ÚMFTB-9/2007.
(ÚMFTB-9/2006-2010.)
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2007. május 22-én, kedden, 08 óra 12 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása*
Tájékoztató a pólusprogramról*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése*
Meghívottak hozzászólásai*
Dr. Kéri István, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara*
Schultz György, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala*
Dr. Kardos Károly, Széchenyi István Egyetem - Győr*
Dr. Patkó Gyula, Miskolci Egyetem*
Prof. Dr. Nagy János, Debreceni Egyetem*
Miklóssy Ferenc, Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara*
Nagy Sándor, Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala*
Dr. Vörös József, Pécsi Tudományegyetem*
Józsa Tamás, Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala*
Képviselők kérdései, hozzászólásai, válaszadás*
Az elnök kérdései, hozzászólása és a válasz*
Szűcs Erika (MSZP) kérdései, hozzászólása és a válasz*
Az elnök ügyrendi javaslata*
Döntés az ügyrendi javaslatról*
További képviselői kérdések, hozzászólások*
Nógrádi László (KDNP) kérdései, hozzászólása*
Dr. Baráth Etele (MSZP) kérdései, hozzászólása*
Szatmáry Kristóf (Fidesz) kérdései, hozzászólása*
Varju László (MSZP) kérdései, hozzászólása*
Horváth Zsolt (Fidesz) kérdései, hozzászólása*
Ágh Péter (Fidesz) kérdései, hozzászólása*
Harangozó Gábor (EP-SZK) kérdései, hozzászólása*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos válaszai*
További kérdések, felvetések és a válaszadás*
Miklóssy Ferenc, Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara*
Dr. Kéri István, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara*
Márton Attila (Fidesz) hozzászólása*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos válaszai*
További kérdések és a válaszok*
Egyebek*
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP), a bizottság alelnöke
Szűcs Erika (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Varju László (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) dr. Baráth Etelének (MSZP)
Veress József (MSZP) Varju Lászlónak (MSZP)
Hock Zoltán (MDF) Nógrádi Lászlónak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Bajnai Gordon fejlesztéspolitkai kormánybiztos
Dr. Kéri István elnök, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
Schultz György kabinetigazgató, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Dr. Kardos Károly rektorhelyettes, Széchenyi István Egyetem - Győr
Dr. Patkó Gyula rektor, Miskolci Egyetem
Prof. Dr. Nagy János rektor, Debreceni Egyetem
Miklóssy Ferenc elnök, Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara
Nagy Sándor alpolgármester, Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Dr. Vörös József rektorhelyettes, Pécsi Tudományegyetem
Józsa Tamás projektkoordinátor, Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Dr. Ottófi Rudolf alpolgármester, Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
Harangozó Gábor képviselő, Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja
Márton Attila országgyűlési képviselő, Fidesz
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 12 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm kedves vendégeinket és a bizottság tagjait. A mai bizottsági ülésünk napirendi javaslatául egy informális beszélgetésen kialakult közös megegyezéssel a pólusprogramokat határoztuk meg, ezért a következő napirendi javaslattal élek, és minekutána a bizottságunk határozatképes, kérem a bizottság tagjait, hogy kézfelemeléssel jelezzék, amennyiben a meghívóban kiküldött napirendi javaslatot elfogadják, és előtte nincs a napirendre módosító javaslatuk. (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi ajánlást, így a napirendi javaslatunk szerint következik a tárgyalás.
Még egy szavazást szeretnék kérni a bizottság tagjaitól. Szeretnénk megadni a szót a tisztelt vendégeinket, éppen ezért kérem a bizottság tagjait, kézfelemeléssel szavazzunk, hogy a napirendi pont tárgyalásakor, annak sorrendjében szólhassanak, a következő ajánlással. Először a kormánybiztos urat kérem fel egy rövid, lényegre törő összefoglalóra, majd a kedves vendégeinket, a pólusprogramok szerinti sorrendben egy-egy maximum tízperces prezentációra, utána pedig a bizottság tagjai tehetnek fel kérdéseket, észrevételeket. Kinek van más javaslata? (Nincs jelzés.) Aki ezt elfogadja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tartózkodást, ellenvéleményt nem látok, úgyhogy ebben a sorrendben tárgyaljuk a napirendi pontokat.
Az első napirendi pont tárgyalását megkezdjük. Mint már korábban említettem, a pólusprogramok fontosságára való tekintettel közös megegyezés született arról, hogy e témáról tartalmilag tárgyalnunk kell. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi a célja a kormánynak, mi a célja az Új Magyarország fejlesztési tervnek. A pólusprogramokról tartalmi kérdéseink vannak, úgyhogy mindenkit arra kérek, hogy lényegre törően a tartalmi kérdésekről beszéljen. Mindenki, aki az asztal körül ül, megkapta azt a tájékoztató anyagot - legalábbis remélem -, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség készített el a napirendi pont tárgyalásához. Úgy tudom, elektronikus formában küldték meg. (A bizottság munkatársához.) Segítséget kérek e tekintetben, hogy kimentek-e az anyagok. (Palkó Katalin: Igen.) Igen, köszönöm szépen.
Ez egy összefoglaló arról, hogy az ügynökség mit gondol a pólusprogramokról. Ehhez képest szeretném kérni a kormánybiztos úr kiegészítését. Öné a szó, parancsoljon!
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy én is tisztelettel köszöntsem a bizottság tagjait és a tisztelt meghívottakat, akikkel persze már találkoztunk különböző fórumokon a pólusprogramok kapcsán.
A pólusprogramok nem magyar ötletből erednek. Amikor azon gondolkodtunk, hogyan lehetne az országot gazdasági szempontból előrébb vinni, a magyar gazdaságot előrébb tolni az európai versenyben, azt tanulmányoztuk, hogy más európai országok hol, miben voltak sikeresek, vagy akár kudarcosak a gazdaságfejlesztés terén. Az egyik leginkább sikeres koncepció Európában, sőt Európán kívül máshol is a jól megcsinált - fontos mondanom, hogy a jól megcsinált, mert számos kudarcot is láttunk, de a jól megcsinált - klaszteralapú pólusfejlesztés. Ez két borzasztó szó, de fontos ezekkel kezdenem, mert ezekre épül a pólusprogram filozófiája.
Azt látjuk, hogy a magyar gazdaság - amely közhelyszerűen kicsi és nyitott gazdaság - azzal, hogy az Európai Unió egységes piacához csatlakozott, iszonyúan erős nyomás alatt van, mint minden ilyen ország, hogy nagyon gyorsan kezdjen el specializálódni, és elmozdulni abban az irányban, hogy a magasabb hozzáadott értékű ágazatok, iparágak erősödjenek meg, különben Magyarország lemarad az európai versenyben, hiszen ezt most már nem korlátozza semmilyen piacvédelem. Ráadásul a magyar piac nagyon kicsi is ahhoz, hogy képes lenne önálló utat járni, ezért Magyarország számára létkérdés, hogy a gazdasága milyen gyorsan tud elmozdulni egy világos, a meglévő adottságokon, valódi piaci keresleten és valódi gazdasági tudáson alapuló magasabb hozzáadott értékű specializáció irányában.
A másik nagy feladat, amire keressük a választ az, hogy Magyarország fejlődése az elmúlt tíz évben meglehetősen egyenetlen volt. Miközben gazdasági értelemben Budapest, Közép- és Nyugat-Dunántúl gyorsan fejlődött, az ország más részei - még a más régiók központjai is - jóval lassabban fejlődtek. Ezt a fajta gazdasági kettészakadást, kettéosztottságot meg kellene állítanunk, és meg kellene fordítanunk. Ezért a pólusprogramnak van egy országos célja, hogy az egész ország gazdaságát a magasabb hozzáadott értékű, nagyobb versenyképességű fenntartható növekedés irányába tolja, másrészt, hogy az országon belüli gazdasági fejlődésbeli különbségeket megpróbálja kiegyensúlyozni, kiegyenlíteni, és minden régiónak esélyt kínálni a felzárkózásra.
A harmadik: nemzetközi tapasztalatokat elemezve, különböző esettanulmányok alapján is azt látjuk, hogy csak azok a fejlesztési programok sikeresek, amelyek valamilyen meglévő adottságra, létező gazdasági kezdeményre alapoznak. Az, hogy az állam kitalálja, hogy de jó lenne informatikai vagy biotechnológiai világhatalommá válni - mert ez most divat -, az sehol nem működött, sőt óriási, nagyon sok pénzbe kerülő kudarcok tömegét látjuk a világban. Viszont azt látjuk, hogy nagyon sokszor, ha valami önmagától elkezdett fejlődni, van már valami szerves tudás - vannak hozzá szakemberek, ipari tapasztalat, valamilyen megszerzett piaci előélet -, akkor arra alapozva tud hatékony lenni az állami segítség, de akkor, ha mindvégig megtartja a piacos jellegét.
Éppen ezért egy olyan programot tervezünk - pólusprogram címén -, amely komplex módon közelít a gazdaságfejlesztéshez. Egyszerre szeretnénk a gazdaságfejlesztés operatív program, a társadalmi megújulás és a társadalmi infrastruktúra programok, a regionális operatív programok, és esetleg az elektronikus közigazgatás program bevonásával egy olyan kritikus tömegű forrást összerakni, amely érdemben előremozdíthatja az ország regionális központjainak gazdasági fejlődését. Most úgy kalkulálunk, hogy mintegy 5-600 milliárd forint közötti forrás juthat majd összesen arra a - már az országos területfejlesztési koncepcióban is meghatározott - hét régiós fejlődési, növekedési pólusra, amely egyébként nyolc városból áll, hiszen tudjuk, hogy Közép-Dunántúlon két város, Székesfehérvár és Veszprém közösen alkot egy pólust. E nyolc város által alkotott hét pólusra összesen ez az 5-600 milliárd forint körüli összeg becsülhető a mostani források alapján, amely mindenképpen jelentékeny összeg.
Az elképzelésünk az, hogy ezt két forrásból, két formában, két irányból juttatnánk el ezekbe a növekedési pólusokba. Egyik oldalról szeretnénk a források egy jelentős részével ezeknek a városoknak - és hadd fogalmazzak így, az általuk vezetett régióknak is, mert nem állhat meg a fejlődés a városok falainál - esélyt kínálni arra, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely az általuk választott és valósan megalapozott iparágakban vonzó üzleti környezetet teremt. Mi kell a vonzó üzleti környezethez? Megfelelő oktatás: mindennek az az alapja, hogy legyenek helyben szakemberek, legyen szaktudás, ezért a szakképzéstől - itt most a magasabb hozzáadott értékű szakképzésre is gondolok - a felsőoktatásig, a kettő között a felsőfokú szakképzést is beleértve, és a felsőoktatáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztés vonalán meg kell teremteni azt az egy-két iparágra specializálódott tudást, amely vonzó a tőke számára. Amiért érdemes odamenni, és nem csak összeszerelő üzemet teremteni, hanem innovációs, kutató-fejlesztő műhelyt, magas hozzáadott értékű termelést létrehozni.
A másik, hogy az itt működő önkormányzatok bevonásával, segítségével szükséges olyan ipari környezetet teremteni, ahol érdemes letelepedni egy európai léptékben is komoly vállalkozásnak, itt elsősorban ipari, innovációs parkokra gondolok, az ehhez kapcsolódó környezetet is meg kell teremteni. Több olyan pólusváros is van, amely a biotechnológiára specializálódik, ezért ezeken a helyeken beleértjük az ott működő klinikák fejlesztését is, nem csak a kórházi, hanem az oktató és a kutató-fejlesztő funkció fejlesztését is. Ez tehát az a horizontális szempont, amelybe az önkormányzatok, egyetemek, szakképző intézmények kapcsolódhatnak be.
A másik irány pedig, hogy szeretnénk, ha az országban egy-egy magas hozzáadott értékű iparágra fókuszálva kialakulnának olyan gazdasági klaszterek, amelyek létrehozzák azt a ma alig, vagy nagyon kevés helyen létező összefogást, összefogást, együttműködést - akár versengő együttműködést - az egy iparágba tartozó vállalkozások között, amely egy-egy vállalkozáson túlmutatóan egyfajta szövedéket, hálót képez, és amely egy iparágat tartósan letelepít, szervesít Magyarországon. Ezért az a célunk, hogy a források egy másik részével ösztönözzük azt, hogy a Magyarországon működő vállalkozások szerveződjenek klaszterekbe, iparági együttműködési hálózatokba. Ezeket a klasztereket szeretnénk akkreditálni, szeretnénk évről évre megnézni, hogy ezek valósan működnek-e, van-e mögöttük valós teljesítmény, amelyet maga a klaszter ér el, nemcsak az egyedi vállalkozások.
Aki ilyen klaszterbe tartozik - egyetem, vállalat, akár önkormányzat -, az védett, kiemelt módon pályázhat forrásokra az uniós pénzekből. Ez azt jelenti, hogy egyik oldalról szeretnénk elindítani a már most legjobban kidolgozott önkormányzati, egyetemi kezdeményezések alapján azokat a programokat, amelyek a városokban megteremtik a befogadókészséget, másik oldalról a meglévő klasztereknek már az idén szeretnénk támogatást elindítani, de e közben szeretnénk ösztönözni új és új klaszterek létrejöttét Magyarországon, mert akkor lesz jó a magyar gazdaság, hogyha az egyes ágazatokban működő cégek összefognak.
Számukra három típusú támogatásara lesz lehetőség. Egyik az, hogy lehet zárt körben pályázni. Lesznek olyan pályázati konstrukciók, amelyeket csak vagy a pólusvárosok önkormányzatai, egyetemei pályázhatnak, vagy a másik oldalról - a vállalkozások oldalán - kifejezetten klaszterbe szerveződött vállalkozásoknak fogunk célzott pályázatokat kiírni, ezzel is ösztönözve, hogy megszerveződjenek, hogy lépjenek át a gazdaságszervezés egy következő fázisába. Másrészt lesznek olyan konstrukciók, ahol a klaszterbe szerveződött vállalkozások nem zárt körben versenyeznek, de ha klaszterbe szerveződnek, pluszpontot kapnak a pályázaton való részvételkor a klaszterbe nem szerveződő vállalkozásokkal szemben. Harmadrészt lesznek olyan közvetett konstrukciók, ahol a különböző önkormányzatokhoz, egyetemekhez kapcsolódó vállalkozásokon, vagy adott esetben egy önkormányzat munkaügyi központon keresztül, közvetetten érhetnek majd el forrásokat azok, akik valamilyen klaszterbe szerveződnek.
Tehát ez azt mutatja, hogy a források nagyon célzottan irányulnak majd a klaszterekre, azokra az iparágakra, amelyeket támogatni szeretnénk. Ugyanakkor e mögött nincs valamilyen előzetes elkötelezettség konkrét iparágak iránt, nem mi akarjuk megmondani. Azt mondjuk, hogy ezek versenyezzenek egymással is, sőt a városok is versenyezzenek azért, hogy az ő koncepciójukba illő vállalkozások hozzájuk vigyék a pénzt és ne máshoz.
Végül látni kell, hogy ez a program arról szól, hogy mind a hét pólusnak szeretnénk jelentős esélyt kínálni, de lássuk világosan, hogy valószínűleg nem lesz Magyarországon hét európai léptékkel is sikeres pólus. Lesznek ennek a versenynek, forráselosztásnak nyertesei, és lesznek, akik kevésbé lesznek sikeresek. Ők sem lesznek vesztesek, csak nem biztos, hogy európai értelemben is jelentős ipari központtá tudnak válni. Ez nagyon nagy mértékben múlik azon, hogy az önkormányzatok, az egyetemek és a vállalkozások hogyan tudnak együttműködni, milyen az együttműködés minősége, és mennyire értik meg azt, hogy ez a program nem elsősorban városfejlesztési, egyetemfejlesztési program. Ez egy gazdaságfejlesztési program, amely - ha jól sikerül, ha piaci alapon működik - vissza fog hatni a városok és az egyetemek fejlődésére, és az egyetemeinket is piaci irányban mozdítja el, ezzel fenntarthatóbbá teszi a működésüket, a városainkban pedig erőteljesebben meg fog jelenni a gazdasággal való együttműködés, a növekedés, a technológiai modernizáció szempontja, amelynek foglalkoztatásbővítést kell hoznia.
Milyen eredményeket várunk el ettől a programtól? Egy sikeres klaszter hogy néz ki majd 2013-ban? Mint egy végcélt, végül ezt fogalmaznám meg. Azt gondoljuk, egy tipikus sikeres klaszter majd 30-35 kis- és középvállalkozásból és 3-4 multinacionális cégből áll, amelyek ebben a klaszterben együttműködnek a kis- és középvállalkozásokkal. A nemzetközi példák alapján ennek tipikusan így kellene kinéznie. Egy ilyen klaszter vállalatai összesen a világ 30-50 országába kell hogy exportáljanak, magyarul nagyon nyitott, nagyon nemzetközi térben működő szerveződésre gondolunk. Az lenne jó, ha egy ilyen klaszter - persze ez iparágtól is függ -, amelyben ez a 40 vállalat, a multik és a magyar kis- és középvállalkozások vannak benne, akár 5-6 ezer munkahelyet tudna teremteni 5-6 év alatt.
Nagyon fontos, hogy nagyon sokszor csúszunk bele abba, hogy azt mondjuk, egy adott cég vagy szerveződés magas hozzáadott értékű iparágban dolgozik. De mi azt szeretnénk, ha önök is látnák, hogy egy nagyon jól hangzó ágazatban - mondjuk a biotechnológiában - is vannak alacsony hozzáadott értékű szegmensek. A laborvizsgálat sok esetben ugyanolyan, mint a bérmunka, hogy nagyon olcsón végeznek teszteket valahol, de a magas hozzáadott értékű része a szabadalmak előállítása és birtoklása. Tehát - ezt csak példának mondom - muszáj, hogy egy klaszterben markánsan legyen jelen egy iparág magas hozzáadott értékű szegmense, mert akkor lesz fenntartható és sikeres, akkor nem lesz könnyen lecserélhető a klaszterszereplők többsége. Azt szeretnénk, ha egy ilyen klaszter - kooperációban az egyetemekkel, amelyekkel a klaszter együttműködik - évente legalább öt nemzetközi szabadalmat be tudna jegyezni, ez komoly kihívás.
Végül a területi szempontok. Úgy gondoljuk, egy klasztert nem szabad egy-egy városra, régióra koncentrálni, de akkor sikeres egy klaszter, ha van egy területi csomósodása egy adott iparágnak vagy klaszternek, tehát látszik, hogy a klaszterben levő vállalkozások körülbelül kétharmada egy régióban, egy város környékén helyezkedik el. Azt azért fontos elmondani, hogy Európából nézve persze Magyarország sem sokkal nagyobb, mint egy régió a szó gazdasági értelmében, hiszen 100-200 kilométeres távolság nem értelmezhető európai szempontból. Éppen ezért lehetőség lesz arra, hogy egyes pólusvárosok feladatokat osszanak meg egymással egy nagyobb iparágon belül, hiszen lehet, hogy Szegeden jobban értenek a biotechnológia egyik ágához, Debrecenben meg egy másikhoz. Ilyen típusú munkamegosztást támogatunk, és ilyen értelemben viszont valószínűleg nincs értelme a korlátlan versenynek a városok között, hiszen nem lesz két egymással versengően sikeres biotechnológiai központ Európában, amely mindkettő Magyarországon lenne.
Úgyhogy egyfajta együttműködés van, ahol - azt gondolom - a városok, a klaszterek leginkább önmagukkal, az idővel és Európával versenyeznek, nem annyira egymással, hiszen forrás mindenkire jut. Ez az elképzelésünk.
ELNÖK: Tíz perc után azon gondolkodtam, hogy szóljak-e, kormánybiztos úr, mert olyanokat hallottunk, amit már egyébként ismerünk. Bevallom őszintén, most az idő azt igazolta, helyes volt, hogy ön kibontakozhatott, mert a végén olyanokat mondott, amelyek - szerintem - mindannyiunk számára, akik itt az asztal körül ülünk, újdonságnak számítanak. Érezzük, hogy nem mindegyik pólusprogram, nem mindegyik klaszter lehet sikeres, de legalább már a célt is látjuk, hogy ön miben gondolja a klaszterek sikerét.
Első körben, mielőtt bármiről beszélnénk, úgy tűnik, ehhez nagyon kevés a pénz, de azért hallgassuk meg sorra a jelentkezések szerint a pólusprogramok képviselőit. Kollegáim segítettek ebben, jelezték, ki kíván hozzászólni. Nálunk az a gyakorlat - a vendégek számára mondom -, hogy a hozzászólásra egyszer van lehetőség. Tehát nem az a gyakorlat, hogy a beszélgetés sodrába többször be lehet kapcsolódni, hanem egyszer nyílik erre lehetőség. Azt kérem, hogy akik még gondolkodnak azon, hozzászóljanak-e vagy kérdéseket tegyenek fel, mérlegeljék azt, miről is szól ez a mai tanácskozás, a mai megbeszélés. Tudjuk, hogy önök nagyon régóta kezdtek a pólusprogrammal foglakozni, úgy tűnik, többször eljutottak a végállapothoz, talán már ez év februárjában is ezt tették.
A kérdéseink inkább arra irányulnak, hogyan kerültek bele, mit kívánnak megvalósítani. A kormánybiztos úr által felvázolt célok közül melyikhez tudnak kapcsolódni, hogyan látják a pólusprogramban felvázolt projektek megvalósításának a lehetőségét, hogyan látják, a rendelkezésre álló források nyújtanak-e biztosítékot, maga az egész konstrukció nyújt-e biztosítékot a megvalósításra, és egyáltalán, vannak-e problémáik, kérdéseik a pólusprogrammal kapcsolatban? Hiszen, mint kormánybiztos úr is mondta, ezek nem megpántlikázott pénzek, de jól körülhatárolt konstrukció szerintiek.
Minekutána gazdasági viszonylatban a Dunántúl sokkal fejlettebb, mint a többi régió, kezdjük a Dunántúllal, ha lehet. Ezért Nyugat-Dunántúlról javasolom a kezdést, Győrből. Úgy látom, a rektorhelyettes úr még nem döntötte el, hozzászól-e Győr vonatkozásában, az alpolgármester úr hasonlóan gondolkodik, és a kamara elnöke jelezte, hogy nem kívánnak hozzászólni. (Dr. Ottófi Rudolf: Egy kicsit várnánk, ha lehet.) Rendben, megértettem, Nyugat-Dunántúl akkor később kíván szólni. Menjünk tovább! Dél-Dunántúl, Pécs. (Jelzésre.) Köszönöm szépen. Parancsoljon!
Dr. Kéri István, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
DR. KÉRI ISTVÁN (Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara): Kéri István vagyok, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, azok egyike, aki kezdettől fogva részt veszek ebben a munkában, mégpedig olyan minőségben, hogy Pécsett, mint pólusvárosnál a program egyik vezetője. A kamara kapta meg azt a lehetőséget, hogy koordinálja és próbálja meg az elveknek megfelelően összehozni a projektjeit.
Röviden annyit mondanék, hogy mi kezdettől fogva úgy értelmeztük a pólusprogramot, hogy az egy tudás- és innováció alapú gazdasági versenyképesség-fejlesztési program. Aztán egy induktív alapú projektgenerálás és projektfejlesztés, amelynek be kell nőnie egy programelvű EU-s finanszírozásba. Nem kis feladat. Sokféle tudás érdekharmonizációjával lehet csak eredményes ez a program - már ami a projektekben kell hogy testet öltsön. Olyan feltételrendszer mellett kellett dolgozni, ahol a módszertan kidolgozásának, a tervezésnek, a programozásnak és a projektfejlesztésnek időben kellett mennie, hiszen egy totál innovatív tervezési és fejlesztési programról volt szó.
A folyamat során az volt a tapasztalatunk, hogy tulajdonképpen minden résztvevő elégedetlen volt, csak éppen egészen más okok miatt. A magam részéről ezt csak pozitív oldalról tudom megítélni, és meg is mondom, miért. Rengeteg egyeztetés zajlott az NFÜ-ben szakmai oldalról, mi mindig elmondtuk a szakmai véleményünket, válaszokat viszont nemigen kaptunk, sem azt, hogy helyesen beszéltünk, sem azt, hogy feleslegesen. Viszont most, amikor a programozás eljutott a végfázisba, és az akcióterveket szövegezték meg, megnyugvással vettük tudomásul, hogy tulajdonképpen minden lényeges szakmai észrevételünket figyelembe vettek az akciótervek összeállításában, az egyes prioritások és intézkedések megfogalmazásánál. Tehát ez számunkra kedvező volt ilyen szempontból.
Pécs fejlesztési pólusprogramját egészségi, kulturális és környezeti iparra építettük fel, mégpedig az innovációs láncok segítségével. Azt tapasztaltuk, hogy rettenetesen könnyű az innovációról elviekben beszélni, és roppant nehéz az igazgatás szakembereinek is fogadni, amikor a gyakorlati innovációs eljárásokkal találkoznak. Nem tudtak mit kezdetni az innovációs láncainkkal, mert nem hagyományos projekteket generáltunk, nem homogén dolgokat, hanem projektrendszereket. De miután a dél-dunántúli régió gazdasági szerkezete olyan amilyen, és az ipari tevékenység is az egyik legelmaradottabb, mi csak a hálózatos működésben tudtunk gondolkodni. De úgy érzem, a sok szakmai egyeztetés és értékelés meghozta az eredményét, elfogadták ezt az elvet, és be is építették az akcióterv-programba.
Az egyik legnagyobb gond a pécsi Egészségipari Innovációs Központ volt, amely három alpillérre épült, és tulajdonképpen ez egy projektcsomag. Azt el kell mondanom, hogy Pécsett kezdettől fogva a városi, a megyei önkormányzat, az egyetem, az MTA Regionális Kutatások Központja és a kamara által létrehozott csapat irányította a fejlesztési pólust, és azt hiszem, a szakmai érdekharmonizáció megfelelőnek tűnt. Ennél a projektcsomagnál háromdimenziós rendszert képzeltünk el, tehát azt mondtuk, kell hogy legyen egy lokális hálózat - biotechnológiai bázis, kutatás és a spin-off cégek -, itt körülbelül olyan 150-180 vállalkozás 5-6 klasztert épített ki, most már másfél-két éve jogilag is bejegyzett formában.
Tehát megvan a lokális hálózatunk, és megvan a nemzetközi hálózatunk is, hiszen februárban Brüsszelben megalakult az Európa InterCluster, amelynek van egy biotechnológiai szekciója, ennek a vezetője egy pécsi spin-off cég tulajdonosa. Ez a biotechnológiai szekció úgy fog felállni, hogy az egyik pólusrésze Marseille-ben lesz, a másik pedig Pécsett. Nyilván a középső még hiányzik, mert a pólusvárosok egyetemeinek össze kellene jönni, hogy meglegyen az országos pólusklaszter, mert így tud koherensen felépülni a rendszer. Itt különféle nehézségekbe ütköztünk, mert végső soron a pécsi pólusprogram az első perctől kezdve projektgenerálással épült. Tehát nálunk már ennél a kulcsprojektnél nemcsak hogy év elején megalakult a konzorcium, hanem már most alakítjuk a zártkörű részvénytárasságot, amely ennek a projektcsomagnak a projektgazdája lesz. A többi városban még nem állnak ilyen szinten, és mondták, hogy majd várjuk egymást.
Tehát ilyen szempontból azt hiszem, pozitívan látjuk. A múlt heti GOP monitoringbizottsági ülésen is elmondtam, a kétéves tapasztalatom az, hogy az információ, amely a mostani időpontig eljutott hozzánk a tervezés, a programozás célját és az alakuló feltételrendszert illetően, az nagyon koherens, szakszerű és jó dolog. Megmondom miért. Sokat problémázunk a kiírásokon, hogy most milyen feltételeket támaszt. Nagyon kemény követelményeket kell támasztani, mert nagyon rossz szemlélettel indulunk a 2007-es programozásnak. Ugyanis 2004-2006 között megszoktuk, hogy a forrásokhoz kell projektet keresni, hiszen az volt a fő szempont, hogy a brüsszeli források abszorpciós rátáját maximalizáljuk, most pedig pont fordítva kell: a projektekhez kell forrást keresni, és ez nagyon nehéz dolog. Mégpedig olyan projektekhez kell forrást keresni, amelyeknek hozadéka van. Tehát nem mindegy, hogy a fejlesztési források struktúráját hogyan alakítjuk ki.
Úgy gondolom, itt van némi gond az Új Magyarország fejlesztési tervben. Problémás dolgokat tapasztalunk, mivel teljesen újszerű tervezési és módszertani dologról van szó. Azt hiszem, a tipikusan szakmai koordinációt erősíteni kell, és a pólusvárosok azon szakembereinek, akik projekttulajdonosként működnek, úgy az ágazati minisztériumoknál, mint a fejlesztési ügynökségeknél lehetőséget kellene teremteni, hogy most már szakirányban beszéljük meg, hogy mit tegyünk. Mert már nem elvekről van szó, hanem - hogy úgy mondjam - kialakult a gólhelyzet, most tudunk-e gólt rúgni vagy nem, ez itt a kérdés.
A másik pedig, amit problémának találok, hogy a különböző ágazatok és a különböző szakminisztériumok - nem tudom, információhiány vagy érdekellentétek miatt, mert ezt is megértem, tehát nem pejoratív értelemben használom az érdekellentéteket - divergensen állnak a témához, és ez nagyon sok plusz energiát fogyaszt. Elég csak egy példát mondanom: most úgy hallottam, a regionális operatív programokból is csökkentik a gazdaságfejlesztésre fordítandó összegeket, és átcsoportosítanak más területre. Ettől kezdve csak az a gondunk, hogy nem tudom, a pólusvárosok hogyan tudják majd a regionális húzószerepüket felvállalni. Mert az rendben van, hogy a kulcsprojekteket, a vezérprojekteket megfinanszírozzák a központi OP-kből, de az alrendszereket, a 30-50 milliós támogatású bolygóprojekteket a ROP-ból kellene megfinanszírozni, és ott meg üres a kassza. Tehát a rendszer koherenciája nem egészen úgy működik, mint ahogyan az elveket elmondják.
Utoljára annyit hadd említsek meg, miután a parlamentben vagyunk, hogy mennél inkább előrehaladunk a projektgenerálásokban és most már pályázatokhoz jutunk, az együttműködő partnerek szét fognak esni, mert jelen pillanatban nagyon sok jogszabály szinte tiltja, hogy adott gazdasági környezetben egy egyetem, stb. együttműködjön, ettől kezdve nem tudunk továbblépni. Tehát valakinek ezzel is kellene foglalkozni még az elkövetkezendő hónapokban, hogy a gátló jogszabályok elháruljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Menjünk tovább! Közép-Dunántúl. Székesfehérvár, Veszprém, parancsoljanak! Arra kérem önöket, hogy a nevüket mindenképp legyenek szívesek bemondani a jegyzőkönyv számára, és fókuszáljunk a tárgyra. Érezzük, tudjuk, hogy az előkészítés hogyan alakult, megannyi problémával. Most egy adott helyzetben vagyunk, innen kellene sikereket produkálni, mindannyiunk közös sikerét. Ehhez viszont azt kell látnunk, hogyan is állunk. Parancsoljon!
Schultz György, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
SCHULTZ GYÖRGY (Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala): Köszönöm a szót. Schultz György vagyok, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának igazgatója. Én vagyok a felelős a városban a gazdaságfejlesztési stratégiák, városfejlesztési koncepciók irányításáért, összefogásáért, előkészítéséért.
Közismert, hogy a vonatkozó kormányhatározat a közép-dunántúli régióban Székesfehérvár és Veszprém városát együtt jelölte meg pólusvárosként, a pólusvárosi funkciókat és szerepeket betöltő két gazdasági egységként, két településként. Magunk Székesfehérváron úgy látjuk, hogy ez kitűnő alkalom és lehetőség Székesfehérvár számára, hiszen az amúgy gazdasági szempontból is nagyon dinamikusan fejlődő város számára a versenyképességi pólusprogram lehetőségei újabb lendületet adhatnak a fejlődésnek.
Sajátos helyzetben volt Székesfehérvár. A sajátosságát két szempontból emelem ki. Egyrészt nincs domináns, meghatározó egyetem a városban, hanem két főiskolai és egy egyetemi kar található meg a városban, ezen kívül 60 kilométerre vagyunk a budapesti egyetemektől, 40 kilométerre a Pannon Egyetemtől. A másik sajátosság, hogy nincs egy domináns gazdasági egység a városban, itt több 4 ezer főt foglalkoztató, jelentős hazai és nemzetközi vállalat található. Ezt azért említettem, mert már ezek is mutatják, hogy eleve rákényszerültünk az együttműködésre, hogy például nem egy egyetemi tanszék aktuális programját, vagy nem egy vállalat konkrét gazdaságfejlesztési tervét valósítjuk meg a pólusprogramban, hanem igenis, a saját városi, a vállalatok helyzetét elemezve a saját egyedi programunkat kell kialakítanunk úgy, hogy közben Veszprémmel, a Pannon Egyetemmel, a Veszprémben lévő vállalatokkal találjuk meg az együttműködés sajátos módjait. Tehát eleve ez a konstrukció is, de Székesfehérvár fejlődése önmagában is a kooperációt, az együttműködést, a hálózatban való fejlődést és gondolkodást erősítik.
A mi programelemeink közül nincs semmi olyan, amely látványosan újszerű lenne. Mindegyik programelem a város szerves, a gazdaság fejlődéséből következő szakaszt jelenti. Mondhatom, hogy elkezdtük - vagy folytatjuk - a pólusprogram szellemiségének megfelelően a program megvalósítását. A programelemek közül két síkot nevezek meg. A vonzó üzleti környezet megteremtését legalább annyira fontosnak tartjuk, mint az iparági klaszterekre épülő vállalkozásélénkítést. A vonzó üzleti környezet tekintetében a város elmúlt 15 évének gazdaságfejlesztését elemezve jutottunk arra a következtetésre, hogy akár a hazai vállalatoknak, akár a multinacionális cégeknek, igenis szükségük van egy jelentős innovációs szolgáltatásokat nyújtani képes központra. Azt tapasztaltuk, hogy nem igaz az, hogy a transznacionális cégeknek nincs magyarországi vagy székesfehérvári kutatás-fejlesztések iránti igénye. Annyira gyorsan változik a termékfejlesztés és annyira gyorsan változnak a technológiák, hogy ezeknek a vállalatoknak itt helyben, rövid időn belül kell választ találniuk bizonyos fejlesztési kérdésekre, ehhez laborokra, kutatásokra van szükségük. Tehát a célunk az, és úgy látjuk, hogy a város fejlődését azzal tudjuk jelentősen, húzásszerűen megerősíteni, hogyha ebben az innovációs szolgáltató központba mindazokat a funkciókat betelepítjük, amelyeket a nagyon részletes vállalati felmérésünk megindokolt és felvetett.
Jelenleg mintegy 35 székesfehérvári kis- és középvállalkozástól, transznacionális cégtől van konkrét szándéknyilatkozatunk arra vonatkozóan, hogy ők ennek az innovációs központnak - a meteorológiai labor, az innovációs tanácsadó központ, a technológiai transzferiroda, vagy éppen a nyelvi képzés tekintetében ők a fizetőképes keresletét fogják jelenteni ennek a szolgáltató központnak.
Ennek a kedvező üzleti környezetet megtestesítő innovációs parknak fontos eleme a szakképzés és az oktatás fejlesztése. Ez Székesfehérváron már régóta kulcskérdés. Nagyon szorosan együttműködünk ebben a kérdésben a megyei kereskedelmi és iparkamarával, egymilliárd forint körüli összeget nyertünk a gépipari, mechatronikai, térségi integrált szakképző központ létrehozására, ezt szeretnénk továbbfejleszteni. Hangsúlyozom, Székesfehérvár ipari város, alapvetően a mechatronikai iparágak jellemzők, a gépipar, autóipar, elektronika, és amikor hangsúlyokról beszélünk, akkor azok mind az innovációs park szolgáltatásai között, mind a szakképzés és a felsőoktatás itt megjelenő funkciói között a mechatronika különböző ágazatainak a megerősítését célozzák. Ilyen vonatkozásban került képbe ez a térségi integrált szakképző központ is. Képzeljenek el egy öthektáros területet, ahol jelenleg a Budapesti Műszaki Főiskola számítástechnikai főiskolai kara működik, amely most már egy tartalmában is megújult önálló oktatási és innovációs központ! Ezen az öthektáros területen található egy szakközépiskola, magas színvonalú informatikai, gépipari oktatással, ide nyertünk egymilliárd forintot a térségi integrált szakképző központra, ahol a szakközépiskolai tanulók a legmodernebb gépeken tanulhatnak. Ezeket a meglevő és hagyományosan működő funkciókat egy szomszédos öthektáros önkormányzati területtel egészítjük ki, ahol megkezdtük azokat a fejlesztéseket, amely egy megint az informatikához tartozó térinformatikai tudásközpont kialakítását jelenti a Nyugat-Magyarországi Egyetem térinformatikai egyetemi karának idetelepülésével, és itt tervezünk technológiai inkubátorházat. Hiszen Székesfehérvárnak van jól működő inkubátorháza, de megint csak a mechatronikai technológiára koncentrálva, ezen a területen szeretnénk, ha start-up, spin-off vállalkozások lennének, együttműködve a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karának kutatás-fejlesztéseivel. De mivel Székesfehérváron például az informatikai klaszternek már 15 tagja van, és újabb és újabb cégek alakulnak és jönnek létre, ezért egy ilyen tárgyú inkubátorház létesítése - ebben a gazdasági környezetben, ebben a miliőben - a vállalatok véleménye és az eddigi felméréseink szerint is mindenképpen indokolt.
Egy sajátosság jelent meg az elmúlt hónapokban, és ennek a pólusprogramnak olyan szívó hatása van - egyfajta pszichikai szívóhatást tudok említeni -, azzal hogy egy innovációs központ jelenik meg Fehérváron, nagyon sok magyar és külföldi érdeklődő vállalkozás jelenik meg, szeretnének ebben a programban részt venni. A Magyar Tudományos Akadémia reformfolyamatával együtt, amelynek - leegyszerűsítve - csak a fehérvári vonatkozását úgy fogalmazom meg, hogy az akadémiai kutatóintézetek közül a mechatronikához kötődőek - a fizikai és a kémiai kutatóintézetek - szeretnének az erős vállalkozások közelébe kerülni, s ezért elkezdődött egy olyan folyamat, amelynek eredményeképpen az Akadémia már két céget alapított az elmúlt időszakban a tervezett Alba Innovációs Parkban való részvételre. Tehát, hogy bizonyos kutatás-fejlesztéseiket - amelyeket a fehérvári vállalatok igényelnek - itt kezdjenek el megvalósítani. Erre is utaltam, amikor említettem, hogy lényegében már megkezdtük a pólusprogramot.
Ugyancsak megemlítem - és kicsit ellentmondok magamnak -, hogy a mechatronikán túllépve a martonvásári akadémiai kutatóintézet zöld biotechnológiai kutatásai is kapcsolódnak a pólusprogramunkhoz. Úgy vagyunk ezzel, hogy bár a mechatronikai iparágak és a klaszterképzés szerepelnek a középpontban, de más kapcsolódó innovációs környezetet igénybe venni kívánó más iparágakról vagy területekről is üdvözlünk és szívesen veszünk bárkit, akik ehhez csatlakoznak.
Tudom, hogy elmúlt az idő, és a veszprémi kollegáknak is szeretnék lehetőséget hagyni. Az iparági klaszterképzés jelentőségét szeretném aláhúzni. Több kevéssé sikeres klaszterképzési állomás volt már e tekintetben, most az informatikai klaszter a legbiztatóbb. Mi is ebben látjuk a jövőt, hogy igazán a magyar kis- és középvállalkozások közötti együttműködés fejlesztése, a közös marketing, piacpolitika, beszállítói politika, minőségpolitika kialakítása az, amivel ezt a szektort Székesfehérváron is meg fogjuk tudni erősíteni. Ebben a tekintetben folyik a pólusprogram szakmai klaszterprogramjainak az előkészítése, amelyek nemzetközileg is látható járműelektronikai, anyagtechnológiai, nanotechnológiai eredmények elérését is szolgálják.
Összességében a pólusprogram Székesfehérvár számára kiváló lehetőség, az együttműködés előnyeit Veszprémmel, a veszprémi egyetemmel, a veszprémi vállalatokkal nagyon jól ki tudjuk használni. Természetesen mi is türelmetlenek vagyunk, és szeretnénk minél pontosabban megtervezni a következő éveket, de úgy látjuk, az eddig megtett lépések jól elősegítik azt, hogy végül is ez a pólusprogram Székesfehérvár és a fehérvári gazdaságon keresztül az ország versenyképessége számára is pozitív eredményt fog hozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérem önöket, próbáljunk arra fókuszálni, hogy ezeknek a pólusprogramoknak milyen gazdaságélénkítő hatása lesz! Próbáljuk azt meghatározni, hogy az egyetemek, tudásközpontok, főiskolák és a vállalkozások együttműködésének eredményeképpen milyen olyan innováció, K+F jön létre, amely majd exportképes termékben fog testet ölteni, amelynek a hatása túlmutat a pólusvárosok 30-40 kilométeres hatásán, amely az együttműködésben jelenik meg! Kérem, arról is beszéljünk, milyen forrásnagyságrendben gondolkodnak! Tehát az önök által eltervezett pólusprogramok mit igényelnek a terveik szerint időben, és ha terveik vannak, lebontva hogyan jelentkezhetnek ezek? Hatásában, ha mindez megvalósul, és mint a kormánybiztos úr elmondta, sikeres lesz ez a projekt, sikeresek lesznek a pólusvárosok - benne a programok -, akkor mit generál? Tehát milyen gazdaságélénkítő hatása lesz?
Köszönöm szépen, menjünk tovább! Nyugat-Dunántúlról még valaki? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Dr. Kardos Károly, Széchenyi István Egyetem - Győr
DR. KARDOS KÁROLY (Széchenyi István Egyetem - Győr): Köszönöm szépen. Kardos Károly vagyok, a Széchenyi Egyetem rektorhelyettese. Vártunk egy kicsit, hogy ténylegesen minél hatékonyabban tudjunk információt is adni, illetve a kérdésekre választ adni.
Nagyon röviden: a győri pólus nevében szerepel az "autopolisz", ezzel is jelezve, hogy nyilván a győri régiónak elsősorban autóipari érdekeltsége van - az Audi, a Rába, a General Motors volt Opel gyára Szentgotthárdon -, az ezekhez tartozó ipari parkokban lévő mintegy 72 más kisvállalattal együtt. A pólus jelenlegi helyzetét úgy tudnám röviden értékelni, hogy mind az egyetem, mind pedig az egyéb projekteket - tehát ipari park, inkubációs ház, spin-off cégek fogadása -, mind pedig az Audi multinacionális vállalat beszállítóit hogyan lehet egy egységes, a Bajnai Gordon úr által ismertetett klaszterbe szervezni a mai elvárásoknak megfelelően. Nagyon röviden szeretném elmondani, hogy a múlt héten pénteken ebből a célból meghívtuk Shiba urat, a híres japán minőségbiztosítási és folyamatszervezési professzort, hogy pontosan ezen elveknek megfelelően - város, egyetem, ipar együttműködése - hogyan lehet az elvárt céloknak megfelelően ezeket egységes, koherens, tudásintenzív, innovatív helyzetbe hozni. Nagyon jó megoldást találtunk, sikerült ezeket - véleményünk szerint - ma sokkal átláthatóbban, attraktívabban összerakni.
Mi az, ami a mi helyzetünkben meghatározó? Az Audi beszállítói programja, éppen két hete lehetett hallani, hogy ebben a kérdésben az Audinak a kormánnyal is tárgyalásai voltak, hogyan lehet segíteni a győri ipari parkban lévő kisvállalatokat, hogyan lehet tudásintenzív környezetet teremteni, hiszen ezek alapvetően a legkorszerűbb technikát igénylik, és mit tud ebben az egyetem nyújtani.
A pályázatainkkal - és ez kicsit már kérdés is - annak idején az autopoliszban egy egységes, regionális programot állítottunk össze, később az egyes ágazatoknak megfelelően - KIOP, TÁMOP, GOP, ROP - ezt átstrukturáltuk. Ma nem látjuk teljesen világosan, hogy ezek horizontálisan, vertikálisan hogyan fognak úgy találkozni, hogy a projektekben konkretizálódhassanak. A másik dolog: hogyan lehet ezeknek a tervezéséhez olyan forrásokat biztosítani, amelyek nyilván meghaladják egy város, egy egyetem lehetőségét, hogy e projektek tervezésében, hatástanulmányaiban időre készen legyenek. A mi helyzetünkben pillanatnyilag az ütemezés is problémát jelent, tehát attól félünk, hogy bár kész tervek is vannak már, akár kiviteli szinten, mégis, az új elvárásoknak megfelelően ebből koherens projektet, illetve projektsort építeni esetleg problémát jelenthet, ha mondjuk nagyon rövid idő alatt kell ezeket összehozni.
Az egyetem az első pillanattól kezdve - alaptevékenységének megfelelően - két kiemelt témakörben, az oktatás és a kutatás témakörében dolgozott. Az oktatás terén a regionális, hálózatos képzésben gondolkodtunk. A franciákkal, németekkel közösen - és most legújabban a svájci bázeli egyetem is bekapcsolódni látszik a háromnyelvű képzést illetően - úgy szeretnénk megoldani, hogy a szakképzéstől egészen a master-, illetve doktori képzésig egységes követelményrendszerrel, elektronikus tananyag eljuttatásával, a régióban tíz szakközépiskolában, mint bázishelyen nemcsak az elektronikus tananyagot, hanem ehhez kapcsolódóan egy-egy modulvizsga-, illetve gyakorlóhelyet is szeretnénk telepíteni. Ezeket a pályázatokat már megtettük, erre volt lehetőség, nem tudom, az mikorra realizálható.
A másik dolog, hogy közben a GOP-ban lehetőségünk volt e szakközépiskolákban oktató kollegák számára a mai tudásra alapozott képzésnek, új gondolkodásnak megfelelő módszertani és átképzési lehetőséget megpályázni. Úgy gondoljuk, hogy ez a tíz szakképző hely a régióban kiemelten - egészen az egyetemi képzésig - jó lehetőség, és az elvárásoknak megfelelő lehetőséget fog adni a szakember-utánpótláshoz, egészen a szakmunkástól a mérnöki képzésig.
A kutatásról. Az egyetemünkön regionális, kooperációs kutatóközpont van, erre alapozva - most ebben az évben az Audival való együttműködés keretében lett aláírva - egy kutatási intézet alakul és fejlődik ki. Az alapvető problémánk jelenleg az, hogy a kooperációs és kutatóközpont hároméves finanszírozása ebben az évben lejár. Az új helyzetben nem tudjuk, hogyan lehet folytatni. Amikor a kooperációs kutatóközponti projektek indultak, abban az volt, hogy három év után, ha egyébként a feltételeket teljesíti, meghosszabbítható. Most - elsősorban az európai jogszabály honosítása miatt - úgy tűnik, hogyha valami nem jön ki, az év vége után nem fogjuk tudni a kutatóközpontban dolgozó kollegákat tovább finanszírozni, mert lejár. Erre vonatkozóan szeretném kérdezni, hogyan lehet az átmeneti időben átmenteni ezeket a kollegákat, mert nyilvánvaló, hogy az egyetem nem fogja tudni tovább finanszírozni, míg - reményeink szerint - a jogszabályok megszületését követően ez egy háromnegyed éven belül újra lehetséges volna.
A harmadik elem a város és a városnak ebben az autopolisz programban mindazok a projektjei, amellyel egyrészt az agórán belül szeretnénk a szakképzéshez megnyerni a jövő generáció fiataljait. Itt nevezetesen arról van szó, hogy Magyarországon a nagy múltú Rábára alapozva mindazokat az ipartörténeti emlékeket, amelyek korábban egy ipari kiállításon megvoltak, hogyan lehet úgy egy innovatív környezetbe átmenteni, ahol nemcsak a bemutatásuk történne, hanem interaktív bemutatás révén meg lehet szerettetni a hallgatókkal, a jövő ifjúságával, és fel lehet kelteni az érdeklődésüket az elmúlt időben nem túl megbecsült szakmunka iránt. Azt hiszem, ez fontos dolog volna.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Észak-Magyarország következik, parancsoljon!
Dr. Patkó Gyula, Miskolci Egyetem
DR. PATKÓ GYULA (Miskolci Egyetem): Patkó Gyula vagyok, a Miskolci Egyetem rektora. Észak-Magyarországról tudjuk, hogy a leszakadó régiók közé tartozik. Itt nagyon komoly nehézipar volt, amely összeomlott, a bányászat praktikusan megszűnt vagy alig van, kohászat szintén. Ugyanakkor nagyon komoly változások történtek az elmúlt években, amit a kormánybiztos úr mondott, hogy a magasabb hozzáadott érték a fontos, úgy gondolom, ennek az alapjai a régióban megvannak, hiszen a műszaki kultúra megőrződött az egyetemen, az egyetem és az iparvállalatok körül, erre jól tudunk építeni.
Két részre bontanám a meglévő ipart, amelyre támaszkodni fogunk, ezek részben betelepült cégek, amelyek csúcstechnológiát hoztak a régióba, elsősorban mechatronikai iparról van szó. A régióban a Boschnak négy cége működik - nagyon sikeres a működésük -, a ZF Hungária Kft., amely szépen bővül, a General Electric, a Ross Mould, a Shinwa, a Delco Remy, és ott van a meglévő ipar, az ország vegyiparának jelentős része ott koncentrálódik, ez kapcsolódik a környezeti iparhoz, illetve erősödnek az informatikai cégek. Úgy vélem, a pólusnak ezek adhatják nagyon komoly hátterét, és a cél a pólus szempontjából a gazdaságfejlesztés.
A Miskolci Egyetemet a város és a régió kezdettől fogva bevonta a póluskoncepció kidolgozásába, két éve veszünk részt ebben a munkában, én jónak tartom az együttműködést. Ahogyan az előbb mondta a kormánybiztos úr, a magas hozzáadott érték fontos, hadd mondjak egy példát. A helyi Bosch-gyár egyik csiszológépében hét szabadalom van, talán nem tűnik dicsekvésnek, a mi diákjaink készítették ezeket a szabadalmakat. A Bosch ennek hatására létrehozott egy 100 fős kutató-fejlesztő intézetet, és ezt az egész komplexumot szeretnék majd becsatolni a pólusba. A pólus technopolisz néven indulna, tervezünk informatikai parkot, mechatronikai parkot, innovációs parkot, logisztikai központ természetesen adódik, hiszen Miskolc mindig is logisztikai központ volt, évszázadok óta, egyetemi tudáscentrum szerepel a terveink között.
Egyetértünk a város és a régió vezetőivel abban, hogy a innovációs műhelyt úgy kell létrehozni, ahogyan azt a nyugat-európai, amerikai példák mutatják. Az egyetem, a kutatóintézetek és az inkubátorházak képezzenek egységet, lehetőleg területileg közel egymáshoz, és ehhez kapcsolódjon a vállalkozói övezet. Ehhez az egyetem környezete nagyon jó lehetőséget kínál, hiszen van 40 hektár erre alkalmas területünk, és a városnak közvetlenül az egyetem tőszomszédságában sok hektárnyi, szintén erre a célra felhasználható területe van. Úgy véljük, ezt szabaddá teheti, erre a célra felhasználható.
A klaszterek elindultak, létrejött egy autóipari klaszter, amelynek az egyetem, illetve a város számos szervezete, a kamara is tagja. Környezetgazdálkodási, környezetipari klaszter jött létre, alakulóban van egy informatikai klaszter, úgy gondoljuk sikeres lesz. Ahogyan a többiek is elmondták, hálózatos együttműködésben képzeljük el a vállalatok részéről is, és a régióban lévő egyetemekkel, főiskolákkal, felsőoktatási intézményekkel is komoly tárgyalásokat folytattunk, részben szerződéseket kötöttünk Salgótarjánban, Gyöngyösön a Károly Róbert Főiskolával, Egerben az Eszterházy Károly Főiskolával, Sárospatak is hozzánk tartozik, és nagyon komoly együttműködés van a Nyíregyházi Főiskolával, elsősorban a műszaki képzés területén.
Más régiókkal is tervezünk együttműködést, különösen olyan területen - erről az ülés előtt sikerült néhány szót váltani az elnök úrral -, ahol energiatermelés céljából beindul a biotechnológiai ipar. Nálunk élő tudományokat nem fejlesztünk az egyetemen, de ugyanakkor hozzá tudjuk kapcsolni az egyetemen meglévő energiaipari tudományos hátteret, tehát mondjuk az energianövényekhez a brikettelést, a tüzeléstechnikai dolgokat, és gondolom, ugyanezen a területen Debrecennel, Gyöngyössel nagyon jól fogunk tudni együttműködni.
Felmerült, mi a cél. Meggyőződésem, hogy az új munkahelyek generálása. Erre nagyon sok példát láttunk Amerikában, Nyugat-Európában, szoktam emlegetni a linköpingi Science Parkot, ahol évente több mint ezer új munkahely generálódik, de említhetném a lundi vagy a dortmundi Science Parkot is, ez számunkra a minta, sokat jártunk ott.
Úgy vélem - hangsúlyoznom kell -, hogy harmonikus az együttműködés. Gondjaink nekünk is vannak, ahogyan a győriek is elmondták, a kooperációs kutatóközpontok jövőjét nyilván nekünk is gyorsan meg kell oldanunk, azt gondolom, ebben is vannak tárgyalásaink, előbbre fogunk lépni. Ami nagyon fontos a régióban, hogy az új munkahelyeket létrehozzuk, mégpedig egy tudásalapú ipar kiépítését elvégezzük, illetve befejezzük. Úgy vélem, ehhez a pólus hozzá fog járulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, rektor úr. A következő régió az Észak-Alföld.
Prof. Dr. Nagy János, Debreceni Egyetem
PROF. DR. NAGY JÁNOS (Debreceni Egyetem): Köszönöm szépen. Nagy János vagyok, a Debreceni Egyetem rektora. Öt percet próbálnék igénybe venni. Egy percben a pólus jelentőségéről szeretnék szólni, és szeretném megköszönni a bizottságnak a figyelmet, mert úgy gondolom, minden figyelem, ami az innováció iránt érdeklődik, előreviszi ezt a programot. Két percben a debreceni programról szólnék, és két percben arról, hogy mit építünk, és mit várunk ettől a programtól.
A pólus jelentőségét abban látom, hogy az előkészítésben az oktató-kutatók aktivitása az egyetemen megkétszereződött. Nem biztos, hogy tudták a kollegák, hogy mi az a pólus, de az a megcsillant remény, hogy az egyetemi tudást a gyakorlatban lehet hasznosítani, hihetetlen nagy erő. Nem hiszem, hogy van nagyobb lehetősége egy professzornak, mint hogy a tudás, a műhely eredményei a gyakorlatban megvalósulnak, és netán ez előreviszi az egyetemet, és konkrétan esetleg meg is tapasztalja a vállalati előnyét, netán ő is érdekeltté válhatna benne. Ezt nagyon fontosnak tartom, és úgy gondolom, ez a legfontosabb számunkra.
Mivel tudnám ezt igazolni? Azzal, hogy miközben a Debreceni Egyetem a régió legnagyobb vállalkozása, a 2006-os mérlegfőösszege 70 milliárd 900 millió, és európai díjaink, elismertségeink vannak, közben az észak-alföldi régió, akár a foglalkoztatást, akár a gazdasági mutatókat nézzük, az utolsó kettők egyikében van. Tehát azt gondolom, a lehetőség óriási, a feladat ettől még nagyobb.
Két percet a debreceni programról. Arról van szó, hogy a Debreceni Egyetemen egy jól működő tudásközpont van. A genom- és a pharmakutatások területén olyan innovációk vannak, lesznek - már van néhány spin-off cégünk, több mint tíz szabadalmunk, új szabadalmak -, azt gondolom, ebben fogunk versenyezni. Valószínű, hogy a Debreceni Egyetemnek az a sajátossága, hogy az agráregyetem is beintegrálódott, a funkcionális élelmiszerek, kiegészítők, az egészséges táplálkozás és biztonság egy új programja valósulhat meg, ezért élünk-halunk, ezért mi mindent meg fogunk tenni. Azt gondolom, ezt nagyban segíti, hogy egy tudástranszfer-iroda működik, ez abszolút új, amely segíti a kommunikációt, nagyon hatékony. Végül nagyon jó a vita, mert egy második generációs bioenergetikai-kutatási hasznosítást is szeretnénk dédelgetni, valószínűleg valahogyan meg kell találnunk az együttműködést, mert mindenki bioenergiát szeretne segíteni és innoválni.
Mire építünk? Azt gondolom, a legfontosabb dolog, hogy kiváló az együttműködésünk a kamarákkal, az önkormányzatokkal, a vállalatokkal. A vállalatokkal persze ez most tartalmi előrelépést jelent, de az önkormányzattal és a kamarákkal kétoldalú szerződésekben rendre értékeljük, hogyan haladunk. Természetesen aláírtunk a kolozsvári és a nagyváradi egyetemmel egy együttműködést, regionálisan gondolkodunk a jövőben, és reméljük, ez sikerre is vezethet.
Befejezésül: milyen feladatot látok, hogyan gondolom? Azt gondolom, mérhető gazdasági eredményt kell elérnünk a régió gazdasági-társadalmi fejlődésében, ez a legfontosabb cél. Nem titkolom - amit itt a bevezetőben hallottunk -, hogy szeretnénk ennek kapcsán európai szinten is még eredményesebbek, láthatóbbak lenni.
Úgy tudnám ezt zárni, elkészítettük már a hatásvizsgálatokat, és jogos az elnök asszony kérdése, hogy akkor mi a helyzet. Megvannak azok a hatásvizsgálatok, hogy mit remélünk fejlődésben, gazdasági haszonban, munkahelyben, stb., de most nem tenném, hogy ezt még csak össze is foglaljam, ez le van írva. De azt gondolom, az egész programnak - országosan gondolom - magyar tudási, innovációs képessége mérettetik meg a mi elképzeléseink szerint. Mi, a Debreceni Egyetem - együttműködve a kamarákkal, önkormányzatokkal és a régióval -, mindent meg akarunk tenni, és igenis versenyezni akarunk. Ez néha kicsit bizonytalan volt, de most már biztosak vagyunk abban, hogy versenyezni szeretnénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, rektor úr. (Jelzésre.) Parancsoljon!
Miklóssy Ferenc, Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara
MIKLÓSSY Ferenc (Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara): Megosztottuk az időt a rektor úrral. Miklóssy Ferenc vagyok, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és az MKIK Regionális Fejlesztési Kollégiumának elnöke. Ugyanazt tudnám elmondani, úgyhogy nem ismétlem meg. Tényleg azt mondom, hogy kiváló a kapcsolat Debrecenben a pólus-együttműködésben a partnerek között. De néhány dolgot - és elnézést kérek, ha kritikát is mondok - kénytelen vagyok hozzátenni.
Amikor ezt elkezdtük Baráth úr ötlete alapján, aki - azt hiszem - másfél-két éve ezt felvázolta szűk körben, bevonva Loewel kormány-főtanácsadót, a kollégium tavaly mintegy tíz munkaülést tartott a pólusügyben, kicsit más elképzeléseink is voltak. Gyakorlatilag, ahogyan megfogalmaztuk - és ahogyan Baráth úr is megfogalmazta (Dr. Baráth Eteléhez.), kérlek, helyesbíts, ha nem így van -, a pólusprogram egy olyan eszköz, amely a magyar gazdaság versenyképességét szolgálja. Ebből azt vontuk le, és ennek érdekében dolgoztunk, hogy növekednie kell az ország versenyképességének, kiemelkedően a pólusok - mintegy vizuálisan is - kiemeljék és húzzák magukkal a környezetüket, mert a hazai hozzáadott értéket mindenképpen növelni kell. Amit itt kevésbé hallottam - természetesen lehet, hogy elfogult vagyok, és ez bocsáttassék meg -, mindenképpen cél lenne, hogy a hazai kis- és középvállalatok regionálisan vagy nemzetközileg versenyképes vállalkozássá nőjenek ki. Ha ilyen politika nincs, azt hiszem, ma a Nokia - egy tíz-húsz évvel ezelőtt felszámolt hajógyár - nem ilyen cég lenne.
Nem akarok itt vitatkozni az egyetemekkel, de mi cégként nemzetközi versenyeken is részt veszünk, és azért azt tapasztaljuk, hogy az olló a technológiai színvonalban a 10-15 évhez képest jelentősen nő. Tehát olyan technológiákkal kell versenyeznünk, amely Magyarországon egyszerűen már nem szerezhető be. Szívesen vitatkozunk bárkivel, egy példát tennék hozzá, és utána csak összefoglalom a javaslatunkat. A múlt évben bejelentkeztem Dubai második emberénél - dolgoztunk ott valamikor, aki ismeri, tudja, hogy a világ daruinak 25 százaléka ott dolgozik, határtalan magabiztossággal és önteltséggel -, és kamaraként arról tárgyaltunk, hogyan lehet magyar cégeknek bekapcsolódni a fejlesztésbe. Rögtön az elején elvágta, és azt mondta, hogy jó, ismeri a magyar cégeket, dolgoztak valamikor ott, de azt mondjam meg neki, melyek azok a termékek, szolgáltatások, amelyeket mi világszínvonalon tudunk gyártani vagy végezni, mert ők megfizetik, de csak arra van szükségük. Elkezdtem mondani, hogy azért van szellemi kapacitás, tudunk szervezni, koordinálni, erre azt mondta, konkrétan mondjam meg, és abban tárgyalhatunk. Azt hiszem, ha valakinek most meg kellene mondani, nagyon nehezen tudnánk erre választ adni.
Ahogyan az idő telik, azt tapasztaljuk - nagyon jó célok érdekében, és Bajnai úrnak erősíteném a végén, hogy ebben határozottnak kell lenni -, hogy ez a program egyre jobban forrásszerző tevékenységgé válik. Nem tudok jobb szót találni, elnézés kérek, ha rosszul fogalmaztam. Tehát mindenképpen egyre több intézmény, kht., ügynökség kezd rákapcsolódni, és a működésükhöz akarnak forrást biztosítani. Természetesen nem elítélendő, csak ez a forrás mindenképpen véges. Azt erősíteném, hogy mindenféle projektnek alapvetően piaci inspirációnak kellene lennie, tehát piaci oldalról - ezt belénk verte Loewel úr, elmondta a nyugat-európai példákat, hogy melyek a sikeres klaszterek, pólusok -, és nem a lehetőségeinkből kiindulva.
Azt kérném és javasolnám, hogy - nyilván a forrásokat racionálisan felhasználva - igyekezzünk minél több olyan projektet kialakítani. Az más kérdés, hogyan lehet összehozni a programot egy projektfinanszírozással, hiszen ez kicsit ellentmondásnak tűnik, de nyilván meg kell találni ezek módját. Igen nagy pozitívumának érzem azt, és itt a rektor urak hozzászólását is csak erősíteném, hogy az igen jelentős magyar tudásbázist rá fogja kényszeríteni, hogy piacon megmérettethető innovációk, találmányok, kutatások szülessenek, de vállalkozóként kevésbé vagyok boldog, hogyha ezekből a nagy szabadalmakból multicégek vagy külföldi vállalkozások fognak profitot szerezni. Ha nem a magyar kis- és középvállalkozások vagy nem a magyar gazdaság, akkor jelentős multiplikáló hatásait veszítjük el. Viszont - a Debreceni Egyetemet mondanám példának - gondolkodnunk kell abban is, hogy a határok megszűnésével ez most már ténylegesen egy földrajzi régió legyen, ne a határon belüli, melyet a határ elválaszt, hiszen Debrecentől 50 kilométer a határ, amely nekünk, ha onnan is tudunk olyan kapacitásokat is bekapcsolni, akkor mindenféleképpen előny.
A klaszterekhez annyit tennék hozzá, hogy mindenképpen piaci inspirációnak kell lennie. A klaszterek azért ne egy-egy régióhoz vagy pólushoz kapcsolódjanak, hiszen nagyon sok olyan tevékenység van, amelyet az országban több cég tud csinálni, és nyilván a pólusokat is elsősorban a piaci érdekeltségekkel vagy vállalkozásközeli lehetőségekkel kell generálni. Azt viszont szükségesnek találjuk - ahogyan már ki is fejeztük -, hogy legyen valamilyen olyan forráskoordináció, elsősorban vállalkozások szempontjából, hogyha a találmányokhoz, műszaki-fejlesztési kutatásokhoz adunk forrást, akkor, ha az a magyar vállalkozás annak a megvalósításához kapcsolódik, rendszerben gondolkodva előnyt élvezzen más források megszerzésénél, támogatásnál is, biztosítva ezzel, hogy meg tudja valósítani. Tehát azt gondolom, ha a fejlesztési projektből támogatjuk annak a kutatását vagy klaszterét, akkor, ha ő technológiailag fejlett, akkor a versenyképességi programból előnyben részesüljön, és adjunk hozzá támogatást, és nyilván a többit, a kereskedelemfejlesztéstől kezdve a gazdasági diplomáciáig mindent ennek kell alárendelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A végére csak kialakul ez. Utolsóként, de nem utolsó sorban: Dél-Alföld.
Nagy Sándor, Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
NAGY SÁNDOR (Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala): Egyrészről azt szeretném megjegyezni, hogy mi az elejétől fogva a póluskoncepció kidolgozását egy városfejlesztési koncepció kidolgozásaként kezeltük, hiszen ha - úgymond - ilyen mennyiségű pénzt költenek el egy városban, annak a városra hatása van. Ennek megfelelően igyekeztünk a projekteket is összefűzni, tehát mondjuk az elektromos közlekedés nagyprojekt részeként a 8-as troli a leendő új klinikai tömbnél fordulna meg, amely mellett a város szabályozási tervében teret kívánunk biztosítani az egyetemközeli vállalkozások betelepülésére. Úgy gondolom, erről sok vita volt a múltban, nyilván mi is túllőttünk bizonyos célokon városfejlesztési szempontból, de úgy látom, a horizontális gazdaságfejlesztés címszó alatt megjelenik ez a szempont.
Másrészről úgy gondolom, hogy a pólusok nem egyformák, látható, hogy a különböző gazdasági fejlettségű régiók képviselői ülnek itt. Következésképpen egy Debrecen vagy Szeged típusú régióban, ahol van egy szinte szigetszerűen kiemelkedő egyetemi város, és van körülötte egy kevésbé fejlett régió, ott megítélésem szerint ez a típusú klaszterre alapozott gazdaságfejlesztés sokkal gyengébb hatást fog elérni, mint egy nyugat-dunántúli típusú régióban, ahol a gazdaság erősebben hajlandó - ha úgy tetszik, spontán módon is - ilyen típusú hálózatszerveződésekbe bocsátkozni.
Itt jön elő az a következő tétel, hogy nemcsak hogy nem egyformák a pólusok, de úgy gondolom, az is látszik, hogy nem homogének. Például a mi munkánk során kiderült - és ebből a szempontból viszont az a módszertan, amellyel az utóbbi hónapokban dolgoztunk, az hasznos volt -, hogy mondjuk Szegeden létezik egy olyan építőipari termék-előállító szektor, amelyből komoly klaszter képződhet, noha mi biopolisz címke alatt "nyomulunk". Természetesen nem szeretnénk az élettudományokat sem elfelejteni, de látszik, hogy megjelennek más dolgok is a programokban, és akkor - szintén Szeged esetében - lehet mondani az informatikát vagy a műszaki képzést is.
Ez és az előző átvezet még egy észrevételre. Úgy gondolom, az egyetemi városoknál nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk arra, hogy ez a kétségtelenül létező szellemi potenciál, amely azért alapvetően az alapkutatásokban keresi a maga helyét, a jövőjét - és most nem akarom lebecsülni, biztos úr, meg is kapnám érte a magamét a professzor úrtól a bizottsági ülés után -, hogyan hozható át legalább részben a gazdaságba. Tehát létezik egy szellemi potenciál, és nekünk ezzel kell küzdeni - és ebben talán rokonok vagyunk Debrecennel -, amely nyilván a hagyományos sémák szerint igyekszik keresni a helyét, és a kisebbséget jelenti az, aki innovál, átmegy K+F-be, céget alapít. Mi is csináljuk ezt most már három éve a Biopolisz Kft.-ben, az egyetemmel és a Biológiai Kutatóközponttal közösen van harmincvalahány szabadalom, tizenvalahány spin-off cég, de ez bizonyos értelemben egy hihetetlenül nehézkes folyamat, nagyon sok energiát kell ebbe befektetni. Úgy gondolom, ha a pólusprogramnak van értelme, és amit még érdemes lenne kidomborítani a programozásban vagy az akciótervek előkészítésekor az, hogy igenis a szabályozókon vagy pályázatokon keresztül ösztönözni kell azt a folyamatot, hogy ott, ahol egyébként jelentős tudás van, de alacsonyabb a gazdasági fejlettség, amely magától nem fog nekiállni kutatás-fejlesztést vagy innovációt csinálni, ott ez meg tudjon jelenni az ösztönzők révén. Van egy fordított probléma is a magyar gazdaságban, hogy vannak olyan expanzióban lévő területek, amelyek még nem érzik azt, hogy nekik innoválni kellene, mert ott van az évi 30 százalékos növekedése, és nem lát előre 3-4 évnél tovább, hogy őket hogyan tudnánk ebbe a dologba "berángatni" - természetesen idézőjelbe téve a "berángatást", de éreztetni velük, hogy a régió, az ország hosszú távú jövője szempontjából ez lenne a fontos.
Ha azt kellene megfogalmazni, hogy hova szeretnénk eljutni a hét év alatt, akkor oda szeretnénk eljutni, hogy ott van egy koncentrált egyetemi-ipari központ Szeged belvárosa déli részén, amely közlekedéssel jól elérhető, a város megmarad élhető városnak - hiszen állítólag ez az egyik vonzereje az olyan közepes településeknek, mint amilyenek mi, pólusvárosok vagyunk -, de ez jelentős számú munkahelyet és jelentős adóbevételt fog jelenteni a városnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Úgy látom, ön még hozzászólásra jelentkezett a témához, parancsoljon!
Dr. Vörös József, Pécsi Tudományegyetem
DR. VÖRÖS JÓZSEF (Pécsi Tudományegyetem): Köszönöm szépen. Elnézést, azt gondoltam, hogy az egyetemek majd külön szólnának hozzá. Vörös József rektorhelyettes vagyok a Pécsi Tudományegyetemről, a gazdasági tanács elnöke. Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Szárnyaltam Bajnai Gordon úr előadása alatt, láttam a pénzösszegeket, amelyeket meg fogunk pályázni, de végiggondolva, hogy milyen gondokkal találkozunk, hadd említsek egyet-kettőt.
Az egyik a magas hozzáadott érték. Ez valószínűleg a sikeres innovatív vállalkozásoknál lehetséges, míg azok a nemzetközi cégek, amelyek igazán nemzetköziek és világot átfognak - például az Elcoteq és a Nokia -, ezek haszonkulcsa borzasztóan alacsony, mert standard termékeket gyártanak. Tehát míg például Pécsett az Elcoteqnél, amely nemzetközileg a legmodernebb telefont gyártja, a hozzáadott érték nem több 2-3 százaléknál, ugyanakkor sorban alkalmazzák az egyetemünk hallgatóit, mert annyira fontos számukra a termelésszervezés. Ugyanúgy lehetne mondani a többi ilyen nagy nemzetközi céget. Tehát ha az lesz a kritérium a pályázat elnyerésénél, hogy magas hozzáadott érték és nemzetközi cég, akkor mintha kis ellentmondást látnék benne. Úgyhogy nagyon át kellene gondolni, hogyan határozzuk meg a kritériumokat.
Nem akarok javaslatot adni, és nem is hiszem, hogy tudnék most ebben a pillanatban okosabb dolgokat mondani, mint amelyek elhangzottak, talán leginkább csak a tradíciónál maradnék. Tehát amiben már vannak tapasztalataink, azokra építve hogyan lehetne valóban értéket létrehozni és továbblépni. Hadd mondjam, hogy van koordinációs kutatóközpont, amelyről a győri kollega már beszélt, és úgy vettem ki a szavaiból, hogy teljesen "bukta", amiről beszél, mert mondja, hogy nincs pénz tovább tartani. Hadd mondjam, hogy az egyetemnek például 150 millióval tartozik a mi kutatóközpontunk is, mert egy teljesen új dolgot gondoltak, hogy majd a lézertechnológia meg ez meg az, szerintem elnyertek több mint egymilliárdos állami támogatást, és most ebben a pillanatban 150 millióval tartoznak az egyetemnek. A napokban szó volt arról, hogy micsoda nagy levegőhöz jutnak az egyetemek, hogy önálló kft.-t alakítanak, ha ez az intézet önálló gazdasági egység lehetne, nincs olyan bank, amely megfinanszírozná, már régen becsukták volna. Tehát az egyetem finanszírozza.
Ugyanakkor van másik innovatív cégünk, amely ugyanúgy szellemi termékeket ad el, és több mint 100 milliós éves forgalmat bonyolít le nagyon sikeresen, de valószínűleg soha nem nyerne pályázatot ilyen kritériumok mellett, mert hagyományosan olyan dologra épít, mint például a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építészeti tevékenysége, mely kiváló tervezőgárda, és hozza a pénzt. Tehát külön kft.-jük van, 100 millió forint fölötti egyetemi kft., és nincs vele az égvilágon semmi gondom, míg a másikkal mindig baj van, állandóan azzal foglalkoztam az elmúlt időszakban, hogy legyen belőle valami.
Azt hiszem, sok érdekes dolog van, mindenesetre ez óriási kilépési lehetőség. Tehát ha jól fogalmazzuk meg a célokat, rendkívül sokat fog jelenteni, és szerintem hallatlan lehetőség mind az egyetemek, mind a régiók gazdasága számára, hogy továbblépjen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, rektor úr. (Jelzésre.) Parancsoljon!
Józsa Tamás, Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala
JÓZSA TAMÁS (Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Józsa Tamás vagyok, Veszprém városstratégiai referense, Debreczenyi János polgármester urat képviselem, és egy projektet szeretnék röviden bemutatni, illetve Schultz igazgató úr szavait röviden kiegészíteni a közép-dunántúli stratégiával, pólusprogrammal kapcsolatban. A 60-as - 70-es években Magyarországon egyetlen képződmény létezett, amelyet akkor veszprémi vegyipari vertikumnak neveztek. Ez gyakorlatilag a mai klaszterfejlesztések elődje volt. Sajnos ez az elmúlt időszakban gyakorlatilag - a különböző privatizációs és egyéb hullámok kapcsán - szinte teljesen felszámolódott, Veszprém azonban úgy készül a pólusprogramra, hogy ezt az ökopolisz nevű programot fogalmazza meg zászlóshajójaként. Ez gyakorlatilag visszanyúlik ezekhez az alapokhoz, és a Pannon Egyetem vegyi és kémiatechológiai tanszéke vezényletével gyakorlatilag megalkotta azt az ökopoliszt, amelyben 25 cég és több régiós önkormányzat is részt vesz. Ez tulajdonképpen ennek a vertikumnak a feltámasztása. Úgy szeretnénk megvalósítani, hogy Veszprém olyan jó adottságokkal rendelkező területére kerülnének a K+F funkciók telepítései, amelyek jó növekedési potenciállal és nemzetközi láthatósággal rendelkeznének.
A három projekt közül ezt az egyet szerettem volna, mint zászlóshajót bemutatni, illetve elmondani azt, hogy a közép-dunántúli régióban - mint olyan különleges helyzetben, hogy tengelyként fogalmazza meg a pólusprogramját - nem állt rendelkezésre intézményesült egyeztetési modell a két város részére, így ezt gyakorlatilag nekünk magunknak kellett megalkotni. Úgy nézett ki, hogy egy háromszögben folyt az egyeztetés az elmúlt időszakban, volt a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség, amely feladatul kapta, hogy a koordinációt gyakorolja a két város között, illetve a polgármesterek egyeztettek ebben a rendszerben. A KDRFÜ-nél egyébként pluszfeladatként jelentkezett, hogy megoldják ezt a feladatot, ez a helyzet még párosult egy olyan határidőkényszerrel is, amely azonban gyakorlatilag oda vezetett, hogy némi párhuzamosságok megszülettek a két város elképzelései között. Ezeket utólagosan szűrtük ki, ezek kiszűrése gyakorlatilag most is zajlik.
Sajnos megfigyelhető, hogy az egyes régiók között is sok párhuzamosság van. Azt gondolnám, hogy Veszprém is versenypárti, de természetesen a párhuzamosságok kiszűrése egy-egy ágazaton belül azért valamely intézményesült szerv feladata lehetne, mert úgy vélném, hogy nem ágazaton belül kell folynia a versenynek, hanem az egyes ágazatok között lenne célszerű a versenyhelyzetet kialakítani. Az ágazaton belüli verseny kialakítása még annak az ágazatnak a hosszú távú hátrányos helyzetét is generálhatja e bizonytalanságok mellett. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
Képviselők kérdései, hozzászólásai, válaszadás
Az elnök kérdései, hozzászólása és a válasz
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólót nem látok, ezért a következőkben a bizottság tagjainak adom meg azt a lehetőséget, hogy hozzászóljanak a témához. Minekutána - gondolom - mindannyiunkban számos kérdés felmerült, ezért azzal a tiszteletteljes javaslattal élek, hogy a kérdéseinket mindenki számára fel tudjuk tenni, a kormánybiztos úr felé és a pólusprojektek képviselői felé is meg tudjuk esetenként fogalmazni, és így valamiféle párbeszéd kialakulhasson, és rövidre tudjunk zárni itt felvetett kérdéseket.
Engedjék meg, hogy először feltegyem a kérdést, de közben kérem a bizottság tagjait, hogy hozzászólásra jelentkezzenek. Szűcs Erika, Varju képviselő úr, Nógrádi képviselő úr, Szatmáry Kristóf, Horváth Zsolt, Ágh Péter. Harangozó úr is jelentkezett, aki megtisztel minket, és hátha lesz még a végén. Köszönöm szépen.
Első észrevételem az anyaghoz kapcsolódik. Azért tettük május végére ezt a bizottsági ülést, hogy egy olyan anyagot kaphassunk, amely konkrétumokat tartalmaz eljárásra, kiválasztásra, végrehajtásra. Minden résztvevő elmondta, hogy két éve foglalkozik ezzel a kérdéssel, sok útmutatást kaptak, számos szakmai egyeztetésen vettek részt, azonban úgy tűnik, a kérdéseik, felvetéseik nem kaptak viszontválaszt. Ennek ellenére töretlenül folytatták a munkájukat különböző irányban, majd most a végén már látszik, hogy beindult egy folyamat, és ennek eredményeképpen kristályosodnak ki dolgok. Tengernyi munka van benne, amit ezúton is mindenkinek köszönünk. Nyilvánvaló, a szükség is így hozta, hogy ezzel ennyit kellett dolgozni.
De mégiscsak jó lenne, hogy egy februárban befejeződött, önök által befejezett anyag valamiféle útmutatás alapján készült volna el, és akkor nem lehetne feltenni azokat a kérdéseket, hogy igen, eddig a ROP-ból gondoltuk ezt megvalósítani, majd most átstrukturálásra kerül az ágazati operatív programokhoz, de nem látjuk, hogy ez a két struktúra hogyan fog összejönni, és maga a program hogyan fog projektfinanszírozásban részesülni. Még azt sem látjuk, hogy az a bizonyos nagyon jól előrehaladott program hogyan fog egy hazai együttműködésben kiteljesedni, hiszen több helyen felvetődött - Magyarország nagyon kicsi területileg -, hogy mégis a nanotechnológiára, a biotechnológiára többen készülnek, mégpedig nem akárhogy, hanem úgy érzik, hogy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőt tudnak alkotni. Biztos, hogy szükséges az együttműködés, nem kétséges bennem, hogy az egyetemeken óriási tudás halmozódik fel, de lehet, hogy nincs két nagyszerű mechatronikai pólus, és sorolhatnám ezeket, már csak méretünk miatt sem lehet megtenni Franciaországgal az összehasonlítást.
Kormánybiztos úr, az a helyzet, hogy ez az anyag nagyon általános. Hogy idézzek néhányat, és ne beszéljek a levegőbe: azt mondja - amit ön is említett, és ott már számok voltak benne -, a vállalkozásfejlesztési célcsoportot illetően a KKV-k, illetve ezek hálózatai lényegesen kisebb mértékben... Pedig a nagyvállalatok jelenítik meg ezt a tömeget, tudjuk, hogy 35:5 most már az a klaszter, amely ideális, tehát valami szám is van. Jó lenne tudni nekik is, merthogy nem látják, nem tudják, miben gondolkodjanak. Elhangzott - nagyon helyesen, egyetértek elnök úrral -, hogy itt a lehetőség a hazai KKV-k fejlesztésére, de ha a ROP-ból kivonjuk a forrást, akkor a helyi vállalkozások hogyan fognak tudni bejönni a kapcsolódó körökbe? Tehát ezt csak kompletten és koherensen lehet kezelni, ahogyan ők mondták.
Azt mondja: a megfelelő szinten kooperáló intézmények szintén részesülhetnek a program horizontális gazdaságfejlesztési forrásaiból. Mi a megfelelő szint? Hol van a megfelelő szint, és milyen mértékben részesülhetnek? El kell jutnunk a konkrétumokig!
A következő: a program keretében több speciális támogatási pályázati konstrukció kidolgozása van folyamatban. Honnan tudják, hogyan kapcsolódjanak bele, ha nem látják, mi az a konstrukció, amibe bele tudnak kapcsolódni, ha nem látják, hogy minek érdekében tudnak bekapcsolódni?
A horizontális gazdaságfejlesztés iparágtól függetlenül támogatja a vállalkozásokat és bizonyos intézményeket. Melyek a bizonyos intézmények? Hol van ez a kör?
Úgy gondolom, hogy ilyen szinten, amikor a nemzeti fejlesztési terv elfogadása megtörtént, az operatív programok elfogadása - reményeink szerint, ahogyan ön szokta mondani - júniusban megtörténik. Tömegével dőlnek majd a pályázatok nyáron, szeptemberben biztosan el fog kezdődni egy óriási hullám, ha elfogadásra kerülnek az OP-k. Tudni kell ezeket a dolgokat! Ha eddig nem történt meg, akkor valakinek erre nagyon rá kell startolni. Veszprém, Székesfehérvár elmondta, ilyen együttműködés még soha nem volt, nincs intézményesült formája. Látszik, hogy törekednek az együttműködésre, de egy forráshiányos költségvetés mellett nem tudom, hol vannak azok a tartalékok, amelyeket mozgósítani lehet. A tervezéshez kellenek források. Felesleges kidobni tervezési forrásokat kétszer, ha már eleve meg tudnánk határozni az együttműködési forrást.
Azt mondja: nem pántlikázottak a pénzek, versenyezni fognak. Egyetértek, ha az ágazaton belüli verseny elindul, feleslegesen dobunk ki pénzeket. Nincsenek olyan erősségeink, hogy megengedhetnénk magunknak Magyarországon, hogy ágazaton belül városok közötti verseny alakuljon ki. Pécs fogalmazta meg; igen, látni kell, hogy ki fog együttműködni mondjuk, a biopoliszok tekintetében. Már tudják, hogy külföldön kivel fognak együttdolgozni, kialakult egy klaszterirány, itt meg nem tudják.
Ezenkívül vannak jogszabályi hátterek, megannyi kérdés, amely - szerintem - megfogalmazódott az egyetemi képviselőkben, a kamarák képviselőiben és mindannyiunkban. Engedje meg, hogy ezt én zúdítsam az ön nyakába. Egyrészt tőlem elfogadott, hogy ezeket a kételyeket megfogalmazzam, de higgye el, az vezet, hogy sikerüljenek itt ezek a projektek és programok.
Öné a szó, kormánybiztos úr.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Csak egy gyors reakció, mert azt hiszem, a képviselők is akarnak még új felvetéseket tenni, úgyhogy inkább csak pontosító jelleggel néhány dolgot.
Honnan lehet látni, hogyan informálódnak a pólusok? Sok módon. A kollegáim rendszeresen találkoznak a pólusirodák képviselőivel, az utolsó találkozó május 2-án volt, tehát nem olyan régen. (Elnök: A születésnapomon.) Külön gratulálok.
Három témáról volt szó legutoljára - május 2-án -, a pólusprogram forrásmegoszlásáról, tehát az egyik kérdés pont az volt, amit itt többen felvetettek. A másik, hogy konkrétan milyen megpályázható konstrukciók várhatók, a harmadik pedig, hogy módszertanilag hogyan kell tovább dolgozni, továbbfejleszteni a meglévő koncepciókat. Tehát azt gondolom, pontosan a lényegről egyeztettek, nem egyszerűen csak igét hirdettek, hanem kikérték a pólusok véleményét, és Kéri úr talán erre is utalt, amikor azt mondta, hogy már több tekintetben látni véli azokat az elfogadott javaslatokat, amelyeket korábban többek között ő is megfogalmazott. Tehát rendszeres egyeztetések vannak a városokkal, minden pólusvárosnak van pólusirodája, amelyet erre a célra hozott létre, és ezek a mi elsődleges kapcsolati pontjaink ezekben a városokban, és a helyi pólusirodák dolga, hogy a helyi egyetemekkel és másokkal - amelyek tulajdonképpen az ő megbízóik - tartsák a kapcsolatot, informálják őket.
A másik, hogy - mint azt ön is tudja - már hetekkel ezelőtt megjelentek az akciótervek társadalmi egyeztetésre. Nem mindegyik, de például a gazdaságfejlesztés operatív program már hetek óta elérhető, talán erre is utalt Kéri úr is, amikor azt mondta, hogy abban már látja ezeket a lábakat. Tehát igen, olyan konkrétságnál tartunk, hogy az első két évre már társadalmi egyeztetésre közzétettük azokat a pályázati konstrukciókat, amelyeket szeretnénk meghirdetni. Tehát konkrétan látszik, hogy innováció, kutatás-fejlesztés, vállalati együttműködés, beszállítói kapcsolatok, kisvállalkozók kutatási tevékenységének támogatása, hogy milyen pályázat, milyen keretösszeggel, körülbelül mikor kerül meghirdetésre, milyen vállalati körnek. Ez elérhető az interneten, talán ezekben a napokban fog zárulni - még egyszer mondom - a gazdaságfejlesztési akcióterv társadalmi egyeztetése. Ezenkívül a többi akcióterv, a társadalmi megújulás, a társadalmi infrastruktúra majd most következik, úgyhogy érdemes még nézelődni az interneten. Tehát azt gondolom, meglehetősen konkrét információk érhetők el bárki számára, és célzottan igyekszünk ezeket az információkat a pólusirodákon keresztül eljuttatni.
Elhangzott egy olyan felvetés, amelyre ön is hivatkozott, hogy a regionális operatív programokban csökken a gazdaságfejlesztés aránya. Jelen pillanatban ez nem így van. Nincs ilyen szándék. Sőt, ha egyvalamit fixnek tekintünk a regionális operatív programokban, az a gazdaságfejlesztési prioritás a programon belül, amelynek az összege nem csökkenhet. Sőt olyan irányban ment el a tervezés és az Unióval való egyeztetés, hogy minden, ami ipari park, innovációs park, tehát ilyen típusú infrastruktúra létrehozása, az egyértelműen a regionális operatív programokból megy, és a logisztikai feladatokat pedig országos feladatnak tekintjük. Tehát ilyen típusú feladatmegosztást csináltunk, hogy egyértelmű legyen, mert eddig mindkét funkció szerepelt országos és regionális programokban, ezt most szétszedtük, világosan látható. Tehát ilyen értelemben a régióknak talán nő is a felelőssége és a lehetősége, hogy a helyi innovációs és ipari parkokat támogassák, akár az országos jelentőségűeket is.
Nem tudom, most van-e az alkalom, hogy néhány dologra visszatérjek, amelyet a városi képviselők felvetettek, és utána menjünk a képviselők észrevételeire?
ELNÖK: Nyugodtan megszavaztathatom, de fele-fele lesz.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Inkább ígérem, hogy rövid leszek, csak kiemelek dolgokat. A ROP-okra reagáltam.
Szintén Kéri úr vetette fel, hogy jogi akadályai vannak, hogy az egyetemek tovább tudjanak menni, vállalkozni. A kormány arra készül, hogy az ilyen típusú jogszabályi környezetet alapvetően megváltoztassa a felsőoktatási törvény kapcsán, és lehetővé tegye, hogy az egyetemek a szellemi terméken alapuló vállalkozásaikat szabadabban alapíthassák, akár vegyesvállalatként. Tehát ebben jelentős dereguláció és szabadságnövekedés lesz az egyetemek számára. Pont azért - és ez volt a döntő érv, amikor a kormány erről döntött -, hogy a pólusprogramokhoz szabaddá kell tennünk a terepet az egyetemeknek, főiskoláknak.
Az előkészítési forrásokról kérdezett Kardos úr, hogyan lehet majd a projekteket előkészíteni. Lesznek olyan formáink, főleg a nagyobb beruházásoknál, mint amelyeket tipikusan az egyetemek is javasolnak, ahol kétfordulós pályázatban először leválogatnánk azokat a jó esélyű projekteket, amelyek megalapozottak. Nagyon fontos, hogy piaci igény is legyen rájuk, ne csak az egyetem akarja, látszódjon, hogy a magánszektor vásárolja-e ezeket, s az ilyen típusú, első körön túljutott pályázatoknak nyújtunk anyagi és szakmai segítséget a programjaik, a pályázatok részletes kidolgozásához. Tehát lesz erre forrás.
Hadd mondjam el, ez később jött elő két helyen is, hogy van olyan koordinációs kutatóközpont, amely vergődik vagy éppen tartozik az egyetemnek. Szerintem ez éppen azt támasztja alá, ami a mi koncepciónkban benne van, hogy csak olyan dolgot szeretnénk támogatni, amelyre látszik a piaci igény, a kereslet, hogy van mögötte olyan magánvállalkozás, amely a saját pénzét is odateszi a kutatási projekt mellé, különben nem lesz fenntartható a dolog. Egy egyetem nem tud nem piacra kutatni, termelni. Azt kell elérni, hogy már akkor, amikor létrehozzuk, támogatjuk ezt a dolgot, lássuk, hogy ki lesz a bérlő, ki veszi meg a terméket, melyik gazdasági vállalkozás, mint ahogy Győrben például az Audival van ilyen vállalkozás, vagy Miskolcon a Bosch-sal, hogy legyen ilyen piaci igény. Ráadásul az lenne a cél, hogy ne csak a nagy multik legyenek ilyenek, hanem ha klaszterbe szerveződnek, akkor a kis- és középvállalkozásoknak is legyen esélye, hogy ilyen innovációkat hasznosítsanak, megrendeljenek.
Túl rövid lehet az idő - vetette fel Kardos úr. Nem lesz, hiszen hét évre szól a program. Ami most még nincs kész, azt be lehet adni a következő akciótervben, ide évente lehet beadni javaslatokat, tehát nem maradnak le semmiről. Viszont pont az lenne a célunk, hogy egymással összekapcsolódó, összehangolt terveket tudjanak beadni.
Nagy János említette a transzferirodát. Igen, ilyenekre nagy szükség lenne mindenhol, az egyik kiemelt cél, amit támogatni szeretnénk, hogy tudás-transzferirodák legyenek az egyetemeken. Ma nagyon sokszor azért nem jut el a piacra a tudás, mert nincs ilyen mechanizmus, amely ezt továbbvinné.
Miklóssy úr vetette fel, hogy a kis- és középvállalkozások hol vannak ebben a programban. Pont azért akarunk olyan klasztereket, amelyekben 30-35 egy ágazatban levő kisvállalkozás van, de lehet 70 is, tehát ez nem kizáró dolog, inkább egy tipikusat akartam elmondani. Azért a programjaink nagyon nagy része - még a kutatás-fejlesztés, innovációnál is - kis- és középvállalkozásokra irányul, hiszen nagyon sok ilyen innovatív cég van. Vagy például a spin-off cégek az egyetemeknél, hogy létrejöhessenek és fejlődni tudjanak. Erre kifejezetten célzott pályázatok lesznek, ahol a klaszterbe szerveződő kisvállalkozások többleteséllyel pályázhatnak, és a klaszterek működésénél vizsgálni akarjuk, hogy ezek a klaszterek módszertani segítséget vagy például olyan piaci szinergiát adjanak, hogy közösen rendeljenek meg dolgokat, közösen vegyenek igénybe drága infrastruktúrát. Ilyen típusú segítséget is szeretnénk ösztönözni a forrásainkkal.
Ennyit emelnék ki nagyon gyorsan, hogy azért adjunk esélyt a képviselőknek is.
ELNÖK: Adjunk esélyt. Kormánybiztos úr, úgy gondolja, hogyha a bizottság kér egy anyagot, akkor április 13-i állapotnak megfelelőt kell elküldeni, amikor május 2-án volt egy megbeszélés, és ennek a megbeszélésnek tárgya volt, hogy milyen forrásmegosztás legyen, mi legyen a folyamat és a módszertan? Akkor most miről beszélünk?
Megint egy olyan anyagot kaptunk, amely információ, de félinformácó. Leülhettünk volna arról beszélni, hogy az akciótervben ez a forrásmegoszlás, ezt a módszertant javasoljuk, itt állunk. Most pedig beszélünk arról, hogy mindenkinek van célja, vannak elképzelései; kiderült, hogy ezekből az elképzelésekből jórészt már a kétéves akciótervbe bekerültek projektek - hogy miért pont azok, azt nem tudjuk, de nyilván jól megfontolt okokból. Nem beszélünk összegekről, mert arról még nem beszélünk, pedig nyilvánvaló, hogy ott meg kellett jelölni összegeket is.
Lehet, hogy költői ez a kérdésem, de remélem, nem.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Készítettem egy prezentációt, csak az időre tekintettel nem mondtam el. Abban szerepeltek azok a nagy forrásmegosztások, amelyek bizottsági szinten tárgyalhatók, de szívesen elmondom nagyjából.
ELNÖK: Kérjük inkább pótlólag.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Szívesen elküldjük önnek ezeket. Az akciótervek régóta elérhetők nyilvánosan, elég vaskos technikai dokumentum, de természetesen az önök rendelkezésére áll.
ELNÖK: Két dolgot szeretnék megfogalmazni. Szeretnénk látni, illetve én magam szeretném látni, hogy a kétéves akciótervbe mi került be a pólusokból, ez összegszerűségében, OP-k szerinti megoszlásban mennyi. Gondolom, ennek nem lehet különösebb akadálya.
Szűcs Erika képviselő asszonyt illeti a szó.
Szűcs Erika (MSZP) kérdései, hozzászólása és a válasz
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony, igyekszem nagyon rövid lenni.
Az első megjegyzésem az, hogy azt gondolom, nagyon jó, hogy a bizottság most erre a dologra rátekintett. Ugyan a másik oldalon ülő képviselőtársaim véleményét még nem ismerem, de az elnök asszony bevezetőjéből örömmel hallottam, hogy az elmúlt őszhöz képest jelentősen javult a pólusprogram pozíciója a fejlesztéstervezésben, amikor az elnök asszony a parlamenti vitában - számomra nagyon plasztikusan, nem is felejtettem el, olyan pontos és szemléletes volt a megközelítés - közepes citynek minősítette a pólusprogramokat. Ami egyébként abban az állapotában minden további nélkül lehetett teljesen indokolt is, félreértés ne essék, csak azért örülök, hogy most így vagyunk - és így együtt vagyunk -, mert a valós szereplők azok, akik elmondják.
Azt gondolom, egyikőjükön sem érezhette egyikünk sem azt, hogy muszáj így csinálni, akkor így fogjuk csinálni, de sokkal szívesebben csinálnánk másként, hanem itt most az egyetemek, városok, vállalkozások képviselői úgy gondolják, hogy ez a fajta fejlesztéstervezés, az ilyenfajta programkészítés modern, európai dolog, és perspektívát látnak benne, ambicionálja és ösztönzi őket. Sőt, itt valamelyik kollega elmondta, hogy egy kifejezett szívóhatás van, amelyet én is érzékeltem, amikor ezzel konkrétan foglalkoztam, hogy maga a hír rendkívüli motivációt jelent a vállalkozások számára, és nyitottak, képesek és készek ilyen típusú együttműködésekre. Az, hogy ma már nem úgy próbáljuk ezt a dolgot mérlegelni, hogy vajon ellentétes-e a felzárkóztatás célkitűzéseivel, hanem a felzárkóztatás, a tudásdecentralizáció, a gazdasági potenciál egyik eszköze, azt gondolom, ez jó dolog. Remélem, hogy ebben közelebb kerültek egymáshoz a korábbi megközelítések, és nem azért, mert nekünk kell ezt így látni, hanem azért, mert a gazdaság és a tudomány szereplői visszaigazolják, hogy ez jó, fontos eszköz.
A másik dolog, hogy rendkívül fontosnak tartom azoknak az együttműködéseknek a folyamatos alakulását, amelyekről itt beszámoltak. Ez az a vár, az a struktúra, amely a későbbiekben termelni fogja a projektötleteket, a beruházásokat és a K+F eredményeket, és szerintem - az eddigi életem tapasztalatai alapján - nemcsak a konkrét pólusprojektekben, a konkrét együttműködésben, hanem ez minta lesz az egész magyar vállalkozói szektor számára. Látni fogják, hogy sikeres, hogy jó, ha így csináljuk, akkor könnyebben, kevesebb erőfeszítéssel nagyobb eredményeket lehet elérni vagy nagyobb az esély az eredmények elérésére. Úgyhogy azt gondolom, azért különösen fontos, hogy ez a dolog sikeres legyen, mert ez az egész magyar gazdaság fejlesztése, önszerveződése, modernizációja szempontjából kulcskérdés. Ez stratégiai kérdés, és ezért kell valóban nagyon felelősen megközelíteni azt, hogy hol tart, milyen esélyeket, milyen segítséget, milyen támogatást kap ez a program.
Emiatt mondom azt, hogy én egy elmaradott régió képviselőjeként nem tudom ésszel cáfolni azt, hogy a verseny jó. Nem tudom ésszel cáfolni azt, hogy nem lehet hét régió ebben a hét esztendőben egyszerre nemzetközileg láthatóvá. Kicsi az esélye, vagy majdnem elképzelhetetlen. De mégis azt mondom, hogy nagyon nagy ma a kockázata annak, hogy éppen azért, mert az akciótervekben úgy néznek ki a finanszírozás tervei, hogy a GOP-ban vállalatok, vállalatszerű együttműködések a pályázók, és 50 százalék a maximális támogatás, ebben a versenyben nagyon nagy hátránnyal indulnak azok a régiók, ahol a gazdasági potenciál és a gazdasági erő kisebb.
Még egyszer mondom, mindazt, amit a kormánybiztos úr elmondott, ésszel, szakemberként nem tudom cáfolni. De észak-magyarországiként nagyon-nagyon aggályosnak tartom, azzal együtt, hogy minden erőfeszítést megpróbálunk megtenni, csak egy beállt és tényleg jól teljesítő nyugat-magyarországi gazdasággal szemben rendkívüli a hátrányunk. Úgyhogy azt gondolom, hogy miközben kell, hogy a verseny motiváljon minden egyes résztvevőt, mert az fontos dolog, hogy kihozza magából a maximumot, de nem lehet csak verseny. Ezért tartanám nagyon fontosnak, hogy központi szinten a menedzsment, illetve a pólusvárosok menedzsmentjei közötti együttműködést erősítsük. A korábbi időszakban és mostanában is voltak találkozások, ahol a jó tapasztalatok megoszthatók, de talán a központi menedzsment dolga, feladata, funkciója lenne az emelés, és valamilyen szinten a tudásban legalább a kiegyenlítés. Rávilágítás arra, hogy hol vannak olyan gyenge pontok, amelyek a legjobb akarat mellett sem átléphetők az elmaradott régiók számára, a nemzetközi kapcsolatépítésben való támogatás. Ez nyilván nagyon fontos információ a központi irányítás számára.
Azt gondolom, a dolognak ezt a részét nem lehet csak a versenyre hagyni, kell benne valamilyen moderálás, valamilyen koordináció, annak a tudomásulvételével minden potenciális pólusváros részéről, hogy természetesen saját felelősség az, hogy ebből a dologból mit fog megragadni.
A finanszírozás témájáról már szóltam. Az észak-magyarországi regionális operatív programot ismerem jobban, az egy önkormányzat irányultságú 10 százalékos, ez pedig már egy vállalkozás irányultságú 50 százalékos önerőt igénylő dolog. Otthon még fogunk bizonyos számításokat végezni, nem vagyunk kész még ezzel, de azt gondolom, ezt még érdemes egy kicsit körbejárni, hogy ez a típusú finanszírozás mindenki számára alkalmas-e arra, hogy részt vegyenek a versenyben.
Az utolsó dolog, amit az elnök asszony kért, és nyilván mindenki kíváncsi, amikor elhangzanak a tervek. Úgy tudom - legalábbis a hazai példa alapján -, hogy a pólusprogramok keretében elkészített első megvalósíthatósági tanulmányoknak vannak indikátorai. Tehát olyan volt a sorvezető, amely alapján ezeket be kellett írni. Tehát ha legközelebb visszatérünk, vagy ha valaki addig kíváncsi rá, azt gondolom, ezekkel már be lehet mutatni azt, hogy körülbelül mit jelenthet, a helyi tervezők konkrétan mit vállalnak be, vagy gondolnak bevállalhatónak felelősen egy-egy program keretében. Úgyhogy azt gondolom, ma már léteznek olyan információk a tervezés keretében, amelyekkel közelebb juthatunk ezekhez az ügyekhez is.
Még egyszer azt gondolom, nagyon jó és időszerű volt, hogy ezt a témát az elnök asszony napirendre tűzte. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Megjegyzem, nem változtattam meg a véleményemet egy év óta, továbbra is azt gondolom, hogy Magyarországon magyarul kellene beszélni, és ez a pólusprogram tele van mindenféle idegenül hangzó kifejezéssel. Tele van poliszokkal, businessparkkal, minden olyannal, amelyet - gondolom - magyarul is meg lehetett volna fogalmazni, vagy kicsit emberközelibbé, magyar ember közelibbé lehetett volna tenni.
Kormánybiztos úré a szó.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Egyetértek a képviselő asszony megjegyzéseivel, talán a verseny és a versenyhátrány dolgára érdemes kicsit visszatérni.
A gazdaságfejlesztés alapvetően persze mindig a versenyről szól, azzal, hogy akik eleve versenyben élnek, azoknak próbáljuk azokat a hátrányait csökkenteni, ami nem az ő hibájuk, például a kis- és középvállalkozásoknál, hogy nem tudtak tőkét felhalmozni, hogy nehezebb belépniük a piacra, nehezebben jutnak el valahova. De különbséget tennék a pólusprogramok által megcélzott vállalkozások köre és a vállalkozások ennél szélesebb, nem specifikus köre között. Hiszen általában a vállalkozásfejlesztésnél érvényesítünk területi hátrányossági, felzárkóztatási szempontokat. Már beszéltünk róla egy korábbi alkalommal, hogy például a most január 30-án meghirdetett vállalkozásfejlesztési pályázatoknál is van a 30 milliárdból 9 milliárd, és ez nem a pólusprogramokra vonatkozik, amely kifejezetten a foglalkoztatási szempontból hátrányos térségben megvalósuló vállalati beruházásokat támogatja. Látszik is egyébként, mert régi igazság, hogy ez fogy leglassabban, miközben például Közép-Magyarországon már túljegyezték több kategóriában a pályázatokat. Tehát attól függően van képesség pályázni, hogy milyen a vállalkozássűrűség az országban. Pedig ott kedvezőbbek a feltételek, Budapesten 25 százalékos támogatási arány van, és 40 százalékos a hátrányos helyzetű térségekben. Tehát jelentős differenciák vannak, mégis bár fogy, de lassabban.
A pólusprogramoknál - mivel ezek alapvetően egy-egy régió központjára koncentrálnak - azért alapvetően azokra a vállalkozásokra célzunk, amelyek magasabb hozzáadott értékkel tudnak teljesíteni, amelyek klaszterbe szerveződnek, ahogyan már elmondtam. Azt gondolom, ez nem elsősorban kiegyenlítő program, hanem pont az a célunk, hogyha minden városban létrejön egy-két sikeres klaszter, akkor majd a területi hátrányok is eliminálódnak, hiszen egy város a program eredményeként fel tud zárkózni. De ezt nem a vállalkozástámogatás szintjén kell a pólusprogramban érvényesíteni, hiszen ott Európával versenyeznek ezek a vállalkozások, hanem mindenkinek szeretnénk esélyt adni e programok keretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ügyrendi javaslatom van, a bizottság elé terjesztem. Szakítva az ügyrendünkben foglaltakkal, azt a javaslatot teszem, hogy a kormánybiztos úrnak kedvezzünk a tekintetben, hogy a válaszokat ne képviselőnként kelljen megtennie, hanem összességében, a végén. Sok körülménnyel tudnám indokolni, de nem teszem.
Döntés az ügyrendi javaslatról
Kérem a bizottság támogatását. Aki egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás, egyhangú.) Köszönöm szépen.
A következő hozzászóló Nógrádi képviselő úr.
További képviselői kérdések, hozzászólások
Nógrádi László (KDNP) kérdései, hozzászólása
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Egy mondattal kezdeném a kiadott anyagból. Azt mondja: megfelelő végrehajtás esetén a legnagyobb gazdasági hatású fejlesztési program lehet az elkövetkezendő hét évben. Hallgatva a pólusok képviselőit és összefoglalóját, reménytelinek látszik ennyi szép elgondolás, ennyi komoly szellemi kapacitás, és remélhető, hogy pólusonként, városonként meghozzák a várt, reményteli fejlődést.
De ebben a kiadott anyagban egy olyan mondat is van, hogy a program egyik legnagyobb előnye, hogy képes lesz egy csatornába terelni a legfontosabb gazdaságfejlesztési erőfeszítéseket. Kormánybiztos úr, nekem komoly aggályaim vannak, mégpedig az, hogy ebből az egészből, amit az anyagból vagy egyéb módon információt kaptunk, egy rendszerszemlélet hiányát látom. Tehát külön-külön nagyon jól meg vannak fogalmazva a célok, elképzelések, de az elmondottak alapján - többször elhangzott ma itt a teremben - az ország versenyképességének növelése a cél, ehhez pedig össze kellene hangolni bizonyos fejlesztéseket, és valahol rendszerbe kellene foglalni ezt az egészet. Tehát egy karmesteri szerep hárulna a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségre.
Ugyanis, mint országgyűlési képviselő, abban a helyzetben vagyok, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban is többször foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, és kormányzati összehangolatlanságot látok. Most tárgyalja a parlament a gyorsforgalmi utak kialakításának 2013-ig való tervét. Aztán foglalkoztunk a kistérségek, többcélú kistérségi társulások jövőjével és azok fejlesztésének preferenciáival. Meg kell mondanom, pontosan fordított szemlélet van, ott a leghátrányosabb kistérségeket választják ki, és azokra akarják a legtöbb forrást adni, miközben itt a pólusprogramban úgy tűnik, bár nekem nem világos, miért pont ez a hét város lett kiválasztva, de úgy tűnik, valahol valamilyen fejlettség vagy ígéretes jövő alapján - az elhangzottak alapján - kell odakoncentrálni a forrásokat.
Most a másik ilyen hátrányos tényezőnek látom - és ez megint a rendszerszemlélet hiánya -, hogy rosszul van kialakítva a statisztikai régió rendszere. Pillanatnyilag nincs egy tisztességes rendezőelv, és ez nagymértékben hátráltathatja ennek a programnak is a megvalósulását. Ha a harmadik ilyen fontos elemet is behozom, az pedig a közlekedési infrastruktúra anomáliái. Ahogyan mondtam, most tárgyalja a parlament a gyorsforgalmi utakat. Végig a sugárirányú utak fejlesztése van napirenden, az 1-es, a 8-as, a 7-es, a 6-os, és hiányzik az ezeket összekötő és ezek átjárhatóságát biztosító kétszámjegyű utak fejlesztése. Ez nagyon nagy probléma lehet. Hallgattam a győri programot, ahol az Audi, az autófejlesztés van, és mondja, hogy a klaszterhoz tartozik Szentgotthárd. Nekem volt szerencsém a Szigetközből Szentgotthárdra menni, nem kívánom ezt az élményt senkinek. Tehát Magyarországon nem lehet észak-dél irányban közlekedni.
Miért mondom, hogy a régiók kialakítása problémás? Vegyük például a nyugat-dunántúli régiót. Győr, Vas megye, Zala megye. Nem lehet közlekedni. Ugyan létezik a 86-os út, de a percenkénti két-három tehergépjármű oly mértékben tönkreteszi ott a közlekedési lehetőségeket, márpedig gazdasági fejlődés nem lehet közlekedési infrastruktúra nélkül. Annál inkább, mert szintén a kormánybiztos úr által kiadott anyagból idézek: a horizontális gazdaságfejlesztés ugyanakkor szükségszerűen indukál olyan, a pólusprogram részét közvetlenül nem vagy szigorú feltételek között képező infrastrukturális kérdéseket, melyek kedvező és vonzó környezetet teremtenek a befektetőknek. Ehhez kellene akkor egy karmester, aki a vezényelné a pólusprogrami, a közlekedési, a kistérségi társulással kapcsolatos elképzeléseket, és egyáltalán, a régiók kialakítása. Még mindig nem késő, hogy a régiókhoz hozzányúljunk, és sokkal olcsóbb meglévő útvonalak mentén. Tehát természetes régió lenne Veszprém, Vas, Zala - ott a 8-as, fejlesztés alatt van. Például Nagykanizsáról sokkal könnyebb Budapestre eljutni, mint a jelenlegi saját régióközpontjába, Győrbe. Ugyanakkor ennek az egész pólusfejlesztési programnak - és itt aggódom egy kicsit - lesznek nagy vesztesei. Lehetnek nagy vesztesei például a tradicionális és szépreményű régiók - vagy nevezzük üzletágnak, mint például a turisztika -, amikor egy Pannon Termálklaszterről beszélek. Nem most találtuk ki a program kapcsán, évek óta ezen a néven együttműködik Hévíz, Zalakaros, Sárvár, Zalaegerszeg, újabban Kehidakustány, Lenti, és nem látjuk például ennek az egyébként nemzetgazdaság-politikai szempontból rendkívül fontos klaszter helyét ebben az egész rendszerben. Nem látom a Balaton-régió helyét ebben a rendszerben. Veszprém ugyan közel van a Balatonhoz, de hallottuk: a régi álmok alapján a vegyipar fejlesztése és az egyetem bázisán próbálnak előremenni.
Hogy miért aggódom egy egyébként szépreményű régió - a nyugat-dunántúli, tehát a pannon termálparadicsom és a Balaton - helyzetén? Mert ha ránézünk a térképre, Budapest-Székesfehérvár-Veszprém tökéletesen jó közlekedési infrastruktúra, hihetetlen gazdasági potenciál. Vagy nézzük meg az 1-es út mellett Győrt. Itt Ausztria, Szlovákia közelsége hihetetlen gazdasági előny. Tehát, ha nem szeretnénk, hogy komoly vesztesei legyenek ennek, akkor - még egyszer - azt javasolom, hogy ennek a szemléletével át kellene gondolni, hogy nem lehetne-e az, hogy az eddigiek alapján városhoz kerestünk projektet, klasztert, fejlesztési irányt, most megfelelő klaszterhez vagy régióhoz. És adott esetben nem kell nagyvárosnak lenni, ha azt mondom, Balaton-régió, akkor Keszthely, melynek vonzáskörzetében Hévíz, Kehidakustány, a sármelléki repülőtér, ez valami olyan ígéretes lehetőség. Nem állítom, hogy hátrányos helyzetű, csak a mostani információk alapján bennem ilyen aggályokat kelt.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Baráth Etele, akinek át is adom az elnöklést. (Elhagyja az üléstermet.)
(Az ülés vezetését dr. Baráth Etele, a bizottság alelnöke veszi át.)
Dr. Baráth Etele (MSZP) kérdései, hozzászólása
DR. BARÁTH ETELE (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Kollegák! Igyekszem néhány általánosságot, de azért konkrétumot is mondani, mert fontosnak tartom az általánosságokat is.
Egyik az, hogy azt gondolom, ebben a parlamentnek nagyon komoly szerepe van, és nagyon jó, hogy itt találkozunk, ebben a körben. Talán össze tudunk a végére gyűjteni egy-két olyan javaslatot is, amely a parlamenten keresztül tud visszahatni magára a folyamatra. Amit még általánosságban mondani szeretnék, hogy egyáltalán nincs még egy olyan téma a nemzeti fejlesztés területén, mint a pólusprogram, amely ennyire az ellentmondások feloldására, illetve az egyeztetésre épül. A sokaságát sorolhatnám ezeknek az alapkérdéseknek, de azért néhányat érdemes számba venni.
Itt már elhangzott, hogy mennyiben pólus, mennyiben város, mennyiben régió, hogy a magyar pólusprogram mennyire csak magyar pólusprogram, és mennyire európai vagy adott esetben határon átnyúló, majd összességében teljesen európai program. Mennyiben tekinthető központinak, ha bizonyos elemeit kvázi az állam vagy a regionális fejlesztési tanács finanszírozza, kiválasztva a lehetséges alapprogramot, a másik oldalról a vállalkozás képességei alapján ad támogatást. Nem akarom tovább feszegetni, de hihetetlenül izgalmas a dolog, de a végén elmondandó javaslatomat előrehozom, és csatlakozom Nógrádi képviselő úrhoz. Az a karmesteri szerep, amely a kormánybiztos urat az egész fejlesztési tervben terheli, azt szerintem meg kell támogatni egy olyan szervezettel, amely szervezet képes ennek a folyamatát, bonyolultságát egyrészt támogatni, másrészt feloldani, támogatni a finanszírozását, ellenőrizni a kockázatait, számba venni a költségeket, elvégezni az elemzéseket. Tehát az egész rendszert országosan is kihasználni, nevesen azokat a szervezeteket, amelyek az adott régiókban létrejöttek, az adott programok koordinálására.
Fontosnak tartom, hogy ez egy 9 éves folyamat, mely alatt az ország teljes egészében megváltozik. Ezen a területen jelenleg leginkább tetten érhető az állam és az államon kívüli szféra feladat- és felelősségmegosztása, melynek megvalósítása során rendkívül fontos a megfelelő karmester, a megfelelő koordinációs szervezet, mert kőkemény ütközések lesznek, és nem lesz eredménye, és tényleg forráshajhászás lesz a dologból, nem pedig az eredményorientáltság. Tehát nagyon komolyan azt gondolom, hogy ehhez a megjelölt indikátorok és mások alapján szükséges volna egy olyan állandó elemző, koordinációs szervezet, amely a beavatkozásaival, a megértésével, a meghallgatásával, a korrekciókkal, az akciótervek korrekcióit képes végigvinni.
Az is elhangzott, azt hiszem, Nógrádi úr mondta, hogy tetszik vagy nem, a pólusprogram - és itt nézhetem Debrecent vagy Pécset -, ha a 6-os út nem épül meg vagy a 4-es út korrekciója nem jön létre, persze ettől függetlenül teljesül, mert attól még a Debreceni Egyetemnek Nizzával fantasztikus tudományos kapcsolata van a biotechnológia területén, csak éppen egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz ennek a kiteljesítésére. Még a felelősséghez teszem hozzá, és ezt azért mondom a parlamenti képviselőtársaimnak, mert furcsállom, hogy más képviselőtársaink nincsenek itt ezen a megbeszélésen, akik lobbizhatnának az ügy érdekében, mert azért azt tudni kell, hogy ennek a programnak, a program erejének van egyfajta eróziója, és mindenképpen küzdeni kellene azért, hogy ez a dolog kapja meg a megfelelő eszközrendszert.
Egy súlyos dolgot szeretnék mondani, hogy mennyire fontosnak tartom ezt a pólusprogramot. Az elmúlt négy év statisztikai adatainak az elemzése azt bizonyítja, hogy Budapest környékének, nem statisztikai értelemben Budapest makrorégiójának - beleértve Gyöngyöst, Kecskemétet, Dunaújvárost, Székesfehérvárt - nőtt a Budapest-centrikussága a kapcsolatrendszerben, a szervezetekben, a tudományos kapcsolatokban, a vállalatirányításban, és e régió körül kialakult egy hihetetlen depresszió. Ez a depresszió tetten érhető egyébként a Dél-Alföldön, az Észak-Alföldön, a Dél-Dunántúlon abszolút módon, egy kicsit szerencsésebb a Nyugat-Dunántúl, de azon belül is nőnek a különbségek. Nőnek a kistérségek és a nagytérségek között is.
Akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy mivel lehet ezt ellensúlyozni. Ha azt mondjuk, hogy ez egy kétéves program, akkor tudjuk, hogy ez nem egy kétéves program. 1970-ben indult Magyarországon egy pólusképző program, pont a tudomány, a kutatás-fejlesztés decentralizációjának a programja, amely a mai napig nem ért igazán célba, és hihetetlen a Budapest-koncentráció és annak a vonzása ebben a mechanizmusban, ahol erősek a piaci mechanizmusok, tehát ténylegesen az erősebb kutyus képes társulni, ebből adódóan ez a központi régió kezd újra kiemelkedni. Drámai lesz ennek a végeredménye. Most nem akarom elmondani, ha megnézzük, hogy Szegeddel szemben mondjuk Temesvár kutatási, fejlesztési, gazdasági potenciálja mennyivel nagyobb, akkor Szeged is előbb-utóbb hiába emelkedik önmagához képest, az egész régióhoz képest sajnos lassabb lesz a fejlődése, és ez a kiemelkedés, európai önláttatás nem fog létrejönni, csak egy-egy csodálatos szegmensen belül, például egy mesterséges bőr kutatásában, vagy más ilyen területen, összességében a gazdasági ugrás nem lesz akkora.
Ezért azt gondolom, hogy ez hihetetlenül komoly központi kormányzati felelősség, amelyet direkt módon megoszt ezekkel a legnagyobb, legtehetségesebb szervezeteinkkel az országban, és ezért azt hiszem, ennek a megosztásnak, a teljes szabályozórendszerének a továbbfejlesztése szükséges. Elhangzott egyébként, hogy a vállalkozások területén is szükséges a szabályozórendszer továbbfejlesztése.
Rövid szeretnék lenni, és elmondanám, nincs itt most Budapest - amiről az előbb beszéltem. Azért annak a pontos átgondolása, és ezt a bizottságnak javasolni fogom, ha az elnök asszony majd visszatér, hogy külön Budapestre térjünk vissza. Nincs biotechnológia, és bocsánatot kérek mindattól, aki ma világszínvonalon van, de nincs azért igazán Budapest nélkül biotechnológia, nincs elektronika. Az autógyártásban is pontosan tudjuk - az autóipari klaszterek és más esetében is -, hogy az sem megoldható. Tehát ha mi nemzetközileg igazán versenyképesek akarunk lenni, akkor ennek a teljes vertikumát kell tudni áttekinteni, és az összefüggéseit világosan megfogalmazni.
Ez tehát nem más - befejezésül -, mint egy igazi katalizátorprogram, mely részben konkrét beavatkozásokkal, részben pedig valószínűségi alapon katalizálja az országban ezt az innovatív gazdasági fejlődést. Szeretném megköszönni Miklóssy Ferenc kollegának, hogy egyáltalán rám gondolt ebben, de a nemzetközi példa tényleg azt mondja, hogy itt kizárólagosan abban a vertikumban van ennek a programnak támogatható, központi és mindenfajta helyzete, amely az innovációtól a termékig tart, és utána ennek a teljes területi szétterítését és a fogyasztási oldalon történő megerősítését adja.
Befejezésül azt mondanám, hogy itt a legnagyobb ellentmondás a tudás és a pénz között feszül. Ez a program a tudás programja minden értelemben - szervezeti és mindenfajta értelemben -, de ez az a tudásprogram, amely nagyon konkrét anyagi támogatások nélkül meghal. Részlegesen eredményes lesz, mert mindenki dolgozik a maga területén, és eredményeket ér el, de ha ennek nincs jól megnevezett, a kritikus küszöböt átlépő gazdasági, anyagi támogatása, akkor ez a tudás nem fog tudni átmenni a hétköznapi fogyasztásba, és nem lesz nemzetközi értelme.
Egy utolsó feladatot adnék még ennek a nem létező önálló koordinációs szervezetnek, ez pontosan a nemzetközi kapcsolatrendszer megerősítése. Tudom, hogy egyenként minden tanszéknek, intézetnek, tudósnak fantasztikus kapcsolata van, egy szegedi biotechnológiai szövetkezetnek kvázi amerikai irodái mindenütt megvannak, tehát működik ez normálisan, de az Unió elképesztően felgyorsította ezen belül a szándékait. Létrehozta a saját koordinációs szervezetét, német-francia bázison épül fel az egész. Nem lehet elvárni, hogy Székesfehérvártól Veszprémig mindenki azonnal kapja ezt a tudást, és tudja is, hogy a másikkal mit csináljon. Szerintem ennek az átviteléhez is szükséges - az Unió irányában, a saját versenyképességünk érdekében - ennek a szervezetnek egy ilyenfajta felelőssége.
Tudom, hogy amit elmondtam, nagyon általános, de azért Nógrádi úrnak annyit szeretnék mondani, hogy nem hét, hanem Budapesttel együtt nyolc város van, ez nagyon fontos. A kiválasztás tudományos alapon történt, tehát a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának győri intézete, nevezetesen Rechnitzer János akadémikus úr volt, aki elvégezte, összehasonlította a magyar települések fejlődését, és ebben volt 19 olyan paraméter, amely az innovatív tevékenységektől kezdve a szakképzésen keresztül valamennyi részletét feldolgozta, és e pontozás alapján emelkedtek ki ezek a települések - egyébként hagyományosan - az ország térszerkezetében. Azt mondanám, hogy vonjuk ki most már a régiókkal kapcsolatos bármennyi bánatunkat. Vonjuk ki. Nem politizáltam ebben a szövegemben most, de szenvedő alanya voltam annak, amikor Balsay István képviselő úr, Székesfehérvár képviselője elintézte azt, hogy ez a statisztikai rendszer jöjjön létre, ez a közép-dunántúli régió, amely aztán az egész dologban ebből a szempontból szinte életképtelen egységgé vált. Felejtsük el! Adminisztratív rendszer. Élő kapcsolatok vannak, és abban tényleg egyetértek, hogy élő kapcsolatokra - közlekedés, kommunikáció, mindenfajta hálózat - képes, csak ne térjünk vissza rá, mert szét kellene bontani az egészet, amely pillanatnyilag van. Köszönöm szépen.
Elnökként Szatmáry Kristóf képviselő úrnak adom meg a szót, parancsoljon!
Szatmáry Kristóf (Fidesz) kérdései, hozzászólása
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Megpróbálok rövid lenni, mert nagyon sok minden elhangzott. Hadd kezdjem azzal, hogy nem szeretnék túl buta kérdéseket feltenni, de mivel abból az anyagból készültem elsősorban, amelyet a hivatal eljuttatott számunkra, és ez az anyag azért elég komolyan az általánosságok szintjén mozog - legalábbis az én értelmezésem szerint -, és bizonyos szempontból többet tudtam meg a pólusprogramról itt az érintettek előadásából, semmint a minisztérium anyagából.
Azt gondolom, a célokkal itt nagyjából mindenki egyetért, és a lehetőséget is látja ebben a programban, és ennek nagyon fontos eleme - ami nekem régi vesszőparipám, s ami itt elvi szinten lefektetésre került - a kis- és középvállalkozások fejlesztési lehetősége a pólusprogramon keresztül, ezen belül is a klaszterképződés. Ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni, mert számomra nem egyértelmű, hogy mit is értünk pontosan klaszter alatt. Hallottam, itt többen többféle klaszterről beszéltek. Azért érdekes ez a kérdés, mert az anyag úgy fogalmaz, hogy többféleképpen lehet ez a támogatási forma kihelyezve, és az egyik az, hogy konkrétan, aki klaszterben pályázik, pluszpontokat kap bizonyos pályázatokon. Ahhoz képest nem látom az anyagban - bár lehet, hogy már megvan, és lehet, hogy az érintettek tudják -, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek alapján valaki egy klaszter tagja lesz és pluszpontokra pályázhat, illetve gondolom, ennek a meghatározása sokat segíthet abban - nekem a megértésben és a pályázóknak arra -, hogy mire kell törekedni. Közgazdaságilag tudjuk, hogy mi az, de az anyagból számomra ez nem derül ki egyértelműen, mert sajnos az anyag elég általánosan fogalmaz.
A másik ilyen kérdés, amire már egy félmondatban utaltam, hogy erről is már van bizonyos anyag, csak nem előttünk, az konkrétan a projektek finanszírozása. Három alternatív módot ír le az anyag a 6. pontjában a pólusprogramba bevonni kívánt operatív programok lehívhatósága tekintetében, akkor én is arra lennék kíváncsi, hogy valóban ezek egymás mellett működnek-e, vagy ezek közül valamelyik kiválasztásra kerül és az lesz a pénzek kihelyezésének fő iránya, illetve fel lett sorolva öt vagy hat operatív program, amelyből finanszírozva lesz a pólusprogram. Tehát ezek megoszlása konkrétan milyen lenne?
Itt utalnék Budapestre, mert az ma nem téma, de értelmezésem szerint Budapestnél az összes program csak a közép-magyarországi operatív programban valósítható meg, hiszen ágazatiból nem nagyon lehetne budapesti projekteket finanszírozni. Ez pedig azt a kérdést veti fel számomra, hogy akkor mi van Pest megyével. Most nem akarnám ezt, és ha ez külön napirendi pont lesz, akkor ezt most zárójelbe is teszem, de azért ezek a kérdések - mivel az OP-k itt nincsenek megbontva, hogy pontosan milyen finanszírozás szerint hívható le majd belőlük a forrás - érdekesek lehetnek a résztvevők számára is, meg gondolom, a parlamenti képviselők számára is.
Ehhez tartozik - de ezek már tényleg a részletek, majd ha egyszer eljutunk oda, arról is kellene beszélni -, hogy amikor itt arról beszélünk, hogy például a különböző források kiosztásánál pluszpontokat jelentenek, akkor gondolunk-e arra, hogy mondjuk a nem abból a pólusvárosból pályázó ilyen szempontból hátrányba kerül, illetve milyen lehetősége van az adott városból pályázónak más, nem a pólusprogramba bevont pályázat esetében. Esetleg hátrányba kerül? Tehát engem igazából - tudom, hogy most kicsit belemegyek a részletekbe - ennek a pontos lehatárolása érdekelne, illetve többek között ez is.
Még egy dolgot szeretnék megkérdezni, mert ugyan az anyagban utalás történik rá, de az elmondottak alapján nem egyértelmű számomra, és azt gondolom, ez fontos elvi kérdés, hogyan kívánjuk elkerülni azt, hogy ezeknek a fejlesztési forrásoknak a kihelyezése akár közvetlenül, de inkább közvetve a nagy nemzetközi cégek innovációját segítse, mert azt gondolom, ez nem cél. Ezt most ki merem mondani a nagy nyilvánosság előtt, hogy a magyar vállalkozásfejlesztési pénzek nem arra valók, hogy nagy nemzetközi cégek K+F fejlesztéseit segítse. Ez elég durva mondat talán így elsőre, de ezt merem vállalni, és azt gondolom, ebben elvi szinten mindenki egyetért. Tehát jelen pillanatban nem látom azokat a garanciákat az anyagban - lehet, hogy vannak -, hogyan lehet ezt megakadályozni. Hogy valóban a magyar egyetemekre, azoknak a cégeire, vagy valóban a bizonyos feltételek mellett létrejövő kisvállalkozások által létrejött klaszterek kapják ezt a pénzt. Mert ez nem volt egyértelmű itt az előadásból.
Ez a három kérdéskör lenne, köszönöm.
ELNÖK: Varju László következik. Annyit engedjenek meg, a kormánybiztos úrnak meg kellene adni a lehetőséget, hogy legalább 8-10 percben tudjon erre válaszolni, mert neki 11-kor el kell mennie. Úgyhogy kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt tegyék lehetővé.
Varju László (MSZP) kérdései, hozzászólása
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Én amúgy is a reményteli helyzetet is figyelembe véve, inkább a másik oldalhoz szeretnék kérdést feltenni. Hiszen reményteli helyzet van mindenfajta értelemben, mert ha a regionális helyzeten változtatni kell annak ellenére, hogy az alelnök úr javasolta, hogy ne foglalkozzunk ezzel, tehát ha itt egy ilyen politikai felvetés van, és ebben egyetértés alakul ki, akkor az új helyzetet teremthet. De értelemszerűen nem erről szeretnék beszélni.
Azt gondolom, mondjuk ki: a koncepció és a modell rendben van. Tehát legyen határozott ez az állításunk, ez közös állítás is lehet, és akkor ebben az értelemben ez rendben van. A türelmetlenségből fakadó ezernyi kérdés pedig mindannyiunkban benne van, hiszen mindannyian azt szeretnénk, ha ez az ügy minél hamarabb és minél sikeresebb lenne minden résztvevő számára.
A Baráth Etele úr által elmondottaknak az országos vonatkozása helyett én inkább a kis- és középvállalkozások, és azok lehetőségeinek az irányában érdeklődnék a jelenlévő tisztelt vendégeink irányából, hogy maga az együttműködés, a klaszteresedés rendkívül nehéz feladat - bizonyos szempontból nagyon közelről látva egy ilyen kicsike folyamatot -, az együttműködés a vállalkozók, az érintett szereplők között rendkívüli erőfeszítést igényel mindenkitől. Nagyon fontosnak tartanám, hogyha néhány tapasztalatot hallhatnánk azoktól, akiknek már van ilyen, hogy a KKV-k miből tanulják meg, honnan tudják legjobban elsajátítani azt a praktikus gyakorlatot, hogy hogyan lehet ebbe bekapcsolódni, milyen tapasztalataik vannak ebben.
Jól értem-e azt, hogy a transzferirodáknak gyakorlatilag van egy ilyen szerepe, hogy ilyen módon be tudják kapcsolni a kis- és középvállalkozásokat, és ezek az innovációs klubok milyen irányban viszik ezt a folyamatot? Ezeken a területeken a klasztermodellek elsajátítására van lehetőség a kis- és középvállalkozások számára, mód van arra, hogy megismerjék a nemzetközi gyakorlatot, tapasztalatot tudjanak szerezni. Ebben önök tudnak - akár pólusirodák, akár az említett transzferirodákon keresztül - működni. Ebben az értelemben az a felelősségmegosztás, amely megvan a pólusok és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség között, létrejöhet egy szinttel lejjebb is, valóban a kis- és középvállalkozások között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyszerűen fantasztikus rövidségű. Horváth Zsolt képviselő úr következik.
Horváth Zsolt (Fidesz) kérdései, hozzászólása
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, igyekszem ennél a tempónál maradni. Igazából két témát szeretnék szóba hozni, az egyik tulajdonképpen megerősítése mindannak, ami az elmúlt percekben, illetve itt jó néhány képviselőtársamtól elhangzott.
Kormánybiztos úr, az a mondata a felvezetésben, hogy itt bizonyára mindannyian tudjuk, hogy nem lesz hét sikeres pólusprogram, szerintem elfogadhatatlan. Szerintem Magyarországon hét sikeres pólusprogramnak kell megvalósulnia a következő időszakban! A verseny - és nem elutasítva azt - ne a hét pólusprogram között legyen, hanem az egyébként Magyarország területén, illetve a határ menti együttműködés területén megvalósuló előnyt kell az Európai Unió többi országából ugyanebben a pályáztatási időszakban megvalósuló előnyöknél figyelembe venni, illetve azzal szembesíteni. Tehát továbbra is azt javasolom, hogy ne tegyük ki ezeket a pólusprogramban résztvevő szereplőket egy teljesen lehetetlen vállalkozásnak, amely alapján egymással kellene vetélkedniük.
Ezt többek között azért mondom, mert abból, ami itt elhangzott, meg egyébként amilyen információim vannak, azt látni, hogy a pólusprogramok nagyon hasonlítanak egymáshoz a koncepciójukat, a szerkezetüket, a mögötte lévő együttműködési formákat tekintve is. Csak akkor, abban az esetben jó, ha hasonlítanak egymásra, ha az átfedés mögött valamilyen tartalmi együttműködés van. Nekem viszont egészen más feltételezéseim vannak, nevezetesen nincs tartalmi együttműködés, hanem csupán átfedés lesz, és ennek megfelelően alakulhat ki az a helyzet, amiről a kormánybiztos úr beszélt, hogy valószínűleg nem lesz mind a hét sikeres.
Baráth Etele úr mondta, mintegy feladatként, hogy valami nem létezik a jelen pillanatban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül, amely egy koordinációs szerepet látna el. Szerintem ez alapvetően fontos a következő időszakban. Nem tudom, mi a megfelelő szervezeti forma, de a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek alapvető feladata van abban a tekintetben, hogy Magyarországon hét sikeres pólusprogram legyen, egymással együttműködve, minden lehetséges forrást felhasználva, és csak ezzel lehet igazán sikeres a következő időszak.
A másik terület, amelyet már nem emlékszem, hogy ki vetett fel, hogy igazából a pólusprogram finanszírozása is három területre bontható. Egyrészt az előkészítés területe, amely megvalósulni látszik, tehát hogy gerjesszen egy ilyen feladatot. Nyilván a sikeres projektek finanszírozása megvalósul, és ami nagyon fontos, az az utógondozás, ne engedjük el azoknak a sikeres, de kezdeti vállalkozásoknak a kezét, amelyek adott esetben egy sikeres pólusprogram kezdeményezéseként valósultak meg. Az elmúlt időszakban sokszor láttunk ilyet, hogy volt egy jó kezdeményezés, kezdetben finanszíroztunk, de utána nem akartunk róla tudomást venni. Ez nagyon fontos lenne a következő időszakban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ágh Péter kollegánk kíván még szólni, ha lehet kérnem, még rövidebben, mert mi tudunk bizottsági formában találkozni, de a kormánybiztos úrral nem.
Ágh Péter (Fidesz) kérdései, hozzászólása
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm. Annak idején szó volt már róla, komoly politikai viták zajlottak amiatt, hogy melyik város legyen a fejlesztési pólus bizonyos régiókban. A mi régiónk, a Nyugat-Dunántúl is szóba került, és ezzel kapcsolatban valóban voltak fenntartásaink. Annak idején be is nyújtottunk egy módosító indítványt, amely arról szólt volna, hogy a Veszprém-Székesfehérvár megoldáshoz hasonlóan Szombathely és Győr társpólusi státuszt kapjon.
Ez nem történt meg, viszont a későbbiekben történt egy olyan döntés, amely érintőlegesen érinti a mi kérdéskörünket is. Ez arról szólt, hogy azok a megyei jogú városok, amelyek a régiókban nem kaptak pólusszerepet, egyfajta alközponti státuszban vállaljanak részt a munkában. A mi régiónkban ez érinti Nagykanizsát, Sopront, Szombathelyt és Zalaegerszeget, viszont az előterjesztők elmondásából nem éreztem azt, hogy ezeknek a megyei jogú városoknak, amelyek bár régiós alközpontok lennének, bármilyenfajta szerepük, beleszólásuk van abba, hogyan fog megvalósulni ez a pólusprogram.
A pólusprogramnak pontosan az a lényege, hogy húzza maga után az adott régiót is, és húzza azokat a városokat, amelyek ebben a régióban helyet kapnak. Ez Nyugat-Dunántúlon - a Nógrádi képviselő úr által említett dolgok miatt is - viszonylag problémás, hiszen az úthálózat nehezen épül. Úgy látom, Győr elsősorban a Budapest-Bécs tengelyben érintett, az, hogy mi történik Vas vagy Zala megyében, számára szerintem közömbös, és a győri folyamatok lesznek hatással erre a két megyére.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy ezek a megyei jogú városok, amelyek elvileg régiós alközpontok, hogyan vannak bevonva a munkába, milyen szerepet fognak kapni a jövőbe, és milyenek a kilátásaik.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Harangozó urat, európai parlamenti képviselő kollegánkat illeti a szó.
Harangozó Gábor (EP Szocialista Képviselőcsoportja) kérdései, hozzászólása
HARANGOZÓ GÁBOR, Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja: Nagyon szépen köszönöm, igyekszem én is röviden összefoglalni a mondandómat. Abban a tekintetben, hogy lehet-e hét sikeres pólusprogram, azt gondolom, nagyon fontos lenne különválasztani egymástól, hogy európai értelemben, gazdasági versenyképességi szempontból nyilván nem lehet hét sikeres pólusprogram. Viszont, ha hét tudásközpont tud megerősödni Magyarországon, akkor a pólusprogramok már sikeresek voltak, mind a hét.
Tehát ez nagyon fontos cél, amit külön kell választani, és tudatosan így kell építenünk. Már csak azért is, mert ha megnézzük, hogyan jött létre az Európai Unió 2007-től futó költségvetése, nagyon kevésen múlott, hogy a regionális alapokból jelentős forrásokat csoportosítsanak át versenyképességi célkitűzésekre, mely célkitűzések alatt kötendő programokat pedig a tudásközpontokhoz kötik. Nagyon valószínű, hogy a következő költségvetési reformnál fontos, elkerülhetetlen lépés lesz, hogy az Unió ezeket a tudásközpontokat fogja erősíteni, és ide fog nagyobb forrásokat átcsoportosítani. Ha mi a pólusprogramjainkon keresztül erre tudatosan készülünk, akkor akár Magyarország - főleg az új tagországok közül - nyertese lehet a következő költségvetési reformnak. Tehát szerintem a pólusprogramoknak ebből a szempontból is kiemelt jelentősége van. (Pelczné dr. Gáll Ildikó visszaérkezik az ülésterembe.)
Szeretnék egy-két dologra reagálni az elhangzottakból, illetve felhívni a figyelmet egy-két dologra. Nem volt szó arról, hogyan csatlakoznak a programok, de remélem csak azért, mert nem került szóba, de nyilván mindenki számol vele, hogy az Európai Unióban jelentős, nem itthonról megpályázható források is vannak, mint a 7-es kutatás-fejlesztési keretprogram vagy az innovációs és versenyképességi keretprogram. Fontos, hogy a pólusprogramok a tervezés és a megvalósítás során is megtalálják a kapcsolódást ezekhez.
Nekem nagyon tetszett és örömmel hallottam, hogy Debrecen Kolozsvárral és Nagyváraddal is megkötötte a megállapodásait. Nyilvánvaló, hogy Szegednek is például nemcsak félnie kell attól, hogy Temesvár elmegy mellette, hanem meg kell találnia azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekkel rá tud kapcsolódni a temesvári fejlődésre.
Itt kanyarodnék oda, hogy amit Etele elmondott, az nagyon szívem szerint való volt. Ha megnézzük, hogy például az írek is hogyan tudtak sikeresek lenni, ott azért nagyon fontos kulcsszerepe volt annak, hogy az innovációs és kutatásfejlesztési elképzeléseknél létrejött egy olyan központi kormányzati koordináció - tehát nem utasításos rendszer, de egyfajta kormányzati koordináció -, amely ezeket megfelelő hatékonysággal tudja koordinálni. El kell azon gondolkodni, lehet, hogy nem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek kell ezt a koordinációt betöltenie, de egy ilyenfajta koordinációs iroda létrehozása és működtetése mindenképpen szerencsés lenne.
Még megkérdezném a kormánybiztos úrtól, hogy a JEREMIE és a JASPERS programok itthoni elindítása hogyan tud kapcsolódni esetleg ezekhez a pólusprogramokhoz, főleg a KKV-k tekintetében. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Pelczné dr. Gáll Ildikó, a bizottság elnöke veszi át.)
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Úgy értesültem, hogy a kérdések végére értünk. A JEREMIE programmal kapcsolatban nem kérem meg, hogy a kormánybiztos úr válaszoljon. A képviselő úr nem tudhatja, de a következő bizottsági ülésünk témája lesz ez a program, tisztelettel hívjuk és várjuk arra az ülésünkre is.
A kormánybiztos urat kérem, hogy válaszoljon, illetve Márton Attila képviselőtársam jelezte, hogy szeretne kérdést feltenni önnek. (Dr. Baráth Etele: Tíz perce van a kormánybiztos úrnak.) A tíz perccel oly módon gazdálkodjon, hogy egy percet tartalékoljon ebből.
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos válaszai
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr felvetésére reagálva, mindent nem vállalhat fel ez az egy program. Hiszen ön beszélt közlekedésről, termálprogramról. Ezekkel is foglalkozunk, de ezek nem a pólusprogram keretébe tartoznak. A pólusprogram elsősorban - ahogyan most Harangozó képviselő úr is mondta - egy olyan tudásgazdaságra, tudásközpontokra alapuló versenyképességi program, amelyben elsősorban a magasabb hozzáadott érték, az egyetemek... de nem ismételném el. Ez arra koncentrál, amit eddig elmondtunk.
Azokkal a problémákkal is foglalkozunk, amelyeket ön felvet. (Nógrádi László: Az összehangolásról beszéltem.) És ezeket próbáljuk összehangolni. A 86-os út fejlesztése, amit konkrét példaként mondott, szerepel a kormány közlekedésfejlesztési tervérben. (Nógrádi László: Kiszavazták a parlamentben.) Nem tudok róla, a közlekedési operatív program hétéves tervében a 86-os út szerepel, tehát erre allokáltuk a forrásokat. Biztos, hogy a Szombathelyig terjedő szakasza el tud készülni, erre vonatkozóan szerepel, meg is tekinthető a GKM és a mi honlapunkon egy térkép, és sok más út szerepel, mert említette, hogy csak sugaras irányú. Nem így van, az M44-es Békéscsaba felé nem sugárirányú, az M8-as továbbfejlesztése is szerepel Szentgotthárdig, amely nem sugárirányú... (Nógrádi László: Budapesthez képest az is sugárirányú.) A 8-as nem, az keresztbemegy az országon, átmegy a dunaújvárosi hídon és... (Nógrádi László: Budapest és Nyugat között... - Közbeszólások.) A 8-as út Szentgotthárdtól megy át a Dunaújvárosi hídon Kecskemét felé és tovább. (Horváth Zsolt: Csak az a része még nincs kész. - Nógrádi László: Budapest-Székesfehérvár-Veszprém-Szentgotthárd az M8-as. - Közbeszólások.) Szerintem az M8-as markánsan az országon keresztbe menő út. (Közbeszólások.)
Egyébként mindegy, mert a lényeg az, hogy abban egyetértünk, hogy nemcsak a sugárirányú utakat kell fejleszteni, hanem a horizontálisakat is, és az ilyenek fejlesztése is történik, mint ahogyan a 4-es út fejlesztése és mások is szerepelnek a tervben. Bizonyos értelemben az ilyen típusú koordinációra jött létre a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amely forrás oldalról koordinál - a tárcákkal együtt -, és ez egyébként átvezet majd Baráth Etele felvetéséhez, hogy a pólusprogramok vonatkozásában is kell-e egyfajta országos koordináció. Szerintem kell. Méghozzá azt is látni kell, hogy persze ebben konfliktus is van, mert egy ilyen koordinációnak időnként azt kell mondania, hogy na, emberek, nem lesz itt négy biotechnológiai központ, legalábbis ugyanarra a témára nem. Vagy meg lehet egyezni abban, hogy ki mit kutat, és egymással szinergikusan, összekapcsolva együttműködni, de nem akarjuk elaprózni a forrásainkat ugyanarra a témára, mert az az egész országnak veszteség. Úgyhogy ilyen értelemben megerősödtem abban a szándékomban, amit már elkezdtünk csinálni, hogy legyen... (Elnök: Patrióták gazdaságpolitikája.) Mi rendkívül patrióták, sőt lokálpatrióták is vagyunk. Ezért ennek a pólusprogramnak nemcsak az a célja - visszautalva arra, amit most mondott -, hogy egy-egy várost erősítsünk meg lokálpatriótaként, hanem az egész ország emelkedik meg, ha ez a hét város plusz Budapest, hiszen ők is szerepelnek a programban, bár most nincsenek ide meghívva, összességében az egész ország emelkedik meg gazdasági értelemben, ha ez a program sikeres. Úgyhogy tervezünk ilyen típusú koordinációt, de azt is látni kell, hogy ezzel konfliktusok lesznek, ezt vállalni kell.
Nógrádi úr beszélt arról, hogy létezik a termálklaszter. Igen, de azt nem ezekből a programokból tudjuk támogatni. Egyébként szándékunkban van a hazai termálvíz-hasznosítással kiemelten foglalkozni, ennek vannak előnyei - a Széchenyi-tervig visszamenőleg -, ezt szeretnénk folytatni egy másik program keretében. Ez nem erről szól, ez most kifejezetten az egyetemi, magas hozzáadott értékű dolgokról szól.
Baráth Etele felvetésére részben már reagáltam, és igen, ennek a programnak célja, hogy oldja az ország Budapest-centrikusságát, mert hosszú távon az egész országnak és Budapestnek is rossz, ha fennmarad az ilyen típusú túlzott koncentráció, mint ami most van. Szándékunkban áll ilyen koordinációt is kialakítani.
Szatmáry Kristóf nagyon konkrét felvetései, kérdései a pluszpontos rendszerre irányultak. Ez gyakorlatilag úgy működne, hogy olyan pályázati kiírásokban, amelyek nem zártkörűek, tehát nemcsak a pólusvárásokra irányulnak, hanem általában a vállalkozásokra, ott azok a vállalkozások, amelyek hajlandók és képesek klaszterbe szerveződni, és megfelelnek a klaszter kritériumainak - amelyről szintén kérdezett -, ha ők adnak be egy pályázatot, az adott pályázat keretében pluszpontot, egy kis helyzeti előnyt kapnak. Ez nem garantálja a győzelmet, de tereli a forrásokat - legalábbis statisztikai értelemben - a klaszterbe szerveződő vállalkozások felé, és ami fontosabb, ösztönzi a vállalkozásokat arra, hogy érdemes klaszterbe szerveződni.
Arra példákat tudok hozni, hogy melyek a klaszter kritériumai. Nagyon világosan definiált tevékenységnek, iparágnak kell lennie. Tehát tudni szeretnénk, hogy az mi, és hogy mi nem. Tehát mi az, ami benne van, és mi az, ami nincs benne. Szeretnénk, ha alapvetően magas hozzáadott értéke lenne egy ilyen klaszternek, maga az iparág magasabb hozzáadott értékkel működne, vagy a tevékenysége révén a magas hozzáadott érték felé mozdulna el. Egy klaszterben alapvetően - bár fontos, hogy legyenek benne egyetemek, adott esetben önkormányzati cégek is, de alapvetően - a KKV-knek és a magánszektornak kell dominálnia. Hiszen akkor lesz piaci alapú, akkor lesz valós gazdasági ereje.
Szeretnénk, ha a klaszter egésze exportorientált lenne. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek exportálnia kell benne, de olyan termékeket állítson elő, amelyek alapvetően - egy ilyen pici gazdaságban nem lehet mindent a belföldi piacra építeni - exportorientált legyen, de ebbe bőven belefér, hogy a klaszterben nagyon sok hazai beszállító, hazai termelő, kutató legyen benne, de szeretnénk látni ennek a külső nyitottságát. Végül a klaszterek egy akkreditációs folyamaton fognak végigmenni, majd utána évente auditáljuk, hogy úgy működnek-e, ahogyan az elvárható egy nemzetközi értelemben vett klasztertől, és ebben az együttműködés minőségét, tartalmi elemeit fogjuk vizsgálni szakértő szervezetek bevonásával. Aki egy ilyen klaszterszervezethez tartozik, kap egy klaszerpecsétet, hogy ő hozzátartozik, és részt vehet ezeken a pályázatokon. Tehát direkt előny fog kötődni ahhoz, hogy valaki klaszterbe szerveződik.
Mi van azokkal, akik nem pólusvárosban vannak - kérdezte -, hogyan szerepelnek a pályázatokon? Mi azt szeretnénk ezzel a programmal elérni, hogy egyik oldalról a 8 pólusvárosnál - Budapestet is beleértve - az intézkedések egy részével esélyt akarunk teremteni. Mondhatnám, hogy a piac kínálati oldalát, hogy mit kínál egy-egy tudásközpont a városoknál, azt megteremtjük, ott a pólusvárosok lesznek kiemelten kedvezményezettek. A másik oldalról a piacon van keresleti oldal, ezt a vállalkozások jelentik. Őket mi nem akarjuk helyhez kötni, nem azt akarjuk mondani, hogy csak a szegedi vagy debreceni kisvállalkozás vagy klasztervállalkozás pályázhat. Bárki, aki egy klaszterhez tartozik - az ország bármely részén -, pályázhat. Ha a városok jól találják meg azt az irányt, amelyre fejlesztenek, jól teremtik meg az üzleti környezetet, akkor oda fogják vonzani ezt a tevékenységet, egyfajta tudásközpontjává válnak az ország területén akár több helyen is működő vállalkozásoknak, és képesek lehetnek arra, hogy az ipari innovációs parkjaikba betelepítsék ezeket a vállalkozásokat. De nem akarjuk erre kötelezni, mert pont az a lényeg, hogy a városok kapjanak forrást ahhoz, hogy versenyezni tudjanak a vállalkozásokért. Ez egyfajta kereslet-kínálati viszony, és azért fontos a koordináció - helyben és országosan -, hogy ezt az összehangoltságot és hidat megteremtsük ezek között.
Ne csak a nemzetközi cégek kapják az innovációs források nagy részét. Kifejezetten nem rájuk célozzuk a pénzek nagy részét. Abban az esetben kaphat nemzetközi cég, ha vagy nagyon jelentős munkahelyet teremt, kutatás-fejlesztést idehoz, vagy közösen vesznek technológiát olyan együttműködés keretében, ahol ő kis- és középvállalkozásokkal működik együtt, vagy egy kisvállalkozó a nagy beszállító megrendelésére vesz egy technológiát, amellyel beszállít hozzá. Tehát mindig onnan próbáljuk közelíteni a nagyvállalkozásokat, hogy vagy foglalkoztatást bővít kiemelkedő mértékben, vagy a beszállítói kapcsolatok oldaláról, de a pénz zömét mindenképpen a kis- és középvállalkozások és a velük együttműködő egyetemek kapják.
Azt hiszem, Varju képviselő úr nem hozzám intézte a kérdését. Horváth Zsolt szóvá tette, hogy miért mondtam, hogy úgysem lesz hét sikeres pólus. Legalábbis azt fenntartom, hogy európai értelemben nem biztos, hogy mind a hét magyar város egy európai központtá fog válni. De az ország egésze egy európai szintű tudásgazdasággá válhat, ha minden pólus megteszi a magáét, és nincs bennem előítélet - sőt ma tudás sem - arról, hogy ki lesz sikeres. Az ebben a hét évben fog eldőlni, hogy ki csinál jó programokat, ki lép fel bátrabban megszerezni, odavonzani a vállalkozásokat, ki használja jobban ezeket a forrásokat, és ki az, aki esetleg elköveti azt a hibát - ha hagynánk -, hogy üres épületeket, nagy egyetemi csarnokokat épít, amelyekben nem történik semmi, vagy lézengenek a hallgatók, esetleg felesleges dolgokra képezik őket. Aki megtalálja a piaci partnereket, az lesz sikeres, ez előre könnyen belátható. De azt ki kell mondanunk, hogy ez így van, viszont a versenyt én sem elsősorban e városok között képzelem el. Azt gondolom, ők Európával, kifelé és leginkább önmagukkal versenyeznek - ebben egyetértünk - azzal, hogy jól éljenek ezekkel a forrásokkal.
Ágh képviselő úr felvetése a városi alközpontokra vonatkozott. A pólusprogram mindig valamilyen nagy egyetemi bázishoz kapcsolódik, ezek dominánsan az országban ebben a 8 városban vannak, Budapestet is ideértve. De nagyon jól tudjuk, hogy vannak nagy tradíciójú egyetemek, főiskolák más városokban is. Ezért, ahogyan mondtam, míg a pólusfejlesztések, a források egyik része kifejezetten a 8 városra koncentrál, azok a főiskolák, egyetemek, amelyek be tudnak lépni egy klaszterbe, a klaszter tagjaként tudnak pályázni akkor is, ha nem pólusvárosban működnek. Ilyen értelemben lesz lehetőség, hogy az üzleti, piaci, vállalkozási oldalról megjelenjenek azok az egyetemek is, amelyek nem azon a helyen működnek, hogyha olyan tevékenységük van, amiért a klaszter elfogadja őket, és ki tudnak alakítani együttműködést vállalkozásokkal. Itt lesz nekik esélyük. De azért mondjuk el, hogy alapvetően nem városfejlesztési szempontú a pólusprogram, ezeknek a nagy megyei jogú városoknak, amelyeket ön is felsorolt, számos lehetőségük lesz városfejlesztési típusú pályázatokon részt venni, az nem a pólusprogram része.
Azt hiszem, mindenkinek válaszoltam, Harangozó képviselő úr felvetésére már utaltam.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A kormánybiztos úr válasza után meg szeretném kérdezni önöktől, hogy vannak-e kérdéseik az eddigiekkel kapcsolatban, megnyugtató választ kaptak-e a felvetéseikre, maradtak-e kételyek, amelyekre most kaphatnának esetleg választ.
További kérdések, felvetések és a válaszadás
Miklóssy Ferenc, Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara
MIKLÓSSY Ferenc (Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara): Nem kérdésem van, hanem azt mondanám, hogy nagyon jó volt ez a mai ülés, de ennek a szellemében - részben, ahogyan Etele felvetette - azt szeretnénk, hogy ez ne eseti legyen, hanem ezeket, akár intézményesített formában folytassuk tovább, hogy ezek a sikerek, amelyek itt felrajzolódtak, kibontakozhassanak. Tehát azt hiszem, ez az együttműködési forma, a kamara is felajánlja, akár a bizottsággal, akár szorgalmazzuk az ügynökséggel vagy a területeken is, hogy ambicionáljuk, ellenőrizzük, aktívan részt vegyünk benne. Mert abból már kicsit elegünk van, hogy félévenként leülünk, beszélünk róla valamilyen fórumon, és utána fél év múlva megint onnan indulunk.
Induljunk el, hogy intézményes formában ezek, amelyeket most meghatároztunk, meg is valósuljanak, akár olyan koordinációval, ami felvetődött, de szeretnénk, ha tovább folytatódna. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Jelzésre.) Parancsoljon!
Dr. Kéri István, Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara
DR. KÉRI ISTVÁN (Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara): Köszönöm szépen. Röviden Varju képviselő úrnak szeretnék választ adni a kérdésére, hogy az intézménnyel kapcsolatban a pólusstratégiához a kamaránk már másfél éve megkezdte a klasztermenedzser-képzést, tehát olyan szakembereket képeznek, akik ide kellenek, és létrehoztunk egy klubot, ahol éppen az ilyen vállalkozásra és a módszertanra készítjük fel őket.
A másik a követelményrendszer. Nagyon érdekes helyzet alakult ki, ugyanis 2014-től az Európai Unióban a kohéziós alapok ilyen formában megszűnnek. Tehát, ha mi most nem készülünk fel a versenyképességre, akkor nem lesz európai partnerünk. Most azért vannak a franciák, azért alakult meg az InterCluster, hogy e hat év alatt a most csatlakozott országokból elkezdjék nevelni azokat a partnereket, akikkel majd 2014 után közösen lehet pályázni a versenyképességi programokban a brüsszeli pénzekre. Ez nekünk nagyon szoros program, de ezt a kemény küzdelmet meg kell vívnunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Márton Attila képviselőtársamé a szó.
Márton Attila (Fidesz) hozzászólása
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Az egyebek témakörében szeretnék szólni. Nagyon örülök, hogy Baráth Etele alelnök úr azt mondta, jó volna, ha lennénk itt képviselők, akik lobbiznának is. Én most pont azért vagyok itt, mert részben a területemért szeretnék egy kicsit hatékonyabban lobbizni.
Lamperth Mónika miniszter asszonynak írtam egy levelet a fejlesztési programokkal kapcsolatban, aki nagyon korrekt választ adott rá, több esetben viszont azt mondta, hogy ez az ön területe, erre szeretnék most konkrétan rákérdezni, a kiemelt projektekkel kapcsolatban.
Volt szó arról, hogy lesznek országosan kiemelt projektek, amelyek kiemelt pályázati eljárásban és támogatási összegben kerülnek megvalósításra. Aztán, amikor a ROP-ok meghirdetésre kerültek, kiderült, hogy ilyen országosan kiemelt program mégsem lesz, esetleg lehet valami majd a ROP-okon keresztül. Most arra szeretnék öntől konkrét választ kapni, hogy jelenleg hogyan áll ez az ügy. Született-e döntés arról, hogy akkor lesznek-e kiemelt projektek? Van-e már esetleg olyan projektlista, amelyekről lehet tudni, hogy mely projektek kerülnek be a kiemelt projektek közé? Ha nincs, akkor várhatóan mikor lesz erről döntés? Illetve ezeknek a projekteknek - mivel én elsősorban a turizmusban, az idegenforgalomban vagyok érdekelt - ugyanaz az 50 százalékos támogatása lesz-e, mint ami egyébként az operatív programban megvan, vagy esetleg csökken a támogatás? Ezt azért kérdezem most elsősorban, mert a sajtóban megjelentek olyan hírek, hogy Brüsszel - az elmúlt héten vagy előtte - pont a turizmus-idegenforgalom fejezetből csoportosíttat át a kormánnyal pénzt más területekre, tehát kisebb összeg áll majd rendelkezésre a turizmus-idegenforgalom fejezetre.
Ezekre a kérdésekre kérem szépen a választ, köszönöm.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos válaszai
GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen, akkor tempósan haladok. Kiemelt projektek - erről beszéltünk már egyszer a bizottságban - lesznek, maga a fogalom létezik. Nagyon világosan definiált - most nem a turizmusról beszélek, hanem általában -, hogy egy kiemelt, egyedi projekt hogyan kerülhet döntésre. Azt mondtuk, hogy vagy a regionális fejlesztési tanácsok, vagy az adott ágazatért felelős szaktárca tehet javaslatot kiemelt projektre. Tehát ha valakinek kezdeményezése van, akkor vagy az egyikhez, vagy a másikhoz menjen. Ez a folyamat zajlik is, minden régiónak, tárcának kiadtunk egy kiemelt projekt kézikönyvet, ők nagyon részletesen szabályozott folyamatban haladnak ebben előre, most várjuk, hogy a régiók adják meg a javaslataikat. Úgy tudom, régiónként a regionális tanácsok a következő hetekben találkoznak és foglalnak állást, hogy az adott régió milyen projekteket javasol az első akciótervbe. Hozzátenném, ezt minden akciótervnél - tehát lényegében - évente meg fogjuk ismételni.
Arra is nagyon világos paramétereket szabtunk, hogy melyek a befogadható kiemelt projektek. Mert nagyon nagy a késztetés, hogy a kiemelt projektet egyébként arra használják, hogy a versenyt megkerüljék, pályázaton kívülivé tegyenek egy versenyeztethető projektet. Ezt nem szeretnénk, arra azért van a verseny. Kiemelt projekt olyasmi lehet, amire nincs pályázat, másrészt nem szeretnénk, ha elapróznánk a rendszert. Ezért azt mondtuk, hogy egymilliárdnál kisebb támogatási összegű projekttel ne jelentkezzenek a tanácsok, arra pályázatos formát kell teremteni.
Vannak kiemelt projektek, amelyekről már korábban, 2005 végén született kormányzati döntés, ez a bizonyos 36 nagyprojekt, ezek környezetvédelmi, utakra vonatkozó, alapvetően döntő többségében a kohéziós alapból támogatott projektek, de ebben szerepel a "Pécs Európa kulturális fővárosa" is, mint kiemelt projekt. Ezenkívül pedig amit már lehet tudni, amire hivatkoztam az előbb, hogy a kormány a közlekedés operatív programhoz kapcsolódóan elfogadott egy indikatív projektlistát a nagy közlekedési beruházásokra, ez nem a 4-es, 5-ös számjegyű főutak, az regionális kompetencia, hanem a nagyok.
Ezek azok, amelyek már láthatók, ez rajta van az interneten, elérhető. A turizmus a regionális tanácsok által felügyelt regionális programok témái közé tartozik, csak onnan támogatható. Ezért ott is az első ilyen projektek majd most jöhetnek be a régiókból javaslatként, amelyeket majd meg fogunk vizsgálni, van-e rá megvalósíthatósági tanulmány, megtérülési számítás, beruházási terv, várható-e, hogy engedélyezni fogják, belefér-e a határidőbe, stb. Tehát nagyon komoly vizsgálaton mennek keresztül ezek a projektek, amíg eljutnak majd a jóváhagyásig.
A kiemelt projektekről a végső döntést a kormány fogja meghozni. Minden lényeges döntést a kormánynál hagytunk, éppen azért, hogy világos legyen a döntési kompetencia, a legitimáció ezekben a kérdésekben. Ezért az akciótervek keretében legelőször - számításaim szerint - most júliusban a kormány fog dönteni az első akcióprogramban foglalt kiemelt projektekről. Ami most nem fér bele, vagy nincs még olyan készültségi állapotban, az - ez év vége felé készülő - következő akciótervbe tud bekerülni, és így tovább.
Tehát azt gondolom, a rendszer áttekinthető, világos. Van róla részletes irodalom, ha tájékoztatást kér, szívesen elküldöm önnek vagy a bizottságnak.
A támogatás mértéke régiónként eltérő lehet, bizonyos korlátok között. Ez attól függ - például a turizmusban -, hogy milyen típusú programról van szó. Ha olyan attrakciófejlesztésről, vonzerőfejlesztésről, amelynek egyébként önmagában nincs megtérülése, bevétele, mondjuk egy kegyhely, egy műemléki épület felújítása, akkor magas lehet a támogatás. Ha viszont olyan dologról van szó, mint például a szálláshely-fejlesztés, amely tipikusan magánüzlet, legfeljebb alacsonyabb támogatási százalékkal szükséges ösztönözni, hogy beinduljon, ott eleve nem lehet több 50 százaléknál, mint egyfajta általános uniós iránymutatás, és úgy tudom, a régiók eltérő mértékben, de alacsonyabb támogatást terveznek. Ezt egyébként az Unió is ösztönzi, amire ön is utalt, hogy ne alapvetően a magánszektor által úgyis megépített szálláshelyeket fejlesszük az uniós pénzekből, hanem olyan attrakciót, amiért odamegy a turista, mert akkor majd megéri szálláshelyet fejleszteni.
Azt hiszem, ezzel megválaszoltam a kérdéseket, köszönöm szépen.
További kérdések és a válaszok
ELNÖK: Ugye rosszul hallottam? Azt hallottam, hogy a kormány dönt. Jól hallottam? Mert a kormány nem része az intézményrendszernek. Nem része a nemzeti fejlesztési terv és az operatív programok lebonyolítására hivatott intézményrendszernek. Nem láttam ilyet, remélem, hogy nem igaz.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Ki kell ábrándítanom a képviselő asszonyt. A kormány része az intézményrendszernek, a vonatkozó jogszabályok rögzítik, hogy ki milyen döntésre jogosult, és az akciótervekre vonatkozó jogszabályi előírások azt mondják Magyarországon, hogy az akciótervekről a végső döntést a kormány fogadja el, minden évben újra és újra. Egyébként ez összhangban van azzal, hogy az Unió szempontjából is minden egyes tagállam kormánya az, amely az Unió partnere az uniós források elosztásában, és az adott ország kormánya - a mindenkori kormány, a mindenkori költségvetés - az, amely felelősséget vállal a források helyes elköltéséért, sőt az utólagos ellenőrzésért is. Tehát ez nem is kérdés, hogy a végső döntés a kormánynál van. A kormány delegálhat bizonyos jogokat, ha akar, de alapvetően - és ezt így rögzítik a magyar jogszabályok - a kormány az intézményrendszernek az a végső döntéshozója, amely a nagy ügyeket eldönti.
ELNÖK: Jó. A következő részben visszatérünk rá. Kormánybiztos úr, a következő ülésre június 12-én, kedden 8 órakor kerül sor, a témája a gazdaságfejlesztés, a JEREMIE program.
Nem fejeztük be a napirendi pontot, nem zárom le az ülést, de a kormánybiztos urat elengedjük. (Jelzésre.) Mit szeretne, képviselő úr?
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Csak egy kérdést a kormánybiztos úrhoz, az egyebek között, nagyon rövid leszek.
ELNÖK: Ha a többi képviselőtársam megengedi, ugyanis az ügyrend erre vonatkozólag úgy szabályozza, hogy nincs ilyen lehetőség. Képviselőtársak, bólintást várok! (A képviselők jelzik egyetértésüket.) Rendben, tessék!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Csak nagyon röviden, azért, hogy a későbbiekben fel tudjam vetni esetleg a bizottság kompetenciáját. Itt elhangzott az európai parlamenti képviselő úrtól az a félmondat, amely nagyon lényeges, hogy vannak olyan uniós források, amelyek nem a nemzeti fejlesztési terv keretében pályázhatók meg. Az ügynökség koordinálja ezeket? (Jelzésre.) Tehát ha ezzel kapcsolatos kérdésünk van, akkor ne a kormánybiztos úrhoz forduljunk?
ELNÖK: Nem. Engedjük el a kormánybiztos urat!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Vannak az Uniónak olyan központi keretprogramjai - például az említett 7-es keretprogram -, amelyeket maga az Unió ír ki, és bizonyos szabályok szerint bárhonnan az Unióból lehet pályázni, ehhez nekünk nincs direkt közünk.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kormánybiztos úrnak a jelenlétet. (Bajnai Gordon elhagyja az üléstermet.) Várom a további kérdéseket, hozzászólást. (Jelzésre.) Parancsoljon!
DR. OTTÓFI RUDOLF (Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal): Köszönöm szépen. Ottófi Rudolf vagyok, Győr alpolgármestere. Úgy éreztem, hogy kétfelől is megszólíttattam. Varju képviselő úrnak talán megadta a választ a pécsi kollega is, de annyit hozzátennék, hogy a Pannon Autóipari Klaszter központja és irodája a Széchenyi István Egyetemen működik, amelynek a finanszírozásáról majd szót kell ejteni, de alapvetően azt hiszem, hogy az ott nagyon jó helyen van, a hallgatók ott dolgoznak az irodában, és készülhetnek fel erre a tevékenységre.
Másrészt úgy érzem, Szombathelyről szólíttattam meg. Azt hiszem, én komolyan veszem, illetve Győr városa komolyan veszi nemcsak a regionális szerepkört, hanem országos viszonylatban is, mert a klaszteresedés során olyan beszállítóink vannak, amelyek nagy része nem Győr-Moson-Sopron megyei, még az Alföldről is van beszállítónk, és természetesen Szombathelyről is.
Annak érdekében, hogy Szombathelyt jobban be tudjam kapcsolni, elég sokat lobbiztam, a polgármester úrral is nagyon sokat tárgyaltam erről. Amikor a Berzsenyi Főiskola önállóságának a feladásáról volt szó, nagyon-nagyon erősen lobbiztam, hogy a Széchenyi István Egyetemhez kapcsolódjon, annak érdekében, mert akkor Szombathelyen ki lehetett volna írni, hogy Széchenyi István Egyetem Berzsenyi Dániel főiskolai kara, és már mindjárt ott lett volna a városban a pólus. Sajnos, ezt a főiskola szenátusa nem értette meg. Attól függetlenül nem adtam fel a regionális szerepet, még az áldatlan közlekedési viszonyok mellett is, és Szentgotthárdig is eljárunk, amit a rektorhelyettes úr is mondott. Tehát mi, ha nem is hivatalosan, alpólusként számolunk Szombathellyel, de számolunk, minden egyéb együttműködésben nagyon aktívan részt veszünk. Kell is, a centrum régiós pályázatban is vállvetve dolgozunk, úgyhogy e felől nem kell aggodalmaskodni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás, észrevétel van-e? (Nincs jelzés.) Köszönjük a javaslatokat, a kérdéseket, észrevételeket. Úgy érzem, hasznos volt a mai napirendi pont tárgyalása a pólusprogramokról. Remélem, eleget teszünk annak az elvárásnak is a későbbiekben, hogy nem egyszeri alkalomról van szó, hanem megfelelő gyakorisággal. Nem ígérem, hogy a következő hónapban, de szeptember környékén, amikor a parlamenti munka is beindul, és már látszik valami, akkor vissza fogunk térni a pólusprogramokra, és annak a közbenső értékelését is meg fogjuk tenni.
Úgy érzem, olyan javaslatok fogalmazódtak meg, amelyeket a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek is fontos megszívlelni. Akár az európai parlamenti képviselő úr hozzászólásából is látszik, hogy nem fog menni egyedül, csak együttműködéssel, és bármennyire is nem tetszik, irányított együttműködést kell megvalósítani, nehogy elfecsérelt forrásokról, kidobott milliárdokról legyen szó, hanem hasznosult forrásokról, ahogyan két évvel ezelőtt még Baráth Etele képviselőtársam megfogalmazta, hogy a gazdaság versenyképességét növeljék ezek a pólusok.
Köszönöm önöknek, hogy eljöttek, és köszönöm, hogy kibírták ezt a meleget. De szerettük volna érzékeltetni - talán túl jól sikerült -, hogy a parlamenten belül is legalább olyan körülmények vannak, ha esetenként nem rosszabbak, mint az egyetemen vagy éppen a hivatalban, úgyhogy ezt tudtuk nyújtani. (Derültség.) Még egyszer köszönöm szépen, jó utat kívánok! A képviselő urakat kérem, maradjanak! (Az ülésre meghívott vendégek elhagyják az üléstermet. - Rövid technikai szünet.) Ezzel a napirendi pont tárgyalását lezárom.
A következő napirendi pontunk tárgyalása következik. Amíg a képviselőtársaim helyet foglalnak, azért elmondom, hogy egy dolognak nagyon örülök, a sikertelenségek mellett azért volt egy sikerem, amelyet megosztok a bizottsággal. (Dr. Baráth Etele: Alelnökké választották. - Többen: Gratulálunk. - Dr. Baráth Etele: Ez visszalépés egy elnöknek.) Nem erre gondoltam.
Minden lépés fontos az ember életében, a visszalépések is fontosak, de nem erre céloztam, hanem arra, hogy volt egy interpellációm, amelyben azzal a kéréssel fordultam az ügynökség felé, hogy hosszabbítsák meg azt a határidőt, amelyet a külső szakértők számára kiírtak. Akkor Burány Sándor államtitkár úr cáfolta ezt a dolgot, de mi történt - és nagyon örülök neki, úgy érzem, fontos volt, mert felhívtam a figyelmet valamire, amiről esetleg nem tudtak -, egy hónappal meghosszabbították ezt a határidőt. Tehát úgy tűnik, volt létjogosultsága az elvárásnak és a kérésnek. Kerekebb lett volna, ha akkor, amikor felteszem ezt a kérdést, ott nem azt mondja nekem, hogy nem tudja, miről beszélek, hanem azt mondja, hogy képviselő asszony, utána nézünk, ha jogos, akkor teszünk róla, hogy így legyen. De így is jó.
Az egyebek napirendi pont keretében beszéljük meg, hogy milyen elvárásokat fogalmazzunk meg 12-ére a gazdaságfejlesztéssel, a JEREMIE programmal kapcsolatban. Mire hegyezzük ki ezt a napirendi pontot? Felmerült, emlékszünk Parragh elnök úrnak egy olyan igényére, hogy a gazdaságfejlesztés oldaláról indítsuk, akkor azt mondtuk, hogy rendben van. Azt tanácsolom, hogy mindenképpen vonjuk össze a JEREMIE programmal, hiszen a gazdaságfejlesztés egyik eszköze az operatív programokban van benne, úgy tűnik, a másik része a JEREMIE programban lesz, tehát több lábas ez a dolog, vonjuk össze.
Várom a bizottság tagjainak az észrevételeit. (Jelzésre.) Alelnök úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Igen, abszolút pontos, szerintem több mint időszerű. Ugyanilyen körültekintéssel, mint ahogyan most történt, kellene meghívni a vendégeket, mert ugye már létrejött a JEREMIE Részvénytársaság, és attól függetlenül, hogy ez egy önálló szervezet, meg kellene a Magyar Fejlesztési Banknak minimum a vezérigazgató-helyettesét, aki ezt az egészet felügyeli. Szerintem meg kellene hívni olyan kereskedelmi bankot is, amely ebben részt vesz. Tehát nemcsak az ügynökségre kellene koncentrálni, hanem a vállalkozói, kamarai oldalra is. (Jegyzőkönyvön kívüli megjegyzések.) Tehát hívjuk meg őket is, legyen komplex megközelítés.
ELNÖK: Szűcs Erika képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Én pedig azt javasolom, hogy az ügynökség mellett a szakmai felelőst, a kidolgozó GKM-et is hívjuk meg.
ELNÖK: Rendben. A jegyzőkönyv számára mondom, hogy a végén összefoglalom, amit most megbeszélünk. (Jegyzőkönyvön kívüli egyeztetés.) Tehát a következő bizottsági ülésre, melynek témája a gazdaságfejlesztés és ezen belül a JEREMIE program, meghívást kap a Magyar Fejlesztési Bank, az érintett kereskedelmi bankok, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a vállalkozásfejlesztési alapítványok konzorciuma és a KA-VOSZ.
A kérdés a következő: a témában kérjünk-e tőlük írásos anyagot, mert ezt megtehettük volna most is, és sokkal egyszerűbb lett volna a helyzetünk, vagy maradjunk a szónál. Szerintem túl sok lesz az információ, amit kapunk, és túl szerteágazó, úgyhogy inkább írásos dokumentumot kérjünk, és abban a levélben tájékoztatást adok arról, hogy kik kaptak még meghívást, hogy tudják, egyáltalán milyen rendezvényre érkeznek.
(Jelzésre.) Parancsolj, Erika!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Az írásos tájékoztatóhoz annyit, hogy ne szúrják ki a szemünket azzal, ami egyébként fent van az interneten, és azt ismétlik meg. Próbáljanak meg abban az irányban menni, hogy ez hosszadalmas folyamat, ahol nagyon sok vélemény hangzott el, tehát próbáljanak történeti áttekintést adni, hogyan jutottunk el ahhoz az akciótervhez, amely egyébként fent van az interneten és bármikor hozzáférhető.
Tehát milyen vélemények voltak, melyek lettek figyelembe véve, melyek nem, miért, hogyan történt. Tehát inkább a filozófia derüljön ki, hiszen úgyis ezen szoktunk vitatkozni, ha versenyképes, ha gyenge, konszolidációs program legyen vagy pedig tényleges növekedés, foglalkoztatás. Tehát inkább ilyen típusú megágyazása mindannak, ami ma akcióterv szintjén ismert.
ELNÖK: Alelnök úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Az jutott eszembe, hogy azért a JEREMIE egy komoly európai program, és egyáltalán nem baj, ha nemcsak a magyar fél van itt, hanem itt van az Európai Unió adott európai bankjának a magyarországi képviselője is. A JEREMIE programot ők találták ki, ők azok, akik tudják az alapfilozófiáját. Ezt végül is azzal ütköztetjük, hogy kitalálta az Unió, hogyan lehet a gazdaságot jelentős privát összegekkel is támogatni, és ez Magyarország hogyan zajlik, és akkor nem vagyunk kiszolgáltatva a csak hazai információknak. Ezt meg kellene nézni, és ezt azok tudják megmondani, akik kapcsolatban vannak vele.
ELNÖK: Képviselő úr!
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Ebben az esetben domináns lesz, hogy ezt miért a bankoknak kell csinálnia, miközben ott vannak ennek az alternatív szervezetei, és hogy ők ezt milyen módon közelítik meg, akkor ennek a nemzetközi vonatkozását ugyanúgy meg tudjuk tenni, hogy igenis vannak a bankoknak alternatív szervezetei, amelyek a kisvállalkozások finanszírozásával foglalkoznak. Tehát ezt is tegyük meg.
ELNÖK: Tehát, hogy teljesen mondja el, hogyan képzelték, mi a gyakorlat, máshol hogyan csinálják, milyen adaptációról van szó, ezért ki lehet terjeszteni ezt a kört, mert voltak működő gyakorlatok. Biztosan elő fog jönni a Széchenyi-kártya, nagy a nyomás mindenfelől, másrészt hogyan lesz 170 milliárdból 1 500-2 000 milliárd, körülbelül ilyen nagyságrendű. Ezt a nagyságrendet várják el, nyilván végiggondolta valaki.
Amennyiben más nincs, körüljártuk ezt a témát. Azt tervezem, hogy a június 12-i ülésünk lesz az utolsó ebben a félévben. (Dr. Baráth Etele közbeszólása. - Derültség.) Nagyon jó, méltányolom ezt a kérést. (Jegyzőkönyvön kívüli megjegyzések.)
Köszönöm a részvételt, ezzel a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 33 perc)
|
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné