ÖTB-8/2009.
(ÖTB-97/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2009. április 20-án, hétfőn, 12 óra 2 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Megjelent *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/9318. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
2. Egyebek
Elnököl: Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Papp József (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Sós Tamás (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Dr. Bácskai János (Fidesz)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) Szabó Györgynek (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP) Pál Tibornak (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP) Balogh Józsefnek (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) távozása után Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Buzás Péternek (MSZP)
Kósa Lajos (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) Erdős Norbertnek (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) távollétében dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Vigh László (Fidesz) dr. Bácskai Jánosnak (Fidesz)
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Lakatos Hedvig főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 2 perc)
SZABÓ GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Mivel elmúlt dél, elkezdjük a bizottsági ülést. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, előadóinkat, a meghívottakat. Megállapítom, hogy bizottságunk határozatképes. Az ülést megnyitom.
Napirendi pontként az egyebeken kívül egy törvényjavaslat megtárgyalását indítványozom, nevezetesen a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Érdeklődöm, hogy a napirenddel kapcsolatban van-e valakinek eltérő indítványa, más javaslata. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, napirendi szavazást kérek. Ha egyetértenek a mai ülés javasolt napirendjével, kérem, szíveskedjenek kézfelemeléssel jelezni. (Szavazás.) Köszönöm szépen, megállapítom, hogy a bizottság a napirendet elfogadta.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/9318. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Rátérünk első napirendi pontunkra, a már említett törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát kell megítélnünk. Köszöntöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről megjelent előadóinkat, ha jól van nekem felírva, akkor dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető asszonyt, illetve dr. Lakatos Hedvig főosztályvezető-helyettes asszonyt. Főosztályvezető asszony, öné a szó.
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. KATONÁNÉ DR. PERH ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden szeretném a gyermekvédelmi törvény módosításának súlyponti kérdéseit megemlíteni.
Nyilván nem árulok el titkot, hogy 12 éves a törvény, amely az ENSZ gyermekjogi egyezményének az alapelvei alapján építette fel a rendszerét, amelynek az a célja, hogy a gyermekek valóban családban nevelkedjenek, ehhez kell pénzbeli és személyi szolgáltatást nyújtani, és hogyha ki kell emelni a gyermeket a családból, akkor elsősorban nevelőszülőnél vagy lakásotthonban kell őt elhelyezni, és erre kell őt szocializálni. Ha a számadatokat nézzük, akkor a mintegy 2 millió gyermekből 200 ezer gyermek veszélyeztetett. A hatósági intézkedésekkel érintett, úgynevezett védelembe vett gyermekek száma mintegy 20 ezer, és a családból kiemelt 17 ezer 18 év alatti, illetve mintegy 4 ezer fiatal felnőtt 56 százaléka nevelőszülőknél él. Nyilvánvaló, hogy a módosítás gyakorlatilag sem a törvény célját, sem alapelveit, sem ennek a rendszerét nem érinti, hanem bizonyos elmozdulásokat tartalmaz, amelyeket részben ombudsmani ajánlások, részben ügyészi vizsgálatok, részben pedig persze általunk is elvégzett vizsgálatok, illetve szakmai javaslatok alapján tettük meg.
Az első sarkalatos kérdés nyilván az úgynevezett paradigmaváltást jelentő jelzőrendszer elégtelen vagy részben elégtelen működése. Az ombudsman hívta fel a figyelmet arra, hogy ennek az együttműködésnek az elégtelensége feladatokat indukálna a szociális és gyámhivatal számára. Ennek felel meg a gyermekvédelmi törvény, amikor a regionális szociális és gyámhivatal feladatkörébe teszi az elégtelen jelzőrendszeri együttműködés kapcsán részben a fegyelmi felelősségre vonás kezdeményezését, részben, ha megvalósítja ez az együtt nem működés a bűncselekmény törvényi tényállását, akkor ilyen irányú feladatkörben a gyámhivatalt. Emellett nyilván nagyon fontos a jelzőrendszeri tagok együttműködése, amit egy úgynevezett esetmegbeszélés segítene, hogy az adott gyermek ügyét és egyáltalán az egész ellátórendszert áttekintve ez az együttműködés teljesebb legyen.
Nyilván hasonló okokból próbál fókuszálni a pénzbeli ellátásoknál a gyermekek szociális biztonságára. Ez részben a családi pótlék természetbeni lehetőségét teremti meg, természetesen csak akkor - beillesztve a gyermekvédelmi törvény filozófiájába -, ha a család nem együttműködő, hiszen az elsődleges cél, hogy a szociális munka eszközeivel segítsük az elhanyagolt gyermekek családban nevelkedését. Ha ez eredménytelen, és csak akkor, a védelembevétel keretében nyilván lehetőség van a természetbeni ellátásra, ami kifejezetten a gyermek szükségleteit, tankönyvvel, tanszerrel ellátását, élelmezése kérdéskörét van hivatott tulajdonképpen biztosítani.
Ugyancsak a szociális biztonságot teremtené meg részben a gyermektartásdíj megelőlegezésének egységesebb szabályozása, részben pedig a gyermekvédelmi rendszerben felnövő, úgynevezett fiatal felnőttek otthonteremtési támogatása is, hogy lehetőség legyen részt venni egy biztonságos lakástakarékossági programban, hosszabb távon akár albérlet finanszírozásával is támogatást nyújtani.
A szülői felelősséget van hivatott elősegíteni az is, hogy a családok átmeneti otthonában a szülő részt vegyen a gyerek nevelésében, gondozásában, hiszen az a cél, hogy az ott eltöltött időszak után a család maga tudja nevelni a gyermekét.
Szintén ilyen aspektusból változna a védelembe vételhez kapcsolódóan a kötelezés is. Itt elsősorban az iskolai erőszakra és más, családi konfliktus kezelésére gondolunk, hiszen 2011-re régiónként mintegy három-három iskolapszichológus kerülne be a rendszerbe, illetve az úgynevezett pedagógiai szolgálatok is ezt a konfliktushelyzet-megoldást segítenék a maguk programjával. Nagyon fontos, hogy a gyermekvédelmi törvény valóban a szülő, a gyermek, az érintettek ilyen konfliktuskezelő programba való bevonásával is segítse ezt.
Ugyancsak a szociális és gyámhivatalok feladatkörét segítené az úgynevezett gyermekvédelmi igazgatási bírság, amely nemcsak mint bírság jelenne meg a törvényben, és nemcsak a működést kiadók számára, hanem a szakmai irányítást bonyolító szociális és gyámhivatal számára is. Bírság helyett vagy mellett lehetőség lenne a továbbképzésre való kötelezésre, hiszen néha valóban kompetenciák, attitűdök is hiányoznak a szakemberek tevékenységében, amiben lehetne segíteni. Illetve itt is nagyon hangsúlyosan megjelenne az úgynevezett esetmegbeszélés mint lehetőség, hogy a gyereki jogok garantálása valóban meglegyen.
Ezen túl a gyermekvédelmi törvény meg kíván felelni a közigazgatási eljárásról szóló törvény 2009. szeptember 1-jei módosításának is, hiszen nagyon sok rendelkezést csak törvényben lehet eltérő szabályokkal rendezni a gyermekvédelem tekintetében is. Ezek közül két dolgot emelnék ki. Az egyik a nyilvántartásba való betekintésnek a kérdésköre a szülői jogok védelme kapcsán, hiszen gyakran fontos, hogy a másik szülő tudjon a gyermeket gondozó szülő életkörülményeiről ahhoz, hogy egy gyermekelhelyezési pert meg tudjon indítani. Nagyon fontos, hogy vannak olyan gyermekvédelmi ügyek, ahol a személyes részvétel a fontos, kapcsolattartásban, gyámságban, örökbefogadásban, és ilyenkor nyilván nem elektronikus ügyintézés formájában bonyolódik le az eljárási cselekmény. És nagyon fontosnak tartjuk a bántalmazás, elhanyagolás speciális eljárási szabályait is, a környezettanulmány készítését, az azonnali kapcsolatfelvételt, egyáltalán az eljárás gyors lefolytatását. Illetve a gyermekvédelmi törvény nyilván generálisan határidőket is próbált meghatározni a Ket. szabályai szerint.
Úgy gondoljuk, hogy ezek az elmozdulások, amelyeket - amint mondtam - nemcsak a vizsgálatok, hanem maga a szakma is kért, teljesebbé teszik a 12 éves gyermekvédelmi törvényt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatót.
Érdeklődőm, hogy a bizottság tagjai részéről van-e kérdés, észrevétel, vélemény. (Pál Tibor jelzésére:) Pál Tibor képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. A felvezetőben is elhangzott, hogy az észlelő- és jelzőrendszer működésének voltak hiányossága - a gyermekjóléti szolgálatok vannak ebben elsősorban benne. Hány ilyen esetet tudunk, illetve ez mennyire jellemző, és külföldön például működik-e az, hogy akkor büntetést kell fizetnie annak, aki ebben a jelzőrendszerben hibát követ el vagy nem teszi a dolgát? Mert ez egy új eleme ennek a módosításnak, amire az elején is utalt. Nem mondom, hogy ez jó vagy nem jó, csak tudunk-e valami számot ezzel kapcsolatban esetleg, vagy tudjuk-e, hogy ez hogy működik külföldön?
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Miután...
ELNÖK: Tessék egy pillanatig várni! (Dr. Katonáné dr. Pehr Erika: Bocsánat!) Érdeklődnék, hogy a bizottság tagjai részéről van-e más kérdés, felvetés vagy észrevétel. (Dr. Kovács Zoltán jelzésére:) Kovács alelnök úr!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Azt kérdezném meg, hogy a gyermekvédelmi igazgatási bírságnak mi lenne a költségvetési forrása. A másik dolog, hogy pénzfelhasználási tervet kell készítenie a gyermekjóléti szolgálatnak, és ezen túlmenően eseti gondnokot lehet kirendelni. Hogyha eseti gondnok kirendelésére kerül sor, akkor az eseti gondnoknak mindig van díjazása. A korábbiakban nagyon-nagyon ritkán, apasági perekben, személyi állapoti perekben került kirendelésre eseti gondnok. Hogyha ez a rendszer elindulna ebben a formában, jóval több eseti gondnok kirendelésére kerül sor. Hol van az ő díjuknak a költségvetési forrása?
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor a főosztályvezető asszonyé a szó.
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az észlelő- és jelzőrendszer minden ország gyermekvédelmi rendszerében benne van, hiszen az ENSZ gyermekjogi egyezmény ezt értékrendileg határozta meg. Több ország nemcsak a saját apparátusának adott ilyen kötelezettséget, mint ahogy Magyarországon is a gyermekjóléti szolgálat mintegy diszpécserszolgálat működik, s ide kell hogy bejöjjön az információ a védőnőtől, az iskolai gyermekvédelmi felelőstől, a családsegítőtől, illetve várják ezt a jelzést a társadalmi szervezetektől és állampolgároktól is. Ilyen állampolgári kötelezés markánsan megjelenik a francia gyermekvédelmi rendszerben, amely az állampolgárokat is büntetni rendeli.
Nyilvánvaló, hogy mi nem efelé mozdultunk el, hanem azt mondjuk, hogy akinek a gyermek veszélyeztetettségének, bántalmazásának, elhanyagolásának a megelőzésében törvényből eredő kötelezettsége van - hiszen minden ágazati törvény megfogalmazza ezt -, annak az esetében ennek a meg nem tevése felelősségre vonással járjon. Tehát nem határoz meg más felelősséget, mint ami amúgy is benne van a fegyelmi felelősségre vonás, illetve a büntető törvénykönyv tényállásai kapcsán a magyar jogrendben, hanem azt mondja, hogy ezzel kapcsolatban legyen teendője a szociális és gyámhivatalnak, hiszen ő maga érzékeli ezt akár vizsgálatok kapcsán, akár ha ilyen bejelentés érkezik hozzá.
Minden országban tetten érhető tehát ez a jelzőrendszer, és nemcsak a saját gyermekvédelmi rendszerére hivatott ilyen úgymond szankciókat - de nem jó ez a megközelítés - megfogalmazni, hanem még az állampolgárok számára is. Gyakorlatilag ebben látjuk az elmozdulást, de, mondom, nem elsődlegesen csak a felelősségre vonásban, bár úgy gondoljuk, hogy igen, a gyermeki jogok oldaláról ez fontos, hanem valóban az együttműködésben, a konkrét esetmegbeszélésben, amire a törvény ma is megadja a lehetőséget, csak nem akkor és nem úgy teszik a dolgukat. A lényeg tehát, hogy ez a kettő így egymás mellett mindenhol kialakuljon, hogy a jelzőrendszer működjön. Ezt még akár meg is spékelik adott esetben telefonszolgálatok működésével, amiben Magyarország is jó példával járt elöl, hiszen elsőként vezette be a 116000-s és a 116111-es telefonszámot pontosan emiatt. Tehát jelzőrendszerrel és telefonszolgálatokkal próbálják ezeket a jelzéseket venni a gyerekek tekintetében.
Az igazgatási bírság tekintetében: ez gyakorlatilag a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetébe folyna be, azzal, hogy ma nyilvánvalóan csak a szociális bírságnak a nagyságrendjét tudjuk megfogalmazni mintegy viszonyítási alapot. Ez évi 6 millió. Nyilván sokkal visszafogottabb forrásokra számítunk a gyermekvédelmi igazgatási bírság tekintetében, nyilván akár fejlesztésekre, akár programoknak az elindítására is meg tudjuk tulajdonképpen fogalmazni. Ahogy kiderül a törvényjavaslatból, fenntartókat, intézményvezetőket, működtetőket nyilván a saját költségvetésükből alkalmaznak. Ennek megvan a maga eljárási rendje, már olyan értelemben, hogy elsődlegesen nyilván felszólítja a jogsértő magatartás megszüntetésére, illetve ha működési engedéllyel függ össze ez a nem tevés, akkor van egy kormányrendeletünk, amely akár a működési engedély megvonását, felfüggesztését is lehetővé teszi, tehát más eszközök is rendelkezésre állnak. A bírság tehát egy lehetőség, de nem kizárólagosan ez a cél, hanem mellette más eszközöket is megpróbál behozni a rendszerbe. Ezt a bírságot adott esetben a központi költségvetés számára kellene megtéríteni.
A pénzfelhasználási terv jól illeszkedik a gyermekjóléti szolgálatok által amúgy is elkészítendő, úgynevezett egyéni gondozási-nevelési tervhez. Nyilvánvaló, hogy a kérdés teljesen jogos, hiszen eseti gondnokokkal kell számolni. Reményeink szerint ez a kormányrendelet, amennyiben a tisztelt Ház elfogadja, azt a lehetőséget tartalmazná, hogy a gyermek életkorának megfelelően lenne eseti gondnok. Elsősorban nyilván akár hozzátartozói körben is gondolkodunk, hiszen vannak jó példák az eseti gondnoki feladatkör ellátására. Természetesen ez a gyerek életkorának megfelelően bővülne az iskolai gyermekvédelmi felelősön, a falugondnokon, a gyermekjóléti szolgálaton át. Ennek a pénzfelhasználási tervnek az elkészítése által kapnának feladatkört - tulajdonképpen a kormányrendeletben - majd az érintett családvédelemmel foglalkozók, szervek szélesebb értelemben. Az eseti gondnok kirendelése természetesen igazgatási eljárási költségként merül fel, ezt valóban meg kell téríteni, és ez a költségvetésben a mindenkor biztosított igazgatási normatívában foglaltatik benne.
Reményeink szerint itt is a család az elsődleges cél, ahol együttműködés van, és ez ma a védelembe vett gyermekek közül mintegy 18 ezret érint, talán az együttes együttműködés a szociális munka eszközeivel erre elvétve kerül sor, de maga a lehetőség nyilván a szülői felelősséget hivatott szolgálni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Érdeklődnék, hogy kíván-e valaki szólni, véleményt nyilvánítani. (Bebes István jelzésére:) Bebes képviselő úr!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Csak egy rövid megjegyzést szeretnék tenni. Most tehát igazából megtárgyalja, legalábbis elkezdi az általános vitát a parlament a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosítását illetően. Idő közben elhangzottak azok a megszorító intézkedések, amelyek akár a gyedet, akár a gyest, akár a családtámogatási rendszer átalakítását célozzák meg. Én azt kérdezem, hogy ha már egyszer egy ilyen brutális, nagy ívű megszorító csomagra készülnek, akkor nem lenne-e szükséges az - igazából amúgy sem alkalmas ez a törvényjavaslat az általános vitára -, hogy esetleg átdolgozzák az egészet, passzítsák azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket önök meg akarnak hozni. És azt is figyelembe kellene venni, és meg kellene mutatni nekünk, hogy a különböző változások milyen mértékig érintik ismételten az önkormányzatokat. Mert meggyőződésem, hogy ismételten a nyakunkba fognak varrni olyan feladatokat, amelyek aztán természetesen nagyon sok munkát igényelnek, a lehetőségeink, a pénzügyi kereteink viszont nem teszik lehetővé, hogy normálisan el lehessen végezni az e területtel kapcsolatos munkát.
Úgyhogy én azt hiszem, hogy mindezeket figyelembe véve sem szabad a tisztelt bizottságnak támogatnia a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: (Pál Tibor jelzésére:) Pál Tibor képviselő úr!
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én pont azt szerettem volna mondani, hogy nagy örömmel olvastam azt a törvényjavaslatban, hogy mintegy új lehetőségként megnyílik a családi pótlék 50 százalékának az erejéig a természetbeni juttatás. Hiszen az látszik, hogy sok esetben, amikor egy-egy gyerekről van szó, nem az a kérdés, hogy van-e állami megszorító intézkedés vagy nincs, meg nem az a kérdés, hogy az önkormányzatok finanszírozása hogyan alakul, hanem sokkal inkább az, hogy a családi életvezetésben kell-e segítség vagy nem. A törvényben, úgy látom, ez elég jól ki van dolgozva: együttműködést kell kötni, a pénzfelhasználással kapcsolatban egy megállapodást kell kötni az adott, érintett családdal. Ez tehát valóban az a fajta segítség, amely a mindennapok megélésében segít egy-egy családnak, ahol ebben gond van, akár azért, mert a családon belül konfliktus alakul ki, akár sok minden más miatt. Nem biztos, hogy ez a megszorító intézkedéseknek vagy éppen a gazdaságpolitikának a következménye. Szerintem ez egy jó dolog.
Nem véletlenül kérdeztem, hogy külföldön mi jellemzi ezt, mert az is érzékelhető, hogy a gyermekjóléti szolgálatok, amelyek az elmúlt években alakultak ki, láthatóan nagyobb felelősséggel kell hogy végezzék a munkájukat. Hiszen az a módosítás, ami benne van, hogy akár büntetés is lehet, akár felelősségre vonás is lehet, korábban nem volt, és tudjuk, hogy a szociális intézményeknél vagy szolgáltatásoknál mindig nagyvonalúan lehetett kezelni, hogy mi megtettük, mi megpróbáltuk a segítségnyújtást, de ez nem volt számon kérhető, nem volt felelősségre vonható. Ebben az esetben én azt látom, hogy ez egy jó elmozdulás, főleg úgy, amit hallottunk, hogy ez nemzetközi értelemben is elég gyakran előfordul.
Azt azért érdekes látni, hogy a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek aránya, ha jól tudom, olyan 55-60 százalék között van, ami a korábbi évekhez képest, mondjuk az 5-10 évvel ezelőtti arányhoz képest, egy szép eredmény, és biztos vagyok benne, hogy egészen más felkészültséggel indul egy gyermek egy nevelőszülői hálózatból, akár egy hivatásos nevelőszülői, akár egy nem hivatásos nevelőszülői hálózatból lép az életbe, mint korábban, egy nagy gyermekvédelmi intézményben eltöltött 4-5-8 vagy épp 10 év után. Tehát egy egészen más felkészültséggel, készséggel és tudással rendelkeznek így a gyerekek.
Azt hiszem, a gyermekekről mindig akkor esik szó, amikor a médiában valami botrány van körülöttük. Emlékszünk, a Blaha Lujza téren volt az a külföldi kisfiú, akivel igen hosszú ideig volt gond, hogy hogy is lehetne vele valamifajta jogviszonyba keveredni, mert ez volt a probléma. Ha jól értem, a külföldi állampolgárságra vonatkozóan ez erre ad egyfajta választ vagy megoldást. Ebből is látszik, hogy valóban úgy van, ahogy az előterjesztő mondta, hogy az elmúlt években előkerült ügyek, olyanok, amelyek a törvény eredeti megalkotásánál nem voltak, kerültek most bele a törvényjavaslatba.
Szerintem, mivel az alaprendszert nem borítja, hanem pontosan csiszolja és finomítja azt, ez egy támogatandó törvénymódosítás. Jelzem: a gyerekek mindig a leggyengébb érdekérvényesítők, tehát ebben a dologban a törvényalkotóknak még nagyobb felelősségük van abban, hogy valóban csiszoljuk, a szakapparátus számára érhetővé, végrehajthatóvá tegyük a törvényt, és hogy a számonkérés is meglegyen. Ezt tartalmazza szerintem ez a mostani módosítás, úgyhogy én azt javaslom, hogy az általános vitára alkalmasságát támogassa a bizottság.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki szólni a bizottság részéről? (Dr. Tilki Attila jelzésére:) Tilki képviselő úr!
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nekem egy rövid megjegyzésem lenne Pál képviselőtársamhoz kapcsolódva. Örülök neki, hogy a szocialisták nevében örömmel látja, hogy a családi pótlék kifizetésénél felmerül a természetbeni kifizetés lehetősége. Megjegyzem, hogy a decemberben tárgyalt "Út a munkához" elnevezésű törvényhez mi sorozatban beadtunk ilyen módosító javaslatot, amelyet önök elutasítottak. Örülök, hogy eljutottak arra a felismerésre, hogy ez tényleg hasznos lehet bizonyos esetekben.
ELNÖK: Esetleg kíván-e még valaki szólni? (Senki nem jelentkezik.) Főosztályvezető asszony!
DR. KATONÁNÉ DR. PEHR ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is úgy gondolom, hogy a gyermekvédelmi törvény módosítása nem akar új munkamegosztást az önkormányzat és az állam között, tehát kifejezetten és jellemzően a közigazgatási, államigazgatási feladatkört próbálja a gyermekek érdekében továbbvinni. Vagyis nem újabb feladatokat állapít meg az önkormányzatok számára, nem ez a cél (Dr. Kovács Zoltán: Dehogynem!), jellemzően jegyzők, gyámhivatalok feladatkörét kívánja pontosítani. Valóban, a külföldi gyermekek kapcsán is megteremti akár a szabadságkorlátozó intézkedések lehetőségét is, kifejezetten a gyermeki jogok oldaláról. Ez volt a szándék, már úgy értem, hogy az eszköztár bővítése, az igazgatási keretek figyelembevételével.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Döntés következik. Az általános vitára való alkalmasságot kell megítélnünk.
Aki egyetért ennek a törvényjavaslatnak a parlament elé terjesztésével és általános vitára való alkalmasságával, az, kérem, kézfelemeléssel szíveskedjen jelezni. (Szavazás.) Ez tizennégy igen. Ki nem? (Szavazás.) Ez tizenhárom nem.
A bizottság 14 igennel és 13 nemmel támogatja a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
Az egyebek között van-e valakinek bármi felvetnivalója? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, megköszönöm előadóinknak a részvételt, további jó munkát kívánok.
Még annyit, hogy megkérem Pál Tibor urat, hogy a bizottsági többségi véleményt szíveskedjen tolmácsolni a parlamentben. (Dr. Kovács Zoltánnak:) Ti meg eldöntitek, jó? (Dr. Kovács Zoltán: Jó, eldöntjük.)
A bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 25 perc)
|
Szabó György a bizottság alelnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese