OTB-1/2010.
(OTB-100/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Oktatási és tudományos bizottságának
2010. február 8-án, hétfőn, 13 óra 8 perctől
a Képviselői Irodaház V. emelet 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelent: *
Megnyitó *
Napirend előtti elnöki bejelentések *
A napirend elfogadása *
Beszámoló az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. (J/11511. szám); országgyűlési határozati javaslat az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló elfogadásáról (Együttes általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Dr. Pálinkás József szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Pálinkás József válaszai, reflexiói *
Szavazás *
A bizottsági előadó kijelölése *
Jelentés a Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2008-2009 november) (J/11544. szám); országgyűlési határozati javaslat a Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2008 november - 2009 november) szóló jelentés elfogadásáról szóló H/11545. számú jelentés elfogadásáról (Együttes általános vita) (Első helyen kiemelt bizottságként) *
Tatai-Tóth András (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Szavazás *
A bizottsági előadó kijelölése *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/11464. számú törvényjavaslat *
Pánczél Károly (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Dr. Szüdi János (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok, reflexiók *
Dr. Szüdi János (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
Pánczél Károly (Fidesz) *
Szavazás *
Egyebek *
1. a) Beszámoló az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. (J/11511. szám)
b) Országgyűlési határozati javaslat az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló elfogadásáról /H/... szám)
(Együttes általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
2. a) Jelentés a Kutatási- és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2008-2009. november) (J/11544. szám)
b) Országgyűlési határozati javaslat a Kutatási- és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2008. november - 2009. november) szóló jelentés elfogadásáról (H/115454. szám)
(Együttes általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
Elnököl: Dr. Szabó Zoltán (MSZP), a bizottság elnöke
Zsigó Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Botka Lajosné (MSZP)
Deák Istvánné (MSZP)
Földesi Zoltán (MSZP)
Katanics Sándor (MSZP)
Dr. Kolber István (MSZP)
Szabó Gyula (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)
Pánczél Károly (Fidesz)
Dr. Pósán László (Fidesz)
Révész Máriusz (Fidesz)
Tóth Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Kormos Dénes (MSZP) Deák Istvánnénak (MSZP)
Mohácsi József (MSZP) Dr. Kolber Istvánnak (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) Katanics Sándornak (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Botka Lajosnénak (MSZP)
Cseresnyés Péter (Fidesz) dr. Pósán Lászlónak (KDNP)
Pokorni Zoltán (Fidesz) Zsigó Róbertnek (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) megérkezéséig Révész Máriusznak (Fidesz)
Almássy Kornél (független) Tóth Ferencnek (Fidesz)
Dr. Pálinkás József, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Dr. Szüdi János szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Csillag Márta főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 8 perc)
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a megjelenteket! A bizottság február 8-ai ülését megnyitom.
Napirend előtti elnöki bejelentések
Elsőként szomorú kötelességemnek teszek eleget, amikor tájékoztatom önöket, hogy a téli országgyűlési szünet alatt elhunyt Kuzma László képviselőtársunk, a KDNP színeiben megválasztott képviselő, aki hosszú-hosszú évek óta dolgozott itt velünk, és akinek különösen a szakképzés területén szerzett tapasztalatait és értékes véleményét kell a jövőben nélkülöznünk. Arra kérem a jelen lévőket, hogy egyperces felállással emlékezzünk meg róla. (Az ülés résztvevői felállnak.) Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Még mindig napirend előtt engedjék meg, hogy bemutassam új munkatársunkat, a bizottság új munkatársát, Szabóné Gold Grétát. (Szabóné Gold Gréta: Jó napot kívánok!) Hozzá lehet bizalommal fordulni minden adminisztratív tennivaló ügyében.
Ezek után térjünk rá a bizottsági ülés napirendjére! A javasolt napirendet a meghívóval együtt kézhez kapták. Kérdezem, van-e valakinek ehhez megjegyzése, javaslata, módosító indítványa. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a napirendi javaslatot a kiküldöttek szerint. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság a napirendet elfogadta.
Beszámoló az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. (J/11511. szám); országgyűlési határozati javaslat az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló elfogadásáról (Együttes általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
Tisztelt Bizottság! Soron következik a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről szóló, 2007-2008 idejére benyújtott jelentés, illetőleg az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása. A jelentést J/11511. számon kapták kézhez. Első helyen kijelölt bizottságként fogunk eljárni. A napirendi pont tárgyalásán nagy tisztelettel köszöntöm egykori képviselőtársunkat, Pálinkás József urat, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, és mindjárt meg is adom neki a szót.
Dr. Pálinkás József szóbeli kiegészítése
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Magyar Tudományos Akadémia törvényi kötelezettségének megfelelően elkészítette a magyar tudomány helyzetéről és a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról szóló beszámolót a 2007-2008. évekre vonatkozóan. Ezt a beszámolót megkapták, itt nyomtatott formában is kiosztottuk, hiszen ezt a beszámolót a parlamentnek nyújtjuk be, de sok egyéb helyre is elküldjük: egyetemeknek, kutatóintézeteknek, lévén ez a jelentés nem csupán a Magyar Tudományos Akadémiáról, hanem a magyar tudomány helyzetéről szól. Magának a jelentésnek az összeállítását a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai végezték, ugyanakkor köszönetet kell mondanom több szervezetnek, amelyek hozzájárultak ehhez a jelentéshez, mindenekelőtt a Rektori Konferenciának és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnak, hiszen a jelentés - mint mondtam - a magyar tudomány általános helyzetéről szól.
A tudomány természetesen nagyon sok szállal kapcsolódik az oktatáshoz, a fejlesztéshez és az innovációhoz, ha megengedik, én mégis elsősorban a tudományról fogok beszélni, noha elengedhetetlen, hogy ennek az oktatással, a fejlesztéssel és az innovációval való kapcsolatáról is szóljak röviden.
Azt gondoltam, hogy nagyon röviden, néhány pont köré csoportosítva összefoglalom ennek a jelentésnek a lényegét. A jelentésben nagyon sok adat szerepel, a jelentésben szerepel a nemzetközi trendek elemzése is - ezekre a bevezetőmben természetesen nem fogok kitérni, bármilyen kérdésre örömmel válaszolok persze. A magyar tudományos életet többféle tényező határozza meg, ezek közül az első a magyar tudomány intézményrendszere. Ezen intézményrendszernek az elemei a főhivatású kutatóintézetek, ezekből az Akadémia kutatóhálózata és a Bay Zoltán Intézet hálózata két meghatározó intézethálózat. Harmadikként csatlakozik ehhez a tárca-kutatóhelyek, és itt szeretném megköszönni a különböző minisztériumoknak, köztük a mezőgazdasági minisztériumnak a segítségét és hozzájárulását a jelentés összeállításához. E három kutatóhálózat, állami finanszírozású kutatóhálózat mellett az egyetemen folyó kutatások, az egyetemi kutatóhelyek a magyar kutatási intézményrendszer kiemelt intézményei. És természetesen idetartoznak az ipari kutatóintézetek, noha az ő tevékenységük érthetően inkább a fejlesztés és az innováció területére esik. Ezen intézetek, kutatóhelyek közül csak néhányat hadd említsek meg, egészen pontosan egyet hadd említsek meg, a Richter Gedeon Nyrt.-t - ez a pontos megnevezése -, a Richter Gedeon kutatási-fejlesztési programjai olyan mértékben kapcsolódnak az akadémiai kutatóhálózat és az egyetemek kutatási programjaihoz, hogy a magyarországi gyógyszerkutatásokban egy világos fejlesztési láncot hoznak létre.
A kutatóhálózatról és az egyetemi kutatóhelyekről mint intézményekről az az általános megállapítás, hogy ezen intézményekben a kutatási infrastruktúra meglehetősen leromlott állapotban van. Az intézményekben, jelesül az Akadémia kutatóintézeteiben, a kutatási berendezések könyv szerinti értéke mintegy 20 százalék körüli. Egy berendezés természetesen vagy működik, vagy nem, nem feltétlenül a könyv szerinti értéke alapján lehet azzal kiváló vagy kevésbé kiváló eredményeket produkálni, de ez mégis csak jelzi azt, hogy az utóbbi évtizedekben a kutatási infrastruktúránál inkább az építkezési, építési beruházásokra koncentráltak, és kevésbé a műszerfejlesztésekre. Ez az egyik fontos megállapítás, és azt gondolom, annyiban jövőbe mutató megállapítás, hogy az elkövetkezendőkben a Magyar Tudományos Akadémiának és más kutatási szervezetet felügyelő tárcáknak is sokkal határozottabban kell azon munkálkodniuk, hogy a magyar kutatók számára rendelkezésre álljon az intézményes kutatási infrastruktúra, hiszen ez az egyik meghatározó eleme annak, hogy milyen tudományos eredményeket, erre építve milyen fejlesztési eredményeket lehet produkálni, és ez hogyan épül be az innováción keresztül az új termékek létrehozásába.
A következő kérdés a tudomány finanszírozása. A tudomány finanszírozásának két fő csatornája van. Az egyik az intézmények finanszírozása. Az akadémiai törvény - amelynek a módosítása 2009 márciusában történt meg, akkor fogadta el azt a parlament, de nyugodtan besorolhatjuk a 2008-as időszakba, hiszen 2008-ban kezdődött el a törvénymódosítás, amit akkor kutatás-fejlesztést felügyelő tárca nélküli miniszterként Molnár Károly miniszter úr és Kolber István mint a minisztérium államtitkára koordinált és vitt végig a parlamenten - tételesen is felsorolja az Akadémia közfeladatait, azt tehát, hogy a kutatásban, fejlesztésben a finanszírozás hogyan történik. Az akadémiai törvény használja azt a kifejezést, hogy alapellátási támogatás. Intézményeknek van valamilyen alapfinanszírozása. Ez a felsőoktatásban beépül az intézmény finanszírozásába. Ez a beépült kutatási finanszírozás a felsőoktatási intézményekben jelentés megállapítása szerint sem tölti be az elképzelt célját. A felsőoktatási intézmények ezt a pénzt, ezeket a forrásokat nagyobb részt az intézmény fenntartására és nem igazán célzottan kutatásra tudják fordítani. Célszerű ezen változtatni, a változatás igénye több oldalról megfogalmazódott, az Akadémia oldaláról is megfogalmazódott, és újabban a kormány oldaláról is megfogalmazódott.
A kutatásfinanszírozás másik csatornája a versenypályázati finanszírozás. Ennek két fontos csatornája van: az egyik az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram - hogy a pontos kifejezést használjuk -, a másik pedig az Innovációs Alap, amelyet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal koordinál. Mindkét finanszírozási csatornáról szeretnék szólni. Az OTKA finanszírozását hosszú évek óta, így 2007-2008-ban is alacsonynak, nem kielégítőnek ítélem meg, a jelentés is így ítéli meg. Ugyanakkor az Innovációs Alap bevételei növekedtek, 2007-ben a kutatásra, fejlesztésre fordított összegek valamennyivel visszaestek, és ismét 1 százalék alá estek, 2008-ban 1 százalék fölé emelkedtek. Ugyanakkor - ezt sokszor elmondtuk, talán tíz éve mondogatjuk -, hogy a kutatásra, fejlesztésre fordított összegeket fokozatosan, folyamatosan növelnünk kell, hogy ezek elérjenek egy, az európai átlaghoz közeli értéket. Nem érdemes természetesen álmodozni arról, hogy ez néhány év alatt 2 százalékra emelhető, nem emelhető néhány év alatt 2 százalékra, de minden évben egy ésszerű emelkedés, egy akár 0,1 százalékos emelkedés néhány év alatt 1,4-1,6 százalék közelébe viheti ezt. A 2007-2008. években a vállalati ráfordítások örvendetesen növekedtek, és elmozdultunk egy kicsit abba az irányba, hogy a vállalati ráfordítások a nagyobb részét adják a kutatás-fejlesztés ráfordításainak.
A harmadik tényező a kutatásban, fejlesztésben a kutatók száma, felkészültsége. Magyarország ezen a területen nagyon nagy veszélynek van kitéve azáltal, hogy Európában, az Egyesült Államokban a keleti országok, mármint távol-keleti országok nem gyakorolnak különösebben nagy vonzerőt a magyar kutatókra, de nagyon nagy számban dolgoznak kutatók külföldön, ami önmagában nem lenne baj, ugyanakkor nagyon kevesen jönnek közülük vissza Magyarországra. Magyarországról még mindig sokkal többen mennek el, mint ahányan visszajöhetnek, vissza tudnak jönni. Ennek számos oka van, kettő közülük az igazán meghatározó: az egyik az itthoni, magyarországi kutatási infrastruktúra, hiszen egy kutató különösen a 20-as, 30-as, 40-es éveiben versenyezni akar a nagyvilágban, amely versenyhez neki eszközök kellenek; a másik természetesen a kutatói fizetés.
Szeretném elmondani, hogy az Akadémia - amint azt bizonyára mindannyian ismerik - elindított egy programot, nevezetesen hogy azokat a fiatal kutatókat, akik a világban különösen jelentős eredményeket értek el, hozzuk haza, biztosítsunk számukra itthon olyan, ahhoz hasonló körülményeket, amilyen körülmények között kint dolgoznak. Ezt a programot 2008-ban indítottuk el, az első eredményhirdetés már 2009-re esett. Az Oktatási és tudományos bizottság előtt is örömmel ismétlem el, hogy hat kutató tért haza Magyarországra, olyanok, akiknek az eredményei a világon mindenütt az élvonalba tartozókká teszik őket, hiszen a világ legrangosabb intézményeiből jöttek haza, Kanadától Ausztrálián át az Amerikai Egyesült Államokból jöttek haza kutatók, kiváló matematikusok, idegtudománnyal foglalkozó kutatók, csillagászok. Ezt a programot én nagyon sikeresnek érzem, példa értékűnek tartom, és azt hiszem, hogy erre a logikára kell felépítenünk a magyar tudományos élet finanszírozásának a megújítását, hiszen a jelenleg meglévő intézményrendszerben koncentrálnunk kell ahhoz, hogy egy-egy intézményben vagy néhány intézményben létrejöjjön a kutatásnak az a kritikus tömege, kutatóknak, berendezéseknek az a kritikus tömege, amely ahhoz szükséges, hogy a magyarországi kutatások, fejlesztések, a magyarországi tudomány továbbra is elfoglalhassa azt a helyét, amelyet ma a világban elfoglal, sőt szeretném, hogyha javítani tudna a helyzetén.
A magyarországi kutatásokat Magyarország egyéb területeken való versenyképességéhez képest még mindig jelentősen elismerik, és jó helyet vívunk ki magunknak ezen a területen. A beszámolóban találnak erre vonatkozóan adatot, hogyha felütik ezt a könyvet a 14. oldalon, akkor ott az 5. ábra azt mutatja, hogy a magyar tudományos kutatóhelyek színvonala a Global Competitiveness Report szerint előkelő helyet foglal el. Az USA, Izrael, Németország, Franciaország, Japán, Ausztria, Írország természetesen megelőz minket, de utánuk Magyarország következik, míg más területeken jóval hátrébb vagyunk. Szükséges tehát egyfajta átalakítás a magyar kutatásban, tudományos életben a tekintetben is, hogy a kiválóan teljesítő kutatókat, akikért a világban óriási verseny folyik - és ők nincsenek olyan nagyon sokan -, azokat a kutatókat itthon tudjuk tartani. Ezért a benyújtott jelentésnek is egy fontos konklúziója, és ebben kérem az igen tisztelt képviselő hölgyek, urak segítségét, hogy egy olyan finanszírozási rendszert tudjunk felépíteni, amelyben erre lehetőségünk van.
A következő kérdés a magyar tudomány eredményessége. Ez az idézett ábra már mutatott egy példát erre az eredményességre, ugyanakkor azt is hadd említsem meg, hogy a 2008. évben egy magyarországi kutatási eredmény - az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói francia együttműködésben érték el ezt az eredményt - a Science magazin összesítése szerint a világ tíz, azaz tíz legjelentősebb kutatási eredménye között szerepel. Ezt tessék végiggondolni, nem arról van szó, hogy felsorolták még mint jelentős kutatási eredményt, hanem a világ tíz legjelentősebb kutatási eredménye között szerepel. Nagyon szívesen elmondanám egyébként, hogy miről szól a kutatási eredmény... (Derültség.) Körülbelül azt jelenti, hogy ha egy kosárba beletesznek egy kiló krumplit, és azt érzékeli az ember, amikor megemeli, hogy nagyon nehéz, akkor biztos elkezdene gondolkodni rajta, mert egy kiló krumpli nem annyira nehéz. Nos a proton sokkal nehezebbnek tűnik, mint az alkotórészei, és ezek a kollégák a proton belsejében végbemenő mozgások alapján kiszámolták, hogy miért ennyi ez a tömeg. Az már nem meglepő, hogy teljes egyetértésben és teljes azonosságot kaptak Albert Einstein híres E=mc2 képletével. Ennyi, azt hiszem, még belefér, bizottsági elnök úr... (Derültség.)
ELNÖK: Számomra feltétlenül. (Derültség.)
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke: ...a tudományról szóló beszámolóba.
Összességében tehát a magyar tudományos élet jelenleg a helyzetét tekintve a nemzetközi mezőnyben elfogadhatóan teljesít, ugyanakkor komoly gondot látok abban - és ezt a jelentésben is megfogalmazzuk -, hogy milyen lesz a magyar tudományos életnek az utánpótlása. Itt látom a legsúlyosabb gondot, és ez természetesen kapcsolódik az oktatáshoz - ebben a bizottságban a legtöbb időt az oktatás kérdéseivel töltik el, ami teljesen érthető -, nevezetesen súlyos veszélyt látok abban, hogy a magyar tudományos életből a 25 és a 45 közötti generációból máris nagyon sok kutató hiányzik, és a középiskolákban, a felsőoktatási intézményekben a természettudományos és a műszaki területen képzettek száma jóval alacsonyabb, mint az európai országokban, általában is Magyarországon ezen a területen jóval alacsonyabb az egy főre eső oktatók és kutatók száma, mint más országokban.
Végezetül egy dolgot hadd említsek meg, amely, ha tetszik, egy nagyon fontos, ugyanakkor egy nagyon érdekes kérdés is. Az Akadémia elnökeként azt tapasztaltam - bevallom, előtte az én figyelmemet sem keltette ez fel -, hogy a magyar nyelv nagyszótára, amelyet az 1890-es években kezdtek el először emlegetni, hogy a magyar nyelv nagyszótárát meg kell alkotni, még mindig nem készült el, annak csak két kötete készült el. Azon vagyok, hogy ezt a munkát felgyorsítsuk, hiszen a minket körülvevő országok, mondjuk úgy, hogy fiatalabb nemzetek ezt a munkát már elvégezték, úgyhogy sok tennivaló van előttünk.
Én azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy a jelentésben leírtakat, amennyire idejük engedi, tanulmányozzák - tudom, hogy az elkövetkezendő időszak nem feltétlenül arról szól, hogy az Akadémia jelentését végigolvassák vagy netán kívülről megtanulják, ugyanakkor tisztelettel azt kérem, hogy tanulmányozzák ezt a jelentést -, és legyenek a segítségünkre abban, hogy amikor a Magyar Tudományos Akadémia törvényi felhatalmazásának és törvényi kötelezettségének megfelelően összeállítja a következő két évről szóló anyagot, akkor egy, a jelenleginél optimistább képet tudjon festeni.
Még egyetlen mondatot az egyetemi kutatásokról. Szeretném felhívni a képviselő hölgyek és urak figyelmét arra, hogy a jelentés kapcsán megnéztük, hogy a magyarországi kutatási eredményeket és a kutatási pályázatokat mely felsőoktatási intézmények nyerik el elsősorban, amiből egy nagyon érdekes kép rajzolódik ki. Magyarországon négy vagy öt felsőoktatási intézmény teljesíti a kutatási eredmények jelentős részét, 70 százalék fölötti hányadát, és nyeri el a kutatási grantek több mint 80-85 százalékát. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból mint oktatási bizottságnak is érdekes az önök számára ez a fajta összehasonlítás.
Bevezetőképp ennyit szerettem volna elmondani, köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kérdésekre természetesen örömmel válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Mielőtt a vitát megnyitom, két megjegyzést engedjenek meg, az egyik egy személyes. Én a magam részéről nagy érdeklődéssel hallgattam a proton tömegére vonatkozó fejtegetést. Annyit engedjen meg, elnök úr, hogy én az E=mc2 képletet a Lorenz-transzformációval korrigált impulzus képletéből ki is tudom integrálni (Derültség.), úgyhogy számomra ez nem volt különösebben meglepő.
Egy kevésbé tréfás megjegyzés viszont, hogy a tisztelt bizottság figyelmét hadd hívjam fel arra, hogy az elfogadott napirend szerint együttes általános vitát folytatunk, vagyis a jelentésről és a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot együtt vitatjuk meg. Ehhez egy olyan megjegyzésem volna, hogy a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslat indokolásában van egy sajtóhiba: természetesen az Új Magyarország Fejlesztési Tervet nem Septimius Severus császár uralkodásától, azaz 200-tól, hanem csak 2007-től kívánjuk figyelembe venni. A sajtóhibáért elnézést kérek, és ezt a bizottság jóváhagyásával... (Dr. Pósán László: Septimius Severus nem 200-tól uralkodott...!) De 200-ban ő uralkodott... (Dr. Pósán László: Az igaz, de nem 200-tól!) Ezért mondom, hogy nem az ő uralkodásától óhajtjuk... 190-től uralkodott egyébként, Commodus után. Köszönöm szépen.
Akkor tehát az együttes általános vitát megnyitom. A kérdéseket, hozzászólásokat, gondolom, együtt megtehetjük. Kérdezem, hogy kinek van ezzel kapcsolatban megjegyzése... (Dr. Pósán László: Kérdéseim lennének.) Azért mondom, hogy kérdés, hozzászólás együtt. Pósán képviselő úr kért szót elsőként.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Bocsánat, én úgy értettem az előbb, hogy a javaslathoz van-e kiegészítenivaló - azért volt ez a kis intermezzo. Pár kérdést szeretnék feltenni, hogyha lehetséges.
A beszámolóban szerepel néhány olyan észrevétel, amely óhatatlanul kérdéseket vet fel. Az egyik ilyen rögtön az elején olvasható, ha jól emlékszem, rögtön a bevezető résznél, hogy bizonyos adatok nem voltak hozzáférhetők az elkészítés során. Milyen adatokról van itt szó? Valahogy így szerepel egészen pontosan: "Nehezítette ugyanakkor a tényalapú elemzést, hogy számos lényeges adat nem volt hozzáférhető.". Ez alatt mit kell vajon értenünk, a tudománynak mely szereplőit vagy mely területét?
A következő kérdés, hogy szerepel a beszámolóban egy olyan megállapítás, miszerint az elmúlt időszakban az állami kutatóintézetek, többek között az MTA kutatóhálózata is inkább csökken, visszafejlődés tapasztalható. Állami kutatóintézeteknél jó néhány esetben konkrétan még megszűnés is bekövetkezett, ha másra nem, az elmúlt időszakok költségvetési vitáira tessék gondolni! Az elmúlt kétéves időszakra visszatekintve van-e összefüggés, kimutatható-e bárminemű reláció e között, illetve a között, hogy milyen arányban mennek el külföldre mondjuk kutatók? És a visszatérés esetleges lehetőségét ez milyen mértékben és hogyan befolyásolhatja?
Volt egy megállapítás, amely, bevallom őszintén, nagyon elgondolkodtatott. Ez úgy szól, hogy a kormányzati vagy országosan meglévő vagy éppen nem meglévő tudománypolitika hiánya miatt egyes finanszírozó szervezetek önálló politikát kezdtek kialakítani a tudományfinanszírozásban. Ezt hogy kellene vajon érteni? Mi van e mögött? Mert ez egy elég súlyos megállapítás, és valahogy úgy szerepel még a beszámolóban is, hogy ez torzulásokat eredményez. Jó lenne látni, hogy melyek ezek a torzulások, már csak azért, hogy idejekorán le lehessen nyesegetni ezeket, hogy tisztességes irányba menjenek a dolgok.
Ha emlékeim nem csalnak, akkor a megállapítások között szerepel az, hogy az uniós befizetés és visszapályázás arányát tekintve Magyarország körülbelül annyi pénzt tud visszaszerezni vagy visszapályázni az uniós forrásokból, mint amennyit befizet - valahogy így szerepel az anyagban, ha jól emlékszem. Hogyha ez így van, akkor - ez csak egy józan paraszti ésszel megközelítő gondolkodásmód - van-e értelme ugyanezt a pénzt visszaszerezni, amit befizetünk, jól megbonyolítva egy csomó bürokratikus nem tudom mi mindennel, és rengeteg időtényezőt elfecsérelve? Magyarán mi kellene ahhoz, hogy ebből a szempontból az uniós tagságunknak és az ide történő befizetésnek a mérlege inkább pozitív szaldós legyen, tehát ténylegesen megérje? Mert így első ránézésre ugyanazt a pénzt betenni egy kalapba, majd visszavenni abból a kalapból, ez így inkább felesleges kitérők sokaságának tűnik, csak ha a leegyszerűsített ügymenetet vizsgálgatjuk. Tehát mi kellene ahhoz, hogy jobb képet kapjunk?
A kutatóegyetemi kérdés nem is olyan túl régen itt, a bizottságban is okozott viharokat, pontosan annak apropóján, hogy azt kifogásoltuk, hogy ez akkor hogy is lesz, mint is lesz, és egyáltalán kiszámítható vagy nem kiszámítható. A kérdésem a következő: bevallom őszintén, nem tudok róla, tehát lehet, hogy ez az én hibám, de tudomásom szerint a kutatóegyetem minősítésre vonatkozó szabályozás még nincsen, vagy én legalábbis nem tudok róla. Vagy ha van, akkor a pályáztatás mint olyan nem lesz-e ugyanúgy elfecsérelt, feleslegesen kidobott pénz, ahogy az elmúlt esztendőkben sok mindennel kapcsolatban meg is fogalmazza a megállapítás, hogy sok projektet, kutatási programot vagy bármit, ami ezen szférához tágabb értelemben is hozzá tartozik, szimplán pályázati rendszerrel nem lehet tartósan működtetni és fenntartani. Tehát kielégítő lehet-e ez, vagy pedig egész egyszerűen most megint azt látjuk, hogy pénzkidobásnak leszünk a tanúi?
Mi lehet az oka annak, van-e arra vonatkozóan bármilyen magyarázat, ami megint csak mellbevágó, hogy 2007 óta az oktatási minisztérium nem kér adatokat a kutatási projektekről vagyis a kutatási forrásokról? - ez olvasható a beszámolóban. Mi ennek az oka, hogy ennyire oda lehet dobni a lovak közé a gyeplőt?
Tudományos szakfolyóiratok kiadásának a kérdését szintén érinti a beszámoló, hogy itt valamiféle megnyugtató, stabilabb és kiszámíthatóbb megoldást kellene találni. Ezzel mélységesen egyetértek. A kérdésem a következő - kicsit továbbgondolva mindezt -, hogy: és a külföldi szakfolyóiratok beszerzésének a kérdésével hogy állunk? Mert az elmúlt esztendők szintén költségvetési vitáira visszagondolván vissza-visszatérő téma volt, hogy a szakfolyóiratok beszerzése a különböző kutatóhelyeken, egyetemeken, egyéb kutatóhelyeken milyen problémát és milyen gondot okozó dolog. Voltak itt különböző javaslatok is az áfától kezdve kismillió irányban - az természetesen más kérdés, hogy mennyire találtak értő fülekre ezek a felvetések. Tehát hogy állunk e tekintetben, a tudományos folyóiratok beszerzési oldalával, nem csak a hazaiak kiadásával?
És még egy utolsó kérdés. Itt a bizottság előtt, ha emlékeim nem csalnak, akkor nem is olyan túl régen, de mégis csak terítéken volt ez a bizonyos nagy európai projekt, a neutronkutatással, anyagkutatással összefüggő projekt, amelyben Magyarország is érintett pályázó volt vagy van - ez az, amire nem tudok választ adni. Merthogy akkor még azt a választ kaptuk itt a bizottsági ülésen a kormánymegbízottól vagy miniszteri megbízottól - most kicsit zavarban vagyok, hogy mi a hivatalos titulusa Egyed úrnak -, hogy még nem dőlt el a kérdés, tehát nincs döntés. Van-e azóta döntés? - mert jelentős hallgatás övezi ezt a kérdéskört. Illetve ha van döntés, és mondjuk az ránk nézve nem kedvező... Feltételezem, hogy ha van döntés, és az kedvező, akkor annak komoly visszhangja van; ha van döntés, és nincsen róla tudomásunk, akkor abból csak arra tudok következtetni, hogy Magyarországra nézve nem volt szerencsés a döntés. Tehát ez a magyar tudomány szempontjából milyen természetű - hogy is mondjam? - lépéshátrányokat hoz magával? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm Pósán képviselő úrnak. (Botka Lajosné jelzésére:) Botkáné képviselő asszony!
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Én egy kicsit rövidebb leszek. Amikor bejöttem, és az elnök urat köszöntöttem, akkor azt mondtam, hogy milyen szép napirendünk lesz. Ezt komolyan is gondolom, mert mindig nagy érdeklődéssel figyelek egy-egy időszakról készült beszámolót, részben a tartalmi objektivitások okán, mert hiszen trendeket és tényszerű megállapításokat tartalmaz - ezt el tudom mondani erről a beszámolóról is, hiszen a források, az ábrák, az adatok a beszámoló objektivitását mutatják -, ugyanakkor természetesen minősítő megjegyzések is vannak a beszámolóban. Én e tekintetben két dologra szeretnék egyrészt reflektálni, másrészt valamiféle kérdést megfogalmazni.
Az egyik talán kicsit távolinak tűnik a mi területünktől, ez inkább egyéni, családi életutamból következik, az, hogy az újítások, a szabadalmak iránt mindig érdeklődtem, hiszen ez valahol a kreativitást mutatja, mutathat időnként az intézményi háttértől is független - hogy mondjam csak? - tehetséget és talán hasznosulást. A szabadalmakkal kapcsolatos megállapítás több síkon mozog: egyrészt nemzetközi összehasonlításban, másrészt az uniós tagságból adódó új szabadalmi eljárások lehetőségeiben, tehát hogy nem Magyarországon, hanem az uniós hivataloknál jelentkeznek esetleg a szabadalmakkal; illetve az a megállapítás, hogy az elmúlt öt évben gyakorlatilag stagnált a szabadalmak száma Magyarországon, ami egyébként sem túl magas összehasonlításban. Két okot említ az anyag - és ez akár kérdés is lehet -, az egyik a szabadalmaztatási díjak, költségek nagyságrendje, ami akadályozó tényező lehet, ezt említi a beszámoló. A másik pedig egy nagyon érdekes megjegyzés, és valójában ez hívta fel erre a figyelmemet, amely úgy szól, hogy kevés vállalkozás törekszik a szellemi tulajdonjogok megfontolt védelmére. Azért is izgat ez engem, mert különböző történeteket lehet hallani magyar feltalálók nagy értékű találmányairól, amelyeket aztán nem itthon hasznosít, vagy elveszik. Tehát vajon mi lehet az oka annak, hogy az érdekeltség esetleg ilyen alacsony szintű a magyarok vagy a magyarországi szabadalmak esetében?
A másik terület - nem meglepő, természetesen az ember mindig színt vall, ha a szívéhez közel álló témát olvas -, hogy én kémia-fizika szakos középiskolai tanárként, iskolaigazgatóként emlékszem arra az időszakra, amikor olyan szabályozók jelentek meg a pedagógiai programok és helyi tantervek készítésénél, amelyek egyrészt a gyermekek túlterheltségére hivatkozva maximálták a heti óraszámokat, amelyeket egyre inkább csökkentett, másrészt megjelentek olyan kerettantervi műveltségi területek mint újdonságok, amelyek mögött természetesen iskolai versenyhelyzetben egyes tantestületek nagyobb óraszámokat hasítottak ki különböző műveltségterületekre, tantárgyasítva azokat; illetve természetes, hogy bizonyos területek, például az idegennyelv-tanítás óraszámai nagy szeleteket vágtak ki ebből az órakeretből. Mindennek a következménye az lett, hogy mondjuk kémiát, fizikát heti egy vagy másfél órában lehet tanítani például középiskolában, és ezt még megtetőzte az az oktatáspolitikai felfogás is, hogy bizonyos tantárgyak tanítását nem az életkori sajátosságoknak megfelelő időben kezdte el.
Én azt gondolom, hogy a megállapítás a természettudományos műveltség és oktatás színvonalára vitathatatlan, és abszolút egyetértek vele, viszont a beszámoló nagyon leegyszerűsíti ennek a dolognak vagy ennek a problémának a kezelését. Én tehát úgy gondolom, hogy igenis nagyon-nagyon fontos felhívni erre a figyelmet, de ez egy komplex fejlesztési stratégiát igényel, hiszen nem lehet sem ostorral, sem kényszerítéssel gyerekeket mondjuk fizikusnak nevelni, ha egyébként nem találkoznak egy olyan tanulási folyamattal, amelyben ők ezt a vágyukat felismerik, és ezt a képességet megszerzik. Ilyen szempontból tehát ez a beszámoló ténylegesen egy következmény, de semmiképpen nem gondolom, hogy az ok feltárását teljes körűen tartalmazza. Ezért tehát a megoldása is komplexebb annál, mint amire ezt leegyszerűsítve többen gondolunk. Remélem, hogy érthető voltam. Tehát örömmel olvastam ezt, de úgy gondolom, hogy nagy hibát követnénk el, ha ennek a problémának a kezelését az itt leírtakkal azonosítanánk. Köszönöm szépen.
A határozati javaslatot én személy szerint támogatom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés van-e? (Dr. Hoffmann Rózsa jelzésére:) Hoffmann Rózsa képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm. Szeretném üdvözölni ezt az anyagot, szeretnék gratulálni hozzá, és szeretném megerősíteni a sok-sok megállapítása mellett vagy között azt, hogy valóban a tudománynak és a Magyar Tudományos Akadémiának a megítélése ebben a felbolydult társadalmunkban még mindig eléggé egyértelműen pozitív - és ez nagyon jó.
Örömmel üdvözlöm az egész anyagnak azt a holisztikus látásmódját, amit talán jól szimbolizál az, hogy a stratégiai fókuszpontok között említi a tudomány és az oktatás viszonyát, és nagyon támogatom azt a gondolatot, amely így hangzik: "A természettudományos tantárgyak színvonalas oktatása csak egy általánosan jó színvonalú, a humán, a művészeti és a nyelvi tantárgyakat sem elhanyagoló középiskolai oktatás keretében történhet, amely stabil általános műveltséget biztosít, és komplex gondolkodásra nevel.". Ezzel a megállapítással mélységesen egyetértek. Úgy gondolom, hogy ebben a mondatban, a hátterében persze ott van az kritika is, hogy ez ma nem így történik, tehát kijelöli számunkra a jövő feladatait. Az anyagot mindenképpen elfogadásra javaslom, természetesen a Kereszténydemokrata Néppárt mellette áll.
Az anyagon kívül egyetlen kérdésem lenne az elnök úrhoz, ha már ilyen szerencsénk van, hogy itt találkozhatunk. Azt szeretném megkérdezni - mert ezt, ha jól láttam, nem érinti az anyag -, hogy az a nyilvánvaló átalakító és innovatív munka, amelyet az elnök úr az Akadémia élén kezdeményezett, a bizottságok szervezésében és az albizottsági struktúra kialakításában mennyire tudta, tudja-e segíteni azokat az elgondolásokat, amelyeket ez az anyag is képvisel. Hiszen az Akadémia működésének egy része azért a struktúráján és a szervezetén is múlik. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Van-e további megjegyzés, kérdés? (Dr. Kolber István: Hozzászólás is lehet?) Igen, igen, mondtuk az elején, hogy kérdés, hozzászólás egyben, ami belefér. Kolber képviselő úr!
DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magam is azt gondolom, hogy a jelentés reális és tárgyszerű, és az országgyűlési határozattervezetben szereplő minősítésekkel magam is egyetértek, egy nagyon nívós, színvonalas és fontos téma szerepel itt, a bizottság előtt, illetőleg - ami ennél nyilván egy fontosabb kérdés -a parlament asztalán is.
Hoffmann Rózsa képviselő asszony is jelezte, hogy holisztikus a látásmódja. Ennél a napirendi pontnál nyilván felmerül egyáltalán a műfajnak a kérdése, a tárgynak a kérdése, hiszen itt a magyar tudomány általános helyzetéről szóló számadás - ahogy az anyagból is kitűnik - találkozik az oktatással, találkozik a felsőoktatással, a technológiai innovációval, a gazdaság számtalan olyan területével, amely nem a szűken vett tudomány, nem a szűken vett Magyar Tudományos Akadémia feladatkörét értékeli, hanem maga az Akadémia tekint rá a hazai tudományos élet helyzetére, eredményeire, lehetőségeire és a jövőbeni feladataira. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog. Ez egy, azt gondolom, az ország, a modernizáció szempontjából meghatározó, olyan téma, amelyben, úgy vélem, szélesebb társadalmi közmegegyezést lehet elérni.
A beszámoló 2007-2008-ról szól, ugyanakkor nyilvánvaló - maga az anyag is több helyütt szélesebb idősávot tekint át -, hogy két évet kiragadva ezeket a folyamatokat nem lehet a maguk reális folyamatában látni és megítélni; hosszabb idősorokat, időtávokat kell áttekinteni. Ezért én például örülök, hogy a források tekintetben a 20. oldalon a XXI. század első évtizedének a folyamatait tekinti át, de sok egyéb más helyen is utal ezekre a hosszabb távú feladatokra. És nyilván a jövő szempontjából is a hosszú távú, a tartós folyamatokat kell alapvetően figyelembe vennünk; jó lenne, ha ezekben széles politikai és társadalmi közmegegyezés tudna kialakulni.
Az akadémiai törvény előkészítése során is kerestük a kérdésre a választ, hogy mi a tudomány társadalmi szerepe, és azt hiszem, ebből a szempontból is fontos ez a kérdés - az elnök úr utalt is erre a folyamatra -, ezért fogalmaztuk meg újonnan vagy új megközelítésben a Magyar Tudományos Akadémia közfeladatait, ami látszólag talán ilyen ünnepélyes, már-már preambulumnak tekintendő rész a törvényben, mégis nagyon fontos és lényeges kérdéseket érint. Ebben a társadalomban a tudománynak és az innovációnak, kutatás-fejlesztésnek meghatározó szerepet kell biztosítani az elkövetkezendő időszakban, ha sikereket akarunk elérni, ha versenyképessé akarjuk tenni az országot. Ebből a szempontból az elmúlt időszakban az innovációs törvény elfogadása, az Innovációs Alapról szóló törvény elfogadása, az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek a tudományra, innovációra fordítható forrásainak a nagysága, az új vagy a módosított akadémiai törvénynek a rendszere, a szervezeti rendszerek kialakítása nagyon fontos és lényeges dolog. Én bizakodó vagyok a tekintetben, hogy a különböző intézkedések a pólusprogramoktól elkezdve a tudásközpontokig bezárólag pozitív hatást fejtenek ki majd az ország ügyeire.
Nagyon lényeges kérdés egyébként még a különböző ágazatok szerepe az innovációban, a kutatás-fejlesztésben, ha úgy tetszik, a tudományban, és örülök is, hogy az anyag tartalmaz is ezzel kapcsolatosan konkrét mellékletet, példákat akár a járműipar, akár a gyógyszeripar tekintetében - ez például két olyan terület, amely nagyon fontos. Annak meg külön örülök, hogy nem csupán a műszaki, nem csupán a természettudományi kérdéseket érinti az anyag és érintette az elnök úr, hanem a társadalomtudományok fontossága és súlya is szóba került akár szimbolikusan is, akár a szótárnak, a magyar nyelv nagyszótárának az ügyével kapcsolatosan.
Az egyik nagyon fontos kérdés, amit az elnök úr is említett, a kutatás-fejlesztésre, a tudományra fordított összeg, hogy körülbelül 1 százalékot fordít erre Magyarország az Európai Unió 3 százalékos célkitűzésével szemben. Én is azt mondom, nyilván illúzió lenne, hogy máról holnapra, egy-két év alatt sikerül ezt majd 2 százalékra feltornászni; lassú növekedést prognosztizáltunk az elmúlt időszakban, és lehet, hogy még azt sem lehet megvalósítani. Itt azonban van egy lehetőség, azt gondolom, a gazdaságpolitikában, az állam egyensúlyteremtő politikájának az eredményeképpen a számítások szerint mintegy 2 ezer milliárd forint jövőbeni sorsáról lehet dönteni. Én azt gondolom, hogy itt egy nagyon fontos cél lehet a tudományra és az innovációra fordított összegeknek a növelése, vagyis hogy ebből az összegből egy jelentősebb mértékű forrást kell erre a területre biztosítanunk. Annál is inkább, mert ahogy szóba került itt, például a kutatási infrastruktúrának a fejlesztése kiemelt feladat, itt valóban vannak elmaradások. Persze van egy másik kérdés is, hogy mennyire kihasználtak ezek az infrastrukturális feltételek. Nemrégiben, illetve most már lassan régen, egy jó évvel ezelőtt indult egy felmérés a tekintetben, hogy hol állnak rendelkezésre, milyen eszközök állnak rendelkezésre, és itt is, ahogy az élet számtalan területén ebben az országban, erősíteni kellene az együttműködést, a kooperációt a jobb kihasználtság érdekében.
A kutatók, a kutatók száma, felkészültsége, külföldi munkavállalása, hazatérése egy nagyon fontos és jelentős kérdés. Azt gondolom, hogy azok a próbálkozások, kísérleteink az elmúlt időszakban, mint a kutatók hazatérésének az elősegítése és támogatása pályázat útján, a jövőben is egy fontos dolog lesz, mert meggyőződésem, hogy érdekünk, hogy a kutatók a nagyvilágban is megméretkezzenek, azt követően viszont hazajöjjenek - azonban ez a beilleszkedés nyilvánvalóan nem egy könnyű folyamat.
Több nemzetközi kérdés is felmerült itt - ezekre az elnök úr nyilvánvalóan válaszolni fog - az ESS-szel kapcsolatosan. De itt van egy másik, egy nagy európai uniós infrastrukturális kutató-infrastuktúrának a létesítése, az ELI néven ismert lézer, amely kooperációban ugyan, de Szegedre is települ majd. Ez egy fontos esemény és eredmény, ugyanúgy, mint hogy az Európai Innovációs Hivatal Budapestre helyezte a székhelyét. Azt gondolom, ez részben elismerése volt a magyar tudományos életnek, a kutatás-fejlesztésnek és innovációnak, és bizakodó vagyok a tekintetben, hogy profitálunk is ezekből a dolgokból. Mert ahogy ezek a számok és grafikonok is mutatják, a kutatás-fejlesztésre szánt forrásaink egy jelentős része származik nemzetközi forrásokból; amit még tovább tudnánk növelni például különböző európai uniós kutatás-fejlesztési keretprogramoknak a felhasználásával.
Egy szó mint száz, valóban egy nagyon szép és fontos területről van szó, amely, én azt gondolom, összességében sikeres. A határozati javaslattal is egyetértek. Egyetlenegy olyan dolgot vetnék fel, amely, azt gondolom, azért más megközelítést igényel. A 2007-2013 közötti Új Magyarország Fejlesztési Tervvel kapcsolatosan azt tartalmazza az anyag, hogy a tudományos kutatást illetően sajnos az elért eredmények elmaradtak a várakozástól mind a célok, mind pedig a ténylegesen megvalósult ráfordítások tekintetében. Nos, e tekintetben én mértékadónak azért inkább azokat a monitoringértékeléseket és -jelentéseket tartanám, amelyeket az egyes operatív programok vagy intézkedések kapcsán el kell végezni az Európai Unió meghatározott metodikája alapján, és ezek még váratnak magukra, merthogy legfeljebb csak időközi értékelések lehetnek, de én hiszek abban, hogy ennél azért jobb eredményeket fognak kihozni ezek az értékelések, illetőleg amennyiben persze vannak észrevételek, márpedig a másik oldalon meg nyilván jócskán vannak, a rendszerrel, a lassúsággal, és így tovább, kapcsolatban észrevételek, akkor ezeket még gyorsan be tudnánk, be kellene kapcsolni az Új Magyarország Fejlesztési Terv megvalósítási folyamatába.
Én, megvallom őszintén, egy nagyon izgalmas és fontos parlamenti vitára számítok, illetőleg hiszem, hogy a parlament felismeri, hogy ez egy fontos téma, nem pedig egy kipipálandó jelentés, amelyen túl kell esni, mert ezt előírják a jogszabályok. Ennek a fontossága, jelentősége messze túlmutat ezen, azoknak az embereknek a teljesítménye pedig nyilván tiszteletet érdemel, akik mindebben a folyamatban részt vesznek ebben az országban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Amennyiben több kérdés vagy hozzászólás nincs (Senki nem jelentkezik.), akkor Pálinkás elnök úrnak adom meg a szót válaszadásra.
Dr. Pálinkás József válaszai, reflexiói
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Nagyon szépen köszönöm. Külön köszönöm a bizottság több tagjának, hogy a dolognak, a jelentésnek nagyon alapvető részeihez tettek megjegyzést. Igyekszem rövid lenni, elnök úr, noha a kérdések arra sarkallnának, hogy hosszan fejtsem ki az álláspontomat.
Milyen adatok nem hozzáférhetők? - kérdezte Pósán képviselő úr. Az egyetemek esetében nincsen olyan világos kutatásmonitoring-rendszer, amelyre támaszkodni lehetne. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy mint ahogy oly sok egyéb kérdést nem érintettem, ezt is most, a válasz kapcsán mondom el, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elindította azt a programot, amely Magyar Tudományos Művek Tára címen fut, amelynek a keretében minden Magyarországon megjelenő tudományos eredményt megfelelő adatokkal, az erre vonatkozó hivatkozásokkal, hogy hol született meg az eredmény, tehát egy olyan adatbázist hozunk létre, amelynek alapján bármilyen pályázat elbírálásánál nem pusztán a pályázó önbevallására alapul - ami lehet természetesen, az esetek többségében jó, de lehetnek benne esetleg téves adatok is -, hanem egy szinte közhiteles adatbázist kívánunk létrehozni a Magyar Tudományos Akadémián. Ehhez több egyetem támogatását bírjuk.
Kérdezte a képviselő úr, hogy van-e összefüggés a csökkenés és az elvándorlás között. Van. Ahogyan az elmúlt években a kutatásra, fejlesztésre az infrastrukturális ráfordítások csökkentek, mármint a kutatási berendezések esetében... Mert azt hangsúlyozni szeretném, hogy épületek épültek szép számmal, ebben, azt kell mondjam, bármennyire fájhat ez akár a politikai döntéshozónak, akár kutatótársaimnak, mindkét oldalnak, mind az intézményeknek, mind a finanszírozóknak van hibája: a finanszírozók engedték, az intézmények pedig könnyebbnek érezték egy épület felépítését, mert a szalagot könnyebb átvágni, mintsem azon törni a fejünket, hogy hogyan tudunk egy intézményen belül, esetleg egy kutatási téma átalakításával ugyanazon a helyen új kutatási témákat indítani. Azt hiszem, hogy egyre több akadémiai intézet igazgatója ismeri fel ennek a szükségességét; aki nem ismeri fel ennek a szükségességét, azt igyekszem én rászorítani, hogy ismerje fel ennek a szükségességét.
A tudományfinanszírozás, az önálló tudománypolitika egy fontos kérdését vetette fel a képviselő úr. Valóban, egy kicsit ilyen, mondjuk úgy: ködös vagy irodalmias ez a megfogalmazás, de akkor most karcosabban fogalmazom meg. Ezen azt értem, hogy mind az OTKA, mint az NKTH vezetői úgy érezték időnként, hogy nekik az egész országos tudománypolitikában kell pályázatokat kiírni, és akkor az OTKA kiír tizenháromféle pályázatot. Én pedig elmondtam az OTKA elnökének - már amennyire én ezt elmondhatom neki, mert igaz, hogy az Akadémia költségvetési fejezetében van, de nem hivatali beosztottam az OTKA elnöke -, hogy semmi mást ne csináljon, csak tematikai pályázatokat írjon ki, és ne törődjön azzal, hogy az intézményekben hogyan jönnek létre majd tudományos iskolák, ki hogyan utazik külföldre, ki mennyi pénzt kér publikációra. Tehát legyen egy egyszerű pályázati rendszer: valaki megjelöli a témát, és foglaljon bele mindent a pályázatába, ne az történjen, hogy a műszert az egyik pályázatból veszi meg, a kutatót a másik pályázatból alkalmazza, a harmadik pályázatból pedig külföldre utazik. A finanszírozó rendszerek vagy a finanszírozó ügynökségek tehát egyszerű pályázati rendszert hozzanak létre!
És akkor itt, ha megengedik, egy perc alatt elmondom, hogy az én nézetem szerint három versenyfinanszírozási csatornára van szükség: az OTKÁ-ra, egy, a nemzeti kutatási-fejlesztési programokhoz hasonló, az alkalmazás közeli kutatásokat, beleértve a társadalomtudományi kutatásokat, amelyek között vannak nagyon jelentős, az ország sorsát érintő szociológiai, társadalomtudományi felmérések - ezekre kell, vagy ezekre is kell pénzt fordítani, nem pusztán a műszaki, természettudományos kutatásokra, zárójel bezárva -, a harmadik pedig egy, a technológiai fejlesztéseket finanszírozó pályázat. És nincs szükség ezer apró pályázatra, amely semmi másra nem jó, mint hogy megkeserítse a kutatók életét, plusz lehetőséget ad ezen belül még arra is, hogy ugyanazt a dolgot két helyen elszámoljuk, amit nem vádként fogalmazok meg, tehát megteremti a lehetőségét annak, hogy ugyanazt a dolgot két helyen számoljuk el, és az nem jó, ha megteremtjük egy ilyennek a lehetőségét, mert valaki esetleg még két helyen számolja el.
A befizetési és a visszapályázási összeg körülbelül egyenlő. Ez nagyjából így lesz. Minden ország arra törekszik, hogy többet pályázzon vissza, ami nyilván nem sikerülhet mindenkinek (Derültség.), mert akkor az Európai Uniónak kellene hogy legyen egy saját jegybankja, amely eurót nyomtat, ilyen pedig nincs. Azt, hogy ezt egyenlőre tudtuk hozva, én igazából véve eredménynek tartom. Az már egy politikai kérdés, amit nem szívesen kommentálnék ennek kapcsán, hogy mennyire érdemes az európai országoknak minden kutatási forrást központosítaniuk, amire az Unióban van törekvés. Megengedhető nekem, gondolom, hogy azt mondjam, hogy én azon az állásponton vagyok, hogy csak annyi pénzt központosítsunk, amely az európai méretű problémák megoldásához szükséges. A szubszidiaritást itt is érvényesítsük, amit Magyarországon tudunk megoldani, azt valóban ne küldjük ki Brüsszelbe, hogy aztán majd valaki pályázzon rá, hogy a magyar nagyszótárt létre tudjuk hozni. Ezt én badarságnak tartanám. Természetesen fontos annak az egyensúlynak a megtalálása, hogy mennyi az a pénz, amely az európai problémák megoldásához kell, és akkor talán a mi sajátos problémáink megoldásáról Magyarországon dönthetünk.
Itt még egy szempont szerepet játszik, amit gyakran elmondanak, de ezzel kapcsolatban is óvatosságra intenék: hogy egy európai bírálat - mondjuk úgy: - objektívebb, mint egy magyar bírálat. Lehet, hogy így van, de azt látni kell, hogy a nagy országok érdekérvényesítő ereje azért itt is megnyilvánul. Tehát óvatosan, csak annyit, ami európai szintű problémák megoldását jelenti.
A pályázati rendszerben sok a bürokrácia, éppen azért, mert széttagolt a pályázati rendszer. Ha kevés pályázat lenne, akkor sokkal több idő jutna arra, hogy a bírálatokat rendesen elkészítsék, és arra, hogy a bírálókat minősítsék. Én most több bírálati rendszerben részt vettem, és ha tetszik, ha nem, különböző méterrúddal mérnek a pályázatok elbírálásakor. Nagyon fontos az, hogy a pályázati rendszerben legyen idő, legyen lehetőség a részletekbe menő, pontos, lehetőleg a méterrudak összehasonlítását elvégző pályázati rendszerre, mert tud egy bíráló ugyanarra a pályázatra egy százpontos rendszerben ötven és kilencven pontot is adni. Általában több bírálóval bíráltatom, és ha volt mondjuk 40, 90 és 60, akkor újrabíráltatom, és megnézem, és a 90-esre és akár a 40-esre is azt mondom, hogy ez feltehetően nem vizsgálta meg a pályázatot, hanem egyfajta érzésből osztályozott.
A kutatóegyetem kérdésére én itt részletesen nem térnék ki. Jelenleg folyik ennek a pályázatnak az elbírálása. Tekintve, hogy a kormányrendelet szerint ezen bírálóbizottság elnöke én vagyok, és a pályázatok bírálata jelenleg folyik, erről, ha megengedik, nem nyilvánítanék véleményt. Az, hogy Magyarországon mely egyetemeken van olyan kritikus tömegű tudományos műhely, az ebből a pályázatból, azt hiszem, ki fog derülni. Nem gondolom azt, hogy ez a pályázat egy csapásra megoldana mindent, ugyanakkor rá fog világítani arra, hogy hol van meg a kritikus erő. Azt már említettem, hogy valóban az OKM-ben nem állnak rendelkezésre kellő részletességű adatok az egyetemeken folyó kutatásokról és fejlesztésekről. Azt gondolom egyébként, hogy ebben megállapodásra kellene jutnunk. A Magyar Tudományos Akadémia éppen az új közfeladatai kapcsán talán alkalmas arra, hogy a kutatás-fejlesztési adatok ott álljanak rendelkezésre.
Szakfolyóiratok. Nagyon nehéz helyzetben vannak a magyarországi társadalomtudományi kutatások, mert nincs megfelelő forrás szakfolyóiratok, monográfiák kiadására. A folyóirat-beszerzések valószínűleg ennél is rosszabbak. Megpróbáltuk ezt egységesíteni, itt több kormány nagyjából azonos filozófiát követett. Azt hiszem, hogy az elektronikus folyóirat-beszerzést egységesíteni kell. Az, hogy ez az egységes folyóirat-beszerzés hogyan történjen, ha úgy tetszik, megegyezés kérdése, ha úgy tetszik, politikai döntés kérdése. Hogy az EISZ, az elektronikus információszolgáltatás költségvetési forrását hova tesszük, az Akadémiához vagy másik minisztériumhoz, a Pénzügyminisztériumhoz vagy a Miniszterelnöki Hivatalhoz - sok helyre lehet -, célszerű lenne egyben tartani ezt az összeget. Mindig nagy nehézséget okoz az intézményekkel való megegyezés, mert természetesen mindenki szeretne egy kicsit kevesebbet befizetni.
Az ESS. Az ESS sorsa eldőlt, az ESS-t Lundban fogják megépíteni. Magyarország mint pályázó jelenleg... Pontosan nem tudom megmondani, hogy a kormány képviselői milyen felhatalmazással rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy kötelezettséget vállaljanak arra, hogy milyen mértékben veszünk részt az ESS-ben. Itt el kell mondanom azt, hogy mivel ez nem Magyarországon épül meg, ezért a magyar kormánynak kellő óvatosságot kell tanúsítania abban, hogy Magyarország ne vállaljon túl ezen a területen, hiszen mint Kolber képviselő úr említette, az ELI-nek, az Extreme Light Infrastructure-nak - ez egy lézer, egy nagyon erősen világító lámpa; így azért egy kicsit talán leegyszerűsítettem a kérdést (Derültség.) - a megépítése Magyarországon folyik, szeretném eloszlatni az illúziókat: nem európai pénzből, hanem magyarországi strukturális alapokból. tehát ez látszólag európai pénz, a strukturális alapokból származik, de az a magyarországi és egyéb befizetésekből történik. Ez tehát Magyarországon épül fel. Akkor épülhet ez meg, hogyha Magyarország és a magyar kutatók világosan tudja bizonyítani azt, hogy ezen berendezés évi mintegy 6 milliárd forintos üzemeltetési költségének legalább a 60 százalékát biztosítani tudják a partnerek. Mert az, hogy Magyarország megépítsen egy 300-350 millió eurós berendezést, majd ott maradjon egyedül egy 6 milliárdos üzemeltetési költséggel, az nem tűnik jó üzletnek. Ezért az ESS-ben való részvételünknél is Magyarország olyan mértékben vegyen részt az ESS megépítésében és üzemeltetésében, amilyen mértékben az ilyen jellegű magyarországi kutatások ezt indokolják.
(Dr. Pósán Lászlónak:) Azt hiszem, képviselő úr, minden kérdésre válaszoltam, ha nem, akkor, kérem, jelezze.
Botka Lajosnénak a tényszerű megállapításokkal kapcsolatos mondatait köszönöm.
Szabadalmak, újítások, nemzetközi szabadalmak. Valóban stagnálás következett be a szabadalmak tekintetében. Ebben ott van a szabadalmaztatási díjak magas volta is, és az a mondat is igaz, hogy kevés vállalkozás törekszik a szabadalmi jogok érvényesítésére. Ennek kapcsán hadd mondjak még néhány mondatot! Mind az általam viszonylag jól ismert Debreceni Egyetemen - hiszen jelenleg is annak oktatója vagyok - , mind az Akadémia kutatóintézeteiben azt látom, hogy nincs..., most már talán Debrecenben elértük az utóbbi évben, de az akadémiai kutatóhálózatban még nem értem el azt, hogy bármennyire igyekeznek is a kutatók gyorsan publikálni az eredményeiket, legyen az egész kutatóhálózatnak egy olyan policyje, politikája, hogy nézze meg, melyek azok az eredmények, akár egy új alapkutatási eredményben is, amelyet előtte igenis szabadalmaztatni kell, meg kell várni azt az öt vagy tíz napot - valószínűleg nem fogják a kutatási eredmény újdonságát ez alatt az idő alatt mások csökkenteni -, és ha azokban az eredményekben, amelyek megszületnek az egyes kutatóintézetekben, van szabadalmaztatható eredmény, akkor azt előbb szabadalmaztassuk, mint ahogy azt minden tőlünk nyugatra és tőlünk keletre lévő országban megteszik. Persze néhányan a kutatói szabadságot olyan - mondjuk úgy: - korlátlan, teljes szabadságnak tételezik, ami igaz, persze a közösségnek, amely finanszírozza a kutatásaikat, lehet azért valamilyen elvárása az irányukba, hogy a közösség is részesüljön ebből. Nem szeretném koreai mintára átalakítani ezt, de bizony Koreában előbb be kell bizonyítani azt, hogy nincs benne szabadalmaztatható eredmény, és akkor publikálható az eredmény. Ebben tehát jelentősen előre kell lépnünk.
A képviselő asszony, mármint Botka képviselő asszony a kerettantervek, műveltségi területek kapcsán, azt kell mondjam, nagyon hasonló dolgokat mondott el, mint amelyeket én gyakran elmondok, a tekintetben is, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően szükséges oktatni, és hogy az oktatás egy komplex rendszer, amit egyetlenegy dologgal nem tudunk megváltoztatni. Ugyanakkor itt is hadd mondjam el azt a kedvenc mondatomat, hogy a kényszer és az inspiráció egyensúlya az, ami szerintem az oktatásban - hozzáteszem: gyakran még a kutatásban is - rendkívül fontos. Azzal, hogy ez egy nagyon összetett dolog, egyetértek, és ha megengedik, nem mennék bele az oktatás, még a természettudományos oktatás kérdéseibe sem, mert akkor nagyon hosszú ideig itt maradnánk, ez egy olyan terület, amelyről én sokszor és sokat beszélek, és félek, hogy most is ebbe a hibába esem.
Köszönöm Hoffmann Rózsa képviselő asszony megjegyzéseit is, az oktatás és a tudomány kapcsolata valóban nagyon szoros.
Az Akadémia bizottsági struktúráját igyekszem egyszerűsíteni. Ma az Akadémián nagyon sok bizottság van. Ez a sok bizottság, a sokféle ülésezés... Azokat az érveket, amelyeket elmondtam a pályázatok összetettségére, egy kicsit saját magunkra is értem. Az Akadémián is szeretnék személyes okok és a dolog bonyolultsága folytán mennél több, nagyon apró szakterületi bizottságot létrehozni. Örülök, hogy mind a képviselő asszony, mind Kolber képviselő úr megemlítette ennek a jelentésnek úgymond a holisztikus voltát, tehát hogy az egészet megpróbáljuk egyben tekinteni. Azt hiszem, az akadémiai bizottsági struktúrában is szükség van egy ilyen egyszerűsítésre, még akkor is, hogyha ezáltal a nagyon szűk szakterületi hozzáértés egy nagyobb bizottságban feloldódik, de csinálják meg a szakértők a munkát, és a nagyobb bizottság majd elvégzi ennek az egységesítését!
Kolber képviselő úr hozzászólása kapcsán a holisztikus látásmódot már említettem. Természetesen azt gondolom, hogy az innováció - hozzáteszem: a szervezeti innováció éppúgy, mint a műszaki innováció - összefügg a kutatással. Ez az egész folyamat, hogy a kreatív ötlet hol születik meg, hogy abból hol lesz tudományos eredmény, hogyan lesz abból adott esetben egy találmány vagy egy termék, nem egy lineáris folyamat, ez nem képzelhető el úgy, hogy valaki ül a laboratóriumban, kitalál valamit, és akkor abból termék lesz. Van a világon néhány olyan eset, amely így következett be, és folyton számon kérik, hogy de hát Steve Jones egy garázsban létrehozott valamit, és micsoda vállalat lett belőle, de tessenek mondani még néhányat! És akkor még kettőt-hármat biztos lehet mondani, de aztán megállunk, mert ez általában nem így működik, hanem úgy, hogy van egy stabil intézményrendszer, és ebben a stabil intézményrendszerben kell hogy legyen megfelelő egyensúlya az alapkutatásnak, az alkalmazott kutatásoknak és az ipar szerkezetétől függő technológiai kutatásoknak.
Magyarországnak teljesen fölösleges technológiai kutatásokat folytatnia olyan területen, ahol nincs megfelelő ipara, hozzáteszem, olyan kis- és közepes vállalkozások, amelyeket éppen ezekkel a kutatásokkal tudunk olyan helyzetbe hozni, hogy beszállítói legyenek nagyvállalatoknak. Mert nagyon fontos a kis- és közepes vállalatok segítése és fejlesztése, de azt mindenkinek látnia kell, hogy az igazán nagy piaci eredményt produkáló dolgokkal ezek a kisvállalatok a nagyvállalatokon keresztül tudnak kijutni. Én tehát annak örülök igazán, hogyha sok kisvállalkozó, kis- és közepes vállalat tud beszállítani - itt szabad cégnevet is mondani - az Audinak vagy más cégnek, mert ezek a kisvállalatok hiába viszik el a kis tekercseiket Ausztriába vagy Németországba, nem fogják tudni eladni. Ezeken a nagyvállalatokon keresztül kell kijutnunk a piacra.
Hosszabb időtávot kell néznünk, ezért is szerepelnek adatok egy hosszabb időtávról. Az ÚMFT-források valóban megjelentek, a képviselő úr jól ismeri a Nekifut programot, amelyre külön nem tértem ki. Valóban meg kell néznünk, hogy milyen mértékben használjuk ki az infrastruktúrát - és itt utalnék vissza mind az ESS, mind az ELI kérdésére.
Pólusprogramok, tudásközpontok. Ezek a programok fontosak, azt hiszem ugyanakkor, hogy bekövetkezett egyfajta inflációja a "tudásközpont" kifejezésnek is. Ma Magyarországon minden nagyobbacska város bejelenti, hogy ott tudásközpontot hoznak létre, de nem biztos, hogy ezzel a szómágiával ott rögtön meg is jelenik egy MIT vagy akár csak egy Műszaki Egyetem nagyságú intézmény a maga oktatási-kutatási infrastruktúrájával.
Röviden ennyit szerettem volna válaszolni a képviselő hölgyeknek, uraknak, és köszönöm a kérdéseiket, amelyek a beszámoló lényegére irányultak.
ELNÖK: Én is köszönöm, elnök úr.
A szavazás van hátra, tisztelt bizottság. A benyújtott bizottsági önálló indítványról, annak az elfogadásáról szavazunk, amely szavazás egyúttal természetesen a jelentés elfogadásáról vagy esetleges elutasításáról szóló szavazás is.
A bizottsági önálló indítvány tervezetéhez módosító indítvány nem érkezett, ennek megfelelően tehát kérdezem a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008-ban szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság a határozati javaslatot, pontosabban az arról szóló önálló indítványt elfogadta.
Köszönöm szépen az elnök úrnak.
A bizottsági előadó kijelölése
Bizottsági előadót kellene állítanunk. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Kolber képviselő úr!) Kolber képviselő úr? (Dr. Kolber István bólint.) Akkor megkérjük Kolber képviselő urat, hogy a bizottság álláspontját terjessze elő.
Elnök úr, találkozunk a plenáris ülésen. Köszönöm.
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, az Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm szépen.
Jelentés a Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2008-2009 november) (J/11544. szám); országgyűlési határozati javaslat a Kutatási és innovációs eseti bizottság tevékenységéről (2008 november - 2009 november) szóló jelentés elfogadásáról szóló H/11545. számú jelentés elfogadásáról (Együttes általános vita) (Első helyen kiemelt bizottságként)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Soron következik a Kutatási és innovációs eseti bizottság 2008-2009 közötti tevékenységéről szóló jelentés, illetve az e jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozattervezet együttes általános vitája. Köszöntöm a kutatási és innovációs..., bocsánat, nehezen tudom elmondani... Tehát köszöntöm az Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal részéről megjelent képviselőket. A bizottság, mármint az eseti bizottság nevében Tatai-Tóth András képviselő úr terjeszti elő a jelentést. Tatai-Tóth képviselő úré a szó.
Tatai-Tóth András (MSZP) szóbeli kiegészítése
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Magda elnök úr és Gógl alelnök úr akadályoztatásuk miatt engem kértek meg, hogy röviden terjesszem a bizottság elé a jelentést, illetve a határozati javaslatot.
Összefoglalóan annyit szeretnék abból kiemelni, hogy a Kutatási és innovációs eseti bizottság az őt létrehozó parlamenti határozat alapján végezte a beszámolási időszakban, 2008 novembere és 2009 novembere között a feladatát. Összesen kilenc ülést tartottunk. Három esetben került sor állásfoglalásra: állást foglalt a bizottság a K+F irányítási rendszeréről, állást foglalt az akadémiai kutatóhálózat megújítási modelljéről és a digitális közmű megvalósításáról.
A bizottság a feladatai során hozzájárult, elősegítette az Országgyűlés kutatás- és innovációpolitikai tevékenységét, a kormány kutatás- és innovációpolitikai tevékenységét, valamint hathatósan részt vett az akadémiai törvény módosításáról szóló parlamenti előterjesztés véleményezésében, áttekintette a K+F, az innováció- és a tudománypolitikai tevékenység kormányzati rendjét.
A kilenc ülés közül kiemelek néhányat, amelyen megítélésem szerint a legfontosabb napirendi pontok szerepeltek. A napirendek kapcsán kiemelném azt az ülést, amelyen egyébként az Oktatási és tudományos bizottság kezdeményezésére is beszámolót hallgattunk meg a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal tevékenységéről, valamint az Innovációs Alap működési eredményéről, a 2004-2008 közötti időszakot érintően egy összefoglalót hallgattunk meg, dr. Csopaki Gyula elnök úr volt az előadója. Rendkívül érdekesnek ítéltem meg Bogsch Eriknek a gyógyszeripari kutatásfejlesztés és innováció helyzetéről tartott előadását, hasonlóképpen Baja Ferencnek az informatikai közmű megvalósításáról adott tájékoztatóját, vagy azt, amikor Gőgös Zoltán államtitkár úr az agrárinnovációról tájékoztatott bennünket. És bár elment a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, de amikor Pálinkás elnök úr és a korábbi elnök, Vizi E. Szilveszter részvételével megvitatta a bizottság a Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosítását is.
Szeretném még kiemelni, hogy ez a bizottság lehetőséget adott arra, hogy az egyes szakterületek kiemelkedő művelői, kutatók, tudósok rendszeres meghívottként részt vehettek a munkában, akik jelenlétükkel, valamint véleményükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az eseti bizottság a munkáját el tudja végezni.
Összefoglaló jelentését, amelyet most önök a kezükben tarthatnak, a bizottság a december 14-én megtartott ülésén fogadta el, egyhangú volt ennek az elfogadása. Az összefoglalóból szeretném kiemelni azt, hogy ez az összefoglaló tartalmazza a bizottság, az eseti bizottság javaslatát arra nézve, hogy a következő parlamenti ciklusban célszerűnek tartanánk ugyanezzel a feladattal egy állandó bizottság létrehozását. Hiszen rendkívül nagy jelentőségű, hogy a parlamenti, illetve a kormányzati munkában a tudományos élet aspektusából, a kutatás, az innováció aspektusából is még hatékonyabban tudja a bizottság utódja - bár ez a bizottság is rendszeresen dolgozott - szolgálni majd ezt a fajta tevékenységet.
Kérem a bizottságot, vitassa meg az előterjesztést és a határozati javaslatot. Az eseti bizottság nevében nyilván az Oktatási és tudományos bizottság támogatását kérem. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megnyitom a napirendi pont vitáját. (Senki nem jelentkezik.) Hozzászólásra jelentkező hiányában pedig le is zárom, és, gondolom, ez esetben...
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Egy mondatot szeretnék még mondani, mert kifelejtettem.
ELNÖK: Igen!
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Bár utaltam rá a beszámoló kapcsán, hogy az eseti bizottság foglalkozott a tudomány irányításának a kérdésével, és hogy állást is foglaltunk ebben, de nehezményezte a bizottságunk, hogy pontosan a beszámolási időszakban a megszorítási intézkedések áldozatául esett a korábban létrehozott tárca nélküli miniszteri irányítás. És bízunk benne, hogy a jövőben ismét hasonló rangra fog emelkedni a tevékenység.
Elnézést, hogy ezt kifelejtettem az előterjesztésből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ez esetben ismét a jelentés elfogadásáról szóló határozatijavaslat-tervezetről szavazunk első helyen kijelölt bizottságként. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, elfogadja-e a Kutatási és innovációs eseti bizottság 2008-2009 közötti tevékenységéről szóló jelentés elfogadására vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) A bizottság elfogadja.
A bizottsági előadó kijelölése
Itt is kellene előadót állítanunk. Nem tudom, Kolber képviselő úr ezt is vállalja-e. (Dr. Kolber István bólint.) Amennyiben igen, akkor azt javaslom, hogy kérjük fel őt. (Általános helyeslés.)
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/11464. számú törvényjavaslat
Tisztelt Bizottság! Soron következik a képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről szóló döntés. Pokorni képviselő úr és képviselőtársai a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot nyújtottak be T/11464. számon. Ennek a megvitatásáról, általános vitára alkalmasságáról és tárgysorozatba-vételéről döntünk. Köszöntöm a napirendi pont tárgyalásán megjelent Szüdi János államtitkár urat, illetve - ha az előbb jól láttam, igen -, Csillag Márta főosztályvezető asszonyt. Az előterjesztés előadója Pánczél Károly képviselő úr, neki adom meg a szót.
Pánczél Károly (Fidesz) szóbeli kiegészítése
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint az önálló indítványt tevők között a meghívó szerinti 5. sorszámot viselő képviselő (Derültség.) röviden a következő kiegészítést szeretném tenni az előterjesztésünkhöz:
A történet mindenki számára ismerős, hiszen évek óta beszélgetünk erről a problémáról, és nem is kívánom felidézni azt az időszakot, amelyre önök nyilvánvalóan emlékeznek, amikor az érettséginek még rangja volt, és mellette, vele párhuzamosan futott a felvételi rendszer. Ezt az állapotot szüntette volna meg a polgári kormány ideje alatt kidolgozott javaslat az emelt szintű érettségire. A középszintű érettségi lezárta volna a középiskolai tanulmányokat, az emelt szintű érettségi által lehetett volna bejutni a felsőoktatásba. 2002-ben ez az alapkoncepció megváltozott, szerintem helytelenül, és a felsőoktatási intézményekre bízta a döntés jogát. Ez hiba volt. Ma az érettségiknek mintegy csak az 5 százalékát teszik emelt szinten, és a felsőoktatási intézmények, amelyek annak idején attól féltek, hogy a hallgatói létszám majd radikálisan visszaesik, ma már a színvonal csökkenéséről panaszkodnak.
Ősszel mi üdvözöltük azt az MSZP-s törvénymódosítást, az önök által benyújtott módosító javaslat több ponton érintette volna a közoktatási törvényt, és ami az emelt szintű érettségi ügyére vonatkozott, azzal egyetértettünk. Gyakorlatilag a most, általunk benyújtott módosítás is ugyanazt az elvet követi: a kormányra bíznánk, hogy rendeletben dolgozza ki, hogy mely tárgyból vagy mely tárgyakból kell emelt szintű érettségit tenni ahhoz, hogy a felsőoktatási intézménybe bejuthasson a hallgató. Azt gondolom, ez mindenféleképpen egy kezdeti lépés azon az úton, amely egy színvonal-emelkedést hozhat. Nemcsak azért, mert az emelt szintű érettségi egy sztenderd és objektív mérés, hanem mert a hozzá vezető út adhat egy olyan tudást a fiataloknak, a felkészülés, nemcsak a vizsga, hanem maga a felkészülés időszaka is, ami a színvonal emelkedéséhez hozzájárulhat.
Szerintünk a határidő, amit itt letettünk, tartható. Nem a távoli, ködös jövőben van, és nem is túl közeli, 2013-ig mindenféleképpen elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy egyrészt a középiskolai tanulók is mérlegelhessenek, felkészülhessenek, és nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy az intézmények is fel tudjanak készülni. Mert ma olyan kevés az emelt szintű érettségik száma, hogy a középiskolákban sincs meg sem a személyi, sem a tárgyi feltétele nemcsak a vizsgáztatásnak, hanem a tanulók felkészítésének sem. Ebben a folyamatban az egyik leglényegesebb dolognak ezt az időszakot tartom, amíg egy középiskolai tanuló az évek során felkészül az emelt szintű érettségire, és erre a folyamatra az intézményeknek is fel kell készülniük. Azt gondolom, hogy az államilag finanszírozott képzésben mindenféleképpen kötelezővé kellene tennünk az emelt szintű érettségit mint bejutási követelményt. Tudom, hogy történnek kísérletek a színvonalemelésre, hiszen a minimumpontszám tekintetében most történik egy emelés. Ezzel eljutunk oda, hogy nem a középszintű 2-es érettségi a bejutási minimum, hanem mondjuk a 2-3-as szint.
Két mondat erejéig hadd tekintsek vissza az egyik előző napirendi pontunkra, mégpedig a Tudományos Akadémia beszámolójára. A beszámoló 57. oldalán a következő három mondat található: "A felsőoktatás jelenlegi helyzete kritikus. Egész jövőnk a megfelelő korrekciókon múlik. A felsőfokú képzés színvonalának csökkenése közepes időtávon maga után vonja a közép- és alapképzés színvonalának csökkenését is, és ez az ország munkaerő-állományának általános romlásához vezethet.". Azt gondolom, hogy a mostani javaslatunk egy olyan korrekció, egy olyan megfelelő korrekció, amellyel elkerülhetjük azt, amit az Akadémia beszámolója letesz elénk.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Elsőként Szüdi János államtitkár úrnak adok szót, aki a kormány álláspontját kívánja tolmácsolni.
Dr. Szüdi János (Oktatási és Kulturális Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Nincs hivatalos kormányálláspont, de engedélyt kérek, hogy néhány dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Ha erre megadná a szót! Ez öt mondat, nem több.
ELNÖK: Tessék! (Dr. Pósán László: És tárcaálláspont sincs?)
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Szeretném elmondani, hogy ez a javaslat szerintem ebben a formában nem szabad hogy elfogadásra kerüljön - ha kívánják, akkor részletesebben is elmondom. (Közbeszólások: Igen. - Deák Istvánné: Szeretnénk.)
ELNÖK: Valami indokolást mindenképpen kérünk hozzá.
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Egyrészt az Alkotmánybíróság előtt van egy ugyanezen pontokat érintő törvénymódosítás, amely feltehetően később fog hatályba lépni, mint ez a törvénymódosítás, tehát akkor valószínűleg az fog hatályba lépni, amit az Alkotmánybíróság elfogad - ez mind a két pontot érinti. Az Alkotmánybíróság előtt lévő törvényjavaslatban az ebben szereplőktől eltérő időpontok vannak, ez elég aggályos, abban 2012 van, ebben 2013. Az az apróság, hogy maga a törvényjavaslat címe azt mondja, hogy a közoktatásról szóló törvény, és közben módosítjuk a felsőoktatást, mondjuk nem olyan nagyon lényeges dolog. De ha mégis ezt fogadnánk el, akkor mindenképpen szerencsés lenne behozni az egységes és osztatlan képzést, mert most pont arra nem terjed ki, amire egyébként feltehetően indokolt lenne kiterjednie, mert mondjuk ha ez így kerül elfogadásra, akkor biztos, hogy a jogi egyetemre nem lehet ezt meghatározni. Itt van nálam a 10970/27-es előterjesztés, amely hasonló körben mozog, és a kettő köszönőviszonyban sincs egymással, ami problémát jelenthet, ha az Alkotmánybíróság... Mert ez nem vitatott, ezek a pontok nem vitatottak az Alkotmánybíróság előtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A törvényjavaslat feletti általános vitát megnyitom. (Dr. Pósán László jelzésére:) Pósán képviselő úr!
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem lettem most okosabb a tárca álláspontját illetően, csak azt hallottam, hogy az Alkotmánybíróság előtt van egy beadvány. Ellenben a mostani előterjesztéssel kapcsolatban, bevallom őszintén, nem látok problémát. A lényegi különbség ott van a korábban önök által beterjesztett és a mostani javaslat között, hogy az felpuhult abból a szempontból, hogy az egyetemekkel egyeztetnie kellene a tárcának, és úgy kellene meghatározgatni, hogy mi legyen az a tárgy, amelyből emelt szintű érettségit kell tenni. Ad absurdum ebben benne foglaltatik akár az a lehetőség is - most szándékosan karikírozom, tehát mindenkit kérek, hogy ne értse félre a szavaimat -, hogy mondjuk kémia területen a megkívánt emelt szintű érettségi az ének-zene, mert az egészen könnyű, és akkor így meg lehet próbálni becsábítani a hiányzó hallgatói létszámot. Most szándékosan mondtam egy abszurd dolgot.
De benne foglaltatik a lehetőségek tárházában az is, hogy arra a megállapodásra jutnak, hogy igazából mégsem kellene, tudniillik a normatív finanszírozás mind a mai napig abba az irányba ösztönzi az összes intézményt, az összes felsőoktatási intézményt, ha tetszik, ha nem tetszik, hogy a hallgatói létszámot megpróbálja növelni, vagy megpróbálja szinten tartani, vagy megpróbálja megőrizni. Innentől kezdve pedig, ha ezeken múlnak álláshelyek, egzisztenciák, ezeken múlnak kutatási programok - nagyon sok minden -, mert a normatív finanszírozás így van felfűzve, akkor senki nem lesz érdekelt abban, hogy a hallgatói bejutás küszöbét bármilyen komoly mércére emelje, hanem az lesz a folyamatos, hogy borzasztó a színvonal, de így lehet fenntartani a rendszert. Ez szerintem nem jó, ez nagyon nem jó.
Kétségkívül igaz, hogy ez a döntés ebből a szempontból egy magasabb bejutási küszöböt határozna meg, már amennyiben persze az emelt szintű érettséginek a színvonalát pozitív tartalommal ruházzuk fel, mert sok esetben arra is volt példa eddig, az eddigi történetek során, hogy az emelt szintű érettségi sokszor gyengébb volt, mint egy középszintű, arra is volt példa, de ebbe most ne menjünk bele! Elméletileg egy magasabb szintre helyezné. Az egy más kérdés, hogy ezt követően számos egyéb jogi szabályozót ildomos lenne újragondolni egyéb szaktörvények szintjén, de a mostani előterjesztés nem egy nagy, átfogó rendszert kíván megreformálni, nem esik abba az illúzióba, amit korábban hallottunk Manherz államtitkár úrtól, hogy majd a Bologna-rendszert alaposan átgondolják, és az ezzel összefüggő módosításra sor kerül a tavasz folyamán - nem került rá sor. Mi nem tűztünk, vagy az előterjesztők nem tűznek a zászlajukra ilyen magasröptű dolgokat, csak és kizárólag az érettségi kérdését kívánják szabályozni, visszatérvén ahhoz az alapvető és szerintem normális és elfogadható dologhoz, hogy ha van egy fenntartó, nevezetesen a magyar állam, az szabja meg a tanulmányi követelmények fő kereteit - végül is erről szólnak a különböző törvényi és jogi szabályozók -, akkor ebben természetes módon a színvonal megszabásának az igénye és követelménye kapjon teret, és ennek a különböző lépései és eszközei is jelenhessenek meg.
Az érettségi többek között egy ilyen szabályozórendszer, és az érettséginek valóban ildomos lenne visszaadni azt a becsületét és rangját, amit maga a szó is sugall. Tehát hogyha ezt a szót továbbvetítjük, hogy érettségi, akkor feltételezzük azt, hogy az ezt a vizsgát letevő gyerekek valóban érettek valamire. Tegyük meg ezt a lépést, hogy valóban éretteknek bizonyulhassanak, hogy érettek legyenek egy felsőoktatásra, ahhoz pedig a jelenlegi színvonal, azt kell mondanunk, kevés.
Magánvéleményként még annyit hadd tegyek hozzá, hogy én nem szerepelek az aláírók között, jóllehet az ötlettel egyetértek, aminek van egy olyan oka is - és ezt többször elmondtam -, hogy pénzügyi megfontolásokból egyébként generálisan a felvételit, az egyetemi felvételit még mindig jobbnak tartanám, mert olcsóbb lenne azt megszervezni mondjuk 60-70 felsőoktatási intézményben, mint - nem tudom én - 1500 középiskolában az emelt szintű érettségit. De ez most egy részletkérdés, és a dolognak a lényegén nem változtat, hogy valami magasabb színvonalat ildomos lenne megszabni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Dr. Hoffmann Rózsa jelzésére:) Hoffmann képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Már több ízben volt alkalmam kifejteni a Kereszténydemokrata Néppárt azon álláspontját, hogy a 2005-ben bevezetett érettségi rendszert kifejezetten rossznak tartjuk. Ezzel a módosítással összefüggésben mindössze két pontjára mutatnék rá, a többit pedig mellőzöm. Miközben igényes országokban az elégséges szintje 50 százalék körül van, a mi érettségi rendszerünk ezt 20 százalékban határozza meg - ez az egyik. A másik pedig az, hogy az emelt szintűnél közepes teljesítmény esetén is igen magas pluszpontszámokat ad a rendszer. Mint tudjuk, ezzel együtt is, ilyen ösztönzők mellett is nagyon kevesen választják az emelt szintű rendszert, miközben az általános felsőoktatási tapasztalat az, hogy radikálisan romlik a felsőoktatásba belépő fiatalok tudása. Ezért tehát miközben mi annak lennénk a hívei, hogy az egész érettségi rendszert megreformáljuk, addig is, mivel minden elvesztegetett idő kár és újabb veszteség a színvonal szempontjából, ezért támogatjuk ezt a javaslatot, mert ideig-óráig, akár egy vagy két évig mégis valami színvonalemelést eredményezne.
Szüdi államtitkár úr mondta, hogy az Alkotmánybíróság előtt van egy másik, hasonló törvény. Tudomásom szerint az Alkotmánybíróság a beterjesztett, illetve elfogadott törvényeket az alkotmánnyal veti össze. Tehát ha a parlament elfogadja ezt a törvényt, és az Alkotmánybíróság később módosítja, az egy másik joghelyzet, de nem az alkotmánnyal lenne ellentétes ez a törvény. Azt, hogy itt 2012-ről vagy 2013-ról van szó, egy módosítással megint lehet kezelni, a tartalmát tekintve nem hiszem, hogy ez olyan eltérés lenne, de az egy másik helyzet, akkor ismét meg kell majd nézni, hogy mit lehet tenni. Ezzel együtt is ennek a törvénynek a tárgyalása és elfogadása pozitív üzeneteket fogalmazna meg, mert azt üzenné, hogy, igen, komolyabban kell tanulni, és magasabb színvonalat kell elérni, mert így viszont tönkremegy az egész felsőoktatás, következésképpen tönkremegy az ország, hogyha a színvonal még tovább süllyed. Emiatt ezt a módosítást mi természetesen támogatjuk.
ELNÖK: (Révész Máriusz jelzésére:) Révész képviselő úr!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Két olyan gondolatot szeretnék hozzátenni, amely még nem hangzott el. Igazából itt, az asztalnál az elmúlt időszakban zajlott viták alapján úgy látom, hogy ez a mostani rendszer nem mehet tovább, ezt látják szocialista képviselőtársaim is, látjuk mi is, és azt hiszem, Sándor Klára is látja. Tulajdonképpen nincs lényeges vita, kisebb részletekben van.
Két dolog szól a kérdés rendezése mellett. Az egyik, hogy az emelt szintű érettségi az, ami sztenderdizálva van, és egyáltalán összehasonlítható eredményeket mutat országos szinten. A másik érettségi, fájdalom, de nem ilyen, tehát innentől kezdve elég furcsa, hogy mondjuk az alapján dőlnek el egyetemi felvételek. Tehát csak az emelt szintű érettségi az, ami teljesen egyértelműen és nyilvánvalóan sztenderdizált, összehasonlító eredményeket ad. Ez nem hangzott még el.
Pósán László képviselőtársam már említette, hogy az egyetemek, mivel a finanszírozásuk, létük függ attól, hogy elég gyereket vesznek-e fel, mennek lejjebb, és igyekeznek gyerekeket felvenni, a gimnáziumok, a középiskolák meg abban a helyzetben vannak, hogy a hírük szempontjából nekik is fontos, hogy az alapfokú érettségit minél jobban tegyék le náluk a gyerekek, tehát ott sem teljesen helyes szemlélet alakul ki. Ebből kifolyólag a gyerekek azzal szembesülnek, hogy a meglehetősen nagy pluszpontszámok ellenére még mindig sokkal jobban megéri nekik az alapfokú érettségit letenni, hiszen annyival nehezebbnek érzik az emelt szintű érettségit, hogy emiatt az alapfokút választják... (Botka Lajosné: Középfokú!) ..., középfokút, bocsánat...! (Dr. Pósán László: Normál érettségi, nevezzük annak! Vagy nem tudom, minek...!) Jó, nem emelt szintű, hanem a középszintű, mert ez a helyes kifejezés, bocsánatot kérek. Tehát a középszintű érettségit választják. Innentől kezdve tényleg kialakul egy rendkívül szerencsétlen helyzet, ami mint egy spirál folyamatosan viszi lefelé a közoktatás színvonalát. Ebből ki kell törni. Szocialista képviselőtársaim is tettek erre egy kísérletet, meg mi is.
Érdemi ellenvetést Szüdi államtitkár úr véleményéből nem hallottam, legfeljebb azt, hogy van egy hasonló javaslat az Alkotmánybíróság előtt. Szerintünk ez nem érdemi ellenvetés.
A másik ellenvetés az időpontokra vonatkozik. Ez a határozat úgy van elkészítve, hogy 2010 szeptemberéig meg kell határozni kormányzati szinten ezeket a követelményeket, innentől kezdve van egy éve az iskolának, hogy felkészüljön rá, a következő év szeptemberétől a 3-4. vagy a 4-5. évfolyamon, ha van előkészítő évfolyam, a gimnázium felkészíti a gyerekeket az emelt szintű érettségire - így jön ki a 2013. év. Ennél feszesebb időpontot szerintünk nem lehet meghatározni, ennyi idő meg kell, mert kell egy év az iskolának, hogy felkészüljön, és utána kell két év a diákoknak.
Úgyhogy én nagyon kérném szocialista képviselőtársaimat, hogy mivel az elmúlt bizottsági üléseken kiderült, hogy alapvető célok tekintetében egyetértenek, nincs lényegi különbség, hogy ezt a javaslatot támogassák. Azt gondolom, ez a középfokú oktatás minőségemelkedéséhez, illetve a minőségromlás további megakadályozásához vezet.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Botka Lajosné jelzésére:) Botkáné képviselő asszony!
BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Azért kellett szólnom, mert Révész képviselő úr bizonyára az érettségireform... Nem az előterjesztéshez, ez az elmondottakhoz szól, nem szeretném, ha szó nélkül maradna. Bizonyára 2005 óta sem érettségi elnök, sem pedig érettségiztető szaktanár nem volt. Rendkívül fontos változás a középszintű érettségi lebonyolításában és értékelésében az a sztenderdizálásra való törekvés, ami az egyes tantárgyaknál a szóbeli érettségi lebonyolításában és értékelésében belső indikátorrendszereket alkalmaz. Én csak azt javaslom, hogy tessenek ezt megnézni. Nem szabad ezt lebecsülni. Ez egy nagyon jelentős szakmai fejlesztés volt az elmúlt időszakban, ezzel próbáltuk az iskolánként eltérő azonos osztályozások mögötti különbségeket kiküszöbölni.
Csak azért mondom ezt, képviselő úr, mert megér ennyit. Nagyon izgalmas tapasztalat egyébként megnézni, ahogyan egy ilyen sztenderdizált értékelési lapon mondjuk egy magyartanár egy nagyon szép irodalomfeleletet bizonyos sztenderd követelmények alapján részpontokkal, az ország minden részén azonos módon próbál értékelni. Tehát ne tessék ezt lebecsülni! Én úgy gondolom, akármilyen reform következik is, ezeket a szakmai eredményeket nem szabad sutba dobni. A középszintű érettségi lebonyolításából is lehet tanulni. Ezt nagyon fontosnak tartottam, elnézést, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólásra van-e igény? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor engedjék meg, hogy képviselőként én is mondjak néhány mondatot!
Előrebocsátom azt, hogy én az általános vitára való alkalmasságot meg fogom szavazni, tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat szándékában, irányában az itt már többször hivatkozott korábbi, szocialista képviselők által benyújtott törvényjavaslatéval egybeesik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ebben a formában biztosan nem fogadható el, és számos módosító indítvány kell majd hozzá. Hogy csak néhányat mondjak kapásból:
Az általános indokolás nincs összhangban a törvényjavaslat 2. §-ával. Az általános indokolás azt mondja, hogy a javaslat szerint a kormánynak 2010. szeptember 15-éig kell az erről szóló rendeletet a felsőoktatási intézmények javaslatainak ismeretében megalkotnia, miközben a 2. §-ban egyetlen szó sincs arról, hogy a kormánynak a felsőoktatási intézmények javaslatait ki kellene kérnie.
Azt gondolom, hogy a Révész képviselő úr által említett határidő még így is túlzottan feszített. Nem elsősorban az intézményeknek, hanem a elsősorban a diákoknak kell megadni a felkészülés lehetőségét. Magyarán ha a törvényjavaslat arra kötelezi a kormányt, hogy ez év tavaszáig kiadja az erről szóló rendeletet, akkor 2014 őszén lehet bevezetni ezt a rendszert, hiszen ennek ismeretében választanak középiskolát az egyébként négyosztályos középiskolát választó hallgatók, akik a hallgatók döntő többségét teszik ki, vagyis meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a rendelet ismeretében, a rendelet tartalmának ismeretében választhasson középiskolát a tanuló. Amennyiben a kormány nem alkotja meg ez év tavaszáig ezt a rendeletet, akkor csak 2015-ben látom ezt méltányosan bevezethetőnek.
Nem értek egyet Hoffmann Rózsa képviselő asszony alkotmányjogi fejtegetésével. Az Alkotmánybíróság csak és kizárólag azon az alapon semmisíthet meg valamit, hogy az megítélése szerint a hatályos alkotmányba ütközik. Ha nem tudja kimutatni, vagy nem mutatja ki, hogy a hatályos alkotmányba ütközne, akkor ezt nem teheti meg. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény világosan kimondja, hogy az Alkotmánybíróság csak és kizárólag az alkotmány őrzésére, illetve az alkotmány hiteles értelmezésére jogosult, más szempontokat az ítéletei, illetőleg határozatai során nem vehet figyelembe...
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Bocsánat, elnök úr! Szó szerint ezt mondtam. Pontosan ezt mondtam.
ELNÖK: Nem, képviselő asszony... Lehet, hogy ezt akarta mondani, akkor elnézést kérek, de nem ezt mondta...
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Rosszul értette, elnök úr, ezt mondtam.
ELNÖK: ...Szerintem ezt most ne vitassuk meg, ezt a jegyzőkönyv el fogja dönteni.
Én tehát mindenesetre azt gondolom, hogy van rajta módosítanivaló, a módosításokat a tárgyalás során benyújtandó módosító indítványokkal el lehet végezni, de a tárgysorozatba-vételét és általános vitára való alkalmasságát én a magam részéről támogatni fogom. Köszönöm szépen.
Ha nincs további jelentkező... (Révész Máriusz jelzésére:) De igen, van, Révész képviselő úr.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm Botkáné észrevételét, el is fogadom. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a teljes objektív összehasonlítást igazán az emelt szintű felvételi teszi lehetővé. Ha valamit rosszul fogalmaztam meg, akkor elnézést kérek.
Szabó Zoltánnak mondom, aki kifogásolta, hogy a javaslat szerint a felsőoktatási intézmények javaslatainak ismeretében kell megalkotnia, hogy ez nincsen benne az előterjesztésben: a 3. § (2) bekezdése azt mondja, hogy: 2010. szeptember 15-éig az érintett képzést folytató felsőoktatási intézmények javaslatainak megkérését követően adja ki. Tehát gyakorlatilag az van benne az indoklásban, mint ami egyébként a bekezdésben is benne van, úgyhogy szerintem nem annyira rossz ez a javaslat.
ELNÖK: Jó. Van-e még hozzászólás? (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor a vitát lezárom.
Elsőként Szüdi államtitkár úrnak a kormány, utána pedig Pánczél képviselő úrnak az előterjesztő képviseletében adom meg a szót.
Dr. Szüdi János (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A törvény több helyen hibás, de mindegy, mert az átmeneti szabályok mellett a főszabály eltér egymástól. Én csak azt próbáltam mondani, hogy ha a parlament megalkotja ezt a törvényt mondjuk február utolsó napján, és utána az Alkotmánybíróság március 1-jén azt mondja, hogy nem alkotmánysértő ez a törvényjavaslat - mert egy pontját támadták meg -, akkor ez a törvényjavaslat megy a kukába, mert mindig a későbbi a hatályos, és kezdhetik elölről. Ezt próbáltam csak ecsetelni, csak ennyit szerettem volna mondani, semmi többet. (Révész Máriusz közbeszól.) Én csak mondtam. Tehát az a lényeg, hogy melyik jelenik meg később. Az Alkotmánybíróságot nehezen lehet kiszámítani, tehát erre én nem tudok mit mondani.
Én azt gondolom, egyszer érdemes lenne magának az érettséginek az egész rendszerét megnézni, mielőtt hozzányúlunk valamihez - de nem szeretnék itt belemenni a vitába -, mert az érettségit szerintem indokolatlanul bántják. Azt kellene megnézni, hogy hányan jutnak be a felsőoktatási intézményekbe. Lehet látni az érettségi görbéjét, semmivel nem rosszabbak és nem jobbak a ma érettségizők, mint a régi érettségizők (Dr. Pósán László: Ez tévedés!), csak sokkal többen kerülnek be az egyetemre... (Dr. Pósán László közbeszól.) De ez egy más kérdés. El kell dönteni, hogy hány gyereket akarunk felvenni...
ELNÖK: Képviselő úr, most az államtitkár úré a szó.
DR. SZÜDI JÁNOS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Én tehát nem szeretnék belemenni az érettségik rejtelmeibe. Az előttünk lévő adatok alapján az érettségirendszerben ma a tanulók produktuma ugyanazt a görbét mutatja, mint amit tíz évvel ezelőtt mutatott. Csak a felvett tanulók száma lényegesen több, ezért nyilván olyanok is bekerülnek, akik a régi rendszerben soha nem kerültek volna be. El kell dönteni, hogy azoknak a felvétele, akik az alsó szinten vannak, indokolt-e vagy sem.
A középszintű érettségiről annyit hadd mondjak el, hogy az írásbeli sztenderdizált, az írásbelinek van nagyobb súlya az értékelésnél, 60-40 százalékban eltolták ezt az arányt, pontosan azért, hogy a sztenderdizálást növeljék. Én tehát csak azt tudnám javasolni, hogy egy ilyen átfogó reform előtt jó lenne megnézni, hogy mi történt, és mi nem.
És még arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy egy ilyen szabályozás után minden iskolának végig kell gondolnia a helyi tantervét, azt el kell készítenie, és valóban egy nagyon jogos felvetés, hogy akkor a tanulóknak úgy kell tudniuk iskolát választani, hogy látják, hogy az adott intézményben milyen emelt szintű érettségi vizsgára van lehetőségük. Arra tehát nagyon kell vigyázni - és ez ma alkotmányos kérdés -, hogy ne érintsen olyan tanulókat, akik benne vannak a rendszerben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Tisztelt Bizottság! A határozathozatal következik... (Közbeszólások.) Bocsánat, Pánczél képviselő úr! Neki ígértem szót, és nem adtam meg. Igen, bocsánat!
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán csak két mondat. Ha jól emlékszem, amikor az MSZP-s oktatáspolitikusok, képviselők beterjesztették azt a törvényjavaslatot, amelyben ez szerepel egy részként a pedagógus-továbbképzés, az igazgatóválasztás meg a többi ügy mellett, ha jól emlékszem, azon az általános vitán sem volt a szakállamtitkár úrnak..., illetve véleménye volt, csak tárcaálláspontot nem tudott akkor sem képviselni ebben az ügyben. Én úgy körülbelül ismerem az ellenérzéseit ebben az ügyben. Ősszel sem volt a tárcának határozott álláspontja, majd pedig azt a szocialista javaslatot, amellyel mi egyetértettünk volna, részben az Arató államtitkár úr, de leginkább a Magyar Bálint által jegyzett módosítók annyira felpuhították, hogy most gyakorlatilag ugyanolyan állapotban vagyunk, mint annak előtte.
Azt szeretném leszögezni, legalább a jegyzőkönyv számára, hogy ami miatt a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság előtt van, az nem az érettséginek az ügye, az egy másik rész; a fenntartói, tulajdonosi jogokat vizsgálja az igazgatóválasztásban. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Tudjuk!) Csak többször elhangzott itt, hogy az Alkotmánybíróság előtt van ez a törvény, de ez nem az érettségi miatt van.
Én azt gondolom, hogy az a középszintű érettségi, ami ma van, a maga sztenderdizált változataival együtt nem igényel alapos felkészülést a mai diákoktól. És éppen ez kihat az egész középiskolai tanulmányra, sőt - ahogy az Akadémia anyagából olvashattuk - még az alapszintű, általános iskolai képzésre is. Egész egyszerűen elterjedt az, hogy kellő szövegértéssel, megfelelő intelligenciával könnyedén letehető a mai középszintű érettségi, és ez nem lehet egy mérce a felsőoktatásba való bejutáshoz. Éppen ezért panaszkodnak egyébként a rektorok, és mindannyian érezzük ezt a problémát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
Tisztelt Bizottság! A határozathozatal következik, a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról és egyben tárgysorozatba-vételéről fogunk szavazni. Kérdezem tehát a tisztelt bizottságot, tárgysorozatba veszi-e a benyújtott törvényjavaslatot a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Igen, a bizottság tárgysorozatba veszi. Aki nem? (Szavazás.) Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hat tartózkodás mellett a bizottság tárgysorozatba veszi a javaslatot.
Mivel az általános vita is megvolt, most kell kijelölnünk az előadót. Nem tudom, hogy van-e, aki vállalja a bizottsági vélemény elővezetését. (Senki nem jelentkezik.) Akkor ezt majd a későbbiek során eldöntjük. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Megköszönöm az államtitkár úrnak és munkatársainak a részvételét.
Tisztelt Bizottság! Ezzel az egyebek című napirendi ponthoz érkeztünk. Nekem egyéb bejelentenivalóm nincsen. A bizottság a parlament napirendje vagy ülésrendje szerinti szükségnek megfelelően fog ülésezni. A megfelelő időben össze fogom hívni az ülést.
Van-e valakinek más bejelentenivalója? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megköszönöm a munkát.
Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 5 perc)
Dr. Szabó Zoltán
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese