OTB-17/2009.
(OTB-85/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2009. szeptember 22-én, 10 óra 14 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 528. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/10380. számú törvényjavaslat *
Az Állami Számvevőszék 10380/1. számú jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről *
Koleszár Katalin (PM) szóbeli kiegészítése *
Borbély Zsuzsa (ÁSZ) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válaszadása *
Borbély Zsuzsanna (ÁSZ) válaszadása *
Horváth József (ÁSZ) válaszadása *
További észrevételek, hozzászólások *
Szavazás *
A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10527. szám) *
Manherz Károly szakállamtitkár (OKM) szóbeli kiegészítője *
Kérdések, vélemények *
Dr. Mészáros Gábor (OKM) válaszadása *
További kérdések *
Manherz Károly szakállamtitkár (OKM) válaszadása *
Dr. Mészáros Gábor (OKM) további válaszadása *
Szavazás *
Egyebek *
1.a) A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)
2. A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10527. szám) (Általános vita)
3. Egyebek
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Sándor Klára (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Dr. Kolber István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz)
Pánczél Károly (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Almássy Kornél (független)
Helyettesítési megbízást adott
Zsigó Róbert (Fidesz) Révész Máriusznak (Fidesz)
Deák Istvánné (MSZP) Tóth Tiborné dr.-nak (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP) Szabó Gyulának (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP) Dr. Kolber Istvánnak (MSZP)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz) megérkezéséig Pánczél Károlynak (Fidesz)
Almássy Kornél (Független) távozása után Cseresnyés Péternek (Fidesz)
Kuzma László (KDNP) Dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Manherz Károly szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Mészáros Gábor főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Koleszár Katalin osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Borbély Zsuzsanna mb. osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Horváth József számvevő tanácsos, főtanácsadó (Állami Számvevőszék)
Megjelentek
Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Hudák Annamária (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Tatay Péterné főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Novák Zsuzsanna Csilla számvevő tanácsos, tanácsadó (Állami Számvevőszék)
Draviczky Éva számvevő (Állami Számvevőszék)
Kovács Beáta főosztályvezető-helyettes (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Teleki László (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája)
Miskolczi Norbert (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája)
Keszei Sándor (Magyarországi Szülők Országos Egyesülete)
Simonné Toldi Ágnes (Magyarországi Szülők Országos Egyesülete)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 14 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Elkezdjük a bizottság ülését. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívottakat, vendégeinket, a bizottság szeptember 22-ei ülését megnyitom.
Tisztelt Bizottság! Napirendet fogunk elfogadni. Az eredetileg kiküldötthöz képest egy módosítást is kézhez kaptak - azt hiszem, tegnap -, amely szerint a nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló határozati javaslat részletes vitáját most nem tudjuk megejteni, mert e pillanatban a Házban vitatkoznak róla. Tehát még a módosító indítványok nem érkeztek be, így nem tudunk ajánlástervezetet sem produkálni. Ennek megfelelően már most jelzem, hogy hétfőn fél 12-kor egy gyors ülést tartunk abból a célból, hogy a nemzeti ifjúsági stratégiához benyújtott módosító indítványokról tárgyaljunk, ezt meg kell majd ejtenünk.
A mai ülésünk napirendjére tehát elsőként a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, illetőleg ennek számvevőszéki jelentését annak ellenőrzéséről javasolom, másodikként pedig a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.
Kérdezem, van-e valakinek módosító indítványa, más javaslata. (Jelzésre.) Révész képviselő urat illeti a szó.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Szeretném, ha a napirend elfogadása előtt megbeszélnénk, hogy mikor van bizottsági ülés. Az elmúlt 10 bizottsági ülésből legalább 5 különböző időpontban volt. Úgy emlékszem, az van megbeszélve, hogy szerdán délelőtt, mi erre belőjük a programunkat, és kedden több képviselőtársamnak programja volt, köztük nekem is, és most pénteken kapunk egy értesítést - tulajdonképpen két munkanappal előtte -, hogy kedden 10 órakor legyünk itt.
Szeretném, ha a kiszámíthatóság érdekében megbeszélnénk, hogy mikor van bizottsági ülés, és ahhoz az időponthoz tartanánk magunkat. Meggyőződésem, hogy ez egyébként kormánypárti képviselőtársaimnak is kedvezőbb lenne.
ELNÖK: Képviselő úr, több ízben beszéltük meg, hogy mikor van bizottsági ülés. Főszabály szerint szerdán, délelőtt 10 órakor van; amennyiben mód van rá, különös tekintettel a vidéki képviselőkre, akik ebben az esetben esetleg egy nappal hamarabb haza tudnak menni, vagy nem kényszerülnek hétfőn este hazamenni, és szerdán újra eljönni, tehát ha mód van rá, akkor megtartjuk kedden. Most úgy tűnt, hogy mód van rá.
Másfelől azt kell mondanom, hogy amikor a parlament vagy a bizottság jelenlétével probléma van, akkor az ellenzéki képviselők - egyébként teljes joggal, hiszen ellenzékben mi is tettük - arra mutatnak rá, hogy a határozatképesség garantálása a kormánypárti frakció vagy frakciók feladata. Tekintettel arra, hogy a határozatképességet a kormánypárti frakció a mai napra tudta garantálni, ezért a mai napra hívtam össze a bizottság ülését.
Köszönöm. (Jelzésre.) Parancsoljon, képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Sajnos Szabó elnök úr a mostani hozzászólásával jelentősen rontott a helyzeten. Mert ha jól értem, akkor az történik, hogy az elnök úr úgy hívja össze a bizottsági ülést, hogy egyeztet a kormánypárti képviselőkkel; amikor a kormánypárti képviselőkkel sikerül egyeztetni egy időpontot, utána vár még egy kis ideig - vagy nem vár, ki tudja, de miután ez az egyeztetés megvan -, akkor értesíti az ellenzéki képviselőket.
Tisztelt elnök úr, ez az eljárás, amit most elmondott, felháborító. Tehát azt gondolom, ezzel a hozzászólással jelentősen rontott a helyzetén. Egy bizottsági elnök nem működhet úgy, hogy megbeszéli a szocialista képviselőkkel, hogy mikor jó nekik a bizottsági ülés, majd az utolsó pillanatban az ellenzéki képviselőket értesíti.
Egyébként azt is mondta, elnök úr, hogy amikor lehetőség van rá. Nézzük meg, milyen lehetőség van rá! A bizottsági anyagban benne van, hogy tárgyaljuk az ifjúsági stratégiát, amit éppen most a parlamentben vitatnak. Nem is akarom egyébként ezt a méltatlan helyzetet tovább ragozni; azt javasolom ebben az esetben, hogy ha kormánypárti képviselőtársaimnak úgy jó, akkor az legyen a főszabály, hogy kedden 10 órakor van bizottsági ülés. Számunkra ez elfogadható, csak legyen kiszámítható. Értsék meg, hogy nem tudjuk kétnaponta átrendezni a programokat! Ha azt kérik, hogy kedden 10 óra, írja be mindenki a naptárába, és kedden 10-kor itt leszünk. (Dr. Hoffmann Rózsa: Parlamenti nap van.) Ha meg van beszélve, hogy szerdán 10 óra, ráadásul bizottsági anyagot tárgyal a parlament, akkor méltatlan az utolsó pillanatban értesíteni az ellenzéki képviselőket, hogy a kormánypárti képviselők leegyeztették, és nekik a kedden 10 óra lenne a kedvezőbb.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr, hogy egy bizottsági elnök mit tehet meg és mit nem, arról a Házszabály intézkedik. A bizottsági elnöknek elsődleges kötelessége a bizottságot úgy összehívni, hogy annak határozatképessége biztosítva legyen. Én ezt tettem, ha a képviselő úr úgy gondolja, hogy ezzel a Házszabályban rögzített kötelezettségeimet megszegtem, akkor javasolom, hogy forduljon ezzel az ügyrendi bizottság feladatait is ellátó alkotmányügyi bizottsághoz.
Most a napirendről fogunk szavazni. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy ha más javaslat nem volt, akkor elfogadja-e a napirendet a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak (Szavazás.) Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság a napirendet elfogadta.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, amelyet T/10380. számon, illetőleg ezzel együtt az Állami Számvevőszéknek a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentése, amelyet 10380/1. számon kaptak kézhez.
Köszöntöm a napirendi pont vitájához az Oktatási Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, illetőleg az Állami Számvevőszék részéről megjelenteket. Nekik adnám meg a szót. Állapodjanak meg önök, hogy milyen sorrendben, én nem kívánnék ebben dönteni.
Parancsoljanak! (Jelzésre.) Koleszár Katalin!
Koleszár Katalin (PM) szóbeli kiegészítése
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid lennék, szokásomhoz híven különösebb kiegészítést nem tennék a törvényjavaslathoz, mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy mint minden évben, ezúttal is a törvényi határidőt teljesítve nyújtotta be a kormány a 2008. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, amely egy tiszta törvényjavaslat, tehát kizárólag a zárszámadási beszámoláshoz szükséges rendelkezéseket tartalmazza. Természetesen, amennyiben kérdésük van, igyekszünk válaszolni a kollégáimmal együtt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a többi vendéget.
Borbély Zsuzsa (ÁSZ) szóbeli kiegészítése
BORBÉLY ZSUZSA (Állami Számvevőszék): Borbély Zsuzsa vagyok, az Állami Számvevőszék részéről.
Az Állami Számvevőszék a törvényben meghatározott kötelezettségét teljesítette, és elkészítette jelentését a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről, ezt két kötetben tártuk önök elé. Kiegészítést nem óhajtok tenni, amennyiben kérdésük van, szívesen válaszolunk rá.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Az előterjesztők részéről további hozzászólás most nincs, akkor az általános vitát megnyitom. (Nincs jelzés.) Tömeges jelentkezés esetén sorsolással döntjük el. (Dr. Pósán László jelez.) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném megkérdezni, hogy az ÁSZ jelentései között szerepel egy olyan megállapítás, hogy az Oktatási Minisztérium viszonylag jelentős hiánnyal zárt, és van egy olyan megállapítás is, hogy egy uniós pályázati önrészt még nem tudott kifizetni. A kérdésem az, hogy ez a hiány miből adódik. Mi volt az a nagyon fontos feladat, ami elvonta azt a pénzt, ami viszont szükségeltetne egy uniós pályázati önrészhez, ami ráadásul felsőoktatási intézményi fejlesztéssel összefüggő pályázat lenne?
A következő kérdésben nem tudom - bevallom őszintén -, ki lesz az illetékes, nyilván nem az Állami Számvevőszék. Hogyan lehetséges az, hogy a kormányzat részéről a rektori fizetésekkel kapcsolatban teljesen automatikus rábólintások történtek az elmúlt időszakokban? Teljes mértékben elszakadt a rektori fizetések nagyságrendje mindattól, amit egyébként egy felsőoktatási intézménynél a belső, normális munkarend szempontjából fontos kohézió igényelne.
Hogyan lehetséges az, hogy a gazdasági tanácsok - amelyeket az elmúlt esztendőkben a kormánypárti képviselők szavazatával felállítottak - működése egyik korábban napvilágot látott jelentés szerint nem javította az intézmények gazdálkodási hatékonyságát, hanem sok esetben inkább rontotta? Ez elég érdekes helyzet, jóllehet az indoklásokban korábban mindig az szerepelt, hogy a gazdasági élet szereplői mennyire két lábon állnak a földön - láthatóan nem ez következik be. Az Állami Számvevőszék szerint milyen hasznot látnak ezekből az intézmények, van-e ennek haszna? Ésszerűbb, takarékosabb lett-e a gazdálkodás, vagy pedig az a megállapítás helyes, amit körülbelül fél évvel ezelőtt tettek közzé - ez nem az Állami Számvevőszék volt, hozzáteszem -, hogy a gazdasági tanácsok működése óta jó néhány intézménynél, többek között azt hiszem, a SOTE-t is említették, rosszabb lett a helyzet, és nőtt a hiány?
A felsőoktatási kiadásokból egyre nagyobb hányadban nő az úgynevezett PPP-hányad. Mibe került ez nekünk 2008-ban? Van-e erre vonatkozóan akár az Állami Számvevőszék ellenőrzése során is, konkrétan, nominális összeggel nevesíthető érték - intézményi forrásból, állami forrásból, törlesztés, bérleti díj, hitelfelvétel, kamat, stb. -, tehát összesen ebből mennyi az a tétel, ami mégiscsak kiadás? Mert ez kellő trükközéssel mind a mai napig ügyesen rejtegetve van a kevésbé szakavatott szemek elől.
Szeretnénk arra is választ kapni - a parlamentben többször volt erre vonatkozóan kérdésünk, itt a bizottság előtt többször kaptunk rá ígéretet -, hogy lesz-e, volt-e felelősségre vonás a Kutatási és Technológiai Hivatalnál az alap működésével kapcsolatos visszás tevékenységeknél. Évek óta nem kapunk erre vonatkozóan semmilyen normális információt. Ígéreteket mindig hallottunk, hogy természetesen lesz, ha volt, akkor valahogy a hír ügyesen elakadt valahol. Ha nem volt, akkor szeretném megtudni, hogy miért nem. Közpénzekről van itt is szó, tehát azt gondolom, ez teljes mértékben elvárható, és nemcsak elvárható, hanem a parlament ellenőrzési jogából következően kötelessége is lenne a mindenkori kormányzatnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hoffmann Rózsa képviselő asszony, aztán Almási képviselő úr!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az egyházi közoktatási és szociális kiegészítő támogatások összege az eddigi rossz gyakorlatnak megfelelően kipontozással szerepel a zárszámadási törvényben. Az ÁSZ a jelentésében is kitér erre, és észrevételezi, hogy megfelelő adatok hiányában csak hiányosan tudott eleget tenni ennek a kötelezettségének. Ez annál is inkább probléma, mert egyrészt a határidő lejárt, másrészt a zárszámadási adatok képezik alapját a következő évi költségvetés kiegészítő támogatási összegének.
Az egyházak és a kormány illetékese, a miniszter úr között - tudomásunk szerint - szeptember 8-án volt egy egyeztetés, amikor a miniszter úr ígéretet tett arra, hogy rövidesen információkat fog szolgáltatni. Talán mintha a mai napra ígérte volna a következő egyeztetést, de előzetesen információkat küld, ismereteink szerint ezek nem érkeztek meg. A kérdésem: nem gondolják-e, hogy itt azért súlyos törvénysértés történt, és hogyan kívánják korrigálni, hogy az egyházi szociális és közoktatási kiegészítő támogatás számai rendelkezésre álljanak?
ELNÖK: Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (független): Tisztelt Bizottság! Én is a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szeretnék kérdezni. Úgy látom, ez most már visszatérő téma, és a sajtóban is évről évre felvet kérdéseket. Egészen konkrétan azt írja az Állami Számvevőszék jelentése, hogy nem történt meg a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap gazdálkodásának szabályairól szóló rendelet módosítása. Mondjuk, ezt nevezhetném technikai jellegűnek is, de azt írja - és részben erre lennék kíváncsi, hogy ez mit takar -, az alap működésének és gazdálkodásának szabályozottsága nem felelt meg teljeskörűen az érvényes jogszabályi előírásoknak, a pályázatkezelési rendszer teljes egészére kiterjedő szabályozás nem volt.
Ezen túlmenően arra szeretném felhívni a figyelmet, és azt gondolom, hogy itt is vannak problémák, hogy azt írják itt egy mondatban, hogy az eredeti tervhez képest durván 2,3 milliárd forinttal több volt a vállalkozói oldalról a befizetés, ezzel szemben a költségvetési támogatás az előirányzattal egyezően - de nem megegyezően a vállalkozói befizetésekkel - teljesült. Kérdezem ezt, mivel itt nagyon szépen kiírják, hogy 2007-ben 55,3 százalék volt a vállalkozói befizetés, ezzel szemben 39,6 százalék volt csak a költségvetési támogatás, és ez valamelyest növekedett 2008-ban, de még mindig nem éri el azt a - fogalmazzunk úgy - üzletet, amit a kutatási vagy a vállalkozói szektor kötött volna a kormányzattal, miszerint amennyit befizetnek a vállalkozói oldalról, annyit kell befizetnie a kormányzatnak költségvetési oldalról. Itt ez 51-46, tehát vélhetően ez a 2,3 milliárdos lyuk van.
Azt gondolom, sok ágazathoz hasonlóan a kutatás-fejlesztés sem engedheti meg magának ezt a fajta bevételkiesést, úgyhogy erre szeretnék választ kérni, és valóban, Pósán képviselő úrhoz hasonlóan én is szeretnék hallani arról, hogy ezekre a 2007-ből áthúzódó problémákra - és idén megint szembesültünk a jövő évi előirányzat kapcsán azzal, hogy itt megint vitatkozni kell a kormányzattal - milyenfajta megoldásokat tud az Állami Számvevőszék javasolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Mielőtt továbbadnám a szót, azért - bár most nincs előttem a jelentésnek ez az oldala, tehát nem tudom, hogy mire vonatkozik ez az 51 és 39 egész valahány tizedszázalék - arra felhívnám a képviselő úr figyelmét, a törvény eredetileg azt mondta, hogy az állami hozzájárulás a két évvel korábbi vállalkozói befizetésekkel azonos mértékű. Ettől lehet, hogy még van eltérés, ezt azért mondom, mert most nincs előttem a táblázat, de nem a folyó évre vonatkozó befizetés, hiszen a költségvetés tervezésekor csak az előző évi befizetésekről szóló tények állhatnak rendelkezésre, a következő évek a kristálygömb hiányában nehezen.
Botkáné képviselő asszonyé a szó.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Gondolkodtam a műfajon, de itt a képviselő asszony hozzászólása okán mégis kérdésként szeretném megfogalmazni. Az Állami Számvevőszék jelentésében fejezetenként is, illetve összesítésben is ajánlások javaslatok, fogalmazódnak meg, mondjuk engem különösen izgatott az a 64 - talán jól emlékszem a számára - javaslat, amelyet különböző ágazati minisztériumokhoz, illetve különböző kormányzati egységekhez fogalmaztak meg.
Szeretném hallani, miközben önök feltárták az egyházi intézmények képviselő asszony által is említett elszámolásának a vitáját, illetve azon belül azokat a tételeket, amelyek a vita alapjául szolgálnak, ez az önkormányzati feladatellátáshoz kapcsolódó önkormányzati támogatás tartalmi listája, hogy röviden így fogalmazzam. Tehát önök feltárták ezt a helyzetet, hogy mi a vita alapja vagy tárgya, ugyanakkor a javaslatok között nem találtam azt a megfogalmazott elvárást sem a minisztériumnál, sem pedig az összesítő javaslatok között, ami ennek a területnek a rendbetételére irányul.
Tehát azt szeretném megkérdezni, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzése során megállapítható-e az a minősítés, amelyet Hoffmann képviselő asszony mondott. Magyarul, hogy törvénysértő módon nem rendeződik, és a beszámolóban kipontozott és nem konkrét számok szerepelnek. Ez egyébként mióta bizottsági tag vagyok, szinte minden évben visszatérő probléma, és ezért mindenképpen úgy gondolom, ezt jó tisztán látni, hogy kinek a felelőssége, ha egyáltalán van ebben felelősség.
A másik kérdésem arra vonatkozik, hogy egy helyen az Állami Számvevőszék jelentésében arról olvastam jó szívvel, hogy az állami normatívák - alap, kötött és egyéb normatívák - önkormányzati felhasználásának a fegyelme javult, az adatszolgáltatás pontosodott, miközben egyes tételeknél azt is olvashatjuk, hogy a finanszírozási módszerváltásban bizony voltak problémák, amelyek a teljesítménymutatóból, illetve a létszámhoz kötött normatívából adódhatnak. Hogyan kapcsolódik a kincstári ellenőrzés, illetve az Állami Számvevőszék ellenőrzése, illetve a gazdálkodási folyamat? Azt is mondhatnám, hogy hogyan járul hozzá ehhez a pozitív megítéléshez?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pánczél képviselő úr!
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Kapcsolódnék az előző hozzászóláshoz. Az után szeretnék érdeklődni, hogy kaphatunk-e önöktől egy olyan számot vagy valamiféle százalékos arányt, amivel kifejezhető az, hogy a központi költségvetés, az állam a közoktatás területén hány százalékot biztosít a teljes működésben, és mondjuk mennyit az önkormányzatok.
Az önkormányzatok számomra azért érdekesek, mert ma ők Magyarországon a legnagyobb iskolafenntartók, és majd csak utána jönnek az egyházak, az alapítványok és még egyéb más fenntartók, de azt gondolom, az óvodák nagy részét, az általános és középiskolák nagy részét a települési, megyei vagy kerületi önkormányzatok tartják fenn. A teljes felhasznált összegből persze különböző intézménytípusonként más és más, de mégis mekkora az arány? Mennyi az, amit a központi költségvetés, és mennyi mindaz, amit az önkormányzatok hozzátesznek? Ez azért is érdekes, mert körülbelül két éve folytatjuk itt ezt a vitát, amióta az új finanszírozási rendszer be lett vezetve, ami számomra bonyolult, különböző mutatókkal. Szabó elnök úr számára - ő mindig elmondja - rémesen egyszerű ez az új, mutatószámok alapján kiszámolt normatíva; végül is vissza lehet azt egy-egy gyermekre osztani, ezek félelmetes csökkenést mutattak az elmúlt időszakban. Tehát tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy az önkormányzatokra hogyan hárul egyre nagyobb teher.
Persze ez kapcsolódik mindahhoz a kérdéskörhöz, amit Hoffmann Rózsa képviselő asszony fölvetett - vagy éppen Botka Lajosné képviselő asszony -, hiszen ezekből a számokból elvileg pontosan kiszámítható lehetne, hogy mennyi jár az egyházaknak. Hiszen ott van az állami normatíva, ott van az, amit egyébként az önkormányzatok a normatívával együtt költenek az oktatásra, ezekből a számokból - még egyszer mondom - elvileg kiszámítható lenne pontosan, hogy az egyházaknak mekkora támogatás jár. Ugyanakkor valóban - mint az utóbbi években, sajnos most már ez a gyakori -, itt egy kipontozott rész van, illetve a törvényjavaslat általános indokolásában szó szerint így hangzik: nem tartalmazza megfelelő részletezettséggel, átláthatóan, ellenőrizhetően azokat az alapadatokat, melyek az egyház-finanszírozási törvényben meghatározottak szerint az egyházi kiegészítő támogatás számításához szükségesek. Tehát még a pontos alapadatok is hiányoznak, így aztán eljutunk oda, hogy nem egy korrekt számítás van, hanem a minisztérium és az egyházak részéről vita, ilyen húzd meg-ereszd meg és alku van, nem pedig egy pontos számítás, ezt nagyon-nagyon veszélyesnek látom.
Volt itt egy kérdés arra nézve is, hogy különböző ÁSZ- vagy kincstári ellenőrzések zajlanak és zajlottak az önkormányzatoknál többek között a normatívák felhasználása kapcsán, és a leadott anyagból az derül ki, hogy az önkormányzatoknak mindössze csak 28 százaléka nyújtott be hibátlan elszámolást a felhasznált normatívákról, a többcélú kistérségi társulásoknak pedig egyike sem. Azért a védelmükben szeretném elmondani, hogy a költségvetésben több jogszabály ellentmond egymásnak, sokszor még a közoktatási törvénynek is. Gondolok itt az olyan apró részletekre, mint a bejáró gyerekek vagy az iskolabusszal utaztatottak, az alapfokú művészetoktatásban résztvevők, a magatartási zavarral küzdő gyerekek. Tehát még a háttérjogszabályok sem pontosak, így aztán nem csoda, hogy az iskolafenntartók normatívaigénylése vagy elszámolása időnként pontatlan.
Idézném még - kicsit távolról kapcsolódik ide - az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogalkotási tevékenységét, amiről szintén szó esett az anyagban, itt egész egyszerűen önök úgy minősítették, hogy a jogalkotási munkája gyenge volt, én meg azt mondom, hogy ez viszont a jogbiztonságot is veszélyezteti. Többek között az előírt rendeletek közül az OKM hármat alkotott meg késve, volt olyan, amit ötnapos késéssel, volt, amit pedig két héttel később. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Amennyiben további hozzászóló nincsen, akkor a vitát lezárom és megadom a szót az előterjesztőknek, hogy válaszoljanak a kérdésekre.
Koleszár Katalin osztályvezető asszony, ön kezdi?
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Igen, megpróbálkozom. (Zaj, beszélgetés.)
ELNÖK: Bocsánat, az osztályvezető asszonyé a szó, tisztelt bizottság. Felkínáltam a lehetőséget, hogy további hozzászólások legyenek, ha nincsenek, akkor viszont hagyjuk szóhoz jutni a Pénzügyminisztérium képviselőjét.
Koleszár Katalin (Pénzügyminisztérium) válaszadása
KOLESZÁR KATALIN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Megpróbálok válaszolni, bár viszonylag sok kérdés inkább az Állami Számvevőszék munkatársaihoz lett címezve.
Nem szeretnék ismételni, de így van, ez az Innovációs Alapjárulék, illetve költségvetési támogatás kérdése valóban így van, hogy a tervévet megelőző második év járulékbevételével készül az Innovációs Alap költségvetési terve a költségvetési támogatásra nézve, és nem is lehet másképp, hiszen a tervezés évében, amikor a költségvetési törvényjavaslat készül, akkor más információval még nem rendelkezünk, de ezt a törvény szó szerint így tartalmazza.
A másik. Elhangzott itt az egyházi kiegészítő támogatás kipontozásának kérdése. Az OKM vezetésétől azt az információt kaptam, hogy a mai napon egyeztetik az egyházakkal. Nyilván itt sok értelme nem lett volna beírni egy olyan számot, amelyről még nincsen egyeztetés, ez minden évben így történik.
Annyi még, hogy az Állami Számvevőszék jelentése is tartalmazta azt, hogy azért sem zárult le annak a számításnak menete, mert ugyan az önkormányzati alapadatok rendelkezésre álltak, de a vatikáni megállapodás és az egyház-finanszírozási törvény alapján is az elszámolásba be kell építeni azokat a pályázati támogatásokat, melyek az egyházak számára is rendelkezésre álltak. Ezeknek a pályázati támogatásoknak az összegyűjtése időigényes, mert le kell válogatni és rengeteg ilyen pályázati támogatás van - ez mostanra összeállt és erről folyik majd az egyeztetés.
De amiért az alapadatok nincsenek benne az általános indokolásban. Ezt a tavalyi számvevőszéki jelentés során már említettük, hogy egy egészen más módszertan szerint készült a törvényjavaslat általános indokolása. Az önkormányzatoknál az oktatás ágazat nemcsak közoktatásról szól, más iskolarendszeren kívüli, illetve a felnőttoktatás - ilyen kiadásaik is vannak. De az oktatás ágazaton belüli adatokat külön legyűjteni szintén csak terjedelmileg növeli, illetve bizonyos szempontból megzavarná pont azokat, akiknek viszont a költségvetési, vagy a zárszámadási általános indokolás ad adatokat, tehát itt egy kicsit zűrzavaros lenne ez az adatszolgáltatás. Természetesen az egyházi kiegészítő támogatás levezetésében szerepel az az adat, amely az önkormányzatok közoktatási kiadásait tartalmazza. Majd feltételezem, hogy akkor, amikor ez feltehetően már más módon nem tud, módosító indítvány a bizottság elé kerül, akkor már a tételes levezetés is meglesz hozzá.
Azt valóban nem gondolnám - Pósán képviselő úr is mondta -, hogy az én tisztem lenne a rektori fizetések körüli vitáról nyilatkozni. Úgy emlékszem, nem vagyok benne biztos, hogy talán írásbeli kérdésben is megfogalmazta ezt a kérdését, azt gondolom, hogy erre a szaktárca tud majd választ adni. Talán most így hírtelen ennyi, és ha véletlenül kihagytam valamit, szóljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Borbély Zsuzsanna osztályvezető asszony!
Borbély Zsuzsanna (ÁSZ) válaszadása
BORBÉLY ZSUZSANNA (Állami Számvevőszék): Itt megosztjuk a feladatot a kollegámmal; én alapvetően önkormányzati területen vagyok, tehát az önkormányzati kérdésekre tudok inkább válaszolni.
A normatíva igénybevételének a fegyelem javulásával nagymértékben összefügg az, hogy a Kincstár a helyszíni vizsgálatot kiterjesztette. Emellett az is hozzájárul, hogy az önkormányzatoknál az államháztartási törvény is egy plusz olyan kitételt tett, hogy az évközi lemondások miatt is késedelmi kamatot kell fizetniük az önkormányzatoknak. Tehát sokkal erősebb a fegyelem az önkormányzatok részéről a támogatások igénylésénél és mivel közben a Kincstár is vizsgál, nyilván, hogy itt nem egyértelműen az elvonások és a pótlólagos támogatások azok, amik jelentősek, hanem az a segítség, amit az önkormányzatoknak nyújtani tud a Kincstár is a különböző nyilvántartások vezetésében és ezáltal egy sokkal erősebb fegyelemre azzal kapcsolatban, hogy hogyan szolgáltassanak adatot.
A másik kérdés az önkormányzati kiegészítés, hogy mennyi az állami hozzájárulás és mennyi az önkormányzatok kiegészítése. Ezt a zárszámadás keretében mi nem nézzük, hiszen a zárszámadáshoz kapcsolódóan a normatív vizsgálatnál csak az igénylés szabályszerűségét és jogszerűségét vizsgáljuk, azt, hogy mire nyújt fedezetet, azt nem. Ez különösen azért is nehéz, hiszen a normatív támogatás szabad felhasználású, igazából ezt akkor tudjuk összehasonlítani, ha egy bizonyos feladatnak a teljes kiadását hasonlítjuk össze az állami támogatás igényéhez, helyesebben, amit az állam nyújt és ilyen számításunk pillanatnyilag nincsen. Helyesebben: az előző átfogó vizsgálatoknál még készített az Állami Számvevőszék ilyen számításokat, de a jelenlegi átfogó vizsgálatoknál már ezt nem nézi - korábbi adataink vannak, de azoknak utána kellene mennem.
Most átadom kollegámnak a szót.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
Horváth József (ÁSZ) válaszadása
HORVÁTH JÓZSEF (Állami Számvevőszék): Jó napot kívánok, Horváth József vagyok és elsősorban Pósán képviselő úr kérdéseire szeretnék válaszolni, amennyiben megfelelő lesz a válasz.
A következő van: a zárszámadás keretében a felsőoktatási intézmények közül az ELTE-t és a Műszaki Egyetemet vizsgálta az Állami Számvevőszék. Ennél a két intézménynél a gazdálkodás folyamán egyéb szabályszerűségek merültek fel. Az uniós pályázatokkal kapcsolatban nem merült fel olyan hiányosság, hogy önerő hiányában nem tudtak volna pályázni. Ezt annál is inkább nem indokolja az, mert mind a két intézménynek 2008. december 31-ei mérlegében jelentős befektetési készpénzállománya volt, amely fedezetet biztosított volna az önerő részére.
A másik kérdés: a gazdasági tanácsok működését az ÁSZ nem vizsgálta. A rektori fizetések nagyságára, illetve összetételével kapcsolatban ugyancsak nem terjedt ki a vizsgálatunk a zárszámadás keretében. Az elszámolásokat az illetményeknek vizsgáltuk, azzal kapcsolatban, annak a szabályszerűségével kifogás nem merült fel.
A zárszámadás keretében a felsőoktatási intézményeknél - ennél a két intézménynél - általában kollégiumépítés valósult meg. Ennek az elszámolása az adott évben a szerződésnek megfelelően történt. Itt nem került vizsgálatra ennek a hatékonysága, gazdálkodása, ezzel kapcsolatban, ha jól tudom, az ÁSZ korábban végzett átfogó vizsgálatot és annak az eredménye abban lelhető összességében. A korábbi vizsgálatokban szerepelt, hogy általában ezek a PPP-beruházások hatástanulmányok nélkül készültek el és ezáltal a gazdaságossága nehezen ítélhető meg, de hangsúlyozom, ez egy korábbi átfogó vizsgálatban merült fel.
Két kérdés merült fel az NKTH, illetve az Innovációs Alappal kapcsolatban, illetve két oldalról. A korábbi években és minden évben voltak problémák az NKTH Innovációs Alap gazdálkodásával kapcsolatban. Az ÁSZ a véleményeit leírta, az ÁSZ felelősségre vonást nem kezdeményezett, ez a felügyeletet ellátó minisztérium hatásköre lenne az ÁSZ megítélése alapján. Részemről ennyi, amennyiben kérdés van a továbbiakban, szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! (Jelentkezésre.)
Pósán képviselő úr!
További észrevételek, hozzászólások
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Azért kértem szót, mert meghallgattam a válaszokat és meg kell állapítani, hogy nem kaptam választ, ugyanis megkérdeztem a következőket, hogy összességében mibe kerül a PPP, egy számot szerettem volna tudni, hogy nagyságrendileg ez mennyi - nem kaptam választ.
Megkérdeztem azt is, hogyan lehet az, hogy hiány van, közben elmarad egy uniós projekt - le vagyon írva az Állami Számvevőszék jelentésében, onnan vettem az adatot vagy magát a témát, és ezért kérdezem meg. Azt írják, hogy a 2008. december 15-ig megköthető átmeneti támogatási keretből nem valósult meg egy bolognai követelményekkel kapcsolatos projekt; van ennek szép hosszú azonosító száma és a felsőoktatási intézményi kapacitásfejlesztéssel van összefüggésben, ez nem valósult meg forráshiány miatt. Ön pedig most arról beszélt, hogy csak az ELTE-t és a Műszaki Egyetemet vizsgálták. Akkor most vagy nevesítsék, hogy az ELTE-nél és a Műszaki Egyetemnél mi a helyzet, vagy akkor mondják azt, hogy kérem szépen itt ez a megállapítás téves - nem tudom miért, de van egy ilyen furcsaság, amire nem tudok most választ kapni. Ha egyszer ezt leírják, akkor ehhez a másik oldalon miért nem kapok erre választ egy ilyen szóbeli kérdésnél.
Ugyancsak az a felvetődő kérdés - ez persze nem az Állami Számvevőszékre vonatkozik és valószínűleg nem is jó helyre fogom címezni, mert nem a főosztályvezető asszony az illetékes. De mégiscsak muszáj megjegyeznem, hogy az egy dolog, hogy az Állami Számvevőszék megállapít szabálytalanságokat, az egy másik dolog, hogy ezzel kapcsolatban ő javasol, vagy éppen nem javasol felelősségre vonás kérdését, hiszen mégis az Állami Számvevőszék a pénzügyi és törvényi feltételek teljesülését kell hogy vizsgálja. De az mégiscsak furcsa, hogy ezt évről évre az Állami Számvevőszék megjegyzi, hogy kérem, szabálytalanságok vannak, problémák vannak, bajok vannak és az illetékes kormányzat meg a füle botját nem mozgatja, hanem ehelyett az történik, hogy mint a labdát dobálgatja ide-oda: hol egyik miniszter, hol egy másik miniszter, hol egy harmadik, hol egy negyedik alá tartozik az illetékes terület. Tehát félreértés ne essék, főosztályvezető asszony, nem önnek címzem a dolgot (Dr. Hoffmann Rózsa: A főnökeinek.) - igen, nem lehet szó nélkül elmenni emellett.
Az egyházi finanszírozás adataival kapcsolatban megint csak leírja a jelentésük, hogy az Oktatási Minisztérium nem ad adatokat. Elhiszem, hogy a Pénzügyminisztérium részéről bizonyos adatok rendelkezésre állnak, azzal tudnak dolgozni; de, ha ez önmagában elégséges lenne, akkor miért kell leírni egy ilyen megállapítást, hogy kérem szépen a PM által megadott adatokhoz képest az OM nem adott adatokat, 2007-hez viszonyítva nem változott kedvező irányban az adatszolgáltatás - mégiscsak le van írva, akkor itt valami nem stimmel. Tehát elnézést kérek, ha csak azért jöttünk össze, hogy meghallgassunk néhány általános dolgot, akkor semmi értelme a mai bizottsági ülésnek; voltak konkrét kérdések, de nem hallottunk konkrét választ egyik esetben sem, ez így nagyon nincsen rendjén az a meglátásom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Voltaképpen ezt a gondolatsort szeretném folytatni. Pósán képviselő úr nagyjából el is mondta, de az ügy annyira fontos, hogy talán nem baj, ha megismétlem.
Mások is megemlítették, köztük például Botka Lajosné képviselő asszony, hogy mióta bizottsági tag, azóta azt tapasztalja, hogy itt hiányosak az adatok - pontosan nem tudom a mondatát folytatni. (Botka Lajosné: Vita van.) Tehát itt egy olyan helyzettel állunk szembe, hogy évről évre a zárszámadási törvény kapcsán megjegyezzük és az ÁSZ is megjegyzi a hiányosságokat és akkor a kormány azt mondja: valamivel megpróbálja kimagyarázni, vagy éppen vállat von és a végén már ebből a hiányos, akár törvénysértő állapotból úgyszólván szokásjog lesz. Azért kértem szót, hogy kifejezzem, hogy ez az, ami tarthatatlan, ez az, ami olyan rossz vért szül szerte az országban, hogy semminek nincs következménye, mindent meg lehet csinálni.
Azt mondta a főosztályvezető asszony, hogy nem lett volna értelme olyan adatokat beírni, amelyről még nem történt egyeztetés. De arra vonatkozóan nem hallottunk semmit, hogy mi akadálya van annak, hogy augusztus 31-e előtt történjen egyeztetés, miért ismétlődik ez a helyzet is évről évre. Hiszen nem véletlenül határozza meg törvény a zárszámadási törvény beadásának határidejét, ez augusztus 31-e; akkor az Oktatási Minisztériumnak és mindazoknak a szerveknek, amelyek itt szerepet játszanak, úgy kell a munkájukat időzíteni, hogy az adategyeztetés megtörténjék, és ha néha kivételesen ez valami miatt elmarad, az sem öröm, de azt még tudomásul lehet venni, de hogy ez évről évre ismétlődő állapot legyen, ez tarthatatlan és elfogadhatatlan.
ELNÖK: Mielőtt Botkáné képviselő asszonynak adnám meg a szót, szeretném megjegyezni, hogy egy egyeztetés minimum két, de néha több fél részéről zajlik, és ha nincs vége, ha nem sikerül nyugvópontra jutni a megadott határidőig, akkor ez nem feltétlenül csak az egyik félnek róható fel az összes többi közül. Tehát, ha arról van szó, hogy egy egyeztetés - bár 31-ig le kellett volna zárulnia - nem zárult le, akkor a magam részéről megértem, hogy egy ellenzéki képviselő legszívesebben a kormányt, a kormány képviselőjét hibáztatja érte, de nem feltétlenül hiba, egyszerűen nem tudtak megállapodni. (Révész Máriusz: El sem kezdték.).
Képviselő úr, nagyon jópofa dolog ez, de próbáljuk magunkat tartani a tényekhez, ez egyszerűen nem igaz. Ez minden évben vita közöttünk és nemcsak az egyházi finanszírozás, hanem a költségvetés és a zárszámadás minden egyes - van, ami a költségvetésnél, van, ami a zárszámadásnál - olyan tételénél, amiben a kormány és bizonyos külső felek közötti megegyezés az alapja annak, hogy mi kerüljön bele a törvénybe, minden évben önök azt mondják, hogy az nem érdekes, határidőre a kormány döntse el, aztán majd lesz valahogy. Mi meg azt mondjuk, hogy mi szeretünk megállapodni azokkal a partnerekkel, legyenek ezek munkáltatók, munkavállalók, egyházak képviselői. (Révész Máriusz: Zoli, ezt te sem hiszed, az elmúlt három évben nem volt megállapodás.) Képviselő úr, de hiszem, az elmúlt három évben volt megállapodás, amikor meg nem volt megállapodás, akkor meg addig, amíg a törvényjavaslat végszavazása vagy zárószavazása be nem következik, addig a kormány próbálja folytatni az egyeztetést.
Most Botkáné képviselő asszonynak adok szót.
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Merthogy most már úgy érzékelem, hogy áttértünk a véleményekre, hozzászólásokra. Először is megköszönöm a kérdésemre kapott választ, ez korrekt volna és abszolút érthető számomra.
Ami itt a vitában elhangzottakat illeti, be kell valljam, hogy az Állami Számvevőszék jelentésében és bevezetőjében is minden évben hangsúlyozza, hogy a parlament számára végez olyan ellenőrző tevékenységet, amelyben a megállapításai: a jogszerűség, az átláthatóság; a jogszerűség alatt persze a törvényi és egyéb kormányzati rendeleti és utasítási műfajoknak a koherenciáját vizsgálja. Engem mindig a ténymegállapítások mellett legalább annyira igazgatott, hogy vajon milyen javaslatokat fogalmaz meg és mivel egy ellenőrző funkciót lát el az Állami Számvevőszék, az is a rendszer része, hogy egy-egy szervezeti egység az ÁSZ által tett megállapításokra reagál. Tehát megmondom őszintén, hogy ezt a több kötetet olyan szempontból is olvastam, hogy mik azok az újszerű vagy már visszatérő javaslatok, amik a vizsgálat után megfogalmazódtak; mi történt az előző évek által megfogalmazott javaslataival, illetve az egyes kormányzati egységek hogyan reagáltak az aktuális ellenőrzési megállapításokra.
Nem egy esetben természetesen találkoztam azzal, hogy mondjuk egy-egy minisztérium: most éppen előttem a 405. oldalon az Önkormányzati Minisztérium például az adatbázis rendszerrel kapcsolatos javaslatunkat nem tartja értelmezhetőnek; vagy az Oktatási Minisztérium például azt mondja, hogy nem szükséges külön rendeletet alkotni egy adott témában, holott az ÁSZ felhívja erre a figyelmet. Tehát azt gondolom, hogy ezek az ellenőrzés általános műfaji kérdései és ez helyénvaló.
Tehát úgy gondolom, hogy a 2008-as ÁSZ jelentés műfajában, konkrétságában, szakmaiságában nagyon-nagyon nagy segítséget nyújt a képviselőnek, ha ezt szakszerűen szeretné értelmezni a műfajának megfelelően. Éppen ezért képviselőtársaim, nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy az előző év ÁSZ jelentésére tett javaslatok közül semmit nem fogadott el a kormány, mert ez egyszerűen nem igaz. Vannak olyan megállapítások, amiben rögzíti, hogy az előző évi ÁSZ vizsgálat által megfogalmazott javaslatokra mi történt és van, amire megállapítja, hogy nem történt meg a reakció, vagy nem történt meg az intézkedés - például az Apáczai Közalapítvány megszüntetése nem történt meg, holott kormányhatározat van, tehát nem szeretném pirosra festeni, ami nem piros. De azt gondolom, hogy az objektivitását legalább ezen a szinten mindenképpen el kell ismerni és most ezzel a mondattal be is fejezem. Nagyon köszönöm, hogy szakmaiságában, minőségében, korrektségében nagyon sok síkon ad tájékoztatást a parlamentnek az ÁSZ jelentés.
Ami a beszámolót illeti, azt gondolom, műfajilag a költségvetési beszámoló arról szól, hogy a 2008-as költségvetési törvényben megfogalmazottak hogyan teljesültek - e beszámoló ezt a teljesítést korrekt módon és hitelesen bemutatja részemre. A felmerült problémák közül pedig, képviselőtársaim az egyházi finanszírozás, ha évek óta problémát jelent, akkor közös érdekünk lenne ennek a dolognak a szakmai közös értelmezése és ha ezt közösen ugyanúgy értelmezzük, akkor a megállapodás időben meg fog történni - azt gondolom, hogy itt ezzel a mondattal mindenki tudja, hogy mire gondolok. Köszönöm szépen. Általános vitára alkalmasnak tartom mind a két beszámolót.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Egy olyan elemre szeretném felhívni a figyelmet, amely ma még nagyon nem került szóba. Emlékeztetném önöket arra, hogy 2008 második féléve, amely a beszámolónak, nyilván a zárszámadásnak egy szerves része, gazdaságilag egy meglehetősen nehéz időszak volt. A parlament határozott intézkedésekre kényszerült a hiány korlátozására, hiszen a gazdaság teljesítménye csökkent, a bevételek visszafogottan teljesültek, ugyanakkor a kiadások, ha nem avatkozik közbe a parlament a kormányzat kezdeményezésére, akkor elszaladtak volna. Tehát az első megjegyzésem az, hogy az összes ellentmondás és nehézség ellenére azt vegyük figyelembe, hogy a költségvetési hiány a tervezettnél, az előirányzatnál kisebb lett, tehát kordában sikerült tartania a válság, a világválság ellenére a költségvetési hiányt.
Ami itt nagyon nagy súllyal került elő, ez az egyházi finanszírozás kérdése. Természetesen a kipontozott ügyek engem is érdekeltek, és ahogy főosztályvezető asszony elmondta, folynak az egyeztetések, a tárgyalások, nem most kezdődnek, ezek folyamatban vannak. Azt gondolom, hogy a már rendelkezésünkre álló számok mindenesetre igazolják azt, hogy az egyházak hitéleti tevékenysége - elsősorban ami bennünket érdekel, az oktatási tevékenysége - megfelelő biztonsággal finanszírozott volt az előző évben, a 2008-as költségvetési évben. Ennek az elszámolásához, ahogy szintén hallhattuk, bizonyos adatokat egyeztetni kell, hiszen egy rendkívül bonyolult és talán túlzottan is komplikált elszámolási rendszer alapján kell megállapítani például a kiegészítő normatívát annak ellenére, hogy több ízben javaslatot tettünk ennek az egyszerűsítésére. Elkészült az ehhez kapcsolódó kormányrendelet tervezete is, amely nem nyerte el az érintettek tetszését, ezért nem került bevezetésre, aminek a lényege az lenne, hogy a vatikáni megállapodást úgyis lehet teljesíteni, ha az óvodás gyerekre jutó önkormányzati költséget vesszük tekintetbe az egyházi óvodáknál. Az alsó tagozatot az alsó tagozatnál, a két tannyelvű gimnáziumot a két tannyelvűben, és nem egy katyvaszt képezünk, egy rendkívüli mutatós számot, aminek végső soron semmi szakmai tartalma nincs, vagy legalábbis minimális.
Ez okozza - meggyőződésem szerint - a vatikáni megállapodás megkötése óta a vitákat, és ha ebben nem tudnak az érdekelt felek előbbre jutni, akkor sajnos minden évben ezek az áldatlan viták folytatódni fognak, senkinek se tesznek jót ezek a viták. Azt gondolom, hogy amíg új alapokra nem helyezi a kormányzat az egyházakkal ezt a bizonyos kiegészítő támogatás kérdését, addig fel kell készülnünk arra, hogy jó, ha a zárszámadás végszavazásáig valamiféle megállapodás létrejön az egyházak és a kormányzat között, tehát ezt egyoldalúan nem döntheti el a kormányzat. Nyilván felvethető a kérdés, hogy miért nem kezdték időben az egyeztetést, de ehhez tudni kell, hogy bizonyos zárszámadási adatoknak rendelkezésre kell állni ahhoz, hogy a tényleges egyeztetést a részletkérdésekről folytatni lehessen.
Mindezek mellett magam is azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy a zárszámadási törvényt az ÁSZ jelentésével együtt általános vitára alkalmasnak tartom, és azt javaslom, hogy a bizottság is szavazatával majd tegye ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! További hozzászólás híján a vitát berekesztem. Szavazásra fog sor kerülni.
A zárszámadási törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról fogunk szavazni. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/10380-as számon benyújtott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) 12 igen, 9 nem, 1 tartózkodás. A bizottság a zárszámadási törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
Tisztelt Bizottság! Azt kell bejelentenem, hogy mint tudják, a költségvetési, illetve a zárszámadási törvény esetében nem bizottságonkénti előadók, hanem a költségvetési bizottság többségi és kisebbségi előadója összesítve mond véleményt. Ehhez, hogy ezt a véleményt - mármint a költségvetési bizottság többségi és kisebbségi oldala produkálni tudja, ehhez szerdáig kell a tisztelt bizottság többségi, illetőleg kisebbségi oldalának a saját zárszámadással kapcsolatos véleményét eljuttatni a Költségvetési bizottsághoz. Ehhez valamilyen űrlap vagy nyomtatvány is készült, amit a frakciók megkaptak - kérem, ennek figyelembevételével tervezzék a munkát.
Megköszönöm az első napirendi ponthoz megjelent meghívottainknak a részvételt. Mielőtt a második napirendi pontra rátérnénk, néhány perc technikai szünetet rendelek el. Manherz államtitkár úr már elindult a minisztériumból, de úgy látszik, még nem ért ide, azt gondolom, hogy célszerű lenne őt megvárni ezzel; addig azt kérem, hogy senki túlzottan messzire ne menjen, hogy amint államtitkár úr megérkezik, folytathassuk az ülést.
(Rövid technikai szünet.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. Soron következik a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat, amelyet T/10527-es számon kaptak kézhez.
Köszöntöm a napirendi pont vitájánál megjelent Manherz Károly szakállamtitkár urat és munkatársait.
Államtitkár úré a szó!
Manherz Károly szakállamtitkár (OKM) szóbeli kiegészítője
MANHERZ KÁROLY szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. Röviden annyit szeretnék tájékoztatásul, felvezetésül elmondani, hogy a felsőoktatás szerkezetének a megváltozásával, a bolognai folyamat teljes végrehajtásával, illetve a 2009-es tanévben már az első alapképzésben végzettek, illetve részben már mesterképzésben is végzettek, illetve a várhatóan a mesterképzésben végzők oklevél elismerése miatt módosítani kell a 2001-es törvényt. A 2001-es törvény még a régi egyetemi és főiskolai képzésnek megfelelő elismeréseket tartalmazza. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy aki majd a következő időszakban még megszerzi a főiskolai vagy az egyetemi végzettségét, mert még bent van a képzésben, vagy még az utolsó féléveknél tart, vagy bent ragadt valami miatt a képzésben, az a két és féléves moratórium, tehát a két és féléves időszakon belül természetesen annak megfelelően kapjon ekvivalenciát. A többiek esetében, mivel a 2010-es évben várható egy viszonylag nagytömegű bachelor és BSc végzés, és a mesterképzések keresztféléves indításával kapcsolatban is már jövőre várhatóak végzős mesterszakosok, ezért a nemzetközi előírások, az EU-irányelvek alapján javasoljuk a törvénynek, a 2001-es törvénynek a módosítását.
Mészáros Gábor főosztályvezető úr mellettem az ekvivalencia főosztály vezetője, ha bármilyen olyan szakmai kérdés lenne, akkor a főosztályvezető urat kérem meg, hogy a képviselő urak kérdésére válaszoljon; amire tudok természetesen én is itt vagyok, és szívesen mondom.
A lényeg az, hogy az úgynevezett elismerési törvény ebben a formájában nemcsak az egyetemi szintű végzettségeknek az elismerését, hanem a nem egyetemi szintű képzésben résztvevők elismerését is tartalmazza. Gondolok itt a felnőttképzésre és a különböző EU-irányelvekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm államtitkár úr. Tisztelt Bizottság! Megnyitom a törvényjavaslat vitáját, kérdezem van-e valakinek kérdése vagy megjegyzése az előterjesztéssel kapcsolatban.
Pósán képviselő urat illeti a szó.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A második bekezdésnél különböző időtartamokat nevesít a szövegrész, az a kérdésem, hogy ez kellőképpen le tudja-e fedni a valóságot. Ugyanis mind a hazai, mind az európai egyetemeken, főiskolákon - már elnézést, de ezt a kifejezést használom, de értsük jól: felsőoktatási oktatási intézményekben - alapvetően kreditalapú képzés van, a kimeneti követelmény kredithez kötött és az európai egyetemeken is, a hazai intézményekben is ismerünk ilyet, hogy van úgynevezett major, meg van minor szak - más kreditértékkel van nevesítve, ugyanakkor viszont az időkeret lehet, hogy ugyanaz. Megfelelő összevetésre ad-e módot és lehetőséget az, amikor az időt határozzuk meg és a kreditet meg figyelmen kívül hagyjuk, mert ez esetben nem válik világossá az, hogy éppen major vagy minor képzettségről van-e szó és ez ugyebár - hogy is mondjam - a további kimeneteket tekintve más-más utat jelent. Ebből a szempontból tehát a szövegnek ezt egy komoly hiányosságának érzem, hogy itt lehetnek problémák.
A másik kérdésem az - hogy is mondjam - inkább már csak szépészeti kérdés, ha szabad így fogalmazni. Egykoron, amikor a felsőoktatási törvénynek az átalakítása során ez szóba került, akkor itt a bizottsági ülésen is kérdésként előjött az - sőt még, ha az emlékem nem csal, talán kellő konszenzus is volt -, hogy miért csak és kizárólag mondjuk, az angol nyelvű megnevezéseket használjuk. Miért nem használjuk esetleg a latint is, hiszen eredetileg akár a bachelor vagy masterképzés eredetileg az európai kultúrában a latin egyetemi szisztémában gyökerezik és ezek az elnevezések, amit ma angolosan ejtünk, azok eredetileg latin kifejezések. Azt gondolom, hogy azért az európai egyetemi vagy felsőoktatási intézményrendszernek a több évszázados múltja minden további nélkül indokolhatná ezt és ráadásul a latin ebből a szempontból hosszú évszázadokon keresztül éppúgy egy nemzetközi nyelvnek számított és sok esetben mind a mai napig használatos. Gondoljunk arra, hogy akár az orvosi vagy a jogi diplomákat többek között latinul is kiállítják, miért ne lehetne ezt is belevenni - ez egy kérdés, de személy szerint mondjuk, helyénvalónak tartanám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint lateiner elkötelezettségű, melegen támogatom Pósán képviselő úr javaslatát.
Tisztelt Bizottság! Van-e további hozzászólás? Tatai-Tóth képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Végighallgatva államtitkár úr bevezetőjét és áttekintve a beterjesztett törvényjavaslatot is, a kérdés törvényi szabályozását indokoltnak tartom és általános vitára alkalmasnak; természetesen a Pósán képviselő úr által felvetett ügyekben módosító indítványokkal még szépíthető, korrigálható a törvény. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy akol lészen és egy pásztor.
Államtitkár úr, öné a szó!
MANHERZ KÁROLY szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Dr. Mészáros Gábor válaszol az elhangzottakra.
Dr. Mészáros Gábor (OKM) válaszadása
DR. MÉSZÁROS GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm elnök úr, köszönöm államtitkár úr. Egy bólintást szeretnék kérni Pósán képviselő úrtól: a második bekezdést említette, ahol az időtartamról van szó, ugye a második paragrafusnál a második szakaszra gondolt? (dr. Pósán László: Igen.) Igen. Lényegében a jogszabály előkészítése során ez volt a kardinális kérdés, hogy a most is meglévő, a mostani honosítási törvényben meglévő években megszabott időtartamot vajon ne alakítsuk át akár kreditre, akár képzési és kimeneti követelményekre.
Az a javaslat, az a döntés, amivel a kormány azt javasolja, hogy őrizzük meg az éveket, nem problémamentes, hiszen a képviselő úr is említette, egyre inkább kreditben fejezik ki a tanulmányi időtartamot az egyes európai egyetemekben. Azt érdemes látni, hogy több párhuzamos európai képesítési keretrendszer is van és az európai közösségi jog továbbra is megőrizte az években kifejezett képzési időtartamot, mondván, hogy öt szintje van az európai képzésnek. A legalacsonyabb az bármilyen időtartamú képzés, ez a mai OKJ-nk lenne; az érettségi plusz egyéves képzést meghaladó képzés egy magasabb szint; az érettségi plusz hároméves képzést meghaladó képzés megint egy magasabb szintje a képzésnek; és végül az érettségi plusz négyévest meghaladó képzés megint csak egy hosszabb időtartam. Nem állítjuk, hogyha mi évet mondunk, akkor azzal a lehető legvilágosabban fogalmazunk, hiszen nyilvánvalóan nem naptári évről, hanem tanulmányi évről van szó, de a tanulmányi évi időtartam is erősen megváltozik, hiszen látjuk, amikor a turistaáradat elönti Magyarországot, Németországban az jócskán a magyar tanulmányi év után van.
Amikor még a 2001-es törvény előkészítése során definiálni próbáltuk volna az évet, lényegében csak tautológiára jutottunk, mondván, hogy egyébként két szemeszterből, vagy három szemeszterből állhatna az év. Azt az általános indokolásban megfontolásra javasolt javaslatot tettük éppen emiatt, hogy egyébként, amit az egyes államban tanulmányi évnek mondanak, az legyen esetleg a kiindulás alapja. Tehát lényegében európai közösségi jogi alapja van annak, hogy években javasoljuk és egyébként akár tovább is léphetünk a hét időtartamra vagy a szemeszter időtartamra, de akár a tanóra időtartama sem megszabott vagy egyértelmű - ez az Egyesült Királyságtól, Amerikától Magyarországig eltérő meddig tart egy tanóra, lényegében kénytelenek volnánk átvenni azt, hogy az az időtartam, ami az adott országban irányadó. Értelemszerűen nominális időtartamról van szó, tehát nem arról, ha valaki éppenséggel a részidős képzésben vesz részt, s maga hat évig tanult, akkor egy magasabb szintű oklevélhez jutott volna - az adott államban a jogszabály, vagy az egyetem által előírt időtartamot vennénk figyelembe. Ezért javasolnánk tisztelettel továbbra is azt, hogy ezt vegyük figyelembe, belátva és megértve, hogy egyébként valóban ettől eltérő fejlődés is létezik, létezik Európában.
Amikor szintén például Pósán képviselő úr - elnök úr által megtámogatva - azt mondta, hogy angol kifejezések jócskán szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, vajon a latin miért nem szerepel? Magam is latint tanultam a középiskolában a '80-as években, nem tudtam, hogy az milyen fontos lesz, nehéz lenne nem egyetérteni vele, az a módosítás azonban, amit az ötödik szakaszban mi javaslunk, lényegében a honosítási törvény mostani szövegének az átírása arra a szövegezésre, amit egyébként a 2005. évi Ftv. tartalmaz. Tehát azt szeretnénk, hogy ami most adatik a magyar doktori doktoranduszoknak, ugyanazt a címet kapják meg azok is, akik külföldön szereztek tanulmányokat. És akkor egy eldöntendő kérdés, hogy vajon miért így és miért ezt kapják meg a magyarok - ez valóban egy kérdés, de talán inkább a 2005. évi Ftv.-nek a kérdése; valóban ez egy angol kifejezés a PhD, de ez az, amit most a magyarok is kapnak, ezért gondolnánk. Lényegében tehát ez nem egy kardinális módosítás, jóval inkább a két törvény szövegének az összehangolása.
Kicsit hosszúra nyújtottam a mondandómat, ezért megértést kérek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Tisztelt Bizottság! Szavazunk. (Jelentkezésre.) Bocsánat, Pósán képviselő úr még kíván szólni.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnézést elnök úr, nem az időrablás miatt, csak továbbra is bennem ott marad kérdésként az a probléma, hogy három évig tanul valaki valahol, de az egyik: úgynevezett alapképzésként, ami mondjuk azt, hogy ma a major szak. De az alapképzésen belül van egy olyan kötelezettség is sok esetben, hogy válasszon mellé egy minor szakot - de más az óraszám, más a hozzárendelt kreditérték és így tovább. Most ha csak és kizárólag a három évet, értem a logikát, amit ön mondott, csak továbbra is ott a hiátus, ott az a kérdőjel, hogy hogyan lehet akkor ezt a kérdést rendbe tenni. Ideállít egy hallgató bárhonnan a világból és azt mondja, hogy három évet tanultam, tessék kipipálni és odaállít egy másik, ugyancsak három évet tanultam és teljesen más krediteket látok - akkor ezt most minek tekintsem? A kettőt egy és ugyannak tekintem, vagy nem? Mert az egyik minor, a másik major alapon tanult mondjuk kémiát vagy mindegy hogy mit; de nem ugyanaz a tudásszint van mögötte és nem ugyanaz a tárgyi lexikális ismeretkör van mögötte. Tehát az elismerés szempontjából erre valami megoldást szerintem csak illene találni.
Hadd mondjak egy másik dolgot is, ami szintén a kredit kérdéséhez kapcsolódik. Iksz számú kredit összegyűjtése önmagában még mindig nem elégséges kérdés ahhoz, hogy automatikusan kipipáljuk, hogy a kérdés lerendezve, hiszen nem ugyanaz - ez az egyetemi belső autonómiájából fakadó szabadságnak a döntése -, hogy az adott képzéshez milyen dolgokat rendelnek hozzá. Itt magyarországi viszonylatban is tetten érhető, jó néhány képzés esetében egyik egyetemnél ehhez a képzéshez kérik ezt a tárgyat, a másiknál kevésbé fontos, vagy egyáltalán nem kérik. Nyilván nem a törzsanyagokra gondolok, azért tegyük hozzá. Van, ahol a jogászképzésnek része a statisztikai tárgy, van ahol nem része; van, ahol része az egyértelmű politológia, van, ahol kisebb súllyal esik latba - ezt csak kiragadott példaként mondom.
Tehát a kreditek összevetésénél azt gondolom, hogy ez nem megspórolható dolog. Lehet kreditet szerezni ad abszurdum művészettörténetből is, de mondjuk, ha valaki orvosnak tanul, valljuk be őszintén, hogy az ő kimeneti szempontjából nézve a művészettörténet nem a szakképesítés megszerzéséhez elengedhetetlen ismeretanyag. Hasznos, természetesen az általános műveltséget elmélyíti és így tovább, de nem ahhoz kötődik - tehát nekem itt ez a hiányérzetem megvan továbbra is. Azt szeretném kérni, hogy ez ügyben itt még egy kicsit kellene töprengeni azon, hogy mi lehetne a megoldás és úgy nekimenni a parlamenti tárgyalásnál is, hogy ez a része azért valamelyest kezd körvonalazódni, hogy valamiféle megoldást találunk rá, mert még egyszer mondom, itt van egy ilyen bizonytalansági tényező, ami nem kellően megnyugtató. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, a művészettörténet bizonyos időszakához az anatómia például szervesen hozzátartozott, így aztán ez nem biztos, hogy teljesen felesleges az orvosi tanulmányok szempontjából.
Félretéve a tréfát, azt hiszem, hogy persze lehet a dolgon továbbgondolkodni, és amit a képviselő úr felvetett ebben kétségkívül van ráció. Azt azonban mindenképpen gondolom, hogy a diploma állami elismerése nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy adott egyetem adott master vagy magiszterképzés megkezdéséhez bármiféle - állam által egyébként elismert - bachelor diplomát köteles elfogadni. Tehát a szóban forgó egyetemnek, a szóban forgó masterképzéshez - túl azon, hogy ilyen és ilyen szakú bachelor diplomát fogad el - lehetnek olyan követelményei, hogy ennyi vagy annyi kreditet ebből vagy abból is teljesítenie kellett. Hogy ezt bele tudjuk-e venni a törvénybe vagy sem, ennek megválaszolását államtitkár úrra, illetve főosztályvezető úrra bízom, de azt hiszem, hogy a dolognak van olyan megfejtése is, hogy bízzuk ezt rá az egyetemre, aki meghirdeti a master szakot.
Államtitkár úr!
Manherz Károly szakállamtitkár (OKM) válaszadása
MANHERZ KÁROLY (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Képviselő úr arra utalt, ami a gyakorlatban látszódik a magyar felsőoktatásban, de nincs major és minor szak, hivatalosan ez nem létezik. Amikor a tanterveket készítették a különböző képzési bizottságok, akkor felmerült ez a kérdés, de mivel itt diplomák elismeréséről és bizonyítványok elismeréséről van szó, tehát használtuk ugyan mi ezt a fogalmat az egyetemeken belül a gyakorlatban, hogy major és minor, de ez a kreditfelosztásra vonatkozott.
Tehát egy alapképzésnek megvan a kreditszáma, hogy 180, hogy abból az alapképzési szaknak mondjuk 120 vagy 130, vagy 140 a kreditje, és azt a bizonyos másik 40, 50-et azt neveztük mi úgynevezett minor szaknak, amit bárhonnan összeszedhetett a hallgató aszerint, hogy mi írt elő az alapszak a képzési és kimeneti követelményekben. Na most, ez az alapkérdés itt, hogy a képesítési és a kimeneti képzési kimeneti követelmények, a KKK-k pontosan tartalmazzák, hogy egy 120 kredit és egy 60 kredit miből tevődik össze. Van úgy, hogy - mondok egy példát - egy magyar szakos 120 kreditet végez magyarból a bachelorban, ez a masterban nem nagyon fog előjönni, ez inkább a bachelorban vagy a BSc-ben jön elő és azt mondja, hogy még 40 kreditet kell szerezni, mondjuk esetleg történelemből vagy egy idegen nyelvből, mert arra építhet majd egy második tanárszakot.
Ez volt a lényege az egész rendszernek, de ez egy belső rendszer, ezt csak akkor tudnánk megtenni és ez a diplomamellékletben gyönyörűen látszik, hiszen diplomamellékletet kap minden hallgató - most az is angolul van, így szól a rendelkezés. Természetesen a hallgatóink kérhetik németül is, meg franciául is, meg olaszul is a diplomájukat, ez már bevett gyakorlat, legalábbis az ELTE-n ez így volt és ez működik, de más egyetemen is. Tehát a diplomamellékletben pontosan látszik, hogy az alapképzési szakjának az X-kreditjét ebből szedte össze, az Y-kreditjét pedig abból. Tehát ilyen különbséget nem tesz a bizonyítvány, meg az oklevél. Mi azt ismerjük el, ha ő külföldön végzett, hogy eleget tett-e a B-i, vagy a BSc követelményeinek és megfelel-e annak a képzésnek.
Ebben óhatatlanul igaza van képviselő úrnak, a kreditszám is beleszámít, de a kredit is érdekes: a megoszlás, mert van, ahol 180-tól 240-ig megy a kredit, tehát a műszaki szakok esetében hét féléves képzést vezettünk be, ott eleve már több a kreditszám, mint mondjuk a bölcsészeknél vagy a társadalomtudományi szakokon. Tehát - ahogy ezt a főosztályvezető úr mondta - lehetne kreditre is az elismerést végezni, de akkor az nem diploma elismerés, hanem az kreditelismerés, arra pedig megvannak a kreditátviteli bizottságok minden felsőoktatási intézményben, akiknek az a dolguk, hogy amikor valaki külföldi kreditet akar elismerni, akkor elismerteti aszerint, hogy az intézménynek milyen a követelménye. De valóban az igaz, hogy sokfajta - ahogy képviselő úr mondta - minor, tehát mondom: nincs minor, de ez az úgynevezett 40 vagy 50 kredites mennyiség sokfajta lehet attól függően, hogy az intézmény milyen oktatói gárdával, milyen szakokkal és milyen meghirdetésekkel rendelkezik; a major is, mert nevezzük azt főszaknak - de Gábornak még van hozzá esetleg kiegészítése.
Dr. Mészáros Gábor (OKM) további válaszadása
DR. MÉSZÁROS GÁBOR (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm a lehetőséget. Pósán képviselő úr, ha jól értem azt mondja, hogy például, ha valaki egy minorral és egy majorral jelentkezik Magyarországon, kérdés, hogy hogyan fogadjuk el. Ahogy Manherz tanár úr mondta, lényegében ez így Magyarországon nem létezik és a törvényjavaslatban nem látjuk a megoldást. Tulajdonképpen én sem látom ennek a megoldását, azonban úgy érzem, hogy ez a megoldás megvan a magyar jogban.
Maga a törvényjavaslat annyiban szűkebb, hogy kizárólag a fokozatrendszer elismerését módosítaná. Eddig főiskolai és egyetemi végzettségi szintként fogadtunk el például egy amerikai bachelor fokozatot, ezt egy főiskolával vetettük össze. Ezt követően alapfokozatként vagy mesterfokozatként, az adott amerikai bachelort majd alapfokozatként fogjuk elfogadni. Javaslunk az Országgyűlésnek egy két és féléves átmeneti időszakot, amikor az ügyfél dönthetné el, hogy merre induljon tovább.
De jelenleg is kérdés ez, és éppen ennek a hétnek volt a kérdése, hogy egy amerikai ügyfelünk zenetanárként és egy spanyol nyelvű minorral jelentkezett hozzánk, mit kezdjünk vele, nálunk ez így nem létezik. Nem ebben a törvényjavaslatban, hanem magában a honosítási törvényben létezik az, hogy ebben az esetben meg kell vizsgálni, hogy mennyire felel meg a képzésnek a külföldi képzés. A spanyol része csak részben, és meg kell vizsgálni, hogy van-e mód arra, hogy kiegészítő feltételekkel, adott esetben ilyen vizsgák letételével pótoljuk azt, ami a magyar oktatásban nem létezik. Magyarán, tehát nem ez a törvényjavaslat kívánná ezt a kérdést orvosolni és ez a kérdés a törvényjavaslattól függetlenül is kérdés, mit kezdjünk azokkal a curriculumokkal, amelyek nem, vagy csak részben vethetők össze a hazai curriculumokkal. Erre az a válasz, hogy a szakképzettség elismerésénél, tehát nem a szint belövésénél, hanem a képzés profiljának a megvizsgálásánál kell ezt megtenni.
Ami a kreditek összegyűjtését, összevetését illeti, egyetértek a képviselő úrral, ez nem megspórolható és nem megúszható feladat, sőt ezen túlmegyek, ha egy Romániában végzett szakképzettséggel rendelkező történelemtanár jelentkezik Magyarországon, jó az esély, hogy nem találjuk meg Magyarország történetét, vagy nem olyan mélységben találjuk meg, amint azt mi elvárjuk a tanárainktól. Attól, hogy a kreditben ezt nem leljük meg, nem egyértelmű, hogy vizsgára kell, hogy felhívjuk az adott ügyfelet, hiszen akár nyári egyetemeken, akár egyéb úton: publikációkban bizonyíthatja, hogy kellően elmélyült. Ez megint csak a szakképzettség elismerésének a kérdése, amelynek a módosítását, reformját itt most nem javasolnánk, kizárólag a fokozatrendszert - ezt kívántam volna hozzáfűzni. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy van-e még olyan megoldatlan kérdés, amit ennek a törvényjavaslatnak a keretében tudnánk megoldani. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, akkor szavazás fog következni.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy általános vitára alkalmasnak tartja-e a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény módosítására benyújtott T/10527-es számon kézhez kapott törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Első helyen kijelölt bizottságként előadót kellene állítanunk. (Jelzésre.) Képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Az egyhangúságra tekintettel, elnök úr vállalná-e?
ELNÖK: Örömmel elvállalnám, de nem tudom mikor lesz a vitája és a jövő héten hétfő délután elutazom, úgyhogy sajnos nem vagyok itthon. (Tatai-Tóth András: Akkor elvállalom.)
Más jelentkező? (Nincs jelzés.) Tatai-Tóth képviselő urat kijelöljük bizottsági előadóvá.
Megköszönöm államtitkár úrnak, főosztályvezető úrnak a részvételt.
Tisztelt Bizottság! Az egyebek keretében azt kellene bejelentenem, hogy a hétfői napon délelőtt fél 12-kor tartunk egy rövid ülést a Nemzeti ifjúsági stratégiához érkezett módosító indítványok megvitatásáról; illetőleg a jövő heti bizottsági ülés szerdán délelőtt minden bizonnyal 10 órakor lesz: fő súllyal a benyújtott költségvetési törvény általános vitájára. Alelnök asszony fogja vezetni a bizottsági ülést, mert én Strasbourgban tartózkodom az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének őszi ülésszakán.
Ha más valakinek nincsen bejelentenivalója (Nincs jelzés.), úgy látom nincsen, akkor megköszönöm a részvételt és a munkát, viszontlátásra a jövő héten.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 40 perc)
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezetők: Szoltsányi V. Katalin és Turkovics Istvánné