ÚMFTB-10/2007.
(ÚMFTB-10/2006-2010.)
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2007. június 12-én, kedden, 08 óra 08 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A gazdaságfejlesztés megjelenése az operatív programokban, különös tekintettel a JEREMIE program szerepére*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése*
Dr. Parragh László elnök (MKIK) hozzászólása*
Szűcs György elnök (Iposz) hozzászólása*
Karsai Judit tudományos főmunkatárs (MTA KTI) hozzászólása*
Lőrincze Péter alelnök (VOSZ) hozzászólása*
Kovács István elnök (MVHK) hozzászólása*
Krisán László vezérigazgató (KA-VOSZ) hozzászólása*
Erős János vezérigazgató (MFB) hozzászólása*
Pulai Miklós főtanácsadó (Magyar Bankszövetség) hozzászólása*
Benke Ákos vezérigazgató (Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.) hozzászólása*
Dr. Braun Márton ügyvezető igazgató (MVA) hozzászólása*
Képviselők kérdései, hozzászólásai és a válaszok*
Szűcs Erika (MSZP) kérdései, hozzászólása és a válasz*
Szatmáry Kristóf (Fidesz) kérdései, hozzászólása és a válasz*
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) kérdései és a válasz*
Veress József (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válasz*
Ágh Péter (Fidesz) kérdései és a válasz*
Tóth Tiborné dr. (MSZP) hozzászólása és a válasz*
Varju László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válasz*
Dr. Baráth Etele (MSZP) hozzászólása, kérdése és a válasz*
A bizottság elnökének hozzászólása, kérdései és a válasz*
Szatmáry Kristóf (Fidesz) további kérdése, és a válasz*
Krisán László vezérigazgató (KA-VOSZ) reflexiója*
Szűcs György (Iposz) reflexiója*
Dr. Parragh László elnök (MKIK) reflexiója*
Kovács István elnök (MVHK) reflexiója*
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos válaszai*
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl:Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Baráth Etele (MSZP), a bizottság alelnöke
Szűcs Erika (MSZP)
Tóth Tiborné dr. (MSZP)
Varju László (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Veress József (MSZP) távozása után Varju Lászlónak (MSZP)
Nógrádi László (KDNP) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos
Dr. Parragh László elnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Szűcs György elnök, Ipartestületek Országos Szövetsége
Karsai Judit tudományos főmunkatárs, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet
Lőrincze Péter alelnök, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
Kovács István elnök, Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium, Nyíregyháza
Krisán László vezérigazgató, KA-VOSZ Zrt.
Erős János vezérigazgató, Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
Dr. Kállay László főosztályvezető, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Árvai Csaba főosztályvezető, Pénzügyminisztérium
Benke Ákos vezérigazgató, Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.
Dr. Braun Márton ügyvezető igazgató, Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 08 perc)
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm az eseti bizottság tagjait, külön szeretettel a megjelent kedves vendégeinket.
A mai bizottsági ülésünk kiküldött első napirendi pontja a gazdaságfejlesztés megjelenése az operatív programokban, különös tekintettel a JEREMIE program szerepére, a második napirendi pont az egyebek. Minekutána megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, kérem a bizottság tagjait, hogy jelezzék, amennyiben a napirendhez további módosításuk lenne. (Nincs jelzés.) Köszönöm, nincs.
Szavazásra bocsátom a kiküldött napirendi javaslatot, aki egyetért vele, kérem, szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag támogatta a napirendi javaslatot.
Az első napirendi pont előterjesztője Bajnai Gordon kormánybiztos úr. Az ülés folytatására javasolom a következő forgatókönyvet. Először hallgassuk meg a kormánybiztos urat, majd a tisztelt vendégeinknek adjuk meg a hozzászólás lehetőségét, és csak utána kerüljön sor a képviselői kérdésekre. Tekintettel arra, hogy a vendégek esetenként írásos anyaggal is készültek, ezeket a bizottság tagjai megkapták, így a kérdéseinket nemcsak az előterjesztő kormánybiztos úr részére tudjuk feltenni, hanem a vendégeknek is, az írásbeli anyagokhoz és előterjesztéshez kapcsolódó hozzászólásokhoz is lehet kérdéseket feltenni.
A forgatókönyvvel egyetértünk-e? (Egyetértő jelzések.) Köszönöm szépen. Innentől kezdve kétkörös a kérdezés lehetősége, tehát mindenki kétszer szólalhat meg. (Dr. Baráth Etele: De korlátozott időben.) Igen. Alelnök úr nagyon bölcs. Javasolta - helyesen -, hogy időben korlátozzuk a dolgot. Öt perc?
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Igen, mert nagyon el fogunk csúszni.
ELNÖK: Tehát mindenkitől kérem, hogy öt percben foglalja össze a mondandóját. Nyilvánvalóan feltételezzük, hogy ismerjük magát a konstrukciót, ismerjük, elolvastuk az írásos anyagokat, ezért azokat a javaslatokat, kiegészítéseket kérjük megfogalmazni, amelyek az írásos anyagok túlmutatnak.
Kormánybiztos úr, öné a szó, parancsoljon!
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Én is tisztelettel köszöntöm önöket. A gazdaságfejlesztés talán az egyik legfontosabb nagy eleme az Új Magyarország fejlesztési tervnek, körülbelül az összes forrás 15 százalékát tervezzük direkt módon gazdaságfejlesztésre fordítani. Ez részben a gazdaságfejlesztés operatív program és a regionális operatív programok keretében jelenik meg.
Azt gondoljuk, ezen belül is elsősorban három témára kell koncentrálni: a legnagyobb erőforrásokat a kis- és középvállalkozások ösztönzésére, hiszen azt gondoljuk, ez lehet az az erős, széles alap - a piramis alapja -, amire a magyar gazdaság struktúrája felépülhet, és amely kiegyensúlyozottá, tartósan növekvővé és jelentős foglalkoztatást biztosítóvá teheti a magyar gazdaságot. A másik annak a jelentős lemaradásnak az orvoslása, amely a kutatás-fejlesztés, az innováció, a modern technológiák terén van Magyarországon. Itt a cél az, hogy a magyar gazdaság a magasabb hozzáadott érték irányába mozduljon el. A harmadik célkitűzés pedig mind e kettőt - és általában a gazdaságot - segítendő, egy modernebb gazdasági környezet kialakítása.
Ez év elején elindultak az első vissza nem térítendő formájú gazdaságfejlesztési támogatások, amelyekre március eleje óta lehet pályázni, és úgy látom, ez a program sikeresen halad. Éppen tegnap volt az utolsó nap, amikor még be lehetett adni - tegnap éjfélig lehetett postára adni - a jelentkezéseket ennek a meghirdetett programnak több kategóriájában, pályázati keretében is. Az előzetes számok alapján úgy látom, hogy ez jól halad, és sikeresen fog zárulni ennek a programnak ez a szakasza. Úgy látom, összességében túl fogják jegyezni azt a meghirdetett keretet, amelyet meghirdettünk ezekre a keretekre.
A másik nagy fejlesztési program, amely hamarosan indul, a JEREMIE program, és erre a mai napirendi pont is különös figyelmet fordít. A JEREMIE program újszerű kezdeményezés az Unión belül is, és bizonyos értelemben Magyarországon is, bár vannak előképei. Az MFB "Sikeres Magyarországért" programja sok szempontból már elindított hasonló kezdeményezéseket, ezeket fogja kiegészíteni a JEREMIE formában megjelenő forrás.
A JEREMIE program lényege - és ezt határozottan így szeretnénk csinálni - az uniós források lehívása, de azokat nem közvetlenül az állam juttatja el a végső felhasználóhoz, hanem a piacon már bevált pénzügyi közvetítőrendszer, legyen ez bank, hvk, vagy más pénzügyi közvetítőrendszer, intézmény. Ezeket közbeiktatva, az ő szakértelmükre, hálózatukra és piaci jelenlétükre, kapcsolatrendszerükre alapozva szeretnénk ezeket a forrásokat kihelyezni.
Háromféle típusú támogatás van, ahogyan önök látták a papírból, ebbe nem mennék bele részletesen. Talán azt érdemes kiemelni, hogy a program indulását követően olyan termékek kerülhetnek a piacra, amelyek ma hiányoznak, amelyeket a ma működő pénzügyi rendszer vagy a magas kockázatok, illetve a nagyon magas elérési költségek miatt nem tud eljuttatni a vállalkozásokhoz. Ezért Magyarországon a mikro- és kisvállalkozások finanszírozottsága jóval alacsonyabb, mint mondjuk a fejlettebb nyugat-európai országokban. Van erre adat a papírban, nálunk a vállalkozások körülbelül 20 százaléka használ hitelt a működéséhez, míg Nyugat-Európa fejlettebb országaiban 80 százalék körül van ez az arány. Ennek a piaci résnek a befedésére próbálunk olyan termékeket fejleszteni, amelyek lehetővé teszik, hogy - mondjuk ősszel, ha elindul ez a program - egy mikrovállalkozás 6 millió forintig nagyon könnyen, különösebb fedezet nélkül, nagyon gyorsan juthasson elfogadható árú, költségű hitelhez. A beruházási hiteleknél összegben akár e fölé is szeretnénk menni, hogy a mikrovállalkozásnak akár öt évre lehessen beruházási hitelt kapni.
Azt szeretnénk, hogy az ettől eggyel nagyobb vállalkozások, amelyek még mindig bőven kisvállalkozásnak számítanak, akár 100 millió forintig tudjanak nagyon könnyen banki hitelt felvenni. Azoknak, akik ma nem tudnak fedezetet letenni, és ezért nem kapnak banki hitelt, de egyébként bankképes lenne az üzleti tervük, ezt a fedezetproblémát szeretnénk megoldani a portfóliógarancia intézményével. Ez a portfóliógarancia ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy nagyon nagy áttéttel sokszoros forrást helyezünk ki ahhoz képest, mint amennyi garanciát vállalnunk kell, hiszen a hiteleknek - törvényszerűen - csak egy kis része szokott veszteséget okozni a finanszírozóknál.
Harmadikként egy olyan piaci rést szeretnénk betömni, ahol ma a kisebb, de gyors növekedésre képes, modern vállalkozásokhoz nem jut el a tőke, nem jutnak külső forráshoz, és saját erejükből nem képesek a növekedésüket finanszírozni. Ezért a kockázati tőkének azt a szegmensét, a kisebb összeget, amely a korai vállalkozási formákra irányul, szeretnénk megint csak magánpiaci szereplők bevonásával, és a velük való kockázatmegosztás révén kihelyezni.
Meglehetősen sokat egyeztetünk erről a programról, hiszen valahol az Unió előír szigorú kereteket, de ezen belül van szabadságunk, hogyan paraméterezzük, helyezzük ki ezeket a forrásokat. Sokat találkozunk a gazdasági érdekképviseletek vezetőivel, többek között azokkal is, akik most itt ülnek az asztal körül. Írásban is kaptunk jó néhány észrevételt, és ezek alapján még ezekben a napokban is alakul a program. Több mint 35 szervezettől kaptunk több mint 100 észrevételt, amelyek közül jó néhányat megfogadtunk, befogadtunk.
Hadd mondjam el azt, hogy még a múlt héten is folyt a munka azon, hogyan allokáljuk az összegeket a három termékkategória között. Több olyan észrevételt kaptunk, hogy emelni kellene a mikrohitelekre fordítható arányt, és talán a kockázati tőkét csökkenteni, kicsit óvatosabban kezdeni, hiszen az lassabban fog felfutni. Ezért most lélekben ott tartunk, hogy valahol 50-55 milliárd körüli mikrohitelellel indulnánk, a papírban még a korábbi állapotot, 30 milliárdot írtunk. A portfóliógaranciára 89 milliárdot szánunk, a kockázati tőkére 45 milliárdot, tehát azt csökkentettük valamelyest. Úgy gondoljuk, szeretnénk megnézni - hogy a mikrohitelek iránti igénynek semmiképp ne az legyen a korlátja, hogy mennyi forrás áll rendelkezésre -, hogy azok az egymással versenyző hitelközvetítők, amelyek ebbe a mikrohitelbe beléphetnek, milyen sebességgel, milyen minőségben tudják kihelyezni ezt a portfóliót.
Megfogadtuk azt az észrevételt is, hogy a portfóliógarancia intézményének egy része legyen dedikáltan a mikrohitelek mögé helyezhető. Tehát ne egyszerűen csak olcsó és könnyen felvehető legyen a mikrohitel, hanem a garancia egy részét is a portfóliógaranciával fedezzük, ily módon is könnyítve a vállalkozások forráshoz jutását.
Nagyon fontos érteni azt, hogy igazából az Unió is elvárja tőlünk, és magunk is a piacra szeretnénk bízni a mikrohitelek és a portfóliógarancia kihelyezését is. Azt szeretnénk, ha egymással versengő hitelközvetítők helyeznék ezt ki, a verseny általában jót szokott tenni, mint mindennek, úgy ennek is. Ezért pályázaton szeretnénk kiválasztani azokat a hitelközvetítőket, amelyek ezeket a forrásokat kihelyezik. Ugyanakkor megpróbáljuk figyelembe venni a szóba jöhető hitelkihelyező intézmények specialitásait, így más szabályok érvényesek a hvk-k intézményire, vagy éppen - amennyiben pályázni fog - a KA-VOSZ által üzemeltetett rendszerre, és más szabályok érvényesek mondjuk a banki, hitelintézeti kihelyező intézményekre, hiszen nekik mások az adottságaik a mikrohitelnél.
A portfóliógaranciánál is ugyanúgy ragaszkodni szeretnénk a versenyhez, és a kockázati tőkénél - amely valószínűleg legutoljára tud felállni, hiszen az járatlanabb út - szintén ragaszkodunk ahhoz, hogy magánintézmények versengjenek egymással abban, hogy milyen kockázattal, milyen összegű forrást tudnak kihelyezni, és milyen célokra. A verseny nagyon fontos eleme lesz ennek a rendszernek.
Úgy számolunk - még két adat fontos -, hogy ez a program, ha mindent figyelembe veszünk, és megnézzük, hogy egy-egy technika mennyi likviditásbővülést hozhat a mikro- és kisvállalkozások számára, akkor összességében több mint kétmilliárd forintot fog tudni megmozdítani, többletlikviditást hozni ennek a vállalkozói körnek. Ez nagyon jelentős összegnek számít a magyar hitelpiacon. A másik oldalról pedig még fontos tudni, hogy a programok indítását úgy tervezzük, hogy szeretnénk még az időn ősszel elindítani ezeket a programokat, és több tízezer vállalkozást szeretnénk elérni már az első két évben ezekkel a programokkal.
Bevezetőként ennyit, és várom a kérdéseiket, észrevételeiket, köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen a felvezető hozzászólást. Kérdezem a tisztelt vendégeket, mert többen jelezték, hogy hozzá kívánnak szólni, de természetesen ez még sorrendiséget nem jelent, de valamilyen jelentkezési sorrendet mindenképpen szeretnék kérni. Ki kíván hozzászólni elsőként. (Jelzésre.) Az első szándékot világosan látom a kivetítőn.
Kérem, hogy a jegyzőkönyv számára a nevet és a szervezetet szíveskedjenek bemondani.
Tehát az első hozzászóló Parragh László elnök úr. Kérem, használja a mikrofont!
Dr. Parragh László elnök (MKIK) hozzászólása
DR. PARRAGH LÁSZLÓ (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, ha kicsivel én is túllépem az öt percet. Amikor a felkérést megkaptuk a tekintetben, hogy mondjuk el a véleményünket az ÚMFT vonatkozásában, akkor a legelső gondolat az volt, hogy mindenképpen szeretnénk elkerülni azt, hogy akár az egyik, akár a másik politikai oldalnak érveket szolgáltassunk egy belső vitában. Ugyanakkor szeretnénk elmondani azokat a fontos összefüggéseket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a gazdaság fejlődése szempontjából lényeges jelentőséggel bírnak.
Amit a kormánybiztos úr elmondott a számok tekintetében, abban semmiféle vita nem fog kialakulni közöttünk, azt gondolom, ezek a számok - akárhonnan is nézzük - a matematikai szabályok szerint jönnek ki, ha mi számoljuk, akkor is ugyanezt kapjuk. Az összefüggések és a várható folyamatok tekintetében látjuk esetenként másként a dolgot.
Ha visszatekintek az elmúlt évekre, akár csak egy esztendőre, akkor azt látom, hogy nagyon sok olyan kérdés volt, ahol megfogalmaztuk az aggályainkat, és bizony, ezek az aggályok teljes egészében beigazolódtak. Ebben nem egyszer komoly vita is volt a kormányzattal - gondolva itt a választási ígéretekre: hogy 2010-ben nem lesz euró, ezt most már mindannyian látjuk, hogy az államháztartási hiány 10 százalék körül lesz, hogy a fejlődést tekintve a térség leggyengébb gazdasága leszünk, hogy a reformokat elengedhetetlenül meg kell csinálni, és ezt támogatjuk, de ennek a szakmai előkészítettsége problémás, hogy a konvergenciaprogram hűti a gazdaságot, hogy a kiigazítás jobbára adónövelésre épül, hogy a két program, a konvergenciaprogram és az ÚMFT hatásai esetenként kiolthatják egymást, és hogy az adóemelések súlyos változásokat fognak előidézni a kkv-szektorban. E tekintetben azt gondolom, az élet igazolta az előrejelzéseinket, és ezért félünk attól, hogy amiről most beszélek, az élet pár év múlva megint csak igazolni fogja.
A képen a reálbérek és a háztartások fogyasztásának az összefüggése látszik, ilyen összekevert számsort nem lehet találni Európában. Van olyan időszak, amikor közel 14 százalék a reálbér-növekedés, persze végig messze elszakadva a rózsaszínű GDP-növekedési ütemtől. A miniszterelnök egyébként egyetlen szóval, a lényeget megragadva jellemezte ennek a gazdaságpolitikának a hatásmechanizmusát, és azt gondolom, azt kell elkerülnünk, hogy a későbbiekben ez a helyzet újra előálljon.
Itt jön a dolog lényege. Ha összehasonlítjuk az uniós országok csatlakozási tapasztalatait, akkor azt látjuk, hogy kétféle utat jártak. Az egyik út az volt, hogy betonba, építkezésekbe, infrastruktúrába tették bele az uniós forrásokat, a másik út az volt, hogy prioritásokat jelöltek ki, és ezek mentén egy gazdaságfejlesztési programot vittek végig. Példának okáért Spanyolországban, Írországban, Ausztriában, Finnországban beruházásösztönző, konszenzus mellett működő - hogy ez a konszenzus az volt, hogy 16 évig volt valaki kormányon vagy nagykoalíciót hoztak létre, ez országonként változott, de konszenzus mentén működő - gazdaságpolitika volt. A prioritások végigmentek a ciklusokon, át is íveltek, következetesen kerültek végrehajtása, és ennek okán a belépés pillanatától dinamikus gazdasági növekedést tudtak produkálni. Ha megnézzük a spanyolokat, ők elhatározták, hogy ott a turizmus központja lesz, ehhez a csempegyártásig bezárólag a teljes vertikumot megteremtették.
Ezzel szemben Görögország vagy például Portugália egészen egyszerűen a saját GDP-növekedéséhez infrastruktúrával hozzáadta az uniós pénzeket, ez a kettő összeadódott, de nem jelentett többletnövekedést, pusztán csak rárakódott a GDP-jére. Ennek eredményeként például a görögöknél, akik a belépés előtt átlagban 4,2 százalékos növekedést produkáltak, a csatlakozás után ez évi 0,2 százalékra esett vissza, és 15 éven át nem tudta meghaladni az 1 százalékot. Ismerjük, Portugáliában hasonló a helyzet, általános sztrájkokkal és sok egyébbel. Talán a dologban az a különleges, hogy a görögöknél a csatlakozáskori egy főre jutó GDP mára kisebb összeg az EU 15-ök átlagában, ami jól mutatja, hogy meghatározó az EU-s pénzek felhasználása, hogy mennyire fordítjuk gazdaságfejlesztésre.
Ha összevetjük a magyar gazdaság lehetőségeit, '95-ben a Bokros-csomag idején ugyanúgy volt egy kedvező külpiaci állapot, egy német konjunktúra, egy egyensúlyra építő, költségvetési szigorítást használó gazdaságpolitika, azonban vannak komoly különbségek. Ilyen az, hogy lényegesen szűkebb a gazdaságpolitika eszköztára: ma már nem lehet vámpótlékot bevezetni, forintot leértékelni. Akkor volt elegendő munkaerő, ma nincs, akkor a multicégeknek mi voltunk a célcsoportja, ma egyáltalán nem így van, akkor a lakossági hitelezés, a kkv-szektor hitelezése kitörési pontnak ígérkezett, ezek a tartalékok mára kimerültek, volt jelentős privatizációs tartalék, ma nincs. Egyetlen komoly kitörési pont van ma a magyar gazdaságban, az európai uniós transzferek. Az, hogy több pénz jön az Unióból, mint annak idején; ez az a pénz, amit igazából felhasználhatunk gazdaságfejlesztésre, és természetesen ez a kkv-szektor logikus befektetői köre.
Ezért azt mondjuk, hogy módosítani kellene az Új Magyarország fejlesztési terv célkitűzéseit, aránymódosításra lenne szükség, és az EU-pénzek nagyobbik részét - 25-30 százalékát - kellene gazdaságfejlesztésre fordítani. Amiben egyébként a kormányzati célokkal teljesen megegyező a véleményünk, hogy munkahelyeket kell teremteni - bár elsődlegesen tartósakat, mert egészen másként teremt munkahelyet egy autópálya-építés, mint mondjuk egy gyárberuházás -, és a prioritások mentén növelni kellene ezt a gazdaságnak szánt pénzt, hogy a növekedésre koncentráljunk! A rendszerváltás óta az a baj, hogy vagy a növekedésre koncentrálunk, vagy az egyensúlyra. Most éppen az egyensúly a kulcsszó, de az egyensúlyteremtés nem lehet öncél! Annak csak akkor van értelme, ha a későbbi társadalmi-gazdasági növekedés alapjait teremti meg.
Úgy gondoljuk, az EU-s forrás ideális lenne arra, hogy egy komplex, összehangolt kkv-fejlesztési program jöjjön létre: forgóeszköz- és beruházási hitellel, hitelbiztosítással, hitelközvetítéssel, exportösztönzéssel, faktoringgal, kereskedelemfejlesztéssel. Azt gondoljuk, eszközben a meglévő programokat kellene erősíteni, példának okáért a Széchenyi-kártyát. Nyugodtan lehetne ott a kamattámogatást tovább húzni a következő évekre, ennek semmilyen akadálya nem lenne. Azt gondoljuk, ezzel azt a 75-100 ezer ügyfelet tudnánk megcélozni, aki jelenleg is komoly gazdasági szereplő, és azt gondoljuk, a meglévő hálózatokat kellene felhasználni. Megvannak, jól működnek ezek a networkok, a kamarák, a VOSZ, a KA-VOSZ, de találunk más szervezeteket is.
Abban az esetben, ha kétszer annyi pénzt, tehát nem 12-15 százalékot tennénk gazdaságfejlesztésre, hanem mondjuk 25-30 százalékot, akkor nagyjából a képen látható GDP növekedési pálya lenne lerajzolható a konvergenciaprogram és az NFT II. együttes hatása okán. Tehát az derül ki ebből a rózsaszínű vonalból, hogy több elosztható jószág keletkezne, és azt gondolom, jók a közgazdászaink. Azért is mondtam az elején a példákat, amit eddig kiszámoltak és letettek az asztalra, azt általában az élet igazolta.
A beruházási kockázatot valamennyien ismerjük a gazdaságban. Látjuk azt, hogy az elmúlt időszakban erőteljesen visszaesett, és különösen aggasztó, hogy ez a feldolgozóipar és az ipari ágazatok területén esett vissza. Ezt egyébként - önök tudják - az első negyedéves adatok megerősítették. De van még egyébként bőséggel kockázat, hiszen látjuk, hogy jelentős kamatszolgálata van az országnak, hogy a külkereskedelmi mérlegünk tartósan deficites, még akkor is egyébként, ha komoly javulás volt az elmúlt időszakban. Látjuk, hogy az EU-s befizetésünk fixen a GDP közel egy százaléka, és azért az az 1500-1600 milliárdos államháztartási hiány, amelyet tolunk magunk előtt - bár örvendetes, hogy erre az összegre lecsökkent - még mindig bődületesen nagy szám.
Számításaink szerint az NFT-programokban az arányok a következők. Az NFT I-ben a megkötött szerződésállomány szerint 24 százalék ment gazdaságfejlesztésre. Az NFT II-ben ez 10 százalék, ezt körülbelül 2-3 százalékkal emeli, ha a regionális operatív programok forrásait kiemeljük, és megnézzük ezek összefüggéseit, bár erre szeretnék a legvégén egy példát hozni.
Az ÚMFT-t elfogadta az EU, látjuk, hogy ez a 12-14 százalék nagyjából bebetonozott, és ezt egyébként szomorúan látjuk. Látjuk, hogy az operatív programok elfogadása jelenleg zajlik, hogy folyik az akciótervek véleményezése. Komoly vállalkozói csalódást váltott ki a gazdaságfejlesztés operatív programjainak a megjelenése, és egyébként a regionális operatív programok is nagyon komoly visszajelzéseket hoznak nekünk a tekintetben, hogy nem ilyen beruházásokra számítottak. Egyre vegyesebb a kép ilyen szempontból, néhány ellentmondást szívesen átadok írásban. Megbicsaklott a pólusprogram, egyre inkább az egyetemek és az önkormányzatok pénzszerzési eszközévé válik, és egyre kevésbé gazdaságösztönző, gazdaságfejlesztő programmá. Azt gondoljuk, a JEREMIE program egy jó program, bár nyilván a részleteken fog múlni, hogy mennyire lesz sikeres.
A javaslataink beépültek nagyon sok ponton, életszerűtlenek voltak a követelmények, ezt elmondtuk az elején. Ezt követően nagyon sok javaslatunk beépült, növekedtek a határidők, enyhítették az elmaradott térségek pályázati feltételeit, a prioritásoknál módosultak a támogatási feltételek, bekerült a pályázatokba az előleg lehetősége, és külön öröm volt, hogy a kamarák kiemelt szerepet kapnak.
Végezetül hadd mondjak önöknek két példát, ami miatt tényleg aggódunk. Tegnap jelent meg a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács által támogatott kiemelt projektek listája. Ebben három olyan program van, amely gazdaság címszó alatt szerepel. Magyarul ez a gazdaság húzó motorja. Nézzék meg! Egyik a Corvin MediPólus projekt. Nem tudom pontosan mi ez, ha jól emlékszem, ez alapvetően egyetemi beruházás, ez elviszi a források kétharmadát. A következő az európai balneológiai, orvosi, hidrológiai és klimatológiai kutatóintézet létrehozása, egy olyan intézményé, amire vélhetőleg szükség van, de elviszi a források megint csak jelentős részét, és később komoly állami költségeket fog generálni, hiszen ezt az intézményt fenn kell majd tartani, és kellenek adófizetők, akik ezt befizetik. A harmadik pedig a ferihegyi ipari park környezetvédelmi technológiai és innovációs fejlesztése Üllőn. Ez a három, amely a közép-magyarországi operatív programokból regionális fejlesztésre megy. Ha megnézik a nagyságrendet, ez megegyezik azzal, mint ami a GOP-ból kkv-fejlesztésre fordítódott, nagyjából 18-20 milliárd forint, a másik 12 milliárd - mi úgy számoljuk - ebből a 30 milliárdos GOP-forrásból alapvetően a nagy cégek finanszírozására ment el, de ez ki is derült már.
Legutoljára azt mondjuk, azért hogy a közvélemény is megértse, az a veszélye annak, ha az uniós pénzeket betonba tesszük, hogy lesznek gyönyörű uszodáink, csak nem lesz, aki kifizeti az uszodaszámlát, lesznek gyönyörű ravatalozóink, csak nem lesz, aki azok fenntartását állja. Nem lesz munkahely, nem lesz, aki az adót befizesse.
Tegnap - mivel az újságírók nemcsak tudósítanak, hanem láthatóan humorérzékük is van - felhívtak és átküldték a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács javaslatából az erre vonatkozó javaslatot, amely szerint 50 db önkormányzati tulajdonú ravatalozó felújítására és építésére fog sor kerülni, szintén a nemzeti fejlesztési terv kapcsán. Ezt kifejezetten tréfának számon itt a végén, hölgyeim és uraim, de szeretném felhívni a figyelmet, hogyha ezt a lehetőséget, amit most az uniós pénzek adnak, nem a gazdaság erősítésére használjuk, akkor ki fog állni Magyarország miniszterelnöke - nem tudom, ki lesz az, milyen párt színeiben -, és azt fogja mondani öt év múlva, hogy barátaim, elrontottuk, újra - de most még jobban.
Nagyon-nagyon kérem, hogy fontolják meg ezeket az összefüggéseket, azt gondolom, most egy kitörési pontot szalasztunk el.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnök úr hozzászólását. Ki a következő hozzászóló? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Szűcs György elnök (Iposz) hozzászólása
SZŰCS GYÖRGY (Ipartestületek Országos Szövetsége): Köszönöm szépen. Szűcs György vagyok az Ipartestületek Országos Szövetségétől.
Parragh László elnök úr előadásához annyit lehet hozzáfűzni, hogy minden olyan szervezet, amely a gazdaság érdekképviseletével, önkormányzati feladataival foglalkozik, rendelkezik ezekkel a felmérésekkel. Való igaz, hogy a konvergenciaprogram még lefelé menő ágában nagyon borúsak ezek a számok, de azért ez nem azt jelenti, hogy az előrejelzések ellendrukkerséget, vagy a "minél rosszabb, annál jobb" filozófiát takarnak. Mi tényleg komolyan gondoljuk, hogy ahogyan eddig is voltak egyeztetések, és a javaslataink megfogadásra kerültek néhány dologban, a továbbiakban is maradjon ez fenn.
Mert a hozzászólásom egyik része pontosan arra utal, hogy tavaly szeptembertől-októbertől folyik mindenféle címszó alatt a nemzeti fejlesztési terv végleges kidolgozása: stratégiák, akciótervek, operatív programok, azok akciótervei, és most elérkezünk végre a végső lebontáshoz, például a JEREMIE programhoz - majd ehhez kívánok bővebben hozzászólni -, és kiderül, hogy a gyakorlatból, a működő gazdaságból érkező előrejelzések és az íróasztalnál történő megfogalmazások köszönő viszonyban sincsenek egymással. Csak egy példát szeretnék erre mondani. Örülünk, hogy a 30 milliárdból most 55 milliárd lesz, de ha a kormánybiztos úr száma igaz, hogy ez 2000 milliárdot fog mozgatni, akkor ez negyvenszeres tőkét mozgat meg, ez lehetetlen. Mert a mögéje tett garancia nem mozdít tőkét, a 45 milliárdos kockázati tőke pedig egy meglévő cégbe kerül be, az nem vonz hozzá több pénzt. Vagyis ez nagyon kevés. Mi is csatlakozunk a kamara véleményéhez, hogy általában kevés.
Főleg úgy kevés, hogy az elvi vitákban - hogy úgy mondjam - nem maradtunk alul, módosult a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatások aránya, és a kkv-stratégiában nagyjából nyugvópontra jutottunk, hogy a rendelkezésre álló keret, meg a 7 év hogyan tud mozogni. Fel szeretném hívni a figyelmet arra az anakronizmusra, hogy pont azoknak a mikro- és kisvállalkozásoknak akarunk visszatérítendő támogatást adni, amelyek legjobban arra szorulnának rá, hogy bizonyos helyzetben - a felzárkóztatásban, versenyképességben - növekvő pályára lépjenek. Ezt a vitát lezártuk, de azért két mondattal utalnék arra, ami benne maradt az anyagban, és ha így marad, akkor nem a 40-szerese lesz, hanem a hitelek sokkal kisebb arányú igénybevétele történik meg. Tegnap lezárult a pályázatok második, meghosszabbított fordulója, és megítélésünk szerint nem siker. Hogy túljelentkezés lesz? Az előző pályázatokban - az NFT I-ben - 15-20-szoros túljelentkezések voltak, itt pedig az első határidőre nem töltődött ki. A jelzések alapján nagyon óvatos a gazdaság, mert hogyan lehet 50 millió forinttól 500 millióig lépcsőkkel belépni? Vagyis - visszatérve a mikrovállalkozásokra - fel fogják venni a hitelt, mert a jelenlegi pályázati rendszer előfinanszírozása és az elszámolás még mindig szigorú rendszere, illetve a kifizetések 7-8 hónapig való elhúzódása - reméljük ebben lesz változás - azt feltételezi, hogyha egyből megkapja a mondjuk 6 millió forintos mikrohitelt, akkor azzal még mindig jobban jár, mintha egyébként valahonnan önrészt szerezve ahhoz a bizonyos 60-70 százalékos részhez kéri a 30 százalékos támogatást.
De a JEREMIE program indításánál jó lenne, ha bizonyos módosítást elvégeznének ezen az anyagon, ez pedig az a kitétel, hogy akinek öt éven belül hitele volt, nem kaphat mikrohitelt. Szeretném mondani, hogy 2002-ben volt már a magyar gazdaságban olyan, hogy a cégek 12 százaléka hitelt vett fel, meg van, amikor csak 3,5-4 százalék. Vagyis, ha van gazdasági növekedés, akkor felveszik a hitelt forgóeszközre és beruházásra. Ráadásul ez nem kegy. A garanciával meg a kamattámogatással igen, de megfelel ez az európai uniós előírásoknak, meg a mi elképzelésünknek, hogy visszafizetik. Miért félünk azoktól, akik már egyszer vettek fel ilyen hiteleket, ilyen kis összegben, hogy továbbra is tudjanak működni?
Ez azért érdekes, mert a kivitelezésnél, akik meg fogják nyerni a nagyobb programokat, alvállalkozóval kell dolgozniuk, és az ő kifizetéseik csúszása miatt kénytelenek sokszor a forgótőkéjüket a mikrohitellel kiegészíteni. Vagyis, ha itt spórolunk, valahol máshol jelentkezik olyan igény, amelyet már nem lehet kielégíteni. Az Iposz kompromisszumként szeretné javasolni, hogy - ismerjük a félelmet, mert a szakmai vitán elmondták, hogy nem akarnák, hogy a mikrohitelből fizessenek ki beragadt hiteleket, elvileg ez is elfogadható - azt kell mondani, akinek abban a pillanatban nincs beruházási vagy fejlesztési hitele, az kaphasson. Tehát ha közben visszafizette, és két éven belül újra felvesz, ne kizáró ok legyen, inkább azt kell mondani, hogy ennek a programnak az legyen a célja, hogy minél többen vegyenek fel hitelt.
Végezetül: a kormánybiztos úr is említette, és nemrég az egyik miniszter volt a közgyűlésünkön, és ő is említette ezt a 80-20 százalékos arányt. Ez nem állja meg a helyét. Hároméves futamidőre kiadott hitelek, ha minden évben 20 százalék, aki felvett, az öt év alatt jelentős, 30-40-50 százalékos finanszírozási igényt jelentett a kisvállalkozói körből. Azért tartottam fontosnak ezt itt elmondani, e komoly grémium előtt, mert azt tudniuk kell, hogy a statisztika mögött folyamat van, dinamika, és nem egy állókép, amely azt mondja, hogy ebben a pillanatban ennyinek van hitele. Vagyis a JEREMIE program indulását kellene siettetni, ha lehet, emelni az összegét, és mindent megtenni, hogy minél többen igénybe tudják venni. Onnantól pedig annak a figyelemmel kísérésére, hogy vissza is fizessék, az Iposz és a hozzá hasonló szervezetek hálózatai készen állnak. Ahogyan a jelenleg futó mikrohitel-programot a 2-2,5 évvel ezelőtti átdolgozás után sikeressé lehetett tenni, higgye el a jogalkotó vagy a program összeállítója, hogy úgy lehet majd sikeres ez az új JEREMIE program is, ha ezt a féket kivesszük belőle.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Karsai Judit tudományos főmunkatárs (MTA KTI) hozzászólása
KARSAI JUDIT (MTA Közgazdaságtudományi Intézet): Karsai Judit vagyok, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Intézetünk a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére már október végén elkészítette az operatív programok részletes bírálatát, és ezt feltette a honlapjára, úgyhogy ezt mindenki megtekintheti. A mai ülésre külön készítettünk egy újabb véleményt, amely elsősorban arra irányult, hogy a program készítői mennyire veszik figyelembe az általunk kritizált területeket, illetve véleményünket.
Miután a mostani ülés a JEREMIE programot helyezi a figyelem középpontjába, ezért elsősorban erre vonatkozóan szeretnék most röviden állásfoglalást tenni, illetve a véleményünket elmondani. A mostani részletes véleményünket most nem akarom felolvasni, ezért röviden a konklúzióval kezdeném, hogyan is vélekedik az intézetünk erről a programról. A Közgazdaságtudományi Intézet véleménye szerint az operatív program helyzetelemzése sok tekintetben valós képet nyújtott a magyar gazdaság vizsgált szeleteiről, ám úgy véli, hogy a helyzet kialakulásának okairól viszonylag keveset mondott. Egyetértettünk az operatív program fő célkitűzéseivel és prioritásaival, valamint az előirányzott eszközök jelentős részével is. Hiányoltuk ugyanakkor, hogy a fejlesztési források odaítélésével együtt járó beavatkozás és a piac spontán növekedése közötti kapcsolat nem került kellőképpen bemutatásra, és nem történt meg a növekedést segítő állami beavatkozások nemzetközi hatásvizsgálata.
A második megállapításunk az, hogy úgy látjuk, az anyag készítői több ponton is figyelembe vették a véleményünket, ám ennek ellenére egy-két dologban továbbra is fenntartjuk a kritikánkat.
A harmadik megállapításunk a JEREMIE program elvét és gyakorlatát illeti. Ezzel kifejezetten egyetértünk, miután az nem közvetlenül a vállalkozásokat finanszírozza, hanem egy holdingalapon keresztül - két lépcsőben - a magánszektorba tartozó pénzügyi közvetítők érdekeltségét teremti meg azon vállalati kör tőkeellátásában, amelyet az állam kiemelten támogatni kíván.
A részletes kritikai megjegyzéseink szerepelnek az anyagban, ezt elküldtük a bizottság elnökének. Miután intézetünkben már évek óta folyik a kockázatitőke-alapok kutatása, és én a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület statisztikai bizottságának elnöke is vagyok, ezért erre a területre nagyobb rálátásunk van, így konkrét megjegyzéseimet inkább ezzel kapcsolatban szeretném megtenni.
Az első és fő probléma, amit már elvileg az általános megállapításban is jeleztünk, hogy hiányzik egy olyan háttérszámítás vagy felmérés, amely az induló és korai fázisú cégek kockázatitőke-finanszírozása iránt Magyarországon megjelenik. Nincs pontos kép arról, hogy mekkora ez a tőkeigény, és arról sem, hogy mekkora a valódi tőkekínálat.
A másik probléma az, hogy nem láttunk számításokat arra vonatkozóan, hogy mekkora lehet az a kockázatitőke-alap, amely képes hatékony portfóliót kialakítani annak figyelembevételével, hogy ezek a befektetések éppen a legkockázatosabb, tehát az induló, korai fázisban tartó vállalkozásokat célozzák meg. Arra vonatkozóan sem készültek ilyen felmérések, hogy pontosan az állami kockázatitőke-befektetések a korábbi években mennyire voltak képesek ezt a rést lefedni. Ezt azért gondoljuk fontosnak, mert az anyag háttereként szereplő statisztikai adatok számos tekintetben félrevezetők voltak, így különösen a rendelkezésre álló kockázatitőke-befektetési állományt, illetve a GDP-arányos tényleges befektetések statisztikáját illetően.
Itt több ízben tévedés volt abban, hogy a magyarországi befektethető tőkét összemosták az anyagban a teljes kelet-közép-európai befektetésekre rendelkezésre álló tőkével. Ez érthető is, hiszen azok a befektetők, amelyek Magyarországon befektetnek, általában a régió egészében érdekeltek, és nem annyira az országhatárokat veszik figyelembe, hanem azt nézik meg, hogy melyek azok a perspektivikus cégek, amelyekből valahány év elteltével jelentős hatékonysággal, jövedelmezőséggel ki lehet majd szállni.
A másik megjegyzésünk az volt, hogy nagyon örvendetesnek találjuk, hogy a JEREMIE program a kockázatitőke-alapok tekintetében szakít azzal a korábbi gyakorlattal, amikor kizárólag állami tulajdonban lévő alapkezelők állami forrásokat fektettek be magántőke részvétele nélkül. Ezt nemcsak azért tartjuk nagyon fontosnak, mert - ahogyan arról már szó volt - a magántőke-befektetők ösztönzésével a tőkekínálat nagysága is megnőhet, hanem azért is, mert úgy gondoljuk, ez az egyetlen biztosíték arra, hogy kifejezetten olyan vállalkozások kerüljenek kiválasztásra, amelyekből nagy valószínűséggel jövedelmezően lehet kiszállni. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ha ez nem így lenne, akkor állandóan újra kellene tölteni azokat az állami forrásokat, amelyek erre a célra elkülöníthetők.
Az előző hozzászólásban elhangzott, hogy ezek kevésbé mozgatnak meg magántőkét, hiszen egy vállalatba kerül a tőkebefektetés. Úgy gondolom, hogy itt - mivel az állami holdingalap egy magántőkealappal fog társulni - igenis olyan finanszírozási források becsatornázására is sor kerül az ágazatba, amelyre korábban nem került sor, és tulajdonképpen az ösztönzési rendszeren múlik, hogy az állam mennyire teszi érdekeltté a magántőke-alapokat abban, hogy vele együtt befektessen. Az, hogy ez a befektetés milyen módon, milyen technikával történik - hogy egy társult alapba vagy egy előre meghatározott feltételek melletti párhuzamos, paralel befektetéssel, vagy pedig egyedi esetekben eldöntendő befektetésekkel társul az állami alap a magánszektorbeli alapokhoz - tulajdonképpen már részletkérdés.
Amire szeretném felhívni a figyelmet, az az alapkezelő szervezet kritikus kiválasztása. Úgy láttuk, hogy a mostani akciótervben az alapkezelővel szemben megfogalmazott elvárás az, hogy Magyarországon bejegyzett kezelő legyen, és jelentős jártassága legyen az adott területen. Miután úgy tudjuk, eddig a magyarországi törvények szerinti alapkezelő csak az állami alapok kezelésében vett részt, és az állami alapok kezelői eddig zömmel nem az induló és korai fázisú befektetéseket, hanem az inkább expanzív szakaszban lévő befektetéseket preferálták, ezért félő, hogy ezek az alapkezelők kevesebb jártassággal rendelkeznek ezen a téren. Ezt azért is gondoljuk, mert még nem láttunk számításokat, felméréseket, jelentéseket arra vonatkozóan, hogy ezek az alapkezelők a korábbi években mennyire hatékonyan végezték a munkájukat. Természetesen a befektetések jogszerűségével tisztában vagyunk, tehát nem ez a problémánk, hanem az, hogy ezek a korábban nem az ilyen életciklusban lévő vállalatokat finanszírozó alapkezelők mennyire fognak tudni ezen az új területen megfelelni.
Ez az életciklussal kapcsolatos megállapítás lenne az egyik fő problémánk a mostani akciótervben. Ugyanis azt látjuk, hogy kicsit el van mosva az, hogy melyek azok a cégek, amelyek finanszírozására a most felállásra kerülő társult vagy párhuzamosan befektető tőkealapok fognak vállalkozni. Van olyan anyag, amely kifejezetten az induló, korai szakaszban tartó cégeket kívánja preferálni, és van olyan, ahol már ezek mellett megjelennek az expanzív szakaszban tartó cégek is. Azt gondolom, ha a program ezeket az expanzív szakaszban tartó cégeket is benne fogja tartani a lehetséges finanszírozandó cégek körében, akkor kizárólag errefelé fog elmenni ezeknek az új társult alapoknak a finanszírozása, ugyanis ez a szakasz sokkal könnyebben, kevesebb munkával, kisebb kockázattal, gyorsabb eredményeket felmutatva finanszírozható, és akkor ugyanott tartunk, hogy az államilag támogatni kívánt vállalati kör nem jut megfelelő tőkéhez.
Ez lett volna a főbb mondanivalóm, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. További hozzászólás? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Lőrincze Péter alelnök (VOSZ) hozzászólása
LŐRINCZE PÉTER (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége): Köszönöm szépen. Lőrincze Péter vagyok, a VOSZ ügyvezető elnökének a főtanácsadója. Hasonlóan ahhoz, amit Parragh elnök úr, illetve Szűcs elnök úr elmondott, én is kénytelen vagyok foglalkozni a gazdaságpolitika néhány kérdésével is. Egyszerűen azért, mert a nemzeti fejlesztési terv nem vákuumban valósul meg, hanem az általános gazdaságpolitika, a konvergenciaprogram, az adópolitika nyilvánvalóan hatással van arra, hogy milyen sikert képes ez a program elérni.
Ennek alapján tehát nekem arra kell biztatnom a jelenlévő képviselő hölgyeket és urakat - függetlenül politikai pártállásuktól -, hogy ha azt kívánják, hogy a nemzeti fejlesztési terv sikeres legyen, és valóban hozzáadjon a gazdasági fejlődés üteméhez és a magyarországi általános jóléthez, akkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a pazarló és túlméretezett állam radikálisan csökkenjen. Egyszerűen azért, mert egy modern gazdaságban három jövedelemtulajdonos van: az állam, a vállalkozói szféra és a lakosság. Azonban - eltekintve kivételektől, például a nyereséges állami vállalatból kivett osztalék - az állam saját maga jövedelmet nem termel, hanem elvon a másik két szférától, és aztán azt felhasználja.
Márpedig nyilvánvaló, hogy az NFT II-nek van egy nagyon jelentős equity igénye, az önrészesedés, amelyet persze lehet részben hitelből is finanszírozni, de akkor is, a vállalkozásnak ezt ki kell termelnie. Megjegyzem, a VOSZ-nak nincs kifogása az ellen, hogy jelentős önrészt követeljen meg az NFT, hiszen az ingyenpénz - különösen nagymértékben - csak a versenyt torzítja, illetve a vállalkozásokat elbizonytalanítja a tekintetben, hogy mi is legyen a saját tőkére vetített megtérülés igénye. Tehát van egy jelentős equity igény, és természetesen van egy jelentős working capital igény is, amely abból adódik - és erről is beszélt Szűcs elnök úr -, hogy ez egy utófinanszírozott rendszer, ahol természetesen addig, amíg a kifizetés megtörténik, a vállalkozásnak saját magának kell biztosítani a finanszírozást.
A tegnap befejeződött gazdaságfejlesztési pályázat esetében azért kis óvatosságot javasolok az értékelésben. Nem azt mondom, hogy az árbevétel-növekedési igény túlzott volt, teljesen természetesnek tartom, hogy azokkal a vállalkozásokkal kapcsolatban, amelyek végső soron közpénzt használnak fel, legyen egy, az átlagot meghaladó követelményrendszer. Az a kérdés, hogy ha a gazdaság egésze X százalékkal növekszik, akkor hány X-et reális elvárni attól a kedvezményezett szektortól, és itt nem azt mondom, hogy ez magas volt, hanem gondolkodjunk közösen, hogy mi a reális - a visszajelzések alapján, ez a legfontosabb.
A közelmúltban Magyarországon járt az IMF vezérigazgató-helyettese, aki világosan elmondta, hogy ma a gazdaságban 50 százalékos GDP-hez mért elvonási ráta van, ezt le kell csökkenteni minimum 45, de kívánatosabban 40 százalékra. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 1000-2000 milliárddal kellene csökkenteni az állami elvonásokat. Amikor 2003-ban elkezdtünk ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor úgy számoltunk, hogy 800 milliárddal lehetne ebben a gazdaságban érezhető változásokat elérni, és ez körülbelül 200-250 ezer foglalkoztatott csökkentését jelenti a közszférában. Ezek szerint nagyon messze nem voltunk.
Tisztelt Bizottság! A vállalkozók érthetetlennek tartják, hogy miközben a politikai erők deklarált programjai mind elismerik, hogy az állam súlya ebben a gazdaságban sok, nem lehet konszenzuson alapuló gazdaságpolitikát kialakítani a csökkenés érdekében. Pedig teljesen világos, hogy összefüggés van a között, hogy ma Magyarországon van 72 felsőoktatási intézmény, de egyik sincs benne a legjobb 500-ban. Vagy függően attól, hogy egy önkormányzat mekkora adminisztrációt működtet - egyébként azonos lakosságszám mellett - az egyik önkormányzatnál 30-40 százalékkal többe kerül az adminisztráció működtetése, mint a másiknál. Nyilvánvalóan ezek az önkormányzatok majd meg fognak jelenni az államnál, hogy hol van az az önrészesedés, amelyet nekik is le kell tenni, és az állam segítse ki őket. Megjegyzem, ha a kormánybiztos úr helyében lennék, akkor megkérdezném, hogy tessék mondani, különösen az NFT első éveiben hol van az a - szerintem - durván ezermilliárdos önrészesedés, amelyet az államnak magának majd le kell tennie annak érdekében, hogy például az NFT energetikai és közlekedési projektjei előremehessenek.
Tehát nagyon szeretnénk elérni, hogy legyen gazdaságpolitikai konszenzus az olcsóbb és kisebb állam érdekében, pontosan azért, hogy a gazdaságban több forrás maradjon az NFT II. sikere érdekében. Ha ez nem valósul meg, akkor bizony azzal kell szembenéznünk, hogy azok a fiatalok, akik ma már konvertibilis diplomával rendelkeznek, két-három nyelvet beszélnek - hasonlóan Romániához, Bulgáriához és Albániához - el fognak tőlünk menni, és majd mi leszünk a XIX. századi Törökországhoz hasonlóan a XXI. században Európa beteg embere.
Végezetül még egy kérdéssel foglakoznék, és ez az NFT elszámolási rendszere, és az a fegyelem, amelyet általában a közpénzeknél az NFT ki fog kényszeríteni. Nagyon remélem, hogy ennek a hatása túlmegy majd a fejlesztési terv büdzséjén. Ha ma Magyarországon valaki a magáncégénél túllépi a költségvetést, akkor annak konzekvenciái vannak. Ha a mi cégünknél, a Trigránitnál, ahol én is dolgozom, valaki egy projekt költségvetését 10 százalékkal túllépi, akkor ezt a részvényesek előtt meg kell indokolnia, úgy azonban, hogy a képzeletbeli munkakönyve - tudom, eltörölték - már ott van az asztalon. Tehát ez egy felelősséggel és konzekvenciákkal járó folyamat. Magyarországon, ha a közszférában valaki túllép egy projektet - netán túllépi a költségvetést -, akkor semmi nem történik. Mélyen remélem, hogy a politikai élet szereplői abban is egyetértenek, hogy ez sem maradhat így.
Köszönöm szépen a figyelmet, remélem, hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy a nemzeti fejlesztési terv sikeres legyen, de még egyszer hangsúlyozni szeretném: a siker feltételei kívül vannak a nemzeti fejlesztési terven.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Ki a következő hozzászóló? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Kovács István elnök (MVHK) hozzászólása
KOVÁCS ISTVÁN (Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium): Kovács István vagyok, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium elnöke. Engedjék meg, hogy a mondandómat kicsit hitelesebbé tegyem egy személyes megjegyzéssel. 1988 óta hivatásszerűen vállalkozásfejlesztő vagyok. Az akkori megyei tanácsnál létrejött egy ilyen vállalkozásfejlesztési iroda, és 1990-ben Magyarországon elsőként létrehoztunk egy olyan vállalkozásfejlesztési alapítványt, amelyről egy évvel később kiderült, hogy az Európai Unió pont ilyet akar Magyarországon mintaprogramként felállítani. Emiatt az első pillanattól szerencsés résztvevője voltam annak, hogy bennünket az EU tanácsadói egész Európán végigvittek, és kiképeztek arra, hogyan kell vállalkozást fejleszteni. Így ismerjük az angol, ír, finn, belga, spanyol, francia példákat.
Ebből a mostani magyar helyzethez a következő következtetéseket vonom le, és nagyon megerősítem, amit Parragh elnök úr mondott: a dinamikus fejlődés kulcsa nem a betonba, hanem a gazdaságfejlesztésbe fektetett pénz. Csak én továbbmegyek, azt gondolom, hogy a kulcs egy sikeres ország fejlesztésében az, hogy milyen az intézményrendszer. Nagyon sok gazdaságpolitikussal tárgyaltam, és sokan azt mondták, hogy sok itt az intézmény, az a baj. Fenéket! Ez nagy butaság. Az intézményrendszert együtt kell működtetni! Az intézményrendszernek specializálódnia kell! Más a feladata egy hvk-nak, más egy fejlesztési ügynökségnek, más a kamarának, a VOSZ-nak, a Kisosznak. Más a küldetése, más a tagsága. Tehát ezeket a szervezeteket nem versenyeztetni kell, hanem együtt kell működtetni!
Parragh elnök úr előadásában is szerepelt Finnország pozitív példaként. Szerencsém volt tanulmányozni a finn példát. Ott számomra úgy tűnt, leült öt okos ember, megtervezte az intézményrendszert, és hozzátette a pénzeket. Azt gondolom, ennek az Új Magyarország fejlesztési programnak egyik fő küldetése az lenne, hogy végre stabilizálja az intézményrendszert, amely a magyar kis- és középvállalkozásokat segíteni próbálja. Az egyik ilyen, a másik olyan, a harmadik amolyan eszközzel, és egymáshoz küldik az ügyfeleket, a vállalkozókat. Erre van esély, de nem akkor, ha versenyeztetjük, hanem akkor, ha fejlesztjük őket.
Tehát ez az első legfontosabb mondandóm, hogy az intézményrendszer a kulcs, és az intézményrendszert és a programokat finanszírozni kell! Az úgy nem működik, hogy csináld, de nincs hozzá feltételrendszer, nem jók hozzá a program feltételei, nem jó a finanszírozása. Most egy számunkra negatív példát fogok mondani, de szeretném, ha pozitívan értékelnék. Van az MFB-vel közösen a "Mikrohitel+" programunk, ezt a hvk-k úgy csinálják, hogy tiszta veszteség. Nincs hozzá, legalábbis nagyon minimális a marketingköltség, és a hvk-k számára ez negatív, ráadásul az MFB januárban még bekeményítette a vállalkozói feltételt is. Így nem lehet száguldozni! Meg kell nézni minden program feltételrendszerét, és azt finanszírozni kell!
A GOP-ban meghirdetett pályázatokról azt gondolom, kell az ilyen pályázat, amely magas jövedelmezőséget követel meg, és a dinamikus fejlesztést kifejezetten támogatni kell. Mi kidolgoztunk egy többlépcsős támogatási konstrukciót, amelynek ez a felső csúcsa, amiről beszélünk. De nem lehet a magyar mikro- és kisvállalkozás-fejlesztésnek csak a csúcsát támogatni, hanem alatta is kell! Ismerjük a háromszöget, az alatta lévőket támogatni kell. Ha nem jut, márpedig nem jut mindenkinek vissza nem térítendő támogatás, akkor legalább közvetett módon: tanácsadással - ez nagyon fontos a magyar vállalkozói réteg részére - és támogatott szolgáltatásokkal, például alacsony kamatozású mikrohitellel kell támogatnunk. Elejétől kezdve vitatkoztunk azzal, hogy a mikrohitelnek piaci kamatozásúnak kell lennie. Nem. A magyar vállalkozói rétegnek szüksége van támogatásra, és legalább annyi támogatást kapjon, hogy ne legyen túl nagy kamatteher a fejlesztésein. Azt gondolom, a tanácsadás és a JEREMIE mikrohitel kulcsa a magyar mikrovállalkozói gazdaság dinamizálásának.
Azt gondolom, jobban meg kellene teremteni az összhangot az NFT és az úgynevezett fejlesztési operatív programok között, és ugyanúgy, ahogyan az intézményeknél, ki kell iktatni a párhuzamos tevékenységeket és programfinanszírozásokat. Az operatív programokban példának a GOP és a ROP-ok tanácsadói tevékenységének nem egzakt és egyértelmű összhangját emelném ki, azt gondolom, ezen van mit segíteni. A másik példa, hogy lehet úgy tanácsadással szétszórni sok milliárd forintot, hogy vigye mindenki, és majd a piac eldönti. Ez az egyik út. Így tényleg az lesz, hogy lesznek egyre inkább jól kereső, profi tanácsadók, és lehet ugyanezt tudatos fejlesztéssel megcsinálni. Mi kidolgoztunk erre egy irányított tanácsadói szolgáltatásrendszert, amely lehetővé és egyértelművé teszi, hogy a vállalkozó és a professzionális tanácsadók a legjobb arányban találkozzanak, hogy a legolcsóbb, a legjobb vigye el a dolgot. Ezt nem lehet csak a piaccal. A piac majd eldönti 5-10 év múlva. De Magyarországnak nincs annyi ideje. Magyarországnak most kell úgy fejleszteni a programjait, az együttműködéseket, hogy jövőre meg az után eredményt hozzon a vállalkozóknak!
A JEREMIE programban - mint érintett hvk-s - nagyon szeretném leszögezni - ezt az európai tapasztalatok is megerősítik, és írtuk is az anyagunkban sok helyen -, hogy a mikrohitel nem egyenlő a kereskedelmi bankok által a mikrovállalkozóknak adott beruházási hitellel. Nem egyenlő. Ezt nagyon sokan tévesen értelmezik. A mikrohitel más, és hozzáteszem, hogy mi tagja vagyunk az európai mikrofinanszírozási hálózatnak, ismerjük az összes európai mikrofinanszírozási gyakorlatot, és nagyon nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy a magyar gyakorlat semmivel nem rosszabb, sőt nagyon sok olyan ponton, amelyet a német, angol, finn mikrofinanszírozási gyakorlatban még problémának látnak, a magyar rendszerben megoldható lenne, ha lenne jó központi szabályozás, és lenne állandó finanszírozás mögötte. Azt gondolom, erre a tapasztalatra lehet jobban alapozni.
Tehát lényegében azt szeretném kiemelni, hogy a kormány és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tudatosabb fejlesztéssel próbálja összehangolni a programokat. Nem biztos, hogy üdvözítő a versenyeztetés minden területen. Nem biztos, hogy a támogatásközvetítés a versenykategóriába tartozik. Sokkal hatékonyabb, ha fejlesztünk, tökéletesítünk és javítunk, és nem az, mint ami az elmúlt tíz évben volt, hogy elindítottunk egy programot, ha valami hibája volt, akkor töröltük és kezdtük újra. Újraépítettük, beleöltünk egy halom intézményfejlesztési és marketingpénzt, és a végén nem jött ki belőle semmi. Ezer példát tudnék mondani ilyenről az elmúlt tíz évből. Isten őrizz, hogy ezt a 8 ezer milliárdot ilyen dolgokra fordítsuk!
Most kell nagyon tudatosan felfejleszteni azt az intézményrendszert - mindet: kamarát, VOSZ-t, Iposzt, Kisoszt, mindet - arra, hogy hatékonyabban tudja ellátni a feladatát, ami a feladata, és nem mást, és nem mindent! Mindent nem lehet csinálni! Annak az a végeredménye, hogy senki nem tud semmit tökéletesen csinálni. Tagja vagyok a megyei kamarának, benne vagyok a VOSZ-ban, hvk-s is vagyok, látom, hogy mivel küszködnek ezek a szervezetek. Azt gondolom, tudatosabb programalkotással, szervezetfejlesztéssel és együttműködésre ösztönzéssel lehet eredményt elérni.
Még egy gondolat. Ennek az európai uniós pénznek nem a támogatásközvetítésben résztvevő szervezetek nyereségét kell növelnie, hanem a támogatandó vállalkozások nyereségét!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. Van-e további hozzászólás? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Krisán László vezérigazgató (KA-VOSZ) hozzászólása
KRISÁN LÁSZLÓ (KA-VOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítő Zrt.): Jó reggelt kívánok! Krisán László vagyok a KA-VOSZ Zrt. vezérigazgatója. Inkább slágvortokat mondanék, mert a kollegák sok mindent elmondtak előttem abból, ami nyom bennünket.
Örülök, hogy Kovács elnök úr örül ennek az intézményi rendszeregyüttes működtetésének, azt gondolom, én is nagyon örülnék, ha a cégem ki lenne véve a Hpt. alól, és pont úgy tudnék viselkedni, mint egy pénzintézet, miközben nem vagyok az. Hiszen az előbb a kormánybiztos úr azt említette meg - és ennek nagyon örülök -, hogy legyen verseny. A verseny azt jelenti, hogy egyenlő feltételekkel indulnak a vállalkozók érdekében létrehozott szervezetek, és próbálnak valamit tenni értük, egyenlő elbírálás alatt, egyenlő viselkedési formák között. Ez csak egy megjegyzés volt, elnézést kérek, ha valakit esetleg megbántottam volna, de nagyon bennem volt ez.
A másik egy konkrét kérdés. Mindig arról beszélgetünk, hogy intézményrendszereket, hálózatokat kell üzemeltetni, létrehozni. Van hálózat. Hadd jelezzem, évek óta folyamatosan jelezzük, akár a kamara, akár a VOSZ, de leginkább a kettőjük által létrehozott KA-VOSZ Zrt.-ből kiáltozva, könyörögve, felajánlva, hogy van egy létező, működőképes - és azt gondolom, talán bizonyított - szervezet, amelyet esetleg érdemes lenne felhasználni, nem csak arra a célra, hogy egy terméket, a Széchenyi-kártyát forgalmazza, hanem olyan célokra is, hogy több egyéb, a kisvállalkozások felé nyújtandó támogatást ezen keresztül próbáljunk meg kibocsátani. Működik 250 iroda, holnapután lesz a 100 ezredik Széchenyi-kártya igénylésének az ünnepélye, a 75 ezer Széchenyi-kártya, és 391 milliárd forint kihelyezett hitel van. Azt gondolom, ennél több számot nem kell elmondani ezen a plénumon, hiszen olyan összegekről beszélgetünk, amilyet az elmúlt tíz évben egyetlen program sem csinált meg. Tehát bizonyított rendszerekről, networkökről, hálózatokról beszélgetünk, és azt gondolom, a tulajdonosok nevében és a saját részemről hadd ajánljam fel azt, hogy kérjük, használjanak ki minket. Megvan a teljes lehetőség, teljes nyitottsággal állunk hozzá, hogy valamilyen módon beleszálljunk ebbe a programba.
Ami öröm számunkra, hogy amikor a JEREMIE elkezdődött, amikor, valamikor a múlt év közepe táján megvolt a JEREMIE program első olvasata, és itt tényleg hadd mondjam el, a GKM ilyen szempontból nagyon profi munkát végzett - Bajnai úr csapatával közösen -, hiszen egy olyan programot, amelyet íróasztal mellett csináltak Brüsszelben, próbáltak úgy áthonosítani, magyarosítani, hogy most már kezd úgy kinézni, hogy az működőképessé tehető.
Nem értek egyet néhány hozzászólóval, akik azt mondják, hogy vegyük elő az európai példákat. Makroszinten elő kell venni, viszont a kkv-k szintjén történő támogatások tekintetében egyértelműen sokkal magyarosabb elemeket kell bevenni, nem szolgai módon átvenni azokaz az EU-s szabályokat, amelyeket a brüsszeli diplomaták és - talán mondhatom - néhány bürokrata próbál átverni a rendszeren. A magyarországi JEREMIE-t itt kell, magyarul kell kezelni, mondhatjuk ezt JEREMIE light-nak, vagy hívhatjuk bármilyen módon. Azt gondoljuk, hogy azokon az alappilléreken, azon a bizonyos hármas alappilléren, amely arról szól, hogy van egy mikrohitel, egy portfóliógarancia meg egy kockázati tőke - de létezik a három pillér mellett negyedik meg ötödik pillér is -, azokkal a javaslatokkal, amelyeket megtettünk, és amelyekből egyébként jelentős mértékben befogadásra kerültek, még van mit segíteni, javítani. Hiszen szerintem a 6 millió forintos mikrohitel light-tal, vagy JEREMIE light-tal, mint beruházási értékkel, sokra nem fog menni.
Látjuk a Széchenyi-kártyánál, hogy az éves lejáratú forgóeszközhitelnél átlagosan 6,5-6,8 millió forint az értékhatár, s megint elmondom, hogy 100 ezer vállalkozás adta be a kérelmét, olyan statisztikai állományunk van, amelyről azt mondhatjuk, hogy talán tudjuk, hogy ezek a vállalkozások mit is akarnak Magyarországon. A vállalkozóink 2-3 éve folyamatosan nyomják belénk azt a hitet, hogy igenis szükség van valamifajta támogatásra. Nem azt kérik, hogy kapjanak ingyen pénzt - persze kérik, de az másik történet, de általában nem ezt kérik -, hanem azt kérik, hogy kaphassák meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel tudnak élni.
Visszatérve a 6 millió forintra, azt gondolom, valahol a 15-20 millió forint közötti felső plafon lenne a realitás, amelyet meg lehet csinálni. Nem megyek talán durván félre a valóságtól, hogy ez valós igény.
Talán fontos a jogosultsági feltételek kérdése is. A KA-VOSZ Zrt. pénzügyi ügynökcég. Azt gondolom, ha nekem most bele kellene szállnom a mikrohitelbe, akkor át kellene alakítanom a céget pénzintézetté. Megteszem szívesen, csak nincs rá szükség. Nem az a feladatom, hogy átvegyek kereskedelmi banki funkciókat, és beleszálljak ebbe a történetbe, hanem az, hogy azokat a forrásokat, amelyeken a bankok ülnek, és amelyeket az EU-ból tudnánk kapni, közvetítsem ki a vállalkozók felé. Azt gondolom, a vállalkozók reklámkampány és bármi nélkül is elhiszik, hogy a VOSZ és a kamara hálózata képes arra, hogy a Széchenyi-kártya mintájára autentikusan, hitelesen közvetítsen valamit feléjük. Ha pedig így van, akkor szerintem reklámkampánytól függetlenül nagyon gyorsan, nagy hatékonysággal ki tudnánk helyezni jelentős pénzeket, miközben most azt csináljuk, hogy új termékeket próbálunk kitalálni és beleerőltetni a rendszerbe, amelyeknek bizonytalan a kifutása. Garantálom, hogy három év alatt senki nem mondja meg, hogy ezek jó vagy rossz termékek. Mi már megmondtuk a Széchenyi-kártyával, és ott ül bent három olyan javaslatunk, amely arról szól, hogy van még olyasmi termék, amely a Széchenyi-kártyát kiegészítve tudna valamifajta pluszt hozni. Használjanak ki minket, könyörgöm!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérem a további hozzászólókat. (Nincs jelzés.) A Kisosz részéről nem kívánnak hozzászólni? A papírom szerint viszont itt van a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. vezérigazgatója, és a Bankszövetség részéről is jelen van - főtanácsadóként - Pulai Miklós. Azt kérem önöktől, hogy szóljanak hozzá a témához, jó néhány vélemény elhangozott a kereskedelmi bankokkal kapcsolatban.
Elsőként Erős János vezérigazgató urat kérem!
Erős János vezérigazgató (MFB) hozzászólása
ERŐS JÁNOS (Magyar Fejlesztési Bank Zrt.): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Egyetértek Parragh úrral, a számokkal nehéz vitatkozni, így én is egy számsorral szeretném kezdeni. A Magyar Fejlesztési Bank a "Sikeres Magyarországért" kkv-fejlesztési programjaiban több mint 4400 kisvállalkozónak 200 milliárdot meghaladó fejlesztési hitelt adott ki az elmúlt másfél évben. Úgy gondoljuk, mi is nagyjából látjuk a kis- és középvállalkozásokat, mi egyrészt direktben, illetve a kereskedelmi bankokat felhasználva, refinanszírozva állunk velük kapcsolatban, sokszor üzleti alapon ajánlva ezeket a hiteleket. Olyannyira sikeresek voltak ezek a hitelek, hogy a holnapi kormányülésen tárgyalja a kormány, és ezeket a fajta hiteleket meghosszabbítjuk, illetve meg is növeljük ezeket a kereteket.
Úgy gondolom - Bajnai úrral szorosan együttműködve - kialakítottuk azt a keretet, hogy ezekhez a hitelekhez az EU-ból származó forrásokat is pozitívan tudjuk hasznosítani. Létrehoztuk a MAG Zrt.-t, amely most már felállt. Nem akarom műhelymunkákkal untatni önöket, de nagyon nehéz volt a MAG Zrt. vezetésének összehozni azt a sok különböző rendszert, amely működött, és egységesen egy kvázi "gyárat" összehozni, amely a pénzek továbbításával tud foglalkozni. Létrehoztuk a JEREMIE részvénytársaságot, amelynek most nem pont ez a neve, de ez lesz, amely átmenetileg a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában van, de fél éven belül át fog kerülni a MAG Zrt. alá, amely valóban rendelkezésre fog állni. Tehát úgy gondoljuk, az intézményrendszert teljes mértékben sikerült összehozni, ezeknek az EU-pénzeknek a sikeres továbbítására, illetve a híd szerepének betöltésére.
Ezt szerettem volna elmondani, és ha bármi kérdés van, állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bizonyára lesz kérdés is. Parancsoljon!
Pulai Miklós főtanácsadó (Magyar Bankszövetség) hozzászólása
PULAI MIKLÓS (Magyar Bankszövetség): Köszönöm a szót, elnök asszony. Pulai Miklós vagyok a Bankszövetségtől.
Szeretnék szigorúan annál a témánál maradni, amely a napirenden szerepel, tehát a JEREMIE eszközök felhasználásánál. Hosszú hónapok óta működünk együtt ebben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, a Gazdasági Minisztériummal, az irányító hatóságokkal. Tulajdonképpen örömmel mondhatom, hogy műhelymunka szinten egyeztetjük a témát. Annak ellenére, hogy a JEREMIE eszközök programja igazán nem kereskedelmi banki program, csak néhány témája az. Hiszen a mikrohitelezésben elsősorban nem bankok érdekeltek, és a harmadik témában sem. De ezzel együtt bevontak bennünket, és azt gondolom, a hitelezési tapasztalatok alapján számos banki szakértő, a legnagyobb kereskedelmi banki szakértők vettek részt az eddigi egyeztetésben.
Két konkrét témát szeretnék felvetni, az egyik a mikrohitelezéssel kapcsolatos. Elhangzott itt már az, hogy valószínűleg nem sikerült jól meghatározni azt a kritériumot, hogyan kell kezelni a gyakorlatban azt, amit olyan jól megfogalmazott: hitelképes, de bankszerű módon nem kezelt kisvállalatokról van szó. Ezt azzal próbálja megfogni, hogy aki öt éven belül hitelt vett fel, az ki van zárva. Erről már többször beszéltünk, és nem gondolom, hogy ezt itt kell eldönteni, mert ez praktikus kérdés, de a mostani leírás már valamit enyhített a korábbi állásponton, de azért felvetném újra - és erről majd még fogunk tárgyalni a minisztériummal és az ügynökséggel -, hogy azt hiszem, ez az öt év, amíg nem vehet fel hitelt, túl szigorú. Lehet, hogy az, amit Szűcs elnök úr felvetett, hogy akinek nincs, az felvehessen, talán túl enyhe ebben a dologban. De mindenképpen azt gondolom, hogy a forgóeszközhitelnél - tehát ha valaki az öt évben kétszer vagy háromszor felvett 90-180 napos hitelt, és éppen azért nem vesz fel többet, mert nagyon megviselte - éppen hogy az a tapasztalat, hogy most már azért nem jelentkezik, mert kiderül, hogy mégsem eléggé bankképes.
Szóval ezen enyhíteni kellene, és remélem, hogy meg fogjuk találni a megoldást. Mint ahogyan a beruházási hitelnél már szó van arról, hogy aki forgóeszközhitelt vett fel, azért még beruházási hitelt kaphat. Ez az egyik olyan, amely a hitelfelvevők egész körét érintené, ezért remélem, hogy ebben jobb megoldást fogunk találni, mint ahogyan az ma le van írva.
A másik a portfóliógaranciával függ össze. Szintén nem akarok részleteket mondani, mert ez tényleg erősen szakkérdés. A múltkoriban - szintén egy ilyen műhelymegbeszélésen - abban állapodtunk meg, hogy két alapelvnek megfelelő megoldást szeretnénk találni. Az egyik, hogy azért az állam, a pénzkiosztók oldaláról legyen határa annak, hogy mennyit válthat be egy garanciaszervezet. Itt igazán arról a témáról van szó, amely az anyagban beváltási határként szerepel. Értjük, hogy valaminek kell lenni, hiszen a pénzek mindig bekorlátoltak, a másik oldalról azonban azt szeretnénk, és eddig úgy éreztük, hogy ebben megértés van - ez ugye 5 százalékban van leírva -, hogy azonban annak, amire garanciát vállalnak, érvényben kell lennie. Tehát, ha eléri is a kritikus határt, azt amire korábban a garanciaszervezet garanciát vállalt, nem érintheti semmiféle más dolog. Ez a bankok szempontjából nagyon lényeges, a céltartalék-képzés és egyéb szempontokból. Bízom benne, hogy ezekben a napokban megtaláljuk a megoldást, éppen ezekről a kérdésekről beszéltünk. Az egész JEREMIE programot a bankok szakértői üdvözölték, és olyannak tartják, amely a kkv-k részére nagyon lényeges fellendülést hozhat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. Úgy látom, a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részéről is az előkészítésben résztvevő, reményeim szerint szerepet vállaló főosztályvezető urak is jelen vannak. Kérdezem őket, kívánnak-e hozzászólni. Tartalmi kérdések, hozzászólások merültek fel, önök nyilvánvalóan tudnak ezekre rögtön reflektálni.
DR. KÁLLAY LÁSZLÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Kállay László vagyok, a GKM vállalkozásfinanszírozási főosztályáról. Most ebben a körben nem szeretnék hozzászólni, esetleg később, köszönöm.
ELNÖK: Árvai Csaba úr?
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Elnézést kérek, hogy kicsit késtem, köszönöm szépen, nem kívánok hozzászólni.
ELNÖK: Benke Ákos vezérigazgató urat kérdezem.
Benke Ákos vezérigazgató (Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.) hozzászólása
BENKE ÁKOS (Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.): Annyit szeretnék mindössze hozzászólni, hogy valóban elég széles körű tapasztalatcsere útján jutottunk el ahhoz a megoldáshoz, amelyet az előzetesen kiosztott, önökhöz eljuttatott anyagokban láthattak, mint termékeket. Ahogyan Bajnai úr is mondta, ez még nem a végleges megoldás, továbbra is keressük azokat a pontokat, azokat a közvetítőket, akiket szeretnénk ebbe bevonni. Minél inkább a hatékonyságra ösztönözzük őket, az ő üzletmenetüket tudnánk alkalmazni annak érdekében, hogy ne új intézményeket, konstrukciókat kelljen bevezetni a piacon, hanem a jelenleg működő szervezeteket tudjuk továbbfejleszteni, ahogyan az itt elhangzott.
A kockázatitőke-programokkal kapcsolatban szeretnék annyit megjegyezni, hogy valóban a kockázatitőke-program termékcsoportot megalapozó helyzetelemzés készítői voltak a legnehezebb helyzetben, hiszen nagyon homályosak azok az adatok, amelyek rendelkezésre állnak a tekintetben, hogy az a szegmens, amelyre mi fókuszálni szeretnénk, a korai szakaszú tőkebefektetések piaca, hogyan is néz ki Magyarországon. Tehát valóban nem lehet ma egyértelműen statisztikai adatokat nyerni arról, hogy a korai szakaszú befektetések milyen mértékűek, és azok milyen hatékonysággal működnek.
A másik az a felvetés volt, hogy nincsenek alapkezelők, ma Magyarországon állami tulajdonú alapkezelők vannak. Valóban úgy tűnik, hogy a tőkepiaci törvény a mai állapotában nem ideális arra, hogy privát kockázati tőkebefektetők ilyen, a hazai törvénykezés alapján működő alapkezelő szervezetet hozzanak létre. Ezt az mutatja, hogy egy sem alakult az elmúlt pár évben. Azonban a JEREMIE program meghirdetésének hatására - kifejezetten ennek a hatására - több privát befektető is jelezte, hogy amennyiben a tőkepiaci törvény bizonyos feltételein sikerülne módosítani, akkor nagyon szívesen részt vennének olyan módon is a tőkeprogramokban, hogy itthon kockázatitőkealap-kezelőket hozzanak létre. E tekintetben a GKM és a Pénzügyminisztérium felé is eljuttattuk a javaslatunkat, és a mai napon is munka folyik a tekintetben, hogy ezek meghallgatásra kerüljenek, és esetleg a jogszabályban életre is keljenek azok a megfelelő feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a JEREMIE program számára kulcsfontosságú közvetítő intézmények tudjanak működni, és hatékonyan tudjanak működni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, vezérigazgató úr. További hozzászólás, utolsó lehetőség. Braun képviselő úr, vagyis a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója. Parancsoljon!
Dr. Braun Márton ügyvezető igazgató (MVA) hozzászólása
DR. BRAUN MÁRTON (Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az MVA mikrohitelezéssel foglalkozik, már '92 óta, és kezel is egy alapot, az Országos Mikrohitel Alapot. Valóban, amint Szűcs úr is említette, gyakorlatilag a két évvel ezelőtti módosítás következtében a program sikeres, és sajnos, szinte azt lehet mondani, forráskorlátok vannak. Tehát gyakorlatilag már kihelyeztük a rendelkezésre álló forrásokat, és a visszaforgó törlesztőrészleteket tudjuk újra kihelyezni. Mindenképpen érdekünk, hogy minél előbb beinduljon a JEREMIE rendszerű mikrohitelezés, hiszen van rá igény, habár - meg kell mondanom - bizonyos lanyhulást érzünk mi is a piacon. De voltak itt makropolitikai hozzászólások is, azt hiszem, ez ebből elég egyértelműen következik.
Amire fel szeretném hívni a figyelmet az, hogy - nem leszek túl udvarias - az EIF elég erősen felajánlotta a segítségét a különböző európai országoknak, hogy részt vesz ennek a programnak a lebonyolításában, és mi ezt nem vettük igénybe. Ebből szerintem egyvalami biztosan fog következni, hogy elég erősen ellenőrizni fogják a mi programunkat, és nem teljesen jóindulattal. Ezért nagyon sok hibázásra nem lesz lehetőségünk, tehát nagyon korrekten és precízen kell megoldani ezt a programot, mert sanda szemekkel fogják nézni.
Nyilvánvaló, hogy a legjobb mérőszám a siker, tehát ha kihelyezzük a pénzt, és minél több ügyfélhez eljuttatjuk, de mindent teljesen szabályosan kell csinálni. Azért vagyunk többen a teremben, akik már átéltek európai uniós ellenőrzést - alelnök úrra nézek, aki egészen biztosan, de jómagam is -, tudjuk, hogy ez mivel jár, úgyhogy a legrosszabbra lehet számítani, tehát nagyon körültekintően kell eljárni a program megvalósításában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgató úr. Van-e további hozzászólás? (Jelzésre.) Önnek azért adom meg a szót, mert nem tudhatja - és én nem tájékoztattam, tehát ez az én hibám -, nálunk az az ügyrend, hogy mindenki egyszer szólhat. Parancsoljon, vezérigazgató úr!
ERŐS JÁNOS (Magyar Fejlesztési Bank Zrt.): Elnézést kérek, csak annyira kikívánkozik, mivel az Európai Fejlesztési Alap meg lett nevezve. Egyrészt a Magyar Fejlesztési Bank kisebbségi tulajdonos az EIF-ben, tehát lehet, hogyha jogtalanság, illetve durvaság történik, akkor talán tudunk valamit tenni. Másrészt úgy gondolom, az EIF ajánlata olyan volt, amelyet nem is lett volna szabad elfogadni. Szlovákia elfogadta az EIF ajánlatát, majd visszamondta, hogy mégsem kéri a segítséget.
Köszönöm.
ELNÖK: Most már majdnem mindent tudunk, már csak egy kihívás van előttünk, meg egy nehéz helyzetben lévő gazdaság. Nyilvánvalóan mindent meg fogunk oldani.
Most öt perc szünetet rendelek el a másfélórás tanácskozás után.
(Szünet: 09 óra 34 perctől 09 óra 40 percig.)
ELNÖK: A bizottság folytatja a munkáját. Kérem, foglaljanak helyet. Elsőként a kormánybiztos úrhoz szeretnének feltenni kérdéseket a képviselő hölgyek és urak, de udvariatlanság lenne részemről, ha nem adnám meg önnek azt a lehetőséget, amennyiben reflektálni szeretne a kedves vendégeink hozzászólására, akkor azt tegye meg. (Bajnai Gordon: Később.) Köszönöm szépen, akkor viszont a képviselőké a lehetőség.
Elsőként Szűcs Erika, őt követi Szatmáry Kristóf, Horváth Zsolt, Ágh Péter, Veress József képviselőtársam, majd a legvégén alelnök úr szokásához híven kifejti, hogy mindenki hosszan beszélt, és neki a legvégén jutott csak lehetőség. (Derültség.) De természetesen az alelnök úrnak lehetősége van erre, hogy ezt kifejtse.
Képviselő asszonyt illeti a szó, parancsoljon! Még egy mondat, az első körben a kormánybiztos úrhoz, a következő körben a vendégekhez.
Képviselők kérdései, hozzászólásai és a válaszok
Szűcs Erika (MSZP) kérdései, hozzászólása és a válasz
SZŰCS ERIKA (MSZP): Jó, de azért a véleményemet elmondhatnám a benyomásról, és a kérdést először kormánybiztos úrhoz fogom feltenni.
ELNÖK: Amennyiben ön véleményt szeretne mondani, nyilvánvalóan tegye meg.
SZŰCS ERIKA (MSZP): Haladjunk! Engem az elhangzottak azért arról mindenképpen meggyőztek, hogy érdemi párbeszéd volt és van jelen pillanatban is ennek a rendkívül fontos programnak a kialakításában, és azt hiszem, ennek a párbeszédnek van eredménye is. Tehát maga az elképzelés, a gondolat, a technikák, az akciók, intézkedések formálódnak. Úgy értelmezem, hogy abban sincs most már olyan nagy vita, mint ahogyan korábban észleltem, hogy vannak vissza nem térítendő támogatások, amelyek feltételhez kötöttek, a gazdaságfejlesztés prioritásait támogatják, és van egy jelentős volumenű pénzügyi program, amely a gazdaság általános működésében a kkv-k helyzetét javítja, ezt is elfogadja a szakma, és a részleteiről beszélget.
Ami engem ebben a dologban az elhangzottak alapján foglalkoztatott, hogy versenyről beszélünk, miközben egy verseny által kialakult egyenlőtlenséget próbálunk korrigálni - versennyel. Ez létezik-e, működik-e, hogyan lehet ez?
Ahhoz a felfogáshoz csatlakoznék, hogy igen, legyen verseny, de differenciált pályarendszeren. Tehát ahogyan a juniort nem szokták összeengedni a felnőtt korú versenyzővel, ettől a verseny nem iktatódik ki, csak a mikrovállalkozó nem a multival fog versenyezni, mert neki nem az a versenytársa. Azt gondolom, elemi érdekünk, hogy a versenyt ne általában, hanem a magyar valóság differenciáltságában értsük, és olyan technikákat alkalmazzunk, amely nem kiiktatja a versenyt, csak értelmes versenypályákat és versenyfeltételeket hoz létre. Tehát a teljesítmények fokozására, nem pedig a vállalkozói társadalom teljes szétszakadására ösztönöz, motivál.
Azt hiszem, itt egyértelműen megfogalmazódott a vállalkozói csoportok hangja. A '90-es évek elején jártam Spanyolországban, és ott találkoztam először azzal, hogy ott már akkor nagyon világos volt, hogy a vállalkozói csoportok igényei, kockázatai miatt az intézményrendszer is elkülönült abban, hogy ki kivel foglalkozik. Tehát a mikrovállalkozással, a nagyon kicsivel, az indulóval, a nagyon kockázatossal olyan intézményrendszer foglalkozott, amely közösségi dominanciájú volt. Aki már teljesített a piacon - és azért megvan ennek a pandanja a magyar valóságban is -, azokkal a bankok, illetve olyan közvetítők foglalkoznak, mint például a KA-VOSZ. Tehát ott neki már egy bejáratott dolga, vannak fejlesztési igényei, pénzügyi teljesítménye, tehát valamilyen nagyságrend, differenciáltság van.
Azt gondolom, ha ebben az értelemben még egyszer jól végiggondoljuk a vállalkozói társadalom differenciáltságát, a hozzájuk kapcsolódó, nemcsak pénzügyi, hanem tudási, tanácsadási igényeket, akkor az az intézményrendszer, amely ma létrejött, azt gondolom, a maga pályáján - nemcsak a vállalkozó, az intézményrendszer is a maga pályáján - elkezd versengeni, de a szegmensek nagyon komolyan együttműködnek, akkor jó struktúra alakulhat ki.
Tehát valahol a vállalkozásfejlesztési központ olyan nekem, mint az egyablakos ügyfélfogadás, hogy az a fiatal, vagy az, aki úgy döntött, hogy elege van a kiszolgáltatott munkavállalói létből, elmegy valahova, hogy hogyan is kell indulni, és innen, ezen az ablakon keresztül majd eljuthat a rendszer magasabb fokaira is. Lehet, hogy ez kicsit sántít, de azt gondolom, ebben az értelemben ez a rendszer úgy építhető fel, hogy azok versenyezzenek egymással, akik azon a pályán specialisták. Egyébként pedig valóban rendkívül fontosnak tartom az intézményrendszer felkészítését arra, hogy mi az ő feladata azzal a vállalkozói célcsoporttal kapcsolatban, amelynek szolgáltat, pénzt közvetít, tanácsadást ad, bármit nyújt.
Egy dolog maradt ki ebből, és ez a kérdésem a kormánybiztos úrhoz szól. A vállalkozói csoportok szerinti differenciálódást érzem a rendszerben, de a területi differenciálódást nem, és lehet, hogy azért, mert itt összegzések vannak a pályázatokról, de lehet, hogy azért, mert nem is kell ilyet csinálni. Csak emlékszem - igaz, hogy ez majdnem 20 évvel ezelőtt volt, és nem is biztos, hogy úgy kell csinálni, mint akkor, és ezt Pulai főtanácsadó úr megerősítheti, aki akkor a Világbank magyarországi kormányzója volt -, hogy '89-ben a Világbank olyan hitelkonstrukciót állított fel Magyarország számára, amelyben öt válsággal küszködő megyében a kohászat, gépészet, bányászat ügyei miatt lehetett a hiteleket kihelyezni egyáltalán. Tehát területileg, a szerkezetváltást támogatandó.
Biztos, hogy ma már nem ez a megoldás, egy pólusváros képviselőjeként úgy gondolom, inkább nekünk kellene a bankokkal megismertetni a pólusprogram tartalmát, őket kellene kicsit ráédesgetni erre a dologra, hogy termékekkel próbálják a pólusprogram gazdasági lényegét, a klaszter-együttműködést és az abban felmerült speciális finanszírozási igényeket kialakítani. De mégiscsak foglalkoztat az, hogy kell-e területi típusú prioritásokat is - majd akkor, amikor a versenyben kiválasztják a közvetítőket - elvárni tőlük, vagy közvetíteni nekik.
Kállay úr itt van, ő a vállalkozásfinanszírozási főosztály vezetője, biztosan jobban tudja, hogy a vállalkozások számában, dinamizmusában, potenciáljában vannak-e olyan különbségek az ország különböző részei között, amelyek esetleg egy ilyen típusú szempontrendszer kialakítását és későbbi érvényesítését indokolttá teszik. Tehát ez kérdés és megjegyzés.
A harmadik dolog szintén a résztvevőkhöz kapcsolódik, és ugyancsak - igaz, szintén a '90-es évekből származó - európai tapasztalat. A belgáknál jártunk tanulmányúton, és ott a következő volt a bankok kezdeményezése. A garanciaalapokba, illetve ezekbe a kockázatitőke-társaságokba már a bankok próbáltak valamilyen módon pénzt tenni a saját bővítésük, a saját ügyfélkörük, üzletkörük bővítése érdekében. Tehát nemcsak állami típusú akciók vannak ebben az ügyben, hanem üzleti típusú akciók is. Ez megjelenik a JEREMIE programban - remélem, majd vissza fog igazolódni ez a szándék -, de mégis, azért 2000 milliárd forint likviditásbővülés üzletileg sem lesz semmi a magyar bankszektornak. Gondolkodhatunk-e azon, az Európai Unióban bevett szokás-e, a magyar bankok egyébként a rekordnyereségeik mellett mutatnak-e hajlandóságot arra, hogy azért az ezen majd realizált nyereségből visszacsurgassanak valamit ezekbe az alapokba, hogy erősödjön a gazdaság fejlesztésére szánt pénzügyi háttér? Hiszen 2000 milliárdnyi üzletbővülés azért nem semmi, aki bankban dolgozott - és én dolgoztam -, ezt azért tudja.
Az utolsó megjegyzésem az, hogy alapvetően a pénz körül forgott a beszélgetés, de mégis folyamatosan megjelent benne egy gondolat, amelyet én nagyon erőteljesen hangsúlyoznék. Ez az, hogy ez már nem csak pénzkérdés. Nem direktben mondták ezt ki, a résztvevők, de azért a leírtakból is visszaköszön a dolog, ez a bizonyos modern üzleti környezet, a tudás, az olyan típusú gazdaságfejlesztési modellek, amelyek nem 10-15 évvel ezelőtti modellek. Tehát nem az infrastruktúráról szólnak, nem véletlen, hogy nem az ipari park létesítését preferálja az Új Magyarország fejlesztési terv, hanem az együttműködést, a K+F-et.
Ugyanígy azt gondolom, a kkv-szektornál is rendkívül fontos, hogy a vállalkozói tudás, a vállalkozói tájékozottság, menedzsmenti és egyéb készségek és képességek legyenek, hiszen éppen Parragh úr papírjában - amelyet nagy figyelemmel olvastam - van benne, hogy kell a pénz, de a fejlesztési igényekhez. Látom, hogy az is benne van ebben a gondolkodásban, hogy olyan típusú fejlesztési igényekhez, amelyek piaci oldalról megalapozottak. Tehát nyilvánvaló, hogy van ilyen típusú megkötés, mindenki tudja, hogy nem lehet akárkinek és akármire odaadni a pénzt. Önmagában az, hogy gyorsan, fél év alatt kiadunk 600 milliárdot, egyáltalán nem biztos, hogy eredményt fog hozni. Tehát valahol a koncentráció - az európai példák alapján - valóban egybeesik-e azzal a gazdaságfejlesztési iránnyal, amelyet az Új Magyarország fejlesztési terv megfogalmaz vagy vállalkozók csoportja által kialakított, de piac által visszaigazolt?
Azt gondolom, az intézményrendszer együttműködésének erről kellene kicsit jobban szólnia. Annak örülnék személy szerint, ha az Új Magyarország fejlesztési terv és a JEREMIE program, ahogyan Európában is - a papírt olvasva, benne van - arról szólna, hogy optimális forráskombinációk jó fejlesztési célok teljesítéséhez. Ezt a dolgot tegyük kicsit hangsúlyosabbá a gazdaságfejlesztési programban. Ahogyan Nicolas Sarkozy mondta, a franciáknak meg kell tanulni újra dolgozni. Azt mondom, a magyaroknak is meg kell tanulni újra, hogy munka nélkül nincs eredmény, és nekünk a munkát kell támogatni, nem pedig minden feltétel nélkül az eredményt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Következőként kormánybiztos úré a válaszadás lehetősége. (Bajnai Gordon halk megjegyzése az elnök felé.) Tehát tisztázzuk a jegyzőkönyv számára! Először Szűcs Erika képviselő asszony kérdésére kíván válaszolni a kormánybiztos úr a felkérésnek megfelelően, utána pedig a vendégek felvetéseire. Vagy arra a képviselők után szeretne válaszolni, kormánybiztos úr? Annyira szabad a választás, hogy most öné a döntés joga.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Szűcs Erikának válaszolok, és egyben a meghívott vendégek felvetett kérdéseire.
ELNÖK: Legyen így!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. A képviselő asszony felvetéseire vonatkozóan én is azt gondolom, hogy érdemi párbeszéd folytatódott, és folyik pillanatnyilag is, ahogyan mondtam, 35 szervezettől több mint 100 észrevételt kaptunk, és ezek nagyon nagy részét figyelembe is vettük. Sőt vannak olyan dolgok, amelyeken a mai észrevételek alapján is el fogunk gondolkodni, erre még visszatérek.
Valóban, ahogyan ön is mondja, a vissza nem térítendő támogatásoknál vannak bizonyos feltételek, amelyek megpróbálják célzottan eljuttatni a forrásokat egy-egy körhöz. Azokhoz, akik leginkább hozzá tudnak tenni gyorsan, célzottan az ország növekedésének visszagyorsulásához arra a szintre, amely már érdemben segíti az uniós felzárkózást, ahogyan itt korábban is elhangzott.
A JEREMIE programban meghirdetett hitelek, portfóliógaranciák nem nagyon céloznak. Legfeljebb méret szerint céloznak, de nem minősítik a vállalkozásokat - mondjuk növekedési potenciál szempontjából -, hanem azt mondják, hogy majd kiforrja magát, de széles körben engedjünk hozzáférést. Ezek inkább egy piaci rést próbálnak lefedni, erre majd még visszatérek.
Egyik oldalról a területi differenciálódást keresi a képviselő asszony. Ezt a vissza nem térítendő támogatásoknál nagyon markánsan érvényesítjük. Éppen hogy a már kiírt pályázatoknál bekarikáztuk a pénz egy részét, a 30 milliárdból körülbelül 9 milliárdot, és azt mondtuk, hogy ez csak az ország 95 foglalkoztatási szempontból hátrányosabb helyzetű kistérségéből pályázható, ott kell megvalósítani a beruházást ahhoz, hogy valaki kapjon támogatást. Itt magasabb támogatási arányokat és enyhébb belépési feltételeket szabtunk meg. Azért, mert van uniós tapasztalat, amely azt mondja, hogy a fejlettebbekkel - erről már többször beszéltünk ezen a fórumon is - gyorsabban, könnyebben tudnak pályázni, jobban készen vannak a projektjeik, jobb az érdekérvényesítő képességük, jobban meg tudják írni a pályázataikat.
Ezt igazolja az élet is. A tegnap lezárult - még nem végleges - eredmények alapján már látszik, hogy óriási különbség van az ország legfejlettebb részéből - mondjuk a közép-magyarországi régióból -, és az ország egyéb részeiből beadott pályázatok között. Persze még nem minden pályázati kategória zárult le, de ahol lezárult, ott már látjuk.
Egyébként elhoztam magammal, néhány hete olvastam a Közgazdasági Szemle áprilisi számában egy tanulmányt, amely ugyan nem erre készült, de van benne egy vállalkozási térkép. Ez azt mutatja meg, hogy Magyarországon nagyon nagymértékben Közép-Magyarország körül szóródnak a vállalkozások. Itt sokkal nagyobb ezeknek a vállalkozások sűrűsége, és sokkal nagyobb az együttműködés aránya. Ha messziről ránéz (Felmutatja.) erre a térképre, azt látja, hogy ez a nagy sötét folt az, ahol a legsűrűbben vannak a vállalkozások Magyarországon, és máshol bizony nagyrészt fehér folt az ország vállalkozássűrűségi szempontból. Ez a döntő, nem pedig az - azt látjuk az eddigi pályázatokból -, hogy egyébként növekedést várunk-e el ezektől a vállalkozásoktól. Hiszen ahogyan mondtam, úgy tűnik, a most lezáruló keretek mindegyikét lejegyezték, és van, ahol nagyon túljegyezték. Például Közép-Magyarországon van olyan, amelyet közel négyszeresen túljegyeztek, ugyanolyan, sőt rosszabb feltételek mellett, mert Budapesten csak 25 százalékos támogatást adunk, míg egy elmaradottabb kistérségben 40 százalékosat, ennek ellenére túljegyezték.
Tehát ezek azok a mélyebb igazságok, amelyeket érdemes elemezni, ahogyan ön is felhívta rá a figyelmet, és igenis helyes az a megközelítés, hogy területileg védjük azokat a területeket, a forrásaikat, hogy a gyorsabban jövő fejlettebbeknek ne lehessen elszívni a forrást, de azért a fejletlenebb területeken is elvárunk teljesítményt.
A 2000 milliárdos likviditásbővülés nem mind a bankoknál fog lecsapódni. Ennek nagyon nagy része - ahogyan itt már szó volt róla - a hvk-knál vagy a KA-VOSZ-nál vagy más olyan szervezeteknél, amelyek nem bankok. Közöttük jó néhány nem profitorientált szerveződés, hanem alapítványi tulajdonú, ezért a 2000 milliárd egy része az, amelynek a profitja a bankrendszernél csapódhat le. Ráadásul éppen azért szeretnénk a versenyt mindenhol érvényesíteni ebben a rendszerben - és úgy látom, ebben van vitánk -, mert úgy fogalmaztuk meg a feltételrendszert, hogy éppen a kamatokban lehessen versenyezni. A mikrohitelnél félszázalékos refinanszírozási költségen fogjuk odaadni a forrást - majdnem nullával -, és előírtunk egy plafont. Nem lehet drágábban adni a forrást a vállalkozásoknak, mint az uniós referencia-kamatláb, plusz 2 százalék, amely a mostani kamatok mellett 10,5 százalékra jönne ki, nyilván radikálisan csökkenő infláció mellett ez csökkenni fog. De van plafon, és a 0,5 százalék és a plafon közötti különbözetet a finanszírozó szervezet állítja be, ő dönti el, hogy mennyiért adja oda a forrást a vállalkozásoknak. Ebben lesz a verseny, és ez jó verseny, mert előnyhöz juttatja a vállalkozásokat, de van plafonja, felfelé nem mehet a verseny, csak lefelé. Viszont nagyon jelentős marge-ot biztosít - persze a lehívott forrás arányában - a vállalkozásfinanszírozók számára. Ebből finanszírozhatják a költségeiket, a működésüket.
Ugyanakkor differenciáltan építjük az intézményrendszert, mert úgy írtuk ki, hogy a nem hitelintézeteknél, nem bankoknál az elvárt önrész csak 20 százalék, csak ennyit kell nekik betenni, 80-at odaadunk mi. A bankoknál ez az arány 50-50 százalék. Ott bővében van a forrás, ezért nagyobb forráskihelyezést szeretnénk elérni. De ez azt jelenti, hogy azok a specializált mikrofinanszírozó intézmények, mint például a KA-VOSZ vagy a hvk-k - vagy ilyen értelemben akár az MVA - igenis előnyösebb, kedvezőbb helyzetből tudják lehívni a mikrohitelforrásokat, mint a bankok. De a bankokat sem zártuk ki ebből, mert tőlük meg jóval nagyobb forrást várunk, és a költségekben is lehet versenyezni. Ez olyan verseny, amelynek az előnye a hitelezett kisvállalkozásoknál fog lecsapódni. Szándékosan csináljuk így, és ez jó.
Én is azt gondolom, hogy nem csak pénzkérdés, pénz most sok van. Van innen, van az MFB-től, a bankoknak saját forrásai is vannak. Hatékony intézmények kellenek, érdemi verseny kell, hogy a költségeket leszorítsuk a vállalkozások számára, és olyan hatékony intézményrendszer kell, amely hatékony módon, célzottan juttat el forrásokat azokhoz, akik leginkább rászorulnak.
(Az elnökhöz.) Ha megengedi, válaszolnék a szakértők felvetéseire is, utána mehetünk tovább. Jó lesz így?
ELNÖK: Nagyon jó lesz. Azt kérem, kormánybiztos úr, mert nyilvánvaló, hogy nem először találkozott az itt meghívott vendégekkel, többkörös társadalmi egyeztetés volt, ne kezdjük a beszélgetést az ABC első betűjétől. Kifejezetten arra kérem, hogy az ott megfogalmazott olyan felvetésekre legyen szíves reflektálni, amelyek nem kerültek beépítésre az itt megfogalmazott és számunkra átadott koncepcióhoz, és arra, hogy miért nem, mi a döntés alapja.
(Szatmáry Kristóf jelez.) Képviselő úr, ügyrendi hozzászólása van? (Szatmáry Kristóf: Igen, mert...) Rosszul éltem az elnöki jogommal. Tessék!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Nem, én csak szerettem volna élni azzal, hogy itt most kicsit átalakult a válaszolás kérdése. Mert szerettem volna Szűcs Erikához kapcsolódni, és ha most elmegyünk teljesen más irányba, illetve nem tudom, a kormánybiztos úr megengedné-e, hogy még szóljak a válaszadás előtt, mert elég lényeges lenne, és ahhoz kapcsolódik, amit a képviselő asszony mondott.
ELNÖK: A kormánybiztos úr rugalmas, megengedte. Én meg különösen. (Derültség.)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) kérdései, hozzászólása és a válasz
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen az így kiharcolt szót. Azért szerettem volna most szót kérni, mert eljött az a történelmi pillanat a bizottságban, amit a másik oldalról már többen hiányoltak, hogy - legalábbis bizonyos területeken - teljesen egyet kell értenem Szűcs Erika képviselő asszonnyal, és nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, hogy ezt itt elmondjam.
Tehát azt gondolom - és most csak az egyetértés részét mondanám, a másik részét későbbre hagynám -, hogy valóban vita van, és ez a vita részben arról szól, hogyha valóban sikerül ezt a több mint 100 milliárd forintot megfelelően kihelyezni a kis- és középvállalkozásokhoz, akkor az én véleményem szerint is bizonyos szempontból a versenynek lényegében, jól értelmezett módon nem a közvetítő szervezetek között kellene lennie, hanem a verseny lényege az, hogy a végfelhasználó, a kisvállalkozó valóban minél kedvezőbben jusson hitelhez, minél kedvezőbben tudjon működni. Ebben a kérdésben az, hogy valóban már működő rendszerek vannak - kezdve a vállalkozásfejlesztési alapítványokon a KA-VOSZ-ig -, olyan lehetőséget ad számunkra, hogy ezekben a rendszerekben kellene döntően és nagymértékben ezeket a pénzeket kihelyezni. Ezek a rendszerek egyrészt bizonyították az életképességüket az elmúlt évek alatt, mert fennmaradtak, másrészt valóban - itt elhangzott - nem lenne szerencsés, ha olyan termékeket próbálnánk most bevezetni a piacon, amelyekről nem tudjuk, mennyire hatékonyak, hogy azokra a piac mennyire fogadóképes, és szerintem a vita szempontjából nem lényegtelen e felé elvinni a kérdést.
Azért is kérdezem ezt - és itt lenne a kérdés része -, mert lényegében, ha jól értettem az anyagból, például az akciótervben szereplő mikrohitelezéseknél 5500 végső kedvezményezettet ír az anyag. Ez számomra kizárja azt a lehetőséget, hogy például a Széchenyi-kártya valamilyen módon bekerüljön a rendszerbe, mert a Széchenyi-kártyán keresztül első körben hetvenegynéhány-ezer vállalkozót lehetne elérni. Tehát ha a gazdaságfejlesztés operatív program ilyen módon kerül elfogadásra - és ekkor ez a kérdés -, az számomra bizonyos szempontból kizárja, hogy a jelenleg működő rendszereket használja a program. Ez nagyon lényeges kérdés, ezért akartam Szűcs Erika képviselő asszonyhoz csatlakozni, mert talán ez az első számú kérdés.
Most nem mennék bele a makroszintű véleményekbe, hogy a gazdaságfejlesztésnek egyébként milyen módjai lehetnének, de azt gondolom, a konkrét anyaggal kapcsolatban ez olyan kérdés, amelyet még az előtt kell eldönteni, hogy végleges formában van öntve az akcióterv, mert utána nagyon nehéz rajta változtatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úré a szó.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Akkor erre is válaszolnék, meg a többi felvetésre is.
ELNÖK: Szerintem most már menjünk sorban, nem jó, ha össze-vissza ugrálunk.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Természetesen. Akkor hadd válaszoljak közvetlenül a képviselő úrnak, elnök asszony felszólítására.
Mégpedig azt gondolom, a cél, amit el szeretnénk érni, valóban egyezik. A nagy kérdés abban van - és szerintem ebben egyébként van vita a megszólalók között egymással is -, hogy kell-e verseny ebben az intézményrendszerben, vagy mutassunk rá az egyik intézményre. Mondjuk-e azt, hogy a hvk-k, és senki más? Mondjuk-e azt, hogy a KA-VOSZ vagy az MVA, mert ő a legjobb? Mondjuk-e ezt? Mondjuk-e azt, hogy csak a bankok?
Azt gondolom, a verseny e szervezetek között, és nem újonnan létrehozott intézmények bevonásával zajlik. Viszont e szervezetek között - éppen az itt elhangzottak alapján - indokolt lehet a verseny, hiszen a KA-VOSZ is elmondta, hogy 75 ezer kártyát már átadott, a hvk-k képviseletében is hallottuk, hogy sok tízezer - talán azt mondta, több mint 60 ezer, mindenesetre több tízezer - ügyfelük van, nyilván az MVA-nak is van, és másoknak is. Milyen alapon mondanánk mi azt, hogy egyvalaki csinálja? Ha ezt mondom, ha kiszűröm ezt a versenyt, akkor biztosan 10,5 százalék lesz a kamat, és biztos, hogy a többiek, akik kimaradnak belőle, kiabálni fognak - joggal -, hogy ők is letettek valamilyen teljesítményt, ők is bizonyítani szeretnének.
Abban eltökéltek vagyunk, hogy nem szeretnénk új intézményrendszert létrehozni. Nem akarunk még egy tizedik állami közvetítőt létrehozni, sőt egy csomót összevontunk a MAG Zrt. létrehozásával. Viszont azok között, akik eddig valós teljesítményt nyújtottak, mint ahogyan itt elhangzott, nyissuk ki ezt a rendszert, és mondjuk azt: itt van a többletforrás, versenyezzetek azért, hogy ki tudja gyorsabban, jobban elkölteni ezt a pénzt, és ki tudja olcsóbban eljuttatni - ahogyan ön is mondta - a vállalkozókhoz. Mert az a cél, hogy végül a kisvállalkozó ne 10,5 százalékért, hanem 7,5 vagy 8 vagy 6,5 százalékért - nem tudom, mennyiért lehet kigazdálkodni - jusson hozzá. Ez meg azon múlik, hogy önök milyen költséggel, milyen hatékonysággal, milyen marketingmunkával szerzik meg ezt a pénzt.
Ugyanakkor - ahogyan mondtam a bevezetőben is - magunk is például a hvk-któl kapott észrevételek alapján döntöttünk úgy, hogy szeretnénk megemelni azt a forrást, amely a mikrohitelre rendelkezésre áll. Már nem 30 milliárdról, hanem 55-56 milliárdról beszélünk az anyagunkban.
Tehát azt gondolom, hogy igenis, a közvetítőrendszerben is kell a verseny, a bankok között is verseny van ma Magyarországon, bár néhányan kritizálják, hogy nem elég nagy, de azt gondolom, van verseny Magyarországon, és ez jót tesz a fogyasztónak. Ilyen értelemben - anélkül, hogy új intézményt építenénk - igenis szükség van versenyre. Nyilván azoknak lesz esélyük nyerni ebben a versenyben, akiknek már van kialakított rendszerük, ügyfélkörük, tapasztalatuk, tehát önök előnyben vannak.
Még egy dolgot valóban - amit Szűcs Erika is mondott - megtettünk, hogy a közvetítő intézményrendszereknek kiírt pályázatokban, ahogyan elmondtam, differenciáltunk. Más feltételekkel pályáznak a tőkeszegényebb, forrásszegényebb mikrofinanszírozó intézmények, és más feltételekkel, de pályáznak a bankok, ez rendjén van így. Mert különben nyilván egyenlőtlen lenne, és egyetértek abban, amit Kovács úr is mondott korábban, hogy egyébként a mikrofinanszírozás, a mikrohitelezés speciális termék, az egy piaci lyukat fed be, egy olyan szakadékot, amelyet a bankok ma nem tudnak jól finanszírozni. Erre specializált termék kell, úgy próbáltuk megcsinálni.
Ami a számokat illeti, magam is alacsonynak találom az 5500-at, és azt kértem a kollegáktól, hogy dolgozzunk azon, hogyan lehet ezt tovább emelni. Részben úgy, hogy az összeg emelkedik - a mostani javaslatunk szerint 30-ról 56 milliárdra -, másrészt olyan áttételeket szeretnénk bevinni a rendszerbe, mint például a portfóliógaranciának a mikrohitel mögé tétele, amely nyilván fedezeti oldalról csökkenti a finanszírozók kockázatát, és így növeli a bevonható cégek körét. Most úgy számolunk - ezek a számok persze mozognak, éppen az egyeztetések kapcsán -, hogy az első két évben több mint 40 ezer vállalkozást szeretnénk elérni a különböző termékekkel. Ebben benne van a mikrohitel is, a portfóliógarancia is, a kettő közös halmaza is, és marginálisan, de benne van a kockázati tőke is. Ott a darabszám nyilván sokkal kisebb. Ez a 40 ezres darabszám - ha önök jól tudnak élni ezzel a lehetőséggel - olyan, amely már érdemben érezhető hatás a magyar gazdaságban, a mikro- és kisvállalkozások körében.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük, ez gyors volt. A következő hozzászóló Veress képviselő úr, aki éppen nincs a teremben. (Varju László: Egy pillanatra kiment.) Egy pillanatra kiment, ezért a sort folytatjuk, Horváth képviselő urat illeti a szó.
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) kérdései és a válasz
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Igyekszem konkrét kérdést feltenni a kormánybiztos úrnak. Az ügynökség által adott tájékoztatóban szerepel, hogy a 2007-2008-as akcióterv három pénzügyi program elindítását javasolja a 2007-13 közötti időszakban. Az egyes programoknál megadott keretösszegek nem tekinthetők véglegesnek, a jelenleg folyó tervezési munka során még változhatnak.
Kormánybiztos úr, a konkrét kérdéseim a következők. Később lesz-e mód másféle pénzügyi programok elindítására, vagy csak ez a három lesz? Vagy ha lesz a következő időszakban más, melyek lesznek ezek? Milyen alapon került a jelenlegi három kiválasztásra, és mikor lesznek véglegesek ezek a keretösszegek, és milyen szempontok alapján lesznek ezek majd meghatározva?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Most csak az úgynevezett JEREMIE programokra vonatkozik a kérdés, hiszen számos más konstrukció indult - és fog indulni - vissza nem térítendő támogatás formájában. A visszatérítendő támogatásoknál - amit az Unió JEREMIE-nek hív - alapvetően háromféle terméket tesz lehetővé a JEREMIE finanszírozás, az alapvető szabályaiból kiindulva, ez a mikrohitel, a garancia és kockázatitőke-típusú termék. Tehát ez limitálja azt, hogy miről van szó.
Azonban az, hogy ezeknek a termékeknek a paramétereit hogyan állítjuk be, amely önmagában lehetővé teszi a termékeken belül a termékcsoportok kialakítását, differenciált megközelítését, az már az adott keretek között rajtunk is múlik. Mondok egy példát. Azt gondoltuk, hogy a legsürgősebb és a leghatásosabb a portfóliógarancia, ahol végül is egy sokelemű hitel bukását fedezzük, és így nagyon radikálisan, nagyon nagy áttéttel tudunk forrást kiadni a gazdaságba, a vállalkozók számára. Ez az induló termék, de elképzelhető, hogy nagyobb összegű hiteleknél egyedi hitelgaranciákra is alakuljon később ilyen termék, ahol mondjuk - mert most ugye 100 millióig tervezzük ezt a portfóliógaranciát - lehetőség van arra, hogy 100 és 500 millió között, de ez csak példa, ez még nem alakult ki, egyedi hitelvizsgálat eredményeként az egyedi hitelek mögé tegyünk garanciát. Erre van lehetőség.
A kockázati tőkénél is van lehetőség arra, hogy különböző típusú konstrukciók legyenek, mondjuk más legyen a gyorsan fejlődő klaszterekre specializálódó kockázatitőke-alap, és más legyen egy általánosabb ilyen típusú alap. Tehát van lehetőségünk más termékek indítására.
Ami a mostani kereteket illeti, ahogyan az itt elmondottakból is kiderült, most folyik ennek az egyeztetése, itt is hallottunk olyan véleményt, amelyet még érdemes megfontolni, és azzal még kibővíteni, módosítani a kiírásokat. Azt gondolom, ezek az időt illetően júliusban fognak véglegesedni, a számokat illetően pedig piaci elemzésekből dolgozunk, itt figyeljük a különböző kamaráktól, más érdekképviseleti szervektől beérkező piaci visszajelzéseket, vagy ahogyan mondtam, például a hvk-k jelezték - de a KA-VOSZ is -, hogy kevés lesz a forrás a mikrohitelre, többet fognak tudni kihelyezni, ezért gondolkodunk azon, hogy jelentősen, majdnem duplájára megemeljük ezt a forrást.
Tehát ilyen típusú befolyások, piaci információk, elemzések alapján próbáljuk ezt kialakítani. Ami viszont jó hír, hogyha valamelyik igénye gyorsabban fut fel, a másik pedig kevésbé, akkor egyébként lehetőségünk van arra, hogy később a három termékcsoport között ezeket a keretösszegeket módosítsuk annak a javára, amely gyorsabban és eredményesebben szolgálja a kisvállalkozókat. Azt gondolom, júliusban véglegesítjük ezt a programot azzal, hogy egyébként a későbbiekben - mondjuk jövőre - indíthatunk új terméket, módosíthatjuk ennek a feltételeit. Most csak az első akciótervhez kapcsolódóan próbáljuk az első két évet kitalálni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Veress képviselő urat illeti a szó.
Veress József (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válasz
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt szeretném a magunk emlékezetébe idézni, hogy amikor meghatározzuk a gazdasági támogatás nagyságát, akkor nem szabad elfeledkeznünk egy nagyon lényeges tényezőről. Nevezetesen, hogy jelenleg is a gazdaság legfontosabb hiánya a munkaerő. Minden más többé-kevésbé viszonylag gyorsan pótolható, a legnagyobb gondot abban látom - nem én, a gazdasági szereplőkkel beszélgetve -, hogy ma Magyarországon, és nemcsak Budapesten vagy Nyugat-Magyarországon, hanem az egyébként elmaradottabb déli és keleti országrészben is objektíven a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs elég munkaerő, nincs elég képzett ember. Az ő képzettségük megteremtése pedig nem félórás ügy, arra nagyon sokat kell áldozni, ott intézményrendszereket kell átalakítani. De ha ebben nem lépünk, akkor bennragadunk abban a helyzetben - mert már benne vagyunk -, hogy a fejletlen térségben a cégek vezetői elmondják, hogy 5-10 embert felvennének, ha lenne olyan képzettségű ember. Elindult az a folyamat, hogy nemcsak Magyarországról mennek ki Romániába, Ukrajnába, hanem onnan hozzuk be a munkaerőt ahhoz, hogy működtetni tudjuk a meglévő kapacitásokat, és ez a folyamat gyorsulni fog.
Tehát tisztelettel kérem a gazdaság szereplőit, legyenek partnerek abban, hogy ezt a gazdaságfejlesztésnek ezt az igazi problémáját közösen meg tudjuk oldani. Ez hosszú folyamat. Ha most elkezdjük, akkor 3-4 év múlva lesz érezhető eredménye. Ha most azon vitatkozunk, hogy beton vagy gazdaságfejlesztés, és elfelejtjük, hogy az emberi erőforrásokba való befektetéseknek jelen pillanatban nincsenek meg az intézményi feltételei, tehát azok átalakítása, megerősítése, működőképessé tétele fogja meghatározni a versenyképességet, sőt ma már az határozná meg, és akkor még csak a jelenlegi gazdasági szerkezetről beszéltem, nem arról az új gazdasági szerkezetről, amely a XXI. századi, úgynevezett tudásgazdaságban elengedhetetlen. Most arról beszéltem, hogy nincs marós, esztergályos, hegesztő, nem arról, hogy nincs mérnök és magasan képzett számítógépes szakember, az utóbbival is gondjaink vannak.
A szakképzés alapvető hiányosságait kellene valahogyan rendbe tenni, és ha ezen a nyomon elindulunk, akkor pillanatok alatt kiderül, hogy bizony önmagában az, hogy megduplázzuk a gazdaságfejlesztésre szánt összeget, ezeket a szerkezeti problémáinkat nem oldja meg. Legfeljebb gyorsabban fognak előjönni, és gyorsabb feszültségekkel kell szembetalálkoznunk, és ezt az ügyet bizony most, ennél a programpontnál kell valamilyen módon rendeznünk.
A második megjegyzésem arról szól, hogy mi is ennek a nemzeti fejlesztési tervnek a célja. Azt hiszem, abban könnyen meg tudunk állapodni, hogy igazából a cégek és a többi szereplő saját fejlesztési képességének megerősítése - és hozzáteszem, sok esetben a kialakítása - a cél. Ugyanis szembe kell néznünk azzal, hogy jelen helyzetben nagyon sok szereplő nem tud - sőt nem is akar - az önálló fejlesztések irányában elmenni. Ez a "Tudsz úszni? Nem. És ha megfizetlek, akkor tudsz-e úszni?" kérdése. Sajnos önmagában - még egyszer állítom - a pénz nominális növelése nem hozza meg a kívánt eredményt. Ezért kérem azt, hogy próbáljunk közösen abban gondolkodni - aminek itt ma nagyon sok elemét elmondtuk -, hogy a vállalkozásfejlesztés hogyan erre rásegíteni, hogyan tudja azt a tudást segíteni, közvetíteni, eljuttatni a gazdaság szereplőihez, és a gazdasági szereplők partnereihez.
Mert ennek a történetnek a másik oldala az, hogy ma a gazdaság nagyon sok esetben a közszféra gyenge szintű szolgáltatásai miatt szenved versenyképességi hátrányt. Itt egy ma is elhangzott tételhez szeretnék annyit hozzátenni, nem biztos, hogy a pazarló állam leépítése, inkább azt mondanám, hogy az állami pazarlás leépítése az elsődleges feladat. Ebben kell nagyon gyorsan előrelépni.
Közben - itt utalnék az ÁSZ vezetőjének egy megállapítására - végre tisztázni kell magunkban valamit! Mi is adja az igazi versenyképességet? Nézzék meg a nemzetközi versenyképességi statisztikákat! Kiderül, hogy nem az angolszász modell a legversenyképesebb ma a világban, hanem az északi vagy skandináv modellnek nevezett megoldás, amely nem arról szól önmagában, hogy csökkentem az adókat, és majd elvárom, hogy a civil szervezetekre támaszkodó rendszerek megcsinálják a szükséges átalakítást, hanem arról szól, hogy egy borzasztóan hatékony, pontosan méretezet és iszonyatosan magas szintű, folyamatosan fejlődő szolgáltatásokat adó közszektort alakítottak ki. Ezt a vitát Magyarországon folyamatosan megpróbáljuk megspórolni. Nem megy!
El kell dönteni, hogy egyszerre két irányban nem tudunk forogni, az a harmadik irány pedig, ahol most vagyunk, hogy magas nominális adó, kicsi befizetés, rossz szolgáltatási színvonal, ez a biztos bukás jó receptje, ebből csak kilépni lehet! De hogy ebbe vagy abba az irányba lépünk-e ki, vagy van-e egy negyedik modell, amelyet még nem ismerünk, azt viszont nagyon gyorsan tisztázni kell! A nemzeti fejlesztési terv kifejezetten kikényszeríti ennek a vitának a gyors rendezését, mert pénzeket elkölteni viszonylag egyszerű. A hatékony elköltés egészen más ügy.
A minőségi tanácsadás. Azt gondolom, a vállalkozásfejlesztési rendszereknél nagyon nagy tapasztalatok halmozódtak fel, és azzal is egyetértek, hogy nagyon sok elem van, csak ezek az elemek folyamatosan ebben a stop and go ciklusban vannak. Politikai ráhatások, egymás közötti viták, a forrásokért folytatott elég kemény, de sajnos lobbiszinten folytatott küzdelem viszi el az energiát attól, hogy ez a rendszer hatékonyabbá tegye önmagát. Azt hiszem, önmagában az, hogy az egyik vagy a másik szereplőnek adok jobb finanszírozást, nem fogja megoldani ezeket a problémáinkat. Igen, kell a verseny is, kell a tudatos összehangolás is, kell egyfajta szerepmegosztás is, és ennek ellenére pontosan tudni kell, hogyan lehet benne hagyni, beleépíteni a rendszerbe azokat a teljesítménykényszereket, amelyek folyamatosan javítják ennek a szférának a működését, hatékonyságát is.
A KA-VOSZ-t szeretném megkérdezni: hogyha most 15-20 millióra tudnánk emelni a hitelnagyságot, akkor abban egyetértünk, hogy annak viszont már visszatérítendő, vagy legalábbis jelentős mértékben visszatérítendő hitelnek kell lennie? Akkor rögtön ott tartunk, hogy igen, odaadom a pénzt, de odateszem azokat a garanciákat, azokat a mechanizmusokat, amelyekkel biztosan tudom, hogy ezt a pénzt - nyilván vannak veszteségei, de alapvetően - valóban hatékonyan költik el, és az megtérül, benne marad a rendszerben, viszi előre az adott céget és a magyar gazdaság egészét is. Ezenkívül nagyon jó lenne idetenni valami olyan együttműködési kényszert, amely megjelenik a programban, de lehet, hogy ezt még hangsúlyosabbá kell tenni. Nem biztos, hogy területi szinten, lehet ágazati szinten is, a lényeg az, hogy hálózatok épüljenek ki, mert jól látható, hogy a kkv-szektor ma a hálózati háttér megerősítése, lényegi, minőségi előrelépése nélkül nem tud előre menni, önmagában nem képes a pénz hatékony felhasználásával biztosítani ezt az előrelépést. Nekünk az kell, hogy ők be tudjanak lépni abba a versenymezőbe, ahol az európai szintű teljesítményt ki tudják magukból hozni, és ez csak akkor működik, ha ők együttműködők, és ha a nagy cégekkel végre kialakul az a híd, amely ma alapvetően hiányzik.
A kockázatitőke-törvénnyel kapcsolatban szeretném még elmondani, hogy ez 2002 óta adósságunk. Tehát ne csodálkozzunk, hogy nem jönnek kockázatitőke-társaságok, ha egyszer pontosan tudjuk, hogy rossz a törvényünk, és ezt muszáj megcsinálni.
Végül az EIF be nem lépése. Persze, hogy nem lépett be az EIF, amely azzal jött hozzánk, hogy ő majd tanácsadási szerződést köt velünk, és ennek keretében elmondja, hogyan kell majd egyszer valamikor a tanácsadáson keresztül kialakítani azt a rendszert, amely Magyarországon valamilyen szinten működik, de nekünk ennek most már a hatékonyabbá tétele a feladatunk.
Köszönöm a türelmüket.
ELNÖK: Kormánybiztos úré a szó. Inkább javaslatokat fogalmazott meg a képviselő úr, de kihallatszott egy-két kérdés is belőle.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Az első megjegyzésével, amely a munkaerőre vonatkozik, magam is egyetértek. Nekünk valahogyan optimalizálni kell a beton, a gazdaság meg az emberek között - ha így leegyszerűsítem, mert így is le lehet egyszerűsíteni ezt a fejlesztési tervet, hogy erről a három dologról szól: beton, gazdaság, emberek, de ez a három nagyon szorosan összefügg egymással. Lehetne erről hosszan is beszélni - nem szeretnék -, de nyilván, ha mindenki itt ülne az asztal körül, és nem a gazdasági érdekképviseletek jelennének meg, árnyaltabb képet kapnánk, mert feltenné a kezét az, aki utat szeretne építeni, és az is, aki a képzésekkel szeretne foglalkozni. Ezek keresztben is megjelennek egymással, hiszen egyébként meg már van lezárt pályázatunk a társadalmi megújulás programban, amelyben a vállalati képzéseket finanszírozzuk. Tíz nap alatt túljegyezték a programot, meg is emeltük keretét. Tehát nemcsak a gazdaságfejlesztésből finanszírozunk vállalkozásokat, hanem ahol a tudásról van szó, ott máshonnan jön a forrás, bővíti is azt a kört, amely bevonható ezekre a célokra.
Még egy dologra szeretnék reagálni, hogy 15-20 millióra emelni a forrást. Egyébként magunk is vizsgáljuk, de ehhez nekünk nem jogi elemzéseket kell végezni, hogy szeretnénk két kategóriát kialakítani a mikrohiteleknél. Forgóeszközhitelt - egy évre 6 millió körüli összeggel -, amely egyébként megfelel az Európai Unió 25 ezer eurós ajánlásának, ők ennyit ajánlanak hitelplafonként a mikrohitelnél. De a magyar sajátosságokra figyelemmel szeretnénk a beruházási hitelt is lehetővé tenni - ahogyan az anyagban is szerepel, csak összeget nem írtunk hozzá -, azt gondoltuk, jó lenne akár öt évre is valahol 12 millió forint környékén adni beruházási hitelt a mikrovállalkozásoknak. Ebből a szempontból azt is megkülönböztettük, hogy akinek forgóeszközhitele már volt, de beruházási hitele még nem, azt nem zárjuk ki a programból. Tehát próbálunk - pont az önök észrevételei alapján - rugalmasan haladni ebben az irányban. Ezek a nagyságrendek azok, amelyekről azt gondoljuk, még alatta vannak annak a szintnek, ahol már a bankok egyébként meglévő piaci kínálata belép. Tehát valahol ez az a limit, amelyet keresünk ezekkel a hitelekkel, aztán majd a tapasztalatok alapján ezt lehet finomítani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ágh Péter képviselő urat illeti a szó.
Ágh Péter (Fidesz) kérdései és a válasz
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Mindig elhangzik a JEREMIE programmal kapcsolatban, hogy a 180 milliárd forint, amely ennek keretében megjelenik, 2000 milliárd forintot fog megmozgatni, ezt most is hallhattuk az ön szöveges beszámolójában.
Azt szeretném megkérdezni, hogy készültek-e erre hatástanulmányok vagy különböző számítások, amelyek alapján ezt konkrétan ki tudják jelenteni. Ismerjük a multiplikatív hatások eredményeit, de ennek a 2000 milliárdnak az alátámasztására önök készítettek-e különböző terveket? Ha igen, akkor a mostani gazdasági állapottal vagy kedvezőbb helyzettel számoltak-e ennek a kialakításakor?
A következő kérdésem pedig arra vonatkozna, hogy az akciótervben az áll, hogy 40 ezer végső kedvezményezett elérése a cél 2008-ig. Lehet-e azt tudni, hogy a teljes költségvetési időszakra - 2013-ig - mi a végső cél? Tehát mennyi lesz a kedvezményezettek száma, és hogyan fog bővülni ezek köre?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm. Konkrét kérdésre konkrét válasz: van becslésünk arra, hogy a 190 milliárd, amellyel itt most számolunk, hogyan fog 2000 milliárd fölötti összeget hozni. De ez alapvetően ezeknek a multiplikációknak a végiggondolásából fakad.
Úgy számolunk, hogy a portfóliógaranciának lesz a legnagyobb multiplikációs hatása, nem véletlen, hogy erre tettük egyébként a legnagyobb keretösszeget is. Hiszen ott azzal számolunk, hogy valahol - tapasztalati alapon - 4-5 százalék körül lehet ezeknek a programoknak a bukása, tehát 100 forintból 4-5 forintnyi bukás várható, ezért így számoltuk ki, hogy akkor mennyi hitelkihelyezést tesz lehetővé. Ráadásul mi nem a bukás teljes mértékét akarjuk lefedni, hiszen azt mondtuk a bankoknak, hogy rendben, mi vállaljuk a kockázat nagyobb részét, de kicsit azért ti is tegyetek, különben felelőtlen lesz a hitelkihelyezés. Tehát így számolunk a legnagyobb áttéttel. Vannak erre konkrét számaim is: a portfóliógaranciánál úgy számolunk, hogy akár olyan 25-szörös lehet az áttét - ez egy maximum -, amit egy forint csinálhat, ha jól sikerül a befektetés.
A mikrofinanszírozásnál jóval alacsonyabb áttéttel számolunk, olyan 8-szorossal, azzal együtt, hogy a mikrofinanszírozás mögé is szeretnénk portfóliógaranciát is állítani. Tehát a közel 90 milliárdos portfóliógarancia-keretből körülbelül 25 milliárdot szeretnénk kifejezetten a mikrofinanszírozás mögé állítani, hogy növeljük annak is az áttételét.
A kockázati tőkénél pedig azzal számolunk, hogy átlagosan körülbelül kétszeres lesz a hatás, tehát egy forint JEREMIE kockázati tőkéhez egy másik forint magántőke párosulhat, így durván kétszeres hatással számolunk, és ott 45 milliárdot tervezünk.
Így jönnek ki ezek a becslések, nyilván e mögött egy csomó tapasztalati szám áll, hogy miért pont ezeket az arányokat számoltuk. Beszéltünk a Hitelgarancia Rt.-vel és más magyarországi és külföldi szereplőkkel, ezt a GKM szakemberei végezték.
A másik kérdésére vonatkozóan pedig valóban úgy számolunk, hogy ha ütemesen el tud indulni ez a rendszer, és úgy teljesítenek - többek között - az itt jelenlevők is, ahogyan ígérik és mondják, hogy hogyan tudnak forrásokat kihelyezni, akkor eljuthatunk 40 ezer végső kedvezményezettig az első két évben. Azt gondoljuk, a hét év alatt körülbelül a 100 ezret valamivel meghaladó vállalkozást érhet el ez a program. Ez akkor reális, hogyha egyébként a források jelentős része forog is. Hiszen, mint tudjuk, ez nemcsak hogy visszatérítendő, de újra és újra felhasználható forrás, és a beruházási hiteleknél ötéves futamidővel számolunk, illetve a bankok javaslatára a portfóliógaranciánál tíz évig is el lehet menni. Tehát lesz olyan forrás, amely túlfut ezen az időszakon, de nyilván nem ez lesz a jellemző. Ez olyan észrevétel volt, amelyet elfogadtunk a Bankszövetségtől.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A következő hozzászóló Tóth Tiborné. Képviselő asszony, parancsoljon!
Tóth Tiborné dr. (MSZP) hozzászólása és a válasz
TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Egy nagyon apró megjegyzéssel szeretném kiegészíteni az eddig elhangzottakat. A beton, a pénz és az emberi erőforrások közül én az emberi erőforrások dominanciáját hirdetem. Azt gondolom, ez az összehangolt program, amelyről ma itt tájékozódhattunk, az elvi és a gyakorlati kiegészítésekkel együtt bizonyítja, hogy az emberi részvétel, a konstruktivitás játssza itt a vezető szerepet.
Úgy gondolom az, hogy most az Új Magyarország fejlesztési terv több reformjának együtt kellett indulnia, a most szóban forgó közös ügynek is nagyon nagy hasznára van. Magam az oktatás, a szakképzés területén is dolgozom, és azért szeretném most kiegészíteni néhány apró dologgal az eddig elhangzottakat, mert bizakodó vagyok az emberi munkaerő, a szakképzett munkaerő kérdésében. Most indul az az integrált szakképzési társulási program, amely a régiókban a szakképzettségben fog előrelépést jelenteni. Ugyanis az intézmények egyesülése - a kamarák bevonásával - fog olyan munkaerőigényt felmérni, amelyre szakképzést szerveznek majd ezek a társulások. Nagyon rövid időn belül megkezdik a működésüket, és úgy gondolom, három év leforgása alatt már érezhető kell hogy legyen a szakképzett munkaerő belépése ebbe a rendszerbe.
A felnőttképzés, a távoktatás és az átképzések területén is jelentős áttörés várható, többek között európai uniós forrásokkal. Nagyon biztató a felsőfokú szakképzés megszerzésének a felgyorsított lehetősége, és természetesen a felsőoktatásnak a bolognai folyamat keretében bekövetkezett változtatásával a BSc-képzés, amely a szakképzett munkaerő bevonásában hozhat jelentős változást a közeljövőben.
Azt gondolom, ilyen összehangolt fejlesztésben nagyon fontos feladatunk, és én itt a dolog emberi erőforrás oldalát képviselem, hogy egyszerre induljon ez a rendszer, és azok az igények elégítődjenek ki a szakképzés, felnőttképzés területén, amelyeket ezek az őrült gazdaságfejlesztési programok megkövetelnek.
Köszönöm.
ELNÖK: A képviselő asszony felvetésére csak annyit, hogy a következő bizottsági ülésünk az ön tetszését - mármint a témát illetően - biztosan el fogja nyerni, hiszen kifejezetten az oktatásfejlesztésről, a humánerőforrás-fejlesztésről fog szólni az egész bizottsági ülés.
Kormánybiztos úr, kíván válaszolni?
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Egyetértek, és jövő héten, vagy amikor ez lesz, élek a lehetőséggel, hogy ott részletesen beszéljünk erről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varju képviselő urat illeti a szó.
Varju László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válasz
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Egyetlen rövid kérdés alulnézetből: a "Sikeres Magyarország" program keretében a megkezdett beruházások nem finanszírozhatók. Ezt hogyan tervezik ennek keretében, utána mondanék rövid véleményt.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Ez igaz azokra a forrásokra, amelyek a vissza nem térítendő támogatásoknál vannak. Ez uniós szabály, ezen sajnos nem tudunk változtatni, tehát mindenképpen csak új projektekre lehet adni. Az Unió így próbálja elérni, hogy ne finanszírozáscsere történjen, hanem valóban új dolgok jöjjenek létre az Unió pénzéből. Ez egyébként érthető törekvés.
A JEREMIE forrásoknál nyilván sokkal enyhébb lesz ez a szabály, tehát ott alapvetően lehetőség van egy világosan definiált beruházási célnál bekapcsolódni egy megkezdett folyamatba. Hozzátenném azt is, hogy a vissza nem térítendő forrásoknál is, ha egyébként szakaszolható a beruházás, ha egy szakaszt lezártak, akkor ugyanannak a folyamatnak a következő részprojektjére lehet támogatást kérni, tehát ilyen probléma nincs.
ELNÖK: A kormánybiztos úr megoldást is adott önnek. Viszontválasz?
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elsősorban vállalkozóknak. Gyors vélemény. Egyik az, hogy rendkívül fontosnak tartom azt, hogy jól sikerüljön a pályázatok és egyébként a JEREMIE által nyújtott lehetőségek összehangolása, a szinergia érvényesítését kiemelten fontosnak tartom.
Csak arra térnék ki, ami idáig itt nem hangzott el, ebből az egyik a vállalkozók tájékoztatásáról szól. Tehát mindaz, amit kínálunk nekik, előbb vagy utóbb, de eljussanak hozzájuk, ehhez akár a már bevett roadshow keretében történő, és minél szélesebb körű tájékoztatásra szeretném felhívni a figyelmet. Ebben kifejezetten van olyan, amely a jó gyakorlatokról szól, annak a bemutatásáról. Elég sok vállalkozóval találkoztam az elmúlt időszakban, és nagyon kevés információval rendelkeznek. Magyarul: nem is csak tájékoztatásról van szó, meg kell tanítani őket arra, hogy pontosan mi az, amit csinálniuk kell.
A Széchenyi-kártya ötlete mellé nagyon szívesen odaállnék, azt gondolom, ezt használva nagyon jó tapasztalattal rendelkezünk, tehát ha lehetne, ezt szeretném továbbfejleszteni is.
Az utolsó megjegyzés Parragh úr felé, csak azért, hogy a ravatalozóviccet elüssük. Az nem európai uniós forrás, hanem az hazai forrásból kerül finanszírozásra a közép-magyarországi régióban, de a lényeg azért mégiscsak az, hogy szükség van erre is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A következő hozzászóló alelnök úr, parancsoljon!
Dr. Baráth Etele (MSZP) hozzászólása, kérdése és a válasz
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Igyekszem én is rettentő rövid lenni. Miután a konkrét kérdések és konkrét vélemények elhangzottak, kicsit megint csak általánosabb szeretnék lenni.
Örökre vissza-visszajön egy alapdilemma, és ezt azért mondanám a kormánybiztos úr felé, mert valamilyen formát kellene találni rá - nyilván írott formát, és azt hiszem, ezt megvitatandó. Ezt a dilemmát Parragh elnök úr is felvetette, és néhány hozzászólásban is megjelent, annak ellenére, hogy ez nem a gazdasági bizottság ülése. Kétségtelenül lényegi kérdés volt, hogy milyen arányok jelenjenek meg a humánszféra, a gazdaság, a műszaki infrastruktúra-fejlesztés kérdéseiben. A gazdaság felé azt tudtuk mindig mondani, hogy természetesen piac kell ahhoz, hogy a vállalkozók egyáltalán létezhessenek és dolgozhassanak. Tehát addig vállalkozókat támogatni, amíg nincs megrendelés, nincs piac, nem biztos, hogy jó. Az ember tudja, hogy eléggé visszahúzódó piac van Magyarországon, tehát nagy kérdés, mit jelent abban az esetben a vállalkozók támogatása, ha nincs megrendelés.
Most csak ezt a ravatalozószindrómát szeretném felhozni, amelyet kiszámoltam: körülbelül 7 millió forint településenként, és ezeken a településeken, ahol ezek a ravatalozók vannak - mint tudjuk jól, kistelepülések -, mit jelent erkölcsileg, tartalmilag az a 7 millió forint, a rendbetétel, annak a 15 embernek a munkája, és utána az egy üzem, az egy munkahely - sajnos, akármilyen szomorú. Ezen most nem ironizálok, hanem beszélünk erről. Tehát van ennek egy nagyon bonyolult belső összefüggése. Ezek az arányok egyszerűen nem bemutatottak. Nyilván ezt végiggondoltuk számtalanszor, azt is, ami itt elhangzott a turizmussal kapcsolatban, hogy milyen elképesztő vertikuma van egy turisztikai ágazatnak a vendégfogadástól, a képzéstől kezdve az ott lévő gyógyászati eszközök legyártásán, az odavezető úton át minden mindennel hihetetlenül összefügg.
Ezzel azt akarom csak mondani, hogy jó volna egy olyan folyamatos elemzést készíteni - és bemutatni a kiindulót is -, hogy a most elhatározottak milyen piaci körülményekre vonatkoznak. Mire vonatkozik az, hogy a pénz 15 százalékát kell gazdaságfejlesztésre fordítani, ha közben ez a helyzet változik, milyen módon lehet átcsoportosítani annak érdekében, hogy a növekvő piacnál növekvő támogatást kaphassanak a vállalkozók. Sok-sok vállalkozót és nagyon sok tendenciát ismervén azt kell mondanom, hogy eddig nem annyira a kereskedelmi bankoknál, a máshol lévő pénz hiánya volt az akadály, hanem az, hogy nem tudtak mit csinálni, nem volt megrendelés.
Hogy ez ne legyen teljesen zavaros, azért hadd mondjam el, hogy a mai nap témája azért különlegesen fontos, mert a mikro-, a kis- és középvállalkozások azok - ezt már sokszor felvetettük más bizottságokban is -, ahol a magyar vállalkozói réteg van leginkább jelen. Tehát igazán ez most azért nagyon-nagyon fontos, mert - a spanyol példára reagálva - egyébként egészen másnak tartottam és ismertem a spanyol példát, mint ahogyan az elnök úr ezt elmondta. Annak a lényege az volt, hogy akár kicsi, akár közepes, akár nagy, ők megpróbálták a hazai vállalkozókat helyzetbe hozni. Ettől volt a spanyol példa utána nagyon jó, ettől rendelkeznek ma tőkével, fejlett vállalatokkal, és akarnak befektetni mindenhol.
Visszacsatolva a mai napra, azt hiszem, itt ez most valóban arról szól, hogyan lehet a hazai gazdaságot intenzívebben támogatni. Viszont ha visszakötöm a piaci mondataimhoz, akkor itt tényleg megjelenik az, amit Veress képviselőtársam is mondott, a hálózatosodás rendkívül fontossága. Hiszen a klasztereken és ezeken keresztül képes olyan megrendelésekhez jutni, amely számára stabil, amely technológiai, technikai és mindenfajta fejlesztést igényel. Tehát ebben egy arányaiban nagyon bonyolult összefüggésrendszer van, amelyet fogadjunk el kiinduló helyzetként, hogy ez van.
Röviden még az a kérdésem, hogy van-e, lesz-e olyan folyamatos elemzés, amely azt vizsgálja, hogy e program megvalósítása kapcsán ezekben az arányokban kell-e bármifajta módosítást elvégezni. Az, amit itt kapunk mondjuk a közép-magyarországi régió pénzügyi felhasználásáról, azt mutatja, hogy a tartalékprojektekkel együtt 115-120 százalékban le van fedve a hétéves, illetve a kilencéves program. Fogalmunk nincs arról, hogy ennek mekkora az előkészítettsége, hogy ebben ki, milyen módon tud részt venni, és azt sem tudja az ember, hogy ennek milyen továbbgyűrűző hatása van, és most nem a multiplikatív hatásokra gondolok, hanem a gyerekkorom óta mániákusan megtanult, és mindig elmondott ákm-jellegűekre, tehát az ágazati kapcsolatok mérlegére, az előre számítható továbbgyűrűzésre a különböző szektorokon belül, erről ma egyetlen szó sem volt.
Remélem, eléggé zavaros voltam ahhoz, hogy feltehessem még egyszer, koncentráltabban a kérdést. Egy: elfogadván azt, hogy ezek a mikro- és középvállalkozások - most tényleg a hazaiak - piaca milyen módon biztosított, és ha ez a piac elbizonytalanodik ebben a rendszerben, akkor milyen közbenső döntéseket lehet hozni? Tehát ezek a belső strukturális összefüggések hogyan vannak folyamatosan vizsgálva?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Mindig elemzésekből dolgozunk, ezt az alelnök úr tudja, hiszen sokáig vezette ezt a területet. Ezeknek az elemzéseknek van ex ante és ex post kategóriája, így például ezek a programok akár a vissza nem térítendő, akár a visszatérítendő támogatásoknál valamilyen szakértői - vagy többnyire több szakértői - elemzésen alapulnak.
Például a JEREMIE programoknál egyébként kötelezően készült egy úgynevezett gap-analízis, amely azt nézte meg, hol van piaci rés, a piac által nem vagy nem hatékonyan lefedett terület a vállalatfinanszírozásban a mikro- és kisvállalatok esetében. Ebből az elemzésből állnak össze azok a termékek, amelyekről itt most beszélünk. Ez egyfajta olyan szakmai elemzés, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy célzott konstrukciókat hozzunk létre. Ezt követően készülnek azok az elemzések, amelyek azt célozzák, melyben ex ante megnézzük, milyen hatása lesz ezeknek a programoknak. Erről beszéltünk, hogy az első két évben 40 ezer vállalkozást szeretnénk, hogy milyen muiltiplikátor hatások vannak, és így tovább. Természetesen, ami kritikus - és talán erre utalt a kérdés -, hogy legyenek folyamatba épített, működő - ex post, de azért nem a 9. év végétől, hanem folyamatos - monitoringrendszerek, amelyek vizsgálják egy-egy intézkedés hatását.
Ezt az első elemzést gyakorlatilag már a most lezáruló pályázatoknál - itt a vissza nem térítendőről beszélek, ennek a részleteiről - szeretnénk megcsináltatni még a nyáron, hogy milyen hatása volt, hogy kik, milyen vállalkozásra, milyen célra vették igénybe. Pont azért, hogy tanulhassunk belőle, mert lehet, hogy amikor a következő ilyen kört elindítjuk, igazítani kell. Mint ahogyan ebben igazítottunk menet közben is, amikor láttuk, hogy a piacnak más igényei vannak, persze úgy, hogy a filozófiánkból jottányit sem engedtünk.
Úgyhogy ilyen típusú elemzések készülnek, ezeket én is szükségesnek tartom, és azt mondom, időről időre szívesen beszámolunk a bizottságnak is, amikor majd ezek elkészülnek - ősszel -, hiszen akkor már az első részszakaszok talán mérhetők lesznek.
Átcsoportosításra pedig van lehetőség, a tapasztalatok alapján a JEREMIE programon belül - erre már utaltam - meglehetősen nagy szabadsággal lehet a három terméktípus között mozgatni a forrásokat. Az uniós források, az operatív programok között - ezt alelnök úr legalább olyan jól tudja, mint én - monitoringbizottsági döntésekkel lehet mozgatni a prioritások között, és elvileg az unió speciális eljárásával lehet az operatív programok között a nagy pénzeket mozgatni. Azért az bonyolult procedúra, de éppen az a célja az Uniónak is, hogy egy ilyen terv ne legyen könnyen rángatható, hanem valamifajta tankhajószerűen haladjon végig az előre jóváhagyott irányokon. De elvi lehetőség van, ha valamiről kiderülne, hogy nagyon máshogy kell csinálni, vagy nagyon megváltoznak a külső körülmények.
A bizottság elnökének hozzászólása, kérdései és a válasz
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én is feltenném a kérdéseimet, így zárásként. Először is köszönjük minden hozzászólónak és minden jelenlévő vendégnek, hogy anyagot készített számunkra, ez bizonyította, hogy e napirendi pont tárgyalása szükséges és időszerű volt. Fontos, hogy annak mélységébe is belelásson a bizottság, és esetleg tartalmilag fogalmazzon meg elvárásokat.
Onnan indulok, ahonnan mindannyian indultunk, hogy a fő céllal egyetértünk. Úgy érzem, nem is a fő céllal és a célkitűzéssel van probléma, hanem a tartalmi kérdésekkel. Ez a mai beszélgetés meggyőzött arról, hogy még mindig nagyon sok a kézi vezérlés. Lehet, hogy készülnek elemzések, ezek időszerűségét sem vonom kétségbe, azonban megfontolandónak és megszívlelendőnek tartom azt a véleményt, amelyet az Akadémia és annak intézete - Karsai Judittal - fogalmazott meg, hogy a statisztikai adatokat, és minden adatot a helyén kell használni, és azokból olyan következtetéseket kell levonni, amelyek levonhatók.
Jó lett volna, ha az NFÜ által és a GKM és a Pénzügyminisztérium együttműködésével készített közös előterjesztés utal azokra az elemzésekre, amelyek alapján ezek az arányok meghatározásra kerültek. Láttam Kállay úr arcán azt a riadalmat, amikor a kormánybiztos úr azt mondta, hogy a meg kell növelni az ötezres számot. Bocsánat, ha keményen fogalmaztam, tehát azt a meglepődést láttam, amelyet ön akkor mutatott. Nyilvánvaló, hogy nagyon sok órát dolgoztak ennek az anyagnak az előkészítésén, de tény az, hogy ennek a hatása - akár ágazatok közötti, akár ágazaton belüli hatása - nem látszik. Nemcsak a vállalkozások bizonytalanok, hanem adott esetben azok a képviselők is, akik a kérdéseket jó szándékkal megfogalmazták. Az anyag nem világította meg azt, hogy a gazdaságfejlesztés vonatkozásában - miközben több operatív program is érintett, nemcsak a GOP, hanem a ROP-ok és egyéb operatív programok is - számszakilag mennyi is a gazdaságfejlesztésre szánt összeg, és miért annyi az annyi, és ha annyi, akkor az hatásában hogyan fog megjelenni, mondjuk időben előrevetítve. Pedig most erre lett volna lehetőség.
Azt sem tudjuk, - most még az operatív programok elbírálásának idejében nyilvánvalóan kellemetlen lenne belenyúlni -, de ha többször megfogalmazódik, hogy jelen piaci körülmények között ez a 15 százalék, amely már a ROP-pal együtt van, kevés, több kellene, akkor miért nem mozdulunk el ebben az irányban. Ha erre lehetőség van, akkor miért nem vizsgáljuk felül ennek a szükségességét, ha az indokoltsága már megvan? Nem értem, de biztosan megvilágosodok majd a válasz után, hogy miért kell újabb és újabb intézményeket létrehozni, amikor a vezérigazgató úr azt válaszolja erre, hogy még nincs befejezve. Vannak viszont befejezett, jól működő intézmények, amelyeknek a lehetőségeit meg nem akarjuk kihasználni. Hát tessék bekapcsolni a rendszerbe! Tessék ennek a tapasztalatait beépíteni! Nem tudom, miért kell újabb zrt.-ket, újabb szervezeteket létrehozni, hogyha vannak működők. A siker, mint ahogyan Kovács úr is elmondta, nem az újabb és újabb létesítményekben, intézményekben van, amelyeket majd praktikusan fenn kell tartani a saját szervezetével együtt, hanem a meglévők együttműködésében rejlik. Akkor most elkezdjük a meglévőket versenyeztetni?
Rátérek a konkrét kérdésekre is, hogy mennyire versenyeztetésről van szó, és mennyire nem én találom ki ezt a dolgot. A 2.7. pontban a támogatási konstrukcióknál: pénzügyi közvetítők, 2007-ben 25, 2008-ban 2; a portfóliógaranciánál: pénzügyi közvetítő 2007-ben 15, 2008-ban 3. Csak van valami oka annak, hogy ezek a számok így alakulnak, és ilyen drasztikus mértékben csökken a közvetítők száma!
A következő, mely ugyanerre vonatkozik, akciótervről van szó. A lábjegyzetben szerepel egy mondat: "Kiemelt projektek esetében alkalmazandó, a projekt költségvetésének alátámasztottságát is meg kell jeleníteni." Hogyan kerül ebbe bele a kiemelt projekt? Milyen konstrukcióban jelenik meg ebben a programban a kiemelt projekt? Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz?
Szükségesnek érzem megjegyezni, hogy nemcsak az érintettek oldaláról elvárás és a vállalkozók számára lenne megnyugtató, ha határozott állásfoglalást hallanánk arról, hogy a hvk-k, a KA-VOSZ, az MVA és a már működő rendszerek beintegrálásra kerülnek. Tisztelem a bankokat, de nem látom, miért kell a jelen pillanatban a kereskedelmi bankoknak ebben a helyzetben olyan teret engedni, amelynek a kimenetelét biztosíték oldalról sem látom, hiszen tartalmi kérdéseink vannak. Volt már ilyen próbálkozás, és a bankok természetesen e mellett - jól felfogott érdekeik mentén - saját konstrukcióikat is ajánlják, és esetenként nem az általunk preferált vagy szükségesnek érzett hitel kihelyezése vagy konstrukciója fog előtérbe kerülni, hanem a bank saját konstrukciója. Nem megnyugtató, hogy ez a későbbiekben nem így lesz-e.
Ami pedig a 2000 milliárdos hatást illeti, hát nem tudom. Legyen úgy! De hogy erre mi a biztosíték, és amikor majd a számonkérés történik, erre felelősségteljesen ki fog tudni számot adni, hogy miért ezt a számot határoztuk meg, nehéz dolognak tűnik egy ilyen szám bemondása.
Ugyanehhez kapcsolódóan a visszatöltéseknél is problémát érzek. Annak a számszerű hatását sem látjuk bemutatva, hogyan fog megvalósulni. Nyilván az önök fejében megvan ez, csak papíron még nem látható. Úgyhogy a háttérszámításokra mindenképpen szükség van, de majd biztosan választ is kapok.
Csak egy lábjegyzet az anyaghoz: amennyiben egy anyag összevágása megtörténik, akkor annak a mondatnak praktikusan van állítmánya, a mondat végén van valami írásjel, és értelmezhető ez a mondat, rögtön a második oldalon, a zrt. megalakításánál.
Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Ha megengedi, egyben reagálnék néhány olyan dologra is, amely még a szakértői, érdekképviseleti szinten hangzott el, és az ön felvetésére is, elnök asszony.
Van néhány olyan dolog, amely sokszor elhangzik a sajtóban is, meg itt is, amelyeket érdemes tisztázni. Az Új Magyarország fejlesztési terv és a konvergenciaterv összhangban van-e vagy nincs - vetette fel, azt hiszem, Parragh úr a bevezetőjében. Mi azt gondoljuk, hogy igen. Muszáj egyensúlyt teremteni, ezt ön is kiemelte a prezentációja első oldalán, hogy egyensúly nélkül nincs tartós felzárkózás. De ha ennek az egyensúlyteremtésnek az az ára, hogy a gazdasági növekedés lassul - mint ahogyan az idén lassul, talán nem annyira, mint előre gondoltuk, de akkor is lassul -, muszáj megtalálnunk valahogyan azt az utat is, hogyan térünk vissza egy gyorsabb növekedéshez. Ebben szerintem egyetértés van közöttünk, de ez nem ellentmondást jelent a kettő között.
Nem lehet megspórolni az egyensúlyteremtést, az átmeneti lassulás pedig annak a mellékterméke. Ezért ez nem ellentmondás, hanem éppen hogy tudatos reakció. Azok a pályázatok, ahogyan kiírtuk, tudatos reakciót jelentenek arra a makrogazdasági helyzetre, ahol a 4 százalék fölötti növekedési szintről - akkor vélelmezetten 2,2 - most úgy látják az elemzők, hogy 3 százalék körüli szintre lassul a gazdaság még mindig meglevő növekedése, és nekünk az a célunk, hogy a lehető leggyorsabban 4 százalék fölé vigyük vissza; az önök rózsaszínű vonalát követve, amely vélhetőleg nem a rózsaszínű várakozásokat jelenti, hanem a jobb, vonzóbb kilátásokat.
Ezért írtuk elő például azt, hogy növekedést várunk azoktól a vállalkozásoktól, amelyek az első forrásokat megkapják a vissza nem térítendő pénzek közül. Azoknak akartuk célzottan eljuttatni, akik képesek így növekedni. Nem hiszem, hogy Szűcs úr - mert mondott ilyet - azt szeretné, az lenne jó a vállalkozásoknak, ha megint húszszoros túljelentkezés lenne. Az csak a rengeteg csalódottságot okozta. Most azt szeretnénk csinálni, hogy sokkal célzottabban írjuk ki a pályázatokat, egy-egy körnek, különböző köröknek, és ha húszszoros túljelentkezés van, az azt jelenti, hogy valamin nagyon túllőttünk. Ehelyett úgy számoltuk ki - pont a meglévő elemzések alapján -, hogy melyek azok a vállalkozások, amelyek képesek ilyen növekedést hozni, és rájuk céloztuk ezt a pályázatot. De így is van olyan - mondtam -, ahol ilyen növekedési feltételek mellett is, amelyeket önök kifogásoltak, majdnem négyszeresen túljelentkeztek egy kategóriát. Tehát ez azt mutatja, hogy van érdeklődés, és remélhetőleg nem megy rossz helyre ez a pénz, hiszen a leggyorsabban növekedőkhöz jut el.
Többen azt kérdezik - elnök asszony is, de Parragh úr kezdte ezt a sort -, hogy kevés-e a pénz a gazdaságfejlesztésre vagy sok. Először is tegyünk tisztába valamit! Almát az almával hasonlítsuk. Amikor azt mondtam, hogy 15 százalék jut gazdaságfejlesztésre, és ön azt mondta, hogy az előző időszakban pedig ez 24 százalék volt, akkor az almát a körtével hasonlítja. Az első nemzeti fejlesztési terv időszakában a Kohéziós Alap pénzei külön fejlesztési programot képviseltek, nem voltak benne ezért a vetítési alapban. Ha beletenné az előző időszak kohéziós pénzeit, összevonná az első NFT-nek hívott programmal, és abból nézné meg a gazdaságfejlesztési programok arányát, akkor talán kicsivel kisebb, de hasonló, 14-15 százalék közötti arányt találna. Tehát valójában az aránya nem csökkent annak, ami gazdaságfejlesztésre jut, de az összpénz viszont évente 3,5-4-szer annyi, mint korábban volt. Tehát azt lehet mondani, hogy gazdaságfejlesztésre is átlagosan - nyilván az évek között ez ingadozhat, de a hét év átlagában - 3,5-4-szer annyi pénz jut gazdaságfejlesztésre, mint az első fejlesztési terv időszakában, és az összes programon belül az arány nem csökken. Ezt fontos elmondanom, mert rosszul hangzik, amit mond, de esetleg félrevezetheti azokat, akik nem jártasak a program számaiban, és ez egy elég bonyolult program.
Ugyanilyen félreértés az, amit Szűcs úr mondott, hogy hogyan lesz az 50 milliárdból 2000 milliárd. Nem az 50-ből lesz, hanem szerintünk a 190-ből, az még mindig nagy áttét, de talán realisztikusabb. Hiszen ott éppen nem az 50, hanem a portfóliógarancia hozza a legnagyobb növekedést. Azt hiszem, ezt tisztáztuk már egy másik kérdés kapcsán.
Az hangzott el Parragh úrtól, hogy a pólusprogramok rossz irányba mennek, elmentek az önkormányzati fejlesztések irányába. (Dr. Parragh László: Megbicsaklottak.) Igen, ezt a szót használta, megbicsaklottak. Örömmel mondhatom, hogy itt is egy platformon vagyunk. Éppen az ellenkezője történik. A pólusprogramokat egy olyan irányból, amelyet nagyon sokan szerettek volna úgy értelmezni, hogy az alapvetően egy városfejlesztési, infrastruktúrabővítési program, radikálisan visszük el abba az irányba, ahol ez egy klasztereket, a modern, magas hozzáadott értékű iparágakat támogató, kifejezetten a magántőke és a közpénzek együttműködését minden programban kötelezően elváró program lesz. Itt a városok is arra kapják majd a forrást, hogy olyan infrastruktúrát teremtsenek, amelyben a magántőke meg tud telepedni, és igazolniuk kell majd a programban, hogy van mögötte valós igény.
A klaszterprogramok pedig nagyon fókuszálnak arra, hogy az egy-két nagyvállalat mellett - amely egy klaszter tagja - alapvetően a kis- és középvállalkozások legyenek a meghatározók ezekben a klaszterekben. Tehát éppen ellenkezőleg, nagyon markánsan visszük ebbe az irányba. Ha panaszkodást hall, akkor lehet, hogy inkább azért hallja, mert korábban meglévő, nem alátámasztott infrastruktúra-programokra mondjuk azt, hogy ez így nem jó irány, másfelé tessék tervezni. Még nincs döntési pont, mert majd pályázat lesz, de azokat, akik csak nagy házakat akarnak építeni, és nem látjuk, hogy ki lesz benne a bérlő, aki vállalkozik és kutat, nem szeretnénk támogatni. Úgyhogy jó hírem van ebből a szempontból az ön számára, és egy platformon vagyunk.
Elnök asszony azt mondja, hogy riadtságot látott Kállay úr arcán. (Elnök: Kijavítottam, hogy meglepődést.) Meglepődést. Nem tudom, ismeri-e azt a viccet, hogy... (Elnök: Én ráérek. - Derültség.) Inkább nem mondom.
Inkább még visszautalnék Parragh úr dolgára, a ravatalozók kapcsán. Az Új Magyarország fejlesztési tervből nem ravatalozókat, hanem inkubátorokat fogunk létrehozni. (Derültség.) Egészen konkrétan inkubátorházakat, és ennek így lesz értelme, talán több értelme, mint a ravatalozóknak. Nem vitatva, hogy időnként arra is szükség van, reméljük, egyre kevesebbre.
A képviselő asszony is azt mondta, hogy kevés a 15 százaléknyi forrás, ezt többször elmondta. Szerintem egyszer érdemes lenne akár egy ülést tartani, hogy akkor honnan vegyük el, melyik legyen kevesebb, és akkor hívjuk ide azokat, akik az önkormányzatokat, az oktatást, a környezetvédelmet képviselik, és az ő véleményük figyelembevételével kell ezt a tortát beosztani. Jelzem, azt gondolom, hogy mi ezt megcsináltuk. Azt csináltuk ősszel, hogy konzultáltunk a társadalom különböző érdekcsoportjaival, nagyon széles körben, és az ő véleményük - és szakértők százai véleményének - figyelembevételével, például az Akadémia elemzéseit is olvasva, véglegesítettük a programot, és alakítottuk ki ezeket az arányokat.
Arra hajlok, hogy a gazdaságfejlesztésre - ami most látszik - nem a pénz a kevés, hanem az intézmények és az intézkedések minősége lesz az, amely meghatározza, hogy hatékonyan tudjuk-e kihelyezni ezeket a forrásokat vagy sem, és ebben valóban még sokat kell dolgoznunk.
Elnök asszony azt mondja, hogy ne hozzunk létre új intézményeket. Erre szeretnék megnyugtató választ adni: nem szeretnénk új intézményeket létrehozni. Az az intézmény, amely a JEREMIE program alapkezelésére létrejött, uniós előírás, hogy kifejezetten egy erre a célra létrehozott alapkezelőnek kell ezt kezelnie, tehát nem lehetett volna a meglévő magyar intézkedések között ilyet találni. A szervezeten belüli elkülönítés arra vonatkozik, hogyha az Európai Befektetési Alap kezelné ezt a forrást - mint ahogyan próbálkozott is ezzel, erről ki is alakult egy kis polémia -, tehát magyarul, ha azt mondtuk volna, hogy nem mi akarunk Magyarországon dönteni erről a programról, hanem csinálja a bölcs luxemburgi intézmény, akkor lehetne elkülöníteni intézményen belül. Egyébként ha az ország maga csinálja, akkor erre egy elkülönített alapot kell létrehozni. Ezért csináltunk egy néhány fővel működő alapkezelőt, de pontosan az a filozófiánk, hogy nem ő fogja kihelyezni a pénzt, hanem odaadjuk a hvk-knak, a KA-VOSZ-nak, a bankoknak, a magán kockázatitőke-kezelőknek. Tehát az érdemi munkát, a vállalkozások elérését azok végzik, akiknek ebben a legjobb szakértelmük van. Azt hiszem, ebben talán akkor egyet is értünk.
Ami pedig a MAG Zrt.-re vonatkozóan korábban elhangzott, hogy miért van, az úgy új intézmény, hogy valójában a meglévő, széttagolt intézményrendszert vontuk össze egybe, egykapussá tettük a sok kapuból álló ügyintézési rendszert. Ez tehát nem egy új intézmény, hanem a meglévők összetolása egy ernyő alá.
Valószínűleg félreérthető az a táblázat, amelyből arra a következtetésre jutott, hogy az első év után 25-ről 2-re, vagy 15-ről 3-ra csökken a szervezetek száma. (Elnök: Ez a növekvés?) Ez a többlet. Tehát azt gondoljuk, az első évben valószínűleg a mai piacon levők döntő többsége pályázni fog - akik itt ülnek - arra, hogy közvetítők legyenek, és azt vélelmezzük, hogy esetleg néhány új intézmény még a jövő évben is belép pályázati úton, de alapvetően azt szeretnénk, ha rögtön az első évben elindulhatna ez a program a meglévő szereplők bázisára alapozva. Egyértelműen szeretném kimondani, hogy a meglévő intézményrendszereket szeretnénk ebben versenyeztetni, rájuk szeretnénk építeni ezt a rendszert, és ahogyan mondtam, a bankoknak - mert erre is vonatkozott a kritikája - más feltételekkel szeretnénk forrásokat adni, mint a kisebb tőkével, forrással rendelkező hitelközvetítő intézményeknek.
A kereskedelmi bankok számára inkább a portfóliógarancia konstrukció adekvát, és náluk is csak a többlet hitelkihelyezés mögé, és nem a meglévő hitelek kockázatának csökkentésére szeretnénk többletforrásokat kihelyezni, ott viszont igenis hasznos, azért a kereskedelmi bankokat ne tekintsük valamifajta rossznak. A kereskedelmi bankok az alapjai a magyar vállalkozásfinanszírozásnak, és mi azt szeretnénk, ha sokkal több kisvállalkozást finanszíroznának. Tulajdonképpen az a filozófiája ennek a rendszernek, hogy induljunk el a mikrofinanszírozó intézményektől, ahova a bankok ma nem érnek le, vagy nem elegendő mértékben, hozzuk fel a bankképesség szintjére - méretére - ezeket a vállalkozásokat, ott pedig segítsük a bankokat, hogy átvegyék ezeket az intézményeket. 6 millióig van mikrohitel, a fölött pedig portfóliógaranciával mehet át a bankba a még mindig nem kellő fedezettel rendelkező, de már kritikus méretet elérő vállalkozás. A beruházásnál ugyanezt 12 milliónál látjuk. Tehát ebben van bizonyos lépcsőzetesség, fokozatosság.
Azt hiszem, a 2000 milliárdra már válaszoltam, hogy ez hogyan áll össze. Azt gondolom, ez azon fog múlni, hogy mennyire hatékonyan, mennyire jól - ha kell akár korrekciókat is végrehajtva a rendszerben - tudjuk ezt működtetni a következő hét évben. A lehetőség benne van, és rajtunk fog múlni - többek között az itt ülő szervezeteken és rajtunk közösen -, hogy ezt jól tudjuk-e majd kihelyezni.
Végül hadd mondjam azt, hogy fontosnak tartom a versenyeztetést mind a közvetítők, mind a forrásfelhasználók szintjén, de olyan módon, hogy vegyük figyelembe a különböző termékkört kínálók sajátosságait. Mi így csináljuk, de a versenyeztetés végső nyertesei a vállalkozások lesznek, és ezért ennek értelmét látom, és e mellett szeretnék kitartani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kiemelt projektek.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: A JEREMIE programban nem tervezünk kiemelt projektet, tehát nem tudom, mi lehet ez, majd meg nézem én is, mi az a lábjegyzet. A JEREMIE program egy teljes mértékben nem is pályázaton, hanem a hitelközvetítők elbírálási rendszerén alapuló eljárási rend, nem tudom mi ez. Tehát a JEREMIE programban nincs kiemelt program. (Dr. Kállay László közbeszólása.)
ELNÖK: Tehát ha konkrétum nélküli hivatkozás, akkor nem szükségeltetik, akkor egy felülolvasásnál ezt ki kell venni.
Másrészt pedig nem szoktam félreolvasni táblázatot, a hallgatóimnak is mindig azt mondom, hogy pontosan kell írni. Ha célérték van írva, akkor célérték van írva, akkor az nem növekmény, és itt darabszámról van szó. Ez számomra csökkenést jelent, ezt is módosítani szükséges, mert mást is félrevezet, aki a táblázatot esetleg olvassa.
A 4 százalékos gazdasági növekedés, kormánybiztos úr, szép elvárás. A helyzet az, hogy ehhez nem ilyen kételyeknek kellene megfogalmazódniuk, mint amelyeket ma megtettünk, hanem konkrétan meg kellene tudni mondani, hogy milyen rövidtávú hatásokat tudunk elérni, és min keresztül. Ahhoz, hogy ez a 4 százalék valóság legyen, már tudnunk kellene, hová, mennyi és milyen hatások mellett fog megjelenni ez a forrás.
Ami pedig az összehasonlítást illeti, és itt folytatom a 15 százalékot, valahogyan egy dolgot is folyamatosan hiányolok. De lehet, hogy ez is megvan, csak nem láttuk ezt a háttérszámítást sem. Számomra úgy tűnik, hogy van egy gazdaság, amely bizonyos egyensúlyi kényszerek miatt olyan pályán van, amilyenen. Vannak lehetőségek, egyetértve a kamara elnökével és mindannyiukkal, akik azt gondolják, hogy az európai uniós források a magyar gazdaság egyedüli lehetőségét jelenítik meg. Ezt a rárakódott értéket nem látjuk számszerűsítve.
Tehát nem tudjuk, hogy a gazdaságnak azon a táján, amely a konvergenciaprogram miatt így kényszerül haladni, majd az európai uniós források milyen többlet gazdasági növekedést eredményeznek, mikor lépnek be és milyen mértékben, és most nem látjuk a JEREMIE program keretében sem, hogy ez milyen többletet eredményez. Ha ez önállóan és hatásában kimutatott lenne, akkor bizonyára megnyugodva ülnénk itt az asztal körül, és azt mondhatnánk, hogy nemcsak szeretnénk, hogy ez a program sikeres legyen, hanem biztosak lennénk abban, hogy itt kézi vezérlés helyett a jól működő intézményrendszer és szervezet praktikusan, jól és hatékonyan tudja ezeket a forrásokat kihelyezni. Egyetértek alelnök úrral, bizony azok a folyamatos elemzések és ellenőrzések nagyon szükségeltetnek. Nemcsak egy program lezárásakor vagy a részprogramoknál, hanem minden időpillanatban, merthogy külső hatások is érvényesülnek, és a mi gazdaságunk egy nyitott gazdaság, és még mindig azt látjuk, hogy itt több a kézi dolog.
Ami az intézményrendszert illeti, akkor érdemes létrehozni újat, ha tudjuk, hogy annak a létrehozása milyen pluszt nyújt az összes szereplőnek és az összes érintettnek. Itt pedig pontosan ezt nem sikerült ebben az anyagban megfogalmazni.
A szerkezetre csak egyetlen mondat: ön azt mondja, hogy siker a tegnap lezárult pályázat, és azt mondja, hogy nem szerencsés a húszszoros túljegyzés. Akkor mi volt a társadalmi megújulás operatív programnál az a két nap alatt kimerült keret? Az szerencsés volt? Vagy tíz nap alatt, ahogyan ön mondja. Akkor nem találtuk el az arányt! Vagy ott nem találtuk el, vagy itt nem találtuk el, de valami ellentmondás csak van a rendszerben, a kkv-k képzéseinél. Tehát vannak feladatok, vannak újragondolási feladatok, nem tisztem megvédeni - nem is tenném - az NFT I-et, de ami eredmény volt benne, az eredmény volt. Amiből okulni kell, abból okulni kell! Ennek az NFT II-nek is okulni kell!
Köszönöm szépen. Kormánybiztos úr, parancsoljon!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen, csak röviden, konkrét felvetése is volt.
Azt gondolom, hogy nem két nap alatt, hanem másfél hét alatt merült ki az a keret, körülbelül 2,5-szeresen jegyezték túl, tehát nem húszszorosan. (Elnök: Meg kellett hosszabbítani. Na jó, legyen tíz nap.) Eleve úgy számoltunk, hogy kiírtunk egy bizonyos összeget, de mivel ilyen pályázat korábban nem volt, ezért csináltunk rá egy tartalékot, és aztán ebből a tartalékból megemeltük a keretet addig, hogy a Közép-Magyarországon kívüli vállalkozásokat közel 100 százalékban ki tudtuk elégíteni, a közép-magyarországiakat, ahol kevesebb a forrás, ott is nagyon magas arányban.
ELNÖK: Ezt tudták a vállalkozások? Nem. Senki nem tudta, hogy ha kimerül, újra lehet startolni, mert lesz pótforrás meg pótkeret.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Nem. Eleve úgy kommunikáltuk, hogy van rá tartalékunk, de úgy is, hogy egyébként pedig az érkezési sorrend számít. Tehát a beérkezések sorrendjében fogjuk lezárni ezt a pályázatot, egyébként hosszú távon hagytuk nyitva, és azt kerestük, hogy mikor kell lezárni úgy, hogy még ne legyen az a bizonyos húszszoros túljegyzés, mert az csak frusztrációt okoz. Úgyhogy azt gondolom, ez azt jelenti, hogy akik erre komolyan készültek, az első nyolc nap alatt be tudták adni a pályázatukat, és őket közel 100 százalékban ki tudtuk elégíteni. Tehát én ezt sikeresnek tartom, és meg is szeretnénk ismételni majd ezt a pályázati intézkedést.
Még egy megjegyzést hadd tegyek. Az új intézmények kapcsán még egyszer szeretném mondani: egyetlen intézményt - egy kis intézményt - azért kellett létrehoznunk, hogy a JEREMIE programot elindíthassuk. Egyetlen alternatíva lett volna, hogy Luxemburgból csinálják nekünk a JEREMIE programot, a mi jelentősebb inputunk nélkül. Ennél ezt jobb megoldásnak tartom. Ha ennek az az ára, hogy kellett egy 15-20 fős szervezetet csinálnunk... (Elnök: Az előbb 4-5 főt mondott.) Néhányat mondtam, szerintem ez már méltatlan. Tehát néhány fős - körülbelül 15-20 fős - szervezetet kellett létrehoznunk, akkor ez megéri, hiszen így azt jelenti, hogy saját kezünkbe vettük a sorsunkat, saját magunk fogjuk ezt a programot irányítani korrigálni, és a saját, meglévő intézményrendszerünk sajátosságainak megfelelően tudjuk adminisztrálni, ahogyan egyébként itt többen is kérték. Ezt azért helyes döntésnek tartom, ez megérte.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm szépen a kormánybiztos úrnak a válaszát. A képviselőtársaimat kérdezem, hogy a vendégekhez kívánnak-e kérdéseket feltenni. Elsőként Szatmáry képviselő úr kért szót. (Jelzésre.) Nem kérdés lesz?
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Szerettem volna mondani, elnök asszony, hogy az ügyrendünk szerint elméletileg lett volna lehetőség viszontválaszra a kormánybiztos úr válasza után, csak már nem akartam szólni, mert elsodort a lendület. Még abban a kérdésben, amit az elején feltettem, hogyha megengedik, lehet-e a kormánybiztos úr válaszára egy reagálás?
ELNÖK: Megmondom őszintén, mielőtt alelnök úr... (Szatmáry Kristóf: Feltehetem a vendégeknek is a kérdést... - Közbeszólások.) Igen. Ezt egyedül Varju képviselő úr vette észre, és élt az eddigi gyakorlattal, de természetesen.
Szatmáry Kristóf (Fidesz) további kérdése, és a válasz
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Egyetlen részre szeretnék rákérdezni, mert örülök a kormánybiztos úr válaszának abban a tekintetben, hogy itt a meglévő intézményrendszereket kívánják használni. Az nem derült ki számomra az anyagból, hogy a mikrohitel-finanszírozásnál A) és B) programot ír, egyrészt a már meglévő szervezetekre, másrészt a hitelintézetekre. Az egész részre 30-40 milliárd forint szerepel az anyagban, de az nem szerepel az anyagban, hogy azt miként kívánja megosztani az A) és a B) prioritás között, mert ez az a vita, amiről beszéltünk, hogy már a meglévő intézményrendszerek beintegrálására, illetve a hitelintézetekre. Ha már van egy olyan megnyugtató válasz, hogy ez mondjuk 80:20 arányban van, akkor ezzel megnyugszik az érdeklődésem.
Ezt a kérdést akartam volna feltenni, köszönöm.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Nincs ilyen eleve megosztás a rendszerben, hanem azért csináltunk két kört, mert úgy látjuk, jóval könnyebb lesz belépni ebbe a hitelközvetítőknek, tehát magyarul fogalmazva nem a bankoknak. Másrészt úgy lehet igénybe venni majd ezt a forrást, hogy ha valaki felhasznált egyet, akkor jöhet új csomagért, így az, aki gyorsabban tud haladni, akinek több ilyen típusú tapasztalata, nagyobb ügyfélköre van, gyorsabban fog haladni. Nem tudom, Kállay úr vagy Benke úr ki akar-e egészíteni ebben, de azt hiszem, ez a lényege.
DR. KÁLLAY LÁSZLÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Ha már szóba kerültem, csak röviden válaszolnék, köszönöm a lehetőséget. Valóban így tervezzük, mert ennek a programnak a célja nem az, hogy előre felosszuk a forrásokat a leendő közvetítők között, hanem az, hogy a vállalkozásokhoz a leggyorsabban, leghatékonyabban jussanak el a hitelek, és pontosan ez lehet egy allokációs elv, hogy a portfóliójukat gyorsan építő szervezetek nagyobb forráshoz juthatnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőket kérdezem, kérdéseket szeretnének-e feltenni a vendégekhez. (Nincs jelzés.) Nincs kérdés.
A vendégeket kérdezem, hogy a felvetéseikkel kapcsolatban viszontválasszal, észrevétellel szeretnének-e élni. (Jelzésre.) Parancsoljon, vezérigazgató úr!
Krisán László vezérigazgató (KA-VOSZ) reflexiója
KRISÁN LÁSZLÓ (KA-VOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítő Zrt.): Köszönöm szépen. Egy dolgot írtam fel magamnak, pontosabban többet, de ebből talán egy a fontos. Nem akarok újra belemenni a dologba, de a KA-VOSZ nem mikrofinanszírozó szervezet.
Pont ezért ezt a versenyt - amelyet ma azt gondolom, nagyon körüljártunk, és tényleg zene volt a füleimnek -, ennél a pontnál a KA-VOSZ-nak fel kell adnia. Hiszen ez az anyag azt mondja, hogy a mikrofinanszírozó szervezet az, amely vagy ki van vonva a pénzügyi törvény, a Hpt. alól - a hvk-k és az MVA ezt el tudták érni -, vagy átalakul pénzügyi vállalkozássá. A KA-VOSZ Zrt. ma egyébként ügynökcégként van nyilvántartva. Ezzel két baj van, az egyik az, hogy szerintem teljesen felesleges átalakulni pénzügyi vállalkozássá egy olyan ügynökségnek, amelynek gyakorlatilag egy meglevő networköt kell valamilyen módon működtetnie, és közvetítenie kell ezeket a hiteleket a vállalkozások felé. Másrészt a magyar Gt.-ből fakadó kérdés, amely felvetődik bennem, pontosabban a jogászainkban, mégpedig az, hogyha az ember pénzügyi vállalkozást akar létrehozni, az csak új vállalkozás lehet, amelyet most jegyeztek be a cégbíróságnál. Ez azt jelenti, hogy az a fajta tudás, know-how és tapasztalat, amely felgyűlt az elmúlt öt év alatt a KA-VOSZ-ban, gyakorlatilag nem adaptálható egy az egyben az újonnan megalakítandó mikrofinanszírozást végző vállalkozásba.
Úgyhogy azt szeretném kérni tisztelettel a kormánybiztos úrtól és a policy makerektől, hogyha van lehetőség valamilyen módon nem nevesíteni a KA-VOSZ-t, hiszen mi is tiszta versenyt akarunk, akkor hadd kapja meg azt a lehetőséget ez a networkkel rendelkező csapat, hogy valamilyen szinten ezt a dolgot át tudjuk hidalni, és tudjunk úgy dolgozni, amely talán segíthet önöknek is, meg nekünk is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Most már kezdünk abban az irányban menni - többször volt ilyen érzésem -, mintha az érdekérvényesítés egyik legtranszparensebb módja lenne, hogy egy parlamenti bizottságban beszélünk meg részkérdéseket, intézményi érdekeket - ez nemcsak önre vonatkozik, hanem többen elég markánsan fogalmaztak a saját érdekükben, és nem átfogóan -, amit értek, hiszen ez helyénvaló egy érdekképviselet vagy magánvállalat részéről. Nem gondolom, hogy ezt most itt részletesen meg kellene beszélnünk.
Ahogyan többször elmondtam, nem célunk, hogy a KA-VOSZ-t, amely mögött valóban jelentős teljesítmény van, kizárjuk ebből a rendszerből. Azért azt látni kell, hogy egyébként pedig a hitelintézetekről szóló, vagy akár a mikrofinanszírozókra vonatkozó különböző szabályozások azért jöttek létre, mert ez egy kockázatos tevékenység, tehát ennek nyilván vannak bizonyos jogi, szabályozási elvárásai, amelyeknek meg kell felelnie mindenkinek, akik ilyen jelentős forrásokat akarnak önálló döntés alapján közvetíteni. Ha ez más módon is megtehető, mint úgy, hogy önök átminősíttetik magukat vagy új vállalkozást hoznak létre, akkor ezt megvizsgálhatónak tartom a kollegák részéről, de az sem lehet, hogy valaki unfair versenyelőnyhöz jusson, mert másokra szigorúbb szabályozás igaz, mint őrá, és ugyanazon a piacon mennek. Tehát ebben kell egy ésszerű egyensúlyt találnunk. Nincs részletes ismeretem arról, hogy milyen más megoldások lehetnek, meg fogom kérni a kollegákat, hogy ezt a problémát még egyszer tárgyaljuk végig.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Reméljük, megnyugodnak a kedélyek, és megnyugtató módon rendeződik a dolog. Többen jeleztek, nem figyeltem kellőképpen a sorrendet. Szűcs úr, Parragh úr, Kovács úr.
Szűcs úr, parancsoljon!
Szűcs György (Iposz) reflexiója
SZŰCS GYÖRGY (Ipartestületek Országos Szövetsége): Köszönöm szépen, nagyon rövid szeretnék lenni. Látható, hogy például a KA-VOSZ vezérigazgatójának az utolsó felszólalása lehet, hogy az összes tervet megfordítja, hogy nem 2007-ben lesz 26 közvetítő szervezet és 2008-ban 2, hanem lehetséges, hogy fordítva. Vagyis látható, hogy a gyakorlati feltételek megteremtése időt fog igénybe venni.
A másik: elhangzott egy konkrét kérésem, át is adtam a kormánybiztos úrnak. Ez a rendszer akkor fog működni, ha az ötéves intervallum valamilyen módon konkrétabban és korrektebbül lesz szabályozva. Miért kell konkrétan szabályozni? Ezért kértem szót.
Az elnök asszony és többen is a hatástanulmányt kérték számon. Gondoljuk el, hogy a nagy operatív programoknál, ahol jobban számítható a külgazdasági export és egyéb dolog, ott sem lehetett teljesen behatárolni, milyen hatása lesz, és főleg milyen a multiplikátor hatás egymás után. Örülök, hogy Baráth Etele úr kimondta azt, amiért itt vagyunk. Mi vagyunk a magyar tulajdonú vállalkozások döntő képviselői, és azért - akármi is lesz - egy biztos, hogy körülbelül a GDP felét mindig ez a szektor fogja adni. Ha a közép- és nagyvállalati résznél nem lehet kiszámítani, akkor itt meg pláne nem. Ezért meg kell adni a lehetőséget, hogy aki megtalálta a piaci űrt, képzett, vett hozzá eszközt, hadd menjen! Hogy öt éven belül háromszor? Akkor majd a statisztikából meglátjuk, hogy melyik régióban, melyik ágazatban fog a gazdaság fejlődni. Adjuk meg magunknak ezt a lehetőséget! Hiszen vissza fogja fizetni.
Mindenképpen úgy érzem, hogy ezt a 40 ezres számot, amely itt elhangzott, csak akkor lehetséges teljesíteni - és kell teljesíteni, mert a háromszög alapját a mikro- és a családi vállalkozások adják -, ha ezt a féket kivesszük belőle.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parragh elnök úr!
Dr. Parragh László elnök (MKIK) reflexiója
DR. PARRAGH LÁSZLÓ (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Köszönöm szépen. Valóban, ilyenkor már talán megszólalni sem illik, mert nagyon elszaladt az idő. De az elnök asszony kérdezte, léteznek-e olyan számítások, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen folyamatok lesznek a következő években a nemzeti fejlesztési terv, illetve a konvergencia kapcsán. Ezek az anyagok nekünk megvannak, mi ezekre a számításokra hivatkozva mondjuk a véleményünket. Ezt szívesen átadjuk.
Ezért mondjuk, hogy ellensúlyozhatnánk a konvergenciaprogram negatív hatásait, ha az európai uniós forrásokat - úgy foglalkoztatásban, mint GDP-termelésben -, ezeket az eszközöket célzottan erre használnánk fel. A kormánybiztos úrral ez tényleg régi vita, hogy kioltják-e, kiolthatják-e egymást a programok. Hadd mondjak erre egy nagyon egyszerű példát! Azt mondja az ÚMFT, hogy növekedés és foglalkoztatás. A konvergenciaprogram elismerten csökkenti a növekedési ütemet, már a kormány által sem vitatottan, illetve csökkenti a foglalkoztatást, hiszen közalkalmazottakat teszünk utcára. Félreértés ne essék, az intézkedések tartalmával egyetértek, csak a hatásmechanizmusról beszélek, hogy ezek szembemennek. Vagy amikor a költségvetés megszorítása okán mondjuk 26 milliárdnyi kutatás-fejlesztési forrás zárolásra kerül, és ezt az NKTH szeretné felszabadítani, akkor itt természetesen olyan érdekellentétről van szó, amely ebből a helyzetből keletkezik. Hangsúlyozom, ez természetes, és azt gondoljuk, hogy így kell csinálni, csak ezek az eszközök, ezek a pénzek alkalmasak lennének az ellensúlyozásra.
Meg vagyok győződve arról, hogy a 4 százalékos gazdasági növekedés nagyon hamar meglesz, mi nem ezt vitatjuk. Mi azt szeretnénk megértetni, hogy nem mindegy, miből. Abból-e, hogy mondjuk van a gazdaságnak egy 2 százalékos természetes növekedése, és arra még rájön 2 százaléknyi infrastruktúra-beruházás megrendelésállománya. Nekem azt mondta egyik kamarai elnökünk, hogy olyanok leszünk, mint az egyszeri vállalkozó - pedig mindketten csináltuk és csináljuk is ezt -, amikor pénzhez jut, vesz egy szép nagy Mercedest, egy gyönyörű irodát, azt berendezi, és nem gépeket, berendezéseket vagy gyárépületet vesz rajta.
Nagyjából ennyi volt, amit még szerettem volna elmondani. Még egyet megerősítnék, amit Krisán úr itt feszegetett. Azt gondolom, mindenkinek hasznos lenne, ha valóban egyenrangú feltételek keletkeznének, de egyetértek a kormánybiztos úrral is, hogy nem itt kell ezt megbeszélni, hanem le kell ülnünk, és meg kell nézni, hogy egyáltalán a jogi mozgástér milyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kovács úr!
Kovács István elnök (MVHK) reflexiója
KOVÁCS ISTVÁN (Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorcium): Köszönöm szépen. Három mondatot szeretnék mondani. Egyrészt, hogy az EIF szerepét itt mindenki agyonátkozta, de azt gondolom, egy kicsit szükség lenne az ő tanácsadói szerepükre, mert mióta az agyonátkozott PHARE-szakértők kivonultak Magyarországról, azóta nincs gazdaságpolitika. Tehát lenne bizonyos tanácsadói szerepük.
A másik: ellopva a kormánybiztos úr példáját, az alma és a körte esetét. A Széchenyi-kártya és a mikrohitel az alma és a körte. Ez két külön kategória, ezt nyomatékosan tisztázni kell! A Széchenyi-kártya bankképes vállalkozásoknak kereskedelmi banki hitel, a mikrohitel pedig az ez alatti. Tehát nem szabad összehasonlítani a kettőt.
A harmadik gondolat: mikor jutunk el odáig, hogy az ilyen szakmai kérdéseket zárt körben, az illetékes szakértőkkel beszélnénk át, és eljutnánk az intézményrendszer összerakásáig, és nem azon vitázunk, hogy most hogyan pályázik, hogyan versenyez egymással a KA-VOSZ és a hálózat, hanem mit csinál az egyik, mit csinál a másik, milyen programot és milyen finanszírozást kap mögéje az egyik, és milyet a másik? Ugyanez igaz a tanácsadói programra is. A tanácsadói program legalább olyan jelentőségű a humánerőforrás tekintetében. A vállalkozóknak nagyon kell egy nagyon jó tanácsadói program, de azt nem lehet úgy csinálni, ahogyan eddig. Le kell osztani a lapokat, hogy ki az, aki közvetít, ki az, aki visszaigazol és folyamatosan fejleszt, és ki az, aki tanácsadókat alkalmaz, és hol van ebben a piaci résztvevők szerepe. A JEREMIE mikrohitel és a többi, meg a tanácsadói program így kell, hogy együttműködjenek! Ebből a tervezetből ez nem olvasható ki. Lehet, hogy van, de nem olvasható ki.
Köszönöm.
ELNÖK: Kormánybiztos úr, elfelejtettem önnek megadni a viszontválasz lehetőségét, szánom-bánom. Parancsoljon!
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos válaszai
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Semmi probléma nem történt, egyben válaszolok. Szűcs úr felvetésére: a megelőző ötéves hitel fel nem vételére vonatkozóan megfontoljuk még egyszer ezt a dolgot, hogyan lehetne piacszerűbbé tenni. Egy nagyon világos szempontunk van: nem azt szeretnénk, hogy a bankrendszerben ma bent lévő hitellel működő vállalkozásokat hozzuk át. Tehát nem a bankrendszerrel szeretnénk ezzel versenyt támasztani, az nem lenne helyes, hanem egy piaci rést szeretnénk betömni. Tehát akik ma nincsenek ott a banki piacon, nem bankképesek, bár hitelképesek, azoknak szeretnénk forrást adni; ez a mikrohitel lényege. De lehet, hogy erre a dologra jobb adminisztratív vagy más korlátot, szűrőt lehet találni, ebben nyitottak vagyunk. Csak akkor segítsenek abban, hogyan lehet - ezt a célt nem megkérdőjelezve - jobb megoldást találni.
Parragh úr: kioltják-e egymást a konvergenciaprogram és az Új Magyarország fejlesztési terv? Nem kioltják egymást, hanem van egy konvergenciaprogram, amely kell ahhoz, hogy egyensúly legyen. A konvergenciaprogramnak nem az a célja, hogy a foglalkoztatást és a növekedést serkentse, mert nem lehet ez a célja, annak az egyensúlyteremtés a célja. Ennek egy nem kívánt következménye, hogy lassul a növekedés, és nagyjából stagnál a foglalkoztatás, bár éppen a legutóbbi adatok azt mutatják, úgy tűnik, hogy a szürkegazdaságból elég sokan átjelentkeznek a fehéredő gazdaságba. Ez egyébként kívánatos következménye a konvergenciaprogram intézkedéseinek. De az elsődleges célja az egyensúlyteremtés, és ez minden mást megelőz. Önök is ezt mondták tavaly a nyilatkozatukban a választások másnapján. A kormány egyensúlyt teremt, és ennek a mellékterméke, hogy lassul a növekedés, ezért erre reagál az Új Magyarország fejlesztési terv azzal, hogy viszont gyorsítani szeretné a növekedést, és erre céloz forrásokat: mikrohitelt, vissza nem térítendő támogatást és mást, akár az infrastruktúra-beruházások is, ha jól költjük el, akkor akár tartósan is gyorsíthatják a gazdaságot. Tehát nem kioltják egymást, hanem a fejlesztések reagálnak egy kialakult makrogazdasági helyzetre. Így pontos.
Egyébként szerintem a célokban nincs vita köztünk, csak a szóhasználat nem mindegy, mert azt feltételezi, mintha csinálnánk két programot amelyek egymással gondatlanságból szembemennek. Nem gondatlanság van, hanem az egyik a másikat kompenzálja.
Az EIF egyébként tanácsadóként közreműködött az egyik szakaszban, a gap-analízis előállításában, és nem kizárt, hogy a jövőben is együttműködünk velük. Mi szívesen vennénk, ha az ő tapasztalataikat bevonhatnánk, ehhez egy fair megoldásra van szükség.
Én is azt gondolom, hogy van különbség a Széchenyi-kártya és a mikrohitel között. Ebben a konstrukcióban azonban lehet még közöttük verseny a jövőben a tekintetben, hogy ki éri el azt adott piaci szegmenset, amelyet már felépített magának ezekkel az új eszközökkel. Tehát a múltra vonatkozóan egyetértek, a jövőre vonatkozóan azonban ez nem zár ki semmit.
Tanácsadásra szerintem is szükség van, a regionális operatív programokban jelentős források vannak kifejezetten vállalkozási tanácsadás támogatására. Ezt pont ennél a vállalati szegmensnél nagyon fontosnak tartom, azért itt is azt gondolom, egyfajta versenyszellemnek meg kell jelenni a különböző tanácsadásra képes szervezetek között, de nyilván önök is tudnak ebből jelentősen részesedni majd.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további hozzászólás, vélemény, viszontválasz? Parancsoljon, alelnök úr!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Gondolom, teljesen végén vagyunk már - nemcsak a türelmünknek, hanem a napnak is -, azért egyet felvetnék, mert bocsánat, elnök asszony, de úgy gondolom, sikeres ez a nap. Sikeres abból a szempontból, hogy egy ilyen eseti bizottság, amelynek egyik feladata figyelemmel kísérni, más szóval ellenőrizni, hogyan is készül, és milyen eredmény várható a fejlesztési tervből. Ezt azokkal az emberekkel vitatjuk meg, akik más szektorokból érkeznek, más érdekeket képviselnek, és természetesen sokszor külön-külön érdekeket is képviselnek. Eddig ez a dolog jó. De mi van ez után?
A kormánybiztos úr felé is azért fordulnék ennek kapcsán, mert lehet, hogy jól eltöltünk itt négy órát - mi, parlamenti képviselők persze megkapjuk ezért a fizetésünket -, utána vége van a napnak, de nem biztos, hogy ennek így van értelme. Tehát a kérdés az, hogy például a Közgazdaságtudományi Intézet leírt anyagában - és meg is köszönném mindenkinek, akik leírták az anyagot - az indikátorokkal kapcsolatban fel van téve egy csomó nagyon lényegi kérdés. Nyilvánvaló, hogy nem nekünk, parlamenti képviselőknek, hanem a folyamatnak az érdeke, hogy ezek elolvasásra, szerintem megvitatásra, majd talán elfogadásra is kerüljenek.
Mi a következő lépés ebben? Mit tudunk mi - mint bizottság - segíteni abban, hogy ezek a viták, amelyek adott esetben egy kamara és az állam között soha nem lezárhatók, de mégiscsak valahogy az érdek és a célok irányába segítik a közös folyamatot? Mit tehetünk mi, mint bizottság annak érdekében, hogy ez a dolog ne szálljon el most, hanem valamilyen konkrét továbblépés megfogalmazódjék? Lehet, hogy költői a kérdésem, csak szeretném hasznosnak érezni magunkat, és szeretném, ha a kormánybiztos úr is hasznosnak érezné az eltöltött órákat, és a kamarai és más képviselőknek is jó legyen. Az is lehet, hogy egyszerűen csak annyit javasolok, hogy itt vannak az írott anyagok, kijegyzeteljük, szeptember végén visszatérünk, és újra megkérdezzük, hogy tessék mondani, ezekkel tetszettek-e foglalkozni, igen vagy sem. De ez kicsit gyermekded dolog volna, mégsem az, amit csinálni kellene.
Kinek van erre valamilyen gondolata? Nagyon szeretnék elébe menni, mert azt hiszem, jelentősen növelhetnénk a parlament és a bizottság hitelét.
ELNÖK: Ha jól értem az alelnök urat, így zárásként, mint ügyrendi javaslatot fogalmazott meg a tekintetben, hogy hogyan tovább, hogyan hasznosuljanak az itt megfogalmazott dolgok, és ha jól értem, ezt a kérdést nem a képviselők felé fogalmazta meg, hanem a vendégek felé, akik elvárásként is megfogalmazhatják ezt felénk, illetve a bizottság munkájával kapcsolatban. (Jelzésre.) Parragh úr, parancsoljon!
DR. PARRAGH LÁSZLÓ (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Talán az jó megoldás lenne, bár abszolút ad hoc, miként a felvetés is, hogy végül is a személyi feltételei megvannak, és azt gondolom, semmi különösebb akadálya nem lenne annak, hogy a kormánybiztos úrral és az érintett szervezetekkel leülünk egy alkalommal - természetesen sajtó nélkül - egy órás szakmai beszélgetésre, és végignézzük, mit lehet tenni ebben az ügyben. Ez nyilván attól függ, hogy Bajnai úr mit mond erre.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Az alelnök úr felvetésére: azt gondolom, a bizottság dolga a folyamatok ellenőrzése, ezt betölti, és ilyen értelemben szándékunkban áll, hogy visszahozzuk azokat az időközi értékeléseket, amelyeket megteszünk. Ezen túl a bizottság most azt a funkciót is ellátja, hogy a társadalmi egyeztetés egy külön kiemelt fórumává vált, ez segíti a folyamatot, és számunkra is hasznos. Ilyen értelemben hasznosnak tekintem az elmúlt néhány órát, amelyet ezzel töltöttünk.
Ami az elnök úr felvetésére vonatkozik, egyrészt azt gondolom, már volt több ilyen találkozó, de semmi akadálya, hogy most, amikor a programot véglegesítjük, még egy végső nagy áttekintésre leüljünk a szakmai szervezetekkel ezekről a programokról. Eddig sem zárkóztunk el, többször találkoztunk bilaterálisan és fórumokon is, és ahogy mondtam, 35 szervezet több mint 100 véleményét vizsgáltuk meg, és azok közül nagyon sokat már figyelembe vettünk, ezek között az önök szervezetei is ott vannak. Tehát ilyen értelemben ez a folyamat zajlik, és a jövőben is zajlani fog, szívesen felajánlom, hogy szervezek egy ilyen egyeztetést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs további hozzászólás, a napirendi pont lezárásaként meg kívánom fogalmazni, hogy én is úgy érzem, ez a mai nap, és ennek a napirendi pontnak a tárgyalása hasznos volt. Azt a javaslatot is köszönjük, amely egy korábbi bizottsági ülésen megfogalmazódott, hogy a bizottság külön tárgyalja a gazdaságfejlesztés témakörét. Ugyanakkor továbbra is hagyott nyitott kérdéseket a mai bizottsági ülés - talán ez így van rendjén. Ha minden kérdés megválaszolásra került volna, akkor a munka is befejezésre kerülhetett volna, így viszont csak július közepén zárul ez a rész, ha a kormánybiztos úr szavaira jól emlékszem, bár már kételyeim vannak, főleg ha így nézem. De úgy emlékszem, július közepére kívánják véglegesíteni a programot - látom, ez jobban tetszik.
Viszont újból felszínre kerültek olyan javaslatok, amelyeket talán érdemes újratárgyalni, újragondolni. Lehet, ez azért van, mert nem kristályosodhatott ki ennyi idő alatt minden. Vannak olyan rejtett tartalékaink, kincseink, amelyeket érdemes beépíteni abba az intézményrendszerbe, hogy az európai uniós forrásokat és ezt a gazdaságfejlesztési célt el tudjuk érni, és helyes legyen a végeredmény. Közgazdászként is meggyőződésem, hogy szükségesek a hatástanulmányok és elemzések. Nem megkerülhetők, még akkor sem, ha időnként fájnak. Csak ezekre építve lehet jó és sikeres programot megvalósítani.
Tisztelettel azt kérem - mindannyian szeretünk olvasni -, hogy ezeket a hatástanulmányokat, ha léteznek, küldjék meg nekünk! Ha szükséges, írják rá, hogy titkosan kezelendő, ennek megfelelően fogjuk kezelni. Meggyőződésem, hogy legalább egy órát megspórolhattunk volna a mai napon, ha ezeket megkapjuk, és látjuk az előzményeket. Nem megkerülhető a folyamatba épített ellenőrzés, és szükséges akkor is, ha monitoringbizottság döntése, akkor is, ha az Európai Unió állásfoglalása szükséges, hogy belső átcsoportosítások legyenek lehetségesek, mert a korrekciókat át kell tudni vezetni, ha éppen a helyzet úgy kívánja.
Nem ígérem, hogy nyáron, de ősszel egészen biztosan visszatérünk a témára. Jó lenne, ha valóban szakmai beszélgetést tudnánk folytatni, és ezeket a beszélgetéseket úgy tudnánk megtenni, hogy nem a kommunikációról szól, és szeptember pedig nem attól fog majd zengeni, hogy hetente 20 pályázat kerül kiírásra, és mily nagyszerű eredményt sikerült elérni, közben pedig nem látjuk az összefüggésrendszert. Ez esetleg kérés is lehet a részemről, hogy ne tartsunk minden 20 milliárd forinttal sajtótájékoztatót, amennyiben ez lehetséges.
Mindenkinek köszönöm a hozzászólását, ezzel a napirendi pontot lezárom.
Megköszönve a vendégeknek a részvételt, áttérünk a 2. napirendi pontra. (Az ülésre meghívott vendégek elhagyják az üléstermet.) Miközben ők szedelőzködnek, szeretném mondani, hogy 2. napirendi pont szerinti előterjesztésem nagyon rövid, mindössze egy időpontról szól: a jövő héten - kedden -, 19-én, 8 óra. Javaslatunk az oktatásfejlesztés és a turizmus, idegenforgalmi fejlesztések. Tehát két iránya van a megbeszélésünknek, fókuszálva a jelen helyzetre és a jövőre. Ha van javaslat a bizottság tagjai részéről, hogy kiket hívjunk meg, köszönettel vesszük.
Egyébként pedig - élve az alelnök úr közben javasolt felvetésével is - amennyiben a bizottság tagjai, a frakciók úgy érzik, hogy meg tudunk fogalmazni egy bizottsági határozatot, akkor javasolom, éljünk ezzel a lehetőséggel. Ez próba is lehet, nem biztos, hogy sikeres lesz és keresztül is tudjuk vinni, meg tudunk egyezni, de próbáljuk meg, hogy legyen elvarrva minden szál, amikor egy napirendet tárgyalunk, és ne ilyen pusztába kiáltott szóként töltsünk el itt négy órát. Egyetértek alelnök úrnak ebbéli felvetésével. Hogy ma miért nem tettük meg? Tartottam attól, hogy ez a felvetésem nem lenne sikeres, és nem tudunk megegyezni még egy-két óra múlva sem abban, hogy mi legyen ebben a bizottsági állásfoglalásban, de próbáljuk meg a jövő héten ezt megtenni. Időben kimegy a meghívó.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, ezzel a bizottsági ülést bezárom, amennyiben nincs más hozzászólás.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 46 perc)
|
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné