ÚMFTB-7/2007.
(ÚMFTB-7/2006-2010.)
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2007. április 24-én, kedden, 08 óra 12 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Beszámoló a brüsszeli tárgyalásokról
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése
Az elnök kérdései és a válaszok
Szűcs Erika (MSZP) ügyrendi javaslata
További hozzászólások, kérdések, válaszok
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
Varju László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
Dr. Baráth Etele (MSZP) ügyrendi javaslata
Hock Zoltán (MDF) hozzászólása, kérdései és a válaszok
Tóth Tiborné dr. (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
Ágh Péter (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
Elnököl: Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP), a bizottság alelnöke
Szűcs Erika (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Varju László (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Hock Zoltán (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) dr. Baráth Etelének (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Bajnai Gordon kormánybiztos
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 12 perc)
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtását felügyelő eseti bizottság tagjait, kedves vendégeinket!
Az ülést a napirendi pontok megállapításával kezdjük, miután azt az információt kaptam, hogy határozatképesek vagyunk. Első bejelentenivalóm egy tagcsere: a Kereszténydemokrata Néppárt dr. Latorcai János helyett Nógrádi Lászlót delegálta a bizottságunkba. (Nógrádi László felé:) Ezúton tisztelettel és szeretettel köszöntünk! (Nógrádi László: Köszönöm.)
A következő pedig a napirendi javaslat megállapítása. Mint az eseti bizottság tagjai értesültek róla, tulajdonképpen a mai ülésünk egy napirendi pontot tartalmaz, mégpedig egy beszámolót a brüsszeli tárgyalásokról, hogy hogyan is állunk az operatív programokkal. Először is örülök, hogy a mai ülés nem zárt ülés formájában kerül megrendezésre, hiszen olyan fontos és sokakat érintő kérdésről van szó, hogy illik ezt a tájékoztatást nyilvános formában megtenni.
Kérem a bizottság tagjait, hogy szavazzunk a napirendi pontokról. Aki a napirendi pontokat elfogadja, kérem, kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A bizottság tagjai a napirendi pontokat egyhangúlag elfogadták.
Tájékoztatnám a bizottságot, hogy a következő ülés időpontja május 8-a, kedd, 8 óra, amennyiben a bizottság tagjainak ez az időpont megfelel. Először is nagyon örülünk, kormánybiztos úr, hogy olyan információkat kaptunk a tegnapi napon, ami azt jelzi, hogy a szakmai vélemények, az ellenzék esetenkénti véleménye, kritikája nem volt hiábavaló, és önök is úgy látják, hogy azon a bizonyos feltételrendszeren, ami nagyon sok kritikát kapott, picit könnyíteni kell, hogy ne csak a túlélést segítse az a 31 milliárd forint, hanem tényleg valahogy a versenyképességhez járuljon hozzá igazából. Az már egy másik kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy az egyik forrást nem nagyon sikerül lejegyezni, a másik forrást pedig egy nap alatt sikerül, de majd erről biztosan tájékoztatást kapunk itt felvezetésként.
Beszámoló a brüsszeli tárgyalásokról
Át is adom önnek a szót, és kérem, hogy a brüsszeli tárgyalásokról kapjunk egy kis tájékoztatást, talán csak szóbeli kiegészítést, hiszen az írásbeli tájékoztatást önök is megkapták, és abból elég jó képet kaptunk arról, különösen az utolsó oldalak tekintetében, hogy hogyan is állunk most.
Kormánybiztos úr, öné a szó, parancsoljon!
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Elnök asszony napirend előtti megjegyzésére válaszolva én is örülök, mert úgy látom, hogy működik az a filozófia, amivel a vállalkozásfejlesztések támogatásához hozzákezdtünk, és ennek látszanak az első jelei, mint ahogy annak is, hogy működik az az új intézményrendszer és új eljárási rend, ami lényegesen gyorsabb, hatékonyabb, ügyfélbarátabb pályázati elbírálást tesz lehetővé. Azt is jó hírnek tartom, hogy a tavalyi egész évben 5 millió alatti támogatást elnyertekhez képest már majdnem kétszer annyi támogatást nyertek el az idén másfél hónap a alatt mikrovállalkozások, tehát azt gondolom, hogy ez a rendszer működik, de ha úgy gondolja, akkor az Egyebek között - hiszen ez nem a fő napirendünk - szívesen beszélek erről részletesebben.
A fő napirendre rátérve: Brüsszellel, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások helyzete, állása, mi várható, és hol tartunk most. Elküldtük a beszámolót, úgyhogy engedjék meg, hogy inkább csak tényleg kiegészítsem ezt, és aztán a kérdésekre válaszoljak. Magyarország, ahogy már többször elmondtuk, az elsők között, egész pontosan negyedikként nyújtotta be az Új Magyarország fejlesztési tervet, és aztán az operatív programjait is a tavalyi évben, az operatív programokat december 20-án; ezt 21-én a Bizottság visszaigazolta, és azóta folynak a hivatalos tárgyalások. Eközben megnyíltak a keretek, és ezért el tudtak indulni az első pályázatok is, amiről az előbb is említést tettünk. A tárgyalások két szakaszban folynak, bár ez a két szakasz átfedi egymást. Elsőként az Új Magyarország fejlesztési tervről kell megállapodnunk, ez az a nagy stratégiai keret, amely a fő pénzügyi számokat rögzíti, és ezzel párhuzamosan kezdődött meg az operatív programok tárgyalása, de ennek időben nyilván követnie kell az Új Magyarország fejlesztési terv lezárását.
A jó hír, amit hivatalosan talán először itt, ezen a bizottsági ülésen jelenthetek be, hogy Brüsszellel mindenben megállapodtunk, és a végső anyag, az Új Magyarország fejlesztési terv végső változata már Brüsszelben van, sikerült rögzíteni a végleges számokat, amelyeket a kiküldött anyagban el is küldtem önöknek. Ez azt jelenti, hogy Magyarország sikeresen és az európai uniós tagországok közül továbbra is az elsők között haladva tudja lezárni az Új Magyarország fejlesztési tervet, a nemzeti stratégiai referenciakeretet, ahogy Brüsszel szereti hívni ezt a dokumentumot, csak ezzel a névvel belföldön nem próbálkoznék, mert senki nem értené, hogy miről van szó - Brüsszel szereti ezeket a bikkfanyelven megfogalmazott dolgokat. Lezártuk tehát, van egy pénzügyi tábla, és talán érdemes néhány szót mondani arról, hogy mi változott, illetve mi maradt ebben állandó.
A jó hír az, hogy a kormány által eredetileg a társadalommal leegyeztetve megtervezett program fő számai érdemben nem változtak. Ha az egyirányú változásokat összeadjuk, akkor is kevesebb mint 2 százalékát érintették a fő összegnek, a 6 875 milliárd forintnak, tehát azt lehet mondani, hogy a koncepciónk alapvetően megállta a helyét a tárgyalások során és elfogadásra került. A legjelentősebb változások abból fakadnak, hogy Brüsszel azt javasolta, hogy a nemzeti tartaléknak tervezett összeget inkább osszuk fel az általa is fontosnak tartott területek között, ezért a legnagyobb változás abból fakad, hogy a tartalékot alapvetően két fő irányba osztottuk fel - a legnagyobb rész a környezetvédelmi programra került.
Ennek az az oka, hogy Magyarország derogációs kötelezettségeit - azt a kötelezettségét, hogy a szennyvíz-, ivóvíz-, hulladékkezelés terén feleljünk meg az európai normáknak - ezekből az összegekből szeretnénk támogatni. Ezért a legnagyobb változás az, hogy a korábban 1 053 milliárdra tervezett környezet és energia operatív program most 1 140 milliárdra emelkedett, tehát 86 milliárd forinttal növeltük ezt a keretet. Ez lehetővé teszi, hogy Magyarország a későbbiekben - magyar forrásokból is kiegészítve - teljesítse ezeket a derogációs kötelezettségeket, és közben még maradjon pénzünk az Unióban időközben még fontosabbá vált megújuló energia és az energiahatékonyság kérdésére is. Ezeket a belső kereteket is szándékunk van megemelni a programon belüli prioritásoknál.
Mi emelkedett még? Jelentősen emelkedtek a források a humánprogramok terén. Elsősorban a társadalmi megújulás program kerete emelkedett több mint 30 milliárd forinttal, 933 milliárd forintról 966 milliárd forintra. Ez az összeg egyrészt a közép-magyarországi régión belül egy átcsoportosítás révén emelkedett, a közép-magyarországi régió infrastruktúrára fordítható keretét kismértékben csökkentettük, és ugyanezzel a mértékkel a közép-magyarországi régióban humántémákra, az Európai Szociális Alapból támogatott témákra vonatkozó keretet emeltük ugyanezzel az összeggel. Tehát, hogy pontosan értsék, a közép-magyarországi régió egy fillért sem vesztett, csak az infrastruktúrával foglalkozó részből átcsoportosítottunk 11,3 milliárd forintot a humánfejlesztésekre, a humántőkébe való befektetésre.
Emelkedtek még a gazdaságfejlesztés operatív programban szereplő összegek, itt az összes pénzek arányában egy kicsivel 10 százalék fölé került a kifejezetten a gazdaságfejlesztési operatív programban szereplő összeg, 16 milliárddal emelkedett a keret. Ez azt jelenti, hogy az egyéb gazdaságfejlesztési forrásokkal kiegészítve a teljes program közel 15 százaléka az, amit gazdaságfejlesztési célokra lehet majd fordítani.
Kérdezhetik, hogy akkor mi az, ami csökkent. Lényegében a változtatások legnagyobb részét a nemzeti tartalékkeret felosztása finanszírozza, egyetlen programon csökkentettünk még egy százalékot nem meghaladó mértékben, a közlekedés operatív programon, ahol 18 milliárddal csökkent a forrás. Így is még 1 700 milliárd fölött maradt, tehát 1 721-ről 1 703-ra csökkent ez elenyésző változásnak tekinthető. Itt meglehetősen nagy nyomás volt rajtunk, ezt akkor is jeleztük, hogy a Bizottság szerette volna, ha kevesebb utat épít Magyarország, mi meg azt gondoltuk, hogy az országnak igenis érdeke, és a felzárkóztatáshoz meg a foglalkoztatás növeléséhez egyebek mellett elengedhetetlen az utak építése is, ezért lényegében változatlanul meg tudtuk őrizni ezt a forrást a tárgyalások során.
Ha azt nézik, hogy kevesebb mint 2 százalékkal változott a teljes összeg, akkor elmondható, hogy a Bizottság érdemben nem kérdőjelezte meg a programunk jogosultságát. Ami a tartalmi ügyeket illeti, jó néhány helyen kiegészült, bővült a dokumentum, elsősorban a horizontális szempontok kerültek be - vagy még nagyobb hangsúlyozásra. Tovább erősödött benne a civil szervezetek szerepe, többet beszélünk a romák esélyegyenlőségéről, a férfiak és nők esélyegyenlőségének erősítéséről, ezek jelentősen változtak.
A Bizottság kérte, hogy a kormány jobban hangsúlyozza a reformintézkedéseket, amelyek összhangban vannak Magyarország lisszaboni programjával. Nagyobb hangsúlyt helyezzünk a reformokra, és markánsabban mutassuk be e reformok összefüggéseit a fejlesztésekkel, amely egybeesik a mi szándékunkkal, a "lyukas zsákba nem öntünk pénzt" elvvel, azzal, hogy a reformoknak és a fejlesztéseknek kéz a kézben kell járni, és a fejlesztési forrásokból már a létrejövő új struktúrákat kell támogatni. A Bizottság is kérte, hogy ezt fejtsük ki jobban.
A Bizottság kérte tőlünk a bizonyos értelemben magyar innovációként számon tartott zászlóshajó - vagy komplex - programok bővebb kifejtését, ezt megtettük, és amennyiben ezek sikeresnek bizonyulnak, ezt vélhetően a Bizottság egy, akár Európában máshol is használható tervezési módszernek fogja tartani, ez jelentős érdeklődést váltott ki a tárgyalópartnereink részéről. Közismert, hogy a klímaváltozási, az energiaügyek addig erősödtek meg, amíg folytak a tárgyalások a Bizottságban, és a márciusi csúcson nagy hangsúlyt kaptak. Ennek megfelelően a szövegben is erősödött az ezekre való utalás, ezeknek a jelentősége.
Az intézményrendszerre vonatkozóan: a Bizottság anélkül, hogy megkérdőjelezte volna az intézményrendszer működését vagy tartalmi elemeit, részletesebb kifejtést kért az intézményrendszerről. Ezt a részletesebb kifejtést megtettük.
Nos, ily módon zárult ennek a tervnek az egyeztetése. Az Új Magyarország fejlesztési terv mostantól Brüsszelben már elfogadott dokumentumként, egy hivatalos elfogadási, belső jóváhagyási procedúrán meg keresztül, ez a Bizottság menetrendje szerint eltarthat néhány hétig. Innentől a dokumentum már nem változik, csak a különböző részegységeknek kell rátenni a pecsétet, de lényegében, tartalmilag már nem fog változni ez a dokumentum, és innentől már új feladatunk van, ami már eddig elindult: az operatív programok tárgyalása és egyeztetése, ahol számos olyan részletkérdés kerül elő, amely az Új Magyarország fejlesztési terv szintjén még nem érdekes, vagy nem megy olyan mélységbe a tárgyalás.
Itt az ország érdekeit kell képviselnünk, és nagyon sokszor az érdekek nem esnek pontosan egybe. Éppen ezért tárgyalás közben vagyunk, de szóban azért - ha megengedik - kiemelnék néhány olyan kérdést, amely ma nyitott, és amiről a tárgyalásokon szó van. Azzal, hogy itt még nem lezárt pozíciókról van szó. Éppen a múlt héten szerdán-csütörtökön járt itt a Bizottság delegációja, és a tárgyalások még folynak.
A Bizottság javaslatainak a többsége alapvetően a szövegezés pontosítására, bővebb kifejtésre vonatkozik, azt gondolom, ezekben meg fogunk tudni állapodni. Néhány téren küzdenünk kell azért, hogy a magyar álláspontot érvényre tudjuk juttatni. Az egyik ilyen, talán a legmarkánsabb kérdés a regionális operatív programokban a turizmus ügye. A turizmusfejlesztés kapcsán van vitánk a Bizottsággal abban, hogy túl nagyok-e ezek az összegek - mint ahogyan a Bizottság gondolja -, vagy éppen elégségesek arra - ez a mi álláspontunk -, hogy az ország számára egy húzóágazatként működő turizmust és az ahhoz kapcsolódó fejlesztéseket az ország meg tudja csinálni az egyes régiókban. Ez egy markáns vita, a Bizottság elsősorban a szálláshelyfejlesztést támogatja. Némiképp érthetően azt mondja, hogyha ott van az attrakció, ha van, amiért odamenjen a turista, akkor majd megépülnek a szállodák is, azt nem kell nagyon nagy mértékben támogatni. Mi azt mondjuk, hogy ez általában igaz, de lehetnek olyan helyzetek, amikor ahhoz, hogy egyáltalán beinduljon, szükség van minőségi szálláshelyekre, akár a meglévők fejlesztésével, akár újak létrehozásával. Ez egy olyan vita, ami zajlik, nem baj, ha önök is tudnak erről, sőt fontos. Remélem, hogy itt a magyar álláspontot érvényre tudjuk majd juttatni.
A társadalmi infrastruktúra operatív program az, ahol még markáns álláspontja van a Bizottságnak. A Bizottság úgy gondolja, hogy a kultúrát nem önálló prioritásként, hanem az oktatáshoz kapcsolódóan kell elsősorban támogatni, illetve a regionális operatív programokban az attrakciófejlesztéshez kapcsolóan kell a kulturális műemlékeket támogatni, fejleszteni, ott viszont erre lehetőséget lát. Így ezekben a témákban próbáljuk újrafogalmazni a dokumentumot úgy, hogy az alapvető céljaink - a könyvtárak, múzeumok tartalmának digitalizálása, a kulturális intézményeknek a felnőtt- és gyermekképzésben való jelentősége -ne sérüljenek, de önálló prioritás alatt jelenjenek meg.
A gazdaságfejlesztés operatív programmal a Bizottságnak nincs alapvető problémája, azt az egyik legjobban előkészített programnak tartja. Azt gondolom, lényegében azzal, hogy a környezet és energia operatív programban a megújuló energiákra az Új Magyarország fejlesztési terv kapcsán már több forrást allokáltunk, a Bizottság várható észrevételeit megelőztük, így vélhetően, ezzel nem lesz jelentős problémájuk.
A közlekedés operatív programban, ahogy mondtam, sikerült megvédeni azt a keretösszeget, amit a magyar kormány indokoltnak tart, úgyhogy azt gondolom, hogy ezen belül most inkább a részkérdések kerülnek majd elő, hogy milyen fejlesztések valósuljanak meg ebből a valamivel több mint 1 700 milliárdból.
Összességében tehát úgy látom, hogy az operatív programok többségében megint csak nem várható olyan vita, amely alapvetően érintené vagy módosítaná ezek tartalmát. Ezért optimista vagyok abban, hogy tudjuk tartani az eredeti menetrendet, és a nyár első felében az operatív programokat - akár eltérő időpontban is, hogy minél előbb meglegyen az, ami már kész van - zárjuk le, hogy minél előbb indulhassanak aztán az új pályázatok a már elfogadott operatív programok alapján. Ezekről tárgyalunk, több forduló várható még; én abban bízom, hogy májusban a formális tárgyalásokat le tudjuk zárni, és onnantól megint a Bizottság belső formális jóváhagyási procedúrája lehet az, ami az időt még igénybe veszi. Mindazonáltal ez nem akadályoz minket abban, hogy mindabban, amit már biztosnak látunk, az akcióterveket készítsük elő, mert hamarosan indítani szeretnénk az akciótervek társadalmi egyeztetését is, amint megvan az ehhez szükséges belső előkészület, úgyhogy azt gondolom, hogy májusban már lesznek akciótervek, amelyek társadalmi egyeztetésre megtekinthetők és véleményezhetők.
Tartjuk azt, hogy párhuzamosan haladjanak ezek az ügyek, éppen azért, hogy ha az operatív programok megvannak, akkor már véglegesíthessük gyorsan az akcióterveket, és szándékaink szerint indulhassanak a végleges operatív programok alapján működő pályázatok még a nyáron. Ehhez nagyon keményen kell dolgozni az intézményrendszernek, de úgy látom, hogy ez működik, és eközben további pályázati kiírások is várhatók azokban a témákban, amelyekről látható, hogy nincs vita a Bizottsággal. Ahogy már múltkor is jeleztem, május elején elindulnak a regionális operatív programokból különböző témákban pályázatok, és szándékunkban áll, hogy például a gazdaságfejlesztés terén is még júniusban induljanak újabb lehetőségek a vállalkozók számára. Itt tart most a folyamat. Én azt gondolom, hogy kiegyensúlyozott, korrekt együttműködésben vagyunk a brüsszeli Bizottsággal, amely alapvetően támogatja a célkitűzéseinket, nem kérdőjelezi meg a stratégiánkat, inkább finomításokról van szó, amelyek lényege az, hogy a Bizottság számára is emészthető, érthető, de azért alapvetően Magyarország érdekeit képviselő program kerüljön elfogadásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr. Tehát akkor a helyzet most ott tart, hogy a tárgyalások ugyan lezárultak, de az OP-k nem kerültek elfogadásra, hivatalosan nincs véglegesen elfogadott operatív programunk, tehát nem fognak megtörténni májusra azok a kiírások, amiről korábban hallottunk. Ha jól számolom, akkor ha a nyáron elfogadásra kerül - információink szerint június közepén jönnek talán újra Brüsszelből -, akkor szeptemberre lehet végleges operatív programokról beszélni, ha az összes, eddig fennmaradt nyitott kérdés lezárásra kerül. (Bajnai Gordon: Hadd pontosítsak!) Ezt azért tisztázzuk.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Szerintem is tisztázzuk, mert pont az ellenkezőjét mondja annak, amit én mondok. Én azt mondom, hogy két témáról folyik tárgyalás. Egyrészt az Új Magyarország fejlesztési tervről: ez egy stratégiai keret, ennek tárgyalása lezárult, Brüsszelben van a végleges anyag, és ennek egy belső jóváhagyása van, amikor az anyag szövege már nem változik. Ez olyannyira lezárult, hogy megkértem a kollégáimat tegnap, hogy nyomtassák ki ezt a végleges verziót, és itt önöknek elsőként ki tudjuk osztani a végleges, Brüsszelnek kiküldött anyagot az összes szövegszerű és számszerű módosítással, amiket itt röviden ismertettem. Ez tehát lezárult, és Brüsszelben van jóváhagyásra.
Sorrendileg ezt követheti csak az operatív programok tárgyalása és lezárása. Mi azért már elkezdtünk róla tárgyalni, de az operatív programok tárgyalása májusban tud lezárulni, hiszen nem tud előbb lezárulni, mint ahogy hivatalosan befejeztük az Új Magyarország fejlesztési terv, a stratégiai referenciakeret tárgyalását, mert ezek a dokumentumok egymásból következnek. Itt is szeretnénk tartani azt az előre meghirdetett menetrendet, hogy májusban zárjuk le az operatív programok tárgyalását, és ezt követően Brüsszelnek van ez a belső, minket már nem érintő folyamata, ami reményeim szerint júniusban, június elejére az összes operatív programot, akár eltérő időpontokban is, de lezárja.
ELNÖK: Én is ezt mondom.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Amennyiben ezt a menetrendet Brüsszel is tartja, akkor a kormány júliusban elfogadhatja az akcióterveket, és akkor augusztusban már az összes pályázatot kiírhatjuk. Azt tettem még hozzá, hogy egyébként is lesznek olyan pályázatok, pontosan úgy, ahogy ígértük, amelyek május elején a regionális operatív programokból elindulnak. Ezek társadalmi egyeztetése már megtörtént az elmúlt hetekben, tehát önök ismerhetik pontosan ezek tartalmát, sőt azt is mondtam, hogy ezen kívül tervezünk még a gazdaságfejlesztés terén pályázati kiírásokat júniusban is. Azt gondolom, hogy a határidők is világosak, és azt szeretném pontosítani, hogy lezárult az, aminek le kellett zárulni, folyik időrend szerint, aminek folynia kell, jönnek a pályázatok, és fogjuk tartani azt a menetrendet, amit elterveztünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Úgy legyen. Kérem a bizottság tagjait, hogy gondolkozzanak a kérdéseken. Engedjék meg, hogy elsőként Tardos Jánost, a VOSZ képviselőjét és Halm Tamás urat, a Gazdasági és Szociális Tanács képviselőjét, titkárát köszöntsem nagy tisztelettel a bizottsági ülésünkön. Várjuk, hogy a következő üléseken is vegyenek részt, és javaslataikat, észrevételeiket akár írásban, akár szóban osszák meg velünk a bizottság munkáját illetően az eredményesebb együttműködés érdekében.
Az elnök kérdései és a válaszok
A kérdésem a következő, kormánybiztos úr. Négy kérdést szeretnék önnek nagyon röviden feltenni, hiszen fél kilenc múlt öt perccel. Az első a stratégiai részhez kapcsolódik. Mindig visszatérő elem a kormány kommunikációjában a zászlóshajó program. Jónak tartják állandóan ezt a koncepciót, követhetőnek tartják, mégis homály van körülötte, nem tudunk róla tartalmi kérdéseit illetően semmit. A szlogeneken kívül szinte alig látni, hogy van-e egyáltalán kész program, vagy egyáltalán hol tart, mikor ismerhetőek meg a zászlóshajó programok tartalmi elemei, egyáltalán milyen szakmai érdekképviselet és egyéb civil szervezetek vettek részt a programok előkészítésében, hogyan készültek ezek a programok, hogyan fognak kapcsolódni a nagyprojektekhez ezek a programok, milyen pontokban fognak kapcsolódni, és egyáltalán mikor fogunk a nagyprojektlistát illetően véglegesen és tisztán látni. Röviden ez volt az első kérdés.
A második kérdés az addicionalitáshoz kapcsolódik. Az anyagban azt olvastuk, olvashattuk, hogy "A Bizottsággal való tárgyalások alapján és a konvergenciaprogrammal összhangban rögzítettük az addicionális táblában foglalt adatokat, amelyben igazoljuk, hogy a korábbi tervezési időszakhoz képest az EU-támogatások miatt nem csökken a hazai forrásokból finanszírozott fejlesztésekre szánt forrás." - ez már többször előjött a bizottsági ülésünkön -, ugyanakkor azt az információt halljuk a másik oldalról, hogy komoly vita történik a kormány és Brüsszel között a tekintetben, hogy a privatizációból származó forrásokat Brüsszel be kívánja számítani, a kormány nem kívánja beszámítani. Egyáltalán hogy áll ez a dolog? A Bizottságnak az a véleménye, hogy az elmúlt években a közkiadások szintje nem emelkedett, ezért a kormány álláspontja nem védhető ebben a kérdésben. Mi a helyzet? Tiszta ez a képlet vagy nem tiszta?
A harmadik kérdésem a következő. Az RFT-ktől származó információink szerint, sajnos ezt kell mondanom, nem lesznek kétfordulós pályázatok. Igaz vagy nem igaz ez a hír? Röviden, ha lehetne válaszolni. A másik, hogy ön említette a közlekedés operatív programokat. Ennyi egymással ellentétes kommunikációt, amit csak tetéz a főpolgármester nagyotmondása vagy füllentése, nemigen hallani, mint ami a 4-es metró körül van. Nem kellene egy jó tanácsot adni a főpolgármester úrnak, hogy egyeztessen önökkel? Bizottsági ülésről ülésre előjön, hogy nem is tudjuk a fő számot, nem tudjuk a forrásmegosztást, nem tudjuk, hogy Brüsszel mekkora részt hajlandó ebből finanszírozni. Erre fel kiáll a sajtó elé, és azt mondja, hogy minden rendben van, ő megegyezett Brüsszellel, és teljes egészében finanszírozni fogják a projektet. Majd kiderül Brüsszelből egy reakció, azt kell mondjam, kínos magyarázkodás következik, hogy mégsem annyira rendjén mennek ott a dolgok. Tehát, ha szervezet van, amely tárgyal, akkor - talán Magyarország érdekében is - figyelni kellene erre.
Egyébként a számokkal mindig baj van. A minap ön is azt nyilatkozta, hogy 200 pályázat nyert január végén a GOP-on. Mi megkértünk - már említettem önnek a Tárcatükörben is ezt a számot - egy pályázatösszesítőt az eddig kiírt, beadott és ebből elbírált és nyertes pályázatokról. Összeadtam minden számot, de valahogy ez a szám nem jött ki nekem. Tehát: nyertes pályázatok száma GOP, 2.1.1., 95. Ha ezt nagyon felfelé kerekítem, akkor sem 200. Tehát valami kommunikációs probléma van, érdemes egy kicsit tisztázni a főbb irányokat.
Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen a kérdéseit. A zászlóshajó programok a kormánynak azt a kormánynak azt a fajta új megközelítését tükrözik, amelyről már beszéltem itt korábban, hogy nem lehet csak egyedi beruházásokkal, részmegoldásokkal megoldani...
ELNÖK: Ezt értjük. Értjük. A lényeges, tartalmi dolgokat!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Ezért ezeket a zászlóshajó programokat úgy kell megcsinálnunk, hogy a különböző operatív programokban és a hozzájuk kapcsolódó akciótervekben a zászlóshajó programokhoz kapcsolódó egyedi intézkedéseket, konkrét pályázatokat, egyedi beruházásokat megkeressük, megtaláljuk, beillesztjük, és a zászlóshajó programok integrálják a különböző megközelítésű operatív programok intézkedéseit egy-egy cél érdekében.
Például folyik a hátrányos helyzetű kistérségek, vagy a pólusprogramok - hogy két ilyen klasszikust említsek ezek közül - tervezése, ennek a tervezésnek a felelőse a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, ebben részt vesznek az adott programban érintett szaktárcák, és az adott témához értő külső szakértőket is foglalkoztat a tervező csapat. Vannak olyan programok, amelyek előzetes szakmai, érdekképviseleti egyeztetése is megkezdődött már, például a hátrányos helyzetű kistérségekre vonatkozó koncepciót a miniszterelnök úr idén januári ígéretének megfelelően már elküldtük véleményezésre az összes önkormányzati szövetségnek. Azt hiszem, a napokban már vissza is kaptuk tőlük, tehát ilyen típusú egyeztetés ezeknek a programoknak a koncepciójáról, tartalmáról előzetesen zajlik. A pólusprogramokat illetően a pólusvárosokban működő önkormányzatokhoz kapcsolódó pólusirodák képviselőivel rendszeresen egyeztetünk, a programot velük együtt finomítjuk. Tehát ilyen típusú társadalmi civil - vagy leginkább a leendő kedvezményezetteket valamilyen módon képviselő - szervezetekkel folyamatosan egyeztetünk.
A zászlóshajó programok akkor tekinthetők majd - mondjuk - elfogadásra és társadalmi vitára érettnek, amikor az operatív programok tárgyalása olyan fázisba jut, hogy pontosan megmondható, hogy egy akciótervben hol lesz a lába annak a zászlóshajó tervnek. Ha vitatkozunk még Brüsszellel arról, hogy mondjuk, a regionális operatív programok tartalmában pontosan hogyan nézzen ki a turizmusfejlesztés, akkor amíg ezt nem zártuk le, addig nem tudjuk egészen pontosan megmondani, hogy az a rész, amely mondjuk, turizmusfejlesztésből például a balatoni zászlóshajó programra vonatkozik, annak hol lesz a forrása. Koncepciót tudunk alkotni, de az a fajta pontosság, amellyel már döntést lehetne hozni, akkor állhat elő. Ezért kell ezeket az ügyeket párhuzamosan csinálnunk, és akkor tudjuk őket lezárni, amikor a különböző részdöntések megszületnek. De elég komoly munka folyik ezeken, és azt gondolom, szívesen ajánlom a bizottságnak is, hogy amikor elkészülünk ezzel - legalább olyan szinten, hogy már társadalmi vitára érett -, akkor akár legyen a bizottság az, amely ezekre a zászlóshajó programokra ránéz a társadalmi vita kezdeteként, és véleményezi őket, vagy legalábbis azokat, amelyek már akkor olyan állapotban vannak. Tehát nincs olyan szándékunk, hogy ezt titkoljuk, sőt ezek olyan...
ELNÖK: Mikorra várható?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Most úgy becsülöm, hogy május második felében, hogyha május vége felé biztosan lesz bizottsági ülésük - majd az időpontot egyeztessük -, akkor lehetőség lesz rá, hogy kellő időben elküldve, mert ezek meglehetősen vaskos, koncepcionális anyagok, beszéljünk ezekről a bizottsági ülésen.
Úgyhogy azt gondolom, a zászlóshajó programok valóban zászlóshajói a fejlesztésnek, komoly szakmai munka folyik rajtuk, a szakmai érdekképviseletekkel - ahol releváns, és ahol már olyan állapotban van - megkezdődött az előzetes egyeztetés. A nagyprojektek más fogalom, nem szeretném, ha ezt összekevernénk. A nagyprojekt egyedi nagyberuházást jelent, a zászlóshajó meg tipikusan - alapvetően sok beavatkozásból álló - komplex megközelítésű programot jelent. Azért ez két külön ügy. A nagyprojektekre vonatkozóan akkor fogunk tudni listát adni önöknek, amikor a regionális fejlesztési tanácsoktól és a tárcáktól a végleges akcióterveket megkapjuk. Hiszen ahogyan mondtuk, például a régióktól, illetve a szakminisztériumoktól várjuk, hogy javaslatot tegyenek a régióban megvalósítandó egyedi vagy nagyprojektekre.
ELNÖK: Ez is május vége?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Legkésőbb addig. Akkor meg tudjuk tárgyalni a bizottságban, azt megelőzően nekünk meg kell kapnunk, elkezdjük a feldolgozásukat, tehát addigra fogunk tudni egy ilyen listát adni, és tudunk róla beszélni. Úgyhogy azt gondolom, hogy ezek a maguk rendjében haladnak, illeszkednek abba a - persze, meglehetősen összetett - tervezési folyamatba, amelyet mi menedzselünk.
Addicionalitás. Ahogyan mondtam, a kiküldött összefoglalóban le is írtuk, és ebben a kiosztott anyagban biztosan benne is van, a most kiosztott anyagban is benne kell lennie az addicionalitási táblának.
Az addicionalitásról megállapodtunk a Bizottsággal. Tehát a Bizottság elfogadta azt, hogy a következő hét évben mi az a kormányzati beruházási kiadási szint, amelyet Magyarországnak a hét év átlagában tartani kell. Erről megállapodtunk, pontos számok vannak erről, és ebben nincs már vita a Bizottsággal. Volt vita, tisztázni kellett kérdéseket - ez az, amire ön is utalt -, de igazából már február végére lezárult ez a fajta beszélgetés, úgyhogy a végleges tábla itt látható.
ELNÖK: Benne van, vagy nincs benne ez az összeg? Mert nyilván ez egy összefoglaló tábla.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: (Munkatársaival történt jegyzőkönyvön kívüli tanácskozás után.) Igen, ez az. Ez a tábla azt mutatja meg, hogy melyek azok a számok, és hogyan kerültek kiszámításra, amelyek igazolják, hogy Magyarország milyen beruházási szintet fog tartani. Tehát ez egy lezárt ügy, ebben nincs vita a Bizottsággal.
ELNÖK: Akkor a privatizációs forrás - megegyezően a kormány álláspontjával - nincs benne ebben az addicionalitási táblázatban?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: A privatizációs bevételek szintjéről volt korábban vita. A téma az volt, hogy a privatizációs bevételek a korábbi években kiugróan magasak voltak-e vagy sem. A Bizottság azt mondta, hogy őket végül is nem az érdekli, hogy milyen bevételekből finanszíroztuk az ügyeket, úgyhogy ne erről beszéljünk, hanem arról, hogy mi az a kiadási szint, amely nem kiugró, hanem normálisan elfogadható Magyarország számára. Ezért a privatizációs bevételek ügye, bár feljött a tárgyalásokon, de végül lekerült a napirendről, és helyette a korábbi kiadásokat hasonlítottuk a jövőbeli kiadásokhoz. Tehát a privatizációs bevételek ügy kikerült a tárgyalásokból, végül nem volt releváns a beszélgetés szempontjából. De a számok itt vannak, megtekinthetők, és ezt a Bizottság is elfogadta, tehát a következő hét évben ez lesz irányadó Magyarország számára, nincs ebben vita.
A regionális fejlesztési tanácsok. Azt hiszem, elnök asszony talán téves információt kapott, lesznek kétfordulós pályázatok. A kétfordulós pályázat az egyik legfontosabb új elem a pályáztatási rendszerben, és különösen ott, ahol önkormányzati beruházásokról van szó. Ahol bonyolultabb, nagyobb előkésztést, költséges tervezést igénylő ügyről van szó, ott a kétfordulós pályázat pontosan arra fog szolgálni, hogy ne legyen sok frusztrált önkormányzat, amely pályázott, végül nagy költséggel elkészítette a terveket, de aztán nem lett pénz az ő pályázatára. Először csak koncepciót fogunk bekérni, és utána a koncepció alapján azoknak, akiknek van esélyük megcsinálni a projektjüket, azoknak viszont segíteni fogunk, hogy ezt meg is tudják valósítani. Így működik majd a kétfordulós pályázat, és ezekben a kétfordulós pályázatokban a regionális fejlesztési tanácsoknak lesz egy minősítési joga a beérkezett elsőfordulós pályázatokra vonatkozóan, tehát véleményezni fogja őket, mielőtt még eldöntésre kerülne, hogy ki kerül a második fordulóba. Ily módon is garantáljuk ennek nyilvánosságát és a régiók helyi szempontjainak megjelenését az ilyen típusú pályázatokban, tehát ezek lesznek.
A közlekedés operatív programra, pontosabban a 4-es metróra vonatkozó kérdését illetően: a 4-es metróra mi magunk is kiadtunk egy sajtóközleményt annak érdekében, hogy segítsük a tisztánlátást - ezt a tegnapi újságokban helyenként láttam is idézve. A hét végén tettük közzé, érzékelve azt a zavart, ami kialakult a főpolgármester úr brüsszeli látogatását követően, hogy most akkor mi a helyzet. Hadd mondjam el pontosan, hogy mi a helyzet ebben a dologban. A metróberuházás szerepel indikatív nagyprojektként a kormány által Brüsszelnek benyújtott közlekedés operatív programban, mint egy olyan nagyprojekt, amelyet a kormány szeretne uniós támogatásokból finanszíroztatni - ezzel nem mondok újdonságot, ezt önök is tudják. A célunk ezzel az, hogy a költségvetés terheit jelentősen csökkentsük ennek kapcsán, és uniós forrásból finanszírozzuk a metróberuházást - ez segíti az ország pénzügyi egyensúlyának javítását. Erről Brüsszelnek a magyar kormánnyal kell megállapodnia, ahogy ön is utalt rá bevezetőjében, tehát nem kérdés, hogy amikor majd erről megállapodás születik, az a magyar kormány és Brüsszel között születhet meg, mert a magyar kormány felelős teljes egészében az uniós forrásokért Brüsszel felé, a kormánynak kell erről elszámolni.
A főpolgármester úr Brüsszelben más célból járt, ha jól tudom - beszéltem vele -, a Eurocities nevű európai fórumon, és ennek kapcsán, ennek mellékfolyományaként találkozott a közlekedési igazgatóság vezetőivel, és ott jó projektgazda módjára érvelt...
ELNÖK: Lobbizott.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: ...lobbizott a projektért, a projekt támogatásáért. Ez egyáltalán nem szokatlan mindaddig, amíg ezt transzparensen teszik, ahogy a főpolgármester úr is beszámolt erről. Szokásos, hogy egy ilyen méretű projektnél a projektgazdák megpróbálnak személyesen is érvelni, meggyőzni a bizottságot arról, hogy ez egy jó projekt, nincs ezzel semmi probléma. Egyébként tudtunk róla, hogy főpolgármester úr megy Brüsszelbe, és ez nem volt számunkra meglepetés. Tárgyalni, megállapodni természetesen ő nem tud, mint ahogy egyébként a Bizottságnak ezt az igazgatóságát vezető biztos sem állapodhat meg erről az ügyről, hiszen ez egy bonyolult folyamat. Egy ilyen nagyprojekt jóváhagyása sok hónapig tart, és hivatalosan igazából akkor kezdődhet csak el ez a jóváhagyás, ha lezárjuk a közlekedés operatív program tárgyalását, ezt követően kell benyújtanunk, mint egyedi nagyprojektet, a metróberuházást, addig csak előzetes konzultációk folyhatnak erről az ügyről.
Ezért tehát, a várakozásokat is mérsékelendő, az várható, hogy Magyarország a következő két hónapban megállapodik a Bizottsággal a közlekedés operatív programról, és ha ez megtörtént, akkor a már előkészített és a Bizottság által informálisan ismert metróberuházást hivatalosan benyújtjuk nagyprojektként engedélyezésre Brüsszel felé. Ezt követően néhány hónapig tart a Bizottság belső jóváhagyási folyamata, ahol műszaki, gazdasági, pénzügyi, fenntarthatósági, engedélyezési szempontból megvizsgálják a projektet, és amennyiben ők is jónak találják, akkor születhet erről végső megállapodás. Előzetesen annyit tudunk, a közlekedés operatív program kapcsán a Bizottság azt írta nekünk, hogy a metróprojektet - amely szerepel a programban, mint a kormány szándéka - támogathatónak tartja, és meg kíván győződni a metróprojekt részleteiről, de alapvetően támogathatónak tartja, mint beruházást. Egyébként sok ilyen beruházást már támogatott az Unió más tagállamaiban, tehát ebben nincsen rendkívüli dolog. Ennyi a metróval kapcsolatos ügy.
Még a gazdasági felvetésére: a gazdasági pályázatok kapcsán vetette fel elnök asszony, hogy én azt mondtam, hogy 200 pályázat nyert eddig, és ön más számokat látott. Nem tudom, hogy az a táblázat mikori dátumú, amit ön néz.
ELNÖK: Tegnapi információnk, kormánybiztos úr. (Bajnai Gordon: Mikori állapotot tükröz?) Nagyon remélem, hogy a tegnapi információ, amit folyamatosan kérünk, nem két hónappal ezelőtti állapot, mert akkor csalódott lennék.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Én a szombati adatokat kértem a tegnapi sajtótájékoztatóhoz, és ott a szombati adatok alapján idéztem azt, hogy mintegy 200, egész pontosan - fejből mondom - 193 vagy 196 pályázat került eddig elbírálásra a gazdasági operatív program pályázatainál szombatig. Ezek mind a legkisebb, az 1-5 millió közötti kategóriában voltak, és egy nyertesünk már van. Ez nem egyezik meg a beadott pályázatok számával, hiszen körülbelül három hét, amíg ezeknek a pályázatoknak az ellenőrzése zajlik. Igazából bírálati folyamatra itt nincs szükség, hiszen önök is tudják, hogy ez a normatív kategória, ahol lényegében, ha megfelel a formai követelményeknek a pályázat, akkor automatikusan jár a pénz. Eddig ez a mintegy 200 pályázat volt, amely már megfelelt ennek múlt a hét végéig, összességében pedig több mint 400 pályázat érkezett ebben a bizonyos árkategóriában részben az operatív program keretében, részben pedig Közép-Magyarországból ugyanilyen tárgyban, ugyanilyen feltételekkel kiírt pályázatban, tehát meggyőződésem, hogy ez a szám jó, amit mondtam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon remélem, hogy valakinek a száma jó. Én ezt azért kértem be, mert ki szerettem volna küldeni a bizottság tagjainak. Mindez tegnap meg is történt volna, ha ön nem tart sajtótájékoztatót, és nem mondja be a kétszázas számot, miközben nekem 95 van. Itt az utolsó nap, április 23-án nagyon nehezen sikerült megszerezni ezt az információt. Szeretném, ha ez nem így történne a későbbiekben, mert semmi titkos szám nincs, ha ön ezt egy sajtótájékoztatón közzé tudja tenni. (Bajnai Gordon: Persze.) Úgy gondoltam, hogy a tájékoztatáshoz ez is hozzátartozik, hogy tudjuk egyáltalán, miről beszélünk. Nem tudom, valaki hibázott; kérem, hogy nézzük meg - 95 mégsem 200. (Bajnai Gordon: Nem tőlünk kérte az adatot.) Az illetékestől kértem, közreműködő szervezet révén a MAG Zrt. az illetékes, úgy gondolom, hogy az információk forrása is ő. Nézzük meg a pontatlanság okát.
Megköszönve kormánybiztos úr válaszát, egyetlenegy kérésem van: ha itt a zászlóshajó programokkal kapcsolatban ilyen nagyszerű tervezési metódus van, azt ossza meg a bizottság tagjaival, tehát ha tisztán látják, hogy itt van egy eljárásrend, azt mi kapjuk meg, nézzük meg, mert nyilvánvalóan akkor tudunk majd a társadalmi vitára bocsátott zászlóshajó projektekről érdemben nyilatkozni, ha tudjuk, hogy miről is beszélünk. Ha ezt megkaphatnánk a következő napokban, az segítené a mi munkánkat is. Szeretnénk, ha ez a zászlóshajó program valóban olyan program lenne, ami hozzájárul a foglalkoztatási és a növekedési fő céloknak a teljesítéséhez. Mi úgy látjuk, én úgy látom, hogy itt még nagyon sok a bizonytalanság, nagyon sok a kétség, a kérdőjel, de akkor induljunk el ezen az úton.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Természetesen akkor összeállítunk egy anyagot a tervezési módszertanról.
ELNÖK: Kormánybiztos úr! Annyi anyagunk, annyi papírunk van: két oldal, folyamatábra, zászlóshajóprojekt, semmi más. Köszönöm. Tehát tényleg célratörően - segítsünk egymásnak!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Egy nagyon célratörő anyagot szívesen összeállítunk a bizottság tagjai számára a zászlóshajó programok folyamatáról, és szívesen állunk az elébe, hogy május második felében a már kidolgozott zászlóshajókról itt a bizottságban is váltsunk szót. Mi is abban vagyunk érdekeltek - és ebben egyezik a véleményünk -, hogy ezek a programok kiemelten segítsék a foglalkoztatást és a növekedést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük, kormánybiztos úr.
Kérem a bizottság tagjait, hogy jelentkezzenek. Szűcs Erika, Varju képviselő úr, Tóth Tiborné, Szatmáry Kristóf. (Baráth Etele és Ágh Péter jelzi hozzászólási szándékát.) További hozzászólás nincs. Parancsoljon, képviselő asszony.
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Most már a szokásos bevezető "páros monológnak" vége van, a Hír TV elment. Szeretném, ha úgy hívná meg a sajtót, hogy a mi véleményünk is megjelenhessen, nem csak az elnök asszonyé. Gondolom, ez nem túlzás. De rendszeres, hogy csak az első...
ELNÖK: Ezt milyen véleménynek vegyem? Ügyrendi?
SZŰCS ERIKA (MSZP): Ügyrendi véleménynek, vagy bárminek veheti, elnök asszony. Már jeleztem az előző ülésen is, hogy jó lenne, hogyha újfajta és érdemi tárgyalási rendbe kezdenénk.
ELNÖK: Akkor kérem a jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy a képviselő asszony kéri, hogy a sajtó az eseti bizottság ülésén végig tartózkodjon itt. Nyilvánvaló, hogy ezt a kérést nem tudjuk teljesíteni, de köszönjük a felvetését.
Szűcs Erika (MSZP) ügyrendi javaslata
SZŰCS ERIKA (MSZP): Nem azt kértem, hanem azt, hogy az elnök asszony a páros vívását az "egyebek" vagy az "aktualitások" között csinálja, ezt írásban is be fogom nyújtani az ügyrendhez.
Még egy ügyrendi kérdésem van. Az elnök asszony jelezte, hogy május 8-án 8 órakor ülünk, szeretném, ha tudnám napirendi javaslatot is. Mondom, én egy ilyen ókonzervatív vagyok, szeretek készülni az ülésekre.
ELNÖK: Akkor tisztázzuk, először - engedje meg a képviselő asszony - az ügyrendi kérdésben tett felvetéseit!
Azért jeleztem, hogy május 8-a, hogy az ön időbeosztását - amennyiben lehetséges, elfoglaltságai mellett - tudja igazítani május 8-ához. Ez nem holnap, nem holnapután van, elvileg az ügyrend, a Házszabály szerint három nappal előtte elég lenne a meghívót kiküldeni. Úgy gondolom, ahhoz képest igencsak időben tájékoztattam. Természetesen a képviselő asszonyt arról is fogom tájékoztatni - írásban, az eddigi gyakorlatnak megfelelően -, hogy milyen javaslattal élek a napirendi pont vonatkozásában.
Egyébként a képviselő asszonynak joga van hozzá, hogy a napirendhez adjon módosító javaslatot, amelyet automatikusan is hozzáillesztek, hiszen érzem, hogy ön is hasonló jó szándékkal áll a bizottság munkájához, mint mi mindannyian.
Várom a kérdését.
További hozzászólások, kérdések, válaszok
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Majd egymás között lefolytatjuk az ügyrend további részét.
A témához kapcsolódóan először is a kormánybiztos úr írásos tájékoztatójából és az ahhoz kapcsolódó szóbeli kiegészítésből kiemelném azt a gondolatot, hogy a magyar érdekek képviselete. Ez azért nagyon fontos, mert a korábbi időszakban jó néhány témában vitatkoztunk, és rendszeresen voltak olyan megszólalások, a sajtóban is voltak olyan megközelítések, amelyek arról szóltak, hogy Brüsszel ezt akarja, mi meg nem így csináljuk, és akkor rosszak vagyunk. Azt gondolom, ez egy rendkívül fontos szempont, és a bizottságnak nagyon-nagyon szem előtt kell tartania, hogy itt nem arról szól a történet, hogy Brüsszel kitalál valamit, és akkor vagyunk jók, ha ezt szóról szóra végrehajtjuk, hanem egy nagyon kényes egyensúly mentén kell elérni a magyar érdekek tekintetében lehető legjobb pozíciót.
Az, hogy a tárgyalások kapcsán az egyik legvitatottabb területen, a közlekedésben sikerült megőrizni egy 1 700 milliárdos nagyságrendet a közlekedésfejlesztésre, azt gondolom, a mai általános magyar közvélekedést - legyen az területi önkormányzat vagy gazdasági szereplő - azért jól tükrözi. Hogy közlekedésfejlesztés nélkül, a modern gazdasághoz, a modern élethez szükséges mobilitás feltételeinek a megteremtése nélkül igazából az egyéb területre költött források hasznosulásának a foka is meglehetősen kockázatossá válik.
Azért volna egy kérdésem, mert ez a nemzeti teljesítménytartalék nyilván nem véletlenül került be. Ez milyen kockázatokat jelent a továbbiakban, illetve innentől kezdve mi az, amire különösen figyelnünk kell, hogy ha már ez a forrás be lett forgatva mindenekelőtt a környezetvédelmi és energiahatékonysági programba, akkor hogyan kell gondolkodnunk, mire kell külön figyelnünk, hogy ez a tartalék eltűnt, ez hol jelent többletfeladatot?
Az utolsó megjegyzésem a zászlóshajó projektekre vonatkozik. Maximálisan egyetértek az elnök asszonynak azzal az igényével, kérésével, hogy ismerkedjünk meg ezzel. Azonban a megközelítésben nem tudok egyetérteni. Ugyanis, ahogyan azt a kormánybiztos úr is mondta, európai szinten is fejlesztéspolitikai nóvum a komplex program. Tehát ez nem egy kialakult dolog. Magam is, aki kapcsolatba kerültem ezzel, egy időben vezettem egy ilyen munkát, most nyomon követem és figyelem. Látom, hogy mint minden innováció, formálódik, indul valahonnan, és egy iteratív dolog.
Tehát az nem igaz, és szerintem nem is várható, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség majd pontosan leírja a receptet, hogy mi ez. Úgy látom, hogy ez még ma is formálódik, a hangsúlyok ma is máshova tevődnek, és sok minden függ a helyi szereplőktől, akiknek aktív részvételével kell formálódnia ezeknek a programoknak, akik nélkül ez nem megy. Most kezdenek ráérezni az ízére. Kezdik megérteni, hogy ez nem az a szokásos diktált pályázat, ahol nem kell gondolkodni, mert megmondják, hogy mit lehet, és akkor megpróbálom a saját szükségleteimet ebbe beleszuszakolni, hanem egyrészt a saját szükségleteimet jobban, stratégiai szinten is meg kell tudni fogalmazni, nemcsak pályázati és beszerzési szinten, és még inkább azt, hogy másokra is figyelni kell. Mások szándékaira, érdekeire, ambícióira, és ezek összehangolása nagyon hosszadalmas folyamat, de pontosan azért, hogy mi is lássuk, hogyan gondolkodik erről az irányítóhatóság, a tervezésért felelős, akik nélkül nem tudják ezt jól megcsinálni. Mi, akiknek ez szabályozási szinten majd a felelőssége lesz, vagy valamilyen módon erről véleményt kell mondani, mi is lássuk, hogy ez hol tart, és még milyen sokféle irányba elágazhat.
Tehát úgy gondolom, ez egy olyan dolog, amivel ilyen módon kell megpróbálni megbarátkozni. Azt gondolom, amit az elnök asszony kér, hogy legyen kétoldalas folyamatábra, azt ma meg lehet csinálni, de igazából még nem tükrözi ennek a dolognak a teljes kifejlettségét. 5-10 év múlva ez valószínűleg tankönyvben lesz benne, akkor már valószínűleg sokkal több tapasztalat alapján kerülhet bele pontosan és tanítható módon, ma még egy közös alkotás. De én is kifejezetten azt mondom, hogy ismerkedjünk meg vele - szerepel a féléves munkatervünkben, hogy regionális fejlesztési ügynökséggel -, most ne az ügynökséggel, hanem ezzel a tervezési metodikával, és ennek a jelenlegi állapotával.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, nyugtasson meg, hogy erre konkrét módszertan és eljárásrend van, hogy hogyan készülnek itt a zászlóshajó projektek, és nem a ködben vesznek el!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Feltett szándékom, hogy minden kételyében megnyugtassam az elnök asszonyt. A zászlóshajó programokat konkrét módszertan szerint, sok mindenkivel együttműködésben készítjük, és természetesen össze fogunk tudni állítani akár két oldalt, akár húszat is - igény szerint most kettőt - arról, hogy a bizottságot tájékoztassuk erről a módszertanról.
Azért a képviselő asszony felvetésére: fontos, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy az önök kritikája gyakran arról szól, hogy bizonytalanság van. De azt gondolom, nem bizonytalanság van, hanem munka folyik, gondolkodunk, egyeztetünk, álláspontokat alakítunk ki, utána ezt megint egyeztetjük, mérlegelünk, és így alakítjuk ki a véleményünket. Nem a bölcsek köve van a zsebünkben, amivel bármire azt tudjuk mondani, hogy már kész megoldásunk van 15 évre - vagy akár csak 7 évre - előre, hanem dolgozunk, elemzünk, egyeztetünk és így alakítunk ki véleményeket. Akkor szeretünk kiállni ezekkel az anyagokkal társadalmi vitára, amikor már a saját véleményünket megalapoztuk és vállalni tudjuk. Szerintem ez nem bizonytalanság, hanem egy alkotási vagy munkafolyamat, amely természetes. Akkor lenne baj, ha ebből kizárnánk másokat, és folyamatosan azt a benyomást keltenénk, hogy mi tudjuk a tutit, megmondjuk a frankót, és mindenki más pedig igazodjon ehhez. Mi más módszertant követünk, de ezt a módszertant szívesen bemutatjuk.
A képviselő asszony kérdése a nemzeti teljesítménytartalékra vonatkozott. A nemzeti teljesítménytartalék egy lehetőség. Vannak országok, amelyek ezt igénybe veszik, vannak, akik nem, ez nem kötelezettség. Ez arról szól, hogy a program harmadik évében a források egy kis részét - maximum 3 százalékát - pontosan hova csoportosítják. Tehát nekünk 2009-ben lett volna lehetőségünk, hogy akkor döntsük el, hogy - eredeti szándékunk szerint a kilencvenegynéhány-milliárd forintot tartottunk a keretben - a programok alakulása alapján hova helyezzük a hangsúlyokat. Azonban a Bizottsággal folyó tárgyalásokon látszott, hogy van két olyan téma, amely nekik is, nekünk is kiemelten fontos, és nagy valószínűséggel 2009-ben is így döntenénk, viszont megnyugtató volt a Bizottság számára, ha már most látja a forrásokat ezen a téren. Az egyik ilyen program - és ez kapta a nagyobbik részét ennek a nemzeti teljesítménytartaléknak - a környezetvédelem, ahol a Bizottság és egyébként Magyarország számára is fontos, hogy teljesítsük a kötelezettségeinket, mert ha nem teljesítenénk határidőre, akkor büntetéseket kellene fizetnünk az Unió felé, úgyhogy ez innentől közös érdek. Ezt még a csatlakozási szerződésben vállalta Magyarország.
A másik ilyen terület pedig, ahogy már említettem, az emberi tőkébe való beruházás, az emberi, humán fejlesztések: ide került egy huszonegynéhány-milliárd forintos összeg, amivel ez a keret növekedett, tehát azt gondolom, hogy jó helyre mentek ezek a források. Ily módon 2009-ről előrehoztunk egy döntést, de igazából nem ért kár, veszteség senkit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő asszony? (Szűcs Erika: Köszönöm.) Köszönjük szépen. A következő hozzászóló Szatmáry Kristóf.
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon sok minden elhangzott, nagyon sok kérdés merült fel bennem, megpróbálom egy kicsit mégis összefoglalni, hogy a bizottság munkája haladjon.
Én ott kezdeném, és ebben nem tudom, hogy egyedül vagyok-e, hogy amikor itt az átcsoportosításról volt szó, akkor elővettem ezt az anyagot, és ránéztem a címére, ami a "Foglalkoztatás és növekedés" címet viseli - és ha jól tudom, akkor egyébként az Unió és a hazai szakemberek is jelezték, hogy a korábbi arányokhoz képest a gazdaságfejlesztésre lehetne több pénzt is fordítani -, és nekem némileg csalódás, elismerve egyébként a környezetvédelem nagyon-nagyon fontos részét, hogy ez az átcsoportosítás nem konkrétan a gazdaságfejlesztésre történt, csak egy kisebb hányada, töredéke került a gazdaságfejlesztésre. Azt gondolom ugyanis, hogy abban a helyzetben van az ország, hogy a legfontosabb a foglalkoztatás növelése és azon keresztül a gazdaság felpörgetése, tehát ez számomra legalábbis, mint a gazdasággal, vállalkozásokkal foglalkozó ember számára, azért némileg csalódás, hogy ez az átcsoportosítás nem erre a területre ment.
Ezzel kapcsolatban - mert ez csak egy vélemény volt - a kérdésem igazából, ami nem hangzott el, az indikátorrendszerre vonatkozólag fogalmazódik meg. Itt is lehetett olvasni, hogy az indikátorrendszerekkel, akár az I. nemzeti fejlesztési tervvel kapcsolatban voltak kritikák a mérhetőség szempontjából. Nem tudom, hogy készültek-e olyan elemzések - lehet, hogy készültek, csak én nem láttam -, amelyek konkrétan a foglalkoztatottság, a növekedés területén elemeznék azokat a pályázatokat, amelyek most már, legalábbis a nemzeti fejlesztési terv keretében elfogadásra kerültek. Konkrét számokban lehet-e mérni azt, hogy azok a fejlesztések, azok a gazdaságélénkítő programok, amik itt szerepelnek, konkrétan, a tervek szerint hány tíz-, száz-, akárhányezer fővel növelik az elkövetkező években a hazai foglalkoztatást, ami szerintem a magyar gazdaság növekedésének kitörési pontja?
A másik, amire szeretnék rákérdezni, engedjék meg - lehet, hogy megint csak az én nem kellő ismeretemmel van gond -, a 4-es metró kapcsán elhangzott pár dolog. Fellapoztam az önök által most kiosztott anyag legutolsó két oldalát, ahol szerepelnek a nagyprojektlisták, ez a 35 nagyprojektlista, amiben Miskolc, Debrecen, Szeged szerepel, és Budapestről is van bent néhány fejlesztés - ebben a 4-es metró projektje nem szerepel. Értettem, hogy ez később kerül benyújtásra, csak akkor nem értem, hogy mi különbség van a 4-es metró fejlesztési projektje és a budapesti 1-es, 3-as villamos meghosszabbítása között elbírálás vagy tervezés szempontjából. Ebben az anyagban, ha jól értem, bekerültek bizonyos nagyprojektek, ugyanakkor Budapestről pedig - akkor nem értem, hogy ez teljesen külön kezelendő-e itt ehhez az anyaghoz képest, és később kerül benyújtásra - most nem hangzottak el információk. Értem, hogy itt tárgyalás közben vagyunk, nem is az a kérdés, hogy az Unió támogatja-e a 4-es metrót, ha jól értem, hanem az, hogy mennyivel és mit támogat belőle. Erre vonatkozólag, ha van információ - ha nincs, vagy tárgyalás közben vannak, akkor természetesen nem tud válaszolni kormánybiztos úr -, a kérdés az, hogy mennyit fog ebből finanszírozni a jelen állapot szerint, mert mi szeretnénk egy 70-80 százalékos finanszírozást, az Unió pedig különböző nyilatkozatok alapján körülbelül 20-30 százalékos finanszírozást kíván ebből vállalni. A kettő között azért több százmilliárd forint lehet.
Még egy dologra utalnék vissza, ez a kétfordulós pályázatok kérdése - itt lehet, hogy csak kommunikációs probléma van. Én budapesti illetőségű vagyok, kerületben is dolgozom, és ott a Pro Régió Ügynökség járja végig a kerületeket, és tájékoztatja a leendő pályázókat a közép-magyarországi operatív programról, ahogy az egész országban ez megtörténik. Ott konkrétan elhangzott az, hogy ebben az évben nem lesz kétfordulós pályázat, tudniillik a kétfordulós pályázat kifutási ideje legalább egy év, tehát ha most bead valaki kétfordulós pályázatot, az előbírálati dolog legalább egy évig tart. Ők azt mondták, hogy arra számítsunk, hogy nem lesz kétfordulós pályázat, mert az idén nem tudna kifutni, az idén nem lennének döntések lényegében az önkormányzatok számára, tehát az idei pénz elveszne.
Ez azért probléma, mert az önkormányzatok nagy része azzal készült, hogy a kétfordulós pályázat esetében nem kell kidolgozott tervekkel rendelkeznie ahhoz, hogy pályázzon. Ha most kiderül, hogy mégis egyfordulós pályázat van, akkor nagyon sok önkormányzat, aki eddig kvázi hátradőlt abban a tekintetben, hogy neki nem kell ennyire előredolgoznia, majd csak a tervet adja be, most azzal fog szembesülni, hogy lesz a kiíráskor két-három hónapja arra, hogy elkészítse a terveket. Mint tudjuk, egy komolyabb beruházásnál nem készülnek el ennyi idő alatt a tervek, tehát ezzel kapcsolatban, azt gondolom tehát, hogy elég nagy káosz van a fejekben, és most, elnézést, ön mond itt valamit, és lehet, hogy nekem van más információm, de ez konkrétan elhangzott, hogy nem lesznek. Ezt tisztázni kellene, mert az önkormányzatok egy része nagyon kellemetlen helyzetben lesz, ha a pályázat kiírásakor derül ki, hogy mégiscsak egyfordulós a pályázat. Ez azt a kérdést veti fel, hogy ha az önkormányzatok nem tudnak pályázni, mert nem lesznek terveik a benyújtásra, akkor jön elő az, hogy a kormányzat majd azt mondja, hogy ha nincs tervetek, akkor majd ezt központilag megoldjuk. Ebben kérném, hogy tegyünk rendet a fejekben, ha lehet, mert ez egy nagyon fontos kérdés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úré a szó.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Az átcsoportosítások volt az első kérdése, a pénzügyi átcsoportosítások témája. Ahogy mondtam, az átcsoportosításoknál növekedett egyébként a gazdaságra fordított összeg, ahogy ön is megjegyezte, körülbelül 16 milliárd forinttal, de valóban, ez alapjaiban nem változtatja meg a program arányait. A regionális operatív programokban szereplő ilyen célú pénzekkel együtt, ahogy mondtam, körülbelül 15 százaléka az összes keretnek az, ami direkt módon gazdaságfejlesztési célokat szolgál. Mi azt gondoljuk, hogy ez elegendő lesz mindazzal a közvetett hatással, amit a többi program és a gazdaság szereplői számára generál, azzal a lehetőséggel, ami például a környezetvédelemben a beruházások kapcsán a magyar kis- és középvállalatok számára, beruházást kivitelező cégek számára lehetőséget kínál vagy az útépítések kapcsán vagy máshol. Jó néhány program van, amely egyébként még segíti a gazdaságot, de a direkt gazdaságfejlesztésben mi azt látjuk kritikusnak, hogy hogyan tudjuk a kis- és középvállalkozások számára a forráshoz jutást, a modern technológiához és menedzsmentismeretekhez való jutást segíteni, ezért a pályázatok erre fognak koncentrálni, és ahogy már korábban is elmondtam, arra számítunk, hogy az itt rendelkezésre álló forrásokat sokszorozni fogja az a módszer, ahogy ezek kihelyezésre kerülnek.
A tegnapi sajtótájékoztatón is beszéltünk róla, és zajlik a szakmai egyeztetése az úgynevezett JEREMIE-programoknak, amelyek keretében mikrohitel- és hitelportfólió-garancia lesz elérhető a vállalkozások számára. Ezek közül a hitelportfólió-garancia úgy fog működni, hogy az uniós források egy részéből, amelyeket lehívhatunk egy Magyarországon működő holdingalapba, garanciát vállalunk mikro-, kis- és középvállalkozásokat finanszírozó banki portfóliók új - nem a meglévő, hanem újonnan többletet jelentő - banki portfóliók mögé. Ez azt jelenti, hogy mivel nem egyedi hitelek mögé tesszük ezt a garanciát, hanem egy akár több ezer hitelből álló portfólió mögé, ezért e portfólió várható statisztikai bukásának egy részét kell fedeznünk, megosztva a kockázatot a bankokkal. Előzetes becslések szerint ez azt jelenti, hogy egy forint ilyen hitelgarancia 10-12 forint likviditásbővülést, forrásbővülést hozhat a vállalkozások számára, hiszen ha száz hitelből, mondjuk, öt vagy hat bukik, akkor nekünk az öt-hat hitel bukását kell lefedeznünk ahhoz, hogy a bank száz új hitelt tudjon adni.
Ezzel a módszerrel, amiről most már egyeztetünk a Bankszövetséggel is, azt gondolom, hogy az ilyen célra, gazdaságfejlesztésre lehívott források sokszorozhatják a gazdálkodók, elsősorban a kis- és középvállalkozások számára rendelkezésre álló forrásokat a gazdaságban a következő hét évben. Ráadásul a jó hír az, hogy más támogatásokkal szemben ez a forrás nem vész el - ha egyszer kihelyezzük -, hanem alapszerűen újra és újra kihelyezésre kerülhet. Itt egyes becslések szerint a teljes gazdaságfejlesztési program 2-3 ezer milliárd forint közötti forrásbővülést eredményezhet a gazdálkodók számára a következő hét évben. Azt gondolom, hogy ezért ez a program a 15 százalékos aránynál jóval nagyobb súlyt fog képviselni forráshoz jutásban a magyar kis- és középvállalkozások számára.
A másik kérdés a foglalkoztatás és növekedés, amelyre utalt, és az ehhez kapcsolódó indikátorok. Természetesen vannak ilyen indikátorok, már az I. fejlesztési tervben is mértük ezeket, a megtartott munkahelyeket, az újonnan létrejött munkahelyeket, amelyek a pályázati célokhoz kötődően voltak mérhetőek, és most is kiemelt célú, mert az átfogó indikátorok között is szerepelnek ilyenek, amelyek a terv hatásait mérni fogják. De talán az indikátoroknál is fontosabb az, hogy már a pályázati kiírásban is megjelenik az a szempont - (Az elnök felé:) erről vitatkoztunk is már -, hogy a növekedés a pályázatban, mint vállalt feltétel jelenjen meg. Azt szeretnénk, ha azok a vállalkozások, akik ebből az első pályázati körből, amit a leggyorsabban növekvők számára írtunk ki, közpénzhez jutnak, cserébe növekedéssel fizessék vissza ezt a támogatást, amit kapnak. Úgy is lehet mondani, hogy egy üzletet kínáltunk a vállalkozóknak: növekedésért cserébe közpénzből adunk támogatást. Ez a vállalkozók gyorsan növekvő szegmensének szól, ez csak 30 milliárd forint körüli összeg, ezen kívül számos más forma lesz. A már említett mikrohitelezésnél például semmilyen növekedési elvárás nem lesz, ott a mikrovállalkozásoknak 6 millió forintig terjedően a hitelösszeg 80 százalékát akár 5 évre nagyon kedvező kamatfeltételekkel, állam által garantáltan lehet majd felvenni. Ilyen feltételű hitel ma nincs a piacon, még ennél sokkal rövidebb futamidejű hiteleket is sokkal drágábban adnak a bankok, mint ami ma van, ezért azt gondolom, ha ez a program most ősszel el tud indulni, akkor ez egy nagyon gyors felfutást eredményezhet általában a mikro- és kisvállalkozások számára. Egyébként erről a koncepcióról annak idején, még a tervek szakmai egyeztetése kapcsán az ellenzéki szakértők is hasonlóan nyilatkoztak, hogy ezt egy jó koncepciónak tartanák, amikor egy alapból csináljuk ezeket a dolgokat, tehát úgy érzem, hogy ebben nem volt szakmai különbség.
A foglalkoztatásra vonatkozóan számos programunk és mérőszámunk van. A foglalkoztatásban a kormány helyzetelemzése alapján a foglalkoztathatóságot tartjuk a legnagyobb problémának. Magyarország nagyon rossz foglalkoztatási mutatója, az 58 százalékos aktivitási ráta mögött nagymértékben az van, hogy az a 42 százalék, aki nem vesz részt a munkaerőpiacon, képzettségük, szociális, egészségügyi helyzetük miatt el sem jutnak sokszor odáig, hogy ott részt vegyenek. Ezért a források egy része nem a gazdaságfejlesztésen keresztül a munkahelyteremtést célozza csak, mert nem ezt látjuk az első problémának, hanem először meg kell oldanunk azt, hogy ez a 42 százaléknyi munkaképes korú valahogy a munkaerőpiacra be tudjon lépni, aminek kellenek pénzügyi ösztönzői is, de a másik oldalról kell hozzá képzés, az egészségi állapot javítása, közmunkaprogramok és más, ilyen típusú intézkedések.
Ezzel párhuzamosan kell mennie a foglalkoztatás, a munkahelyek bővítésének. Erre vonatkozóan már az első gazdasági operatív program pályázati kiírások is tartalmaznak intézkedést, hiszen a 30 milliárdból 9 milliárd forintot bekarikáztunk, és azt mondtuk, hogy ezt csak azokból a térségekből lehet pályázni, amelyek foglalkoztatási szempontból hátrányosak: ez a 95 kistérség, amely foglalkoztatási szempontból hátrányosnak minősül egy rendelet alapján. 9 milliárdot tehát megvédtünk attól, hogy a fejlettebbek ezt elszívják. Ez egyébként indokoltnak látszik, mert a most bejött statisztikák alapján az eddigi pályázatokkal még csak nagyon az elején tartunk, de az már látszik, hogy a közép-magyarországi régióban a korábbi tendenciáknak megfelelően is sokkal nagyobb az aktivitás a vállalkozások részéről. Rosszabb, kedvezőtlenebb feltételek, alacsonyabb támogatási intenzitás mellett a közép-magyarországi régióban sokkal több pályázat érkezett már eddig az ott rendelkezésre álló keretek arányában, mint az ország többi részéről. Az az uniós tapasztalat tehát, hogy a fejlettebbek könnyebben pályáznak, több jól előkészített projektjük van, mint a fejletlenebbeknek, már itt is látszódik, és ezért helyes az, ha különválasztjuk a forrásokat, és nem engedjük, hogy egy kalapból a fejlettebbek elszívják a fejletlenek elől a forrásokat.
A 4-es metróra vonatkozóan, hogy milyen módon került minősítésre vagy nagyprojektként való kiemelésre: a kormány tavaly novemberben döntött a közlekedés operatív programhoz mellékelt indikatív közlekedési projektek listájáról, amely januárban egy kormányrendeletben is megjelent, és ebben szerepel a közlekedés operatív program mellékletéül szolgáló összes közlekedési projekt, köztük a metró is. Ez nem kerülhetett még be abba az indikatív listába, amely csak a 2005-ben eldöntött nagyprojekteket, a 36 nagyprojektet tartalmazza, amire ön is hivatkozott, hanem ez a közlekedés operatív program mellékletében van, november óta ez megtekinthető; ott döntött a kormány többek között erről a projektről is.
A Bizottság értelemszerűen azt még nem tudta megmondani, hogy mennyit finanszírozna, és azok a számok, amik a sajtóban napvilágot láttak, nem a Bizottság hivatalos álláspontját képviselték a támogathatósági arányról. A Bizottság egyelőre annyit mondott, hogy nem szeretné, hogy a teljes elővárosi prioritást ez a metróprojekt eméssze fel, de ilyen veszély nincs is, hiszen ahogy ön is említette, már a korábban elfogadott projektek listáján is szerepelt és azóta is szerepel a három vidéki nagyvárosi villamos, Miskolc, Debrecen, Szeged villamosa, és szerepelnek más, budapesti kötöttpályás projektjavaslatok is, úgyhogy a metró szándékaink szerint sem vinné el a forrást a vidéki villamosok, kötöttpályás projektek elől. A Bizottság konkrét számot még nem mondott, nem is mondhatott, hiszen neki hivatalosan elemezni kell majd a beruházást, és utána kell nyilatkozni, figyelembe véve például a beruházás várható pénzügyi megtérülését is, hogy milyen arányban tudja támogatni ezt a projektet.
Kétfordulós pályázat kérdése: az a szándékunk, hogy legyenek az idén kétfordulós pályázati kiírások minden régióban - ha a Pro Régió mást mond, akkor majd egyeztetnünk kell. A Pro Régió Ügynökség által előkészített tervet a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácsnak kell majd benyújtania számunkra, az ő véleményük alapján alakítjuk ki a végleges álláspontunkat. A szándékunk az, hogy minden régióban legyenek kétfordulós pályázati kiírások, induljanak el. Lehet, hogy van olyan, amelynek előkészítése belenyúlik a jövő évbe a két forduló miatt, de akkor is induljon el az idén, és lehet olyan kétfordulós pályázat, ami akár az idén is lezárul, ha egyszerűbb folyamatról van szó, de mindenképpen el kell őket indítani, hiszen az nem lenne megoldás, hogy azért, mert sokáig tart, jövőre indítsuk el - jövőre is sokáig fog tartani, ha olyan a pályázat természete. A szándékunk tehát az, hogy ez így legyen, és konzultálni fogok a Pro Régióval, hogy mire alapozzák ezt a véleményüket, és igyekszünk eloszlatni a bizonytalanságot, amire ön utalt.
ELNÖK: Képviselő úr! Tömören, lényegre törően.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm. Csak nagyon röviden. A gazdaságélénkítésről nem folytatnánk vitát, mert gondolom, az nem ide tartozik, hogy mi a hatékony hitel vagy egyébként közvetlen pénzkihelyezés. Amit viszont szeretnék megjegyezni, hogy amit kormánybiztos úr mondott, hogy a közép-magyarországi régióból többen pályáznak, mint egyébként a hátrányos helyzetű régiókból, következhet abból is, hogy egyébként az általunk elmondott szigorú feltételek miatt inkább olyanok pályáznak, akik egyébként is megvalósítanák a beruházásaikat. Egy ilyen veszély tehát van, és érdemes ezt átgondolni a későbbiekben, hogy a feltételekkel hogyan lehet ilyen szempontból eltalálni azt a helyes mértéket, hogy ne csak azokat támogassuk, akik egyébként is fejlesztenének.
Ami a metró dolgát illeti, én értem a dolgot, most még nem tudjuk pontosan, hogy mennyit fog finanszírozni az Unió, de akkor, ha jól értem, az egyértelmű, hogy kizárólag a közlekedés operatív programból lesz, ha lesz, valamilyen mértékig finanszírozva a metró, és a közép-magyarországi operatív programot nem terheli semmilyen mértékben a metróberuházás. Ez egy félelem volt a közép-magyarországi régiónál, hogy az amúgy "szűkös forrásokból" sokat elvisz a metró.
A harmadik: a kétfordulós pályázatoknál csak az a kérésem, hogy legyen nagyon egyértelmű, hogy melyik pályázat lesz kétfordulós és melyik egyfordulós, mert aztán a legnagyobb káosz lesz, ha az önkormányzatok úgy készülnek, hogy az egyikkel kétfordulósra készülnek, de nem tudják, hogy melyik lesz kétfordulós. Nem tudják melyiket kell előre megterveztetni, és ott fognak a pályázati kiírásnál - egy kéthónapos beadási határidővel - szembesülni azzal, hogy nekik most kell konkrét terveket készíteni. Mondok egy példát, egy főutca-felújításnál, egy központfelújításnál nincs olyan, aki két hónap alatt elkészíti a terveket. Azért úgy látom, ha kétfordulós pályázat lesz, ha az időrendet nézzük, abból az idén nem lesz lehívott forrás, ahol kétfordulós pályázat lesz kiírva. Azt nem tudom elképzelni időrendben, hogy abból idén lehívott forrás legyen.
Tehát nagyon kérem, hogy erre akár térjünk vissza, vagy kapjunk valami tájékoztatót, mert ez a legrosszabb, ha ilyen bizonytalanság van az önkormányzatoknál.
Köszönöm.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Gyors viszontválasz. A metróberuházást, a közlekedési projekt minden elemével a Kohéziós Alapból, és így a közlekedés operatív programból finanszírozzuk. Arra van lehetősége a fővárosnak, illetve a regionális fejlesztési tanácsnak, hogy arra tegyen javaslatot, hogy azok a településfejlesztési források, amelyeket Budapest használhat fel, a metró környékén megvalósuló felszíni - de nem az állomásokat érintő, hanem azon kívüli - beruházásokat, a terek, az utcák rendbetételét finanszírozhatják, de erre vonatkozóan még nem kaptunk javaslatot sem a fővárostól, sem a regionális fejlesztési tanácstól. Csak a regionális tanácson keresztül tehet ilyen javaslatot majd a főváros, ha ilyen szándéka van. Magát a közlekedési részt nem fogja tudni finanszírozni a közép-magyarországi régió, és nincs is rá szükség, ezt a Kohéziós Alapból kell megoldani.
A két forduló kapcsán: éppen azért találtuk ki az akciótervek módszerét, hogy két évre előre látni lehessen, hogy milyen pályázati kiírások lesznek. Tehát a közép-magyarországi régiónak is be kell adnia egy akciótervet az ő javaslatai alapján az ügynökséghez, amelyet végül majd a kormány fog jóváhagyni. Ebben kell szerepelnie annak, hogy a következő két évben milyen pályázatok jelennek meg, milyen keretösszeggel, és milyen módszerrel, tehát, hogy egyfordulós, kétfordulós. Két évre előre látható lesz, amikor ezt majd elfogadja a kormány, és mielőtt elfogadná, lesz ennek a régióban egy társadalmi egyeztetése is. Tehát ilyen értelemben még a régiós tanács döntését követően is lesz lehetőség arra, hogy a régió szereplői véleményezzék, hogy ez jól van-e így. A kormány ez után fogja - ahogyan jeleztem, valószínűleg júliusban - véglegesíteni az akciótervet, onnantól pedig két évre kiszámítható, tervezhető rendszer fog működni, és ezt minden évben újra és újra megújítjuk, megint két évre előre tervezve, gördülő módon.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr. A következő hozzászóló Varju László képviselő úr, parancsoljon!
Varju László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a lehetőséget. Szeretném azzal kezdeni, hogy tisztelettel köszönöm a kormánybiztos úrnak a tájékoztatót és a beszámolót, amit elmondott. Nagyon örülök annak, hogy ez a tárgyalás eredményesen ért véget, és ennek ismeretében akkor egy végleges dokumentumunk van.
Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert néhány olyan bizonytalanságra szeretném felhívni a figyelmet, amely most is megjelent itt a beszélgetésünk során. Azt gondolom, a KMRFT ügyeit természetesen számon kérhetjük a kormánybiztos úron, de én tisztelettel azt javasolom, hogy ezt az adott színhelyen, legutóbb a kihelyezett ülésünket ott tartottuk, azon a szinten, a tanács elnökével kell ezeket a vitákat lefolytatni. Ezért azt javasolom, hogy a bizottságunk munkamódszerében törekedjünk a fő figyelemre, hogy általában véve és országosan nekünk mely témakörökkel kell foglalkoznunk, és ki-ki a saját területét pedig ott kérje számon, mert teljesen egyértelműen tudom mondani: az én ismereteim szerint Közép-Magyarországon kétfordulós pályázatok lesznek, és nincs ilyen típusú elbizonytalanodás azon a területen. Természetesen szeretnénk, ha abban, hogy hogyan haladunk előre, és időrendben mi valósítható meg - ugye nemcsak december 31-éig élünk -, hosszabb tervezési metódusban tudnánk gondolkodni.
Azt gondolom, a folyamatos egyeztetés, amelyet mi tervezési formaként most végzünk, jól használható megoldás. Szeretném idézni azt, amit az elnök asszony mondott itt az elején, hogyha egy szervezet tárgyal, akkor figyelni kell Magyarország érdekeire, ez Demszky úr kapcsán hangzott el. Azt gondolom, ezt célszerű lenne másoknak is figyelembe venni, és ide kapcsolódik majd a kérdésem, amelyet utolsó gondolatként szeretnék megfogalmazni.
Úgy látom, az is lehet egy álláspont, amelyet Demszky úr elmondott, de úgy látom, a bizottság tagjai - elnök asszony és más fideszes képviselők is - sokat tesznek azért, hogy a magyarországi pályázók elbizonytalanodjanak abban, hogy érdemese-e, lehetséges-e bármikor a közeljövőben pályázni. Ezért nekem tisztelettel az a javaslatom a bizottságunk munkamódszerében, hogy a bizottságunk járuljon hozzá ahhoz, hogy azt a tudatot erősítsük meg, hogy igen nagy türelemmel vagyunk a tervezési folyamat irányában, a másik oldalról pedig erősítsük mindazokat, akik pályázni szándékoznak - hogy az ismert körülmények között kell majd a forrásokat lehívni -, erősítsük azokat a szándékokat, hogy igenis érdemes pályázat-előkészítéssel foglalkozni. Ezért örülnék annak, hogyha ennek a történetnek a felelős képviselői a politikai haszonszerzés helyett foglalkoznának azzal, hogy igenis bizalomépítésre van szükség - a bizottságunk közreműködésével is - abban, hogy érdemes pályázat-előkészítéssel foglalkozni önkormányzati, vállalkozói, civil szervezeti szinten.
Összefoglalva: örülök annak, hogy a dokumentum ebben az értelemben véglegesedett, és hogy az a menetrend, igenis, amint elmondta, már nyáron, és így - mint a közép-magyarországi régióban is - május elején megjelenő konkrét pályázatok formájában is megtestesül.
Ezért a kérdésem a következő. A bizottság miben tudna segíteni ennek a bizonytalanságnak a felszámolására a kormánybiztos úrnak és a tárgyalószervezeteknek, hogy Magyarország érdekében mi milyen megerősítő lépéseket tudnánk tenni akár Brüsszel irányában, akár pedig hazai vonatkozásban, hogy az említett bizalomépítés vagy a bizalom megerősítése a pályázni szándékozók irányában nagyobb legyen? Ha és amennyiben ez egy hosszabb átgondolást igényel, akkor én az iránt is türelemmel vagyok, és ezt akár egy későbbi napirendi pont kapcsán megtárgyalhatnánk, ha ezt nem így helyből akarjuk elrendezni. Nagyon örülnék annak, ha segíteni tudnánk, segíteni tudnék abban, hogy az önök munkája még eredményesebb tudjon lenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hát, képviselőtársam, meglepett. Személyes érintettség miatt határozottan arra kérem önt, hogy vonja vissza az előbbi mondatát! Nevesül azt, hogy bizottsági elnökként sokat teszek annak érdekében, hogy a gazdasági élet szereplői elbizonytalanodjanak. Aki sokat tett az üzleti környezet elbizonytalanítása érdekében, képviselő úr, az az önök kormánya; azzal, hogy kiszámíthatatlanná teszi az üzleti környezetet.
Túlértékeli a hatáskörömet. Nem tudom megfogni a gazdasági élet szereplőinek kezét, és nem jártam sorban Magyarország 400 ezer vállalkozását, s nem mondtam nekik, hogy nehogy pályázni merjenek a GOP-ba, mert ez nem jó. Úgy gondolom, az ön kijelentése e tekintetben felelőtlen volt. Kérem is, hogy revideálja ezt az álláspontját, mert jogtalan és sértő volt a megállapítása!
A bizottság pedig arra hivatott, hogy a kételyeket eloszlassa, hogy a bizonytalanságokat bizonyossággá alakítsa, úgy, ahogyan ön mondta. A kormánybiztos úr mondta, hogy szakmaisággal megalapozottan lesznek kétfordulós pályázatok, ön pedig úgy kijelentette, hogy aztán már innen csak előre van az előre, merthogy ön bizonyára a teljes információ birtokában tudja, hogy lesznek kétfordulós pályázatok. Nincs azzal semmi gond, ha Szatmáry képviselő úrnak más erről az információja. Ez a bizottság arra hivatott, hogy itt tisztázzunk bizonyos kérdéseket, nem szaladhatunk mindig el a regionális fejlesztési tanácshoz.
Remélem, hogy ezt megteszi. (Jelzésre.) Tessék!
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Kedves elnök asszony, nem szeretném visszavonni azt, amit elmondtam. Az elmúlt hetekben többször tapasztaltam az önök részéről, hogy igenis...
ELNÖK: Most rólam van szó.
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Igenis, azon dolgoznak. Lehet, hogy nem szándékosan, és kérem, hogy ne személyes támadásnak tekintse azt, amit elmondtam, hogy azzal az állásponttal, amit önök képviselnek ebben a vonatkozásban, én nem tudok egyetérteni. Igenis, Magyarországnak és a fejlesztésben lehetséges szereplőknek szükségük van arra, hogy megerősítést kapjanak, hogy a tervező munka keretében, majd a tervezést követően nekik illeszkedniük kell, és igenis, pályázatokat kell benyújtani. Ebben nekünk jóval nagyobb felelősségünk van, és ezért sokkal többet tudnánk tenni.
Természetesen értem, hogy itt, ebben a teremben azokat a politikai vitákat is le kell folytatni, amelyek az időnket már az elején jól elvitték - kétoldalú beszélgetésekben -, de ennél jóval nagyobb jelentősége van azoknak a nyilvános kijelentéseknek, amelyeket annak érdekében teszünk, hogy igenis, Magyarországon a pályázatra képes szervezetek jóval nagyobb bizalommal legyenek e rendszer iránt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ön magyar nyelven beszél, de mégsem magyarul teszi ezt, egyik mondatával felülírja a másikat. Úgy gondolom, erre a kérdésre még vissza fogunk térni, képviselő úr. Nem volt megnyugtató az ön válasza, és nem is ezt vártam öntől.
Nem tudom, a kormánybiztos úr érzett-e kérdést Varju képviselő úr felvetésében. Ha igen, akkor kérem, válaszoljon.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Igen, azt kérdezte a képviselő úr, hogyan tudná a bizottság is segíteni azt a munkát, amelyet egyrészt Brüsszel irányában, másrészt a hazai szereplők irányában végzünk a fejlesztési területen.
Azt gondolom, Brüsszel vonatkozásában a tárgyalásokon ők a kormánnyal tárgyalnak, és alapvetően megpróbálnak mindent szakmai szinten kezelni. Néha előfordul, hogy bizonyos ügyek körül olyan nézeteltérés alakul ki, amelyet ők úgy hívnak, hogy "politikai szint". Ez nem a magyar értelemben vett pártpolitikai szintet jelenti, hanem azt, hogy politikai döntést igényel, mert nem jogszabályi kérdésről van szó. Ha esetleg ilyen ügy alakulna ki - eddig nem alakult ki ilyen -, akkor lehet jelentősége annak, hogy a magyar Országgyűlésben az ezzel professzionálisan foglalkozó bizottságnak van-e támogató álláspontja egy magyar érdeket megfogalmazó kérdésben. Tehát, ha ilyen ügy lenne, akkor fordulnék a bizottsághoz és tájékoztatnám erről, és kérném a politikai támogatását, mint ahogyan ebben az esetben az európai parlamenti képviselőket is - pártállástól függetlenül - kérném, hogy támogassák az Európai Parlamentben, amennyiben ilyen ügy van. Mondom, eddig még nem került sor erre, eddig minden kérdést megnyugtatóan tudtunk szakmai szinten rendezni a Bizottsággal.
A belföldi vonatkozásokat illetően azt gondolom, a lehetséges pályázók sokféle forrásból tájékozódnak, ebből egy rész a politikailag megfogalmazott vélemények és ellenvélemények, de mindaz, ami a bizottságról kimegy, az is fontos lehet számukra. Érzünk olyan bizonytalanságot a pályázók körében - szakmai jellegű bizonytalanságot -, hogy van, aki azt mondja, hogy ezek nagyon kemény elvárások, van, aki szerint meg ezzel lehet pályázni. Ilyen típusú bizonytalanságot mi is érzünk a pályázók körében.
Azt gondolom, azok a sikertörténetek, azok a már elbírált pályázatok, amelyekről már bejelentést tettünk, azok a sikeres vállalkozók, akik már pályáztak, most már megkapták az értesítést arról, hogy nyertek; az ő példájuk majd mozgósító erővel hathat azokra, akik eddig még nem pályáztak. Nekünk segít, ha mindenki elmondja, hogy milyen lehetőségek vannak, és a pályázókra bízzuk annak mérlegelését, hogy ők bevállalhatják-e ezeket a feltételeket vagy nem. Tehát ilyen értelemben a bizottság - vagy inkább a bizottság tagjai - sajtóban megjelenő véleményének lehet jelentősége.
Azt gondolom, a bizottság elsődleges feladata egyfajta ellenőrzés, a fejlesztéspolitika ellenőrzése, ezt a funkcióját rendszeresen gyakorolja is. Ebben látom a dolog jelentőségét, és azt gondolom, ebben a bizottság a legjobb tudása szerint teszi azt, amit várunk tőle. Azt gondolom, a kommunikációban nem látok nagy esélyt arra, hogy ilyen konkrét kérdésekben a bizottság közös állásfoglalással állna ki. Ha ezt meg tudná tenni, és bíztatná a pályázókat, hogy vegyenek részt, annak nagyon-nagyon örülnék, nagyon hasznosnak tartanám, de az eddig elhangzottakból azt látom, hogy vannak lényeges különbségek az egyes pártok megítélésében. Úgyhogy azt gondolom, ez inkább az egyedi képviselők dolga lesz.
ELNÖK: Köszönjük. Baráth Etele alelnök úr!
Dr. Baráth Etele (MSZP) ügyrendi javaslata
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Elnézést kérek, csak el kell majd mennem. Ilyen még nem volt, de most muszáj elmennem, és ezért félig ügyrendileg szólnék hozzá.
Első ilyen élesebb politikai vita volt itt a bizottsági ülésen, és azt szeretném kérni az elnök asszonytól, hogy a következő bizottsági ülés alkalmával - utána vagy előtte -, mivel volt egy ígéret, hogy leülünk és végigbeszélgetjük ennek a bizottságnak a - talán rossz szóval - filozófiáját. Tehát én egyetértek azzal a problémával, amit Varju kollegám elmondott. Megítélésem szerint nem lehet - bármilyen ellenzéki szerepben-, nem létezhet, hogy az ember csak a negatívumot hangsúlyozza. Még nem láttam a Fidesz, az ellenzéki pártok olyan megnyilatkozását, az NFT-vel kapcsolatban olyan reakcióját, amely valamilyen elemében komolyabban támogatná is ezt a programot.
Azt gondolom, a kormánybiztos úr rendkívül nyíltan, jó szándékkal, türelemmel - persze, ez kötelessége is, nem erről van szó -, valóban a legmagasabb szinten abszolválja ezeket a bizottsági üléseket. De hiszek benne, mi támogathatjuk azt, ami ebben már közösen elfogadott, és jó. Hadd mondjak egy konkrét példát. Ha ezzel a zászlóshajó programmal kapcsolatban megkapjuk azt, hogy annak mi a konkrét tartalma, egészen nyugodtan azt mondhatja a bizottság, hogy egyetértünk vele, hogy ilyen zászlóshajó programokra szükség van. Szükség van ilyen jellegű koordinációra, előrelépésekre. A Fidesz nem veszíti el ettől a kritikai arcát - és a bizottság sem az ellenőrzési arcát.
Tehát azt gondolom, ebben ki kellene alakítanunk egy olyan közös normát, amelyben - természetesen az elveink megtartása mellett - fantasztikusan fontos üzeneteket tudunk kifelé küldeni, pozitív üzeneteket a vállalkozók, az önkormányzatok és más szervezetek irányába. Ezt csak akkor tudjuk kidolgozni, hogyha leülünk itt tizenketted magunkban, teljes békében, és megpróbáljuk ezeket az elveket rögzíteni. Semmiképpen nem arról szóltam, hogyha valami kritika van... Szatmáry úr abszolút fontos kérdést vetett fel akkor, amikor felvette, hogy nem lehet bizonytalanságot teremteni az egyfordulós vagy kétfordulós között. Ezek mindenki számára hihetetlenül fontos dolgok, és kifelé is azt tudom mondani, hogy a Fidesznek ez a felvetése nagyon megszívlelendő, és ajánlom ezt a kormánybiztos úr számára. De mondhatnám a másik oldalát is annak, amit neki kellene elfogadni.
Politikai értelemben azt gondolom, hogy a parlament akkor tudná magas színvonalon teljesíteni itt a feladatát, ha meg tudnánk egyezni abban, ami jó, és aztán nem egyezünk meg abban, ami nem jó, amiben különbözik a véleményünk, és a kommunikációnk tartalma is ez volna.
Tehát ügyrendileg azt szeretném kérni, hogyha lehetne, akkor ezt a félórás, órás belső megbeszélést tartsuk meg, mert vagy közös álláspontra tudunk jutni, vagy nem. Ezzel elrontottam a lehetőségemet arra, hogy érdemi hozzászólást tegyek, de most ezt fontosabbnak tartottam.
ELNÖK: Semmi lehetőségtől nem kell eltekinteni. Az időpontra várjuk a javaslatot. Továbbra is... (Dr. Baráth Etele: Két hét múlva 8 órakor, egy órát foglalkoznánk ezzel, és utána egy másfélórás ülést tartunk a szakmai témákról, amiről még úgysem tudjuk, hogy micsoda.) Akkor május 8-án 8 órakor egy munkamegbeszéléssel kezdünk, és utána 9 órától bizottsági ülés.
Ezt a javaslatot kész vagyok elfogadni, annál is inkább, mert remélem, hogy a zászlóshajó programban jobban meg tudunk egyezni, és jobban befogadásra találtatik majd a javaslatunk, mint eddig ez megtörtént. Mert nem mondtunk olyanokat - sem ellenzékiként, sem elnökként, semelyik bizottsági ülésen -, amelyet mondjuk, a szakmai szervezetek ne láttak volna hasonlóan. Úgy gondolom, azért ez megszívlelendő. Tehát, ha ellenzékként szöges ellentétét mondanánk annak, amit a szakma mond, ami a társadalmi vita eredménye, akkor biztosan revideálnánk az álláspontunkat. De sem az intézményrendszernél, sem a forráslehatárolásnál, sem a gazdasági növekedésnél nem mondtunk semmi olyat, amelyet most vissza kellene vonni, mint képviselő úr mondatát, de visszatérünk rá.
A következő hozzászóló a sorban Hock Zoltán képviselő úr.
Hock Zoltán (MDF) hozzászólása, kérdései és a válaszok
HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miután rettenetesen elment az idő, három megjegyzést szeretnék tenni.
Azt gondolom, ha a bizottságban felmerül bárkinek bármilyen véleménye, és azt elmondja, ezzel a világon senkit nem bizonytalanított el. Itt olyan útra tévedt az ország, amely nagyon jó, nagyon helyes út, amely egy eddig soha nem látott méretű fejlesztési forrás felhasználását eredményezi, és ez nyilvánvalóan a szereplők között is, a gazdaságban vagy éppen a szociális, az intézményi rendszernél, az önkormányzatoknál ez olyan izgalmakat válthat ki - meg persze a parlamentben, a döntéshozókban is -, amely adott esetben még ilyen karcosabb véleményeket is eredményezhet. Nem gondolom, hogy van ebben a teremben olyan képviselő, a parlamentben van olyan politikai erő, aki, amely ne üdvözölné, ne támogatná, ne szorgalmazná ennek az eszköznek a minél hatékonyabb felhasználását. Nyilvánvalóan egy kormányzati, egy döntéshozatali pozícióból más a megközelítés, mint ellenzékből, és azt gondolom, mindkét félnek - tehát a kormánypártnak és az ellenzéknek is - kellő türelemmel és alázattal kell a másik véleményét megközelíteni, és akkor vélhetően a félreértéseket könnyen elkerülhetjük.
Két megjegyzésem lenne, miután tíz perc múlva egy másik bizottsági ülés kezdődik az irodaházban. Azt szeretném kérdezni a kormánybiztos úrtól, hogy az ön által megküldött előterjesztésben az új pénzügyi tábla, amely 15 százalékos saját forrást is jelez, itt 265 Ft/euró árfolyamon számolták ki ezt a 6 875 milliárd forintot, ebből hozzávetőlegesen 1 030 milliárd forint az önrész, és a maradék, a 22,1 milliárd eurós forrás visszaszámolása. A jelen állapotban az euró/forint árfolyam 249-250 forintos sávban van, ami azt jelenti, hogy ez olyan 3-400 milliárd forinttal alulmúlja ezt az összeget. Ennek a kiegyenlítésére milyen technikákat gondoltak végig, hiszen itt nominális értéken végigírták a számokat. Lehet, hogy ez csak az én tudatlanságom, de ez azért ténykérdés, hogy azért itt bizonyos eltérések vannak.
A metró témáját többször, többféleképpen megközelítették, azért azt gondolom, ezt nem lehet ilyen egyszerűen átlépni, tekintettel arra, hogy a 4-es metró beruházása folyik. Eddig a Fővárosi Önkormányzat 40 milliárdot költött el ennek a beruházásnak az előkészítésére, illetve megkezdésére. A kormány kihátrált a metrótörvényből, amely fix áron meghatározta, hogy milyen szerepvállalással fog ez a beruházás megvalósulni. Az induló összeg 230-240 milliárd forint volt, ez ennek a summaértéke a Bosnyák térig, jelen árfolyamon számolva ez olyan 490-500 milliárd forintnál tart. Át lehet lépni elegánsan e kérdésen, hogy az Európai Unió még nem tudja, majd a Kohéziós Alapból, de egy egészen biztos: a főváros nincs olyan likviditási helyzetben, és az Európai Unió - mondjuk rá - alulról közelíti meg ennek a támogatását. Elhangzott itt 20-30 százalék, meg egy optimistább megközelítésben 70 százalék is elhangzott. Akkor vélhetően a főváros pénzügyi csőd előtt áll, tekintettel arra, hogy nincs olyan mozgósítható eszköze, amellyel ezt finanszírozni tudná. Közismert, hogy a főváros jelenlegi hitelállománya kezdi megközelíteni a kritikus tömeget, már 160 milliárdos adósságállománnyal rendelkezik. A hétéves terv, amelyet a közgyűlés egy évvel ezelőtt elfogadott, gyakorlatilag teljes egészében betáblázta a hitelfelvételi lehetőségét, ennek megfelelően azt gondolom, hogy azért ez komolyabb tétele ennek az egész történetnek, hogy a 4-es metró beruházása megáll-e vagy folytatódik, és azt milyen forrásokból lehet finanszírozni. Mert tartok attól, hogyha mondjuk, az Európai Unió nem fogadja el a költségnövekedés okait - hiszen közben a fél város is megújul a metróberuházás címén -, és ez a program folyik, akkor elkerülhetetlen a főváros pénzügyi szanálása. Ezt vélhetően csakis központi, közösségi forrásokból lehet megtenni.
Nyilvánvaló, hogy a kormánybiztos úr nincs abban a helyzetben, hogy akár csak megtippelje, hogy a Bizottság a Kohéziós Alapból nagyságrendjét tekintve - mondjuk rá, 100 és 270 milliárd forint között - milyen összeggel hajlandó támogatni. De az egészen biztos, hogyha ez a finanszírozásban most prognosztizálható 100-120 milliárdos hiány a fővárost fogja egészében terhelni, akkor könnyen elképzelhető, hogy egy nagy befejezetlen beruházással fog szembenézni Budapest, illetve az ország közönsége. Tehát akár ennek a programnak a módosításával, vagy akár a költségvetéssel ezt valamilyen szinten rendezni kell, mert mint mondottam, a főváros eddig - bár csak 7 centimétert ment előre ez a bizonyos fúrópajzs - azért a budapestieknek, meg persze az országnak mintegy 40 milliárd forintjába került. Azt gondolom, ez az összeg már átlépi azt a kritikus tömeget, amikor már nagyon nehéz behúzni a kéziféket, rükvercbe kapcsolni és hátrafelé elindulni, kitáncolni ebből az egész beruházásból. Tehát sokkal-sokkal komolyabb ez a 4-es metró kérdése, mint ahogyan most elegánsan át akarjuk lépni.
A főpolgármester nyilván érthető okokból, szorult helyzetében gondolta, hogy hazajön egy győzelmi jelentéssel, és ezzel a kétkedőknek kicsit elhomályosítja a tekintetét, de azért ennek a finanszírozása pillanatnyilag nagyon-nagyon nagy kérdőjeleket teremt. Ebbe tartozik bele az, hogy akár a közlekedés operatív programból, akár a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanácshoz telepített közlekedési forrásból milyen eszközöket kell, lehet adott esetben átcsoportosítani. Hiszen ez tágabb értelemben már komoly ellentéteket fog eredményezni adott esetben Pest megye és a főváros között. Ezek is benne vannak ebben az egész történetben, amelyet nyilvánvalóan nem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek kell most első körben megoldania, de azt gondolom, ennek a kérdésnek ez szerves és elválaszthatatlan része.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr, egyetértve a szavaival. Kormánybiztos úr, kérem, válaszoljon!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Az első kérdése az árfolyamokra vonatkozott a pénzügyi táblában. Itt kétféle módszertant használ egyébként maga az anyag is. Van egy folyóáras, ez 271 forintos átlagárat jelent a hét évre vonatkozóan - a hátul található részletesebb táblázatban ezt használjuk -, és van egy, a tervezéskor kialakított, és azóta Brüsszellel ezzel kalkulálunk, 265 forint/eurós táblázat, amely fix. Ez egyébként ráadásul 2004-es árakon van, tehát ez az inflációt sem veszi figyelembe.
Mindkettő módszertani ügy, ráadásul Brüsszellel valójában mi euróban egyezkedünk, és magunknak fordítjuk le forintra. Hét évre nagyon nehéz megmondani. Gondolom, ön sem tudja, meg én sem, hogyan fog alakulni a forint árfolyama, ezért azt gondolom, most ezekből indulunk ki. Ráadásul ezek az összegek az inflációval évről évre még korrigálásra is kerülnek az évek alatt majd euróban is, az euró inflációjával. Ezek együtthatóját ma nehéz megbecsülni. Nem tartom érdemesnek azt, hogy havonta rángassuk az árfolyam szerint ezt a dolgot, a hivatalos táblák euróban lesznek, mi a 265 forintot most átszámítási, prezentációs alapnak elfogadhatónak tartjuk, és az infláció alakulása, az euróinflációs kiegészítések meg lehetővé teszik, hogy ezek a források növekedjenek az euró inflációjának ütemében.
Tehát tudunk erről a problémáról. Amikor 265-ben rögzítettük, utána még feljebb is ment a forint, tehát ez még sokat ingadozhat a jövőben. Nem látom ezt most egy akut problémának, hiszen a források folyamatosan, évente kerülnek majd lehívásra, kisebb részletekben. De éppen ez az oka annak, hogy egyébként gyakorlatként a Pénzügyminisztérium már az első nemzeti fejlesztési tervnél is lehetővé tette, hogy mintegy 10 százalékkal túltervezzük, túlallokáljuk, túlkötelezzük magunkat az uniós források forintba átszámított értékéhez képest, hogy az ország ne veszítsen forrást emiatt. Magyarul, több kötelezettséget vállalunk, és aztán az árfolyam mozgása erre vagy ad lehetőséget, vagy ha nem, akkor nemzeti költségvetésből kell majd a hetedik év végén ezt a 10 százalékot finanszírozni. Ennyit tudok most erre mondani. Tisztában vagyunk ezzel az üggyel, és a módszertanunk Brüsszel által is elfogadott.
Ami a metrót illeti, az ön által felvetett problémák jelentős része valóban nem hozzám címezendő, hanem a Főpolgármesteri Hivatalhoz és a budapesti közgyűléshez, hiszen a főváros pénzügyi helyzetéről nem szeretnék nyilatkozni. Ami a metrót illeti, azért azt hadd pontosítsam, hogy a kormány nem hátrált ki a fővárossal kötött szerződéséből, ez ma is áll. Ez alapján folyik most a beruházás, és ez egy bizonyos összegig - az eredeti beruházási összegig - biztosítja a forrásokat, amely források 79 százalékát a kormány, 21 százalékát a fővárosnak kell állnia, és ennek a finanszírozására egyébként az Európai Unió bankjával, az Európai Beruházási Bankkal van egy megkötött, aláírt szerződés, ami alapján ma zajlik ez a beruházás.
Az volt közös érdek a kormány és a főváros között, hogy a kormány nagy részben szerette volna tehermentesíteni a büdzsét e beruházás alól, a főváros pedig az időközben felmerült - vagy kiderült - többletköltségeket finanszírozni a uniós források bevonásával is. Ezért volt az a közös érdek, hogy az újragondolt, újraszámított tervet majd nyújtsuk be az Uniónak finanszírozásra. Ez fog megtörténni majd a korábban elmondott menetrend szerint, tehát szeptember környékén lehet legkorábban, hogy erről az Unió hivatalosan mondjon valamit. Azt gondolom, mondjuk úgy, hogy az eddigi tárgyalás alapján jó esélyt látok arra, hogy a korábban elhangzott 20-30 százalékos arányt messze meghaladóan - sokkal közelebb az általunk vélt nagyságrendhez képest - finanszírozza az Unió ezt a beruházást. De nem szeretném sem őket kényelmetlen helyzetbe hozni és újabb magyarázkodásra, sajtónyilatkozatokra kényszeríteni, ez nem tesz jót a projektnek. Értem mindenkinek a türelmetlenségét, de a másik oldalról van ennek egy hivatalos eljárásrendje, amin végig kell mennünk. Addig is a beruházások mostani finanszírozása biztosított a meglévő kormány-főváros szerződés alapján.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr. Képviselő úr, viszontválaszra megadom a szót.
HOCK ZOLTÁN (MDF): Egyetlen megjegyzésem van. Tehát akkor jól értettem, hogy tételezzünk fel egy olyan helyzetet, miszerint az elkövetkezendő 5-6 évben a forint árfolyama tartósan szárnyalni fog és nagyon erős lesz, és ezt az árfolyamveszteséget, amely a fejlesztési összegből kitűnik itt a nominális értékekben, a kormány az önrész növelésével fogja kiegyensúlyozni? Tehát jól értettem, hogy ezt jelentette, amit ön mondott? Ugye, erre van önnek felhatalmazása a pénzügyi kormányzattól?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Nem feltétlenül önrészben jelenik meg, hiszen valójában a hetedik év végén fog kiderülni, hogy mennyi hiányzik - ha hiányzik. Az is lehet, elvileg nem kizárt, hogy többlet van. De éppen ezért, az eddigi gyakorlat is az volt, hogy 10 százalék túltervezést enged a PM az egyes ügyekben, és aztán nyilván ezt akkor korrigáljuk, ha erre szükség van. De ez nem az egyedi projektek önrészében fog megjelenni, hanem a végső summában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A kormánybiztos úr után Tóth Tiborné képviselő asszony következik.
Tóth Tiborné dr. (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Bizottság! Megpróbálok nagyon rövid lenni, hiszen a kérdésem, kérésem az előbbiekben már elhangzott, csupán megerősítésként szeretném elmondani, örömmel hallottam, hogy a humánágazatnál a fejlesztési források 3,5 százalékkal bővültek. Ez egybevág azzal a kérésemmel, amely már elhangzott a bizottság előtt. Úgy gondolom, erre mind a szociális, mind az oktatási és az egészségügyi ágazat nagyon-nagyon rászorult. Bár ezek nem termelő, gazdaságélénkítő ágazatok, de a megalapozás itt történik. Ez a 966 milliárd forint a reformok támogatásához fog nagyon nagy lehetőséget adni, ha okosan felhasználjuk, és bízom benne, hogy ebben az okos felhasználásban és követésben ennek a bizottságnak is szerepe lehet.
Örömmel látom, hogy a legtöbb fejlesztési forrás a környezetvédelmi programcsomaghoz kapcsolódott, a 86,4 milliárd forint a derogációs keretet növeli. Itt egy személyes tapasztalatot szeretnék idézni, amely nemzetközi vonatkozású is. A mi Mosoni-Duna rehabilitációs projektünk a 16,4 milliárd forintjával azért nem lehetett nagyprojekt, mert nem volt rá keret a derogációs elkötelezettségek miatt. Itt bízhatunk abban, hogy ez a nemzetközi viszonyokat és Magyarországot is érintő - és az én választókörzetemben nagyon-nagyon fontos - projekt lehetőséget kap már az akciótervek során.
Visszatérve az eredeti témámhoz, hiszen a humánszférát szeretném képviselni a bizottságon belül, a gyereksegély zászlóshajó programért aggódom, és az aggodalmamat biztosan el fogja tudni oszlatni a közeljövő ülésen megkapott - és megígért - zászlóshajó projektek tervezési, folyamati és ellenőrzési projektje. Ugyanis a gyermekszegénységi programtól kezdve a korai fejlesztés rendkívüli fontosságát szeretném kiemelni, amely már a bizottság előtt elhangzott. Ez megjelent mindkét zászlóshajó projektben: a XXI. század iskolájában és a gyermekesély programban is. Az egyik projektben csak a szinergia szintjén szerepelhet, míg a konkrét tevékenység és forrás szintjét a másik programnak kell tartalmaznia.
Ennek a programnak a keretében - ha kicsit továbbgondoljuk - a mérési, értékelési, illetve tartalmi rendszerfejlesztés az iskolaügyön belül nagyon nagy kérdés. Most az oktatási reformon dolgozik a bizottságunk, és az oktatási bizottság támogatását is szeretném kérni, hogy a tervezési szinttől kezdve a folyamat szintjén át az ellenőrzésig, kontrollig részt vehessünk ebben a folyamatban. Itt a tartalmi fejlesztésre helyezném az elsődlegességet, és másodlagos szerepet szánnék az infrastrukturális megújításnak, mert úgy gondolom, a tartalmi fejlesztéssel, a mérés-értékeléssel tudjuk követni a gyerekek dolgait, egészen az óvodás kortól kezdve az érettségiig.
A kérésem tehát az, hogy a gyermekesély programnál - mivel nem áll mögötte konkrét szervezet, amely menedzselni tudná a tervezéstől az ellenőrzésig, két zászlóshajó programban is szerepel, legalább két minisztérium koordinálásban - hogyan képzeli a kormánybiztos úr, illetve hogyan tervezi maga a program ennek a programnak a követését. Az a folyamatleírás, amelyet már többen is kértek, garanciát ad-e arra, hogy például ezt a témát a tervezéstől a megvalósulásig követni tudjuk.
Örömmel hallottam azt a felvetést, hogy a bizottságnak szerepe van, illetve szerepe lehet a kontrollálásban. Számítunk is rá, én ezt a programot nagyon-nagyon szívesen követném végig, egészen a megvalósulásig.
Köszönöm a figyelmet
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Mi azért közvetetten termelő beruházásnak tekintjük a humánszférába való befektetést. Ahogyan mondtam, a foglalkoztathatóság szempontjából ennek óriási jelentősége van.
A gyermekesély programra vonatkozóan, mint ahogyan mondtam, a többi zászlóshajó programmal együtt ezeknek jelenleg zajlik az első tervezési fázisa. A koncepcióalkotáson túlvagyunk, és most ennek a pontosítása zajlik. Ezt követően pedig szándékunkban áll, hogy ezt egyfajta szakmai-társadalmi egyeztetésre bocsássuk májusban, és akkor a bizottság elé is szívesen elhozom ezt a programot a többivel együtt, hogy beszéljünk róla. Tehát most menet közben vagyunk, de ez kifejezetten szándékunk. Minden zászlóshajóra igaz, hogy bármennyire is komplex a megközelítése, vannak határterületek, amelyek átfednek mással, például az iskolai fejlesztésekre vonatkozó program határterület a gyermekeknek esélyt kínáló, de a korai beavatkozásra meg a szülőkre is koncentráló gyermekesély programmal, ezért ezek között meg kell tudnunk teremteni a harmóniát. Ez részben úgy zajlik, hogy a tervezésben résztvevő szakemberek közösen tervezik ezeket a programokat, azokat a metszeteket, amelyek közösek, másrészt a programok menedzsmentjében is igyekszünk átjárhatóságot biztosítani. Abban bízom, hogy amikor májusban beszélünk majd erről a programról - együtt az iskolai programmal -, akkor a bizottság más tagjaival együtt ön is látni fogja, hogyan határoltuk el vagy kötöttük össze ezeket a területeket, mert a végső cél az, hogy a gyerekeinknek több esélyt, jobb jövőt kínáljunk ezekkel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő asszony!
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kormánybiztos úr, ne felejtse el, hogy a parlament tegnap tárgyalta a "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégiát, amelyben már konkrétumok vannak. Tehát itt ez kellene, hogy a tervezési vezérfonal legyen. Talán segíti is a program megalkotását, a képviselő asszony is erre célzott. (Tóth Tiborné dr.: Az oktatási keretösszegre.)
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Hadd tegyem hozzá, hogy ez a tegnap elfogadott dokumentum tartalmaz is egy hivatkozást a nemzeti fejlesztési források bevonására ennek a gyermekesély programnak a megalapozásához.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Utolsó hozzászólónk Ágh Péter képviselő úr.
Ágh Péter (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Sajnálom, hogy az alelnök úr elment, mindig lelkesen hallgatom azokat a hozzászólásait, amelyek azzal kapcsolatban fogalmazódnak meg benne, hogy össze kellene jönni és meg kellene beszélni, hogy mi a bizottság feladata. Úgy gondolom, amikor a parlament létrehozta ezt a bizottságot, akkor meghatározta a bizottságunk feladatát, hiszen ennek alapján működünk már jó pár hónapja, de ennek ellenére természetesen lehet beszélgetni. Viszont úgy nehéz, hogy több hozzászóló részéről is már-már személyeskedő minősítés érte az elnök asszonyt. Úgy gondolom, nehéz úgy dolgozni, hogyha közben mindig-mindig oda akarunk mondogatni az elnök asszonynak.
Konkrét kérdéseim - azt követően elmondom a véleményemet - azzal kapcsolatban lennének, hogy a kormánybiztos úr elmondta a bevezetőjében, hogy Brüsszel részéről kritika érte azt, hogy környezeti kérdésekkel viszonylag keveset foglalkozik a fejlesztési terv. Ezt követően a kormánybiztos úr beszámolt arról, hogy módosításokat is megfogalmaztak, és erősödött például a klímaváltozásra utaló szövegrész.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ez miért nem került be már a legelején akár az éghajlatváltozással, akár a környezeti kérdésekkel kapcsolatos probléma. Azt követően, hogy erősödött ez a szövegben - ahogyan a kormánybiztos úr fogalmazott -, ez konkrétan mit jelent? Tehát készül-e egy koncepció erre vonatokozóan a fejlesztési terv keretében, vagy hogyan kell ezt elképzelni? Ezt sajnos nem tudom.
A másik kérdésem a kiküldött anyagban olvasható szövegrészre vonatkozik. Abban azt olvashatjuk, hogy az Európai Bizottság javaslata alapján a nemzeti teljesítménytartalékot megszüntették. Ez közel 100 milliárdos összeget jelent, és ezt szétosztották. A kormánybiztos úrtól azt szeretném megkérdezni, hogy miért volt szükség erre a keretre. Biztos van ennek valami szabályozása, csak én ezt konkrétan nem tudom, szeretném, ha felvilágosítana erről. Már az is felmerült bennem, hogyha annyira egyszerű volt megszüntetni, akkor miért kellett egyáltalán létrehozni. Mi indokolta, hogy ilyen nagyságrendű ez a forrás, hiszen 100 milliárd forint már nagyobb, mint egyes operatív programokhoz csatolt pénzügyi állomány.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, öné a szó.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. A környezeti kérdések kapcsán: szerepelt az anyagban eleve is utalás a klímaváltozásra és az azzal kapcsolatos környezeti problémákra. A Bizottság azt kérte, mivel ez magában az Európai Unióban is az utóbbi hónapokban vált ilyen jelentőségű kérdéssé - a márciusi csúcson ez volt az egyik fő téma, és a Bizottság nagyon konkrét intézkedéseket fogadott el -, hogy tulajdonképpen a Bizottságon belüli hangsúlyeltolódást kövessük le a dokumentumban. Kérte, hogy még hosszabban fejtsük ki az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket, illetve a környezetvédelemre átcsoportosított, megnövelt források egy kisebb része a megújuló energia és az energiahatékonysági prioritásoknál kerüljön felhasználásra, nagyobb része pedig a már említett derogációs kötelezettségeknél.
Tehát nem arról van szó, hogy nem szerepelt az anyagban, csak úgy kérték, hogy ahogyan a Bizottságban is alakulnak a hangsúlyok, az ezzel kapcsolatos vélemények, igazodjunk hozzá a dokumentummal. Ez nem okozott problémát. Egyébként a magyar kormány már dolgozik a fenntartható fejlődés stratégiáján, amely hamarosan társadalmi vitára is kerül, abban részletesen lesz szó ezekről a kérdésekről is.
A nemzeti teljesítménytartalékra vonatkozó kérdésére válaszolva: ez a nemzeti teljesítménytartalék egy olyan lehetőség, amelyet az uniós szabályok lehetővé tesznek minden ország számára. Ha nem akarja az elején a teljes forrást szétosztani és meghatározni, mert hét év hosszú idő, akkor lehetősége van arra, hogy ezekből az alapokból a források egy részét - maximum 3 százalékát, tehát jóval nagyobb összeget, mint amit mi erre tettünk - ne ossza még szét, hanem indítsa el a programokat a többi szétosztott pénzből, és a harmadik évben, a mi esetünkben 2009-ben nézzen rá, hogy az időközben felmerült projektek, javaslatok, az ország fejlődésének iránya hol teszi szükségessé, hogy esetleg még erősítsenek. Ez egy lehetőség, egy opció, amelyet egy ország vagy választ, vagy nem.
Mi eredetileg azt gondoltuk, hogy érdemes ezzel élni és később felosztani ezt a forrást, amikor a Bizottsággal tisztázódott, hogy melyek azok a prioritások, amelyeket ők is erősíteni szeretnének, és mi is az ország érdekében állónak tartunk - ilyen a környezetvédelmi derogációk teljesítése, illetve ez a klímaváltozásos ügy, másrészt pedig a humánprogramok erősítése -, akkor úgy döntöttünk, hogy ezeket a forrásokat szétosztjuk a Bizottsággal egyeztetve. Azt gondolom, ebből - ahogyan mondtam - kára senkinek nem származott, csak az történt, hogy akkor most előre eldöntöttük, hogy ezek a források ott vannak. Hozzáteszem: elvi lehetőségként, monitoringbizottsági döntéssel három év után még mindig felül lehet vizsgálni az egyes operatív programokat, és javaslatot lehet tenni átcsoportosításra a programokon belül. Tehát ilyen értelemben - bár nehézkes, macerás, nem népszerű a Bizottság körében sem - van lehetőségünk ésszerű korrekciókra később is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. További hozzászólás nincs napirendi ponthoz, ezért annak tárgyalását lezárom.
Az egyebek napirendi pontban a május 8-i ülés időpontját akkor véglegesen kijelölöm, az ülés megkezdésének időpontja reggel 8 óra. Azért kerül 8 órára a bizottság tagjainak kérése ellenére, mert a kormánybiztos úr fél tíztől nem ér rá. Ezért tisztelettel azt a javaslatot teszem, hogy fordítsunk a sorrenden. Először ülésezünk, majd a végén - így negyed 11 táján - folytatjuk a munkacsoport-megbeszéléssel. A napirendi pont tárgyáról a későbbiekben írásban küldök tájékoztatást.
Köszönöm szépen a megjelenést, ezzel az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 16 perc)
|
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezetők: Ulrich Ferencné és Várszegi Krisztina