ÖTB-14/2009.
(ÖTB-103/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2009. június 10-én, szerdán, 10 óra 7 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Résztvevők *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
A nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/9876. szám) (Általános vita) *
Dr. Juhász Edit szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Dr. Juhász Edit válaszai *
Ugodiné Klemencsics Márta reflexiója *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/9817. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A vagyonadóról szóló törvényjavaslat (T/9818. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9555. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9700. szám, új/átdolgozott változat a T/9208. szám helyett) (Filló Pál, Molnár Gyula, Dr. Kékesi Tibor (MSZP) és Lakos Imre (SZDSZ) képviselők önálló indítványa) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/9354. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Az Állami Számvevőszék Kutató Intézete által készített, "Pénzügyi kockázatok az önkormányzati rendszerben" című tanulmány megvitatása *
Dr. Pulay Gyula Zoltán bevezetője *
Dr. Vigvári András tájékoztatója *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. május 11-ei ülésnapján elfogadott "A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről" szóló törvény (A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/9024/15. számon került iktatásra.) (Zárószavazás előtti módosító javaslat megvitatása a Házszabály 107. §-ának (2) bekezdése alapján) *
Az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9637. szám) *
Az Állami Számvevőszék Kutató Intézete képviselőjének tájékoztatója az önkormányzatok európai modelljeiről, valamint az önkormányzati finanszírozás néhány új tendenciájáról *
Dr. Vigvári András tájékoztatója *
Egyebek *
(Általános vita)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(A köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/9024/15. számon került iktatásra.)
[Zárószavazás előtti módosító javaslat megvitatása a Házszabály 107. §-ának (2) bekezdése alapján]
[Filló Pál, Molnár Gyula, Dr. Kékesi Tibor (MSZP) és Lakos Imre (SZDSZ) képviselők önálló indítványa]
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
Elnököl: Gy. Németh Erzsébet (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Balogh József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó György (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Ecsődi László (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Papp József (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP)
Dr. Bácskai János (Fidesz)
Bebes István (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Szabó György (MSZP) távozása után Balogh Józsefnek (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) távozása után Gy. Németh Erzsébetnek (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) dr. Buzás Péternek (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) megérkezéséig Hajdu Lászlónak (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) távozása után Pál Tibornak (MSZP)
Horváth István (Fidesz) Erdős Norbertnek (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) megérkezéséig és távozása után dr. Bácskai Jánosnak (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz) Bebes Istvánnak (Fidesz)
Tasó László (Fidesz) dr. Ódor Ferencnek (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) dr. Kovács Zoltánnak (Fidesz)
Vigh László (Fidesz) dr. Bóka Istvánnak (Fidesz)
Hock Zoltán (független) Kósa Lajosnak (Fidesz)
Ugodiné Klemencsics Márta főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Juhász Edit főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Bartal Róbert osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Kónya László főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Magyariné dr. Nagy Edit főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Polgár Ildikó szakmai tanácsadó (Önkormányzati Minisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Pulay Gyula Zoltán főigazgató (Állami Számvevőszék Kutató Intézete)
Dr. Vigvári András tudományos tanácsadó (Állami Számvevőszék Kutató Intézete)
Dr. Gáll Tamás tanácsos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Magyar Mária osztályvezető (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Siklósiné Antal Gyöngyi tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Dr. Varga Sándor főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
GY. NÉMETH ERZSÉBET, a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, foglaljanak helyet, és kezdjük a bizottsági ülést, mert elég sok napirendi pontunk van mára.
Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívottakat, vendégeket az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén.
A napirendi javaslatot írásban megkapták képviselőtársaim. Ehhez lenne-e kérdés, kiegészítés? Akinek van észrevétele, kérem, jelezze. (Jelzésre:) Kovács alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A tegnapi napon 19 órakor fejeződött be az adótörvények vitája, addig lehetett benyújtani a módosító indítványokat, és a mai napon pedig ülést tartunk, amelyen a 2. és a 3. napirendi pontról tárgyalni kell. Gyakorlatilag egy éjszaka volt előttünk a részletes vita után. Azt gondolom, hogy ezek a törvények ennél bővebb vitát vagy komolyabb végiggondolást érdemelnének, ezért kérem, hogy a 2. és a 3. napirendi pontot vegyük le az itt megjelölt, írásban kiküldött napirendi javaslatról, vagy mi ebben ilyen módon nem kívánunk részt venni, szóval bohócot nem csinálunk magunkból.
ELNÖK: Köszönöm szépen a javaslatot, alelnök úr. Csak szeretném jelezni, hogy nyolc, illetve kilenc módosító javaslat érkezett, ami ennek a két törvénynek a kapcsán az önkormányzati bizottság feladat- és hatáskörébe tartozik. Természetesen ettől függetlenül szavazásra fogom föltenni ezt a kérdést, tehát hogy a 2. és a 3. napirendi pontunkat ma ne tárgyaljuk. Ez volt a javaslat, ugye? (Dr. Kovács Zoltán: Igen.) Köszönöm szépen. Akkor először kérem a bizottságot, hogy erről szavazzunk, hogy ma az előzetesen kiküldött 2., illetve 3. napirendi pontunkat ne tárgyaljuk. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez összesen 8. Ki az, aki ezt nem támogatja? (Szavazás.) Ez 15. Köszönöm szépen. Tehát a továbbiakban napirenden marad ez a két pont is.
Kérdezem, van-e még valakinek bármilyen észrevétele a napirendi javaslattal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérem a tisztelt bizottságot, fogadjuk el a mai napirendünket. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 15 igen. Ki az, aki nem? (Nincs jelzés.) Ki az, aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) A szavazásban akkor nyolcan nem vettek részt. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Rátérnénk akkor az 1. napirendi pontunkra, a nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra a T/9876. szám alapján. Itt általános vitára való alkalmasságról döntünk.
Köszöntöm a napirendi ponthoz megjelent Ugodiné Klemencsics Márta főosztályvezető asszonyt és Bartal Róbert osztályvezető utat a Pénzügyminisztériumból. Először önöknek adnánk át a szót, kérem, hogy mondják el a törvényjavaslattal kapcsolatban, amit ide szántak a bizottság elé. Főosztályvezető asszony, parancsoljon, öné a szó.
UGODINÉ KLEMENCSICS MÁRTA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ugodiné Klemencsics Márta vagyok. Azt szeretném javasolni, hogy miután a törvénytervezet egyrészt a végrehajtási törvény módosítására vonatkozik, másrészt pedig az úgynevezett lakásmentő törvény módosítására, az első részhez az Igazságügyi Minisztérium szakértőjét hallgassuk meg, dr. Juhász Editet, aki a végrehajtási törvény javasolt módosításaival kapcsolatosan tud tájékoztatást adni, és ezt követően a másik részét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Kíván-e még kiegészítést tenni valaki? (Dr. Juhász Edit jelentkezik.) Parancsoljon! Akkor egy bemutatkozást is kérünk öntől.
Dr. Juhász Edit szóbeli kiegészítése
DR. JUHÁSZ EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Juhász Edit vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból, és néhány szóban szeretnék kiegészítést tenni a törvényjavaslat első három szakaszához.
A törvényjavaslat több eszközzel is próbál megoldást nyújtani a lakossági eladósodásból eredő problémákra, és elsősorban az lenne a célja, hogy minél kevesebb hitelszerződés kerüljön felmondásra, és ennek következményeként minél kevesebb lakás kerüljön be akár a szabadpiaci, akár a kényszerértékesítési piacra; ennek a káros hatásai súlyosak, széles körben érintenék a társadalmat. Abban az esetben viszont, ha már az ingatlan bekerült a kényszerértékesítési piacra, akkor szeretne a törvényjavaslat az önkormányzatok számára a ma hatályos jogszabályokon túl egyéb lehetőséget is biztosítani az ingatlanvásárlások során.
A korábbi, hasonló javaslatokhoz képest a kényszerértékesítéseknek egy szélesebb körét javasoljuk ebbe a körbe sorolni. Míg a korábbi, hasonló célú módosítások csak a végrehajtási kényszerértékesítést sorolták ebbe a körbe, addig a törvényjavaslat nemcsak a végrehajtási eljáráson belüli, hanem a végrehajtási eljáráson kívüli zálogtárgy-értékesítésbe is szeretné az önkormányzatokat bekapcsolni speciális jogi feltételekkel. Ez azt jelenti, hogy ha nem hatósági eljárás során, hanem hatósági eljáráson kívül, közvetlenül a bank vagy az általa megbízott értékesítő útján történik a lakás értékesítése, akkor is legyen egy speciális elővásárlási joga az önkormányzatnak. Tehát gyakorlatilag a korábban megcélzott körhöz képest jóval szélesebben, jóval több ingatlan kerülhetne ily módon értékesítésre a szabadpiaci értékesítés köréből is. (Dr. Ódor Ferenc megérkezik az ülésre.)
A másik, ami fontos, hogy a törvényjavaslat, amellett, hogy kimondja, hogy bizonyos, ebben az említett körben elővásárlási joga van az önkormányzatnak, meg is határozza az elővásárlási jog gyakorlásának a feltételeit. Ezt azért szeretném külön hangsúlyozni, mert a korábbi hasonló tárgyú, 2005-ben elfogadott törvényjavaslatot többek között azért semmisítette meg az Alkotmánybíróság, mert kimondta, hogy a Ptk. szerinti elővásárlási jog hatósági árverésen nem gyakorolható. Meg kell határozni a hatósági árverésen az elővásárlási jog tartalmát. Ezt javasolja a törvényjavaslat mindazon jogszabályhelyeken, ahol az eljárás szabályait be kell iktatni.
Még egyet szeretnék a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani. Ezek nagyrészt törvényi szintű szabályok, az első három szakaszban megtalálhatók, viszont a zálogtárgyak értékesítése tekintetében egy kormányrendelet szabályozza az értékesítési folyamatot. Az a célunk, hogy a törvényjavaslat kihirdetéséig ezen zálogtárgyak értékesítéséről szóló kormányrendeletnek is megtörténjen a módosítása, és abba is kerüljön bele az önkormányzat vételi ajánlatának kötelező beszerzése, illetve az elővásárlási jog gyakorlása. Mindenképpen az lenne acélunk, hogy az egyébként is - mint minden más területen - a nagy gondban lévő lakáspiac ezen szegmensében maradhasson meg az érdemi licitálás tere. Az önkormányzatok részvételével legyen egy újabb szereplő ebben az értékesítési folyamatban, akivel számolhatunk, és aki részvételével gyakorlatilag csak a legminimálisabb árak jöhetnek számításba, illetve az önkormányzatok részvételével kevesebb lehetne az eredménytelen értékesítés.
A törvényjavaslat többi része tekintetében pedig a Pénzügyminisztériumból érkezett kollégáknak adnám tovább a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, osztályvezető úr!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök asszony. A lakáscélú kölcsönökre vonatkozóan a készfizető kezességre vonatkozó törvény módosítása alapvetően két elemből áll. (Erdős Norbert megérkezik az ülésre.) Az egyik eleme az, hogy a lakáscélú kölcsön fogalma pontosításra kerül. Ennek az lesz az eredménye, hogy a nem szabad felhasználású és ingatlanfedezet mellett folyósított kölcsönök esetén is lehetőség lesz áthidaló kölcsön igénybevételére.
A másik lényeges elem az, hogy nemcsak a munkájukat elvesztő személyek részére próbál a kormány kezességet nyújtani, hanem azon személyek részére is, akiknek ugyan megvan a munkaviszonyuk, de a jövedelmi, vagyoni helyzetük, teherviselő képességük jelentősen megváltozott a válság következtében. Ezzel összefüggő technikai pontosítások találhatók még a tervezetben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó első körben. Parancsoljanak! (Jelzésre:) Hajdu képviselő úré a szó, parancsoljon!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy jelenleg, amikor vannak ilyen adósság miatti végrehajtási ítéletek, és ezeket meghirdetik nyilvánosan, és az önkormányzat megjelenik - mert szoktunk megjelenni önkormányzatként és meg szeretnénk venni, hiszen három- négygyermekes család van benne, és mi már korábban is éltünk ilyen lehetőséggel -, abban a pillanatban a licitálást vezető (Dr. Steiner Pál megérkezik az ülésre.) valamire hivatkozva, körülbelül 10 esetet tudnék mondani zsinórban, megszünteti az árverezést. Olyan ennek a látszata, mintha meglenne előre - ezt most csak feltételezem, mert nem tudnám bizonyítani - a vevő, de megjelent az önkormányzat, és abban a pillanatban a vevőnek már még 100 ezer forint ráígérést sem ér meg ez az egész ügy, és az önkormányzat nem tudja érvényesíteni. Ilyenkor mindig nyerünk 4-5 hónapot, mire újra kiírja az árverést, és a család addig újra bennmarad.
Egyik esetben már kétszer is eljártak, a család még mindig benn van. Várjuk a harmadik ilyet. Csak azért mondom el ezt a példát, mert amit most csinálunk, annak következtében nem fog-e az történni, hogy az a csapat, aki ebből az árverezésből jól megél - és finoman fogalmaztam a csapatra vonatkozóan -, uralni fogja továbbra is az árverezési piacot.
Az kellene, magyarul, hogy jól leszabályozzuk - illetve kérdés, bírja-e ez a jogszabály ennek a leszabályozását -, hogy ne lehessen kijátszani a különböző csapatok által, akik az árverezést vezető mögött, mellett vagy tőle függetlenül megjelennek. Mondhatjuk azt, hogy fillérekért jutottak nagy értékű ingatlanokhoz, családi házakhoz, panelházakhoz és sok mindenhez. Ebben milyen változás fog történni, mert ennek van egy nagyon rossz, súlyos, kialakult gyakorlata? Mennyire fog ez a továbbiakban az új jogszabály által változni? Ez lenne a kérdésem, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? (Jelzésre:) Kovács alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Hajdu képviselő úr felvetette ennek az ügynek a legnagyobb problémáját. Erre egy "iparág" épült, különösen a fővárosban. Vidéken, a kisebb településeken kevésbé működőképes, mert ott mindenki ismer mindenkit. Azzal, hogy az önkormányzatot ilyetén módon úgymond ennek a piacnak a szereplőjévé teszik, annak két része kell hogy legyen.
Az egyik, hogy valós szereplővé válhasson ebben a rendszerben, ami helyes és jó, hiszen az ott élő állampolgárok védelme érdekében lép fel, hogy ne harmad árra vagy a becsérték feléig lehessen lemenni sok esetben az ingatlanáraknál. Másik oldalon pedig tömegesen jelennek meg ezek az igények adott esetben, sokszor a bentlakó oldaláról is, mert egész más, ha a "háziúr", és egészen másképp néz ki, ha az önkormányzat. A háziúr arra törekszik, hogy minél előbb "kilakja" úgymond ebből a lakásból a bentlévő bérlőt vagy lakót vagy jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználót. Az önkormányzat az utolsó mentsvár, és tömegével fognak megjelenni ezek a nehéz helyzetben lévő családok, amelyek egyébként igazából nem is tehetnek arról, hogy idejutottak, mert amikor ők a hitelt felvették, akkor e tekintetben, hogy ilyen lesz mondjuk a forint-euró vagy a forint-svájci frank árfolyama, azt nem tudhatták. Úgy látom, hogy az "ilyetén piac rászabadítása" az önkormányzatokra forrásoldal nélkül egy rendkívül nehéz helyzetet fog majd eredményezni. Azt halljuk minden sajtóorgánumból, a lakásügyeket illetően több szám is elhangzott, most legutóbb egy 45 milliárdos, lakásra fordítható pénzeszköz... Ilyen megoldásokra - ez nem a törvény része, hanem a végrehajtása - kerül-e mondjuk az önkormányzatokhoz forrás, hogy beszállhassanak ebbe a rendszerbe?
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Papp képviselő úré a szó, parancsoljon!
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem csak egy kérdésem van. (Kósa Lajos megérkezik az ülésre.) Itt az előttem szólók már az árverések lefolytatásának a problémáiról beszéltek. Lehetővé teszi és hogyan teszi lehetővé ez a törvényjavaslat ezen lakásoknak az árverésen kívüli értékesítését? Ugyanis az önkormányzati szereplőnek ebben a megoldásban nagyobb mozgástere lenne, és nagyobb biztonságot jelentene a volt tulajdonos számára, aki bérlőként esetleg benn maradhat.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor önöké a szó, parancsoljanak! Nem tudom, ki kezdi. (Dr. Juhász Edit jelentkezik.) Parancsoljon!
DR. JUHÁSZ EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Akkor megpróbálom sorrendben.
Az első kérdés többféle problémát is érintett, egyrészt azt, hogy fillérekért jutnak a végrehajtási árveréseken ingatlanokhoz az árveréseken résztvevők. Ezzel kapcsolatban elsőként arra kell rámutatni, hogy az ingatlanárverésen kikiáltási árként szereplő forgalmi érték önkormányzati adó- és értékbizonyítvány készítése alapján történik. Tehát azért az önkormányzat igen jelentős mértékben tudja az árveréseken a reális értékviszonyok, reális piaci, aktuális értékviszonyok érvényesülését biztosítani, hiszen az eljárások több mint 90 százalékában a felek nem külön szakértő megállapításával kérik a becsérték-megállapítást, hanem erre az önkormányzatot kérik fel adó- és értékbizonyítvány kiállításával.
A törvény azt mondja, hogy ebben az érintett körben, tehát amire ez a törvényjavaslat vonatkozik, az adós egyetlen lakóingatlanára, amelyben a lakóhelye is benne van, ebben az esetben nem lehet a kikiáltási ár töredékéért érvényesíteni. 2000 óta az a szabály a törvényben, hogy ilyen esetben érdeklődés hiányában is csak 70 százalékig lehet lecsökkenteni az önkormányzat által gyakorlatilag rögzített 100 százalékos kikiáltási árat, tehát csak 30 százalék a minimális vételárra való leszállás lehetősége. Nyilvánvalóan az az eset, hogy ha az árverés megkezdését követően nincs lehetőség az árverés bármiféle, törvényen kívüli tényező folytán való megszüntetésére, ez egyértelműen egy törvénysértő állapot, tehát csak akkor lehet, ha az árverés megkezdődött, az árverést le kell folytatni. Árverésen kívüli eladásra egyébként az árverés megkezdését megelőzően van lehetőség. Szeretnék itt arra rámutatni, hogy egy tavalyi törvénymódosítás kifejezetten egyértelművé is tette, hiszen mindig azért az adós számára legjobb feltételekkel történő eladás lehetővé tétele a cél, tehát az adós számára kifejezetten az árverés megkezdéséig lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy árverésen kívül eladja az ingatlanát. Akkor viszont, ha az árverés megkezdődött, és az árverésen résztvevő ajánlatot tesz, akkor már nincs lehetőség az árverés úgymond eredmény rögzítése nélküli befejezésére. Ez egyértelműen egy jogszabálysértő állapot, és ez ellen jogorvoslattal fel kell lépni.
Nyilvánvalóan az lenne a cél ezzel a törvénymódosítással, hogy az önkormányzat tudjon élni azokkal a lehetőségekkel, amiket egyébként ma is biztosít számára a törvény. Ahogyan képviselő úr is rámutatott, a ma hatályos szabályok alapján is tehet az árverésen vételi ajánlatot. Ezt szeretné a törvényjavaslat több eszközzel is megsegíteni. Egyrészt megnövelné a törvényjavaslat azt az árverést megelőző időszakot, amikor már ismert az árverési hirdetmény az önkormányzat előtt, hiszen a törvény alapján az árverés közhírré tételének az egyik formája, amellett, hogy az internetre ma már kikerül, tehát teljes mértékben nyilvános az árverés valamennyi feltétele, tehát ezzel együtt az önkormányzatnak is kifejezetten meg kell küldeni a hirdetményt. Akkor, amikor az önkormányzat ezt a hirdetményt megkapja, tulajdonképpen akkor kerül abba a helyzetbe, hogy tud egy reális, megalapozott döntést hozni a vételben való részvételről, hiszen ebben a hirdetményben szerepel az összes olyan adat, ami ezt a döntést befolyásolja. Innentől kezdve ezt a 30 napot - ami az árverés megkezdéséig a jelenleg hatályos törvény szerint telik - emelné fel a törvény 60 napra, ez alatt kellene tehát az önkormányzatnak ezt a döntést meghoznia.
A második kérdés is tulajdonképpen erre irányult, hogy alkalmas, jó-e ez a törvény arra, hogy ne lehessen fillérekért eladni az ingatlant, hiszen erre, ahogyan alelnök úr kérdése is rámutatott, gyakorlatilag egy úgynevezett iparág épült. Éppen a lakóingatlanok esetében a legszigorúbbak a törvény szabályai, mert nem lehet csak az önkormányzat által kialakított kikiáltási árhoz képest 30 százalékkal csökkenteni a vételárat, míg egyéb ingatlan esetében ez a csökkentés 50 százalék is lehet. Harmad árról, negyed árról pedig ingatlanok esetében nem beszélhetünk, hiszen erre a törvény nem ad lehetőséget.
Más a helyzet akkor, és erre irányult tulajdonképpen a harmadik kérdés is, hogy ha árverésen kívüli eladás történik. Az árverésen kívüli eladás ugyanis a felek által megállapított értéken történik, értve itt a végrehajtási eljárásban szereplő feleket, a végrehajtást kérőt és az adóst, itt tehát nem hatósági döntés befolyásolja a vételárat. Ha a végrehajtást kérő és az adós maga úgy dönt, hogy árverési vétel hatályával, de árverésen kívül kívánja értékesíteni az ingatlant, akkor szabadon állapodnak meg a vételárról. Ha ezt az adós saját maga szeretné, és nem kéri hozzá a végrehajtást kérő hozzájárulását, akkor pedig az ennek a korlátja, hogy a követeléseit ki tudja elégíteni a vételárból. Tehát itt tulajdonképpen az adós és bizonyos esetekben a végrehajtást kérő döntéséről van szó; ebben az esetben a törvény azt feltételezi, a jogalkotó azt feltételezi, hogy a felek érdekeinek megfelelő értékesítésről van szó. Ebben az esetben a felek döntenek úgy, hogy a szabadpiacon értékesítik, természetesen a törvény által megkívánt formaságokkal és hatósági közreműködéssel, ezért nem ad beavatkozási lehetőséget.
Más a helyzet akkor, ha egyébként a kényszerértékesítésnek egy olyan formája történik meg, amire utaltam a 12/2003-as kormányrendelettel, amikor már az eredeti hitelszerződésben az adós feljogosítja a hitelnyújtót, hogy nem fizetés esetén, illetve a zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta után egy bizonyos határidőn belül saját maga értékesítse, tehát a zálogjogosult vagy a megbízottja értékesítse egyébként jogilag adásvétellel, tehát nem hatósági eljárásban árveréssel, hanem egy adásvétellel ezt az ingatlant. Ezt mi a törvényjavaslat előkészítése során egy olyan kényszerértékesítésnek soroltuk be, amibe viszont már szeretnénk, ha az önkormányzat az azonos összegű ajánlattétel jogával részt vehetne, itt is természetesen megszorításokkal, lakóingatlanok értékesítése esetén. Nyilván ebben a kormányrendeletben ugyanolyan részletesen meg kell majd határozni a lakóingatlan fogalmát, mint ahogy azt a végrehajtási törvény teszi olyan esetekben, amikor az adósnak az egyetlen lakóingatlanáról van szó. Ez az az eset, ami azt a fajta törvényi beavatkozást igényli, amit a törvényjavaslat első három paragrafusa tartalmaz.
Elhangzott még kérdés arra vonatkozóan is, hogy reális lehetőség-e ez akkor, ha külön forrást nem biztosít hozzá a törvény, illetve alkalmas-e az önkormányzat elővásárlási joga a kérdés megoldására. Maradva a szakmai kompetenciámon belül, elsőként azt mondanám, hogy ez egy eljárási törvény. A végrehajtási eljárásról szóló törvény, az adó-végrehajtási eljárásról szóló törvény és a hasonló végrehajtási eljárást szabályozó Ket. egy eljárási törvény, ez az eladósodás problémáját érdemben kezelni nem tudja, egy eljárási törvény csak arra alkalmas, hogy a törvény úgymond zöld utat adjon azoknak, akik források biztosításával - akár saját források, akár egyébként rendelkezésre álló, akár még hitelkeret segítségével is - egy ilyen értékesítési folyamatba bekapcsolódnának.
Az MFB "Sikeres Magyarországért" programján belül a bérlakások működtetésével kapcsolatos hitelprogram éppen a közelmúltban került kiegészítésre egy olyan támogatási formával, amely kifejezetten a végrehajtási eljárások adósainak lakásvásárlásához ad hitelt az önkormányzatok számára. Nyilvánvalóan ez lehet egy olyan lehetőség, ha az önkormányzatnak egyébként nincsenek saját forrásai a lakásvásárlásra, hogy akár ilyen értékesítés, akár szabadpiacon történő értékesítés során a végrehajtási eljárás adósának szabadpiaci értékesítés is rendelkezésére áll a tartozásának rendezésére akár így, akár szabadpiaci vétel során úgy, hogy egy ilyen hitelprogramból hívhasson le összegeket. (Pál Tibor megérkezik az ülésre.)
Értem képviselő úr kérdését, nem ennek a törvénynek a tárgya. Ehhez az eljárási törvényhez ilyen módon természetesen finanszírozás nem kapcsolódik, viszont azt is el kell még mondani - és erre már a pénzügyminisztériumi kollégák is rámutattak -, hogy azért a törvényjavaslatnak és törvénycsomagnak alapvetően az lenne a célja, hogy minél kevesebb ingatlan kerüljön a kényszerértékesítések piacára.
Ez nagyon rossz hatással van az ingatlanpiacra nemcsak a végrehajtási és egyéb kényszerértékesítési eljárások adósainak pozíciójára vonatkozóan, hanem arra nézve is, hogy alacsonyabb áron tudnak elkelni a lakásaik. Ily módon kisebb részben tudnak mentesülni tartozásaik alól, de akár még a fizető adósok pozícióit is jelentősen ronthatja, ha túl sok lakás kerül a piacra.
A törvényjavaslat elsődleges célja az, hogy azokat a megoldásokat támogassa a jogalkotó, amikor a kényszerértékesítés nélkül van lehetőség akár a tartozások átütemezésére, akár pedig az ingatlanértékesítésnél a tartozás rendezésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További válaszok? Kívánnak-e még hozzászólni? (Nincs jelzés.) Akkor a bizottság tagjait kérdezem, van-e hozzászólás? (Jelzésre:) Bebes képviselő úr, parancsoljon!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Igazán az itt elmondottakból és elolvasottakból is leszűrhetjük azt, hogy jó szándékról lenne szó, segítsük a bajba jutottakat, azonban gondoljanak bele, hogy mit fog üzenni az állampolgároknak, az embereknek ez a törvény. Ha valami probléma van, akkor keressék meg az önkormányzatokat, és ennek a törvénynek bizonyos passzusai alapján majd az önkormányzatok segíteni fognak, ugyanis a benne lévő összes tartalmat ők nem láthatják, de azt sem láthatják, hogy igazából ezekhez semmilyen forrást nem biztosít a kormány. Ez annyit jelent, hogy önkormányzatok ismételten eszköz nélkül állnak szemben a hozzájuk forduló emberekkel, akik természetesen nem fogják érteni, hogy egyes önkormányzatok miért fognak nemet mondani, és miért fogják azt mondani, hogy az ő kérésüket nem tudják megfontolni, és nem tudják segíteni őket ebben a problémában, és miért vannak olyan önkormányzatok - mert lehetnek persze tehetősebb önkormányzatok is -, amelyek ezt meg tudják oldani. Logikus, hogy aki ezt meg tudja oldani, az biztos, hogy fog bizonyos sajtódolgot is mellé tenni, és akkor meg fogják kérdezni attól az önkormányzattól, amelyik ezt nem tudja megtenni, hogy te ezt miért nem tudod megtenni, hiszen ott van rá számodra a lehetőség, a törvény, légy szíves élj azzal, hogy engem segíts meg. Ezt fogja üzenni az embereknek ez a törvény, és bizony lesznek olyan önkormányzatok, ahol százával fognak jelentkezni bajbajutottak, ott fogják verni az ajtót, ott fognak követelni számukra jogosan, nyilván az önkormányzat szempontjából nem jogosan, és nem tudjuk a problémát számukra kezelni.
Én kimondottan erre a részére szeretnék koncentrálni, mert azt gondolom, hogy a többi része nyilván jogtechnikai kérdés, amelyet úgy kell megoldani, ahogy arra lehetőség van, de ez az önkormányzatok szempontjából igenis problémát jelent, és sok gondot jelentő dolog lesz. Eddig is lehetősége volt az önkormányzatnak, hogy segítsen, csak most felhívja az állampolgár figyelmét, hogy ha nem segít, akkor mi leszünk a felelősek ezért. Kérem, hogy ezt fontolják meg, mert ilyen szempontból ez a törvény igenis káros az önkormányzatok számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Jelzésre:) Papp képviselő úré a szó. Parancsoljon!
PAPP JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Mielőtt erről a törvényjavaslatról beszélnénk, azért egy mondatot mindenképpen szólni kell arról, hogy a világválságnak a hatásai nagyon sokféleképpen érik ma Magyarországon az embereket, és nagyon sokan kerülnek krízishelyzetbe többféle okból és többféle helyzetben. Ez a törvényjavaslat része egy olyan csomagnak, ami próbálja ezeket a különféle krízishelyzeteket különféle módon kezelni. Nem az a szándéka ennek a törvényjavaslatnak, hogy a válság valamennyi problémáját megoldja, hanem az, hogy a válságnak kifejezetten a lakáshitelek jelentős drágulása miatt előállt problémáit kezelje akár úgy, hogy átütemezéssel lehetővé tegye az adósnak, hogy a nehezebb helyzetben is egy változással tovább fizesse, és sajnos vannak olyan helyzetek, amikor ez már nem lehetséges, és a kényszerértékesítés valamilyen módon szükségessé válik. Ez a verzió reményeink szerint nem túl nagy, de aki mégis belekerül, kapjon segítséget, és ennek a jogi feltételeit teremti meg a törvényjavaslat.
Az én kérdésem is arra irányul - mert polgármesteri tapasztalataim alapján, amikor egy árverésre készülünk és a képviselő-testület meghatározza az árverésen az önkormányzatot képviselő számára, hogy meddig mehet el, a testülettől ezek az információk kiszivárognak - azt gondolom, hogy az árverésen kívüli értékesítés lenne az a terep, ami az adós számára, az önkormányzat számára, illetve a hitelező számára is megnyugtató megoldást ad. Nemcsak - és ezt nagyon fontosnak tartom - gazdaságilag, pénzügyileg nyújt megnyugtató megoldást, hanem humánus is az ember számára, hiszen a lakó maradhat abban a lakásban, amiben korábban is élt, de az élethelyzete úgy hozta, hogy a hiteleit nem tudta fizetni.
Bebes képviselőtársam problémáit megértem, de azt gondolom, hogy az állami szférában az önkormányzatnál ebben a helyzetben nincs jobb szereplő, aki ebben a folyamatban részt tudna venni. Azt gondolom, hogy ahogy már a válaszban is kiderült, a Magyar Fejlesztési Bank hitelprogramja egyébként azoknak az önkormányzatoknak, akiknek a területén ezek a problémák megtörténtek, részt kívánnak venni, forrást tud biztosítani.
Azt gondolom, hogy szükségesek ezek a módosítások a nehéz helyzetbe került emberek érdekében, éppen ezért általános vitára való alkalmasságát támogatom.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További hozzászólás? (Jelentkezésre:) Kovács alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Az Igazságügyi Minisztérium képviselője említette az imént az MFB-s megoldást, hogy a korábbi 30 nap felment 60 napra. Ha most az önkormányzatok elindulnak ezen az úton az MFB felé, jelentős mértékben megemelkedik ott az ügyiratok száma. Maradjunk ott, hogy ez egy eljárási törvény. Az anyagi részét a szó és a tartalmi részében is az önkormányzatok oldják majd meg meg a jogalkotók, de ha a forrást a banktól - még ha azt MFB-nek is hívják - akarják megszerezni, 60 napon belül onnan érdemi forrást nem fognak tudni lehívni az én ismereteim szerint. Ugyanúgy vannak, mint bármely másik bank, a kezeslábas módszer, kell két kezes, hogy vegyél egy lábast. Tehát ez a lehetőség 60 napon belül nem szokott rendelkezésre állni az én megítélésem szerint. Ha erre lesz lehetőség, hogy 60 napon belül lebonyolódik, a forrás is rendelkezésre áll, akkor valóban ez egy segítség. Egyébként csak egy látszatsegítség az MFB részéről, mert ez szépségflastrom, csak éppen nem működőképes forrásoldalról.
A másik. Bebes képviselő úr szerint, ellentétben Papp képviselőtársunk iménti felszólalásával, ez mégiscsak jelent valahol az emberek lelkében egy segítség iránti elindulást, amit aztán félúton megállít a forráshiány. Innentől kezdve ez annak a problémának, amiért született, nem fog a megoldásában segítséget nyújtani, viszont önkormányzati oldalról - és ez mégiscsak egy Önkormányzati és területfejlesztési bizottság -, ezen az oldalon pedig problémát jelent tömegével, mert egyesével, kettesével, ötösével, tízesével fővárosi nagy kerületeknél ez nem okoz problémát, még kisváros vagy megyei jogú város szintjén sem. Faluhelyen meg azt az egy ilyen problémát vagy kettőt talán meg tudják oldani.
Akkor van probléma, hogy ma egy városi földhivatalban 200 végrehajtási jogot jegyeznek be hetenként, 200-at, mondjuk egy 60 ezres agglomerációval, és ma már nemcsak a házakra szól ez, tehát nemcsak a bankok, hanem elkezdték az energiaszolgáltatók is bejegyezni, tehát az áramszolgáltató, illetve a gázszolgáltató vállalatok. Ugyanez a történet zajlik le, mert az emberek tudatában ez nem is ismert, ők azt gondolják, hogy a bank a legnagyobb fenyegető, fenyegetés, hogy elviszik a fejük fölül a házat, és ezen közben 60 meg 80 ezer forintért ugyanúgy elárverezheti a házat az e.on gázszolgáltató ágazata vagy a villamos szolgáltató. Tehát jóval több problémával kell szembenéznünk, és utolsó mentsvár, mint ahogy mondta Bebes képviselő úr, az önkormányzat, annak pedig nem lesz erre forrása, újabb feszültség keletkezik, és a megoldás hiánya végül is az önkormányzatoknál fog lecsapódni. Magyarul, az állam ezt a problémát egy szinttel lejjebb, az önkormányzati szintre áttolta, ahogy szoktak fogalmazni: a "dögöt áthúzta erre az asztalra".
ELNÖK: Köszönöm. További vélemény, hozzászólás? (Jelzésre:) Kósa képviselő úr, parancsoljon!
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ennek a javaslatnak az az egyik legnagyobb problémája, hogy már az eredeti szándékát tekintve úgymond az embereken szeretne segíteni, tehát azokon, akik bajba kerültek, és nem tudják fizetni a törlesztőrészletet az általuk felvett hitel kapcsán, de az a helyzet, hogy mégsem fog érdemben segíteni rajtuk. Két eset lehetséges. Az árverésen kialakult ár fedezi a banki kötelezettséget. Ekkor kifizeti a bank felé az önkormányzat a pénzt, és tulajdonképpen az illetőnek nincs lakása, de nincs terhe sem, akkor valóban megszabadult az adósságától. Igazából egy rendkívül nehéz helyzetben az önkormányzat tud csak rajta segíteni, bár erre így konkrétan különösen forrása nincs.
A másik eset, és ez a gyakoribb a tapasztalatok szerint, hogy az árverésen kialakult ár nem fedezi a banki hitelt. Ebben az esetben ott marad a polgár, valamennyi részét a követelésnek a bank felé ki tudják fizetni a befolyt vételárból, de a fennmaradó részére ott marad mint személyi kötelezett az állampolgár, a volt lakástulajdonos. Most már lakása sincs, de a kötelezettsége marad, tehát azt neki valamilyen módon fizetnie kell. Ebben az esetben jön elő az a probléma, hogy már lakása sincs, de pontosan az ingatlanpiaci okok miatt nem tudott megszabadulni teljes mértékben a tartozásától, és még mindig terheli egy olyan teher, ami miatt számíthatóan rendkívül nehéz lesz neki vagy a lakbért kifizetni vagy a közköltségeket, ami a lakásra jut.
Igazából engem az zavar az egészben, hogy nagyon szívesen segít az önkormányzati rendszer az embereken, ez a dolgunk, ez természetes, csak azt nem látom a javaslatban, hogy az egész kialakult helyzetben - amiről egyébként sem az állampolgár és egyébként a bank sem tehet, tehát az árfolyam-összeomlás közvetlenül nem terheli őket felelősségként - a bank a felmerült nehézségek kapcsán, az emberek vagy a helyzet konszolidálása érdekében ő mit tesz be a közösbe, mert ezt nem mutatja meg. Tehát az ember azt gondolná, hogy bajbajutottak, ilyenkor mindenki valamit vállal. Mondjuk a bank azt mondja, hogy elengedi a kötelezettet terhelő büntetőkamatokat, vagy valamit mond. Csak engem az zavar, hogy nem mond semmit, ebben a bank mossa kezeit, jól jár. A pénz befolyik, marad a személyi kötelezés, ha nem lesz elég, az önkormányzat meg az ottani állampolgár gyürkőzik vele, próbáljuk megoldani, vesszük el a pénzt a költségvetésből valahonnan, mert most úgy vannak megtervezve a költségvetések, hogy ez nincs benne, vagy felvesszük a hitelt, annak a kamata bennünket terhel. Egy olyan helyzetet állítunk elő, amiben azt érzékelem, hogy a bank a kialakult probléma megoldásában nem tesz semmit. Engem ez nagyon zavar.
Tehát minimum azt lehetne mondani, hogy utóvégre adunk valamit, az önkormányzat abban az esetben, ha például megveszi az illető lakását, és kiadja neki bérbe, tehát továbbra is az illető bérlő, akkor lehetne azt mondani, hogy egy ilyen szituációban a bank elengedi a büntetőkamatot, vagy valami kedvezményt ad, vagy valamit, ami mutatja azt, hogy a bank is részt vesz a probléma megoldásában. Így ez egész egyszerűen nem vonja be őket a probléma kezelésébe, és ez szerintem hiba. Miközben a magyar állam irdatlan, százmilliárdos tételeket költ a bankok megsegítésére az IMF-hitelből, mondhatta volna azt is, mondania kellene azt is, hogy elvárjuk, hogy a probléma megoldásában ezeken a pontokon kellene segíteni.
Most előreszaladunk, nem látjuk azt, hogy ezt mondtuk-e egyáltalán, kértük-e a bankokat egyáltalán, hogy ebben vegyenek részt. Amikor jó volt a biznisz, akkor jól esett az, hogy pörög a hitelkihelyezés és jönnek a kliensek, most meg, ha baj van, mosom kezeim, és egy olyan helyzetet állítok elő, amiben utólag már nehéz lesz azt mondani a bankoknak, hogy "és még pluszban azt kérjük", mert ez egy csomag. Most a csomagban lehetne kezelni, leülni a legnagyobb érintett bankokkal, és azt mondani, hogy gyerekek, csináljunk egy csomagot, ha az önkormányzat belép a rendszerbe mint elővásárló, engedjétek el a büntetőkamatokat, vagy valamit tegyetek, mert vélhetően az önkormányzat fogja segíteni azt az embert, hogy mondjuk egy alacsony vagy kedvezően megállapított bérleményárról, tehát egy ilyen bérrel olyan helyzetbe hozza az embert, hogy egyébként az egyéb kötelezettségének eleget tud tenni. Ha az utcára kerül, akkor a bank biztosan elesik a pénztől, mert az utcára kerül az ember, ott nincs hova fordulni, ott a jövedelmét el fogja vinni az, hogy a lakhatását biztosítsa. Én ezt érzem gyenge pontjának, szerintem lehetne ezt támogatni elvileg, de csomagban, és azt szeretném látni, hogy a kedves bankok nemcsak akkor szeretik csöngetni a pénztárgépet, amikor egyébként pörög a biznisz, hanem akkor is vállalnak a közösből valamit, amikor egyébként meg baj van. Önállóan ez így szerintem féllábas. Csomagban lehetne támogatni, így egyedül nem, nekem ez az álláspontom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Jelzésre:) Hajdu képviselő úr!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat tárgyalása, ismerve a körülményeket, rendkívül aktuális, és ebben az ügyben ennek az eljárásnak a segítségére, amit itt ez a törvény kínál, szükség van. Tehát aki látja ezeket a tragédiákat, és mi, polgármesterek - majdnem mindenki polgármester - látjuk, akkor mondjunk egy olyan változatot, hogy fölvette ezt a bizonyos hitelt, svájci alapú hitelt, egy vasa nem volt. Az anyu, apu, testvér telkére írtak jelzálogot, és most mindenkinek eltűnik a vagyona. Három vagy négy család lakás és vagyon nélkül marad, mert a bank behajtja. Ezzel a módosítással és eljárási jog egyszerűsítéssel tudunk talán valamit segíteni mi, az önkormányzatok ezeknek az embereknek a sorsában. Azért a kényszervétel és kényszereladás meg fog jelenni minden körülmények között, és a bankoknak is a saját pénzük után menni kell. Ez nem úgy fog menni, hogy 100 százalékban minden pénzükhöz hozzá tudnak jutni, hanem itt kompromisszumot kell kötni, és valamilyen szociális szemlélet kell az önkormányzat részéről, még ha pénzünk nem lesz rá, akkor is, hiszen itt többgyerekes családokról van szó. Noha ők nem jöttek szociális lakásigénylésért hozzánk, próbálták mindenféle hitelekkel megoldani a saját sorsukat. Nem akartak támaszkodni az önkormányzatra, ám azzal, hogy munkahelyet veszítettek - mert általában ezzel függ össze -, és nincs az a jövedelem, amire ezt felvették, átmenetileg valamilyen megoldást ezeknek az embereknek kínál ez a lehetőség.
Nyilván önkormányzatonként a mozgástér eltérő. Van olyan önkormányzat, amely ezzel a segítő eljárási joggal fog tudni lépni, és van olyan önkormányzat, amely egyáltalán nem fog tudni nemcsak a pénze miatt, hanem van másik akadály is, maga a szemlélet. Lehet egy önkormányzatnak bármilyen segítség, ha csak nem csorog a pénz, nem sok áldozatot kíván vállalni. Ez egyfajta áldozatvállalási lehetőség nekünk az ott élő állampolgárok részére. A gond általában az, hogy megépült egy lakópark, az ország minden részéről odajöttek, még identitásuk sincs, pár hónapja élnek a kerületben, és többet kell azokkal foglalkoznom, mint aki ott született. Tehát ezek mind egy települési vezető gondjai, nem annyira jogalkotói probléma, bár nem is annyira jogalkotók, mint jogszabály-előkészítők vagyunk. Ezzel az elővásárlási jognak a törvényesítése önmagában azt a lehetőséget kínálja, hogy van módunk, ha akarunk, segíteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Bebes képviselő úr, parancsoljon!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy én Kósa Lajos képviselő úrnak az elmondott gondolataihoz próbáljak meg csatlakozni. Igen, valós az a dolog, hogy a banknál olyan tájékoztatást ad az ügyintéző - mert több ilyen ügyféllel beszéltem az elmúlt két hétben -, hogy "nem tudom ugyan megoldani a problémádat, de menj el az önkormányzathoz, ő majd meg fogja oldani", pontosan erre a törvényre hivatkozva. Ezt a banki ügyintéző mondja. Az adós számára szent és sérthetetlen, amit az ügyintéző mond, és az ügyintéző oda fogja küldeni. Odaküldi, én pedig mint önkormányzat, mindenféle lehetőség birtoka nélkül nem tudok egyáltalán nyilatkozni.
Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a bankok is ebben vállalják fel a felelősséget. Kellene, de sem futamidő-hosszabbítást nem hajlandók vállalni, sem feltételekben nem próbálnak meg könnyíteni, hogy esetlegesen az adós fizetőképes lehessen, és könnyen tudja fizetni a törlesztését. Ez már az első ponton megbicsaklik.
A második, hogy jön az önkormányzathoz. Itt ketté kell választani, és az önkormányzatok részére is szükséges lenne valamilyen forrás biztosítása, hiszen ha jön az önkormányzathoz - attól függően, hogy hány szintű bérlakás-rendszere van, ha van szociális bérlakása -, akkor hova sorolhatja az illetőt, akinek majd bérbe adja a lakást vagy éppenséggel kiadja a lakást. Lehet, hogy a piaci bérleti díjat se tudja ezek után fizetni. Igazán én azt gondolom, hogy azt is kellene kezelni, hogy ha a kettő között, tehát egy piaci bért kellene fizettetnem vele, ki fizeti meg ennek a lehetőségét, a kettő közötti különbözetet. Ha ezt az állam finanszírozná, ez máris egy forráslehetőség lenne az önkormányzat számára, hogy segítséget nyújtson. Csak az önkormányzatnak semmit nem biztosít, tehát ezt is át kellene gondolni, és akkor lehetne szerintem ezt továbbgondolni, és talán jobbá tenni, mert ez így önmagában véve az önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozza.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemény? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor önöké a szó, parancsoljanak!
Ugodiné Klemencsics Márta reflexiója
UGODINÉ KLEMENCSICS MÁRTA (Pénzügyminisztérium): Azokra a kérdésekre szeretnék reagálni, ami a bankoknak a szerepére vonatkozott. Szeretném elmondani azt, hogy itt most elsősorban az árverésekről beszéltünk, az önkormányzatoknak az árverésen betöltött szerepéről, de ez a törvényjavaslat és egyéb más kormányzati intézkedések is célozzák azt, hogy idáig el se jusson a helyzet, és lehetőleg minél kevesebb ügyfél csússzon be abba a helyzetbe, hogy végrehajtásra kerül a sor árverés, akár bármilyen más formában a lakóingatlan tekintetében.
Éppen tegnap egyeztettünk bankokkal arról a devizahiteleseket segítő megállapodásról, amit októberben kötött a kormány kilenc kereskedelmi bankkal, illetve meghosszabbításra is került, valamint ez év elejétől kiterjesztették több bankra is. Elmondták a bankok, hogy arról a megállapodásról szólóan egyedi módon kidolgoztak mindenféle konstrukciókat, hogy lehetőleg minél egyedibb módon tudják az ügyfeleket keresni, segíteni.
Amikor azt látják, hogy az ügyfél késedelembe esik, telefonon keresik az ügyfeleket, akik többnyire nem veszik fel a telefont, vagy ha meghallják, hogy a bankból keresik, akkor kinyomják a telefont. Megpróbálják őket személyesen keresni, és ha eljutnak odáig, hogy tudnak beszélni az ügyféllel, és el tudják mondani, hogy azzal a szándékkal keresik őket, hogy keressék meg azt a módot, hogy hogyan tudnának segíteni, ebben az esetben kezdenek el az ügyfelek érdeklődni és tárgyalni a bankkal. Azt az információt kaptuk, hogy ebben az esetben már az ügyfelek 80 százaléka készséges és együttműködő a bankkal. Itt igenis működik az a megoldás, hogy futamidő-hosszabbítás, tőketörlesztésre halasztás. Lehet, hogy van olyan bank, ahol nem működik, de a megállapodásban részt vevő bankok egyértelműen kijelentették erre szándékukat, illetve a felügyelet erre vonatkozóan adatokat is gyűjt, hogy hány ügyfél vett igénybe, milyen típusú segítséget. Nem minden formája működik annak a megállapodásnak, tehát például forinthitelre nem váltják át a devizahiteleket, hiszen azzal mindenki nagyon rosszul járna a jelenlegi helyzetben. Ez a része nem annyira működik. Elsősorban azt veszik igénybe az ügyfelek, hogy a futamidőt hosszabbítsák, illetve a tőketörlesztés kerüljön 1-2 évvel elhalasztásra, ily módon átütemezésre a fizetési kötelezettség.
Az itt lévő törvényjavaslat második része arra vonatkozik, hogy ha az ügyfélnek akár azért, mert munkanélkülivé vált, akár azért, mert egyéb módon a gazdasági helyzet következtében a jövedelmi helyzete, pozíciója leromlott, nem tudja teljesíteni a fizetéseket, akkor az állam egy garanciát biztosít egy úgynevezett áthidaló kölcsönre, amiből két évig kamatmentesen tudja törleszteni a meglévő hiteleit. Őt minimális fizetési kötelezettség terheli.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törvényjavaslat ezt is tartalmazza. Ahogy itt kollégám is elmondta, a 2009. évi IV. törvényhez képest több ponton kiterjeszti ezt a lehetőséget egyrészt nemcsak a lakáscélú kölcsönökre, hanem minden lakásingatlannal fedezett kölcsönre akkor is, ha szabad felhasználású volt, forint- és devizakölcsönre egyaránt vonatkozik. Nemcsak a munkanélkülivé vált ügyfelekre, hanem azokra is, akiknek jövedelmi pozíciójában lényeges rosszabbodás következett be. Ezen túl kiterjeszti törvény hatályát úgy is, hogy az eredeti törvényben ez év szeptember végéig volt lehetőség igénybe venni ezt a támogatást, ezt most jövő év június végéig terjeszti ki a törvényjavaslat.
Még a bankok szerepéről annyit szeretnék elmondani, hogy amikor az ügyfél elkezd nem fizetni, késedelembe esni a törlesztésével, akkor a bankok a rájuk vonatkozó szabályok szerint értékvesztést kötelesek elszámolni a hitelekre, illetve céltartalékot kötelesek képezni. Amikor odáig eljut az ügylet, hogy értékesítésre kerül a fedezet, akkor ezeket a bankok leírják, ami számukra veszteséget jelent, tehát ők is vállalnak részt ebben a veszteségben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? Az IRM részéről sem? (Nincs jelzés.) Nem. Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
Akkor kérdezem a tisztelt bizottság tagjait, tudunk-e erről a törvényjavaslatról, az általános vitára való alkalmasságról szavazni. Remélem, igen. (Nincs jelzés.) Tehát kérdezem a bizottságot, hogy ki az, aki támogatja a nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a T/9876. szám alapján. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 15 igen. Ki az, aki nem? (Nincs jelzés.) Ki az, aki tartózkodott? (Szavazás.) 13 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta a bizottság.
Javaslom, hogy a többségi véleményt Papp József képviselő úr mondja el, és a kisebbségit pedig, az alelnök úr sugdossa itt a fülembe, hogy majd megmondják. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm a megjelenést és a segítséget.
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra a T/9817. szám alapján. A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása lesz a feladatunk.
Köszöntöm a napirendi ponthoz Kónya László főosztályvezető urat és Siklósiné Antal Gyöngyi tanácsos asszonyt.
A tisztelt bizottsági tagok megkapták az ajánlásokat. Szeretném kérdezni, hogy kezdhetjük-e. (Nincs jelzés.) Nem látok ezzel ellentétes javaslatot. Akkor megyünk máris. A bizottság titkársága megnézte, hogy melyek azok a módosító indítványok, amelyek a bizottság feladat- és hatáskörébe tartoznak, először ezekről döntenénk, de természetesen, ha bárki bármelyikről akar szavaztatni, bármelyik módosító indítványról, azt is fölteszem szavazásra.
Kezdenénk akkor. A 32. oldalon a 25. módosító indítvány dr. Kovács Zoltán és képviselőtársainak javaslata, amely összefügg a 30. és 108. pontokkal. Kérdezem főosztályvezető urat, hogy tárcaálláspontot képviselnek-e, illetve támogatják-e a módosító indítványt. Parancsoljon!
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Nem támogatjuk a javaslatot. Ez tárcaálláspont.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát a tárca nem támogatja. És a bizottság támogatja-e? (Jelentkezésre:) Parancsoljon, Bebes képviselő úr!
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Egy indokolást kérhetnénk?
ELNÖK: Főosztályvezető úré a szó, parancsoljon.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A módosító javaslat tulajdonképpen az üdülési csekk, illetve a melegétkezés adómentességét akarja fönntartani. Ezzel kapcsolatban az első az üdülési csekk, ez 16 milliárd forint bevételkiesést, a melegétkezés pedig 8 milliárd forint bevételkiesést jelentene. Most ezt a javaslatot nem támogatjuk, de el kell mondanom, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is téma az adómentes juttatások körének átalakítása, tehát lehet, hogy ebben lesz később elmozdulás, de jelenleg ezt a módosító indítványt nem tudjuk támogatni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e ehhez valaki hozzászólni? (Nincs jelzés.) Szavazhatunk, Bebes képviselő úr?
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Egy pár mondatot azért szeretnék mondani. Úgy gondolom, hogy számunkra az, ami most utólagosan elhangzott, ugyan egy jelzés, de mégse megnyugtató. Azt hiszem, hogy azt önök is érzékelhetik, hogy egy bizonyos mértékig tényleg ez egy megszorítás, és tényleg bizonyos megtakarítás a költségvetés számára, ugyanakkor viszont adókiesést is jelent a későbbiekben, mert azért azt gondolom, hogy ezeknek a juttatásoknak a biztosítása az erre lehetővé tevő törvények alapján lehetőséget biztosított az állampolgároknak, az embereknek arra, hogy ezt valamilyen formában felhasználják, akár üdülés szempontjából, akár pedig a vásárlásaik szempontjából. Tehát lehet, hogy az egyik oldalon ez az önök számára megfelelőnek tűnhet, viszont a másik oldalon meg komoly kieséseket jelent. Azt gondolom, hogy nem szabad csak és kizárólag ilyen szemlélettel ezt a dolgot nézni, éppen ezért tisztelettel kérem, hogy változtassák meg az álláspontjukat, és lehetőség szerint biztosítsák azt, hogy ezek a juttatások a továbbiakban is megmaradjanak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Bóka képviselő úr, parancsoljon!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Csatlakozva Bebes képviselő úrhoz: 2010-től nyilvánvalóan, ha szűken nézzük, akkor ennyi bevételkiesés lesz a költségvetésben. De nem tartanak-e attól, hogy a munkáltatók nem fogják preferálni ezt a vásárlási, kifizetési módot? Tehát nem tartanak attól, hogy visszaesik az üdülési csekk forgalma? Ezáltal a közvetetten befolyó adó- és járulékbevételek jóval kevesebbek lesznek a költségvetés számára, hiszen mindenki ezt prognosztizálja, hogy ha nem éri meg az üdülési csekket vásárolni, akkor nem fognak a munkáltatók vásárolni, nem fogják a dolgozóknak ezt adni, a dolgozó ezt nem fogja fölhasználni. Nyilván elmegy üdülni akkor is, de nem fog számlát beállítani az üdülési csekk mögé senki. Mivel általában az idegenforgalomban, vendéglátásban roppant magas az élőmunkaigény, tehát ez nem olyan, mint egy futószalag, hogy odaállok, és a hatékonyság mindenek előtt, óriási az élőmunkaigény, és a magyar személyi jövedelemadók és járulékok mellett könnyen elcsábul a vállalkozó, hogy ne számlára dolgozzon.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelzésre:) Lamperth képviselő asszony, parancsoljon!
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Én csak szeretném megerősíteni azt, hogy fontosnak tartom, hogy az érdekegyeztetésben folytatódjék erről az egyeztetés. Szeretném kifejezni ezt az álláspontomat, mondhatom, hogy álláspontunkat, hogy a szocialista frakció is azt a megoldást keresi, hogy ezeknél a juttatásoknál azért olyan megoldás legyen, hogy ösztönözzön arra, hogy mégis kapjanak a dolgozók üdülési csekket, hogy legyen lehetőségük arra, hogy olyan családok is tudjanak családilag üdülni, pihenni, akik egyébként lehet, hogy e nélkül nem tudnák megtenni. Szerintem is egy valós veszély az, ha a munkaadó úgy látja, hogy ez már olyan terhet jelent, ami neki munkaadói oldalról is valamilyen módon nem éri meg, akkor vissza fogja venni, és egyszerűen az a bevétel, amire adó formájában itt számít a központi költségvetés, nem biztos, hogy olyan nagyságrendben megérkezik.
Tehát azt kérem, és javaslom a kormány adminisztrációjának, hogy az érdekegyeztetés során egyrészt ezeket a háttérszámításokat, kalkulációkat is végezzék el, mert tényleg olyan megoldást kellene hozni, ami egyrészt a költségvetés stabilitását biztosítja - ez fontos, és felelőssége is a kormányoldalnak -, de nem hoz irracionális árat mondjuk egy ilyen oldalon.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelentkezések.) Kósa képviselő úr, utána Bóka képviselő úr.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Ennek az üdülési csekknek az ügyében engem nagyon-nagyon megnyugtatna, ha a kormány tudna valamilyen modellszámítást bemutatni arra vonatkozólag, hogy az üdülési csekkek forgalmának mekkora visszaesése és annak a kumulatív hatása jelent már negatív hatást a költségvetés egyenlegére, mert nyilván csináltak ilyen számításokat. Nem olyan bonyolult egyébként, mert ilyeneket tanítanak a közgazdasági egyetemen is. Tehát mondjuk az éves forgalmat figyelembe véve - talán világos a kérdés - mekkora visszaesés az, ami már a költségvetést - egyébként a teljes szaldót és ennek a tovagyűrűző hatásait figyelembe véve - negatív helyzetbe hozza? Ez alapján könnyebb lenne dönteni.
ELNÖK: Köszönöm. Bóka képviselő úr, parancsoljon!
DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Én is csatlakozni szeretnék Kósa képviselő úrhoz. Én nem szociális érdeket kívántam felvonultatni, mert szerintem az előterjesztőt, különösen a Pénzügyminisztériumot szociális érvek nem nagyon szokták meggyőzni, egyszerűen kőkemény gazdasági érveket szerettem volna felsorakoztatni. Tehát azzal, hogy megadóztatjuk az üdülési csekket bármilyen szinten, egyszerűen költségvetésileg rossz üzletet csinálunk. Egyébként ezeket a modelleket, számításokat az üdülési csekk bevezetésével kapcsolatban mi már elvégeztettük, hiszen 2002-ben történt először az üdülésicsekk-rendszer bevezetése, akkor még 50 százalék volt a mentes rész, aztán 2003-ban vagy 2004-ben lett 100 százalékig adó- és járulékmentes az üdülési csekk, de már 2002 előtt is ezen számítások szerint - ha jól emlékszem, a növekedéskutató végezte el ezeket a számításokat - a 100 százalékos mentesség esetén is jóval nagyobb a költségvetési bevétel ezekből a közvetett hatásokból, mint a kiesés. Nem beszélve arról, hogy az üdülési csekk egyértelműen Magyarországon történő üdülésre ösztönöz. Nem az Adriánál, nem Olaszországban, Magyarországon történő üdülésre ösztönöz.
Gazdasági hatásokat szeretnék mondani. Hangsúlyozom, 2002 előtt mi ezeket néztük, vizsgáltuk, ilyen tanulmányok készültek, és 2002-ben a 100 százalékban mentes üdülési csekk is teljes mértékben pozitív hatást fejtett ki a költségvetésre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még? (Nincs jelzés.) Akkor szavazunk.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Bocsánat, csak engem annyira megnyugtatna, ha a kormány képviselője azt mondaná, hogy a modellszámítás mit mutat, vagy csak ha azt mondja, hogy nincs modellszámítás. Egy ilyet nem tudna véletlenül mondani?
ELNÖK: Képviselő úr, elnézést, a következőt szeretném javasolni. Szavazás közben voltunk, amikor végül is Bebes képviselő úrnak szót adtam. Azt szeretném kérni, hogy időben jelezzenek. Nyilvánvalóan főosztályvezető úrnak adok még szót reagálásra, de utána próbáljuk valamilyen menetrendbe ezt beterelni. Főosztályvezető úr, parancsoljon.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Különböző modellszámításokat kért képviselő úr. Készültek különböző modellszámítások, ez nyilvánvaló, de szeretnék arra utalni, hogy itt nem egyetlen elem megmozgatásáról van szó egyébként, amikor a személyijövedelemadó-rendszerben ezek a változások történnek, hiszen jelentős mértékű mértékcsökkentés is van, és így tovább. Ön egy elemet szeretne kiemelni, hogy az üdülési csekk kedvezményes adókulcs alá vonása, mondjuk így, milyen forgalomcsökkenést generál, és milyen forgalomcsökkenés az, amelyik már összességében negatív kihatással van esetleg az idegenforgalomra. Ezt most én itt nem tudom önnek produkálni, de legközelebbi alkalomra összeállítunk egy anyagot.
ELNÖK: Köszönöm szépen, és úgy, ahogy Lamperth képviselő asszony felvetette, talán addigra az OÉT-en is kialakul ebben a kérdéscsoportban valamiféle megállapodás, és akkor talán tudja rendezni ezt a kérdést.
Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja a 25-ös módosító indítványt, dr. Kovács Zoltán javaslatát? (Szavazás.) Nem támogatja, ez összefüggött a 30-assal és a 108-assal.
Megyünk tovább, 45. oldalon a 40-es, Bencsik János és Nagy Sándor képviselő urak javaslata, a 42-essel és 135-össel függ össze. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Ha nincs észrevétel, akkor döntünk. Ki az, aki a 40-es indítványt támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Nem támogatja.
41-es, Tállai András képviselő úr javaslata. Tárcaálláspont?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja. Ez összefüggött a 43-assal, 96-ossal, 136-ossal.
Tovább megyünk. 51. oldalon Bőhm András és Geberle Erzsébet, valamint Lakos Imre képviselőtársaink javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja, ha jól látom. Ez összefüggött a 48., 53., 55., 58., 60., 63., 64., 66., 68., 70., 72., 74., 76., 78., 80., 82., 111., 113., 116., 119, 121., 123., 125., 127., 129., 139., 141., és 143. javaslatokkal.
53. oldalon 47-es módosító indítvány, Tállai András és képviselőtársainak javaslata. Kérdezem a tárca álláspontját.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem. Ez összefüggött az 52., 54., 57., 59., 62., 65., 67., 69., 71., 73., 75., 77., 79., 112., 117., 118., 120., 122., 124., 126., 128., 138., 140., 142. indítvánnyal.
Következő módosító indítvány az 55. oldalon a 49-es, Tállai képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
56. oldalon az 50-es módosító javaslat, dr. Áder János és képviselőtársai javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
51-es, Pettkó képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Egyharmada sem támogatja.
Ebben nincs több, ami a mi bizottságunkra tartozna. Kérdezem a bizottság tagjait, kíván-e még bárki bármelyikről szavaztatni? (Jelzésre:) Alelnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): 52-es, 54-es, 57-es, 59-es, 62-es.
ELNÖK: Ezekről külön szavazást kér alelnök úr? Ezek összefüggtek az eddigiekkel, azokat mind felsoroltam.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Az 52-esről nem volt. Ez összefügg az 54, 57, 59, 62-vel.
ELNÖK: Jó, tehát akkor csak az 52-esről. Akkor kérdezem a tárcát, hogy az 52-es módosító indítványt támogatja-e.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Ugyanakkor titkár úr jelzi, hogy a 47-essel összefüggésben döntöttünk erről is, de akkor kérek erről egy szavazást. Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja, köszönöm szépen. (Jelzésre:) Parancsoljon, alelnök úr.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Szeretném megkérdezni a Pénzügyminisztérium képviselőjét, hogy van-e olyan indítvány az ellenzék részéről, amit támogatnak, mert akkor nem kérdezem végig az összeset.
ELNÖK: (Jelzésre:) Parancsoljon, főosztályvezető úr.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Végig kellene gyorsan néznem, de szerintem nincs, ha jól emlékszem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ehhez a napirendhez van-e még valakinek? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor a napirendet lezárom, köszönöm szépen.
Megyünk tovább a harmadik napirendre, a vagyonadóról szóló törvényjavaslatra a T/9818-as szám alapján, ahol a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Kérdezem akkor a tárca álláspontját az 1-es javaslatról, dr. Kóka János képviselő úr javaslatáról, hogy mi a vélemény.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Tizenöt igennel támogatja.
2-es módosító indítvány, szintén Kóka képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Bizottság egyharmada sem támogatja, ez összefüggött a 9-essel.
4-es módosító javaslat, szintén Kóka János képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Bizottság egyharmada sem támogatja.
A 3-asra bocsánat, de vissza kell térnünk, mert az valamiért kimaradt. A 3-as szintén Kóka képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Bizottság egyharmada sem támogatja, ez összefüggött a 7-essel, 8-assal, 13-assal, 18-assal, 19-essel.
5-ös módosító indítvány, Kóka képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Bizottság egyharmada sem támogatja.
6-os Pettkó András képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Bizottság egyharmada sem támogatja.
10-es módosító indítvány, Kóka képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Bizottság egyharmada sem támogatja.
A 12. pont, Kóka képviselő úr javaslata. A tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Egyharmada sem.
17. pont, Horn Gábor képviselő úr javaslata. A tárca?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Egyharmada sem támogatja.
Úgy nézem, hogy nincs több kijelölve. Kíván-e bárki még bármelyikről szavaztatni? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor elnézést, ugyan kiosztásra került, de a napirend elején kellett volna bejelentenem, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetségének az állásfoglalását kiosztottuk itt a bizottság tagjainak a bizottsági ülést megelőzően, tehát mindenkinek volt módja ezt elolvasni. Ezt a napirendi pontot akkor lezárom. Köszönöm szépen a segítséget és a megjelenést.
Megyünk tovább a 4. napirendi pontra, a közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, itt a bizottság hatáskörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor, a törvény száma pedig 9555. A minisztérium részéről? (Nincs jelzés.) Akkor egy pillanatnyi technikai szünet.
Kérdezem: a 6. napirendhez, a társasházakról szóló törvénymódosításhoz itt vannak? Áttérünk erre, ha a bizottság egyetért vele, tehát az 5. ponttal várunk addig, amíg a minisztérium... (Közbeszólás: Elnézést, én itt vagyok a közrendes csomaghoz.) Jó, akkor tessék parancsolni, az előbb kérdeztem, és akkor még nem jelentkezett senki. Foglaljon helyet! Tehát akkor továbbra is az 5. napirendi pontnál tartunk.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnézést, az én meghívóm szerint, és ha tévedek, bocsánatot kérek öntől és a bizottság tisztelt tagjaitól, a közbiztonság és a közrend védelmében, fenntartásában...
ELNÖK: Bocsánat, én néztem eggyel lejjebb, jót mondtam, csak eggyel lejjebb néztem. Magyariné dr. Nagy Edit főosztályvezető asszony. Köszönjük. Én kérek elnézést, mert lejjebb néztem eggyel.
A módosító indítványok megtárgyalására kerül sor. Az első Ecsődi képviselő úr és képviselőtársainak javaslata. Tárcaálláspont?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja. Ez összefüggött a 6. és 2. ponttal.
A 7. oldalon a 7. módosító indítvány, Gusztos Péter és dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem.
8. pont, Gusztos Péter és dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem.
9. pont, Ecsődi képviselő úr és képviselőtársai javaslata.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
10. pont, Gy. Németh Erzsébet javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
11. pont, dr. Lázár János képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem.
12. pont, Gusztos Péter és dr. Hankó Faragó Miklós képviselő urak javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem.
14. pont, dr. Lamperth Mónika és Gy. Németh Erzsébet képviselők javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
16. pont, Lázár képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem. Ez összefüggött a 18. ponttal.
22. módosító indítvány, Gusztos Péter és dr. Hankó Faragó Miklós képviselő urak javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) Sima nem.
23. pont, Ecsődi képviselő úr és képviselőtársai javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
25. pont, szintén Ecsődi képviselő úr és képviselőtársai javaslata. Tárca?
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Nekem nincs több bejelölve. Kérdezem, hogy bárki akar-e még bármelyikről szavaztatni. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor köszönjük szépen a segítséget és a megjelenést, a napirendi pontot lezárom.
Most térünk át az 5. pontra, a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. május 11-ei ülésnapján elfogadott "A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről" szóló törvény, a köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény a T/9024/15. számon került iktatásra, a zárószavazás előtti módosító javaslat megvitatása a Házszabály 107. §-ának (2) bekezdése alapján. Ez az új meghívó, tisztelt képviselőtársaim, ezt hétfőn kapták meg az ülésteremben, mert hogy ezt is napirendre vettük azért, hogy hétfőn ne kelljen külön bizottsági ülést tartani.
Most kérdezem, hogy az IRM-től itt vannak-e a kollégák. (Nincs jelzés.) Ha nincs itt senki, akkor egy percet kérünk, a kollegák mindjárt megnézik. (Rövid szünet.)
Közkívánatra, képviselő urak, az 5. napirendi pontot félretesszük, és folytatjuk a 6. napirendi ponttal, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat a T/9700. számon, új/átdolgozott változat a T/9208. szám helyett, Filló Pál, Molnár Gyula, dr. Kékesi Tibor (MSZP) és Lakos Imre (SZDSZ) képviselők önálló indítványa, és itt is a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor.
A bizottsági tagok szintén megkapták, az Országgyűlés elnök asszonya átküldte nekünk a LÉTÉSZ állásfoglalását ezzel kapcsolatban, ezt megtalálják kiosztva a képviselőtársak. Tehát akkor a bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megvitatására kerül sor. Köszöntöm az Önkormányzati Minisztériumból dr. Polgár Ildikó asszonyt.
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Kormányálláspontot nem tudok mondani, és az idő rövidsége miatt tárcaálláspontot sem tudok mondani, csak szakmai álláspontot tudok mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az előterjesztő képviseletében Molnár képviselő úr itt ül, és majd segít nekünk akkor eligazodni.
Tehát a módosító indítványok közül az első dr. Szabó Zoltán képviselő úr javaslata. Szakmai álláspont akkor.
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: A tárca támogatja. És a bizottság? (Kósa Lajos: Ácsi!) Képviselő úr, én azt kérem, hogy egy kicsikét a parlamentáris formákat azért ennél, ha lehet, akkor megfelelőbb formában. Kósa képviselő úrnak adom meg a szót.
KÓSA LAJOS (Fidesz): Mély tisztelettel köszönöm szépen. Csak mielőtt még azt a hibát az elnök asszony elkövetné... Az előbb hallottuk, hogy a tárcának sincs álláspontja, az illető hölgynek van, aki itt nagy tisztelettel megjelent a bizottság előtt, szakmai álláspontja. De ön azt mondta most a jegyzőkönyvbe, hogy a kormány álláspontja, de az nem lehet, mert nincs neki. (Közbeszólás: Tárca.) A tárcának sincs. Tehát azt kell mondani, hogy az előterjesztő személyes véleménye vagy a kormány képviseletében eljáró személyes véleménye, de ne mondjuk azt, hogy tárcaálláspont, mert rosszul kerül be a jegyzőkönyvbe. Csak ezért mondtam, hogy ácsi, de elnézést, majd valami mást fogok mondani. Tehát ez személyes vélemény volt.
ELNÖK: Szakmai álláspont. Köszönöm a segítséget, képviselő úr, de azt gondolom, hogy a jegyzőkönyvbe teljesen pontosan lesz rögzítve, amit a minisztérium képviselője elmondott, és ha lehetne, akkor szavaztatnék. Jó? Köszönöm szépen. Tehát az 1. pontot támogatja a szakmai álláspont. (Molnár Gyula: Előterjesztőként szólhatok? Támogatom.) Én azt szeretném kérni, hogy szavazzuk le ezt a javaslatot. Tehát ki az, aki ezt támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja, ha jól látom. Köszönöm szépen. Megyünk tovább.
10-es, dr. Szakács Imre képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A szakmai álláspont szerint nem támogatják. Kérdezem a bizottságot, bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Nem támogatja.
13-as, Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszony javaslata.
DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Álljunk már meg, az előterjesztőt meg kell kérdezni, hogy támogatja-e. Itt van az előterjesztő, Molnár Gyula. Ez képviselői önálló indítvány.
MOLNÁR GYULA (MSZP): Bocsánat, szerettem volna szót kérni, hogy nem támogatom ezt a módosítót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát akkor a szavazás helyes, illetve ha kéri alelnök úr, még egyszer szavaztatok. Kéri alelnök úr? Akkor megyünk tovább. 13-as Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszony javaslata. Szakmai álláspont?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Igen, támogatjuk.
ELNÖK: Szakmai álláspont támogatja. Előterjesztőt kérdezem.
MOLNÁR GYULA (MSZP): Igen.
ELNÖK: Bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
14-es, szintén Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszony javaslata. Szakmai álláspont?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Nem támogatható.
ELNÖK: Nem támogatja. Előterjesztő?
MOLNÁR GYULA (MSZP): Itt is az a helyzet, hogy támogatnám, de pontosan tudom és értem, hogy ez a formula ilyen módon nem állja meg a helyét, de ha ezt a pontot nem nyitjuk meg, akkor az alkotmányügyi bizottság mint az első helyen kijelölt bizottság nem tud ebben megfelelő megoldást kitalálni. Fájó szívvel mondom, de én ezt támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Előterjesztő támogatja, és a bizottság? (Szavazás.) Bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
17-es dr. Szakács Imre képviselő úr javaslata. Szakmai álláspont?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Szakmai álláspont alapján a tárca nem támogatja. Előterjesztő?
MOLNÁR GYULA (MSZP): Nem.
ELNÖK: Előterjesztő sem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
22-es a 11. oldalon, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és Halmai Gáborné képviselő asszonyok javaslata. Tárca?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A szakmai álláspont alapján a tárca nem támogatja. Előterjesztő? (Jelzésre:) Parancsoljon.
MOLNÁR GYULA (MSZP): Hadd mondjak ehhez egy mondatot. Pontosan értem a két képviselő asszony szándékát, és arról beszéltünk, hogy fogunk egy olyan módosítást előkészíteni, ami a könyvvizsgáló dolgát picit árnyaltabbá teszi. Mindenképpen azt gondoljuk, hogy maradjon benn ez a törvényjavaslatban, csak vélhetően az összeghatárokat fogjuk emelni, vagy pedig a társasházi tulajdonosok körének a számát megpróbáljuk inkább az élethez hozzáigazítani. Tehát azt gondoljuk, hogy társasházak bizonyos körére fog vonatkozni az a könyvvizsgálói dolog. Fájó szívvel mondom, hogy nem támogatom, de lesz olyan módosító indítványunk, amely majd az 5 milliót 10 millióra megemeli. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Előterjesztő nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Egyharmada sem támogatja.
24-es szintén dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi és Halmai Gáborné képviselő asszonyok javaslata. Tárca?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Szakmai álláspont alapján nem támogatja. Előterjesztő?
MOLNÁR GYULA (MSZP): Hasonló okból nem támogatom.
ELNÖK: Ugyanez miatt nem támogatja. Kérdezem a bizottságot, a 24-est támogatja-e? (Szavazás.) Egyharmada sem támogatja.
25-ös, dr. Szakács Imre képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Tárca támogatja a szakmai álláspont alapján. Előterjesztő? (Jelzésre:) Parancsoljon!
MOLNÁR GYULA (MSZP): Megint ugyanazt kell mondanom, hogy nem tudom támogatni, mert fogunk erre egy nem 5 millió forintos, hanem 10 millió forintos javaslatot előkészíteni. Az, hogy csak az adókötele dolog bekerül, azzal persze lehet egyetérteni, de azt most legalábbis fölösleges támogatni. Én legalábbis nem támogatom.
ELNÖK: Előterjesztő nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
26-os, dr. Szakács Imre képviselő úr javaslata. Tárca?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca nem támogatja a szakmai álláspont alapján. Előterjesztő?
MOLNÁR GYULA (MSZP): Nem támogatom.
ELNÖK: Előterjesztő sem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
29-es, Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszony javaslata. Tárca?
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati Minisztérium): Így nem támogatjuk.
ELNÖK: Tárca így nem támogatja a szakmai álláspont alapján. Előterjesztő? (Jelzésre:) Tessék!
MOLNÁR GYULA (MSZP): Megint hadd mondjak egy mondatot. Ami a javaslat első részét illeti, a törvény hatályba léptetését nagyon fontosnak tartanánk, mert az ügyészségeknek fel kell készülni erre a feladatra. Valóban itt bekövetkezett egy hiba a társasházi törvényre való hivatkozásban. Ilyetén formán ez a javaslat sajnos nem jó, módosítani kell majd. Nem tudom, ilyenkor mi a helyes szavazási magatartás, de ebben a formában én se tudom támogatni. Ezt majd valamelyik bizottságnak pontosítania kell.
ELNÖK: Köszönöm szépen, tehát ilyen formában az előterjesztő sem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja. Van-e még valami, amiről szavaznunk kell? Ha nincs, akkor köszönöm szépen a segítséget, ezt a napirendet lezárjuk.
Rátérünk a Ket.-re, tehát a 7-es napirend következik a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat T/9354. szám alapján. A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm dr. Papp Imre szakállamtitkár urat.
Kérdezem államtitkár urat, előzetesen kíván-e valamit mondani, vagy mehetünk egyből a Ket.-re? (Jelzésre:) Parancsoljon.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Annyit mondanék el, hogy a legutóbbi bizottsági ülésen is említettem és szóba került, hogy külön egyeztetést folytattunk a Mérnöki Kamarával és Barsiné Pataky Etelka képviselő asszonnyal, és ezeket a módosításokat az alkotmányügyi bizottság benyújtotta, természetesen támogatjuk ezeket, mert szakmai műhelyünkben készültek el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, ez nagyon fontos tájékoztatás volt, államtitkár úr. Máris kezdhetünk szavazni.
6. oldalon az 5-ös, az alkotmányügyi bizottság javaslata. Kérdezem államtitkár úrtól a tárcaálláspontot.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Tárca támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja. Ez a 6-ossal és 7-essel is összefüggött.
8. oldalon szintén az alkotmányügyi bizottság javaslata. Tárca?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. Ez összefügg a 9-essel, 10-essel, 11-essel. Bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
12-es, alkotmányügyi bizottság kapcsolódó módosító javaslata.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. Bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
13-as, szintén alkotmányügyi bizottsági javaslat. Tárca?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. Bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
14-es, alkotmányügyi bizottság javaslata. Tárca?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. Bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
21-es a 21. oldalon, szintén az alkotmányügyi bizottság javaslata. Tárca?
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja, és ha jól nézem, ez összefüggött a 22-essel is. Bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
Köszönöm, kíván-e még valaki valamelyikről szavaztatni? (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, akkor ezt a napirendet lezárom, köszönöm szépen a segítséget.
Kérdezem, hogy esetleg az 5-öshöz érkezett-e valaki? (Rövid szünet.) Tisztelt Bizottság! Az 5-ös napirendhez továbbra sincs a minisztérium részéről képviselő. Szaló Péter államtitkár úr viszont kérte, hogy az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról a módosító indítványok tárgyalására később kerüljön sor, úgyhogy akkor rátérünk a 9-es és 10-es napirendre, merthogy az Állami Számvevőszék részéről megérkeztek az előadóink.
Tehát akkor az első a 9. napirendi pont, az Állami Számvevőszék Kutató Intézete által készített "Pénzügyi kockázatok az önkormányzati rendszerben" című tanulmány megvitatása. Parancsoljanak, foglaljanak helyet! Köszöntöm dr. Pulay Gyula Zoltán főigazgató urat az Állami Számvevőszék Kutató Intézetéből, dr. Varga Sándor főigazgató-helyettest az Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóságról és dr. Vigvári András tudományos tanácsadót az ÁSZ Kutató Intézetéből. Nem tudom, hogy ki fogja kezdeni. Önöké a szó, parancsoljanak!
Dr. Pulay Gyula Zoltán bevezetője
DR. PULAY GYULA ZOLTÁN (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): Köszönöm szépen. Én vagyok dr. Pulay Gyula. Néhány mondatban bemutatnám magát a kutatást, aztán átadnám a szót Vigvári András kollégámnak, hogy egy kis prezentáció, vetítés keretében ismertesse a legfontosabb megállapításokat, illetve mutasson be néhány újabb adatot, ami a kutatás óta készítésre került.
Azzal szeretném kezdeni, hogy ahogy ismeretes, az Állami Számvevőszék is és a Számvevőszék Kutató Intézete, korábban Fejlesztési és Módszertani Intézete, rendszeresen foglalkozik önkormányzati témakörökkel, egyik meghatározó területe az államháztartásnak, ezért a munkánkban is ez értelemszerűen nagyon fontos területet képez. A Kutató Intézet egyrészt hasznosítva az ellenőrzések során szerzett tapasztalatokat, másrészt pedig saját klasszikus kutatási elemzései révén próbált egy viszonylag átfogó képet fölrajzolni arról, hogy milyen pénzügyi kockázatok vannak az önkormányzati rendszerben.
Szeretném azt hangsúlyozni, hogy ez tehát egy nagyon sajátos nézőpontból világítja meg az önkormányzatok helyzetét, arra koncentrálunk kifejezetten, hogy a pénzügyi kockázatok hol jelentkeznek. Nagyon sok kérdést, ami szintén érdekes és izgalmas, értelemszerűen az anyag nem érint. Talán úgy lehet ezt egy hasonlattal megfogalmazni, mintha valaki elmenne az orvoshoz, és az orvos a keringési rendszeréről szeretne egy diagnózist fölállítani, hogy a magas vérnyomásnak és az agyvérzésnek milyen kockázatai vannak, de azzal, hogy az illető sánta vagy púpos, vagy egyebekkel értelemszerűen nem foglalkozunk. (Kósa Lajos távozik az ülésről.) Tehát ez kifejezetten a pénzügyi kockázattal foglalkozik, azon belül három kérdéskört tárgyal, hogy milyen típusú forráshiánnyal, likviditáshiánnyal, illetve bonitáshiánnyal, vagyis fizetőképtelenséggel kell szembenézni esetleg az önkormányzatoknak. Ennek a három kockázatnak az előfordulását nézzük meg elsősorban.
Egy második fontos dolog, amit szeretnénk hangoztatni, hogy egy differenciált képet szerettünk volna az önkormányzati szféráról felrajzolni. Egyértelmű, hogy a pénzügyi helyzete az önkormányzatoknak nagyon különböző, ezért különválasztottuk a községi önkormányzatokat, a városi és a nagyobb önkormányzatokat, és ennek alapján próbáltuk a kockázatokat egyértelműbben megfogalmazni, miközben a számok arra mutatnak, hogy még ezen szférákon belül is értelemszerűen jelentős különbségek vannak az egyes önkormányzatok pénzügyi helyzetében és a kockázataikat tekintve.
Nem mennék bele még most a konkrétan feltárt kockázatokba, ezeket a kollégám fogja majd ismertetni részletesebben. Miután bemutattuk ezeknek a szegmenseknek a legsúlyosabb kockázatait, ezek után megpróbáltunk az okokkal is foglalkozni, és elemezni azt, hogy milyen tényezők vezettek ezeknek a kockázatoknak a kialakulásához, egyfajta történelmi elemzését adva az önkormányzati rendszer fejlődésének, a finanszírozási rendszer változásainak, majd ezek alapján próbáljuk meg a javaslatokat megfogalmazni. A javaslataink egy korábbi változatban átfogóbb jellegűek voltak, és érintették az egész önkormányzati rendszert. Most úgy gondoltuk a végleges változatban, hogy egy szerényebb javaslatcsomaggal illik csak előállni, hiszen az elemzés maga is csak a pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, akkor célszerű, ha a javaslatok is alapvetően pénzügyi, technikai kérdéseket érintenek, és nem az önkormányzati rendszer egészének az átfogó változásával foglalkoznak, ami persze nyilván egy fontos feladat lesz a következő időszakban.
Még azt szeretném hangoztatni, hogy az anyag akkor készült el, amikor a mostani pénzügyi válságnak még csak a szele csapta meg az országot és az önkormányzatokat, következésképpen még azokat az újabb kockázatokat, amiket a gazdasági visszaesés, esetleg az iparűzésiadó-bevételek jelentős csökkenése eredményez, még a tanulmány nem tudja bemutatni, csak érzékelteti például az önkormányzati eladósodásnál azt a kockázatot, hogy mondjuk a devizaárfolyamok változása milyen új problémák elé állítja a kötvényeket kibocsátó önkormányzatokat, és így tovább. Nyilvánvalóan tovább kell folytatnunk ezt a munkát, és a jelenlegi gazdasági helyzetnek megfelelő kockázatok feltárásával érdemes külön foglalkoznunk.
Átadnám a szót kollégámnak, Vigvári Andrásnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
Dr. Vigvári András tájékoztatója
DR. VIGVÁRI ANDRÁS (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Hölgyek és Urak! Egy pici technikai probléma van, egy prezentációval is készültem, csak nem ismeri fel a gép a pendrive-ot, de addig is elkezdem, nem nagyon szeretném a drága idejüket rabolni.
Azzal kezdeném rögtön, hogy nyilvánvalóan arra nincs szükség, hogy a dolgozat egészét ismertessem. Itt néhány olyan dologra szeretnék utalni bevezetőként, megtisztelő érdeklődésüket talán egy picit tovább csigázva, ami talán ennek a tanulmánynak az utóéletét vagy továbbvitelét segíthetné, illetve amiben az önök véleményére is őszintén kíváncsiak vagyunk.
Azzal kezdeném, mert mi az Állami Számvevőszék Kutató Intézete vagyunk, és azt hiszem, hogy nagyon fontos azt a distinkciót megtennünk, hogy azért az ellenőrzés és a tudományos kutatás, bár módszertanilag, eszközeiben, felhasznált információiban nagyon sok tekintetben hasonlít az ellenőrzés műfajához, azért a tudományos kutatás mindenképpen egy más műfaj. Ilyen értelemben azok a megállapítások, azok a kategóriák, amiket mi alkalmazunk, nagyok sok tekintetben és nagyon sokszor természetesen egybecsengenek a kutatási megállapításokkal, de azt gondolom, hogy sok tekintetben a kutatások eredményei azért más minőségű anyagot szolgáltatnak. (Az előadó kivetítőt használ az előadása megtartásához.)
Amikor azt mondjuk, hogy más minőség, ez nem feltétlenül más értékítéletet jelent, egyszerűen az ellenőr a tények, a szakmai sztenderdekkel alátámasztott bizonyíték alapján tehet megállapításokat, a tudományos kutató viszont a tudományos eredmények felhasználásával és ugyanazoknak a tényeknek az elemzésével adott esetben sokkal távolabbi és más dimenziójú összefüggéseket is meg tud állapítani. Ilyen értelemben természetesen a tudományos kutatás se az ellenőrzés, se a politikaformálás szerepét nem formálhatja át. Egy hasonlattal élve, tulajdonképpen a tudományos kutató olyasvalaki, mint aki az árbockosárban ül egy vitorlás hajón, és nagyjából a tudományos kutató azt nézi, hogy merre van a szárazföld. Nyilvánvalóan nem a kormányálláson van, nem tudja azokat a rövid távú, esetleg egészen közvetlenül fenyegető veszélyeket feltétlenül feltérképezni, amit egy politikaformálásnak figyelembe kell venni. Viszont bizonyos értelemben, szabadságánál, módszereinél fogva messzebb is képes látni.
Ebből a szempontból tehát azt gondolom, hogy az a tanulmány, amiről már főigazgató úr is beszélt, tulajdonképpen abból az egyszerű kérdésből próbált kiindulni, és egy picit mélyebb választ adni, amely feltételéhez vagy jellemzéséhez nagyon röviden idéztem azt a szándéklevélből származó idézetet, ami az önkormányzatokra vonatkozik. Az IMF-nek megküldött pénzügyminiszteri, MNB-elnöki szándéklevélben többek között a kormányzat ígéretet tesz arra is, hogy az önkormányzatok pénzügyi pozíciójával kapcsolatos dolgokat megfigyeli, és szükség esetén beavatkozik. Igazából mi ennek kapcsán arra voltunk kíváncsiak, hogy jelen helyzetben mindazon folyamatok eredményeként, amelyeknek tanúi voltunk a 2006 utáni időszakban, milyen módszerekkel, eszközökkel képes ennek az ígéretnek a kormányzat eleget tenni.
A tanulmánynak két nagyon fontos állítása van. Az egyik, hogy egy önkormányzati rendszer persze mindig is szolgáltat és hordoz pénzügyi kockázatokat, de lényegében ebben a gazdaságpolitikai periódusban, amiben most van az ország, lényegében nemzetgazdasági szintű fiskális kockázatokat is hordoz, elsősorban a nominális konvergenciakritériumok, illetve ezek teljesítésének kiemelkedő fontossága miatt.
A másik probléma, ami ugyan ezt a bizottságot valószínűleg hivatalánál, helyzeténél fogva kevésbé érdekli, de a pénzügyi stabilitás szempontjából nagyon fontos, hogy a pénzügyi szolgáltató szektor számára is növekvő kockázatot jelent a helyi önkormányzati rendszer egyszerűen azért, mert maga a jelenlegi államháztartási információs rendszer és a jelenlegi szabályozási rendszer - beleértve a hitelintézetek szabályozását - tulajdonképpen nem képes megjeleníteni. Ilyen módon maguk az egyes pénzügyi szolgáltatók sem képesek szembenézni és megjeleníteni az önkormányzatok összes kockázatát, hiszen a költségvetési, feladatellátási kockázat mellett számos olyan költségvetésen kívüli feladatellátásból eredő kockázat jellemzi ezt a szektort - vállalatok hitelfelvételei, ezért vállalt kezességek és PPP-konstrukció -, amelyek összességében a szektor hitelképességét befolyásolják.
Azt gondolom, hogy tulajdonképpen ezek miatt - és itt megint szeretném csak kiemelni ezeknek néhány súlyponti dolgát - rövid távon önmagában kockázatot jelent az, hogy ugyan a GDP-számok mozognak, nem tudjuk pontosan mennyi lesz. Éppen tegnap jelent meg a negyedéves KSH-jelentés, ami visszaesést sorolt. Ilyen értelemben, amikor azt mondja, hogy a GDP 1-1,5 százalékával növelheti maga az önkormányzati rendszer a GDP-arányos államháztartási hiányt, akkor ez jelentős mértékben függ a GDP számától, de ez kockázat.
A másik nagyon lényeges kockázat, amivel kapcsolatosan érdemes felhívni a figyelmet, hogy középtávon a verseny vagy a válság, valamint a saját bevételi potenciál, illetve ennek elolvadása az adóbevételek csökkenése miatt elsősorban magát a hitelképességet és meglévő hitelállomány fedezettségét is rontja, és bizonyos esetekben - bár ez nem tárgya a tanulmánynak - egyes konkrét önkormányzatok esetében is a fizetőképesség, a bonitás fenntartása is okoz problémát.
Röviden átlapoznám azokat az ábrákat, amelyek tulajdonképpen azokat a folyamatokat jelzik, amelyeket a tanulmány elemez. Az első nagyon fontos megállapítás az, hogy úgy tűnik, a költségvetési deficit pozíciója az önkormányzati rendszernek igazából ezt az eladósodást nem indokolta. Nagyon érdekes jelenség, és bizonyos értelemben mondhatom pénzügyeknél, hogy pozitív, bizonyos értelemben negatív jelenség, hogy az önkormányzati eladósodásnak egy sajátos lejárati szerkezete van, ami tulajdonképpen azt mutatja, hogy a kibocsátott kötvények futamideje jól láthatóan egy meghatározott periódusra koncentrálja a visszafizetési igényt. Ez az ábra persze nem azt jelenti, hogy pont 20 év múlva kell visszafizetni, de mindenképpen azt lehet mondani, hogy meghatározott időszak fiskális kapacitásait terhelik ezek a kötelezettségek.
Egy nagyon lényeges sajátossága az 2007-2008. évi önkormányzati kötvénykibocsátásoknak az a denominációs szerkezet, ami a lakossági és részben a kisvállalkozási hitelekre is jellemző, és ilyen értelemben a svájci frank uralkodó részaránya hosszabb távú. Ha visszanéznék, a hosszabb távú, 20 éves fejlődési vagy kifutási időszakban is komoly kockázatot jelent, hiszen az euró és svájci frank árfolyama közötti átváltási kockázat végig meglesz. Nagyon érdekes ez az ábra, amely mutatja - és ilyen értelemben a tanulmányhoz képest 2009. első negyedéves állapotok is ott vannak - ezeknek a folyamatoknak az időbeni lefolyását, az egyes éves kibocsátásokat. Jól látható, hogy 2007-ben csúcsosodik az önkormányzati kötvénykibocsátás, és egy lecsengő folyamat zajlik. Maguk a kötvényinstrumentumok mai értéken nagyjából 450 milliárd forint értékű adósságállományt jelentenek.
Nagyon érdekes ábra az is, és ilyen értelemben javaslatunk szempontjából nagyon fontos ábrának érzem, hogy hogyan hat mindez a bankrendszer likviditására. (Közbeszólásra.) Elnézést, de képviselő asszony szólt, hogy e mellett az ábra mellett betétállományi adatok vannak, amelyek közül lényegében a teljes adósságállományt mutatják a lila oszlopok, e mellett szándékaink szerint - de ez a gép ezt ilyen értelemben nem tudta elolvasni - mutatják az önkormányzati szereplőknek a bankrendszerben tartott betétállományát. Nagyjából a 2009. első negyedévre van, amit most képviselő hölgyek és urak nem látnak. Ez lényegében azt mutatja, hogy a bankrendszer likviditása szempontjából hogy néz ki ez az eladósodási folyamat.
Ez a következő táblázat vagy következő ábra - örülök, hogy ez látszik - azt mutatja, hogy az a bizonyos árfolyamkockázat, amire röviden utaltam a denominációs összetételből adódóan, milyen többletterhet jelent a mostani viszonyok mellett az önkormányzatok kötvényállománya vonatkozásában. Idáig tart a bekerülési érték alapján vett állomány, ez a 2008. végi tehernövekmény ez a sárga rész, és ez a bizonyos zöld rész az első negyedévi árfolyam-folyamatok alapján van. Ebből látszik, hogy elég jelentős mértékű árfolyamkockázat van, és meglepetést okozhat az egyes önkormányzatok számára ez a folyamat.
Természetesen - és a kép fehérségéhez az is hozzátartozik, hogy - az önkormányzati eladósodás nem önmagában jelent fiskális kockázatot a gazdaság egészében, hiszen ez az ábra azt mutatja, hogy a konszolidált államadósság egészéhez viszonyítva maga az önkormányzati adósság GDP-arányos és abszolút értékben mérve egyáltalán nem egy nagyon jelentős rész. A kockázat mértékét és a kockázat fontosságát abban látjuk, hogy igazából az a pénzmennyiség, amely a kibocsátott kötvények eredményeként az önkormányzatok rendelkezésére áll, ennek a felhasználása olyan hullámzásokat, szezonalitásokat mutathat, amely tehát a folyó évi deficitet képes befolyásolni. Ha azt a kérdést teszem fel, hogy a kincstári kockázat lényege mi, az nem elsősorban maga az adósság abszolút vagy akár GDP-arányos része, hanem a kötvénykibocsátások miatt rendelkezésre álló szabad likviditás, illetve ennek potenciális elköltése, a GDP-arányos deficitre vonatkozó hatás tekintetében.
Itt nyilvánvalóan, ahogy főigazgató úr is utalt, differenciált helyzetre kell fölhívnunk a figyelmet. Bizonyos értelemben azt lehet mondani, hogy jelentős problémát jelent és jelentős pénzügyi kockázatot hordoz. Most sorrendben fordítottan keresem a forráshiányos, önhikis, darabszámra jelentős önkormányzati, elsősorban falusi önkormányzati kört. Itt azt lehet mondani, hogy a jelenlegi helyzetben bármikor adósságrendezési eljárás közelébe kerülhetnek egyes önkormányzatok, a makrogazdasági szempontból azonban nem tartjuk ezt nagyon nagy kockázatnak, egyszerűen azért, mert a kormányzat eddig is és ezután is lényegében viszonylagos kis összegekkel megtámogatott diszkrecionális lépésekkel ezt a problémát kezelni tudja.
Majd látni fogják a következő adatban meg a táblázatban, illetve az ábrán és a tanulmányban is láthatják, hogy legstabilabb helyzetben a fővárosi kerületek vannak.
Tulajdonképpen igazából két kockázatosabb kört emeltünk ki. Az egyik a megyei önkormányzati kör, amelynek - majd látni fogják - az eladósodási szintje nem túl magas, viszont a saját bevételi potenciálja, fiskális kapacitása nagyon alacsony. Egy más jellegű problémát jelentenek a nagyobb városok, illetve a megyei jogú városok, ahol ugyan a fiskális kapacitások, ha a válsággal nem is foglalkozunk most ebben az összefüggésben, viszonylag stabilak, az adóerő-potenciál viszonylag nagy, ezzel együtt viszont különböző okok miatt ez a kör jelentős költségvetési és költségvetésen kívüli kockázatok hordozója.
Ez az ábra mutatja, hogy a különböző önkormányzattípusokban egy lakosra vetítve hogyan néz ki ez az eladósodás. Az első oszlopsor az országos átlagot jelenti, a kék jelenti az egy főre jutó bevételi potenciált, a piros oszlopok jelentik a pénzügyi adósságállományt. Itt látható, hogy a Fővárosi Önkormányzat önmagában jelentős mértékben eladósodott, ezt kiegyenlíti bizonyos értelemben a fővárosi kerületeknek egy alacsony eladósodottsága. A megyeszékhely megyei jogú városoknál ez egy kiegyensúlyozott képet mutat, a nem megyeszékhely megyei jogú városoknál ez az eladósodottság, illetve saját bevételekkel való fedezettség viszonylag alacsony.
Beszéltem a megyékről, ahol tulajdonképpen maga az abszolút összeg nem nagy, viszont az látható, hogy az adósságállomány a saját bevételi potenciálnak mintegy felét jelenti, és a városok jelentik bizonyos esetekben még ezt a kockázati problémát.
Továbbutalva, csak nagyon röviden és nem rabolva az idejüket, tulajdonképpen a kockázatokat növelheti az, hogy bizonyos stabilizációs intézkedések ezeket a forráshiányból adódó kockázatokat növelhetik. Azok a PPP-konstrukciók, amik az elmúlt években indultak, tulajdonképpen egy látens eladósodást és egy látens bonitáshiányt képesek jelenteni, és tulajdonképpen az EU-támogatások felhasználása abban az esetben, ha ezek olyan projektekben fognak testet ölteni, amelyeknek a pénzügyi fenntarthatósága problémát jelent, akkor az eladósodás és ezeknek a projekteknek a finanszírozási igénye egy további kockázatot vetít előre.
Problémát jelent a saját források, helyiadórendszer és az ezekkel kapcsolatos bizonytalanságok kérdése. Ezzel befejezem a bevezetőmet. Itt lényegében a javaslati résznél arra szeretnék utalni, hogy igazából a rendszerszerű megoldások vonatkozásában - és végig pénzügyi kockázatkezelésről beszélek természetesen, nem az önkormányzati rendszer egészének reformjáról -, a rendszerszerű megoldás érdekében egy olyanfajta stabilitást kell biztosítani, ami a stabilitási és növekedési paktum követelményének perspektivikus megfelelését biztosítja. Egy másik nagyon fontos kihívás az, hogy ezek az EU-források megfelelő szerkezetben és megfelelő projektekre kerüljenek lehívásra, illetve hogy az önkormányzatok túlvállalásait valamilyen módon - amik érthetők a politikai racionalitás szempontjából, de gazdasági szempontból problémát jelentenek - kezelni lehessen.
Ezért fogalmaztuk meg azokat a javaslatokat, amelyek a tanulmány végleges változatában szerepelnek. Azt gondoljuk, hogy szükség van egy olyan költségvetési szabályra, amely bizonyos értelemben kiegészítené a költségvetési takarékossági törvényben elfogadott költségvetési szabályt, amely egyszerre képes biztosítani a stabilitási és növekedési paktumnak való megfelelést, tehát az EU-elvárásoknak való megfelelést, és képes arra, hogy az egyes önkormányzatok bonitását is megőrző szabály legyen.
Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a jelenlegi, Ötv. 88. §-ban szereplő szabály a mi megítélésünk szerint egyik követelménynek sem felel meg. Mi azt gondoljuk, hogy a jelenlegi kiélezett pénzpiaci helyzetben fontos és lehetséges megoldás lehet egy speciális önkormányzati kincstár létrehozása, amely mind az államadósság egészének kezelése, mind az önkormányzati reform és az önkormányzati működés szempontjából jelentős előnyöket képes generálni.
Végül, de nem utolsó sorban úgy gondoljuk, hogy azokkal az ellentmondásokkal, amelyekkel önök képviselőként, önkormányzati tisztségviselőként nap mint nap találkoznak, nevezetesen, hogy a pályázatorientált önkormányzati pénzfelhasználásnak bizonyos diszfunkcionális hatásai lehetnek, tehát ennek a helyzetnek a kezelése szempontjából érdemes volna végiggondolni azt, hogy az EU-s támogatások egy részét egy önkormányzati hitelgarancia-rendszer feltőkésítésére kellene használni. Ez tulajdonképpen egyszerre javítaná az önkormányzatok hitelképességét, és egyszerre biztosítaná azt, hogy olyan jellegű projektekre és fejlesztésekre legyen pénz az önkormányzatoknál, amely fejlesztések a valódi helyi igényeket támogatják.
Röviden ebben szerettem volna a tanulmány mondanivalóját összefoglalni. Köszönöm a figyelmüket. Várom kérdéseiket és még inkább kritikai megjegyzéseiket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A tisztelt bizottság tagjaié a szó. Parancsoljanak! (Jelzésre:) Lamperth képviselő asszony, parancsoljon!
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Bocsánat, én csak egyetlen egy dologra szeretnék kérdezni, és itt halált megvető bátorsággal szembemegyek a bizottság sürgetésével; még van hátra napirend. Az anyagban szerepel - nemcsak pénzügyi szemléletű, nagyon helyesen - a közigazgatás szerkezete is és a középszint fiskális önállóságának megteremtése mint egy lehetséges javaslat. Most nem szeretném ezt itt részletesen kibeszélni, mert ez egy elég bonyolult dolog, csak érdeklődni szeretnék, hogy ezzel kapcsolatban vannak-e részletesebb elgondolások is, hogy azok mik lennének, milyen lenne ez a redisztributív szerep, milyen típusú adók, foglalkoznak-e ilyen kutatással is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor parancsoljanak, kérem szépen, válaszoljanak.
DR. VIGVÁRI ANDRÁS (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): Köszönöm a kérdést. Itt a középszint fiskális önállóságának megteremtése elvileg két módon lehetséges. Nyilván függ attól, hogy a középszint milyen típusú feladatok ellátását végzi el. A jelenlegi helyzetben azt gondolnám, hogy a központi adómegosztásba való bevonás lehet a megoldás, tehát akár személyi jövedelemadó, akár társasági nyereségadó megosztásában lehet gondolkodni. (Warvasovszky Tihamér távozik az ülésről.) Abban az esetben, ha a jelenlegi feladatok kibővülnének egyfajta redisztributív kiegyenlítő funkcióval, tehát például elképzelhető lehet egy más jellegű szerkezeti átalakításkor egy olyan megoldás, hogy mondjuk a településközi kiegyenlítés, önhiki és hasonló problémák, vis maior helyzetek kezelését esetleg a központi kormányzat decentralizálja, ebben az esetben nyilvánvalóan egy olyanfajta megoldás is lehetséges volna, amikor bizonyos, a településen kivetett helyi adóknak a középszinten való megosztása valósulna meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések, észrevételek? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor nagyon szépen köszönjük ezt a tájékoztatót. Én azt gondolom, hogy elég sok önkormányzati emberek számára megfontolható és végiggondolandó kérdésfelvetés van, illetve, azt gondolom, hogy országgyűlési képviselőként ezt a szférát ez a bizottság viszonylag jól ismerve, egy csomó tanulmányban megfogalmazott ténnyel egyetért. Nagyon szépen köszönöm még egyszer.
Tisztelt Bizottság! Mivel a búcsúszimfónia elindult, kezdünk kevesebben lenni, ezért azt javaslom, hogy most ne a 10-essel folytassuk - és az ÁSZ képviselőinek egy kis türelmet kérünk -, merthogy muszáj még két napirend ügyében szavaznunk.
Sikerült végre az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről segítséget kapnunk, tehát a minisztérium képviseletében dr. Gáll Tamás tanácsos úr itt van, ezért javaslom, hogy térjünk az 5-ös napirendi pontra. Ez pedig a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. május 11-ei ülésnapján elfogadott "A hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről" szóló törvény, amely a köztársasági elnök átirata és a visszaküldött törvény T/9024/15. számon került iktatásra. Itt a zárószavazás előtti módosító javaslatok megvitatása lesz a feladatunk a házszabály 107. §-ának (2) bekezdése alapján.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslathoz bárkinek van-e észrevétele, kérdése? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérdezem a tárca álláspontját a zárószavazás előtti módosító javaslatról.
DR. GÁLL TAMÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Szeretnék elnézést kérni, hogy nem tudtunk időben megjelenni. Részben másik bizottságban kellett részt vennünk, részben adminisztrációs apróság miatt nem tudtunk időben megjelenni. Előzetes tárcaálláspontunk az, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatot a tárca támogatja, tehát mind a 10 pontját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e észrevétel ezek után? (Nincs jelzés.) Ezek után kérdezem, ki az, aki támogatja a zárószavazás előtti módosító javaslatot? (Szavazás.) Ez tizenöt igen. Ki az, aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem. Tehát a bizottság ezt támogatta. Az 5-ös napirendet ezzel lezárom.
Rátérnénk a 8-asra, még mindig kérnénk az ÁSZ vezetőinek türelmét, ez az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a T/9637. szám alapján. Köszöntöm a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium részéről Magyar Mária asszonyt és kérdezném majd a tárca álláspontját, vagy nem tudom, tud-e kormányálláspontot mondani. Parancsoljon!
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárcaálláspontot tudok csak.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor kezdjük is a szavazást.
1-es módosító javaslat dr. Szűcs Lajos képviselő úr javaslata. Mi a véleménye a tárcának? Ez összefügg a 2-essel.
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
3-as pontban, szintén dr. Szűcs Lajos képviselő úr javaslata. Ez összefügg a 17-essel. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca nem támogatja, mert a gazdasági bizottság beadott egy bizottsági módosítót, ami hasonló tartalmú, de kodifikációs szempontból jobb megfogalmazású.
ELNÖK: Köszönöm szépen, tehát akkor ezt nem támogatja a tárca. Bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
4-es pontban szintén dr. Szűcs Lajos képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Tárca nem támogatja. Ez összefügg a 18-assal, 19-essel. Bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Nem támogatja.
5-ös, dr. Szűcs Lajos képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja a tárca. Összefügg a 15-össel. Bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
6-os, dr. Szűcs Lajos képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Koncepcióval egyetértve, de szintén a gazdasági bizottság által beadott jobb megfogalmazású módosítóra tekintettel ezt a tárca nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja a tárca. Összefügg a 16-ossal. Bizottság? (Szavazás.) Nem támogatja.
7-es, Bencsik képviselő úr és Nagy Sándor képviselő úr javaslata. Tárca.
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
8-as szintén Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
9-es szintén Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
10-es Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
11-es, Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
12-es, Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
13-as, Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
14-es, Bencsik képviselő úr és Nagy képviselő úr javaslata. Tárca?
MAGYAR MÁRIA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tárca támogatja.
ELNÖK: Tárca támogatja. Bizottság? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja.
Nincs több. Kérdezem, hogy bárki e napirend keretében akar-e még valamiről szavaztatni? (Nincs jelzés.) Ha nem, köszönöm a segítséget, ezt a napirendet lezárom.
Visszatérünk az eredeti 10-esre, mely az Állami Számvevőszék Kutató Intézete képviselőjének tájékoztatója az önkormányzatok európai modelljeiről, valamint az önkormányzati finanszírozás néhány új tendenciájáról. Kérdezem, hogy Pulay úr kezdi megint, ugye? Parancsoljon!
DR. PULAY GYULA ZOLTÁN (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): Átadnám a kollégámnak a prezentációt, ezt szövegesen is kinyomtattuk és átadjuk elnök asszonynak kiosztásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen, természetesen lesokszorosítjuk a bizottságnak. (Dr. Pulay Gyula Zoltán: Már le van sokszorosítva.) Jó, akkor nem olyan vastag, csak már le van sokszorosítva, és körbe lehet adni, ez tökéletes, köszönöm szépen.
Dr. Vigvári András tájékoztatója
DR. VIGVÁRI ANDRÁS (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): A bizottság egy korábbi ülésén elnök úr a bizottság tagjainak kérdései alapján azt ígérte, hogy az intézet, illetve az Állami Számvevőszék önkormányzati ellenőrzési igazgatósága összefoglaló anyagot készít az európai önkormányzati modellekről, önkormányzati módszerekről. A múltkori kérdések kapcsán különös figyelem fordult a csehországi rendszerre. A mostani prezentációban, anyagban arra törekedtünk, hogy egy átfogó képet, szempontrendszert tudjunk bemutatni ebben a témakörben, illetve bizonyos pontokon a csehországi rendszer vonatkozására is ki fogok térni.
Lényegében egy nagyon fontos kiindulópont az, hogy az egyes önkormányzati rendszerek - és itt az Európai Unióról beszélek - nagyon sokféle tényező hatására alakulnak, formálódnak, időnként deformálódnak. Itt tulajdonképpen, amikor nemzetközi megoldásokat, mintákat próbálunk követni, átvenni, akkor ilyen szempontból azért érdemes azokat a dolgokat végiggondolni, hogy milyen megoldásoknak különböző országokban mi az oka, milyen gazdasági potenciál, milyen konkrét történelmi helyzetben alakultak ki.
Itt tulajdonképpen érdekesség kedvéért két nagyon konkrét problémára tudnék utalni. Képviselő hölgyek, urak is tudják, hogy Németországon belül a föderális államban nagyon különböző megoldások léteznek és vannak az önkormányzatok esetében. Sok minden más, korábbi történelmi fejlődés mellett ennek egyik nagyon kézenfekvő oka volt a II. világháború utáni megszállási gyakorlat. Zónákra osztották az országot, és a különböző megszálló hatalmak, amikor a közigazgatást szervezték, újraindították, akkor bizonyos értelemben a saját tapasztalataikat érvényesítették azon a területen, tehát ez olyan hatás.
Egy másik, amire a prezentáció végén fogok utalni, ez az angol ellenőrzési rendszernek a kérdése. Ez lényegében az audit commission, amiről majd röviden fogok beszélni, tulajdonképpen a Margaret Thatcher által folytatott nagyon erős államleépítő, államátépítő gazdasági és állami reform keretei között alakult ki. Tulajdonképpen abban a konkrét politikai konstellációban lényegében azzal a céllal, hogy az elég jelentős tartalékokkal rendelkező önkormányzati rendszer gazdálkodását átvilágítsa, illetve kordában tartsa.
A következő, erről beszéltem, itt tulajdonképpen amikor önkormányzati rendszerek nemzetközi összehasonlításáról beszélünk, akkor a különböző szakmai területek persze különböző szempontokat hangsúlyoznak. Az én prezentációmban, az intézet és az önkormányzati igazgatóság prezentációjában nyilván elsősorban a gazdasági-pénzügyi dimenziókat és az ellenőrzési dimenziókat fogjuk megjeleníteni, de nyilván egy alkotmányjogász elsősorban az alkotmányos vonatkozásokra, egy közigazgatási szakember közigazgatási beosztásra, egy közfeladatok ellátásával foglalkozó szakember pedig a feladatellátás szervezeti kereteire koncentrálna. Tehát azt gondolom, hogy nagyjából ezek azok a dimenziók, amikben érdemes egyáltalán a rendszereket összehasonlítani.
Ez a táblázat, amit nem nagyon szeretnék önöknek nagyon részletesen bemutatni, egy rövid összefoglalást ad arról, hogy ha itt most közhatalmi, közigazgatási, alkotmányjogi szempontból tekintjük át a különböző rendszereket önkormányzatiság szempontjából, akkor néhány fontosabb európai uniós ország hogyan néz ki. Ezt nem nagyon részletezném.
Ha ezeket a szempontokat - visszatérve az előző ötszempontos, ötdimenziós rendszerre - együttesen érvényesítjük, akkor nagyjából a szakirodalom azt mondja, és többé-kevésbé ez egy védhető álláspont, hogy igazából három nagy európai modell különböztethető meg az önkormányzati rendszerben. Itt a kontinentális Európáról beszélek természetesen. Egyfelől a rajnai modell, ami jellemzően föderális berendezkedéssel jellemezhető; egy mediterrán modell, amely elsősorban az egységes nemzetállamokban és elsősorban a dél-európai országokban alakult ki - itt a településszerkezetből is adódik egy elaprózottságra való hajlam -, és van a skandináv modell, ami maga is egy egységes, unitárius állammodellre épülő modell, de az ottani nemzeti hagyományok, illetve a jóléti rendszerek és a társadalomszerveződés sajátos elvei és gyakorlata miatt itt tulajdonképpen óriási nagy önkormányzatok óriási széles hatáskörrel és feladatkörrel működnek.
Ha itt most ezen a hármas térképen vagy három modellben a magyar modellt el kellene helyeznem, akkor azt mondhatom, hogy tulajdonképpen van benne egy kis rajnai, van benne egy kis mediterrán, és van benne egy kis skandináv is. Ebből a szempontból mondtuk azt meg, mondjuk azt abban a tanulmányban, amiről a korábbi napirendben beszéltünk, hogy ez a magyar modell bizonyos értelemben mindenképpen inkonzisztensnek tekinthető.
Itt az átalakuló országok vonatkozásában természetesen nagyon sokféle előzmény és hatás érvényesül. Azt lehet mondani, hogy ha a szűkebb pátriánkat, szűkebb környezetünket nézzük az átalakuló országok vonatkozásában, akkor a kormányzati feladatdecentralizációnak a pártállami időszakban is Csehszlovákiában és Magyarországon voltak igazán hagyományai, ilyen értelemben valószínűleg nem véletlen, hogy a cseh, a szlovák és a magyar modell és magyar megoldások nagyon sok tekintetben hasonlítanak egymásra, még akkor is, ha majd látni fogjuk, hogy azért bizonyos pontokon vannak persze különbségek.
Azt hiszem, nagyon lényeges arra utalni, hogy itt pillanatfelvételeket lehet meg szükséges csinálni, de a közfeladat-ellátás decentralizációja önkormányzati rendszerek vonatkozásában egy élő, mozgó, folyamatosan változó rendszerről van szó. Én három ilyen markáns tendenciát emeltem ki, amelyek érvényesek az európai uniós országokon belül is. Az egyik nagyon fontos dolog, hogy az 1970-es évek vége óta egy nagyon markáns feladatdecentralizáció tapasztalható a központosított országokban. Tehát akár a spanyol, akár a francia, akár a magyar példát nézem, ez a feladatdecentralizáció mindenképpen egy markáns tendencia, és úgy tűnik, hogy még mindig folytatódó tendencia. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ez a decentralizáció megállt volna, nálunk fejlettebb országokban is továbbra is zajlik ez a folyamat.
Nagyon lényeges másik tendencia volt az elmúlt 20 évben az az integráció, amely elsősorban az északi államokban, skandináv államokban, illetve Dániában érhető tetten legmarkánsabban, ahol lényegében az önkormányzatok számának radikális csökkenésével is együtt járt ez az integráció. A helyhatóságok száma, a választott önkormányzatok száma is jelentősen csökkent. A legutóbbi ilyen markáns folyamat éppen Dániában 2005-2006-ban lezajlott folyamat volt, de a rajnai modellen belül is azért az elaprózott települések közötti integráció és ennek bizonyos közjogi érvényesítése is tapasztalható volt.
Végül, de nem utolsó sorban, nem függetlenül az Európai Unió hatásaitól, egy markáns tendencia a regionalizáció, amely lényegében azt jelenti, hogy a korábban úgynevezett központosított, unitárius államokban a decentralizáció együtt járt azzal, hogy bizonyos közfeladatokat és bizonyos önkormányzati feladatokat nagyobb területi egységekbe, úgynevezett régiókba szerveznek. Ez a regionalizáció jellemző Franciaországra, de legmarkánsabban talán Spanyolországra volt jellemző. Bizonyos értelemben az a törekvés, ami a magyar politikát és a közpolitikát a 2002-es, sőt megkockáztatom, az ezredforduló óta a regionalizációban mozgatta, ennek a tendenciának a felismerése volt.
Néhány illusztrációt összegyűjtöttünk kollegáimmal arra vonatkozóan, hogy látszódjon az, hogy ha most gazdasági szempontból hasonlítjuk össze az önkormányzatokat az Európai Unióban, akkor milyen komoly különbségek vannak. A színek önmagukban mutatják azt, hogy ha az önkormányzati feladatellátást valamilyen módon nézem, annak szélességét kifejezi a GDP-ben kifejezett önkormányzati bevételek súlya, akkor láthatjuk, hogy ez a térkép elég színes, tehát elég sokféle megoldás és elég sokféle modell létezik. Ugyanez természetesen még kézenfekvőbb a kiadások vonatkozásában.
Nagyon érdekes különbségeket mutat az ábra, itt van egy-két nem európai uniós példa is, egyszerűen azért, hogy lehessen értékelni a globális tendenciákat is. Tehát itt megtalálják a képviselő hölgyek és urak az Egyesült Államoknak, Japánnak és Kanadának a mutatószámait is. Ez is azt mutatja, hogy jelentős szóródás és jelentős különbségek vannak különböző történelmi hagyományú, különböző gazdasági potenciálú országok vonatkozásában az egyes országok között. Itt is ez egy eléggé mellbevágó ábra, amely tulajdonképpen azt mutatja, hogy ha az önkormányzati méretet az átlagos lakosságszámmal próbálom közelíteni, akkor tulajdonképpen a világon - és ezen belül Európán belül is - nagyon különböző, és egy jelentős szóródást mutat. Ebből az is látható, ahogy más tanulmányokból és más forrásokból is látható, hogy ma a magyar modell elaprózottságát tekintve nem egyedülálló, tehát megkockáztatom, önmagában a magyar modell problémája nem az elaprózottságból adódik, hanem tulajdonképpen az elaprózottság, a feladatellátás és a szolgáltatásszervezés módjának együtteséből.
Nagyon érdekes képet mutat az, hogy ha megnézem, hogy a helyi önkormányzatok bevételei hogyan oszlanak meg különböző bevételtípusokra. Itt megpróbáltuk tipizálni nemzetközi összehasonlításban összehasonlító számokkal, amelyek nem csalnak, és többé-kevésbé korrekt képet mutatnak. Rendkívül nehéz összeállítani. Érdekességképpen szeretném csak megjegyezni ezzel kapcsolatban nemzetközi összehasonlítás tekintetében, hogy 2002-ben, ha jól emlékszem, az OECD egy külön munkacsoportot indított, amelynek igazából egy nagyon hosszú angol címe van, ezzel nem fárasztom önöket. Ennek lényegében az volt a célja, és az a célja mind a mai napig, hogy próbálja az OECD-tagországok közül az érdeklődő országok összefogásával biztosítani azt, hogy nemzetközileg összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre OECD-n belül az önkormányzati feladatellátásra. Magyarország egyelőre ennek a munkacsoportnak nem tagja, bár az anyagokhoz hozzá lehet jutni, tehát ilyen értelemben, ha az ember ezeket az anyagokat olvassa, akkor ezekkel a módszertani problémákkal, ami az összehasonlítást mutatja, jelentős ismeretekre tud szert tenni.
Látható, és itt a sorrend tulajdonképpen azt mutatja, hogy vannak olyan országok, ahol a támogatások, állami támogatások, hozzájárulások jelentik a döntő forrását az önkormányzatok működésének. Vannak olyan országok, ahol ezek különböző, nem adójellegű bevételek, amelyek elsősorban különböző használói díjakat jelentenek, mint csatornadíj, szemétszállítási díj, netán iskolában extra szolgáltatásokért térítési díj, és így tovább, tehát a nem adójellegű sajátbevételek.
Látható, hogy az adóbevételekből való részesedés vonatkozásában is elég komolyak a szélsőségek. Ez az ábra természetesen - és ezt még majd pontosítom egy következő ábrán - egyelőre nem tesz különbséget abban, hogy helyi adókról vagy megosztott adókról van szó. Ebből a szempontból nagyon jelentős dolog az, hogy a nemzetközi gyakorlat az Európa Tanács, a Council of Europe ajánlásának megfelelően - amely ajánlást és dokumentumot a Magyar Köztársaság is törvénybe iktatott -, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában világosan megfogalmazza, hogy mi tekinthető ma Európában helyi adónak. Ez a sárga a helyi és megosztott adókat együtt jelenti.
Lehet látni ilyen értelemben a helyi önkormányzatok kiadásait a GDP százalékában. Ebből a szempontból látható a skandináv államok sajátos önkormányzati rendszere, ahol lényegében a kontinentális Európa uralkodó gyakorlatával szemben minden lényeges jóléti állami szolgáltatás a helyi önkormányzatok feladata. Ha ezt az alapsort végignézzük, láthatjuk, hogy ebben is Magyarország a középmezőnyben van és az európai 25-höz képest nagyjából átlagosnak számít.
Nagyon érdekes a mutatószám, és itt néhány nagyon friss adatot fogok mutatni néhány táblázatban, ami viszonylag friss DEXIA kiadványból származik. Ez a DEXIA az európai méretekben működő leegyszerűsítő önkormányzati fejlesztési bank, és ők tavaly év végén publikáltak egy nagyon friss adatokkal operáló, vaskos könyvet az önkormányzati rendszerekről. Itt lényegében két szempontot mutattam be a táblázatban, az önkormányzatok GDP-ből való részesedését és mellette az önkormányzati összes alkalmazottnak a közalkalmazottak százalékában való kifejezését. Látható itt tulajdonképpen, hogy itt nagyon erős kapcsolatot, korrelációt nem mutató összefüggések is vannak, és ez is a modellek sokszínűségét és a megoldások sajátosságát, nemzeti függőségét mutatja.
Ezt a bizonyos elaprózottságot mutattam be egészen konkrét számokkal, amik már egy másik ábrán is szerepeltek. Ebből látszik, hogy mi elaprózottság tekintetében a negyedik helyen állomásozunk európai uniós viszonylatban. Ennél még érdekesebb, és ez az OECD már említett munkacsoportjának az anyagaiból származó számított adat, erre vonatkozóan egy tábla került be ide. Ez lényegében az önkormányzatok forrásszerkezetét, vagyis ha úgy tetszik, az önkormányzatok pénzügyi autonómiáját próbálja ezekkel a számszerű összefüggésekkel bemutatni. Itt azt mutatjuk, és ez a módszertan a munkabizottságban kifejlesztett módszertant jelenti, mely lényegében tipizálja az önkormányzati bevételeket mint helyi adó, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának kritériumait kielégítő helyi adó. Magyarországon ebben a vonatkozásban a gépjárműadó nem szerepel nyilván ebben a kupacban, ő a megosztott adókban szerepel. A másik szempont a megosztott adókat mutatja.
Nagyon lényeges szempontot jelent, amikor az állami transzfereket megkülönbözteti ez a munkacsoport, és a fiskális önállóságot ebből a szempontból tipizálja, és megkülönbözteti a kötött felhasználású vagy hazai zsargonnal "pántlikázott" pénzekként működő támogatásokat, illetve a szabad felhasználású támogatásokat. Ebből a táblázatból azért nagyon jól látható, hogy különbözőek azok a finanszírozási szerkezetek, amelyek a különböző államberendezkedési, különböző feladatellátási felelősséggel felruházott önkormányzati rendszerekre jellemzők.
Egyben áttérek nagyon röviden a cseh rendszer néhány jellemzőjének az ismertetésére, de mielőtt ezt megtenném, már látszik ebből az összehasonlításból, hogy tulajdonképpen a cseh rendszer nagyon sok vonatkozásban, nagyon sok paraméterében hasonlít Magyarországéra. Egy dolog egészen komolyan magáért beszél, ez a kötött támogatások nagy részaránya, ami azt mutatja, hogy a 2000-es évek közepe óta a cseh rendszer egy '90-ben kialakult, majd 2000-ben bekövetkezett átszervezés után elég erőteljesen centralizált, centralizációs irányba menő önkormányzati rendszer. Ennek nagyon fontos jellemzője - és a hazai jogalkotóknak ezt érdemes végiggondolni -, hogy egy nagyon erős és nagyon erőteljesen differenciált feladatmegosztással jár együtt.
Lényegében láttuk az előző táblázatokban, ábrákban az elaprózott jellegét, de azt lehet mondani, hogy nagyjából a cseh rendszerben az önkormányzatok vonatkozásában ez a 2500 darab önkormányzat az, amiért a széles értelemben vett feladatellátást a legszélesebb módon, legnagyobb mértékben ellátja, és ilyen értelemben a cseh rendszer a magyarhoz hasonlóan - utaltam már rá - tulajdonképpen a decentralizáció hagyományai miatt rendelkezik azonos megoldásokkal, a saját és delegált feladatok megkülönböztetése jellemzi.
Nagyon fontos dolog, hogy a méretgazdaságos feladatellátás érdekében kiemelt, kiterjesztett hatáskörű önkormányzatokat jelölt ki a cseh jogalkotó, és ilyen értelemben ezek a saját feladatok, amelyek ellátásáért egyértelműen a helyi önkormányzat felel, ezek az egészségügyi alapellátás, alsó fokú oktatás, lakásgazdálkodás és útfenntartás. Ez nem azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátás magasabb fokozataiban, illetve az oktatásban nincsenek önkormányzati feladatok, de ezek delegált feladatok. Ebben a vonatkozásban működnek azok a bizonyos kötött felhasználású támogatások, amelyekre már korábban utaltam.
Engedjék meg, hogy röviden kicsit hazabeszéljek, de azt hiszem, nem tanulság nélküli végiggondolni vagy bemutatni azt sem, hogy az önkormányzat külső ellenőrzési rendszere hogyan tipizálható. Azt kell mondanom, ha a prezentáció elején azzal kezdtem, hogy ahány ház, annyi szokás, akkor ez fokozottan érvényes a külső ellenőrzés rendszerére. Nagyjából az EUROSAI, a Számvevőszékek Nemzetközi Szervezetének Európai Szervezete több körben, több rendezvényén foglalkozott ennek a kérdésnek az elemzésével, tipizálásával. Az ő anyagaikat és kollégáink úti jelentését felhasználva tudtuk elkészíteni ezt a rövid kis összefoglalót.
Négy tipikus ellenőrzési megoldás van, ami nem azt jelenti, hogy mereven elkülönül egymástól a négy megoldás, de van olyan megoldás, ahol alapvetően a számvevőszékre van telepítve az önkormányzatok telepítése, ilyen például Magyarország. Nagyon sok országban ezek a bizonyos regionális ellenőrzési intézmények, amelyek független ellenőrzési intézményként működnek, tehát nem kormányzati ellenőrzést folytatnak, hanem külső ellenőrzést, ezek a regional audit institution, a RAI. Vannak olyan országok - bár megjegyzem, ezek kiszorulóban vannak -, ahol az ellenőrzést kizárólag vagy állami felügyelet mellett magáncégek végzik. Ezenkívül vannak olyan megoldások - ezek a nagy önkormányzati múlttal rendelkező országok, elsősorban Svájc -, ahol olyan állami vagy kormányzati szerv végzi, amely nem tipikusan az első három megoldásnak tekinthető.
Tulajdonképpen egy másik fontos tanulsága a külső ellenőrzési rendszerek összehasonlításának, hogy igazából vannak olyan ellenőrzési rendszerek, ahol a külső ellenőrzés alapvetően szabályszerűségi hitelesítési funkciót tölt be, és egyes országokban - ez elsősorban az Egyesült Királyság, illetve a skandináv országok értelemszerűen a széles feladatellátás és az ottani közpénzügyi kultúra miatt - jelentős szerepet tölt be a teljesítményellenőrzés.
Itt nyilvánvalóan minden önkormányzati külső ellenőrzésnél legalább három dilemma és három probléma megoldása fölmerül. Az egyik az, hogy tulajdonképpen a különböző közfeladatok megosztásának formáihoz hogyan illeszkedjen az ellenőrzési rendszer, hiszen a közfeladat-megosztásban létezik olyan megosztás, amikor dekoncentráció zajlik, amikor lényegében a központi állam a forrásokkal együtt feladatfinanszírozási formában küldi helyi szintre a feladatokat. A decentralizáció már a saját pénzügyi önállóság keretében történő feladatellátást jelenti.
A másik nagy dilemma, és a különböző konferenciák anyagaiból ez nagyon szépen átszüremlik, EUROSAI-anyagokból, hogy mindenütt dilemma az alsóbb szintű önkormányzatok alkotmányos önállóságának kezelése, tiszteletben tartása. Tehát ez egy nagyon kényes politikai, közpolitikai, alkotmányjogi kérdés, hogy a külső ellenőrzések különböző megoldásai mennyire befolyásolják és mennyire korlátozzák az önállóságát a helyhatóságoknak vagy önkormányzatoknak.
A legnagyobb dilemma, és ha úgy tetszik, ez egy jelentős, zsebbe vágó kérdés, ha úgy tetszik, költséghatékonysági kérdés, nevezetesen, ha abból indulok ki, hogy az önkormányzatok működésükben nagyon sokféle forrásból származó forrást használnak föl, tehát az európai uniós forrásoktól kezdve központi kormányzati forrásig és helyi adóként beszedett forrásokig. Így nyilván a többcsatornás finanszírozásból az a kérdés is felmerül, hogy a különböző szintű ellenőrzési intézmények tevékenysége közötti átfedést hogyan lehet áthidalni, hiszen egy átlagos európai önkormányzatot az Európai Számvevőszék, a nemzeti számvevőszékek és jó esetben vagy esetenként a regionális számvevőszékek is ellenőriznek. Ebből a szempontból összefoglaltam azokat a példákat, amik a mai ismereteink, illetve a mai gyakorlat alapján láthatók.
Az ÁSZ-okra orientált vagy arra alapozott önkormányzati ellenőrzés elsősorban Magyarország, Lengyelország, Spanyolország, Ausztria esetében jellemző, bár Németországban is létezik ez a megoldás. Nagyon érdekes, hogy Németország és Franciaország esetében - és erre utal ez a két zárójeles megjegyzés - egy intézményes megoldást találtak arra, hogy a regionális, illetve a központi független ellenőrző intézmények együttműködése hogyan intézményesüljön. Németországban egy számvevőszéki elnökök konferenciája, Franciaországban pedig egy kapcsolattartó bizottság biztosítja ezt. Van egy másik, ez elsősorban a föderális országokban, illetve a regionalizált országokban fordul elő. Németország néhány tartományában, Ausztriában, Spanyolországban, amely regionalizált ország, jelentős szerepet játszanak a regionális ellenőrző szervezetek. Átmeneti országok közül a legerősebben regionalizált ország Lengyelország, ilyen értelemben itt is jellemző ez. Németország egyes tartományaiban, illetve Svájcban speciális állami szervek is végeznek ilyet, időnként például Svájc egyes kantonjaiban parlamenti testületi bizottságok azok, amelyek tulajdonképpen az ellenőrzést elvégzik, és nincsenek ilyen számvevőszéki típusú ellenőrzések. Végül, de nem utolsó sorban Hollandiában uralkodó volt az üzleti könyvvizsgálaton alapuló ellenőrzés.
Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi években elindult a független regionális ellenőrző intézmények fölállítása, tehát ha úgy tetszik, ennek az államosítása, illetve már említettem a prezentáció elején az angol megoldást, az audit commissiont, amely audit commission '82 óta egy érdekes konstrukcióban, tehát állami testületként, de lényegében kiszervezett módon, magánkönyvvizsgálók bevonásával ellenőrzi a helyi önkormányzatoknak és a National Health Service-nek, az egészségügyi szolgálatnak a működését.
Nagyjából ennyiben szerettem volna összefoglalni. Abban bízom, hogy talán sikerült azokat a szempontokat vagy azokat az igényeket kielégíteni, amelyeket itt múltkor a képviselő hölgyek, urak megfogalmaztak. Ha kérdésük van, és feltéve, ha tudok rá válaszolni, akkor válaszolok, ha nem, akkor ezt férfiasan be fogom vallani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó. (Jelzésre:) Geberle képviselő asszony, parancsoljon!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a nagyon érdekes előadást. Tudom, hogy már nagyon előrehaladt az idő, de azért egy megjegyzést és két kérdést engedjenek meg nekem.
Az első megjegyzésem az, hogy amikor mi, itt a kormányoldal, ellenzék, illetve az egyes pártok a saját véleményük, saját önkormányzati rendszerről vallott véleményük vagy értékrendszerük szerint érvelünk egymással, és hozzuk ezeket a példákat, akkor most itt az előadásban nagyon jól lehetett látni, hogy mennyi-mennyi mindennel összefügg az, hogy az egyes országokban milyen önkormányzati rendszerek alakultak ki. Tehát nemcsak történelmi, hanem állammodell szerint, a politikai, közigazgatási kultúra szerint, településszerkezet szerint is, satöbbi. Azt gondolom, hogy amikor ilyen kiragadott példákkal bombázzuk egymást, akkor jó lesz erre az előadásra visszagondolni, már aki meghallgatta.
A kérdéseim pedig a következők lennének. Itt a 13-as táblában van egy olyan összehasonlítás, hogy az önkormányzati bevételek főbb típusainak a megoszlása. Ha emlékszik rá, akkor van egy olyan része, a világoskék, hogy támogatás, aztán van nem adóbevételek és adóbevételek. Most itt Magyarország eléggé elől van a támogatásoknál. Azt szeretném kérdezni, hogy ez csak az állami támogatásokat jelenti-e, vagy egyéb támogatásokat is, illetve hogy ez tipikusan az állam által az önkormányzatokra ruházott feladatokra szóló támogatást jelenti-e, magyarán szólva, a normatívákat jelenti-e. A következő kérdésem az volna, hogy itt a 19-es táblánál a cseh rendszernél ez tényleg 205 darab önkormányzatot jelent? (Dr. Vigvári András: Kiemelt.) Azok a kiemeltek, jó, értem. A következő pedig az önkormányzatok külső ellenőrzésével kapcsolatos. Itt ezek a példák, amiket bemutatott, kizárólag a pénzügyi ellenőrzésre vonatkoznak, vagy a törvényességi... (Dr. Vigvári András: Ez pénzügyi.) Jó, köszönöm. Ennyi lett volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre:) Balogh alelnök úré a szó, parancsoljon!
BALOGH JÓZSEF (MSZP): Két apró észrevételem lenne. Egyrészt körülbelül ezt vártuk, hogy itt minden önkormányzati szervezet, szerkezet, felállás megtalálja a saját indokát, annyira sokszínű, tehát nem tudjuk eldönteni, hogy most régió kontra megye, melyik. Ilyen az élet.
Apró észrevételem van, de ezt ne kötözködésnek tessék venni, hanem azért, hogy figyelmesen figyeltem. Ausztria esetében nem megyék és önkormányzatok vannak, hanem tartományok, tartományok vannak ott, és Ausztria szövetségi állam, tartományok szövetsége. Ez egy apró pontosítás csak, hogy figyeltünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel, kérdés? (Jelzésre:) Erdős képviselő úr, parancsoljon!
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Csak az anyagot szeretném a kabinetünk részére e-mailen elkérni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérés, kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor engedjék meg a végén - de természetesen adok szót, ha kívánnak reagálni -, hogy először is szeretném a bizottság nevében megköszönni ezt a munkát, mert ezt viszonylag nem régen kérte a bizottság a cseh rendszer kapcsán, hogy egy ilyen tájékoztatót szívesen meghallgatnánk. Azt gondolom, hogy Geberle képviselő asszonynak, illetve Balogh alelnök úrnak abszolút igaza van abban, hogy ez nagyon-nagyon sokrétű, és mindenki a saját identitásának, illetve indíttatásának megfelelően megtalálhatja azokat az érveket, amelyek adott esetben egy vitában felhasználhatók.
Én is szerettem volna azt kérni, amit Erdős képviselő úr itt a végén, tehát szeretnénk kérni, hogy a bizottsághoz e-mailen érkezzen meg ennek az előadásnak az anyaga, egyrészt azért, mert a táblázatok talán jobban olvashatók és jobban láthatók, illetve mivel ez egy átfogó anyag, a későbbiekben biztos, hogy föl tudják használni a képviselők a munkájukban akármilyen fórumon, illetve akármilyen megoldásban.
Akkor adnék önöknek szót, ha kívánnak bármire reagálni. (Jelzésre:) Pulay úr, parancsoljon!
DR. PULAY GYULA ZOLTÁN (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): Köszönöm szépen. Csak az utolsó kérésre reagálnék, hogy egy-két anyag még van nálam, ha esetleg valakinek nem jutott az írásosból, azt még tudunk adni, és nyilván megküldjük akkor elektronikusan a bizottság titkárságára, hogy elérhető legyen mindenki számára a későbbiekben. (Dr. Vigvári András felé:) Akkor egy-két konkrét kérdésre, András, ha akarsz válaszolni.
ELNÖK: Parancsoljon, Vigvári úr!
DR. VIGVÁRI ANDRÁS (Állami Számvevőszék Kutató Intézete): Itt az összehasonlítás nehézségei abból adódnak, hogy különböző feladatok különböző finanszírozást jelentenek. Ahhoz, hogy ne rébuszokban beszéljek, ebben a kékben Magyarország esetében benne van a normatív hozzájárulás és a tb által átadott pénz is, és más országokban - ha úgy tetszik - az államháztartás más alrendszeréből támogatási formaként érkező dolog. Ezért nagyon nehéz - és ezért hoztam ide a munkacsoportot, mert hihetetlen sziszifuszi munka - az egyes alrendszereket összehasonlíthatóvá tenni. (Dr. Pulay Gyula: Tudtuk, hogy tartományok vannak, csupán nyelvbotlás volt kollégám részéről. A prezentációban már jól van írva.)
BALOGH JÓZSEF (MSZP): A táblában is úgy van írva.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt a végén már egy picit a parlamenti formák felborultak. Köszönöm szépen még egyszer a Kutató Intézet vezetésének, főigazgató-helyettes úrnak, illetve tanácsadó úrnak a prezentációkat, és kérdezem a bizottságot, hogy ezt a napirendet lezárhatjuk-e. Remélem, igen.
Utolsó napirendünk Egyebek. Egy bejelentenivalóm van. Hétfőn - amennyiben az Országgyűlés a Házszabálytól való eltérést megszavazza - a mai első napirendünkhöz, amely a nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező állampolgárok védelme érdekében szükséges egyéb törvénymódosításokról szól, amennyiben érkezik módosító indítvány, akkor nekünk hétfő délután valamikor az interpellációk után bizottsági ülést kell tartanunk. Nyilvánvalóan titkár úrék intézik ezt, és jegyzői jelentéssel lesz majd értesítve erről az önkormányzati bizottság, illetve ha meghívóval meg lehet oldani, akkor meghívóval is értesítve lesz.
Köszönöm szépen. Van-e még Egyebekben bárkinek? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor köszönöm, a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 52 perc.)
|
Gy. Németh Erzsébet |
Jegyzőkönyvvezetők: Dancsecs Dóra és Földi Erika