ÚMFTB-1/2008.
(ÚMFTB-17/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2008. február 19-én, kedden, 08 óra 06 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ÚMFT első évének értékelése: a kifizetések alakulása, különös tekintettel a GOP kifizetéseire; a kiemelt és nagyprojektek; a pólus- és zászlóshajóprogram; a kommunikációs ráfordítások; visszaélések, korrupciós ügyek *
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítése *
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Veress József (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Az elnök hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Varju László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Nógrádi László (KDNP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Előterjesztő: Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Varju László (MSZP), a bizottság alelnöke
Gy. Németh Erzsébet (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Tóth Tiborné dr. (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) megérkezéséig Varju Lászlónak (MSZP)
Hock Zoltán (MDF) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter
Dr. Halm Tamás főtitkár, Magyar Közgazdasági Társaság
Szilvássy István elnök, Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége
Harangozó Gábor képviselő, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja részéről
(Az ülés kezdetének időpontja: 08 óra 06 perc)
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a meghívott kedves vendégeinket, köszönjük, hogy elfogadták a meghívást. Köszöntöm a miniszter urat, a bizottság tagjait, a sajtó jelenlévő képviselőit és a szakértőket is.
A 2008. év első bizottsági ülésére kerül sor a tavaszi ülésszakban. A bizottsági ülésre a következő napirendi javaslatot tettem: első napirendi pont az ÚMFT első évének értékelése: a kifizetések alakulása, különös tekintettel a GOP kifizetéseire; a kiemelt és nagyprojektek; a pólus- és zászlóshajóprogram; a kommunikációs ráfordítások; visszaélések, korrupciós ügyek; előterjesztő: Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter. A második napirendi pont az egyebek, ezen belül is a pályázatokról szeretnék beszélni, mármint a mi pályázatainkról, amelyeket a bizottságnak javasolnék kiírásra, illetve egyebek, tehát nyitott a napirendi pont.
Van-e a bizottság tagjainak további javaslata a napirendi javaslathoz? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, úgy kérem a bizottság tagjait, hogy a napirendi pontról szavazzunk. Aki támogatja a napirend elfogadását, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a jelenlévő bizottsági tagok egyhangúlag támogatták, tehát összességében 8 igen szavazattal a napirendet elfogadtuk. Írásbeli előterjesztés érkezett a napirendi pontokhoz, amelyet - gondolom - a bizottság tagjai alaposan tanulmányoztak, sokszor lényegesen bővebb volt, mint a tárgy indokolta volna, azt is mondhatnám, hogy nem mindig célirányosan történt meg a tájékoztatás.
Örülünk, hogy hosszas ígérgetés után néhány olyan adósságot is megkaptunk a minisztérium részéről, amit már korábban meg kellett volna kapnunk, azonban jelezni szeretném a bizottsági tagok számára, hogy van néhány olyan, ami a mai napig nem érkezett meg.
A szeptember 3-i ülésen hoztunk egy bizottsági határozatot, ami arról szól, hogy a bizottság felkéri a minisztériumot szakmai anyag elkészítésére, amely az egyes projektek operatív programonként összesített társadalmi-gazdasági hasznosságát és eredményességét mutatja be jellemző ismérvek, mutatószámok alapján, adott időszakra vonatkozóan, egy bázisállapothoz képest. Tehát a bizottság nyitva hagyta az időszakot, a vonatkoztatási alapot és a mutatószámok, indikátorok képzését. Ezt sajnos nem kaptuk meg, miniszter úr, úgyhogy szeretnénk, ha ezt mihamarabb pótolni lehetne. Eltelt egy negyedév, ezt a levelemben is jeleztem már.
Október 1-jén volt egy bizottsági ülés, a jegyzőkönyv 10. oldalának tanúsága szerint a miniszter úr azt mondta: "Ez elég részletes etikai és összeférhetetlenségi szabályzat, szívesen vállalom, hogy elküldöm a bizottságnak tanulmányozásra, hiszen biztos vagyok benne, hogy erről a témáról még beszélni fogunk." Miniszter úr, az etikai és összeférhetetlenségi szabályzatról beszéltünk akkor.
November 6-án szintén a miniszter úr jelezte: "A féléves jelentést el fogjuk küldeni a bizottság elnökén keresztül a bizottság tagjai számára. Elkészültek már ezek, tehát rendelkezésre állnak, úgyhogy néhány napon belül el fogom küldeni." A jegyzőkönyv 10. oldala, november 6-án történt mindez. Ezt is várjuk.
A következőt én kértem: "Szeretném kérni a miniszter urat - ezt a kérést a kistérségi koordinációs hálózattal kapcsolatban fogalmaztam meg -, hogy a bizottság a kormányrendeletet az elfogadás előtt a végleges szerkezetben kapja meg." Ez sem történt meg. Úgyhogy szeretném kérni, ha lehetséges, ha nincs akadálya, ezt a négy anyagot továbbra is szívesen tanulmányoznánk.
Most pedig az első napirendi pontra térnénk rá. A miniszter úr kért tíz percet, hogy szóban kiegészíthesse a napirendi ponthoz küldött írásos anyagot, amit köszönettel veszünk, ugyanakkor másfél óra áll rendelkezésünkre, tehát ezzel a másfél órával kellene megfelelően gazdálkodni, elég sokrétű a napirendi pontunk. Miniszter úr, parancsoljon!
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen, én is jó napot kívánok és boldog új évet - mert ebben a formában még nem találkoztunk -, tisztelettel köszöntöm önöket.
Röviden szóban szeretném kiegészíteni - lehet, hogy tíz percre sem lesz szükségem - a kiküldött anyagokat. A napirend címe az első év értékelése az ÚMFT szempontjából. Hadd kezdjem onnan, hogy azt gondolom, az Új Magyarország fejlesztési terv első éves előrehaladása nemcsak a mi megítélésünk szerint, hanem az Európai Bizottság értékelése szerint is kiemelkedően sikeres volt. Azt mondták el nekünk Brüsszelben ez év elején, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv - vagy mondjuk úgy, a 2007-13-as időszak tekintetében - Magyarország az Európai Unió 27 tagállama közül első helyen áll a kiírt pályázatok számát és pénzügyi volumenét tekintve is, és ezen felül a kiemelt egyedi projektek száma és pénzügyi volumene is szintén első helyen áll. Csak összehasonlításként mondom, hogy más ország - mondjuk Csehország - még az idén fejezi be a tárgyalásait Brüsszellel, a lengyel miniszterrel Svájcban találkoztam decemberben, akkor azt mondta, hogy december 15-én zárták le a tárgyalásaikat az Európai Unióval. Ehhez képest Magyarország már tavaly 185 pályázatot jelentetett meg, azóta újabbak is megjelentek, mintegy 1350 milliárd forint értékben, ezen felül tavaly 340 körüli kiemelt projektet hagyott jóvá Magyarország, 1600 milliárdot meghaladó értékben.
Ez azt jelenti, hogy az első évi stratégiánk - hiszen évértékelésről beszélünk most - lényegét tekintve megvalósult, hiszen az volt a célunk, hogy nyissuk meg azokat a csatornákat, amelyeken keresztül Magyarország felé elindulhat a pénz, Magyarországon pedig a projektgazdák felé elindulhat a pénz. Úgy is fogalmazhatnék, hogy dobjuk át a labdát a projektgazdáknak, hogy ők kezdhessenek foglalkozni a pályázataikkal, a befektetésekkel. Ebből a szempontból tehát mindenképpen sikeresnek mondhatjuk a tavalyi évet.
Ezen túl Magyarországon felállt az intézményrendszer, és elkezdett működni, éppen két héttel ezelőtt volt egyeztetésünk a Pályázatírók Országos Szövetségével - más szervezetek mellett -, akik kiemelték a MAG Zrt. létrehozását, mint egy kifejezetten sikeres közigazgatási akciót. Működik az intézményrendszer. Vannak benne egyébként kezdeti nehézségek, egy év értékeléséhez az is hozzátartozik, hogy nem egyenszínvonalú ez az intézményrendszer, magam is látok benne még megoldandó feladatokat.
Ami az intézményrendszeren túl még fontos, hogy Magyarország első volt abban is, hogy elindítsa a pályázatokat az Európai Unióban. Ezek gazdaságfejlesztési pályázatok voltak tavaly januárban, és - ez már az idei év elejéhez tartozik - ahogy tavaly jeleztük, az Unióban elsőként el tudtuk indítani az úgynevezett uniós JEREMIE programot, tehát a mikrofinanszírozás, kisvállalati finanszírozás programhoz tartozó visszatérítendő támogatásokra irányuló programot. Ennek már vannak hitelezettjei a mikrohitel-konstrukcióból, a MiFiN Rt. jóvoltából, amely az első partnerünk volt ebben a finanszírozási konstrukcióban, azóta újabbak is csatlakoztak.
Tehát az a célunk is, hogy elsőként a gazdasági növekedést kezdjük el serkenteni. Azt gondolom, jó úton halad, a tavalyi évben nem egyszerűen csak pályázatokat írtunk ki, hanem több mint 2500 nyertes pályázónk is volt már, és az Európai Unióban a 27 tagországból az első négy közé tartoztunk, amely valódi pályázói kifizetést is tudott teljesíteni már az első évben. Ez is azt mutatja, hogy működik az intézményrendszer, és hogy Magyarország elindult a fejlesztések útján a tavalyi évben. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió alapvetően utófinanszírozással dolgozik, tehát ha valaki el is nyer egy pályázatot, mint a tavalyi kétezer nyertes zöme, azok perszer utólag kapják meg a pénzt vagy a pénz zömét, hiszen el kell számolniuk a beruházásaikkal, és ez jól van így.
A tavalyi évben nagy figyelmet kapott részünkről is a korrupció elleni küzdelem és az átláthatóság megerősítése. Erről többször beszéltünk itt, ezért most nem mennék bele hosszasan, talán csak emlékeztetőül emelném ki, hogy rendkívül szigorú összeférhetetlenségi törvényt fogadtunk el, amely idén áprilistól lép életbe. Ezen túl létrehoztunk egy portált, amelyen tavaly év végéig több mint 200 bejelentés érkezett. Igaz, ezeknek talán egyharmada vagy egynegyede olyan, amely érdemi vizsgálatra alkalmas, ezeket azonban vizsgáljuk, és ez alapján tettünk is már szabálytalansági, illetve esetenként büntetőfeljelentés jellegű intézkedéseket. Remélhetőleg ez is jelentősen erősíti a közbizalmat a fejlesztések átláthatósága iránt.
A kiemelt és nagyprojektekhez kapcsolódó hozzáfűznivalóm az, hogy ahogy mondtam, a számuk és volumenük a jóváhagyást, és azt gondolom, a céljaikat illetően is elismertek - ebben talán nincs vita -, azokban a célokban, amelyeket a kiemelt projektekkel megcéloztunk. Magam is érzékelek itt problémákat, erről beszéltem többször is a sajtóban, és itt a bizottság előtt is fontosnak tartom elmondani, hogy részben a magyar közigazgatás beruházás-engedélyezési folyamatait meglehetősen bürokratikusnak, nehézkesnek, szövevényesnek tartom, ezért ezen változtatni kívánunk. Még az idén, az első félévben szeretném a kormány előtt - és ha kell, a parlament előtt is - végigvinni azokat az egyszerűsítő eljárásokat, amelyeket javasolunk.
A másik oldalról nem ért minket váratlanul, de látszik a projektek előrehaladásában a projektgazdák esetenkénti - és ez elég gyakori eset - felkészületlensége, látszanak a tervezés, a felkészülés, az előkészítés hiányosságai. Ezzel együtt ragaszkodunk ahhoz, hogy szigorúak legyünk e kiemelt projektek elbírálásában, mert azt gondoljuk, hogy a jó előkészítés után van esélyünk arra, hogy a lehető legolcsóbban és leggyorsabban valósuljanak meg a projektek.
Előkészítettünk tavaly néhány zászlóshajóprogramot, ahogy önök a meghívóban ezt látták, és ez is a mai anyag témája. Ezek kibontakozása igazából az idén várható, megjelentek már tavaly az első póluspályázatok, amelyek beadási határideje az idén tavasszal, áprilisban van a városok számára, és megkezdődött azon klaszterek megszervezése is, amelyek a pólusprogramhoz kapcsolódóan a pólusokban majd részt vesznek. Lényegében egy magyar tudásgazdaság-programot próbálunk ezzel létrehozni, részben a városaink, részben a hozzáadott értéken felül lévő klaszterek megerősítésével.
Ugyancsak megkezdődött a másik, talán legfontosabb zászlóshajóprogramunk, a hátrányos helyzetű kistérségek programjainak előkészítése. Mind a 33 kijelölt kistérségben megalakultak azok a kistérségi tervezőbizottságok, tanácsok, amelyek megkezdték a munkájukat.
Ami a kommunikációt illeti, erre vonatkozóan kaptak tőlünk részletes kimutatást a költségekről. Láthatták, hogy tavaly döntően az első nemzeti fejlesztési terv még hátralévő kommunikációs pénzeiből - ebből egyébként elég sok maradt hátra - költöttünk, elsősorban a már elkészült beruházások bemutatására a tavalyi év elején, illetve év végén pedig egy olyan kampányt indítottunk, amelyben szerettük volna elmondani az embereknek, hogy ez a program mindenkiről szól, ez egy nemzeti ügy, mindenkinek köze van hozzá. Idén ezt a kommunikációt folytatni fogjuk, erről részletes visszajelzést adtunk.
Összességében azt gondolom, hogy úgy értékelhetjük: Magyarország a hétkörös verseny - vagy inkább kilenckörös, hiszen 7+2 évig tart, van két levezető kör is - első körét jól teljesítette, az élen teljesítette az Európai Unió tagországai közül, de fontos, hogy az erőnket jól osszuk be, és azt is látjuk, hogy hol vannak a nehezebb szakaszok ebben a futásban. Most éppen azt gondolom, hogy az idei év legnagyobb feladata a kiemelt projektek végigvitele, végigmenedzselése, sok-sok egyedi válsággal, problémával, küzdelemmel. De optimista vagyok abban, hogy ezeknek az eddig kijelölt egyedi projekteknek a döntő többsége az idén aláírásra kerül, és a megvalósulás útjára tud majd lépni. Ebben közös a felelősségünk a projektgazdákkal. Ezt tartom az idei év legnehezebb, legnagyobb feladatának, és persze azt is, hogy a várakozásokat reálisan tartsuk. Senki sem gondolhatja, hogy ebből a tervből egy év alatt csodát lehet tenni, de két év alatt sem. Ez egy hét évre szóló terv, egy nemzeti ügy, amelynek az eredményeit, a végeredményét majd talán kilenc vagy tíz év után lehet megmérni. Persze ezzel nem is szeretném eltolni a mérési pontokat addig, azt helyesnek tartom, hogy évente vagy akár félévente nézzünk rá arra, hogy hol tartunk, mindig arra a mutatóra, ami aktuálisan fontos.
Teljesen más téma a négy kérés, amit az elnök asszony említett. Sajnálom, hogy ezek nem érkeztek meg a bizottsághoz. Ezek valóban rendelkezésre állnak, úgyhogy haladéktalanul intézkedem, hogy a héten eljussanak a bizottság tagjaihoz is, elnézést kérek ezért.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszter úrnak a kiegészítőit. Azzal a javaslattal élek, hogy az első napirendi pontot a felsorolásoknak megfelelően bontsuk meg. Így elsőként a kifizetések alakulása, különös tekintettel a GOP kifizetéseire témakörhöz kérem a hozzászólásokat. (Jelzésre.) Elsőként Nógrádi Zoltán képviselő úr jelentkezett.
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálatos, hogy lassan szokássá válik, hogy teljesen másképpen ítéljük meg az európai uniós források felhasználását kormányzati és ellenzéki oldalról. Kormányzati oldalról a kommunikáció és talán a siker egyik alapfeltételeként ön, illetve mindazok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a pénz mihamarabbi elköltésére, kisöprésére, versenyhelyzetben történő körök futása közben a feladat kipipálására törekvő tevékenységként fogják fel, míg mi ellenzéki oldalról megpróbáljuk azt számon kérni, hogy ennek a pénzelköltésnek vajon van-e érezhető hatása az ország helyzetére, állapotára.
Éreznek-e ebből az emberek valamit, vagy alakul-e valamit az ország jövője szempontjából azoknak a mutatóknak a sorsa, amelyek elhelyeznek bennünket az európai rangsorban, ahol most már - azt mondhatjuk - szinte teljes egészében a leszakadó országok közé tartozva, sereghajtóként figyelünk másokat, akik pénzelköltésben talán nem annyira jók? Itt Csehországot említette miniszter úr, ahol valóban előfordulhat, hogy a pénz elköltési üteme nem olyan szintű, mint Magyarországon, de azért mégiscsak bruttó hazai termékben hatszoros, hétszeres teljesítményt tesz le az asztalra Csehország Magyarországhoz képest. Tehát úgy gondolom, ezek a kérdések sem olyan kérdések, amelyeket az asztal alá lehet söpörni.
Néhány apró részletkérdés ezzel kapcsolatosan. Meglepődve hallottam a miniszter úr azon megjegyzését, hogy a 2007. évnek egyik nagy eredménye, hogy felállt az intézményrendszer. Ezek szerint akkor mi történt 2004 és 2006 között, ha teljes egészében újra kellett felállítani az intézményrendszert? Akkor a 2004-2006 közötti időszak eredménytelen, sikertelen, vagy hiábavaló próbálkozás volt, amit ugyan igyekeztünk a parlamentben az akkori miniszterrel megértetni, de kevés sikerrel. Akkor ebben a helyzetben értékelhetem úgy is, hogy talán eredményesek voltunk, hiszen időben felhívtuk a figyelmet arra, hogy az akkori intézményrendszer nem a hatékonyság csúcsa, de mégis szomorú vagyok, hogyha azt kell látnom, hogy tulajdonképpen teljes egészében újra kellett az szervezni intézményrendszert, és a most regnáló Gyurcsány-kormánynak ezt a feladatot teljes egészében elölről kellett kezdenie.
Szeretnék visszatérni a 2007. évre, amelyet - a miniszter úrral szemben - én elvesztegetett évnek tartok. Végigtekintettem az ezzel kapcsolatos kommunikációs vonalat az elmúlt évben, itt önök már 2007 tavaszára ígérték a pályázatok megjelenését, aztán 2007 nyarára ígérték, majd ön több sajtónyilatkozatában 2007 őszére már a pályázatok tömegének megjelenését ígérte, ehhez képest 2008 az az év, amelyben ezek a pályázatok megjelentek. Alapjában véve szerintem óriási a pályázatok megjelenésével, az azok pontatlanságával kapcsolatos csúszás, ön is pontosan tudja, hogy folyamatosan módosítani kell a pályázati kiírásokat. De igazából nem ez a probléma, hanem az, hogy azok a szereplők - főleg a gazdasági élet szereplői - számára, akik érzékenyen reagálnak minden olyan folyamatra, amely akár Európában, akár hazánkban a gazdasági élet területén megindul, számukra nem lehet elvesztegetni időt. És ha már 2007 áprilisában nagy csinnadrattával meghirdettünk gazdaságfejlesztési pályázatokat, akkor hogyan lehetséges az, hogy egy évvel később még mindig nincs leszerződve e pályázatok tömege. Nincs leszerződve, anélkül pedig nem lehet hozzáfogni a megvalósításhoz, hogy a szerződési feltételek sem teljesültek.
Azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól, mi a véleménye a kormány azon jelentéséről, amelyet most nyújtott be a parlament elé. A J/4724. számú jelentésről van szó, amely a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szól, Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszter jegyzi ezt az anyagot. Ezt kézbe vettem - mondván, hogy a támogatásokról is szó van ebben az anyagban -, és valóban, oldalakon keresztül jelzi a gazdasági miniszter, hogy milyen támogatások jutottak akár hazai, akár európai uniós forrásokból a kis- és középvállalkozásoknak.
Amikor megnézzük a kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzetével vagy éves helyzetével foglalkozó szerény adatsort, amely az összes anyaghoz képest tényleg nagyon minimális információt szolgáltat, mégis egy nagyon fontos tendenciát érdemes észrevenni benne. Ez pedig arról szól, hogy a foglalkoztatottság alakulása 2003-2006 között rosszabb, egyre rosszabb tendenciát mutat, annak ellenére, hogy nagyon-nagyon sok európai uniós és hazai forrás került kifizetésre. A kis- és középvállalkozások, de még a 250 főnél nagyobb foglalkoztatott létszámot magukénak tudható vállalkozások esetében is 2003-hoz képest csökkenő tendenciát mutat a hazai szektor foglalkoztatottsága. De ami ennél is borzasztóbb, az a bruttó hozzáadott érték alakulása 2003-2006 között, amely szintén vagy stagnáló, vagy csökkenő tendenciát mutat. Ezzel együtt látott napvilágot a Központi Statisztikai Hivatal és az ECOSTAT jelentése 2007 utolsó negyedéves gazdasági növekedéséről, amely 0,7 százalékot produkált, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a magyar gazdaság stagnál.
Hogyan értékeli az európai uniós források felhasználásának hatékonyságát ilyen helyzetben? Elmondhatjuk-e azt, hogy a gazdaságfejlesztés erre az európai uniós forráselosztási gyakorlatra alapozva, ilyen helyzetben sikeres? Elmondható-e, hogy létezik bármiféle gazdaságpolitika ebben az országban, amit a kormány generál vagy a kormány tart kézben, ilyen adatok mellett? Illetve arra szeretnék konkrétan választ kapni, hogy vajon ön azzal a nézettel ért-e egyet, hogy a vállalkozásfejlesztés nem más, csupán egy európai uniós eljárásrend szerinti pénzosztogatás. Mert ha ez így van, akkor ez a pénzosztogatás nem túl sikeres és nem túl hatékony.
Egyetlen mondatot engedjen meg, nem ehhez a témához kapcsolódóan. Elnézést kérek, elnök asszony, hogy egy pillanatra belenyúlok egy másik kérdésbe, csak egy mondatot szeretnék hozzátenni. Őszintén hittem és bíztam abban, hogy amit a miniszter úr mond a kiemelt projektekkel kapcsolatosan, az betartható és következetesen végigvihető. Miniszter úr, az a sajnálatos körülmény, hogy a kiemelt projektek jelentős része olyan projekt, amely egyébként pályázható lett volna, csak nem merték kitenni a pályázati versenyhelyzetnek, mert akkor megbuktak volna. Így lehetett protekcionista módon, kiemelten pénzhez juttatni olyan szervezeteket, amelyek pályázati úton nem jutottak volna hozzá. Másrészt pedig a tavaly nyári kiemelt projektek, amelyeknek néhány hónapon belül szerződéskötéses állapotba kellett volna kerülni, még most sincsenek olyan helyzetben, hogy szerződni lehessen őket. Ez olyan két körülmény, amely a szavahihetőség szempontjából számomra sokat rombolt.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úré a szó.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Képviselő úr, nemcsak a fejlesztéspolitikát ítéljük meg másként, hanem a tényeket is másként ismerjük. Azt mondja, hogy elvesztegetett év volt, mert azt ígértük, hogy 2007 tavaszán megjelennek a pályázatok, de nem, aztán ősszel azt ígértük, hogy tömegével jelennek meg pályázatok, de nem.
A bevezetőmben is azt mondtam, hogy tavaly január 30-án jelentek meg az első pályázatok - nem tavasszal, hanem január 30-án -, Európában elsőként, éppen a gazdaságfejlesztésben, amit ön aztán kérdezett tőlem. Ezt követően folyamatosan jelentek meg tavasszal is már pályázatok, ősszel pedig tömegesen jelentek meg pályázatok, összesen - ahogy mondtam - 185 pályázat jelent meg 2007 folyamán, darabra, megszámolhatjuk. Azt gondolom, ez tömeges, nemcsak európai összehasonlításban. Úgy mindenképpen kimagasló, hogy a második legtöbb pályázatot megjelentető ország talán ha 20-30 pályázatot jelentetett meg 2007-ben, Magyarország 185 darabot.
Tehát nemhogy betartottuk az ígéretünket, hanem azt gondolom, jelentősen beelőztünk mindenkit, és minden várakozást ezzel kapcsolatban. Ezért nem értek egyet azzal - ez már ítélet, és nem tény, de nem értek egyet vele -, hogy elvesztegetett év lett volna 2007, amely az az év volt, ahol masszívan elindult Magyarországon az új fejlesztési időszak, miközben az első nemzeti fejlesztési terv zárását előkészítettük.
Erre vonatkozott részben a másik kérdése: hol volt az intézményrendszer eddig, ha most kellett felállítani. Azt gondolom, volt intézményrendszer, de rettentő sok panasz volt rá, önök is rengetegszer elmondták, hogy csúsznak, lassúak, bürokratikusak. Ezért ezt a bevezetőmben nem említettem, de a tavalyi év során az ÚMFT előkészítése mellett csináltunk egy úgynevezett rovancsot, nagytakarítást, ahol darabra végignéztük az összes pályázói kifizetetlen számlát, amely 90 napon túl késett, és meglehetősen nagy erőfeszítéssel, négy hónap alatt levittük olyan szintre, hogy a pályázók darabszámát tekintve 1 százalék volt azok aránya szeptember végére, akik 90 napon túl kellett hogy várjanak kifizetésre, a mi hibánkból. Ez óriási erőfeszítés volt. A kollegáim közül nagyon sokan hajnali egyre jártak be heteken keresztül, hogy aznap délig az utalásokat ki tudják küldeni, de elértük azt, hogy lényegesen javult ebből a szempontból is a pályázói elégedettség. Ezzel együtt még mindig van 1 százaléknyi, és természetesen ezzel nem lehetünk elégedettek, de ez már talán elfogadhatóbb selejtarány.
Talán éppen ennek tudható be az is, hogy Magyarország a tavalyi évben - először az első nemzeti fejlesztési terv időszaka során - az első helyre került a velünk egy időben csatlakozott tíz ország közül a kifizetések arányát tekintve, az első nemzeti fejlesztési terv mintegy 87 százalékát az átalakított intézményrendszer, beleértve az előző időszakot is, kifizette. Ezzel egyébként összeurópai kifizetési arányban is a negyedik helyen állunk. Azért mondom, hogy úgy látszik, a tényeket is másként ismerjük, mert benne volt a kiküldött anyagban egy ilyen összehasonlító táblázat, amelyet nem mi csináltunk, hanem az Európai Uniótól kaptunk. Erre gondolok (Felmutatja.), ezt ön is látta.
Éppen ezért azt gondolom, hogy 2007 sem az első fejlesztési terv, sem az Új Magyarország fejlesztési terv szempontjából nem elvesztegetett, hanem egy hihetetlen kemény munkával eltöltött év volt, amikor elértük azt, hogy Magyarországon az első fejlesztési terv pénzeinek a zöme már kifizetésre került, és közben megnyílt a csatorna egy nagyságrenddel nagyobb forrás előtt. Ennek a nagyságrenddel nagyobb forrásnak a feldolgozásához kell egy más színvonalú intézményrendszert építenünk. Nem új építkezésről van szó elsősorban, hanem átépítésről, bővítéséről, a fejlesztési intézményrendszer továbbfejlesztéséről.
Ön azt mondja, hogy mi a mihamarabbi elköltésben vagyunk érdekeltek, én nem így gondolom. Én azt gondolom, hogy Magyarország - ahogy egyébként ön is fogalmaz - vállalkozási szempontból rettenetesen ki van éhezve arra, hogy ezek a források elinduljanak Magyarország felé. Ezért valóban azt tekintettük tavaly stratégiai célunknak, hogy megnyissuk ezeket a csatornákat. Innentől most a projektgazdák dolga és felelőssége, hogy milyen minőségű projekteket dolgoznak ki. Nem hiszem, hogy nekünk az lenne a feladatunk, hogy három év alatt elköltsük azt a pénzt, ami egyébként hét vagy kilenc évre rendelkezésre áll. Az volt a dolgunk, hogy megnyissuk a csatornákat, innentől viszont mi magunk leszünk azok, akik nagyon szigorúan vizsgáljuk ezeknek a projekteknek az előkészítettségét, az alkalmasságát arra, hogy ezek valóban alkalmasak-e arra, és jól előkészítettek-e ahhoz, hogy máris elinduljanak.
Részben - de csak részben - ez magyarázza a kiemelt projektek körüli lassúbb haladást az eredeti tervekhez képest, ez a fajta szigorúság. Csak, tudja, magam is látok olyan projekteket szerte az országban - és ebben hadd legyek a kormány szempontjából is önkritikus -, amelyek a rossz előkészítettség miatt a megvalósítás fázisában csúsznak, többe kerülnek, leállnak. Ezt szeretném elkerülni, az uniós forrásokat ilyen szempontból nem szeretném kockára tenni, hiszen Magyarország számára ez óriási tét. Ehhez Magyarországnak - minket is, a projektgazdákat is beleértve - tanulni kell. Tanulni kell projektmenedzsmentet, tervezést. Önnek rengeteg tapasztalata van a fejlesztésekben, úgyhogy nagyon tudja, hogy egy jó projektnél az előkészítési idő kétharmad, a megvalósítási idő pedig egyharmad. Most ebben a kétharmadban vagyunk, ezt az időt én nem sajnálom.
Két dologra mindenképp szeretnék még visszatérni, az egyik a kkv-stratégiára vonatkozó, és általában a gazdasági szervezetekkel kapcsolatos kérdés. Azt mondja, miért nincsenek még szerződések. Vannak gazdasági szervezetekkel - vagy mondjuk úgy, a vállalkozókkal, így pontosabb - megkötött szerződések. Van egy legfrissebb adatom is, ma reggel kaptam a kollegáktól: most ott tartunk, hogy eddig 3093 pályázatot támogattunk, és 1500 körül lehet - ez az adat nincs itt pontosan -, akikkel már effektív szerződtünk. Sőt, ahogy mondtam, Magyarország azon négy ország között volt, amely tavaly már kifizetést is tudott teljesíteni vállalkozások számára. Egyébként a mai napig 3,82 milliárd forint az, amit pályázóknak a pályázati úton elnyert összegekre már kifizettünk, effektív odaadtunk pénzt, ez mindenképpen bíztató.
Tehát vannak szerződések, folyamatosan kötjük őket, és éppen a két héttel ezelőtti gazdasági egyeztetésen, amely az új gazdasági pályázatok kiírását előzte meg, ott - ahogy említettem - a Pályázatírók Országos Szövetsége és más érdekképviseletek, például a kamara képviselői is dicsérték az új gazdasági lebonyolító rendszert, és azt, hogy sokkal gyorsabban lehet szerződésekhez jutni.
Egy dologra nagyon vigyázunk, hogy érdemtelenül - lehetőség szerint - senki ne jusson szerződéshez. Erről szólt a múlt heti bejelentésünk, amikor azért meglehetősen nagyszabású csalásnak tűnő ügyet lepleztünk le. Ilyen típusú előzetes ellenőrzés mindenhol van, ez nem azt jelenti, hogy azt gondoljuk, hogy mindenki bűnös, hanem azt szeretnénk, hogy a nagy többség - aki vétlen - biztos lehessen abban, hogy néhány rossz szándékú ember nem szennyezi be ezt a folyamatot. Tehát folyamatosan kötjük a szerződéseket, sőt már kifizetéseket is teljesítünk.
Ami a foglalkoztatottságot és a kkv-stratégiát illeti, ön egy másik időszakra célzott, 2005-2006-ra, amikor az első nemzeti fejlesztési terv megvalósításának a közepén voltunk még. Azt gondolom, hogy a fejlesztések hatását - és ez valóban fontos kérdés, talán egyszer majd erről is érdemes a bizottságban beszélni - mindig ahhoz lehet mérni, hogy mik a spontán folyamatok, és ahhoz képest mit tud hozzátenni egy fejlesztéspolitika. Ezért Magyarországon - ön a tavaly utolsó negyedéves növekedési adatot idézte, de az egész éves sem nagyon szívderítő - ezt a növekedési adatot az átfogó makrofolyamatok, a magyarországi reálfolyamatok fényében lehet megítélni. Tehát ha Magyarországon csökken a növekedés, akkor nyilván azt kell nézni, hogy ehhez képest a fejlesztéspolitika mit tud hozzátenni. Éppen azért vettük előre a gazdaságfejlesztési pályázatokat, hogy minél előbb, minél gyorsabban jöjjünk ki ebből a növekedési gödörből, amibe Magyarország került, és ebben segítsen, ebben tegyen hozzá - a spontán folyamatokhoz - a gazdaságfejlesztési stratégiánk.
Abban kicsit skizofrén módon érzem magam, hogy azt kéri számon rajtunk, hogy az osztogatást tekintjük-e a vállalkozásfejlesztés legjobb stratégiájának. Azt gondolom, az ellenkezőjét tettük az elmúlt egy évben. Nem az osztogatás, hanem a "közpénzért cserébe közhaszon" filozófiáját vallottuk, sokszor éppen önökkel vitában, akár itt, ebben a bizottságban is, amikor azt mondtuk, hogy csak olyan cégek nyerhetnek el támogatást, akik hajlandók növekedést vállalni cserébe. Pontosan azért, hogy a mi fejlesztéspolitikánk hozzátegyen az ország növekedéséhez. Önök ezt itt többen vitatták, hogy ez nem jó, helyette nagyon sok vállalkozásnak lényegében a köz számára való ellenszolgáltatás nélkül kellene forrásokat kihelyeznünk. (Nógrádi Zoltán közbeszólása.) Az egy más filozófia. Ez az a filozófia, amit önök a Széchenyi-terv kapcsán követtek, és aminek - bár kétségkívül voltak eredményei - azt gondolom, a gazdaságélénkítő hatása ilyen szempontból mindenképpen megkérdőjelezhető. Szóval azt gondolom, hogy mi nem az osztogatás filozófiáját követjük, hanem éppen ellenkezőleg: teljesítményt kérünk cserébe a közpénzekért, ezzel megváltoztattuk a fejlesztési filozófiát a gazdaságfejlesztés terén.
Egyébként szerintem mára világosan látható, hogy van kis- és középvállalat-fejlesztő stratégiája a magyar kormánynak a fejlesztések terén is. Azt mondjuk, hogy egyszer vannak vissza nem térítendő pályázatok, támogatások, ezekből éppen most írtuk ki az újabb kört, ebben már sokkal jobban differenciálunk térségek szerint. A legrászorultabb térségekben már 50 százalékig lehet támogatást kapni egy beruházáshoz, és alacsonyabbak a növekedési elvárások. Ezekre most 30 milliárd körüli összeget írtunk ki - éppen a múlt héten -, ezen túl vannak visszatérítendő források, ami új jelenség, ahogy mondtam, Európában elsőként írtuk ki ezt. Ott az első ajánlat alapján 6,5 százalékon lehet hitelt kapni, akár 5 évre, 2 év türelmi idővel. Ilyen típusú vállalkozásösztönző hitel a mikrovállalkozásoknak eddig nem volt.
Azt gondolom, vállalkozások tízezreihez juthat el néhány év alatt ez a hitel, és ez - mivel visszatérítendő - újra és újra kihelyezhető lesz. Ezt még most tavasszal követni fogja egy garanciaprogram, ami már százmillió forintos hitelig vállal garanciát a kisvállalkozások, középvállalkozások bankhiteleihez. Ezek tehát a visszatérítendő források, ezek mellé jön még egy kockázati tőke program, amit szintén még az első félévben szeretnénk elindítani. Ez darabszámában valószínűleg kevesebb vállalkozáshoz jut el, de a leggyorsabban növekvő vállalkozásokat támogathatja tőkével, és mindezt ki kell hogy egészítse a kormányzat részéről egy deregulációs program, ebben már történtek lépések: Magyarországon az idei évtől már körülbelül egy óra alatt lehet majd vállalkozást alapítani a korábbi 37 naphoz képest. Azt gondolom, azok a tegnap, a miniszterelnök által bejelentett adó- és járulékcsökkentési, foglalkoztatást ösztönző intézkedések ezeknek a fejlesztéseknek a vállalkozói környezetét fogják segíteni. Azt gondolom, ebből kirajzolódik egy nagyon világos vállalkozásösztönző, gazdaságfejlesztő, foglalkoztatást bővítő stratégia, amelynek a fejlesztéspolitika az oszlopa lesz.
A kiemelt projektek kapcsán - ez már a második témakörhöz tartozott - azt mondja, hogy olyan projekteket hagytunk jóvá, amelyeket pályázaton is el lehetett volna érni. Nem tudom, mire gondol, ezt szívesen akár - ha a bizottság keretébe nem fér be - külön is megbeszélem önnel. Általánosságban az volt az elvünk, hogy olyan projekteket lehet kiemelni, amelyek közcélúak, és amelyek pályázaton valamilyen oknál fogva - vagy a méretük, vagy a jellegük, vagy a komplexitásuk miatt - nem elérhetők. Ezt az elvet szeretnénk követni a jövőben is. Nem hiszem, hogy protekcionizmussal vádolhatna minket bárki, azt gondolom, akár politikai, akár más alapon. Meglehetősen kiegyensúlyozott döntések születtek területi, politikai vagy más szempontból, és ezt a fejlesztési terv egészére, teljes időszakára érvényesnek és fontosnak tartom.
Összességében tehát én is problémának tartom azt, amit ön a bevezetőjében mond, hogy alapvető tényeket is másként ítélünk meg, de talán ez a bizottsági ülés is segít ahhoz, hogy ezeket tisztázzuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A viszontválasz joga a képviselő úré.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Néhány rövid reflexiót engedjenek meg nekem. Próbáljuk a tényeket tényszerűen kezelni. Az, hogy a miniszter úr sikerként értékeli azt, hogy 2007-ben kifizettük az első nemzeti fejlesztési tervnek azokat a leszerződött projektjeit, amelyekről szóló támogatási döntést önök a választási kampányban - zömében 2005 őszén és 2006 elején, a választások előtt - hoztak meg, ezt elfogadom, hogy ön egy év után, egy évnyi csúszással ezt sikernek értékeli, de az én mércém szerint ez meglehetősen komoly csúszás. Nézzék meg az EMIR adatait, önök 2005 végén, 2006 elején az NFT I. forrásait odaígérték, és ezek kifizetésére 2007 második felében került sor. Ez egy év csúszás. Ha ezt eredménynek tekintjük, akkor azt mondhatom valóban, hogy rendkívül sikeres, határozott és hatékony intézményrendszerrel állunk szemben.
Ha azt önök sikernek értékelik, hogy 2007 februárjában, márciusában meghirdetett pályázatok eredményeként a szerződéskötés fele arányban elérkezett egy évvel később, akkor ez egy sikeres rendszer. 2007 elején kiírt pályázatok - és ennek kevesebb, mint a fele - 2008 elején már talán szerződésközeli állapotban vannak. Ha ez eredmény, akkor rendben van, egy évvel a pályázat meghirdetése után akkor ezt valóban ennek is tekinthetjük.
Ha nem a pénzosztás és a pénzkifizetés az elsődleges, akkor miért nem erről beszélünk? Miért mindig ez jön elő a kormányzati kommunikációban, akár európai versenyhelyzetet szimulálva, az európai versenyhelyzet körébe helyezve ezt a folyamatot? Miért nem arról beszélünk, és miért nem beszélünk őszintén azokról a folyamatokról, eredményekről, amelyeket a fejlesztéspolitika elért. Ugyanis például a gazdaságfejlesztés területén nem ért el eredményeket. Elhiszem, hogy bajban van a miniszter úr, hiszen egyrészt a fejlesztéspolitika gondozójaként eredményeket kell felmutatni, de önmagában a kormányzati politika sikertelensége lerontja az egész helyzetet. Így is értelmezhetjük, ha így értelmezhető az a mondata, hogy a spontán folyamatok tükrében kell mindig a fejlesztéspolitika eredményességét meghatározni. Sikertelen kormánypolitika, egy lecsúszó ország, amelyen megpróbál a fejlesztéspolitika valamilyen módon segíteni, elkölt ezermilliárdokat, és talán nullára hozza ki ezt a meccset. Mert tulajdonképpen ugyanott tartunk, vagy még rosszabb helyzetben vagyunk, mint 2003-ban, amikor még nem volt európai uniós fejlesztéspolitika.
Ha ezt így értelmezzük, akkor ezt is elfogadhatónak tartom, csak akkor mondjuk ki azt, hogy súlyos ezermilliárdokat költünk el európai uniós forrásból azért, hogy egyébként egy tehetetlen kormányzati politika hatásait valamilyen módon ellensúlyozzuk, és nullaközeli helyzetre hozzuk ki a fejlesztéspolitikát. Ez azt bizonyítja, hogy bizony, akkor itt van egy olyan ország, amelyet a konvergenciaprogram igazgat, és van egy olyan ország, amelyet megpróbál a fejlesztéspolitika pátyolgatni, támogatni, de ez a kettő nagyon ritkán ér össze.
Ön pontosan tudja, hogy mi a tavalyi évben azt vitattuk a pályázati kiírásokban, hogy egy ilyen csökkent ütemű gazdasági fejlődés mellett képtelenség elvárni - ráadásul 30 milliárd forintos pályázati injekcióval -, hogy a benne szereplő lehetséges kedvezményezett vállalkozások olyan árbevétel-bővülést produkáljanak, mint amit a pályázati kiírások előírtak. Mi nem a növekedés ellen vagyunk. Kérem, olvassa el az "Erős Magyarország" programot, amelyben a növekedés áll a középpontban! De képtelenség egy olyan makrogazdasági körülményrendszer mellett, amilyent az ország produkál, a vállalkozásoknak olyan terhet bevállalni, amelyre nem képesek, mert nem tudják áttörni az ön által is említett spontán gazdasági folyamatokat. És azért annak van némi diszkrét bája, hogy ezermilliárdos nagyságrendek elköltése után, 0,7 százalékos gazdasági növekedés mellett ön egy Széchenyi-tervet hoz példaként, amely százmilliárdos nagyságrendű volt, és 4,5 százalékos gazdasági növekedést produkált. Azért ebben az összehasonlításban valamilyen konszenzusra kellene jutnunk a számadatok és a tények tükrében.
A kiemelt projektekkel kapcsolatban meg csak annyit, hogy egy kiemelt projekt kiválasztási kritériumában az előkészítettség egyfajta mérőszám, és ez alapján választanak ki kritériumokat. Emlékezzen vissza, talán a dokumentumokból visszakereshető, még a 2005-ös nagyprojektek kiválasztásában is egy olyan kritérium volt, amelyben az előkészítettség benne volt, és ma sincsenek készek ezek a nagyprojektek. Amikor kritérium az előkészítettség, akkor később nem lehet erre hivatkozni, és a projektgazdákra rátolni a felelősséget, hogy éppen mégsem jött össze az előkészítettségben az a szint, amivel eredményeket tudtunk volna felmutatni.
Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr, kíván élni a viszontválasz lehetőségével? (Jelzésre.) Igen.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Csak nagyon röviden és csak a tényekről.
ELNÖK: Csak jelzem, hogy 9 óra lesz mindjárt.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm, ezért tényleg rövid leszek.
Tehát a növekedés. A 0,7 százalék az utolsó negyedévi adat, az éves adat 1,3. Csak, hogy almát almával hasonlítsunk, mert a 4,5 százalékot éves adatnak mondta. Nem mintha ez dicső összehasonlítás lenne. Azt gondolom, aki egy kicsit is foglalkozik közgazdaságtannal, és reálisan akarja szemlélni a dolgokat, pontosan látja, hogy a növekedés Magyarországon a tavalyi évben azért lassult le döntően, mert az állam GDP-része, amit az állam tesz hozzá a GDP-hez normál esetben, ami a 4,5 százalékban is benne volt, meg most az 1,3-ban is, az radikálisan visszaesett.
Az állam GDP-növekményhez való hozzájárulását olyan mutatókkal mérik például, mint az orvos-beteg találkozások száma. Magyarországon ez nyilvánvalóan - éppen az önök gyakran elmondott tételei alapján - radikálisan csökkent. Gyakorlatilag, ha különvenné csak az ipari-gazdasági szektor növekedését, akkor az első háromnegyed évben 3,9 százalék volt a magánszféra növekedése Magyarországon. Csak közben radikálisan lassult az állam hozzátétele, egyébként a költségvetési egyensúly helyreállítása és az egészségügyi rendszer átalakítása, a költségvetési szféra költségcsökkentése kapcsán, amit egyébként a vállalkozók is rendszeresen követelnek. Ha ezeket az adatokat megtisztítva vesszük, akkor a magánszektor növekedése az, amely valójában az ország fejlődését hosszú távon meghatározza. Mondjuk úgy, az egészséges szerkezetű növekedés - bár valóban alacsonyabb ez a 3,9 százalék is, mint a velünk egy időben csatlakozott országok ugyanilyen tisztított mutatója - nem egy tragikusan alacsony mutató. Csak azért, hogy almát almával, számot számmal hasonlítsunk össze.
Egyébként a 4,5 százalékos vagy 4 százalék feletti növekedés átlagosan egészen 2006-ig - tehát 2006 elejéig - jellemző volt Magyarországra. Tehát nem gondolom, hogy ez egyértelműen a Széchenyi-tervből lehetne levezethető, mint ahogy ön is mondja, hogy a 0,7 vagy 1,3 százalék sem a fejlesztésekből direkt módon levezethető, hanem ahogy mondtam, szerintem relatív hatása mérhető ezeknek a dolgoknak, ez egy szofisztikált elemzést igényel.
Még egy adat, ami az osztogatást illeti: tavaly 37, közel 38 milliárd forintot döntöttünk el, adtunk oda a vállalkozásoknak, döntő többségében egyébként az év második felében, ősszel zárultak ezek a pályázatok, tehát nehéz még számon kérni ezeken a szerződést, de egyébként kötjük folyamatosan őket. Ez a 38 milliárd forint mintegy 150 milliárd forintnyi beruházást generál Magyarországon. A fejlesztéspolitika első évében eldöntött beruházásokról van szó, amelyek az idén és jövőre már technológiára, modernizációra, exportorientált vagy beszállítói beruházásokra, modern gazdaságra azokhoz mennek, akik növekedést vállaltak cserébe ezért a közpénzért. Tehát magyarul sikerült a pénzeket azokhoz terelnünk, akik leginkább a leggyorsabban tudják az ország szekerét kimozdítani ebből az egyébként általam is alacsonynak tartott növekedési helyzetből.
Köszönöm szépen, ezt szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress képviselő úr jelentkezett hozzászólásra, utána szeretnék én is egy gondolatot mondani még, illetve kérem a képviselőtársaimat, bizottsági tagtársaimat, gondolkozzunk el azon, hogy felére vesszük az első napirendi pont anyagát, mert úgy látom, hogy fizikai képtelenség, hogy másfél óra után elengedjük a miniszter urat, és végig is érjünk a napirendi pontokon ilyen ütemben haladva, illetve ezt kivetítve.
Tessék, képviselő úr!
Veress József (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Miniszter úr, a kérdésem az lenne, bár tudom, hogy ez részletkérdés: hogyan látja a szakképzés, átképzés, munkaerő, a kínálat növelése oldaláról mennyiben számíthatunk segítségre a pályázatoktól, hogy ebben előreléphetünk? Itt szó esett arról, hogy milyen makrohatásokat szeretnénk elérni ezekkel a fejlesztésekkel. Azt kell mondanom, hogy ma már nem Budapest és Nyugat-Magyarország, hanem az egész ország legnagyobb kérdése, hogy ezt az oldalt tudjuk-e segíteni. Hiszen jól látható, hogy a befektetéseknél ez tűnik az egyik legerőteljesebb korlátnak.
A másik dolog az előkészítettség és szerkezetváltás. Sokat szoktunk vitatkozni ebben a bizottságban is, azt gondolom, hogy ezzel az egész programmal - és nagyon remélem, hogy itt egyet tudunk érteni Nógrádi képviselőtársammal és mindenki mással is - valóban nem pénzosztogatásról van szó. Az igazi kérdés az, hogy olyanfajta képességek és készségek megjelennek-e a különböző szektorokban, amelyek nyomán természetessé válik az, hogy fejleszteni akarnak, tudnak, projekteket tudnak megvalósítani. Úgy kérdezném, hogy ön szerint az a pályázati étlap, ami ma rendelkezésre áll, milyen mértékben tudja generálni ezt a képességet. Hiszen itt felmerült az, hogy az eddigi tapasztalatok arról szólnak, hogy a projektgazdák nem minden esetben tudták - és a legkülönbözőbb szektorokból érkező projektgazdákról van szó - az előkészítést valóban hatékonyan megcsinálni. Lehet, hogy néha kicsit magukat is megcsalva úgy értékelték, hogy ők már jobban előkészített állapotban vannak a projektek benyújtásakor? Vagy nem tudták, vagy nem akarták tudni, hogy mennyi munkára van még szükség, hiszen mint ahogy elhangzott, ön is mondta, miniszter úr, hogy kétharmad rész előkészítés és egyharmad rész megvalósítás. Attól félek, sokan ezt fordítva akarják még gyakorolni, és ez nagyon sok kárt okoz.
Engedjék meg, hogy kicsit naiv legyek, és arról beszéljek, hogy jó lenne, ha ebben a bizottságban kicsit a konszenzus felé tudnánk elmozdulni. Szóval, hadd kérjem meg tisztelettel az ellenzéki kollegáinkat, hogy picit több időt szánjunk arra, hogy a pozitív dolgokban próbáljunk előremenni. Hadd legyek most kicsit populista, és ezt Nógrádi Zoli ezerszer a szememre szokta hányni, hát ha valaki, akkor ő tudja, hogyan lehet jól pályázni. 2004 óta gyúrjuk egymást különböző felállásokban arról, hogy ebbe az országba nem jön be a pénz, ha bejön, akkor nem tudjuk felhasználni, ha felhasználjuk, akkor az rossz eredményeket fog hozni, és különben is: protekcionizmus, amit akarunk. Ugye, most szembesültünk a 2004-2006 közötti időszak első eredményeivel, az Európai Unió szerint azért ez nem volt tragikus. Azt hiszem, talán ebben egyet tudunk érteni. (Nógrádi Zoltán ingatja a fejét.) Látom, hogy ebben sem, hát akkor ezen majd érdemes lenne máskor elgondolkodni.
Azt szeretném kérni, hogy tényleg próbáljuk meg a bizottság munkájában ezt az oldalt felerősíteni. Azt gondolom, van bőven mit kritizálni, rengeteg olyan részlet van, amiért ez a bizottság joggal tud változtatást kérni, de akkor ne arról beszéljünk, amiről pontosan tudjuk, hogy értelmetlen időtöltés, merthogy a tények mást mutatnak. Ne azokat a régi vádakat ismételgessük, aminek nincs értelme, hanem arról beszéljünk, hogyan lehet ezt a pályázati rendszert hatékonyabbá, összehangoltabbá tenni, és hogyan tudjuk azt a mindnyájunk által várt szerkezetváltást megerősíteni, azt a bizonyos új Magyarországot jobban kialakítani, és hogyan lehet elérni azt, hogyha a Széchenyi-terv valóban ilyen fantasztikusan hatékony volt, akkor az onnan átvett tapasztalatokat kicsit próbáljuk beépíteni ebbe a nem annyira sikeres NFT I.-be és II.-be. De akkor konkrétumokat szeretnék hallani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyetértve a képviselő úrral, valóban nagyon fontos, hogy nyílt pályáztatás legyen, és jól lehessen pályázni, de pontosan nem erről van szó. Ezt próbálta Nógrádi képviselő úr elmondani, hogy a nagyprojektekkel és a kiemelt projektekkel a pénzek túlnyomó és jelentős részét lekötik, és gond van a kiemelt projektekkel. De ez majd a következő rész-napirendi pontunk tárgya lesz, és valóban egyetértek a képviselő úrral, próbáljuk meg a konszenzus felé elvinni, vagyis, a kiemelt projektek gyakorlatát kicsit módosítani.
A miniszter úré a szó.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm. A képviselő úr kérdéseire válaszolva: én is azt gondolom, hogy Magyarország gazdasági növekedésének az útjában álló legnagyobb akadály valójában a foglalkoztatásban van. Tehát ez a körülbelül - most már közhelyszerűen mondott - mintegy 43 százaléknyi munkaképes korú potenciális munkavállaló, aki nem dolgozik, vagyis 57 százalék dolgozik csak, ez elképesztően rossz arány Európában. Egyébként nagyon régóta így van, tehát ez Magyarországon lényegében a '90-es évek elején kezdődött, és aztán - azt gondolom - 2000 környékén a minimálbér radikális megemelése még egy jelentős létszámú munkaerőt tolt ki a munkaerőpiacról. Azóta e körül stagnálunk, most valamivel magasabb egyébként a munkában állók száma, mint 2002-ben, de nem érdemben. Tehát ez a mutató érdemben nem javult. Ez a legnagyobb probléma.
Ezen belül - azt gondolom - érdemes ennek a struktúráját is tanulmányozni, mert akkor vonhatjuk le a helyes következtetést. A messze, kiugróan a legnagyobb elmaradásunk az alacsony képzettségűek körében van az európai átlagokhoz vagy mutatókhoz képest. Míg a magasabb képzettségűek körében egy-két százalékpont az elmaradás, a nagyon alacsony képzettségűek körében 20 százalékot meghaladó az azonos klaszterekben való elmaradás aránya. A gyakorlatban is látjuk ezt. Hát jönnek külföldi vagy magyar befektetők, próbálnak jönni Magyarországra vagy menni elmaradottabb régiókba, és nem találnak szakképzett munkaerőt. Sokszor Szlovákiából, Romániából jött át a szakképzett munkaerő az elmúlt években a komáromi ipari parkba, vagy Győr környékére, vagy éppen Kelet-Magyarországra. De mivel ott is jelentős növekedés indult be, ezért ez a fajta külső munkaerő-felvétel is meglehetősen elnehezült.
Ezért kezdtük el már az első nemzeti fejlesztési terv időszakában a szakképzés megújítását, amit most továbbviszünk. Megállapodtunk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, hogy részt vesznek a szakképzés rendszerében, gyakorlatilag a munkaerő-piaci keresletoldalt direkt módon egy-egy régióban megpróbálják megjeleníteni. Megmondják, hogy körülbelül milyen típusú munkaerőre lesz szükség a szakképzés terén. Ez a folyamat tehát elkezdődött, és az úgynevezett tiszk-rendszer, a térségi integrált szakképző rendszer finanszírozása az első nemzeti fejlesztési tervből indult, és most az új fejlesztési tervből folytatódik. Talán éppen mostanában jártak le a pályázati beadási határidők, tehát itt jelentős, milliárdos összegekkel fogjuk az országban mindenhol ösztönözni a szakképzés fejlesztését. Legyen olyan gép, amin, ha dolgoznak, olyan tudást szereznek meg, amivel el is lehet helyezkedni, és legyenek olyan intézmények, ahol használható tudás van. Emellett zajlik a szakképzési tananyagok megújítása is, ez például kiemelt projektként szerepel az uniós fejlesztési programokban, ahol a teljes magyar szakképzési tananyagrendszert európai színvonalra szeretnénk fejleszteni, modernizálni. Sorolhatnám még az ilyen típusú kezdeményezéseket.
Ami még fontos, hogy a már felnőtt korú, alacsony képzettségű munkavállalók számára pedig már elindultak programok egyébként tavaly augusztusban, a Start-program júliustól, augusztusban a "Lépj egyet előre" program, amely a legalacsonyabb képzettségűeknek ad továbbképzést, átképzést. A Start-program járulékot fizet a vállalkozó helyett, hogyha hátrányos helyzetű munkavállalót foglalkoztat valaki. Beindítottunk egy új konstrukciót, az "Új pálya" programot azok számára, akik ha állami alkalmazásból kerülnek ki, akkor el tudnak helyezkedni, átképezni magukat közpénzen valami olyan szakmára, amivel majd el tudnak helyezkedni. Ez tanárok, egészségügyi dolgozók vagy más állami alkalmazottak számára lehet releváns, akár úgy, hogy még foglalkoztatásban vannak, már akkor is jelentkezhetnek.
A másik oldalról ezt célozza a gazdaságfejlesztés operatív program - már tavaly is megjelent, de idén sokkal hangsúlyosabbá vált - azon kezdeményezése, hogy minél hátrányosabb helyzetű egy régió, annál nagyobb támogatást, annál alacsonyabb elvárásokat adunk számukra. Ezt segítette az, hogy tavaly szeptemberben a parlament elfogadta a kistérségek besorolásáról szóló törvényt, úgyhogy - ahogy az előbb mondtam - a most meghirdetett gazdaságfejlesztési pályázatokban fejlettség szerint három kategóriába soroltuk a térségeket. Minél hátrányosabb egy adott térség, annál magasabb a támogatásintenzitás, egész 50 százalékig emelve a támogatást, és annál alacsonyabb a növekedési elvárás és más belépési feltételek. Azt gondoljuk, ezzel közvetlenül is tudunk foglalkoztatást teremteni. Ezen túl azt a pénzt, ami tavaly megmaradt a nagyvállalkozások saját szűkösebb keretéből - hiszen a pénzek nagy részét a kis- és középvállalkozásokra fordítjuk -, ami megmaradt a nagyvállalkozásoknak az idei évre az első két év keretéből, azt kifejezetten ezekre a leghátrányosabb helyzetű térségekre koncentráljuk, a nagyobb vállalkozások ott kaphatnak támogatást, ahol a legnagyobb a szükség, legnagyobb az ínség a munkaerőt tekintve. Ezek a programok elindultak, azt gondolom, ha őszinték és reálisak akarunk lenni, akkor egy ilyen képzési-átképzési program több év után érheti el csak a látható hatást.
Egy dologról még hadd számoljak be. Dolgozunk egy olyan programon, amely kétszer hasznosítaná az uniós pénzeket. Azt szeretnénk elérni, és erről már egyeztettünk az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével, az ÉVOSZ-szal és másokkal, hogy az uniós forrásokból megvalósuló nagyobb infrastruktúra-beruházásoknál, aki közbeszerzésen elnyeri az uniós pénzeket, az kötelezően vállalja, hogy a munkaerő egy bizonyos százalékát - mondjuk, 10 százalékát, ezzel a munkaszámmal dolgozunk - hátrányos helyzetű munkavállalókból foglalkoztatja. Azt gondoljuk, hogy a munkaerő-piaci központokra, a Foglalkoztatási Szolgálatra építve jelentős arányban lehetne alacsony képzettségű munkavállalókat a hamarosan beinduló építkezési fellendülés, boom irányába terelni, és ezzel tartós munkaerő-kínálatot teremteni. Ráadásul ezt a programot úgy szeretnénk megcsinálni, hogy akik ebben hátrányos helyzetűként részt vesznek, azok a munka mellett képzést is kapnak. Tehát mire befejeződik ez az időszak, addigra szakképzett munkaerőként tudnának a munkaerőpiacon maradni. Így kétszer hasznosul az uniós pénz, hiszen infrastruktúrát is építünk belőle, és direkt módon foglalkoztatást generálunk a leginkább erre rászoruló társadalmi csoportokban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, viszontválasz?
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, az előkészítettség és a szerkezetváltás kapcsán hadd kérdezzek vissza. Lát-e arra esélyt, hogy az előkészítettség növeléséhez valamilyen módon hozzá tudjanak járulni ezek a programot? Tehát a projektek előkészítésének a gyorsítása és hatékonyabbá tétele kérdésként hangzott el.
ELNÖK: Miniszter úr, parancsoljon!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Igen, valóban ez volt a másik kérdése. Azt gondolom, Magyarország tanulópályán halad, de ez része annak a - mondjuk úgy - tudati vagy kulturális modernizációnak, amelyen egyébként mindenkinek végig kell menni, aki tartósan Európa sikeresebb feléhez szeretne tartozni. Ilyen szempontból a hosszú távú, politikai ciklusokon átívelő gondolkodás, hosszú távú tervezés, a költség-haszon elemzés, a fenntarthatóság vizsgálata minden egyes projektnél, ezek olyan elengedhetetlen feltételek, amelyeket egyébként nem a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, hanem maga az Európai Unió által kötelezően előírt módszertan vár el a pályázóktól. Mi ezt csak megpróbáljuk érvényesíteni következetesen a magyar gyakorlatban is, ami egyébként - azt gondolom - a direkt hatásánál akár jóval nagyobb hatást is gyakorolhat az ország működésére.
Tehát ha Magyarországon tényleg lesz néhány tízezer olyan ember, aki részt vett ilyen projektekben, megtanult hosszú távon gondolkodni, tervezni, figyelembe venni a fenntarthatóságot, és ha általában rájövünk, hogy nem lehet politikai ciklusok szerint tervezni, nekirontani hűbelebalázs módjára egy kivitelezésnek, miközben az még nincs előkészítve - és ezt most teljesen pártsemlegesen próbálom mondani, mert szerintem ez egy jelenség -, akkor az mindenképp előrelépés lesz ebben az országban. Azt gondolom, ezt segíthetik ezek a programok.
Azt gondolom viszont - és ezt fontos itt elmondani -, hogy nekünk is, mint kormányzatnak van felelősségünk. Magyarországon rettenetesen túlburjánzó bürokratikus folyamatrendszer veszi körbe a beruházásokat. Egy nagyobb beruházás elkészítéséhez 37 engedély kell, de mondjuk egy autópálya jellegű beruházásnál 53-at számoltak össze a kollegáim, melyeket részben ugyanattól, részben különböző hatóságoktól kell beszerezni. Ez elképesztően sok, és ezek a hatóságok sokszor egymásra várnak, sorrendben akarják kiadni az engedélyt, nem sorolom tovább. Ezért azt gondolom, az engedélyezési eljárások, a bürokrácia csökkentése, deregulációja, ésszerűsítése - anélkül, hogy az eredeti funkció, amiért azt az engedélyezést kitalálták, sérülne - nekünk feladatunk, és arra készülök, hogy a kormány elé az idén tavasszal beterjesztek egy ilyen úgynevezett gyorsító csomagot, amelyben többféle intézkedés lenne arra vonatkozóan, hogyan lehetne a nagyberuházásokat gyorsítani. Ha esetleg a bizottságot érdekli ez a dolog, akkor nagyon szívesen egy bizottsági ülésen megkérdezném a bizottság véleményét a csomag különböző elemeiről. Hiszen ez valóban olyan téma, ami - azt gondolom - mindenkit, a gyakorlatban működő polgármestereket, vállalkozókat is érinti. Úgyhogy amennyiben erre igényt tartanak, akkor megfelelő időben ezt behozom.
Készülünk tehát a magunk dolgának az elvégzésére, a másik oldalról pedig arra készülünk, hogy jelentős képzési ajánlatokat tegyünk önkormányzatok, vállalkozók, civil szervezetek számára az uniós projektmenedzsment-módszertan meghonosítására és elterjesztésére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, elfogadja? (Jelzésre.) Köszönöm szépen.
Az elnök hozzászólása, kérdései és a válaszok
Engedje meg, miniszter úr, hogy visszatérve az első napirendi pontrészhez tegyem fel a kérdéseimet nagyon röviden, amiben megjegyzések is vannak.
Az első nagyon rövid választ igényel. Mit gondol ön, fennáll-e a forrásvesztés veszélye 2008 végén? Hogy konkrét operatív programról és programokról is beszéljek, például - tudom, hogy nem területe, de mégiscsak - az AVOP-ra gondolok, a HEFOP-ESZA és a HEFOP-ERFA kapcsolatokra. Láttam, hogy próbáltak egy ábrát rajzolni arról, hogyan is állnak ezek az operatív programok. Kérdezem ezt azért, mert úgy ítélem meg, hogy például az ESZA kifejezetten lehetőséget teremthetne a felsőoktatás finanszírozására, és úgy látom, hogy itt forrásvesztés is lehet 2008 végén. Akár a tandíj bevezetésével is párba állíthatnám ezt, de most mégsem teszem.
A második megjegyzésem az intézményrendszer kialakítására vonatkozik. Valóban igaz, hogy az intézményrendszer kialakítása párhuzamos működést is eredményezett, többletterhet rótt mindenkire. Azt szeretném kérdezni, hogy az OP-k felállásával egy időben a közreműködő szervezetek rendelkeznek-e már hatályos működési kézikönyvvel. Mert én úgy érzem, hogy nem. Amennyiben viszont igen, akkor szeretném - mondjuk elektronikus levél formájában - akár a holnapi nappal ezt megkapni. Gondolom, nyilvános adatról van szó.
A harmadik megjegyzésem az első nemzeti fejlesztési terv hatására vonatkozik. Úgy érzem, hogy a területi egyenlőtlenségeket ez a nemzeti fejlesztési terv nem szüntette meg. Gondolom, ebben egyetértünk. Lehet, hogy csökkentette, nem nagyon látom ezeket a számokat. Mire alapozom ezt? Arra, hogy a legtöbb IH által támogatott pályázat Közép-Magyarországról érkezett be. Nyilván annak oka van, hogy miért onnan.
Önök azt mondják, hogy egyenlő versenyt és versenyhelyzetet kívánnak teremteni a pályázati rendszerben. Én azt mondom, hogy a pályázati rendszerben megnyíló egyenlő verseny akár fel is erősítheti a területi különbségeket, illetve az egyes területi különbségek megléte megjelenik a pályázói aktivitásban is. Tehát azt állítom, hogy ebbe valamiféle mechanizmussal bele kell nyúlni. Mire alapozom ezt? Arra a tényhelyzetre, hogy az NFT I. kapcsán az egyes kistérségek között például 378-szoros különbségek vannak pályázati összegek tekintetében. Tehát azt gondolom, ez elég jelentős szám a tekintetben - nyilvánvalóan nem kell mondanom -, hogy az az egység a kistérségek fejlettségével hatványozottan jelentkezik. Tehát úgy gondolom, hogy az, amit ön mondott - most már többször a mai napon, és hallottam már sajtómegnyilvánulásában is -, a növekedés százalékos elvárásának a csökkenése, azt hiszem, most 3 százalékra, illetve a támogatási intenzitás mértéke nem elégséges eszköz ennek a befolyásolására.
Ami pedig az NFT I. célcsoportját illeti, elismerve, hogy nagyon jól sikerült bizonyos alapoknál a forrásokat lehívni, de nem érte el a célcsoportot. Ha megnézem a kkv-k számosságát Magyarországon, s azt a számot, hogy mondjuk a GVOP tekintetében a források 14 százaléka került a kkv-szektorhoz, akkor azt mondom, hogy nem érte el a célját. És ha ezt kibővítem a mikrovállalkozásokra, akkor, tisztelt képviselőtársaim, ez a szám 1,18 százalékra módosul. 1,18 százalékra a GVOP tekintetében. Vitatkozhatunk számokon, akár el is mondhatja a miniszter úr, mint az interpellációmra adott válaszban, hogy a 27 az nem 27 milliárd, szerintem 19 meg 8 az 27 milliárd, de ezen nem fogunk vitatkozni. A lényeg az, hogy a számosságát tekintve a célcsoport töredékéig jut el. Nem érjük el azt a célcsoportot, vagy újra kell definiálni a célt, ez is egy módszer lehet.
A következő észrevételem az ön által sokszor említett "nagy csalás". Nem tudom, erről hallhatnánk-e többet, hogyan sikerült ezt megvalósítani. Nyilván itt kifizetés nem történt még, tehát nagyon időben vagyunk e tekintetben, mert lehet, hogy nekem van egy párhuzamom erre, ami már megvalósult Magyarországon, meg éppen most az egyik operatív programban kormányzati támogatással kívánják ezt megvalósítani. Úgyhogy erről beszéljünk, mielőtt ez megtörténhetne.
A másik hozzászólásom a Széchenyi-terv hatására vonatkozik. Ön azt mondta, hogy megkérdőjelezhető ennek a hatása. Lehet, hogy ez igaz. De akkor miért nem beszélünk arról, hogy Magyarországon a vállalkozásfejlesztés nem egyenlő az európai uniós források elérésével, és nagyon kevés az, amit ön felsorol e tekintetben. Vannak megállapítások, amivel egyetértünk. Ahogy Veress képviselő úr is elmondta, ön is elmondta: igen, valószínű, hogy a növekedés egyik akadálya az alacsony foglalkoztatottságban van. De ha ezt a sort folytatjuk, és ön azt mondja, hogy pedig ez a szám magasabb, mint 2002-ben volt - összehasonlítva a gazdasági növekedést -, akkor azt is el kell mondani, hogy azért magasabb ez a szám, mert máshogy képzik a számot. Más statisztikai módszerrel állítják elő, mások is belekerülnek a foglalkoztatottsági körbe.
Ön mit is szokott mondani? Más a benchmark. Igen, almát körtével nem lehet összehasonlítani.
Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm. A forrásvesztés kockázata az első nemzeti fejlesztési terv vonatkozásában. Pontosan, ahogy ön is hivatkozott rá, 2008 végén jár le az első nemzeti fejlesztési terv, addigra kell minden projektgazdának elszámolni a neki adott forrásokról. Ez egy elég nagy feladat lesz, hiszen még sok ezer pályázat van nyitva - tízezer feletti -, ezek döntő többsége egyébként éppen a kis összegű, döntő többségében humán jellegű, tehát a HEFOP-hoz kapcsolódó pályázatok. Úgyhogy nagyon nagy feladat lesz az idén, hogy minden projektgazda le tudja zárni, és felénk megfelelő minőségben benyújtsa az elszámolást, hogy mi is lezárhassuk az Unió felé, ezt ez év végéig kell megtenniük. Éppen ezért az Európai Unióból a napokban Magyarországra jön egy delegációval a Bizottság, hogy áttekintsük a zárást. Egyébként elsőként - kérésünkre - hozzánk jönnek, a zárási folyamatot egyeztetjük velük, és ezt követően minden egyes projektgazdának, akinek még nyitott projektje van, fogok küldeni egy levelet, amelyben felhívom a figyelmét a zárási teendőkre. Hiszen mindenkinek dolga - saját magán, saját érdekén túlmutató dolga is -, hogy megfelelően zárja ezeket a projekteket.
Ami a három ön által említett programot illeti - az AVOP-ra nem tudok nyilatkozni, nem én kezelem, de ha gondolja, a kollegáim szívesen megnézik vagy megkérdezik a társminisztériumot, és erre adunk egy visszajelzést, hogy itt milyen kockázatot látnak. Egyébként a HEFOP-, ESZA- és ERFA-forrásoknál, és még ide sorolnám a speciális EQUAL programot, amelyet szintén ugyanaz a részleg bonyolít, ott esetenként látok olyan kockázatokat, ahol egy-egy - vagy akár több - projekt, típusprojektek is veszíthetnek forrást.
Itt két szintje van a kockázatnak. Az egyik a projektgazda szempontjából való forrásvesztés, a másik Magyarország szempontjából. Pontosan azért, mert tudtuk, és Európában törvényszerűen mindenhol előfordul kisebb méretű forrásvesztés a programok zárásánál, ezért tudatosan - a Pénzügyminisztérium engedélyével - túlvállaltuk magunkat az első nemzeti fejlesztési terv vonatkozásában. Nagyságrendileg 670 milliárd forintnyi forrás van az első nemzeti fejlesztési tervben, ehhez képest mi közel 710 milliárd forintnyi forrásra fogadtunk el pályázatot. A különbözet, ez a közel 40 milliárd forint erre szolgál, pontosabban két dologra. Az egyik az árfolyammozgás, mely nem előre jelezhető, az ebből fakadó esetleges veszteségek kompenzálására, a másik: pontosan az ilyen szabálytalanság vagy ügyetlenség miatt bebukó projektek kockázatára. Ez tehát azt jelenti, hogy a program egészét tekintve, ha a közel 40 milliárdnál nem több az, ami összesen elbukik, akkor Magyarország még nem veszít forrást, csak az a projektgazda, aki szabálytalanul vagy ügyetlenül adminisztrálta a projektjét, vagy nem tudott határidőre elszámolni. Azért azt is látni kell, hogy a programot nem teljesen egészében egyben mérik az Unióban, hanem minden egyes programrésznél - még az ön által említett HEFOP-nál is - külön-külön vállaltunk túl, és az adott projektre érvényes túlvállalás mértékéig áll fenn az, amit mondtam, és nem az összesen számra.
Ha összességében a 40 milliárd, vagy az adott projektnél való túlvállalás mértékét meghaladná az ily módon bebukott, elveszett forrás, akkor azt már Magyarország veszítené el, ez nagyon szomorú eset lenne. Egyébként olyan szempontból indokoltnak tartom a kérdését, hogy valóban a humánprogramok, és azon belül is az ESZA típusú, tehát a nem infrastruktúra, hanem szociális jellegű, vagy humántőkébe való befektetések a legkritikusabbak. Ott a legtöbb a sok pici projekt, ahol akár egymilliót el nem érő összegeket nyernek el civil szervezetek vagy más projektgazdák, és itt sokkal kevésbé van meg az elszámolási tudás vagy kapacitás, mint mondjuk egy egyébként is könyveléssel foglalkozó gazdasági szervezetnél, és a menedzsmentképesség is. Ezért valóban számítok bizonyos programoknál arra, hogy a projektgazdák fognak forrást veszíteni, azt remélem, hogy ezt minimalizálni tudjuk, és azt is remélem, hogy az Unió felé érdemi forrásvesztésünk nem lesz. Erről egy pontosabb előrejelzést valamikor az év közepén tudok önöknek majd adni, amikor már látjuk az ügyeket, de azt fontos hangsúlyoznom, hogy ésszerű mértékben az ilyen típusú veszteség minden európai országban megfigyelhető, az a lényeg, hogy ezt egy ésszerű selejtarányon belül tartsuk.
Van-e működési kézikönyve a közreműködő szervezeteknek? Van. Amikor a 2007-13-as időszakra készültünk, akkor azt eredményként tekintjük - és azt gondolom, az is -, hogy egységes szabályzatrendszert alakítottunk ki a működési kézikönyvre a közreműködőknek, hogy ne legyen az, hogy ahány ház, annyi szokás, és nem lehet összehasonlítani a teljesítményeket. Van egy ilyen kézikönyv, és azt el tudjuk juttatni önhöz - vagy önön keresztül a bizottsághoz - elektronikus vagy nyomtatott formában is, ez működik már.
A területi egyenlőtlenségekre vonatkozó kérdése. Végeztünk ilyen elemzéseket, ezt is elküldjük, szerintem egy héten belül - a másik négy korábban megígért anyaggal együtt - el tudom juttatni önhöz a korábbi időszakra vonatkozó elemzést. Ebből az látszik - most fejből mondom -, hogy az egy főre jutó forráslehívás tekintetében nem mutatható ki az, hogy a fejlettebbek több pénzt szívtak volna el összességében. Általában kimutatható egy korreláció nagyjából, trendszerűen a fejletlenebbek javára. Ebben természetesen lehetnek kiugró eltérések, de összességében trendszerűen a kistérségi vagy regionális elemzés alapján ez jön ki. Szívesen elküldöm ezt, beszéljünk róla. Ez persze a számokról beszél, amit ön szintén megjelölt, hogy milyen hatása volt ezeknek a fejletlen térségben, vagy hogy elég nagy-e a különbség mondjuk Budapest és a Cserehát között, az persze mélyebb elemzést igényelne. De összességében van egy tendencia, amely alapján tendenciaszerűen elmondható, hogy az első fejlesztési tervben több pénzhez jutottak a fejletlenebb kistérségek, mint a fejlettebbek. Ezt a kollegáim szintén - mondjuk a hét végéig - el tudják juttatni önhöz elektronikus formában. (Munkatársaihoz:) Írjuk az ígéreteket, nehogy még egyszer hibázzunk ebben.
Azt mondja, szükség lenne pozitív diszkriminációra, hogy jobban eljussunk a célcsoportjainkhoz területi alapon. Éppen ezért vannak dedikált forrásaink. Nem egyszerűen csak azt mondjuk egy pályázatnál, hogy magasabb a támogatásintenzitás, mondjuk egy gazdasági pályázatnál, ahogy ön utalt rá, hanem például a most kiírt gazdasági pályázatoknál bekarikáztunk egy összeget, és azt mondtuk, hogy a leghátrányosabb térségből lehet csak pályázni erre a pénzre. Ez tehát abszolút védettséget jelent. (Elnök: 6 milliárd.) Így van, én inkább 5 milliárdra emlékszem, de mindegy. A lényeg az, hogy ez a filozófia megjelenik, ami kifejezetten csak onnan pályázható, és más nem viheti el, még akkor sem, ha lassúbb a forrásfelhasználás. Ez a filozófia már tavaly is megvolt, az idén pontosítottuk a célzottak körét, hiszen azóta megvan az a törvény, ami alapján pontosan elhatárolhatók a kistérségek fejlettség szerint.
Az első nemzeti fejlesztési terv célcsoportjaira vonatkozott a következő kérdése. Itt valóban mélyebben bele kellene menni a számokba. Azt gondolom, hogy a rendelkezésre álló forrásokhoz képest - fejből, nagyságrendi számokat mondok - az önkormányzatok tekintetében ezer körüli önkormányzat jutott forráshoz. 3200 körüli önkormányzat van Magyarországon, tehát ez érdemi mennyiségnek tekinthető, ebben a nagyon picitől a nagyon nagyig benne van mindenki, és összesen több mint 2000 önkormányzati projekt valósult meg, tehát nyilván vannak olyan önkormányzatok, amelyek többet is nyertek, nyilván a nagyobbak lehetnek tipikusan ilyenek.
A vállalkozások tekintetében nyilván a rendelkezésre álló források jóval kisebbek voltak az első nemzeti fejlesztési terv vonatkozásában, de így is sok ezer vállalkozáshoz jutottak el ezek a források. Amikor vállalkozásokról beszélünk, akkor azt gondolom, a valóban működő - mondjuk, az APEH által is valóban működőnek tekintett - vállalkozások száma Magyarországon 300-400 ezer közötti.
ELNÖK: Attól függ, milyen kör. Mkkv vagy kkv?
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: A teljes vállalkozásszámhoz képest. Tehát a mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozások egyaránt benne vannak ebben a becslésben. Ez a ténylegesen működőket jelenti, tehát a nem kényszervállalkozás, nem üres, nem haldokló vállalkozások, akkor ezek arányában lehet megbecsülni, hogy mennyihez jutunk el. Azt is érdemes elmondani, hogy Magyarországon ezernél kevesebb nagyvállalkozás működik, ötezernél kevesebb vagy ötezer körüli a közepes vállalkozás - uniós terminológiával élve -, és 30 ezer körüli az úgymond kisvállalkozás, az összes többi mikrovállalkozásnak, tehát 10 fő alatti létszámúnak minősül. Azt gondolom, az ő számukra a most meghirdetett mikrohitelprogram hozhat forrást, ahol valóban tízezrével vehetnek fel mikrohitelt a mikrovállalkozások. Az már érzékelhető nagyságrendű forrás, egyébként 83 milliárd forintot tettünk félre a mikrohitelprogramra. Ezt fogja kiegészíteni egy körülbelül hatvanvalahány milliárddal a garanciaprogram, amely a kis- és közepes vállalkozásoknak jelenthet szintén tízezres nagyságrendben hozzáférhető forrást.
Ilyen szempontból azt gondolom, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv valóban jobban fog tudni célozni, és szélesebben éri majd el a célcsoportjait, mint az első nemzeti fejlesztési terv, ahol a források is még jóval szerényebbek voltak.
A "nagy csalás" alatt a múlt héten bejelentett bűncselekmény-kísérletet érti?
ELNÖK: Igen.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Erről azt tudom elmondani, ahogyan a sajtóban is közzétettük, hogy úgy tűnik, a gyanú az - mert ezt mondhatom egyelőre, hiszen folyik a vizsgálat -, hogy egy pályázatíró cég által megszervezett maximum 140 vállalkozás, hiszen nem biztos, hogy mindenki részese ennek a kaptármodellnek, de úgy tűnik, hogy közülük mindenképpen nagyon sok megpróbált az úgynevezett automatikus pályázaton részt venni. Ez a legkisebb összegű gazdaságfejlesztési pályázat, egyébként nagyon sikeres, hiszen nagyon gyorsan lehet belőle forráshoz jutni. Talán félreértették az "automatikus" szót. Az automatikus nem azt jelenti, hogy ellenőrzés és vizsgálat nélkül, ezért egy korai fázisban ki tudtuk szűrni a gyanús egybeesések alapján, hogy itt valami furcsa dologról van szó. Folytattunk olyan ellenőrzést, hogy reálisak-e azok a pályázóknál szereplő költségbecslések, amelyek arra vonatkoztak, hogy mennyibe kerül. Itt elsősorban informatikai eszközök beszerzését próbálták megcélozni ezek a cégek, és ilyenkor van egy mintavételre alapuló ellenőrzés, melyet a kollegák végeznek, ahol látszott, hogy itt jóval drágábban akarnak bizonyos eszközöket beszerezni, mint a piacon elérhető listaár, három-ötszörös áron. Ez keltett részben gyanút, részben pedig az, hogy nagyon sok volt az ismétlődés, közösek a telephelyek, van olyan vidéki családi ház, ahova 16 vállalkozás jelentkezett be, ott a telephelye, és sorolhatnám még az egybeeséseket, illetve furcsaságokat. Ez alapján szűrtük ezt ki.
Ilyen típusú ellenőrzést a kisebb összegű pályázatoknál is rendszeresen végzünk, még az előtt, hogy szerződnénk vagy pénzt fizetnénk ki bárkinek. Így meg lehet akadályozni azt, hogy pénzt veszítsenek azok, akik megérdemlik, hogy pénzhez jussanak. Így szűrtük ki, tártuk fel ezt a rendszert. Ez egyébként olyan szempontból nem meglepetés számomra, hogy többször elmondtam: azt gondolom, ahol ennyi pénz mozog, biztosan lesznek ilyen kísérletek, de azzal, hogy szigorítottunk a rendszeren, sokkal nagyobb a lebukási kockázat, és ez talán sokakat el fog rettenteni.
Az utolsó kérdése a kkv-k és a fejlesztés-foglalkoztatás összefüggéseire vonatkozott. Ez megérne akár egy önálló bizottsági ülést is, mert látom, hogy ez többeket is foglalkoztat, magamat is beleértve. Én is azt gondolom, hogy miközben a bruttó hozzáadott értékben vagy GDP-arányban a kkv-k aránya jóval alacsonyabb, foglalkoztatásban jóval nagyobb a felelősség, amit ők vállalnak, ezért is akarjuk őket erősíteni, támogatni mindazokkal a módszerekkel, amelyeket most nem ismételnék el. Valaki itt mondta - talán éppen ön -, hogy sokkal szélesebb spektrumon kell fejlesztést, vállalkozásösztönzést csinálni, mint csak a mi pénzeink. Én is így gondolom, hogy a pénz önmagában nem fog megváltást hozni, hanem egy nagyon világos deregulációs, versenyképességet erősítő adózási, és ha már a foglalkoztatásnál tartunk, akkor azt gondolom, hogy a segélyrendszert is a munkavállalás irányába ösztönzően átalakító intézkedéscsomaggal is együtt járó kormányzati intézkedéscsomag tud a foglalkoztatásban érdemi áttörést hozni. Erről beszélt tegnap a miniszterelnök is, és ezt kell támogatni az uniós és hazai fejlesztési forrásokkal is. Nem mennék ennek a részleteibe, mert ha ez fontos, akár egy külön alkalommal beszélhetünk róla, de ebben egyetértés van közöttünk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Azzal a javaslattal élek a forrásvesztéssel kapcsolatban - nyilván megvan a veszélye még túltervezés vagy lekötés esetén is a forrásvesztésnek, meg az árfolyameltéréseket is figyelembe véve -, hogy kezdődjön egy párhuzamos előkészítés a tervezett, becsült forrásvesztés nagyságát figyelembe véve, különösen a HEFOP vonatkozásában, és ezen belül is az ESZA tekintetében, arra vonatkozóan is, hogy ezt hogyan lehetne felhasználni esetleg, tehát ne veszítsük el a forrást.
A célcsoport vonatkozásában én nem beszélek darabról, meg nem beszélek pályázatokról. Azért beszéltem százalékról, mert az az összeg nagyságrendjétől függetlenül érzékelhető szám, akár 670 milliárdról van szó, akár nem, tehát ezért javasolom, hogy beszéljünk százalékról. És ha a GVOP célja az volt, hogy versenyhátrányba hozza a kkv-t, akkor elérte a célját; ha az volt, hogy az esélyegyenlőséget teremtse meg, akkor nem érte el a célját; ha az volt, hogy versenyelőnyt biztosítson a nagyoknak, akkor elérte a célját. Tehát az a 14 százalékos forráselérés, amit a kkv elért, nagyon csekély, és ebből adódik az is - bár ezt a vizsgálatot önök nyilván elvégezték, és majd a bizottság elé is tárják -, hogy a gazdasági növekedés ilyen mértékű volt. Tehát egyszerűen a gazdaságfejlesztési célt bizony nem tudták elérni, ezen keresztül természetesen a foglalkoztatottsági növekedést sem tudták elérni. Remélem, az NFT II. ezt a célt el fogja érni.
Azt pedig nem tudom érzékelni - és értelmezni sem -, hogy vannak bejegyzett vállalkozások, azok működnek vagy nem működnek, nincsenek APEH-adataim. De ha ezek a kategóriák felállíthatók, amiről önök beszélnek, hogy működő, nem működő, fiktív vállalkozás, akkor állítsuk fel. Legyenek ilyen mérhető kategóriák, például beadta az adóbevallását, nullásan adta be, folyamatosan veszteséges vállalkozásról van szó, és nem tudom, milyen kategóriák, de lépjünk ebbe az irányba, mert az 1,2 millió és a 300 ezer között nagyon jelentős, mintegy háromnegyednyi eltérés van, és akkor nem ugyanarról a számról beszélünk, nyilván más lesz a vetítési alap. Megköszönöm, hogyha létező elemzésről van szó, és ez megéri a nyilvánosságot, akkor beszéljünk róla. Azt pedig örömmel veszem, hogy egyetértünk abban, hogy a foglalkoztatottság vonatkozásában és a kkv- vagy mkkv-szektor irányában egy vállalkozásfejlesztési témakörön belül ezt a két területet fogjuk össze, mert azt gondolom, hogy Magyarországon ma nincs vállalkozásfejlesztés, ezáltal bizony a gazdaságfejlesztés is sérül - nyilván ez túlhaladja a mai bizottsági ülés napirendjét, ezzel egyetértek. Köszönöm a válaszát.
Varju alelnök úré a szó.
Varju László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Kicsit gondolkodtam, hogy valóban el kell-e hangoznia ennek a hozzászólásnak, mert Veress képviselő úr hozzászólása óta áttértünk inkább egy szakmai jellegű megközelítésre, de a bizottságunk utóélete miatt azt gondolom, nem hagyható figyelmen kívül az, amit Nógrádi Zoltán képviselőtársunk mondott; érdemes és kell is rá reagálni. Ezt azért is mondom, mert ha valóban azt akarjuk, hogy érvényesüljön az, hogy a források gyors, de egyidejűleg értelmes felhasználása megtörténjen, és ehhez - közös alapnak tekintve - például az ECOSTAT elemzését használjuk, akkor abból kiragadni és mondjuk úgy, hogy félremagyarázni olyat, ami ebben szerepel, az nem túl korrekt eljárás. Tegyük meg akkor azt, hogy idézzünk belőle, hogy nemcsak hivatkozom rá, hanem idézek belőle, ami arról szól, hogy például az abszorpció terén az Európai Unió harmadik helyén, a tíz együtt csatlakozó ország közül az első helyen áll Magyarország teljesítménye. Vagy ilyen módon folytatódik az is, hogy a nemzeti fejlesztési terv 87 százaléka került lekötésre. Tehát azt gondolom, hogy ezeket a tényeket nem érdemes figyelmen kívül hagyni, és ha ezt ugyanúgy ítéljük meg, hogy ez igen, ez olyan teljesítmény, amit értékelni kell, és ezt jónak kell tekinteni, annak alapján már lehet a következő szakmai építkezést is megtenni.
Az, ami például akár a tervszámokra vagy a mutatószámokra való hivatkozást illeti, azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy mindannak, ami akár fejlesztésként történik, a hatásuk jelentős része 2009 és 2010-re tehető, vagy akár például a munkaerő-piaci hatásai még későbbre tehetők, hiszen az oktatás eredményei akkorra jelennek meg. Azt hiszem, ez egy olyan tény, amit nem lehet varázsütéssel felülmúlni, még akkor sem, hogyha ezt a Fidesz így szeretné.
Tehát összességében véve magát az előkészítést ilyen módon persze - teljesen egyetértve azzal, amit elnök asszony mondott, hogy itt az ÚMFT-ről beszélünk, és jelentős részben az NFT I.-be csúsztunk bele, miközben a napirendünk pedig az ÚMFT-ről szól - igen, ezt próbáljuk meg szakaszolni az idő rövidségére tekintettel, mert különben másról beszélünk, mint amiért eredetileg jöttünk. Ezeket a témákat pedig a következő időszakban ennek megfelelően, a tényekre támaszkodva dolgozzuk fel, és akkor azt gondolom, sokkal előrébb jutunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Miniszter úr! (Jelzésre.) Egyetért vele.
A következő hozzászóló Szűcs Erika képviselő asszony. Van-e még hozzászólásra jelentkező? (Nincs jelzés.) Köszönöm, nincs. (Szatmáry Kristóf jelez.) Van még? (Szatmáry Kristóf: Nem ehhez a témához.) Akkor ehhez nincs több.
Szűcs Erika képviselő asszonyt illeti a szó.
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Egy általános megjegyzés: valóban, itt műfaji keveredés történt, hogy az ÚMFT első évének értékelése helyett az NFT I.-re kezdtünk el rácsavarodni. Azt gondolom, ennek helye van akkor, amikor a következő kétéves akcióterveken gondolkodunk, irányokat, egyebeket határozunk meg, de most hiábavaló volt, mert nem a lényegből beszéltünk.
Ugyan arról volt szó, hogy nem megyünk tovább, én a témával nem óhajtok foglalkozni, csak egy kérdést tennék fel a miniszter úrnak. A pólus- és zászlóshajóprogramok keretében működik egy úgynevezett Stratégiai Irányító Bizottság, amelynek az összetételét itt megkaptuk. Gondolkodtam rajta, hogy műfajilag - döntéshozatal, jogosultság, tehát rendszer szempontjából - van-e annak valami ellenvetése, hogy ebben a Stratégiai Irányító Bizottságban az érintettek akár rotációsan, de részt vegyenek. Én nem találtam magamnak ellenvetést, tehát azt mondom, hogy egy egyetem, egy önkormányzat és egy kamara, ugyanis értékelő döntéshozatal a stratégiai kérdésekben megvalósul. Tudom, hogy a közigazgatás nyomon követi, veszi a tapasztalatokat, igyekszik tájékozódni, de aki benne van nyakig, az talán még jobban. Úgyhogy volna egy ilyen tiszteletteljes indítványom. Még egyszer mondom, én nem láttam rendszeridegennek egy ilyen megoldást, de mondom, nem mindenki, hanem csak képviseleti alapon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, parancsoljon!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm. Első megjegyzésére, hogy természetesen akár az első, akár a második fejlesztési időszak tekintetében készen állunk bármikor, bármelyik időpillanatban értékelni a dolgokat. Azt gondolom, nincs okunk szégyenkezésre, sőt az előbb Varju képviselő úr által idézett adatok alapján az első és a második fejlesztési tervben is jól teljesítünk.
Ami a másik részét illeti, ez a Stratégiai Irányító Bizottság egy tárcaközi bizottság, ez a kormányzat belső koordinációs fóruma, amelyet mi hívtunk életre. Ennek lényegében az a dolga, hogy mivel a pólusprogram egy komplex program - ahogy ezt önnél jobban talán senki nem tudja, hiszen évekig ezzel foglalkozott -, amely nagyon sok tárca érdekeltségébe tartozó szakterületeket fog össze. Ezért ebben olyan tárcaképviselők ülnek, akiknek az a dolguk, hogy nehogy egyik program ellentétes hatást fejtsen ki egy másikra, ez tehát egy kormányzati szerv, amely a kormány belső egyeztetéseit segíti. Én látnék problémát, ha ebben ülne benne a pólusok valamilyen aktív képviselője, hiszen ők pályázók, akik igaz, hogy zárt körben versenyeztetve, de egymással versenyezve választunk ki, most éppen zajlik a pólusvárosoknak kiírt meglehetősen nagy összegű pályázati kör, amelyből még egy indul az idén.
Ezért azt gondolom, hogy nem ebben a Stratégiai Irányító Bizottságban kell megoldani az egyeztetést, hanem olyan formában - erre az elmúlt két hétben is volt példa -, hogy az összes pólus képviselőjét odahívjuk az asztalhoz, és azt mondjuk, hogy ez kvázi egy pályázói előkonferencia, ahol mindenki feltehet kérdéseket, és ezeket egyszerre, mindenki számára megválaszoljuk, hogy egyformán jussanak információhoz. Így tisztán elválasztjuk a pályázói funkciót meg a döntéshozatali funkciót, de egyébként a pályázatok kiírásába előzetesen is beleszólhattak a pólusok képviselői azon a módon, ahogy ezt az eljárásrendünk is szabályozza, például a pályázati tervezetek véleményezésével. Ezt tartjuk, de nem keverném össze ezt a két funkciót, itt a kormány belső döntéshozataláról van szó.
ELNÖK: Képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a választ. Igen, mert én a Stratégiai Irányító Bizottság alatt kicsit mást értettem, de most már értem, hogy ez közigazgatási típusú. Ebben az értelemben egyetértek, hogy nem kellene keverni. Azzal, hogy nagyon szétválasszam az irányítót és a végrehajtót, a pólusprogram esetében - bizonyos tekintetben - nem igazán értek egyet, hiszen ez egy kísérlet. Tehát nem egy kiérlelt dolog, ahol van valaki, akinek a zsebében van a bölcsek köve, és van, akinek azt szépen végre kell hajtani, hanem ez egy közös dolog.
Tehát inkább akkor azt mondom, hogy az ilyen konferenciának vagy ilyen típusú egyeztetéseknek évente legalább kétszer történő megvalósítása viszont szerintem fontos, hiszen ez közös gondolkodás eredménye, és nagyon fontos, hogy a gyakorlat rendszeresen eljusson a szabályozást kialakítókhoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nógrádi képviselő úr!
Nógrádi László (KDNP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A pólus- és zászlóshajóprogramhoz rengeteg megjegyzésem lenne, de azt most - ha jól értem - nem tárgyaljuk. De ha már felmerült ez a Stratégiai Irányító Bizottság, akkor egy megjegyzést szeretnék ezzel kapcsolatban tenni. Régi vesszőparipám, hogy a vidékfejlesztés az FVM-nél nem igazán jól működik. Én látok itt Oktatási és Kulturális Minisztériumot, Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, mindent, csak éppen az FVM képviselőjét nem, pedig azzal, hogy Ficsor Ádám szakállamtitkár úr kilépett a rendszerből, még jobban mélyült a szakadék, és úgy érzem - ebben a bizottságban is többször beszéltünk erről -, nagy szükség lenne a koordinációra a különböző vidékfejlesztési pénzek körében. Örülnék neki, ha legalább ebben látnám a szerepüket, valamiféle egyeztetési lehetőséget egy ilyen Stratégiai Irányító Bizottságban, amely - ahogy hallottuk - közigazgatási jellegű.
Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Valóban jelentős szerepe van, vidékfejlesztési oldalról is nagyon sok, ha nem is átfedés, de kapcsolódás van a vidékfejlesztési és egyéb programok között. A hátrányos helyzetű kistérségekre vonatkozó programunknak ugyanígy van egy belső irányító bizottsága, abban tag a vidékfejlesztésért felelős tárca is. Ebben egyeztetünk velük, csak a pólusprogram annyira a nagyvárosokra és a tudásgazdaságra koncentrál, hogy ott ők ilyen értelemben nem jelentek meg, hiszen az elhatárolás általában az 5 ezer főnél kisebb településekre koncentrálja a vidékfejlesztési forrásokat. Tehát az igénnyel egyetértek, ezt próbáljuk máshol megjeleníteni, de itt nem láttuk olyan szempontból értelmét, hogy kifejezetten a nagyvárosokra koncentrál a pólusprogram.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Értem, ennek ellenére, amikor majd tárgyaljuk ezt a programot, akkor elmondom, hogy miért látom szükségesnek. Ugyanis nagy ellentmondást látok, hogy amit a miniszter úr ma említett, hogy milyen koncepció alapján próbálják a hátrányos helyzetű kistérségeket felhozni, és a pólusprogram - itt csak egy mondat, de mondom, majd bővebben kifejtem - ezzel ellentétes hatást fejt ki bizonyos régiókban és bizonyos helyeken. Tehát itt egy fontos koordinációra lenne szükség.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását. Miniszter úr? (Jelzésre.) Nem kíván válaszolni, megegyeztek az álláspontok.
Szilvássy úr viszont jelentkezett hozzászólásra. Nyilvánvalóan azon levéllel kapcsolatban, amit a bizottság tagjai részére elküldött, és ugyanezt a témát érinti.
SZILVÁSSY ISTVÁN (Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége): (Hangosítás hiányában a hozzászólás a jegyzőkönyv számára nem érthető.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. (A jegyzőkönyvvezető jelzésére:) Megkérjük Szilvássy urat, hogy az egyebek napirendi pont kapcsán e kiegészítését legyen kedves, tegye meg a jegyzőkönyv számára is, mert fontos dologról van szó, és természetesen mikrofonba. Nem szeretném a miniszter úr idejét tovább rabolni ezzel, visszatérünk erre a kérdésre, és minden bizottsági tag megkapja közben azt a levelet, amelyet Szilvássy úr küldött.
Amit a képviselő asszony mondott: nyilvánvaló dolog számomra - de ha ez nem egyezik a bizottság álláspontjával, azt csak sajnálni tudom -, hogy az NFT I. tapasztalataiból okulni kell, amikor az NFT II.-ről és az Új Magyarországnak nevezett fejlesztési terv kifizetéseiről és egyéves múltjáról kezdünk el beszélni. Nem beszélhetett az Új Magyarország fejlesztési terv kifizetéseiről, amikor az átadott anyag szerint ez összességében 1,3 milliárd forintos nagyságrendet jelent. Ezért mondom, hogyha nem akarunk hibázni, akkor fogjuk össze a célcsoportot, az indikátorokat, és minden olyat, amivel a hatékonyság, és nem a pénzlehívás növelése irányában próbáljuk elmondani, de úgy érzem, hogy ezt a miniszter úr értette és megfogadta, és talán vissza is térünk erre a témára.
Szeretném, ha a későbbiekben tárgyalnánk a napirendi pontokat, az időpontról nem tudok nyilatkozni, majd egyeztetünk. Ugyanakkor jelezni szeretném, hogy a bizottság nem veszi tiszteletlenségnek, ha a miniszter urat helyettesítik a bizottsági ülésen, hiszen elég kötött - nyilvánvaló - az ideje, akkor szűkre szabott a jelenléte, és nem tudjuk végigtárgyalni a napirendi pontokat. Megértem, hogy másfél óra áll rendelkezésre, mert egyéb programjai is vannak, mi viszont, ha összeülünk, akkor szeretnénk végezni a napirendi pontokkal. Úgyhogy ez irányban is tegyék meg az érintettek az egyeztetéseket, és akkor talán hatékonyabbak tudunk lenni. Sokan érintették a kiemelt projekteket, nagyprojekteket, kicsit belekaptunk ebbe a témába, mégis azt javasolom, hogy ezzel folytassuk majd a következő bizottsági ülésen. Különös tekintettel arra - felhívom a bizottság figyelmét, talán a miniszter úr figyelmét is -, hogy még mindig egy MeHVM-PM együttes rendelet szabályozza ezeket a dolgokat, mondjuk a kiemelt projekteknél a 16/2006. számú rendelet, többször módosítva eljárást, mindent, holott az ÖTM-hez tartozik ez a dolog. Akkor miért ez a rendelet, és miért ez a száma még mindig, miközben... (Bajnai Gordon: 2006-ban még a MeHVM-hez tartozott.) Megértem, én más következtetést is tudok ebből... (Bajnai Gordon: A Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozott a fejlesztés és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség - csak a jegyzőkönyv kedvéért, bocsánat.) Igen, köszönöm szépen.
A napirendi pontot ezzel a zárszóval lezárom, megköszönjük a miniszter úrnak, hogy jelen volt a bizottsági ülésen, és áttérnénk a második napirendi pontra, mégpedig az egyebek témakörben. Köszönöm szépen, miniszter úr. Viszontlátásra!
Egy javaslattal szeretnék élni, és megfontolásra ajánlom a bizottság tagjai számára. A javaslat akképpen szól, hogy vannak olyan témák, amelyek - úgy érzem - megérettek egy kis kutatásra is. Szeretném ezeket a témákat megjelentetni - amennyiben a bizottság meg tud fogalmazni ilyen témákat, mint a munkatervi témák is voltak - egy pályázati rendszer formájában, mégpedig a felsőoktatásban, nappali, levelező vagy akár doktori képzésben részt vevő hallgatók számára, tanulmány, elemzés elkészítésére, amit szerintem a bizottság akár hasznosítani is tudna. Sőt, kifejezetten olyan pályázatokról, olyan pályázati kiírásokról lenne szó, amelyeket hasznosítani is tudna a bizottság. Ugyanakkor az egyetemi, főiskolai hallgatók számára ez lehetőség is lenne. Nemcsak publikációs lehetőség, hanem a szakmában történő elmélyülés lehetősége is.
Nyilván ezeket az elkészült tanulmányokat értékelni kellene, úgy gondolom, ez egy paritásos bizottságnál, szakértői háttérrel nem okozhat problémát - független szakértői testületre gondolok, nem a mi szűkre szabott időnket terhelném tovább az elbírálással -, és ugyanakkor a hallgatók számára egy jelképes összeggel tudnánk értékelni, és mintegy közelebb is hozni akár a fejlesztési tervet, akár a gazdaságfejlesztést, akár a vállalkozásfejlesztés témakörét a napi tanulmányaikban. Kérem a bizottság tagjainak a véleményét, vagy ha gondolkodási időt kérnek, természetesen az is lehetőség. Semmiről nem maradunk le, úgy érzem, hogy ez olyan javaslat, amely legalábbis megfontolásra érdemes lehet.
Alelnök úr, parancsoljon!
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, az ötlet mindenképpen jó. A gondolkodási idő leginkább arra kell, hogy melyek azok a témák, és milyen feltételrendszerben lehet ezt pontosan kiírni. Azt gondolom, térjünk rá vissza a következőkben, és természetesen akkor mi is élnénk témajavaslattal, ami ebben szerepelne, és a részleteket pedig megbeszéljük.
ELNÖK: Rendben. Képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Azt gondolom, a forrásokat is jelöljük meg, hiszen itt arról volt szó, hogy juttatással jár, akkor szakértőket kell megmozgatni. Javasolom, hogy ennek a forrásait tegyük mellé, tehát az egészet egy írásos javaslatban megfogalmazni.
ELNÖK: Pontosítani szeretném ezeket a forrásnagyságrendeket, mielőtt még itt mindenki nagy összegekben gondolkodna. Tehát tízezres, jelképes nagyságrendű forrásról van szó. Ha esetleg a szövetség vagy külső civil szervezetek, érdekképviseletek ehhez hozzá tudnak járulni, és meg tudunk jeleníteni egy együttműködési formát, mondjuk a díjazás mértékének a növelését is célul tudjuk kitűzni, az természetesen nagyon jó lenne, és akár 50 ezer forintig is fel tudjuk tornázni.
Szilvássy úr, parancsoljon!
SZILVÁSSY ISTVÁN (Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége): A Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége szívesen áll e kezdeményezés mögé, a részleteket majd beszéljük meg. Hozzáteszem, kaptam egy "mandátumot", az IPOSZ elnöke is meg szeretett volna jelenni, és azt kérte, hogy jelezzem az ő együttműködésüket. Megelőlegezem, hogy szerintem ebben is részt fognak venni, különösen, ha az ÚMFT és az ÚMVP koordinációs tételeit is tartalmazza, mert talán az IPOSZ számára ez különösen neuralgikus pont, hogy az érdekkörébe eső vállalkozások számára még nincs igazából kiírva pályázat.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Halm Tamás úr, parancsoljon!
DR. HALM TAMÁS (Magyar Közgazdasági Társaság): A Magyar Közgazdasági Társaság főtitkáraként szeretném felajánlani az együttműködést. Nem a díjazás összegének megemelésében, hanem a zsűrizésben nagyon szívesen veszünk részt.
ELNÖK: Köszönjük szépen a főtitkár úrnak a szakmai együttműködést. Látszik, hogy forráshiányos ez a társaság, magam is tapasztalom.
Az egyebek második részében elmondanám, a bizottsági tagok tapasztalták, hogy kaptunk egy levelet. A levél a Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetségétől érkezett, mindenki megkapta ezt a levelet, kiosztásra került. Szilvássy úr a levélben kezdeményezi, hogy az ÚMFT és az ÚMVP kapcsolatát, az ÚMVP jelenlegi állapotának értékelése témájában december 4-én megtartott bizottsági ülésünket oly módon folytassuk, hogy parlamenti nyílt napot kezdeményezzünk ebben a témakörben, a téma fontosságára való tekintettel. Többször elhangzott itt is, hogy van közöttük kapcsolat, mégsem látjuk ezt a kapcsolatot. Itt is van vidékfejlesztés, ott is van, túlságosan elaprózott.
Kérem a bizottság tagjait, mondják el a véleményüket, amennyiben lehetőség van, akkor most, és szavazzunk is természetesen róla, mert akkor ez egy együttes kezdeményezés lenne. Amennyiben nem érzik a bizottság tagjai most megfelelőnek ezt a pillanatot, akkor a következő bizottsági ülésen térjünk vissza erre.
Gy. Németh Erzsébet képviselő asszonyt illeti a szó.
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen. Ezt a levelet, ha jól látom, nemcsak ön, illetve mi kaptuk meg, hanem Jauernik úr, az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság elnöke is. Arra tennék ügyrendben javaslatot, hogy az elnök asszony vegye fel a kapcsolatot Jauernik elnök úrral, egyeztessenek erről a kérdésről, hogyan látja az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság ezt a kérdést, és egy következő bizottsági ülésen ennek fényében térjünk erre vissza.
Köszönöm.
ELNÖK: Ha jól értem, a képviselő asszony nyitott a nyílt nap megrendezése irányában, és felhatalmaz arra - vagy arra utasít -, hogy vegyem fel a kapcsolatot az elnök úrral.
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Nem, én azt kérem az elnök asszonytól, hogy előzetesen egyeztessen az elnök úrral, és utána térjen vissza ez a bizottság arra, hogyha tudjuk, hogy mit gondol erről az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság. Mi ketten, Varju képviselőtársammal előnyben vagyunk, hiszen mi mindkét bizottságnak tagja vagyunk, noha én ebben a bizottságban most vagyok először, tehát szívom itt a levegőt, és próbálom felvenni a fordulatszámot.
ELNÖK: Tisztelettel köszöntjük itt.
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Tehát a dolgot én is fontosnak tartom, csak azt gondolom, hogy mielőtt erről a bizottság dönt, előtte tudni kellene, hogy mi az elképzelés Jauernik elnök úr fejében erről a kérdésről. Ha e megkeresés csak ennek a bizottságnak érkezett volna, akkor azt gondolom, más lenne a helyzet, de mivel két bizottságot keresett meg Szilvássy elnök úr, ezért azt gondolom, hogy ebben legyen egy előzetes konzultáció. Kérem elnök asszonyt erre, nem utasítom, hanem kérem, és azt szeretném még kérni, hogy utána térjünk erre érdemben vissza.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Veress képviselő úr, Szűcs Erika képviselő asszony. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs, ezek után a napirendet majd lezárjuk.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Igen, azt is javasolom, mivel a munkatervi megbeszélésnél felmerült - emlékeztettem rá -, volt olyan javaslat korábban is, hogy közös bizottsági ülésekre kerüljön sor. Úgy gondolom, ez például rögtön lehetne egy olyan téma, amit a két bizottság megtárgyalhatna, és ez alapján dönthetne a további lépésekről.
ELNÖK: Nagyon kreatív és konszenzuskereső volt a javaslat, köszönjük a képviselő úrnak. Szűcs Erika képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Azt gondolom, van még egy bizottság, amely ebben illetékes. Ugye, az Európai Unió logikája is az, hogy a Mezőgazdasági bizottságunk azért a vidékfejlesztési program néhány pillérében illetékes, tehát mindenképpen szükséges. A másik pedig az, hogy a vitanapnak semmi akadálya, de azt gondolom, inkább a második félévre kellene tenni. Ha most elkezdjük, akkor hitvita lesz, tehát mindenki a feltételezéseit fogja mondani, mert az ÚMVP még később rögzült, lett elfogadva, mint az Új Magyarország fejlesztési terv. Tehát azt mondom, hogy elfogadott, Brüsszel által visszaigazolt stratégiák várható hatásairól vitázhatunk a parlamentben, de az nem arról fog szólni, hogy akkor hajrá Magyarország, mert sikeres lehetsz, hanem hogy már megint elrontottunk valamit. Azt gondolom, ősszel már lesz eredménye, megnyíltak, nem nyíltak meg, volt-e érdeklődés vagy nem. Tehát akkor, hogy érdemi, értelmes legyen, üzenete legyen, és ki lehessen belőle valahogy úgy keveredni, hogy ne egymást pofozzuk, hanem valami, ami előremutat mindannyiunk egyetértésével, én ezt gondolom.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Akkor rögzítsük, hogy hol is tartunk. Oly módon tárgyalnék az elnök úrral, hogy műfaját tekintve lépésben egy közös bizottsági ülést javasolnék. Ez alkalmas arra, hogy ezt a témát mondjuk egy hosszabb, akár hármas bizottsági ülés keretében tárgyaljuk, a jelen állapotnak megfelelően, az előrehaladását tekintve december 4-étől, tehát az elmúlt évtől kezdve. Utána pedig megbeszélnénk, hogy most ez egy nyílt nap, egy parlamenti vitanap, egy konferencia, vagy minek a keretében történne ennek a két fejlesztési résznek a megvitatása, megbeszélése. Mert nem ugyanaz a szabály vonatkozik rá, tehát nem ugyanaz a rendje. Ezt szerette volna a képviselő asszony is érzékeltetni. Lehet, hogy fizikailag a tavaszi ülésszakba egy parlamenti vitanap már nem is fér bele, mert már előre eltervezettek és lekötöttek a vitanapok.
Parancsoljon!
HARANGOZÓ GÁBOR (Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja): Köszönöm szépen, elnök asszony. Magát a javaslatot már csak azért is kifejezetten időszerűnek tartom, mert nemcsak amiatt fontos, hogy összehangoljuk a vidékfejlesztési és a területfejlesztési célkitűzéseket, mert a mostani program hatékonysága szempontjából ez kiemelt jelentőséggel bír, hanem még ennél is komplexebb a probléma. Az Európai Unió éppen most reformálja meg a költségvetését, és ennek két fő fejezetét, a kohéziós politikát és a mezőgazdasági politikát is. Ennek például az egyik várható eredménye az lesz, hogy a vidékfejlesztés át fog kerülni - vagy ha úgy tetszik, vissza fog kerülni - a területfejlesztés vagy kohéziós politika keretébe.
Az Európai Bizottság azonban már az ősz folyamán - vagy legalábbis az ősz végére - le fogja tenni az írásos javaslatát a következő költségvetés szerkezetét tekintve, és ezért azt gondolom, hogyha nem is a parlamenti vitanappal, de a közös bizottsági munkában minél gyorsabban el kellene kezdenünk ennek a kérdésnek az áttekintését. Azt szeretném, ha erre a részére is koncentrálnánk, és kifejezetten jó lenne, ha nekünk, európai parlamenti képviselőknek ez munícióul szolgálna, hogy milyen érdekeket képviseljünk a parlamenti munkánkban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha jól értem, akkor ez a bizottsági ülés, ez a téma, ennek a témának a tárgyalása azért is fontos, mert egyfajta magyar álláspontot szükséges kialakítani a kérdésben, amit a képviselő hölgyek és urak Brüsszelben képviselni tudnak a következő költségvetés időszakában vagy tervezéséhez kapcsolódóan.
HARANGOZÓ GÁBOR (Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja): Igen, így van. Csak annyit hadd mondjak el erről, hogy hivatalos nemzeti álláspontokra még egyelőre azért nincs szükség, mert a Tanács később fogja megvitatni. Viszont az Európai Parlamentben ezt már most vitatjuk, és főleg a lisszaboni szerződés elfogadása óta, amely célul tűzi ki, hogy a parlamentek szálljanak be ebbe az egyeztetésbe, és ezt a fajta mandátumot - azt is gondolom - elsősorban a parlamenteknek kellene biztosítani az európai parlamenti képviselők felé. Rögtön ezzel el is kezdhetjük ezt a fajta munkát.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Szilvássy úr! Ekképpen megfelel a téma tárgyalása, vagy módosítsunk még rajta?
SZILVÁSSY ISTVÁN (Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége): Köszönöm szépen, azt hiszem, bármelyik tárgyalási vagy közös gondolkodási fokozatra szükség van. Lényegében önök is megfogalmazták, és kicsit a mi javaslatunkon túl is ment a képviselő úr felszólalása, de tulajdonképpen az intézményrendszer nem hangzott el, arra azért hangsúlyt helyeznék, és erről valószínűleg korábbi időpontban is lehet szó önök között.
A másik az, hogy milyen országstratégiák vannak. Egyszer van az Európai Bizottság, tehát az Európai Unió által nyújtott források által generált stratégia, és lehet egy konszenzusos stratégia, hiszen vannak pártok szerinti fejlesztési stratégiák. Tehát ebben sem ártana, ha áttekintést lehetne szerezni, és a harmadik, amit viszont a képviselő asszony jelzett, itt a harmadik bizottság részvétele természetesen részünkről is támogatandó és indokolt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük az elnök úrnak a levelét és a hozzászólását. Ezzel a napirendi pontok tárgyalását befejezettnek nyilvánítom, a bizottsági ülést bezárom. A következő időpontról majd írásban, mail formájában tájékoztatom a képviselő hölgyeket és urakat. Köszönöm a jelenlétet.
SZILVÁSSY ISTVÁN (Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége): A tárgyalás folyamán a következő hozzászólást tettem: a pólusprogrammal kapcsolatban, Nógrádi képviselő úr által felvetett témához kívántam kiegészítést tenni, de miután a pólusprogramokra vonatkozó napirendi alpont elhalasztásra került, ezért most ezt nem fejtem ki.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 05 perc)
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné