OTB-8/2007.
(OTB-24/2006-2010.)
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2007. április 24-én, kedden, 9.08 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532-535. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megnyitó*
A napirend elfogadása*
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számon benyújtott jelentés (általános vita)*
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének válaszai*
Hozzászólások*
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének reflexiói*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/2759. számú törvényjavaslat (általános vita)*
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válasza*
Hozzászólás*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló H/2284. számú határozati javaslat*
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása*
Egyebek*
5.Egyebek
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Kuzma László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP) Botka Lajosnénak (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) Szabó Gyulának (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz) Pánczél Károlynak (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz) távollétében Tóth Ferencnek (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz) Révész Máriusznak (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) Kuzma Lászlónak (KDNP)
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
Kovárik Erzsébet (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 8 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok mindenkinek! Mielőtt a munka hivatalos részét megkezdenénk, a tegnapi figyelmeztetésemnek megfelelően ismételten szeretném kérni, hogy tekintettel arra, hogy ilyen kitűnő hangom van, próbáljunk a szokásosnál is fegyelmezettebben és kisebb alapzajjal eljárni. Az április 24-ei bizottsági ülést megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Köszöntöm a bizottság tagjait és a megjelent vendégeinket.
Tisztelt Bizottság! Először a napirendet kell elfogadnunk. A napirendi pontokra tett javaslatomat meghívóval együtt kézhez kapták, amelyen itt most tennék egy módosítást. A 3. napirendi pontot, vagyis a T/2667. számon benyújtott, az egyes törvényeknek a 13. havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot nem javaslom megtárgyalni, tekintettel arra, hogy nem érkezett hozzá módosító indítvány, így azt indítványozom, hogy ezt a pontot töröljük a napirendről.
Van-e valakinek más módosító indítványa? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor kérdezem a bizottságot, hogy elfogadja-e a napirendet az imént jelzett módosítással. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló J/2098. számon benyújtott jelentés általános vitája. Köszöntöm a megjelent Takács Albert általános helyettes urat, és jelzem, hogy Lenkovics Barnabás úr, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa immáron alkotmánybíróként hivatalba lépvén természetesen nem lehet itt ombudsmanként, így tehát Takács úr fogja mind a biztos, mind pedig az általános helyettes jelentését prezentálni nekünk. Át is adom neki a szó.
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnöki intelmeket igyekszem magamra nézve kötelezőnek tartani és megfogadni, tehát megpróbálok fegyelmezetten és röviden beszélni a beszámoló kiegészítésével kapcsolatban...
ELNÖK: Bocsánat, Takács úr, az intelem csak az alapzajra vonatkozott, amit nem tudok túlkiabálni. A terjedelemben önnek nincs korlátja.
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Csak tudom, hogy beteg embernek (Derültség.) a bizottsági ülésen való jelenlét nem olyan túlságosan kellemes.
Valóban egy különleges helyzet állt elő azzal, hogy az általános biztos alkotmánybíróvá avanzsált, és ilyen módon a megkezdett ügyekről való beszámolást én magam fogom végigvinni a bizottságokban is és a plenáris ülésen is. Nem tartozik szorosan a beszámolóhoz, de azért szeretnék jelezni egy érdekességet, majd általában is fogok majd mondani néhány gondolatot a jogszabályoknak azon anomáliáiról és sajátosságairól, amelyek az ombudsman munkáját zavarják. Itt mindjárt egy nagyon érdekes dologgal találkozunk az általános biztos és az általános helyettes kontextusában. Amikor helyettesítési kérdések merülnek fel, akkor a legkorrektebb és legprecízebb szabályozást az alkotmányban találjuk a köztársasági elnök helyettesítéséről, amely úgy szól, hogy ha a köztársasági elnök akadályoztatva van vagy tisztsége idő előtt megürül, akkor helyette a házelnök jár el. Ez a "tisztsége megürül" kitétel nem szerepel az országgyűlési biztosoknál, nekem tehát tulajdonképpen az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnom jogértelmezést kérve, hogy egyáltalán helyettesíthetem-e én Lenkovics Barnabást, tudniillik ő nincsen akadályoztatva, hanem egyszerűen nincsen. (Derültség.) Ezen a kis dolgon természetesen szívesen túlteszem magam, ezt inkább csak annak illusztrálására mondtam, hogy azért a nagyon precíz, nagyon kényes jogszabály-értelmezésnek és jogszabály-alkalmazásnak van némi akadálya a magyar jogrendszerben.
A 2006. évvel kapcsolatban három általános megjegyzést szeretnék tenni, hogy a jogszabályokat illetően milyen olyan gondokkal találkoztam, találkoztunk, amelyek az ombudsmanok jogvédő tevékenységét részben nehezítik, részben sajátos összefüggésbe helyezik. Az első, hogy a magyar jogszabályokban elhatalmasodtak, elszaporodtak azok, amelyek különféle juttatásokkal, előnyökkel, kedvezményekkel, kivételekkel foglalkoznak. Gondoljunk csak az adójogszabályokra, de akár az oktatás, a közoktatás területén is számos ilyen jogi előírást lehet megemlíteni. Ennek a jogvédelem szempontjából az a problémája, hogy a számos feltétel meghatározása során valaki mindig kedvezőtlen helyzetben érzi magát, valaki mindig igazságtalannak érzi a kialakult helyzetet: nem kap felmentést, az iskolai átvétele másképpen történik, adókedvezmény így vagy másképpen történik. Ez az ügyeket rendkívül bonyolulttá és nagyszámúvá teszi, mert nem egyértelműen jogi jogosultságok mentén keletkeznek a panaszok, hanem tényleg az igazságérzet mozgatja azokat. Miközben ezek a jogszabályok valakit megpróbálnak kedvezőbb, igazságosabb helyzetbe hozni, ebből a körből mások óhatatlanul kimaradnak, és így ők panaszossá is válnak.
A következő dolog, amit meg szeretnék említeni, hogy a különféle jogszabályokban a juttatások, támogatások prioritásrendszere nem világos. Általános beszéd helyett egy konkrét dolgot szeretnék megemlíteni. Nagy vihart kavart és számos emberi jogi problémát vet fel az egészségügyi reform, azon belül is bizonyos egészségügyi intézmények bezárása, átszervezése, különös tekintettel a pszichiátriai betegek sorsára, akik régóta az ombudsman érdeklődésének homlokterében állnak, és elég sok problémát sikerült megállapítani vagy megoldani ezzel kapcsolatban. Egyes becslések szerint olyan 2-3 milliárd forintnyi ráfordítással legalábbis a budapesti régióban a pszichiátriai betegek helyzetében jelentős javulást lehetne elérni. Ez a pénz nem áll rendelkezésre - erről lehet vitatkozni, de fogadjuk el, hogy ez a pénz tényleg nem áll rendelkezésre! -, de eközben útépítésre, lakásépítési támogatásra ennek az összegnek a sokszorosa fordítódik. Ezzel természetesen nem a lakásépítési támogatás és nem az autópálya-építés ellen vagyok, hanem azt szeretném mondani, a jogalkotó, a törvényhozók figyelmébe ajánlani, hogy ezeket az egyébként nagyon nehezen összemérhető nagyságokat valahogy mégis együtt kellene kezelni, és valamifajta társadalmi szolidaritás vagy konszenzus jegyében kialakítani a világos prioritásokat. Mert önmagában véve az elfogadhatatlan, hogy alapvető egészségügyi, mentális célokra nem állnak rendelkezésre a megfelelő források. Ez a dolog akkor nyer más megvilágítást, hogyha össze tudjuk mérni azzal, hogy mi az, amire források idő közben rendelkezésre állnak. Mert - nagyon leegyszerűsítve a dolgot - azt lehet mondani, hogy természetesen vannak területek, ahol sokkal több pénz áll rendelkezésre, mint amennyi valószínűleg szükséges volna, és ilyen formában pazarlás van, másoknál pedig ez hiányzik.
Egy szó, mint száz: ezt a fajta racionális prioritásképző szempontot hiányolom a jogalkotásból, és ez a jogvédelemnek a szerepét igen megnehezíti, különösen azokon a területeken, ahol gazdasági, szociális, kulturális jogokról van szó, ahol nincsen egy meghatározott mérték, hogy mi a szociális biztonság, hogy mi a legmagasabb szintű egészség. Ezt egy társadalmi konszenzusnak, egy szolidaritási alapon működő társadalmi megegyezésnek a kérdése, hogy mi az, amit a társadalom elfogad, és mi az, amit nem, és ezt a jogalkotás során föltétlenül figyelembe kell venni.
A harmadik, jogalkotást érintő megjegyzésem pedig az, hogy a magyar jogrendszerben igen fontos területeken számos inadekvát jogszabályt találunk. Ez alatt azt értem, hogy bizonyos történelmi szituációkban, valamilyen helyzetre adott válaszként nagy jelentőségű törvények születtek, amelyek fölött azonban eljárt az idő, és ma már ezeknek a jogszabályoknak a normatív ereje meglehetősen csekély. Ez a jogvédelemnek, az emberi jogok érvényesítésének a mechanizmusát igencsak megnehezíti. Megemlíteném ebből a körből a sajtótörvényt, amely egy meglehetősen régi és szerintem korszerűtlen jogalkotás, de ugyanebben a körben visszatérően szóba szoktam hozni a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt, amely akkoriban egy célnak megfelelt, de ma már nem tudja betölteni azt a reguláló szerepet, amelyet be kellene töltenie. És a harmadik példámat sem szeretném elhallgatni: ilyennek tartom a gyülekezési jogról szóló törvényt, amely szintén egészen más körülmények között, más célok érdekében készült, és ma már ennek a jogszabálynak az alkalmazása számos problémát vet föl.
Az általános bölcselkedés után szeretnék megemlíteni néhány fontosabb ügyfajtát, és azután majd a bizottság tárgykörébe tartozó, konkrétabb ügyeket egy kicsit részletesebben is bemutatnám, amiből kiderül, hogy körülbelül ilyen ügycsoportok szerepeltek 2006-ban az ombudsmani hivatalban.
A számszerűséget szem előtt tartva összességében azt kell mondani, hogy a panaszoknak egy enyhe csökkenése volt megfigyelhető a 2006-os évben, tehát darabszámra a benyújtott panaszoknak a száma némileg csökkent, az egyes beadványokban szereplő problémák összetettsége, súlya azonban növekedett. Tehát viszonylag kevesebb panaszban nagyobb horderejű, több vizsgálatot, több utánajárást igénylő kérdést terjesztettek elénk.
Igen érdekesen alakult az adó- és pénzügyi tárgyú panaszoknak a száma, amely határozott növekedést mutat. Ez egyébként az a kör, amelyet a kedvezmények, juttatások konfliktusával jellemeztem első pontként. Az adójogszabályok hallatlanul bonyolultak és nagyon változékonyak, valaki ezekben a jogszabályokban mindig igazságtalannak vagy megrövidítettnek érzi magát, éppen ezért ezeknek a panaszoknak a száma növekszik. Kifogásolták, hogy az adó- és pénzügy területén a számítógépes nyilvántartási, bevallási, eljárási rendszer milyen problémákat vet fel. Bizonyos kifizetéseknél felmerültek hatásköri konfliktusok a Pénzügyminisztérium és a kincstár között. A lakásvásárlási támogatásoknál az elbírálási szempontokkal és a jogorvoslat hiányával igen sok probléma volt. Egyértelműen látszik, hogy az ilyen típusú panaszoknak a száma növekedő tendenciát mutat.
Megemlíteném röviden a büntetőeljárással kapcsolatos ügyeket, ahol a legtöbb probléma az eljárások elhúzódásával áll összefüggésben. Ezzel az ombudsman nem nagyon tud foglalkozni, de a problémát szeretném jelezni: 8 éve húzódó büntetőügyek bizonnyal nem állnák ki a strasbourgi emberi jogi bíróságnak a próbáját, és számos probléma merült fel a védelemhez való jog érvényesülésével kapcsolatban is. Ezek közül egy érdekes esetet szeretnék megemlíteni: amikor az ügyvéd anyának nem engedélyezte a hatóság, hogy a saját gyermeke eljárásában ellássa a védői feladatokat, mondván hogy önmagának ügyvédi megbízást nem adhat - itt egy sajátos formális értelmezés keletkezett. A büntetés-végrehajtási intézetekben a kapcsolattartás okozza a leggyakoribb problémát, és itt indokolatlan korlátozásokat is fel lehetett fedezni. Érdekes probléma volt az a pedagógiai célú iskolai akció, amely kiskorú gyermekek börtönlátogatásával próbálta az osztályban fellelhető problematikus gyerekeket kedvezőbb irányba befolyásolni - itt nem sikerült egyetértésre jutni az érintett és bepanaszolt intézményekkel. Az én álláspontom szerint kiskorú gyermekeknek a börtönlátogatását pedagógiai céllal sem lehet engedélyezni, én tehát ellene vagyok egy ilyenfajta oktatási vagy pedagógiai módszer gyakorlattá tételének.
A gyermeki jogok igen nagy súllyal szerepeltek 2006-ban is az ombudsman tevékenységében, az adatvédelem mellett talán a gyermeki jogok képezik azt a másik területet, amelynek a nemzetközi nyilvánossága különösen nagy, és különféle nemzetközi, kormányközi és civil szervezetek is állandóan figyelemmel kísérik Magyarországot ebből a szempontból. A különféle családi pótlékoknak, vagyonkezelési szabályoknak az alkalmazása okozott problémát az elmúlt időben, és a bentlakásos gyermekintézményeknek az állapota sem javult - ez abba a körbe tartozik, amit említettem, hogy prioritásképzés, hogy mire van pénz és mire nincs pénz. Erre különösen azért kell odafigyelni, mert az ilyen intézmények lakói életkoruknál és elhelyezésüknél fogva is meglehetősen kiszolgáltatott és csekély érdekérvényesítő képességű helyzetben vannak, ezért az ombudsmannak meg kell adnia azt a támogatást, amelyet önmagukból nem tudnának teljesíteni.
A 2006. évben állampolgársági, idegenrendészeti ügyek viszonylag kisebb számban merültek fel, ennek valószínűleg külpolitikai magyarázata van: jelenleg nincs Magyarország körül olyan konfliktuszóna, amely az ilyen irányú mobilitást indukálná. Egy példával azonban szeretnék olyan apró anomáliákat érzékeltetni, amelyek a jogalkotásnak a nem kellő körültekintéséből adódnak: ha valaki külföldön konzuli segítségre szorul, mert például meglopták vagy más módon bűncselekmény áldozatává vált, akkor azt a meglehetősen csekélyke pénzügyi támogatást, amit a konzuli szolgálat nyújt, azt mindenféle eljárási költségekkel és kamatokkal kell visszafizetnie, miközben igazoltan vétlen abban, hogy ilyen helyzetbe került. Érdemes lenne elgondolkodni azon a néhány eurós bevételen, hogy megéri-e ilyen módon rossz hangulatot okozni az amúgy is nehéz helyzetbe kerülteknek.
Szeretném megemlíteni a 2006-os év köréből a kifejezetten rendőrségi ügyeket, amelyeknek a homlokterében értelemszerűen a rendőri túlkapások álltak - ez több vonatkozásban is megnyilatkozott. Két jelentős, úgynevezett fotósverési ügy is az érdeklődés homlokterébe került, ezekről a beszámoló is tartalmaz megállapításokat, valamint a legkomolyabb, a rendőrséget érintő vizsgálat és a rendőrséget érintő probléma a szeptember-októberi eseményeken tanúsított rendőrségi magatartásnak az értékelése.
Az Országgyűlési Biztosok Hivatalában a 2006-os év során nagy jelentőséggel szerepeltek környezetvédelmi és természetvédelmi ügyek. Ez abba a körbe tartozik, amelyet az ombudsmanok mindig is nagy figyelemmel kísértek. Noha nevesített feladata a környezetvédelemmel kapcsolatban az országgyűlési biztosoknak nincs, de valamennyien érezzük azt a felelősséget és azt a feladatot, amelyet a környezetet károsító beruházásokkal, a környezetet károsító emberi magatartásokkal szemben tanúsítani kell.
Szép számmal szerepeltek előttünk szociális kérdések is. A szociális ellátásoknak az átlagos színvonala csökkent, és ez abba a körbe tartozik, amikor a jogalkotónak igen nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy a szolidaritásnak és a társadalmi egyetértésnek mi az a mértéke, amely alá vinni ezeket az ellátásokat nem szabad.
2006-ban az országgyűlési biztosok foglalkoztak bizonyos kormányzati reformintézkedéseknek az emberi jogi vonatkozásaival, ezek közül a legnagyobb nyilvánosságot, a legnagyobb ismertséget a kisposták bezárásával kapcsolatos ombudsmani állásfoglalás, valamint a vasúti szárnyvonalak bezárásával kapcsolatos állásfoglalás jelentette, és a múlt évben megkezdődött, az idei évre is átnyúló egészségügyi reform is több olyan kérdést vetett fel, amelynek közvetlen emberi jogi vonatkozásai vannak. Én a magam részéről nem gondolnám azt, hogy a kormányzati intézkedések pontosan az emberi jogok csillagképe alatt zajlanak, de mindenesetre igen fontos dolog az, hogy egyes döntéseknek az emberi jogokra gyakorolt hatását mérlegeljék, annak tudatában legyenek. Csak egy dolgot szeretnék ebből a körből megemlíteni - szándékosan választottam egy viszonylag kevésbé jelentősnek tűnő problémát -: az egészségügyi reformot számos esetben kísérte az érintett intézmények dolgozóit érintő nyilatkozati stop, tehát hogy nem szabad nyilatkozni. Maga a megoldás ismeretes a csődeljárás és a gazdasági szervezetek átalakulása területéről, ahol a csődbiztos korlátlanul rendelkezik egyebek között az információadás jogával is, ott azonban van egy olyan gazdasági, üzleti érdek, amely adott esetben indokolja ezt. Az általunk vizsgált esetben nem nagyon lehetett kimutatni olyan indokot, amely miatt egy miniszteri biztosnak föltétlenül olyan döntést kellett volna hoznia, hogy egy egészségügyi intézmény dolgozói az őket érintő kérdésben nem léphetnek a sajtó nyilvánossága elé, és ez egy olyan korlátozása a szólás- és sajtószabadságnak, valamint a véleménynyilvánítás jogának, amit érzésem szerint nem indokolnak az egészségügyi reform lépései.
A beszámolónk az elmúlt évekhez hasonlóan most is elég terjedelmes nyomtatott formában is, és a melléklet valamennyi ügyünknek a hátterét és végkimenetelét tartalmazza. Természetesen messzemenően nem tudtam a 2006-os év tevékenységi körét bemutatni, inkább csak főbb tendenciákat, főbb irányokat szerettem volna a bizottság elé tárni. Természetesen bármivel kapcsolatban, amit a 2006-os év során csináltunk vagy nem csináltunk, szívesen állok a bizottság rendelkezésére, és a saját ügyeimben remélhetőleg precíz, Lenkovics Barnabás megörökölt ügyeiben pedig kedves kollégáim segítségével nagy valószínűséggel a megfelelő tájékoztatást azért meg fogom tudni adni. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, biztos úr.
Tisztelt Bizottság! A jelentés fölötti vitát megnyitom. A vita strukturálása érdekében kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése, olyan kérdése, amely csakugyan kérdés, tehát nem egy negyedórás felvezetés utáni kérdő mondat, majd egy félórás kommentár, nem kérdésnek álcázott hozzászólás, hanem kérdés. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben ilyen nincsen...
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Elnézést kérek, bocsánat, nem akarok udvariatlan lenni, de azt ígértem, hogy az oktatási ügyekről részletesebben is beszélek, de ezen átsiklottam. A vita vagy a diszkusszió hevében én most nem térnék vissza az oktatási ügyekre, amit elmulasztottam.
ELNÖK: Nyugodtan! Én szívesen megadom a szót annak érdekében, hogy ezzel még kiegészítse a mondanivalóját.
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Köszönöm szépen, akkor nagyon röviden szólnék erről a témáról is. Nagyon sok és nehezen igazolható, nehezen bizonyítható beadvány érkezett hozzám oktatási ügyekben mindenekelőtt a fegyelmezés kérdésében. Érdekes, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan sok panasz érkezett, amely a pedagógusok túlzott fegyelmezését, tehát testi fenyítést vagy más, az oktatási módszerekkel összhangban nem álló fegyelmezési módszert kifogásolt, illetőleg pedagógusok részéről is érkezett olyan észrevétel, hogy valójában nincsen fegyelmezési eszközük a diákokkal szemben, és a pedagógusokat ért atrocitások elszaporodtak.
Érdekes jelenség bizonyos oktatási pénzügyi problémáknak a pedagógiai módszerekkel való megoldása. Számos olyan eset fordult elő, amikor az iskola azért nem adott ki bizonyítványt vagy azért tart vissza fontos dokumentumot, mert a tanulónak valamilyen tartozása van az iskolával szemben, például nem fizette ki az étkezési költséget - ez nyilvánvalóan egy teljesen lehetetlen dolog.
Az oktatás bonyolult rendszerében a hallgatóknak a mozgását számos probléma akadályozza - itt az átvétel problémájáról van szó. Átvételre ugye akkor kerülhet sor, hogyha ugyanolyan típusú intézmények között történik a váltás, és több olyan probléma volt, amikor átvételt végzett az iskola, holott valójában felvételiztetni kellett volna, mert iskolatípusok közötti váltás is történt.
Több probléma keletkezett az iskolai mobiltelefon-használatnak a kérdésében, számos oktatási intézményből ezt kategorikusan kitiltották, mondván hogy a diákok nem megfelelő célra használják. Az ombudsmani álláspont az, hogy ez ma a felügyelet, a szülői felügyelet ellátásának egy eszköze, és megfelelő keretek között a mobiltelefon az iskolába bevihető, órán természetesen nem használható, de általános érvénnyel nem lehet tiltani.
Egy érdekes oktatási problémával találkoztam még, amely nem a közoktatást, hanem a felnőttoktatás világát érinti, ez pedig az orvosoknak az élethossziglani továbbtanulási kötelezettsége. Ez egy nagyon érdekes ügy volt, annál is inkább, mert maga a beadvány egy volt alkotmánybírótól érkezett, és ez a beadvány szokásos panaszoknak az összetettségén, komplexitásán messze túlmutatott. Az orvosok élethossziglani továbbtanulását szabályozó jogszabály egy olyan jogszabály, amely érhető, világos, és egyébként legitim célokat szolgál, csak a jogalkotó nem volt kellően körültekintő. Ugyanis azt kellett megállapítani, hogy bizonyos orvoscsoportok ezt a továbbképzési kötelezettséget könnyűszerrel teljesítik. A dolog lényege az, hogy öt év alatt össze kell szedni bizonyos számú kreditpontot. Egy klinikai orvos ezt játszva, nevetve teljesíti önmagában véve azzal, hogy a fiatal orvosokat, velük konzultálva, segíti a pályájukon, míg kistelepülésen működő orvosok és gyógyszerészek ezt nem tudják teljesíteni, mert egyszerűen nem tudnak a praxistól távol lenni, ezért az ő esetükben ez sokkal nehezebb. Az Egészségügyi Minisztériumnak éppen ezért azt ajánlottam, hogy erre a problémára tekintettel dolgozza át a továbbképzésnek a rendszerét, mert egyesek számára túlságosan könnyűvé, mások számára pedig túlságosan nehézzé teszi a kötelezettségek teljesítését.
Ugyanebben a körben merült fel kérdésként az, hogy ha az állam valamilyen kötelezettséget állapít meg vagy ír elő, akkor mennyiben kötheti azt anyagi, pénzügyi, finanszírozási szolgáltatáshoz, ugyanis ezek az orvosi továbbképzések általában meglehetősen költséges továbbképzési formák, és hogyha ez kötelező, akkor ilyen jellegű hozzájárulást kell-e nyújtani vagy sem. Ugyanebben a körben a nyilvántartással kapcsolatban is számos probléma merült fel: az orvosok nehezen tudják rekonstruálni, hogy a pontgyűjtésben éppen hol tartanak.
Tehát mindenképpen a fegyelmezés, az igazolványok, az iskolai átvétel és ennek a folyamatos továbbképzésnek az ügyét szerettem volna megemlíteni. Ezek elég jellegzetesen mutatják, hogy valójában ezek a szó hagyományos értelmében, az én fogalmam szerint nem jogszabályok; jogi köntösbe vannak természetesen öltöztetve, de ezek inkább elvárásokat fogalmaznak meg, kevésbé egyértelmű és világos normák, és ez okozza azt, hogy elég sok ilyen - hogy is mondjam? -, a jogász számára nehezen megfogható probléma keletkezik az oktatásnak a világában.
Köszönöm szépen a kiegészítési lehetőséget, és elnézést, hogy figyelmetlen voltam. (Zsigó Róbert jelentkezik.)
ELNÖK: Én is köszönöm. És akkor elsőként megadom a szót Zsigó alelnök úrnak, aki kérdést kíván intézni a biztos úrhoz.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Úr! Megpróbálok az elnök úr kérésének megfelelően rövid kérdéseket feltenni - előre is elnézést kérek, hogy néhány helyen idéznem kell a jelentésből.
Ön itt szóban is nagyon röviden beszélt róla, és én két, a 2006-os évben nagy vihart kavart, talán joggal vihart kavart eseménnyel kapcsolatban szeretnék öntől néhány dolgot megkérdezni. Engedje meg, hogy a jelentés 96. oldaláról idézzek: "Egyes panaszokból azt lehetett megállapítani, hogy a panaszok tájékozatlanságból vagy szándékosan provokálták a tömegoszlatást végző rendőröket, különböző indokkal át akartak menni a sorfalon, vagy felszólítás ellenére nem hagyták el a területet." - ez az október 23-ai eseményekkel kapcsolatos. Azt szeretném megkérdezni öntől, miért nem foglalkozik a jelentés azzal, hogy a panaszosok legfeljebb rendőrnek látszó személyeket provokálhattak, merthogy nagyon sok, sőt talán egyik rendőrön sem volt sem azonosítószám, sem felismerni nem lehetett, mert többen csuklyát viseltek. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem foglalkozik ezzel a jelentés.
Ugyanígy azt írja az egyik részben, a 97. oldalon, szintén október 23-ával kapcsolatban a jelentés, hogy: "Ellenőrizhető, konkrét panaszok viszonylag kis számban érkeztek hozzánk.". Nagyon sok sajtóorgánum, a média, több emberi jogi szervezet elmondta és be is mutatott képekben bizonyítékokat arra, hogy milyen rendőri túlkapások történtek október 23-án. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem indított az állampolgári jogok országgyűlési biztosa hivatalból vizsgálatot néhány ügyben, merthogy erre az állampolgári jogok országgyűlési biztosának anélkül is van lehetősége, hogy konkrét panaszok érkezhettek volna.
A következő kérdésem, hogy miért nem tér ki a jelentés arra, amit szintén több emberi jogi szervezet is kifogásolt pontosan az október 23-ai brutális rendőri beavatkozásokat követő, a büntetés-végrehajtási intézetekben történt visszaélésekkel, illetve a gyanúsított személyekkel kapcsolatos kényszerintézkedésekkel összefüggésben. Ez az Országgyűlés emberi jogi bizottságának a munkája során is napvilágra került, de akár a sajtóból, a médiából is lehetett róla tudni. Kérdezem, hogy miért nem tér ki ezekre a jelentés.
És egy, talán költői, de mindenképpen fontos kérdést szeretnék feltenni a tavaly augusztus 20-ai tűzijátékkal kapcsolatban. A jelentés 159. oldalán azt írja, hogy: "A vizsgálat megállapította, hogy az ünnepségek megszervezése, ezen belül a szerződés megkötése, ezek tartalmának pontos és részletes meghatározása során a kormány nevében eljáró MEH nem teljesítette objektív alapjogvédelmi kötelezettségét, ezzel pedig az alkotmányos életvédelmi kötelezettség tekintetében súlyos visszásságot okozott.". A 163. oldalon pedig azt írja a jelentés, hogy: "Felkérték több miniszter mellett a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert is, hogy a feltárt visszásságok orvoslására tegyék meg a megfelelő intézkedéseket.". Azt szeretném megkérdezni öntől, hogy nem tartja-e furcsának, hogy azokat kell felkérni, azokat kérik fel a vizsgálatra a halálos áldozatokat is követelő augusztus 20-ai események után, akiket egyébként a jelentés megállapításai szerint is felelősség terhel abban, hogy a sajnálatos események megtörténtek.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Én is köszönöm. Az én hibám volt, ezért nem szóltam közbe, de arra szeretném kérni a tisztelt bizottságot, hogy a jelentésnek a bizottság hatáskörébe tartozó pontjaira igyekezzünk itt és most kitérni. A szeptember 17-19-ei, az október 23-ai, augusztus 20-ai és egyéb eseményeket hagyjuk részint a rendészeti bizottság, részint az Országgyűlés plenáris ülésére, ahol az ezzel kapcsolatos, egyébként már száznegyvenkétszer lefolytatott politikai viták száznegyvenharmadik lefolytatására lehetőségünk nyílik. Itt, most, a bizottság ülésén próbáljunk a bizottság hatáskörébe tartozó momentumokra koncentrálni! (Kormos Dénes jelentkezik.)
Kormos Dénes képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Egy olyan kérdést szeretnék feltenni, amelyre vonatkozóan nem nagyon láttam az előterjesztésben, az anyagban utalást. Nevezetesen arról van szó, hogy előkerült-e a gyakorlatban, vagy hogyan értékeli a biztos úr, hogy a gyerekek számára különböző olyan juttatásokat biztosít a kormányzat, adott esetben önkormányzat, amelyeket értelemszerűen a gondviselő szülőn keresztül kapnak meg, és úgy kell érvényesülnie, eljutnia hozzájuk. Nagyon sok helyen előfordul, és nagyon sok helyen találkozunk olyan esetekkel, hogy ez nem jut el hozzájuk, tehát tulajdonképpen az olyan feltételekhez, az iskolába járáshoz, egyéb dologhoz - nem részletezem, szerintem pontosan tudja mindenki, hogy milyen területekre terjednek ki ezek - kötöttek, valójában nem érnek célt, pontosan az érintettek, a gyerekek érdekében nem hasznosulnak, és véleményem szerint ezáltal az ő jogaik és lehetőségeik csorbulnak, annak ellenére, hogy ennek a háttérfeltétele különböző módon megvan. Előkerült-e ilyen probléma, vagy ha előkerül, akkor mi az önök állásfoglalása ezzel kapcsolatban, mit lehet ilyen vonatkozásban tenni? Volt-e egyáltalán ilyen panasz, vagy ha nem, de lenne, akkor egyáltalán milyen lehetőség van ennek a kezelésére? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés van-e? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor felkérem a biztos urat, hogy válaszoljon, és utána következnek majd a hozzászólások.
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének válaszai
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy egy ilyen súlyos és számos problémát felvető eseménysorozat, mint a tavaly ősz, mondjuk annyiból is lehet oktatási vagy tudományos kérdés, tehát végül is tartozhat a bizottság hatáskörébe, hogy bizonyos tanulságait ezeknek a dolgoknak akár a diákoknak is ismerniük kell, és a rendelkezésre álló kis kapacitásommal igyekszem tudományos munkával is feldolgozni azokat a problémákat, amelyek tavaly ősszel jelentkeztek, tehát szeretnék erre kitérni.
A jelentésbe azok az ügyek kerültek bele, amelyek 2006 végéig lezárhatóak voltak. Lényegében három ügycsoport keletkezett az ombudsmani hivatalban. Keletkeztek olyan ügyek, amelyek a panasz alapján ombudsmani szempontból - hangsúlyozom: ombudsmani szempontból - nem voltak kezelhetőek. Az ügyek egy részénél olyan vélemények, olyan általános megállapítások hangzottak el, amelyekkel az ombudsman nem tud mit kezdeni. Mindösszesen egyébként száz ügy keletkezett körülbelül, még ez év márciusában is érkeztek a tavaly őszi eseményekkel kapcsolatos konkrét panaszok hozzánk, tehát körülbelül száz ügy keletkezett. Az ügyeknek egy jelentős része olyan, amely nem egyszerűen emberi jogi jogsérelmet írt le, hanem közönségesen bűncselekményről tudósította az ombudsmant. Ezeknek az ügyeknek a vizsgálatára az Ügyészi Nyomozóhivatal illetékes, ezeket az ügyeket áttettük. Tehát azok a súlyos ügyek, amelyek bejárták a sajtót, és amelyek az újságokban és a televízióban is láthatóak voltak, azok bűncselekmények, amelyek nyomozása és a megfelelő büntetőjogi szankciók alkalmazása az ügyészségnek, illetőleg a büntető bíróságnak a feladata. Az ügyek harmadik része az, amelyeket a hozzám eljuttatott panaszokból én általános tanulságként vizsgálatra alkalmasnak tartottam. Hivatalbóli vizsgálat tehát folyik. Azok a bejelentések, amelyeket én tárgyszerűen nem tudok rekonstruálni, hogy pontosan hol, mikor mi történt, azok is tartalmaznak olyan emberi jogi problémákat, amelyeket egy általános vizsgálat keretében az ombudsmannak vizsgálnia kell. Ez a vizsgálat jelenleg is folyik.
Itt látok bizonyos átfedéseket a különböző bizottságok között, ezért, miután ezt korábban másutt elmondtam, itt is elmondom, hogy ez a hivatalbóli vizsgálat, amelyet személyesen végzek, nem az ombudsmani hivatal, hanem én személyesen állítom össze, ez, mielőtt 2007 júliusában a mandátumom lejárna, nyilvánosságra fog kerülni, és mindenki által megismerhető lesz. Tehát ami a beszámolóban szerepel, az a nálunk megfordult és az általunk észlelt ügyeknek csak egy része. Ez a vizsgálat folyik.
Ezt a hivatalbóli vizsgálatot azért kell lefolytatnom, mert 2002 óta gyakran hangoztatott véleményem, hogy a gyülekezési törvény, különösen összekapcsolva a rendőrségi törvénnyel, ma már számos kérdés megoldására nem nyújt biztosítékot és megoldást. Csak szeretném megemlíteni a spontán demonstrációknak a problémáját. Ez a jelenlegi gyülekezési törvény szerint egyértelműen jogellenes, törvénysértő, és azon kevés törvénysértő gyülekezés keretébe tartozik, amelyet a rendőrségnek fel kell oszlatnia. Az én véleményem az, hogy a gyülekezési jognak ennyire csak a bejelentett demonstrációkra való korlátozása nem helyes, mert óhatatlanul kialakulnak spontán demonstrációk, és valamit azokkal is kezdeni kell. Tehát a jogalkotónak - úgy mondjuk, mint ahogy az a német gyülekezési törvény tartalmazza -, kicsit más feltételekkel, mint a bejelentett tüntetéseknél, de a spontán demonstrációt is rendeznie kell valamilyen módon.
A jogszabálynak nyilván foglalkoznia kell azzal, hogy az a nagyon egyszerű fogalom, hogy mikor minősül egy demonstráció békésnek, és mikor minősül nem békésnek, az valamilyen törvényi precizírozást igényel. Ezt is elmondtam a többi bizottsági meghallgatáson, hogy amellett, hogy ezeket a dolgokat - hogy úgy mondjam, ha fontoskodó akarok lenni - tudományos pontossággal ez a jelentés tartalmazni fogja, szeretnék elkészíteni egy olyan dokumentációt, kiadványt akármilyen státuszomban, pozíciómban is, ami külföldön szokásos, ez a gyülekezési kézikönyvnek egy változata, amely irányelveket tartalmaz mindazok számára, akik demonstráción részt vesznek, és például ez is részletesen foglalkozik azzal, hogy mikor minősül békésnek vagy békétlennek egy demonstráció - erre a dologra azért van szükség, mert szeretnék bizonyos ilyen elvi kérdéseket tisztázni. Ez az általános áttekintés alkalmas arra, hogy amit ombudsmani eszközök hiányában nem tudok vizsgálni, nem tudok rekonstruálni, hogy bizonyos események hogy és milyen sorrendben történtek, arra nézve azért egy általános véleményt és ennek az emberi jogi összefüggéseit ebben a jelentésben el lehet mondani.
Kérdésként hangzott el a büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztaltak dolga. Mi az októberi események után büntetés-végrehajtási intézetben jártunk, és ott előzetes letartóztatásba helyezett személyekkel beszéltünk is. Büntetés-végrehajtási intézetből hozzám panasz a fogva tartás körülményeit illetően nem érkezett, úgy nem érkezett, hogy személyesen is voltam bent, és beszéltem őrizetessel, és munkatársaim is vettek fel kapcsolatot ottaniakkal. Erről ezt tudom mondani. Természetesen én is hallottam, hogy megverték, ahogy tegnap a beszámolóban szerepelt, hogy az életéért könyörgött - ez tartozik abba a körbe, amelyet én ombudsmanként nem tudok ellenőrizni, nem tudom ellenőrizni, hogy ezek az események így voltak-e vagy sem. És bizonyos szempontból a legsúlyosabb esetekben, amelyeket magam is súlyosnak tartok, és amelyekben büntetőfeljelentések vannak, én azért vagyok könnyű helyzetben, mert azt, amit én nem tudok elvégezni, azt el fogja végezni helyettem az ügyészség és a bíróság. Csak egy dolgot szeretnék mondani: én nem tudok senkit meghallgatni, nem tudok nyomozati cselekményt foganatosítani. Előttem az jelenik meg, amit a sajtóban és a televízióban látok, és ami innen-onnan-amonnan eljut hozzám.
Ezzel összefüggésben egyébként arra is szeretnék utalni, hogy nem tudom, hogy az a körülbelül száz panasz, amely az ombudsmani hivatalhoz érkezett, milyen viszonyban áll azokkal a panaszokkal, amelyek civil szervezetekhez és más jogvédő fórumokhoz eljutottak. Több alkalommal elmondtam az emberi jogi bizottság kibővített, kiterjesztett ülésén is, hogy a hivatal természetesen nyitott mindenféle együttműködésre és kooperációra - erre sajnálatos módon nem került sor. Tehát valójában én változatlanul nem tudom, hogy a máshova érkezett panaszoknak mi az elbírálási rendje, azokkal mi történik, és azoknak vannak-e valamilyen következményei. A legkülönfélébb szervezetek gyűjtöttek ilyen, állampolgároktól érkező észrevételeket, de hogy ezeknek mi lett a további sorsuk, és hogy ezek hogyan kerültek felhasználásra, azt nem tudom. Adott esetben az én munkámat is könnyebbé tette volna, ha bizonyos ilyen, összegyűjtött információkat sikerül megosztani.
Az augusztus 20-ai tűzijátékkal kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy az én álláspontom - ezt a munkát Lenkovics Barnabással együtt végeztük - augusztus 20-ával kapcsolatban az, hogy a fő problémát én abban látom, hogy igazából a mai napig nem tisztázott világosan, hogy kinek volt lehetősége valamit csinálni, és volt-e lehetősége valamit csinálni. Egészen őszintén mondom, hogy én nem vagyok biztos abban, hogy ez a tűzijáték körüli tragédia elkerülhető lett volna. Lehet, hogy nem volt elkerülhető, lehet, hogy ez valóban vis maior volt, és én abban nem is kívánok állást foglalni, hogy ezt meg lehetett volna-e előzni. Természetes, hogy ha nincs közterületi rendezvény, akkor erre a tragédiára valószínűleg nem került volna sor. Azt sem hiszem, hogy az augusztus 20-ai tűzijátékoknak az egyetlen terve egy katasztrófavédelmi terv kellene hogy legyen ezután, tehát hogy az kellene legyen a fő mozgatója, hogy nehogy valami történjen. Ezt azért mondom, mert az én problémám az - és én az emberi jogi problémát ebben látom -, hogy a mai napig sem tudom pontosan, hogy ezek az előkészítések miért úgy zajlottak, és hogy valaki lát-e ebben felelősséget és hibát. Természetesen van, hiszen a tragédia végül is bekövetkezett, de azt én ombudsmani eszközökkel nem tudom kideríteni, hogy a hírek forgalmazásában mi volt a szerepe a meteorológiai szolgálatnak, mi volt a szerepe a rendőrségnek, a katasztrófavédelemnek és a Miniszterelnöki Hivatal ügyeletesének.
Az alapjogvédelmi kötelezettséget azért fogalmaztam meg ilyenformán, mert egy ilyenfajta információs rendszernek az események utólagos rekonstruálásával legalább össze kell kapcsolódnia, és ezt valójában egyetlen vizsgálat sem végezte el. Az ombudsman sem tudja elvégezni. Ez a jelentés nagyon leegyszerűsítve arról szólt, hogy számomra augusztus 20-át illetően a kép nem állt össze, nem állt össze, hogy kinek lett volna egyáltalán feladata. Én azt is elfogadom, ha az jön ki a jelentésből, hogy ebben a helyzetben senki nem tudott csinálni semmit, csak ez sincs levezetve, ez sincs világosan megmondva, hanem különféle szeletei szerepelnek egymás mellett az eseményeknek.
A gyermeki juttatásokkal kapcsolatban olyan panasz, amelyet a képviselő úr felvetett, hogy azok a szándékolt juttatások, amelyeket az állam céloz, megfelelő hatékonysággal eljutnak-e, és ha nem, akkor miért nem, ilyen jellegű panaszok nem érkeztek. Inkább olyan jellegű panaszok érkeztek, hogy azoknak a juttatásoknak, támogatásoknak a felhasználása, amikor már a családhoz kerül, nem megfelelő rendben történik, nem arra fordítják. Tehát a gondnoknak, a gyámnak a vagyonkezelésével kapcsolatban merültek fel problémák, felmerültek problémák azzal, hogy a nagycsaládosoknak járó támogatást a házasságban élő közös gyermekek után adják, és ha élettársaknak van úgy sok gyermekük, hogy az egyik is hozta a gyermekeit az élettársi kapcsolatba, és a másik is, akkor ezeket a gyermekeket a kedvezmények szempontjából nem egyesítik. Felmerült, mi a helyzet abban az esetben, amikor a kiskorú gyermek gyámhatósági engedéllyel külön él a szülői háztól, akkor ki jogosult helyette a gyermektámogatásoknak a felvételére. Ilyen jellegű panaszok érkeztek, és ezeket megpróbáljuk a jogszabályoknak megfelelően kideríteni.
Még egy gondolat, visszatérve a rendőrséggel kapcsolatos dolgokra. Ez a hivatalbóli vizsgálat, amelyet folytatok, alapvetően két dologgal biztosan fog részletesen foglalkozni: ezek közül az egyik, amit nagyon fontosnak tartok, és itt szeretnék megemlíteni, a rendőrségi intézkedésekkel kapcsolatos panaszok és jogorvoslatok elbírálásának a rendje. Én úgy ítélem meg, hogy jelenleg a rendőrségen belül a panaszok elbírálásának a hatékony rendje nincs meg. Nagyon sok probléma megelőzhető lenne, ha működne egy olyan belső jogorvoslati rendszer, amely meggyőzően, nyilvánosan és rekonstruálhatóan kezelné ezeket a panaszokat. A legtöbb ilyen esetben az történik, hogy a panasz azzal zárul, hogy az intézkedő rendőr törvényesen járt el. Ez egy ombudsmani értékelés számára kevés. Mert természetesen tudom, hogy a törvény milyen intézkedései lehetőségeket biztosít, de hogy azon belül a mozgástér hogyan alakul, az szerintem egy olyan fontos elem, amelyet feltétlenül erősíteni kell, akár a rendőrségi törvény módosításával is, hogy egy olyan indokolt, az eset körülményeit is bemutató kivizsgálása történjen meg ezeknek a panaszoknak, amely a panaszos és a jogvédő szervek számára is rekonstruálható.
Ugyancsak ilyen dolog az azonosító jelnek a használata. A jogi előírások azt mondják, hogy a rendőr az egyenruhájával és az azonosító jelvényével igazolja magát. Bevetési egységben a rendőrök sehol a világon nem viselnek jelvényt - viselnek azonosító jelet, de nem viselnek jelvényt. Az természetesen ismét a bizonyítás problémája, hogyha a rendőr utólag azonosíthatatlan, mert mindenki ugyanolyan ruhában van. Ennek a jelentésnek nyilván egy fontos része, hogy gondoskodni kell arról, hogy a rendőr személy szerint azonosítható legyen egy számmal.
Ugyanennek a jelentésnek egy másik lényeges része, hogy elvileg a jogszabályok a rendőri intézkedéseknek a vezénylését ma is precízen leírják. Csak két elemre szeretnék utalni: a rendőr bűncselekmény elkövetésére nem utasítható, tehát az, amit sok esetben rendőri túlkapásnak hívunk, az valójában hivatalos személyként elkövetett bűncselekmény, ilyenre nem utasítható a rendőr. Nem egyértelmű ennek a rövid szabályozásnak a keretében, hogy a rendőr ezt hogyan tagadja meg, és hogy az utasítás megtörtént-e, tehát hogy hogyan tud ennek egyáltalán ellenszegülni, vagy mi a teendő akkor, hogyha a rendőrtársak azt látják, hogy valamelyik rendőr ilyen túlkapásra vetemedik.
A jogi szabályozásnak tehát számos olyan eleme van, amelyet, azt hiszem, az eseményektől függetlenül a jövő számára tisztázni kell. Erre nézve a papíromnak ez a része egy ilyen jogszabályelemzés lesz, és ezt a közeljövőben nyilvánosságra fogom hozni, nem ennek a jelentésnek a kiegészítéseképpen, hanem úgy, mint egy olyan munkát, amely 2007 során zárult. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Akkor a második körben a hozzászólások következnek. Ismételten felkérek mindenkit, hogy szorítkozzunk a jelentésnek a bizottság hatáskörébe eső részeire. (Botka Lajosné jelentkezik.) Botka Lajosné!
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A mai bizottsági ülésünk funkciója az, hogy a parlament számára általános vitára alkalmasnak találjuk-e az írásos előterjesztést, illetve a vitában elhangzott, kérdésekre adott válaszokat. Rögtön azzal kezdem, hogy természetesen arra kérem a bizottság tagjait, hogy ezt a döntést hozzák meg, hogy általános vitára alkalmasnak találjuk.
Az elnök úr figyelemfelhívása megerősítette a felkészülésemet, amit a napirendre készülve én magam is gondoltam a szerepemről, tehát elsősorban a hatáskörünkbe tartozó szemüvegen keresztül olvastam és tájékozódtam az írásos beszámolóval kapcsolatban. Ettől függetlenül is engedjék meg, hogy egy érdekes tapasztalatomat megosszam önökkel! Társadalomszociológiai és talán társadalompszichológiai szempontból is érdekes az a megállapítás, amelyet a 239. oldalon írnak és amelyet itt beajánlásként is hallottunk, hogy természetes jelenségnek tartják, hogy országgyűlési és önkormányzati választások évében - idézem - "a panaszkodási kedv", vagyis a beadványok és a panaszok száma csökken, miközben a társadalmi aktivitás ezekben az években nyilván erőteljesebb. Ez egy nagyon érdekes jelzés, és érdekes lehet ennek a megállapításnak a mélyebb elemzése. Ezt csak úgy megjegyzem, mert számomra érdekes volt.
Ami az oktatásüggyel kapcsolatos, a 84. oldalon kezdődő, a konkrét ügyekre vonatkozó részt illeti, tisztelt bizottság, a gyakorló intézményvezetők, pedagógusok bizonyára emlékeznek még arra az évre - 1996 volt, ha jól emlékszem -, amikor először jelent meg a pedagógiában Bíró Endrének egy kiadványa, a Jog a pedagógiában. Ez a dokumentum abban az időszakban, amikor az intézményi autonómia a pedagógiaiprogram-alkotásban jelent meg elsősorban, öltött testet, az újszerűségével és az emberi jogok közoktatási, oktatási érvényesülésére hívta fel a figyelmet. Annak az időszaknak a pedagógustársadalomban kiváltott sokkhatását éltem meg intézményvezetőként, szakértőként, ami egyszerűen arról szólt, hogy az iskola világában a szakmai, pedagógiai eljárások és szabályozások tekintetében a szakmai törvények, a szakmai előírások mellett van egy egyetemlegesebbnek tűnő elvárás, ez pedig a gyermeki jog és az emberi jog érvényesülése, amelynek az általános vezérfonala a dokumentumalkotástól, a működéstől az osztálytermi folyamatokig mindent lefedett. Nagyon-nagyon sok órát, nagyon-nagyon sok továbbképzést fordítottunk erre a területre, és most 2006-ban, tíz évre rá ezeknek a konkrét panaszügyeknek a tartalomlistáját olvasva azt kell mondanom, hogy azóta számtalan módosítás, házirend, szmsz, pedagógiaiprogram-alkotás volt a közoktatási intézményekben, de ezek a konkrét ügyek arról tanúskodnak, hogy nem elégséges egy akcióval letudni ezt az ügyet, hanem mindenegyes törvényhozási szinten és végrehajtási szinten egyetemlegesen folyamatosan hangsúlyoznunk kell, mit is jelent a gyermeki és állampolgári jogok egyetemleges elvárása a közoktatási rendszerben, és mit is jelent az, amikor egy pedagógus -ön is mondta - eszköz hiányában olyan eszközökhöz nyúl, amelyek egyébként mélyen sértik ezeket a jogokat. Eszköz hiányában, ami alatt azt értem, hogy nincsen szabályozva, nincs egyértelművé téve az iskola világában például a mobiltelefon ügye, hogy igenis a házirend vagy az iskola egyéb dokumentumaiban pontosan lehet szabályozni, hogy egy biztos: a tanítási folyamatot nem zavarhatja meg ez az eszköz, miközben, ahogy ön is mondta, lehetővé kell tenni, hogy a szülő-gyermek kapcsolat ezzel az új technikával megvalósulhasson, mert egyébként nem galambpostát eregetnek, bár elképzelem, ha azt eregetnének is, az is elég komoly zavaró tényező lenne, ha berepülnének a galambok az osztályterembe - bocsánat, hogy ilyen példát hoztam.
Én tehát úgy gondolom, hogy ezeknek a panaszoknak és ezeknek a konkrét ügyeknek a megjelenítése nem fejeződhet be egy ilyen írott beszámoló és egy parlamenti napirend tárgyalásával. Természetesen ebben a bizottság felelősségét is látom, de látom benne a kormányzat felelősségét is akkor, amikor különböző dokumentumok előírásait törvény vagy kormányrendelet műfajában megfogalmazza, de ennek a gyakorlati értelmezésében a jogot nem tudó, de a tevékenységével sérelmet okozó pedagógus szakértelmet is ki kell építeni. A tendenciát szeretném tehát erősíteni.
Ilyen szempontból izgalmas dolognak tartom a tanuló átvétele és felvétele ügyét, hiszen az érdeksérelem a legmarkánsabban akkor jelenik meg, amikor egy szülői kívánság nem teljesül, illetve amikor nincs világos döntéshozatal, hiszen a legerőteljesebb kompetencia ma egy gyermek felvételénél az intézményvezető ellenőrizetlen folyamatában van, tehát az, hogy ha nem érkezik panasz, azt teszek iskolaigazgatóként, amit akarok, más kérdés, hogy a felvételi eljárásom nyilvánosságra hozatalát is előírják jogszabályok, de egyedi esetekben, mindannyian tudjuk, számtalan megoldás található. Ezért ezt a konkrét ügyet is mindenképpen hasznosíthatónak tartom, és köszönettel veszem, hogy ez itt megjelent.
A kötelezően előírt továbbképzések ügyében az egészségügy területéről hozott ön példát, mi azonban a közoktatás területéről is tudunk erre példát, hiszen egy hétévenkénti kötelező továbbképzési előíráson vagyunk túl egy cikluson, amelyet állami forrásokkal is támogatott a mindenkori kormányzat a pénzügyi és költségvetési lehetőségek figyelembevételével. Izgalmas az ön felvetése, hogy vajon mekkora erőfeszítés és saját erőforrás várható el ebben a rendszerben, miközben a foglalkoztatási kör feltételrendszere, hogy elvégezze ezt a továbbképzést, amelyhez esetleg adott, esetben forrásokat is biztosítanak. Ez tehát egyetemlegesebb, mintsem hogy csak az egészségügyről szólna, és mindenképpen érinti a mi területünket is, úgyhogy én úgy gondolom, ez számunkra továbbgondolásra érdemes.
Remélem, a hozzászólásomból érződött, hogy nagyon fontosnak tartom és rendkívül jó szívvel vettem a konkrét, objektív és a rendszerünkben értelmezhető megállapításait, úgyhogy azok további hasznosítására kérem képviselőtársaimat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. További hozzászólás van-e? (Zsigó Róbert jelentkezik.) Alelnök úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Megfogadva az elnök úr tanácsát megpróbálom röviden elmondani a véleményünket, és ott folytatom, ahol Botka Lajosné képviselő asszony abbahagyta. Minden szavával, amit elmondott, nagyjából egyetértünk, mégis azt gondolom, hogy azokat az ügyeket - és ezeket nem részletezem most, hiszen az előbb is kaptam ezért figyelmeztetést, talán teljesen jogosan -, amiket a kérdéseim kapcsán elmondtam, és azokat a hiányosságokat nagyon fontos kérdéseknek tartjuk 16 esztendővel a rendszerváltozás után, egy működő demokráciában. Az ombudsmani jelentés nyilván mindig nagy nyilvánosságot kap, a benne lévő adatok, megállapítások mindig mértékadóak lehetnek a társadalom szempontjából, ezért fontosnak tartottuk volna azokat a dolgokat is belevenni, amelyeket én az előbb, a kérdések között elmondtam. Éppen ez indokolja azt, hogy a szavazásnál tartózkodni fogunk. Természetesen azt, amit Takács Albert említett, hogy egy külön jelentést készít az említett ügyekről, érdeklődve várjuk; reméljük, hogy az abban lévő megállapítások alkalmasak lesznek arra, hogy a továbbiakban majd elkerüljük a tavaly őszi vagy az augusztus 20-ai eseményekkel kapcsolatos problémákat, hogy azok mindenkinek tanulságul fognak szolgálni, és működtethető lesz majd úgy ez a demokrácia, hogy minél kevesebb embernek legyen ilyen jellegű problémája. Ez indokolja nagyjából azt, hogy tartózkodni fogunk a szavazásnál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. További hozzászólás nem lévén a vitát lezárom, és a biztos úrnak adom meg a lehetőséget a válaszadásra.
Dr. Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének reflexiói
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Amit a gyermeki jogok területén tapasztalható problémák elemzésével, a tanulságok hasznosításával kapcsolatban mondtak, azzal messzemenően egyetértek. Talán abban látom a fő problémát, hogy nálunk egy olyan ombudsmani intézmény alakult ki, amely egy speciális jogorvoslati fórumként működik. Nagyon sok külföldi országban, különösen ahol vannak gyermekjogi biztosok, a működés egészen más: ott egy aktív ombudsman van, aki programokat szervez, programokat bonyolít, azoknak a megvalósulását kíséri figyelemmel, nem is föltétlenül jogászként, és nem a jogszabályi előírások mentén, hanem tényleg pedagógusként. A mi intézményünk nem ilyen, és tényleg egy ilyen összetört cserép keletkezik a gyermeki jogok világában, mert a mozaikokat, a problémákat, amelyeket jogilag tudok érzékelni, a nyilvánosság elé tárom, de maga az, hogy a gyermek az oktatásban, a pedagógiai szerepe a gyermeknevelésben, az iskola és a család, tehát mindazok, amik ennek a rendszer lényeges elemeit adják, azok azért az ombudsman számára őszintén szólva hozzáférhetetlenek.
Elképzelhető egy olyanfajta átalakítása az intézménynek, hogy sokkal inkább mediátor legyen, hogy mindenütt ott legyen, ne jelentéseket írogasson, és ne levelezgessen, mint ahogy azt mi csináljuk, hanem személyében, ilyen-olyan-amolyan ismereteivel segítse elő ezt a folyamatot. Őszintén megmondva ennek látom értelmét. A jelenlegi intézmény, a jelenlegi OBH egy ilyen szerepnek az ellátására szerintem kevésbé alkalmas.
Ami október 23-át és az azzal kapcsolatos, a beszámolóban és máshol foglalt megállapításokat illeti, természetesen elfogadom azt az észrevétel, hogy a beszámoló a 2006. évről szól, és hogy a bizottság erről fog véleményt mondani, a parlament is erről fog véleményt mondani. Egyáltalán nem elkerülési vagy másmilyen céllal hoztam szóba, hogy jelenleg folyik ez a vizsgálat, az utódom a 2007-es beszámolóba remélhetőleg bele fogja tenni, és akkor kétszer lesz megvitatás alatt: egyszer, amikor nyilvánosságra kerül, meg egyszer, amikor a 2007-es évszámot viselő kötetbe belekerül. Ilyen folytonosság mindig van, hiszen amikor mi 2001-ben hivatalba léptünk, mi is átvettük Gönczöl Katalinnak a letárgyalt és lezárt ügyeit, noha azok az ő aláírása alatt jelentek meg. Ez tehát nem sikkadt el, ez a közvéleményt megfelelően tájékoztatni fogja ebben a közeli, ámde a szóbeli eseményekhez képest későbbi időpontban.
Köszönöm szépen a bizottságnak az itteni megjegyzéseit is, és mindazt, amit az elmúlt hat évben ebben a testületben átéltem és eltöltöttem. Emlékszem vitákra, nehezebb időszakokra - tavaly a felvételi körül szintén érdekes beszélgetések folytak itt. Számomra mindig is nagyon fontos az, hogy egyszerű csőlátó jogászként olyan szakembereket halljak, akik más aspektusokkal gazdagítják a látásmódomat - a pedagógus ilyen, és mindig nagy élvezettel hallgatok ehhez hasonló dolgokat. És nem ehhez a bizottsághoz tartozik, de el kell mondanom, hogy a másik kedvenc időtöltésem orvosokkal beszélgetni, mert az orvosi jog is egy nagyon steril dolog, de a mögött azért mégiscsak egy hivatás húzódik. Úgyhogy azt hangsúlyoznám, hogy a pedagógiai, tehát a más aspektusú megszólalásokat én mindig nagyon élveztem, és azok sokat segítettek abban, hogy ezeket a meglehetősen szerteágazó és steril jogszabályokat egy kicsit életszagúbban tudjam érzékeltetni. Ezt köszönöm a bizottságnak, és jó munkát kívánok önöknek a továbbiakra. Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Szavaznunk kell, az általános vitára való alkalmasságról szavaz a bizottság. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének a J/2098. számon benyújtott beszámolóját a 2006. évi tevékenységről. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.)
A bizottság 8 tartózkodás mellett az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettesének a 2006. évi tevékenységéről szóló beszámolót általános vitára alkalmasnak tartotta.
Bizottsági előadót kívánunk-e állítani? (Senki nem jelentkezik.) Én nem ragaszkodom hozzá, nem tudom, van-e valaki, aki kifejezetten javasolja, hogy állítsunk előadót. Nem vagyunk kötelesek bizottsági előadót állítani. (Senki nem jelentkezik.) Nem. Akkor nem fogunk bizottsági előadót állítani.
Megköszönöm a biztos úrnak a részvételt.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A javaslatot T/2759. számon kapták kézhez. Egy pillanat türelmet kérek, amíg a váltás lezajlik. (Megérkeznek a kormány képviselői.) Köszöntöm a kormány képviseletében megjelent Bencze Péterné és Koleszár Katalin osztályvezető asszonyokat, akiket megkérek, hogy foglaljanak helyet. Mindjárt meg is adom nekik a szót, nem tudom, melyikük kívánja előterjeszteni a törvényjavaslatot. (Koleszár Katalin jelzésére:) Koleszár Kataliné a szó.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Alapvetően nem egészíteném ki sok mindennel ezt a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat viszonylag rövid, és alapvetően technikai módosításokat tartalmaz. Az apropója az egységes közszolgálati sztrájkbizottsággal kötött megállapodás, miszerint a 13. havi illetménynek az 50 százalékát ez évben kell kifizetni, és ezt rendezi a költségvetési törvényjavaslat, módosítás. Inkább úgy gondolom, hogy amennyiben kérdésük van, akkor arra természetesen válaszolunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megnyitom a törvényjavaslat fölötti vitát. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Nekem egy viszonylag egyszerű kérdésem lenne. Az 1. § (4) bekezdésében, annak is a k) pontjában van egy olyan beszúrás, hogy: "Az oktatási és kulturális miniszter egyedi megállapodást köthet a pénzügyminiszter egyetértésével állami támogatásra érvényes megállapodással nem rendelkező közalapítványokkal, alapítványokkal, társadalmi szervezetekkel...", s a többi. Amikor ezt a bekezdést elolvastam, akkor azt gondoltam, hogy itt bővítjük a jogokat, és valószínűleg újabb pénzkiáramlás fog történni, amikor azonban elolvastam az indoklást, akkor már végképp nem értettem a dolgot, ugyanis ennek a bekezdésnek az indoklása a következőképpen hangzik: "2003 óta nagyszámú, igen jelentős összegű kötelezettségvállalás született. A javaslat a további lehetőségek reális keretek közé terelését szolgálja.". Most akkor a kérdéseim a következők lennének ezzel kapcsolatban: milyen nagyszámú, milyen témájú, milyen összegű kötelezettségvállalás született 2003 óta, tehát mi ez a nagy gond? Ráadásul szeretném megkérdezni, hogy a k) pont, hogyha itt bővítjük a lehetőségeket, hogyan fogja akkor a javaslat a további lehetőségek reális keretek közé terelését szolgálni.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, hozzászólás van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor az önöké a pálya.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válasza
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Valószínűleg félreérthető a módosítás szövege, az ugyanis nem bővítésről, hanem szűkítésről szól. A hatályos szöveg úgy szól, hogy bárkivel lehet ilyen megállapodást kötni, sőt meglévő megállapodást ki lehet egészíteni. A módosítás arra irányulna, hogy akinek már van ilyen egyedi megállapodása, az ne köthessen még egy meg még egy meg még egy ilyen megállapodást, tehát olyan fenntartók is hozzájuthassanak ehhez a forráshoz, akik még nem rendelkeznek ilyen megállapodással, vagyis ne legyenek ilyen többszöröződések. Ez a kör körülbelül 700 fenntartót jelent, amennyire tudom - pontos számokat nem tudok, elnézést kérek -, tehát körülbelül 700 fenntartót jelent, és körülbelül 160 fenntartóval van jelenleg megállapodás.
2003-ban volt az első ilyen egyedi megállapodásos lehetőség beépítve a költségvetési törvénybe. Akkor részben a béremelés miatt, részben pedig szintén szakmai témájú egyedi megállapodások voltak. Az a szöveg, amely a ma hatályos, 2007-es törvényben benne van, az tavaly is benne volt, így 120 körüli közoktatási megállapodás született ebben a fenntartói körben az oktatási minisztériummal. Ennek az összege körülbelül 2,5 milliárdos éves kifizetési kötelezettséget jelent. Ez lényegében egy kiegészítő támogatás a jól működő, szakmailag fontos munkát végző - nyilván mindannyian olyanok - közoktatási fenntartóknak. Ez a módosítási javaslat tehát szűkíti a lehetőségeket, és nem bővíti azokat, szűkítést is inkább úgy, hogy eltolja egy reálisabb irányba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben további... (Révész Máriusz jelentkezik.) De van! Akkor Révész képviselő úré a szó.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): A válasz számomra csak részben volt meggyőző. Emlékszünk, hogy néhány százezer forinton is képesek vagyunk vitatkozni a költségvetés tárgyalása során, és most hirtelen kiderült, hogy itt van vagy 2,5 milliárd forintnyi évi kötelezettségvállalás. Úgyhogy én annyit szeretnék kérni ennek kapcsán, hogy az oktatási bizottság kapjon egy tájékoztatást arról, hogy itt többé-kevésbé milyen kötelezettségvállalások születtek mivel kapcsolatban, milyen témában. Most a törvénymódosítás kapcsán hirtelen kiderült, hogy van 2,5 milliárd forint, amiről nem tudtunk, legalábbis én nem tudtam róla, de lehet, hogy a tisztelt bizottság többi tagja sem. Úgyhogy az lenne a kérésem az elnök úr felé, hogy erről kérjünk tájékoztatást az oktatási minisztériumtól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Természetesen semmi akadálya nincsen, hogy egy ilyen tételes felsorolást kérjünk az oktatási minisztériumtól. Azt azért jelezném, hogy a humán szolgáltatások címszó alatt az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében minden éves költségvetésben igen tekintélyes összeget tervezünk, és ezeknek része ez a most említett, külön megállapodással rendezett juttatás is, tehát erről az Országgyűlés az éves zárszámadási törvény során tájékoztatást szokott kapni. Hogy a zárszámadási törvényben foglaltaknál részletesebb tájékoztatást kérjünk a minisztériumtól, annak semmi akadályát nem látom. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben további hozzászólás nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazásra teszem fel a kérdést.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a T/2759. számon benyújtott törvényjavaslatot az ez évi költségvetés módosításáról. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Tartózkodott? (Szavazás.)
Egy tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen.
Megköszönöm az osztályvezető asszonyoknak a részvételt.
Tisztelt Bizottság! Ahogy abban az elején megállapodtunk, az eredetileg harmadiknak tervezett napirendi pont tárgyalása elmarad.
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Soron következik a "Legyen jobb a gyerekeknek!" nemzeti stratégiáról, 2007-2032. szóló határozati javaslat kapcsán a bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megvitatása. Köszöntöm a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból megjelent Kovárik Erzsébet miniszteri biztos asszonyt, aki a kormány képviseletében annak álláspontját fogja velünk tudatni.
Tisztelt Bizottság! Menjünk sorban az indítványokon! Úgy gondolom, hogy valamennyi módosító indítványról szavaznunk kellene.
Az 1. pontban Mécs képviselő úr egy stiláris javaslatot tesz, amely azonban a jogi főosztály szerint nem minősül Házszabály szerinti módosító indítványnak. A kormány képviselőjét kérdezem a kormány álláspontjáról.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk a módosító indítványt. Egyrészt azért nem, mert maga a szöveg is pontatlan, másrészt pedig nem látunk indokolható különbséget a "gyermek" és a "gyerek" szó jelentése között. Amennyiben csak az országgyűlési határozat szövegében a magyar jogszabályoknak megfelelően a "gyermek" szó használatát kívánja a képviselő úr, akkor egy kapcsolódó módosító javaslattal ezt el lehet rendezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezen túlmenően a javaslat nyilvánvalóan sajtóhibás is, merthogy a "gyermek" szó helyett a "gyermek" szót használjuk, az valószínűleg nem tükrözi az indítvány benyújtójának az eredeti szándékát. (Derültség.)
Szavazásra teszem fel a kérdést. Az 1. módosító indítványt ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 2. pontban Soltész Miklós és képviselőtársai nyújtottak be javaslatot a határozati javaslat címével kapcsolatban. Ez a javaslat összefügg a 4., illetőleg a 18. pontban foglaltakkal. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk. Célzottan hosszú távú stratégiai programként készült el ez az országgyűlési előterjesztés, 25 évre semmiképpen nem mondhatjuk hogy rövid vagy középtáv. A rövid és középtávot a kormányzati cselekvési programok fogják lefedni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a három módosító indítványról egyszerre szavazunk. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatokat. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 3. pontban Pelczné dr. Gáll Ildikó és képviselőtársai a preambulumot kívánják módosítani. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 4. pontról szavaztunk.
Az 5. pontban Soltész Miklós úr és képviselőtársai a gyerekszegénység elleni nemzeti programmal kapcsolatos kiegészítést kívánnak tenni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk a javaslatot, tekintettel arra, hogy amire hivatkoznak vagy hivatkozik a képviselő úr, a megnevezés sem pontos. Másrészt ez egy tudományos kutatás eredménye, ami sosem vált kormányzati programmá, a kormány nem foglalkozott vele, és nem tárgyalta. A harmadik érv pedig az, hogy az eltelt másfél évben Ferge Zsuzsáékkal közösen társadalmi, szakmai vitán fejlesztettük tovább azt az országgyűlésihatározat-tervezetet, amely végül is benyújtásra került. Ezen egy kicsit tehát túllépett már maga Ferge Zsuzsa is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány tehát nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 6. pontban dr. Kelemen András képviselő úr átfogó gyermekjóléti program kidolgozását kéri a kormánytól. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ilyen formában nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, hiszen magának az országgyűlési határozatnak egy nagyon fontos része a gyermekjólét további fejlesztése, tehát ez része lesz annak a kormányzati cselekvési programnak, amit készítünk. Ennek a külön kiemelése nem indokolt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány tehát nem támogatja a javaslatot. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 7. és 8. pont összefügg, ugyanarra a pontra vonatkozik. Mind a kettőnek az a tartalma, hogy az első kormányzati cselekvési programnak határidőt kíván szabni, lényegében ugyanazt a határidőt: 2007. augusztus 31-ét, illetve szeptember 1-jét. Pósán képviselő úr javaslat ugyanakkor a költségvetési forrásnak az éves költségvetésben külön soron történő megjelenítését is előírná. Kérdezem a kormányt, valamelyiket támogatja-e a kettő közül.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A 8. javaslatot támogatjuk, a 7-est nem tudjuk elfogadni, mert ahhoz az államháztartási törvény módosítására lenne szükség.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor tehát kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a 7. számú módosító indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Támogatja-e bizottság a 8. számú módosító indítványt? (Szavazás.) A bizottság a 8-ast támogatja.
A 9. pontban Révész Máriusz képviselő úr a gyermekek után a szülőknek adható szavazati jog problémáját veti fel. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk. Jogi és technikai akadályai vannak a javaslat támogatásának.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány nem támogatja. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Bevallom, hogy a jogi és technikai akadályokat ez esetben nem értem, hiszen a javaslat mindössze arról szól, hogy az Országgyűlés, aztán pedig a kormány vizsgálja meg ezt a lehetőséget. A vizsgálatnak önmagában szerintem semmiféle jogi és technikai akadálya nincs, úgyhogy az indoklást semmiképpen nem tudom ez esetben elfogadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A kormány tehát nem támogatja az indítványt. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 10. pontban Csáky András képviselő úr a költségvetési forrásokról kér összegző kimutatást az évenkénti költségvetésben e célra rendelkezésre álló költségvetési forrásokról. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ebben a formájában nem tudjuk támogatni, hiszen ez is a költségvetési törvény részeként kívánja ezt az összegzést bevezettetni. De ha a képviselő úrral meg tudunk állapodni egy kapcsolódó módosításban, egy tájékoztatóban, a cselekvési programhoz kapcsolt tájékoztatóban mi is érdekeltek vagyunk, hogy látni lehessen, évente mennyit lehet költeni a gyerekekre, tehát csak ne a költségvetési törvény része legyen.
ELNÖK: A kormány a jelenlegi formájában tehát nem támogatja az indítványt, de a javaslat tartalmával egyetért, és kapcsolódó módosító indítvány formájában támogatni tudja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e a javaslatot. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 11. pontban Mécs Imre képviselő úr az imént Révész Máriusz képviselő úr által benyújtott indítványhoz hasonló javaslatot tesz: a kiskorú gyermekek aktív választójogának az intézményét kívánja kidolgoztatni, amelyet a szüleik, illetőleg gyámjuk gyakorolhatna. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 12. pontban Csáky András képviselő úr a 6. pont módosítását javasolja: a történelmi egyházak bevonását kéri a nemzeti stratégia végrehajtását segítő utókövetési rendszer kidolgozásába. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem tudjuk támogatni, mert a történelmi egyház fogalmat a magyar jog nem ismeri. Amennyiben csak az "egyház" szerepelne a szövegben - bár az benne van a civil szervezetek fogalmában, de ez gesztus lenne az egyházak felé -, akkor igen, tudnánk támogatni.
ELNÖK: A kormány tehát nem támogatja a javaslatot. A bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 13. pontban Mécs Imre képviselő úr a gyermekét felnevelő szülő másodkarrierjének a keretei kidolgozására kívánja felkérni a kormányt. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 14. pontban Csáky képviselő úr ismét a történelmi egyházakat kívánja nevesíteni a szakmai és civil szervezetek mellett. Gondolom, a kormány hasonlóképpen nem támogatja, mint az előzőt. (Kovárik Erzsébet: Igen.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 15. pontban Török Zsolt képviselő úr a határozati javaslat 8. pontja helyébe új hatálybalépési rendelkezést kíván, pontosabban a hatálybalépés után az évenkénti tájékoztatást kéri a kormánytól. Kérdezem a kormány képviselőjét.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk. Jelenleg is megvan a bizottság lehetősége arra, hogy évente beszámolásra kérje a minisztereket. Szerintünk ezt az országgyűlési határozatban nem kell megfogalmazni, nem támogatjuk, és így a 16-ost sem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány tehát nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 16. pont természetesen összefüggött a 15-össel, csak elfelejtettem mondani. Egy átszámozás következtében lépett volna be, de minthogy az előzőt nem támogattuk, nyilván ezt sem támogatjuk.
A 17. pontban Soltész Miklós képviselő úr és társai egy új fejezetet kívánnak beiktatni, amely a gyermekszegénység elleni nemzeti program rövid távú intézkedési tervét és célkitűzéseit tartalmazná. Kérdezem a kormány képviselőjét.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előbb elhangzott indokok alapján nem támogatjuk. A kormányzati cselekvési terv fogja ezeket a rövid távú feladatokat összegezni. Mint említettem, egy kicsit a szakma és a tudomány is túllépett ezen a rövid távú programon. Ez egy tudományos kutatás eredménye, egy ajánlás a kormánynak, ennek az országgyűlési határozattá traszformálását nem javasoljuk.
ELNÖK: Köszönöm. (Kuzma László jelentkezik.) Kuzma képviselő úr!
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én magam is támogattam aláírásommal ennek a módosító javaslatnak a beemelését. Nyilván mindenki elolvasta, itt egy 25 éves középtávú nemzeti stratégiai megállapodásról vagy programról van szó, amelyben nagyon fontos, hogy néminemű prioritásokat határozzon meg maga a program is. Éppen ezt célozza ez a módosító javaslat, amely egyébiránt a Ferge Zsuzsa akadémikus asszony által készített rövid távú nemzeti programra épít, és azt emeli be, néhol szövegszerűen is.
Mint mondtam, egy nagyon hosszú távú programról van szó, és egy ilyen hosszú távú programnak nagyon lényeges elem például az alapja, a fundamentuma, hogy mikre alapoz, és milyen prioritásokat határoz meg. Éppen ezt a célt segítené, hogy ezen prioritások meghatározása tekintetében némi rövid távú felvetést tegyen, és erre a rövid távú, elvégzett feladatokra, vagy nevezzük bárminek, tudja építeni a hosszú távú programjait. Én tehát e tekintetben egy kicsit máshogy látom ezt a problémakört. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Képviselő úr, én a magam részéről helyeslem a szándékot, mindazonáltal úgy gondolom, hogy egy 25 éves stratégia szövetében, hogy úgy mondjam, testidegen egy rövid távú célkitűzés megjelenítése. Ezt a gyermekszegénység elleni nemzeti program rövid távú intézkedési területeire vonatkozó javaslatsort a magam részéről szívesen ajánlanám a kormány figyelmébe, ha ez nem lenne a kormány figyelmében már most is. De tényleg úgy gondolom, hogy egy stratégiában elég nehezen képzelhető el rövid távú intézkedési tervek szövegszerű megjelenítése. (Kuzma László jelentkezik.) Parancsoljon, képviselő úr!
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Hogy az elnök urat idézzem, én is szívesen egyetértenék az elnök úrral, csak éppen az idő kímélése miatt nem szóltam hozzá az előbbi módosítónál, amikor a címváltoztatás is szóba került. Mint az előbb elmondtam, ilyen hosszú távú program tekintetében lényegesen a prioritások, ezen prioritásokra tér ki, és ezen prioritásokon belül egy rövid távú programot ajánl, amire aztán a hosszú távú dolgainkat tudjuk építeni. Ezért javasoltuk egy korábbi módosító javaslatunkban a címváltoztatást, mert így kerek egész az egész program. Igazából tehát - hogy egy kicsit profán legyek - ez csak egy címváltoztatás kérdés, ami egyébként módosítóként bent van. Így érzem egésznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kovárik Erzsébet jelentkezik.) A kormány képviselője kért még szót.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Részben a középtávú programokban olyan feladatok szerepelnek, amelyek meghatároznák a kormány pontos feladatait is, és nem gondolom, hogy egy országgyűlési határozatban kellene ilyen mértékben, ennyire pontosan a kormányzati cselekvési teret behatárolni. Másrészt alapjaiban változott meg az országgyűlési program ehhez képest a rövid távú programhoz képest, hiszen a rövid távú program elsőszámú és egyetlen prioritása a gyerekszegénység csökkentése volt. Ez az országgyűlési határozat azonban ezen jóval túllépett, pontosan a nemzetközi tapasztalatok alapján, amivel bizonyítható, hogy a szülők anyagi helyzetének a javulása a gyerekek iskolai sikerességében nem jelentős. Sokkal inkább arra kell tehát törekedni, hogy a most következő generációk iskolai sikerességét, tanulását, tudását, képességeit, készségeit nagyon kis kortól kezdve fejlesszük oly mértékben, hogy később a munkaerőpiacon eladható tudással rendelkezzenek. Ez a stratégiai program tehát már régen túllépett csak a gyerekszegénység problémáján. Ez egy gyerekesély-program, így a rövid távú programok és a stratégiában megjelölt célok ellentétbe kerülhetnek egymással, koherencia sincs a kettő között. Én ezért nem javaslom, és ezért nem támogatjuk, hogy ez bekerüljön az országgyűlési határozatba.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt bizottság, szavazunk. Aki a 17. sorszámú, Soltész Miklós képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott indítványt támogatja, az, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 18. pontról szavaztunk.
A 19. pontban Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony és képviselőtársai az indítvány 6. pontjában kívánnak kiegészítést tenni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 20. pontban ugyancsak Pelczné dr. Gáll Ildikó és képviselőtársai a II. fejezet 1. pontját kívánják kiegészíteni, amely a prevenciónak a különböző függőséget okozó szenvedélybetegségekre való kiterjesztését javasolja. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tartalmában egyetértünk a javaslattal, hogyha lehetne egy kapcsolódó módosító javaslattal a szöveget pontosítani, hiszen a gyógyítás már nem a prevenció része, és itt a gyógyítás is szerepel. Ebben a formájában tehát nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány tehát tartalmában támogatja az indítványt, annak a kapcsolódó módosító javaslattal történő pontosítását kéri. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e az indítványt. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 21. pontban Pelczné dr. Gáll Ildikó és képviselőtársai az V. fejezetet kívánják a gyermekvállalás és gyermeknevelés feltételeinek a javítására vonatkozó indítvánnyal kiegészíteni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 22. pontban Pelczné dr. Gáll Ildikó és képviselőtársai az V. fejezet 2. pontja kapcsán a gyermekszám szerint, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülőket fokozottan támogatott, differenciáltabb családi pótlék rendszert kívánják bevezetni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk. Jelenleg is e felé mennek a dolgok.
ELNÖK: Támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 23. pontban Pelczné dr. Gáll Ildikó és képviselőtársai az V. fejezet 4.1. pontjában a napközbeni ellátásokat kívánják kiegészíteni egy mondattal, amely a szabadidő tartalmas eltöltésének feltételeit kívánja javítani, illetve megteremteni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egyetértünk vele.
ELNÖK: A kormány egyetért vele. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 24. pontban Pelczné dr. Gáll Ildikó és képviselőtársai a közoktatáson belül az egészségnevelés és fejlesztésre, a családi és közösségi kapcsolatok kezelésére vonatkozó ismeretek oktatását kívánják megteremteni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOVÁRIK ERZSÉBET (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tartalmilag egyetértünk a javaslattal. Az ötpárti egyeztetésen egy ennél jobb szöveg szerepelt. Hogyha esetleg egy kapcsolódóval, szakértőket bevonva, tudnánk javítani a szövegen, akkor támogatni tudnánk.
ELNÖK: A kormány a tartalommal egyetért, a megfogalmazásban pontosítást kér. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e a módosító indítványt. (Szavazás.) A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A módosító indítványok végére értünk. Megköszönöm a miniszteri biztos asszonynak a részvételt.
Tisztelt Bizottság! Egyebek címszó alatt nekem egy bejelentenivalóm van, illetőleg ebben döntést kell hoznia a bizottságnak. Balog Zoltán képviselő úr, az emberi jogi bizottság elnöke eljuttatott hozzám egy indítványt, amelyet az emberi jogi bizottság tett, s amelynek lényege, hogy az emberi jogi bizottság albizottságot kíván kiküldeni az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel kapcsolatos kormányzati intézkedés kivizsgálására, és azt a javaslatot teszi, hogy ennek az albizottságnak a munkájában az Egészségügyi bizottság és az Oktatási és tudományos bizottság - minthogy az OPNI a Semmelweis Egyetemhez tartozik - vegyen részt. A kérdés az, hogy kívánunk-e ebben részt venni, és amennyiben igen, akkor kit, kiket jelölünk ebbe az albizottságba. (Zsigó Róbert jelentkezik.)
Alelnök úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt javaslom, hogy mi mint oktatási bizottság mindenképpen vegyünk részt ebben. A bizottság felállította az ellenőrzési albizottságát, és azt javaslom, hogy a bizottság ellenőrzési albizottságának a tagjai vagy ellenőrzési albizottsága vegyen részt ebben a munkában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e más javaslat? (Senki nem jelentkezik.)
Meg kell mondanom, hogy a magam részéről nem nagyon tudnám ezt az ötletet támogatni. Nem az ellenőrzési albizottság delegálását, hanem egyáltalán azt, hogy ebben a tevékenységben részt vegyünk. Egyedi ügyek kivizsgálására a Házszabály szerint vizsgálóbizottság felállítását lehet kezdeményezni. A bizottságközi albizottság egyedi ügyek kivizsgálására történő létrehozása a Házszabályban nem ismert fogalom, ezt a hatáskört, vagyis egy ügy megvizsgálására bizottság kiküldését a Házbizottság az Országgyűlés plenáris ülése számára tartja fenn. Én tehát nem javaslom, hogy ebben az ügyben az oktatási bizottság vegyen részt. (Révész Máriusz jelentkezik.)
Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én pedig azt gondolom, hogy ez az oktatási bizottság ellenőrző albizottságának nyugodtan lehet a feladata, sőt az ellenőrzési albizottságnak igazából ilyen típusú ügyeket kellene megvizsgálnia. Hogy most itt közös döntés születik vagy nem? Nem hiszem, hogy közös döntésnek kell születnie. Az albizottság, az ellenőrzési albizottság egyedileg is hozhat döntést ebben az ügyben, úgyhogy én azt javasolnám, hogy az ellenőrző albizottság vizsgálja meg ezt az ügyet. Azt gondolom, elég fontos és közérdeklődésre számot tartó ügyről van szó. (Zsigó Róbert jelentkezik.)
ELNÖK: Alelnök úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden azt szeretném mégis kérni, hogy a bizottság támogassa az általam javasoltakat, hiszen tudjuk, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben már elkezdődtek a változások, és azt is tudjuk és tapasztaljuk, hogy egy vizsgálóbizottság létrehozása a parlamentben mennyi időt vesz igénybe. Révész képviselő úrhoz csatlakozva azt gondolom, mindenképpen fontos lenne, hogy ha ez ügyben legalább egy vizsgálatot tudna folytatni az oktatási bizottság ellenőrző albizottsága is, mert azt gondolom, mindannyiunk számára fontos lehet, hogy ez az ügy megfelelően rendeződhessen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! A Házszabály értelmében az ellenőrző albizottság a meghozott törvények érvényesülését vizsgálja - ez nem ebbe a témakörbe tartozik. Ez az ügy, továbbra is azt kell mondjam, jellegzetesen egy olyan témakör, amelyben ha valaki vizsgálódni akar, akkor vizsgálóbizottság kiküldését kell kezdeményeznie, vizsgálóbizottság kiküldése pedig az Országgyűlés plenáris ülésének a diszkrecionális jogkörébe tartozik, és nem a bizottságokéba. Én tehát továbbra sem értek egyet ezzel az indítvánnyal.
Van-e további megjegyzés? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazzunk! Kíván-e a bizottság tagokat delegálni ebbe az emberi jogi bizottság által létrehozni tervezett albizottságba? Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) A bizottság az indítványt elvetette.
Tisztelt Bizottság! Van-e valakinek még az egyebek címszó alatt mondanivalója? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
A jövő héten bizottsági ülést, legalábbis ha semmi rendkívüli nem történik, nem tervezünk. Ezzel szemben az azután következő hétre előzetes jelzés szerint a kormány be fogja nyújtani az oktatási törvénycsomagot, amely a közoktatási törvény, a felsőoktatási törvény, a szakképzési törvény és a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítását tartalmazná. Hosszú és kimerítő bizottsági ülésre kell számítanunk, amelyet technikai okok miatt előreláthatólag csütörtökre fogok összehívni. Kérek mindenkit, hogy így próbálja a jövő hét utáni hetét tervezni. (Közbeszólások.) Az 10-e, igen.
Nagyon szépen köszönöm a részvételt és a fegyelmezett munkát. Viszonlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 51 perc)
|
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese