OTB-27/2007.
(OTB/43/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2007. november 27-én, kedden, 17 órakor
a Parlament Főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Pálinkás József (Fidesz) ügyrendi indítványa *
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Kákosy Csaba szóbeli tájékoztatója *
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt válaszai az elhangzottakra *
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Botka Lajosnénak (MSZP)
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 17 óra 09 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó estét kívánok mindenkinek. Kezdjük meg, helyesebben talán folytassuk a munkát. Az oktatási és tudományos bizottság november 27-ei ülését megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítottam, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Elsőként szokás szerint a meghívóval együtt kiküldött napirendi javaslatról fogunk szavazni. Amennyiben senkinek nincs ehhez megjegyzése, módosító indítványa, akkor szavazunk. (Nincs jelzés.) Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy elfogadja-e a mai napirendünket a kiküldött javaslat szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Soron következik dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Köszöntöm miniszter urat, munkatársait, valamennyi vendégünket.
Mielőtt a jelölt úrnak megadnám a szót, engedjék meg, hogy miheztartás végett ismertessem a házbizottság 1990. május 15-én elfogadott, és aztán később számtalanszor megerősített álláspontját a miniszterjelöltek kinevezés előtti meghallgatására vonatkozóan. Ez magában foglalja a miniszterjelölt rövid bemutatkozását, ennek keretében életrajzának és eddigi pályafutásának ismertetését, majd a tárcára vonatkozó elképzeléseinek vázolását. Ezt követően bizottsági kérdések következnek, amelyek az életútra, az ágazati, tárcavezetési elképzelésre, programjára, egyúttal személyes programja ismertetésére terjedhetnek ki.
Van még egy bekezdése ennek a passzusnak, nevezetesen hogy a kormány, illetve a kormányfő bemutatkozó programbeszédét megelőző meghallgatás esetében a meghallgatás során a kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára, ez most természetesen elesik, hiszen most nem az az eset van, hogy megelőzné a kormány, illetőleg a kormányfő bemutatkozó programbeszédét. Én ennek a házbizottsági állásfoglalásnak az ismertetése után adom meg miniszterjelölt úrnak a szót. (Dr. Pálinkás József: Ügyrendi dologban szeretnék szólni!)
Pálinkás képviselő úr ügyrendi indítványt óhajt tenni. Parancsoljon!
Dr. Pálinkás József (Fidesz) ügyrendi indítványa
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, azt szeretném bejelenteni, hogy a Fidesz-frakció nem vesz részt ezen a meghallgatáson, és ezt nem azért teszi, mert - én azért késtem el, mert a közlekedés olyan a városban, amilyen - nem ér rá vagy nem kíváncsi a miniszterjelölt úr programjára és a meghallgatásra. De azt hiszem, hogy ez a meghallgatás olyan méltatlan körülmények között zajlik, ami azt gondolom, hogy lassan már egy bohózatba illik, amit az oktatási és tudományos bizottság produkál.
Elég régóta tudjuk azt, hogy Kóka János miniszter megválik miniszteri posztjától, ki is jelölte utódját, de azt, hogy a parlamenti képviselőkkel néhány órával a meghallgatás előtt közlik, vagy nem egészen egy nappal a meghallgatás előtt egy levelet kapunk arról, hogy holnap ekkor és ekkor lesz a miniszter meghallgatása, ezt méltatlannak érezzük. Azt gondolom, hogy ez közelíti a kabarét. Tehát ha önök tényleg kíváncsiak arra, hogy Kákosy úrról mi az ellenzéki képviselők véleménye, akkor felteszem, hogy egy ilyen bizottsági ülést meg tudnak szervezni úgy, hogy azon az ellenzéki képviselők részt tudjanak venni.
Az is nyilvánvaló, hogy erre a meghallgatásra azért most kerül sor, mert a tisztelt képviselőtársaim holnap kirándulni mennek Brüsszelbe, ha jól tudom (Tatai-Tóth András: Tapasztalatcserére.), többféle kifejezést lehet erre használni. Ezért került sor ilyen - még egyszer hangsúlyozom - méltatlan körülmények között a meghallgatásra, amit nagyon sajnálok, mert azt gondolom, Kákosy úr is úgy érezheti, hogy valójában csak megalázó lehet számára ez a meghallgatás, hiszen nyilvánvalóvá tették a kormánypártok, hogy nem kíváncsiak arra, hogy az ellenzéknek mi a véleménye erről. Tudják, ez egy demokráciában úgy szokott lenni, hogy a különböző miniszterekről nyilván különböző véleményt alkot az ellenzék, és azzal, hogy igennel, nemmel vagy tartózkodással szavaz, igazából véleményt nyilvánít a jelöltről. Az az érzésünk, hogy önök erre nem képesek, erre nem hajlandóak, ez a meghallgatás olyan formálissá válik azáltal, hogy az igen tisztelt kormánypárti képviselők letudják ezt a napirendi pontot, amit még egyszer hangsúlyozok: méltatlannak érzek egy ilyen fontos poszt betöltése előtt, és azt gondolom, hogy ez Kákosy úrhoz is méltatlan. Igazából véve azt kell mondanom, hogy az oktatási bizottság nevében szinte elnézést kellene kérnünk azért, hogy ilyen körülmények között, valójában a parlament működésének teljesen formálissá tételével zajlik ez a meghallgatás.
Többször kértük elnök urat, hogy a bizottsági ülések szerdán legyenek, ebben megállapodtunk. Abban is megállapodtunk természetesen, hogy ha kedden erre idő van és egyeztettünk róla, akkor lehet máskor is az ülés, de a mai ülés összehívása úgy történt, mintha Magyarország hadban állna és hirtelen a honvédelmi minisztert valami baj érte volna, és ilyen módon hívták össze ennek a bizottságnak az ülését. Ezért én ugyan a bizottság ülésén érdeklődésből részt veszek, mert nagyon érdekel, hogy Kákosy úrnak mi az elképzelése a kutatásfejlesztés tekintetében, de az alkalmasságáról - képviselőtársaimmal való szolidaritásból - nem fogok szavazni, és ezt ne vegye személyes véleménynek a miniszter úr. Szeretném, ha az az együttműködés, ami a gazdasági és közlekedési tárca és ezen bizottság között és a parlamentnek van egy kutatási innovációs eseti bizottsága, amelynek szintén néhány meghívott képviselője úgy láttam, itt van, úgy lenne méltó, ha miniszter urat ebben az azt gondolom fontos kérdésben meg tudtuk volna, a Fidesz frakciója és a KDNP frakciója is meg tudta volna hallgatni. Ezt szerettem volna elmondani, és ismételten kérni elnök urat, hogy a megállapodásoknak megfelelően hívja össze a bizottság üléseit, mert egyébként a működésünk teljesen formális. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Engedjen meg három megjegyzést. Egy. Előttem fekszik, és kívánságára szívesen megmutatom, Szili Katalin házelnök asszony levelét, amely tegnapi keltezéssel kért fel arra, hogy ezen a héten ejtsük meg miniszterjelölt úr meghallgatását. Én a magam részéről, a bizottság kormánypárti többsége, de gondolom, az előzetes jelzésem alapján önök is arra készültünk, hogy ez december 3-án, délelőtt lesz. Házelnök asszony felülbírálta ezt a döntést, és arra kötelezett bennünket, hogy még a héten ejtsük meg ezt a meghallgatást, tekintettel arra, hogy 20-egynéhány ember másfél hónappal előre lefoglalt brüsszeli útjáról van szó, nem tehettem meg azt, hogy a bizottság ülését szerdára hívjam össze, amikor nem tudjuk garantálni a bizottság határozatképességét.
Kettő. Azt, hogy - mint képviselő úr is mondta - a gazdasági miniszter lemond és új gazdasági miniszter veszi át, legkésőbb január 1-jével a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezetését, az ellenzék éppen olyan jól tudta, mint én. Az ellenzék azt is pontosan tudta, hogy a gazdasági és közlekedési minisztert kinevezése előtt ez a bizottság meghallgatja.
Meglepetésként tehát önöket a meghallgatás ténye nem érhette, váratlanul, a felkészülési lehetőség hiányára aligha hivatkozhatnak. Valóban az időpont hirtelenjében összekapott volt, éppen az előzőekből kifolyólag.
Harmadszor: én megköszönöm képviselő úrnak a demokrácia működési módjára vonatkozó intelmeit. Én azért emlékeztetném képviselő urat arra, hogy az ön által képviselt pártnak van egy elnöke, aki miniszterelnökként azt mondta, hogy a parlament működik ellenzék nélkül is. Én ezzel a kijelentésével sem ellenzékben, sem kormánypárton nem értek egyet, szerintem a parlament nem működik ellenzék nélkül, éppen ezért nagyon fájlaljuk azt, hogy egy ilyen, kétségkívül szervezési nehézség miatt bekövetkezett hibára hivatkozva, a Fidesz-frakció nem vesz részt ezen a meghallgatáson, a Fidesz-frakció ide vonatkozó tagjai nem vesznek részt ezen a meghallgatáson. Köszönöm szépen. Én ennyit kívántam a képviselő úr által elmondottakhoz hozzáfűzni.
Akkor miniszterjelölt úrnak adom meg a szót bemutatkozó felszólalásra.
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Kákosy Csaba szóbeli tájékoztatója
DR. KÁKOSY CSABA gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottsági Tagok! Kákosy Csaba vagyok, 38 éves, életem java részét itt, Budapesten töltöttem, ahol születtem, ebből kivételt egy ötéves időszak képez, amikor Párizsban diplomataként dolgoztam, illetve dolgoztam rövidebb időt, három hónapot az Európai Központi Banknál. Szakmai pályafutásom is alapvetően a bankvilágban kezdődött, kereskedelmi bankban dolgoztam először, és utána hosszabb időt töltöttem a jegybankban, majd 2004 óta vagyok a GKM kabinetfőnöke, tehát az elmúlt három évet töltöttem közvetlenül a közigazgatásban.
Talán még annyit magamról, hogy alapvetően polgári családban nőttem fel, édesapám orvos, édesanyám szintén az egészségügyből ment nyugdíjba, nagybátyám nevét pedig talán néhányan ismerik, Kákosy László professzort, aki történészként dolgozott. Egyébként pedig három kisgyermek büszke édesapja vagyok, akiknek sajnos, a fejlődését újabban nem látom olyan közelről, mint szeretném, és annyiszor, ahányszor szeretném, de remélem, hogy ez azért a kapcsolatunkat semmiképpen nem rontja, sőt azt a kevés időt, amit együtt töltünk, azt igyekszünk minél jobban kihasználni.
Nagyjából ennyit az életutamról.
Ami pedig a terveimet illeti, én azzal kezdeném, hogy egy versenyző világban élünk. Egy globalizálódó világban, ahol igazából a sikeresség kulcsa az alkalmazkodóképesség megléte vagy hiánya. Azt látjuk, hogy Magyarország az elmúlt tíz évben ebben a folyamatban jelentősen előrelépett, az ország reálgazdasági fejlődése jelentős volt, mintegy 25 százalékkal csökkentettünk elmaradásokat az Unió tagállamainak átlagához képest. Ez egy komoly előrelépés. Ebben az előrelépésben jelentős szerepe volt annak, hogy Magyarország mindig nyitott volt a világra, nyitott volt a fejlődésre. Külgazdaságunk mindig kedvezően alakult, vonzottuk Magyarországra a tőkét, a tőkével pedig vonzottuk magunkra a tudást, a tudományt, az innovációt is. Arra is rá kell ébrednünk, manapság ezt látjuk, hogy Magyarországon az az időszak, amikor külföldről tőkét olcsó munkaerővel lehet idevonzani, véget ért. Mivel Magyarország nem egy olyan ország, amelyik nagy ásványi kincsekkel rendelkezik vagy hagyományos iparágakkal, amelyek a gazdasági növekedés motorjai lehetnek, ezért azt kell mondanunk, hogy mindenképpen a tudásra, a képességeinkre, a kutatásfejlesztésre, az innovációra kell építenünk azt, hogy ez az ország hosszabb távon is versenyképes legyen.
Erről szól egyébként a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium küldetése, ez az a cél, amit megfogalmaztunk egyébként abban a hároméves stratégiában, amit az idén elkészítettünk, és amelyik elérhető az interneten, és amelyik a munkánk alapját képezi a ciklus végéig.
Ennek a stratégiának egy kiemelt iránya a kutatásfejlesztés, innováció-politika kérdése. Ezt a kérdéskört is ugyanúgy közelítjük meg, mint minden mást a minisztériumban. Az első kérdés, amit fel kell tennünk, hogy az állam szerepvállalása meddig terjedjen, milyen körben legyen az állam aktív. Erre kell először választ adnunk, és ha erre tudunk egy választ adni, erre tudunk utána stratégiát építeni, erre tudunk intézkedéseket és konkrét akciókat építeni. Erről szól a kormányzati politika, erről szól az a hároméves program, amit ezen a téren is megfogalmaztunk.
Tehát mi a teendő itt az állam részéről? Természetesen az innováció terén is a megfelelő policy mix kialakítása az, ami a legfontosabb, ezért vagyunk felelősek. Ez a feladatunk, hogy irányt adjunk a fejlődésnek ezen a téren. Tudjuk ezt tenni egyrészt támogató jogszabályi környezettel, tudjuk ezt tenni közfinanszírozott programokkal, és természetesen tudjuk azzal tenni, hogy a körülöttünk lévő gazdasági és társadalmi környezetet alakítjuk úgy, hogy legyen kultúrája a kutatásnak, legyen kultúrája az innovációnak, és legyen befogadó közönsége ennek.
Ha megnézzük, hogy hol tartunk, mert azt gondolom, amikor kormányzati politikát csinálunk, a legfontosabb az, hogy reális képpel induljunk el, reális célokat tűzzünk ki, és azokat próbáljuk teljesíteni. Összeszedtem néhány indikátort, ami nagyjából megmutatja azt a helyzetet, ahol ma a kutatásfejlesztés, innováció terén állunk. Azt kell mondanunk, hogy a helyzet, a reális helyzet itt látható. Európában nem tartozunk az élmezőnyhöz, de ez nem azt jelenti, hogy el kellene keserednünk, a folyamataink jók, jó irányba haladnak, ezt kell továbbvinnünk a jövőben is.
Sokat lehet beszélni például az egyik legdöntőbb szempontról, amelyik a K+F aránya a GDP-ben, ez egy klasszikus benchmark, amit használ ma mindenki, és azt látjuk - a lisszaboni akcióprogram anno -, hogy Európában a lisszaboni stratégia 3 százalékban határozta ezt meg, 1 százalékos állami, 2 százalékos vállalati innovációs számmal. Zárójelben teszem hozzá, de nem azért, hogy megmeneküljünk a feladattól, az Unió mára visszalépett ettől a 3 százalékos szabálytól. De nem is az a lényeg, hogy konkrét számokat fetisizáljunk és azokhoz ragaszkodjunk, hanem a trendet kell megnézni, abban, hogy tudunk-e előrelépni. Azt látjuk, hogy azok a tehetséges országok Európában, például a skandináv országok, élükön mondjuk Finnországgal, jelentősen előbbre vannak, mint mi. Ebbe az irányba kell nekünk is haladni.
Ma azt látjuk, hogy az állami részarány meghaladja a vállalati részarányt, ez pont fordítottja annak a kívánalomnak, amit az Unió megfogalmaz, tehát ezen a téren mindenképpen jelentősen kell előrelépnünk.
Nagyon jól tudjuk, hogy a vállalkozások nagyon egyszerűen gondolkodnak. Akkor fektetnek bele innovációba, kutatásfejlesztésbe, ha az számukra megtérül. Ilyen egyszerű a gondolkodás. Amíg azt látják, hogy ez nagy kockázat, addig nem fogják csinálni. Tehát ezt a folyamatot kell támogatnunk, ezt kell támogatnunk programokkal, jó politikával, jó intézkedésekkel, hitelekkel, tőkével és támogatásokkal. Ezt tartom a legfontosabbnak ezen a téren.
A kormány az idén hosszú-hosszú előkészületek után elfogadta a középtávú tudománytechnológiai és innovációs stratégiát. Én egy komoly áttörésnek tekintem ezt a stratégiát, ezért ezt is kívánom a munkám alapjául használni. Nem lenne értelme ebbe belenyúlni, hiszen végre hosszú idő után az oktatási tárca, a gazdasági tárca, a Tudományos Akadémia, az NKTH és az egyetemek összefogásával készült el ez az anyag, 2010-ig, illetve 2013-ig tekint ki, és foglalja össze azokat a feladatokat, amelyeket ezen a téren a kormányzat meg kíván oldani. Ez lesz a vezérfonala a munkánknak a jövőben is.
Elkészült, a kormány a nyár végén elfogadta az ehhez kapcsolódó intézkedési tervet is, amelyik a kormányzati ciklus végéig megmutatja, hogy milyen feladataink vannak. Ha jól emlékszem, akkor 94 darab feladatot határozott meg a kormány, tehát van teendőnk mindenképpen, de ez az anyag nagyon jól kijelöli azt a keretet, amiben működnünk kell.
A stratégia fontos eleme az, hogy meghatározza azt, hogy milyen versenyképes ágazati dimenziói vannak a kutatásfejlesztésnek. Ugyanis nagyon fontos, hogy a forrásokat koncentráltan, fókuszáltan költsük el, ne porlasszuk bele a rendszerbe mindenfélére, hanem nézzük meg azokat a területeket, ahol előre tudunk törni, ahol Magyarországnak olyan előnyei vannak, amit ki tud használni, amiben az élre tud ugrani. Magyarországon nem lehet számtalan Nokia sikertörténetet csinálni. Tehát koncentráltabban kell a forrásainkat elosztani. Ez egy nagyon fontos eleme a munkánknak.
Gondolom, olvasták a stratégiát, nem akarom ennek a részleteit elmondani, de mindenképpen ez egy fontos eleme a megközelítésünknek.
Mivel ez az ágazat a kormányzaton belül is számtalan területet, de egyébként a kormányzaton kívül is számtalan területet érint, rendkívül fontosnak tartom azt, hogy az intézményi dimenziója hogyan működik ennek a rendszernek. Hiszen össze kell fognunk, másképp nem fog működni, egyetemeknek, az Akadémiának, az érdekelt vállalkozásoknak, a kormányzatnak együtt kell dolgoznia a tudomány, a kutatásfejlesztés és az innováció sikeréért.
Fontos előrelépésnek tekintem azt, hogy végre létrejön tulajdonképpen egy research council típusú intézmény ennek a csúcsán, amelybe delegál majd tagot az NKTH-hoz, illetve a GKM-hez tartozó KUTIT tanácsa, az OKM tudományos tanácsa, illetve az Önkormányzati Minisztériumhoz tartozó Régiós Innovációs Tanács. Így megfelelően képviselve lesz mindenki, és természetesen a tanácsban helye van az Akadémiának és a többi érdekeltnek is.
Azt gondolom, hogy ez az intézményrendszer lehet egy alapja, élén a miniszterelnökkel, az érintett miniszterekkel, amelyik összefogja felső szinten azt a munkát, amit a kormányzatnak ezen a téren meg kell tennie.
Azt is szeretném mondani, hogy a legfontosabb ábra és a legfontosabb kép, amit szeretnék önöknek megmutatni, az ez (Felmutatja a dokumentumot.), az innovációs értéklánc kérdése. Ez mutatja meg azokat a területeket, ahol a kormánynak beavatkozási lehetősége és kötelezettsége van. Minden területen más, pont az adott kérdéskörre fókuszáló beavatkozásokra van szükség. A támogatásoknak ma három nagy formáját különböztetjük meg és látjuk: az uniós forrásokat, az Innovációs Alapot, illetve a minisztériumhoz, tehát a GKM-hez és mondjuk háttérintézményi köréhez tartozó lehetőségeinket.
268,5 milliárd forint. Ez van a Gazdaságfejlesztési Operatív Programban, ez az összeg, ami 2013-ig rendelkezésre áll. Ez arányaiban 10 százalékos növekedés a GVOP, tehát a 2004-2006-os időszak forrásaihoz képest. Ez is jelzi a kormány elkötelezettségét e terület iránt.
Az Innovációs Alapban 2008-ban egyedül 46 milliárd forint áll rendelkezésre, plusz az a 10 milliárd forint, ami a korábbi maradványokból felszabadításra kerül, a koalíciós megállapodás értelmében évente 10-10 milliárd forinttal fog növekedni ez a forrás, és így csökkentjük le és tüntetjük el azt a maradványt, ami itt az elmúlt években felhalmozódott. Természetesen a minisztérium és a minisztérium intézményrendszere is aktív szerepet kíván vállalni ebben a munkában.
A minisztérium szerepe a policy-alkotáson kívül, tehát a politikai, szakpolitikai intézkedések meghozatalán túlmenően elsősorban különböző nemzetközi együttműködések támogatásával, fórumok, konferenciák támogatásával tud lényeges szerepet játszani, illetve olyan kiemelt projektekkel, mint az ESS vagy az ETI, amelyek önmagukban is jelentős tudományos és kutatásfejlesztési potenciált hoznak Magyarországra, ha sikeresek leszünk ezekben. Ez lehet a kormányzati együttműködés és a kormányzati támogatás egyik legfontosabb eszköze a közeljövőben. Ezt egészítik ki azok a pénzügyi eszközök, amelyek elsősorban a Magyar Fejlesztési Bankban és környékén megtalálhatók, hitelek, tőkeprogramok, garanciák, amelyek mind-mind azt segítik, hogy a finanszírozás rendelkezésre álljon, illetve a magánfinanszírozás rendelkezésre álljon, és csökkentsük azoknak a kockázatát, akik hajlandók erre a területre befektetni.
Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy a kormányzati siker szempontjából, amelyik szerintem az, hogy a kutatásfejlesztés és az innováció egy valós versenyképességi előny lesz és egy valós lényegi eleme lesz a hosszú távú magyar gazdasági növekedésnek, kulcskérdésnek tekintem az együttműködést az egyetemek és a vállalkozások között. Ez az a terület, ahol jelentős tartalékok vannak az előrelépésben. Engednünk kell egyik oldalról azt, hogy az egyetemek aktívabbak legyenek, vállalkozzanak, a spin off vállalkozások irányába elmozduljanak, támogatnunk kell az együttműködést a vállalkozói szektorral annak érdekében, hogy ők is minél több együttműködést, megbízást adjanak a minisztériumoknak, találkozzanak, együtt induljanak pályázatokon ipari együttműködések keretében, és kölcsönösen használják egymás kutatási eredményeit. Kölcsönösen használják azt a tudást, amelyek náluk megvannak, és ezáltal például növeljük a műszaki képzésben részt vevő diplomások számát, az egyetemek kapjanak pontos visszajelzést arról, hogy mik a piac igényei, és ahhoz igazítsák a felsőoktatás szempontrendszerét.
Természetesen a felsőoktatási intézmények ezek után nagyon fontos szerepet játszanak regionális szinten is, hiszen ők tudják összefogni azt a tudást, amely az adott régióban megvan, tudnak a vállalkozásokra, mint egy misszió, intellektuális kisugárzást gyakorolni annak érdekében, hogy a helyi vállalkozások is minél inkább bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy én egy olyan időszakot vizionálok a minisztérium és a magam számára ezen a területen, amelyet az együttműködés fog jellemezni. Úgy ítélem meg, hogy az utóbbi időszakban rendkívül sikeresek vagyunk a korábbi feszültségek eltüntetésében, egy sokkal jobb napi együttműködés alakult ki az érdekeltek között. Nem vagyunk a végállomáson ezen a téren, minden nap van feladatunk, hogy ebben előrelépjünk, de én azt érzem a küldetésemnek, hogy ebben dolgozzunk, minden nap, sokat, egyeztessünk, és természetesen ebben az egyeztetésben szeretném, hogy ha a bizottság, ahol most vagyok, önök is partnereim lennének. Szívesen jövök akkor is, amikor az ellenzék is itt van, szívesen beszélgetek ezekről a kérdésekről önökkel, egyeztessünk résztémákról, működjünk együtt, és próbáljunk sikereket elérni ezen a téren. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megköszönöm jelölt úr bemutatkozó előadását, és akkor a bizottság tagjainak adom meg a lehetőséget.
Azt indítványoznám, hogy elsőként ki-ki kérdéseket és valódi kérdéseket fogalmazzon meg, és ezt követően jelölt úrnak megadjuk a lehetőséget a válaszadásra, majd ha bárkinek megjegyzése van az elhangzott válasszal vagy annak egy részével kapcsolatban, akkor természetesen második kört is nyitunk.
Kérdezem tehát, hogy kíván-e valaki kérdést feltenni. Mohácsi képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tulajdonképpen az a munka, amit folytatni kell, hiszen ön kabinetfőnökként ebbe a tárcába úgy néz ki, hogy ebben a két évben elég tisztességesen beletanult, de emellett nyilván - és nem akarok itt olyan sarkalatos kérdésekre kitérni, amelyek most éppen a közvéleményt foglalkoztatják - az utakkal, a vasúttal és a mostani problémákkal kapcsolatosan persze, tovább kell vigyük ezeket a problémákat és orvosolni is kell, amellett, hogy ennek a nap 24 órájában ön nyilván részese, hogy ebbe esetlegesen, amellett, hogy tudom, hogy ezt a programot végig kell vinni, mert ami nem igazán gazdaságos, azt gazdaságossá kellene tenni valamilyen úton-módon.
A másik pedig, ha már nálam van a szó, és akkor a második körben nem szólnék, elnök úr, csupán annyit, hogy ma úgy prognosztizálták, hogy 17 óráig tart a parlament, és 17 órakor átsétálunk ide, és meghallgatjuk miniszterjelölt urat. Korábban befejeztük, de ettől függetlenül becsülendő, hogy professzor úr, képviselőtársunk azért egyedül eljött erre az ülésre. Azt pedig én magam külön értékelem, hogy ön a bemutatkozását nem azzal kezdte, hogy ki van itt, és ki nincs itt, hanem elmondta azt a programot, ami nagyon tetszik, és ehhez sok sikert kívánok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Valóban, csatlakozom képviselőtársamhoz, meggyőző volt az a bemutatkozás, amit ezen a területen hallottunk. Ugyanakkor a kérdésem arra vonatkozik, amit fel szeretnék tenni, hogy a tudomány területén dolgozóknak, az Akadémia környékén lévő kutatóintézeteknek, az Akadémia által fenntartott kutatóintézetek dolgozóinak, az egyetemeken dolgozó kutatóknak vissza-visszatérő gondja, és legutóbb az innovációs eseti bizottság ülésén elég határozottan felmerült, hogy a tudomány és az innováció irányításának, amiről most jelölt úr elmondta az elképzelését, hogy hogyan lesz ebből egy egységes politika, hogyan lesz egy egységes irányítás, de mégis úgy érzik a terület dolgozói, hogy sok gazdája van az ügynek, és időről-időre vannak törekvések, hogy akár az NKTH ne egy minisztériumi alfejezet legyen, hanem önálló kormányzati intézmény, és akár olyan törekvést is hallunk, érzékelünk, hogy akár a tudománynak, az innovációnak külön minisztériuma is legyen.
Tehát hogyan látja ön ezt a kérdést, hogy a jelenlegi keretek között az az együttműködés, ami akár az egyetemi kutatás, akár az akadémiai kutatás, a gazdasági élet területén szükséges innováció összehangolását jelenti, a jelenlegi szervezeti keretben ez sikerre vihető-e? Erre vonatkozik a kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormos képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt mondta a bevezető előadásában, hogy nagyon fontos, hogy Magyarországon kultúrája legyen a kutatásnak. Valamilyen szinten én úgy gondolom, hogy van kultúrája a kutatásnak, mindamellett látunk olyan nem túl szívderítő adatokat is, hogy az elmúlt időszakban a Magyarországon bejelentett szabadalmak, újítások száma - összevetve az európai uniós átlaggal vagy hasonló nagyságrendű országokkal - bizony, elég elkeserítő képet mutat.
Tehát egyfelől azt lehet látni, hogy ilyen jellegű kultúrája és gyakorlata van az országnak, és valami oknál fogva ez a folyamat az utóbbi időben megtörni látszik. Hogyan látja miniszterjelölt úr, hogyan lehetne ennek a feltételeit javítani? A feltételjavítással és a kultúrával függ össze a kérdésem azon része is, hogy két fő irány mindenképpen mutatkozik itt, és ebben talán van vitatott és eldöntendő kérdés is, amikor azt mondjuk, hogy milyen irányba fejlesszük a kutatás feltételeit. Csináljunk-e vonzó háttérfeltételeket, tulajdonképpen olyan infrastruktúrával, ahová érdemes jönni kutatni, és vonzzunk ide külföldről kutatókat és kutatóbázisokat hozzunk létre, ennek is van európai gyakorlata, ahol ezt a módszert alkalmazták, vagy hogyan látja, mennyire van lehetőség arra, amit én nagyon fontosnak tartanék, hogy a magyar szellemi bázist erősítsük ezen a területen? Tehát gyakorlatilag a magyar kutatásfejlesztés személyi utánpótlását hogyan tudnánk erősíteni, nemcsak a kiszolgáló személyzet vonatkozásában, hanem milyen eszközök és lehetőségek lennének arra, hogy valóban azt az emberi erőforrást, ami egy ország versenyképessége szempontjából lényeges, adott esetben a saját háttereinkből, a saját ifjúságunkból, a saját egyetemi képzésünkkel és kutatóbázis-helyek kialakításával hogyan tudnánk segíteni?
Jelezte jelölt úr, hogy bizonyos kutatási területeket célszerű lenne koncentrálni. Pontosan tudjuk, hogy Magyarországon egy-egy kutatási témának számos kutatóhelye létezik, ha úgy tetszik, párhuzamos műhelyek futnak. Nyilvánvalóan célszerűnek látszik ennek a koncentrálása, hol lennének, vagy milyen rendszerben lennének ezek a kristályosodási pontok, és adott esetben vállalja-e - tudom, hogy költői a kérdés -, miniszter úr az ezzel járó, valószínűsíthető konfliktusokat, hiszen itt érdekek is megjelennek. Ezt hogyan próbálja az elkövetkezendő időszakban kezelni?
Összességében: a bemutatkozásban, ami nekem fontos volt, hogy azt a területet, amit mi képviselünk ebben a bizottságban, milyen módon tudja miniszterjelölt úr egy egységes rendszerben átlátni, mert valóban - mint ahogy képviselőtársam is mondta - egy kicsit szétaprózódott ilyen tekintetben a mi rendszerünk, hogyan fog ez egy egységes, hatékony, fenntartható, versenyképes struktúrává válni? Nyilván ez az elkövetkezendő időszak feladata, a kérdésem tehát tulajdonképpen erre a három részterületre vonatkozik elsősorban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Földesi képviselő úr!
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Nem szeretnék szereptévesztésbe esni, de mint képviselőnek, nincs más alkalmam tájékozódni öntől. Nyilván az ön által elmondottak a mi szakbizottságunk témaköréhez tartozóak voltak, mégis engedje meg nekem, mert nincs kétségem afelől, hogy ön néhány nap múlva a Magyar Köztársaság kormányának gazdasági és közlekedési minisztere lesz, arról mondjon néhány gondolatot, tényleg csak röviden, és nem akarom a bizottság szakterületéhez tartozó ügyek elől elvinni az időt, hogy milyen elképzelései vannak önnek az ország gazdasági fejlettsége kiegyenlítésére?
Én Békés megyei képviselő vagyok, és azon túl, amit az imént kérdésekben, szakkérdésként megfogalmaztak képviselőtársaim, engem nagyon érdekelne az, hogy milyen elképzelései vannak önnek e tekintetben a tárca élén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Botka Lajosné képviselő asszony.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam a rendkívül világos és nagyon céltudatos bemutatkozását, már ami a szakterületünket illeti. Két kérdést szeretnék megfogalmazni. Az egyik: csatlakozva Földesi Zoltán képviselőtársam bevezető gondolatához: a munkamódszerre szeretnék rákérdezni. A kérdésem természetesen egy helyzetelemzésből adódik. Szeretném megismerni, hogy ön, mint miniszter, és az ön által irányított minisztériummal milyen módon és milyen formában nyílik kapcsolatunk vagy alakul a kapcsolatunk, mint egyéni országgyűlési képviselőknek, és mint a képviselőcsoport egy tagjának is. Tehát mi lesz az a munkamódszer, ahogyan önt megkereshetjük azokkal a helyi, lokális, vagy akár az egész országot érintő ágazati hatáskörbe illő problémákkal, kérésekkel, javaslatokkal? Ez a munkamódszer kérdése.
A másik, amely a kutatásfejlesztés, innováció témakörét illeti: nagyon világos a stratégia, ismerjük, hallottunk róla, világos, hogy kialakult irányító intézményrendszer, ami a policy making-ről szól, tehát a csúcsszervezet feláll. Az is világos, hogy ön épít azokra a meglévő szervezeti egységekre, egyetemekre, kutatóintézetekre, és nyilván a gazdaság szereplőire is, ahol a K+F programok elindulhatnak. Az én lokális tapasztalatom, ami semmiképpen nem gondolom, hogy generálisan igaz lehet, de helyi szinten mindenképpen igaz, hogy akár a kutatásfejlesztésben, akár az innovációban a gazdasági szféra szereplői - ön is mondta - akkor jelennek meg megrendelőként vagy alkalmazóként, ha az a saját szükségleteiket, a saját gazdasági, nyilván eredményességüket növeli. Ebben a dologban úgy ítélem meg, hogy az elmúlt évtizedben nem alakult ki az a kultúra, hogy egymástól hogyan lehet megtanulni ezeknek az eredményeknek a hasznosulását. Tehát van-e arra szervezeti vagy módszerbeli elképzelése, hogy hogyan lehet akár a K+F, akár az innováció, akár a kutatás eredményének a gazdasági hasznosulásának az útját lerövidíteni és kultúráját megtanítani mindazokkal, akik ebben szereplők? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az első kérdésem arra vonatkozik, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal önállóságát mennyiben kívánja fokozni, vagy ha itt netán úgy gondolná, akkor korlátozni?
A második kérdésem arra irányul, hogy az NKTH pályázatait milyen formában kívánják működtetni? Az ön elődje kísérletet tett arra, hogy az NKTH-t valójában a minisztérium hivatali szerkezetébe integrálja. Nem nagy titok vagy nyílt titok az a felfogásom, hogy ez egy hibás elképzelés. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnak egy kormányhivatalként nagyfokú önállósággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy ebben a szférában szokásos módon, a források elosztása ne valamiféle hivatali forráselosztás legyen, és főként ne valamiféle politikai szempontok szerinti elosztás legyen. Ezt nem támadásnak szánom senki ellen, mindannyian tudják a képviselők, hogy a politika körül azonnal megjelenik mindenféle lobbiérdek, úgyhogy azt, hogy a pályázati rendszer átlátható, világos és az NKTH által koordinált legyen, mindenféle politikai beavatkozás nélkül, ezt fontosnak tartom. Örülnék, hogy ha a miniszter úr ebben nem mondom, hogy megnyugtatna, mert nem vagyok különösebben ideges, de ha arról hallhatnék öntől, hogy az NKTH önállóan és a pályázatait a világ fejlett és demokratikus országaiban szokott nyitottság, átláthatóság jellemezné, ha erre garanciákat adna, annak örülnék.
Az ön elődje nagyon erősen támogatott egy európai projektet, ezt az Európai Spallációs Neutronforrást, bizonyára, mivel kabinetfőnök volt, akkor is ismeri ezt a projektet, ha az nagyon a szakterületébe nem tartozik. Kíváncsi lennék, hogy mik a tervei ezzel a projekttel kapcsolatban.
A következő kérdésem arra irányul, hogy ki határozza meg a versenyképes ágazatokat, milyen mechanizmust gondol működtetni? Ez nagyon nehéz kérdés, ha ön ezt komolyan gondolja, akkor át kell érezni ezt, hogy ez nem olyan, hogy hopp, meghatározom a versenyképes ágazatokat. És szeretném azt is hallani, hogy ön szerint ki határozza meg, hogy mire koncentrálunk? Mi a mechanizmusa ennek? Ezek jól hangzanak, miniszterjelölt úr, hogy koncentrálni kell, és meg kell határozni a versenyképességet vagy a versenyképes ágazatokat. A nehézség akkor adódik, amikor ezt ténylegesen meg kell határozni, milyen mechanizmust gondol itt működtetni?
Ön is jól tudja, hogy a kutatásfejlesztés forrásai és irányítása is, döntéshozatali mechanizmusa is meglehetősen széttagolt. Én nem kergetem azt az illúziót, hogy ezt most hirtelen egységessé lehetne tenni, ugyanakkor egy összehangolásra ezen a területen mindenképpen szükség van. Ön említette, hogy 268 milliárd forint van a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben vagy Új Magyarország Fejlesztési Tervben. Én egyetemi vezetőként, gyakorló pályázóként úgy látom, hogy a fejlesztési források, az NKTH forrásai és az egyetemi fejlesztések, amelyek még maradtak valamennyi a tárcánál, nem sok minden, ezek nincsenek megfelelően összehangolva. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv egyik programjáért ez az államtitkár felelős, a másik programjáért az az államtitkár felelős, még egy kicsit érdesebben fogalmazva - amihez hozzá kell majd szoknia, ha ilyen helyeken megjelenik -, az egyik operatív programba az egyik államtitkár pancsol, a másik operatív programba a másik államtitkár pancsol. Kíváncsi lennék, hogy van-e valamilyen elképzelése arra, hogy ne torzók épüljenek ebben az országban egy-egy hirtelen támadt kutatási, fejlesztési ötlet nyomán.
Arról is szívesen hallanék, hogy mi az álláspontja, említette az egyetemeket, mint - használjuk ezt a szót mostanában - tudásközpont, kétségtelen, hogy koncentrálódik ott a tudás, bár ez a tudásközpont csak ilyen dzsókerszó, vannak azonban Magyarországon főfoglalkozású kutatóintézetek is, ezek elsősorban az Akadémia kutatóintézetei. Nagyon örülnék, ha hallanánk egy pár szót arról, hogy mi az álláspontja ezen intézetek kutatási programjainak a támogatásáról.
Végül említette a hitel kérdését. Én ugyan nem látom, hogy Magyarországon ki nyújt hitelt kutatásfejlesztésre, az az igazság, hogy nem is a szokásos hitelkonstrukciókban nyújtanak erre hitelt másutt sem, hanem úgynevezett kockázati tőke. Tervez-e valamilyen változtatást vagy van-e valamilyen terve arra vonatkozóan, hogy Magyarországon megjelenjen a kockázati tőke, mint tényleges hajtóereje a kutatásfejlesztésnek?
Örülnék, ha válaszolna ezekre a kérdésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, professzor úr. Ha nincsen további kérdés, akkor engedjék meg, hogy én is, immár kivetkőzvén elnöki szerepkörömből, feltegyek három, vagy talán inkább három és fél kérdést jelölt úrnak. Az egyik, amit a mondandója elején említett, hogy Magyarországon véget ért az olcsó munkaerőre épülő gazdasági növekedés korszaka, és a tudásalapú gazdaság az, tehát a magas hozzáadott értékű munka az, ami Magyarországon szóba jöhet. Én ezzel egyetértek ugyan, de tennék hozzá egy elég vaskos kérdőjelet. Ez a vaskos kérdőjel pedig arra vonatkozik, hogy Magyarországon él körülbelül egymillió olyan munkaképes korú ember, aki nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem azért, mert ebben a gazdasági szerkezetben, ebben az egyre inkább tudásalapú, egyre inkább a magas hozzáadott értékű munkát preferáló gazdaságban egész egyszerűen nincs számára hely. Ő pedig nem képes másra, funkcionális analfabéta, nem végezte el a nyolc osztályt sem, nem nagyon képes a társadalmi újratermelési folyamatba beilleszkedni.
A kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy miközben természetesen jól tudjuk, hogy Magyarország fejlődését nem lehet az ilyen munkára alapozni, nem volna-e mégiscsak ésszerű valamilyen lehetőséget nyújtani ezeknek az embereknek? Nem volna-e mégiscsak ésszerű őket is bevonni a termelőmunkába, egy meglehetősen alacsony szintű, és alacsony hozzáadott értékű termelésbe? Ha ezen alig van, vagy akár nincs is profitja az államnak adott esetben, még mindig inkább megéri, mint segélyekkel finanszírozni az ő létfenntartásukat.
A másik kérdésem a tudományhoz, kutatáshoz, fejlesztéshez elég szorosan kötődő területre, az informatikára vonatkozik. Éppen a tegnapi vagy a mai napon az Unió egyik biztosa említette Magyarországon azt a meglehetősen érdekes, bár nem nagyon újszerű összefüggést, hogy az Unió országaiban azok az országok tudtak kiemelkedő gazdasági fejlődést produkálni, ahol az informatikába, az informatika különféle szektoraiba való beruházás az átlagosnál magasabb. Igen jó korrelációt sikerült kimutatni e között, tehát az ország gazdasági növekedési képessége, illetőleg az informatikába beruházott összegek között. Ez a felismerés mond-e valamit a magyar kormánynak, annak a magyar kormánynak, amelyet hétfőtől ön is képviselni fog?
A harmadik kérdésem pedig most már tényleg a kutatásfejlesztésre vonatkozik, pontosabban szólva annak a gazdasági hatására és lehetőségeire. 2000-ben az Európai Unió megítélésem szerint fennállása legjobb döntését hozta meg a lisszaboni csúcstalálkozón elfogadott stratégiával, az úgynevezett lisszaboni stratégiával, amely nemcsak célul tűzte ki, hogy 2010-re az Európai Unió a világ legversenyképesebb régiója legyen, de az ehhez vezető utat is felvázolta. Az Európai Unió ezt követően konzekvensen tartózkodott attól, hogy ezt az utat járni próbálja, talán csak a skandináv államok voltak azok, és Írország, amelyik megindult ezen az úton.
Ennek eredményeként nemcsak az Egyesült Államoktól való leszakadásunk növekedett, de az egészen pillanatnyi statisztikát nem ismerem, de vagy már nem is a második, csak a harmadik legversenyképesebb régió vagyunk a délkelet-ázsiai régió után, vagy ha ez nem így van, akkor éveken belül így lesz.
Tehát azt kérdezem, hogy ön szerint részint Magyarországra, de még inkább az egész Európai Unióra vonatkozóan hogyan lehetne a közgondolkodást visszatéríteni abba az irányba, ami a lisszaboni stratégiában megnyilvánult ugyan, de a tagországok részéről süket fülekre talált?
És ha a fél kérdést is megengedi, mert ez egy nagyon rövid és egyszerű kérdés, Pálinkás képviselő úr már egy fél szóval említette, hogy tudomásom szerint Magyarország elég jó eséllyel pályázik erre a bizonyos európai neutronkutató központ elhelyezésére. Ön hogyan látja ennek esélyeit, illetőleg hogyan látja annak lehetőségét, hogy mit tehet Magyarország azért, hogy ezt a projektet elnyerje? Köszönöm szépen.
Dr. Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszterjelölt válaszai az elhangzottakra
DR. KÁKOSY CSABA gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Köszönöm szépen a sok és mindenképpen tanulságos kérdést. Azt hiszem, hogy nagyon a lényegre tapintó kérdéseket kaptam, amelyekért külön köszönetet szeretnék mondani.
Ha jól értettem Mohácsi József kérdését, arra vonatkozott, hogy itt az út, vasút és egyéb problémák mellett egyáltalán lesz-e idő arra, hogy a kutatásfejlesztés és az innováció témakörével foglalkozzam. Kell, hogy legyen rá idő. Ha nekem nem lenne egyébként rá időm, szerencsére körülöttem van egy nagyon jó csapat, tehát úgy érzem, hogy mind a minisztériumban, mind az NKTH-ban olyan kollégák, vezetők vannak, akik elkötelezettek ebben az ügyben, tehát én velük együtt kívánok dolgozni ebben a munkában, és velük csapatként szeretnék eredményeket elérni, és persze, emellett majd megküzdünk a különböző közlekedési témákkal is.
Többen, Tatai-Tóth András, Kormos Dénes és talán még néhányan kérdeztek rá az irányítási struktúra kérdésére. Sőt, Pálinkás képviselő úr pedig ennek egy speciális ágát, az NKTH önállósága, pályázati politikája kérdéskörét kérdezte meg. Először is én mindig annak vagyok a híve, hogy ha működési, együttműködési problémáink vannak, akkor arra ne szervezeti választ próbáljunk adni első körben, hanem próbáljuk meg az együttműködést javítani, és próbáljuk meg azt rendbe tenni, vagy úgy nézzünk rá a szervezeti kérdésekre, hogy hogyan tudnánk egyszerűsíteni az együttműködést, hogyan tudnánk hatékonyabban együttműködni egymással.
Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert az NKTH esetében is abból indulunk ki a minisztériumban általában, és minden ágazat kapcsán, hogy a minisztérium egy méretét tekintve kisebb, hatékony, úgynevezett policy making hely, tehát ahol a szakmapolitikai döntéseket hozzuk. Ezeknek a döntéseknek a meghozatalában pedig rendkívüli módon támaszkodunk arra a körülöttünk lévő intézményi körre, ahol igazából a tudás összpontosul, akik közelebb vannak az ügyfeleinkhez, akár piaci ügyfelek, akár mondjuk a közszférából érkező ügyfelek, tehát jobban ismerik a napi ügyeket, mint adott esetben a minisztérium. Mi így próbálunk működni. Ezt próbáljuk a közlekedésben is csinálni, tehát például a Nemzeti Közlekedési Hatóság, amelyik az egész országban jelen van, az az egyik legfontosabb előkészítő szerve a minisztériumnak közlekedési szabályok alkotásában, hogy hogyan tekintünk a közlekedési szektorra, mint szabályozandó területre.
Ugyanígy gondolkodunk az NKTH-ról is. Azt gondoljuk, hogy az NKTH az a szervezet, amelyik nekünk egyfajta, mindig úgy szoktam mondani, és elnézést, hogy ilyen angol szavakkal dobálózok időnként, tehát mint egy agency, egy ügynökség lényegében az NKTH, úgy tekintjük, amelyiknek tényleg az a szerepe, hogy a szakmapolitikai döntéseinket megalapozza, folyamatos együttműködésben van az érintettekkel, nagy nemzetközi hálózati együttműködésben kell részt vennie, és ezáltal segíti a munkánkat.
Ehhez képest én egy másodlagos kérdésnek érzem, hogy egészen őszinte legyek, ezt a központi hivatal kontra kormányhivatal kérdéskört. Remélem, hogy Feriék sem érzik a napi gyakorlatban, hogy különösebben az önállóságukat csorbítani akarnánk. Megadjuk azt a működési szabadságot, ami a működésükhöz mindenképpen kell, és minden olyan felhatalmazást megadunk a hivatalnak, ami a működéséhez szükséges.
A kormányhivatal kontra központi hivatali kérdést sokkal inkább egy általános kormányszervezeti vagy kormányzati szervezési kérdésnek tekintem, nincs ebben igazából erős álláspontom, hogy az egyik vagy a másik a hasznos, számomra az ügy sokkal fontosabb, és azt gondolom, hogy az ügyet a mai szervezeti felállás is szolgálja.
A pályázati politikát illetően pedig egy dologból tudok kiindulni lényegében, azon a gondolatmeneten, amit Pálinkás képviselő úr is mondott, hogy fejlett, nyitott országokban a pályázati rendszerek transzparens, átlátható módon működnek. Én egy olyan világban szocializálódtam, a bankvilágban és a diplomáciában, ahol ez egy alapfeltétel volt, tehát számomra ez egy kötelező elem a működésben. Ma sem érzem úgy, hogy a minisztérium megpróbálna belenyúlkálni az ügyekbe. Se konkrét pályázatokba nem próbálunk belenyúlni, se egyébként a pályázatok összehangolásában nem érzem a mi esetünkben azt a pancsolást, hogy így mondjam, amit képviselő úr mondott. Nálunk egy szakállamtitkár úr pancsol - ha ezt a kifejezést viszem tovább - az Innovációs Alap, illetve a Gazdaságfejlesztési Operatív Program pályázatai ügyében. Tehát pont rajta keresztül megvan az az összhang, és ez a működésnek egy fontos eleme, valaki erre még rákérdezett, az összehangolatlanság vagy összehangoltság kérdésére. Pontosan úgy működünk egyébként, hogy az Innovációs Alap pályázatait a Gazdaságfejlesztési Operatív Programra építjük rá, tehát pont azon dolgozunk, hogy ez az összehangoltság meglegyen, és ne egymással versenyző pályázati kiírások legyenek. Egyébként a Gazdaságfejlesztési Operatív Program irányító hatósága, tehát a Fejlesztési Ügynökség, illetve a pályázatkezelő cég és az NKTH között folyamatos együttműködés van, és folyamatos tapasztalatcsere van azon a téren, hogy ez a működés a gyakorlatban is megvalósuljon. Csak természetesen a pályázatok elbírálása pedig alapvetően bírálóbizottságokon keresztül történik, a miniszternek ilyen értelemben nincsen beavatkozási lehetősége, de ne is legyen, azt gondolom, ez így helyes.
Kormos Dénes kérdezte azt a kérdést, hogy hogyan tudjuk lényegében a magyar kutatókat itt tartani, megtartani, és hogyan tudunk idevonzani kutatókat. Ez sokszor felmerülő kérdés, hogy elvándorolnak Magyarországról a kutatók. Azt gondolom, hogy nem baj, hogy ha elmennek, csak jöjjenek vissza. Tehát kormányzati oldalról is kimondottan támogatnunk kell azt, hogy menjenek ki, tanuljanak, mártózzanak meg a nemzetközi kutatói életben, a nemzetközi világban, hozzák haza azt a tudást, amit felszedhetnek, az NKTH-nak is erre vannak együttműködései, most például Szingapúrral van egy kialakuló együttműködés, aminek az a lényege, hogy hozzunk ide onnan kutatókat, és engedjünk ki magyar kutatókat oda, és ott tanuljanak, ott fejlődjenek tovább.
Itt utalnék az ESS kérdéskörére. Az ESS önmagában, ha sikerül elhoznunk, egy olyan katalizátora lehet a magyarországi kutatásoknak, amely sok-sok kutató Magyarországra érkezését és a magyar kutatók felértékelődését jelenti, tehát ezért is kell ezért a pályázatért harcban lennünk, harcban is vagyunk. A szakértői bizottság a lehetséges helyszínek közül már megjelölte a pályázatnak szerintünk megfelelő várost, én ezt most nem mondanám el ebben a körben, ennek a nyilvános bejelentése majd egy kicsit később lesz, tehát nem akarnám ezt a poént most itt lelőni, hogy úgy mondjam, de a város kiválasztása után 2008 egy nagyon-nagyon erőteljes lobbitevékenységről fog szólni, hogy felépítsük azt a nemzetközi konzorciumot európai országok bevonásával, és nemcsak uniós, hanem az Unión kívüli országok bevonásával, hogy ezt a pályázatot sikerre tudjuk vinni. Ezen keményen fogunk dolgozni, és egyébként kérem önöket is, hogy az önök saját csatornáin, nemzetközi együttműködésekben támogassák ezt a törekvést, úgy gondolom, hogy ez egy komoly lehetősége a magyar kutatásfejlesztésnek.
Elnök úr is és Földesi Zoltán is megkérdezett két olyan kérdést, ami szerintem a gazdaságpolitika egyik alapkérdése. Az egyik alapkérdés a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítésének esélye és lehetősége, a másik pedig az, hogy a strukturális munkanélküliség, azoknak a százezreknek vagy milliós nagyságrendnek a visszahozatala a munkaerőpiacra, akik úgy tűnik, hogy nagyon hosszú távon kiírták magukat ebből, és nagyon nehéz őket visszahozni. Azt gondolom, hogy ez az a terület, ahol nincsenek csodagyógyszerek, hanem csak nagyon sokfajta beavatkozással lehet ezt a folyamatot segíteni.
Ami a területi egyenlőtlenséget illeti: csak néhányat mondanék, ami például a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium környékén vagy részvételével folyik. Természetesen a regionális fejlesztési programok próbálnak ebbe az irányba menni, vannak a gazdaságfejlesztési programnak is olyan részei, amelyek kimondottan hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására irányulnak, akár például - és majd áttérek az informatikára - a széles sávú Internet kiépítése témakörében, de általában is szeretnénk a digitális egyenlőtlenségek kérdéskörén pályázatokkal segíteni. Ilyen például a NetreKész program, ami szerintem egyébként egy mértékadó együttműködés, ahol a kormányzat és a magánszféra együtt próbál ezen a területen segíteni.
Nagyon sok ilyen lépéssel kell segítenünk, és ebben a kérdéskörben egyébként kell vizsgálnunk - és itt utalnék egy másik kérdésre - bizony, az infrastruktúra helyzetét is, hogy útfejlesztésekkel, vasútfejlesztésekkel hogyan tudjuk ezt a helyzetet elősegíteni, és ma például az is egy fontos szempont a politikánkban, hogy igyekszünk a befektetőket, külföldi befektetőket olyan területekre vinni, amelyek hátrányosabb helyzetben vannak, nem annyira fejlettek, mint az ország más területei. Ott úgy jutalmazzuk őket, ha odavisszük őket, hogy nagyobb kedvezményeket kapnak a befektetéseikhez. Ilyen eszközökkel, egy komplett eszköztárral kell ezt a kérdéskört kezelnünk, csodafegyver nincs a kezünkben, és nem is lesz.
Ami pedig a munkaerőpiacra való visszavitelt illeti: ez egy nagyon nehéz kérdés. Itt a döntő kérdés, hogy ezek a csoportok, részben generációs kérdések, mennyiben lehet őket arra rávenni, hogy képezzék magukat, hogy tanuljanak, átképzéssel, szakképzéssel. Ez egy döntő szempont. Természetesen amikor azt mondom, hogy alapvetően egy tudásalapú gazdaságot építünk, magas hozzáadott értékű termeléseket akarunk, természetesen nem azt mondom, hogy nem fog Magyarországra jönni - mert reményeim szerint fog jönni - úgymond tömegtermelést megvalósító befektető is, és reményeim szerint a magyar gazdasági szektor is az elkövetkező időszakban egy nagyobb növekedés mellett fel fogja szívni a ma munkanélküli rétegek egy részét, de mindemellett kulcsfontosságúnak tartom azt, hogy az oktatással mennyiben tudunk ebben a kérdésben segíteni. Ezt tartom itt a kulcskérdésnek. Ezért mondom azt, hogy ez sem egy egyszerű folyamat, ez sem egy kétnapos megoldandó feladat.
A kutatóhelyek koncentrációja. Való igaz ez a felvetés. Azt gondolom, hogy itt nem az a megoldás, hogy akkor megpróbálunk ebbe valamilyen módon erőszakosan belenyúlni, hanem én alapvetően a hálózatosodást tartom a megoldásnak. Támogatnunk kell az együttműködést az ilyen széttagolt kutatóhelyek között, őket kell egy csapatba - hogy úgy mondjam - húzni, köztük kell együttműködéseket kialakítani, ezt próbáljuk a programjainkkal is támogatni.
Botka Lajosné kérdezett a munkamódszerről, hogy hogyan fogunk a képviselőkkel kapcsolatot tartani. Sokfajta módon természetesen, például majd önök időről időre idehívnak engem, hogy számoljak be különböző ügyekről. Ezzel kapcsolatban azért azt a véleményemet hadd mondjam el itt, ebben a körben, hogy vannak olyan országok, például az Egyesült Államok, ahol mondjuk a szenátus vagy a kongresszus gazdasági bizottságának a meghallgatása, ahol meghallgatják a pénzügyminisztert vagy a jegybankelnököt, az egy komoly médiaesemény negyedévente. Tehát van rangja annak, hogy parlamenti bizottságok odahívnak minisztereket, más közszereplőket, és megkérdezik őket, hogy mi történik, valójában hogyan látják a világ alakulását.
Tehát én a magam részéről azt a fajta igényt, ha ez a bizottság részéről megfogalmazódik, hogy bizonyos ügyekben jöjjünk el kollégáimmal és beszéljünk arról, hogy miben gondolkodunk, ebben mindenképpen állunk rendelkezésükre, és szívesen fogunk ennek eleget tenni.
Ezen kívül azt látni kell, hogy van néhány olyan kiemelt ügy, ami a minisztériumhoz tartozik, amiben biztos, hogy a képviselők különösen érdekeltek. Ezeket a tapasztalataim alapján általában az infrastruktúrafejlesztés környékén lehet találni. A kabinetem felépítésében lesznek olyan koordinátorok, akik egyrészt fejlesztési kérdésekkel, illetve a vasút kérdéseivel fognak foglalkozni, és természetesen azt a megszokott gyakorlatot a gazdasági tárcánál, hogy van egy összekötőnk a szocialista frakcióval, azt természetesen megtartjuk a jövőre nézve is, tehát azt gondolom, hogy ezek a csatornák meglesznek. Igyekszünk majd, hogy ha a személyek és az elérhetőségek kialakulnak, akkor valamilyen kommunikáció révén ezt a képviselők részére is természetesen eljuttatni.
Szintén ön kérdezte itt a vállalkozások, innováció kérdéskörét. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy az elkövetkező időszakban a munkaprogramom egy sarkalatos elemének tartom azt, hogy az üzleti szektorral való párbeszéd intézményét emeljük magasabb szintre. Úgy érzem, hogy ezen a téren jócskán van lemaradásunk, és arra készülök, hogy részben használva a minisztérium meglévő csatornáit, részben azt a befektetői tanácsot, versenyképességi tanácsot egy kicsit megreformálva, hogy őszinte legyek, de az üzleti szektorral való állandó párbeszéd részévé tegyem. Megmondom őszintén, hogy azt gondolom, hogy a gazdasági tárcának az egyik feladata, hogy az üzleti szektor hangja legyen a kormányban. Tehát nekünk elemi érdekünk, hogy a magyar üzleti szektorral, kezdve a kicsiktől egészen a multikig, legyen egy aktív kapcsolatunk a vállalatokkal közvetlenül és a vállalatok szervezeteivel is.
Ebben az együttműködésben én például szükségesnek tartom, hogy ezt a kérdést majd napirendre tűzzük, hogy az innovációban ők hogyan gondolkodnak, hiszen az az arány, amiről beszéltem a prezentációm elején, az egy kérdés, és abban személyesen is kíváncsi vagyok, hogy ők hogyan gondolkodnak erről a kérdésről, hogyan lehetne ezt a kérdést egy kicsit jobban kezelni, hogy úgy mondjam.
Pálinkás képviselő úr kérdezett a versenyképes ágazatokról, és hogy azokat ki fogjuk-e jelölni. Nem. Tehát nincs meg a kezünkben az a képesség, hogy rábökjünk ágazatokra. Természetesen van olyan indikátorrendszer, amivel lehet mérni bizonyos elemeket: a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás, az exportképesség, például a foglalkoztatási képesség, tehát össze lehet állítani egy olyan indikátorrendszert, amivel meg tudjuk nézni, hogy milyen az egyes ágazatok jelenlegi helyzete és közeljövője. Figyelve egyébként a nemzetközi trendekre, a nemzetközi munkamegosztásra, hiszen egy globalizált világban Magyarországnak megvan a szerepe ebben, hogy melyek azok az ágazatok, ahol szerintünk, mint kormányzat, egyébként van esély. De nem fogunk dönteni ezekben. Ezek lehetőségek, amelyeket szintén az üzleti szektorral kell megvitatnunk, éreznünk kell azt, hogy ők milyen irányba akarnak fejleszteni, milyen irányba mennek, milyen típusú befektetők jönnek Magyarországra, vagy a magyar vállalkozások milyen irányba mennek. Így tud kialakulni szerintem az, hogy milyen ágazati preferenciák vannak Magyarországon.
Azt gondolom, hogy ebben a kormányzatnak van aktív szerepe, de nem az, hogy kijelölje, hanem az, hogy vizsgálja folyamatosan ezt a kérdéskört, és tárgyaljon azokkal, akikkel adott esetben úgy gondolja, hogy van esély arra, hogy Magyarország egy versenyképességi előnyt halmozzon fel, akár a régióban. Láttunk erre sikeres példákat az elmúlt időszakban, és szerintem ezt folytatnunk kell.
A kockázati tőke kérdésében küzdünk azzal a problémával, hogy a nemzetközi nagy kockázati tőkealapok számára Magyarország kicsi. Tehát önálló alapokat Magyarország számára nem nagyon akarnak indítani, mert egyszerűen az üzemméret - hogy úgy mondjam, ha lehet egy tőkealapnál ezt a kifejezést használni - egyszerűen nagyobb annál, nagyobb méretű befektetésekhez vannak szokva, a kockázatviselési hajlandóságuk nagyobb méretű fejlesztéseknél van meg. Ezért látom azt a szerepet, például a Fejlesztési Bank számára azon kell dolgoznunk, hogy hogyan tudunk ezekbe az együttműködésekbe beszállni, hogyan tud a magyar állami fejlesztési tőke és a magántőke összeállni, hogyan tudunk kockázatot megosztani, ezáltal vonzóbbá tenni ezeket a befektetéseket a külföldiek számára. Azt gondolom, hogy a magyar államnak ilyen értelemben nem hozamérdeke van, tehát amikor a Magyar Fejlesztési Bank befektet valahová, akkor nem az a célja, hogy a lehető legmagasabb hozamot érje el, hanem hogy pontosan fejlesztési célokat, állami fejlesztési célokat támogasson és segítsen. Tehát én ebbe az irányba látom a kockázati tőke vonzásának képességét, és persze, szabályozással ösztönözhetjük és ösztönöznünk kell szerintem azt, mert azért van ma már Magyarországon is olyan tőke, amely képes kockázati tőkeként viselkedni. Tehát azt gondolom, hogy ez a másik irány, amit érdemes néznünk, hogy őket hogyan lehet jobban rávenni, hogy még jobban, még többet fektessenek be a magyar innovatív termékekbe.
Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, amit Kormos Dénes tett fel, ez a szabadalmak kérdésköre. Ebben nekem is az a személyes tapasztalásom van, néhány emberrel beszélgetve, akik ilyen témákban mozognak, hogy általában elvesztik - hogy úgy mondjam - a türelmüket, a kedvüket, amíg egy-egy ötlettől eljutnának a termékig. Ez nem azért van, mert például azt gondolom, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal egy alapvetően fejlett, jól működő intézmény, tehát én ott nem érzem annyira, hogy ez egy intézményi probléma lenne. Azt mindenképpen érzem, és ez visszavezet oda, hogy a magyar innovatív tőke viszonylag kis összegű, hogy így mondjam, ezért a kockázatvállalási hajlandósága is kicsi. Nagyon sokszor keresik azt, hogy már ötleteket inkább eladni külföldre, megkeresni partnereket, akik aztán ezt a folyamatot végigviszik.
Azt gondolom, hogy ebben tudunk segíteni a magunk eszközeivel, tudunk egyrészt az Innovációs Alapon keresztül ahhoz, hogy a kockázati tőke itt szintén megjelenjen, business angel típusú, tehát üzleti angyal típusú támogatásokkal tudunk ebben a kérdésben előremenni.
Egyetértek önnel egyébként, hogy van egy alapkultúrája persze, a kutatásfejlesztésnek, de azt fejleszteni kell. Ha mögénézünk ma a vállalati kutatásfejlesztési számoknak, azért tudjuk, hogy azon belül is van egy erős koncentráció nagyvállalati körben, és ahhoz képest a részvétel már utána jóval kisebb. Tehát azt gondolom, hogy jócskán van nekünk abban feladatunk, hogy ezt a fajta hajlandóságot növeljük a gazdaságon belül.
Az IKT-beruházások. Nem akarok erről sokat beszélni, de ez az egyik kedvenc témám. Tehát engem erről fognak hallani jócskán beszélni, mert kiemelten fontosnak tartom, és nem azért, mert a liberális pártnak volt korábban egy informatikai minisztériuma, vagy azért, mert a jelenlegi gazdasági miniszter az informatikai szektorból érkezett a kormányzatba, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ugyan természetesen a modern technológiák használata nem jelent egy új csodát, és nem egy új utópiának a megszületését látjuk, hanem sokkal inkább azt látjuk, hogy ez a technológiai tudás ma elengedhetetlen feltétele az előrelépésnek.
Néhány éve még azt gondoltuk, hogy az egy addicionális képesség, hogy ha mi értünk ezekhez a dolgokhoz, de ma már nem így van. Ma már ez az alap dolog, hogy olyan dolgokkal nézünk szembe, mint 3G, széles sáv, digitális átállás, vagy ha felmegyünk az internetre, akkor azt látjuk, hogy Wikipédia, Utup, és hasonló fogalmakkal kell barátkoznunk és ismerkednünk, és ez a világ. Tehát ezt kell látnunk, ez a világ, ez a jövő, sőt: ez a jelen. Ezeken a területeken, ha lemaradunk, akkor nagyon le fogunk maradni. Ma Magyarországon a digitális írástudatlanság aránya 57 százalék. Ez elfogadhatatlan, legyünk őszinték. Ezen dolgozni kell. Ezért vannak programjaink, ezért készül az a digitális írástudás akcióprogram a tárcánál, ami hamarosan elkészül, kijövünk vele a nyilvánosságra, ezért csinálunk olyan programokat, mint a NetreKész, ahol szeretnénk az Internet-használatot népszerűsíteni, és persze, a kormányzaton belül én fontos feladatomnak fogom tartani azt is, hogy az E-kormányzati szolgáltatások terén is továbbra is lépjünk előre, mert ez a záloga a jövőnek, tehát nagyon fontosnak tartom.
Lisszabon. Nem merném azt bevállalni, hogy majd én gazdasági miniszterként és az Unió versenyképességi tanácsának magyar tagjaként fogom visszarángatni az Uniót a lisszaboni fejlődés útjára. Ugyanakkor egyébként is azt érzem, hogy tényleg egy nagy kettősség van Európában. Van néhány ország, amely komolyan vette ezt a leckét, és szerintem kezdenek megmutatkozni az eredmények is. Pont ezek az eredmények fogják megmutatni a többieknek, hogy tényleg abba az irányba kell menni. Ebben természetesen nekünk a kormányzaton belül is van feladatunk.
Remélem, hogy minden kérdésre válaszoltam, ha mégsem, kérem, tegyék fel még egyszer. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor a második kör. A jelölt úr által elmondottakra kíván-e valaki válaszolni, reagálni? Tatai-Tóth képviselő úr, majd Pálinkás képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Minden szakterületen, ami a minisztériumhoz tartozik, alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy sikeres legyen a tevékenység, természetesen elsősorban az ország érdekében, és beszélt ön arról, hogy az együttműködésre, a párbeszédre nagy hangsúlyt fog fordítani. Azt gondolom, hogy képviselőcsoportunk, az itt lévő, elsősorban oktatáspolitikával foglalkozó frakciótagok partnerek szeretnének ebben lenni, és szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ön személyesen is, de a tárcája is, nem sorolom még egyszer, mert egyéni képviselőként a közlekedésben, a gazdaságfejlesztésben, minden területen alapvető érdekünk a siker, és szabadjon azt mondani, hogy oktatáspolitikusként és a humán szféráért felelősséget érző politikusként pedig tudjuk, hogy a reálszféra, a gazdaság fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy a Szabó elnök úr által is felvetett kérdésekben érdemben előrelépjünk. Mi azt szeretnénk azért kérni, hogy a kormányban legyen az innováción és a kutatáson kívül az oktatásnak is barátja, és akkor biztos, hogy még jobb hangulatú lesz a további együttműködésünk, és jó munkát, sok sikert kívánok önnek.
ELNÖK: Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! A kutatóintézetekkel kapcsolatos kérdésemre úgy emlékszem, nem válaszolt. És ha már szóba kerültek az információs és kommunikációs technológiák, a minap tartott egy ülést a kutatási és innovációs eseti bizottság, és azt az eléggé szomorú tényt kellett konstatálnunk, hogy itt nagyszerű tervek vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan fejlesztjük a digitális írástudást, azaz hogyan szorítjuk vissza a digitális írástudatlanságot, miközben az történik, hogy a magyar kutatók a megelőző években, még ebben az évben is, hozzájutottak a legfontosabb folyóiratok elektronikus formában történő előfizetéséhez, illetve elektronikusan előfizettünk ezekre a folyóiratokra. Ezt valamilyen, számomra ismeretlen oknál fogva a 2008-as költségvetésben a kormány nem teszi meg.
Ezt egy súlyos hiányosságnak érzem, és bizonyára miniszterjelölt úr egyetért azzal, hogy nagyon fontos a digitális írástudás, de ha ott, ahol ez a legfontosabb, ahol Magyarországra beérkezik az a tudás, amit a világ egyetemein, kutatóintézeteiben létrehoznak, ha ezt nem tesszük lehetővé, akkor nagyon nagy hibát követünk el. Az informatikával sokféle dolog történt itt az elmúlt időben, nem akarok én itt visszautalni az akár botrányos esetekre is, jó lenne, ha ezt a korábban azt gondolom, hogy egyetértésben, hiszen ezt a programot nyilván azért emlegetem sokszor, mert én indítottam el, ha ezt a programot folytatni tudnánk és valami módon találna módot arra, hogy a nagy tervek mellett ezt a konkrét kérdést, tehát a magyar kutatásfejlesztés hozzáférését a nemzetközi folyóiratokhoz, ezt meg tudnánk oldani, meg tudná oldani.
Végül az ESS kérdéséhez. Miniszterjelölt úr említette, hogy ez egy nagy lehetőség az ország számára. Azonban ez egy gazdasági lehetőség. Tehát azt gondolom, hogy jó, ha ön is és a képviselőtársaim is, a magyar tudományos élet minden képviselője látja azt, hogy ennek egy gazdasági programnak kell lennie, és ennek a fejlesztésnek a költségvetése nem a magyar kutatásfejlesztés költségvetésébe beszámítandó tétel. Ezt részben a jegyzőkönyv számára tartom fontosnak hangsúlyozni, részben azért azt remélem, hogy az itt ülők értik és belátják azt, hogy ha ebbe a programba belefog Magyarország, akkor ezt egy gazdaságfejlesztési programként kell végrehajtania. Valóban jelentős diplomáciai erőket megmozgatva azért, hogy ez egy sikeres európai program legyen, mert ha ez nem lesz egy sikeres, gazdaságilag sikeres európai program, akkor nagyon nagy mértékben visszaüt a magyar kutatásfejlesztésre az, hogy itt van ez a nagyszerű berendezés a magyar kutatóknak, és akkor még mindig probléma van Magyarországon a kutatással, fejlesztéssel? Ezt a magyar kutatók körülbelül 2-3 százalékban fogják és tudják kihasználni. Ezzel azt gondolom, hogy a döntésnél tisztában kell lenni, és valóban egy olyan, biztos európai konzorciumot kell létrehozni, amely az európai országok többségének támogatását bírja, nem kis feladat. Azonban világosan kell látni, hogy ez nem a magyar kutatóknak egy fontos, de mégiscsak a magyar kutatásfejlesztésre leszűkülő berendezés.
Tehát három dolgot vetettem fel. Az egyik a kutatóintézetek kérdése, a tudományos folyóiratok elektronikus formában való megrendelése és az ESS, ez az európai neutronkutató központ, mint gazdasági vállalkozás.
Tehát ennek megtérülő gazdasági vállalkozásnak kell lenni, mert egyébként illúziókat kergetünk, és a magyar kutatásfejlesztés nagyon nagy kárát láthatja egy ilyen illúziónak, hogy ha azt hisszük, hogy ezzel a magyar kutatásfejlesztés kérdéseit megoldottuk, netán letudtuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor jelölt úrnak adom meg a lehetőséget a válaszadásra.
DR. KÁKOSY CSABA gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Köszönöm, és elnézést, hogy tényleg kihagytam a kutatóintézeteket az előző körben. Azt tudom mondani, hogy természetesen az Akadémia intézetei is ugyanúgy versenyezhetnek a forrásokért, mint minden más felsőoktatási intézmény, tehát azt gondolom, hogy ez így kezelendő. Ebben egyébként szerintem nagyon fontos szerepe lenne az intézeteknek, hogy ha az EU 7-es keretprogramjában egyébként aktívabb szerepet tudnának játszani, főleg, mint konzorciumvezetők. Tehát az egy olyan lehetőség, ahol még közvetlenül az Unióból is el lehet hozni forrásokat, szerintem abban bőven van tartalék Magyarország számára. Nem ismertem ezt a problematikát, a nemzetközi folyóiratokhoz való hozzáférésben, azt hiszem, nem is a tárcámhoz tartozó kérdéskör, de mint felvetést, továbbviszem természetesen, és meg fogjuk nézni.
ELNÖK: Bocsánat, ha megenged egy közbevetést, vélhetőleg ezzel kapcsolatban módosító indítványok a költségvetés második fordulós csatlakozó módosító indítványai között meg fognak jelenni. Felhívnám a figyelmét rá, természetesen minden kötelezettség nélkül, hogy amennyiben lehet, akkor a kormány támogassa majd ezt az indítványt. Köszönöm.
DR. KÁKOSY CSABA gazdasági és közlekedési miniszterjelölt: Köszönöm ezt az információt. Ezzel kapcsolatban még egy mondatot akartam mondani: ami hozzánk tartozik, viszont ez a nemzeti informatikai infrastruktúra intézet, amelyet viszont nagyon komoly eszköznek tartom, és szeretnénk továbbra is támogatni a programjaikat és fejleszteni tovább.
A harmadik kérdés pedig az ESS kérdésköre. Egyetértek. Tehát ez egy 250 milliárd forintos beruházás. Tehát természetesen nem lehet se állami forrásból, se a K+F források más célú felhasználása helyett erre költeni. Ma úgy látjuk, hogy ebben körülbelül 70 milliárd forint a magyar rész, amit elő kell teremteni, a többit pedig igenis, magántőkéből kell összehoznunk, magánbefektetőktől. Ők akkor fognak bejönni, ha ez egy megtérülő beruházás, tehát azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy eszköz. De tartom azt a mondatomat, amelyik arra vonatkozott, hogy ha egy ilyet ide tudunk hozni Magyarországra, ez egyébként katalizálhatja a magyar kutatásfejlesztést és felemeli Magyarország értékét ezen a területen.
Tehát szerintem a kettő együtt megáll egymás mellett. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Van-e valakinek még olyan kérdése vagy megjegyzése, amit feltétlenül elmondandónak tart? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, akkor megköszönöm jelölt úrnak a válaszokat, és akkor nekünk egy feladatunk marad: szavazni a jelölt alkalmasságáról.
Gondolom, ezek után mindenki készen áll a szavazásra. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy dr. Kákosy Csaba urat alkalmasnak tartja-e a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élére. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Aki nem? (Nincs jelzés.) Aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Pálinkás képviselő úr - mint jelezte - nem vett részt a szavazásban.
Tehát a bizottság jelölt urat egyhangúlag alkalmasnak tartotta a poszt betöltésére.
Gratulálok, és jó munkát kívánok!
DR. KÁKOSY CSABA gazdasági és közlekedési miniszter: Csak egy mondat. Meg szeretném köszönni a konstruktív és kooperatív légkört, és hogy eljöttek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is szeretném megköszönni a konstruktív és kooperatív hangnemet, és remélem, hogy ebben a stílusban tudjuk folytatni majd a továbbiakban is.
Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 37 perc)
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva