OTB-16/2009.
(OTB-83/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2009. szeptember 14-én, hétfőn, 11 óra 34 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló H/9965. számú határozati javaslat (Általános vita) *
Rauh Edit (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Rauh Edit (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
További kérdések, válaszok *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/10508. számú törvényjavaslat *
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése *
Dr. Szüdi János (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról *
Egyebek *
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló T/9868. számú törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági módosító indítványok megvitatása *
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Dr. Kolber István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Kuzma László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Tatai-Tóth András (MSZP) távollétében Szabó Gyulának (MSZP)
Tóth Ferenc (Fidesz) távollétében dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ)
Rauh Edit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Szüdi János szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Szivi József osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 34 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Köszöntöm a bizottság jelen lévő tagjait, meghívottainkat, vendégeinket, mindenkit, aki kíváncsi a munkánkra. A bizottság szeptember 14-ei ülését megnyitom. Tisztelettel köszöntök mindenkit a nyári szünet után, az új - mi ez? Tanév? Nem tanév. Mi ez? Nem tudom. (Közbeszólások: Ülésszak! - Derültség.) - ülésszak kezdetén. Az aláírt jelenléti ív szerint a bizottság határozatképes, így tehát nincs akadálya annak, hogy megkezdjük a munkát.
Tisztelt Bizottság! A napirendre tett javaslatomat a meghívóval együtt kézhez kapták. Kérdezem, hogy van-e ehhez valakinek módosító indítványa. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, akkor én annyit bejelentenék, hogy az egyebek között, némileg szokatlan módon, egy benyújtott törvényjavaslathoz a mi ülésezési szünetünk után született foglalkoztatási bizottsági módosító indítványt kell majd megtárgyalnunk, ezért kérem, hogy az egyebeknél még senki ne ugorjon fel, és távozzék. Akkor tehát nincs módosító indítvány.
Akkor a kiküldöttek szerint teszem fel a napirendet szavazásra. Kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a napirendet a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) A bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta.
A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló H/9965. számú határozati javaslat (Általános vita)
Tisztelt Bizottság! Soron következik tehát a nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló határozati javaslat általános vitája. A javaslatot H/9965. számon kapták kézhez. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásához a kormány képviseletében megjelent szakértőket. Át is adom nekik a szót, tessék parancsolni!
Rauh Edit (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. A vita előtt röviden szeretnék beszélni az ifjúsági stratégia keletkezésének a körülményeiről, szeretném önöket tájékoztatni arról a társadalmi vitáról, amelyet ebben az ügyben lefolytattunk, és nagyon röviden ismertetném a hosszú távú stratégia célrendszerét.
2007-ben az Országgyűlés határozatban kérte fel a kormányt, hogy 2008. december 31-éig dolgozzon ki egy hosszú távú nemzeti ifjúsági stratégiát, egy olyan fejlesztési dokumentumot, amely egyértelmű irányt ad az államnak, az ifjúság szereplőinek a korosztállyal kapcsolatos intézkedésekről kiszámítható, tervezhető tevékenységek megszervezéséhez. Tette ezt az Országgyűlés azért, hisz abban az időben tárgyalta az ifjúságról szóló jelentést, és az ifjúságra vonatkozó társadalmi mutatók újra előtérbe helyezték egy hosszú távú stratégia szükségességét. Ezt a munkát elkezdtük, és a jelen előterjesztés ezt tartalmazza.
Az előterjesztés magában foglalja, hogy kétéves intézkedési tervek alapján kell hogy megvalósuljon az ifjúsági stratégia, továbbá az országgyűlési határozattervezet rendezi, összhangot teremt a nagymintás ifjúságkutatások és a beszámolási kötelezettségek között, így amennyiben ezt a parlament elfogadja, akkor összhangba kerülnek az ifjúságról szóló jelentések, illetve az elvégzendő nagymintás kutatások.
A nemzeti ifjúsági stratégia egy keret, amely kormányokon átível, mindenki által vállalható, hosszú távú célokat fogalmaz meg - amelyekről később még röviden szeretnék beszélni -, és igazából meghagyja a mindenkori kormányoknak a lehetőséget arra, hogy a kétéves cselekvési programjukban meghatározzák a prioritásokat.
Ezt a parlamenti döntést megerősítette az Európai Bizottság 2009. április 27-ei döntése, amelynek alapján elfogadta azt, hogy az ifjúságpolitika területén egy új közösségi stratégiát kell létrehozni. Ha megnézzük az európai uniós országokban lévő, fiatalokra vonatkozó társadalmi mutatókat és egyáltalán a társadalomra vonatkozó trendeket, akkor láthatjuk, hogy ugyanazok vagy hasonlóak, csak mértékükben térnek el a magyar helyzettől.
A nemzeti ifjúsági stratégia megalkotására egy 17 tagú munkacsoportot kértünk fel. A 17 szakértő között szerepelt mindenki, aki a rendszerváltás óta ezen a területen akár szakértőként, akár szakmapolitikusként részt vett. Társadalmilag elismert szakemberekről van szó, akiknek a munkáját ez alkalommal is szeretném megköszönni.
Nagyon fontosnak tartottuk a széles körű társadalmi vitát, éppen ezért amikor az első változat elkerült, rögtön felkerült a minisztérium honlapjára, de 2008. április 22-e és 28-a között körülbelül háromszáz résztvevővel regionálisan társadalmi vitát szerveztünk, és ebben az időben a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat honlapján is volt lehetőség észrevételeket tenni. Ide hatszáz észrevétel, hozzászólás érkezett.
A társadalmi vitát követően a szakértői kör megvizsgálta, hogy melyek a befogadható javaslatok, és ennek megfelelően átalakította a stratégiatervezetet. Ezt követte egy nagyon intenzív további egyeztetés, különös tekintettel a parlamenti politikai pártok ifjúsági szervezeteire, akik egyébként írásban is támogatást adtak a stratégia parlamenthez történő benyújtásához. Egyeztettünk a történelmi egyházak ifjúsági képviselőivel, önkormányzati szövetségekkel, jelentősebb civil ifjúsági ernyőszervezetekkel. Külön egyeztetést folytattunk a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogrammal és olyan szakmai szövetségekkel, amelyek ifjúságkutatói, ifjúságszakértői tevékenységet végeznek.
A stratégia egyik legfontosabb kihívása, hogy egyfajta paradigmaváltásnak kellene megtörténnie, és az ifjúságra nem problémaként, hanem erőforrásként kellene tekintenie a társadalomnak és a politikai döntéshozóknak is. Ez az egyik legnagyobb kihívás. A másik, hogy az ifjúság ügyeire próbáljunk meg mainstream módon egy olyan ágazatközeli megközelítéssel tekinteni, és erősíteni az itt születő döntéseket, amelyeket figyelembe veszik minden esetben a fiatalokra háruló feladatokat, illetve az ő érdekeiket. Tehát az átfogó céloknál kiemelném az erőforrásként történő kezelést és az ifjúság társadalmi integrációjának az elősegítését.
A stratégia természetesen tovább bontotta a célrendszerét specifikus célokra. Ilyen például az ifjúsági korosztályok és a közösségek érvényesülésének az elősegítése, amihez természetesen versenyképes tudás biztosítására van szükség, az önálló élethez szükséges kompetenciák fejlesztésére, a kulturális fogyasztás és a kultúrában való részvétel színvonalának a javítására, a területi különbségek csökkentésére, az infokommunikációs ellátottság javítására, az interkulturális környezetben való helytállás, együttműködés segítésére, az ifjúsági korosztályok társadalmi és egyéni felelősségének, tudatosságának fejlesztésére, integrációjának elősegítésére és a közösségek építésére.
A specifikus célok között szerepel az ifjúsági szakma és az ifjúsági civil szervezetek munkájának az elősegítése, továbbá a sikeres társadalmi integrációhoz szükséges környezet fejlesztése, itt kiemelném a gyermekvállaláshoz szükséges társadalmi, gazdasági, mentális feltételek erősítését, a családi környezet támogatását, a fiatalok munkavállalásának és önálló egzisztenciateremtésének elősegítését, a kirekesztés és a marginalizáció esélyeinek a csökkentését és a társadalmi mobilitás lehetőségeinek a bővítését.
Az egész stratégiát horizontális célok szövik át. Ilyen az esélyegyenlőség elősegítése, a magyarság és az európaiság megélése és a fenntartható fejlődés, az élhető környezet biztosítása.
Összefoglalva tehát a stratégia megfogalmazza a célokat, a célokhoz vezető utat azonban meghagyja, hogy a kormányok jelöljék ki a kétéves intézkedéscsomagokban. Értékeket képvisel, mint például a család, a szolidaritás, a szociális biztonság, az egészséges környezet. Ugyanakkor a stratégia ideológiamentesen készült, tehát nem tükrözi a politikai pártok eltérő társadalomfilozófiai megközelítését.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani a stratégiáról, és várom az önök kérdéseit. R remélem, hogy az előző bizottságokhoz hasonlóan támogatást nyer a stratégia, és általános vitára tartják önök. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! A vitát megnyitom. Talán ne vesződjünk külön a kérdésekkel, külön a hozzászólásokkal, hanem kinek milyen mondandója van, azzal rukkoljon elő! (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az az érzésem, hogy ennek a nagy ívű, fantasztikus stratégiának az apropóján feleslegesen raboljuk egymás idejét. Több ilyen nagy ívű stratégia is volt már a bizottság előtt meg a parlament előtt is - "Legyen jobb a gyerekeknek!" -, meg volt romaintegrációs, szintén évtizedeket felölelő nagy stratégia. Ez is két évtizedes, hosszú távú stratégia kíván lenni. A korábbiakból sem lehet érzékelni az égvilágon semmit, és most sincsen garancia, hogy ebből bármit lehetne érzékelni. Sokkal inkább az az ember érzése, hogy íróasztal mellett időtöltésnek, szórakozásnak, én nem tudom, hogy milyen apropóból, de valakik leültek, csináltak egy ilyet, de se füle, se farka nincsen, hiszen rövid távra sem képes előregondolkodni a kormányzat, nemhogy ilyen hosszú távra.
De hogyha ennél egy kicsit közelebbről megkapirgáljuk a kérdéskört, akkor az látszik, hogy minden olyan szép és magasztos eszmével, amely elhangzott most itt a szóbeli kiegészítés során is, ellentétes intézkedések történtek vagy éppen történnek akár mondjuk a jövő évi költségvetés kapcsán is. Tehát nem is igazán értem, hogy az ördögről beszélünk. Tényleg azt mondom, hogy feleslegesen raboljuk egymás idejét. Ez egy olcsó trükk, amivel már többször találkozhattunk, hogy ha valamit nem tudnak megoldani, akkor nagy ívű koncepciókat kezdenek kitalálni hozzá. Őszintén sajnálom, hogy egy minisztériumban ezzel töltik az időt, nem pedig az érdemi munkára koncentrálnak.
Nem érdemes foglalkozni vele, ez a rövid véleményem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Már éppen szólni akartam, hogy talán ha a tárgyra térne, mert a kormány ekézése, ami az ellenzéki képviselőnek úgyszólván munkaköri leírásába tartozó kötelessége, helyénvaló, a köztisztviselők sértegetése már valószínűleg kevésbé az. Most itt konkrétan egy nemzeti ifjúsági stratégiáról beszélünk, amivel lehet egyetérteni, vagy amit lehet támadni, de azzal, hogy különböző dehonesztáló kijelentéseket teszünk, és utána hagyjuk az egészet úgy, ahogy van, s nem mondunk róla egy árva hangot sem, ezzel talán nem biztos, hogy előbbre jutunk.
(Botka Lajosné jelzésére:) Botkáné képviselő asszonyé a szó.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Akár egyet is érthetnék azzal a bevezető gondolattal, hogy számot is vehetnénk, milyen területen készültek stratégiai dokumentumok, és azt gondolom, hogy itt a műfajnak és a szakmaiságnak az együttállásáról van szó. Egy stratégiaalkotás mindig feltételezi a szakszerű, tudományos igénnyel feltárt helyzetelemzést és az ebből következő célmeghatározást, ahol már különböző érdekcsoportok, különböző szereplők azonos olvasatból különböző prioritásokat fogalmazhatnak meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a stratégiaalkotásnak van egy demokratikus és szakmai igényből fakadó műfaja, ez pedig az az igény, hogy minél többen vegyenek részt a dokumentum elkészítésében. Aztán ha elkészül a stratégia, akkor az a kérdés, hogy vajon papírfiók terméke vagy tényleg egy iránytű-e azok kezében, akik a végrehajtásnál sokszor kínlódnak azzal a gondolattal, hogy merre és hova, milyen eszközökkel és mennyiért, és milyen időközönként.
Én ennek a stratégiának azért azt az egyediségét mindenképpen szeretném megemlíteni, ami az írásos dokumentum legalsó sorában van: "Budapest, 2009". Ez egy olyan stratégia, amely egy négyéves parlamenti ciklus választási évet megelőző időszakában kerül a parlament elé, ezért tehát én őszintén szólva abban is reménykedtem, hogy a képviselő úr azt fogja mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a tudományos kutatóknak, köszönöm a minisztérium szakembereinek, köszönöm annak a több száz, véleményt formáló ifjúsági szakembernek, vagy csak egyszerűen azoknak, akiknek, úgy érzik, közük van az ifjúság jövőjét illetően, mert elkészítettek egy olyan anyagot, amely után a mindenkori kormány - mi természetesen egy kicsit másképpen gondoljuk, úgy gondoljuk, hogy majd 2010 után is a mi felelősségünkre - a megvalósítás konkrét döntéseit meghozhatja. Készen van egy anyag, amely egyébként lehet akár egy választási programcsomag része is.
Úgyhogy én természetesen nem csupán ezen politikai megfontolásokból, hanem az anyag szakmai igényességére, a kutatási eredmények objektivitására utalok, talán még a trendvizsgálat is elhangzott, hiszen elhangozhat, hiszen itt nem egy statikus állapotról van szó; egy rendkívül mobil, változó társadalmi környezetben pontosan az az a korosztály, amelynek minden egyes életszegmense, akár a tanulás, akár a munkavállalás, akár csupán ha arra gondolok, hogy a gyermekvállalással vagy a házasságkötéssel kapcsolatos kulturális váltás, amivel kapcsolatban zárójelben megjegyzem, nem jegyzőkönyvben, hogy én azon szerencsés anyósok közé tartozom, akiknek a fiai nem a trendnek megfelelő módszert választották, vagyis hogy megházasodtak elég fiatalon. Viccet félretéve tehát nagyon sok olyan változás történik ebben a korosztályban, ahol a trendvizsgálat is rendkívül izgalmas.
Szíven ütött az a felismerés, vagy - hogy mondjam csak? - az az egyébként sejtett, de talán ilyen módon nem egészen objektív ismeret, hogy bizony az esélyegyenlőség akár geográfiai, tehát akár Magyarországon, akár a földrajzi helyzet, akár a településtípus, akár a családi háttér okán nagyon-nagyon sok tennivalót jelent még. Magyarul ne az határozza meg egy fiatal helyzetét, hogy hova hozza a gólya - és erről már sokat beszéltünk. Úgy tűnik, hogy a rendszerváltás húsz éve nem tudta ezt a problémát megoldani.
Nagyon-nagyon sok területét idézhetném ennek az anyagnak. Mindenképpen szeretném önöket arra kérni, hogy használjuk ezt egy közös dokumentumként. Erre lehet jobbnál jobb kormányzati programokat, versenyezzünk abban, hogy ki csinál jobbat, ki lesz eredményesebb! Annak meg különösen örülök - és ezt most mint képviselő mondom -, hogy összhangba hoztuk... Sokszor szenvedünk a kötelező beszámoltatási és beszámolói műfaj és a hozzárendelt, egyébként hosszabb távú vagy középtávú program megvalósításáról szóló tájékoztatás között. Tehát ezt parlamenti munkastílus és munkamódszer szempontjából is üdvözlendőnek tartom.
Tisztelt Bizottság! Általános vitára alkalmasnak tartom a dokumentumot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr kért szót.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Valóban úgy van, ahogy Pósán képviselőtársam mondta, hogy 15-20-25 éves stratégiákat gyönyörűeket tudunk alkotni, és valóban, hogyha megnézzük ezeknek a stratégiáknak vagy konkrétan ennek a stratégiának a kitűzött céljait is, akkor azt látjuk, hogy ezekben a célokban többé-kevésbé egyetértünk, szimpatikus célok vannak megfogalmazva.
Többet is ki lehet emelni, mondjuk emeljük ki azt - itt is el tetszett mondani -, hogy ösztönözzük a gyermekvállalást, mert az egy fontos célkitűzés. 1,35 a termékenységi ráta Magyarországon, ami körülbelül azt jelenti, hogy mondjuk egyharmaddal kevesebb gyerek születik, mint amennyinek kellene, ahhoz, hogy a társadalom reprodukálni tudja önmagát. Ez az a cél, amellyel így, papíron mindannyian egyetértünk, elfogadjuk a stratégiában. De, könyörgöm, éppen most építjük el a gyest, a gyedet, most szüntetjük meg a szociálpolitikai kedvezményt. Ez az, amivel mondjuk ösztönözni akarjuk a fiatalokat, hogy vállaljanak gyereket?
Pósán képviselő úr arról beszélt, hogy nem azt kell megmondani, hogy húsz év múlva mi legyen, hanem hogy a következő évben milyen konkrét lépések fognak történni. Egy olyan stratégia, amelyben azt mondjuk, hogy húsz év múlva majd ezeket a szép célokat szeretnénk megvalósítani az esélyegyenlőségen, a iskolai nevelés megerősítésén és sok mindenen keresztül, ez jó-jó, de ha a következő évben éppen ellentétes irányba megyünk, vagy ha az elmúlt három évben ellentétes irányba megyünk, akkor joggal vetődik fel a kérdést.
Szerintem itt most nem az a kérdés, hogy 15 vagy húsz év múlva mi lesz, hanem az a kérdés, hogy jövőre mi lesz, meg 2011-ben és 2012-ben mi lesz. Egy ilyen stratégia azt a célt kellene hogy szolgálja, hogy iránytűként funkcionáljon, és mutassa, hogy milyen irányba szeretnénk menni. Az irány, amely a stratégiában benne van, az jó számos esetben, tehát sok pozitív célkitűzés van benne, amivel egyet is értünk. Ami miatt nem tudjuk elfogadni, az pedig az, hogy amikor ezt a mindennapok törvénykezési gyakorlatára, a költségvetésre lefordítjuk, akkor látjuk, hogy nem abba az irányba megyünk, hanem pontosan az ellentétes irányba.
Nem azt kell megmondani, hogy 15 év múlva mi lesz, hanem azt kellene megmondani, hogy jövőre mitől lesz jobb az ifjúságnak, mitől fognak többen dolgozni, mitől fognak többen munkához jutni az elkövetkezendő két évben, hogyan fogjuk megerősíteni a következő évben az iskolai nevelést, hogyan fogjuk jövőre elérni például azt, hogy több fiatalnak legyen kedve mondjuk gyermeket vállalni. Ezekre a kérdésekre kellene a válasz. Hogy 15 év múlva mi lesz? Szerintem most, ebben a pillanatban nem ez a kérdés.
Ezért mi ezt a stratégiát így , ily módon nem tudjuk elfogadni, tehát ezért nem tudjuk megszavazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Deák Istvánné jelzésére:) Deák Istvánné képviselő asszony!
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, a semmit el nem fogadni és mindent megpróbálni megmagyarázni elv érvényesül most ismét a jobboldal részéről, hiszen óriási logikai buktatások vannak itt ebben, amit hallottunk. Hiszen - kezdjük sorban! - az, hogy ez a nemzeti ifjúsági stratégia megszületett, azt egy 2007-es országgyűlési határozat alapján adta feladatul a szakmának, a minisztériumnak, hogy ezt a stratégiát készítse el. A stratégiának mint műfajnak nem az a szerepe, hogy a mindenkori aktuális gondokat, problémákat oldja meg, hanem éppen a jelenlegi, pillanatnyi helyzet felméréséből, kutatások alapján tudja megállapítani, és kitűzni azokat a célokat, amelyeket majd 15-20-25 év múlva szeretnénk elérni. Tehát egyáltalán nem logikus az, ami itt elhangzott, hogy ennek a stratégiának a mai kérdésekre, kihívásokra, problémákra kellene választ adnia.
Azt is tudjuk, hogy ezekhez a stratégiákhoz minden esetben egy-, három- vagy esetleg kétéves cselekvési tervek készülnek, és ezek azok a cselekvési tervek, amelyek aztán a rövid, illetve középtávú célokat meg kell hogy határozzák.
Én úgy gondolom, hogy ez az ifjúsági stratégia, amely most előttünk van, a műfaji kritériumoknak minden szempontból megfelel. Kutatásokra alapozott, egy 17 fős szakmai csoport dolgozott mintegy másfél évig ezen az anyagon, bevonva minden olyan érintett civil és szakmai szervezetet, amely az ifjúság nevelésével bármilyen kapcsolatba került, és erre a dokumentumra és erre a másfél éves kemény szakmai munkára azt mondani, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, söpörjük le a bizottság asztaláról, méghozzá annak a bizottságnak az asztaláról, amely legnagyobb részben az ifjúság gondjaival, problémáival kíván foglalkozni, azt gondolom, nem kellőképpen - hogy finom legyek, próbálok olyan szót keresni - megalapozott vagy felelősségteljes kijelentés.
A stratégia, amely előttünk van, én azt gondolom, nemcsak annak felel meg, hogy a mostani problémákat kendőzetlenül határozza meg, hiszen ha eltorzítanánk a helyzetet, és a problémákat, egyebeket nem jeleznénk, akkor az ebből levonandó következtetések sem lennének a helyükön, én tehát úgy gondolom, hogy nagyon reális. Ugyanakkor meghatározza azokat a folyamatokat, amelyeket meg kell tenni, meghatározza azokat a paradigmaváltásokat, amelyeket, azt gondolom, az ifjúság érdekében meg kell tennünk. Hozzáigazítja elképzeléseit az Európai Ifjúsági Stratégiához, amelyet 2009 áprilisában fogadtak el, célrendszerében igyekszik ezeknek megfelelni. És tartalmaz egy olyan monitoringrendszert is, amely ugyanakkor szakaszokra bontva az elért eredményeket is meg tudja vizsgálni, és ha szükséges, akkor ezekről az eredmények után bizonyos módosításokat is megpróbál megtenni.
Én azt gondolom, hogy az elismerés hangján kell hogy szóljon a bizottság mind a minisztérium, mind a szakértők, mind pedig a civil szervezetek munkájáról, hogy végre megszületett a nemzeti ifjúsági stratégia. Ez annál sokkal de sokkal fontosabb kell hogy legyen számunkra, mint hogy pártpolitikai kérdéseket csináljunk belőle. S meg kell mondjam, hogy a szociális és ifjúsági bizottság például egyhangúlag fogadta el a múlt héten ezt a stratégiát, és az ellenzéki képviselők is elismerően szóltak ennek a munkának a minőségéről és folyamatáról, mert az szakbizottság, és talán értettek is hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kuzma képviselő úr jelentkezett? (Dr. Hoffmann Rózsa: Én jelentkeztem.) Hoffmann Rózsa képviselő asszony jelentkezik. Akkor Hoffmann képviselő asszonynak adok szót.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Önmagában az, hogy az ifjúságról stratégiai dokumentum készül, egyértelműen üdvözlendők, és minden ellenzéki képviselő is ezen az állásponton van, azt hiszem, ezt talán szükségtelen hangsúlyozni. Akár minden évben több alkalommal is ezzel kellene foglalkoznunk, hiszen a jövőnek ez a legfontosabb kérdése. Tehát a dokumentum megszületését én magam is üdvözlöm.
Ugyanakkor osztom ellenzéki képviselőtársaim aggályait, és ezek közül néhányat megemlítek. Többször elhangzott itt a műfajra történő utalás, valamint az, hogy itt kutatásokra alapozott és tudományos igényű dokumentummal állunk szemben. Azért valamit értek a tudományos kutatáshoz én magam is. Ennek a dokumentumnak nincsen ilyen jellege, nincsenek benne lábjegyzetek, nincsenek benne hivatkozások, nincsenek felsorolva, hogy kik azok a szerzők, akik készítették, nincsenek megnevezve, hogy milyen kutatásokra alapozták. Egy valamit látunk: hogy a Központi Statisztikai Hivatal és a szociális minisztérium adatbázisára támaszkodva tettek itt megállapításokat. Ezzel együtt is nem vitatom, hogy ezek a megállapítások, ezeknek a többsége helytálló, csak, könyörgöm, azért ne tekintsük ezt egy olyan kutatási beszámolónak vagy olyan tudományos igényű dokumentumnak, ami itt elhangzott.
Amit nagyon hiányolok belőle, az valami életszerűség, néhány esettanulmány, amely egy kicsit emberközelbe hozza ezt a témát, és jobban megmutatja, hogy hogy élnek a fiatalok Szabolcsban, Békésben, Borsodban, Budapesten, és így tovább. Tehát a helyzetfeltáró részével kapcsolatban vannak műfaji problémáim, és van bizonyos hiányérzetem is, de ezzel együtt is nem vitatom a megállapításokat, hogy ha hiányosak is.
Amit sokkal nagyobb problémának érzek, az a nagyvonalúság, ahogy a forrásokat kezeli. Megnéztem, hogy hányadik oldalon számol ezzel: eleve csak a pályázatokat jelöli meg, nincsenek prioritások, tehát az egész olyan végtelenül laza, olyan lágy, olyan megfoghatatlan, hogy ha azt kérdezem tőle: most akkor a fiatalság helyzete javul-e majd ennek a stratégiának az életbeléptetése után, nagyon naivnak kell lennem, hogy azt mondjam, hogy igen. Sokkal inkább az a benyomásom, hogy egymás mellé rakott elképzelések, víziók - ahogy az anyag egyik a fejezete is mutatja - szépen le vannak írva, de konkrétum nagyon hiányzik mögüle.
És akkor ide kell tennem azt, amit néhány ellenzéki képviselőtársam már szintén megemlített, hogy az elmúlt időszaknak az intézkedései pont annak ellenére hatnak, mint amit itt szeretnénk csinálni. És bizony akkor nagyon nagy tisztelettel kérem kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy próbálják meg azért belehelyezni a mai valóságunkba ezt a stratégiát. Nem igaz, hogy önök nem látják, hogy pont ellenkező irányú döntések és tendenciák vannak. Akkor ez a stratégia csak egy ilyen falra felakasztható kép lesz.
Hivatkoztak itt néhányan, és én is megismétlem ezt, például a "Legyen jobb a gyermekeknek!" című programra, ahol - vissza tudok rá emlékezni - az alapvető kifogásunk az volt annak idején, hogy nem szerepel mellette egy cselekvési program. Az, hogy most majd kétévente születik valamilyen cselekvési program... Hol van ez leírva, mi erre a garancia? Egy stratégia bármennyire is egy víziót vázol fel meg irányokat szab, de azért egy-két konkrétumot legalább tartalmaznia kellene - ilyen pedig nincsen. És most bizony azt tapasztaljuk, hogy kiszorulnak a gyerekek a művészetoktatásból, kiszorulnak az ingyenes étkeztetésből, egyre kevesebb a munkahely, tehát teljesen anakronisztikus ez a helyzet. Ezért van nekünk nagyon rossz érzésünk ezzel kapcsolatban, nem pedig azért, mert az itt leírt vágyálmokkal ne értenénk egyet.
Ez a stratégia tehát így, őszintén szólva azt kell mondjam, hogy semmire sem jó, azon túl, hogy dokumentálja, hogy a parlament fontosnak találja az ifjúságnak a helyzetét.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.
Tisztelt Bizottság! Anélkül, hogy ez ügyben vittá kívánnék generálni, a félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy sem az államtitkár asszony, sem a stratégia maga nem azt írja, hogy ez egy tudományos igényű dolgozat, hanem azt, hogy tudományos kutatásokra alapul az a stratégia, amit itt megfogalmaztak. (Dr. Hoffmann Rózsa: Akkor meg kellett volna nevezni...!) Az egy másik kérdés, mindenesetre ne a tudományos kutatási beszámoló ismérveit kérjük számon egy parlamenti dokumentumon, mert az valószínűleg sehova nem fog vezetni.
(Tatai-Tóth András jelzésére:) Tatai-Tóth képviselő úr kért szót. És nem láttam, hogy ki volt az az ellenzéki képviselők közül, aki újra szót kért..., vagy nem újra, hanem szót kért. (Dr. Pósán László jelzésére:) Köszönöm.
Tatai-Tóth képviselő úré most a szó.
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Én nem szeretném hosszan ismételni, amit képviselőtársaim már elmondtak, csak szeretném leszögezni azt, hogy azért különbséget lehet tenni aközött, hogy mi az a kívánatos cél, amit hosszú távon el szeretnénk érni, ami - ahogy itt mondták képviselőtársaim - valóban iránytűül szolgál, és aközött, hogy melyek a ma lehetőségei. Aki még nem került életében abba a helyzetbe, hogy olyan döntést kellett hoznia, amely nem mindenben felelt meg a hosszú távon kívánatos céljainak, az jogosan veti itt fel, hogy hogy merünk ilyen stratégiát ide beterjeszteni. Aki esetleg már került olyan helyzetbe, ha a közéleti feladatellátása során, ha a magánéletében, hogy bár látta a kívánatos célt, csak éppen aznap nem tudott, nem volt lehetősége olyan döntést hozni, amely annak mindenben megfelelt volna, az gondolja végig az álláspontját! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Van-e még, aki Pósán képviselő úr előtt hozzá kíván szólni, mert ugye ő másodízben kíván megszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Ha ilyen elhatározás egyelőre nincs, akkor Pósán képviselő úré a szó.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem véletlen, hogy rossz érzésünk és komoly kételyünk van az összes ilyen szép és jól hangzó gondolatnak a bizottsági tárgyalása során, merthogy sajnos nagyon konkrét ellenpéldákat tudunk, hogy elfogadtunk szép, jó stratégiákat, és pont az ellenkezője valósult meg. Nem akarom ismételni a "Legyen jobb a gyermekeknek!" programot, de a gyermekétkeztetést éppen most kívánják drasztikusan megkurtítani - ez csak egy kiragadott példa, amely, azt hiszem, magáért beszél, az árvák családi pótlékának az elvételéről már nem is beszélve.
Ami minden stratégia apropóján fontos, az először is az, hogy egy kormányzatnak, azt gondolom, illik a ciklus elején megmondani, hogy különböző szakpolitikai irányoknál mit tartana a maga számára nézve egy követendő és fontos dolognak - ezzel vagy egyetért az ellenzék, vagy nem ért egyet. Most pont az ellenkezőjét látjuk: ott tartunk, hogy van egy teljesen felelőtlen kormány, néhány hónapja van hátra, és most kíván húsz meg nem tudom hány évre előre ötletekkel előrukkolni, úgy, hogy közben a napi dolgát meg nem végzi. Itt van a legnagyobb probléma, tisztelt képviselőtársaim.
Csak nézzünk bele, hogy mit kíván megoldani ez a stratégia! Olyan kérdéseket akar megoldani most, amelyekkel önök két cikluson keresztül nem foglalkoztak, vagy amelyet lesöpörtek az asztalról. Késő bánat, ebgondolat - szokták mondani. Én azt gondolom, hogy a nemzeti ifjúsági stratégiáról lehet majd szépeket és jókat mondani, lehet hosszasan beszélni róla a parlamentben, de ez üres beszéd lesz; üres beszéd lesz, és égvilágon semmit nem fogunk tudni megoldani, ha ez a stratégia például akár már a jövő évi költségvetés során nem nevesít meg egy olyanfajta prioritást, amit a költségvetésben önök esetleg érvényesíteni kívánnának - erre vonatkozóan egyelőre semmi pozitív hírt vagy jelzést nem kaptunk-, hogy legalább egy lépés legyen, hogy elindultunk ebbe az irányba, mert ez egy olyan fontos dolog, amit a kormányzat, a kormánypártok, a minisztériumok, az ördög tudja, ki mindenki, fontosnak ítél. Ha ez így lesz, akkor őszintén meg fogok követni mindenkit, de amennyiben a mostani költségvetésben sem lesz erre vonatkozóan semmi olyan konkrét lépés, amely teszem azt akár a gyermekétkeztetésnek a kérdésére vonatkozik... Mert ha van valami, ami azonnal, már a kezdet kezdetén nagymértékben befolyásolja az élethelyzeteket, az többek között az, hogy tud-e egy gyermek rendesen enni, hogy tud-e rendesen enni, hogy az árvák hogy nőnek fel. Kíváncsian várom, hogy ez ügyben lesz-e érdemi elmozdulás az önök részéről, vagy pedig csak ilyen szépeket és jókat beszélünk hosszasan, mint néhány képviselőtársam azt az előbb megtette itt.
A stratégia akkor ér valamit, hogyha hozzá vannak rendelve rövid, közép- és hosszú távú cselekvési programok is, tehát például nevesítetten, hogy ez a következő évi költségvetésben így szerepelne, ezt a törvényt ily módon kívánjuk megváltoztatni, azt a jogszabályt amúgy kívánjuk módosítani. Na, ebben semmi ilyen nincs. Ez egy kívánságlista. Kívánságlistát bárki össze tud állítani, ki kell menni csak ide a Margit híd lábához, és akkor lesz, lehet, hogy még szebb is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.
Mielőtt a másodikkörös hozzászólóknak megadnám a szót, azért engedjenek meg nekem is - most nem elnökként, hanem képviselőként - néhány mondatot!
Nem tudom, a bizottság tisztelt tagjai közül ki jártas a jégvitorlázás nemes sportjában, mindenesetre az a helyzet, hogy a jégvitorlázáskor hiába tűzök ki magamnak egy irányt, ha a szél 35-40 foknál nagyobb mértékben tér el attól az iránytól, mint amerre én menni akarok, akkor nem tudok arra menni, akkor csak cikkcakkban tudom megközelíteni azt az irányt. Oda fogok jutni, ahova elértem, csak nem tudok egyenest arra menni. Ilyen van. Hogy egészen pontosan fogalmazzunk, tisztelt képviselő úr, velem is fordult már olyan elő, hogy a stratégiai cél az volt, hogy a gyerekeknek számítógépet vegyünk, és bizony a számítógépre félretett pénzt el kellett költeni, amikor tönkrement a gázbojler, mert bár a stratégiai cél továbbra is a számítógép volt, de a melegvíz pillanatnyilag - hogy is mondjam csak? - nagyobb szükség volt, mint a számítógép.
Úgyhogy én azt, hogy egy éves költségvetésben, amelyet a benyújtó deklaráltan egy rendkívüli év rendkívüli és egy évre szóló megtakarítási intézkedéseivel tarkított költségvetésnek aposztrofált, hogy ezt egy hosszú távú stratégiával össze lehessen vetni, én azt gondolom, hogy ezek legalábbis mondvacsinált kifogások. Ha valaki azt mondja, hogy ostobaság, ami itt le van írva, mert nem ezt akarjuk, vagy azt mondja, hogy nem ostobaság ugyan, ami le van írva, csak nem lehet elérni, vagy el lehet érni, csak az a helyzet, hogy a mit tudom én melyik pontban foglaltak ennek pontosan ellentmondanak - ezek érdemi kritikák egy stratégiával kapcsolatban. De az, hogy egy stratégia a jövő évi költségvetésben, amely rendkívüli megtakarításokat kénytelen eszközölni, nem tükröződik megfelelőképpen, azt én nem tudom egy stratégia érdemi kritikájaként elfogadni, bocsássanak meg!
(Deák Istvánné jelzésére:) Deák Istvánné képviselő asszonyé a szó.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én mondtam hogy ez a téma, azt gondolom, nem feltétlenül kellene hogy politikai vitát gerjesszen, de úgy gondolom, hogy holnap a parlament elé kerülve, ennek a határozati javaslatnak a megvitatásakor elég széles körben fogunk tudni beszélni a dolgokról.
De hogy csak néhány adatot mondjak, hogy mit tett, és mit nem tett a kormány a gyermekekért, azért ne felejtsük el, hogy az önök kormánya négy évig nem emelte a családi pótlékot. (Cseresnyés Péter: Jézusom! - Moraj az ellenzéki képviselők soraiban.) Mi emeltük a családi pótlékot, nem is kicsit. Ne felejtsük el, hogy a "Legyen jobb a gyermekeknek!" program, illetve az "Új tudás" program keretében megalkottuk a bölcsőde-óvoda lehetőségét, több száz óvoda, bölcsőde, iskola megújul. Azok a kedvezmények, amelyek éppen a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozást jelentik, vagy a gyermekeknek a bölcsődékbe, óvodákba kerülésének a lehetőségét javítandó, azok a támogatási rendszerek, azok mind-mind ennek a kormánynak és ennek a programnak az eredményei. És sorolhatnánk itt a védőnők támogatásától kezdve az óvodakezdési támogatáson át a fogyatékos gyerekekkel foglalkozó pedagógusok külön javadalmazását, de az ingyenes tankönyvek kiterjesztését vagy az étkeztetés, a rászoruló gyerekek esetében a jegyzők által nyilvántartásba vett gyerekek ingyenes étkeztetése ma már hetedik osztálynál tart.
Én azt gondolom, hogy ezek az eredmények elvitathatatlanok. Természetes, hogy sokkal többet és sokkal jobbat szeretnénk, és az is természetes egyébként, hogy az ellenzéki képviselők még többet szeretnének és még jobbat tudnának tenni saját véleményükkel egyetértve, mint amit éppen a kormánypárton lévők meg tudnak tenni.
Az eredményeket holnap szerintem még jobban ki fogjuk tudni bontani, még jobban meg fogjuk tudni vitatni, de ennek a stratégiának nem ez a feladata. Ezért én azt javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy természetesen elfogadásra javasolja a parlamentnek, és a magam részéről is maximális elismeréssel a támogatásomat tudom hozzá adni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr kért szót.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Csak nagyon röviden. Azt javasolnám a képviselő asszonynak, hogy néha beszéljen mostanában egy-két két-három gyermeket nevelő családdal, az nem fog ártani. Nem akarok most itt konkrétan a részletekbe belemenni, de tessék elmenni mondjuk egy... (Deák Istvánné: Iskolaigazgatóként nap mint nap beszélek velük!) ..., teljesen mindegy, mondjuk a Nagycsaládosok Egyesületének egy ülésére ott a környéken, és akkor majd el fogják mondani, hogy mi a véleményük a mostani helyzetről.
Összességében - még egyszer - annyit szeretnék aláhúzni, hogy egy stratégia annyit ér, amennyit aprópénzre tudunk váltani belőle. Én egyetértek azzal, hogy ha cikkcakkban haladunk a cél felé, az pozitív végkifejlet a jégvitorlással, csak az a baj, hogy most azt látjuk, hogy kitűzzük a célt jobbra, és elmegyünk balra, vagy kitűzzük a célt északra, és megyünk délre, tehát pont ellenkező irányba haladunk. Tehát ha mondjuk a közétkeztetési támogatást hatvan-egynéhány ezer forintról levisszük huszon-egynéhány ezer forintra, az biztos, hogy nem az esélyegyenlőséget és az esélyek kiegyenlítődését hozza, tehát nem abba az irányba megyünk. Ez a gondunk.
Nem látjuk azt, hogy ez a stratégia most, ebben a pillanatban időszerű lenne. Azt gondoljuk, hogy az utolsó néhány hónapjában egy kormánynak, amely meglehetősen nagy válságba kormányozta az országot, nem az a feladat, hogy megmondja, hogy 15 év múlva hova kell eljutni. Köszönöm szépen. (Botka Lajosné: Fejezzük be, gyerekek!)
ELNÖK: Én is azt hiszem, hogy lassanként a vita végére értünk. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak az országot kormányozta a válságba, hanem az egész világot ez a kormány kormányozta válságba. (Pokorni Zoltán: Ez nagyon vicces!) Úgyhogy akkor hadd zárjuk le ezt a vitát azzal, hogy az államtitkár asszony válaszol a felvetett kérdések közül arra, amire köztisztviselőként helyesnek tartja válaszolni.
Rauh Edit (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) válaszai, reflexiói
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Még mielőtt a konkrét válaszokra kitérnék, újra fel szeretném hívni a képviselő hölgyek, urak figyelmét arra a társadalmi vitára, amelyről az elején beszéltem, és azt mondhatom, hogy több ezer fiatal, több száz civil szervezet, a hallgatói önkormányzatok és olyan testületek kérték és támogatták, hogy a stratégia kerüljön a parlament elé, amiről, én azt gondolom, nem szabad elfeledkezni.
Pósán képviselő úr és Hoffmann képviselő asszony bizonyos kérdéseire tudok válaszolni. Az első, hogy azt mondta a képviselő úr, hogy ez egy olyan stratégia, hogy se füle, se farka. (Zaj.) Én azt gondolom, hogy erre reagálnom kell... (Folyamatos zaj.)
ELNÖK: Bocsánatot kérek!
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): ..., tekintettel arra...
ELNÖK: Elnézést! Az államtitkár asszonyé a szó. Köszönöm.
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tehát azt nem tudom elfogadni, hogy ennek a stratégiának se füle, se farka, tudniillik ha megnézik, akkor ez egy helyzetképből indul ki, meghatározza a célokat, felsorolja az odavezető tevékenységeket, utána azokat az indikátorokat, amelyek mentén ezt ellenőrizni lehet.
Nem tudom elfogadni, hogy ez tudományosan nem megalapozott, hisz az ifjúságról szóló 2008-as jelentés is beérte, de a korábbi kutatáson alapult a szakértői munkacsoport tevékenysége, amelyben egyébként nemcsak a Statisztikai Hivatal munkatársai, hanem más kutatók is részt vettek. A listát szívesen a rendelkezésére bocsátjuk, és én azt gondolom, akkor ön elfogadja azt, hogy ez bizonyos értelemben kutatásokra alapul.
Műfajhoz csatoltan. Önök tudják a legjobban, hogy más egy kutatói anyag prezentációja a társadalom vagy a szakértők számára, és más egy országgyűlési határozat. Ennyit bírt el a kormány meglátása szerint ez az anyag. Tehát mi bele tudjuk tenni az összes lábjegyzetet, és rendelkezésre tudjuk bocsátani azokat a kiegészítő tanulmányokat, amelyek alapján ez készült, de én azt gondolom, hogy az országgyűlési határozat egy másik műfaj.
Hiányolják a cselekvési tervet. Önök döntöttek arról 2007-ben, hogy legyenek két-hároméves cselekvési tervek, és ez a jelen előterjesztés az országgyűlésihatározat-tervezetében leírja, hogy az első kétéves cselekvési programot ez év december 31-éig kell hogy elkészíteni. Egyébként ezt a munkát is folyamatba helyeztük a jövő évi költségvetést figyelembe véve és a szakértők további munkáját igényelve.
Minden támogató javaslatot köszönünk, de nem a magam, és azt kell mondjam, nem a kormány nevében, hanem a fiatalok nevében, hisz a politikai pártok szervezetei, a történelmi egyházak szervezetei, mindenki azt kérte, hogy legyen. Hisz ha megnézzük az elmúlt kormányzati ciklusokat... (Folyamatos zaj.)
ELNÖK: Bocsánatot kérek! Tisztelt Bizottság! Az államtitkár asszonyé a szó. Azt szeretném kérni, hogy mindenki, akinek más irányú megbeszélnivalója van, azt a folyosón tegye meg. Köszönöm szépen.
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Szeretném visszautalni az elmúlt kormányzati ciklusokra, és, azt gondolom, valamennyi pártpolitikus előtt ismeretes, hogy a stratégia kérdése, illetve az ifjúsági törvény kérdése hányszor merült fel, és hányszor nem sikerült ezt végrehajtani. Én úgy látom, hogy e mögött a stratégia mögött most olyan társadalmi támogatottság van, amit érdemes lenne kihasználni. És azt is jeleztem, hogy nyitva áll a következő kormányok számára, hogy a prioritásaikat elhelyezzék ebben a stratégiában.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Szavazzunk!)
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor határozathozatal következik. A határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról kell a bizottságnak döntenie. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, általános vitára alkalmasnak tartja-e a nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló H/9965. számon benyújtott határozati javaslatot. Kérem, most szavazzanak. (Szavazás.) Tizenkettő igen. Aki nem? (Szavazás.) Négy nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Ugyancsak négy. Köszönöm szépen... (Pokorni Zoltán: Lehet még egy kérdés?) Máris, egy pillanat, csak hadd mondjam ki a határozatot! A bizottság a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Előadókat kell majd kijelölnünk. Én azt kérem a többségi oldaltól is meg az ellenzéki oldaltól is, hogy a többségi és a kisebbségi előadók állítására vonatkozó javaslatukat addig fontolják meg, amíg Pokorni képviselő úr megkapja a szót, és felteszi a kérdést.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Ezek bizonyára le vannak írva, csak én nem találtam...
ELNÖK: Zoli, mikrofon!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): A kapcsolódó mutatók hol vannak, hol érhetők el? Mert itt megjelölik, de nyilván nem fejti ki az anyag őket. Valami internetes honlapon, gondolom...
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) A 37. oldalon...
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Megképezték ezeket a mutatókat, ugye?
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) Tessék?
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Ezek megvannak, ugye?
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) Hogyne! A statisztikai adatokban megtalálhatóak ezek, igen. És amelyek nincsenek meg, az azt jelenti, hogy a következő kutatásoknál ezekre mindenféleképpen ki kell térni. Tehát elindul mondjuk a végrehajtása, akkor megnézzük a bizonyos ágazati területeket, és az ahhoz kapcsolódó mutatókat el lehet helyezni egy kormányzati monitoringrendszerben is és a kutatásokban is.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Egy kicsit érthetőbben egy példa: közfeladatot ellátó civil ifjúsági szolgáltató szervezetek száma. Ez a szám, gondolom, van, ez ma létezik. (Rauh Edit: Így van!) Hol lehet elolvasni ezt a számot?
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) Szerintem például az NCA honlapján, tehát azok a...
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): De önök nem képezték meg ezeket a mutatókat? Az anyag nem tartalmaz...?
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) Őszintén szólva erre a kutatók tudnának pontosabban válaszolni...
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Akkor legyen kedves nekem erre válaszolni. Rengeteg, egyébként nagyon értékes mutatót képeztek, de ha erre az a válasz, hogy hívjam fel az NCA-t, akkor nincs ez a mutató. Ez csak az, hogy legyen, jó? Én tehát szeretném írásban megkapni, hogy ezek vannak, vagy pedig csak megjelentek itt.
RAUH EDIT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) Erre külön válaszolok a képviselő úrnak.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Pokorni képviselő urat sikerült ez ügyben tájékoztatni, az alatt, remélem, hogy... (Pokorni Zoltán: Nem sikerült!) Tessék? (Pokorni Zoltán: Nem sikerült. - Derültség az ellenzéki képviselők soraiban.) ..., vagy sikerült ígéretet tenni a tájékoztatására - fogalmazzunk pontosan!
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Kérdezem tehát, hogy a bizottsági előadói szerepet ki vállalja. (Botka Lajosné jelzésére:) Botkáné képviselő asszony. És ha Zsigó Róbert képviselő urat jól értettem, akkor Tóth képviselő úr lenne a... (Tóth Ferenc: Igen? - Derültség.) Ja, a képviselő úrnak is újdonság! (Derültség.) Jó... (Tóth Ferenc: Nem, vállalom.) ...Akkor ő lesz a kisebbségi vélemény előadója.
Köszönöm szépen az államtitkár asszonynak is a megjelenést.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a közoktatásról szóló '93. évi LXXIX. törvény módosítására T/10508. számon benyújtott törvényjavaslat. Az előterjesztők képviseletében köszöntöm Magyar Bálint képviselőtársunkat, és meg is adom neki a szót, amint elfoglalta a helyét a szégyenpadon. (Deák Istvánné: És megkérjük, hogy nagyon röviden szóljon. - Dr. Magyar Bálint helyet foglal.) Köszönöm, a képviselő úré a szó. Ha szabad kérni - itt súgtak nekem a kollégák -, hogy röviden, merthogy 1 órára odaát kellene lennünk. Köszönöm szépen.
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) szóbeli kiegészítése
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Igen, köszönöm szépen, elnök úr, abszolút röviden. Volt egy korábbi törvénymódosító javaslatunk Sándor Klára képviselő asszonnyal, amelyet visszavontunk, mert úgy éreztük, hogy bár ebben a témakörben mozgott, de a kellő támogatást az elfogadáshoz nem lehet hozzá megnyerni. Most ez egy olyan kompromisszumos javaslat a pedagógiai szerkezetnek az önkéntes átalakítására, amely az európai trendekkel összhangban lehetővé tenné, hogy fenntartók, illetve iskolák, a 12 évfolyamos iskolák esetében egyfelől, másfelől pedig olyan 8 osztályos iskolák esetében, amelyek pedagógiai programban, helyi tantervben meg tudnak egyezni középiskolákkal, önkéntesen az első hat osztályban alapvetően kompetencia alapú oktatást tudjanak folytatni a műveltségi területekre alapozva, nem a hagyományos szaktárgyi bontásban, ezzel mintegy megakadályozva azt, hogy kronologikusan szigorúan kétszer kelljen ebben a folyamban tanítani ugyanazt az anyagot. Ez egy önkéntes átállást tesz lehetővé azok számára, azoknak a fenntartóknak, illetve iskoláknak a számára, amelyek ezt a lehetőséget választják.
A törvényjavaslat valójában erről szól. Részletesen az indoklásába nem kívánok belemenni, mert tudom, hogy rövid az idő, de nem hinném, hogy a probléma ismeretlen lenne a képviselő urak és hölgyek számára.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kormány képviseletében Szüdi János szakállamtitkár urat köszöntöm, és kérem, hogy tolmácsolja a kormány véleményét.
Dr. Szüdi János (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Igen, mármint támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Köszönöm szépen.
Megnyitom a törvényjavaslat általános vitáját. (Dr. Hoffmann Rózsa jelzésére:) Hoffmann képviselő asszonyé a szó.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Azt hiszem, nem árulok el vele titkot, hogyha mindjárt az elején kijelentem, hogy én szakmai okokból nem tudom ezt támogatni. És most - bocsássanak meg! - némi szakmai okfejtésbe vagyok kénytelen itt belebonyolódni.
A törvényjavaslat 2. §-ában van a dolognak a lényege, ahol megpróbálja értelmezni az értelmezhetetlent, a nem szakrendszerű oktatást, és azt mondja, hogy: "A nem szakrendszerű oktatás során a nemzeti alaptantervben meghatározott kulcskompetenciák fejlesztése folyik.". Ez a definíció azt tételezi, mintha a szakrendszerű, a hagyományos szakrendszerű oktatásban, tehát mondjuk nyolcadikban-kilencedikben a történelem órán, a fizika órán nem a nemzeti alaptantervben meghatározott kulcskompetenciák fejlesztése folyna, holott az is folyik. Az oktatás az idők kezdetétől kezdve mindig ismeretszerzés és kompetencia-, képesség, jártasság-, készség-, attitűdfejlesztés. Ennek a kettőnek a merev szétválasztása szakmailag dilettantizmus.
Ugyanígy az (1) bekezdés egy abszolút korszerűtlen felfogást sugall, amelyben ismeretátadásról meg ilyesmiről van szó, és nem azt hangsúlyozza, hogy a hagyományos szakrendszerű oktatáson belül is ismeretszerzés van, itt pedig ismeretátadásról van szó.
Az idő rövidsége miatt én itt a további szakmai fejtegetésektől eltekintek, csak arra szeretnék rámutatni, hogy a szakmában nem tisztázott két fogalomra építeni egy olyan iskolaszerkezet-átalakítást, amely csak bonyodalmakat okoz, amelynek a mögöttes tartalma nincs kidolgozva, nem beszélve arról, hogy egyáltalán nem állja meg a helyét az minden tekintetben, hogy az egyszerű, lineáris tantervi felépítés a célravezető. Ugyanis a másodszori tanulás bizonyos esetekben jobban el tudja mélyíteni az ismereteket, ez megint egy nagyon régi tantervi dilemma. Tehát a szakmai megalapozottsága ennek a javaslatnak nagyon ingatag, ezért számomra elfogadhatatlan, nem tudom javasolni, és az általános vitára emiatt alkalmatlannak tartom.
Pusztán egyetlen mondatot engedjenek még meg! Az általános indoklásnak az egész nyelvi pongyolasága, pontatlansága, az alany-, állítmányegyeztetések hiánya is azt mutatja, hogy egy nem végiggondolt, egy nem kikristályosodott javaslatról van szó, ami miatt továbbra is támogathatatlannak tartom ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Egyszer már elmondtam, még a tavasszal, most csak szeretném megismételni: kifejezetten aggályos és nem célravezető az, amikor szinte hetente buknak be a bizottság elé egy vagy két paragrafust módosítani szándékozó törvénymódosító javaslatok hol a közoktatásra, hol a felsőoktatásra, hol a szakképzésre, szinte már heti rendszerességgel. És ez egész egyszerűen megdöbbentő abból a szempontból is, hogy ráadásul ezeket olyan emberek adják be - akár Magyar képviselő úr, vagy akár Szabó elnök úr -, akiknek, hogy is mondjam, finoman fogalmazva, de valami közük volt ehhez a tárcához, már az oktatási tárcához.
Hogy lehet így egy olyan nagy rendszert, mint az oktatásügy kiszámítható biztonsággal, tervezhetően működtetni? Hogyan lehet egyáltalán a tankönyvoldalon nyomon követni ezt az állandó ide-oda történő gyeplőrángatást? Hogyan lehet a tanárképzésnek ezeket nyomon követnie? Olyan bizonytalanságok sorozatát építették be eddig is, meg próbálják beépíteni a jövőre nézve is a rendszerbe, ami sok mindenre alkalmas, csak arra az egyre nem, hogy minőségi képzésünk legyen, magas színvonalú képzésünk legyen, és megfelelő és megnyugtató tudással, képességekkel vértezze fel a magyar ifjúságot. Ez egy általános megjegyzés, de konkrétan erre a mostani beadványra nézve is igaz.
Én azt gondolom, hogy ilyeneket nem lehet csinálni az oktatásügyben, véletlenül sem heti rendszerességgel. Hogyha valamivel problémájuk van, akkor miért nem gyűjtik össze egy csokorba, koherensen végiggondolva? És terjesszenek be olyan értelemben módosító javaslatot, hogy a közoktatási törvénynek számos aspektusában, itt és ott és amott kellene változtatni, de nem ilyen heti rendszerességgel. Ma Magyarországon már ott tartunk egyébként, hogy a tanárképzéssel nagyon komoly gondok vannak. Egy csomó középiskolában reáltárgyakból ma már nincsen tanár, szó szerint, a matematikatanár már csodabogár, ha létezik ilyen. Öt éven belül gyakorlatilag kiürül, nem lesznek tanáraink. Ha még ilyenekkel nehezítjük is a dolgokat, akkor meg végképp nem lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Képviselő úr, a személyes megszólíttatás címén annyit engedjen meg, hogy alig hinném azt, hogy egy olyan törvényjavaslat, amely a közoktatási törvényben meglévő lehetőségek számát szaporítja, az jelentős - hogy mondjam? - felbolydulást okozna az oktatásban, jelentősen kiszámíthatatlanabbá tenné az oktatást, hogy a pedagógusnak, az iskolának, a helyi tantervet összeállítónak más lehetőségei is lesznek, mint a korábbiakban voltak. Én azt hiszem, hogy a rendszer ide-oda rángatása, a rendszer kiszámíthatatlanná tétele akkor következik be, hogyha megvonunk lehetőségeket a szóban forgó rendszer szereplőitől, nem akkor, hogyha további lehetőségeket biztosítunk nekik. Ezt az ön személyes megszólíttatása címén voltam kénytelen elmondani.
(Deák Istvánné és Révész Máriusz jelzésére:) Most Deákné képviselő asszonyé a szó, aztán Révész képviselő úr következik.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Mint a módosító javaslat egyik aláírója azért hadd mondjam el, hogy akkor tudnék egyetérteni Hoffmann képviselő asszonnyal, hogyha igaz lenne az, hogy az iskolának az a funkciója, hogy a pedagógus ismeretet ad át, a diák pedig ismeretet vesz át - de bizony ez nem így működik. Az iskolában a pedagógus és a gyerek között egy nagyon komoly interperszonális kapcsolat van, egy nagyon komoly, oda-vissza működő interaktív kapcsolat ez, és azt is tudjuk, hogy nemcsak az iskolában zajlik ismeretszerzés a diákok részéről. Én tehát nem állítanám szembe a kompetenciafejlesztést és az ismeretszerzést egy iskolában.
Igen, vannak szakaszok az oktatásban, amikor hol az egyik jelentkezik erőteljesebben, hol a másik jelentkezik erőteljesebben, tehát a kompetenciafejlesztés, én azt gondolom, nem megy szembe az ismeretátadással. Hiszen anélkül, hogy bizonyos kompetenciákkal ne rendelkeznének a diákok, képtelenek lennének egyébként ismereteket szerezni. A különbség a kétfajta gondolkodás között az, hogy a gyermek melyik fejlődési szakaszában melyiket tartjuk erősebbnek, intenzívebbnek, fontosabbnak, szükségesebbnek. Ez az előterjesztés pontosan arról szól, hogy az első hat évben, az iskola első hat évében azokat a kompetenciákat, készségeket, képességeket igyekezzen kifejleszteni az oktatás, amelyekre majd később ráépül egy erőteljesebb, intenzívebb ismeretszerzés és annak a képessége.
Én úgy látom, és a korábbi beterjesztést magam azért nem tudtam támogatni, mert ott ezt a lehetőséget megpróbálták volna kötelező érvényűvé tenni azoknak az iskoláknak, amelyek 12 évfolyamos képzéssel foglalkoznak. Most, amikor ez az előterjesztés úgy jelenik meg, hogy az iskolák maguk dönthetik el, hogy az általuk felvállalt gyermekcsoport számára melyik fajta képzés az eredményesebb, és a gyermekek számára melyik szakaszolás, illetve prioritási sorrend felállítása a fontosabb, és ehhez megfelelő, felkészült szakembereik vannak, megfelelő feltételeket tudnak biztosítani, azt gondolom, mindenképpen támogatható, hiszen az iskolák lehetőségeit és a választási lehetőségeiket szélesíti, amivel közelebb tudják hozni az iskola szolgáltatásait az iskolát igénybe vevő gyermekek készségeihez, képességeihez, adottságaihoz, lehetőségeihez.
Mint alternatív lehetőséget, azt gondolom, támogatni érdemes, az iskolák és a fenntartóik pedig vannak olyan felelősségteljes szakemberek, hogy el fogják tudni dönteni, hogy az adott gyermekcsoportra mely típusú oktatási forma lesz a legszerencsésebb és a leginkább a gyerekek érdekeit szolgáló. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pokorni képviselő úrnak adok szót, és engedjék meg, hogy megismételjem... (Dr. Sándor Klára: Révész képviselő úr előbb jelentkezett.) Bocsánat, Révész képviselő úr, elnézést, igaz, bocsánat! (Révész Máriusz: Lemondok róla.) Engedjék meg, hogy megismételjem a tömörségre vonatkozó intelmeimet!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Van erre nemzetközi példa. Magyarországon van olyan iskola, amely így működik? (Dr. Magyar Bálint: Hogy működik? Hat plusz hat?) Hatig nem szakrendszer. Nem hat plusz hatos, olyan van, hanem hogy hatig nincs szakrendszerű oktatás.
ELNÖK: Nemigen lehet (Pokorni Zoltán: Várjál!), mert a közoktatási törvény jelen pillanatban előírja az ötödik-hatodik évfolyamon...
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Azért ezt ne kiabáld így el! Van ilyen iskola?
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Van néhány ilyen egységes iskola, ahol megengedte a törvény, de nem lehet túl sok belőle, mert most két éve került bele a törvénybe, hogy az egységes iskolákban ennek a lehetősége megvan.
Annyit hadd mondjak még el, hogy kidolgoztuk a tantervét, a kerettantervét, fenn van a honlapunkon, tehát nem végrehajthatatlan szakmailag a feladat.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Ha van ilyen most is - nyilván nem egyszerű, bonyolult az engedélyeztetés -, akkor mi szükség van erre a módosításra?
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: (Hangosítás nélkül:) Válaszoljunk?
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Valamelyikőtök, vagy akár külön-külön, egymásnak ellentmondóan - az nagyon izgalmas szokott lenni. (Derültség.)
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: A módosításra két ok is van. Az egységes iskoláknál, ahol 12 évfolyam együtt van, azoknál érvényes és működhet ilyen egyfelől, speciális engedélyek alapján. Ez a módosítás lehetővé teszi azt, hogy 8 általánosos iskolák is, ha megállapodnak középiskolákkal, kijelölhessenek egy ilyen utat, tehát ne kelljen a történelmet vagy a magyart feltétlenül befejezni mindenütt 14 éves korban.
A másik oka pedig az, hogy ma a hatosztályos gimnáziumok is kötelezve vannak arra, hogy a négyosztályos gimnáziumot is fenntartsák a hatosztályoson belül. Ez a törvényjavaslat ezt a kötelezettséget megszüntetné. Tehát itt arról van szó egyébként, hogy lényegében lehetővé válik az, hogy miközben a hatosztályos gimnáziumokba, a hatosztályos gimnáziumi modellbe kimenekítik a gyerekeket, olyan gyerekeket menekítenek ki a 8 osztályból, ahol az ötödik-hatodikot a hagyományos módon végzik, eljutnak Mohácsig, aztán kezdik újra, mert egyszerre akarják hat osztályban megtanítani ezt a dolgot. A nyolcosztályos gimnáziumok egy része is így működik, de azoknak is megvan a kötelezettségük, hogy a négyosztályos gimnáziumot is fenntartsák ebben a modellben.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a nemzetközi példák azt mutatják, hogy azok az országok teljesítenek jobban a PISA-jelentésben, amelyekben egyértelműen hat osztály az alapozó szakasz, és elindultunk ebbe az irányba, azzal, hogy a nem szakrendszerű oktatás vagy a műveltségterületek szerinti oktatás részben kiterjed az idő 25-50 százalékáig, és amikor 18 éves korig tart a tankötelezettség, valójában semmi értelme nincsen, hogy lezárjuk a tanulmányokat 14 éves korban, miközben 18 éves korig mindenki benn van az iskolában, és mindenki nagyon jól tudja, hogy mondjuk a második világháború utáni történelemmel vagy magyar irodalommal gyakorlatilag nem foglalkoznak az iskolák se nyolcadikban, se negyedik gimnáziumban, mert soha nem jut már rá idő. A leglényegesebb dologra, ahova valójában el kellene érniük, soha nem jutnak el mélységében a gyerekek. Nem véletlen egyébként, hogy az elit gyermekei javarészt azokba a hatosztályos gimnáziumokba járnak, amelyekben nem ismétlik meg, ha lehet, kronologikusan ezt a rendszert. Erre tehát van példa.
A tananyagok rendelkezésre állnak, szigetszerűen létezik ez a magyar oktatásban. Itt egy lehetőséget nyitnánk meg ezzel a javaslattal, véleményem szerint egy olyan irányba, amit ha most nem teszünk lehetővé, akkor majd öt év múlva, ha öt év múlva nem, akkor tíz év múlva kell, mert egyszerűen nincs más út, mint hogy ebbe az irányba induljon el a magyar közoktatás. Ez az önkéntesség egy puha átmenetet jelentene ebbe az irányba.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben további hozzászólás nincsen (Senki nem jelentkezik.), nem tudom, tekinthetjük-e az imént elhangzottakat az előterjesztő részéről zárszónak is. (Dr. Magyar Bálint: Igen.) Ha igen, akkor szavazást rendelek el.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről és az általános vitára való alkalmasságról
A törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a T/10508. számon benyújtott törvényjavaslatot, amely a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítását helyezi kilátásba. Kérem, most szavazzanak. (Szavazás.) Tizenkettő igen. Aki nem? (Szavazás.) Kilenc nem. És aki tartózkodott? (Szavazás.) Olyan nincsen.
Akkor tehát a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találtuk.
Megköszönöm a kormány képviselőjének, illetve az előterjesztőnek a jelenlétet.
A harmadik napirendi pontban, az egyebek keretében, ahogy jeleztem, egy most beesett bizottsági módosító indítványról leszünk kénytelenek szavazni. A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvénynek az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítása érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet T/9868. számon kaptunk kézhez. A módosító indítványokról egyébként már szavaztunk. Az előző ülésszak végén, a bizottság munkájának a befejezése után a foglalkoztatási bizottság egy újabb módosító indítványt nyújtott be - ezekről kell most véleményt alkotnunk. Az előterjesztő képviseletében Magyar Bálint képviselő úr, a kormány képviseletében Szivi József osztályvezető úr van jelen, köszöntöm mindkettőjüket. Kezdjük a... (Közbeszólások.) Pillanatnyi türelmet! Kiosztottuk az ajánlást, úgyhogy tudunk is róla szavazni. Ez kiegészítő ajánlás egészen pontosan szólva.
Az 1. pontban a foglalkoztatási... (Révész Máriusz: Ügyrend!) Tessék parancsolni!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy mennyire házszabályszerű, hogy az egyebekben egy ilyen konkrét napirendi pontot tárgyalunk. Nem kellett volna ezt felvenni a napirendre? Kérdezem.
ELNÖK: Képviselő úr, ez egy napirendi pont. Felvehettük volna önálló napirendi pontként is a napirendre, és elintézhetjük az egyebek keretében is - a Házszabály egyiket sem tiltja. Úgy gondoltam, hogy tekintettel arra, hogy három rövidke pontról van szó, és hogy a módosító javaslat az utolsó pillanatban esett be, talán egyszerűbb ezt a megoldást választani. De amikor ezt bejelentettem, lehetett volna kezdeményezni, hogy inkább a napirendet módosítsuk - annak sem lett volna semmi akadálya.
Az 1. pontban tehát a foglalkoztatási bizottság a felnőttképzésről szóló törvény 4. §-át kívánja egy új ponttal kiegészíteni, amely azzal függ össze, hogy mely esetekben kell a 240 órát meg nem haladó képzés esetén is digitális írástudás megszerzéséhez szükséges ismereteket és kompetenciákat tanítani. Az előterjesztő ezt az indítványt...
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. És a kormány?
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tárcaálláspontot tudok képviselni, elnök úr. Tisztelt bizottság, a tárca támogatja ezt a pontot.
ELNÖK: A tárca támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja. Aki nem? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 2. pontban a foglalkoztatási bizottság a törvényjavaslat korábbi szövegével való nagyobb összhang megteremtése érdekében szóhasználati változtatásokat javasol. Az előterjesztő?
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Igen.
ELNÖK: Igen. A kormány... Bocsánat, a tárca?
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Igen. És a bizottság...? (Pokorni Zoltán jelzésére:) Bocsánat!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Az indoklásban olvasom, hogy öt évig kell megőrizni bizonyos adatokat, hiszen az ellenőrzés is csak eddig képes ellenőrizni azokat, öt év után ezek elévülnek...
ELNÖK: Szerintem az a 3. pont. (Közbeszólások: Az a 3 pont!) Most a 2. pontnál tartunk.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Jó.
ELNÖK: Akkor tehát a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 3. pontban a foglalkoztatási bizottság a felnőttképzésben részt vevők adatainak nyilvántartásáról szóló részhez kíván módosításokat fűzni. Az előterjesztő?
DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ) előterjesztő: Egy mondatot engedjen meg a tisztelt bizottság itt, ennél a vitánál! Eredetileg 80 évig kellett volna megőrizni ezeket az adatokat. Az igazságügyi tárca le akarja, le akarta ezt vinni öt évre. Teljesen értelmetlen öt évig őrizni adatokat, mert akkor nem tudni, hogy hatékony-e a képzés, mert öt év után ugyanaz az ember újra beeshet ugyanabba az államilag támogatott képzésbe. Ezért egy kompromisszumos javaslatként mi a 40 évet támogatjuk. Úgy tudom, hogy az igazságügyi tárcának ezzel még mindig van problémája. A munkaügyi tárca támogatta eredetileg ezt a 40 éves megoldást, tehát én most támogatom ezt a 40 éves megoldást. Annál sokkal rövidebb időnek olyan nagyon nincs értelme, mert különben nem tudjuk azt nyomon követni, hogy valaki ugyanabban vagy hasonló képzésben, államilag támogatott képzésben ötször-hatszor részt vesz-e.
ELNÖK: Köszönöm. Mi a tárca álláspontja?
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A képviselő úr elmondta a tárca álláspontját is, és az is tény, hogy az igazságügyi tárcának továbbra is problémája van ezzel.
ELNÖK: Én azt javaslom, hogy ezt a kormány intézze el saját kebelén belül.
DR. SZIVI JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Így fog történni.
ELNÖK: Pokorni képviselő úrnak él még a kérdése?
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Nem.
ELNÖK: Nem. Másnak van-e megjegyzése? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk. Kérdezem tehát a bizottságot, támogatja-e ezt a módosító indítványt. (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) A bizottság a módosító indítványt támogatja.
Tisztelt Bizottság! ...Nem, még egy negyedik pont is van, elnézést! Ez is csak pontosítás, szövegszerű pontosítás. Az előterjesztő? (Dr. Magyar Bálint bólint.) Jelzi, hogy támogatja. A tárca (Dr. Szivi József bólint.) támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Tisztelt Bizottság! Még egy egyebek van nekem: szerdán, 10 órakor találkozunk.
Amennyiben másnak nincs egyebe, akkor futás a tornyos ház felé!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 51 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese