OTB-1/2007.
(OTB-17/2006-2010.)
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2007. február 28-án, szerdán, 10.07 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532-535. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Megnyitó *
A határozatképesség megállapítása *
A napirend elfogadása *
A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés (J/2027. szám) (Általános vita); a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó-intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról (2003-2005. évek vonatkozásában) szóló jelentés elfogadásáról, valamint a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program elfogadásáról szóló 96/2000.(XII.11.) OGY határozat módosításáról szóló határozati javaslat (H/2028. szám) (Általános vita) *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli előterjesztése *
Kérdések *
Zsigó Róbert (Fidesz) *
Dr. Pálinkás József (Fidesz) *
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai *
Hozzászólások *
Zsigó Róbert (Fidesz) *
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) *
Kormos Dénes (MSZP) *
Dr. Pálinkás József (Fidesz) *
Zsigó Róbert (Fidesz) *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reflexiói *
Szavazások *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
A bizottság albizottságainak megalakítása *
Elnöki előterjesztés *
Hozzászólások, javaslatok *
Szavazások *
Egyebek *
Elnöki bejelentés kihelyezett bizottsági ülés megtartásáról *
Bizottsági munkatervvel kapcsolatos felvetés *
A bizottsági ülések napjának megjelölése *
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Kuzma László (KDNP)
Almássy Kornél (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP) Földesi Zoltánnak (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) Rónavölgyi Endre Bélánénak (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) Szabó Gyulának (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP) Kormos Dénesnek (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz) dr. Pálinkás Józsefnek (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz) dr. Pálinkás Józsefnek (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz) Pánczél Károlynak (Fidesz)
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc)
A határozatképesség megállapítása
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt vagy jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait és valamennyi érdeklődőt az ebben az ülésszakban az első bizottsági ülésünkön. A bizottság ülését megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Elsőként a napirendről kellene döntenünk. A bizottság ülésének napirendjére tett javaslatomat a meghívóval együtt kézhez kapták. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban bárkinek indítványa. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a napirendet a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósításáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés, amelyet J/2027. számon kaptak kézhez, valamint az ugyanezzel foglalkozó 96/2000. számú országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat, amelyet H/2028. számon kaptak kézhez - e két indítvány együttes vitája következik. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelent Portörő Péter főosztályvezető-helyettes urat, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársát, akinek át is adom a szót.
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli előterjesztése
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében létrehozott nemzeti stratégiai program megvalósításáról benyújtott jelentés a 2003-2005. évek vonatkozásában összegzi azokat az intézkedéseket, amelyeket ebben a témakörben meg tudtunk tenni, illetve utal arra, azokra a fejlesztési célokra, amelyekben további lépésekre van szükség. Az adatok némileg a 2006. évi júliusi időszakra is kiterjednek. Az adatgyűjtési rendszer sajátosságaiból következően mindig egy évvel korábbi adatokról tudunk megbízható, pontos képet kapni.
Az előterjesztés alapvetően az ellátórendszerben bekövetkezett változásokat, fejlesztéseket kívánja bemutatni, ismerteti azokat a drogepidemiológiai adatokat is, amelyek relevánsak ebben a témakörben. Nem szeretnék részletes adatokba bocsátkozni, de az jól látható, hogy a felnőtt populációban és az ifjúság körében végzett vizsgálatokból is jó látszik, hogy egy jelentős közegészségügyi és társadalmi problémáról beszélünk, hiszen elég magas adatokat, számadatokat láthatunk ezekben a beszámolókban.
A drogpolitika alakításának alapvető segítségét, alapját jelenti az, hogy megfelelő adatokkal, illetve minden lehetséges témakörre kiterjedő kutatási információkkal rendelkezzünk. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az európai uniós adatszolgáltatási kötelezettség ellátása érdekében létrejött a Nemzeti Drogfókuszpont Magyarországon, amely intézmény 2004 óta gyűjti az adatokat, rendszerezi azokat az európai normatíváknak megfelelő formában, és nagymértékben hozzájárul a hazai, nemzeti jelentések elkészítéséhez is.
Az intézményrendszer fejlesztésével kapcsolatban két dolgot szeretnék kiemelni. Egyrészt azt, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság ebben az évben újjáalakult, ami a jelentésben még nem szerepel, de a társadalmi érzékenység fokozása érdekében és a közösségi részvétel elősegítése céljából a civil szereplőknek, a civil szakmai szervezeteknek delegálási lehetőséget biztosít ez a bizottság, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag lehetőségük nyílik arra, hogy a tanácsadó testületben stratégiai, szakmai elképzeléseiknek közvetlenül hangot tudjanak adni, úgyhogy ez szerintem mindenképpen egy fontos fejlemény. Illetve kiemelendő az, hogy a 20 ezer főnél nagyobb településeken működnek a kábítószerügyi egyeztető fórumok, ezeknek a fórumoknak a támogatása 2001 óta folyamatos. Ezeknek a fórumoknak óriási szerepük van a helyi szakmai koordinációban, illetve az önkormányzatokkal való együttműködés mint mozgatórugó, illetve feltétel nagyon fontos a jövőbeni működésük szempontjából is.
Ami a szociális és egészségügyi ellátórendszert illeti, nem mondhatjuk azt, hogy teljes mértékben megvalósultak a célkitűzések, olyan értelemben, hogy a nemzeti stratégia által szabott kezelési lánc, kezelési keret tekintetében ugyan minden típusú szolgáltatásban jelentős fejlesztések történtek, de a területi lefedettség vonatkozásában néhány szempontot, illetve néhány területet tovább kell vinni. Így például a rehabilitációs ellátások területén ma már 13 ilyen intézettel rendelkezünk, az elmúlt években egy komoly fejlesztési folyamat indult be, gyakorlatilag a jelen feladata az, hogy ezeknek a működését tovább biztosítsuk, illetve hogy azok az elkezdett fejlesztések, amelyek állami támogatással jöttek létre, azok befejeződhessenek, és elégséges ilyen intézmény álljon rendelkezésre.
E mellett fontos megemlíteni a drogambulanciák fejlesztésének a kérdését. Az elmúlt években megkétszereződött a drogambulanciák száma, de még így is van olyan megye, ahol nem érhető el drogambulancia. Somogy és Tolna megye volt ez a kettő az elmúlt időszakban. Somogy megyében, úgy néz ki, idén sikerül megvalósítani, hogy drogambulancia nyílhasson meg, hogy a drogbetegellátásban betölthesse igen fontos, az elmúlt években egyre komolyabb szerepét, ugyanis az ambulanciák működéséhez hozzákapcsolódnak különféle egyéb szolgáltatások, amelyekről még szeretnék itt beszélni: például az alacsony küszöbű tűcsere-szolgáltatások, tűcsereprogramok, amelyekkel kapcsolatban egy fontos fejlemény, hogy a szociális törvény idei hatályba lépő rendelkezése értelmében a 30 ezer főnél nagyobb települések kötelező feladatellátási körébe tartozik a közösségi ellátásokon belül az alacsony küszöbű szolgáltatás. Tulajdonképpen megnyílik ezek előtt a szervezetek előtt a normatív finanszírozás lehetősége. Ezek a szervezetek nemcsak a tűcsereprogramokban, hanem egyéb olyan, alacsony küszöbűnek tekinthető szolgáltatások tekintetében is fontos szerepet töltenek be, amelyek a droghasználók ellátásba terelését vagy irányítását segítik elő például a biztonságos szórakozás követelményeinek megfelelő szórakozóhelyeken, amelyek a fiatalok megelőzési programjai szempontjából nagy fontossággal bírnak. Ez a lehetőség megteremtheti azt a szolgáltatási finanszírozást, amely ezeken a szórakozóhelyeken a különböző tanácsadó szolgáltatások bejutásához, működéséhez jelenthet segítséget.
Az ellátórendszer tekintetében talán fontos még megemlíteni, hogy a büntetés-végrehajtás intézményeiben is létrejöttek az elmúlt években prevenciós részlegek, illetve az egészségügyi szolgáltatások is, speciális feltételekhez kötötten, elérhetők a fogva tartottak számára.
A stratégia másik nagy pillére a prevenciós tevékenységeket, célkitűzéseket fogja össze. Számos színteret megjelöl a stratégia: szabadidő-eltöltés, iskola, család, honvédség, médiaprogramok. Ezeket a programokat az elmúlt években is, idén is egy pályázati csomag keretében támogatja a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca. Ebbe beletartoznak természetesen a képzések, a kutatások, illetve az egyéb szakmai programok, reintegrációs, reszocializációs programok, amelyek a szenvedélybetegek munkába állását segítik elő.
A prevenciós csomagtól elkülönülten évek óta folyik az oktatási minisztérium és a koordinációért felelős tárca együttműködésében az iskolai prevenciós programok támogatása. Az elmúlt években számos segédanyag és igazán jó együttműködés alakult ki az oktatási tárcával abban a tekintetben, hogy az oktatási tárcának saját stratégiája is született, illetve különféle, az osztályfőnöki órán hasznosítható segédanyagok készültek el az elmúlt időszakban. Az elvégzett kutatásokból tudjuk, hogy az oktatási intézmények 97 százalékában folyik valamilyen drogprevenciós aktivitás. A következő évek feladata, illetve már ebben az évben is jelentős előrelépéseket kíván, hogy ezek a szolgáltatások valamiféle akkreditációs rendszerbe kerülhessenek, illetve hogy a szakmai szolgáltatások színvonalának emelkedéséhez ezáltal hozzá tudjunk járulni.
Az első körben az iskolai drogmegelőzési programok területén kezdődtek el az erre vonatkozó egyeztetések, illetve az érintett tárcák, az egészségügyi, az oktatási tárca, illetve a civil szervezetek, a civil szolgáltatók bevonásával a szakmai irányelvek tekintetében szükséges egyeztetések. Gyakorlatilag ez is hozzásegíthet ahhoz, hogy a prevenciós tevékenységek tekintetében is egyfajta kiszámítható finanszírozási formához érkezzünk el, tehát a prevenciós normatíva irányába vetíthet ez a folyamat. Az egyéb prevenciós színtereken zajló, tehát az iskolán kívüli prevenciós tevékenységekben mutatkozó sajátosságokról jelenleg zajlanak azok a vizsgálatok, amelyek ezeket megpróbálják rendszerbe fogni, illetve az a cél, hogy az iskolai programokkal azonos mértékben rendelkezzünk információkkal ezekről az szolgáltatásokról, és speciális programokkal, például a Hálómozi-programmal, amely már több év óta működik, vagy különböző kiállításokkal, az ifjúság által gyakran látogatott rendezvények színterein nyújtott szolgáltatásokkal, kiemelt programokkal igyekszünk valamiféle beavatkozási teret adni ezeknek a céloknak, ezeknek a prevenciós céloknak.
Amit még érdemes talán kiemelni, az az, hogy az idén a munkahelyi drogprevenció területén is szeretnénk előrelépéseket megvalósítani vagy tervezni egy munkahelyi addikciós politika irányában való elmozdulás érdekében.
Amit az ellátórendszerrel kapcsolatban érdemes még talán kiemelni, az az, amit az elején is említettem, hogy számos fejlesztési terület van még, illetve a stratégia körülbelül 90-95 olyan célterületet említ meg, ahol szükség lenne valamiféle intézkedések, illetőleg hatékony intézkedések meghozatalára. Mindegyik ilyen színtéren történtek elmozdulások, de még nem 100 százalékos ez a folyamat.
Azt hiszem, hogy ennyiben tudnám összefoglalni mindazt, ami talán a bizottság érdeklődési körébe is tartozhat e témakört illetően, és kérem a bizottságot, hogy támogassa a jelentés elfogadását. Köszönöm szépen. (Zsigó Róbert és dr. Pálinkás József jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr.
Az együttes vitát ezzel megnyitom. Tekintettel arra, hogy az alelnök úr jelezte, hogy mindkét műfajban szeretne megszólalni, ezért válasszuk külön, és először csak kérdéseket teszünk fel, amennyiben valami nem világos, és utána tegyük meg a megjegyzéseket, hozzászólásokat. Először az alelnök úr, aztán Pálinkás professzor úr kért szót.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Először is elnézését fogom kérni az előterjesztőnek, mert a legtöbb kérdésem ugyan neki szól, neki kell megválaszolnia, de a legfőbb felelősséget nyilván nem ő viseli ez ügyben, majd a vélemény kategóriában elmondott kritikai megjegyzéseim pedig elsősorban nyilvánvalóan nem őt érintik. Néhány kérdést szeretnék először feltenni.
Ön viszonylag sokat beszélt az ártalomcsökkentésről, néhány gondolatot, és a jelentés is beszél a keresletcsökkentésről, a kínálatcsökkentésről viszont meglehetősen keveset beszélt - ön, ha jól emlékszem, amennyire figyelni tudtam, egyáltalán nem hozta szóba, a jelentés is csak szűkmarkúan bánik ezzel a témával. Hadd kérdezzek rá! Többször szóba került, hogy mindenképpen szükséges az, hogy a rendőrség és a különböző ellenőrző szervek rendelkezzenek olyan szakemberekkel, minél több olyan szakemberrel, és nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban, a vidéki településeket érintően is, akik rendelkeznek azzal a tudással, hogy még időben tudnak lépni, hogyha akár kábítószer-terjesztők, akár egyéb, büntetőjogi problémák vannak. Hogyan áll ez a kérdés? Ezt szeretném megkérdezni először is.
Közbevető megjegyzésem, hogy az elénk került jelentés nem abban a műfajban készült, mint amilyenben szerintem kellett volna készülnie. Semmiféle rosszindulat nincs benne, de ha valaki végignézi, akkor azt látja, hogy a legnagyobb része a minden évben megjelenő Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről című dokumentumból "összeollózott" kiadvány. Azt gondolom, hogy a '99-ben nagy többséggel elfogadott nemzeti stratégia céljait, annak szerkezetét kellene hogy kövesse a jelentés is, hogy valóban képet kapjunk a címben megjelölt megvalósulásról. Az a kérdésem, hogy mi az oka annak, hogy egy teljesen más rendszerben felépített jelentés van.
Azt szeretném megkérdezni, mivel évek óta nagy probléma a kábítószerügyi koordináció és a kábítószerhelyzet állami finanszírozása, hogy a megszorító intézkedések milyen módon érintik ezt a területet. És engedje meg, hogy mivel '98 óta részese voltam ennek a területnek, mondjak néhány dolgot, arra szorítkozva leginkább, hogy a tavalyi esztendőben fejezte be a munkáját az az eseti bizottság, amely szintén ezzel a területtel foglalkozott. Arra jött létre az Országgyűlésben egy eseti bizottság, hogy megvizsgálja egyrészt azt, hogy a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia megvalósulása milyen mértékben történt meg, másrészt azért, hogy az uniós akciótervvel, stratégiákkal milyen az összhangja. Ez az eseti bizottság megfogalmazta a jelentését, azt benyújtotta az Országgyűlésnek - hozzáteszem, ezt a jelentést nem tárgyalta az Országgyűlés -, és abban szerepel néhány fontos megállapítás a költségvetési helyzetről. Engedje meg, hogy szó szerint felolvassam, és rákérdezzek általában, hogy mennyire vették figyelembe ezeket a megállapításokat.
Így szól az egyik idézet: "A kábítószer-ellenes nemzeti stratégia megvalósítására, valamint a kábítószerügyi koordináció költségeire elsősorban a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, majd a jogutódja, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fejezetében áll rendelkezésre költségvetési forrás. Ennek összegére vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy az igen hullámzó, de mindenkor kevés volt. 2004-ben, bár a költségvetési főösszeg nem változott, mégis az év során ennek mintegy egyharmadát elvonta a kormányzat, 2005-ben pedig a 2003-as szint kevesebb mint felére esett a terület költségvetése. Ezt a helyzetet még súlyosbítja, hogy a nemzeti stratégia megvalósítása tekintetében kiemelt felelősséget hordozó többi tárca költségvetésében egyáltalán nem vagy alig biztosított forrást. A 2002-es kormányváltás utáni új kormányhatározat későbbre tolta ki a határidőket, amelyek megvalósulása idő közben ugyancsak veszélybe került. A nemzeti stratégia rövid és középtávú céljainak a stratégia elfogadásakor megállapított időkeretei azonban már összességükben is lejártak.".
A bizottság tett egy javaslatot is, nem tudom, hogy ez ügyben történt-e lépés. A bizottság azt javasolta, hogy: "Ez a megoldás szükségessé teszi, hogy egy önállóan gazdálkodó költségvetési szerv jöjjön létre, melynek szakmai kompetenciái jól körvonalazottak, s ahol jól definiált a szerepmegosztás a közigazgatási, kormányzati szinten. Ennek a megoldásnak az alkalmasságát számos külföldi tapasztalat is alátámasztja.".
A kormányváltáskor - nyilván mindannyian tudjuk - történtek változások a minisztériumi szerkezetben. Figyelembe vették-e ezeket az elég súlyos költségvetési megállapításokat, és mennyiben érinti a megszorítás a költségvetési helyzetet? Ez az egyik kérdésem.
A másik, ezzel talán összekapcsolódva, és a rendőrök képzéséhez és a kínálatcsökkentéshez is kapcsolódva egy kicsit, hogy volt itt szó képzésekről, de mennyiben biztosított az anyagi háttere - mert a szakmai háttere nyilván biztosított - például a pedagógusok képzésének, tájékozgatásának? Hogyha komolyan vesszük azt, hogy nem csak az államigazgatás, sőt elsősorban nem az államigazgatás a felelős a kábítószer-megelőzés területén, és hogy szükség van különböző társadalmi szereplőkre, a családra is, az iskolákra is, akkor kézenfekvő és nagyon fontos, hogy a pedagógusok megfelelően legyenek tájékoztatva és hogy megfelelő képzésen vegyenek részt. Mennyire biztosított ez a háttér, ezt szeretném megkérdezni.
A következő kérdésem, hogy a tapasztalatok alapján fenntartják-e még a köztudatba a pedagógusok titoktartási kötelezettségeként bejött, a Btk.-módosítás után létrejött helyzetet, amely csak a tanuló írásos engedélyével teszi azt lehetővé, hogy a szülőkkel közölhessék, ha bármi ilyen jellegű probléma van, és mennyiben akadályozza ez a kábítószer-megelőzés valódi munkáját?
Ön beszélt a prevenciós munkáról. Készült egy olyan szakértői tanulmány - nagyon sok szakértő dolgozott rajta -, amely arról szólt, hogy mindenképpen fontos a prevenciós programok hatékonyságvizsgálata, hogy ha már egyszer nincsen elegendő anyagi eszköz arra, hogy a stratégiai program valóban végre legyen hajtva, akkor lehetőleg olyan prevenciós, megelőző programok kapjanak prioritást, támogatás, amelyek valóban hatékonyak. Ha jól tudom, ez az anyag elkészült. Figyelembe veszi-e a kormányzat azt, amikor támogatásokat ítél oda, hogy olyan programok kapjanak pénzügyi segítséget, állami pénzügyi segítséget, amelyek valóban hatékonyan tudják ellátni a feladatot?
Ön arról is beszélt, hogy létrejöttek a kábítószerügyi egyeztető fórumok, és hogy 2001 óta ezeknek a támogatása folyamatos. Bizonyos részben ezt meg tudom erősíteni: a szakmai támogatása a kábítószerügyi egyeztető fórumoknak valóban folyamatos, és ez az intézményrendszer talán bővült is. Az anyagi támogatásra lehet, hogy ön azt mondja, hogy folyamatos, de semmiképpen nem tesz lehetővé a kábítószerügyi egyeztető fórumoknak olyan hosszú távú gondolkodást, amelyben biztosak lehetnének, hogy 3-4-5 évre előre tervezve különböző programokat biztosított lesz ennek az anyagi háttere. A civil szervezetek, az iskolák pedig egyáltalán nem biztosak ebben, számtalan példa van arra, hogy jól működő, valóban eredményes prevenciós programok indultak el oktatási intézményekben, akkor lett volna értelmük, hogyha több évig képesek ezt csinálni, de éppen az anyagi biztonság hiánya miatt nem történtek meg ezek a programok. Azt is meg szeretném tehát kérdezni - és ez is összefügg a pénzügyi kérdéssel -, hogy mennyire biztosított egyáltalán a kábítószerügyi koordinációnak és a kábítószer-megelőzésnek a háttere, az anyagi háttere.
Van egy talán kicsit általános kérdésem is. Az eseti bizottság nagyon sok, az államigazgatással kapcsolatos problémát állapított meg, mert végül is mégiscsak az a helyzet, hogy 1999-ben létrejött egy Ifjúsági és Sportminisztérium, amelynek egyik része, egy helyettes államtitkársága foglalkozott a kábítószerügyi koordinációval. 2003-ban, ha jól emlékszem, vagy 2004-ben, mindegy, az előző kormány egy átalakítás kapcsán megszüntette ezt az Ifjúsági és Sportminisztériumot. Nagyon sok vita volt az eseti bizottságban arról, hogy ez jó döntés volt-e vagy sem, és hogy a szociális minisztériumnak mint egy nagy, befolyásos minisztériumnak egy - hogy is mondjam? - nem túl reprezentált területe lett a kábítószerügyi koordináció az államigazgatáson belül. Tudjuk, és ezt az eseti bizottság is megállapította - szó szerint idézem -, hogy: "Tudomásul kell venni, hogy az államigazgatás sem szakértelmét, sem ügymenetét illetően nem alkalmas szakmai programok menedzselésére, nem erről van szó.". A kábítószer-megelőzés társadalmi presztízséről beszéltünk akkor is. Ez a társadalmi presztízs sérült akkor, amikor egyrészt átalakult az ifjúsági minisztérium, azt követően megszűnt az ifjúsági minisztérium is, és ma már - kérem, ne vegye sértésnek - nem nagyon tudják vagy csak nagyon kevesen tudják, hogy az államigazgatáson belül hol, milyen munka miként folyik.
Azért gondoltuk mi annak idején azt, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium, tehát egy külön minisztérium keretében, helyettes államtitkári szinten legyen szabályozva vagy kezelve a kábítószerügyi koordináció, mert a kábítószer-megelőzés területén égetően fontos, hogy azok a civil szervezetek, azok a szakemberek, akik évtizedek óta ezen a területen dolgoznak, úgy érezzék, hogy ez a terület fontos, ha nem is tudja egymaga megoldani a kormányzat, de fontos a kormányzat számára, hogy van egy olyan, jól látható kábítószer-koordinációs egység - hogy egy ilyen csúnya szót használjak - az államigazgatáson belül, amelyhez fordulhatnak és amely koordinálja azon szereplők munkáját, akár az államigazgatáson belül, akár a civil a szférában, amelyek ezen a területen dolgoznak, és így egységesíteni lehet a pénzügyi, a szakmai akaratot, és valóban eredményeket lehet elérni. Ehhez képest a 2002-es kormányprogramban nem szerepelt az a szó, hogy: "kábítószer-megelőzés", és most nem emlékszem, mert elég sok program volt a kormányváltás során, de ha jól emlékszem, a mostani kormányprogramban vagy kormányprogramokban sem nagyon szerepelt ez a terület. Tervez-e változtatást a kormány, a minisztérium az ügyben, hogy azok a nagyon sokrétű, többévtizedes tapasztalatok, amelyek megvannak, és azok a gyakorlati tapasztalatok, amelyek az elmúlt esztendőkben meglettek, azok valóban az államigazgatáson belül is presztízst jelentsenek ennek a szakmának a számára?
Köszönöm szépen, elnök úr, egyelőre ennyi kérdésem van.
ELNÖK: Én is köszönöm. Csak műfaji kérdésként szeretném felvetni, hogy én egyáltalán nem ragaszkodom a kérdések és hozzászólások különválasztásához, de ha ebben maradunk, akkor az ötperces hozzászólásokkal indokolt háromszavas kérdések műfaját mellőzzük! Talán akkor először tegyük fel a kérdéseket, lesz mód utána hozzászólni is.
Pálinkás képviselő úr kért szót.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt szeretném megkérdezni, hogy az elterelésben részt vevők és a drogfogyasztók aránya hogyan alakult az elmúlt időszakban. Amikor a kérdéses törvénymódosítások vitája folyt a parlamentben, akkor arról volt szó, hogy egy olyan elterelő rendszert állítanak munkába, amely jelentős mértékben segíti a kábítószerrel így vagy úgy kapcsolatba kerülteket abban, hogy ne az igazságszolgáltatás, hanem a - talán nem is nagyon pontos szóval - elterelésnek nevezett, mondjuk úgy, gyógyításban vagy a kábítószerről való leszoktatásban vegyenek részt. A kérdésem tehát az, hogy van-e ilyen számuk, készítettek-e olyan felmérést, hogy hogyan változik az elterelésben részt vevők létszáma és a drogfogyasztók létszámának az aránya, hiszen ez adna valamilyen képet arról, hogy sikerül-e, van-e remény arra, hogy a növekvő drogfogyasztás mellett növekszik azok száma, akik ebben az elterelésben részt vesznek.
A másik kérdésem pedig az, hogy pontosan mennyi a prevenció költségvetése, és mennyi ebben a költségvetésben a felvilágosítás, a képzés és - ön megemlítette, mint egyik elemét ennek a munkának - a kutatás. Jó lenne tehát látni azt, hogy a költségvetésnek mennyi az összege, akkor majd azt ki-ki összevetheti azzal, hogy ez hogyan viszonyul más összegekhez, és hogy mennyi abban a felvilágosítás, a képzés és a kutatás aránya. Ezt a három kérdést szeretném, ha megválaszolná a kormány képviselője. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.) Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm. Én is szeretnék majd több témában hozzászólni, most mindössze egyetlen rövid kérdést teszek fel: mi indokolja azt, hogy egy 2003-2005. évi időszakról szóló beszámolót 14 hónap késéssel, tehát 2007. februárjában kapunk kézhez? Ennél bonyolultabb ügyekről is, úgy gondolom, sokkal hamarabb be lehetne számolni.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor a főosztályvezető-helyettes úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Zsigó Róbert képviselő úr kérdéseire szeretném először megadni a válaszokat. Amivel talán kezdeni érdemes, az az, hogy hogyan néz ki most a kábítószerügyi koordinációs struktúra. A kábítószerügyi koordináció a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban a szociálpolitikai szakállamtitkár irányítása alá tartozik, és félig önálló osztályként működik a minisztérium munkaszervezetében. Az átalakítással kapcsolatosan azt kell elmondjuk, hogy önálló költségvetési sora van a kábítószer-megelőzésnek, önálló soron jelenik meg a minisztériumon belül a pénzeszköz. Ez az elmúlt években úgy alakult, hogy a tavalyi évben 1 milliárd 208 millió forint állt rendelkezésre, egy évvel azelőtt 996 millió, idén pedig 1 milliárd 125 millió forint áll rendelkezésre. Azt kell tehát hogy mondjuk, hogy azért a megszorítások a kábítószer-ügyi területet - figyelembe véve az egyéb problémás helyzeteket - nem érintették jelentős mértékben, vészesen a mostani költségvetésben. Amivel a költségek csökkentek, azt igyekszünk biztosítani, az idei költségvetési felhasználás során úgy kompenzálni, hogy a civil szervezeteknek kibocsátott pályázati támogatási összegeket nem változtatjuk, illetve nem csökkentjük, hanem a különböző tárcáknak korábban átadott fejlesztési forrásokat - a tavalyi évben is átadásra kerültek források - ebben az évben csökkentett mértékben biztosítjuk. Ennek egyrészt az is az oka, hogy ezek a fejlesztések még ebben az évben fognak lezárulni, átnyúlhat, illetve sok esetben indokolt is, hogy átnyúljon a feladat a következő költségvetési évre is. Ilyen feladatok kerültek kiszabásra, illetve ilyenekhez történt meg pénzeszköz hozzárendelése például a tavalyi évben a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság döntése értelmében a rendőrség képzésére vonatkozóan. Erre a kérdésre tehát azt a választ tudnám mondani, hogy a tavalyi évben biztosított forrásokból megvalósul a képviselő úr által felvetett probléma részleges kezelése.
Amit a stratégia végrehajtása során kormányhatározatban rögzített a kormány, az két határozat volt. Jelenleg érvényben van a 1129-es kormányhatározat, amelynek a megújítására kerül sor ebben az évben. Jelenleg áttekintjük a stratégia kapcsán a feladatokat, hogy melyek azok, amelyek nem valósultak meg a mostani év, 2007 állapotát tekintve, azaz 2009-ig mi az a feladatcsoport, amire lehetőség van, és ennek érdekében új kormányhatározatot készítünk elő.
Az eseti bizottság, az elmúlt ciklusban működő eseti bizottság munkáját figyelemmel kísérte a kábítószer-ügyi koordináció, illetve segítette is ezt a munkát a lehetséges eszközeivel, és bízunk benne, hogy a most újjáalakuló eseti bizottság is továbbviszi, tovább hasznosítja azt a tapasztalatot, amelyet az elmúlt év során összegyűjtött ez a bizottság, illetve a struktúrára vonatkozó elképzelések, valamint a forrásfelhasználásra vonatkozó kijelentések, vizsgálatok is további megoldási javaslatokat fognak eredményezni, illetőleg valószínűleg vitákat is fognak szülni. Ebben, illetve az információk megadásában a koordinációs szervezet készséggel vesz részt.
Ami a jelentés szerkezetét illeti, az éves jelentést valóban a nemzeti stratégia célrendszeréhez igazítva készítjük el 2005-ben, és 2006 vonatkozásában is már így jött ki ez a jelentés. Ebben az esetben, tehát mivel itt egy országgyűlési jelentésről volt szó, valójában arról is szó van, hogy egy sokkal nagyobb időintervallumot kellett áttekintenünk, és ezt mind gyakorlatilag az éves jelentésekre tudjuk alapozni, ezek az információk állnak rendelkezésre. Úgyhogy valóban szükségszerű volt, és ezt jeleztük is, illetve nem is vitatjuk, hogy az éves jelentés adataira épül ez az összefogó, átfogó tájékoztató.
A források ügyében megemlítettem, hogy az idén 1 milliárd 125 millió forint áll rendelkezésre. A drogügyi koordinátorok képzése évek óta az oktatási minisztérium szervezésében, illetve a kábítószer-ügyi koordináció, illetve az oktatási minisztérium keretei között biztosított forrásokból valósul meg, és az én információim szerint folytatódni is fog ez a képzés. Az elmúlt évben - ahogy a jelentés is tartalmazza - mentálhigiénés alapképzés továbbképzést szerveztek pedagógusoknak, ez 30 órás továbbképzés volt, illetve bentlakásos tréningek formájában zajlottak a pedagógusképzések. Az egy nagy kérdés az iskolai drogmegelőzési programok folytatása tekintetében, illetve a megváltozott körülmények figyelembevételével az oktatási tárcára, az ő segítéségére, együttműködésére nagymértékben számítunk abban, hogy hogyan tudjuk megtalálni a prevenció folytatásának a lehetőségét ebben a viszonylatban. Tehát gyakorlatilag az ICSSZEM-OM, illetve SZMM-OM drogmegelőzési programot szeretnénk megújítani, figyelembe véve azt a kutatást és azokat a tapasztalatokat is, amelyeket Zsigó képviselő úr említett. A forrás ebben az évben a terveink szerint 160 millió forint körül alakul az iskolai prevenció tekintetében.
A titoktartási kötelezettség tekintetében a bekövetkezett változást követően nem érkezett hozzánk olyan vélemény, tapasztalat, amely indokoltan bármiféle beavatkozást igényelt volna tőlünk. Erre a kérdésre egyéb választ nem tudok elmondani.
A kábítószerügyi egyeztető fórumokkal való együttműködés valóban egyrészt szakmai, másrészt financiális támogatási igényt teremt. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, amely 2001-ben alakult, és jelenleg is végzi a tevékenységét, kiemelkedő szerepet tölt be az egyeztető fórumok munkájának szakmai segítésében, ezt talán fontos megemlíteni. A kérdés másik fele az volt, hogy mi lesz a szervezetekkel. Gyakorlatilag a prevenció területén bevezetésre kerülő akkreditációs rendszer, illetve a szakmai protokollok elkészítése vezethet egy hosszabb időtávlatban ahhoz, hogy ez a tevékenység is normatív alapúvá válhasson. Ez a szándékunk tehát megvan erre.
Az átalakítással kapcsolatosan még annyit - miután csak néhány mondatot mondtam az elején arról, hogy hol helyezkedik el a minisztériumban -, hogy fontosnak érezzük a koordináció szempontjából, hogy erősítsük az intézményi együttműködéseket, és kiemelt szerepet szeretnénk szánni a civil szervezetekkel való együttműködésnek, pontosan azért, hogy lássák, hogy van egy koordinációs szerv, amelyhez fordulhatnak. Civil fórumok, illetve különböző konferenciák támogatását, megszervezését szeretnénk elérni ebben az évben. Egy civil fórumra egyébként a múlt héten is sor került, amelyre meghívtuk a koordinációért felelős minisztériumból a partnereinket, annak érdekében, hogy tájékoztassuk őket a koordináció jelenlegi helyzetéről, és egyúttal jeleztük feléjük azokat a támogatásokat, pályázati támogatásokat, amelyekben kedvezményezettek lehetnek.
Ezzel rá is térnék Pálinkás képviselő úr kérdésére, hogy milyen forrásmegosztás várható, tervezhető a felsorolt tevékenységek tekintetében. A tervek szerint - az idei költségvetést említve - egy 700 milliós nagyságrendű összeg fog a pályázatokra fordítódni. Ebből - lehet, hogy most pontos adatokat nem tudok, de nagyságrendeket igen - 30-40 millió forint fordítódik képzésre, és itt szerepelni fog a kortársképzés, illetve célunk a... (Dr. Pálinkás József: Mi? - Közbeszólások: Kortárs!) Kortársképzés. Célunk egyrészt az egyetemi oktatás tantárgyai közé beépíthető modulok, azokhoz megfelelő szakkönyvek, szakanyagok támogatásának a biztosítása ezen a képzési kereten belül.
Felvilágosításra, prevencióra - itt több kategóriáról is beszélünk -, mint említettem, az oktatási és a szociális minisztérium közös iskolai pályázatára 160 millió forintot fordítunk. A prevenciós tevékenységekre, amelyek az egyéb prevenciós színtereken megvalósuló programokat finanszírozzák, egy 90 millió forintos nagyságrendet irányzunk elő. A kutatások tekintetében pályázati úton fogunk kutatásokat, célzott kutatásokat támogatni, ez egy 40 millió forintos nagyságrendben tervezett. Ezen kívül ami a tervek, a pályázati tervek között is szerepel, és ebben a kategóriában fontos lehet, az a képzés, felvilágosítás, gyakorlatilag a reintegrációs, reszocializációs programok, amelyek inkább az intézményrendszer, tehát a szociális ellátóintézmény-rendszer fejlesztését támogatják, ez szintén 40-50 millió forintos nagyságrendű. Azt hiszem, hogy talán semmit nem hagytam ki a kategóriák közül.
A másik kérdésére pedig, hogy az elterelés hogyan alakult, és hogy a drogfogyasztók számáról, számának az alakulásáról rendelkezünk-e adatokkal, azt tudom mondani, hogy történt egy nagyon fontos fejlemény - ami részben a Drogfókuszpont munkájának is tudható be -, mégpedig az, hogy egy becslésre, egy tudományos elemzéseken alapuló, de mégis becslésre való számadat született arra vonatkozóan, hogy hány problémás drogfogyasztó van az országban; a problémás drogfogyasztást azzal azonosítjuk az uniós meghatározás szerint, hogy hosszabb ideje fogyaszt ópiátszármazékokat, amfetamint, vagy rendszeresen intravénásan használja a kábítószert. A rendőrségi adatok és a kezelőintézmények adatai alapján egy 25 ezer fős becsült adat jött ki végeredményként, az intravénás szerhasználók tekintetében pedig egy 4-5 ezer fős számadat van. Eddig erről nem voltak adataink. Nagyon nehéz ezt kimutatni, hiszen egy rejtekező problémáról van szó, és különböző mérési eljárásokat kell egybevetni ennek az adatnak az elnyeréséhez.
Hogy az elterelés hogyan változtatta meg a rendszert? Az elmúlt években 13-15 ezer fő között mozgott a kezelőintézményekben jelentkezettek száma. A 2003-as módosítást követően megemelkedett a kannabiszhasználat miatt kezeltek száma, és általában is komoly ugrás mutatkozott vagy mutatható ki az eltereltek számában, körülbelül 5 ezer főre tehető azoknak a száma, akik az elterelés valamelyik formáját választják; a legutóbbi év adatait tekintve 2 ezer megelőző felvilágosításba kerülőről és 3 ezer kezelésbe kerülőről vannak információink. Az mindenképpen látszik, valószínűsíthetően ennek az ugrásnak a következtében, hogy van hatása, tehát hogy a büntetőjogi szabályozás megváltozása némileg elmozdulást mutat a kezeltek számában. Azt szeretném még elmondani, hogy annak ellenére, hogy az elterelés egy folyamatosan fejlesztésre szolgáló rendszer, amelyben vannak hiányosságok, de mégis fontos, hogy ez működik és elérhető a fogyasztók számára, legalábbis a szakmai szolgáltatók elmondása szerint, akik az elmúlt időszakban, néhány hónappal ezelőtt rendeztek egy konferenciát, és az egyértelműen látszott, a kliensek részéről is, hogy bár vegyes a kép, de azt lehet mondani, hogy szükséges és fontos ez az ellátási forma.
A jelentés késése ügyében pedig azt szeretném elmondani, hogy az a döntés született, hogy az elmúlt ciklusban már nem kerül benyújtásra ez a jelentés, és így az elmúlt év során aktualizáltuk, adatokkal egészítettük ki, ezért is vannak benne 2005. évi adatok is, és így került benyújtásra most, ebben az évben.
Azt hiszem, hogy mindenre válaszoltam.
ELNÖK: Mindenki úgy érzi, hogy választ kapott a kérdéseire, áttérhetünk a hozzászólásokra? (Dr. Pálinkás József jelentkezik.) Még kérdez a képviselő úr?
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Nem, egy dologra nem kaptam választ, azt szeretném megismételni.
ELNÖK: Igen, tessék!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Én azt szerettem volna tudni, hogy az elterelésben részt vevők és a drogfogyasztók aránya hogy alakult. Tehát nem azoknak az aránya, akik már beleesnek az ismert és - mondjuk - rendszeres drogfogyasztók csoportjába, hanem kell hogy legyenek valamiféle felméréseik arról, hogy az alkalmi drogfogyasztók száma mennyi Magyarországon, és az alkalmi drogfogyasztók száma és az elterelésben részt vevők száma hogyan változott. Magyarul hogy az elterelés az alkalmi drogfogyasztók esetében hatásos-e vagy sem, arra vonatkozott a kérdésem.
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót válaszadásra a főosztályvezető-helyettes úrnak, mindenkit szeretnék megkérni, hogy a mobiltelefonokat vagy kapcsolják ki, vagy némítsák el, és tegyék távol ezektől a hangerősítőktől, mert borzasztóan zavaróak - ez rám is vonatkozik, mert én is elfelejtettem, és megszólalt az imént.
A főosztályvezető-helyettes úré a szó.
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Annyit tudnék ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az alkalmi drogfogyasztók esetében a legjelentősebb szer, a kannabiszszármazékok fogyasztását jelenti. Arról, hogy hány alkalmi droghasználó van, a kutatási adatokból tudunk különböző információkat, tehát az egyes korcsoportokban meg tudjuk határozni, hogy a 10. évfolyamosok között olyan 30-40 százalék van, aki érintett vagy aki kipróbálja a kábítószereket. Külön erre az összehasonlító vizsgálatra, amit a képviselő úr mond, még nem került sor. Annyit látunk, hogy jelentősen megemelkedett az eltereltek száma, és ez a kannabiszfogyasztással mindenképpen összefügg. Úgyhogy ennyit tudok ezzel kapcsolatban most mondani.
ELNÖK: Köszönöm.
Akkor megnyitom a vita második körét: hozzászólások következnek. (Jelentkezések.) Zsigó alelnök úr, aztán Hoffmann Rózsa képviselő asszony következik.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Megint elnézést kérek öntől, nyilván nem ön lesz az elsőszámú címzettje, oka pedig még inkább nem ön annak a véleménynek, amit mondani szeretnék. És nem szeretnék szakmai vitát folytatni, ezért megpróbálok rövid lenni.
Nyilván nagyon fontos kérdéseket tárgyal ez a jelentés, amely az Országgyűlés elé került. Annak idején a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia elfogadása, kidolgozása, szakmai, társadalmi egyeztetése, elfogadása két célt szolgált, amit egybe is lehet forrasztani. Az egyik az, hogy olyan szakmai munka folyjon Magyarországon, és ehhez ad keretet a nemzeti stratégia, amely előzőleg megvitatottan, és talán bizonyítottan is, eredményre vezethet, hosszú távú eredményre - nem véletlenül voltak különböző időintervallumú célok benne. A másik, hogy keretet szolgáltathatott volna arra az államigazgatási struktúrára is, amely ezt a munkát a legjobban, a leghatékonyabban és a legeredményesebben tudja szolgálni.
Sajnos - és nem szeretnék politikát belevinni, csak nagyon érintőlegesen - az eseti bizottság, amelynek a jelentéséből az előbb idézhettem, és több szakember elmondja most már nyíltan vagy félig nyíltan, hogy a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia céljai valószínűleg nem fognak teljesülni, nemhogy teljes mértékben, hanem nagyrészt nem tudnak teljesülni, és hogy ebben a kormányzatnak döntő felelőssége van azon megtett hibás vagy átgondolatlan kormányzati intézkedések kapcsán, azt mindenki látja már, van, aki nyilvánosabban, van, aki kevésbé nyíltan beszél erről. És a kormányzati reakciók sem olyanok, amelyek azt a célt tudnák szolgálni, hogy a kábítószer-megelőzés területén egy széleskörű összefogás, társadalmi, politikai, közigazgatási összefogás jöjjön létre, merthogy olyan szintű és olyan típusú problémáról beszélünk, amelyet másképpen nem tudunk eredményesen kezelni.
És akkor, amikor a jelentésből is látszik, a különböző nyilatkozatokból, illetve magából a gyakorlati tapasztalatokból látszik, hogy a nemzeti stratégia nem tud megvalósulni olyan módon, olyan mértékben, ahogyan az elfogadásakor azt sokan remélték vagy szerették volna, akkor jön be - és engedje meg, hogy a határozati javaslatról is szót ejtsek! - egy olyan határozati javaslat, amely azt mondja, hogy ezek után a kormányzat ne kétévente, hanem háromévente számoljon be a nemzeti stratégia megvalósulásának éppen aktuális állásáról, és indokként azt mondja többek között, hogy a jelentési periódus túl rövid ahhoz, hogy megfelelő tapasztalatokat és megfelelő képet tudjon nyújtani. Nem mondom, hogy ez felháborító, mert az túl erős kifejezés, de mindenképpen cinikus hozzáállásnak tűnik, mert csak emlékezzünk vissza arra a büntető törvénykönyv módosítása körüli vitára, amely 1998-ban és '99-ben kezdődött el! '98-ban elfogadta azt az akkori parlament, '99. március 31-én vagy 1-jén, nem emlékszem rá, hatályba lépett, és néhány hónap múlva - néhány hónap múlva! - olyan jelzések, olyan erős nyomás történt, amely arról szólt, hogy ez hibás, nem váltja be, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezen változtassunk így-úgy-amúgy, tüntetések voltak, egyebek. És akkor, amikor a legégetőbb szükség lenne arra, hogy a kormányzat, a közigazgatás, a civil és a szakmai szervezetek együtt dolgozhassanak, hogy valóban az Országgyűlés is bekapcsolódhasson, nemcsak egy eseti bizottság, nemcsak egy állandó bizottság, hanem maguk az országgyűlési képviselők, merthogy mindannyian érintettek bizonyos szempontból, és látszik, hogy a nemzeti stratégia nem tud megvalósulni úgy, ahogy kellett volna, akkor jön egy határozati javaslat, amely szerint ezután nem kétévente, hanem háromévente fog vagy kívánnak beszámolni erről.
Látszik a mostani beszámolóból - most 2007-et írunk -, amelyben a 2003., a 2004. és a 2005. évről beszélünk, hogy ezekről az évekről most nagyjából nincs mit beszélnünk, meghaladta már azokat az idő, mindannyiunknak sokkal frissebb tapasztalatai vannak akár a nemzeti stratégia végrehajtásáról, akár a kábítószer-problémáról. Szerintem ez szakmai hiba és rossz reagálás arra a helyzetre, amely most van.
Ön azt mondta, hogy 1 milliárd 125 millió forint van az idei esztendőben kábítószer-megelőzésre. Amikor a nemzeti stratégiáról beszéltünk, akkor az is egy cél volt az államigazgatással kapcsolatban... Nincs kétségem talán, nem jártam körül, hogy valóban ennyi összeg van erre, de lehet, hogy ki lehet mutatni egy ekkora összeget a jelenlegi, a 2007-es költségvetésből a kábítószer-koordinációra, -megelőzésre. Egy dolog biztos: az eseti bizottsági ellenére, szakmai ajánlások ellenére sem sikerült megoldani azt a problémát, hogy lehet, hogy 1 milliárd 125 millió forint van a költségvetésben erre - még egyszer mondom: nem tudom -, de ön vagy az adott miniszter, de senki más sem tudja azt megmondani, hogy ezt mire költi az adott minisztérium, hogy valóban olyan, szakmailag alátámasztott, hatékony megelőzési programokra, olyan képzési programokra költi-e az adott minisztériumnál lévő összeget az adott minisztérium. 1999-ben a nemzeti stratégiának ez egy fő célja volt, hogy azokat az egyébként sem elegendő, megfelelő mennyiségű anyagi forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, azokat valamilyen módon tereljük egy mederbe az államigazgatáson belül, hogy kontrollálni tudjuk, és ebben nem történt semmi. És lehet, hogy 1 milliárd forinton fölül van a költségvetés, csak nem tudjuk azt hatékonyan elkölteni.
Nem alkalmas, egyszerűen nem alkalmas a jelenlegi közigazgatási struktúra arra, hogy kezelje azokat a mindennapi problémákat, amelyek valósak. Folyik egy szakmai vita, régóta folyik, de most egyre erősebb, amely például a kannabiszfogyasztás egészségi ártalmairól szól. Vannak olyan nemzetközi tapasztalatok, születnek olyan magyar szakmai anyagok, amelyek felülírják - és nem akarok ebbe a vitába belemenni, hogy most legális lehessen, félig legális lehessen, büntessük, ne büntessük, aki füvet szív, ebbe a vitába nem szeretnék belemenni. Az tény, hogy folyik ilyen szakmai munka, amely még talán megcáfolni is látszik azokat a nagyrészt politikai állításokat, amelyek ezzel az üggyel kapcsolatban nagyon sokszor a felszínre kerülnek, merthogy ellenkező tapasztalatok is vannak jó számmal. Erre megint egy kormányzati reakció kell. És erre nem lehet az a reakció egyrészt, amit Molnár miniszter úr megengedett magának a komoly, Sámuel professzor úrnak írt levelében, amely azt mondja, hogy az őáltaluk, a szakmai szervezet által készített anyag elfogadhatatlan, a miniszter elfogadhatatlannak tartja azt a szakmai anyagot, megengedhetetlennek tartja, hogy a jövőben szakmai grémiumok e kérdésben ne a társadalmi súlyának megfelelő komolysággal kezeljék - szóval ilyen válaszok születnek olyan szakmai anyagokra, amelyek azért készülnek, segítve egyrészt a civil szervezeteket, a szakmai szervezeteket, és mivel nem kívülálló, a közigazgatást abban, hogy jó döntéseket tudjon hozni. Mert hogyha háromévente fog beszámolni a kormány arról, hogy ez ügyben mi történt, akkor azok, akik törvényhozóként az Országgyűlésben ülnek, nem lesznek olyan tudás birtokában, hogy ha nem lesz alkalmas az államigazgatás arra, hogy ezeket a szakmai vagy gyakorlati tapasztalatokat, felméréseket közvetíteni tudja a társadalom felé, tehát hogyha olyan módon fog működni a közigazgatás, hogy úgy érzik a szakmai szervezetek, hogy nincsenek eléggé megbecsülve ezen a területen, hogyha a családok, a pedagógusok, a civil szervezetek egyre inkább "kívülállónak" érzik magukat - hogy ilyen idézőjeles megjegyzést tegyek -, merthogy a minisztériumi struktúrán belül is háttérbe van szorítva bizonyos mértékben ez a kérdés, vagy hogy másképp mondjam: nincs a szakmai súlyának megfelelően kezelve, akkor ez óriási károkat okozhat. Azokat az elért, közös eredményeinket is veszélyeztetheti, amelyek már megvannak. És ön is tudja, én is tudom, nagyon sokan tudjuk, hogy ez a helyzet nem olyan, hogy majd akkor holnap eldöntünk valamit, és a következő évben ilyenkor eredményt fogunk vele tudni elérni.
Itt van egy folyamat, amely különböző rossz - nem azt mondom, hogy rossz szándékú -, hibás szakmai és politikai döntések következtében most ide jutott a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia, hogy az a stratégia, amelyet mindenki a magáénak tekintett vagy a legtöbb szakmai, civil, közigazgatási szervezet a magáénak tekintett, amelyben meg lehetett állapodni, amelynek a mentén lehetett volna egy normális közigazgatási, szakmai, politikai munkát folytatni, ide jutott. Ez hibás kormányzati döntések sokasága miatt van így. És a kábítószerügyi egyeztető fórumokat is idesorolom. Jó kezdeményezés, az egyik legjobb kezdeményezés az, hogy, olyan embereket, akik ezzel a problémával találkoznak vagy ezen a területen dolgoznak, helyben össze tud gyűjteni, amely olyan gyakorlati tapasztalatokat tud szakmailag a felszínre hozni, amely mások által is követendő, és amely valami egy mederbe terelheti ezt a problémát. Valóban van szakmai támogatás a kábítószerügyi egyeztető fórumoknak, még egyszer mondom: anyagi támogatása nyilván van, erkölcsi támogatása nincs. Vannak olyan kábítószerügyi egyeztető fórumok, amelyek működgetnek, vannak ilyenek, és nem az ő munkájukat degradálom most le, végzik a dolgukat, amelyet helyben meg kell csinálniuk, kialakítják a helyi stratégiákat, egyeztetnek szakemberekkel, megpróbálnak képzéseket, előadásokat szervezni, csak akkor, amikor valamire jutnak, hogy azt meg kellene csinálni, akkor mindig falakba ütköznek, mert nem kapnak hozzá támogatást, legtöbbször anyagi vagy "erkölcsi" - ha mondhatom így idézőjelben - támogatást.
Szóval azt gondolom összefoglalva, hogy hibás az a határozati javaslat, amely arról beszél, hogy ebben a helyzetben még ritkábban kerüljön a beszámoló az Országgyűlés elé, és szerintem el kellene kezdenie a minisztériumnak, a kormánynak is gondolkodni azon, hogy hogyan tudja még menteni, ami menthető, akár a közigazgatási struktúra átalakításával, akár e terület presztízsének a növelésével. Mert nem fog jóra vezetni, hogy szakmai anyagok például nem kerülnek be olyan módon a minisztériumba vagy a jogalkotásba, hogy azzal valamit tudjunk kezdeni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, alelnök úr. Hoffmann Rózsa képviselő asszony, aztán Kormos Dénes képviselő úr következik.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen. Két nagyon rövid, egyszerű megjegyzéssel kezdem. Egyrészt bár választ kaptam a miértre, mégis meg kell jegyeznem, hogy ilyen hosszú határidő után a beszámolónak az időzítése rossz, ahogy képviselőtársam fogalmazott: eljárt felette az idő. Az, hogy választási év volt tavaly, számomra nem elegendő indok arra, hogy miért ilyen nagy késéssel kaptuk meg.
A másik rövid megjegyzésem a jelentés nyelvezetéről szól. Bocsássanak meg, hogy tanár létemre meg merem ezt kockáztatni, de bizony azért tele van olyan mondatokkal, amelyeket háromszori nekiveselkedés után elolvasva az ember még mindig nem érti, hogy miről van szó. Tele van germanizmussal és olyan szóhasználattal, ami meglátásom szerint megengedhetetlen a Magyar Köztársaság kormányának dokumentumában.
Ezek után én ezt a jelentést az előzmények ismeretének hiányában önmagában próbáltam meg vizsgálni, úgy, hogy számomra elfogadható-e egyfelől szakmailag, másfelől műfajilag - az utóbbi alatt azt értem, hogy kielégítő információt nyújt-e arról a területről, amelyről eddig nem volt azért nagyon sok ismeretem. És miután a második kérdésre a válaszom nem volt, mert rengeteg homály maradt a jelentésben, ezért azt sem tudom megítélni, hogy szakmailag elfogadható-e vagy sem.
Most arról szeretnék néhány szót szólni, hogy mi az, ami miatt ez mint jelentés az én értékelésem szerint nem megfelelő. Először is a cím arról szól - két szót emelnék ki -, hogy: az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról. Ebben az anyagban átvilágítás és hatékonyságvizsgálat nem történt meg. Rengeteg adatot, beszámolót, táblázatot, grafikont látunk az egész anyagban, de módszertanilag nem egységesen. Vannak táblázatok, amelyek csak a 2003-2004-es adatokat közlik, nem közlik a 2005-ösöket, más táblázatok összehasonlításban a tendenciát próbálják mutatni, megint mások pedig csak kiragadnak egy-egy példát. Tehát az volt az érzésem, hogy az eltelt időszak dokumentumait mintha összehányták volna egy, elég jó terjedelmes, nehezen olvasható anyagba, de nem strukturálták, nem emeltek ki, fontos dolgok nincsenek benne, következtetéseket nem vontak le, a konzekvenciák levonása nagyon kevés. Vagy ahol megállapítások vannak is, hogy és akkor ez most mire jó, mi következik ebből, vagy miért jutottunk ide, a mellett nincsen semmi.
Alá is támasztom néhány példával azt, amit mondtam. Például a költségek felhasználásáról nincsen 2005-ös adat - ez az 55-56. oldalon szerepel. A társtárcáknak nyújtott támogatás is 2003-2004-re vonatkozik, minden magyarázat nélkül, hogy mi indokolja azt, hogy míg 2003-ban 682 millió, addig 2004-ben 196 millió került ide, tehát nincs mellette magyarázat. Nyilván nem a drogmegelőzésre és a drogproblémára fordított keretösszeg csökkent, mint ahogy öntől hallottuk, hogy az növekedett, de hogy miért így és mire használódott el, egyáltalán az összköltségvetésre semmiféle adatot nem találunk.
Van egy-két örömteli, általam legalábbis szívesen olvasott megállapítás is, de ezek is úgy a levegőben lógnak. Például megállapítja az anyag, hogy az ép családban élők között a legkisebb a tiltott szerek használata - ez a 12. oldalon van -, és ez azért nagyon jó, ezt például milyen jó lett volna összekötni a népesedéspolitikai programmal, a családok segítésével, de úgy elhalt a levegőben ez a megállapítás. Aztán a szakiskolákban a legrosszabb a kipróbálási arány, mint olvassuk - ennek sem látom a konzekvenciáját. Aztán találtam olyat is, ami egyszerűen talán nyelvileg zűrös, mert azt írja, hogy: "Szignifikáns szerepet játszik a szülői kontroll az iskolai hiányzásokkal.". Ha nyelvileg értelmezem ezt a mondatot, akkor ebből bizony az következik, hogy a szülői kontroll által növekszik a drogfogyasztás - gondolom, hogy nem erről volt szó. Arra szeretnék tehát ezekkel a kiemelt példákkal rámutatni, hogy bizony én nem látom ennek az egész kérdésnek az együttnézését.
Most néhány adat, amely azért megdöbbentő. 2005-ben 12 százalékkal nőtt az új betegek száma, 16 százalékkal a kannabiszfogyasztók száma, a kezelt kannabiszfogyasztók száma, 24 százalékkal az amfetamin típusú szerek fogyasztása, a kokainé 22 százalékkal, és a hallucinogén anyagok fogyasztása 72 százalékkal nőtt. Ezek nagyon döbbenetes és rossz adatok, akkor is, ha a halálozások száma némiképpen csökkent: 262-ről 224-re. Ezektől az adatoktól én azt vártam volna, hogy a jelentés azért mégis készít egy összegzést, a megállapításait összegzi, és valamiféle további kiutat, esetleg valamiféle korrekcióját is mutatja az eddigi programnak - ezt nagyon hiányolom, ez nem volt meg az anyagban.
A másik nagy hiányérzetem a drogmegelőzési programok, iskolai felvilágosítások kapcsán van -erről az előttem szólók is beszéltek -, hogy ennek semmiféle akkreditációja, ellenőrzése és hatékonyságvizsgálata nincs, legalábbis a jelentésből nem derül ki. Nagyon fontos lenne, hogy most már, ennyi idő elteltével akár olyan összehasonlító kutatásokat, kísérlettel egybefüggő kutatásokat végezni, amelyek például azt vizsgálják, hogy valóban hatékonyak-e ezek a drogmegelőzési programok, amelyekre nagyon sok pénzt költ a költségvetés. Miután ilyen vizsgálat nem volt, idehoznék egy hasonló, a szakirodalomból jól ismert példát: a '70-es években például Svédországban végeztek olyan összehasonlító kutatást kontrollcsoportokon, amely azt mutatta ki, hogy abban az iskolai osztályban, csoportban, ahol szisztematikus szexuális felvilágosítás zajlott, egy idő után megnövekedett az abortuszok száma. Tehát a rosszul elvégzett drogmegelőző megelőzés bumeránghatásként is működhet. Nem titkolom, szülőktől, tanároktól vannak olyan információim, hogy a drogmegelőző felvilágosító óra arról szólt, hogy az előadó sorban bemutatta a gyerekeknek, hogy milyen kábítószerek vannak, és hogy minek mi a hatása. Tehát ha ebben merül ki, és erre költünk ki milliókat vagy százmilliókat, akkor ezt nem szabad csinálni. Ezért alapvető fontosságú lenne most már ezeknek a megelőző képzéseknek az ellenőrzése, akkreditálása, szakmai felülvizsgálata és valóban a hatékonyságának a vizsgálata.
Végül, utolsó helyen azt jegyezném meg, hogy bár tudom, hogy megvan ezeknek a kormányzati előterjesztéseknek, jelentéseknek a műfaja, de engem mégis rettenetesen bánt, hogy ebből teljes mértékben eltűnik az ember. Szívesen olvastam volna egy-két olyan esetleírást például az elterelés sikerességéről vagy éppen a halálozáshoz vezető útról, azokról a törekvésekről, amelyek megpróbálták azt megelőzni - ez egy száraz adat-, tényfelsorolás, még egyszer mondom, strukturálatlanul, összegzések nélkül, módszertanilag nem rendezetten. Én ezt a jelentést, bevallom, nem tartom éppen ezért így elfogadhatónak.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselő Asszony! Nekem természetesen nem tisztem vitatkozni önnel, de azért azt engedje meg nekem, hogy ha aggasztónak nevezi egy adott típusú kábítószer fogyasztásának a 24 százalékos növekedését, akkor nem lehet valamelyestnek nevezni azt, hogyha a halálozás 15 százalékkal csökken. Ezt hadd jegyezzem meg csak! (Dr. Hoffmann Rózsa: Helytelen szóhasználat!) 261-ről 224-re, az pont 15 százalékos csökkenés, és azért ez fontos.
Kormos képviselő úrnak adom meg a szót.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Alapvetően szimpatikus az, ahogy tárgyalunk erről a kérdésről. Az egyik olyan dolog, amiben első körben magam is egyet kell értsek a képviselő asszonnyal, az anyag nyelvezete és a stílusa. Ha egy ilyen jellegű beszámoló készül, az nyilvánvalóan lehet egyfelől információ a szakma részére, de ezen túl megkapják az országgyűlési képviselők, és feltehetően olyan szándék is van ebben, hogy áttanulmányozva, a szükséges konzekvenciákat levonva tovább tudják adni és adott esetben a saját területükön is tudjanak érvelni, vagy adott esetben tudjanak kezdeményezni dolgokat. Ilyen szempontból ez valóban meggondolandó.
A másik, még a szerkezettel kapcsolatban, hogy valóban úgy tűnik, hogy ez a jelentés számba veszi mindazokat, akik valamilyen formában érintettek egy ilyen programban, a tevékenységükről ad egyfajta számszerű és statisztikai dolgot, felvet problémákat - magam is kiemeltem a családok összetételére, a családon belüli konfliktusok helyzetére és a drogfogyasztással kapcsolatos összefüggésre vonatkozó megállapítást néhányat -, de ezek nyitva maradnak.
Persze az értékelés kapcsán a vitában mindig visszatérünk ahhoz a klasszikus történethez, amit egy viccben is mondani szoktak, hogy nekem mindenről mindig ugyanaz jut eszembe. Tehát biztosan lehet azt mondani, hogy mindenről egy kormányzati felelősség jut az eszünkbe, mert a dolgok értékelésének és értelmezésének talán ez az egyik legegyszerűbb módja. Ez nyilvánvalóan egy többszereplős játék. Ha azt vesszük alapul, hogy itt a különböző szervezetek részéről tett intézkedéseknek egy leltára, a bizonyosfajta tendenciák számszaki bemutatása megtörtént, akkor az anyagnak kétségkívül van egy informatív szerepe, egy informatív jelentősége az elmúlt időszakról.
Amit magam is hiányolok, amit a képviselő asszony is felvetett, az az, hogy ennek azért van egy rendszere. Tehát az azonos területtel vagy témakörrel foglalkozó szervezeteknek az összerendezése, az ott levonható következtetésekből adott esetben megfogalmazott olyan nyitott mondatok, amelyek egy beszámolónál nem föltétlen intézkedési tervet is jelentenek, de fölvetnek olyan problémát, amit az elkövetkezendő időszakban kezelni kell, biztos, hogy jó lenne.
Egyértelműen látszik ma, hogy ez akár a költségeket tekintve, akár a különböző szerepeket tekintve egy összetett probléma. Ha a költségeket nézzük, és valaki azt mutatja, hogy nehéz kimutatni, tényszerűen milyen összegek jelennek meg valahol egy külön soron vagy rovaton, talán ezt a részét a legegyszerűbb számon kérni. Vagy én azt mondom, hogy például csak egy tételt mondok: egy bekkária bűnmegelőzési programnak, amely komplex módon tartalmazza a drogprevenciót és egyéb dolgot is, az áldozattá válás elkerülését, egy komplex módszertani anyagnak, amely már minden iskolában ott van, a költségei valahol másutt jelennek meg. Mivel az anyag jellege olyan, ahogy tárgyaltuk, éppen ezért nehezen tudjuk kimutatni azt, hogy melyek azok a közvetlen költségek, amelyek erre fordítódnak, adott esetben közvetlen rovattételek, és melyek azok a közvetett költségek, amelyek egyéb programokhoz kapcsolódóan jelennek meg. Egyébként az egésznek a szerkezetéből és tartalmából következik, hogy ez nincs benne, és nem látjuk az egészet. Meggyőződésem az egyébként, hogy ennél a számszakilag egyértelműen látható összegnél sokkal több erőforrást fordítunk erre különböző helyeken.
Egyetértek azzal, hogy a helyi kábítószer-egyeztető fórumok, és hogy azok lekerülnek a helyi közösségekbe, óriási jelentőségű, hiszen a problémák nem általában, hanem ott kezelhetők, és ennek a támogatása egy lényeges kérdés. Hogy ez milyen módon támogatódik, az nagymértékben helyi társadalmi ügy is, a helyi önkormányzat viszonyulásának, a helyi szervezetek viszonyulásának az ügye, és biztos, hogy e mögé egyébként is mögé kell tenni a háttértámogatást. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezeknek a szervezeteknek a működése hatékony, valóban a helyi problémákat próbálja kezelni, és bármilyen nagy, országos rendszert próbálunk is összeállítani, ha azt nem tudjuk levetíteni helyi problémákra, akkor a dolog valójában nem tud működni.
Összességében tehát azt gondolom, hogy amikor egy időszakról beszélünk, és amikor erről a tájékoztatóról beszélünk, azt értékeljük, akkor egyetértünk abban, hogy információjában a szereplőkről ad tájékoztatást, a rendszer működésére, a továbblépésére, gyakorlatilag ennek az irányaira nézve - mondjuk azt kicsit udvariasan! - ránk bízza a szükséges következtetések levonását, ami egyébként jó lenne. Nem baj, hogyha egy beszámoló ránk bízza a következtetések levonását, de a következő lépés az lenne, hogyha egy ilyen jelentés kapcsán mondjuk viszonylag rövid időn belül találkoznánk egy olyan részével is a dolognak, ami talán ebből nyilván hiányzik, hogy jó, rendben van, ez a tény, ez a helyzet, ezek a résztvevők, ezek az adatok, és akkor most hogy állunk a következő körben? Ez egy izgalmas dolog. Én úgy gondolom, hogy talán a bizottság mindkét oldala egyet tud érteni azzal, hogy egy ez irányú gondolkodást érdemes lenne folytatni.
És még egy dolog: az, hogy háromévenként hozunk-e beszámolót, egy átfogó beszámolót. Itt most optimalizáljuk a dolgot, tételezzük fel, hogy ez az értékelés és beszámoló megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket adott esetben most hiányként felvetettünk. Mindannyian tudjuk, hogy mérhető folyamatokat mérni, és azokat feldolgozni adatszerűen, hogy azokból valóban következtetést is le lehessen vonni, éves szinten nagyon nehéz. Az egy másik kérdés, hogy két dolgot nem biztos, hogy össze kellene keverni: annak az igényét, hogy egy ilyen fontos kérdésről, a folyamatról, hogy hol tartunk, arról a rendszerről, amit én mondtam, és ami egy kicsit hiányzik, annak a működéséről, szervezéséről, tapasztalatairól mit tudunk mondani évente, folyamatosan, és tájékozódunk róla vagy tájékoztatót kapunk róla, az egy elemi szükséglet, hogy lássuk a folyamatokat, hogy milyen irányba tartanak. De nem biztos, hogy ezt szerencsés összekeverni már egyébként hatásaiban és következményeiben is mérhető adatok bemutatásával, mert ennek, pontosan tudjuk, bármilyen szakmai vonatkozásban egy elemzési időintervalluma, minimális időkerete van, ahol ez valamilyen szinten értelmezhető és valamilyen módon értékelhető változásokat is jelent. Én úgy gondolom, hogy ezt a kettőt egyben tudjuk kezelni: a folyamat figyelemmel kísérése és az időszakonkénti átfogó értékelés nem mond ellent egymásnak.
Én úgy gondolom, hogy elfogadható a tájékoztatás mindazokkal a kitételekkel, amelyeket, én úgy gondolom, ennek a szakbizottságnak a későbbiekre vonatkozóan, az ügy fontosságára való tekintettel mindenképpen meg kell fogalmaznia. Köszönöm szépen. (Dr. Pálinkás József jelentkezik.)
ELNÖK: Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A jelentés egészéről az a véleményem, hogy kissé diffúz és széteső. Én úgy érzem, hogy ez a jelentés úgy készült el, hogy le kell tudni ezt a feladatot, ezt érzem én róla. Nem látom benne azt a pluszt, amit egy ilyen jelentéstől a dolog fontossága miatt várnék, amire Kormos képviselő úr is utalt, hogy lennének benne olyan elemek, amelyekből világossá válna, hogy mi a teendő, melyik területen mi a teendő. Én tehát teljes mértékben elutasítani ezt a jelentést nem tudom, mert valóban számos kérdést tárgyal, az adatokat elénk tárja, ugyanakkor - megismétlem - kicsit a feladat letudásának látom ezt a jelentést, nem pedig a tényleges kormányzati munka, civil szervezetek, iskolák munkája segítésének. Ugyanis azt a kérdést, kell feltennünk, hogy segít-e ez a jelentés mondjuk egy iskolának, segít-e ez a jelentés az önkormányzatoknak, segít-e ez a jelentés a kormánynak abban, hogy a munkája hatékonyabb legyen a drogmegelőzés, drogprevenció területén.
Úgy gondolom, célszerű egy ilyen jelentést évenként - ha úgy tetszik - aktualizálni. Nyilván nem kell minden évben új jelentést írni, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy jelentés az előző évi intézkedésnek sem a nagy megerősítése, sem a nagy bírálata nem lehet, mert egyszerűen az idő nem teszi lehetővé azt, hogy egy intézkedés egy év alatt komoly hatást váltson ki. Ezért nem célszerű ezt ilyen értelemben politikai célokra felhasználni, hogy lám-lám ez az intézkedés történt, és egy év múlva már ennyivel nőtt vagy csökkent a droghasználók száma. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy évente szükséges az, hogy a parlament bizottságai, ebben illetékes bizottságai tájékozódjanak a drogfogyasztás helyzetéről, tájékozódjanak arról, hogy a prevenció intézményeiben történt változás, nem történt változás. Ez már csak azért is fontos, mert 3-4 év esetleg sok. Ha azt látjuk, hogy valamilyen probléma előttünk van, akkor legyen lehetőségünk arra, akiknek ez a feladata, azoknak legyen lehetőségük arra, hogy azonnal korrigálni lehessen!
A jelentés kapcsán feltettem néhány kérdést, azokra kaptam választ. Most sem értem világosan, hogy mire mennyi pénz áll rendelkezésre. Azt mondta a főosztályvezető úr, hogy 1 milliárd 125 millió forint áll rendelkezésre, majd azt mondta, hogy ez úgy oszlik meg, hogy 30 uszkve 40 millió forint képzésre, ez még benn e van a 125 millióban, az 1 milliárdot még nem érintettük; kutatásra 40 millió, még mindig nem érintettük az 1 milliárdot; felvilágosításra pedig 160 millió forint. Jól értettem-e ezt az összeget? Ekkor még mindig messze vagyunk attól az 1,1 milliárdos összegtől.
Én a felvilágosítást egy sokkal szervezettebb feladatnak tartom, és azt gondolom, hogy ennek a jelentésnek is és a parlamentben a határozatnak is fokozottabb hangsúlyt kellene erre fektetnie. Mert én tisztában vagyok azzal, hogy a pedagógusok ilyen irányú képzése fontos, az is fontos, hogy megfelelő kutatások álljanak rendelkezésre, hogy tudjuk, miről beszélünk, nem pedig ki-ki olyan alapon foglaljon állást ebben a kérdésben, hogy a szomszéd gyerek küzd-e ilyen problémával vagy sem. Tehát pontos és tudományos igényességgel összeállított adatokra van szükség, de a legjelentősebb eleme ennek mégiscsak egy olyan felvilágosító munka, amely - és kérem, ne vegyék ezt valamiféle bírálatának sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi médiának - mégiscsak ellensúlyozza azokat a hatásokat, amelyek a drogprobléma probléma jellege folytán minduntalan megjelennek. Mert a gyerekek minden nap hallanak ilyen vagy olyan összefüggésben a drogról, ugyanakkor, úgy érzem, a felvilágosítás, az a világos üzenet, hogy a drogfogyasztás káros, és hogy ennek egy negatív társadalmi attitűdöt kell hordoznia, az nem jelenik meg elég világosan. És hadd tegyem hozzá - mégiscsak egy politikai testület ez -, hogy ha 3 milliárdot szánunk annak a népszerűsítésére, hogy milyen jól működik a kormány, akkor szánjunk egy kicsit többet annak a népszerűsítésére, hogy milyen káros az, hogyha fiataljaink drogot fogyasztanak! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Minthogy ez egy politikai testület, engedje meg, képviselő úr, hogy megjegyezzem: 3 milliárdot nem a kormány működésének kiválóságára, hanem az állampolgárok tájékoztatására szán a költségvetés.
Nem felszólítás kíván lenni, de van-e az első körben még hozzászólási igény? (Zsigó Róbert jelentkezik.) Amennyiben nincs, még egyszer megadom a szót az alelnök úrnak kiegészítés céljából.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnézést kérek, tisztelt bizottság, de két dologban mindenképpen szeretnék még egy-egy mondatot hozzátenni. Az egyik az, amit Kormos Dénes mondott, és ez nyilván félreértés, vagy inkább ezen keresztül lehet megvilágítani azt, hogy én miről beszéltem. Amellett, hogy egyetértek önnel, a probléma éppen az, hogy a helyi kábítószerügyi egyeztető fórumról úgy fogalmazott: helyi szaktudással, helybeli ismerettel kezelni tudják - ezt mondta szó szerint - a problémákat. Éppen itt van az eb elhantolva, ahogy mondani szokták, nem tudják kezelni. Ha nincsen valamiféle háttértámogatásuk, akkor annyit tudnak tenni - és talán ez a legfontosabb feladatuk ez, ezzel egyetértek -, hogy a problémákat felszínre tudják hozni a helyi ismereteikkel, megoldási javaslatokat tudnak letenni az asztalra azzal a helyi tudással, szakmai, illetve helyismerettel, ami megvan nekik. Kezelni csak úgy tudják, hogyha van mögöttük - persze önkormányzati és kormányzati - akarat, támogatás, biztonságos, valamilyen biztonságos anyagi háttér, amivel ezt talán kezelni tudják. Épp az a probléma, hogy nem tudják kezelni - most azt várják tőlük, hogy kezeljék.
A másik: egy félreértést szeretnék eloszlatni. A 2000-ben elfogadott országgyűlési határozat azt mondja, hogy a kormánynak kötelessége kétévente - kétévente! - jelentést tennie a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia végrehajtásáról, az intézményrendszerről és egyéb, a címben szereplő dolgokról. Évente elkészül a jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről - az ettől teljesen független, az fog is készülni. Ön azt mondta, hogy évente nem lehet ezt megcsinálni. Nem is erre van most országgyűlési határozat, az arról szól, hogy kétévente számoljon be a kormány, és én arról beszéltem, hogy szerintem kétévente nem a kábítószerhelyzetről, hanem erről az adott, konkrét, nagyon konkrét, a címben szereplő dologról az Országgyűlést tájékoztatni kell. Háromévente ez ritkán van, ahogy az előbb mondtam, aktualitásukat fogják veszteni a benne lévő dolgok. Most tehát nem az a helyzet, hogy évente kell beszámolni, most kétévente kell - ez lenne háromévente. Köszönöm szépen, és még egyszer elnézést kérek, hogy még egyszer szóltam. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, a tekintetben, hogy módosuljon-e ez a két év három évre a módosító indítványok benyújtása után, a részletes vita kapcsán lehet majd álláspontunk.
Amennyiben további hozzászólási igény nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor a főosztályvezető úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reflexiói
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Annyit szeretnék kiegészítésként elmondani a források felhasználásával kapcsolatban, hogy valóban nemcsak a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca költségvetésében mutatkoznak költségek; az egészségügyi és a rendészeti költségekről is beszélnünk kell ennek a témának a kezelése során, és erre vonatkozóan szintén készültek kutatások, hogy ez milyen nagyságrendű költségeket jelent. Ennek a bemutatására az éves jelentésben kerül sor, és az éves jelentést, én azt hiszem, mondhatom, hogy eljuttatjuk a tisztelt képviselő asszonyoknak és képviselő uraknak is; abban egy bővebb tájékoztatást fognak kapni ezekről a fejleményekről.
Annyit szeretnék még a tárca megelőző, felvilágosító költségeivel kapcsolatban mondani, hogy lehet, hogy ott félreérthetően fogalmaztam. Tehát van az iskolai megelőző program, és azon kívül az iskolán kívülire szintén van 90 millió forint, tehát összességében a... (Dr. Pálinkás József: Az 250, de a milliárdtól még messze vagyunk, elnézést!) Értem. És ezen kívül vannak egyedi, kiemelt programok, amelyeket említettem: például a Hálómozi-program, amely évek óta folyik, illetve szeretnénk keretet biztosítani új programoknak is, tehát erre is biztosítunk keretet és koordinációs intézményi támogatásokra is.
Csak ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A határozathozatalhoz érkeztünk. A bizottságnak a jelentés, illetőleg a határozati javaslat... (Zaj.) Elnézést, egy kis figyelmet ha lehetne kérnem, mert aztán nem fogják tudni a képviselő urak, hogy miről szavazunk. Tehát a bizottságnak a jelentés, illetőleg a 96/2000-es országgyűlési határozat módosítására irányuló határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenie. A vitát együttesen folytattuk, de szavazásra külön-külön teszem fel.
Kérdezem tehát először a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a J/2027. számon benyújtott, a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló, 2003-2005-ös évekre vonatkozó jelentést. Aki igen, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Bocsánat, a nemeket kérném szépen még egyszer, mert azokat nem számoltam meg. (Derültség. - Szavazás.) Igen.
A bizottság tehát 13 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, 5 tartózkodás mellett a jelentést általános vitára alkalmasnak tartotta.
Kérdezem ezek után, hogy a - nem olvasnám fel a teljes szöveget - 2028. számon benyújtott határozati javaslatot a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e. Aki igen, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) És aki tartózkodott? (Szavazás.)
A bizottság 13 igen szavazattal 10 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Azt indítványozom, hogy a bizottság nevében Kormos Dénes képviselő úr legyen a bizottsági vélemény előadója, és Zsigó alelnök úr legyen a bizottsági kisebbségi vélemény előadója. Van-e ezzel szemben valakinek kifogása? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor ezt elfogadtuk.
Köszönöm szépen, ezzel az első napirendi pont végére értünk. Portörő úrnak köszönöm a részvételt.
A bizottság albizottságainak megalakítása
Tisztelt Bizottság! Soron következik a bizottság albizottságainak megalakítására vonatkozó napirendi pont. A Házszabály értelmében a bizottságnak kötelessége ellenőrzési albizottságot felállítania, és további albizottságok felállításáról is dönthet. Eddig két albizottság felállítására érkezett konkrét, egy harmadik albizottság felállítására pedig elvi javaslat. E szerint a javaslat az, hogy az előző ciklusban működött tudományos és technológiapolitikai albizottságnak a mintájára ebben az évben is működjék ilyen albizottság a gazdasági bizottsággal, esetleg más bizottságok érdeklődő tagjaival közösen, oly módon, hogy a későbbiekben a bizottság tanácskozási joggal rendelkező, állandó meghívást kapó külső tagjairól is döntsön majd a bizottság. Ez lenne az egyik javaslat.
A másik: az előző ciklusban működött, az iskolai szegregációval foglalkozó bizottság mintájára - a javaslat szerint némileg pozitívabb megközelítésben ezúttal nevezzük ezt iskolai esélyegyenlőségi és integrációs albizottságnak - működjék egy olyan bizottság, amely az oktatási bizottság albizottságaként, de további két bizottság, az emberi jogi és a szociális és ifjúsági bizottság tagjaival kiegészülve folytatná a munkáját.
Javaslat érkezett továbbá felsőoktatási albizottság megalakítására is, erre azonban nem készültünk, és személyi javaslatok sincsenek.
Ennek megfelelően azt javaslom, hogy a mai napon döntsünk arról, hogy a bizottság kezdeményezi a tudományos és technológiapolitikai, valamint az iskolai esélyegyenlőségi és integrációs bizottság, valamint a felsőoktatási albizottság felállítását... (Deák Istvánné közbeszól.) ..., kezdeményezi ezeknek a bizottságoknak a felállítását, és a mai napon felállítja az ellenőrzési, a tudományos és technológiapolitikai, valamint az iskolai esélyegyenlőségi és integrációs albizottságot, illetőleg megválasztja annak a bizottságra eső tagjait. Elfogadható-e ez a javaslat azzal, hogy a következő ülésünkön térünk vissza a felsőoktatási albizottság személyi körének a megállapítására. (Dr. Pálinkás József jelentkezik.)
Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Nem tudom, kik tették a javaslatot. A kérdésem az, hogy nem sok-e ez a négy albizottság, mi indokolja, hogy a tudományos és... talán jobb lenne innovációpolitikainak nevezni, mert a technológiapolitika egészen más...
ELNÖK: Képviselő úr, én ezt módosító indítványnak tekintem, és a magam részéről már meg is vettem, úgyhogy... (Derültség.)
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Jó, akkor nem magyarázom tovább, nyilván...
ELNÖK: Így hívták az elmúlt ciklusban, de semmi akadálya annak, hogy most más legyen a neve.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Értem, csak nyilván nem olajipari technológiákkal akarunk itt foglalkozni - bár lehetséges. Kérdés, hogy a felsőoktatás területén kell-e külön albizottságnak működnie. Én ennek nem látom - mondjuk - az értelmét. Akkor alakíthatnánk óvodai meg középiskolai albizottságot is. Tehát vagy beleértjük ezt a tudományos és oktatási bizottság munkájának egészébe, vagy... Én tehát a felsőoktatási albizottság különválasztását megfontolásra ajánlom.
ELNÖK: Köszönöm. (Almássy Kornél jelentkezik.) Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Csatlakoznék Pálinkás képviselőtársamhoz, én is azt gondolom, hogy ez alapján közoktatási meg nem tudom milyen albizottságokat is létre lehetne hozni. Vagy hívjuk esetleg felsőoktatási és tudományos albizottságnak, ez még egy kompromisszumos javaslat, de itt, ebben a bizottságban azért nyilván főképpen kutatás-fejlesztési dolgokkal akarunk foglalkozni. Én is azt gondolom, hogy kettő - illetve egy állandó albizottságot is kell választani - elegendő. Lehet, hogy aki sokat markol, az keveset fog, és nem érzem azt, hogy ennek most külön kiemelt aktualitása lenne.
ELNÖK: Rendben. Tekintettel arra, hogy a javaslattevő, Hoffmann Rózsa képviselő asszony nincs jelen, azt javaslom, hogy akkor erről a kérdésről ebben a pillanatban ne döntsünk, ne döntsünk arról, hogy felállítunk-e felsőoktatási albizottságot. A személyi kérdéssel együtt visszatérünk erre a következő bizottsági ülésen. (Kormos Dénes jelentkezik.)
Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Megerősítendő, amit a professzor úr mondott arra kellene vigyáznunk, hogy a bizottság feladatkörében egyébként benne lévő területekre nem biztos, hogy szerencsés albizottságot alakítani. Azon területekre, amelyek átfogóak, több területen kapcsolódnak, egy nagyobb rendszerbe helyezik be a mi munkánkat, ott szerencsés, mert egyébként sem tudunk másképpen dolgozni. A magunk részéről támogatni tudjuk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tehát felteszem a kérdést: egyetért-e a bizottság azzal, hogy a mai napon döntsünk a tudomány- és innovációpolitikai albizottság, illetőleg az iskolai esélyegyenlőséggel és integrációval foglalkozó albizottság felállításáról abban a struktúrában, ahogy azt az előbb vázoltam... (Zsigó Róbert: És az ellenőrzésiről!) Arról nem kell döntenünk, mármint annak a felállításáról nem kell döntenünk, az házszabályi kötelezettség. Egyetért-e ezzel a bizottság, kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen, a bizottság ezzel egyetértett.
Tisztelt Bizottság! Akkor sorban javaslatot teszek az albizottságok tagjaira.
Elsőként az ellenőrzési albizottság tagjaira teszek javaslatot. Elnöknek javaslom megválasztani Hoffmann Rózsa képviselő asszonyt. Tagnak javaslom megválasztani Zsigó Róbert, Rózsa Endre, Szabó Gyula és Katanics Sándor képviselő urakat. Kérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban valakinek kérdése, észrevétele. (Zsigó Róbert jelentkezik.) Igen, tessék!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy én azt indítványoztam, illetve mi azt indítványoztuk, hogy az ellenőrzési albizottságban egyenlő számú kormánypárti és ellenzéki képviselő legyen. A bizottsági elnök úr azt mondta, hogy erről egyeztetés lesz, és a későbbiekben visszatérünk rá, tehát lehet, hogy ha ebben egyetértés van, akkor mi ki is egészítenénk még, vagyis még egy tagot delegálnánk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Erre a későbbiekben természetesen visszatérhetünk, jelenleg ebben az összetételben teszek javaslatot az albizottság felállítására.
Van-e még valakinek ezzel kapcsolatban megjegyeznivalója? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor kérem, szavazzon, aki egyetért a bizottság személyi összetételével. (Szavazás.) Köszönöm.
Az ellenőrzési albizottságot ezzel megalakítottuk.
A tudomány- és innovációpolitikai albizottság személyi összetételére - amely tehát, mint említettem volt, több bizottság tagjaiból állna össze, és a későbbiekben állandó meghívottakról is döntenénk - nézve elnöknek dr. Magda Sándor képviselő urat, a... Hogy hívják, milyen, Károly Róbert? (Közbeszólások: Igen!) ...A Károly Róbert - annyi királyunk volt! (Derültség.) - Főiskola rektorát, tagjainak Kormos Dénes, Tatai-Tóth András, Pálinkás József, Pósán László, Almássy Kornél képviselő urakat és jómagamat javasolnám. Van-e további vagy ezzel ellentétes javaslat? (Dr. Pálinkás József jelentkezik.) Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Mivel mi vagyunk a tudományos bizottság, és tudtommal Magda úrnak nem sok köze van az innovációhoz, én ezt a bizottságot egy kicsit aszimmetrikusnak tartom. Én a bizottsági elnök úr személyét nehezen tudom a magyar tudományos életben elfoglalt helye alapján támogatni.
ELNÖK: Van-e más javaslata?
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Nincs más javaslatom. Engem nem kérdeztek meg a személyekről.
ELNÖK: Ez esetben az elnök úr személyéről külön szavaztatok. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot elsőként arról, elfogadja-e, hogy a tudomány- és innovációpolitikai albizottság elnökéül dr. Magda Sándor képviselő urat kérjük fel. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) A bizottság Magda Sándor személyét elnöknek elfogadta.
Kérdezem ezek után, hogy a bizottság tagjaira nézve, az imént felsorolt és az általunk delegált tagokra nézve van-e a bizottságnak további indítványa vagy ellenvéleménye? (Dr. Pálinkás József jelentkezik.) Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Én nem kívánok a bizottságban részt venni.
ELNÖK: Pálinkás képviselő úr nem kíván részt venni a bizottságban. Ez ellen mi természetesen nem tudunk szavazni, ebben az esetben azt kérdezem tehát, hogy az előbb ismertetett összetételben, Pálinkás képviselő úr részvétele nélkül, a bizottság elfogadja-e a delegált tagokat. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) És aki tartózkodott? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ennek az albizottságnak a ránk eső részét is megválasztottuk.
Tisztelt Bizottság! Az iskolai esélyegyenlőségi és integrációs albizottság megalakításánál az a javaslatom, hogy mind a három bizottság, mind a három érintett bizottság, tehát az oktatási és tudományos bizottság, a szociális és ifjúsági bizottság, továbbá az emberi jogi - hosszú nevű - bizottság három-három tagot delegáljon bele, az elnököt az oktatási bizottság adja. Ennek megfelelően az a javaslatom, hogy a bizottság elnöke Kormos Dénes képviselő úr legyen, a bizottság tagjai a bizottság részéről pedig Deák Istvánné képviselő asszony és Pánczél Károly képviselő úr legyenek. Véleményt kérnék. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor szavazásra teszem fel a kérdést.
Aki ebben az összetételben elfogadja az említett albizottság oktatási bizottság részéről delegált tagjait, az most szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm. Ezt a részalbizottságot is megválasztottuk.
Ezek szerint a felsőoktatási albizottságnak egyáltalán a létesítésére, továbbá az ellenőrzési albizottság további kiegészítésére a következő bizottsági ülésen visszatérünk. Köszönöm szépen.
Ezzel ezt a napirendi pontot is lezárhatjuk.
Elnöki bejelentés kihelyezett bizottsági ülés megtartásáról
Az egyebek következnek. Nekem egy bejelentenivalóm van. Megállapodtam Magyar Bálint államtitkár úrral, a fejlesztéspolitikai meg nem mondom hogy hívják tagjával, hogy a közoktatásban, jelesül az iskolákban tervezett informatikai fejlesztési beszerzések és beruházások ügyében a bizottság tart egy kihelyezett ülést abban a bemutató iskolában, ahol ezeknek az eszközöknek a használatára, illetve egy bemutató tanításon való részvételre lehetőség van. Ez tehát azt jelentené, hogy mi mind képviselők, ki mennyivel, visszamennénk az időben, beülnénk az iskolapadba, és részt vennék egy ilyen bemutató órán, ahol magunk is használhatnók ezeket az eszközöket, és megismerkedhetnénk azok pedagógiai lehetőségeivel. Ennek az ülésnek az időpontjára valamikor a jövő héten kerülne sor. (Közbeszólások: Hol?!) Bevallom őszintén, elfelejtettem megkérdezni. Budapesten, de nem tudom... (Tóth Ferenc: Egy zalai kisfaluban? - Derültség.) Nem, Budapesten, de nem tudom megmondani, hogy hol. (Kuzma László: Vidékre nem akar menni egyszer majd a bizottság?!) De... (Kuzma László: Lesz ötletem jövőre! - Közbeszólások.) Bocsánat, ha dönthetnénk először erről a kérdésről! (Közbeszólások: Melyik nap?!) Ez főként rajtunk múlik, a kérdésem az, hogy melyik napot célozzuk meg. Egyáltalán ki az , aki érdeklődik egy ilyen részvétel iránt? Kérem, jelentkezzenek! (Jelentkezések. - Pánczél Károly: Én érdeklődőm...!) Értem, de még mondott valamit a képviselő úr. (Pánczél Károly közbeszól. - Közbeszólások: A naptól függ!) Megpróbálkozzunk egy keddi nappal? Hétfőn nyilván nem alkalmas a dolog, de egy keddi nappal megpróbálkozzunk-e? (Közbeszólások: Igen!) Jó, akkor én e tekintetben tárgyalásokba fogok bocsátkozni az államtitkár úrral, és a bizottság tagjait értesítem róla.
Van-e másvalakinek egyebe? (Kormos Dénes jelentkezik.) Kormos képviselő úr!
Bizottsági munkatervvel kapcsolatos felvetés
A bizottsági ülések napjának megjelölése
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Látszik a mai tárgyalásból is, hogy egy dolog volt, amivel foglalkoztunk, de több területet érintett, illetve albizottságok is megkezdik a munkájukat, és ha a tavaszi törvényalkotási menetet is nézzük, akkor elég szép számmal várhatók olyan kérdések, amelyek a mi területünket érintik. Ehhez kapcsolódóan is felmerülhetnek témák. Javaslom, gondoljuk át, hogy a következő ülésre legyen-e a bizottságnak egy feladatterve, munkaterve erre az elkövetkezendő időszakra. Rá kell készülni ezekre, információk kellenek, én azt hiszem, nem lenne haszontalan akár néhány egyeztetés is a két oldal között, hogy olyan módon tudjunk fellépni kérdésekben vagy ne legyen olyan helyzet, amit most én személyesen sajnálok, de, reméljük, elkerülhető. Az egyik javaslatom tehát az lenne, hogy próbáljunk elfogadni egy feladattervet, ha nem is egy feszített munkatervet, de egy feladattervet, ami talán alkalmat adhat arra is, hogy arról is beszéljünk, hogy a bizottság ülésének időpontját tekintve optimálisan jó-e a szerdai nap vagy egyéb más legyen. Azért nem teszek én most erre javaslatot, mert nyilván a munkaterv vagy feladatterv kapcsán célszerű ezzel foglalkozni, de javaslom, hogy készüljön el egy ilyen tervezet, hogy egy kicsit tervszerűen tudjunk dolgozni és készülni az feladatokra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én ezt a kérdést nem tenném fel szavazásra, ezt egész egyszerűen intelemként meg fogjuk fogadni, és a következő bizottsági ülések egyikére elő fogunk állni egy bizottsági munkatervvel, természetesen a mindkét oldallal folytatott konzultáció alapján.
Ami a szerdai ülésnapot illeti, én nem zárkózom el az elől, hogy más napra tegyünk az ülést (Tóth Ferenc: Péntek! - Derültség.), de, gondolom, hogy a csütörtöki és a pénteki nap, nem is beszélve a hétvégéről éppoly kevéssé alkalmas a bizottság tagjainak, mint a szerda. A tekintetben, hogy a bizottság kedden tartsa az ülését, mindenkinek megfontolásra ajánlanám Pálinkás képviselő úrnak az imént elhangzott szavait, miszerint azért ez egy politikai testület is, mindenkinek megfontolásra ajánlanám, hogy politikailag bölcs dolog-e deklaráltan és rendszerszerűen az Országgyűlés plenáris ülésének idejére szervezni a bizottság ülésit, mintegy azt sugallva ezzel, hogy az országgyűlési képviselőnek nem az az alapvető kötelessége, hogy részt vegyen az Országgyűlés ülésein, hanem hogy ha éppen érdekli a kérdés, akkor más irányú elfoglaltságait odébb tolva elmegy az Országgyűlés plenáris ülésére. Ezt megfontolásra javaslom. Minthogy egyelőre nem hangzott el a szerdához képest... (Kuzma László: Nekem van egy kompromisszumos javaslatom!) Nem megyünk! (Derültség.) Ja, bocsánat!
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): A kompromisszumos javaslatom abból állna, hogy deklaráltan szerdán legyen a bizottsági ülés, és amikor lehet, az elnök úr keddre hívja össze. (Közbeszólások. - Földesi Zoltán jelentkezik.)
ELNÖK: Földesi képviselő úr!
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Csatlakoznék az előttem szóló képviselő úrhoz. Én tegnap majdnem végigültem a parlament keddi ülésnapját, és ha az oktatási bizottság tagjainak a részvételét nézem, akkor azt kell mondjam, hogy bátran megtarthattuk volna ezt az ülést a tegnapi napon is, azzal együtt, hogy arra természetesen figyelemmel kell lennünk, hogy a kormány tavaszi törvényalkotási menetrendjén belül milyen napirendi pontok érintenek bennünket, mert értelemszerű, hogy akkor természetesen nem lehet bizottsági ülést tartani. Ez az egyik megjegyzésem.
A másik, hogy én teljes mértékben egyetértek azzal, ahogy az elnök úr felvezeti ezt a dolgot, merthogy ez a Házszabályban így, illetve a házbizottságban történt megegyezés alapján teljesen logikus, ami az elnök úr mond, csak szeretném megjegyezni, hogy ettől függetlenül tízből kilenc bizottság nem tartja be ezt az állandó parlamenti bizottságok közül. Tehát én is szeretnék egy korrekt, rugalmas, deklaráltan a szerdára, de egyébként pedig, amikor csak lehet, kedden megtartandó ülésre javaslatot tenni (Tóth Ferenc: Bízzuk az elnök úr bölcsességére!); merthogy nem gondolnám, hogy ebben a dologban egy picit is ájtatosnak kellene lennünk. Az összes képviselőtársam, akit én ismerek, mind kedden ülésezik, meg a hétfői napokon is, nagyon elvétve vannak szerdai ülések, tényleg csak abban az esetben, amikor a parlament plenáris ülésén törvényi ügyek miatt a bizottsági tagok érintettek. Tehát kellene egy ilyen egymás iránti gesztust tenni. Amennyiben mi rugalmasak tudunk lenni egyébként általában az elnök úr külföldi elfoglaltságai és minden más kapcsán is, én azt gondolom, hogy ezt kölcsönösen szimpatikusnak venné a bizottság valamennyi tagja, azzal együtt is, hogy tudom, hogy a Házszabály szerint és a Ház vezetése szerint ezt a metódust kellene tartanunk.
ELNÖK: Egyébéként nem tiltja a Házszabály a dolgot, csak szavazási időszakban tiltja bizottsági ülés tartását. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban még úgysem érkezett konkrét javaslat a dologra, folytassunk erről további konzultációkat, és a jövő héten vagy azt követően döntsünk a kérdésben. (Tóth Ferenc: Jövő héten kedden! - Derültség.)
Van-e másnak további egyebe? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Akkor megköszönöm a munkát és a részvételt, viszonlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 3 perc)
|
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese