ÖTB-20/2009.
(ÖTB-109/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Önkormányzati és területfejlesztési bizottságának
2009. szeptember 16-án, szerdán 10 óra 2 perckor
a Képviselői Irodaház II. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat (T/10221. szám) (Általános vita) *
Dr. Páva Hanna szóbeli kiegészítője *
A 2011. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslat (T/10105. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
Elnököl: Gy. Németh Erzsébet, a bizottság elnöke (MSZP)
Dr. Buzás Péter (MSZP)
Hajdu László (MSZP)
Dr. Lamperth Mónika (MSZP)
Dr. Mester László (MSZP)
Molnár Gyula (MSZP)
Papp József (MSZP)
Pál Tibor (MSZP)
Dr. Bácskai János (Fidesz)
Erdős Norbert (Fidesz)
Horváth István (Fidesz)
Meggyes Tamás (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kovács Zoltán (Fidesz) Erdős Norbertnek (Fidesz)
Balogh József (MSZP) Papp Józsefnek (MSZP)
Szabó György (MSZP) dr. Buzás Péternek (MSZP)
Ecsődi László (MSZP) Molnár Gyulának (MSZP)
Sós Tamás (MSZP) dr. Mester Lászlónak (MSZP)
Dr. Steiner Pál (MSZP) dr. Lamperth Mónika (MSZP)
Warvasovszky Tihamér (MSZP) Hajdu Lászlónak (MSZP)
Bebes István (Fidesz) Tasó Lászlónak (Fidesz)
Dr. Bóka István (Fidesz) Meggyes Tamásnak (Fidesz)
Kósa Lajos (Fidesz) Nógrádi Lászlónak (KDNP)
Dr. Ódor Ferenc (Fidesz) Horváth Istvánnak (Fidesz)
Dr. Tilki Attila (Fidesz) Hock Zoltánnak (Fidesz)
Vigh László (Fidesz) dr. Bácskai Jánosnak (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) Gy. Németh Erzsébetnek (MSZP)
Dr. Páva Hanna főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Horváth Péter titkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Sepsi Tibor kormánybiztos (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 2 perc)
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság mai ülésén megjelent képviselőtársaimat, érdeklődőket, vendégeket, illetve a kormány képviselőit.
A napirendi javaslatot írásban képviselőtársaim megkapták. Kérdezem, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e bárkinek észrevétele. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, kérem, hogy szavazzunk a mai napirendünkről. Aki egyetért a mai napirendre tett javaslatokkal, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú igen. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat, a T/10221. szám alatt. Általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Köszöntöm a napirendhez megjelent dr. Páva Hanna főosztályvezető asszonyt és Horváth Péter titkár urat a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről.
Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend tárgyalásánál szeretném felhívni a figyelmüket, hogy két levelet osztottunk ki, amelyek a bizottság titkárságára érkeztek. Az első az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának hallássérültek pedagógiája tanszékének levele. A másik levél pedig a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének közleményéről szól. E szervezet elnökének, dr. Kósa Ádám úrnak a levele, aki Magyarország európai parlamenti képviselője.
Kérem, hogy ezt a kettőt is a napirend tárgyalásánál vegyük figyelembe. Átadnám most a szót dr. Páva Hanna főosztályvezető asszonynak. Parancsoljon!
Dr. Páva Hanna szóbeli kiegészítője
DR. PÁVA HANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden elmondanám, hogy miért is van önök előtt ez a törvényjavaslat, mi indokolta ennek a kidolgozását. Alapvetően két fontos tényezőt kell megemlíteni, az egyik az, és talán ezt kell az első helyen mondani: a hallássérült emberek érdekvédelmi szervezetei, a civil társadalom már hosszú ideje, több év óta szorgalmazza azt, hogy készüljön el egy ilyen törvény, amelynek az a lényege, hogy nyelvként ismeri el a magyar jelnyelvet mint a siketek és nagyothallók első kommunikációs eszközét. Ez több évtizedes kívánsága a civil társadalomnak, úgyhogy ez volt az egyik legfontosabb indok.
A másik, amit meg kell említeni, hogy számos nemzetközi dokumentumban, az Európa Tanácsnak vannak parlamenti ajánlásai, minisztertanácsának vannak ajánlásai, amelyek elismerik a jelnyelvet mint kommunikációs eszközt és ösztönzik a tagállamokat arra, hogy ezt a fajta kommunikációs csatornát támogassák és ismerjék el. Valamint, amit nagyon fontos még kiemelni, hogy Magyarország 2000-ben ratifikálta a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményt a világon másodikként és az Európai Unió tagjai közül elsőként. Ez az ENSZ-egyezmény több helyen is utal a jelnyelvre és egyértelműen felhívja a részes államokat, hogy a jelnyelv használatát segítsék elő, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a hallássérültek ezt használni tudják. Ezek a determinációk.
Hogy tulajdonképpen miért most készült el ez a szabályozás? Erről nagyon röviden annyit, hogy az elmúlt évek fejlesztései következtében most ért meg a helyzet arra, hogy ezt a javaslatot elő lehetett készíteni. Elsősorban arra gondolok, hogy 2002-ben kezdődött meg Magyarországon a jelnyelvi tolmácsszolgálatoknak a kiépítése és most ott tartunk, hogy minden megyében van ilyen jelnyelvi tolmácsszolgáltatás, tehát a siket és nagyothalló ember el tud oda menni és ha szüksége van rá, ezt igénybe tudja venni. Három éve már nemcsak a hallássérültek, hanem a siket-vakok is igénybe vehetnek ilyen szolgáltatást.
Számos képzés indult meg annak érdekében, hogy egyrészt a jelnyelvi tolmácsok megfelelő színvonalon tudjanak oktatni, illetve tananyagok kidolgozása kezdődött meg annak érdekében, hogy a jelnyelvet lehessen oktatni, illetve jelnyelven lehessen tanítani az iskolákban.
Végezetül még egy: több éve támogatjuk már a tévéműsorok feliratozását annak érdekében, hogy a hallássérültek is hozzájuthassanak alapvető információkhoz. Tehát tulajdonképpen úgy látjuk, hogy most van az a történelmi pillanat, hogy ezt a javaslatot elő lehetett készíteni és be lehetett nyújtani, hiszen itt alapvető emberi jogokról van szó, ezt nem győzöm hangsúlyozni. A hallássérült emberek alapvető kommunikációs jogát fogja biztosítani ezt a törvény, amennyiben elfogadásra kerül.
A kiosztott levelekkel kapcsolatban pedig átadnám a szót kollégámnak, Horváth Péternek, ő fog ezekkel kapcsolatban önöknek némi információt adni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Parancsoljon!
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Elöljáróban hadd mondjak három szubjektív mondatot. Évtizedek óta dolgozom együtt Perlusz Andreával, aki a kar nevében küldte a levelet. Andrea és jó magam is mindketten hallássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógusok vagyunk és Kósa Ádámmal is jó másfél évtizede dolgozunk együtt a hallássérült emberek életét segítő szabályozásban, így például a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásnak a fejlesztésében. Azt gondolom, hogy mindketten, úgy Perlusz Andrea és Kósa Ádám hitük szerint és szakmai tudásuk legjavát adva írták le az álláspontjukat. Mindketten abból indulnak ki, hogy a legjobb legyen a hallássérült embereknek.
És akkor most nagyon röviden a Perlusz Andrea által felvetett három konkrét problémának az ismertetése és a mi álláspontunk. Az első pontban annak a vitának vagyunk a szemtanúi, ami a hagyományos, a hangzó beszéd elsajátítására irányuló iskola álláspontja. Tehát, hogy a hallássérült gyerekek tanuljanak meg beszélni.
A másik iskola pedig, amely abból indul ki, hogy a hallássérülés tényét el kell fogadni és tanítsuk meg őket jelnyelvre. Gyakorlatilag ez a kétnyelvű oktatásnak a szinonimája, a kétnyelvű oktatás problematikája. Minden külföldön élő magyar anyanyelvű találkozik ezzel a problémával. Minden hazánkban élő kisebbséghez tartozó találkozik ezzel a problémával. A vita kulcsa az, hogy a két nyelv közül melyiket kell előbb megtanítani és melyiknek az elsajátítására épülhet a másik. Szakmai részletekben nem szeretnék most elmerülni, ha a képviselőket érdekli, természetesen nagyon szívesen elmondom, ez egy nagyon érdekes és izgalmas téma, de a vita arról szól, hogy míg a törvénytervezet előkészítői és a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége azt mondja, hogy adjuk meg a választás lehetőségét a hallássérült gyerekek szüleinek, hogy melyik módszerrel fejlesszük a gyerekeket, addig a hangzó beszéd híveként, tudójaként ismert Perlusz Andrea és a kar kizárná annak a lehetőségét, hogy 0-3 éves kor között a hallássérült gyerekek fejlesztése elsősorban jelnyelven történjen. Ezért az az álláspontunk, hogy a törvény ne tegye le a voksát egyik vagy másik irányzat mellett, tartsunk ki amellett, hogy a szülők a szakemberek tájékoztatása alapján el fogják tudni dönteni, hogy az ő gyereküknek, az ő értékrendszerüknek melyik módszer felel meg jobban, ezért hát a beterjesztett javaslat mellett foglalunk állást.
A második probléma, amit Perlusz Andrea említ, ez a felsőoktatásban tanuló hallássérült hallgatókat illeti. Itt két problémát ír le. Az egyik, hogy az előterjesztés szerint szemeszterenként 60 óra tolmácsolást biztosítanánk a felsőoktatásban, illetve költségviselőként a szóbeli vizsgák esetében a vizsgát szervező intézményt jelöljük meg. Perlusz Andrea, ahogy a vitában folyamatosan, azt az álláspontot képviseli, hogy ez a 60 óra a szemeszterenkénti 300 órához képest elenyészően kevés, illetve hogy ő aggódik a költségviselés miatt.
A következőket tudom mondani: 2002 óta van jelnyelvi tolmácsszolgáltatás, azóta gyűjtünk adatokat. Jelen pillanatban, a törvény elfogadását megelőzően nagyjából éppen ez a szemeszterenkénti 60 óra jelnyelvi tolmácsolás mutatkozott, tehát a jelenlegi felhasználás alapján állapítottuk meg a szemeszterenkénti 60 órát. Nem tagadom, hogy mi magunk is arra számítunk, hogy a törvény hatályba lépését követően jobban tudatosul a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra való jog, jobban tudatosul, hogy jelnyelven lehet kommunikálni, ezért számítunk mi is az igények megemelkedésére. A jelnyelvi tolmácsok képzése csak 2003-ban indult és jelenleg körülbelül száz jelnyelvi tolmács áll rendelkezésre Magyarországon. Hiába biztosítanánk a törvényben ennél nagyobb óraszámot, nem tudnánk biztosítani, mert még nem áll rendelkezésre annyi jelnyelvi tolmács. Természetesen, ahogy a rendszer fejlődik, a későbbiekben lesz rá mód, hogy bővítsük a kínálatot.
Még két gondolat ehhez. Az egyik, hogy a jelnyelvi tolmácsolás mellett a jegyzetelő szolgáltatást is kiépítettük a felsőoktatásban, tehát jelnyelvi tolmácsolás mellett a hallássérültek jegyzetelőt is igénybe vehetnek, illetve adott esetben ott, ahol két hallássérült tanul egy csoportban, mindkettőt 60-60 óra illeti. Ha összefognak, akkor kétszer 60 órában is tudnak tolmácsolást kapni. Ami pedig a finanszírozást illeti, egyértelmű, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által biztosított forrásból finanszírozzuk az évenkénti 120 órát és gyakorlatilag a szóbeli vizsgák költségviselője a jelenlegi szabályozás szerint is a szóbeli vizsgát szervező felsőoktatási intézmény, tehát nem hozunk új szabályt, nem jelölünk meg új terheket a felsőoktatási intézmény számára.
A vita inkább arról szól - és ezt nyilván mindenki vérmérséklete szerint értékelheti -, hogy mi, akik a kormányzatot képviseljük, azt mondjuk, hogy az évenként biztosított plusz százezer forintos normatíva, amit a fogyatékos hallgatók után kapnak a felsőoktatási intézmények, arra hivatott, hogy ezeket a többletköltségeket fedezze, ezekhez a költségekhez hozzájáruljon, míg azok, akik a felsőoktatásban dolgoznak, nyilván abból indulnak ki, hogy ez a százezer forint az összes költséget nem fedezi.
Végezetül egy oktatásszervezési problémára hívja fel tanszékvezető asszony a figyelmünket. Való igaz, hogy a hallássérültek iskoláiban jelen pillanatban négyfős osztályok vannak. Ha ennek a fele kéri a bilingvális oktatásnak a megszervezését, akkor az azt jelenti, hogy kétfős osztályokat kellene indítani, ami az oktatási törvény szerint sem lehetséges. Ezért valóban elképzelhető, ahogy tanszékvezető asszony a levelében írja, hogy mondjuk első és harmadik osztály összevonására lesz szükség. Itt megint ugyanazt tudom mondani: mi a szülők számára a választás lehetőségét biztosítjuk a törvénytervezetben. A szülők választhatnak, hogy bilingvális oktatásban akarják-e látni a gyereküket vagy pedig a hagyományos hangzó beszéddel történő oktatásban. Nyilván, amikor eldöntik, hogy melyiket választják, akkor azt a szempontot is figyelembe fogják venni, hogy adott esetben összevont osztályban kell majd a gyerekeknek tanulniuk.
Egy háttérinformációt hadd osszak még meg önökkel. A nemzetközi tapasztalat: Skandináviában, Amerikában, Németországban, Ausztriában már évekkel-évtizedekkel ezelőtt bevezették a bilingvális oktatást. Ott az a tapasztalat, hogy a jelnyelv visszavitele, bevitele a hallássérült gyerekek oktatásába megnövelte a szegregált iskolák iránti igényt, és így több hallássérült gyereket írattak megint szegregált iskolákba. Tehát az integráció helyett, a halló és hallássérült gyerekek együttes oktatása helyett a jelnyelv megjelenése miatt visszarendeződött néhány gyerek a siket iskolákba. Mi is azt gondoljuk, hogy ez a folyamat valószínűleg nálunk is be fog következni. Ebben az esetben már nem négy, hanem 5-6-7 fős osztályok keletkezhetnek a siket iskolákban, amiknek a megosztása már lehetséges lesz.
Summa summarum, az előterjesztő képviseletében mi a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének az álláspontját osztjuk. Az előterjesztést általános tekintetben, a benyújtott formában tartjuk megvalósíthatónak. Értjük a tanszék félelmeit, de nem szeretnénk, ha a választás lehetőségétől elzárnánk a szülőket és a gyerekeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, titkár úr. A bizottság tagjaié a szó. Kérdések először. Mester képviselő úr, parancsoljon!
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): A szándékot mindenképp üdvözölni lehet, hiszen ilyen és ehhez hasonló érdemi lépésekre van szükség, ha nemcsak szép szavakat akarunk az esélyegyenlőségről mondani időnként. A közigazgatási eljárási törvényhez való kapcsolódásra szeretnék rákérdezni vagy egyáltalán az eljáráshoz való kapcsolódásra, akár leegyszerűsítve úgy is megfogalmazhatnám a kérdést, hogy például a polgármesteri hivataloknak lesz-e a törvény végrehajtásához kapcsolódóan valamilyen konkrét feladata majd a közigazgatási eljárás során.
A másik kérdésem pedig egy európai uniós kitekintéssel kapcsolatos. Ha így körülnézünk Európában, akkor vannak, hol vannak hasonló jellegű szabályozások? Hol tartunk, hogy ha ezt elfogadjuk, hol helyezkedünk majd el, ha elfogadjuk ezt a jogi szabályozást? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, önöké a szó, főosztályvezető asszony, parancsoljon!
DR. PÁVA HANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdésre azt tudom mondani, hogy nemcsak a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényt szeretnénk módosítani, hanem egyebeket is. Ennek két oka van. Egyrészt van egy lingvisztikai, hiszen a hatályos szabályozás nagyon sok helyen a süket, süketnéma kifejezést tartalmazza, ami kifejezetten sértő, pejoratív a hallássérült emberek számára, ezért ezt szeretnénk a szakmailag elfogadott terminológiává változtatni, ez az egyszerűbb dolog.
A másik lényeges módosítási javaslat az, hogy amikor egy eljárás során hallássérült embert hallgatnak meg, bármilyen funkcióban, pozícióban, státusban van, akár ügyfél, akár vádlott, akár tanú, bármilyen formában, akkor adjuk meg neki a lehetőséget, hogy választása szerint vagy jelnyelvi tolmácsot használjon, vagy írásban kommunikáljon. Ez jelenleg nincs így. Most az eljárási törvények nagy része azt mondja, hogy ki kell rendelni tolmácsot, holott a hallássérült emberek nem mindegyike ismeri a jelnyelvet, és ha ezt bármilyen jó szándékúan, jó akaratúan a törvény elő is írta, nem biztos, hogy ő ezzel élni is tud, hanem pontosan az ellenkezőjét érheti el a jogalkotó, hiszen nem fogja megérteni, hogy miről van szó. Nagyon szomorú példákat tudunk büntető eljárásokból felhozni erre. Tehát az eljárási törvények azt teszik lehetővé, hogy a fél saját maga dönti el, hogy kér-e tolmácsot vagy írásban kommunikál. Ez a kötelezettség, hogy jelnyelvi tolmácsot kell alkalmazni, már most is megvan, ez az önkormányzatokat is egyébként érinti, érintette eddig is, most tulajdonképpen egy újabb lehetőség nyílik meg az ügyfél előtt, hogy írásban is kommunikálhasson, ha akar. Az európai uniós kitekintéssel kapcsolatban Péter fog beszélni, ő ebben a szakértő.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Még az előző gondolathoz hadd tegyem hozzá, hogy a jelnyelven történő kommunikáció, illetve az írásbeli kommunikáció tekintetében számos eljárásjogi törvény most a döntés lehetőségét a hivatalnok kezébe teszi. Ez a módosítás arról szól, hogy ne a hivatalnok tudja, hogy a hallássérült ügyfél jelnyelven vagy írásban tud-e jobban kommunikálni, hanem az ügyfél dönthesse el. Tehát tulajdonképpen az eljárásban annyi változik, hogy a hivatalnok helyett az ügyfél fogja eldönteni, hogy hogyan akar kommunikálni. Ami még érdekesség, de azt gondolom, fontos, hogy amikor egy hallássérült a jelnyelvről az írásbeli kommunikációra vált, akkor nemcsak kommunikációs csatornát, hanem nyelvet is vált. Magyarul fog írásban kommunikálni, miközben egyébként ő jelnyelven tud. Tehát az a hallássérült tud írásban kommunikálni, aki a magyar nyelvi kompetenciával is rendelkezik.
Ami pedig az EU-t illeti, hogy hol állunk az Európai Unió tagállamaihoz képest, három dolgot szeretnék mondani. Az egyik, mi leszünk az elsők, akik törvényben nemcsak azt mondjuk ki, hogy a jelnyelv egy nyelv, hanem azt is, hogy ezáltal a hallássérültek a nyelvi kisebbséghez tartoznak. Nagyon érdekes lenne belemenni abba, hogy ebből mi minden következhet majd a jövőben. E tekintetben elsők vagyunk. Magával a szabályozással - a jelnyelven történő tanulás, a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás - nem leszünk elsők, számtalan uniós országban és a világ más országaiban van már erre szabályozás. Szlovákiában, Csehországban, Szlovéniában, Belgiumban, Spanyolországban önálló törvény szabályozza ezt a kérdést, ahogyan erre mi is javaslatot teszünk. Más országokban, Németországban, Ausztriában a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényen belül tették meg.
Ami a törvényben foglaltaknak a napi végrehajtását illeti, ott viszont akármilyen furcsa, elöl járunk az unió 27 tagországában a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás kiépítettségével. A jelnyelven történő oktatás, illetve a jelnyelv oktatása tekintetében ugyanakkor inkább a hátsó mezőnybe tartozunk. Ahogy az előbb említettem, Svédországban, Németországban, Ausztriában van iskolapéldája annak, hogy jelnyelven tanítsák a gyerekeket, és EU-s kitekintésként hadd mondjam azt a gondolatot, hogy a szlovén jelnyelvről szóló törvény három jelnyelv használatát teszi lehetővé Szlovéniában. A szlovén jelnyelv használatát, az olasz jelnyelv használatát a Szlovéniában élő olasz kisebbség számára és a magyar jelnyelv használatát a Szlovéniában élő magyar kisebbség számára. Tehát van már az Európai Unióban egy olyan ország, ahol a magyar jelnyelv létezését és az annak a használatához fűződő jogokat törvényben elismerték és ez nem Magyarország, hanem Szlovénia. E tekintetben mi a másodikok leszünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lamperth képviselő asszony, parancsoljon!
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt elnök asszony, képviselő hölgy és urak! Főosztályvezető Asszony, Főosztályvezető Úr! Én nagyon örülök annak, hogy ez a törvény eljutott idáig. Mikor átmenetileg a szociális tárca élén tartózkodtam, akkor a kollégákkal már ennek az előkészületeit együtt megtettük és akkor jól látszott, hogy még le kell küzdeni néhány akadályt, úgyhogy először is szeretném a tárca szakembereinek az elismerésemet kifejezni, hogy jól vették ezeket az akadályokat, tudom, hogy sok munka volt e mögött. Jól emlékszem, volt tavaly előtt egy olyan nemzetközi konferencia a siketek és nagyothallók számára, ahol ez a követelés a civil szervezetek által nagyon markánsan megjelent, és Szili Katalin házelnök asszony is elkötelezte magát amellett, hogy ezt tovább viszi.
Én azt tartanám nagyon fontosnak, hogy egyrészt ezeket a vitákat, amik most megjelentek a szakemberek javaslataiban és amiről most Péter is beszélt, azokat most itt a bizottságban - persze senkit nem akarok arra kérni, hogy ebben most állást foglaljon, nem biztos, hogy most itt kéne eldönteni - mindenképpen általános vitára kéne bocsátani. A parlamenti egyeztetés szakaszában, ha van arra igény, akár a szakembereket meghallgathatja a bizottság, vagy más formában a képviselők a saját munkájuk során is kapcsolatba kerülhetnek ezekkel a szervezetekkel, tudnak információhoz jutni, hogy tényleg olyan döntést hozzunk, ami a siketek és nagyothallók számára fontos. Úgyhogy én ebben nem is akarok állást foglalni, bár az én álláspontom ahhoz van közel, amit itt hallottunk, hogy ne kötelezze el magát például ebben a kérdésben, hogy melyik megoldást válassza a képzésnél a törvény. Szerintem ez egy jó irány.
Summa summarum, azt szeretném mondani, hogy én ezt az előterjesztést jónak tartom, örülök, hogy eljutottunk idáig és azt szeretném javasolni - mi nem vagyunk ebben elsődlegesen érintett bizottság -, hogy azért a bizottság majd a végrehajtásával is foglalkozzon, mert az nagyon fontos lesz, hogy ennek tényleg kézzel fogható előnyeit élvezzék, érezzék azok az emberek, akik ezzel a fogyatékossággal küzdenek. Úgyhogy én azt szeretném kérni, hogy a reagálásban - a végén az elnök asszony mindig szót szokott adni, akkor - egy-két mondatot mondjanak, hogy mik lesznek azok a kézzelfogható, érzékelhető, azonnal is érzékelhető előnyei ennek a törvénynek, amik azt tudják mutatni ezeknek az embereknek, hogy nemcsak papíron hoztunk egy jó döntést, hanem tényleg előnyöket élveznek ebből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. További hozzászólások? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor arra kérném önöket, hogy reagáljanak. Parancsoljon.
HORVÁTH PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Lamperth Mónika képviselő asszony kérdésére reagálnék gyorsan, hogy mi ez a szerintem három kézzel fogható eredmény, ami a törvény hatályba lépését követően azonnal megmutatkozik. Az egyik, bármilyen furcsa, mégis csak szubjektív lesz és érzelmi indíttatású. A hallássérültek iskolai oktatásában Magyarországon 200 éve a hangzó beszédet alkalmazzuk mint módszert. Abba nem szeretnék belemenni, hogy ez mennyire eredményes, de az tény, hogy hosszú évtizedeken keresztül, akkor is, amikor én ebben az iskolarendszerben gyakorlatoztam, a gyerekeknek a kezére ütöttünk, hogy ha a jelnyelvet használták. Azok a gyerekek, akik úgy nőttek fel 10-12 éven keresztül a hallássérültek iskolájában, hogy tilos volt még szünetben is a jelnyelv használata, ők azt hiszik felnőttként, hogy valami bűnt követnek el, amikor jelnyelvet használnak. Azt gondolom, hogy azzal, hogy nem a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényen belül, hanem önálló törvény keretében, a jelnyelvről szóló törvény keretében deklaráljuk ezt a jogot és ismerjük el a jelnyelvet nyelvként, egy 200 éve tartó megkülönböztetés végére teszünk pontot, és hogy úgy mondjam, rehabilitáljuk azokat a hallássérülteket, akik eddig a pillanatig bűnként élték meg, ha a jelnyelvet használni merték. Én azt gondolom, hogy ez csak üzenetértékű, de rendkívül fontos a hallássérültek számára.
A másik kézzelfogható eredmény, hogy ma Magyarországon nem lehet jelnyelven elsajátítani az ismereteket. Ez a modell ma Magyarországon még nem létezik, a törvény elfogadásával ez a modell bevezetődik az iskolarendszerben. Rögtön hozzá kell tennem, hogy csak 2017 szeptemberében, merthogy az addig hátralévő időszakban létre kell hozni azt a felsőoktatási szakemberképzést, akik ezt a módszert fogják használni és nemcsak a programot kell létrehozni, hanem ki is kell képezni az első, ezt a módszert alkalmazó hallássérülteket. Itt is vannak már eredményeink. Az ELTE-n készülnek ezek a programok.
A harmadik dolog, hogy ma a közoktatási törvény 7. osztálytól fakultatív módon teszi lehetővé a jelnyelv tanulását. A törvény elfogadásával erre nem 7. osztálytól és fakultatív módon lesz lehetőség, hanem az első osztálytól kezdve. Ami még fontos, hogy nemcsak siket, hanem halló szülőknek is lehet hallássérült gyereke. Ebben az esetben a gyerek megtanul egy másik nyelvet is, amit a szülő nem feltétlenül ismer. Ebben a törvényben a nemzetközi mintát próbáljuk meg követni. A hallássérült gyerekek halló szülei számára is biztosítjuk a jogot a jelnyelv elsajátítására.
A jelnyelvi tolmácsszolgáltatás területén igazán átütő változás pusztán az eljárásokban lesz, ahol végre az ügyfél döntheti el, hogy milyen módon érti meg az eljárást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen titkár úr. Kérdezem a bizottságot, szavazhatunk-e. Általános vitára való alkalmasságról döntünk. Kérem, hogy aki támogatja a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslatot T/10221. szám alapján általános vitára, az kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Ez 29 egyhangú. Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a segítséget, a nagyon értékes információkat.
Áttérünk a második napirendünkre. Közben titkár úr szólt nekem, tehát kérdezem a bizottságot, hogy kíván-e előadót állítani. Amennyiben igen, javaslom dr. Lamperth Mónika képviselő asszonyt. Aki ezzel egyetért, kérem, fejbólintással jelezze. (A képviselők bólintanak.) Köszönöm szépen. Ez is egyhangú volt.
Áttérünk a második napirendünkre, a 2011. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatra, T/10105. szám alapján. Itt a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm a Miniszterelnöki Hivatal részéről Sepsi Tibor kormánybiztos urat és ha jól tudom, egy darab módosító indítvány van, amiről döntenünk kell. Ez Balog Zoltán képviselő úr javaslata és az 1-es összefügg a 2-es módosító javaslattal. Kérem szépen az álláspontját. Kormány- vagy tárca-, nem tudom, hogy milyen álláspontot mond.
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Kormányálláspontot. Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! A kormány nem támogatja a módosító indítványt.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem, támogatja-e ezt az egy módosító indítványt. (Horváth István közbeszól.) Bocsánat, csak ott mindenki jelentkezett és azt gondoltam, szavazni akarnak. Parancsoljon, Horváth képviselő úré a szó, elnézést!
HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Miért nem támogatja a kormány?
SEPSI TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Részben elvi, részben az egyeztetés eredményével összefüggő, részben pedig formai okból. Az első kettő ezek közül összefügg. Szenzitív adatok tekintetében az elmúlt népszámlálások eredménye alapján jól látszik, hogy nagyon kevéssé megbízható a fakultatív kérdezésre tekintettel az adatfelvétel. Erre tekintettel az volt a kormány kiindulópontja, hogy ezen a területen a kérdésfeltevést az érintettek javaslatához, egyetértéséhez köti. Ez egy bizalmi kérdés, az érintett szervezetek tekintetében mindenképpen. Erre tekintettel a benyújtott törvényjavaslat csak és kizárólag a kisebbséghez tartozás tekintetében tartalmaz szenzitív adatra vonatkozó fakultatív kérdést. Ugyanis itt volt az a speciális helyzet, hogy a kisebbségi önkormányzatok egyhangúlag és egymással összehangolva kifejezetten kérték a felvételét ennek a kérdésnek. Vallási kérdés esetében nem ez a helyzet, az egyházak megosztottak a tekintetben, hogy szerepeltessenek ilyen kérdést vagy sem, a katolikus egyház és a többi nagy keresztény felekezet egyértelműen támogatná, viszont a kisebb egyházak többsége, köztük a magyarországi zsidó hitközségek egyértelműen ellenzik ennek a kérdésnek a felvételét.
Tekintettel arra a háttérre, hogy igazából egy fakultatív kérdés kapcsán kapott adatoknak az állami cselekvés alapjául történő felhasználhatósága szükségszerűen korlátozott, a kormány nem támogatja ennek a kérdésnek a felvételét.
Egyébként még annyi technikai megjegyzést jeleznék, hogy a módosító indítvány formai szempontból három helyből két helyen rakja be ezeket a kérdéseket, tehát a cél elérésére is jelen pillanatban korlátozottan alkalmas.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólások? Tasó képviselő úr, parancsoljon!
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Csak egy rövid gondolat. Az a hivatkozás, amit az imént említett, hogy a kormány azon megfontolásból nem támogatja a módosító javaslatot, mert a kisebbségben lévő egyházak nézetei szerint ez nem jó, az engem egy kicsit aggaszt. Hogy ha azt mondja, hogy a kormánynak van világosan egy álláspontja, és ez a nem, ez rendben van, de arra hivatkozással, hogy a kisebbségben lévők nem támogatják, de a többség támogatja, ez nekem kicsit faramuci. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, azt javaslom, hogy szavazzunk. Kérdezem, hogy a bizottság támogatja-e Balog Zoltán képviselő úr módosító javaslatát. Aki igen, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez tizennégy igen. Ki az, aki nem? (Nincs jelentkező.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tizenöt. Köszönöm szépen. (Moraj, közbeszólások.)
Kérem szépen Buzás képviselő urat, nyilatkozzon, támogatta-e a módosító indítványt vagy nem.
DR. BUZÁS PÉTER (MSZP): Kedves Kollégák! Én a frakcióval együtt szavazok. Szeretlek benneteket, de megkérlek benneteket, hogy ne próbáljatok mást mondani. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tasó képviselő úr, parancsoljon!
TASÓ LÁSZLÓ (MSZP): Bocsánat, nem is gondoltam volna, hogy esetlegesen polgármester úr kiszavaz a frakcióból, ezt sosem hinném egyébként, de ettől függetlenül a keze világosan fent volt. Lehet, hogy éppen a telefon miatt, de mi így láttuk, elnézést, úgy láttuk, hogy támogatta.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hock képviselő úr jelentkezett? Nem. Köszönöm szépen. Én azt gondolom, tisztelt bizottság, hogy egyértelműen nyilatkozott képviselő úr, hogy nem támogatta. (Közbeszólás: És szeret minket.) És szereti önöket, igen. Köszönöm szépen. (Moraj.) (Tasó László közbeszól.) Biztos rögzítve lesz, Tasó képviselő úr! Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a megjelenést.
Tisztelt Bizottság! Egyebek napirendi pontban van-e valakinek bejelenteni valója? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, arról szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a sokéves hagyománynak megfelelően az idén is a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny díjkiosztóján az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság is át fog adni egy díjat. A díjat Szolnok városa fogja majd kapni. Köszönöm szépen. A mai bizottsági ülést lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 40 perc)
|
Gy. Németh Erzsébet | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia