OTB-4/2009.
(OTB-71/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2009. március 25-én, szerdán, 10 óra 12 perces kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelent *
Megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2007 június - 2008 október) szóló J/6728. számú jelentés; a Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2007 június - 2008 október) szóló jelentés elfogadásáról szóló H/6729. számú határozati javaslat (Együttes általános vita első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) válaszai, reflexiói *
Szavazás *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Pölöskei Pálné (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Pölöskei Pálné (Pénzügyminisztérium) válaszai *
Hozzászólások *
Szavazás *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/9205. számú törvényjavaslat *
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások *
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) reflexiói *
Szavazás *
Egyebek *
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9205. szám)
(Dr. Szabó Zoltán és Tóbiás József (MSZP) képviselők önálló indítványa)
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke és
Dr. Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Sándor Klára (SZDSZ) Szabó Gyulának (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP) Földesi Zoltánnak (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP) Rónavölgyi Endrénének (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz) dr. Pósán Lászlónak (KDNP)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (KDNP)
Tóth Ferenc (Fidesz) Cseresnyés Péternek (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Almássy Kornél (független) Révész Máriusznak (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Szövényi Zsolt főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Takács Jánosné főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Balla Gergely kabinetfőnök (Kutatás-fejlesztésért Felelős Tárca Nélküli Miniszter Hivatala)
Dr. Nádai László főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Petricskóné Kelemen Éva vezető főtanácsos (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! (Zaj. - Zsigó Róbert: Egy kis figyelmet kérünk!) Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Jelenlévők! Köszöntöm a megjelenteket. Az Oktatási és tudományos bizottság március 25-ei ülését megnyitom. Mindenekelőtt elnézésüket kérem a késésért, a szomszédban, a parlament csúcsosabbik felében egy nemzetközi találkozó volt, amelyen részt kellett vennem, és egy kicsit elcsúszott a vége, ezért nem tudtam időben ideérni.
Tisztelt Bizottság! Kezdjük meg a munkát! Szokás szerint először a napirendi javaslatról határozunk, amelyet a meghívóval együtt kiküldtünk. Van-e valakinek ehhez hozzátennivalója? (Zsigó Róbert jelzésére:) Alelnök úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem szeretnék házszabályi vitába belemenni, és azt is szeretném elkerülni, hogy azt gondolja bárki, hogy pártpolitikát szeretnék a szakmai bizottság elé hozni; nem célom ez, nem is szeretnék egy ilyen vitát kezdeményezni. Egyszerűen csak azt szeretném kérni, kezdeményezni, javasolni, hogy abban a helyzetben, amelyben különböző okok miatt ma vagyunk - ezt nem fejtem most ki, de mégis csak új kormányfőt és új kormányt keres a kormányzó párt -, abban a helyzetben, amelyben ma vagyunk, ez egy bizonytalan helyzet, nem tudjuk, senki nem tudja szerintem még, hogy milyen kormányprogram mellé sorakozik majd fel, hogy mit szeretne tenni az új kormány. Ebben a helyzetben szerintem adótörvényekről tárgyalni - akár bizottsági szinten is - nem biztos, hogy helyénvaló. Én tehát azt javaslom, azt gondolom, a bizottság akkor járnak el bölcsen - ismerem a házszabályi pontokat -, hogyha ezt az adótörvényt most nem tárgyalná, mert nem tudjuk, hogy a parlament elé kerülve egyáltalán majd fogja-e tárgyalni, volt már ilyen, vagy ha tárgyalja, akkor végigmegy-e az egész parlamenti ülésen addig, amíg végső döntés születhet. Én azt javaslom hogy ezt az oktatási bizottság ma ne tárgyalja. Köszönöm szépen.
És még egyszer kérem, elnök úr, hogy ne vegye ezt pártpolitikai jellegű hozzászólásnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem fogom annak venni. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Most Tatai-Tóth képviselő úr fogja nem annak venni.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy kinek a vezetésével vagy milyen összetételű kormány alakul, a gazdasági helyzet megköveteli azt, hogy a parlament érdemben foglalkozzon a gazdasági válság által kialakult helyzet kezelésével, és ennek egy nagyon fontos eleme az adócsomag, amelyet a parlament elé terjesztettek. Az általános vitára való alkalmasság megállapítására jelölték ki a bizottságunkat, és nyilvánvaló, hogy akkor kerülhet a parlament elé, hogyha ezt napirendre tűztük. Azt hiszem, sem a jelenlegi, sem az előző ciklusokat tekintve nem ez lesz az első olyan törvény a parlament előtt, amely nem a beterjesztett formájában lesz elfogadva, tehát akár az új kormány megalakulása után, az új kormány döntésének vagy szándékának megfelelően módosító indítványokkal könnyedén átalakítható lesz az adótörvény olyan módon, ami megfelel a koncepciójának, ugyanakkor időt nyerünk vele, és a mai helyzetben az idő nagyon súlyos tényező. Nem szeretném, ha az oktatási bizottság miatt egy napot is késne a parlamenti tárgyalás, tehát azt javaslom, hogy a terv szerint fogadjuk el a napirendet, és tárgyaljuk meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom - ellentétben Tatai képviselő úrral -, hogy az idő ugyan fontos tényező, de még rosszabb, hogyha nagyobb bizonytalanságot teremt a politika, márpedig eddig is volt már példa arra, volt ötéves, törvénybe iktatott adócsökkentési terv, amely élt egy évet, vagy még annyit se, fél évet, most szintén ilyen adótörvényekkel kapcsolatos vitába bonyolódunk, amely él majd jó esetben egy hónapot. Én azt gondolom, hogy ha van valami, ami a gazdasági szektornak meg általában az egész országnak rosszat tesz, az az, ha hetente, kéthetente, havonta minden változik, jobbra-balra össze-vissza rángatják a kormányrudat.
Mindenesetre egy dolgot világosan érzékelek ebből a hozzászólásból: azt, hogy Tatai képviselő úr elkötelezte magát, hogy egy strómankormányt akar a jövőben. (Moraj az MSZP-s képviselők soraiban.) Énszerintem az lenne a szerencsés, hogy ha már egy új kormányzatban gondolkodnak, akkor némileg a mozgásterét is megteremtsék neki, mert ellenkező esetben csak egy bábkormányról van szó. Köszönöm.
ELNÖK: (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Január huszon-egynéhányadikán, emlékeim szerint talán 27-ére hívta össze a parlament rendkívüli ülését Szili Katalin Gyurcsány Ferenc kérésére...
ELNÖK: 29-én, képviselő úr.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Legyen 29-e! Akkor az hangzott el, hogy rövidesen beterjesztik a javaslatokat, amelyeket a parlament majd megtárgyal. Aztán elmúlt jó sok idő, és a Gyurcsány-kormány csak nem terjesztette be a javaslatot, javaslatokat, majd miután kiderült, hogy megbukott, lemondott a miniszterelnök, vagy konstruktív bizalmatlanságot fog kezdeményezni hamarosan maga ellen - kisebb képzavarral -, egyszer csak idekerül a parlament elé egy elég lényeges törvényjavaslat az adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról. Közben az egész ország lázban ég, hogy új miniszterelnök legyen.
Felhívnám Tatai-Tóth András figyelmét, hogy szerintem, az én értelmezésemben vagy a külvilág értelmezésében abban, ami eddig elhangzott, nem arról van szó, hogy választunk egy személyt, aki aztán mindent ugyanúgy csinál, mint ahogy eddig volt, hanem arról van szó, hogy egy új kormány alakul, amely egyébként úgy tud megalakulni, ha további pártok vagy parlamenti képviselők is beszállnak támogatónak. Ebben az esetben nemcsak személyről, hanem új programról is szó van. Tehát nem arról van szó, hogy átfestik a cégtáblát, hanem egy új programról is döntenie kell majd a parlamentnek. Ebben az esetben mindenképpen furcsa, hogy most, amikor kormányátalakítás előtt vagyunk, nekiállunk, és ebben a pillanatban napirendre vesszük az év talán egyik leglényegesebb törvénymódosító javaslatát.
Olcsó lenne azon élcelődni, hogy ezt most az új kormánynak vagy a bukott kormánynak az előterjesztése-e, nem akarok túlságosan részletesen belemenni ebbe a kérdésbe. Amíg lehetett, amíg volt kormányfő, addig nem volt előterjesztés. Most, hogy gyakorlatilag két héten belül nem a jelenlegi kormányfő, nem a jelenlegi kisebbségi kormány fogja irányítani az országot, most elénk kerül egy ilyen súlyú javaslat. Azt gondolom, hogy Zsigó alelnök úr felvetése az egyetlen lehetséges megoldás erre a helyzetre. Ezt vegyük le napirendről, nem érdemes tárgyalni. Nem tudjuk, hogy az új kormánynak az új programjával ez az előterjesztés harmonizál-e, azzal milyen összefüggésben van. Úgyhogy én arra kérem szocialista képviselőtársaimat, fontolják meg, hogy akarják-e ezt a mai napon tárgyalni.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretnék néhány tényt leszögezni. Egy: csapataink ugyan nem állnak harcban, de a kormány a helyén van. Jelen pillanatban a Magyar Köztársaság Gyurcsány Ferenc vezette kormánya teljes hatáskörrel a helyén van. Ezt a törvényjavaslatot a kormány a múlt héten nyújtotta be a Háznak, illetve nem is a múlt héten, a múlt hetet megelőző héten nyújtotta be tárgyalásra a Háznak. A Ház vezetése úgy döntött, hogy javasolja ennek napirendre tűzését, ennek előfeltételeként pedig kijelölte az érintett bizottságokat, hogy a törvényjavaslatot az általános vitára való alkalmasság tekintetében megtárgyalja.
Függetlenül a tartalmi érvektől, amelyekben egyébként én inkább Tatai-Tóth Andrással értek egyet, a tartalmi tényektől függetlenül is az a helyzet, hogy a bizottságnak formailag nincs lehetősége arra, hogy ne tárgyalja meg ezt a törvényjavaslatot, és ezáltal megakassza a Háznak a Házbizottság esetleges megállapodása szerinti működését. Én tehát azt gondolom, hogy lehet pro és kontra tartalmi érveket felsorakoztatni, nekem is van ilyen, például az, hogy a Házszabály értelmében mindaddig, amíg részletes vitára nem bocsátottuk ezt a törvényt, a kormány bármikor visszakérheti átdolgozásra; ha már részletes vitára bocsátottuk a törvényt, akkor is van lehetőség módosító indítványokkal az új kormány esetlegesen módosult szája íze szerint átalakítani. Tehát semmi nem dől el azáltal, hogy mi általános vitára alkalmasnak tekintjük, csak az, hogy a törvényjavaslat tárgyalása a jövő héten megkezdődhet. Mivel pedig a Ház erre megválasztott és kijelölt vezetésének ez a szándéka, én azt gondolom, hogy a bizottság egész egyszerűen nem teheti meg azt, hogy nem tárgyalja, és ezzel az erre hivatott döntéshozók akaratát meghiúsítsa. Ez az én véleményem.
Nem tudom, van-e még érv, vagy szavazhatunk a naprendről. (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, csak azt szeretném megjegyezni, hogy a bizottságnak joga van arról dönteni, hogy az adott ülésén az adott előterjesztéseket napirendre kívánja-e tűzni vagy sem, mert ha ez nem így lenne, akkor - csak mellékesen megjegyzem - a bizottsági ülések elején nem kellene az aktuális napirendről szavaznunk. Köszönöm.
ELNÖK: Természetesen, képviselő úr, joga van hozzá, ugyanakkor nem gondolom, hogy az, hogy egy adott bizottságban a képviselők egy része vagy akár összessége hogyan értelmezi az adott politikai helyzetet, az megbéníthatná, jogosan béníthatná meg a parlament munkáját. Nem hiszem... Formálisan természetesen joga van ehhez, megítélésem szerint erkölcsi értelemben azonban nincs joga egy bizottságnak ahhoz, hogy megtagadva a kijelölést, megtagadva a házelnök megbízását ne tárgyaljon meg egy olyan törvényjavaslatot, amelyet - még egyszer mondom - a Ház tisztikarának a szándéka szerint az Országgyűlés a jövő héten tárgyalni készül. (Közbeszólások: Szavazzunk!)
Tisztelt Bizottság! Én azt hiszem, az érvek elhangzottak, döntési helyzetben vagyunk. Elsőként a módosító indítványt teszem fel szavazásra. Aki egyetért az alelnök úr javaslatával, miszerint az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számon benyújtott törvényjavaslatot vegyük le a kijelölt napirendről, az, kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Ez tíz igen. Aki nem ért egyet ezzel? (Szavazás.) Tizenhárom nem. Ezt a módosító indítványt tehát elvetettük.
Tisztelt Bizottság! Akkor a kiküldöttek szerint teszem fel szavazásra a napirendet... (Dr. Pósán László: Bocsánat, lenne egy javaslatom!) Igen, tessék!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, csak azt szeretném kérni, hogy a napirendi pontok kapcsán egy cserét hajtsunk végre: a Kutatási és innovációs eseti bizottság jelentését tárgyaljuk meg hamarabb, részben azért, mert Gógl képviselő úr azért ül is, a második napirendi pontot pedig tegyük a harmadik helyére. Tehát egy ilyen cserét javaslok. Köszönöm.
ELNÖK: Ezt a módosító indítványt én azzal tenném a magamévá, hogy azt kérem, hogy az 1. pontban jelölt indítványt tegyük a legvégére, ugyanis annak én lennék az előterjesztője is, és nekem most egy 20 percre majd át kell adnom az elnöklést Zsigó alelnök úrnak, és ki kell mennem, aztán jövök vissza. Azt kérem tehát, hogy kezdjük a Kutatási és innovációs eseti bizottság beszámolójával, jelentésével, majd az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslattal folytassuk, legvégül pedig az önálló képviselői indítvány tárgysorozatba-vételéről tárgyaljunk.
(Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, ezzel én részben egyetértenék, de akkor egyszerűbb lenne, ha a 3. napirendi pont az 1. napirendi pont helyére kerülne, és utána az 1. és a 2. sorrendjében folytatódna a tárgyalás. Köszönöm.
ELNÖK: Úgy is jó, ha 20 percet eltöltötök a Kutatási és innovációs eseti bizottság jelentésével... (Közbeszólások: Eltöltünk!) Akkor jó.
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Azt javaslom, tisztelt elnök úr, hogy olyan sorrendben tárgyaljuk, hogy amikor az elnök úr visszajött, akkor kerüljön sorra a felsőoktatásról szóló törvényhez benyújtott javaslat.
ELNÖK: Rendben. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Én nem szeretem ezt a bizonytalanságot. (Derültség.) Én azt javaslom, hogy a harmadik és az első napirendi pont cseréljen helyet, legyen határozott napirendje a bizottságnak! (Zsigó Róbert: Ezt mondjuk mi is.)
ELNÖK: Rendben. Ha mindenki ezt mondja, akkor, úgy látom, ebben konszenzus van, tehát akkor így teszem fel szavazásra a kérdést. Kérdezem tehát a bizottságot, elfogadja-e a napirendet e szerint. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta. Köszönöm szépen.
Soron következik tehát a Kutatási és innovációs eseti bizottság 2007 júniusa és 2008 októbere közötti tevékenységéről szóló J/6728. számon benyújtott jelentés, illetőleg a Kutatási és innovációs eseti bizottság 2007 júniusa és 2008 októbere közötti tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/6729. számon benyújtott határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztő képviseletében Gógl Árpád társelnök úr van jelen, neki adom meg a szó, és egyúttal átadom az elnöklést Zsigó alelnök úrnak, jövök majd vissza. Köszönöm.
(Az ülés vezetését Zsigó Róbert, a bizottság alelnöke veszi át.)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) előterjesztő: Köszönöm szépen. Megtiszteltetés, hogy itt lehetek, tulajdonképpen az is megtiszteltetés, hogy ebbe a bizottságba bekerültem, aztán társelnökké váltam. Nem ismerem a bizottságot a kezdetétől fogva, mert később kerültem a bizottságba mint tag. Az anyagot, amelyet összeállított és megvitatott a bizottságunk, önök kézbe kapták, akinek módja volt, az végig is futotta.
Az előtörténete azért nagyon fontos, mert 2007-ben az 56. számú döntéssel hozták létre, és 2008 májusában meg is alakult a bizottság. Az, hogy a kutatás-fejlesztés kitüntetett terület, azt hiszem, a XX. század vége felé már egyre nyilvánvalóbbá vált, az is, hogy a hozzáadott értéknél, az újérték-teremtésnél kitüntetett szerepe van az innovációnak és a kutatás-fejlesztésnek.
Maga a bizottság igyekezett eleget tenni annak a feladatnak, amelyet célul tűzött ki a parlament és a kormányzat. A feladatunk részben problémafeltáró volt, részben javaslattevő, hogy egy jó, operatív szerepe lehessen a kutatás-fejlesztés irányításának. Ezért nagyon hamar, amikor Kiss Péter kancelláriaminiszter a bizottság vendége volt egy előterjesztő és problémafeltáró másfél órában, megfogalmazták a külső tagjaink, és ezzel egyetértett a bizottságunk is, hogy egy koordinatív tárca nélküli miniszter vagy valamilyen más megoldás szükséges, mert több tárcát érint, és ha csak egyhez, az oktatásihoz vagy valamelyik másikhoz társul, vagy csak a kancelláriarendszeren belül marad, akkor nem kap akkora súlyt, mint amekkorát megérdemel. Az első nagy eredmény, és ennek a beszámolónak, azt hiszem, kitüntetett eredménye az, hogy létrejött ez a minisztérium, és Molnár miniszter úrban egy hozzáértő tudományszervező és irányításban jártas vezetője van.
A másik nagy témakör a nemzeti fejlesztési programrendszerben megjeleníthető kutatás-fejlesztési, innovációs összegek kérdése volt. Ez érintette azt is, hogy az összegtelepítésre és az összegfogadásra, valamint annak optimális felhasználására jó-e a magyar szervezés azzal a sok pólussal, helyi központtal, amellyel a magyar tudományirányítás működik. Ebben előrelépés nincsen, de az rögzítésre került, hogy túl sok az alközpont, szétforgácsoltak a pénzeszközök, a kutatási eszközök, de talán a személyi állomány is, tehát érdemesebb lenne centralizálni. Ennek kicsit ellentmond az, hogy azoknak az összegeknek, amelyeket az Új Magyarország Fejlesztési Terv a rendszerbe hozott, annak a pénzmennyiségnek a 66 százaléka Budapestre koncentrálódik, tehát ugyan nagyon decentralizált a szervezeti rendszer, a pénzeszköz felhasználása, úgy tűnik, mégis inkább Budapesten történik.
Még egy elem van, amely a bizottság tevékenységéből kiemelhető, ez pedig az, hogy a költségvetési előterjesztésnél mérlegeltük, és össze is vontuk a kutatás-fejlesztési, innovációs összegeket, és meg kellett állapítanunk, hogy az európai átlagtól elmaradva fordítunk erre a területre, holott a megújulást ez a terület tudná biztosítani.
De hogy eredményekkel zárjam az eseti bizottság előterjesztését, a Magyar Tudományos Akadémiának adtuk az elnököt, tehát ennek a bizottságnak...
ELNÖK: Képviselő úr, bocsásson meg, kérem, hogy egy kicsit húzza magához közelebb a mikrofont, mert nem lehet rendesen hallani, hogy mit mond. Köszönöm szépen.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) előterjesztő: Ennek a bizottságnak a társelnöke lett a Tudományos Akadémia elnöke, ami, azt hiszem, egy nagy lökést adott a kapcsolatrendszerünk kiépítésének és az esetleges javaslataink fogadtatásának. Külön öröm az is, hogy az Akadémiáról szóló törvény bekerült a parlament elé, a bizottságunk is megtárgyalta, és az akadémiai törvény módosításával létrejött egy olyan szabályozás, amely biztosítja a köztestület működését, és, ha visszaemlékeznek, azzal az elemmel, hogy a vagyont odarendeltük az Akadémiához, a függetlensége is biztosított. A mindennapos működéshez az Akadémiának biztosított pénzeszközök nem elégségesek, de azt hiszem, hogy úgy a központi forrásból, mint a vállalatoktól, vállalkozásoktól juttatott pénzeszközök mint megrendelő pénzmennyiség talán növelhető. Ezt a célt szolgálta az, hogy az idei, itt, a beszámolóban nem szereplő programunkat úgy állítottuk össze, hogy az egyik legnagyobb kutatás-fejlesztési összeget és súlyt biztosító gyógyszeripart hallgattuk meg a legelső ülésünkön, amelyre a nemzetközi kapcsolatteremtés lehetőségei érdekében a dél-koreai nagykövet urat is meghívtuk, mert úgy látjuk, hogy ott van egy olyan kapcsolódási lehetőség, amely előrevinné ezt a területet.
Ha átnézik a beszámolót, az egy korrekt beszámoló. A miénk tulajdonképpen egy olyan eseti bizottság, amely a miniszteri poszt, a koordinatív minisztérium létrehozásával egy nagyon jó kezdeményezést adott, az akadémiai törvénnyel egy másik lépést tett, és az, úgy gondolom, talán az Új Magyarország Fejlesztési Terv lehetőségeit is segítette kiaknázni.
Kérem, hogy bocsássák általános vitára ezt a jelentést.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelettel köszöntöm a napirend tárgyalásán a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter hivatalából megjelent Balla Gergely kabinetfőnök urat, üdvözlöm, és tisztelettel kérdezem, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumból dr. Nádai László főosztályvezető úr, illetve dr. Takács Jánosné főosztályvezető-helyettes asszony jelen van-e. (Dr. Takács Jánosné: Igen.) Köszönöm szépen. Azt kérdezem, hogy ki kívánják-e egészíteni a jelentést, illetve hozzá kívánnak-e szólni. (Közbeszólások: Nem.) Nem. Köszönöm szépen.
Akkor, tisztelt bizottság, hogyha nincs nagy ellenkezés, akkor úgy bocsátanám vitára a napirendi pontot, hogy a kérdéseket, illetve a hozzászólásokat egyben lehet megtenni. Van-e ez ellen kifogása valakinek? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor kérdezem, hogy ki jelentkezik. (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úré a szó. Köszönöm szépen.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Jómagam is tagja vagyok ennek a bizottságnak... (Dr. Hoffmann Rózsa: Látjuk. - Derültség.) Igen, valóban, a listából is kiderül. (Derültség.) Én azért egy kicsit kritikusabb észrevételeket tennék; a társelnök úrnak nyilván azt a véleményt kell elmondania, amit a másik társelnökkel együttesen, közös megegyezéssel papírra tudtak vetni. A következő észrevételeim vannak, amelyek az albizottság munkáját is érintik:
Számos dolog van, ami a jelentésből kiderül, és én azt gondolom, az helyes volt. Ellenben a bizottság azzal kapcsolatos tevékenysége vagy teendője szerintem elmaradt, ami pedig fontos lenne, nevezetesen hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a hozzárendelt Innovációs Alap hosszú éveken keresztül történő törvénysértő felhasználásával kapcsolatosan akár állásfoglalást is tegyen a bizottság, vagy akár ezzel kapcsolatban a problémák részletes feltárására sor került volna, vagy akár konkrét javaslatokat fogalmazott volna meg, illetve iránymutatást, hogy szerinte milyen irányban lenne célszerű e tekintetben javítanivalókat tenni. Én azt gondolom, hogy egy bizottságnak, egy parlamenti albizottságnak, amelynek az elsődleges feladata mégis csak egy ellenőrzési funkció, ez egy létkérdése, vagy ha úgy tetszik, a legitimációjának az egyik legfontosabb eleme lenne. Az elmúlt időszakban ez sajnálatos módon elmaradt, ami nyilván a bizottság számszerű összetételének matematikai logikájából is adódik, de azt hiszem, hogy ezzel ez a bizottság, ez az albizottság mindenképpen adós maradt, mert egyébként maga a megnevezés és a hozzá kapcsolódó cél lóg a levegőben, és továbbra is ott marad, hiszen ha az egyik oldalról a forrásoknak a célszerű, célirányos hasznosulását nem lehet ellenőrizni, akkor a másik oldalon csak a levegőbe beszélünk. Ebből a szempontból én személy szerint is azt gondolom, hogy a jelentés általános vitára természetesen alkalmas; az egy másik kérdés, hogy el szabad-e fogadni ezt a jelentést - én az utóbbival kapcsolatban értelemszerűen szkeptikus vagyok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úré a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Megköszönöm Gógl alelnök úrnak, társelnök úrnak a korrekt összefoglalóját, és úgy is, mint az oktatási bizottság tagja el szeretném mondani, hogy nem albizottságról, hanem eseti bizottságról van szó, amely eseti bizottság létrehozásának a kezdeményezése a bizottságunkból indult ki. Nem akarom megismételni a célkitűzéseket, amelyeket véleményem szerint Gógl társelnök úr pontosan megfogalmazott, viszont úgy is, mint az eseti bizottságnak egy olyan tagja, aki kezdettől fogva részt vett az eseti bizottság munkájában - tehát nemcsak tagja voltam, hanem az ülések túlnyomó többségén részt is vettem -, szeretném elmondani, hogy Pálinkás úrnak, aki ma már Akadémiai elnöke, akkor képviselőnek mint társelnöknek a közreműködésével az eseti bizottság az egyik első tanácskozásán éppen a NKTH ügyeit tekintette át, beszámoltatta az NKTH elnökét, tájékoztatta a bizottságot a korábbi számvevőszéki és egyéb felvetések nyomán megtett intézkedésekről, és részletesen kifejtette azt a stratégiát, amelyet nemcsak az eseti bizottság képviselő tagjai, hanem az akadémikusok, a bizottságnak azok az állandó meghívottjai, akik tagként rendszeresen részt vesznek a munkánkban, szintén támogattak, és elfogadták a beszámolót. Egyszerűen tehát nem igaz, amit Pósán képviselő úr mondott, hogy nem foglalkozott az eseti bizottság ezzel a témakörrel. Ha ez a beszámolóból kimaradt, akkor az egy módosító indítvánnyal természetesen kiegészíthető ezzel az üggyel.
A másik fő feladata ennek az eseti bizottságnak az volt, hogy a három nagy területen, a Tudományos Akadémián és a felsőoktatásban folyó kutató munkát, tudományos munkát és az innovációs hivatal vagy az NKTH szervezésében, finanszírozásában folyó fejlesztést, innovációt hangolja össze. Jól emlékszünk arra az időszakra, amikor nagyon éles feszültség alakult ki az NKTH vezetése, az Akadémia és a felsőoktatásban dolgozók között, és azt gondolom, azzal, hogy egy olyan fórumot, egy olyan rendszeres tanácskozó testületet hoztunk létre, hozott létre a parlament az Oktatási és tudományos bizottság kezdeményezésére, amely terepet adott ezen viták, ügyek megtárgyalásának, azzal feloldotta ezeket az ellentmondásokat, és ma azt lehet mondani, amit Gógl társelnök úr is pontosan megfogalmazott, hogy a tárca nélküli miniszter és munkatársai koordinálásával a három nagy területen folyó munka kiegyensúlyozott vált, az együttműködés erősödött, és a további munkával arra lehet számítani, hogy a források felhasználása is célszerűbben, koncentráltabban folyik, úgy a hazai források, az állami költségvetési források, mint a gazdasági szereplők, a gazdálkodók által befizetett összegek felhasználása, és nem utolsósorban - Gógl képviselő úr utalt rá - az európai uniós fejlesztési források felhasználása is. Abszolút nem mindegy, hogy ezeket a nagy forrásokat jól tudjuk-e felhasználni, hogy ezek jól hasznosulnak-e; ez pedig csak egyféleképpen megy: tárgyalással, párbeszéddel. Nyilván nem ez az eseti bizottság fogja ezt megoldani, de szabadjon azt megfogalmazni, ami a beszámolóból is kiderül, hogy ennek az együttműködésnek, ennek a törekvésnek ez egy megfelelő eszköze, egy megfelelő színtere. A napirendre tűzött kérdések pedig a magyar gazdaság, a magyar tudomány, az innováció legfontosabb kérdései voltak.
Ha elégedetlen vagyok, akkor én magam is azt teszem, hogy napirendi pontokat javaslok; azt javaslom Pósán úrnak is, hogy mint az eseti bizottság tagja az elégedetlenségének kezdeményezéseivel, témafelvetéseivel adjon nyomatékot, és biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy, ahogy eddig minden felvetés konszenzussal ment végig ezen a bizottságon, ugyanúgy Pósán úr felvetéseit is napirendre fogja tűzni és meg fogja vitatni a bizottság. Azt hiszem, jó volna, hogyha ezen a területen a kialakult... Nagyon kevés területe van egyébként a magyar közéletnek, ahol nem politikai haszonkeresés, hanem az ügyek megoldása folyik, és azt hiszem, ez az eseti bizottság egy olyan színtérré vált, ahol az ország életében jelentős szerepet játszó tudomány, innováció valóban a maga jelentőségében és a maga fontosságában szerepel. Kár lenne, hogyha ezt feladva ezt a terepet is átalakítanánk valamiféle politikai harctérré, ahelyett, hogy a valóságok ügyek megoldása érdekében használnánk fel ezt a fórumot.
Megnyugtató volt a számomra, hogy az ország jeles tudósai, akadémikusok, kutatók, a Magyar Innovációs Szövetség, az Ipari Parkok Egyesületének képviselői és mások rendszeresen részt vettek az üléseken, minden miniszter, minden vezető, ahogy azt a társelnök úr elmondta, jelentős gazdasági szereplők, nagykövetek a hívásunkra első szóra eljöttek, de az Akadémia jelenlegi elnöke és korábbi elnökei is részt vettek a munkában. Szóval nagy kárt okoznánk, hogyha nem becsülnénk ezt meg, ha nem erősítenénk, és nem folytatnánk ezen a területen a szakszerű együttműködést, és ha nem próbálnánk meg a politikai haszonszerzést továbbra is kívül hagyni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A félreértések elkerülése végett tájékoztatom a képviselő urat és a bizottságot is, hogy ha valami kimaradt a jelentésből, azt már nem tudjuk pótolni, tehát a jelentéshez nem tudunk módosító javaslatot benyújtani - ellenben a határozati javaslathoz igen. Ez egy félreértés volt.
(Dr. Hoffmann Rózsa és dr. Pósán László jelzésére:) Hoffmann Rózsa képviselő asszonyé a szó, utána Pósán László jelentkezett.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy rövid gondolat erejéig Tatai-Tóth András úr szavaira szeretnék reagálni. Nekem mindig gyanús, amikor politikusok kritikával illetik, negatív színben tüntetik fel és politikai haszonszerzésről, egyébről beszélnek. Mi mindannyian politikusok vagyunk, és nem válhatunk skizofrén alkatokká, tehát bármikor, amikor megszólalunk, szól belőlünk a politikus, a szakember, a magánember, és így tovább. Amikor ezzel általában a kormányzó pártok mintegy vádaskodással élnek, akkor nekem mindig az a gyanúm, hogy nem találnak igazi érveket, és hol máshol van helye a politikának, mint a parlamentben - úgyhogy szerintem amit Pósán László mondott, az megfontolásra érdemes, és nem szükséges kritikával illetni.
Mielőtt a jelentéssel kapcsolatosan elmondanám az észrevételeimet vagy észrevételemet, engedjék meg, hogy egy kérdést tegyek fel a bizottság jelen lévő tagjainak, azt tudniillik, hogy ezt a jelentést a bizottság megtárgyalta-e, szavazott-e róla és egyhangúlag vagy hogyan fogadta el. Ennek ugyanis nem látom nyomát az anyagban. És ha megengedi, elnök úr, utána folytatnám, de ezt szeretném megtudni.
ELNÖK: Azt akartam kérdezni, hogy most kéri-e a választ.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Igen, most szeretném kérni.
ELNÖK: A képviselő asszony azt kérdezte, hogy milyen módon fogadta el a bizottság a jelentést. Gógl képviselő úrnak adom meg a szót.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) előterjesztő: Megtárgyalta a bizottság (Közbeszólás: És megszavazta!), és megszavazta. (Dr. Hoffmann Rózsa: Egyhangúlag?) A jelenlévők egyhangúlag elfogadták.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): (Hangosítás nélkül:) Az utolsó parlamenti tárgyalási napon jöttünk össze a Parlamentben, ott áttekintettük, és szavaztunk róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony, elégséges a válasz?
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Igen, elégséges...
ELNÖK: Ismét öné a szó.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): ..., sajnálom, hogy ennek nincsen nyoma a jelentésben, és annál is inkább sajnálom, mert az észrevételem - túl az elismeréseken - azért kritika is. Itt egy olyan bizottságnak a beszámolóját látjuk ezek szerint, amelyben ott ült 15 országgyűlési képviselő és 17 akadémikus, illetve tudós szakember, és a jelentés elolvasása alapján bennem mégis az a benyomás alakult ki, hogy ilyen jelentésért nem nagyon érdemes bizottságot létrehozni. Ugyanis azt, hogy áttekintsék a helyzetet, hogy tájékozódjanak a helyzetről, azt írni-olvasni tudó emberek írásbeli beszámolók alapján is megtehették volna. Amit én vártam volna, az egy sokkal konkrétabb jelentés, ami adatokkal, tényekkel alátámasztva, konkrétabban bemutatja a helyzetet, mi több, megfogalmaz bizonyos javaslatokat. Ilyen konkrét javaslatokat nem látok ebben az anyagban. Elfogadom, hogy az eseti bizottság munkája nem volt haszontalan, az nagyon jó, hogy most 32 ember többet tud az innovációról meg a kutatásról, de hogy mi a kormányzati teendő, miközben a bevezetőben is olvashatjuk, hogy törvényhozói feladatok újragondolását is célul tűzte ki maga elé ez az eseti bizottság, azt nem tudom. Meg kell mondjam, nem hosszú parlamenti pályafutásom alatt nem ez az első olyan bizottsági jelentés, amellyel kapcsolatban ilyen rossz érzésem van, hogy iszonyú energiákat fordítunk bizottsági munkákra, vajúdnak a hegyek, és születik egy kisegér - majdnem hogy ezt kell mondanom. Tehát valahol az indulásnál lehetett talán a hiba, hiszen látom, hogy munkaterv szerint dolgoztak. Nem tudom ezt megítélni, mert annyira szűkszavú a jelentés, az egész mintegy 10 oldal. Nem látom azt, hogy ennek az eseti bizottságnak a másfél éves munkája eredményeképpen majd nyugodtabbak lehetünk afelől, hogy itt kevesebb lesz a probléma.
Gondolkodtam azon, hogy e miatt a hiányérzetem miatt általános vitára alkalmasnak szavazza-e meg vagy se egyáltalán a KDNP a jelentést. Egyrészt hajlok az igen felé, azért, mert nem árt, hogyha a parlament színe előtt is elhangoznak akár a kritikai, akár a megerősítő észrevételek. Másrészt ott él bennem a másik gondolat is, hogy érdemes-e ezt a megint csak hosszadalmas, nagyon sok munkaórát igénylő munkát elkezdeni egy olyan bizottsági jelentés elfogadása kapcsán, amely lényegesen, megfoghatóan láthatóan nem viszi előre a dolgokat. Úgyhogy a szavazás kapcsán még várok, hogy milyen álláspontra jutok. Várom a többi hozzászólásból azt a megerősítést, hogy legalább az általános vitára való alkalmasságról szóló gombot jó lelkiismerettel megnyomhassam. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pósán képviselő úr kért szót. Parancsoljon!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak pontosítanék Hoffmann Rózsa felé. Nem 17-en voltak jelen, hanem annál kevesebben, speciel jómagam sem voltam ott az utolsó parlamenti napon ennek a bizottságnak az ülésén. Maguk az időpont-kiválasztások, tudjuk, sok esetben az officiális bizottságok esetében sem mindenkor alkalmasak mindenkinek, az albizottságok esetében ugyanez a helyzet áll fenn. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy a jelenlévők! Arról nem is beszélve, hogy azt is megkockáztatom, hogy az utolsó napon az anyagban való elmélyülés komoly kívánnivalót hagyott maga után számos képviselő esetében.
Ellenben amivel kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni, az az, hogy a Kutatási és Technológiai Innovációs Alappal, a hozzá kapcsolódó hivatallal történő foglalkozás témáját említette Tatai-Tóth képviselő úr. Valóban volt ilyen, csak ne felejtsük el, hogy ez egyszerűen addig terjedt, hogy az új elnök elmondta azt, hogy milyen módon kívánja javítani a működést, amit pedig én kifejezetten hiányolok, az az, hogy az előző, az Állami Számvevőszék által többször elmondott törvénysértő, szabályellenes tevékenységeknek a megnevezése és a felelősök megemlítése vagy megnevezése elmaradt. Itt súlyos milliók kiáramlásáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, amivel kapcsolatban nem lehet azt mondania, hogy kenjük el a felelősséget, mintha ez nem lett volna. Igenis azt gondolom, a parlament ellenőrző szerepéhez hozzátartozik, hogy tudjuk, nevesítsük, kik voltak azok, akik úgy ítélték meg, hogy a kutatási és technológiai innovációra szánt, adó jelleggel, kötelezően befizetendő pénzekből a magyar technológiai innovációt messzemenően előrevivő program, hogyha a középkori magyar zene fordítanak - emlékeim szerint - 70 millió forintot, merthogy ilyen kifizetés történt ebből az alapból, tisztelt képviselőtársaim. Vagy ilyen mondjuk Budapest kulturális élete a Budapesti Műsorkalauz tükrében - ez is 40 vagy 50 millió forinttal volt támogatva, és sajnos több ilyen van. Szóval azért ilyenkor jó lenne látni, hogy ki a felelős vagy kik a felelősök, mert ez közpénz, közpénznek az elherdálása, és én azt gondolom, hogy ezt meg kellene néznie akár az új vezetésnek is, márpedig az akkori lehallgatás ott zárult le, hogy igen, voltak szabálytalanságok, megpróbáljuk ezt kijavítani. Én azt gondolom, hogy ez így kevés. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Tatai-Tóth képviselő úrnak megadnám a szót, hadd tegyek egy megjegyzést. Többször elhangzott itt, hogy van, aki tagja a bizottságnak, és ott volt, nem volt ott. Én nem tartom elképzelhetőnek, hogy az utolsó, decemberi parlamenti ülés előtt fogadta el a bizottság ezt a jelentést, merthogy november 4-én érkezett a parlament hivatalához, úgyhogy nyilván november 3-án lehetett ez a dolog - ezt csak halkan jegyzem meg.
Tatai-Tóth képviselő úré a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Igen, akkor azt tartom fenn - lehet, hogy rosszul emlékszem -, hogy a Parlamentben tartottuk azt az ülést. (Edelényi Zsuzsánna: Az MTA, az akadémiai törvény volt az utolsó.) Az Akadémiáról szólt az utolsó ülés, tehát tudom, hogy tárgyaltuk. Köszönöm szépen.
Arra szeretném Pósán képviselő urat emlékeztetni, hogy ezt a kérdést az Oktatási és tudományos bizottság ülésén is rendszeresen felveti. Mindig azt mondtam, most is azt tudom mondani, hogy ha úgy gondolja, kezdeményezzen parlamenti vizsgálóbizottságot az ön frakciója, és vizsgálják ezt ki! A parlament ezt az eseti bizottságot nem vizsgálóbizottságként hozta létre. Hoffmann képviselő asszonynak is ráirányítom a figyelmét arra, hogy ez a bizottság nem maga határozta meg azt, hogy mivel kíván foglalkozni, hanem a parlament határozta hozta létre a bizottságot, az eseti bizottságot, amely a parlament határozata alapján végezte a munkáját. Ebben a határozatban van az, hogy az esetei bizottság évente beszámol a munkájáról a parlamentnek, és most ezt a beszámolót látjuk, csak miután a parlament nem ismeri ezt a fogalmat, ezért jelentésként kerül a parlament elé az egyéves munkáról szóló beszámoló. Nyilvánvaló, hogy két dolgot lehet ilyenkor tenni: vagy el fogja fogadni a parlament és a képviselő asszony is, vagy nem fogja elfogadni. A képviselő asszony olyan kívánságokat sorolt fel, amelyeket ez a parlamenti határozat, amely létrehozta a bizottságot, nem tűzött ki a bizottság feladatául.
Azzal kapcsolatban pedig, amiről pedig Gógl társelnök úr beszélt, én azt gondolom, a rövid, egyéves működés alatt olyan változásokat tudott támogatni, és én azért tudom ezt megerősíteni, mert korábban más formában megtettük ezeket a javaslatokat kormánypárti képviselőként külön is, meg itt a bizottsági ülésen is, hogy a három nagy terület összhangját kormányzati szinten meg kell teremteni, de ez mindaddig nem sikerült, amíg ez az eseti bizottság a munkájában részt vevő kutatók, tudósok támogatásával nem fogalmazott meg egy határozott elvárást, ami után rövid időn belül a kormányzati struktúra is megváltozott. Én ezt tartom az eseti bizottság egyik legnagyobb eredményének, hiszen nem parlamenti kormányzás van Magyarországon, és nagy dolog azt elérni, hogy a kormányzati struktúra jobban segítse egy terület munkáját. Ha semmi mást nem tudnánk felmutatni az egyéves működés alatt, már azért érdemes volt létrehozni az eseti bizottságot, hogy az összhang megteremtésre kerüljön a három nagy terület között, és így esély nyílott az összhang megteremtésére.
Azt elmulasztottam az előbb elmondani, hogy úgy is, mint az Oktatási és tudományos bizottság tagja, általános vitára alkalmasnak tartom ezt az anyagot, és kérem a bizottságot, hogy ezt támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr jelentkezett.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tatai- képviselő úr utolsó mondatához kapcsolódva emlékeztetnék arra, én is azt mondtam, hogy szerintem általános vitára kell bocsátani - aztán hogy utána ki hogy szavaz, hogy elfogadja vagy nem, az más kérdés. Általános vitára tehát én magam is alkalmasnak tartom. Ellenben azért annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy a Tatai képviselő úr által három nagy területként említett, az Akadémia, a felsőoktatási intézmény és a kutatási alap közötti összhangot vagy együttműködést vagy harmóniát - nevezzük bárhogy! - nem az albizottság teremtette meg, tisztelt képviselőtársaim... (Közbeszólások: Eseti bizottság!) ..., vagy eseti bizottság, bocsánat, teljesen mindegy, hanem egész egyszerűen az, hogy az Innovációs Alap törvénysértő forráselosztásának a gyakorlatát megszüntette az új vezetés. Én azt gondolom, hogy egyébként is ez lenne a dolgok normális rendje, ahhoz nem kell külön eseti bizottság, hogy egy ilyen típusú összhangot megteremtsen, mint ahogy nem is ez volt a feladata a létrehozáskor. De ez csak egy zárójeles megjegyzés.
Azt gondolom, az a felvetése a képviselő úrnak, hogy nem vizsgálóbizottság az albizottság, igaz, igaza van, én sem ezt kértem. És azt gondolom, az sem normális dolog, hogyha minden ügyben vizsgálóbizottságot kell felállítani. Képviselő úr, van egy hivatal, hozzárendelt pénzforrásokkal, és a hatályos magyar jogi környezet és szabályozás szerint egy ilyen hivatal vezetőjének, hogyha törvénytelenség van, igenis el kell járnia, felelősségre kell vonnia, és igenis, erről, a megtett intézkedésekről az ellenőrző funkcióval felruházott parlament értelemszerűen információt és tájékoztatást kérhet. Én azt mondtam, hogy ezzel még adós ez a bizonyos hivatal. Nem gondolom, hogy ehhez vizsgálóbizottság kellene. Akkor miért tartjuk a hivatalt, miért van annak hierarchikus struktúrája, fizetése meg hatásköre meg az ördög tudja mi minden? (Dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.) Akkor mondjuk azt, hogy nincs szükség a hivatalra! Én ezt is el tudom képzelni, csak ne keverjük a szezont a fazonnal! Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm. Mint a tisztelt bizottság láthatja, visszavettem az irányítást. (Zsigó Róbert: Erőszak nem történt! - Derültség.) Békésen átvettem az irányítást.
További kérdés, hozzászólás, megjegyzés van-e? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor az előterjesztőnek, Gógl Árpád képviselő úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) válaszai, reflexiói
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) előterjesztő: Köszönöm szépen. Az eseti bizottság ténykedését körülhatárolta az 2007. évi 56. számú határozat. Pósán képviselő úrnak, azt hiszem, teljesen igaza van, és a jelentésből ez ki is derül, mert ahol az ezt a kérdést tárgyalja, valahol a 3-4. oldalon (Közbeszólások: A 3. oldalon!), átcsúszik a 3. oldalra, ott a végén éppen ezért került be az, hogy új pályázati rendszert kell kialakítani. Tehát a jövő felé van egy lépés. Abban igaza van Pósán képviselő úrnak, hogy a múlt pontos tisztázása is szükséges, mert hiszen az új rendszernek olyannak kell lennie, hogy kiküszöbölje mindazt, ami korábban megtörténhetett.
A másik fő cél, amiért létrejött a bizottság, az a lisszaboni stratégiai támogatása ilyen szinten is. Ott van egy alapcél, aminek 2010-re meg kellene valósulnia, és a jelentésből az is kiderül, hogy ez nem tud megvalósulni: ez a 3 százalékos ráfordítás, ami elcsúszott 2013-ra. Talán annyit tennék ehhez hozzá a bizottság tagjai felé, akik hozzászóltak a jelentés elfogadásáról szóló határozathoz, hogy a hátsó oldalon lévő bekezdésben abban a mondatsorban, amely úgy szól, hogy: feladatokat kell újragondolni, és a szervezeti feltételeket is meg kell teremteni, azért benne van az, hogy mi minden változtatást tart szükségesnek az eseti bizottság.
A bizottság tevékenysége és a céljaiban az irányítási rendszer korszerűsítése. Itt azért az akadémiai törvény módosítása és a minisztérium létrehozása egy nagyon fontos feladat, és azt hiszem, egy elkövetkezendő kormányzati munkában és rendszerében ezt benne kell tartani. A vállalkozói szférával való együttműködés azért kitüntetett dolog, mert a részvétel, a kutatás-fejlesztés, innováció területén a vállalati részvétel előmozdítása talán az eseti bizottság feladatai közé tartozik. A prioritás megteremtése pedig a kormányzati munkában, ennek a hangsúlyozása, azt gondolom nagyon sok segítő elemet tartalmazhat.
A magam részéről, mivel nem teljes időtartamában láttam át a bizottság működését, azt kell mondjam, hogy a külső tagok aktív részvétele és a bizottságban a miniszter által bemutatott elképzelések és irányítási szerkezet az, amivel el kell indulni. De a decentralizált rendszer és az a 90 milliárd forint, ami több mint 500 pályázat... 500 pályázatban már benne van statisztikusan is ez a hiba, ha azt még egy picit súlyozva torzítjuk, akkor abban nagyon sok hiba történhetett. Úgyhogy ha majd valamit javasolni kell a bizottságnak, akkor a jövő feltárásában ennek a hasznosulását is mielőbb meg kell vizsgálni, nehogy ugyanabba a csapdába essünk, mint az Innovációs Alapnál.
Kérem, hogy bocsássák általános vitára, és amennyiben nem érzik benne a határozati javaslatban a lehetőségeket, akkor módosító javaslattal talán még lehet ezen változtatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, döntési helyzetben vagyunk. A Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés tárgysorozatba-vétele és általános vitára való alkalmassága azzal a döntésünkkel születik meg, hogy az ennek a jelentésnek az elfogadásáról szóló határozati javaslatot elfogadjuk. Azt gondolom tehát, hogy szavaznunk magáról a határozati javaslatról kell.
(Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tévedés, elnök úr. Szavazni kell arról, hogy általános vitára alkalmas-e a benyújtott jelentés, a tevékenységről szóló beszámoló, és utána szavazni kell arról, hogy ezt a határozati javaslatot a bizottság hogyan értékeli, támogatja vagy nem támogatja.
ELNÖK: Képviselő úr, szerintem nem ez a helyzet. Egy jelentésnek nincs általános meg részletes vitája, mert a jelentéshez nem lehet módosító indítványokat benyújtani. Következésképpen a határozati javaslatnak van általános meg részletes vitája, arról lehet dönteni. A jelentés maga, hogy úgy mondjam, a határozati javaslat melléklete, és mint ilyen nem önállóan veendő tárgysorozatba - legalábbis az én felfogásom szerint. De ha a bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy külön-külön szavazzunk mindkettőnek a tárgysorozatba-vételéről, én ez elől sem fogok elzárkózni, csak nem látom sok értelmét.
(Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, azért bátorkodtam ezt megjegyezni, azon túlmenően, hogy a) és b) alponttal ez logikailag is így történik, mert megfogalmazódott az az álláspont, hogy általános vitára alkalmasnak találjuk, a jelentés elfogadásával kapcsolatban viszont merültek fel értelemszerűen kételyek. Ezt tehát csak úgy tudjuk a szó jó értelmében is kezelni, a formai dolgokat is figyelembe véve, hogy az általános vitára való alkalmasságról és magáról a határozatról két külön körben szavazunk. Köszönöm.
ELNÖK: Még egyszer mondom: énszerintem a jelentés elfogadásával kapcsolatos aggályokat a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslathoz benyújtott módosító indítványokkal lehet kezelni, de mint mondtam, nem zárkózom el egy ilyen jogértelmezéstől sem.
(Zsigó Róbert jelzésére:) Alelnök úr!
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, mivel én vezettem e napirendi pont vitájának a nagy részét, elmondanám, hogy itt volt ebből némi pengeváltás. Ezért azt javaslom, hogy külön szavazzon a bizottság a jelentésről, és külön szavazzon a határozati javaslatról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Rendben van, így fogunk cselekedni.
Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a Kutatási és innovációs eseti bizottság 2007 június - 2008 október közötti tevékenységéről szóló J/6728. számon benyújtott jelentést. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság általános vitára alkalmasnak találja. Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a Kutatási és innovációs eseti bizottság 2007 június - 2008 október közötti tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló H/6729. számon benyújtott határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Aki nem? (Szavazás.) Kettő. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hat.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Meg kell neveznünk előadót, illetve a kisebbségi vélemény előadóját. Minthogy kisebbségi vélemény csak a határozati javaslat kapcsán volt, ennek a kisebbségivélemény-előadóját kell megneveznünk, és minthogy...
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Pósán László.
ELNÖK: Pósán László?
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Igen.
ELNÖK: Jó, mert Pósán képviselő úr nem szavazott nemmel, ezért...
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tartózkodtam.
ELNÖK: ...ő tartózkodott, tehát ő ebben az értelemben nem tartozott a kisebbséghez. Én ezért azt akartam mondani, hogy értelemszerűen Hoffmann Rózsa képviselő asszony lehet az, hiszen ő volt az egyetlen...
ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Bocsánat, elnök úr, csak innen nem látok, ez a másik probléma. Rendben van.
ELNÖK: Ez teljesen logikus magyarázat.
Kérdezem, hogy a bizottsági vélemény előadóját később nevezzük meg vagy... (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr, jó. Akkor sikerrel abszolváltuk ezt a kérdést.
Megköszönöm Gógl képviselőtársunknak a jelenlétet, akit természetesen szívesen látunk a bizottsági ülés hátralévő részén is, de feltételezem, hogy van mit csinálnia ezen kívül is. (Dr. Gógl Árpád: Igen, köszönöm, viszontlátásra! - Dr. Gógl Árpád elhagyja az üléstermet.)
Tisztelt Bizottság! Soron következik az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitája. Köszöntöm a napirendi ponthoz az előterjesztő képviseletében a Pénzügyminisztérium részéről megjelent Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes asszonyt és Petricskóné Kelemen Éva vezető főtanácsos asszonyt. Tessék parancsolni helyet foglalni! (Megtörténik.) Nem tudom, mind a ketten, vagy csak egyikük óhajtja az előterjesztést megtenni, de parancsoljanak!
Pölöskei Pálné (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttünk lévő törvényjavaslat adószerkezet-átalakításról szól, tehát összességében nem adócsökkentésről, hanem az adón belüli átcsoportosításról szól, annak érdekében, hogy segítse a munkahely-megőrzést, a foglalkoztatást. A javaslatok alapján csökkenne a vállalkozások foglalkoztatással kapcsolatos terhe, és ennek ellentételezéseként más adónemekben, elsősorban az általános forgalmi adóban és a jövedéki adóban pedig növekednének a fogyasztók terhei.
A törvényjavaslatban megfogalmazottak két évre, a 2009. és a 2010. évre vonatkoznak. 2009-ben a minimálbér kétszereséig egy 5 százalékos járulékcsökkentést tartalmaz a javaslat, és ehhez 2009. január 1-jéig visszamenőleg a személyi jövedelemadó-tábla sávhatárának a 200 ezer forinttal történő növelését, ellentételezésként pedig a 3 százalékpontos általános forgalmiadó-emelést és a jövedékadó-mértékek növekedését tartalmazza. 2010-re teljes körűen kiterjedne a járulékcsökkentés valamennyi keresetre, tehát nem csak a minimálbér kétszereséig. A személyi jövedelemadó-tábla sávhatárában 3 millió forintig tartana az alsó kulcs, amely 1 százalékkal emelkedne a jelenlegihez képest, 3 millió forint fölött pedig 38 százalék lenne, egyidejűleg megszűnne a magánszemélyek különadója.
A társaságokat érintően megszűnne a 2006-ban bevezetett különadó, ezzel egyidejűleg 19 százalékra emelkedne a társasági adó kulcsa, és megszűnnének bizonyos adóalapot érintő kedvezmények, de változatlanul megmaradnának azok az ösztönzők, amelyek a beruházást segítik, illetve a kutatást, az innovációt támogatják.
Az átrendezés hatására a vállalkozásoknál - mint már említettem - csökkenne a foglalkoztatással kapcsolatos költség, csökkenne a bérekre jutó adóteher, az úgynevezett adóék, és ettől azt lehet várni, hogy megtartanak munkahelyeket vállalkozások, esetleg a munkahelyek számát bővítik vállalkozások. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom ennek a napirendi pontnak a vitáját. Kérdezem, hogy kinek van kérdése vagy megjegyzése az ügyből kifolyólag. (Cseresnyés Péter jelzésére:) Cseresnyés képviselő úr!
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A napirend vitájában a magunk részéről tulajdonképpen már majdnem lefolytattuk azt a vitát, amelyet most kellene. Csatlakozom az előttem felszólaló fideszes képviselőkhöz, nem igazán látom értelmét annak, hogy erről komolyan beszéljünk a mai nap folyamán, hisz nem tudjuk, hogy egy vagy két hét múlva mi fog bekövetkezni, sőt biztos vagyok abban, hogy egy új kormány felállása után ezt a jelenlegi adótörvény-tervezetet, tervezett módosítást nem fogjuk ebben a formájában tárgyalni. Ettől függetlenül szeretnék feltenni egy-két kérdést.
Bár részben már választ kaptam a bevezető kapcsán arra a rövid kérdésre, amelyet most fel fogok tenni, de mégis szeretném megkérdezni, mi volt a célja a kormánynak ezzel az adótörvény-módosítással. Mert azt gondolom, hogy amit hallottam, hogy a munkahelyteremtés vagy éppen a munkahelymegtartás lenne a fő cél az adótörvény módosításával, azt ezzel elérni nem lehet.
Egy másik kérdésem is lenne ehhez kapcsolódóan. Biztosan történtek számítások, hogy a költségvetés tekintetében milyen bevételnövekedést fog hozni vagy hozna ez a módosításcsomag abban az esetben, hogyha a parlament ténylegesen elfogadná.
Nagyon nagy hibának tartom különben azt - és ezt már szakmai szervezetek is megfogalmazták -, hogy olyan, eddig adóteherrel nem terhelt kifizetési lehetőségek vagy juttatások, mint például az üdülési csekk és az étkezési utalvány, részben adókötelessé válnak. A vállalkozások, amelyeknek bevételi forrást jelentett ezeknek a csekkeknek, utalványoknak a beváltása, már jelezték, hogy óriási bevételkiesést fog ez a számukra jelenteni.
Azt látom tehát tulajdonképpen, hogy nem teljesen átgondolt ennek az egész módosításnak a véghezvitele. Azt érzem - de önök valószínűleg meg fogják ezt cáfolni -, hogy itt nem másról szólt a történet, mint arról, hogy a költségvetést jelentős pénzösszeghez juttassák, és kimondottan és elsősorban az áfanövekedésre gondoltam, amikor ezt a kategorikus véleményt megfogalmaztam.
A két fő kérdés tehát akkor az, hogy ténylegesen mi volt a cél ezzel a módosítással, azon túl, amit hallottam már, volt-e egyáltalán más vezérlőelv, másrészt történtek-e számítások, hogy ez a költségvetés tekintetében mennyi adóforint-növekedést jelent. Köszönöm.
ELNÖK: Van-e további kérdés? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor megkérem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, szíveskedjék ezekre a kérdésekre válaszolni.
Pölöskei Pálné (Pénzügyminisztérium) válaszai
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Minden elemző, mindenki azt állítja, hogy az az egyik fő probléma a magyar gazdaságban, hogy nagyon nagyok a munkaerőköltségre rakódó terhek. Valóban az volt tehát a cél, hogy a munkaerő költsége csökkenjen a vállalkozásoknál, és ezzel egy kis lélegzethez jutva megtartsanak munkahelyeket, netalán fejlesszenek - a fejlesztés nyilván csak később és lassabban következhet be -, mindenesetre ez volt a cél, és reméljük, hogy ebből valami meg is valósul.
A költségvetési hatást illetően - talán nem voltam elég világos a bevezetőmben - nullszaldós ez az átrendezés, tehát ebből többletbevétel nem keletkezik, mert annyi a tehercsökkentés az egyes területeken, amennyi az adóteher-növekedés más oldalon.
Az üdülési csekk és az étkezési utalvány kérdésére visszatérve: a Pénzügyminisztérium gazdaságpolitikai főosztálya készített egy elemzést erre vonatkozóan. Ez az elemzést azt állítja, hogy az üdülési csekkekből a szálláshelyekre fordított kiadások az összes, szálláshelyre, tehát üdülésre fordított kiadás 10 százalékát teszik ki, és azt is megállapították, hogy azoknál a családoknál, amelyek üdülési csekket vesznek igénybe, átlagosan 10 százalékkal több a belföldi üdülés aránya, mint másoknál. Ehhez hasonlóan az étkezési jegyek értéke a háztartások élelmiszer-fogyasztásában 10 százalékot tesz ki. Az a végkövetkeztetésük, hogy ilyen mértékben sem valószínű, hogy csökkenni fognak akár az üdülésre, akár az étkezésre fordított kiadások, amilyen súlyt ezek az utalványok képviselnek a fogyasztásban, annál is inkább, mert azért az, hogy ezeknek a juttatásoknak az 50 százaléka adóköteles lesz, még nem feltétlenül jelenti azt, sőt a számításaink szerint... (Zaj.)
ELNÖK: Bocsásson meg! Kérem szépen, hogy a háttérzajt próbáljuk mellőzni, jó? Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez tehát nem jelenti azt, hogy ezek a juttatások teljesen meg fognak szűnni. Köszönöm, ennyit akartam elmondani.
ELNÖK: Köszönöm.
Tisztelt Bizottság! Van-e megjegyzés? (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Valóban, részben én is elmondtam az érveimet a napirend kapcsán lefolytatott vitában. Annyit szeretnék most nagyon röviden elmondani, hogy nyilvánvaló, világos előttünk is, hogy változatlan formában elfogadni a parlament ezt a benyújtott törvénycsomagot nem fogja, hiszen a munkavállalók túlságosan soknak, a munkáltatók kevésnek tartották ennek a tartalmát. Ez a patthelyzet nem kismértékben járult hozzá ahhoz, hogy arra az elhatározásra jutott a miniszterelnök, hogy új megoldást kell keresni, az új miniszterelnöknek vagy az új kormánynak pedig nyilván lesz javaslata arra, hogy hogy lehet ezt a helyzetet megoldani, kezelni. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy ha a parlament elé kerül ez a törvényjavaslat, akkor a vitatott pontok akár mindegyikét vagy a beterjesztett törvényjavaslatok valamennyi részét lehet korrigálni, viszont ezzel nagyon sok időt nyerhetünk ahhoz képest, mint hogyha új törvényjavaslatként kerülne két-három vagy négy hét múlva a parlament elé. Emiatt azt javaslom, hogy a gazdasági helyzetre, a válságra való tekintettel találja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és támogassa az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Van-e további hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor, ha megengedik, képviselői minőségemben én is mondanék néhány szót.
Én a magam részéről azt gondolom, hogy az előttünk fekvő adótörvény-módosítások egészen biztosan nem elegendőek, ugyanakkor Tatai-Tóth képviselő úrral ellentétben úgy gondolom, hogy ezeket a törvényeket akár ebben a formában is el lehet fogadni. Ahhoz ugyanis, hogy egy, a gazdaságot ösztönző vagy - fogalmazzunk talán a mostani helyzetre tekintettel finomabban! - a gazdaság visszaesését fékező, jobban fékező adócsomagot el lehessen fogadni, magyarán egy olyat, amely nemcsak adóátrendezéssel, hanem érdemi adócsökkentéssel jár, ahhoz nincs más út, mint hogy kiadást kell csökkenteni. A konvergenciaprogramban felvázolt pályától eltérni negatív értelemben nem lehet, ez a magyar fizetőeszköz iránti amúgy sem töretlen bizalom azonnali felmondását jelentené, következésképpen ha az állam úgy gondolja, hogy kevesebb bevétellel kell megelégednie annak érdekében, hogy a gazdaság stabilitását erősítse, akkor kevesebb kiadást kell eszközölnie.
Kérdés, hogy a parlament és a társadalom kellően elszánt lesz-e egy ilyen módosításra. Ne legyenek illúzióink, a jelenlegi helyzetben, a költségvetés jelenlegi koordinátái között, én úgy gondolom, komoly, érdemi kiadáscsökkentést, olyat, amely távlatilag sem ártalmas az elképzelt fejlődési pályára, csak a szociális kiadások területén lehet megtenni, ez tehát nem lesz egy könnyű menet. Ahhoz, hogy egy ilyen törvényjavaslatot el lehessen fogadni, hogy el lehessen fogadni olyan törvényjavaslatokat, amelyek ebben az értelemben valóban radikálisan vagy nem radikálisan, de erőteljesen csökkentik az adóbevételeket és ezzel az adóterhelést, ahhoz egészen biztosan módosítani kell a költségvetést, hiszen a bevételi és a kiadási oldala is jelentősen változni fog, és egészen bizonyosan módosítani kell egy sor szaktörvényt, amelyekben azokat a juttatásokat garantáljuk, amelyeket megvonunk vagy csökkentünk annak érdekében, hogy adót lehessen csökkenteni. Én tehát azt gondolom, hogy az ehhez a törvényhez benyújtott módosító indítványokkal ezt a problémát nem lehet kezelni. Ez a törvény arra jó, hogy amennyit a költségvetés a kiadások és bevételek fennálló egyensúlyának megőrzése mellett könnyíteni lehet a gazdaság terhein, annyit könnyítsünk. Ha ennél többet akarunk könnyíteni - és az én véleményem szerint egyébként többet kellene -, akkor meg kell találni ennek a forrását, meg kell találni azt, hogy a kiadásokat hol lehet erőteljesen lefaragni, és ebben valamelyest konszenzusra kell jutnunk, mert hiszen látjuk, ahogy Tatai-Tóth képviselő úr is említette, hogy már ennek a törvényjavaslatnak a társadalmi elfogadtatása is meglehetős korlátokba ütközik.
Nem könnyű az új kormány feladata, nem lesz könnyű az új kormány feladata, én úgy gondolom, nem lesz könnyű ezt a feladatot megoldani, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy újabb feladat lesz a mostanihoz képest. És ha a következő kormány válláról annyi terhet le tudunk venni, hogy ezt a feladatot elvégezzük helyette, akkor, azt hiszem, helyesen cselekszünk. Köszönöm szépen.
Ha további hozzászólás nincsen, akkor... (Cseresnyés Péter: Egy mondatot, ha megenged, elnök úr!) Hogyne! Cseresnyés képviselő úr!
CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): Elnök úr, az ön hozzászólásához szeretnék kapcsolódni, tulajdonképpen nem akartam a vitát gerjeszteni, és azért nem szóltam másodszor hozzá. Szóval én azt hiszem, hogy nem csak a kiadáscsökkentés lenne a következő kormány feladata, és ez egy nagyon fontos dolog, mert nemcsak kiadási oldalon vannak problémák, hanem bevételi oldalon is. Nem feltétlenül csak az adózást és a lakosság megadóztatását értem ez alatt, hanem azt is, hogy egy gazdaságélénkítő program kellene. Ezzel egészíteném ki az ön által elmondottakat, és azért mondanám ezt el, mert kiadási oldalon lehet spórolni, csak annak valaki valószínűleg megissza a levét, az adót is lehet növelni, de annak a levét is megissza valaki, a gazdaságélénkítő programmal meg, hogyha az jól átgondolt, és jól fogják meg a dolog lényegét, az egész társadalom jól jár. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr, eben a kérdésben sajnos vitába kell szállnom önnel. Gazdaságélénkítésre belátható időn belül nem lesz lehetőség. Itt a kérdés most csak az, hogy a magyar gazdaság - tekintettel arra, hogy ki van szolgáltatva az egyébként szintén hanyatló exportpiacainak - 3, 4 vagy 5 százalékkal fog-e csökkenni. Ezt a csökkenést lehet mérsékelni. Élénkíteni ezt a gazdaságot ma reménytelen. Egy gazdaság élénkítése egyébként ráadásul egy aszimmetrikus dolog: ma élénkítem a gazdaságot, vagyis növelem a kiadásokat, valamilyen kiadásokat, annak érdekében, hogy a gazdaság felpörögjön, de nem fog ettől felpörögni, csak egy bizonyos időn túl. A kettő közötti időszakot valahogyan át kell hidalni. A kettő közötti időszakban nem engedhetem el a költségvetés hiányát... (Zaj.) ..., tehát a kettő közötti időszakban nem lehet elengedni a költségvetés hiányát. Tehát miközben az csak terminológiai vita kettőnk között, hogy a gazdaságot élénkítjük vagy a gazdaság visszaesését fékezzük, az egészen bizonyos, hogy a gazdaságot élénkítő vagy a gazdaság visszaesését fékező programok most jelentenek kiadást vagy bevételcsökkenést, ezzel szemben bevételnövekedést a legjobb esetben is csak 7-8 hónap múlva, de valószínű, hogy annál is később. Ezzel a nem kis dilemmával sajnos szembe kell nézni. Én boldog lennék, ha valaki elő tudna állni egy olyan recepttel, hogy miközben a német gazdaság előreláthatólag több mint 5 százalékkal fog hanyatlani ebben az évben, aközben a magyar gazdaság 10 százalékkal növekszik, de nem nagyon bízom abban, hogy ilyen recept létezik, hacsak valaki meg nem tudja jelölni, hogy az aranybányák és az olajkutak hol vannak Magyarországon.
(Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Én sem nagyon akartam hozzászólni. Azzal egészíteném ki azt, amit az elnök úr mondott, hogy az a baj, hogy ez a keresletösztönző gazdaságélénkítés volt az elmúlt 5-6 évben, vettük fel a hiteleket, pumpáltuk bele a gazdaságba, és amikor elértük az 1-2 százalékos gazdasági növekedést, az már egy élénkített gazdaságpolitikának az eredménye volt sajnos. Úgyhogy most ezek a lehetőségek - ebben kétségkívül van némi igaza az elnök úrnak - beszűkültek.
Ugyanakkor hadd hívjam fel a figyelmet két dologra! Amikor ezt az adótörvényt néztük, akkor szembetűnt a szociálpolitikai támogatás megnyirbálása. Kérdés, hogy ez a támogatás mit is jelent az ország költségvetésében, hogy pozitív vagy a negatív-e a szaldója. Mert valóban, egyrészről ott van, hogy a szociálpolitikai támogatást ki kell fizetni, de jelzem, mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy ha nem lenne szociálpolitikai támogatás, akkor fiatal családok nem költöznének új lakásba, az új lakásokon nem képződne nagyon jelentős áfa- és adóbevétel, ha nem épülnének új lakások, akkor akik ott dolgoznak, nem fizetnének adót, hanem munkanélküliek lennének, és az államnak kellene őket eltartani. Tehát nagyon kétséges, hogy mondjuk a szociálpolitikai támogatások megnyirbálása a költségvetés helyzetén javít vagy ront hosszabb távon, és kétségkívül igaz, hogy ebben az esetben nemcsak a költségvetés helyzete kérdéses, hanem akár a gazdasági növekedésre is, de az építőiparra nézve biztosan nagyon jelentős kihatással lesz, ha ebbe az irányba fogunk elmenni. Jobban meg fogják fontolni a családok, hogy érdemes-e belevágniuk abba, hogy új lakásba költözzenek, vagy pedig megpróbálnak használt lakást vásárolni, mert anyagilag az éri meg nekik inkább. Amikor Cseresnyés képviselőtársam beszélt, akkor ezekre, az ilyen jellegű gondolatokra hívta fel a figyelmet.
Ha egész Európában, de mondjuk Szlovákiában is szétnézünk, akkor az egyik legsikeresebb akciónak az tűnik ebben a pillanatban, hogy az alacsony köbcentis kocsikra kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosítanak. Szlovákiában egy nem túl bonyolult konstrukció keretében akár 2 ezer eurós kedvezményhez is hozzá lehet jutni, és ezzel a kedvezménnyel az egész szlovák autóiparon segítenek, ráadásul ha megnézzük, majdnem az derül ki, hogy a pénzüknél vannak, hiszen az adóbevételekben meg a munkabéreken, a munkabérekre rakódó terheken ez a pénz majdnem teljes egészében visszajön. Ilyen megoldásokra lenne szükség Magyarországon is. A gazdaságélénkítő programokban ezeket a lehetőségeket mindenképpen érdemes lenne végiggondolni, amit egyébként, mondom, Németországtól kezdve Románián keresztül Szlovákiáig mindenütt csinálnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tudnék én erre is mit mondani, képviselő úr, de úgy gondolom, nem kívánom a vitát tovább folytatni, ezt a vitát majd a parlamentben lefolytatjuk.
Válaszadásra megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Úgy érzékelem, hogy különösebb kérdés nem merült fel.
ELNÖK: Bocsánat, ez szabadon választott gyakorlat, nem kötelező.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben más nincs, akkor szavaznunk kell. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló T/9179. számon benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Ez tizenhárom igen. Aki nem? (Szavazás.) Hat nem. Akkor én nem szavaztam, és akkor 12 igen van... (Révész Máriusz: Lehetőség van arra, hogy a parlamentben...) Van, mert ha 13:6, akkor nincs egyharmad, tisztelettel jelzem. (Révész Máriusz: És az miért fontos?) Ha nem fontos, nem fontos. (Tatai-Tóth András: Gesztus! - Révész Máriusz: Köszönjük szépen!)
Köszönöm szépen a megjelenést.
Előadó állításáról szerintem a későbbiekben fogunk gondoskodni.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára alkalmasságáról történő határozathozatal. Minthogy a törvényjavaslatot Tóbiás József képviselőtársammal együtt nyújtottam be, és én képviselem az előterjesztőt, szeretném megkérni az alelnök urat, hogy addig ő vezesse a bizottság ülését. Mindenesetre köszöntöm a napirendi pont tárgyalásán a kormány képviseletében megjelent Szövényi Zsolt főosztályvezető urat. Akkor az alelnök úré a szó.
(Az elnöklést Zsigó Róbert, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkezdjük a napirendi pont tárgyalását, és megadom a szót Szabó Zoltán elnök úrnak mint előterjesztőnek. Köszönöm.
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat egy nagyon egyszerű, technikai módosítás, majdhogynem azt kell mondanom, hogy egy technikai hiba kijavítása. A legutóbbi, azt hiszem, talán a legutóbbi felsőoktatásitörvény-módosítás során lehetővé tettük azt, hogy a rektort ne csak két ízben lehessen rektori megbízatással ellátni, hanem amennyiben a szenátus legalább kétharmada erről igenlően határoz, akkor a rektor egy harmadik ciklust is kitölthessen. Tóbiás képviselőtársammal a magunk részéről úgy gondoltuk, hogy ez csak egy figyelmetlenség volt, hogy ha ezt a lehetőséget a rektorra kiterjesztettük, akkor a rektorhelyettesre, a dékánra és a főigazgatóra nem terjesztettük ki - a benyújtott törvénymódosítás ezt kívánja korrigálni.
Szeretném ugyanakkor jelezni, hogy hasonló problémákat jeleztek már felsővezetőkkel kapcsolatos rendelkezések kapcsán is. Ilyen például a 65 éves életkori határ, ahol megint csak a szenátus kétharmadának a javaslatára a már megkezdett ciklust 65 éves koron túl is kitöltheti a megválasztott és kinevezett felsővezető, legfeljebb azonban a 70. évéig. Ezt a hiányosságot a mi javaslatunk nem korrigálja, a Rektori Konferencia azonban azt kérte, és én úgy gondolom, hogy ennek nem lesz akadálya, hogy ha már ez a törvényjavaslat benn van, akkor ezt módosító indítvánnyal korrigáljuk. És hasonlóképpen a felsővezetőknek és egyébként általában a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá eső más gazdasági társaságokban viselt tisztségek betöltésére vonatkozó tilalmát is indokolt valamelyest oldani - megítélésem szerint ez is megtörténhet egy módosító indítvánnyal.
Azt kérem tehát a tisztelt bizottságtól, hogy a benyújtott törvényjavaslatot vegye tárgysorozatba, és a megfelelő időben az általános vita lezárása előtt egyéni módosító indítványokként vagy akár bizottsági módosító indítványokként ezeket, a Rektori Konferencia által kért és hasonló, a korábbi módosítás során, majdhogynem azt kell mondjam, figyelmetlenség miatt kimaradt módosításokat is vezessük át. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem Szövényi Zsolt főosztályvezető urat, hogy kívánja-e ismertetni a kormány álláspontját. Parancsoljon!
Dr. Szövényi Zsolt (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. SZÖVÉNYI ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Pusztán annyit szeretnék mondani, hogy támogatjuk az általános vitára való alkalmasságát. A Rektori Konferencia - elnök úrhoz hasonlóan mi is rendelkezünk az információval - támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Kérdezem, hogy van-e valakinek a napirendi ponthoz kérdése, hozzászólása. (Révész Máriusz jelzésére:) Révész Máriusz képviselő urat illeti a szó.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem gondolom, hogy egyféle rendszer van a világon, többféleképpen lehet működni. Van olyan ország, ahol egyszer lehet újraválasztani egy elnököt, van olyan ország, ahol nincs ilyen határ. Van olyan ország, ahol egyszer lehet újraválasztani egy polgármestert, van olyan ország, ahol nincs ilyen határ. Az a helyzet, hogy annak idején eldöntöttük a parlamentben, hogy fontosnak tartjuk, hogy a rektorokat egyszer lehessen újraválasztani, maximum két ciklust tölthessenek ki, és ezt általános érvényű szabályként kimondtuk. Sok érv szólt emellett - nem vitatom, hogy ez ellen is szólt érv. Most gyakorlatilag az történik, hogy hoztunk egy döntést, amelynek a megszokásához, hogy beépüljön a köztudatba, és hogy ne úgy működjön, mint mondjuk Venezuelában, ahol amikor Hugo Chavez úgy gondolja, gyorsan kiírja a népszavazást, hogy hadd válasszák meg őt harmadszor meg örökös élettartamra is, hanem hogy legyen mondjuk egy olyan bejáratott rendszere ennek, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ahol ez természetes, és senkinek a fejében nem fordul meg, hogy ez lehet másképp, idő kell. Most az történik, hogy először fogtuk magunkat, és felpuhítottuk a rendszert a rektoroknál, most tovább puhítjuk a rendszert, a 65 éves életkorra is hoztunk egy szabályt, most annak a felpuhításához is nekikezdünk. Ebbe az irányba is el lehet menni, de nekem kisebb-nagyobb kétségeim vannak az ügyben, hogy ezt érdemes-e megtenni, hogy érdemes-e - hogy mondjam? - ilyen hirtelen bizonyos rétegek nyomásának engedni. Nyilvánvaló, hogy a rektorok egy része is úgy gondolja, hogy csak kedvezőbb számára, ha három ciklusban is elláthatják ezt a feladatot valamilyen formában, a dékánok, a jelenlegi dékánok nagy része is ebben érdekelt, ugyanakkor az összrendszert tekintve lehet, illetve nem lehet, biztos, hogy nagyon komoly érvek szólnak amellett is, hogy miért újul meg gyorsabban és hatékonyabban mondjuk egy felsőoktatási intézmény, hogyha az életkori szabály is bennmarad, illetve hogyha ezeket a vezetői pozíciókat legfeljebb kétszer lehet betölteni.
Még az is lehet, hogy el tudnám fogadni, hogy ebbe az irányba módosítsuk ezt a törvényt, de szerintem ez egy sokkal nagyobb körültekintést és alaposabb végiggondolást igényel. Nem lehet szerintem mindig a pillanatnyi nyomásnak engedni az ilyen ügyekben, mert a saját magunk által teremtett rendszert verjük szét így rendszeresen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth Andrásé a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Onnan indulnék, ahol Révész Máriusz úr abbahagyta, hogy pillanatnyi nyomásoknak nem kellene engedni, ugyanakkor ez nem pillanatnyi nyomás. Amióta én képviselő vagyok - és ez most már egy elég hosszú időszakot ölel fel -, minden egyes felsőoktatásitörvény-módosítás alkalmával felmerült valamilyen gond, igény ezzel a szabályozással kapcsolatban. A legutóbbi törvénymódosításkor azzal hárítottuk el, amit most a képviselő úr itt mondott, hogy átfogóan kell megnézni az egészet, tehát nem lehet, hogy itt belepiszkálunk egy kicsit, ott belepiszkálunk egy kicsit, hanem ezt az egész életkori dolgot meg a ciklusszámot meg kell vizsgálni. Egyébként ez nem új szabály, nem most döntöttük el; emberemlékezet óta így van, a régi időkben is úgy ment, hogy véletlenül se maradjon ki egyik kar se a rektorságból, szépen körbementek a feladatok, mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott volt.
Ugyanakkor megváltozott a világ. Amiben változtatást hoztunk az egyetemek működése, az egyetemek összevonása, integrációja területén, az éppen a Fidesz-kormány alatt a mi támogatásunkkal is megszületett, az egyetemi méreteket megnövelő döntések voltak, és azt be kell látni, hogy a fő veszély ma nem az, hogy ezeknek a hatalmas intézményeknek a vezetője két cikluson vagy három cikluson keresztül végzi-e a rektori vagy bármilyen vezetői feladatát, a fő veszély az, hogy ezeknek a hatalmas szervezeteknek a vezetésére nem alakul ki egy olyan vezetői garnitúra, amely képes kezelni a rábízott hatalmas vagyontömeget, amely vagyontömeg felhasználásának a szabadságát éppen az elmúlt döntésünkkel növeltük meg. Tehát olyan hatásköröket és olyan feladatokat ruháztunk rá a törvény erejénél fogva a felsőoktatási intézményekre, amely feladatok indokolttá teszik azt, hogy jobban professzionálódjon az egyetemek vezetése: magyarul ne az legyen a döntő érv, hogy két ciklust már letöltött, és akkor majd valamilyen formában, tanácsadóként majd beleszól az intézmény vezetésébe. Ha véletlenül ezeknek a hatalmas intézményeknek sikerül kitermelniük, kinevelniük egy olyan vezetőt, akit el tudnak fogadni, és aki hatékonyan, eredményesen, teljesítményt nyújtva tudja a feladatát végezni, akkor ne a ciklusszám legyen a meghatározó, hanem az alkalmasság. És ha valamivel kapcsolatban én még gondolom azon, hogy módosító javaslatot adjak be ehhez a törvényhez, az inkább a további megszorítások csökkentése, hiszen ha valaki 40 éves korában rektor lesz, és jól vezeti azt a hatalmas intézményt, akkor nem látom okát, hogy csak három ciklusra legyen kiterjesztve a megbízása. Ha megtanulja, csinálja, jól működik az intézmény, akkor hadd végezze ezt a feladatot akár hosszabb távon is!
Még egyszer hangsúlyozom: én abba az irányba mozdítanám el a rendszert, hogy alaposabban kell vizsgálni a felkészültséget, az alkalmasságot és a teljesítményt, aszerint kapjanak megbízatást a vezetők a következő ciklusokra, és ne formális, ne törvényben, bürokratikusan rögzített szabályok legyenek. A beterjesztett törvénymódosítás általános vitára való alkalmasságát támogatom tehát, azzal a megkötéssel, illetve kiegészítéssel, amiről az előterjesztő is beszélt, hogy módosító indítványokat kell hozzá beadni. Az irányát tehát jónak látom, csak nem tartom elegendőnek, vagyis további változtatásokat tartok szükségesnek, hogy az új helyzetnek megfelelő menedzsmentje alakulhasson ki az egyetemeknek, főiskoláknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László jelzésére:) Ha jól láttam, Pósán képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás a felsőoktatás magasabb vezetői megbízatásait tekintve kielégítő és rendben lévő. Amennyiben az lenne a cél, amit Tatai-Tóth képviselő úr úgy fogalmazott meg, hogy professzionális vezetése legyen az intézményeknek, ennek is van egy megoldása: az angolszász egyetemi rendszerben külön van választva a két dolog, van az egyetemeknek elnöke, meg van egy külön, a tudományos és oktatási ügyekért felelős rektora. Ez is lehet, de ez a felsőoktatási törvény más passzusaira vonatkozik, akkor azt kellene megváltoztatni. Jelen esetben ugyanis egy olyan módosítással, amely az időbeli korlátokat felpuhítja, megszünteti, parttalanná teszi, a következőket érnénk el: a legtöbb egyetem többkarú egyetem, az egyes karok nagysága, oktatói létszáma, hallgatói létszáma - és így tovább - nagyon aránytalan, ugyanakkor viszont a szenátusi összetétel szabályai többé-kevésbé leképezik ezen aránytalanságokat, ha tetszik, ha nem. Magyarán tartósan arra lehetne kárhoztatni jó néhány kart, hogy néhány erősebb kar dominanciájának legyenek alávetve.
A jelenlegi szabályozás szerint ennek az esélye jóval csekélyebb. Én nem azt mondom, hogy a mostani ezt száz százalékosan kizárja, de amennyiben annak a szabályozásnak az irányába menne el az Országgyűlés, hogy feloldja a magasabb vezetői megbízatásoknak a jelenleg meglévő időbeli kereteit, akkor, azt gondolom, a lehető legrosszabbat tennénk, akkor nagyon aránytalanná válna akár a belső forrásmegosztás, a belső költségvetések kialakításától kezdve nagyon-nagyon sok minden. Ez egyszerűen abból adódik - a téma többször előjött már az oktatási bizottság ülésén -, hogy például vannak olyan természetű képzések, amelyek a gazdaságosság szempontjából egész egyszerűen értelmezhetetlenek, mert nem gazdaságosak, ugyanakkor az egyéb logikából következő szükségességüket meg nem vitatja senki. Tessék arra gondolni, hogy az ELTÉ-n hány olyan kis szak van, mondjuk a kínai nyelv vagy éppen az arab nyelv oktatása, az egyiptológia - az ördög tudja, mi mindent lehetne még felsorolni -, amire nem biztos, hogy egy más irányítottságú felső vezetés automatikusan azt mondja, hogy ez tényleg fontos.
Én tehát azt gondolom, nem elvitatva természetesen a beterjesztők jó szándékát, hogy szerintem ezt a módosítást most egész egyszerűen felesleges megcselekedni. A felsőoktatás a jelenlegi törvényi keretek között is működik. A felsőoktatás legnagyobb problémája nem ez, hanem sokkal inkább az, hogy most is komoly százmilliókat vonnak el az egyes intézményektől, és nem is egyenletes és arányos formában - az elosztás mikéntjének a dolgát már nem is akarom idehozni. Én tehát azt hiszem, hogy nem ezzel tudjuk rendbe tenni a felsőoktatás dolgát, hogy most egy passzust, egy paragrafust megváltoztatunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, jelentkezett-e még valaki... (Révész Máriusz jelzésére:) Révész Máriusz képviselő úr, parancsoljon!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Másodszorra nagyon rövid leszek. Tatai-Tóth képviselőtársamnak mondom, hogy a felsőoktatási intézményeknél szerintem hihetetlenül fontos az innovatív képesség, a megújulási képesség. Én pontosan attól félek, hogy az ilyen élethosszig tartó kinevezésekkel, amiről Tatai-Tóth képviselőtársam beszélt, ezt a képességet... (Tatai-Tóth András: Nem a rektornak kell megújulnia, hanem az egyetemnek!) - a rektornak is meg kell újulnia -, tehát ezt a képességét a felsőoktatási intézményeknek ezzel jelentősen rontani fogjuk. Ezért én személyesen nem tudom támogatni ezt az előterjesztést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy hozzá kíván-e még szólni valaki. (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr szintén egy rövidet. Parancsoljon!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Igen, egyetlenegy kiegészítést szeretnék csak tenni. A magyar felsőoktatás mindegyik intézmények úgy működik alapvetően jelenleg, hogy a volt rektor mint prorektor ugyanúgy részt vesz az egyetem vezetésében most is, ha úgy tetszik, a rektor helyetteseként, következésképpen a folytonosság ugyanúgy jelen van. És azt elvitatni... (Tatai-Tóth András: Amikor nem volt itt, erről is beszéltünk.) Akkor csak szeretném megerősíteni képviselő úr, hogy akkor ezek szerint egy nyelvet beszélünk, úgyhogy akkor teljesen felesleges de jure a ciklusok meghosszabbításában gondolkodni, mert ez a fajta vezetési helyzet jelenleg is megoldott, csak az aláírási jog éppen egy másik személynél csapódik le, ez kétségtelen. És utána, ha annak a személynek lejár mondjuk akár a kétszeri megbízatása, akkor ő lesz prorektor. Ez sokkal kiegyensúlyozottabb szisztémát teremt, mint az a verzió, hogy valaki valóban nyugdíjas koráig rektorkodjon, ami egyébként ellentmond annak a törvényi előírásnak, amely arról szól, hogy a rektort a professzori körből kell kiválasztani, mert onnantól kezdve nem fog tudni tudományos tevékenységgel foglalkozni. Ez egyébként azért a jelenlegi rektorokon is látszik, és nagyon sok közülük vissza is akar menni a maga szakterületére - ott van baj, amikor valaki nem akar visszamenni, mert az, azt gondolom, az egyetemi vezetés szempontjából is okot adhat némi egyéb aggályokra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy van-e még valaki, aki véleményt, kérdést kíván feltenni. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.
Viszontválaszra megadom a szót Szabó elnök úrnak mint előterjesztőnek
Dr. Szabó Zoltán (MSZP) reflexiói
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt Pósán képviselő úrnak azt szeretném mondani, és azt szeretném leszögezni, deklarálni, hogy a törvényjavaslat célja nem az, hogy generálisan rendbe tegye a felsőoktatás helyzetét, és nem gondoljuk, hogy már csak ezt az egy szabályt kellett módosítani ahhoz, hogy a felsőoktatás maga legyen a Kánaán. A törvényjavaslatnak nem ez volt a célja. (Dr. Pósán László: Akkor megnyugodtam!)
Révész képviselő úr azt mondja, hogy vannak bejáratott gyakorlatok, mint például az Egyesült Államokban, hogy egy elnököt csak kétszer lehet elnökké választani. Szeretném jelezni a képviselő úrnak, hogy ez a szabály az Egyesült Államokban egy 1945-ös alkotmánykiegészítés óta van érvényben, azt megelőzően akárhányszor lehetett valaki elnök; más kérdés, hogy Roosevelt elnökig senki nem akart vagy nem tudott kettőnél többször elnökké válni. Magyarországon az, hogy egy rektor csak kétszer lehet rektor, egy ennél jóval régebbi időszakból fennmaradt gyakorlat, nem tudom, hogy törvényi előírás volt-e vagy sem, mindenesetre a gyakorlat ez volt, úgyhogy azon az alapon, hogy egy frissen kialakított gyakorlatot ide-oda rángatnánk most, nem lehet bírálni a javaslatot.
Ráadásul azt, hogy a rektor hányszor lehet rektor, már az előző évi módosításban elrendeztük. A jelenlegi javaslat csak arról szól, hogy ha a rektornak megengedjük, akkor nem indokolt, hogy a rektorhelyettestől és a dékántól megtagadjuk ugyanezt a lehetőséget. Lehet természetesen azt mondani, hogy az a módosítás, amely egynél többször megengedte, hogy a rektor megbízatását meg lehessen hosszabbítani, nem volt jó, de akkor be kell nyújtani egy olyan törvényjavaslatot, amely arról szól, hogy csináljuk vissza. Ilyen törvényjavaslat tudomásom szerint pillanatnyilag nem fekszik a tisztelt Ház előtt, az a szabályozási diszkrepancia, amely a rektornak megengedi, a rektorhelyettesnek meg nem, tényleg indokolatlan, és nem célszerű fenntartani... (Dr. Pósán László: Akkor az életkor illetően is változtassuk meg!)
ELNÖK: Kérem, hallgassuk meg egymás!
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) előterjesztő: Képviselő úr, ha bent lett volna akkor, amikor az előterjesztésemet elmondtam, akkor tudná, hogy én javasoltam arra nézve bizottsági módosító indítványt, hogy a már korábban megengedett enyhítést életkor ügyében is terjesszük ki ugyanezekre a felső vezetőkre.
Pósán képviselő úr azt is mondja, hogy kielégítő a jelenlegi szabályozás. Akkor rendben van, akkor ő majd nem szavazza meg ezt a dolgot. De hogy ezáltal válik lehetővé néhány erősebb kar dominanciája, az, képviselő úr, viccbe illő kijelentés. Hiszen attól, hogy néhány erősebb kar domináns helyzetbe tudja verekedni magát... Akkor nem ugyanazt a rektort, de ugyanarról a karról vagy ugyanazokról a karokról való rektort fog egyszerű többséggel megválasztani, míg ezzel szemben ahhoz, hogy a jelenlegi rektor két ciklus után egy harmadikat is megkezdhessen, ahhoz a szenátus kétharmadának a többsége kell. Tehát ha valami védi az oligarchia dominanciájától az egyetemet, akkor az a kétharmados szabály. Ha a néhány erősebb kar dominanciára tör, azt sokkal egyszerűbben megteheti azzal, hogy feles szabállyal mindig csak annak a két vagy három karnak a köréből választ rektort (Dr. Pósán László: Ez tévedés!), mint azzal, hogy a szenátus kétharmadával kell meghosszabbítaniuk az egyikük helyét... (Dr. Pósán László: Ez tévedés!) Úgy emlékeztem, hogy én kaptam szót, de mindegy!
Ami Tatai-Tóth képviselő úr javaslatát illeti, hogy alaposabban meg kell vizsgálni az alkalmasságot és a teljesítményt, ezzel én tulajdonképpen akár egyet is érthetnék, csak az a helyzet, hogy az egyetem vezetésében és általában a felsővezetői megbízatásokban, mint ahogy minden megbízatásnál, vitatkozik egymással a demokratikus és a meditokratikus elv, vagyis hogy az legyen-e a vezető, akiben a többség megbízik, vagy az legyen a vezető, aki azt kiérdemli. Ez a kettő nem mindig esik egybe, képviselő úr, ez a helyzet, és a törvényjavaslat korábban is meg most is a demokratikus elv mellé teszi le a voksot. Ha ezt a demokratikus elvet törvényi szinten úgy tudjuk befolyásolni, hogy az arra érdemesebb és alkalmasabb személy kapja meg a megbízatást, tehát bizonyos előfeltételeket szigorítunk vagy tudom is én miket mondunk, akkor én ebben készséggel partner vagyok. De hogy a szenátus végül is kit választ meg az egyetem rektorává, azt az ilyen törvényi korlátozásokon túl, azt hiszem, nem nagyon tudjuk befolyásolni, ez az egyetem szenátusának a joga, és én a magam részéről azt hiszem, helyes is, hogy ez a jog őket megilleti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, a bizottság döntési helyzetben van. Éppen ezért tisztelettel kérdezem a bizottságot, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló javaslatot tárgysorozatba veszi-e és általános vitára alkalmasnak tartja-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Tizenhárom igen. Van-e valaki ellene? (Szavazás.) Nyolc. Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Erre nem volt lehetőség, mert nincs több képviselő. Köszönöm szépen.
Ezennel visszaadom az ülés vezetését Szabó Zoltán elnök úrnak.
(Az ülés vezetését dr. Szabó Zoltán, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Csak az egyebek van hátra. Nem tudom, van-e valakinek bejelentenivalója, kérdése. (Senki nem jelentkezik.) A jövő heti bizottsági ülésről még nem nagyon tudunk semmit, csak csütörtök után tudjuk ezt meghatározni, ez az időszak nem kedvez a hosszú távú tervezésnek a programok és a napirendek tekintetében. Ha senkinek nincs bejelentése, akkor köszönöm a részvételt, és a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 5 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Zsigó Róbert
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese