OTB-20/2007.
(OTB-36/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2007. október 17-én, szerdán, 14.11 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532-535. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
Egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú (Általános vita) *
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról (3860/1. szám) *
Szóbeli kiegészítések *
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) *
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium) *
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
Szabóné Farkas Katalin (Állami Számvevőszék) *
Kérdések *
Válaszok *
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) *
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
Hozzászólások *
Ringhoffer Ervin (Kollégiumok Országos Szövetsége) véleménynyilvánítása *
Válaszok, reflexiók *
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium) *
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/4009. számú törvényjavaslat (általános vita) *
Szóbeli kiegészítések *
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) *
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszai *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsoló képviselői kijelölése *
Egyebek *
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Almássy Kornél (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) megérkezéséig dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz) Pánczél Károlynak (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Arató Gergely államtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
Kajdi László (Pénzügyminisztérium)
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
Ringhoffer Ervin (Kollégiumok Országos Szövetsége)
Szabóné Farkas Katalin (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 11 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, meghívottainkat és mindenkit, aki érdeklődésével megtiszteli a munkánkat. Az Oktatási és tudományos bizottság október 17-ei ülését megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! A meghívóval együtt kézhez kapták a mai napirendre tett javaslatomat is. A magam részéről egyetlen módosítást javasolnék: tekintettel arra, hogy az adótörvényekkel kapcsolatos ajánlás csak a mai nap reggelén jutott el hozzánk, így eredetileg nem állt módunkban átnézni, a ma délelőtti átnézés során viszont kiderült, hogy alig néhány indítvány vonatkozik ránk. Azt javaslom, hogy kezdjük ennek a megvitatásával és megszavazásával, tekintettel arra, hogy akkor mindazok, akiket ez érdekel, megszabadulhatnak tőlünk. Nekem tehát ez a javaslatom van.
Van-e valakinek más indítványa? (Senki nem jelentkezik.)
Amennyiben nincs, akkor ezzel a módosítással teszem fel szavazásra a kérdést. Aki az ismertetett módosítással elfogadja a napirendet, kérem, most jelezze. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
Egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik tehát az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító indítványainak megvitatása. A javaslatot T/3892. számon kapták kézhez, és reményeim szerint mindenki előtt ott fekszik az együttes ajánlás a részletes vitához.
Kezdjük a 116. ponttal - hogy ne sokat lacafacázzunk. (Zsigó Róbert: Miért nem a 160-assal?) Nekem most ilyen kedvem van...
A 116. pontban Gegesy képviselő úr javasolja a törvényjavaslat 279. §-át egy új (2) bekezdéssel bővíteni. Kérdezem a kormány képviselőjét.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot! Kajdi László főtanácsos vagyok a Pénzügyminisztériumból. A 116. ajánlási pont szerinti módosító indítványt nem támogatjuk. Előre jelzem, hogy kormányzati álláspont még nincsen, csak tárcaálláspontot tudok mondani.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány tehát nem támogatja a javaslatot. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, hogy ez támogatásra méltó javaslat. Egyrészt olyan feladatköröket, amelyeket amúgy is el kellene végezni, a működési előirányzat-kereten belülre kívánja tenni, másrészt pedig többször is elmondtuk, hogy működésre mennyi fordítható, ez annak az összegét némileg csökkenti, magyarán innovációra és érdemi feladatokra érdemlegesen több marad mint elosztható forrás. Úgyhogy szerintem támogatható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további megjegyzés? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
A 116. pontban jelzett módosító indítványt tehát a tárca képviselője nem támogatja. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatjuk-e ezt az indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 117. pontban Gegesy képviselő úr a törvényjavaslat 279. §-át egy új (3) bekezdéssel javasolja kiegészíteni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) a bizottság egyharmada sem támogatja. (Zúg a hangosító berendezés.)
Kérném szépen, hogy a mobiltelefonokat tegyük egy kicsit távolabb a készülékektől, mert nagyon idegesítő ez a zaj.
A 118. pontban Pósán képviselő úr a 279. §-ban a kutatási és fejlesztési alapról szóló törvény 8. § (3) bekezdésének módosítását javasolja. Kérdezem a kormány képviselőjét.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 119. pontban Magda Sándor, Magyar Bálint és Pálinkás József képviselő urak, továbbá Gegesy Ferenc képviselő úr javasolják a törvényjavaslat 280. §-ának a módosítását. A kormány?
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. (Tatai-Tóth András és dr. Pósán László jelentkezik.) Tatai-Tóth képviselő úr, aztán Pósán képviselő úr.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Megfontolásra javaslom a bizottságnak ezt az indítványt. Tulajdonképpen arról van szó, amit már korábban, amikor az innovációs törvény a parlament előtt volt, mi is javasoltunk: hogy az alap feletti rendelkezés joga, bár végső soron a miniszteré, de azt ruházza rá az innovációért felelős szerv vezetőjére. Ezt tartalmazza ez a javaslat, én tehát azt gondolom, hogy a bizottság ezt támogathatja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tatai-Tóth képviselő úr elmondta, köszönöm.
ELNÖK: Akkor szavazás következik. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a 119. pontban jelzett indítványt. (Szavazás.) A bizottság az indítványt támogatja.
Az ajánlás 148. pontja következik, amelyben Zsigó képviselő úr a törvényjavaslat 440. § g) pontjának elhagyását javasolja. A kormány?
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Indoklást szeretné kérni.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Ennek a pontnak az alapján ellátásra lesznek jogosultak a hallgatói jogviszonyban, illetve munkaviszonyban is állók, tehát azért került be ez a szabályozás.
ELNÖK: Ha jól értem, a főtanácsos úr azt mondja, hogy ez a hallgatóknak jó.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Igen. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Közbeszólás az ellenzéki képviselők soraiból: És ezt ők is tudják?!) Ezt majd velük kell megvitatni. Van-e további megjegyzés? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Ez esetben kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a módosító indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az ajánlás 177. pontjában Molnár Albert, Kékesi Tibor és Tukacs István képviselő urak a törvényjavaslat 14. számú mellékletének elhagyását javasolják a dialektikus materializmusból oly jól ismert egyetemes összefüggések törvénye értelmében. Ez az ajánlási pont összefügg számtalan más ajánlási ponttal, együtt szavazunk róluk. Kérdezem a kormány képviselőjét, egyetért-e a módosító indítvánnyal.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány képviselője nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 178. pontban Varga Mihály, Tállai András és Szatmáry Kristóf képviselő urak szó szerint ugyanezt az indítványt teszik, de más összefüggésekben, tehát más ajánlási pontokkal függ össze. Kérdezem a kormány képviselőjét, ezt támogatja-e.
KAJDI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány ezt sem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Tisztelt Bizottság! A nálam szereplő listának ezzel a végére értünk. Mint említettem volt, csak elég kutyafuttában állt módomban átnézni a dolgot. Van-e valakinek tudomása olyan ajánlási pontról, amiről kellett volna, de nem szavaztunk? (Nincs jelzés.) Nincsen. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom. Főtanácsos úrnak köszönöm a megjelenést.
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája, illetőleg ezzel együtt az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési törvényjavaslatához benyújtott véleményének vitája. A törvényjavaslatot T/3860. számon, az Állami Számvevőszék véleményét 3860/1. számon kapták kézhez.
Köszöntöm a napirendi ponthoz a kormány, illetőleg az Állami Számvevőszék megjelent képviselőit. (Mobiltelefon-hangok hallhatók.) Nyomatékosan szeretnék megkérni mindenkit, hogy takarítsuk el a mobiltelefonokat a hangszórók közeléből, mert egy szót nem lehet érteni attól, hogy állandóan zörögnek. Tehát még egyszer köszöntöm az Állami Számvevőszék és a kormány megjelent képviselőit, közöttük is megkülönböztetett tisztelettel Arató Gergely államtitkár urat. Át is adnám önöknek a szót; amilyen sorrendben önök gondolják, úgy terjesszék elő a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Koleszár Katalin vagyok a Pénzügyminisztériumból. Amint az önök előtt fekvő törvényjavaslatból is kitűnik, a kormány ismét határidőre benyújtotta a 2008-as költségvetési törvényjavaslatot, mely idén is egy tiszta törvényjavaslat. Ennek benyújtásával lényegében egy időben benyújtásra került a 2008. évi költségvetési törvényt megalapozó törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslat is.
A 2008-as költségvetés alapjaiban ugyanazt a struktúrát követi, mint az előző évek törvényjavaslatai. Ami újdonság lehet, az a vagyontörvénnyel összefüggésben az új vagyonfejezet megjelenése.
A törvényjavaslat alapvető szándéka volt természetesen a konvergenciaprogrammal való összhang megteremtése, illetve több pontján is a korábbi ÁSZ-észrevételeknek megfelelően pontosítottuk. A költségvetési törvényt megalapozó törvényjavaslatban már egy olyan ÁSZ-javaslat is megjelenik, ami ehhez a költségvetési törvényjavaslathoz készült jelentésben szerepel.
Azt hiszem, a törvényjavaslat különösebb kiegészítést nem igényel. Talán a szakterülethez tartozó tárcákról és alapokról annyit érdemes elmondani, hogy mind az Oktatási és Kulturális Minisztérium, mind a Magyar Tudományos Akadémia költségvetési támogatása növekszik 2007-hez képest. Ezen belül jelentős összeget képvisel a felsőoktatás támogatása is. Ugyancsak növekszik természetszerűleg a Munkaerő-piaci Alap kiadási főösszege.
Az Innovációs Alapnál van egy újdonság - itt visszautalnék a 2006. évi költségvetés végrehajtásának tárgyalásakor elhangzottakra -: az Innovációs Alap 2008. évi költségvetése tartalmaz egy 10 milliárd forintos egyenlegrontást. Ez a korábbi években felhalmozódott maradvány felhasználását teszi lehetővé. Tehát amire akkor utaltam, annak a megoldása itt található.
Köszönöm szépen, ennyit tettem volna hozzá, és természetesen a kérdéseikre válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm.
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Én is tisztelettel üdvözlöm a bizottságot és a vendégeket is. Az önkormányzati területről egy picit rövid összefoglalót szeretnék adni, hogy elhelyezzük a közoktatási célú támogatásokat az önkormányzati költségvetésen belül. A helyi önkormányzatok jövőre az értékpapír- és hitelműveletek nélkül több mint 3200 milliárd forinttal fognak gazdálkodni a tervezés szerint. Ezen belül mintegy 40 százalékát biztosítja a központi költségvetés a szabályozott források keretével, azaz az átengedett személyi jövedelemadó, valamint az állami támogatások, hozzájárulások előirányzatai körében. Ebből a 40 százalékból, ha ezt vesszük 100-nak, ezen belül a közoktatás 35,6 százalékkal részesedik, ami hasonló arányt jelent az előző évi költségvetési arányokhoz. Ha csak a szoros működést tekintjük, amihez a költségvetésből ezek a bizonyos normatív támogatások, hozzájárulások kifutnak, akkor azt tudjuk mondani, hogy a működési célú állami támogatásokon belül a közoktatás részesedése több mint a háromnegyede, tehát nagyon nagy súlya van az állami támogatásokon belül a közoktatásnak.
Egyenlegében hogy néz ki 2007-ről 2008-ra a közoktatás támogatása? Az egész 2008. évi törvényjavaslatban érdemben olyan új szabályozó elem igen kevés van, ami nem lett volna előre látható. Tehát egyenlegében ez azt jelenti a két év országgyűlési előirányzata, illetve most javaslata között, hogy összességében mínusz 22,5 milliárd forinttal csökken a közoktatási támogatások, hozzájárulások főösszege. Ebbe a támogatásváltozásba beleértjük a többcélú kistérségi társulások támogatását is. Ez az egyenleg három összetevőből alakult ki. A most szeptemberi pedagógus heti kötelező óraszám emelésének következményi szintre hozásának összege, ami a 2007. évi költségvetésben háromhavi pénzforgalmi szemléletben történő támogatáscsökkenést jelentett, gyakorlatilag már a 2007. évi költségvetéssel eldöntött hatása tükröződik a 2008. évi költségvetési javaslatban.
Ellenkező előjellel, pozitív előjellel változtatja az egyenleget az a 3,5 milliárd forint, ami a közoktatási törvény nyári módosításának hatásaként várhatóan több szolgáltatás-igénybevételt jelent majd a jövő évi költségvetésben. Ilyen változtatás például a sajátos nevelési igényű gyerekekkel összefüggő szabályozásváltozás, az alapfokú művészetoktatás szabályozásának változása és egy nagyon lényeges dolog, az óvodai nevelésbe való bekapcsolódás, a kötelező felvétel biztosítása a jelentkezők számára, ami ugyan egy hároméves program, de már most látható, hogy erre felfigyeltek a fenntartók is, tehát már most látszik a féléves információnk alapján, hogy nőni fognak a létszámok. Természetesen azt tudjuk, hogy nem a gyereklétszám növekszik, hanem korábban lépnek be a gyerekek az óvodába.
A következő összetevője nagyon kis összegű, plusz 400 millió forint összeggel változtatja az egyenleget az a szociális jellegű intézkedés, amelyik nem a tanév rendje szerinti, tehát nem tanévi finanszírozással, hanem már január 1-jétől lehetővé teszi, hogy az ötödik évfolyamos iskolások is, akik gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek, ingyenesen vehessék igénybe az étkeztetést. Tehát ez az a három elem, amely kialakította ezt a bizonyos egyenleget, amely ugyan negatív, de ezek a hatások érvényesülnek benne.
Nem szabad elfeledkezni arról, hogy létszámcsökkenéssel továbbra is számolunk a közoktatás rendszerében, ennek a létszámcsökkenésnek a megtakarítását azonban felszívják a korábbi közoktatási törvény alapján beinduló, felmenő rendszerben kiteljesülő új feladatok. Csak egy ilyet mondok, mert a bevezetőben nem szeretném ezzel húzni az időt: a legnagyobb tétel ebben a szakiskolai, szakközépiskolai gyakorlati oktatás bevezetése két év alatt. Ez a 10. évfolyamon most indult be, és 54 ezer gyerek után kellett már biztosítani többek között a normatív hozzájárulások fedezetét. Vannak még persze más programok is, amelyekre a költségvetésnek gondolnia kell.
Ami részben technika, részben pedig egy új szakmai filozófia, ami nem most találódott ki, hanem már egy évvel ezelőtt, vagy még korábban is, csak tavaly került először a költségvetési törvénybe, ez az a bizonyos teljesítménymutató-rendszer. A teljesítménymutató rendszerébe beépül a kollégium, a napközi és az alapfokú művészeti oktatás is. Az egyik oldalról miért volt erre szükség? Mindazok a különböző közoktatási intézménytípusokban megvalósuló szakmai feladatok, amelyekre a közoktatási törvény paraméterezhető keretrendszert, feltételrendszert állapít meg, egységes finanszírozási rendszerbe kerülnek - ez az egyik oldala a dolognak. Ettől átláthatóbb és egyszerűbb is lesz a szakmai terület finanszírozása. Más oldalról azt is el kell mondani, hogy a közoktatási törvény 118. §-ának az előírásait is közvetíti ez a fenntartók felé, hiszen a 118. §-ban mondja meg a törvény az állami finanszírozásbeli közreműködési kötelezettségeinek a peremfeltételeit, és azt is rögzíti a szaktörvény, hogy ettől a fenntartók eltérhetnek, természetesen akár felfelé, akár lefelé, de az ehhez kapcsolódó költségvetési vonzatokat a döntéseknél szükséges végiggondolni.
Még egy dolgot szeretnék elmondani, és többet nem, mert az már a részletes vitához fog tartozni, de lehet, hogy kérdést előzök meg vele. Egyetlenegy olyan jogcímnél sem, amely bekerült a teljesítménymutatóba, nem változik, nem csökken annak az előirányzatnak a szintje, amely eddig ezekbe a rendszerekbe ment. Tehát attól, hogy a kollégium, a művészetoktatás és a napközi otthon bekerült a teljesítménymutatóba, attól az a színvonal, ahogyan, amilyen mértékben eddig a költségvetés finanszírozta, nem változik, illetve nem csökken.
Ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen... (Dr. Bencze Péterné: Elnézést, még egy mondat!) Akkor mégsem. Parancsoljon! (Derültség.)
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, még egy mondat.
ELNÖK: Akkor mégse, államtitkár úr.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, tényleg bocsánatot kérek, de nagyon fontos. A tervezés kapcsán minden évben elmondom, és nagyon muszáj elmondani, hogy ilyenkor becslünk, méghozzá nagyívben becslünk mutatószámokat. Az önkormányzatoknál idén főként elég későre nyúltak azok a döntések, amelyek a fenntartók közötti intézményátadásokat vagy feladatátrendeződéseket is jelentenek, illetve feladatszerveződésben, helyi feladatszervezésben is átrendeződéseket jelentenek. Ez azt jelenti, hogy főként 2008-2009-re valóban nagyvonalú becsléseken alapul ez az önkormányzati mutatószám-tervezés, és ezeket mind-mind helyre kell hogy rakja, tehát még nyilván van mozgástér - de csak 2008. szeptember 1-jétől - a szabályozási elemekben módosítások tekintetében. De ezt csak akkor fogjuk megtudni.
Azt még el szeretném mondani, hogy pontosan emiatt nagyon koránra hoztuk a felmérést, tehát nagyon-nagyon gyorsított a felmérés, hogy minél hamarabb rendelkezésre tudjanak állni azok az adatok, amelyekről az Országgyűlés még november 30-át megelőzően tud dönteni egyes kérdésekben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. És akkor most az államtitkár úré a szó.
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A bizottság engedelmével elsősorban a felsőoktatási területről beszélnék, illetve rövid kiegészítést mondanék a közoktatási területet érintő ügyekhez.
A felsőoktatás területén, mint bizonyára emlékeznek képviselőtársaim, a tavaszi törvénymódosítás alkalmával állítottuk be a felsőoktatás teljes támogatására vonatkozó, megfelelő számítási mechanizmusokat. Ilyen értelemben azt mondtuk, hogy a felsőoktatás egy kiszámítható finanszírozással egy kiszámítható pályán fog mozogni - a mostani törvényjavaslat ennek a finanszírozási pályának, a törvényben szereplő garanciáknak felel meg. A 2007-es 214 milliárd forintot 226 milliárd forintra emeli a javaslat, ennek döntő része az intézmények működési támogatásába kerül bele, kisebb része a hallgatói támogatásokba, illetve fejlesztési forrásokat biztosít a felsőoktatás számára. A felsőoktatás területén tehát viszonylag egyszerű a helyzet: az előre megtervezett, kiszámítható pályán mozog a felsőoktatás támogatása, azokat az ígéreteket váltja valóra a költségvetési törvény, amelyeket a szaktörvényben megígértünk.
Hasonlóképpen az előzetes terveknek megfelelő, bár sokkal kevésbé kedvező képet mutat a közoktatás finanszírozása, hiszen itt a konvergenciaprogramban 2007-2008-ra az óraszámemelésből származó 34 milliárd forintos forrás kivonását terveztük, ennek megfelelően állítottuk be 2007. szeptember 1-jétől a finanszírozási rendszert. Azt tudják képviselőtársaim, és ez bizonyos szempontból megnehezíti az összehasonlításokat és a számításokat, hogy a fenntartók megfelelő felkészülési idejének a biztosítása érdekében a költségvetés közoktatási részének tervezése tanévekre történik, és nem naptári évekre, tehát amit a 2008-as költségvetés nominális összegeiben látunk, az alapvetően, legalábbis kétharmad részében a 2007. szeptember 1-jétől érvényes finanszírozási szabályok átvezetését, továbbfolytatását jelenti.
A finanszírozáson belül egyetlen olyan terület van - ezt azért említem meg, mert tegnap is szóba került az önkormányzatokkal történő egyeztetésen -, ahol a 2007-es finanszírozáshoz képest további szigorítás van, ez sem váratlan azonban, hiszen ezt így jelentettük be, tudniillik azt, hogy felmenőrendszerben ebben az évben már a 2., a 6. és a 10. évfolyamra is az idén, tehát 2007-ben alkalmazott kedvezőbb, alacsonyabb csoportlétszámok helyett a törvényben rögzített átlagos csoportlétszámokat alkalmazzuk. Ennek következtében ezeken az évfolyamokon természetesen rosszabbodnak, romlanak a finanszírozás feltételei. (Dr. Bencze Péternére nézve:) Említette a főosztályvezető-helyettes..., vagy csak osztályvezető? (Dr. Bencze Péterné: Senki! - Derültség.) Bocsánat, ez az előléptetési kísérlet nem sikerült. (Derültség.) Tehát a Pénzügyminisztériumból jött kolléga említette azt, hogy az óvodáztatás kiterjesztésének vannak többletforrásai a javaslatban. Hozzá kell tennem, hogy maguk a finanszírozási szabályok is kedvezményezik az óvodákat, hiszen ezen a területen volt a korábbi években a legrosszabb a finanszírozás aránya. Ezért ezen a területen 2006-hoz képest összességében egy 10 milliárdos növekmény található. Természetesen tudom - a vitában bizonyára el fogják mondani -, hogy ennél többre is szükség lenne, mindenesetre viszonylagos forrásjavításra, illetve nem csak viszonylagos, hanem abszolút értelemben való forrásbővítésre az óvodáknál van lehetőség.
Szintén említette már a kolléga - és ezt nem elemezném tovább -, hogy azokon a területeken, amelyek 2008. szeptember 1-től kerülnek a teljesítménymutató számítása alá, tehát a teljesítménymutatót 2008. szeptember 1-től kell alkalmazni, ott egy érdemi átrendeződés van. Ezek közül a kollégiumnál a teljesítménymutató és egy kollégiumi lakhatást támogató normatíva jelenik meg 2008 szeptemberétől és váltja ki a jelenlegi egységes normatívát.
A művészetoktatásnál ennél bonyolultabb a helyzet, ha ezt így mondhatom, hiszen ott a normatívák között egy, a teljesítménymutató alapján számolt normatíva kerül be. Ennek összege közel 9,5 milliárd forint az idei 11 milliárd forint körüli támogatási összeghez képest, ugyanakkor növekszik a pályázati alapon igényelhető kiemelkedő minőségű oktatást támogató alap összege a központi forrásoknál. Az a tapasztalat idén is, hogy egyébként ez a forrás jól hasznosul, és itt sikerült egy olyan pályázati rendszert kialakítani, ami azokat az intézményeket támogatja, ahol különösen jó minőségű munka zajlik. A minősítési folyamat lezajlik januárig, tehát a következő tanévben már ennek a minősítésnek az eredményéhez köthető nem normatívában, de normatív módon ez a kiegészítő támogatás.
Tisztelt Bizottság! Azt tudom elmondani, amit minden költségvetési vita elején el szoktunk mondani, hogy bizonyos korlátok teljesen egyértelműek. Tudniillik az - és ebben az évben ezt különösen fontos hangsúlyozni -, hogy a konvergenciaprogram betartása, követése a kormányzatnak alapvető célja. Eltérésre bizonyos többletfeladatoknál nagyon korlátozott módon volt lehetőség, ugyanakkor a belső arányokban, finanszírozás pontos módjaiban ugyanúgy, mint a korábbi években, a kormányzat ebben az évben is nyitott mind a politikai egyeztetésre, mind a szakmai szervezetekkel, önkormányzatokkal való egyeztetésre. Az önkormányzatok is fogalmaztak meg javaslatokat, ezeket természetesen érdemben meg fogjuk vizsgálni. Hasonlóképpen a parlamenti vitában elhangzó javaslatokat is érdemük szerint fogjuk elbírálni, és abban kérjük a képviselők támogatását - mint ahogy a korábbi években is volt erre példa -, hogy segítsék olyan javaslatokkal a jó költségvetés elfogadását, amelyek a közoktatás, a felsőoktatás, a tudomány szükségleteinek az adott keretek közötti jobb kielégítését, jobb támogatását teszik lehetővé. Természetesen a kormány nevében is kérem azt, hogy az általános vitára való alkalmasságot a bizottság támogassa, hiszen az általános vita és majd utána a részletes vita lesz az, ahol a részletszabályok pontosítására, javítására lehetőség van.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az Állami Számvevőszék képviselőjét kérem szólásra.
Szabóné Farkas Katalin (Állami Számvevőszék)
SZABÓNÉ FARKAS KATALIN (Állami Számvevőszék): Nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy az Állami Számvevőszék felülvizsgálta a 2008. évi költségvetési törvényjavaslatot. Szeptember 18-áig tudtuk a helyszíni ellenőrzést lefolytatni. A bizottsághoz tartozó egyes tárcáknál a tervezési munkát ellenőriztük az Oktatási és Kulturális Minisztériumban, a Tudományos Akadémiánál és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapnál. Azt állapítottuk meg, amit le is írtunk, hogy a tervezési munka a jogszabályi előírásoknak, a tervezési köriratnak megfelelően történt, tehát megfelelő volt.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Még egy dologról kell önöket tájékoztatnom. A bizottság valamennyi képviselője levelet kapott - de amennyiben nem kapták volna meg, kioszttattam - a Magyar Waldorf Szövetségtől, aki a 2008. évi költségvetési törvényhez fűz javaslatokat. Ezt csak megjegyzésként közlöm, tekintettel arra, hogy két konkrét módosító indítványról van benne szó, amelyekről nyilván nem most, hanem majd a részletes vita során kell tárgyalnunk.
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Mi is kaphatnánk belőle?
ELNÖK: Természetesen.
Az a kérdésem, hogy van-e valakinek kifejezetten és szigorúan csak kérdésre igénye, tehát ha valami nem tiszta, nem világos, és nem kérdésnek álcázott hozzászólása. Igen; Pósán képviselő úr szeretne kérdezni.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Bevallom őszintén, azt nem fogom tudni megmondani, hogy a kérdés igazából kihez címeztetik, de a kormányhoz, mert itt azért a kormányoldalról mégis csak vannak jelen. Az Állami Számvevőszék korábban is kifogásolta és most is kifogásolja azt, hogy a PPP-programokkal megvalósuló beruházásokkal kapcsolatban nem rendelkezünk továbbra sem átfogó nemzetgazdasági szintű információkkal, és a PPP-programok nagyon nagy mértékben érintik az oktatás területét, főleg a felsőoktatás szintjén. Tehát a kérdés az, hogy ha ez már korábban is többször felvetődött kifogás volt, akkor a kormányzati "alapos" tervezés - sokszoros idézőjelbe téve az "alapos" szót - miért nem tud kiterjedni arra, hogy végre ilyen természetű szakmai kifogásoknak meg tudjon felelni a költségvetés, miért nem ismerhetjük meg azt, hogy egyáltalán a PPP-vel kapcsolatos kötelezettségvállalások mértéke meddig terjed és milyen nagyságrendű; mert ezek ilyen értelemben sajnos továbbra is megismerhetetlenek.
Van egy másik kifejezett kérdésem is, elnök úr, ha szabad. Ez nagyságrendileg kisebb, de bevallom őszintén, határozottan kíváncsi lennék rá, és egy kicsit mókás is. Olyasmi olvasható a költségvetésben, hogy a rászorulók telefonhasználatát támogatja a GKM. Kik lennének ezek, vagy milyen formában kell ezt majd megnézni meg hogy s mint? Ez kifejezetten érdekes lenne.
ELNÖK: GKM?
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): GKM. Ez egy érdekes műfaj, szeretnék erre választ kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem tudom, a kormány képviselői közül ki válaszol.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Azt a tájékoztatást kaptam a munkatársaimtól, hogy az olyan kimutatások, amelyek a hosszú távú kötelezettségvállalásokra vonatkoznak, a Pénzügyminisztérium honlapján elérhetők. Itt igazából arról van szó, hogy összefoglaló táblázat nem készült ezekről, például az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz tartozó PPP-programokról, illetve az azokhoz kapcsolódó költségvetési kiadásokról a tárca fejezeti kötetében lehet olvasni.
Köszönöm. (Dr. Pósán László: Ez nem volt válasz a kérdésre, elnézést.)
ELNÖK: Államtitkár úr!
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
ARARÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: A PPP-konstrukciók különböző típusúak. Nyilván amiről mi tudunk tájékoztatást adni és információval rendelkezünk, az a felsőoktatást érintő PPP-konstrukció. Ez valóban a tárca fejezetében szerepel, a jövő évi összege 5,5 milliárd forint, annak megfelelően, amilyen megegyezés született annak idején a felsőoktatási intézmények és a tárca között.
A második kérdésre azt tudom mondani, hogy természetesen értem a képviselő úr kérdésében lévő érdeklődést és ebben magam is osztozom. Azt tudom ígérni, hogy a következő alkalomra a GKM-től kérünk erről tájékoztatást, mert bár mi képviseljük a kormányt, de minden ága-bogát pontosan nem tudjuk.
ELNÖK: Például, hogy a képviselők jogosultak-e ilyen támogatásra. (Derültség.) Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom a napirendi pont vitáját. Elsőként Pokorni Zoltán képviselő úr kért szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt tetszett mondani, ha jól emlékszem, hogy 22 milliárd forinttal csökken az idei évhez képest jövőre a közoktatás támogatása. Igaz? (Dr. Bencze Péterné bólint.) Itt van előttem az ÁSZ-jelentés, amely 26,4 milliárdos csökkenésről szól. Itt ül a kolléganő, majd önök megvitatják, hogy melyik az igaz.
Én egy táblát vettem magam elé, amely szerint a költségvetésből az önkormányzati fenntartású oktatás, ami szűkebb, mint az egész közoktatás - tehát lehet, hogy itt van a magyarázata a számoknak -, 2006-ban 910 milliárd volt. (Arató Gergely: A teljes!) A teljes oktatási tevékenység szolgáltatás, a teljesülés.
A 2007-es előirányzat, tehát az idei 886 - majd meglátjuk feltehetően, hogy mi teljesül. Jövőre pedig 862 lesz. Itt látunk tehát egy 24 milliárdos csökkenést ezen belül. Ezek a konszolidált kiadások, tehát amiben benne van minden. Azt látjuk tehát, hogy az a pénz, amely - függetlenül attól hogy honnan származik, a kormánytól vagy az adófizetőkön keresztül az önkormányzattól - az oktatásra, a közoktatásra fordíttatik, az ütemesen, erőteljesen csökken évről évre, 25-24-22 milliárd forinttal csökken évente.
Érdemes volna megnézni, hogy hol van a legnagyobb baj, de egyelőre nézzük meg a másik lábát, hogy tudja-e ezt ellensúlyozni az önkormányzati forrásokból a fenntartás zömét kitevő önkormányzati rendszer. Sajnos úgy látom, hogy nem, tehát itt komoly gondok lesznek. Saját bevételt, az önkormányzatoknál saját bevételt teljesített 2006-ban az önkormányzati szektor 854 milliárd forinttal. Idén némi növekedést terveztek, nyolcszázhatvan-valamennyit. Hogy ez a növekedés, ez a durván 10 milliárdos növekedés meglesz-e? Feltehetően meglesz, ez nem irreális. De nézzük meg, hogy mit terveznek jövőre! 981 milliárdot terveznek, tehát 120 milliárd forinttal több saját bevételt kellene produkálnia a rendszernek. Ezt kizártnak tartom. Ennek a növekedésnek a túlnyomó részét egyébként az iparűzési adóból reméli a Pénzügyminisztérium, a tárca durván 100 milliárd pluszt remél az iparűzési adóból az önkormányzatoknál. Mi úgy látjuk, hogy ez kártyavár, homokvár, ez a bevétel nem vagy nem ilyen mértékben érkezik meg az önkormányzatokhoz. Ebből azt látjuk, hogy nem lesz módja a fenntartóknak saját bevételből pótolni ezeket a csökkenő központi támogatásokat, azaz durva módon ott lesz az önkormányzat által fenntartott intézményeknél, és feltehetően a többinél is - az egyházi, alapítványi körben jelentős különbséget nem remélek - ott lesz ez a jelentős csökkenés.
A legnagyobb gondot a számok furcsa módon máshol mutatják, mint ahol Arató államtitkár úr mondja, mert ha jól értettem, azt mondod, hogy az óvodáknál igyekeztetek segíteni, mert ott nagyon alacsony volt a bekerüléshez képest a támogatás aránya. Lehet, hogy én félreértem a rovatok elnevezését - előttem van ez a tábla -, hogy az iskola-előkészítésnél és az alapfokú oktatásnál az idei előirányzat 420 milliárdja 407 milliárdra csökken, tehát ott egy jelentős csökkenést látunk. (Arató Gergely: Óvoda és általános iskola 1-5!) Igen. Tehát itt, ahol - és ebben egyébként valamennyien egyetértünk talán szakmailag - a gondjaink gyökereznek, mondjuk a hátrányos helyzetű gyerekek, a cigány gyerekek óvodáztatásának a megerősítésében, reméljük, hogy majd előbbre jutunk, de az alapvető készségek kialakításának a megerősítésére lenne szükség, és az itt elszenvedett károkat nem tudja később a felső tagozat, a középfokú oktatás reparálni, nem tudja helyrehozni. Itt látjuk a legnagyobb gondot a költségvetésnél, vagy itt véljük a legnagyobb feszültséget az előttünk álló években, legalábbis a számok alapján. A középfokú oktatásnál ilyen radikális csökkenést nem látunk - 1 milliárd -, az gyakorlatilag szinten van, bár azért olyan nagyon ne örüljünk ennek, mert az, hogy szinten van, az azt jelenti, hogy nem ellensúlyozza semmi az inflációt, ráadásul egy speciális területről van szó, amely nem az átlagos infláció által sújtott, hiszen az energiaárak és az élelmiszerárak nagyobb mértékben jelennek meg ezen a területen, az oktatás területén, ahol az infláció feltehetően nagyobb lesz, mint a PM által 4,5 százalékkal tervezett átlagos infláció. Ezen a területen, az oktatási intézmények kiadási oldalán feltehetően nem 4-5 százalékos inflációs nyomás lesz, hanem nem tudom mekkora - talán 10 -, majd meglátjuk az energiaárak, illetve az élelmiszerárak alakulását. Tehát a szinten tartás, a stagnálás reálveszteséget jelent minden területen, mert az inflációt nem ellensúlyozza, a speciális, ezen a területen várható inflációs veszteséget nem képes ellensúlyozni.
És akkor még nem beszéltünk a bérajánlatról, hiszen ha jól értem, a kormány álláspontja az, hogy egy félszázalékos reálbér-növekedést javasol a közalkalmazotti szférában, ha továbbra is 4,5 százalékkal számoljuk az inflációt, akkor 5 százalék nominális bérnövekedés a kormány javaslat, ami 0,5 százalék reálbér-növekedés. Ennek a fedezetét sem látjuk természetesen.
Tehát ott, ahol nagy baj van - óvoda, alsó tagozat -, ott nagy baj van, ott nagyon nagy a baj, de a többinél is azt látni, hogy jelentős problémákkal kell majd szembenézni; ahol egy szinten tartást érzékelünk, ott is romlás lesz, átlagban romlás lesz. Ez az átlagos romlás nyilván differenciáltan jelenik meg, van, ahol nagyon jelentős feszültségek, egy intézményrendszer fenntartását fenyegető feszültség formájában jelenik ez majd meg, mert nem terül szét átlagosan a nagyvárosok, kerületek, kisebb városok, kistelepülések szintjén, hanem valahol fókuszáltan reccsen meg az oktatási rendszer.
Én ezeket a nagy számokat látva nagyon nagy aggodalommal nézek a jövő év elé. Azt remélem a vitától, hogy alapjaiban tudja megváltoztatni ezeket a fő számokat. Az nem vígasztal bizonyos értelemben, hogy ezeket a gondokat láttuk előre, és hogy ez a romlástervezet is a konvergenciaprogramból fakad. Verbális szinten csillapítóan hat, hogy tudtuk ezt már korábban is, de a valóságos folyamatokat illetően nincs különbség a között, hogy előrelátott módon romlik és erodálódik a közoktatás rendszere, vagy pedig egyik napról a másikra, meglepetésszerűen csap le ránk ez a pénzügyi probléma. Át lehet hárítani a konvergenciaprogramra, de a következményeit lássuk, húzzuk alá erőteljesen!
Azt tartom a lényeges pontnak, hogy hol látnak reményt érdemi módosításra, érdemi változtatásra, hogy ez az általános romlás ne következzen be. Általános vitáról van szó, én az általános vitában ezt az általános kérdést teszem fel, mert amennyiben ezek a fő számok így maradnak, oszthatunk-szorozhatunk egy kicsit a kollégiumnak, egy kicsit a művészeti oktatás zenei képzésének vagy a néptáncosoknak, de csak a szegénység foltjait rakjuk a hátáról az ujjára vagy a melléről a térdére, érdemi változást az egész rendszerben nem fogunk elérni. Látnak-e erre önök bármilyen esélyt, hiszen átélték a mögöttünk lévő két hónapot, a kormányzaton belüli költségvetési vitákat. Illetve mit tudnak nekünk, képviselőknek javasolni, akiknek mégiscsak az oktatás és ezen belül is a közoktatás - mert az a legkiterjedtebb, a legnagyobb - a legfontosabb vagy a szívünknek a legkedvesebb. Ezen belül persze számos részletkérdés van, hogy miért kell és hogyan néz majd ki a kollégium ezzel a kettéválasztott, sokfelé választott rendszerrel; a művészeti iskolák tudnak-e pályázatra működést alapozni?
Megértem én a problémákat, hogy az akkreditációs rendszer olyan, amilyen, hogy alkotmányossági problémák vetődnek fel a lefelezett normatíva kapcsán, de a kérdés most az, hogy tudnak-e a művészeti iskolák egy törvényes működési garanciát teremteni majd elnyerendő pályázatokra. Nyilvánvalóan nem tudnak. De ezek részlet-, alegységproblémák, ezért szeretném itt most ezt lezárni, aztán majd később, a második körben ismét szót kérek még.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Anélkül, hogy szerepemből kiesve akár vitába akarnék szállni, akár az előterjesztők helyett válaszolni kívánnék, két dologra azért hadd hívjam fel a figyelmet! Az egyik, hogy a kieső 24... (Közbeszólások.), valamennyi milliárdnak a pótlására ebben az összefüggésben nincsen szükség, hiszen ez nem más, mint a kötelező pedagógus-óraszám 2-vel történő megemelése következtében beállott kiadáscsökkenés.
A bér ügyében ugyanaz a helyzet, hogy a fél százalékos reálbér-növekedés részint a 13. havi majdaninak az egytizenkettedenkénti előrehozásából, részint pedig az adójóváírás megtoldásából ered, tehát ez önmagában bérköltséget nem jelent, illetve jelent, de nyilván majd 2009-re. Ennek megfelelően az inflációs nyomással az is az a helyzet, hogy tekintettel arra, hogy a teljes közoktatási költségnek bő kétharmada bérköltség, ami ezek szerint nominálisan nem növekszik, a teljes összeg nominális növekedése az inflációs nyomást kompenzálja, hiszen ez csak az egyharmadnyi vagy nem is egészen egyharmadnyi dologi költségre vonatkozik.
Ezek nem a képviselő úr által elmondottakat vitató, hanem ezeket a szempontokat csak kiemelő megjegyzéseim voltak, nyilván a kormány képviselői majd részletesebben válaszolnak rá.
További hozzászólási igénye kinek van? Pósán képviselő úr jelezte, hogy szót kér.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hallottuk a kormány-előterjesztésből, hogy a normatívák változatlanok maradtak. Lehet, hogy az én matematikai ismereteim a nagyon-nagyon régi múltból származnak, de hát én nem tudom másképp értelmezni, csak normatívacsökkentésnek azt, amikor a művészeti iskoláknál a zenei normatíva 105 ezer forintról 70 ezer 150-re csökkent, az egyéb művészeti feladatoké 40 ezer forintról 25 ezer forintra. Tehát ha ez nem normatívacsökkentés, akkor az a tiszteletteljes kérdésem, hogy ugyanezt a gyakorlatot nem lehetne-e érvényesíteni mondjuk a gázáraknál, hogy amikor kijön a magasabb számla, akkor nyugodtan mondhassuk azt az embereknek, hogy kérem szépen, ez nem magasabb, félreértés ne essék, ez ugyanaz, ami volt, csak elírták. Tehát ha ezt így értjük, akkor nincsen baj, csak tényleg lássuk világosan.
A szakképzésnél ugyancsak ezt látjuk. Bevallom őszintén, nem értem, hogy egyáltalán a kollégiumoknál a normatíva szétválasztását mi indokolja. Erre szeretnék választ kapni, mert első ránézésre egy kicsit érthetetlennek tűnik. Ha ennek van szakmai indokoltsága, akkor természetesen egyet tudok vele érteni, csak jó lenne rá választ kapni.
Egész egyszerűen megdöbbentő az, hogy további pedagóguselbocsátásokkal számol a költségvetés. Most azt mondja Szabó képviselő úr, hogy ez a normatívacsökkenés meg egyáltalán a közoktatás nominális pénzelvonása abból adódik, hogy az óraszámemelés megtörtént. Kérdés, hogy akkor mi a további elbocsátás indokoltsága. Ez hogy s mint lesz?
ELNÖK: Milyen további?
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tudniillik elhangzott a kormány részéről is, hogy a közoktatásban további létszámleépítéssel számolnak. (Tatai-Tóth András: Gyermeklétszám-csökkenés!)
ELNÖK: Gyermeklétszám-csökkenés, képviselő úr. Ez nem leépítés, hanem egy demográfiai folyamat.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Bizonyára szívesen hallják azok a pedagógusok, akiknek azt mondják, hogy holnap ne menjenek be a munkahelyükre, hogy ez gyermeklétszám-csökkentés, nem elbocsátás. Biztos szívesen hallják ezt a megközelítést. Én azért azt gondolom, hogy ennél egy kicsit nagyobb komolysággal kellene a kérdéshez hozzáállni.
Bevallom őszintén, nem igazán értem a számokból adódóan, hogy itt hogy s mint értelmezendő akkor úgymond az óraszámemelésből fakadó elvonás. Csak kiragadok néhány példát, hogy érzékeljék. A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók nevelése, oktatására 2007-hez képest a jövő évben mintegy 10 milliárddal kevesebb lesz. A két óra plusz emelkedés és a 10 milliárdos, feleannyi összeg valahogy nincs egymással arányban. Tehát jó lenne erre kielégítő magyarázatot kapni, mert valahol sántítanak a különböző dolgok, hogy x százalékkal emeljük az óraszámot amott, de sokkal nagyobb arányban csökkentjük a normatívát ezen a részen. Nincsenek arányban, ebből következően nem tudom elfogadni azt a magyarázatot sem, hogy ez ténylegesen az óraszámcsökkentéssel van összefüggésben. Azt gondolom, ez továbbra is egyszerűen arról szól, hogy lefaragni, pénzt kivonni, még durvábban fogalmazva az egész oktatási rendszert tönkre tenni. Ha ez a reform, akkor ebből szerintem nem kér Magyarország.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbadnám a szót, szeretnék én is nagyobb komolyságot kérni képviselő úrtól. Valóban nem az Országgyűlés plenáris ülésén vagyunk, ahol esetleg az ilyen sziporkák elmennek. Próbáljunk valamilyen szakmai mederben maradni, még akkor is, ha ez egy politikai vita, mint minden költségvetésé. Azért az, hogy ha azt mondja a kormány képviselője, hogy csökken a gyereklétszám, képviselő úr úgy értelmezi, hogy újabb pedagógusleépítések vannak, és ezek után amikor kiigazítják, akkor azt mondja, hogy ennek majd fognak örülni a pedagógusok, azt gondolom, ez nem az itteni szakmai vitához méltó komolyság. Én ennél egy kicsit többet szeretnék kérni, ha elnökként van erre módom.
Mielőtt továbbadnám a szót, Arató államtitkár úr kért szót.
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Képviselő úr néhány késői kérdéssel jelentkezett, és ezekre örömmel válaszolnék. Egyrészt megerősíteném azt, amit a kollégiumnál elmondtunk. Tehát a kollégiumok esetében az történik, hogy 2008. szeptember 1-jétől a kollégiumba járó diákok után is igénybe lehet venni a teljesítménymutató alapján is támogatást és ezen felül kiegészítő támogatást is, a kettő együttes összege felel meg a jelenlegi kollégiumi támogatásnak.
A sajátos nevelési igényű tanulók esetében 2007. szeptember 1-jétől változott a rendszer, hasonlóképpen egyébként, tehát 2007. szeptember 1-jétől a sajátos nevelési igényű tanulók után igénybe vehető támogatás egy része a teljesítménymutatón keresztül, más része kiegészítő normatíván keresztül jut el a fenntartókhoz. Tehát a képviselő úr által vélt kivonás nem kivonás, hanem ez a forrás átkerült a teljesítménymutatóba. Miután ez a változás tanév/tanév alapon 2007. szeptember 1-jétől lépett érvénybe, természetesen 2007 első kétharmadában ez a forrás még a sajátos nevelési igényűek támogatásánál jelentkezett, ezért keletkezik az a látszat, hogy elkerül onnan. Még egyszer szeretném megerősíteni, hogy ez a forrás nem kerül ki, hanem a teljesítménymutatón keresztül kerül az intézményekhez.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! A beterjesztett költségvetésben az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezete is nagyjából megfelel az előző évi finanszírozási szintnek, illetve államtitkár úr, illetve az előterjesztők említették, hogy itt némi növekedés van, ami elsősorban a felsőoktatás többletfinanszírozásából származik.
A közoktatás területén valóban a 2007/2008-as tanév finanszírozási szintje folytatódik, kivéve azt a néhány területet, amelyekről már említést tettek a bizottság mélyen tisztelt tagjai és az előterjesztők is. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy azzal együtt, hogy igaza van Pokorni képviselő úrnak, hogy ezek részletkérdések, de akiket érint, azoknak az iskoláknak, kollégiumoknak a helyzetét alapvetően meghatározzák. Mi elfogadjuk azt, hogy a finanszírozás szintje megfelel az előző évinek, de ezt még szeretnénk alaposabban átvizsgálni és ha szükséges, akkor módosító indítvánnyal ezt a helyzetet előállítani. Hiszen a minősítés elrendelésekor azt mondtuk, hogy azok az intézmények, amelyek megfelelnek egy minőségi követelménynek, hozzá kell, hogy jussanak ahhoz az egyébként már lecsökkentett finanszírozáshoz, ami az egyéni művészeti oktatásnál 105 ezer forint és évek óta nem emelkedett, a csoportos művészeti oktatásnál viszont csökkent. Itt arra a levélre utalnék, amit a Waldorf Szövetség küldött; a 105 ezer forint és a 40 ezer forint a minősített intézmények esetében azt gondoljuk, a tanév vonatkozásában el kell, hogy jusson az intézményekhez.
Ezt tehát meg fogjuk vizsgálni, és hogyha a korrigált finanszírozás ezt nem garantálja, akkor valószínű, hogy egy olyan tartalmú módosító indítványt fogunk benyújtani, amely legalább azt a szintet, amely 2007 szeptemberétől, pontosabban 2008 januárjától érvényes, biztosítja továbbra is, nevezetesen hogy a nem minősített intézmények az említett összegek felét kapják, a minősítettek a 105, illetve a 40 ezer forintot, a kiválóknak pedig még legyen egy pályázati alap, amiből pályázhatnak. Ezt mindenképpen szeretnénk garantálni. Ebből a szempontból tehát át fogjuk vizsgálni az előterjesztést, és ha szükséges, akkor módosítást fogunk ez ügyben kezdeményezni.
Természetesen a számunkra sem egy örömünnep ez a költségvetés, azzal együtt, hogy talán az oktatási rendszer stabilitására lehet következtetni belőle, hiszen a következő időszakban nem változik az az óratömeg, amelyet az iskolákban meg kell tartanunk a gyerekeknek, reméljük, hogy nem változik, legalábbis az előterjesztés szerint nem módosul a pedagógusok kötelező óraszáma sem. Természetesen ahhoz, hogy az iskolában megfelelő színvonalú munka folyjon, ahhoz finanszírozási feltételekre is szükség van - ezeknek egy részét fedi le továbbra is a központi költségvetés, ugyanúgy, mint eddig, a többit pedig a fenntartó önkormányzatoknak kell garantálniuk. Lehetséges, hogy a fenntartókra nagyobb teher jut a következő évben, de bízunk benne, hogy a gyerekeket érintő óvodai és iskolai ellátás színvonala nem fog emiatt csökkenni.
Amiről itt szó esett, hogy ez kiszámítható volt, igen, azt a fajta költségvetési politikát sajnos nem lehetett folytatni, amivel korábban próbálkoztunk, tehát biztosítani kell a bevételek és a kiadások jobb összhangját, mint amilyen korábban volt.
Szó esett itt az sajátos nevelési igényű gyerekek helyzetéről. A finanszírozási változtatás olyan mértékben érinti a sajátos nevelési igényű gyerekeket is, mint az összes többit. Úgy látom a beterjesztett törvényjavaslatból, hogy ahol csökkenés van, ott az elsősorban az alapfinanszírozás, az alapnormatívák csökkenéséből következett be, tehát a finanszírozás szintje itt is változatlan marad. Nyilvánvaló, hogy jobban örülnénk, ha több lenne, de az említett okok miatt erre nem látunk nagy lehetőséget.
Igazából azoknak az iskoláknak a finanszírozásával lesz nagyon nagy gondjuk a fenntartó önkormányzatoknak, amelyek nem tudnak társulásban részt venni, amelyek nem tudnak társulásban részt venni azért, mert mondjuk van 200 gyerek a 2000-2500 fős településen, és hogy 200 gyerek számára 25 fős osztályátlaggal nem célszerű iskolát szervezni, azt, azt gondolom, senki sem mondja, viszont ha nem társul, nem jut hozzá sem a kistérségi támogatásokból egy fillérhez sem, sem a 3-as melléklet szerinti társulási normatívához. Tehát ezek a nem túl kicsi települések az iskolájuk fenntartása esetén nem kapnak más támogatást, csak a normatívát, és a saját forrásukból, amely nem túl jelentős, nehézséget fog jelenteni az iskolák fenntartása.
A pedagógiai tevékenységet kiegészítő szakszolgálatok és szakmai szolgálatok fenntartása nem lesz egyszerű feladat a következő költségvetési évben sem a fenntartásra kötelezett társulásoknak, illetve megyei önkormányzatoknak. Azt gondolom, külön figyelmet kell fordítani arra, hogy ezeknek a működőképessége fennmaradjon.
A felsőoktatásról sok szó esett.
Ezekkel a megjegyzésekkel javaslom, hogy a bizottság a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot tartsa általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hoffmann Rózsa képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Többször hallottuk itt, hogy a költségvetési keretösszegek nem csökkennek, minimális mértékben csökkennek, itt-ott növekednek. Én nem is mennék bele a részletkérdésekbe, hanem ennek az álláspontnak a további tarthatatlanságára szeretnék utalni. És bár jól tudom, hogy nem a plenáris ülésen vagyunk - és kérem az elnök urat, hogy ne politikai beszédnek minősítse, amit mondandó vagyok -, azért mondom ezt el, mert az oktatási bizottságban ülünk, és úgy vélem, hogy a parlamenten belül az oktatási bizottságnak markánsabban és határozottabban kellene képviselnie azt az álláspontot, hogy az oktatási rendszer alulfinanszírozása tovább nem tartható. Ezt a következő apró érvekkel szeretném alátámasztani, bár úgy tudom, azért ezt többé-kevésbé mindannyian tudjuk és érzékeljük:
A miniszterelnök úr nemrég kijelentette, hogy az oktatás nemzeti sorskérdés. Ha valóban így van, akkor ne elégedjünk meg azzal, hogy nem csökkennek vagy minimális mértékben csökkennek az összegek, a sorskérdésre átlagon felüli költségvetési támogatást kellene adni. Zárójelben megjegyezem, hogy a klebelsbergi időkben a GDP 15 százalékát fordította az állam oktatásra, ma ez az arány, mint tudjuk, lényegesen kevesebb. De idézhetem az államtitkár urat is, örömmel olvasom a mai újságban, hogy kijelenti: "Igaz, hogy a közkiadásokon belül többet kell költeni a közoktatásra a következő években.". Tisztelettel kérdezem: mikor jönnek el ezek a következő évek? Örömmel látom, hogy a tényt, amit én állítok, ők is beismerik, de ez lassan nem tartható. Az utolsó érvem, hogy - ha jól tudom - szeptemberben került nyilvánosságra az az OECD-jelentés, amely szintén megállapítja, hogy Magyarország a többi OECD-országhoz képest, attól függ, hogy milyen statisztikai számokat nézünk, lényegesen vagy valamivel kevesebbet fordít az oktatásra.
Úgyhogy én azt szeretném tisztelettel kérni az oktatási bizottság tagjaitól, hogy ne keverjük össze magunkat a költségvetési bizottsággal, harcoljunk most is meg a jövőben is egy kicsit hatékonyabban annak érdekében, hogy az oktatásügy kikerüljön ebből az évtizedes szemléletből, hogy itt mindig a pénzügyi szempontok a döntőek, és ennek megfelelően kap az oktatás ennyit vagy annyit, és nem érvényesül az, hogy sorskérdés vagy stratégiai ágazat. Akkor viszont előre kell sorolni, és az oktatás érdekei után kell csak a pénzügyi szempontokat mérlegelni.
A másik észrevételem összefügg a ma délelőtti ellenőrzési bizottsági üléssel. Nagyon óvatosan bánnék azzal, hogy ilyen mereven ragaszkodjunk ahhoz, hogy a minősített vagy kiválónak minősített alapfokú művészetoktatási intézmények kapják csak meg a 100 százalékot, a többiek 50 százalékot kapjanak, és majd lesz valami pályázati alap. Nagyobb teret kellene engedni annak, hogy ahol a minősítés esetleg nem a legmegfelelőbb formában zajlott le - és látjuk, hogy korántsem problémamentes a folyamat, csak még nem zártuk le az ellenőrzést -, ne álljon elő olyan helyzet, hogy bezárni kényszerülnek a kapuikat olyan alapfokú művészetoktatási intézmények, amelyek történetesen a minősítési eljárás problémáiból kifolyólag jutottak ilyen helyzetbe. Már ma délelőtt is szembesültünk azzal, hogy bizony több helyen megszűntek intézmények vagy hogy éppen elbocsátottak pedagógusokat, holott az egész háttérmunka, a jogi, szabályozási munka erősen megkérdőjelezhető bizonyos területen. Ezért tehát nem volna szerencsés, hogyha végleg lezárnánk a költségvetési utakat az elől, hogy ha kiderül, hogy mégsem sárosak, és hogy a működésüket folytathatnák, hiszen rengeteg, főleg kistelepülési, hátrányos helyzetű gyerekek zenei és művészeti oktatásáról van szó. Nem lenne szerencsés ezt a költségvetés oldaláról elzárni, annál is inkább, miután politikánk egyik vezérszava - és ebben egyetértés van az öt parlamenti párt között - az esélyegyenlőség fokozása, annak biztosítása, ezt pedig ezek a mostani rendelkezések nem szolgálják. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Azt kell mondanom, hogy én nemcsak tudom, hanem mindig hangsúlyozni is szoktam, hogy minden költségvetési vita politikai vita. Eszem ágában sincs a vita politikai jellegét korlátozni, pusztán annyit kértem, hogy a politikának egyébként elkerülhetetlenül meglévő színház, vagy fogalmazzunk durvábban, cirkusz jellegét ne a bizottsági ülésen, hanem az ennek talán inkább teret adó plenáris ülésen próbáljuk művelni. Eszem ágában sem volt az ön hozzászólásával kapcsolatban ilyet megjegyezni.
Egyetlen megjegyzésem viszont van. Az ön által idézett OECD-jelentés valóban ezt mondja. Annyi hozzátennivalóm van ehhez, hogy ez egy 2004-es OECD-jelentés, és a teljes oktatásról szól, ezen belül a magyar közoktatásról, ami az OECD közoktatási átlaga fölött van és volt akkor is. Ami ezt lehúzta, az a felsőoktatás, ez azonban a 2005-ös felsőoktatási törvénnyel többé-kevésbé kiegyenesedett; ma a magyar oktatási kiadások az OECD átlaga körül alakulnak a GDP-hez viszonyítva. A nagyobbik probléma az, hogy az OECD átlagos GDP-je az nem a magyar GDP, de hát majd rajta leszünk, hogy ezen javítsunk.
További hozzászólási igénye van-e valakinek? (Dr. Pósán László és Pánczél Károly jelentkeznek.) Első körben Pánczél képviselő úr.
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm Pósán képviselő úrnak a türelmét is. Némileg csatlakoznék ahhoz, amit Hoffmann Rózsa képviselő asszony, illetve Pokorni Zoltán képviselő úr elmondott, illetve fölidézném azt, amit Tatai-Tóth András képviselő úr mondott, hogy egyre kisebb részét takarja le az állami finanszírozás az oktatás tényleges költségének, és ez nagyon-nagyon nagy baj. Ehhez kapcsolódott államtitkár úr mai nyilatkozata, hogy de jó lenne, ha majd egyszer nagyobb részt lehetne fordítani erre. Egyelőre ebben a költségvetésben - amit egyébként tavaly elfogadtunk és lefolytattuk a vitáját - az a teljesítménymutatós finanszírozás, amiről igyekeztünk bebizonyítani meg be is bizonyosodott, hogy ugyanúgy kiszámítható gyerekekre és normatív összegként, egy nagyon-nagyon jelentős csökkenést mutatnak ezek a számok. Az idei költségvetés gyakorlatilag 2009-ig be is betonozza ezeket a számokat, illetve újabb és újabb évfolyamokat ér el ez a jelentősen csökkentett normatíva. Különösen a fontos korosztályoknál, mondjuk az általános iskola első-második évfolyamánál az a 25 százalékkal csökkentett normatíva, ami most szeptember 1-től életbe lépett - az évek óta változatlan 204 ezer forint helyett ez most durván 145 ezer forint gyerekenként -, jövőre már teljes évben, az azt követő évben pedig eléri a második osztályt is, aztán más évfolyamokon is megjelenik felmenő rendszerben. Innen származik az a huszonegynéhány milliárdos csökkenés, ami kikerül az oktatás világából. Ha ez valóban sorskérdés, akkor ez nagyon-nagyon nagy baj.
A másik: Pokorni képviselő úr célzott itt az önkormányzati világra. Ez azért fontos, mert a legtöbb iskolát, intézményt, óvodát, közoktatási intézményt az önkormányzatok tartják fenn, tehát ők a legnagyobb iskolafenntartók. Itt a legnagyobb probléma pedig az, hogy honnan is tudja kiegészíteni egy iskolafenntartó az oktatási kiadásokat. Nagyon nagy a baj, mert az látszik, hogy az önkormányzatok 10 százaléka részesül például az iparűzési adó 80 százalékából. Tehát van egy kicsi szegmense az önkormányzati világnak, amire azt lehet mondani, hogy gazdag önkormányzat vagy megfelelő anyagi helyzetben lévő önkormányzat, a legtöbb önkormányzat pedig olyan helyzetben van, hogy eladósodott, hitelt vett fel, kötvényt bocsátott ki, működési hitelre kényszerült, és már képtelen lesz fenntartani az oktatási intézményeit. Ezek nemcsak aprófalvak - az aprófalvakból közel ezer az, aki csődközeli helyzetben van -, hanem nagyobb településeknek is hatalmas gond ez, nem beszélve a csökkenő pénzek mellett a jövő évi energiaár-emelésekről, ami külön terhet jelent majd. Tehát én itt nagyon-nagyon nagy bajt látok, nem látom világosan, hogy mi van mögötte. Talán csak nem az, hogy el lehet mondani majd egy pár év múlva azt, hogy az önkormányzatok alkalmatlanok erre a feladatra, és semmi más nincs, csak a kistérségi társulás? Vagy mondjuk azt, hogy éljenek a régi járási tanácsok és székhelyek, amelyek majd átveszik ezeket a feladatokat? Ez az önkormányzatiságnak is a végét jelentheti.
Tatai-Tóth András reménykedik abban, hogy bár az állami támogatás egyre kevesebbet fed le a kiadásokból, de azért változatlan színvonalon működnek majd az intézmények. Ez nem így van. A gyakorlatban csak úgy tudnak kijönni az önkormányzatok, ha egyre nagyobb osztálylétszámok vannak, ha csoportbontások szűnnek meg. Ez egyértelműen a minőség romlásához vezet. Miután már előre látjuk 2009-ig a számokat, sőt 2011-ig a jelenlegi állapot szerint, ez évekre előre bebetonozza azt, hogy sajnos a minőség éppen ezért romlani fog.
Az egész egyszerűen felháborító, ami a művészeti iskolákkal és ezzel a képzéssel történik. Ha jól értem itt a kormánypárti képviselők szavából, hogy hajlandók módosító javaslatokkal visszaemelni legalább arra a szintre, ahol egyébként három éve van a művészeti iskolák normatívája a minősített intézmények esetében, akkor ez azért ennél a drasztikus csökkenésnél mindenféleképpen jobb.
Még egy területet szeretnék kiemelni, ez pedig a címzett támogatások hiánya. Tavaly eldőlt az, hogy új címzett támogatások nem indulnak, 2008-ban sem fognak. Új oktatási beruházások semmi másból nem indulnak, csak EU-s támogatásból. Ilyen más európai uniós országokban nem nagyon van, hogy nemzeti hozzájárulás ne lenne az uniós forrásokhoz. Szükség volna a címzett támogatásokra is. Csak egy adalékot hadd mondjak. Nevezzük kötelező óvodáztatásnak a legutóbbi törvénymódosítást, aminek egyébként azt a részét mi is támogattuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, ha jelentkeznek, kötelező legyen őket felvenni, 2010-től meg mindenkit, aki jelentkezik. Vannak olyan nagyvárosi agglomerációs részek, ahol ez újabb beruházásokat tesz szükségessé. Ez kizárólag európai uniós forrásokból nem nagyon fog menni. Az életből hadd mondjak egy példát. A közép-magyarországi régióban, ami Budapest és Pest megye együtt - az, hogy így jól van-e maga a régió, egy másik kérdés -, gyakorlatilag az ország lakosságának egyharmada ott él. A régiós tanácshoz az első körben kiírt pályázatra beérkezik 164 darab oktatási célú pályázat, felújítás, bővítés, új építés és 10 darabra van anyagi forrás, lehetőség, 10 pályázat fog nyerni. Egyébként azt gondolom, hogy a 164-ből nagyon-nagyon sok jogos támogatási igény lenne. Tehát ez a költségvetés is csak azt támasztja alá minden tekintetben, hogy az oktatásból sajnos további pénzkivonás történik, az oktatás világa áldozatul esett a megszorításoknak, és hiába beszél a miniszterelnök arról, hogy ez sorskérdés, amikor a számok előkerülnek, akkor kiderül, hogy itt is csak a spórolásról van szó.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha további igény hozzászólásra nincsen azok részéről, akik még nem szóltak, akkor megkezdhetjük a második kört. Ha Pósán képviselő úr fenntartja hozzászólási szándékát, akkor neki adok szót.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Én sem szoktam minősíteni az ön elnöklését, szerintem önnek sincsen joga minősíteni hozzászólást, még akkor sem, ha esetleg nem ízlésének megfelelő. Ha rossz az idegállapota, forduljon orvosához, gyógyszerészéhez. (Deák Istvánné: Ez már sok volt. Az első mondatot még elfogadom, a másodikat visszautasítom. - Moraj a kormánypárti oldalon.) Köszönöm.
Továbbra is a kérdéseknél, észrevételeknél tartunk. Vannak kérdések, amelyekre nem kaptam választ. Megkérdeztem államtitkár urat, hogy mi indokolta a kollégiumi normatíva szétválasztását. Ha jól tudom, ez jelenleg 318 ezer forint, és kettéválasztják egy 132 ezer 600 forintos meg egy 185 ezer forintos részre. Ha ezt összeadjuk, ez egyébként egy kicsit kevesebb, mint a jelenlegi.
Kíváncsi lennék arra, hogy mi indokolja a tényleges szétválasztást. Lehetőleg oszlassa el azt a gyanút, hogy ez nem arról szól, hogy bizonyos kollégiumoknál érdemben csökkenjen az igénybe vehető pénzösszeg, mert bizonyos jogcímnek úgymond nem tudnak majd megfelelni! Remélem, hogy nem így van! Jó lenne erre választ kapni.
A másik kérdés, amit megint csak nem értek, hogy miért éppen az 5. évfolyamos gyerekek kapnának külön étkezési támogatást - van egy ilyen érdekes megjegyzés a költségvetésben. Jó lenne, ha erről is tudnánk valami közelebbit.
Olyan természetű összegeknél, amelyek esélyegyenlőségi, felzárkóztatási programokra vonatkoznak, van bizonyos növekedés, más, például a teljesítménymotivációs alap viszont csökken, az egyik esetben plusz 300 millió van, a másiknál mínusz 300 millió van. Arra lennék kíváncsi, államtitkár úr, hogy akkor, amikor a bizottságban több alkalommal is arról volt szó a kormányzat, a kormánypártok részéről, hogy hasznos lenne az oktatásban a minőség elvét nagyobb arányban ösztönözni, akkor miért pont a teljesítménymotivációt akarják visszavenni. Akkor a korábbi megjegyzések üres szavak voltak, vagy ha úgy tetszik - durvábban fogalmazva -, nem voltak valóságosak. Akkor ez valahol átcsúszik a hazugság kategóriájába. Érdemes lenne tehát világosan látni ezeket, hogy hogy, mint, merre, meddig.
A felsőoktatással kapcsolatban azt mondta az államtitkár úr, hogy a működési támogatásoknál van egy jelentősebb növekedés. Szeretném megtudni azt, hogy ez a működési támogatás mire irányul, ugyanis az Állami Számvevőszék jelentésében az szerepel, hogy a növekmények döntően a magánberuházásokban készült különböző infrastrukturális létesítmények bérleti díjával összefüggő növekmények lennének. De ez akkor mégsem a felsőoktatási intézmény napi működési költségét jelenti. Kérdés az, hogy beleférnek-e ebbe a növekménybe mondjuk a növekvő energiaárak, a növekvő villanyár, a növekvő fűtési számlák, a növekvő víz- és csatornadíj, valamint egyéb természetű összegek, amelyek ugyanúgy, ahogy a közoktatási intézményeknél, a felsőoktatási intézményeknél is értelemszerűen nagyon komoly kiadási tételt jelentenek. Vagy pedig ez a növekmény csak és kizárólag úgymond a magánerős, a PPP-beruházásos konstrukcióknak a működtetését teszi lehetővé. Jó lenne, hogyha ez ügyben is tisztán látnánk, mert amennyiben csak erről van szó, akkor bizony a felsőoktatási intézményeknél ugyanaz a helyzet áll elő, mint a közoktatási intézményeknél: hogy nagyon rossz helyzetben lesznek, nem fogják tudni kigazdálkodni a tényleges napi működés, fenntartás költségeit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Szeretném megjegyezni, képviselő úr, hogy ön kért nagyobb komolyságot, én pedig pusztán annyit kértem, hogy szíveskedjék jó példával elöl járni, és több komolysággal viseltetni, amennyiben valaki rávilágít arra, hogy valamit félreértett.
Nem látok... (Pokorni Zoltán jelentkezik.) Pokorni képviselő úr!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Az idei év az egészségügyi reform éve...
ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, ha megtenné, hogy a mikrofonba beszél!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Megpróbálok, csak közben szerettem volna - nem minden ok nélkül a minisztérium képviselőinek a tekintetét is keresni. Tehát: "Az idei év az egészségügyi reform éve." - ki-ki vérmérséklete szerint tudja kimondani ezt a mondatot. A felsőoktatásunk, orvosegyetemeink, illetve a nagyvárosi egyetemek orvosi karai is részesei voltak ennek az átalakításnak. Hogyan érintett bennünket az ágyszámcsökkentés, hogyan látszik ez meg a jövő évi költségvetésben - mert ágyszámcsökkentés nyilván volt a klinikákon, az egyetemek által fenntartott intézetekben is -, ez befolyásolja-e a működést? Képes-e a szaktárca a benyújtott költségvetési tervezet szerint ezt a kárt, ezt a nehézséget ellensúlyozni?
A másik a szakképzés területe - tudom, hogy ez nem az oktatási tárcához, hanem a Lamperth Mónika által felügyelt területhez, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz tartozik. A Munkaerő-piaci Alap egy jelentős része jön be, vonódik be gyakorlatilag az irányítási, adminisztratív költségekhez, és ez egy egyre nagyobb összeg, most is mintha nőne. Nem tudom, tudnának-e arról információt adni nekünk, hogy mennyivel nő a Munkaerő-piaci Alapnak az a hányada, az az aránya, amely gyakorlatilag az adminisztrációt, az irányító szervezet fenntartását, adott esetben a tárcának az erre vonatkozó fejlesztési-kutatási tevékenységeit, és nem közvetlen, nem direkt módon a szakképzés területét szolgálja.
A Tudományos Akadémiáról szóló rövidke fejezetről szóló ÁSZ-jelentésben azt olvassuk, hogy ebben az évben - mindjárt megtalálom, hogy hol is van - a költségvetés alapján a költségvetés gyakorlatilag nem tervez semmilyen új programot sem hazai, sem európai uniós forrásból. Hogyan foglalnák össze, vagy hogyan tudnák jellemezni az Akadémia költségvetését? Mire nyújt az fedezetet? Mert ez a szűkszavú mondat ötlött az én szemembe, és azt emeltem ki, hogy itt új tevékenység nem indul, és milyen módon finanszírozza az Akadémia költségvetése a jelenlegi tevékenységet? Megnyugtató-e ez?
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium is foglalkozik az oktatás területével, többek között a felső- és a közoktatásban használt szoftverek tisztaságának a biztosítására most már hosszabb ideje átfogó programokat finanszíroz. Nem jelentéktelen ez az összeg, ha jól látom, ez 6,5 millió forint, ami most 8,1 milliárd forintra nő. Mi a növekedés oka? És ebben a részben van az a rejtélyes félmondat, amelyre Pósán képviselő úr utalt, hogy rászorultak telefonhasználatának a támogatását is biztosítani kívánja a jövőben a GKM. Talán valamennyiünk nevében mondom, hogy szeretnénk kérni, hogy ezt a programot részletesebben mutassa be a tárca, kikre gondol, milyen módon, mennyire indokolt ez, milyen költséget fordít rá. Talán a költségvetés részletes vitája módot ad majd erre. Az előbb Arató államtitkár úr reagált rá, hogy ő majd továbbítja ezt, de mi is hangsúlyozottan kérjük ezt.
Őszintén szólva nem értem ezt a kollégiumi dolgot, hogy miért volt indokolt ez a lépés. A kollégiumok szövetségének az egyik vezetője, Ervin ingatta a fejét, mint hogyha ő másképp tudná, mint ahogyan az itt elhangzott. Ha az elnök úr módot ad majd rá, akkor majd elmondja...
ELNÖK: Természetesen!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): ..., én nem akarok az ő tolmácsa lenni, hogy hogyan látják a helyzetet. Szeretnénk ezt mi magunk is hallani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai közül... (Deák Istvánné jelentkezik.) Deák Istvánné képviselő asszony!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Egyetlen rövid megjegyzést szeretnék tenni. Pósán képviselő úr az 5. osztályosok étkeztetésével kapcsolatos problémát illetően tett fel kérdést. El kell mondjam, hogy a jelenlegi jogszabály úgy szól, hogy az 1-4. osztályos alsó tagozatos gyerekek, amennyiben a jegyző nyilvántartásba vette őket mint hátrányos helyzetű család tagjait, akkor ingyenes étkezésre jogosultak. Tehát itt nem az ötödik osztály kiemeléséről, hanem az ötödikesekkel való bővítésről van szó. Az én értelmezésem szerint ez a javaslatban ettől kezdve úgy szerepel, hogy nemcsak az első négy, hanem az első öt évfolyamon ilyen helyzetben lévő tanulók kaphatnának ingyenes étkeztetést.
A művészeti iskolával kapcsolatosan nagyon tudnám támogatni Tatai-Tóth András képviselőtársam azon elképzelését, hogy a minősített iskolák legalább a mostani szintű támogatást kaphassák meg. Úgy látom, hogy a költségvetési tervezetben egyébként ennek a forrása megvan, csak nem abban a bontásban, hogy alapnormatíva és kiegészítés, hanem 1,4 milliárd pályázati pénzként van benne, tehát nem elvonást jelent ez, csak egyfajta megosztást. Azon lehet gondolkodni, hogy ez így jó vagy nem jó, de ami megnyugtató, az, hogy magában a tervezetben egyébként benne van a forrás; kérdés, hogy melyik változat a jó.
Az, hogy visszakerüljön a művészeti oktatás az alapfeladatokba és hogy annak a normatívakiszámolása teljesítménymutató alapján történjen, támogatható. Az más kérdés, hogy esetleg érdemes megnézni azt - ez a teljesítménymutató része is -, hogy ezek minden tekintetben megfelelnek-e az erre a feladatra kijelölt összegeknek.
A kollégiumok esetében is abban az esetben, ha itt csak arról van szó, hogy a teljesítménymutató szerint kerüljön be és egységes számítási metodika legyen, akkor ezt a magam részéről támogathatónak tartom. Még nem látom teljesen pontosan, tehát ebben kérnék segítséget, hogy ez csak egy technikát jelent-e. Amikor összesítésben kiszámoltam, akkor mintegy 400-600 forint körüli különbözet jön ki csak a jelenlegi normatíva és a teljesítménymutató szerint kiszámolt kollégiumi normatíva között, tehát körülbelül egy szinten van a mostani és a tervezett normatíva. Tehát ha csak a számítási metodika miatt van rá szükség, akkor ezt el tudom fogadni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Amennyiben a bizottság más tagja nem kíván hozzászólni, akkor jelzem, hogy a Kollégiumok Országos Szövetségének képviselője jelezte, hogy szeretné a vita végén kifejteni álláspontját.
Tóth Tiborné képviselő asszony!
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Nagyon röviden szeretném azt mondani, hogy szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a konvergenciaprogram megszorításai a mi ágazatunkat is érintik. Azt gondolom, hogy egy szakember ennek nem örül és szomorúan veszi tudomásul. Még egyszer mondom, csak tudomásul lehet venni, hogy ez ideiglenes állapotnak tekinthető. Viszont ilyen anyagi kondíciók mellett egyfajta megújulást is várnánk, egy tartalmi megújulást attól a pedagógustársadalomtól, aki változatlan körülmények között dolgozik tovább.
Én a teljesítménymotivációs pályázat összegének csökkenésével kapcsolatban szeretném elmondani a véleményemet. Úgy gondolom, ilyen körülmények között az emberi erőforrásokra való odafigyelés lehetne a legfontosabb dolog, ami támogatásra szorulna. Úgy gondoltuk a tavalyi évben, hogy ha ebben a pályázatban valamiféle motiválása történne meg a pedagógusoknak, továbbfejlesztve egy nagyobb ívű folyamatban teljesedhetne majd ki. Úgyhogy szeretném jelezni, hogy én ezzel kapcsolatban szeretnék majd módosító indítványt beadni. Ha erre tavaly 1 milliárd forintot írtunk ki, és ezt egységesen megszavaztuk, mert mindenki támogatását megkaptuk hozzá, akkor én erre a tanévre ennél többet, 2 milliárdot javasoltam volna, és ezt tartanám megfelelőnek. Annál is inkább, mivel lezajlott ez a pályázat, és úgy gondolom, a mai nehéz világban kevés dolognak van pozitív hatása, de erre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk a saját településeink legkisebb iskoláitól kezdve a saját városaink iskoláin át mindenhonnan. Úgyhogy tudomásul véve, hogy nehéz körülmények között vagyunk és remélve, hogy a következő évi költségvetésben visszapótlás történhet már bővebb forrásokból most szeretném előrebocsátani, hogy azt kérem, hogy majd egy módosítási lehetőséggel a pedagógusok motiválására térjünk vissza.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Jogvesztő hatállyal kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, akkor most szokásunknak megfelelően kérdezem a bizottságot, hogy adunk-e szót a Kollégiumok Országos Szövetsége képviselőjének, hogy kifejtse álláspontját. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Igen, a bizottság hozzájárult. Tessék parancsolni!
Ringhoffer Ervin (Kollégiumok Országos Szövetsége) véleménynyilvánítása
RINGHOFFER ERVIN (Kollégiumok Országos Szövetsége): Köszönöm szépen a lehetőséget. Ringhoffer Ervin vagyok, a Kollégiumok Szövetségének alelnöke. Általános vitáról van szó, de a korábbi tapasztalatok alapján muszáj most konkrétumokat is mondani, mert éppen két éve zajlott le az a vita, ami hibás pénzügyminisztériumi adatokhoz való ragaszkodás kapcsán akkor több mint 10 százalékkal csökkentette a kollégiumi normatívát, ami már akkor sem volt túl jó.
Most az a probléma - és itt az ÁSZ-nak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy mennyire is volt jó a tervezés -, hogy úgy érzem, a kollégiumi normatíva megmaradásának a tervezése egy feltétellel lehet igaz: ha úgy képzeljük, hogy ma Magyarországon az összes kollégista egyetlen épületben lakik. Akkor elképzelhető, ha egy olyan kollégiumi méret van és egy olyan beosztás, hogy mind a létszámot, mind az épületet, mind pedig az időt le lehet fedni. Ezzel a feltételezéssel elképzelhető, hogy ez a normatíva, ez a kétféle számítási módszer megegyezik. Megjegyzem, jelenleg egy épületben 10-től 1000-ig van körülbelül Magyarországon a kollégiumi létszám. Belátható, hogy ez a kettő nem könnyen szintetizálható. Nem biztos, hogy kedvező, természetesen, de a számításnak ki kell arra terjedni, hogy a különböző méretű, különböző összetételű intézményeket - koedukált, nem koedukált, satöbbi - hogyan érinti ez a kérdés. Egy.
Kettő: a normatíva szétválasztására egyszer már történt kísérlet, ment is így egy darabig. Az Oktatási Minisztérium ígérete ellenére nem tárgyalt, nem is értesítette, nem is kérdezte meg a Kollégiumi Szövetséget, tehát nem volt erről semmi szakmai vita. A Kollégiumi Szövetség nem tudja elfogadni ezt ebben a formájában. Mondanék gyorsan egy példát. Ez a kettéválasztás, ha így marad a költségvetési törvényben, ahogy most le van írva, csak az Arany János Program kollégiumi részéből körülbelül 540 millió forintot von ki. Kérem megnézni a számítási módszert. Vagy akkor ezek szerint már nem az van benne ebben a törvényjavaslatban, amit mi korábban megkaptunk.
A probléma a következő: a kollégiumok támogatottsági szintje a normatívával jelenleg 60 egynéhány százalék körül van. Ez óriási gond, mert itt egytől egyig idegen gyerekekről van szó az önkormányzatokhoz képest, és az önkormányzatoknak pillanatnyilag olyan az érdekeltségi helyzete - egyrészt a szabályozók miatt, másrészt a pénz mennyisége miatt -, hogy az idegen gyerekeket egyre kevésbé fogadják szívesen. A bejáró normatíva nem elegendő a valós költség és az állami normatíva közötti különbség lefedésére, tehát nem teremt érdekeltséget az idegen gyerek ellátására. Tudomásul kell venni, hogy körülbelül 3000 önkormányzat gyerekei kizárólag idegen területen vehetik igénybe a teljes kötelező oktatásnak a spektrumát, nem lehet másként. Úgy gondolom, hogy ez nagy feszültséget jelent ebben a pillanatban. Természetesen ha a bejáró normatíva magasabb lenne és a kollégistákra is kiterjedne, mint ahogy nem terjed ki, abban az esetben a fenntartó önkormányzatok - amiből különben nincsen sok középfokon - érdekeltté válhatnának, de e pillanatban ez nem így van. Ezt azért kellett elmondanom, mert az általános vitában most talán még van arra esély, hogy egy tervezési hiba vagy egy tervezési végiggondolatlanság ne történjék meg, és ne romoljon tovább a kollégiumok pozíciója, merthogy a nem nagyon érdekelt fenntartók e tekintetben szerintem újabb erőfeszítésekre nem kényszeríthetők, nem várható el tőlük.
Szeretném, ha valamit megértenének az előterjesztők ezzel kapcsolatban. Azt mondják, hogy egy kicsikét bírjuk ki víz alatt, merthogy most lesz egy-két nehéz év. Tessék megérteni, hogy a terület egy része évek óta víz alatt van, és ott próbálja kibírni guggolva. Ez tehát régi problémáknak a halmozódása.
Egy példát mondok erre - ezt mindenki ismeri -: az épületeknek az amortizációja soha nem volt beépítve a költségvetésbe. Tessenek megnézni, ennyi idő alatt milyen állapotba jutott az épületek többsége! És ezek olyan romlások, amelyek bármely pillanatban olyan helyzetet idézhetnek elő, hogy lakhatatlan lesz az épület, nem lehet benne tanítani, és így tovább. Nem gondolom tehát azt, hogy most néhány százalékot kibírunk, és majd utána jobb lesz, mert az esetek egy részében ez lehetetlen helyzetet teremt.
Ez lett volna a mondanivalóm lényege, és nagyon szépen kérnék egy szakmai tartalmú választ a strukturális válaszon kívül természetesen, hogy miért jó kettéválasztani a kollégiumi normatívát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A napirendi pont vitáját lezárom, és megadom a szót az előterjesztőknek válaszadásra. Megint csak azt tudom mondani, hogy kérem, döntsék el, milyen sorrendben válaszolnak.
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Hogy izgalmasabb legyen, most megfordítjuk a sorrendet.
Tisztelt Bizottság! Az első kérdéskör a fő számokra vonatkozott. Azt szeretném jelezni, hogy az állami költségvetés vitájában nyilván elsősorban az állami költségvetés számai azok, amelyekről egzakt módon vitát lehet folytatni, hiszen a Pokorni képviselő úr által említett tábla értelemszerűen az önkormányzatok kiadásait is tartalmazza, és szintén értelemszerűen mind a tárgyévre, tehát a 2007. évre, mind a költségvetésben tervezett 2008. évre becslés alapján. Ennek következtében azonban mégiscsak van jelentősége azoknak a számoknak, amelyeket a képviselő úr említett. Ha azonban megvizsgáljuk ezeket a számokat, tehát hogy az állami költségvetés milyen forrásokat biztosít, ezek a számok 488,9, 476,3, illetve 453,4 milliárd forint, amihez hozzájárul még a kistérségi támogatás növekedése, ilyen módon áll elő például 2008 és 2007 vonatkozásában az a 22,5 milliárd forintos összeg, amelyet említettünk.
A második kérdéskör ennek kapcsán - ami még mindig ilyen számszaki típusú vita - arra vonatkozik, hogy a különválasztott normatívákat nyilván érdemes külön megvizsgálni. Én azt állítottam és állítom továbbra is, hogy érdemi, jelentős növekedés van az óvodák területén, hiszen itt a 2006-os 61 milliárd 2007-re 64 milliárdra, majd 2008-ra 71 milliárd forintra növekszik, tehát itt érdemi nominális növekedés van. Mindamellett az a szám, amit a képviselő úr mondott, szintén igaz, csak ehhez össze kellett vonni az óvodát és az általános iskolát.
Ami az önkormányzatok forrásait illeti, azt kell tehát mondanom, hogy többlet önkormányzati forrás bevonásával nem számol a költségvetés. Az elnök úr is említette már, én meg szeretném erősíteni, hogy a központi költségvetési forrás csökkenésével azonos mértékű, egész pontosan annál valamelyest nagyobb az a megtakarítás, amelyet az önkormányzatok, fenntartók számára a pedagógus-óraszám hatása jelent, hiszen két év összesében ez 34 milliárd forint - és ez Pósán képviselő úr egyik kérdésére is válasz. Az a sajátos helyzet, hogy mivel ez az óraszámnövelés 2007 szeptemberében lépett érvénybe, ez 2008-ra további pedagóguslétszám-csökkentés, vagy ha tetszik: óraszámnövelés nélkül is további megtakarítást jelent a fenntartók számára. Itt nem számolunk tehát további önkormányzatiforrás-bevonással.
Ami az infláció mértékét illeti, a közoktatás kiadásainak több mint a kétharmada bérjellegű kiadás, ami azt jelenti, hogy a fenntartó kiadását legalább kétharmad részben nem akár az általános infláció, akár például az energiaárra vetített speciális infláció határozza meg, hanem a bérajánlás és a béremelés. Az idei kormányzati bérajánlás valóban szinten maradást, egy egészen enyhe növekedést tartalmaz, ugyanakkor ez nettó keresetre vonatkozó ajánlat, aminek az egyik jelentős eleme az a már a parlament előtt lévő és a képviselő hölgyek és urak által is ismert jóváírásban való béremelés, a másik eleme pedig a bértábla bizonyos korrekciója. Ezek közül csak az utóbbi jelent közvetlenül költségvetési kiadást, ezt a költségvetés egy külön forrásból, nem az ágazatok forrásából, hanem a korábbi években megszokott korrekciós mechanizmusnak megfelelően egy külön, a Pénzügyminisztériumnál tervezett forrásból biztosítja a fenntartók számára.
Ami az előreláthatóságot illeti, abban a képviselő úrral természetesen nincs vitánk, hogy a forráskivonás így is fáj, meg úgy is fáj. Az a különbség a között, hogyha ez egy váratlan, illetve egy előrelátható intézkedés, hogy ha ez előrelátható, akkor ehhez igazodhatnak a fenntartók, valamilyen módon felkészülhetnek az ezzel járó problémákra.
Több hozzászóló említette a művészeti iskolákat, ha megengedik, ezekre a felvetésekre egyben válaszolnék. Abban a szándékban, amelyet több képviselőtársunk kifejtett, elmondott, tudniillik hogy a minősített intézmények esetében a finanszírozás idei szintje maradjon meg, egyetértés van. Ez a finanszírozási szinten maradás biztosítható azonban a miáltalunk javasolt technikával is, hiszen ez a teljesítménymutató alapján történő finanszírozást kiegészítő pályázat nem abban az értelemben pályázat - bocsánat, hogy most így mondom -, ahogy más pályázatnál ez történik, hogy pályázunk, aztán vagy nyerünk, vagy nem, hanem ezek olyan központi források, amelyeknek a rendeletében meghatározható, szándékában is áll a tárcának, hogy meghatározzuk, milyen források jutnak a minősített, illetve a kiemelkedően minősített intézmények számára.
Miután vélhetően vagy a jelenlegi információk szerint sem fog minden intézmény minősítést kapni, ennek következtében ez azt jelenti, hogy miután az összes forrás változatlan a két évben, az a forrás, amely a normatív támogatásból kikerül, kevesebb intézmény között kerül szétosztásra. Ez azt jelenti, hogy a minősített intézmények a nyertesei lesznek ennek a típusú folyamatnak, hiszen ugyanabból a forrásból csak a minősített intézmények fognak részesülni. Ez egy más technika, mint az idei költségvetésben alkalmazott, a normatívában való lefelé differenciálás, de a célja ugyanaz, tehát hogy a teljes összeghez a minősített intézmények jussanak hozzá, azok pedig, amelyek nem minősítettek, nyilván kevesebb forrást kapjanak.
Azt gondolom, hogy ennek a technikájáról lehet és kell is egyeztetni mind az intézmények képviselőivel, mind természetesen a parlamenti vita folyamán, ettől nem zárkózunk el. Ami mellett határozottan kitartunk, az az az elv, hogy minőségi differenciálásra van szükség a művészeti iskolák között. Ezt az elvet mindenki támogatja, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az ő intézménye vagy az őáltala képviselt intézmény esetleg mégsem tartozik a valamilyenfajta kritériumrendszer alapján végzett minősítési eljárásban jó minőségűnek minősített intézmények közé. De olyan minősítési eljárást nincs értelme lefolytatni, amelyben mindenkinek a minősítése kiváló lesz. Olyan osztályzásnak, amelynek a során mindenki 5-öst kap, annak - azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk - nem nagyon van értelme.
Az a kérdés, amelyet Hoffmann Rózsa képviselő asszony és többen mások is érintettek, természetesen egy alapkérdés, tudniillik hogy a többletforrások milyen módon állnak rendelkezésre, milyen források vannak. Egyfajta módon ezt Pánczél képviselő úr is említette, de arra majd még visszatérek.
Bármennyire rokonszenves is az az elv, amely azt mondja, hogy nekünk arra kell figyelemmel lennünk, hogy az oktatás az első, és holmi pénzügyi akadékoskodást nem vehetünk figyelembe, azt gondolom, ez az a szemlélet, amelynek a segítségével többszínű kormányzat és többszínű parlamenti többség meglehetősen jelentős gazdasági nehézségeket okozott. Én úgy vélem, továbbra is az a kormány álláspontja, hogy a pénzügyi racionalitás keretei közül semmilyen fontos cél, semmilyen támogatandó cél kedvéért nem szabad és nem lehet kilépni. Amikor én és..., bocsánat, talán nem pontos sorrendben mondtam! Tehát amikor több képviselőtársunk és a miniszterelnök úr, de akár én is, merthogy az én nyilatkozatomat idézte a képviselő asszony, arról beszélünk, hogy többletforrásokra van szükség az oktatásban, akkor azt mondjuk, hogy abban a pillanatban, amikor többletforrások keletkeznek a költségvetésben, például úgy, hogy a szürkegazdaság kifehérítéséből többletbevételei vannak a költségvetésnek, akkor ezeknek a forrásoknak a jelentős részét az oktatásba kell irányítani.
Hogyha a konvergenciaprogram pályájáról nem tér le az ország, akkor az látható, amit a képviselő asszony is említett, hogy a 2009. év már nagyobb mozgásteret teremt, mint ahogy az is látható - és erről is érdemes itt szót váltani -, hogy ez jelenthet többletforrás-bevonási lehetőséget. Ugyanakkor a képviselő urak is utaltak arra, hogy az alapnormatívák finanszírozása egyébként maga is egy kötött pályát teremt a közoktatásban, ilyen módon forrásokat, belső forrásokat szabadít fel, már olyan értelemben vagy olyan forrásokat, amelyeket nem köt le az alapnormatíva. Az egy nyitott döntés lehet, végső soron az Országgyűlés döntése lesz a kormány előkészítése alapján, hogy 2009-ben, amikor ezek a források, az ilyen típusú többletforrások is megjelennek az oktatáson belül, akkor ezeket az alapnormatívák emelésére vagy pedig differenciált fejlesztési célokra fordítja-e az Országgyűlés. A kormány az utóbbi mellett fog érvelni, hiszen éppen ez az értelme a finanszírozási rendszer átalakításának.
Ami az önkormányzatokat illeti, szeretném megerősíteni, hogy egyrészt nem kívánunk, nem tervezünk többletterheket róni az önkormányzatokra a közoktatás finanszírozásában. Ugyanakkor másrészt én személyes véleményként osztom képviselő úrnak azt az álláspontját, amely szerint az önkormányzatok közötti finanszírozáselosztási rendszer nem feltétlenül helyénvaló, viszont ennek számos eleme érthető módon az önkormányzatokkal való egyeztetést igényli. Tegnap is fölvetettem az Önkormányzatok Egyeztető Fórumán, és mára sem változott meg erről a véleményem arról, hogy oktatási szempontból én szerencsésebbnek tartanám a magasabb normatív finanszírozást, azonban ennek forrását a költségvetés egyensúlyának keretei között csak az önkormányzatok forrásainak átrendezésével tartom előteremthetőnek.
Ami az EU-támogatásokat illeti, ezen belül a konkrét esetről is érdemes szót váltani, de általánosságban képviselő úrnak azt tudom elmondani, hogy jelentősen nagyobb forrás áll rendelkezésre európai uniós forrásokból, mint amit a korábbi években a nemzeti források biztosítottak. Szerintem őszintén szólva nagyjából mindegy az intézményeknek, hogy európai uniós forrásból vagy nemzeti forrásból részesednek.
A regionális operatív programok belső felosztását a regionális fejlesztési tanácsok állapították meg bizonyos korlátok között. Minden regionális fejlesztési tanácsnál a kormány amellett lobbizott, érvelt, hogy a közoktatásra fordított források növekedjenek ezen a forráson belül. A pályázatok kiírásánál és elbírálásánál pedig a kormány arra fog törekedni, hogy az óvodafejlesztés a ROP-okon belül elsődleges cél, elsődleges prioritás legyen, éppen azok miatt az okok miatt, amiket a képviselő úr mond. Azonban az az intézményrendszer, amelyik regionalizmust hozott létre ezen a területen, a kormány számára ezt a beavatkozási lehetőséget természetesen korlátozza. Tehát azt tudom nagy tisztelettel mondani, hogy nemcsak a kormánnyal kell vitatkozni, hanem bizony egymással is a regionális fejlesztési tanácsban. Ez néha persze tudom, hogy nehezebb és bonyolultabb, különösen ellenzéki képviselőknek. Ami azonban a közép-magyarországi régiót illeti, ott el szeretném mondani, hogy az a pályázati kiírás, amit képviselő úr említett, az első köre a pályázati kiírásnak. Lesz második köre is, és azt gondolom, ennek keretében számos igény orvosolható, megoldható.
Ami a teljesítménymotivációt, illetve a minőségbiztosítást illeti, egyrészt itt abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy meg tudom magyarázni a kormány álláspontját, másrészt természetesen értem a képviselői felvetéseket is. A teljesítménymotivációs pályázat feltétele a minőségbiztosítási rendszer működtetése. Éppen ezért állít be többletforrásokat a minőségbiztosítási rendszerre a költségvetési javaslat. Ugyanakkor azt az észrevételét képviselő úrnak és képviselő asszonynak osztom, hogy a teljesítménymotivációs alap egy jól működő - egyébként ha jól emlékszem, éppen képviselő asszony javaslatára létrejött - eleme volt az idei finanszírozásnak. Azt gondolom, hogy a további korrekció során kell arra belső forrásátcsoportosítási lehetőséget találnunk, hogy a minőségbiztosításra rendelkezésre álló források megtartása mellett a teljesítménymotiváció forrásai is nemhogy helyreálljanak, hanem növekedjenek. Ez egy olyan típusú eszköz, amelynek az intézményekben valódi minőségjavító hatása van.
Ami a felsőoktatás működési támogatásait illeti, ezek 184 milliárd forintról 191 milliárd forintra növekednek, tehát itt egy 7 milliárdos növekedés van. Emellett áll rendelkezésre szintén központi költségvetési forrásból az állam által vállalt, a PPP-hez tartozó forrásnövekedés, amit - kicsit pontatlanul mondtam, most pontosan mondom - 3 milliárdról 5,7 milliárd forintra növekszik. Tehát a kettő nem egymást kizáró, hanem mindkettő belefér ebbe a támogatási többletbe a felsőoktatás területén.
Az egészségügyi intézményeket valóban érintette az ágyszámkorlátozás, -csökkentés. Bár minden klinika súlyponti intézmény lett, ugyanakkor a klinikák finanszírozási gondjai messze túlmutatnak ezen a hatáson; itt egy hosszú évek óta fennálló, tartós finanszírozási problémáról van szó. Ennek a rövid távú megoldására az egészségbiztosítóval folytattunk többek közt mi is tárgyalásokat, amelyek sikerre vezettek és úgy tűnik, az idei finanszírozás megoldódik. Hozzá kell tennem, hogy a probléma stratégiai kezelésére is szükség van, erre rövidesen javaslatot fogunk tenni az Országgyűlés számára. Azt a helyzetet kezelni kell, hogy az egészségügyi finanszírozás ilyen-olyan átalakításai, gondjai ne jelentsenek a felsőoktatási intézmények számára meglehetősen nehéz problémákat; mindannyian ismerjük ennek a példáit.
A Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos kérdésre én így fejből nem tudok válaszolni, a pénzügyminisztériumi kollegák vélhetően jobban felkészültek ebben.
Ami a kollégiumokat érinti, három felvetésre szeretnék válaszolni. Nyilván számításokat egyeztetni fejben némi gondot okoz. Természetesen további egyeztetésre nyitottak vagyunk, de hát ott számokat kell majd elővenni mindannyiunknak. Azt tudom mondani, hogy a kollégiumokra vonatkozó 2007-es előirányzat 14 milliárd 828 millió forint, a 2008-as 15 milliárd 886 millió forint, beleszámítva a teljesítménymutató hatását. Itt fajlagos számításokat is lehet végezni, ezek mindig bizonytalanok. El kell mondanom persze, hogy a jogszabály alapján a teljesítménymutató a törvényi csoportlétszámból indul ki, és nem az adott kollégium csoportlétszámából. Ezért aztán, mint ahogy természetesen a tanulói létszám finanszírozása sem vette figyelembe az adott intézmény csoportlétszámát, nyilván ilyen alapú összehasonlítást lehet tenni. Akár egy tanulóra számítva, akár csoportra vagy összességében számítva megmarad a finanszírozás, nincs finanszírozáscsökkenés. Ez az egyik eleme. További egyeztetésre nyitottak vagyunk, de el kell mondanom, hogy ennek nem kétoldalú egyeztetésnek kell lennie, hiszen éppen a tegnapi napon üdvözölték a fenntartók a teljesítménymutató rendszer kiterjesztését, ami számukra átláthatóvá és világosabbá teszi a finanszírozást. Ha minden gyerek után egyforma teljesítménymutató alapú finanszírozásban részesülnek, számukra így kezelhető a dolog, de ha ebben tudunk háromoldalú megoldást találni, tehát olyat, ami a fenntartóknak és az intézményeknek is jobban megfelel, ettől biztosan nem fogunk elzárkózni.
Az Arany János Program esetében miközben ott háromeleművé válik a finanszírozás, ezért meglehetősen nehéz követni, hiszen ott a kollégiumi normatíva és kiegészítő normatíva is igénybe vehető, a teljesítménymutató alapú finanszírozás és a többletfinanszírozás is. Őszintén szólva azt gondolom, ezen a területen érdemes kormányzati oldalról alaposan átgondolni ezt a dolgot. Az Arany János Programnak mind a kollégiumi ága, mind az iskolai ága, mind a most induló szakiskolai ága olyan, ami teljes politikai konszenzussal és szakmai konszenzussal övezett sikertörténet. Nagyon szerencsétlennek tartanám, ha fenntartókat, intézményeket ez a finanszírozási változás elriasztana attól, hogy folytassák a programot, vagy hogy a program bővítésében részt vegyenek. Itt olyan finanszírozási megoldásra van szükség, ami világossá teszi azt, hogy megvan ez a finanszírozás. Pénz az ablakban, tehát pénzkivonás nem történik. Azt hiszem, egy tétel valahogy elmaradt abban, amit alelnök úr említett, de ha ez gondot okoz a szakmai szervezetben, akkor lehet, hogy másnak is gondot fog okozni. Valószínűleg szerencsésebb, ha más módon jelenítjük meg az Arany János Programot és nem adunk okot félreértésekre fölöslegesen.
Ami a kollégiumi költségek egészét illeti, azt tudom mondani, hogy természetesen ezt a gondot ismerjük, és ez egyike annak a számos jogos igénynek, ami az oktatás területén megfogalmazódik. Ugyanakkor továbbra is azt tudom javasolni, azt tudom kérni, és ennél többet is tudok mondani, hogy gondolkozzunk el egy olyan kollégiumfejlesztési programon, ami a kollégiumok között is az egyébként nyilvánvalóan meglevő színvonalbeli, tehetséggondozásbeli differenciákat, az önálló intézmény és nem önálló intézmény közötti költségbeli differenciákat jobban elismeri. Tehát a kollégiumok ügyében, függetlenül attól, hogy idén megmarad a finanszírozás, hosszabb távú megoldás úgy képzelhető el, ha érdemben tekintjük át a kollégiumokkal kapcsolatos működési és finanszírozási szabályokat, ehhez megfelelő fejlesztési forrásokat rendelünk, de ez csak akkor fog működni, ha a Kollégiumi Szövetség ebben partner lesz. Azt tudom, hogy a Kollégiumi Szövetségnek is vannak fejlesztési elképzelései - érdemes lesz ezeket összehangolni. Azt gondolom, hogy a jelenlegi szerkezetben nem lehet a kollégiumok helyzetén jelentősen javítani, új típusú lehetőségeket kell keresni, ebben kellene megfelelő megoldásokat találnunk. Tudom, hogy erre a szövetség is nyitott, mi is nyitottak vagyunk, szerintem előre fogunk ebben jutni.
Azt hiszem, ennyi volt az, amire nekem sikerült válaszolnom, és megadom a módot a kollégáknak, hogy egyrészt ha valamit rosszul mondtam, ami könnyen elképzelhető, mert én csak egy oktatáspolitikus vagyok, és nem pénzügyi szakember, másrészt hogyha valamiről nem beszéltem, akkor azt pótolják.
ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr részletes válaszát. Kérdezem a Pénzügyminisztérium képviselőit, van-e még kiegészítésük ehhez.
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem nagyon. (Derültség.) Arra szeretnék azért reagálni, hogy igen, iparűzési adó nem minden településen van, az bizonyos, de pontosan erre működteti a költségvetés a jövedelemkülönbség-mérséklés rendszerét, erre működteti az önhibáján kívül forráshiányos önkormányzati támogatást, a belügyi keretet, sőt mi több még ha mondjuk térségi feladatról van szó, ha valahova más gyerekek járnak - lásd kollégium -, ebben az esetben a személyi jövedelemadóból a megyéknek még fejkvóta jár, illetve a települési önkormányzat önszántából lát el egyébként térségi feladatot, akkor 40 ezer forint kvóta számítható be a jövedelemszintbe a lakosságszám alapján. Ezek tehát mind kiegészítik, csak nem olyan céllal megjelölve, hogy ez valami szakmai, pedagógiai teljesítményhez, munkához, feladathoz rendelt, hanem pontosan ahhoz - és egy másik ágon kapcsolódik ide ez a forrás -, ami saját forráshoz segíti a térségi önkormányzatokat. Ez volt az egyik, amit el szerettem volna még mondani.
Még annyit, hogy több képviselő úr kérdezte, hogy most akkor vajon miért kell szétválasztani mondjuk a kollégiumi normatívát. Ezzel próbáltam elkezdeni a bevezetőmet. Tavaly, amikor a teljesítménymutató megszületett, akkor arról volt szó, hogy a mérhető, paraméterezhető szakmai teljesítményekről van szó, amelyek ebben a teljesítménymutatóban egységesek - és ez nem csoportnormatíva, messze nem az. Ha mindenki olyan szépen ki bírta számolni, hogy egy gyerekre mennyi van itt, akkor minden gyerekkel odamegy annyi pénz. Maga a teljesítménymutató egy üzenet; egy üzenet, amely pontosan arról szól, hogy ha ilyen feltételekkel megszervezed te, fenntartó, a közoktatást, vagy még jobbal, akkor fajlagosan jobban jössz ki a dologból - erről szól ez a teljesítménymutató. Miért választottuk tehát szét? Azért, mert a kollégium hotelszolgáltatási része nem paraméterezhető szakmai tartalmú feladatellátás. Ezért választottuk szét, ez volt az alapelve.
A sajátos nevelési igényű kollégisták egyébként meg szépen beintegrálódnak abba a differenciált rendszerbe, amely már kialakult, hogy differenciáltan, pontosan a foglalkoztatási igényhez igazodva kapják meg - talán így ismerős. Tehát nem mondok semmi újat azzal, hogy van egy sajátos nevelési igényű normatíva: az átlagos 240 ezer forint, de hogyha valaki súlyos fogyatékos, akkor az 384 ezret kap azért, merthogy az iskolában többet kell vele foglalkozni, és kap még egyszer 384 ezer forintot azért, mert a kollégiumban is ugyanannyival többet kell vele foglalkozni. Ha kevésbé súlyos ez a fogyatékosság, mondjuk azt, hogy nem organikus, jövő ősztől, akkor az a gyerek, aki az iskolában ebbe a körbe sorolt, megkapja egyszer a 192 ezer forintot mint iskolás, mint iskolai tanuló vagy óvodás, és még egyszer meg fogja kapni akkor, hogyha ugyanezt a különfoglalkoztatást kollégiumban fogják tenni vele. Így épül fel ez a... (Arató Gergely: Tehát kétszer kapja meg...!) Igen, kétszer. Tehát minden úgy működik, hogy az alapja a szakmai teljesítmény, ami minden egyes típusban a pedagógiai munkához kötődik, és nyilvánvaló, hogy ez átlagokon tud nyugodni, merthogy nem feladatfinanszírozás. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Akkor én megpróbálnék reagálni a Munkaerő-piaci Alapot, a Magyar Tudományos Akadémiát és a GKM-et érintő kérdésekre.
Ha jól értettem, a Munkaerő-piaci Alapnál két kérdés fogalmazódott meg. Az egyik az alapkezelőnek átadott pénzeszköznek, magyarán az alap kezelésének a költsége 2007 és 2008 között nem változik, tehát ugyanannyi, 381,4 millió forintról van szó - ha jól értettem a kérdést, de kérem, javítsanak ki, ha nem jól értettem! A másik a költségvetési befizetések összege lehet, ami pedig egy 119 milliárd forintos tétel, ami részben a foglalkoztatási törvény, részben a szociális törvény alapján van így, de ez nem a szakképzési célokat érinti.
Ami a Magyar Tudományos Akadémiát illeti, az összeg nyilván lehetne több is, de a Magyar Tudományos Akadémia azon fejezetek, azon tárcák egyike, amelyek átlag feletti növekedést tudnak felmutatni a költségvetési támogatást illetően. Az átlag 100 százalék alatt van, ez esetben tehát ez a mintegy másfél milliárdos növekedés egy elég jó összegnek mondható.
Ami az ÁSZ jelentéséből idézett mondatot illeti, a jelentésnek ez a megjegyzése arra vonatkozik, hogy nincs ilyen feladat, de ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi. A Magyar Tudományos Akadémiának az előirányzatai némiképp megváltoztak az intézményiek között is és az intézményrendszer és a fejezeti kezelésű előirányzatok között is. Ez részben az akadémiai reform megindulásával függ össze. Ami újdonság az Akadémiánál, az az uniós és hazai kutatóintézeti pályázatok önrészének a kiegészítő forrása. Ez egy 2,3 milliárdos összeg, amely igen nagy segítséget jelent majd a kutatóintézeteknek további források bevonásához.
Amit még meg kell említenem, az az OTKA forrásait illeti. Amellett, hogy a tavalyival azonos a közvetlen költségvetési támogatása, a tavalyihoz hasonlóan megmarad az a lehetőség is, hogy az Innovációs Alap terhére további 1 milliárd forintot lehet az OTKA céljaira fordítani.
A GKM. Őszintén megmondom, hogy ezt a telefonos kérdést nem nagyon tudom mire vélni, azon kívül, hogy a fejezeti kötet megpróbálja ezt leírni, amennyire lehet. Ez egy 2004-ben indult program, amely a szociálisan rászorulók telefonhasználatát támogatja havi ezer forinttal, nyilván pályázati úton. Amennyiben ez további érdeklődésre tart számot, akkor a GKM-től megkérjük az erről szóló részletes információt, vagy elolvassuk ezt a rendeletet, és akkor elmondom, hogy miről szól.
A másik kérdés a felső- és a közoktatási szociális és liszenszdíjak előirányzatára vonatkozott. Ez nyilván egy IHM-es örökség, és hasonlóképpen más tárcák is tartalmaznak felsőoktatási célú előirányzatokat, tehát nem a GKM az egyetlen. Az, hogy ez a GKM-nél van, nyilván egyrészt egy örökség az IHM-től, és azért van itt, másrészt szerintem - akárcsak az FVM-nél vagy az Egészségügyi Minisztériumnál - ez egyfajta szakmai kötődést is jelent, ami a szoftvereket illeti.
Köszönöm, ennyit szerettem volna hozzáfűzni.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, abban a helyzetben vagyunk, hogy szavazhatunk. (Nincs ellenvélemény.) Úgy látom, ennek senki nem látja akadályát. Akkor tehát emlékeztetem a tisztelt bizottságot, hogy az általános vitára való alkalmasságról kell szavaznunk.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről T/3860. számon benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) Tizenhárom igen. Aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Szeretném emlékeztetni a bizottság mindkét oldali képviselőit, hogy a Házszabály értelmében előadókat a bizottságok nem állítanak, az többségi, illetve a kisebbségi vélemény tolmácsolója a költségvetési és pénzügyi bizottság kijelölt hozzászólója lesz, amihez valamennyi bizottságtól kérik a többségi és a kisebbségi álláspontokat is. Én tehát ennek megfelelően azt kérem - bár ez a kérés már elment a frakciókhoz -, hogy a holnapi napon 16 óra 30 percig minden képviselőcsoport juttassa el az álláspontját a bizottság titkárságára, mert péntek reggel le kell adnunk azt ahhoz, hogy az a költségvetési és pénzügyi bizottság szónokainak a rendelkezésére álljon, és be tudjon épülni a szónoklatukba.
Köszönöm szépen, ezzel ezt a napirendi pontot lezárom. Megköszönöm meghívott vendégeinknek, akik ehhez a napirendi ponthoz jöttek, a közreműködést.
Most soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. A javaslatot T/4009. számon kapták kézhez. Természetesen senkit nem kívánok a vitában korlátozni, de azért fölhívnám a figyelmet, hogy a törvényjavaslatból a bizottságra elsősorban és mindenekelőtt a felsőoktatási törvény ide vonatkozó módosítása tartozik.
Megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Általánosságban két mondatot mondanék. A törvényjavaslat 25 darab törvénymódosítást tartalmaz, ebből az oktatási területet lényegében a felsőoktatási törvény módosítása érinti, valamint kisebb módosítások vannak az államháztartási törvényben, amelyek érintik az oktatást, ezek részben technikai jellegűek.
Talán ennyivel egészíteném ki, és a kérdésekre természetesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úrnak van-e hozzátennivalója?
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Igen, röviden szeretném kiegészíteni. A felsőoktatási törvény beterjesztett módosítása a képzési hozzájáruláshoz kapcsolódó módosítás. Az volt a tapasztalata az intézményi képzési hozzájárulás meghirdetésének az első időszakban, hogy azt az elvet, amelyet szerettünk volna érvényesíteni, tudniillik, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatóinak legjobban teljesítő 15 százalékát mentesítsük a képzési hozzájárulás megfizetése alól, nehezen jut érvényre, hiszen a képzési hozzájárulás esetében ennek a költségét a többi hallgatóval kellett volna megfizettetni. Ezért részben a szülői szervezetek, részben a hallgatói szervezetek kezdeményezését is figyelembe véve tesz a kormány arra javaslatot, hogy a képzési hozzájárulás alól a legjobban teljesítő 15 százalék diák az intézmény szabályzatában meghatározott kritériumok alapján mentesüljön. Ugyanakkor azt is előírja a törvény, hogy ez a teher nem a többi hallgatót sújtja, hanem magát a bevételt csökkenti. Hozzáteszem - nem említettem, mert gondoltam, hogy itt kerül majd szóba -, hogy mindez szerepel a költségvetés szöveges részében is, tehát ennek a jövő évi költségvetésre vonatkozó lába.
Tehát ez a szabály egy egyszerűbb helyzetet teremt. Erre elsősorban azért van szükség, mert az intézmények információi szerint a következő évtől élni fognak azzal a differenciálási lehetőséggel, amelyet a képzési hozzájárulásról szóló törvény lehetővé tesz. Éppen ezért arra szükség van, hogy itt világos legyen, hogy a mentességek körének hol van fedezete vagy milyen típusú fedezete van.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a törvényjavaslat vitáját. Ha megengedi államtitkár úr, elsőként én kérdezném azt, hogy ennek a módosításnak a következménye ugye az, hogy a felsőoktatási intézményeknek a 2008. évre bizonyos fokig beígért forrása valamelyest csökkenni fog az adott intézményben beszedhető tandíj vagy, bánom is én, fejlesztési részhozzájárulás 15 százalékában. (Pánczél Károly: Ez is tandíj. Egyszerűbb.) Ez a csökkenés, amely összegre egyébként az intézmények joggal számítottak, nem okozhat-e alkotmányossági aggályt ennek a törvénynek az elfogadásával, illetve hatályba léptetésével? Vagyis az, hogy a törvény már a 2008-ban fizetendő tandíjra vonatkozik az intézmények által beszámított források csökkenése miatt nem jelent-e alkotmányossági aggályokat?
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Általánosságban az államháztartás rendje szerint az egyes intézmények költségvetését és pénzügyi lehetőségeit a költségvetési törvény szabályai határozzák meg. Ugyanígy történik ebben az esetben is, tehát alkotmányos aggály nem merülhet föl ebben az ügyben, mint ahogy ez egyéb támogatásoknál is így van egyébként. Ha az Országgyűlés úgy döntene - ami egyébként örvendetes lenne -, hogy háromszor ekkora támogatást ad a felsőoktatási intézményeknek, ez sem lenne alkotmányellenes, ha úgy döntene, hogy egyáltalán nem ad támogatást a felsőoktatási intézményeknek, az sem lenne alkotmányellenes, csak az előbbi pénzügyileg, az utóbbi meg az intézmények szempontjából teremtene lehetetlen helyzetet. Tehát elnök úr kérdésére egyrészt az a válasz, hogy alkotmányossági aggály természetesen nincsen, hiszen amíg az Országgyűlés el nem fogadja a költségvetést, addig mindenki csak tervezni tudja a költségvetését. Tehát ennél van fontosabb kérdés is: az, hogy az intézmények számára ez nem okoz-e gondot vagy problémát. A Rektori Konferencia elfogadja ezt a változtatást azért, mert kétségkívül némi bevételkiesést jelent részben az ösztöndíjaknál, részben a fejlesztési forrásoknál, de kompenzációt vagy kárpótlást jelent az, hogy egy erősebb motiváló tényező épül be a jól teljesítő diákok, hallgatók esetében.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én életemben nem tudtam volna azt elképzelni, hogy Magyar Bálintot meg fogom dicsérni, most mégis azt kell mondanom, hogy tévedtem. Magyar Bálint ugyanis ezt a mostani tandíjfizetéssel kapcsolatos dolgokat kritizálta és azt mondta, hogy ennél igazságosabbat is el tudna képzelni, sőt azt is mondta, hogy van visszatartó ereje a felsőoktatásba való jelentkezésnek. Azt gondolom, hogy ez érdekes egy észrevétel. Még egyszer mondom, nem gondoltam volna, hogy egyszer megdicsérem Bálintot, de vannak ilyen érdekes fejlemények az ember életében.
Amivel nem igazán tudok mit kezdeni és nem is értem, bevallom őszintén: a 15 százalékot, államtitkár úr, hogy is kellene érteni? Azt mondja, hogy a felsőoktatási intézmény megállapítja. Az rendben van, hogy megállapítja, csak ha ez az egy generál szabályozó van a magyar felsőoktatási intézményekre, akkor ennek a főbb kereteit is ki kell jelölni, magyarán megmondani azt, hogy az össz hallgatói létszám 15 százalékát kell érteni, karonként kell 15 százalékot érteni, szakonként kell 15 százalékot érteni, vagy milyen módon. Ugyanis eltérő az egyes tudományterületeknek és az egyes évfolyamoknak is a nehézségi foka; vannak olyan évfolyamok, amelyek viszonylag könnyebben vehetők, vannak olyanok, amelyek nehezebben vehetők. Hadd mondjak egy példát, ami egy kicsit szállóige. Azt szokták mondani az orvosi képzésnél, hogy aki a másodéves anatómia vizsgán túl van, abból lesz valamikor orvos, aki meg már az ideggyógyászatin is túlvan, akkor már azt is lehet tudni, hogy mikor lesz belőle orvos. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy vannak az egyes területek között is különbségek, az évfolyamok között is vannak különbségek, következésképpen az, hogy a 15 százalékot hogy s mint kellene meghatározni, már önmagában egy elég bonyolult kérdés.
A másik dolog, ami ezzel kapcsolatosan még előjön, az, hogy az irányadó összeghez képest van egy belső mozgásterük az intézményeknek, 50 százalék plusz-mínusz. Államtitkár úr, mi a garancia arra, hogy ez a plusz-mínusz mozgás nem pontosan arra szolgál, hogy a kieső 15 százalék tényleges be nem fizetését a többiekkel fizettessék meg? Benne van a rendszerben ennek az elvi lehetősége abszolút. Ebből következően mégis csak érdemes lenne elgondolkodni azon a felvetésen, amit az előbb elnök úr mondott, hogy nincsenek-e itt esetleg alkotmányos problémák, alkotmányossági aggályok, hogy mással kell megfizettetni azt, ami nem az ő saruk lenne. Tehát itt azért ez az 50 százalékos le-fel történő eltérés óriási különbségeket tud hozni intézmények között is. Erre lehet azt mondani, hogy ez legyen az intézmények saját dolga, és mindenki mérlegelje, hogy ez jó vagy nem jó, de arra nem ad garanciát, hogy ily módon a 15 százalék - ami, még egyszer mondom, nem tudom, hogy fog összejönni - be nem fizetését ne a többiekkel fizettessék meg. Szerintem ez itt nincsen rendesen átgondolva. Azt gondolom, államtitkár úr, hogy ezt érdemes lenne inkább kivenni és egy kicsit végiggondolni akár a HÖOK-nak is a mostani kezdeményezését, megfontolni, hogy vannak-e abban figyelemre méltó dolgok, vagy sem. Mert az látszik, hogy egy gyors kapkodás eredménye ez is, és nincs végiggondolva semmilyen szempontból. Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tatai-Tóth képviselő úrnak fogok szót adni, azt azonban hadd jegyezzem meg, hogy ez a plusz-mínusz 50 százalékos lehetőség eddig is benne volt a törvényben, sőt eddig azzal a kötelezettséggel volt benne, hogy amennyiben a 15 százalék számára mentességet az az intézmény, akkor azt köteles behajtani a többi hallgatón. Ha ez nem volt alkotmányellenes, és nem okozott alkotmányossági aggályt, akkor nem tudom, hogy a lehetőség hogyan okozna, de majd meglátjuk.
Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mondandóm egy részét elmondta az elnök úr, azt, hogy eddig is benne volt a törvényben. Végig lehet vitatni most az egész felsőoktatási törvényt, de jó volna, hogyha a vitát leszűkítenénk arra a változásra, amelyet a beterjesztett törvényjavaslat tartalmaz, a változás pedig valóban az, amiről Szabó elnök úr már beszélt, hogy a hallgatók 15 százalékát eddig is mentesíteni kellett a tandíjfizetés alól. Ehhez képest most annyi változás lesz, hogy a maradék 85 százalék kötelezettnek nem kell megfizetnie az így kieső összeget, hanem csak a hallgatók 85 százalékával kell azt a bizonyos összeget megszorozni, tehát annyit kell beszedni. Ezt a részt tehát legalábbis általános vitára alkalmasnak lehet tartani, hogy erről beszélhessünk a parlamentben.
Ami pedig arra vonatkozik, ami Pósán úr javaslata, hogy vissza kell vonni, és a hallgatók javaslatát beépítve valamilyen új rendszert kell képezni, arra azt mondom, hogy fogjunk neki. Ez a két dolog nem zárja ki egymást. Ahhoz általános vitára alkalmasnak kell tartanunk a törvényjavaslatot, tehát meg kell hogy kezdődhessen a parlamentben a vitája, és akkor az általános vita lezárásáig módunk van beadni azokat a módosító indítványokat, amelyek lehetőséget teremtenek mondjuk a hallgatók javaslatainak a beépítésére vagy bizonyos mértékű beépítésére is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs további hozzászóló (Senki nem jelentkezik.), én nem erőszakoskodnék, hanem megadnám a szót az előterjesztő képviselőjének.
Arató Gergely (Oktatási és Kulturális Minisztérium) válaszai
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Pósán képviselő úrnak magára a törvényjavaslatra vonatkozó kérdései bizonyára a szöveg értelmezésével és elemzésével is megválaszolhatóak, hiszen abból teljesen világosan kiderül, hogy intézményi szinten kell a 15 százalékot kiszámítani, éppen azok miatt a különbségek miatt, amelyekre a képviselő úr felhívta a figyelmet. A dolog tartalmában tehát egyetértünk, de úgy érezzük, hogy a módosítás - egyébként a jelenleg hatályos törvényszöveg is - tartalmazza a választ erre a kérdésre. Tehát a differenciális az intézményen belüli differenciálást jelent azoknak a sajátosságoknak a figyelembevételével, amelyeket a képviselő úr is megemlített.
Talán arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy egyébként a 15 százalék a hozzájárulásra-fizetésre kötelezettekre vonatkozik, tehát azokra, akiket az Országgyűlés a tavaszi módosítás során mentesített - többek között a hátrányos helyzetű hallgatókra -, azokra nem, azokat se a 15 százalékba, se a 100 százalékba, se a 15 százalék számításánál, se pedig a szükséges befolyó összeg számításánál nem kell beleszámítani.
Ami a ki fizet helyette kérdését illeti, ezt a törvényt most világosan elrendezi: senki sem fizet helyette. Azok a diákok, akik a törvény erejénél fogva mentesülnek, azok a diákok nem számítanak bele az intézményben az átlagos létszámba, tehát a differenciálás az a felett fennmaradó hallgatók között lehetséges, ott kell kihozni - hogy most pongyolán fogalmazzak - az átlagot.
Ami a HÖOK javaslataira vonatkozik, a kormányzat sem zárkózik el attól, hogy ezekből a javaslatokból beépüljenek javaslatok, természetesen akkor, hogyha ezekhez megszerezhető a felsőoktatás szereplőinek a támogatása. Tudomásom szerint a Felsőoktatási Kerekasztal holnap délután már tárgyal ezekről a javaslatokról. Ha lesz olyan elemük, amely beépülhet a törvényjavaslatba, vagy amelyet szükséges beépíteni a törvényjavaslatba, akkor azt fogjuk kérni akár magától a bizottságtól is, hogy ez bizottsági módosító indítványként kerülhessen be a törvény módosításába.
Ami pedig Magyar Bálint képviselő urat illeti, természetesen örömmel fogadom azt, hogy az oldalak között egyfajta egyetértés jött létre, bár az álláspont-azonosságot nem tételezem fel, hiszen a képviselő úr nem szavazta meg ezt a fajta képzési hozzájárulási rendszert, Magyar Bálint képviselő úr pedig megszavazta, vélhetően azért, mert támogatja ezt a rendszert, függetlenül attól, hogy nyilván mindannyian el tudnánk képzelni még tökéletesebb rendszereket. (Dr. Pósán László: Tanul a Bálint, tanul! Jobb később, mint soha!)
Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! az általános vitára való alkalmasságról kell szavaznunk. Kérdezem a bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról T/4009. számon benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Tizenhárom igen. Aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem. Köszönöm szépen.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsoló képviselői kijelölése
Itt helye van többségi, illetve kisebbségi előadónak. Azt kérem, hogy most ne ötleteljünk, hanem a holnapi napig, a költségvetéssel kapcsolatos álláspontokkal együtt a többségi, illetve a kisebbségi előadóra tett javaslatot is juttassák el az egyes oldalak a bizottság titkárságára.
Köszönöm szépen, ezzel ezt a napirendi pontot is lezárom. Megköszönöm az előterjesztő képviselőinek a részvételt.
Az egyebek kategóriában nekem két bejelentenivalóm van.
Az egyik, hogy Hoffmann Rózsa képviselő asszony, akinek fél 4-kor el kellett mennie, megkért arra, hogy tájékoztassam a bizottságot: ma az ő elnökletével ülésezett az ellenőrzési albizottság, de nem jutott a tárgyalás végére. A tárgyalás vagy bizottsági ülés novemberben folytatódik, és a bizottság azt követően fog az albizottság üléséről jelentést kapni. Kérem ennek tudomásulvételét.
A másik, valamelyest problematikusabb kérdés, hogy a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének módosításáról benyújtott törvényjavaslat vitáját az október 29-ei héten meg kívánja kezdeni az Országgyűlés, ugyanakkor a mai napra ezt nem tudtam napirendre javasolni, mert a meghívók pénteki kiküldése után érkezett a Házbizottságtól, pontosabban az elnök asszonytól ez a jelzés. Úgyhogy valamikor a jövő héten muszáj egy rövid bizottsági ülést tartanunk, ami azért problematikus, mert hétfő és kedd ünnepnap, illetve legalábbis munkaszüneti nap, szerdán politikai vitanap, csütörtökön, pénteken és szombaton pedig a költségvetés általános vitája van. Nekem az a kérdésem, hogy melyik az a nap, amikor vehetjük a bátorságot arra, hogy összehívjuk a bizottság ülését. (Közbeszólások: Inkább szerdára!) Szerdára tegyünk erre egy bátortalan kísérletet? (Általános helyeslés.) Jó.
Akkor én azt mondom, hogy a konkrét napirenddel kapcsolatos javaslat ismeretében jelezni fogom, hogy szerdán mikor ülésezünk.
A 29-ei héten is lesz majd bizottsági ülés, akkor elsősorban a felsőoktatási törvény módosítására benyújtott indítványt - nem azt, amelyet most tárgyaltunk, hanem amely önmagában a felsőoktatási törvény módosításáról szól -, illetőleg az adótörvényekről és az általános forgalmi adóról szóló kapcsolódó módosító indítványokat kell majd megtárgyalnunk. Ez még a jövő zenéje. Az érzékenyebb pont a jövő heti bizottsági ülés volt, de akkor azt megpróbáljuk valahogy szerdára időzíteni.
Nekem nincs több bejelentenivalóm. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Szeretném javasolni, hogy a bizottság többségének a véleményét a költségvetést megalapozó törvények esetében Szabó Gyula képviselő úr mondja el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további egyéb? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Engedje meg a tisztelt bizottság, hogy nagy meglepetésemet és megelégedésemet fejezzem ki afölött, hogy a mai ülést két és fél óra alatt sikerült abszolválnunk, őszintén szólva nem reméltem volna. Köszönöm a fegyelmezett közreműködést. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 40 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Molnár Emese