OTB-23/2009.
(OTB/90/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2009. október 27-én, kedden, 15 órától
a Parlament főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslat *
A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítására benyújtott T/10979. számú törvényjavaslat *
Tatai-Tóth András szóbeli előterjesztése *
Tatai-Tóth András (MSZP) válaszai az elhangzottakra *
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/10979. szám)
(Tatai-Tóth András, dr. Szabó Zoltán, Deák Istvánné, Botka Lajosné, Földesi Zoltán, Rózsa Endre, Katanics Sándor, Kormos Dénes, dr. Kolber István, Mohácsi József, Szabó Gyula, Tóth Tiborné dr., Sós Tamás, dr. Magda Sándor, Bókay Endre, Halmai Gáborné, dr. Schvarcz Tibor, Keleti György, Zatykó János, dr. Tittmann János, dr. Horváth Klára, Lukács Zoltán és Winkfein Csaba (MSZP) képviselők önálló indítványa)
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Deák Istvánné (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Mohácsi József (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz)
Pokorni Zoltán (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Kuzma László (KDNP)
Almássy Kornél (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Zsigó Róbert (Fidesz) Pánczél Károlynak (Fidesz)
Botka Lajosné (MSZP) Tóth Tiborné dr.-nak (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Dr. Kolber István (MSZP) Mohácsi Józsefnek (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) megérkezéséig Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP) Kormos Dénesnek (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz) Révész Máriusznak (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz) megérkezéséig Kuzma Lászlónak (KDNP)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) dr. Pósán Lászlónak (Fidesz)
Koleszár Katalin osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Bencze Péterné osztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Csillag Márta főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 00 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Hadd javasoljam, hogy ki-ki foglalja el a helyét, és kezdjük meg ezt a jelentős csúszással összejött bizottsági ülést. Köszönöm szépen. Kezdjük is meg a munkát.
Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket, a bizottsági ülést megnyitom. A jelenléti ív alapján megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
A kiküldött napirendi javaslathoz ezúttal nekem nincs megjegyzésem vagy módosító indítványom. Kérdezem, hogy bárki másnak van-e. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, akkor a kiküldött indítványról szavazunk. Kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a bizottság napirendjét a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
A bizottság a napirendet elfogadta. Köszönöm szépen.
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló T/10554. számú törvényjavaslat
A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatnak a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító indítványainak megvitatása. A törvényjavaslatot T/10554. számon kapták kézhez, a kiegészítő ajánlás, ha igaz, elvileg mindenki előtt ott kell, hogy legyen. Azt javaslom, hogy menjünk is sorban.
Tisztelt Bizottság! Az első 10 javaslat közül 9 - valamennyit Pánczél képviselő úr nyújtotta be - nyelvhelyességre és hasonlóra vonatkozik. Azt gondolom, hogy ezekről, ha senkinek nincs ellene kifogása, együttesen lehetne szavazni. Tehát a tíz közül a 2/1-es az egyetlen, amelyik nem nyelvhelyességi, hanem tartalmi vonatkozású, azt tehát most ebből kivéve, a 0/1-es, 7/1-es, 7/2-es, 7/3-as, 7/5-ös, 9/1-es, 9/5-ös, 9/6-os és 10/1-es indítványokról van szó. Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy támogatja-e a módosító indítványokat.
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Úgy látom, hozzászólása senkinek nincsen. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e ezeket az indítványokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A bizottság támogatja őket.
Akkor a 2/1-es következik, Pánczél képviselő úr és képviselőtársainak indítványa, és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szól. Kérdezem a kormányt, támogatja-e.
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
Most egy kisebb ugrás következik, a 72/1-es indítványra lapozzunk, ez a 11. oldalon található. Hoffmann Rózsa képviselő asszony és képviselőtársainak indítványa, a közoktatási hozzájárulásokat kívánja jelentősen megemelni, mintegy 2,5 milliárd forinttal. Számos lába van neki, amit összefüggésként jelez az ajánlástervezet, azt javaslom, hogy együtt szavazzunk róluk. Kérdezem a kormányt, támogatja-e az indítványt.
BENCZE PÉTERNÉ osztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 871/1-es következik a 29. oldalon, Világosi Gábor képviselő úr indítványa, a Gyermek Labdarúgó Szövetség támogatására kíván 100 millió forintot. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2109/1., /2. és /3. számú indítványok következnek. A 2109/1. és /2-es Tatai-Tóth képviselő úr és képviselőtársai indítványa, a 2109/3-as Tóth Ferenc képviselő úr és képviselőtársai indítványa. Van-e ezek közül olyan, amelyiket a kormány támogatja?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja egyiket sem.
ELNÖK: Egyiket sem. Ez esetben a 2109/1-es, Tatai-Tóth képviselő úr és képviselőtársai indítvány... (Tatai-Tóth András jelentkezik.) Képviselő úr!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Ezek az indítványok, ha jól látom, valamennyien második körösek, tehát fejezeten belüli átcsoportosításra tesznek javaslatot. Tehát azt gondolom, hogy ezeket képviselőtársaim nevében visszavonom, és második körben fogjuk benyújtani.
ELNÖK: Úgy legyen. Akkor ezekről most nem szavazunk, ezzel szemben a 2109/3-ast, Tóth képviselő úr és társai indítványát nem vonták vissza, erről tehát az összefüggéseivel együtt szavaznunk kell. A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2155/1. számon Soltész Miklós, Harrach Péter és más képviselők indítványa található. A 39. oldal lap alján található. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Jelzem, hogy az indítvány összefügg a 2843/1-essel, ami nyilván az innen elvont 127 milliót oda kívánja átcsoportosítani. A kormány tehát nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2359-es Gulyás Dénes képviselő úr indítványa. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2372/1-es ugyancsak Gulyás képviselő úr indítványa. Kormányzati beruházás óvodaépítésre. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2381/1-es Tatai-Tóth képviselő úr és képviselőtársai indítványa, ez összefügg a 2399/1-essel. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Ezt a kormány támogatja. Együtt szavaznánk a két indítványról. Van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincsen. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e ezt a két indítványt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Ezt a bizottság támogatja.
A 2381/2-es indítvány Tóth Ferenc képviselő úr és képviselőtársai indítványa, mérés-értékelésre további 300 milliót javasol.
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Ez hasonló, de nem ugyanaz. Tehát a bizottságnak szavaznia kell. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság ezt nem támogatja.
Tisztelt Bizottság! A 2387/1-es és /2-es indítványok: az egyik Geberle képviselő asszony, a másik Révész Máriusz képviselő úr és társai indítványa. Általában a felsőoktatás támogatására irányul. A kormány támogatja-e valamelyiket?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Egyiket sem támogatja.
ELNÖK: A kormány egyiket sem támogatja. Akkor tehát elsőként Geberle képviselő asszony indítványáról szavazunk. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 2. pontban Révész képviselő úr és társai indítványát támogatja-e a bizottság? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 2392/1-es indítvány Hoffmann képviselő asszony és képviselőtársai indítványa. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Pósán képviselő úr szólni kíván. Parancsoljon!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Csak egészen röviden azt szeretném jelezni, hogy ez a javaslat arról szól, hogy a felsőoktatási intézmények gazdasági tanácsainak működtetésétől venne el pénzt azért, hogy fiatal kutatók pályázatos támogatására lehessen fordítani. Ez többször megfogalmazódott, hogy ésszerű és hasznos dolog lenne, ha itthon lehetne tartani a tudományos tehetségeket, vagy haza lehetne őket csábítani. Azt gondolom, hogy magyarországi vonatkozásban ez fontosabb dolog, mint a gazdasági tanácsok működtetésének a támogatása. Azt szeretném kérni, hogy fontolják meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e másnak megjegyzése? (Nincs jelzés.) Nincsen. A kormány álláspontját már kérdeztem, tehát szavazunk róla. A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 2398/2-es Hoffmann Rózsa képviselő asszony és társai indítványa, az Útravaló ösztöndíjprogramot kívánják helyreállítani, de más forrásokból, mint a korábban már megszavazott Tatai-Tóth képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott indítvány. A kormány támogatja-e?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2398/3-asban Kovács Zoltán képviselő úr a határon túli oktatásra és kulturális feladatokra... ez nem a miénk. A határon túli magyar katonai síremlékek, ez kulturálisnak kulturális, de nem oktatási. Kíván-e valaki erről szavazni? (Nincs jelzés.) Nem kíván.
ALMÁSSY KORNÉL (független): Honnan vonna el?
EDELÉNYI ZSUZSÁNNA, a bizottság tanácsadója: A XXII. fejezetből vesz el.
ELNÖK: A XXII. fejezetből veszi el, ami nem az Oktatási Minisztérium. Kíván-e valaki szavazni róla? (Nincs jelzés.) Nem. Akkor erről nem szavazunk.
A 2415/1-es, /2-es és /3-as, Geberle képviselő asszony, Tóth Ferenc képviselő úr és társai, továbbá Font képviselő úr indítványai. Valamennyi a felsőoktatási kutatási programra vonatkozik, így vagy úgy kívánja növelni a támogatást. Kérdezem a kormány képviselőit, támogatják-e valamelyiket.
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): A kormány egyiket sem támogatja.
ELNÖK: A kormány egyiket sem támogatja. Akkor tehát a 2415/1-es Geberle képviselő asszony indítványa. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 2415/2-es Tóth képviselő úr és képviselőtársai indítványa. Kérdezem a bizottságot, támogatják-e. (Szavazás.) A bizottság nem támogatja.
A 2415/3-as Font képviselő úr indítványa a Szőlészeti és Borászati Intézetre. A kormány nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 2829/1-es: Teleki László képviselő úr a Roma Oktatási Alapra 85 milliót javasol. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Ezt a kormány támogatja. (Révész Máriusz: Miből javasolja?) A Szociális és Munkaügyi Minisztérium költségvetésének terhére. És a bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 3015/1-es, a 66. oldalon, Tóth Ferenc képviselő úr és társai az érettségi vizsgák megszervezésének támogatását kívánják jelentősen megemelni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 3017/1-es: Tatai-Tóth András képviselő úr és képviselőtársai a támogatott jogcímek közé a hátrányos helyzetű tanulók Arany János kollégiumi programját kívánják felvenni. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ osztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság támogatja.
A 3022/1-es: Gulyás József és Velkey Gábor képviselő urak, alapfokú művészetoktatás. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ osztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság sem támogatja.
A 3023/2-es: Tatai-Tóth képviselő úr és képviselőtársai, ugyancsak alapfokú művészetoktatás. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ osztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Ezt a kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
A 3026/1-es: Horn Gábor képviselő úr a közoktatási informatikai fejlesztési feladatokat 1-ről 4 milliárdra kívánja emelni. A kormány?
BENCZE PÉTERNÉ osztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A bizottság is támogatja.
Úgy nézem, hogy ezzel készen vagyunk, hacsak nem tud valaki olyan indítványról az ajánlástervezetben, amelyről szavaznunk kellett volna, de nem szavaztunk. Van-e ilyen? (Nincs jelzés.) Nincsen. Ebben az esetben két más bizottság által beadott, de minket érintő bizottsági módosító indítványról kellene még szavaznunk.
Az egyiket a Sport és turisztikai bizottság nyújtotta be, és a diáksporttal kapcsolatos feladatok támogatását kívánják külön soron megtervezni. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Nincs még kormányálláspont, a tárcaálláspont előzetesen a "nem támogatott".
ELNÖK: Ezt a kormány még nem tudja, hogy támogatja-e vagy sem. Ezzel szemben... (Mohácsi József jelentkezik.) Képviselő úr!
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Szeretném közölni, hogy délelőtt a sportbizottság ülésén ezt támogattuk és pozitív hozzáállás volt.
ELNÖK: Azt, hogy a sportbizottság támogatta, azt mindjárt sejtettem, mert különben nem lenne belőle bizottsági módosító indítvány. (Mohácsi József: A kormány is támogatta.) Ott a kormány jelen lévő képviselői is támogatták, de nyilván ott sem kormányálláspontot, hanem tárcaálláspontot képviseltek. A bizottságnak mindenesetre szavaznia kell.
Tehát kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e ezt az indítványt. (Szavazás.) A bizottság az indítványt támogatja.
A következő a gazdasági bizottság indítványa, amely a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumon belül a K+F-től venne el. A kormány?
KOLESZÁR KATALIN osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Támogatott indítvány.
ELNÖK: Ezt a kormány támogatja. Ez a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség támogatását kívánja megteremteni, és e célból a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumnál található K+F keretből vonna el összesen 50 millió forintot, a többit az Önkormányzati Minisztériumtól. Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! A jövő évi költségvetés amúgy is szűkre szab egy csomó mindent. A kutatás és fejlesztés tekintetében sem állunk - hogy is mondjam - a dobogó legmagasabb fokán. Én tisztelettel azt szeretném javasolni, hogy legalább az oktatási bizottság keretein belül az oktatás és kutatás érdekeit a tekintetben próbáljuk meg védelmezni, hogy nem szavazzuk meg ezt az indítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik, hogy ne elnökként, hanem képviselőként szóljak hozzá, e tekintetben egyet kell értenem Pósán képviselő úrral. Nem mint oktatási, hanem mint tudományos bizottság, én azt javaslom, hogy ezt az indítványt ne támogassuk, de természetesen kinek-kinek a saját véleménye a mérvadó. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, hogy támogatja-e ezt az indítványt. (Szavazás.)
A bizottság egyharmada sem támogatja.
Tisztelt Bizottság! Ezzel a napirendi pont végére értünk, hacsak nincs valakinek még bizottsági módosító indítvány benyújtására vonatkozó ötlete. (Nincs jelzés.) Hála istennek, nincsen. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm a kormány képviselőinek a megjelenést.
Tisztelt Bizottság! Soron következik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítására T/10979. számon, Tatai-Tóth András képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott törvényjavaslat. Köszöntöm a kormány képviseletében Szüdi János államtitkár urat. A szó Tatai-Tóth képviselő urat illeti.
Tatai-Tóth András szóbeli előterjesztése
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Öt kérdéskört érint a beterjesztett törvénymódosító javaslat. (A távozni készülő dr. Pósán Lászlónak:) Mielőtt Pósán úr elhagyja a termet, mondom, hogy az emelt szintű érettségire vonatkozó hiányérzetét, amit a plenáris ülésen kifejtett, ez a törvényjavaslat pótolja, ugyanis az emelt szintű érettségit csak együtt lehet a közoktatási és a felsőoktatási törvényben szabályozni. Tehát ez a törvényjavaslat az, amely mind a két ügyet rendbe teszi, és addig a felsőoktatási törvényt nyilván nem lehet külön szabályozni, amíg a közoktatási törvényben nincs megoldva.
A dolog lényege nagyon röviden az, hogy egy vagy két, alapszakonként meghatározott tantárgyból az emelt szintű érettségi vizsga letétele feltétele lenne a diplomát adó felsőoktatási képzésbe, tehát az alapképzésbe való bekapcsolódáshoz. A javaslat kitér arra a zárórendelkezésekben, hogy a kormány márciusig rendeletben szabályozza, hogy mely alapszakhoz milyen emelt szintű érettségi vizsgát kell tenni, nyilván úgy, hogy az érintett felsőoktatási intézmények véleményét kikéri a döntés előtt. Ebben az esetben a 2010 őszén kezdődő tanévet a középiskolákban már úgy lehetne megkezdeni, hogy a jelen tanév végén, amikor szervezik a fakultációt, akkor már a jelenleg tizedikes tanulók jelentkeznének megfelelő fakultációra. Így nem lenne akadálya annak, hogy két év múlva, 2012-ben, amikor ez a korosztály megkezdi az egyetemi, főiskolai tanulmányait, akkor már ezt a követelményt teljesíteni tudja, és ez a két év átmeneti idő elegendő lenne azok számára is, akik korábban érettségiztek, de 2012-ben vagy azután kívánnak részt venni diplomát adó képzésben, akkor két év alatt a szintemelő érettségi vizsgát még meg tudják szerezni.
Ehhez nyilván a közoktatási törvény és a felsőoktatási törvény - ahogy az imént említettem - módosítása szükséges, ezt tartalmazza a benyújtott javaslat.
Indoklásként talán ehhez az egy elemhez annyit, hogy régóta vajúdott ez a dolog, talán megértik képviselőtársaim, hogy én azt gondolom, hogy az igazi kérdés most nem az, hogy a ciklus vége előtt fél évvel terjesszük be ezt a törvényt, hiszen én magam, ahányszor meg volt nyitva a felsőoktatási törvény, ezt mindig kezdeményeztem, ezt vagy ehhez hasonló megoldást. Most érett meg a helyzet arra, hogy a felsőoktatás szereplői, a Rektori Konferencia meghatározó képviselői támogatják ezt a megoldást, és jelzés érkezett nagyon sok helyről, főiskolákról, egyetemekről, ahol korrepetálásokkal kell kezdeni a felsőoktatási képzést, merthogy felkészületlenek a diákok. Ez egyébként nem új elem, hiszen a kétszintű érettségi eleve így volt kimunkálva, a középszintű érettségi követelményeit az általános műveltséghez szükséges ismeretekben határoztuk meg annak idején, és azt mondtuk, hogy aki mélyebb ismeretekkel rendelkezik, az adott tantárgyból továbbtanulásra készül, az tegyen emelt szintű vizsgát. Miután ez választható lett, az idő bebizonyította, az elmúlt néhány év, hogy nem színvonalemelkedést, hanem akár a közoktatásban, akár a felsőoktatásban inkább színvonalcsökkenést eredményezett a jelenleg működő rendszer, és ha ezt egy évvel előbb érvényesíteni tudjuk, akkor ez azt jelenti, hogy egy korosztálynak segítünk, a gyerekeknek meggyőződésem szerint, akik képzettebben, felkészültebben kezdhetik meg a felsőfokú tanulmányaikat.
A másik témakör, amit érint a törvénymódosítás, ez az intézményvezetői pályázatok elbírálásának az ügye. Itt abból indultunk ki, hogy az oktatási törvény a tantestületek feladatává, hatáskörévé teszi a pedagógiai program elfogadását, ugyanakkor az intézményvezetői pályázat esetében a vezetői program véleményezési joga illeti csak meg őket. Így lehetőség nyílt arra, hogy ellentmondásba kerüljön az elfogadott, kinevezett intézményvezető vezetési programja és a tantestület által támogatott pedagógiai program. Ennek elsősorban a gyerekek itták meg a levét.
Tulajdonképpen meggyőződésem szerint azt a dolgot kellene eldönteni, hogy olyan demokráciát szeretnénk-e látni Magyarországon, ahol négyévente elmennek az emberek, szavaznak, választanak vezetőket, képviselő-testületeket, és azt követően négy évig ők eldöntenek mindent. Jelenleg a véleményezési jog azt jelenti, hogy ki kell kérni a véleményt, de nem kell, nem kötelező figyelembe venni. Meggyőződésem szerint azok az ügyek kaptak nagy nyilvánosságot, ahol gyakorlatilag lesöpörte a képviselő-testület ezt a véleményezést. Az én tapasztalatom az, hogy az esetek túlnyomó többségében törvényi kötelezettség nélkül is a fenntartó önkormányzatok támaszkodtak az iskolai közösségek véleményére, szerintem ők jártak a helyes úton, de azt gondolom, hogy ez nem lehet fakultatív jellegű. Éppen ebből támadtak akár a mi megyénkben az elmúlt időszakban súlyos feszültségek, iskolák, pedagógiai műhelyek, jól működő intézmények mentek tönkre amiatt, hogy erőszakosan a tantestület, az iskolai közösségek, a szülői közösség álláspontja ellenére bíztak meg, neveztek ki vezetőt.
Nem a korábban érvényes és '91-ben az Alkotmánybíróság által megszüntetett vétójog visszaállítására kerülne sor, hanem egy árnyaltabb megoldásra, hogy nemcsak a tantestület, hanem az iskola színvonalas működésében alapvetően érdekelt szülői választmány, szülői közösség képviselői is szavazati joggal rendelkeznének, a középiskolában nyilván a diákönkormányzatok is, és a szavazásra jogosultak együttesen számított szavazatának egy meghatározott százaléka kellene ahhoz, hogy vezetőnek lehessen a pályázót kinevezni.
Ez a meghatározott százalék 40 százalék az előterjesztésben. Nyilván ennek az az oka, hogy ha például a tantestület egy olyan vezetőhöz ragaszkodna, aki a fenntartó számára, esetleg éppen a vezetői munka minősége miatt nem elfogadható, akkor párbeszéd kezdődhetne az iskolai közösség és a fenntartó között, és gondolom, hogy például a szülők meggyőzhetők arról, hogy a legjobb pályázó pályázatát támogassák. Tehát szélső esetben előfordulhatna, hogy a tantestület nagyon kevés számú támogatása mellett a szülők véleménye elbillenthetné ezt a mérlegnyelvet. Tehát egy kicsit komolyabban kellene venni az iskolai közösségek véleményét, mint jelenleg, és tulajdonképpen én azt gondolom, hogy ez ki is kényszerítene egy párbeszédet a fenntartó, az iskolai közösségek és a pályázók között. Ennek mindenképpen hasznát látnánk.
Nyilván ehhez az alkotmánybírósági döntést, a '91-est döntést tanulmányozva, szükség lenne az önkormányzati törvény módosítására is, ami kétharmados törvény, és az oktatási törvényt ehhez hozzáigazítani. Azt a technikai megoldást tartalmazza a törvényjavaslat, hogy az önkormányzati törvény utalna rá, hogy az igazgatói, illetve intézményvezetői megbízás feltételei közé be lehetne illeszteni, hasonlóképpen, ahogy ott szerepel ma a különböző végzettség, a gyakorlat megkövetelése, oda bekerülne követelményként ez a bizonyos támogatottsági szint is, és erre utalna az önkormányzati törvény, hogy ilyen korlátozást az oktatási törvény tartalmazhat.
A másik három elem, amit érint a törvényjavaslat: az egyik, amit nem is részletezek, hiszen ma már a másik javaslat nyomán a parlament elé került, ez az iskolai erőszak következményeinek, pontosabban az erőszak megelőzésére vonatkozó javaslat. Nyilván abban az esetben, ha időközben azt megszavazza a parlament, akkor ebből kikerül, és még két ügyet érint: a pedagógus-továbbképzésekben megnyílna egy olyan lehetőség, hogy a továbbképzést úgy is elvégezhesse a pedagógus, hogy nem kell feltétlenül tanfolyamon részt vennie, hanem önállóan felkészül, és valamilyen módon számot ad a tudásáról. Most erre azt a reagálást kaptam időközben, hogy igen, ez biztosan azért került be, mert most a költségvetésből kikerült a pedagógus-továbbképzés. De itt, ebben a bizottságban talán elmondhatom, hogy évek óta forszírozom ezt a kérdést, hogy mondjuk a mai pedagógusok még megtanultak az iskolában értően olvasni, érteni a szöveget, tehát amihez nem kell gyakorlat, az olyan típusú tudást a mai világban már meg tudja szerezni a pedagógus anélkül is, hogy beülne egy előadást, egy prezentációt végignézni, hanem elolvassa, felkészül és levizsgázik. Tehát ez a javaslatom nincs összefüggésben a jelen költségvetéssel.
Az ötödik elem pedig, hogy nem szakrendszerű oktatásban azt a szigorú szabályt, amit a törvény tartalmazott, kihagyni javasoljuk a törvényből, és akkor az az alapelv, hogy aki egyébként jogosult egy adott évfolyamon tanítani, az a nem szakrendszerű oktatásban is taníthat az adott évfolyamon, de ugyanakkor felhatalmazza a minisztert, hogy ezt a kérdést rendeletben szabályozza. Nyilván a törvényi keretek között kerülhet sor a szabályozásra.
Tehát ezt tartalmazza a benyújtott törvényjavaslatunk, ehhez kérjük az előterjesztők nevében is a bizottság támogatását, hogy vegye tárgysorozatba, illetve az általános vitára alkalmasságáról döntsön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Akkor most Szüdi János államtitkár úrnak adom meg a szót. (Tóth Tiborné dr.: Lehet utána szólni?) Persze, hogy lehet. Először a kormány álláspontját kellene ismernünk ahhoz, hogy aztán az általános vitára sort keríthessünk. Tehát Szüdi államtitkár úré a szó!
DR. SZÜDI JÁNOS szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Kormányálláspont ilyen rövid idő alatt nem alakítható ki. Annyit tudnék ehhez hozzátenni, hogy szerintünk ez a javaslat további egyeztetést és az itt leírtak további végiggondolását igényli. Köszönöm.
ELNÖK: Bocsánat, ez valóban rövid és tömör tárcaálláspont volt. Akkor tehát megnyitom a törvényjavaslat általános vitáját. Tárgysorozatba-vételről és általános vitára való alkalmasságról van szó. Tóth Tiborné képviselő asszony kért szót elsőként.
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Előre is elnézést kérek, inkább a kétségeimet szeretném megosztani az előttünk álló anyaggal kapcsolatban, és szépen sorban mennék a dolgokon. A továbbtanulók két emelt szintű érettségi tárgy vállalásával kapcsolatban kétségkívül igaz, hogy a felsőoktatásba való bekerülés magasabb tudásszinten történne, ha ez realizálódna a gyakorlatban, de gondoljunk csak a középiskolai működés dolgaira. Nem egy kiemelkedő, olyan tehetséggondozó középiskolára gondolok, ahol csuklóból veszik a gyerekek ezt a két emelt szintű tárgyból való felkészülést, hanem egy átlag magyar középiskolára gondolok, amelynek a működésében meglehetősen nagy zavart okozhatna, már a felkészítés folyamatának is a megszervezése, illetve a felkészítésbe bekapcsolódó gyerekeknek a követelményszint teljesítése.
Bizonyos értelemben úgy is felvethetném, hogy ez egy kicsit a választásnak a szabadságát is befolyásolná, mármint hogy a gyerek, az érettségi előtt álló gyerek részéről. Nagyon nagy átgondolást igényel ez a kérdés, mert nem szeretnénk, ha a mai nehéz körülmények között, amely a társadalmi viszonyokra is értendő, az anyagiak szűkére is értendő, az iskolák elé még olyan problémák kerülnének, amelyek megoldása nemcsak szervezési, hanem esetleg pedagógiai programokat érintő kimenetelben is érvényesülnek.
Tehát tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt gondoljuk át nagyon alaposan.
A vezetői kinevezések kérdésében teljesen egyetértek a kezdeményezéssel, hiszen egy társadalmi vita keretében nagyon sok rendezvényen vettem részt az egész országban, és ennek a 70 rendezvénynek a konklúziója is ez volt, hogy a pedagógustársadalom tiltakozott az ellen, hogy bizony, nulla százalékos támogatottsággal vagy 5 százalékkal is kineveztek vezetőket. Ez mind a tantestületeknek, mind pedig maguknak a vezetőknek óriási problémát okozhatott, hiszen a csapatmunka a lényege egy iskola működésének. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben mindenképpen tennünk kell. Egy komplex szabályozás kellene, azt gondolom, ezt mindannyian tudjuk, bármelyik oldalon is ülnek az oktatáspolitikusok. Ennek a komplex szabályozásnak - felteszem a kérdést - lehetne-e nulladik lépése ez a javaslat?
A komplex szabályozást én a vezetői kompetenciák kiderítésével, felderítésével, a vezetői alkalmasság kérdésével kezdeném. Nehezen beszélhetünk ma erről a kérdésről, hiszen ha jól tudom, még mindig 1,2-szeres a vezetői pályázatok benyújtásának a száma a helyek számához képest. Tehát a válogatás nagyon nagy nehézségekbe ütközik. Bár azt is tudjuk, hogy egy intézmény működése, egy szervezet működése vezetőfüggő. Ez többek között Shoji Shiba japán professzor, aki a minőségfejlesztésben világszintű eredményeket ért el, bármely könyvében olvasható ez a dolog, mi a szervezetek működésének abban a szakaszában vagyunk, amikor ez egészen biztosan igaz, többek között a hazai közoktatásra és az iskolai szervezetekre.
Az is biztos, hogy a tantestületnek a programelfogadás alapfeltétele az együttműködésnek. Csak kérdezem, hogy ez a törvényjavaslat-megfogalmazás betölti-e azt a szerepet, azt a célt, amit szánunk neki? Ha már egy komplex megközelítés lehetetlen, mert ez egy teljes vezetőpolitika, ehhez tartozó kompetenciafejlesztés, bérpolitika kérdését vetné fel, hogy ez a most előttünk álló javaslat közelebb visz-e ehhez a távlati célhoz egyrészt, másrészt idejét látjuk-e ennek most és itt?
A továbbképzések körében pedig azt gondolom, nagyon sokat fog segíteni az a fajta pályázati kiírás, amely 6,8 milliárd forintot fog továbbképzési célokra biztosítani a pedagógus-továbbképzésekben, valamint ez a 277-es számú kormányrendelet, amelynek az összefüggése a témával elvitathatatlan. Jó lenne átgondolnunk, hogy ha ebben a kormányrendeletben továbbképzési követelmény teljesítésére több dolog is módot ad, például egy tantestületi továbbképzés, egy belső előadás, és így tovább, akkor emellett ezt az önálló felkészülési dolgot támogatjuk-e avagy még továbbgondolásra javasoljuk? Köszönöm a szót.
ELNÖK: Én is köszönöm. Pokorni Zoltán képviselő úré a szó!
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Itt egy törvényjavaslatot nyújtottak be a szocialista képviselő hölgyek és urak, amelyben sok szerteágazó dolgot kívánnak szabályozni, pár hónappal a kormány mandátumának lejárta előtt. Nyilván a legfontosabb vagy talán a legtöbb embert érdeklő az érettségi szabályozása.
Idestova nyolc éve, 2002 nyarán döntött úgy az akkori oktatási miniszter, Magyar Bálint, hogy az eredeti elképzeléssel szemben, mely szerint a felsőoktatásba való belépés az emelt szintű vizsga letételéhez van kötve, ezt ő feloldja, és az egyetemekre bízza a dolgot. Hét éve. Az egyetemek érthető módon a normatíva, a hallgató megszerzése érdekében egy rossz döntést hoztak, amely ártott. Nem az egyetemek ezért a hibásak, hanem a kormány, amelyik nyilvánvalóan érdekelt félnek tette fel ezt a kérdést.
De hét év alatt kialakult egy olyan középiskolai gyakorlat, amire tetszett utalni, illetve egy olyan egyetemi gyakorlat, amit szerintem megfontolatlanság lenne ilyen módon korrigálni. Télen a csúszós úton akkor borulnak fel az autók, amikor elkezd csúszni a kanyarban, és valaki kapkodni kezdi a kormányt, és azt gondolja, hogy hirtelen korrekcióval majd ez helyrehozható. Annak biztosan az a vége, hogy borul a dolog.
Tehát miközben az ellenzék triumfálhatna, hogy na lám, megmondtuk, nem kellett volna, na ugye, évek óta mondjuk, hogy emelt szintű vizsgához kell kötni az államilag finanszírozott képzésbe való bejutást, és van is bennünk egyfajta elégtételérzés, de mégis erősebb az, amit meg tetszett fogalmazni, hogy itt azért gyerekekről, korosztályokról, családokról van szó, és senkinek nem az a célja, hogy politikai győzelmet arasson, és ezzel mondjuk megalázzon korosztályokat, vagy lehetetlen helyzetbe hozzon korosztályokat.
Nem látom azt a képességet, hogy ezt jövő márciusra a kormány rendeletbe tudja foglalni. Annyira szerteágazók és annyira szétfutottak az erők, az egyetemek, főiskolák, felsőoktatási intézmények, illetve a gimnáziumok érdekei, és nem látom azt a kormányzati potenciált, tettrekészséget, hogy itt márciusra ebből kormányrendelet legyen. Tehát azt a célkitűzést, hogy ez 2012-re teljesen, totálisan működhet, én azt illúziónak gondolom, és mint illúzió, a gyerekekre nézve szerintem ártalmas. Tehát megfontoltabb haladást javaslok a tisztelt kormánypárti képviselőknek.
Magából a passzusból nem fakad egyébként talán a 2012, ez az indoklásban szerepel, én azt gondolom, hogy....
ELNÖK: A hatályba léptető rendelkezések között.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Akkor az mindenképpen megfontolandó bizottsági javaslat, hosszabb kifutás a kormányrendeletre is és a hatályba léptetésre is. Annak, amit a Medgyessy-kormány elszúrt, nem ihatják meg a levét a most 15 évesek vagy 16 évesek. Jól számolom? Ha nem, majd akkor ezt korrigáljuk, hogy hány évesek. Tehát ezt nem lehet. Itt hosszabb, szerintem legalább 3-4 esztendő kell erre, hogy ez itt kifussa magát. Az iránnyal mondani sem kell, hogy azzal egyetértek.
Ez a mondandóm lényege, hogy politikusként persze örülünk, szülőként, szakemberként pedig azt gondolom, hogy nyugodtabban, megfontoltabban tessenek itt javaslatokat letenni az asztalra.
A többivel kapcsolatban majd a képviselőtársaim kifejtik a véleményüket, én a pedagógus-továbbképzésnek ezzel az önképzéses, átképzéses módjával kapcsolatban annyit javasolnék, hogy egy olyan változatot, amelyik ezt lehetővé teszi, hogy ezzel éljenek, azt tudunk támogatni, amelyik kötelezővé teszi, hogy ilyeneknek lenniük kell mindegyik képzési formában, azt nem.
Tehát élhessenek ezzel a lehetőséggel, kínáljuk ezt fel, de hogy kötelezően mind a nem tudom, hány ezer - a tárca képviselőjét megkérdezem, hogy hány ezer pedagógus-továbbképzés, akkreditált továbbképzés van... (Csillag Márta: 2 ezer.)... 2 ezer akkreditált továbbképzésnél most legyártassuk a távképzéses formát, ezt az erőknek nem a legjobb felhasználásának gondolom.
Azt, hogy a pedagógusok javasolják, élhessenek ezzel, ahol ilyen forma van, ott ezt választhassák, azt minden további nélkül, örömmel tudjuk támogatni, 2 ezer új akkreditációs kérelmet kidolgozni, benyújtani, elbírálni, finanszírozni, szerintem ennek nem most van itt az ideje. Ráadásul egy csomónál nem is kell, nem is lesz rá szükség, nem is lesz rá igény ilyesmire.
A házirendnél ezt már egyszer megvitattuk, én egy tartózkodást javaslok a magunk részéről, mert tünetről van szó. Jobb, mintha nem lenne semmi, de a tartózkodás azt fejezi ki, hogy az alapokokat nem kezeli a javaslat. A többiről pedig, majd ha szólni kívántok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Révész Máriusz képviselő úré a szó.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Kimaradt az utolsó, az 5. pont. Az az igazság, hogy szerintem több ezer iskolaigazgatói, óvodavezetői kinevezés lezajlik egy évben úgy, hogy nincsen semmi probléma. Van egy-két eset, ami mindig országos visszhangra lel, hiszen az intézményvezetők kinevezésénél a tantestület, a szülők véleménye nem találkozik egyébként az önkormányzat döntésével. Most az a kérdés, hogy ha ezt a javaslatot, amit Tatai-Tóth Andrásék beterjesztettek, vagy amit a szocialista képviselőtársaink beterjesztettek, akkor ezen eseteknek a száma csökkenni fog-e vagy nőni, mert nem gondoljuk azt, hogy meg is szűnnek az esetek. De látom, hogy ezt az előterjesztők sem gondolják, hiszen az előterjesztőkben is - ha elolvassuk ezt a javaslatot - benne van az aggodalom, mert azt mondják, az az utolsó mondat, hogy nem kell alkalmazni az e bekezdésben foglaltakat, ha az intézményvezetői pályázatot harmadszor kell kiírni, mert az előző két alkalommal kiírt pályázati eljárásban egyik pályázó sem kapta meg a meghatározott támogatást.
Tehát az a helyzet, csak annyit akarok mondani, hogy most is van néhány ezreléknyi probléma egyébként az intézményvezetői kinevezéseknél, de ez a törvényjavaslat is ezt a néhány ezreléket simán magában tartja. Ráadásul mondjuk egy iskola életében annál nagyobb bizonytalanságot és fejetlenséget okozni, hogy meghirdetünk egy pályázatot mondjuk márciusban, egymásnak esik a tantestület, valahogy szavaznak, majd az önkormányzat nem tudja kinevezni, akkor nyárra kiírunk még egyet, szeptember környékén akkor már majdnem sikerül másodszorra elbírálni, de ott sem, majd utána kiírunk egy harmadik pályázatot, egy iskola életében ez teljesen tragikus. Nemcsak egy tanév megy rá, hanem itt felvételik vannak, mindenféle időszakok. Egy ilyen elhúzódó válságot generálni, ami a törvénytervezetben, mint veszélyforrás benne van, szerintem nagyon-nagyon meggondolandó.
Éppen ezért vannak aggályaim e passzussal kapcsolatban is, hogy értem a szándékot, bizonyos mértékben támogatni is tudom, több mint tíz évig voltam oktatási bizottsági elnök Kőbányán, voltak nehéz esetek, de általában a tantestület és az önkormányzat véleménye találkozott. Voltak esetek nagyon ritka számban, amikor nem. De ott is azt láttam, hogy amikor döntés született, az sokszor jobb volt, mintha egy fél évre vagy háromnegyed évre vagy még annál is hosszabb időre elhúzunk valamit.
Tehát összességében én itt azt látom, hogy valószínűleg nem csökkenni fog a problémás esetek száma, hanem hosszabb távon egyébként nehezebb helyzetbe hozzuk az oktatási intézményeket, ha ezt így fogadjuk el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (független): Köszönöm szépen. Két részéhez szeretnék a törvénynek hozzászólni: az egyik a pedagógus-továbbképzés. Én is egy kicsit felemásnak tartom ezt a rendelkezést. Azt gondolom, hogy miután költségvetési problémák is vannak, talán azt kellene megvizsgálni, hogy vajon, minden pedagógus-továbbképzés jól működött-e az elmúlt időszakban, és vajon, az erre fordított pénzeszközök jól lettek-e felhasználva. Én ezt egy veszélyes szelep kinyitásának látom, és annak a veszélyét is látom benne, hogy nem azt a célt érjük el, hogy javítsuk a pedagógus-továbbképzést, hanem pont az ellenkezőjét, tehát egy leépülést látok ebben a kérdésben.
A másik, amihez hozzászólnék, ez az előbb említett 5. pont. Azt kérdezném az előterjesztőktől, hogy noha értem, hogy itt miről van szó, de mégis hol a határ, tehát miért pont 40 százalék, és miért pont csak a közoktatási intézmények? Tehát hogy mondjam: hol szabunk határt? Akkor holnapután egy másik törvényjavaslat fog érkezni, ami más közintézmény és a fenntartó közötti viszonyt próbálja rendezni?
Tehát ezt egy veszélyes dolognak tartom. Valóban vannak problémás esetek, valóban vannak olyan esetek, amelyek sem emberileg, sem politikailag nincsenek megfelelően kezelve, de szerintem nincsen az Országgyűlésnek és szerintem semmilyen törvényhozó testületnek erre hatásköre. Tehát erre nem lehet tökéletes megoldást találni, a rendszer sajnos, ilyen, de szerintem nagyobb káoszt tudunk okozni, ha ezt a rendelkezést bevezetjük, szerintem sokkal több gondot tudunk okozni, én is egyetértek Révész Máriusz képviselő úrral, hogy sokkal nagyobb problémákat tudunk a jövőben okozni, ha kinyitjuk ezt a szelepet, és erre az ügyre ezt a megoldást választjuk. Én megmondom őszintén, ezt az 5. pontot egy kicsit kampányszerűnek, kommunikációs trükknek érzem képviselőtársaim részéről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormos Dénes képviselő úr!
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm. Csak nagyon röviden: a továbbképzésekkel kapcsolatban mindazokkal egyetértek, akik azt tartják aggályosnak, hogy ez egy általános érvényű kötelező szabály legyen. Az eredeti szándék az volt, meg korábban már meglévő rendelkezéseknél is megvan az, hogy a kötelező 120 órás továbbképzés egy bizonyos százalékában, 30 óra erejéig egyéb más módon is lehet a követelményeket teljesíteni. Tehát ezzel a kettő valamilyen módon összefügg.
Az eredeti szándékunk az volt, és nyilván módosítókkal lehet még ezzel valamit kezdeni, hogy ne a továbbképzések rendszerét alakítsuk át egyértelmű, kötelező szabályokkal, hogy ez benne legyen, hanem a szándék az volt, hogy adjunk lehetőséget arra, hogy azoknál a továbbképzési formáknál - és itt jelezzük, hogy a gyakorlati képzés kivételével -, ha vannak olyan továbbképzési formák, amelyeknek bizonyos követelményrészeit önálló felkészüléssel is teljesíteni lehet, akkor ez a lehetőség jelenjen meg. Az eredeti szándék nem az volt, hogy általános érvénnyel szabályozzuk és dolgoztassunk át minden továbbképzést ebbe az irányba.
Tehát szerintem ez a szándék méltányolandó, mert nyilvánvalóan azok a meglévő továbbképzési formák fognak átalakulni, ahol ez értelmesen kezelhető. Megjegyzem: adott esetben annak a továbbképzési formának a vonzerejét is növelheti a klientúra részéről, ha ez normálisan működik, és be kell vallanunk, hogy vannak olyan továbbképzési formák, amelyeken bizony, a részvételben és a követelmények teljesítésében - most mondjuk meg őszintén - nem nagyon szabad engedni, hanem azt mondjuk, hogy inkább a minőségi garanciákat kell mellétenni, mint mozgásteret.
Tehát ez a kettő együtt kell hogy érvényesüljön. De mégis úgy gondolom, hogy az általános vitára való alkalmasságban állást tudunk foglalni, mert a szándék látszik, hogy milyen irányba mennénk. Ha egyeztetés kapcsán ki tudunk találni - márpedig úgy gondolom, hogy ki tudunk találni - olyan módosításokat, amelyek azokat az aggályokat is eloszlatják, amelyeket Pokorni képviselő úr és Almássy képviselő úr is mondott, és a mi eredeti szándékunknak is megfelel, akkor feltehetően ezt a kérdést kezelni tudjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Deák Istvánné képviselő asszonyé a szó.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én is azon képviselők mellé szeretnék csatlakozni, akik ezt az előterjesztést vagy törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak nyilvánítják, hiszen pontosan azért is nyújtottuk ezt be, mert a közoktatás területén olyan problémákra próbál megoldást keresni, amelyek most feszítik a közoktatást.
Lehet, hogy nem ez a végső megoldás, elképzelhető, hogy módosító indítványokkal még pontosabbá tehető. Megfontolandónak tartom államtitkár úr felszólalását is, mely szerint további egyeztetésekre van szükség. Úgy látom, hogy ellenzéki képviselőtársaink is tudnak olyan javaslatokat tenni, hiszen amelyek itt már el is hangzottak, azok közül több olyan van, amit érdemes megfontolni, és ehhez módosító indítványokat benyújtani, hiszen a továbbképzéseknél is valóban, mint gyakorló iskolavezető is tudom mondani, hogy sok olyan továbbképzés van, amelyet nagy valószínűséggel távoktatásban is meg lehetne oldani. Ez könnyítést jelenthetne az iskolában a munkavégzésnél, a helyettesítésnél, egyebeknél, akár költségmegtakarítást is jelenthet, ugyanakkor a célt szolgálná. Persze, vannak olyan továbbképzések, ahol ez nem megoldható, tehát amit Pokorni képviselő úr mondott, hogy ne kötelező jelleggel és ne általánosan, azt gondolom, hogy megfontolandó, de hogy efelé nyitni kell, az biztos.
Az is biztos, hogy a nem szakrendszerű oktatás felvetése is fontos, és azt, hogy kik jogosultak bizonyos feladatokat ellátni, pontosítani szükséges, hiszen azért az mégis talán nem szerencsés, hogy ha egy matematikát tanító pedagógus ötödik osztályban matematikát taníthat, de matematika kompetenciaterületet pillanatnyilag nem, hacsak nem végzett el egy adott óraszámot. Ezt annak idején, amikor ez a törvény megszületett, biztosan mindenki a gyakorlatban le tudta vezetni, de ez most így okozhat problémát, és ha úgy módosítjuk, hogy az adott korosztályra egyébként diplomával rendelkező pedagógus taníthassa ezeket a területeket, azt gondolom, hogy ezeket a problémákat is meg tudja oldani. De talán helyére tudja tenni a kétszintű érettségivel kapcsolatos anomáliákat is, mindazonáltal én értem azt is, hogy önmaguk az egyetemek, főiskolák miért nem vállalták be, hiszen egyetértek azzal, hogy valószínűleg a diákok létszámának a biztosítása tekintetében önállóan nem, de nem biztos, hogy haragudnának, ha egyébként egy ilyen rendelet megszületne, mert ez akkor mindenkire vonatkozna.
Érdemes átgondolni, hogy hosszabb távra esetleg bevezetni, ha nem is azonnal, de valahol az viszont biztos, hogy az egyetemi oktatás színvonalának további emelése, illetve a középiskolai érettségik színvonalának, illetve annak az értékének az emelése is cél kell hogy legyen. Lehet, hogy nem ilyen ütemben, lehet, hogy nem két tantárgyból, csak egyből, de mindenesetre beszéljünk róla, hiszen eltelt már éppen annyi idő, hogy egyébként is összességében nem lenne baj, ha elemeznénk a kétszintű érettségik eredményeit és az eddigi gyakorlatot, tehát lehet egyfajta eredménye ennek a törvénymódosításnak egy ilyen összegzés elkészítése is.
Tehát a magam részéről javasolnám, hogy ez a törvényjavaslat tárgysorozatba kerüljön és általános vitára alkalmassá nyilvánítsa a bizottság, hogy mindazokat a kérdéseket részleteiben is ki tudjuk tárgyalni és a parlament előtt meg tudjuk vitatni, amelyeket egyébként felvet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Pánczél képviselő úr!
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy látszik a véleményünkből, hogy a beadott törvényjavaslat mondjuk 4 pontjában túl nagy ellentét nincs közöttünk. Gondolok itt a kétszintű érettségire, a pedagógus-továbbképzésre, az iskolai erőszak ellen első lépcsőfokban az szmsz módosítására, vagy éppen a nem szakrendszerű oktatásra. Ami miatt azt gondolom, hogy nem túl sok remény van arra, hogy ez a törvénymódosítás átmenjen a Házon, és ez kellő támogatást kapjon, az az 5. pont. Az egy kétharmados önkormányzati törvényt is érint, hiszen itt most gyakorlatilag az eddig meglévő fenntartói jogokat kívánja korlátozni ez a javaslat, és az önkormányzati törvény egy kétharmados törvény.
Ugyanakkor szerintem van olyan pontja ennek a beadott javaslatnak, ami pontatlan, és itt kérném Szüdi államtitkár úr segítségét abban, hogy a vezetői kinevezésekről nemcsak a közoktatási törvény szól, hanem a Kjt. is, és más egyéb jogszabályok, illetve annak lebonyolításának rendjéről is. Én, hogy ha a gyakorlatban történt kinevezési eljárásra visszaemlékszem, hogy hogyan történik ez az intézményekben, itt a vezetési programról való szavazásról van szó, ha jól tudom, a vezetési programról az alkalmazotti közösség nem is szavaz, ők a személyről szoktak szavazni. Tehát alapvetően ez a beadott paragrafus így ellentétes egyébként más eljárási szabályokkal, amelyek jogszabályokon alapulnak.
Abban pedig teljesen igaza van Révész képviselő úrnak, hogy ahol már háromszor eredménytelen pályázat volt, arra az iskolára jobb becsukni az ajtót. Nem is egy tanévet, lehet, hogy többet is felölel ez, hiszen a gyakorlati tapasztalat az, hogy egy-két hónap, mire megjelenik a Közlönyben, van egy hónap beadási határidő, majd egy hónap időt kell biztosítani a pályázatok megismerésére, utána jön a véleményalkotás, majd odakerül a testület elé az előterjesztés. Ez lehet 5-6 hónap is. Tehát mire ez háromszor lemegy, gyakorlatilag másfél éven keresztül van egy intézmény kinevezett intézményvezető nélkül, közben pedig a frontvonalak ott húzódnak a tantestületen belül, meg a diákok között, meg a szülők között. Úgyhogy én a beadott törvényjavaslatban ezt az 5. §-t több szempontból is aggályosnak látom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ha nincs további olyan igény az eddig nem szólt képviselők részéről, hogy szóljanak, akkor mielőtt a másodszor szólni kívánó képviselőknek szót adok, engedjék meg, hogy néhány szót én is hozzátegyek.
Egyfelől érteni vélem és nincs is ellenérzésem a 3. § finomítására vonatkozó igénnyel kapcsolatban, ezt Pokorni képviselő úr is, Kormos képviselő úr is jelezte, ebben úgy gondolom, hogy valóban ésszerű volna valamilyen finomítást elkövetni.
Ami a kétszintű érettségit illeti, abban pedig azt kell mondanom, hogy bár én magam aláírója vagyok a törvénynek, de kísértetiesen hasonló aggodalmakat fogalmaztam meg, mint amit Pokorni képviselő úr. Én magam azt javasoltam az előzetes vita során, hogy ez ne 2012, hanem 2014 szeptembere legyen, arra gondolva, hogy amennyiben ez így történik, akkor mindazoknak, akik felsőoktatási intézménybe kívánnak belépni, azoknak módjukban áll már úgy középiskolát választani, hogy ez a kétszintű érettségire való felkészítés szempontjából optimális legyen.
Ennek megfelelően azt tudom mondani, hogy mivel én aláírója vagyok a törvénynek, tehát módosító indítványt nem ildomos benyújtanom hozzá, de amennyiben ilyen módosító indítvány érkezik, vagy netán arra javaslat érkezik, hogy bizottsági módosító indítványt nyújtsunk be e tekintetben, én azt támogatni fogom.
Az 5. §-sal kapcsolatban Pánczél és Révész képviselő urak aggodalmát viszont nem osztom. A jelenlegi szabályozás is lehetővé tesz olyan gondokat, amikor a kinevezési eljárás eredményeként nem lesz igazgatója az iskolának. Ha a jelölt - akár támogatta őt a tantestület, akár nem - nem kapja meg a megválasztott önkormányzati képviselők többségének szavazatát, akkor nincs kinevezve. Ilyenkor általában az önkormányzatok vagy a képviselő-testületek azt a megoldást szokták alkalmazni, hogy egy évre megbízzák valamelyik pályázót, vagy esetleg valamelyik korábbi igazgatóhelyettest a feladat ellátásával, és új pályázatot írnak ki.
Ezt az aggodalmat tehát a jelenlegi szabályozás sem oszlatja el. Viszont az a helyzet, amikor nem három hónapra, hat hónapra, hanem a kinevezés teljes időtartamára, mondjuk öt évre merevednek meg a frontvonalak a tantestület és az igazgató között, vagy eredményezik azt, hogy a tantestület akarata ellenére kinevezett igazgató vagy vehemens tiltakozása ellenére kinevezett igazgató igyekszik megszabadulni azoktól a kollégáktól, akik az ő kinevezését ellenezték, és tudható róluk, hogy ellenzik, úgy gondolom, hogy ez sokkal több feszültséget visz be az iskola életébe, sokkal inkább megnehezíti az iskola életét. Tudom, hogy általában, Tóth Tiborné képviselő asszony utalt is rá, hogy nincs olyan rettenetesen nagy tülekedés a vezetői állások elnyeréséért a közoktatási intézményekben, és tudom, hogy többek között ennek következtében is az évi ezer vagy több ezer ilyen kinevezés gond nélkül le szokott menni, mindazonáltal az, hogy az Alkotmánybíróság egyébként teljesen logikus döntése értelmében ma nincs lehetőség arra, hogy a vezetettek a kinevezés során valamilyen mértékben érvényesítsék az akaratukat - bocsánat, lehetőség természetesen van rá, de garancia nincsen -, úgy gondolom, hogy ez a közoktatásban súlyos következményeket okozhat és okoz, azokban az esetekben is, amikor ez csak néhány ezreléknyi, még akkor is. Ennek következtében úgy gondolom, hogy egy olyan megoldás, ami bekapcsolja a vezetetteket, és én itt természetesen az alkalmazottakat, a szülői szervezetet, az iskolai diákönkormányzatot egyaránt fontosnak tartom, de legfontosabbnak e tekintetben mégiscsak a tantestületet, ezt mindenképpen támogatnám, és támogatni javasolnám.
Lehet ezen vitázni, hogy ez 40 százalék legyen vagy 33 százalék, vagy 33 százalék legyen, de vegyük ki belőle a nevelőtestületet, és ott ne kelljen a többség, mindenféle javaslatot meg lehet fontolni és kompromisszumra lehet jutni, de úgy gondolom, hogy azt az immáron 16 vagy 18 vagy hány éve óta, nem emlékszem pontosan ennek az alkotmánybírósági döntésnek az időpontjára, de jóval több, mint másfél évtizede húzódó kérdést, hogy az iskolának, a közoktatási intézménynek, amely végül is egy munkaközösség, ami végül is egy nevelőtestület, annak az élére az egyébként kinevezésre jogosult laikus testület anélkül nevezhet ki valakit, hogy ebben a nevelőtestület akaratát érvényesíteni tudná, én úgy látom, hogy ebben mindenképpen célszerű valamit lépni. Köszönöm szépen.
Ha nincs további még nem szólt képviselő, akkor most Tóth Tiborné asszonynak adom meg a szót, majd Almássy képviselő úrnak. Tatai képviselő úr képviselőként vagy előterjesztőként kíván szólni? (Tatai-Tóth András: Én csak a végén szólnék, ha már nem lesz hozzászóló.) Jó. Akkor Tóth Tiborné képviselő asszonyé a szó!
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Kedves Képviselőtársaim! Az aggodalmaink között a legfontosabbnak a vezetői kinevezésekkel foglalkozó indítványt tartom. Megmondom őszintén, hogy kerek 18 évet vezettem egy iskolát Magyarországon, előtte 7 évet matematikát szakfelügyeltem Győr-Moson-Sopron megyében, tehát 25 éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezem, és ez a jelenség, ami a vezetői kinevezéseknek a politikai síkra terelése, és mondjuk ki szó szerint, amit mindannyian tudunk: ez újabb jelenség, tehát öt éven belüli jelenség.
Úgy gondolom, hogy ebben a 25 éves folyamatban az első 20 évre nem vonatkozik. Ha még szűkíteni szeretném, az utolsó három évre tenném a jelenség legvadabb dolgainak a sorát, és bizony, Révész Máriusz képviselőtársam, sajnos, nem ezreléknyi az iskolák száma, amiket ez a jelenség érint, hanem sokkal nagyobb. És ha folytatnám, hogy hány olyan iskola van, ahol a testület 40 százalékának a támogatása sem volt meg a vezető kinevezéséhez, nagyon-nagyon sok iskola van ilyen Magyarországon. A Pedagógus Szakszervezet elkezdte gyűjteni ezeknek az iskoláknak a listáját, amikor az Új tudás programmal országjáró körúton voltunk a szakszervezet képviselőivel, akkor bizony, rengeteg olyan iskolát találtunk, ahol ez probléma. Nem szeretném még egyszer elismételni, hogy vezetőfüggő minden szervezet működése, ezért is ebben a kérdésben mindenképpen lépnünk kell.
Itt szeretnék visszautalni Szüdi államtitkár úr szavaira, hogy átgondolást igényelnek ezek a dolgok. Én várnék egy olyan lehetséges megoldásjavaslatot is, hogy hogyan lenne beadható ez a törvénymódosítási javaslat. Ez a 40 százalék körüli arány, amit én most pillanatnyilag a testületre értek, de kétségkívül nem szabad kizárni a szülők és a diákok véleményének az érvényesítését sem, hogyan lehetne bevinni ebbe a rendszerbe, és minél sürgősebben, mert úgy gondolom, hogy az én lelkiismeretem is csak akkor lenne tiszta, ha ebben a kérdésben valamiféle lépést eszközölni tudnánk.
Egyébként csak felvetem, hogy a tízéves vezetői kinevezés gyakorlatával sem tudok egyetérteni, mivel a vezetői munka értékelése is esetleges ma Magyarországon, esetleges, fenntartófüggő ma Magyarországon. Kidolgozott vezetői értékelési rendszerrel, a SZEMIR-rel itt találkoztam Budapesten, és a vidéki viszonylatban nagyon-nagyon kevés helyen. Ez is megkérdőjelezhető lenne, de ne legyünk maximalisták. Ha ebben a kérdésben, hogy testületi egyetértést belevinni egy törvénymódosítási javaslatba olyan módon, hogy koherens maradjon a közoktatási törvény, és esetleg az önkormányzati törvény módosítása is valamiképpen elintézhető lenne, akkor én ezt nagyon-nagyon tudnám támogatni.
Örülök, hogy több kérdésben nagyon jól közelednek az álláspontok, mert Kormos Dénes kollégám is utalt erre, hogy a továbbképzések kínálatának a bővítését jelenthetné, nyilván Pokorni kollégám mondta, hogy ne legyen kötelező, mert a kötelezőség biztos, hogy nem vihető be ebbe a rendszerbe, de egyfajta választási lehetőség, választatási lehetőség a továbbképzési rendszerben biztos, hogy színesítené a kínálatot, és enyhítené a pedagógusok dolgait is, és az iskolák, tehát a küldő fél dolgait is.
Azt gondolom, hogy a két emelt szintű tárgy érettségijével kapcsolatban áthidaló megoldásként talán azon is érdemes elgondolkodni, amit Szabó kollégám mondott, hogy egy négyéves határidő szabadsági fokot ad a rendszernek. Bár továbbra is azt gondolom, hogy ez erősen meggondolandó a gyerekek szempontjából és az iskolák működésének, a szabályzatok átdolgozásának a szempontjából is. Köszönöm.
ELNÖK: Almássy képviselő úr!
ALMÁSSY KORNÉL (független): Köszönöm szépen. Én azért kértem másodszor szót, mert én ezt az 5. pontot - ezen kezdtünk el vitatkozni - mondjuk ki őszintén, kedves szocialista képviselőtársaim, ezt egy ilyen lex Meggyesnek érzem. Azért merném én ezt állítani, mert én voltam az a parlamentben, aki 2007-ben felszólalt a napirend előtti hozzászólásban, hogy nem elfogadható szerintem az a magatartás, amennyire én megismertem a körülményeket, ami Esztergomban zajlott. De azt gondolom, az sem elfogadható, hogy ha ilyen törvényjavaslatokat nyújtunk be, és ezzel próbálunk meg egy adott helyi ügyet országos üggyé kreálni, és azt látom, hogy ebben kampányszerű működés van, szerintem az esetek nagy részében nincs probléma a vezetői kinevezésekkel, ez egy városi, helyi ügy. Azt gondolom, és egyébként ha jól emlékszem, akkor az oktatási tárca képviselője is nagyjából feltette a kezét, és azt mondta, hogy ezzel nem tudnak mit kezdeni. Józanul értékelve a dolgot, egy olyan szelepet nyitunk ki ezzel, még ha személyesen ez nagyon sok embernek nem is tetszik, ami ott, Esztergomban zajlik, szerintem ezt majd a választópolgárok 2010-ben, ha akarják, akkor eldöntik, hogy kinek volt ebben a kérdésben igaza, ha ez egyébként a kampány során ott helyi szinten, Esztergomban, vagy máshol szerepelni fog.
De azt gondolom, hogy veszélyes - szerintem az önkormányzatokra nézve is, és a közoktatásra nézve is -, hogy ha egy ilyen szelepet kinyitunk, és egyébként a többi közintézmény fenntartására is, mert kezelhetetlenné teszi a folyamatokat, nem látom, hogy hol a határ. Mondom: ebben a kérdésben én politikai motivációt érzek, hogy ha ezek a folyamatok egyébként, amelyek ott vannak Esztergomban, két éve zajlottak, akkor ez 2007-ben miért nem volt fontos önöknek?
Azt gondolom, hogy nem ez a megoldás, egy nem megfelelő ügyet nem biztos, hogy jó lenne egy másik nem megfelelő törvényjavaslattal nem orvosolni, hanem inkább rosszabb irányba elvinni a dolgot. Úgyhogy kérem, hogy ezt az 5. pontot vegyék ki a napirendi pontok közül, ráadásul kétharmados törvényről van szó, és nem gondolom, hogy az önkormányzati törvényt kellene módosítani egy, vagy ne adj' isten néhány, de egyébként az összes számot tekintve mindenképpen elenyésző intézményvezetői kinevezés esetén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tavaly egy kőbányai óvoda esetében volt egy belső pályázó és két külső pályázó, egységesen úgy látták a szocialisták, a szabad demokraták és a Fidesz is, hogy nem a belső pályázó a legjobb pályázó, aki egyébként a tantestületi vagy nevelőtestületi támogatást megkapta. Rajta kívül egyébként a másik két pályázó nem kapott támogatást. Kineveztünk egy olyan hölgyet, akit jónak láttunk, teljes testületi konszenzussal. Jól döntöttünk, tehát azóta most már eltelt több mint egy év - tehát egy év és két-három hónap -, és azt gondolom, hogy bölcs döntés született.
Ilyen esetek egyébként vannak, és ezek az esetek még így is nagyobb számban vannak, mint azok az inkriminált esetek, ami tényleg szerintem senkit nem tölt el jó érzéssel.
Próbáljuk modellezni, hogy ha ezt a javaslatot, amit beterjesztettek, elfogadnánk, akkor mi fog történni. A képviselő-testület fejében van egy név, hogy kit szeretne kinevezni. A tantestület fejében van egy másik név, hogy kit szeretnének kinevezni, és akkor mi fog történni?
Az fog történni, hogy a tantestület az általa támogatott néven kívül senkinek nem fog egyetlen szavazatot adni, tehát 40 százalékot nagy valószínűséggel egy ember fog elérni. A képviselő-testület ezt nem fogja elfogadni, mert van neki egy konkrét elképzelése, mondjuk ha egy ilyen szélsőséges esetet veszünk.
Aztán ezt az eljárást megismételjük még egyszer, majd utána itt van a lehetőség, hogy harmadszor is, és aztán itt van a dolog, hogy a harmadik esetben, harmadszorra, egyébként a képviselő-testület csak keresztül tudja vinni fél év, háromnegyed év, egy év bizonytalankodás után. (Tatai-Tóth András közbeszólására:) Az van ideírva, hogy harmadik pályázat esetén. (Tatai-Tóth András: Ha nem támogatott senkit.) A harmadik esetben a képviselő-testület kinevezhet valakit. Azt mondják, hogy rosszul olvastam. Abban az esetben, ha az előző két alkalommal nem tudtak kinevezni senkit...
ELNÖK: De nem ez van benne, Máriusz! Az van benne, hogy ha nem kapta meg ezt a támogatást, azért nem lehetett kinevezni.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): "Nem kell alkalmazni az e bekezdésben foglaltakat, ha az intézményvezetői pályázatot harmadszor kell kiírni azért, mert az előző két alkalommal kiírt pályázati eljárásban egyik pályázó sem kapta meg az ebben a bekezdésben meghatározott támogatást."
Akkor ez így aztán még rosszabb lesz, mert így gyakorlatilag azt lehet elérni, hogy akkor ez tényleg harmadszorra sem záródik le, hanem akkor lehetnek olyan intézmények, ahol folyamatosan pályáztatás történik, akár éveken keresztül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javaslom, hogy ezt nagyon-nagyon gondolják végig, mert a kétséges esetek száma ezzel nem csökkenni fog, hanem növekedni, és iskolákat, oktatási intézményeket fogunk a teljes ellehetetlenülés irányába taszítani. Ráadásul - csak még egyet zárójelben megjegyzek - van azért még egy lehetőség, tehát amikor pályázaton nem sikerül kinevezni vezetőt, akkor átmeneti időszakra, a következő megbízásig egyébként a képviselő-testület ugyanúgy fel tud kérni, tehát meg tud bízni valakit a vezetői teendők ellátásával. Tehát onnantól kezdve akár szeptembertől megbízhat a következő pályázatig, egy évig egy embert a képviselő-testület, potenciálisan azt, akit ki akar nevezni majd a pályázaton. Tehát itt olyan helyzetet állítanánk elő, hogy ha ezt a törvényt életbe léptetnénk, aminél még egyszer mondom, hogy a kétséges, súlyos esetek száma nem csökkenni fog, hanem jelentősen növekedni.
ELNÖK: Köszönöm. Mohácsi képviselő úr kért egy rövid egyperces lehetőséget.
MOHÁCSI JÓZSEF (MSZP): Egy nagyon rövidet. Tulajdonképpen Almássy képviselőtársam említette ezt a szelepet. Nyilván ez a szelep kezelhető előbb-utóbb, és a következő ciklus, ami érkezik, csak azt tudom mondani, hogy szerencsés állapot Révész Máriusz képviselőtársaméknál, hogy egy ilyen konszenzusra lehet jutni, és nem akarom én ezt politikai síkra terelni most ezt a vitát, de ahol én képviselő vagyok, Keszthely városában, ahol több intézmény van, ott mi megcsináltuk azt, az előző ciklusban polgármester voltam, és egy jobboldali gondolkodású fiatalembert bíztunk meg tíz évre általános iskolai igazgatónak. Ő ennek rettentő módon örült, rá is szolgált, meg is csinálta, baloldali városvezetésnél, de ezt követően ciklusváltáskor minden középfokú, van egy egyetemi karunk is, mindenhol ki lettek takarítva az igazgatók, és mindenhol jobboldali vezető van. Ennyit a politikáról.
Azt hiszem, hogy ez kezelhető, és minden esély megvan arra - habár bízunk benne, hogy valami még addig esetleg történik -, hogy ez így is marad, hiszen az önkormányzatok nagy része azért az ellenzék kezében van, ezért a politikai erő dominál nagyon sok esetben, de azért nyilván vannak ésszerű érvek erre, hogy ez működni tudjon, ha ezt a szelepet, Kornél, úgy kezeljük, ahogy lehet kezelni. Tulajdonképpen ez minden irányba módosítható, kezelhető, és van hátra iksz hónap. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik, egyetlen mondat ehhez az 5. § körüli vitához. Az vitathatatlan, hogy az esztergomi Szent István Gimnázium ügye ennek aktualitást adott, ha másból nem lenne látható, akkor abból, hogy az összes Komárom-Esztergom megyei szocialista képviselő is aláírta ezt az indítványt. Azt azonban, hogy ez lex Meggyes volna, ezt vitatom és vissza kell utasítanom.
Almássy képviselő úrnak talán még választójoga sem volt akkor, amikor 1994-ben a Magyar Szocialista Párt választási programjában szerepelt az a passzus, azt tartjuk helyesnek, hogy a közoktatási intézmények pedagógusai maguk választhassák meg - nem kinevezéssel és egyébbel - igazgatójukat. Ez szerepelt a választási programban. Számtalan kísérlet történt erre, hogy ennek nekifussunk, a kétharmad miatt, az alkotmány miatt és az Alkotmánybíróság ide vonatkozó intézkedései miatt ezt nem sikerült keresztülvinnünk. Ettől függetlenül az, hogy ezt most hirtelen találtuk volna ki azért, hogy még egyet lehessen Meggyes Tamáson rúgni, ezt a kijelentést azért nem tudom elfogadni.
Van aktualitása, de azt kell mondanom, hogy 15 éve van aktualitása, és a kérdés nem az, hogy kétséges esetek vannak-e vagy nem kétséges esetek, hanem az, hogy lehetőséget adunk-e arra, hogy egy közoktatási intézményben a fenntartó által kinevezett igazgató és a tantestület között elhúzódó állóháború legyen. Azt gondolom, hogy erre nem lenne célszerű lehetőséget adni. Az a helyzet, hogy voltam magam is polgármester a VII. kerületben, volt olyan iskola, amelynek az igazgatójával nagyon nem voltam elégedett, találtunk is olyan igazgatót, aki úgy gondoltuk, hogy jobban irányítaná az iskolát. A helyzet ott fordított volt. A tantestület többségének támogatását megkapta, a képviselő-testület többségének támogatását nem tudta elnyerni. Megbíztuk egy évre, és egy év múlva a megismételt pályázaton utcahosszal nyerte meg az illető. Tehát nem igaz az, hogy az álláspontok feltétlenül és mindenképpen megcsontosodottak és megmerevedettek, nem igaz az, hogy egy éven belül nem változhat akár az egyik, akár a másik, kinevezésben érintett közösség véleménye. De azt, hogy ne is hozzunk olyan szabályozást, amelyik arra ösztönzi vagy többé-kevésbé arra kötelezi a két felet, a tantestületet és a kinevezőt, hogy valamiféle együttműködésben, kompromisszumban próbáljanak megállapodni, én ezt nem tartom helyesnek.
Azt gondolom, hogy ezt a lehetőséget keresni kell. Szerintem ez a javaslat megfelelő, de bármilyen más javaslatra is nyitott vagyok, ha az jobban szolgálja ezt a célt. De az, hogy ezzel bizonytalanságot idézzünk elő, én ezt nem tudom elfogadni. Azt gondolom, hogy annál nagyobb bizonytalanság, mint egy ötéves állóháború, nem nagyon van a rendszerben. Köszönöm szépen.
Tatai-Tóth képviselő úrnak adom meg a szót, mint előterjesztő.
Tatai-Tóth András (MSZP) válaszai az elhangzottakra
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Én köszönöm mindenkinek a véleményét, és azt gondolom, hogy a mai ülés is meggyőzhette a bizottságot arról, hogy az előterjesztők sem könnyen alakítottak ki közös álláspontot. Volt olyan elképzelésünk, hogy sokkal szélesebb ügyben kell egy 7-8 év kormányzás utáni leltár eredményével szembenéznünk. És valóban, nem egyszerű dolog belátni azt, amit nem hivatkozva semmiféle kényszerekre, én magam is 2002 óta Szabó képviselő úrral és másokkal együtt megszavaztunk, minden oktatáspolitikai döntést, és most szembenéztünk azzal, hogy mire jutottunk, és találtunk néhány területet, ahol korrekcióra van szükség. Nem egyszerű dolog ez, vállalva természetesen tudatosan azt, ami itt elhangzott, hogy mi már megmondtuk időben, bezzeg a kormány, a rossz kormányzati politika, stb. következménye.
Azt gondolom, hogy valahol érték az is, ha egy politikai párt szembe tud nézni azzal, hogy nem tökéletes, amit alkottunk, mert mi nem hisszük, hogy tökéletesek az alkotásaink, a döntéseink, tehát korrekcióra van szükség.
A második megjegyzésemet hadd kezdjem ezzel az 5-össel. Almássy képviselő úrnak mondom, hogy az iskola egy speciális munkahely. Tehát az nem hasonlítható össze véleményem szerint semmilyen más működő céggel vagy intézménnyel, bár sok közös vonás van. Az iskolában nem születik eredmény, ha az ott élők között nincs együttműködés. Tehát ha a vezető, a tantestület között nincs egy szoros szakmai, pedagógiai szóértés, együttműködés, nem fognak tudni egymással szót érteni, a gyerekekkel sem, egy iskolában minden a belső emberi viszonyrendszeren keresztül valósul meg vagy nem valósul meg. Bizony, ez egy speciális terület, és ez indokolttá teszi, hogy speciális legyen, akár a vezető kinevezése is.
Nyilván az én fejemben elsősorban iskola van, és Révész Máriusz úr felvetésére azt tudom mondani, hogy előfordulhat, hogy miután sokszor szavaztak és nem értettek egyet, hogy szóba áll egymással a képviselő-testület és az iskola és a szülők, és hátha meg tudnak állapodni. Ez is egy szándék, hogy egy ilyen együttműködés, párbeszéd a fenntartó és az iskola között is létrejött.
Szabó képviselő úr a lex Meggyesre válaszolt. Én annyit tennék hozzá, hogy én azt nyilvánosan is elismertem, hogy ez egy utolsó csepp volt a pohárban, és a poharat Tóth Tiborné képviselőtársam és mások felsorolták, Szabó képviselő úr visszautalt '94-ig. Tehát napirenden volt ez a kérdés. Én a magam részéről, mint az előterjesztők egyike, minden olyan kezdeményezést, amely azt segíti, hogy ne lehessen semmibe venni az iskolai közösségek véleményét, ebbe az irányba ad megoldást, azt én támogatni tudom. Nem hiszem, hogy ez tökéletes, hogy ez jó megoldás.
A kétszintű érettségiről sok vélemény elhangzott. Én mindenesetre megvárnám azt, hogy maguk a középiskolák hogy nyilatkoznak. Az én középiskolai gyakorlatom alapján és a törvényi szabályozás alapján, amely az óratömeget ma is biztosítja, az alapóraszám 60 százalékát kell a 11. évfolyamon biztosítani, tehát megvannak a középiskolákban - nekem jobb a véleményem a középiskolákról - a feltételek, hogy a tantárgyakból emelt szintű vizsgára fel tudják a gyerekeket készíteni. Tehát én még egyelőre kitartok amellett, hogy ha van rá lehetőség, és én a kormányban is bízom annyiban, hogy márciusig meg tudja hozni ezt a döntést, és ha egy évvel előbb lehet lépni, ez számomra nem azt jelenti, hogy győztünk, számomra nem politika, hanem szakmailag azt jelenti, hogy 70 vagy 80 ezerrel több gyerek kezdi meg nagyobb siker reményében a felsőoktatást. Nem nyugodt a lelkiismeretem pedagógusként, hogy felkészületlenül engedjük be a gyerekeket a felsőoktatásba, és ha most megérett rá a helyzet, és az egyetemek el tudják fogadni, és még nyilván a középiskolák ezt meg tudják tenni, akkor minden év halasztás azt jelenti, hogy 70 ezerrel több gyengébb színvonalú diplomásunk lesz, és ez országos érdek. Kérem, hogy ezt gondolják végig.
Mindenkinek az együttműködési szándékát, különösen államtitkár úrét is megköszönöm. Számítok is rá, hogy a munkatársaival együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a néhány célkitűzés, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, szakmailag, jogilag megalapozottabban és pontosabban kerüljön megalkotásra.
Kérem a bizottságot, hogy támogassa az általános vitára való alkalmasságot. Ha megengedik, akkor én részletesen minden felvetésről hosszan tudnék beszélni - annyira már ismernek a képviselőtársak -, de eltekintek most ettől. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Hálásak vagyunk ezért, képviselő úr! (Kuzma László: Én igénylem! - Derültség.)
Kuzma képviselő úr igényelné ezt a válaszadást. Azt gondolom, hogy akkor kiscsoportos foglalkozás keretében kellene ezt elrendezni.
Tisztelt Bizottság! A tréfát félretéve, szavaznunk kell az indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról. Kérdezem tehát a tisztelt képviselő-testületet, a T/10979. számon benyújtott, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot tárgysorozatba veszi-e, és általános vitára alkalmasnak tartja-e. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) 12 igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) 5 nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 3 tartózkodás. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy az előterjesztő egyúttal nem előadó is, úgyhogy előadót kellene állítanunk az ügyben. Bár lehet az aláíró is bizottsági előadó, ezzel nincs gond, ki fogjuk találni, hogy ki a bizottsági előadó. A kisebbségi vélemény előadójának nevét is várjuk. Köszönöm szépen. (Deák Istvánné: Mikor kerül a parlament elé, lehet tudni?) Fogalmam sincs.
Tisztelt Bizottság! Egyebekben csak azt tudom mondani, hogy a következő bizottsági ülés minden bizonnyal november 4-e, szerda. Tehát mindenképpen szerdán kerül sor az ülésre, tekintettel arra, hogy kedden egész nap szavazunk. Illetőleg arra kérem felkészülni, hogy ha az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosítására T/10977. számon benyújtott törvényjavaslatnak a csütörtöki házbizottsági ülés után is úgy látszik, hogy meg kell kezdeni a jövő héten az általános vitáját, akkor hétfőn egy gyors bizottsági ülést kellene tartanunk, hogy erről véleményt mondjunk, tekintettel arra, hogy a dolog tele van az egészségügyi felsőoktatásra vonatkozó javaslatokkal, tehát nem kellene a bizottság kezéből kiengedni. Amennyiben igen, akkor fél 12-re fogom összehívni a bizottság ülését. Ha másnak nincsen egyebe, akkor köszönöm szépen a megjelenést és a részvételt.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 40 perc)
|
Dr. Szabó Zoltán |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva