OTB-2/2009.
(OTB-69/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2009. március 11-én, szerdán, 10 óra 10 perces kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelent *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló T/8374. számú törvényjavaslat *
Módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: *
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló T/8676. számú törvényjavaslat *
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése *
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) válaszai, reflexiói *
Szavazás *
Pokorni Zoltán (Fidesz) javaslata *
Szavazás Pokorni Zoltán javaslatáról *
A "Pénzügyi alapismeretek kötelező oktatásának bevezetése a közoktatásban" tárgyában szóló H/8835. számú határozati javaslat *
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Klész Tibor (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) reflexiói *
Szavazás *
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott meghallgatása a Debrecenbe tervezett Európai Neutronkutató Központ megvalósításáról *
Elnöki bevezető *
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott tájékoztatója *
Dr. Józsa István (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsa alelnökének kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott *
Dr. Rosta László (ESS Hungary Kft.) *
Dr. Józsa István (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke *
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/8972. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Rózsa Endre (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Rózsa Endre (MSZP) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
a) A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8676. szám)
(Dr. Magyar Bálint, Velkey Gábor (SZDSZ) és Pettkó András (MDF) képviselők önálló indítványa)
b) A "Pénzügyi alapismeretek kötelező oktatásának bevezetése a közoktatásban" tárgyában szóló határozati javaslat (H/8835. szám)
(Dr. Hoffmann Rózsa és dr. Rétvári Bence (KDNP) képviselők önálló indítványa)
Kezdés kb. 11.30 órától:
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke és
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Kuzma László (KDNP)
Almássy Kornél (független)
Helyettesítési megbízást adott
Zsigó Róbert (Fidesz) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Botka Lajosné (MSZP) Földesi Zoltánnak (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) Kormos Dénesnek (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP) távolétében Rónavölgyi Endrénének (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) dr. Szabó Zoltánnak (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Tóth Ferencnek (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz) megérkezéséig dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Pokorni Zoltán (Fidesz) távozása után Kuzma Lászlónak (KDNP)
Révész Máriusz (Fidesz) megérkezéséig Pokorni Zoltánnak (Fidesz)
Almássy Kornél (független) távollétében Pánczél Károlynak (Fidesz)
Dr. Erdélyi László (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Pálinkás József, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Dr. Klész Tibor (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott
Dr. Józsa István (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke
Dr. Rosta László (ESS Hungary Kft.)
Dr. Köntös Zoltán projektvezető, miniszteri megbízott
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, megjelent vendégeinket! Az Oktatási és tudományos bizottság március 11-ei ülését megnyitom. Az aláírt jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Tisztelt Bizottság! A munkát szokás szerint a napirend elfogadásával kezdjük. A kiküldött napirendi javaslathoz képest egy módosító indítványom volna, tekintettel arra, hogy az élet nem egyszerű, és a különböző szervek, így a kormány és az Akadémia képviselőinek különböző más bizottságok ülésein kell előbb vagy utóbb megjelenniük. Ezért bár Kolber István államtitkár úr, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a fejlesztéspolitikai tárca nélküli miniszter államtitkára még nem tudott ideérni, mert a Vagyontanács ülésén van, Pálinkás elnök úrnak, egykori kollégánknak azonban a gazdasági bizottság ülésére is át kell érnie, mindennek következtében tehát azt a napirendipont-cserét javaslom, hogy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat módosító javaslatairól szavazzunk először, és azt követően az eredetileg megállapított sorrendben próbáljunk haladni.
Még annyit mondanék, hogy Egyed Géza miniszterelnöki megbízott úr, illetőleg az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnökeként Józsa István képviselőtársunk körülbelül 11 óra 30 percre érkeznek, ha tehát váratlanul gyorsan haladnánk, és az első két napirendi ponttal jóval korábban végeznénk, akkor felhatalmazást kérek arra is, hogy a negyedik napirendi pontot előbbre vegyük, és azt előbb megtárgyaljuk.
Van-e valakinek mindezzel kapcsolatban megjegyzése vagy más indítványa? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor így teszem fel szavazásra a kérdést. Kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a kiküldött napirendi javaslatot a most jelzett változtatásokkal. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló T/8374. számú törvényjavaslat
Módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként
Tisztelt Bizottság! Soron következik tehát a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. A törvényjavaslatot T/8374. számon kapták kézhez. Az ajánlástervezet önök előtt fekszik. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalására a kormány, illetőleg az Akadémia képviseletében megjelenteket. Kezdjük a benyújtott módosító indítványokkal!
Az 1. szám alatt az én, némileg félregépelt módosító indítványom található. Ezt én tisztelettel visszavonom. Itt egy gépelési hiba történt a bizottsági főosztálynál, én ilyen javaslatot nem óhajtottam tenni.
A 2. pont alatti javaslatban jómagam és jó néhány képviselőtársam a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonosi és felügyeleti jogaival kapcsolatos rendelkezést kívánjuk módosítani. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Van-e valakinek ezzel kapcsolatban megjegyzése? (Senki nem jelentkezik.) A továbbiakban ezt nem fogom mindig megkérdezni; a kormány képviselőjének nyilatkozata után néhány másodpercet várok majd, aztán, ha nincs jelentkező, szavazásra teszem fel a kérdést. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy a 2. pontban jelölt módosító indítványt támogatja-e. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság az indítványt támogatja.
A 3. pontban Sándor Klára képviselő asszony és jómagam tettünk módosító indítványt. Én a magam részéről ezt az indítványt vissza kívánom vonni, Sándor Klára képviselő asszony nevében azonban ezt nem tehetem meg, így aztán szavaznunk kell róla. Kérdezem a kormányt.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Ezt nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 4. pontban Tóth Ferenc képviselőtársunk, valamint tőle függetlenül jómagam és két másik képviselőtársam a Tudományos Akadémia közfeladatai közül egy redundánsat ki kívánunk venni, ez más helyen már szerepel. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Az 5. pontban jómagam és képviselőtársaim a Magyar Tudományos Akadémia közfeladatai közül a tudományos utánpótlást biztosító ösztöndíjrendszerrel kapcsolatos rendelkezést kívánjuk módosítani. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 6. pontban Sándor Klára képviselő asszony az Akadémia elnökének kétévenkénti beszámolási kötelezettségét kívánja megszüntetni, illetve kivenni a törvényből. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 7. pontban képviselőtársaimmal egy szórendcserét javasoltunk az Akadémia vagyongazdálkodásával kapcsolatos paragrafusban. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 8. pontban Zsigó alelnök úr a 6. §-t megelőző címet kívánja módosítani..., nem, bocsánat, nem a címet, kívánja módosítani, tévedtem, egy gépelési hibát kíván kijavítani a 6. §-ban. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk. (Dr. Pósán László: Nem?)
ELNÖK: Nem támogatja?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság?...
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Bocsánatot kérek, a 8. pontot támogatjuk.
ELNÖK: A kormány tehát támogatja - örömmel hallom, hogy az "1"-es "l" betűre cserélését a kormány támogatja. És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 9. pontban képviselőtársaimmal a Magyar Tudományos Akadémia doktorait megillető tiszteletdíjakra vonatkozó rendelkezést kívánjuk módosítani. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk. (Senki nem jelentkezik.)
ELNÖK: És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 10. pontban Pósán képviselő úr a közgyűlés feladatai közül az Országgyűlés számára készülő beszámoló megvitatása helyett a beszámoló koncepciójának a megvitatását javasolja. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 11. pontban képviselőtársaimmal a közgyűlés feladatait egy új j) ponttal kívánjuk kiegészíteni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Pokorni Zoltán közbeszól.) Igen, bocsánat! A c) pontban Pósán képviselő úréval azonos módosítást javasolunk, illetve egy új j) pontot kívánunk beiktatni. A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 12. pontban Révész képviselő úr a 10. §-ban egy véletlenül bennmaradt "doktor képviselők"-et kíván a törvényjavaslat szóhasználatával egybevágó "nem akadémikus közgyűlési képviselő"-re módosítani. Megjegyzem, hogy ez a módosító indítvány megegyezik a 13. pontban foglalt, Pósán László képviselő úr által benyújtott, illetőleg a 14. pontban jómagam és képviselőtársaim által benyújtott módosító indítványokkal. (Edelényi Zsuzsánna: A 14-essel nem.) A három indítványt nyilván megvitathatjuk együtt. A kormány képviselője?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. Kérdezem a bizottságot, hogy szavazhatunk-e együtt - szerintem igen - a három, szó szerint azonos módosító indítványról. Hacsak nincs valakinek más véleménye, akkor így járunk el. (Dr. Pálinkás József jelzésére:) Elnök úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Elnézést kérek, a 14-es nem egyezik meg ezzel, mert az nem helyezi be a "nem akadémikus közgyűlési képviselők"-et, tehát csak két indítvány azonos.
ELNÖK: Bocsánat, már megint nem voltam elég figyelmes, így igaz. Abban csak a "doktor" kivétele történne meg, tehát a 12. és a 13. pontról tudunk együtt szavazni. A kormány támogatja ezeket. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 14. pont ennek következtében, gondolom, elesik. (Közbeszólás: Nem szavaz róla a bizottság?) Ha egy másikat már megszavaztunk, amely ugyanerre vonatkozik, de ettől különböző, akkor ezt nem tudjuk támogatni, de szavazhatunk róla, csak nem látom értelmét.
A 15. pontban Révész képviselő úr ugyanezt a következetlenséget kívánja kiigazítani a törvényjavaslat egy másik pontján. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) Lényegében ugyanez a javaslat szerepel a 16. pont alatt is, egy szórendcserétől eltekintve lényegét tekintve ugyanez. A 16-osról mi a kormány álláspontja?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): A 15-öst inkább.
ELNÖK: A 15-öst támogatja a kormány. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, támogatja-e a 15. pontban Révész képviselő úr indítványát. (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 16. pontról szerintem akkor nem kell szavaznunk.
A 17. pontban a Vezetői Kollégium összetételét kívánjuk képviselőtársaimmal úgy módosítani, hogy a közgyűlés egy nem akadémikus választott tagja is tagja lehessen a Vezetői Kollégiumnak, ennek megfelelően eggyel nőne a Vezetői Kollégium létszáma. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 18. pontban Sándor Klára képviselő asszony és tőle függetlenül jómagam azt javasoljuk, hogy a megválasztott elnök a közgyűlés által van megválasztva, és a közgyűlésnek felelős, ennél fogva nem helyénvaló, hogyha az ő megerősítését a köztársasági elnök feladatkörébe utaljuk. A kormányt kérdezem.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Szeretném az akadémiai elnök úrtól megkérdezni, hogy van-e ennek hagyománya, tehát az eddigiekben hogy történt ez a dolog.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Igen, van hagyománya. Ezt a köztársasági elnök megküldi a miniszterelnöknek, a miniszterelnök - ugyanúgy, mint más hasonló kinevezések esetén - ellenjegyzi, és a köztársasági elnök megerősíti a tisztségében az akadémiai elnököt. Ez eddig mindig így történt. (Tatai-Tóth András: Köszönöm szépen.)
ELNÖK: (Tatai-Tóth András és dr. Pósán László jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr, majd Pósán képviselő úr következik.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Miután választ kaptam a kérdésemre, hogy ez eddig is így volt, és úgy érzékelem, hogy az Akadémia tekintélyét nem csorbítja az elnöki jóváhagyás, formálisnak tűnik, de nem lesz tőle, azt hiszem, kisebb tekintélyű az Akadémia elnöke, így én a javaslatot nem támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Csak azt szeretném megjegyezni, hogy az egyetemi tanárok megbízatását is a köztársasági elnök szokta átadni. Én azt gondolom, hogy ebből a szempontból ha az egyetemi tanároknál, a professzoroknál ez így van, az Akadémia elnökénél ezt a fajta gesztust igazán nem ildomos elvitatni. Köszönöm.
ELNÖK: (Dr. Sándor Klára jelzésére:) Sándor Klára képviselő asszony!
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Pósán képviselő úr szavaihoz kapcsolódva annyit mondanék, hogy az "átadni" meg a "megerősíteni" mást jelent természetesen. Itt egy közjogi probléma lehet. A megerősítés egy törvényszövegben nyilván azt jelenti, hogy valamilyen módon hozzá kell járulnia a kinevezéshez. Hogyha mi az Akadémia függetlenségét nem akarjuk vitatni, akkor egy akadémiai testület által hozott döntés még külön megerősítésére a köztársasági elnök által csak akkor van szükség, ha valamiféle kettős jelölést akarunk, és hogyha az egyik nem teszi meg, akkor majd a másik. Ebben az esetben nyilván csak az lehet a sorrend, hogy az Akadémia megválasztja az elnökét, és a köztársasági elnök megerősíti - de mi van akkor, ha nem erősíti meg?
Én azt gondolom, hogy amikor annyira hihetetlen módon szoktuk itt félteni a tudományos élet autonómiáját, tekintélyét és önállóságát, akkor ez, hogyha ez így bennmaradna, például ez ellen hatna. Köszönöm.
ELNÖK: (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr, aztán az indítvány egyik aláírójaként jómagam is szeretnék szólni.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Jelzem: az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezi ki. Ebből az következik, hogy ha egy egyetemről egy egyetemi tanárt mondjuk el akarnak küldeni, az oly módon lehetséges, hogy előtte a köztársasági elnöknek őt fel kell mentenie. Ezzel csak arra kívánok utalni, hogy amit Sándor Klára mondott, az azért nem állja meg a helyét, mert egyébként az egyetemi tanárok kinevezésével kapcsolatosan mérlegelési jogköre a köztársasági elnök úrnak érdemben nincsen, de de jure a kinevezés vagy annak a megszüntetése ott van nála, és ha egyetemi professzorok apropóján ezt senki nem vitatta - jóllehet egyetemi autonómia is van a hatályos törvényszövegben -, akkor én azt gondolom, hogy ez, a kialakult hagyományokat is figyelembe véve, végképp nem csorbítja a Magyar Tudományos Akadémia autonómiáját. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pontosan arra akartam hivatkozni én is, amire Pósán képviselő úr, csak ellenkező előjellel. A köztársasági elnök az egyetemi tanárokat kinevezi - így szól az alkotmány -, ott ő a kinevező, függetlenül attól, hogy egyébként az egyetemi tanács vagy most már szenátus javaslatára és az illetékes miniszter felterjesztésére teszi ezt, de ő a kinevező. Az Akadémia elnökének az esetében nem ő a kinevező, az Akadémia elnökét a közgyűlés választja meg.
Úgy gondolom, hogy itt két, egyébként egyformán jogos szempontot érdemes mérlegelni. Az egyik oldalon az áll, hogy ad, illetve ad-e presztízst, az ad-e presztízst az Akadémia elnökének, hogy az ő kinevezését a köztársasági elnök megerősíti, vagy az adja a presztízst az Akadémia elnökének, hogy a tudományos köztestület őt az elnökévé megválasztja. Ha az utóbbi mellett vagyunk, akkor az Akadémia függetlenségét, az Akadémia, a tudományos élet állami élettől való függetlenségét hangsúlyozzuk; ha az előbbi mellett vagyunk, akkor a fényes köztársasági elnöki tekintélyből kívánunk az Akadémia számára juttatni valamennyit, ha úgy gondoljuk, hogy erre az Akadémia rászorul. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy erre az Akadémia nem szorul rá, én tehát ezt a módosító indítványt fenntartom, és kérem a támogatását.
(Dr. Pálinkás Józsefnek:) Elnök úr, kíván szólni? (Dr. Pálinkás József: Nem.) Nem, bocsánat!
Van-e még ebben az ügyben hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor szavazunk. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt a módosító indítványt. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz nem. 11:10 arányban a bizottság támogatja az indítványt.
A 19. pontban képviselőtársaimmal a legfeljebb kétszeri választhatóság megfogalmazását kívánjuk egy kicsit inkább a jogi nyelvhez közelíteni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 20. pontban képviselőtársaimmal az elnök jogkörei közül a "költségvetési fejezet felügyeletét ellátó" kitételt kívánjuk a "költségvetési fejezet tekintetében a fejezetet irányító szerv vezetőjé"-re módosítani, annak megfelelően, ahogy az egyébként más költségvetési fejezetek esetében is elfogadott szóhasználat. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 21. pontban Pósán képviselő úr az elnök jogkörei közül a tulajdonosi jogok gyakorlásáról intézkedő pontból ki kívánja venni a közgyűlés egyetértését. Egyébként szerintem még egy hasonló indítványnak kellene szerepelnie, de mindegy. (Közbeszólások: Az előző volt az! - Tatai-Tóth András: Az előzőben megszavaztuk!) Az előzőben volt, bocsánat, igaz - tudtam, hogy mi is benyújtottunk egy ilyet. Ezt az előzőben megszavaztuk, úgyhogy azt gondolom, hogy nem szükséges erről külön szavazni.
A 22. pontban képviselőtársaimmal az "ottani törvények" megfogalmazást - ez a külföldi akadémikusokra vonatkozó rendelkezés - a valamivel szabatosabb "saját államuk jogszabályai"-ra kívánjuk változtatni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 23. pontban Pósán képviselő úr a kodifikációban szokásos módon egy hosszabb felsorolást egyetlen szóval kíván a törvény tekintetében helyettesíteni. Ugyanerre vonatkozik némileg más megfogalmazásban a 24-es javaslat, amelyet képviselőtársaimmal én nyújtottam be. Kérdezem a kormányt, hogy támogatja-e valamelyiket.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Igen.
ELNÖK: Akkor úgy kérdezem, hogy melyiket támogatja.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): A 23-ast támogatnánk, tekintettel arra, hogy a szövegből úgy tűnik, nemcsak a törvénybeli értelmezésről van szó, hanem általában definiálnánk a kutatóhely fogalmát. Tehát belegyömöszöljük ezt a három másik fogalmat, és akkor innentől a közhasználatban is így kellene használni.
ELNÖK: Szerény jogértelmezésem szerint egyébként ez ettől is csak erre a törvényre lesz értelmes, ha a "továbbiak"-at nem tesszük bele, de ha a kormány ezt támogatja, ezt támogatja.
(Dr. Pálinkás József jelzésére:) Pálinkás elnök úr!
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Annyi kiegészítést hadd tegyek, hogy a törvényben korábban is előfordul a kutatóhely fogalma, de olyan helyen, ahol értelmező fogalomként nehéz lenne belefogalmazni. A különbség mindössze annyi, hogy az, hogy: "együttesen: kutatóhely", az később szerepel, míg a másik módosítóban úgy szerepel, hogy: "a továbbiakban", és csak a "továbbiak"-at vettük ki, azért, hogy a kutatóhely vonatkozzon az előtte megjelent "kutatóhely" szóra is. Azt gondolom, ezért a Pósán képviselő úr által benyújtott javaslat szabatosabb.
ELNÖK: A 23-asról és az azzal tartalmilag részben megegyező, bár fogalmazásában különböző 24-esről van szó, a 23-ast támogatja a kormány. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e a 23-ast. (Szavazás.) Ezt a bizottság támogatja.
Most a 25-ös javaslatot fogom először szavazásra feltenni, amely Pósán képviselő úr javaslata. Ez szó szerint megegyezik azzal a javaslattal, amelyet a 24-esben képviselőtársaimmal együtt én nyújtottam be, és amely a másik fele ugyanannak a bekezdésnek. A 25-ösben tehát a "támogatott kutatócsoportok irodája" rövidítést kívánja a képviselő úr... Hogy van? Nem. ...Elvesztettem a fonalat... Igen, tehát a "támogatott kutatócsoportok irodájá"-t ebben a formájában ki akarja venni, minthogy már korábban szerepelt ez a rövidítés. Ezt tenném fel szavazásra, ha megengedik. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 24. pontban foglaltakat tehát tartalmilag a másik két indítvánnyal lefedtük.
(Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök úr, a 24-esnek mi vagyunk az előterjesztői, itt vagyunk, és javaslom, hogy kerüljön be a jegyzőkönyvbe, hogy a 24-est visszavonjuk.
ELNÖK: Vonjuk is vissza! Helyes, akkor nincs különösebb nehézség vele. Ellenkezést nem látok, úgyhogy visszavontuk. (Dr. Sándor Klára közbeszólására:) Sándor Klára alelnök asszony szeretné fenntartani... (Derültség. - Dr. Sándor Klára: Vicc volt!) De ez csak vicc volt. (Derültség.)
A 26. pontban képviselőtársaimmal a kutatóközpontok és kutatóintézetek létrehozására vonatkozó szabályokat kívánjuk némileg másképp megfogalmazni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 27. pontban Pánczél képviselő úr a "támogatott kutatóhelyek"-et "támogatott kutatócsoportok"-ra kívánja módosítani. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Bocsánat, az, hogy az ellenzéki képviselők egyike-másika nem szavazott, csak hanyagság volt, vagy nem kívántak szavazni? Akkor kérem még egyszer a szavazatokat. Tehát ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja. ...Azt gondoltam, hogy csak... Elnézést!
A 28. pontban Pósán képviselő úr a bekezdés számát kívánja módosítani, ami nyilván egy pontosító megjegyzés. A kormány, gondolom, támogatja.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Ez később szerepel egy másikban, a következőben.
ELNÖK: Ez később, egy másikban szerepel...
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): A következőben.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Visszavonom.
ELNÖK: Pósán képviselő úr visszavonta, úgyhogy nem szavazunk róla.
A 29. pontban képviselőtársaimmal erre és még néhány más, ugyanebbe a paragrafusba tartozó rendelkezésre vonatkozóan kívánunk módosító indítványokat benyújtani.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány ezt támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 30. pontban képviselőtársaimmal megfogalmazásbeli, de azért tartalmi szempontokat is tükröző módosításokat kívánunk a 18. § két bekezdésében. A kormány ezeket támogatja-e?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 31. pontban képviselőtársaimmal az Akadémia egyéb intézményeiről rendelkező törvényi helyet kívánjuk némileg átszerkeszteni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 32. pontban Pósán képviselő úr a törvényjavaslat 2. §-ában egy törvényi hivatkozást kíván a megszokott szóhasználat szerint kiegészíteni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 33. pontban képviselőtársaimmal ugyanezt kívánjuk javasolni, kiegészítve a (4) és a (9) bekezdés módosításával: a (9) bekezdést illetően egy vesszőhiba kijavításáról, a (4) bekezdést illetően az OTKA működésére vonatkozó más megfogalmazásról van szó. A kormány ezeket támogatja-e?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 34. pontban Pósán képviselő úr, ha jól látom, a 20. § (4) bekezdését szó szerint ugyanígy kívánja módosítani...
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A "szervek"-nél van probléma.
ELNÖK: Tessék?
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): A "szervek"-nél van más.
ELNÖK: Igen, bocsánat! Őszintén szólva nem is értem, hogy ez a "szerveinek" betoldás minek van, de akkor ez egy másik módosító indítvány. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Mi is úgy gondoljuk, hogy ha "szervek", akkor "és a feladatok" a jó, vagy ha "szerveinek", akkor "feladatainak". Tehát egy mondaton belül legyen egyforma, és inkább maradjon a "szervek"!
ELNÖK: A kormány tehát nem támogatja.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 35. pontban képviselőtársaimmal az Akadémia gazdálkodására és vagyonára vonatkozó rendelkezéseket kívánjuk pontosabban megfogalmazni, illetőleg némi kiegészítéssel ellátni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 36. pontban Pósán képviselő úr ugyanazt a vesszőhibát javasolja kijavítani, amelynek a javítását a 33. pontban másokkal együtt már javasoltuk - ezt az indítványt a bizottság egyszer már támogatta.
A 37. pontban képviselőtársaimmal a 21. § (8) bekezdésében kívánunk némi megfogalmazásbeli módosítást javasolni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Ezt nem támogatjuk, mert másik két módosítóban már szerepel.
ELNÖK: A kormány nem támogatja, mert másik módosítóban szerepel - ez mindenesetre súlyos érv.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Akkor vonjuk vissza!
ELNÖK: Akkor ezt a képviselőtársak nevében visszavontnak nyilvánítom.
A 38. pontban képviselőtársaimmal hasonlóképpen a 21. § (8) bekezdését kívánjuk módosítani, továbbá a 21. §-ba egy új (9) bekezdést kívánunk beiktatni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ezt nem támogatja.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Mert a 39-es...
ELNÖK: Igen, van még egy. A kormány ezt tehát nem támogatja...
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Vonjuk vissza ezt is!
ELNÖK: Vonjuk vissza ezt is! Én készséggel vonok vissza mindent, ami az egyszerűbb és átláthatóbb döntéshozatalhoz vezet.
A 39. pontban Pósán képviselő úr, továbbá Tatai-Tóth András és Kormos Dénes kollégámmal jómagam ugyanezeket javasoljuk egy kicsit más megfogalmazásban. Gondolom, a kormány ezt kívánja támogatni.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Igen.
ELNÖK: Igen, a kormány tehát ezt támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 40. pontban képviselőtársaimmal a 22. § (1) bekezdését kívánjuk módosítani: az akadémiai költségvetési szervek folyó éven túli kötelezettségvállalásaira vonatkozó rendelkezéseket kívánjuk módosítani. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 41. pontban a 23. § néhány rendelkezését kívánjuk módosítani, illetőleg kiegészíteni. Ez a Magyar Tudományos Akadémia vagyongazdálkodásával és szerveinek vagyonhasználatával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 42. pontban Cseresnyés Péter képviselőtársunk ugyancsak a 23. § már említett (7) bekezdését kívánja módosítani, egy kicsit másképpen, mint ahogyan azt mi javasoltuk az imént elfogadott indítványban. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) Ezt a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 43. pontban Révész képviselő úr a törvény kormányt felhatalmazó rendelkezéseit kívánja kiegészíteni, illetőleg másképpen megfogalmazni. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ezt nem támogatja a kormány. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) Ezt a bizottság egyharmada sem támogatja.
A 44. pontban ugyancsak Révész képviselő úr kíván a 24. § hatályba léptető rendelkezései közül egy bekezdést, a kormány felhatalmazására vonatkozót megszüntetni, ehelyett azonban két másik hatályba léptető rendelkezést kíván beépíteni. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada sem támogatja.
A 46. pontban Tatai-Tóth András és Kormos Dénes képviselőtársaink... (Közbeszólások: A 45-ös jön!) Kihagytam egyet? Bocsánat! (Közbeszólás: Az oldal van felcserélve!) Ja, hogy az oldal van felcserélve! Az jó. Bocsánat!
A 45. pont következik, amelyben ugyancsak a 24. § hatályba léptető és felhatalmazó rendelkezéseit kívánjuk képviselőtársaimmal módosítani. A kormány?
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Inkább a következőt.
ELNÖK: A kormány ezt sem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság egyharmada is támogatja.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Vonjuk vissza!
ELNÖK: Visszavonhatjuk, de ha egyharmad sem támogatja, akkor úgysem fogunk róla szavazni. De visszavonhatjuk, semmi akadálya a dolognak.
A 46. pontban Tatai-Tóth András és Kormos Dénes képviselőtársaimmal ugyanennek a törvényi helynek egy más megfogalmazását javasoljuk. Gondolom, a kormány ezt támogatja.
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Igen.
ELNÖK: Igen, a kormány tehát ezt támogatja. (Senki nem jelentkezik.) És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Tisztelt Bizottság! Az ajánlástervezet végére értünk. Kérdezem, hogy van-e valakinek tudomása olyan indítványról, amelyről kellett volna, de nem szavaztunk. (Senki nem jelentkezik.) Nincs ilyen. Ebben az esetben megköszönöm az elnök úrnak és a főosztályvezető úrnak a részvételt, és ezt a napirendi pontot lezárom.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló T/8676. számú törvényjavaslat
Tisztelt Bizottság! Képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk. Soron következik a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról benyújtott törvényjavaslat, amely törvényjavaslatot T/8676. számon kapták kézhez. A törvényjavaslat benyújtói dr. Magyar Bálint, Velkey Gábor és Pettkó András képviselőtársaink. A benyújtók közül az előterjesztő képviseletében Magyar Bálint képviselő úr úton van ide... (Dr. Magyar Bálint: Itt vagyok.) Ja, már itt van, bocsánat! Nincs úton, már itt van. (Tatai-Tóth András. Útban van.) Nem útban, én azt mondtam, hogy úton van. Magyar Bálint képviselő úr fogja az előterjesztőket képviselni. Mint előterjesztőnek elsőként a képviselő úrnak adom meg a szót.
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót és a lehetőséget, hogy szólhatok erről a törvénymódosítási javaslatról. Néhány percen belül megérkezik, és szét fogom osztani a Bruxinfo által készített Eurostat-statisztikát; igaz, hogy ezek 2004-2005-ös adatok egyrészt a felnőttképzésben részt vevők arányáról Magyarországon és európai összehasonlításban, másrészt pedig a digitális írásbeliség elterjedtségére vonatkozó adatok és összeállítások, de magukért kell hogy beszéljenek ennek a törvényjavaslatnak, törvénymódosításnak a szükségessége kapcsán.
Magyarországon a felnőttképzésben részt vevők aránya, ha ezt összehasonlítjuk az európai 15-öknek - tehát nem a 25-öknek - az átlagával, akkor körülbelül egyharmada-egynegyede annak, ami a fejlett nyugat-európai országokat jellemzi. Tudnivaló, hogy ez az alacsony arány az egyik legfőbb gátja és korlátja annak, hogy a munkaerőpiac gyorsan változó igényeihez alkalmazkodni tudjon akár a munkanélküli, akár pedig a munkában lévő népesség. Másrészről az is tudvalévő, hogy Nyugat-Európában ezt a magas részvételi arányt a felnőttképzésben ma már alapvetően on-line eszközökkel, tehát a digitális írásbeliség elsajátítása révén működtethető gépezettel, szerkezetben oldják meg, a felnőttképzésben részt vevők kétharmada-háromnegyede távképzésben vesz részt. A kurzusok döntő része egyébként vegyes természetű, ahol az on-line technikákat kombinálják az off-line technikákkal, tehát azzal, hogy hogyan lehet vizsgáztatás vagy éppen más kontakt órák és előadások révén - hogy úgy mondjam - fizikailag is részt venni egy kurzuson, illetve melyek azok a feladatok, amelyeket on-line eszközökkel el lehet látni. Ez azt jelenti, hogy csak azért lehet a felnőttképzésben a teljes népességnek ezt a rendkívül magas arányát fenntartani, mert ez ily módon sokkal olcsóbbá teszi a részvételt ezekben a képzésekben.
A törvényjavaslatunk három alapvető részből áll. A javaslat egyik része az, hogy bármilyen állami támogatással - beleértve ebbe természetesen nemcsak a Munkaerő-piaci Alapot vagy bármely más költségvetési támogatást, hanem az európai uniós támogatásokat is - folytatott felnőttképzésben részt vevő személyt elektronikusan nyilván lehessen tartani, hiszen a felnőttképzés hatékonysága elképzelhetetlen anélkül, hogy pontosan tudjuk, ki milyen tanfolyamon, milyen államilag támogatott tanfolyamon vesz részt és hányszor, ugyanis az a félő, hogy a hatalmas költséggel görgetett és működtetett felnőttképzési rendszerben ugyanaz a néhány tízezer ember forog képzésről képzésre, annak az esélye nélkül, hogy ténylegesen munkához jutna. Jó néhány olyan tanulmányt olvastam, amely arról szólt, hogy gyakorlatilag a munkaerő-piaci igényektől teljesen független jellegű képzéseket folytatnak, ráadásul olyan regionális bontásban, amely önmagában alkalmatlanná teszi a képzést arra, hogy az ott végzettek el tudjanak helyezkedni. Ennek megfelelően ugyanakkor el van számolva a képzés, és az aggregát adatokból csak az látszik, hogy milyen sokan vesznek részt felnőttképzésben, de ennek hatása az illetők munkaerő-piaci esélyeire gyakorlatilag a nullával egyenlő.
A javaslat második eleme az, hogy egy digitális írástudás modul kötelezően része legyen ezeknek az államilag támogatott felnőttképzéseknek. Ez a XXI. században olyan, mint hogyha mondjuk 50 évvel ezelőtt azt mondtuk volna, hogy az analfabétákat lehet képezni mondjuk kefekötőnek, ahhoz nem kell írni-olvasni tudni, tehát az állam nem fekteti bele azt az energiát, hogy megtanítsa őket írni-olvasni. Ma már ha valaki nem tud az interneten tájékozódni, az azt jelenti, hogy nem fog tudni a későbbiekben semmilyen on-line típusú képzésben részt venni, ráadásul tudnivaló az, hogy jelenleg nagy fejlesztések indulnak a digitális közmű megvalósításával, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag Magyarország összes települése szélessávú internet-kapcsolattal lesz ellátva, ezekre közösségi pontok, képzőhelyek, s a többi, kapcsolhatók, és ma már az információ döntő tömege nem úgy érhető el a potenciális igénybevevők számára, hogy egy hivatal elé járulnak, és ott majd megmondják, hogy mit csináljanak, hanem saját maguk is tudnak érdeklődni és tájékozódni. Ehhez viszont az kell, hogy képesek legyenek tájékozódni.
Azt, hogy ezen a téren milyen mértékben vagyunk lemaradva, mutatják azok az adatok is, amelyeket, mondom, majd nemsokára kiosztok. Például az interneten való kommunikációs képességek elsajátítása, birtoklása tekintetében az EU-15-ök átlagához képest harmad olyan jó eredményt érünk el. Ugyanígy a hátsó mezőnyben kullogunk, ha a digitális eszközök installálásának és alkalmazásának a képességéről van szó. És hogyha azt nézzük, hogy bizonyos információk interneten való megtalálásának a képessége terén az EU-15-ös átlag a teljes lakosságra vetítve 2004-ben 40 százalék volt, azt látjuk, hogy addig ez Magyarországon csak 14 százalék volt. Azt kell tehát mondjuk, hogy lényegében a digitális analfabétizmus Magyarországon az analfabétizmusnak egy olyan modern formája - (Felmutatja az említett dokumentumokat.) nem tudom, megkérhetek-e valakit, hogy ezeket kiossza (Moldván Gyöngyi átveszi és kiosztja a dokumentumokat.), köszönöm -, amely azt jelenti, hogy az információhoz való hozzáférés elvi alapon biztosított jogát a gyakorlatban nem tudják alkalmazni. Ennek általában két nagy korlátja van: az egyik a technikai hozzáférés, a másik pedig a mentális, szellemi képességek hiánya ezen a téren. Ez azt jelentené, amikor a digitális írástudás modulról beszélek, hogy természetesen csak azoknak lenne ez kötelező, akik ezekkel a minimális ismeretekkel nem rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy 15-20 órás, körülbelül 20-25 ezer forintba kerülő modulról lenne szó, tehát senki ne gondoljon valami nagyon nagyra! Informálisan már felvetették nekem a javaslattal kapcsolatban, hogy mi van akkor, ha 10 ezer forintos képzéseket hirdetünk meg, akkor arra miért aggatjuk ezt rá? Én természetesen nyitott vagyok az olyan módosító indítványok előtt, amelyek azt mondják, hogy egy meghatározott értékhatárt meghaladó felnőttképzésekbe legyen kötelező ezt beépíteni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor azt kell mondjam, hogy a jövőben is csak nagyon drágán tudunk a felnőttképzésbe embereket bekapcsolni.
A javaslat harmadik eleme az, hogy az iskolarendszerű képzést folytató intézmények könnyített akkreditációval kapcsolódhassanak be a felnőttképzésbe. Jelenleg, én azt hiszem -bár a nyilatkozatok ezzel szemben fogalmazódnak meg -, valójában éles üzleti érdekek szorítják ki az iskolákat és felsőoktatási intézményeket a felnőttképzés területéről. Akkor, amikor egyfelől az iskoláinkat felszereljük azzal a technológiával - mondjuk az ÚMFT-ben látnivaló az Intelligens Iskola Program -, amelynek révén gyakorlatilag tízezrével születik felnőttképzésre alkalmas környezet a közoktatási intézményekben, és eközben van egy csökkenő gyermeklétszám is, akkor ez azt jelenti, hogy mind a fizikai, mind a szellemi kapacitások terén aktívabban be lehetne kapcsolni mind az intézményeket, mind az általuk foglalkoztatott szakembereket, tanárokat a felnőttképzésbe, ezzel egyébként stabilizálva vagy pótlólagos jövedelemhez is juttatva őket. Jelenleg nincsen ilyen könnyített akkreditációban részük. Ez természetesen olyan területekre vonatkozik, amelyeket egyébként maguk is oktatnak, akkor miért ne oktathatnák a felnőttek számára is?
A javaslat lényege az, hogy pluszforrást nem igényel, ellenkezőleg, a Munkaerő-piaci Alap felhasználása terén egy radikális költséghatékonyság-javulást eredményez, politikai ellenállásba nem ütközik, ugyanakkor a válság körülményei sokszorosan indokolják a javaslat elfogadását. Ezért kérem a törvényjavaslatot benyújtó képviselőtársaimmal közösen, hogy a bizottság támogassa a tárgysorozatba-vételt és az általános vitára való alkalmasságot, később pedig, ha úgy gondolják, módosító javaslatokkal együtt a javaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Egy kiegészítő kérdést engedjen meg nekem! Abban a vizsgálatban, amely arról szól, hogy milyen mértékben van elmaradva a magyar lakosság az interneten való tájékozódási képességben, vizsgálta-e valaki azt, hogy ebben a digitális írástudatlanság, illetőleg az angolnyelvtudás hiánya milyen arányban játszik szerepet?
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Én ezt most nem tudom megmondani, de miután a website-ok tömege magyarul hozzáférhető, és a gépek installálva vannak magyar nyelvre, nem hinném, hogy ebben bármilyen akadályt jelentene az, hogy valaki nem tud angolul. Az egy külön történet természetesen, amiért a nyelvi előkészítő évfolyamokat meghonosítottuk az iskolákban, hogy európai állampolgárként angolnyelvtudás nélkül sem lehet versenyképes Magyarországon senki a jövőben.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Elsőként a kormány képviselőjét, Mátyus főosztályvezető urat kérdezem, hogy mi a kormány álláspontja a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A törvényjavaslatot, a napirendrevételét nem támogatja a kormány. (Közbeszólások: Miért?)
ELNÖK: Egyelőre a tárgysorozatba-vételről van szó.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Bocsánat, a tárgysorozatba-vételét nem támogatja.
ELNÖK: Hallhatnánk-e erről valami részletesebbet?
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Természetesen. A témakörök szerint szeretném akkor én is indokolni, hogy miért nem támogatjuk ezt a törvénymódosítást.
A digitális írástudás megszerzésével kapcsolatos szabályozással kezdeném. A javaslat lényege, hogy a törvény erejénél fogva kötelezővé tenné, hogy minden felnőttképzési programnak része kell legyen a digitális írástudás megszerzésére vonatkozó valamiféle modul vagy oktatócsomag. Ezzel kapcsolatban több problémánk van. Nem vitatva, hogy a digitális írástudás mindenki számára egyre nélkülözhetetlenebb a modernizálódó társadalomban, mi úgy gondoljuk, hogy ennek a célnak az eléréshez nem az a megfelelő eszköz, hogy ezt kötelező felnőttképzési program előírásává tesszük. Itt a szabályozásból, annak jellegéből szeretnék kiindulni. A felnőttképzés alapvetően piaci alapon működik, és egy rendkívül heterogén intézményrendszeren keresztül valósul meg, amelyben a képzéseket körülbelül csak mintegy egyharmadában támogatja az állam, a többit a vállalatok vagy éppen az ember saját maga fizeti. A képzések is rendkívül sokszínűek: államilag elismert képzésektől kezdve lehetnek hobbiképzések, hogy így mondjam szlengben, például ha valaki egy gombásztanfolyamot akar elvégezni, ha valaki gombász akar lenni, annak ugyanúgy részt kell vennie a felnőttképzésben, és ott megtanulja - ezt mondjuk tekintsük hobbiképzésnek, ami nem feltétlenül a munkakör betöltéséhez kötődik. Következésképp a felnőttképzés szabályozása is ennek megfelelő... (Zaj.)
ELNÖK: Kérem a tisztelt bizottságot, hogy legyünk egy kicsit kisebb alapzajjal, a főosztályvezető úré a szó. Köszönöm.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tehát a szabályozás is ennek megfelelően alakult. 2001 óta keretjellegű a szabályozás, a törvény keretjellegűen szabályoz: bizonyos kötelező elemeket, amelyek például a tevékenység végzésére vonatkoznak, előír, például azt is előírja, hogy rendelkezni kell fogyasztóvédelmi szempontból felnőttképzési programokkal, azt is megmondja, hogy mi legyen a tartalma, úgy mondja meg, hogy mi legyen a tartalma, hogy milyen elemekből kell állnia, de azt nem mondja meg, hogy a képzés szakmai tartalma mi legyen, ezt egyetlen felnőttképzési programnál sem mondja meg. Ezért ha most egy ilyet elfogadnánk törvényben, hogy ez kötelező, akkor az szerintünk szabályozási problémát is felvetne, mert nem illik a keretjellegű szabályozáshoz. Ezen kívül egyébként számos más kérdés is felmerülhetne, például hogy még más fontos elemek is vannak a mindennapi életünkben, és akkor sorolhatnám, hogy egészséges életmód, fogyasztóvédelem, vállalkozási ismeretek, s a többi, s a többi, és akkor ezekre nézve mind elő lehetne írni, hogy legyen kötelező tartalmi eleme a felnőttképzésnek. De azt gondoljuk, még egyszer mondom, hogy nem ez a megfelelő eszköz erre.
Annyit szeretnék még mondani, hogy egyébként megvizsgáltuk, és a felnőttképzés jelentős részét képező OKJ szerinti szakképzések - a felnőttképzésnek körülbelül mintegy a 60 százaléka OKJ-s - 70 százalékában, körülbelül 300 darab szakképesítésnél eleve tartalmaznak a szakma- és vizsgakövetelmények számítógépes ismeretekre vonatkozó modulokat, amelyek önmagukban szerintünk túl is mutatnak ezen, azáltal nagyobb ismereteket szereznek, mint a digitális írástudás megszerzésére vonatkozó elképzelés szerint. Hogyha tehát elfogadnánk egy ilyet, akkor párhuzamosságok adódnának. Az már csak részletkérdés, de problémát jelentene, hogy akkor hogyan lehetséges a beszámítás, az elfogadás, s a többi. Ezen kívül véleményünk szerint meg is drágítaná a képzéseket, kötelező jelleggel megdrágítaná az olyan képzéseket is, amelyekben mondjuk a kétoldalú megállapodást kötő fél nem szeretne ebben részt venni, sem a felnőttképző, sem a felnőttképzést megrendelő magánszemély. Mondtam a példát, hogy ha ő saját maga akar virágkötészetet tanulni, akkor miért kellene neki egy olyan dolgot tanulnia, amelyben benne van ez az elem, ami nyilvánvalóan drágítja a képzést? Továbbá valamennyi felnőttképző intézménynek egy feltételrendszert kellene akkor előírni, ami beruházást jelentene, és ahhoz, hogy ezt képezni tudja, nyilván valamiféle eszközállományt is elő kellene neki írni. Összességében tehát az a véleményünk, hogy nem ez a megfelelő megoldás erre a gondra. A hátrányos helyzetű személyek esélyegyenlőségénél pedig, azt gondoljuk, célzott programokat lehet indítani valamilyen támogatási forrásokból. Ezt szintén nem törvényi előírással lehet orvosolni.
A felnőttképzésben részt vevők adatainak a nyilvántartása szerepel a II. pontban, most ezt szeretném indokolni. Jelenleg is folyik adatgyűjtés a felnőttképzésben, méghozzá a statisztikai törvény alapján az országos statisztikai adatgyűjtési programban, törvénnyel, kormányrendelettel szabályozott módon. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet - és ezt szeretném aláhúzni, tehát nem a minisztérium, hanem egy háttérintézménye - gyűjti ezeket az adatokat, amelyek egyébként egyénileg azonosíthatatlan módon érkeznek be, de mindenképpen alkalmasak arra, hogy a felnőttképzés ellenőrzéséhez, a felnőttképzés elemző, tervező feladataihoz adatot szolgáltassanak. Ezen túlmenően a felnőttképzési törvény 2007. évi módosítása nyomán elfogadásra került, hogy egy pályakövetési rendszer kerül kialakításra az államilag támogatott képzésekben - amire nézve a kormányrendelet jelenleg folyamatban van, hamarosan államigazgatási egyeztetésre kerül -, amellyel az államilag támogatott képzésekről, azok hasznosulásáról megfelelő képet fogunk kapni.
Azt gondoljuk, hogy egy minisztérium által kezelt, valamennyi felnőttre kiterjedő adatgyűjtést - ez évi több százezer adatot jelentene egyébként - egyértelműen személyre szólóan, beazonosítható módon mi nem tartunk indokoltnak, aggályosnak is tartjuk személyiségi okokból, és nem értünk egyet azzal, ami az indokló részben szerepel, hogy ez lehetőséget biztosítana a szükséges pályakorrekciós pontok megtalálására. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem szükséges előírni, és a minisztériumnak nem lenne feladata, hogy ilyen pontokat keressen.
A képzésben részt vevők többszörös támogatása elkerülésének szabályozásával kapcsolatban először is azt szeretném megjegyezni, hogy jelenleg sincs tiltva - és miért lenne? -, hogy az élethosszig tartó tanulás során egy felnőtt több képzésben vegyen részt; természetesen részt vehet. A különböző forrásokból nyújtott támogatásoknál pedig annak az ellenőrzési mechanizmusa, annak az összehangolása megfelelő keretet tud teremteni arra, hogy az esetleges visszaélések kiszűrésre kerüljenek. Ma már nincsen olyan sok felnőttképzési forrás, hogy ezt ne lehetne megfelelően összehangolni. Azt gondoljuk tehát, hogy ez az előírás sem lenne jó.
A közoktatási, közművelődési intézmények egyszerűsített akkreditációjával kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a közoktatási intézményekre nézve jelenleg is van hatályos törvény, és vannak végrehajtási rendeletek, amelyek szabályozzák, hogy a közoktatási intézmény egyszerűsített intézményakkreditációban vesz részt, ami azt jelenti, hogy az ő esetükben helyszíni szemle tartása nélkül, az intézmény tárgyi feltételeinek vizsgálata nélkül egy szakértő vizsgálja csak meg a benyújtott minőségbiztosításra vonatkozó iratokat, és annak megfelelően dönt a testület. Ez jelenleg is működik, tehát fölösleges előírni még egyszer. Ennek a közművelődési intézményekre való előírását viszont nem támogatjuk, mert a közművelődési intézmények nem rendelkeznek azokkal a jogi garanciákkal - egészen más jogszabályrendszer szabályozza őket -, amelyeket a közoktatási intézményrendszerre vonatkozóan szabályok írnak elő. Több mint három és fél ezer közművelődési intézmény van, amelyek között természetesen bizonyára vannak nagyon jól felszerelt, egyébként felnőttképzéseket jelenleg is bonyolító szervezetek, sok olyan is van azonban, amelyek infrastruktúrával kevésbé rendelkeznek, önkéntesekkel működtetett nonprofit szervezetek, s a többi. Ezért indokolatlan lenne számukra egy egyszerűsített akkreditáció előírása.
Azzal szintén nem értünk egyet, hogy ez bővítené az intézményeknek a felnőttképzésben való részvételi lehetőségét, ugyanis a részvételi lehetőség mindenki számára adott; egy nyilvántartásba-vételt kell kezdeményezni, az mindenkinek van a jelenlegi előírás szerint - ez majd amúgy egyébként módosul a szolgáltatások szabad áramlása miatti jogelv szerint -, de ez az akkreditáció nem a működést, hanem a működésen belül egy minőségibb követelménynek megfelelő működést jelenti, amire vonatkozóan nem támogatjuk, hogy ez kiterjesztésre kerüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, főosztályvezető úr.
Megnyitom a napirendi pont vitáját. (Dr. Sándor Klára és dr. Hoffmann Rózsa jelzésére:) Sándor Klára alelnök asszony, aztán Hoffmann Rózsa képviselő asszony kért szót.
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elég nagy meglepetéseket okozott nekem a főosztályvezető úr indoklása, sok érdekességet hallottam. Az nem volt meglepő, hogy megint összekeveredett itt a digitális írásbeliség meg az informatikai képzés, mert azt már megszoktuk, de így a XXI. század első évtizedének a végén, amikor ezt már egy 5-6 éves gyerek teljesen pontosan tudja, tudni kellene, hogy a kettő nem ugyanaz. Amikor digitális írásbeliségről és ennek a szükségességéről beszélünk, akkor egy olyan dologról beszélünk, ami 20 éven belül létfeltétele lesz a mindennapi életnek, amit most már azok, akik egyébként használják ezeket az eszközöket, pontosan tudnak, és az előnyét is tudják. Hihetetlen társadalmi szakadék fog tátongani azok között, akik használják ezeket az eszközöket, és azok között, akik nem. Mindannyian teljesen természetesnek tartjuk, hogy a 3-4. osztályos gyerekek már használják ezeket az eszközöket, hogy lehet akkor azt megengedni, akár gondolatban is, hogy a felnőttképzésnek ne legyen kötelező része a digitális írásbeliség? Hiszen ahhoz, hogy valaki munkát keressen, hogy tudja, melyik szomszéd faluba lehet elmenni bármilyen munkát végezni, akár virágkötő munkát végezni vagy gombászni - hogy olyan hobbiterületeket érintsek, amelyeket a főosztályvezető úr felsorolt -, ahhoz ezekre a készségekre szükség van. És hogyha azt gondoljuk, hogy egy 10 éves gyereknek, aki ezt nem ismeri, ez körülbelül olyan, mint hogyha írni-olvasni nem tudna egyáltalán, akkor miért gondoljuk azt, hogy a felnőttképzésben azoknak az embereknek, akiknek ott próbáljuk azt a fajta képzést nyújtani, amit esetleg korábban nem kaptak meg - hiszen a felnőttképzés egy igen széles terület, van olyan, hogy valaki a 8 osztályt nem végezte el, annál azt próbálják pótolni, és természetesen van olyan is, hogy jóval magasabb képesítéssel mennek oda emberek - ez nem szükséges? És az is nyilvánvaló, hogy ha valakinek van ilyen végzettsége, akkor nem fogják rajta még egyszer számon kérni.
Hadd mondjak néhány meglepő dolgot! Én nem tudtam, hogy az állam hobbiképzéseket támogat, és különösebben nem örülök neki. Tehát amikor arról van szó, hogy hobbi... (Mátyus Mihály: Nem mondtam...) A "hobbi" szó elhangzott...
ELNÖK: De nem támogatja az állam.
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Ja, nem támogatja az állam. Ez megnyugtató, ennek örülök. Az viszont megint egy másik dolog, hogy ilyen mondvacsinált kifogásokat hallottam, mint hogy párhuzamosságok keletkeznének. Párhuzamosságok miért keletkeznének? Ezt nagyon könnyen meg lehet oldani: ahol eleve magasabb szintű tudást adnak az OKJ-s szakmákban, ott ezt nyilván nem kell még egyszer megcsinálni. Ez ugyanolyan, mint hogy nem kell lektorátusi angolt tanulnia annak, aki egyébként angolszakos, soha senkinek nem jutott eszébe ezt követelni rajta. Ez tehát szerintem nagyon könnyen megoldható.
Nagyon hosszan beszélt itt a főosztályvezető úr arról, hogy miért nem kellene igazából átláthatóvá tenni azt, hogy a felnőttképzési pénzek hova mennek. Én azt gondolom, hogy ezt nagyon röviden összegezhetjük: mi egyszerűen azt szeretnénk, és én is támogatom a javaslatot, tehát én is azt szeretném, hogyha ezek átláthatóvá válnának. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Kereszténydemokrata Néppárt kivételesen teljesen mértékben egyetért a kormány véleményével. Nem is kértem volna szót, mert szóról szóra megismételhetném mindazt, amit a főosztályvezető úr elmondott, egy-két gondolattal két ponton mégis szeretném kiegészíteni.
Ha egy olyan korban élnénk, amelyben virágzik, hogy úgy ne mondjam, dübörög a gazdaság, még megfontolandónak tartanám, hogy előírjuk, hogy minden felnőttképzési programnak tartalmaznia kell a digitális írástudást szolgáló képesítést. De mint jól hallottuk, ma a képzések körülbelül egyharmadát támogatja az állam - ugye, ezt mondta a főosztályvezető úr, körülbelül jól értettem (Mátyus Mihály bólogat.) -, egyharmadát a munkáltatók hirdetik meg saját munkahelyi továbbképzés céljára, egyharmadát pedig maguk a képzésben részt vevők finanszírozzák; ha az egyharmad arányok nem is pontosak, de nagyjából ez a három dolog van. Egy olyan korban, ahol a legfontosabb az lenne, hogy minél előbb munkahelyet találjanak azok a képzetlen emberek, akik között - különböző statisztikák vannak - 20-30 százalékra teszik a funkcionális analfabéták számát, akik gyakorlatilag nem tudják az írást és az olvasást használni, viszont valamilyen egyszerű betanított munkára talán fel tudnánk őket készíteni az állam, a munkahelyek által vagy akár saját költségen, és ezeket a képzéseket megterhelni költségoldalról - hangsúlyozom: költségoldalról - a kötelezően előírt digitális képzéssel a mai korban szerintem felelőtlenség és lehetetlenség.
Erre a javaslatra tehát akkor kellene visszatérni, ha kimozdultunk erről a holtpontról, ha azt látjuk, hogy szaporodnak a munkahelyek, hogy a Szabolcsban, Borsodban, Somogyban, Zalában élő félanalfabéta vagy funkcionális analfabéta emberek hozzájuthatnak képzésekhez, legyen az akár gombatermesztés, akármicsoda, utána lehet azon gondolkodni, hogy ezt kötelező tartalommal előírjuk. Megjegyzem: én magam is azon a véleményen vagyok, hogy bár ott tartanánk, hogy a felnőtt lakosság sokkal nagyobb aránya tudja használni. Felhívnám a figyelmet, hogy a megkapott táblázatok 2005-ös, részben 2004-es adatokra és forrásokra hivatkoznak, most pedig 2009-et írunk. Lehet, hogy az arány jobb, lehet, hogy rosszabb, de semmiképpen sem relevánsak ma, 2009 elején ezek az adatok.
A beterjesztett törvényjavaslat másik pontja, amelyet szintén nem tudunk támogatni, és ezért az egész törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét sem támogatjuk, a kötelező nyilvántartás. Kérdezem, hogy milyen jogon, milyen alapon és milyen célból tartja vagy tartaná nyilván a minisztérium például azoknak az adatait, akik saját költségen vesznek részt továbbképzésben. Ugyanis a 4. § szerint a felnőttképzést folytató intézmények kivételt nem téve továbbítják a minisztérium számára a felnőttképzésben részt vevők adatait. Azt elfogadjuk, hogy akik állami támogatással vesznek részt felnőttképzésben, azoknak az adatait nyilván lehessen tartani valamilyen célból, de akiket munkahelyek képeznek tovább, vagy akik saját költségen vesznek ilyen képzésben részt, azok esetében erre semmiféle indokoltságot nem látunk. A főosztályvezető úr egyébként elmondta, hogy most is vannak ilyen nyilvántartó rendszerek; megjegyzem, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal nyilvántartja például a felnőttképzésben EU-s forrásból részt vevők adatait, tehát ezek a rendszerek működnek. Továbbá a regionális munkaügyi hivataloknak is vannak ilyen nyilvántartásai, tehát a cél megvalósulni látszik.
Úgy látjuk, hogy ahhoz, hogy most, ebben a pénzhiányos időszakban ilyen óriási költséggel járó országos nyilvántartást létrehozzunk, nem a legmegfelelőbb az idő. Mindezek miatt a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét mi nem támogatjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Mindenképpen üdvözlendő, hogy a digitális írásbeliség terjesztésében és a felnőttoktatásban valamiféle rendezettség kerülhet a figyelem középpontjába ezzel a törvényjavaslattal. Sokat töprengtünk rajta, azokat a felvetéseket, amelyeket Hoffmann Rózsa képviselő asszony itt elmondott, mi is végiggondoltuk. Bennem is felvetődött, más javaslatokkal összekapcsolódva, hogy amikor azt javaslom, hogy mondjuk az új Vásárhelyi-tervnél dolgozza át a kormány, akkor milyen mértékig lehet hagyományos, kétkezi munkával kiváltani a Tisza visszaszabályozását, és módot nyújt-e az az alacsony szakképzettségű, Borsodban, Nyírségben élő emberek foglalkoztatására, amihez nyilván szintén valamilyen kiképzésre, felnőttoktatásra lesz szükség, és nem biztos, hogy ehhez pontosan a számítógépes ismeretek kellenek. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy ezt az ügyet végig kell gondolni, és módosíthatónak látom úgy ezt a törvényjavaslatot, hogy egy olyan irányt vegyen, hogy minden esetben, amikor annak értelme van, kapcsolódjon informatikai ismeret, képzés a felnőttoktatáshoz, és valamilyen módon ezt körül lehetne határolni, hogy mondjuk értelmetlenséget ne kövessünk el.
Vannak olyan információim egyébként, hogy sok felnőtt, akit félanalfabétának neveztünk, azért barátkozott meg a betűvetéssel és az írással, merthogy az informatika, hogy ahhoz hozzáférjen, erre motiválta, tehát annyira nem látom egyszerűnek a kérdést. Hogy rövidre fogjam: a fenntartásokkal és a korrekció lehetőségének a fenntartásával együtt támogatom a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Kuzma László jelzésére:) Kuzma képviselő úr jelentkezett, aztán elnöki szerepkörömből kilépve képviselőként én is szólni kívánok.
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden szólnék a három fő szempontrendszer mentén. Az egyik, hogy az egyszerűsített akkreditációban valóban számtalan lehetősége van a közoktatási intézményeknek. Nem hangzott el, de ott van az a bizonyos alanyi jogon történő képzés, a tanulói szerződéssel történő alanyi jogú képzés, amely szintén lehetőséget biztosít, ha valamely intézmény nem kívánja akkreditáltatni magát. Mindazonáltal elfogadható törekvésnek tartom ezt - és sajnos ez az egyetlen része a benyújtott indítványnak, amely számomra elfogadható.
A másik része a nyilvántartás. Lévén hogy mind teljes idejű képzésben, mind felnőttképzésben is részt veszek vezetői szinten, operatívan, mindkét minőséget meg tudom ítélni. Azt gondolom, hogy egy ilyen szigorú nyilvántartás, egy központi helyen történő nyilvántartás enyhén szólva is nagyon aggályos a képzettek részére. A jelenlegi nyilvántartási rendszer, amely egy alacsonyabb szintre helyezi ezt a statisztikai nyilvántartást, tökéletesen megfelel annak az elvárt célrendszernek, amelyet itt az előterjesztők is megfogalmaznak, tehát nem szükséges egy magasabb szintre emelni ennek a nyilvántartását.
Sokkal szívesebben látnék egy olyan indítványt majd valamikor a jövőben, amely a teljes idejű képzés, tehát a nappali képzés és a felnőttképzés között megteremti az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvét. Mire is gondolok? Az állami pénzekhez való hozzáférhetőség tekintetében elég szigorú az rfkb-kon keresztül a nappali képzés pályakövetési modellje. Valami hasonló pályakövetési modellel egészen könnyedén ki lehetne szűrni azt a bizonyos populációt, amely végigjárja az összes képzőhelyet, mert ahogy a nappali képzés nem juthat különböző forrásokhoz, hogyha az rfkb-k ilyen-olyan módon nem támogatják, ugyanúgy a felnőttképzésben részt vevők se juthassanak tovább, és ezáltal ez a rész kiesik a rendszerből. Tehát egy ilyenfajta elmozdulást szívesen látnék, de ezt inkább a minisztérium felé szeretném megjegyezni.
A felnőttképzés, mint elhangzott, jelentősen piacosodott, egyre inkább beszűkül, egyre kisebb a torta, amit fel kell osztani - szerintem itt is erről van szó -, tehát piacosodott a felnőttképzés. Hallottuk, az OKJ-s szakmák tekintetében egyszerű a dolog: 60-70 százalékában amúgy is szerepel a programban, amely csak sima akkreditált program, illetve nem OKJ-s programként kerül megvalósításra, ezekben a körökben viszont alapvető érdeke, éppen a piaci mivoltából adódóan alapvető érdeke a képzőknek és a programkészítőknek, hogy ezeket a digitális technikához kapcsolódó ismereteket beépítsék a programjukba, és ezáltal még piacképesebbé tegyék magát a programot. Ezért mint ahogy más esetekben a fűnyíróelvet sohasem támogattam, ilyen módon a fűnyíróelvnek ezt a komplementer megoldását sem tudom támogatni a magam részéről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Mint jeleztem volt, most képviselőként magam is szólnék néhány szót.
Az én véleményem tulajdonképpen Tatai-Tóth András képviselő úréhoz áll a legközelebb. Ez a törvényjavaslat sok sebből vérzik, de, úgy gondolom, ezek a sebek gyógyíthatóak. Nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy ha valaki kubikus - bár úgy tudom, hogy a kubikusokat nem képezni szokták, hanem a kezükbe adnak egy lapátot meg egy talicskát -, akkor ne lehetne haszna a digitális írásbeliségből, mert azáltal például megtudhatja azt, hogy nemcsak az ő falujában keresnek kubikust, hanem három határral odébb is.
Én azt gondolom, hogy mindazok a kifogások vagy ellenvetések, amelyek itt elhangzottak, sok tekintetben jogosak, és ezeket az ellenvetéseket a törvényjavaslat keretén belül módosító indítványokkal korrigálni lehet. Korrigálni lehet, hogyha valahol a javaslat túllő a célon, és olyan helyen javasol digitális modult, ahol arra semmi szükség nincsen, noha a képviselő úr által kiosztott táblázatokat nézve azt gondolom, hogy kevés hely lehet, ahol erre ne volna szükség, nem pont annak a munkakörnek az ellátásához, hanem az általános tájékozódóképességhez. Ahol ez a szabályozás szerint amúgy is digitális, netán informatikai tartalmat hordozó képzéssel indokolatlan párhuzamosságot képez, ott értelemszerűen el lehet ezt hagyni. Ha valahol a törvényben előírtnál többet tanítanak, ott nem kell még egy külön modult beiktatni arra, hogy annál kevesebbet is lehessen tanítani. Nem látom azt, hogy a törvényjavaslat keretjellegét ez a módosítás megzavarná, ha az állam egyáltalában veszi magának a jogot arra, hogy az egyébként csak általa egyharmadában támogatott felnőttképzésbe, amely tehát piaci alapú, és két fél szerződésén alapul, tehát ha egyáltalán veszi magának az állam a jogot arra, hogy az ilyen piaci szerződéses kapcsolatokba valamilyen szabályrendszert vigyen bele, akkor nyugodtan beleviheti azt a szabályrendszert is, hogy egyébként a digitális modult egy ilyennek, akkor, amikor annak értelme van, tartalmaznia kell.
Én tehát mindenképpen úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat jó kezdeményezés, végig kell tárgyalni, módosító indítványokkal le kell nyesegetni azokat a hajtásait, amelyek nem illenek bele az egyébként általunk helyesnek tartott szabályozás keretébe, de mindenképpen előrelépés lesz a tekintetben, hogy ezek a rendkívül szomorú ábrák belátható időn belül egy kicsit jobban fessenek majd. És mindenképpen előrelépés lesz a tekintetben is - mert nem az ábráknak, hanem az életnek tanulunk, mondhatnám egy kis parafrázissal -, hogy mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy éppen akkor, amikor kevés a munkahely, éppen akkor, amikor nehéz munkahelyet találni, akkor segítsük hozzá az egyébként tájékozódni kevésbé vagy egyáltalán nem képes, alacsony képzettségű, alacsony végzettségű embereket ahhoz, hogy a netán mégis megnyíló munkalehetőségekre felfigyelhessenek, és ne fordulhasson elő még ebben a munkahelyszűkös időben is az, hogy az egyik megyében munkaerőt keresnek, a másik megyében az arra a munkára alkalmas személy pedig erről nem szerez tudomást.
Én tehát ennek következtében támogatom a tárgysorozatba-vételt, mindazokkal a fenntartásokkal, amelyek egyébként megvannak, és amelyeket, úgy gondolom, a törvényjavaslat vitája során és a módosító indítványokkal korrigálni lehet. Köszönöm szépen.
(Pokorni Zoltán jelzésére:) Pokorni képviselő úr!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Némileg függetlenül a napirendi pont szavazási eredményétől, tehát a tárgysorozatba-vételtől lenne egy ügyrendi javaslatom: az után majd az elnök úr szavaztasson majd meg bennünket a tekintetben, hogy kérjük-e a kormányt - én javaslom, hogy kérjük -, hogy készítsen a bizottság számára egy beszámolót arról, vajon a felnőttképzésben, az államilag támogatott felnőttképzésben részt vevők ellenőrzése nem statisztikai szempontból, hanem a közpénzek felhasználásának biztonsága szempontjából megnyugtató módon szabályozott-e. Erre a kérdésünkre tisztelettel válaszoljon a kormány egy anyaggal a bizottság számára, hiszen itt felmerült ez a kérdés. Én nem nagyon értek sem a statisztikához, sem a közpénzek ellenőrzéséhez, de azt sejtem, hogy a kettő különbözik, ezek különböző célú és különböző mélységű adatgyűjtések. Itt más dologról beszélünk. A statisztikai célú adatgyűjtés fontos dolog, de felvetődött itt több képviselő hozzászólásában, meg én is olvasok ilyeneket az újságban, hogy ezek a megélhetési képzettek...
ELNÖK: Képzők! (Derültség.) Nem képzettek!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Képzők és képzettek is, néhány bérképzettel körbejárva az országot jelentős illegális forrásra lehet szert tenni. A kérdés tehát, hogy a közpénzek ellenőrzése szempontjából a nyilvántartások - itt nyilván az államilag finanszírozott képzésekről, nem a piaci képzésekről beszélünk - megfelelőek-e. Ez lenne a javaslatom a bizottság számára, kérem, hogy ezzel értsünk egyet, tehát kérjük a kormányt, jöjjön ide... Ez a majd elinduló vitában nyilván árnyalja kinek-kinek az álláspontját, hogy szükség van-e egy ilyen új adatbázis kiépítésére, és milyen mélységű új adatbázis kiépítésére van szükség. Azt kérem tehát, hogy a szavazás után erről is szavaztasson az elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további hozzászólási igény? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor a napirendi pont vitáját lezárom, és megadom a szót az előterjesztőnek válaszadásra.
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) válaszai, reflexiói
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megdöbbentőnek tartom a kormány álláspontját, habár - azt kell mondjam - meglepve nem vagyok. Akár kormánytagként, akár ellenzéki képviselőként éveken át küzdöttem ezzel a konzervativizmussal és érzéketlenséggel, amelyet a tárca ezen a téren képvisel. Hoffmann Rózsa képviselőtársamnak is a figyelmébe ajánlanám a most kiosztott táblázat 2. oldalán mondjuk a továbbképzésben részt vevő falusiak arányát bemutató ábrát: Magyarországon 11 százalék, az EU-15-ös átlag, tehát a nyugat-európai, észak-európai átlag pedig 51 százalék fölött van. Ez az arány ötszörös.
Van-e bármilyen elképzelése bárkinek arról, hogy miközben a képzések kétharmada-háromnegyede on-line zajlik, ezzel a hagyományos módon Magyarországon hogyan lehet ezt majd elérni? Vagy az a párt, amelyik egyébként állandóan a falusiakért, a vidékiekért és az elesettekért emeli fel a hangját, és ezt a retorikát használja, leírta-e ezt a népességet, leírta-e? Úgy gondolja-e, hogy ezeknek nem kell megadni azt a lehetőséget, hogy akár egy önkormányzati közösségi térben, akár otthon, kinyitva az internetet, tájékozódni tudjanak? Másodrendű állampolgárokká válnak azok, akik ezekhez az eszközökhöz 1. nem férnek hozzá, 2. ezzel a tudással nem rendelkeznek.
Felhívom a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy 110-120 évvel ezelőtt ugyanilyen viták folytak arról, hogy mondjuk a nőknek kell-e iskolába járniuk. Az érvek úgy szóltak, hogy úgysem használják azt a tudást, amit ott szereznének, hiszen otthon vannak, gyereket szülnek meg sütnek-főznek, minek nekik tanulni, és ennek megfelelően tiltva voltak egy ideig a középiskolától. Aztán 1895-ben vagy mikor volt, amikor beengedték őket oda, később engedték be őket egyetemre. Majd elkövette a rendszer azt a hibát, hogy még választójogot is adott nekik, és most, tessék, itt vannak, ahelyett, hogy ott tartottuk volna őket. Látszik, hogy ezek a viták szerkezetileg hihetetlenül hasonlatosan ismétlődnek. Azt kérdezzük, hogy vajon kell-e egy vízvezeték-szerelő tanoncnak érteni a számítógéphez? De hogy az a mester, aki alkalmaz egy tanoncot, az elvárja, hogy az az anyagbeszerzést meg tudja nézni az interneten, és nem csak azt várja el tőle, hogy össze tudjon rakni két csövet, hanem hogy értesíteni tudja e-mailben a kuncsaftokat, és így tovább, ez mind ehhez tartozik.
Amit mi kezdeményezünk - ha a törvényből valóban nem világos, itt szögezzük le -, arról az államilag finanszírozott vagy államilag támogatott képzéseknél van szó, legyen az EU-s vagy állami forrásból támogatott. Ha ez pontosítást igényel, én nyitott vagyok erre. Természetes, hogy ha valaki saját maga fizeti a saját képzését, az azt és olyan formában tanul, amit és amilyenben akar, és amire adott esetben piaci kínálat van. De ha ebben egyet tudnánk érteni, az nagyon előrevinné a dolgot.
Egy történettel kezdeném, néhány éves, körülbelül két- vagy hároméves a történet. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisfalu, 800 lakos, virágkötőket képeznek, 19 virágkötőt képeznek. Néhány hónapra fizetnek nekik minimálbért, részt vesznek egy képzésen, utána le kell papírozni azt is, hogy még néhány hónapig foglalkoztatják őket. 19-en vesznek ebben részt, virágbolt sehol a környéken természetesen, egy rohadt virágbolt sincsen, de 19-en részt vesznek a képzésen. Egy valaki elhelyezkedik egy hónapra, a többieket, gondolom, lepapírozzák, aláíratnak velük valamit, hogy ők részt vettek itt, ezért kapnak valamit, és azt elteszik - és nem akarom tovább folytatni ezt a sort, hogy hogyan működik a dolog. Hogyan kerül bele a 19 roma asszony ebbe a képzésbe? A munkaerő-piaci központ ajánlja, hogy ez egy kurrens szakma. Miért ajánlja ezt a képzést? Mert úgy gondolja, hogy van egy képző, aki gazdaságosan hirtelen 19 virágkötőt ki tud képezni, függetlenül attól, hogy van-e ott virágüzlet vagy nincsen - nincsen. Természetesen egy árva roma asszony nem dolgozik azóta sem virágkötőként. Tudjuk-e ellenőrizni azt, hogy utána egy EU-s programban nem képezik-e ki őket kefekötőnek a virágkötő után, vagy egyéb kurrens szakmára, és nem veszik-e fel a képzők ezt a pénzt? Hoffmann Rózsa képviselőtársamnak mondom, aki azt mondja, hogy mennyivel drágább lenne ez a rendszer, mint amilyen most: most a lehető legdrágább, értelmetlen, munkaerő-piaci dolgokhoz nem illeszkedő képzések tömege zajlik.
Maga a munkanélküli tud tájékozódni? Nem tud tájékozódni, mert azt mondjuk, hogy jó neki analfabétának lenni, hiszen a munkaerő-piaci központ vagy mit tudom én hogy hívják, azt mondja, hogy virágkötőnek kell lenni, és minek neki a virágkötéshez egyáltalán tudni, hogy hogy kell kinyitni a számítógépet? Sőt írni-olvasni sem kellene tudnia, sőt a legjobb, ha teljesen hülye, mert különben nem venne részt a virágkötő-tanfolyamon. A szerencsétlen munkanélküli azt mondja, hogy, kérem szépen, ha a központi hatalmasságok azt mondják nekem, hogy én kézen állva mászkáljak, mert ezért néhány hónapig minimálbért kapok, és kapok egy papírt, hogy okleveles virágkötő vagyok, megteszem, hiszen nincsen munkám. És hogyha máskor egy másik vállalkozó jön kiközvetítve, ugyanígy, akkor majd mást fogok tanulni, ugyanolyan értelmetlen hülyeséget, amivel ugyanúgy nem tudok elhelyezkedni, de kapok majd érte egy kis pénzt, és közben is részt veszek a tanfolyamon. Nem messze ettől van egy másik falu - nem kitalált történet -, ahol méregraktár-kezelőket képeznek, 25-öt egyszerre. (Derültség.) Méregraktár? Sehol a környéken. De természetesen van egy jó méregraktár-kezelőket képző cég, és ha besétál egy munkanélküli, azt mondják neki: most azt látjuk, hogy ez nagyon kurrens, kérem szépen, megtanítjuk önt méregraktár-kezelésre.
Nem tudom, hogy a minisztérium hallott-e arról, hogy az iskolarendszerű képzésben már van olyan, hogy oktatási kártya. Az oktatási kártya azt szolgálja, hogy a diákot végig lehessen vinni egy életúton, és nyomon lehessen követni egyáltalán, hogy hogy halad. És nem tudom, a minisztérium hallott-e arról, hogy a kormánynak a programjában egyébként szerepel, csak képtelen megcsinálni a felnőttképzési kártyát. Amit javasolok, az nem más, mint az előszobája ennek a történetnek.
Amit Pokorni Zoltán képviselő úr felvetett, abban teljesen igaza van. Azok a statisztikák, amelyeket majd ide fog hozni a minisztérium - kértünk adatokat -, még azt sem tudják megmondani, hogy hány nő és hány férfi vett részt ilyen-olyan képzésben, még erre sem tudják lebontani. De azt biztos nem fogják tudni megmondani, hogy a virágkötőképzésben a Munkaerő-piaci Alapból részt vett roma asszony még hány képzésben vett részt EU-s pénzből, mert ezeket nem kötik össze. Itt a személyiségi jogok védelme van? Nem, kérem szépen, a bunda védelme van. És a személyiségi jogok mögé bújva gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy nyomon lehessen követni ezeket a képzéseket. Mondom megint: államilag finanszírozott, államilag támogatott képzésekről van szó, ami egy önkéntes helyzet, aki abban részt vesz, az eldöntheti, hogy egy államilag támogatott képzésben való részvétel kapcsán hozzájárul-e ahhoz, hogy az adatait nyilvántartsák. Ha nem járul hozzá, akkor majd kifizeti saját maga azt a képzést, amit magának akar. Egy vállalat saját maga fizeti ki a pénzt? Akkor természetesen nem kell részt vennie ebben a nyilvántartásban. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az NFT I-ből kifizetett vállalati felnőttképzési támogatásoknak egy nagyon jelentős százaléka bedőlt, és elvileg eljárás van ellenük, mert elszámolni sem tudnak azzal, hogy mire költik azt a pénzt.
Én tehát egyszerűen felfogni nem tudom, most komolyan mondom, pártállástól függetlenül, hogy hogy lehet egyáltalán egy minisztériumnak fellépni az ellen, hogy ezeknek az államilag finanszírozott képzésben részt vevő személyeknek a nyilvántartása végbemehessen. És hogy központi vagy nem központi? Ne haragudjanak, azt mondom képviselőtársamnak, hogy az adatbázisok összekapcsolhatósága a kérdés, nem az, hogy hol tartják nyilván őket. A dolog lényege az, hogy össze lehessen kapcsolni az adatokat, és átjárható legyen ezekre a célokra az adatbázis. És én azt hiszem, hogy ha az adófizetők pénzét erre felhasználja az állam, akkor elemi kötelessége ellenőrizni ezt. Tehát az 1. számú pont arról szól, hogy elektronikusan nyilván lehessen tartani, magyarul nyomon lehessen követni az államilag finanszírozott vagy támogatott képzésben részt vevőket. Ez a legelemibb joga az adófizetőknek, hogy ezt tudhassák, hogy ne ilyen típusú képzésekre fordítódjon a pénz.
A másik dolog, amire kitérnék, hogy elő lehet-e írni kötelezően, meg a párhuzamosságok. Teljesen világos, hogy arról szól a dolog, hogy ha valaki már tudja, attól nem kérik. De most az oktatási bizottság előtt vagyunk, ahol nagyon jól tudja mindenki, hogy tíz éven belül az alapvető kommunikációs eszköz mondjuk az iskola és a szülő között az internet lesz. Budapesti iskolák egy részében már most közlik az osztályfőnökök, hogy ők csak e-mailen hajlandóak levelezni. Finnországtól Angliáig mindenhol a világ legtermészetesebb dolga, hogy website-okat építenek, és így alakítanak ki napi kapcsolatot; a szülő lassan gyakorlatilag nyomon sem fogja tudni követni, hogy a gyerekével mi van, ha az internetet nem tudja használni, ha nem tudja az iskola honlapját megnézni, nem tud üzenni a tanárnak. Ezért az oktatási bizottság szemszögéből is alapvető eszköz, hogy ha már a szülő, a felnőtt véletlenül betévedt valamilyen államilag finanszírozott képzésbe, akkor legalább mellékesen biztosítsuk már neki a digitális írástudás készségét, mert van egy másodlagos hozadéka: hogy nem szorul ki az iskolaközösségből, abból a közösségből, amelyik interneten fogja tartani a kapcsolatot.
Itt van a virágkötős meg a méregkezelős példa. Hogyha már egyébként azt mondjuk, hogy elköltünk 550 ezer forintot személyenként, mert ez a virágkötős buli személyenként ennyibe került - de nagyon hálásak vagyunk, mert a szabolcsi roma asszonyok szépérzékét növelte a program, talán, attól függ, hogy ízléses csokrokat tanítanak-e meg nekik kötni -, ebbe az 550 ezer forintba hogy nem fér bele 20 ezer forint, azért, hogy a következő programon esetleg részben már kiváltsák az ilyen drága képzéseket, ahol megfelelő cégek összegyűjtik az embereket ott, ahol nem kellene összegyűjteni az embereket, és a képzéseknek azt a szakaszát, amelyet egyébként on-line módon lehetne bonyolítani, úgy bonyolítanák?
A digitális írástudás terjesztése, tisztelt képviselőtársaim, egy olyan elemi történet, mint amikor az analfabétizmus elleni kampányt szervezett az ország azért, hogy mindenkit megtanítson írni-olvasni, és nem nézték azt, hogy vajon az a kubikus fog-e újságot olvasni vagy nem, de abból a feltételezésből indult ki, hogy ez segíteni fogja. Ezért kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a tárgysorozatba-vételt és az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Magyar Bálint képviselőtársunk szemléltető oktatást mutatott be nekünk abból, hogy bizonyos előnye annak is van, hogyha az ember kormánytagból ellenzékivé válik: akkor vehemens hozzászólásokkal tudja ostorozni más tárcák konzervativizmusát és... No, mindegy!
Tisztelt Bizottság! A tárgysorozatba-vételről és ezzel együtt az általános vitára való alkalmasságról döntünk, utána külön Pokorni képviselő úr ehhez kapcsolódó, de ettől végül is független indítványáról szavazunk.
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, tárgysorozatba veszi-e a T/8676. számon benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) A bizottság 11:7:2 arányú szavazással tárgysorozatba vette, és ezzel általános vitára alkalmasnak minősítette a törvényjavaslatot.
Első helyen kijelölt bizottságként bizottsági előadót és kisebbségivélemény-előadót is állítanunk kell. Gondolom, erről a későbbiekben intézkedünk majd.
Pokorni Zoltán (Fidesz) javaslata
Most a napirendi ponthoz kapcsolódóan Pokorni képviselő úr indítványáról fogunk szavazni. Pokorni képviselő úrnak az az indítványa, hogy fogalmazzunk meg a kormány felé egy olyan kérést, hogy nyújtson be tájékoztatót a felnőttképzéssel kapcsolatos közpénzek sorsáról, kezeléséről, átláthatóságáról - körülbelül ez volt a javaslat, most hirtelen nem tudom jobban megfogalmazni. Tehát arról van szó, hogy a felnőttképzések rendszerében hogyan követhető nyomon a közpénzek sorsa.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Én egy egyszerűbb dologra szeretném kérni a kormányt.
ELNÖK: Egyszerűbb lenne, Zoltán, ha megfogalmaznád, megköszönném.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Arról szeretném megkérdezni a kormányt, hogy a mai nyilvántartási rendszerek, amelyek alapvetően statisztikai alapúak, ma alkalmasak-e a közpénzek felhasználásának ellenőrzésére, vagy ezeknek a bővítése, mélyítése szükséges ahhoz, hogy kiszűrjük az olyanfajta anomáliákat, amelyekről az előbb Magyar Bálint beszélt. Ezt nyilván életszerűen és nem ilyen esetlegesen kérem majd az elnök úrtól megfogalmazni a levélben.
ELNÖK: Jó, köszönöm szépen...
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Magyarán nem az általános finanszírozás leírásáról van szó, hanem hogy az adatbázisok alkalmasak-e egy ilyesfajta ellenőrzés lefolytatására.
ELNÖK: Kérdezem a tisztelt bizottságot, van-e ezzel kapcsolatban kérdés, vélemény. (Dr. Sándor Klára jelzésére:) Sándor Klára alelnök asszony!
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Egy ilyen nagyon jó szándékú kérdésfeltevésnek szerintem megvan az a veszélye, hogy erre egy elég egyszerű választ kapunk, és azt fogják mondani, hogy alkalmasak. (Derültség.) Én szeretném, ha részletesen bemutatnák, hogy hogyan alkalmasak erre. (Pokorni Zoltán: Értelemszerű.)
ELNÖK: Az alelnök asszony tehát arra hívta fel a figyelmet, hogy a kérdést ne úgy fogalmazzuk meg, hogy arra egyszerűen igen vagy nem válasz legyen adható, mert akkor borítékolható az igen válasz.
Szavazás Pokorni Zoltán javaslatáról
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy egy ilyen értelmű kérés megfogalmazásával egyetért-e. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen, a bizottság ezzel egyetért. Akkor ezt el fogjuk küldeni a kormánynak.
Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom. Megköszönöm a főosztályvezető úrnak és képviselőtársunknak a jelenlétet.
A "Pénzügyi alapismeretek kötelező oktatásának bevezetése a közoktatásban" tárgyában szóló H/8835. számú határozati javaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik a "Pénzügyi alapismeretek kötelező oktatásának bevezetése a közoktatásban" tárgyában szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vétele és általános vitára való alkalmasságának megállapítása. A törvényjavaslatot Hoffmann Rózsa és Rétvári Bence képviselőtársaink nyújtották be, és H/8835. számon kaptuk kézhez. Előterjesztőként, gondolom, Hoffmann Rózsa képviselő asszony fog funkcionálni. Megadom neki a szó.
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) szóbeli kiegészítése
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nagyon rövid bevezetőt mondani, tekintettel arra, hogy az indoklás eléggé részletes, eléggé tárgyszerű, és adatokkal is alátámasztja azt a helyzetet, amelybe ma az ország lakosságán belül a fiatalság is került. Ez a helyzet indokolja, hogy jóllehet a pénzügyi alapismeretek benne van a közoktatás rendszerében a nemzeti alaptantervben, de a gyakorlat bizony azt mutatja, hogy ilyen ismereteket az iskolák túlnyomó többsége egyáltalán nem közvetít, hiszen az, amit az iskolák helyi tantervére bízott a nemzeti alaptanterv, így a pénzügyi alapismeretek mellett a jogi alapismeretek, a fogyasztóvédelem, a konfliktuskezelés, az egészségvédelem, és sorolhatnám, a gyakorlatban nem funkcionál, ezek a valamikori modul tantárgyak sem funkcionálnak.
A helyzet nagyon élessé vált azáltal, hogy fiatalok ezrei-tízezrei estek és fognak áldozatául esni annak a pénzügyi csődhelyzetnek, amely az országunkban kialakult, és jóllehet az iskolai... (Folyamatos zaj.)
ELNÖK: Bocsánat, képviselő asszony! Kérem szépen, az alapzajt egy kicsit mérsékeljük, mert nem hallani az előadót. Köszönöm szépen. Parancsoljon, képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) előterjesztő: ..., és jóllehet a 2009-ben elkezdődő, komolyan vett iskolai oktatás az ő helyzetükön már nem tud javítani, de megelőzhet egy később bekövetkező hasonló helyzetet. (Dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.)
(Az elnöklést Dr. Sándor Klára, a bizottság alelnöke veszi át.)
Ezért gondoltunk egy olyan országgyűlési határozatra, amely kötelezővé tenné a kormány és azon belül az Oktatási és Kulturális Minisztérium számára, hogy a kötelezőség mellett valóban adjon olyan segédeszközt az iskolák kezébe, hogy komolyan vehessék és teljesíthessék ezt a feladatukat. Ezért kérem, hogy a határozati javaslatot támogassák. Gondolom, mindannyiunk közös érdeke, hogy a fiatalság 5-10 év múlva ne kerüljön ismét olyan helyzetbe, mint amilyenben most van, hogy eladósodik, nem tudja a felvett hiteleit törleszteni, fogalma sincs arról, hogy hogy működik a pénzügyi rendszer, vagyis pénzügyi szempontból analfabétának tekinthető fiataljaink óriási nagy százaléka. Ezt szeretnénk megelőzni ezzel a javaslattal. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az oktatási tárca képviselőjének, Klész Tibor titkárságvezető úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
Dr. Klész Tibor (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. KLÉSZ TIBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Üdvözlöm a bizottság tagjait! A benyújtott javaslattal kapcsolatban az oktatási tárcának a véleménye, amelyet javaslatként a kormány részére is megfogalmaztunk, röviden az, hogy a javaslatot nem támogatjuk. Bővebben azt szeretném elmondani, hogy ez a javaslat természetesen nem új keletű, számos pénzügyi szervezet, civil szervezet részéről megfogalmazódott ez az igény, és teljesen egyetértünk ezekkel a törekvésekkel, azonban - és ez az, ami miatt nem támogatja a tárca ezt a javaslatot - úgy gondoljuk, hogy a kormány az elmúlt években megtette azokat az intézkedéseket, amelyek a pénzügyi ismeretek, a gazdasági szemléletmód, kultúra, a tudatosabb fogyasztóvédelem megteremtése érdekében a közoktatásban elérhetőek. Ennek a legfontosabb eleme a NAT 2007-es módosítása volt, amely a kezdeményezőképesség, a vállalkozói kompetencia elég jelentős részévé tette ezeknek az ismereteknek az elsajátítását. Ezen kívül még számos olyan intézkedést tett, amelyek ehhez szorosan kapcsolódnak: a NAT-ból kiindulva a kerettantervek számos évfolyamon emelték a pénzügyi, gazdasági ismeretek oktatására fordított időt, ezáltal a helyi tantervekben is megjelent, a Magyar Nemzeti Bankkal, a pénzügyi állami felügyelettel szoros együttműködésben állt, számos tájékoztató anyagot, ismeretanyagot, tananyagot, kiegészítő dokumentációt készítettek, és juttattak el a fiatalokhoz az illetékes szervezetek. (Dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.)
(Az elnöklést dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
Valószínűleg ez nem fogja a probléma megoldását jelenteni, mert a következmények nagyobb része elsősorban nem feltétlenül a közoktatásban való útkeresést igényli, hanem a médiában a fogyasztói tudatosság elterjesztésében, mert ebbe a helyzetbe bárki, tehát nemcsak a tizenéves fiatalok, hanem a felnőtt korú lakosság is könnyen beleesik - a hitelfelvételi csapdára gondolok például.
Röviden ennyit lett volna a tárca észrevétele.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A napirendi pont vitáját megnyitom. (Kormos Dénes és dr. Sándor Klára jelzésére:) Kormos Dénes, aztán Sándor Klára alelnök asszony kért szót.
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kicsit hasonlít a helyzet az előző napirendi ponthoz, a számítástechnikai alapismeretek meglétére, és hogy az milyen szinten van meg a lakosság körében. Azt hallottuk a minisztérium képviselőjétől - és ebben van igazság -, hogy számos olyan program és programelem van, amely ezt lehetővé teszi. Szeretném megkérdezni, hogy ha felmérnénk a jelenleg a közoktatásban dolgozó pedagógusok pénzügyi alapismereteit, milyen képet kapnánk. Szerintem aggasztót. (Dr. Hoffmann Rózsa: Jobb nem megkérdezni! - Pokorni Zoltán közbeszól.) Igen, valóban, tehát az, hogy milyen erőfeszítéseket igényel a havi fizetés beosztása - a képviselő úr erre gondolt -, akkor ebbe nyilván belevihetők ilyen racionális elemek, de ha a pénzügyi ismereteknek a másik részét nézzük, és nyilvánvalóan látszik, hogy itt miről beszélünk, akkor ez alapvető probléma. Tehát ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy egyébként programelemek, tantervi elemek vannak, de még azoknál is hiányoznak azok az alapvető ismeretek, akiknek egyébként ezt közvetíteniük kellene, akkor megnyugodhatunk, hogy vannak programelemek.
Nyilvánvalóan akkor tudnánk ebben még pontosabban állást foglalni, ha hasonlóképpen a felnőttképzés pénzfelhasználásához és hatékonyságelemzéséhez, látva, hogy ezek az ismeretek mennyire fontosak, és aggódva látva azokat a riportokat, amelyek arról szólnak, hogy nem idős, hanem sokszor fiatal emberek, fiatal családok különböző hiteleket vesznek fel, és kiderül, hogy mennyire nincsenek tisztában a legalapvetőbb dolgokkal sem, ez azt mutatja, hogy a családtól ezeket az alapismereteket nem lehet megszerezni, tehát valószínűleg a közoktatásban kell ennek a lehetőségét megtalálni. Én úgy gondolom, akkor kapnánk teljes képet, hogyha valóban megnéznénk, mi a helyzet. Nem tudom, akár a minisztériumnak, akár háttérintézményének ilyen irányú háttérkutatásai vagy információgyűjtése van-e, de érdemes lenne megnézni, hogy hogy állunk ezzel a kérdéssel valójában, és elégséges-e önmagában az a fajta intézkedéssor, vagy éppen elégségesek-e azok a keretek, amelyek ebben megvannak. Ma, én úgy látom, nem elégségesek, tehát azt gondolom, a problémával mindenképpen foglalkozni kellene, azzal, ami a szándéka, hogy ez nincs meg megfelelően, és ez veszélyeket jelent. Azt követően tudjuk eldönteni, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel ezt igazán fel lehet mérni.
Én tehát úgy gondolom, a témafelvetés indokolt, de hogy ez önmagában csak tantervi kérdés-e...? Én azt gondolom, hogy ennél több, akár pedagógusképzés, akár -továbbképzés, akár egyéb vonzatai is vannak. Én abba az irányba vinném el a dolgot, hogy először legyen egy nagyon gyors helyzetképünk, és azt követően fogalmazzuk meg inkább az irányokat, mert ma ez a javaslat jó szándékkal, de csak egy területen kezeli a kérdést, szerintem pedig ennél picit többről van szó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Sándor Klára jelzésére:) Sándor Klára alelnök asszony!
DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Én is hasonlóan gondolom, mint Kormos képviselő úr. Azt gondolom, hogy a magyar tananyagnak, a magyar tantárgyaknak - vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak - az élethez igazítása egyéb más területeken is nagyon fontos lenne. Az, hogy mondjuk a biológiaoktatás mennyire járul hozzá az egészséges életmódnak a kialakításához, az persze a tanárokon múlik elsősorban. Az, hogy a környezetvédelem milyen szerepet kap, az is a tanárokon múlik. Vagy az, hogy a mondatelemzés helyett a kommunikációs készségek fejlesztése milyen szerepet kap, sajnos az is a tanárokon múlik - olyan értelemben sajnos, hogy sokan nem csinálják, és hál' istennek sokan meg csinálják. Én is azt gondolom, hogy a magyar tananyag jelentős részben éppen azért elavult, mert nagyon tudományos akar lenni, és nagyon követni akarja a tudomány legfrissebb eredményeit. De ez egyetlen területen szerintem sem emelhető ki.
Hadd tegyem még azt hozzá azért, hogy amikor gazdasági miniszterként Kóka János néhány évvel ezelőtt ugyanezt javasolta, ő is egy hasonló javaslattal állt elő, én akkor sem támogattam ezt a javaslatot, úgyhogy ezt most sem fogom megtenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további hozzászólás? (Pokorni Zoltán jelzésére:) Pokorni képviselő úr!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a KDNP javaslata nem azonos azzal, amit Kóka János leírt, bár nehéz helyzetben lennék, ha fel kellene mondanom, hogy ő mit javasolt. (Derültség. - Közbeszólás: Na ugye!) De ez mindenképpen liberálisabb, mint Kóka Jánosé (Közbeszólások. - Dr. Sándor Klára: És az most kinek rossz?! - Derültség.), hiszen a tárcának adja meg a lehetőséget, hogy 90 napon belül tegyen valamilyen javaslatot e tárgykörben - ha én jól olvasom, Rózsa, amit itt leírtok (Dr. Hoffmann Rózsa: Így van!) -, tehát nem akarja megmondani a tutit. Kutasson, foglalja össze a kormány, mit csinált e tekintetben, milyen programok folynak, és milyenekkel kell azokat kiegészíteni, s legyen kedves a kormány ezt három hónapon belül megtenni - erről szól a javaslat. Én azt gondolom, hogy bár nincs tökéletes állapotban a magyar közigazgatás, de ezt a feladatot el tudja végezni a tárca három hónapon belül, úgyhogy szabjuk meg neki ezt a feladatot!
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Úgy látom, nincsen. Akkor mint előterjesztőnek a képviselő asszonynak adom meg a szót válaszadásra.
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) reflexiói
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) előterjesztő: Köszönöm az észrevételeket, külön köszönöm Kormos Dénes képviselőtársamnak, hogy analógiát, párhuzamot vont az előző napirendi pont és e között. Azt szeretném kérni, hogy ha már a párhuzam megvan, akkor legyen ön is, és legyenek a képviselőtársai is következetesek (Kormos Dénes: Ügyes!), és döntsünk ugyanúgy. Tehát mondjuk azt, hogy a céllal egyetértünk, a problémát látjuk, a helyzetleírásban osztozunk, ez az előterjesztés korrigálandó, fogadjuk el, módosítással talán olyan állapotba hozható, ami elfogadható.
Külön köszönöm Pokorni Zoltánnak, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy nem kész megoldásra tettünk javaslatot, hanem a kormányra bízzuk, hogyan kezelné ezt a helyzetet. Állítom, hogy bármilyen felmérés, nagy pénzekért elvégzett kutatás is azt az eredményt hozná, amit a bevezetőben is mondtam, és megismétlem: hogy iskoláink túlnyomó többségében gyakorlatilag nincs értékelhető pénzügyi alapismeretek oktatás. Az, hogy a nemzeti alaptantervben ez benne van, meg hogy ilyen-olyan segédanyagokat kaptak... (Dr. Klész Tibornak:) Kedves uram, azt kell mondjam, hogy az iskola belső életét kell ahhoz ismerni, hogy lássa, ami a nemzeti alaptantervben benne van, annak 1 százaléka hogyan tud a valóságban megvalósulni.
Megnéztem a nemzeti alaptanterv idevonatkozó előírásait, és azok nem alkalmasak arra, amit mi szeretnénk képviselni, hiszen logikai, gondolkodási képességeket itt is csak a kompetenciafejlesztést sorolja fel a nemzeti alaptanterv, holott arra lenne szükség egyszer s mindenkorra, hogy a gyerekek legyenek tisztában azzal, hogyan működik az adórendszer, mit jelent egy hitelfelvétel, mit jelentenek a kamatok, itt igenis ismeretek közvetítésére volna szükség. Az egész nemzeti alaptantervünk logikája, szerkezete nem tartalmaz ilyen ismereteket. Erre borzasztó nagy szükség lenne, az idő nagyon sürget, nem lehet tudni, mit hoz a jövő, és fontos lenne, hogy ez bekerüljön az iskolába.
Bár én magam is tudom, nem szerencsés egyetlen témát kiemelni abból a sokaságból, amit a közoktatásnak közvetítenie kellene - hangsúlyoztam a bevezetőmben, most is megismétlem -, a jelen állapotunk kényszerített bennünket arra, hogy ezt mégis megtegyük, mert úgy gondoljuk, hogy ma az a csődhöz vezető út egyik okozója, hogy a magyar lakosság, köztük a fiatalok teljesen analfabéták a pénzügyi ismeretekben. Ez nemcsak Magyarországon van így sajnos, hanem világszerte, de mi a magyarországi lehetőségeken tudunk talán segíteni mint törvényhozók. Kérem önöket, hogy segítsenek ebben, hiszen a céllal, úgy hallottam, mindenki egyetért, a kormány pedig lesz annyira bölcs, reméljük, hogy kitalálja annak a módját, hogyan lehet hatékonyan - hangsúlyozom: hatékonyan - lépni e tekintetben, és nem csak ilyen látszólagos, kipipálható megoldásokkal segíteni a helyzetet. Köszönöm szépen, és kérem, hogy támogassák ennek a tárgysorozatba-vételét.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.
Tisztelt Bizottság! Szavazunk. A tárgysorozatba-vételről és ezáltal egyúttal az általános vitára való alkalmasságról kell szavaznunk. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, tárgysorozatba veszi-e dr. Hoffmann Rózsa és dr. Rétvári Bence képviselőtársaink önálló indítványát a "Pénzügyi alapismeretek kötelező oktatásának bevezetése a közoktatásban" tárgyában, amely határozati javaslatot H/8835. számon kaptuk kézhez. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Kilenc igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Kettő. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Tíz.
A bizottság az indítványt nem vette tárgysorozatba.
Tisztelt Bizottság! Megköszönöm a meghívottaknak a megjelenést.
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott meghallgatása a Debrecenbe tervezett Európai Neutronkutató Központ megvalósításáról
Soron következik Almássy Kornél képviselőtársunk és szükséges számú más képviselők kezdeményezésére a Debrecenbe tervezett Európai Neutronkutató Központ megvalósításáról szóló meghallgatás, Egyed Géza miniszterelnöki megbízott úr meghallgatása. Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy nemrégiben megalakult az ESS, vagyis az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsa, amely ennek a projektnek az előmozdítására és segítésére jött létre. Ennek elnöke Herczog Edit képviselő asszony, európai parlamenti képviselő, akit szintén meg kívántam hívni ennek a napirendi pontnak a tárgyalására, ő azonban brüsszeli elfoglaltsága miatt nem tud itt lenni, és ezért azt kérte, hogy a tanács alelnökét, Józsa István képviselőtársunkat, a gazdasági bizottság tagját hívjuk meg. Megkérem tehát Józsa képviselőtársunkat is, hogy a szégyenpadon foglaljon helyet... (Dr. Józsa István: Dicsőségről lesz szó, remélem! - Derültség.)
Tisztelt Bizottság! Elöljáróban annyit engedjenek meg elmondanom, hogy én örömmel fogadtam ezt a kezdeményezést az Európai Neutronkutató Központtal kapcsolatos meghallgatásra nézve, mindenekelőtt azért, mert homlokegyenest ellentétes információim vannak, mint Almássy képviselő úrnak, az előterjesztőnek. Almássy képviselő úr az előterjesztésében azt írta, hogy tudomása szerint aggasztó a helyzet, ebben a mind a magyar gazdaság, mint a magyar tudomány, mind pedig Magyarország európai integrációja szempontjából rendkívül fontos projektben - hogy úgy mondjam - vesztésre áll Magyarország, és mind a spanyol, mind a svéd versenytársak jelentősen megelőztek bennünket. Az én ismereteim ezzel, még egyszer mondom, homlokegyenest ellenkezőek, én éppen arról értesültem történetesen éppen a nemzeti tanácsnak az alakulásakor, amelyre meghívtak engem is, hogy kifejezetten javult a helyzetünk a korábbiakhoz képest; mintha az volna a helyzet, hogy Spanyolországgal már nem nagyon kell, nem kell versenyeznünk, csak Svédországgal, és ebben a versenyben egyáltalán nem állunk rosszul. Azt gondolom, hogy az ügyben Egyed Géza miniszterelnöki megbízott úr tud eligazítani bennünket, ezért is hívtuk meg őt. Megadom neki a szót.
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott tájékoztatója
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt bizottsági Tagok! Köszönöm szépen a lehetőséget, elsősorban Almássy képviselő úrnak szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy ma itt önöknek beszámolhatok. Az ő kezdeményezése, azt gondolom, nagyon fontos, különösen most, miután a március 6-ai Versenyképességi Tanács-ülésen az európai kutatási miniszterek döntöttek arról, hogy a következő pár hónapon belül dönteni szeretnének a helyszínről, tehát a finisébe érkezett az ügy. Azt gondolom, innentől kezdve ez a teljes magyar közélet, a politika, a kormány, a tudomány ügye annak érdekében, hogy ahogy tavaly sikerült az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet megszereznünk, ugyanúgy egy jó finissel meg tudjuk szerezni ezt a rendkívül egyedülálló, nemcsak tudományos szempontból, hanem a jelen helyzetünkben, azt gondolom, politikai, gazdasági szempontból is nagyon fontos projektet.
Annyiról szeretném még a tisztelt bizottságot tájékoztatni, hogy Almássy képviselő úr nyilatkozatát követően felhívtam a képviselő urat, és meghívtam egy prezentációra, egy beszélgetésre, mert úgy éreztem, a képviselő úr sokat szeretne tenni - mint ahogy, gondolom, a teljes bizottság is - az ügy érdekében, hogy nyerjünk, és fontosnak tartom, hogy mindenkivel együttműködően, mindenkivel az információcsere maximális szintjén tudjunk a jövőben, a következő pár hónapban együttműködni.
Röviden, pár mondatban szeretnék összefoglalót adni három dologról: egyrészt hogy milyen a folyamat, a döntési folyamat, hogy néz ki, mit tudunk erről ma, március 11-én; másrészt hogy mit tettünk eddig annak érdekében, hogy ez a projekt idejöjjön Debrecenbe; harmadrészt hogy milyen esélyeink vannak. Azért szólnék röviden, mert előzetesen kiküldtem önöknek e-mailben, és, remélem, megkapták azt az összefoglaló anyagot, amelyet úgy szerettem volna összeállítani, hogy lehetőleg - úgy szokták ezt angolul mondani, hogy: - userfriend legyen, tehát hogy kérdésekre válaszokat adjon, és ne egy zanza, egy tömör, Háború és béke típusú anyag legyen. Röviden, erre az anyagra visszautalva szeretnék tehát erre a három kérdésre választ adni önöknek, utána természetesen örömmel várom a kérdéseiket.
Ott kezdeném, hogy ez az európai uniós tudományos nagyberendezés, amit európai spallációs forrásnak hívnak, egy nagyon megalapozott projektje az Európai Uniónak. A '90-es években kezdődött el ennek a nagyberendezésnek a technológiai dizájnja, illetve annak a tudományos megalapozása, hogy egy ilyen nagyberendezésre valamikor a közeljövőben szüksége lesz Európának. Azt látta ugyanis a tudomány, hogy a neutronbesugárzással folytatott anyagvizsgálat, ha úgy tetszik, a tudomány elefántcsonttornyából egyre jobban, egyre nagyobb mértékben bekerül a különböző tudományos, kutatási, iparági fejlesztői tevékenység mindennapjaiba, ugyanakkor viszont kicsik az európai neutronforrások, azok a kapacitások, amelyek az ilyen típusú, roncsolásmentes anyagvizsgálatra rendelkezésre állnak.
1999-ben úgy döntöttek az OECD-miniszterek, az OECD-s kutatási minisztereinek tanácsa, hogy pontosan e miatt a növekvő ipari igény miatt épüljön a világban három újgenerációs, nagyteljesítményű neutronforrás. Ebből a háromból egy már megépült Amerikában, az éppen a kísérleti üzemmódban van több mint egy éve. A japán berendezés most készül el, nemsokára átadják, és elindítják a kísérleti üzemmódot. Európában - le vagyunk maradva - 2006-ban döntött úgy az Európai Unió Bizottsága, annak az úgynevezett ESFRI, az European Strategy Forum on Research Infrastructures nevű bizottsága, amely az európai kutatási nagyberendezésekért felel, hogy ráveszi a hivatalos programjára. Ha úgy tetszik, tulajdonképpen ez volt a szakpolitikai indítása Európában ennek a projektnek.
Ez a projekt 2006-tól egészen 2008 év végéig egy szakpolitikai pályán mozgott. 2008 végén mozdult ki a szakpolitika szintjéről a politika szintjére, amikor december elején, december 2-án a brüsszeli Versenyképességi Tanács-ülésen, a Versenyképességi Tanács-ülés második napján a kutatási miniszterek tanácsa nagyon röviden foglalkozott azzal, hogy szükséges lenne eldönteni az ESS helyszínét, előrelépni az ESS megvalósításában. Ezt a decemberi informális beszélgetést követően a háttérben erőfeszítések folytak annak érdekében, hogy a mostani, márciusi Versenyképességi Tanács-ülésre az aktuális cseh elnökség behozza javaslatként a minisztereknek, hogy döntsék el végre, hogy dönteni akarnak a helyszínről. Ez megtörtént, hála istennek, tehát innentől kezdve nem futjuk azt a politikai kockázatot, hogy még ilyen döntés sincs, tehát nem lehet tudni, egyáltalán mikor indul el a végső politikai szintű döntéshozói folyamat. Hogyha március 6-án nem lett volna ez a mondás, akkor azt a veszélyt láttam volna kibontakozni, hogy a cseh elnökség után a svéd elnökség, utána a spanyol elnökség, aztán a belga, majd a magyar elnökség következik, tehát olyan elnökségek jönnek, amelyek ennek az ügynek a kezdeményezését nagyon nehezen tudnák felvállalni, hiszen érintettek. Erre tehát hál' istennek nem fog sor kerülni, hiszen a cseh elnökség március 6-án elindította a folyamat.
A folyamat menetrendje körülbelül úgy látható, hogy meg kell hogy alakuljon a 27 európai tagállamból azoknak az országoknak a klubja, amelyek érdekeltek az ESS-ben, hiszen ez nem 27 ország ügye lesz, hanem azon országoké, amelyek egyébként érdemben, tevőlegesen részt akarnak venni ebben a nagyberendezés-beruházásban és -használatban. Ennek a körnek az identifikációja fog a következő hetekben lezajlani egy levél segítségével, amelyet a cseh elnökség minden kutatási miniszternek el fog küldeni, amely levélben felkéri az országokat, hogy bizonyos alapvető kérdések megválaszolásával jelentkezzenek be ebbe a klubba, majd ha ez a klubtagság összeállt, akkor ez a klub választ magának egy elnököt, és ez az elnök a cseh elnökségtől át fogja venni a folyamat további irányítását.
Ebben a folyamatban tervezve van a három helyszín pályázatainak a meghallgatása, s a nagyon optimista hangok a május 3-ai prágai informális Versenyképességi Tanács-ülésre már szeretnék is felvenni ezt a témát mint vitatémát, azzal, hogy ott ideális esetben döntés is születhetne. Én azt gondolom, a reális az, hogy ott még nem lesz döntés, az még túl korán van. A következő lehetőség a helyszín eldöntésére a május végi Versenyképességi Tanács-ülés Brüsszelben - én nagyobb realitását látom annak, hogy az egyes érdekelt tagországokban arra kialakuljanak a kormányzati mandátumok, és ezek alapján eldőljön, összességében a három vetélytárs közül ki nyeri meg ezt az ügyet. Egyébként annak egy legalább 40 százalékos valószínűséget adok, hogy májusban sem születik döntés, és a végső döntés meghozatala átcsúszik a svéd elnökség idejére, valamikor a nyárra. Az látszik, hogy nem akarja húzni az ügyet se az Európai Bizottság, se az elnökség, se a nagy tagállamok; politikai konszenzus és akarat van, hogy végre előre kell lépni egy következő nagyberendezés megvalósításával Európában, mert magának az ESFRI-nek, az ESFRI Roadmapnek a komolysága van kockán, ha nincsenek további lépések. Így néz ki tehát a folyamat időrendi sorrendben.
Mit tettünk, mit teszünk, milyen stratégia mentén mit tettünk eddig annak érdekében, hogy meggyőzzük az európai országokat arról, hogy Európa, az európai tagállamok számára az a legjobb döntés, ha ezt a beruházást nem Lundban, nem Bilbaóban, hanem Debrecenben valósítják meg? Az tisztán látszik, hogy az európai országok számára a nagyberendezés-telepítés, -honosítás kapcsán a legfontosabb szempont, hogy bárhova is kerül egy nagyberendezés, egy ilyen világszínvonalú, nagy európai, nem nemzeti, hanem Európa számára nyitott nagyberendezés, a legfontosabb szempont az, hogy ahova kerül, az a helyszín a tudományos kiválóságot, a kutatási produktivitást, a kiváló tudományos eredmények elérését maximálisan támogató helyszín legyen; olyan helyszín legyen, ahova a világ legjobb kutatói szívesen mennek, ahol van egy megfelelő oktatási, egyetemi háttér, ahol adott esetben vannak olyan kiegészítő kutató berendezések, kutatási intézetek, amelyek szinergiában ezzel a nagyberendezéssel további kutatási eredmények, tovagyűrűző kutatási hatások elérését teszik lehetővé.
A másik szempont, amely már nem minden európai ország számára szempont, de nagyon sok ország számára igen, az, hogy ha ezt a kiosztott, Bukarestben előadott prezentációnkat fellapozzák, találnak benne egy európai térképet, amely bemutatja, hogy jelenleg a világszínvonalú nagyberendezések hogy vannak Európában geográfiailag szétosztva - azt látják, hogy a Rajnától nyugatra 30, a Rajnától keletre nulla. Nagyon sok olyan ország, régió részéről van egy olyan igény, hogy a jövőben a nagyberendezés-telepítés kapcsán a regionális kiegyenlítődés játsszék szerepet, mégpedig azért, mert az egységes európai kutatási térség víziója csak úgy valósítható meg, és úgy kell megvalósítani, hogy az Európán belül ne az agyelszívást, hanem az agyak egészséges áramlását tegye lehetővé, azt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha nemcsak Németország és Franciaország területén vannak nagyberendezések, hanem az új tagállamok területén is, hiszen ott is biztosítható a kiválósági szempont.
Ennek megfelelően egy olyan érvrendszert állítottunk össze, amely alátámasztja, hogy: a) Debrecen kiválóan alkalmas egy ilyen berendezés befogadására; b) Magyarország rendelkezik azokkal a tudományos, technológiai ismeretekkel, tradíciókkal, azzal az oktatási háttérrel, amely a sikeres működéshez feltétlenül elengedhetetlen. Harmadszor pedig azokat a politikai érveket is nagyon komolyan latba vetjük, amelyek azt mondják, hogy ez lehetne az első precedens arra, hogy nemcsak a nyugati országok, hanem más régiók is szóba jönnek ilyen nagyberendezés telepítése kapcsán, ami nemcsak azért fontos, mert ez nekünk jó és a mi érdekeinket szolgálja, hanem azért, mert más országoknak - Romániának, Csehországnak, Szlovákiának - vannak hasonló elképzelései, céljai nagyberendezés-ügyben, és nekünk azt a politikát kell folytatnunk, hogy azt mondjuk: ha mi, a régió országai összefogunk, kölcsönösen támogatjuk egymást, kölcsönösen összerakjuk ezeket a kutatási, stratégiai céljainkat és az ezek közötti együttműködési lehetőségeket, sokkal hatékonyabban tudjuk megvalósítani az egyedi céljainkat, mint ha külön-külön kilincselnénk és kuncsorognánk. Ez tehát a harmadik érvünk, és azt gondolom, ez a harmadik érv is nagyon fontos nemcsak a régió országaiban, hanem a nagy országoknál is.
A francia kormánytól, Sárkozy elnök környezetéből az az üzenet jött felénk, hogy ha úgy tudjuk ezt a debreceni pályázatot prezentálni a nagy európai országok felé, hogy ez egy regionálisan felépített történet, sokkal nagyobb esélyünk van, gyakorlatilag mi vagyunk az esélyesek ennek a pályázatnak a megnyerésére. Ennek megfelelően nagyon sok lépést tettünk egyrészt a régió támogatásának, másrészt pedig a nagy véleményvezér, az ilyen ügyekben alapvető fontosságú országok támogatásának a megnyeréséért. Most nem sorolnám fel azokat a találkozókat, megbeszéléseket, leveleket, prezentációkat, nem ismertetném azt a lobbitevékenységet, háttérlobbizást, amit elvégeztünk, nem is tudnám, túl rövid ehhez az idő, de mindezek eredményeképpen az kristályosodik ki, hogy Lengyelország kivételével a többi régiós ország - ebbe a körbe Ausztriát is bele kell érteni - a magyar, a debreceni helyszín mellé áll. Lengyelország tavaly, az Európai Technológiai Intézet kapcsán elígérte magát a svédeknek, és ehhez tartják is magukat.
A nagy országok tekintetében a francia kormány, illetve az elnök környezetében, úgy ítéljük meg, a mi projektünk van az első helyen, a svédekkel vagyunk ott alapvetően versenyben. Németország egy nehéz pálya, ott a svédek mint hogyha előttünk lennének, azonban a szakpolitikai szinten ugyan a svédek vezetnek, de hogyha Európa-politikai, gazdaságpolitikai szinten is megvizsgálja az ügyet a német kormány, akkor ott olyan érveket fogunk tudni a német kormánnyal közösen találni, amelyek a végén mégis Debrecen mellé tudják a német álláspontot hajlítani. Nem akarom az összes országot felsorolni, az előbb említettek kimondottak fontosak ez ügyben. Összességében tehát ezt az ügyet így a finisben megnyerhetjük.
Miért fontos, hogy megnyerjük? Azért fontos - azon túl, amit mindig is mondtunk -, mert az ország jelenlegi gazdasági helyzetében, a jelenlegi európai sajtónk figyelembevételével a következő hat hónapban, az év végéig én nem nagyon látok egy olyan európai szinten érzékelhető, komoly ügyet, amelyben Magyarország el tudná érni azt a visszaigazolást, hogy hosszú távon, 50 éves távon számít Magyarországra az Európai Unió, amellyel azt a konfirmációt kapjuk, hogy ez az ország egy megbízható partner, akire tudományos, technológiai, pénzügyi és gazdasági szempontból is lehet számítani hosszú távon. Ez az ügy megnyerhető. Ez az ügy nem egy addicionális probléma a válságkezelés mellett, a gazdasági és a pénzügyi válság mellett; ez az ügy, én azt gondolom, nemzetpolitikai ügy ilyen szempontból is, mert ez segítheti Magyarország jobb megítélését azon túl, hogy természetesen tudományos és technológia, oktatási és gazdasági szempontból is temérdek előnnyel jár, hogyha ezt a projektet megnyerjük.
Köszönöm.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke: Elnök úr, egy kis kiegészítést tehetek?
ELNÖK: Erre kívántam felkérni, képviselő úr.
Dr. Józsa István (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsa alelnökének kiegészítése
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget. Az az igazság, hogy a gazdasági bizottságban a másik oldalon szoktam ülni mint alelnök, és ott az a tapasztalat, hogy amelyik szóbeli bevezető 5 percnél tovább tart, az kevés sikerre vagy szimpátiára számíthat a résztvevők oldaláról, tehát a bizottság részéről. Úgyhogy én nagyon örülök annak, hogy a bizottság időt szentel annak, hogy ezt a napirendi pontot megtárgyalja, és ilyen értelemben Almássy Kornél képviselő úr interpellációját, illetve kezdeményezését a napirendi pont tekintetében én az érted haragszom, nem ellened kategóriába igyekszem sorolni, egyetértve azzal, hogy egy kiemelt nemzeti ügyről, az ország egy kiemelt lehetőségéről van szó. És hogyha szabad, azon túl, hogy képviselőként az asztal mellé enged a Házszabály, úgy is szólnék, mint a civil szerveződés, az ESS Nemzeti Tanács egyik tisztségviselője.
Az esélyeinket, én úgy gondolom, jelentősen növeli, hogy magyar szellemi termékről van szó: Mezei Ferenc akadémikus és az itt jelen lévő Rosta László professzor úr szellemi terméke, és ahogy az a bevezetőben elhangzott, az Amerikában most próbaüzem alatt lévő berendezésnél az ő munkásságuk eredményeként öt-tízszer hatékonyabb kutatási eszköz bír lenni.
Hasonlóan az előterjesztőhöz én is úgy gondolom, hogy az Európai Unió egy ilyen döntés meghozatalakor szükségszerűen a saját alapelveihez kell hogy ragaszkodjon, amely nagy országok még nem mondtak véleményt, azok szükségszerűen a kiegyenlítési elvek mentén kell hogy gondolkodjanak, és az egy nagyon jelentős érv, amely elhangzott, hogy a Rajnától - és nem az Elbáról, nem a Lajtáról, hanem a Rajnáról van szó - keletre egyetlen ilyen nagyberendezés sincs. Tehát hogyha a saját alapelveikhez hűen akarnak dönteni, akkor ezt komolyan veszik.
Még egy pozitívumról hadd szóljak! Egy nagyon korrekt, az Európai Unió által is pozitívnak értékelt magyarországi helyszín kiválasztása lett a városok pályázatának az eredménye, hogy Debrecen került kijelölésre. Ezt a pályázati folyamatot még a szintén jelen lévő dr. Köntös Zoltán menedzselte, aki most Almássy Kornél úr titkáraként van jelen. Azt hiszem, hogy ez az előkészítés is olyan példaértékű folyamat, amit a többi országnak a szereplői nem tudnak mellé tenni mint európai uniós gyakorlatot.
Mindent összevetve tehát úgy gondolom, hogy a mai tárgyalás egy pozitívum, megemeli ezt a kérdést, ráirányítja a figyelmet, és hogyha képletesen egyesítjük erőinket a cél érdekében, akkor van esélyünk, hogy az uniós diplomáciában sikerre vigyük ezt az ügyet, és Magyarországra kerüljön a telepítés joga. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom a vitát. Nem tudom, a kérdéseket és a hozzászólásokat érdemes-e különválasztani, vagy inkább egy csokorban fogalmazzunk meg mindent. Én inkább az utóbbira szavaznék, hogy tehát egy csokorban próbáljuk meg ezt.
(Almássy Kornél és dr. Pósán László jelzésére:) Almássy Kornél képviselő úr volt az első, aki szót kért, aztán Pósán képviselő úr következik.
ALMÁSSY KORNÉL (független): Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget, köszönöm, hogy napirendre tudtuk venni ezt a kérdést, és köszönöm szépen a tájékoztatót is. Én körülbelül egy éve figyeltem fel erre az ESS Magyarország projektre - korábban is figyelemmel követtem ennek a projektnek az alakulását -, és azt láttam, több forrásból tájékozódva, hogy ez egy óriási lehetőség Magyarország számára. Ez egy olyan lehetőség, amely kis túlzással jobb üzlet, mint az olimpia megrendezése. Ha ez megvalósulna Magyarországon, akkor több ezer munkahelyet, évente több ezer külföldi kutató ideutazását lehetne garantálni, amellett, hogy egy óriási szellemi tulajdonnak lennénk a birtokában. Kis túlzással azt mondom, hogy Debrecen városa számára egy elképesztő nagy lehetőség, gyakorlatilag egy nagyságrenddel nagyobb szintre tudna ugrani maga Debrecen városa is, de az ország számára is egy hihetetlen nagy lehetőség. És hogyha figyelembe vesszük Magyarország lehetséges erőforrásait és a jelenlegi állapotát, akkor azt gondolom, a kutatás-fejlesztés és pont egy ilyen nagyberendezés idehozatala lehet Magyarország számára a kitörési pont. Ezért reménykedek egyébként abban - zárójelben megjegyezve -, hogy az ELI-projektből is sikerrel jövünk ki, Szeged és Pécs verseng jelenleg a projektért, és remélem, hogy az is sikeres lesz. Én ebben látok kitörési lehetőséget.
Amit ugyanakkor emellett látok - tájékozódtam, valóban voltam a miniszterelnöki megbízott úrnál is, aztán tájékozódtam más irányban is, interpelláltam is a tavalyi év során -, az az, hogy nekem úgy tűnik, bár nyilván nem vagyok annyira naprakész a történetben, mint amennyire a miniszterelnöki megbízott úr is, hogy versenyhátrányban vagyunk Svédországgal szemben; Spanyolországgal szemben kevésbé, de Svédországgal szemben mindenképpen. Nekem úgy tűnik, hogy vagy információhiány miatt, vagy kommunikációs hiba miatt nem igazán dübörög ez a projekt. Informálódtam, és az az információ jutott el hozzám, hogy Debrecen városa és a kormányzat közötti kommunikáció nem megfelelő. Az lenne tehát az első kérdésem, hogy Debrecen városával milyen jellegű kommunikációja van a kormányzatnak.
Nekem az is kérdés - felmerült, és ilyen jellegű információim is vannak -, hogy hány főállású munkatárs dolgozik ezen a projekten, hiszen ez egy olyan óriási projekt, amelyben munkatársak, kutatók, egyébként meg menedzserek tucatjainak kellene dolgozni.
Ami számomra az egyik legaggasztóbb jel, amiről a tájékoztatóban is hallottunk, hogy sok ország támogatja, de megnéztem a svéd projektnek meg ennek a projektnek a website-ját, már a magyar website-ot meg a svéd website-ot, és Svédország, ha jól számolom, mostanáig öt darab szándéknyilatkozattal rendelkezik, főképpen a környező, regionális, baltikumi országok részéről, míg Magyarországnál ezeket a szándéknyilatkozatokat nem látjuk. Az én számomra az nem megnyugtató a döntés előtt fél évvel, hogy jelentős támogatóink vannak, én azt gondolom, ennél többre lenne szükség. Nyilván az is lehet egy taktika, hogy nem terítjük ki a lapjainkat, csak szerintem ebben a szituációban is az erősebb vagy az erősebbnek tűnő fél nyerhet, és én azt gondolom, hogy ha nincsenek támogatóink, akkor az a probléma, ha pedig nem hozzuk őket nyilvánosságra, akkor pedig ez a probléma. Most gyorsan megnéztem a honlapot - egyébként a honlap, a magyar honlap nagyon sokáig nem volt elérhető -, a támogatóknál egyetlenegy darab felsorolt szervezet vagy személy nem található, úgyhogy azt gondolom, ezekről a kérdésekről mindenképpen beszélni kell.
Azt gondolom, emellett az is egy koncepcionális kérdés, és szeretném látni, hogy mi a szervezeti és a financiális háttere ennek a történetnek. Tudom, hogy van kormánygarancia az ESS-projekt finanszírozására, ugyanakkor azt gondolom - lehet, hogy nem jól gondolom -, hogy ebben az esetben, egy ilyen projekt esetében az nyer, aki előbb lép, aki előbb teszi meg a finanszírozást, aki előbb tesz ebbe a projektbe komoly pénzt, mert ezt nem csak az Európai Unió finanszírozza. Az Európai Unió persze nyilván dönt egy forrás átadásáról, de az Európai Unió támogatása kevés ahhoz, hogy egy ilyen nagyberuházás megépüljön. Ehhez magánberuházásra van szükség, ehhez konzorciumi partnerekre van szükség, ezt a projektet úgy kell lekötni, mint hogyha a tőzsdén lennénk, és erre megvan a lehetőség, azt gondolom, ebben magánbefektetők is éreznek lehetőséget. Én azt gondolom, ezt a projektet már egy évvel ezelőtt el kellett volna indítani, a finanszírozókat ki kellett volna építeni, talán már a beruházásokat is meg kellett volna csinálni a helyszínen, mert aki gyorsabb, aki hamarabb lép, az nyer, és lehet, hogy kész helyzet elé tudja állítani az európai döntéshozókat az európai finanszírozási oldal odaítélését tekintve.
Aztán vannak olyan rémhírek is, amelyek eljutnak hozzám, hogy az ESS Magyarország Kft. - és azt is szeretném látni, mi a szerepe ennek a kft.-nek - ellen jelenleg felszámolási eljárás folyik. Vannak érdekességek - és ezekre is rákérdeztem már -, mint hogy egy ügyvédi iroda mindenfajta pályáztatás nélkül lett bevonva az ESS Magyarország Kft. munkájába. Szeretném, hogyha ezekre nézve is tájékoztatást kapnánk. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagyságrendű projektet a teljes politikai spektrumnak a teljes átláthatóság mellett kell látnia, mert csak akkor lehet az a projekt sikeres. Utána, ami pedig a végső kérdésem, hogy mi az, amiben mi tudunk segíteni. Tehát mi az, amit politikai oldalról meg tudunk tenni, hogyan lehet ezt a projektet erősebben kommunikálni a magyar közvélemény felé, mert én azt is érzem, hogy nem értik Magyarországon sem az egyszerű állampolgárok, hogy mit jelent egy ilyen projekt idehozatala.
Ezért én most első körben ennyit kérdeznék, lehetséges, hogy még lesz kérdésem. Ha ne adj' isten, én elmegyek, egy óra után, azt ne vegyék udvariatlanságnak, csak egy fontos megbeszélésem lesz, de remélem, hogy addig sok...
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Mindentől független a képviselő úr? Itt hagyja a bizottsági ülést? (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Sajnálattal kell közölnöm, hogy az én tapasztalataim szerint az egyszerű magyar állampolgárnak arról sincs fogalma, hogy mi az a neutron, de ez egy másik kérdés.
További kérdés, megjegyzés? Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Szeretnék csatlakozni, egy kicsit továbbfűzni azt a gondolatmenetet, amit Almássy képviselő úr felvetett, és elsősorban a financiális ügyekre kitérni.
A kérdésem a következő. Jelen helyzetben, amikor a világon Magyarországot, mint a válság által egyik leginkább sújtott országot emlegetik, az a fajta kormánygarancia, ami az itteni beruházásnak - hogy is mondjam - valamiféle fontos mankóját jelentené, az jelent-e egyáltalán még valamit? Én bevallom őszintén, tartok tőle, hogy e tekintetben a külföldi, az Unió bármely tagországának bármely illetékese teljes joggal mondhatja, hogy hát, ez nem biztos, hogy... (Dr. Józsa István: Udvariasak!) .... lehet, hogy udvariasak, én nem tudom, én most csak kérdezem, hogy ez mit jelent per' pillanat.
Megmondom, miért is kérdezem. Azért, mert hozzám eljutottak olyan természetű hírek, amelyek pedig arról szólnak - egy kicsit erősen fogalmazva, de hozzám is így jutottak el a hírek -, hogy összességében azt a pénzt, ami önmagában persze még nem fedezi a beruházást, de maga az Unió a projektre rendelkezésre bocsátana, ami egyébként szintén nem kis tétel, rá lehet-e bízni egy olyan országra, egy olyan kormányra, ahol magas a korrupciós index, ahol a szavahihetőséggel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel? Ha én lennék egy német, francia, angol vagy bárki, akinek némi köze lehetne a döntéshozatalhoz, bizony, komolyan elgondolkodnék ilyen esetben.
Tehát magyarán: amikor az a kérdés felvetődik, hogy hogyan áll ez az egész projekt, akkor ezek a fejlemények óhatatlanul terítéken vannak, és nem árt, hogy ha végiggondoljuk. Én magam debreceni lévén, azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy az egyik leginkább elkötelezettje vagyok annak, hogy legyen, és pontosan ezért aggódom talán még inkább, hogy mennyire van sínen ez a program, mennyire tett meg mindent az ország ennek érdekében, és mennyi új kérdőjel jelentkezett akár csak a világválság apropóján, ami a mostani beruházásnak vagy majdani döntéshozatalnak az előkészítése szempontjából - hogy is mondjam - újabb és újabb akadályokat gördíthet esetleg a sikeres magyar lobbizás elé.
Kétségtelen, hogy a pénznek nagy szerepe lesz az egészben, és azt is elismerem, hogy a magyarországi helyszín olcsóbb beruházási tételeket jelenthet, mint a svédországi. A kérdés az - és erre is szeretnék választ kapni -, hogy önmagában ez a tétel, figyelembe véve az ingatlanáraktól kezdve minden egyéb olyan körülményt, ami a beruházási tételeket befolyásolni tudja, ez képes lesz-e esetleg leküzdeni azt a nehézséget, hogy mondjuk a jelenlegi kormánygaranciával kapcsolatban azért komoly kételyek mégiscsak felmerülhetnek, hogy jó, jó, de miből, amikor az egész országgal kapcsolatosan elég komoly pénzügyi problémák vannak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha képviselő úr annyit megenged, azért tudomásom szerint az európai döntéshozók a magyar kormány szavahihetőségét illetően nem az ellenzéki képviselőktől szoktak tájékozódni, úgyhogy ez talán nem biztos, hogy a megfelelő megjegyzés volt.
Amennyiben nincsen további kérdés vagy megjegyzés, akkor nem tudom, milyen sorrendben kívánnak válaszolni?
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Válaszolni ő tud, érvelni én szeretnék. (Derültség.)
ELNÖK: Akkor Egyed Géza miniszteri megbízott úrnak adom meg a szót.
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy én mondhatok először válaszokat a kérdésekre.
Az első kérdése az volt Almássy képviselő úrnak, hogy olyan hírei vannak, hogy versenyhátrányban vagyunk Svédországgal szemben. Egy dolgot tisztán kell látnunk. Svédország több éve, ha jól emlékszem, immár majdnem több mint három éve, hogy elindította az ESS Skandinávia projektjét, sőt már talán több éve is, 2005 óta, immár négy éve. 10 millió eurós finanszírozási keretet kapott a svéd projekt arra, hogy ezt a projektet megnyerje Lundnak. Ez mai árfolyamon 3 milliárd forint. Csak arra, hogy megnyerjék a projektet Svédországnak, erre a svéd partnereinknek, ellenfeleinknek van 3 milliárd forintnyi eurójuk.
Svédország korábban kezdte. Annyit azért hozzáteszek, hogy Magyarországon is 2006-ban már felmerült először, sőt korábban felmerült, még Medgyessy miniszterelnök úr idején, akkor ebből nem lett semmi, majd aztán 2006-ban az NKTH akkori elnöke tette bele a fiókjába az ESS-sel kapcsolatos javaslatot és előterjesztést. Majd 2006 végén az akkori gazdasági és közlekedési miniszter kért meg engem, hogy nézzek bele ebbe az ügybe. Akkor szakállamtitkár voltam, aki többek között a K+F-ért is felelős voltam. Én ezt az anyagot elővettem, megnézettem, és azt mondtam, hogy ez Magyarország számára egy lehetőség.
Ez olyan - elnézést a pénzügyi hasonlatért -, mint egy opció, aminek van egy kis prémiuma, díja, de ha az ember jól használja, akkor a végén egy óriási nyereséget tud ezzel realizálni. Van egy limitált összeg, egy költség, amit ezért viszont az elején be kell tolni. Tehát összességében: igen, Svédország sokkal korábban kezdte, sokkal nagyobb költségvetéssel csinálja, és ez valószínűleg egyébként látszik is, a külsőségeken mindenképpen látszik.
Összességében azonban azt gondolom, hogy nem feltétlenül ott dől el a történet, hogy ki, milyen - bár természetesen nagyon fontos - PR-kommunikációs tartalommal és módszerekkel dolgozik, de a végén nyilván ott fog eldőlni, a puding próbája az lesz, hogy ki, milyen támogatást tudott szerezni.
A képviselő úr következő kérdése az volt, hogy Debrecen és a kormány közötti kommunikáció. Én nem tudok problémáról, az én szintemen legalábbis nem tudok. A koordinációs feladatok között van a különböző legfontosabb debreceni partnerekkel való együttműködés, legyen ez a debreceni önkormányzat, Kósa polgármester úrral kiváló napi kapcsolatom van, az ottani egyetemmel, Fésűs rektor úrral, az ATOMKI-val, az ATOMKI vezérigazgatójával, Pajna alpolgármester úrral. Én nem tudok arról, de örülnék, ha esetleg mondjuk valami konkrétumot megtudhatnék, hogy pontosan milyen probléma van, mert nagyon szívesen segítenék azon, hogy ezek a problémák, amelyekről én nem tudok, ne legyenek.
Egyébként az együttműködésünk minden tekintetben a debreceni helyszín, a tervezett rendezvények kapcsán kiválóan működött eddig.
Hány főállású ember dolgozik a projekten? Azt gondolom, ma nem azt a kérdést kell feltenni, hogy hány főállású köztisztviselő vagy közalkalmazott dolgozik, hanem azt a kérdést kell feltenni, hogy milyen szakértőket, hány és milyen szakértőket vontunk be, mindegy, hogy milyen jogi keretek között ennek az ügynek a megnyerésére.
Nem számoltam össze, megmondom őszintén, de szerintem összességében biztos, hogy több, mint száz szakértő dolgozott eddig azon, hogy egyrészt a tavalyi nagy felmérést, európai uniós helyszínfelmérést előkészítsük, a megfelelő anyagokat időben leadjuk, tartalmilag előkészítsük, majd utána a kérdésekre válaszoljunk, majd elkészítsük decemberre azt az információs memorandum nevet viselő anyagot, ami 90 oldalban a legnagyobb precízséggel, angolul összefoglalja a debreceni projektnek minden részletét. Összességében mondom: legalább száz ember dolgozott, ha csak abból indulunk ki nyilván, hogy az NFGM-ben egy ötfős koordinációs csapat dolgozik, akkor az természetesen önmagában fals konklúziók levonására alkalmas.
A szakértők között szerepelnek a neutronkutatók, a különböző fizikusok, biztonsági szakértők, környezetvédelmi szakértők, pénzügyi szakértők, közgazdasági szakértők, finanszírozással foglalkozók, jogi szakértők. Tehát számtalan szakértőre volt szükség annak érdekében, hogy demonstrálni tudjuk, hogy mi képesek vagyunk egy ilyen projektet előkészíteni különböző dokumentumok segítségével.
Szándéknyilatkozat, hogy van-e támogató? Igen, azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, amit feltett a képviselő úr. Míg ahogy a svédek elkezdték 2005-ben építeni a projektet, és a dánokkal, a skandináv környező országokkal régóta organikusan együttműködnek ilyen kérdésekben, alulról építkezve könnyű volt - már elnézést a fogalmazásért - szándéknyilatkozatokat összeszedni.
A mi esetünkben arról szól a történet, hogy miután viszonylag - a svédekhez képest - később indítottuk el a projekt megismertetését a nemzetközi közvéleménnyel, nekünk egy esélyünk van adott esetben a hiányzó régiós együttműködési gyakorlat mellett, hogyha mi a felső politikai szintről indítjuk, és ott keressük meg először a politikai nyitottságot és támogatást, és utána azt váltjuk aprópénzre. Mi erről az oldalról közelítettünk, és ilyen szempontból megvannak a szükséges mondások kormányfői, szakminiszteri szinten, amelyek nem egy szándéknyilatkozatba foglalhatóak, hanem adott esetben természetesen egy kirakható dokumentumba foglalhatóak, de azt gondoljuk, hogy nem kell ezt nekünk így kiraknunk, mert az egyes uniós felületeken, például most a Versenyképességi Tanács-ülésen, amikor megszólal az osztrák vagy a szlovén miniszter, és olyan felszólalást tesz, amely a debreceni helyszínt erősíti, az pontosan arról szól, hogy minket támogatnak.
A szervezet és a finanszírozás. Nagyon egyszerű a szervezet: van egy koordinációs központ az NFGM-ben, illetve január 1-je óta az ITD-ben, annak státuszra visszavezethető oka van, hogy az NFGM-ből kikerült. Az ITD-ben van egy ötfős koordinációs szervezet, és van egy együttműködő szakértői csapat, amely szakértői csapatot alapvetően az úgynevezett ESS Kft. jogi keretei biztosítják a projekt számára. A finanszírozás ennek megfelelően két szálon zajlik: az NFGM-ben működő koordinációs csapat az NFGM fejezeti soráról finanszírozódik, illetve a szükséges szakértelem bevonása, ami nem a tudományos szakértelem, hanem elsősorban PR-, lobbi-, kommunikációs szakértelem, az NFGM soráról megy. Ami pedig a tényleges tudományos, technológiai szakértelem, az pedig az ESS Kft.-ben zajlik, és a támogatási forrásokból finanszírozódik: volt egy NKTH-s 200 milliós támogatás, és megítélésre került még egy 100 milliós támogatás ennek a célnak az érdekében idén januárban.
A beruházást nem lehet elindítani, nem tudunk olyan kész helyzetet teremteni, hogy elkezdjük Debrecenben gyakorlatilag megalapozni az ESS-t, mert erre nincsen se felhatalmazásunk, se technológiailag letisztított dizájnunk, ezt nem lehet így elkezdeni, ezzel mi nem tudunk előnyt kovácsolni. Egyet tudunk tenni: hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy demonstráljuk a képességünket, a technológiai felkészültségünket, az elszántságunkat, az összefogásunkat, a pénzügyi hátterünket, hogy mi legyünk a befutók a helyszíndöntésben. Senki nem szaladt előre, a svédek sem tettek egy kapavágást sem azért, hogy ott legyen.
Az ESS Kft. elleni felszámolásról én nem akarok beszélni, mert az egy magáncég, nekem ahhoz ilyen értelemben jogilag semmi közöm. Itt ül Rosta professzor úr, aki egyébként az ESS Kft. egyik tulajdonosa, azt gondolom, ha valaki, akkor ő tudna erre a kérdésre röviden válaszolni. Ha megengedi, Rosta úr, én először végigmegyek a kérdéseken, és akkor a végén adnám át önnek a szót.
Ügyvédi iroda. Az Andréko Linklaters & Partners készítette el, jogilag minőségbiztosította, szerkesztette azt a 90 oldalas angol nyelvű információs memorandumot, amely az a dokumentum, amelyet az ilyen több száz milliárdos infrastrukturális beruházásokhoz a befektetési bankári tanácsadók egyébként 2-3 millió euróért szoktak elkészíteni. Ebben a nagyságrendben, ebben a 300 millió forintos beruházási nagyságrendben egy ilyen papírnak az elkészítése a piacon körülbelül legalább a projekt fél-egy százalékára rúg. Tekintettel arra, hogy korábban már az NKTH-nak dolgoztak ebben az ügyben, ezt az anyagot az Andréko Linklaters úgy készítette el, hogy a háttér és a tapasztalat alapján kapott direktben egy megbízást, és elkészítette ezt az anyagot 50 millió forintért plusz 40 millió forint sikerdíjért arra az esetre, hogyha Magyarország, Debrecen megnyeri a projektet. Azt gondolom tehát, hogy egy nagyon előnyös, az adófizetők szempontjából is egy nagyon előnyös szerződés született, az anyag minősége pedig egyértelmű, és demonstrálja, hogy jó volt a választás.
Hogyan kommunikáljuk a közvélemény felé? Azt gondolom, hogy kell kommunikálni, de mérsékelten, tehát kell tudnia arról a közvéleménynek, hogy milyen projektben vagyunk benne, ennek mi a jelentősége, de senkiben nem szabad csalfa reményeket kelteni, optimistán kell kommunikálni, tehát tudniuk kell az embereknek, hogy itt miért dolgozunk... Egyébként tudják. Amikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, mondom, hogy a Neutronkutatóval, mire mondják, hogy: ja, az, ami Debrecenben fog megépülni. Általában mindig ez a reakció, tehát igenis sokan tudják. A sajtó nagyon sokat érdeklődik, és soha nem utasítjuk vissza a sajtót, mindig készségesen rendelkezésre állunk, hogy még jobban lehessen tudni, hogy halad ennek az ügynek, ennek a pályázatnak a folyamata.
Pósán képviselő úr egyrészt azt kérdezte, hogy a jelenlegi pénzügyi, gazdasági helyzetben mennyire lehet komolyan venni a magyar kormányhatározatot a finanszírozásról. Én ezt a kérdést másképp tenném fel, pontosabban nem teszem fel a kérdést, mert nem teszik fel felém. Ha valaki megkérdőjelezné a tárgyalópartnereink közül, hogy a magyar kormány a tavaly szeptemberi határozatát komolyan veszi-e, akkor az a helyzet nyilván kezelendő lenne, de nincs ilyen helyzet, és ezt nagyon őszintén mondom önnek. Tehát direktben, de még indirektben, a hátam mögött sem súgnak össze, és nem tesznek fel ilyen kérdést, hogy vajon az a 90 milliárd forintról szóló önrész-finanszírozás, amely benne van a szeptemberi kormányhatározatban, még érvényes-e. Nem merül fel ez a kérdés. Egyébként pedig ha cash-flow-ban nézzük ennek a dolognak a kifutását, ha most, 2009-ben van egy döntés a helyszínről, és azt követően elindul a konzorciumszervezés fáradságos jogi aprómunkája, 2010 előtt nem nagyon lehet a projektet indítani, és annak is az első lépése az előkészítés, a technikai részletdizájn és az engedélyeztetés. Ez minimum két évig zajlik. Ebben a két évben összességében kell körülbelül 10-15 milliárd forint finanszírozás, ami, ha szétosztom, és beleveszem a konzorciumi tagok részét, nem egy akkora összeg, ami egyébként 2011 és 2012-ben ne lenne vállalható Magyarország számára. Tehát igazából cash-flow szempontból sincs vállalhatatlan összeg a projekt megvalósításával összefüggésben a számok között.
Az Unió, az uniós tagországok pénzét hogy lehet rábízni Magyarországra, ahol nagy a korrupció? Ugyanúgy nem merül fel ez a kérdés sem, nem vetik fel a tárgyalópartnerek. Hogy kinek mi jár a fejében, azt természetesen nem tudhatjuk, hogy kinek milyen hátsó gondolatai vannak, nem tudjuk, de azzal nem tudok foglalkozni, nem akarok foglalkozni, megmondom őszintén. Én ezt a projektet szeretném Magyarországnak megnyerni. Tehát én magam nem piszkálom ezeket a kérdéseket, mert nem akarom magam festeni az ördögöt a falra, mert az akkor ott lesz.
A költségek hogy kompenzálják a finanszírozással kapcsolatos bizonytalanságot? Én azt gondolom, a költségek kapcsán egyet kell tisztán látnunk: nekünk az az érvünk, hogy Magyarországon 200-250 millió euróval olcsóbban meg lehet építeni. Ez Európa számára azért jó és azért fontos, mert ugyanazt a kiváló tudományt ennyivel kevesebbért tudja megvenni Debrecenben, mint Lundban, és ezt a pénzt további tudományos projektekre, nagyberendezésekre tudja fordítani, tehát még több tudományt kap ugyanannyi pénzért, mint ha egyébként Lundban építené fel. Igazából ez a mi logikai érvünk, amikor a költségekkel jövünk elő. Nem azt mondjuk, hogy mi olcsójánosok vagyunk, hanem azt mondjuk, hogy itt hatékonyan lehet építeni, és az a pénz további tudományos célokra fordítható.
Akkor egy pillanatra átadnám a szót Rosta úrnak az ESS Kft. felszámolásával kapcsolatban.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke: Én nem akarnám átadni a szót, majd az elnök úr vezeti az ülést.
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Bocsánat!
ELNÖK: Én is így gondoltam a dolgot, de tényleg arra kérem Rosta professzor urat, hogy Almássy Kornél képviselő úrnak erre a kérdésére az ESS Magyarország vagy Hungary Kft. felszámolása ügyében válaszoljon.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke: (Hangosítás nélkül:) Nem zavarja, hogy jelentkeztem szólásra?
ELNÖK: Nem, ezt még ebben a pontban szerettem volna, és utána gondoltam volna, hogy minthogy képviselő úr azt mondta, hogy indokolni kíván... (Dr. Józsa István: Érvelni szeretnék.), hogy érvelni...
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke: (Hangosítás nélkül:) Pont ez lett volna az egyik érvem, hogy nem szeretném, ha itt bulvárosodna a dolog, mert épp a Köntös úrnak a felszámolási eljárása van, de ezt majd elmondja a Rosta professzor úr. Száz mérnökévük van benne, és akkor arról kérdezik, hogy...
ELNÖK: Hadd kérjem azt, hogy - mint azt a képviselő úr igen helyesen jelezte az imént - hadd vezessem én a bizottsági ülést, és akkor megkérdezem Rosta professzor urat, hogy erre az egy kérdésre tud-e valamilyen választ adni. Kérem, hogy mikrofonba beszéljen, mert hangfelvétel és jegyzőkönyv készül. Tessék parancsolni!
Dr. Rosta László (ESS Hungary Kft.)
DR. ROSTA LÁSZLÓ (ESS Hungary Kft.): Köszönöm szépen, hogy szót kaphattam. Természetesen azonnal válaszolni fogok erre a kérdésre, de hadd kezdjem egy apró fizikával! Száz évvel ezelőtt fedezték fel a szupravezetést, azt a jelenséget, amely a veszteség nélküli áramvezetést biztosítja. Száz év óta rengeteg eredmény született a szupravezetés tekintetében, de mind a mai napig nem értjük világosan, és mind a mai napig nincsenek igazi technológiák arra, hogy a szupravezetés mitől és hogyan következik be. Most, egy fél évvel ezelőtt az első működő amerikai spallációs neutronforrásnál egy áttörő eredményt értek el a szupravezetés tekintetében. Csak annyi szomorú dolog van a szupravezetéssel kapcsolatban, hogy Kammerlingh-Onnes, aki száz évvel ezelőtt felfedezte a szupravezetést, kapta a Nobel-díjat 1915-ben, amikor Eötvös Loránd is Nobel-díjra volt jelölve, de ez a jelenség akkor annyira domináns volt. Most viszont, azt hiszem, hogy pontosan azért nincs itt Mezei Ferenc ezen az ülésen, mert az amerikai kormány januárban egy döntést hozott arról, hogy megépíti az amerikai spallációs forrás megduplázását jelentő második, úgynevezett target állomást. Ez egy, a Mezei-féle koncepcióra épülő 1 milliárd dolláros beruházás lesz, és Mezei Ferenc ma erről tart előadást az amerikaiaknak. Csak azt szeretném mondani, hogy az egyik legnagyobb versenyelőnyünk pontosan ez a szellemi termék, és ezzel, azt hiszem, messze vezetünk a svédek előtt, tehát abban, hogy ma Magyarországon olyan neutronkultúra van, ami lehetővé teszi azt, hogy a svédeknek a jóval korábban, nagyobb erőkkel elkezdett, versenyelőnyét kompenzálni tudjuk.
Ennyi bevezető után hadd térjek rá a képviselő úr kérdésére! A kft. ellen nem folyik csődeljárás. Egy magánszeméllyel kifizetési vitája van a kft.-nek, és ez a magánszemély csődeljárást (Dr. Józsa István: Felszámolást!) ..., bocsánat, köszönöm, tehát felszámolást kezdeményezett, de a cégbíróság ezt a felszámolást természetesen nem helyezte folyamatba, és természetesen ez egy jogi vita, amely folyamatban van. Tehát természetesen nincs csődeljárás vagy felszámolási eljárás a kft. ellen.
Még egy kiegészítést ha tehetnék a képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy az Andréko Linklaters Ügyvédi Iroda pályáztatási eljárás nélkül lett felkérve. A projektben Köntös Zoltán is dolgozott, és Köntös Zoltán az NKTH képviseletében egy pályáztatás során választotta ki az Andréko Linklaters Ügyvédi Irodát, amely egy igen kiváló tanulmányt készített. Ennek egyenes folytatása volt az a tanulmány, az az information memorandum, amelyet később a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megrendelt az ügyvédi irodától. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. És akkor most kérném Józsa képviselő urat, alelnök urat.
Dr. Józsa István (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP), az Európai Neutronkutató Központ Magyar Nemzeti Tanácsának alelnöke: Köszönöm. Végül is jól alakult, mert igazából amibe egy köztisztviselő meg egy tudós ember nem szokott belegabalyodni, én arra a részére, a politikai részére válaszolnék Pósán képviselő úr kérdéseinek. Én nagyon csínján bánnék azokkal a felvetésekkel, amelyeket méltóságod ilyen egyszerűen kezel, ugyanis ha felelősen gondolkodunk a válságkezelésről - márpedig nemcsak mi magyarunk gondolkodunk arról, hanem az Unió más országainak vezetői is, így az uniós diplomácia is -, akkor egy ilyen nagy jelentőségű beruházást inkább a válságkezelés, a válságból való kilábalás oldaláról közelítenek meg, tehát azt látják benne, hogy ez Magyarországnak egy lehetőséget ad a fellendülésre, munkahelyek teremtésére. És hogyha tényszerűen nézzük, hogy az eredeti költségkalkuláció keretében durván 1 milliárd euróból mit lehet Magyarországon megépíteni, akkor most, hogy az euróért több forintot lehet kapni - aminek persze nem örülünk olyan mértékben, amilyen mértékben most ez megnyilvánul -, azt lehet mondani, hogy még olcsóbb a projekt a résztvevők számára. Az ténykérdés tehát, hogy a magyar kormány - és e mögött a magyar állam van, bárki lehet kormányon -, ez a magyar állam vállalt kötelezettsége,amely egyharmad részre vagy durván 40 százalékra vonatkozik, de a későbbi felhasználás során akik effektív idejönnek felhasználási időt venni, természetesen azok fogják ezt megkapni, és igazából egy nagyon versenyképes, mind kutatási, mind vendéglátási szempontból versenyképes környezetbe fognak kerülni. Ilyen értelemben tehát azt hiszem, hogy a szerény ráfordítások a megjelenésben jelentkeznek, hogy csillogóbb-villogóbb az a website, de összességében a svédek három éve foglalkoznak vele, Mezei akadémikusnak pedig '95-ben volt az első tudományos publikációja erre vonatkozóan, 2000 óta mennek a mérések, és ahogy említettem - elnézést kérve az elnök úrtól, hogy napirenden kívül -, több mint száz mérnökév kutatás van benne. Ez azért olyan tény, ami jelentősen növeli a Magyarország melletti pozitívumokat. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha a képviselő úr annyi megjegyzést megenged, hogy ha már ragaszkodunk ezekhez a régies megszólításokhoz, akkor a képviselő urat a "nagyságod" megszólítás illeti meg, a "méltóságod" a főrendiházi tagok megszólítása volt. (Dr. Józsa István: Igen, egy házban vagyunk! - Derültség.) Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megköszönöm a professzor úrnak, a képviselő úrnak, Egyed Géza miniszterelnöki megbízott úrnak a megjelenést. Azt gondolom, hogy ezt a napirendi pontot megnyugtatóan lezárhatjuk. Meghallgatásról nem szavazunk, tehát szavazásra nincs okunk. Én azt gondolom, ezt a napirendi pontot megnyugtatóan lezárhatjuk, és kérjük, tegyenek meg mindent, illetőleg mi magunk is megteszünk mindent az ügy érdekében, bár sajnos ez az, amire igazából sok eligazítást nem kaptunk, mármint hogy mi mit tehetünk az ügy érdekében. Mindenesetre kérjük, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy ez a Magyarország és, én azt gondolom, az egész régió számára fontos projekt mindenképpen sikeres legyen. Még egyszer köszönöm szépen a megjelenésüket. Ezt a napirendi pontot lezárom.
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/8972. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! Soron következik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosítására benyújtott törvényjavaslat, amelyet T/8972. számon kaptak kézhez. Gúr Nándor és képviselőtársai nyújtották be a képviselői önálló indítványt. Az előterjesztők közül Rózsa Endre képviselő urat üdvözölhetjük sorainkban, aki, gondolom, előterjesztőként is fog funkcionálni. Meg is adom neki a szót.
Rózsa Endre (MSZP) szóbeli kiegészítése
RÓZSA ENDRE (MSZP) előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Úgy gondolom, jó párszor megvitattunk már a szakképzési hozzájárulás módosításával kapcsolatos anyagokat, hiszen amióta 1993-ben mind a szakképzési, mind a szakképzés támogatásával kapcsolatos törvény megjelent, folyamatos módosítások sorát élhettük át. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy az őszi ülésszak keretén belül a szakiskolai ösztöndíjjal kapcsolatos törekvéseink egy kicsit megfeneklettek, éppen ezért előirányoztuk azt, hogy feltétlenül vissza kell hozni ezt, hiszen az Út a munkához program keretén belül egy nagyon fontos momentumról van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyagot áttanulmányozva láthatták azt, hogy a szakképzési támogatások kifizetésével, illetve visszafizetésével kapcsolatos pontosítások is találhatók benne, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom azt, hogy a szakiskolai ösztöndíj bevezetésével kapcsolatos kifizetések szabályozása megtörténik itt. Nem kívánok részletekbe menni, hiszen a bizottság tagjai ismerik, milyen jelentősége van annak, hogy az Út a munkához program kapcsán olyan fiatalok kerüljenek a munka világába, akik kellő szakképzettséggel, illetve olyan elhivatottsággal rendelkeznek, hogy egy szakmai területen meg tudnak maradni. Ismerjük a pályaorientáció kérdését, tudjuk, hogy a munka világába való bekerülésnek milyen lehetőségei vannak - ez az ösztöndíj a kettőt kötné össze.
Fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy azok az ösztöndíjban részesülő tanulók, akiknek a tanulmányi haladása az oktatási intézményen belül nem olyan mértékű, mint ami elvárható lenne, felzárkóztató foglalkozásokon is részt vehetnek. Éppen ezért azt is fontos szabályozni, hogy azoknak a pedagóguskollégáknak, akik ezeket a felzárkóztató foglalkozásokat vezetik, a díjazása hogyan történjen. Ezt is megtaláljuk ebben.
Szintén pontosításra kerül sor a módosítások kapcsán arra vonatkozóan, hogy az 1500 fő létszámot tartalmazó keretbe bevételre kerüljön az államilag finanszírozott felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatók száma is, ugyanakkor tudjuk, hogy arról is gondoskodik ez a módosítás, hogy ellenben csak egy felsőoktatási intézményben történhessen ez meg.
A fejlesztési támogatásoknál fontos az is, hogy a szakképző iskola, illetve a központi képzőhely jogosultságánál a pályakövetési rendszerben való részvétel biztosítva legyen, csak akkor kaphatják meg a támogatást. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy a gyakorlati képzésben részt vevő tanulók számára a különböző juttatási formáknál több pontosítás történik. Itt a munkában való részvételnél a védőeszközökre, az utazási és szállásköltségekre gondolhatunk.
Fontos dolog az is, hogy a gyakorlati képzést végző oktatók díjazását is szabályozza.
Mindezek előrebocsátásával tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy gondoljuk át ezt, és támogassák ezt a törvénymódosítást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány képviseletében a főosztályvezető úrnak adom meg a szót.
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm. Annyit szeretnék mondani, hogy támogatja, és kéri, hogy kerüljön tárgysorozatba a törvény.
ELNÖK: Bocsánat, a foglalkoztatási bizottság már tárgysorozatba vette, most az általános vitára való alkalmasságról van szó. Köszönöm szépen.
Megnyitom a napirendi pont vitáját. Van-e, aki hozzá kíván szólni? (Kuzma László jelzésére:) Kuzma képviselő úr.
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Bocsánat, nem húzni akarom az időt, mert lassan elfogyunk...
ELNÖK: Búcsúszimfónia jellegű...
KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Igen. A törvénymódosítással sok tekintetben egyetértek magam is. Csak helyreigazításképpen mondanám Rózsa úrnak, hogy nem az ösztöndíj problémáján feneklett meg decemberben a zárószavazáson - ezt vissza lehet keresni részben az én felszólalásomból, részben mások felszólalásaiból. (Közbeszólásra:) Igen, és volt még egy-kettő, ami viszont benne maradt, és ezért van nekem kifogásom, elnézést kérek, hiszen nagy odafigyeléssel készíti elő mind a minisztérium, mind a képviselőcsoport a szakképzésről szóló és a szakképzéssel kapcsolatos dolgokat. Én azt szeretném kérni, hogy néha talán a mi véleményünket is érdemes lenne belekalkulálni, annak okán is, hogy szakmailag igyekszünk megfelelni annak az elvárásnak, amit a szakképzés igényel és elvár. Az mindenesetre dicséretes, hogy a fuvarozók témaköre kikerült, ez a fajta diszkrimináció nem helyénvaló.
Nagyon röviden még négy megjegyzést szeretnék tenni, meg is mondom a problémás helyeket, hogy ezzel is rövidítsem a hozzászólásomat. Az egyik az NSZFI ellenőrzése. Áttanulmányoztam ezeket az ellenőrzési rendszereket, volt olyan, hogy résztvevőként engem is ellenőriztek. Azt látom, hogy annak a fajta pénzügytechnikai ellenőrzésnek, amely a 4. §-ba elég részletesen beemelésre került a végrehajtási rendeletből, szerintem nem indokolt a törvényi szabályozása, annál is inkább nem indokolt, hiszen ezeket a tényezőket a pénzfelhasználás tekintetében, akár átvett pénzek, akár egyéb más dolgok, pénzügy-technikailag az APEH ezt teljes mértékben megteszi a gazdálkodó szervezetek részéről, a különféle egyéb ellenőrző szervek pedig a felhasználók részéről. Én tehát azt gondolom, hogy egy kicsit túlzott ez a szabályozás. Mondom ezt annak tudatában is, hogy az elmúlt hetekben egy interaktív, élő egyenes adásos fórumban vettem részt mint egy képző intézmény képviselője, és vállalkozókról rendre megkaptam azt a kérdést - tőlem kérdezték -, hogy mit tesz a kormányzat (Közbeszólás: Ők már tudnak valamit!) a vállalkozók ilyetén terheinek a csökkentése érdekében, hogy a képzésekben történő pénzfelhasználás tovább egyszerűsödjön. Ezzel szemben a törvénymódosítás további törvényi szintű Damoklész-kardot lebegtet meg a nyakuk felett. Ez tehát a másik vélemény, amit a vállalkozók részéről közvetítek.
Továbblépve a 6. §-ra a megszűnő vállalkozások tekintetében egyfajta területi prioritást szeretnék beiktatni, ha már egyszer ez így szerepel a törvényben. Nyilvánvaló, hogy az rfkb döntései benne vannak abban, amikor egy fejlesztési pénzt odaítélnek, ugye, valahol, valamilyen cél érdekében. Hogyha ez a vállalkozás és a tanműhelyi oktatás megszűnik, ezek az eszközök ne az ország másik felébe kerüljenek el uram-bátyám módon, kipipálva a törvénynek ezt a kategóriáját, hanem település, kisebb területi egység, nagyobb területi egység, akár régió, és ne engedjük a régión túl, ha így gondolják képviselőtársaim is, de erre vonatkozólag talán megfogalmazhatjuk majd a módosító javaslatunkat, mert, ha jól sejtem, át fog menni.
A 10. §-sal kapcsolatban azt mondanám, hogy ezek az aggályaim sokkal súlyosabbak, ezt korábban is megfogalmaztam. Ez az rfkb-k döntési jogköre. Az eredeti törvény a 13. §-ában rendelkezik az rfkb-kal kapcsolatos dolgokról, és itt a gazdaság által az adott régióban igényelt szakképesítésekről dönt az rfkb. Ezt kicsit túlzottnak tartom. Azt hiszem - és ez feltételezhetően így van -, hogy ez ellentétes lehet az általam ismert önkormányzati törvénnyel, ami az iskolaalapítási és iskolamegszüntetési jogköröket illeti, mert adott esetben ez idáig is vezethet. A jogászok majd elvitatkoznak azon, hogy ez így van-e vagy nincs.
Azért is aggódom, és nem tudom véka alá rejteni abbéli véleményemet - nem mondok szakmát, mert akkor visszakereshető, hogy melyik régióban, melyik régió rfkb-jában történt -, hogy az ősz folyamán történt a hiány-szakképesítések megállapítása, és hogy milyen erőteljes és nem szakmai szempontok alapján történő lobbi mentén született a döntés, erről majd esetleg négyszemközt tájékoztatom a főosztályvezető urat, jegyzőkönyvbe nem kívánom mondani, de elkezdtek vitatkozni, hogy mi legyen az az öt szakma, amely hiány-szakképesítésként szerepel, miközben előtte egy adott szakképesítést azért nem támogattak decentralizált Szakképzési Alap- pályázattal, mert az nem támogatandó, mert mit tudom én miért nem. Erre két hónap múlva ugyanez az rfkb beemel egy olyan szakmát, amely abba a szakmacsoportba tartozik, mint támogatandó szakmát. És történt mindez úgy, hogy ha te megszavazod ezt a szakmát hiány-szakképesítésnek, akkor én a másik oldalról megszavazom neked ezt a másikat. Megtörtént esetről van szó, és ezért nem mondom a régiót. Tehát megkérdőjelezem ennek az rfkb-nak a kompetenciáját ilyen nagy horderejű döntések közepette. A jelenlegi stádiumban - és tényleg én is a szakképzés fejlesztésének a híve vagyok, tényleg az előmozdítás híve vagyok -, ha már idáig eljutottunk a szakképzés reformja kapcsán, nem feltétlenül az rfkb-k létét és ilyetén való összetételét kérdőjelezem meg, hanem az ott ülő emberek kompetenciáját, döntési mechanizmusát, nem tudom mit. Ha ez egyedi eset, akkor elnézést kérek minden rfkb-tól. Információim szerint vannak olyanok, hogy kamarai tag fenntartói képviselettel szerepel az rfkb-kban, és számtalan ilyesmi van. Ezeket a tényezőket mindig úgy tekintem, hogy ezek indikátorok. A bioindikáció egy bevett minősítési eljárás más területeken, ezek is indikátorok, az ilyen döntések indikátorok egy adott szervezetnek a működőképessége tekintetében.
Nem tudom tehát, hogy ez a fajta döntési kompetencia mit jelent ebben a történetben - hogy konkrét is legyek az általánosság mellett, a többit csak locsogásnak fogjuk fel -, nem tudom, hogy mit jelent, és hogy szabad-e ebben a stádiumban, szerintem nem szabad ebben a stádiumban az rfkb-knak ilyen súlyos döntést adni.
Aztán van még egy problémám, a régi tiszk, új tiszk, amely - csak segítek - a 14. § tájékán van elhelyezve a módosításban. Ez is egy helyes törekvés, hogy az átalakult vagy átalakuló régi tiszkek fogadhassanak Szakképzési Alapot. Magával az elvvel egyetértek, egyenlő pályák, egyenlő esélyek, mindig ezt szoktam hirdetni. Viszont lehet, hogy én félreértem, és itt a fogadás mechanizmusán keresztül van egy fenntartói közbeiktatás, hogy őrájuk is vonatkozhat, vagy pedig... Ezt a fogadást nyilván úgy kell értelmezni - látom a bólogatásból -, összefüggésben a többi paragrafusrészekkel, és nem közvetlenül fogadhat maga a szervezet ilyen formában, gondolom, miután átalakult, utána a Szakképzési Alapot.
Köszönöm szépen, ezeket az aggályokat szerettem volna megfogalmazni.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Ha megengedi, az idézett példával kapcsolatban hadd emlékeztessem Arrow Nobel-díjas közgazdásznak arra a munkájára, amelyik a közösségi döntéshozatal konzekvens voltát és demokratikusságát vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy ha véges sok ember hoz döntéseket, akkor nem lehet garantálni olyan döntéshozatali mechanizmust, amelyik konzekvensen működik, hacsak nem egy embert jelölünk ki, akinek a döntése automatikusan a közösség döntésévé válik.
Ez után a megjegyzés után hadd kérdezzem meg, van-e még valaki, akinek a törvényjavaslattal kapcsolatban megjegyzése van. (Mátyus Mihály jelzésére:) Főosztályvezető úr!
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnök úr, itt kérdések és felszólalások is elhangzottak. Nem tudom, reagálhatok-e.
ELNÖK: Azonnal, csak, gondoltam, hátha van más, aki még hozzá akar szólni. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor először a főosztályvezető úrnak adom meg a szót, hogy a kérdésekre válaszoljon.
Mátyus Mihály (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnézést, elnök úr. Csak reagálni szeretnék néhány felvetésre.
Képviselő úr, az NSZFI ellenőrzése, amit a 4. § b-g) pontjai írnak elő, éppen hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jelzésére, a koherens szabályozás és a jogbiztonság elvére hivatkozással került be a törvénybe, ami benne volt ősszel is, merthogy ezek a részletszabályok, amelyek az egész gyakorlati képzés önálló bevallásrendszerét szabályozták, eddig miniszteri rendeletben voltak meg, bizonyos paragrafusai meg a törvényben voltak benne. Éppen hogy törvényi szintre kell emelni, és akkor lesz így koherens az egész. Ez a vhr.-nek a szó szerinti beemelése, ami jelenleg is hatályos. Tehát nem került semmi többlet dolog beírásra, hanem törvényileg ez az önálló bevallási mód így került szabályozásra. Annyit szeretnék megjegyezni még, hogy az APEH nem ellenőrzi. Azt a gyakorlati képzőt, aki ebbéli elszámolását az NSZFI felé nyújtja be mint egy kvázi kis bevalláskezelő intézményhez, kis APEH-hez, azt ő nem ellenőrzi, azt rábízza az NSZFI-re, mivelhogy a törvényből is ez következik, és nem teszi meg. Ezt csak úgy megjegyezném.
A pénzfelhasználás egyszerűsítésére pedig azt tudom mondani, hogy egyelőre, mivel ez közpénz, visszaigényel. Idén már 11,7 milliárddal tervezzük a visszaigénylését. Arra pedig mégis csak vannak egyéb szabályok amúgy, amiket muszáj betartani, mert akkor meg esetleg a visszaigénylés mértéke nőhetne meg olyan mértékben, ami nem biztos, hogy célszerű lenne, vagy éppen szabályos felhasználást tükrözne. Tehát ezen az oldalon meg ezek a szabályok kötnek minket, hogy ezt is elő kell írni.
Az rfkb döntési jogkörével kapcsolatban pedig csak azt szeretném mondani, hogy itt a gazdaság által igényelt szakképesítésekről döntenek. Ez azért lényeges kérdés, és azért gondoljuk - és ősszel is ezt gondoltuk -, hogy ha úgy tetszik, régiós szintre kell decentralizálni ezt a döntést, merthogy utána a szakiskolai ösztöndíjban az ebben a szakmában tanulók részesülnének, ez pedig koherens kell hogy legyen azzal az rfkb arány irányú döntéssel, amit az iskolák számára meghatároz. És ez nem ellentétes az önkormányzati törvénnyel, mert nem azt mondja, hogy lehet alapítani vagy nem lehet, vagy hogy milyen osztályt indíthat vagy nem indíthat, ő csak azt mondja ezzel a döntésével, hogy milyen támogatások rendelhetők hozzá, egy támogatás pedig mindig vagy adható, vagy nem. Erről csak ennyit szerettem volna mondani.
A régi tiszkekkel kapcsolatban annyit mondanék, hogy igen, jól érti, tehát itt arról van szó, csak pontosítjuk, hogy a régi tiszkeknél a központi képzőhely fogadhat támogatást 2010. január 1-jéig, utána már, ha átalakult, arra is lehet támogatást nyújtani, de abban az új rendszerben, amely már működik tavaly szeptember 1-je óta, hogy a fenntartó közbeiktatásával lehet tovább allokálni a pénzt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Rózsa képviselő úrnak mint előterjesztőnek adom meg a szót válaszadásra.
RÓZSA ENDRE (MSZP) előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Köszönöm Kuzma képviselő úr gondolatait. Mindig is tapasztalhattuk, hogy a szakképzés irányában korrekt elhivatottsággal bír, ezzel segíti is a munkánkat. A főosztályvezető úr többségében válaszolt a felvetésekre, én csak arra szeretnék reagálni, hogy a 6. §-nál, amennyiben egy megszűnő vállalkozás van, akkor az eszközökkel mi legyen. Erre vonatkozóan szintén felvetődött a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságnál is ez a gondolat, ezt tovább kell vinni, és biztos vagyok benne, hogy a területi prioritással kapcsolatos dolgok kellő módon orvosolhatók.
Jegyzőkönyvön kívül természetesen én is sok mindent el tudnék mondani az rfkb-kkal kapcsolatban, illetve a képviselői területemen közvetlen többségben lévő tapasztalatokról. Ezeket a gyakorlatokat be kell hozni, ellenben sok olyan nehézség is van, amelyet felvetettek számunkra a gyakorló oktatási intézmények igazgatói. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Tisztelt Bizottság! Döntenünk kell. Az általános vitára való alkalmasságról szavazunk. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak találja-e a benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja. Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hat tartózkodás. Köszönöm szépen.
A bizottsági előadó kijelölését majd, gondolom, elintézzük.
Tisztelt Bizottság! Ezzel tartalmi napirendi pontjaink végére értünk.
Az egyebek keretében nekem annyi megjegyzésem van, hogy a ma tárgyalt akadémiai törvény vitájában, illetőleg tárgyalásában eredetileg az általános és a részletes vita között egy hét szünetet tervezett a Ház vezetése. Tekintettel azonban arra, hogy az általános vita lezárása a várthoz képest egy héttel később történt meg, ezért én azt kértem a bizottsági elnöki értekezleten, hogy ezt az egyhetes szünetet hagyjuk ki, annak érdekében, hogy a törvényjavaslatot még március 30-án elfogadhassuk, mert a március 31-én összeülő akadémiai közgyűlés így már ha ki még nem is hirdetett, de legalább jóváhagyott törvénnyel a háta mögött kezdheti meg a munkáját. Ennek megfelelően ha a Ház vezetése helyt ad ennek a kérésemnek, akkor a jövő héten, ha igaz, kedden lesz a részletes vita, a kapcsolódó módosító indítványokat pedig szerdán meg kell vitatnunk, vagyis szerdán mindenképpen kell bizottsági ülést tartanunk. Ha egyéb is lesz, az majd addig kiderül. (Az elnök Edelényi Zsuzsánnával egyeztet.)
Van-e valakinek más észrevétele? (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Azt esetleg lehet tudni, hogy kedden délelőtt, délután, este, hajnalban lesz-e a részletes vita?
ELNÖK: Egyelőre semmit nem tudunk. Tekintettel arra, hogy az előzetes tervezésben nem volt benne ez a dolog, ezért nem tudjuk. A holnapi házbizottsági ülés volt dönteni róla, hogy mikor lesz. De ha igaz, akkor a jövő héten meglesz a részletes vita.
A szakképzési hozzájárulásról és a képzési fejlesztés támogatásáról szóló törvényjavaslat vitája a jövő héten megkezdődik, így állítanunk kellene bizottsági előadót. Nem tudom, van-e javaslat. (Közbeszólás: Kisebbségi előadó?) Kisebbségi vélemény nem volt, ellenszavazat nélkül fogadtuk el. (Közbeszólások.) Ezt még majd eldöntjük.
Köszönöm szépen, a mai bizottsági ülést berekesztem, a jövő héten találkozunk. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 19 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Dr. Sándor Klára
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese és Pavlánszky Éva