OTB-18/2008.
(OTB-64/2006-2010.)
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2008. november 19-én, szerdán, 13 óra 10 perces kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megnyitó*
A napirend elfogadása*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számú törvényjavaslat*
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása*
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú (új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) törvényjavaslat*
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása*
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, továbbá az ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló T/6752. számú törvényjavaslat (Általános vita)*
Dr. Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszok*
Dr. Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reflexiói*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/6751. számú törvényjavaslat (Általános vita)*
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Hozzászólások*
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reflexiói*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
A bizottsági előadó kijelölése*
Egyebek*
Elnöki bejelentések*
Képviselői felvetések*
1.A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, továbbá az ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6752. szám)
(Általános vita)
5.Egyebek
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Földesi Zoltán (MSZP) Botka Lajosnénak (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) távollétében után Deák Istvánnénak (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP) távollétében Rónavölgyi Endrénének (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) távollétében Szabó Gyulának (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz) távollétében dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Pánczél Károly (Fidesz) Tóth Ferencnek (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) távollétében Cseresnyés Péternek (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Almássy Kornél (független) Révész Máriusznak (Fidesz)
Dr. Bencze Péterné (Pénzügyminisztérium)
Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium)
Dr. Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 10 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, vendégeinket, mindenkit, aki segíti vagy egyszerűen csak figyelemmel kíséri a munkánkat. Az Oktatási és tudományos bizottság november 19-ei ülését megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! Az ülés napirendjére tett javaslatomat több ízben is megkapták, tekintettel arra, hogy több meghívó is kiment, mindez annak köszönhető, hogy nem volt világos és előrelátható, hogy mikor lesz nekünk a költségvetés részletes vitájának lebonyolításához szükséges kiegészítőajánlás-tervezetünk. Most azonban már van, ennek megfelelően arra teszek javaslatot, hogy cseréljünk napirendi pontot, és a költségvetést megalapozó törvények, illetőleg a költségvetés módosító és kapcsolódó módosító indítványainak vitájára kerítsünk elsőként sort. Van-e ezzel kapcsolatban valakinek ellenvetése? (Senki nem jelentkezik.) Van-e valakinek más indítványa a napirenddel kapcsolatban? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor így teszem fel szavazásra a kérdést.
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a mai ülés napirendjét az imént jelzett módosításokkal együtt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik tehát a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló T/6572. számon benyújtott törvényjavaslat, ezen belül is a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása és az azokról történő szavazás. Köszöntöm a napirendi ponthoz a kormány képviseletében megjelent Koleszár Katalin osztályvezető asszonyt és Bencze Péterné szakmai főtanácsos asszonyt. Meg is kezdjük a vitát, illetőleg a szavazást.
Tisztelt Bizottság! Úgy tűnik, ezen könnyen túlesünk, tekintettel arra, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító indítványok közül a Tatai-Tóth András és képviselőtársai által 9. számon benyújtott az egyetlen javaslat, amelyről megítélésem szerint szavaznunk kell. Kérdezem ezzel kapcsolatban a kormány véleményét.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány ezt a kapcsolódó módosító indítványt támogatja. Van-e valakinek az üggyel kapcsolatban megjegyzése? (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, ha emlékeim nem csalnak, ez votl az a javaslat, amellyel kapcsolatban már korábban is felvetődött, hogy mennyire házszabályszerű vagy nem házszabályszerű a dolog lényege. A Házszabály úgy fogalmaz a módosító javaslat apropóján, a 94. § (3) bekezdése úgy szól, hogy: "Ha a benyújtott törvényjavaslat vagy határozati javaslat jogszabály vagy országgyűlési határozat módosítására irányul, akkor a módosító javaslat nem terjedhet ki a jogszabály, illetőleg a határozat módosítással nem érintett részeire.". Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ezt a kérdés, úgy emlékszem, az elmúlt héten már elég részletesen megvitattuk, az ezzel kapcsolatos ügyrendi álláspontok ezek szerint nem közeledtek egymáshoz. Én továbbra is úgy gondolom, hogy önnek természetesen igaza van abban, hogy a Házszabály így fogalmaz, ugyanakkor nekem is igazam van abban, hogy a Házszabály úgy is fogalmaz, hogy egy-egy indítvány házszabályszerűségét az első helyen kijelölt bizottság jogosult megítélni, és ennek a törvényjavaslatnak az első helyen kijelölt bizottsága, ha jól tudom, a költségvetési bizottság, következésképpen arról, hogy ez házszabályszerű-e, a költségvetési bizottság fog dönteni holnap, holnapután, akkor, amikor összeül. (Dr. Pósán László jelentkezik.)
Parancsoljon, Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Szeretném megkérdezni, elnök úr, hogy a Házszabály melyik paragrafus melyik bekezdése rögzíti ezt oly módon, ahogyan ön az előbb ezt elmondta.
ELNÖK: Nem tudom megmondani, képviselő úr, én a Házszabály... (Az elnök Edelényi Zsuzsánnával egyeztet.) Közben telefonos segítséget kaptam. (Derültség.) A 94. § (3) bekezdéséhez fűzött házszabály-értelmezés, amely egyfelől az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság 1994. december 13-ai, másfelől pedig a bizottsági elnöki értekezlet 1999. október 19-ei ülésén keletkezett állásfoglalása értelmezi így a Házszabályt. Szeretném megjegyezni, hogy amikor ezt az utóbbi, idekonkludáló elnöki értekezleti állásfoglalást elfogadták, akkor a Fidesznek többsége volt a parlamentben, ilyen módon a bizottsági elnökök között is erős túlsúlyban voltak a Fidesz képviselői. Ez az értelmezés tehát, legalábbis kilenc esztendővel ezelőtt, az önök értelmezése volt. (Révész Máriusz jelentkezik.)
Révész képviselő úr szót kért. Én úgy értelmezem, hogy ez egy ügyrendi vita. Ha ez egy ügyrendi vita, akkor tessék kedves lenni ügyrendi javaslatot tenni, és arról szavaztatni fogok, a Házszabály értelmezését pedig hagyjuk az erre kijelölt alkotmányügyi bizottságra! Révész képviselő úré a szó.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Szerintem abban a kérdésben, hogy a javaslat nem házszabályszerű, nem is lehet vitatkozni...
ELNÖK: Vitatkozni minden kérdésben lehet.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Nemhogy a paragrafus nincs megnyitva, a törvény sincs megnyitva. Azt, hogy ez nem felel meg a Házszabálynak, önök pont úgy tudják, mint mi. Azon vitatkozunk most, hogy ki jogosult ezt elméletben kimondani. A Házszabály azt tartalmazza az egyik leiratban, hogy: "Indokolt, hogy az egyes javaslatok házszabályszerűségéről az első helyen kijelölt bizottság álláspontja legyen a döntő.". Azt gondolom, hogy ebben az elnök úrnak kétségkívül igaza van, de ez nem azt mondja, hogy kizárólagosan az első helyen kijelölt bizottság dönthet, hanem azt mondja, hogy az ő álláspontja legyen a döntő.
Az ügyrendi javaslatom - hogy az elnök úrnak eleget tegyek - az, hogy foglaljunk állást abban a kérdésben, hogy ez a javaslat megfelel-e a Házszabálynak vagy nem, önök úgy látják-e, hogy meg volt nyitva a közoktatási törvény vagy sem. Mi idéztünk egy házszabályi passzust, ami alapján ez egyáltalán nem felel meg. Mi kimondjuk ezt az álláspontot, önök döntenek úgy, ahogy gondolják, az első helyen kijelölt bizottság meg majd ezt figyelembe véve meg fogja hozni a döntő szót ebben a kérdésben. Már az elmúlt héten is jeleztem az elnök úrnak, a mi bizottságunk is számtalan esetben foglalt már állást abban, hogy házszabályszerűnek tart-e egy javaslatot.
ELNÖK: Nem kívánok vitatkozni ezzel, képviselő úr. Az utolsó megjegyzésére szeretném csak azt jelezni, hogy abban az esetben foglaltunk állást, amikor első helyen kijelölt bizottság voltunk. De ügyrendi javaslat volt, az ügyrendi javaslatról pedig vita nélkül szavazunk.
Révész képviselő úrnak, ha egy kicsit szabadon értelmezem a mondandóját, az volt az indítványa, hogy a bizottság minősítse ezt az indítványt a Házszabállyal ellentétesnek. Kérdezem a tisztelt bizottságot, a Házszabállyal ellentétesnek minősíti-e ezt a benyújtott csatlakozó módosító indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Három. Ez egy kicsit sok lesz... (Cseresnyés Péter: Biztos, ami biztos! - Közbeszólások. - Derültség.) És nekem tulajdonképpen két kézzel kellene szavaznom, mert Tatai-Tóth András helyett is én szavazok, úgyhogy a nemeket számoljuk össze először újra! (Szavazás.) Hat nem. Ez már így inkább. És aki tartózkodott? (Szavazás.) Öt. A bizottság tehát az indítványt elvetette.
Ezt követően, tisztelt bizottság, amennyiben tartalmi hozzászólás vagy indítvány nincsen ehhez a kapcsolódó módosító javaslathoz - és egy pillanatot várok (Senki nem jelentkezik.), nincsen -, akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e a benyújtott csatlakozó módosító indítványt a 9. pontban foglaltak szerint. (Szavazás.) Tizenegy igen. A bizottság az indítványt támogatja.
Tisztelt Bizottság! Van-e a költségvetést megalapozó egyes törvények módosításához benyújtott törvényjavaslat kapcsolódó módosító indítványai között olyan, amely a bizottság bármely tagja szerint szavazásra volna méltó ebben a bizottságban, de nem tettük ezt meg? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen.
Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú (új/átdolgozott változat a T/6380. szám helyett) törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása és az azokról való szavazás. Az indítványt T/6571. számon, annak új/átdolgozott változatát T/6380. számon kapták kézhez. A kormányt továbbra is Koleszár Katalin és Bencze Péterné képviseli. Kezdjünk neki!
A 6/1. szám alatt Warvasovszky Tihamér képviselő úr javasolja a 30. § (1) bekezdés e) pontjának módosítását: a térségi integrált szakképző központokkal kapcsolatos rendelkezéseket kívánja kiegészíteni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 6/2. számon dr. Kóka János képviselő úr a törvényjavaslat egy bekezdésének elhagyását javasolja, ez a bekezdés az oktatási és kulturális miniszter felhatalmazásáról szól, amelyet a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével gyakorolhat. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 8/1. számon Cseresnyés képviselő úr és képviselőtársai a Kutatási és Technológiai Innovációs Alappal kapcsolatos új (7) bekezdést kívánnak felvenni a 65. §-hoz. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Dr. Pósán László: Indoklást kérek!) Pósán képviselő úr indoklást kér.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, illetve az OTKA ez évben kötött megállapodása szerint a 2008-2009-2010. években 6 milliárd forintos keretet biztosít az Innovációs Alap az OTKA céljaira, tehát szükségtelen beemelni ezt az 1 milliárdos javaslatot, hiszen ők megállapodtak egymással, a célokban is megállapodtak, olyannyira, hogy ez év nyarán egy pályázati kiírás is megszületett már ennek a keretnek a terhére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Ebben az esetben szavazásra teszem fel a kérdést. Aki a 8/1. szám alatt Cseresnyés képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott indítványt, támogatja, kérem, most jelezze. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) A bizottság az indítványt nem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Ugrunk egy kicsit a IX. fejezetre.
Az 54/1. pont Vigh László képviselő úr módosító indítványa, és nem sorolom fel, számtalan további lába van: a közoktatási normatív hozzájárulásokra kíván további, ha jól nézem, 26,5 milliárdos elkülöníteni, és a lábak természetesen abból adódnak, hogy honnan mindenhonnan kívánja ezeket elvenni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Ennek megfelelően... Egy pillanat, az 54/2-es Velkey képviselő úr indítványa... (Az elnök Edelényi Zsuzsánnával egyeztet.) Együtt lehet őket tárgyalni, jó, szóval nem összefüggés, én értettem félre.
A következő az 54/2., 54/3. és 54/4. pont, sorban Velkey képviselő úr, Cseresnyés képviselő úr és képviselőtársai, továbbá Ángyán képviselő úr indítványa - valamennyi a közoktatási hozzájárulások összegét kívánja különböző mértékben megemelni, és természetesen más és más lábakat keresnek neki. Azt gondolom, hogy persze külön szavazunk róluk, de együtt lehetne megvitatni ezeket a javaslatokat. A kormány képviselőjét kérdezem, támogatja-e valamelyiket.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány egyiket sem.
ELNÖK: A kormány egyiket sem támogatja. (Mohácsi József jelentkezik.) Mohácsi képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, az lenne a javaslatom, hogy ha ilyen van, hogy egyiket sem támogatja, akkor legyen szíves megkérdezni, hogy szavazhatunk-e egyben, mert akkor felesleges külön szavazni.
ELNÖK: Én azért külön szavaznék az indítványokról, képviselő úr, ugyanis az a helyzet, hogy nemcsak különböző összegekről van szó, hanem különböző helyről is vették el azokat (Mohácsi József: Oké, köszönöm.), tehát nem volna korrekt egyben szavaztatni róluk. (Senki nem jelentkezik.) Hozzászólás nincsen.
Akkor elsőként arról kérdezem a bizottságot, támogatja-e Velkey képviselő úr 54/2. számon benyújtott indítványát. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Öt. Ezt a bizottság egyharmada sem támogatja.
Támogatja-e a bizottság Cseresnyés képviselő úr és képviselőtársai 3,6 milliárdos indítványát? Kérem, szavazzanak. (Szavazás. - Révész Máriusz a mobiltelefonján beszél.) A bizottság - gondolom, Révész képviselő úr is támogatja - nem támogatja.
Támogatja-e a bizottság az 54/4. pontban Ángyán képviselő úr 19 milliárdos indítványát? Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság - nyilván Révész képviselő úr is támogatja (Derültség.) - nem támogatja.
A X. fejezet következik.
A 145/2. pontra ugrunk. (Révész Máriusz: Az 58/1-es nem tartozik hozzánk?!) Képviselő úr, felírjuk, és a végén nézzük át ezeket a javaslatokat. Menjünk először a szamárvezető szerint! (Révész Máriusz: Jó. - Edelényi Zsuzsánna: Később, a lábánál szavazunk arról.) Tehát a 145/2. pont következik soron, amelyben Németh Zsolt képviselő úr az 1. számú melléklet, X. fejezet..., magyarán a miniszterelnökségnél a határon túli magyarok oktatási programjának támogatását kívánja 1 milliárddal megemelni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja, pedig ez azon kivételes ellenzéki indítványok közé tartozik, amely a Miniszterelnöki Hivatal költségvetését emelni, és nem csökkenteni óhajtja. A kormány tehát nem támogatja. Megjegyzés van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt az indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 145/3. pont ugyancsak Németh Zsolt képviselő úr indítványa, megint csak a miniszterelnökséget illetően, ezúttal a kedvezménytörvény alapján járó oktatás-nevelési támogatás, valamint a szórványos csángó magyarok oktatási támogatására kíván másfél milliárdot elkülöníteni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 145/5. pont következik, amely Gógl képviselő úr indítványa megint csak a miniszterelnökséget illetően: a vajdasági mezőgazdasági szakemberek képzését és továbbképzését kívánja további 10 millió forinttal..., pontosabban, azt hiszem, nem további, hanem egyáltalán meg szeretné teremteni ezt a jogcímet, és ezt 10 millió forinttal javasolja támogatni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 150/1. pontban Németh Zsolt képviselő úr a Szülőföld Alap támogatásának adománykiegészítését kívánja 1 milliárdról 2 milliárdra emelni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Végeztünk az I. kötettel, fenntartva azt, hogy Révész képviselő úrnak volt egy megjegyzése, amivel kapcsolatban majd meglátjuk, hogy sort kerítünk-e rá máshol.
A II. kötetben rögtön az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetére, azaz a XX. fejezetre ugrunk.
A 311/1. és /2. pont következik. A 311/1. pontban dr. Puskás Tivadar képviselő úr az Oktatási és Kulturális Minisztérium igazgatásából a dologi kiadásokat kívánja 50 millió forinttal megkurtítani valamilyen célra - feltételezem, hogy ez a mentőszolgálattal kapcsolatos... (Edelényi Zsuzsánna: Járdaépítés, szombathelyi járda.) Szombathelyi járda - bocsánat, tévedtem. A képviselő úr a részletes vitában kifejezetten erről beszélt. A kormány képviselőjét kérdezem.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a tisztelt bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 311/2. pont már megvolt, azt egy más pontnál megtárgyaltuk.
A 313/1. pontban Kóka János képviselő úr számtalan más indítvánnyal összefüggésben kívánja az egyetemek és főiskolák működésének dologi támogatását 10 800 millió forinttal támogatni... (Közbeszólások: Csökkenteni!) ..., természetesen csökkenteni... (Tóth Ferenc: Természetesen? - Révész Máriusz: Nem szereted ma ezeket a felsőoktatási intézményeket! - Közbeszólások, derültség.) Tisztelt bizottság, a távollévő képviselőtársainkra tett megjegyzéseket mellőzzük! A képviselő úr egy módosító indítványt nyújtott be, amihez neki joga volt. Ez a javaslat 10,8 milliárddal csökkentené az egyetemek, főiskolák dologi kiadásait. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 313/2. pontban Cseresnyés képviselő úr és képviselőtársai a saját bevételeket kívánják csökkenteni, és ennek hatását a támogatásban kiegyenlíteni 17,2 milliárd forint értékben. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A múlt héten már volt szó arról, hogy megítélésünk szerint irreálisan túltervezi a költségvetés a felsőoktatási intézmények saját bevételeit. Ez a túltervezés azt jelenti, hogy gyakorlatilag nemcsak hogy forma... (Nem érteni.), hanem némileg mintha magasabb is lenne. Ez egész egyszerűen irreális, és azt gondoljuk, hogy ezt egyik intézmény sem fogja tudni teljesíteni. Romló gazdasági feltételek közepette mindenhol számolni kell azzal, hogy még a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatói létszám is jelentősen vissza fog esni. Azt gondolom, hogy ez így egész egyszerűen egy megalapozatlan költségvetés, legalábbis a felsőoktatás egészére vonatkozóan, és ahhoz, hogy működőképes tudjon maradni, a valósághoz, a realitáshoz jobban kellene közelíteni a számokat a támogatási és a bevételi oldalon egyaránt. Ez a javaslat tehát arról szól, hogy egy kicsit az élethez, a valósághoz közelibb, valósabb számok szerepeljenek a költségvetésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az a helyzet, hogy a múlt heti bizottsági ülésen én belefojtottam a szót Koleszár Katalin osztályvezető asszonyba, aki megfelelő adatokkal vértezte fel magát telefonon keresztül a munkatársai segítségével erre a támogatásra, pontosabban a saját bevételre és a saját bevétel megoszlására vonatkozóan. Úgyhogy engedelmükkel én most szót adnék neki, hogy ezt elmondhassa - talán ez szűkebb mederbe tereli a vitát. Osztályvezető asszony, parancsoljon!
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A múltkor az merült fel, hogy a 2007. év, tehát a már lezárt év adatai hogyan alakultak az egyetemek, főiskolák címen. Az OKM felügyelete alá tartozó állami intézményeknél a tervezett működési bevétel 182,8 milliárd forint volt, ehhez képest ez 202,5 milliárd forintra teljesült, tehát a tervezés nem volt alaptalan. A felhalmozási bevételek esetében még nagyobb a túlteljesülés, ott 16,7 milliárd volt a tervezett adat, és 33,5 milliárdra teljesült.
A képviselő úr felvetette azt is, beszéltünk arról is, hogy az intézmények között differenciálni lehet, és hogy ismer olyan intézményt, ahol ez nem így teljesül. Példaként a Debreceni Egyetemet emelném ki: a 2008. évi adatai úgy alakulnak - amit most mondok, az az I-X. havi adatokra vonatkozik -, hogy a tervezéskor 33,8 milliárd forintos bevétellel számolt, az aktuális előirányzata, ami azt jelenti, hogy saját hatáskörben megemelte ezt a bevételi tervét, 35,2 milliárd, tehát már ennyivel számol, és október végéig 33,6 milliárd forint be is folyt hozzá, lényegében a tervezett számot tehát már október végéig teljesítette. A 2007. évi teljesítése hasonló képet mutatott: 32,7 milliárdot tervezett, és 42,3 milliárdra teljesült.
Azt gondolom, hogy persze ki lehetne még emelni intézményeket, még többet; én azért mondtam, hogy differenciált. Bizonyos intézmények kifejezetten jó bevételtermelő tevékenységet végeznek, és ezzel élnek is, és tudnak is bevételt szedni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, megjegyzés, vélemény van-e? (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy a 2009. évre nézve ezek irreális számok. A 2008. év teljesüléséről még nincs összesítés. 2008-ban érintette meg az intézményeket jelentős mértékben az az egészségügyi átalakítás, ahol az orvosi karokkal, gyógyászati tevékenységgel is rendelkező intézményeknél az OEP-től származó forrásoknál jelentős mértékű csökkenés vélelmezhető, illetve várható, és továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy 2009-ben a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatói létszám esetében is jelentős mértékű csökkenés várható egész egyszerűen a gazdasági helyzettel összefüggésben. Szerintem tehát ez egész egyszerűen kivitelezhetetlen. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az Állami Számvevőszék jelentéseiben többször nevesítették akár a Pécsi Egyetemet is, hogy milyen súlyos adósságok vannak, már nem is tudom mióta kormánybiztos van az élén, akár a Semmelweis Egyetemet, ott is voltak hasonló dolgok. Azt gondolom, hogy a valóság képei és ezek a számok nem érnek össze. Nem tudom, mi az oka, hogy nem érnek össze a számok, de a valós kép, tisztelt bizottság, arról szól, hogy bizony a legtöbb felsőoktatási intézmény nagyon komoly finanszírozási problémákkal küszködik. Hogy ezeknek a befolyó pénzeknek milyen címkézettsége van, és mire fordíthatóak, az önmagában megint csak egy érdekes dolog, de ténylegesen az a helyzet, hogy komoly problémákkal küszködnek az intézmények. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok kapcsán már többször leírták, hogy az önkormányzatok 2009-es bevételei várhatóan el fognak maradni a 2008-as bevételektől. Én majdnem biztos vagyok benne, sőt teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a felsőoktatási intézmények esetén is így lesz. A 2008-as bevételeket, teljesített bevételeket a költségvetés megemelte 2009-re, és elértük azt az állapotot, hogy a beterjesztett költségvetés szerint 2009-ben először elő fog fordulni az, hogy az intézmények tervezett saját bevételei meghaladják az állami támogatásuk összegét. Pósán képviselő úrhoz csatlakoznék: ha ez a gazdasági válság nem ütött volna be, nem lenne ilyen helyzetben az ország, nem szorulnának vissza a 13. havi fizetések, nem romlana nagyon sok embernek az életszínvonala vagy keresetének értéke 10-12 százalékkal, akkor a felsőoktatási intézmények tán még teljesíteni is tudnák ezt a tervet. Viszont tudjuk, hogy mi a helyzet Magyarországon, úgyhogy ebből vonjuk mi le azt a következtetést, hogy azt, ami ebben a törvényjavaslatban le van írva, a felsőoktatási intézmények meglehetősen nehezen fogják teljesíteni. Lehet, hogy fél év múlva újra ülni fogunk ebben a témában, de... hogy mondjam? ...Sok mindent jeleztünk már előre az Alkotmánybíróság döntései esetében is, de önök nem hallgattak ránk. Szeretném, ha nem nekünk lenne igazunk, de nagyon-nagyon komoly aggályaink vannak a tervezett költségvetéssel kapcsolatban. (Dr. Pósán László jelentkezik.)
ELNÖK: Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Még egy adalékkal szeretném megtámogatni vagy megerősíteni az előbb elmondottakat. A költségvetés benyújtott "mérsékelten optimista" változatában - ez a második verzió, amelyhez a pénzügyminiszter úr beadott egy csomó egyéb módosítást, amely, ha sikerül, végső soron ez a harmadik verzió, szóval a második verzióban -, amely officiálisan a parlament előtt tárgyalás alatt áll, abban az indoklások között szerepel egy olyan adat, hogy az oktatási minisztérium a felügyelete alá tartozó intézményeknél - még egyszer mondom: ez a mérsékelten optimista változat - 500 fő elbocsátásával, leépítésével kalkulál. Hogyha ehhez hozzávesszük azt az értéket, amit a Veres János-féle módosítócsomag tartalmaz, ami durván egy 1 százalékos recessziós értékre vetíti vissza a makrogazdaság összképét, akkor az azt jelenti, hogy ez a szám durván megduplázódik, és élünk azzal a gyanúperrel, hogy ez a megfogalmazás az oktatási minisztérium felügyelete alá tartozó intézményeknél érint személyi állásokat - és ez magába foglalja a felsőoktatási intézményeket is. Márpedig hogyha ez így van, akkor mégiscsak fel kell tenni a kérdést, hogy ha az egyik oldalon ennyire optimista a költségvetés, hogy lesz nem tudom mennyi bevétel jobbra-balra, akkor a másik oldalon miért kalkulál elbocsátásokkal. Valahol, még egyszer mondom, az előbb a számok és a valóság kapcsán nem értek össze a dolgok, itt most a költségvetésben szereplő számoknál és az indoklásban szereplő adatoknál nem jön össze megint csak valami. Élünk a gyanúperrel, hogy itt valami nem teljesen van rendjén.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, akkor ezúttal nem elnökként, hanem képviselőként én is szólnék néhány szót.
Én csakugyan úgy látom, hogy a képviselő urak aggálya nem teljesen megalapozatlan, mindazonáltal azt kell hogy mondjam, hogy ezek a számok, amelyek ebben a költségvetés-tervezetben szerepelnek, a szóban forgó felsőoktatási intézmények saját bevételi tervein alapulnak, ezeket a bevételterveket a felsőoktatási intézmények eleddig nem korrigálták. Ha önöknek igazuk lesz - és, még egyszer mondom, én nem zárom ki azt, hogy igazuk lesz, tekintettel arra, hogy egyikünk előtt sem világos, hogy ennek a pénzügyi és most már sajnos reálgazdaságiba is átcsapó válságnak mi lesz a következménye -, akkor ezt év közben majd természetesen korrigálni kell, nem lehet egyetemet azért bezárni, év közben pláne nem lehet bezárni azért, mert a tervezett saját bevételeit nem tudta teljesíteni. Ámde én továbbra is azt gondolom, hogy a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk. Ebben a pillanatban... (Közbeszólás: Orbán-féle idézet.) Igen? Annak idején még Horn Gyula mondta állandóan, de mindegy! (Derültség.) Én nem gondolom, hogy ennek a szerzőségén vitatkozni kellene. Én tehát mindenesetre azt gondolom, hogy ebben a pillanatban, bármennyire is aggályos a dolog, nincs okunk arra, hogy pont 17,188 milliárddal, vagyis 17 188 millió forinttal csökkentsük az intézmények sajátbevétel-tervét. Ha az év folyamán rendelkezésre fognak állni olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy - még egyszer mondom - az intézmények saját tervezésére alapított bevételelvárás erősen túlzott és teljesíthetetlen, akkor természetesen meg kell majd tenni a lépéseket. Azon túl, hogy 17 milliárd kevés lenne, 17,5 milliárd meg sok, azon túl én ebben a pillanatban nem sok érvet látok amellett, hogy pont 17,2 milliárddal kelljen a sajátbevétel-tervet csökkenteni. Én tehát azt gondolom, hogy elismerve a képviselő urak aggályának megalapozottságát erre legalább negyed-, de inkább féléves adatok után kellene majd visszatérnünk. Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Előbb Pósán képviselő úr, aztán pedig Révész képviselő úr jelentkezett.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. El tudom fogadni, hogy ez az összeg nem a legpontosabb számítás, de körülbelül a meglévő státuszok megtartásának a garanciáját jelenti ez az összeg, ez a tétel... (Az elnök Edelényi Zsuzsánnával egyeztet.)
ELNÖK: Bocsánatot kérek, közben adminisztráltunk, de azért figyeltem.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Megpróbálok válaszolni az elnök úrnak arra a kérdésére, hogy miért pont ez az összeg.
ELNÖK: Értem, figyeltem.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Valóban lehet azon vitatkozni, hogy ez jól, pontosan van-e kiszámolva vagy sem, olyan túl nagy, nagyságrendi különbségeket valószínűleg nehéz már itt találni. Viszont engedtessék meg egy olyan megjegyzés arra, elnök úr, hogy év közben lehet majd korrigálni, és hasonlók, hogy számos kérdés volt már a parlament előtt, a bizottság előtt, amikor ilyen típusú ígéretek hangzottak el, hogy év közben majd korrigálásra kerül, aztán ez valahogy úgy elfelejtődött, tehát ne vegyék rossz néven, ha e tekintetben kellő bizalmatlansággal vagyunk megáldva! De ami ennél életszerűbb és racionálisabb indoklás kíván lenni, az az, hogy az egyetemi költségvetések értelemszerűen, ahogy az önkormányzatiak is, az országos költségvetés ismeretében kezdenek elkészülgetni. Ez azt jelenti, hogy jó esetben 2009 tavaszának közepére-végére van a felsőoktatási intézményeknek költségvetése. Közben tanév van természetesen, szemeszter zajlik, és egyúttal a felvételi követelményrendszertől kezdve sok minden egyebet már az ősz folyamán közzé kell tenni, ami a következő tanévre vonatkozik. Még egyszer mondom, nem akarom hosszasan részletezni, de a dolog lényege az, hogy naptári évek szerint nehéz számolni és tervezni az oktatási rendszerben. Ebből az következik, hogy ha egy képzés elindul, akkor annál sajátos módon, de mégsem mehet úgy a korrigálás, hogy azonnal bele lehet nyúlni, hacsak nincsenek akkora költségvetési tartalékok, amelyhez nyúlni lehet - a jelen költségvetés tervezetében nem szerepelnek ekkora tartalékok. És csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy ha önöknek ez kevésbé fontos, akkor arra szeretnék egy életképes, épkézláb magyarázatot kapni, hogy miért olyan kulcsfontosságú a Miniszterelnöki Hivatalban különféle személyi kifizetések jogcímén 70 milliárd forintot tartalékolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A felsőoktatási intézmények ezeket a számításaikat még az első költségvetés benyújtása előtt készítették, amikor teljesen másnak tűnt a következő évi gazdasági helyzet. Csak arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy azóta, mióta az első költségvetést benyújtották, azóta a kormány is kétszer alakította át alapjaiban a következő évi költségvetést, tehát már a harmadik van itt, és most arra hivatkozik a harmadik költségvetésben, hogy az egyetemek az első költségvetésre készített anyaguk alapján ezeket a bevételeket számították. Nyilvánvaló, hogy amikor az egyetemek, felsőoktatási intézmények ezeket a számításokat készítették, akkor teljesen más perspektívájúnak tűnt a 2008. esztendő. Ha most megkérnék a felsőoktatási intézményeket, hogy számoljanak, nyilván jóval kisebb saját bevételt lenne bátorságuk bevállalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Engedjenek meg annyi megjegyzést, hogy egyfelől az én ismereteim szerint - de az osztályvezető asszony nyilván ki fog javítani, hogyha tévedek - a Miniszterelnöki Hivatalnál lévő 70 milliárdos személyi kifizetési tétel elsöprő többsége az év folyamán bekövetkező közalkalmazotti és köztisztviselői jogviszony-megszüntetésekkel kapcsolatos végkielégítések megpályázásának fedezete, következésképpen nem úgy látom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal néhány száz fője kíván 70 milliárdot eldorbézolni a következő évben.
Ami meg az itt lezajlott vita lényegét illető, képviselő urak, én azt gondolom, hogy az empirizmus és a racionalizmus filozófiatörténeti vitájában persze ki-ki helyezkedhet az egyik vagy a másik álláspontjára, én ebben a kérdésben az empirizmus álláspontját vallom, vagyis azt mondom, hogy mielőtt egy tervezett bevételhez hozzányúlunk, először legalább néhány hónapot nézzünk meg, hogy hogyan teljesülnek a bevétek időarányosan, aztán ebből extrapoláljunk. Úgyhogy én továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy ezt a módosító indítványt - nem azért, mert a képviselő urak aggályát megalapozatlannak tartom, hanem mert az intézkedést magát tartom ebben a pillanatban még megalapozatlannak - nem kívánom támogatni.
Van-e még valaki, akinek ehhez megjegyzése van? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor szavazunk.
Aki tehát a 313/2. szám alatti indítványt támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánat, nem kaptunk választ, elnök úr!
ELNÖK: Hogy?
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Ön feltette az előbb, hogy a 70 milliárd forint végkielégítésekre van, és nem kaptunk választ, hogy ez valóban így van-e vagy sem.
ELNÖK: Én azt mondtam, hogy ismereteim szerint, és hogyha nem, akkor majd nyilván megcáfolnak.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Hogyha szabad, akkor válaszolnék.
ELNÖK: Igen, tessék!
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): A költségvetési törvény 4. §-a tartalmazza mindazon jogcímeket, amelyekre ez kifizethető: részben a létszámcsökkenések kifizetésére, másrészt az Unió intézményeiben foglalkoztatott köztisztviselők és hivatásos állományú nemzeti szakértők kiadásaira, a központi államigazgatási szerveknél, területi és helyi szerveknél diplomás pályakezdő fiatalok támogatására, a Prémiumévek program kifizetéseire, az egészségügyi szolgáltatók, a nem állami egészségügyi szolgáltatók létszámcsökkenésére is, tehát többféle tételre fizethető ki. Ezek közül a legnagyobb részt nyilván a létszámcsökkentéssel összefüggő kifizetések alkotják. Ez nem azt jelenti, hogy ezt az összeget, ami céltartalékként a különféle személyi kifizetéseknél be van tervezve, el is kell költeni, hanem hogy ennyi van elkülönítve rá. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy szavazhatunk... (Közbeszólások: Már szavaztunk!) Ja, már szavaztunk, bocsánat, csak nem kaptunk választ, de most már választ is kaptunk. Köszönöm szépen.
Soron következik a 318/2., /3., és /4. javaslat, ezek egyedi támogatások Hajdúhadház, Mezőberény és Köröstarcsa vonatkozásában. Ha a tisztelt bizottságnak nincs ellene kifogása, a kormány álláspontjának megismerése után együtt szavaznánk ezekről az indítványokról. A kormány támogatja-e valamelyiket?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Egyiket sem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja ezeket az indítványokat.
A 326/1., /4., /5., /14., /16., /17., /18. pontok szintén egyedi támogatások Gyomaendrőd, Békésszentandrás, Kondoros, Szombathely, Székesfehérvár, Seregélyes, Kaposvár és Pest megye vonatkozásában. (Közbeszólások: Szavazzunk egyben!) Ha nincs ellene kifogása a bizottságnak, ezekről is együttesen szavaznánk. Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy támogatja-e valamelyiket.
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Egyiket sem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány egyiket sem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) Ezeket az indítványokat a bizottság sem támogatja.
A mellékletek következnek, tisztelt bizottság.
Az 517/1. pontra ugrunk. Szűcs Lajos képviselő úr a gyógypedagógia, konduktív pedagógiai nevelés-oktatás, óvodai és iskolai oktatás normatívájának fajlagos összegét 50 ezer forinttal kívánja megemelni. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány. (Senki nem jelentkezik.)
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Az 528/2. pontban ugyancsak Szűcs Lajos képviselő úr a középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók ellátását kívánja 18 ezer forintról 60 ezer forintra emelni. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Indoklást kérek.
ELNÖK: Indoklást kér a képviselő úr.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): A fővárosi, megyei feladatokra tervezett támogatásból venne el ehhez az emeléshez a javaslatot benyújtó, és a fővárosi, megyei feladatokhoz szükség van erre a támogatásra, tehát a forrás nem jó.
ELNÖK: Tehát nem a támogatás összege, hanem a forrás miatt nem támogatja a kormány. (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr kért szót.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az elmúlt években már többször vitatkoztunk, beszélgettünk erről a témáról, és gyakorlatilag nem álltak olyan nagyon messze egymástól a vélemények. Mi itt a valódi gond? Az önkormányzat fenntart egy középiskolát, szakiskolát, abba középiskolába más önkormányzatok területéről is bejárnak gyerekek. Mi történik? Ennek az önkormányzatnak kell biztosítania azt a pluszráfordítást ezen önkormányzatok gyerekei után, ami a normatív támogatás és a valódi bekerülés között van. Innentől kezdve egy meglehetősen ellentmondásos helyzet alakul ki, hiszen ez a rés most nagyon nagy. Tehát minden olyan önkormányzat, ahol fenntartanak középiskolákat, amelyekben meglehetősen sok a kívülről bejáró gyerek, a saját önkormányzati költségvetéséből kell hogy kihasítson erre egy rendkívül nagy összeget. Éppen ezért lenne indokolt ez a módosító javaslat, mert nem várható el egyetlen önkormányzattól sem, hogy más önkormányzatok gyerekei, tanulói után saját erőforrásaikból rendkívül nagyot áldozzon erre a célra. Erről beszélgettünk már a tavalyi évben, az azt megelőző esztendőkben is, van egy-két ilyen téma, például a kollégiumok kapcsán nem lehet elvárni egy önkormányzattól, hogy más önkormányzatok gyerekei miatt hatalmas összegekkel kiegészítsen. Vannak tehát olyan normatívák, és azt gondoljuk, hogy a bejárónormatíva is ilyen, de ilyen a kollégiumi normatíva is, ahol éppen az igazságosság, az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség jegyében az lenne a normális, hogyha a normatív támogatás összege közelítene a valós bekerülési költséghez. Éppen ezért kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy fontolják ezt meg, mert ez egy fontos javaslat, ugyanis hogyha ez nem történik meg, a rossz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok szépen lassan nekiállnak leépíteni a középiskolai kapacitásukat, aminek az lesz az eredménye, hogy azon önkormányzatok területéről, ahol nincs középiskola, nagyon nehéz lesz középiskolába bejutni. Ez már több helyen így van ma is, és szerintünk ez egy nagyon-nagyon veszélyes folyamat, amit sürgősen meg kellene állítani.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további vélemény? (Kerpen Gábor: Ha lehet!) Amennyiben nincsen, akkor ehhez a ponthoz a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Kerpen Gábor úr kíván hozzászólni. Kérdezem a bizottságot, hogy szót adunk-e neki. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen, a bizottság megadta neki a szót.
Parancsoljon, elnök úr!
KERPEN GÁBOR, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete elnöke: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Én csak arra emlékeztetnék ezzel a ponttal kapcsolatban, hogy a középiskola, különösen a szakoktatás nem települési önkormányzati feladat, hanem megyei, illetve fővárosi feladat. Ebből az következik, hogy nagyon sok a bejáró. Azzal az érveléssel kapcsolatban, hogy a forrás nem jó, azt gondolom, éppen a főváros tekintetében is nagyon fontos forrásnövelő lenne ez az elem, hiszen a fővárosba, bár már a szakképzésének jelentős részét leépítette, és építi le az általános középfokú oktatást is, jelentős forrást hoz. Ami azt illeti, hogy ha a középiskolákat, szakiskolákat fenntartó önkormányzatok forráscsökkenés miatt - itt csak az alapnormatíva csökkentésére utalnék - nagyon nehéz helyzetbe jutnak, az a térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások, most éppen a középfokú oktatás mint ilyen szolgáltatás leépülését eredményezi, és ez látszik már a fővárosban, látszik a megyei jogú városokban, és már régen látszik azoknak a településeknek a magatartásában, amelyek átadják a nem kötelező feladatot a megyékhez, ahova be kell járni. Ezért én nagyon szeretném, hogyha ezt a módosító indítványt a bizottság elfogadná. Tönkremegy a középfokú oktatás ebben a rendszerben.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Az ezzel kapcsolatos érveket elmondtuk, és az ezzel kapcsolatos érvek jelentős részével én magam egyet is értek. Csak tájékoztatásul jelzem a tisztelt bizottságnak, hogy második körben tervezünk ilyen kapcsolódó módosító indítványt, amely tehát fejezeten belüli átcsoportosítással oldana meg egy sajnos nem ilyen mértékű normatívaemelést. Ezt pusztán tájékoztatás volt, ettől még, minthogy ez az indítvány van előttünk, erről kell szavaznunk.
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt az indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az 529/1. pont következik, amely Révész képviselő úr indítványa, aki a társulási normatíva folyósításának feltételeit megszigorító rendelkezéseket kívánja kihagyni vagy legalábbis módosítani. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Megint csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy valamiféle másodikkörös indítvánnyal itt is készül a szocialista frakció. Van-e megjegyzés ehhez? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen, akkor szavazunk.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt az indítványt. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az 529/2. pontról, Velkey képviselő úr sportnormatívát visszaállító indítványáról már korábban szavaztunk.
Az 529/3. pontban Pánczél képviselő úr a 17. pont 1. alpont a) pontjának elsősorban nyelvhelyességi, illetőleg helyesírási módosítását kívánja keresztülvezetni, hasonlóképpen, mint az 529/4-essel, amely szinte szóról szóra ugyanígy szól. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja. (Dr. Pósán László: Indoklást kérek!)
ELNÖK: Indoklást kér a képviselő úr.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): A benyújtott törvényjavaslat szövegezése is helytálló. (Dr. Pósán László: Akkor én Nobel-díjat kérek most azonnal! - Katanics Sándor: Ha rajtunk múlik, megkapod!)
ELNÖK: Néhány esetben egészen biztosan nem, például az egy felsorolásban a kétszeres "vagy", további a "vagy" előtt alkalmazott vesszők semmiképpen nem tekinthetőek a magyar nyelvhelyesség szabálya szerint valóaknak, márpedig a jogalkotásról szóló törvény előírja, hogy a törvényeket és jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell előállítani. Mindegy, szavazunk. Gondolom, a két javaslatról szavazhatunk együtt. (Általános helyeslés.)
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy támogatja-e ezeket az indítványokat. (Szavazás.) A bizottság támogatja ezeket a javaslatokat.
Az 532/1. pont következik, amely Zsigó alelnök úr indítványa. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja. (Dr. Pósán László: Indoklást szeretnék kérni!)
ELNÖK: A képviselő úr indoklást kér.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): A törvényjavaslat szándéka az, hogy az előző évi költségvetési törvény módosítása nélkül lehessen emelni normatívát a következő költségvetési évben, és ez a módosító indítvány nem arról szól.
ELNÖK: Így igaz, az indítvány arról szól, hogy a normatíva növelése csak a költségvetési törvény módosításával történhessék meg. Értettük. Van-e megjegyzés, kérdés, vélemény? (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amikor normatívák kérdéséről beszélünk, akkor, mint most is, költségvetési törvényt tárgyalunk. Azt gondolom, hogy ez így rendjén is van, hiszen egy elfogadott költségvetés után tudnak tervezni az iskolafenntartók, az intézményfenntartók, az intézmények, és így tovább. Hogyha a normatívát akár még pozitív értelemben is nem költségvetési törvénnyel változtatjuk meg, akkor ez sajnálatos módon elvileg azt a lehetőséget is magában rejthetné, hogy fordított irányú mozgások is előfordulhatnak. Másképpen fogalmazva ez az egyik oldalról jogbiztonsági kérdés. A másik oldalról minden normatívához való hozzányúlás érinti a költségvetést - legalábbis a korábbi években önök mindig erre hivatkoztak, hogy az hogy és mint érinti a költségvetést -, és akkor azt gondoljuk, hogy legyen rendjén minden szempontból az ügy. Ha minden normatívához való hozzányúlás nagymértékben érinti a költségvetési törvényt, akkor ezt tegyük tisztába, akkor ezt a költségvetési törvény módosításával kell megtenni. Megjegyzem, hogy hasonló álláspontokat olvashattunk korábban számos esetben az Állami Számvevőszék észrevételeit illetően is, úgyhogy ebben én nem látok különösebb problémát.
A múlt alkalommal felvetett kifogás csak annyi volt, hogy nyelvhelyességileg nem volt helyes, akkor egyet is értettünk abban, hogy az "e törvénnyel" úgymond magába foglalja azt a tartalmat, amit Zsigó képviselő úr akart kifejezni, most pedig egy teljesen más indoklást hallunk. Kíváncsi vagyok, hogyha egy harmadik bizottsági ülésen is tárgyalnánk, akkor mi lenne a következő, újabb indoklás. (Zsigó Róbert: Még nem biztos, hogy nem tárgyaljuk!) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további megjegyzés? (Révész Máriusz jelentkezik.) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): A normatívák a költségvetési törvény egyik legalapvetőbb, legmeghatározóbb részei közé tartoznak, tehát talán az egyik legfajsúlyosabb kérdés, hogy az önkormányzatok, iskolák hogyan kapnak a központi költségvetésből. Szeretném megkérdezni akkor a kormány képviselőit, hogy mi lenne akkor annak a módja, tehát hogyha a kormány úgy dönt, hogy a normatívát növelni akarja - legyünk optimisták! -, akkor hogy fog ez megtörténni? Mi lenne akkor az eljárás? Megmarad a régi költségvetési törvényben a normatíva összege, hozunk egy másik törvényt, amelyben megváltoztatjuk a normatívát, de a költségvetési törvényhez nem nyúlunk hozzá? Nem is értem, hogy hogyan kívánják megoldani ezt a problémát.
ELNÖK: Bencze Péternének adom meg a szót.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Múltkor kifejtettem a véleményemet, az elnök úr mondta, hogy Churchill mondta, hogy kizárt ügy, dolog nincsen. Az előterjesztő és ez a költségvetésitörvény-javaslat arra gondolt, helyesebben másra sem gondolt, csak arra az egyre, hogy költségvetési törvénnyel és kizárólag növelésre kap felhatalmazást ezzel a javaslattal elvileg az Országgyűlés. Tehát senki nem gondol másik törvényre, csak a költségvetési törvényre, és ráadásul csökkentő, tehát negatív módosításra nincs is lehetőség, hiszen a felhatalmazás csak a növelésre szól.
ELNÖK: Bocsánat, akkor ezt tisztázzuk! (Révész Máriusz: Most már ti sem értitek!) A benyújtott törvényjavaslat szövege azt mondja, hogy normatívát emelni törvénnyel lehet, de nem feltétlenül a költségvetési törvény módosításával. (Zsigó Róbert: Így van!) Nem tudom, hogy ez volt-e a szándék, de a szöveg ezt mondja. Ezt kívánja Zsigó alelnök úr pontosítani, úgy, hogy azt csak a költségvetésről szóló törvény módosításával lehessen megtenni. Elvileg elképzelhető az, hogy más törvény módosításával emelje a normatívát az Országgyűlés, amennyiben erre maga a költségvetési törvény külön felhatalmazást ad, tehát ez egy valóban létező vita. Így aztán most már nem a leírt szövegre, hanem a kormány szándékára vonatkozó álláspontját kérem Mártának, hogy a költségvetési törvény módosításával, vagy adott esetben, ha szükségesnek látszik, ha technikailag úgy kényelmesebb, akkor más törvény módosításával is lehet-e normatívát növelni.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Múltkor is elmondtam, hogy más jogszabállyal nem lehet normatívát emelni. (Közbeszólások.) De ez a szöveg abban az esetben duplázódna, ha a költségvetési törvény költségvetési törvényre..., ugyanaz duplázódna a szövegben. Nem tudom, érthető-e.
ELNÖK: Nem, Márta, bocsásson meg...
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Itt arról van szó... (Közbeszólások.)
ELNÖK: Azonnal szót adok mindenkinek!
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Itt arról van szó, hogy...
ELNÖK: Bocsásson meg, a szöveg jelen pillanatban úgy szól, hogy "...normatívák törvénnyel, a törvény módosítása nélkül is növelhetők", magyarán ha az e törvény, ami a költségvetési törvény, módosítása nélkül lehet növelni, akkor az azt mondja, hogy más törvénnyel lehet növelni, anélkül, hogy hozzányúlnánk a költségvetési törvényhez. Ennek önmagában lehet értelme. Ha a szándék az, hogy a költségvetési törvény módosításával lehessen, akkor Zsigó alelnök úr módosító indítványa ezt csak egyértelműbbé teszi, másrészt nem értem, miért van egyáltalán szükség erre a passzusra, hiszen hogy az Országgyűlés módosíthatja a költségvetési törvényt, az evidencia, tehát nem gondolom, hogy a törvény módosítására külön, a törvényben kellene felhatalmazást adni.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, ez a módosító indítvány nem mondja meg azt, hogy az előző évi költségvetési törvény módosítása nélkül növelhető. Ez azt mondja, hogy az adott költségvetés, tehát mindig arra hivatkozik, amelyek költségvetési törvényben szerepel egy módosítás. Tehát hogyha most 2009-re meg kellene emelni, meg lehetne emelni a normatívát január 1-jétől, akkor vissza kellene nyúlni a 2008. évi költségvetési törvényhez. Pont ezt nem szeretné, hanem volt egy első változatú költségvetésitörvény-javaslat, amelyben volt egy 18. jogcím, amellyel egy átmeneti megoldásként választotta a kormány azt a megoldást, hogy január 1-jétől augusztus 31-éig a lehetőségek szerint bepótlékolja a normatívát, de hogy a jövőben, hogy ne kelljen ilyen pótlékokkal élni, ez egyszerűen egy olyan technika, hogy január 1-jétől beépülhet a magasabb összegű fajlagos hozzájárulás a költségvetési törvénybe, és akkor nem kell külön jogcímeket - hadd ne mondjam! - mellébiggyeszteni szeptember 1-jéig. Semmi másról nincsen szó.
ELNÖK: Én ezt értem, csak ide az van írva, hogy: "e törvény módosítása nélkül", vagyis a 2009. évi költségvetési törvényt nem kell módosítani ahhoz, hogy...
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): ..., hogy 2010-ben magasabb legyen majd a normatív hozzájárulás netán január 1-jétől.
ELNÖK: Mostantól világos a dolog. Bizonyára csak én vagyok retardált (Derültség.), és nekem nem volt világos... (Révész Máriusz: Én még mindig le vagyok maradva! - Derültség.) Képviselő úr, én már értem, most ön következik, kérdezzen! Tehát arról van szó, hogy a 2009. évi költségvetési törvény meghatározza a 2010. évi közoktatási normatívákat is 2010 szeptemberéig, és ahhoz, hogy a 2010-es költségvetés elfogadásakor ezeket meg lehessen emelni, ahhoz nincs szükség a 2009. évi törvény visszamenőleges módosítására - erről szól az indítvány. Úgy látom, hogy most már érhető a dolog. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úrnak viszont ellenvéleménye van.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánat, elnök úr, elég kacifántos magyarázat ez így, főleg annak fényében, hogy a gondolatolvasás feltételeit is magában hordozza egy kicsit. Ugyanis hogyha a jelen esetben a költségvetést megalapozó törvények mint olyanok szerepelnek a parlament előtt, akkor ugyanez a technika bármikor alkalmazható. A költségvetést megalapozó törvényekben a folyó év költségvetéséhez nyugodtan hozzá lehet nyúlni, és a következő évre vonatkozóan ez a típusú probléma, hogy egy következő naptári évből kellene visszanyúlni egy magunk mögött hagyott naptári évre, az nem áll fenn. Ebből következően én azt gondolom, hogy ez a megoldás elég bonyolulttá és áttekinthetetlenné teszi a dolgot. Világosabb és egyértelműbb az, hogy ha költségvetési tételről van szó, a költségvetési törvényben kell módosítani. Hogy ezt időben meg lehessen csinálni, ahhoz pedig egyszerűen az kell, hogy a jövő évi költségvetést megalapozó törvények során hozzá kell nyúlni az az évben esedékes költségvetési törvények ezen normatívájához, hogy a naptári éveket nem szinkronban követő tanévi rendszerekhez hozzá lehessen igazítani. Köszönöm szépen. (Révész Máriusz jelentkezik.)
ELNÖK: Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy ha nagyon alaposan elolvassuk, és sokat gondolkodunk, akkor kétségkívül van egy olyan értelmezése is ennek a mondatnak, amit Szabó Zoltán elmondott, és van egy olyan értelmezése is, amit mindenki értelmezett itt a teremben. Ráadásul szerintem hogyha ezt száz embernek odaadjuk, akkor a százból 95-nek az az értelmezés jut eszébe, ami egyébként nekünk is eszünkbe jut. Úgyhogy én most már értem, mi a cél - én egyébként ez tudom is támogatni, tehát most már értem a problémát -, de szerintem ezt úgy kellene megfogalmazni egy kapcsolódó módosító javaslatként, hogy azt egyértelműen értse az összes igazgatóság, önkormányzati pénzügyes, mindenki tudja, miről van szó, amikor netán a szabad idejében kikapcsolódásként a költségvetési törvényt olvasgatja. Az a baj, hogy ebből a mondatból csak félreértés származik, tehát ezt a mondatot mindenképpen pontosítani kell.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, magam is ezt akartam mondani. Azt indítványozom, hogy nyújtsunk be egy bizottsági módosító indítványt, amely ezt a mondatot a következőképen módosítaná: a 2009/2010-es nevelési évre, illetve tanévre meghatározott fajlagos összegeket a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvény jelen törvény módosítása nélkül is megemelheti vagy növelheti. (Zsigó Róbert: Ez teljesen egyértelmű!) Amennyiben ez így elfogadható, és amennyiben Márta is azt mondja, hogy ez a jelen szöveg helyes dekódolása, akkor azt javaslom, hogy ezt a módosító indítványt nyújtsuk be.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Módosító indítványt olyat nyújt be a bizottság, amilyet gondol. Én azt szeretném mondani, hogy ezt egy jogásznak kellene tudnia megmondani, hogy az úgy elfogadható és helyes lesz-e. (Közbeszólások: Nyújtsuk be, aztán kiderül!)
ELNÖK: Jó. Akkor tehát most a következő technikát alkalmazzuk: először is azt kérdezem meg, hogy a bizottság támogatja-e Zsigó alelnök úr módosító indítványát. (Szavazás.) Azt a bizottság nem támogatja.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy az általam hevenyészett bizottsági módosító indítványt benyújtjuk-e. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen, benyújtjuk.
Akkor tehát ezt a bonyolult kérdést elrendeztük.
Tisztelt Bizottság! Az 535/1. pont következik, amely Gusztos képviselő úr indítványa... Ajjaj, nem nagyon látom át, hogy mi is ez. (Deák Istvánné: Korai fejlesztés.) Az világos, hogy a korai fejlesztéssel kapcsolatos támogatásokat kívánja másképpen megállapítani, csak hogy 185 nap helyett 10-zel osztaná el..., önmagában az is nehézkes számomra, hogy 185 nappal hogy lehet átlaglétszámot elosztani (Botka Lajosné: Mert napi vagy havi átlagot számolnak.), de mindegy. Először a kormány képviselőjét kérdezem, hogy támogatja-e ezt az indítványt.
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Deák Istvánné jelentkezik.) Deák Istvánné képviselő asszony!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Szeretném elmondani, hogy az elmúlt hét péntekén a szakmai szervezetekkel, illetve az államtitkárral egyeztetést tartottunk az oktatási minisztériumban ezzel az üggyel kapcsolatosan, és lesz olyan módosító indítványunk, amely ezt pontosítja, és megpróbálja ezt a problémát megoldani. Tehát ezt így nem. Ez azt jelenti, hogy a mostani javaslat szerint megváltozna a korai fejlesztésben részt vevő, nagyon sérült, beteg gyermekek finanszírozása, illetve azoknak az intézményeknek a finanszírozása, amelyek velük foglalkoznak. Eddig havi átlagot számoltak, azért kellett 10-zel osztani jelenleg, ezt az új módosítás napi leosztással próbálná kiszámolni, hogy mennyi normatíva jár a gyerekekre. Ez azért probléma, mert egy nagyon beteg, nagyon súlyosan sérült gyermeket nem naponta visznek erre a fejlesztő foglalkozásra, hanem esetlegesen hetente vagy kéthetente, és itt nem a megjelenés számát, hanem a vele való foglalkozás idejét kellene figyelembe venni, tehát hogy heti hány órában foglalkoznak vele, és nem azt, hogy hányszor jelenik meg az adott foglalkozáson. Úgyhogy erre készül egy módosító javaslat. Köszönöm szépen. Tehát ezt most így nem.
ELNÖK: Világos. Nem kívánom feleleveníteni a korábbi ügyrendi vitát, csak mintegy mellékesen jegyzem meg, hogy ez az indítvány, túl azon, hogy készül valami kedvezőbb, ezen túlmenően azzal a csekély hibával rendelkezik, hogy nincs neki lába. Tehát az indítvány megemeli az összegeket, de nem mondja meg, hogy honnan szedné ehhez a pénzt.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Bocsánat, ez valóban kérdés, és ezért is készül az új javaslat, amelynek kapcsán most számolják ennek a költségvetési különbözetét és a lábát is a minisztériumban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még megjegyzés ehhez? (Senki nem jelentkezik.) Akkor tehát kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e az 535/1. szám alatt Gusztos képviselő úr által benyújtott indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az 543/1. pont következik, amely Magyar Bálint képviselő úr indítványa, aki az informatikai normatívák teljes összegét 5 milliárdról 12 milliárdra kívánja növelni. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
Az 543/2. pontban Cseresnyés képviselő úr és társai ugyancsak az informatikai normatíva igénybevételének feltételeit kívánják módosítani. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Az 546/1. pontban Cseresnyés úr és társai a bölcsődék és közoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése, iskolabusz című fejezetben vagy - minek hívják ezt? - pontban ennek az igénybevételi feltételeit kívánják módosítani, ha jól értettem. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Az 551/1. pontban Cseresnyés képviselő úr és társai az integrációs rendszerben részt vevő, magyarán a halmozottan hátrányos helyzetűekkel foglalkozó pedagógusok bérkiegészítésének előirányzatát kívánják 720 millióval csökkenteni, nyilván más, nem kevésbé fontos feladatok támogatására. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Annyi rövid megjegyzésem lenne, tisztelt bizottság, hogy ez némi átcsoportosítás lenne a kistelepülések irányába, ahol, mondanom sem kell, a helyzet elég katasztrofális. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Amennyiben további hozzászólás nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazunk. Aki tehát az 551/1. pont alatti indítványt támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Az 551/2. pont már megvolt.
Az 552/1. pont is megvolt.
A 601/2. pontban Hirt képviselő úr és társai... (Közbeszólások: Ez szociális!) Valóban szociális, de a lába bennünket is érint. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 607/2. pont következik, amelyben Kóka képviselő úr a többcélú kistérségi társulások támogatásának előirányzatát 5 milliárd forinttal meg kívánja emelni. A kormány?
DR. BENCZE PÉTERNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a tisztelt bizottság? (Szavazás.) Ezt a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 684/1. pont következik - az én listámon ez az utolsó javaslat -, amelyben Balog képviselő úr és társai egyházi alapintézményi működés szja-rendelkezések és kiegészítése címen kívánnak egy új előirányzatot teremteni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. (Révész Máriusz: Indoklást kérünk!) Tessék parancsolni!
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Pontosítanám, tehát nem új jogcímet hoz létre, hanem az automatikusan túlléphető előirányzatok körébe tenné be az egyházi szja-rendelkezések és annak kiegészítése előirányzatát. Erre nincs szükség, mivel a törvényjavaslat 49. §-ának (24) bekezdésében kapott a tárca egy felhatalmazást arra, hogy amennyiben a 2008. augusztus 31-e és december 31-e között feldolgozott adóbevallások alapján még vannak egyházi szja 1 százalék felajánlások, és valószínűleg nyilván lesznek is, illetve ennek a kiegészítését saját hatáskörben oldja meg a saját előirányzatai terhére. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Amennyiben további kérdés vagy megjegyzés nincsen (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazunk. Aki támogatja ezt az indítványt, kérem, most jelezze. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Az általam ismert ránk tartozó indítványok végére értünk. Révész képviselő úrnak közben volt az 58/1-esre vonatkozó javaslata, de arról szavaztunk másutt, tehát ettől az igényétől a képviselő úr eláll. Van-e másnak tudomása olyan javaslatról, amelyről kellett volna, de nem szavaztunk? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Ez esetben a napirendi pont tárgyalását lezárom. Megköszönöm a kormány képviseletében megjelent hölgyeknek a közreműködést.
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, továbbá az ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló T/6752. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, továbbá az ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet T/6752. számon kaptak kézhez. Az általános vitára kerül sor, magyarán az általános vitára való alkalmasságról fogunk a végén szavazni. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelenteket, illetve csak egyedül van, bocsánat, és mindjárt meg is adom a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden szeretném összefoglalni önöknek a törvénymódosítás lényegét, amely tulajdonképpen négy témakörben fogható össze. Az első a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetésének, finanszírozási lehetőségének a megteremtése. Ennek lényege, hogy a munkaerőpiac által igényel szakmák iránti érdeklődés felkeltése és a szakmunkáshiány csökkentése érdekében szakiskolai tanulmányi ösztöndíjat szeretnénk bevezetni 2009. szeptember 1-jétől, amelynek a forrása a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze lenne. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, az alapszabályokat rögzíteni kell a hozzájárulási törvényben, és a megfelelő felhatalmazó rendelkezést meg kell adni, hogy a részletszabályokat a kormány megalkossa. Erről csak annyit mondanék még, hogy ez a tanulmányi ösztöndíj a gazdaság által igényelt szakmákban, amelyeket a regionális fejlesztési és képzési bizottságok decentralizáltan határoznának meg, alanyi jogon járna, és tanulmányi eredménytől függően változna a mértéke, ez a fő szabály. Ezen kívül további részleteket nem találnak meg, mert csak a fő szabályokat tartalmazza ez a törvény, hogy az alapból támogatni lehessen. (Dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.)
(Az ülés vezetését dr. Sándor Klára, a bizottság alelnöke veszi át.)
A következő módosítás: a kormány megállapodást kötött a fuvarozói érdekképviseleti szervezetekkel több intézkedés megtételére. Ennek egyik eleme volt, hogy a közúti közlekedési szolgáltatást végző vállalkozások jogosítványszerző képzésekre, illetve jogszabályban előírt továbbképzésekre a szakképzési hozzájárulási kötelezettségük saját dolgozóik képzésére fordítható költségelszámolását igénybe vegyék, vagy lehetővé tegyék, amire eddig nem volt lehetőségük.
A következő módosítási része: a gazdasági társaságokról szóló törvény változása miatt a közhasznú társaságokat át kell alakítani nonprofit gazdasági társaságokká. A közhasznú társaságok eddig nem fizettek szakképzési hozzájárulást, és a törvénytervezet javaslata szerint eztán sem fizetnének, mert a hozzájárulási törvény hatálya alól a nonprofit gazdasági társaságokat kivennék, azaz nem róna rájuk olyan terhet, amit eddig nem kellett fizetniük.
A negyedik módosítási rész pedig egy jogharmonizációs rész, így foglalnám össze. Ennek az a lényege, hogy a szakképzési hozzájárulást gyakorlati képzéssel teljesítő kötelezettek egyfajta külön bevallást teljesítenek. Ennek a szabályozása, szabályrendszere jórészt a törvényben volt eddig, de egy része végrehajtási rendeletben volt. Most ez a harmonizáció azt célozza, hogy a végrehajtási rendeletből egységesen törvényi szintre emeljük ezt a szabályozást. Itt szeretném aláhúzni, hogy ez semmiféle új szabályozást nem jelent, csak az eddigi vhr.-ből emeli törvényi szintre ezeket a szabályokat, amivel egy egységes rendszert teremt meg a törvényben.
Ennyit szerettem volna mondani, és természetesen állok rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Gondolom, hogy a kérdéseket és a hozzászólásokat egy körben megfogalmazhatjuk. (Cseresnyés Péter jelentkezik.) A képviselő úré a szó.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ha lehet, akkor először kérdeznék, és utána, a válasz alapján mondanék el néhány gondolatot reagálásképpen. Az regionális fejlesztési és képzési bizottsággal kapcsolatban szeretném feltenni a kérdést, bár, azt hiszem, egyértelmű lehet a válasz a kérdésre, és talán fölöslegesnek is tűnik, azért én szeretném megkérdezni, hogy milyen földrajzi kiterjedéssel működik ez a bizonyos regionális fejlesztési és képzési bizottság, tehát adott régióra van-e hatásköre, vagy tágabb földrajzi területet vesz figyelembe, amikor a munkaerő-piaci szükségleteket meghatározza, és ezt próbálja befolyásolni. Mert nemcsak egy tanácsadói szerepe lesz a törvény szerint, hanem meghatározza azt, hogy a támogatást hogyan lehet elosztani. Tehát mekkora kiterjedése van ennek az regionális fejlesztési és képzési bizottságnak, figyelembe vesz-e esetleg nagyobb területi egységet is, mint a jelenlegi regionalitási rendszer? Ezt szeretném megkérdezni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések, hozzászólások vannak-e? (Dr. Hoffmann Rózsa jelzésére:) Hoffmann Rózsa képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Egy kérdést szeretnék feltenni, mentegetőzve, hogy nem volt alkalmam utánanézni. Olyan információt kaptam - ha nem valós, akkor elnézést kérek, ha valós, akkor viszont magyarázatot kérek rá -, hogy az eddig az egyetemek mellett működő gyakorló iskolák részesülhettek a szakképzési hozzájárulásból, és ez a módosítás ezt a lehetőséget elveszi tőlük. Igaz-e ez vagy nem, és ha igaz, akkor mi van mögötte?
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Deák Istvánné jelzésére:) Deákné képviselő asszony!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Egyelőre én is csak kérdeznék. Az ösztöndíjjal kapcsolatosan a nemzetgazdaság által igényelt szakképzéseket - a tervek szerint legfeljebb húszat - a regionális fejlesztési és képzési bizottságok, az RFKB-k jelölik ki, vagy központilag történik ez meg? (Dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.) És akkor ez, ha jól értelmezem, azt jelenti, hogy csak azok az iskolák, illetve diákok kaphatnák ezt az ösztöndíjat, akik ebben a szakképzésben vesznek részt. Köszönöm.
(Az ülés vezetését dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Van-e további kérdés, hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor választ kérnénk szépen a kérdésekre, aztán folytatjuk.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A regionális fejlesztési és képzési bizottságok egyértelműen területi hatállyal működnek, döntésüket területi hatállyal hozzák meg, és az abban a régióban figyelembe vett szempontrendszer alapján meghatározott, a gazdaság által igényelt szakképzéseket döntik el. Itt rögtön kapcsolódnék a harmadik kérdéshez is, hogy igen, ők döntenek. Tehát semmiféle központi meghatározás nincsen, a törvény azért mondja ki, hogy dönt. (Deák Istvánné: Ez nagyon jó!)
Egy bekezdésben szerepel is, hogy hiányszakma meg a gazdaság által igényelt szakma. A kettő között jelentés különbség van. A hiányszakmát a szakképzési törvény definiálja, aminek arra nézve van lényege, hogy a hozzájárulásra kötelezettek milyen elszámolást, többletelszámolást alkalmazhatnak, és e tekintetben javaslatot tesz a bizottság, a miniszter pedig jogszabályban adja ki. De ez a gazdaság által igényelt az ösztöndíj szempontjából egy meghatározó definíció ilyen tekintetében, és azok az iskolák és tanulók, amelyekre és akikre nézve az RFKB-k úgy döntenek, azok fognak ebben részesülni.
A második kérdésre az a válasz, hogy a gyakorló iskolák most már nem részesülhetnek támogatásban, ez a törvénymódosítás e tekintetben erre vonatkozóan most semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. Erre ezt tudom mondani. (Cseresnyés Péter és Révész Máriusz jelentkezik.) Cseresnyés képviselő úr, aztán Révész képviselő úr kért szót... (Dr. Hoffmann Rózsa: És mióta nem részesülhetnek benne?) Rózsa?
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Bocsánat, csak visszakérdeztem, és nem nyomtam be a mikrofont. Azt kérdeztem, hogy mióta nem részesülhetnek a gyakorló iskolák ebben? Ha nem ez a törvénymódosítás, akkor mi idézte ezt elő?
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ezt a módosítást egy tavaly júniusban elfogadott törvénymódosítás tartalmazza, amely szerint idén szeptember 1-jétől vált hatályossá, hogy az iskolák mint jogi személyek támogatásfogadási lehetősége megszűnt, legalábbis ami a szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek által átadható fejlesztési támogatásra vonatkozik - ha erre tetszett gondolni.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Tehát a hír igaz is volt, meg nem is.
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm.
ELNÖK: Akkor tehát Cseresnyés képviselő úr, aztán pedig Révész képviselő úr következik.
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem véletlenül tettem fel az előbbi kérdést, hanem azért, mert vannak olyan helyzetek, amikor ezt a területi elvet véleményem szerint nem szabad alkalmazni. Mondok egy példát. Nagykanizsán, ahonnan én jövök, nemcsak Zala megyében vagy a régióban élő diákokat foglalkoztatnak, hanem például Somogy megyére kiterjedően elég komoly vonzáskörzete van az ottani szakképzésnek. Hogyan fogja meghatározni az RFKB a munkaerő-piaci szükségleteket, ha nem néz ki megyén vagy régión kívülre, hogyan fogja szűklátókörűséggel való megvádolhatóság nélkül azt mondani, hogy ezek a szakképzések jogosak mondjuk Nagykanizsán, amikor, mondom a fél Somogy megye Nagykanizsára jár bizonyos szakképzést elvégeztetni. Nem beszélve arról, hogy van egy olyan szakképzés Nagykanizsán, amely országos hatáskörrel rendelkezik: egy kőolajipari szakképzésről van szó, ami még ma is működik. Hogyan fogja ez a bizonyos regionálisan működő fejlesztési tanács vagy bizottság meghatározni azt, hogy jogos-e az a képzés vagy nem.
Azért mondom el mindezt, mert elég komoly veszélyeket rejt magában egy ilyen bizottságnak komoly hatáskört adni. Én azt gondolom, jobb lenne, hogyha véleményt nyilváníthatna, javaslatokat tehetne, és helyben, ott, ahol a tényleges igények felmerülnek, ott határozhatná meg, például a tiszk, amely Nagykanizsán úgy működik, hogy nemcsak az intézmények, a szakoktatással foglalkozó intézmények vannak benne, hanem gazdasági társaságok is benne vannak, amelyek magát a szakoktatást végzik, és meg tudják határozni azt, éppen azért, mert ismerik a munkaerőpiac igényeit, hogy milyen szakmákban érdemes, szabad képzést folytatni. Én azt gondolom, inkább egy konzultatív testületnek kellene ennek a bizottságnak lennie, és nem majdhogynem diktátumokat megfogalmazó, egész régióra diktátumokat megfogalmazó bizottságként kellene működnie, úgy, hogy a hatásköre nem terjed ki azokra a területekre, amelyek egyébként a szakképzésben adott régión belülre tartoznak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Révész Máriusz és Kormos Dénes jelzésére:) Révész képviselő úr, majd Kormos képviselő úr következik.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Jelezni akarom, hogy némi ellentmondást látunk az önkormányzati törvénnyel, hiszen az önkormányzati törvény alapján a fenntartó önkormányzatoknak van joga számos kérdésben dönteni az iskoláikkal kapcsolatosan. Hogyha az RFKB-re rábízunk bizonyos döntéseket, és azt mondják, hogy itt dől el, az RFKB-ban, hogy a régióban milyen képzések részesülnek támogatásban és milyen képzések nem, akkor álláspontunk szerint ez azért némileg ellentmondásban van az önkormányzati törvénnyel, hiszen az önkormányzatok döntési kompetenciáját ez elég súlyosan sérti. Azt is lehet mondani, hogy az RFKB-vel vagy RFKB-kkel a kormány gyakorlatilag átnyúlik a fenntartó önkormányzatok feje felett. Ezt alkotmányosan némileg aggályosnak látjuk. Kérdezem a minisztérium képviselőit, hogy hogyan látja ő ezt.
A másik kérdésem egy teljesen speciális kérdés, amellyel kicsit csatlakoznék Cseresnyés képviselőtársamhoz. Magyarországon van egy országos egyházi tiszk. Az a kérdésem, hogy ebben a tiszkben van mintegy 6 ezer diák, és ez a tiszk egyetlen régióhoz nem tartozik. Hogyha ők képzési támogatást szeretnének kapni, akkor mi az ő feladatuk, hova forduljanak, melyik regionális tiszkhez? Azt hiszem, emlékeim szerint egyetlen régióban sem éri el a tanulók létszáma az 1500 főt, tehát önmagában egyetlen régióban sem lennének jogosultak e támogatásra, ugyanakkor összességében országos szinten mégiscsak vannak 6 ezren. Ki fog dönteni az ő esetleges támogatásuk ügyében? Köszönöm szépen, egyelőre ennyi. (Botka Lajosné: Ügyrendi!)
ELNÖK: Még mielőtt Kormos képviselő úrnak szót adnék, Botkáné képviselő asszony ügyrendi kérdésben kért szót.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Igen, ügyrendi kérdésem van. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A most előttünk lévő törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulásról és a képzési, fejlesztési támogatásról szól. A felvetett kérdések a regionális fejlesztési és képzési bizottságok hatáskörével, feladatkörével, egyebekkel kapcsolatos, ezeknek a definiálása a szakképzési törvényben jelent meg. Szerintem nem egy napirendi pontról tárgyalunk. (Közbeszólások a fideszes képviselők soraiból: De!) Egy pillanat! Ezért úgy gondolom, hogy azok a felvetések, amelyek a mostani módosítással kapcsolatban egyetlenegy jogcímet jelentenek, az RFKB-k hatáskörének bővítését, az gyakorlatilag nem más, mint a szakiskolai ösztöndíj odaítélésben való szerepbővítés. Tehát minden olyan kérdés, ami ezzel kapcsolatban tovább bővíti a felvetéseket, szerintem nem ennek a módosításnak a tárgya.
ELNÖK: A képviselő asszony ügyrendi indítványt nem tett, tehát nincs miről szavaztatni. (Botka Lajosné: Eltévesztettem, nem vagyok gyakorlott! - Derültség.) Én mindenkit arra kérek, hogy az ügyrendi hozzászólásnak megfelelően a vitát, illetőleg a hozzászólását korlátozza arra a területre, amely a törvényjavaslat kitér.
Kormos képviselő úré a szó.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megfogadva képviselőtársam intelmeit mégis hadd mondjak el két gondolatot hadd mondjak az RFKB-kkal kapcsolatban mint valaki olyan, aki ül egy RFKB-ban. Úgy gondolom, hogy amikor akár a hiányszakmák, akár az ösztöndíjjal támogatandó szakmák megállapításáról beszélünk, akkor közvetetten azt mondhatjuk, hogy végre el kellett jutni oda, hogy az oktatásnak, azon belül egy speciális területének, a szakképzésnek legyen egy normális, szereplők bevonásával megtörtént tervezési szintje térségi szinten, mert a képviselő úr is pont azt hiányolta, hogy adott esetben még egy régión túlmenően is komplexebb problémái lehetnek a foglalkoztatásnak vagy a munkaerő-piaci összetételnek. Nyilvánvalóan egyetlenegy regionális fejlesztési, képzési bizottságot sem gátol meg senki abban, hogy határterületeknél, hogyha gazdaságfejlesztési övezetek vannak, egyeztessen a szakképzés-fejlesztési koncepcióval. Mi most készítettük és fogadtuk el, ezek a határegyeztetések, amelyek más területeket is érintenek, mindenütt benne vannak. Az önkormányzatok egyébként továbbra is folytathatják a tevékenységet, megkapják a normatívát - ez egyébként orientálja a szakképzést abba az irányba, hogy valóban jobban illeszkedjen a térségben meglévő gazdasági folyamatokhoz. Ideje volt ilyenformán csinálni.
Visszatérve az eredeti témához: én is aszerint próbáltam megnézni ezeket a javaslatokat, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket a szakképzést alapvetően foglalkoztatják vagy feszítik tudja-e, vagy azokból melyeket tudja kezelni. Nyilvánvalóan nem volt feladata és szándéka, hogy az egész problémát kezelje, mert ez ennél sokkal komplexebb, de ami nyilván jelzésszerű és probléma volt különösen a régebben, az első körben megalakult tiszkeknél, az az, hogy az átalakulás után a központi műhelyek finanszírozása hogyan oldódik meg, akkor ebben tett egy lépést, ami egy lényeges dolog volt, mert egy komoly bizonytalansági tényezőt jelentett ezeknél az intézményeknél.
Azok a megállapodások, amelyek megszülettek, amelyekről a tájékoztatóban is hallottunk, egyezségeket jelentenek, amelyeket átvezetett a törvény - ezzel különösebben nem kívánnék foglalkozni.
Amivel foglalkozni szeretnék, talán egy mondat erejéig, az az, hogy mindenképpen jónak gondolom az ösztöndíjrendszert. Ez sem kezeli általában a szakképzés vonzóvá tételét, hanem egy orientációs funkciót vállal fel annak érdekében, hogy az adott térségben a gazdaság szereplői által is igényelt vagy adott esetben még a hiányszakmákkal is egybeeshet, mert nyilvánvalóan különböző területről van szó, ebbe valamiféle motivációs tényezőt vigyen be. Jó az is, hogy a felkészítő, támogató pedagógusoknak itt van ez a forrás. Ez rendben van, ez valamit javított a helyzeten. De ahol részben az RFKB-kban, akár máshol, bárhol találkozunk a gazdaság szereplőivel, ott elmondják, hogy továbbra is az az alapproblémájuk, de maguknak az intézményeknek is, hogy a szakiskolákban a lemorzsolódás az első egy-két évre tehető, főleg az első évre, ez pedig nemcsak azzal magyarázható többek között, hogy viszonylag alacsony alapképzettséggel érkeznek oda a tanulók, ezért erre a felzárkóztatásra nyilván szükség van, hanem azzal is, hogy nem azért érkeznek oda, hogy az elméleti és egyéb ismereteiket tovább bővítsék. Meg kellene kötni tehát azt a kompromisszumot, ami az első időszakban az elméleti, közismereti ismeretek, és valóban ami motiválhat valakit, hogy gyakorlati jellegű dologban találja meg azokat a motívumait az önmegvalósításban, amiért eleve odamegy, és nem a másik képzési formát választotta. Ez a dolog ezt nem oldja meg, hanem azt mondja, hogy megvan a probléma, és próbáljunk ebben segíteni.
Én azt gondolom, hogy általános vitára alkalmas ez a javaslat, de nem fogjuk tudni megspórolni, hogy most ezeket a bizonyos jelzésszerű problémákat részszinten kezelő intézkedéseket megfogalmazzuk. Én úgy gondolom, hogy engedjük ezt most általános vitára, de nem fogjuk tudni megspórolni a későbbiekben a szakképzéssel kapcsolatos néhány alapprobléma visszahozatalát egy kicsit komplexebb módon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen. Kormos Dénes szavaihoz kapcsolódnék. Valóban a szakképzés egyik égető problémája, amit ez a módosítás nem old meg, és csak emlékeztetni szeretnék, hogy még a 9-10. osztály, illetve évfolyam szakképzési normatíváját is csökkenti a költségvetési törvény, tehát vélhetően még rosszabb lesz a helyzet: az ismert 40 ezer forintról 38 ezerre csökken ez az összeg.
Amiről szólni szeretnék, az az, hogy azért késtem ma, mert éppen Hódmezővásárhelyen vettem részt egy nagy szakképzési konferencián, mellesleg Tatai-Tóth úrral egymás mellett ültünk, csak ő ottmaradt, mert őt elengedték, engem pedig nem, és siettem vissza. (Derültség.) Erre a konferenciára készülve elég sok mindent átolvastam, egyebek között a Zöld Könyvnek a szakképzésre vonatkozó fejezeteit, valamint az ÁSZ júliusban megjelent jelentését a szakképzési fejlesztési programra fordított pénzeszközök..., s a többi, jó hosszú a címe, tudjuk, hogy miről van szó. Mind a két dokumentum egybehangzóan megállapítja, hogy alapvetően újra kellene gondolni a szakképzési hozzájárulás szétosztásának tartalmi és szervezési kérdéseit, mert átláthatatlan, követhetetlen. Amikor ilyen fontos szervek vagy intézmények tesznek ilyen megállapítást, és nem egy ellenzéki képviselő mondja, akkor, úgy gondolom, ez megfontolandó. Ilyen körülmények között az erről szóló törvénynek egy részleges módosítása részünkről nem támogatható. Az viszont támogatható lenne, hogy kezdjük elölről gombolni a kabátot, nézzük meg a szakképzési fejlesztési programok stratégiai céljait, és rendeljük hozzá a szakképzési hozzájárulás szétosztását. De egy olyan módosítást, amely csak részleges, bizonytalan területeket orvosolna, nem tudunk támogatni.
Meg szeretném továbbá jegyezni, amit nem először teszek szóvá itt az oktatással vagy szakképzéssel kapcsolatos törvények vonatkozásában, hogy szégyenkeznünk kell amiatt, hogy a törvényeinknek milyen a nyelvezete. A magyar jogalkotás a XX. század első felében világszerte híres volt arról, hogy rendkívül magas színvonalú kodifikációs munkája volt. Ma ott tartunk, hogy egy törvényt vagy egy mondatát ötször kell elolvasni, és akkor sem lehetünk benne biztosak, hogy jól értjük-e. (Dr. Pósán László: Ez sajnos igaz!) Itt is vannak ilyen problémák. Tudom, hogy ettől, hogy én ezt itt elmondtam, nem lesz jobb, de kötelességünk megemlíteni.
Azt is többször tapasztalom itt a bizottságban, még mindig mint kissé zöldfülű, hogy számomra érthetetlen módon néha stilisztikai javításokat sem támogat a bizottság. (Moraj az MSZP-s képviselők soraiból.) Ez nem jó. Ezek a törvények mégiscsak a nyilvánosságnak szólnak, az érthetőség és a magyar nyelven való fogalmazás egy szükséges cél lenne. Ez az utóbbi megjegyzésem kicsit mondjuk zárójelbe teendő, mert tudom, hogy úgysem érek vele el egyelőre semmit (Moraj az MSZP-s képviselők soraiban.), de ha sokszor mondja az ember, majdcsak lesz belőle valami. A lényeg az, hogy a törvénymódosítást az említettek miatt alapvetően nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Képviselő asszony, megértve azt, hogy más szakmai elfoglaltság miatt késett el a bizottság üléséről, szeretném jelezni, hogy a mai bizottsági ülésen is előfordult, a múltkori bizottsági ülésen számtalanszor előfordult, amikor nyelvhelyességi, helyesírási, stilisztikai módosításokat a bizottság - megengedem, a kormány véleményével ellentétben - egyhangúlag támogatott, elannyira, képviselő asszony, hogy az ilyen módosító indítványok a tegnapelőtti parlamenti plenáris szavazáson is átmentek. Tehát azt a kritikát, hogy a jogalkotásról szóló törvény idevonatkozó előírásait a bizottság következetesen figyelmen kívül hagyná, a bizottság nevében vissza kell utasítanom. A kormányért természetesen nem kezeskedem e tekintetben. Köszönöm.
(Jelzésre:) Deákné képviselő asszony, aztán Pósán képviselő úr következik.
DEÁK ISTSVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Én a magam részéről ennek a törvénymódosításnak az általános vitára való alkalmassága mellett szeretnék érvelni, hiszen ma elsősorban ez a feladatunk. Az elkövetkező időben természetesen majd még számtalan részletre is felhívhatjuk a figyelmet, pontosításokat is igényelhetünk. Hogy miért is érzem általános vitára alkalmasnak? Egyrészt azért, mert olyan nagyon fontos kérdéseket vet fel és próbál meg tisztázni ez a módosító javaslat, amelyek a szakképzés, illetve a szakképzési hozzájárulás igénybevételével, elszámolásával, felhasználásával kapcsolatos kérdések. Az első pontjában mindjárt a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjrendszerek bevezethetősége nagyon fontos, éppen azok miatt a kérdések miatt, amelyek egyébként felvetődtek, hogy a gyerekek lemorzsolódnak, kimaradnak, esetlegesen különböző okoknál fogva nem fejezik be a szakképzést. Ebben nagyon sokat segíthet a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjrendszer bevezetése, mert ezeknek a gyerekeknek sok esetben olyan hátrányos helyzetű családi körülményeik vannak, amelyek kapcsán talán ezek az ösztöndíjak is segítenek.
Nagyon fontos az a szemlélet is, hogy a helyi regionális képzési bizottságok által megállapított szakképzéseket támogatjuk, hiszen az adott régiók fejlesztését, előrehaladását nagyban befolyásolja a szakképzés ottani helyzete, illetve annak összetétele. Tudjuk, hogy az iskolák nagyon sok esetben nem a valóságos igénynek megfelelő szakképzéseket folytatják, hanem azokat, amelyekhez a tárgyi, személyi és egyéb feltételeik adottak, és bizony nem biztos, hogy segíti a szakképzésben végzett tanulók elhelyezkedését ez a rendszer. Ezért is nagyon fontos ez a törvénymódosítás.
Fontos egy részproblémának a megoldása is, tulajdonképpen a közúti közlekedési szolgáltatást végző vállalkozók képzésének az elismerése, hiszen a gépjárművezetés ma tulajdonképpen nem szakma, és eddig a szakmák megszerzésének a költségei voltak elszámolhatók a szakképzési hozzájárulás területén. Én magam is egyetértek ezzel, hiszen az árufuvarozók számára ez ugyanolyan feltétel az alkalmazás szempontjából, mint bármely más vállalkozás esetében egyéb szakmák igénybevétele, tehát az ezzel való párhuzam, azt gondolom, támogatható és egyértelmű.
A közhasznú társaságok e körben való további kedvezményének megtartása szintén segíti, hiszen zömében nonprofit gazdasági társaságoknak kellett létrejönniük a térségi integrált szakképző központok részéről, amelyek ezekkel a képzésekkel foglalkoznak, tehát ők is ebbe a támogatandó körbe tartoznak.
Azt gondolom, hogy mindezek a törvényi változások magukkal hozzák magának a szakképzési törvénynek a bizonyos szintű finomhangolását, változtatását, módosítását, de jelenleg a költségvetési törvénnyel párhuzamosan a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztéséről szóló törvény módosításának általános vitára alkalmasságát a magam részéről támogatni tudom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Amennyiben további vélemény... (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Először is azt szeretném megjegyezni Botkáné képviselő asszony felvetéséhez kapcsolódva, hogy a 11. § j) pontja világosan beszél arról, hogy milyen típusú jogosítványokat kívánnának telepíteni. Azt gondolom, hogy azért ez egy olyan súlyú kérdés, amelyről lehet, kell beszélni, ráadásul benne van a benyújtott törvényjavaslatban, úgyhogy - hogy is mondjam? - az ügyrendinek szánt felvetését személy szerint én nem tartom indokoltnak, merthogy benne van a törvényben.
A másik, amiről szeretnék szólni, hogy bevallom őszintén, nem igazán értem, hogy jelenleg, ha jól tudom, a szakképzéssel foglalkozó iskolákban is kell lennie egy olyan tanácsnak, amelyben részt vesznek a gazdaság élet különböző szereplői, akik a képzésnek a - hogy is mondjam - piacképességét, munkaerő-keresleti részét testközelből ismerik, és tudnak vélekedést mondani. Most ugyanezt az indoklást halljuk egy ilyen regionális szervhez telepítve. A kérdésem a következő: akkor ezek szerint el kell ismerni, hogy az iskolákban ezek nem jól működtek, vagy mi indokolja azt, hogy most magasabb szintre kell emelni ezt a fajta kompetenciát. Bevallom őszintén, hogy ezt így első hallásra nehezen értem, és az sem világos, hogy akkor az iskolákhoz telepített - az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt is így - tanácsnak a jövőben milyen szerepet kívánnak szánni, mi van akkor, hogyha az iskolákban működő tanács azt mondja, hogy helyben, most hasraütésszerűen mondok valamit: a szobafestőképzés nagyon indokolt lenne, de mondjuk magasabb szinten, régiós szinten meg úgy gondolják, hogy nem, mert ehelyett a parafadugó-készítő az, ami az igazán tuti, keresett szakma lesz a jövőben. (Folyamatos zaj.) Itt lesznek vagy lehetnek nagyon komoly szakmai értelemben vett ellentétek is, ráadásul nem partnerek a szó olyan értelmében, hogy egyenrangúak lennének, mert az egyiket döntéshozó helyzetbe hozza a törvényjavaslat, kizárólagos döntéshozó helyzetbe, a másiknak a vélekedése pedig innentől kezdve szemétkosárba kerül, jóllehet a korábbi törvényjavaslat ugyanilyen szakmai indoklással hozta létre ezeket a tanácsokat. Tehát itt azért valami nem teljesen stimmel.
Ahogy az a megjegyzés sem stimmel, hogy a 2007. június 1-jétől alakult nonprofit gazdasági társaságokat generálisan érinti. Én értem azt az indoklást, ami a különböző tiszkek működésének a jogi oldalát jelenti, csakhogy ez a megfogalmazás ennél jóval tágabb, ez magában foglalhat minden egyéb olyan nonprofit gazdasági társaságot is, amelynek egyébként semmi köze a szakképzéshez. Azt gondolom, hogy ha a törvényjavaslatnak az a célja, amit a képviselő asszonytól a hallottunk, akkor a megfogalmazása biztosan nem ezt szolgálja. Ha a megfogalmazásnak egyéb célja van, akkor pedig lehet, hogy itt vannak félreértések. Ezt valahogy rendezni kellene.
Utolsó megjegyzésként a nyelvi kérdések apropóján annyit hadd mondjak, hogy nem csak stilisztikai vagy helyesírási kérdésekről van szó - egyébként önmagában az is szomorú, hogy ilyenek mindig, újra és újra előjönnek -, hanem az a probléma, tisztelt bizottság, hogy ha a kormány olyan törvényjavaslatot terjeszt be, amelyben alany- és állítmányegyeztetési problémák is vannak, akkor valóban komoly gond van egy szöveg megértésével. A szöveg nem megértése vagy érthetetlensége viszont azonnal magával vonja a jogértelmezési problémákat, vagy ha úgy tetszik, jogbizonytalanságot teremt. Arról nem is beszélve, hogy a szövegben különböző paragrafusszám alatt nagyon minimális eltéréssel ugyanaz a szöveg olvasható. Ezt egész egyszerűen nem látom indokoltnak. Mi szükség van arra, hogy az egyik paragrafus, kettővel arrébb egy másik paragrafus nagyon minimális eltéréssel, de megismétli önnön magát, és az indoklásban is megismétlik önnön magukat. Már bocsánat a kifejezésért, de a lázas munka látszatát nem a paragrafusok számában mérik le. Azt gondolom, hogy teljes mértékben felesleges és értelmezhetetlen, hogy miért kell két paragrafusmegnevezés alatt ugyanazt a szöveget benyújtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Képviselő úr, azt kell hogy mondjam, hogy a jogszabályok megfogalmazásával kapcsolatos kritikát kétféleképpen lehet érvényesíteni. Az egyik, amit alkalmazni szoktunk, és ami - minden kritikával egyetértve azt kell hogy mondjam, hogy - végül is nem a bizottság feladata lenne, hogy módosító indítványok benyújtásával korrigáljuk őket; a másik, hogy egyszer, ha már az Oktatási és tudományos bizottságról van szó, akkor mintegy pedagógiai célzattal egy ilyen indítványt általános vitára alkalmatlannak minősítünk, és felkérjük a kormányt, hogy nyújtson be egy, a jogalkotásról szóló törvénynek megfelelő törvényjavaslatot. (Dr. Pósán László: Nem rossz ötlet!) Én ez utóbbit most nem javasolnám, de ez tisztán a pártállásomnak és a kormánypártiságomnak tudható be, ellenkező esetben erős indíttatást éreznék egy ilyen megoldásra.
Amennyiben ezzel a konklúzióval lezárható a vita (Senki nem jelentkezik.), akkor megadnám a szót az előterjesztőnek válaszadásra.
Dr. Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) reflexiói
DR. MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A regionális fejlesztési és képzési bizottságokkal kapcsolatban több vélemény hangzott el, amelyre a képviselő úr egyébként most gyakorlatilag helyettem megadta a választ. Teljesen egyetértek azzal, amit elmondott, de azért néhány kiegészítést hozzátennék.
Mi azt gondoljuk, hogy a munkaerő-piaci igényeket semmiképpen nem helyi szinten kell megállapítani, arra meg kell találni a megfelelő térmértéket, és mi úgy gondoljuk - és ez testet öltött a tavaly júniusi törvénycsomag-módosításban -, hogy regionális mértékben kell ezt megállapítani, és a regionális bizottságnak adta meg azokat a hatásköröket, amelyeket megadott, már a szakképzés arányainak és irányainak meghatározásánál is. Ezek a bizottságok elkezdték a működésüket, a döntésüket meghozták, és azt gondolom, hogy bár nem ehhez a törvénymódosításhoz tartozik, de a szakképzés elmozdult abba az irányba, amely munkaerő-piaci képzéseket tesz majd lehetővé, és egyre jobban.
Úgy gondolom, hogy nincsen ellentmondás az iskolákban működő tanácsadó testületekkel kapcsolatban, ugyanis azt a korábbi előírást, amely előírta, hogy az 500 főnél nagyobb tanulói létszámmal működő szakképző intézményekben kötelező ilyen tanácsot létrehozni, éppen a tavalyi törvénymódosítás megszüntette. Tehát már nincsenek ilyen kötelezően előírt tanácsok, pontosan azért, merthogy a regionális szükségleteken alapuló képzési arányokat, irányokat ezek a bizottságok meghatározhatják. Megítélésünk szerint ez egyáltalán nincsen ellentmondásban a fenntartói döntési jogosítványokkal sem, hiszen ez egy támogatás, és a támogatás tekintetében ez egy egészen más jogosítványt jelent, mint azok a fenntartói jogosítványok, amelyek a közoktatási törvényben vagy az önkormányzati törvényben megjelennek.
Az ösztöndíj és a lemorzsolódás kapcsán annyit szeretnék mondani, hogy teljesen egyetértünk azzal, hogy a lemorzsolódás egy komoly probléma, egy súlyos probléma a szakképzésben, a szakiskolai képzésben különösen, és azzal is, hogy a lemorzsolódás döntően a 9-10. évfolyamon jelenik meg, de azért jelen van a 11-12. évfolyamon is. Az ösztöndíjrendszer a 11-12. évfolyamon, azt gondoljuk, biztosan segíteni fog, vagy legalábbis mindenképpen úgy fogja orientálni a szereplőket, hogy ez csökkeni fog. A másik fő szempontja az ösztöndíjnak, hogy igen, hiába teszünk akármilyen intézkedést, az egyik oldalon van az intézményrendszer, feladatellátás, a finanszírozási rendszer, a másik oldalon a szülői döntéseket vagy a gyermek döntéseit viszont nem tudjuk orientálni. Az ösztöndíjrendszernek éppen az az egyik legfontosabb célja, hogy ezeket a döntéseket orientálja. Amúgy azt gondolom, elfogadva és egyetértve Kormos képviselő úr véleményével, hogy a lemorzsolódással foglalkozni kell. Azt gondolom, a lemorzsolódás egy olyan összetett problémakör, amelyet éppen nem a szakképzési hozzájárulási törvény fog megoldani. Csak tájékoztatom a képviselő urat, hogy ebben külön előterjesztés készül a kormány részére, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium közösen készít egy előterjesztést, amelyben egy komplex intézkedéssorozatot tervez ennek a problémának a megoldására.
A nonprofit gazdasági társaságokkal kapcsolatban annyit mondanék még el, hogy igen, tágan értelmezi, nem kifejezetten. Ennek egyfelől az is indoka, hogy a most létrejövő nonprofit gazdasági társaságok kapcsán, amelyek amúgy közoktatási feladatot fognak ellátni a tiszkekre gondolva, nagyon érdekes lenne, hogy amúgy meg hozzájárulásra kötelezettek lennének, és fizetniük kellene. De nem ez a fő cél, hanem hogy azok a kht.-k- és nagyon sokan vannak, és ez a Pénzügyminisztériummal abszolút egyeztetve volt -, amelyek eddig nem fizettek, például önkormányzati, városüzemeltetési kht.-k, azokra nézve ne kerüljön előírásra egy újabb teher, azért, mert amúgy kötelezi őket a törvény a gazdasági társaságokká való átalakításra.
A paragrafusokra pedig csak annyit tudok mondani, hogy mivel konkrétan nem hangzott el, így sajnos nem tudom megnézni, hogy mely paragrafusokban van ugyanaz leírva. Amennyiben például a fuvarozói saját dolgozói felhasználásra gondol a képviselő úr, arra csak azt tudom mondani, hogy egyrészt nem teljesen ugyanaz van leírva, persze a célja ugyanaz, másrészt azért kell két helyen leírni, mert a hozzájárulási kötelezettséget kétféle módon lehet teljesíteni: egyszer gyakorlati képzéssel, és ott van egy szabályrendszer, egyszer meg az APEH felé történő bevallással, és ott van egy szabályrendszer. Ezért vagyunk kénytelenek mind a két helyre beírni, mert mind a kettőben meg óhajtjuk adni ezt a támogatást.
Köszönöm szépen, elnök úr.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Én is köszönöm. Azt gondolom, hogy kiveséztük ezt a javaslatot, szavazás következik. Még egyszer szeretném jelezni, hogy első helyen kijelölt bizottságként tárgyaljuk az indítványt. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Aki igen, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tizenegy igen. Aki nem? (Szavazás.) Nyolc nem.
A bizottság tehát a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja.
A bizottsági előadó állításáról később gondoskodunk. A jövő héten, ha jól emlékszem, de nem vagyok biztos benne, szerdán tárgyaljuk, ehhez mérten kérem, hogy a bizottsági előadóról, illetőleg amennyiben igény van rá, akkor kisebbségi előadóról szíveskedjenek gondoskodni. Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László: Cseresnyés Péter! - Deák Istvánné jelzésére:) Mondod? (Deák Istvánné: Ha nincs más.) Akkor Deákné képviselő asszony a többségi előadó... (Deák Istvánné Kormos Dénesnek: Dénes, nem szeretnéd? - Kormos Dénes: Csináld csak! - Deák Istvánné: A Dénes is szeretné...!) Sorshúzással fogunk dönteni: aki a rövidebbet húzza... (Derültség. - Deák Istvánné: A Dénes húzza a rövidebbet, én látom! - Edelényi Zsuzsánnának:) Egyelőre ne írj be senkit, majd megbeszéljük. (Közbeszólások.) Akkor ezzel a nehéz problémával végeztünk.
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/6751. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! Soron következik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet T/6751. számon kaptak kézhez. Üdvözlöm a kormány képviseletében megjelent Szövényi Zsolt főosztályvezető urat. Szeretném jelezni önöknek, hogy a törvényjavaslat azt a merő formalitást tartalmazza, hogy amennyiben új felsőoktatási intézmény jön létre akár létesítéssel, akár átalakulással, akkor ahhoz, hogy az megkezdhesse működését, a nyilvántartásba-vételen és a működéshez szükséges engedélyen túl az Országgyűlésnek az állami elismerésről való döntésére is szükség van - ez a törvényjavaslat erről szól: részint a Tessedik Sámuel Főiskola kíván beolvadni a Szent István Egyetembe, részint a Szegedi Hittudományi Főiskola kívánja felvenni a hittudós Gál Ferenc professzor nevét. Köszönöm szépen, ennyi a törvényjavaslat.
Megadom a szót a kormány képviselőjének..., illetve most már elmondtam, miről szól a törvényjavaslat, bocsánat! (Derültség.) Bitoroltam a főosztályvezető úr hatáskörét, amiért elnézést kérek. Tessék parancsolni!
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem gondolom, hogy ennél többet hozzá kellene tenni. (Derültség.) Pusztán annyit mondanék, hogy a hatályos törvény értelmében a két önálló jogi személyiséggel rendelkező felsőoktatási intézmény szenátusi döntése alapján került a kormány elé, illetve az Országgyűlés elé az integrációs javaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr kíván szólni.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egy olyan típusú megjegyzésem vagy észrevételem lenne, hogy az egyik eset, a névváltoztatás, gondolom, különösebben senkit nem ráz meg. A másik esetben, ami a Tessedik Sámuel Főiskolát illeti, nem elvitatván természetesen azt, hogy az adott intézmény szenátusa döntött, és nem elvitatván az ehhez kapcsolódó összes jogát, azt azért mégiscsak szeretném megjegyezni, hogy az általam ismert vagy általam tudott információk arról szólnak, hogy ez a döntés egy kényszerhelyzetből fakadt. Jó lenne tehát egy kicsit világosabban és tisztábban látni a dolog hátterét, hogy miről is van szó. Itt egész egyszerűen úgy ítélte meg a főiskola szenátusa, hogy az intézmény megmaradása, működtetése, fenntartása láthatóan nem megy másképpen, ha úgy tetszik, ez egy kényszerhelyzet. A másik oldalon természetesen számos spekuláció is napvilágot lát ilyenkor, nem kívánom most elmondani, hogy ilyen típusú, milyen természetű spekulatív vélekedések is napvilágot láttak. De a dolognak azt a részét azért nehéz elhallgatni, hogy ennek finanszírozási problematikája van, legalábbis a hozzám eljutott információk szerint. Kérdés, hogy szerencsés-e ily módon egyetemek, főiskolák beolvadását vagy akár kiválását - függetlenül attól, hogy integráció, dezintegráció - tudomásul venni, segíteni, vagy éppen támogatni, amikor kényszer hatására döntenek így. A korábbi törvényhozói szándék mindig arról szólt, hogy szakmai alapozottsága legyen annak, hogy különböző képzésekben egyesítjük az erőforrásokat, és így tovább, és így tovább.
Én ebből a szempontból tehát aggályosnak tartom a dolgot, hogy egy kicsit ilyen szimpla javaslatként jön be a törvényhozás, az Országgyűlés elé, közben pedig azért a dolog ennél összetettebbnek, bonyolultabbnak tűnik. Állítólag PPP-konstrukcióból fakadó adósság kérdésének is köze van a dologhoz; hogy így van vagy nem így van, nem állt módomban ellenőrizni, ezt bevallom őszintén, tehát arra tudok támaszkodni, amilyen információkat kapnom sikerült. Ebből a szempontból látom tehát ezt egy kicsit aggályosnak, hogy egy kalap alá vesszük a két ügyet, mert úgy érzem, hogy nem egy kalap alá tartozó két ügyről van szó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Van-e bárkinek ehhez hozzátennivalója? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, megadom a szót a főosztályvezető úrnak, amennyiben óhajtja.
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) reflexiói
DR. SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Úgy gondolom, hogy az előterjesztés pontosan adta meg a tájékoztatást, és pontosan adta meg azt a társadalmi változást, környezeti változást, amely a két felsőoktatási intézményt integrációs gondolkodásra indította. Ha a 2005-ös törvény hatálybalépését nézem, egy évvel ezelőtt volt a bizottsági ülés előtt a szombathelyi intézmény és a Nyugat-magyarországi Egyetem integrációja, amelyben hasonló szándékok jöttek elő, és hasonló társadalmi problémákra adott választ, és a keresendő válasz egyik alternatívája lehet az integráció. Az előterjesztés pontosan számot ad arról, hogy igen, a demográfiai változások következtében, a képzési szerkezet változása következtében a Tessedik Sámuel Főiskolának, illetve a békéscsabai felsőoktatási intézményeknek az elmúlt időszakban beiskolázási gondjaik voltak. Ennek a beiskolázási gondnak egy menekvési pontjaként választotta ezt a két intézmény, hogy azáltal, hogy integrálódnak, tulajdonképpen a gödöllői egyetemnek odaítélt szakok mintegy a lehetőséget és a kínálati palettát fogják bővíteni Békés megyében a képzés területén, ezáltal azt az állapotot, amely az elmúlt két évben tapasztalható volt a beiskolázásnál a Tessediknél a békéscsabai, akár a szarvasi telephelyein, orvosolni tudja. Erről pontosan számot ad a törvény indokoló szövege. Ilyen értelemben feltételezhető, hogy más intézményeknél is hasonlóféle kezdeményezés történik. Én ezt - a személyes véleményemet is mondhatom - nagyon szerencsésnek tartom, tekintettel arra, hogy Békéscsabán és Szarvason szükség van a felsőoktatási intézményekre, mert térségi funkciót, térségi kohéziós funkciót, kulturális funkciót töltenek be. Ha ebbe egy megerősítő lépésként a gödöllői Szent István Egyetem segítséget tud nyújtani, akkor, én úgy gondolom, ezt támogatnunk kell.
Pósán képviselő úrnak ennél konkrétabb kérdései is voltak. Mielőtt eljöttem, megnéztem a 2008 októberi államkincstári adósságállományt. A Tessedik Sámuel Főiskolának egy fillér adósságállománya nincsen. Tehát a PPP-beruházások, amelyek valójában voltak Békéscsabán, voltak Szarvason, önellátóak, üzemelnek, azokat fenn tudják tartani. A Tessediknek tehát nem anyagi gondja volt, hanem - ahogy az indokló szöveg írja - perspektivikusan keresi a megoldást, hogy megtartsa a képzési helyeit, ezért valahol egy védernyőt, egy egyetem védernyőjét keresi. Lehet, hogy más intézményt is találhattak volna, de ez a döntés a két intézménynek a kompetenciájába tartozott. Megint csak azt mondom, hogy a Dunántúl másik oldalán is vannak már hálózati egyetemek, amelyen nem városi integrációban alakultak ki. Ha a Nyugat-magyarországi Egyetem példáját mondom, akkor az Székesfehérvártól Szombathelyig bezárólag tulajdonképpen két statisztikai és fejlesztési régióban működik. Ez az új integráció is körülbelül három statisztikai és fejlesztési régióban fog rendelkezni képzési telephellyel.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Szavazás következik. Első helyen kijelölt bizottságként az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a törvénymódosítási javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.)
A bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
A bizottsági előadó kijelölése
Tisztelt Bizottság! Itt is kell előadót állítanunk. (Botka Lajosné: Elvállalom. - Deák Istvánné az elnöknek: Mondd el te!) Ellenszavazat hiányában végül is elvállalhatom...Minthogy az előzőekben is tévesen tájékoztattam a bizottságot, a szakképzési törvénynek a vitája sem szerdán, hanem hétfőn lesz a parlamentben, ez is hétfőn lesz, tehát még itthon is vagyok. (Botka Lajosné az elnöknek: Mondd te!) Akkor, ha ez a közakarat, akkor én megnyugszom benne. Köszönöm szépen.
Ezzel a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Az egyebek körében van néhány bejelentenivalóm, tisztelt bizottság. Az egyik, hogy elhunyt munkatársunk, Kútvölgyi Rózsika temetése november 26-án lesz, értesítést minden bizottsági tag kap, szokás szerint a lift mellett is kint van a partecédula. A ház elől busz indul azok részére, akik részt kívánnak venni a temetésen. Arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy képviseltessük magunkat. Én magam sajnos aznap már külföldön vagyok, ezért nem tudok majd jelen lenni.
A másik bejelentenivalóm, hogy december 8-án, hétfőn, Brüsszelben az Európai Parlament kulturális, oktatási, média-, ifjúsági és sportbizottsága a nemzeti parlamentek hasonló célú bizottságainak tagjaival kiegészített, kibővített ülést tart. Erre egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő kiutazását kérik a bizottság részéről. Azt kérem, hogy ez ügyben a javaslatokat szíveskedjenek megtenni.
Harmadik bejelentenivalóm az, hogy az Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal által összeállított úgynevezett Zöld Könyvnek egy szakmai bemutatóját tervezzük egy kibővített - vagy nem is tudom, minek mondjam - bizottsági ülés keretében. Erre még egyeztetés alatt áll az időpont, de december 4-e vagy 5-e, csütörtök, illetve péntek lehet alkalmas, még egyszer mondom, az időpont egyeztetés alatt van. Kérem a kollégákat, hogy amennyiben lehetséges, akkor próbálják erre az egyébként szokatlan időpontra szabaddá tenni magukat, és ezen az ülésen minél nagyobb számban vegyünk részt.
November 21-én, vagyis holnapután, e hét péntekén a brazil Goias szövetségi állam törvényhozó testületének háromfős képviselői küldöttségét kellene fogadni. Én a magam részéről ezt elvállaltam. Amennyiben a bizottság akár kormánypárti, akár ellenzéki tagjai közül valaki ezen szíveskednék megjelenni, azt hálás szívvel köszönném meg, hogy ne egyedül kelljen velük farkasszemet néznem. 9 óra 20 és 9 óra 50 perc között itt, a Képviselői Irodaházban, az V. emelet, 567. számú teremben lesz a találkozó.
Végezetül a jövő heti bizottság ülésről: alapvetően két lehetőségünk van. Jelen pillanatban előreláthatólag csak egy dolgot, a most általános vitára alkalmasnak minősített szakképzési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról való szavazást kell megejtenünk. Megtarthatjuk ezt az ülést szokás szerint a kijelölt időpontban, szerdán, de megtarthatjuk úgy is, hogy a keddi napon az Országgyűlésben előreláthatólag negyed 1 és negyed 3 között egy kétórás szünet van, részint ebédszünet, részint pedig a szokásos szünet, amíg a költségvetési bizottság visszavonul, és meghatározza az új számokat. (Közbeszólások: Az jó lenne!) Ezen idő alatt természetesen megtarthatjuk a bizottsági ülést, azzal, hogy amennyiben nem érünk a módosító indítványok végére, de a költségvetési szavazás megkezdődik, akkor a bizottsági ülést kénytelen leszek elnapolni, és a hátralévő indítványokról a következő napi bizottsági ülésen fogunk szavazni. Mindenkinek megfelelő-e ez a második megoldás. (Általános helyeslés.) Amennyiben igen, akkor így fogjuk összehívni a bizottsági ülést.
Van-e másnak bejelentenivalója? (Dr. Pósán László jelentkezik.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kérdésem lenne, elnök úr. A miniszteri meghallgatást, amely ebben a naptári évben esedékes lesz, körülbelül mikorra lehet tervezni? Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr, egyeztetés alatt van, ezt tudom mondani. A bizottság kötelezettségei, illetőleg a miniszter úr kötelezettségei, többek között az, hogy két másik bizottságban is meg kell őt hallgatni, valamilyen összefésülésével lehetőség szerint még ebben a naptári évben, ha erre valamilyen okból nem nyílik lehetőség, akkor február folyamán mindenképpen sort fogunk erre keríteni.
(Dr. Hoffmann Rózsa jelzésére:) Képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Egy korábbi kérésemet szeretném megismételni - akkor biztató választ adott rá az elnök úr - a Neveléstudományi Kongresszus ajánlásaival kapcsolatban. Többen kérték, hogy az Oktatási és tudományos bizottság beszélje ezeket meg. Még van idő a szezon végéig, nem volna méltó, ha egy augusztusi konferencia ajánlásaival jövő év márciusában tudnánk csak foglalkozni. Javaslom, kérem, hogy kerítsünk rá alkalmat, és szenteljünk ennek egy-két órát.
ELNÖK: Képviselő asszony, méltányosnak tartom az igényt, mindazonáltal arra kell kérnem, hogy méltányolja azt az érvet, hogy a költségvetési időszakban ilyen hektikusan tudunk tervezni. Megkíséreljük beilleszteni még a november-decemberi naptárba. Ez a maximum, amire ebben a pillanatban ígéretet tudok tenni, tekintettel arra, hogy a többi nem rajtam múlik.
Köszönöm szépen. Amennyiben további bejelentés nincs (Senki nem jelentkezik.), akkor a bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 31 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Dr. Sándor Klára
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese