OTB-15/2008.
(OTB-61/2006-2010.)
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2008. október 29-én, szerdán, 10.08 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megnyitó*
A napirend megállapítása*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számon benyújtott törvényjavaslat, illetőleg az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról benyújtott véleményéről T/6571/1. számon benyújtott javaslat*
Hozzászólások, vélemények*
Reflexiók*
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)*
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/6530. számú törvényjavaslat*
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) reflexiói*
Döntés a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számú törvényjavaslat*
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások*
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válasza*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottsági előadó kijelölése*
A nemzeti tehetség program elfogadásáról, a nemzeti tehetség program finanszírozásának elveiről, valamint a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló H/6416. számú határozati javaslat*
Módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként*
Egyebek*
b) Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról T/6572/1. szám)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Almássy Kornél (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Pósán László (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) Cseresnyés Péternek (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) Révész Máriusznak (Fidesz)
Almássy Kornél (független) távollétében Tóth Ferencnek (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
Brassói Sándor (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Hámoriné Maróti Györgyi (Állami Számvevőszék)
Koleszár Katalin osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 8 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kezdjük el a mai, előreláthatólag nem rövid tevékenységünket! Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket, a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, mindenkit, aki megtisztelt bennünket az érdeklődésével. Az október 29-ei bizottsági ülést megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Szokás szerint a napirendet fogadjuk el elsőként, amelyre javaslatot tettem, amely javaslatot a meghívóval együtt kézhez kapták. Ehhez képest nekem egy módosító javaslatom van az előterjesztő kérésére, akinek több bizottság ülésén is meg kell ebből a célból jelennie, azt javaslom, hogy a felsőoktatási törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről a 2. napirendi pont keretében döntsünk, tehát ezt a 4. helyről hozzuk előre a 2-ra. Kérdezem, hogy van-e valakinek valami más természetű indítványa. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslom, hogy a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről és az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról, valamint a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalását vegyük le a napirendről. Ezt azzal szeretném indokolni, hogy a 2009-es költségvetésben egyetlenegy valós szám szerepel: a 2009. Mindenki tudja önök között is, Keller László felolvasta tegnap az új költségvetés számait, a benyújtott költségvetésnek - azt hiszem, ez a 2. sorszámú költségvetés -, tehát a 2. sorszámú költségvetésből az ég egy világon semmi nem igaz, át kellett írni a költségvetést, más a gazdasági növekedés, más az infláció, minden adat megváltozik, át kell számolni a normatívákat. Innentől kezdve teljesen értelmezhetetlen, hogy ezt a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találjuk.
Azt gondolom, hogy aki demokrata, az sem nagyon szavazhatja meg ezt a költségvetést, hiszen gondoljanak bele, hogy a parlament általános vitájának a végéig lehet módosító javaslatokat beadni. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy mihez adunk be módosító javaslatokat? Ahhoz a költségvetéshez, amelyről már tudjuk, hogy nem igaz, és amelyről már tudjuk, hogy egy módosító javaslattal át fogják írni az egészet. Ezért a Fidesz-frakciónak az a véleménye, hogy ezt a napirendi javaslatot, ezeket a napirendipont-javaslatokat vegyük le, és a kormány egy átdolgozott, valós költségvetési törvényjavaslatot terjesszen a parlament elé, amelynek a fő számait Keller László felolvasta.
Az Állami Számvevőszék véleményéhez annyit tennék hozzá, hogy az Állami Számvevőszék véleménye, ha figyelmesen elolvassuk, sok helyen nem is a 2-es költségvetési javaslat számadataira, hanem az 1. sorszámon benyújtott, később visszavont költségvetési javaslat adataira, számaira hivatkozik. Innentől kezdve az a költségvetés, amelyet Keller úr tegnap ismertetett, az a költségvetés az Állami Számvevőszék véleményét nem tudja maga mögött, márpedig az előírás, hogy a költségvetést az Állami Számvevőszék véleményével együtt lehet beterjeszteni a képviselő-testület, illetve a parlament elé. Úgyhogy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy semmilyen szempontból nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ennek a költségvetésnek, amelyről önök is tudják, mi is tudjuk, hogy nem tartalmaz valós számokat tartalmaz a 2009-en kívül, az általános vitára való alkalmasságáról döntsünk. Ezért javasoljuk azt, hogy ezt a napirendipont-javaslatot vegyük le a napirendről.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselő Úr! Anélkül, hogy tartalmi vitába kívánnék önnel bocsátkozni a költségvetés számait illetően, engedje meg, hogy visszautasítsam azt a megjegyzését, miszerint egy demokrata ezt nem szavazhatja meg. Én azt gondolom, hogy egy demokrata nem szabhatja meg más demokratáknak, hogy mit szavazhatnak meg, és mit nem.
Tisztelt Bizottság! Két módosító indítvány hangzott el a benyújtott napirend-tervezethez, sorban szavazunk róluk. Kérdezem a bizottságot, egyetért-e azzal, hogy a negyedikként jelzett napirendi pontot másodikként - de amennyiben Révész képviselő úr javaslata majd megél, akkor természetesen elsőként - tárgyaljuk. Aki egyetért vele, kérem, szavazzon! (Szavazás.) A bizottság egyetért.
A másik módosító indítvány, hogy az első napirendi pontként jelölt, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslatot, illetőleg az Állami Számvevőszéknek az erről a törvényjavaslatról benyújtott véleményét, továbbá a második napirendi pontként a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról benyújtott T/6572. számú törvényjavaslatot vegyük le napirendről. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Aki nem ért egyet? (Szavazás.) 12 nem.
Tisztelt Bizottság! Kérdezem ezek után a tisztelt bizottságot, hogy elfogadja-e a mai ülés napirendjét a benyújtott és az elfogadott módosító indítványokkal módosítottak szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) 12 igen.
A bizottság a napirendet elfogadta.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számon benyújtott törvényjavaslat, illetőleg az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról benyújtott véleményéről T/6571/1. számon benyújtott javaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számon benyújtott törvényjavaslat, illetőleg az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési javaslatáról benyújtott véleményéről T/6571/1. számon benyújtott javaslat megtárgyalása és általános vitára való alkalmasságának megítélése.
Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásához a kormány, illetőleg az Állami Számvevőszék képviseletében megjelenteket. Meg is adnám önöknek a szót, tetszés szerinti sorrendben, ahogyan kívánják.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szokásomhoz híven csak röviden szeretném bevezetni a törvényjavaslatot, és természetesen majd a kérdésekre válaszolunk a kollégáimmal.
A kormány a 2009. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az államháztartási törvényben meghatározott határidőre benyújtotta az Országgyűlésnek. Az azóta eltelt időszakban bekövetkezett világgazdasági folyamatok jelentős hatása miatt ezt a törvényjavaslatot bizonyos részleteiben, a makroparaméterek változása miatt át kellett dolgozni, ezért került benyújtásra egy új törvényjavaslat, mely a Házszabály értelmében egyúttal visszavonja az előző törvényjavaslatot.
Ez a törvényjavaslat is az úgynevezett tiszta költségvetés, és a következő utáni napirendi pontban megtárgyalandó törvényjavaslat tartalmazza azokat a törvénymódosításokat, melyek ezt a költségvetési törvényjavaslatot megalapozzák.
Igazából csak ennyit szerettem volna mondani, és a kérdésekre természetesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tessék parancsolni!
HÁMORINÉ MARÓTI GYÖRGYI (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is igyekszem nagyon rövid lenni, de úgy gondolom, néhány szót mindenképpen mondani kell arról, hogy az idei ÁSZ-jelentés, illetve az ÁSZ véleménye a költségvetési törvényről egy picit eltér a korábbiaktól.
A 2009. évi törvényjavaslat előterjesztési folyamatának előírásoktól való eltérése miatt egy sajátos helyzet állt elő, amit a jelen számvevőszéki vélemény is tükröz, amelyet egy kényszerű kettősség jellemez. A vélemény kialakítása alapvetően a 2008. szeptember 5-éig lefolytatott helyszíni ellenőrzés megállapításain, illetve a PM által részünkre szeptember 29-én rendelkezésünkre bocsátott és azóta visszavont törvényjavaslat számain alapul.
Az új javaslat előirányzatainak megalapozottságáról helyszíni ellenőrzéssel már természetesen nem volt módunk meggyőződni, viszont nagyon fontosnak tartottuk, hogy a tervező munka folyamatát alapvetően jellemző megállapításainkat az Országgyűlés részére bemutassuk.
Az új költségvetési javaslattal kapcsolatosan áttekintettük a vélemény összefoglaló megállapításait és javaslatait, és a lehetőségekhez mérten aktualizáltuk azokat. Tehát ez azt jelenti, hogy az összefoglaló rész aktualizált, az új törvényjavaslat számait tükrözi, a vélemény melléklet része azonban a régi, visszavont költségvetési javaslat alapján készült.
Szintén az Országgyűlés munkájának segítése érdekében október 14-én rendelkezésre bocsátottuk az ÁSZ fejlesztési és módszertani intézete által készített, a költségvetés makrogazdasági kockázatainak elemzéséről szóló tanulmányt, amelynek az aktualizálása szintén megtörtént. (Általános zaj.)
ELNÖK: Bocsánatot kérek, főcsoportfőnök asszony! Tisztelt Bizottság! Sokan vagyunk, kérem, hogy az alapzajt próbáljuk a minimálisra korlátozni, ha valakinek feltétlen megbeszélnivalója van, akkor kérem, hogy azt a folyosón tegye meg. Parancsoljon!
HÁMORINÉ MARÓTI GYÖRGYI (Állami Számvevőszék): Köszönöm. Tehát ezt a makrogazdasági tanulmányt is aktualizáltuk, ezek már a legfrissebb információk alapján készített elemzéseket tartalmazzák.
A tanulmány bemutatja a legfontosabb makrogazdasági változásokat, azok hatásait is, amelyek jóval nagyobb kockázatra utalnak, mint ami a költségvetési javaslat számaiban tükröződik. Néhány szót azért mondanék arról, hogy milyen megállapításokat, illetve javaslatokat tettünk véleményünkben a költségvetéshez.
A tervezési folyamat már a befejező és indokoltan atipikus szakaszát kivéve sem teljesen felelt meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, alulról való építkezés helyett alkufolyamatok során kialakult keretszámok visszatervezésére korlátozódott. Figyelemmel az új törvényjavaslat kapcsán a fejezeti költségvetéseket is érintő változtatásokra, amelyeket a helyzet miatt nem volt módunk kontrollálni, illetve értékelni, az Állami Számvevőszék úgy látja, hogy az előirányzatok megalapozottsága nem ítélhető meg megbízhatóan. Ennek legfontosabb okai, hogy a dokumentumban nem található összegző tájékoztatás a hosszú távú kötelezettségvállalásokról és a többéves elkötelezettségről, hiányzik belőle a három évre kitekintő főbb előirányzatok összefoglaló bemutatása is, és a fő kötetben nem találhatók meg a 2008. évi várható számok, amelyek elég komoly eligazítást adnának a 2009-es tervezés megalapozottságának megítéléséhez. Mindezek alapján a Számvevőszék azt a következtetést vonta le, hogy elengedhetetlen a bevételeknek egy nagyon óvatos tervezése, és a törvényjavaslat vizsgálata alapján azt állapítottuk meg, hogy a közvetlen kiadások esetében a jelentős csökkenéseket az úgynevezett felülről nyitott, vagyis előirányzat-módosítás nélkül túlteljesíthető előirányzatokon tervezték, amelyek mindenképpen kockázatosnak értékelhetők.
Az előbbiekben elmondottak miatt az ÁSZ első helyen javasolja a magasabb tartalékképzést, ami biztonságot nyújtana a következő évi költségvetés megvalósításához, illetve még egy nagyon fontos javaslatot tesz: az ÁSZ változatlanul szükségesnek ítéli meg a költségvetési tervezési szabályozás korszerűsítését, megújítását, és változatlanul javasoljuk a nemzetgazdasági tervezési rendszer kialakítását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Mielőtt megnyitnám a vitát, szeretném leszögezni, hogy ez a 2009. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat egy meglehetősen speciális helyzetben tárgyalt törvényjavaslat. Mindannyian tisztában vagyunk a világon végigsöprő pénzügyi válsággal és annak hazai következményeivel, aminek megfelelően számos bizonytalanság megfelelően van a törvényjavaslatban, illetőleg számos olyan állítás vagy olyan paragrafus van, amelyet majd módosító indítványokkal kell az adott helyzethez hozzáigazítani, ezt mindannyian tudjuk.
Én ebben a helyzetben a költségvetés vitájában alternatívát ajánlok a tisztelt bizottságnak. Az a kérdésem, hogy van-e igény külön kérdéskörre, hogy tehát aki kérdéseket óhajt ezzel kapcsolatban feltenni, az ezt előre megtehesse, a kérdésekre a Számvevőszék, illetőleg a minisztérium képviselője válaszoljanak, és utána következzenek a hozzászólások, vagy ezeket megtarthatjuk egyben? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amennyiben úgy döntünk, hogy külön kérdéskör van, akkor ebben nagyon szigorúan ragaszkodni fogok a kérdés műfajhoz, és csírájában fogok elfojtani minden olyan kísérletet, amely kérdésnek álcázott véleményt kíván megfogalmazni. Ezek után kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy tartsunk-e egy külön kört a kérdések számára, vagy kezdjük meg a vitát. Aki azt mondja, hogy kellene egy külön kérdéskör, az, kérem, most jelezze. (Senki nem jelentkezik.) Nem, akkor tehát a vitát nyitom meg.
(Pokorni Zoltán jelzésére:) Pokorni képviselő úr kért elsőnek szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! A Kormány tisztelt Képviselői! A bizottsági feladatunk az, hogy megítéljük, alkalmas-e az előttünk lévő költségvetés az általános vitára. A mi álláspontunk szerint nem alkalmas. Ez nem meglepő talán, mert az ellenzék általában kritizálni szokta a kormány által benyújtott költségvetést, majdhogynem függetlenül attól, hogy éppen ki van ellenzékben és éppen ki van kormányon. A mostani helyzet azonban eltér a szokásos, a politikai meg a parlamenti szerepek által diktáltaktól. Szerintem az igazi kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, az az, hogy mikor teszünk jót a hazánknak, vagy mikor teszünk jót az országnak, akkor-e, ha úgy teszünk, mintha lenne költségvetés. Nem vitatom, hogy vannak emellett felhozható érvek, hogy talán egy normális országban illik, hogy legyen költségvetés, a kormány ezeket időre be szokta nyúlni, tudja nagyjából, mi zajlik körülötte, illetve hogy mi zajlik az államháztartáson belül. Nem vitatom el a kormánypárti képviselők ezen álláspontjának az erkölcsi megalapozottságát, amellett, hogy úgy teszünk, mint hogyha minden rendben lenne, nyomós érvek szólhatnak. Mi azonban azt gondoljuk, és erről szeretnénk önöket is meggyőzni, hogy ez rossz, több kárt okoz, mint amennyi hasznot látszatra hoz.
Tényleg egy abszurd van előttünk. Tegnap, a költségvetési bizottság ülésén legalább egy szóbeli ismertetés elhangzott a kormány tényleges szándékait illetően - ez is egy képtelen helyzet, 18 éve nem volt ilyen, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje szóban elmondott előterjesztés alapján ítéli meg a jövő évi költségvetési terveket, szándékokat. Azóta eltelt 24 óra, módjában állt volna a kormánynak legalább annyiban megtisztelni bennünket, nem minket, ellenzékieket, nem önöket, képviselőket, hanem a magyar jogállamot, amely mégiscsak a parlamentnek felelős kormányról szól, hogy leírja azokat a számokat, amelyeket Keller László tegnap elmondott, az alapvető sarokszámokat. Ez nem történt meg.
Azt halljuk, hogy egy atipikus helyzet - így fogalmaz nagyon finoman, már-már szemérmesen az Állami Számvevőszék - van előttünk. Ez kétségtelen. De ha jól értem az Állami Számvevőszék véleményét, még ettől eltekintve is, ebből az atipikus helyzetből fakadó pontokat levéve sem felelt meg a kormány által készített költségvetés, az első változat a jogszabályi előírásoknak, még az az első változat sem ítélhető meg a megalapozottság tekintetében minden részletében, még annak az első változatnak sem készült el a hároméves előretekintése, és jelentős kockázatokat tartalmaz; az Állami Számvevőszék képviselője elmondta, hogy a felülről nyitott, ezért túlléphető rovatokat vágták vissza, tehát valójában tudja a kormány, hogy ezeket, az így létrehozott számokat nem fogja tartani, eleve egy álságos, be nem tartható költségvetést terjesztett be. Ehhez jött a második lépés, amely már bizonyosan nem felel meg semmilyen tekintetben sem azoknak a szabályoknak, szokásoknak, amelyeket itt, Magyarországon az elmúlt 18 évben kialakítottunk: ez az a bizonyos második benyújtott költségvetés, amihez az Állami Számvevőszék gyakorlatilag csak egy néhány oldalas bevezetőt tudott készíteni, és ennek az apparátusnak, ezzel a nem kis pénzen, nem kevés emberrel működő, jelentős parlamenti szervezetnek sem volt módja részleteiben megítélni a második változatot.
Tegnap szóban ismertette a Pénzügyminisztérium a harmadik változatot. Le sincs írva. Az Állami Számvevőszék jelentése semmilyen tekintetben nem tudott vele foglalkozni. Semmilyen törvényi megfogalmazásnak vagy előírásnak nem felel meg: hároméves előretekintés, valóságos alátámasztottsága vagy megalapozottsága. Tehát arra kérem a kormánypárti képviselőket, megértve az ő lojalitásukat, és hozzáteszem: nem is csak a miniszterelnök vagy a pártjuk melletti lojalitásnak tekintem ezt, hanem az ország állapota fölötti aggodalom, hogy tegyünk úgy, mintha lenne költségvetés. Szerintem több bajt okoztok, ha ezt a látszatot fenntartjátok, több kárt okoztok, mintha világosan kimondjuk, hogy nincs, és jelen pillanatban nincs mit vitatnia ennek a grémiumnak.
Tényleg elég nagy a baj ahhoz, hogy beszéljünk világosan és őszintén, a kormány írja le, hogy mit kíván, és a valóságos terveit, a valóságos szándékait hozza ide elénk, és mi erről a valóságról tudjunk beszélni. Ne fedjük el a bajt hazugsággal, még akkor sem, ha jó szándékból vezéreltetve van itt közöttünk, vagy a hazugság talán erős szó, egy látszat fenntartásából, mert ez a látszat ma árt ennek az országnak.
A Fidesz nem kíván ebben a vitában részt venni, nem kívánja ezt a látszatot szolgálni, éppen ezért a költségvetés általános vitára való alkalmasságáról a Fidesz-KDNP képviselői nagy tisztelettel kivonulnak, magatokra hagynak benneteket, és döntsetek a lelkiismeretetek szerint. A javaslatunkat elmondtuk, nem szégyen megfogadni ezt. Köszönjük a figyelmet. (A Fidesz képviselői távoznak az ülésteremből. - Deák Istvánné: Hihetetlen felelőtlenség!)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Minthogy a Fidesz képviselői kivonultak, csak a jegyzőkönyvnek tudom elmondani azt a meggyőződésemet, hogy sok igazság van abban, amit Pokorni képviselő úr elmondott és sok megfontolnivaló van abban, amit elmondott. Be kell látnunk azt, hogy a költségvetéssel kapcsolatban nem Magyarországon, az egész pénzügyi világban van egyfajta - hogy is mondjam - babona. Ez pedig arról szól, hogy ha egy országnak nincsen költségvetése, akkor ott a helyzet politikailag instabil, akkor ott befektetni, ott pénzt tartani, ott bármilyen gazdasági tevékenységet folytatni veszélyes.
Azt gondolom, hogy önmagában ez nem igaz, hiszen itt van egy olyan helyzet, amikor be kell látnunk, hogy nem tudunk olyan költségvetést elfogadni, amely nagy valószínűséggel megállná a helyét a következő év végéig. Ennek ellenére jelen pillanatban a bankközi devizapiacon az euró 257 forinton áll, a BUX reggel 9 óra óta 10,18 százalékot erősödött. Az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, és a Világbankkal megkötött vagy megkötésre váró megállapodások stabilizálták a magyar pénzpiac és a magyar befektetési piac iránti bizalmat. Ha az Országgyűlés nem fogadja el a 2009. évi költségvetést, mindannyian tudjuk, hogy az előbb említett, jórészt pszichológiai okok miatt ez a bizalom elszáll.
Még egyszer mondom: abban, amit Pokorni Zoltán mondott, sok megfontolandó van, sok igazság van, ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem a kormány iránt, nem a kormányzópárt iránt, hanem az ország iránti lojalitásunkat tagadnánk meg akkor, ha a költségvetést nem tárgyalnánk meg, azt általános vitára alkalmatlannak minősítenénk, vagy ha az Országgyűlés azt nem fogadná el.
Köszönöm, én ennyit akartam elmondani. Most továbbadom a szót, elsőként Tatai-Tóth András kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nagyon sajnálom, hogy Pokorni képviselő úr csak a saját véleményének az elmondását tartotta fontosnak, és esélyt sem adott arra a kormánypárti képviselőknek, hogy el tudjuk mondani, hogy mi miért vagyunk itt. Én nem vagyok annyira elnéző Pokorni képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban, mint elnök úr, mert én azt tanultam gyermekkoromban otthon, hogy ha a legfinomabb ételbe csak egy nagyon picike, gombostűfejnyi fekália is kerül, akkor oda az egész.
Azt gondolom, hogy lehet, hogy voltak érdemleges megnyilvánulása Pokorni úrnak, de a hozzászólásának lényege, amit ő itt előadott, az egy nagyfokú felelőtlenségről, politikai haszonszerzésről tett tanúbizonyságot, és azt gondolom, hogy nem tudnak elszakadni attól, hogy az ország legnehezebb helyzetét is a saját politikai érdekük szolgálatába állítsák.
Tehát én visszautasítom a demokráciára vonatkozó kioktatást, amiben itt részesültünk. Azt gondolom, hogy a demokráciát Pokorni Zoltán Fidesz-alelnöknek és a pártjának kellene még tanulmányozni ahhoz, hogy ilyen álságos és fensőséges megnyilvánulást tegyen itt, amire sem okuk, sem alapjuk nincs. Tudjuk, hogy nincs ma az ország abban a helyzetben, mint 2000-ben volt, amikor kétéves költségvetést lehetett elfogadni. Ma előfordulhat, hogy a mai számok már holnap nem úgy lesznek érvényesek, mint ma, mert ilyen a helyzet, ilyen az ország gazdasági helyzete, és ilyen a világválság begyűrűző hatása. Ebben az esetben az ilyen hozzáállást csak elítélni tudom, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy a Fidesz távollétének ellenére felelősségteljesen vitassuk meg a beterjesztett törvényjavaslatot a mai tudásunk szerint, a legjobb szándékunk szerint, és természetesen én magam is úgy ítélem meg az ország érdekét, hogy sokkal nagyobb kárt okoznánk az országnak, ha nem lenne költségvetése 2009. január 1-jéig, minthogy lesz költségvetése, és bízzunk benne, hogy mire a végszavazásra sor kerül, többet fogunk tudni az ország reális helyzetéről, és jó költségvetést fogunk tudni megszavazni a parlamentben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Az ön véleménye iránti teljes tisztelettel azért azt engedje megjegyeznem, hogy minden pártnak és minden képviselőnek hagyjuk meg azt, hogy ő kíván-e és mennyit kíván még tanulni a demokráciából, egymást erre ne szólítsuk fel. Ahogyan azt gondolom, hogy Révész képviselő úr sem tette helyesen, azt gondolom, hogy az ő részéről sem helyes, ha mások demokrácia iránti elkötelezettségét vagy demokrácia-felfogását vitatja. Ezt számolja el ki-ki a maga lelkiismeretével és a saját választóival.
Tisztelt Bizottság! Ezt követően, ha lehetne, beszéljünk a költségvetésről. Rózsa Endre képviselő úr!
RÓZSA ENDRE (MSZP): Elnézést, nagyon röviden szeretnék egy pár gondolatot előrebocsátani. Reggel jöttem be ide, a képviselőházba, illetve a Parlamentnél álltam le. Láttam azt, hogy óvodás gyerekek mentek az óvodába, láttam azt, hogy az általános iskolás gyerekek, a középiskolások szintén megkezdték a tanulmányokat, és a kollégák feltételezetten ezekben a percekben is végzik munkájukat, és azt várják el tőlünk, hogy mi is a legjobb ismeretünk és tudásunk szerint biztosítsuk az óvodákban, az oktatási intézményekben a munka folyamatosságát.
Természetesen több hete készülünk arra, hogy itt a költségvetést megvitassuk, és minket is ért váratlanul olyan információ, amelyben az utóbbi napokban kellett átgondolni a véleményeket. Ugyanakkor elmondhatjuk azt, hogy ez a költségvetés nem most kezdődött, hiszen minden költségvetés a korábbi évekre alapozódik. Nem beszélve arról, hogy kiemelt programként az Új iskola, új tudás programját mi már jó fél éve vitatjuk. Tehát ebben a költségvetésben igenis van sok pozitívum, van sok érték, és ez megérdemli azt, hogy mi ezt végigvitassuk.
Nem beszélve arról, hogy azok a kollégák, akik a minisztériumokban előkészítették ezt a munkát, nagyon sokat dolgoztak, nekünk tehát igenis az most a feladatunk, hogy vitassuk meg, nyilván hogy rámutassunk a hiányosságaira, minden előterjesztésnél, minden törvényjavaslatnál alapvető dolog az, hogy módosításokra van lehetőség. Amennyiben szükségesnek tartjuk ezeket, akkor tegyük meg. De mind a fiatalok, hiszen sokan vagyunk pedagógusok a képviselők között, mind pedig a pedagóguskollégák azt várják tőlünk, hogy úgy tudjuk lezárni ezt a költségvetést, hogy irányt mutassunk, és egy esetleges nehezebb év után, párosulva az európai uniós, rendkívül komoly óvoda-, iskolafejlesztési pénzekkel, tudjunk olyan fejlesztéseket felmutatni, amelyek Magyarország oktatását, nevelését és jövőjét szolgálja. Azt javaslom tehát, hogy igen, vitassuk meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én azt javaslom, hogy a bizottság tegye magáévá ezt a javaslatot, és vitassuk meg.
(Botka Lajosné jelzésére:) Botkáné képviselő asszony!
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Örülök annak, hogy a hozzászólásokkal elérkeztünk az elfogadott napirendi ponthoz. Nem szeretnék visszacsatolni, és nem szeretném én is elmondani, hogy hogyan viszonyulok, és miért ülök itt - képviselőként felelős vagyok ezért az országért, és meggyőződésem szerint az általános vitára való alkalmasság az ország javát szolgálja.
A közoktatásról, illetve a bennünket érintő területről szeretnék szólni. Ahhoz a mondathoz csatlakozom, hogy a költségvetés előkészítése nem egy naptári naphoz kötött, bár a tervezésnek nyilván megvan a maga ütemterve, hanem áthúzódó, előzetes döntések megtartása, illetve korrekciója révén évek egy óta tartó folyamat, egy szakmapolitikai folyamat is. A 2009-es költségvetésből az általános vitára való alkalmasság indokaként kiemelem azokat az elemeket, amelyek azt mutatják be, hogy a 2008-ban, 2007-ben meghozott döntéseink végrehajtása során szerzett tapasztalatainkat hogyan hasznosítottuk a 2009-es tervezésben, hiszen ezek szakmapolitikai és természetesen gazdaságpolitikai döntések voltak.
Tudjuk, hogy a költségvetésben, egy nagy elosztórendszerben egy nagy szelet a közoktatás, annak minden társadalmi értékét megtartva, illetve elemezve, és azt kell mondanom, hogy én nagyon fontosnak tartom, hogy a tárca - itt elsősorban az Oktatási és Kulturális Minisztériumra gondolok - a finanszírozás új módszerében feldolgozta a teljesítménymutatón alapuló finanszírozás új módszerének a tapasztalatait, az év közben megfogalmazott elvárásainkat, nem egy esetben természetesen az értékrendünkből adódó elvárásainkat is felfedezzük ebben a változatban. Hiszen nem kevéssel növekedett a teljesítménymutató alapú finanszírozási összeg, illetve ezen belül a teljesítménymutató, azaz a finanszírozási alapot szolgáló képleteken belül olyan szakmai változások történtek - ezeket, remélem, ellenzéki képviselőtársaim is nagyon jól ismerik -, amelyekben, ha visszaemlékszem a 2008-as, hasonló vitára, egyetértettünk, azt mondtuk, hogy meglátjuk majd, hogy működik, és korrigálnunk kell, ha úgy látjuk, hogy szükséges. Csak a jegyzőkönyv és mindannyiunk számára, akik itt vagyunk, szeretném elmondani, hogy fontos értéknek tartom, hogy az óvodai ellátás területén az intézménytípus különlegességét figyelembe véve 0,8-ról 0,9-re nőtt az a bizonyos szorzószám, aminek az eredménye az, ami azt jelenti, hogy növekszik a normatív finanszírozás összege. Ugyanígy van a tanulószóba és a napközi esetében. Emlékszünk arra, hogy az iskolaotthonos foglalkozásnak és a napközinek milyen nagyon sok pedagógiai értékét fogalmaztuk meg - ezt most visszaköszön ebben a tervezetben. Tehát mindenképpen úgy ítélem meg, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos, előremutató elem, amelyet csak példaként említettem.
Számunkra természetesen fontosak az olyan esélyegyenlőségi tételek is, ahol a hátrányos helyzetű, a szociálisan rászorult gyermekek állami gondoskodásának a mértékét megőrizzük, illetve növeljük. Gondolok itt az ingyenes étkeztetésre, amiről tudjuk, hogy rendkívül sok segítséget jelent. De egyéb más területen is van, például az Új tudás program, amelynek a második változatú, tehát a most tárgyalt költségvetésnek az egyik nagy értéke, hogy a fejlesztésről nem mondtunk, és hogy a fejlesztésben nemcsak a gyerekekre, hanem a pedagógusokra is gondolunk, azokra a pedagógusokra, akik nem átlagos, hanem nagyon is nehéz és különleges szakmai feladatot végeznek. Ezért gondoljuk, hogy rendkívül nagy érték - és jó lenne, ha a bizottság, a szakbizottság együttesen harcolna azért, hogy ez bennmaradjon a költségvetésben - az a pótlék, ami például a pedagógusokat illeti, ha nehéz helyzetben lévő, hátrányos helyzetű, úgynevezett "hhh"-s vagy gyógypedagógiai területen hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkoznak. Szabad ezt vitatni? Éppen ezen a bizottsági asztalon kell hogy legyen ez a közös pont. Azt akarjuk, hogy a szakmát magas szinten művelő, különösen speciális, nehéz feladatot vállaló pedagóguskollégáink anyagi megbecsültsége - különösen ebben a szituációban, ebben a költségvetésben - biztosított legyen.
Hasonlóan emlékszem arra a vitára, amikor a nevelőmunkáról beszéltünk. Elfogadva azt a kritikát, hogy az oktatási eredmények hangsúlyozásával sokszor elfedjük az oktatási-nevelési intézmények alapfunkcióját, a nevelési funkció fontosságát, úgy gondolom, megint van egy közös pontunk. Nem létezik, hogy Pokorni képviselő úr vagy Révész Máriusz vitatná az osztályfőnöki tevékenység különleges szerepét, és ha erre a finanszírozásban, az Új tudás programban látnánk lehetőséget, akkor, úgy gondolom, ez megint olyan pont, amit közösen kellene védenünk. És engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ebben a költségvetésben számos olyan, törvényből adódó garanciális elem is kiolvasható akár a felsőoktatás, akár az egyházi egyházak finanszírozása kapcsán, ami az előző évek költségvetéseiben is megalapozott volt, illetve szerződésekkel, megállapodásokkal rögzített volt. Nem igaz tehát az a generális érv, hogy ebben a költségvetés-tervezésben nincsenek olyan elemek, amelyek hosszú távú, középtávú, akár években pontosan meghatározott megállapodásokat és szerződéseket ne erősítenének meg.
Tudom, hogy módosító indítványok tucatjával fogjuk aktualizálni ezt a költségvetést, tisztában vagyok vele, de mint szakpolitikusnak kötelességem azt mondani ebben a bizottságban, hogy igenis vannak olyan szakmai értékek, amelyek mellé közösen kell odaállnunk, és akárhogyan is, de a gazdasági kényszerhelyzet mellett is mindent meg kell tennünk ennek az ágazatnak a működőképes és az elhatározott irányú fejlesztéséért. Én ezért azt üzenem, így távolról is, hogy legyünk konstruktívak a költségvetés végleges kialakításában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa képviselő urat megkérem, hogy kapcsolja ki a mikrofonját. (Megtörténik.) Köszönöm szépen.
(Deák Istvánné jelzésére:) Deák Istvánné kért szót.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én magam is nagyon sajnálom, hogy a költségvetési törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát tárgyalandó mi, kormánypárti politikusok magunkra maradtunk, hiszen azt gondolom, hogy ez egy hosszú... (Földesi Zoltán: A bizottság részéről!) - a bizottság részéről, köszönöm - ..., hiszen ez egy hosszú folyamat lesz, miközben Magyarországnak lesz, reményeim szerint lesz elfogadott költségvetése a 2009. évre vonatkozóan. Ezért nehezen tudom értelmezni ezt a mai kivonulást, hiszen akkor ez azt jelenti, hogy ezek szerint ebben a többhónapos munkában egyáltalán nem szeretne részt venni a jobboldal, és nem is szeretné elmondani azokat a jobbító javaslatait, amelyeket megfontolva esetlegesen mi is támogathatnánk.
Most én azt gondolom, egyelőre arról tudok beszélni, ami itt van előttünk, és ahogy képviselőtársaim is elmondták, nagy valószínűséggel számtalan módosító indítvánnyal fogjuk ezt a költségvetési javaslatot ellátni, megpróbálva valóban a mindig aktuális helyzetekhez igazodva, jobbító szándékkal tenni a dolgunkat. Ma azonban arról tudunk tárgyalni, amit most tudunk, és ebben a tervezetben elsősorban a közoktatást, illetve a felsőoktatást érintően olyan sok pozitívum jelenik meg, amelyet talán érdemes az Új tudás, műveltség program kapcsán is kiemelni.
Itt én elsősorban a sajátos nevelési igényű gyerekekkel kapcsolatos módosításokat emelném ki, ahol a "gyógypedagógiai nevelés, oktatás óvodában és iskolában" jogcímen például 20 ezer forint/fő plusznormatívát javasol ez a tervezet, ez nagyon fontos, és nemcsak szeptembertől, hanem már január 1-jétől is.
Ugyancsak emelni javasolja a kollégiumi, diákotthoni lakhatási feltételek javítását. Ezek mind abba a körbe tartoznak, hogy legyen jobb a gyerekeknek, vagy abba a körbe, hogy adjuk meg a hátrányos helyzetű gyerekeknek is azokat az esélyeket, amellyel kibontakoztathatják képességeiket, tehetségüket.
Ugyanide sorolnám és nagyon fontos a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok pótlékemelését, amelyet a javaslatban fontos elemként szeretnénk kiemelni, hiszen bizony, az ezekkel a gyerekekkel való foglalkozás különösen nagy odafigyelést, empátiát és bizony, komoly szakmai kihívást és felkészülést jelent a pedagógusok részéről.
Beszélt már előttem Botka Lajosné képviselőtársam az ingyenes étkeztetés összegének emeléséről, ami jelenleg 55 ezer forint/főt jelent évenként azoknak a gyermekeknek a támogatására, akik az ingyenes étkezésre jogosultak. Ennek a 65 ezer forintra javasolt emelése sokat segít a fenntartóknak abban, hogy ezt a feladatot is jó szinten el tudják látni.
De itt emelném ki én is azokat a normatíva, intézményi mutatóknak a változását, amely magával hozhatja az alapnormatívák emelkedését is. De idetartozhat az integrációs programok emelése vagy az osztályfőnöki pótlékok emelésének javaslata is. Ez mind-mind olyan terület, amelyet egy oktatási bizottság mind a jobb, mind a bal oldalának, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki politikusoknak örömmel kellene üdvözölni és támogatni, hogy bizony, a közoktatásban ezek az előrelépések megtörténhessenek.
Nagyon remélem, hogy lesz módunk még további javaslatoknak a beépítésére is a költségvetésbe, de a legnagyobb hiba az lenne, ha nem tartanánk alkalmasnak általános vitára ezt a javaslatot, hiszen annak olyan politikai üzenete lenne a gazdasági szféra felé, amely jelentősen megingathatná a Magyarországba vetett hitet, és talán egy olyan rossz gazdasági vonalat indíthat el, amelynek a felelősségét meggyőződésem, hogy a jobboldali politikusok sem vállalhatják fel.
Ezért javaslom, hogy újra kapcsolódjanak be ebbe a munkába. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ráutaló magatartással Kormos Dénes képviselő úr kért szót.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr metakommunikatív jelek iránti fokozott érzékenységét, úgy látom, hogy ebben a világban erre is nagy szükség lesz.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaim már sok olyan fontos gondolatot elmondtak, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, és valóban, amikor általános egy költségvetés helyzetét - és mint ahogy ez el is hangzott -, az atipikus helyzetben ennek a státuszát értékeljük, akkor a makrogazdasági és az ország hitelképességére gyakorolt hatásáról egy költségvetés elfogadásának, el nem fogadásának, létének vagy nem létének kérdéséről ma úgy gondolom, hogy vitatkozni nem nagyon érdemes.
Ami a mi bizottságunkat közvetlenül érinti és egy nagyon lényeges üzenet, hogy láthatóan egy nagyon komoly növekedési prognóziscsökkentés mellett, egy nagyon komoly kiadás-visszafogás mellett azt a fajta szándékát és célját a Magyar Köztársaság kormánya, hogy az oktatás kérdését kiemelt feladatként kezeli, nem adta fel. Úgy gondolom, hogy ezen a területen részben a szakmai egyeztetések kapcsán, részben annak az eltökéltségnek a birtokában, hogy a hosszabb távú versenyképesség szempontjából ez meghatározó, az oktatás egy fontos szerepet kapott.
Általánosan eljutottak még ebben a helyzetben is a költségvetés előkészítőihez azok a gondolatok, amelyek az önkormányzati intézmények finanszírozásának problémáit jelentették, és még ilyen körülmények között is - utaltak rá képviselőtársaim - a teljesítménymutató növelése megjelent. Vagy egyet kiemelve, ami még talán konkrétan nem hangzott el az elmondottakból, hogy bizony, gondunk és bajunk volt a kollégiumok finanszírozásával. Nem mondom, hogy mindent megoldottunk, hiszen egyfajta ellenérdekeltség van, ezt nagyobb települések tartják fenn, és nem a saját gyerekeik vannak ott, hanem a környékről érkeznek, és nyilván itt az önkormányzatoknak ezzel kapcsolatban sok minden megfordul a fejükben, de hogy a magyar közoktatásban az esélyjavítás és a tehetséggondozás szempontjából nagyon fontos intézményrendszer működését stabilizálni tudjuk, akkor azt mondom, hogy nem a problémák teljes körű megoldása, de az a fajta jelzés, hogy ez a normatíva 186 ezerről 210 ezerre növekszik, azt gondolom, hogy ez is egy felelősségteljes gondolkodást jelent.
A másik probléma, ami viszonylag friss, és nyilván a friss üzenetekre vagy friss helyzetre való tekintettel is vizsgálnunk kell a költségvetést, hogy a jelenlegi formájában milyen válaszokat tud adni, az a hír és intézkedés, ami az egyensúly megtartása, a fizetőképesség megtartása szempontjából a közszférában a bérek befagyasztását jelenti átmeneti ideig, amíg ezt a pénzügyi feltételek így kívánják, amellett nem kell megfeledkezni arról, hogy a költségvetésben egyértelműen megjelennek azok a forráselemek, amelyek ugyan nem tesznek lehetővé egy bérfejlesztést a közszférában és a közoktatásban, de azt a fajta korábbi gondolkodásunkat erősítik és pénzügyileg is garanciát rendelnek mellé, hiszen itt vannak olyan helyzetek és körülmények, amelyek az ott dolgozóktól az átlagosnál jóval nagyobb erőfeszítést igényelnek.
Egy osztályfőnökön csapódnak le a szociális és egyéb problémák, komoly ütközőpont. Vannak olyan kollégák, akik olyan térségben dolgoznak, ahol bizony, az oktatásnak sokszor hangoztatott hagyományos funkciója mellett kőkemény szociális funkciói vannak, és napi ügyekkel kell foglalkozniuk, kőkemény szociális ügyekkel a pedagógusoknak, és ez több mint 7 milliárd forint értékben megjelenik, ezekre a folyamatokra, ezekre a pluszteljesítményekre - beleértve itt a teljesítményértékeléssel kapcsolatos többletforrások megjelenését is - ezt tartalmazza.
Úgy gondolom, hogy ez ebben a nehéz helyzetben is egy felelősségteljes magatartás, egyfajta üzenet, hogy látjuk azt az erőfeszítést a közoktatásban dolgozók részéről, ami nagyon komoly pszichikai, szellemi igénybevételt jelent számukra, látjuk és fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy a jelenlegi helyzetben a várt bérfejlesztés feltételei átmenetileg nem biztosíthatók, arról viszont nem tettünk le - és ezt a költségvetés is mutatja -, hogy akik pluszteljesítményt nyújtanak, akik különlegesen nehéz helyzetben dolgoznak, azoknak a munkáját el tudjuk ismerni. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos, egy védendő érték.
Szó volt az Új tudás programról is, és sokszor a vita kapcsán - éppen a napokban zajlik a Nemzeti tehetség program vitája is, és ma a bizottság asztalára is módosító indítványok formájában ez a téma idekerül - azt a felelősségteljes magatartást látom, hogy a költségvetésben külön soron megjelenik ennek a programnak a fedezete, és azt látom, hogy azok a forráskeretek, amelyek javaslatként megjelennek kapcsolódó indítványokban, egy fenntartható, a pályázatok leteltével, végeztével, tehát amikor már lefutnak a pályázati programok, azután is egy működő program támogatását, fenntartható támogatását teszik lehetővé.
Összegezve: tehát úgy érzékelem és úgy látom, hogy ebben a valóban atipikus, rendkívüli és nagyon nehéz helyzetben bizottságunk részéről köszönet illeti mindazokat, akik a költségvetés előkészítésében a közoktatással kapcsolatos kérdéseket védték, vagy ezzel kapcsolatosan érveltek. Köszönet illeti mindazokat, akik szakmai műhelyekben, szakmai szervezetekben adták a javaslataikat, és egyértelműen megerősítettek bennünket abban, hogy ezen a területen lehetőség szerint keményen tárgyaljunk, és ezeket a feltételeket próbáljuk megtartani.
Most már csak egy dolog maradt hátra: bízunk benne, hogy a makrogazdasági folyamatok valóban olyan irányt vesznek, hogy ez hosszabb távon is tartható lesz. Ma úgy gondolom, és úgy látom, hogy ezeknek a korábban általunk megfogalmazott elvárásoknak a jelen körülmények között ez a költségvetési javaslat eleget tesz, felvállalja a vállalhatót. Ebből adódóan én is azt támogatom, hogy az általános vitára alkalmasságáról pozitívan döntsön a bizottság.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. (Mohácsi József jelzésére:) Mohácsi képviselő úr kért szót.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok nagyon-nagyon rövid lenni, amellett, hogy azt el szeretném mondani a tisztelt elnök úrnak és képviselőtársaimnak, hogy tegnap, a sportbizottság kihelyezett ülése a Népstadionban volt megrendezve, és egy egész szűk asztal volt a két képviselőtábor, az ellenzék és a kormánypárt között, egészen közel ültünk egymáshoz a költségvetés tekintetében, és felvillant az a remény, hogy lehet erről okosabban is társalogni. A szomorú az, hogy az ellenzék részéről azért ott is be lett dobva a csont, és utána aki azt bedobta, az elment, de ő nem azért ment el, mert ez egyeztetve volt, hanem nyilván mert dolga volt, de hál' istennek a többiek ott maradtak, és egységesen tudtunk beszélgetni legalább a költségvetésről. Nagyon sajnálom egyébként, hogy Magyarországon jelen pillanatban, ha hír van, az a hír, hogy az ellenzék kivonul meg bevonul meg hova vonul, mert aztán - tisztelet a kivételnek! - azóta sajtót nem is látok, meg kamerát sem. De ettől függetlenül nekünk kötelességünk -ezért választottak meg bennünket -, hogy erről tárgyaljunk.
A költségvetés nem egy könnyű műfaj, a 2009-es ráadásul nekem. Az lenne a kérésem a Pénzügyminisztérium tisztelt munkatársai felé, hogy arról egy kicsit ha tudnának relatíve részletesebb tájékoztatást adni, hogy azok a munkáltatók - itt elsősorban nyilván az önkormányzatokra gondolok -, amelyekhez az oktatási intézmények tartoznak, a normatív támogatások, nyilván a finanszírozás normatívái, mennyiben fogják érinteni. Persze lévén, hogy a költségvetés szinte másodpercenként változik - és most csak egy gondolatra visszatérek az előző eszmefuttatásomra -, pont most lenne szükség arra, hogy együtt üljünk itt, és együtt tárgyaljunk, amikor van egy ilyen gazdasági világválság, amiről nem az Orbán, nem a Gyurcsány tehet, hanem egyszerűen a pénzvilág. Még szerencse, hogy a szakértő kolléganő azért itt maradt, és végighallgatja - bízom benne, hogy tolmácsolja tisztelt képviselőtársaim felé azt az akaratot, hogy most, ha valamikor, akkor most együtt kell erről gondolkodnunk. Remélem, hogy ez a későbbiekben - ezt nyilván a kincstári optimizmusom mondatja - nem így fog történni.
Röviden tehát: sok más mellett elsősorban az önkormányzati finanszírozási rendszerről szeretnék egy tájékoztatást kapni.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Én is köszönöm. Amennyiben ebben a pillanatban további megszólalási igény nincs (Senki nem jelentkezik.), akkor engedjék meg, hogy az elnöki szerepkört egy pillanatra levetve én is hozzászóljak!
Első megjegyzésem az, hogy én tökéletesen megértem az ellenzék képviselőit. Mint arra Mohácsi képviselő úr utalt, az, hogy a kutya megharapja a postást, nem hír. Az, hogy az ellenzék nem támogatja a benyújtott költségvetés-tervezetet, az nem hír. Az, hogyha a postás megharapja a kutyát, az, hogyha az ellenzék kivonul a bizottsági ülésről, az hír. Ha tehát az ember PR-, média-, kommunikációs szempontokat tart szem előtt, akkor az a helyes magatartás, hogy ilyenkor ki kell vonulni, mert akkor a média utánuk megy, és interjúkat készít a folyosón a kivonuló képviselőkkel.
Kormos képviselő úr azt mondta, hogy nem vállalhatjuk, és az ellenzék sem vállalhatja fel annak a felelősségét, hogy egy el nem fogadott költségvetés esetén a pénzpiacok szereplőinek a pszichológiája miatt olyan helyzetbe kerüljön az ország, amilyenbe kerül. Én azt gondolom, hogy ez így igaz, hozzátéve, hogy ennek a felelősségét természetesen az ellenzéki képviselők nem is vállalják, hiszen pontosan tudják, hogy a költségvetést nélkülük és az ő ellenükben is meg fogjuk szavazni, vagyis azt gondolom, hogy különösebb tét nélkül blöffölnek, amikor kivonulnak, és amikor bejelentik, hogy ők ebben nem vesznek részt.
Most már valamit magáról a költségvetésről! Tisztelt bizottság, ez egy nagyon kegyetlen költségvetés. Kegyetlen vagy legalábbis szigorú és fegyelmezett volt már abban a változatában is, mielőtt a kormány átdolgozásra visszakérte volna; akkor is óvatos és - amennyire meg tudom ítélni - megalapozott számokkal, folyamatokkal operált. Azóta két alapvető változás következett be: egyszer a 3 százalékosra tervezett gazdasági növekedést 1,2 százalékosra, ezt követően az 1,2 százalékos kilátást nulla-mínusz 1 százalékosra, tehát stagnálás és recesszió közötti helyzetre módosították. Ha egy 3 százalékos növekedés esetén olyan költségvetést kellett volna elfogadnunk, amilyet benyújtottunk, akkor, azt gondolom, a kormány által, a miniszterelnök úr által tegnap bejelentett intézkedések a közszférára, illetőleg a nyugdíjasokra vonatkozóan éppen csak a felszínét mutatják meg annak, hogy milyen következményei lesznek ennek a költségvetésnek. Nem mi hoztuk létre ezt az állapotot. Ezt az állapotot a világ gazdasága, a világ pénzpiaca hozta létre, az a világpiac, amely sajnos úgy van berendezkedve, hogy az Egyesült Államok a gazdasági túlerejével saját adósságai jelentős részét meg tudja fizettetni másokkal. Most ennek vagyunk az áldozatai. Ez nem egy öröm, de ennél csak egy rosszabb helyzet lenne: hogyha nem vennénk tudomást erről a helyzetről.
A másik megjegyzésem: az elmúlt napokban a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az európai intézményekkel megkötött megállapodások - ha a médiában közös hírek igazak - összességében 25 milliárd dollárnyi segítséget, tartalékalapot jelentő megállapodásokra vonatkoznak. Tisztelt bizottság, én nem tudok visszaemlékezni olyan helyzetre, amikor a Nemzetközi Valutaalap nem ilyen volumenű, ennél lényegesen csekélyebb hitelt bárkinek külön szigorú feltételek nélkül adott volna. Itt most a Nemzetközi Valutaalap azt a feltételt szabta, hogy csináljunk egy reális költségvetést, csináljunk egy olyan költségvetést, amely abból indul ki, ami tényleg várható a jelenlegi helyzetben. Én azt gondolom, hogy ez nem egy különösebben szigorú feltétel; azt gondolom, hogy mindenképpen olyan költségvetést kell csinálni, ami a pillanatnyilag rendelkezésre álló információk szerint várható helyzetből és nem az elképzeléseinkből, a vágyálmainkból, de még csak nem is a jövőre a legoptimistább előretekintések szerint kialakuló helyzetből indul ki.
A harmadik megjegyzésem pedig most már tényleg az oktatási bizottság által felügyelt területre vonatkozik. Én szeretném az elismerésemet kifejezni azért, hogy a kormány ebben a változatban is, ebben a helyzetben is tartotta magát ahhoz a deklarációjához, miszerint az oktatást, ezen belül a közoktatást, a tudást, a műveltséget a politikájában a prioritások közé és az első helyre teszi. Abban a helyzetben, amikor egyes vélemények szerint 350, mások szerint 430 milliárd forintnyi kiadást kell levágni abból, ami már eredetileg sem volt igazán gáláns költségvetési kiadási oldal, ebben a helyzetben, mint Kormos képviselő úr is utalt rá, az Új tudás programra szánt 13 milliárd, 12 egész - nem tudom - nyolctized milliárd forintnyi összeg érintetlen maradt.
Megemlékeztek képviselőtársaim a teljesítménymutatóról, amely csaknem 10 százalékos mértékben növekszik a költségvetés benyújtott tervezete szerint. Ha ezt összevetjük a jövő évre várt 4,5 százalékos, illetőleg a világon végigsöprő pénzpiaci válság miatt várható defláció esetén még ennél is alacsonyabb jövő évi inflációval, akkor ez 6-6,5 százalékos reálérték-növekedést jelent, amit azt gondolom, hogy kevésbé ínséges időben is meg kellene becsülni.
Ugyancsak említést tett, Kormos képviselő úr a kollégiumi normatíva csaknem 13 százalékos emeléséről. Ez a normatíva ismeretes módon minden évben kényes kérdés volt. Ismeretes módon minden évben elmondtuk, és a kormány-, ellenzéki oldalon egyetértettünk abban, hogy ez egy olyan normatíva, ahol nem indokolatlan a teljes költséget fedezni, hiszen az, aki a kollégiumot fenntartja, az önmaga a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt ennek fenntartásában, tehát bármire szívesebben ad ki pénzt, mint a kollégium fenntartására.
Szeretném megemlíteni azt a tényt is, hogy a tegnap bejelentett intézkedések a közszférát illetően, tehát a tizenharmadik havi illetmény felfüggesztése, nem folyósítása, illetőleg a bérbefagyasztás, ez a közszférát a legszerényebb várakozások szerint is mintegy 10 százalékos reálkereset-csökkenéssel fogja sújtani. Ez alól nyilvánvalóan nem lehetnek kivételezettek a pedagógusok sem. Az azonban tény, hogy a pedagógusok egy hasonló mértékű reálkereset-csökkenést az elmúlt években már elszenvedtek akkor, amikor a pedagógus óraszámokat kettővel megemeltük minden ellenszolgáltatás nélkül. Ennek a gyakorlati következménye az lett, hogy a pedagógusok reálkeresete mintegy 10 százalékkal csökkent.
Méltányos az, hogy ha kivenni a jövő évi reálkereset-csökkenés alól a pedagógusokat nem is lehet, valamit ebből az őket kétszer sújtó hátrányból visszakapjanak. Ebben a költségvetésben ez is szerepel. Az Új tudás program keretében és más rovatokon összesen 9,1 milliárd forint olyan bérjellegű előirányzat szerepel, amely bérjellegű előirányzat igaz, feltételekhez, minőséghez, tevékenységhez, élethelyzethez kötötten, de mégiscsak a pedagógusok bérét hivatott emelni. Azért felhívnám a figyelmet, hogy ez egy pedagógusra vonatkozóan évi 70 ezer forintot jelent, ami megint csak azt kell mondanom, hogy kevésbé ínséges időkben is megbecsülendő volna.
Mindezek következtében tehát nemcsak arról van szó, hogy a költségvetést a jelenlegi helyzetben, annak minden kínja és keserve ellenére kénytelen volnék támogatni, de azt kell mondanom, hogy az oktatást, és ezen belül elsősorban a közoktatást illető rendelkezései és előirányzatai okán én ezt a költségvetést nemcsak kényszerűséggel, jó szívvel is támogatni tudom. Köszönöm szépen.
Akkor visszazökkenek az elnöki szerepbe. Földesi képviselő úr kért szót.
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Korántsem azért, mert valami halált megvető bátorságnak tűnik itt az ellenzék távollétében véleményt nyilvánítani, de meg nem állom a sort, hogy ne szólaljak meg. Nem túl hosszasan, csak néhány dologgal kiegészítve mindazt, ami itt elhangzott, és az előttem szólóval teljesen egyetértek.
Egy picit még erre a purparléra visszatérve: én azért szeretném elmondani, hogy nem mi mondtuk, hanem egy kormányfő egyszer 1998 és 2002 között, hogy működik a parlament ellenzék nélkül is. Én akkor nem voltam parlamenti képviselő, megyei közgyűlési tag és helyi önkormányzati képviselő voltam, de roppant zavart engem ez a kijelentés, mert felmutatott egy filozófiát. Én nem gondolnám, hogy működik a parlament az ellenzék nélkül. Van annak persze valami igazságtartalma, amit elnök úr elmondott, hogy mekkora késztetés élni a médianyilvánosság lehetőségével, de én azért azt gondolom, hogy rendkívüli helyzetekben rendkívüli hozzáállás szükségeltetik. Kérdezik tőlem választók is és kollégák is, hogy mi történik itt, mi zajlik itt, és mi az, hogy egyik napról a másikra kell hallaniuk a magyar társadalom tagjainak azt, amivel naponta szembesülnek.
Én erre nagyon egyszerűen csak a saját, mindennapi életünkből vett példával szeretném mondani, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt baj, a betegség kiderülte előtt még egy picivel nem voltunk betegek, hanem egészségesek voltunk. Nem az a bölcsesség, amikor kitérek valami elől, hanem amikor jön a baj, akkor szembemegyek vele, és megpróbálom azt minél hamarabb kivédeni.
Azt gondolom, hogy nyilván egy társadalomnak, egy országnak, egy állami költségvetésnek természetszerűleg ez az első számú dolga, tehát ha ezt lefordítjuk a szakmára, akkor is, azt kell néznem, hogy mi a legkisebb baj mindabból, amit mi elhatároztunk. Itt többen szóltak róla, nem akarnám megismételni, hogy azért az Új tudás program ügyei és az oktatási fejezet fontos dolgai az imént elhangzott bérjellegű döntéseken túlmenően azért magát az ágazatot nem sújtják, illetve igyekszik kikímélni, márpedig ennek a kormánynak a prioritásai közé tartozik, sőt az első számú prioritása ez a programsor.
Hadd mondjam el, hogy amiben én nagyon optimista vagyok, és amiben azért bízom, merthogy ez nem hazai költségvetési forrás, hanem uniós forrás is, ezt együtt fogadtuk el a 2013-ig terjedő időszakra, szóval annak a fejezetein belül az a hatalmas pénzösszeg, még ha ennek a duplája, a triplája is elkölthető lenne, azért a rendelkezésünkre áll. A beruházásokra gondolok, ami reményeink szerint nem sérül azért a következő hónapokban, években.
Szeretném elmondani, hogy én egy olyan városból érkeztem, Békés megyéből, egy hátrányos helyzetű megyéből, egy olyan városból, ahol mi két oktatási beruházást is elnyertünk ezen a programon, összesen 700 millió forint értékben. Ha a gyerekekért van az iskola, és nem l'art pour l'art gondolják a munkájukat a tisztelt kollégáink, akkor azzal együtt is, hogy senki nem szeret a borítékban egy fillérrel is kevesebbet hazavinni, mint amennyit várt, amennyit megszokott vagy amennyit esetleg ígértek neki korábban, míg nem volt baj, azért azt gondolom, hogy a mi ágazatunkat illetően az nem egy elhanyagolható szempont, hogy azért a következő időszakban is - a következő hónapokban, években - olyan oktatási beruházások tucatjai, ha mondhatom, százai valósulnak meg, ami korábban nem volt, és azért a mai viszonyok között, amiről már sokszor esett ma szó, nem akarom ismételni, azért ez nem egy elhanyagolható dolog.
Mindennel egyetértve, az eddigi hozzászólások, az eddig elmondott érvek többségével egyetértve, és azt magam is erősítve, azt gondolom, hogy vállalható a jelenlegi helyzetben ez a költségvetés. Még akkor is - és egy picit ezzel fejezném be, megint visszautalok, és én sem vagyok annyira megengedő, mint elnök úr, és csatlakoznék ez ügyben Tatai-Tóth András kollégámhoz, képviselőtársamhoz, hogy láttunk olyat is abban a bizonyos imént idézett időszakban, amikor kétéves költségvetést tisztán politikai és parlamenti matematikai szempontból csinált meg az akkori kormány. Hol volt az a békebeli világ a mai világhelyzethez képest, a mai európai helyzethez képest és Magyarország mai gazdasági helyzetéhez képest? Ennek fényében azt gondolom, hogy ez az előterjesztés elfogadható, én általános vitára javaslom, és majd nyilván a parlamentben elfogadásra is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Annyi megjegyzést még engedjen meg, képviselő úr, hogy azért abban a békebeli, jó helyzetben elfogadott kétéves költségvetésnek a második évben már egyetlen száma sem volt igaz. (Deák Istvánné: Így van!)
További megjegyzés, hozzászólás? Deák Istvánné képviselő asszony!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy nagyon rövid gondolat, egy fontos dolgot elfelejtettem megemlíteni a hozzászólásomban, ez pedig a korai fejlesztéssel kapcsolatosan egy olyan terület rendezése, ami szintén az Új tudás programban szerepel: az óvoda-bölcsőde, mint új intézménytípus megalkotása. Nagy örömmel vettem, hogy ebben a költségvetésben ennek a finanszírozása is megoldódott, hiszen nagyon sok kistelepülésnek volt gondja, problémája, hogy nem tudott bölcsődét finanszírozni, működtetni, de esetleg az óvodákban volt olyan kapacitása, ahova a három éves kor alatti gyermekeket is fel tudta volna venni. Most ezek a lehetőségek adottak, amivel ismét esélyteremtést hoztunk talán akár a szülők, akár a gyerekek, akár az önkormányzatok számára. Úgyhogy ez is egy fontos kérdés, amit, kérem, mindannyian támogassunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben további hozzászólás nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor lezárom a vitát, és az előterjesztőknek adom meg a szót válaszadásra. Én megint önökre bíznám, hogy milyen sorrendben szólnak. (Koleszár Katalin jelzésére:) Tessék parancsolni, Koleszár Katalin asszony.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Csak néhány megjegyzést szeretnék tenni. Talán szerencsésebb lett volna azzal indítani vagy befejezni az előző hozzászólásomat vagy a törvényjavaslat bevezetését. Természetesen folyamatosan számol a Pénzügyminisztérium, ahogy azok a makro paraméterek változnak, illetve ahogy a hírek érkeznek, a kollégák úgy változtatják a makro paramétereket, tehát ez egy folyamatos számolás, folyamatos figyelése a helyzetnek. De nem lehet ennek megfelelően minden egyes órában korrigálni a költségvetési törvényjavaslatot, ezért nem létezik másik. Én úgy gondoltam, hogy amennyiben a bizottság ezt a törvényjavaslatot vette a napirendjére, akkor erről kell beszélnem, és nem arról, ami majd lesz. A javaslat természetesen, ahogy önök is említették, módosító indítvánnyal korrigálva lesz abban a pillanatban, amint valami véglegeződik, tehát amennyire már belátható helyzet van. Erről tegnap már szó esett több fórumon is, a költségvetési bizottságban is, hogy bizonyos paramétereket már jól, jó becsléssel meg lehet határozni. Ehhez kapcsolódóan a költségvetés számait nyilván át kell számolni, tehát hiába tudjuk, hogy a GDP változása nagyjából milyen lesz, ehhez képest a költségvetést előállítani nem egy rövid idő.
A másik megjegyzésem félig-meddig az Állami Számvevőszék véleményére adott reakcióhoz kapcsolódik. A benyújtott költségvetési törvényjavaslatban 274 milliárd forint tartalék szerepel. A 2. számú melléklet tartalmazza a költségvetés mérlegét, a mérlegben ez az összeg megtalálható, és ebből 78 milliárd forint csak a stabilitási tartalék, ami az idei központi egyensúlyi tartaléknak felel meg körülbelül tartalmában. Ez tehát szerintem egy nagyon fontos szám.
A harmadik megjegyzésem pedig a túlléphető előirányzatokra vonatkozik. Az Állami Számvevőszék véleményében szerepelt az, hogy nagyon sok túlléphető előirányzatból visszalépés történt az előző törvényjavaslathoz képest. Ennek részben az az oka, hogy a makro paraméterek az ezekhez az előirányzatokhoz tartozó kifizetési összegeket módosítják, tehát ha az infláció csökken, akkor természetesen a kifizetési összegek is csökkennek. Ez nem arról szól, hogy onnan vettünk el, ahonnan úgyis ki kell majd fizetni, egyrészt; másrészt pedig a központi költségvetés fejezeteinél kifejezett előírás volt, hogy a tárcák javaslatai, a tárcák módosító javaslatai nem érinthetik azokat az előirányzatokat, amelyek túlléphető előirányzatok, így például a humán-előirányzatokból sem lehetett visszavenni, mert azok úgy lettek megtervezve, hogy fedezetet biztosítsanak a jövő évi kifizetésekre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Bencze Péterné jelzésére:) Márta, parancsoljon!
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Ha jól értettem a kérdést, akkor az valami olyasmire vonatkozott, hogy hogyan alakulnak az önkormányzatok jövő évi kondíciói - gondolom, hogy nem csak a keresetalakulást tekintve. Összességében 1427 milliárd forint az, amit szabályozott forrásként biztosít a központi költségvetés az önkormányzatok számára. Növekedését tekintve a 2008. évi országgyűlési előirányzathoz viszonyítva ez egy 7,8-7,9 százalékos emelkedést mutat. A közoktatás ezen belül egy picit jobban áll a benyújtott javaslatban 8,3 százalékkal. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen belül természetesen az átengedett személyi jövedelemadó-bevétel mint forrás jobban növekszik, az állami támogatások kevésbé.
Ezen belül a keresetek hogy néznek ki? Összességében a 2008. évi bérintézkedések hatása, ami az idei költségvetési törvényben még központosított, tehát a központi költségvetésben tervezett előirányzat volt, az új előirányzatként épül be az önkormányzati költségvetésbe, de nyilván feladat van mögötte. Ez összesen 38,2 milliárd forint volt, amelyből a közoktatás, mint bérigényes ágazat, közel 22 milliárd forinttal részesedik. Igazából tehát ez az, ami a közoktatási normatív hozzájárulásokba leginkább beépült.
Hogy a tegnap bejelentett intézkedések mit fognak generálni az önkormányzati szabályozásban, és hogy ezen belül a közoktatást hogyan fogják azok érinteni, azt még természetesen nem lehet tudni. Én is csak azt tudom mondani, hogy számolunk. De a nagyságrendet tekintve még annyit elmondok, hogy az az 1427 milliárd forint az összes önkormányzati bevételi forráson belül 41, 41 feletti százalékot tesz ki, saját bevételekkel közel 30 százalékkal számolunk, a fejlesztési célú bevételi források 11 százalékot, de ebből az uniós források 7,4 százalékot tesznek ki. És ami még hiányzik a 100-hoz, azt úgy hívjuk, hogy támogatás értékű bevételek. Ezen belül nem minket, mármint a közoktatást érintő bevételek vannak, hiszen itt az Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszközökről van szó, ami 12 százalék körüli bevételi forrást jelent. Úgyhogy kondícióban így néz ki.
Egyébként a szabályozáson belül továbbra is működik az úgynevezett jövedelemkülönbség-mérséklési rendszer, ami az egyes településtípusok között hivatott kiegyenlíteni a kondíciókülönbségeket. Ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Hámoriné Maróti Györgyi: Nem, köszönöm.) Nem, köszönöm.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Tisztelt Bizottság! Ezzel a döntés küszöbére érkeztünk. A benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell szavaznunk. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, általános vitára... (Tatai-Tóth András felemeli a kezét.) A képviselő úr már szavaz? (Tatai-Tóth András: Én már szavazok!) Ja, bocsánat !(Derültség.) Azért hadd tegyem fel a kérdést, csak a forma kedvéért, jó? (Derültség.) Kérdezem tehát, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak találja-e a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számon benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
(Tatai-Tóth András jelzésére:) Képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Az erről a napirendi pontról szóló jegyzőkönyvet azonnalra szeretném kérni.
ELNÖK: Ezt természetesen biztosítani fogjuk, legalábbis kérni fogjuk, aztán meglátjuk, hogy sikerül-e.
Köszönöm szépen. (Az előterjesztők képviselőinek:) Önöknek is köszönöm a megjelenést.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/6530. számú törvényjavaslat
Tisztelt Bizottság! Az elfogadott napirendnek megfelelően most soron következik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat, amelyet T/6530. számon kaptak kézhez. Két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.) Tisztelt bizottság, a két perc letelt, folytatjuk a munkát. Köszöntöm az imént már meghatározott napirendi pont előadóját, Magyar Bálint képviselőtársunkat. Kérem, foglaljon helyet, képviselő úr. (Dr. Magyar Bálint helyet foglal a tárgyalóasztalnál.) Megadom a szót képviselő úrnak mint a napirendi pont előterjesztőjének.
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a törvénymódosító csomag valójában a felsőoktatási intézmény reform befejezésének egy szükséges lépése. A magyar felsőoktatási intézmények az oktatási és az akadémiai kérdésekben teljes autonómiát élveznek, és az oktatási és az akadémiai kérdésekben a bolognai folyamat bevezetésével Magyarországon gyakorlatilag az európai felsőoktatási tér részévé is váltak. Ugyanakkor ez az autonómia a felsőoktatási intézményeknél nem terjed ki teljes körűen a vagyonhasznosítási és gazdálkodási kérdésekre, ilyen értelemben féloldalas ez az autonómia, mondhatnánk azt is, hogy a felsőoktatási intézmények egyfajta állami gyámság alatt, a kiskorúság állapotában vannak tartva. Ráadásul hogyha európai perspektívában nézzük ezt a kérdést, akkor a nyugat-európai állami egyetemek már régóta, de a kelet-európai országok jó néhányában is jóval nagyobb gazdálkodási és vagyonhasznosítási, vagyongazdálkodási szabadsággal rendelkeznek az állami egyetemek, mint magyar társaik. Ez a magyar felsőoktatás intézményei számára egyfajta versenyhátrányt jelent bizonyos értelemben már most is, de középtávon és hosszú távon mindenképpen.
Ez a törvénycsomag négy elemből áll. Az első az állami vagyonnal való szabadabb gazdálkodásról szól, az állami törzsvagyonról, amelyet most is használnak a felsőoktatási intézmények, de rengeteg megkötéssel. Ezt a vagyongazdálkodási szabadságot az indokolja, hogy a jelenlegi felsőoktatási vagyon bizonyos értelemben kihasználatlanul, hasznosítás nélkül, megfelelő hasznosítás nélkül áll, másrészt pedig azokat a strukturális változásokat, amelyeket az oktatás, a kutatás, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások érdekében végre kellene hajtani, vagy pedig az ezekhez kapcsolódó kutatási, gazdálkodási, ipari tevékenységek vonzásához meg kellene teremteni, nem tudja a jelenlegi formájában biztosítani. Ezért ez a javaslat arról dönt, arról döntene, hogy a felsőoktatási intézmények az általuk kezelt állami törzsvagyon tulajdonosaivá váljanak.
Felmerül a kérdés, és én ezt egy fontos kérdésnek tartom, hogy milyen garanciális elemek biztosítják azt, hogy ez az állami törzsvagyon ne olvashasson el, egy felelőtlen gazdálkodás révén ne tűnhessen el. Mellékesen megjegyezném, hogy 1990-ben, amikor az önkormányzatoknak átadtuk a teljes vagyont, az állami vagyont, akkor mindenfajta garanciális elem nélkül tettük meg ezt, és 2007-ben, amikor a Magyar Tudományos Akadémia megkapta a teljes állami vagyont, akkor is lényegében korlátozások nélkül lett annak a vagyonnak a tulajdonosa, és ezzel szemben semmilyen ellenvetés nem hangzott el. A felsőoktatási intézmények esetében most mégis vannak ilyen ellenvetések, de garanciális elemek is bekerültek ebbe a törvényjavaslatba, ráadásul meglehetősen részletesen.
A 11. §-ban szerepel az, hogy az állami felsőoktatási intézmény a kezelésében lévő vagyont csak az alaptevékenységéhez illeszkedő feladatokra használhatja, tehát oktatásra, kutatásra és ezekkel összefüggő szolgáltatásokra. A másik, a második garanciális elem, hogy ezt az Állami Számvevőszéknek kell ellenőriznie. A harmadik garanciális elem, hogy a törzsvagyon értékének maximum a 33 százalékáig lehet megterhelni. A negyedik garanciális elem, hogy ha értékesítik, elidegenítik az ingatlant, akkor azt kifejezetten csak az ingatlanvagyon fejlesztésére és az intézmény alaptevékenységét szolgáló új infrastruktúra fejlesztésre lehet fordítani, tehát nem kerül ki az állami törzsvagyonból, nem csökken az állami törzsvagyon mennyisége, hanem átstrukturálódik. Önök bizonyára ismerik azokat a beruházásokat és fejlesztéseket, amelyek egy szétaprózott, nem campusszerűen működő felsőoktatási vagyonnak a koncentrációját segítik elő, mondjuk a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen nemsokára át fogjuk adni az általános orvosi kart, amely felváltja az eddigi helyzetet, amikor 13 elkülönült helyen folyt a képzés. Ezeknek az ingatlanoknak az egyik részét eladják, más részét más oktatási vagy kutatási célra hasznosítják, amit eladnak, annak az árát meg beforgatták ebbe az új létesítménybe. Ugyanígy történt ez - hogy megint a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet hozzam fel példaként - a fogorvosi kar esetében, és ez teszi lehetővé, ez tette lehetővé, hogy ne öt elkülönült helyen képezzék a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatóit, hanem egyetlenegy helyen. A bécsi orvostudományi egyetemről klinikai gyakorlatra járnak át, természetesen fizetve a Semmelweis Orvostudományi Egyetemnek, hogy az új infrastruktúrát használni tudják.
Az ötödik garanciális elem ebben az, hogy az átruházott vagyonnal kapcsolatos intézményi gazdálkodás jogszerűségét a gazdasági tanácsban a Magyar Nemzeti Vagyontanács Zrt. által delegált tag ellenőrizheti, és szabályszegés esetén köteles eljárni. A hatodik garanciális elem, hogy amennyiben az átruházott vagyonnál, az átruházott ingatlanvagyonnál szabályszegés történik, akkor az államháztartásért felelős miniszter visszaveheti az egyetemtől az állami vagyont. Az utolsó, a hetedik garanciális elem pedig az, hogy amennyiben a felsőoktatási intézmény valamiért megszünteti a tevékenységét - amire én egyébként nem látok sok esélyt semelyik esetében sem -, akkor ez a vagyon visszakerül az állam tulajdonába.
Olyan garanciákkal akartuk körülbástyázni ezt a gazdálkodási szabadságot, amelyek gyakorlatilag kizárják ennek a vagyonnak a felélését és elherdálását az egyetemek részéről. Látszik, hogy folyó költségekre ez a vagyon vagy ennek bármilyen hasznosításából vagy elidegenítéséből származó eszköz nem fordítható, ez tehát meglehetősen szigorúan szabályozott a törvényjavaslat esetében. Ezekről a garanciális elemekről egyébként - nem mind a hétről, hanem korábban még hármat vetett fel Hiller István miniszter úr, ezek mind beépítésre kerültek ebbe a törvényjavaslatba - jó néhány hónappal ezelőtt tárgyaltam a miniszter úrral.
A módosítócsomag második eleme a felsőoktatási intézmények vállalkozási szabadságának a biztosításáról szól. Azt látni kell, hogyha mondjuk történeti példákat nézünk, hogy a Silicon Valley úgy alakult ki, hogy a Stanford University egy ipari parkot létesített ott. Ma már a fejlett világban az igazán nagynak, komolynak számító egyetemek innovációs parkokat, ipari parkokat létesítenek, ezekben tulajdont szereznek, spin-off cégeket, start-up cégeket indítanak útnak, és mindaz a szellemi termék, amely az egyetemen létrejön a kutatás-fejlesztés révén, az a magántőkével közös vállalkozásokban próbál meg hasznosulni, hiszen az ezek hasznosításával járó kockázatot önmagában egy egyetem vállalni nem tudja, ráadásul nincsenek is hozzá likvid eszközei. Ráadásul itt nem pusztán arról van szó, hogy a szellemi termékek hasznosulni tudjanak, hanem arról is, hogy az egyetemek környezetébe innovációs és ipari cégeket kell vonzani ahhoz, hogy az egyetem ne pusztán a tudás átadását szolgáló intézmény, hanem a tudás termelését és ezáltal a gazdaság egyik húzóerejét is jelentse. Ehhez a gazdálkodás szabadságának a növelése szükséges, nevezetesen az, hogy az egyetemek korlátozott kockázatvállalással, kisebbségi tulajdonosként is beszállhassanak vállalkozásokba. Szeretném megjegyezni, hogy az európai uniós támogatások egy jelentős része ma már például a GOBE-ban egyetemek által csak akkor elérhető, ha az egyetemek vállalkozási formában pályáznak ezekre. Az új Európai Innovációs és Technológiai Intézet és a kialakítandó elvek szerint szoros együttműködést kell létrehozni az egyetemek, a kutatóintézetek és a gazdaság világa között, és ez a szoros együttműködés jogi személyiséget fog a közeljövőben jelenteni. Ez azt jelenti, hogy ebben kisebbségi tulajdonosként vesznek majd részt az egyes partnerek és az egyes résztvevők, ami tehát azt jelenti, hogy az egyetemek számára lehetővé kell tenni, és biztosítani kell azokat a jogi formákat, amelyekben akár a hazai terepen a gazdaság szereplőivel kapcsolatba tudnak lépni, akár pedig a nemzetközi terepen egyáltalán hozzáférhetővé lehet tenni majd ezeket a forrásokat a számukra. A második eleme, pillére ennek a módosítócsomagnak tehát ezt szolgálja.
A harmadik elem a gazdasági tanácsok szerepének a növelése a döntés-előkészítésben. Az Alkotmánybíróság 2005-ös határozata alapján tekintettel voltunk arra, hogy a szenátustól döntések nem vonhatók el. Ez a javaslat azt szolgálja, hogy vezessünk be egy olyan rendet, amikor szavazati joggal a gazdasági tanácsnak csak a szenátus által delegált tagjai rendelkeznének, és a gazdasági tanács a gazdálkodási, vagyonhasznosítási, vagyongazdálkodási, vállalkozási, költségvetési kérdésekben egy előterjesztő szerepet kapna a szenátus felé, és természetesen a szenátus dönt azokról a kérdésekről, amelyeket elé terjesztenek, hiszen magának a döntésnek a kompetenciája továbbra is a szenátusnál maradna.
A törvénycsomag negyedik eleme pedig azt célozza meg, hogy megkönnyítsük a magyar felsőoktatási intézmények európai felsőoktatási térbe való bekapcsolódását azáltal is, hogy olyan képzéseknek, amelyeket az Európai Unióban már akkreditáltak, a szakalapítási kérelmét lényegében egy automatikus eljárássá alakítsuk, miközben a szakindítás kapcsán a MAB-nak azt kell ellenőriznie, hogy az adott szak, a megalapított szak indításához szükséges tárgyi és személyi feltételek rendelkezésre állnak-e, ami természetesen továbbra is érdemben vizsgálandó lenne a részéről. Ez lehetővé tenné azt, hogy olyan képzések, amelyek az Európai Unió országaiban esetleg évtizedek óta zajlanak, ne szenvedjenek további késést, ha Magyarországon, a magyar felsőoktatásban ezeket meg akarják jeleníteni.
A javaslat benyújtása előtt a felsőoktatási élet jó néhány szereplőjével megpróbáltam egyeztetni, így a garanciák tekintetében Hiller István miniszter úrral, ahogy azt említettem, a Rektori Konferencia elnökével, Rudas Imrével, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnökével, Mang Bélával és néhány rektorral: Mészáros Tamás rektor úrral a Corvinus Egyetemről, Faragó Sándor rektor úrral a Nyugat-magyarországi Egyetemről, Hauser Zoltán rektor úrral az Eszterházy Károly Főiskoláról, Szabó Gábor rektor úrral a Szegedi Egyetemről, Tulassay Tivadar rektor úrral a Semmelweis Orvostudományi Egyetemről, hogy szondázzuk ennek a javaslatcsomagnak a támogatottságát. Az olyan elemeket, amelyek konfliktust jelentettek volna, kiemeltük ebből, és már direkt nem terjesztettük be Sándor Klára képviselőtársammal, és igyekeztünk áttekinteni az ehhez meglévő támogatást. A tegnapi nap folyamán egyébként a Rektori Konferencia elnöksége hivatalosan is támogatta ezt a javaslatot, javaslatcsomagot, a rektorok, akiket felsoroltam, egyöntetűen és egyhangúlag támogatják ezt. Lényegében a rektorok, akiket felsoroltam, egy jelentős része tagja magának a Rektori Konferencia elnökségének is, és úgy érzik, hogy a felsőoktatási reform befejezéséhez, illetve a felsőoktatási reform sikeréhez ezek a javaslatok hozzátartoznak. Elnézést, kifelejtettem Magda Sándor rektor urat, aki szintén részt vett azon a tanácskozáson és az előzetes anyagok cseréjében.
A benyújtás előtt a minisztériumnak, az oktatási tárcának egyébként rendszeresen megküldtük az anyag különböző változatait, hogy lehetőleg egy olyan verzióval állhassunk a parlament elé, amely meglehetősen széles támogatottságot élvezhet.
Ki kell térnem néhány, a sajtóban megjelent ellenvetésre is. Ezek közül az egyik az, hogy itt egy privatizálásról van szó. Ennek a javaslatnak énszerintem semmi köze a privatizációhoz. A másik ellenvetés, ami felmerült, hogy ez a tandíj rejtett bevezetését jelentené. Mindenki tudja, hogy én egyébként tandíjpárti vagyok, de aki egy kicsit is ismerős a magyar felsőoktatás világában, az nagyon jól tudja, hogy államilag finanszírozott hallgatók vannak állami egyetemeken is és magánegyetemeken is, költségtérítéses hallgatók vannak magánegyetemeken és állami egyetemeken is. Annak, hogy tandíj van-e Magyarországon, semmi köze, az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy az egyetemek élnek-e ezzel a szabadsággal.
A kérdés számunkra az, amit egyébként a szakmai alapon túl meg kell vizsgálni, és meg kell tenni, hogy ez egy bizalmi kérdés is. Mi indokolja azt a különbségtételt, hogy az önkormányzatokban laikus testületek minden garancia és korlátozás nélkül teljes szabadsággal dönthetnek a vagyonról? Mi indokolja azt, hogy az akadémiai kutatóintézetek vagyonáról maga az Akadémia szabadon dönthet? Mi indokolja, hogy ezt a szabadságot az egyébként az ünnepi beszédekben sokat dicsért felsőoktatási élet szereplőinek nem adjuk meg? Énszerintem semmi. Ráadásul azt kell mondjam, hogy a környező országok példái is azt mutatják, hogy ez a lépés előbb-utóbb elkerülhetetlen, előbb-utóbb meg kell hozni. Nagyon nehéz indokolni azt, hogy egy kassai egyetem miért rendelkezhet szabadon a vagyonával, miért lehet úttörő szerepe abban, hogy ipari parkot, innovációs parkot hoz oda, hogy azt megfelelően fejlessze, és így tovább, és mindezzel mondjuk egy miskolci társa, a Miskolci Egyetem nem tud élni. Ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni. Ráadásul azok a reformelemek, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, költségvetési többletforrást nem igényelnek, ellenkezőleg: energiákat szabadít fel, lehetőséghez juttatja az egyetemeket, végső soron egyébként, azt kell mondjam, még növelni is képes a költségvetés bevételeit, és nem azért, mert bármilyen felsőoktatási támogatást kiiktatna a rendszerből, hiszen ez nem érinti a felsőoktatás támogatásának a rendszerét, a javaslat ezen semmit nem változtat, és nem is nyit kaput arra, hogy ezt megtegye, ezzel szemben valóban energiákat szabadít fel.
Én úgy érzem, hogy azokat a szenátusokat, amelyekben a hallgatói önkormányzat egyharmad résszel vesz részt, amelyekben a felsőoktatás jeles szereplői vesznek részt választott alapon, azokat a magyar parlament 18 évvel a rendszerváltás után felnőttként kezelheti abban, hogy ezekkel a garanciákkal körülbástyázva, de mégis megadja nekik azt a jogot, hogy a vagyoni, vagyongazdálkodási, gazdálkodási kérdésekben szabadabban járjanak el. Én nem hiszek az állami bürokráciák mindenhatóságában, nem hiszem azt, hogy minisztériumi osztályvezetők egy teljes szféra nevében jobban tudnak dönteni arról, hogy egy egyetem az egyik ingatlanát átcserélheti-e egy másikra, mert az egyiken éppen egy kollégiumot akar építeni. Nem hiszem azt, hogy ezt minisztériumi osztályvezetők, osztályvezető-helyettesek jobban el tudnák dönteni ezeket a kérdéseket.
Én bízom az egyetemek vezetésében, bízom az ott lévő hallgatókban is, hogy meg tudják ítélni azt, hogy a vagyon hasznosítása hogyan szolgálja a leginkább az egyetemek fejlődésének és fejlesztésének az érdekeit. Ehhez kérem a bizottság támogatását, és azért szeretnénk azt, ha a törvényjavaslat vitája mihamarabb megtörténne, mert azt kell hogy mondjam, hogy abban a válságos helyzetben, amelyben vagyunk, nekünk nemcsak arról kell döntenünk, hogy éppen milyen költségvetési megszorításokat alkalmazunk különböző területeken, hogy ebből a válságból ki tudjunk lépni, hanem számba kell venni azokat a lehetséges reformintézkedéseket is, amelyek azt biztosítják, hogy költségvetési szigorítás és költségvetési többletkiadás nélkül, egyszerre, hogyan lehet energiákat, a gazdaságot fejlesztő energiákat felszabadítani. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Szeretném bejelenteni, hogy a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a kormánynak hivatalos álláspontja csak a jövő héten lesz, ezért a kormány képviseletében egyelőre senki nem nyilatkozik a törvényjavaslat kormány általi támogatottságáról.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom a napirendi pont vitáját. (Tatai-Tóth András jelentkezik.) Tatai-Tóth képviselő úr kért elsőként szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy Magyar Bálint képviselő úr elmondotta az imént, négy fontos területet érint a beterjesztett törvényjavaslat, és mind a négy terület olyan - akár a gazdasági tanácsok szerepének a korszerűsítése, akár a vagyongazdálkodással kapcsolatos tevékenység, akár a vállalkozási tevékenységbe való bekapcsolódás vagy az akkreditáció -, amely mindenképpen nagy figyelmet érdemel, és valóban mind a négy terület összefüggésben van a megkezdett és folyó felsőoktatási reformfolyamattal.
A képviselő úr említette, hogy a felsőoktatás bizonyos szereplőivel egyeztetést folytatott. Az én véleményem az, hogy a további szereplőkkel, a véleményezésre jogosult testületekkel folytatni kell az egyeztetést, hiszen - ahogy a sajtóban megjelent - a munkavállalói érdekképviseletek és néhány egyetemi testület nem nyilatkozott támogatóan a törvényjavaslatról.
Kétféle szempontot mindenképpen figyelembe kell venni, amellyel foglalkozni kell, ha a felsőoktatásról beszélünk. Az egyik a minőségi követelmény, tehát abból a szempontból kell az előterjesztést megvizsgálni, hogy hozzájárul-e a magyar felsőoktatás minőségének a javulásához, javításához, és itt elsősorban nyilvánvalóan a feltételek javításáról van szó. Abban a tekintetben tehát támogathatónak tűnik a törvényjavaslat, a kezdeményezés, hogy például az egyetemek, főiskolák által használt állami vagyon jobb felhasználásával jobb körülményeket tudnak a képzéshez teremteni, ez mindenesetre végiggondolandó. Hogy a garanciák, a sokféle garancia, amelyre biztosan szükség van ahhoz, hogy valóban az állami vagyont a képzés minőségének és a képzés feltételeinek a javítására fordítsák, megfelelő kereteket biztosít-e, azt még vizsgálni kell; nehogy annyira szigorú feltételeket szabjon a törvény, hogy rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amiben ma vannak. A mai törvényi feltételek is lehetővé tennék azt, hogy három-négy ingatlant új létesítménnyel váltsanak ki, itt a döntési mechanizmus borzalmasan lelassult, és én magam tudok olyan ügyekről, hogy négy-öt éve felvetett kezdeményezésre nem született érvényes válasz. Hangsúlyozom: mindenképpen indokolt ezeknek a kérdéseknek az áttekintése. Ami a minőséget illeti, ez hozzájárulhat.
A minőséggel is összefügg, de a kapacitás problémáival is szembe kell nézünk. Amikor nem születik egy évben 100 ezer gyerek Magyarországon, akkor egy olyan felsőoktatási intézményrendszernek a konzerválása, amely 90 ezer hallgatót képes évről évre befogadni, mindenesetre kérdéseket vet fel, hogy vajon a következő években, az előttünk álló években mi lesz ezzel a kapacitással. És ebből a szempontból ítélendő meg akár az akkreditáció lazításának a kérdése is, hogy vajon most az-e a magyar felsőoktatás színvonalemelésének a legfontosabb kérdése, hogy megkönnyítsük a különböző, külföldön akkreditált szakok magyarországi indítását. Nyilvánvaló, hogy ez szabályozás kérdése, mert hogyha magas színvonalon működőket tudunk behozni, olyat, amely javítja a magyar felsőoktatás színvonalát, akkor meggondolandó a dolog, ha olyan, külföldi akkreditált szakok befogadásáról van szó, amelyek nem javítják a magyar felsőoktatás minőségét, azt meg nem kellene beengedni. Hogy itt mi lesz a jó megoldás, azt nyilván tovább kell gondolni.
Összegezve a véleményemet én úgy látom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat általános vitára alkalmas, ugyanakkor szinte mind a négy területen mindenegyes szabályozási kérdés további vizsgálatot igényel. Tehát kellene hogy maradjon ideje a parlamenti frakcióknak ezeknek a rendkívül bonyolult kérdéseknek a szakmai megvizsgálására, mielőtt az általános vitára sor kerül a parlamentben, mert ma még nem látható világosan, hogy a konkrét megoldások valóban segítik-e a felsőoktatás minőségének a javítását és a hosszú távú, akár kapacitást is érintő kérdések megnyugtató elrendezését. A kapacitásról azért beszélek külön, mert a tulajdonba adás természetesen azt a veszélyt is magában hordozza, hogy ha egy intézmény nem képes mondjuk a kapacitásának megfelelő hallgatói létszámot beiskolázni, akkor a felszabaduló ingatlanjai hasznosításával akár évtizedekre elnyújthatja a saját vegetálását, felélve a vagyont. Beszélt a képviselő úr arról, hogy be lehet építeni garanciákat, hogy erre ne kerüljön sor, de nyilvánvaló, hogy ezeket még alaposabban végig kell gondolnunk, hogy valóban olyan szabályozást találjunk, amely nem is köti béklyóba azokat az intézményeket, amelyek fejlődésre képesek, és ott a szabadságot akár növelni is kellene, ugyanakkor az állami vagyon ne kerüljön olyan körülmények közé, amikor életképtelen intézmények továbbélését szolgálja, amikor a vagyon felélése következhet be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Anélkül, hogy bárkibe bele kívánnám fojtani a szót, engedjék meg, hogy a bizottság tagjait tömörségre intsem, tekintettel arra, hogy még további napirendi pontok állnak előttünk.
(Pokorni Zoltán jelzésére:) Pokorni képviselő úr kért szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Bizottság! Négy pontot emelt ki Magyar Bálint az általuk elkészített javaslatból, ezek közül én kettőt látok olyannak, ahol komoly aggályaink vannak, kettőt pedig olyannak, amelyet szakmailag támogatni tudunk.
Hogy az Európai Unióban már akkreditált programoknak a hazai alapítását könnyítő, lehetővé tevő rendelkezésnél gyakorlatilag csak az indítás feltételeinek az ellenőrzése legyen a MAB dolga, azzal egyetértünk. Az egyetemek, felsőoktatási intézmények által alapítható cégek és ilyen értelemben az innovációban, a fejlesztésben való részvétel kapcsán sincs számunkra aggályos pont vagy elem. A másik kettő, szintén fontos, talán az előzőeknél még fontosabb vagy fajsúlyosabb kérdésben azonban számos aggály van a javaslattal kapcsolatban.
Maga a gazdasági tanács így elképzelt működése gyökeresen más, mint az eddig. Megjegyzem: az eddigivel sem értettünk teljes mértékben egyet, ez valóban a feje tetejéről a talpára vagy a talpáról a feje tetejére állítása, ez most mindegy, megítélés kérdése, de alapvetően átformálja. Az egyetemek, a szenátus és a gazdasági tanács eddigi működésének a tapasztalatait szerintem sem a kormány, sem a képviselők nem összegezték. Látva, beszélve néhány ilyen gazdasági tanácsban felkért, nagyrangú, tekintélyes emberrel, mondjuk Bogsch Erikkel, Fodor Istvánnal vagy Széles Gáborral, nem hiszem, hogy ők operatív gazdasági tanácsban való részvételnek ezt a fajta aprómunkáját, sziszifuszi titkári feladatait végeznék. Ez tehát egy gyökeresen más funkciójú testület, csak a nevében azonos, mint az eddigi, és a működőképességét illetően nem látjuk garantáltnak azt, amit itt leírtak.
A miniszter úr, képviselő úr úgy fogalmazott, hogy előterjesztői szerep illeti meg a költségvetést illetően a gazdasági tanácsot. Tegyük hozzá, hogy ez egy kizárólagos előterjesztői szerep, tehát ő terjeszti elő az egyetem költségvetését, más nem. Ilyen értelemben persze a delegáló a szenátus, de a szenátus által delegált emberek innen kezdve... (Révész Máriusz: Öt évre!) ...öt évre, de az embereknek utasítás nem adható, a maguk logikája, a maguk rendje szerint döntenek. Tartunk tőle, hogy kialakulhat egy patthelyzet, egy konfliktus a kizárólagos előterjesztési joggal felruházott szenátusi tagok és az egyébként őket delegáló intézmény között, ami ilyenformán működésképtelenné teheti az intézményt. Itt tehát komoly aggályaink vannak, ezt ilyen formában támogatni nem tudjuk.
A másik, talán legfajsúlyosabb kérdés a vagyon kérdése. Gyakorlatilag ez a lényege az előterjesztésnek, a többi, ha jól megvalósul, ha nem, nem függ össze feltétlenül ezzel az egésszel. Én látom meg értem is a Tatai-Tóth képviselő úr által megfogalmazott aggályokat, már csak azért is, mert eddig ez a koalíció, ez a kormány teljesen más irányú vagyongazdálkodást tervezett el, ha jól olvasom a nemrégiben, egy éven belül vagy alig egy éve elfogadott vagyontörvényt, amit szintén a jelenlévők támogattak. Megjegyzem: mi nem támogattuk, de nem ezért a pontjáért nem, hanem más okok miatt. A vagyontörvényből kiolvasható egy olyan racionális és központi vagyongazdálkodási elképzelés, amely radikálisan elválasztja egymástól a megrendelő állam és a tulajdonos állam szerepkörét, és a tulajdonos államot képviseli az MNV Zrt., a megrendelő államot pedig az oktatási minisztérium vagy a Pénzügyminisztérium, amennyiben különböző módon finanszírozza az általa megrendelt működést, az államilag finanszírozott hallgatók keretszámait. De a gazdálkodást, a vagyongazdálkodást az MNV Zrt. hozza magához, nota bene ez év első felében ki is írva vagy ki is vezetette az egyetemek könyveiből a különféle hivatalokat, nem kis meglepetést okozva az egyetemek gazdasági vezetőinek. A következő lépés nyilván az lenne a részükről, hogy bérleti díjat számláznak az egyetemeknek és főiskoláknak, az ezt követő logikus lépés, hogy az oktatási minisztérium mint a megrendelő állam képviselője a bérleti díj fedezetét a támogatások formákban szakonként, intézménytípusonként nevesíti, és odaadja. Ezt az utat sem tartom ördögtől valónak, mert ez is megmozgatja a ma valóban nem kihasznált és nem szakszerűen felhasznált ingatlanállományt; a másik oldalról pedig a túlzott igényeket, az egyetemek részéről megfogalmazott túlzott infrastrukturális igényeket is visszafogja, mert a bérleti díjat kell érte fizetni, majd akkor meggondolják a főigazgató urak vagy rektor urak, hogy mennyire hatékonyan használják ki az adott intézmény meglévő kapacitását. Amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, egy radikálisan más irány: adjuk oda az intézményeknek, közelebb vannak, mégiscsak jobban látják a szükséges felhasználást. Ezzel idáig nem is lenne semmi baj. A gondok a helyzetből fakadnak.
A helyzet az, hogy ma az egyetemek vállán az egyetemeket jelentős mértékben megterhelő adóssághalom van, itt, ennél az asztalnál is, külön is sokat beszéltünk már a PPP-s konstrukciókról, illetve az abból fakadó hitelállomány nagyságáról. Ez radikálisan máshogyan veti fel a kérdést, nem teoretikus vitaként, hogy melyik vagyonhasznosítási mód, a központi vagy az intézmények szabadságára, autonómiájára építő-e a jó, mert erről elvileg el lehet beszélgetni, csak nagymértékben átfesti a képet ez a tény, ez a nagymértékű felhalmozott adósság. A másik jelentős árnyaló tényező a folyó költségvetés gondjai. Noha a képviselő úr, miniszter úr azt mondta, hogy nem tudják a folyó költségvetésbe fordítani a vagyonból származó bevételt, én nem látom ezt ennyire biztosnak. Felhalmozás jellegű kiadásokba forgatják majd ezeket a bevételeket, amelyeket itt dologi kiadásként, karbantartásként, korszerűsítésként illetünk. Felhalmozás jellegű kiadás, nem megy el, mert az amortizációval szemben most ki fogjuk festeni az egyetemeket, meg kicsempézzük a labor falait, de ez korántsem a vagyonnak az a fajta megőrzése, amire akár te, akár itt valamennyien gondolunk, hogy majd akkor a campus jellegű kialakításhoz új területeket, új épületeket építünk. A dologi kiadások gondjai, az alulfinanszírozottság feszítő gondjai jelentősen árnyalják ezt a képet, és tartunk attól, hogy ugyan felhalmozás, de mégiscsak a napi működést szolgáló karbantartási feladatok fogják elvinni ennek a vagyontestnek egy jelentős részét. Ez a másik komoly aggály.
Félretéve azt a teoretikus vitát, hogy a vagyontörvényben szereplő vagyonhasznosítás vagy az itt általatok felvázolt vagyonhasznosítás a hatékonyabb-e, félretéve ezt a két vitát - legyünk nekünk annyiban kényelmes a helyzet, hogy ez a koalíció vitája, az MSZP eddig a vagyontörvény mellett voksolt, ti most egy másik modellt javasoltok, mi pedig kivárnánk, hogy mire juttok, és utána majd állást foglalunk, hogy szerintünk kinek van igaza a teoretikus kérdésekben. De van két komoly kockázat: az előbb elmondott hitelállomány, illetve a... - elnézést, már fáradt vagyok - ..., illetve hogy a felhalmozás jellegű kiadásokon keresztül jelentős mértékben ki lehet vinni folyó költségbe a vagyonértéket. Ez a másik ok, ami miatt ezt a pontot nem tudjuk teljes szívvel támogatni, azaz nem tudjuk támogatni. Egy szó mint száz: kettő-kettő, kettő igen, kettő nem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Almássy Kornél jelzésére:) Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! Átolvastam a törvényjavaslatot. Amit én problémának látok az előbb elhangzottak mellett, hogy én továbbra is problémának látom a külföldi intézményekkel történő akkreditációt is, hiszen látjuk, mennyire túlburjánzott szakok vannak, látjuk, mennyire túlburjánzott a magyar intézményhálózat. Nekem nincs ellenemre, hogyha jó nevű külföldi intézmények és jó nevű képzések megjelennek Magyarországon, de látjuk, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság előtt milyen szakok jelentek meg az elmúlt években, a legkülönbözőbb próbálkozások vannak. Lehet, hogy ez újabb lehetőséget fog teremteni arra, hogy olyan külföldi egyetemekkel, amelyek nem feltétlenül a top 500-ban vagy a top 200-ban vannak a világon, azokkal az egyetemekkel történik, egyébként akkreditáció nélkül, képzés indítása. Én ezt aggályosnak tartanám.
Abban látok lehetőséget, és azt tudnám támogatni, hogy a külföldi intézmények által elindított képzések vagy közös képzések akkreditációja egyszerűsödjön, hogy az akkreditációs folyamat eleve gyorsuljon fel egy kicsit. Ebben látok lehetőséget. És én is sok visszásságot látok az akkreditációs folyamatban, de én több veszélyt érzek ebben a javaslatban, mint előnyt.
A gazdasági tanácsok szerepével kapcsolatban nekem az elmúlt években folyamatos kritikám volt. Ez gyakorlatilag... (Zaj.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Igaz, hogy most már kevesebben vagyunk, de ettől még az alapzaj ugyanolyan zavaró. Köszönöm szépen.
ALMÁSSY KORNÉL (független): ...Ez a gazdasági tanácsra húzott módosító javaslat gyakorlatilag újfent nagyobb hatáskört próbál becsempészni a gazdasági tanácsok számára, és kérdéses, hogy ez nem megy-e szembe a korábbi alkotmánybírósági döntésekkel.
Amit én aggályosnak tartok, az az, hogy úgy látszik, hogy az előterjesztés joga, gyakorlatilag költségvetés-előterjesztési joga az én értelmezésem szerint gyakorlatilag csak a gazdasági tanácsnak lenne. És amit én furcsállok, az az, hogy bármifajta olyan döntés esetén, amely egyébként nem tetszik azoknak a delegáltaknak, akiket nem a szenátus delegál, és a szenátus ellenkező irányba foglal állást a gazdasági tanács előterjesztésével, akkor kvázi ilyen, az én értelmezésem szerint feljelentési joga vagy bejelentési joga van az MNV Zrt. felé, tehát ejnye-bejnyézhet az MNV Zrt., hogy a szenátus mégsem úgy döntött, ahogy a gazdasági tanács szerette volna. Én ezt nagyon súlyosan aggályosnak érzem. Én magát ezt a gazdasági tanácsot ebben a formában életidegennek tartom. Értem a szándékot, hogy miért van szükség a gazdasági tanácsokra vagy miért lenne szükség arra, hogy minél több jól képzett, gazdasági ismeretekkel rendelkező személy kerüljön be az egyetemekre, de ezt a problémát több egyetem meg tudta már oldani gazdasági tanács nélkül is, és jelen formájában, én úgy látom, életidegen és nem reális az a fajta működési rendszer, amit a gazdasági tanácsok jelentenek.
Az ingatlanállománnyal kapcsolatban az egyfelől jó dolog lenne, hogy az egyetemek ingatlanhoz jutnak, másfelől osztom Tatai-Tóth András képviselő úr gondolatait: én is attól félek, hogy bizonyos intézményeknél, amelyekben a hallgatói létszám lecsökkent, egyszerűen feleslegessé válnak az ingatlanok, ezek a feleslegessé vált ingatlanok aztán eladásra kerülnek - ezek nagy értékű ingatlanok -, és kérdés az, hogy mennyire húzódik el vagy odázódik el egy-egy életképtelennek minősülő egyetemi intézmény sorsa. Másfelől én is úgy látom, hogy a PPP-konstrukcióban nagyon súlyos adósságállomány halmozódott fel, ennek a kezelésére, ennek a fedezetére fog szolgálni az ingatlanátruházás. Én is tudok olyan példákat mondani, ahol már most is komoly aggályok vannak: a Soproni Egyetemem PPP-konstrukcióban felépítettek a belvárosban egy gyönyörű szárnyat, csak aztán kérdés, hogy van-e benne hallgató, hogy mi lesz annak a sorsa, nem valamifajta üzleti célú hasznosítás lesz-e ebből, amiből egyébként nem az egyetem vagy a felsőoktatás fog hasznosulni. Szóval én is a garanciákat hiányolom.
Úgyhogy ezen aggályok mentén, amíg ezekre nem kapok megnyugtató választ, addig ezt a javaslatot nem tudom támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben további hozzászólási igény nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor az előterjesztőnek adom meg a szót válaszadásra.
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) reflexiói
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány felvetésre térnék ki, amely esetleg több hozzászólásban vagy egy-egy hozzászólásban megjelent. Az egyik a kapacitás kérdése. Többen felvetették azt, és, gondolom, vidéki, kisebb főiskolákra gondoltak, hogy ha nem lesz elég hallgató, akkor eladják a vagyont, és gyakorlatilag felélik. Énszerintem erre megfelelő garancia egyrészt az, hogy nem használhatja másra, tehát ha vagyont idegenít el, akkor azt csak beruházásra fordíthatja, másrészt hogy ha nem ezt teszi, akkor pont ezért van a gazdasági tanácsban az MNV Zrt. képviselője, hogy ezt jelezze, és hogyha ennek bármilyen veszélye van, visszavegyék az ingatlant állami tulajdonba.
Én viszont nem hiszek abban, hogy a vidéki kis főiskolák megszűnnének, ugyanis a bolognai folyamatnak pont az a lényege, hogy ezek is életképessé tudnak válni. Én azt prognosztizálom egyébként - nem a törvény része, csak szociológusként mondom -, hogy egy újabb integrációs hullám, most már önkéntes integrációs hullám fog kialakulni Magyarországon, hiszen amikor egy korosztály 30-40-50 százalékát 18 és 21 év között benntartjuk a felsőoktatásban, akkor ez nem bonyolítható le úgy, hogy központi helyekre szállítjuk el a diákokra, ott képezzük őket, és utána nem mennek vissza. Bármilyen módon a vidék iránti elkötelezettség záloga az, hogy azért 50-60-70 kilométeres körzetben legyen valamilyen felsőoktatás, ezért én úgy gondolom, bármi történik, Nyíregyházán, Baján, Békéscsabán, Gyulán, Dunaújvárosban, Szolnokon - és sorolhatom - meg fog maradni a felsőoktatás. Az nem biztos, hogy ezek az intézmények öt év múlva is önálló felsőoktatási intézmények lesznek, sőt én feltételezem, hogy nem, hanem az integrációs hullám következtében Baja majd Szegedhez, a Tessedik Sámuel Főiskola lehet, hogy Gödöllőhöz, a Szent István Egyetemhez, és így tovább, Dunaújváros majd máshoz, nem tudom melyikhez csatlakozik, ugyanúgy, mint ahogy mondjuk a szombathelyi főiskola bekerült a Nyugat-magyarországi Egyetemre. Ez azt jelenti, hogy azok a beruházások, amelyek ott történtek, és az az ingatlanvagyon, ami ott van, hasznosul, hiszen mondjuk Szombathely hiába a Nyugat-magyarországi egyetem része, egy Szombathely nagyságrendű város nem maradhat felsőoktatási intézmény nélkül, csak annak nem feltétlenül önálló, teljes spektrumú felsőoktatási intézménynek kell lennie, a bacchelor szint kifejezetten elég, és majd egy nagyobb felsőoktatási intézményen belül belső munkamegosztás eldönti, hogy a master- és a PhD-képzés milyen elemei kerülnek ide vagy oda, vagy igazán hol fognak koncentrálódni. A nagy egyetemi központokban fog a master- és a PhD-képzés döntő része koncentrálódni, de maradnak különböző dolgok, amelyek még egyesülés nélkül is elindítottak együttműködéseket, lásd mondjuk Miskolc és Eger között, ahol mondjuk a tanárképzésnél Miskolc önkéntesen átengedi ezt a "piacot" az egri főiskolának, miközben az egri főiskola meg felhordóintézményként más master- vagy PhD-szakokhoz szolgáltat diákokat a Miskolci Egyetemnek, és így tovább. Tehát ez így ki fog alakulni. Énszerintem van ebben garancia, hogy ezt a vagyont ne lehessen felélni, meg nem használhatja másra, csak vagyonba fordíthatja be.
A másik ilyen ellenvetés az volt, hogy a PPP-konstrukciók eladósították az egyetemeket. Énszerintem ez látszólagos eladósodás. Hogyha valaki veszi a fáradságot, és konkrétan végignézi ezeket a PPP-beruházásokat, akkor azt kell látnia, hogy mondjuk a kollégiumépítésekből és -felújításokból az egyetemekre háruló formális teher maximálisan bejön a magasabb színvonal miatt szedett magasabb kollégiumi díjból. Nyíregyháza a kollégiumait évi 100 millió forintos veszteséggel működtette a PPP-konstrukció előtt. Miután megépült az új, 430 személyes kollégium, és 1200 férőhelyet felújítottak, évi 100 milliós nyeresége van Nyíregyházának a kollégiumok üzemeltetéséből. Nem arról szól a történet... Formailag ki lehet mutatni, hogy neki a kollégiumok után mennyit kell fizetni, természetesen, de akkor tegyük mellé azt, hogy a bevételei hogyan alakulnak! Hogyan alakulnak a bevételei úgy, hogy mondjuk a konferenciaturizmusban tudják használni? Hogyan alakul az, hogy két-háromcsillagos szállodaként tudják ezeket üzemeltetni nyáron és a szünetekben? És így tovább, és így tovább. Tegyük mellé ezt!
Nyugat-magyarországi Egyetem. Győrben volt egy 200 férőhelyes kollégium, és 120 férőhelyes, négycsillagos szálloda PPP-konstrukcióban. Úgy jutott a Nyugat-magyarországi Egyetem ehhez a kimagasló létesítményhez, Magyarország egyetlen négycsillagos szállodájához, ahol diákok tanulhatnak, vendéglátó-ipari diákok tanulhatnak és gyakorlatot szerezhetnek, egyébként csak ilyen leromlott kis izékben gyakorolhatnak, majd aztán átképezhetik őket, ha kikerültek az életbe, hogy ez a 2,5 milliárdos beruházás teherben az egyetem számára semmit nem jelent, mert a kollégium és a négycsillagos szálloda behozza azt a törlesztési díjat, amit az egyetemnek törlesztenie kell, ami az egyetemre eső törlesztés ebben a dologban. Ráadásul az egyéb beruházásoknál, legyen szó mondjuk az ELTÉ-n megvalósuló beruházásról az Ajtósy Dürer fasorban lévő ingatlant értékesítve, úgy forgattuk be, hogy az egyetemi ingatlan nem egyenlően csökkentette az állami és az egyetemi terheket, hanem kifejezetten csak az egyetem terheit csökkentette.
Azt kell hogy mondjam tehát, hogy a PPP-beruházások egyfelől ilyen terhet nem jelentenek - új lehetőséget jelentenek viszont természetesen. Most mondjuk a Nyugat-magyarországi Egyetem négycsillagos szállodája Győr legnagyobb négycsillagos szállodája, teljes kapacitással működik, és az oktatás és a minőségi képzés érdekeit szolgálja. És így tovább, végig lehetne menni ezeken. De mondhatom mondjuk a dunaújvárosi beruházást PPP-ben, ahol a PPP-beruházás következtében sikerült mondjuk az évi néhány millió forintot adó Dunaferrel megállapodni egy évi 120 millió forintos támogatási szerződésben, mert oda tudták hozni a teljes felnőttképzésüket, oda tudták hozni másik öt nagyvállalattal a kutatás-fejlesztési tevékenységük egy jelentős részét. Itt tehát nem arról van szó, hogy a PPP eladósította volna az egyetemeket, másrészt pedig magában a törvényjavaslatban is benne van a korlátja, annak a gátja, hogy eladják ezeket az ingatlanokat, és feléljék.
A harmadik ilyen kérdés az akkreditáció kérdése, és szerintem itt egy félreértés van. Az akkreditáció megkönnyítése nem azt szolgálja, hogy külföldi egyetemek idejöjjenek, és nekik könnyebb legyen. Most is idejöhetnek, minden akkreditáció nélkül idejöhetnek, legfeljebb a diákoknak a diplomájukat majd honosítaniuk kell - hát honosítják. Nem ez a probléma. Az a probléma, hogy magyar felsőoktatási intézmények nem tudnak különböző szakokat alapítani, mert a MAB néha évekig azt mondta, hogy ilyen állat pedig nincsen. Mondjuk a gender studies nem tud elindulni Magyarországon. 50 éve tanítják a világ különböző egyetemein, különböző szinteken, de egyetlenegy intézmény sem tudja behozni, mert közlik, hogy ez a tudományág itt nem létezik. De így jártunk egyébként az egészségturizmus szakkal: négy évig tartott - négy évig! -, miközben Magyarország kiemelkedő termálvagyonnal rendelkezik, miközben tudjuk, hogy az idegenforgalomhoz szükséges, hogy ilyen képzés legyen, miközben el akarták kezdeni a Tessedik Sámuel Főiskolán, négy évig tartott, amíg ráadásul a MAB-bal szemben miniszteri önkénnyel kellett biztosítani, hogy egészségturizmus szak elindulhasson bacchelor szinten, és elkezdhessék ezt a képzést, mert a különböző lobbik nem engedték elkezdeni ezt. Számszerűsíti valaki ennek a kárát? Hogy mit jelent az Magyarországra nézve, hogy iksz éven át nem tudott elindulni mondjuk az egészségturizmushoz szükséges szakembereknek a képzése? S a többi. Lehetne sorolni, hogy a klasszikus 50 évvel ezelőtti diszciplínák felosztásától és a kialakult képzésektől eltérő, új típusú képzések nem tudnak megfelelő gyorsan indulni, miközben az európai uniós társaink leelőznek bennünket. Tehát nem arról van szó, hogy külföldi egyetemek jöjjenek, hanem arról, hogy magyar egyetemek már meglévő szakokat átvehessenek, ráadásul a felsőoktatási tankönyv-, tananyag-fejlesztési pályázatok jelentős részben arra irányulnak, hogy magas színvonalú oktatási anyagokat át lehessen venni, honosítani lehessen, hozzáférhetővé lehessen tenni komplett kurzusokat, és hogy ezeknek az elfogadása is nagyobb legyen.
A harmadik terület, amely megjelent, az a gazdasági tanácsok szerepe. Jelenleg az előterjesztéseket a rektor teszi meg a szenátus felé. Senki nem mondja azt, hogy ez a szenátusnak a jogkörét csorbítaná. A javaslat szerint az a gazdasági tanács tenné meg ezt, amelynek a rektor tagja vagy éppen elnöke - amelynek tagja vagy éppen elnöke! Ez nem azt jelenti, hogy a szenátusnak azt kell elfogadnia, amit elé terjesztettek, és azt sem jelenti, hogy ha nem fogadja el, akkor újrakezdődik a processzus, hiszen a szenátusnak a költségvetés, a vagyongazdálkodásnak, bárminek a bármilyen elemét joga van módosítani és megváltoztatni, hiszen a döntés joga ott van. Csak arról van szó, hogy a rektori előterjesztéseket olyan típusú gazdasági menedzsment is alá tudja-e támasztani, és támogatni tudja-e, ahol már... nem kis tételről van szó, 10-20-30-40 milliárdos forgalommal rendelkező, hatalmas intézményeknek kell egyébként itt helytállniuk egy nemzetközi versenyben. Ez nem a hagyományos, kis oktatási intézmények döntéshozatali mechanizmusát igényli, tehát itt semmilyen olyanfajta - hogy mondjam? - jogelvonás nincsen, hiszen a rektor tagja a gazdasági tanácsnak, előterjesztéseket tesznek, ezzel valóban egyfajta irányt szabnak, de ezen az irányon a szenátus a döntési jogainál fogva bármikor változtatni tud.
Végezetül egy kérdésre külön szeretnék kitérni, arra, amelyet Pokorni Zoltán képviselő úr, miniszter úr vetett fel, ez pedig az állam szerepe a felsőoktatási vagyon tekintetében. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy - egyébként a rektorokhoz hasonlóan - élje át ezt a kérdést. Én rossznak, elhibázottnak tartom azt, hogy a vagyontörvény úgy rendelkezett, hogy elvonta a vagyont az intézményektől, és egy rossz, fiskális logikával arra épít, hogy kiszámolom, hány magyar diák képzéséhez kell nekem hozzájárulnom, majd ahhoz mennyi négyzetméter kell, és elkezdek bérleti díjakat szedni. Ha valaki komolyan gondolja azt, hogy a felsőoktatásnak egy húzóágazatnak kell lennie, akkor az tudja, hogy az a magyar diákok oktatásának, a külföldi diákok oktatásának, a kutatás-fejlesztési tevékenység, a vállalkozási tevékenységek együttese - együttese! Amikor a parlament úgy dönt, és döntött végre, hogy címzett támogatásokkal mondjuk önkormányzati tulajdonú iskolákat épít, vagy hogy európai uniós támogatásból bármilyen fenntartónak támogatást ad, utána nem szed bérleti díjat utána. Nem mondja azt, hogy továbbra is az én vagyonom. Gondolják el, milyen lenne, ha az állam most egyszerűen azt mondaná, hogy ez állami vagyon volt, most az önkormányzati iskoláktól bérleti díjat szedünk; majd meggondolják, hogy hogyan nyomják össze, hogyan préseljék össze a gyerekeket a gazdaságos üzemeltetés érdekében. Ez valóban egy teljesen más logika, amit ez a javaslat képvisel. Ez az a logika, amely azt mondja, hogy itt egyfajta "vegyes" szabályozásnak kell lennie, amelyben egyfelől a felsőoktatásba jönnek a szükséges támogatások - mint ahogy mondjuk egyébként az ipar, ha a Hankook vagy bármilyen más külföldi nagyvállalat idejön, akkor milliárdokat nyomunk be abba, hogy ide lehessen csábítani ezeket a beruházásokat; ezt miért nem tehetjük meg természetes módon a felsőoktatással? -, a másik oldalon pedig a vállalkozás és a vagyongazdálkodás szabadságát biztosítjuk nekik.
Nincs valódi Pólus program, nincs valódi vidéki felzárkózás, nincs Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged húzó..., le fogja körözni Kassa, Nagyvárad, Arad, Novi Sad, Újvidék, és így tovább, le fogja körözni ezeket a városokat. Ha ezeknek a városoknak a fejlesztéséhez nem tudjuk ezt hozzátenni, akkor, ne haragudjanak, de le sem tudnak ülni egymással, mint ahogy évtizedekig nem ültek le egymással, mert nem tud egy város egy közös vagyongazdálkodást vagy éppen egy közös ingatlantfejlesztési projektet kialakítani az adott felsőoktatási intézménnyel, mert mire megérkezik a válasz, elmegy a befektető, és elszáll minden. Tatai-Tóth képviselőtársam is kitért arra, hogy évekig húzódnak ezek a döntések. Ki téríti meg a Miskolci Egyetemnek azt a kárát, hogy egy több milliárdos innovációs céget hozó befektető nem kapott választ arra, hogy fél hektáron felépítheti-e egyébként a 90 hektáros területére ezt a beruházást, ami ott van, miskolci, magyar diákok szerepelnének benne, magyar kutatóknak lenne ez, és nem a költségvetésnek kellene kifizetnie. Elmentek. Ezt a huzavonát nem lehet a végletekig játszani. Ez elveszett nagy lehetőségekről szól.
Végezetül újra megismételném, képviselőtársaim, hogy a bizalom kérdését. Mi különbözteti meg a felsőoktatási intézmények vezető testületeit az Akadémiától? Mi különbözteti meg egy kis falu laikus képviselő-testületétől? Mi különbözteti meg? Jelenleg, a jelenlegi szabályozás szerint az, hogy bennük nem bízunk. Ha ez a javaslat nem nyer támogatást - és én nyitott vagyok a módosító indítványokra, nyitott vagyok a garanciális elemekre, amelyek nem lebénítják, de segítik ezt a dolgot, abszolút nyitottak vagyunk ezekre a dolgokra Sándor Klára képviselőtársammal -, ezzel azt üzenjük nekik, hogy, igen, lehet, hogy egy kis falunak a nyolc osztályt végzett képviselő-testülete élvezi a bizalmunkat, hogy a teljes vagyonnal gazdálkodjon; lehet, hogy az Akadémia egyik intézete meg az Akadémia élvezi a bizalmunkat; de ti ott a szenátusban, a magyar felsőoktatás krémje, ti ezt a bizalmat nem élvezitek, mert ti el fogjátok herdálni meg fel fogjátok élni a vagyont. Azt üzenjük a HÖOK-nak is, hogy hiába van ott egyharmaddal, mi úgy gondoljuk, hogy ők el fogják herdálni ezt a vagyont a döntéseikkel, tehát maradjon minisztériumi bürokraták döntése ez a kérdés. Azt üzenjük a professzoroknak, hogy, igen, mi nem bízunk bennetek, ti el fogjátok herdálni és felélitek ezt a vagyont; maradjon minisztériumi bürokraták kezében ez a döntés! Köszönöm szépen.
Döntés a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Döntés következik. Emlékeztetem önöket, hogy a tárgysorozatba-vételről szavazunk, amely döntés egyúttal az általános vitára való alkalmasságot is jelenti a Házszabály értelmében. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy tárgysorozatba veszi-e az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amelyet T/6530. számon nyújtott be Sándor Klára és Magyar Bálint képviselőtársunk. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Tizenhárom. Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hat. Köszönöm szépen.
A bizottság a törvényjavaslatot tárgysorozatba vette, és általános vitára alkalmasnak minősítette.
Előadókat most állítunk, vagy a későbbiekben jelzik a titkárságon? (Zsigó Róbert: Mi a későbbiekben jelezzük!) A későbbiekben, jó. Köszönöm szépen.
Köszönöm Magyar Bálint képviselő úrnak a jelenlétet.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számú törvényjavaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról T/6572. számon benyújtott törvényjavaslat. Továbbra is köszöntöm a kormány képviseletében Koleszár Katalin osztályvezető asszonyt, és meg is adom neki a szót.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az 1. napirendi pontnál már utaltam erre a törvényjavaslatra. A 2009-es költségvetési törvényt megalapozó törvénymódosításokat tartalmazza ez a csomag. 18 darab törvénymódosításra tesz javaslatot, döntő részben adminisztrációt egyszerűsítő, illetve a költségvetés végrehajtását segítő javaslatokról van szó.
A bizottság feladatkörét három törvény módosítása érintheti, ebből talán a felsőoktatási törvény esetében a legegyszerűbb a helyzet, mert a felsőoktatási diákigazolványok díjának megállapításához teszi lehetővé a miniszteri rendelet felhatalmazását az illetéktörvénnyel összhangban. A másik a Kutatástechnológiai és Innovációs Alapról szóló törvény módosítása, amelybe egyrészt átemelődik az idei költségvetési törvényből az XFEL projekt finanszírozása, ami természetesen sokkal jobb helyen van a szaktörvényben, mint az éves költségvetési törvényben. Illetve kiegészül egy olyan rendelkezéssel, amely lehetővé teszi a nagy kutatási infrastruktúrák létesítésében való részvételt, ennek finanszírozását az Innovációs Alapból. Ilyen például ez az Európai Neutronkutató Központ, amellyel kapcsolatban versenyben van Magyarország. A harmadik pedig a szakképzési hozzájárulás és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény módosítása, amely alapvetően a járulékfizetéssel összefüggő szabályokat egyszerűsíti, pontosítja, a szakképzési hozzájárulás alapját, tulajdonképpen egy egységes alapot hoz létre azáltal, hogy itt is a társadalombiztosítási járulékalap fogja képezni majd a járulékfizetés alapját.
Ennyit szerettem volna kiegészítésként elmondani, és ha van kérdés, természetesen válaszolok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Általános vitát folytatunk, tehát senkinek nem kívánom a véleményét korlátozni, mégis felhívnám a figyelmüket arra, hogy a bizottság hatáskörébe a 12., a 13. és a 16. §-ok tartoznak, azt javaslom tehát, hogy errefelé tendáljanak a vélemények.
Megnyitom az általános vitát. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Jelzem, hogy nagyon hasonló a helyzet, mint az 1. napirendi pontnál, ugyanis ez az alapozó törvény megint nem lehet teljes. Csak egyetlen példát mondok: az újságban olvassuk, hogy nem lesz 13. havi fizetés. Akkor hozzá kell nyúlni a törvényekhez! Ez benne van az alapozó törvényben? Önök is tudják, mi is tudjuk, hogy hozzá kell nyúlni. Hogy lesz ez? Az alapozó törvényhez beadunk egy módosító javaslatot, és azt mondjuk: bocsánat, még ez a három-négy törvény is lesz?
Megint csak annyit tudunk mondani, hogy ez így teljesen komolytalanná teszi a törvénytervezet tárgyalását, úgyhogy nyugodtan szavazzák meg, mi ebben nem tudunk részt venni, nem tudunk mihez módosító javaslatokat beadni - önök sem tudnak, hiszen hogy hogy s mint, mi legyen mondjuk a 13. havi fizetéssel, hogy legyen kifizetve, egy évre halasszuk, jövőre kifizetjük, mi fog történni, az valószínűleg módosító javaslatként fog majd valamikor, az általános vita lezárultát követően beérkezni, és nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem önök is meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy ehhez módosító javaslatot adjanak be, legfeljebb kapcsolódót lehet, és attól is meg vagyunk fosztva, önök is, mi is - és ezért mondom, hogy ez bizonyos mértékben antidemokratikusnak is tekinthető -, hogy erről mondjuk egy általános vitát lefolytassunk. Ezért mi ebben a szavazásban sem fogunk részt venni. Ha önök ezt meg akarják szavazni, annak ellenére, hogy tudják, hogy ez a törvény messze nem teljes, nem a mai állapotokat tükrözi, akkor tegyék meg nyugodtan!
Ahhoz, hogy egy törvénytervezetre azt lehessen mondani, hogy általános vitára alkalmas vagy nem alkalmas, ahhoz is el kell érni egy bizonyos szintet. Az az igazság, hogy ez most - mindannyian tudjuk - ez alatt a szint alatt van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Annyit szeretnék mondani, hogy nyilvánvaló, hogy a parlamenti menetrend szerint, mint minden törvényjavaslathoz, majd ezzel is be lehet terjeszteni módosító indítványokat. Egyébként a parlament napirendjén szerepel a 13. havi illetmények helyzete, mindegyik törvény meg van nyitva, tehát nem feltétlenül ebben a törvényben kell elrendezni azt a kérdést, amelyről Révész képviselő úr beszélt. A költségvetési törvény elfogadásához feltétlenül szükséges ez a néhány technikai javaslat, amely bennünket érint ebben a csomagban. Ezért én általános vitára alkalmasnak tartom, és javaslom, hogy a bizottság így foglaljon állást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Csak még egy dolgot szeretnék megkérdezni, hogy minden képviselőtársam számára érthető legyen. A normatív finanszírozás mértékét, hogy mennyi normatívát kell számolni bizonyos helyeken, iskoláknál, óvodáknál, bölcsődéknél, azt alapvetően befolyásolja, hogy a 13. havi fizetésre odaadjuk-e a pénzt vagy nem, hogy lesz-e vagy nem. Más lesz a normatíva. Anélkül a költségvetést nem is tudjuk elfogadni. Elénk van terjesztve, tehát erről beszélünk, elénk van terjesztve egy olyan költségvetés, amelyben szerepel a 13. havi illetmény, ez bele van számítva a normatívába, miközben egyébként megírták az újságok és bejelentették, hogy ez nem lesz kifizetve. Az tehát a helyzet, hogy előttünk van egy olyan anyag, egy olyan beterjesztett költségvetés, amelyről tudjuk, hogy nem igaz - ezt önök megszavazták. Most előttünk vannak olyan alapozó törvények, amelyekről bizton állíthatjuk, hogy ha ezeket az alapozó törvényeket, amelyeket most elénk terjesztettek, elfogadjuk, az önmagában nem teszi lehetségessé annak a költségvetésnek az elfogadását, amelyet önök majd át akarnak írni. Mi ezért mondtuk azt, hogy ha komolyan akarjuk venni magunkat, ha komolyan akarjuk venni a parlamentet, akkor le kellene írni a valós számokat, azt kellene beterjeszteni, és akkor lenne miről vitatkozni. Most, még egyszer mondom, ebben a pillanatban a beterjesztett költségvetésben - és csak egyetlen példát mondok - van 13. havi fizetés, ez bele van számolva a normatívákba, és ennek a kivételének a feltétele például nincsen benne ebben az alapozó törvényben. Száz másik példát lehetne még mondani, de nem akarok elmerülni a részletekben.
Ezért mondjuk azt, hogy nincs miről beszélni, hogy nincs értelme az általános vitában hozzászólni a dologhoz, hiszen van egy törvénytervezet, amelynek kapcsán én nem tudok arra hivatkozni, hogy nem lesz 13. havi fizetés, amikor a beterjesztett törvényjavaslatban az van. Nem is tudom, hogy az általános vitát hogy lehet lefolytatni a parlamentben, mert majd az általános vita kérdésében, keretében olyan dolgokról fogunk vitatkozni, amelyek egyébként nincsenek benne a benyújtott törvénytervezetben. Ezért látjuk az egész vitát teljesen értelmetlennek, és ezért mondom azt, hogy ezek az alapozó törvények - önök is tudják, mi is tudjuk, az ország lakosságának jelentős része tudja - nem felelnek meg a valóságnak, tehát itt még alapvető, jelentős változások lesznek ezekhez képest. Mi azt mondjuk, hogy lehet erről beszélni, csak legyen leírva, és terjesszék be.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Képviselő úr, engedje meg azt a megjegyzést, hogy nem sok olyan törvény van, amely a költségvetést nem érintené, ezen az alapon tehát a költségvetést megalapozó törvényeken kívül soha egyetlen törvényt sem fogadhatnánk el, mert annak mind benne kellett volna lennie a költségvetést megalapozó törvényekben. Az, amiről a képviselő úr beszél, jellegzetesen módosító indítvány kérdése, jelesül az, hogy ha a parlament elfogadja azt a törvényt, amely a közalkalmazottak és köztisztviselők jogállásáról szóló törvény erről, már a 13. havi illetményről szóló paragrafusát felfüggeszti, ebben az esetben ez egy egyszerű számtani művelet. Van egy tapasztalati szám, hogy a tényleges költségek hány százaléka a bérköltség, azt el kell osztani 13-mal, és azt kell mondani egy módosító indítványban, hogy a normatívák ilyen százaléka zároltatik - nem kell csökkenteni ezzel a normatívát, csak annyit nem lehet belőle kifizetni. Én azt gondolom, hogy ez a parlamenti logika szerint egy jellegzetesen módosító indítvány tárgyát képező előterjesztés.
(Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr kért szót.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Révész képviselő úr hozzászólásának egy elemével egyetértek: hogy vegyük komolyan magunkat. Ezért elállok a hozzászólásomtól. Köszönöm szépen. (Derültség az MSZP-s képviselők soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben további hozzászólás nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor az osztályvezető asszonyé a szó, majd pedig szavazunk, már ha az osztályvezető asszony kíván ezzel élni - nem kötelező.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válasza
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Talán csak annyit, hogy ez a törvényjavaslat az 1. napirendi pontban megtárgyalt törvényjavaslatot alapozza meg; szükségszerűen nincsenek benne még olyan kérdések, amelyeket az újságban lehet olvasni. Azt gondolom, hogy módosító indítványokkal ez természetesen megoldható. Köszönöm.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Ebben az esetben szavazunk. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról T/6572. számon benyújtott törvényjavaslatot. Aki igen, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tizenhárom. Aki nem? (Szavazás.) Tartózkodott? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottsági előadó kijelölése
Képviselőtársaim, ebben az esetben van bizottsági vélemény, tehát ez nem tartozik a költségvetés, illetőleg a zárszámadás körében megszokott eljáráshoz, miszerint mindenki a költségvetési bizottságnak nyújtja be a véleményét, és az állít többségi és kisebbségi előadót. Itt tehát kell bizottsági előadót állítanunk. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Miután egyhangú szavazással született meg a döntés, javaslom, hogy az elnök úr vállalja magára ezt a feladatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez a javaslat nagyon megtisztelő. Mikor lesz a vitája? (Edelényi Zsuzsánna: Jövő héten, kedden.) Rendben van, köszönöm szépen, akkor el tudom vállalni.
Megköszönöm Koleszár Katalin osztályvezető asszonynak a részvételt.
a nemzeti tehetség program elfogadásáról, a nemzeti tehetség program finanszírozásának elveiről, valamint a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló H/6416. számon benyújtott határozati javaslat részletes vitája. A módosító indítványokat fogjuk első helyen kijelölt bizottságként megvitatni.
A nemzeti tehetség program elfogadásáról, a nemzeti tehetség program finanszírozásának elveiről, valamint a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló H/6416. számú határozati javaslat
Módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
Tisztelt Bizottság! Soron következik a nemzeti tehetség program elfogadásáról, a nemzeti tehetség program finanszírozásának elveiről, valamint a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló H/6416. számon benyújtott határozati javaslat részletes vitája. A módosító indítványokat fogjuk első helyen kijelölt bizottságként megvitatni. Az előterjesztő képviseletében az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről Brassói Sándor főosztályvezető úr jelent meg, akinek meg is adom a szót.
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A bizottság részéről, illetve - bocsánat! - Kormos Dénes képviselő úr részéről érkezett módosító javaslat. De ezt én vezessem fel, bocsánatot kérek.
ELNÖK: Jó, rendben, csak gondoltam, hátha van előzetes megjegyzése.
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nincsen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Összesen két módosító indítványról kell szavaznunk, mindkettőt Kormos Dénes képviselő úr nyújtotta be.
Az 1. számmal jelölt módosító indítvány azt az ellenzéki képviselők által kifogásolt megfogalmazást próbálja korrigálni, amely arra vonatkozott, hogy baráti társaságot nehéz adminisztratív úton szervezni. Ebben kétségkívül volt valami igazság, de az eredeti szándék nem is kifejezetten baráti társaság szervezéséről szólt. Ezt korrigálja Kormos képviselő úr indítványa. Van-e ehhez megjegyzés, kérdés, hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. A kormány képviselőjét kérdezem.
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormányzat támogatja.
ELNÖK: Támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 2. pont a szóban forgó fórum alelnökeit társelnökökké léptetné elé - ez ugyancsak Kormos képviselő úr indítványa. A kormány?
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Van-e hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Az összes módosító indítvány végére értünk, hacsak Kormos képviselő úrnak nincs további javaslata.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Elnézést, hogy ezt a reményt most szerteoszlatom.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A tegnapi nap folyt a parlamentben az előterjesztés általános vitája, és a vita kapcsán elhangzottak olyan vélemények, észrevételek, amelyek, úgy gondolom, megfontolandók. Ennek értelmében még egy olyan módosító indítványra szeretnék javaslatot tenni, amelyhez a bizottságot szeretném megnyerni, nevezetesen adott esetben bizottsági módosító indítványként lehetne kezelni...
ELNÖK: Minthogy mást már nem lehet benyújtani.
KORMOS DÉNES (MSZP): Így van, pontosan. Az előterjesztés 3. számú melléklete tartalmazza a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrehozásának és működésének az elveit. Ezen belül is a második rész azokat a feladatokat tartalmazza... (Zaj.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Figyeljünk! Megértem, régóta ülünk itt együtt, de azt kérem, hogy erőink maradékával figyeljünk még a képviselő úrra.
KORMOS DÉNES (MSZP): ...tartalmazza és leírja azokat a feladatokat, amelyekkel ennek a koordináció fórumnak foglalkoznia kell. A nevezett melléklet 4. pontja úgy szól eredetileg, hogy: "A Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum munkáját segítő szervezetnél e feladatával összefüggően felmerült költségek forrását a Nemzeti Tehetség Alap terhére kell megtervezni.". Az előterjesztés nem tartalmaz semmiféle összegszerű korlátot, tehát a vitában, az általános vitában egyértelmű volt az a szándék, hogy ezeknek a forrásoknak minél nagyobb része a program megvalósításához, konkrét tevékenységekhez kötődjön, mindamellett, hogy a koordinációs fórumnak is vannak olyan feladatai, amelyeknek az eredményes ellátásához forrásra van szükség. Éppen ezért én azt javaslom, hogy ez a melléklet egészüljön ki egy 5. ponttal, amely 5. pont szövegszerűen a következőképpen szólna: "A Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum működtetése s feladatainak ellátására fordított költsége nem haladhatja meg a Nemzeti Tehetség Alap adott évre vonatkozó bevételi forrásainak 1 százalékát.". Ezt a következővel indokolnám: azért fontos, hogy az adott évre, mert előfordulhat, különösen az első időszakban, hogy a program megvalósításának a forrásait jelentős részben az európai uniós pályázatok tartalmazzák, így az éves szinten bejövő forrásokat feltehetően nem kell teljes mértékben felhasználni, tehát ez adott esetben évről évre növekedhet, és növekedhet az 1 százalék is. Viszont van egyfajta érdekeltség, látva, hogy mik a forráselemek - az 1 százaléktól kezdve jó néhány van -, hogy a fórum hatékony munkája segíthet abban, hogy minél több forrás kerüljön be, és mindenkor az évenkénti forrásnövekedés lehet csak az, vagy ha éppen kevesebb a forrás, akkor nyilvánvalóan ez is egyfajta mértéktartásra készteti a fórumot, hogy ezt ne lépje túl. Úgy látjuk, hogy ezzel a tervezhető bevételek mellett a feladatokban jelölteknek meg tud felelni a fórum ezzel a feltétellel, és valóban a lehető legkevesebbre, 1 százalék alá tesszük azokat a költségeket, amelyek a működésre és az itteni programelemek megvalósítására adnak majd fedezetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mostanában költségvetési kiadásoknak plafont szabni amúgy is trendi dolog, úgyhogy beleillik ebbe a képbe.
Tisztelt Bizottság! Érkezett egy javaslat, hogy nyújtsunk be bizottsági módosító indítványt. A kormány, illetőleg a minisztérium ezzel kapcsolatos álláspontjáról kérdezem a főosztályvezető urat.
BRASSÓI SÁNDOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A kormánynak nincs erre kialakult álláspontja.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Van-e hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor kérdezem, hogy benyújtjuk-e ezt a bizottsági módosító indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen, a bizottság úgy döntött, hogy benyújtjuk. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Több megtárgyalnivaló ezen napirendi pont keretében nincsen. (Brassói Sándornak:) Köszönöm szépen a részvételt, főosztályvezető úr.
Az egyebek következnek. Ennek keretében nekem annyi bejelentenivalóm van, hogy a jövő heti bizottsági üléssel mindenképpen mértéktartóan kell bánnunk, minthogy ötnapos parlamenti ülést tervezett a Házbizottság. A dolgok jelenlegi állása szerint csak egyetlen ügyben kellhet bizottsági ülést tartani: amennyiben a most elfogadott módosító indítványokhoz kapcsolódó módosító indítvány érkezik, és arról nekünk tárgyalnunk kell. Ha valami közbe nem jön, akkor csak ez ügyben... Tehát ha kell, akkor nyilván megtartjuk a bizottsági ülést, ha nem kell, akkor, ha más közbe nem jön, a jövő héten nem lesz bizottsági ülés. Ha meg kell tartani az ülést, akkor igyekszünk valami olyan időpontot és helyet találni, hogy az a költségvetési vitában való részvételét senkinek ne zavarja meg.
Köszönöm szépen a részvételt és a munkát. A bizottsági ülést berekesztem. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 51 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné és Molnár Emese