OTB-26/2007.
(OTB-42/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2007. november 21-én, szerdán, 10.12 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú törvényjavaslat *
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: hatástanulmány a pedagógusok óraszámának változtatásáról szóló H/3513. számú határozati javaslat *
Almássy Kornél (MDF) előterjesztő szóbeli kiegészítése *
Béresné dr. Dunai Györgyi (Oktatási és Kulturális Minisztérium) tájékoztatása a tárca álláspontjáról *
Hozzászólások *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/4304. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása *
Népi kezdeményezés a közalkalmazotti előmeneteli rendszerről, amely igazodik a minimálbérhez, és biztosítja az alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott, a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való jog érvényesülését az Országgyűlés 63/2002.(X.4.) OGY határozatának megfelelően szóló H/3513. számú határozati javaslat (Bizottsági vélemény előkészítése) *
Árok Antal (Pedagógusok Szakszervezete) bevezetője *
Dr. Tóth Gábor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Árok Antal (Pedagógusok Szakszervezete) válaszai, reflexiói *
Szavazás *
A bizottsági előadó kijelölése *
Egyebek *
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. Népi kezdeményezés a közalkalmazotti előmeneteli rendszerről, amely igazodik a minimálbérhez, és biztosítja az alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott, a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való jog érvényesülését az Országgyűlés 63/2002.(X.4.) OGY határozatának megfelelően szóló határozati javaslat (H/3513. szám)
(Bizottsági vélemény előkészítése)
4. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:
Hatástanulmány a pedagógusok óraszámának változtatásáról szóló határozati javaslat (H/3513. szám)
(Almássy Kornél és Pettkó András, MDF, képviselők önálló indítványa)
5. Egyebek
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Almássy Kornél (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Botka Lajosné (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) Deák Istvánnénak (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP) Földesi Zoltánnak (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Szabó Gyulának (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz) Révész Máriusznak (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz) megérkezéséig Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz) Pánczél Károlynak (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Árok Antal (Pedagógusok Szakszervezete)
Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
Béresné dr. Dunai Györgyi (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Horváth István (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
Dr. Tóth Gábor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntök mindenkit, a megjelenteket, a bizottság tagjait, meghívottainkat! A november 21-ei bizottsági ülést megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítottam, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt nekem kell mentegetőznöm azért, mert elkéstem. Rajtam kívülálló okból történt így: egy hatalmas kamion elfoglalta az utat, és egyszerűen nem tudtam elindulni otthonról. Pillanatnyilag ez a helyzet. (Kormos Dénes: Jó volt a szervezés! - Derültség.) Igen. Sajnos túl hamar elment, így aztán egy negyed órán belül ideértem.
Kezdjük meg a munkát! Először a napirendről szavazunk. A meghívóval együtt kiküldött napirendi javaslathoz képest egy módosítást javaslok: azt kérem, hogy a 4-esként javasolt döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről című napirendi pontot vegyük a második helyre Almássy Kornél képviselő úr mint előterjesztő kérésére, akinek vidékre kell indulnia. Én tehát ezzel a módosítással teszem fel szavazásra a kérdést, ha másnak nincs módosító indítványa. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor tehát kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a napirendet a most jelzett módosítással együtt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító indítványainak a megvitatása. A törvényjavaslatot T/3860. számon kapták kézhez, az ajánlástervezet pedig mindenki előtt ott fekszik. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásán megjelent, immár hagyományosan megjelenő Bencze Péterné és Koleszár Katalin osztályvezető asszonyokat.
A 0/1. számú ajánlási ponttal kezdjük, amelyben Pokorni Zoltán és képviselőtársai a felsőoktatási törvény normatíváit kívánják átszabni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja ezt a javaslatot.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Van-e ezzel kapcsolatban bárkinek kérdése, hozzászólása? (Révész Máriusz jelentkezik.) A továbbiakban nem fogom feltenni ezt a kérdés, hanem szokás szerint a kormány véleményének elhangzása után két másodpercet várok, és ha nincs jelentkező, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Most van jelentkező. (Révész Máriusz: Indoklást szeretnék kérni.) Révész Máriusz képviselő úr indokolást kér.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Többféle indokolás van. Ez a módosító indítvány több ajánlási pontban található meg. Egyrészt a felsőoktatási hallgatók juttatásai 2007-hez képest növekedtek, nyilván elsősorban az ösztöndíj típusúak - a lakhatási és a kollégiumi normatíva nem -, és ennek a további emelését nem látjuk indokoltnak.
A javaslat másik része ezzel összefüggésben az, hogy az indítvány igyekszik megteremteni ennek a forrását, de sajnos csak a nem állami intézményben tanuló, államilag támogatott hallgatók számára teremti meg a forrást. Illetve a Bolyai-ösztöndíj növeléséhez, ami ugyancsak része az indítványnak, ahhoz sem teremt forrást az Akadémia fejezetében.
Mi volt még itt...? Ja, igen, a felsőoktatásban, ha jól emlékszem, az egyetemi tanári alapilletmény összegét is növelné az indítvány. Ezt hasonlóképpen nem támogatja a kormány, főleg azért, mert ez a közalkalmazotti körben egy kivétel lenne, és ezt a kivételezett helyzetet sem tartanánk indokoltnak, illetve ennek a költségvetési hatása sem áll feltétlenül összhangban a javaslattal, illetve a megteremtett forrással.
Azt hiszem, talán még egy olyan része van, amely a 12. § (6) bekezdését törölni, amely pedig a képzési hozzájárulás elszámolására vonatkozó rész, azzal az indoklással, hogy ez szerepel a költségvetést megalapozó törvényjavaslatban is. Itt egy apró különbségre azért felhívnám a figyelmet: a költségvetési törvény nyilván nem rendszerbelileg kívánja ezt a képzésihozzájárulás-fizetési kötelezettséget, illetve a 15 százalékos mentesítést kezelni, hanem a költségvetési törvény kifejezetten a tervezési és az elszámolási kérdéseket próbálja tisztázni. Tehát azért nem párhuzamos, mert nem teljesen egyforma a szabályozás.
Azt hiszem, megtaláltam minden lábát, de nem biztos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.) Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Azt hallottuk a kormány képviselőjétől, hogy az egyetemi tanárok illetményemelését azért nem támogatják, mert kivételt teremtene a közalkalmazotti körben. Arra szeretnék rámutatni, hogy a közalkalmazotti kör olyan nagy létszámú, hogy szinte elképzelhetetlen generálisan és egyszerre jelentős mértékben javítani a közalkalmazottak bérét. Az egyetemi tanárok megkülönböztetett helyen vannak, megkülönböztetett és kiemelt életút áll mögöttük. Az is egy járható út lenne, és én ezt javaslom, hogy fokozatonként, lépésenként emeljük fel a közalkalmazottak bérét, és ki máséval lehetne kezdeni, mint az egyetemi tanárokéval. Ha arra várunk, hogy majd ismét egyszerre emeljük jelentős mértékben a teljes közalkalmazotti kör bérét, az megint komoly problémákat vet fel, mint ahogy azt már a múltban is láttuk. Úgyhogy ezt az érvet én nem tartom elfogadhatónak, és ajánlanám megfontolásra a tisztelt képviselőknek. (Tatai-Tóth András és Almássy Kornél jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr, aztán Almássy képviselő úr következik.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Nem vitatva azt a felvetést, hogy a legmagasabban képzett egyetemi tanárok fizetését emelni kellene, szeretném jelezni, hogy folynak az érdekegyeztető tárgyalások, hiszen a kormány bejelentette, hogy a közszférában, a közalkalmazottak körében is el kívánja érni a fizetések reálértékének a 2008. évi megtartását, és, gondolom, a tárgyalások következtében majd az egyetemen dolgozók fizetésének a reálértéke is megőrződik, így majd a bruttó emelkedni fog. Emiatt ezt az indítványt nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Köszönöm a szót. Az egyetemi tanárok fizetését jó lenne emelni, bár én azt gondolom, sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy ma már nem vagy alig-alig lehet olyan oktatót, olyan fiatal oktatót találni, aki vállalná azt, hogy az intézményben ott marad oktatni. Én tehát azt gondolom, hogy kevésbé az egyetemi tanári fizetéssel van probléma, mintsem inkább a fiatal oktatók fizetésével, és ezt nem az életkoromból adódóan mondom, hanem mert egész egyszerűen nem lehet olyan oktatót találni, aki ezért a kezdő fizetésért ott maradna - nekem 166 ezer bruttó a kezdő fizetésem, illetve már évek óta ennyi a fizetésem az egyetemen. Nem hiszem, hogy ezért minőségi munkát lehet elvárni, meg hogy el lehet várni azt, hogy a fiatal oktatók ott maradjanak. Ettől függetlenül ez a javaslat szerintem támogatandó, hiszen hogyha az egyetemi tanári fizetések emelkednek, akkor százalékosan a tanársegédi, adjunktusi, docensi fizetéseknek is emelkedniük kellene, úgyhogy én a magam részéről támogatom ezt az indítványt. (Révész Máriusz jelentkezik.)
ELNÖK: Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Két rövid észrevételem lenne, tisztelt bizottság. A bérek, ha jól emlékszem, négy éve gyakorlatilag állnak nominálisan. Mi a javaslatainkban egyébként nemcsak az egyetemi tanárokra vonatkozóan tettünk javaslatot, hanem a közalkalmazottak béremelésére is.
Már az elmúlt években is többször belefutottunk abba a vitába, hogy van előttünk egy költségvetés-tervezet, és amikor módosító javaslatokat teszünk ahhoz, akkor azt mondják, hogy: igen, ez a költségvetés-tervezet, de folynak a tárgyalások, és majd az utolsó pillanatban, lehetőleg a bizottsági tárgyalások lezárulta után fog érkezni a költségvetési bizottságtól egy javaslat, amelyet egyébként mi már nem látunk, amely valami teljesen mást fog tartalmazni, mint amit mi a költségvetési előterjesztésben látunk. Tavaly is az utolsó pillanatban, az oktatási bizottság utolsó ülése után érkezett az a költségvetési módosító javaslat, amely jelentősen átalakította azt a költségvetést, azt az oktatási költségvetést, amelyről mi hónapokon keresztül vitatkoztunk.
Úgyhogy én örömmel hallom, hogy érdekegyeztető tárgyalások folynak, talán valamiféle következménye is lesz, de mégiscsak azt gondolom, hogy ebben az ügyben a parlament illetékes bizottsága mindenképpen illetékes - ez szerencsétlenül volt megfogalmazva -, és arra kérem a kormány képviselőit, hogy ezt lehetőleg idejében terjesszék a bizottság elé. Addig mi nem tudunk mást tenni, mint hogy ezt a módosító javaslatot, illetve azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, támogatni fogjuk, hiszen egyelőre egyetlen hivatalos anyag van előttünk: a beterjesztett költségvetés-tervezet, amely, mi úgy látjuk, ebben a formában elfogadhatatlan. És azért, mert lehet, hogy a kormány az utolsó pillanatban fog tenni egy előterjesztést, nem áll módunkban ezt a javaslatot visszavonni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, nem elnökként, hanem a vitában részt véve szólnék. A magam részéről örömmel támogatnám ezt a módosító indítványt a kiadási oldalát tekintve, a forrásoldalát tekintve azonban nehezen tudom elszánni magam erre. Túl azon, hogy az ez évi költségvetésben immár ellenzéki folklór tárgykörébe sorolható reneszánsz év, lakossági tájékoztatás és kormányzati negyed forrásokat venné el teljesen, ami..., jó, tudjuk, de ezen túlmenően mintegy 25 százalékkal csökkentené a Honvédelmi Minisztérium költségvetését is, ami bizonyos vállalt nemzetközi kötelezettségeinknek való meg nem felelést jelentené. Én ezt a magam részéről nem szívesen támogatnám.
Ami Révész Máriusz képviselő úr megjegyzését illeti, szeretném megjegyezni, hogy az érdekegyeztetés már csak egy ilyen dolog. Szóval vannak olyan ügyek, amelyek formailag ugyan a parlament hatáskörébe tartoznak, a rendszerváltás óta kialakult gyakorlat azonban az, hogy ezeket a parlament különösebb változtatás nélkül elfogadja, például azért, mert egy másik fórumon, mondjuk az érdekegyeztető tanácson ebben megállapodás születik. Én nem látom azt a gondot, amit Révész képviselő úr mondott, hogy ezzel a parlament - hogy is mondjam? - autonómiája vagy szuverenitása csökkenne. A parlament a Fidesz négyéves kormányzásától eltekintve immár hagyományszerűen azt teszi, hogy például minimálbér kérdésében, például bértárgyalások ügyében magáévá szokta tenni az érdekegyeztető tanácson született megállapodást, már persze ha születik megállapodás.
Amennyiben további hozzászólás nincs... (Révész Máriusz jelentkezik.) De van, Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Éppen Szabó Zoltán utolsó félmondata az elgondolkodtató. Mi van abban az esetben, ha nem születik megállapodás? A parlament költségvetési vitája lezárul, nincs megállapodás, mi fog bekerülni az anyagba? Én továbbra is azt gondolom, hogy mivel itt a végső szót a parlamentnek, az Országgyűlésnek kell kimondania, mivel az oktatást súlyosan érinti, ezért - nem tudok mást mondani - rendkívül szerencsétlennek tartom, hogy úgy vitatkozzuk végig a költségvetési törvényt, és olyan törvényjavaslathoz adunk be módosító javaslatokat, amelyre a tisztelt kormánypárti képviselők azt mondják, hogy nem kell ezzel sokat foglalkozni, mert nem igaz, az utolsó pillanatban úgyis meg fogjuk változtatni. Így szerintem komolytalanná válik az egész költségvetési vita. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ebben az esetben nevetni fogunk rajta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szavazásra teszem fel a kérdést. A szavazás előtt felhívom a figyelmüket, hogy a javaslat számos más ponttal összefügg, ezekről tehát együttesen szavazunk, és a későbbiekben ezekről nem fogunk szavazni.
A kormány tehát nem támogatja a javaslatot. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a 0/1. számú módosító indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Soron következik a 3/1. számmal jelzett, Kuzma László képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott indítvány, amely a közoktatási feladatot ellátó egyházak normatív támogatását kívánja 10 százalékkal megemelni, meg bizonyos feltételeket is módosítana. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Tatai-Tóth András jelentkezik.) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Csak jelezni szeretném, hogy a 2007. évi kiegészítő normatívát - 190 ezer forintot - a napokban szavaztuk meg a parlamentben. Tehát nem járnának jól az egyházak, hogyha most ennél a kipontozott helynél a 2007-esnél lényegesen kevesebb összeget szavaznánk meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a megjegyzést. Szavazásra teszem fel a kérdést - természetesen a jelzett kapcsolódásokkal együtt, hiszen számtalan más ajánlási ponttal összefügg a javaslat.
Kérdezem a bizottságot, támogatja-e az indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 4/2. számon Pokorni Zoltán képviselő úr és társai a közalkalmazottak illetménypótlékának a számítási alapját kívánják megemelni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 4/3. szám alatt Zsigó Róbert képviselő úr és társai a közoktatási törvény 118. § (11) bekezdését kívánják módosítani a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés növelése céljából. A kormány képviselőjét kérdezem.
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 4/4. számú pont alatt Pánczél képviselő úr és társai a közoktatási törvény 19. § (6) bekezdésében a szakkönyvvásárlás támogatását ismét a kormány feladatává kívánják tenni. A kormány képviselőjét kérdezem.
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 4/5. szám alatt Tóth Ferenc képviselő úr és társai a felnőttképzés normatív támogatását kívánják megemelni. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Jelzem, hogy az összefüggésekkel együtt szavaztunk más indítványokról is.
A 4/6. szám alatt Zsigó képviselő úr az alapkutatási pályázatokra kíván az Innovációs Alapból az előterjesztéshez képest nem 1, hanem 3 milliárd forintot átcsoportosítani. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja az indítványt.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Ugrunk: a 21. oldalon a 40/1. számú módosító indítvány következik. Jauernik István és Farkas Imre képviselő urak egy hatalmas csomag részeként kívánják a közoktatási hozzájárulások összegét megemelni, ha jól nézem, 23 milliárd forinttal. A kormány képviselőjét kérdezem.
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész Máriusz képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Szeretnénk indoklást kérni, mert nekünk, amikor átnéztük, szimpatikusnak tűnt a javaslat.
ELNÖK: A kormánynak, úgy látszik, nem tűnt szimpatikusnak. (Bencze Péternének:) Tessék parancsolni!
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez a javaslat tulajdonképpen arról szól, hogy a bértárgyalások eredménye kapcsán félretett 40 milliárd forint céltartalékot beépítené a normatívákba. A kormánynak erre más elgondolása van, és nem a normatívákba való beépítéssel oldaná meg a keresetek emeléséhez szükséges hozzájárulás biztosítását, hanem egy központosított előirányzatban gondolkodik, hogy oda jusson a támogatás, ahol azt ki kell fizetni.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további észrevétel? (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az a baj ezekkel a központosított bérelőirányzatokkal, hogy az idén meglesznek, aztán a következő évben a normatíva marad, a központosított bérelőirányzat eltűnik, az önkormányzatoknak pedig a következő évben is ki kell fizetniük az emelt béreket. Nem először történne ilyen. Én azt gondolom, hogy az önkormányzatok számára sokkal nagyobb garanciát jelentene, hogyha ez a béremelésre szánt forrás megjelenne a normatívákban, és ezt követően a következő évben a tárgyalásokon a normatíva már erről a szintről menne tovább. Megint az fog történni, mint ami már számtalanszor történt: a normatívában a 2009-es költségvetés kapcsán az idei normatívából fogunk kiindulni, ez a központosított bérelőirányzat nem fog megérkezni, a következő évben megint lesz valami béremelés, az önkormányzatok pedig ott fognak szenvedni, hogy mi a csudából fizessék ki 2009-ben az idei béremeléseket. Úgyhogy én azt gondolom, hogy szocialista képviselőtársaink javaslata mindenképpen támogatásra érdemes. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy a képviselőcsoportunk úgy döntött, hogy ha konszenzussal zárulnak le a tárgyalások, tehát ha az önkormányzati érdekszövetségek, a munkavállalói szervezetek és a kormányzat konszenzussal meg tud állapodni egy bármilyen megoldásban, akkor azt támogatni fogjuk. Ha nem jön létre megállapodás, akkor nyílik fel a kérdés, és akkor vissza tudunk térni Jauernik Istvánék javaslatára is. Addig nem szeretnénk ebben állást foglalni, amíg a tárgyalásokon esély van a megállapodásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Ha szabad, a dologhoz annyit tennék hozzá, hogy a dolog technikája idén azért alakulna így, és nem a normatívákban, mert a kormány által várt béremelési megállapodás jelentős része egy jelentős sávban, mármint a fizetéseknek egy jelentős sávjában majdnem automatikusan teljesül, egy kis korrekció szükséges csak hozzá, tehát majdnem automatikusan teljesül a módosított adótörvények, jelesül a megemelt adójóváírás okán. Vagyis ha normatívában adjuk oda a béremeléshez szükséges pénzt, akkor ismételten azzal a helyzettel nézünk szembe, hogy bizonyos önkormányzatok ezzel nagyon jól fognak járni, mert egy csomó közalkalmazottnak a keresetét nem kell megemelniük, hiszen az az adójóváírás emelkedésével automatikusan bekövetkezik, más önkormányzatok meg nagyon rosszul fognak járni. És a számítások megint csak arra utalnak, hogy egy ilyen megoldással ismét csak a nagyon szegény önkormányzatok járnának nagyon rosszul.
Amennyiben nincs több hozzászólás, akkor szavazásra teszem fel a kérdést, természetesen a jelzett módosító indítvány... (Révész Máriusz jelentkezik. - Dr. Pósán László: Van!) Bocsánat, van hozzászólás, Révész képviselő úr.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Értettem, hogy mit mondott Szabó elnök úr, tehát mondattanilag értettem, ugyanakkor matematikailag nem értettem, ugyanis pontosan a legszegényebb önkormányzatok érdeke leginkább, hogy a normatív támogatások aránya minél magasabb legyen. Az elmúlt időszakban pontosan az történt, hogy a normatív támogatások aránya a finanszírozáson, az oktatásfinanszírozáson belül radikálisan csökkent, aminek pontosan az a következménye, hogy a szegényebb települések sokkal nehezebben tudják a hiányzó részt a saját forrásaikból hozzátenni. Én pontosan azt érzékelem, hogy szerintem a normatív támogatás arányának a növelése teljesen egyértelműen a legszegényebb önkormányzatok számára kedvező, azoknak az önkormányzatoknak a számára pedig kisebb jelentőségű, amelyeknek több egyéb forrása is van. Úgyhogy én nem nagyon értem azt, hogy miben áll az a nagyon nagy különbség önkormányzat és önkormányzat között. Én azt hiszem, hogy a kiszámíthatóságot tényleg a normatívák irányába történő elmozdulás okozza.
Volt olyan célkitűzés, hogy a 90 százalékot érje el a finanszírozásban a normatívák aránya. Most nem tudom pontosan, ez hol mennyi, ágazatonként különböző, de van, ahol már 60 százalék alatti finanszírozásról tudunk beszélni, aminek a legnagyobb vesztesei, még egyszer mondom, a legszegényebb települések.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, akkor megpróbálom elmagyarázni, hogy egy szegény településen általában a közalkalmazottak keretese is alacsonyabb. Az adójóváírás által érintett sáv egy közepes keresetű közalkalmazotti rétegre vonatkozik, magyarán ha betesszük a normatívába, akkor ezzel a szegényebb önkormányzatoknak semmit nem segítünk, mert nekik béremelésként oda kell adniuk a közalkalmazottaiknak, hiszen ott az adójóváírás ebben nem segít, míg ezzel szemben a jobb módú településeknél, ahol jobban fizetett közalkalmazottak vannak, ott az adójóváírás ezt automatikusan megoldja, és a magasabb normatívából lehet járdát építeni. Erről beszéltem, hogy ez a megoldás jelen esetben nem a legszegényebbeket segítené, hanem a jobb módú önkormányzatokat. (Révész Máriusz jelentkezik.)
Képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Kénytelen vagyok ellentmondani az elnök úrnak, ugyanis a közoktatásban bértábla van, és nagyon-nagyon kevés olyan önkormányzatról tudok, még a budapesti önkormányzatok között is nagyon-nagyon kevés olyan van, amely a bértáblától pozitív irányba eltérne. A bértábla gyakorlatilag úgy működik Debrecentől Miskolcon át Győrig, hogy ami a bértáblában elő van írva, azt fizetik ki az önkormányzatok, mert nincsen pluszforrásuk. Arra pedig, hogy a normatívából járdát lehessen építeni... Aki látja, hogy mi a normatíva aránya az oktatáson belül, az tudja, hogy ez egy teljesen komolytalan felvetés, tehát ilyenekkel nem is kell foglalkoznunk.
Még egyszer mondom: bizonyos területeken a normatíva az oktatási költség 60 százalékánál is kevesebb arányát fedezi. Hogyha 40 százalékot vagy a feletti részt hozzá kell tenni, akkor hogy a csudába lehet abból a normatívából járdát építeni? Most nem akarok belemenni, hogy egészen drámai a helyzet mondjuk az első-második-harmadik osztályosok normatívája esetén, ahol 205 ezer forintról 145 ezer 700 forintra csökkenne a pénz, ami nyilvánvalóan tragikus helyzetet fog okozni, még egyszer mondom, a legszegényebb önkormányzatoknál. Az életet az önkormányzatok oldaláról is ismerem, és az elnök úr érveit ezek az ismeretek semmiképpen nem támasztják alá. Úgy gondolom, pontosan az ellenkezője igaz annak, amit az elnök úr képvisel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megpróbáltam érvekkel meggyőzni a képviselő urat, de ha nem óhajtja megérteni, nyilván nem is fogja. Ezek után szavazásra teszem fel a kérdést.
Kérdezem tehát a bizottságot, hogy támogatja-e a Jauernik-Farkas-féle módosító indítványt az összes ajánlási számmal együtt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 40/2. pont alatt Hoffmann Rózsa képviselő asszony és képviselőtársai a közoktatási hozzájárulásokat 6,6 milliárddal kívánják növelni a művészetoktatás normatív alapra történő visszahelyezése okán. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.) Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Bár nem akarok részletes tájékoztatást adni, de mindenképpen szólnom kell arról hogy most már két menetben tárgyalta az Oktatási és tudományos bizottság ellenőrző albizottsága az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítésének eljárását. Ezen tárgyalássorozatban rendre azzal a problémával kellett szembesülnünk, hogy minden olyan gond, megkérdőjelezhető jognak való megfelelés, ami a minősítési eljárással kapcsolatban felmerül vagy felmerülhet -nem értünk még a dolog végére, ezért fogalmazok feltételes módban -, azért fájdalmas és azért nagyon kritikus, hiszen ezeknek az alapfokú művészetoktatási intézményeknek, sokuknak a léte függ attól, hogy hogyan alakul a jövőben a normatív támogatásuk.
Szembesültünk azzal is, hogy az utóbbi időben egyharmadával csökkent az alapfokú művészetoktatásban részt vevő gyermekeknek a száma. Az okok között sok minden szerepel, nyilvánvaló, hogy az egyik legfontosabb ok az, hogy olyan alacsony fokra süllyedt a normatíva: a négy évvel ezelőtt 68 ezerről 40 ezerre, ez pedig további 50 százalékra, hogy ilyen körülmények között az alapfokú művészetoktatás fennmaradása kérdőjeleződik meg.
Abban egyetértés volt az ellenőrző albizottság tagjai és az itt lévő szakértők között is, hogy a művészetoktatás az oktatáspolitikában egy fontos, kiemelt feladat kell hogy legyen, hiszen a gyermekek egészséges fejlődéséhez, lelki fejlődéséhez, sokuknak az életpálya megtalálásához szükséges képzési formáról van szó, ezért tehát minden további csökkentés, sőt az eddigi csökkentéseknek a szinten tartása is nagyon súlyos vétek a gyerekek és a társadalom egésze ellen. Ezért nagy tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy támogassa ezt a javaslatot, amely tehát megteremtené a forrásokat ahhoz, hogy az alapfokú művészetoktatási intézmények finanszírozási helyzete egy kicsit javuljon. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Nem vitatva Hoffmann képviselő asszonynak azt a felvetését, hogy többletforrást kell a művészeti iskolák részére biztosítani szeretném a bizottságot tájékoztatni, hogy a jelzett összegnél valamennyivel többet, 500 millió forintot kezdeményezésünkre ma délután a költségvetési bizottság be fog terjeszteni, tehát odakerült a művészeti iskolákhoz 500 millió forint többlet az első körben, és a másodikkörös indítvánnyal esetleg meg lehet vitatni azt, hogy a belső szerkezete milyen legyen a forrásfelhasználásnak. Én ezt jó hírnek gondolom, mert 80 millióval több, mint amit a képviselő asszony megjelölt, be fog kerülni a művészeti iskolákhoz. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az ellenzéki képviselők részéről: Milliárd forint?!) Millió! Ha milliárdot mondtam, akkor elnézést kérek. 500 millió forint - keverem, matematikatanár voltam. (Derültség. - Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.)
ELNÖK: Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Ez örömhír, ez jó hír, de ez itt van előttünk, és ha ezt a bizottság támogatja, attól még nem übereli azt a ma délután megszületendő határozatot. Ezért tehát mégiscsak azt javasolnám és kérném, hogy támogassuk, hiszen voltaképpen akkor egyezik mindenkinek a szándékával. Ha az a másik javaslat megszületik, és "törvényerőre emelkedik", akkor ettől még mindig vissza lehet lépni. (Zsigó Róbert és Révész Máriusz jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsigó Róbert képviselő úr kért előbb szót.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Éppen amiatt, ami tegnap az ellenőrző albizottságban történt, merthogy a művészetoktatás minősítési rendszerével foglalkozott most már másodszor az albizottság, és hogy finoman fogalmazzak, ugyan, a jelentése még nem készült el, de mégiscsak vannak eljárási és jogi problémák. Többek között egy olyan javaslat született az albizottsági ülésen, hogy a bizottság forduljon az adatvédelmi biztoshoz, amit a bizottság többsége nem támogatott, de valószínűleg mégiscsak meg fogjuk tenni. Én tehát a kormánytól szeretnék indoklást kérni, mert ezen összegek mellett mégiscsak arról szól a módosító javaslat, hogy a művészetoktatás pályázati alapú támogatását normatív alapra szeretnénk helyezni. Azért is emelem ezt ki, mert ha azt mondtam az előbb, hogy vannak problémák az eljárási renddel és a jogi alapokkal, a minősítéssel kapcsolatban, akkor mégiscsak fontosnak tartjuk, hogy normatív alapon támogassák a művészetoktatást, és ezzel nagyobb biztonságban lehessen tartani ezt az ágazatot. Éppen ezért indoklást szeretnék kérni a kormánytól, hogy miért nem támogatja ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A nem támogatás indoka alapvetően a forrás kérdése. Ahogy az elnök úr az előbb felvezette, a Honvédelmi Minisztérium költségvetésének a csökkenése a NATO-vállalásunkat veszélyeztetné, tehát a NATO-vállalást nem teljesítené Magyarország. Alapvetően a forrásról van szó. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Az előző bizottsági ülésen teljes egység volt abban, hogy nem megoldás a művészetoktatási intézmények számára, hogy a normatívát csökkentjük, ellenben pályázatot írunk ki számukra, ugyanis így az önkormányzatok nem tudják tervezni a költségeiket, és lehet, hogy néhányan be fogják zárni a művészetoktatási intézményeiket, még mielőtt egyébként a pályázati támogatás megérkezne, hiszen az bizonytalan, azt a költségvetésbe, a 2008-as költségvetésbe az önkormányzatok nem tudják betenni. Akkor Tatai-Tóth András és a szocialisták azt mondták, hogy lesznek olyan módosító javaslatok a bizottság előtt és a parlament előtt, amelyek arról szólnak, hogy ők is úgy látják, hogy ez valóban gond, és vissza kell állítani a normatívákat abból a pénzből, amit pályázatra fordítanának, a pályázati lehetőségeket pedig csökkenteni kell. Itt van a következő bizottsági ülés, és az az igazság, hogy ilyen javaslatokat egyelőre nem látunk - de lehet, hogy ez a mi hibánk.
Lehet úgy beszélgetni az oktatási bizottság ülésén, hogy az a javaslat, amit mi beadtunk, az hülyeség, ugyan nincsen másik, de délután majd a költségvetési bizottság be fog adni egy javaslatot, amely aztán jó lesz, higgyük el. Hogyha a szocialistáknál ebben egyezség van, akkor miért nem adja be a mi bizottságunk, a szakbizottság, vagy miért nem szavazzuk meg mi is? Vagy miért nem terjesztik legalább elénk, hogy délután beadja a költségvetési bizottság, délelőtt meg megszavazzuk mi? És akkor legalább látnánk, hogy az a javaslat, amely várhatóan be fog kerülni, milyen hatást fog jelenteni. Én még egyszer azt mondom, hogy ez így teljesen komolytalan.
A másik: Tatai-Tóth András azt mondta, hogy 500 millió forinttal nagyobb támogatási összeg lesz. Ez a javaslat 6,5 milliárd, 6,6 milliárd forintról szól, tehát e között a javaslat között meg az 500 millió forint között, én úgy látom, több mint tízszeres különbség van. Úgyhogy arra kérem a bizottság tagjait, akik úgy gondolják, hogy a művészetoktatás számukra fontos, hogy Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak ezt a javaslatát támogassák.
ELNÖK: Képviselő úr, számomra fontos a művészetoktatás támogatása, de fontos a nemzetközi kötelezettségek teljesítése is. Ezért ezt a módosító indítványt, amely a honvédelmi költségvetés terhére kívánja a problémát megoldani, nem támogatom. Ezzel szemben... Természetesen nem a képviselő úr hibája, hogy nem látja azt a módosító indítványt, hanem a Házszabályé, amely kategorikusan megtiltja bárki másnak a költségvetési és pénzügyi bizottságon kívül, hogy hiányt növelő javaslatokat adjon be, vagy a tartalékalap terhére nyújtson be módosító indítványokat. Vagyis sem a szocialista képviselőknek, sem az Oktatási és tudományos bizottságnak nincs olyan joga, hogy azt a módosító indítványt, amellyel szeretnők megoldani ezt a problémát, benyújtsa. Ezt egyes egyedül a költségvetési bizottság nyújthatja be, amely bizottság viszont délután fog ülésezni. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úré a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Egy dologra kell reagálnom. A szavahihetőségemet vonta kétségbe Révész képviselő úr. (Révész Máriusz: Nem.) Az ügy nem záródik le, hiszen itt elsőkörös indítványokról van szó. Higgye el, képviselő úr, nem okozna nekem gondot az, hogy pillanatok alatt legyártsak 200 módosító indítvány, amelyek mindegyike szép és jó, de sokkal nagyobb a felelősségérzetem ebben a kérdésben, tehát azt az utat választotta a képviselőcsoportunk, hogy először megfelelő forrást jelent. Jelentem, a forrást megtaláltuk, elsőkörös indítványként oda fog kerülni a művészeti iskolákhoz, és akkor majd lesz lehetőség arra, hogy a második körben, amikor már a fejezetek között nem kell átcsoportosítani, a fejezeten belül lehet a forrás felhasználásáról dönteni, akkor jön el az ideje annak, hogy azt az ígéretünket, amelyet elsősorban a szakmai szervezeteknek tettünk korábban, hogy a minősített intézmények normatívája nem csökkenhet, az egy főre jutó ellátmány nem csökkenhet, ilyen tartalmú javaslat természetesen ide fog kerülni önök elé a következő fordulóban. Korai volt tehát a megbélyegzésünk, még van lehetőségünk a becsületünk megóvására. Köszönöm szépen. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.)
ELNÖK: Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Nem a becsületről, hanem a bizonytalanságról van szó, és szeretném megismételni, hogy amennyiben a költségvetési bizottság módosító indítványát elfogadják az arra hivatottak, akkor ettől még mindig vissza lehet lépni. Tehát hogyha ezt az indítványt most a bizottság elfogadná, ettől még visszatáncolhatna, hogy a jobb indítvány mellett tegye le a voksát.
Végül a szavazás előtt arra szeretném kérni a jelenlévőket, köztük a kormány tisztelt képviselőit is, hogy szembesüljenek azzal, hogy az alapfokú művészetoktatás nem valamiféle luxus, valami úri mulatság, hanem alapvető fontosságú egy olyan állapotban lévő társadalomban, mint a miénk, ahol a gyerekeknek a helyzetét ismerjük, tárgyaltuk az anyagokat meg itt élünk ebben az országban, és azt is tudjuk, hogy a művészetoktatás sokuk számára az egyetlen menedékforrás arra, hogy valahogy kikerüljenek abból a sanyarú állapotból, ahol vannak. Vagy mondja azt az állam, hogy ezt luxusnak tekinti, és leveszi a kezét róla, de hogy az évről évre csökkenő reálértékben támogatott művészetoktatási intézmények sorra zárják be a kapuikat, ez, álságos, megkockáztatom, ez nem tisztességes eljárás. Ezekből a normatívákból, amelyekből ma tengődnek ezek az intézmények nemhogy minőségi munkát nem lehet végezni, de még szinte semmilyen munkát sem, és akkor joggal találja úgy persze a minősítő testület, hogy itt minőségi kifogások vannak. Belekerülünk abba az ördögi körbe, amelynek az eredménye az - megismétlem -, hogy míg korábban 300 ezernél több gyerek vett részt ilyen képzésben, ma a létszámuk 209 ezer fő, legalábbis a tegnap elhangzott információk szerint. Ez óriási veszteség.
Ebben az országban nem mindent csak a forintokkal és a számokkal kellene mérni, végre változtatni kellene ezen a káros szemponton. Vannak magasabb rendű, fontosabb szempontok is, és a gyerekek megfelelő fejlődése a zenei és művészeti képzésben ilyen. Kérem, hogy mérlegeljék az elhangzottakat. (Deák Istvánné és dr. Pósán László jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Deákné képviselő asszony, aztán Pósán képviselő úr következik.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A művészeti iskolák problémáját, azt gondolom, már nagyon régóta vitatjuk, és nagyon remélem, hogy az elkövetkező időben azért lassan nyugvópontra kerül a téma, hiszen a mi munkacsoportunknak az az állásfoglalása, hogy addig, amíg a minősítési eljárás le nem zajlik, addig jelentősebb változásokra nem kerülhet sor. Tehát ahogy Tatai-Tóth képviselő úr is mondta, mi amellett vagyunk, hogy a minősített iskolák, amelyek végigmentek ezen a nagyon komoly procedúrán, kapják meg legalább azt a normatívát, amit ebben a tanévben megkaptak. A pályázati forrást mi elsősorban arra szeretnénk biztosítani, hogy a kiválóan minősült iskoláknak legyen egy pluszforrás-lehetőségük, amit olyan programokra pályázhatnak meg, amelyeket a szakmai munkájuk során meg szeretnének valósítani. Ezért keressük azt a forrást, amely nem máshonnan vesz el pénzt, hanem éppen pluszforrást hoz még be a közoktatás területére.
A Hoffmann Rózsa képviselőtársnőm által elmondott statisztikai adatot annyiban szeretném pontosítani, hogy a 209 ezer fő, gyermek azoknak az iskoláknak a gyereklétszámát jelenti, amelyek kérték a minősítésüket. Én tehát nem jelenteném ki azt, hogy eddig 300 ezer fő fölötti volt a gyermeklétszám a művészeti iskolákban, amely szám a minősítés miatt csökkent le 209-re, mert az az adat úgy pontos, hogy 209 ezer gyermek van abban az intézményhálózatban, amely kérte a minősítését. Emellett természetesen még mindig működnek azok az iskolák, amelyek nem kérték a minősítésüket, valószínűleg azok is törvényesen működnek, csak valamilyen oknál fogva nem igényelték ezt. Erről pontosan akkor tudnánk informálódni, hogyha az Oktatási Hivataltól vagy egyéb szervezettől kérnénk az adatokat, hogy jelenleg hány gyermek után kérik a normatívát. És a mi elképzelésünkben az szerepel, hogy azok az intézmények, amelyek nem kérték a minősítésüket, legalább a normatíva 50 százalékát kaphassák meg a működésükhöz. Köszönöm szépen. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Én senkibe nem akarom belefojtani a szót, de jónak tartanám, ha ezt a süketek párbeszédét abbahagynánk. A kormányzati oldal azt mondja, hogy érti a problémát, csak nem ért egyet a forrással, amire az ellenzéki oldal azzal válaszol, hogy megismétli, milyen súlyos problémáról van szó. Azt gondolom, hogy ezzel nem nagyon fogunk előrehaladni.
Azzal, hogy fontos a művészeti oktatás, azzal bennünket nem lehet meggyőzni arról, hogy helyes a forrás, aminek a terhére ezt önök meg akarják oldani. Annál is kevésbé lehet erről meggyőzni minket, minthogy tudunk olyan forrásról, amelynek a terhére néhány óra múlva a költségvetési bizottság által benyújtott módosító indítvány megoldja ezt a gondot. Így tehát mindenkit arra kérnék, hogy próbálja korlátozni magát, mert persze vitatkozni a vita kedvéért rengeteget lehet, de nem ugyanarról vitatkozunk pillanatnyilag.
Pósán képviselő úrnak ígértem szót az előbb.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az az összeg, amely itt szerepel, és amely kifejezetten a művészeti képzésnek a dolgait szeretné kicsit javítani, a nagyságrendjét tekintve körülbelül akkora - utalván arra, amit az elnök úr úgy fogalmazott meg, hogy nemzetközi kötelezettségvállalás -, amennyivel Magyarország kormánya növelni kívánja az Afganisztánban állomásozó magyar katonák költségeit, körülbelül olyan összeg, amelybe az újabb, csádi, mindenféle ilyen missziós küldetéseknek az ügyei kerülnek. Én azt gondolom, érdemes mérlegre tenni a két dolgot, hogy mi a fontosabb: a hazai oktatás állapotában valamiféle megnyugtatóbb helyzetet találni, vagy a jelenlegi állapotokhoz képest még növelni Magyarország külföldi részvételét olyan térségekben, amelyekhez, valljuk be őszintén, olyan rettenetesen túl sok gazdasági és egyéb érdekeltség kevésbé fűz bennünket. Énszerintem fontosabb a művészeti képzés, mint tálibokat kergetni Afganisztánban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Ezt a véleményét majd akkor ismételje meg, legyen kedves, amikor némely tálibok felrobbantják a fehér házat. (Közbeszólások: Melyiket?) Ezt.
Hoffmann Rózsa képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Nem a süketek párbeszédét szeretném folytatni, hanem úgy érzem, hogy Deák képviselőtársam szavait szükségszerű korrigálni, ugyanis nem kötöttem össze direkt módon a minősítési eljárással, azt mondtam, hogy az albizottság ülésén derült egyértelműen fény arra, hogy a korábbi 300 ezer feletti létszámmal szemben ma 209 ezer gyermek vesz részt ilyen oktatásban, és azt is hozzátettem, hogy ennek oka vélhetően az évek óta csökkenő normatíva és sok egyéb más. Ez tehát egy olyan tény volt, amit nem kötöttem össze a minősítési eljárással. Egyharmadnyi gyerek kiesett ebből a rendszerből, ami országos méretekben veszteség mindannyiunk számára, ami mögött ott vannak az anyagi, finanszírozási okok is. Nem kívánom a továbbiakban ezt ragozni, de ezt azért érdemes elmondani. Senki nem vitatta ezeket a számokat, és ez a lényeg. (Almássy Kornél jelentkezik.)
ELNÖK: Képviselő asszony, mégiscsak a süketek párbeszédét folytatjuk, tudniillik Deák Istvánné képviselő asszony azt mondta, hogy ez a 209 ezer nem azoknak a száma, akik ilyen oktatásban részt vesznek; ez a 209 ezer azoknak a száma, akik ilyen oktatásban olyan intézményben vesznek részt, amely kérte a minősítését. Vannak, akik olyan intézményben vesznek részt ilyen oktatásban, művészetoktatásban, amely intézmény nem kérte a minősítését, aminek két oka lehet. Az egyik, hogy nincs rá szükségük - akkor ugyan mi baj van vele? A másik ok, hogy tudták, úgysem felelnének meg a minősítési eljárásban, még csak a törvényességi feltételeknek sem - na, az ilyen intézményekbe meg, úgy gondolom, nem célszerű, ha gyerekek járnak, és azt mi normatívával finanszírozzuk. Erről szólt a minősítési eljárás.
Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Bizottság! Immár jó 20 perce vitatkozunk egy ponton. Azt javaslom, hogy próbáljunk meg túllépni ezen. Mindannyian értjük a problémát, és ez a vita most már kezd olyan mélységekbe lemenni, aminek semmi értelme és jelentősége. Én meg fogom szavazni ezt az indítványt, mert magával a céllal egyetértek, de egyúttal azt is elfogadom, hogy a költségvetési bizottságban ez a kérdés remélhetőleg meg fog oldódni. De azért magyar parlamenti képviselőként szerintem tartózkodjunk olyan megjegyzésektől, amelyek Magyarország NATO-szerepvállalását és Magyarország - szerintem - elemi érdekeit kérdőjelezik meg, mert én az oktatásnak meg az alapfokú művészetoktatás támogatásának évek óta harcosa vagyok, de hogy ezt a kérdést hogyan lehet összehozni az afganisztáni szerepvállalással... Ez egyszerűen valami olyan mélység, amit nem tudok és nem is vagyok hajlandó megérteni. Magyarországnak vannak elemi katonai kötelességei, amelyeket a honvédelmi költségvetésben kell kezelni, és vannak más feladatai, amelyeket pedig az oktatási költségvetésben kell kezelni.
Arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy 25 perc vita után próbáljunk meg ezen a kérdésen túllendülni, mert így napestig itt fogunk ülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Magam is ezt kívántam az imént javasolni - talán csak valamivel visszafogottabb stílusban. (Révész Máriusz jelentkezik.)
Révész képviselő úrnak mégiscsak van további mondanivalója az üggyel kapcsolatban. Halljuk!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Ez a vita szerintem azért különösen szomorú, mert a szocialista párti képviselők is és a másik oldal képviselői is ugyanazt mondják összességében. Azzal, amit Deák Istvánné mondott, én gyakorlatilag teljes egészében egyetértek. Deák Istvánné azt mondja, hogy a normatívák olyan szinten legyenek meghatározva az idei évben, mint amilyen szinten a tavalyi esztendőben is voltak. Ez lenne a javaslatunk, és az a helyzet, hogy nem ez a javaslat van a költségvetésben. Mi próbálunk ebbe az irányba menni, a másik oldal meg azt mondja, hogy majd délután lesz egy javaslat.
Egyet azért aláhúzok: az 500 millió forint, amit Tatai-Tóth képviselőtársam említett, nem elegendő arra a célra, amit Deák Istvánné elmondott, ahhoz legalább 4-5 milliárd forintnyi pénzösszeg szükséges a mi számításaink szerint. Teljesen nyilvánvaló, hogy 500 millió forintból nem fogjuk elérni azt, hogy a személyes művészetoktatási normatíva 105 ezer forint legyen, és a csoportos normatíva is elérje a tavalyi 40 ezer forintot.
Én azt látom, az a probléma ebben a vitában, hogy szocialista képviselőtársaink ugyanazt mondják, amit mi, mi ugyanazt mondjuk, amit ők, 30 perce vitatkozunk ebben a témában. Nekünk vannak olyan javaslataink, amelyek abba az irányba mennek, amelyet ők is helyes célnak tartanak, de ők ezeket nem hajlandóak megszavazni, és azt mondják, hogy délután egy kis lépést tenni fogunk ebbe az irányba, de nem fogjuk elérni azt a célt, amit egyébként ők is helyesnek tartanak. Ez a vitának a lényege. Úgyhogy azt tudom javasolni, hogy Hoffmann képviselő asszony javaslatát fogadják el, mert az egy nagy lépés abba az irányba, amit ők is helyesnek tartanak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én azt hiszem, hogy ezt a témát kellően kiveséztük ahhoz, hogy szavazhassunk róla.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a 40/2. számú módosító indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság az indítványt nem támogatja.
Tisztelt Bizottság! A 40/3. számú pontban Révész képviselő úr és társai kollégiumok támogatására kívánnak 250 millió forintos növelést beállítani. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Révész Máriusz jelentkezik.)
Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Minden évben elmondjuk, hogy a kollégiumok speciális oktatási intézménynek tekintendők. Azért tekintendők speciális oktatási intézménynek, mert igazából általában nem a kollégiumokat fenntartó önkormányzat az, aki választói révén közvetlenül érdekelt a kollégium fenntartásában. Megyei önkormányzatok esetén van ez másképp.
Most az a helyzet, hogy rengeteg város tart fenn kollégiumot a saját adófizetői pénzből, amely kollégiumban nem az ő választópolgárai, adófizetői meg azok gyermekei laknak, hanem a környéken mindenhonnan lakók. Innentől kezdve szembesülünk azzal a problémával, hogy muszáj, hogy a kollégiumi normatíva a valós költségeket megközelítse vagy elérje, ugyanis ebben az esetben a fenntartó önkormányzatok ezeket a kollégiumokat be fogják zárni, ezeket a férőhelyeket meg fogják szüntetni.
Lényegesen különbözik tehát az összes többi oktatási intézmény helyzetétől a kollégium helyzete, és azt gondolom, hogy ha azt gondoljuk, hogy ha a kollégiumok működéséhez a forrásokat célszerű biztosítani, ami pontosan a legrászorultabb gyerekek számára fontos, akkor ezt az indítványt mindenképpen kérném támogatni képviselőtársaim által. (Dr. Hoffmann Rózsa jelentkezik.)
ELNÖK: Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Nemcsak a forrásokról, hanem a források összevonásáról, illetve számunkra érthetetlen kettévonásáról van szó. Az oktatási bizottság legutóbbi ülésén felmerült az a kérdés, hogy mi indokolja, hogy a kollégiumok normatíváját kettéválasszák, és miután nem volt itt az oktatási minisztérium képviselője, erre nem kaptunk választ. Elhangzott az az ígéret, hogy erre majd magyarázatot kaptunk, de ez mindmáig nem világos a számunkra. Ez a javaslat tehát azt is szolgálná, hogy ez az érthetetlen és ezért egyelőre teljesen indokolatlannak tűnő normatíva-kettéválasztás ne valósuljon meg, mert ebből további csökkenés fog következni a finanszírozás oldaláról.
Ezért ismételten fel kell tennünk a kérdést: mi a magyarázata, mi a célszerűsége ennek, mit remélnek ettől a normatíva-kettéválasztástól.
ELNÖK: Amennyiben további hozzászólás nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Ki az, aki... (Révész Máriusz: Kérdés volt!) Tessék? (Közbeszólások: Kérdés volt a minisztériumhoz! - Dr. Hoffmann Rózsa: Kérdés volt a minisztériumhoz, amire szeretnék választ kapni.) Bocsánat, csak nem láttam a Pénzügyminisztérium képviselőjének a jelzését. Tessék parancsolni!
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Az első bizottsági ülésen is volt egy hasonló módosító indítvány, és én úgy emlékszem, hogy annyiban tudtam válaszolni a Pénzügyminisztérium részéről jelen lévő képviselő, illetve a kormány mint előterjesztő képviselője, hogy itt az volt az egységes filozófia, hogy a pedagógiai szakmai tevékenységekhez kapcsolódó hozzájárulások kerüljenek egy egységes, szakmai teljesítményeket vagy szervezési elvárásokat kifejező normatíva alá, a nem szakmai munkához kapcsolódó forrás pedig váljon le. Most már azért lehet látni a 2008/2009-es tanévet érintő szabályozásban, hogy ez a törvényjavaslat szerint tulajdonképpen meg is történne azzal a három normatívával, amely most csatlakozna a javaslat alapján a teljesítménymutatóba.
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ettől egy forinttal sem csökken az egyes fenntartóknak eljuttatott támogatás, amely fenntartóknál a kollégista gyerekek vannak, ugyanis a 2007. évi költségvetésben 318 ezer forint a normatíva a normál kollégiumi neveléshez-oktatáshoz, ebből 132 ezer, százharminckétezer-valahány száz forint - pontosan nem tudom - épült be a teljesítménymutatóba, de az a lényege a dolognak, hogy 185 ezer a lakhatási normatíva. Mindez háromszáztizenhétezer-akárhány száz forint jelenlegi benyújtott javaslat szerinti normatívabeállást jelent, és ez a normatíva ugyanazokhoz fog kerülni, akiknél a kollégista gyerek van.
Ilyen szempontból tehát azt mondhatjuk, hogy szinten marad a kollégiumok támogatottsága, sőt a sajátos nevelési igényű gyerekeknél még kedvezőbb kondíciókat teremt ez a szétválasztás, mert ők a sajátos nevelési igényük folytán beintegrálódnak abba a normatívába, ahol ezt preferálja a finanszírozási rendszer. (Pokorni Zoltán jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Pokorni képviselő úr kért szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Én nem a szétválasztáshoz, hanem a mértékhez szólnék hozzá. A '95-ös esztendő, a Bokros-csomag éve volt a kollégiumok finanszírozása szempontjából a legrosszabb év, akkor a támogatás olyan 63 százalékát fedezte a működésnek. Akkor a parlamentben, azt hiszem, hat párt volt, és Göncz Árpád akkori köztársasági elnök ritkán szólt bele költségvetési ügyekbe, de ezt fontosnak tartotta, és összehívta a hat párt képviselőit, talán a Pedagógusok Szakszervezetét és a Kollégiumi Szövetséget is. Az ő kérésére az akkori kormány, a Horn-kormány csinált egy javaslatot, amely azt az elvet igyekezett valóra váltani, amiről itt Révész Máriusz beszélt, hogy a kollégiumokat kezeljük különleges intézményként, nem úgy, mint az óvodákat, iskolákat, középiskolákat, és törekedjünk arra, hogy a normatíva teljes mértékben fedje le a működéshez szükséges összeget. És becsületére legyen mondva a Horn-kormánynak - nyilván ebben szerepet játszott a köztársasági elnök fellépése is -, hogy '96-97-ben ezt jószerével elértük, 97-98 százalékos lefedettsége volt emlékeim szerint a kollégiumoknál a működési költségnek a normatíva által.
A '98-as költségvetésben ez már visszaesett. Meg kell mondjam, hogy mi a polgári kormány első két évében sem értük ezt el, 2000-2001-ben igen, tehát akkor felmentünk 96 százalékra. Most - ha jól számolnak a kollégáim, akik ezeket a számításokat végzik - 58 százalék ez az arány. Ez komoly gondot jelent. A szétválasztás, ezek a szakmai normatívák, hogy hogyan legyen külön az étkezés, külön a lakhatás, lehet, hogy jól vannak így, mi továbbra sem értjük, én legalábbis nem tudtam még megérteni, de elképzelhető, hogy jól van. De a mértéke nagyon komoly gondot okoz.
Szerintem a mögöttünk hagyott 10 év során ezt az ügyet, az esélyteremtő intézmény ügyét, a kollégiumok ügyét ki tudtuk vonni részben a megszorítási kényszerek meg a pártpolitikai viták alól is. Jó lenne, hogyha ebből valami megmaradna, és akár bizottsági javaslatként - hogy ne kötődjön egyik vagy másik párthoz tartozó képviselő nevéhez -, akár a bizottsági elnök által beterjesztett javaslatként vagy a költségvetési bizottság javaslataként tegyünk arra kísérletet, hogy ezen az arányon, ami ma valóban veszélyezteti a kollégiumok jövőjét vagy működését, mindenképpen javítsunk. Az 58 százalékos beállás nagyon durva, ez a Bokros-csomag idején sem volt ilyen alacsony, mint most. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha további hozzászólás nincs (Senki nem jelentkezik.), akkor most erről az indítványról kell szavaznunk.
Kérdezem tehát a bizottságot, hogy támogatja-e a 40/3. számú indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Ugrunk: a 48. oldalon a 296/2. ajánlási számon Bánki Erik képviselő úr az iskolai és diáksport támogatását kívánja 40 millió forinttal megnövelni mi másnak, mint a lakossági tájékoztatási költségeknek a terhére. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Az 52. oldalon a 305/4. számú indítványban ugyancsak Bánki Erik képviselő úr ugyancsak sportcélú támogatásokra 2,5 milliárd forintot javasol. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 69. oldalra ugrunk, és ezzel áttérünk az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetére. A 643/1. számon Erdős Norbert képviselő úr kíván az Oktatási és Kulturális Minisztérium igazgatásából 170 millió forintot elvonni ifjúsági és szabadidőközpontok kialakítására. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 666/1. pontban Almássy képviselő úr a gyógypedagógiai tankönyvellátást és a sajátos nevelési igényű gyerekek támogatását kívánja 40 millió forinttal megnövelni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 666/2. pontban...(Pokorni Zoltán: Azokkal, amelyeket átugrunk közben, mi van?) Azokról már szavaztunk összefüggésük keretében.
A 666/2. pontban Almássy Kornél képviselő úr a közoktatási-fejlesztési stratégia keretén belül médiaoktatásra javasol fordítani 20 millió forintot, gondolom, a lakossági tájékoztatási költségek terhére. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 678/1. pontban Selmeczi Gabriella képviselő asszony a tárnoki Rákóczi Ferenc Általános Iskola fejlesztésére;
a 664/1. pontban Hirt Ferenc képviselő úr az iregszemcsei óvoda rekonstrukciójára;
a 664/2. pontban Erdős Norbert képviselő úr köröstarcsai iskolafelújításra;
a 684/3. pontban Erdős Norbert képviselő úr a mezőberényi kollégiumi férőhelyek bővítésére kíván különböző összegeket átcsoportosítani. Minthogy ezek egyedi indítványok, kérdezem, hogy tudunk-e ezekről összevontan dönteni. (Nincs ellenvélemény.) Nem látok ellenvetést. Akkor kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e ezek közül bármelyiket.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány egyik indítványt sem támogatja.
ELNÖK: A kormány egyik indítványt sem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) Az indítványokat a bizottság sem támogatja.
A 128. oldalon a 972/1. számú indítvány a következő, amely Szalay Ferenc képviselő úr, továbbá Pokorni Zoltán képviselő úr kapcsolódó módosító indítványa, amelyben a térségi integrált szakképző központokban folyó minőségi gyakorlati képzéshez kívánnak normatív állami támogatást biztosítani. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Pánczél Károly jelentkezik.) Pánczél képviselő úr!
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden szeretnék kérni egy indoklást, mert nekünk az az észrevételünk, és azért is tettük be ide a "vagy a térségi integrált szakképző központ" kifejezést, mert úgy látjuk, hogy ebben a tekintetben a költségvetésben a létrejött, felállt tiszkek támogatása 8 hónapra nincs megoldva.
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Ha a központi képzőhely költségvetési, önkormányzati fenntartásban működik, akkor nincs probléma, mert a finanszírozás a 3. számú mellékletben biztosítja a képzőhelyekhez kapcsolódó hozzájárulást. Amennyiben a tiszk kht. vagy más gazdasági szervezet keretében működik, akkor az önkormányzati forrásokat nem tudjuk megnyitni.
ELNÖK: Köszönöm. Amennyiben további megjegyzés nincs (Senki nem jelentkezik.), szavazásra teszem fel a kérdést. A 972/1. indítványt a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 134. oldalon az 1006/1. számú indítványban Domokos képviselő úr a megyei önkormányzat által fenntartott oktatási intézményekbe utaztatott tanulók számára iskolabusz beszerzésére kíván támogatást megállapítani. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja a javaslatot.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 144. oldalon az 1043/2. pontban Bóka István a bejáró gyermekek, tanulók alapján járó támogatás feltételein kíván változtatni. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány ezt nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A következő oldalon az 1043/3. pontban ugyancsak Domokos képviselő úr azt javasolja, hogy bejáró gyermekek alapján járó támogatás legyen igényelhető a megyei önkormányzat által fenntartott, kettőnél több településen működtetett intézménybe járók után is. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Ezeknek a módosító indítványoknak, mármint az ajánlásban szereplő módosító indítványoknak a végére értünk, hacsak nem tud valaki olyan, az ajánlásban szereplő javaslatról, amelyről szavaztunk volna, de nem kellett... (Közbeszólások, derültség.), bocsánat, nem szavaztunk, de kellett volna, igen. (Dr. Pósán László jelentkezik.)
Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Csak azt szeretném felvetni, hogy arról a kérdésről, amelyről az előbb Pokorni képviselő úr beszélt, nevezetesen a kollégiumok finanszírozását és a mértéket illetően - függetlenül attól, hogy elválasztjuk-e vagy sem - szerintem érdemes lenne a bizottságnak legalább arról állást foglalnia, hogy van-e hajlandóság arra vagy sincs, hogy egy ilyen tartalmú bizottsági módosító indítvány elkészüljön. Ez még, úgy gondolom, a költségvetés témaköréhez kapcsolódik, tehát most kellene erről beszélni.
ELNÖK: A költségvetéssel még nem végeztünk, csak az ajánlásban szereplő indítványokkal, de rendben! További hozzászólás nincsen, tehát akkor azt kérdezem meg, hogy kíván-e a bizottság a kollégiumok finanszírozásával foglalkozó módosító indítványt benyújtani. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Szeretném megkérdezni, hogy van-e indítványjavaslat.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Amennyiben a bizottság magával a szándékkal egyetért, akkor természetesen készítünk egy indítványt, és akkor tudunk miről beszélgetni. Ez körülbelül ugyanaz a műfaj, mint hogy korábban is volt már ilyen felvetés, hogy készül ez, készül az. Akkor egy ilyen javaslat el fog készülni természetesen, és a következő bizottsági ülésen tudunk róla tárgyalni. (Pánczél Károly jelentkezik.)
ELNÖK: Pánczél képviselő úr!
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy tudom, hogy a Kollégiumi Szövetség eljuttatott hozzánk bizonyos kérdéseket, amelyekből három darab módosító készült, amelyben talán nem is pénzről esik szó, hanem technikai ügyekről. Ezek a javaslatok, ha jól látom, ott vannak önöknél - azokkal kellene foglalkoznunk. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A Kollégiumi Szövetség által kidolgozott javaslatok jellegzetesen második körösek. Tehát a tárgyalást majd megkezdhetjük erről, és azt ráér a bizottság később, a második fordulóban beadni.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor tehát volt egy felvetés, szavazzunk! Kérdezem a bizottságot, hogy ilyen kondíciók mellett kíván-e bizottsági módosítást benyújtani. Aki igen, kérem, most jelezze. (Szavazás.) A bizottság módosító indítványt nem kíván benyújtani.
Tisztelt Bizottság! Még egy indítványról kell szavaznunk, amely egy bizottsági módosító indítvány, amelyet az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság nyújtott be, és amely a 2008. évi bérpolitikai intézkedések támogatására szolgáló 40 milliárd forintot kívánja megcélozni, illetőleg ennek az elosztásáról kíván rendelkezni. Kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e ezt az indítványt.
BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Ezt az indítványt nem tudom támogatni. Azt tudom mondani, hogy a költségvetési bizottság ülésén egy hasonló tartalmú, tehát érdemében hasonló tartalmú módosító indítvány is benyújtásra kerül. Azt, hogy ez szó szerint megegyezik-e azzal, nem tudom eldönteni.
ELNÖK: Köszönöm. (Senki nem jelentkezik.) Hozzászólás nincsen, úgyhogy szavaznunk kell róla. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság által benyújtott módosító indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Ezzel, ha jól emlékszem, akkor a költségvetési szavazás végére értünk. Megköszönöm a kormány képviselőinek a részvételét.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: hatástanulmány a pedagógusok óraszámának változtatásáról szóló H/3513. számú határozati javaslat
Most soron következik a képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről szóló döntést.
Tisztelt Bizottság! Almássy Kornél és Pettkó András képviselő urak országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be a pedagógusok óraszámának változtatásáról készítendő hatástanulmány tárgyában. A jelen lévő egyik előterjesztőnek, Almássy képviselő úrnak adom meg a szót.
Almássy Kornél (MDF) előterjesztő szóbeli kiegészítése
ALMÁSSY KORNÉL (MDF) előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Pettkó András képviselőtársammal azért nyújtottunk be egy javaslatot, hogy az Országgyűlés fogadjon el egy határozatot, amelyben az Országgyűlés felkérné az oktatási minisztériumot egy olyan hatástanulmány elkészítésére, amely a közoktatásban dolgozó pedagógusok óraszámának a növekedésével járó következményeket vizsgálja, megvizsgálná azt, hogy a pedagógusok munkaterhelése milyen mértékű, és áttekintené azt, hogy a pedagógusok a tanításon túlmenően milyen egyéb adminisztratív és oktatást segítő tevékenységet végeznek. Szeretnénk, hogyha ez a tanulmány különös tekintettel kitérne annak a felmérésére, hogy a közoktatási intézményekben a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való foglalkozáshoz elegendő számú pedagógus és infrastrukturális háttér áll-e rendelkezésre, és azt szeretnénk - ezen nyilván lehet vitatkozni -, hogy 2008. március 1-jéig készüljön el ez a hatástanulmány.
Ami ennek a javaslatnak a benyújtását indokolja, az a következő: durván egy hónapja, több mint egy hónappal ezelőtt volt itt egy komoly vita a PDSZ-nek a kezdeményezéséről, hiszen a PDSZ egy népi kezdeményezéssel élt, és összegyűjtöttek több mint 50 ezer aláírást, és azt nekünk meg kellett vitatnunk. Itt a bizottsági ülésen egy több mint egy órás vita, az Országgyűlésben is hosszan vitatkoztunk - sajnos egyébként nem a legméltóbb körülmények között, este, a tévéközvetítésen kívül -, amelyből, azt gondolom, le lehetett szűrni, hogy a PDSZ kezdeményezését legalább annyiban tisztelnünk kellene, hogy bizonyos számokkal megpróbáljuk megalapozni azt a döntést, amelyet az Országgyűlés végül is meghozott, miszerint nem támogatta a PDSZ-nek a kezdeményezését. Akkor a bizottsági ülésen is elhangzott az, hogy egy ilyen jellegű hatástanulmányt jónak tartana az oktatási bizottság is, és jónak tartanák képviselőtársaim is, hogyha megnéznénk, hogy a pedagógusok kötelező óraszámának a növelése vajon milyen megalapozottsággal bír, és hogy milyen terheltséggel bírnak a pedagógusok.
Ez indukálta azt, hogy Pettkó András képviselőtársammal beadtunk egy határozati javaslatot, és azt szeretnénk, ha abban az Országgyűlés felkérné a minisztériumot egy ilyen hatástanulmány elkészítésére. Azt gondolom egyébként - függetlenül a PDSZ kezdeményezésétől -, hogy egy ilyen hatástanulmány jó és fontos lenne, hiszen sokat vitatkozunk óraszámterhelésről, a pedagógusok helyzetéről, és egy ilyen hatástanulmány bizonyos tekintetben tiszta vizet önthetne a pohárba, és a minisztériumnak van meg arra a szakapparátusa, az eszközállománya, hogy egy ilyen hatástanulmányt elvégezzen. Úgyhogy ezért tartanám fontosnak, hogy ezt a javaslatot a Magyar Országgyűlés elfogadja, és remélem, hogy itt, a bizottsági ülésen is pozitív döntés születik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elsőként a kormány képviselőjének adom meg a szót - köszöntöm az oktatási minisztérium képviseletében megjelent munkatársat. Kérdezem, hogy a kormánynak mi az álláspontja a javaslattal kapcsolatban.
Béresné dr. Dunai Györgyi (Oktatási és Kulturális Minisztérium) tájékoztatása a tárca álláspontjáról
BÉRESNÉ DR. DUNAI GYÖRGYI (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca álláspontját tudom képviselni: nem támogatjuk.
ELNÖK: A tárca nem támogatja ezt.
Tisztelt Bizottság! Mielőtt a vitát megnyitjuk...
ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Indoklást kérhetek, hogy miért nem támogatja a tárca?
ELNÖK: Természetesen. (Béresné dr. Dunai Györgyinek:) Tessék parancsolni!
BÉRESNÉ DR. DUNAI GYÖRGYI (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Ami miatt nem támogatjuk, az tulajdonképpen két nagyobb csomópontban foglalható össze. Egyrészt úgy gondoljuk, hogy nem egy új intézkedésről volt szó akkor, amikor óraszámemelésre került sor, hiszen a '98-2002-es kormányzati ciklusban már szó volt arról, hogy a pedagógusok óraszámát emelni kell - ez meg is történt ebben az időszakban. Utána 2002-ben került sor újra a pedagógus-óraszám csökkentésére A most szeptember 1-jétől hatályos pedagógus-óraszám növelése pedig a 2006. évi LXXI. törvényben szerepelt. Ennek az óraszámemelésnek tehát már van múltja, nem új intézkedés.
A másik érvünk, hogy a 2008. március 1-jei időpontot nagyon-nagyon korai határidőnek tartjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megnyitnám a vitát, szeretném jelezni azt, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban, annak tartalmától függetlenül van egy műfaji probléma. Az országgyűlési határozat, amennyiben az Országgyűlés elfogadja, sem kötelezi a kormányt semmire. Az országgyűlési határozat úgy tud szólni, hogy: "felkéri a kormányt", aztán a kormány ennek a felkérésnek vagy eleget tesz, vagy udvariasan megjegyzi, hogy miért nem állt módjában teljesíteni ezt a kérést. Ezzel szemben az országgyűlési határozati javaslat elfogadása egy lényegesen hosszabb procedúra, hiszen most tárgysorozatba vesszük, aztán napirendre kell venni, aztán általános vita, részletes vita van, módosító indítványok vannak, szavazás van a módosító indítványokról, és így tovább, tehát lényegesen hosszabb ez a procedúra.
Ha tehát a bizottság ennek az indítványnak a tartalmával egyetért is, én azt javaslom, hogy ezt ne tárgysorozatba vegyük, hanem akkor dolgozzon ki maga a bizottság egy olyan felkérést, amelyben felkéri az oktatási tárcát egy ilyen tartalmú elemzés elvégzésére, és azt követően azt fogadja el. Ennek lényegesen gyorsabb az átfutása, ezt akár a következő bizottsági ülésen is meg tudjuk ejteni, ha a tartalmat illetően egyetértés van. Én tehát a tartalmi vitát meg fogom most nyitni, csak mindenképpen azt javasolnám, hogy műfaji okokból ezt semmiképpen se országgyűlési határozati javaslatként, hanem bizottsági döntésként fogadjuk el, ha egyáltalán elfogadjuk.
Akkor most megnyitom a vitát. Ki kér szót? (Jelentkezések.) Pósán képviselő úr, Kormos Dénes képviselő úr, Hoffmann Rózsa képviselő asszony.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, hogy mindazon érveket elfogadva, amelyekről az előbb Almássy képviselő úr beszélt - egyébként korábban, amikor a népi kezdeményezésről volt szó, emlékeim szerint itt a bizottságban is egyetértés volt abban pártállástól függetlenül, hogy a valós leterheltséget, a kontaktórákon túlmenő leterheltségeket jó lenne pontosan ismerni -, azt gondolom, a válasz, az indoklás kicsit meghökkentő volt. Mert egyrészt azt mondta a minisztérium képviselője, hogy elvileg ebben nem lenne semmi új dolog, majd azt mondta, hogy a március 1-je meg egy bődületesen rövid határidőt jelent. Most akkor vagy az van, ami az első állításban van, hogy nincs benne semmi új, ergo akár holnapra is meg lehetne csinálni ezt; vagy mégiscsak van benne valami, amit érdemes lenne megnézni, és emiatt - látván az ezzel kapcsolatos lehetséges munka mértékét - mondja azt, hogy a március 1-je nem jó. Döntsük el, legyen világos, hogy miről van szó! Vagy van új dolog, amit illene pontosan látni, tudni, vagy ha nincsen, akkor meg ne mondja azt, hogy a március 1-je kivitelezhetetlen, mert ez ebből a szempontból szerintem nem állja meg a helyét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. A magam részéről az alapgondolattal egyetértek, ugyanis sokféle dolog jelenik meg párhuzamosan a pedagógusokkal kapcsolatban. Az egyik felmérés arról tanúskodik, hogy a különböző társadalmi csoportok, szakmák elfogadottsága között a pedagógusoké még mindig elég komoly szinten áll, a másik oldalon meg az is látszik a közvélemény részéről - már elnézést a hétköznapi kifejezésért! -, hogy igazán nem sokat dolgoznak, hogy ott a szünet, lemegy az óra, és mennek a dolgukra. Tehát minden együtt van ebben a dologban. Azt is értem, hogy egy sikertelen népi kezdeményezés után és a kötelező óraszámokkal kapcsolatos, érezhető hangulat kapcsán ennek a javaslatnak van egy időbeli aktualitása, és ezt most kellett beadni. Én ezt is értem, mert nagyjából-egészéből ez is elfogadható.
A képviselő úr is tudja tehát, hogy többről van szó, és ha többször elolvassa az előterjesztését - nem belemenve a tartalmi elemzésbe -, maga is rájön arra, hogy ha most adná be, akkor egy csomó dolgot másképp fogalmazna, mert ott van például a munkaterhelés és hatékonyság kérdése, de mihez képest hatékony? A pedagógusok szerepe és leterheltsége. Mit tekintünk optimális terhelésnek adott esetben egy funkció, egy jelenleg értelmezett, a közoktatásban ellátandó pedagógusszerephez és -funkcióhoz képest? Mihez képest mondjuk azt, hogy azok a járulékos feladatok odatartoznak-e vagy nem? Melyek azok, amelyek valóban a tanítási-tanulási folyamat megfelelő értékéhez hozzárendeltek? És nem megyek tovább a részletekbe, mindenki érti, hogy mire gondolok. Vagy ott van az SNI-s gyerekekkel kapcsolatos felvetés. Folyamatban van a 14-es rendelet módosítása, folyik az ezzel kapcsolatos vita, és tavaszra elkészül egy szakmai anyag, ha jól tudom, pontosan azért, hogy az ezzel kapcsolatos feladatokat, a fejlesztő foglalkozások feltételeit, a nevelési tanácsadók körében az ellenőrzés jogosítványait milyen módon és milyen feltételekkel lehet működtetni.
Én tehát afelé hajlanék, amit az elnök úr mondott, hogy ez valóban egy nagyon komoly kérdés, és ezt nagyjából-egészében rendbe kellene tenni... Bocsánat, még egy zárójel: egy neves szakmai szervezet, a kerekasztal is végez ilyen irányú háttérmunkálatokat, és ott is szeretnénk látni néhány anyagot, mondhatni azt, hogy egy független szakmai testület részéről mi jön előtérbe.
Én tehát azt támogatnám, ha ebben egyezség van, hogy tartsuk ezt egy olyan fontos feladatnak, és a bizottság valóban kérjen egy ilyen átfogó áttekintést, de ennek a tartalmába, szempontjaiba, céljaiba az ismert indoklást is figyelembe véve egyezzünk meg, beleértve akár az érdekképviseleteket, a szakmát is, mert egyébként azt fogjuk elérni, hogy ha ilyen részhalmaz szerint végzünk el egy ilyen dolgot, az értékelés után rájövünk, hogy van egy csomó olyan terület, amelyre nem adtunk választ, aztán majd azokra csinálunk külön vizsgálatokat. Tehát tegyük ezt a kérdést normálisan rendbe, és abba az irányba javasolnám a konszenzust - még egyszer mondom: elismerve az előterjesztés szükségességét -, amit az elnök úr javasolt. Köszönöm szépen. (Árok Antal jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hoffmann képviselő asszony következik... Bocsánat, Árok Antal úrnak szeretném jelezni, hogy látom a jelentkezését. Aki nem tagja a bizottságnak, annak ügyrendi szavazással külön meg kell adni a szót, de ez a bizottsági tagok hozzászólása után tehető meg. (Árok Antal közbeszól.) Rendben, meg fogom adni a szót, csak nem azért ignorálom a jelentkezését, mert nem akarom megadni a szót, hanem mert arra a képviselői hozzászólások után kerülhet sor.
Hoffmann képviselő asszonynak ígértem szót.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselőjének az érvelésére szeretnék első helyen reagálni. Azzal érvelni, hogy azért nem tartja aktuálisnak ennek a felmérésnek az elvégzését, merthogy 1998 és 2002 között hogyan alakultak az óraszámok, már bocsásson meg, de egy teljes mértékben elfogadhatatlan érvelés, amely nem számol azzal, hogy jövő januárban 2008-at fogunk írni, és az elmúlt időszakban, az elmúlt években olyan jelentős változások következtek be a közoktatási intézményekben, hogy egy szakmai szempontból az irányító munkát jól végző minisztériumnak mindenféle ilyen országgyűlési határozat nélkül is kötelessége lenne időről időre elvégezni ilyen felméréseket, különösen egy olyan intézkedés meghozatala előtt, amely belenyúl az óraszámokba. Itt ültünk mindannyian ebben a teremben, amikor a népi kezdeményezést vitattuk meg, és elmondtuk, hogy igen, ilyenfajta felmérés nem előzte meg a heti 2 órás emelést. Ezért tehát meg kell mondjam, nem értem, hogyan vállalhatja egy minisztérium azt, hogy nem támogat egy olyan kezdeményezést, amelyben tudományos adatokkal tudná adott esetben igazolni, hogy jól döntött, vagy ha ezt nem tudná igazolni, akkor megvolna az alapja, hogy azt a döntését visszahozni. Abszolút az irányítás szakmai szempontjáról van itt szó, ezért ez az érvelés számomra elfogadhatatlan és erőteljesen megdöbbentő.
A kezdeményezést tehát minden tekintetben támogatom, és a bizottság is egyetértett azzal, hogy komoly intézkedést egy ágazatban felmérések nélkül nem célszerű meghozni. Ezért ennek az akármilyen formáját, legyen az országgyűlési határozati javaslat vagy bizottsági javaslat, nagyon támogatom, hogy minél előbb lépjünk. De én magam annak örülnék a legjobban, hogyha ilyenfajta parlamenti kényszer nélkül magától is belátná a minisztérium, hogy az irányításnak a szükségszerűsége, hogy mielőtt intézkedéseket hozunk, azelőtt a helyzettel tisztába kell jönni - ezt a célt szolgálja ez a kezdeményezés.
Almássy Kornél képviselő úrnak mint előterjesztőnek szeretném mondani, hogy a javaslatát tehát támogatom, és remélem, csak elszólás volt a részéről az indoklásban az a megfogalmazás, hogy ez a felmérés bizonyíthatná, hogy megalapozott döntést hozott a minisztérium. (Almássy Kornél: Igen.) Én is így gondoltam, hogy talán nem szerencsésen fejezte ki magát. Nem szabad prejudikálni egy tudományos igényű felmérés előtt, annak teljes mértékben objektívnek kell lennie. Lehet hipotézise a felmérés megrendelőjének, az én személyes hipotézisem az, hogy a felmérés azt igazolná, hogy a pedagógusok túlterheltek, és heti 40 óránál többet dolgoznak, de a tudományos érvek előtt természetesen én is meghajtanám a fejemet. Ezért tehát egy objektív, tárgyszerű, szakszerű felmérésre van szükség, és nagyon örülnék, ha azt a minisztérium önmaga kezdeményezné. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Képviselő asszony, én azért azt gondolom, hogy ettől függetlenül a parlament kormány fölötti ellenőrző szerepe éppen arra való, hogy ha magától netán nem jutna eszébe valami, akkor erre a parlament figyelmeztesse. (Dr. Hoffmann Rózsa: Világos, ezért csináljuk, igen!) Ez tehát rendben van.
Azt magam is úgy vélem, hogy egy 2001. szeptember 1-jei hatályú kötelezőóraszám-emeléshez vagy készült annak idején hatástanulmány, vagy nem, de ha nem készült, akkor arra nem lehet hivatkozni, ha készült, akkor is azért az eltelt hat esztendőben változott annyit a helyzet, hogy egy hat esztendővel ezelőtti hatástanulmányra most ne lehessen hivatkozni. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Néhány megjegyzést azért szeretnék hozzáfűzni az egészhez. A parlamenti vita során egy kicsit provokáltam ennek az előterjesztésnek a megszületését, ugyanis az akkor napirenden lévő népi kezdeményezés mellett volt egy hasonló papír körözve a parlamentben, és minden képviselő arról beszélt, hogy készüljön el ez a hatástanulmány, de olyan indítvány nem volt a parlament előtt - és akkor azt mondtam, hogy szülessen egy ilyen indítvány, és akkor dönteni fogunk róla. Megszületett az indítvány, és most már tudok róla dönteni, hogy nem támogatom ennek a parlamenti vitáját.
Az érdemi megjegyzésem az, hogy a korábbi bizottsági vitában, talán a parlamenti vitában én magam is hangoztattam azt az érvet, amikor az ellenzéki képviselők a hatástanulmány, a vizsgálat elmaradására utaltak, hogy korábban született egy ilyen döntés, és eszembe nem jut, hogy a Fidesz-kormány akkor nem végzett nagyon tudományos, nagyon alapos előtanulmányokat, csak meghozta a döntést. Én úgy fogom fel, hogy mi 2002-ben csak felfüggesztettük ennek a végrehajtását. A közoktatási törvényben a pedagógusok kötelező és nem kötelező órán végzett feladata nem változott olyan mértékben, hogy valami alapos vizsgálat 2001 óta indokolt lenne, az alapfeladatok nem változtak annyit. Ennyiben szeretném a köztisztviselő által képviselt véleményt megtámogatni.
A harmadik megjegyzésem az, hogy ennek akkor lenne értelme, hogyha ez a kezdeményezés az oktatási tárcától szakmai indokok alapján indult volna ki, nevezetesen hogy szakmai okok miatt emelni kell a pedagógusok óraszámát. Én nem tudok ilyen szakmai kezdeményezésről. A parlamenti vitában mi is világossá tettük, ahogy a költségvetési vitában is, hogy a pedagógusóraszám-emelés, annak az újbóli realizálása azért vált elkerülhetetlenné, merthogy csökkenteni kellett a központi költségvetés kiadásait, a hiányát, és ez jutott a mi területünkre. Ez nem örömünnep a számunkra, s nem az oktatási szakmai érvek alapozták meg ezt a döntést, hogy majd jobb lesz a közoktatás, ha 20 óra helyett 22 órában tanítanak a pedagógusok vagy 21 helyett 22 órában tanítanak a tanítók. Olyan kijelentést véleményem szerint egyikünk sem tett, hogy ettől lesz jobb a magyar közoktatás. Arról már lehet beszélni, hogy ha lehetőség lesz az így felszabaduló források visszapótlására, és erre ígéretet kapunk, akkor azok milyen módon kerüljenek vissza a közoktatás rendszerébe. Én tehát emiatt nem tartom indokoltnak egy ilyen vizsgálat elvégzését.
A kérdések nagy részére az oktatási törvény alapos tanulmányozása során megkapjuk a választ: hogy milyen feladatot kell a pedagógusnak kötelező órában elvégezni, milyen feladatot kell azon kívül elvégeznie. Ezen túl a konkrétum meg intézményenként változik. Abban is igaza van tehát a köztisztviselőnek hogy egy, a közoktatás mindennapi életében jártas pedagógus körülbelül kétórai munkával le tudná írni, hogy mi lesz egy nagyon költséges, minden intézményre kiterjedő vizsgálatnak a végeredménye, amikor átlagolással megszületik a végeredmény: van olyan intézmény, ahol sokat dolgoznak a pedagógusok, van, ahol keveset; van, ahol túlnyúlik a munkaidejükön, a 40 órán az iskolai munka, van, ahol nem éri azt el; van, ahol iskolában töltik, van, ahol nem iskolában töltik a kötelező óraszámon felüli időt.
Ezzel szemben én azt gondolom, inkább majd a másik napirendi pontnál lesz érdemes ezeket a kérdéseket felvetni, amikor a Pedagógusok Szakszervezete által kezdeményezett, teljesítményhez kötődő bérrendszerről lesz szó, hogy az fejezze ki azt a valóságos tevékenységet, amelyet a kollégáink az iskolákban végeznek. Egyébként egy olyanfajta napirendi pontot, amit a bizottsági elnök úr javasolt, hogy a kérdések lényegéről kérjünk az oktatási minisztériumtól egy hiteles tájékoztatást, viszont támogatok. Ennek a tájékoztatásnak az eredménye akár az is lehet, hogy ha úgy döntünk, hogy nem megfelelő a kormányzatunk ellenőrzése ezen az úton, akkor még mindig napirendre lehet tűzni bizottsági kezdeményezésként azt, hogy akkor a parlament kötelezze az oktatási kormányzatot bizonyos feladatok ellátására, ha nem lesz megnyugtató az az adathalmaz, az az adatrendszerezés, amit a rendelkezésünkre bocsátanak.
Én tehát azt gondolom, hogy így, ebben a formában ezt az indítványt én nem támogatom. (Révész Máriusz jelentkezik.)
ELNÖK: Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy egy köztisztviselőnek nem politikai, kommunikációs nyilatkozatot kell tennie, arra vannak a politikusok, hanem szakmai érveket kell felsorakoztatni - sajnálatos módon itt az történt, hogy a köztisztviselő a minisztérium képviseletében kimondottan politikai és kommunikációs érveket mondott szakmai érvek helyett. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, az előző alkalommal vagy már több héttel ezelőtt tisztáztuk, hogy van egy ilyen kommunikációs irány az MSZP-n belül, amellyel azt próbálják elmagyarázni, hogy ez ugyanaz az óraszámemelés, amit ők 2002-ben felfüggesztettek, aztán gyakorlatilag ez továbbél, a valóság azonban az, hogy ez az óraszámemelés nem ugyanaz az óraszámemelés, és a hatásai is teljesen mások. Nyilvánvalóan teljesen más a hatása annak, hogyha megemeljük a tanárok óraszámát kettővel, és azt mondjuk, hogy ebből tehetséggondozást, szakkört és nem tudom mit kell tartani, mint annak az óraszámemelésnek, amikor is megemeljük az óraszámot kettővel, és ebből bizony kötelező órákat kell ellátni. Nem kell különösebben sokat gondolkodni ahhoz, hogy belássuk, ez egy teljesen más dolog. Ebből kifolyólag ha hatástanulmányt készítünk az egyikre és a másikra, akkor különböző dolgok fognak kijönni. Ráadásul az elmúlt években még csökkent is a kötelezően ellátott óráknak a száma, a tanárok által kötelezően ellátott órák száma, a tantárgyaknak a száma a különböző évfolyamokon, ebből kifolyólag ez is alapvetően megváltoztatja a hatásokat. Hiszen a tantárgyaknak az óraszáma csökkent, és ha e mellett vagy ezt követően még növeljük a tanárok óraszámát, akkor ebből kifolyólag például a kisebb iskolákban sokkal nagyobb problémát fog jelenteni a tanárok óraszámának a kiadása, mint amit mondjuk 5-6 évvel ezelőtt jelentett volna. Én tehát azt gondolom, hogy semmilyen úton-módon nem lehet összekeverni a 6-7 évvel ezelőtti helyzetet a jelenlegivel. Még egyszer mondom: a tanároknak az óraszámnövelés kapcsán mást kellett volna végezniük, ráadásul azóta több tantárgynak az óraszáma csökkent jelentősen a különböző évfolyamokon.
Számomra egyébként egyetlen dolog nyilvánvaló abból is, ami itt elhangzott, ez a dolog pedig az, hogy hatástanulmány nem készült, tehát most arra hivatkoznak, hogy a 6-7 évvel ezelőtti helyzetet kell vizsgálni, és nem készült hatástanulmány a teljesen megváltozott helyzetre, a minisztériumnak pedig esze ágában sincs szembesülni azzal, hogy mit okozott a döntésével vagy hogy a parlament mit okozott a döntésével.
Almássy képviselőtársam javaslatát a Fidesz támogatni tudja - kisebb módosító javaslatokat be fogunk adni hozzá. A minisztériumnak az érvét egyébként el tudom fogadni, hogy március 1-jéig ezt a vizsgálatot nem lehet végrehajtani, akár június 30-áig is el tudjuk ezt halasztani. Viszont hogy gondoljuk végig, és hogy ne ilyen politikai érveket, politikai csúsztatásokat használjunk szakmai érvek helyett, az szerintem elvárható. Tehát hogyha politikai ellenfeleink azt mondják kommunikációs szempontból, hogy ez ugyanaz az óraszámemelés, csak felfüggesztették, az szerintem helyénvaló, a politikai vitába ez bőven belefér; szakmai érvnek viszont gyenge. Köszönöm szépen. (Almássy Kornél jelentkezik.)
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megjegyezni, hogy a kormány egy politikai testület, és amennyiben a kormánynak akár politikai, akár szakmai szempontból az az álláspontja, hogy ez az óraszámemelés az, amit önök 2001-ben bevezettek, és mi 2002-ben visszavontunk, mondjuk úgy, hogy felfüggesztettünk, akkor a kormány képviselője ezt az álláspontot kénytelen képviselni. A magam részéről úgy gondolom, hogy a kormány képviselője köztisztviselői magatartásáról nem nekünk tartozik elszámolni, hanem a munkáltatójának, illetőleg a törvénynek, ennél fogva azt visszautasítom, amit a képviselő úr mondott. Ha a kormánynak ez az álláspontja, akkor a kormány képviselője ezt az álláspontot kénytelen képviselni.
Almássy képviselő urat arról kérdezem, hogy a vitában óhajt-e részt venni, vagy előterjesztőként kíván szólni.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF) előterjesztő: A vitában előterjesztőként kívánok szólni. (Derültség.)
ELNÖK: Jó, mert a végén úgyis megadom önnek mint előterjesztőnek a szót.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF) előterjesztő: Nem akarom rabolni a bizottság idejét. Én mindenképpen szükségesnek tartanám, hogy egy ilyen hatástanulmány elkészüljön.
Hoffmann Rózsa képviselő asszony szavaira reagálnék, hogy természetesen én is arra gondoltam, hogy végre öntsünk tiszta vizet a pohárba, és lássuk tisztán, hogy mi is zajlik ma a magyar közoktatásban - egyébként hasonló hipotézist vallok, mint amit ő is mondott.
Amit szeretnék jelezni, az az, hogy a minisztérium álláspontja, azt gondolom, valóban nem volt túl szakmai, és azt a kérdést tenném fel, hogy készült-e hatástanulmány ezen döntés meghozatalához. Nem akarok belemenni a kötelező óraszám kérdésébe, tehát nem akarom újra megnyitni ezt a vitát, hiszen erről már eleget vitatkoztunk, de a jogalkotás rendje az ilyen jellegű rendelkezések meghozásához hatástanulmány elkészítésére kötelezi a kormányt - ez nem történt meg. Lehet egyébként, hogy 2002-ben sem történt meg, ez engem nem boldogít, MDF-es képviselőként meg különösen nem boldogít, de azt gondolom, hogy a kormányzat ezzel a mondatával elismerte azt, hogy nem készült hatástanulmány ebben a kérdésben.
Az elnök úr szavaira, hogy a bizottság kérje fel a kormányt hatástanulmány elkészítésére, annyiban reagálnék, hogy lehet, hogy az Országgyűlés által elfogadott határozat alapján semmi nem kötelezi a kormányt arra, hogy egy ilyen hatástanulmányt elkészítsen, de azért egy országgyűlési határozatnak nagyobb súlya van. Ezt mindannyian ismerjük, erre vissza lehet hivatkozni, és egy országgyűlési határozat be nem tartása azért bizonyos konzekvenciákat jelent a kormányzat számára is. Én tehát ezért azt gondolom, hogy még hogyha ez egy hosszabb procedúra is - bár azt gondolom, hogy ezt azért még a téli ülésszak alatt le lehet zárni, hogyha ezt ma tárgysorozatba tudnánk venni -, mégiscsak szerencsésebb lenne egy országgyűlési határozati javaslat. Ha ez nem történik meg - és én kérem, hogy erről is szavazzunk, tehát mindenképpen szavazzunk arról, hogy országgyűlési határozati javaslat legyen -, akkor kompromisszumként nyilván el tudom képzelni és fogadni, ha a bizottság kéri fel a kormányt hasonló paraméterekkel arra, hogy készítsen el egy ilyen hatástanulmányt. De én nem tájékoztatást szeretnék - Tatai-Tóth András képviselő úr szavaira reagálva -, hanem tényleg számokat, táblázatokat, diagramokat szeretnénk kapni, amelyekből, tudom, különböző statisztikákat lehet készíteni, de azért abból bizonyos konzekvenciák, bizonyos következtetések csak kiderülnek. Én tehát szeretném, hogyha ezt a tanulmányt a minisztérium elkészítené, hiszen van neki erre apparátusa.
Amit pedig a másik szakszervezeti kezdeményezés kapcsán mondott Tatai-Tóth András képviselő úr, azzal, azt gondolom, ellentmondásba keveredett az én indítványommal kapcsolatban. Én személy szerint egyébként a PSZ kezdeményezését is támogatni fogom, meg a PDSZ-ét is, és azt gondolom, mindenfajta politikai háttérnek a megfogalmazását mind a PDSZ, mind a PSZ nevében és esetében vissza kell utasítani, mert ez két szakszervezet, amely a dolgát végzi, és szerintem a Pedagógusok Szakszervezetének a kezdeményezését is támogatni kell. De ha abban az ügyben lehet különböző hatástanulmányokat készíteni és különböző következtetéseket levonni, akkor azt gondolom, ezen ügy kapcsán is lehet kérni azt, hogy a minisztérium készítsen hatástanulmányt, hiszen a közalkalmazotti előmenetel, a teljesítmény pontosan összefügg azzal, amit én mondok ebben a határozati javaslatban, ami az óraszám-leterheltséget illeti. Tehát a kettő nemhogy ellentmond egymásnak, hanem kiegészíti egymást, szerintem mind a két dologra szükség van, és ez egy olyan horderejű dolog, amely igazából megérdemelne egy rendes hatástanulmányt és megérdemelne egy országgyűlési határozati javaslatot. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Csak nagyon röviden. Két népi kezdeményezés volt a parlament előtt, amelyben nem volt döntési helyzetben a parlament, hogy beszélünk-e róla vagy nem. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azt kezdeményezte, hogy a parlament vonja vissza a kötelezőóraszám-emelést, abban nem volt se hatástanulmány, semmi, ez a kezdeményezés volt. A Pedagógusok Szakszervezete pedig a közalkalmazotti terület áttekintését, komplex felülvizsgálatát és a teljesítményhez kötött bérrendszert kezdeményezte. Tehát két különböző népi kezdeményezésről van szó, és amikor én ezt kiemeltem, akkor azt azért tettem, mert mindegyik mögött van 60 ezer aláírás, és annak mondjuk más a súlya, mint a képviselői önálló indítványnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben a képviselő hölgyek és urak részéről további hozzászólási igény nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor jelzem, hogy Árok Antal úr, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, aki a következő napirendi pont okán van jelen, szót kért ebben a vitában is. Kérdezem a bizottságot, hogy szót ad-e neki. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen.
Árok Antal urat illeti a szó.
ÁROK ANTAL (Pedagógusok Szakszervezete): Köszönöm a lehetőséget, és elnézést, hogy erőszakosan többször is jelentkeztem, de Pedagógusok Szakszervezetének erre vonatkozóan van kezdeményezése. Egészen pontosan mi úgy gondoljuk, hogy a magyar közoktatásban nemcsak a kötelező óraszámmal kapcsolatos változások vannak, sokféle más változás is van, és komplexebb hatástanulmányra lenne szükség, mint ahogy azt az eredeti előterjesztés tartalmazza. Mi ezt a minisztériummal meg is vitattuk.
A jövő héten lesz a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács ülése, ennek a típusú tanulmánynak az elkészítését a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács szakszervezeti oldala és önkormányzati oldala egyaránt támogatja. Úgy gondolom, hogy a minisztériumban a rendelkezésére álló adatok alapján - hiszen a közoktatási intézményeknek éves adatjelentési kötelezettsége van, aminek az alapján már le lehet vonni bizonyos következtetéseket a bekövetkezett eseményekről, jelenségekről -, amelyeket ki kell egészítené még egyéb felméréssel is, lehet egy komplex elemzést készíteni. A tanév elején az oktatási tárca nyilvánosságra hozta a közoktatási intézmények műszaki és infrastrukturális állapotáról készített, nagyon alapos felmérését. Erre is szükség volt. De ez nem elég ahhoz, hogy a magyar közoktatás helyzetét komplexen lássuk.
Én úgy gondolom, hogy ezt az oktatási tárca el fogja fogadni a jövő héten, és valamikor a jövő év tavaszára vagy a tanév végére ez a tanulmány el kell hogy készüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A vita végére értünk. Almássy képviselő úrnak mint előterjesztőnek adom meg a szót, amennyiben élni kíván ezzel a lehetőséggel, és további mondanivalója van.
ALMÁSSY KORNÉL (MDF) előterjesztő: Kérem a bizottságot, hogy támogassa a képviselői önálló indítványomat. Köszönöm.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
ELNÖK: Ezt mindjárt gondoltuk. Akkor szavazás következik.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, tárgysorozatba veszi-e az Almássy Kornél és Pettkó András képviselő urak által benyújtott országgyűlési határozati javaslatot - jelzem, hogy amennyiben a tárgysorozatba-vételről dönt a bizottság, akkor az egyúttal az általános vitára való alkalmasságot is jelenti. Kérem tehát, hogy most szavazzanak. (Szavazás.) Hét igen. Aki nem? (Szavazás.) Tíz nem. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Két tartózkodás.
Ezek után azt kérdezem a tisztelt bizottságtól, hogy valamilyen formában vissza kíván-e térni ennek az indítványnak a tartalmi részére, oly módon, hogy az bizottsági kezdeményezésként jusson el az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz. Magyarán önállóan vagy a Pedagógusok Szakszervezetének képviselője által jelzett komplex formában, de kezdeményezi-e az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál egy ehhez hasonló vizsgálat elvégzését? (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Ha jól értettem a szakszervezeti elnök úr felvetését, akkor készült vagy készen van egy ilyen kezdeményezés. Ha ezt az anyagot eljuttatná a bizottsághoz, akkor, javaslom, a következő ülésen, megismerve az anyagot döntsünk arról, hogy a bizottság hogy viszonyul a kezdeményezéséhez, és hogyha esetleg kiegészítjük még kérdésekkel, úgy juttassuk el az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz. Köszönöm.
ELNÖK: Értelmezhetem-e ezt a hozzászólást úgy, hogy amennyiben országgyűlési határozati javaslat formájában nem is támogatja a bizottság a kezdeményezést, a kezdeményezéssel tovább kíván foglalkozni? (Általános helyeslés.) Maradhatunk-e ebben?
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Igen, én ezt javaslom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor erről most nem szavaztatok, tudomásul vettük, hogy a bizottság ezzel tovább kíván foglalkozni.
Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen az előterjesztőnek és a kormány képviselőjének a megjelenést.
Egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/4304. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása
Soron következik az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról T/4304. számon benyújtott törvényjavaslat módosító javaslatainak a megvitatása, feltéve természetesen, hogy megtalálom az ehhez tartozó ajánlást, amelynek elvileg - megvan! - ott kell lennie a bizottság tagjai előtt is, csak én szenvedtem hátrányos megkülönböztetést, és nem kaptam meg. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásán megjelent Horváth István főosztályvezető urat a kormány képviseletében. Megkezdjük a szavazást a módosító indítványokról.
Az 1. pontban Zsigó Róbert képviselő úr és társai a törvényjavaslat 2. §-ában kívánnak egy elhagyást. A kormány?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Köszönöm. Őszintén szólva... (Dr. Pósán László: Stiláris! - Zsigó Róbert: Indoklást kérhetünk?) Mindjárt kérhetünk indoklást. A dolog nem teljesen érthető számomra. A módosító indítvány szerkezetére vonatkozóan nem látom, hogy ebben melyik a módosítás. (Dr. Pósán László: Stiláris javításról van szó.) De ha a "tekintetében" szót elhagyjuk, akkor nincs értelme az egésznek. Ha viszont az egészet elhagyjuk, akkor az egészet kellett volna bolddal szedni ahelyett, hogy... Jó, akkor egyszerűen csak sajtóhiba az egész, és a teljes (1) bekezdés elhagyását indítványozzák az előterjesztők.
Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy tud-e valamilyen indokolást biztosítani a képviselő úr kérésére.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A módosító javaslat elfogadása ténylegesen likvidálná a közalkalmazotti tanácsot, mert a legerősebb jogától fosztaná meg, egyébként véleményezési joga lenne. Ez tehát egy olyan koncepcionális változás lenne, amit nyilvánvalóan nem úgy kell megkezdeni, hogy megszüntetjük az együttdöntési jogát, ami egyébként párhuzamosan a versenyszférában az üzemi tanácsot illeti meg. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Szeretném megkérdezni a főosztályvezető úrtól, hogy mi van a hatályos 16. § (1) bekezdésben. Mert hogyha ezt kihagyjuk a módosításból, akkor az maradna érvényben.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Önmagában a törvényjavaslatban szereplő ezen törvényhely oda vezet vissza, hogy volt egy legfelsőbb bírósági ítélet, amely nyelvtani pontatlanságok miatt kiterjesztette az üzemi tanács együttdöntési jogát a kollektív szerződésben nem szereplő ingatlanokra is. Az idén ugyanilyen tartalommal, amely a törvényjavaslatban szerepel, módosult az üzemi tanács együttdöntési joga, tehát hogy nyelvtanilag is egyértelmű legyen, mindkét tanács együttdöntési joga a kollektív szerződésben szereplő jóléti eszközökre terjed ki. Ez tehát egy olyan pontosítás, amely egyébként a '92-es eredeti jogalkotói akaratnak is megfelel. Ez tehát igazából egy nyelvtani helyretétele... (Tatai-Tóth András: Tehát nem csökken ezzel a közalkalmazotti tanács....) Így van, ez tehát gyakorlatilag egy pontosítás, semmiféle jogkörcsökkentést nem jelent.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben további hozzászólás nincs (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazásra teszem fel a kérdést.
Az 1. ajánlási pontban jelzett módosító indítványt támogatja-e a tisztelt bizottság? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 2. pontban Gúr Nándor képviselő úr és társai a törvényjavaslat 4. §-ához javasolnak mind szerkezeti, mind tartalmi módosítást. A kormány képviselője?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő ezt támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 3. és 4. ajánlási pontban Pósán képviselő úr, illetőleg Farkas Imre és Jauernik képviselő úr ugyanarra a törvényi helyre, a törvényjavaslat 9. §-ában szereplő, a Kjt. 27. § (2) bekezdését módosító törvényi helyhez nyújt be módosításokat. Azt javaslom, hogy együtt vitassuk meg ezeket a módosító javaslatokat. A kormány képviselője támogatja-e valamelyiket?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előterjesztő egyiket sem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő egyiket sem támogatja. Ha hozzászólási igény nincs (Senki nem jelentkezik.), akkor először a 3. ajánlási pontban szereplő, Pósán képviselő úr által benyújtott indítványt teszem fel szavazásra. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 4. ajánlási pontban Farkas Imre és Jauernik képviselő urak indítványát támogatja-e a bizottság? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az 5. és a 6. pont ugyancsak együtt tárgyalható. Gúr Nándor és képviselőtársai, illetőleg Vas János képviselő úr egyaránt a törvényjavaslat 11. §-ához nyújtanak be módosító indítványt a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontjának módosítására. A kormány támogatja-e valamelyiket?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az 5. pont alatt benyújtott javaslatot támogatja az előterjesztő.
ELNÖK: Az előterjesztő az 5. ajánlási pontban benyújtott módosító indítványt támogatja. (Senki nem jelentkezik.) Akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e az 5. pontban szereplő indítványt. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
Támogatja-e a bizottság. a 6. pontban jelzett indítványt? (Szavazás.) Ezt a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 7. pontban Farkas Imre és Jauernik István képviselő urak a törvényjavaslat 18. § (2) bekezdéséhez nyújtottak be módosító indítványt, amely a Kjt. 31. § (3) bekezdésének a módosítását javasolja. A kormány?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 8. pontban ugyancsak Jauernik és Farkas képviselő urak a 18. § (3) bekezdését kívánják módosítani, azt, amely a Kjt. 31. § (5) bekezdésére vonatkozik. Az előterjesztő képviselője?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 10. pontban Gúr Nándor képviselő úr és társai a törvényjavaslat 24. §-át kívánják módosítani, amely a Kjt. 54/A § felvezető szövegéről szól. A kormány?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 16. pontban Farkas Imre és Jauernik István képviselő urak a törvényjavaslat 35. §-ához nyújtottak be módosító indítványt, amely a prémiumévek programjáról szóló törvény 2. § 4. pontjának felvezető szövegét módosítaná. Az előterjesztő?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az előterjesztő a tartalmával egyetért, azonban itt bizonyos kodifikációs pontosításra lenne szükség. A javaslat az, hogy az első helyen kijelölt bizottság, a foglalkoztatási bizottság egy kapcsolódó módosító javaslatot adna be hozzá. A megelőző 12 hónapnál azért lehetnek problémák: ha nincs ott valaki egy éve, fél évig táppénzen volt. Tehát hogy megfelelően cizelláljuk a szabályt...
ELNÖK: A kormány tehát a gondolat tartalmát támogatja, kapcsolódó módosító indítványt tart szükségesnek a rendelkezés pontosítására. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy támogatja-e ezt a módosító indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 25. ajánlási pontban Gúr Nándor képviselő úr és társai a törvényjavaslat 43. § (2) bekezdését indítványozzák módosítani. A kormány képviselője?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Tisztelt Bizottság! A módosító indítványok végére értünk, amennyiben valaki nem tud olyan javaslatról, amelyről kellett volna, de nem szavaztunk. (Senki nem jelentkezik.) Ilyen jelzést nem látok.
Ez esetben a napirendi pont tárgyalását lezárom. Megköszönöm a főosztályvezető úrnak a részvételt.
Népi kezdeményezés a közalkalmazotti előmeneteli rendszerről, amely igazodik a minimálbérhez, és biztosítja az alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott, a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való jog érvényesülését az Országgyűlés 63/2002.(X.4.) OGY határozatának megfelelően szóló H/3513. számú határozati javaslat (Bizottsági vélemény előkészítése)
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Pedagógusok Szakszervezete által benyújtott népi kezdeményezésről szóló határozati javaslat megtárgyalása. A határozati javaslatot H/3513. számon kapták kézhez. Bizottsági vélemény előkészítését kell elvégeznünk. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalására az előterjesztő, pontosabban a népi kezdeményezést elindító szakszervezet képviseletében megjelenő Árok Antal elnök urat, elsőként neki adok szót.
Árok Antal (Pedagógusok Szakszervezete) bevezetője
ÁROK ANTAL (Pedagógusok Szakszervezete): Köszönöm. Akkor kezdhetem? (Közbeszólások: Igen.)
Elnézést kérek, hogy nem a kezdeményezéssel kezdem, két mondatot hadd mondjak a magyar közoktatás napjával kapcsolatban, hiszen holnap lesz. Nagy tisztelettel köszöntöm ebből az alkalomból az oktatási bizottság minden tagját, és külön köszönöm azoknak a képviselőknek az ezzel kapcsolatos kezdeményezésünkre adott válaszát, akik elfogadták a meghívást, és ott lesznek holnap-holnapután ennek a napnak a kapcsán a közoktatási intézményekben - mi nagyon fontosnak tartjuk ezt a közvetlen párbeszédet -, és sajnálom azokat, aki nem tudják elfogadni a meghívásunkat. Mi mindenesetre ennek a tapasztalatait szeretnénk december 1-jén összegezni egy országos fórumon, az arra szóló meghívót ma mindenki kézhez kapta, erre a rendezvényre szintén várjuk az oktatási bizottság tagjait.
Ezek után hadd szóljak a népi kezdeményezésünkről!
Ehhez hasonló kezdeményezés volt már a parlament asztalán 2002-ben, hiszen azt megelőzően a közalkalmazotti bértábla olyan módon összetorlódott, hogy gyakorlatilag a bértábla tételeinek a 40 százalék a minimálbérrel volt azonos. Az akkori kezdeményezésünk ennek kapcsán született, és ennek során végül is a közalkalmazotti bérrendszer átalakítására vonatkozóan, pontosabban a bértábla átalakítására vonatkozóan számunkra kedvező döntés született, mert jelentősen megemelkedett a bértábla, és azt a problémát, amit mi abban a népi kezdeményezésben jeleztünk, megoldotta az az átlag 50 százalékos béremelés. Helyreállt az az arány is, ami a diplomás kezdőbér és a minimálbér között összetorlódott, hiszen 2001-ben ez a kettő gyakorlatilag majdnem azonos volt, majd a 2002-es döntés után 1:2 arányban változott, tehát a duplája lett a diplomás kezdőbér a minimálbérnek. Azóta ez sajnos megint elindult egy lejtő útján, ma ez az arány 1:1,75. Ugyanakkor az ez évi bértábla befagyasztása, az ez évi döntés a bértábla befagyasztásáról és a 2005. évi megállapodás a minimálbér ügyében azt eredményezte, hogy a minimálbér megint csak emelkedett, a bértábla nem, ezért a közalkalmazotti bértábla "A" oszlopában kettő, "B" oszlopában négy, "C" oszlopában három, "D" oszlopában két tétel minimálbér szinten van, illetve az alatt van, de a minimálbért meg kell adni. A kezdeményezésünk tehát ennek kapcsán született, azt a folyamatot szeretnénk megakadályozni ezzel, ami a '90-es évek végén és a 2000-es évek elején volt, hogy ne következzen be az a helyzet, hogy esetleg még jobban összetolódjon a közalkalmazotti bértábla. Úgy gondolom azonban, hogy most sok tekintetben más a helyzet, és a parlamentnek nem egyszerűen meg kellene ismételnie a 2002-es határozatát, hanem miután átalakítás előtt van a közszféra bérrendszere, a közalkalmazotti bérrendszer, általános jellegű, az alkotmány előírásaival megegyező álláspontot vagy határozatot kellene megfogalmazni, amely segíti ebbe az irányba alakítani a közalkalmazotti bérrendszert, pontosabban a pedagógusok bérét, bérrendszerét.
Tulajdonképpen ez a legfontosabb mondanivalója a kezdeményezésnek, azzal együtt, hogy a béregyeztető tárgyalások, amelyek nem fejeződtek be az OKÉT, tehát az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács szintjén, azzal biztatnak, hogy a bértábla emelése olyan módon következik be mintegy átlag 4,5 százalékkal, amely ezt a minimálbér-összetolódási problémát kezelni fogja. De még egyszer hangsúlyozom, hogy nekünk a jövőre vonatkozó iránymutatás is kellene a parlamenttől a parlament határozatában.
A végén egy nem idetartozó dolgot mondok - megint elnézést kérek, de kihasználom a lehetőséget. Az Oktatási Kerekasztal, amelynek a tagja vagyok, már az anyag véglegesítésén dolgozik, hamarosan a kormány asztalára kerül meg a parlamenti képviselők is kézhez kapják, de egy konkrét kezdeményezése van az Oktatási Kerekasztalnak, mégpedig egy alkotmányossági kifogás benyújtása az ingyenes általános iskolai oktatáshoz való hozzáférés garanciájának a hiánya miatt. Erre több jelenség utal. Ehhez szükséges lenne az önkormányzati törvény módosítása is, és úgy véljük, hogy a majdani alkotmánybírósági döntés ezt a kétharmados önkormányzatitörvény-módosítást elősegítheti, hiszen egyébként sajnos a mai parlamenti viszonyok között nincs sok esélye a kétharmados törvénymódosításnak, pedig az Oktatási Kerekasztalnak jó néhány olyan javaslata lesz, amely a kétharmados törvény módosítását is igényelni fogja. Ezt az előterjesztést, az alkotmánybírósági előterjesztést mint Oktatási Kerekasztal a jövő hét folyamán szintén eljuttatjuk az oktatási bizottság asztalára, azzal, hogy fontolja meg akár a támogatását is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Elsőként a kormány képviseletében megjelent dr. Tóth Gábor urat, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőkét kérdezem a kormány álláspontjáról.
Dr. Tóth Gábor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. TÓTH GÁBOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány a népi kezdeményezésben foglalt igény érvényesítését tevőlegesen támogathatónak tartja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban - remélem, nem kiabálom el! - eredményesen haladnak előre a tárgyalások. A tanács szakszervezeti oldalának a tudomásulvételével a költségvetési törvénybe hamarosan bekerül egy átlagosan 4 százalékos bruttó illetménynövekedést generáló közalkalmazotti illetménytábla, amelynek az említett fizetési fokozataiban a minimálbér érvényesülni fog, tehát az a minimálbér, ami 2008. január 1-jétől érvényes lesz.
Egyelőre ennyit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom a napirendi pont vitáját. (Tatai-Tóth András jelentkezik.) Elsőként Tatai-Tóth képviselő úrnak adom meg a szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Inkább kérdésem van. Az aláírásgyűjtők szándéka a benyújtott szöveggel az volt, gondolom én, hogy a parlament elé kerüljön egy olyan közalkalmazotti rendszer, amely a követelményeknek megfelel, és ezt vitassa meg a parlament. A parlament természetesen nincs abban a helyzetben, így a bizottságunk sem, hogy a napirendre-tűzést ne támogassa, hiszen a népi kezdeményezést a parlamentnek a napirendjére kell tűznie, csak erre a kellékre nézve, amely véleményem szerint az aláírásgyűjtés szándékából következik, erre a közalkalmazotti előmeneteli rendszerre nézve, ha nem is törvényi szövegnek, de valamilyen anyagnak kellene születnie ahhoz, hogy erről a parlamentben értelmes vitát tudjunk folytatni. Hogy milyen változtatásokat tervez a kormányzat, aminek természetesen része lehet az érdekegyeztető tanácsban a jövő évre megszülető táblázat, de én mindeddig, a korábbi vitákban is azt képviseltem, hogy itt valami komolyabb, jövőbemutató kormányzati előterjesztésnek kell a parlament napirendjére kerülnie, nem pusztán egy 4,5 százalékos 2008-as reálbérmegőrző táblázatnak. Hiszen ha azt a célt teljesíti a beterjesztett javaslat, hogy megmaradnak az idei reálbérek, akkor tulajdonképpen megmaradnak az idei feszültségek is, és gondolom - legalábbis ez derül ki a leírt szövegből -, hogy ezeken a feszültségeken az aláírók érdemi változtatást szeretnének.
Nekem tehát ezen a kormányzati szándékon kívül, amit megköszönök a főosztályvezető úrnak, az lenne a kérdésem, hogy készül-e egy olyan, a parlament elé terjesztendő kormányzati anyag, amelye lehetővé tesz egy érdemi parlamenti vitát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Tartalmilag természetesen fontos szerepe van a kormánynak egy ilyen határozati javaslat előkészítésében, mindazonáltal egy népi kezdeményezés esetén e tekintetben az első helyen kijelölt bizottság az, amely ilyet a Ház asztalára kell hogy tegyen. Jelen esetben az első helyen kijelölt bizottság a foglalkoztatási bizottság, és tudomásom szerint még nincs határozati javaslat, amit tárgyalhatnánk. (Révész Máriusz jelentkezik.)
Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Természetesen támogatjuk az előterjesztést, nem is nagyon tehetünk mást, többé-kevésbé egyet is értünk vele, de egy-két dolog azért megütötte a fülünket. Például én örülök annak, hogy a Pedagógusok Szakszervezete olyan tájékozott - biztos megvan ennek az útja, módja, hogy miért -, hogy tudja, hogy a bértábla átalakítás előtt áll. Ezt, bevallom, mi ellenzéki képviselők nem tudjuk. Bizonyára jobbak a kormány-összeköttetései, mint nekünk. Felröppent egy-egy hír, hogy Draskovics Tibor ilyenre készül, de aztán ezt mindig cáfolták. Tegnap egyébként újra szembesültünk az interneten azzal, hogy valóban készült ilyen terv, amit egyébként a szocialista frakció tegnap, úgy értettem, úgy olvastam, nem támogatott. Úgyhogy én úgy látom, hogy a Pedagógusok Szakszervezete jóval többet tud erről, mint az országgyűlési képviselők, amihez gratulálok. Csak megütötte a fülem. Ugyanakkor a másik, amiről szintén többet tud, hogy jövőre mi lesz a béremeléssel, hogy 4,5 százalék lesz. Ezt mint ellenzéki képviselők szintén most halljuk először. Amikor az előbb a költségvetési vita volt, ez nem hangzott el konkrétan semmilyen úton-módon.
Csak azt akarom elmondani, hogy nehéz így értelmes vitában, költségvetési vitában részt venni, de reménykedünk, hogy mire eljön a Pedagógusok Szakszervezete beterjesztésének a parlamenti vitája, addigra mi is fogunk tudni annyit, amennyit a Pedagógusok Szakszervezete, és ez esetben érdemben hozzá fogunk tudni szólni a vitához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, bár szeretném megjegyezni, hogy az előző napirendi pontnál tett megjegyzésem változatlanul érvényes, miszerint természetesen azon túlmenően, hogy az érdekegyeztetési folyamatban részt vevők képviselőitől halljuk, hogy miről folyik a szó az érdekegyeztető tanácsban, meg újságot is olvasunk időnként, ezen túlmenően természetesen a kormánypárti képviselők sem tudnak erről többet. Azt tudjuk, hogy lassanként megállapodás látszik körvonalazódni egy 4,5 százalékos béremelés körül - ennyit tudunk mi is. Hivatalosan az Országgyűlés és annak képviselői erről akkor fognak értesülni, amikor vagy megállapodás születik erről, vagy az érdekegyeztető tanács elnöke kénytelen lesz megállapítani, hogy a jövő évi bérajánlás tekintetében nem jött létre megállapodás. (Tatai-Tóth András és Deák Istvánné jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úré, aztán pedig Deák Istvánné képviselő asszonyé a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Az elnök úr tulajdonképpen elmondta, amit én szerettem volna elmondani, hogy nincs szó itt valamiféle kiszivárogtatásról. A zavart az okozhatja, hogy csak a reprezentatív szakszervezetek tagjai az érdekegyeztető tanácsnak, tehát emiatt érezheti úgy Révész úr, hogy az esetleg hozzájuk közelebb álló szakszervezet nem rendelkezik konkrétan azokkal az információkkal, amelyekről az érdekegyeztető tanácsban folyik a vita. (Révész Máriusz jelentkezik.)
ELNÖK: Révész képviselő úr, aztán Deák Istvánné képviselő asszony következik.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Azt gondolom, arról még csak-csak folyik most vita az érdekegyeztető tanácsban, hogy a következő évi béremelés milyen legyen meg hogy legyen, de meglehetősen furcsának látom, hogy a bértábla átalakítás előtt áll című észrevétel vagy mondat elhangzik, amikor az elmúlt időszakban például az én ilyen jellegű felvetésemet még szocialista körökben is cáfolták, azt mondták, hogy erről szó nincs. Ezek után elolvassuk, hogy egyébként tényleg szó van róla, bár mintha tegnap elvetették volna, majd a szakszervezet illetékes embere itt közli velünk, hogy a bértábla átalakítás előtt áll, és ezért érdemes ezzel foglalkozni - rosszízű ezt így tárgyalni. Még egyszer mondom: nagyon reménykedem abban, hogy amikor a parlamenti vita megkezdődik, akkor mi is minden információnak a birtokában leszünk. Továbbra is fenntartom, hogy ezt remélem, mert csak az információk birtokában, ha tudjuk, hogy miről van szó, akkor tudunk érdemben részt venni a vitában.
ELNÖK: Deák Istvánné képviselő asszony!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én is úgy gondolom, hogy a mi frakciónk ezt a népi kezdeményezést mindenképpen támogatja, hiszen a törvényi szabályozás is ezt mondja számunkra. De magával a kezdeményezéssel is egyet tudok érteni a magam részéről, hiszen egy csomó olyan kérdést tisztázhat a parlamenti vita során, amely most itt elhangzott. Ezért nagyon örülök annak, hogy Révész Máriusz képviselő úr is azt mondja, hogy mindenképpen kerüljön a parlament elé ennek a kezdeményezésnek a tárgyalása. Annak meg külön örültem, hogy az elnök úr elmondta, hogy ő sem rendelkezik ilyen információkkal, mert először azt gondoltam, hogy esetleg csak én magam nem jutottam hozzá, de ezek szerint, mivel mi nem veszünk részt ezekben az érdekegyeztető folyamatokban, kevesebb információval rendelkezünk a mi frakciónk részéről is, tehát azt gondolom, nincs itt semmi félreértés. Örömmel veszem, hogyha én is rendelkezhetem minden olyan információval én is, amely alapján aztán jó szívvel fogok tudni dönteni. Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László jelentkezik.)
ELNÖK: Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én ahhoz kanyarodnék vissza, amivel Tatai-Tóth képviselő úr kezdte a legelején, hogy tárgyalni dolgokról mégiscsak úgy kellene, hogy van némi konkrétum. Tisztelettel azt szeretném felvetni és javasolni, hogy elkészült valamikor 2001 végén, 2002-ben egy úgynevezett pedagógus-életpálya modell, amely nem került bevezetésre a 2002-es kormányváltást követően. Talán itt az alkalom, a mód és a lehetőség, hogy ezt elővegyük, leporoljuk, az idő közben bekövetkezett változásokból fakadó, szükséges korrekciókat végrehajtsuk rajta, de elvileg alap, kiinduló támpont, konkrét anyag szempontjából, azt gondolom, mégsem vagyunk eszköz nélkül. Ebből a szempontból ezt a kezdeményezést én ilyen értelemben tartalmi oldalról nézve is érdemi vitában tudja majd a parlament megtárgyalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha nincs további képviselői hozzászólásra igény nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor Árok Antal elnök úrnak adom meg a szót egyúttal összefoglalás céljából is.
Árok Antal (Pedagógusok Szakszervezete) válaszai, reflexiói
ÁROK ANTAL (Pedagógusok Szakszervezete): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen, és köszönöm a támogatást. Egy-két kérdésre válaszolnék.
Révész Máriusz képviselő úr a bérrendszer átalakításával kapcsolatosan tett fel kérdéseket. (Közbeszólások: Mikrofonba! - Hangosítva:) El kell mondanom, hogy tavaly ilyenkor látott napvilágot az a kormányzati munkaanyag, amely a Pedagógusok Szakszervezete asztalára került - a honlapra fel is raktuk, nagyon sok véleményt is kaptunk a kollégáinktól -, amely különböző irányokat jelölt meg a közszféra lehetséges bérrendszer-átalakításával kapcsolatosan. Ez ügyben a Pedagógusok Szakszervezete országos vezetősége állást is foglalt, a Pedagógusok Lapjában azt meg is jelentettük, és most, a szeptember eleji, tehát a tanév eleji számunkban tulajdonképpen a koalíciós megállapodás erre vonatkozó részével kapcsolatban fogalmaztunk meg elvárásokat. Tehát - hogy úgy mondjam - ez nem egy titkos folyamat, hanem elindult egy folyamat, azzal együtt, hogy mi magunk is fontosnak tartjuk a módosítását, csak nyilván nem olyan módon, ahogy Draskovics Tibor először bejelentette az elképzelését, hogy a 13. havi illetményt levonom, és abból differenciálom majd a minőségi munkát meg a teljesítményt. Ez nyilván nem elfogadható, de ezt sikerült is megakadályozni.
Talán emlékeznek rá a képviselő urak, hogy éppen a bértábla befagyasztása kapcsán alakult meg tavaly ilyenkor, ősszel az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság, amely februárra sztrájkot hirdetett, amely sztrájk végül is nem került megtartásra, hanem létrejött egy megállapodás a kormány és az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság között, amelyben - és tulajdonképpen a mai bértárgyalások részben ezzel is összefüggnek - szerepelt egy olyan, hogy ez év tavaszán egy félhavi egyszeri kifizetés következik be. Ez kerül beépítésre most tulajdonképpen a bértáblába, hogy megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amelyek részben a népi kezdeményezésünkkel, részben pedig a szakszervezeti oldal kezdeményezéseivel függnek össze, azzal együtt, hogy ez a tárgyalás nem fejeződött még be, a szakszervezeti oldalnak egyéb javaslatai és elvárásai is vannak. Nyilvánvaló, hogy ha nem jön létre megállapodás, akkor a kormány egyoldalúan terjeszt be valami javaslatot, ha létrejön, akkor nyilván azt terjeszti be, mint ahogy erre a korábbi időszakban volt példa, éppen a tavaly őszi időszakban, a tavalyi költségvetés kapcsán nem jött létre megállapodás, és ennek más következményei lettek.
Véleményünk szerint is fontos lenne - függetlenül attól, hogy a bérrendszer átalakítására vonatkozóan újabb javaslatok, tehát konkrét javaslatok nincsenek az asztalon -, hogy ennek a népi kezdeményezésnek a kapcsán nemcsak azt kellene egyáltalán elfogadni, szentesíteni, hogy oké, akkor a bértábla minimálbérhez való igazítása megtörtént, és akkor ezzel teljesült minden, hanem fontos lenne éppen a jövőre tekintve olyan elvárásokat megfogalmazni, amelyeket Tatai-Tóth képviselő úr is mondott, hogy a bérrendszer átalakítása milyen és milyen módon, irányba történjen. Mert az előbb-utóbb bekövetkezik, azzal együtt, hogy véleményünk szerint ehhez jelentős pluszforrásokra van szükség, és nyilván azért is késlekedik a kormányzati javaslat, mert ezek a pluszforrások, úgy látszik, nem állnak rendelkezésre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Tartalmi döntést kell hoznunk. A határozati javaslatnak, illetőleg a népi kezdeményezésnek a napirendre-tűzését, tárgysorozatba-vételét, általános vitára való alkalmasságát nem kell javasolnunk, illetőleg megállapítanunk, hiszen az összegyűlt 50 ezer aláírás következtében, az Országos Választási Bizottság hitelesítése nyomán ez automatikusan napirendi pont kell hogy legyen. Magyarán tartalmi döntést kell hoznunk a tekintetben, hogy támogatja-e a bizottság a népi kezdeményezésben foglalt javaslatokat. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy a népi kezdeményezésben foglalt javaslatokat támogatja-e. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság a javaslatokat támogatja.
A bizottsági előadó kijelölése
Kell-e, pontosabban kívánunk-e itt bizottsági előadót állítani? (Tatai-Tóth András: Deák Istvánnét javaslom!) Deák Istvánné. Tekintettel arra, hogy egyhangú volt a döntés, ezért azt gondolom, hogy kisebbségi előadót nem kell állítanunk.
Köszönöm szépen, ezzel a napirendi pont tárgyalását lezárom. Az elnök úrnak és a főosztályvezető úrnak is köszönöm a megjelenést.
Tisztelt Bizottság! Az egyebek között jelezni szeretném annak, aki még nem olvasta volna az e-mailjén, hogy már megérkezett a tájékoztatás: a múlt héten tett bejelentésemtől eltérően a miniszter úr meghallgatására nem december 11-én fog sor kerülni - mert december 11-én a költségvetés másodikkörös módosító indítványairól szavaz az Országgyűlés, és azon vélhetőleg ott kellene lenniük mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőknek -, hanem egy héttel előbb, december 4-én lesz, amit délután fél 5-kor tudunk elkezdeni, tekintettel arra, hogy 2 órától... (Dr. Pósán László: Milyen nap a 2-a?) Kedd. ...Tekintettel arra, hogy 2-től Kosáry Domokos akadémikus úr temetése lesz a Farkasréti temetőben. Erre mindenkinek felhívom a figyelmét, aki netán részt kívánna venni ezen. (Révész Máriusz: Kedden, fél 5-kor?) Kedden, fél 5-kor lesz a miniszteri meghallgatás. (Révész Máriusz: Nem lehetne szerdán?) Bocsánat, nem értettem. (Révész Máriusz: Szerdán nem lehetne?) Képviselő úr, az a helyzet, hogy nem árt, ha egy miniszteri meghallgatáson miniszter is jelen van. A miniszter úr szerdán - ha jól emlékszem még a napirendjére - valahol nagyon messze vidéken, de az is lehet, hogy külföldön tartózkodik, így aztán megtarthatjuk akkor is, de elég... (Pánczél Károly: Elkísérjük! - Derültség.) Például. Tehát nélküle is megtarthatjuk persze a meghallgatást, de lehet, hogy csekély érdeklődésre fog számot tartani.
Köszönöm szépen, nekem, azt hiszem, további bejelentésem nincs. (Dr. Pósán László: A jövő héten lesz ülés?)
Kell hogy legyen bizottsági ülés a jövő héten (Földesi Zoltán: Keddig bezárólag!), vagy esetleg az azt követő hétfőn, mert egy napirendi pontunk mindenképpen van: a most tárgyalt, az egyes munkaügyi törvények módosítására benyújtott törvényjavaslat kapcsolódó módosító indítványairól kell szavaznunk. A probléma az, hogy az előzetes elképzelések szerint a munkaügyi tárgyú törvények módosításának részletes vitája kedden, az utolsó napirendi pontként kerülne sorra, következésképpen csak szerdán tudnánk ez ügyben bizottsági ülést tartani, amikor is a kormánypárti oldal nincs jelen, merthogy szerda reggel külföldre megyünk. Két lehetőség van. Az egyik, hogy némi nyomást gyakorlok a Házbizottságra, hogy ezt a részletes vitát vegyék előre, hiszen körülbelül fél 2-től szavazási szünet van a költségvetés ügyében, tekintettel arra, hogy akkor vonul vissza a költségvetési bizottság, hogy az elfogadott módosító indítványoknak megfelelően átszabja a költségvetés főösszegeit. Ekkorra három napirendi pont vitáját iktatta be az előzetes tervezet szerint a Ház apparátusa. A Házbizottságra tudok némi nyomást gyakorolni, hogy valamelyik helyett vegyük be ide a munkaügyi tárgyú törvények módosítását, és akkor nincs akadálya annak, hogy kedden, valamikor a szavazás után, mármint a költségvetési szavazás után bizottsági ülést tartsunk, amelyen ezt is és akár más javaslatokat is, ha valamire addig sor kerül valamire, megszavazzunk. A másik lehetőség az, hogy hagyjuk a dolgot folyni a maga útján, és akkor nem a jövő héten van bizottsági ülés, hanem azt követően, tehát a 10-ével... (Közbeszólások: 3-ával!) ..., bocsánat, a 3-ával kezdődő héten hétfőn, merthogy valamikor azon a héten már szavazni kell az Országgyűlésben a módosító indítványokról.
Melyiket válasszuk? (Közbeszólások: 3-a hétfőt!) Akkor nem nyomulok a Házbizottságnál. (Dr. Pósán László: Kíméljük az egészséget! - Derültség.) Jó. Akkor azon a hétfőn egy reményeink szerint röpke ülést tartunk, és... (Edelényi Zsuzsánna: 11 óra 30 perctől?) Meglátjuk. Jelenleg egy munkaidőpontnak fogadjuk el a 11 óra 30 percet, ha bejön még valami halaszthatatlan, akkor majd annak megfelelően valamivel előbbre lehet hozni az ülést, de most maradjunk a 11 óra 30 percben, jó? (Általános helyeslés.) Tehát akkor a jövő héten a jelenlegi tudásunk szerint nem lesz bizottsági ülés, az azt követő héten hétfőn igen - aztán hogy utána mi lesz, az majd úgyis kiderül.
Köszönöm szépen, a bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 45 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese