OTB-1/2008.
(OTB/47/2006-2010.)
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2008. február 6-án, szerdán, 10 órakor
a Magyar Tudományos Akadémia Székház
I. emeleti elnöki tanácstermében (Budapest, Roosevelt tér 9.)
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről:*
Hozzászóló:*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
A magyar tudomány helyzetéről szóló 2003-2004. évi, valamint 2005-2006. évi beszámoló*
Dr. Vizi E. Szilveszter szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Válaszok*
Hozzászólások*
Dr. Vizi E. Szilveszter reflexiói*
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP) Tóth Tibornénak dr.-nak (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz) dr. Pálinkás Józsefnek (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) Tóth Ferencnek (Fidesz)
Almássy Kornél (MDF) Révész Máriusznak (Fidesz)
Dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Hargitay Gábor (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Az Oktatási és tudományos bizottság február 6-ai ülését megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait és valamennyi megjelentet, köztük is elsősorban Vizi E. Szilveszter urat, házigazdánkat, aki ennek a bizottsági kihelyezett ülésnek az Akadémián otthont ad, és aki egyúttal - amennyiben a tisztelt bizottság elfogadja a napirendet - a fő napirendi pontjaink előterjesztője lesz. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítottam, hogy a bizottság határozatképes.
Elsőként tehát a napirendről határozunk. A napirendre kiküldött javaslatomat a bizottság tagjai megkapták. Kérdezem, hogy van-e valakinek ehhez indítványa, kiegészítése. (Nincs jelzés.) Nincsen. Előrebocsátom, hogy azt fogom javasolni, hogy az első és második napirendi pontban foglalt két jelentésről bár külön szavazzunk, de együttes vitát folytassunk.
Azt kérdezem a tisztelt bizottságtól, hogy ezzel a kiegészítéssel együtt elfogadja-e a napirendet a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet elfogadta.
A magyar tudomány helyzetéről szóló 2003-2004. évi, valamint 2005-2006. évi beszámoló
Tisztelt Bizottság! Soron következik tehát a magyar tudomány helyzetéről szóló 2003-2004. évi, illetőleg 2005-2006. évi beszámoló. A két beszámolót J/42. és J/4771. számon kapták kézhez.
Még egyszer köszöntöm Vizi E. Szilveszter urat, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, és arra kérem őt, hogy a két jelentést vezesse elő, és kiegészítésként pedig arra, hogy bár magának a jelentésnek, jelentéseknek ez szigorúan véve nem tárgya, de térjen ki egy kicsit a készülő akadémiai törvénnyel kapcsolatos akadémiai koncepcióra, illetőleg általában a "hogyan tovább" kérdésére. Vizi E. Szilveszter elnök urat illeti a szó!
Dr. Vizi E. Szilveszter szóbeli kiegészítése
DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége és köztestületi tagsága nevében hadd köszöntsem a parlament bizottságát és a meghívott vendégeket.
Azt hiszem, hogy ez most már egy tradíció, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke meghívására a parlament legilletékesebb bizottsága időnként nálunk ülést tart. Emlékeztetném a bizottság tagjait, hogy az elmúlt négy év során nem is egy alkalommal itt ültünk, ugyanebben a teremben, és hadd emlékeztessem arra is a bizottság tagjait, hogy itt, innen mindig az volt az üzenet, hogy olyan kérdésben, mint a kutatásfejlesztés, olyan kérdésben, amely a világon mindenütt a gazdaság motorja, ebben a kérdésben ne politikai szempontok és szélirányok döntsenek, hanem próbáljunk egységes álláspontot képviselni, és a Magyar Tudományos Akadémia igenis, élen akar járni ebben a szemléletben.
Hadd mondjam meg, és most köszönet illeti a bizottság minden egyes tagját, a bizottság szakértőit, a bizottság régi és jelenlegi elnökeit, valamint a nemrég megalakult eseti bizottságot is, hogy ebben a kérdésben valóban sikerült megvalósítani azt, hogy az ország, a nemzet legfontosabb érdekeit képviselő kérdésben igenis, lehet egységes álláspontot képviselni.
Változatlanul arra kérem a bizottság tagjait, a tisztelt elnök urat - és éppen az ülés előtt Szabó Zoltán és Pálinkás József elnök urakkal erről tárgyaltunk -, hogy ilyen kérdésekben azt hiszem, a legfontosabb az, hogy konszenzus szülessék.
Köszönöm szépen, hogy lehetőség van, hogy a bizottság előtt a tudomány helyzetéről a tanulmányt szóban is kiegészíthessem. Azt hiszem, hogy nagyon fontos szemléleti jelentősége van annak, hogy ebben az időszakban, amikor Lisszabonban 2000-ben az Európai Unió elhatározta, hogy a kutatásfejlesztést mindenek árán megpróbálja kiemelten támogatni azért, hogy a három nagy gazdasági egység, amely a világban van, tehát a Távol-Kelet - ebbe már beleértem Kínát is -, Észak-Amerika és Európa ki nem mondott, de valóban létező és nagyon kemény gazdasági versenyében Európa ne maradjon le, sőt a világ legfejlettebb gazdasági térsége legyen. Ennek érdekében létrehozták tulajdonképpen az európai kutatási térséget, amelynek Magyarország igenis, egy nagyon jelentős részét képviseli.
Emlékeztetem a bizottság igen tisztelt tagjait, hogy amikor Romano Prodi urat megkérdezte a Magyar Televízió abból az alkalomból, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, akkor azt válaszolta - mert az volt a kérdés, hogy mi a hozománya, miért érdeke az Európai Uniónak - Romano Prodi úr Bolognából, a szülővárosából, mert ott volt, hogy a hozomány, amely számunkra nagyon fontos, a magyar szürkeállomány.
Tehát a hírünk igenis, változatlanul jó. A nagy kérdés az - és ez a két jelentés valahol erre szeretne választ adni -, hogy mi ennek a nagyon jó hírnek eleget tudunk-e tenni, képesek vagyunk-e beváltani azokat az ígéreteket, amelyeket egyrészt tettünk, másrészt amelyet elvárnak tőlünk.
10
mse (Vizi)
A lisszaboni stratégiának a lényege az volt, hogy 2010-re az Európai Unió, az Európai Unió 27 tagállama - nem tudom, addigra hány tagállama lesz - átlagban a nemzeti jövedelemnek a 3 százalékát kutatás-fejlesztésre költi. Magyarország a kutatás-fejlesztés területén sajnos változatlanul alulfinanszírozott. 2000 és 2001 után, amikor 1,01 százalékot értünk el, a két anyagban is benne van, hogy sajnos 1 százalék volt. És az ugyan még nincs benne, de hadd mondjam meg, és ez pozitív tünet, 2006-ban elértük az 1 százalékot. Ebben még 0,95 százalék szerepel 2005-re, de 2006-ban a Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1 százalék volt - tehát ebben van előrelépés. Azonban jelen pillanatban az Európai Unió, az EU 27-ek 1,9 százalékot költenek kutatás-fejlesztésre, míg mi 1 százalékot, és sajnos ezen belül az arányok sem jók. Az állami költségvetésből, az adófizető állampolgárok részéről 2005-ben még mindig 45 százalék volt, ez azonban most már csökkent, tehát az adófizető állampolgárok részéről, a költségvetésből kevesebb jut, mint az elmúlt években. Ez százalékosan ennyi, nominálisan több, de ez azért fontos, mert az arány ezen 1 százalékon belül változatlanul rossz, a költségvetés részesedése még mindig magas százalékosan, nem nominálisan, mert az még mindig alacsony. A magyar nemzeti jövedelem alacsony - tessék a némethez vagy a svédhez viszonyítani! -, és mi állandóan százalékról beszélünk. Tehát változatlanul alulfinanszírozott a magyar kutatás-fejlesztés, nemcsak százalékban, hanem különösen nominális értékben.
Növekedett a gazdaság 1 százalékból való részesedése, az arányok azonban itt is nagyon rosszak. A magyar gyógyszeripar messze európai színvonalon teljesít, messze jobb, mint a többi, és sajnos a legtöbb vállalatunknak nincs kutatás-fejlesztésre költött részesedése, ami tulajdonképpen megszabja a magyar gazdaság jövőjét. Arról van szó tehát, hogy ha ezen nem változtatunk, és ha a magyar gazdaság szereplői - a KKV-k, a kis- és középvállalkozók, de beleértendőek a multinacionális cégek is - nem költenek többet kutatás-fejlesztésre, a magyar gazdaság lemaradása végleg végzetes lehet. Az tehát tulajdonképpen a két anyagnak az egyik üzenete, hogy lényegesen többet kellene kutatás-fejlesztésre költeni.
Tudom, rögtön fel fogják tenni a kérdést, hogy vajon mi adunk-e erre panaceát, gyógyszert. Azt tudjuk mondani, hogy olyan jogi hátteret, olyan adóhátteret, környezetet, légkört kell teremteni, hogy érdemes legyen több pénzt költeni kutatás-fejlesztésre. Ez egyébként Németország, Svédország, de hadd mondjam el, hogy Izrael gyakorlata is.
A másik dolog a társadalom hozzáállása. Ha nem sikerül egy kutatásbarát társadalmi közeget létrehozni, akkor nem lesz remény arra, hogy a magyar kutatás-fejlesztésre több pénzt költsünk. Másrészt sajnos a tárcák kapcsán azt lehet kiolvasni a számokból - erről a második anyagban az 53. oldalától kezdve olvashatnak -, hogy a tárcák is egyre kevesebbet költenek kutatás-fejlesztésre.
Hadd mondjam el itt a Magyar Tudományos Akadémia szerepét! A Magyar Tudományos Akadémia de jure, jogilag is felelős a magyar tudományért, képviseli a magyar tudományosság érdekeit, a magyar tudóstársadalom érdekeit, és mint ilyen napról napra igyekszik megszólalni annak érdekében, hogy a kormány politikáját olyan irányba terelje, hogy lehetővé tegye, hogy érdemes legyen Magyarországon minél több pénzt költeni a kutatás-fejlesztésre. Vajon a többi ország hogy áll? Ha meg tetszenek nézni, hogy mi hogy állunk ezen a téren, azt látják, hogy Magyarország sajnos az alsó harmadban foglal helyet, nagyon keveset költ kutatás-fejlesztésre, és ami még ennél is lényegesebb, az az, hogy ennek az eredménye meglátszik a gazdaság fejlődésén is, és meg fog látszani a jövőben is.
Miről van szó? Arra szeretném felhívni a bizottság tagjainak a figyelmét - és ez a másik üzenete ennek az anyagnak -, hogy ha megnézik a magyar szabadalmak számát, látják, hogy 2005 és 2006 között bizonyos emelkedés van, de még az ezret sem éri el a magyar szabadalmak száma. Más országokban tízezres nagyságrendben vannak szabadalmak. Miről van szó? Egyrészt nagyon drága a szabadalmi bejelentés, és valahol nem érdekeltek az emberek. Mit jelent ez a gazdaság számára? - és ez az üzenet. A gazdaság számára ez azt jelenti, hogy ha a magyar szellemi tőke nem jelenik meg kellő arányban, kellő mértékben a magyar termékben, a Magyarországon gyártott termékben, akkor a jelentkező profit, az extraprofit nem magyar "tulajdonú". Hihetetlen érdeke lenne tehát Magyarországnak, ahol nagyon de nagyon sok okos ember van, hogy növekedjen a szabadalmak száma - Bendzsel Miklósék jelentésére hivatkozom -, és hogy a Magyarországon gyártott termékekben minél nagyobb arányban jelenjen meg a hozzáadott magyar szellemiérték-hányad. Amikor tehát az Akadémia állandóan azt kritizálja, hogy nem költünk eleget kutatás-fejlesztésre, akkor mi tulajdonképpen a magyar gazdaság érdekeit próbáljuk védeni.
20
PÉ 21 (Vizi)
Felmerül persze a kérdés, hogy ez valóban így van? Valóban a kutatásfejlesztés dönti el a magyar gazdaság jövőjét? Így van. Az egész világon így van. Ez Észak-Amerika sikere. Itt most az Egyesült Államokra gondolok elsősorban, de ez Japán, a Távol-Kelet és akár Németországnak is a sikere.
Ha megnézik Írország példáját, és most itt szó szerint hadd idézzem - remélem megtalálom -, hogy az ír tudósokból álló bizottság hogyan vélekedett 1995-ben az ír kormányról. Arról volt szó a '90-es években, hogy információ- és tudásalapú társadalmat akar létrehozni Írország, mint ahogy a lisszaboni döntés is tulajdonképpen egy tudásalapú társadalmat, tudásalapú gazdaságot tűzött ki célul. Ez volt a kritika, amelyet a Science Technology and Innovation Advisory Council 1995-ben publikált, magyarul olvasom. "Ez az utolsó lehetőségünk" - elnök úr mellettem már mosolyog, mert belelesett a szövegembe -, a kormány eddig csak pofázott, most el kell köteleznie magát, különben Írország lassan meg fog halni, és nem marad más belőle, mint a multinacionális ipari világ egyik telephelye."
Így igaz. Ez a kritika pontosan igaz. Igenis, létre kell tudni hozni - és ez egy harmadik üzenetünk - a tudomány koalícióját, létre kell hozni azt, hogy egységes legyen abban az álláspontunk, hogy kutatásfejlesztésre többet kell költeni, hogy olyan tudás- és tudománybarát társadalmi közeget, légkört kell létrehozni, amelyben érdemes beinvesztálni. De ehhez szükség van közoktatási, felsőoktatási és akadémiai reformra is.
Közoktatásunkban még mindig az a fő probléma, és itt emlékeztetném a bizottság igen tisztelt tagjait, néhány évvel ezelőtt még Magyar Bálint volt az oktatási miniszter, amikor azért küzdött a Magyar Tudományos Akadémia és kritizálta, és önök itt ültek, Jánosi György ült itt mellettem, ha emlékeznek, azon vívta a csatáját az Akadémia, hogy nem szabad a természettudományi tárgyak - bólogatni tetszenek - oktatását lecsökkenteni. Ma a végzősök közül - benne van az anyagunkban -, mármint a felsőoktatási rendszerben végzősök közül változatlanul Európában a legalacsonyabb számú természettudományi és tudományos végzettséggel rendelkező diplomásokat bocsátjuk ki. Ugyanakkor a piac ezt igényli. Ezen a téren javulás volt, Szabó Zoltán elnök úrral erről már beszélgettünk, igaza van abban, hogy növekedett, de nem elegendően és most nem mondom, amit Demján Sándor itt mondott a közgyűlésünkön Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr felé fordulva, hogy tibetológusokat képeznek. Nem lehet, ilyen felsőoktatási politika nem szolgálja azt, hogy a magyar gazdaság eredményes legyen.
Tehát a közoktatásunkban, felsőoktatásunkban ebben elmozdulás van, igen, én is látom, jó irányba, de változatlanul százalékos arányban feleannyian végeznek tudományos végzettséggel, illetve mérnöki végzettséggel, mint például Szlovákiában vagy az EU 25-ökben. Ez is benne van az anyagban.
Miért van szükség akadémiai reformra? Az elmúlt évek során, az elmúlt hat év során a Magyar Tudományos Akadémia 39 intézetének a politikája az volt, hogy egyrészt nyitott a társadalom felé, tehát az egy életen át tartó tanulásban - mint ahogy tudják, ez az Európai Unió egyik fő programja, és ennek a bizottságnak igazán feladata - mi nyitottunk, ez volt a Mindentudás Egyeteme. Nyitottunk az irányba is, hogy vajon, a társadalom mit gondol a tudományról, mit gondol a matematikáról, mit gondol a fizikáról, a biológiáról, a World Science Forum-mal, amely világsiker lett, amelyről nyugodtan el lehet mondani, hogy a nyugati sajtók, tehát a New York Times, a Le Monde, de a CNN kétszer 30 másodpercet adott - önök biztosan tudják, hogy ez mit jelent - rólunk, ahol azt mondták, hogy a budapesti World Science Forum világtudás találkozó a tudomány Davosa. Nem hiszem, hogy ennél nagyobb dicséretet el lehet mondani.
Az Akadémia nyitott. Azonban az Akadémia messze nem nyitott a gazdaság felé. Ezért is van szükség új törvényre, nyitni kell a kis- és középvállalkozók felé, és még valamit: a Magyar Tudományos Akadémiának közfeladatot kell ellátnia. Ez az új törvénynek a lényege: közfeladatot ellátó nemzeti intézmény, amelyben az intézetei közfeladatot látnak el, és az akadémikusok és nagydoktorok, akik tiszteletdíjat kapnak, ennek a közfeladatnak az ellátásában kötelezően részt vesznek.
Mit jelent az, hogy közfeladat? Draskovics miniszter úr van megbízva a kormány részéről, hogy a tárcáktól gyűjtse össze. Eddig egyetlenegy helyről kapott közfeladatokról tanulmányt, és ez a Magyar Tudományos Akadémia volt. Lejárt a határidő, a tárcák ennek még nem tettek eleget. Mi eleget tettünk.
Mit jelent egy közfeladat? Megmondom, mondok egy példát. Mondjuk Magyarország energiaellátása. Tehát az akadémikusok, függetlenül attól, hogy a szavazófülkében hová ikszelnek be, általában hadd mondjam el, és bátran kijelenthetem, itt ül körünkben jó néhány akadémikus és tudományok doktora is, PhD-vel rendelkező, konszenzusos alapon alakítják ki a véleményüket. Tehát a tudományban hál' istennek nem jelenik meg a véleményben egy pártpolitikai nézet.
Amikor a miniszterelnök úr kért tőlünk bizonyos kérdésekben tanácsot, mondhatok olyat, hogy Törökország csatlakozása vagy az atomenergia felhasználása, vagy legutóbb Ukrajna kérdésében vagy a Balkán kérdésében, elkészítette az Akadémia Földrajztudományi Intézete a Balkánra a teljes politikai, gazdasági, vallási, erkölcsi stb. térképrendszerét, amely a legnagyobb siker volt a NATO-ban, és most elkészítettük Ukrajnával kapcsolatban ugyanezt, az ukrán tudományos akadémiával együttműködve. Soha Ukrajnával nem készült ilyen.
Miért van erre szükség? Azért, mert az Európai Unión belül Magyarország valószínűsíthetően a Balkán kérdésében egy kulcsszerepet fog játszani a jövőben. Ugyanez van Ukrajna esetében. Mi elkészítettük. Ez független, nem pártpolitikai állásfoglalás. Ez egy objektív dolog. Most lesz eldöntve az a kérdés, hogy ha Tyimosenko asszony jön ide, akkor itt lesz bemutatva, ha nem jön ide, akkor én utazom oda, ott lesz bemutatva a kötet.
Ez a kormány kérésére készült. Nem fizetett érte a kormány, mint ahogy ma mindenért fizetnek különböző helyekre. Nem fizetett, mert ez közfeladat. Ez a közfeladat! Bármely kormány legyen, ez az Akadémia közfeladata. Ez az új. Tehát a Magyar Tudományos Akadémiának kötelessége közfeladatot ellátni.
De hadd mondjam el, hogy a legújabb kérése a kormányfőnek a geotermikus energia, hogy vajon környezetvédelmi szempontból szabad-e kitermelni vagy nem szabad, érdemes-e vagy nem érdemes. Erről le fogunk tenni egy 200 oldalas tanulmányt, objektíve, és a kormány dönt. A kormány politikai okokból mondhatja azt, hogy nem veszem figyelembe, vagy figyelembe veszem. Tehát a politikának ott kell megjelennie, és az ellenzék majd a parlamentben fogja kritizálni vagy támogatni a kérdést, de részünkről egy objektív tanulmány fog elkészülni, amely már készül egyébként.
De sorolhatnám azokat a közfeladatokat, amelyeket az elmúlt évek során elláttunk, és bármely kérdésben nekünk van egy intézethálózatunk, 39 intézet, amely a tudomány legkülönbözőbb területeit felöleli, a társadalomtudományoktól, a szociológiától kezdve a földrajztudományig vagy a fizikáig, az orvostudományig, ezek az intézetek a tudomány mindenkori állásának megfelelően alakítják ki a véleményüket.
30
31 mse (Vizi)
Az új törvény vagy a törvénymódosítás azt a célt szolgálja, hogy alkalmas legyen, hogy de jure lehetővé tegye, hogy ezek az intézetek közfeladatot láthassanak el. Ez tehát a törvény egyik célja.
A törvény másik célja: hatalmas vagyont kapott az Akadémia a vagyontörvénnyel múlt év novemberében, hatalmas vagyont, mind a 39 intézetet, az összes nyaralót, a 10 ezer hektárt kitevő ingatlanjait magánvagyonba, magántulajdonba kapta meg az Akadémia. Ezzel gazdálkodni kell. Ezt nem lehet törvény nélkül megtenni, ezért is szükség van rá, lett légyen az mondjuk törvénymódosítás, lett légyen az mondjuk új törvény, ez teljesen lényegtelen. Erről van szó. Ez a törvénytervezet egyébként megjárta már az igazságügyi minisztériumot, megjárta már Hiller István oktatási és kulturális minisztert, most itt van, és szélesebb körben, az Akadémia osztályai vitatják, újabb szempontok merülnek fel. Valószínű, hogy még májusig én, vagy majd az utódom fogja visszaküldeni az oktatási miniszternek, akinek joga van azt beterjeszteni először a kormány, utána a parlament elé, hiszen az oktatási és kulturális miniszter képviseli a tudományt a parlamentben. Ennyit az akadémiai törvényről.
Mit teljesít vajon a Magyar Tudományos Akadémia, mit teljesít a költségvetési támogatásért? Itt most köszönetet kell mondanom, köszönjük, hogy ez a bizottság mindig megtámogatott bennünket, sőt nem egy esetben, az OTKA esetében, s a többi, olyan javaslatokat tett, amelyeket a parlament elfogadott, amit meg kell köszönnöm a bizottság elnökének, alelnökeinek és minden tagjának, ahogy azt is, hogy kiálltak az ügy mellett, mert ez a tudomány és a kutatás-fejlesztés mellett való kiállást jelenti. Ha a Magyar Tudományos Akadémia teljesítményét a magyar gazdasággal összehasonlítom, azzal, hogy a világ gazdasági termelésében mit teljesít, vagy hogy az ország lakosságának a létszáma arányában mit teljesít, ahhoz képest a magyar tudomány, a magyar alapkutatás a háromszorosát teljesíti. Brüsszel kérésére Finnország - akkor Finnország teljesítette a felelős elnökséget - leírta egy tanulmányában, hogy Magyarország az első az Európai Unión belül abból a szempontból, hogy a legkevesebb, legalacsonyabb támogatással a legeredményesebb. Persze lehet mondani, hogy az impakt faktor meg hogy az idézettség, mindegy, ezek mérőszámok.
A magyar elméleti fizika, a magyar matematika, a magyar idegtudományok - és sorolhatnám - ma is a világ élvonalába tartoznak. A magyar szakember ma is azonnal örömmel látott vendég, sőt ott-tartózkodásra kérik fel, bárhol van is a világon. Ennek az elvesztése hatalmas veszteség lenne. Az Akadémia megpróbál visszahozni kitűnő embereket. Az akadémiai intézetek igazgatói állására a magyar történelemben először nemzetközi pályázatot írunk ki, az Európai Unióból bárki pályázhat - nem tudom, érthető-e. Persze, lehet azt mondani most az Akadémia elnökére, hogy a magyar szempontokat nem veszi figyelembe, de pont ez annak a figyelembevétele, mert a világon élő kiváló magyarok igenis pályázni fognak, és hazajönnek. Ehhez is kell majd megfelelő politikai hátszél a kormány és a parlament részéről is.
Megjelenítettünk tehát egy olyanfajta szemléletet, amellyel, úgy érzem, nyitottunk egyrészt a társadalom felé, másrészt nyitott az Akadémia a gazdaság felé. A különböző tárcákkal aláírt szerződések nem lejmolást - hogy ezt a kifejezést használjam - takarnak, ez nem azt jelenti, hogy mi pénzt akarunk lenyúlni a kormánytól, nem. Ismétlem: amikor közfeladatot látunk el, az nem pénzért történik, az Akadémiának van egy költségvetése. Kérhetnénk 1 milliárdot meg... Az Új Magyarország Fejlesztési Terv első változatára azt mondtuk, hogy olvashatatlan - biztos elment a híre. Utána megkértek minket, hogy dolgozzunk be, és bedolgoztunk a második változatba. Az első változat olvashatatlan volt, össze voltak benne vágva fejezetek, valószínűleg ügyes ügyvédbojtárok vágták össze egy komputer mellett - olvashatatlan volt. A második változat mellé álltunk, és az volt az, amely elfogadást nyert. Segítünk, mindenkor, ez a közfeladat-ellátás.
Természetesen állok elébe, hogy bármilyen kérdésre válaszoljak. Az elnök úr arra kért, hogy röviden, de érintsem a két tanulmányt, hogy utaljak a két tanulmánynak az üzenet jellegére, és hogy az akadémiai törvénnyel kapcsolatban mondjak el néhány gondolatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megköszönöm az elnök úr nemes lelkesedéstől átfűtött szavait, és akkor megnyitom a két jelentés feletti együttes vitát, ahogyan erről a napirend elfogadása során határoztunk. Azt hiszem, volna értelme kettéválasztani a dolgot, tehát az első körben a kérdéseket - szigorúan kérdéseket és nem kérdésnek álcázott véleményeket - felvetni, amennyiben vannak ilyenek, és utána kerítenénk sort a véleményekre, hozzászólásokra. Az tehát most a kérdésem, hogy kérdése van-e valakinek az anyagokkal, illetőleg az elhangzottakkal kapcsolatban. (Dr. Pósán László és Botka Lajosné jelentkezik.) Pósán képviselő úr, aztán Botkáné képviselő asszony.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az első kérdésben nem az elnök úr felé irányulna, hanem sokkal inkább a bizottság elnöke felé. Arra lennék kíváncsi, miért van az, hogy a 2003-2004. évi jelentést az oktatási bizottság 2008-ban tárgyalja meg. Ez finoman fogalmazva is kicsit abszurdnak tűnik. Hogyha ekkora késésekkel kerül az illetékes szakbizottság elé egy jelentés, hogy lehet elvárni azt, hogy a felvetett problémákkal kapcsolatosan a politika, akár az Országgyűlés, akár a kormányzat, bárki időben tudjon megfelelő lépéseket tenni? Azt gondolom, hogy ez nonszensz. Arra szeretnék tehát választ kapni az elnök úrtól, miért van az, hogy ekkora késéssel tárgyaljuk a jelentést. Azt vélelmezem, hogy nem a jelentés elkészítésének a hiánya okozta ezt, már csak azért sem, mert - az abszurditás fokozása érdekében - a 2005-2006. évi jelentés pontosan úgy kezdődik, ha szabad idéznem, hogy: "A 2003-2004. évi jelentés kiemelt országgyűlési és társadalmi figyelmet kapott.". Ez egy kicsit furcsán hangzik, bevallom őszintén, mert ha most tárgyaljuk, akkor hogyan kaphatott korábban kiemelt országgyűlési figyelmet ez a dolog? Erre jó lenne választ kapni. Ez nyilvánvalóan egy, a parlament működéséhez kapcsolódó kérdéskör, gondolom, erre a felvetésre Szabó elnök úr tud majd valami választ kapni.
Most már akkor a jelentésekhez kapcsolódóan lenne néhány kérdésem. Előre elnézést kérek, nem biztos, hogy mindegyik kérdés feltétlenül itt lesz helytálló, de jobb híján itt teszem fel, mert nem tudom máshol feltenni.
Először is az OTKÁ-val kapcsolatban szeretnék kérdezni Vizi elnök úrtól. Az OTKÁ-val, az alapkutatással kapcsolatban mind a két jelentés komoly aggodalmakat, kritikákat, észrevételeket fogalmaz meg, és ebből az derül ki - a négyéves intervallumot áttekintve -, hogy érdemi javulás e tekintetben nem történt, jóllehet az is le vagyon írva mind a két jelentésben, hogy az alapkutatásokra alapozottan lehet csak érdemi elmozdulásokat tenni. Hogyan látja most az OTKA helyzetét, egyáltalán a lehetőségeket?
Ehhez kapcsolódik a másik kérdés, az úgynevezett Innovációs Alap kérdése. Nem hallgathatjuk el, hogy az arányok, hogy mennyit tesz bele a költségvetés a kutatás és fejlesztés finanszírozásába, és hogy mennyit a magánszektor, nem úgy alakult ki Magyarországon - itt az arányok némi változást mutatnak -, hogy a gazdasági élet szereplői hirtelenjében a maguk jól felfogott érdekében önként beleteszik a pénzt, hanem egy adó jellegű elvonással történt meg ez az arányváltoztatás. És az egészben az az aggasztó az én megítélésem szerint - de kíváncsi vagyok, hogyan látják ezt a tudomány emberei -, hogy van egy adó jellegű elvonás, amit teherként él meg a gazdasági szektor, és nincs hasznosulása.
40
PÉ 41 (Pósán)
Illetve ami miatt ezt a kérdést még az OTKA-val kapcsolatban felteszem, hogy én ezt érzékelem, kíváncsi vagyok az önök véleményére, hogy nincs-e itt valami szereptévesztés az alapkutatás és az Innovációs Alap forrásait illetően? Ugyanis az Állami Számvevőszéknek voltak olyan jelentései - csak idézném -, hogy milyen pályázatokkal kapcsolatban voltak ott kifizetések. Meglátásom szerint ezek az OTKA-hoz tartozó kérdések lennének ugyan, viszont az OTKA forrásaihoz képest 10-20-szoros szorzókkal megítélt támogatásokról van szó. Idézem: "A szubjektivitás filozófiája és a társadalmi modernizáció 54 millió forintos támogatás, mint kutatásfejlesztés és innováció. A magyar színházak műsoradatainak, forrásainak elemzése, 41,6 millió forintos támogatás. A tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács, Heidegger munkásságában. Nyilván ezek mind-mind, és sorolhatnám sajnálatos módon, mert hosszú a lista, tehát kíváncsi vagyok, hogy ezek a témák, amelyekkel nekem egyébként bölcsészként különösebb problémám nincsen, csak az, hogy nincsen jó helyen kezelve, ezek mondjuk a magyar versenyképességet és az innovációt, a gazdasági téren hasznos innovációt mennyiben segítették elő. Bizonyára van valami logikája, hátha itt az Akadémia falai között nálam bölcsebbek ezt meg tudják mondani. Vagy ha nem így van, akkor pedig kíváncsi lennék arra, hogy vajon, rendjén lévő rendszer-e ez így, mert valamikor az volt a törvény indoklásában, hogy az erőforrások koncentrálása segíti majd elő a magyar tudomány anno Puma-ugrását, bocsánat a kis képzavarért, de hirtelen jobb nem jutott az eszembe.
A másik kérdésem arra vonatkozna, hogy hogyan látja ön, elnök úr a tudománnyal kapcsolatban azt az alapvetően infrastrukturális kérdést, ami szerte az országban úgy jelenik meg, hogy szakfolyóiratok kérdése, könyvtárak, az EISZ-rendszernek a kérdése. Ez érinti értelemszerűen az összes egyetemi, kutatóhelyi, akadémiai könyvtárat, szakfolyóiratok ellátását, az ezzel kapcsolatos kérdéseket, mert akkor, amikor bizottsági üléseken költségvetést tárgyaltunk vagy bármilyen adótörvényt tárgyaltunk, akkor ugyan a bizottság szintjén többnyire vannak helyeslések, de amikor szavazásra kerül a sor, akkor ezeknek a helyesléseknek már annyi.
Jó lenne ismételten arra választ kapni, hogy ezek szimpla költségvetési tételként sorolhatók ide-oda, vagy pedig enélkül vajon, nehézségekbe ütközne-e mondjuk a komoly kutatás és fejlesztés.
Szeretném megkérdezni azt is, elnök úr, hogy az európai uniós pályázatok kérdésével kapcsolatosan mind a két jelentésben olvashatunk arra vonatkozóan, hogy vannak ekörül is gondok, elsősorban pénzügyi szabályozókból fakadóan, minthogy mit, hogyan kell elszámolni folyó évre nézve, nem folyó évre nézve, és így tovább, illetőleg az előfinanszírozás problematikáját illetően. Emlékszem arra, azt hiszem, már vagy négy évvel ezelőtt volt, de szintén itt ültünk, ebben a teremben, és akkor a kormány részéről azt a határozott ígéretet hallhatta itt, a bizottságban mindenki, hogy az uniós, a 7-es keretprogramhoz kapcsolódó pályázatokhoz, itt legyen nyugodt mindenki, mert a szükséges önrészt a költségvetési forrásokból rendelkezésre fogják bocsátani. Arra szeretnék választ kapni, hogy eltelt négy év, ezek valóban realizálódtak-e? Volt-e forgóalap, volt-e megfelelő önrész felmutatására alkalmas pénzügyi háttér, hogy sikerrel lehessen megpályázni? És végső soron ennek az összefüggésében arra lennék kíváncsi, hogy a mérlegünk most milyen, a magyar befizetés és a - rossz szó, de nem tudok jobbat - visszapályázási arány most hogy s mint alakul egymáshoz?
A minisztériumi fenntartású kutatóhelyek leépülését is említi az egyik jelentés. Kérdezni szeretném, hogy ez hogyan érinti a magyar tudomány egészét, mert azért ezen intézmények, kutatóhelyek között jó néhány olyan volt, amely az én megítélésem szerint mintha most nem lenne bepótolva sehol, lenne egyfajta vákuum vagy hiány. Lehet, hogy én látom rosszul, tehát kíváncsi vagyok arra, hogy e téren mi a helyzet.
Az egyetemeket érintő leépítések, amelyek döntően 2005-ben kulminálódtak, hogy s mint érintik azokat a mutatókat, amelyek megjelennek mind a két jelentésben, akár a szabadalmak oldaláról nézve, akár a tudományos teljesítményeknek különböző számokban kifejezhető eredményét, értékét illetően, mert jó néhány helyen ez elég komoly problémát okozott, legalábbis létszám szempontjából mindenképpen. Ezek hogyan tükröződnek vissza egyéb arányokban, erre kíváncsi lennék.
Engedje meg, hogy még egy dologra rákérdezzek: a kutatási és fejlesztési kérdésekhez kulcskérdésként említi mind a két jelentés az utánpótlás kérdését. Elnök úr utalt arra, hogy vissza kellene hívni az országba a tehetségeket. Ebből a szempontból hogy s mint látja a helyzetet? Nyilván e tekintetben önmagában az Akadémia - hogy is mondjam - szélmalomharcot fog vívni, mert ez kevés. Azok az ösztöndíj-lehetőségek, amelyek akár voltak korábban, elégségesek-e, szűkültek-e, bővültek-e, szükség lenne-e más dolgokra? Azt hiszem, hogy ez egy komoly probléma az egész ország előtt. Én személy szerint is ismerek jó néhány olyan fiatal emberkét a debreceni egyetemről, akik a diploma megszerzése után hiába voltak kiválóak, évekig külföldön tudtak csak dolgozni, és ott is akarták tartani őket, egyetlenegy dolog: a család hívta őket haza. Alig találtak így is Magyarországon állást. Egész egyszerűen ez a megdöbbentő, hogy a kutatóhelyi intézetek leépülése az egyik oldalon, a másik oldalon a visszahívás vagy az itt-tartás szándéka hogy s mint hozható szinkronba, mert így első ránézésre, első hallásra itt elég komoly ellentmondás látszik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Botkáné képviselő asszony, utána Révész Máriusz képviselő úr!
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Én először is megköszönöm elnök úrnak, hogy a szóbeli beajánlásában a mi szerepkörünknek és funkciónknak megfelelő értelmezéssel segítette a napirend tárgyalását. Én nem szeretnék szerepet téveszteni, tehát országgyűlési képviselőként és szakbizottsági tagként az írott anyagból és a szóbeli beajánlásból kerestem azt a két-három területet, ahol mint képviselőnek, igenis, feladatom van, és ebből adódóan szeretnék kérdezni.
A kutatásfejlesztés tudományos és társadalmi, gazdasági hasznossága teljesen világos. Az is, hogy a forrás oldaláról bemutatott elemzés következményét ön két területen jelölte meg, és a kérdésem valójában ez, hogy ezt jól értjük-e, hogy az egyik a gazdasági szervezetek esetében a jogi környezet alakítása, amelynél kérdésem, hogy ezt gazdasági, költségvetés-politikai, illetve gazdasági szervezeti működési területen érti-e? Tehát melyek lennének azok a jogi környezeti változások, amelyek a gazdaság szereplőinél a kutatásfejlesztésre fordított források emelésére vagy kialakítására ösztönöznék vagy kényszerítenék azokat, akik ma még ezt nem látják be?
A másik szintén a forrásoldalhoz kapcsolódott, amikor ön a társadalom tudománybarát képéről beszélt. Ez azért ütött szíven, mellesleg kémia-fizika szakos középiskolai tanár vagyok, mert annak idején, és szerintem ma is, ha az embereket megkérdezzük, örömmel láttam, hogy itt a társadalmi presztízs sorban azért a tudomány előkerül és az Akadémia a legelőkelőbb helyen van. Ha valamiért nemzeti büszkeség tölt el, akkor soroljuk a Nobel-díjasainkat, soroljuk a tudományos eredményeket, és ön mégis ennek a tudománybarát társadalomnak a hiányáról vagy ennek a fejlesztési szükségességéről szólt. Egy példát említett, ez a Mindentudás Egyeteme, ami szerintem egy szuper kezdeményezés. Milyen módon, milyen eszközökkel tudjuk ezt a szemléletváltást erősíteni? Milyen módon tudna akár az Akadémia is hozzájárulni ahhoz, hogy a politika is - a képzésen túl, amit ön megemlített - ezt a szemléletet tudná kialakítani vagy újra ébreszteni a társadalomban?
Végezetül a harmadik kérdésem az egyéni képviselői tapasztalatommal összevág, hozzáteszem, hogy természetesen, amikor a szabadalmaztatás nehézségeiről és ennek a rettenetes, számomra megdöbbentő arányáról, mármint alacsony szintjéről beszélt, akkor ön a költségeket jelenítette meg, mint legfőbb akadályt. Én találkozom olyan régi vagy jó értelemben használt, valamikori újító emberekkel, akiknek állandóan jár az agyuk valamin.
50
51 mse (Botkáné)
Ezek nem feltétlenül hatalmas tudományos, hanem nagyon sokszor technológiai jellegű újítások, amelyeknek a gazdasági hasznosságát én persze nem tudom megítélni, de segítséget kérnek. Kerestem például annak a helyét, lehetőségét Magyarországon, hogy hol lehet bemutatni az ilyen, úgynevezett szellemi termékeket, és már a bemutatás lehetősége kapcsán is komoly pénzeket kellett fizetni ahhoz, hogy bizonyos kiállításokon, szakmai fórumokon megjelenhessenek ezek a produktumok. Milyen módon, hogyan tudnánk segíteni a szellemi tőkének ezt a pragmatikus megjelenítését, amit szabadalmaztatásnak nevezünk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Most Révész képviselő úr kérdése következik, nem tudom, aztán lesz-e még kérdése valakinek. (Kormos Dénes jelentkezik.) Utána Kormos képviselő úr következik majd.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Az innovációs járulékkal kapcsolatban rendelkezésre áll már néhány év tapasztalata, és ez érint minket mint országgyűlési képviselőket is, hiszen mi hoztuk az erről szóló törvényt. Az első kérdésem az lenne, hogy az elnök úr szerint beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket az innovációs járulék.
A második kérdésem az lenne, hogy az Innovációs Alap pénzeinek az elosztásáról mi az elnök úr, illetve a Tudományos Akadémia elnökének a véleménye.
A harmadik kérdés kapcsán viszonylag egyszerű dolgom van, mert a 2005-2006-os anyag 24. oldalán van egy mondat, amely így szól: "Kérdés, hogy az időszakunkra jellemző mérsékelt gazdasági növekedés körülményei között pusztán az innovációs járulék keltette nyomás elegendő volt, lesz-e a továbbiakban a vállalati K+F arányok jelentős növeléséhez.". Ezt önök írták, és én szeretném megkérdezni, hogy ezt önök hogy látják, mert bár önök tették fel ezt a kérdést, nyilván van valami véleményük. Az tehát a kérdés, hogy elegendő lesz-e az innovációs járulék keltette nyomás ahhoz, hogy a vállalati K+F arányok növekedjenek.
Tulajdonképpen ebből fakad az utolsó kérdésem, hogy ha mondjuk az a szerencsés helyzet állna elő, hogy az elnök úr vagy a Tudományos Akadémia hozhatná a törvényeket, és bármit eldönthetnének, akkor milyen törvényeket hoznának annak érdekében, hogy a vállalati K+F arányok jelentősen növekedjenek, és elérjék azt a kétharmados arányt, amit ideálisnak tartunk. Ennek nyilván az a másik fele, hogy az állami ráfordítások arányát egyszerű növelni: a költségvetésbe nagyobb számokat kell beírni, de milyen törvényekkel lehetne rávenni a vállalatokat arra, hogy a kutatás-fejlesztésben nagyobb arányban vegyenek részt? A mi kormányunk alatt is volt erre nézve próbálkozás, amikor a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásoknak talán a kétszeresét le lehetett írni az adóalapból, most itt van ez az innovációs járulék, de az arányok meglehetősen lassan növekednek, még az 50 százalékot sem érik el a kívánt kétharmaddal szemben.
ELNÖK: Mielőtt Kormos képviselő úrnak továbbadom a szót, jelezném Révész képviselő úrnak, hogy abban a helyzetben, ha az Akadémia hozná a törvényeket, felmerülne az, hogy viszont az Országgyűlés irányítsa a tudományt, és nem biztos, hogy ezzel a tudomány jól járna.
Kormos képviselő úré a szó.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Először is azokhoz szeretnék csatlakozni, akik köszönetüket nyilvánítják ki az elnök úrnak és munkatársainak a tájékoztató anyaggal kapcsolatban. Nagyon sok összerendezett információt kaptunk, amelyekből, azt hiszem, sokféle következtetés levonható.
Abból a táblázatból, amely a kutatás-fejlesztési ráfordítások rangsorában helyezi el Magyarországot, látszik, hogy az állami ráfordítás arányában a 3. helyen, a külföldi ráfordítások arányában a 6. helyen, viszont az üzleti szektor részvétele és megjelenésre arányában viszont valóban csak a 14. helyen vagyunk, és alapvetően ez befolyásolja a rangsorban elfoglalt helyünket, ez is egyértelmű. Révész képviselő úr feltette a kérdésem első felét - és az elnök úr is tett már jelzést erre -, hogy az üzleti szféra milyen módon tehető érdekeltté abban, hogy a kutatás-fejlesztésre, innovációra nagyobb mértékben fordítson összegeket. A dolog másik része, amit viszont szeretnék megkérdezni, az, hogy hogy értékeli az elnök úr, hogy áll ez a folyamat, hogy a kutató-fejlesztőhelyek, akár az akadémiaiak, akár az egyetemeknél meglévők szolgáltató szempontú kutatóhelyekké fejlődése milyen helyzetben van, milyen perspektíva látszik ez előtt? Mert sok helyen lehet érezni, hogy valójában a gazdaság szereplői és ezek a kutatóközpontok valamilyen módon nem találnak egymásra. Tehát hogyan alakul ez, és hogyan látja az Akadémia az ez irányú továbblépést?
A másik kérdésem: a nemzeti fejlesztési terv keretében elég komoly források jelennek meg a kutatás-fejlesztés, az infrastruktúra tekintetében, ebben benne vannak akár a különböző Pólus-programok is. Hogy látja ezt az elnök úr? Annak a fajta forráskoncentrációnak a kapcsán, amelynek egyik fontos része lenne, hogy gyakorlatilag világszínvonalú infrastrukturális hátteret tudjunk teremteni a kutatás-fejlesztéshez, az egyik fontos szempont az lenne, hogy az indokolatlan párhuzamosságokat csökkentsük, közben a Pólus-programok kapcsán az érezhető, hogy a korábbi feladatmegosztás mellett mintha megjelennének bizonyosfajta párhuzamosságok. Ezek jók-e, vagy pedig ennek adott esetben a hatékony forrásfelhasználás szempontjából lehetnek problémái? Tehát hogy áll tulajdonképpen ennek a fajta infrastrukturális fejlesztésnek a koordinációja?
Az utolsó, harmadik kérdésem azzal kapcsolatos, amiről már Pósán képviselő úr is említést tett, és amiről sokat beszélünk, hogy ha a kutatás-fejlesztésben dolgozó szakemberek korfáját megnézzük, akkor azt látjuk - nyilván elismerve a tudományban hosszú idő alatt letett eredményeket -, hogy a fiatalok bekerülése, a fiatalok, az utánpótlás megjelenése különböző problémákat jelent. Én is arra a kérdésre szeretnék ráerősíteni, hogy hogyan látja az elnök úr, milyen lehetőségeink vannak akár az Új Magyarország Fejlesztési Terv kiválósági programjában, akár a felsőoktatási programba berakott ösztöndíjkerettel, tudunk-e ebben előrelépni, és adott esetben hogyan látja, a kutatóvá válás, a hazai kutatóvá válás erősítésében és megtartásában melyek lehetnek azok a pontok, amelyekkel nyilvánvalóan a tudomány, a szakma és a szakmapolitika oldaláról kellőképpen tudnánk egymást erősíteni. Ez nagyon lényeges lehet a későbbiekben, ugyanis meg fogjuk csinálni a kitűnő infrastruktúrát, egyébként meg az agyelszívás kapcsán elmennek a kutatóink, ami nem csak magyarországi probléma. Az ön által említett lisszaboni folyamatnak az egyik komoly problémája, hogy Európából is jelentős kiáramlás történik más, nagyobb kutatás-fejlesztési háttérrel rendelkező országok és régiók felé, ami az Európai Uniónak sem jó. Mit tudunk ezzel közösen kezdeni? Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Amennyiben a kérdéseknek a végére értünk (Senki nem jelentkezik.), akkor, ha megengedi az elnök úr, elsőként a Pósán képviselő úr által hozzám intézett kérdésre válaszolnék.
A helyzet nagyon egyszerű, képviselő úr: a bizottság általában nem a saját jószántából, hanem az Országgyűlés működési rendjéhez igazodva, tehát többé-kevésbé a Házbizottság döntéseinek megfelelően tárgyalja a témákat. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés úgy döntött, hogy a 2003-2004. évi jelentést az elmúlt években nem tűzi a napirendjére, ezért aztán a bizottságnak sem volt oka korábban tárgyalni ezt a kérdést. Nem helyeslem egyébként, hogy az Országgyűlés ezt nem tűzte a napirendjére. Ebben az ügyben kinek-kinek a Házbizottságban részt vevőknek, önöknek Répássy úrhoz, nekünk Göndör úrhoz kellene fordulnunk, hogy a Házbizottság szenteljen valamivel nagyobb figyelmet ezeknek a jelentéseknek.
És akkor most megadom a szót Vizi elnök úrnak, hogy válaszoljon a kérdésekre.
DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm szépen, és különösen köszönöm, hogy a bizottság tagjai részéről nagyon de nagyon szakszerű és lényegbevágó kérdéseket kaptam, amivel nagyon segítettek abban, hogy a rövidre szabott szóbeli kiegészítést tulajdonképpen további kiegészítéssel bővítsem.
Pósán képviselő úr az OTKÁ-val kapcsolatban tett fel kérdést. Az OTKA mindig egy rendkívül érzékeny pont. Az OTKÁ-nál jelennek meg - hála istennek! - tulajdonképpen a képviselők területi érdekeltségei, tudniillik az OTKÁ-ért a legkülönbözőbb városokból, képviselői területekről érkeznek a képviselő hölgyekhez, urakhoz kérések, hogy az OTKÁ-t növelni kellene. Mert való igaz, hogy egy egyetem az európai egyetemi charta szerint akkor egyetem, ha kutat is, tehát oktat és kutat.
60
PÉ 61 (Vizi)
Ebben az OTKA, amely az alapkutatásokat támogatja, mind a társadalom-, mind a természettudományok területén igenis, kulcsszerepet játszik. Rendkívül alacsony a költségvetése, legutoljára jelentős emelés valahol 2000 tájékán volt, most azonban az elmúlt évben plusz egymilliárd, önök is tudják, hogy át lett adva, a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával, és jómagam jártam közbe, és önök is természetszerűleg, hadd mondjam el, ezen kívül a Magyar Tudományos Akadémia a saját költségvetéséből további 400 milliót átadott. A jelenlegi összeg is kevés, ez a 6,2 vagy 6,3 milliárd forint, kevés, ennek kétszerese lenne minimálisan szükséges. Nem mondanám, hogy háromszorosa, tudniillik egyik pillanatról a másikra ugrani, az nem a minőséget szolgálja általában, és majd rá fogok térni éppen az Innovációs Alappal kapcsolatban, hogy az rossz politika, ha hirtelen sok pénzt szétszórunk, és főleg politikai motivációk alapján.
Tehát az OTKA-val kapcsolatban ez a véleményem. Az OTKA függetlenségéről, bár az Akadémia költségvetésében van benne, de törvény intézkedik. Tehát azok a hangok - és kérem, hogy ezt minden parlamenti képviselő tudja -, hogy az OTKA az Akadémia kezében rossz helyen van, az első pillanatban, ha bárki kéri, azonnal átadjuk. De őszintén: az Oktatási Minisztériumnál jó helyen lenne? Biztos, hogy nem. Törvény biztosítja az OTKA költségvetését, ugyan a mi költségvetési rovatunkban van, és a sarokszámok megfogalmazásánál számunkra nem a legelőnyösebb, mert ha az OTKA növekszik, akkor kvázi az Akadémia költségvetése csökken, de itt van, mert OTKA-törvény biztosítja a függetlenségét. Tehát abból nem lehet átcsoportosítani.
Arra kérem a bizottság minden tagját a jövőt illetően: ha olyan javaslat születik, hogy amikor már nem lehet változtatni a sarokszámokon, de belülről minden rovatnál lehet, hogy az Akadémia költségvetéséből csoportosítsunk át, ez azt jelenti, hogy egy vagy két intézetet be kell zárni, mert nincs mozgástér az Akadémia költségvetésében. De független a Magyar Tudományos Akadémia költségvetésén belül az OTKA.
Az Innovációs Alap. Pósán képviselő úr adójellegűnek nevezte. Elfogadom, lehet így is fogalmazni. Azonban meggyőződésünk, és ebben az Akadémia fontos szerepet játszott, hogy az innovációs törvény megszületett, hogy fizessenek azok a cégek, vállalatok, nagyvállalatok, kis- és középvállalatok, amelyek nem költenek innovációra semmit, azok tegyék be, mert akik viszont költenek, azoknak nem kell befizetni. Tehát az Innovációs Alap úgy gyűlik össze, hogy csak azok fizetnek, akik egyébként nem költenek.
Mondok egy példát: a Richter Gedeon gyár az egész "turn over"-nek, a 120 milliárdos "turn over"-nek több mint 10 százalékát kutatásfejlesztésre költi. Az egész 7,5 százalékát. Ezek 10-20 milliárdos nagyságrendet tesznek ki, abban a 150 milliárdos költségvetési tételben, amikor kutatásfejlesztésről beszélünk.
Hadd mondjam el, hogy sajnos, olyan jellegű támogatások is történtek, amelyek elfogadhatatlanok, Pósán képviselő úr néhányat felsorolt. Én fel tudnám sorolni az általunk hapci-támogatásnak nevezettet, amikor kiírtak egynapos határidővel 2 milliárdos NKTH-támogatást. Ezt mi úgy neveztük el, hogy egyet tüsszentünk, és máris megvan a 2 milliárd forint, ezért neveztük el hapci-pályázatnak. Ez elfogadhatatlan! Elfogadhatatlan a magyar tudományosság számára, de a magyar gazdaság számára is.
Pártos Ferenc új NKTH-elnökkel többször leültünk, és sajnos, megállapítottuk, hogy a múltban olyan súlyos problémák jelentkeztek, amelyek nem fordulhatnak elő a jövőben. Sajnos, a pólus-centerek sem sikeresek. Én azt a szót használtam, hogy "lenyúlás", sajnos, igen, nagyon sok helyen úgy gondolták, hogy bejön az az egymilliárd, kétmilliárd, hárommilliárd, azt szétosztjuk, ez a legnagyobb hiba. Ezt nem lehet. Tehát az Innovációs Alapot nem szabad politikai szándékkal felhasználni, azt kizárólag kutatásfejlesztési célból lehet. Megmondom azt is, hogy nagyon sok épület született. Boda Miklós vezetésével súlyos problémák keletkeztek, és hadd mondjam el, hogy erről Keviczky László akadémikustársam és mások számtalanszor - és most hadd ne soroljam a többit - felemelték a szavukat. Nem változott hál'istennek, Pártos Ferenc személyében úgy gondoljuk, hogy olyan kézbe került az NKTH elnöksége, amely a jövőben biztosítani tudja az Innovációs Alap tisztességes felhasználását.
A tudomány az országban. Az, hogy a Medián 2006 decemberi felmérése szerint a Magyar Tudományos Akadémia a leghitelesebb intézménye az országnak, a kormány a 16. benne, a politikai pártok a 17. és 18. helyen, holtversenyben a szakszervezettel, ez azért azt jelenti, hogy az országimázsban, az ország lakosságában a tudomány iránt megmaradt - mint ahogy Botkáné képviselő asszony is említette - a tisztelet, megmaradt az elismerés. Azt hiszem, hogy ennek egyik oka az, hogy megpróbáltunk mindenkor a tudomány állásának megfelelően állást foglalni.
Mondok egy példát. Ki emlékszik még a Balaton vízállására? Hogy a Rábából be kell vezetni 83 milliárdért a vízügyi hatóság zseniális javaslata alapján a vizet. Mi történt? Hál' istennek Medgyessy Péter miniszterelnök úr megbízta az Akadémiát, alakult egy bizottság, amely bizottság letett az asztalra egy vastag kötetet, amiben az van, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tudomása szerint 1869 óta mérték, hogy milyen volt a Balaton vízállása. Kiderült, hogy volt 12 centiméteres is a Balaton, amikor a magyar kormány az osztrák kormánnyal együtt úgy döntött, úgy akart dönteni, hogy szántófölddé alakítják. Hál' istennek ez elmaradt. Hogy aztán Szent Péter is megsegítette az Akadémia állásfoglalását, hogy nem szabad hozzányúlni a vízálláshoz és elkezdett az eső is esni, ez egy másik kérdés. De ma küzdeni kell, hogy túl magas a vízállás.
Sajtótájékoztatót tartottunk itt. Előtte az illetékes miniszter azt mondta nekem, hogy "te, én nem merem bejelenteni, hogy maradjon minden, én azt mondom, hogy továbbra is tárgyalunk a vízügyi hatósággal"- azt hiszem, így hívják őket. Én azt mondtam, hogy én bejelentem, hogy nem szabad hozzányúlni. Tehát két különböző vélemény hangzott el, a sajtó részére a Magyar Távirati Iroda is lejelentette, hogy az Akadémia szerint nem szabad hozzányúlni, a kormány azonban gondoskodni akar a Balatonról, mert az minden magyar állampolgárnak érdeke. Hál' istennek nem maradt, és ma az a probléma, hogy túl sok a víz a Balatonban.
Miért foglaltunk így állást? Egész egyszerűen azért, mert van egy tanulmánytervezet, 12 ember leült, függetlenül attól, hogy milyen politikai elgondolása van egyébként odahaza, és azt mondta, hogy hülyeség hozzányúlni, pláne a Rábát bevezetni, amelynek a víz PH-ja, a növényvilága, az állatvilága teljesen eltérő a Balatontól, tönkretennénk a Balatont. Tessék megnézni, hogy ma a Balaton milyen állapotban van. Ez közfeladat, elnök úr, ez a közfeladat, hogy mi kimondtuk!
Hadd mondjam el a másik példát. Ki emlékszik a Paks IV. blokkjának újraindítására? Újra lehetett volna indítani, de állt és állt és állt, és nem indították újra. Felhívtam akkor egy illetékes valakit, aki éppen az Adrián a vízben hűtötte magát, és mondtam, hogy miért nem indul be, mondtam, hogy akkor én sajtótájékoztatón bejelentem, hogy be lehetne indítani, pedig naponta hatalmas összegbe került az országnak az importált energia. A kormány úgy döntött, hogy azonnal be kell indítani, és beindult Paks.
Tehát a Magyar Tudományos Akadémiának vannak ilyen feladatai, ez most, ebben a pillanatban jutott eszembe.
Könyvtárak. Nem a könyvtárakat kell, a világhálót, az internetet kell ingyenessé tenni, ez a legfontosabb. Ennek a bizottságnak szerintem az elsődleges feladata az lenne, hogy követelni, hogy az internethasználat, a Scopus használata, az összegen megy a vita még mindig - biztosan tudnak róla -, hogy az Oktatási Minisztérium, az Akadémia vagy az egyetemek. Nem, az államnak kell lehetővé tenni, hogy ingyenes legyen az Scopus-on keresztül a tudomány valamennyi eredményéhez való azonnali hozzájutás.
Hadd mondjam el, hogy a nagy könyvtárfejlesztésekkel nem értek ma már egyet, nem könyvtárépületet kell építeni, hanem olyan épületet, ahol a világhálóhoz azonnal, direktben, pillanatokon belül hozzá lehet férni. Elfogadhatatlan, hogy önök, mint parlament eltűrik azt, hogy Magyarországon a legdrágább az internethez való hozzáférés a magyar családok számára. Ez az én problémám.
70
71 mse (Vizi)
Európai uniós pályázatok. Felhívom a képviselő úr figyelmét a 9. ábrára, arra az ábrára, amely azt mutatja, hogy 2000-ben még 11 200 milliárd forint jött be külföldi forrásból, 2006-ban pedig ennek már a háromszorosa, tehát óriási a fejlődés, abszolút pozitív, ez a külföldi pénzek hazahozatala.
Egy nagyon fontos kérdést vetett fel, hogy vajon amit befizetünk és amit visszakapunk, annak milyen az aránya. Ezt mindaddig ki lehetett számítani, amíg nem egyben fizette be a kormány a pénzt, akkor eltűnt a részesedés, de volt egy időszak, képviselő úr, igaza van, amikor ki lehetett számolni: akkor az 1,6-szeresét nyertük vissza a tudományban annak, amit befizettünk. Lengyelország a 33 százalékát nyerte vissza. Ezt azért tudom, mert a lengyel elnökkel való tárgyalás során az ő legnagyobb gondja az volt, hogy szétszedi a miniszterelnök, mert nem nyerik vissza a pénzt, csak az egyharmadát nyerik vissza annak, amit Lengyelország - amely egy nálunk négyszer nagyobb ország - befizet. Mi az 1,6-szeresét szereztük vissza. Hogy ma mennyit, nem tudom megmondani, de hogy a külföldi bejön a kutatás-fejlesztésbe, ez mind ezt növeli. És még valami: az Akadémia nyitott a KKV-k felé, tehát közösen pályázunk Brüsszelben, mivel Brüsszel is, a VII. keretprogram is azt mondja, hogy csinálj valami olyat, ami esetleg majd a gazdaságnak is hasznos.
Az volt a hibánk, az Akadémia hibája a múltban, hogy mi nem nyitottunk a társadalom felé, hogy nem voltunk elég érzékenyek. De ha meg tetszenek nézni, a társadalomtudomány hogy tud segíteni? Itt van a nyugdíjtörvény és a szociológia. Nyilatkoztam, hogy azonnal fel kellene emelni legalább 62 évre a nyugdíjkorhatárt, mert 5-8 év múlva nem lesz elegendő nyugdíjalap - a tudomány ezt mondja. Politikai döntés, hogy megemelik vagy nem emelik meg a korhatárt. Vagy a matematika hogy tud segíteni? Kérem, tessék megnézni a bankrendszert, matematikusokat, elméleti fizikusokat alkalmaznak - a szolgáltatás, a bankhálózat ugyanúgy hozzátartozik a gazdasághoz. Tehát igenis tudunk segíteni. Az Akadémia múltjában benne van, hogy úgy gondoltuk, hogy mi az elefántcsonttoronyban okosak, szépek vagyunk, de nem. Kérem, az új akadémiai törvény is ezt célozza meg, ezt a jogi hátteret, amit firtatni tetszett, amit meg tetszett említeni, ez ennek a jogi háttere. Ezt akarjuk tehát elérni, és tulajdonképpen minden intézkedésünkkel és a felhasznált pénzekkel is így gazdálkodunk.
Előfinanszírozás, forgóalap. Kérem, ez egy kulcskérdés - ez egy kulcskérdés! A kormány most 2,3 vagy 2,6 milliárdot biztosított nekünk előfinanszírozásra, forgóalapra - nem a felsőoktatásnak. Úgy sikerült tárgyalnunk, hogy 2,6 milliárdot kaptunk erre. Az elnök úr mellettem súgta, hogy a tudományt csak előfinanszírozni lehet. Így van, a tudományra ez jellemző, de a tudomány megfizeti saját magát utólag. Azt tudom tehát mondani, hogy a kormány a Magyar Tudományos Akadémia számára biztosította ezt a pénzösszeget, és az éves költségvetésünkben jelentős összeget tesz ki, ha meg tetszenek nézni, hogy mennyit költünk intézethálózatra, azt látják, hogy 2,3 vagy 2,6 milliárdot.
Minisztériumok. Csak szomorúan tudom állítani, hogy a minisztériumok sorban megszüntetik vagy privatizálják a kutatóintézeteiket. Hadd említsem meg Tápiószele sorsát, azért, mert ebben önök, parlamenti képviselők is jelentős szerepet játszottak. Gráf miniszter úrral megegyeztünk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia átveszi Tápiószelét, mert a magyar nemzeti génbank, amely nemzeti kincs, annak a tulajdonában van. Ezután egy ötpárti egyezség meg Ángyán képviselő úr nyilatkozott, hogy az Akadémia azért veszi át Tápiószelét, hogy az amerikaiaknak átjátssza. Kérem, a Magyar Tudományos Akadémia, amely tradicionálisan - néha ezért kapunk kritikát - a nemzeti értékeket próbálja megvédeni és képviselni, nyugodtan használom ezt a kifejezést: soha de soha nem játszana át egy nemzeti kincset. Ez nekünk 200 millióba került volna. Erre írtam egy levelet Gráf miniszter úrnak, hogy ilyen politikai környezetben nem, mondtam a környezetvédelmi miniszternek, Fodor miniszter úrnak, hogy költsön erre 200 milliót, tessék megvédeni, nem vesszük át. Ma is elgondolás tárgya: Szegeden van egy kutatóintézet, amit esetleg átvennénk. Tudni kell, hogy a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatóintézetének a nem biotechnológiai, hanem klasszikus módon való nemesítési technológiájának az eredménye, hogy az asztalokra kerülő minden magyar kenyér másodikja-harmadikja a mi vetőmagunkból kerül ki. Nekünk nem érdekünk egy amerikai érdekeltségű nagycégnek a bejövetele és a piac általa való átvétele, abszolút ellenezzük. Ezért akarjuk esetleg a szegedieket átvenni, most méretjük fel, hogy hogy és mint van, mert akik Szegedről vannak, azok pontosan tudják, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Hogy a mezőgazdasági minisztérium hogy dönt felőle, nem tudjuk, de ezt esetleg még figyelembe vesszük.
Utánpótlás. A Magyar Tudományos Akadémia átlagos életkora messze a legfiatalabb: 41 százalékban dolgoznak 35 éven aluliak a Magyar Tudományos Akadémiánál. Sajnos az egyetem elöregszik, nagyon nagy mértékben, ahol több főállásban is lehet valaki egyetemi tanár. Nálunk nem lehet igazgató az, akinek egynél több főállása van - most a főállást tessék a klasszikus értelemben venni, tehát nyolcórás, s a többi, s a többi, a munkajogi oldaláról nézve. Egyetemi mellékállást, félállást viszont kimondottan előnyben részesítünk, fontosnak tartjuk. Az Akadémiának kötelessége az egyetemi kutatásokat támogatni, mint ahogy jelentős összeggel támogatjuk is. Ennyit az utánpótlásról. Egy óriási probléma a brain drain, hogy hogyan veszítjük el a legjobbjainkat. A legújabb adat, hogy az egészségügy területéről csoportosan mennek már ki magyar orvosok, műtősök, aneszteziológusok - hogy ezt hogy fogjuk tudni megoldani, nem tudom.
Botkáné parlamenti képviselő asszonynak annyit, hogy a jogi környezet átalakítása kulcskérdés. Ismert az a fogalom, hogy tax holiday, ismert az az adózási rendszer, hogy szünetet engedélyez bizonyos ideig. Ahogy a multinacionális cégeknek is adunk ilyet, miért nem adunk ilyet azoknak, akik kutatás-fejlesztésre költik a pénzüket? A társadalombarát társadalom kialakításában sajnos a parlamenti pártok elnökeinek a szókincséből még mindig hiányzik az a szó, hogy: "kutatás-fejlesztés", hogy "magyar szellemi tőke", s a többi, de legalább a "tudásalapú társadalom" és a "tudásalapú gazdaság" fogalmat átvették, és tőlünk vették át, aminek nagyon örülök, és annak külön örülök, hogy ez a bizottság tradicionálisan eljön ide, közénk, és együtt beszélünk ezekről a kérdésekről.
Szabadalom. Igen, drága a szabadalom. Nem oldódott meg az, hogy a szabadalmi költségekre legalább az elején az állam vagy - van erre egy külön bank - a Magyar Fejlesztési Bank adjon erre kölcsönt vagy bármit a kis- és középvállalatoknak, az egyetemi embereknek. Rengeteg jó ötlet van, és inkább odaadják fillérekért külföldi cégeknek, fillérekért! Sajnos szomorú a kép, hogy nem emelkedik jelentősen a szabadalmak száma. Az Akadémián külön foglalkozunk az intellectual property rights kérdésével, tehát hogy a szellemi tőke érték, amit ön említett, és hogy hogyan gazdálkodjunk vele, mi megpróbálunk ezzel foglalkozni. Minden egyetemen kötelezővé kellene tenni, hogy legyen egy iroda, ahol ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, mert ez hatalmas érték, és ezek az értékek az országéi, elsősorban az intézményeké, utána a magánszemélyeké. Ennek is meg kellene csinálni a jogi rendezését - ez sincs megcsinálva még.
Révész Máriusz képviselő úr kérdezte, hogy az innovációs járulék bevált-e. Nagyon jó a kérdés. Azt hiszem, hogy nem a rendszerrel van baj, nem az innovációs törvénnyel van baj, hanem az allokációval, a szétosztásával. Ezt úgy kell szétosztani, hogy meg kell követelni, hogy mi lesz belőle, és utána számon kell kérni. Hol van az elmúlt évek során szétosztott pénzeknek a számonkérése? Ennek a bizottságnak lehet feltenni a kérdést, hogy hol van a számonkérése. Én azt hiszem tehát, hogy ez a legnagyobb problémája.
Gazdasági növekedés. Igen, a gazdasági növekedés egyik motorja lehet, mint ahogy az egész világon motorja, és az, hogy a jövedelmek növekszenek, tehát az, akinek szabadalma van, az, aki részt vesz egy fejlesztésben, a kis- és középvállalat eladhatóbbá tudja tenni a termékét. Nem baj, hogyha ez nem jelenik meg látványosan, de egész egyszerűen életben tarthatja a kis- és középvállalkozókat.
80
PÉ 81 (Vizi)
Az Akadémiának hibája volt - mint említettem -, hogy nem fordult eléggé erre. Minden alapkutatás előbb-utóbb tessék elhinni, valahol nemcsak nemzeti kinccsé, hanem a világ kincsévé válik. Még ha lepublikálja, akkor is. Tehát egész egyszerűen arról van szó, hogy a szellemi tőke igenis, előbb-utóbb anyagi tőkévé változik.
Ha a tudósok hoznák a törvényeket. Értem a gondolatot. Rotterdami Erasmus úgy gondolta annak idején, hogy egy nyelv legyen a világon, ez a latin, és a tudósok irányítsák a világot, a világon ő Európát értette akkor. Azt hiszem, hogy ez egy tragédia lenne, mint ahogy elnök úr is említette, hogy ha önök lennének a tudósok. De maradjunk abban, hogy... (Révész Máriusz: Bocsánat!)... a törvényhozatalban, és abban teljes mértékben igaza van, értem én a gondolatot... (Révész Máriusz: Én nem azt akartam mondani, hogy a tudósok hozzák a törvényeket, hanem hogy milyen törvényt kellene hozni!) Így van, ezt akarom mondani, értem a gondolatát, képviselő úr! Igaza van! Nekünk, és az Akadémiának itt is változtatni kell a politikáján, a tudománypolitikáján, igenis, előre kell mondani, és ahogy én most jó néhány dolgot itt elmondtam, keményen ki kell állni, és ez nem a kormány bírálatát jelenti, hanem egész egyszerűen a jobb iránti törekvésre való felhívást jelenti. Igen, nekünk sokkal keményebben kell kiállni, és azt mondani, hogy ez így nem jó, tessék ezt úgy csinálni, mert például mi tudjuk, hogy hogyan csinálják Németországban, Svédországban vagy Finnországban.
Kormos képviselő úrnak azt mondanám, hogy a külföldi ráfordítást már mondtam, hogy jelentősen emelkedett. Tehát itt megjelent valahol az a politika, az a tudománypolitika, amely ugyan nem jelent meg a Tudománypolitikai és Innovációs Kollégium működésében. Hogy ez nem ülésezik, ez is elfogadhatatlan! Bár az elgondolás és a gyakorlat szerint az elnöke a miniszterelnök. Soha nem szabad megengedni, hogy ezt a pozíciót ne a miniszterelnök töltse be. Abban a pillanatban komolytalanná válik.
Három alelnöke van, az oktatási és kulturális miniszter, a gazdasági miniszter és az Akadémia elnöke. Most volt egy olyan kísérlet, hogy Kóka miniszter úr is legyen. Mind a három alelnök úgy gondolta, hogy ez helytelen. Ez helytelen, mert a gazdasági miniszter ott van. Tehát ez volna a kollégium csúcsa. A tagjai között természetszerűleg, és most van egy elgondolás, amelyet megkaptunk a Miniszterelnöki Hivataltól, tehát dolgozik rajta a Miniszterelnöki Hivatal, amely a TTTT-t megszüntetné, bizonyos kritikák miatt, amelyek elhangzottak a TTTT működésével kapcsolatban, és helyette egy főleg akadémikusokból álló - de az nagyon érdekes, hogy a személyeket már előrevetíti - tanácsadó testületet hoznának létre. Mi véleményezni fogjuk ezt, hogy azért itt legyen a Magyar Tudományos Akadémiának is beleszólása, hogy kik legyenek a tagjai. Tudniillik nagyon lényeges, hogy igen jelentős összegek allokációjáról döntő, a miniszterelnök vezette kollégiumban - amelynek tagja egyébként a pénzügyminiszter - érvényesüljön a kutatás és fejlesztés érdeke is, ne csak politikai érdekek vezettessék be. Tehát ezt tudom válaszolni.
A kutatásfejlesztési helyek szolgáltató jellege. Azt hiszem, hogy a közfeladat megszabja az akadémiai intézethálózat jövőjét, amely nem jelenti azt, hogy nem csinál alapkutatást, nem jelenti azt, hogy nem csinál saját kutatást. Szó nincs róla, de egyedi alkalmakkal kap feladatot, amelyet ellát és kialakít egy véleményt, amely most már a kormányzathoz tartozik és a parlamenthez, hogy hogyan dönt. Az már politikai döntés, hogy a javaslatot elfogadja vagy félreteszi. Ez politikai döntés.
Hadd mondjam el, ha a sajtót tetszettek figyelni, a Magyar Tudományos Akadémiától még soha nem került ki anyag, amely arra utalt volna, hogy haha, mi másképp foglaltunk állást, de a kormány nem. Ebben mi korrektek vagyunk, tehát ami véleményt mi kialakítunk, politikai döntés joga, hogy a parlament leszavazza, nem kezdünk el mutogatni, hogy a parlament milyen rosszul döntött, nem. Soha nem került, a mai napig nem került ki - most lekopogom - "diszkreditáló" anyag, hogy a kormány vagy a parlament másképp döntött, mint ahogy mi azt javasoltuk. Nem, mert mi egy szakmai testület vagyunk.
A forráskoncentráció, pólus-programok, párhuzamosság. Igen, képviselő úr, abszolút igaza van, rengeteg párhuzamosság van. Ebben megjelenik az, hogy hadd ne mondjam azt, önök szavaznak. Ott van, hogy hány régió van. Ott van, hogy az ezeréves vármegyerendszer megmarad, vagy nem marad meg. Itt kizárólagosan politikai érdekek döntöttek eddig. A Magyar Tudományos Akadémiának, és itt van Pálinkás akadémikustársam, aki nagyon jól tudja, hogy Debrecen, Szeged, Pécs, Veszprém és Miskolc, tehát öt területi bizottságunk van. Hány éve? Ötven éve. Tehát ötven éve a tudományt úgy gondoltuk, hogy régióban kell művelni, és ennek az öt területi bizottságnak - most direkt Debrecennel példálózok, de mondhatnám Pécset is - nem csak tudósok a tagjai, hanem a helyi politikusok, a helyi gazdasági kis- és középvállalkozók. Parragh úr helyettese, nem jut eszembe a neve, aki debreceni, ott ül a debreceni akadémiai bizottságban, ő egy jelentős vállalkozó a régióban. Pécsett külön példa, hogy a paksi erőmű vezérigazgatója ott ül a pécsi akadémiai bizottságban, sőt finanszírozza.
Miért van ez? Ezeknek a régióknak az a feladata, hogy a régió érdekeit jelenítse meg. A tudomány, a gazdaság, a szociológiai szempont, Ormos Mária ott ül a pécsi bizottságban, és a civil társadalom. Ötven éve csinálja az Akadémia, és hadd mondjam el, hogy elmentünk a határon túlra. Megalakítottuk a Magyar Köztársaság hatodik területi bizottságát Kolozsvárott. Volt rosszmájú megjegyzés a sajtóban. És mi történt? A román tudományos akadémia elnöke, akit most választottunk meg a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, üdvözlő levelet küldött, aki szintén kolozsvári, és Hajdúknak hívják véletlenül.
ELNÖK: Mit ad Isten!
DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Mit ad Isten, mondja az elnök úr. Azt, hogy mi azt mondtuk személyemben, több mint két évvel ezelőtt Bukarestben, Nastase miniszterelnök jelenlétében, hogy területi autonómiát kell kapnia Székelyföldnek, persze, volt a román sajtóban hír, szörnyű, hogy miket mondtak rólam, semmi baj. Ma már hál' istennek ez nem olyan szó, amit nem szabad kimondani. Igen, a Magyar Tudományos Akadémia így politizál.
Hadd mondjam meg - Kálmán, segíts, ha rossz dátumot mondok -, '89-ben Berend Iván volt az Akadémia elnöke, amikor a Magyar Tudományos Akadémia úgy döntött, hogy a világon élő valamennyi, magát magyarnak valló tudósnak az akadémiája. Íme, elmentünk, és rövidesen Pozsonyban is megnyitunk egy területi bizottságot. Lehet, hogy a szlovák miniszterelnök úr nem fogja nagy örömmel fogadni, de miért? Ez egy európai uniós gondolat. Tehát amit Kormos képviselő úr kérdezett, ezt válaszolom rá.
A fiatalokról már beszéltem, hogy az Akadémia jelentős erőfeszítéseket végez.
Brain draine vagy brain gaine, tehát nyerünk-e vissza. Azt hiszem, meg kellene tartani a legjobbakat, de csak a legjobbakat, és vissza kellene hozni azokat, akik kitűnőek. Azt tudom mondani, hogy jó néhány egyetemen már megpróbálnak külföldről hazahozni kiváló magyarokat, úgy érzem, hogy az Akadémia ebben élen jár. Hadd mondjak el egy programot, amit kérek a bizottságtól, ha jegyzőkönyvbe veszik, hogy támogasson. A Magyar Tudományos Akadémia három éve bevezetett egy cigány ösztöndíjat, amelynek a célja: olyan cigány értelmiséget, a tudós társadalomban jelen lévő értelmiséget létrehozni, amely nemzetközileg is kiemelkedő.
90
91 mse (Vizi)
Az eddigi példák azt mutatják - ez hatalmas siker -, hogy hihetetlen tehetségek vannak közöttük, és én nagyon remélem, hogy még megélem, hogy még életemben bekövetkezik, hogy lesz egy cigány akadémikus, aki vállalja a cigányságát, aki vállalja, ez egy kulcskérdés. Én éltem Amerikában, Angliában, tessék elhinni, hogy Amerikában a feketéket kiemelten támogatták, és igenis a pozitív diszkrimináció az egyik eszköz, az elején. Utána ugyanúgy kell mérni mindenkit, de az elején pozitív diszkrimináció van. Tudom, van, aki ezt elutasítja, nem baj. Így csinálták Amerikában a feketékkel, és ma a feketék - hadd ne mondjam! - még elnökjelöltek, sőt netán elnökök is lehetnek.
Zárógondolatként hadd mondjam el, hogy az infrastruktúrát azonnal javítani kell a kutatás-fejlesztésben. A létszámot azonnal meg kell emelni ezer munkavállalóra. És hadd tegyek javaslatot, és valamennyi bizottsági tagtól és vendégtől kérem, hogy ezt támogassa. 2011-ben Magyarország az EU elnöke lesz. Javaslom, hogy a kutatás-fejlesztés legyen a jelszó - tudnivaló, hogy kell egy szlogen -, lehet az is, hogy a szellemi tőke a gazdaság motorja. A parlament terjessze elő, hogy amikor EU-elnökök leszünk, 2011-ben, ez legyen a fő motívum, mert Magyarország ezt tudja adni. Nem az olcsó munkabérekkel kell kitűnni, nem az a cél, hogy minél kevesebbet keressen a magyar munkaerő, hanem hogy minél többet, de a hozzáadott magyar szellemi tőke minél nagyobb legyen minden itt, Magyarországon, és külföldön gyártott termékben. Tehát legyen 2011-ben ez a jelszó! Akkor - ahogy azt az elnök úr is mondta - már eltelik 2010, és látni fogjuk, hogy hogyan teljesítette vagy nem teljesítette az Európai Unió a lisszaboni döntést. Nem baj, de akkor is világos lehet, Magyarország mondja azt, hogy a kutatás-fejlesztés legyen a vezérlő motívum! Én ezt javaslom a bizottságnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ha megengedik, három megjegyzést tennék ahhoz, amit az elnök úr elmondott. Egyfelől az elnök úr megkérdezte, hogy lehet, hogy az OTKA nincs jó helyen az Akadémiánál, de vajon jó helyen lenne-e az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál. Azt gondolom, nem lenne jó helyen. Én azt gondolom - és ez nem a bizottság vagy nem a szocialista frakció véleménye, hanem az én véleményem -, hogy a kutatás-fejlesztés irányításának ezt a fajta széttagoltságát, ami a jelenlegi kormányzati struktúrában van, meg kellene szüntetni. Az OTKÁ-t, az akadémiai kutatásokat, a fejlesztést, az innovációt valahogy a tárcaérdekektől függetlenül egy kézben, lehetőség szerint a Miniszterelnöki Hivatal alárendeltségében kellene megteremteni, de ez az én véleményem, majd ha a miniszterelnöké is ez lesz, akkor nyilván így lesz.
A másik, hogy 20011-ben, amikor éppen Magyarországra kerül a sor, valóban lesz idő kasszát csinálni arról, mit ért el az Európai Unió történetének az egyik legjobb döntésével, a lisszaboni csúcsértekezleten hozott döntésével - sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy az vetíti előre az árnyékát, hogy nagyon keveset. Az volt a cél, hogy 2010-re az Európai Unió legyen a világ legdinamikusabban fejlődő régiója, ehhez képest nemcsak hogy a második helyen maradt, hanem nagyon könnyen lehet, hogy Délkelet-Ázsia is meg fogja előzni, tehát hogy visszacsúszik a harmadik helyre. Vagyis ha valami, ezt igazán aktuális lesz 2011-ben megvizsgálni nemcsak magyar, hanem európai szempontból is.
Harmadikként pedig azt mondanám el, hogy arra nézve, hogy a parlament miről hogyan dönt, Churchillnek volt egy maximája, miszerint egyetlen állampolgár élete, szabadsága és vagyona sincs biztonságban, míg a törvényhozás ülésezik. Köszönöm szépen.
Most a beszámoló és az elnök úr válaszai fölött egyaránt megnyitom a vitát. Elsőként Tatai-Tóth András képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Meghívottak! Négy kérdésben szeretnék - lehetőség szerint röviden - néhány megjegyzést tenni. Az első nyilván a két jelentés, amelyet megkaptunk, és amelyet át tudtunk tanulmányozni - megjelent a parlament honlapján, tehát nem ma került először a látókörünkbe. Azt szeretném elmondani róla, hogy a szerkesztőinek, a főtitkárhelyettes úrnak és mindazoknak, akik ebben részt vettek, csak köszönettel tartozhatunk. Mindkét anyag rendkívül korrekt és parlamenti képviselők számára is emészthető terjedelmű, tartalmazza mindazokat az adatokat és összefüggéseket, amelyekről az elnök úr a bevezetőjében és a kérdésekre adott válaszában is szólt, tartalmazza az eredményeket is, és azt látom, hogy olyan adatsorokat is tartalmaz, amelyek nem feltétlenül kedvezőek a magyar tudomány mai helyzetét tekintve, viszont meg vagyok róla győződve, hogy ezekből le fogják vonni a megfelelő következtetéseket, és megteszik azokat a lépéseket, amelyek szükségesek. Ennél több kritikát - főleg a közvélemény-kutatási adatok ismeretében - nem is kívánnék mondani, mert nagyon hátul állunk az Akadémiához képest. Tehát jónak tartom az anyagot, és azt javaslom a bizottságnak is, hogy megfelelő méltatással, elismeréssel terjessze a parlament elé.
A második megjegyzésem nagyon rövid. Az elnök úr többször utalt a jogi szabályozás ügyeire. Viszonylag hosszú parlamenti tapasztalatom alapján két hibát követhet el a parlament: ha alkot jogszabályt, törvényt, meg ha nem alkot. Ezért énnekem az a kérésem, hogy ha szakmailag kiérlelt javaslatok születnek a tudomány területén, az Akadémia munkacsoportjaiban, bárhol, azokat fel fogja vállalni a bizottság és a frakciónk is, törvényjavaslat formájában támogatjuk, kezdeményezzük. Ha ez a szakmai megállapodást, a szakmai kidolgozást megelőzi a jogalkotás, akkor nagy bajok szoktak születni, ezért ezt a javaslatot és felajánlást teszem, hogy a kiérlelt döntéseket szívesen terjesztjük - akár önálló indítványként is, ahogy már volt rá példa - a parlament elé.
A harmadik megjegyzésem tulajdonképpen egy köszönettel indul. A Tudosz szervezésében rögtön a választások után felajánlották a parlamenti frakcióknak, hogy tájékoztatást adnak az új képviselőknek is, a megalakult új parlament frakcióinak is a tudomány problémáiról, és mi ezen a tanácskozáson - ahol az Akadémia vezetése megfelelő magas szinten képviseltetette magát - szembesültünk először közvetlenül azzal a problémával, amiről az elnök úr említést tett: az NKTH, az Innovációs Hivatal és a tudomány különböző területei között meglévő rendkívül súlyos feszültségekről.
100
PÉ 101 (Tatai-Tóth András)
Bizonyos... - hogy hívják ezt az ellenőrzést, ami a jelentéseket írja? A Számvevőszék. (Derültség, zaj.) Elnézést, nem jutott hirtelen az eszembe. Tehát bizonyos számvevőszéki jelentésekből már volt bizonyos információ, de közvetlenül akkor szembesültünk ezzel. Azt szeretném jelezni, hogy ez nagy segítséget jelentett számunkra, és tulajdonképpen azt, hogy az Akadémia, az Innovációs Hivatal, a felsőoktatásban folyó tudományos munka között megfelelő összhangnak kell lenni, és amiben mi képesek voltunk ezt az összhangot megteremteni, vagy ennek a megteremtésében segíteni, törekedtünk e tanácskozást követően, de sajnálatos módon egy időbe esett azzal a nem túl magas színvonalú vitával, ami az Akadémia tekintélyét a nyilvánosság előtt megkérdőjelezte.
Azt gondolom, hogy mi akkor jó oldalra álltunk, és azt hiszem, hogy ennek a lezárása, ami kapcsolódott az Akadémián egy felgyorsult reformtörekvéshez, azt gondolom, hogy ez általunk támogatható, jó irány.
Itt említeném meg, hogy még ennek a beszélgetésnek az eredménye volt az, hogy különösen nagy gondot fordítottunk arra, hogy egy kicsit körülményesen, de konszenzussal létrejöhetett az innovációs eseti bizottság, amely jó szolgálatot tett a három nagy területen folyó munka összehangolására és a parlamenti politizálásnak az ehhez való csatlakozására.
Még itt az albizottsági ülésen felvetődött ez az információhoz való hozzáférés ügye. Pálinkás képviselő úr segítségével megtaláltuk a gyökerét annak, hogy hol következett be törés. Az Oktatási Minisztérium költségvetéséből kimaradt ez a feladat, az informatikai koordináció kötelezettsége. Ezt visszatettük a törvénybe, és bízom benne, hogy legalább gazdája, felelőse, törvényben megjelölt felelőse van annak, hogy ez a rendszer továbbra is működőképes legyen.
Ott az albizottság ülésén is azt éreztük, hogy hárítja mindenki, minden illetékes a feladatot, hogy nem rá tartozik, így a törvény kötelezné az oktatási tárcát, hogy ezzel foglalkozzon és remélem, meg is oldja.
A negyedik megjegyzésem a közös feladatunkra vonatkozik, mert valamilyen szinten az Akadémia is a magyar szellemi tőkéért - hogy ezt a korszerű fogalmat használjam -, annak a gyarapításáért felelős, és azt gondolom, hogy az oktatási bizottság is, mint a közoktatásért, felsőoktatásért is felelős bizottság, ennek a szellemi tőkének a fejlesztését kell hogy a munkájával segítse.
Itt egy kérést szeretnék megfogalmazni. A közvélemény előtt is naponta halljuk, a rádióban, tévében nagy nyilvánosságot kap, hogy a magyar oktatási rendszer, beleértve a közoktatást, a szakképzést és a felsőoktatást is, a magyar oktatás állapota tulajdonképpen ma már a gazdasági fejlődés, a modernizáció gátjává vált. Vannak törekvések, hogy az oktatáspolitika erre válaszoljon, de ugyanakkor azt mutatja minden eddig elkészült elemzés, hogy a tudomány eredményei nem épülnek be megfelelő módon a tanárképzésbe, a tanártovábbképzésbe. Minden, e helyen is néhány hete megtartott tanácskozás is azt igazolja - akik ezen a területen dolgozunk, ezen nagyon nem lepődtünk meg -, hogy a tanárok, a gyerekekkel, a fiatalsággal foglalkozó pedagógusok színvonala a meghatározó egy oktatási rendszer működésében. Ezt szeretném kérni, hogy az Akadémia, a tudomány a saját eszközeivel segítse azt a törekvést, hogy a tanárképzésbe, a tanártovábbképzésbe a tudomány, az oktatástudomány korszerű eredményei jobban beépülhessenek. Nagy jelentősége lesz véleményem szerint a közeljövőben annak, hogy ezt a támogatást az oktatáspolitika megkapja-e a Tudományos Akadémiától többek között, mert nem lesz vitamentes ez a törekvés, intézményi érdekekkel ütközik. Magyarul: arról van szó, hogy a tanárképzést nem a felsőoktatás érdekében kell megszervezni, hanem a magyar közoktatás érdekében, és nem lesz közömbös, hogy kapunk-e ehhez megfelelő tudományos alapozottságú támogatást, illetve ha szükséges ehhez további tudományos vizsgálat, akkor ebben hadd fogalmazzam meg, hogy én úgy ítélem meg, hogy szükség lesz az Akadémia segítségére.
Aztán a felsőoktatás színvonalához még egy mondatot. Szó esett itt a tudományos élet utánpótlásáról, a tudósnevelésről. Szomorúan tapasztalom azt, hogy a felsőoktatás panaszkodik a hallgatók felkészültsége miatt, ugyanakkor nem élünk egy olyan motivációs lehetőséggel, amely a fiatalokat a 14-18 éves korban, a legfogékonyabb korban arra ösztönözné, hogy jobban készüljenek fel a továbbtanulásra, az értelmiségi pályákra. Ez bizonyos mértékig összefüggésben van a természettudományos neveléssel is, mert azt támogattuk, hogy a közoktatásban azok a gyerekek, azok a fiatalok, akik nem biológusok, kémikusok, orvosok, természettudósok, természettudománnyal foglalkozók akarnak lenni, azok az általános műveltséghez szükséges mértékig mélyüljenek el a természettudományokban, és ez egy teljesíthető követelmény legyen minden érettségiző gyerek számára. Ezt szolgálja a középszintű érettségi. Ha ezekre a nehéz területekre, amiről elnök úr beszélt: matematika, fizika, kémia, biológia, középszintű érettségivel veszik fel a gyerekeket a magyar felsőoktatásba, akkor ne csodálkozzunk Ormos Márián és másokon, akik kiszállnak a képzésből, és azt mondják, hogy olyan alacsony színvonalú hallgatóság kerül be, hogy nem látják értelmét ezzel foglalkozni.
Tehát véleményem szerint ebben is egy tudományos megalapozottságú áttekintését kellene hogy kérjük ennek a területnek az Akadémiától is, hogy igazam van-e nekem abban, hogy a középiskolában nagyobb súlyt kellene azokra a szaktárgyakra, például természettudományos tárgyakra helyezni? Én matematikát tanítottam, és pontosan tudom, hogy mi különbség van a között a gyerek között, aki egy középszintű érettségivel hagyja el a középiskolát, és aközött, aki mondjuk egy emelt szintű érettségit letett. Soha nem tudja a felsőoktatásban behozni azt a hátrányt, amit itt összegyűjtött. Ez a meggyőződésem, de lehet, hogy nincs igazam. Én ezt a problémát felvetettem többször, a törvényalkotási folyamatban is, meglehetősen erőteljesen kisebbségbe kerültem, de nem tudok belenyugodni pedagógusként, volt pedagógusként ebbe az ügybe.
Még egyszer megköszönöm elnök úrnak és munkatársainak a tájékoztatását, és magas színvonalú munkájukhoz hadd kívánjak továbbra is erőt, egészséget, és a mi együttműködésünket a képviselőcsoportunk nevében szeretném felajánlani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pálinkás képviselő úr kért szót.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Részletesen ismerem ezt a jelentést, és bocsássák meg nekem, ha nem ennek a jelentésnek a részletein megyek végig, hiszen elnök úr is jól tudhatja, a teremben ülő akadémikustársaim is jól tudhatják, hogy ennek a jelentésnek nagyon sok részletét korábbról is ismerem.
Tatai-Tóth András azonban felvetett egy kérdést, amelyre engedje meg, hogy reagáljak. Igen, képviselő úr, úgy gondolom, hogy ön jól gondolja azt, hogy ma a közoktatásban a természettudományos vagy nevezzük úgy, hogy természetismereti tárgyak tanítása, számonkérése és ennek a vizsgákon való megjelenése nem megfelelő.
110
111 mse (Pálinkás)
Amennyiben az Oktatási és tudományos bizottság partner lenne abban a kezdeményezésben, hogy ugyanúgy, ahogy a matematika, a magyar nyelv, a történelem és legalább egy idegen nyelv hozzátartozik ma ahhoz, hogy a világban a diákok el tudjanak igazodni, ugyanígy hozzátartozik annak az ismerete, hogy milyen a körülöttünk lévő világ, ha ezt nem is a parciális differenciálegyenletekkel leírható modellekben kell megismerniük, hanem egy egyszerű természetismereti érettségi tárgy keretében. Tehát ha a képviselő úr partner lenne abban, hogy kezdődjön egy olyan, egyelőre vizsgálat, és remélhetőleg gyorsan eredményre jutnánk abban, hogy nem tantárgyként, még egyszer hangsúlyozom, mert mély meggyőződésem, hogy a tantárgyként való tanítása ennek a tárgynak pillanatnyilag nem lehetséges, nincsenek ugyanis tanárok, akik ezt képesek lennének tanítani, de az lehetséges, hogy valaki vagy választ egy természettudományos, természetismereti tárgyat - én is mindig "természettudományos"-t mondok -, és abból érettségizik, akkor letudta; a másik lehetőség, hogy amennyiben nem választ természetismereti tárgyat, akkor ebből a természetismereti vizsgatárgyból érettségiznie kell.
Ha ez nem valósul meg, akkor én a magyar természetismereti oktatásnak nem sok javulást jósolok, mert jól ismert nézeteim szerint az inspirációhoz kell egy kis kényszer is. Az inspirációt meg lehet teremteni a tanárok, az iskolák, a jó kínálat oldaláról, de, tisztelt bizottság, tisztelt kutatással, oktatással foglalkozó kollégáim, kell egy kis kényszer is a másik oldalon, és ha ez a kényszer megvan, akkor, én azt gondolom, a magyar oktatás a matematika, a nyelv, a történelem, az idegen nyelv és a természetismeret megfelelő oktatásával és számonkérésével jelentős előnyhöz juthat Európában, és jelentős előnyhöz juthat a fejlett országok oktatási rendszerében. Nagy tételben vagyok hajlandó fogadni is, hogy ez 10-15 év távlatában - persze könnyen mondhatják, hogy 15 év múlva hogy kérik rajtam számom, bármilyen összegű legyen is a fogadás - az OECD-felmérésekben is jelentkezik, azt gondolom, hogy 10-15 éves távon ez jelentős mértékben emeli a magyar közoktatás. Képviselő úr, ha ebben elindulhat egy közös vizsgálat és egy párbeszéd, annak én a magam részéről nagyon nagy örömmel állok elébe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pálinkás képviselő úrnak erre az elgondolására csak annyit, hogy ha jól emlékszem, a Magyar Tudományos Akadémia egy erre kijelölt munkacsoportjának egy 1974-ben kelt a javaslatát a természettudományokra nézve éppen Marx György akadémikus fogalmazta meg, amely kifejezetten arról szólt, hogy az iskolában a természettudományos tárgyakat kezdetben, és viszonylag hosszú ideig, integráltan, természetismeretként kellene tanítani, és aztán lehetnek differenciálódnia annak, aki ez iránt érdeklődik. Alig 30-40 éves késéssel végül is átültethetjük a gyakorlatba ezt az elképzelést.
Pósán képviselő úr kért szót, utána Hoffmann Rózsa képviselő asszony következik. (Közbeszólások: És Révész Máriusz!) ...És Révész Máriusz.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, egy kérdésről elfeledkeztem, amelyre nem biztos, hogy itt most választ tudunk kapni, de azért érdekelne a dolog. Elhangzott, hogy az Innovációs Alappal kapcsolatban a hasznosulás oldalán van egy csomó probléma. Ha emlékeim nem csalnak, akkor nem is olyan túl régen volt egy olyan dolog, amely kellő médiavisszhangot is kapott, ha jól tudom, akkor az Innovációs Alap nyújtott ehhez pénzügyi fedezetet, és azóta sem tudunk aztán az egészről, hogy hogy, s mint, merre, meddig, ez pedig nem más, mint a madárinfluenza, a védő vakcina meg ilyen hasonló szépségek. Lehetett látni, amikor vezető politikusok halált megvető bátorsággal beoltatták magukat, meg ilyen szép képkockák voltak, és akkor a sajtóhírekben úgy jött át, hogy ez valami fantasztikus nagy találmány, világszabadalom, ez-az-amaz, jobbra-balra - aztán azóta is nagy csend van e körül. Én tényleg kíváncsi lennék rá, hogy az Akadémia esetleg tud-e erről közelebbit vagy sem, mert ha ez így van, akkor nem igazán értem, miért kell elhallgatni, ha pedig nincs így, akkor meg valami nem stimmel a dologban. Jó lenne e tekintetben tisztán látni.
Pár észrevételem lenne a mostani témánkhoz.
Először is azt szeretném megjegyezni - anélkül, hogy különösebben vitát akarnék generálni, de a helyzet mégis így néz ki -, hogy alapvetően az, hogy mi kerül napirendre, tisztelt Szabó elnök úr, az mindig a kormánypárti többségen múlik. Ennyit arról, hogy a 2003-2004. évi előterjesztést mikor tárgyaljuk vagy mikor nem tárgyaljuk.
A jelentésekkel kapcsolatosan azt gondolom, hogy a jelentések kellő diszkrécióval fogalmaznak. Benne van a lényegi tartalom, benne van minden kritikai észrevétel - hogy mennyire élesen vagy kevésbé élesen fogalmaz valaki, az nyilván vérmérséklet, habitus kérdése is -, de benne van a jelentésekben, én csak kibontani szeretném azt a dolgot, ami az én olvasatomban elég súlyos, hogy a kutatók jelentős hányada dolgozik a felsőoktatásban, ami számos alkalommal előjön, így is van, ugyanakkor az is kiolvasható a jelentésekből, hogy a fajlagos kutatói létszám az Európai Unió átlagának a felét sem éri el, több kutatási területen a kritikus szinten, sőt lehet, hogy még az alatt is van, és ezzel párhuzamosan találkoztunk az elmúlt időkben azzal a tendenciával, hogy az egyetemeken volt kis Draskovics-csomag, nagy Draskovics-csomag, 2005-ben nagy elbocsátások, jobbra-balra. Egész egyszerűen nem jönnek össze a dolgok. Az egyik oldalon van egy szakmailag megalapozott vélekedés az Akadémia részéről, az előbb Tatai képviselő úr azt mondta, hogy minden szakmai észrevételt nagy megfontolás, mit megfontolás, nagy támogatottság fog övezni a frakciójuk részéről, de ezek korábban láthatóan falra hányt borsónak bizonyultak. Elnézést kérek, hogy megkérdezem, képviselő úr, de ha már ennyiszer falra hányt borsónak bizonyultak az ilyen típusú észrevételek, akkor mi a garancia arra, hogy a jövőben ez nem így lesz?
A foglalkoztatottak, a kutatói foglalkoztatottak száma 20 százalékkal csökkent a felsőoktatásban - ez is le van írva szépen -, a kutatóhelyek megszűnnek, ezzel párhuzamosan az egy oktatóra eső hallgatói létszám '95-höz képest, 12 évre visszatekintve durván megduplázódott. És akkor persze hogy olyan adatok jönnek, hogy csökken a tudományos teljesítmény, akár azt vesszük, hogy a szabadalmak száma visszaesik, akár egyéb mérőszámokat előveszünk, és csodálkozunk. És mindez meg van spékelve még egy olyan fantasztikus dologgal, amire csak részben utal a beszámoló, mert nyilván nem ez volt a fő célja, hogy az átállás a Bologna-típusú képzési rendszerre, a beszámolóban úgy szerepel, hogy az előkészítés során nem kapott kellő hangsúlyt sem az egyetemek kutatási feladatainak az oldala, sem a doktori képzésnek a minőségi kérdése és egy csomó ilyen dolog. Hozzátenném, hogy nemcsak ez nem kapott kellő súlyt, hanem az sem, hogy mi mivel jár, hogy illeszkedik egymáshoz, mert akárki akármit mond, mind a mai napig nincsenek kidolgozva, a mesterképzéssel kapcsolatosan állandóan, szinte havonta változó feltételek vannak. Én ma magam láttam az egyetemen, hogy most már idegbajt kapnak azok a kollégák, akiknek ezzel kell foglalkozniuk, mert hol a MAB-nál változtatnak a feltételen, hol az oktatási minisztériumban. Magyarán: már a bevezetés pillanatában sincs összerakva.
120
PÉ 121 (Pósán László)
Ezzel telik az idő. Van oktatási feladat, és egy csomó ilyen felesleges papírgyártások sokasága havonta, havi rendszerességgel. Így nem is lesz tudományos kutatás és érdemi elmozdulás, amikor az energiák és az idők erre vannak lekötve, anélkül, hogy most is tudnánk bármi konkrétumot. Hozzáteszem, hogy az Oktatási Minisztérium mind a mai napig a kimeneti képzési követelményrendszer számos elemét még nem rakta össze. Pedig a következő évben már a harmadik évfolyamba lépnek azok, akik a Bologna-típusú képzésben az alapképzésen vannak. Azt se tudják, hogy a mesterképzésre hogyan lehet továbbmenni, mik a feltételek. Nincs összerakva. Így nem fog működni a dolog, sem az utánpótlás szempontjából, sem a napi kutatás területén és az oktatás területén.
Ugyanez a probléma azzal kapcsolatban, amit Tatai képviselő úr is felvetett, hogy a tudomány eredményei nem épülnek be a tanárképzésbe. Nem is fognak - megjegyzem -, mert ha így van a rendszer, ahogyan most kezd összeállni, de még mindig nem állt össze, akkor nem is tudnak beépülni. Ma úgy néz ki a mesterképzéshez kapcsolódóan a tanárképzési arány, hogy az ott felveendő, teljesítendő kreditek majd' 80 százaléka tipikusan pedagógiai, pszichológiai szaktárgy, viszont lexikális ismereteket, vagy ha úgy tetszik, a tudomány eredményeit közvetíteni képes szaktárgy gyakorlatilag még nincs. Marad 15-20 százaléka a krediteknek. Így aztán nem is fog, mert a másik oldalon az alapképzésnél - az alapképzés nem más ma az egyetemeken, mint egy kicsit erősebb gimnázium. Egyszerűen hihetetlen! Ez lett a nagy, fantasztikus felsőoktatási reformból.
Így nem lesz komoly elmozdulás, hosszabb távon pedig végképp nem, tehát a kép, ami ezekből kirajzolódik, az egy szűk időmetszet, egy négyéves időmetszet szegmense, de a jövőre nézve én sokkal súlyosabbnak látom a problémát, mint ami ezekben megfogalmazódik, és ez szerintem nagyon-nagyon komoly probléma.
Most odakanyarodunk ahhoz a kérdéshez is, hogy mondjuk a természettudomány tárgyaihoz kapcsolódó képzés, függetlenül attól, hogy most a keretszámokat hogyan s mint akarja az aktuális kormányzat, a költségvetés, bármi támogatni, az ilyen körülmények között nem is fog növekedni, főleg úgy nem, hogy a másik oldalon pedig a tandíjfizetéssel kapcsolatosan van egy olyan probléma, hogy ha valaki kiesik ebből a rendszerből - már egy év után ki lehet esni -, az elgondolkodik, vagy ha más nem, akkor a szülő megmondja neki, hogy kedves fiam, lehetőleg olyat válassz, ahol kevésbé fognak kirúgni. Ilyen lesz a kommunikáció szak, mert az egy viszonylag - hogy is mondjam, nem akarok ezzel megbántani senkit - könnyebben teljesíthető, mint az, amikor a fizikából, matematikából, kémiából vagy nem tudom, miből, nagyon egzakt számonkérési lehetőségek vannak. Ez a helyzet. Szerintem ne is várjunk most ettől csodát, ha ez így működik, mert nem lesz túl nagy lelkesedés ebből a szempontból, hogy ide menjenek vagy oda menjenek. Ugyanez igaz az orvosképzésnél is, és lehetne tovább sorolni. Ott, ahol nagyobb az esetleges bukás lehetősége egy vizsgán, és csak a második pótvizsgával sikerül átmenni, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki odamegy, az buta, az orvosi egyetemen szokták mondani, legalábbis nekem így mondták az orvos ismerőseim, hogy az anatómia vizsga dönti el, hogy kiből lesz az orvos, és az ideggyógyászattal összefüggő nagy szigorlat pedig azt, hogy mikor lesz belőle orvos, merthogy nagyon nehéz, komoly tanulásokkal összefüggő dolgok, nem ugyanaz, mint mondjuk az eszperantó nyelvet megtanulni, már bocsánat...
ELNÖK: Képviselő úr, anélkül, hogy véleménye elmondásában korlátozni szeretném, kérem, hogy egy kicsit szorosabban kötődjék a tárgyalt jelentések témájához, mert a felsőoktatás általános problémáinak megtárgyalására talán most ezt a bizottsági ülés nem a legalkalmasabb. Köszönöm.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Megszívlelem észrevételét, elnök úr, de szeretném megjegyezni, hogy a kutatók közel kétharmada van a felsőoktatásban, tehát ilyen értelemben nehéz elválasztani a kettőt egymástól, de hogy az utánpótlás kérdése is problémaként felvetődik, ezt is nehéz ettől elválasztani. Ha elnök úr másképp gondolja, akkor nyilvánvalóan átevickélhetünk erre a területre is, csak jelzem, hogy ilyen összefüggései vannak a dolognak.
Az elektronikus információs szolgálattal kapcsolatban azt mondta Tatai képviselő úr, hogy jó, hogy van gazdája, most már koordinációs szinten, az Oktatási Minisztériumnál. Én is örülök, hogy van gazdája, csak nem tudom, hogy jó-e ez a gazda, mert Boda úr elnöksége alatt az Innovációs Alapnak is volt gazdája, ugyancsak az Oktatási Minisztérium, és most elhangzott, hogy hányféle probléma adódott ott azzal összefüggésben, és azóta is ez a szőnyeg alá van söpörve ez a kérdés.
Egyet kell értenem Vizi elnök úr észrevételével, hogy nincs számonkérés, és azóta sincs számonkérés, jóllehet visszaemlékezhet ön is, képviselő úr, a bizottsági ülésen többször előjött ez a kérdés, és mindig az volt a válasz, hogy majd a kormány foglalkozik vele, meg majd odafigyelünk rá, aztán azóta is figyel mindenki, és semmi eredménye nincsen. Azt gondolom, hogy nem jó üzenet ez sem a magyar tudomány és a tudományos élet felé, hogy így el lehet herdálni pénzeket következmények nélkül. Nem jó üzenete van, mert akkor az lesz a következménye, hogy ja, akkor hagyjuk az egészet, akkor a pályázaton elnyert pénzeknek nem biztos, hogy feltétlenül a hasznosulása lesz az elsődleges szempont, hanem valami egyéb természetű felhasználhatósága. Most ezzel megint nem akarok megbántani senkit, csak nem jó, ha ez a logika és ez a szemlélet elhatalmasodik. Tehát érdemes lenne ott bizony, nagyon hamar lépni, és ebben pedig a politikának van szerepe, a kormánynak van szerepe.
Kérdésem lenne Vizi elnök úrhoz. Nem tudom, hogy helytálló-e ez az értesülésem vagy sem. Igaz-e az, hogy az akadémiai doktoroknak eddig folyósított akadémiai tiszteletdíjában van valamilyen visszaesés, csökkenés? El tudom képzelni, hogy így van, ennek is nyilván költségvetési aspektusa van, ha nem így van, akkor elnézést a kérdésért, ha így van, akkor csak meg szeretném jegyezni - nem az Akadémiának címezve, mert nyilvánvalóan az Akadémia azzal a pénzzel tud gazdálkodni, amit a költségvetés jóváhagy számára -, hogy ez egyébként szintén egy rossz üzenet a magyar tudomány egésze felé, ha ez így történik. Azért tegyük hozzá, hogy ráadásul ezek nem nagy összegek, főleg ahhoz mérten nem nagy összegek, hogy mondjuk különböző szaktanulmányokra a Miniszterelnöki Hivatal mennyit fizet ki.
Jelezném Szabó képviselő úrnak, hogy én nagyon rosszul érezném magam, hogy ha a tudományos kutatásokra fordított pénzeknek ott lenne a legfőbb gazdája, mert eddig megtapasztalhattuk, hogy nagyon fontos tanulmányok még súlyosabb milliókba kerültek, és utána kiderült, hogy sok mindenre nem használhatók. Ez csak egy zárójeles megjegyzés. Tehát azt gondolom, hogy ez rossz üzenet a magyar tudományos élet felé, ha ez így van.
Azt még inkább rossz üzenetnek tartanám a magyar tudományos élet egésze felé, ha az eddigi Tudománypolitikai Kollégiumot felváltaná egy miniszterelnöki házi tanácsadó testület előre kiválogatott emberekkel. Szerintem ez nem jó ötlet és nem előrevivő dolog. Ahogy rossz üzenete volt annak is, hogy maga ez a testület pedig nem működött. Ezt már régóta szóvá tették többen is, akár a politika, akár a tudományos oldal részéről, és nem történt elmozdulás e tekintetben. Tehát ne is csodálkozzon senki, hogy nagyon sok szempontból szkeptikus lesz az ember, akár a politikai oldalról, akár a tudományos élet oldaláról nézve, hogy különböző kijelentéseket mennyire lehet komolyan venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr valamit valószínűleg félreértett, elnök úr nem a Tudománypolitikai Kollégium, hanem a Tudományos és Technológiai Tanácsadó Testület átszervezéséről beszélt.
Hoffmann Rózsa képviselő asszony, aztán Révész Máriusz képviselő úr kért szót, és ha szabad kérnem, egy kicsit - hogy mondjam - összefogottabban, nem arról van szó, hogy bárki, bármit magába fojtson, csak ennek a megfogalmazását, ha lehetne, egy kicsit kompaktabban. Köszönöm szépen.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a figyelmeztetést. Én általában rövidségre szoktam törekedni.
ELNÖK: Ez nem önnek szólt, képviselő asszony.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Ígérem, most is ezt teszem. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Professzor Asszonyok és Urak! Azon törtem a fejemet, hogy vajon, mi lehet a gyakorlati haszna egy ilyen kihelyezett bizottsági ülésnek. Nyilvánvalóan a sajtó híradásán keresztül segíthet abban, hogy a közvélemény figyelmét egy kicsit erőteljesebben ráirányítsa a tudomány kérdéseire, de én magam ezt keveslem, szeretném, ha valami kézzelfogható eredménye is lenne ennek az idestova két és fél órának és a mögötte lévő sok-sok munkaórának. Ezért indítványozom, hogy az oktatási bizottság támogassa az elnök úrnak azt a kezdeményezését, hogy a 2011-es év, amelyben az EU elnökségét Magyarország fogja ellátni, egy olyan szlogennel készülődjön, már most az elnökségre, amelyet elnök úr így fogalmazott meg, hogy a szellemi tőke a gazdaság motorja.
130
131 mse (Hoffmann)
Én ezt tartalmilag teljes mértékben támogatom. Jobb szeretném ezt a mondatot egy kicsit humanizálni, de egy ilyen bizottsági ülés erre nem alkalmas. Javaslom, hogy a mondat tartalmát támogassuk, és nyelvészek, bárkik ezt egy kicsit élőbbé tehetjük. Amit hiányolok ebből a megfogalmazásból, az pusztán az arra való utalás, hogy a szellemi tőke valahol készül, és ez a szellemi tőke az oktatásban, a tudományban és a kultúrában készül. Nem tudok más mondatot javasolni most, ha így marad, az is jobb a semminél.
Egy ilyen állásfoglalás, amit megerősíthetne akár egy országgyűlési határozat, a következő években hivatkozási alap lehetne a mindenkori költségvetési és egyéb törvényeknél, mert az a kép, amit ez a jelentés bemutat, meg amit tapasztalatból is tudunk, hogy miközben vannak nemes célok, a gyakorlati megvalósításuk, az intézkedések nagyon sokszor ezek ellenére hatnak, és nemhogy a fejlődést szolgálnák, hanem mintha stagnálnánk vagy sok területen visszafejlődnénk.
Éppen ezért én nagy tisztelettel azt kérem, javaslom, és arra buzdítom - ha tehetek ilyet, és, remélem, azért nem tűnök szerénytelennek - a Tudományos Akadémiát, hogy kísérje nagyobb figyelemmel, és aktivizálja önmagát jobban az oktatás általános kérdései irányában. Sok képviselőtársam vagy több képviselőtársam érintett itt részterületeket, és ezekkel minddel egyet is érthetünk. Ezeknek a lényege az, hogy ha a közoktatás általános színvonala romlik, ha szűkül azoknak a köre, akik természettudományt tanulnak, akik akár emelt szintű érettségi vizsgát tesznek - de kiemelhetem bármilyen részét -, akkor szűkül a tudomány utánpótlási bázisa. És Magyarország meglátásom szerint eddig is csodákat produkált a tekintetben, hogy az élen, az élvonalban még mindig, szinte a logikának ellentmondóan magas számban vannak jelen például az Országos Diákolimpia győztesek, vagy utalhatok akár a Nobel-díjas magyar tudósok számára. De ez azért nem írja felül azt az alapszabályt - bocsánatot kérek a hasonlatért! -, hogy nincs jó élsport ott, ahol a tömegsport nem megfelelő. Ugyanezt a veszélyt látom a tudomány világában is, hogy az általános közoktatási, lassan felsőoktatási hanyatlás olyan végtelenül el fogja szűkíteni a tudományos utánpótlás bázisát, hogy az Akadémiának a közfeladatából adódó erkölcsi kötelessége, hogy erőteljesebben és hatékonyabban hallassa a hangját, akár csapkodja az asztalt, ha úgy látja, hogy csapkodni kell.
Két példával támasztom alá ezt - de huszonkettőt is mondhatnék -, hogy hol látom úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok. A természettudományos publikációk és kutatások száma, ahogy a jelentésből olvassuk, a fejlett világban megközelíti az 50 százalékot; nálunk ez tizen-valahány százalék. A kormányprogram megfogalmazta, hogy a természettudományos oktatást fejleszteni kell, ugyanakkor ugyanennek a kormánynak a minisztériuma a honlapján egy jó fél évvel ezelőtt olyan tantervi javaslatot tett közzé a gimnáziumok számára, amelyben javasolják radikálisan csökkenteni a fizika és a természettudományos órák számát. Elvárná az ember, hogy egy olyan minisztérium, amely a tudományt, a kultúrát és az oktatást irányítja, rendelkezzék egy olyan holisztikus szemlélettel, hogy a mindennapi intézkedéseit alárendeli a távlati perspektíváknak, céloknak - én ezt sajnos nagyon ritkán látom. Az Akadémia talán segíthetnek ebben valamit annak érdekében, hogy ez az ország valóban meginduljon a fejlődés útján.
A másik példa, amellyel alátámasztom, hogy a célok és az intézkedések ellentétesek egymással, a felsőoktatás átalakítása. Nekem is tetszik a jelentés, az objektivitás, tetszenek az adatok, de azért úgy látom, a jelentés egy kicsit megalapozatlanul optimista a kétciklusú felsőoktatással kapcsolatban megfogalmazott elvárásait illetően. Most nem tudom pontosan idézni, hogy melyik oldalon, de ebben az anyagban olvastam, hogy ettől remélhető valami javulás - én attól tartok, hogy éppen ellenkezőleg, Pósán képviselő úr ezt részletesebben fejtegette. Én csak egy összefüggésre szeretnék rámutatni. Ahhoz, hogy leendő kutatói céllal, tudományos céllal kerüljenek be a felsőoktatásba valamikori középiskolás, elsősorban gimnazista diákok, ahhoz alapvetően az szükséges, hogy nekik olyan - mondjuk - gimnáziumi mestereik legyenek, akik maguk is kutatók, akik művelik az adott tudományt, ha nem is a legmagasabb szinten, de alkotnak, szerves részei ennek a tudományos életnek, akik tehát olyan alapképzésben, olyan képzésben vettek részt a tanárképzésben, hogy nem 28 creditnyi szaktárgyuk volt, mint ahogy azt a mostani felsőoktatási szabályok ezt lehetővé teszik. Eléggé könnyű vizionálni, hogy az az elgondolás, hogy a kétciklusú felsőoktatás mindössze egyetlen utat ismer - és itt a tanárképzésre gondolok elsősorban -, 10-15 év múlva olyan hanyatlást fog eredményezni, hogy teljesen el fognak tűnni a gimnáziumokból azok a valamikori tudóstanárok, akik olyan műhelyeket, iskolákat alakíthatnak ki maguk körül, amely egy valamikori tudományos pályára indítja el a fiatalokat. Nem részletezem tovább.
Ezt a két példát említeném meg, de, mondom, számos egyéb példát mondhatnék: a művészetek háttérbe szorulását, azt, hogy semmiféle tananyag nincs központilag előírva, ami mind-mind olyan része a mai közoktatási rendszerünknek, amely nemcsak az én, hanem nagyon sokak véleménye szerint a hanyatláshoz, nem pedig a fejlődéshez vezet. Ebben kérném tisztelettel a Tudományos Akadémia segítségét, éppen a közfeladatuknál fogva, hogy próbáljanak meg odahatni, hogy az egészet együtt látó intézkedések szülessenek.
Miután az idő nagyon előrehaladt, bár nehéz kiválasztani a sok témából, amelyről szívesen szólnék, egyet említek meg röviden, ez pedig a fiatal kutatóknak a helyzete. Többen említették már itt a hazahívásukat, az itthon tartásukat, amit én is alapvető és nagyon fontos, megoldandó kérdésnek tartok. De nem is erről szeretnék szólni, hanem arról, hogy egyáltalán megmaradhat-e, vagy hogyan tud megélni egy fiatal kutató. Nézzük meg egy kezdő egyetemi tanársegéd helyzetét! Heti 12 órában tanít, minden terhet ráraknak a professzorok, éjjel-nappal az akkreditációs anyagokon dolgozik, a tudományos fejlődése érdekében elvárás, hogy konferenciákra járjon, publikáljon, de a publikációjáért nem kap honoráriumot - mert jó, ha a szaklapok valahogy fenn tudnak maradni, de hogy honoráriumot fizessenek, arról szó sem lehet -, és ahhoz, hogy a nemzetközi vérkeringésbe be tudjon kapcsolódni, ahhoz évente egyszer-kétszer konferenciákra kellene utaznia, de nincs rá anyagi eszköz, mert a kezdő, alig nettó 100 ezer forintos fizetéséből nem tud útiköltséget, konferencia-részvételt fizetni. Így tehát egy olyan végtelenül bezárt kör a fiatal egyetemi oktatók, potenciális kutatók itthoni lehetősége, ami megint azt vetíti előre, hogy hovatovább a tudomány is a gazdagoknak a terepévé válik, mert egy tehetséges, de szegényebb sorsú vagy akár csak átlagos körülmények között élő fiatalember is lemond a tudományos pályáról azok miatt az egzisztenciális problémák miatt, amelyeket nem tud megoldani.
Azt hiszem, hogy ezeket a kérdéseket mindannyian ismerjük és látjuk, tehát e jelentés kapcsán egy kicsit az utánpótlás-nevelésnek a nagyon súlyos, égető gondjaira szeretném felhívni a bizottságunk figyelmét. Gondolom, hogy a diagnózist mindannyian ismerjük, nem kell senkit erről győzködni. és jó lenne, nagyon jó lenne, ha a következő költségvetések előkészítésekor és tárgyalásakor visszaemlékeznénk ezekre a problémákra, és ha ezek konzekvenciájának a levonása is megtörténne, és akkor nem csak ilyen pusztába kiáltott szavak maradnának az itt, ez alatt a két és fél óra alatt elhangzott szavak. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Révész Máriusz képviselő úr következik, akitől ezúton kérek elnézést, mert bár korábban jelezte hozzászólási szándékát, de elfeledkeztem róla.
140
PÉ 141
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Nem számít, én szeretnék előre elnézést kérni, mert fél egykor nekem muszáj elmennem. Megpróbálok nagyon röviden szólni.
Szerintem azt megállapíthatná a bizottság, hogy egy 2003-2004-es jelentést most tárgyalni, ez kínos. Azért kínos, mert ez a jelentés igazán azt a célt szolgálja, hogy a parlamenti képviselők tisztában legyenek az Akadémia, a tudomány helyzetével, és mondjuk amikor a 2005-ös, 2006-os vagy a 2007-es költségvetést elkészítjük, akkor ez a tudás ott lebegjen a szemünk előtt, és ezt esetleg felhasználva, tegyünk olyan módosító javaslatokat a költségvetéshez, ami előreviszi a dolgot.
Nyilván, mivel ezt a jelentést nem tárgyaltuk meg az elmúlt években, ezt nem tudtuk megtenni, és a többi képviselőtársunknak is fel lehetett volna hívni erre sokkal inkább a figyelmet, tehát hasznos lett volna, ha egy parlamenti vita kialakul erről, végigbeszéljük ezeket a problémákat.
Tehát örülnék, ha a bizottság kifejezné azt a szándékát, hogy mindig a következő évben ezt a jelentést szükségesnek látja, hogy a parlament megtárgyalja, napirendre vegye. Egyébként a legcélszerűbb lenne, ha a költségvetés elkészülte előtt, vagy készítése közben tárgyalnánk meg ezeket a jelentéseket. Egy előnye kétségkívül van, hogy a 2003-2004-es, illetve a 2005-2006-os jelentés tárgyalása összecsúszik. Nevezetesen az, hogy ha a 2005-2006-os jelentést figyelmesen elolvassuk, akkor abban már némi pozitív előrelépés is felfedezhető, tehát nem annyira drámai a helyzet, mintha csak a 2003-2004-es jelentést tárgyalnánk.
2006-ra - ahogy ebben a füzetecskében már benne van - azt az örömteli hírt elmondhatjuk, hogy ugyanazt az 1 százalékot elértük, amit már 2001-ben, öt év megfeszített munkája után visszajutottunk, akár már elégedetten hátra is dőlhetnénk, ha a grafikonon nem nézünk egy kicsit visszább, és nem nézzük meg, hogy 1991-ben még ennél is lényegesen magasabb szinten álltunk.
Teljesen egyetértek azzal, amit elnök úr elmondott, hogy valóban az ország versenyképességét hosszú távon befolyásolja, hogy mennyit költünk kutatásfejlesztésre, és remélem, hogy lesz majd olyan 3-4 éves időszak, amit mondjuk Pálinkás miniszter úr fémjelzett, amikor emlékeim szerint 0,68 százalékról a kutatás-ráfordítás aránya felment 1,01 százalékra, tehát ott egy elég dinamikus növekedés volt. Nagyon szeretném, ha a következő négy évben is legalább ilyen ütemben mennénk előre, és szerintem meg is van erre az eshetőség, mert talán a terem jótékony hatásának köszönhető, hogy itt olyan dolgokban is egyetértettünk most, a mai napon kormánypárti és ellenzéki képviselők, amelyekkel legalábbis ott a Fehér házi ülésteremben, ahol a bizottság ülésezni szokott, nem szokott egyetértés kialakulni. Tehát lehet, hogy többször kellene itt üléseznünk. (Derültség.)
Amit elnök úr mondott, annak alapján nagyon javaslom a bizottsági elnök úrnak, hogy sürgősen tűzze napirendre az Oktatási és tudományos bizottság az Innovációs Alap beszámolóját. Számoljon be, nézzük meg, hogy az Innovációs Alapban mi történt az elmúlt időszakban. Mi ellenzéki képviselőként egyébként a parlamentben interpellációban, kérdésekben, bizottsági ülésen szóvá tettük, különösen az Állami Számvevőszék jelentése alapján, hogy mi folyik a pénzen kívül egyébként az Innovációs Alapnál. Mindig egy kemény elzárkózás volt, hogy ezt az ügyet megvizsgáljuk, most úgy éreztem a hozzászólásokból, hogy a kormánypárti képviselők is érzik ezt a problémát, úgyhogy talán itt az ideje, hogy az Innovációs Alap ügyével egy kicsit részletesebben foglalkozzon az oktatási bizottság. Szerintem ezt valamikor márciusban mindenképpen meg kellene tenni.
És ha már itt, ebben a teremben egy-két dologban kialakult egyetértés, lehet, hogy ebben a tekintetben is érdemes lenne valamikor a tavasz folyamán egy-egy napirendi pontot rászánni az oktatási bizottságban: például éveken keresztül elmondtuk, hogy a felsőoktatásba csak emelt szintű érettségivel lehessen bejutni. Ez volt a Fidesz álláspontja, a kormánypárti képviselők elzárkóztak. Talán a terem jótékony hatásának köszönhetően úgy tűnik, hogy most ebben a kérdésben is egyetértés van. Ha egyetértés van, akkor talán érdemes lenne egy ilyen módosító javaslatot közösen beadni. Én annyit tudok mondani, hogy mi ezt meg fogjuk szavazni, ha a kormánypárti képviselőtársaink is úgy gondolják, ahogy most elmondták, akkor ebben is lehet előrelépni, csakúgy, mint a természettudományos tárgyak óraszámának csökkentése ellen mi tiltakoztunk, most úgy látom, hogy ezt a kormánypárti képviselők is rossznak tartják. Lehet, hogy ebben a kérdésben is tudnánk előrelépni az elkövetkező időszakban.
Tehát lehet, hogy ezzel a kérdéskörrel, hogy a természettudományos tárgyak oktatása hogyan folyik a gimnáziumban, általános iskolában, érdemes lenne a tavasz folyamán egy napirendi pont keretében foglalkoznia az oktatási bizottságnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném bejelenteni, hogy a kormány képviseletében Hargitay Gábor úr, az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről kért szót.
HARGITAY GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Néhány szóban szeretnék pontosításokat eszközölni, ha ez lehetséges, tehát hogy a képviselő urak és hölgyek azzal a pontos információval távozzanak az itt szóba került kérdésekről, amit a továbbiakban használni tudnak.
Elöljáróban hadd mondjam el, hogy mindkét jelentés összeállításában szorosan együttműködtünk az Akadémiával. Amikor az utóbbi jelentésről, tehát a 2005-2006-ról szóló jelentésről szó esett, elnök úr vissza fogja igazolni, hogy helyeseltük volna azt, hogy ha erről a parlament egésze tudomást szerez. Ez azért van, mert igen kicsi a hitünk abban, hogy ez a két szürke füzetecske mélyen át fogja járni majd az itt jelen nem lévő képviselők tudatát.
Nagyon örültünk volna, ha alkalmat kap akár a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, akár az oktatási és kulturális miniszter a magyar tudomány állapotáról való helyzetjelentés ismertetésére. A továbbiakban elnök úr nyilván találkozik ezzel a gondolattal, önök döntenek felőle.
Amit ezzel kapcsolatban még szeretnék elmondani, hogy az elnök úr az expozéjában túlnyúlt a 2006. éven, nagyon helyesen, nagy örömömre szolgál, hogy lényegében a 2007. év és a 2008. év kezdetének történéseiig elvitte ezt a helyzetjelentést, ezzel egy kicsit - hogy úgy mondjam - előzetesen is ledolgozott ebből a késedelemből.
Vannak pontok, amelyekben szeretném, ha világosan látnák, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium nem a felsőoktatási intézmények kutatásaiért gondolja magát felelősnek, hanem a magyar tudomány egészéért, nagyon tudatosan kerüljük azokat a törésvonalakat, amelyek korábbi hagyományoknál fogva a kutatóintézetek és egyetemek közötti szakadékot akarnák mélyíteni, nem megyünk bele ebbe az utcába. Azt hiszem, hogy elnök úr ezt vissza tudja igazolni az eddigi tevékenységünk során.
Miért van ez? Azért, mert valójában nem itt látjuk a probléma gyökerét. Más és más kérdésekben nem feltétlenül azonos nézetet vallunk, közülük csak azokra térek ki, amelyek itt szóba kerültek a jelentésben, illetve elnök úr expozéjában.
Elektronikus információs szolgáltatás. Meg fogjuk oldani, nem fogjuk az intézményeket magukra hagyni. Elnök úr azt javasolta, hogy teljes egészében ennek terhét a költségvetés vállalja magára. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium jelenleg azt keresi, hogy hogyan tudja arányosabbá tenni a teherviselést intézmények és egyes felhasználók között. Tehát folyik annak az elemzése, hogy mely szolgáltatásokat kik, milyen súllyal vettek igénybe, és mennyire járultak hozzá a költségek viseléséhez. De az, hogy ezek a munkák folyamatban vannak, és esetleg eltérő megközelítésmódot tükröznek, ez nem ellentmondás, mind a ketten azon dolgozunk, hogy ennek a megfelelő fedezete és folyamatossága meglegyen, mert aki nem fér hozzá ezekhez az adatbázisokhoz, az kiírta magát a tudományból. Ez volt módomban, és el is mondtam az eseti bizottság meghallgatása során is.
Hasonlóképpen másképp ítélünk meg bizonyos dolgokat, például az OTKA-t. Itt nagyon hangsúlyosan szeretném mondani, ez az egyik dolog, amiért szót kértem: soha az Oktatási és Kulturális Minisztérium nem akarta magához inhalálni az OTKA-t, ilyenről szó sincs, szó sem volt. Ha igen, akkor azt jóakaróink harmadik oldalról tehették szóvá, de nagyon mélyen foglalkozunk az OTKA sorsával.
150
151 mse (Hargitai)
Közösen küzdöttünk azért, hogy a kormány amellett foglaljon állást, hogy az OTKA költségvetési kerete 2013-ig duplázódjék meg. Ha ezt ki tetszenek számítani, ez éves 10 százalékos növekedést írna elő már 2008-tól. Tény, hogy ezt nem tudtuk megvalósítani, de tovább küzdünk azért, hogy az NKTH segítségével az 1 milliárdos keretet már ebben az évben is tovább tudjuk növelni. És a jövő évtől igenis a költségvetésben szeretnénk látni az emelkedést. Azt hiszem, az eredményben vagyunk érdekeltek, és nem az odavezető utakban.
Az OTKÁ-t illetően éppen ezért mi kritikusan szemléljük azt, amikor az elnök úr azt mondja, hogy az Akadémia adott 400 millió forintot az OTKÁ-nak - tudomásunk szerint azt a 400 milliót adta vissza, amit a költségvetési tartalék címén vissza kellett tartani az eredeti előirányzatból. De nem ez a lényeg; az a lényeg, hogy ezt a pénzt az OTKA céljaira, alapkutatási célra fel lehessen használni.
Mondanivalóm lényege a következő: elhoztam magammal ezzel kapcsolatban egy füzetet, és szeretnék erre utalni. Az elnök úr is említette, hogy a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület csendesen kimúlt, lejárt a mandátuma. De ez a testület 2005 tavaszán letett egy anyagot, amelynek a címe: a Tudomány- és technológiapolitika Magyarországon - Helyzetjelentés és kitörési lehetőségek. Itt van nálam ez a kis kék füzet, annak idején feltehetően találkoztak vele. Ez egy rendkívül megtermékenyítő hatású dolgozat volt, amely a stratégiához és az intézkedési tervhez vezetett. És most jön a dolog lényege: sajnos minden megállapítása és javaslata igaz a mai nap is. Nem az a legnagyobb gondunk, hogy nem vagyunk annak a tudásnak a birtokában, hogy mit kellene cselekedni, milyen törvényeket kellene meghozni, mibe kellene beavatkozni; a legnagyobb gondunk - ezt ha nem is a kormány, de mint az Oktatási és Kulturális Minisztérium tudománypolitikáért felelős tisztviselője hadd mondjam el! - a megkésettség. Tudjuk, két évvel ezelőtt is tudtuk, hogy mit kellene tenni, itt van, le van írva, de nem tudtuk megtenni, és most vagyunk az intézkedési terv végrehajtásának a kezdetén. Ezt a fajta megkésettséget cipeljük magunkkal, sajnos azt kell mondjam, hogy ez bizonyos értelemben még a tervezésünkbe is beépült, hiszen az EU-tól való lemaradásunkat nem felzárkózás követné a ma ismert tervszámaink szerint, hanem legfeljebb csak szinten tartás, de valószínűbb, hogy inkább lemaradás.
Ezt a tempótlanságot, ezt a Pató Pál-effektust, hogy úgy mondjam, hogy nagyon jól tudjuk, mi van a világban, nagyon jól tudjuk, hogy minket mi szorít - vállalati hozzájárulások, s a többi, ügyében nem szeretnék a résztémákban belemenni -, de minden kétéves késedelemmel esik le, mint az a bizonyos papírtantusz a pesti viccben. Ez megengedhetetlen, ez hihetetlen nagy felelősséget ró ránk kormányzati emberekre és, úgy gondolom, a Magyar Tudományos Akadémiára is. Ezért tehát azzal hadd fejezzem be, hogy hadd kérjem tisztelettel a képviselő urak segítségét az információk egyidejűségének, szinkronitásának a megteremtésében - mi természetesen állunk rendelkezésre minden információval és a munkával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Hargitai úr megnyugtatására szeretném jelezni, hogy a jelzett beszámolókat, jelentéseket az Országgyűlés plenáris ülése a február 18-19-ei ülésén tárgyalni fogja, tehát szó nincs arról, hogy ez az Oktatási és tudományos bizottság belterjes keretei között maradna.
Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy van-e még hozzászólási igény. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor lezárom a két jelentés vitáját, és Vizi E. Szilveszter úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Dr. Vizi E. Szilveszter reflexiói
DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm szépen. Azt hiszem, az idő előrehaladt, de azt, hogy nagyon sokan tényleg jól felkészülten szóltak ehhez hozzá, és hogy elfogadásra javasolták a magyar tudomány helyzetéről szóló jelentésünket, meg kell köszönnöm.
Első gondolataim egyike az volt, hogy a tudomány koalícióját hozzuk létre. Arra utaltam ezzel, hogy vannak kérdések az ország életében, amelyek esetében félre kell tenni mindenféle politikai nézőpontot, és egységesen kell kiállni. Akiről nem tudtam, az elnök úrtól megkérdeztem, hogy ki milyen politikai párt képviselője, és úgy látom, hogy teljesen egyhangú a vélemény abban, hogy a kutatás-fejlesztés kulcskérdése Magyarországnak, hogy nem lehet eredményes ez az ország, nem lehet versenyképes az ország Európában, de a világon sem, hogyha a közoktatástól kezdve a tudományig nem fejlesztjük, és nem invesztálunk bele eleget. Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, és remélem, a bizottság egyetért azzal, hogy mint közfeladat csinálja meg az Akadémia a közoktatás és a felsőoktatás szerepét a magyar szellemi tőke termelésében - most nagyon szakszerűtlenül fogalmazok, és bocsánatot kérek Hoffmann Rózsától, hogyha nyelvészetileg nem elég pontosan fogalmaztam, de ő meg fogja ezt érteni, én egy természettudós vagyok, és nagyon nagyra értékelem az ő közoktatásban játszott, tudományos megalapozottságú szerepét, hiszen nem egyszer hallottam előadását ebben a témakörben.
Azt hiszem, itt egy összefüggésről van szó, és az egy nagy szerencséje a bizottságnak, hogy az oktatással és a tudománnyal foglalkozik, mert nem kétséges, hogy a beiskolázásoknál és azok színvonalából derül ki, hogy a végén, az outputnál, a végpontnál milyen felkészültségű emberek jönnek ki. Én csak egyetlenegy dologra hívnám fel a figyelmet: ezelőtt 15, illetve 25 évvel még 210 ezer volt az első elemisták száma, ma pedig 93 ezer a beiratkozottak száma. Mi lesz a végpont? Mi lesz 12 év múlva? Mi lesz 16 év múlva? Így kell gondolkodni. A Magyar Tudományos Akadémia örömmel látja el a feladatot mint közfeladatot, hogy ilyen kérdésekben készítsen tanulmányt, hogy tényleg ne különböző ügyvédi irodák jelentéktelen dolgozataikkal, hanem tudományosan legyen megalapozott a kérdés.
Valaki azt mondta, hogy bizonyos fokig optimista a jelentés - azt hiszem, éppen Hoffmann Rózsa mondta. Igen, az előzőhöz képest az, de nem csak ahhoz képest. Soha nem fordult még elő ilyen az Akadémia történetében, de az Új Magyarország Fejlesztési Tervben és a tudománytechnológiai és innovációpolitikai stratégiában 12 helyen van nevesítve az Akadémia, egy helyen első helyen. Mi nem vagyunk kormányzati tényező, és az Akadémia kőkeményen foglal állást, függetlenül attól, hogy ez tetszik-e a hatalomnak vagy nem tetszik, hogy tetszik-e a parlamentnek vagy nem tetszik. Azt hiszem, az Akadémia politikájának az alapja a jövőben is ez lesz. A versenyképességi programokban, a társadalmi megújulási operatív programokban - és mi mindegyikbe beleszóltunk -, úgy érezzük. megjelentek azok az elemek, legalábbis csírájukban, amelyek bizonyos fokig jogot ad számunkra ahhoz, hogy így fogalmazzunk.
Szeretném megköszönni az elnök úrnak, az alelnök úrnak, a többieknek, azoknak, akik itt voltak, a szakértőknek, hogy lehetőséget adtak a Magyar Tudományos Akadémiának arra, hogy ezt megtárgyaljuk. És szeretnék meghívni mindenkit, hogy amikor személyesen beszámolok a parlamentben, legyen ott, vegyen részt a vitában, és hallgassa meg azokat a következtetéseket, amelyeket az itt, most elhangzottak alapján vonunk le. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Határozathozatal következik, azt megelőzően azonban egy ügyrendi típusú felvetésem volna, és ebben kérem a bizottság állásfoglalását.
Szokás szerint az az országgyűlési határozati javaslat, amelyet ilyenkor az Országgyűlés elé terjesztünk az egyes jelentésekkel kapcsolatban, arra a szikár mondatra szorítkozik, hogy: az Országgyűlés a jelentést elfogadja vagy nem fogadja el - ez utóbbi jelen esetben nem merül fel. A mostani vitában azonban felmerültek olyan indítványok, miszerint tegyünk javaslatot az Országgyűlésnek állásfoglalás, határozati javaslat, miegyéb formájában különböző intézkedések meghozatalára, vagy legalábbis arra, hogy tegyen javaslatot a kormánynak bizonyos intézkedések meghozatalára.
160
PÉ 161 (Elnök)
A kérdésem az, hogy kívánunk-e egy ilyen javaslatsorral az Országgyűléshez fordulni? Amennyiben igen, akkor ez két dolgot jelent. Egyrészt ezt nem tehetjük meg magában a határozati javaslatban, hiszen nem tehetjük ki mondjuk a Magyar Tudományos Akadémiát annak, hogy a mi országgyűlési határozati javaslathoz fűzött indítványaink miatt ne fogadja el ezt a határozati javaslatot és ezzel együtt a jelentést. Tehát akkor ezt valamilyen, magától a határozati javaslattól elkülönült formában kell megtennünk.
A másik, hogy tekintettel arra, hogy jelen pillanatban csak javaslatok vannak erre nézve, de nincsen szövegszerű indítvány, ezért a bizottságnak egy újabb ülést kellene tartania, amelyen tulajdonképpen ezt vitatja meg, ahol dönthetünk arról is, hogy ez milyen formát öltsön: önálló határozati javaslatot vagy a határozati javaslathoz fűzött ajánlást.
Tehát mindezeknek a konzekvenciáknak a tudatában teszem fel a kérdést a tisztelt bizottságnak, először, hogy mielőtt döntene magáról a határozati javaslatról, kíván-e egy ilyen ajánlássorral az Országgyűléshez fordulni. Van-e ezzel kapcsolatban valakinek mondandója, indítványa? Pálinkás képviselő úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Én a jelentéshez csatolva nem javaslom, mert a parlament 18-án tárgyalja.
ELNÖK: Képviselő úr, ezt el fogjuk dönteni akkor, amikor döntünk annak a sorsáról, hogy mi legyen a formája. A kérdés pusztán annyi, hogy forduljunk-e ilyennel az Országgyűléshez vagy ne.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Javaslom, hogy igen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Ez egy ügyrendi kérdés, határozzunk! Tehát amennyiben a bizottság tagjai úgy vélik, hogy egy ilyen, valamilyen formájú - és ennek a formájáról később döntünk majd - javaslatsorral forduljunk az Országgyűléshez, az kérem, most jelezze a szavazatával! (Szavazás.) Igen, ezt a bizottság többsége támogatja.
Ez két dolgot is jelent, még egyszer mondom: egyrészt hogy ennek valamilyen formát kell adni, másrészt hogy erre nézve egy bizottsági napirend keretében kell majd határoznunk.
Ennek tudatában tehát felteszem a kérdést, hogy az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottsága támogatja-e a magyar tudomány helyzetéről szóló 2003-2004-es jelentés elfogadását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Másodszorra azt a kérdést teszem fel, hogy támogatja-e a bizottság a magyar tudomány helyzetéről szóló 2005-2006-os jelentés elfogadását? (Szavazás.) Ez is egyhangú.
Tisztelt Bizottság! Akkor tehát ezzel a napirend végére értünk. Ha elkészül valamilyen javaslat arra nézve, hogy milyen tartalmú indítvánnyal forduljunk az Országgyűléshez, akkor még 18-a előtt egy bizottsági ülést fogunk tartani.
Tatai-Tóth képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Van az oktatási bizottságnak egy régi hagyománya, hogy ha konszenzusos álláspontot alakítunk ki, akkor azt a bizottság elnöke terjessze a parlament elé. Miután ebben a ciklusban még nem volt módja az elnök úrnak egy ilyen előadást tartani a parlament előtt (Derültség.), javaslom, hogy Szabó Zoltán elnök úr legyen ennek a bizottsági álláspontnak a parlamenti előadója. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági elnök hozzászólásai számában különben is nagyon le van maradva a parlament átlagától. (Derültség. - Tatai-Tóth András: Képviselőként nem.) Köszönöm szépen. Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Azt indítványozom, hogy ezek a javaslataink, amelyeknek most a sorsa, formája bizonytalan, ezek időben kapcsolódjanak egybe a jelentés parlamenti tárgyalásával. Tehát ne az legyen, hogy a parlament tárgyalja a jelentést mondjuk április elején, és majd valamikor a júniusi hőségben elővesszük, hanem koncentrált figyelem irányuljon erre. Tehát elnök urat szeretném arra megkérni, hogy valahogy úgy gondolja végig ezt a folyamatot, hogy az indítványaink, amelyek közül néhány remélem, hogy konszenzussal megszületik, kapcsolódjék majd az MTA jelentésének tárgyalásához.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony, az a helyzet, hogy nem valamikor áprilisban, hanem február 18-19-én óhajtja ezeket a jelentéseket tárgyalni a parlament, amiből az következik, hogy ha mi a jövő héten egy ilyen javaslatsort elfogadunk, az házszabályi okokból önálló indítványként nem tud párhuzamosan haladni, hacsak az Országgyűlés úgy nem dönt, hogy eltér a Házszabálytól.
Ha ahhoz ragaszkodunk, hogy a jelentés tárgyalásával egy időben tárgyalja ezt az Országgyűlés, annak két megoldási módja van. Az egyik, amit az imént felvetettem, Pálinkás képviselő úr azt mondta, hogy ez nem jó ötlet, de legközelebb erről majd dönthetünk, hogy a javaslatunk függelékeként egy ilyen ajánlássort fogalmazzunk meg, a másik, hogy felkérjük az Országgyűlést a Házszabálytól való eltérésre. Erre négyötödös szavazással van lehetőség. (Dr. Hoffmann Rózsa: Azt javaslom, hogy tegyük ezt az utóbbit!)
Tisztelt Bizottság! Erről majd, ha a jövő hétre előáll egy ilyen indítvány, akkor szavazni fogunk.
Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Egyetlen javaslatomat szeretném, ha elnök úr megszavaztatná, vagy legalábbis ígéretet tenne rá. Azt javasoltam, hogy a bizottság tűzze napirendre az Innovációs Alap beszámolóját. Ami itt elhangzott a mai ülésen, az abszolút indokolttá teszi, úgyhogy szeretném, ha még ebben a kérdésben állást foglalnánk. Ha elnök úr azt mondja, hogy ezt napirendre tűzi állásfoglalás nélkül, akkor én azt is elfogadom.
ELNÖK: Azzal, hogy ebben az ügyben természetesen a gazdasági és közlekedési miniszter úrral, illetőleg a hivatal elnökével egyeztetnem kell, de egyébként semmi akadályát nem látom annak, hogy ezt valamikor megtárgyaljuk.
Térjünk vissza talán magára a határozathozatalra. Felteszem tehát a kérdést, hogy egyetért-e a bizottság Tatai-Tóth képviselő úrnak azzal az indítványával, hogy én legyek az, aki a bizottság véleményét tolmácsolja a parlamentben. (Szavazás.) Úgy látom, igen. (Dr. Pósán László: Csak szmokingban vagy frakkban!) Akkor én ezt tisztelettel magamra vállalom.
Tisztelt Bizottság! Ezzel az első két napirendi pontunk végére értünk. Az egyebek keretében nekem az az egy mondanivalóm van, hogy szeretnék köszönetet mondani Vizi E. Szilveszter úrnak, illetőleg személyében a Magyar Tudományos Akadémiának azért, hogy vendégül látott bennünket, és hogy itt a patinás falak között tárgyalhattuk meg a magyar tudomány négyéves beszámolójáról szóló jelentéseket.
Kérdezem, hogy másvalakinek egyebek címszó alatt van-e bejelentenivalója? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, akkor a bizottság ülését bezárom. Köszönöm szépen mind a tagoknak, mind a meghívottaknak a részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 48 perc)
|
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese és Pavlánszky Éva