OTB-4/2008.
(OTB-50/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2008. március 17-én, hétfőn, 11.33 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A 2008. március 9-ei országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló T/5190. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása) *
A 2008. március 9-ei országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló T/5191. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása *
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005 február - 2007 - február) szóló J/4722. számú beszámoló; a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005 február - 2007 február) szóló H/5213. számú határozati javaslat *
Szóbeli kiegészítések *
Németh Erika (Miniszterelnöki Hivatal) *
Teleki László (MSZP), az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviselője *
Kérdések, válaszok *
Hozzászólások, reflexiók *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsoló képviselő kijelölése *
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rónavölgyi Endre Béláné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Dr. Pálinkás József (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Kuzma László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) Kuzma Lászlónak (KDNP)
Almássy Kornél (MDF) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Halász Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Németh Erika (Miniszterelnöki Hivatal)
Teleki László (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 33 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottság ülését megnyitom. Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket, a bizottság tagjait, vendégeinket!
A napirendre tett javaslatomat a meghívóval együtt kézhez kapták. A kiküldöttekhez képest annyi módosító javaslatom van, hogy Teleki László képviselőtársunk, aki az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság nevében van jelen, azt kérte, hogy a 3. és a 4. napirendi pontot vegyük előre, merthogy neki hasonló ügyben másutt is elfoglaltsága volna. (Közbeszólás: Nincs itt az előterjesztő, Németh Erika!) Nincs itt? Bocsánat, Teleki képviselő úr itt van, de a Miniszterelnöki Hivatalból az előterjesztőt nem találjuk, úgyhogy ha így van, akkor mégsem fogjuk tudni megcserélni. (Edelényi Zsuzsánna: Nincs itt.) Akkor - sajnos vagy hál' istennek - nem cseréljük meg a napirendi pontokat. Ha másnak nincs módosító indítványa, akkor ebben a formában teszem fel szavazásra a napirendet. (Senki nem jelentkezik.) Nincs másnak módosító indítványa. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy elfogadja-e a napirendet a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
A 2008. március 9-ei országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló T/5190. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása)
Tisztelt Bizottság! Soron következik tehát a 2008. március 9-ei országos ügydöntő népszavazások eredményeként szükségessé váló törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, a T/5190. számon kézhez kapott törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Az általános vitától eltérően ezt természetesen nem tudjuk egybevontan tárgyalni a 2. napirendi ponttal, minthogy két különböző törvényjavaslathoz különböző módosító indítványok érkeztek. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásán a kormány képviseletében megjelenteket.
Az 1. napirendi pont alatt tárgyalandó vagy tárgyalásra kitűzött törvényjavaslathoz nem érkezett módosító indítvány, így tehát nincs miről tárgyalnunk és szavaznunk.
A 2008. március 9-ei országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló T/5191. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása
A 2. napirendi pont alatt szereplő, a 2008. március 9-ei országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról szóló T/5191. számú törvényjavaslathoz viszont érkeztek módosító indítványok, azokról fogunk most szavazni. Az előzetes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a bizottságnak az 5., a 6. és a 7. ajánlási pontokról kellene tárgyalnia.
Kezdjük az 5. ponttal, Pósán László és Mikola István képviselő urak indítványával, amely a felsőoktatási törvény 127. §-át kívánja kiegészíteni. A kormány képviselőjét kérdezem.
HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja a módosító javaslatokat.
ELNÖK: A kormány a módosító indítványokat nem támogatja. (Zsigó Róbert: Indoklást kérek!) Zsigó alelnök úr indoklást kér.
HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormányzat álláspontja az, hogy bármilyen, a felsőoktatásra vonatkozó módosító javaslatot abban az esetben van módja támogatni vagy nem támogatni, hogyha a szükséges egyeztetések előzetesen a szférával megtörténtek. Kapcsolódó megjegyzésként kell előadni azt, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan - lévén, hogy költségvetési és más kérdéseket von egybe - formai, kodifikációs természetű észrevételek is megfogalmazhatók.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e hozzászólás? (Pokorni Zoltán jelentkezik.) Pokorni képviselő úr!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Én azt javaslom, hogy a bizottság támogassa ezt a javaslatot. (Derültség.) Ezt...
ELNÖK: Ez nem okozott nagy meglepetést.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Ezt ajánlom a kormánypárti képviselő urak figyelmébe is (Deák Istvánné: Akkor nekünk nem kell!) ..., és hölgyekébe is, jaj, de udvariatlan vagyok! (Derültség.) Tehát a képviselő hölgyek és urak figyelmébe egyaránt ajánlom. A plenáris ülésen, azt hiszem, Tatai-Tóth képviselő úrral beszélgettünk vagy vitáztunk erről, sőt az elnök úr is ott volt. Én azt gondolom, dönthet úgy a kormány, hogy ezeket a díjakat már most javasolja megszüntetni, szerintem ez indokolt és helyes. Azt az érvrendszert is el lehet fogadni, hogy itt a pénzbevétel a kisebb erejű szempont, és jóval fontosabb volt a kormány számára a díjhoz, díjakhoz kötődő belső, strukturális átalakítás vágya, óhaja, a minőségfejlesztés, mondjuk a tandíjon keresztül. Rendben, én ugyan nem hiszem, hogy ez a vágy vagy elképzelés reális volt, énszerintem jelenleg a tandíjnak a felsőoktatás minőségére gyakorolt hatása minimális lenne, de ez egy teoretikus kérdés, sosem fogjuk megtudni ezt a hatást. De az bizonyos, hogy az intézmények erre évre, még ha csak minimális összeggel is, de tervezték ezt szeptembertől, volt egy ilyen várakozás. Az a helyénvaló, hogyha a népszavazás után ezt az összeget biztosítjuk az intézmények számára.
Nemigen volt példa ilyen jellegű népszavazásra, a Kádár-korszakban azért, mert Kádár-korszak volt, azt követően meg más okok miatt nem fordult elő ilyen jellegű népszavazás, mondhatjuk azt, hogy példátlan vagy példa nélküli - fogalmazzunk így! - a most kialakult helyzet. (Deák Istvánné: Nekem a "példátlan" jobb volt!) Ki-ki vérmérséklete szerint kiválasztja a megfelelő részt, jó?
ELNÖK: A nem kívánt rész törlendő.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Ha egybevetem ezt az összeget, ez összesen 2 milliárd, ha ebből leszámolnánk a mentesítéseket, a 15 százalékot, az alanyi jogon mentesítetteket, ez nem lenne több, mint 1,6 milliárd forint. Kísértetiesen ugyanaz az összeg, 1,6 milliárd forint, amit például a népi részvény propagálására kívánnak fordítani... Nem tudom, mi a hivatalos neve ennek a programnak...
ELNÖK: Új tulajdonosi program.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): ...Ennyit kíván tehát az Új tulajdonosi program népszerűsítésére fordítani a kormány. Tehát ha úgy érvelnének a kormánypárti képviselők, hogy nem kell módosítani a költségvetést, mert majd az általános tartalékból, amit rendkívüli esetekben tud mobilizálni a kormány, pótolják ezt, az elfogadható lenne. Én ezt legalább annyira rendkívülinek tartom, mármint a népszavazást mint eseményt és az ebből kialakult, fakadó helyzetet, mint mondjuk az Új tulajdonosi program részvénycsomagját.
Nem tudom, hogy mi a hangulat, hogy milyen megfontolások vannak a szocialista, illetve szabad demokrata frakción belül e tekintetben, de őszintén úgy gondolom, nem jó irányba hat ez a nem adjuk oda, nem kompenzáljuk az intézményeket, nem biztosítjuk ezeket a minimális kieső bevételeket sem álláspont, ez szerintem politikai értelemben rossz irányba viszi a dolgokat, egy elmérgeződő, besülő, indulatvezérelt irányba. Márpedig szerintem valamennyien azt reméltük, reméljük a népszavazást követő időszaktól, hogy épp az ellenkező, kicsit racionálisabb, higgadtabb, nyugodtabb világban folyik majd az életünk.
Annak ellenére tehát, hogy a kormány ezt nem támogatja, én azt javaslom a képviselő hölgyeknek és legalább annyira az uraknak is, hogy fontolják meg, érdemes-e ezen a ponton megmakacsolniuk magukat a kormánypárti frakcióknak.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pontosításként annyit, hogy a kórházi napidíj és a vizitdíj ügyében a kormánynak volt mérlegelési lehetősége, hogy mikortól javasolja eltörölni azokat, a tandíj ügyében nem volt, tekintettel arra, hogy a népszavazás nem tartalmazott határidőt. Ily módon tehát az az alkotmányos kötelezettség lépett hatályba, hogy haladéktalanul meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. (Tatai-Tóth András jelentkezik.)
Tatai-Tóth képviselő úré a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Teljesen egyetértek Pokorni Zoltánnal, hogy példátlan döntés született, és ennek a következményei meg fogják viselni a magyar felsőoktatási rendszert. Világosan és határozottan tisztában vagyunk azzal a kormányzati felelősséggel, amely arra irányul, hogy a népszavazás nyomán kialakult helyzetben minimalizáljuk az intézményeket érő kárt, ez irányban megkezdődött a munka, ugyanakkor nem lenne helyes, hogyha egyébként módosító indítványban megfogalmazott módon a költségvetés részét képező adóbevételekből szeretnénk elkezdeni pótolni a felsőoktatásból hiányzó forrásokat, hiszen ennek az lenne a következménye, hogy meg kellene emelni az egyébként fizetett adókat. Minden képviselőtársam van már annyira gyakorlott, hogy tudja, hogy ha a költségvetésben bevételként szereplő adót megcímkézünk egy új feladattal, akkor ott hiány keletkezik, ezt a hiányt pótolni kell, és ennek a hiánynak a pótlását nem tudnánk másra hárítani, mint arra a két és fél millió adófizetőre, aki a közterheket fizeti, vagy másik oldalról arra a nem egészen 4 millió járulékfizetőre, aki a terheket fizeti. Nem értünk tehát egyet azzal, hogy az adófizetők terheit növeljük, ezért nem is tudjuk támogatni az 5. pontban lévő javaslatot.
Csak hogy nehogy ismét félreértésre adjon okot, amit mondok: nem ezen az úton, de, megismétlem, a felsőoktatási intézményrendszer működéséhez szükséges változásokat ki fogjuk dolgozni, és megfelelő időben, a felsőoktatással egyeztetett módon, ha szükséges, a parlament elé fogjuk terjeszteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Amennyiben további hozzászóló nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazásra teszem fel a kérdést.
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, támogatja-e az ajánlás 5. pontja szerinti, Pósán László és Mikola István képviselő urak által benyújtott javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 6. pontban ugyancsak Pósán és Mikola képviselő urak - azt gondolom persze, hogy ezek összefüggő javaslatok, de mindegy - ugyanennek a logikának a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésén történő keresztülvezetéséről kívánnak intézkedni. A kormány?
HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Értelemszerűen nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Én azért megkérdezném a kormányt, ha már Zsigó alelnök úr nem tette meg, hogy miért nem támogatja.
ELNÖK: Én természetesen nem kívánom a képviselők jogait korlátozni, hogy a kormánynak kérdéseket tegyenek fel, de ha a kormány nem támogatta magát az elgondolást, akkor hogy annak a költségvetésen való keresztülvezetését nem támogatja... Én el tudom képzelni, hogy miért van így, de majd a kormány képviselője megmondja. (Pokorni Zoltán: Adjuk meg a módot a kormánynak, hogy ezt ő mondja el! - Révész Máriusz: Nekünk rosszabb a fantáziánk!)
HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tartalékkérdések vizsgálatát megelőzően szükséges arra fordítani a figyelmet, hogy egyáltalán megengedhető-e ebben a formában a törvényjavaslat. Az Alkotmánybíróság a 4/2006. számú AB határozatában szólt arról, hogy - szó szerint idézem a határozatot -: "A költségvetési törvény csak az elfogadásának a módját tekintve törvény, tartalma szerint viszont inkább egyedi pénzügyi döntések sorozata. A költségvetési törvénynek ez a sajátos, speciális jellege kizárja azt, hogy a költségvetésről szóló törvény más törvényeket módosítson, de ugyanúgy az is kizárt, hogy a költségvetésről szóló törvényt más, későbbi, nem költségvetési tárgyú törvény módosítsa.". Ebből a formai megfontolásból kifolyólag is alakította ki a kormány az álláspontját, és nem támogatja.
ELNÖK: Világos. Ez tehát a dolognak a formai oka, amit természetesen még meg lehetne oldani, de volt egy-két tartalmi ok is.
Tisztelt Bizottság! Szavazási helyzetben vagyunk. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt a módosító indítványt. Kérem, szavazzunk... (Közbeszólások: Már szavaztunk róla! - Deák Istvánné: A képviselő úr utólag kérdezett!) Erről is szavaztunk? (Közbeszólások: Igen.) Erről is szavaztunk, bocsánat. Nem szavazunk még egyszer. Egy kicsit indiszponált vagyok, tisztelt bizottság, kérem, nézzék el nekem.
A 7. pontban Csáky András képviselő úr a központi költségvetés általános tartalékának terhére kívánja általában... (Zaj.) Mondhatom? Köszönöm szépen. ...Tehát a költségvetés általános tartalékának a terhére kívánja az összes népszavazási döntés pénzügyi kompenzációját elvégezni. A kormány?
HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Megítélésem szerint az ajánlás más pontjairól a bizottságnak nem kell szavaznia. Kérdezem, van-e valakinek ezzel ellentétes véleménye. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Ez esetben megköszönöm a kormány képviselőjének a közreműködését.
A Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február - 2007. február) szóló J/4722. számú beszámoló; a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2005. február - 2007. február) szóló H/5213. számú határozati javaslat
Soron következik a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről - 2005. február és 2007. február - szóló beszámoló általános vitája, illetőleg az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság önálló indítványaként benyújtott határozati javaslat vitája. Köszöntöm a vitában Németh Erika főigazgató asszonyt és Teleki László képviselőtársunkat az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviseletében. Arra tennék indítványt, hogy a két napirendi pontot együttesen tárgyaljuk, és aztán természetesen külön-külön szavazzunk róla. (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs ezzel szemben ellenvetés.
Akkor tehát megadom a szót Németh Erika főigazgató asszonynak a kormány képviseletében.
Németh Erika (Miniszterelnöki Hivatal)
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló '93. évi LXXVII. törvény 60/F. §-ának a) pontja írja elő a kormány számára, hogy kétévente legalább egy alkalommal tekintse át a hazai kisebbségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek számoljon be. A megelőző beszámolókat a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal szerkesztette, most először a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti és etnikai kisebbségi főosztálya készítette el ezt a beszámolót ugyanazzal a módszerrel, mint a korábbi beszámolókat. Egy széleskörű információgyűjtés előzte meg az anyag összeállítását a társtárcákkal, a kisebbségi feladatokat ellátó szervezetekkel, egyeztettünk kisebbségi önkormányzattokkal, települési önkormányzatokkal, hogy a hazai kisebbségek helyzetéről mind átfogóbb képet nyújtsunk a tisztelt Országgyűlés számára. A kormány a beszámolót elfogadta, és benyújtotta az Országgyűlésnek.
Az előző beszámoló, ha emlékeznek rá a tisztelt képviselő hölgyek és urak, egy rendkívül hosszú, terjedelmes anyag volt: 177 oldal szöveg és 50 táblázat volt benne. Most igyekeztünk egy rövidebb, áttekinthetőbb anyagot összeállítani a 2005-2007. évben bekövetkezett változásokról. Ez a beszámoló három részből áll: az első rész egy általános résznek tekinthető, a második részben, az egyes kisebbségek helyzetéről szóló részben vannak a részletek, a harmadik rész pedig egy többnyire táblázatokkal szolgáló, informatív rész.
Az Oktatási és tudományos bizottság érdeklődésére számot tartó, a kisebbségi oktatás helyzetéről szóló rész a beszámoló I. fejezetében található. Itt foglaljuk össze a kisebbségi nevelés-oktatás, finanszírozás területén, a nemzetiségi intézmények állapotában, felszereltségében, tankönyv- és taneszköz-fejlesztése tekintetében bekövetkezett változásokat, eredményeket, itt szólunk a személyi feltételek alakulásáról, a szakmai szolgáltatások, valamint a kisebbségi közoktatás külkapcsolataiban bekövetkezett fejlődésről, illetve a szaktárcának a területen kifejtett tevékenységéről. Természetesen az egyes kisebbségekről szóló részek is bőven szolgálnak információval, hogy a beszámolási időszakban milyen eredmények születtek a nemzetiségi oktatás vonatkozásában - én itt most nem kívánok erre külön kitérni.
A beszámolási időszakban a költségvetés kisebbségi oktatási célú forrásai nominálértékben szinten maradtak, ami konkrétan azt jelenti, hogy a kisebbségi oktatási normatívák, valamint a kisebbségi oktatási intézmények fenntartását szolgáló kiegészítő források összege változatlan maradt, ami biztosította az intézmények tervezhető és stabil működésének kereteit. A 2005 februárja és 2007 februárja közötti időszak kétségtelenül legjelentősebb eseménye természetesen a kisebbségi önkormányzati választás volt, amely 2006. október 1-jén került megtartásra, illetve 2007. március 4-én, már a beszámoló készítésének lezárását követően. A választásokat követően - a várakozásoknak meg nem felelően - több önkormányzat alakult települési szinten, mint az azt megelőző 2002-es választások után: 2049 településen tűzték ki a kisebbségi önkormányzati választásokat, és 2045... (Zaj.) Bocsánat, nem 2045 településen, hanem 2049 önkormányzati választás lehetett volna, de 2045 önkormányzat alakult végül, azaz...
ELNÖK: Bocsánatot kérek, főigazgató asszony! Kérem, tisztelt bizottság, hogy ha lehet, egy kicsit több tisztelettel és figyelemmel hallgassuk az előterjesztőt.
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. A lényeg tehát az, hogy 13 százalékkal növekedett a települési önkormányzatok száma az azt megelőző időszakhoz képest. Új szintként megjelentek a területi megyei kisebbségi önkormányzatok, 57 ilyen alakult az országban, és mind a 13 hazai kisebbség alakíthatott országos önkormányzatokat.
A beszámolási időszakban tovább folytatódott a kulturális autonómia kiteljesedését és szélesítését jelentő intézményesülési folyamat, vagyis folytatódott az a pozitív tendencia, amelynek eredményeként az országos kisebbségi önkormányzatok kisebbségi intézményeket vettek át, hoztak létre, fejlesztettek tovább. E bizottság számára fontos adat lehet, hogy a vizsgált időszakban támogatott 34 intézményből immár 10 szolgált közvetlenül oktatási célokat, további 2, a szlovák és a német oktatási módszertani központ pedig oktatást segítő intézményként működött. Fontos változás az is, hogy a 2006. évi költségvetési törvényben megváltozott az intézményi keret felhasználásának a mechanizmusa. Az intézmények működési célú támogatása átkerült az Országgyűlés fejezetébe, és beépült az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásába, azaz megszűnt az éves pályáztatás rendszere - emellett persze az intézményi támogatás egy kisebb részének felhasználása továbbra is pályázati úton lehetséges.
A beszámolási időszakban a kisebbségi közoktatást is érintették a közoktatásban és a felsőoktatásban zajló reformok. Új jelenség, hogy a kiegészítő kisebbségi oktatási forma olyan közösségeknél is megjelent, például a horvátoknál, amelyek egyébként nem rendelkeztek országos közoktatási hálózattal. Megváltozott a kistelepüléseken folyó kisebbségi oktatás és a kisebbségi tankönyvellátás támogatásának rendszere is. A kistérségi együttműködés egy új kihívást jelent vagy jelenthet a kisebbségi oktatás számára, azonban a beszámolási időszakban és még jelenleg sem állnak rendelkezésre erről pontos adatok, hiszen ezen kihívásoknak a kezelése folyamatban van. A roma kisebbségi oktatásban pedig elkészült a romani és a beás nyelv oktatásának követelményeit rögzítő munkaanyag, és külön támogatásban részesült a hátrányos helyzetű tanulók - köztük romák - integrált oktatása. Újdonságként megjelent az Útravaló ösztöndíjprogram, az Oktatási és Kulturális Minisztérium létrehozta a Roma Programtámogatási Hálózatot, valamint kialakult egy antidiszkriminációs jelzőrendszer is. A felsőoktatási felvételi eljárásban is megjelent a hátrányos helyzetűeket, köztük nagy hányadban a romákat támogató pozitív diszkrimináció.
A kisebbségek által fenntartott és működtetett oktatási, kulturális és tudományos intézmények munkatársai részvételével 2006-ban Baján konferenciát szervezett az akkori Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal, és e találkozón a tapasztalatok átadására, a jó gyakorlatok megismerésére, a kudarcok és sikerek feltárására teremtettünk fórumot. Ezt a bajai konferenciát 2007-ben - már a főosztály szervezésében - megismételtük, amely konferenciának az anyagát tisztelettel átadnám a bizottság tagjainak, hogy önök is képet kapjanak a kisebbségi területen működő kulturális, oktatási és tudományos intézmények tevékenységéről. Valamint hoztunk még egy kiadványt, a Kisebbségi Kalauz II. című kiadványt, amely ugyan már túlterjeszkedik a beszámoló tartalmán, de azt gondolom, két év múlva is lesz beszámoló, és így a tisztelt képviselő hölgyek és urak képet kaphatnak arról, hogy 2007-ben milyen pályázatokat nyújtottak be a kisebbségi szervezetek, és melyek voltak azok, amelyeket mi sikeresnek ítélvén jó gyakorlatként, példaként állíthatunk a többiek elé - ezt tartalmazza ez a kiadvány.
Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem a bizottság megtisztelő figyelmét, nemcsak a tekintetben, amit az imént elmondtam, hanem hogy az oktatási bizottság egyáltalán napirendre tűzte ezt a számunkra oly fontos témát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Teleki László képviselő úrnak, az emberi jogi bizottság mint a másik előterjesztő képviselőjének adom meg a szót.
Teleki László (MSZP), az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviselője
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP) az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviseletében: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mint első helyen kijelölt bizottság az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság is megtárgyalta ezt az előterjesztést. A bizottság 10 igen és 9 nem szavazattal úgy ítélte meg, hogy a beszámoló nagyon átfogó és különböző számokkal, statisztikákkal alátámasztott, nagyon korrekt beszámoló és jelentés, ezért kérjük, hogy a bizottság is támogassa a beszámoló elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom a beszámoló, illetőleg a határozati javaslat fölötti együttes általános vitát. (Dr. Pálinkás József és Pokorni Zoltán jelentkezik.) Először Pálinkás képviselő úr, utána Pokorni képviselő úr kért szót.
Kérdések, válaszok
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Jó sok szám van ebben a beszámolóban, ugyanakkor jó lett volna, hogyha néhány fontos adatot kiemeltek volna belőle, amelyekből láthatóak a trendek, mert persze bizonyára kötelességünk átfutni és megjegyezni az ilyen Excel-táblázatokba beírt számok ezreit, de gyanítom, hogy ez nem minden képviselőnek sikerült. Ezért hogyha a kormány képviselője válaszolna arra az egyszerű kérdésre, hogy a támogatás reálértékben hogyan változott az utóbbi négy évben, ha erről van adatuk. Tehát a támogatás reálértékben hogyan változott? Hogyan változott az ösztöndíjasok száma az elmúlt négy évben? Azt kérném, hogy ezt a két számsort mondja el, lehetőleg olyan sebességgel, hogy fel tudjuk jegyezni.
Milyen konkrét intézkedéseket tettek önök a kisebbségi oktatásért? Az ilyen konferenciákat és egyéb tanácskozásokat hagyja, mert ezekből nagyon sok van - nem tudom, hogy kijön-e belőlük valami -, ugyanakkor nap mint nap értesül róla a magyar társadalom, hogy súlyos gondokkal küzdenek azok az iskolák, amelyekben az elemi fegyelmi állapotokat képtelenek megteremteni a pedagógusok, nem önhibájukból, hanem azért, mert ebben semmilyen külső támogatást nem kapnak, hozzáteszem, hogy sem a szakmától, sem a politikától. Miközben tehát önök elmondják, milyen sokat tettek a szegregáció ellen, azt is hadd kérdezzem meg önöktől - és kérem, próbáljon meg egyszerű választ adni -, hogy az integrált oktatásért mit tettek, azért, hogy cigány polgártársaink, cigány honfitársaink beilleszkedhessenek abba az oktatási, kulturális, szocializációs térbe, amelyben mindannyian élünk. És én örülök annak, hogyha a beás nyelvben haladást érünk el az oktatásban, de a magyar társadalom előtt álló kihívások az én nézetem szerint most nem a beás nyelv megfelelő szintű oktatásán állnak vagy buknak, hanem azon, hogy ezeket a cigány honfitársainkat abban az iskolai szellemben tudjuk-e felnevelni, amelyben mindannyian szeretnénk, hogyha gyermekeink felnőnének, akkor is, hogyha ehhez bizonyos esetekben a mai iskolákban megszokottnál erősebb módszereket, elsősorban a szülők - mondjuk úgy! - inspirálását, adott esetben felelősségre vonását jelentő módszereket kell alkalmazni. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna kérdezni. (Kormos Dénes jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Pokorni képviselő úr, aztán Kormos Dénes képviselő úr következik.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, én megvárom a választ, és majd utána szólnék.
ELNÖK: Akkor megkérdezem a jelenlévőket, hogy ki kíván válaszolni a kérdésekre.
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Képviselő úr először is azt mondta, hogy jó sok szám van. Említettem a bevezetőmben, hogy azért van ennyi szám, mert mindezek a számok a tényeket tükrözik. Másrészt azt kérdezte, hogy reálértékben mennyivel növekedett a támogatás. Azt hiszem, hogy ha a rövid kérdésre rövid választ vár, akkor azt tudom mondani, hogy mint ahogy elmondtam a bevezetőmben, szinten tartás volt a beszámolási időszakban, reálértékben nyilván valamiféle csökkenés következett be, de erre így nem tudok önnek válaszolni, hogy ez mit jelent, és hogy ez pontosan mennyi. (Dr. Pálinkás József közbeszól.) Egy pillanat, ha megengedi, akkor folytatnám - aztán nyilvánvalóan visszaadja a szót önnek az elnök úr. Tehát hogy a támogatás reálértékben hogyan változott, ez volt a kérdés.
Egyébként itt van a teremben az oktatási minisztérium képviselője, hiszen - mint említettem - mi a kisebbségi törvény alapján készítjük el ezt a beszámolót, a mi főosztályunk szakpolitikai feladatokkal nem foglalkozik, a szakpolitikai feladatokat a szaktárcák látják el, és az információkat is a szaktárcáktól kapjuk meg ennek az anyagnak az összeállításához. Ha kívánja a tisztelt bizottság, az oktatási minisztérium képviselője, aki jelen van a teremben, választ ad az ön kérdésére.
Hogy milyen konkrét intézkedéseket teszünk a kisebbségi oktatásért, amikor elemi fegyelmi állapotokat képtelenek tartani a pedagógusok? Arra szeretném felhívni a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmét, hogy ez a jelentés 13 hazai kisebbségről szól, ebből a 13 hazai kisebbségből egy etnikai kisebbséget jelentenek a romák. Én azt gondolom, nem lenne méltányos a horvátokkal, a szlovénekkel, az örményekkel, a görögökkel, a németekkel és a többiekkel szemben, hogyha sommásan azt mondanánk, hogy a kisebbségi oktatásban elemi fegyelmezési problémák vannak úgy általában; a roma oktatást, azt hiszem, külön kellene választani a többi 12 nemzetiség oktatási viszonyaitól.
Most így elsőre ennyit, (Teleki Lászlónak:) és akkor tessék, képviselő úr, parancsoljon!
ELNÖK: Teleki képviselő úr, ha ki kívánja egészíteni.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP) az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviseletében: Köszönöm szépen. Mivel az ösztöndíjra is rákérdezett a képviselő úr, hadd mondjak néhány számot, hogy az elmúlt négy évben hogy alakultak ezek az adatok. Ha reálértékben nézzük, akkor mintegy 30-40 százalékos emelkedési tendenciát látunk. Ha nem a kétéves beszámolóról van szó, hanem a négyévesről, ezt kérdezte a képviselő úr, akkor hadd mondjak néhány számot! A 2001/2002-es tanévben összesen 9 ezer diákot támogatott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány ösztöndíj formájában - itt csak cigány tanulókról van szó -, míg a 2002/2003-as tanévben 16-17 ezer cigány gyereket támogatott ugyanez a közalapítvány. A 2033/2004-es tanévben már 18-19 ezer diákot támogatott ugyanez az alapítvány, a 2004/2005-ös tanévben pedig ez a szám elérte a 20 ezret. Tehát hogyha visszamegyünk az első számhoz, a 9 ezerhez, azt látjuk, hogy majdnem a duplájára emelkedett a támogatottak száma. Hogy ez összegben mit jelent, arról egyetlenegy mondat még: a 2001/2002-es tanévben 230 millió forintos támogatási keretet biztosított az akkori kormányzat ehhez az ösztöndíjrendszerhez, míg a 2004/2005-ös tanévben 1 milliárd forintot fordított ugyanerre az ösztöndíjprogramra az akkori kormányzat, tehát a Medgyessy-kormány. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz: A 2005/2006-ost miért nem mondja?!) Mondom azt is... (Révész Máriusz: Ott csökkenés van!) A négy évet kérdezte a képviselő úr. A 2004/2005-ös tanévet illetően említettem a 20 ezret. 2005/2006-ban 18 600 diákot támogatott. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha lehetne, javasolnám megőrizni a parlamentáris formákat, annál is inkább, mert mintegy 50 perc múlva kezdődik a plenáris ülés, és ha egy mód van rá, szeretném, hogyha be tudnánk fejezni ezt, és nem kellene elnapolni az ülést.
Pokorni képviselő úrnak adok szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Készséggel elhiszem, hogy önök sokat dolgoznak, és hogy a Miniszterelnöki Hivatalban meg a tárcáknál nagyon szorgalmas emberek vannak, sőt elhivatottak is. Bizonyos értelemben ez a beszámoló is egy precíz munka, a tükör aránylag éles, tiszta, csak ami képet mutat a tükör, az nem kedvező, az romlásról, az az esélyek egyre nyíló különbözőségéről szól. Hogy ez mennyire róható fel a jelenlegi kormánynak, mennyire nagyobb erők, a magyar társadalom kettészakadása, pangása, a gazdaság gondja, azt nehéz megítélni, de én azt gondolom, hogy amikor erről a beszámolóról szavazunk, akkor nem az önök elhivatottságáról, nem a beszámoló pontosságáról mondunk igent vagy nemet, hanem arról, hogy a kormány az elmúlt években javította-e ezt a helyzetet, a kisebbségek magyarországi helyzetét. És itt nyilván alapvetően a szociálisan extrém módon rossz helyzetben lévő cigányságról van szó, mert nyilvánvalóan nem akarom lekicsinyelni a görögök, a horvátok, a ruszinok kulturális hagyományainak a megőrzésére vonatkozó heroikus munkát, de társadalmi méretekben itt a roma kérdés az igazi kérdés. E tekintetben a számok, az önök által hozzánk eljuttatott számok is azt mondják, hogy a helyzet nem javult az elmúlt időben, hanem rosszabb lett. Még egyszer: lehet, hogy ez az önök hatáskörén kívüli erőkből fakad, de hogy rosszabb lett, azt látjuk.
Ha már végigvittük az előbb a számokat, az általános iskolai ösztöndíjasok száma tavalyi évben 13 ezerről 11 ezerre csökkent, a középiskolában - nem tudom, ez a technikusi vagy a szakiskolai - 10 ezerről 5 ezerre csökkent, jó, a második félévben volt egy 600-as növekedés. A felsőfokú intézményeknél 2900-ról 1700-ra csökkent az ösztöndíjasok száma egy év alatt. Aztán vehetnénk még azt, hogy a MACIKA számára biztosított pénz közel 1 milliárd forinttal lett kevesebb. Jó, szintén az anyag konkrétan leírja, hogy az ICSSZEM - most már nehéz lenne feloldanunk ezt a mindig változó nevű minisztériumot - ebből az 1 milliárdból visszapótolt 379 milliót, de a kettő között, a mínusz 1 milliárd meg a visszaadott 379 millió között akkor is nagy a rés. A reálérték-csökkenésnél pedig, amire Pálinkás képviselő úr rákérdezett, azt látjuk, hogy a három év alatt ez a normatív támogatás, amit, ha akarok, persze nevezhetek szinten tartottnak, befagyasztottnak, de valójában azt jelenti, hogy az értékét az ötödével-negyedével veszítette el ezek alatt az évek alatt egy ilyen területen, ahol nagyon nagy a gond. Ezért mi úgy látjuk, hogy ez a beszámoló nem jó.
Még egyszer: nem a beszámoló hitelességét vonjuk kétségbe, hanem nem tudjuk elfogadhatónak mondani azt a kormányzati munkát, amit ezen a téren az elmúlt években a kormány, a köztársaság parlamentje tett, mert a helyzet romlott, nem pedig javult, minden erőfeszítésünk ellenére romlott a helyzet. Rosszul mértük vagy mérték fel a kormány tagjai a területre fordítandó erőforrásokat. Az egy másik kérdés, hogy azt a pénzt is, ami reálértékben csökkent, lehetne talán célzottabban, hatékonyabban, kevésbé pazarlóan elkölteni, de én ebbe nem mennék bele, mert nem értek hozzá, csak azt írják a szakértők, hogy még itt is lehetne belül javítani valamit.
Mi, az ellenzék ennek a kérdésnek a súlyosságát és tényleg egyre drámaibb, feszítőbb voltát érzékelve nem látjuk alkalmasnak a vitára ezt a beszámolót. Még egyszer: nem az önök szavahihetőségét akarjuk kétségbe vonni, hanem ennek a helyzetnek a súlyosságára akarjuk felhívni a figyelmet azzal, hogy azt javasoljuk a bizottságnak, hogy ne fogadja el, ne tartsa általános vitára alkalmasnak ezt, bízva abban, hogy talán nagyobb erőfeszítés, nagyobb figyelem, nagyobb forrás összpontosul majd ezekre a területekre.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hadd kérjem az előterjesztők képviselőit, hogy majd a végén, egyben válaszoljanak, hacsak nincs valami okvetlenül fontos, a vita további menetét alapvetően befolyásoló megjegyzésük, akkor inkább a végén reagáljanak. (Teleki László jelentkezik.) Van? (Teleki László: Igen.) Akkor Teleki képviselő úr.
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP) az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviseletében: Köszönöm szépen. Én mindig tiszteltem Pokorni Zoltán úrnak a kisebbségek, így a cigányság iránti érzelmét, és nagyra is becsülöm azt - és ezt komolyan mondom -, ennek ellenére hadd mondjak egyetlenegy mondatot arról, hogy ha az elmúlt időszakról beszélünk, akkor nem is forintálisan, hanem mentális hozzáadásban mit jelentettek a cigányságnak az ösztöndíjak. Még az önök kormányzása idején volt olyan pályázó, akit forráshiány miatt el kellett utasítanunk a közalapítványnál, ezt ön nagyon jól tudja. (Pokorni Zoltán: Ez így van.) Viszont a Medgyessy-kormány óta - és ez nem politikai kérdés, hozzáteszem, habár az, mert politikai döntés született, hogy ezt támogatja - egyetlenegy pályázatot nem kellett elutasítanunk forráshiány miatt, ami azt jelenti, hogy ezek a reálszámok vagy stagnáló számok, amelyeket a főigazgató asszony is mondott, azért vannak, mert a közalapítványnál nem volt több pályázó.
Azt is szeretném jegyzőkönyvbe mondani, hogy egy közel 100 millió forintos keretösszeg megmaradt az ösztöndíjpénzből, -forrásból, mert nem pályáztak annyian. Hogy ennek mi az oka, azt nem tőlem kellene megkérdezni, mert én mindenhol elmondom, hogy fontos, hogy ösztöndíjra minél többen pályázzanak. Oktatási intézményeknek, kisebbségi önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, önkormányzatoknak mindenképpen van felelősségük abban, hogy miért nem pályáztak többen, és miért maradt bent a közös kalapban ez a közel 100 millió forint, mert ezt is meg lehetett volna pályázni. Azt szeretném tehát hangsúlyozni, hogy egyetlenegy pályázatot nem utasítottunk el forráshiány miatt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. És akkor most, ahogy ígértem, Kormos Dénes képviselő úré a szó.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én pontosan értem a koreográfiát: amikor egy ilyen fontos kérdésről, egy ilyen, úgy gondolom, a közoktatás, és azon túl szerintem Magyarország szociális, foglalkoztatási szempontjából is fontos kérdésről beszélünk, akkor az ellenzéki oldal megpróbál találni néhány olyan fogáspontot, amelynek alapján azt mondja, hogy ez általános vitára nem alkalmas. Ha úgy értékelik, hogy ezek a források nem elegendőek - mert ez van az anyagban információként -, akkor az egy vitatéma, hogy elegendőek-e a források, és milyen területen és hogyan lehetne többet tenni ezen felül. Ha valamilyen ösztöndíj és szolgáltatás területén lemaradás van, mert az van az információban, és ez feltételezhetően tény, akkor alkalmas arra, hogy lefolytassuk a vitát arról, hogy mi lehet annak az oka, hogy nem pályáztak, milyen egyéb olyan feltételek vannak, amelyek alapján ezt előre lehetne vinni.
A másik, hogy ezen a területen, tehát a nemzeti és etnikai kisebbségek támogatásának 8 finanszírozási főcsoportja van jelenleg, és az a helyzet, hogy pontosan tudjuk, hogy amikor ebből az előterjesztés közoktatásra, oktatásra vonatkozó fejezeteit nézzük, akkor ennél az asztalnál mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ami a közoktatásban problémaként és helyzetként lecsapódik, annak az egy része közoktatási probléma, a másik része kőkemény térségi, területfejlesztési, szociális és egyéb probléma. Nyilvánvaló, hogy ha hozzávesszük akár az NFT I-hez kapcsolódó különböző forrásokat, amelyek ezt érinthették, és az egészet rendszerszerűen forrástérképbe helyezzük, hogy a közvetlen, direkt és indirekt források és programok, amelyek ezt az ügyet szolgálják, nagyságrendjükben, forrásukban bővültek-e, akkor megint egy másik számot kapunk, feltehetően egy nagyobb számot.
A végkonklúzión, amit Pokorni képviselő úr mondott, hogy a helyzet érezhetően javult-e vagy nem, nagyon érdemes elgondolkodni, mert szerintem nem sokan ülünk ennél az asztalnál olyanok, akik nyugodtan ki mernék jelenteni, hogy lényegileg javult a helyzet, sőt ezen a területen a probléma hatványozottan termelődik újra - és nem mondom az okokat, különböző okai vannak, hogy miért termelődik újra - , és ezek nagyon lényeges kérdések.
Az anyag maga azt mondja, és ez nekem is egy nagyon lényeges szempont, magam is végeztem olyanfajta egyeztetéseket térségi területen, amikor leültettem mindazokat, akikről információ volt, hogy pályázatok, programok és egyéb kapcsán - és most nem a nemzeti kisebbségeket, hanem a romakérdést emelném ki, mert talán az az, amelyik a leginkább foglalkoztatja a jelenlévőket -, akik ezen a területen valamilyen programot indítottak vagy forrást használtak fel, akkor egy nagyon komoly összeg jött össze. De más szempontból is nagyon hasznos volt ez a beszélgetés: mert az emberek megismerkedhettek egymással. Magyarán szólva arról van szó, hogy ebben a rendszerben, amit mi közvetlen vagy közvetett módon ennek a problémának a kezelésére fordítunk, viszonylag sok pénz van, de teljesen egyetértek azzal, hogy érdemes megvizsgálni, miért nem hatékonyan hasznosul ez a pénz.
Az előterjesztés tartalmaz ilyeneket, hogy a területi célzás, a térségi, romák által sűrűn lakott terület, és ott a foglalkoztatási, az antidiszkriminációs és egyéb programok, az NFT I. fontos tapasztalata volt - elég önkritikus ez az anyag, tisztelt képviselőtársaim -, hogy elszigetelt kezdeményezések nem mindig vezettek kellő eredményre, ebből adódóan nem voltak eléggé komplex programok. Magyarán szólva, mondjuk meg őszintén, sajnos néhány szervezet nyugodt lelkiismerettel kiállítja az előző évihez képest pozitívabbnak tűnő statisztikáját, hogy hány ember vett részt a képzésben, vagy mennyit érintett meg, de összességében azt érezzük - és ebben a két oldal között nagyon nagy vita nincsen -, hogy érdemi előrelépést, ahogy szerettük volna, az ekkora, különböző helyen ráfordított forrás, erőforrás ellenére sem értünk el. Ebben nincs vita. És leírja az anyag, hogy itt van az Új Magyarország Fejlesztési Terv, vagy éppen vitassuk meg, hogy az Új iskola, új tudás programnak a kezdeti intézkedései szervesen kapcsolódnak-e ehhez, jók-e, elegek-e, vagy ennek a tükrében hogyan tudunk továbbmenni. Alapvetően tehát nincs közöttünk lényegi vita a lényeget tekintve.
Éppen ezért bátorítom tisztelt képviselőtársaimat a másik oldalon is, hogy nyugodtan használják ezt az érvanyagot, vessék fel azt az adatot is, amely adott esetben azt igazolja, hogy itt talán nem történt meg valami, mert ez is egy érv, és van ez annyira fontos kérdés - mindenki elmondta, hogy eléggé informatív az anyag, én úgy látom, erősítve, amit mondtam, néhány helyen önkritikus is -, hogy ne vegyük le most általános vitáról. Mert olyan ügyről van szó, amelyet érdemes kivitatni, és most érdemes kivitatni, hiszen jó néhány induló program utolsó elemeit még most tisztázzuk, és lehet, hogy pontosan ellenzéki javaslatra olyan részeket lehet beemelni, amelyek pontosan azokra a kérdésekre és ügyekre világítanak rá, amelyekben alapvetően talán nincs is köztünk vita. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Révész képviselő úrnak adom meg a szót, és a világért sem neki szól, hanem általános jellegű intelemként mondom, hogy próbáljunk az idővel gazdálkodni, vagy akkor vegyük tudomásul, hogy az interpellációk után a Parlamentben folytatjuk. Révész képviselő úré a szó.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Rövid leszek. Én is azt tudom csak elmondani, hogy a beszámoló korrekt számokat tartalmaz, ha a számok mögé nézünk, nagy a baj, és azért a számokban is van kisebb-nagyobb gond, mert van néhány olyan szám a táblázatokban, amelyből nem nagyon lehet kiolvasni tendenciákat, hiszen egyéves adatokat tartalmaz mindössze. De ha pontosabban megnézünk egy-két adatot, akkor az elég súlyos képet fest elénk. Például az előbb már szóba került, hogy a MACIKA támogatása 2005-ben 1 milliárd 422 millió forint volt, ami lecsökkent 493 millióra - tehát 1 milliárd 422-ről. Ez egy elég brutális csökkenés. Az anyag azt mondja, hogy ebből 379 millió forint beépült az Ifjúsági, Szociális és Családügyi Minisztérium keretébe, de ez még mindig egy hihetetlen csökkenés. Sok mindent lehet még mondani, nekem afelől is kétségeim vannak, hogy nominálisan sikerült-e megtartani az erre a területre fordított összegeket. Én úgy látom inkább, az anyagból legalábbis, hogy csökkenés tapasztalható.
Ha megnézzük a konkrét számokat, számomra talán a legmellbevágóbb az, hogy tavaly, 2004/2005-re eljutottunk oda, hogy a felsőfokú intézményeknél majd' 3 ezer támogatott diák volt, és ez a 3 ezer 1736-ra csökkent le. Ez egy hihetetlen különbség. Tényleg azt hiszem, hogy ha igaz az, amit Teleki államtitkár úr mondott, hogy 2934-ről azért csökkent le az első félév során 1736-ra a felsőoktatásban támogatott kisebbségi diákok száma, mert nem volt több pályázó, hogyha ez igaz, akkor a helyzet valójában még drámaibb, ez önmagában óriási gondot, problémát jelent.
Egy-két apró megjegyzés. Úgy látom, hogy már a kormánypárti képviselők közül is egyre többen elismerik - a folyosón kétségkívül, már folytattunk erről beszélgetést is, és többen belátták -, hogy óriási hiba volt az iskoláztatási támogatást visszaalakítani, tehát hogy iskolába járás nélkül is kapják a családok a családi pótlékot. Az az igazság, hogy most örömmel látjuk, hogy valami hasonlóban gondolkodik a kormány, amikor azt mondják, hogy ha elviszik a gyerekeket óvodába, akkor plusztámogatáshoz jutnak, csak ez még mindig nem elég. Az iskoláztatási támogatás megszűnésével abba az irányba mentünk el, hogy a lemorzsolódás a leghátrányosabb rétegek soraiban, ahol sok a roma, ennek köszönhetően nagyobb lett, mint hogyha az iskoláztatási támogatást fenntartottuk volna. Örülünk, hogy itt plusztámogatással valami hasonló motivációban gondolkodik a kormány, de továbbra is azt látom, hogy ha nem tudjuk különböző motivációs eszközökkel elérni, hogy legalább odáig eljusson mindenki, hogy az általános iskolát elvégezze, esetleg továbbtanuljon az ösztöndíjrendszernek köszönhetően, akkor azoknak a fiataloknak, akik 2-3 osztályt végeztek és funkcionális analfabéták, nincs esélyük a munkaerőpiacon. Lehet, hogy 18 éves korukig segítjük őket, hogy adjuk nekik, illetve a családjaiknak a családi pótlékot, de ha közben nem járnak iskolába, akkor nem segítettünk nekik, mert vagy segélyből fognak az életük hátralévő részében megélni, vagy pedig bűnözésből, harmadik lehetőség nem nagyon van.
Ha végignézzük, mi történt az elmúlt 4-5 évben, akkor én Kormos képviselőtársammal ellentétben nem vagyok annyira optimista, hogy azt állapíthatjuk meg, hogy a helyzet nem javult. Én azt állapítom meg Kőbányán is... (Pokorni Zoltán: Ő is azt mondta, hogy nem lett jobb.) Nem lett jobb, nem javult, azt mondta Kormos képviselőtársam, hogy a helyzet nem javult, nem lett jobb. A nem javult, nem lett jobbat én... (Pokorni Zoltán: Bocsánat, ez az optimizmus!) Én azt mondom, hogy nem vagyok annyira optimista, mint Kormos Dénes, mert szerintem Kőbányán, ahol én országgyűlési képviselő vagyok, és ahol látom az oktatási folyamatokat is, megállapítható, hogy a helyzet egyértelműen rosszabb lett, nem is kicsit; sokkal rosszabb lett, mint amilyen rossz volt, sőt az elmúlt 5-6 évben a helyzet érezhetően, a tanárok, az iskolavezetők, óvodavezetők által tisztán visszajelzetten (Tatai-Tóth András közbeszól.) rosszabb lett. Köszönöm szépen. (Botka Lajosné, Tóth Tiborné dr. és Tatai-Tóth András jelentkezik.)
ELNÖK: Én is köszönöm. Botkáné képviselő asszony, aztán Tóth Tiborné képviselő asszony, utána pedig Tatai-Tóth képviselő úr következik.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén örülök annak, hogy a vitában sokféle érvet hallottunk, és már majdnem tanulószervezetté alakul az oktatási bizottság, hogyha azt a meggondolást is hozzáteszem az elhangzottakhoz, hogy egy-egy napirend kapcsán mindig egy-egy előterjesztésről beszélünk, miközben tudjuk, körülbelül egy éve talán - Teleki képviselő úr nézek -, hogy a parlament hosszú vita után elfogadott egy 15 éves, főleg romákat érintő fejlesztési programot. Ha általános vitára alkalmas ez az anyag - amire mindenkit biztatok egyébként -, akkor ismételten módunk lesz e fejlesztési program aktualizálását is megvitatni.
Miért tartom jónak ezt a beszámolót? Egyrészt kétféle címzettje, illetve célcsoportja van: nemzeti és etnikai kisebbségek. Azt gondolom, hogy ha sorba szedjük azt, mi történt ebben a beszámolási időszakban, azt látjuk, hogy több kisebbségi önkormányzat alakult, az oktatást érintően több intézményfenntartói döntés született, tehát nőtt a demokratikus - hogy is mondjam? - jogállamiságnak az intézményesült, mennyiségben is megfogalmazható formája. Pozitív változások történtek a fenntartásban - itt elsősorban a nemzetiségiről beszélek -, problémánk a roma integráció-szegregáció ügyében van, amiről, úgy gondolom, sokat és sokféleképpen tudunk beszélni. Pozitívum, hogy a tanárképzésben világos és egyértelmű, általános követelményekhez kapcsolódó két tannyelvű oktatásra, nemzetiségi nyelven történő oktatásra és roma gyerekek oktatására jogosítványt szerző hallgatóilétszám-növekedés történt. Pozitívum, hogy a tankönyvvé nyilvánítás rendszerében megjelent a nemzeti és etnikai oktatással kapcsolatos specialitás. Pozitívum, hogy a nemzeti és etnikai oktatást mérő és minőségbiztosítási rendszerébe bekerültek ezek az elemek, tessék csak arra az egy mondatra gondolni, hogy a 4. év végén például az olvasás-, illetve képességvizsgálatba ezek a gyerekek is bekerültek. Pozitívum, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben komplex módon gondolkodunk, nem egyszerűen óvodáról beszélünk, hanem arról a társadalmi problémahalmazról, amelyben egyébként mi speciálisan a gyerekre fókuszálunk. És természetesen egy nagy csomó egyéb dolgot is lehet még ilyen módon elemezni.
Meg kellene próbálnunk megerősíteni, hogy jó-e ez az irány, mi az, ami még nem történt meg - vizsgakövetelmény, érettségi követelmény, sok mindent mondhatnék még a szakmát illetően -, mi az, ami nem történt meg, és mi az, ami nem speciálisan nemzeti és etnikai kérdés? Mi az, ami a közoktatás egészének kérdése, gondolok itt a magatartásra, fegyelmezésre, munkamódszerre, a családi ház támogatására, sokféle problémát fel tudunk vetni. Általános vitában ezeket a problémákat nyilván fel lehet díszíteni a specialitásokkal.
Én tehát nagyon szűkkeblű politikai megközelítésnek tartom - elnézést kérek, képviselőtársaim! -, hogy egyszerűen lesöpörjük ezt a beszámolót, amely a tényszerű adataival megvitatható, viszont alkalmas egy vitában arra, hogy a tendenciákat megerősítsük, vagy azt mondjuk, hogy nem jó, vagy hogy megerősítsük speciálisan azt a 15 éves fejlesztési programot, vagy módosítsuk. Mert ez a beszámoló egy tükörkép, amely lehet, hogy nem tetszik nekünk, de ez ilyen, és hogyha ez reális, akkor jó alap arra, hogy ezt a vitát lefolytassuk. Én arra kérek mindenkit, hogy az általános vitát ne akadályozzuk meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tóth Tiborné képviselő asszony!
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Csatlakozva az előttem szóló kollégáimhoz a beszámolót föltétlen elfogadásra javaslom, mert rendkívül fontos, tényszerű, tárgyszerű kiindulópontja azoknak a következő évekre szóló fejlesztéseknek, amelyek előttünk állnak. Rendkívül sok pozitív tendencia indult el, Botkáné kolléganőm nagyon sokat felsorolt közülük, és ezeket szeretné továbbfejleszteni az itt közölt tényszerű beszámoló adataira építve az az új program, amely Új tudás, új műveltség program címen kezdődik most, és amely a társadalmi vitára bocsátás folyamatában van. Úgy gondolom, a program kidolgozói mindezeket figyelembe vették akkor, amikor a kora gyermekkori fejlesztéstől elkezdve a hátrányos helyzetű és cigány gyerekek regisztrálása, személyre szóló követése a célja ennek a programnak, tehát a nulladik éves kortól, a védőnői hálózattól megkezdve egészen a munkába állásig. Rendkívül fontos célja a programnak, hogy az iskoláztatás előtti hátrányokat behozza, azaz a gyereket a szülővel együtt már az iskoláztatás előtt olyan szociális intézményekhez kösse, amelyekben a tanulási folyamat elkezdődik. Ez a Biztos kezdet program indítja el a gyerekeket az iskoláztatásban, és bizony az iskolarendszerben az integrált programok segítségével olyan közösségekben tanulhatnak, amelyekben a szocializációjuk teljes lehet. Mintegy 10 milliárd forintos fejlesztési pénz tartozik ehhez az integrációs programok címszóhoz, és nemcsak magukra a programokra koncentrál, hanem a tanártovábbképzésben is felkészíti a tanárjelölteket mind az integrált oktatásra, mind a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek kezelésével kapcsolatos pedagógiai feladatokra.
Úgy gondolom, hogy ez a komplex program a jövőben pályakövetést tesz lehetővé, amivel talán nagyon sok cigány gyerek munkába állítását és olyan foglalkozás elsajátítását tesszük lehetővé, hogy a munkaerőpiacon versenyképes tudással rendelkezzenek. Bízom ebben a programban, hisz ez évi 130 milliárd forintos fejlesztéssel, még egyszer mondom, csak az integrált oktatás fejlesztésére 10 milliárdot ütemez elő.
A Teleki kollégám által elmondottakhoz egy megerősítést szeretnék mondani. Személyes tapasztalataim vannak a pályázatsegítő roma programról. Egy olyan szervezet foglalkozik országosan a pályázatok előkészítésével, amely szervezet munkájának a következménye lehet az, hogy egyetlen cigány vonatkozású pályázatot sem kellett visszautasítani forráshiány miatt. Ez a szervezet tovább munkálkodik. Ezzel szerettem volna azt a pozitív sorozatot kiegészíteni, amelyet Botkáné kolléganőm már elkezdett. Köszönöm.
ELNÖK: Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Négy rövid megjegyzést szeretnék tenni. Az első azzal kapcsolatos, hogy találunk-e a források között olyanokat, amelyek esetleg csökkentek is az elmúlt időben. Nyilván lehet ilyeneket találni, ugyanakkor felhívom a bizottság figyelmét az előttem szólók által már felvetett komplex szemléletmódra. Csak egy számot hadd tegyek hozzá: 2004-2006-ban megjelent egy 7 milliárdos uniós támogatás, amely korábban nem volt. Ha ezeket kihagyjuk a rendszerből, és csak a pár száz millióval csökkent ösztöndíjakra fordítjuk a figyelmünket, akkor nagy hibákat tudunk elkövetni. Tehát komplex szemléletmódra van szükség. Rendkívül fontos feladat a pedagógusok felkészítése az integrált nevelésre, nagyon fontos a pedagógusjelöltek felkészítése, amire az elmúlt 4 évben, illetve a 2004-2006-os időszakban is nagy törekvés volt, de ezt nyilván folytatni kell.
A második megjegyzésem azzal függ össze, hogy gond van az iskolákban a beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekekkel, de nagy hibát követnénk el, hogyha ezt roma problémaként kezelnénk. Az én pedagógiai gyakorlatomban épp olyan gond volt a nem roma, beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekkel is, én tehát azt gondolom, az a helyes megközelítés, hogy különös gondot kell fordítani azokra a gyerekekre, akik beilleszkedési zavarokkal küzdenek, és ez elsősorban nem etnikai, hanem egyéb, nyilván szociális helyzettel és sok minden egyébbel, kulturális helyzettel is összefüggő kérdés, de ezt én nem tekintem etnikai problémának.
Aztán ha az iskolai integrációnál nem felejtjük el azt, hogy a fő cél a társadalmi beilleszkedés, a társadalmi integráció, akkor jobb megoldásokat találunk annál, mintsem hogy családi pótlékkal arra kényszerítsük a gyerekeket vagy a családokat, hogy elmenjenek az iskolába. Én azt gondolom, hogy ennyire nem egyszerű ez a társadalmi probléma, ennél sokkal komplikáltabb kérdésről van szó. Bizonyos mértékig nyilván élni kell a kényszerekkel is, de ahogy ma a jegyző nem szerez érvényt a tankötelezettségnek, ugyanúgy nem szerzett érvényt annak korábban a családi pótlék vagy az iskoláztatási támogatás megvonása sem. Ennyire tehát nem egyszerű az élet, ennél sokkal szakszerűbben kell ezzel az üggyel foglalkozni.
Ezzel együtt azokhoz csatlakozom, akik a kérdés megvitatását, az általános vitára való alkalmasság támogatását fogalmazták meg. Köszönöm szépen. (Dr. Pálinkás József jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Mielőtt Pálinkás képviselő úrnak még egyszer szót adnék, ha megengedik, képviselői minőségemben is szólnék néhány szót.
Azt gondolom, hogy ez az egész jelentés egy meglehetősen komplex problémát ölel fel, már csak a tárgyánál fogva is. A nemzeti és etnikai kisebbségek problémája elég sokrétű, és ebből az egyiké, a cigányságé különösen sokrétű. A többi nemzeti kisebbség esetében jórészt arról van szó, hogy kulturális identitást, kulturális értékeket kell megőrizni, és ehhez kell az adott közösségnek segítséget biztosítani. A romák esetében túl ezen a dimenzión ott van az a bizonyos szociális dimenzió, amely azt eredményezi, hogy a romák döntő többsége a társadalom alsó két decilisében helyezkedik el, és ezen kellene valamit javítani.
Az a helyzet, és minden ellenkező híreszteléssel szemben szeretném leszögezni, hogy ebben a kérdésben a helyzet javult az elmúlt négy-öt esztendőben. Ezt nem én mondom, hanem a kormány iránti szimpátiával talán kevéssé vádolható Tárki, amely világosan leszögezi és kimutatja a kutatásai alapján, hogy a társadalmi kohézió, ha még mindig meglehetősen gyenge is, de jelentősen növekedett. 2006-ig azáltal növekedett, hogy a nagyobb forráskiáramlás következtében az alul lévő rétegek helyzete javult, 2006 után pedig azért, mert a megszorító intézkedések döntően és elsősorban a társadalom felső kvintilisét érintették. Még egyszer mondom: ez a Tárki vizsgálata és kimutatása. Ez a kohézió tehát növekedett az elmúlt években.
Az egy, a bizottság szempontjából különösen szomorú helyzet, hogy ebben viszonylag kevés szerepe volt az oktatásnak, annak az oktatásnak, amely ténylegesen az okokat szüntethetné meg, és nem csak a tüneteket tudja kezelni, ahogyan az a szociális intézkedésekkel és szociális segélyezéssel megoldható. Mindenképpen azt gondolom tehát, hogy itt van elgondolkodnivaló, itt van problémánk, de ez - ahogy Tatai-Tóth képviselő úr is mondta - annál egy kicsit komplexebb gondolkodást igényel, mint hogy nem kellett volna visszaalakítani az iskoláztatási támogatást családi pótlékká. Mert szeretném megkérdezni, hogy mennyivel jobb annak a cigány gyereknek a későbbi életesélye szempontjából, hogy ha akar ugyan iskolába járni, mert ezért pénz jár, de az iskolából kiszorítják a kisegítő iskolába, a gyógypedagógiai iskolába, vagy mint az Kistarcsán történt, egyszerűen kitiltják az iskolából. (Tatai-Tóth András: Kerepesen, bocsánat!) Mindig összetévesztem, bocsánat, Kerepesen.
Amikor ezek a jelenségek kézzelfoghatóak, amikor az iskola szegregáló hajlama korántsem kizárólag és nem is elsősorban tényleges vagy látens rasszizmusból, hanem olyan társadalmi mechanizmusok működéséből fakadnak, amelyek a legrosszabb helyzetben lévőket, a legszegényebbeket és közülük igen nagy arányban a romákat szorítják ki a társadalom perifériájára, ebben van nekünk dolgunk, azt gondolom, és ez nem mérhető azzal, hogy 20 ezerről 18 ezer 600-ra csökkent az ösztöndíjak száma, különösen akkor nem, hogyha - mint Teleki képviselőtársunk mondotta volt - ez azt jelentette, hogy az összes pályázatot kielégítették. Akkor itt valami sokkal súlyosabb probléma van, ha nem az oktatást, nem a tanulást, nem a képzettséget látja a cigányság és mellesleg valószínűleg sok mindenki más sem a felemelkedés útjának, tehát már segítséget sem kér hozzá, hanem egyikszik ettől megszabadulni; akkor ez nem annak a kérdése, hogy a kormány elég pénzt szán-e erre vagy sem. Csak ennyit kívántam erre a történetre áldozni.
Azt gondolom, azok a lépések a közoktatásban, amelyeket a kormány két hete bejelentett, azok, igaz, nagyon hosszú távon, de sokkal hatékonyabbak lesznek, mint az, ami egyébként szintén szerepel közöttük, és szintén nem lebecsülendő eszköz, de csak az egyik eszköz, hogy hozzáteszek valami kis pénzt ahhoz, hogy taníttasd a gyerekedet, ne csak a remény, a jövőbeli váromány legyen meg, hanem az is, hogy ha most nem küldöd el dolgozni, hanem tanulhat, akkor te valamivel jobban jársz. Ennyit kívántam a dologhoz képviselőként hozzátenni - gondolom, ezzel sokkal nem vittem előre a vitát (Révész Máriusz közbeszól.), de ezt azért fontosnak tartottam elmondani. (Deák Istvánné: Pálinkás képviselő úr után...!)
Nem, mert a képviselő asszony még nem szólt, tehát először Deákné képviselő asszonynak, aztán a második körben Pálinkás képviselő úrnak adok szót.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon röviden csak egy felvetésre szeretnék reagálni, amely arról szólt az előbb, hogy talán kár volt megszüntetni azt a támogatási rendszert, amely a családi pótlék és a diákok iskoláztatása kapcsán összekötésre került. Én azt gondolom, abban mind a ketten vagy mindannyian egyetértünk, hogy nagyon fontos, hogy a gyerekek a korai gyermekkortól iskolába kerüljenek - különösen igaz ez a hátrányos helyzetű és azon belül is a roma gyermekek szempontjából. Én azonban pedagógusként azt gondolom, hogy ehhez nem büntetés kell, mert számomra ez egy olyan jellegű összekapcsolása a dolgoknak, hogy aki ezt nem teljesíti, az nem kap családi pótlékot vagy nehezebben jut hozzá. Ezért tartanám én helyesebbnek azt az elképzelést, amely most az Új tudás programban megjelent, hogy pozitív diszkriminációként jelenjen meg az iskolába, óvodába való eljutás segítése külön finanszírozással, külön támogatással. Hiszen sok esetben nem az okozta a problémát, hogy talán szándék nem volt, hogy a gyerekek iskolába vagy óvodába menjenek, hanem mert maguk a körülmények olyan összetettek voltak, és azok miatt nem jutottak el oda. Hogyha ezeket a körülményeket sikerül számukra olyanná tenni, hogy a szülő el tudja vinni a gyermekét, mert lesz ruhája, lesz közlekedés, lesz olyan csomag, amit tízóraira tud csomagolni a gyermeknek, akkor valószínűleg többet tettünk azért, hogy elvihesse a gyermeket az iskolába, és már korai korban ott legyen az óvodában vagy a bölcsődében.
Én ez irányba mozdulnék el, nem a régit hoznám vissza, és nagyon tudom üdvözölni az új elképzelést. Azt kérem, hogy ezt az anyagot, amely egy nagyon széleskörű, nagyon alapos, nagyon átgondolt, kidolgozott és a realitásokat kritikai szellemben is fogalmazó anyag, támogassa a bizottság az általános vitára való alkalmassá nyilvánítás kapcsán. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Most Pálinkás képviselő úrnak adok szót, és nem fenyegetésnek szánom, de amennyiben további hozzászólási igény lesz, akkor kénytelen leszek elnapolni a bizottsági ülést, mert 1 órakor elkezdődik a plenáris ülés. Pálinkás képviselő urat illeti a szó.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): A jelentés a részleteket valóban pontosan, precízen adja meg, ezt én sem bíráltam.
Tatai-Tóth András képviselőtársam azt mondta, hogy az iskolai fegyelmezés kérdése nem roma probléma. Képviselő úr, én is azt állítom, hogy ez nem csak roma probléma, de egyszer végre - és ezt a jegyzőkönyv kedvéért mondom - nézzünk már szembe azzal, hogy ugyanúgy, ahogy a bűnözésben magasabb ma a roma polgártársaink aránya, ugyanúgy az iskolai problémákban is magasabb, és ebben nincs semmi rasszizmus. Én cigány gyerekekkel jártam iskolába, a legjobb barátaim voltak, de értsük már meg, hogy nekik segíteni kell! És ha nem segítünk nekik, hanem mindenféle szamárságot beszélünk arról, hogy ha ezeket a gyerekeket oda beviszik, akkor őket onnan kiszorítják... Képviselőtársaim, nem szorítja ki őket senki, csak megpróbálják rászoktatni őket arra a viselkedési formára, amit az iskola megkövetel, amikor ennek megjelenik egy kis kényszer jellege. Én értem azt, hogy nagyon jó körülmények között, hogy azt ne mondjam, üvegharanggal vagy - nem tudom, melyik jobb kifejezés - elefántcsonttoronyban felnőtt, nagyvárosi társaink úgy gondolják, hogy micsoda szörnyűség, hogy valakit valamire késztetnek, de igenis kell késztetni, mert abban a szociális környezetben szükség van a késztetésre, egyébként nem fog a dolog menni. És nem szegregálják őket, csak természetesen ezen késztetés során úgy érzik, hogy az ő eddigi szokásaikkal ellentétesen itt egy más szociológiai környezetben kell élni. Ez az én nagyon erős és nagyon mély meggyőződésem
Mondom, cigány gyerekekkel jártam együtt iskolába, sosem hívtuk persze őket romáknak, nagyon jó barátaim voltak köztük, és nem emlékszem arra, hogy azon túl történt volna más is, mint ami a gyerekek között megesett természetesen, hogy az egyik gyereket ezért csúfolták ki az iskolában, a másik gyereket azért - akkor még nem volt ilyen, mondjuk úgy, vezető hír a különböző csatornákon, hogyha az egyik gyereknek azt mondták, hogy nem jól van levágva a haja. Csak úgy tudjuk ezeket a gyerekeket bevonni a magyar közösségbe, a magyar társadalomba, hogyha mindent megteszünk azért, hogy ők az iskolába, a közösségbe bekerüljenek, hogy átvegyék ugyanazokat a szokásokat, hogy ugyanúgy szocializálódjanak - hogy ezt a szakszót használjam. És kérem képviselőtársaimat, hogy ne beszéljünk rasszizmusról. Nem erről van szó. Egyszerűen csak különbségekről van szó, és jó lenne minél hamarabb megszüntetni azokat a kulturális különbségeket, amelyek gátolják az ő beilleszkedésüket. Utána nagyon-nagyon nagy örömmel beszélgetünk a beás nyelvről, de addig, amíg az alapvető szocializáció a kérdés, addig, kérem, támogassák azt, hogy egyfelől figyeljünk sokkal többet az iskolára, másfelől kérem, hogy azt, amiben van egy kis kényszer, támogassák. Kényszer az is, képviselő asszony, hogy aki nem megy el az iskolába, az nem kapja meg a kakaóját meg a zsemléjét, egyetértek önnel; ilyen eszközökkel is késztetnünk kell - szándékosan nem "kényszerítés"-t mondok -, hogy cigány honfitársaink integrációja a magyar társadalomba gyorsabb legyen, mert cigány honfitársainknál sokkal nagyobb a demográfiai emelkedés.
Kérem, hogy akik értenek ahhoz, hogy az exponenciális függvény hogyan működik, gondoljanak bele, hogy néhány év vagy néhány tíz év, és az iskoláink egy jelentős részében többségben lesznek a roma tanulók. Erre fel kell készülni. Ha erre nem készülünk fel, a legsúlyosabb hibát követjük el, amit az oktatáspolitikában el tudunk követni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy amiről ön beszél, az a magyar közoktatás legsúlyosabb problémáinak egyike, és korántsem vagyok bizonyos benne, hogy ezt a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló jelentés kapcsán a legcélszerűbb megvitatni.
Tisztelt Bizottság! A vitát lezárom. Válaszadásra megadom a szót az előterjesztőknek, de nagyon szépen kérem, hogy minimális időkeretben legyenek kedvesek szólni, hogy mehessünk. Köszönöm.
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy nem vár tőlem a tisztelt bizottság egy hosszú reagálást...
ELNÖK: Nem.
NÉMETH ERIKA (Miniszterelnöki Hivatal): Az önök által is elmondottak azt bizonyítják, hogy a vitát érdemes az Országház falai között folytatni. Én úgy látom, hogy sok kérdésben vagy sok tekintetben nincsen olyan nagy különbség a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között, már ami a végcélt illeti. A megoldási módokban természetesen látok különbséget, de ha megengedik, akkor én nem szállnék bele ebbe a vitába. Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm szépen a pozitív kiemeléseket. Azt gondolom, hogy a hazai kisebbségpolitika vonatkozásában azért nagyon sok területen igenis történt előrelépés, amit érdemes pozitívumként látnunk és pozitívként elkönyvelnünk, még akkor is, hogyha ezeket a pozitív eredményeket mindazok a gondok, amelyek a bizottsági ülésen hangsúlyosabban elhangzottak, talán elnyomják. Szerintem közös felelősségünk, hogy ne engedjük elnyomni a pozitívumokat, hogyha negatívumokkal találkozunk.
Ami a romákat illeti, engedjék meg, hogy csak egy dologra felhívjam a figyelmüket! A tisztelt Országgyűlés elfogadta a Roma integráció évtizede program stratégiai tervét. Ez már kívül esik e kétéves beszámoló időintervallumán, de ez a stratégiai terv mégiscsak foglalkozik négy hangsúlyos kérdéssel a jövőre vonatkozóan, és ezek nagy része mégiscsak szociális probléma: lakhatás, foglalkoztatás, és benne van az oktatás, valamint az egészségügy. Szeretném önöknek elmondani, hogy a következő kétéves beszámolók is átfogóan fognak szólni a hazai kisebbségpolitikáról. Hogyha a roma integrációról kíván vagy vár a tisztelt Országgyűlés egy beszámolót, akkor az nem ez. A roma integrációról a Roma integráció évtizede program stratégiai terv, illetve a kétéves akciótervekben elért haladás fogja önöket tájékoztatni.
Még egy mondatot engedjenek meg! Ennek a Roma integráció évtizede programnak a soros elnökségét éppen Magyarország adja. Ez is apropót adhat az önök számára, hogy ha a roma integráció kapcsán szeretnének még inkább tájékozódni, és ez fontos mindannyiunk számára, akkor erre természetesen lehetőség van. A kisebbségi jelentés terjedelme persze lehetne nagyobb is, lehetne hosszabb és még részletesebb is; mi igyekeztünk most egy kicsit rövidebben összefoglalni.
Köszönöm a pozitív megjegyzéseket a részleteket illetően.
Egy mondatot muszáj még mondanom a romani és a beás nyelvről, mert ez többször elhangzott itt. Magyarország csatlakozott nemzetközi egyezményekhez, ezek közül az egyik a kisebbségi keretegyezmény, egy másik pedig a kisebbségi nyelvek európai chartája. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy a legfontosabb az, hogy enni, lakni, öltözködni, s a többi, kell, akkor is úgy gondoljuk, hogy a roma társadalomban is vannak már olyan rétegek, amelyekben igenis igény mutatkozik rá, és fontos, hogy az anyanyelvüket ne veszítsék el, illetve hogy az anyanyelvüket tanítsák a következő, felnövekvő generációnak. Ha azt mondjuk, hogy a 12 hazai kisebbségnek van anyanyelve, akkor a roma lakosságnak is van anyanyelve, és úgy gondoljuk, hogy ezt a jogot a számukra is biztosítanunk kell, ezért a charta kiterjesztése hamarosan a romani és a beás nyelvre is meg fog történni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ne vitassuk el ezt a roma etnikumtól.
Köszönöm szépen a megjegyzéseiket - ezek további gondolkodásra sarkallnak bennünket a következő kétéves beszámoló elkészítése kapcsán. Kérem, támogassák.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Teleki képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP) az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság képviseletében: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tényleg csak két mondatot szeretnék mondani.
Pálinkás képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy nincsen cigány bűnözés, mint ahogy nincsen horvát bűnözés, német bűnözés és magyar bűnözés sem; bűnözők vannak. Ezt kellene elfogadnunk, mert ha ebben a helyzetben is azt mondjuk, hogy nagyobb, akkor tematizálni tudjuk a társadalmat - én pedig nem szeretném, hogyha mi tematizálnánk. Ezért tartanám fontosnak, ha nem beszélnénk kiemelt cigány bűnözésről, mert nem tudhatjuk és nem is ismerhetjük a számokat és a számadatokat.
Révész Máriusz képviselőtársamnak annyit, hogy abszolút igaza van, itt nem lehet látni a főiskolai és egyetemi hallgatók adatait, mert egy másik helyzetben... Tehát a közalapítvány nem kezelte ebben az évben, a tavalyi évben ezt a kérdést, azért nem láthatjuk ebben a sorban a főiskolások és az egyetemisták számadatait.
Zárszóként csak annyit, hogy valóban jól tetszenek látni mindkét oldalról, ez egy komplex programot igénylő csomag. Most összességében 650-660 cigánytelep van, ahol 130 ezer cigány él. Azoknak a lakhatási, szociális integrációját, illetve egyéb más szociális integrációját el kell indítani, hogy az oktatásban eredményeket tudjunk elérni, és ez hosszú távú programot jelent Magyarországon, amiben, azt gondolom, közösen nagyon sokat kell tennünk. Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Szavazás következik. Kérdezem a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Tizenkettő igen. Aki nem? (Szavazás.) Kilenc nem. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.
Kérdezem, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartják-e. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Tizenkettő igen. Aki nem? (Szavazás.) Kilenc.
A bizottság mindkét előterjesztést általános vitára alkalmasnak tartja.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsoló képviselő kijelölése
Bizottsági előadónak Botka Lajosné képviselőtársunkat ajánlom. A kisebbségi előadó ki lesz? (Zsigó Róbert: Tóth Ferenc!) Tóth Ferenc képviselő úr a kisebbségi előadó.
Köszönöm szépen, tisztelt bizottság, a bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 56 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese