Varju László (MSZP) távozása után Gy. Németh Erzsébetnek (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Hajdu Lászlónak (MSZP)
Bebes István (Fidesz) távozása után Tasó Lászlónak (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Bebes Istvánnak (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz) megérkezéséig dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) Erdős Norbertnek (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) távozása után Vigh Lászlónak (Fidesz)
Gulyás József (SZDSZ) távozása után Geberle Erzsébetnek (SZDSZ)
Nógrádi László (KDNP) dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság elnöke
Filló Pál (MSZP), a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke
Béki Gabriella (SZDSZ), az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagja
Dr. Varga Sándor főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Jármi Gyöngyi szakértő (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Kónya László főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Schlammadinger József főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Marton Tamás osztályvezető (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Agócs Gyula, Zagyvarékas polgármestere
Szepessy Zsolt László, Monok polgármestere
Révész László, Tuzsér polgármestere
Varga László, Taktaharkány polgármestere
Zsiros Sándorné, Alsózsolca polgármestere
Dr. Szép Béla országgyűlési képviselő (MSZP)
Kecskés Ádám tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Szabó Gellért elnök (Magyar Faluszövetség)
Dr. Losonciné Marschalkó Erzsébet Izabella főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Horváth István főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Malárik Edit főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Kőnig Éva főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bódi András főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 9 perc.)
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Elkezdhetjük a bizottsági ülést? Ha igen, akkor szeretettel köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent képviselőtársaimat, kormányzati képviselőket, meghívott vendégeinket, a sajtó képviselőit.
A napirendi javaslat elfogadása
Szeretnék javaslatot tenni a mai napirendünkre. A meghívóban jeleztem, hogy két részletben menne ma a bizottsági ülésünk, az első öt napirendet, amit a meghívó tartalmaz, most délelőtt 10 órától szeretném, ha bírjuk, akkor egy menetben végezzük el ezeket a feladatokat, (Dr. Bóka István megérkezik az ülésre.) és 13 órára pedig az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot vennénk napirendre. Az az oka ennek, hogy így két részletre bontanánk a mai bizottsági ülést, hogy ehhez az utóbbihoz, tehát a szociális törvények és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítására meghívtam azokat a polgármestereket, akik a nyár folyamán a "munka-segély" kérdéskörben, az "Út a munkához" programmal kapcsolatban megkereséssel fordultak az önkormányzati bizottsághoz. Folyamatosan tájékoztattam a bizottság tagjait ezekről a megkeresésekről, levelekről.
Azt a javaslatot tenném a bizottságnak, hogy ma az ezt a témakört felölelő törvénymódosítási javaslatot úgy tárgyaljuk meg, hogy ehhez jó néhány meghívottunk van: dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Agócs Gyula, Zagyvarékas polgármestere, Benedek Mihály, az ózdi kistérségi társulás elnöke, Orosz Zsolt, Hernádnémeti polgármestere, Stefán László, Sajókaza polgármestere, Szabó Tamás, Ercsi polgármestere, Szepessy Zsolt, Monok polgármestere, Révész László, Tuzsér polgármestere, Rónavölgyi Endréné, a szerencsi kistérségi társulás elnöke, és Zsiros Sándorné, Alsózsolca polgármestere.
Szintén meghívtam ennek a napirendi pontnak a tárgyalásához a másik két érintett parlamenti bizottság elnökét, a szociális és a foglalkoztatási bizottság elnökét, ők is jelezték a részvételüket, van, aki személyesen, van, aki pedig képviselői úton.
Arra tennék javaslatot, hogy ezt a típusú napirendi pontot, illetve az egész bizottság napirendi javaslatát, amelyet előzetesen írásban kiküldtem, fogadja el a tisztelt bizottság. Kérdezem, hogy van-e valakinek ehhez bármilyen észrevétele. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérem a bizottság tagjait, aki egyetért a mai napirendünkkel, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú igen. Köszönöm szépen.
A bizottság határozatképes.
Akkor elkezdenénk az 1. napirendi pontot, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat a T/6571. szám alatt új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett. A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor.
Szeretettel köszöntöm a Pénzügyminisztériumból Varga Sándor főosztályvezető urat, és kérek szépen egy kis segítséget a másik úr esetében, mert nekem még nagyon sok név van itt felírva.
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): A Pénzügyminisztériumból Kecskés Ádám tanácsos úr. Szeretettel köszöntjük a bizottságot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ő még nem volt felírva, de akkor a jegyzőkönyvben is rögzítettük, és köszönjük szépen a segítséget.
Tisztelt Bizottság! A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz a T/6571. szám alapján benyújtott módosítók csomagban történő szavazására tennék javaslatot. A bizottság tagjai is megkaptak egy összesítőt, amiben három különböző kategóriába sorolta a bizottságunk titkára a módosító javaslatokat. Az 1. pontban "az előterjesztő egyetért" címszó alatt vannak azok a módosító javaslatok, amelyeket a tudomásunk szerint a kormány támogat összefüggéseivel együtt. A 2. pontban azok a módosító javaslatok vannak, amelyekkel "az előterjesztő nem ért egyet", a 3. pontba pedig olyan módosító indítványokat tett a bizottság titkára, amelyekkel az előterjesztő nem ért egyet, viszont a bizottságunk valamelyik tagja nyújtotta be, ezért az a javaslatom, hogy ezekről külön szavazzunk.
A szavazási menetrend, ha egyetért vele a tisztelt bizottság, a következő lenne. Először szavazunk az 1. csomagról, vagyis "az előterjesztő egyetért" módosító indítványokról, utána szavaznánk külön-külön "az előterjesztő nem ért egyet" csomagban lévő módosító javaslatokról - ha egyébként a bizottság egyetért, akkor erről szavazhatunk egyben, de ha bárki kéri külön, akkor külön is szavaztatok mindenről -, és utána a 3. csomagban lévő bizottsági tagok által benyújtott, de az előterjesztő által el nem fogadott, vagyis azzal egyet nem értett módosító indítványokról pedig külön-külön szavaznánk.
Megállok egy kicsit. Elég bonyolult voltam, vagy érthető volt? Kérdéseket, véleményeket várnék. (Közbeszólás: Elfogadjuk.) Nézem a tisztelt ellenzéket. (Dr. Bóka István jelentkezik.) Bóka úr, parancsoljon!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Már módosító indítványokról fogunk szavazni. Tisztelettel kérdezném esetleg előzetesen a Pénzügyminisztérium képviselőit, mindig szoktunk egy ilyen nagy csomag előtt kapni tájékoztatást, hogy van-e valami általános változás a benyújtott javaslatok irányát illetően. Mi a kapcsolat az eredetileg benyújtott költségvetési javaslat, akkor a Veres pénzügyminiszter által benyújtott módosítóindítvány-csomag között, illetőleg azóta van-e valami változás vagy elmozdulás, vagy vannak-e tárgyalások, amiket illene tudnunk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Bóka úr. Ügyrendinek tekintem a felvetését, válaszolnék is rá. Azt szerettem volna, ha először a szavazás menetrendjéről dönt a bizottság, hogy elfogadja ezt a javaslatomat. Amennyiben elfogadja, természetesen szót adok a Pénzügyminisztérium képviselőinek, nyilvánvalóan azért ül itt, hogy van valami hozzátennivalója vagy elmondandója ehhez, tehát támogatom azt, amit ön mondott, és ezekre a kérdésekre feltehetőleg válaszolni is fognak.
Visszatérnék akkor a szavazás menetrendjére. Ki az, aki elfogadja ezt a javaslatot, hogy ebben a három kategóriában az általam ismertetett módon zajlódjék a szavazás? Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönöm.
Most adnám meg a szót Varga főosztályvezető úrnak, egyrészt Bóka képviselő úr kérdéseire, ha válaszolna, illetve szeretném kérdezni, hogy az általam elmondott és a bizottság által elfogadott szavazási rend kapcsán az egyes csomagokhoz van-e valamiféle hozzátennivaló, kiegészítenivaló. Öné a szó. Köszönöm.
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ahogyan a legutóbbi ülésünkkor is jeleztük, a Veres János pénzügyminiszter úr, képviselő úr által benyújtott módosító indítvány érinti természetesen az önkormányzati részt is. Az önkormányzati fejezetet érintő módosítás ebben a 13. havi juttatás elmaradásának az átvezetése a különböző bérhordozó normatívákon, beleértve a kistérségi normatívák érintettségét is, érintettsége okán beleértve azokat is. Elmarad a bérfejlesztés, ennek a hatását is ki kellett emelni a központosított előirányzatból, illetve a nyugdíjminimum változatlansága folytán a szociális juttatások sem emelkednek ehhez az évhez képest. Ennek a hatása is kiemelésre került az érintett normatívákból. (Horváth István megérkezik az ülésre.) Az önkormányzati kört tehát bár igen széles körben érintik ezek a módosítások, de igazán ebből a három dologból fakadnak.
A további módosítások inkább technikai jellegűek, talán a várpalotait kivéve, ahol évről évre sikerül enyhíteni a terhét azoknak az önkormányzatoknak, amelyek az úgynevezett japán hitelből részesültek környezetvédelmi célokra. A további igenlő módosítások, ahogy említettem, inkább technikai jellegűek.
A csomagra, hogy úgy mondjam, még várni kell, a mutatószám-felmérés ezekben a napokban fejeződik be. A következő heti bizottsági ülésre szeretnénk elhozni azokat a módosításokat, amelyek abból fakadnak, ha a mutatószámok a beterjesztetthez képest elmozdulnak, vagy megkaptuk immáron a személyi jövedelemadó végleges számát, amiatt is lesz egy kis átrendezés. (Gulyás József megérkezik az ülésre.) Tehát a csomag a jövő héten.
A nem egyetértő vagy nem egyetértéssel találkozó módosító indítványok pedig, bár céljukban nemesek, de olyan helyről vennének el előirányzatot, ahonnan nem javasolja a kormány semmiképpen, hiszen azokat a célokat ellehetetlenítené, amelyek azok mögött vannak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. (Dr. Bóka István jelentkezik.) Bóka képviselő úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Egy nagyon rövid kérdést. A bér kikerült, tehát kikerült a 13. havi bér. Önkormányzati szinten ennek mekkora a hatása, tehát makroszinten, makro önkormányzati szinten mekkora a hatása? Kikerült a béremelés. Ennek mekkora a hatása? Ez százalékban, átlagban mit jelent az eredeti előirányzathoz képest, összcsomaghoz képest?
ELNÖK: Parancsoljon, főosztályvezető úr!
DR. VARGA SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): A 13. havi juttatás elmaradásának hatása 72 milliárd forint mínusz, a bérfejlesztés elmaradása 73 milliárd forint mínuszt jelent az úgynevezett második változathoz képest. A szociális juttatások növekményének elmaradása pedig 7 milliárd forint mínuszt jelent.
A második változatban 7,9 százalék volt a támogatások növekménye a bázishoz képest. Ez a növekmény lement 1,9 százalékra. A gyors fejszámolás azt mutatja, hogy 6 százalékponttal csökken a növekmény. Ebben közel fele-fele arányt hoz a 13. havi mínusz és a bérfejlesztés elmaradása, és néhány tized százalékot jelent a szociális juttatások növelésének elmaradása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál képviselő úr!
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Megint azt a kérdést szeretném föltenni, amit a múltkor, amikor a költségvetést tárgyaltuk, akkor kérdeztem, hogy a területalapú ingatlanadózásról az értékalapúra való áttérésnél tudjuk-e, hogy hány önkormányzat tette ezt meg október végéig - kistelepülések, nagyobb városok, megyei jogú városok -, van-e erről most már adatunk. Akkor nem volt, és azt ígérték, hogy a mostani bizottsági ülésen valamilyen tájékoztatót kapunk ezzel kapcsolatban.
Az már egy érdekesség, hogy akik viszont kötvényt bocsátottak ki, azok hogy viszonyultak a területalapúról az értékalapú adózásra való átálláshoz.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még kérdés? (Jelzésre:) Gulyás képviselő úr!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Az érdekelne, hogy a családi pótlékkal hogyan számol most a kormány. Tehát korábban szó volt arról, hogy szeptember 1-jétől emelés lesz, addig nem. Ezzel a mostani változás hogyan számol? A családi pótlék összege mennyit jelent, amennyiben szeptembertől bent marad a rendszerben?
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még kérdés? (Jelzésre:) Hock képviselő úr!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen. Nekem az lenne a kérdésem, és nem is a főosztályvezető úrhoz, mert szerintem erre ő nem tud válaszolni, hogy elkezdtük tárgyalni a költségvetési törvényhez benyújtott Veres-féle módosító indítvány álcájába bújtatott harmadik verziójú költségvetési törvényt, miközben pontosan tudja mindenki a teremben, hogy egy negyedik költségvetési törvényről fog tárgyalni és szavazni a parlament. Ebben a helyzetben, az SZDSZ bejelentette, hogy a támogatásának feltétele az általa benyújtott kapcsolódó módosító indítvány esetleges kormánypárt általi elfogadása, ami ugye még nincs benyújtva a Háznak, ennek megfelelően a bizottság sem tudja tárgyalni. Ebben az összefüggésben persze végigtárgyalhatjuk azt, hogy 642 módosító indítványt hogyan fogunk támogatni, elutasítani meg egyebek, de azt gondolom, hogy ez önmagában nem mutat különösebb relevanciát a költségvetéssel kapcsolatban, hiszen ebben a formában vélhetően nincs meg a szükséges támogatás.
Persze vonogathatjuk a vállunkat, végigcsinálhatjuk ezt az egész dolgot, hogy rákérdezünk a családi pótlékra, a városi tömegközlekedés támogatására, és sok-sok minden egyébre, csak én azt gondolom, hogy a Ház végül is nem erről a költségvetésről fog dönteni, nem ebben a szerkezetben, nem ebben a struktúrában és lehet, hogy nem ezekkel a sarokszámokkal fogja tárgyalni a végleges verziót, mert nagyon úgy tűnik, hogy lesz egy negyedik verzió is, amit még nem ismer senki.
Most abban a helyzetben vagyunk - másodszorra -, mint a múlt alkalommal, amikor az önkormányzati miniszter államtitkára egy visszavont törvényt védelmezett, és olyanról győzködte a bizottságot, amit ő maga sem ismert. A bizottság most abban a helyzetben van, hogy olyan módosító indítványokat tárgyal és vitat, amelyek nem befolyásolják érdemben a költségvetési törvény esetleges elfogadását vagy éppen elutasítását.
Erre lettem volna kíváncsi, hogy akár az elnök asszonynak, akár másnak erről van-e valamilyen adekvát információja, amely érdemben befolyásolja adott esetben a döntéseket, mert ha nincs, akkor egyszerűen szavazzuk végig, mert különösebben nincs jelentősége a dolognak, mert én úgy tudom, hogy a jelen állapotban ebben a formában, ezekkel a módosító indítványokkal az Országgyűlésben nincs meg a többség ennek a törvénynek az elfogadásához. Azok a módosítások, amelyek adott esetben ezt majd elő fogják segíteni, azok meg nem ismertek. Ilyen formában egy kicsit úgy érzem, hogy időpocsékolás lenne a módosító indítványokról érdemi részletes vitákat folytatni, mert ki fog derülni a jövő héten, hogy egészen másról szól a történet.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gulyás képviselő úr?
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Kalandos Hock képviselőtársam felvetése. Egyfelől hetekkel ezelőtt azt hallottam Herényi Károly frakcióvezető úrtól, hogy ebben a helyzetben meg kell szavazni a költségvetést, aztán öntől azt hallhattuk, hogy az MDF semmiképpen nem szavazza meg a költségvetést, az SZDSZ meg nem tart ott, hogy azt mondja, hogy meg fogjuk szavazni, vagy nem fogjuk megszavazni. A módosító javaslatainkhoz való viszony valóban számít, de ebben az esetben sem evidens, hogy az SZDSZ hogyan fog szavazni a végszavazásnál. Vannak olyan politikai vélekedések, hogy a miniszterelnöknek már megvan a többsége a költségvetés megszavazásához nélkülünk is.
Szerintem ez nem ide tartozik. Nekünk a módosító javaslatokkal kell foglalkoznunk, és nem politikai vitát folytatni. Ez szakbizottság.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock képviselő úr!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Na végre, érdemi vita alakult ki a bizottsági ülésen a költségvetéssel kapcsolatban! (Közbeszólás.) Még egy pillanat, ezt még befejezem, és akkor nyomhatod te is a gombot.
Tudniillik, ha már itt kalandoztunk, mindenféle nevekkel dobálóztunk, én hallottam olyan meghatározó SZDSZ-es politikust, aki azt mondta, hogy ebben a formában semmiképpen nem lehet támogatni ezt a költségvetést. Ez a parlament költségvetésének az általános vitáján hangzott el, ahol az is elhangzott, hogy készül egy olyan csomag, amelyben adott esetben ezt javíthatóvá lehet tenni. Lehetséges, hogy ez egy szakbizottsági vitának tűnik, csak azért lássuk be, hogy a jó múltkorjában, amikor elkezdtük a költségvetési törvény második verzióját szakmai alapon vitatni és tárgyalni, mindenki tudta a teremben, hogy van egy harmadik verzió is, és az a vita teljesen értelmetlen volt, mert akkor sem volt igaz már, amikor a bizottság elkezdte tárgyalni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Gulyás képviselő úrnak? (Gulyás József nemet int.) Élvezettel hallgatom én ezt az ellenzéki pártok közötti vitát, de azt gondolom, hogy... (Derültség a Fidesz képviselői körében. - Dr. Bóka István: Ellenzéki?) Ma a bizottsági ülésnek elfogadott napirendje van, amit egyhangúlag fogadtunk el, és amely alapján az előttünk lévő módosító indítványokról, a költségvetéshez a képviselők által benyújtott módosító indítványokról fogunk szavazni. A szavazási rendet elfogadtuk, és azt javaslom, hogy akkor térjünk erre rá, ha ezzel egyetért a tisztelt bizottság.
Varga úré a szó.
DR. VARGA SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az értékalapú ingatlanadónak utánanéznek a kollégák. Most akkor ez egy új körülmény, hogy kapcsoljuk össze a kötvénykibocsátással. Akkor ezt a feladatot is viszem. Remélem, hogy a következő heti ülésre akkor együtt a kettőről tudunk nyilatkozni. Amíg megfordul a posta az egy pici idő, de ha megvan, akkor a következő hetin, ha nincs, akkor később vagy írásban.
A családi pótlék ügyében nincsen változás a második változathoz képest, amelyben az szerepelt, hogy szeptember 1-je, és inflációval azonos. Ami most változás, hogy a második változatnál még 3,9 százalékkal számoltunk, immár 4,5 százalékkal. Annak a hatását vezeti át a Veres János-féle módosító indítvány, megnöveli egy picit a családi pótlék előirányzatát 53 millió forinttal. Ez mindössze a megemelődő infláció hatása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még bármilyen észrevétel, kérdés, el nem hangzott kérdés, el nem hangzott válasz? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor azt javaslom, hogy szavazzunk.
Az első csomagról szavazunk, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571-es számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról. Az első csomagban azok vannak, amelyekkel az előterjesztő egyetért. Ezek az 1., a 8., a 25., a 625., a 636. és a 722. számú módosító javaslatok, az összefüggésekkel együtt.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy ki az, aki támogatja ezeket a módosító indítványokat. (Szavazás.) Huszonhat igen. Ki az, aki nem támogatja? (Senki sem jelentkezik.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) Négy tartózkodás. Az egyes csomagban előterjesztett, az előterjesztő által támogatásra javasolt módosító indítványokat a bizottságunk támogatta.
Következik a 2. csoportban "az előterjesztő nem ért egyet" címszavat viselő módosító indítványokról való szavazás. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy szavazhatunk-e egyben, vagy menjünk végig mindegyiken külön-külön. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): A 68-as és a 195-ös két MSZP-s indítvány, arról kérnék külön szavazást, a többiről szavazhatunk egyben.
ELNÖK: Jó, tehát a 68-asról és a 195-ösről fogunk külön szavazni. (Papp József jelentkezik.) Papp képviselő úr?
PAPP JÓZSEF (MSZP): A 730-asról kérnék.
ELNÖK: A 730-asról is. Ki kíván még bármelyikről külön szavaztatni? (Geberle Erzsébet jelentkezik.) Geberle képviselő asszony?
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Én a 66-ost szeretném kérni külön szavazásra.
ELNÖK: A 66-osról szavazunk külön. Kér-e még valaki bármelyikről külön szavazást? (Bebes István jelentkezik.) Bebes képviselő úr?
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Nekem még az a kérdésem, hogy a 727-es a 2-esben is benne szerepel és a 3-asban, a bizottságiban is, amiről külön szavazunk, gondolom. Akkor ezt most hogyan értelmezzem? Én a 727-esről szeretnék külön szavazást.
ELNÖK: Külön szavazást kér. Abban maradtunk, hogy a 3-as csoportban lévőkről külön, darabonként szavazunk, de erről is külön szavazunk. Kér-e még valaki bármelyikről külön szavazást? (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor azt javaslom, hogy kezdjünk neki. (Dr. Bóka István: A bizottsági tagosokról kellene először szavazni, mert így akkor az lesz, hogy itt elmondjuk, elfogadjuk vagy nem fogadjuk el, aztán rátérünk még erre.) Rendben van. Elnézést kérek, de én úgy nézem a javaslatot, amit titkár úr elkészített, hogy ezek ki vannak emelve ebből. Az az egy tévedés volt ezek szerint, akkor a 727-est átraktuk a másikba, azt innen kihúztuk. Így jó? (Dr. Bóka István: Jó.) Köszönöm.
Tehát akkor a 2-es csoportról fogunk dönteni, amivel az előterjesztő nem ért egyet. Először a 66-os módosító indítványt teszem föl szavazásra. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 68-asról szavazunk. Ki az, aki támogatja? (Nincs jelzés.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 195-ösről szavazunk. Ki az, aki támogatja? (Nincs jelzés.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 730-asról szavazunk. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 66., 68., 195. és a 730. számúak kivételével a 2. csoportban lévő 15., 69., 70., 71., 72., 87., 180., 181., 182., 183., 184., 185., 186., 188., 189., 190., 191., 194., 196., 197., 198., 199., 201., 202., 203., 204., 205., 209., 225., 285., 289., 290., 291., 292., 293., 294., 303., 322., 323., 324., 325., 326., 327., 328., 329., 330., 331., 340., 354., 592., 606., 609., 610., 613., 620., 626., 645., 709., 711., 725., 726. és a 731. számú módosító indítványokról egyben szavazunk. Kérdezem, ki az, aki ezeket támogatja. (Szavazás.) Sima nem. Köszönöm szépen. A bizottság ezeket a módosító indítványokat nem támogatta.
Akkor most térünk át a 3. csoportban lévő, a bizottsági tagok által benyújtott, de az előterjesztő által nem támogatott módosító indítványok szavazására.
6. sorszám alatt Mester képviselő úr javaslatát a kormány nem támogatja. Képviselő úr, kíván érvelni, bármit mondani? (Dr. Mester László: Nem.) Akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, a 6. módosító indítványt kívánja-e a bizottság támogatni. Aki igen, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) A bizottság a 6-os indítványt támogatja.
53. sorszám alatt Hock képviselő úr javaslata van. Képviselő úr, kíván szólni? (Hock Zoltán: Nem.) Kérdezem a bizottságot, támogatja-e az 53. sorszámú módosító indítványt. Ki az, aki igen? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
55. pont, Tasó képviselő úr javaslata. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
64. sorszámon dr. Kovács Zoltán képviselő úr javaslata van. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
78. sorszámon Hock képviselő úr javaslata van. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
84. pont, Horváth képviselő úr javaslata. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
86. számon Tasó képviselő úr javaslata van. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
302. sorszámon Bóka képviselő úr javaslata van. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
304. sorszámon Hock képviselő úr javaslata van. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
641. sorszámon Buzás képviselő úr javaslata van. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
643., Hock képviselő úr javaslata. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Dr. Kovács Zoltán: Szabad kérdezni?) Alelnök úré a szó, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Nem először döntünk többcélú kistérségi társulási támogatásokról. A korábbi csomagban is volt egy, az imént volt egy, amit elutasított a bizottság, és itt ismét többcélú kistérségi társulások támogatására kíván Hock képviselő úr átcsoportosítást tenni. Az a helyzet, az általános vitában erről már beszéltünk, hogy elindítottunk egy utat ezelőtt néhány évvel a többcélú kistérségi társulások megszervezésére, a közös feladat ellátására. Most az a helyzet, hogy az előterjesztő nem ért egyet ezzel a támogatási formával. Miért nem támogatja? A többcélú kistérségi társulást, a feladatok racionálisabb ellátását, mondhatjuk azt is, hogy az önkormányzati reform valamilyen megjelenítését kívánja az a képviselő, aki ezt benyújtotta, ez esetben Hock képviselő úr, korábban is volt erre már módosító indítvány. Miért nem támogatja a kormány, mi az indoka, hogy a kistérséget magyarul leveri ilyen esetben, mert semmi ilyen módosítást nem fogad be, noha ez volt a slágertéma éveken keresztül? Minden település elindult ezen az úton, belépett a többcélú kistérségi társulásba, és ma nincs fejlődés. Semmi nem indokolja, hogy ezt ne folytassuk tovább. Maguk a települések döntöttek így, hiszen minden település bent van valamilyen többcélú kistérségi társulásban, és ennek a feladatellátását nem segíti ez a javaslat. Mi az oka, hogy miért nem? Irányváltás van ebben az ügyben?
ELNÖK: Köszönöm. (Bebes István jelentkezik.) Bebes képviselő úr?
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Elnök asszony, azért szeretnék ugyanehhez szólni, mert a következő módosító is egy ilyen témát feszeget, vagy éppen a 729-es is.
30.
Hész (31-40) /Bebes/
A gondom szinte teljes mértékben ugyanaz, mint az alelnök úré, még azzal kiegészítve, hogy itt maga a törvény és a szabályzók azt várják el, mondjuk, egy települési önkormányzattól, hogy az intézményeit - ki kell mondani - egy integrált intézménybe szervezze be. Tehát, mondjuk, egy településen van három általános iskola, akkor egy OM azonosító azt feltételezi, hogy egy OM azonosítóval fog működni innentől kezdve. Tehát össze kell vonnia óvodát és iskolát is külön-külön.
Ugyanebben benne vannak a kisiskolák intézményei is, mert támogattuk azt - legalábbis a kormány támogatta -, hogy szerveződjenek egybe. Tehát összességében úgynevezett mamutintézmények jönnek létre. Igazából, ha azt a célt szeretnénk támogatni, hogy a kistelepülések is tudjanak lélegzethez jutni, tudjanak az oktatásban részt venni, egész egyszerűen ezt a szándékot igazából lehetetlenné teszi a mostani törvényjavaslat, és azt gondolom, hogy mi azért kezdeményezzük, hogy ezt a lehetetlen helyzetet oldjuk fel. Ebben valamennyi nagyobb település, nagyobb város iszonyatos problémákkal fog küzdeni, óriási felháborodás várható. Nyilván logikus, hiszen mindenki megpróbál majd ilyen irányú lépéseket tenni.
Kérem a kormányt, hogy fontolja meg ezt a dolgot, és próbáljon meg ennek megfelelően egy megfelelő szabályozást létrehozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Papp képviselő úr!
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Én csak azt az örömömet szeretném kifejezni, hogy ma már ellenzéki képviselőtársaink is úgy látják, hogy a többcélú kistérségi társulások létrehozása egy reformértékű lépés volt az önkormányzati rendszerben, ahogy ezt alelnök úr is megfogalmazta. Én emlékszem ennek a törvénynek a vitájára, amikor még lejárásitanácsozták a többcélú kistérségi társulásokat. Örülök, hogy ezek működése bebizonyította, hogy nem volt igazuk, és alelnök úr engedelmével a jegyzőkönyvnek ezt a részét majd többször is fogom idézni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás képviselő úr!
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Abban, hogy a kistérségi társulási ösztönzőket meg kéne tartani, az iskolabuszok ügyében pedig szintén nem visszafelé kéne lépni, hanem előre kéne lépni, egyetértek. Itt általánosságban egy csomó minden elhangzik, de a konkrét javaslat, amiről döntenünk kell, nem erről szól, amiről képviselőtársaim beszélnek. Ez arról szól, hogy a pedagógusok egy csoportjának az anyagi juttatását elvesszük, és odaadjuk a pedagógusok egy más csoportjának az anyagi juttatására. El kéne olvasni a módosító javaslatot, tisztelt képviselőtársaim. Én ezt nem tudom támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Hadd reagáljak Papp képviselő úr pikírt megjegyzéseire. Én önöket idéztem. Önök mondták, hogy ez egy reform, önök nyomták az önkormányzatokat efelé. Én önöktől idéztem. Ettől még a mi álláspontunk nem változik meg. Létrehoztak egy helyzetet, és ugyanazt csinálják, mint a jelzőrendszeres házi szolgálatnál. Elindították az önkormányzatokat egy irányba, és most leverték őket. Többcélú kistérségi társulás. Elnyomták egy irányba az önkormányzatokat, nyilván afelé mentek, pénzügyi kényszer vitte őket, nem saját jó szántukból mentek oda. Most megint leverik őket. Ez egy kiszámíthatatlan, rossz irány. Én ezt mondtam, ha már elindultunk egy irányba, akkor viszont támogassuk. Ez az önök kitalációja volt, akkor támogassák önök is.
ELNÖK: Köszönöm. Hock képviselő úr!
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen. Nekem két megjegyzésem lenne. Az egyik Papp képviselő úrhoz szól. Igaza van, több ellenzéki képviselő is módosító indítvánnyal igyekszik támogatni a kistérségeket, csak ne felejtse el, hogy miközben ennek a körülménynek örül és ennek hangot is ad, akkor azt is lássa be, hogy az ellenzéki képviselők éppen a kormánnyal szemben igyekeznek megvédeni a kistérségi társulásokat, hiszen önök azzal a hamis ígérettel támogatták ezen társulások létrejöttét, hogy amennyiben csatlakoznak ezen programhoz, akkor olyan külön támogatásokban részesülnek, hogy az ott élő emberek életminősége, a közszolgáltatások nőni fognak. Ehhez képest ebben a költségvetési módosító indítványban, amelyről most éppen tárgyal a bizottság és a Ház is, azt tapasztalhatják, hogy szignifikánsan csökken ezen kiegészítő támogatások köre. Azaz önök elhitették velük, hogy ez egy kiváló lehetőség, ők éltek ezzel a lehetőséggel, és most bezárják a kaput előttük.
Emlékszem arra, amikor durván másfél évvel ezelőtt az éppen aktuális önkormányzati miniszter - sok volt, tehát most teljesen mindegy, hogy melyikről beszélünk - győzelmi jelentésként tudatta a bizottsággal, hogy micsoda sikertörténet legújabb kori történetünkben a kistérségi társulások létrejötte, milyen ragyogóan működnek, milyen kiváló lehetőségekkel látta el őket a kormány. Ehhez képest most azt tapasztaljuk, amire Gulyás képviselő úr is utalt, hogy a kistelepülések iskolakoncentrációi támogatásának a keretében sok kistelepülés fiskális okoknál fogva lemondott például a felső tagozat vagy éppen az egész iskola működtetéséről abban a hitben, hogy reggelente a közösség által üzemeltetett iskolabusszal a gyerekeket átszállítják az egyik településről a másikra. Most azt látom az előterjesztésben, hogy hozzávetőlegesen 70 százalékkal csökken a támogatás, azaz világossá válik, hogy ezek a kistelepülések ezeket a közlekedési eszközöket nem fogják tudni működtetni. (Dr. Steiner Pál megérkezik az ülésre.)
Én abban partner vagyok, ha Gulyás képviselő úr azt mondja, hogy ne innét, hanem máshonnét vegyen el a költségvetés. Egy kapcsolódó módosító indítvánnyal lehet ezt javítani egyébként, és adott esetben, ha még ennél is optimálisabb helyről tud javaslatot tenni az átcsoportosításra, én most megígérem, ezt fogom támogatni. Ebben valóban nagy a felelőssége a parlamentnek, és azt gondolom, hogy valamennyi képviselőnek, ha már egyszer ezt a néhány ezres nagyságrendű települést arra inspiráltuk pénzügyi eszközökkel, hogy egy új működési modellben képzeljék el az életüket a jövőben, akkor azt gondolom, hogy kutya kötelességünk támogatni őket, és félúton nem kiugrani a finanszírozásból, hogy innentől kezdve oldjátok meg a problémátokat, mert azt gondolom, hogy ez morálisan semmiképpen nem támogatható törekvés.
Ezért nem arról szól ez a módosító indítvány, hogy hevülten egyetértünk a kistérségeknek ilyen formában történő működtetésével, de van egy közjogi helyzet, amelyet létrehozott a parlament, amelyben, azt gondolom, hogy innentől kezdve minden képviselőnek felelőssége van.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vigh képviselő úr!
VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Én azt mondom Papp képviselőtársamnak, hogy a véleményünk most sem változott a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatban. Mi akkor is azt hangoztattuk, akkor jó egy társulás, ha önként mennek bele a települések. Viszont nem mondanám azt, hogy önként mentek, mert önök kiírták azokat a dolgaikat, hogy csak akkor juttok hozzá bizonyos támogatásokhoz, ha tagjai lesztek egy társulásnak. Azért ebben volt egy kis erőltetés. Ha beleerőltettek bennünket, hogy mindent együttesen üzemeltessünk, akkor jó lenne hozzátenni a finanszírozást. Ezt csak azért mondom, mert én is egy társulás elnöke vagyok, és tudom, hogyan működik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A főosztályvezető úr kíván a felmerült kérdésekre reagálni? Öné a szó.
DR. VARGA SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Csak nagyon röviden. Két okból változnak a kistérségi társulási ösztönző normatívák. Egyrészről a 13. havi bér kiemelésének hatása itt is átvezetésre kerül. Kétségtelen, hogy kicsit mellbeverő a dolog, hogy az oktatási normatívák itt is csak szeptembertől csökkennek, de ahogy legutóbb is említettem, a finanszírozás ezt ki tudja egyenlíteni. Tehát éves szinten az így adódó össztámogatás lesz elosztva 13 felé, tehát a finanszírozásban ez nem fog fennakadást okozni.
A másik irány, ami miatt a kistérségi normatívák szabályozása változik - és azt gondolom, hogy ebben talán egy külön megbeszélés is érdemes lenne -, hogy az eredeti jó irányú szándékot fenntartva, erősítve olyan változások viszont most megjelennek, amelyek - kimondom - a papírtársulások ellen hatnak. Tehát, akik csak a táblát cserélték ki három iskolán, és a három iskolára felírták, hogy a kistérségi társulás intézménye, ettől a világon semmi nem változott, hiszen ugyanúgy megmaradt a tantestület, ugyanoda járnak a gyerekek és így tovább. De ahol valóban léptek és közös a tantestület, emiatt megtakarítást tudtak elérni, azt indokolt támogatni.
Tehát itt nem arról van szó, hogy a társulás így vagy úgy, hanem arról van szó, hogy az ösztönzés milyen irányt vesz. Meg lehet tartani külön-külön is az intézményeket a társulásban, csak ahhoz ne várjanak ösztönző támogatást. Ez az üzenete ezeknek az intézkedéseknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Horváth István jelentkezik.) Horváth képviselő úr?
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. A főosztályvezető úrtól szeretném megkérdezni, hogy ösztönzőnek tekinti-e azt a finanszírozást, amikor a belső ellenőrzés normatíváját mintegy felére csökkentették vagy fele alatt. Ez pont ellenkezőleg hat. Korábban, legalábbis a szekszárdi kistérségben is a belső ellenőrzést kistérségi szinten oldottuk meg, így se tudtuk igazából megfelelő szinten ellátni ezt a feladatot. Gyakorlatilag van két üres státuszunk, és a humán erőforrást se tudjuk feltölteni, egyszerűen nincs jelentkező, aki eljönne belső ellenőrzésre azáltal, hogy a normatívát a 90 ezer forint/intézményről, azt hiszem, 40 ezer forintra vitték le, tehát gyakorlatilag ellehetetlenítették a belső ellenőrzés finanszírozását. Ebben mi a tárcának az elképzelése a jövőt tekintve, főleg akkor, ha a különböző intézményi társulások pont a pontos normatíva elszámolása miatt igényelnének sokkal magasabb szintű belső ellenőrzést?
Itt még nem utalok arra, hogy a pályázati pénzeknek az elszámolásánál is a belső ellenőrzésre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, főleg akkor, amikor az ÁSZ az összes intézményt, az összes települést rendszeresen ellenőrzi, és szinte mindenhol elmarasztalja. Egyre több helyen lehet azt látni, hogy pont a kontrolling hiánya miatt normatívákat kell visszafizetni az adott településeknek. Tehát ez pont egy ellenkező irányt mutat, amit ön most mondott, hogy szeretnék ezt ösztönözni, csak a feltételeket nemhogy bázisszinten tartanák, hanem gyakorlatilag ezzel megszüntetik a belső ellenőrzésnek az érdemi finanszírozását.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Tilki képviselő úr!
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem igazából akartam hozzászólni, de amit a főosztályvezető mondott, azért azt szerintem határozottan vissza kell utasítani kistérségi társulási elnökként. Akkor én megkérdezem, hogy ön hogyan értelmezi, azt hiszem, most volt a kistérségeknél a normatívaigénylés, hogy egy látszattársulás nincs az én kistérségemnek, a fehérgyarmati kistérségnek, mégis a következő évben 15 millió forinttal kevesebb normatívát hívhatunk le. Tehát az az állítás, amit ön mondott, hogy gyakorlatilag az ösztönzők változtak, nem igaz, ki kell mondani, hogy 3,6 milliárdot vesznek el a kistérségektől, és tönkreteszik ezzel a finanszírozással a kistérséget.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Gulyás képviselő úr ügyrendben.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Igen, részben sikerült fölnyitni az általános vitát a módosító javaslatok körül, részben pedig vándorlunk a különböző módosító indítványok között. A 643-asnál jártunk, elnök asszony, arra szeretném fölhívni a figyelmet, még akkor is, ha például az ellenőrzésekre vonatkozó fejtegetéssel és kezdeményezéssel alapvetően egyetértünk. Köszönöm.
ELNÖK: Tehát akkor ügyrendben azt javasolja képviselő úr, hogy zárjuk le és szavazzunk. Jól értem? (Gulyás József: Így van.) Köszönöm szépen.
Kérdezem a bizottság tagjait, elfogadják-e ezt az ügyrendi javaslatot. (A képviselők bólogatnak.) Nagy bólogatásokat látok. Köszönöm szépen, akkor visszatérünk, és a 643-asról, Hock képviselő úr javaslatáról fogunk dönteni. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja, sima nem.
A 727-esről, Bebes képviselő úr javaslatáról döntünk. (Dr. Varga Sándor jelentkezik.) Főosztályvezető úr, kér szót? Parancsoljon!
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Igen, itt hangoztak el kérdések. Köszönöm szépen.
A belső ellenőrzésnél folynak azok a számítások, hatáselemzések, amelyek valószínűleg visszaigazolják, amit képviselő úr mond, ezért amikor a mutatószám-felmérés utáni csomaggal visszatérünk, ott szeretnénk erre a kérdésre majd reagálni, reméljük, hogy tudunk pozitívan.
A kistérségi társulásoknál említettem, hogy két hatás van: a 13. havinak a hatása és a szabályozásbéli szigorítás. Amit képviselő úr említ, hogy ott 15 millió forinttal kevesebb, az kifejezetten a 13. havi miatti csökkentés, tehát a 3,6 milliárd forint kiemelésének a hatása, de még egyszer mondom, az egyes tételek hatását most vizsgáljuk. Elképzelhetők korrekciók.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a szavazást. A 727-es módosító indítványról, Bebes képviselő úr módosító javaslatáról döntünk. (Bebes István és dr. Bóka István jelentkezik.) Jelezték Bóka képviselő úrék, hogy szeretnének ehhez szólni. Bebes képviselő úré a szó.
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Először is szeretnék elnézést kérni, mert tényleg jómagam voltam, aki előrefutott egyet a módosítók sorában. Végül is itt van, amit főosztályvezető úr is próbált meg válaszával valamilyen szinten feszegetni. Ideérthető, amit jómagam elmondtam az OM azonosítókkal kapcsolatban. Megértjük ezt a szándékot, csak azt lássák be, hogy ezzel a szabályozóval igazából nemcsak azokat az önkormányzatokat sújtják, amelyek esetleg ilyen szinten próbáltak meg segítséget nyújtani a kistelepülési iskoláknak, hanem igazából mindenkit sújtanak. Tehát alapjaiban a közoktatási helyzetet forgatják fel ezzel a szabályozó rendszerrel, és végül is születnek olyan megoldások majd, amelyek egyáltalán nem szolgálják a településeken a közoktatásnak a szinten tartását, a lehetőségeket a kistelepülések számára.
Azt gondolom, fontos lenne, hogy ha ilyen szándék van önökben, hogy kiszűrjék ezeket a problémás helyzeteket, akkor ne összességében sújtsák az egész kistérségi társulást, az összes társulást, amely arra jött létre, hogy megpróbáljon közösen gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne javítani a kistelepülések vagy éppen az általános iskolák helyzetén.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. A 729-es módosító az enyém és Tasó képviselő úré, de kapcsolódik a 727-eshez, és akkor a 729-esnél már nem szólnék hozzá, ráadásul Bebes képviselő úré sokkal tágabb, mint a mi módosító indítványunk.
Nagyon jó lenne már általában az önkormányzati normatívák területén, de a többcélú kistérségi társulásoknál is valamifajta állandóság, amire Kovács alelnök úr utalt. Egyszer csinálnak valamit, akkor megint belebuherálnak, aztán megint, aztán megint, aztán megint. Tehát évről évre új és új rendszerekhez kell kapcsolódni, főosztályvezető úr, mondom, évről évre kell a névtáblákat még azokon a helyeken is átfesteni sajnos, mert át fogjuk festeni, hiszen erre a pénzre szükségünk van, még ha csak 2 százalékos az összes többcélú kistérségi társulási normatíva az egész önkormányzati csomagon belül, ez akkor is egy fontos pénzeszköz, ami a túlélést tudja biztosítani. Értelmetlennek tartom a közoktatás tekintetében, óvodáknál, iskoláknál.
Konkrét példákat szeretnék mondani. A mi kistérségünknél is történt racionalizálás. Tanintézmények jöttek létre, az 5-8. osztály megszűnt, az 1-4. pedig tagintézményként működik, tehát egy racionalizálás van az intézményfenntartó társuláson belül. Tehát vannak pozitív lépések. Megfelelünk a létszámoknak minden intézmény tekintetében, hiszen szigorú létszámok vannak felmenő rendszerben. Tehát minden intézményünk megfelel a létszámoknak, nem öt-hat gyerekekkel működik egy osztály vagy egy óvodai csoport. Megvalósul, hiszen érdekünk, még ha önálló intézmények vannak is, ha valamelyik pedagógus ebben az időben 18 órát tanít, akkor a másikba menjen el, ne a gyerek mozogjon, és ott tanítson 4 órát. Ezek mennek és működnek normális alapon.
De ha egy társuláson belül van három önálló intézmény egy város területén három önálló OM azonosítóval, azt miért kell összevonni és egy mamutintézménnyé tenni? Miért akarjuk azt a szakmai versenyt kiiktatni a rendszerből, hiszen mindent megtettünk? Ahol kevés a létszám, oda beintegráltuk a falusi intézményeket, 1-től 4-ig a gyerek ott van helyben, 5-től 8-ig meg utazik be a városba iskolabusszal vagy a tömegközlekedéssel. Megtörtént az, hogy 20 alatti osztálylétszámok gyakorlatilag nincsenek, de inkább 25-26 fős osztálylétszámok vannak, és mozog a tantestület, hiszen mint fenntartó, én vagyok rákényszerítve arra, hogy minden tartalékot találjak meg, mert nem jó a helyzet. Most miért akarjuk? Ha ez lesz, akkor meg fog történni, összevonjuk a három iskolát vagy két iskolát összevonjuk, lesz egy iskola, semmi nem változik, csak átfestjük a táblát. De az az egészséges verseny, ami az intézmények között megvan, mert "én ilyen iskolába járok", "én meg olyanba járok", az meg fog szűnni.
Ez mutatja szerintem azt, hogy ez a változás Patyomkin-irányú változás. Tehát értelmetlen az én számomra, de megtesszük, ha ezt szeretnék.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még ehhez a módosító indítványhoz hozzászólás? (Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Azt gondolom, hogy nem kell két korlátot felállítani ebben a rendszerben, erről beszélnek itt a kollégák. Tehát a lényeg az, hogy a feladathoz igazítsuk a létszámot, a tanulók számát is meg a tantestületek számát is. Ez érinti leginkább az önkormányzatokat, hiszen közoktatási feladatot látnak el legtöbb helyen.
Az a korlát megvan, hogy nem mehet bizonyos határ alá a létszám, ezt teljesítik az önkormányzatok. Nyilván ennek érdekében racionalizálták a tantestületeket. Ha ez a korlát működőképes és rendben van, akkor nem kell még egy pluszkorlátot betenni vagy egy olyan versenyt kiiktató szabályt, hogy vonjuk össze papíron az intézményeket, mert ezzel több pénzhez lehet jutni. Ennek nincs értelme ilyen módon, mert ami a pénzelfolyást megakadályozza, a létszámkorlát, az működik, és azt mindenki megcsinálta.
Innentől aprónak tűnő viták lesznek. Mi legyen az új iskola neve? Amikor a tantestületek összevonásra kerülnek, ki hova kerül? Melyikben taníthat? Tehát ilyen napi ügyek vannak itt, szerintem ezek felesleges feszültségkeltő dolgok. Ebből talán vissza kellene menni a korábbihoz, és az tartható. Ott az Államkincstár, van számvevőszéki ellenőrzés, ott az Oktatási Hivatal. Kell mozgatni az államigazgatás megfelelő szerveit a gazemberek kiszűrésére - idézőjelbe téve -, tehát a nem megfelelő módon működők kiszűrésére. Ne az általános szférát sújtsuk ilyen szabállyal! Ebben próbáltunk itt érvelni mindannyian. Azt gondolom, hogy ebben lehet még talán reményeink szerint egyezségre jutni itt egymással.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még? (Senki sem jelentkezik.) A főosztályvezető úr kíván reagálni? (Jelzésre:) Parancsoljon!
DR. VARGA SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Bocsánatot kérek, az jutott eszembe, ha az almatermelést éppen támogatja a kormány, énnekem nem szokott eszembe jutni, hogy most hirtelen almát termeljek.
Tehát magyarul azt szeretném ezzel mondani, hogy azért, mert van egy ösztönző támogatás, ésszerűtlen lépésekre nem kell rábírni a testületet, azt gondolom. (Közbeszólás: Ésszerűtlen, de pénz!) Ez a kistelepülések összefogását, a kistelepüléseknél a hatékony megtakarításokat eredményező intézkedéseket kívánja előmozdítani, és semmiképpen nem azt, hogy most a nagyvárosokban vagy közepes városokban vonjanak össze intézményeket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Erre a 2 százalékra, mint egy falat kenyérre, szükségünk van. Ha ez nem világos, akkor nagyon sajnálom. Mit fog indukálni ez az intézkedés, ha elfogadásra kerül? Azt, hogy formálisan össze lesznek vonva intézmények. Pénzért. Hát persze. Senki nem engedheti meg azt, hogy 20-30 millió forintot kidobjon a rendszerből, mert nem élünk jól helyi szinten. (Szabó György: Akkor viszont racionális.) De saját érdekem, hogy racionálisan csináljam. Gondolod, hogy eddig nem csináltam racionálisan? Vagy több létszámot engedélyezek? Negyven embert küldtünk el négy év alatt folyamatosan.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor azt javaslom, hogy szavazzunk. A 727-esről, Bebes képviselő úr javaslatáról kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 723-as Kovács képviselő úr javaslata. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik) Parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Az indítvány lényege egyébként hasonló, az imént már döntöttünk egyről, a kormány támogatta is azt a mozgókönyvtári javaslatot, amely előírja, hogy 20 órát kell nyitva tartani a mozgókönyvtárnak. Komolyan gondoljuk azt, hogy egy kistelepülésen 20 órás nyitva tartás legyen mozgókönyvtárnál? A kocsma nem tart ennyi ideig nyitva, nem a mozgókönyvtár. Azt gondolom, hogy ha már ezt elő kívánjuk segíteni, hogy ne legyen önálló könyvtára a falunak, ott egy nyolc órában foglalkoztatott könyvtáros legyen, hanem ezt ellátja a körzetközponti könyvtár, kijárnak és ellátják ezt a feladatot, ezt el lehet látni ennél sokkal kevesebb időben is. Azt gondolom, hogy ez ésszerűtlen intézkedés. A 20 órában majd megint fel kell venni valakit a körzetközponti könyvtárhoz, aki ezt ellátja, mert nem tudja egyébként ellátni a feladatot.
Ráadásul a módosító, amit a kormány támogat - kiváltható a mozgókönyvtári feladat, kulturális rendezvényekkel. Tehát, ha nem akar kulturális rendezvényt csinálni, akkor mégis most ugyanúgy, mint amiről az imént már itt vitatkoztunk, hogy összevonjunk vagy ne vonjunk össze, kulturális rendezvényeket fog csinálni, hogy kitöltse a húsz órát vagy ami ebben szerepel. Szerintem kevesebb időben, kevesebb létszámmal, kevesebb pénzzel a feladat megoldható. Ezt szolgálja egyébként ez az indítvány.
ELNÖK: Köszönöm. Bóka képviselő úr?
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Itt megint a bizonytalanságra szeretnék utalni, és kapcsolódni Kovács alelnök úrhoz. Elindult egy mozgókönyvtári rendszer. Ösztönözték azt, hogy ez működjön, hiszen normatíva jár hozzá, egy egész nem tudom, hány tized millió forint településeként. Ösztönözték, hogy 50-100 fős településeken is legyen mozgókönyvtár. Persze, legyen, adnak rá pénzt, megcsináljuk. Miután megcsinálták, most jön a következő évi változás, és azt mondják a 60 fős településnek - mert Zala megye, Veszprém megye aprófalvas település, és az én kistérségemben is van hét olyan település, aminek az össz lakosságszáma nem éri el az 1200 főt, tehát hétnek együttvéve. Most ők megcsinálták, most nekik azt mondjuk a következő évben, hogy na jó, megcsináltátok, de most akkor 20 órát legyetek nyitva, ami azt jelenti, hogy minimum egy fél státuszt nektek erre valamilyen módon alkalmazni kell.
Tehát elindulunk valamerre, ösztönzünk, elhúzzuk a mézesmadzagot, utána pedig a dorongot bevetjük a következő évben. Valami állandósság kellene a rendszerbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még ehhez a módosító indítványhoz hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor kérdezem főosztályvezető urat, kíván-e reagálni.
Öné a szó.
DR. VARGA SÁNDOR (Pénzügyminisztérium): Valóban együtt jó nézni a 722-es már megszavazott módosító indítvánnyal, tudniillik, egyértelmű a kormány szándéka, hogy ne csak könyvtári feladatot lásson el az adott intézmény, hanem közművelődési színtér is legyen. Tehát művelődési programok szervezésével is ki lehet tölteni ezt a, hangsúlyozom, napi négy órát, ha ötnapos hetet veszek. Ha hétnapos hetet veszek, akkor pedig már nem is tudom, már nem is bírom elosztani. Szóval, aki ezt nem tudja kitölteni, arra csak azt mondja a kormány szándéka, hogy az akkor ne jusson hozzá ehhez az ösztönző támogatáshoz.
ELNÖK: Köszönöm. Alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Azért kérek még egyszer szót, mert napi gondjai vannak a kistelepülési önkormányzatoknak. Legkevésbé akarják, bocsánatot kérek, amikor a bérfizetési problémáik vannak, hogy most még megtöltsék a helyi mozgókönyvtár-helyiséget kulturális rendezvényekkel. Mert az nem abból áll csak, hogy odamennek, aztán majd most ráfogjuk, hogy pingpongversenyt rendeznek, mert az nem kerül pénzbe, két ütő, labda meg egy 25 ezer forintos asztal. Tehát nem akarnak hetenként húsz órában kulturális rendezvényeket csinálni a mozgókönyvtár-helyiségekben, ami ráadásul egyébként egy kis helyiség, ott olyan nagy kulturális rendezvényeket nem lehet tartani.
Én csak egyszerűen azt mondom, hogy olyan jellegű felesleges dolgot ne csináljunk, amire, bocsánatot kérek, nincs igény. Tehát ne adjunk olyanra pénzt, amire sajnos nincs igény. Lehet ösztönözni, hogy kulturális rendezvényeket csináljon mozgókönyvtár címén, de napi, ennél sokkal egyszerűbben megfogalmazható gondjai vannak az önkormányzatoknak. És amit Bóka képviselő úr elmondott, ehhez kell státusz, kell ember, miközben ezt két órában meg lehetne csinálni, mert könyvtári kölcsönzés van, szakember kimegy, megoldja a feladatot. Kevesebb idővel, kevesebb státusszal pont lehetne spórolni a kistérségi társulásnak ezen pici szegmensén. Most majd fel kell venni a központi könyvtárba egy plusz státuszt, amely majd kitölti még közművelődési feladatokkal, óvodásoknak diavetítéssel meg nem tudom, micsodával. Aztán lehet, hogy van három és fél óvodás abban a faluban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy még akar-e bárki a 723-ashoz szólni? (Nincs jelentkezés.) Ha nem, akkor arra kérem a bizottságot, hogy szavazzunk. Ki az, aki támogatja Kovács képviselő úr módosító javaslatát, a 723-ast? (Szavazás.) Köszönöm. A bizottság nem támogatja.
729. pont, Bóka képviselő úr, és azt ígérte, hogy itt akkor már nem fog szólni. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy a 729-es, Bóka és Tasó képviselő urak módosító indítványát támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
Nekem még egy van a papíromra felírva, ami önöknél nem szerepel, a 491. számon dr. Kovács Zoltán a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének szeretne plusz 200 millió forintot javasolni. Kérdezem a bizottságot, a bizottság ezt támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
Kérdezem a bizottságot, van-e még olyan módosító indítvány, amiről nem szavaztunk, szeretne-e valaki szavaztatni. (Jelentkezésre:) Tasó képviselő úré a szó.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak a történeti hűség kedvéért és a jegyzőkönyv számára mondanám, hogy mindössze egy alkalommal kérdezte meg elnök asszony, hogy kíván-e érvelni a bizottsági előterjesztő, Mester képviselő úr esetében, a többi esetben nem kérdezte meg. Tíz elhagyása után, tíz képviselő után kértek szót egyébként Bóka és Kovács képviselő urak, tehát nem kérdezte meg. Megértem, mert bizonyára a napirend fontossága miatt az izgalom okozta ezt, viszont megfosztotta a hallgatóságot attól, hogy a legjobb érveimet elmondjam. Bizonyára legközelebb nem lesz ilyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Önnek joga van ezt a megjegyzését megtenni, de nekem is jogom van akkor ahhoz, hogy megtegyem. Bárki, aki szót kért ma ennek a napirendnek a kapcsán, azt gondolom, kapott szót, bőségesen kapott szót, nem egyszer kapott szót. Ha egyszer láttam volna Tasó képviselő úr kezét, akkor azt gondolom, hogy ugyanúgy szót adtam volna. Köszönöm szépen.
(Tasó László jelentkezik.) Öné a szó.
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök asszony, nem erről beszéltem, azt mondtam, hogy ön egy alkalommal kérdezte meg, Mester képviselő úr esetében, hogy kíván-e érvelni, több alkalommal nem kérdezte meg. Én ezt mondtam az imént, nem mást, de nem kértem egyébként szót. Ha kértem volna, bizonyára kaptam volna, csak azt mondtam, hogy egy alkalommal kérdezte meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezésre:) Hock képviselő úr?
HOCK ZOLTÁN (MDF): Tényleg csak a történeti hűség kedvéért. Laci, az elnök asszony az 53. pontnál tőlem is megkérdezte, és én a fejem rázásával jeleztem, hogy nem akarok indokolni, de egyébként megkérdezte.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ehhez a napirendi ponthoz még egy kiegészítést szeretnék tenni. Bizottsági tagtársaim megkapták az országos önkormányzati érdek-képviseleti szövetségek állásfoglalás-tervezetét, kérték tőlünk, hogy ezt így tervezet formájában juttassuk el a bizottság tagjaihoz, úgyhogy szíves tájékozódásra és olvasásra szeretném önöknek ajánlani.
Lezárhatom-e az 1. napirendi pontot, vagy van-e még bárkinek bármi? (Jelentkezésre:) Kovács alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Az önkormányzati szövetségek részéről a Faluszövetség elnöke itt van, a szentkirályi polgármester úr, ha jól látom. Ő egyébként el szokott jönni a költségvetési vitára, ellentétben a többi önkormányzati szövetséggel, noha mindenki meghívásra kerül. Őt kérdezném meg, hogy mivel előjött az állásfoglalás, amit az önkormányzati szövetségek elküldtek a bizottsághoz, hogy kíván-e valamilyen formában esetleg hozzászólni vagy érvelni, és ha a bizottság úgy dönt, hogy erre a lehetőséget megadja, akkor adjuk meg a lehetőséget. (Szabó Gellért: Köszönöm, nem élnék a lehetőséggel, nem kérem.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor ezek szerint az 1. napirendi pontot lezárhatom. Köszönöm szépen. Lezárom. A megjelenést is köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium munkatársainak.
Áttérnénk a 2. napirendi pontunkra, ez a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a T/6572. számon. Továbbiakban is a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Most átadnám a szót a kormány képviselőinek először, kívánnak-e bármit mondani.
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem készültem külön előterjesztéssel. A megalapozó törvényekhez olyan módosító indítványok támogatását kérjük a bizottságtól, amelyek a benyújtott javaslatot előreviszik, jobbá teszik. Vannak közöttük technikaiak, vannak közöttük érdemiek, mint például a közoktatási törvény módosításáról szóló rész. Ha kívánják, akkor az egyes tételeknél külön-külön elmondom a véleményemet. (Gulyás József távozik az ülésről.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság hatáskörébe tartozó kettő darab módosító indítvány van nekem itt bejelölve, az 1. pont dr. Kékesi Tibor képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e vagy nem.
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e bárki szólni ebben az ügyben? Tasó képviselő úr? (Nincs jelzés.) Akkor a bizottság szavazni fog. Kérdezem, hogy ki az, aki az 1. pontot támogatni kívánja, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 25 képviselő támogatta, tehát a bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
A 2. pontban Kékesi képviselő úr javaslata van. Kérdezem a kormány képviselőjét, támogatja-e.
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) Igen.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
(Jelentkezésre:) Tilki képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Azért, elnök asszony, többen vagyunk és többségben vagyunk polgármesterek, ha mi vezetünk egy testületi ülést, akkor igyekszünk következetesek maradni. Tehát ha az elsőnél - és visszatérek a Tasó képviselőtársam által elmondotthoz - megkérdezem azt, hogy kíván-e érvelni, akkor az úgy korrekt, ha megkérdezem mindegyiknél. Szerintem felesleges ebbe az irányba elmenni, egy apró beismerés, hogy elnézést, nem kérdeztem meg mindegyiknél, szerintem korrekt lett volna az ön részéről, és nem reagálni oda-vissza.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Geberle képviselő asszony?
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Én tényleg szívesen hallgatom ezt a polémiát, de az a javaslatom, hogy a következő bizottsági ülésre valószínűleg el fog készülni a jegyzőkönyv, itt többen úgy emlékszünk, hogy elnök asszony megkérdezte mindenkinél, hogy akarja-e a javaslatát... (Közbeszólás: Nem.) Szeretném végigmondani, képviselő úr, és utána nyomjon gombot. Tehát az a javaslatom, hogy a következő bizottsági ülésre a jegyzőkönyv alapján nézzük vissza, és valószínűnek tartom, hogy elnök asszony meg fogja követni azokat a képviselőket, akiknek esetleg ilyen módon nem kérdezte meg a hozzászólási szándékát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen minden képviselőtársamat megkövetem, akiknek nem kérdeztem meg az egyes véleményét. Azt gondolom, hogy ebben a bizottságban eddig is az volt a szokás, és ezen túl is az lenne a szokás az én véleményem szerint, hogy bárki, aki szót kér, ha többször kér szót vagy esetleg lezárt napirendnél is, azt gondolom, hogy szoktam szót adni, tehát nem volt arra példa, hogy ha bárki szót kért volna, annak ne adtam volna szót.
Kérdezem, hogy van-e még olyan módosító indítvány, amiről a megalapozó törvények kapcsán kívánunk szavazni. (Nincs jelentkezés.) Ha nincs, akkor köszönöm szépen, lezárom a napirendet... Bocsánat, nem zárom még le, mert ehhez van egy bizottsági módosító indítványra javaslat, amelyet az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény kiegészítéseként javasolnánk. Ezt megkapták kiosztva. Kérdezem, hogy ehhez a bizottsági módosítóhoz van-e bárkinek hozzászólása. (Jelentkezésre:) Bóka képviselő úr?
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Mi indokolta ennek a módosítónak benyújtását, mi ennek a tartalma valójában? El tudtam olvasni, tehát nagyjából felfogtam, csak ez miért kellett? (Balogh József: Pénzzel nem jár.) Mi az értelme? A kötelezettség 10 millió forint.
ELNÖK: Szeretném megkérni a minisztérium képviselőjét, hogy segítsen nekünk ebben.
DR. VARGA SÁNDOR főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány nevében én nemet tudok mondani, mivel most ismerjük meg a módosító indítványt, de javasolom, hogy a szaktárca képviselőjét hallgassa meg a bizottság.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon! Egy bemutatkozást is kérünk szépen.
JÁRMI GYÖNGYI szakértő (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Jó napot kívánok! Jármi Gyöngyi vagyok a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium területfejlesztési főosztályáról. Először is, amiről ez a módosító javaslat szól, az építési törvényben alapvetően definiálná az integrált településfejlesztési stratégiát, mint a településfejlesztési koncepció részét. A településfejlesztési stratégia alapvetően az integrált városfejlesztési stratégiának és a községfejlesztési stratégiának a gyűjtőfogalma. Városfejlesztési stratégia városok esetén és községfejlesztés községek esetén, ami alapvetően a településfejlesztési koncepció része. A városok esetén kötelező része lenne, a községek esetén pedig egy opcionális része. Illetve azt a felhatalmazást, ami jelenleg megjelenik az építésügyi törvényben, hogy a minisztert felhatalmazza arra, hogy a koncepció részletes tartalmi követelményeit megállapítsa, kiegészíti azzal, hogy nemcsak a tartalmi követelményeket, de az elkészítésére vonatkozó egyéb szabályozásokat is megállapítsa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bóka úré a szó.
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Ebből nekem az következik, hogy a településfejlesztési koncepció kötelező része lesz az integrált városfejlesztési stratégia. Ebből következik, hogy kötelesek elkészíteni a városi önkormányzatok. Ebből következik, hogy ez körülbelül olyan 10 millió forint nagyságrendű kiadást jelent azoknak, akik ezt nem készítették el.
Egyébként a pályázati rendszerben van ösztönző az IVS-sel kapcsolatban, tehát valószínűleg elméleti a kérdés, mert aki városrehabilitációra megy valamilyen módon, az elkészítteti ezt az IVS-t. Nem kötelező, tehát 20 ezer lakosszám felett kötelező az IVS, az alatt nem kötelező, de azt lássuk, hogy az összes 20 ezer lakosszám alatti városnál, legyen az kétezres, ötezres, tízezres, el kell készíteni egy 10 millió forintos tanulmányt. Nem tudom, jó-e ez.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel? (Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: A jogtechnika oldaláról szeretnék hozzászólni. Talán minden képviselő emlékszik, hogy az Alkotmánybíróság kifejezetten kérte, hogy a költségvetési törvény ne váljon salátatörvénnyé, és ne gereblyézzünk be minden elmaradt jogszabály-módosítást, törvénymódosítást a költségvetési törvény hatálya alá. Utólagosan alkotmánysértőnek is tartott e tekintetben költségvetési törvényi részeket.
Ez most a tekintetben valóban költségvetési tétel lehet, hogy kiadási oldalon majd jelentkezik a kötelezővé tételénél a 20 ezer lakosszám alatti településeknél, merthogy ez benne a módosítás, hogy kötelező lesz, ezt értettük a magyarázatból. Aki pedig integrált községfejlesztési stratégiát kíván elkészíteni - ezt pályázati úton lehet -, aki úgy gondolja, hogy ez neki érdeke, úgyis meg fogja csinálni. Akinek pedig nincs lehetősége ezt megcsinálni vagy nem akar ilyet csinálni, azt ne kényszerítsük rá most ebben a nehéz gazdasági helyzetben arra, hogy ilyet csináljon. Valaki jól felfogott érdekében megcsinálja, az rendben van, de ne legyen kötelezővé téve.
Pont arról beszélt az önkormányzati miniszter legutóbb, nagy sikerként, hogy hatvan törvényt, kormányrendeletet, ágazati miniszteri rendeletet munkatársai éjt nappallá téve dolgoztak fel, felhívva a tárcák figyelmét, hogy hogyan egyszerűsödjön az önkormányzati világ, hol tudunk pénzt spórolni kötelező feladatok megszüntetésével. Most behozunk egy újat, ami most annyira akkor, amikor napi gondok vannak, nem igazán aktuális. Úgyhogy ilyen módon talán nem kéne izmozni ennyire ebben az ügyben.
ELNÖK: Köszönöm. Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Az előttem szóló polgármester-kollégákkal teljesen egyet lehet érteni, ez így van, azonban van egy másik eleme is ennek a dolognak, amikor az integrált városfejlesztési pályázatokat kiírták, akkor kezdtünk szaladgálni, hogy mi is ez a terv. Lényegében arról van szó, hogy a rendszerváltás óta lassan húsz év telik el, a települések nem rendelkeznek tervekkel. Lehet, hogy most egy lehetőséget használ ki az ágazat, hogy ennek a salátatörvénynek a tizennyolcadik vagy tizenkilencedik törvényeként még ezt módosítaná, de sajnálatos módon ez pénzt jelent. Pénzről van szó, és emiatt azt gondolom, mi is azt kerestük, hogy milyen jogszabályi hivatkozás alapján megy ez a forgatókönyv, mert egyébként, mint a régi tervhivatali forgatókönyv, aszerint működik ez az IVS. Egyszerűen nem bírtuk összehozni, hanem a vállalkozó tervező cégek egymás között mutyiban hordják azokat a forgatókönyveket, ami szerint ma készül az IVS.
Nincs jogszabályi háttere, hogy kell egy IVS-t elkészíteni, hanem négyszáz oldal, a számítógépben bent van mindegyiknek, átírják, hogy most a XV. kerület, itt meg Nagykanizsa, és az összes többi alszöveg ugyanaz, mintha a tervhivatalban készült volna. Tehát ennek igenis kell egy jogszabályi háttér. Milliárdok lehívására fog sor kerülni, százmillió önrészeket kell nagyvárosoknál hozzátenni, és ma nem rendezett a jogszabályi háttere. Ha valamit most szigorítottunk, egy sor mindent, akkor szerintem ebben a kérdésben is következetesnek kell lennünk, és bár meglepetés ennek az idehozása, de ténylegesen ilyen még nem volt, hogy olyanokat írnak nekünk elő, ami egyébként korábban nem volt jogszabályilag körbeírva. Ezt feltételezem, hogy ez lenne ebben a módosításban megoldva, ezért gondoljuk végig, ezt muszáj támogatni. Jogszabályi háttér nélkül nem lehet pénzeket és tervező cégeket megbízogatni, és legkülönbözőbb ötleteket beépíteni települési tervekbe.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bóka képviselő úr!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): A módosító javaslat felhatalmazást ad az illetékes miniszternek, hogy megállapítsa gyakorlatilag ezeknek a terveknek a feltételeit, tehát, hogy milyen időtávban kell ezeket elkészíteni, milyen módon, milyen részeinek kell lennie. Nem az a probléma, mert szerintem ezt a miniszter eddig is megtehette volna, bár lehet, ha törvényi felhatalmazás nincs, akkor nem alkothat miniszteri rendeletet.
De itt az a probléma, hogy ha arra kéne a felhatalmazás, hogy alkosson a miniszter egy rendeletet, és az integrált városfejlesztési stratégiának meg a községfejlesztési stratégiának ezek a megfogalmazásai, azzal nincsen semmi probléma. Amit feszegettünk, az az, hogy a településfejlesztési koncepció részét képezik, ami azt jelenti, hogy egy kötelező műfaj az önkormányzatoknál, ebből következő, hogy kötelező elkészíteni. És mindenkinek kötelező elkészíteni, mondom Hajdu képviselő úrnak, annak is, ahol túl sok értelme nincs, hiszen egy rendkívül komplex terv.
Én egyébként élvezettel hallgattam végig az IVS-készítési folyamatot a mi városunkban, de hogy egy 2500 fős városnak ezt miért kell elkészítenie, azt igazából nem tudom felfogni, és hogy miből fogja finanszírozni például ezt a részt.
ELNÖK: Köszönöm. Buzás képviselő úr.
DR. BUZÁS PÉTER (MSZP): Az igazság az, hogy az érvelések, amelyek ma elhangzottak, elég sok ponton engem is mint polgármestert elgondolkoztattak. Voltak olyan időpillanatok, amikor érdekesen éreztem magam. Most ebben az ügyben viszont hadd mondjam azt, hogy azt gondolom, hogy a Bóka kollégám gondolatmenete az a határeset, amin ha egy kicsit továbbmegyünk, át lehet billenni erre az oldalra, és meg lehet érteni azt, hogy ha te végigélted azt, én is végigéltem, hogy megcsináltuk az IVS-t, és nálunk az összegzése ennek azért az volt, hogy nem baj, volt ennek értelme. Tehát jó pár olyan dologra rájöttünk, aminek egyes elemei nem lett volna baj, ha már korábban ismertek lettek volna.
Persze, hogy én nem tudok arra most válaszolni neked, hogy 2500 lakosú településnél kell-e ez. Azt nem tudom, hogy 2500 lakosú településnek városnak kell-e lennie. Mert ugye most valami olyasmiről beszélünk, hogy a városoknak kell ezt majd kötelezően megcsinálni.
Tehát én úgy gondolom, hogy ha ezt a meditációt, amit te csinálsz, továbbvisszük, akkor a szakmaiság jegyében el lehet az igenig jutni. Ezt szerettem volna elmondani, és erre megkérni téged meg a többieket.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valaki még hozzászólna? (Senki sem jelentkezik.) A minisztérium képviselőjének adom meg a szót, hogy az elhangzott kérdésekre válaszoljon.
JÁRMI GYÖNGYI (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Az előbbi vitában a minisztérium alapvetően fontosnak tartaná, hogy meglegyen a jogszabályi legitimációja ennek a dokumentumnak, amit a jelenlegi információnk alapján körülbelül mintegy 150-160 város már elkészített, és a tőlük kapott visszajelzések alapján valóban egy hasznos stratégia, és jelenleg az EU-s ROP-os finanszírozási rendszerben ennek a tervezése egy elszámolható költség, tehát elszámolható a pályázat keretében. Ugyanakkor a stratégiának a fontossága elsősorban majd a 2013-as időszaktól, amikor már nem lesznek ezek az EU-s források, attól kezdődően hatványozottan megnő, hiszen pótolni kell majd azokat az európai uniós forrásokat, amelyek kérdéses, hogy 2013 után rendelkezésre állnak-e.
Tapasztalataink alapján ez egy olyan stratégia, ami biztosítja a kapcsot az önkormányzati szektor és a magánszféra, illetve civil szereplők között, és azt a fajta együttgondolkodást, együttműködést erősíti.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazhatunk-e ebben a kérdésben a bizottsági módosító indítványról? (Nincs jelzés.) Ha igen, akkor kérem, kézfelemeléssel jelezze az a bizottsági tag, aki támogatja a bizottsági módosító indítványt. (Szavazás.) 16 igen. Ki az, aki nem? (Nincs jelzés.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 13 tartózkodással a bizottság a bizottsági módosító javaslatot elfogadta. Köszönöm szépen. Most zárom le a 2. napirendi pontunkat.
Következik a 3. napirendi pont, egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat a T/6667. szám alatt. A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor.
Köszöntöm a Pénzügyminisztérium részéről megjelent dr. Kónya László főosztályvezető urat. Ajánlása van önnek is, ugye? (Dr. Kónya László: Igen.) Akkor indulhatunk.
Először a 7. ajánlási pontról szavaznánk. Kérdezem, hogy van-e valakinek észrevétele, vagy szavazhatunk. (Nincs jelzés.) Ha igen, akkor kérdezem a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány véleményét.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A kormány támogatja a 7. javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány támogatja. És a bizottság támogatja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja. Ez összefüggött a 86. és 101. ajánlási pontokkal.
Megyünk a tovább a 37. pontra a 30. oldalon. Lakos Imre képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben szavazhatunk, kérdezem a bizottságot, hogy a 37. sorszámon Lakos Imre képviselő úr javaslatát támogatja-e. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
38. pont, szintén Lakos képviselő úr javaslata. A kormány?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Összefügg ez a 89. ponttal. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
39. pont, szintén Lakos képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: És a bizottság? Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Az 50. módosító indítvány szavazására kerül sor a 41. oldalon, összefügg a 97. és 92. ponttal, szintén Lakos képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.)
ELNÖK: Kovács alelnök úré a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Szeretnék kérdezni. Ez kiveszi a teljes X. fejezetet, ha jól értem, az 50. pontból. A kis- és középvállalkozások tekintetében venné ki a cégautót, ugye?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Ez a módosító indítvány a gépjárműadó minden módosítását kivenné, nemcsak a cégautóadót, hanem az összest. Magában a belföldi gépjárművek adójában is vannak kisebb korrekciók, ezek nem mértékek, hanem a jogalkalmazás során felmerült problémák. A teljes fejezet elhagyását, tehát a gépjárműadó-törvény teljes elhagyását javasolja a törvényjavaslatból. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük a tájékoztatást. Alelnök úr? (Dr. Kovács Zoltán: Szavazhatunk.) Akkor kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e. Az volt a válasz, hogy...
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: ...nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, a bizottság támogatja-e. Aki egyetért ezzel a módosító indítvánnyal, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
51. pont, szintén Lakos képviselő úr javaslata a 46. oldalon. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
52. pont, szintén Lakos képviselő úr javaslata. A kormány támogatja-e?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
53. pont, Tóth képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
54. pont, Szabó Lajos képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.)
ELNÖK: Kovács alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Ez azt tartalmazza, hogy a honvédség, rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok alapfeladataik esetében kivételt képezzenek. Mi érveltünk az általános vitában, hogy az önkormányzatok is legalább olyan fontos feladatot látnak el, mint mondjuk a Vám- és Pénzügyőrség, igaz, hogy mi pénzt viszünk, és nem pénzt hozunk az államnak, de azt gondolom, hogy akár a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokhoz hasonló fontos tevékenységet látunk el. Azt gondolom, hogy ha fedett gépjárműről van szó, az nem jelenik meg egyébként az adózás bizonyos részeinél, de a többi esetben miért élveznek ezek az állami szervezetek mondjuk az önkormányzatokkal, az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatos adózás alól kivételt?
ELNÖK: Öné a szó a válaszra. Parancsoljon!
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Annyit szeretnék mondani, hogy itt az önkormányzatokkal szembeállítani talán nem szerencsés, mert ha az önkormányzathoz keresünk párhuzamot, akkor az államot kellene talán fölhozni, és az állami szervek nagy része természetesen fog cégautóadót fizetni. Itt csak az úgynevezett rendvédelmi szervek vannak. Magából a törvényjavaslatból is az következik, hogy a bizonyos úgynevezett megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművek eleve a javaslat szerint is mentesek lettek volna, és az itt felsorolt rendvédelmi szerveknél nem minden esetben van még ilyen megkülönböztető jelzés használata is, lásd a polgári titkosszolgálatot vagy a Vám- és Pénzügyőrség esetén néhány gépjármű esetében. De önmagában itt a szerveknek van egy speciális feladatuk, ehhez kapcsolódik, és nem általában az állami szerveket mentesítené a cégautóadó alól, ami jogosan vetné föl azt az igényt, hogy akkor az önkormányzati szervek esetében miért nincs ez így. Tehát itt egy célhoz kötött, a gépjármű meghatározott célra való használatához kapcsolódik a mentesség.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt gondolom, valóban ne tegyünk különbséget az állami, önkormányzati gépjárművek között. Mi azt mondtuk, hogy ne kerüljön sor ennek az adónak a bevezetésére. Most mégis kezdünk kimazsolázni belőle, rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség, az állam egyik zsebéből rakosgatná a másikba egyébként is a pénzt. De a másik oldalról akkor a mentők például miért nem kerülnek ide? Az állami, az OMSZ miért nem kerül ide? Van olyan fontos, azt gondolom, megkülönböztető jelzéssel ellátott, mint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, ráadásul azok nem is mennek "nínózva", kivéve a Köztársasági Őrezred. Úgy gondolom, hogy akkor vagy együtt sírjunk, együtt nevessünk, tehát ne legyenek különböző szervek... Mitől különböző mondjuk a rendőrség, mint mondjuk egy kórházi gépjármű alapfeladat-ellátáshoz, mitől különbözik a Vám- és Pénzügyőrség, mint mondjuk egy önkormányzati olyan gépjármű, amelyik mondjuk falugondnoki szolgáltatást lát el? Tehát kezdjük felpuhítani a törvényt. Vagy mindenkire vonatkozzon, vagy pedig akkor senkire. Mi azt mondjuk, hogy senkire. Ez esetben egyébként az állami szervek itt kapnak olyan dotációt, hogy kivesszük, az önkormányzati állami feladatot ellátó szervezetek pedig fizetni fognak ilyen jellegű cégautóadót.
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon!
DR. KÓNYA LÁSZLÓ főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Annyit szeretnék elmondani, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint - a 83. §-a tartalmazza a törvényjavaslatnak a cégautóra vonatkozó szabályait - mentes az a gépjármű, amelyet betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális célra, egészségkárosodott, hátrányos helyzetűk segítségére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, satöbbi. Tehát vannak, sorolhatnám itt még a törvényben, hogy például melyet kizárólag az egészségbiztosítási szerv által az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján finanszírozott, háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében egészségügyi, állami szervnek a törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, satöbbi.
Tehát sok olyan mentesség van az eredeti benyújtott törvényjavaslatban is, amelyet alelnök úr feszegetett. Tehát abban a mentességek - lásd mentőgépjármű és a többi, ezeknek a mentessége - jelenleg is biztosítottak, mármint, hogy a törvényjavaslat eredeti szövege szerint is biztosítottak.
Köszönöm.
ELNÖK: Szavazhatunk? (Dr. Kovács Zoltán: A mentőkkel való érvelést visszavonom, a többit nem.) Kérdezem, ki az, aki támogatja az 54. módosító indítványt, Szabó képviselő úr javaslatát. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Tizennégy nem. A bizottság nem támogatja.
Az 55. pont, Lakos képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormányt.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 111. módosító javaslat következik. Kérdezem a kormányt.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) A bizottság támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Kíván-e még bárki bármelyik módosító indítványról itt az adó- és járuléktörvények módosítása kapcsán szavaztatni? (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a részvételt és a segítséget.
Folytatjuk a negyedik napirendi ponttal, az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájával, a T/6645. szám alapján. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Köszöntöm az Egészségügyi Minisztériumból megjelent dr. Schlammadinger József főosztályvezető-helyettes urat, dr. Losonciné Marschalkó Erzsébet Izabella főosztályvezető asszonyt, dr. Horváth István főosztályvezető-helyettes urat és dr. Malárik Edit főosztályvezető-helyettes asszonyt.
Tisztelt Bizottság! Átadom a minisztérium képviselőinek a szót. Parancsoljanak!
Dr. Schlammadinger József szóbeli kiegészítése
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ez a törvényjavaslat, amit a tisztelt Ház számára a kormány előkészített, azt gondolom, hogy jó néhány ponton, de elsődlegesen mégis az úgynevezett kapacitástörvény pontján érinti közvetlenül a bizottság munkáját. Tehát nyilvánvalóan a pármondatos bevezetőmben erre a kérdésre szeretnék koncentrálni.
Ezzel együtt nyilván nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az úgynevezett kapacitástörvény módosításán túl a törvény érinti az egészségügyi törvényt, az egészségbiztosításról szóló törvényt, a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, illetve az egészségügyi adatkezelésről szóló törvényt, valamint a felsőoktatásról szóló törvényeket is. Ezek azonban elsődlegesen jogtechnikai, illetve jogharmonizációs kötelezettséget teljesítő módosítások, kevéssé vannak összefüggésben az önkormányzatok egészségügyi területén megnyilvánuló egészségügyi ellátási kötelezettségével.
Az egészségügyi törvény kapcsán egy olyan elemet emelnék ki, amely éppen az alapellátás közvetlen érintettsége okán összefügghet természetesen az önkormányzatok ellátási felelősségét érdemben tartalmilag nem befolyásoló módon, de mindenképpen az önkormányzat felelősségi körében ennek a bizottságnak a munkájával. Ez egy alkotmánybírósági döntésből adódó módosítása az egészségügyi törvénynek. Jelesül az Alkotmánybíróság kifogásolta, hogy az úgynevezett kötelező védőoltások körében, amelyek jogszabály erejénél fogva a háziorvosok ellátási felelősségébe és ellátási körébe tartozó szakmai tevékenységet jelentenek kötelező jelleggel, nincs lehetőség arra, hogy a kötelező védőoltások alóli háziorvos által gyakorolt mentesítési jog kapcsán, illetve annak megtagadásával összefüggésben az érintettek, törvényes képviselők elsősorban jogorvoslattal élhessenek.
Ennek a lehetőségét megteremti az egészségügyi törvényben azáltal, hogy a kötelező védőoltások esetében két esetkört határoz meg az egészségügyi törvény módosítása. Az egyik az átmeneti alkalmatlanság a védőoltásra, amelyet háziorvosi döntési kompetenciában tartva a kötelező védőoltás halasztásának nevez az egészségügyi törvény. Itt nem jelenik meg államigazgatási jogkör ezen esetkörben. A másik eset pedig az, amikor a háziorvos az adott személyt tartósan kénytelen alkalmatlannak tekinteni az adott védőoltásra. Ez tipikusan a korábbi esetkört jelenti, amikor nem elhalasztják egy héttel, két héttel az adott védőoltás beadását, hanem a védőoltás nem beadható. Hogy ez véglegesen vagy átmeneti jelleggel történik-e, az nyilván az adott indikációtól függ.
Ebben az esetben jelenik meg államigazgatási jogkörben a döntés, tehát ez a döntési felelősség átkerül a háziorvostól az ÁNTSZ-hez, és ebben az esetben a mentesítésről, illetve a mentesítés megtagadásáról az államigazgatási szerv, az ÁNTSZ fog dönteni. Ennek megfelelően természetesen ebben az esetben megnyílik a jogorvoslat lehetősége, és végső soron a bírósághoz való fordulás lehetősége is. Tehát megjelennek azok az alkotmányossági garanciák ennél az esetkörnél, amelyeket az Alkotmánybíróság szükségesnek ítélt a jogrendszerben megjeleníteni.
Áttérnék az úgynevezett kapacitástörvény kapcsán megfogalmazott javaslatbeli gondolatainkra, rendelkezéseinkre, nyilván tudván tudva, hogy a tisztelt képviselő hölgyek és urak már áttekintették ezt a javaslatot, tehát azokat nem ismétlem meg. Azonban egy-két gondolatról annak érdekében, hogy azokra a szempontokra, amelyek vezéreltek bennünket ezeknél az eljárási szabályoknak a kidolgozásánál, felhívjam a figyelmet, mégis említést tennék.
Nyilván önök előtti is világos, hogy ezt a módosítási csomagot nem a kapacitástörvény érdemi átdolgozásának szándéka motiválta, esetlegesen a kapacitásszabályozási rendszer újraszabályozása indokolta, hanem az a tény, hogy az Alkotmánybíróság ez év őszén hozott egy döntést, amely a kapacitástörvényt több pontján alkotmánysértőnek minősítette.
Ez alapvetően két döntési ponton ragadható meg, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatának indoklásában bemutatott, és amely indoklásban bemutatott pontok, azt gondolom, hogy pont az önkormányzatokat mint tipikus fenntartókat jelentős mértékben érintették, és nyilván ez a döntés hatott ki tartalmában az itt lévő rendelkezésekre is.
Az Alkotmánybíróság alapvetően két okból tekintette alkotmánysértőnek a meglévő kapacitásszabályozást. Az egyik pont az volt, hogy az E-Alapból történő gazdálkodás és az ezzel összefüggő kapacitáselosztás a kapacitások feletti diszpozíciós jogot állami feladatnak tekintette, és nem tartotta alkotmányosnak az ezen döntési jogkörökben az önkormányzati és az állami kompetenciáknak azt a fajta keveredését, amelyeket a kapacitásszabályozás eddig tartalmazott.
Jelesül arról van szó, hogy mint állami döntés, nem tartotta jónak, szerencsésnek és alkotmányosnak, hogy például a képviselő-testületek olyan ügydöntő jelentőséget kapnak a kapacitásszabályozás kapcsán, jóváhagyási jogosítványokat a kapacitások szétosztása tekintetében, amely jogosítványok a képviselő-testületet mint államigazgatási jogkörrel sem az Ötv., sem az alkotmány szerint nem bíró képviselő-testületet illették meg. (Sós Tamás távozik az ülésről.) Ebben a helyzetben a javasolt és bemutatott rendszer tiszta helyzetet igyekszik teremteni, később erről még mondanék néhány mondatot.
A másik alkotmányossági érv az Alkotmánybíróság döntése mögött az volt, hogy a döntések mögött, és legfőképpen a mögött a döntés mögött, ami a RET döntését kiváltó miniszteri döntést jelentette, nem voltak meghatározva azok a szempontok, amelyek mentén a döntéseket elsődlegesen a miniszter, a kapacitások szétosztása tekintetében meghozta.
Ezáltal gyakorlatilag a jogbiztonság elvét értékelte az Alkotmánybíróság veszélyeztetettnek, és mondta azt, hogy a jogbiztonság elvét sérti az is, nemcsak ha nincs jogorvoslati jog egy döntéssel szemben, hiszen ez ez esetben megvolt, hanem ha a jogorvoslati jog formálissá válik, hiszen egy eljárásban mit értékel a bíróság egy olyan döntésnél, ahol a döntési szempontok nincsenek meghatározva. Tehát a jogsértés szempontjai vagy a jogsértés lehetséges szempontjai definiálatlanok voltak a törvényjavaslatban.
Ezen elvek mentén fogalmazta meg a tárca, illetőleg a kormány a maga javaslatait. Alapvetően azért úgy igyekeztünk az alkotmányosság mércéjének megfelelni, hogy ugyanakkor a fenntartóknak és ezek között elsődlegesen közvetlenül az önkormányzatoknak, illetőleg a regionális egészségügyi tanácsoknak - amelyekben a fenntartók, önkormányzati fenntartók is szintén helyet kapnak - érdemi kompetenciájuk és jogosítványaik maradjanak a döntések meghozatalában, persze nem ugyanazzal a mandátummal, amellyel volt eddig.
Ha megnézik a javaslatainkat, az államigazgatási jogkör teljessé válik azáltal, hogy kapacitásügyben elsődleges és kizárólagos döntéshozatali fórummá az államigazgatási szerv keretében működő ÁNTSZ-ek válnak. Ugyanakkor azonban az ÁNTSZ-ek ezeket a döntéseiket soha nem autonóm módon teszik - természetesen vannak a javaslatban kivételes esetek, mint ahogy eddig is voltak az addig hatályos törvényben is -, hanem mindenkor az egészségbiztosító, a fenntartó, a RET-ek kezdeményezési joga alapján és azok figyelembevételével is, természetesen nem egy szoros jogi kötöttség mentén, de ezek a javaslati jogosítványok minden esetben markánsan belekerültek a törvényjavaslatba. Tehát ilyeténképpen az ÁNTSZ döntése sosem öntörvényű, nem lehet önkényes. Ezek a javaslatok a RET-eknél, illetőleg a fenntartóknál megalapozottak. Olyannyira így van ez, hogy amennyiben például kapacitásleosztás kapcsán a RET javaslatától eltérne a végső döntés, akkor a RET-ekkel van például egy visszaegyeztetési jog, illetőleg kötelezettség az ÁNTSZ számára, az eltérésekről egyeztetni kell, és az eltérések indokait a végleges kapacitásszabályozásnál be kell mutatni a RET-ek számára.
A fenntartók autonómiájánál van egy-két olyan szabályozási kör, ahol teljes körűen fönnmarad, gondolok itt például a területi ellátási kötelezettségről történő megállapodásra, a módosításban történő megállapodás esetkörére, ahol ha és amennyiben régióhatárt nem érint a fenntartók közötti megállapodás, a területi ellátási kötelezettség határainak a módosítása, ott még ÁNTSZ-jóváhagyás sem kell. Tehát vannak olyan területei a szabályozásnak, ahol az önkormányzati autonómia továbbra is teljes körűen érvényesülni tud.
Röviden néhány gondolatot ennyit szerettem volna elmondani, és nyilvánvalóan a kérdésekre ezzel kapcsolatosan készek vagyunk válaszolni. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, kérdéseket ki kíván föltenni. (Jelentkezésre:) Kovács alelnök úr?
Kérdések, reflexiók
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Megszámolták, hogy hány törvényt módosítanak ebben a salátatörvényben?
ELNÖK: Elnézést, főosztályvezető úr, gyűjtsük össze a kérdéseket.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Van még kérdés, ez csak egy pikírt kérdés volt. Igazából az érdekel, hogy hogy áll az ötpárti. Az volt a metódus, hogy benyújtották a törvényt, majd összehívták az ötpártit. Hogy az ötpárti most éppen hol tart ebben az ügyben, azt szívesen meghallgatnám, mert itt is van öt párt képviselője.
A másik, hogy jól értettem-e, hogy a RET-et teljesen eszköztelenítik ebben az új törvényben, gyakorlatilag az ÁNTSZ-re teszik át a teljes döntési súlyt. A fenntartók, illetve a kórházvezetők gyakorlatilag a véleményezési jogon kívül meg visszaegyeztetésen kívül máshoz nem jutnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az érintettek ebbe nem szólhatnak bele, mint korábban. Nem gondoltak-e arra, hogy a rosszul működő RET-ek - a szabályozás miatt működnek rosszul egyébként -, a regionális egészségügyi tanácsok működési szabályzatát, a működését reformálják meg? Tudom, hogy így egyszerűbb az élet, kiadni az ÁNTSZ vezetőjének, hogy mi az ukáz a minisztérium, illetve a kormány részéről, és az majd végrehajtja, akkor nem okvetetlenkedik ott 20-30 fenntartó meg kórházvezető, ezt értem. De nem gondolták-e, vagy nem lett volna-e demokratikusabb, hogy mégis az érintettek döntsenek a saját sorsuk jelentős kérdéseiről? Itt az ágyszámkapacitás, ami igazán izgalmas, mert gyakorlatilag ez egy végrehajtó szervvé degradálta az ÁNTSZ-t, és a RET-ek sóhivatalokká változnak ennek a törvénymódosításnak a következtében. Jól értem-e?
Köszönöm, nincs más.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor főosztályvezető-helyettesé a szó.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tudom a választ, tíz törvény, annyit módosítanak.
DR. SCHLAMMADINGER JÓZSEF főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium): Körülbelül tíz. Megmondom őszintén, megszámoltuk, de most, hogy tíz-e vagy tizenegy, nem mondom meg, de nagyságrendileg tíz. (Dr. Kovács Zoltán: Még az atomenergiáról szóló törvényt is módosítják benne.) Mentségünkre legyen mondva, nem mintha mentegetőznie kellene ezért a kormánynak, hiszen nem ez az első, és gondolom, nem is ez az utolsó eset arra, hogy abban a helyzetben van a kormány és kényszerül olyan helyzetben lenni a kormány, hogy több törvényt érintsen. Bár ha ezek a módosítások hasznosak, célszerűek és célirányosak, akkor azt gondolom, hogy nem a mennyiség a meghatározó, de körülbelül tíz-tizenegy valóban.
Képviselő úr fő kérdésére kitérve. Azt gondolom, hogy a RET-ek, ha és amennyiben jól működnek, és a jelenlegi struktúrájukban is jól működnek, akkor nem válnak sóhivatalokká, hiszen tulajdonképpen indikátorai és indukálói egy döntéshozatali folyamatnak esetenként, némelykor fenntartói szerepeket is átvállalva. De az, hogy mi a szabályozás iránya, és mi ennek az oka, azt a pár mondatos bevezetőmben megpróbáltam bemutatni.
Tehát a RET-ek alkotmányossági és alkotmányos alapokon nyugvó közreműködése ebben a kapacitáselosztási rendszerben az Alkotmánybíróság megítélése szerint nagyjából és egészében azonos az egyéb fenntartókéval, illetőleg a fenntartókéval, hiszen a RET-ek nem e minőségükben szerepelnek a dologban, hanem mintegy integrálják a fenntartókat. Pontosan ezért a jogállásuk és a közreműködésük alkotmányos lehetőségei megegyeznek azzal, mint ami a fenntartókra igaz. Ebből adódóan tehát az, hogy ők sóhivatalként működnek-e a jövőben vagy sem, azt gondolom, nem ettől a törvénytől függ. Az pedig, hogy ebben a szerepkörben kell működniük, nem a törvényjavaslatot előkészítőknek volt a gondolata, hanem azon alkotmányos mezsgyén mozgó javaslat volt, amelynek alapelveit számunkra az Alkotmánybíróság meghatározta.
Egyébként bőven van a RET-nek szerepköre, tehát jó működés esetén nem sóhivatalként működnek, azonban arra valóban biztosít a törvény lehetőséget, hogy diszfunkcionális működés esetén legyenek olyan szereplői a rendszernek, akik érdemben, transzparensen a RET-ek helyett döntéseket tudnak hozni. Azt gondolom, ez nem baj, főleg akkor, ha a végső döntés, amely valóban itt az ÁNTSZ-nél kulminálódik, azon elosztási elvek szerint tud működni, transzparens módon, ahogy ezt a törvény meghatározza, amely szempontok egyébként részben újak, részben nem újak, egyben mindenképpen újak, hogy a törvényben összegezve megjelennek, és ezek minden döntéshozó számára igazak, az ÁNTSZ számára pedig különösen, hiszen elsődleges döntéshozók. Közvetve igazak a fenntartókra is, hiszen a TEK-ek átrendezése kapcsán is ezen szempontoknak - gondolok például az elérési szabályokra - nekik is meg kell felelniük, de elsődlegesen az ÁNTSZ működése szempontjából relevánsak.
Azt pedig zárójelben megjegyzem, hogy a RET-ek azért klasszikusan továbbra sem államigazgatási szervek, tehát gondot jelentene például a jogorvoslati rend biztosítása egy-egy RET-döntéssel szemben. Azt gondolom, hogy jogilag pusztán, mezei tiszta jogi alapokon nyugodva egyébként is helyesebb, hogy ha egyszer már az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ennek államigazgatási döntésnek kell lennie, akkor ezt valóban egy állami szerv hozza meg, ezzel egyértelműen a többfokú közigazgatási döntéshozatalt és végső soron a bíróság általi jogorvoslati lehetőséget is biztosítva.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Észrevételek, vélemények a bizottság tagjaitól? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor feltételezem, hogy főosztályvezető-helyettes úr sem kíván reagálni az el nem hangzott véleményekre, észrevételekre.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem a tisztelt bizottság tagjait, általános vitára való alkalmasságról tudunk-e szavazni. Ha tudunk, akkor kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot a T/6645. szám alapján. Ki az, aki ezt támogatja? Kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 14 igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Ez 11. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 2. Tehát a bizottság 14:13 arányban általános vitára alkalmasnak találta az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. A napirendet lezárom.
Áttérünk az ötös, az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, a T/6687. szám alapján. Köszöntöm a napirendi ponthoz megjelent dr. Lányi Péter főosztályvezető-helyettes urat és Marton Tamás osztályvezető urat. Itt is az általános vitára való alkalmasságról döntünk.
Átadom a szót. Parancsoljanak!
MARTON TAMÁS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Bemutatkozással kezdeném, én Marton Tamás osztályvezető vagyok a légi és vízi közlekedési osztály vezetője. Lányi Péter urat más kötelezettség elszólította. Elnézést kérünk ezért.
ELNÖK: Én kérek elnézést!
Marton Tamás szóbeli kiegészítése
MARTON TAMÁS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Az egyes közlekedési tárgyú törvényekkel kapcsolatosan néhány szót szeretnék mondani. Több törvényt érint: a közúti közlekedésről, a vízi közlekedésről, a légi közlekedésről és a közlekedési balesetek vizsgálatáról szóló törvények módosítására teszünk ebben javaslatot.
A módosítások alapvetően harmonizációs célúak, illetve a törvényi rendelkezések értelmezését, alkalmazhatóságát javító javaslatok. A közúti közlekedésről szóló törvény módosítása kapcsán kiemelném, hogy fontos eleme ennek a javaslatnak az, hogy a 2007-es törvénymódosítás alkalmával egyedüli építtetőként kijelölt Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel kapcsolatosan felmerült jogszabályi értelmezési rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében tulajdonképpen sor kerül erre a módosításra, amelynek eredményeként a közút kezelője építtetőként jelenhet meg.
A vízi közlekedésről szóló törvény módosításában két lényeges elem van a technikai módosításokon, illetve a harmonizációs célú módosításokon kívül. Az egyik a hajózási hatóságok bírságolási jogkörének szélesítése, ez a jogkövető magatartás elősegítését szolgálja, a másik pedig a Magyarországon több olyan természetes vizünk van, amelyeken környezetvédelmi korlátozás jelenik meg. Itt a belső égésű motorral hajtott kisgéphajók, motorcsónakok használatát korlátozzuk alapvetően. Ez egyrészt a környezet állapotának védelmét, másrészt a társadalom, a lakosság nyugalmát, közérzetének javítását szolgáló intézkedés. Ilyen a Balaton, a Fertő-tó, a Velencei tó, a Tisza-tónak egy bizonyos vízfelülete, vagy a Ráckevei-Soroksári Duna-ág. A Honvédségnek nem volt arra jogosultsága, hogy kifejezetten katonai hajóval, katonai szaktevékenység céljából, tehát háborús események nyomán a vízben maradt robbanóeszközök eltávolítására ezeken a vízfelületeken munkát végezzen. Erre a törvénymódosítás most lehetőséget ad.
A légi közlekedésről szóló törvény módosításában tényeges elem az, hogy a légi balesetek alkalmával a felkutatást, mentést a Magyar Honvédség eszközeivel végeztük és végezzük jelenleg is. A Honvédség rendelkezésre álló eszközei, humán erőforrása lehetővé teszik azt is, hogy különleges események, katasztrófák alkalmával a felkutatásban, mentésben a Honvédség részt vegyen. Erre azonban eddig jogosultsága nem volt. Ezt a jogosultságot a módosítás révén megkapja. Egyben ezeknek az eszközöknek a hasznosulását is segíti ez a módosulás.
A közlekedési balesetek vizsgálatáról szóló törvény módosításában egyrészt az uniós balesetvizsgáló szervezetek közötti adatcsere, adatbázis működtetésében való együttműködés lehetősége nyílik meg, másrészről pedig az állami légi járműveket üzemeltető, elsősorban a Honvédség esetében megnyílik annak a lehetősége, hogy az üzemeltetői vizsgálat, ami egy vizsgálati cselekmény bizonyos légi eseményeket követően, tehát ebben a körben az üzemeltetői vizsgálatban közreműködő szervezet kijelölésére a honvédelmi miniszter jogosultságot nyer.
Nagyjából ezek a leglényegesebb módosulásai ezeknek a törvényeknek. Amennyiben kérdések vannak, természetesen szívesen állunk rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó. Kérdések következnek. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs kérdés, akkor észrevételek, vélemények. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor döntünk az általános vitára való alkalmasságról.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, ki az, aki támogatja az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot a T/6687. számon. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Ugyan az egy órától folytatódó bizottsági ülés végén, a 7. pontban lenne az egyebek napirendi pont, de ha a bizottság időkímélés címén egyetért, akkor áttérnénk erre.
Az egyebekben egyetlenegy dologról szeretnék beszélni. Kiosztásra került Dány község polgármesterének a helyi képviselő-testület Országgyűlés által történő feloszlatását kezdeményező ügye. Biztos emlékeznek a tisztelt bizottsági tagok, hogy valamikor az ősz folyamán ezt a levelet, amit Dány község polgármestere írt a bizottságnak, kiosztottam. Akkor a bizottságban elhangzott az, hogy nem megfelelő helyre címezte a polgármester úr a levelét, hiszen az alkotmány értelmében a kormány kezdeményezésére és az Önkormányzati Minisztérium által lefolytatott vizsgálat alapján lehet erre javaslatot tenni, tehát nem a bizottság hatásköre, hogy mi ezzel foglalkozzunk.
Most tájékoztatásul szeretném a bizottságnak is tudomásul vételre kiosztani az Önkormányzati Minisztérium önkormányzati és lakásügyi szakállamtitkárának, dr. Bujdosó Sándornak a levelét, amelyben elég hosszasan és részletesen ismerteti a minisztérium véleményét, amely alapján nem tartják kellően megalapozottnak a képviselő-testület feloszlatására irányuló kezdeményezést, és az ezzel kapcsolatos előkészítő eljárást nem indítja meg a minisztérium. Szeretném, ha a bizottság tagjai ezt elolvasván tudomásul vennék.
Kérdezem, hogy ehhez van-e észrevétel. (Jelzésre:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Én olvastam a polgármester úr levelét is, és azt gondolom, hogy mindenki olvasta, ami sok tekintetben teljesen különbözik a minisztérium álláspontjától. Nem tudom, hogy ki mond igazat egyébként ebben az ügyben, vagy ki nem mond igazat. Tehát én nem tudok állást foglalni, hogy a Bujdosó levele, illetve a polgármester levele alapján mi az igazság ebben az ügyben.
Én azt sem mondom egyébként, hogy hallgassuk meg a minisztérium képviselőjét, illetve a polgármestert, mert lehet, hogy se vége, se hossza nem lesz, onnantól kezdve ránk szoknak, hogy így mondjam, a polgármesterek, hogy tegyünk igazságot az ügyekben. De én nem tudom tudomásul venni kifejezetten csak a Bujdosó-féle levelet, én nem tudok állást foglalni, mint ahogy már mondtam, ebben az ügyben.
Nem biztatom a bizottságot se arra, hogy most vegyük tudomásul Bujdosó Sándor szakállamtitkár levelét, mert akkor azt is mondhatom a másik oldalon, hogy vegyük tudomásul a dányi polgármester levelét, és a kettőben nagyon sok ellentmondás van. (Meggyes Tamás megérkezik az ülésre.) Egy biztos, hogy nincs rend ott, és azért abban a hosszú levélben benne van, nyilván önök is olvasták, hogy intézményvezetői kinevezések nincsenek, költségvetés sem került megszavazásra, azt hiszem, zárszámadás is az egyik esetben nem került elfogadásra. Tehát elég súlyos működésgátló tényezők voltak. Ennél egyébként kevésbé súlyos esetekben a minisztérium javasolt már feloszlatást. Olyan is volt, ahol egyébként a polgármester huszonháromszor hívta össze a testületi ülést, csak huszonháromszor szavazták le a napirendet, és gyakorlatilag két évig nem lehetett összehívni a testületet. Ebben is vannak hasonlók. Az ÖTM szerint az van, hogy a polgármester nem akarja összehívni, a polgármester meg azt mondja, hogy nem tudja összehívni.
Én egyébként abban is benne lennék végső soron, hogy hallgassuk meg az ÖTM-et, meg hallgassuk meg a polgármestert, aztán alakítsunk ki valamilyen állásfoglalást. Nem favorizálom egyébként ezt a részét a mondandómnak, de ha van mellettem úgymond támogató képviselő, akkor benne vagyok ebben is.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A saját véleményemet szeretném a dologról elmondani. Az államtitkár úr levelének 3. oldalán van egy ilyen mondat, hogy a képviselő-testület működésének érdemi elemei között felsorolja, hogy "biztosítja a költségvetési gazdálkodás legalapvetőbb felvételeit". Azt gondolom, hogy az államtitkár úr levelének a végén, a polgármester úrnak írt levélben külön felhívja a figyelmét, és leírja azt öt pontban, hogy a polgármester munkájának segítése érdekében a közigazgatási hivatal vezetője milyen intézkedéseket tesz. Tehát azt javaslom, és alelnök úr mondandójából azzal értenék egyet, hogy jelen pillanatban ne vegyük ezt mi napirendre, és ne próbáljunk meg itt valamiféle igazságot tenni, azt viszont támogatnám, hogy egy bizonyos idő elteltével nézzük meg, hogy ezek a közigazgatásihivatal-vezetői intézkedések meghozzák-e a kívánt eredményt, illetve nyilvánvalóan erre a levélre, amit szakállamtitkár úr a polgármesternek elküldött, lesz valami reakció, feltételezem, tehát annak függvényében akkor döntsön később arról a bizottság, hogy ezzel az üggyel kíván-e foglalkozni vagy pedig nem kíván foglalkozni. (Dr. Kovács Zoltán: Rendben van.) Alelnök úr, ha megtenné ezt a mondatát a mikrofonba is.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Az eljárás módjával így egyetértek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy akkor ezt a közös alelnöki-elnöki javaslatot így tudomásul tudjuk-e venni. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Nem kértem szavazást, de köszönöm szépen.
Egyebekben kérdezem a tisztelt bizottság tagjait, hogy van-e még bármi. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a bizottsági ülésen 13 óráig szünetet rendelek el, és 13 órakor folytatjuk az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal.
Köszönöm szépen.
(Szünet 12.13-tól 13.06-ig.)
ELNÖK: Folytatjuk a bizottsági ülést. Rátérünk a hatodik napirendi pontunkra, az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/6647. számú törvényjavaslatra. Az általános vitára való alkalmasságról döntünk.
Köszöntöm a napirendi ponthoz megérkezett polgármester hölgyet és urakat, hiszen a bizottság ülésének elején elmondtam, hogy ehhez a napirendi ponthoz az önkormányzati bizottsághoz nyáron e témában fordult összes település, kistérség vezetőjét, polgármesterét meghívjuk. Tehát köszöntöm Agócs Gyulát, Zagyvarékas polgármesterét, köszöntöm a Szerencsi Kistérségi Társulás nevében Varga Lászlót, Taktaharkány polgármesterét, Zsiros Sándornét, Alsózsolca polgármesterét, és Szepessy Zsoltot, Monok polgármesterét. Köszönöm szépen, hogy elfogadták a meghívásunkat.
A napirendi pont tárgyalásánál azt javaslom, hogy először a minisztérium, illetve a kormány képviselőit hallgassuk meg, utána a bizottsági tagok kérdéseket, illetve észrevételeket fogalmazhatnak meg, és utána adnék szót a megjelent polgármester uraknak, illetve hölgynek, ha ez elfogadható a bizottság számára. Arra kérek mindenkit, mivel mi már tíz óra óta ülünk itt, hogy ha lehet, akkor a lényegre szorítkozóan, de a fontos dolgokat elmondva próbálja meg összefoglalni a mondandóját. (Jelzésre:) Most jelzi nekem képviselőtársam, hogy Révész László, Tuzsér polgármestere is itt van. Parancsoljon, foglaljon helyet az asztalnál! Van-e még polgármester, kistérségi képviselő, akit nem köszöntöttem? (Senki sem jelentkezik.) Akkor ezek szerint mindenkit köszöntöttem.
Szeretettel köszöntöm az egyik parlamenti bizottságunk elnök asszonyát, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyit, az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság elnökét, illetve van még más képviselőtársunk is itt, Szép Béla képviselő úr. A foglalkoztatási bizottságtól van-e itt valaki képviselői szinten? Mert tőlük is vártunk valakit. Majd megérkeznek közben.
Tisztelt Bizottság! Átadom a szót a minisztérium képviselőinek, és egyben szeretettel köszöntöm dr. Kovárik Erzsébet szakállamtitkár asszonyt, Bódi András főosztályvezető-helyettes urat és Kőnig Éva főosztályvezető asszonyt.
Önöké a szó.
Dr. Kovárik Erzsébet szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy egy olyan törvényjavaslat-csomag került ma tárgyalásra, amelynek benyújtását hosszas társadalmi vita előzte meg, én magam is többször vettem részt a kormány és az önkormányzati érdekképviseletek egyeztető fórumán ennek a koncepciónak és a törvényjavaslatnak a megtárgyalásán, valamint a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által összehívott konferencián, és elég sokat voltunk az országban, és nagyon-nagyon sok polgármester levelét és javaslatát vettük figyelembe a törvényjavaslat összeállításánál, ezért úgy gondolom, hogy csak nagyon röviden szeretnék e javaslatról beszélni, és majd a kérdésekre válaszolva a részletekbe is bele tudunk menni.
Ma Magyarországon az egyik legnagyobb társadalmi probléma, hogy a modern kor kihívásainak megfelelően gyakorlatilag egyre több ember szorul a segélyre és szorul ki tartósan a munkaerőpiacról. A másik nagy probléma, hogy a munkaerőpiacról kiszorultak többsége alacsony képzettségű, a 200 ezer szociális segélyezett között 7-8 ezer olyan fiatal van, akinek a 8 általános iskolai végzettsége sincs meg.
A másik óriási probléma a szociális segélyezettek és a munkanélküliek területi elhelyezkedésének alakulása. 1993 óta az a tendencia, hogy a nagyvárosokban, a dinamikusan fejlődő településeken csökken a szociális segélyezettek és munkanélküliek száma, ugyanakkor egyre inkább nő az 1000 fő alatti és a 400 fő alatti településeken. A leszakadó településeken '93-hoz képest, az országos átlaghoz képest megduplázódott ezeknek az embereknek az aránya.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a szociális segélyen lévő 200 ezres tábornál próbáljunk meg valamilyen lehetőséget nyújtani a munkavégzésre. A munkaerőpiacra való visszakerülés első lépcsőjeként - tekintettel arra, hogy alacsony képzettségűek, rossz munkaerő-piaci helyzetű emberekről beszélünk, rossz területi elhelyezkedéssel, ahol nagyon kevés a munkahely és nagyon kevés a munkalehetőség -, a közfoglalkoztatás bővítésére látunk lehetőséget.
Éppen ezért a szociális segélyezettek helyett egy új kategória kerül bevezetésre a szociális törvénybe, az aktív korúak ellátására vonatkozó szabály szerint a jelenlegi szociális segélyezettek két nagy csoportra oszthatók lesznek a jövőben a törvény elfogadása után.
Az egyik körbe tartoznak azok, akik egészségi állapotuk, koruk vagy sajátos szociális helyzetük miatt nem tudnak vagy kevésbé tudnak munkát vállalni, és a másik csoportba tartoznak azok, akik közfoglalkoztatásban vehetnek részt és kell is részt venniük. Ebben a kategóriában egy sokkal szigorúbb, erőteljesebb együttműködési kötelezettség került előírásra az aktívkorúak számára. Elsősorban közfoglalkoztatásban kell részt venniük, felajánlott képzésekben, átképzésekben, illetőleg a 35 éven aluliak esetében, ahol nincs meg a 8 általános iskolai végzettség, a közfoglalkoztatás helyett a kötelező képzésben való részvétel a feltétele az ellátásnak.
Abban az esetben, amikor közfoglalkoztatásban munkát nem tudnak nekik nyújtani, képzésben nem vesznek részt, akkor egy rendelkezésre állási támogatást kapnak, amely egyéni jogosultság, és összege a nyugdíjminimum. A másik kategóriában a családi segélyezés rendszere megmarad.
Ami változik még a szociális törvényben, az az ehhez kapcsolódó finanszírozás lehetősége is. Megváltozik a közfoglalkoztatás és a pénzbeli ellátás aránya, mégpedig jelentősen, a jelenlegi 76 százalék helyett 49 és 51 százalék lesz az arány a közfoglalkoztatás javára.
Ami nagyon fontos még, hogy az önkormányzatoknak abban az esetben, ha közcélú munkát szerveznek, 5 százalékos önrészt kell ehhez hozzátenniük, a közfoglalkoztatás munkabérét és járulékait a költségvetés finanszírozza. Abban az esetben, ha szociális segélyen maradnak emberek, ebben az esetben marad a 10 százalékos önrész, leszámítva azt az esetet, amikor az önkormányzat a törvény felhatalmazása alapján hozott rendeletben mentesít valakit a közfoglalkoztatási és a fokozott együttműködési kötelezettség alól.
Természetesen nagyon sok egyéb változás is van a törvénycsomagban, amely a foglalkoztatási törvényeket is érinti. Egyrészt, amit szeretnék kiemelni, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat alanyi jogon kell hogy támogassa azokat a képzéseket, ahol munkáltató keres meghatározott munkakörre embereket, és vállalja is azt, hogy a képzés után őket foglalkoztatja.
Nagyon fontos a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatás, valamint a Start Extra kiterjesztése három évre a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre.
Ami az önkormányzatokat illeti a közcélú foglalkoztatásban. Az önkormányzatoknak fokozott együttműködési kötelezettsége lesz, de ez fordítva is igaz, az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak is együttműködési kötelezettsége lesz a jövőben, hogy ezeket az embereket munkához, foglalkozáshoz és munkabérhez juttassa. 3000 főt finanszíroz a Munkaerő-piaci Alap, aki az önkormányzatoknak a munkaszervezésben segítséget tud nyújtani. A foglalkoztatás költségeinek átvállalásai mellett a Foglalkoztatási Szolgálat vállalja át a munka-egészségügyi vizsgálat költségeit is a jövőben.
Nagyon fontos még, és két dolgot szeretnék mondani, az egyik a közfoglalkoztatási terv elkészítése, amelyet önkormányzat vagy kistérségi társulás is egy évre összeállíthat. Ebben a foglalkoztatási igényeket, lehetőségeket, a közfoglalkoztatásban kötelezően résztvevők számát és lehetőségeit is fölmérik. A másik, ami kiemelkedő szerintem és igen nagy lépés a jobb ellátás irányába, hogy létrejön egy egységes adatbázis az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, valamint az önkormányzatok között, hiszen ugyanazzal az emberrel foglalkoznak, remélhetőleg így sokkal hatékonyabban.
A közfoglalkoztatásra és a közcélú munka szervezésére fordított összeg felül nyitott előirányzat lesz, tehát mindaddig, amíg az önkormányzat önrésze ezt engedi, addig a foglalkoztatáshoz az állam és a költségvetés hozzájárul.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. A bizottság tagjaié a szó. Kérdések. (Pál Tibor jelentkezik.) Pál képviselő úr?
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A kérdések körében szeretném csak úgy röviden, hogy ha jól értem, április 15. ennek a bizonyos közfoglalkoztatási tervnek az elkészítési határideje. Történik-e ez ügyben valami előzetes tárgyalás, felkészülés? Azért ez az önkormányzatok számára új feladatot jelent, persze nem abban az értelemben, hogy pénzben megterheli őket, hanem egy másfajta hozzáállást, szellemiséget igényel. Tehát kérdezem, hogy ebben van-e valami előregondolkodás azon túl, hogy a törvény elfogadását követően indulna el valami. Ez az egyik.
A másik, ha jól olvastam, a törvényben három hónap van az átállási időre, tehát amíg a rendszeres szociális segélyen lévők közül kiválogatják vagy leválogatják azokat, akik nem abban a státuszban maradnak, és hogy azt a helyi rendeletet megalkossa az önkormányzat, ami azt mondja, hogy jobban kinyitja a kaput, mint ahogy a törvény engedi, vagy nem. Elég-e ez az idő önök szerint arra, hogy ez megtörténjen?
Már hallottam a 3000 segítőről. A törvényben nincs benne, és erről nem fogunk szavazni a parlamentben, de azért ez egy nagyon fontos eleme ennek a programnak, hogy az a 3000 ember ebben a munkában részt vegyen, azt mondom, főleg az lenne a jó, ha ők nem kimondottan a tisztviselői karhoz tartoznának végzettségüket, mentalitásukat tekintve, hanem egy más körből szedett támogatókat jelentene.
A következő kérdés, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat felkészült-e arra a feladatra, amiről ön itt a végén beszélt, ezt hogyan látják, hiszen látható, hogy adatbázisok mindenhol vannak, de ezeket valahogy össze kell egyeztetni. Megvan-e a megfelelő felkészültség arra, hogy amikor a törvény életbe lép, addigra ezek az adatbázisok össze legyenek hozva, össze legyenek simítva?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kérdések? (Dr. Kovács Zoltán jelentkezik.) Kovács alelnök úr?
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Találkoztam önökkel már korábbi egyeztetésen, és hogy úgy mondjam, én lőttem azt a szabályt, hogy az aktív korú, három gyereket nevelő ne kerüljön be a rendszerbe. Megvitattuk ott ezt a kérdést. Továbbra is bent maradt a jogszabálytervezetben. Kérdésem, hogy mi indokolja még ennek a fenntartását.
A másik, hogy a közhasznú foglalkoztatás támogatása alól az önkormányzati intézmények kikerültek. Ennek mi az oka? Tulajdonképpen csak a közfoglalkoztatási támogatásban részesülőkre korlátozódik az elkövetkezőkben.
A másik, hogy a 22. § nem igazán az általános vitához tartozó, de azért azt hadd kérdezzem meg, hogy amikor a kínálati oldalon, azaz a munkaerőpiacon jelenleg többszörös túljelentkezés van a munkavállalók részéről egy adott álláshelyre, mi indokolja ennek a megváltoztatását, milyen hatást várnak ettől.
A harmadik a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat. Ez mindig a neuralgikus pont, hogy valaki alkalmas-e munkavégzésre vagy nem. Az állami foglalkoztatási szerv küldi el az egészségügyi alkalmassági vizsgálatra, és nem a munkáltató. Nem okoz-e ez a későbbiekben konfliktusos helyzetet a munkavállaló és a munkáltató között, hogy ki küldi el? El kell menni, ez érthető, de éppen kinek a fennhatósága alatt zajlik ez a vizsgálat?
A képzésben való részvételre szeretnék rákérdezni. Rendben van, hogy a 35 év alatti nyolcadik osztályt el nem végzettek részére a képzésben való részvételre kötelezés van. A képzési helyek biztosítása miként történne az elkövetkezendőkben? Ezt kinek kell biztosítani, és milyen költségvetési forrása lesz ennek az elkövetkezendőkben? Gyakorlatilag ebből a körből alapvetően a roma személyek tartoznak ide.
Mi csináltunk egy statisztikát. A 406 nem foglalkoztatottból 73 fő nem rendelkezik nyolc általános végzettséggel, és ebből 2l fő 35 év alatti, tehát egy osztályra való személy. Ez nem szignifikáns, ez területtől függ, hogy ez Kelet-Magyarország, Észak-Magyarország vagy az ország középső része.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyi, de fenntartom a jogot, hogy ha majd még lehet kérdezni, kérdeznék. (Filló Pál megérkezik az ülésre.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Magam is gyakorló polgármester vagyok, és itt a jelen lévő polgármester-kollégák közül, akik a levelet írták számunkra, többeket van szerencsém, ha más nem, a médián keresztül ismerni. A problémát is ismerem természetesen a mindennapjainkban. Ez mennyire etnikai kérdés, amiről mi beszélünk? Ebben a körben nem kell mellébeszélnünk, meg kell beszélnünk korrektül, hogy ez milyen mértékben ilyen kérdés, hiszen teljesen más megközelítést igényel mind kultúra, mind képzés, mind egyéb szempontból, ha arról van szó.
Az előző napirendekben a jövő évi költségvetés módosító indítványait tárgyaltuk. Abban az van benne, hogy 97,4 milliárd forint áll rendelkezésre a jövő esztendőben erre a két kategóriára. Ezt úgy értettem, legalábbis az indítványokból is meg magából az előterjesztésből is, hogy ez több mint a 2008-as. Habár tudjuk, hogy szűkítés van mindenhol, de ezen a területen nincs szűkítés, növekedés van a forrásokat illetően, ha ezt én jól értettem.
E két kategóriánál még egyszer, nagyjából mivel számolunk az egyes kategóriában a létszámot illetően, és mivel számolunk a kettes kategóriában a létszámot illetően? Ez elég fontos lenne, hogy ez a 97,4 milliárd forint milyen arányban oszlik meg.
Egészen biztos - és ez a harmadik kérdés -, hogy a kormány ezt a kérdést nem tudja helyettünk, a települések helyett megoldani. Tehát én sem kérem azt, hogy Rákospalotán a kormány jöjjön megoldani, merthogy nálam is megjelenik ez a kérdés, bár a munkanélküliség most körülbelül 1,7 százalék.
Tehát teljesen más problémáról beszélünk, ami azt is jelenthetné statisztikailag, hogy aki dolgozni akar, ahogy szokták mondani leegyszerűsítve, az mind kap munkát. Mégis az az 1,7 százalék a mi méretünket tekintve 1250 fő, és ezzel az 1250 fővel mi is nagyon keveset tudunk kezdeni. Budapesten, ahol közel van a képzés, nem kell buszozni az iskolába. Tehát, hogy be bírjuk tenni az iskolába és képezzük, tehát hogy meglegyen a nyolc osztály, vagy előre már az általános iskolában el tudja végezni a nyolcadik osztályt, netán egy szakmunkásképzőt is el tudjon végezni, ahhoz kell a társadalmi összefogás, hogy ez megoldódjon, mert a minisztérium ott nálunk sem tudja bevinni az utcáról őket az iskolába. Valamilyen stratégiákat helyben is ki kell erre dolgozni. Azt gondolom, hogy az a bizonyos terv, amiről itt szó van, valami ilyesmit kell tartalmazzon, ha jól értettem.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kérdések? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor államtitkár asszonynak adom meg a szót válaszadásra.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Április 15-e a közfoglalkoztatási terv elkészítésének határideje, és a három hónap átállási idő valóban elég rövidnek tűnik, de ha hozzávesszük azt, hogy nagyjából erre az időszakra esik az, amikor a szociális segélyek jogosultsági feltételeinek felülvizsgálata is várható, gyakorlatilag ez nem pluszmunka, hanem egy másfajta munkát jelent, elsősorban a jegyzőknek.
A közfoglalkoztatási terv elkészítése érdekében, meg az önkormányzati rendeletalkotás segítése érdekében a minisztérium elkezdett egy próbatervezést, ami azt hiszem, hogy szintén ritkaság a magyar jogalkotás történetében. A próbatervezés során különböző típusú településekkel működünk már most együtt, hogy módszertani segítséget adjunk a közfoglalkoztatási terv vagy akár a rendelet elkészítéséhez. Ezek a törvény elfogadásával együtt az önkormányzatoknak és mindenkinek, aki ebben érintett, rendelkezésére fognak állni.
A 3000 ember esetében elsősorban azt reméljük, hogy szintén a munkanélküliek közül kerülnek ki azok, akiket munkaszervezésre az önkormányzatok alkalmazni tudnak. Ha megnézzük azt, hogy míg a rendszeres szociális segélyezettek között mintegy 2,5 ezer ember diplomás, és ebben az esetben sokkal szerencsésebb helyzetben vannak a nagyobb települések vagy a nagyvárosok, pont Debrecennél néztem meg a múltkor, a polgármester úr írta, hogy náluk 33 százaléka a rendszeres szociális segélyezetteknek középfokú végzettségű vagy diplomás. Tehát közülük kerülhetnek ki.
Rengeteget tárgyaltunk a különböző roma érdekvédelmi szervezetekkel is. Ott az a kérés fogalmazódott meg, hogy azokon a településeken, ahol a romák többségében vannak, legyen beleszólása a munkaszervezők kiválasztásába a roma szervezeteknek vagy a kisebbségi önkormányzatnak is. Egyébként ezeknek az embereknek a finanszírozása a Munkaerő-piaci Alapból fog történni.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat felkészült. Körülbelül fél éve folyik egy olyan informatikai fejlesztés, amely egy nagyobb arányú és egy kiterjedtebb adatállomány folyamatos vezetésére is alkalmas. Itt nem hallgathatom el, hogy a másik oldal esetében vannak félelmeim, hogy kistelepülések önkormányzatai hogyan és mikor tudnak ehhez az adatbázishoz csatlakozni.
A három gyereket egyedül nevelők azért nem kerültek ki ebből a rendszerből, mert ma Magyarországon - nem akarom ezt nagyon sokáig taglalni, hiszen elég gyakran vívtunk ebben a kérdésben is képviselő úrral, polgármester úrral is. Csak egy adatot hadd mondjak. Ma a hároméves vagy bölcsődés korú gyermekeknek mindössze 8 százaléka tud bölcsődébe kerülni. A bölcsődék 93 százaléka nagyvárosban van. Tehát nincs megoldva a kisgyermekek napközbeni ellátása, és az óvodáztatásnál is eléggé rossz az arány. Azokon a területeken, amiről beszélünk, és a leszakadó kistérségekben a statisztikai adatok szerint a gyerekek ötéves korában általában a gyerekek 93 százaléka óvodába jut, a szegény gyerekeknek csak 74 százaléka. Akikről most beszélünk, azért azt hiszem, nem vitásan ebbe a kategóriába tartoznak.
A kínálati oldal. Nem igazán tudom, hogy mire gondolt a képviselő úr a kínálati oldalon, hiszen a probléma az, hogy nagyon sok helyen persze van munkaerő-kereslet is meg -hiány is, csak azok az emberek, akikről mi beszélünk, ezeket a munkákat sosem fogják tudni betölteni, mert olyan végzettség, képzettség vagy tudás kell hozzá, amivel ők nem rendelkeznek. Ha csak arra gondolt, hogy a közhasznú munkánál a kínálati oldal nagy, régi követelése ez az önkormányzatoknak is meg mindenkinek, hogy egyszerűsítsük a közfoglalkoztatás szabályait. Most annyi történt, hogy a közhasznú munka helyett közcélú munka szervezése fog folyni, és ennek a forrásai is átkerültek az önkormányzathoz.
A foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálatot azért is a Foglalkoztatási Szolgálat szervezi, mert hiszen ez együttműködési kötelezettség, és az együttműködési megállapodást vele köti a volt szociális segélyezett, most az aktívkorú ellátásra jogosult személy. Azért fontos a közfoglalkoztatási terv, és azért fontos, hogy ezt a közfoglalkoztatási tervet az állami foglalkoztatási szerv adataira, információra építve készítse el az önkormányzat, s azért fontos, hogy ezt az elfogadás előtt véleményezze a foglalkoztatási szerv, hogy tudjanak egymásról, hogy milyen típusú munkákat keresnek, milyen típusú munkákat tud szervezni az önkormányzat. Ennek megfelelően azt reméljük, hogy egy állandó munkakapcsolat, együttműködés során fogják odaküldeni az embereket olyan típusú vizsgálatra, amilyen munkakörök betöltésére szükség van.
A 35 év alattiak képzése. Egyrészt az oktatási normatívák között szerepel a fiatal felnőttek 8 általános képzésének állami támogatása, másrészt ebben az esetben kifejezetten a volt rendszeres szociális segélyezettek oktatása esetén a Munkaerő-piaci Alap fogja finanszírozni a képzést.
Mennyire etnikai kérdés ez? Tulajdonképpen szeretnék visszakérdezni, hogy van-e ennek jelentősége, hogy itt cigány munkanélküliekről vagy csak simán szegényekről beszélünk. Természetesen pontosan annyira etnikai kérdés, mint általában a szegénység, ahol ma tudjuk, hogy jóval többen vannak a nem cigányok közül szegény körülmények között és szegénységben élnek, mint a cigányok, de azt is tudjuk, hogy a cigányok létszámában felülreprezentáltak a mélyszegénységben élők. Tehát igen nagyon sok cigány embert fog érinteni ez a lehetőség. Ezért is örültem nagyon, amikor a Roma Integrációs Tanács ülésén valamennyien támogatták ezt a programot, hiszen mindannyian azt mondták, hogy igen, a cigányok is dolgozni szeretnének ugyanúgy, mint a többi ember. Mint említettem, nagyon nagy mértékben vonjuk be a roma kisebbségi önkormányzatokat és érdekvédelmi szervezeteket a munkaszervezésbe, illetve reméljük, hogy bevonják az önkormányzatok már a közfoglalkoztatási terv elkészítésébe is.
A létszámokat illetően tulajdonképpen úgy számolunk, hogy körülbelül százezer ember az, aki szociális segélyt fog kapni a továbbiakban is. A 204-205 ezer szociális segélyezett közül azért, hogy jó híreim is legyenek, van 20 ezer olyan ember, aki csak azért szerepel itt a szociális segélyezettek között, mert ugyan van már a nyílt munkaerőpiacon állása, de a szociális törvény 2006-os módosítása után kivezetésre kerül a szociális segélyezési rendszerből, tehát csökkentett mértékben még fél évig kapja a szociális segélyt. Tehát ezt a létszámot is le kell ebből venni. Az önkormányzat által szervezett közcélú munkában 66 ezer fővel számoltunk. A fennmaradó főnél reméljük, hogy lesznek olyanok, akik a nyílt munkaerőpiacon találnak munkát, természetesen az önkormányzat és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat segítségével, és nagyon sokan lesznek még, akik továbbra is aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök igénybevételével képzésben, átképzésben, különböző munkaerő-piaci programokban vesznek részt. Tehát így jön össze ez a kör.
Egyébként a számításokat azokra a tényszámokra alapoztuk, amik jelenleg a közcélú munka szervezését vagy a közfoglalkoztatás szervezését jelentik. Ez azt a lehetőséget teremti meg, hogy azok, akik eddig is ebben a foglalkoztatási formában voltak, ne egy vagy két hónapig, vagy rövidebb ideig legyenek foglalkoztatva, hanem lehetőség szerint minél hosszabb ideig, reményeink szerint legalább fél évig.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Kérdezem a bizottság tagjait, vélemények, észrevételek vannak-e, önöké a szó. (Tasó László jelentkezik.) Tasó képviselő úr?
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Ülés! Tisztelt Jelenlévők! Szeretném azzal kezdeni, hogy nem osztom azt a véleményt, hogy minden egyes problémát, amit felsoroltunk vagy éppen érintettünk, egyszerre kellene megoldani, és bizonyára senkinek sincs ilyen irányú törekvése. Az biztos, hogy nagyon-nagyon szerteágazó problémahalmazzal kerültünk szembe, de nem szembekerültünk, hanem ez már jelen van elég hosszú ideje Magyarországon. Az a véleményem, hogy elemenként kellene megvizsgálni ezt a problémakört, de most, amit igazából szerintem kiemeltnek kell tekintenünk, az mégiscsak a foglalkoztatáspolitikához igazodik elsősorban és ott is a szociális segélyezés rendszeréhez.
Amikor fölemelték ezt a témát, egészen - hogy is mondjam - a közvélemény középpontjába került, akkor az biztos, hogy arra mindenképpen jó volt, hogy tovább fokozza a feszültséget a társadalmi rétegek között, mert azt tapasztaltuk vidéken - vidéki polgármester vagyok -, hogy elkezdik az emberek még jobban utálni egymást, ugyanis a szociális segélyezettek ezáltal feketebáránnyá váltak, és ahogy kiexponálták, hogy micsoda fantasztikus összegekhez jutnak a segélyezettek, azt vettük észre, a közösségben a feszültség egyre inkább nő. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell megvizsgálni és valamennyi értelmes lehetőséget számba venni annak érdekében, hogy változzon a helyzet. De arra mindenképpen jó volt, hogy a feszültség az országban, főleg a vidéki világban tovább erősödjön, mert 1,7 százalékos munkanélküliség az munkaerőhiányt jelent, ugyanis gazdaságpolitikai képzésben bizonyára mindenki részt vett legalább valamilyen mértékben, 4 százalék alatt nem tekinthető munkanélküliségnek a munkanélküliség, ugyanis 2 százalék és 3 százalék között csak azok nem dolgoznak, akik nem akarnak dolgozni, vagy éppen munkahelyet keresnek, másikat, jobbat keresnek. Tehát 1,7 százalékos probléma meg 17 vagy 47 százalékos probléma egészen más.
Vajon miért is került a figyelem középpontjába ez a kérdés? Azért, mert ahol több tízszázalékos a munkanélküliség, ott valóban irritáló, ha valaki úgymond munka nélkül valamilyen támogatáshoz jut.
Nézzük meg, hogy a biztosítékot mi is verte ki igazából! Nos, tisztelt jelenlévők, az verte ki legelőször, hogy míg 2002 környékén a szociális segélynek a minimálbérhez viszonyított aránya 30 százalék volt, addig ez 2008-ra 60 százalék fölé került, 2006 nyarától, emlékezzünk vissza, 2006. július 1-jétől. Még 2005 novemberében volt szerencsém ott lenni a szociális bizottság ülésén, amikor ez téma volt, és rendkívüli módon nehezményeztem már akkor is - talán valaki emlékszik rá -, hogy mit is akarunk.
Mi is történt? Az történt, hogy előfordult, hogy munkaviszonnyal alig rendelkező vagy talán munkában soha meg nem forduló ember 70 ezer forintot kapott szociális támogatásként, és 25 éves munkaviszonnyal rendelkező ember pedig 36 ezer forintot. Világos, hogy milyen módon lett ez kialakítva, a modell mindenki számára érthető, mert egy rossz modell volt, egy rossz megközelítés volt, egy rendkívül rossz megközelítés volt. Valamennyire lett ez tompítva nyilvánvalóan, mert maximálták a segélyezési összeghatár tetejét, de onnan indult el, és ez párosult azzal, hogy Magyarországon a munkanélküliség tovább növekedett, a gazdaságpolitika abba a helyzetbe került, amilyen helyzetbe került. Tehát summa summarum, egyre inkább nőtt a feszültség. Ami fontos, hogy ezt nem tudták kezelni sem a közhasznú programokkal, sem a közmunkaprogramokkal.
Nézzünk csak bele, mit is csinálnak az önkormányzatok! Itt megállok egy pillanatra. Ha azt nem csinálhatják egyébként, amiről most szó van, hogy az intézmények nem használhatják a közhasznú dolgozókat - furcsán fogalmaztam meg, és rosszul értik a polgármesterek, hogy mire gondolok -, ha nem segíthetnek be az intézményi feladatellátásba közhasznú dolgozókkal, akkor még nagyobb bajba kerülnek. Márpedig most arra készülnek, hogy nem engedik ezt meg és tiltják.
A másik a közmunkaprogramok. Meg kell vizsgálni, a legtöbb és leghatékonyabb esetben az állami cégek tudtak ebből hatalmas részt vállalni. Lásd: állami erdőgazdaságok. Több milliárdos programot hajtottak végre Magyarországon, gazdálkodó cégek rációjában. És ezt nem tartom egyébként rossznak, mert ennek mégiscsak volt valami megfogható és mérhető haszna. De sajnos, ha nem párosult - és sok esetben nem párosult - az a önkormányzati közmunkáknál például értelmes eszközvásárlásokkal, és valóban már a vállalkozás tevékenységi környékére tendáló felszereltséggel, akkor a közhasznú munkaprogramok nem értek semmit sem. Arra voltak jók, hogy a feszültség még jobban generálódjon, ugyanis többen azt látták, hogy csak sepregetnek az emberek, söprik a hulladéklevelet az árokba, és milyen munka ez.
Teljesen rossz a rendszer, totál rossz a rendszer. Lehet, hogy az elején még ez jó volt, és kezelte részben a problémát, de most már évek óta nem kezeli, azt kell mondjam erre.
Tehát summa summarum, nem vizsgáljuk meg azt kellő súllyal és kellő mértékben, hogy a vállalkozói szféra nem tudná-e sokkal jobban használni ezt a lehetőséget, mint az állami gazdaságok például. Sokkal jobban tudná a vállalkozói szféra használni. Az önkormányzat mit csinál? Az imént alelnök úr beszélt a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálatokról. Bár van kezelve az anyagban, csak pontosan nem emlékszem már rá, hogy hogyan, csak átszaladtam rajta. Egy biztos. A közprogramokban, bármilyen legyen az, kell munkahely-irányító, kell, aki megszervezze, és egyáltalán kell értelmes munka. Én nem mondom, hogy nincs szükség minden önkormányzatnál jó néhány emberre arra, hogy az utakat karbantartsa, takarítsa, az árkokat tisztítsa, mert rengetegre van szükség. De önmagában eszközök és irányítás nélkül nem sokat érnek.
Tehát az a baj, hogy pillanatnyilag az elterjesztés inkább csak letolja megint az önkormányzatok világába a problémát és ott tartja, lásd tervkészítés. Nem értem. Ezt komolyan gondolják, hogy most az önkormányzatnak lesz annyi ereje, 13. havival csökkentett bérrel dolgozó emberekkel, létszámstopokkal még plusz terveket készíttetni, bevonni nagyon sok szereplőt abba, hogy ennek legyen is értelme, nyilvántartani, elszámolási rendre vigyázni? Megvan a maga problémahalmaza egyébként a közmunkaprogramoknak és a közhasznúaknak is bőséggel. Tehát komolyan gondolják, hogy ez ilyen könnyedén megy az önkormányzatoknak?
A másik, nézzünk csak bele, hogy mi van az előterjesztésben. Az van benne, hogy továbbra is a beharangozott, majd most már segély helyett munkát adunk kategória helyett mi is történik: továbbra is legalább 10 százalékos saját erő, egy esetben 5 százalékra csökken, ha jól olvastam az anyagban, de mégiscsak van eléggé jelentős mértékű sajáterőigény. Higgyék el, hogy nem fogja megváltoztatni a helyzetet alapvetően, részben sem fogja helyesen kezelni, és amit bukunk a réven, azt lehet, hogy nem nyerjük meg a vámon sem.
Tehát az előterjesztésre azt kell mondjam, hogy azért nem jó és nem egészen támogatandó - nem is támogatjuk, én legalábbis nem fogom -, mert a problémát csak lejjebb tolja. Nem osztom azt a véleményt, hogy a kormány nem tudja. Dehogynem. Pont azt mondom, hogy az önkormányzat nem tudja megoldani a problémát ott lent. Gondoljanak bele, milyen elvonásokra van most szükség. Van szükség vagy nincsen szükség, de lesznek. Az önkormányzati szférában óriási mértékű elvonásokra kell számítani. Olvassuk, látjuk, dühöngünk, de attól függetlenül meg fog történni.
Egy legyengített önkormányzati rendszerbe letolunk még egy problémát, ami egyébként lent van, mert azt ne felejtsük el, hogy minden probléma, ami a gazdaságban vagy a világban történik, amit a törvényhozás berkein belül kiengedünk a világba, az mind egy szálig az önkormányzatok, a polgármesterek ajtaján kopogtat be. Úgyhogy most nem örülök egy szemet sem, mert a problémának egy súlyosabb változata fog megérkezni az önkormányzatokhoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vidorné Szabó Györgyi elnök asszony következik.
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Először is köszönöm a meghívást, hogy itt lehetek, és azt gondoltam még, hogy talán éppen csak vendégként és hallgatóként, de azt kell mondjam, hogy én sem örülök Tasó képviselőtársunk hozzászólásaiban felhalmozott nagyon-nagyon sok olyan tévedésnek, amit itt közben Filló képviselőtársammal megbeszéltük, hogy kettéválasztunk, úgyhogy engedje meg, hogy csak és kizárólag a szociális segélyhez szóljak hozzá.
Szeretném, ha nem maradna a jegyzőkönyvben - mert önök nyilvánvalóan mindannyian tudják, én valóban csak a jegyzőkönyv számára mondom - ilyen téves képzet, hogy olyan nagy szociális segélyezési lehetőség van Magyarországon, hogy emberek 70 ezer forintokat kapnak segélyként. Messze nem így van. Hanem, amiről kedves Tasó képviselő úr beszélt, valóban, amikor együtt ültünk a bizottságban, amikor a rendszeres szociális segély rendszerét megalkottuk, az arról szólt, hogy ha egy család megélhetéséről van szó, akkor nem lehet a családfő egy személyéből kiindulni, hanem amikor a családtámogatási rendszert átalakítottuk, akkor a gyermekeknek a rendszeres gyermekvédelmi támogatását ily módon megszüntettük és beolvasztottuk az alanyi jogú ellátásba. Kellett hogy legyen a családok megélhetéséhez egy megfelelő konstrukció, amely úgynevezett fogyasztási egységre számolta ki a család jövedelmét. Tehát, ha elő is fordulhatott volna - de nem fordult elő, hiszen mint ahogy oly helyesen jelezte, a minimálbérben volt maximalizálva ez az összeg -, hogy ennyi pénzt kapjon egy családfő, de mondjuk, hogy 50 ezer forintot, azt is nagy ritkán, az nem egy emberre szólt, kedves képviselőtársaim, hanem egy családra. Azt gondolom, hogy innen mindjárt másképp áll a dolog színezete.
Hadd menjek tovább. A jelen hatályos jogszabályban az, hogy rendszeres szociális segélyt megállapít-e egy önkormányzat, nem egy istentől elrendelt dolog volt, nem egy kötelező dolog volt. Számtalan feltételt ír elő a most hatályos törvény is, hogy mikor, kinek, milyen formában és miért lehet megállapítani rendszeres szociális segélyt. Ott volt benne az együttműködés, ott volt benne az önkormányzat kötelezése, hogy adjon munkát.
Hölgyeim és Uraim! Csak zárójelben hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy ha közmunkát tudott szervezni egy önkormányzat, és jelentkezett erre a munkára, mondjuk két ember, egy roma és egy nem roma, akkor vajon melyik kapta a munkát. És itt be is zárom a kérdőjelet.
Amikor én ebben a témában nagyon sokat beszélgettem a kedves polgármesterekkel, akiknek bizony a feladatmegoldás ott van a nyakukon, és bár állami segítséggel, de valóban hadd értsek egyet képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy ezt bizony helyben kell megoldani, és azt mondták a polgármesterek, hogy igen, de az, hogy munkát szervezzünk, az sokkal-sokkal pénzigényesebb, mint hogy segélyt adjunk. Ezért azt megértve és elfogadva, magam is annak voltam híve és támogatója, hogy igen, ha azt akarjuk, hogy helyben munkát szervezzenek, akkor nekünk a plusz költségekhez az állami költségvetésből bizony hozzá kell járulni, és sokkal nagyobb mértékben, mint eddig. És bár nem tökéletes ez a törvénytervezet sem, mint sajnos egyik sem az, de azok a főbb vonulatai, hogy erről rátérünk egy olyan útra, ami kivezet ebből az abszolút kilátástalanságból, és valamerre elindulunk a foglalkoztatás terén, azt gondolom, hogy mindenképpen pozitívumok.
Nem szeretném a türelmüket egy további hozzászólással próbára tenni, még azt szeretném mondani, hogy azért ebben a helyzetben semmit nem tenni, az egy nagyon nagy bűn lenne. Ebben a helyzetben el kell indulnunk a megoldás útján, és együtt közösen, a gyakorlati példákat majd leszűrve kell tovább finomítani ezt a rendszert, és tovább mozdulni a foglalkoztatás területén. Mert mint a szociális bizottság elnöke, hadd mondjam, hogy én is azt hiszem, hogy a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika.
Köszönöm a türelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Geberle képviselő asszonyé a szó.
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Hadd adjak annak az örömömnek hangot, hogy itt ülnek azok az illetékes polgármesterek, akik, ha úgy vesszük, akkor a végeken vannak, és napi tapasztalatuk van ezeknek a kérdéseknek a megoldásában, illetve sajtóban és itt-ott-amott hangot is adtak ezeknek a problémáiknak.
Azzal kezdeném, hogy én a törvényről magáról beszélnék, és arról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége miért nem tudja támogatni ennek a törvénynek az elfogadását.
A törekvéssel magával egyetértünk, és ami a törvény általános indokolásában egy ilyen helyzetfelismerésként megjelenik, azzal magunk is egyetértünk. Egy jó törekvésnek tartjuk azt, hogy a tartós munkanélküliséget szeretné felszámolni, és hogy azokat a rétegeket, akik most már - mint az anyag is írja - generációk óta nem látnak példát arra, hogy mi az, hogy munkába járás, mi az, hogy iskolába járás, ezeket a munka világába megpróbálja visszaintegrálni. Azt gondolom azonban, hogy a törekvés jó, még egyszer kiemelném, viszont az eszközöket, amelyeket ehhez rendel a törvény, nem tartjuk megfelelőnek. Néhány példával szeretném megvilágítani, hogy mi az, amit nem tartunk elfogadhatónak.
Tulajdonképpen itt szakállamtitkár asszony is egy körülbelül 100 ezer főről beszélt, akit megpróbálna visszaintegrálni a munka világába. Ezeknek az embereknek a többsége a leghátrányosabb térségekben él, apró településeken. Nekünk kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy még ha az önkormányzatok ezeken a hátrányos településeken plusz állami forrást is kapnának ahhoz, hogy közfoglalkoztatást, közmunkát szervezzenek, hogyan fognak tudni ennek a munkának, ennek a feladatnak megfelelni, hiszen ahogy itt Tasó képviselőtársam is említette, nem lehet egy olyan faluban, ahol mondjuk 40-50 százalékos a munkanélküliség, útkaparással, falevél-söprögetéssel mindenkit a munkába visszaintegrálni. Tehát azt gondolom, hogy ez nem lehet egy út.
A másik kételyünk a képzésekkel kapcsolatban van. Azzal teljesen egyetértünk, hogy azok a rétegek - és a legmélyebb szegénységben élők, illetve a tartósan munkanélküliek ebből a körből kerülnek ki -, akik borzasztóan alacsonyan képzettek, tehát gyakorlatilag sokszor még a 8 általános iskolai végzettségük sincs meg, nincs semmifajta képzettségük, ebből a körből kerülnek ki. Ha jól értelmeztem a törvényből, itt a Munkaerő-piaci Alap lenne az a nagy kosár, amiből ezek a feladatok megoldódnának. Tulajdonképpen én 2006 decembere óta vagyok tagja az Országgyűlésnek, azóta nem kaptam arra a kérdésre választ, hogy ez a csaknem 400 milliárd forinttal gazdálkodó alap, ami egy elkülönített alap, és ha jól tudom, akkor talán a társadalombiztosítás és a nyugdíjalap meg az egészségügyi alap után a legmagasabb összeggel a költségvetésben szereplő alap, ennek a Munkaerő-piaci Alapnak a hatékonyságát soha senki nem vizsgálta. Soha nem kaptunk arra választ, hogy ezek a forintok, amiket ide a munkáltatók fizetnek be, hogyan hasznosulnak. Mondom még egyszer, 400 milliárd forint ez az összeg, ebből finanszírozzák azokat a felnőttképzési programokat, amelyek képzik a műkörmösöket, a számítógép-kezelőket, a virágkötőket, és soha senki be nem tudta nekem mutatni, hogy milyen hatékonysággal működtek ezek a programok.
Nincs utánkövetése annak, hogy azok az emberek, akikre ezeket a súlyos, ha úgy tetszik, állami pénzeket, nem állami pénzek, mert nagyon nem szeretem ezt a kifejezést, hiszen ez az adófizetők pénze, az adófizetők pénzéből ezekre a programokra ezeket az őrült összegeket fordítjuk, hogyan hasznosulnak. Tehát nincs utánkövetés abban a tekintetben, hogy ezek az emberek, akik ezekben az átképzésekben részesültek, utána milyen módon tudna elhelyezkedni a munkaerőpiacon, ha el is tudott helyezkedni, milyen megtartó ereje van a nyílt munkaerőpiacnak, hogy ezek az emberek tartósan ott tudjanak maradni.
A másik kételyünk a Start Extra-kártyával kapcsolatos. Tavaly került bevezetésre ez a törvényi rendelkezés, nem részletezem, mindenki tudja, hogy miről van szó. Tulajdonképpen itt most a hátrányos helyzetű kistérségekre terjesztenek ki egy ilyen adó- és járulékkedvezményt. Azt szeretném kérdezni, hogy nem tart-e attól a kormányzat, hogy ez egy ösztönző lesz arra a visszaélésformára, hogy sok vállalkozás átjelentkezik ezekbe a hátrányos térségekbe, és innen veszi majd igénybe ezeket a támogatásokat.
Mi azt gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet nem ad választ ezekre az akut problémákra. A 2009-es költségvetés tervezetében a kormányzat 40-50 ezer új munkanélkülivel számol, ezt az Állami Számvevőszék a 2009-es költségvetés elemzésében is nagyságrendekkel felülaposztrofálta, illetve az elemzők is azt mondják, hogy ennél jóval nagyobb munkanélküliségre lehet számítani. Mi azt gondoljuk, hogy erre sem ad választ.
Összefoglalva, és lehet, hogy ha itt a vitában meg tudjuk ismerni a tisztelt polgármesterek és kistérségi vezetők véleményét is, akkor majd még egyszer szót fogok kérni, mi azt gondoljuk, hogy nem az állam feladata, hogy munkahelyeket teremtsen. Nem értek egyet abban Tasó László képviselőtársammal, hogy ide át van lőcsölve az önkormányzatokra a feladat. Valóban, de hát ki az, aki a legjobban tudja, hogy mire van szüksége ott az embereknek, ha nem a városok, a falvak felelős vezetői? Azt gondolom, hogy az állam szerepének arra kell szorítkoznia, hogy a lehetőségeket megadja a településeknek, akár pénzben is - ebben nincs köztünk vita - ahhoz, hogy a megfelelő törvényekkel és a megfelelő források biztosításával helyben tudják kezelni a problémákat, mert azt szerintem baromi nehéz innen Budapestről eldönteni, hogy mire van szükség Taktaharkányban vagy Szerencsen.
Mi azt gondoljuk, hogy a közfoglalkoztatás, a közmunkáknak a bővítése, kiterjesztése csak egy első lépés lehet abban a tekintetben, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kiszorulókat valamilyen módon vissza tudja vezetni a nyílt munkaerőpiacra. Azt gondoljuk erről, hogy inkább kevesebb elvonás, kevesebb járulékfizetési kötelezettség lenne az, ami a munkaadókat arra ösztönözné, hogy a foglalkoztatás megérje.
Még egy nagyon fontos dolog, amit szeretnék elmondani, hogy érje meg dolgozni. Tehát akkor, amikor a minimálbér és az úgynevezett segélyek - most ebbe nem mennék bele, hogy milyen módon állnak össze ezek a segélyek, egyetértek Vidorné képviselőtársam elemzésével -, de akkor, amikor a családban egy kereső van, aki el tud helyezkedni, és minimálbérért dolgozik, és ugyanannyit vagy alig valamivel többet kap, mint a szociális segélyen élő, akkor megkérdőjelezem, hogy érdemes-e dolgozni. Azt kellene valahogy elérni, hogy a szociális segélyekből élés, illetve a minimálbérből való megélhetési formák jobban közeledjenek egymáshoz.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Filló Pál, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke következik.
FILLÓ PÁL (MSZP), a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke: Köszönöm szépen a szót. Én is szeretném megköszönni, hogy itt lehetek ma a bizottság ülésén.
Elnézést kérek, én igazából csak hallgatni jöttem volna a polgármester hölgyek és urak véleményét, de kénytelen vagyok hozzászólni, mert annyi, véleményem szerint nem korrekt információ hangzott itt el, hogy kénytelen vagyok néhány dolgot elmondani.
Úgy tűnik nekem, hogy képviselőtársaim egy része nem is olvasta el a törvényjavaslatot, mert ha elolvasta volna, akkor tudná azt, hogy nem lőcsöljük rá ezzel a törvényjavaslattal az önkormányzatokra ezt a feladatot, hiszen ilyen még nem volt, hogy az állam 95 százalékát az összes költségnek finanszírozza nyitott alapból, fölülről nyitott alapból ráadásul. Tehát nem lehet olyan, hogy bárki azt mondja, hogy elfogyott a pénz, ha az önkormányzat megszervezi helyben ezeknek az embereknek a foglalkoztatását, akkor egyszerűen nincs olyan, hogy ne legyen rá pénz, és még a maradék 5 százalékhoz is egyébként hozzá lehet férni a normatív támogatásokon keresztül, hiszen erre létre fogunk hozni egy külön pénzösszeget.
Tehát mindenképpen azt lehet mondani, hogy ott, ahol partnerek lesznek az önkormányzatok, és segítenek abban, hogy a rendszerváltás óta cipelt problémából megpróbáljon kitörni... Mert miről van itt szó, igen tisztelt képviselőtársaim? Elsősorban arról, most olyan emberekről beszélünk, akik már sok éve nem tudják, hogy mi az, hogy dolgozni, nem tudják, mi az, hogy reggel föl kell kelni, nem tudják, hogy mit jelent a mindennap elvégzett munkának az öröme, kilátástalanul élnek otthon. Arról nem is beszélve, hogy ha megnézzük az átlagosan kifizetett szociális ellátásokat, akkor azt lehet mondani, hogy 30 ezer forint az egy főre jutó, átlagosan kifizetett összeg. Tehát aki ebből úgy gondolja, hogy fényűzően lehet egy családot vagy akár saját magát is bárkinek eltartani, úgy gondolom, hogy nem mond igazat.
Még egy probléma van, igen tisztelt képviselőtársaim, és ezt is próbáljuk itt javítani ebben a javaslatban, és ez az, hogy végre munkát adjunk az embereknek, és munkabért kapjanak ezért. Ne segélyt, hanem munkabért, olyan munkabért, ami után nyugdíjjárulék-befizetés keletkezik, ami után egészségbiztosítási befizetés keletkezik. Tehát ezek az emberek, akik részt fognak venni ebben a programban, azok után be lesznek fizetve azok a járadékok is, amelyek, úgy gondolom, hogy nagyon fontosak.
A másik oldalról pedig azért a nettó minimálbér összegét fogják ezek az emberek kapni. Nem azt mondom, hogy az nagyon magas Magyarországon, de lényegesen magasabb lesz azért, mint a szociális segélyek összege.
Amit még szeretnék elmondani, hogy a Munkaerő-piaci Alap is itt szóba került. Tisztelt Képviselőtársaim! A Munkaerő-piaci Alap egy olyan alap, amely fölött a befizetők, a munkavállalók képviselői és a munkaadók képviselői, valamint természetesen az állam is dönt. Az irányító testületben ott vannak a munkáltatók és ott vannak a munkavállalók képviselői. Az ő döntéseik alapján kerülnek a különböző projektek támogatásra. Nem kidobott pénzekről van itt szó, hiszen a közel 300 ezer munkanélküli mindennapi ellátását, a munkanélküli ellátást vagy álláskeresési támogatást is ebből az alapból finanszírozzuk. Ez legnagyobb részét egyébként a költségeknek el is viszi, szeretném hangsúlyozni. Tehát ez az alapkérdés, hogy ha valaki elveszíti a munkáját, akkor szolidáris alapon megkapja a fizetésének iksz százalékát. Nagyon jól tudják képviselőtársaim, nem akarok ebbe belemenni.
Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy a Munkaerő-piaci Alapban az a sok pénz ugyan soknak tűnik, de gyakorlatilag ebből látunk el valamennyi olyan magyar állampolgárt, aki elveszíti az állását, először az álláskeresési támogatást kapja, és utána pedig a különböző programokon, képzéseken vehet részt, akár felnőttképzés formájában is. Én ezt nagyon fontosnak tartom.
Még egy olyan eleme van talán a javaslatnak, amelyről érdemes szót váltani. Egyetértek azokkal, akik azt mondták - és ez a mi bizottságunk ülésén is felmerült -, hogy igen jó megoldás az, ha az önkormányzat akár vállalkozók bevonásával is vagy vállalkozói szervezet létrehozásával próbálja meg ezt a fajta munkavégzést megszervezni, és az is nagyon jó lenne, hogy ott, ahol nagyon kicsik az önkormányzatok, igenis szerveződjenek össze, és akár kistérségi szinten próbálják ezt a problémát megoldani. Hiszen ezeknek az embereknek nagy része azért szeretne dolgozni. Próbáljuk meg őket hozzájuttatni ahhoz, hogy újra esélyük legyen, hogy megérezzék azt, hogy ők fontosak, hogy újra tudnak dolgozni.
A Start program, illetve a Start Plusz-kártya pedig, szeretném hangsúlyozni, gyakorlatilag korlátlanul felhasználható most is, tehát, ha valaki regisztrált munkanélkülit foglalkoztat, akkor a Start-kártyával elmehet, és bármilyen vállalkozási formában megkapja azt a támogatást, amelyet a kártyához kapcsolódó törvényben együtt fogadtunk el. Tehát ebben semmiféle változás nincsen.
Sok olyan probléma van persze, amiről érdemes lenne szót váltani, de ne várjuk ettől a javaslattól, hogy átfogóan megoldja a magyarországi foglalkoztatási problémákat. Ez nem arról szól. Ez arról szól, hogy annak a százezer embernek, aki jelenleg szociális ellátáson van, és reményeink szerint akar is dolgozni, esélyt adjunk arra, hogy először ilyen támogatott formában, és ha ott ráérez a munka ízére, megtanulhat esetleg olyan szakmát, olyan területet is, amivel eddig nem foglalkozott, akkor esélye lehet arra, hogy a munkaerőpiacra is vissza tudjuk vezetni. Hogy ez milyen sikeres lesz, csak akkor dől el, ha együtt dolgozunk, és az önkormányzatok és az állam együtt megpróbál ezeken az embereken segíteni.
Kérem képviselőtársaimat, ha lehet, javítsák a javaslatot természetesen módosító indítványokkal, de úgy gondolom, maga a cél, hogy ezen a 100 ezer magyar potenciális munkavállalón, aki abban a korban van és olyan egészségi állapotban van, hogy még tudna dolgozni, próbáljunk meg közösen segíteni. Azt hiszem, hogy ez nem pártállástól függ, hanem valamennyiünk közös ügye lehet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Kovács Zoltán alelnök úr.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én szeretném osztani egyébként Filló képviselőtársunk kincstári optimizmusát, de azért az élet ennél sokkal bonyolultabb és nehezebb. (Filló Pál: Ezt tudjuk, hogy bonyolult.) De ha nem bízunk benne, akkor ugye nem jutunk előbbre.
Mondhatnám azt is, hogy na végre, itt a törvény a bizottság vagy a parlament asztalán, de azért mielőtt nagyon melldöngetésbe kezdünk, induljunk ki abból, hogy polgármesterektől indult el ez a kezdeményezés, akik naponta és a bőrükön érezték a probléma súlyát. Különösen akkor indult útjára e kezdeményezés, hajdúsági és szerencsi kistérségi polgármesterektől, az én ismereteim szerint, amikor a kormány a segélyezés felső határát 2006 júliusában jelentősen megemelte, és nem abba az irányba tolta el a rendszert, amiről itt most egyébként beszélünk.
A feladatot mégiscsak az önkormányzatoknak kell elvégezni. Azt gondolom, hogy Tasó képviselő úr erről beszélt, ami egyébként helyes, mert a probléma ott keletkezik. Ebben a 95 százalék egy tiszteletre méltó támogatás, ez 5 százalékkal több mint a korábbi, a segélynél meg 5 százalékkal kevesebb lesz majd a jogszabály szerint. Azt hiszem, hogy ez valóban tiszteletre méltó, önkormányzati feladatfinanszírozás esetén ilyen nem nagyon szokott megtörténni az elmúlt időszakban.
De azért azt vegyük figyelembe, hogy akiket meg kívánunk célozni ebben az ügyben, azok jelentős része nem kíván dolgozni. Szeretnének kibújni ez alól a rendszer alól. A foglalkoztatás-egészségügy esetén azt keresik, hogy miként lehet olyan orvosi papírt szerezni, és erre kifinomult módszerek vannak, egymásnak adják át a javaslatokat meg az ötleteket, hogy hogyan lehet orvosi papírt szerezni. Manapság már mindenki depressziós és allergiás, mert ez az, amit egyébként nem lehet bebizonyítani rövid úton. Ilyen papírt hoznak állandóan, hogy ne kelljen munkába állniuk.
A másik ilyen gyakorlati probléma az, hogy képzetlenek, ebből adódóan valójában olyan munkát lehet csak adni, amit egy képzetlen ember el tud látni, hiszen nagyon nehéz, mondjuk, még olyan jellegű betanított munka - és itt a vállalkozói szférával való együttműködés fontos lehet, ahol mondjuk viszonylag kifinomult betanított munkát lehetne adni ezeknek a személyeknek a számára. Ezért aztán marad a közvélemény számára nehezen tolerálható, látszattevékenységnek mondott falevél-gereblyézés, ároktisztítás, és lassan az is előfordul, hogy minden ilyen foglalkoztatott mellé kellene egy őr... Nem őr, ez rossz kifejezés, egy (Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi: Mentor!) mentor, nevezzük mentornak, aki próbálja ösztökélni. Személyes tapasztalatom tudom mondani, a szakállamtitkár asszonynak elmondtam már a múltkor, amikor az illető ülve kapált, a kerítésre ráült, és nem fáradt el annyira a dereka. Lehet, hogy gyorsabban végezte a munkát, de ülve kapált, és már ez is eredmény volt, hogy egyébként végezte ezt a feladatot, mert amint a mentor eltávozott, azonnal megkeresték az árnyékos helyet abban a parkban. Tehát ilyen gyakorlati problémák vannak, amelyekkel szembe kell nézni a helyi önkormányzat polgármestereinek, képviselő-testületeinek.
Biztosan megragad majd valakit az, hogy örömmel végezhet munkát segély helyett. Tehát nem a postára megy sorba állni a segélyért, hanem a munka nemesít ilyen szempontból, és nekiáll dolgozni, s meg is ragad ebben a rendszerben. A képzés segíthet e vonatkozásban, mert aki egy kicsit magasabb osztályt végzett vagy elvégzi a nyolc osztályt... Régen ugye azért végezték el, mert a jogosítványhoz szükséges volt. Ma már ezt a jogszabályt megszüntettük. Egyébként ezt én visszahoznám, mert ösztökéli bizonyos tekintetben ezeket az embereket arra, hogy a nyolc osztályt elvégezzék, és csak így szerezhessenek jogosítványt.
Azt is tudni kell, hogy jelentős részük egyébként analfabéta. Tehát semmilyen osztályba nem járt. Tehát 30-40 évesen kell megtanítani nekik a betűvetést, hogy egyáltalán, mondjuk, a balesetvédelmi oktatáson, ha nem szóban hangzik el, hanem valamit még alá is kell írni, ott ne három iksz szerepeljen, hanem legalább a nevét le tudja írni.
Tehát ezek azok a gyakorlati problémák, amelyek bennünket, és nemcsak azért, mert polgármesterek vagyunk, hanem az egész társadalmat sújtják. Ebből ez a törvényjavaslat egyébként sok tekintetben az első lépést megteszi, és a magam részéről ilyen módon ezeket a lépéseket támogatom, de sokkal cizelláltabban, sokkal szélesebb körűen, a kibújási lehetőséget beszűkítve kell tovább javítgatni, mert ez önmagában még nagyon-nagyon szűken alkalmas általános vitára is, azt gondolom.
Itt vannak a polgármesterek, elhívtuk őket. Ők biztos, hogy nagyon sok gyakorlati tapasztalatról be tudnak számolni, mert ráadásul többségük arról a területről való, ahol a mély szegénység sokkal inkább érintett, mint mondjuk a Nyugat-Dunántúlon, Vas megyében, netán Győr-Moson-Sopron megyében. Talán ők is részt vettek jó néhány ilyen konzultáción, az ő gyakorlati tapasztalatukat is érdemes megfogadni és beépíteni ebbe a rendszerbe. Nem öncélúan mondják ezt egyébként, hogy feladattól szabaduljanak, hanem ők is szeretnék ezt a feladatot megoldani, amivel nap mint nap szembe kell nézni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Pál Tibor képviselő úr következik.
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Egy dolgot megállapíthatunk: ennek a problémának, amiről beszélünk, a foglalkoztatás, van egy általános szintje és van egy konkrét szintje. Ezt nem lehet általánosságban megoldani, hiszen ahány ember, ahány család, ahány település és ahány országrész, annyifélefajta megoldása kell hogy legyen ennek a dolognak. Most a törvényt én azért egy keretdolognak tartom, egy kezdeményezés arra, hogy ezt az ügyet egy kicsit előrébb toljuk.
Egyébként ha a kérdésekre még vissza lehet térni, akkor föltenném azt a kérdést, hogy egyébként volt-e jogi akadálya eddig, hogy egy önkormányzat közhasznú vagy közérdekű munkát szervezzen. Ezt azért mondom, mert most ettől a törvénytől várni ezt nem helyes, hiszen úgy tudom, hogy azért az elmúlt időszakban igazán nem volt akadálya jogi értelemben, hogy egy önkormányzat közérdekű vagy közhasznú munkát szervezzen. Ez egy szándék kérdése volt.
Itt sok példa elhangzott, hogy bizonyos településeken milyen nehézséget fog okozni. Én magam is el tudom mondani, hogy ahol alpolgármester vagyok, ott tíz éve működik egy közhasznú szervezet, és igen jól működik. Azt, ami itt most a törvényben van, mi már egyébként alkalmazzuk régóta, hogy a szociális segélyezettek körében a munkavállalást erősítsük, és így sikerült ugyanolyan alacsony szintre lenyomni a munkanélküliek szintjét, mint ahogy az a XV. kerületben megvalósult.
Ha valamire most van egy jó lehetőség kistérségi szinten, akkor azt gondolom, hogy ez az a feladat kimondottan, amit kistérségi szinten lehetne jól megoldani. Azt én sem gondolom, hogy mindegyik település önmagában meg tudja majd oldani, meg talál is munkát, de azért kistérségi szinten együttműködve lehet jó felületeket találni arra, hogy ilyen munkát lehet végezni.
Azért kérdeztem az elején ezt a 3000 főt, aki majd a munkát vagy a törvény megvalósítását fogja segíteni, hogy honnan kerülnek ki, hiszen fontos, hogy azért az önkormányzatoknál vagy épp a kistérségeknél meglegyen az a fogadófelület, ahol akár a helybéli vállalkozókkal, az alkalmi munka megszervezésével vagy más szolgáltatókkal való együttműködésben az önkormányzatnak legyen olyan személye, aki ezt a feladatot el tudja látni. Nagyon fontos ennek a személynek a kiválasztása, ezt szeretném aláhúzni, és azt gondolom, hogy szinte azt lehet mondani, hogy jó programnak a záloga egy megfelelő programvezető kiválasztása vagy egy megfelelő munkatárs kiválasztása, aki ezen a területen élt. (Dr. Buzás Péter távozik az ülésről.) Még egyszer mondom, ez nem egy köztisztviselői feladat, nem egy köztisztviselői munkakört jelent, hiszen egészen másról van szó.
Egy kicsit egyetértek azzal, amit Geberle Erzsébet képviselő asszony mondott, hogy azok a képzések, amelyek ma a piacon megtalálhatók, nem biztos, hogy mindig megfelelőek és adekvátak egy-egy területen az adott munkanélküli csoporthoz vagy éppen azokhoz a végzettségekhez, amivel ott rendelkeznek. Ezt szerintem nem lehet elkerülni, nagyon hamar újra kell gondolni, át kell nézni, hogy hogyan is történik a képzések rendszere. Én is sok olyan helyzetet tudok, amire ő is utalt, hogy olyan végzettséget szereznek, amivel egyébként a munkaerőpiacon nem mindig tudnak elhelyezkedni. Van ennek egy másik oldala is, sok olyat ismerek, ahol a nehézgép-kezelői, gyorséttermi eladó és egyéb rendszerekbe lehetett bekapcsolódni, tehát visszakerülni a munkaerőpiacra és ott megfelelő munkahelyet találni.
Ha nem is lehet minden munkanélkülit majd munkára szorítani, amit Kovács képviselő úr mondott, azért azt gondolom, hogy az mindenképp felelősségünk, hogy valamifajta minta kialakuljon - erre Filló Pál utalt -, hogy azért a családokba épüljön be az a rendszer, azért ebben van nekünk felelősségünk, hogy reggel föl kell kelni, meg kell mosakodni, fel kell öltözni, el kell menni munkába, az életnek mégiscsak van egy rendje. Lehet, hogy ez most nagyon egyszerű egy törvényalkotásnál, de ha ezt a folyamatot a törvény segíti, és én sem gondolom, hogy mindenki, mert van sok ember, aki nem akar dolgozni, de ahol a szándék megvan, azt ezzel a mintával segítsék, és ha valami még a törvényben nincs ugyan szövegszerűen benne, de a háttérben benne van ez a mintaadás, ebben pedig nekünk törvényalkotóknak szerintem van felelősségünk, hogy ez hogyan történik.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, amiről itt már volt szó, vagy egy kicsit jobban aláhúzni, hogy persze minden munkának ára van, eszközöket kell vásárolni, gépeket, felszereléseket, raktárépületet vagy egyéb területet kell működtetni, ennek van ára, bérleti díjat kell fizetni, rezsit kell fizetni, az eszközöket meg kell vásárolni. Az jó lenne, ha az eszközbeszerzésekre a pályázatok megjelennének, hiszen úgy válik kerekké a dolog. Nem lehet úgy semmilyen munkát végezni, ha annak nincs meg a megfelelő minőségű munkaeszköze. Ez a törvényben nincs benne, mindenképp gondolkodni kell, hogy a költségvetésben meglegyen az ehhez szükséges forrás. Ha van személy, van forrás, akkor valóban a törvény elkezd élni, és valóban eléri azt a hatást, amit igazán szeretnénk, hogy aki szeretne munkát találni, ahol az önkormányzatban szándék van arra, hogy ezt megszervezze, ott ki lehet alakítani ennek a feltételeit, akár kistérségi vagy éppen települési szinten.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tilki képviselő úr következik.
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Én a fehérgyarmati kistérség elnöke vagyok, ami a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségben található, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében öt van leghátrányosabb helyzetű kistérség, ebből blokkban talán a miénk számít az egyik legszegényebbnek. Higgyék el azt, hogy vannak parlamenti képviselők is, akik azért pontosan érzékelik és ismerik ezt a problémát, hogy mit jelent az, hogy ezeknek az embereknek munkát adni. Igen távol vagyunk olyan infrastruktúrától is, mint akár itt a megyei képviselőtársam, akinek Záhony mellett szerencsére van egy olyan nagyszerű lehetősége, hogy könnyen megközelíthető Budapestről. Tehát hozzánk a munkaszervezők sem jutnak el, hozzánk nem jönnek el, maximum Záhonyig. Nyilván nem olyan terület az enyém, ahol ilyen kiemelt fejlesztési övezet valósul meg. Van olyan településem, ahol 80 százalék a romák aránya, és 50-60 százalékos munkanélküliség is van a településeken.
Természetesen azért annak nagyon örültem, hogy Vidorné képviselőtársam azt mondta, hogy kilátástalan helyzet idéződött elő. Ehhez tényleg mindenféleképpen el kell azt mondani, hogy a szociálliberális szociálpolitika következtében a 2006-os és 2002-es összehasonlítás vagy 2008-as összehasonlításban a minimálbér és a segély arányáról azért ne felejtkezzünk meg, mi ezt már mondtuk akkor kistelepülési polgármesterek, települési polgármesterek, hogy baj lesz akkor, ha a szociális segély aránya a minimálbérhez képest ekkora, mert semmi nem fogja ösztönözni az embereket arra, hogy munkába álljanak.
Egyértelmű, hogy megoldást kell keresni, de higgyék el, legutoljára 286 embert foglalkoztattunk kistérségi szinten közmunkaprogramban, ami tényleg nem sokban különbözött a Kovács alelnök úr által elmondott különböző gereblyézésektől, és azt nem tudtuk elérni, hogy mikor jöttek ellenőrizni a programot - amit tudtunk, hogy mikor jönnek - öt faluban a közhasznú munkások legalább dolgozzanak akkor, amikor ellenőrzés van. Szóval azért ne legyenek illúzióink, nagyon nehezen fogjuk tudni őket munkára kényszeríteni.
Úgy gondolom, és a mi számításaink szerint, a térségemben lévő települések polgármesterei számításai szerint a mostani elénk kerülő törvényjavaslat sem fogja ezt a problémát megoldani, hiszen nem lesz drasztikus különbség a szociális segélyhez viszonyítva, ha valaki dolgozik, és ha nem lesz különbség, akkor az nem fogja ösztönözni az embereket arra, hogy dolgozzanak.
Ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az általános vitára való alkalmasságról beszélünk az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítása cím alatt, és lényegében az elhangzott hozzászólások mindegyike valamilyen módon keresi a megoldást. Tehát ez a törvényjavaslat sem tud mást felvállalni, minthogy velünk közösen keresi a megoldást.
A törvénymódosítás számos dolgot érint. Nem egyszerűen csak ezt az itt elhangzott egy-két kategóriát, hanem magát a '93. évi szociális törvényt is módosítja és sok minden mást módosít. Ennek keretében jön be ez az "Út a munkához" program is. Azt gondolom, hogy a gyakorló polgármesterek sokan vannak, akik különböző módon már el tudták mondani azokat a gondjaikat, amelyeket az adott településen ténylegesen tapasztaltak, szinte településenként másképp jelennek, meg, de azért vannak csapások, amik azért több helyen azonos módon köszönnek vissza.
Ilyen azonos módon köszön vissza az, hogy ez a munkaerő, amelyről mi beszélünk, ha ez munkaerő, mert ennek egy része már kevésbé munkaerő, ezért is van az egyes kategória. De akik a kettes kategóriában szóba jöhetnek, az a munkaerő valóban jelentős felügyelet mellett tudja a feladatát ellátni. Egészen biztos, hogy ez a munkaerő pillanatnyilag 5-10-15 évi - vagy talán még sose volt munkaruha rajta - kiesés után önálló munkavégzésre a jó szándéka mellett sem képes. Tehát nagyon fontos, hogy mondjuk minden harmadik ilyen típusú közfoglalkoztatotthoz kell egy főállású, nem tudjuk, milyen minősítésű alkalmazott is. Tehát, ha elhelyezünk egy településen tizet, akkor még három vagy négy egyéb főállásút is el kell helyezni, tehát van munkahelyteremtő vonzata is ennek a dolognak, ugyanis utcára ezeket az embereket kiengedni nyilván nem lehet sok okból, másrészt pedig intézményben sem biztos, hogy ott lehet hagyni őket felügyelet nélkül. Tehát ezt a munkaerőt muszáj arra rászoktatnunk, maga az is egy komoly pszichológiai nevelési tényező, hogy hat vagy nyolc órában azon a napon reggeltől estig munkaruhában van. Az is egy teljesítmény, hogy rajta volt a munkaruha. Tehát, ha már munkaruhában kellett neki mindennap lenni hattól nyolcig és mondjuk, egy meghatározott helyen tartózkodni, ennek van egy nevelő hatása. A teljesítményről még akkor nem beszéltünk, de már elértünk egy célt.
A másik hogy ez a törvénymódosítás azt a lehetőséget adja az emberek jelentős számának, hogy el tudja azt mondani, ha bárhol megkérdezik jó magyar szokás szerint, hogy hol dolgozol, nem azt mondja, hogy segélyből élek, hanem azt mondja, hogy van valamilyen munkája. Tehát azt tudja mondani lélektanilag, hogy van munkám. Tehát van biztosítása, lehetséges nyugdíja, nem úgy, mint jelenleg a segéllyel, amivel azért a segélyezett sem dicsekszik, hogy ő segélyből él. Tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból egy jószolgálati célunk is van vele, hogy azt a segélyt olyan formában kapja meg, hogy az munkaviszonynak számít.
Végezetül a feketén foglalkoztatottak, ami szintén érinti a törvénymódosítást, az nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy nincs olyan polgármester ebben a teremben, aki nem találkozott fogadóórán olyan segélyt kérővel, akitől nem kérdezi meg vagy ő maga, a segélykérő nem mondja. Azt mondom neki, hogy nézd, ennyi segélyre vagy jogosult, mennyit tudsz még feketén ehhez szedni, mert látom azt, hogy három-négy gyerekkel valahogy megél. Azt mondja: polgármester úr, 50 ezer körül jön össze. Tehát már mi is bekalkuláljuk, tudjuk, hogy ő még feketén valahol dolgozik. Én magam is tudom, hogy valamivel kiegészíti ezt a keresetét, mert én is tudom, hogy ebből a segélyből nem fogja a családját eltartani, Budapest esetében nem fog lakásrezsit fizetni távfűtéssel és minden egyéb teherrel együtt.
Azt gondolom, hogy legitimál egy csomó dolgot, ami ma nem legális úton, egyébként a tudtunkkal zajlik. Ezért én általános vitára ezt alkalmasnak tartom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úr!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Először is azt szeretném elmondani, hogy egyetértek azzal, hogy útkeresésről van szó. Tehát a törvényjavaslat útkeresés, mondjuk, az a kategória, és a világért sem szeretném leértékelni az ebben közreműködők szerepét, mert látszik a törekvés. Csak azt kell megérteni, hogy mit fognak szólni azok majd, akikre nem kell felügyelet, akik nem kerülnek bele, mert más körbe tartoznak, és dolgoznának, és ott kopognak az ajtónkon majd, hogy velük mi történik, hogy miért nem őket, akik sokkal jobb munkaerőnek számítanak.
Tehát a probléma óriási és rendkívül kiterjedt, hiszen a családtámogatási rendszer problémáiról van szó, a szociális segélyezés problémáiról van szó, a visszás társadalmi jelenségekről van szó, uzsorakamat meg egyebek. Az önkormányzatok általános helyzetéről van szó, meg itt szó van a közbiztonságról is. Hatalmas csomagról van egyébként szó.
Csak még annyit, hogy higgyék el nekem, kedves képviselő asszony, teljesen mindegy, hogy milyen módon számolják ki, és hogy minek is nevezzük, a lényeg, hogy mennyit visz haza az az általában egy ember, aki keresőképesnek számíthat a vidéki világban. Általában egy ember. Ritkán csak kettő. Higgye el nekem, azért emlékszem a számokra, mert ennek a rendelkezésnek az életbelépését megelőzte az, hogy a polgármesteri jogkörből kiemelték, a jegyzői jogkörbe áttették a segélyezés fölötti rendelkezést, és jól emlékszem a számokra. Higgye el nekem, 77-78 ezer forintok is voltak. Nincs ezzel probléma, csak a pontosság kedvéért ne feledkezzünk el róla. Voltak ilyenek.
Az a baj, hogy pillanatnyilag ez a mostani javaslat, ami egyébként, még egyszer mondom, értékes javaslat, sajnos csak a kommunikációnak hoz igazából a konyhájára, másnak nem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ecsődi képviselő úr következik.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, itt a vitát hallgatva és figyelve, hogy azért az egyértelműen kirajzolódik, hogy ahányan vagyunk itt ma a bizottságban, akik ma hozzászóltunk, mind hozzuk a saját tapasztalatainkat, és ahány településről jöttünk, annyiféle tapasztalat. Sőt, ha ezt tovább finomítom, akkor szinte ahány álláskereső, munkanélküli vagy segélyezett van, ez családonként és szinte emberenként is változik, és nyilván olyan törvényt nem tudunk hozni, amely mindenkire külön vonatkozik, ezért is nehezek ennek a törvénytervezetnek a kezdő lépései, mert nehéz megfelelni azoknak a különböző elvárásoknak, amiket mi mindannyian szeretnénk.
Mindenesetre én azért tartom általános vitára alkalmasnak, mert úgy gondolom, hogy egy nagyon jelentős lépést tesz az irányba, hogy valamilyen formában próbáljuk kezelni ezt a kérdést. Nyilván akkor jár el helyesen ez a törvény, ha nem hiszi önmagáról sem az Országgyűlés, sem a kormány, hogy majd ezt egymaga meg fogja oldani. Nyilván az önkormányzat sem fogja tudni egymaga megoldani. A kormány és az önkormányzat egymásra van utalva, és én ezt kiszélesíteném azzal, hogy a különböző társadalmi szervezetek is egymásra vannak utalva, mert itt mindannyiunk jövője függ attól, hogy ezt a nagy munkanélküli tábort be tudjuk-e valahogy hozni a munka világába vagy nem. Az ő jövőjük is nagymértékben ettől függ.
Azért tartom jónak ezt a törekvést, ami elindult, mert ez most alapvetően talán a pozitív ösztönzés irányából indítja meg az egész gondolkodásmódot. Úgy gondolom, ehhez mellé kell tenni még különböző más szabályokat, amelyek - finoman akarok fogalmazni - szigorítóak, tehát ami nemcsak pozitívan ösztönzi, hogy ha ezt meg ezt megteszed, akkor kapsz ezt meg ezt, hanem amennyiben te még ebben a pozitív megnyilvánulásban se vagy hajlandó partnerként viselkedni, akkor valamilyen, ha nem is büntető szankciót, de valamilyen szigorító szankciót odateszek mellé, hogy hát azért az úgy nem megy, hogy az egyik része hajlandó vállalni a közfeladatokból, mások pedig ebbe nem hajlandók belemenni.
A következő, amiért én jónak és fontosnak tartom ezt az irányt, hogy ez a foglalkoztatás végre biztosítottá teszi ezt a munkavállalót, ami nagyon fontos, mert idővel majd a nyugdíjnál vagy akár a betegállományainál ez nagyon fontos kérdés.
Még egyszer szeretnék arra utalni, hogy azt hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, ha ebbe a szakszervezeteket bevonjuk, mert azért ha megnézzük a másik oldalát, hogy ma foglalkoztatási szinten milyen megaláztatások érik azokat, akik egy-egy foglalkozási ágban dolgoznak, akár minimálbéren dolgozniuk kell, igazán nem kapják meg azt a védelmet, amit meg kellene hogy kapjanak.
Nem egy olyan munkahely van, ahol előírja a törvény a védőruhákat, akkor azt mondja, hogy jó, jössz dolgozni, akkor első nap hozol 50 ezer forintot, mert ennyi a védőruhád, és akkor alkalmazlak. Tehát vannak azért itt ebben a munka világában ilyenek. Azt hiszem, nagyon sok részről rendbe kell nekünk tenni, mert azt hiszem, ebben az elmúlt, a '90-es évek elejétől kezdve felhalmozott problémákat most egyszerre nem tudjuk kezelni, de mindenképpen ezt egy jó lépésnek, egy jó iránynak tartom. Még egyszer azt mondom, itt a pozitív ösztönzés mellett kellenek azok a kényszerítő hatások is, amik azért erre rábírják az embereket, hogy egyre jobban legyenek partnerek, és nem azért, mert akik ma munkanélküli táborban vannak, ők rossz emberek. Végig kell gondolni, hogy 10 évig, 20 évig ezek az emberek, ha akartak, akkor sem tudtak dolgozni, vagy ha akartak volna, akkor sem tudtak volna dolgozni. Tehát elszoktak attól a körülménytől, amit itt Hajdu képviselőtársam említett, hogy naponta rendszeresen eljárni dolgozni munkahelyre, és ott a munkafegyelmet betartani.
Mindenképpen az általam elmondottak és a képviselőtársaim által elmondottak alapján is általános vitára alkalmasnak tartom ezt a törvénytervezetet. Az a kérésem, hogy talán nem most kellene megelőlegeznünk minden bizalmatlanságunkat a törvénnyel szemben, hanem inkább a bizottság úgy döntsön, hogy erre az életbe lépése után fél év múlva, egy év múlva térjünk vissza, hogy vannak-e olyan korrekciók vagy szükségessé válnak-e olyan korrekciók, amik ezt finomítani vagy javítani tudják.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Geberle képviselő asszony!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): A második körben akkor most már nagyon rövid leszek. Engedjenek meg nekem egy személyes kitételt. Én egy munkásszállón nőttem fel, az édesapám 35 évig vezetett egy férfimunkásszállót, tehát én kisgyerekkoromtól fogva - ott volt egy szolgálati lakásunk - találkoztam ezzel a réteggel. Ez még a szocialista rendszerben volt, de találkoztam ezzel a réteggel, tehát nemcsak a tanulmányaimból van tudásom erről a dologról, hanem saját tapasztalatból is.
Most két konkrét dologról. Filló Pál képviselőtársammal nem abban kívánok vitázni, természetesen tudom, hogy a Munkaerő-piaci Alapból megy a munkanélküliek ellátását szolgáló pénzek kifizetése, nem is ezt kifogásoltam, csak azt, amit itt nem egy képviselőtársam emlegetett, hogy soha nincs monitoring azokra a képzésekre vonatkozóan, amikre súlyos tíz-, százmilliárdokat fizetünk ki. Tulajdonképpen én ezt hiányoltam mindig is, hogy azok a felnőttképzési rendszerek, amelyek egyes helyeken, egyes városokban, térségekben nagyon jó biznisznek számítanak, hogyan hasznosulnak. Nincs utánkövetés, még egyszer mondom, és nincs arról semmiféle felmérés, hogy hogyan hasznosultak ezek a forintok.
A másik, amit a Start-kártyáról elmondott. Az rendben van, hogy fantasztikus intézkedés volt. Azt gondolom, hogy minden törvény, amit megszavazunk a parlamentben, arról szól, hogy hogyan hasznosul. Megkérdezem: hány olyan munkanélkülit tudunk felmutatni, aki a Start-kártyával vagy a Start Extra kártyával tudott munkához jutni vagy elhelyezkedni?
Pál Tibor képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Ön azt mondta, hogy eddig is lehetett közmunkát végezni, miért nem szerveztek az önkormányzatok. Igen, eddig is megvolt a lehetőség a segély megvonására, ha az önkormányzattal nem működött együtt a munkanélküli. Kérdezem én: melyik az a tisztviselő, köztisztviselő, aki egy kis faluban fel meri vállalni azt, hogy azt mondja a kliensnek, hogy holnaptól te nem kapsz segélyt? Én ettől félek most is, hogy tulajdonképpen úgy fog az önkormányzatokon csattanni ennek a törvénynek a végrehajtása, hogy holnaptól azt kell mondani az egyébként munkaképes meg munkára fogható embernek, hogy öreg, te holnaptól nem vagy segélyre jogosult, mert el kell helyezkedned. Ki fogja ezt felvállalni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kovács alelnök úr következik.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Itt az utolsó mondathoz kapcsolódva azért azt is tudjuk, hogy a köztisztviselők időnként komoly fenyegetettségnek vannak kitéve. Lehet erre azt mondani, hogy az ne menjen köztisztviselőnek, aki ezt nem bírja, de azért azt gondolom, hogy ez ennél sokkal nehezebb kérdés, csakúgy, mint a foglalkoztatás-egészségüggyel kapcsolatosan. Háziorvosoknál, akiknek ki kell adni az igazolást, egyébként előfordul, háziorvos mondta személyesen, hogy ha egy rendőrt be tudunk állítani az orvosi rendelőbe mellé, és utána még a gyerekeit is meg tudjuk védeni, akkor ő hajlandó lesz arra, hogy ne adjon ki igazolást, hogy nem munkaképes az éppen oda bevonuló, ráadásul sokszor nem egyedül, hanem csapatosan éppen a munkára kötelezett vagy legalábbis a foglalkoztatás-egészségügyi szabályok keretében kötelezhető személy.
Néhány mondat erejéig visszatérnék arra, amit a szakállamtitkár asszony mondott a három kiskorú gyereket egyedül nevelő, a 35 év alatti esetében. Ez leginkább a roma lakosságból kerül ki, hiszen nagyon fiatalon szülnek gyermeket, sokszor 16-17 évesen ezek a személyek, és 25 éves korukra már úgymond iskoláskorú gyerekeik vannak, tehát e tekintetben ez a kérdés megoldott. Ahol pedig csak 74 százalék kerül be bölcsődébe és óvodába, ott nézzük meg, hogy milyen szabályt tudunk arra hozni, hogy a 26 százalék, akiknek ezt a napközbeni ellátását nem tudjuk megoldani, akkor hogy tud kilépni ez alól a kötelezettség alól. De 74 százaléknál ez megoldott, mert soha nem fogjuk akkor a munka irányába bevezetni ezeket a személyeket, mert mindig lesz bennünk hajlandóság, hogy legyen annyi kiskorú gyermeke, három, aki miatt mondjuk ne kelljen inkább gyereknevelés helyett munkával foglalkozni. Ráadásul ezek a személyek nehezen utolérhetők, mert sokszor változtatják a lakhelyüket, a lakcímkártya nem mérvadó, nem a valóságon alapul, ráadásul a szolgálati idejük megegyezik a gyermeknevelési támogatás időtartamával, mert életükben egy napot sem dolgoztak.
A közcélú foglalkoztatás általában szerintem mindenhol egy műszakban történik, tehát nem két műszakban kell eljárni dolgozni. Szerintem szervezéssel ez megoldható. Ráadásul azt gondolom még ebben az ügyben, hogy az iskoláztatási szintjük is olyan alacsony - természetesen minden, amit mondunk, általános, de tisztelet a kivételnek, aki ezt másképp gondolja és másképp akarja csinálni -, hogy pont az alacsony iskoláztatásukból adódóan a gyermekvállalás és a gyermeknevelés felelőssége kevésbé érvényesül ezeknél a személyeknél sajnálatos módon. Ez csúnya szó, hogy így mondom, de sokszor eszköz a gyermek bizonyos ügyekben, és nagyon nehéz kérdés erre megoldást találni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Vidorné Szabó Györgyi elnök asszonynak adom a szót.
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság elnöke: Köszönöm szépen. A másodikkörös egy perc. Nosztalgia, mert Tasó képviselő úrral egy bizottságban ültünk, és mindig az ő felszólalása után reagálok én is. Kettő mondatot szeretnék mondani.
Amikor szociális ügyekről beszélünk, akkor nagyon nem mindegy, hogy az az egy ember egy főre kap pénzt vagy pedig a családjára. (Tasó László: Ezt tudjuk.) Tehát kérem szépen, ezt azért tudjuk, hogy itt az egy főre, családban egy főre eső jövedelem a mérvadó, és nem az, hogy egy ember mennyit kap.
A másik mondat. Miután önök talán ezzel kevésbé foglalkoztak, de egy meglepő tényre hadd hívjam fel a szíves figyelmüket. A Tudományos Akadémia mellett vagy keretében működik a Gyermekszegénység Elleni Programiroda, ahol csináltak egy felmérést a segély- és a munkahajlandóság közti összefüggésből, hogy vajon valóban visszatartóerő-e a szociális segély. Meg lehet tekinteni, arra a megállapításra jutottak, hogy az a család, amely megszokta, hogy rendszeres anyagi támogatást kap, ott az igények is emelkedtek időről időre, és nemhogy ellenösztönző, hanem munkára ösztönző szerepe van a szociális segélynek. Kérem, azért ezt ne felejtsük el. (Dr. Kovács Zoltán: Akkor vegyük le a napirendről!)
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Béki Gabriellának, az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjának adom meg a szót.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Én azért jöttem a meghívás alapján erre a bizottsági ülésre, mert rendkívüli mértékben kíváncsi vagyok a polgármesterek véleményére. Úgyhogy alig várom, hogy hallhassam már, miként vélekednek erről a javaslatról.
Szót pedig azért kértem, mert szeretném nagyon sarkos kérdéssel megszólítani őket. Abban egyetérthetünk, hogy a segély és a munkajövedelem között egészséges lenne valamilyen ollót működtetni. Talán abban is egyetértünk, hogy a segély ma Magyarországon nem túl magas, sokak számára nem elégséges a megélhetéshez.
Ebben a törvényjavaslatban a polgármesterek igényfelvetése, problémalátása, jelzése alapján igazából a munkára kényszerítés logikája mentén indult el az előterjesztő. Ezzel szemben, mondjuk, liberális politikusként én a munkára ösztönzés álláspontját vallom, ennek pedig kitalálták már sok ezer évvel ezelőtt egy jó eszközét, ezt úgy hívják, hogy pénz. Akkor érdemes dolgozni, ha azt olyan színvonalon fizetik meg, hogy akkor az ember tényleg úgy érzi, hogy jobban el tudja látni a családját.
Azt gondolom, hogy a munkára kényszerítésben nincsen köszönet. Erről sokféle jelzés érkezett a korábbi megszólalók részéről is. Tekintettel arra, hogy a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy a minimálbért tornázzuk fölfelé, és ez az olló úgy jöjjön létre, hogy bér, munkajövedelem formájában lehessen lényegesen jobban boldogulni, sajnálatos módon a tárca elindult abba az irányba, hogy nosza, akkor tényleg faragjuk le a segélyezés összegét. Elindult abba az irányba, hogy szétválasztjuk az eddigi rendszeres szociális segélyezetteket olyan körre, akiknek van mentségük arra, hogy nem tudnak dolgozni, mert betegek, mert olyanok a családi körülmények és a többi, és olyan körre, a rendelkezésre állás címszó alatt, amelyiknek kutyakötelessége lenne dolgozni és őket akarjuk most ilyen-olyan eszközzel belekényszeríteni abba, hogy dolgozzanak. Miközben a törvény, a törvény erejénél fogva minimális közfoglalkoztatásnak egy hónapot ír elő, azt is legalább hatórás munkaidőben.
Tehát azt lehet sejteni, feltéve, de meg nem engedve, hogy akár ennek a nagyon laza előírásnak az önkormányzatok mindenki esetében megfelelnek és megszervezik számukra, hogy az érintett sokaság, a rendelkezésre állók többsége egy jelentős támogatásiösszeg-zuhanást élnek meg, hiszen ők már nem a fogyasztási egység alapján számított családi alapú segélyezés részesei lesznek, hanem a 28 ezer forintos minimálnyugdíj lesz a járandóságuk, ami valóban egy rést mutat.
Vidorné kolléganőm már utalt rá, hogy akkor vezettük be a jelenlegi finanszírozási rendszert, amikor megvontuk a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Könnyű kiszámolni, átlag ötezer-nemtudomhányszáz forint volt gyerekenként, ha rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapott, mondjuk egy ötfős család, az a 25 ezer forint kiegészítette az alacsony segélyösszeget.
Azt szeretném kérdezni önöktől, jól prognosztizálható, jól előrelátható módon, hogy éppen hátrányos helyzetű kistelepüléseken családok százai kerülnek lényegesen rosszabb anyagi körülmények közé, mint ahogy mondjuk jelenleg vannak, mert kapják majd a 28 ezer forintos fixet, függetlenül attól, hogy hány gyereket tartanak el abból asz összegből. Mit kezdenek majd önök ezekkel a családokkal? Mit kezdenek azokkal a családokkal, akiket már kétszer két éven belül feketemunkán kaptak, és ezért még ezt a 28 ezer forintot is el fogják veszteni? Azt szeretném tudni, hogy ha egy kicsit logikai úton előregondolkodunk, elképzeljük, hogy működik a törvény úgy, ahogy itt most le van írva, ezekkel a következményekkel hogyan próbálnak majd megbirkózni.
Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még a bizottság tagjai közöl olyan, aki hozzá szeretne szólni, akár első, akár második körben? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megköszönve az eddigi hozzászólásokat, a polgármester hölgynek, illetve uraknak adnám meg a szót. Először Varga Lászlónak, Taktaharkány polgármesterének, a Szerencsi Kistérségi Társulás nevében is.
VARGA LÁSZLÓ, Taktaharkány polgármestere: Elnök Asszony! Köszönöm szépen valamennyiünk nevében, hogy ma itt lehetünk. Ahogy én tájékozódtam, nem igazán jellemző az, hogy parlamenti bizottsági ülésen, ahogy itt mondta valaki, a végekről jönnek, és a szó szoros értelmében a végeken is ülnek. Bízom benne, hogy ez csak jelképes. Azt hiszem, hogy közösek az érdekeink és a problémáink is, önök sincsenek könnyű helyzetben.
Azt szeretném mondani ezzel kapcsolatban, hogy mi valamennyien, akik itt vagyunk, és akiket én képviselek és felkértek erre, ez 18 település a Szerencs-környéki részen. Azt hiszem, hogy sokan látták, mert hoztam 29 darabot, azt hittem, hogy mindenki itt van a bizottsági ülésen. A sajtónak is jutott - hiszen nincs itt mindenki - ebből a bizonyos négy és fél oldalas kezdeményezésből, ami egy jó szándékú dolog volt. Nem tagadom, kaptunk érte bőségesen.
De talán ennyi haszna volt, hogy ma itt lehetünk, és talán véleményt is mondhatunk. Akkor is elmondtuk, ha bárki eljött hozzánk, és most is ezzel kezdem, hogy segítő szándékkal jöttünk, nem akarunk okoskodni, és nincsenek politikai szándékaik sem jobbra, sem balra, szakmai alapon szeretnénk véleményt alkotni, és az egészet megközelíteni. Ha valamiben tévedünk, az annak tudható be, hogy távol vagyunk Budapesttől minden bizonnyal.
Én konkrétumokat fogok mondani, amiket ezzel kapcsolatban összeírtam. Olvastam a 65 oldalt, szerencsére sikerült hozzájutom. A véleményem nagy része kérdés, illetve segítő szándékú megnyilvánulás.
Amit először írtam az ellátások tervezett finanszírozásával kapcsolatban, jó páran a kistérségből úgy érezzük, hogy lehet, hogy ez egy újabb teher. Személyi és anyagi forrásokban nem biztos, hogy ez elég lesz, amiről itt szó van. Elmondom, hogy miért.
A munkavezetők bérköltségei és járulékai. Itt elhangzott az egyik képviselő úrtól, hogy bizony, ha nem is minden ember mellé, de 20-30 dolgozó mellé célszerű egy munkavezető. Mint ahogy az adminisztratív feladatokat is 50 ügyintéző képtelen elvégezni, hiszen hatalmas emberállomány, rengeteg adminisztráció, 50 foglalkoztatottanként szoktak egy főt alkalmazni, ezek hatalmas költségek.
A munkaruházat és a munkavégzéshez szükséges kézi eszközök egyértelmű, többen mondták, aggályaink vannak, mint ahogyan szakértőink jelezték, hogy ne adj' isten, alkotmányossági aggályok is előfordulhatnak, hiszen lehet, hogy újabb forrás nélküli feladat kerül az önkormányzatok vállára az előbb említett okok miatt. De ne így legyen.
A forrás rendjének változása, többektől elhangzott, hogy lehet, hogy burkolt támogatáscsökkenés, hiszen itt is beszéltünk arról, hogy valamennyi önkormányzat tud-e majd 9 hónapon keresztül napi hatórás foglalkoztatást nyújtani, és ennek a finanszírozása mennyire biztosított. Bízunk benne, ahogy elhangzott, és Gúr Nándor válaszolt nekünk Szerencsen egy héttel ezelőtt, hogy az utófinanszírozásos rendszer megszűnik, és kapunk némi előleget, mert pillanatnyilag most a közcélú foglalkoztatás utófinanszírozású. Tehát fizetünk bért és járulékot, és kapunk egy vagy két hónappal később, ha normatívaként ezt igényeljük.
Elhangzott szintén közöttünk, hogy arra gondoltak-e, hogy nem fordul-e elő esetleg az a probléma, hogy az 50-95 százalékos támogatás miatt lehet, hogy mindenki igyekszik ebbe az irányba terelgetni mindenkit, és nem fog végezni senki olyan típusú munkát, amit elvállalt, hiszen még mindig olcsóbb valahol ülni 5 százalék támogatásért, mint valahol nem ülni, hanem otthon ülni 20 százalékos támogatottságért. Erre a bizonyos 20:80 és 5:95 százalékos arányra gondolok.
Ami ettől nekünk sokkal fontosabb volt, a képzéssel kapcsolatos félelmeink. A képzésben részesülők milyen időintervallumban kell hogy teljesítsék ezt a képzési kötelezettségüket? A nyolc évet egy év alatt, vagy a hat évet vagy az öt évet, vagy a két évet hány év alatt kell elvégezniük? Jár-e valamifajta vizsgával, kell-e valamifajta sikeres vizsga? Milyen szankciók jönnek, ha valaki nem jár iskolába? Ki az, aki ezt a tevékenységet el fogja végezni? Pedagógusként tudom jól, hogy ezek speciális oktatást igénylő emberek, speciális oktatási képzettséggel rendelkező pedagógusok szükségeltetnének, és nyilván tanterem is szükséges hozzá, nyilván munkaóra, intézményfinanszírozás. Milyen gyerekekkel együtt? Délelőtt? Délután? Este? Kistérségi központokban? Minden településen, ahol adott osztálylétszám összejön? Összevont? 5-től 8-ig? 5-től 7-ig? 5-től 6-ig? Egy csomó kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban, amire nem találtam egyébként szinte semmifajta reakciót.
Többen közülünk azt is szintén Gúr Nándor képviselő úrnak is jeleztük, amikor Szerencsen volt, hogy kell vigyázni a szabályozásra, ugyanis egy bizonyos kör mindig a törvények előtt jár, hiszen a rendszeres szociális segély feltételrendszerénél ott szerepel egy mondat, ebből idézve, hogy legalább három kiskorú gyermekét egyedülállóként neveli. Biztos, hogy helyes ez a megfogalmazás, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nincsenek házasságkötések ezen okok miatt? Tehát valahogy olyan kell, úgy gondoltuk, gondoltuk volna, hogy saját háztartásban egyedül élőként neveli, mert csomó visszaélésre fog majd okot adni, megint társadalmi feszültségeket fog gerjeszteni emberek és embercsoportok között.
A helyi szinten történő rendeletalkotás is aggályokat vet fel bennünk, ami itt a normaszövegben szintén szerepel. Ezt kérdezzük, hogy ez nem fogja-e helyi szinten felpuhítani a véleményünk szerint végre némileg feszessé váló rendelkezést vagy törvényeket, hiszen itt is elhangzott, hogy van olyan, ahol 1,3 százalékos munkanélküliség van, meg van, ahol 90 százalék. Most a szabályozás hihetetlen módon eltérhet egymástól, sőt két szomszédos település esetében is, és lehet, hogy az itt említett félelmek egy bizonyos körtől a helyi rendeletalkotásban is majd meg fognak jelenni ennek mindenfajta anomáliájával.
Gondoltunk arra is jó páran, hogy az egységes nyilvántartási rendszer bevezetése a számítástechnika korszakában mondjuk célszerű lenne, hiszen a munkaügyi hatóság azonnal látná az önkormányzatok segítségével vagy adott esetben velük együtt, hogy ki segélyez, ki dolgozik, ki hol van, ezt országos szinten percek alatt kell nyomon követni, mert pontosan a lakcímváltozások miatt hihetetlen, hogy sokszor hónapokkal, adott esetben hetekkel, inkább hónapokkal később derülnek ki dolgok.
Elhangzott a feketemunka szankcionálása. Ez rengeteg vitát váltott ki. Mindenki látta, aki olvasta, hogy két esztendőn belül háromszori lehetőség van, aztán minden kezdődik minden bizonnyal elölről. Kérdés, hogy mennyire hatásos az a szankcionálás, hogy tulajdonképpen van mindenkinek két dobása. Nem lenne célszerű ezt kettőre csökkenteni és rögtön erősebben szankcionálni. Tudom, képviselő asszony azt mondja, hogy nem. (Béki Gabriella: Pont az ellenkezője.) Így van, mindennek vannak következményei, a végekről lehet, hogy jó páran ezt másképp látják mindenfajta negatív szándék nélkül.
Amitől mi tartunk, és látva a költségvetés 2009-es normatíváit is, már most jelentkeznek itt bevételcsökkenések, már érezzük azt, hogy az szja helyben maradó részéből kevesebbet fogunk kapni bizonyos okok miatt, és itt is félünk nyilván, hogy ennek milyen hatása lesz adott esetben majd a községek költségvetésére.
A közfoglalkoztatási terv készítéséről megint néhány mondat csak valóban röviden, mondom, dátumhatárok. Csak kérdezzük, talán javasolhatjuk is, hogy nem lenne-e valamilyen módon célszerű, hogy a költségvetési rendeletalkotási kötelezettséggel essen egybe itt a dátumhatár, hiszen az az önkormányzatok költségvetését érinti. Lehet, hogy adott esetben év elején a költségvetés elfogadása előtt nem tudjuk még, hogy mi is fog történni, hogyan fogadnak el költségvetést az ott ülő képviselők, mennyi létszámot, mennyi forrást biztosítanak ezek mellé, hogyan is fog ez működni, különösen, ha ezeket a bizonyos munkafelügyelőket, munkavezetőket a 3000 fő fölött mondjuk nekünk kell alkalmazni, hiszen 3000 fő érzésem szerint kevés. Mondtam az előbb itt bizonyos számokat.
Amit szintén gondoltam, hogy év közben adott esetben lehessen ezen a közfoglalkoztatási terven változtatni, hiszen a költségvetési rendeletet is lehet módosítani, erre gondoltam. Azért itt közbejöhetnek olyan változások, mint ahogy most is történt Magyarországon az elmúlt hetekben, illetve közbejöhet olyan természeti katasztrófa, hó, árvíz, belvíz, ahol a tervekben szereplő személyek és azok munkavégzési területe merőben ellentétes lehet, mint ahogyan ezt mi terveztük mondjuk december végén, január 1-jétől vagy január 31-től.
Amit szintén gondoltam még, szerencsésnek tartanám például, ha végre valaki definiálná pontosan a közhasznú, közcélú, közmunka és közérdekű munka fogalmát, hogy ne legyen vita, ha polgármestereket valaki feljelent, hogy az a munka belefér-e ebbe a körbe, akkor egyértelmű legyen ennek az eldöntése, hogy mi helyesen döntöttünk, hogy valaki lehet ebben a tevékenységben és milyen tevékenységet végez. Ennek a munkának a pontos tartalmi meghatározását szeretnénk tulajdonképpen.
Szó van itt az anyagban szintén a köztartozások levonásának a lehetőségéről a rendszeres szociális segélyből. Különösen a családsegítők esetében jön elő ez a probléma, és azt hiszem, csak arra tér ki szinte a törvénymódosítás is. (Béki Gabriella felé:) Nagyon jól tudják az asztalnál ülők, hogy hiába nem nagy ez az összeg, képviselő asszony, ennek a pénznek sokszor a tekintélyes része nem azokhoz kerül, akiknek ezt adják. Nagyon jól él ebből egy bizonyos kör.
Amikor leadtuk ezt a bizonyos négy és fél oldalas kezdeményezésünket, nem véletlenül volt az egy komplex anyag, nemcsak a segélyezésről szólt, mint ami miatt most itt ülünk, meg még egy-két problémáról, hanem az oktatásról, nevelésről, közbiztonságról, uzsoráról, szociálpolitikáról, szocpolos építkezésekről. Úgy, ahogy van, ez egy komplex anyagot, de egységet alkot. Ha le lehet vonni önkormányzatok normatíváit, meg már láttuk most már utolsó változatban, bízunk benne, és azt is láttuk, hogy hány százalékkal csökken, akkor lehet-e ezt valamilyen módon majd szabályozni, hogy ezekből a bizonyos támogatásokból az a pénz valóban jó helyre kerüljön? Akkor azok a tételek, amelyek az önkormányzatoknál maradnak, és nekünk kell fizetni, ha valaki nem fizet, például közkút, például vízdíj, például szemétdíj? Miután külföldi minden szolgáltató, szeretném itt elmondani, hogy nem foglalkoznak a mi anyagi helyzetünkkel, tehát tizenegynéhány-ezer forintos éves díjak vannak, és őket nem érdekel semmifajta költség, erősen inflációkövetően képzik az árakat a kormányrendeleteknek megfelelően. Adott esetben ez legyen szabályozva, hiszen önkormányzatok kerülhetnek nehéz helyzetbe emiatt, mert egy bizonyos körtől ezek az összegek behajthatatlanok, hiszen ezekből a segélyekből nem vonhatók le, ellentétben levonhatók a 40 ezer forintos nyugdíjból meg a 32 ezer forintos nyugdíjból. Így tulajdonképpen nem az uzsorás kapná, hanem valóban a lakásfenntartásra menne, minden egyes juttatás arra menne, amire az szólna.
Lehet, hogy ez nem egy szociálliberális állásfoglalás meg vélemény, de még egyszer mondom, tekintsék segítő szándékúnak, mert így látjuk meg érezzük a végeken, és nem akarunk önkormányzati csőd közelébe kerülni a normatívacsökkenés mellett, mert ezek az emberek még kevésbé tudnak majd ilyen dolgokat fizetni.
Ami meglepett közben itt bennünket, meg olvastuk is, hogy nagyon félünk attól, hogy az intézményi feladatellátásból ezeket az embereket ki kell hogy vonjuk. Szeretném itt jelezni, hogy az iskolákban, óvodákban, iskolai menzákon dolgozó hölgyek nagy részét, remélem, hogy nem félreérthető, most nem kell kivonni, tovább is dolgozhatnak ugyanúgy ilyen köztevékenységet végző emberek, hiszen gyakorlatilag sok vidéki iskola van, ahol az ilyen tevékenységet végzők 100 százaléka abban a bizonyos rotációban egymást váltva 2-3 hónap pihenés vagy szünet után visszatér, és gyakorlatilag ezek az emberek váltják egymást és végzik ugyanazt a tevékenységet most már több mint tíz év óta, mert egyébként meg képtelenek vagyunk normatív támogatásból őket dolgoztatni. Azt hiszem, érti mindenki ezzel kapcsolatban, hogy mit akartam tulajdonképpen mondani.
Itt elhangzott szintén az is, és közben írtam és írtam, hogy más is vegyen ebben részt. Mi is ezt vártuk meg várnánk, és ezt szeretnénk, ha más is részt venne ebben, nemcsak az önkormányzatok. Nagyon nagy, úgynevezett állami intézmények vannak vagy munkáltatók vannak, én idesorolom a MÁV-ot is vagy a közútkezelőt, erdőgazdaságokat, vízügyet. Valahogy nem érezzük az ő szerepüket itt megjelenni. Tegyük már ők is oda magukat valamilyen módon, és ebbe valamilyen módon kapcsolódjanak bele, mert érzésem szerint erre szükség van.
Egyetlen egy dolgot kértek még tőlem a polgármesterek, mielőtt eljöttem, hogy hivatkozzak már egy pontra a kezdeményezésünkben, nem véletlenül osztottam ki. Ez a bizonyos három gyerek rengeteg félreértés forrása volt - első oldal közepén -, hogy ez a bizonyos családi pótlék három gyerekig járjon. Mindig kihagyta mindenki, hogy további esetekben adójóváírás, adókedvezmény formájában kellene támogatást nyújtani. Azt szeretném mondani, hogy milyen következmények lettek meg történtek az elmúlt években, csak onnan, ahonnan jöttem, Taktaharkányból, és nem tudjuk a helyzetet kezelni gyakorlatilag.
A közoktatási törvényben történő változások. 2006-ban és 2007-ben voltak ügyek, és az eljárás alá vont személyek száma drasztikusan nőtt. A kiszabott pénzbírság 278 ezer forintról fölment két év alatt 1 millió 488 ezer forintra. Gondolják át azt is, ha megtehetik, hogy amit mi eljuttattunk minden képviselőnek, az egy komplex anyag, társadalmilag csak egyben kezelhető. Pillanatnyilag úgy tűnt, hogy az egyeztetéseket velünk gyakorlatilag a Szociális és Munkaügyi Minisztérium folytatta. Tisztelet azért a munkáért, amit Szűcs Erikáék végeztek, valóban szinte két-háromhetente találkoztak, és valóban kérték a véleményünket.
Azt, hogy ebből mi történt és mi szerepel a törvényben, mi a politikai működést a háttérben nem ismerjük, mi ezekkel a mondatokkal is segíteni szerettünk volna.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A polgármester asszony következik. Tudom, hogy sok település nevében beszélnek, de nagyon előrehaladt az idő, tudom, hogy nem önök miatt, és utaztak e miatt a bizottsági ülés miatt elég sokat. Az a kérésem, hogy próbáljuk egy picit rövidre fogni.
Zsiros Sándorné, Alsózsolca polgármester asszonyáé a szó.
ZSIROS SÁNDORNÉ, Alsózsolca polgármestere: Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök én is mindenkit, és valóban nagyon rövidre fogom a mondandómat, hiszen polgármester-kollégám itt már nagyon sok mindenről beszélt és ugyanazt még egyszer nem kívánom elmondani.
Nagy örömmel hallgattam a beszélgetést, de rengeteg aggályom van. Egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem a végére, hogy vajon önök itt mindnyájan értik-e vagy érzik-e azt, hogy mekkora a társadalmi feszültség ma Magyarországon azokon a településeken, ahonnan mi is jöttünk.
Talán egy megközelítés. Alsózsolca egy olyan település, amely 6200 fő lakosú. Egy nagyon jól működő, prosperáló ipari parkkal rendelkezünk, ahol a település lakóin kívül több mint 2500-an dolgoznak. Tehát Alsózsolca 2500 embernek ad munkalehetőséget. Mindezek mellett Alsózsolcán a munkaképes korú lakosságnak több mint 10 százaléka munkanélküli. Néhány évvel ezelőtt még mi is benne voltunk az átlagos mértéket meghaladó munkanélküliséggel küzdő települések sorában. Ezt "köszönhetjük" annak az iskolázatlan rétegnek, amelyet egyetlenegy foglalkoztató sem tud felvállalni és alkalmazni. Legyen ezer munkahely ma Magyarországon, 990 abból biztos, hogy kvalifikált, szakképzett munkaerőt kíván, és ez a legnagyobb probléma ma Magyarországon ezzel a réteggel.
Amihez még szeretnék hozzászólni, az a következő. Bármilyen törvény születik, az véleményem szerint akkor lesz jó, ha azt fogja szem előtt tartani, hogy ma Magyarországon az utolsó pillanatban egy olyan rendszert kellene kialakítani, amelyben a beteg, munkaképtelen emberek kapjanak egy állandó nyugdíjszerű ellátást, aki pedig munkaképes korú ebben az országban, az csak valamilyen tevékenységért kapjon bármiféle juttatást.
Nyilván a segélyre szükség van, de a segély összege mindenképpen kevesebb legyen, mint a ma Magyarországon lévő nyugdíjminimum, ugyanis az nem elfogadható a társadalom számára, hogy emberek sokévi munkaviszony után minimumnyugdíjat kapnak, ugyanakkor olyan személyek, akik egy percet nem dolgoztak, ezt az összeget szintén megkapják. Ha közhasznú foglalkoztatásról beszélünk, annak a bérének mindenképpen kevesebbnek kell lennie, mint ma Magyarországon a minimálbér. Talán ekkor egy kicsit igazságosabbá válik ez a rendszer.
Amiről még beszélni szeretnék, a három vagy több gyermeket egyedül nevelők esete. Úgy gondolom, hogy aki három vagy több gyermeket nevel, az éppen azért dolgozzon, mert feltételezhető, hogy azért vállalta a háromnál több gyereket, mert azokat el akarja tartani, tehát valamilyen módon mindenképpen dolgoznia kellene. Mivel ma Magyarországon 18 év a tankötelezettség határa, azt gondolom, hogy nagyon jó ez a kezdeményezés a törvényben, hogy a nyolc általános iskolai végzettség alattiaknak előírjuk a kötelező képzést, de tegyünk bele valami féket ebbe a rendszerbe. Mondjuk ki, hogy három vagy két év múlva a segélyezésnek az alapfeltétele az, hogy valaki rendelkezzen a nyolc általános iskolai végzettséggel. Mert ezzel beépítettünk valamit, de nem szabunk határt neki. Mert évtizedekre újratermelődhet az a réteg, akiknek nem kötelező elvégezni a nyolc általánost, mert 18 éves koráig eljárkál az iskolába, de nincs meg a végzettsége, ugyanakkor támogatjuk.
Tehát egyik oldalról van egy törvény, ami kötelezően előírja, másik oldalon meg adunk ilyen engedményeket. Tehát induljon el, de legyen egy határ szabva annak, hogy utána már Magyarországon csak az legyen jogosult a segélyre, akinek nyolc általános iskolai végzettsége van. Különösen akkor, amikor rengeteget fordítunk az oktatásra ebben az országban. Úgy gondolom, hogy ezek azok a pontok, amikről talán többet lehetne még beszélni.
A közmunkatervvel és egyebekkel kapcsolatosan nekünk is ez a véleményünk. Higgyék el, mi látjuk azt a településünkön nap mint nap, hogy ezeknek a juttatásoknak a nagy része nem éri el a célját, mert nem a gyermekekhez jut, nem rájuk fordítódik. A segélyekből nagyon jól élnek családok. A családi segélyezéssel kapcsolatban nekünk is az a meglátásunk, hogy nem jó ez a rendszer így, hiszen rengeteg a válás. Tudok a településünkön is a 330 segélyezettből konkrétan több mint 30 olyan családot, ahol elváltak a szülők, és mivel a családsegítő gyermekjóléti szolgálat napi kapcsolatban áll velük, hiszen a gyermekeik nem járnak iskolába és egyéb problémák vannak, látják azt, hogy semmi nem változott, ugyanúgy együtt él a család, csak e miatt a segélyezés miatt ők különváltak, hogy mindketten jogosultak legyenek. Tehát vannak kiskapuk, amiket valahogy a törvényalkotóknak kellene bezárni, hogy minél kevesebb visszaélésre legyen lehetőség.
Úgy gondolom, hogy sok minden elhangzott, de ha önök nem veszik komolyan, illetve nem érzik a súlyát, hogy mekkora a társadalmi feszültség, mert azok az emberek, akik dolgoznak, adót fizetnek, rossz szemmel nézik azt, hogy emberek tömegei a segélyfizetési napokon lehetetlenné teszik egy-egy település életét, amiről, azt hiszem, nem ez az a fórum, ahol beszélni kell.
Tehát kérem önöket, hogy ezt a törvényt nagyon jól gondolják át, mert nem éri el a célját ebben a formában ez a törvénymódosítás.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy annak a szándékával rendeztük meg ennek a napirendi pontnak a tárgyalását ma itt, az önkormányzati bizottságban, hogy pontosan az önök véleményét meghallgatva és megismerve, a bizottság tagjai azt komolyan véve fognak ebben a kérdésben dönteni.
Megadom a szót Révész Lászlónak, Tuzsér polgármesterének. Parancsoljon!
RÉVÉSZ LÁSZLÓ, Tuzsér polgármestere: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nemcsak köszönöm, hogy itt lehetünk, hanem megtisztelve is érezzük magunkat, hogy egy ilyen nagyon fontos témában hallathatjuk a hangunkat nemcsak levelezés meg sajtó révén, hanem egy ilyen nagy tekintélyű bizottságnál is.
Egyetértve az előttem szóló kollégákkal, akik részletes és alapos értékelést villantottak itt fel, nagyon sokat lehetne erről beszélni. Én egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket, ez pedig a közfoglalkoztatás, illetve ennek a várható eredménye.
Valóban, én olyan térségből jöttem, ellentétben a szerencsi, illetve a borsodi térséggel, ahonnan dr. Szép Béla képviselő úr is való, egy nagyon fejlődőképes térség, Záhony térsége, ahol jelenleg is komoly munkahelyek vannak, és mégis egy olyan településen, mint Tuzsér több mint 20 százalék a munkanélküliség. Ez azt támasztja alá számomra, de itt is sokan elmondták, hogy ez a munkaerő a versenyszférában nem tud elhelyezkedni, bármilyen szabályokat, ösztönzőket vagy jogi rendszert alkotunk. Marad tehát az állam vagy az önkormányzat, amelyek meg kell hogy oldják ennek a munkaerőnek a foglalkoztatását.
Ha most valóban az a cél, hogy munkát és ne segélyt, akkor bár jónak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, illetve módosítást és a közfoglalkoztatás irányát, de kevésnek tartjuk azokon a településeken, azokban a térségekben, ahol százával, illetve ezrével jelentkezik vagy van jelen ez a munkaerő. Éppen ezért, hogy ne csak az utcaseprés legyen a fő iránya ennek a munkaerőnek, hanem esetleg szakma vagy valami európai szintű jövőkép, akkor én a közfoglalkoztatók létesítését tartanám megoldásnak, nem úgy, hogy csak az önkormányzatokra, hanem az állam, a régió, a kistérség és az önkormányzatok közösen létesítsenek több száz fős közfoglalkoztatókat, nem a versenyszféra gazdálkodási viszonyai közepette, és akkor megvan oldva, amiről itt szó volt, hogy talán a munka világába ezeket az embereket vissza lehet vezetni. Az szerintem nem oldja meg a kérdést, hogy 20 éves, 25 éves fiatalember egy hónapig utcát fog seperni, és akkor mondjuk eleget tettünk annak a társadalmi elvárásnak, hogy azért mégis most már dolgozni fognak és nem segélyt kapni.
Tehát nekünk az a tapasztalatunk, és az a javaslatunk helyesebben, hogy ne csak a közfoglalkoztatást mint jogi kategóriát határozzák meg, hanem más irányba is próbálják megteremteni azokat a feltételeket, amelyek ezeket a közfoglalkoztatókat létrehozzák. Én mondjuk Hollandiában jártam olyan helyeken, ahol több ezer főt foglalkoztatnak ilyen üzemekben, és itt mind a munkahely létesítése, mind pedig majd a fenntartása azoknak a szereplőknek a feladata, akik felelősek a köz ellátásáért.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, polgármester úr. Parancsoljon, Agócs úr, Zagyvarékas polgármestere.
AGÓCS GYULA, Zagyvarékas polgármestere: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kedves jelenlévőket. Az a véleményünk Zagyvarékason, az "Út a munkához" program tulajdonképpen jó szándékú törvénymódosítás-tervezet, hiszen próbál változtatni az eddigi úgymond - lehet, hogy erős jelző - áldatlan állapotokon. Azt is érzem, hogy a bizottság tagjai tisztában vannak ezekkel a kérdésekkel, amelyek leginkább feszítik az eddigi szociális gondokat, és tulajdonképpen mindent elmondtak előttünk, amit mondhatnánk, hogy falun mi a véleményünk, legalábbis Zagyvarékas falusi település, mi a véleményünk egyáltalán a szociális ellátásról, a szociális juttatásokról.
Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy a jó szándék mellett ez a törvénytervezet ugyan, hangsúlyozom, jó, de nem látom benne az erős szankciót, amely akkor következne, ha nem igyekeznek talán ebbe a rendszerbe az emberek, amit mi elképzelünk. Mondok példát arra, hogy azt a kétszázezer embert, aki most munkanélküli, és eldöntöttük, hogy ebből százezer ember lesz majd segélyezett, aki 55 év feletti, meg leszázalékolt, meg három gyermeknél többet nevel, a többi meg majd aktívkorú lesz és dolgozni fog. Attól tartok, hogy nagy lesz a tolakodás abba az irányba, hogy megkapják az eddigi szociális segélyt és igyekeznek ebbe az előbb elmondott kategóriákba besorolódni, ahogy itt Kovács alelnök úr elmondta, orvost, mindent megkörnyékeznek és drasztikusabban is megközelítenek, hogy belekerülhessenek ebbe, hogy munka nélkül megkaphassák azt az összeget, amit eddig megkaptak. Hiszen mondta is közülünk valaki, hogy kevesebb lesz majd a pénzünk, mint eddig, mert ha nem lesznek szociális segélyezettek, és amennyiben nem foglalkoztatjuk őket, akkor 28 500 forintot fognak kapni, amely várhatóan kevesebb összeg, mert nem ennyi az átlag, mint amennyit eddig kaptak.
Az önkormányzati részről beszélek. Itt fölvetődik az a kérdés, hogy szerintem az önkormányzatok ráfizetnek anyagilag. Ráfizetnek azért, mert most eddig 10 százalékot kellett adni a szociális segélyhez, most ezután ezeknél az embereknél 20 százalékot kell adni. Ez 5700 forint egy-egy személynél. Magyarul Zagyvarékas vonatkozásában azt jelenti, ha csak fele-fele arányban, Zagyvarékason körülbelül 200-250 munkanélküli van átlagosan változó jelleggel, ha 200 embert számolok, ez havonta 2-3000 forint pluszt jelent kiadásban, ha százat számolok, mert fele lesz, aki csak itt dolgozik majd, az százszor 2-3000 forint, mondjuk az 200 ezer vagy 250 ezer forint havonta. Azt megszorzom 12-vel, mert 12 hónap van, az 3 millió forint plusz kiadást jelent, de nem látom a tervezetből, hogy miből fogjuk ezt finanszírozni. Abból a 2009-es költségvetési tervezetből, hogy nominálisan 1,7 százalékkal többet kapunk, és ugyanakkor az inflációt számolva várhatóan 4 százalék fölött lesz az infláció?
Tehát nem látjuk azt, azt tapasztaljuk, azt érezzük, azt érzem én személy szerint magam is, hogy ugyan módosítjuk a törvényt, legalábbis szándékunkban van módosítani, és megint, mint mindig, minden alkalommal szokás, ebből egy tisztességes részt azért ráhárítunk az önkormányzatokra, ráhárítunk, mert egy részét nekünk kell majd megoldanunk, ugyanakkor reálértékben kevesebb pénzből, mint eddig kellett megoldani.
Nem tudjuk azt, hogy milyen létszámú embert fogunk foglalkoztatni, majd a 200 embert, mert ha évente csak egy hónapban kell foglalkoztatni őket, akkor túlzottan nagy változás nem lesz, mert azt talán még kibírjuk. De ha azt szeretnénk, ami a törvénytervezet célja, hogy mozgassuk őket, ne legyen az, hogy hónapokon keresztül otthon heverésznek és úgy megkapják úgymond a szociális juttatásokat, hanem mozgassuk, és adjunk a számukra munkát, akkor nagyobb létszámban kell ezeket az embereket foglalkoztatni. Itt is felmerül az a kérdés, hogy ha foglalkoztatjuk őket, itt elhangzott, hogy 3000 embert akarnak foglalkoztatni ilyen címen az országban, lehet, hogy Zagyvarékas... 3200 település van, de honnan vesszük azt a pénzt, adnak-e hozzá pénzt, vagy maradunk ennél az előbb említett szűk költségvetésnél, hogy ezeket az embereket tudjuk foglalkoztatni?
Másik kérdés az, hogy nem látom, legalábbis én nem érzékeltem, lehet, hogy nem tisztességesen, rendesen, aprólékosan olvastam el a tervezetet, mert nem volt rá időm vissza-visszahajtani az előző oldalra, hogy hogy is van tulajdonképpen, de például nem említi azt, hogy ha több embert foglalkoztatunk, több szerszám is kell. Ismerjük ezeket az embereket, van közöttük rendes dolgozó, nálunk is jó százaléka tisztességgel, becsülettel dolgozik, nem bántanám őket etnikailag, de azért egy része igyekszik a kaszát mindjárt kitörni, a kapát igyekszik mindjárt kicsorbítani, és mindjárt mutogatja, hogy nem tudok dolgozni, pedig rettentően dolgoznék. Tehát a szerszám fogy. Ezt milyen pénzből fogjuk mondjuk pótolgatni, milyen pénzből fogjuk ellátni ezeket az embereket szerszámmal, hogy tudjanak dolgozni?
Még fölvetődött az a kérdés, ehhez csatlakoznék én is, hogy a 35 év alattiakat a közoktatásba be kell vonni, végezzék el a 8 általános iskolát. Hogyan történik ez? Milyen pénzből történik? Fűtés, világítás, tanár fizetése? Ezt sem látom világosan a törvénytervezetből. Kik végzik el ezt a munkát, ottani tanárok vagy máshonnan toborzunk, verbuválunk oda embereket, akik speciálisan tudják ezt a munkát végezni?
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, polgármester úr. Van-e még hozzászóló? (Szepessy Zsolt László jelentkezik.) Szepessy úr, parancsoljon!
SZEPESSY ZSOLT, Monok polgármestere: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Nekünk, polgármestereknek egy nagyon jó lehetőség, hogy itt lehetünk, és elmondhatjuk véleményünket.
Az előttem szóló polgármester-kollégák nagyszerű helyzetértékelést adtak, és igazából nagyon nehéz őket kiegészíteni vagy utánuk megszólalni úgy, hogy ne ismételjük sajátmagunkat. De általánosságban ebben a bizottságban ülők közül tudják-e és érzékelik-e igazából, hogy vidéken mekkora baj van, hogy milyen közállapotok uralkodnak, hogy az emberek között micsoda konfliktushelyzetek alakulnak ki, és mennyire nehezen tudnak az emberek már vidéken megélni? A megoldást minden esetben tőlünk, polgármesterektől és önkormányzatoktól várják.
Mi nem véletlenül írtuk ezeket a leveleket, és nem azért fordultunk a nyilvánossághoz vagy a politikához, mert mi szerepelni akarunk vagy feltűnési viszketegségben szenvedünk, hanem egyszerűen elkeseredésünkben, mert nem tudtuk a lakosság dolgait már másképp megoldani. Mert hozzánk jön a lakos, megoldást vár, és mi csak széttárjuk a karunkat, hogy nincs rá törvény, a te problémádra nincs pénzünk. Tehát ezért jutottunk arra a gondolatra külön-külön - tehát ez nem egy összebeszélés volt, hanem a polgármestereknél mostanra érett meg a probléma, hogy levelet kell írni, fel kell hívni a figyelmet.
Nagyon örülök ennek, hogy megtettük, mert ennek hatására megindult az országban valami. Tehát elkezdett ezzel foglalkozni mind a kormány, mind az ellenzék, a szakértők, ellenszakértők, a média, tehát gyakorlatilag lett ennek egy óriási hírértéke, ami most az egyszer nagyon pozitív irányba megy el, mert e probléma megoldását fogja előidézni. Ezért dolgozták ki a minisztérium munkatársai is ezt az anyagot, akikkel tényleg szoros együttműködésben voltunk. Bár én megmondom őszintén, hogy ezt a törvénytervezetet én egy kicsit puhának gondolom. Tehát sokkal több szankció és szigorítás kell. Nem azért mondom ezt, mert én egy szigorú ember vagyok, és más embereket, főleg azokat az embereket, akik rám bízzák magukat meg akarok szigorítani vidéken. Pont az ő érdekükben kell a szigorítás, azért, hogy működjön ez a rendszer.
Nézzük meg, olyan embereket kell munkába vonjunk, akik nem dolgoztak. De nem ez a legnagyobb gond, hogy nem dolgoztak, hanem ezért kiestek mindenféle gyakorlatból, így a társadalomban lévő mozgásterükből is. Tehát, ha egy ilyen ember majd be fog menni egy munkahelyre, és a főnök rá fog szólni, hogy késett vagy rosszul végezte a munkáját, nagyon nehezen fogja ő ezt tolerálni. Tehát nagyon sok konfliktus lesz már az elején.
Ezeket az embereket szép szóval, tudom, nem lehet meggyőzni, bármennyire is szeretnénk. Tehát őt olyannal lehet meggyőzni, hogy rögtön az elején, ha például vét vagy nem áll be a sorba, akkor olyan szankció sújtja, hogy mondjuk egy hónapra megvonni tőle minden támogatást, és utána ebből fog érteni. Ha ezt nem fogjuk megtenni, ez a rendszer nem fog működni. Tehát mi bármit kitalálhatunk, és értelmes, tanult, intelligens emberek vagyunk itt együtt, lemodellezhetjük, törvényekben előírhatjuk, hogy mit szeretnénk, de akiknek ezt végre kell hajtani, azok sok esetben olvasni sem tudnak, semmi képzettségük, nagyon kevés intelligenciájuk van. Tehát az ő szintjükre kell levinni a törvényt, mert nekünk velük kell együtt dolgozni, őket kell ebbe a dologba bevonni, hogy ez hatásos legyen. Nagyon nehéz dolgunk lesz.
A másik, hogy az önkormányzatoknál milyen munkalehetőséget tudunk adni. Ha van pénz, akkor nagyon sokrétűt. Mondják ezt az utcasepregetést vagy ároktakarítást. Ez a médiának egy kis túlzása. Nagyon hasznos munkákba tudjuk bevonni az embereket: idős embereket tudnak figyelni, az iskolában vigyáznak a gyerekekre, ha kell, bevásárlásokat végeznek, az önkormányzatnak sok esetben a hivatali munkájába besegítenek, építő jellegű, felújítási munkákat végeznek vagy végeznének, ha kapnánk a támogatásokon kívül szerszámot, anyagot.
Tehát ezen is érdemes elgondolkodni, hogy nagyon szép, hogy azt mondják az önkormányzatoknak, hogy kapunk iksz mennyiségű pénzt közcélú munkásra, és azt költsük rájuk, de emellé jó lenne egy külön keret szerszámra és anyagra. Akár úgy is, hogy ebbe a tervezésbe, amiről itt beszéltünk, hogy egy évre csináljunk egy munkatervet, ami egyébként megint egy kicsit aggályos, mert egy évet egy önkormányzatnál előre megtervezni nem könnyű feladat. Ha kapunk mellette a fejlődésünkhöz, a település rendbetételéhez eszközöket és anyagokat, akkor azt mondom, megcsináljuk. Tehát akkor betáblázzuk, hogy közmunkásokkal kifestetjük az iskolát, az óvodát, rendbe tetetjük a járdát, de akkor kapjuk meg hozzá az anyagot.
Itt valamelyik képviselő részéről felmerült az a kérdés, hogy ez mennyire etnikai kérdés. Én azt mondom, hogy ennek a dolognak egy része nagyon komoly etnikai kérdéseket feszeget. Nem azzal van a gond, hogy ezek az emberek többségében a roma népcsoporthoz tartoznak, hanem az a gond, ahogy ők a mindennapjaikat élik, illetve az, amit a gyerekeiknek átörökítenek. Ugyanis nem azért van ez a réteg, a romák többségében a munkanélküliek között, mert ők romák, nem erről van szó. Azért, mert alacsony képzettségűek és nehezen illeszkednek be. Miért van ez? Nem ők tehetnek róla, mert a szüleiktől ezt örökölték, és a társadalom is kizárta őket egy picikét a saját soraiból.
Gondoljuk át, nagyon szép, hogy az embereknek adunk segélyt, de pont ezzel a segéllyel szakítjuk le és taszítjuk le ezeket az embereket a társadalomból. Azt tesszük, mint az a szülő, aki nem hajlandó foglalkozni a gyerekével, inkább ad neki ezer forintot, hogy menjen el fagyizni. Tehát a segély egy zsákutca, és azt értük el vele, hogy ez a réteg ennyire leszakadt. Ehelyett, ha jót akarunk nekik tenni, akkor más megoldást kell biztosítani. Nagyon sok munkahelyet kell létesíteni, és értelmes emberhez méltó munkát kell biztosítani és normális jövedelmet. De ehhez nagyon sok mindent meg kell követelni.
Például ez az egész szociális segély, amiről beszélünk, nem fog működni, ha az oktatási törvényeket ehhez nem hangoljuk hozzá, olyan értelemben, hogy ezeknek a családoknak a gyerekeit oktatni, tanítani kellene, elvárni, hogy iskolába menjenek, ha kell, kikényszeríteni, hogy ezek a gyerekek iskolába menjenek, kikényszeríteni, hogy részt vegyenek a foglalkoztatásokban, és valamilyen eredménnyel végezzenek. Mert ezek a gyerekek, ha fel fognak nőni... Nálunk 16 és 17 éves hatodikos, hetedikes, nyolcadikos gyerekeink vannak. Ezek egy pár éven belül ki fognak kerülni, mert betöltik a 18. életévüket, és nem lesz nyolc általánosuk sem. Tehát ezek a gyerekek ugyanúgy nyomasztani fogják a szociális rendszert, ugyanúgy ellátásra szorulnak, ugyanúgy gondoskodni kell róluk. Tehát az oktatást is ehhez hozzá kell hangolni annak érdekében, hogy értelmes gyerekeket képezzünk, mert csak értelmes gyerekekből lesznek majd később értelmes felnőttek, és a társadalomnak szerintem a legnagyobb érdeke a saját állampolgáraiba fektetni, és ebből abszolút nem kéne se az időt, se az energiát, se a pénzt mondjuk az oktatásból is kivonni, ugyanis ez a szociális ellátásra fog mindenképpen kihatni.
Sok mindent tudnék még mondani a vidék gondjairól, de nem szeretném a bizottság tagjainak a drága idejét húzni. Arra gondoltam, hogy pár gondolatot leírnék, és ha nem terhes önöknek, akkor eljuttatnám, hátha értelmes és megfogható gondolatokat fognak benne találni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen, ha a bizottsághoz eljuttatja a gondolatait, akkor mi gondoskodunk arról, hogy minden képviselőtársunk ezt megkapja.
A szakállamtitkár asszonynak adnám meg a szót. Azt gondolom, hogy elég sok minden elhangzott ezen a bizottsági ülésen pró és kontra. Szeretném kérni, hogy a legfontosabb dolgokra reagáljon.
DR. KOVÁRIK ERZSÉBET szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Gondoltam, hogy rövidnek kell lennem. Köszönöm szépen a szót. Nagyon sok minden elhangzott itt, nagyon röviden szeretnék reagálni.
Ez a munka nem most kezdődött, és nem a monoki kezdeményezés után kezdődött el. Az kétségtelen, hogy a közérdeklődés középpontjába akkor került. Szeretném felhívni a polgármester úr figyelmét arra, hogy 2007 májusában az Országgyűlés elfogadta a "Legyen jobb a gyerekeknek" nemzeti stratégiát, amely egy hosszú távú, átfogó szegénység elleni program, abból az egyik kiemelt terület a szegénységben élő gyerekek szüleinek munkához juttatása és foglalkoztatásának elősegítése.
Nem kaptunk választ arra, és ezt nagyon sajnálom, hogy hogyan fog csökkenni a társadalmi feszültség a településeken. Ha ez olyan egyszerű lenne, hogy vegyük el a segélyeket, és akkor csökken a társadalmi felszültség, akkor biztos, hogy rég már megtettük volna, volt is már ilyen időszak.
Azért szeretném elmondani, hogy ma körülbelül 350 ezer olyan aktívkorú ember él Magyarországon, akinek nincs munkája, és nem kap semmiféle állami támogatást, és valahogy mégsem tudnak elhelyezkedni. Tehát nem azért nem helyezkednek el, mert segélyt kapnak, hanem az is elhangzott, teljes mértékben alátámasztja azokat a kiinduló gondolatokat és problémákat, amivel ez a törvény megszületett, azért nem tudnak elhelyezkedni, mert az ilyen típusú, alacsony végzettséggel végezhető, rossz munkákra nincs a munkaerőpiacon kereslet, illetőleg ha van kereslet, akkor nem a minimálbérért, hanem sokkal kevesebbért, és ezért mennek el feketemunkát végezni.
Szeretném azt is elmondani, hogy ha esetleg ez elkerülte volna a figyelmüket, hogy a segélynek, a családi támogatás különböző formáinak azért nagyon fontos szerepe van a társadalmi béke fenntartásában. A VÉKA-indikátorok alapján készült VÉKA-felmérés évről évre bebizonyítja azt, hogy ha nem lennének segélyek, nem lenne családi támogatás, nem lenne gyes, gyet, akkor ma 3,1-szer több szegény élne ebben az országban. Azt gondolom, hogy körülbelül 4,5 millió szegény emberrel egy nálunknál gazdagabb ország sem tudna megbirkózni.
Ha a segély alacsony vagy nem alacsony, azért azt mindenképpen el kell mondani, hogy kétféle korlát van a segélyezésben. Ha valahol 70 ezer forint segélyt kapnak és ennyit egy főre, ott valamit rosszul számolnak. Nem lehet több, mint a fogyasztási egységgel korrigált nyugdíjminimum 90 százaléka, és be kell számítani a család jövedelmébe mindent, talán a temetési segély kivételével minden jövedelmet, társadalmi transzfereket, állami transzfereket, családi pótlékot és egyebet. Tehát amikor a segélyeket összehasonlítjuk a munkaerőpiacon megszerezhető nettó minimálbérrel vagy minimálbérrel, akkor arra még tessék rátenni a családi pótlékot. A nyugdíjminimum, és ez is többször elhangzott, sajnos tízezrekkel alacsonyabb, mint az OECD-ben számított szegénységi küszöb, tehát egyszerűen nem hiszem, hogy azt lehet mondani, hogy túl magas ez a segély.
Nagyon sokszor elhangzott, hogy letoljuk ezt a problémát az önkormányzatokra. Nem toljuk le a problémát, ez a probléma az önkormányzatoknál van. Azt gondolom, hogy Európához hasonlóan Magyarország is úgy épül fel demokratikusan, hogy azért jöttek létre az önkormányzatok, hogy a helyi problémákat kezeljék. Mi azt gondoljuk, hogy rengeteg eszközt próbálunk ahhoz biztosítani, hogy kicsit könnyebben mozogjanak az önkormányzatok, kicsit egyszerűbben és több támogatással tudják a feladataikat ellátni.
Az is elhangzott, hogy ez is kevés még, eszköz is kell még, gép is kell még, anyagra is kell költség. Azért az is elhangzott, polgármester úr mondta, hogy itt hasznos munkákat végeznek az emberek. Bocsánat, ez a haszon hol jelentkezik? Az önkormányzatnál? A településnél? Azt hiszem, hogy miközben egyrészről majdnem mindent megfinanszíroz az állam, munkaszervezőket próbálunk hozzá biztosítani, ugyanakkor pedig még további eszközök kellenének ahhoz, hogy ennek a hasznos munkának az értékét valahol az önkormányzati feladatok ellátásába is bele kellene számolni.
Nem tudunk mindenre, minden egyes felvetésre válaszolni. Nem szeretnék itt most a családtámogatásról és egyéb problémákkal az iskolába járásról, a lemaradásról és egyéb eszközökről beszélni. De szeretném felajánlani azt a lehetőséget, hogy bármikor nagyon szívesen, ha kell lemegyek, ha kell jöjjenek, és beszéljünk ezekről a problémákról, mert lehet, hogy az "Út a munkához" program vagy törvénycsomag nem a legjobb megoldás, de megnyit utakat és lehetőségeket, megteremti a lehetőségét annak, hogy egy szélesebb körben a szociális segélyezettek jelenlegi körének egy nagy részét egy fokozottabb, szigorúbb együttműködési kötelezettség mellett munkához juttassuk, ezáltal reményeink szerint sokkal magasabb jövedelemhez is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek vesztesei ennek az átalakításnak, ezt próbáljuk kompenzálni a törvény átmeneti szabályai között, de beszéljünk róla. Én azt hiszem, hogy ez egy folyamatnak a kezdete. Egyetlen egy dolgot nem lehet csinálni, hogy most nem teszünk semmit, miközben a társadalmi feszültség nő, a szegénység nőni fog majd Magyarországon, és csökkennek a forrásaink ezeknek a megoldására.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár asszony válaszát és összefoglalóját. Kérdezem a bizottság tagjait, maradt-e még bárkiben valami, amit most még el szeretne mondani. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor azt javaslom, hogy szavazzunk.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e általános vitára az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot a T/6647. számon. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 14 igen. Ki az, aki nem? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs. Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás. Így a bizottság általános vitára bocsátani javasolja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
Nagyon szépen köszönöm a részvételt minden megjelentnek, köszönöm a polgármestereknek, hogy viszonylag messziről elutaztak ennek a napirendi pontnak a kedvéért. A mai bizottsági ülést lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 36 perc.)
|
Gy. Németh Erzsébet |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Földi Erika