ÚMFTB-8/2007.
(ÚMFTB-8/2006-2010.)
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2007. május 8-án, kedden, 08 óra 12 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Elnöki megnyitó*
A határozatképesség és a napirend megállapítása*
Tájékoztatás a végrehajtás operatív program és a technikai segítségnyújtás kapcsolatáról nemzetközi összehasonlításban*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése*
Kérdések, válaszadás*
Tardos János társelnök (VOSZ) hozzászólása és a válasz*
Parragh László elnök (MKIK) hozzászólása és a válasz*
Egyebek*
Elnököl: Dr. Baráth Etele (MSZP), a bizottság alelnöke,
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Szűcs Erika (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Varju László (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) dr. Baráth Etelének (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig Varju Lászlónak (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos
TardosJános társelnök, Vállalkozók Országos Szövetsége
Parragh László elnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 12 perc)
DR. BARÁTH ETELE (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Kedves Kollegák! Az a megtiszteltetés ért, hogy az elnök asszony felhívott telefonon, aki autóban, de egy dugóban ül, és azt kérte, hogyha tudjuk, kezdjük el a bizottsági ülést, mert ezen kívül még több gond is adódhat. Azt is közölte velem, hogy el fogja kezdeni a "Szeretem Budapest közlekedését" című mozgalmat, úgyhogy ebben is majd társulhatunk hozzá. (Derültség.)
Tehát az a megtiszteltetés ért, hogy mint egyedül itt levő vezetője ennek a bizottságnak, adott esetben a bizottság tagjainak is az engedelmével, átvenném a hatalmat arra a néhány percre, míg ő megérkezik.
A határozatképesség és a napirend megállapítása
Azt hiszem, azt bejelenthetem, hogy a határozatképességünk megvan, mert a bizottság tagjai láthatóan jelen vannak. Először is nagy tisztelettel köszöntöm Bajnai Gordon kormánybiztos urat, aki ismételten megtisztelte a bizottságot személyes jelenlétével, valamint, a gazdaság képviselőinek jelenléte egyre erősödik - a GSZT főtitkárától a kamara elnökéig -, a vállalkozások nagyon széles köre megtisztel minket.
A témát nem húznám sokáig, azt gondolom, az a korrekt, ha bevezetőként meghallgatnánk Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos urat, és talán annyit azért hozzátennék, hogy kaptunk egy pároldalas, nagyon rövid összefoglalót, általában a technikai segítségnyújtás keretének a felhasználásáról. Ez azért nagyon fontos, mert helyettesi szerepkörömben hadd próbáljam meg feltenni azt az alapkérdést, amelyet az elnök asszony feltett az előző bizottsági ülésen, hogy indokolást szeretnénk kapni arra, hogy Magyarország miért a legtöbbet használja technikai segítségnyújtásra a pénzügyi keretekből, holott - az ő megítélése szerint - ebből a gazdaságfejlesztés is jól gyámolítható volna. Azt hiszem, ez az alapkérdés, ami most idekerült, ennek kapcsán nyilván a technikai segítségnyújtás egyéb más lehetőségeiről, igényeiről is kaphatunk tájékoztatást pár szóban.
Befejezném, de még annyit mondanék, hogy a kormánybiztos úrral arról beszéltünk, hogyha lehet, egyéb más elfoglaltságok miatt ezt a témakört körülbelül 9 óráig befejeznénk. Tehát az ügyrendünknek megfelelően azt szeretném kérni, hogyha lehet, nagyon tömör kérdésekre nagyon tömör válaszokat kapjunk e tárgykörben.
Köszönöm szépen. Kormánybiztos úr!
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Én is tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeket, a sajtó képviselőit. Mielőtt rátérnék a témára, napirend előttiként hadd tájékoztassam a bizottságot két fontos, új fejleményről fejlesztéspolitikai témakörben.
Az egyik az, hogy tegnap újabb tíz, összesen 27 milliárd forint értékű pályázati kiírás jelent meg a hét magyar régióban, minden régióban egy vagy két téma indult el most a régiós fejlesztési tanácsok döntése alapján. Amit a régiós fejlesztési tanácsok legsürgetőbbnek tartottak a már kiírható pályázatok közül, azt indítottuk el. Ez azt jelenti, hogy akadálymentesítés, regionális ipari parkok, ipari területek, belterületi utak, Közép-Magyarországon most az iskolafelújítás programja indul meg, és ezzel a 27 milliárd forinttal immár 58 milliárd forintra nőtt az idén meghirdetett, már kiírt pályázatok mértéke. Ezzel az idén eddig már 18 pályázatot írtunk ki, és ahogyan korábban is mondtuk a bizottságnak, az a szándékunk, még a nyár első felében minden régióban minden téma el fog indulni azok közül, amelyek most régiónként különböző témaként indultak el. Azt szeretnénk, hogy ezek a források minél előbb megnyíljanak az önkormányzatok, az iskolák, a helyi közösségek számára. Ilyen értelemben tehát jó hírről tudtam beszámolni.
Az is jó hír, hogy - ahogyan korábban jeleztük - májusban elkezdődik az akciótervek társadalmi vitája, olyannyira, hogy az első akciótervek megjelentek már a honlapon: éppen a gazdaságfejlesztési operatív program akciótervének társadalmi vitaanyaga, illetve hamarosan a közlekedési operatív program, és ezt folytatni fogjuk a következő hetekben. Tehát ezek a dokumentumok elérhetők, lehet rájuk véleményt mondani. Egyébként meglehetősen nehéz anyagok, sok részlettel, adattal, és természetesen nyitottan: a kormány maga sem tárgyalta még, hanem csak előkészítő, társadalmi vitaanyagként tette közzé, és majd júliusban fogja ezeket jóváhagyni, egyelőre a társadalom véleményét várjuk ezekre. Úgyhogy összességében talán azt mondhatom, hogy a fejlesztéspolitika a kitűzött határidőknek, céloknak megfelelően halad.
A mai témánk, amely talán nem a legblikkfangosabb, leginkább a sajtó érdeklődésére számot tartó, széles érdeklődést kiváltó téma, a technikai segítségnyújtási keretek nemzetközi összehasonlításban, de a hétéves fejlesztéspolitikai célok elérése szempontjából nagyon fontos a működésünk.
Hadd mondjak néhány bevezető gondolatot. Az egyik az, ahogyan a kiküldött anyagból is látszik, hogy az Unió jogszabályai szerint egy ország egy adott programból egy adott tervezési időszakban összesen a program teljes keretének 4 százalékát használhatja fel a technikai segítségnyújtás céljaira. Magyarul, az uniós források elosztásához kapcsolódó szervezetrendszer fejlesztésére, működtetésére, az ehhez kapcsolódó kommunikációra, az informatikai fejlesztésekre, mindenre, ami ehhez kapcsolódik. Az a 4 százalék nem egy kötelező, hanem egy maximumszám, ezt nem lehet túllépni. Vannak országok, amelyek ezt teljesen kihasználják, vannak olyanok, amelyek nem.
Információink szerint a velünk együtt vagy azóta csatlakozott országok közül - most már 12 ilyen új tagország van - három ország használja ki teljes mértékben a 4 százalékot. Persze, ezek még nem lezárt adatok, hiszen más országok még csak most tárgyalják a programjukat, de a mostani állás szerint három ország: Csehország, Szlovákia és Bulgária, amely a 4 százalékot teljes egészében kihasználja. Magyarország - másokhoz hasonlóan - nem használja ki teljesen, olyan 3,86 százalékot használ ki a teljes keretből. Ne értsék félre, ez nem azt jelenti, hogy az a 0,14 százalék elveszett, hanem az intézményrendszer működtetése helyett annyival több van magukra a fejlesztésekre.
Tehát Magyarország 3,86 százalékot használ ki, ilyen értelemben talán nem volt árnyalt az a kérdés, amelyet elnök asszony feltett, hogy miért van szükség erre, hogy teljesen kihasználjuk, Magyarország sem használja ki. Vannak, akik kevesebbet használnak, jellemzően a nagyobb országok 3-4 százalék között vannak, a kisebb országoknál fordul elő - Ciprus, Szlovénia, Észtország -, hogy ők 2-3 százalék között vannak a kihasználásban. Itt általában sokkal egyszerűbbek a programok, kisebb a feladat.
Azt hiszem, volt egy félreértés a múltkor abban, hogy a technikai segítségnyújtás forrása - és ezt próbáltuk tisztázni ebben az anyagban - két helyen jelenik meg a programokban. Egyrészt megjelenik a végrehajtás operatív programnak nevezett önálló operatív programban, amelyet Magyarország is tervezett. Magyarországhoz hasonlóan, az Unióból most tíz országról tudunk, azt hiszem, ezeket egy mellékletben fel is soroltuk, amelyek ilyen önálló technikai segítségnyújtás alapot is terveznek, és ezen túl az egyes operatív programok pénzügyi keretében is van technikai segítségnyújtás keret. Ezért ez a bizonyos 3,86 százalék két forrásból jön össze. Egyrészt a Magyarországon végrehajtás operatív programnak hívott önálló operatív programból, másrészt meg a régiós és ágazati programokhoz mellékelt technical assistance, technikai segítségnyújtás prioritásból. Ha ezeket összeadnánk, akkor jönne ki a 3,86.
Megnéztük azt is, hogy a többi uniós ország - itt már nemcsak a 12 újabban csatlakozott országot néztük meg, hanem a többieket is, amelyek ilyen önálló végrehajtás operatív programot terveznek, hogy ki mennyivel számol, és milyen intézményrendszere van hozzá. Jellemzően ott érdemes ilyen programot csinálni, ahol a központi intézményrendszert is ebből a pénzből fejlesztik, tehát nem jött létre más módon egy adott országban, vagy nem fejlődött olyan szintre, ahogyan kellett volna. Ezért létrehoznak egy olyan központi technikai segítségnyújtási alapot, amely azokat az úgynevezett horizontális célokat, amelyek nem egy-egy ágazati vagy régiós célhoz kötődnek, hanem a központi feladatokat finanszírozzák. Ilyen lehet például egy egységes informatikai rendszer, nálunk ilyen az úgynevezett EMIR, ilyen lehet a központi kommunikáció, illetve az a központi értékelő monitoring apparátus működtetése, amely a programokat tervezi, és aztán nyomon követi, és ilyen lehet maga a központi ellenőrzési funkció, amely Magyarországon nem a mi szervezetünkben, hanem a Pénzügyminisztériumban működik elkülönülten, az igazolóhatósági funkció. Ezek finanszírozása indokolhat egyfajta ilyen központosítást.
Éppen ezért az, hogy egy országnak az ilyen, a technical assistance-nek ebbe a központi programba tervezett része a programok arányában mekkora, attól is függ, hogy az adott országban milyen intézményrendszer működik. Ott, ahol egy erős központi koordinációs szerv van, ezek a pénzek nagyobbak, ahol ez széttagoltabb, ott az irányító hatóságokhoz rendelik. Mivel Magyarországon - egyébként más országokhoz hasonlóan is - olyan intézményrendszer jött létre, ahol az irányító hatóságok a koherencia és a kormányzati koordináció biztosítása érdekében egy szervezetben vannak, ezért van értelme Magyarországon egy erős végrehajtás operatív programot csinálni. Magyarország a források 1,26 százalékát használja ebben a végrehajtás operatív programban, és a 3,86-ból még hiányzó rész az egyes ágazati és regionális programoknál található meg.
Más országokban ezek a végrehajtás operatív programok jellemzően 0,7 és 1,4 százalékban szóródnak - az általunk vizsgált táblázatok alapján. A legmagasabb Litvániában, amely 1,38 százalékon használja ki, nekik kisebb a programjuk, ott egyetlen központi irányító hatóság van a Pénzügyminisztériumban, és ott van az ellenőrzés és az igazolóhatóság is, tehát ők nem választották ketté úgy, ahogyan mi Magyarországon - a nagyobb átláthatóság kedvéért - ezt különválasztottuk, az általunk ismert programok közül ott a legmagasabb az arány. Csehországban 1 százalék körül van, Görögországban 0,95 százalék, Olaszországban 0,96. Tehát a nagyobb országokban 1 százalék körül van, a kisebbekben - intézményrendszertől függően -, mint Szlovákiában 0,8 százalék, Portugáliában 0,6 százalék, tehát ezek a központi program arányai. Ez mindig korrelál azzal, amennyire a funkciók a központban jelennek meg, vagy szét vannak tagolva egy programhoz. Ennyit tehát arról, hogyan alakulnak ki az arányok. Részletes tervet készítettünk erről, amelyet egyébként benyújtottunk az Uniónak, és ez is része a most folyó operatívprogram-tárgyalásoknak, tehát ezt ők véleményezni fogják.
A végrehajtás operatív program tartalmát illetően meglehetősen nagy a hasonlóság az országok között. Alapvetően mindenki három témára koncentrál. Egyik a központi intézményrendszer működtetése - és itt abban van eltérés, hogy ez a központi intézményrendszer milyen funkciókat foglal magában, és mi az, amelyet külön helyre delegálnak, mondjuk: minisztériumok alatt működő irányító hatóságokhoz. A másik az informatikai és monitoringfunkciók fejlesztése és működtetése, a harmadik pedig a programok kommunikációja, amely szintén uniós előírás. Erről valószínűleg nem érdemes most hosszabban beszélni, hiszen már egy teljes bizottsági ülés foglalkozott korábban a kommunikációs ügyekkel.
Tehát nemzetközi összehasonlításban mi így látjuk ezeket az adatokat. Természetesen minden ország még tárgyal a Bizottsággal ennek a részleteiről, de azt gondolom, már jó kép látható arról, hogy Magyarország milyen helyet képvisel, és melyik csoportba illeszkedik azon tíz ország közül, amelyek önálló végrehajtás operatív programot terveznek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem a bizottság tagjaitól, hogy ez a szóbeli kiegészítés elégséges volt-e, és a hagyományok folytatásaként megkérdezem, ki kíván kérdést feltenni, vagy adott esetben hozzászólást is tenni, hogy felgyorsítsuk a kérdést. Azt gondolom, ha lehet, azért alapvetően arra kellene koncentrálni, hogy ennek a pénznek nem is annyira az aránya a fontos, azt látjuk, hogy a különböző helyzetekben más és más, hanem arra, hogy ennek tulajdonképpen mi az értelme, kit szolgál, kinek az érdekében történik, hogyan lehet ehhez hozzáférni, tehát tulajdonképpen mit segít ezeken a folyamatokon. Hiszen ez az alapvető kérdés.
(Jelzésre.) Parancsolj, képviselőtársam, te volnál az első. Gondolom, tegeződhetünk, a koromra tekintettel mondhatom. Azt szeretném kérni, ha lehetne, először a bizottság tagjai következnek, és azt követően adnék szót másoknak. Parancsolj!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Megkaptuk a háttéranyagot, és annak áttanulmányozása után lenne néhány konkrét kérdésem. Ebben az szerepel, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2006 őszén egy úgynevezett minősítési eljárást folytatott le a potenciális közreműködő szervezeteknél. Ennek a célja nagyjából az volt, hogy megállapítsa a szervezetek alkalmasságát e feladatok ellátására, és itt feltüntetik a minősítés szempontjait is, hogy a szervezet rendelkezik-e megfelelő szakmai tapasztalattal, humánerőforrással, van-e olyan szervezeti formája, amely alkalmassá teszi arra, hogy a munkatársak teljesítményét ösztönözni lehessen, kellőképpen szabályozott-e. A minősítés eredményeként a szervezet fejlesztésére vonatkozóan konkrét intézkedési terv készült minden egyes közreműködő szervezet számára.
A konkrét kérdésem az lenne, hogy milyen hatástanulmányok alapján döntöttek úgy, hogy adott esetben egy új közreműködő szervezet felállítására van szükség. Ennek megfelelően hogyan hozták létre az új közreműködő szervezeteket, például a MAG Zrt.-t vagy a Jeremie Zrt.-t, és az újonnan létrehozott vagy létrehozandó szervezetek munkatársait milyen kritériumok alapján választják ki, milyen eljárást fognak alkalmazni ennek érdekében?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az is lehet, hogy folyamatosan még feltesszük a kérdéseket, és a kormánybiztos úr egyszerre válaszol, amennyiben van további kérdés.
(Jelzésre.) Parancsolj, képviselő úr!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. A következőket szeretném kérdezni a kormánybiztos úrtól az anyag kapcsán.
Az egyik, ami itt jó megvilágításba került, hogy végül is a technikai segítségnyújtás külön operatív programban, illetve az egyes operatív programokon belül van elszámolva, és ennek az összes kontója ez a 3,84 százalék. Azt nem találtam meg az összehasonlításban - mert itt van egy táblázat az anyag végén, amely a központi technikai segítségnyújtás operatív program pénzügyi részére vonatkozik, de összesítve nem látszik -, hogy amit mi 3,84-nek mondunk a részekből, illetve a központi operatív programból, az egyébként mekkora a többi uniós országban. Ha erre lehetne valami választ kapni.
Egy kérdés merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy az anyag elején egyszer, illetve korábban arról volt szó, hogy mind a 4 százalékot kihasználjuk. Nem nagy különbségről van szó, de azért a 3,84 és a 4 százalék közötti különbség 9 milliárd forint. Lehet-e tudni, hogy ez pontosan melyik területre került átcsoportosításra? Ezt azért is kérdezem, mert nekem - nemcsak nekem, többeknek - az a meglátásom, hogy persze, szükséges és előremutató összehasonlítani a többi, időben velünk csatlakozó európai uniós országgal a technikai segítségnyújtásra fordított pénzt, csak egyetlen nagy különbség van. A gazdasági pályát tekintve jelen pillanatban a többi ország nálunk sokkal nagyobb gazdasági növekedést produkál, és az én véleményem - és sokak véleménye - az, hogy sokkal nagyobb erőforrásokat kellene és lehetne közvetlen gazdaságélénkítésre fordítani. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, a tizenkettek között egyediek vagyunk olyan tekintetben, hogy nálunk a legkisebb a gazdasági növekedés, nálunk lenne leginkább szükség arra, hogy minden felesleges forrást a gazdaságélénkítésre fordítsunk.
Nekem az első körben ez lenne a kérdésem. Ha esetleg még lehetne majd ilyen, azt köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, azt kérem, mivel a másik oldalon nem látom a kérdés ingerenciáját, hogy először Horváth Zsolt, majd Szatmáry képviselő úr kérdéseire válaszolj, ha volnál kedves.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Az akkreditáció volt az első kérdés. Ahogyan mondja, úgy történt. Az ügynökség tavaly ősszel külső tanácsadók, auditorcégek, szervezetfejlesztő szakértők bevonásával elvégeztette a tárcák által javasolt, szóba jöhető közreműködő szervezetek akkreditációját. Ez alapján részletes jelentés készült arról, hogy milyen állapotban vannak, eddig hogyan feleltek meg, és szervezeti, felkészültségi, működési szabályok szempontjából hogyan felelnek meg a várható igényeknek. Ez alapján intézkedési terv is született minden egyes közreműködőre, amely folytatja az ilyen típusú tevékenységét vagy ilyent fog végezni a jövőben, hogy mit kell még elvégeznie ahhoz, hogy megfeleljen az Unió és az irányító hatóság elvárásainak. Ezt a bizonyos intézkedési tervet egyébként a velük kötött szerződések mellékleteként rögzítettük is, tehát kötelezettségként írtuk elő az egyébként minden esetben állami tulajdonú közreműködőknek, hogy mit kell megtenniük ahhoz, hogy ezt a státuszukat megtarthassák. Sőt, ebben a bizonyos új típusú - service level agreement, tehát szolgáltatási színvonalat rögzítő -szerződésben azt is előírtuk, ahogyan erről már korábban is volt szó, hogy az érdekeltségük, sőt, közreműködői státuszuk megtartása is attól függ, hogy hatékonyan, ügyfélbarát módon képesek-e végezni ezt a tevékenységet a jövőben. Ha nem, akkor nem fogunk habozni, hogy váltsunk, hiszen végső soron az a cél, hogy a kedvezményezettek minél gyorsabban, szabályosabban jussanak forráshoz.
A kérdés másik része arra vonatkozott, hogy mi indokolta új szervezetek létrehozását, és ezek hogyan jöttek létre. Az új szervezet létrehozása a gazdaságfejlesztés terén történt, de általános elvként azt mondtuk, hogy szeretnénk csökkenteni a közreműködők számát, és ez máshol is megjelenik, csak úgy, hogy meglévő közreműködő szervezet olvasztott magába másokat. Ilyen például az ESZA Kht., a társadalmi megújulás programok egyik közreműködő szervezete, amely több korábbi szereplőt egy szervezetbe olvasztva egykapus ügyintézést tesz lehetővé a társadalmi megújulás programok jelentős részében.
Hasonló motiváció volt a gazdaságfejlesztésnél, ahol azt találtuk, hogy nagyon sok relatíve kicsi közreműködő szervezet jelenik meg a vállalkozók felé, és nagyon sok esetben a vállalkozók nem is tudják, zavarban vannak, hogy most hova menjenek egy adott üggyel, mert hol az egyik pályázatkiíróhoz kellett menni, hol a másikhoz, pedig lehet, hogy az ügyfél, a vállalkozás ugyanaz volt. Sőt, egy másik problémaként pedig az jelent meg, hogy sokszor egy pályázaton belül kettő vagy - ad abszurdum - három pályázatbonyolító szervezet között kellett a pályázóknak, vállalkozóknak vagy másoknak körözni a papírjaikkal. Azon túl, hogy egyébként a beadandó papírok számát is radikálisan csökkentettük, úgy döntöttünk, hogy mindenütt az egykapus ügyintézés felé szeretnénk haladni. Ezért a vállalkozási pályázatok kapcsán úgy döntöttünk, hogy amennyire lehet, egy szervezetrendszer kezelje az összes ilyen vállalkozói típusú pályázatot. Ezért az a szervezet, amelyre ön is utalt, a MAG - Magyar Gazdaságfejlesztési Zrt., amely az MFB százszázalékos leányvállalata, lényegében a már az MFB alatt lévő különböző sok kicsi, vállalkozásfejlesztést kezelő cég összeolvadásából jött létre. Ennek az eredménye az, hogy összességében az eddigi, több helyen megjelenő létszám csökkent, a hatékonyság pedig nőtt. Ráadásul sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, transzparensebb, hiszen ma minden vállalkozás tudja, hogyha ő vállalkozói pályázaton akar részt venni, akkor egy honlapra kell felmennie, egy szervezetnél kell keresnie a megoldást, egy callcentert kell hívnia, és számunkra is átláthatóbb, hogy kitől kell kérni a szolgáltatás javítását.
Úgy tűnik, a dolog bevált, hiszen az első kiírt pályázatoknál - amelyek március elején jelentek meg - a legkisebb pályázati kategóriában ma már 260 nyertesünk van, körülbelül a beadástól számított háromhetes átfutással - folyamatos beadás és értékelés van ennél a legkisebb kategóriánál - el tudunk jutni oda, hogy értesítjük a pályázókat arról, hogy nyertek. Így jutottunk el oda, hogy a március 1-jén megnyílt pályázatoknál már 260 nyertesünk van. Csak emlékeztetőül: tavaly egész évben 130 pályázó tudott 5 millió alatti pályázatot elnyerni, most két hónap után már 260-an vannak. De a beérkezett igények alapján - amelyeknek most az elbírálása tart - már 600 felett jött be ilyen igény, tehát valószínűleg meglehetősen gyorsan, napról napra gyarapszik a nyertesek száma. Tehát úgy tűnik, ez a változtatás beváltja a hozzá fűzött reményeket, bár még nagyon az elején tartunk, nem akarom, hogy elbízza magát a MAG Zrt., úgyhogy én természetesen kritikus vagyok feléjük, de egyelőre úgy tűnik, működik ez az új rendszer.
Említette a Jeremie Zrt.-t is. Ez látszólag, illetve valóban is ellentmond annak a logikának, hogy minek még egyet létrehozni, ha egyszer azt mondtuk, hogy egykapus ügyintézés van. Itt jogszabályi kényszerünk van. Azzal, hogy Magyarország úgy döntött, hogy ezt a bizonyos JEREMIE-t, a vissza nem térítendő jellegű új forrást is bevezeti Magyarországon, amelyet mikrohitel-, hitelgarancia- és kockázatitőke-konstrukcióban helyez majd ki kisvállalkozásokhoz - ez az Uniónak egy speciális formájú támogatása, annak idején az ellenzék szakértői is javasolták és támogatták, hogy egy holdingalapba hívjuk le a pénzeket az uniós szabályok szerint, ebben egyetértés volt -, ahhoz, hogy ezt megtegyük, alkalmaznunk kell ennek az úgynevezett JEREMIE programnak a szabályait Magyarországon. Ezek a szabályok azt mondják ki, hogy az adott országnak létre kell hoznia egy önálló jogi személyiségű holdingalapot, ez a Jeremie Zrt. Ebbe lehet lehívni a pénzeket, és onnan lehet aztán továbbadni bankoknak, vállalkozásközvetítőknek, hitelgarancia-intézeteknek és másoknak. Tehát az Unió szempontjából, hogy látható legyen, hol van az a pénz egyben, mindenképpen létre kell hoznunk egy önálló jogi egységet. Annak érdekében, hogy azért egy rendszeren belül tartsuk, ez a Jeremie Zrt., mely lényegében a MAG Zrt. százszázalékos leányvállalata lesz, tehát hosszú távon irányítási szempontból ez továbbra is egy funkció lesz.
Nos, ez indokolja azt, hogy ez az új szervezet létrejött, de ahogyan elmondtam, abból az következik, hogy valójában nem teljesen új szervezetekről van szó, hanem meglévő szervezetek összevonásáról az egykapus ügyintézés érdekében.
ELNÖK: Horváth képviselő urat kérdezem, kielégítő volt-e a válasz.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Még kérdeztem azt, hogy milyen kritériumok alapján választották ki a munkatársakat, és ez hogyan valósult meg. De ehhez kapcsolódóan még - mivel a kormánybiztos úr említette, a sajtóban is nyilatkozta, hogy nem igazán elégedett azzal az eljárási folyamattal, amely az elmúlt időszak pályázatainak lebonyolítását illeti - szeretném megkérdezni, hogy ön szerint történt-e előrelépés ezen a területen, mert szerintem nem, mivel továbbra is fennállnak ezek a folyamatok.
Ehhez kapcsolódóan viszont szeretném kérdezni, hogy szerepel-e ezekben a szerződésekben, illetve az önök elképzeléseiben a mostani pályázatok lebonyolításában szereplő közreműködő szervezetek működésének felülvizsgálata. Említette, hogy konkrét intézkedési terv van, és vannak benne teljesítménymutatók is. Mikorra gondolják, hogy egy ilyen felülvizsgálatot el kell végezni, illetve folyamatos lesz-e a számonkérés, csupán azért, hogy ilyen helyzet ne fordulhasson elő? A visszajelzéseim szerint több olyan pályázó van, akinek a kifizetési rendje egy év óta áll, azóta nem jutott hozzá a pénzéhez, pedig elmondása szerint teljesítette az ehhez szükséges feltételeket. (Pelczné dr. Gáll Ildikó megérkezik.)
Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Megválaszolnám a képviselő úr kérdését, és utána térnék át Szatmáry képviselő úr felvetésére.
Hogyan választottuk ki a munkatársakat? Mivel meglévő szervezetek összevonásáról volt szó, alapvetően a meglévő állományból, annak összevonásával kerültek ki a munkatársak, ez érdekünk is, hiszen szeretnénk azt a meglévő tapasztalatot és tudást hasznosítani. Tehát nem arról van szó, hogy most az utcáról több száz új embert felvett volna, bár nyilván van egy normális fluktuáció, de alapvetően a meglévő kollegákra támaszkodott az intézményrendszer, és ezt a jövőben is követni szeretnénk. Fontos az a tudás, amely a szervezetrendszerben már megvan.
A második, most feltett kérdésére: hogyan állunk a korábbi pályázatokkal. Magam is beszámoltam itt a bizottság előtt arról, hogy elfogadhatatlannak tartom azt a helyzetet, amely egyes pályázók vonatkozásában kialakult Magyarországon. Hiába teljesítünk jól nemzetközi összehasonlításban, ha nagyon sok elégedetlen egyedi pályázó van. Az első fejlesztési tervben 16 ezret meghaladó, közel 17 ezer nyertes pályázat van, ebből ötezret már lezárt az intézményrendszer, tehát azt mondjuk, hogy az rendben van, de több mint 11 ezer pályázat nyitva van. Ezeknek a gyorsítása, a feltorlódott hiányosságok elintézése elsőrendű feladat. Már csak azért is, mert nem szeretném, hogy az új fejlesztési terv kapcsán most bejövő, jóval nagyobb feladatok ugyanarra az egyébként nem jól teljesítő vagy lemaradó intézményrendszerre háruljanak.
Éppen ezért rendeltük el azt a bizonyos - népszerűen nagytakarításnak nevezett - feladatsort, amely minden egyes közreműködővel részletes megállapodásban rögzíti, hogy mit kell nekik elvégezni, ehhez többletkapacitásokat, pénzügyi és emberi erőforrásokat rendel, és belső határidőket tűz ki. A legvégső határidő szeptember 15., amikorra azt várom az intézményrendszer minden egyes tagjától, hogy a beadástól számított 90 napon túl várakozó pályázatok aránya 1 százalék alá csökkenjen. Ezt meghirdettük a sajtóban is. Ez a folyamat - ez a bizonyos rendrakás - néhány hete kezdődött el, tehát arról talán még korai, én sem tudok véleményt mondani, hogy tartják-e a határidőket. A kollegáim heti rendszerességgel nézik, hogy a feladatlistának megfelelően haladnak-e ezek a dolgok. Abban bízom, hogy nyár közepén, amikor az első belső határidők befutnak, be tudok számolni majd önöknek arról, hogyan alakul ez a nagytakarítás. De mindenképpen meg kell oldanunk, mert igaza van, én is több mint 300 olyan pályázóról tudok - felmérettem -, aki egy éven túl vár valamilyen részelszámolás vagy részfeladat elintézésére, ami elfogadhatatlan.
Az intézményrendszerben persze nagyon sokszor azt mondják, hogy ez a pályázó hibája, mert még hiánypótlásra vagy erre-arra vár, de azt az igényt fogalmaztuk meg az intézményrendszerrel szemben, hogy a pályázó hibája sem jogosít fel minket arra, hogy egy évig tutujgassunk egy ügyet. Akkor tessék visszaszólni neki, és ha nem pótolja határidőre, akkor zárjuk le! De függő ügyek ne legyenek, mert ez elfogadhatatlan, és elveszi azt az örömöt, amelyet egyébként a nyertesek a fejlesztések sikere kapcsán érezhetnének. Úgyhogy azt hiszem, a képviselő úr megjegyzése nyitott kapukat dönget, dolgozunk ezen az ügyön, és meg akarjuk oldani, mi sem vagyunk elégedettek a helyzettel.
Amit azért fontos elmondani, hogy azokkal a jelentős egyszerűsítésekkel, amelyeket az új intézményrendszer és új pályázati rendszer kapcsán megtettünk, azokból mindazt, ami még relevánsan megtehető az első fejlesztési terv vonatkozásában, azt megtettük. Éppen két hete döntött a kormány arról, hogy azt a lényegesen kedvezőbb biztosítéki szabályrendszert, amelyet az új pályázatoknál érvényesítünk, utólag az első fejlesztési terv kedvezményezettjei számára - lehetőségként - visszamenőleg megnyitjuk. Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy azon önkormányzatoknál, civil és egyházi szervezeteknél, amelyek már nyertek és folyik a beruházásuk, megszűnik a biztosítékadási kötelezettség. Tehát egy egyszerű levéllel kezdeményezhetik, hogy szüntessük meg, engedjük ki a fedezetül adott ingatlanokat vagy más fedezetet, amelyek így felszabadulnak más fejlesztésekre, más tevékenységre. Ez az önkormányzatoknál óriási jelentőségű, hiszen eddig 120 százalékos biztosítékot kellett fenntartaniuk a beruházás megvalósulása után még öt évig, és ezt visszamenőleg is megcsináltuk.
A másik, hogy a vállalkozóknál is nagyon jelentős csökkentés van. Eddig rájuk is a 120 százalék vonatkozott a beruházási időszakra plusz öt évig, most pedig azt mondjuk, hogy a beruházási időszakban 100 százalék, utána pedig a korábbi 120-hoz képest az 50 milliónál kisebb támogatási összegnél nulla, az 50 milliónál nagyobb támogatási összegnél 50 százalék lesz a biztosítékadási kötelezettség. Ez a ma nyertes és beruházást megvalósító vállalkozásoknak óriási könnyebbség lesz, ilyen értelemben, amit ön felvet, azt mi is így gondoljuk, hogy amit csak lehet, tegyünk meg az egyszerűsítés, könnyítés érdekében.
Érthető, hogy ezekkel a szabályokkal indult a rendszer három évvel ezelőtt, hiszen óriási kockázat volt a büdzsének, hogy amennyiben nagyon sokan rosszul használnák fel vagy eltűnnének ezekkel a pénzekkel, akkor a büdzsének kell helytállni. De most, három év tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy úgy tűnik, lehet egyszerűsíteni ezen a rendszeren, hiszen összességében nem rosszak a tapasztalatok.
Egy dologra még hadd hívjam fel a figyelmet. Ezen a biztosítékadási kötelezettségen túl más vonatkozásban, ahol még lehetett, az első fejlesztési tervből már nem nagyon vannak nyitott pályázatok, de beruházási folyamatok vannak, és ott is próbáljuk a szabályokat visszamenőleg is egyszerűsíteni, ahol ez értelmesen megtehető. Talán ez a válasz a kérdésekre.
Szatmáry képviselő úr felvetésére...
ELNÖK: Lehet, hogy nem figyeltem eléggé, de volt a képviselő úrnak a személyi kiválasztással kapcsolatos kérdése. (Dr. Horváth Zsolt: Válaszolt.) Akkor elnézést kérek, lekötött az elnök asszony érkezése. (Derültség.)
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Szatmáry képviselő úr kérdésére válaszolva, hogy más országokban a 4 százalék hogyan alakul. Ahogyan a bevezetőmben utaltam rá, a kollegáimnak sikerült az utolsó napokban néhány országból begyűjteni ezt az adatot, ezt egyrészt szívesen elmondom, másrészt, mivel ez friss adat, és írásban is meg tudjuk adni, ezért elküldenénk az elnök asszonynak, aki a bizottság tagjaihoz el tudja juttatni, de hadd mondjak erre néhány példát.
A 4 százalékot - a mostanában csatlakozott országokról beszélek, mert számunkra ők a releváns összehasonlítás - Csehország, Bulgária és Szlovákia használja ki maximálisan, Magyarország körülbelül 3,86 százalékot használ ki, ez ismert adat. Románia 3,6 százalékot, Lengyelország 3,2 százalékot, és ahogyan mondtam, a kisebb országok: Ciprus 3 százalék, Szlovénia 2,1 százalék, Észtország 2 százalék, Málta 1,5 százalék. Ezeket az adatokat sikerült beszereznünk, de szívesen elküldjük egy összefoglaló táblázatban.
Igazán úgy értelmezhető ez az adat, ha azt is megnézik hozzá, hogy mennyi forrásból mit jelent ez abszolút összegben. Hiszen vannak azért - hogy úgy mondjam - minden országban adódó fix költségek, amelyek így is, úgy is felmerülnek, mert bizonyos méretű informatika, központi jelentéstételi kötelezettség mindenhol van, máshol viszont a program nagysága azt jelenti, hogy egy sokkal nagyobb összegnek a 4 vagy 3 százaléka még mindig sokkal nagyobb összeg lehet. Csak, hogy példát mondjak: Lengyelországban 0,8 százaléknyi központi technical assistance alapot csináltak - a végrehajtás operatív programokhoz hasonló alapot -, de náluk ez a 0,8 százalék 517 millió eurót jelent, a mi 370 millió eurónkkal szemben, ami nálunk 1,26 százalék. Tehát egészen más nagyságrendű pénzekről van szó, attól függően, hogy egy nagyobb vagy egy kisebb ország programjáról van-e szó. Úgyhogy ezt ilyen szofisztikáltan érdemes nézni. De elküldünk a bizottság elnökének a rendelkezésünkre álló - egyébként még tárgyalás alatt levő - adatokról egy ilyen összehasonlító táblázatot.
Volt egy másik kérdése vagy felvetése, ez pedig a gazdasági növekedés, illetve hova csoportosítottuk át a 9 milliárdot. Nem volt hova átcsoportosítani, mert Magyarország eleve úgy számolt, hogy 3,86 százalékot fog finanszírozni. Azt, ami hiányzik a 4 százalékhoz, ez a körülbelül 9 milliárd forint, a költségvetés fogja kiegészíteni, amennyiben intézményrendszeri szempontból szükség lesz erre. Lényegében, ahol ma nem tervezünk ilyen technical assistance forrást, az a közép-magyarországi program, mert nagyon elbonyolítaná a rendszert. Nem akarok belemenni ennek a részleteibe, mert rendkívül bonyolult, ez a multi objective szabály az Unió eljárásrendje alapján, amely szerint - mivel a magasabb relatív fejlettség alapján Budapest és környéke másik kategóriába tartozik - ott egészen máshogyan kell elszámolni azokat a technical assistance forrásokat. Minden számlát meg kellene bontani, egy munkatárs fizetését fel kellene bontani arra, hogy mennyi munka az, amit mondjuk, Közép-Magyarország érdekében végez, és mennyi az, amit az ország többi része érdekében. Ez nem nagyon értelmezhető. Más országok is szembetalálták magukat ezzel a problémával, és ezért nem terveznek ezekre a kompetitív régiókra technical assistance forrásokat. Ez a különbség.
Az a 9 milliárd valahol megjelenik, csak nem egy tudatos átcsoportosításként, hogy innen ide, hanem az összes többi pénzben van benne. Egyébként voltak átcsoportosítások, erről a múltkor a brüsszeli tárgyalások kapcsán beszámoltam, ott a gazdaságfejlesztés kapott többletforrásokat; a gazdaságfejlesztés operatív program 670-ről felment 690 milliárdra, amely a régiós programokat kiegészíti - ahogyan múltkor mondtuk -, az összes fejlesztési forrás körülbelül 15 százalékát fordítjuk gazdaságfejlesztésre. Különböző fórumokon szoktunk erről - képviselő urakkal vagy Parragh úrral is - szót váltani, hogy sok-e vagy kevés ez a bizonyos 15 százalék. Elnök asszony nyilatkozatát is hallottam a rádióban, azt mondta, hogy 50 százalékot kellene gazdaságfejlesztésre fordítani.
Azt gondolom, erről érdemes vitatkozni, de mindig hozzá kell tenni, hogy honnan vegyük el. Akkor mire legyen kevesebb, és hogy nem érdeke-e a gazdaságnak ugyanúgy utakat építeni, hogy az országban rendbe jöjjön a logisztika, vagy az oktatás, a szakképzés vagy más rendszerek ne kapjanak forrásokat? Mert valahonnan el kell venni. Ugyanannak a tortának a szeleteiről beszélünk. Ha az egyik szelet sokkal nagyobb, akkor az összes szelet annyival kisebb, tehát így érdemes ezt a dolgot felvetni. Mi azt gondoljuk, hogy azért lehet a 15 százaléknyi forrással jelentős gazdaságélénkítést elérni, mert azok az új módszerek, mint például a korábban említett JEREMIE program, lehetővé teszik, hogy például a hitelgarancia intézményének bevezetésével sokszorozódjon az a forrás, amely a gazdasághoz kerül. A Hitelgarancia Zrt. szakértői azt mondják, hogy egy forint ilyen típusú hitelgarancia - ebben a konstrukcióban - 10-12 forint likviditásnövekményt hozhat a vállalkozásfinanszírozásban, ezért azt gondoljuk, hogy ez a forrás, amelyet a JEREMIE programra fordítunk, összességében - a más kiegészítő forrásokkal együtt - 2000 milliárdot meghaladó likviditást jelenthet a gazdaságnak a következő hét évben. Ez viszont már nagyon érdemi és jelentős forrásbővülés lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Visszaadnám a szót Szatmáry képviselő úrnak, és utána majd visszavonulok, utána jöhet a viszontválasz, és attól a perctől tiszta helyzet alakul ki.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a viszontválasz lehetőségét. A konkrét kérdéseimre adott válaszokat természetesen elfogadom meg értem is, viszont az az okfejtés, amelyet itt a kormánybiztos úr a végén elmondott, nagyon sok kérdést felvet, és nem is mennék bele a részleteibe, mert ez nem a mai bizottsági napirend konkrét témája. De azért óhatatlanul felmerül bennem, hogy amikor a kormánybiztos úr arról beszél, hogy ugyanannak a tortának a szeletét kell valahonnan elvenni, ha növelni akarjuk a közvetlen gazdaságélénkítésre fordított pénzeket, akkor úgy érzem, éppen a technikai segítségnyújtás résznél - most nem konkrétan akarnám megmondani, hogy honnan hova, de azt gondolom -, ilyen gazdasági helyzetben elsődleges prioritásúnak kell lennie egy ilyen általános kérdésnél annak, hogy a gazdaságélénkítésre lehetőleg minél több és nagyobb forrást tegyünk.
Viszont egy konkrét kérdésem lenne, és akkor egy kicsit én is élnék azzal a lehetőséggel, amivel a kormánybiztos úr, hogy egy nem konkrétan a témához tartozó, de a JEREMIE programhoz kapcsolódó - ha már szóba került - aktuális kérdést tegyek fel. És örülök, hogy itt van a kamara elnöke is, mert tudomásom szerint a garanciaalap szélesítése kapcsán, amelyből egyébként a JEREMIE program épül, többek között a kamara is tervezi ilyen több milliárd forintos alap vagy alapok létrehozását. Nekem az lenne a kérdésem, hogy a JEREMIE program kapcsán tervezi-e a kormányzat, hogy külső - tehát nem közvetlen közreműködő - szervezetek bevonásával helyezze ki ezeket a pénzeket azokhoz a különböző társadalmi szervezetekhez, amelyek egyébként közvetlen kapcsolatban vannak a vállalkozásokkal.
(Az ülés vezetését Pelczné dr. Gáll Ildikó, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Kormánybiztos úré a szó joga.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: A kormány a JEREMIE program társadalmi vitáját ezekben a napokban folytatja a szakmai szervezetekkel, és egyébként valóban, a kamarától is kaptunk erre vonatkozó nagyon konkrét javaslatokat, észrevételeket, amelyeket tanulmányozunk. De általában is igaz és elmondható, hogy a kormány a JEREMIE programnál, tehát ahol hitelgaranciát és kockázati tőkét helyezünk ki, nem gondolja, hogy magának a kormánynak kellene kihelyeznie, a végső felhasználóhoz eljuttatnia ezeket a pénzeket. Általában az a tapasztalat, hogy az állam nem jó hitelező, garantőr és tőkebefektető. Nem elég hatékony, nem elég hiteles. Hiszen vannak erre magáncégek, bankok vagy helyi vállalkozásfejlesztő központok, társadalmi szervezetek, amelyeknek vállalkozók a tagjai, melyek - persze a megfelelő érdekviszonyok tisztázása és tisztán tartása mellett - sokkal hatékonyabban juttathatják el ezeket a forrásokat.
Éppen ezért, például a mikrohitel-konstrukciónál bankokban és helyi vállalkozásfejlesztő típusú kihelyezőkben gondolkodunk. A garanciánál is azon gondolkodunk, hogy ezt a bankok hitelportfóliói mögé helyeznénk ki - vagy közvetlenül, vagy például valamilyen hitelgarancia-intézményrendszeren keresztül -, vizsgáljuk ennek az alternatíváit, és erre vonatkozóan egyébként a kamarának is van kezdeményezése.
A kockázati tőkénél megint csak keresni fogjuk - versenyben - azokat a leendő kockázatitőke-kezelő cégeket, amelyek - saját maguk is kockázatot vállalva a saját pénzükből - kezelik majd ezeket a pénzeket, és eljuttatják a rászoruló vagy abban érdekelt vállalkozásokhoz. Úgyhogy nem gondoljuk, hogy az államnak kellene közvetlenül kihelyezni ezeket a forrásokat, hanem keressük a legalkalmasabb közvetítőket. Azt gondolom, ez a rendszer ősszel fog tudni elindulni, addig pedig - ahogyan mondom - most zajlik a társadalmi vitája, ebben várjuk a véleményeket, javaslatokat. Azt hiszem, ez olyan lesz, mint amit ön is javasolt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselők jelentkeznek-e hozzászólásra? (Nincs jelzés.) Amennyiben nem, szeretném kérni a bizottság tagjait, hogy adjuk meg a szót Tardos János úrnak. Erről szavazni kellene. Kérem, kézfelemeléssel erősítsék ezt meg. (Szavazás, egyhangú.) Köszönöm szépen.
Tardos úr, parancsoljon!
Tardos János társelnök (VOSZ) hozzászólása és a válasz
TARDOS JÁNOS (Vállalkozók Országos Szövetsége): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Néhány észrevételt szeretnék tenni. Elég alaposan áttanulmányoztuk az operatív programot, elsősorban azért, mert szeretnénk, ha az átláthatóság, a tájékozottság, a vállalkozások esélyegyenlősége, illetve a vállalatok helyzetbe hozása jobban megvalósulna, mint az első nemzeti fejlesztési terv kapcsán.
Az észrevételeim pedig a következők. Gyakorlatilag a VOSZ tapasztalataiból tudok kiindulni. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy ez évben már elkezdtünk egy hat regionális állomásból álló, országos jellegű tájékoztatósorozatot - kiemelten a versenyszféra számára - a gazdasági operatív program, a TÁMOP regionális operatív programok témakörében, illetve gyakorlati tanácsadás jellegű előadássorozattal. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon kevéssé tudunk autentikus előadókhoz hozzájutni ebben a témakörben, mert bizonyos szervezetek azt jelzik nekünk vissza, hogy még nem elég felkészültek, az Új Magyarország fejlesztési terv, illetve az egyes operatív programok még munka alatt állnak, ezért nem nagyon szeretnének nyilatkozni.
Úgy gondolom, ismerve az operatív programokat, ismerve azt, hogy az akcióprogramok eléggé előrehaladottak, hogy azon a szinten, amelyen ma a vállalkozásokat támogatni és tájékoztatni kell, a megfelelő központi szervezetek már kellő tudás birtokában vannak. Tehát szeretnék támogatást kérni ahhoz, hogy ténylegesen megfelelő, autentikus előadók állhassanak rendelkezésünkre. Nem szeretnénk a magánszférából tanácsadó cégekhez fordulni - mint előadókhoz -, mert az az érzésünk, hogy ők még nem biztos, hogy teljes egészében átlátják az összefüggéseket, és nem biztos, hogy a legjobb tájékoztatást tudják most számunkra adni. Egyébként csak tájékoztatásul mondom el, hogy a VOSZ saját erejéből szervezi ezeket a konferenciákat.
A másik ilyen észrevételem már a GOP pályázatok kapcsán, hogy vállalkozók, illetve pályázati tanácsadók számára mennyire fontos és szükséges a tájékoztatás. Itt nem látom elég gyorsnak a gyakran feltett kérdések aktualizálását és az új kérdésekkel való folyamatos feltöltését, illetve még mindig vita van a közreműködő szervezetnél abban, hogy e-mailen meghatározott gyorsasággal és autentikus módon kapjunk választ, amely adott esetben nyomatékos lehet, tehát vissza tudunk rá hivatkozni.
A harmadik ilyen téma az elektronikus pályázati kitöltőrendszer. Bár látunk a gyakorlati tapasztalatból bizonyos hibákat, de azt hiszem, jelentős mértékben elősegítette, és a régihez képest nagyságrenddel meggyorsította a feldolgozhatóságot, ezt kifejezetten üdvözöljük. Azt a néhány kis hibát pedig ki lehet javítani, amely - azt hiszem - inkább informatikus szakmai probléma, és nem társadalmi vagy tartalmi kérdés.
Végül pedig az értékelés-módszertannál nem látjuk még teljesen kristálytisztán, hogy melyek pontosan az értékelés szempontjai, azon belül is a súlyponti szempontok. Mert úgy gondolom, ha egy vállalkozó vagy egy tanácsadó tisztában van a projektje értékével, akkor körülbelül el kell tudnia helyezni, hogy hány pontot kap, és vélhetően nyer-e vagy valahol a határon mozog. Azt hiszem, ezt még tovább kellene finomítani, illetve ami nekünk régi-régi fájdalmunk, és nagyban segítené a vállalatok helyzetbe hozását, ha a jövőben nagyon széles körben jelenhetnének meg ilyen best practices megoldások. Azt hiszem, ezzel még mindannyian adósok vagyunk egy kicsit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, parancsoljon!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. A konstruktív kritikát köszönjük. Azt gondolom, talán az a helyes attitűd, ha - és nem is szeretném, ha ebből valaha is kilépnénk -, hogy ennek a rendszernek fejlődőképes rendszernek kell lennie. Nagyon sokat változtattunk rajta, és sok szempontból éppen ezt az alapvetően megváltozott filozófiát, módszertant teszteljük. Nem gondoljuk, hogy nálunk van a bölcsek köve. Nagyon sokat konzultáltunk az érdekképviseletekkel, kamarákkal a programok tartalmáról és a módszertanról is, és ezt a jövőben is fent kívánjuk tartani.
Mindig megjelentetjük a pályázatokat kiírás előtt, hogy véleményezni lehessen, és meg is szoktuk kapni önöktől a szakmai véleményeket, ezt a gyakorlatot is minden esetben fenntartjuk. A tegnap kiírt regionális pályázatok is végigmentek egy ugyanilyen társadalmi véleményezésen, és annak alapján véglegesedtek.
Éppen azért, mert a korábbi tapasztalataimból is azt látom, hogy egyrészt változhatnak az igények is, másrészt egy nagyon új rendszer, amikor az ember valami nagyon újat, egy prototípust alkot, annak mindig szüksége van utána még bejáratásra, a felhasználók észrevételeire, hogy véglegessé válhasson. Ilyen értelemben köszönöm az eddig tett erőfeszítéseiket, és üdvözölném, hogyha például az elektronikus pályáztatási rendszerben - amelyről én is úgy látom, hogy nagy előrelépés volt - látnak kisebb hibákat, akkor szóljanak és kijavítjuk. Küldjék el írásban, bármikor, nem kell várni semmilyen formális alkalomra. Azt hiszem, az összes érdekképviselettel olyan kapcsolatunk van, hogy bármikor tudunk egymással beszélni, ha észrevételük van. Azt gondolom, ez bizonyos értelemben az önök dolga is, hogy megjelenítsék, összegyűjtsék ezeket az ilyen típusú felhasználói észrevételeket.
Ugyanígy egyébként - az interneten a napokban megjelent - gazdaságfejlesztés operatív program akcióterveivel kapcsolatban is elküldtük önöknek - a kamarának, a VOSZ-nak és másoknak is - a felkérést, hogy mondjanak róla véleményt, nyilvánítsák ki az álláspontjukat. Most még jó időben vagyunk ahhoz, hogy a majd júliusban elfogadható akciótervekről mondják el a véleményüket, és közösen tökéletesítjük.
Ahogyan a MAG Zrt. kapcsán feltett kérdésre is elmondtam, igyekszünk egységesíteni a vállalkozások igényeinek kezelését, és ilyen értelemben például a callcenteri funkciót vagy a gyakran ismétlődő kérdéseket is egyre aktuálisabbá tenni. Ha esetleg konkrétan tudnak javaslatot tenni arra, hogy mi az, amit változtatni kellene a rendszeren, azt szívesen fogadom.
Előadók biztosítása. Azt gondolom, minden megfelelő időben, előre egyeztetett, nem fizetős programra - ahol nem arról van szó, hogy egy magáncég szervez valamit, pénzt kér a vállalkozóktól, aztán tőlünk elhívja az előadót, így gyakorlatilag a mi nevünkkel és információnkkal élve keres magának pénzt, tehát nem ilyenekre gondolok, de ahol például egy legitim vállalkozói érdekképviselet szervez fórumot, és ezt megfelelő időben egyezteti velünk -, nekünk kell tudni megfelelő színvonalú és jártasságú előadót delegálni. Tehát, ha ilyen típusú rossz tapasztalata van, akkor azt akár konkrétan jelezze nekem, és akkor erre biztosítani fogunk - vagy mi, vagy a közreműködő szervezet - olyan felkészült előadót, aki a pillanatnyi helyzetnek megfelelő információkat tud adni. Az persze igaz, hogy az akciótervek még társadalmi vita alatt vannak, és Brüsszellel is még most véglegesítjük ezeket a programokat, de azt el tudjuk mondani, hogy most mi a legfrissebb tudásunk erről a helyzetről. Ezért kérem, jelezze, hogy hol, mikor van ilyen hiány, és akkor biztosítani fogjuk az előadót. Ez a dolgunk.
Az értékelési módszertan szempontjai. Azt gondolom, a már kiírt pályázatoknál ennek világosnak kellene lenni. Hiszen a legkisebb pályázatoknál normatív alapon jár, és a gép megmondja, hogy jár-e vagy nem, már a kitöltőprogramból lehet tudni, tehát ott nem bonyolult a rendszer, ezt a visszajelzések alapján dicsérték is az eddigi nyertesek. Persze, egy nyertes általában dicsérni szokta. De az is látszik, hogy nagyon kicsi a lemorzsolódás, éppen ezzel az új rendszerrel. A beadott pályázatok 90 százaléka érvényes és nyertes is, tehát úgy tűnik, hogy a korábbi egészen más arányokhoz képest most elég jó a találati arány. Az összetettebb, bonyolultabb pályázatok értékelése pedig majd most kezdődik, de ott is, a pályázati kiírásban igyekeztünk világossá tenni még azt is, hogy elvileg kiszámolható, hány pontja lesz az illetőnek a beadott pályázat alapján. Úgyhogy kíváncsi lennék majd a konkrét észrevételeikre, hogy mit kell itt még javítanunk, mert a rendszer eléggé objektív.
Lesznek később olyan pályázatok, amelyeknél sokkal bonyolultabb megítélni, hogy egy kutatás-fejlesztés vagy innováció mennyit ér, ott valóban nagyobb szerepe lesz majd a zsűrinek vagy valamifajta értékelésnek, de úgy gondoljuk, hogy a mostani pályázatoknál meglehetősen szabályozott, objektív és előre kiszámítható az értékelés. De kíváncsi lennék majd esetleg a konkrét észrevételekre, ha írásban eljuttatja, azt megköszönöm.
A best practicesre nyitottak vagyunk, és akár önökkel közösen, szívesen összeállítunk valamilyen kézikönyvet, kiadványt erre vonatkozóan, amely akár mintákat ad vállalkozóknak arra, hogyan néz ki egy sikeres pályázat, hogyan kell egy sikeres pályázatot követni, adminisztrálni. Ezt jó kezdeményezésnek tartom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Parragh úr, parancsoljon!
Parragh László elnök (MKIK) hozzászólása és a válasz
PARRAGH LÁSZLÓ (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! A kormánybiztos úr többször hivatkozott arra, hogy párbeszédet folytatnak velünk, és együttműködünk bizonyos kérdésekben. Ezt szeretném megerősíteni, ez valóban így van. Az anyagokat megküldjük egymásnak, átnézzük, nem egyszer tapasztaltuk is, hogy ezek az anyagok beépültek a programokba. Persze végső soron azért a párbeszéd valódi tartalmát az eredmények minősítik, tehát az igazi kérdés majd az lesz, hogy a bírálóbizottságokban, illetőleg a később kialakuló programokban a gazdaság szereplői valójában milyen pozíciókat kapnak. Érzékelem a nyitottságot erre, de az, hogy pontosan hogyan fog ez alakulni, ma még nyilvánvalóan nem látszik.
De azt hiszem ahhoz, hogy megértsük a mostani gazdaságpolitikai összefüggéseket, érdemes lenne fél lépéssel hátrébb lépni, és kicsit távolabbról nézni. Tavaly nyáron - egészen pontosan június 8-án - a pénzügyminiszter úr tájékoztatott arról, hogy indul a konvergenciaprogram, és egy tízperces beszélgetés után számomra teljesen világos volt, hogy ez hűteni fogja a gazdaságot. Akkor az volt a Pénzügyminisztérium hivatalos álláspontja, hogy ez nem igaz, a gazdaságot nem fogja hűteni. Később aztán módosult azért ez az álláspont, az lett belőle, hogy elenyésző vagy nem meghatározó mértékben fog hűlni a gazdaság. Mostanra pedig látjuk, hogy már a szakma és a nemzetközi szervezetek is annak a veszélyeire hívják fel a figyelmet, hogy túlhűtjük a gazdaságot. Ha pedig túlhűtjük, akkor a gazdaság megfázik, és olyan szimptómákat fog produkálni, amelyekkel a későbbiekben baj lesz. Ezért mondjuk, hogy az európai uniós pénzeket ebből a szemszögből kellene nézni.
Összehasonlítottuk a '95-ös és a 2006-os időszakot - a Bokros-csomag időszakát a mai időszakkal. Ezzel az anyaggal elmentem Horn Gyulához, Medgyessy Péterhez, Suchman Tamáshoz, Bokros Lajoshoz, és végigvettük, hogy milyen erőforrásaink voltak akkor, és milyenek vannak most. Az derült ki, hogy akkor a magyar gazdaságpolitikának volt egy mozgástere, ma nincs. Akkor tudtunk forintot leértékelni, akkor lehetett vámpótlékot fizetni, ma nem lehet. Sőt, ma a konvergenciaprogram bizonyos értelemben gúzsba köti a mozgásteret. Akkor Magyarországon volt egy jelentős mennyiségű szabad munkaerő, ma folyamatos szakmunkáshiányról tájékoztatnak a gazdasági szereplők. Akkor mi voltunk a "bezzeg ország" a térségben, mindenki arról beszélt, hogy Magyarországra kell menni befektetni. Ma - finom szólva - nem ez a helyzet, ismerjük a szlovák, román és hasonló országok nemzetközi példáit. '95-ben komoly privatizációs tartalékaink voltak, ma nincsenek, vagy legalábbis még komoly erőfeszítéseket igényel, hogy ezeket eladjuk, ha ez a fajta döntés születik.
Tehát egészen egyszerűen azok az erőforrások, amelyekre akkor építettünk, ma már nincsenek meg, elfogytak. Egyetlen erőforrástöbblet van, ez pedig az európai uniós források, transzferek lehetősége. '95-ben ez minimális volt, ma jelentős pénzekről beszélhetünk. Ezért mondjuk mi azt , hogy a gazdaságpolitikának nagyon alaposan át kellene gondolni, hogy nem a mai struktúrában használják fel ezeket a pénzeket, hanem elsősorban gazdaságfejlesztésre fordítják. Az első nemzeti fejlesztési tervből nagyjából 20 százalék ment közvetlen gazdaságfejlesztésre, az NFT II.-ből ez 14 százalék, de már most vannak olyan regionális programok, amelyekben ez 10 százalék alá csúszik. A portugál kamara elnöke azt mondta nekem egy beszélgetésben, hogy elkövettétek azt a hibát, amit mi. Gyönyörű elkerülő útjaitok autópályáitok, ragyogó vasútvonalaitok lesznek, és nem lesz gazdaságotok. A spanyol áru jön be hozzánk, és teszi tönkre a portugál ipart, és nincs gazdasági növekedés. Nézzék meg! A Népszabadságban volt a minap egy nagyon tanulságos cikk, a portugál GDP-növekedés 1,1 százalék.
Ha egy kicsit az arányokat nézzük - hát önök makroközgazdászok - most arról beszélünk, hogy a hét év alatt 670 vagy 690 milliárd jön-e a gazdaságba. Ez a 690 - legyen 700 - milliárd arányaiban hasonló ahhoz az adóteher-növekedéshez, amely idén kimegy a gazdaságból. 630 milliárddal nő idén a gazdaság adóterhe. Tételesen fent van az interneten a számítás, meg tudják nézni, de szívesen el is küldjük. Ez a 630 milliárd ráadásul a kkv-szektort, tehát a hazai vállalkozási szektort érinti elsődlegesen, hiszen önök voltak azok, akik érzékelték az ezzel kapcsolatos multinacionális ellenállást.
Tehát, ha azt akarjuk, hogy ez hatékony fegyver legyen a mostani gazdaságpolitikában, akkor egészen másképp kellene kezelni ezeket a pénzeket. Legalábbis nekünk ez a véleményünk. Ezek a mechanizmusok nem alkalmasak arra, hogy fűtsék a gazdaságot, és 2009-ben nem lesz igazi gazdasági növekedés az EU-pénzek okán vagy az EU-pénzekre építve. De jól látszik ez az ipari beruházások csökkenésén át, önök nyilván látták az I. negyedéves adatokat.
Még egy arányszámot mondanék, és kicsit más témára térnék. A kormánybiztos úr elmondta, hogy már 260 nyertes pályázó volt a kis programok esetében. Itt elmondtuk az összes pozitív észrevételünket, hogy egyetértünk, nagyon helyesnek tartjuk, hogy alanyi jogon kapja meg a pénzt, aki megfelel a feltételeknek. De gondolják végig! Mondjuk, ha 5-6 - netán 10 - milliárd forint ilyen módon bemegy a gazdaságba, annak lesz makrogazdasági hatása? Lesz gazdaságélénkítő hatása? Gondolják végig, hogy 260 vállalkozás - vagy ezer esetleg háromezer, mert nagyjából ennyi a vége - meg tudja mozgatni a gazdaságot?
A Széchenyi-kártya kapcsán 75 ezer ügyfelünk van. 340 milliárd forint van kihelyezve a gazdaságban, és nem tudjuk elérni, hogy e programok részévé váljunk. A JEREMIE programból - nyilván erre van válasz, hogy miért nem lehet, de mi azt szeretnénk, ha megkeresnénk a választ, hogyan lehetne - miért nem próbálunk meg további kamattámogatást biztosítani a meglévő, valóban vállalkozó 75 ezer cégnek? Ebből a programból miért nem biztosítunk számukra további hitelgaranciát? Miért nem keressük meg őket egy direkt marketinglevéllel, és mondjuk azt, hogy van egy 3 vagy 5 éves beruházási hitel? Fél év alatt ki lehetne tenni az EU-pénzt a gazdaságba, és azt gondolom, ez mind a kormánypártoknak, mind az ellenzéknek érdeke. Mert ha ez a pénz a gazdaságban mozog, akkor ennek igazán lesz hatása. 75 ezer ügyfélről beszélek, szemben az említett 260-nal.
Tehát azt gondolom, hogy a meglévő eszközrendszert kellene használnunk. Gondolják át - megint csak közgazdász szemmel -, hogy újabb és újabb struktúrákat, újabb és újabb bürokratikus intézkedéseket hozunk létre akkor, amikor egyébként csökkenteni akarjuk a bürokráciát. Elmehetnék ezzel egyébként a gázártámogatásig bezárólag, de a gazdaság szempontjából nézve a kormányzat intézkedései tartalmilag bürokrácianövelők. Ezeket szeretnénk, hogy ha szakmai alapon átgondolhatnánk, és nagyon szívesen részt veszünk ezekben a programokban. Ott van a kamarai hálózat, vannak pozitív tapasztalataink a szakképzésben. Nagyon komoly tapasztalatokkal rendelkezünk, és együttműködünk a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal. Nem értjük, miért nem tudunk ebben áttörni. Például most a Széchenyi-kártya esetében év végével megszűnik a kamattámogatás, és a mi olvasatunkban tulajdonképpen a kártya egy kiszorítás áldozata, miközben egyébként az EU-források kihelyezésének az egyik legjobb eszköze lenne.
Tehát azt kérem önöktől, és ezzel zárnám, hogy gondolják át - és ezek a figyelmeztetéseink sajnos minden esetben igaznak bizonyulnak -, hogy most, ha az arányszámokat nézzük, azokat a pénzeket, amelyeket tényleg beletettünk, és amely tényleg ki is megy a gazdaságból a másik ágon, ha ezen nem tudunk változtatni, akkor a gazdaság olyan súlyos belső szerkezeti károkat fog szenvedni, amely visszafordíthatatlan lesz.
A rendszerváltás egyik ára az volt, hogy át kellett adni a gazdaság fölötti tulajdon egy részét, ez így volt rendjén. A '95-ös kiigazítás ára az volt, hogy odaadtuk a gazdaság fölötti tulajdonlás másik jelentős részét - példának okáért gondoljanak a közművekre. Most az lesz az ára ennek a gazdaságpolitikának, hogy be fogjuk áldozni a kis- és középvállalati szektornak egy jelentős részét. Azt, aki itt foglalkoztat, itt termel, itt tesz hozzá hozzáadott értéket. Azt gondolom, ez nem jó az országnak, ez egy egyikünknek sem jó.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen az elnök úr hozzászólását. Kormánybiztos úr, válaszolni kíván?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Vannak dolgok, amelyekben egyetértünk, és vannak, amelyekben nem.
A választás másnapján jelent meg egy hirdetmény, amelyet önök is aláírtak, sőt, ha jól tudom, nagy részben önök kezdeményeztek és szerveztek. Ebben a meghatározó gazdasági érdekképviseletek azt kérték az akkor éppen hivatalba lépő új kormánytól, hogy tegyen rendet, rakja rendbe a költségvetést, akadályozza meg, hogy az ország pénzügyi válságba kerüljön. Nem idézem, nem is tudnám szó szerint idézni, de tartalmában erről szólt. A konvergenciaprogram erről szól.
A konvergenciaprogram arról szól, hogy az ország visszatérjen egy stabil makrogazdasági helyzetbe. Stabil makrogazdasági helyzet nélkül nem volt sikeres felzárkózás Európában. Minden ország, amely sikeresen zárkózott fel, annak a numero 1. lépése - minden tanulmány ezt mutatja - az volt, hogy stabil helyzetbe hozta a gazdaságát, a költségvetését. Magyarországon nem a konvergenciaprogram okozza a növekedés lassulását, hanem az, hogy a megbomlott egyensúlyt nem lehetett fenntartani úgy, ahogyan korábban volt, és ahhoz helyre kell állítanunk az egyensúlyt, hogy újra elindulhasson egy stabil növekedés. Éppen ezért a stabil makrogazdaság az elsőszámú feltétele annak, hogy Magyarország tartósan növekedő pályára tudjon állni. Ehhez kellett csinálnunk egy konvergenciaprogramot, és ennek még van két éve, amelynek végig kell futnia. Ez nem szünteti meg a növekedést Magyarországon, de körülbelül az Európai Unió növekedési ütemére lassítja az idén és jövőre. Ez azt jelenti, hogy nincs közeledés az Unióhoz. Leszakadás sincs, de nincs közeledés.
Az a célunk - és ez az, amiben egyetértünk, hogy Magyarország a konvergenciaprogram kifutásával egy jóval gyorsabb növekedési pályához térjen vissza. Azt gondoljuk, Magyarországnak tartósan 4 százalék feletti ütemben kellene nőnie ahhoz, hogy az Unióhoz képest érdemben megvalósuljon a reálkonvergencia. Ráadásul minden elemzés azt mutatja, hogy a 4 százalék feletti növekedés az, amely nem egyszerűen csak a technológiai korszerűsödésből fakadó növekedést hozza, hanem egyben munkahelyteremtő, foglalkoztatást bővítő növekedést is jelent az ország számára. Ezért az a szándékunk, hogy minél előbb 4 százalék feletti növekedés legyen. Ezt szeretnénk az uniós forrásokkal is támogatni.
Itt azonban, mintha nem lenne konzisztens, amit például a kamara képviselt ebben a kérdésben - másokkal együtt -, hiszen kritizálja a pályázatainkat azért, hogy miért várunk el növekedést a vállalkozásoktól, amikor kiírjuk ezeket a pályázatokat. Pontosan azért, mert nem szeretnénk összekeverni a vállalkozástámogatást a szociális támogatással. A szociális támogatásnak az a feladata, hogy a rászorulókon segítsen, megakadályozza a leszakadásukat. A vállalkozás támogatása arról szól, hogy azokat segítsük, akik képesek talpon maradni és növekedni, akiknek van jó projektje, akik fenntartható módon fogják ezt a pénzt befektetni, azoknak juttassunk támogatást. Éppen ezért várjuk el a növekedést a vállalkozásoktól. Azoknak adjuk, akik a mostani rendszerben, még a legalacsonyabb rátában is 4 százalék feletti reálnövekedést tudnak produkálni. Azokat akarjuk támogatni, mert ők fogják az ország szekerét legelőször meglódítani.
Ugyanakkor hadd tegyem hozzá, azokra a példákra, amelyeket mondott, hogy nem fair összehasonlítani a Széchenyi-kártya 75 ezer ügyfelét azzal a 260 nyertessel, akik az első két hónap után megvannak. Azt azzal lehet összehasonlítani, hogy tavaly összesen 130-an nyertek uniós támogatást az ötmillió alatti kategóriában. Egyébként ennél jóval több pályázó van, összesen már 1500 körüli pályázat jött be eddig erre a most kiírt 30 milliárdra. A 30 milliárdot sem lehet összehasonlítani a Széchenyi-kártya állományával, hiszen itt beszéltem hosszan arról, hogy a JEREMIE programban 170 milliárdnyi forrással szeretnénk 2000 milliárdot meghaladó likviditásbővítést elérni. Egyébként éppen a kamarákkal is tárgyalunk arról, hogyan lehet ezt hitelgarancia eszközökkel, velük együttműködésben kihelyezni. Tehát több mint 2000 milliárd forintos likviditást szeretnénk megmozdítani a gazdaság számára ezekkel a forrásokkal.
Nem fair azt sem összehasonlítani, hogy egy hitelkonstrukciónak van 75 ezer ügyfele, akkor azt hasonlítsa majd össze a JEREMIE programban tervezett mikrohitel- és hitelgarancia-ügyfelekkel, és akkor ott is sok tízezer ügyfélről beszélhetünk majd, és ne hasonlítsa össze egy vissza nem térítendő támogatással, amelynek nyilván mások az ügyfelei. De ennek a vissza nem térítendő támogatásnak is az első 30 milliárdjáról beszélünk, amelyből lehet mondjuk 2-3000 nyertes, amely a vissza nem térítendő támogatások 200 milliárdot meghaladó összegéhez képest szerény előlegnek tűnik ez év elején. Szóval, csak az a kérésem, hogy almát almával hasonlítsunk össze, mert esetleg még a témában kevéssé jártas hallgatók fejében rossz összefüggésrendszereket hagyna meg.
A portugál példára hivatkozott. Portugália példájából az egyik legfontosabb tanulság, hogy a makrogazdaságukat nem tartották rendben, ugyanúgy, ahogyan Magyarország sem az elmúlt években. Portugália most azért az Unió leglassabb növekedője - ezzel az 1 százalék körüli növekedéssel jóval lassúbb, mint Magyarország -, mert most nekik is ugyanazt az utat kell járniuk, valahogyan rendbe kell tenniük a makrogazdaságukat, és ennek növekedési áldozatai vannak. Viszont érdemes lenne meghallgatni azokat a vidéki vállalkozásokat - én is járok kamarai rendezvényekre, tegnap is találkoztam a Bács-Kiskun megyei kamara vezetőjével -, azért mindenki elmondja, hogy ahol van út és működik a vasút, oda elmegy a tőke, a befektetés, és oda érdemes vállalkozásnak települnie. Ahol nincs út és vasút, oda nem nagyon tud elmenni a tőke, és erre nagyon sokan panaszkodnak. Nem véletlen, hogy a gazdaságfejlesztési pályázatainkban is próbáljuk preferálni ezeket a hátrányosabb helyzetű térségeket, és az út- és vasútfejlesztések is arról szólnak, hogyan lehet bekapcsolni ezeket a térségeket a tőkevonzásba és a foglalkoztatásba.
A portugál hiba - ha már erről beszélünk - talán abban van, hogy csak az infrastruktúrára koncentráltak. Azzal próbáljuk elkerülni ezt a hibát, hogy miközben az infrastruktúrát is fejlesztjük, ezt megpróbáljuk összekapcsolni a humánfejlesztésekkel és a gazdaságfejlesztéssel. Lényegében ez a három nagy blokkja van a fejlesztéspolitikának. Infrastruktúra, humán terület és gazdaság. Akkor jó, ha ez a három dolog összekapcsolódik, és egymást erősítő folyamatokat hoz létre. Ha a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű kistérségekben megindulnak a humánprogramok, amelyek felkészítik az ott élőket arra, hogy munkát tudjanak vállalni. Közben gazdaságfejlesztés szempontjából bekarikázottan, védetten megindul nekik egy forrás, mondjuk most éppen 9 milliárd forint ebből a 30-ból, amelyet az ott létrejövő vállalkozások, beruházások tudnak védett módon pályázni, hogy a fejlettebbek ne szívják el előlük, és eközben ezeket a térségeket infrastruktúrával bekapcsoljuk az ország és Európa vérkeringésébe, ahogyan a közlekedési programunk ezt mutatja. Ha ezeket összekapcsoljuk, akkor elkerülhetjük azoknak a hibáját, akik ezeket egymástól különállóan, vagy csak az egyik szempontot súlyozva csinálták.
Ami a gazdaság kilátásait illeti, azt gondolom, vannak bíztató jelek, kezd visszatérni a bizalom a makrogazdaságba, és az általam látott Ecostat-jelentés azt mutatja, hogy a gazdasági bizalmi index mind a top 100 vállalat, mind pedig a kkv-szektor vonatkozásában jelentős, szignifikánsan javuló trendet mutat. Ez azt mutatja, hogy a gazdaságban a vállalkozások már kezdik érezni, hogy egy stabilabb, kiszámíthatóbb, vonzóbb környezet van. Az a szándékunk, hogy az uniós fejlesztési forrásokat - mindenkit partnerként kezelve, mindenkit: az érdekképviseleteket és az ő vállalkozásokat elérő potenciáljukat is bevonva, erről már folytattunk tárgyalásokat, hogy ezt kihasználva - juttassuk el a vállalkozásokhoz. De egy dologból, a filozófiából nem engedhetünk. Magánvállalkozásnak közpénzt úgy adunk, hogy cserébe valamit visszakérünk a köznek, és ez a valami a növekedés, a többlet hozzáadott érték. E filozófia mentén fogunk haladni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon jó, amikor a kormánybiztos urat hallgatjuk, mert akkor úgy érezzük, hogy jól mennek a dolgok. Szeretnénk, hogy így is legyen, mi feltétlenül bízunk ebben. Kicsit lassúnak tartjuk a dolgot. Ha minden 20 milliárdos pályázat kiírással kiállnak majd sajtótájékoztatót tartani, és ezt megerősítik még a regionális fejlesztési tanácsok elnökei is, abból is biztosan lesz gazdasági növekedés, de csekélyke.
Tehát jobb lenne, hogyha tényleg valós párbeszéd lenne. Nagyon nagy örömmel hallgattam a kedves meghívottak hozzászólását, úgy látszik, van még mit javítani ezen a területen. Én bíznék a szakma véleményében és meglátásaiban, ők mégiscsak letettek valamit eddig az asztalra, úgy néz ki, hogy az ő programjuk jól működik. Szerintem hallgassuk meg őket, és vegyük át a jó tapasztalatok, a gazdaságot - makro- és mikroszinten - csak értik valahogy. Biztos vagyok benne, hogy nem akarnak rosszat.
Fontos a gazdaságfejlesztés, a három láb is fontos, mert két lábon elbukunk, de higgye el, kormánybiztos úr, ha ön is beszél a vállalkozásokkal, főleg a hátrányos helyzetű területeken lévő vállalkozásokkal, hát lehet, hogy ön a kivételesekkel beszélt, de nem nagyon bizakodóak. Nem nagyon bizakodóak. Azt várták, amit ön sokszor elmondott, hogy január 1-jétől dől a pénz, 800 ezer forint jut mindenkinek. Hát nem fog 800 ezer forint jutni mindenkinek. Ez a baj, és keserves csalódás lesz a dolog vége. 2009 után fognak elindulni itt a hatások, akkor meg már majdnem késő. Két olyan éve lesz ennek a gazdaságnak, hogy nem fog magára találni. De nagyon örülök neki, hogy a beszélgetés elment ebbe az irányba, mégiscsak úgy érzem, hogy fontos visszatérni a kályhához, és élek azzal a kezdeményezéssel, amit ön felajánlott, hogy - ha ennyire fontosnak tartjuk - beszélünk a gazdaságfejlesztésről, hogy hogyan lehet ezt megjeleníteni. Persze jó lenne, ha az operatív programok lezárása előtt megtörténne, mert utána már semmi lehetőség nincs erre.
Baráth alelnök úr kért szót.
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Sok mindent szerettem volna elmondani, de hála istennek elhangzott, úgyhogy megpróbálnám a nyilvánosság előtt összefoglalni azt, ami most erről az egész vitáról kialakult véleményként bennem.
Az egyik az, hogy a bizottságnak van egy napirendje, elhangzott a napirendi téma, a kérdések és a válaszok, azt gondolom, zárjuk le azt, ami a napirend volt, köszönjük meg. Értékeljük, hogy világos volt, tudjuk, hogy mit tartalmaz a technical assistance felhasználásának minden egyes részlete, ami további kérdésünk van, azt folytathatjuk, de szerintem azt írásban vagy más formában érdemes megtenni.
A másik, amit mondanék, hogy én voltam a kezdeményezője annak, hogy a bizottság rendszeresen hívja meg a témához, tárgyhoz tartozó civil társadalmi és gazdasági szervezetek vezetőit, és azt gondolom, ma nagyon pozitívan igazolódott, hogy ennek nagyon komoly értelme van. Ellenben egy-egy ilyen hozzászólással és válasszal nem lehet egy ennyire bonyolult ügyet lezárni. Tehát azt szeretném javasolni, hogy azt, amit Parragh elnök úr felvett és kormánybiztos úr most megválaszolt, tűzzük ki egy olyan bizottsági ülésre, amikor - még tovább is mernék menni - hívjuk meg esetleg a gazdasági és a pénzügyi bizottságának egy-egy képviselőjét is, akik szintén találkoztak már - vagy találkozni fognak - ezzel a témakörrel, és tényleg olyan érdemi vita legyen, amelynek azért van valami kimenetele, tehát van folytatása.
Most a kormánybiztos úr mellett szeretnék érvelni azzal az egy-két mondattal, amelyet azért még elmondanék. A gazdaságfejlesztés célszerűségének, okszerűségének, egyáltalán arányainak megállapításáról az elmúlt években is folyamatos és állandó vita volt. Elég komoly elemzések készültek a tárgyban, hogy adott esetben egy infrastruktúrafejlesztés, amely egyik oldalról persze egy-egy lemaradott térség felzárkózását szolgálja, másrészt viszont a gazdaságnak megrendelést jelent. Az, hogy milyen arányban kell adni ezt a megrendelést a gazdaság szereplőinek, és mi az, amit közvetlenül a gazdaság szereplőinek egyéb más, saját maguk gazdasági szerkezetének fejlesztéséhez kell adni támogatásként, két rettenetesen különböző dolog. Van egy nagyon régi, klasszikus példa - az idegenforgalom példája -, amelyet az elmúlt évtizedekben már sokszor elmondtak, hogy az idegenforgalomról úgy absztrakte szoktak beszélni, de az idegenforgalom a kávéfőzőgyártástól, az ott dolgozó munkások képzésétől, ha gyógy-idegenforgalom, a gyógyászati segédeszközöktől kezdve az odavezető útig és a környezet tisztaságáig elképesztően bonyolult, továbbgyűrűző hatással rendelkezik. De azt kiválasztani, hogy most konkrétan mennyit kell adni a szállodásnak azért, hogy fejlesszen, vagy mit kell adni annak érdekében, hogy az adott térségben az infrastruktúrát fejlessze, legyen képzett munkaereje és marketingpénze ahhoz, hogy az idegenforgalmi létesítményét híressé tegye, nagyon-nagyon érzékeny és az adott gazdaság fejlettségi szintjéhez nagyon keményen kötődő kérdéskör.
Tehát azt szeretném javasolni - mert látom, hogy Bajnai úrnak el kell mennie -, hogy ezt a mai napi felvetést, ami nem hangerőben, hanem tartamilag nagyon erős hangon volt megütve, folytassuk. Erre mindenképpen válaszolni kellene, és meg kellene nézni, hogy azok az ex ante értékelések, amelyek a második fejlesztési terv kapcsán most vannak, milyen válaszokat adnak erre. Ezt javasolnám, és akkor nem mondom el az igazi értékelő részét, kedves elnök asszony.
ELNÖK: Megköszönjük, alelnök úr. Annál is inkább, mert a kormánybiztos úr jelezte, hogy fél tízkor el kell mennie, de a kormánybiztos úr tudja, hogy a következő bizottsági ülés időpontja 22-én 8 óra, a témája pedig a pólusprogramok, azok előkészítése, eljárásrendje, ezt kapjuk meg előtte. Azért hagytuk ezt a hosszabb határidőt, mert így kérte az ügynökség, és ennek megfelelően tűzzük majd napirendre az alelnök úr javaslatát. (Bajnai Gordon távozik.)
További hozzászólás nem lévén, a napirendi pontot lezárom. Mindenkinek megköszönöm a véleményét, észrevételét, javító, jobbító szándékú hozzászólását. Remélem, a következő eseti bizottsági ülésünkön születik egy olyan eredmény, amely a megfogalmazókban lévő kételyeket el fogja oszlatni, és a javaslat pedig megszívlelésre talál majd az ügynökségnél.
A második napirendi pontunk az egyebek, amely a díszlet kedvéért került a sorba. Van-e valakinek az egyebek napirendi ponton belül kérdése, észrevétele? (Nincs erre utaló jelzés.) Ha nem kívánja mindenkivel megosztani, akkor kérem, tartsa meg magában, mert utána maradunk még egy kicsit egy belső megbeszélésen a továbbiakat illetően.
Amennyiben az egyebekben senkinek nincs, akkor az egyebek napirendi pontot is lezárom.
Köszönöm a vendégeinknek, hogy megjelentek, várjuk őket május 22-én is a reggeli órákban. Ezúton mindenkitől elnézést kérek, de újabb tapasztalatokkal gyarapodtam reggel Budapest közlekedését illetően. Mentségemre legyen szólva, hogy reggel fél héttől bolyongtam a város különböző részein, de nem azért, mert nem találtam ide, hanem mert közben feladatom volt.
Mindenkinek még egyszer köszönöm, ezzel az ülést lezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 09 óra 35 perc)
|
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné