OTB-2/2006.
(OTB-2/2006-2010.)
az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának
2006. június 16-án, pénteken, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V/532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számon benyújtott törvényjavaslat
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) válaszai a kérdésekre
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
Dr. Bekényi József szóbeli tájékoztatója
Dr. Bekényi József válaszai az elhangzottakra
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), alelnök
Deák Istvánné (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Kuzma László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) Deák Istvánnénak (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP) Rónavölgyi Endre Bélánénak (MSZP)
Dr. Jánosi György (MSZP) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz) dr. Pálinkás Józsefnek (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz) Kuzma Lászlónak (KDNP)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) Pokorni Zoltánnak (Fidesz)
Szatmári László (Pénzügyminisztérium)
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
Deli Erika (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bekényi József (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérem, foglaljanak helyet!
Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, a június 16-ai bizottsági ülést megnyitom. A napirendi pontokra tett javaslatomat írásban előre kiküldtük. Gondolom, valamennyien megkapták. Kérdezem, hogy van-e ehhez képest módosító javaslat más napirendi pont felvételére vagy valamely napirendi pont törlésére. (Nincs jelzés.) Nincsen.
Akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy elfogadja-e a kiküldöttek szerint a napirendet. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet elfogadta.
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számon benyújtott törvényjavaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/231. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitája. Köszöntöm Szatmári László főosztályvezető-helyettes urat a Pénzügyminisztérium képviseletében és elsőként neki adom meg a szót, arra kérve, hogy tekintettel a bizottság portfóliójára, az oktatást, a közoktatást, a felsőoktatást, a szakképzést, a tudományos kutatást érintő javaslatokat vegye csak bele az expozéjába, a többit meghagyjuk más bizottságnak. Szatmári főosztályvezető-helyettes urat illeti a szó.
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálom tartani magam elnök úr felszólításához, tehát alapvetően azokkal a változásokkal venném igénybe az önök tisztelt türelmét, amely közvetlenül a bizottság ügykörébe tartozó kérdéseket érinti.
Elsőként is megemlíteném azokat a változásokat, amelyek a társasági adó rendszerében abból adódóan következnek be, hogy 2006-ban az új gazdasági társaságokról szóló törvény hatályba lép, és ennek megfelelően a felsőoktatásról szóló törvény alapján is a felsőoktatási intézmények, illetve a diákotthonok a jövőben működhetnek gazdasági társasági formában is. Következésképpen a társasági adó rendszerében meg kellett határozni azt, hogy ezen új gazdasági társaságok miként legyenek vagy miként ne legyenek adóalanyok.
Először is azzal kezdeném, hogy azok a felsőoktatási intézmények, ahol változatlanul megmaradnak az intézményi formánál, tehát költségvetésből gazdálkodó intézménynél, azok természetesen nem lesznek alanyai a társasági adónak. A továbbiakban azok az intézmények, amelyek viszont gazdasági társaságként működnek, ott viszont megkülönbözteti a törvény a közhasznú társaságként működő felsőoktatási intézményeket az ilyenként be nem sorolt felsőoktatási intézménytől. A mai ismereteink szerint a felsőoktatási intézmények közhasznúságának lényegében alig-alig lehet akadálya. A közhasznú felsőoktatási intézmények esetében az, hogy egyáltalán a felsőoktatási intézmény társaságiadó-alanynak minősüljön, az egy feltétel, hogy a bevételének több mint 15 százaléka vállalkozási jellegű tevékenységből származik. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor természetesen nem lehet a társasági adó alanya. Amennyiben viszont ez a bevételének több mint 15 százaléka, akkor a társasági adó alanya lesz, de ebben az esetben is az adóztatás kifejezetten csak a vállalkozási tevékenységből származó bevételek tekintetében terjed ki a felsőoktatási intézményre, és egy olyan típusú adóalap-kedvezmény érvényesül ezekre a gazdasági társaságokra, hogy az adóalapjuk 20 százalékát gyakorlatilag azonnal kivehetik az adóalapból.
Amit elmondtam, ugyanígy igaz a diákotthonokra is, tehát amennyiben a diákotthonok költségvetésből gazdálkodó intézmények, nem alanyai a társasági adónak, amennyiben közhasznú besorolásúak, abban az esetben pedig ezek az adózási szabályok vonatkoznak rá, tehát feltételhez kötötten válnak egyáltalán a társasági adó alanyává.
Meg kell említenem ebben a körben, bár a mai napirendnek nem tárgya az úgynevezett külön adó, amelyet 2007-től magánszemélyek is fizetnek, 2006. szeptember 1-jétől viszont gazdasági társaságok, illetve egyéni vállalkozók.
10
11-20/Gy (Szatmári László)
Ennek a különadónak természetesen nem alanya sem a diákotthon, sem pedig a felsőfokú oktatási intézmény.
ELNÖK: Főosztályvezető-helyettes úr, ez a 4 százalékos szolidaritási adó?
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen, ez a 4 százalékos szolidaritási adó. Tehát ezek az intézmények nem alanyai ennek a különadónak.
Még meg kell említeni azt, hogy forma szerint - csakis forma szerint - változik a társasági adóban az iskolaszövetkezet adózása. Azért kell hozzátenni azt, hogy forma szerint, mert a jelenleg hatályos szabályozás úgy oldja meg az iskolaszövetkezetek adóztatását, hogy ugyanúgy adóznak, mint a célszervezetek. A jövőben a társasági adó alanyai közül a célszervezetek kikerülnek, következésképpen azokat a szabályokat immár kizárólag csak az iskolaszövetkezet, amelyek korábban a célszervezetekre vonatkoztak, meg kellett ismételni. Tehát gyakorlatilag ez a forma szerinti változás, amelyről megjelenik egy szöveg a törvény szövegében, ami korábban nem volt, de ez nem azt jelenti, hogy változik az iskolaszövetkezet adózási pozíciója, ez éppen azt jelenti, hogy ugyanúgy marad, csak ehhez többet kell írni, hogy ugyanúgy maradjon, mint korábban volt. Talán ez az egyik leglényegesebb, ami a felsőfokú intézményrendszert érinti.
Ki kell térnem azokra a változásokra, amelyek immár egy másik adórendben, a személyi jövedelemadózásban érintik az oktatásügyet, illetve általában az ilyen tevékenységet folytató személyeket. Elsőként meg kell említeni három adókedvezményt: a felnőttképzés adókedvezménye, a Sulinet-kedvezmény, a szellemi tevékenység kedvezménye 2007-től megszűnik. Meg kell említenem azt is, hogy a tandíj adókedvezménye, a tandíj mindig a felsőfokú oktatási intézménybe fizetendő tandíjat jelenti, a tandíj adókedvezménye viszont átalakul. Az átalakulás többirányú. Egyrészt a szja-törvény szövegezése reagál arra, hogy immár többszintű a képzés, következésképpen a szövegből kikerül az utalás, hogy a tandíj-adókedvezmény csak az első alapképzés után vehető igénybe. Ez azért a mesterképzésre is járt volna, de egyértelműen a törvény szövege utalt erre, sőt olyan értelemben is változik a tandíj adókedvezménye, hogy a kettő igénybevételének pusztán az a feltétele, hogy itt a hallgatói jogviszony alapján történjék a tandíjfizetés. Magyarul: nem kizárt az, hogy a doktorandusképzés vagy pedig a nem első képzés után is a tandíj adókedvezménye igénybe vehető legyen.
Az első korlát változatlan, változatlan a tandíj 30 százaléka, tehát 60 ezer forint vehető igénybe, azonban a jogalkotó azt a kedvezménytöbbszörözési lehetőséget, hogy ugyanazon hallgató után alkalmasint több személy is igénybe vette a kedvezményt, ezt a törvény szövegezése kizárja. Itt ez a leglényegesebb változás. Általában a kedvezmények érvényesíthetőségének körében meg kell említeni, hogy egy szigorítás létezik. A tandíj-adókedvezmény is benne van abban a korlátozásba bevont körben, amelyikre összességében 100 ezer forintos kedvezményi keret érvényesül. Tehát mondhatni, a tandíjkedvezménynek ezen a 100 ezer forinton osztoznia kell. Ebben a körben van egyébként a közcélú adományok kedvezménye. Ebben a körben található meg még a biztosítások kedvezménye, a megállapodás alapján fizetett járulék. Ezen osztozni kell, ugyanúgy, mint ahogyan egyébként a tavalyi évben is, azonban szigorodik a jövedelmi korlát, ugyanis egy másik szabály, hogy amennyiben bizonyos jövedelemhatárt progresszív jövedelemben meghalad, akkor ez a 100 ezer forintos kedvezményi korlát elkezd fogyni, mégpedig az éves jövedelemkorlátot meghaladó rész 20 százalékával. Magyarul: ez azt jelenti, hogy aki a korlátozási körbe tartozó kedvezményt akarja érvényesíteni, 3,9 millió forintot meg nem haladó jövedelem mellett szerzi ezt a kedvezményt, de semelyik ebbe a körbe vont kedvezményt sem tudja igénybe venni, gyakorlatilag a jövedelemkorlát ennek a kedvezménynek az érvényesítéséből kizárja.
Emlékeztetnék, hogy ezen jövedelemkorlát 2006-ra vonatkozóan 6 millió forint, tehát itt a 6 millió forintról csökken 3,4 millió forintra. Úgy gondolom, a leglényegesebbek ezek a közvetlenül a tisztelt bizottság ügykörét érintő változások, természetesen nem tagadva, hogy számos általános jellegű intézkedés is érinti az oktatásban résztvevőket, illetve az oktatásügyet az általános hatásait tekintve.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megnyitom a törvényjavaslat vitáját. Akinek kérdése van, kérem, tegye fel. Tehát ha valakinek valami nem világos az elmondottakból vagy a leírtakból, azt a kérdés tegye fel, utána kérem a véleményeket.
Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen.
A törvényjavaslatot átolvasván az a kép alakult ki bennem, hogy az ösztöndíj és a nyugdíj belekerül a nem adóköteles jövedelmek körébe. Tehát ha egy felsőoktatási intézményben ösztöndíjjal tanuló diák dolgozik emellett, akkor az ösztöndíját az adóalapjához hozzászámolják, ezáltal bármilyen kis jövedelme azonnal viszonylag magas adóköteles kategóriába kerülhet.
A kérdésem: jól értem-e a törvénynek ezt a rendelkezését, amely mind a nyugdíjasok kiegészítő keresetét, mind a diákok kiegészítő keresetét úgy adóztatja, hogy az ösztöndíjhoz hozzáadják ezt az összeget, és aszerint adózik, amilyen adósávba kerül?
ELNÖK: További kérdés van-e? Zsigó képviselő úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Néhány pontosító kérdést szeretnék feltenni, mert - szerintem sokakkal egyetemben nem vagyok pénzügyi szakember - sok utalás van az egyéb paragrafusokra.
20
PÉ 21 (Zsigó)
Az előterjesztő is említette a kedvezmények megszűnését. A Sulinet-kedvezmény ügyében elég hosszú viták voltak az elmúlt esztendőkben az ügyben, hogy az eredeti célt eléri-e az a Sulinet-kedvezmény, ami volt, magyarul: a pedagógusok informatikai fejlesztésének támogatása. Ez irányban változott is ez a kedvezmény, körülbelül 10 milliárd forintba került eddig ez az ügy, ez nagyjából a lakosság körében 1 százalékos számítógéppel való ellátottság-bővülést jelent, amelyről egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy ez a Sulinet-kedvezménynek köszönhető-e vagy sem. Inkább azt lehet mondani, hogy luxusbeszerzésekre fordítódott. Most pedig ezek után, ez után az ügy után ez megszűnik.
Ha tud rá válaszolni, akkor mondja meg nekem, hogy akkor pontosan mi az oka, merthogy rengeteg kedvezmény megszűnik, többek között ez a pedagógusoknak járó kedvezmény is, ami azt gondolom, hogy hátrányosan érintheti az oktatást; mégiscsak az oktatási bizottság ülésén vagyunk.
Ugyanez a helyzet a szellemi tevékenységgel kapcsolatos kedvezmények megszűnésével.
Még egy dolog, és kérem, hogy ezt is pontosítsa, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, hogy a pedagógusoknak nyújtott szolgáltatások adója emelkedik 54 százalékra. Kíváncsi lennék a véleményére, hogy ez mit fog jelenteni a gyakorlatban.
Egy dolog pedig egyáltalán nem tiszta ebben: a sajtóban megjelent már az utazási kedvezmények változása. Lehet, hogy én vagyok a képzetlen, de ebből a törvényből mégsem derül ki, hogy pontosan ez mit fog jelenteni, milyen módon változik a diákok utazási kedvezménye? Köszönöm szépen, elnök úr, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor Szatmári urat kérem, hogy válaszoljon.
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) válaszai a kérdésekre
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az ösztöndíj adójogi helyzete nem változik. Az ösztöndíj jelenleg is úgynevezett adóterhet nem viselő járandóság. Ez tehát azt jelenti, hogy része az összevont adóalapnak, de a rá jutó adót nem kell megfizetni. Magyarul: ez azt jelenti, hogy extra helyzetben valóban bekövetkezhet az, hogy az ösztöndíj eltolhat egy magasabb sávba jövedelmet. De nézzük meg, hogy hol van ez a sávhatár 2007-ben. 1 millió 700 ezer forintnál. Vajon, reális feltételezés-e az, hogy egy ösztöndíj-jövedelemmel rendelkező hallgató esetében éppen az ösztöndíj tolja fel a más jövedelmet az 1 millió 700 ezer forint fölé? Ez kevéssé valószínű, ismerve az ösztöndíj-mértékeket.
A másik kérdés a nyugdíjra vonatkozott. Igen, 2007. január 1-jétől a nyugdíj adóterhet nem viselő járandóság. Tehát gyakorlatilag visszaáll az a helyzet, amely 2001-ig volt, hogy a nyugdíj önmagában része ugyan az összevont adóalapnak, de a rá jutó adót nem kell megfizetni.
Itt valóban gyakrabban előfordulhat, hiszen a nyugdíjak összege magasabb lehet, hogy az éves nyugdíj összege a felső sávhatár közelében van, és akkor valóban a mellette megszerzett jövedelem egy magasabb adókulccsal adózik. Jelzem, hogy nagyjából ezzel a nyugdíja körülbelül ugyanott van, mint jelenleg például a gyes. Tehát a gyes is egy adóterhet nem viselő járandóság, önmagában nem adózik, de ha van mellette más jövedelem, akkor annak az adóterhelését befolyásolhatja, attól függően, hogy a magánszemély éves összes jövedelme a sávhatárhoz viszonyítva hogyan alakul.
Igenis, egy dolgot azért megemlítenék: a felsőoktatásban létezik az úgynevezett hallgatói munkadíj intézménye, ami szintén adóterhet nem viselő járandóság, ennek sem változik az adójogi státusza. Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szintén része az összevont adóalapnak, de a rá jutó adót nem kell megfizetni. Itt van egy belső korlát is, havonta a hallgatói munkadíjnak az adóterhet nem viselő járandóság része nem lehet több, mint a havi minimálbér kétszeresét meg nem haladó rész, de úgy tűnik, hogy olyan "veszély", hogy ennél magasabb összegű hallgatói munkadíjat tudnának felajánlani a felsőoktatási intézmények a hallgatóknak, ez nem igazán fenyeget, tehát ebből a keretből nem igazán lóg ki a hallgató.
Valóban, a Sulinet Expressz, a Sulinet-programhoz kapcsolódó adókedvezmény megszűnik. Itt egy dolgot említenék: ez az induláskor valóban a pedagógusnak szólt, illetve szólt az oktatásban részt vevő magánszemélynek, de talán már a második éve, amikor ez a megkötés tulajdonképpen kikerült a törvény szövegéből, ez bárkire vonatkozik, és bizony, egy drága kedvezmény volt. Működésének első évében több mint 15 milliárd forint volt a költségvetési hatása, nem titok az, hogy ezeknek a kedvezményeknek a megszűnésében szerepet játszik a költségvetés helyzete. A három megszűnő kedvezmény együttes költségvetési hatása mintegy 9 milliárd forint környékére tehető.
A természetbeni juttatások adója valóban 44 százalékról 54 százalékra változik. Ez természetesen nemcsak a pedagógusoknak nyújtott természetbeni juttatásokra vonatkozik, ez általában igaz, hogy a természetbeni juttatások adóterhelése emelkedik. Ez a 2006. szeptember 1-jétől juttatott természetbeni juttatásokra igaz.
Csak találgatni tudok az utazási kedvezményekkel kapcsolatban, hogy a képviselő úr mire értette...
ELNÖK: Akkor kérem, hogy azt ne tegye!
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium):... de elnézést, egy dolog, ami az szja-t érinti, viszont megjelent egy újsághír, ami kifejezetten félreértésen alapult, ami arról szólt, hogy a jövőben az utazásiköltség-térítés, a helyibérlet-juttatás adókötelessé válik. Erre határozottan ki kell jelentenem, hogy a törvénymódosítás ilyet nem tartalmaz, tehát ezt cáfolni tudom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor a második körben észrevételek, megjegyzések. Ki kezdi? Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A rendelkezésünkre álló idő alatt áttekintettük a beterjesztett törvényjavaslat területünket érintő részleteit, időközben a futárpostában megjelent hatáselemzéseket is, és ez alapján azt tudom mondani, hogy az MSZP-s képviselők, bizottsági tagok általános vitára alkalmasnak tartják, tartjuk a beterjesztett indítványokat. Nyilvánvaló, hogy miután minden mindennel összefügg ezen a területen, még arra ígéretet nem tudunk tenni, hogy nem élünk módosító javaslatokkal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsigó alelnök úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha ebben a helyzetben lenne kedvem tréfálni, akkor Tatai-Tóth képviselő úr felvetésére azt mondanám, hogy örülök, hogy az MSZP-s képviselőcsoport az ezzel kapcsolatos bírálatait nem a bizottsági ülésen, hanem a parlamentben, a nagy nyilvánosság előtt kívánja megosztani az országgal, mert mégiscsak az a helyzet - és ezt nem az előterjesztőként itt lévő osztályvezető úrnak címzem -, hogy azt azért kijelenthetjük, hogy többek között a választási kampányban sem erről volt szó.
A Sulinettel kapcsolatos válaszát annyiban pontosítanám, hogy csak a tervben volt benne az, hogy a pedagógusoknak járó vagy juttatandó kedvezmény, mert az első változatban sem volt benne. Ezért azt gondolom, hogy indokként ezt felhozni, hogy ez egyébként így milyen költséges lett volna, meglehetősen furcsa, mert mégiscsak az a helyzet, hogy akkor az miért nem volt? Merthogy ez egy világos, talán támogatandó cél is lehetett volna, az semmiképpen nem - és ez ügyben az elmúlt négy esztendőben elég sok bírálat is érte az oktatási kormányzatot -, hogy közel 10 milliárd forintot a magánszemélyek luxusbeszerzésének támogatására költött el a kormány. Akkor lett volna egy világos célja, például az oktatásban dolgozó pedagógusok és magánszemélyek ilyen irányú támogatása.
Az utazási kedvezmény. Lehet, hogy nem volt érthető, amit mondtam, habár nem gondolom, de valóban azokra az újsághírekre gondolok, amelyek megjelentek ezzel kapcsolatban, merthogy legfőképpen a vidéki településeken egyébiránt ez igen érzékenyen érintené a családokat.
Összességében nemcsak erre a törvényjavaslatra, hanem még egyszer elmondanám, hogy egyáltalán nem erről volt szó annak idején, sőt még a miniszteri meghallgatáson sem kerültek szóba, habár kérdések talán voltak erre vonatkozóan. Az akkori miniszterjelölt úr, most miniszter úr sem tért ki azokra a megszorító intézkedésekre, amelyekre innentől kezdve számítani lehet, mert Tatai-Tóth képviselő úr azt mondta, hogy a rendelkezésünkre álló időben áttekintettük a törvényjavaslatot, ez magyarról magyarra fordítva mégiscsak azt jelenti, hogy megnéztük, hogy megkaptuk. Tehát nagyjából ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban másra nem nagyon volt időnk, de úgy tűnik, hogy az oktatás területén ez a törvényjavaslat is bizonytalanságot fog okozni, merthogy nem lehet világosan látni, hogy mi fog történni, ami ettől nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, ezen a területen sem végzett a kormány hatástanulmányt, nem tudja megmondani a kormány, hogy ennek a törvényjavaslatnak milyen hatásai lesznek az oktatásra: benne a tanulókra, benne az oktatókra, pedagógusokra, és ezzel kapcsolatban természetesen a családokra.
30
31-40/Gy (Zsigó Róbert)
Ezt most nem tudjuk megmondani. A Fidesz-frakció, illetve az itt helyet foglaló képviselői nevében azt tudjuk mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem tudjuk támogatni az általános vitáját.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, hogy az újsághírek megvitatását ne a bizottsági ülés keretében végezzük, itt most az előterjesztett törvényjavaslatokról vitázzunk; elég vaskos anyag van előttünk, bőségesen van benne mit vitatni, erre kellene koncentrálnunk.
A másik megjegyzésre azt tudom mondani, hogy az Országgyűlés hálózatán kedden már hozzáférhetőek voltak ezek a törvények. Ma péntek van. Elfogadom, ez sem túlzottan sok idő, de rendkívüli ülésszakban ilyenkor két-háromhetes várakozási idők nem nagyon szoktak lenni a beterjesztéstől a napirendre vételig.
Ki kér szót? Pálinkás képviselő úré a szó.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen.
Újra egy salátatörvény van előttünk, amelyet vasvillával összehánytak, tehát az elnök úrnak az a megjegyzése, hogy egy hét elegendő ahhoz, hogyha valaki állandóan figyeli, mikor kerül fel az internetre a törvény, nekiáll, és tanulmányozhatja. Ez nem egy törvényt módosít, ez egy csomó törvényt módosít, ráadásul olyan zűrzavarosan, aminek az áttekintése nem hiszem, hogy a képviselők többségének sikerült, de bizonyára vannak olyanok, akiknek igen.
A magam részéről én sem tudom támogatni ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságát, hiszen rengeteg olyan dolog van benne, amelyek hatásait nem ismerjük, amelynél közben kiderülhet, hogy elhibázott volt.
Itt egy dologra kitérek. A főosztályvezető úr azt mondta, az ösztöndíjra kivetett adó nem lényeges, mert nem lépi át azt a határt. Ha a PhD-ösztöndíjakat és a hallgatói munkát is ide vesszük, akkor már nagyon közel vagyunk ehhez a határhoz. Tehát ez a törvény brutális megszorításokat tartalmaz az ösztöndíjak és a nyugdíjak esetében is. Brutális megszorításokat tartalmaz abban a tekintetben is, hogy a tandíj kedvezménye abba a kalapba kerül be, ahol összesen 100 ezer forint adókedvezmény érvényesíthető. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a családok jó részénél a tandíj kikerül abból a körből, amely érvényesíthető lenne, mint adócsökkentő tétel. Tehát itt nem arról van szó, hogy a tandíj 100 ezer forintig érvényesíthető lenne, hanem arról van szó, hogy ezt összecsapták még 25 másik adóalapot csökkentő tétellel, és természetesen megfogalmazás kérdése, melyik kerül ki az alapból, melyik után nem érvényesíthető adókedvezmény.
Lényegében mégis arról van szó, hogy lényegében megvonják a tandíj adókedvezményét. Teszik ezt aközben, miközben bevezetik a tandíjat. Természetesen itt a vitában, gondolom, az elnök úr majd nem int le, ha politikai megfogalmazásokat alkalmazunk, de az mégis csak arcátlanság, hogy bevezetnek tandíjat, ezenközben a tandíj adómentességét eltörlik.
A Sulinetről annyit azért emlékezzünk meg: elég sok pénzébe került az országnak, hogy ezt a jobbmódú családok vagyonosodási kedvezményét vagy nevezzük talán videokamera-, digitálisfényképezőgép-kedvezménynek - mert azt láttuk, ez alapjában digitáliskamera-kedvezmény volt. Tehát a digitáliskamera-kedvezmény megvonásától annyira nem fáj a szívem, de azért szeretném megjegyezni, hogy ennek a kormánynak az elődje, ugyanez a kormány fél évvel, egy évvel ezelőtt oroszlánként védte ezt a szamárságot, most pedig úgy tüntetik fel, mintha megoldottak volna valami problémát. Jelzem, nem oldottak meg semmilyen problémát; kreáltak egy problémát, azután most hirtelen megoldották ezt a problémát. Az pedig, hogy a jövedelmeknél 3 millió 900 ezer forintra, azaz durván 300 ezer forintra teszik azt a határt, ahol bármilyen adókedvezmény érvényesíthető, ez nyilvánvalóan azok ellen az éppen a jövedelmükből megélni tudó rétegek vagy réteg ellen szól, amely az országban - ha erősen akarok fogalmazni - a terheket viszi a vállán, hiszen nem segélyből él, és nem többszörös milliárdos, keres 300 ezer forintot, és ekkor semmilyen kedvezmény, a gyermekei taníttatása utáni kedvezmény sem érvényesíthető.
Ezt a törvényt én olyan brutális, megszorító törvénynek tartom, amelyet semmiképpen sem tudok támogatni, és a fideszes frakciótársaimat is arra kérem, hogy ezt a törvényjavaslatot ne támogassák.
Az már csak hab a tortán, hogy olyan kedvezményeket, mint ami a szellemi foglalkozásból származó jövedelem után volt, kiveszik a kedvezmények köréből. Nem hiszem, hogy az ország attól ment tönkre, mert Magyarországon a szellemi munkát végzők igénybe vehették ezt a kedvezményt.
Összefoglalva: ezt a brutális megszorítócsomagot és ezt a vasvillával összehányt törvényt nem tudom támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Annyi megjegyzést azért engedjen meg, hogy a parlamentarizmus legújabbkori történelmében általában, noha én magam sem vagyok nagy híve a salátatörvényeknek, de általában az adózással, az illetékkifizetéssel, a járulékokkal és hasonlókkal kapcsolatos törvények módosítását a kormányok színezetétől függetlenül egy törvényben szokta az Országgyűlés tárgyalni, tekintettel arra, hogy az adózás rendje, az adózás, mint olyan, egységes egészet alkot, és az egyik helyen érvényesülő kedvezmény, a másik helyen érvényesülő kedvezménymegvonás valahogyan egyensúlyban kell, hogy tartsa egymást. Ezért azt gondolom, bár mindenkivel szívesen egyetértek, aki általában a salátatörvények és az össze nem tartozó törvények egy törvényben való módosítása ellen ágál, de történetesen pont az adózással és az ehhez kötődő törvényekkel kapcsolatosan indokoltnak és méltányolhatónak tartom.
További hozzászólás van-e? Tatai-Tóth képviselő úr jelezte, hogy ismételten hozzászólna. (Tatai-Tóth András: Már nem kívánok, elnök úr.)
Kuzma képviselő úré a szó.
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ahol Pálinkás úr abbahagyta, ott szeretném folytatni, hogy kapcsolódjam hozzá, ez pedig a természetbeni juttatások problémaköre.
Meg kell jegyezni, ez eléggé szimbolikus jellegű volt eddig is, tehát ennek a mértéke nem volt jelentős, viszont nekünk, mint az oktatási és tudományos bizottság tagjainak a témával sokkal súlyosabban kellene foglalkoznunk, hiszen ez egy pozitív diszkriminációs lehetőség volt a munkaerőpiacon, amely szellemi értéket képvisel, és szellemi értéket közvetítő lehetőség volt. Tehát ennek a megvonása ugyancsak szimbolikus jelentőségű, és ugyancsak hadüzenetnek kell tekinteni az értelmiség irányában. Tehát nem gondolom, hogy ettől oly nagy bevételkiesése lenne a Kincstárnak, mint amekkora értékközvetítő szerepe van, és ezáltal másodlagosan bevételnövelő szerepe lehetne.
40
PÉ 41 (Kuzma)
A másik két adókedvezmény megvonását viszont őszintén megmondom, hogy nem is értem, és nagyon csodálkozom, hogy szocialista képviselőtársaim képesek és hajlandók támogatni egy ilyen nagyon erőteljesen SZDSZ-es előrenyomulást: a felnőttképzési adókedvezmény és a Sulinet-program megszüntetését, tudniillik a '90-es években az oktatásban, ezen belül a szakképzésben és a felnőttképzésben nagyon komoly változások mentek végbe, amelyek egy része a Lajtán túli területekről importált know how-k voltak, más részük saját magunk fejlesztései voltak. Ennek eredményeképpen kiépült egy igen jelentős felnőttképzési bázis, oktatási bázis, és pillanatnyilag, ha ennek az adókedvezménynek a megvonását helyezzük kilátásba, akkor egyrészt ez a piac fog szűkülni, ami önmagában nem baj, a sokkal nagyobb baj az, hogy ugyancsak a '90-es évek eredménye, ami az oktatásban bekövetkezett eredmény volt - ha már eredményeket abból a korból is fel lehet sorolni -, hogy meg tudtuk valósítani azt a célkitűzést, amit úgy hívtunk, hogy élethosszig tartó tanulás. Most ennek az élethosszig tartó tanulásnak is egy nagyon komoly hadüzenete ez, hogy az adókedvezményét megvonjuk, hiszen ez egy olyan ösztönző eleme volt az ezen a területen részt vevőknek, amely határesetben, különösen ha az általános jövedelmi viszonyok nem éppen rózsásan fognak változni az elkövetkezendő időszakban, nyilvánvalóan ezt a szegmensét fogja érinteni a háztartásoknak is.
Tehát ismét azt mondom, hogy a tanulásnak, mint értéket képező és a jövőt megalapozó ténykedésnek üzenünk nagyon erőteljesen hadat.
A Sulinet-program tekintetében viszont azt kell mondanom, hogy az eredeti célkitűzések - mint ahogy elhangzott már - a pedagógusok irányába hatottak, és tudnunk kell, hogy az értelmiségi jövedelmi skálán a pedagógusok nem éppen előkelő helyen foglalnak helyet, hanem valahol a jövedelmi skála alján foglalnak helyet. Ha e mellé a tény mellé még odatesszük, hogy ezek a fajta berendezések erkölcsi elavulása néhány év, és ennek az újra beruházása szükséges, akkor még halmozottan jelentkezik az a plusz hátrány, ami a pedagógusokat sújtja ezen a területen.
A másik, ami viszont mindkettőre érvényes, a felnőttképzésre és a Sulinet-programra is, hogy alapvetően a másikkal, tehát a szellemi tevékenység megvonásával ellentétben ez önmagában is egy piacot gerjesztő tevékenység. Tehát megjelenik a piacon valami, ami megfordul, és újratermelő tevékenységet eredményez magára a hardver részek előállítására - hogy értsük egymást. Tehát ez kiesik ugyan az egyik oldalon, mint kedvezmény, de a másik oldalon ennek vannak egyéb államháztartást javító adóbevételi formái. Tehát igazából nem értem, és valószínűleg az önök tanulmányai ezt alátámasztják, amit önök mondanak, de én ezen egyéb érvek mentén nem tudom támogatni, és még egyszer mondom, hogy ezt a fajta értékelvűség-ellenességet viszont nem értem, hogy szocialista képviselőtársam hogyan képesek támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Csak hogy világos legyen, fontolgatja-e még valaki, hogy hozzászól? Tatai-Tóth képviselő úr, majd Pokorni képviselő úr.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány kérdésre szeretnék reagálni, miután megszólíttattunk. Ami most előttünk van, az az adóterheket átrendezi (Dr. Pálinkás József: Növeli!) a beterjesztésben. Az első kérdés az, hogy hová helyez nagyobb terhet.
Nagyobb terhet oda helyez ez a javaslat, ahová lehet. Ez az első megjegyzésem, és ebből a szempontból nem mond ellent a választási programunknak, mert olyan ígéretet nem tettünk, hogy az állam mindent meg fog oldani, viszont a polgárainak nem kell ehhez hozzájárulnia.
A konkrét kérdésekről pedig annyit, hogy természetesen a pedagógusok számítógéppel való felszerelése, a felnőttképzés ügye, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek a kialakítása, a munkáltatói természetbeni juttatások ügye, mind-mind olyan, amely nem az adórendszeren alapul, csak vannak adózási vonatkozásai. Tehát ezeket az ügyeket nem az adórendszeren keresztül, utalhatok itt a Sulinet kapcsán elmondott érveinkre, amelyek arra vonatkoztak, hogy nem jó az a rendszer, merthogy a jobb módúakat juttatja kedvezményhez, és az, akinek mondjuk nincs adóköteles jövedelme, éppen úgy nem tud kedvezményt igénybe venni a számítógép beszerzéséhez, mint ahogy korábban sem tudott. Tehát nem a célokról mondunk le, hanem beláttuk, többek között az önök hathatós közreműködésével (Derültség, zaj. - Dr. Pálinkás József: Már nem hiába vagyunk itt!), hogy az adórendszer nem megfelelő eszköz ezeknek a céloknak az elérésére és a rendelkezésünkre álló forrásoknak sokkal hatékonyabb felhasználásával fogjuk biztosítani úgy az informatikai fejlesztést, mint a felnőttképzést, illetve az élethosszig tartó tanulást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pokorni képviselő úré a szó.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Ha jól értem, fényes győzelmet arattunk (Derültség.)
ELNÖK: Pedagógiai értelemben mindenképpen, képviselő úr!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):... a Sulinet Expressz tekintetében. Valóban így van, ez egy pazarló, rosszul célzott, 50-60 milliárd forintot felemésztő dolog volt a három év alatt. Ha ezt a pénzt hatékonyabban, valóban a rászorulók, a pedagógusok, diákok számítógéppel való ellátására, internetes kapcsolatnak az ellátására fordítjuk, csodákat lehetett volna tenni. Ehhez képest tényleg elment az összeg jelentős része digitális kamerákra, laptop-hordtáskákra, joystick-állványokra és fényképezőgépekre.
Ettől még persze, nem látjuk azt, hogy mi lesz a továbbra is, évek óta ellátatlan, rászoruló családok informatikai eszközellátásával, mert eddig sem oldotta meg a kormány ezzel a Sulinet Expressz-szel, és ezután sem. Pedig ilyen jellegű ígéretek elhangzottak.
Nekem kérdésem lenne a Pénzügyminisztérium jelen lévő képviselőjéhez. Bocsássa meg nekem, nem vagyok eléggé tájékozott az adózás rendszerében, de itt hallom a képviselőtársaimtól, hogy ami eddig ez a százezer forintos összevont adókedvezmény, tehát felhasználható adókedvezmény volt, illetve volt ennek egy alapja, ha jól emlékszem, 4,6 millió forintos éves jövedelem volt, ez most lejjebb jön 3,9 millióra. Meg tudná nekem mondani, hogy ez hány embert érint körülbelül? Illetve milyen jellegű - nézőpont kérdése - forrásbevonással, adókedvezmény fel nem használásával, tehát mekkora összegről van szó ennek a változtatásnak a kapcsán, hogy ez a sáv lejjebb jön?
Ha már ilyen tájékoztatást kérünk, nyilván magunk is utánanézhetnénk mindenféle honlapokon, de hadd használjuk ki az alkalmat, hogy itt vannak, hogy a tandíjnak, illetve a felsőoktatási képzési díjaknak az eddig meglévő adókedvezményét milyen mértékben használták ki, hányan használták ki eddig, milyen összegben? Tehát számszerűség és egy ilyen summa összeg lenne jó, hogy hányan éltek vele, és összesen ez mekkora adókedvezmény-tömeget vont ki az adózás alól?
Tudjuk jól - ez még nincs benne ebben a mostani csomagban - a tandíj bevezetésének szándékát, az önköltséges képzési díjak emelésének a szándékát, magunk között vagyunk, lehet ezt csinálni, volt, van is olyan ország, ahol ez megy. Az Egyesült Államokban, lehet fizetős oktatásügyet művelni, csak ne felejtsük el, hogy még a XIX. századi Egyesült Államok első felében nem volt személyi jövedelemadó, hanem csak a cégeket, a vállalatokat adóztatták meg, általános személyi jövedelemadó nem létezett. Akkor persze lehet azt mondani, hogy fizesd meg az oktatást, fizesd meg az egészségügyet. Az, hogy személyi jövedelemadó is van, nem kicsi, vállalati adó van, fogyasztási adó és mellette még megfizetjük az oktatás költségét, az egészségügy költségeit, ez egy kicsit így húzós.
50
51-60/Gy (Pokorni Zoltán)
Tehát minden rendszerből a negatívumokat, de ez inkább csak egy hangos megjegyzés volt.
A kérdésem ez a kettő lenne: hány embert érint ennek a határnak 6 millióról 3,9 millióra hozatala? Mennyien vették igénybe a felsőoktatásba történő befizetések, a tandíj után igénybe vehető adókedvezményt? Ha kapunk erre vonatkozó tájékoztatást, azt tisztelettel megköszönjük.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Ha megengedik, az elnöki szerepkörömből kilépve néhány megjegyzést tennék. Az első az, hogy erről volt-e szó a választási kampányban, vagy nem erről volt szó.
Arról mindenképpen volt szó, hogy az államháztartás egyensúlyának javítása érdekében konzekvens lépéseket kell tenni, márpedig az államháztartás egyensúlyát rendszerint kétféle lépéssel lehet javítani: vagy a kiadásokat csökkentjük, vagy a bevételeket növeljük. A most elénk kerülő és a továbbiakban is jelzett módon elénk kerülő csomagban mind a kettőről szó van, nagyjából fel-fele arányban. Az már az államháztartási kiadások szerkezetén múlik, hogy egy féléves távlatban inkább csak a bevételnövelő intézkedések, mint a kiadáscsökkentőek hoznak egyensúlyjavulást. Ha a közszolgálatban leépítünk egy réteget, ott végkielégítést kell fizetni, ez rendszerint abban az évben el szokta vinni az ezzel kapcsolatos megtakarításokat, és a következő évben hoz igazi megtakarítást.
Azt gondolom, igen, szó volt azokról az intézkedésekről, amelyek elénk kerültek, ha nem is tételesen. Nem akarnám kiváltani a visszamutogatással kapcsolatos ilyenkor megszokott vitát, de emlékezetem szerint 1998-ban a Fidesz sem azzal kampányolt, hogy első intézkedései egyikeként meg fogják felezni az úgynevezett adójóváírást, és a jelentős részét el fogják venni a nyugdíjasok beígért nyugdíjemelésének. Azután ez megtörtént. Ez akkoriban azt a hangzatos címet kapta, hogy adóalkotmányozási tárgyalásokat fogunk folytatni.
Ami a középrétegeknek való hadüzenetet illeti, szerintem Kuzma képviselő úrnak nincs igaza, hogy ezek a természetbeni juttatások szimbolikusak, vagy ha igen, akkor abban az értelemben szimbolikus az ezekre vonatkozó kedvezmények megszigorítása. A képviselő úr azt mondta, hogy ezek szimbolikusak voltak, következésképpen az ezzel kapcsolatos lépések is inkább csak hadüzenet-jellegűnek tekinthetőek. Ha itt valakinek hadat üzennek, akkor az bizony az a legfelső réteg, amelyiknél a természetbeni juttatások igen nagy összegekre terjedtek ki, és a személyi jövedelemadó megkerülésének egyik módja, egyik útja volt. Ha ez hadüzenetként értelmezhető, akkor azt gondolom, inkább csak az ő esetükben értelmezhető.
Végül pedig minden adóztatás, adózás alapvető dilemmája az, amit most, az imént feszegettünk, hogy egy adóintézkedés kiktől óhajt pénzt elvenni. Sajnos mindig az a helyzet, hogy a legszegényebb rétegektől nem lehet pénzt elvenni, mert nincs nekik, a leggazdagabbaktól lehet bőven, de akármennyit veszünk el tőlük, olyan kevesen vannak, hogy az államháztartás szempontjából érdemi bevételnövekedést nem jelent. Tehát ezek azok a szimbolikus lépések, amelyeket ezek az intézkedések megtesznek. Érdemi bevételnövekedést az adózásban sajnos rendszerint és kizárólag a középrétegeket sújtó adóintézkedések szoktak hozni. Ezt közösen fájlalhatjuk, de nehéz a dolog matematikájától eltekinteni.
Köszönöm szépen.
Kuzma képviselő úré a szó.
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Hadd kérjek szót a megszólíttatás vagy pontatlan idézés okán.
Elsősorban én mérnök vagyok, másodsorban pedagógus, ezért elvárható tőlem a precízség. Én a szellemi tevékenység adókedvezményét tekintettem szimbolikus összegűnek, és ebben a konstellációban mondtam, hogy ezt a tevékenységet folytató réteg irányában hadüzenet. Egyébként majd vissza lehet keresni a jegyzőkönyvből, hogy így idéztem, és nem általában. Csak a három tételre tértem ki, a felnőttképzésre, a Sulinetre és a szellemi tevékenységre.
Köszönöm.
ELNÖK: Elnézést kérek Kuzma képviselő úrtól, bizonyára én értettem rosszul, amit mondott, de azt vissza kell utasítanom, hogy a pedagógusok ne volnának precízek.
Pálinkás képviselő úr.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Az összefoglalójában, illetve Tatai képviselő úr hozzászólásában szerepeltek nyelvi újdonságok. Most a velem egykorúak megéltek néhány ilyen - nyelvi bravúrnak nem nevezném, másképp hívtuk - dolgokat. Tatai képviselőtársam azt a szót használta, hogy "átrendezi" az adókat.
Szeretném a jegyzőkönyv számára kijelenteni: növeli az adókat, mindenütt növeli, sehol nem rendez át, mindenhol növel.
A következő megjegyzés az ezt ígértük, nem ígértük. Elnök úr, önök törvénybe foglalták, hogyan csökkennek majd az adók. Az itt leírtak ezzel a törvénnyel ellentétesek. Önök nem azt csinálták, hogy kiálltak az utcasarokra és ott a kampányon elmondták, nagyon fogjuk csökkenteni az adókat - ezt is biztosan csinálták -, de önök ennél tovább mentek. Azt az álszent magatartást tanúsították, hogy törvénybe foglalták ezt az adócsökkentést, hátha még jobban elhiszik az emberek. A választások eredménye azt tükrözik, hogy ezt elhitték. Valóban elhitték.
Azt jól értettem-e, elnök úr, hogy a következő lépés majd a leépítés lesz, mert most azt
mondta, hogy néhány hónapon belül másképp nem tudnak pénzt teremteni az államháztartásba, csak a bevételek növelésével, a leépítés csak hosszabb távon jöhet szóba.
Remélem, nem én értettem rosszul, hogy már megvan a leépítési tervük is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Mielőtt a vitát lezárnám, Pálinkás képviselő úr utóbbi kérdésére szeretném azt válaszolni, hogy a kormány kommunikációjában körülbelül egy hete egyébről sincs szó, mint arról, hogy a központi államigazgatás és az a köré rendeződő szervezetek létszámát mintegy 20 százalékkal fogják csökkenteni. Igen, ezt botor módon leépítésnek neveztem. Ha a képviselő úr úgy gondolja, hogy ez nem az, akkor kereshetünk más kifejezést.
Az, hogy átrendez vagy nem rendez át, sehol nincs adócsökkentés, csak adóemelés, de hogy nincsen a személyi jövedelemadó alsó sávjának 1 millió 550 ezer forintról 1 millió 700 ezer forintra történő emelése például minden, a felső sávot már elérő adózó esetében, ha jól számolom, évi 24 ezer forint adócsökkentést jelent.
60
PÉ 61 (Elnök)
Ennyi a megjegyzésem. Ha így sikerült kibeszélnünk magunkat, akkor megkérdezném, hogy főosztályvezető-helyettes úr az elhangzottakra - különös tekintettel Pokorni képviselő úr kérdéseire - tud-e valamit mondani, illetőleg gondolom, ha helyben nem tudja ezeket a számszerű adatokat, akkor valamilyen módon Pokorni képviselő úrnak ezt el fogja juttatni.
Szatmári László (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két nagyon rövid dologra szeretnék visszatérni. Az egyik: megismételném azt a kijelentésemet, hogy a benyújtott törvénycsomag a helyi utazási bérletjuttatással kapcsolatban szigorítást nem tartalmaz. Tehát a munkába járás költségtérítése a jövőben sem lesz adóköteles, a helyi utazási bérletjuttatás a jövőben sem lesz adóköteles, ezt a törvénycsomag nem tartalmazza, tehát erre kénytelen voltam visszatérni, mert ez mindenféleképpen lényeges, hogy ilyen módon rögzüljön.
Ami a jövedelemkorlátot illeti: mint említettem, a felsőoktatási tandíj eddig is benne volt abban a korlátozás alá vont körben, amelyre a százezer forint vonatkozott. Tehát eddig is osztoznia kellett a felsőoktatási tandíj kedvezményének a közcélú adományok kedvezményével, osztoznia kellett a biztosítások kedvezményével, osztoznia kellett a tevékenységi kedvezményekkel. Az valóban egy új dolog, hogy a jövedelemkorlát az említett 6 millió forintról alapesetben lecsökken 3,4 millióra, és onnantól kezd el fogyni. Ennek a hatása a korlátozás alá vont kedvezmények körében összességében 3,6 milliárd forint. Ez elsőként 2008. évtől fog jelentkezni.
Valóban, amennyiben képviselő úrnak ilyen részletes kérdései vannak, ebben a pillanatban ezek nem állnak rendelkezésemre, de természetesen készséggel állunk rendelkezésre ilyen típusú információkkal. Tehát most jelenleg összevont adataink vannak, és általában a jövedelem-adóztatásban általában azt lehet mondani, hogy hosszú-hosszú évek óta igaz az, hogy a felső jövedelem decilis, tehát az adózók egytizede több mint az adóterhek 50 százalékát viseli. Tehát gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy ennek a jövedelemkorlátnak a leszállítása ezt a felső decilist érinti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben az elhangzottakat ígéretnek tekinthetjük arra nézve, hogy Pokorni képviselő úrnak a kért adatokat el fogja juttatni a minisztérium, akkor azt gondolom, hogy már csak a szavazás van hátra. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosítására benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) Ez 13. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Ez 8.
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
Tehát a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta.
Előadó állítása következik. Szeretném mindenkinek előre felhívni a figyelmét, hogy a benyújtott törvényjavaslatokról alkotott bizottsági vélemények az Országgyűlésben hétfőn este, előreláthatólag 7 óra, 8 óra magasságában fognak elhangzani. (Zaj, közbeszólások: Jó, hogy mondja, elnök úr! - Derültség.) Nem akartam senkit elrettenteni attól, hogy többségi és kisebbségi vélemény előadására vállalkozzék, pusztán úgy gondoltam, hogy korrekt volna, ha erre felhívnám az erre vállalkozók figyelmét, minthogy a házbizottság így döntött.
Kérdezem tehát, hogy a kormánytöbbség részéről vállalja-e valaki a többségi véleményt? Tatai-Tóth képviselő úr, és az ellenzék a kisebbségi vélemény megfogalmazásában... (Kuzma László: Meghagyjuk a gazdasági bizottságnak!) Meghagyják. (Pokorni Zoltán: Felhatalmazzuk Tatai-Tóth képviselő urat! - Derültség.) Ez is jó megoldás, de amennyiben mégis úgy gondolják... (Pokorni Zoltán: Különös tekintettel a szemantikai küzdelmekre! - Derültség.).., hogy kisebbségi előadót állítanának, akkor természetesen erre még nyílik lehetőség a mai nap folyamán a bizottság szakértőjénél. Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úrnak is köszönöm a részvételt.
Soron következik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat vitája. Ezt T/233. számon nyújtotta be a kormány. Köszöntöm Koleszár Katalin osztályvezető asszonyt az előterjesztő képviseletében. Mindjárt meg is adom neki a szót.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Igazából nem készültem azzal, hogy kiegészítést tennék a törvényjavaslathoz. Amennyiben kérdése van a bizottság tagjainak, természetesen válaszolok rájuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor megint alkalmaznánk azt a módszert, hogy első körben szigorúan kérdéseket tennénk fel, tehát amennyiben valakinek valami nem érthető és világos. Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Ha jól láttam, azt mondja a törvény, hogy az állami felsőoktatási intézmény - a saját bevételéből és tulajdonában lévő vagyontárgyával - létesíthet gazdálkodó szervezetet, illetve ezekben részesedést szerezhet, feltéve, hogy a vagyoni hozzájárulásnak nem része kincstári vagyon. Szeretném, ha felvilágosítana arról, hogy hogyan határolják el azt, hogy mi része a kincstári vagyonnak és mi nem része egy felsőoktatási intézményben? Elég régóta dolgozom ilyenben, nehéznek tűnik nekem ez az elhatárolás.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? Zsigó képviselő úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy rövid kérdésem lenne. Az oktatás területén számos fejlesztés, szakmai program valósult meg közalapítványi keretek között. Ez több átszervezésen ment át 2002-ben, 2005 nyarán, őszén kétszer. Mi az indoka annak, hogy most megszűnnek a közalapítványok?
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? (Nincs jelzés.) Nekem is volna két kérdésem, érdekes módon a most feltettekkel jelentős mértékben összecsengő két kérdésem. Az egyik ugyanerre a törvényi helyre vonatkozik, az egyetemek gazdaságitársaság-alapítási jogára. Számomra az nem okoz gondot, hogy a kincstári vagyont hogyan lehet elkülöníteni, ezt egy vagyonleltárban nyilván meg lehet csinálni, számomra inkább az okoz gondot, hogy az előző ciklus legvégén elfogadott felsőoktatási törvény hosszú és nehéz küzdelmek után kivívta a felsőoktatási intézményeknek azt a jogát, hogy egy ilyen gazdasági társaság alapításához, amennyiben ez nem érinti a kincstári vagyont, nem kell a kormány előzetes hozzájárulását beszerezni. Ezt most a törvényjavaslat mintegy két hónap után törölni kívánja a felsőoktatási törvényből.
Tisztelettel kérdezem, hogy miért. A rendelkezés éppen azért került bele a felsőoktatási törvénybe, hogy az egyetemek szabadabban tudjanak gazdálkodni a saját szellemi vagyonukkal, azok hasznosításából részt tudjanak kapni, és ezzel a felsőoktatás forrásait tudják gyarapítani. Egy olyan törvénycsomagban, ahol voltaképpen az állam és az állami szervezetek bevételeinek gyarapításáról hangsúlyos szó esik, ott mi indokolja azt, hogy ez a lehetőség kikerüljön a törvényből?
70
71-80/Gy (Elnök)
A másik a közalapítványok, illetőleg más kht.-k és egyebek megszűnéséről, átalakulásáról szóló indítvány.
Tisztelettel kérdezem: a Tempus eleddig közalapítvány formájában működött. Ha ez megszűnik közalapítvány lenni, van-e arra valamilyen intézményes és formális garancia, hogy ez továbbra is el tudja látni azokat a feladatokat, amelyeket eddig ellátott. Sok minden volt odapakolva, jórészt európai uniós ösztöndíjak, de például az Útravaló ösztöndíjat is ez a szervezet gardírozta. Tehát a Tempus Közalapítvány jelenlegi megszűnésével milyen formát ölthet, úgy, hogy az ne váljék költségvetési szervvé, és ily módon ne vonatkozzék rá az a tilalom, hogy európai uniós forrás nem folyhat oda be, mert ha ez nem folyhat be, akkor a dolog lényege vész el.
Hasonló a kérdés a Sulinova Kht.-val kapcsolatban, amelynek pazarló gazdálkodása ügyében úgy gondolom, nincs vita közöttünk, tehát helyes, hogy annak a gazdálkodását szigorúbb keretek közé kívánja a törvényjavaslat helyezni. Amennyiben ez is költségvetési intézménnyé alakul, akkor az a helyzet, hogy a Sulinova által eddig 90 százalékban európai uniós forrásokból elköltött pénzek onnan kiesnek, vagyis akkor a pénzpazarlást oly módon szűntetjük meg, hogy elvesszük a pénzt vagy nem engedjük be a pénz, de ez nem biztos, hogy a legjobb forma lenne. Itt milyen lehetőség van arra nézve, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposztából is maradjon legalább valami.
Köszönöm szépen. Kérem, a kérdésekre válaszoljon.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr.
A kincstári vagyon elkülönítését illetően nem vagyok a téma szakértője, de én is úgy gondolom, ez vagyonleltár kérdése, illetve a kincstári vagyonért felelős kollégák erre jobban tudnak válaszolni, elnézést kérek, de így nem tudom pontosan és szakszerűen megválaszolni.
Ami a közalapítványok megszűntetését illeti, ahogyan a törvényjavaslat indokolása is ezt rögzíti, itt a közalapítványi forma megszűntetését alapvetően az indokolja, hogy a közalapítványok döntő többségében a jogalkotói cél nem teljesülhet. A közalapítványok, alapítványok létesítése elsősorban külső források bevonására irányul. Ezek az alapítványok, főleg a közalapítványok igen nagy részben, 80-90, sőt akár 100 százalékban költségvetési forrásokat használnak fel, ezen belül is döntő részük központi költségvetési forrást, és néhány van, amelyik az alapokból, illetve más államháztartási alrendszerekből vett fel pénzeket.
Ami a közalapítványok által ellátott feladatokat és kezelt forrásokat illeti, természetesen arról nincs szó, hogy ezeket a feladatokat megszüntetnénk, erre lenne megfelelő intézmény, ami ugyancsak az államháztartási törvény módosításában van benne: a támogatási cím fejezeti kezelési előirányzat, ami a forrást megtartaná, a feladatot természetesen telepíteni lehet bármely más intézményhez, és a döntés-előkészítésbe a civil szféra bevonása ugyanúgy megtörténhet a testületek felállításával, kuratóriumokat lehet ezeknek a pénzeknek az elosztásához működtetni, ahogyan ez ma is történik egyébként az egyes ösztöndíjaknál, ahol az ösztöndíjat nem közalapítvány kezeli, hanem egy fejezeti kezelési előirányzat része, egy kuratórium dönt a felhasználásáról.
Ami pedig a felsőoktatási intézmények gazdálkodó szervezet alapítását illeti, valóban ez a felsőoktatási törvény egy nagy újdonsága volt, itt tulajdonképpen a pozitív diszkrimináció is belépett a rendszerbe, hiszen semmilyen más költségvetési szerv részére nem biztosított a kormány engedélye nélküli gazdálkodó szervezet alapítása. A felsőoktatási intézmények is alapvetően a költségvetési forrásokból élnek, itt átlagosan 80-85 százalék az államháztartási forrás a felsőoktatási intézmények forrásösszetételében. A valódi saját forrás, saját bevétel nagyon minimális összegű. A felsőoktatási törvény a saját bevételt eléggé sajátosan értelmezi, mert nemcsak a saját bevételt határozza meg ekként, hanem az alapokból származó bevételeket, az uniós forrásokat is saját bevételként kezeli, ami egyébként a költségvetés része.
Ami a szellemi vagyonnal való szabad gazdálkodást illeti, erre pedig az innovációs törvény már lehetőséget nyújt, de az innovációs törvény alapján olyan vállalkozást vagy gazdálkodó szervezetet bármikor kormányengedély nélkül alapíthat a felsőoktatási intézmény, ahol a szellemi vagyont kívánják hasznosítani hasznosító vállalkozásként.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Megnyitom a törvényjavaslat feletti vitát.
Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A közalapítványokkal kapcsolatos kérdéseknél nem merült fel a megyei közoktatási közalapítványok helyzete. Nem is annyira kérdésként szeretném megfogalmazni az észrevételemet, hiszen a kérdésekre adott válaszból kitűnik, hogy ezeknek a közalapítványoknak az átalakulásával esetlegesen remény lehet, hogy az általuk ellátott funkciók más konstrukciókban működhetnek.
Annál is inkább felhívnám a figyelmet erre, hogy az elmúlt időszakban ezek a közalapítványok lehetőséget tudtak nyújtani egy-egy térségben olyan közoktatási feladatok megoldására, adott esetben térségi szintű feladatok szervezésére, az átmeneti időszakban, amikor a többcélú kistérségi társulások keresték a helyüket különböző oktatási együttműködési formák finanszírozására, ami most, ha kikerül a rendszerből, gyakorlatilag sok olyan folyamat indult el, amely erre épülve fejlődik, tehát ennek egyrészt a szakmai és egyéb háttérgaranciáját is meg kellene vizsgálni.
Ugyancsak komoly értékként tekinthető, hogy ezen közalapítványok köré pontosan milyen jellegű szakmai munkák kapcsán elég komoly szakmai holdudvar rendeződött, tehát ma úgy tűnik, hogy a közoktatás öntevékeny, valóban helyi igényekre alapozó területi szerveződésének egy olyan financiális és szervezeti hátterét tudták megteremteni, amit a későbbiekben mindenképpen érdemes végiggondolni, annál is inkább, hogy majd egy későbbi napirendnél, akár a regionális szerveződéseknél is a közoktatás térségi területi feladatellátásának többféle szempontja is felmerül.
Tehát összességében összefoglalva: az észrevételem és a javaslatom az, hogy ebben az átalakulási folyamatban célszerű lenne megtalálni azoknak a funkcióknak és szerepeknek a helyét, amit a megyei közoktatási közalapítványok betöltöttek.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Tatai-Tóth képviselő úré a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! A felsőoktatási törvénytervezet módosításával kapcsolatosan szeretném azt elmondani, hogy a minisztérium képviselője által elmondottakat nem vitatva hozzáteszem: nemcsak ezen a néhány ponton van eltérés a felsőoktatás gazdálkodásában a költségvetési intézmények gazdálkodásától. Ez valóban egy hosszú kompromisszum eredménye, és ha itt az állami forrásokat félti a minisztérium, akkor talán a saját bevételdefiníciójához kellene hozzányúlni, nem pedig a néhány hónapja életbe lépett két paragrafust módosítani.
Tehát ezt mindenképpen megvizsgálandónak tartom, illetve a hatályba lépés óta tudna-e a minisztérium olyan folyamatokról, ami ezt a gyors változtatást indokolja? Tehát beindultak-e olyan vagyonkimentő - állami vagyon, kincstári vagyon -, magánszférába vivő folyamatok, amelyek a gyors változást indokolják? Egyébként ha nincs alapvető ok, csak a jogszabályok ízlésbeli átalakítása, akkor ehhez módosító indítványt fogunk készíteni.
Köszönöm szépen.
80
PÉ 81
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): A közalapítványi forma megszűnése és ezeknek a közalapítványoknak fejezeti előirányzatként való kezelése nyilván része annak a centralizációnak, amelynek itt tanúi vagyunk több területen. Az hangzott itt el, hogy a közalapítványi forma helyett ez fejezeti kezelésű előirányzat lesz, szeretném elmondani, hogy ez azt jelenti, hogy a civil szférának kisebb a beleszólása. Ugyanis egy közalapítvány kuratóriuma sokkal erősebb jogosítványokkal rendelkezik, mint egy fejezeti költségvetésben összehívott bizottság, amelyet természetesen lehet egyik napról a másikra kézzel összeválogatni úgy, hogy a miniszter vagy a minisztérium ízlésének megfelelő döntést hozzon. Ilyen módon a közalapítványok teljes megszüntetését és minden területen a fejezeti kezelésű előirányzattá tételét ezeknek az összegeknek nem látom indokoltnak.
A szocialista képviselő úr, Kormos képviselő úr is kifejtette, hogy ez a közoktatásban, a megyei közoktatási közalapítványoknál meglehetős káoszt okoz majd, hogy a minisztérium a különböző belső lobbitevékenységével hogyan osztja majd el ezt a pénzt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor utolsóként én is hadd tegyek két megjegyzést. Engem osztályvezető asszony válaszai nem nyugtattak meg teljes mértékben. Az nekem kevésbé okoz gondot, hogy egy olyan pénz elköltésében, amiben külső forrás nincsen, tehát amely kizárólag vagy lényegében kizárólag költségvetési forrásból áll, ott csökken a civil szféra beleszólási lehetősége. Ha költségvetési pénzt költünk el, akkor a kormány felelős ennek az elköltéséért. Tehát nekem ez okoz kevesebb gondot.
Nekem a nagyobbik gondot az okozza, hogy arra hivatkozva, hogy alacsonyak a külső források, nem nagyon történik meg külsőforrás-bevonás, szüntetünk meg olyan közalapítványokat vagy más gazdálkodó szervezeteket, ahol viszont nem volt alacsony a külső forrás bevonása, már amennyiben az európai uniós forrásokat külső forrásoknak tekintjük. Mindenesetre, ha helyettesítjük őket a törvényjavaslatban szereplő fejezeti kezelésű előirányzatokkal és költségvetési szervekkel, akkor ezeknek az uniós erőforrásoknak a bevonására nem lesz többet lehetőség.
Tehát azt gondolom, hogy miközben indokolt az érdemi külső források nélkül működő közalapítványok megszüntetése, aközben nem volna indokolt olyan közalapítványokat megszüntetni, vagy legalábbis anélkül megszüntetni, hogy megnyugtatóan rendeznénk a jogutódlás sorsát, nem volna indokolt olyanokat, amelyeknél ez a működési forma külső forrás bevonásának garanciáját jelenti.
Hasonlóképpen a felsőoktatási intézmények gazdaságitársaság-alapítási jogával, én ezt értem, hogy a felsőoktatási intézmények saját bevételei nagyon alacsonyak, hogy a szám tényleg annyi vagy nem annyi, ezen nyilván lehet vitatkozni, de ez most nem érdekes. Értem, hogy nagyon alacsonyak, de nem értem, hogy akkor miért szüntetünk meg egy olyan lehetőséget, amivel ezek a saját bevételek növelhetőek volnának. Ha a bevételek növelése a cél - márpedig áttanulmányozva ezeket a törvényjavaslatokat, nekem úgy tűnik, hogy ez most cél -, akkor nem értem, hogy ennek örve alatt miért szüntetünk meg egy bevételi lehetőséget, vagy pontosabban szólva: miért kötjük a kormány, illetve most már nem is a kormány, hanem egy külön törvény előzetes engedélyéhez ennek a bevételszerzésnek a lehetőségét?
Tehát Tatai-Tóth képviselő úrhoz csatlakozva azt tudom mondani, hogy amennyiben erre nézve megnyugtató válaszokat nem kapunk, akkor módosító indítványok benyújtását fogjuk kezdeményezni.
Úgy látszik, hogy még Pokorni képviselő úrban gondolatokat ébresztettem, úgyhogy megadom neki is a szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Hadd nyugtassam meg a kormányt, hogy számíthat az ellenzék támogatására a tekintetben, hogy szerintünk igenis, korlátozni kell az egyetemek önálló részvénytársaság-alapítási jogát, hiszen ilyen korlátot a frissiben kinevezett gazdasági társaságok nem jelentenek, hiszen a gazdasági társaságok vezetőinek nincs ebben felelőssége. Például nem kell vagyonbevallást tenniük, szerintem ezt korlátozni kell, és bizony, az állam engedélyéhez kell kötni az állam által fenntartott és alapított egyetemek rt.-alapítási jogát, mert különben veszélyes helyzet állhat elő.
Egy kérdésem lenne, kérem, nézze el nekem, hogy nem ismerem naprakészen a privatizációs törvény mellékletét. Az Állami Autópálya-kezelő Rt. tartós része 25+1, hitelgarancia 50+1, és a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt. is 50+1 lenne a jövőben. Mennyi volt ez korábban? Milyen irányú ez a módosítás, és mi indokolja ezt? Itt van a törvénycsomagban ez az elem, belátom, nem tartozik szorosan az Autópálya-kezelő Rt. az oktatási bizottság feladatkörébe, de talán a kormánypárti képviselők...
ELNÖK: De a képviselő urat érdekli.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):... elnézik nekem, hogy mivel az ország talán egyik legnagyobb vállalatáról van szó, az Autópálya-kezelő Rt.-ről, érdekel, és mi az oka annak, hogy csak a negyede marad állami kézben? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor megadom a szót a kormány képviselőjének válaszadásra.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válaszai az elhangzottakra
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. A megyei közalapítványok ügyében, elnézést kérek, magam nem tudok válaszolni, nyilván megnézik a kollégák, hogy ennek a megyei közoktatási közalapítványokra milyen hatása van ennek a módosításnak.
Ami a felsőoktatási intézmények gazdálkodószervezet-alapítását illeti, itt egy pontosítást szeretnék tenni. Nem szűnik meg a gazdálkodó szervezet alapításának lehetősége, csak a kormány engedélyéhez kötött. Jelenleg semmihez sem kötött. Igazából itt a friss tapasztalatokról hivatalosan nincsen semmiféle információink, hiszen nem jutnak el ezek a kormányhoz.
Ami az előző, még kormányengedélyhez kötött alapításokat illeti, ott vannak kevésbé kedvező tapasztalataink, de valóban ez nem érinti ezt az elmúlt két hónapot.
Ami pedig a saját bevétel definíciójának módosítását illeti, természetesen az is felsőoktatásitörvény-módosítást igényel, tehát ilyen módon mindenképpen hozzá kellene nyúlni a törvényhez, ha valamiféle korlátozást szeretnénk.
Elnézést kérek, de a többi törvényből nem vagyok felkészült, pont azért, mert az oktatási bizottság témakörébe illeszkedő törvénymódosításokból készültem, de a kollégám mondja, hogy többségi tulajdonban volt valamennyi társaság. (Pokorni Zoltán: Tehát az Autópálya-kezelő 50 százalék fölött volt vagy 100 volt?) A törvény általános indokolása alapján tudok válaszolni erre: az Állami Autópálya-kezelő Zrt. tulajdoni hányada 100 százalékról csökken 25 százalék plusz 1-re.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tatai képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Csak segíteni szerettem volna a képviselő úrnak, hogy ez a 17. oldalon van.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor azt gondolom, hogy döntési helyzetben vagyunk. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) Ez 13. Aki nem? (Szavazás.) Ez továbbra is 8.
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
Tehát a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta.
Ismét előadók állítását kell fontolgatnunk. Kérdezem először a kormánytöbbséget, van-e önként vállalkozó vagy a honvédségnél szokásos módon kijelöljük az önként jelentkezőt.
90
91-100/Gy (Elnök)
Kormos képviselő úr?
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm, vállalom.
ELNÖK: Az ellenzék nem óhajt kisebbségi előadót állítani. Még egyszer mondom: a délutáni órákig nyitva áll a lehetőség, ha meggondolják magukat.
Köszönöm szépen a kormány képviselőinek a megjelenésüket.
Következik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Ezt a kormány T/240. számon nyújtotta be.
Köszöntöm a napirendi pont vitájához az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium megjelent képviselőit, és elsőként nekik adok szót.
Dr. Bekényi József szóbeli tájékoztatója
DR. BEKÉNYI JÓZSEF (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr.
Szeretném bemutatni kolléganőmet: Deli Erika főosztályvezető asszony, az önkormányzati, gazdasági főosztály vezetője, jómagam pedig dr. Bekényi József vagyok, az önkormányzati főosztály vezetője.
Nagyon röviden szeretném kiegészíteni az írásban benyújtott törvényjavaslatot, néhány kiemelt pontjára szeretném ráirányítani a tisztelt bizottság figyelmét, tekintettel az elnök úr intelmeire és arra, ami az első napirendi pontnál elhangzott.
Az államreform részeként a kormányprogramban megjelenő közigazgatási reform az önkormányzatoknak, az önkormányzati szervezetrendszer átalakításának is kiemelt szerepet szán. Azt hiszem, ez nem ért senkit meglepetésként, hiszen az önkormányzati szervezeti rendszer keretében történik a közszolgáltatások, a lakosság alapvető közszolgáltatásai ellátásának a java része, döntő többsége. A közel háromezer önkormányzati hatáskör átfogja az oktatást, az egészségügyet, a művelődést, nagyon sok területet, tehát egy ország reformjának, térszerkezeti átalakításának kihatásai az önkormányzati rendszerre is jelentősek és fordítva: az önkormányzati rendszer átalakítása is jelentős mértékben hozzá tud járulni a kormányzati célkitűzések megvalósításához.
Ezek közül elsőként hadd emeljem ki a regionális önkormányzat létrehozásának a szándékát, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, összefüggésben az ország térszerkezetének az átalakításával. Az előző napirendi pont kapcsán hangzott el a centralizációra történő utalás. Itt hadd említsem az ellentétpárját, a decentralizációt, amely a regionális önkormányzatok felállításának egyik legfontosabb és általam hangsúlyozandónak tartott eleme, hiszen ennek révén valósulhat meg a központi hatalomnak az az ésszerű lebontása, mely révén az erős területi önkormányzatként működő régiókhoz valós érdemi hatáskörök decentralizálhatók a hozzátartozó forrásokkal együtt, azokkal a forrásokkal együtt, amelyek jelentős részéről ma a különböző tárcaközi bizottságokban közvetlen választói kontroll nélkül történik döntés. Tehát maga ez a lépés ebben a szegmensében jóval közelebb viszi az állampolgárokhoz a nagyon fontos, az ország versenyképessége szempontjából is nagyon fontos döntéseket, és az önkormányzati rendszer megerősítéséhez is jelentős mértékben hozzájárul.
Maga a törvény azokat a legfontosabb feladatcsoportokat jelöli meg, amelyekkel a regionális önkormányzatok rendelkezhetnek. Az egyes ágazati törvények tudják ezeket a feladatcsomagokat kibontani, hiszen az adott társadalmi viszonyra vonatkozó szabályozás részeként lehet meghatározni ezen feladatokat.
Másik elemként szeretnék utalni - szintén már azt előző napirendi pont kapcsán is történt rá utalás - a többcélú kistérségi társulások rendszerének a továbbfejlesztésére. Úgy gondolom, sok vita előzte meg az előző ciklusban ennek az intézménynek a létrehozását. Remélem, a gyakorlat mindenki számára igazolta, hogy itt pozitív módon tudják azokat a közszolgáltatásokat, a közszolgáltatások színvonalának ellátását emelni a többcélú kistérségi társulások, melyek javarésze a települések egy részében eddig nem működött, vagy sokkal kisebb hatásfokkal működhetett.
Ezek a társulások tudják ellensúlyozni a településszerkezetből fakadó ellentmondásokat anélkül, hogy valamelyik település választópolgárainak közösségétől el kellene venni a helyi önkormányzás jogát, ugyanúgy megmaradnak a testületek, működnek a választott képviselőtestületek, polgármesterek, tehát az alapvető önkormányzati ügyekben helyben születik döntés. Tehát úgy gondolom, ez a szisztéma szintén az önkormányzatiság megőrzésének az egyik legfontosabb eszköze lehet.
Ennek a rendszernek a továbbfejlesztése az egyik oldalról a jelenlegi ösztönzőrendszer fenntartásával és továbbfejlesztésével történik, a másik oldalról pedig egy olyan jogi lehetőség biztosításával, ahol a társulásban működő többség egy-egy törvényben meghatározott feladat ellátása esetén kiterjesztheti a társulási megállapodást a kintlévőkre, akik az együttműködésben nem kívántak részt venni.
Utalni szeretnék olyan feladatokra - csatornázás, útfelújítás, útépítés -, ahol például nem állhat meg egy tíz-, tizenötkilométeres csatornaszakasz az egyik falu határán, és nem folytatódhat a másik végén, hiszen ezek összefüggő rendszerek. Tehát az ilyen típusú feladatokról lehet itt szó. Nem a törvény mondja meg, hogy ennek a feladatnak az ellátásában mindenkinek az együttműködésére, közreműködésére szükség van, hanem a társulásban résztvevők többség egyrészt nemcsak a települések számát, hanem a lakosságszámot is figyelembe véve a többségi elv a garancia rá, hogy az önkormányzatiság e tekintetben is érvényesüljön.
A harmadik elemként a fővárosi önkormányzati rendszerre vonatkozó szabályozás átalakítását szeretném nagyon röviden kiemelni. 1994-ben az akkor még önálló fővárosi törvényt az Ötv. módosításával a jogalkotó beemelte az önkormányzati törvénybe, jelentős mértékben megbontva egyébként annak az egyensúlyát, egy abszolút túlterjeszkedő szabályozás került be az Ötv. ezen fejezetébe. A jelenlegi javaslat két dolgot tenne. Egyrészről ezt a megbomlott egyensúlyt úgy állítaná helyre, hogy a garanciális szabályok továbbra is az önkormányzati törvény fejezetében - összhangban az alkotmány rendelkezéseivel - szerepelnek. Azokat a részletszabályokat, amelyek sarokpontjai benne maradnak a törvényben, a fővárosi törvény hatáskörébe utalná. Alapvetően azon a kétszintű önkormányzati rendszeren, amelyik jelenleg működik a fővárosban, változtatni nem kíván, de azt a munkamegosztást, amelynek a hiányosságai az elmúlt tizenhét év során kiderültek, és amelynek például az egyik okozója volt az az abszolút terjedelmes hatásköri szabályozás, amit a kétharmados törvény érinthetetlensége okán nem lehetett módosítani, az ágazati törvények már régen túlhaladták ezeket a rendelkezéseket, de ezek a főváros tekintetében úgy maradtak meg, hiszen a kétharmados törvényt módosítani ezekkel nem lehetett.
A munkamegosztáson a törvényjavaslat szerint olyan változás történne, hogy alapvetően a főváros azokért az egységes városi működéshez szükséges, alapvetően infrastrukturális feladatok ellátásáért felelne, ami összeköti a várost, amit nem lehet másképpen működtetni - tömegközlekedés, csatornahálózat, úthálózat -, a kerületek pedig alapvetően azokhoz a lakossági szolgáltatásokhoz kötődnének, amelyek közvetlenül minden nap érintik az állampolgárokat; tehát összefoglalva: a humánszolgáltatások biztosításáért.
Ezeket a lényeges pontokat szerettem volna kiemelni és a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani. Kérem a bizottságot, támogassa a javaslat általános vitára való alkalmasságát.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Megnyitom a napirendi pont vitáját. Azt gondolom, ebben az esetben nincs sok értelme különválasztani a kérdést, hozzászólást. Akinek ilyen természetű megjegyzése van, kérem, most tegye meg.
Zsigó alelnök úré a szó.
100
PÉ 101
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Maga a törvénytervezet is sok megjegyzésre sarkallna, a szóbeli kiegészítés még inkább, mert néhány idézetet felírtam magamnak. Különválasztanám az államreformot és egy ország reformját, ez ügyben nem szólalnék meg, azt fogja mondani elnök úr, hogy ez egy általános és nem ehhez a törvényhez...
ELNÖK: Nem fogom mondani, inkább csak azt mondanám, hogy a mikrofonba tessék beszélni, mert nem fogják hallani.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Megpróbálkozom vele. (Derültség.) Tehát ezt mondaná elnök úr, ha hallaná, hogy mit mondok, de mivel nem a mikrofonba beszélek, ezért nem hallja.
Az a két megjegyzés viszont, hogy bizonyos szolgáltatásokat és egyébként az egész rendszert úgy fejlesztjük tovább - itt a továbbfejlesztés szón van a hangsúly -, a másik pedig, hogy közelebb viszünk az emberekhez néhány szolgáltatást, ez nehezen érthető. Közelebb viszünk az emberekhez néhány szolgáltatást, így aztán megszüntetjük a megyéket és regionális önkormányzatokat fogunk működtetni, ugyanebben a tekintetben közelebb viszünk az emberekhez bizonyos szolgáltatásokat, így aztán néhány ügyben - szerintem abszolút helytelenül - a helyi önkormányzatok nem fognak tudni felelős döntést hozni. Ugyanis ahogy az előterjesztő elmondta, nem állhat meg - hogy ennél a konkrét példánál maradjak - egy csatornázás amiatt, mert az egyik település nem akar részt venni benne, és ezt a pár kilométert nem lehet kihagyni. Azt gondolom, tájékoztatásul mondom el a bizottsági ülésen, hogy eddig egyetlen önkormányzatnak sem az volt a problémája, hogy nem akar csatornázni, hanem az volt az önkormányzatok problémája, hogy nem volt rá lehetőségük, nem volt pénzügyi fedezetük sem nekik, magának az önkormányzatnak, sem abban az esetben, hogy ha az ott élő lakosságtól, az ott élő emberektől szerettek volna hozzájárulást kérni vagy kapni, az ott élő embereknek sem volt lehetőségük, pénzügyi lehetőségük erre. Azt gondolom, hogy attól, hogy a kistérségi társuláson belül néhány döntés kötelező lesz olyan településekre is, amelyek nem csatlakoztak a kistérségi társuláshoz, ettől azt a problémát, hogy megengedheti-e - talán rossz szóval - egy önkormányzat magának, hogy csatlakozik például egy csatornázáshoz, ezt nem fogja megoldani ez a törvénymódosítás.
Azt gondolom egyébként, és erre rá is kérdezek, hogy talán konkrétabban vagy bővebben fejtsék ki, hogy milyen módon lehetséges az egy önkormányzati törvénnyel kapcsolatban vagy az önkormányzatok működésével kapcsolatban, hogy néhány ügyben, például az 1. §-t tekintve, kormányrendelet adhat felhatalmazást például a regionális közgyűlés elnökének, polgármesternek, egyebeknek. Érthetetlen az, hogy főszabályként egyébként ez a törvénymódosítás arról rendelkezik, hogy néhány településnek kötelezően előírja azt, hogy körjegyzőséghez csatlakozzon, érthetetlen az - a gyakorlati tapasztalatok ugyanis nem ezek -, hogy a kistérségi társulásban, még egyszer mondom, nemcsak a csatornázás ügyében, egyéb ügyekben is - mindegy, hogy többségi akarat kell hozzá - kötelezővé teszünk olyan döntéseket olyan önkormányzatok számára, amelyek nem csatlakoztak a kistérségi társuláshoz.
Ha oktatási szempontból nézzük, akkor azt gondolom, nem látszik ebből a törvényből az oktatás megszervezésének kiszámíthatósága. Azt gondolom, ugyanazt tudom mondani, mint az első napirendnél, hogy egy átgondolatlan módosításnak tűnik, kapkodó módosításnak tűnik, és bizonytalanságot fog okozni a településeken és az önkormányzatoknál is, például az oktatás megszervezésének tekintetében.
Azt pedig nehezen tudom kezelni, hogy ugyan néhány dologban itt döntés születik, például az oktatással kapcsolatban az önkormányzatoknál, de például a közoktatási törvényt nem módosítjuk ezzel egyidejűleg. Legalább azt kellene tudni megoldani, hogy a törvény hatálybalépése ezt az ügyet kezelje, mert így azt gondolom, hogy rengeteg önkormányzatnál, oktatási intézménynél bizonytalanság lesz, kiszámíthatatlan helyzet adódik elő, például az oktatás megszervezésével kapcsolatban. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem szóltam ugyan közbe, de azért kérném a bizottság tagjait, hogy az önkormányzati törvény meglehetősen kiterjedt szabályozásából próbáljunk az oktatás kérdéseire szorítkozni. Nem vonom kétségbe, hogy mindenkinek volna mondanivalója más ügyben is, de ezt majd a parlament plenáris ülésén lehet megtenni.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Csak egy mondatot még: csak azért hoztam a csatornázási példát, merthogy az előterjesztő erről beszélt.
ELNÖK: Én ezt értettem, de ne indokoljuk, ez csak egy kérés volt, természetesen ezt mindenki vagy figyelembe veszi vagy nem. További hozzászólás? Rózsa Endre képviselő úr!
RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! Tartva magamat elnök úr intelmeihez, a VIII. fejezetben a 69. § 2. pontjában fel vannak sorolva, hogy "a regionális önkormányzat hatáskörébe tartozó", és itt az van, hogy "egyes közoktatással, szakképzéssel összefüggő helyi ügyek".
Tisztelettel szeretnék rákérdezni, hogy tudunk-e ilyet nevesíteni, és a törvényalkotónak milyen célja van ezzel? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kuzma képviselő úr!
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy gyakorlatilag a törvény majd' minden paragrafusa összefügg az oktatással, vagy így, vagy úgy, valamilyen formában. Az első, amit meg szeretnék említeni, ez az 1. §. Ugyan nem a részletes vitára való felkészülés, csak ez annyira koncepcionálisan alakítja át az önkormányzati törvényt, amely - hogy finom legyek - egy kicsit vérlázító, ez a fajta átalakítása.
Gyakorlatilag kormányhatáskörbe tesz át korábban az önkormányzati törvény által szabályozott dolgokat, ami nagyon-nagyon veszélyes, és nagyon alátesz az önkormányzatiságnak, amely nagy vívmánya volt a rendszerváltoztatásnak.
Az egy más kérdés, hogy volt egy olyan önkormányzati törvény, amelynek eredményeképpen szétaprózódott önkormányzati struktúra jött létre. Nem gondolom, hogy egy ilyen intézkedéssel kellene ezt megváltoztatni.
A másik pedig: a kistérségi társulások témakörére szeretnék kitérni, amely kistérségi társulások megerősítését látom most elég erőteljesen ebből a törvényből. Hozzáteszem, hogy indokolatlan adminisztratív módon történő megerősítését, akkor, amikor én nem látom ennyire fényesen a kistérségi társulások megalakulását, illetve az azt követő tevékenységüket, egyetlen példával, én is egy ilyen állatorvosi ló példájával élnék. A térségemben számtalan olyan nyögvenyelős, kényszer alatt létrejött közös társulásos fenntartású oktatási intézmény jött létre, amely alapvetően pénzszerzési célú. Funkcionálisan jelenleg is ugyanúgy működnek, mint korábban működtek, a központi településtől 30 kilométerre van egy iskola, amely a központi településsel létesített társulási viszonyt, és a köztük lévő, 15 kilométerre lévő másik intézmény, akihez logikusan társulnia kellett volna a környező kistelepüléseknek, nem vele kötötte ez a társulás ilyen, olyan pénzügyi trükkök miatt.
Tehát a kistérségi társulásoknak ezt a fajta törekvését, amit a törvény most sugall, nagyon erőteljesen területi elvűnek érzem, a kistérségi társulásoknak ezt a területi elv szerinti megerősítését. Sokkal jobbnak tartanám, nem vagyok ezen a területen szakember, de valahol a funkcionalitást kellene előtérbe helyezni és nem ezt a területi elvet erősíteni, ad abszurdum akár a területen kívül eső másik kistérséggel, vagy ne adj' isten másik megyében lévő másik kistérség egy részével való társulási viszony nem egy esetben sokkal hatékonyabban tudja a célokat megvalósítani. Ennek a törvénynek a módosítása viszont erőteljesen megerősíti magát a kistérségi társulást, és ezáltal ad abszurdum kényszerítheti azt, aki másik irányba tapogatódzik, hogy bekényszerítse ebbe a kistérségi társulásba.
Erre konkrétan ismét van példám a térségemben, az orvosi ügyelet ellátása tekintetében, kistérségi társuláson és megyén átívelő összefogás valósult meg, és most esetleg a többség bekényszerítheti ezt a társaságot... (Zaj, közbeszólások.)... akkor rosszul értelmezem, köszönöm szépen, már meg is kaptam erre a választ.
Hogy ne csak negatívumokat mondjak, egyet tudok érteni azzal, és valami ilyenfajta intézkedéssort remélek a jövőben, ami a hivatali munkát centralizálja kisebb egységekbe.
110
111-120/Gy (Kuzma László)
Tehát az a sok elaprózódott jegyzőség, amelyek nem egy esetben párhuzamosságokat teremtettek meg, valóban el tudom fogadni, hogy indokolatlan. Ezen a területen adminisztratív eszközökkel nem az önkormányzatiság rovására előre lehet lépni a hatékonyabb hivatali munkában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Rózsavölgyiné képviselő asszonyé a szó.
RÓZSAVÖLGYI ENDRE BÉLÁNÉ (MSZP): Az önkormányzatiság térszerkezeti átalakítása alatt elsősorban az önkormányzatiság megerősítését értem. Alapvetően az önkormányzatiság két színtere alakulna ki: a regionális önkormányzat és a kistérségi társulások megerősítése. Vagyunk itt néhányan, akiknek van konkrét tapasztalatuk a kistérségi társulások kialakulásával és jelenlegi működésével kapcsolatosan is.
Azt gondoljuk és azt akarjuk, hogy egy valóban szakszerű minőségi szolgáltató rendszert alakítsunk ki a település vagy a település lakossága érdekében, így nagyon fontos megteremteni ennek a feltételrendszerét. Jó példákat tudok mondani az oktatás, a gyermekvédelem és támogatási rendszer területén, a településfejlesztés vagy a térségfejlesztés területén, amelyek most még önkéntes és spontán módon jöttek létre. Nem kell ettől félni. Jó tapasztalatok vannak, és ennek a megerősítése csak elősegíti a térség fejlesztését.
Úgy gondolom, a többcélú kistérségi társulások átvehetik azokat a szolgáltatói feladatokat, amelyek hatékonyabban és magasabb szakmai színvonalon működtethetők. Ebben vannak tapasztalataim a megyét illetően is, bizonyára más vélemények is létezhetnek, ezeknek az egybevetése szükséges ahhoz, hogy bölcs döntések születhessenek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Pokorni képviselő úr, majd Kormos képviselő úr következik.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): A 68. §-t ütöttem fel. A főváros helyzetére figyelemmel a törvény vagy kormányrendelet egyes államigazgatási hatósági ügyeket a fővárosi kerületi polgármester helyett a főpolgármester hatáskörébe utalhat, államigazgatási hatósági ügyekben a főjegyzőt elsőfokú hatósági jogkörrel ruházhatja fel az egész országra vagy a főváros egész területére illetékességgel.
Kérem, világítsák meg nekem: itt arról van-e szó, hogy egy konkrét területi polgármestertől vesz el hatósági jogot a kormány, és adja a főpolgármesternek, vagy valamennyi kerületi polgármestertől? Tehát normát alkot, vagy egyedi döntést hoz?
Mi az, amit e paragrafus alapján nem lehet elvenni hatósági szempontból egy kerületi polgármestertől? Mi az, aminek hatósági szempontból garantáltan ott kell maradnia a kerületi polgármesternél, amire nem ad felhatalmazást ez a paragrafus?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! Jó lenne, ha az önkormányzati rendszerben ennyi év után az önkormányzati rendszer részvételével - nem kizárólagos részvételével, de jelentős részvételével - megvalósuló közoktatásnál Magyarországon végignézünk egy kicsit, korrekt módon. Mondok néhány apró példát. Az önkormányzatiság döntési lehetőségei és valós választási lehetősége a jelenlegi formában az önkormányzatok jelentős részének, beleértve a közoktatási feladatellátást is, van-e valós döntési lehetősége, hogy hogyan és milyen minőségben látja el ezt a számára kötelező feladatot.
Csak egy rövid kitekintés, nehogy az elnök úr megrójon. Ma a települési önkormányzatok jelentős részére előírt kötelező önkormányzati feladatokat az önkormányzatok nem tudják végrehajtani, mert ebben a rendszerben és szervezeti keretben sem finanszírozásban, sem szervezetileg nem lehet megcsinálni.
Mondok egy másik konkrét példát, nagyon szívesen átadom az adatokat. A rendszerváltozás után következően mi volt az egyik legfontosabb cél a közoktatásban és polgármesterek választásokat nyertek vele? Iskolát vissza, építsünk iskolát. Az ország egy jelentős térségében, amikor 1987-ben először úgynevezett megyei közoktatás-fejlesztési terveket kellett készíteni, azért, hogy ennek az ellátásnak valamiféle területi koordinációja, még ha gyenge szabályozással is, legyen. Megtettünk egy elhamarkodott kísérletet: összegyűjtöttük a térségből az összes fejlesztést, ami iskolabővítéssel és egyébbel összefüggött, megnéztük, hogy a gyereklétszám a fenntarthatóság és egyéb szempontjából, ezek milyen aránya valósult meg ott, ahol hosszabb távon működik, és minden udvariasságunk ellenére sem tudtunk 23 százalék fölé menni. Milliárdos nagyságrendű pénzekről és forrásokról van szó.
Ma mindannyian látjuk, hogy gyakorlatilag ezek a közszolgáltatások és benne a közoktatás feladatellátása valójában milyen szerveződési szinteken működnek jól. Jól működnek a közoktatás területén a többcél kistérségi társulások, ahol az intézményvezetők azon vannak, hogy a következő időszakban is magasabb vezetői beosztással legyenek, ami pótlékkal jár, de ezen túl tudnak emelkedni, mert a dolog arról szól, ami kell.
Kétféle lehetőség van ennek az átalakítására. Lehetett volna ebben az országban egy direkt törvényi szabályozást csinálni. Legyünk egymás között őszinték: ebben a politikai váltógazdálkodásban ki vállalta volna fel ezt először? Mi lett volna az első, nagyon komoly, hangzatos vélemény bármelyik oldalról? Az, hogy a másik szét akarja verni a magyar rendszerváltás legdemokratikusabb vívmányát, amit úgy neveznek, hogy önkormányzat. Mindannyian tudjuk, hogy ebben a rendszerben ez a dolog hosszabb távon nem fog tudni működni, nem tudja beletenni azokat a szolgáltatásokat. Tehát ma olyan helyeken járva a gyakorlatban, ahol azt mondják a többcélú kistérségi társulások, hogy igenis, ahol pontosan ilyen okok miatt nem tudják őket bevonni, valamiféle szabályozó kell, mert ezek az érdekek felülírják az egyéni vezetői, polgármesteri vagy intézményvezetői érdekeket, mert az ellátottakról és a közoktatásban résztvevőkről van szó. Olyan szolgáltatásokat lehetett közel vinni akár a szakmai szakszolgáltatások területén kistérségi rendben, ahol ellátatlan területek voltak, olyan, hogy a folyamatos nevelési tanácsadási gondozás kötelező feladata a megyei önkormányzatnak, de hol tudja megcsinálni még egy kis megyében is, hogy mindenütt lefedje. Tehát beszéljünk ezekről a dolgokról őszintén.
Ma ezek a szerveződések fontosak. Ma a többcélú kistérségi társulások statisztikai alapon szerveződtek. A jelenlegi jogszabályok sem tiltják meg, hogy ezek a kistérségek egymás között megállapodást kössenek, tehát valószínűleg elindulnak a funkcionális szférákba.
Még egy kérdésem van, tisztelt képviselőtársaim. Kitől függ, hogy egy térségbe vagy egy városba milyen képzéssel indul el? Attól, hogy milyen szükséglet van, hogyan tartható fenn, az-e a piaci igény, vagy eldönti a helyi önkormányzat, belekerülhet-e ebbe adott esetben olyan érdek vagy érdekhalmaz, ami szakmai szempontból, a piac oldaláról, a tanulói összetétel szempontjából nincs relevanciája. Csak kérdezem maguktól: belekerülhet-e a rendszerbe? Kell-e valamiféle egyeztetési mechanizmus? Megszűnik a megye, a megye sem tudta ezt ellátni. Itt valós önkormányzatisággal rendelkező régiók és a régiók közötti együttműködés szempontjából is fontos, mert ha az egész rendszert összerakjuk, akkor legalább abban próbáljunk már közös nevezőre jutni, hogy ebbe az irányba el kell indulni. Készséggel hajlandók vagyunk a mindenféle hogyan, milyen módon, milyen garanciákkal című fejezetet kinyitni, és nézzük meg, de ha nem indulunk el benne, akkor alapvető problémák lesznek.
A kérdésem hasonlóképpen fogalmazódik meg: a regionális önkormányzatoknál valóban elég szűkszavúan foglalkozik a javaslat az egyes közoktatási feladatokkal, a szakképzést megnevesíti, de ide tudnám hozni a szakmai szakszolgálatok szervezésével, tervezésével kapcsolatos dolgot. Várható-e, hogy ez konkrétabban megjelenik, vagy jelzésszerűen, hogy ennek a súlya meglegyen? Az előterjesztésben látszik, hogy egyébként az ágazati szakjogszabályok ezeket a hatásköröket kezelik a későbbiekben. Ma úgy látom, ha egy jól tervezhető, finanszírozható, áttekinthető közoktatási feladatellátási struktúrát, nem oktatási szerkezetet és tartalmat, hanem struktúrát akarunk működtetni, akkor ezt az irányt meg kell nyitnunk, mert komoly késedelmet jelent.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Engedje megjegyeznem, hogy a bizottsági elnökök pallosjogát egyelőre nem állították vissza, így a tárgytól való esetleges elkalandozás miatt az utólagos elnöki nehezteléssel élek. (Pokorni Zoltán: Pont.) Pont. (Derültség.)
Kérdezem, van-e további hozzászólás? (Nincs jelzés.)
Megadom a szót az előterjesztő képviselőjének válaszadásra.
Dr. Bekényi József válaszai az elhangzottakra
DR. BEKÉNYI JÓZSEF (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok minden kérdésre válaszolni. Amit össze lehet vonni, engedjék meg, hogy úgy reagáljak rá, ne egyenként.
120
PÉ 121 (Bekényi)
Itt több kérdésfelvetés is elhangzott a regionális önkormányzat feladat- és hatáskörének megállapításával, hogy hogyan lehetséges és miben gondolkodik az előterjesztő.
Engedjen meg, elnök úr, egy nagyon rövid kitérőt az önkormányzati rendszer kialakítása kapcsán a hatáskörök telepítéséről. Maga az önkormányzati törvény rendszerében mindig olyan alaptörvény volt, amelyik egy önálló hatalmi ágként meghatározva az önkormányzatokat, egy nagyon széles feladat- és hatásköri rendszert célzott meg, amit a helyi hatalomgyakorlás keretében lehet ellátni. Soha nem is volt hatáskör-telepítő törvény az önkormányzati törvény, nem is lehetett az. Engedje meg a tisztelt bizottság, hogy erre néhány gondolatban rávilágítsak.
Azt hiszem, hogy botor dolog lenne - ezért választotta az előterjesztő azt a megoldást, hogy feladatköröket jelölt meg, és nem egyes konkrét hatásköröket, hiszen bármelyik jogág szabályozásánál, bármelyik társadalmi viszony szabályozásánál, legyen az az oktatás is, vagy akár az egészségügy, akár más szolgáltatás, az egy koherens rendszer. Ott egymásra épülnek a feladatok, ott nem lehet rámutatni az egyikre. Nagyon sok esetben nem arról szól pusztán a történet, hogy amit jelenleg a megyei önkormányzat ellátott, azt majd áttelepítjük a regionális önkormányzathoz, hiszen ennek a decentralizációnak nagyon sok esetben az lenne a lényege, hogy jelenleg a központi kormányzat által gyakorolt hatáskörök kerüljenek ide, hiszen attól nem lehet erős régió, hogy a jelenlegi gyenge módon működtetett, gyenge hatáskörökkel rendelkező megyéktől veszek el hatásköröket.
Tehát az ágazati törvények hivatottak az egész rendszer átalakítása kapcsán egyáltalán azt meghatározni, hogy az adott társadalmi viszonyban milyen szerepe van az államnak, az állampolgároknak, az önkormányzatoknak, és azon belül a létező önkormányzati szinteknek. Tehát ezért nem is vállalkozott többre ez az előterjesztés, hogy csak azokat a feladatköröket jelölje meg, amiben igenis, egy erős területi önkormányzatnak szerepe van.
Ezen feladatkörök meghatározásánál pedig segítségül hívtuk az Európai Unió tapasztalatait, és az Európai Tanács ajánlásait is, amelyek alapvetően ezeket a feladatköröket jelölik meg a regionális szinten működő önkormányzatok olyan működési territóriumaként, ahol egy ország jogrendszerében, az egyes ellátások biztosításában meglévő természetes különbségek ellenére egy erős regionális önkormányzatnak szerepe van, szerepe lehet.
Tehát ezért nem tudok és nem is akarok példálózni, nyilvánvaló, hogy segítenek az oktatási szakemberek nálunk is, hogy milyen típusúak lehetnek, itt felmerült a szakképzés is, ahol azért igazodni kell egy régiónak a társadalmi, gazdasági viszonyaihoz, igazodni kell a munkaerő-felvevő képességéhez és nagyon sok mindenhez. Tehát ez egy tipikusan olyan jellegű feladat, amit ezen a szinten érdemes megszervezni.
Hogy a szolgáltatásokat közelebb visszük, alelnök úr fogalmazott így, elnézést, akkor valószínűleg pontatlanul fogalmaztam, azt mondtam, hogy a döntési szinteket visszük a régióval közösen közelebb az állampolgárokhoz, hiszen a jelenlegi központi kormányzat szintjéről átkerülő döntési hatáskörök úgy gondolom, ráadásul egy másik államszervezet nagyon fontos rendszerébe, az önkormányzati rendszerbe kerülnek át, ez mindenféleképpen az állampolgárokhoz közelebb viszi.
Bár hozzáteszem, hogy a többcélú kistérségi társulások kapcsán is nyilvánvaló, hogy ez a rendszer nem működik tökéletesen, azért is szeretnénk továbbfejleszteni. De igenis, jó néhány közszolgáltatás közelebb került ezek révén az állampolgárokhoz. Tehát pont erről a területről tudnám mondani a logopédusi szolgáltatásokat, a gyógytestnevelést, ahol nagyon sok megyében messze volt az a megyei intézmény, ahonnan igénybe lehetett venni ezeket a szolgáltatásokat. Tehát nem véletlenül 90-es nagyságrendű azon társulások száma a 166-ból, ahol ezt a szolgáltatást biztosítják, és nagyon sok helyen eddig nem tudták biztosítani a rászorulók számára, vagy el kellett vinni messzebb, megyeszékhelyekre.
Úgy érzem, hogy a többcélú kistérségi társulások kapcsán több tévhit van. Ez nem egy olyan közös szervezet, ahol egy nagy intézmény keretében majd biztosítják az egyes közszolgáltatásokat, ez alapvetően szervezési egységként képes működni, ahol azokat az oktatási, egészségügyi és egyéb kapacitásokat tudja számba venni, amelyekkel rendelkezik ma egy kistérség, a kistérség települései, és ezt tudja optimális szerkezetbe, hálózatba szervezni.
Ezért fontos a területi elv - Kuzma képviselő úr elment, de azt mondta, hogy mondjam el a jegyzőkönyv számára, mert elolvassa a választ - hangsúlyozása, hogy egy megfelelő méretnagyság kell ahhoz, hogy ilyen rendszereket - legalábbis optimálisan - tervezni lehessen. Az, hogy ez a tervezés lehetősége alapvetően nem másra hárul, nem a központi kormányzat mondja meg, hogy hogyan kell, hanem az érdekeltek, a helyi önkormányzatok, úgy gondolom, hogy ez az önkormányzatiság erősítését szolgálja. A másik oldalról a területfejlesztés rendszerével kapcsoltuk össze a többcélú kistérségi társulásokat, tehát olyan természetes települések közötti kapcsolatra épülve, amelyik a fejlesztési forrásokat is vonzza abba a kistérségbe, és ehhez kapcsolhatók, fűzhetők fel a nagyon fontos közszolgáltatások.
Vannak rossz példák is természetesen, de pozitív példákat is hadd említsek: a tisztelt bizottság hatáskörébe tartozó modellkísérlet, a Koppány-völgye oktatási modellkísérlet, ahol nagyon szép megtakarítást tudott kimutatni az oktatási modellkísérlet kapcsán a tabi kistérségi társulás, ahol a felső tagozaton elvileg közel 40 százalékkal kevesebbe kerül ma az oktatás, mint mielőtt elkezdték ezt a modellkísérletet a többcélú kistérségi társulás révén. Nyilvánvaló, hogy ez kapcsolódik az adott településszerkezethez is, volt mozgástere ennek a társulásnak, tehát nem kívánom azt mondani, hogy itt mindenütt ilyen eredményeket lehet elérni, egy aprófalvas szerkezetben könnyebben ki lehet alakítani ilyen rendszereket, de ilyen tartalékok vannak ebben a rendszerben, és úgy gondolom, hogy ennek révén ezek felszabadíthatók.
Nagyon sajnálom, hogy nem tértem ki az államigazgatási részére, mert úgy látszik, hogy ez olyan érzékeny területnek tűnt, megmondom őszintén, nem gondoltam, két ok miatt. Jelenleg a hatályos alkotmány mondja ki azt - és itt államigazgatási és nem önkormányzati feladatról van szó -, hogy törvényben vagy kormányrendeletben lehet államigazgatási hatáskört megállapítani a jegyző számára. Tehát az 1. §-ról volt szó, mintha itt valami visszalépés történt volna a jelenlegi szabályozáshoz képest. Semmiféle visszalépés nem történt, ez a jelenleg hatályos szabályozás, amelyik az alkotmányon alapul. Egyetlen dologgal egészült ki, a regionális önkormányzati hivatal igazgatási szervével, mert ilyen a jelenlegi rendszerben nem volt.
Tehát még egyszer hangsúlyoznám, hogy itt államigazgatási feladat- és hatáskörökről, hatósági hatáskörökről van szó, tehát azokról, amelyekkel megbízza az állam, és nem is önkormányzati feladattá teszi ezeket a szereplőket, a polgármesternél ez még szűkebb, jellemző módon a polgármesternek államigazgatási hatásköre elsősorban a védelmi igazgatás területén fordul elő.
130
131-140/Gy (Bekényi József)
Egyébként a jelenleg is a hatályos Ötv. 67. § (2) tökéletesen ugyanezt a szabályozást tartalmazza. Amit a képviselő úr idézett, az a 68. § (1) bekezdése, viszont a fővárosban 1994 előtt is ez a szabályozás volt. 1994-ben is azért választotta ezt a jogalkotó, hiszen a főváros védelmi igazgatásának a megvalósításánál előfordulhat, hogy nem kell minden kerületi polgármesternek védelmi bizottsági feladatokat ellátnia. A főjegyzőnél szintén volt olyan, hiszen a hazai anyakönyvezést, amit országosan egy helyen lehet és kell megvalósítani, a régi rendszerben az V. kerületi anyakönyvvezető csinálta, a rendszerváltás után ezt a hatáskört megkapta a főjegyző az egész országra kiterjedő illetékességgel.
Tehát itt pusztán államigazgatási hatáskörökről van szó, és államigazgatási hatáskörökben az alkotmányból levezetve van a kormánynak lehetősége elsősorban a jegyzőre, főjegyzőre telepíteni a hatásköröket, polgármester pedig egyébként csak a törvényben vagy a törvény felhatalmazására alkotott kormányrendeletben. Tehát ezek a garanciák az alkotmányba épültek be, ezen nem is kívántunk változtatni, csak a szerkezettel a kiegészítések miatt kerültek be ezek a törvényjavaslatba: az 1.§-nál ki kellett egészíteni a regionális önkormányzattal, a fővárosnál, tekintettel arra, hogy az egész nagy fővárosi fejezetből próbáltuk kiszedni azokat a rendelkezéseket, amelyek nem illenek a kétharmados törvénybe, így számozódott át, és így került a 68. §-ba, ami jelenleg a fővárosi fejezetben a 67. §-ként szerepel.
Remélem, mindenre tudtam választ adni. Ha valami kimaradt, akkor elnézést kérek, figyelmeztessenek, és szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Remélem, mindenki elégedett az elhangzott válasszal, úgyhogy szavaztatok.
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
A tisztelt bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslatot? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) 13 igen. Ki nem tartja alkalmasnak? 6 nem szavazat.
Kormos képviselő úr jelezte, hogy a többségi vélemény tolmácsolására ez esetben is vállalkozik, úgyhogy akkor felkérnénk őt.
Kisebbségi előadót kíván-e az ellenzék állítani? (Nemleges jelzések.) Nem kíván.
Ezt a napirendi pontot is lezárom.
Köszönöm az érintett képviselők megjelenését.
A jövő héten kell bizottsági ülést tartanunk a benyújtott módosító indítványokról való szavazás céljából. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi tárgyú törvényekre részben szerda délelőtti 10 óra a módosító indítványok benyújtásának a határideje, az önkormányzati törvény tárgyalása pedig csak szerdán délután következik, tehát értelemszerűen szerda délutánig lehet módosító indítványokat benyújtani, nem tudjuk előbb, mint csütörtökön megtartani a bizottsági ülést, így ha ez általános tiltakozást nem vált ki, akkor a csütörtök 11 órát jelölném meg provizórikus időpontként.
Amennyiben a péntek a jelenlévőknek jobb, azt most tessék jelezni, mert ebben van lehetőségünk módosítani, bár akkor az apparátusnak elég nehéz lesz előkészíteni a módosító indítványokat.
Szimpátiaszavazást kérek: ki részesíti a csütörtököt előnyben? (Jelzések.) Ki részesíti előnyben a pénteket? (Jelzések) Ez döntetlen, valószínűleg csütörtökön ülésezünk.
Köszönöm a megjelenésüket.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 15 perc)
|
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva és Gálné Videk Györgyi