OTB-8/2006.
(OTB-8/2006-2010.)
az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának
2006. október 9-én, hétfőn, 12 órakor
a Képviselői Irodaház V/532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló *
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
Dr. Sebes József (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, megjegyzések *
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) reagálása az elhangzottakra *
Határozathozatal az általános vitára való alkalmasságról *
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), alelnök
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), alelnök
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék)
Dr. Sebes József (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Jakab Tiborné (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 01 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek. Köszöntöm a megjelenteket, az oktatási és tudományos bizottság ülését megnyitom. Elsőként a napirend elfogadása következik. A napirendre tett javaslatomat mindannyian megkapták. Elöljáróban kell megjegyeznem, hogy erre a meglehetősen kényelmetlen időpontra azért került sor, mert pénteken döntött úgy a házbizottság, hogy el kell kezdeni az általános vitára való alkalmasság megvitatását, tekintettel arra, hogy a jövő héten ezt a Ház tárgyalni akarja. Minthogy a múlt heti bejelentés szerint ezen a héten szerdán nem tartottunk volna ülést, azért láttuk jobbnak hétfőre összehívni, hogy az egyébként is Budapesten tartózkodó képviselőknek ez ne jelentsen a kitűzött napirendjüktől eltérő időpontot.
Ennek megfelelően viszont viszonylag kevés időnk van, hiszen 13 órakor a plenáris ülés kezdődik. Kérdezem tehát, hogy van-e a napirendhez bárkinek megjegyzése. (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor kérdezem a bizottságot, elfogadja-e a napirendet. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. A bizottság a napirendet elfogadta.
Az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló
Soron következik tehát az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amelyet J/3. számon kaptunk meg. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásához megjelent Kovács Árpád elnök urat az Állami Számvevőszék részéről, illetőleg tekintettel arra, hogy ennek az Oktatási Minisztériummal és az oktatás ügyével kapcsolatos pontjait tárgyaljuk meg, az Oktatási Minisztérium részéről Sebes József főosztályvezető urat és Jakab Tiborné osztályvezető asszonyt.
Megadnám a szót elnök úrnak, hogy a napirendet vezesse elő. Kovács elnök úr!
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálok nagyon röviden néhány gondolatot elmondani az Állami Számvevőszék országgyűlési beszámolójához, és talán arról, hogy miért van meg az aktualitása, hogy ezt tárgyaljuk.
Egyrészt azért, mert évről-évre az Országgyűlés az Állami Számvevőszék részére határozatban meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket meg kell tennünk, tehát egy iránymutató tevékenységet, útmutatást folytat. Ennek egy nyolcéves hagyománya van. A parlament bölcsességén és döntésén múlik, hogy a hatáskörébe tartozó szervezetet milyen mértékben segíti az útmutatásával. Miután ennek egy kialakult gyakorlata van, mi egy határozati javaslatot is látunk, amelyet a költségvetési bizottság jegyez, Varga Mihály elnök úr, mint a költségvetési és számvevőszéki bizottság elnöke, ami visszatér a korábbi országgyűlési határozatokhoz, illetve megállapítja, hogy milyen feladatokat hajtottunk végre.
Ennek a határozatnak a szellemében szeretném elmondani azt, hogy az Állami Számvevőszék kötött ellenőrzési terv alapján dolgozik. E kötött ellenőrzési tervét végrehajtotta. Magyarországon talán profiljából adódóan az egyetlen olyan állami intézmény, ami egy programfinanszírozás alapján határozza meg a költségvetését. A parlament ezt az elképzelésünket honorálta. Lényegileg az Állami Számvevőszék méri, hogy milyen vizsgálat mibe kerül, a vizsgálatok ráfordítási folyamatának költségeit és így alakul ki az, hogy körülbelül 3 ezer helyen tudunk évente vizsgálódni, és az államháztartás egészét szándékunk szerint le tudjuk fedni.
Van néhány olyan feladat, és ez a menetrendje, amit kötelezően meg kell oldanunk, ez a zárszámadás, aminek az expozéját holnap mondja el a pénzügyminiszter úr, illetve jómagam. Ennek is vannak az oktatási és a kulturális területet érintő különböző fejezetei. Hozzá kell tenni, hogy a bizottság hatáskörébe tartozó területeken a minisztérium elszámolásait más területeken rendben lévőnek találtuk, tehát nem volt olyan vitapont, amely a zárszámadás szempontjából gondot okozott volna. Hozzá kell tennünk azt is, hogy azokon a területeken az Országgyűlés korábbi döntéséből adódóan, és ez egy kicsit most a félreértésekre is adott alapot, hogy mozduljon el az Állami Számvevőszék abba az irányba, ami a pénzügyi folyamatok mélyebb tartalmát, szakmai hátterét, egy kicsit a gazdaságpolitika határát súroló vonulatát érinti. Emiatt merül fel, hogy az embert elég sokfelé hívják különböző programok elmondására, ezért merül fel az, hogy miniszterelnök úr arra kér bennünket, hogy véleményezzük a konvergenciaprogramot, ezért merül fel az, hogy a Draskovics úr vezetésével folyó közigazgatási modernizációs munkánál tőlünk segítséget kérnek. Ezért merül fel, hogy sokszor olyan, az államháztartási "hogyan tovább"-akat érintő kérdésekben foglal állást az Állami Számvevőszék, amit mi a magunk részéről fontosnak tartunk. Ezt az Országgyűlés korábbi döntései tették lehetővé, és addig folytatjuk, ameddig az Országgyűlés ezt a tevékenységünket bátorítja, hiszen a szerepünk azok között a szakmai keretek között húzódik meg, amelyet az Országgyűlés jónak lát, még akkor is, ha az Állami Számvevőszék ma úgy van definiálva, hogy a magyar állam legfelsőbb szintű pénzügyi ellenőrző szervezete, tehát egy viszonylagos függetlensége van, és a költségvetését is a parlamentnek közvetlenül nyújthatja be.
A múlt évi tendenciák előtt, mielőtt néhány jelenségről számot adnék, a saját gazdálkodásunkról azt szeretném mondani, hogy ezt a könyvvizsgáló rendben lévőnek találta, ezt az Országgyűlés elnökének a kijelölése alapján egy magánkönyvvizsgáló cég végzi. Most megint változott a könyvvizsgáló személye, egy újabb könyvvizsgáló cég fogja ezt a vizsgálatot elvégezni. Nagyjából az Állami Számvevőszék 7,5-8 milliárd közötti összeggel gazdálkodik. Ez egy nagyon nagy összeg akkor, ha úgy nézzük, hogy a minisztériumok költségvetéséhez vagy igazgatási színvonalához viszonyítjuk. Akkor viszont, ha a központi költségvetés, illetve az államháztartás egészére vetítjük, ami egy 14 000 milliárd körüli összeg, ez egy elenyésző pénzügyi nagyságrend. Nagyon érdekes, és ezt a bizottsággal hadd osszam meg, hogy azok a vizsgálatok viszonylag drágák nominálisan, amelyek egy kötött feladathoz kapcsolódnak. A központi költségvetés zárszámadásának ellenőrzése egy több milliárdos költségű munka, mégis fajlagosan a legolcsóbb vizsgálatok egyike, míg egy politikai párt vagy a Magyar Vöröskereszt vizsgálata egy borzasztó drága vizsgálatot jelent. Azok a vizsgálatok, amelyek pedig elmozdulnak olyan szakmai irányokba, mint például a kutatás-fejlesztés világa vagy a Tudományos Akadémia gazdálkodásának ügye, ahol elég sok szakértőt kell igénybe vennünk, hozzá kell tennünk, hogy ezeket a tevékenységeket természetesen pályáztatjuk, illetve az Állami Számvevőszéknek - ugyancsak a parlament akaratából - van egy saját kutatóintézete, amely ezeket a munkálatokat elvégzi.
Az oktatás, kultúra területén nem szeretnénk az önök idejével visszaélve hosszasabban szólni, mi azt tapasztaljuk önkormányzati területen, az alapfokú oktatás területén, hogy jellemző módon az önkormányzatok ezt az elaprózott alapfokú oktatási rendszert egyre nagyobb saját áldozatok árán tudják fenntartani. Ezen a területen is érződik az, hogy az állami feladatok körvonalazása az a konszenzusos megállapodás - és erről a beszámolónkban is szó van -, ami a hogyan tovább kérdésében, az alapfokú iskolarendszer vonatkozásában útmutatást tudna adni és a szakmai koncepcióhoz hozzá lehetne rendelni egy finanszírozást, ez elég nehézkesen halad, hiányzik pillanatnyilag, és az is látható, hogy az intézményekhez való ragaszkodás olyan más szociális problémákkal is összefügg, mint a falu megtartó képessége, egyáltalán a közösség élete. Tehát rátelepülnek olyan kulturális funkciók ezekre a területekre, amelyek nehezen láthatók. Érdekes vizsgálatunk volt például a könyvtári ellátás vizsgálata, látható, hogy a települési rendszer, a kisebb települések a költségvetésük 1,4 százalékát tudják kulturális célokra fordítani, tehát nagyon kis százalékok vannak. Ezek az arányok nem javulnak, és az is látható, hogy bár nominálisan a gyerekekre, idősekre, az oktatásra fordított pénzek az értéküket tartják, de ha az inflációs hatásokat nézzük, ezek egyre nagyobb mértékben csökkennek és egy romló szolgáltatási színvonal irányába mozdulnak el. Számos településen végeztünk olyan vizsgálatot, ami az úgynevezett átfogó vizsgálata volt a településnek, a település gazdálkodásának. Nagyon egyformák a tendenciák, hogy nominális értéken vízszintes vonalakat jelent az egy főre jutó oktatási költség, az egy főre jutó gyerekellátási költség, és lehet sorolni. Ez azonban ha nominálisan ugyanannyi, valóságosan az inflációs hatásokat és másokat tekintve azt jelenti, hogy némi hatékonyságjavulás mellett, de azt is jelenti, hogy a szolgáltatás minőségében bizony, változás nincs, és ezek előnytelen tendenciák.
A felsőoktatás vonatkozásában több vizsgálatot folytattunk. Elhoztam azokat a jelentéseket, nem akarom önöket megterhelni, amelyek ezekről szólnak. Egyrészt az integráció helyzetét érintő vizsgálódásokkal foglalkoztunk, a kollégiumi ellátás helyzetével, foglalkoztunk a tudományfinanszírozás ügyével, foglalkoztunk a Tudományos Akadémia kérdéseivel. Itt is tulajdonképpen az átfogó koncepciók és az ahhoz rendelt finanszírozási megoldások hiányát láttuk. Lényegileg a múlt évi költségvetés - és ezt a költségvetési bizottság ülésén elmondtam - ugyanazon korábbi évek struktúrájának megtartási tendenciáját tükrözte, tehát átalakulások, rendszerelvű változások nem történtek meg, ami egyben azt is jelenti, hogy a finanszírozás egyre nehezebben oldható meg. Miközben a kiadási tételek tekintetében van lehetőség arra, hogy költségmegtakarításokat végezzünk, üzemgazdasági szemléletben, tehát ha úgy tetszik, a menedzselés szintjén lehet hatékonyságot javítani, alapvetően rendszerelvű változtatások nélkül, úgy vélem, hogy lényeges átalakításokat nem lehet végrehajtani.
Nem tudom elkerülni, hogy néhány gondolatot ne mondjak a különböző tőkebevonási kísérletek ügyeiről. Tehát ez tipikusan ennek a területe, az oktatás területén a felsőoktatási kollégiumok ügye. Ezekkel a szerződésekkel és nem a PPP-konstrukciókkal van nekünk alapvető bajunk, és nagyon sokféle van. Lényegében Magyarországon működő PPP-konstrukciók a felsőoktatási kollégiumi elhelyezésben vannak, a börtönök építésében volt egy ilyen jellegű megoldás. Látható az, hogy igazi szabad magántőkéje a partnereknek, tehát a magánpartnereknek sincs, és olyan állami garanciavállalások kapcsolódnak a szerződések teljesítéséhez, érthető módon, amelyek ezeket a szerződéseket megítélésünk szerint kiegyensúlyozatlanná teszik, tehát nincs arra garancia, hogy ha a magánpartner rosszul jár, máshogy alakul annak a főiskolának, egyetemnek a sorsa, akkor tulajdonképpen ezek megvalósuljanak, illetve ne jelentkezzen állami kár.
Nagy kulturális beruházás vonatkozásában, aminek a vizsgálata például most folyik, például a Budapesti Művészetek Palotájának története, ez is PPP-konstrukcióként indult, valóságosan ma már nem az. Sorra azt tapasztaltuk, hogy az egészen nagy tételeknél a konstrukciót - részint európai uniós elszámolásbeli követelmények miatt, részint pedig abból a megközelítésből, hogy az erőviszonyok megváltoztak - vagy bérleti szerződéssé alakítják, vagy valamilyen hitelfelvételi konstrukcióvá, és ebben az értelemben igazából nem ezeket a célokat szolgálták, és ennek megfelelően jóval drágább megvalósulások köthetők hozzá ezekhez az intézményekhez, mint amelyek e nélkül a konstrukció nélkül lettek volna. Ebből a legkirívóbb egyébként a mai napig is a Budapesti Sportcsarnok, a Sportaréna története, ami a végén 40 milliárdba került, banki költségekkel, másokkal együtt, és végül is nem PPP-konstrukcióban működik ma. Tehát ez a megoldás is tulajdonképpen kárt jelent.
A kacskaringók jelzik, és azzal fejezném be, visszaélve azzal, hogy a képviselő hölgyek és urak közül jó párukhoz emberi és kollegiális kapcsolat köt, hogy mindazok a feszültségek, érzelmi, társadalmi, együttműködésbeli hiányok, koncepcióbeli, megfogalmazásbeli gondok, azok ezeken a finanszírozási területeken csapódnak le. Drágább amiatt a finanszírozás, hogy az együttműködésben gondok vannak, az alapfokú oktatás ennek tipikus példája. Az egyetemek területén is látható, hogy ez az egyetemi rendszer ebben a formájában, közmegegyezés hiányában az egyetemek érdekérvényesítő képességének a jelentős szintje mellett, egyetemek, főiskolák mellett bizony, jóval drágább, mint kellene. És nagyon hiányzik az, hogy nincs egy olyan állami feladatellátási koncepció, hogy milyen állami feladatokban gondolkozzunk hosszabb távon, amelyhez hozzá lehetne rendelni a finanszírozási megoldásokat is.
Ezek tükröződnek a folyamatokból. Mi úgy véljük, hogy megtakarítani igazán nagy összegeket azzal, hogy a köztisztviselők számát csökkentjük, bizonyos fűnyíróelvű megtakarításokat csinálunk, nem tudunk, és a 2005. évnek nagyon kellemetlen jellemzője volt, hogy a korábbi években tett évek közötti eltolások ügye, például a 13. havi fizetésnek a kérdése, aztán az áfa-ügy, ami végighúzódott, az ráterhelődött erre az évre. Időt lehet nyerni, de alapvetően a probléma nem oldódott meg, sőt a problémák növekedtek.
Úgyhogy miközben láthatók az erőfeszítések, a parlament figyelmének az irántunk való növekedése, a Pénzügyminisztériummal való korrekt kapcsolat, ugyanakkor látható az is, hogy a "hogyan tovább" kérdésében ezeknek az ügyeknek az elodázása a továbbiakban nem várhat. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megkérdezem Sebes József főosztályvezető urat, hogy a minisztérium részéről van-e hozzátennivalója.
DR. SEBES JÓZSEF (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Egyetértünk az elnök úr beszámolójával, ezt írásban is jeleztük az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről. A munkamódszer egyébként úgy alakult, hogy...
ELNÖK: Bocsánat, legyen kedves az egyik mikrofonba belebeszélni, és azt kérem, hogy tekintettel a bennünket szorító időkorlátra, igen röviden.
Dr. Sebes József (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. SEBES JÓZSEF (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Két mondatot szeretnék még mondani. Egyetértünk a szóbeli és az írásos előterjesztéssel is, a munkamódszer vonatkozásában annyit szerettem volna elmondani, hogy minden évben az elnök úr a miniszter urakhoz fordul december közepén, végén, hogy számoljanak be az intézkedések végrehajtásáról. Itt ez egy belső áttekintés a minisztériumok részéről, nálunk az oktatásnál 5, azt hiszem, a kultúránál 6 állami számvevőszéki vizsgálat volt. Ilyenkor a tárcáknál részletesen áttekintésre kerülnek az ÁSZ javaslatai, a megfogalmazott intézkedési tervek végrehajtásának ütemei, és ennek kapcsán tájékoztattuk írásban az elnök urat. Ez tükröződik az anyagban, és tulajdonképpen a válaszlevélben, amit az elnök úrnak írtunk, a minisztérium részéről is jeleztük, hogy szakszerű, segítőkész és korrekt együttműködést tapasztaltunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt követően az általános vitát megnyitom. Kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése? Szerintem ne vegyük külön a kérdést, hozzászólást, menjen egyben, tehát akinek kérdése, megjegyzése van az anyaghoz, az kérem, most tegye meg. Tessék parancsolni, Hoffmann Rózsa képviselő asszony!
Kérdések, hozzászólások, megjegyzések
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönetet szeretnék mondani a korrekt beszámolóért, amelynek áttanulmányozására sajnos, nagyon rövid időnk volt, ezért kérdést nem teszek fel, egy-két észrevételt és javaslatot szeretnék inkább ennek kapcsán megfogalmazni.
Az első egy megállapítás lenne, amit csak azért mondok el, mert megismételném az anyag egyik megállapítását, mert fontosnak tartom, hogy a jegyzőkönyvben is nyoma maradjon. Örömmel olvastam azt a megállapítást, amely pozitívan értékelte az egyházi felsőoktatási intézmények utóellenőrzésének tapasztalatait. Miután a Katolikus Egyetemen tanítok, ennek külön is örültem.
Nos, a javaslatokkal tűzött észrevételem valami olyasmi lenne, hogy a Házszabály tanulmányozása alapján úgy látom, hogy azért az oktatási bizottságnak is, mint más bizottságoknak is nemhogy lehetősége van, hanem kifejezetten feladata lenne az, hogy a törvények végrehajtását, a törvényesség működését, a hatékony működést ellenőrizendő, hozzon létre albizottságot vagy egyéb formációt. Ez az ÁSZ-jelentés több olyan témát felvet, amiről úgy gondolom, hogy ebben a körben nem ártana alaposabban tájékozódni. Csak néhányat emelek ki a gyors olvasás eredményeképpen, amiről talán konstruktívabb alkotómunkát végezhetnénk, ha időt szánnánk rá, hogy ne csak hevenyészett észrevételekkel, hanem valóban a dologban elmélyülve foglalkozzunk vele.
Az első az oktatásügy jogi és finanszírozási túlszabályozottsága, amit Kovács úr itt a szóbeli kiegészítőjében is hangsúlyozott. A közoktatás szereplői évek óta felpanaszolják - és egyre jobban felpanaszolják - azt a borzasztó bonyolult jogszabályi környezetet, amiben dolgozniuk kell. "Gyakori, hogy a minisztériumi állásfoglalások, szakvélemények sincsenek összhangban az ágazati jogszabályi előírásokkal" - idézem a jelentésből. Tehát nem ártana, ha ezzel, hogy egyáltalán hogyan van jogilag és pénzügyileg szabályozva a közoktatás, nemcsak egy törvénymódosítás politikailag felhevült vitája kapcsán, hanem egyszer alaposan is foglalkoznánk, erre tennénk javaslatot.
A másik ilyen téma a felsőoktatási kollégiumok PPP-konstrukcióban való építésének problematikája, amit itt szintén említ az anyag. A következő ilyen, ami érdekes lenne, de az idő nem engedi meg, hogy ennek mélyebben utánanézzünk, a közalapítványok kuratóriumainak működésével kapcsolatos szabálytalanságok, amelyeket feltár az anyag. Végül, és ez sem mellékes, több mint egy évtizedes probléma, az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó háttérintézmények működése. Meglátásom szerint nemcsak a működés szabályszerűségével és ennek a pénzügyi vonzataival kellene foglalkozni érdemben, hanem a hatásköri átfedésekkel és egyebekkel. Ezek a témák, amelyeket kiolvastam az anyagból, mind élő, régre visszanyúló problémák, tisztelettel javasolnám az oktatási bizottságnak, hogy ezeknek, és még nyilván sok egyéb is van, szánjunk időt, teret a közeljövőben, hogy ne mindig csak ilyen gyors, utánlövéses állapotban egy-egy anyag véleményezésére ülhessünk össze, hanem megajándékozhassuk magunkat azzal az élménnyel, hogy valahogy alkotó módon hozzájárultunk itt az oktatásügy valóban jobbításához. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A javaslatokat természetesen megfontoljuk, illetve megfogadjuk, mindössze arról van szó, hogy ez tényleg nem a mostani anyag kérdése. A bizottság meg fogja alakítani azokat az albizottságokat, amelyeket a Házszabály kötelezően előír, illetőleg azokat, amelyeket a bizottság még ezen túlmenően szükségesnek tart. Azt gondolom, hogy legalábbis azoknak a problémáknak egy része, amelyeket ön említett, például az ellenőrzési albizottság hatáskörébe tartozhatnak.
Botkáné képviselő asszony, majd Tatai-Tóth képviselő úr.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az idő nyomása és a téma funkciója okán is kezdeményezem, hogy a bizottság az általános vitára alkalmasságot állapítsa meg, hiszen a jelentés és a szóbeli beajánlás szakszerű, és az ÁSZ-tól már megszokott tényszerű és elemző összegzést tett az asztalunkra. Egyetlenegy momentumot szeretnék kiemelni, ami kapcsolódhat az előttem elhangzottakhoz is. 70 önkormányzat tételes vizsgálatáról szól a jelentés, rendkívül aprólékos, egy-két, néhány tízes létszámeltérés esetében is elemzi, bemutatja és megnevezi azt a helyszínt, ahol mondjuk a normatív igénybevételben eltérés adódhat.
Egyetlenegy dolgot szeretnék felvetni, ami a jelentésből is következhet, számunkra is feladatot adhat, a jogszabályi változások gyorsasága, gyakorisága és az alkalmazási időpontok anomáliája okán nyilván előfordulhatnak olyan esetek, ahol a 70 önkormányzat a rá megfogalmazott megállapításokra, a jelentés megállapításaira reagál, adott esetben elfogadja vagy további értelmezést kér. Ilyen szempontból izgalmas lehet a közoktatási normatíva elemzése, hogy mik lehetnek azok a krízispontok, ahol a gyakorlat és a törvényszerű, jogszerű alkalmazás eltér, mert ennek az elemzése segítséget nyújthat mind a költségvetés tervezéséhez, mind az intézményfenntartók jogszerű és gazdaságos működéséhez.
Ezt az egy elemet emeltem ki, és én személy szerint köszönöm szépen a jelentés szakszerűségét és tényszerűségét.
ELNÖK: Köszönöm. Ellenzéki jelentkezőt nem látok, akkor Tatai képviselő úré a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni, hogy most az a ritka és kivételes alkalom van, amikor nem a Számvevőszéknek a kormány munkájára vonatkozó jelentését vizsgáljuk, hanem a Számvevőszék saját munkájára vonatkozó jelentését, és így mód nyílik arra, hogy remélhetően a bizottság mindkét oldala általános vitára alkalmasnak fogja tartani és támogatja a beszámoló elfogadását is a parlamentben.
Az egy másik kérdés, amiről képviselő asszony beszélt és amiről elnök úr is beszélt, hogy bizony, a területünkön van javítanivaló, de erről nem a Számvevőszék tehet, tehát ezért nem lenne helyes, ha a Számvevőszék beszámolóját tennénk felelőssé azért, hogy például a felsőoktatási integráció nem váltotta be - legalábbis pénzügyi területen - a hozzá fűzött reményeket.
Ezért azt javaslom a bizottságnak, hogy támogassuk az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid megjegyzésem lenne. Először is csatlakozom azokhoz, akik megköszönik elnök úrnak és munkatársainak az elemzést és az itt elhangzottakat. Annak is örülök, hogy Hoffmann képviselő asszony tett egy-két konkrét területre javaslatot, csak megint beleestünk abba a hibába, amit az elnök úr mondott a tájékoztatójában. Ezek feltehetően lényeges kérdések, amelyeket vizsgálni kellene, ezek közül a rendszert érintő egy sem volt.
Tehát ha már egyszer azt mondjuk, hogy van egy ilyen alapos jelentés a munkáról és abban valóban - ahogy a bevezetőben is elhangzott - bizonyos folyamatokra, tendenciákra vonatkozó elemzés és megállapítás is van, én nagy tisztelettel javaslom a napirend kapcsán, mert akkor van értelme egy ilyen dolognak, nem az, hogy kipipáljuk, rendben van és megszavazzuk, hanem ha a benne lévő dolgokon elgondolkodunk. Javaslom az ellenzéki oldalnak az őszi, illetve a tavaszi ülésmenet tapasztalatait is figyelembe véve, hogy gondolkodjanak már el azon, hogy melyek azok a minimális pontok, amelyek a közoktatás rendszerét, a szakképzés rendszerét, a felsőoktatás rendszerét egészében érintő változások lennének, amelyek kezelik ezt a dolgot, és amiben legalább egyszer eljutnánk oda, hogy van egy olyan közös minimum, hogy tovább tudunk lépni.
Egyébként nagyon megdicsérhetjük ezeket a jelentéseket, igen részletesen vizsgálhatunk részkérdéseket, amelyeket én természetesen fontosnak tartok és egyébként a következő költségvetési évnél ugyanott tartunk, és nem az lesz a lényeges, hogy hogyan szabályozzuk törvényileg a normatívák felhasználását, hanem az, hogy ezek a források ennek a rendszernek a működtetésére továbbra sem lesznek elegendőek, sőt még rosszabbak lesznek. Úgy gondolom, hogy ezt az üzenetet illett kiérezni az elnök úr gondolataiból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy érez-e még valaki múlhatatlan ingert hozzászólásra? (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, akkor a vitát lezárom és megadom a szót elnök úrnak válaszadásra.
Dr. Kovács Árpád (Állami Számvevőszék) reagálása az elhangzottakra
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Azt hiszem, hogy olyan kérdés nem merült fel, amire nekem tételesen reagálni kellene. Azt szeretném mondani, hogy az Állami Számvevőszék addig és akkor tudja betölteni azt a fajta szerepet, amire az utolsóként szóló képviselő úr, de a többiek is utaltak, amennyiben a tendenciák, jelenségek, folyamatok ezt igénylik, amíg erre biztatás van. Egy ellenőrző szervezet mindig vissza tud menekülni a könyökvédős és az ellenőrzést a technikájával azonosító világba, és akkor nem történhet vele baj. A világnak számos országában ez így működik.
Magyarországon önök arra biztattak bennünket, hogy próbáljunk egy más pályát csinálni. Végül is a Pénzügyi szemlét mi szerkesztjük, a Pénzügyminisztérium azt mondta, hogy csináljátok ti, ebből adódóan úgy tűnik, hogy egy színvonalas újság született, egy kicsit gunyorosan mondják, hogy népfrontos jellegű, de uram bocsássa meg, csinálni kell.
Tehát örömmel tesszük ezt a dolgot, azt pedig nem tagadom, hogy nagyon hálásak vagyunk azért, hogy megbecsülnek bennünket azzal, hogy elfogadják azt, hogy néha a házőrző szerepében a gazdának is jelezzük, hogy adott esetben nem volna baj, ha nemcsak a szomszéd macskájának a megkergetésében merülne ki ez a tevékenység. Elnézést ezért a dologért, hiszen ezek a kritikák, és én mindig félénk vagyok ebben a dologban, és mindig örömmel állok fel a végén. Ez mindig visszamutat egy kicsit az ország irányításának a problematikájára. Ha bennünket arra felhatalmaznak, hogy ebben valamit elmondjunk, akkor megtesszük, és addig tesszük meg, ameddig ez a lehetőségünk megvan. Nagyon köszönöm, hogy úgy tűnik, hogy ezt a lehetőséget önök támogatják.
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr, és megragadom az alkalmat, hogy én is köszönetet mondjak elnök úrnak és a Számvevőszéknek a most már sok évre visszamenő, igen korrekt tevékenységéért és azért, amit az esetleges elmarasztalásokban is ezt a szerepet ellátva jelzik azokat a problémákat, amelyeket az Országgyűlés is és a különböző kormányok is elkövettek.
Azt hiszem, nincs más hátra, mint szavazni az általános vitára való alkalmasságról. Jelzem a tisztelt bizottságnak, hogy határozati javaslatot a jelentéshez a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság fog készíteni, ez bizonyára elénk fog majd kerülni a részletes vita alkalmával. (Edelényi Zsuzsánna: Nincs részletes vita.) Nincs részletes vita. Akkor nem fog elénk kerülni, tévedtem.
Határozathozatal az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a jelentést. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.
Megköszönöm a vendégeink jelenlétét, közreműködését. Ha az egyebek napirendi pontban senkinek semmilyen bejelentenivalója nincsen, akkor a bizottsági ülést bezárom. Köszönöm a gyors és fegyelmezett részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 43 perc)
|
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva