ÚMFTB-6/2007.
(ÚMFTB-6/2006-2010.)
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2007. április 3-án, kedden, 09 óra 04 perckor
a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása, a határozatképesség megállapítása*
A közép-magyarországi operatív program (KMOP)*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése*
Az elnök bevezető kérdései*
Dr. Lukovich Tamás (Pro Régió Ügynökség) szóbeli kiegészítése*
Szabó Imre (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács) reflexiója*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos reflexiói*
További kérdések, reflexiók*
Budapest és a KMOP kapcsolata, különös tekintettel a nagyprojektekre*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
A regionális fejlesztési tanács és a Pro Régió Ügynökség működési keretei*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Elnököl: Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP), a bizottság alelnöke
Szűcs Erika (MSZP)
Varju László (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Varju Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Dr. Latorcai János (KDNP) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Dr. Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos
Szabó Imre elnök, Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács
Dr. Lukovich Tamás ügyvezető igazgató, Pro Régió Ügynökség
Mosonyi Balázs, a Regionális Operatív Programok Irányító Hatóságának vezetője
Ughy Attila elnök, Fővárosi Közgyűlés városfejlesztési és városvédelmi bizottság
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 04 perc)
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretném megnyitni a mai bizottsági ülésünket. Köszönöm szépen, hogy a Pro Régió Ügynökség és a regionális fejlesztési tanács lehetőséget biztosított arra, hogy a bizottságunk kihelyezett ülést tartson, bár első javaslatként kívánom megfogalmazni a terem bővítését. Szeretném köszönteni a tanácson és az ügynökségen kívül a kormány képviselőit, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület irányító testület tagjait, államtitkárait, a bizottság tagjait, a fővárosi frakció és az ellenzéki frakció képviselőit.
Szeretném megköszönni az ügynökség nagyon részletes anyagát, nem tudom szemléltetni, de igen vaskos kötetet kaptunk, és köszönettel is vettük. Szívesen megköszönném a kormánynak is, hogy időre készítette el az anyagot, de, kormánybiztos úr, újra tegnap kaptuk meg az anyagot. Tehát, ha lehetne, akkor egy pár nappal előbb, úgy, ahogyan megbeszéltük. Tehát köszönjük szépen az anyagokat.
A napirend elfogadása, a határozatképesség megállapítása
Minekutána a napirendi ponthoz nem érkezett módosító javaslat senki részéről, ezért először a napirendről szavaznánk. Tekintve, hogy a kormánybiztos úr is jelezte, hogy el kell mennie, ezért javaslattal élek a napirendi pontok sorrendjének a megfordítására. A sorrendi javaslatom a következő. Elsőként tárgyalnánk a 2. és a 3. napirendi pontot - nem együtt, de ebben a sorrendben, külön-külön -, majd ezt követné az 1. napirendi pont, és a végén az egyebekre kerülne sor. Amennyiben a bizottság tagjai ezzel egyetértenek, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottságunk, bár kisebb létszámban, de határozatképes, és így megkezdheti az ülést.
A rendelkezésre álló időkeret szűkös, ennél már csak a levegő kevesebb a teremben, úgyhogy fél 11-es időpontot szeretnék előirányozni az ülés befejezésére. Kérek mindenkit, hogy összefogottan, célratörően nyilvánítson véleményt.
Kormánybiztos úr, öné a szó. Figyelem az órámat, és négy percnél szólni fogok. (Derültség. - Dr. Baráth Etele: Én három és fél percet javasolok.) Alelnök úr, felülírja a javaslatomat.
A közép-magyarországi operatív program (KMOP)
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Figyelembe véve a rövid időt is, engedjék meg, hogy ennek ellenére a bizottságot két olyan rövid, aktuális hírről is tájékoztassam, amelyről a bizottságnak tudnia kell.
Az egyik, hogy nemcsak, hogy az első pályázatok ki vannak írva, de az első pályázat lezárására vonatkozóan egyébként ma tett közzé a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egy hirdetményt, a társadalmi megújulás program keretében kiírtunk kis- és mikrovállalkozások számára képzési pályázatot; erről önök tudnak. Ez annyira sikeres volt, hogy jóval a beadási határidő lejárta előtt - néhány nappal a megnyílás után - már látjuk, hogy olyan igény van, amely meghaladja az eredetileg kiírt kereteket. Azt gondolom, ez jó hír, hiszen azt mutatja, hogy jól gondoltuk, hogy ebben a vállalati szegmensben is jelentős igény van képzési forrásokra. Ezért a mai napon meghirdettük, hogy a péntek éjfélig leadott pályázatokat fogjuk tudni elbírálni ebben a témában. Ezt követően a jövő héten áttekintjük ennek a pályázatnak az eredményeit. Ez azt mutatja, hogy érdemes ennek a körnek ilyen pályázatokat kiírni.
A másik, amiről szeretném, ha a bizottságot tájékoztathatnánk, hogy a múlt héten elrendeltem egy átfogó vizsgálatot az első nemzeti fejlesztési terv vonatkozásában, hiszen -bár Európában Magyarország kiemelkedően teljesít a kifizetéseket tekintve, hiszen az összes pénznek már a 60 százalékát kifizettük -, Magyarországon rengeteg panasz érkezik, sokszor önökhöz is, arra, hogy a rendszer lassú, bürokratikus. Ezért egy alapvető, egyedi pályázatok szintjéig való áttekintést rendeltem el, amelynek keretében szeptemberig az összes lemaradást szeretnénk felszámolni az első fejlesztési terv vonatkozásában. Éppen azért, hogy mire jönni kezdenek majd a pénzek a második fejlesztési tervben, addigra ezek a lemaradások már ne hátráltassák az intézményrendszert. Erről írásban részletes tájékoztatást fogok küldeni a bizottságnak.
A mai napirendre rátérve, azt hiszem, én ma itt csak a szubrett lehetek... (Elnök: Majd átoperáltatjuk. - Derültség) Hiszen a primadonna szerepét Szabó Imre úrnak és a Pro Régió Ügynökségnek kell eljátszania. (Közbeszólások.) Hiszen mi nagyon komolyan vesszük, hogy a regionális programok tartalmáért alapvetően a regionális fejlesztési tanácsok a felelősek. Ezzel nem áthárítani akarom a felelősséget, hiszen nekünk is dolgunk, hogy ezek időre elkészüljenek és megfelelőek legyenek. De a kormány úgy gondolja, hogy a regionális tanácsok dolga az adott keretek között a programok tartalmát meghatározni, a prioritásokat kijelölni, az egyedi projektekre javaslatokat tenni.
Ugyanakkor ez szoros együttműködést feltételez, ahogyan a kiadott napirenden is ez a kérdés szerepel. Mi gyakorlatilag napi szinten működünk együtt a régiók tervezőivel, és a regionális fejlesztési ügynökséget - itt is, mint máshol - a régiós program regionális részében közreműködőként jelöltük ki. Ugyanakkor hadd mondjam el azt is, hogy jó érzékkel választotta ki a bizottság első külső helyszínként a Közép-Magyarországot, hiszen ez az a régió, amelynek a programja különleges és szempontunkból a legbonyolultabb.
(-10)
La/11 (Bajnai)
Itt egyszerre kell ágazati típusú programokat összehangolni regionális célokkal, hiszen ez az a régió, ahol az Unió különleges szabályokat érvényesít, ez a versenyképesség kategóriába esik és nem a felzárkózás kategóriába, ezért itt be van karikázva az itt elkölthető strukturális alap pénzeinek összege, és itt össze kell hangolnunk az ágazati és a regionális célokat, és egy keretből kell ezeket megvalósítani.
Hogy pontosan értsük, miről van szó, még azt hadd mondjam el, hogy ez a strukturális alapokból származó pénzekre igaz. Ezen kívül még a régió számára elérhető forrást jelentenek majd a Kohéziós Alap pénzei. Ott nincs ilyen típusú lehatárolás. A Kohéziós Alapban, amely környezetvédelmi, energia- és közlekedési beruházások megvalósítására szolgál, ott nincs ilyen típusú kemény limit, a racionalitás, illetve az igazságosság elve alapján ott sem szeretnénk a létszámarányos kohéziós forrásoknál többet költeni.
Hadd emeljek ki még egy elvet, amelyet szeretném, ha a bizottság is értő figyelemmel figyelne és végiggondolna: ez az a régió, amely a legellentmondásosabb az összes közül, hiszen egyszerre van benne jelen Budapest, az Unió 125 százalékos GDP-alapú fejlettségével és a Budapestet körülvevő Pest megye, amely viszont az Unió fejlettségének 60 százalékát alig éri el. Nagyon közel egymáshoz nagy különbségek vannak, ezért ebben a régióban különösen figyelünk kell arra, hogy egyszerre támogassuk Budapestet az Európával való versenyező képességének a megerősítésében úgy, hogy a körülötte lévő régió meg ne szakadjon le tovább, ne nyíljon tovább szét ez az olló. A tervezésnél ezt is kiemelt szempontként kezeljük, ezért itt egy Budapest-Pest megye egyeztetés van, illetve a Közép-Magyarország régió regionális céljai és az itt megfogalmazott ágazati feladatok között is egyeztetni kell. Ez már olyan bonyolult mátrix, hogy ebből is filmet lehetne forgatni.
Ezek azok a tervezési szempontok, amelyekre figyelemmel kell lennünk, ez valóban napi együttműködést igényel, ez indokolja azt, hogy a Pro Régió mellett megjelennek azok a közreműködő szervezetek, amelyek egyébként az ágazati programoknak is a végrehajtói az ágazati programokban, úgyhogy az ügynökségen belül is ez kiemelt figyelmet igényel, és a regionális operatív programokon belül is külön kollégák foglalkoznak kiemelten ezzel a témával és napi szintű kapcsolattartással. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon korrekt, köszönjük szépen, és az időhatár is teljesen teljesült, úgyhogy ezért külön köszönet. A napirendi pontok tekintetében a közép-magyarországi operatív programmal kezdjük. Nagyon kevés a rendelkezésre álló idő, ezért lényegre törően szeretnénk tárgyalni ezt az operatív programot, mint ahogy kormánybiztos úr is említette. Engedjék meg, hogy indokoljam a napirendi pont a fontosságát, és majd a véleményeket, válaszokat is ily módon szeretném kérni.
Megkaptuk azt az ügynökség által elkészített anyagot, amiből számomra világosan kitűnik, hogy két operatív program készült. Az egyik operatív program készítése 2005-ben kezdődött el, a másik készítése pedig 2006 júniusában kezdődött el. Ez nem kis megütközést keltett Brüsszelben a brüsszeli információk szerint. Miért volt szükség erre? Ez az első kérdésem. Egyáltalán miért volt szükség arra, hogy a hivatalos határidő lejárta előtt néhány hónappal egy teljesen új operatív program készítése kezdődjön meg? Nem volt megalapozott az előző vagy mi volt az oka?
A második probléma, amit kormánybiztos úr nem említett, pedig legalább olyan fontos, mint az, hogy új pályázatok kerülnek kiírásra, az a következő: jelenleg, ahogy ő fogalmazott, a sakkóra újra nem nálunk ketyeg, hiszen négy hónappal újabb határidő-kitolás következett be az operatív programok vonatkozásában. Ez érinti a közép-magyarországi operatív programot is. Néhány szóban szeretném, hogy ha válaszolnának arra, hogy hogyan történik meg a hiányosságok pótlása. Hogy történhet az meg, hogy nem készült el a stratégiai, környezetvédelmi értékelés, ami a feltétele az operatív programok benyújtásának? Ez szakmai hiba vagy hiányosság, vagy mi az oka? Brüsszelben észrevételezték természetesen ugyanúgy, ahogy az ellenzék is folyamatosan megtette, az intézményrendszert továbbra sem tartják megfelelőnek. Például, hogy az igazoló hatóság és az ellenőrző hatóság a Pénzügyminisztériumhoz tartozik. Azt mondja, hogy veszélyezteti a funkcionális függetlenséget, ha jól idézem a sorokat. Kitér a FIT-nek a szerepére is és azt mondja, hogy ezt inkább az IH-nak kellene átvennie. A monitoringbizottság felügyeletével is problémákat sorol fel.
A következő a sorban, amire választ szeretnénk kapni, a technikai segítségnyújtás kérdése. Nem látják, pontosítást, átláthatóságot kérnek a technikai segítségnyújtás felhasználásának területén. Ez szoros kapcsolatban van a KSZ-nek, tehát az ügynökségnek a finanszírozásával is. Ugyanazt mondják el, amit az ellenzék is elmondott már többször. Jó lenne ezt a problémát is kezelni, most lehetőség van az OP módosítására. Keveslik egész egyszerűen a gazdaságfejlesztésre szánt forrásokat és keveslik a KKV-szektor támogatására szánt forrásokat.
És még egy fontos pontja van, nemcsak Budapest és a megye vonatkozását kellene ennek az operatív programnak tárgyalni, ebben vannak kistérségek is. Vannak olyan kistérségek, amelyek hátrányosabbak, jóval leszakadottabbak, mint a Pest megyei átlag. Pest megye önállóan, Budapestről már nem is beszélve. Hol vannak ezek a kistérségek? Hogyan kerülnek be ebbe az operatív programba?
Van még egy utolsó észrevételem az indikátorok vonatkozásában, szeretném, hogy ha erre is kitérne a válasz, valamint arra, hogy túlságosan sok a közreműködő szervezet, ami az OP kapcsán kialakításra és meghatározásra került.
Szakmai kérdések, szakmai válaszokat szeretnénk kapni. A sorrend tetszőleges.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Én azt szeretném javasolni, hogy az, ami a regionális fejlesztési tanácsra és annak ügynökségére tartozik, azzal mi foglalkoznánk, meg azzal, ami a napirendben meg volt jelölve, a program bemutatásával, tervezésével, az akcióterv készítésének az állapotával és a cég bemutatásával, mert hogy ezt kaptuk meg előzetes napirendként. Úgy gondolom, a kérdések jelentős része még nem bennünket érint közvetlenül, miután nem mi tárgyalunk Brüsszelben, de természetesen azt gondolom, hogy kormánybiztos úr ennek egy jelentős részét meg fogja válaszolni.
ELNÖK: Elnézést kell kérnem öntől elnök úr, tájékoztatni szeretném, hogy a bizottság ügyrendje szerint a bizottság működése a következő módon történik. A kérdés kapcsán érintettek egyszer kapnak szót a válaszadásra, egy viszontválasz van, és a válaszadó is viszontválaszolhat, tehát önnek egy napirendi pont kapcsán kétszer van lehetősége megszólalni. Tehát a bizottság egy nagyon jól meghatározott rend szerint működik. Én a kérdést feltettem, úgy érzem, hogy ön érintett, kérem, hogy válaszoljon, az ügynökség vezetőjét is külön kérem. Nagyon szívesen beszélgetek a kormánybiztos úrral, de úgy érzem, hogy valóban ő - ahogy ő megfogalmazta, bár nem tudom, hogy milyen nem vonatkozásában - szubrettszerepet tölt be itt. Azért jöttünk ide, hogy közvetlenül a tanács elnökével és az ügynökség vezetőjével beszéljük meg ezt a szakmai kérdést. Úgyhogy arra kérem önt, hogy ha úgy érzi, hogy tud válaszolni, válaszoljon, én is viszontválaszolok, és az igazgató urat is erre kérem.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Akkor az a javaslatom, hogy a programot mutassuk be az előzetes napirendnek megfelelően a program tervezésével, előkészítésével. Átadom a szót Lukovich Tamásnak.
Dr. Lukovich Tamás (Pro Régió Ügynökség) szóbeli kiegészítése
DR. LUKOVICH TAMÁS (Pro Régió Ügynökség): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Tisztelt Bizottság! Az ügynökségünk hétéves működése alatt ekkora megtiszteltetés nem ért bennünket, ezt engedjék meg, hogy elmondjam, mennyire örülünk az érdeklődésnek, és nagyon szívesen tájékoztatjuk a bizottságot az itt folyó munkáról. Miután az idő rövid, szinte kommentár nélkül mutatnám be, hogy ilyen halmazelméleti módszerrel próbáljuk vizuálisan illusztrálni - és ezt nagyon szeretik az ügyfeleink -, hogy melyik terv mivel függ össze és minek a része.
20.
Uk(21-30) - Lukovich
Ez a két tojás, illetve ellipszis a mi regionális operatív programunk az egész Európa-terv tervrendszerében. Csak emlékeztetőül, hogy kettes célterület vagyunk, amely igen érdekes kihívás, ezt majd egy másik táblázatnál mondanám el. Elvileg az ágazati operatív programok nem vonatkoznak ránk, mégis az ágazatok fejlesztési térben itt is megvalósulnak, tehát ezzel is foglalkozni kell, ezért is van ez a külön módszerrel való kezelése ennek a régiónak.
A régiós tervek sorában 2005 novemberére, illetve 2006 márciusára elkészítettük - a nagykönyv szerint, úgy, ahogyan azt kell, a partnerségre építve - a régió stratégiai tervét, amelynek vezérmotívuma a kreatív régió, mely egyrészt tartalommal is kitöltött, másrészt a marketing kommunikáció céljaira is nagyon jól használható motívum, ez egy másfél éves partnerség eredménye. A partnerség eszközeit felsoroltam, ha van kérdés, nagyon szívesen válaszolok rá.
A prioritásokat nem olvasnám fel, ez tulajdonképpen a gazdaság, a humánerőforrás, a közlekedés, a minőségi élet, szóval majdnem hasonló, mint szinte bármely régiónál, azonban be van élesítve ennek a régiónak a specifikumaira - hogy így fejezzem ki magam. Tehát szinte kötelezően felvetődik a korcsolyában a kötelező gyakorlat analógiája, amely be van élesítve erre a műjégre.
Áttérnénk az operatív programjainkra, amire a kérdés is vonatkozott. A menetrend úgy nézett ki, hogy az első változatot készítettük el, tudván, hogy ez egy folyamatos tervezés, és egészen addig, amíg jóvá nincs hagyva, ez egy nyitott tervezés, sőt, esetleg még utána is felmerül a nyitott tervezés kérdése. 2005 novemberére készült el az első változat, utána a partnerségi egyeztetések következtek, aztán jött egy másik változat, aztán ismét a partnerségi egyeztetés, utána 2006 nyarára egy harmadik változat. Arról őszintén meg kell emlékezni, hogy volt egy kis koordinálatlanság, tehát éppen, hogy az ÖTM-nek, az NFÜ-nek és a régiónak mi a szerepe, nemcsak az operatív programok készítésében, hanem a felelősségvállalásban is. Volt egy rövid időszak, amikor még szorosabbra kellett fűzni az egyeztetések szálát, és így alakult ki ez a végső változat, amely Brüsszelben egyeztetésre is került, és az volt a fő indoka, hogy aztán negyedszer is hozzá kellett nyúlni, hogy nagyobb szinergia legyen az ágazati és a régiós fejlesztési célok között. Röviden ezt tudom erről elmondani.
A műhelymunka eredményeiről. Egyrészt kiosztottuk ezeket az ábrákat, így a számokat nem olvasnám fel, itt is meglehetősen intenzív partnerség folyt. Természetesen nem kényszerítünk senkit a partnerségre, hanem lehetőséget biztosítunk, ezért volt olyan budapesti kerület, amely részt szeretett volna venni a folyamatban, volt, amely nem annyira mutatott érdeklődést. Persze, ez nem nyugtat meg soha bennünket, de az alkalmas párbeszéd lehetőségét próbáljuk meg biztosítani, korszerű eszközökkel.
A tortákat szeretném megmutatni. Ez a 480 milliárd forintos torta, amelyre az egyezség alapján az ágazatok elképzelései is vonatkoznak, itt körülbelül fele-fele az egyezség, tehát nagyságrendileg olyan 240-240 milliárd forint, ami a régiós, illetve az ágazati programozási kompetenciába tartozik. Úgy lett 218 milliárd a 240-ből, hogy ennek a végrehajtásáért felelünk. Ismeretes, hogy az operatív program legutolsó változatában több közreműködő szervezet is hajtja végre ezt a regionális operatív programot, így a regionális részt is nem mi egyedül, hanem a VÁTI közreműködésével hajtjuk végre, megosztva az egyes intézkedéseket. Így maradt a mi kompetenciánkban, végrehajtási felelősségünkben 218 milliárd forintos fejlesztési forrás.
Itt mutatom be a prioritások és intézkedések rendszerét, amelyben sárga színnel jelöljük azokat, amelyek végrehajtás szempontjából ágazati közreműködő szervezeti kompetenciába tartoznak, a narancssárga a VÁTI, és a jelenlegi állás szerint a beszámozott összesen tíz intézkedés az, amelyért mi fogunk felelni a végrehajtás hatékonyságát tekintve.
Ha egyetlen ábrát vetítettem volna az ülésen, az a következő lenne. Arra a páratlan kihívásra szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, amely tulajdonképpen azért páratlan, mert Európában talán így még nem járt régió, hogy egyrészt egy kettő és fél éves időszakban - csatlakozván, és ütemezetten felpörögve - nem tudta elérni azt a maximális támogatási intenzitást, amely lehetővé vált volna egy hétéves ciklusban, ugyanakkor ki kell lépcsőznie a kettes célterületbe. A kormány tárgyalásai során - tudomásunk szerint - sikerült elérni egy olyan pozíciót, hogy egy virtuális plafonról kezdünk kilépcsőzni, illetve belelépcsőzni a kettes célterületbe. Azonban ennek az ábrának van egy fogyó tendenciája, tehát az idővel a rendelkezésre álló források a szabály szerint csökkenni fognak. Ugyanakkor a következő ábrán az abszorpciós görbe szerint - itt a tendenciát mondom és nem az abszolút értékeit, teljesen természetes, hogy bármely ország vagy régió a nulláról indul, és aztán az időben több-kevesebb sikerrel - elindul ennek a pénznek a felhasználása egy bizonyos sebességgel, így aztán az növelhető is. Mutassunk meg egy másik ábrát, hogy akár így is növelhető, bár mondjuk, most már nem január 1-jén kezdünk. Ugyanakkor ez a tendencia emelkedő, a pénz rendelkezésre állása csökkenő, ez egy roppant kihívás, amelynek nekünk meg kell felelni. Természetesen készen állunk ennek a kihívásnak a kezelésére, de ez csak úgy lehetséges, ha a végrehajtás során is nagyon szoros partnerség és együttműködés alakul ki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, az ágazati irányítóhatóságok, a tanács bizottságai és az ügynökség között. Csak így tudunk sikert elérni.
A bizonytalanságok. Ismertek ezek a bizonytalanságok, azért összeszedtük. Az OP-t Brüsszel még nem fogadta el, ezért nincsenek még világos - inkább úgy mondanám, hogy fixált - határidők, nincs még megegyezés elméletileg a konstrukciók számában és a pontos forrásmegosztásban, és még nincs véglegesítve a működési kézikönyv, mert azt addig teljesen nem is lehet. Így ideiglenes akcióterv készülhet, amelyet elkészítettünk, és a regionális fejlesztési tanács márciusi ülésén elfogadott, készen állunk a kihívások kezelésére.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. (Szabó Imréhez:) Fenntartom a kérdéseimet.
Szabó Imre (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács) reflexiója
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): A kistérségek a regionális fejlesztési tanácsban három fővel képviseltetik magukat, a kistérségek egyeztető fóruma választotta a három főt. Önök előtt szerepel, az 1. napirendi pont keretében majd bemutatásra kerül, hogy mi a tanács felépítése, szervezete, bizottsági szerkezete, egyebek. Tehát három képviselővel jelen vannak a tanács munkájában, és természetesen a kistérségek olyan együttműködő partnereink, amelyek mind már a projektgenerálásánál, a projektgyűjtésnél, mind pedig a szervezésnél folyamatos partnerségi kapcsolatban voltak a fejlesztési tanáccsal.
Azt gondolom, az operatív programra a válaszok megszülettek, a Brüsszellel való tárgyalásokon - miután mi tavaly szeptemberben meghívott félként, a regionális fejlesztési tanács képviseletében vettünk részt a tárgyalásokon - a kormány tárgyal, ahol a kormány által elfogadott regionális operatív programot képviseli Bajnai úr. Természetesen ebből a helyzetből és az elfogadásból adódó következmény az, hogy azt gondolom, ezekre a kérdésekre ő tudna választ adni.
Az akciótervek tekintetében tudjuk szaporítani, növelni a kiosztott, megküldött anyagok mennyiségét, ha jól látom, a kollegák előkészítették, ezt nagyon nagy szeretettel ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy egy ideiglenes akciótervhez kötődően működik az egyeztetés, az együttműködés, de azt gondolom, a partnerség példájaként is említhetem önöknek, hogy amikor a közútfejlesztési ügyekben elkezdtük tárgyalni az első pályázati kiírást, akkor egyértelművé vált a tanács számára, hogy sokkal egyszerűbb egy direkt projektfinanszírozásos módszert választani, és ebben egyetértésre jutottunk az NFÜ-vel és az ágazattal. Ezért átalakítottuk az eredeti szándékot, amelyet az NFÜ-től kaptunk, és a kormány ezt követően aztán ezt így fogadta el. Ugyanez volt a helyzet az ovisuli-program keretében is, ahol a régió sajátosságaira figyelemmel mi nem fogadtuk el a tervezett kiírást, a 250 millió forintos felújítási plafont ebben a régióban nagyon alacsonynak találtuk, hiszen a mi térségünk az egyetlen az országban, ahol - hála istennek - nő a gyermeklétszám és a lakosság létszáma is. Itt nem összevonási problémák vannak, főleg a közoktatás területén, hanem a gyermekeknek a kor színvonalán való elhelyezése, az oktatás feltételeinek a biztosítása az elsődleges feladat. Ezért a tanács egyhangúlag döntött úgy, hogy kezdeményezzük ennek a felülírását, és 500 millió forintban kértük megállapítatni ezt az összeget, amelyet aztán így jóvá is hagyott mind a három fél, tehát végül is ebben az NFÜ is, az ágazat és a tanács is egyetértett.
(-30)
la/31. (Szabó)
Ez számunkra egy kedvező próbatétel volt, mert azt mutatta, hogy a tanácsnak van lehetősége, a pályázati kiírásoknál van igazából lehetősége arra, hogy érdemi befolyást szerezzen a későbbiekben és a későbbi pályázati kiírások tekintetében is. Az akcióterveket pedig ajánlom az önök figyelmébe azzal a feltétellel és azzal a kitétellel, ami az ábrán látható volt, de a bizonytalanságok ezt ma még nagymértékben meghatározzák.
ELNÖK: Köszönöm elnök úr. Kormánybiztos úr, kérem, válaszoljon.
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos reflexiói
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: A meghirdetett napirendek vonatkozásában természetesen a szubretti szerepre vállalkozom, de valóban a tárgyalásokat mi visszük, így kénytelen vagyok egy kisebb áriával előlépni. A stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó kérdés. Stratégiai, környezeti vizsgálat készült mind az operatív programok vonatkozásában, mind készülni fog az akciótervekről is. Erről egy összefoglalót mellékeltünk Brüsszelnek, mert ezek elég tetemes anyagok és Brüsszel azt kérte, hogy a teljes formátumot nyújtsuk be számára. Nem arról van szó, hogy ez nem készült el határidőre, csak arról, hogy kiegészítést kértek ebben a tárgyban. Ezt az óta már megtettük, tehát ez nem probléma. Ismét felvetette elnök asszony a négy hónapos határidő kérdését. Ezt már legalább tízszer megbeszéltük, de tizenegyedszer is érdemes elmondani, hogy Brüsszelnek van egy határideje, hogy négy hónap alatt kell jóváhagynia az operatív programokat attól kezdve, hogy mi ezeket beadtuk december 20-án. Azért, hogy ezt a határidőt a maga számára kicsit komfortosabbá, tágabbá tegye, ezért valahányszor ő kérdéseket tesz fel nekünk, mindig megállítja ezt a négy hónapot, amíg mi nem válaszolunk. Mostanáig nála ketyegett ez az óra, amikor elküldte ezt a véleményt, akkor a levelében, ez egy standardszöveg, mind a 27 országgal így leveleznek, azt írta be, hogy amíg nálunk fog állni az óra a válaszadással, addig a négy hónapot meghosszabbítja. Ez egy érthető törekvés, tiszta időre játszunk. Tehát a négy hónap nem újrakezdődött, a négy hónapból eltelt valamennyi, mi pedig most válaszolunk. Az a szándékunk, hogy április közepén már érdemi tárgyalásokat folytassunk Brüsszellel ebben a tárgyban.
Az intézményrendszerre vonatkozó kérdések. Számunkra először az volt a fontos, hogy az ellenőrző és igazoló hatósági funkció külön váljon először a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, ezt demonstráltuk számukra, hogy ez külön van, a Pénzügyminisztériumhoz tartozik. Másrészt a Pénzügyminisztériumon belül is ez a két funkció különüljön el egymástól, ez megvalósult, és azt gondolom, ez a kérdés megnyugtatóan tisztázható, Brüsszel számára már jeleztük ezt a válaszunkat.
A fejlesztéspolitikai irányító testületnél arra volt kíváncsi Brüsszel, hogy ez milyen döntési kompetenciákkal rendelkezik. A testület egy testület, tanácsadó szerv, nincs döntési kompetenciája, a kormány belső tanácsadó testülete. Ilyen értelemben Brüsszel szempontjából ez nem jelent problémát.
A monitoringbizottságoknál azt gondolom, hogy éppen attól megnyugtató a helyzet, hogy korábban az irányító hatóságok vezetője vezette azt a monitoringbizottságot, amely ellenőrizte az irányító hatóságok és a programok munkáját. Ez nem volt megnyugtató, hiszen ugyanaz az ember vezette a monitoringbizottságot, akinek a munkáját ellenőrizni kellett. Ehhez képest előrelépés, hogy egy független személy - aki egyébként hivatalos, elszámoltatható állami megbízással, államtitkári rangban tevékenykedik - felügyeli valaki másnak a tevékenységét, és szakpolitikusként átlátja ezt a területet. Ezt mi előrelépésnek tartjuk, biztos vagyok benne, hogy ezt Brüsszel is így fogja értelmezni. Világos, egymástól elkülönített, elszámoltatható funkciókról van szó.
A technikai segítségnyújtás vonatkozásában azt gondolom, hogy azok a szerződések, amelyek létrejöttek az egyes közreműködő szervezetekkel, azok jelentős előrelépések, nagyon világos, teljesítményalapú, mérhető elszámolást fognak jelenteni. Azt jelentik, hogy egy-egy közreműködő szervezet, például az itt ülő Pro Régió is nagyon világosan a saját teljesítménye alapján lesz elszámoltatható, sőt, ahogy utaltam a bevezetőmben arra, hogy visszamenőleg is szeretnénk ezeket a lemaradásokat, amelyek a rendszerben felhalmozódtak, megszüntetni, mostantól éppen hogy már pénzügyileg is érdekelt lesz minden közreműködő abban, hogy ilyen lemaradásokat ne halmozzon fel, mert akkor kevesebb lesz az ügyintézők borítékjában a végén. Tehát a minőségi szolgáltatás irányába léptünk előre, ezt egyébként Brüsszel szerintünk követendő példának fogja tartani más országok számára is, erre már tettek utalásokat.
A gazdaságfejlesztési operatív program, illetve a KKV-k támogatása volt a következő kérdés. Ebben a régióban ez az ágazati cél is megjelenik a regionális, ilyen típusú célokkal együtt. Általában elmondható, hogy az a JEREMIE program, amelyik mint brüsszeli kezdeményezés, arról szól, hogy hogyan lehet kis- és középvállalkozásokat visszatérítendő forrásokkal támogatni, Magyarországon tart talán legelőrébb az uniós tagállamok között egy új program előkészítettségében, úgyhogy már kaptunk olyan jelzést, hogy esetleg fogadnánk-e másokat ebben a vonatkozásban megmutatni ezt a modellt, amin dolgozunk. Erről azt gondolom, hogy április folyamán már társadalmi egyeztetés indulhat Magyarországon, hogy ezt a programot hogyan szeretnénk beindítani még az idén. Tehát ebben a vonatkozásban a kis- és középvállalkozások támogatásában lehet, hogy úttörők lehetünk az Unión belül.
ELNÖK: Még a versenyképességre kérdeztem, amit elnök úr is említett, meg az első prioritás, meg az indikátorok, meg a kistérségek.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Igen, versenyképesség vonatkozásában ez a régió, ahogy elhangzott, különleges régió. Itt elsősorban azt vizsgálja az Unió is, hogy azok a források, amik idekerülnek és ilyen gyorsan kell őket befektetni, azok a versenyképességét segítik-e ennek a régiónak. Éppen ezért itt jóval nagyobb arányúak az ilyen célú források, például ezért jelenik meg a gazdaságfejlesztés terén egy 100 milliárdot meghaladó összeg, ami kifejezetten kis- és középvállalkozások támogatására fordítható. Ebben a vonatkozásban az Unió szeretné erősítené a régió versenyképességét. Meg kell mondanom, hogy egy témában van velük vitánk is, és ezt jó, ha a bizottság tagjai is ismerik. Hozzájárul-e egy régió versenyképességéhez a turizmus és a humán infrastruktúra erősítése vagy sem. Az Unió statisztikájában ezt a két dolgot, tehát az iskolaépítéseket nem tekintik versenyképességi beruházásnak, hanem felzárkóztatásnak tekintik. A turizmus iparágba fektetett pénzeket nem tekintik versenyképességi célú beruházásnak, hanem ilyen egyéb kategóriának kezelik. Nekünk meggyőződésünk, hogy a turizmus Magyarország esetében egy kiemelkedő lehetőség, ami óriási foglalkoztatásbővítő szereppel jár, ráadásul abban a foglalkoztatotti szegmensben, a legalacsonyabb képzettségűek körében, ahová más iparágak ma már nagyon nehezen nyúlnak le. Ezért itt nemzeti érdekről van szó, hogy mi a turizmust Brüsszel felé úgy képviseljük, mint egy versenyképességi tényezőt, ebben nincsen vitánk, azt gondolom, belföldön talán senkivel.
Az oktatásról pedig már a múltkori ülésen is esett szó: mi azt gondoljuk, hogy az oktatás az ország egész területén a közoktatáshoz való alapvető hozzányúlás, annak az infrastruktúrájának a fejlesztése, az a foglalkoztatáshoz hosszú távon hozzájárul és az ország versenyképességét növelheti. Ebben a két kérdésben Brüsszellel szoktunk vitatkozni, hogy igenis, tessék ezt a mi lisszaboni nemzeti akciótervünkben megjelölt célként, versenyképességi célként elfogadni. Ez különösen fontos ebben a régióban, mert ez az ország egyetlen régiója, ahol a népesség nő, ezért itt foglalkoztatásra és ezen belül oktatásra, egészségügyi infrastruktúrára kiemelt forrásokat kell fordítani, nem egyszerűen a meglévő infrastruktúra racionális felújítására, hanem kapacitásbővítésre is, erre utalt elnök úr.
40.
Uk(41-50) - Bajnai
Ezért ebben valóban van vitánk Brüsszellel, de nem arról van szó, hogy Magyarország itt valamit rosszul csinálna, és az okos Brüsszel megmondja nekünk, hanem, hogy Magyarország helyzetéhez ezek a beruházások igenis illeszkednek, és nekünk ezt az álláspontot érvényesítenünk kell Brüsszel felé, ezen dolgozunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Meg sem merem kérdezni, de az időm is letelt, hogy mikorra lesz ebből elfogadott OP, de akkor remélem, hogy április végétől számítva négy hónap múlva elfogadott OP lesz.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Mi arra számítunk, hogy júniusban ezt is le fogjuk tudni zárni a többivel együtt.
ELNÖK: Akkor júniusban, örüljünk neki.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy milyen sorrendben kívánnak a 2. napirendi ponthoz hozzászólni. (Jelzésre.) Horváth Zsolt. Köszönöm szépen, senki más? (Jelzésre.) Szűcs Erika, Baráth Etele. Horváth Zsolt képviselőtársamat illeti a szó.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Áttanulmányozva a Pro Régió Ügynökség szöveges beszámolóját, a következő állt benne: az ügynökség részt vett a nagyprojektek gyűjtésében, rendszerezésében és döntés-előkészítésében. A nagyprojektek tájékoztató jellegű listáját az ügynökség eljuttatta a Nemzeti Fejlesztési Hivatal részére. Én viszont azt gondolom, hogy a nyilvánosság nem kapott információt ezekről a tervekről. Talán a kormánybiztos úr is emlékszik rá, hogy több újságcikk megjelent arról, hogy az Európai Bizottság többször szóvá tette a nagyprojektek kiválasztásának a nyilvánosságát, illetve a lista minél előbbi elküldését.
Talán ezzel összefüggésben egy másik: mi történik akkor, ha az Európai Bizottság az egyeztetések során csak jelentős módosításokkal fogadja el az operatív programokat, például a gazdaságfejlesztésre nagyobb forrást javasol, vagy erőteljesebb célindikátorokat fogalmaz meg. Ez mennyire befolyásolja majd ezt a folyamatot. Tehát a konkrét kérdésem: mikor válik nyilvánossá a nagyprojekt-lista, hogyan befolyásolja ez a források lekötését, a pályázati kiírások megjelenését, és a kormánybiztos úr nemrég nyilatkozta egy újságnak, hogy áprilisban két újabb pályázat jelenik meg, meg tudja-e nevezni konkrétan, hogy melyek ezek, habár itt már történt utalás ezzel kapcsolatban.
Köszönöm szépen, ezek voltak a konkrét kérdéseim.
ELNÖK: Ez a kérdés most az elnök úrhoz, az igazgató úrhoz vagy a kormánybiztos úrhoz szólt, vagy ebben a sorrendben?
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Az előbb kompetenciaprobléma volt, hogy ki miben illetékes, úgyhogy azt gondolom...
ELNÖK: Tehát nem a képviselő úr kívánja eldönteni. Aki úgy érzi, hogy hozzá intézték a kérdést, kérem, válaszoljon, nem utolsó sorban pedig a kormánybiztos úr. (Bajnai Gordon: Kivárom a szubretteknek járó vastapsot. - Derültség)
A kormánybiztos úré a szó joga.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Mi történik, ha Brüsszellel változtatásokban egyezünk meg? Hadd mondjam el, talán elsőként a bizottság tagjainak, hogy bár erről írásos dokumentumot még nem tudok adni, de azt gondolom, a nagy számokban lényegében megállapodtunk Brüsszellel. Abban bízom, hogy néhány héten belül be tudjuk mutatni, ha technikailag Brüsszel tisztázza - nekik egy elég hosszú belső folyamatuk van - a nagy kereteket, tehát azt, hogy például mennyi van a gazdasági operatív programban, ez a kérdésében elhangzott. Ezt néhány héten belül be fogjuk tudni mutatni, és ebben már nem számítok változásra. Annyit már most elmondhatok, hogy ezek a számok lényegesen nem térnek el attól, amit mi eredetileg benyújtottunk Brüsszelnek. Érdemi kritika, átrendezés ilyen értelemben nem érte az Új Magyarország fejlesztési tervet.
A következő kérdése volt, hogy mi történik, ha az operatív programok belső tartalma - hiszen annak a tárgyalása érdemben csak most kezdődik - változik. Ez az összes összeget már nem érintheti, arról tárgyalhatunk Brüsszellel, hogy az egyes prioritások között kerüljön-e sor átrendezésre. Én a gazdasági operatív program vonatkozásában ilyen javaslatot Brüsszeltől nem láttam, tehát nem számítok ilyen típusú problémára. De gondoljon bele, ha egyébként arról van szó, hogy van egy prioritás, amelyre most tettünk 200 milliárd forintot, és mondjuk, Brüsszel azt mondja, hogy tegyünk rá 220-at, az hét évre oszlik el, és ez lényegében a most futó pályázatokat nem fogja érinteni, ilyen értelemben ezt nem látom nagy problémának.
Párhuzamosan folyhat a tervezés, szándékosan úgy csináltuk meg, hogy először szeretnénk lezárni az Új Magyarország fejlesztési tervet, párhuzamosan készülnek, de nem zárulnak le az operatív programok, ezt júniusban szeretnénk lezárni, és az akciótervek is párhuzamosan készülnek, de azok csak a brüsszeli tárgyalások lezárást követően, nyáron kerülhetnek elfogadásra a kormány által. Ezt követően indulnak be azok a pályázatok, amelyeket előzetesen nem tudtunk elindítani, ez a pályázatok többségének tehát a nyári indulását jelenti.
Ebből következik a válasz a második kérdésére is, a nagyprojekteket illetően. Azt hiszem, amire utalhatott az anyagban, ha Nemzeti Fejlesztési Hivatalt említett az anyag, akkor ezek azok a nagyprojektek, amelyeket a kormány már jóváhagyott, még 2005 novemberében. Ott volt egy 36-os projektlista, ez ismert, és melléklete a nemzeti fejlesztési anyagoknak, többek között az Új Magyarország fejlesztési tervnek is. Ez tehát már régóta nyilvános. Erre utalhatott az anyag. De az is igaz, hogy - ahogyan bemutattuk az intézményrendszerről szóló beszélgetésen - a régióknak a most, újabban kiválasztandó egyedi vagy nagyprojektekben is jogosítványa van. Az a jogosítványa, hogy ő tegyen javaslatot egyrészt a saját régiós pénzeiből megvalósítandó egyedi vagy nagyprojektekre. Erre a régió fog javaslatot tenni, és ezt a regionális fejlesztési ügynökség készíti elő számára. Ez az akciótervekbe fog bekerülni, és azt gondolom, ezeknek az akcióterveknek a társadalmi egyeztetése valamikor május elején el fog tudni indulni. Lesz egy társadalmi egyeztetés, amely körülbelül egy hónapig tart, ott mindenkinek lesz lehetősége véleményezésre, utána zárjuk - figyelembe véve a véleményeket -, és valamikor a nyár közepén dönt a kormány ezekről az akciótervekről.
Ez tehát most a gyűjtés, illetve a régiós tanácsnak kell megvitatni magában, hogy mely projekteket javasolja. Ez a folyamat zajlik most. Azt gondolom, amikor ez a tervezet elkészül, akkor bőven lesz idő arra, hogy a társadalmi vita során ezeket még bárki kommentálja. Ezt a listát - a végleges listát - egyébként én sem láttam még, hiszen először a tanácstól várjuk. Nem tudom, majd az elnök biztosan megmondja, hogy körülbelül mikor tervezik, gondolom, április második felében majd ezzel foglalkozik a tanácsülés.
Még a pályázatokra kérdezett rá, arra, hogy mikor várható pályázatok kiírása. Minden régióban tervezzük régiónként két-két pályázat kiírását most, a következő hetekben. Arra számítok, hogy ez április végén vagy május elején jelenhet meg, a régióktól függően, így ebben a régióban is, ahogyan elnök úr említette, ezt talán ő jobban meg tudja válaszolni, mint én. Iskola, óvoda, közoktatási intézmények felújítása, illetve bővítése, a régió speciális igényeihez alkalmazkodva, ez lehet az egyik első téma, amely kiírásra kerül, és úgy tudom, kormányzati egyeztetés alatt van egy utakra vonatkozó felújítás, ez a kisebb utak felújítására vonatkozó, nem is pályázat lenne, hanem a regionális tanáccsal megegyezett felújítás. itt nincs mit pályázni, hiszen itt állami, önkormányzati utakról van szó, amelyeknek a felújításáról beszélünk.
Ezen kívül ez az a régió, ahol a speciális jelleg miatt már a gazdasági pályázatokból itt is ki kellett írnunk ágazati jellegű programokat, tehát január óta fut néhány pályázat ezen a téren. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Azt gondolom, jó lenne, kormánybiztos úr, hogyha ilyen jól áll az operatív programok egyeztetése Brüsszellel kapcsolatban, és a nagy számokban már megegyezésre jutottak, akkor kaphatnánk mi is tájékoztatást erről a dologról.
A másik pedig az, hogy a nagyprojektek kérdését tekintve elképzelhető, hogy ez a nagyprojekt-lista soha nem lesz végleges? Tehát ez azt jelenti, hogy ide rendszeresen, folyamatosan bekerülhetnek nagyprojektek? Tehát a 2007-13 közötti időszakra most van egy lista. Elképzelhető, hogy jövőre, 2009-ben újabb lista lesz? Tehát mi alapján fog ez megvalósulni? Ha van lehetőségem még egy ilyen körre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A képviselőtársaimtól azt fogom kérni, hogy jelöljék meg, kitől várják a választ, mert kellő tanácstalanság van itt a válaszadók között, hogy ki szólaljon meg, és milyen sorrendben tegyék ezt. Tehát ezt akkor most a kormánybiztos úr válaszolja meg.
Jelezni szeretném, hogy a kormánybiztos úr tíz órakor elmegy, tehát onnantól kezdve bizony... (Bajnai Gordon: Mosonyi Balázs kollegám szakértői szinten, köztisztviselőként készen áll a kérdések megválaszolására.) Most kormánybiztos úr válaszol?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Igen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, tessék!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Nagyprojektek bekerülhetnek-e? Igen. Hiszen arról van szó, hogy minden évben készítünk akcióterveket a következő két évre, és csak olyan nagyprojekteket vagy egyedi projekteket szeretnénk befogadni, amelyek megfelelően előkészítettek. Nem tudjuk most hét évre eldönteni - messze túl van egy kormányzati cikluson is a hét év -, hogy mit szeretnénk megcsinálni. Sőt, a hetedik évben is lehet még döntést hozni olyan projektről, amely három éven belül megvalósul, hiszen a program végrehajtása 7+2 évig szól. Éppen ezért a hét év során nagyprojektekre, egyedi projektekre minden évben tehet javaslatot például a regionális fejlesztési tanács vagy az adott minisztérium. Ezért most csak azokat az egyedi projekteket tudjuk a tervbe befogadni, amelyek olyan előkészítettségűek, hogy van rá esély, hogy az n+3, illetve n+2 szabályoknak megfelelően el is tudnak készülni határidőre.
(-50)
la/51. (Bajnai)
Hangsúlyozom, a közép-magyarországi régió speciális ebből a szempontból, hiszen ott a források 90 százalékát négy év alatt el kell döntenünk. Tehát itt egyébként gyorsabban kell majd haladnunk, a többi régióra pedig a hétéves befogadás igaz.
Az első kérdésre pedig azt mondanám, hogy elnök asszonnyal egyeztettünk már írásban is, hogy szívesen állok a bizottság rendelkezésére, hogy a brüsszeli tárgyalásokról akár folyamatosan is tájékoztatást adjak. Az volt a kérésem, hogy mivel az ország érdekeit és alapvető tárgyalási pozícióját érintő kérdésekről lehet szó, ezért ebben az esetben zárt ülést rendeljünk el, hiszen folyamatban lévő tárgyalásokról nem szerencsés, hogy ha már kiadjuk a tárgyalási pozíciót, de amennyiben a bizottság igényli, készen állok, hogy erről egy részletes szóbeli tájékoztatást adjak.
ELNÖK: Ezúton szeretném jelezni a bizottság jelen lévő tagjainak, hogy adják át a nem jelenlévőknek is, hogy a következő ülésünk témája pontosan a kormánybiztos úr által említett brüsszeli tárgyalások és az előrehaladásnak bemutatása lesz. A munkatársaimtól segítséget kérnék, hogy hányadikára is határoztuk ezt meg. Április 17-én, kedden 8 órára tennék ezt a bizottsági ülést. Köszönöm. További kérdése van még valakinek? Tessék, Szűcs Erika.
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Engem egy olyan dolog foglalkoztat, hogy gondolkodott-e ez a régió a következőn: számomra, aki észak-magyarországi vagyok és ott a GDP az áltag 40 százaléka alatt van, mégis az az érzésem, amikor a közép-magyarországi régió operatív programjával foglalkozom, mintha ugyanolyan regionális operatív program lenne, mint az összes többi, csak ez egy szárnyaszegett, meg kevesebb mindenre vehetik fel. Volt-e arról gondolkodás, hogy mit fognak finanszírozni a saját forrásból? Tudom, hogy nagy baj, ha nincs régió, mert akkor nehezebb a fejlesztések közös finanszírozása, a működtetésre a kistérségek már megteremtik a költségvetési együttműködés lehetőségét, de fejlesztési oldalról nem. És ugye, amikor beszélgetek közép-magyarországiakkal, mondják, hogy kicsi ez a pénz, ami fontos az iskolafelújításra, tehát a felzárkóztatásé, amit elvileg tulajdonképpen a régió saját megtermelt forrásaiból lehetne vagy kellene. Tudom, hogy ez nincs készen, de volt-e ezen gondolkodás, hogy mit kellene csinálni mondjuk az Országgyűlésnek, hogy abban segítsük a régiót, hogy értelmesen tudja a saját forrásait használni és ne az legyen az érzésünk, mintha egy szárnyaszegett ROP-pal volna dolgunk itt Közép-Magyarországon, hanem mutatni egy modellt vagy kísérletet, hogy hogyan gondolkodjanak. Mit lehet az uniós forrásból, és mire kell mozgósítani egy magyarországi átlagnál bővebb helyi forrást.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Kezdeném a válaszadást. Az adottságainkat sajnos nem tudjuk befolyásolni, mert ez a versenyképességi besorolás adott. Ennek megfelelően, ha úgy tetszik, egyet tudok érteni kormánybiztos úrral, hogy azt az átcsoportosítási szándékot, amit most Brüsszel megüzent, ezt mi magunk sem szeretnénk. Mi magunk is, ha lehet, a végső ellenállásra buzdítanánk a tárgyaló delegációt és annak a vezetőjét, mert igenis úgy gondoljuk, hogy az életminőség, az oktatás minősége, feltételei szükségesek ahhoz, hogy itt egy versenyképességi területről lehessen beszélni és meg tudja ez a régió őrizni a versenyképességét. Másrészt pedig a peremvidékek, mert azért hozzá kell tennem, hogy Pest megye e tekintetben nagyon differenciált, mert itt van az ország legmagasabb GDP-vel rendelkező kistérsége is és van még egy hátrányos kistérségünk, a szobi kistérség. Tehát, hogy ennek is meg tudjunk felelni és nyilván a felzárkóztatásra is oda kell emiatt különösen figyelnünk. E tekintetben a tervezésnél, az operatív programnál és az akciótervnél is már próbálunk meg olyan hangsúlyokat elhelyezni, módszereket bevinni, amivel ezt a felzárkóztatást is tudjuk biztosítani. Tehát az önkormányzatok, a pályázók, a társulások vagy a konzorciumok maximálisan tudják felhasználni. (Bajnai Gordon távozik az ülésteremből.)
Ugyanakkor az első területünkön egy jelentős önrésszel kell rendelkezni, hiszen ott azért ez a 70 százalék, amit a gazdasági életben a szereplőknek itt biztosítani kell, az egy erős fék, akárhogyan is nézzük ezt a történetet. Ez egy erős fék, amivel nekünk úgy kell számolni, hogy a lehetőségek szerint a leggyorsabban és a legbiztonságosabban ürüljön ki a kassza, hogy így mondjam. A kormánybiztos úr által adott tájékoztatás e tekintetben egy pozitív első visszacsatolást adott. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy nem szabad engednünk azt, hogy erre a területre még több pénzt csoportosíttassanak át, hiszen akkor még nagyobb 70 százalékokat kell ilyen szempontból az itteni szereplőknek biztosítani. Summa summarum, mi teljes egészében a közoktatásra, a közlekedésre, a környezeti feltételek és az életminőség biztosítására helyezzük továbbra is a hangsúlyt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony, tessék.
SZŰCS ERIKA (MSZP): Értem, tulajdonképpen arról van szó, hogy tekintettel arra, hogy egyrészt nagy a területi különbség, másrészt ezek olyan infrastrukturális beruházások, aminek a megtérülése részben virtuális, részben nagyon hosszú, inkább felzárkóztatási típusú fejlesztéseket kellene az uniós pénzből csinálni, és a gazdaságban pedig az erősebb gazdasági szereplőknek az alacsonyabb állami támogatása és nagyobb hiteltámogatása kellene. (Szabó Imre: Az eddigieknél többet nem szeretnék átengedni.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt átadnám a szót a képviselőtársamnak, szeretném megkérni arra alelnök urat, hogy vegye át az elnöklést, és vissza is venném mintegy fél óra múlva. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését dr. Baráth Etele veszi át.)
ELNÖK: Szatmáry képviselő úr, tessék.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem visszaélve az idővel, azt szeretném kérdezni igazából a régió képviselőitől, hogy a már korábban említett kis- és középvállalkozói réteg által elérhető pályázatokkal kapcsolatban, itt a tükörpályázatok kapcsán nem érezhető-e az, amiről itt egyébként Bajnai úr beszélt, hogy azokról a pályázatokról, amelyek valójában elérhetők a kisvállalkozók számára, azt hallottuk, hogy viszonylag gyorsan kimerülnek a forrásaik. Ugyanakkor azok, amelyek nagyobb pénzösszegekkel lettek betervezve, azok viszont olyan szigorúra sikeredtek, hogy abban igazából a magyar viszonyok közötti kis- és középvállalkozások kevesebb eséllyel tudnak pályázni, és inkább az amúgy is egyébként tőkeerős vállalkozások viszik el ezeknek a pénzeknek a nagy részét.
Hasonló a kérdésem az igazából az akciótervben szereplő számokkal kapcsolatban - az önkormányzatok pályázati lehetőségeire gondolok - jó néhány olyan pályázat van, amelynek az alsó tervezhető, minimum pályázható összege 250 millió forint.
60.
Uk(61-70) - Szatmáry
Nincs-e az a veszély - budapesti vagyok, tehát a budapesti kerületeknél kevésbé veszélyes -, hogy a Pest megyei kistelepülések jó részének a projektjei valószínűleg nem fogják elérni azt a mértéket, hogy ez a minimálisan 250 millió forint igénybe legyen véve? Tehát nincs-e olyan veszély, hogy itt is egy kicsit felül van meghúzva a vonal, és hogy igazából a kistelepülések ebből kiesnek?
Ez lenne ebben a témában a két kérdésem.
ELNÖK: Kérjük akkor a válaszokat. Nem tudom, milyen sorrendben. (Jelzésre.) Elnök úr!
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Azt szeretném mondani, hogy a tudásalapú gazdaság, innovációs vállalkozás orientált fejlesztés címszó alatt szereplő öt intézkedésből regionális szinten egyetlen tartozik a mi feladatkörünkhöz, az összes többi - az 1.1., az 1.2., az 1.3. és az 1.4. - ágazati OP, amely nálunk valósul meg, és e tekintetben erre direkt befolyásunk nincs. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az első tapasztalatok szerint - amelyekről a kormánybiztos úr tájékoztatott most bennünket - ebben a térségben a főváros ereje közismert, ezzel különösebben nem szeretnék foglakozni, hiszen az ország GDP-je és gazdasági ereje önmagáért beszél. Az elmúlt öt évben a statisztikai adatok alapján a gazdaságilag legdinamikusabban fejlődő megye pedig Pest megye volt. Ehhez nyilván jelentős részben hozzájárul az agglomeráció, az M0 továbbépítése, és az idetelepülő multik és jelentős vállalkozások hozták ezt az ügyet. Ezt azért mondom, mert nem akarom ezzel megkerülni a kis- és középvállalkozási kategóriát, hiszen itt elsődlegesen erről van szó, de ezek egészen biztosan jótékony hatással vannak erre a pályázó körre is.
Önkormányzati ügyben és az alsó határ tekintetében pedig - mint jeleztem - teljesen egyhangú volt a tanács álláspontja abban, hogy ezt a 250 millió forintot is kevésnek ítéljük meg, és 500 millió forintra kértük felemelni már az ovisuli-program keretében is. Mert az az általános vélemény, hogy azokat az intézményeket, ahol létszámot kell még pluszban elhelyeznünk, hiszen nálunk van egyedül ilyen gyermeklétszám-növekedés is, nem elég csak kifesteni, az ablakokat és a nyílászárókat kicserélni, hogy az energiahatékonyságnak jobban meg tudjunk felelni, hanem itt felújítani, tetőteret beépíteni, plusz még bővíteni - tehát hozzáépíteni - is szükséges. Ezeket ilyen alacsony összegekből ma már nem lehet megoldani, tehát az képtelenség. Ebben egyhangú volt az álláspontja a kistérségek képviselőinek is, a megyei jogú város fideszes polgármesterének természetesen, és a régiós tanács többi tagjának is.
A településfejlesztésnél van még egy érdekes rész: itt viszont azok a kistelepülések, amelyek a vidékfejlesztési operatív programból tudnak majd pályázni, az egészen önálló, külön terület. Az első ábrán, ahol a halmazelméletes, buborékos dolog volt, többek között ott is szerepelt. Tehát ebben az esetben a kistelepülések onnan tudnak forrásokat szerezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Parancsolj! Kielégített a válasz?
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Ennek az a veszélye, hogy főleg, amikor a minimális összegek emeléséről van szó, akkor a tervek szerint egy-egy pályázathoz igazából évenként három-négy projekt befogadása van ütemezve. Ez szerintem elég kevés a közép-magyarországi régió tekintetében. Amennyiben ez az összeg további emelésre kerülne, akkor a projektek száma értelemszerűen még kevesebb lenne, mert a források felülről meghatározottak.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Akkor csak azt kérem megjelölni, hogy hol van olyan intézkedés, ahol összesen három projektet akarunk befogadni, akkor tudok válaszolni erre. De ismereteim szerint nekünk nem ez a szándékunk.
ELNÖK: Azt javasolom, hogy erre utána vissza lehet térni, mert ez egy elég részletes és fontos kérdés úgy egyébként. Most, tekintettel a megváltozott helyzetemre, amely jogilag és politikailag is hihetetlen módon felértékelt most engem, ezért nem kérdéseket tennék fel, hanem inkább némi véleményt szeretnék elmondani.
Az első, amit elmondanék, hogy a kiadott anyagoknak nemcsak az oldalszáma, a súlya sok, hanem e mögött elképesztő munka húzódik meg. Ha az ember beleolvas az ideiglenes akciótervek sokaságába, megnézi az általános kereteket, azt gondolom, a magunk részéről csak köszönni, dicsérni lehet azt a munkát, ami itt folyik, s mint aki voltam is relatíve közel egy ilyen folyamathoz, azt kell mondanom, hogy tényleg minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik ezt a munkát végzik.
Nekem az a véleményem, hogy ez a bizottság funkcionális okokból egyelőre nem képes megadni ezt a tiszteletet. Rosszul van kitalálva, és ez senkinek nem hibája. Tehát nem politikai vitáról beszélek, hanem a parlament rosszul van így kitalálva. Az, hogy mi itt felteszünk három kérdést, amely éppen nekünk a legfontosabb, vagy éppen az eszünkbe jut, a dolog lényegéről semmiképpen nem tájékoztat, és semmiféle értékelést nem képes adni. Tehát javaslatot fogok tenni arra, hogy itt azért legyen egy közbenső olyan lépés az elkészített munka és a parlament értékelése között, amely minket jobban és alaposabban, a lényegről felkészít. Lehet, hogy rosszat mondok, de megpróbálnám akkor elmondani, hogy szerintem ezekkel kapcsolatban mi a lényeg, egy-két lényegi kérdést felvetnék. Sok van, de egyet-kettőt felvetnék.
Az egyik az, hogy tekintettel az ország fejlődésére, azért az kétségkívül tudott, hogy a közép-magyarországi régió fejlesztése, fejlődési tendenciája kőkeményen visszahat az ország fejlődésére. Tehát egyszer van egy közép-magyarországi régió és ország viszony. Az ember szeretné tudni, hogy ezek a fejlesztési koncepciók, kiírandó pályázatok - mondhatnám tovább - milyen módon tudják segíteni az egész ország fejlődését. Mert adott esetben - nem azért, hogy áldozatot hozzon a közép-magyarországi régió, szó sincs róla, bár ezt a vitát is fel lehetne vetni - hogyan is oszlik meg ez? Az ő szempontjukból az a nemes dolog, ha ők arra gondolnak, hogy magukat milyen módon tudják a legintenzívebben fejleszteni, és abból mi jut az országnak.
A második ilyen lényeges kérdés az, hogy mi is van a régión belül. Mi van a Budapest és adott esetben - itt egy megyéről van szó - a megye viszonyával? Melyek azok a térszerkezeti elemek a felsőoktatástól kezdve az egészségügyön keresztül a közlekedésen, egészen a közmű-, környezetvédelmi rendszereken át az ingatlanfejlesztésig, végezetül az alapvető problémákig, amelyek megoldják az eddigi elég jelentős tudat alatti szembenállást a megye és a főváros között? Ismerjük ezeket a hihetetlen negatív tendenciákat, amelyek: a városi lakosság kitelepedése, az abból következő ügyek, a munkahelyeknek és a lakásoknak az egyre inkább megosztódása. Tehát melyek azok a térszerkezeti elemek, amelyek ezt képesek valamilyen módon áthidalni, a fejlesztési stratégiák adta lehetőségekkel?
A következő, hogy ezeken belül mik történnek. Arra kaptunk most néhány utalást, és az elnök úr ezt nagyon képletesen el is mondta, de azért tudjuk jól, hogy itt Nagykátától a Jászság ide tartozó részéig egy csomó olyan terület van, amely elképesztően leszakadó. (Szabó Imre: Szob.) Szob és térsége, az egész Ipoly mente. Akkor mi történik ezzel, milyen összhangot lehet megtalálni, mondjuk Nógrád megyével, az egyébként odatartozó nógrádi és Pest megyei leszakadó térségek között? Ezek súlyos kérdések.
Most nem akarom tovább folytatni, rengeteg ilyen kérdést összeírtam. Komoly ellentmondás van Magyarországon. Ellentmondás van Budapest város és a régió fejlettsége - ezt láttuk - és a lehetőségei között, a felelőssége és az eszközei között. Tehát azt gondolom, ezekre valamilyen választ kell tudni adni, és ha valami, ez kell, hogy érdekelje a parlamentet, döntően kell, hogy érdekelje. Elment Nógrádi úr, aki az Alföld déli részéről való képviselő, az ő részéről - gondolom - az lehet a nagyon fontos, hogy ez a hozzájárulás Mórahalom térségébe - vagy bárhova - milyen jellegű lehet.
Tehát nekem kifejezetten nem szimpatikus, hogy ha leül egy bizottság, és szervezeti, formális, határidő kérdésekről beszélünk, elképesztően fontos lehet az is, de mégiscsak a tartalmi kérdések a döntőek, amelyeket aztán egy rossz határidőtartás negatívan befolyásolhat.
Tényleg nem kaptunk érdemi tájékoztatást arról, hogyan van összehangolva a Kohéziós Alap és a strukturális alapok felhasználása. Ezt nagyon fontosnak tartom, nem is merem megkérdezni, mert tudjuk a metró és egyebek kapcsán az elképesztő vitákat. Jó, jó. De az itt levő nagyprojektekben benne van az elővárosi közlekedés megoldása. Hogyan függ ez össze a kettővel? Mi marad a vidék számára adott esetben, hogyha elhasználódik? Mivel helyettesítődik? Ezek lényegi kérdések volnának, ilyenekkel kellene foglalkozni.
De ha már idáig ostoroztam magunkat, hogy bürokratikus, adminisztratív kérdésekkel foglalkozunk, én egyetlen kérdést szeretnék feltenni. Mert az előzőekre nem nagyon várok választ, de ha akartok választ adni, az természetesen megtisztel. Nevezetesen az, itt egy kevéssé Szűcs Erikához kapcsolódnék, hogy nagyon hiányos a magyarországi pénzügyi intézményrendszer ennek az egész fejlesztési tervnek a végrehajtását illetően.
(-70)
la/71 (elnök)
Tehát egészen biztos, hogy jó lenne hallani azokról az alapokról, amik létre tudnak jönni, régóta lebeg a levegőben olyan fejlesztési intézet, amelyik a nagyprojektek kezelésén kívül az effektíve magántőke, tőke bevonásának intézményi rendszerét tudná adni. Gondolkodik-e a közép-magyarországi régió, hogy létrehoz ilyet bankokkal, egyebekkel annak érdekében egyrészt, hogy áthidaljon, másrészt pedig, hogy növelje valóban a forrásrendszerét? Az emberből kiszakad egy csomó dolog, sok mindent tudna felvetni, én is túllépném az időt, de nem szívesen lépném át a saját magam szabta kereteket, úgyhogy ha itt elhangzott valami kérdés, arra örömmel válaszolnék.
Amit viszont általános kritikaként mondok, azt az elnök asszonnyal meg fogom beszélni, le fogunk ülni, meg fogjuk nézni, hogy mit lehet annak érdekében csinálni, hogy ez tényleg érdemi legyen. Most még a jelen lévő alkotókkal szemben bocsánatot is szeretnék kérni, szóval azért az sem lehet normális, ebben ugyanúgy mindkét frakció most benne van, nehogy félreértés legyen, megint csak nem politikai kérdés, hogy ketten vagyunk képviselők az egyik oldalon, hárman a másik oldalon és közben 15-20 embernek a jelenléte mellett ezer ember munkáját próbáljuk meg valamilyen módon véleményezni. Ez a dolog szerintem így, ebben a formában nem éri el a célját. Holott a célja az lenne, hogy hozzájáruljunk a folyamatok jobbá tételéhez.
Mosonyi úrnak adom meg a szót.
MOSONYI BALÁZS (Regionális Operatív Programok Irányító Hatósága): Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket ma rögzítettük és ezeket írásban is meg tudjuk válaszolni. Ezeknek a nagy része a fejlesztési tervekben benne van vagy benne kellene lennie. Az egész fejlesztési terv stratégiája arról kellene szóljon, hogy az egész KMO-régió hogyan járul hozzá az ország fejlődéséhez, a nemzeti fejlesztési tervnek a végrehajtásához, és magán a régión belül is Pest megye és Budapest között milyen módon javul a helyzet, és az egész régió hogyan fog majd felkapaszkodni az európai versenyképességhez. Mindezeket a kérdéseket a terv rögzíti. Ha nem kapjuk meg belőle a válaszokat, akkor valószínűleg valamit hibáztunk, és javítani kell a terven. Ugyanezeket a kérdéseket fel fogja tenni a Bizottság is. Nyilvánvalóan meg fogja kérdezni, hogy rendben van, hogy elköltöttünk ebben a régióban 1800 milliárd forintot, na de mégis mi lett az eredménye. Azt gondolom, ezeket a válaszokat meg kell adnunk, ezek a válaszok szerintem még előttünk sem teljesen tiszták, a bizottság is kérdezi, és azt gondolom, hogy a képviselők is joggal rákérdezhetnek, hogy valóban mit fogunk ezzel az egésszel elérni.
Konkrét kérdés hangzott el a Kohéziós Alap, illetve a KMR összehangolásáról. Az elhatárolásnak az alapjait készen kapjuk, a Kohéziós Alap ugyanis nagyméretű közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra-beruházásokat finanszíroz. Ezeknek a köre valóban több tíz vagy több százmilliárdos beruházásokból fog kikerülni, ismerjük az ominózus fejlesztéseket, a nagyméretű csatornaprojekteket, a 4-es metrót, illetve azokat a közlekedési projekteket, amik ezen kívül vannak. A közép-magyarországi régiónak a Kohéziós Alap fejlesztéseket kiegészítő, illetve arra ráfejlesztő elemeket kell tartalmaznia, és a mai közép-magyarországi régió programjában ezek az elemek vannak benne. Azt is fontos kihangsúlyozni, hogy az egész tervezési rendszer nyilván sok szálon függ össze egymással, és ahogy az egyik eleme a programnak, tegyük fel a közlekedési program egy kicsit megborul, ott szűkülnek a keretek és látjuk - elnök úr is erre utalt -, hogy ott valami mozgolódás van. Abban a pillanatban az a természetes reakció, hogy átnyúlunk egy másik programra, és ott keressük meg a forrásokat, hogyan lehet ezeket a kieső elemeket valahogy máshogy finanszírozni. Ez egy nyilvánvaló dolog, és azt gondolom, hogy ebben ma még van egy kis munka. Az biztos, hogy a politikai egyezség a régión belül kialakult, tehát ismerjük azokat a tervezési irányszámokat, amire a képviselő asszony is utalt, tehát, hogy valóban a régió és a régión belül Pest megye és Budapest, illetve az ágazati és regionális hangsúlyok és arányok megmaradjanak, ezeket összehangolva lehet a végső programot elkészíteni. Nem kis feladat vár még ránk, és elnök úr kérdései teljesen jogosak és megválaszolásra várnak.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Olyannyira teljes az összhang közöttünk, hogy ha jól emlékszem, talán három tanácsüléssel ezelőtt fogalmaztuk meg azt, hogy ha egész egyszerűen az ágazati program, mondjuk a KÖZOP nincs abban az állapotban, amihez igazítva a saját szolgáltatásunkat, térszerkezetünket és fejlesztésünket meg tudjuk tervezni, akkor egész egyszerűen bennünket fognak vissza. Nekünk nincs mese, muszáj megvárnunk azt, hogy ott mi történik. Ezt jeleztük kormánybiztos úrnak, jeleztem a miniszter úrnak is és legutoljára a múlt héten jeleztem a miniszterelnök úrnak is. Ezeken a területeken komoly kritikákat kell megfogalmazni.
A másik, hogy a nem is annyira tudat alatti, hanem hosszú évtizedekre visszanyúló tudatos Budapest-Pest megye szembenállást és ellentéteket az elmúlt öt évben jelentős mértékben tudtuk oldani azzal, hogy kifejezetten úgy fókuszáltunk és kifejezetten abba az irányba toltuk a fejlesztési elképzeléseket, amely a fővárost is és a környező megyét is érintő projekteket állította a középpontba. Ami mindenkinek jó elv volt, a kiválasztás szempontrendszere, és ezt a szempontrendszert szeretnénk érvényesíteni a továbbiakban a mi területünkön lévő, úgymond kiemelt projektek kezelésénél is. Hiszen a csepeli gerincút nemcsak a szigetieknek, hanem a fővárosnak is jó. Ha a TISZK-eket nézzük, akkor nyilvánvalóan egy szigetszentmiklósi, csepeli önkormányzatos TISZK ilyen szempontból mindkét térségnek jó. Ha a BKV-s hévfelújítási szempontokat nézzük, akkor nyilván a szentendrei térségnek és a békásmegyerieknek is jó, hogy ha a pályafelújítások, rekonstrukciók megvalósulnak. Ha a dél-budai szennyvíztisztítót nézzük, akkor az a kistérségnek is jó, hiszen nagyon sok település csatlakozik rá, és nem utolsó sorban a Dunának is nagyon jó, meg a fővárosnak is. Ezért én a Dunát sem felejteném ki ebből.
Ezt csak példaként soroltam, és azt hiszem, hogy most az utolsó negyedév is ezt bizonyította, a tanácsi összetétel, a feladatok elosztása, a bizottsági rend, majd amit a későbbiekben látunk, amit végül is konszenzussal fogadott el a tanács. Tehát teljes volt az egyetértés, most nemcsak politikai szempontból, hanem, ha úgy tetszik, földrajzi-területi szempontból is megtaláltuk azokat az együttműködési formákat, mechanizmusokat, ami ezt kifejezetten erősíti. Ezért mi mindig egységes régióról beszélünk, nem bontogatunk külön térségeket, hanem régiókban gondolkodunk és régióban beszélünk. És ez nekem is nagyon nagy könnyebbség, hiszen ahogy mondani szokták, az embernek az üléspontja határozza meg az álláspontját.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ellenzéki képviselő urakra nézek egy kicsit, mert szeretném a nekem adott választ összefoglalni egyfajta értékeléssel. Az egyik az, ami itt elhangzott a válaszokból, hogy természetes a gondolkodás arról, hogy itt egy ország érdeke érvényesüljön, és azon belül érvényesüljön a kiegyensúlyozás. Ez biztosítva van, és ha visszatérünk ősz folyamán egyszer erre, ténylegesen értékelve mi ezt megkérdezhetjük és kaphatunk egy választ rá.
A másik, hogy politikailag nagyon fontosnak tartom, hogy ha megnézzük a közép-magyarországi régió tanácsának összetételét, abban egy jelenlegi, meg egy volt ellenzéki megyei elnök és egy volt szocialista elnök is benne van, tehát úgy néz ki, hogy politikai értelemben, hogy ez egyhangúlag van elfogadva, mindenféleképpen itt le van játszva egy tisztességes egyeztetés, politikai munka, amelynek meg kellene győznie minket pozitívan. Én ezt nagyon fontosnak tartanám, hogy úgy térjünk erre vissza, hogy néhány olyan kiemelkedő, komoly gondot okozó és a város és az ország versenyképességét célzó kérdéskör, nem akartam szándékosan belemenni, mert nekem személyes hobbim is egy kicsit a "pólus", hogy ez hogy tud kialakulni ebben a városban, tényleg mennyiben fogja szolgálni ezt az egész közlekedési infrastruktúra, meg minden más egyéb. Nyilván erre majd egy későbbi időben vissza tudunk térni. Köszönöm szépen a válaszokat.
Szeretném megkérdezni a képviselőket, hogy van-e még ehhez a két napirendi ponthoz kérdés. Ha nincs, ezt lezárnánk és továbblépnénk a harmadikra, mert tulajdonképpen fel volt vetve a Budapest és a közép-magyarországi operatív program kapcsolata, tehát a 3. napirendi pont is egyúttal tárgyalva volt.
80.
Uk(81-90) - elnök
Tehát a 2. és 3. napirendi pont együtt volt, ezért próbáltam többes számban említeni. (Szatmáry Kristóf: Akkor viszont nekem még lenne kérdésem.) Akkor a 3. napirendi ponthoz tegyünk fel még kérdéseket. Parancsolj!
Budapest és a KMOP kapcsolata, különös tekintettel a nagyprojektekre
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, alelnök úr. Direkt ezért nem is vontam bele az előző körbe az ehhez kapcsolódó kérdéseket.
Két területre szeretnék kitérni, hogy ne csak a bírálatról szóljon a dolog. Amennyire láttam a korábbi programokat, ahhoz képest, amit megkaptunk akciótervet, ebben egy dolgot mindenképpen el kell mondani, hogy pozitív változás van, például az előző tervhez képest a budapesti külső kerületek jó néhány helyen megjelentek a pályázati kiírásoknál. De ami ezen túlmutat, és ez egy specifikusan budapesti kérdés, én a múltkori bizottsági ülésen felvetettem, hogy jó lenne látni, ismerni a fővárosban most éppen tárgyalás alatt lévő Podmaniczky-terv felújítása és a közép-magyarországi akcióterv kapcsolatát. Erre, mint minden bizottsági tag, kaptam egy írásbeli véleményt az ügynökségtől, amely - hogy mondjam, hogy ne érje szó a ház elejét - elég semmitmondó. De az a mondat mindenképpen tetszik benne, amely mindenféle konkrétum nélkül azt írja, hogy mindezek alapján látható, hogy a Podmaniczky-program és a konkrét uniós támogatásokat a régió számára elsősorban megjelenítő közép-magyarországi operatív program szoros korrelációban van.
Tehát úgy summázattal értem a dolgot, meg én ezt így is számítottam, hogy ez a válasz, de azért ennél sokkal több lényeges kérdésre lettem volna kíváncsi. Tehát folyik a fővárosban egy elég akkurátus munka az ügyben, hogy a fővárosból megkeresnek kerületi önkormányzatokat, bejelentkeznek náluk, hogy hogyan és miképpen lehet a Podmaniczky-tervet egy utolsó módosításként végleges formába hozni, és igazából nincs válasz arra - számomra, és remélem, van válasz, csak én még nem tudom -, hogy ehhez képest a közép-magyarországi operatív program akciótervében szereplő fejlesztések, egyebek milyen kapcsolatban állnak. Nem szeretném, ha esetleg az lenne a végeredménye - itt a fővárosi képviselőkre gondolok -, hogy feleslegesen dolgoznak a Podmaniczky-terven, amelyről tudjuk, hogy a főváros önálló forrásai azért elég szűkösek, tehát önmagából nem nagyon megvalósítható, és ehhez képest, ha ez nem köszön vissza a közép-magyarországi operatív program projektjeiben, akkor egy papírra leírt dolog marad. Ennek a megvilágítása azért szerintem mindannyiunk számára hasznos lenne, az általánosságokon túl. Mert azt, hogy korreláció van egymással, gondoltuk.
A másik téma, amelyet szőrmentén említettünk, de azért kérdezem meg még egyszer, mert szeretnék egyértelmű válaszokat kapni. Amikor feltettem azt a kérdést, hogy a 4-es metró beruházása mennyiben érinti a közép-magyarországi operatív programot, akkor a bizottsági ülésen kétféle választ kaptam rá. Amikor először megkérdeztem Bajnai úrtól, azt mondta, hogy majd nagyrészt a közlekedési operatív programból lesz finanszírozva, de lehet, hogy egyes felszíni beruházások a közép-magyarországiból. Ehhez képest két bizottsági üléssel később, amikor Bajnai úr elment, és Vági úr maradt itt, akkor erre a kérdésre azt a választ kaptam, szó sincs róla, a közép-magyarországiból semmilyen forrás nem lesz a 4-es metróra elköltve. A 4-es metró azért komplikált kérdés, mert a jelen pillanatban, ha jól tudom, van "A" és "B" verzió. Most az "A" verzióról beszélek, arról a verzióról, amelynél tegyük fel, hogy Brüsszel elfogadja a kormány által beterjesztett elképzeléseket a finanszírozás 80 százalékára vonatkozóan. Itt is van egy nagy kérdőjel, és a "B" verzióba nem megyek bele, mert ha belemennék... Ha valaki tud róla, hogy mi a "B" verzió, akkor azt szívesen meghallgatnám.
Tehát az "A" verzióban a kormány elképzelései szerint kerül forrás felhasználásra a közép-magyarországi operatív programból a 4-es metróra, avagy sem? Ezt azért kérdezem, mert az a 480 milliárd forint, amely kivetítésre került, elég szűkös forrás ahhoz, hogy az egyébként a kormányzat által többször megígért finanszírozás helyett ebből pótoljuk. Ezt most csak azért vetem fel, mert itt el is hangzott az a kicsit félő mondat, hogy van egy nagy beruházás, amelyet, ha a brüsszeli tárgyalások miatt nem abból a forrásból tudunk megvalósítani, amit tervezünk, akkor ez óhatatlanul a különböző operatív programok közötti mozgást fogja elindítani. Ezt nem tudom másként értelmezni, mert szerintem, a 4-es metrót másból nem lehet finanszírozni, vagy a közlekedésiből, vagy a közép-magyarországiból, és azt hiszem - megerősítem a tanács tagjait -, mi budapestiek, Pest megyeiek nagyon nem szeretnénk, ha a 4-es metró pénzt vinne el a közép-magyarországi operatív programból, mert az nem arra lett kitalálva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretném kettéválasztani. Az egyik az, hogy teljes mértékben támogatom azt, amit Szatmáry úr felvetett, nevezetesen, hogyha kapunk egy két-három oldalas összefoglalót, az tartalmi összefoglaló legyen. Tehát a világon semmi értelme nincs elolvasni azt, hogy mi összehangolunk, és nagyon összehangoltuk azt, amit össze kell hangolni, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ennyire jól tudunk összehangolni. Szóval, ennek a szövegnek nincs sok üzenete. Tehát, ha kapunk ilyen anyagokat, tényleg jó volna, ha az érdemi volna, 4-5 oldalt képes elolvasni egy parlamenti képviselő, még listát is lehet mellétenni, nagyon kellene.
A másik viszont az, hogy azt szeretném kérni, hogy ha lehet, ne válaszoljon senki - és itt visszaélek az elnöki jogommal - arra a kérdésre, amelyet most Szatmáry úr felvetett, tudniillik, senki nem fog tudni rá válaszolni, és nincs értelme ilyen helyzetbe hozni. Viszont átutalnám, hogy 17-én 8 órakor lesz ülésünk, alapvető kérdésként küldjük el ezt a kérdést Bajnai Gordon úrnak, aki az aktuális helyzetről tájékoztat, mint ahogyan mondta, vagy zártan, ha éppen még folynak a tárgyalások, vagy ha nem olyan a helyzet, akkor nyíltan el fogja mondani, hogy mi van. De nem hiszem, hogy a jelenlévőknek ezzel kapcsolatban ma olyan információja lehetne - miután nem ők tárgyalnak konkrétan ebben az ügyben -, amelyet utána ne kérne számon rajtunk az ellenzék.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Nem akarnék erről vitatkozni, de kíváncsi vagyok, hogy a területfejlesztési tanács mit tud erről. Azért ők a legérintettebbek. Tehát arra az egyszerű kérdésre, hogy az "A" verzióban szerepel-e a 4-es metró beruházása Közép-Magyarországon, vagy sem. Ez viszonylag...
ELNÖK: Hihetetlen rugalmasságról teszek tanúságot, meg fogom kérdezni Szabó Imre urat, hogy neki erről mi a véleménye. Nem tanácsolom egyébként, de a többi kérdésre természetesen válaszolunk.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Persze, a kérdéssornak volt egy olyan része is, amelyre mindenképpen szerettem volna válaszolni, mert szóba került a Podmaniczky-terv, a pólusprogram, és a kettő együttesen.
Van egy nagyon leegyszerűsítő szervezeti válaszom a dologra. A főpolgármester úr képviselője tagja a tanácsnak, a tanács elnökségének, és a tisztségviselők között szerepel a másik főpolgármester-helyettes is, Ikvai-Szabó Imre úr. Tehát mind Hagyó úr, mind pedig Ikvai úr személyükben kell hogy hozzák - hogy így fogalmazzak - azt az összhangot, amely a programozásban elvárható, és ezzel én teljes mértékben egyetértek.
Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy az operatív programnál minden, amit információban, anyagban megkapott a kht.-nk, azokat körkörösen, a fővárossal egyeztetett módon - és a Fővárosi Közgyűlés által is elfogadottan - építettünk be az operatív programokba. Az egyik ilyen jelentős állomás volt az, amikor eljutottunk arra az állapotra, hogy a Fővárosi Közgyűlés és a Pest Megyei Közgyűlés által is elfogadott operatív programmal rendelkeztünk. Tehát ez nem az én dicséretem, hanem a kollegáim dicsérete.
A dolog másik része, hogy mi a magunk részéről a regionális operatív programban az általunk kezelt közlekedési helyzetekben nem számolunk a 4-es metró beruházással.
(-90)
la/91.
ELNÖK: Abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy jelen van a főváros képviselője is, aki kiegészítést tud mondani majd erről a viszonyról. De előbb hadd kérdezzem meg Mosonyi urat.
MOSONYI BALÁZS (Regionális Operatív Programok Irányító Hatósága): A válasz rajtam is átfutott, de mindjárt egy picit megvilágítom, hogy miért nem tudtunk ennél sokkal többet mondani. A közép-magyarországi régió programja nagyon sokféle elemet tartalmaz és az alapvető cél az, hogy ezt a régiót valóban egy versenyképes és majd hét év múlva egy sokkal magasabb GDP-vel és foglalkoztatási egyéb adatokkal rendelkező régióvá alakítsuk át. Minden, ami ezt a célt szolgálja, azt melegen fogadjuk ebben a programban. És az összes prioritás és cél, ami ehhez a fő célhoz illeszkedik, benne kell hogy szerepeljen a programban.
A Podmaniczky-terv alapvetően illeszkedik, ugyanakkor csak egy részhalmazát képezi ennek a nagyon nagy fejlesztési tervnek, ugyanis a régió terve tartalmazza az oktatási, az általános környezetvédelmi, közlekedési, infrastruktúra- és gazdaságfejlesztést stb. Ezen belül egy pici rész az, ami a Podmaniczky-tervet érinti, nyilván a főváros nem kétféle vagy ötféle városfejlesztési stratégiával dolgozik, hanem ezzel az eggyel. Az, hogy ebből mi kerül be a közép-magyarországi régióba, az egy tervezési és stratégiai kérdés. Lehetne olyan helyzet is, hogy egyetlen eleme sem illeszkedne ebbe a programba, de egyetlen elemére sem lehetne kimutatni, hogy ez a régió versenyképességét, növekedését fejleszti-e. Nem ez a helyzet. Az a helyzet, hogy ebből a programból, a Podmaniczky-tervből, ami egy más irányultsággal készült, le kell válogatni azokat az elemeket, és a főváros most ezen dolgozik, hogy a KMO-régióban mi az, amit megvalósít. És még egy dolog. Ha Brüsszelnek azt mutatnánk be, hogy fogjuk a magyarországi stratégiákat, ágazati, területi, egyéb stratégiákat és összepakolnánk egy 15 ezer oldalas dokumentumba és ezt küldenénk Brüsszelbe, azt biztos, hogy visszadobnák. Minden esetben azt kell kimutatnunk, hogy Magyarországnak van egy ágazati, területi vagy bármilyen módon elkészített stratégiája és ebből mit akarunk uniós pénzből finanszírozni. Mindig ez a kérdés. Lehet, hogy a százból kilencvenet, lehet, hogy csak tízet. Meg kell néznünk. Ezért nem tudtuk konkrétan, mert nem tudjuk, hogy a Podmaniczky-terv száz eleméből pontosan hányat fog a közép-magyarországi régió teljesíteni. Azt a részét, amelyik a célokat teljes mértékben teljesíti, és ami persze beilleszkedik a keretekbe és pénzügyileg is megvalósítható, stb. Tehát ezért nem adható. Nem tudom sajnos azt mondani, hogy a Podmaniczky-tervnek ez a 15 projektje fog megvalósulni, mert ilyen információval ma nem rendelkezünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsolj!
UGHY ATTILA fővárosi önkormányzati képviselő (Fidesz): Két minőségemben is vagyok itt, egyrészt Tarlós István úr helyett, a fővárosi Fidesz-frakció helyetteseként, másrészt pedig a városfejlesztési bizottság elnökeként. Nem biztos, hogy válaszokat fogok tudni adni ellenzéki képviselőként.
Én is igazából azért jöttem, hogy inkább kérdezzek, mert több a homály a városfejlesztési bizottság elnökeként is a fejemben, mint a világosság. Értem alelnök úr álláspontját abban a tekintetben, hogy a metró ügyéről és a metrófinanszírozás kérdéséről ne beszéljünk, de ez pont olyan, mint a klasszikus vicc, hogy mindenki tíz másodpercig ne gondoljon a nagy lila elefántra. Tíz másodpercig ne gondoljunk arra, hogy miből is fizetjük ki a főváros elkövetkezendő másfél-két évtizedének legkomolyabb és legnagyobb beruházását, ráadásul úgy, hogy van egy érvényes metrótörvény, egy aláírt metrótörvény, ami alapján a finanszírozás egész pontosan le van fektetve, hogy hogyan kellene ezt finanszírozni. Ez az ország gazdasági helyzetéből adódóan és más okból kifolyólag megváltozott, csak nem tudjuk, hogy ez a változás ténylegesen mit jelent. Azért nagyon fontos probléma, mert a városban elindulnak olyan egyéb beruházások is, amik közvetlenül kapcsolódnánk a metróberuházáshoz. Önök, akik ebben a városban élnek vagy átjárnak a városon, nyilvánvalóan tudják, nem az a kérdés itt igazából, hogy ki az, aki finanszírozza majd közvetlenül a metróberuházásnak a lényeges részét, az alagutat, az állomásokat, a biztosító berendezéseket, a vasúti eszközöket, bár jelen pillanatban lehet, hogy ez is kérdés, hanem a kapcsolódó beruházásokkal mi lesz. Ha itt egy fapados metró épül, mert az Unió a lehető legkevesebbet finanszírozza, akkor mi lesz a "Budapest szíve" elindított fejlesztési programmal, aminek számos leágazása és kapcsolódása van a közép-magyarországi program irányába, illetve lenne és kellene lennie európai fejlesztések tekintetében? Mi lesz a térségnek, az intermodális központoknak az átalakulásával például az Etele téren, amelyik Közép-Európa legnagyobb ilyen beruházása...
ELNÖK: Ez fontos kérdés, Ughy úr, de az a problémám, és nem akartam közbeszólni, de ténylegesen van egy abszolút jóindulatú szerepzavar. Természetesen meghívtuk önt ide, hogy vegyen ezen részt, de ezen a bizottsági ülésen a parlamenti képviselők kérdeznek és adott esetben az állam, illetve a regionális fejlesztési tanács képviselői válaszolnak. Itt azt a játékot jól lehet játszani, hogy ön fővárosi képviselő összejátszik Szatmáry úrral, és ő felteszi ezeket a kérdéseket, de erre akkor sem tudunk válaszolni. Ez nem ránk tartozik pillanatnyilag. Az előbb azt mondtam és ezt hittem megbízott főelnöki minőségemben, hogy az a javaslatom, hogy a következő bizottsági ülésre konkrétan tűzzük ki ezt a kérdést, oda meghívjuk azokat, akik erre válaszolni tudnak. Nem hiszem, hogy ezt a dolgot szabadna kiterjeszteni. Tehát azt kell mondanom, hogy köszönjük, eddig jó volt. Van egy másik szerepe viszont, arról szólt és azért hívtuk meg, hogy Budapest és a közép-magyarországi régió kapcsolatára mint bizottsági küldött, kíván-e valamit mondani, de az a semleges szerep közlése.
UGHY ATTILA fővárosi önkormányzati képviselő (Fidesz): Jó, akkor a másik szerepemben, ha ez segít...(Elnök: És négy percben, mert itt abszolút időbeli korlátok vannak, és nem én találtam ki.) Betartom, bár az elnök asszonynak elfoglaltam a székét ideiglenesen, de hát ki tudja, mi lesz. (Elnök: Ajaj, ezt továbbítjuk! - Derültség.) Köszönöm szépen.
Nem szeretnék visszaélni az önök idejével, én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ebben a városban a városfejlesztés jól működjön, felajánlom azt a segítségemet, hogy akár a parlamenti bizottság tagjait, akár a regionális Pro Régió Kht. illetékeseit időről időre meghívjuk azoknak a nagy projekteknek a tárgyalására, ami a bizottsági üléseken zajlik, talán így a zavarok elkerülhetőek lesznek. Én nagyon szeretném, ha az együttműködés a későbbiekben harmonikus lenne és ez nem rajtam múlna és ezeket a kérdéseket valószínűleg nem ilyen nyilvános plénumon kellene feltenni, és akkor talán mindannyian olyan szerepben érkezhetnénk az ilyen ülésekre, amikor már csak a részletkérdések egyeztetéséről van szó.
Egyetlen egy dolgot szeretnék feltenni még kérdésként, ugyanis elindult a fővárosban az útfelújítási projekt a Budapest-szerződéssel kapcsolatban, éppen legutóbb kellett a beruházási célokat módosítani, mert az állami szerepvállalás a szerződésben foglaltakhoz képest radikálisan lecsökkent, és úgy tűnik, hogy még inkább csökkenni fog. Ez azért fontos, mert ezeket az összegeket, illetve ezeket a felújítási dolgokhoz a főváros is kért még egyéb fejlesztési csatornákat, és ha egyik sem valósul meg, akkor magunknak is át kell írni a saját fejlesztési programunkat.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy ezt a kérdést is a levegőben kéne hagynunk, erre sem vagyunk képesek megválaszolni. Nem a potenciális képességünk hiányzik, hanem egyszerűen a helyzetünk nem olyan, hogy erre válaszoljunk. Lezárom ezt a menetet, most Szatmáry úr következik.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszokat. Amire ebben a körben választ kaphattam, azt megkaptam Szabó úrtól. Tehát én is úgy értelmeztem, mint egyébként fővárosi képviselő és ezért a térségért dolgozó ember, hogy nincs benne a mi elképzeléseinkben az, hogy ebből a 480 milliárd forintból különösen nagy 4-es metró projekteket finanszíroznánk.
100.
Uk(101-111)
Ami a Podmaniczky-terv és a közép-magyarországi operatív program akcióterve kapcsolatáról hangzott el, ahhoz két észrevételem lenne. Egyrészt ez azért érdekes, mert a Podmaniczky-terv aktualizálásának a folyamata nem zárult le a fővárosnál. Ezt talán itt megerősíthetik, hogy ez valamikor - ha jól tudom - május környékén vagy április végén tervezi a főváros egyáltalán lezárni. Tehát gondolom, csak utána lehet végérvényesen összepasszítani a közép-magyarországi operatív programmal. Itt annyi szerencse a szerencsétlenségben, hogy mivel egyébként egy kicsit talán csúszik az OP-k elfogadása, most hallottuk, hogy júniusig, ezért talán ez a csúszás lehetővé teszi, hogy a fővárosban majd április végén, május elején elfogadandó Podmaniczky-terv még valamilyen formában szerepeljen a végleges változatban.
Ami viszont nem volt megnyugtató a válaszból, ha jól értettem, akkor a Podmaniczky-terv és az akcióterv - ahogyan önök írták - szoros korrelációját jelen pillanatban a két főpolgármester-helyettes jeleníti meg legszorosabban, mint a fővárosban az ügy felelőse, illetve a regionális fejlesztési tanácsban, mint itt is, tisztséget betöltő személy. Azért arra hívnám fel az érintettek figyelmét - és ez talán már nem kérdés -, hogy lehet, hogy ezt nem ártana sokkal szakmaibbá és sokkal intézményesebbé tenni. Tehát a fővárost sem kellene olyan helyzetbe hozni, hogy olyan Podmaniczky-tervet fogadjon el, amely egyébként nem áll összhangban az uniós forrásokkal. Tehát ne az legyen, hogy az NFÜ hátradőlve várja a Podmaniczky-terv felülvizsgálatát, hogy amikor az elkészül, akkor azt mondják, hogy ez meg ez meg ez nem jó, mert nem fér bele abba az irányba, amit meghatároz az Unió, hanem itt egy sokkal aktívabb együttműködésre lenne szükség, ha ez nincs meg. Igenis, az NFÜ mondja azt a fővárosnak - előzetesen, mielőtt egyébként elfogadásra kerül, és ezt javasolnám -, hogy a főváros kérje be az NFÜ véleményét arról, hogy a Podmaniczky-terv módosításában melyek azok a programok, amelyek illeszkednek, és melyek azok, amelyek nem. Mert tudtommal nincs ilyen. Lehet, hogy van, de nem tudok róla, ez az én hibám, de sokkal aktívabb és intézményesültebb együttműködés kellene, hogy ne az legyen a végén, hogy egymás mellett elfutó programokat fog elfogadni a főváros, illetve a közép-magyarországi akcióterv révén az NFÜ. Nekem ez lett volna.
A regionális fejlesztési tanács és a Pro Régió Ügynökség működési keretei
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ajánlásként hadd erősítsem meg, hogy egyszerűen ez egy javaslat, miután Szatmáry úr benne van a régió mindenfajta gazdasági és más szervezési oldalában, elég jól ismeri ezt. Szerintem kérhetném akkor nyugodtan a régió képviselőit, hogy fontolják meg, és szerintem ezek a személyes kapcsolatok is megerősíthetik a szervezés sikerét.
Az a kérdésem, hogy lezárhatnám-e akkor ezeket a pontokat. Én boldogan lezárnám, az idő nagyon előrehaladt, és a létszám egyre inkább csökken, a végén négyen meg fogjuk beszélni azt, amit egyébként tudunk.
Sőt, ebből adódóan azt szeretném megkérdezni Lukovich úrtól, hogy a kiadott elképesztően gazdag anyagon kívül, ha van összefoglalója az 1. napirendi ponthoz, azt slágvortokban előadná. Nem? A regionális fejlesztési tanács és a Pro Régió Ügynökség működési keretei, ha éppen van kiegészítő javaslat, azt tegyük csak meg, mert gazdag anyag van erről. Akkor megkérdezném, hogy van-e kiegészítenivaló, és akkor arról beszélgetnénk. De természetesen az elnök úr is szólhat, csak itt az ügynökség van.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Én a tanácsról azért szeretnék legalább annyit elmondani, hiszen a döntések tekintetében talán nem lényegtelen, hogy a tanács bizottsági szerkezetét és a bizottságban elfoglalt - hogy így fogalmazzak - pozíciókat végül is konszenzussal fogadta el. Tehát olyan politikai közmegegyezés jött létre ebben az ügyben, amely - mint említettem - nemcsak Budapest és Pest megye, hanem a politikai szereplők között is általános elfogadottságot kapott.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egész bizottsági struktúránkat a stratégiai terv prioritásaihoz és az operatív programhoz illesztettük. Tehát kifejezetten olyan szakbizottságok rendszerét hoztuk létre az egyes ágazati OP-k partnereiként is, az itteni kollegák, tervezők segítségével, az NFÜ-vel is és a szereplőkkel, akár a fővárossal, akár a megyével, illetve a megye kistérségeivel és városaival, mert hiszen az nem annyira homogén, mint a megye, az egy intenzív fenntartó közgyűlési szerepkör. Tehát ott inkább a kistérségek és a nagyobb városok azok a szereplők, amelyekkel folyamatos párbeszédet, egyeztetést kell, hogy tartsanak.
A bizottsági struktúrák az intézkedések és három területi elv alapján jöttek létre. A három területi elv közül az egyik az M0-gyűrű fejlesztési bizottsága, a másik a termálklaszterre épült termálkincsbizottság, illetve az úgynevezett Duna-bizottság, amelyben a Duna fő utcánk, és a stratégiai tervünkben nagyon jelentős és meghatározó területként is próbáltuk itt megjeleníteni.
Azt szeretném jelezni, hogy a bizottságok - és a bizottságokban a tanácstagokon kívül lévő külső bizottsági tagok szintén a szereplők általi delegálással - szakpolitikusok vagy szakértők személyében jöttek létre. Ezt azért tartom fontosnak, mert a következő időszakban - főleg, ha az operatív tervről átváltunk az akcióterv időszakába - ezek a bizottságok nagyon jelentős munkát fognak végezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Az ügynökségre vonatkozóan kíván-e szólni?
DR. LUKOVICH TAMÁS (Pro Régió Ügynökség): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kiadtunk egy dossziéban egyrészt az általunk elkészített szakmai anyagok összefoglalóit, másrészt pedig egy rövid prezentációt az ügynökség feladatairól, eddigi működéséről, eredményeiről, ezt akkor nem gondolom levetíteni. Inkább felhívnám a figyelmet arra, hogy egyrészt büszke vagyok arra a csapatra, amellyel itt együtt dolgozhatunk, és az elmúlt hat és fél évben - felismervén, hogy nekünk a közép-magyarországi régióban nagy a felelősségünk - számos előremutató tervezési munkában próbáltunk úttörőként kísérletezni olyan anyagokkal, mint például a főutca-programunk, amely azóta országosan elterjedt programmá vált a VÁTI-n keresztül, illetve az országban elsőként elkészítettük a Közép-Magyarország régió társadalmi atlaszát. Ennek is egy példányát átadtuk önöknek.
Tehát számos előremutató tervezési, kísérleti munkát is folytatunk a mindennapos kötelezettségeink mellett. Ilyen volt a struktúratervezésnek az angolszász gyakorlatban való meghonosítására tett kísérlet, mivel tudvalevő, hogy a rendezési és fejlesztési tervek között mind szakmai, mind jogi értelemben elég nagy űr tátong, és ennek az áthidalására tettünk kísérletet az angol típusú struktúratervezéssel.
A többiről most részletesebben nem beszélnék, azt még megemlíteném, hogy a hét ügynökség, ahol most már összességében négy-ötszáz emberről - szakemberről, jól képzett, fiatal, de nem tapasztalatlan szakemberről - van szó, akik hálózatban, a legkorszerűbb módszerekkel együtt dolgoznak, és ezért tudunk megfelelni. Nagy munkabírású csapatok, ezért tudnak megfelelni ezeknek a kihívásoknak. Arra is büszkék vagyunk, és ezt hadd említsem meg utoljára, hogy - viccesen úgy szoktuk mondani - a rólunk elnevezett Pro Régió díjat nemrég átvehettük a tárca nélküli minisztertől. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kinek van kérdése, véleménye? (Jelzésre.) Parancsolj!
ÁGH PÉTER (Fidesz): Tudjuk, hogy március 23-án történt a megállapodás a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a regionális fejlesztési tanács között, és ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni az elnök úr véleményét erről a megállapodásról. Már csak azért is, hiszen ha megnézzük ezt a megállapodást, abból az tűnik ki, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kezében a regionális fejlesztési tanáccsal szemben viszonylag nagy hatalom összpontosul, hiszen ők azok, akik jóváhagyják a pályázati kiírásokat, akik meghozzák a támogatási döntéseket, és a kollektív kiválasztási szempontrendszert is ők végzik el. Tehát úgy érzem, annak ellenére, hogy az EU fő értékrendje mindig azzal kapcsolatos, hogy minél inkább lejjebb helyezzük a döntési szinteket, ez teljes mértékben ezzel ellentétes. Tehát ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni az elnök úr véleményét. Pontosan azáltal, hogy az NFÜ dönt mindenben, akkor tulajdonképpen milyen szerep önökre?
Amit még meg szeretnék kérdezni az, hogy mennyibe kerül az RFT adminisztrációja, az elnöki kabinet éves fenntartása, és ennek milyen háttere van, tehát ezt milyen forrásból fedezik.
A következő kérdésem pedig azzal kapcsolatos, hogy kaptunk egy anyagot a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, amelyben az található, hogy a program végrehajtásáért a Regionális Operatív Program Irányító Hatóság fog felelni, az egységes végrehajtási rendelkezések alapján a prioritásokhoz kapcsolódó intézkedések meghatározását követően az egyedi eljárások pontosítása a régióspecifikus közreműködő szervezetek kijelölése szükséges. Mit jelent pontosan a specifikus közreműködő szervezet, ez mit takar, és hány közreműködő szervezet fog részt venni a közép-magyarországi regionális operatív program lebonyolításában.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most formát bontanék. Van-e még más kérdés, hogy gyorsítsuk a menetet? (Jelzésre.) Parancsolj!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Most jelzem, hogy igazából lehet, hogy a végén kellene, mert nem kérdés, hanem vélemény az elhangzottakhoz, illetve a kiosztottakhoz.
ELNÖK: Jó, akkor visszatérünk rá. A kérdésekre kérem a választ, gondolom, mindketten.
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): Azt kell mondanom, hogy a közreműködő szervezeti szerződésről van szó, amely nem a tanácsnak, hanem a tanács cégének, a kht.-nak és az NFÜ-nek az együttműködéséről szól, tehát a tanács kompetenciáját ez az ügy ilyen szempontból nem befolyásolja. Az kétségtelen, hogy hosszú és alapos vita előzte meg ennek az aláírását, tehát több ponton mi is észrevételeztük, és próbáltuk az állásainkat és a bástyáinkat a végsőkig védeni. A tanács ülése úgy fogalmazta meg, hogy ha látták volna az NFÜ-javaslatot, akkor ahhoz képest mit léptünk előre.
(-110)
la/111 (Szabó)
A humort félretéve azt kell mondanom, hogy több jogász szakértővel vizsgáltattam meg, mielőtt aláírásra került ez a szerződés, és azt kell hogy mondjam, hogy a lehetőségek határain belül ez volt a legoptimálisabb megoldás. Viszont egy kétségtelen, ezt a munkát az NFÜ-től kapjuk. A cégünk akkor lesz helyzetben és akkor lesz munkája és bevétele, és mi is akkor leszünk szakmai szempontból vezetve, hogy ha ők lesznek a közreműködő szervezetek. Ma itt Budapesten számtalan cég van, amelyik szívesen vállalkozott volna, én vártam, hogy esetleg itt jól összeveszünk egymással, és azt követően a Pro Régió Kht. nem kapja meg ezt a pozíciót, tehát azért én visszatekintve is azt kell mondanom, hogy a lehetőségeken belül egy jó szerződést kötöttünk e tekintetben.
Elnöki kabinet nálunk nincsen, tehát van egy négyfős titkárság, önöknek ki van osztva egy papír, ez a nagyon nagy, azon látható. Tehát ez a négyfős titkárság látja el az összes olyan munkát, ami a tanács bizottsági ügyeivel kapcsolatos, szervező, adminisztratív munka, illetve a titkárnői munkától kezdve a gazdaságiig benne van mindenki, és természetesen a kht. pedig ellátja a feladatokat, amiket el kell látnia.
Hét közreműködő szervezet van az operatív programban, ez a kiosztott anyagból is pontosan látszik, illetve Lukovich úr által kivetítetten jeleztük, hogy melyek azok az intézkedések, amelyekért majd mi leszünk a felelősek. Meg kell mondanom, hogy ha és amennyiben ez újragondolásra kerül, nekünk is lesz arra javaslatunk, hogy hogyan lehetne esetleg ezeknek a számát csökkenteni. Azzal együtt, hogy tudomásul kell vennünk azt a helyzetet, hogy a mi területünkön vannak olyan ágazati OP-k, amelyeknek a közreműködő szervezetét nem mi határozzuk meg. Megint egy adottságot kell ilyen szempontból értékelni, és utaltunk is rá, hogy csak akkor tudjuk ezt az ijesztő görbét nagyon jól teljesíteni, ha azok a közreműködő szervezetek és irányító hatóságok velünk a lehető legharmonikusabb és a legoperatívabb és legkreatívabb együttműködést produkálják. Tehát olyan együttműködési sorozatra van szükség, hogy sikeresek tudjunk lenni, ami egyébként jogosan veti fel ezt a kérdést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
MOSONYI BALÁZS (Regionális Operatív Programok Irányító Hatósága): Én vagyok az NFÜ, aki szerződik a másik oldalról és egy kicsit másként is látjuk ezt az egész történetet, a végén most már közösen látjuk, de honnan indult ez az egész történet. Az NFÜ alapvetően az, amely a programokért a felelősséget vállalja, legalábbis állami, kormányzati szinten, és amikor ezt a felelősséget átadjuk valahova, méghozzá a közreműködő szervezetekhez, amelyek a pályázatokat befogadják, elbírálják, szerződést kötnek, majd az egész végrehajtást monitorozzák, szóval amikor ezt a tevékenységet valahová át akarjuk adni, akkor megfelelő garanciákat kell kapnunk arra, hogy ezt valaki nem félig-meddig, meg a mi belelátásunk nélkül hajtja végre. Ezért kötődött egy viszonylag szigorú szerződés, amely a korábbi hagyományokkal szakítva tényleg új elemeket is beemelt. Ilyen elem a teljesítményalapú finanszírozás, ez látszik a szerződésből. A KSZ csak akkor kap pénzt, hogy ha valóban rendesen és határidőre dolgozik.
Új elem az, hogy az NFÜ valóban beleszólhat, hogy ezt a közreműködő szervezetet ki vezeti, és a közreműködő szervezet valóban tartozik bizonyos beszámolási, meg egyéb kötelezettségekkel, amikkel talán az elmúlt időszakban nem szokott. Mindez azért van, mert a következő időszakban 250 milliárd forint felhasználása fog tartozni ennek az ügynökségnek a portfoliójába. Azt gondolom, hogy ha az állam ekkora méretű forrást valahová kihelyez, akkor azért a megfelelő garanciákat látni akarja. Tehát mi ezt a pénzt nem ingyen adjuk és nem anélkül, hogy erről teljesen pontos képet és garanciákat kapnánk.
Mindenesetre az ügynökség ragaszkodott és szeretett volna közreműködő szervezet lenni, és azt gondolom, hogy ezt jól is tette, mert a következő időszakban ez egy hosszú távú és biztos feladat. És aki ma a közép-magyarországi régióban fejlesztéssel, régiófejlesztéssel akar foglalkozni, annak ide kell jönnie dolgozni, mert ez lesz az a központ, ahol egyrészt a források is elérhetők és másrészt a gazdaságfejlesztési és társadalomfejlesztési folyamat kialakul, aminek során az ország valóban előre tud menni.
Tehát azt gondolom, hogy jó, hogy az ügynökség ezt a dolgot így elvállalta, és nekünk is jó, hogy vannak garanciák a kezünkben. Hogyha az ügynökség netán - ez nem lesz így, de - rosszul csinálná, akkor a szükséges intézkedéseket meg tudjuk tenni. A hét közreműködő szervezet közül pedig valóban ötöt az ágazati programokból "kapjuk", tehát ebben benne van a MAG Zrt. a vállalkozástámogatásban, a Strapi az Egészségügyi Minisztérium közreműködő szervezete, az OMAI az oktatási területen, az ESZA a foglalkoztatásnál és a KKK, aki a korábbi UKIG-nak az átalakult szervezete, és amely támogatáskezelést végez. Ezen kívül a közép-magyarországi régióban a munka nagyobb részét az NFÜ viszi, és egy kisebb területet pedig a VÁTI, amely az NFT I.-ben a ROP közreműködő feladatait is ellátja. Az NFÜ-nek lehetősége van, hogy bizonyos időközönként ezt a közreműködői munkát felülvizsgálja, és ha rossz közreműködőkkel szerződött, akkor a közreműködőt lecserélje. Szélsőséges esetben erre olyan módon is van lehetőség, hogy akár ezt egyoldalúan is kezdeményezze, meg is teheti. Viszont mindez azt szolgálja, hogy egy teljesítményorientált csapat dolgozzon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van egy kemény egy perc, hogy elmondja, hogy tetszik-e a válasz.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de van egy dolog: a kezembe kaptam a regionális fejlesztési tanács tagjainak a listáját. Elnézést, elnök úr, ez már kevésbé szakmai, de engedje meg, hogy ezt elmondjam a jövőre mutatólag, azzal a kritikával együtt is, hogy pontosan tudom, hogy - bár én akkor még nem voltam politikus - a regionális fejlesztési tanácsban a delegálás rendszerét az Orbán-kormány alatt fogadták el. Én azt mondom, hogy nem tartom szerencsésnek, és lehet, hogy ez az én tudatlanságom, hogy most szembesülök először azzal, hogy a kezembe fogok egy regionális fejlesztési tanács taglistát, de azt látom, hogy ebben a 18 fős testületben van 9 minisztériumi delegált, amelyek mindegyike egyébként aktív politikus.
Tudom, hogy ez most nem a mi bizottságunk szerepköre, de engedtessék meg itt nekem az újoncok rácsodálkozásával elmondanom, hogy én azért ezt nem tartom jónak. Arról nem beszélve, hogy mint budapesti képviselő azt látom, hogy a regionális fejlesztési tanácsban egyetlen egy fővárosi jobboldali képviselő sincs benne. Úgy is, hogy egyébként a fővárosban a legnagyobb frakcióval rendelkezik és hét vagy nyolc kerületet irányít. És meg kell jegyeznem, hogy ezt hosszú távon nem tartom szerencsésnek. Nem tudom, hogy ennek mi a megoldása, valószínűleg jóval túlmutat ennek a bizottságnak a szerepén és lehetőségein, de azért azt fontosnak tartottam, hogy elhangozzék.
Azért tettem ezt most szóvá, mert először láttam egy ilyen listát, és végigolvastam, hogy kik a minisztérium képviselői, akik közül egyébként személy szerint, többüket ismerem is, nincs semmi problémám, csak furcsa. Azért kérek elnézést, mert a bizottsági munka itt nagyon előremutató és nem akartam egy ilyen problémával lezárni, de mindenképpen azt gondolom, hogy ez legalább szóban nem baj, hogy ha elhangzik, hogy ebben azért vannak kifogásolható elemek. Köszönöm, elnök úr.
120
Uk(121-130)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez nem igazán tartozott a napirendi pontokhoz. (Szatmáry Kristóf: Tudom.) Egyet azért elmondanék, hogy Szűcs úr, aki most a megye elnöke, ő volt az első olyan politikus, aki megjelent a magyar regionális fejlesztési tanácsok történetében, mint politikus, és nem mint szakértő. Ezt csak azért akarom mondani, de nem menjünk ebbe bele, mert ennek olyan politikai története van egyébként, de ha valakit érdekel, elmondom '74-től kezdve az Antall-kormány köztársasági megbízotti rendszeréig, amely leállamosította a régiókat, amelyek azelőtt nem így lettek volna. Végig lehetne menni az egészen, ez drámai története a magyar közigazgatási, régiós és egyéb más irányításának.
Azt javasolnám - és kérdezem az elnök urat -, de nem érdemes ebbe most belemenni, ez van. Az, hogy mekkora a főváros részvétele benne, és kiket lehet ebbe delegálni, ennek is másfajta játszása volt. Egyébként hadd mondjam meg, hogy személy szerint engem is - ezt mutattam a kollegának - bánt az, hogy ilyen jellegű aránytalanságok is vannak. Tudniillik, más arányokkal is jól lehet vezetni egy tanácsot, de amint itt elhangzott, egyhangú döntések születtek, és semmifajta olyan vita nem jelent meg ebben a tanácsban, amelyre az ellenzéki képviselők a hozzájárulást nem adták volna meg. Ez hangzott el, ugye?
SZABÓ IMRE (Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács): A bizottság összetételi struktúra tekintetében volt egyhangú, az SZMSZ-t is egyhangúlag fogadtuk el. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekben kormányzati oldalról sincs teljes egyhangúság, itt érdemi viták vannak. Csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni.
Azt gondolom, azt viszont nyugodt lélekkel mondhatom, hogy az elnökségi szinteken való egyeztetések időszakában az arányok messze nem erőből történő leképezések, és a döntések előkészítésében olyan szintig és olyan mélységig próbálom és igyekszem az ellenzéki oldalt is mindenképpen bevonni, amíg az én kompetenciámba ez belefér.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Elfogadom a választ, mert ennél többet nem tudunk ennél az asztalnál megbeszélni, köszönöm, én inkább véleményként, mint kérdésként mondtam.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Boldogan lezárnám ezt a mai napot, megköszönném mindenkinek az anyagok előkészítését, az érdemi részvételt, az érdeklődést is. Ami kérdés nyitva maradt, a hónapok folyamán majd tisztázni fogjuk.
Mindenkinek nagyon kellemes hetet kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 03 perc)
|
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné és Lajtai Szilvia